Hegyi Ádám. Megkésett érdeklődés? Svájci reformátorok művei a 18. században Bázelben tanuló magyarországi diákok könyvtáraiban

Hegyi Ádám Megkésett érdeklődés? Svájci reformátorok művei a 18. században Bázelben tanuló magyarországi diákok könyvtáraiban A reformáció óta Bázel jelentős szerepet játszott a magyarországi művelődéstörténet alakításában. Újonnan előkerült források viszont árnyaltabb képet adnak a svájci reformátorok hazai 18. századi recepciójával kapcsolatban. Annak érdekében, hogy pontosan megérthessük hogyan viszonyultak a magyarországi diákok a 18. században a hitújítás időszakához, röviden össze kell foglalnunk a Bázelben lezajlott eseményeket. 1529-ben Bázelben hivatalosan is elfogadták a reformáció tanait, amelynek hatására a pápai alapítású egyetem súlyos válságba került. A régi hit képviselői távoztak a városból, köztük a professzori kar meghatározó tagjai is, és csak 1532-re sikerült – immár protestáns szellemben – az egyetemet újjászervezni.1 A 16. század elejére Bázel Európa egyik kulturális fővárosa lett, amely leginkább Erasmus hatásának volt köszönhető. A Magyarországon alkotó humanisták egyik legfőbb példaképüknek tekintették őt egészen a trienti zsinatig, amikorra Erasmus munkássága a magyar értelmiség számára már időszerűtlenné vált.2 Közismert, hogy Erasmus nem tanított a bázeli egyetemen, de ez nem magyarázza azt meg, hogy a magyar fiatalok a 16. század második harmadáig alig iratkoztak be az egyetemre. (Albertus de Gran esztergomi diák 1492-ben írta be a nevét az egyetem anyakönyvébe, utána csak 1552-ben Bognerus Petrus erdélyi származású diák tette ezt meg.)3 Az egyetem iránti alacsony érdeklődés azzal függhet össze, hogy az egyetem falain kívül sokkal érdekesebb dolgok zajlottak a városban.4 Ilyennek tekinthető a korabeli információrobbanást kiváltó nyomdászat, amely Bázelben annyira megerősödött, hogy egész Európát elárasztották a bázeli nyomdászok kiadványai.5 A nyomdászmesterség kitanulása ekkor még szorosan összefüggött a humanista műveltség megszerzésével is. Jó példa erre Johann Honter esete, aki a bázeli reformáció vezetőjével, Oekolampaddal személyes kapcsolatba került, miközben a tipográfia tudományát igyekezett elsajátítani.6 Honter bázeli tartózkodása jól mutatja azt, hogy ekkor még rendszeres egyetemi tanulmányok folytatását nem tartották fontosnak a fiatalok. Nem véletlen, hogy Oekolampad és utódai óriási erőfeszítéssel próbálták meg azt elérni, hogy az egyetemen olyan teológiai képzés legyen, amelyik megfelel a humanizmus tudományos igényeinek. Az ógörög és héber nyelvek tanításának bevezetése ezt a célt szolgálta. Az új lelkészi gárda kineveléséhez viszont idő kellett.7 1

Edgar BONJOUR: Die Universität Basel von den Anfängen bis zur Gegenwart 1460–1960, Basel, 19712 108120. 2 SZALAY-RITOÓK Ágnes: Erasmus und die ungarischen Intellektuellen des XVI. Jahrhunderts in: Erasmus und Europa: Vorträge, hrsg. August Buck, Wiesbaden, 1988, 111. 3 Albertus de Gran nem volt esztergomi kanonok. HEGYI Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526–1788(1798), Budapest, 2003, (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 6.) nr. 5, 7. 4 Az egyetem iránti érdeklődés változásairól legújabb összefoglalót Jan-Andrea Bernhard írta: Jan-Andrea BERNHARD: Die Bedeutung des Basler Humanismus für Ungarn. Warum ungarische Adelshöfe zu Förderern der Reformation helvetischer Richtung wurde? in: Viliam ČIČAJ – Jan-Andrea BERNHARD (Hg.): Orbis Helveticorum, Bratislava 2011, 125-131. 5 Peter G. BIETENHOLZ: Der Basler Buchdruck und die Reformation, Szeged, 1998. Detlef H ABERLAND: Der Druckort Basel und Ostmitteleuropa – Spuren geistiger Verbindungen in: Viliam ČIČAJ, Jan-Andrea BERNHARD (Hrsg.): Orbis Helveticorum. Das Schweizer Buch und seine mitteleuropäische Welt, Bratislava, 2011, 11-22. 6 Jan-Andrea BERNHARD: Von Adligen, Studenten und Buchdruckern in Ungarn. Ein Beitrag zur „Wende“ vom lutherischen zum reformierten Bekenntnis im protestantischen Ungarn des 16. Jahrhunderts, Zwingliana, 33, 2006, 158. Ludwig BINDER: Johannes Honterus und die Reformation im Süden Siebenbürgens mit besonderer Berücksichtigung der Schweizer und Wittenberger Einflüsse, Zwingliana, 13, 1973, 645-687. 7 Amy Nelson BURNETT: Teaching the Reformation. Ministers and Their Message in Basel 1529–1629, New York, 2006,91-157.

Amennyiben csak az egyetemi beiratkozásokat nézzük akkor azt lehet mondani, hogy az oktatás reformja az 1570-es évekre keltette föl a magyarországi diákok figyelmét, mert ekkortól kezdve szaporodnak meg a Kárpát-medencéből származó diákok az egyetemi anyakönyvben.8 Bázel viszont a 16. század első felében is kedvelt uticélpont volt a magyarok között. A 16. század középső évtizedeiben Bázel egyfajta gyűjtőhelye volt a nonkonformistáknak, mivel Genffel ellentétben a város sokáig nyitott volt az eretnek gondolatokra is. Az Erdélyben terjedő radikális reformátorok élénk figyelemmel kísérték Celio Secundo Curione bázeli munkásságát: művei a fejedelem érdeklődését is felkeltették. 1567-ben János Zsigmond fejedelem személyesn írt Curionenak levelet, amelyben egyetemalapítási terveiről számolt be.9 Természetesen ebben a forrongó szellemiségű városban a reformáció kálvini irányzatának magyar képviselői is megfordultak. Közülük legismertebb ifj. Szegedi Kis István, aki ki tudta eszközölni Johann Jacob Grynaeus (1540–1617) professzornál, hogy támogassa apja művének, a Loci communesnek a kiadását. Szegedi munkája több svájci reformátortól is átvett gondolatokat, mint például Wolfgang Musculustól és Theodor Bezától. A Loci communes igazi bestsellernek bizonyult, mert rövid időn belül több kiadása is napvilágot látott. Grynaeus tevékenységének köszönhetően az 1580-as évektől kezdve Bázelből kiszorították a nonkonformisták csoportját, és a 17. századra az egyetem a református ortodoxia egyik fellegvára lett. Grynaues igyekezett a humanizmus tudományos eredményeit összeegyeztetni a kálvinista dogmákkal, amelynek nyomait a magyarországi értelmiségiekkel folytatott levelezésében is megtalálhatjuk.10 Mégis az egyetem a 17. századra elveszítette nyitott szellemiségét, noha az ezzel járó felekezeti elkülönülés Európa más egyetemein is megfigyelhető volt ekkor. Innentől kezdve mondhatjuk azt, hogy az ide eljutó magyarok többsége református volt. Ennek a korszaknak kiemelkedő professzora volt Lukas Gernler (1625–1675), aki az 1670-es években több magyar teológusdiáknak is mentora volt. A svájci-magyar kapcsolatok mélységét megítélhetjük abból, hogy Gernler egyik kedvenc tanítványa id. Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) volt, aki szomorú kötelességének tett eleget akkor, amikor elbúcsúztatta tanárát, akit a pestis hirtelen elragadt az élők sorából.11 A humanizmus idején Bázel a könyvkiadás egyik legnagyobb központja volt. A későbbi évszázadok során a bázeli nyomdászok változatlanul nagy számban nyomtattak könyveket, de a 18. századra a könyves világ jelentősen átalakult ebben a városban is. Tipikus jellemzője ennek, hogy a felvilágosodással párhuzamosan megjelent a régiségek és ritkaságok gyűjtésével foglalkozók csoportja is: a humanista könyveket ők nemcsak a bennük található teológiai vagy filológiai kérdések miatt szerezték meg, hanem más szempontok is vezérelték őket (például a kötet korábbi tulajdonosa volt érdekes számukra, vagy a könyv kötését találták nagyon különlegesnek, stb.).12 8

HEGYI, I. m., 46-47. Jan-Andrea BERNHARD: Die Humanistenstadt Basel als Transferzentrum für italienische Nonkonformisten in: Christine Christ-von Wedel, Sven Grosse, Berndt Hamm (szerk.) Basel als Zentrum des geistigen Austausch in der frühen Reformation. Tübingen, 2014, 299-326. BALÁZS Mihály: Einflüsse des Baseler Humanismus auf den Siebenbürger Antitrinitarismus, in: Volker LEPPIN - Ulrich A. WIEN (Hg.): Konfessionsbildung und Konfessionskultur in Siebenbürgen in der Frühen Neuzeit, Stuttgart 2005, 149. 10 KATHONA Géza: Svájci theológiai elemek Szegedi Kis István hittani nézeteiben in: Tanulmányok és szövegek a magyarországi református egyház XVI. századi történetéből, szerk. BARTHA Tibor, Budapest, 1973, 13-106. (Studia et acta ecclesiastica, 3.) SZABÓ András (közread.): Johann Jacob Grynaeus magyar kapcsolatai, Szeged, 1989, (Adattár a XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 22.) 11 Karl GAUSS: Basilea reformata, Basel, 1930, 74. PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Békességet magamnak és másoknak, szerk. Nagy Géza, Bukarest, 1977, 28, 34, 35, 37, 43. 12 Felix Ackermann, Ein Prälat, Sammler und bibliophiler Gelehrter im ehemaligen Fürstbistum Basel des 18. Jahrhunderts: Der Domherr Christian Franz Freiherr von Eberstein. Charakter und Besonderheiten seines 9

A kutatások jelenlegi állapota szerint a Kárpát-medencében ma megtalálható 1750 előtt nyomtatott könyvek többsége 1750 után került be az országba.13 Ebből az következik, hogy a humanista nyomtatványok jelentős része megjelenésük után jóval később jutottak el Magyarországra és Erdélybe. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a svájci humanisták és reformátorok nem gyakoroltak hatást a magyarországi értelmiségre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyarországi értelmiség a 18. században is fontosnak tartotta azt, hogy 16. századi kiadású műveket szerezzen be. Jó példa erre Ősz Sándor Előd kutatása. Ősz a rendelkezésünkre álló források pusztulása ellenére talált olyan Kálvin bibliakommentárt, amelyiket a 16. században adtak ki és a 18. században került erdélyi tulajdonos kezébe.14 A sort lehetne még folytatni, mert egyre több katalógusban tüntetik fel a könyvek korábbi tulajdonosait is, de ehelyett érdemes azt figyelembe vennünk, hogy a kutatók szerint a magyarországi könyvgyűjtési szokásokat alapvetően befolyásolta az, hogy az 1750-es évekig a 15–16. századi kiadású könyvek olcsóbbak voltak az újaknál, mert a műgyűjtő-érték ismeretlen volt. A külföldről hazatérő diákok könyvtáraiban ezért találhatunk nagy számban régi kiadású köteteket.15 1773-ban a bázeli kistanács Horváth József debreceni hallgató ösztöndíjkérelmével foglalkozott, a megbeszélés során a jegyzőkönyvbe egy megjegyzést is leírtak a magyarországi diákokkal kapcsolatban: „…wie viele dergleichen Studiosi um Bücher zu kaufen hieher gekommen…”16 Ez természetesen egyáltalán nem meglepő kijelentés, mégis néhány kérdésre fölhívja a figyelmet, amelyeket érdemes megvizsgálni. Legfontosabb kérdés: milyen könyveket vásároltak a diákok? Milyen svájci reformátorok illetve humanisták műveit választottak? Ennek rekonstruálása után arra kell választ találnunk, hogy a megvásárolni kívánt kötetek kiválasztásánál miért döntöttek új vagy régi kiadású mű mellett? Végül azt kell megválaszolnunk, hogy a frissen megszerzett műveket műgyűjtési vagy olvasási szándékkal szerezték-e meg. A következőben a 18. században Bázelben tanuló magyarországi diákok csoportját mutatom be, és elemezem a könyvgyűjtési szokásaikat. Ennek során figyelembe kell vennünk azt, hogy a Rajna-partjára eljutó fiatalok mindegyike hazai tanulmányai során megismerte a svájci reformátorok munkásságát, amely alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy felesleges volt számukra 16. századi hitújítók műveit megszerezniük. Ez természetesen nem igaz, mégis feltehető a kérdés: mennyire volt elavult, megkésett az érdeklődésük svájci reformátorok művei iránt a 18. századi szellemi irányzatok tükrében. Bázelben a kora újkorban, a 18. században tanult a legtöbb diák a Kárpát-medencéből, ugyanis az 1526–1700 közötti időszakban összesen 63, 1701–1799 közötti korszakban viszont 211 személy iratkozott be az egyetemre. A 18. században nem egyenletesen oszlik el a beiratkozások száma: 1715-ig elvétve tanult Bázelben magyarországi diák, 1716–1735 között majdnem minden évben két-három új hallgató iratkozott be, majd egy rövid kihagyás után 1745-től kezdve folyamatosan emelkedett a létszám, amely 1767-ben érte el a csúcspontját. Ekkor egy évben 12 diák írta be nevét az egyetemi anyakönyvbe. Ez az intenzitás az 1770-es évekig tartott: 1770–1779 között évente átlagosan 4-5 új diák iratkozott be. Ezt követően viszont látványos csökkenés figyelhető meg, ugyanis 1785-re megint ritka lett a Kabinetts, in: Sammeln und Sammlungen im 18. Jahrhundert in der Schweiz. Akten des kolloquiums Basel, 16– 18. Oktober 2003, hg. von Benno SCHUBIGER, Genève 2007, 133–152. 13 István MONOK: Lesestoffe ungarischer Studierenden während ihrer Studienjahre in den Niederlanden an der Wende des 17. und 18. Jahrhunderts, in: Studiosorum et librorum peregrinatio. Hungarian-Dutch cultural relations in the 17th and 18th century, ed. by August den Hollander, István Monok, Ferenc Postma. AmsterdamBudapest 2006, 43–54. 14 ŐSZ Sándor Előd: Kálvin-kötetek a régi erdélyi könyvtárakban In: Tanulmányok Kálvinról és magyarországi jelenlétéről, szerk. Gáborjáni Szabó Botond, Debrecen, 2011, 156–157. 15 MADAS Edit – MONOK István: A könyvkultúra Magyarországon, Budapest 2003, 206–217. 16 Die Matrikel der Universität Basel, hg. von Hans Georg W ACKERNAGEL, Band V. 1726/27 – 1817/18, Basel 1980, nr. 1607.

magyarországi diákok bázeli jelenléte: 1785–1798 között csupán tizenegyen írták alá az egyetemi anyakönyvet.17 A bázeli egyetem a 18. században a kicsi egyetemek közé tartozott, ezért érdemes összehasonlítani, milyen volt vonzereje más protestáns intézményekhez viszonyítva.18 Az egyetem vonzáskörzetét jól mutatja az, hogy a hittudományi karon ebben az évszázadban a magyarokon és bázelieken kívül többnyire Graubündenből és Pfalzból származó fiatalok fordultak meg, más országból származók alig.19 A többi svájci felsőoktatási intézmény közül Bern és Zürich hasonlóan népszerű intézmény volt a magyarországi diákok között, viszont Genf és Lausanne már kevésbé voltak kedveltek.20 Fontos viszont azt kiemelni, hogy a svájci felsőoktatási intézmények közül egyedül Bázel rendelkezett egyetemi ranggal.21 Rendelkezésünkre állnak már viszont olyan beiratkozási adatok, amelyek a teljes kora újkori magyar peregrináció tendenciáit ismertetik. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy 1526 és 1714 között Svájc összes felsőoktatási intézményében történt beiratkozás a teljes magyar egyetemjárás 0,74%-át tette ki, míg 1715–1785 között már 6,3%-ot. Ha egyetemekre lebontva nézzük Bázel szerepét, akkor azt mondhatjuk, hogy 1601–1700 között a 30. helyen állt az egyetemek látogatottságának abszolút sorrendjében. Ezt követően a 18. század első felében már a 17. helyre került, és a 18. század második felében a 9. legnépszerűbb egyetem volt a magyarországiak között. A legutolsó időszakban csak Bécs, Jéna, Graz, Utrecht, Göttingen, Erlangen, Wittenberg és Franeker vonzott több magyar diákot Bázelnél.22 A bázeli egyetemen tanuló magyarországi diákok olvasmányműveltsége elsősorban olyan forrásokból állapíthatóak meg, amelyek a külföldi tartózkodás idején keletkeztek. Ezek az iratok lehetnek jegyzékszerűek, valamint nem jegyzékszerűek. Az egyetemjárás során mind a jegyzékszerű, mind a nem jegyzékszerű források levelekben, naplókban, emlékkönyvekben, önéletrajzokban, számlákban, könyvekben és egyéb kéziratokban találhatóak. A nem jegyzékszerű forrásokon belül fontos csoportot képeznek a könyvekben található possessorok mivel értékes információkat adnak a könyv használatáról és a könyvbeszerzés módjairól.23 A peregrináció befejezése után keletkezett források nem feltétlenül a külföldi tartózkodás során kialakult olvasmányműveltséget tükrözik, ezért ezeket nem vontam be az elemzésbe. Magyarországon az utóbbi 30 évben Keserű Bálint majd Monok István által vezetett kutatócsoport munkájának köszönhetően a Könyvtártörténeti Füzetek című sorozatban megtalálhatóak az 1526–1750 között keletkezett könyvjegyzékek ismertetései. A Könyvtártörténeti Füzetek nem ismernek olyan 18. századi jegyzéket, amely bázeli tanulmányok során készültek, viszont több olyat igen, amelyik egykor Svájcban tanuló diák könyvtárát írta össze.24 Ez a kutatócsoport egykori könyvtárak rekonstruálásával is foglalkozik, amelynek köszönhetően több olyan részadat is előkerült, amely a Bázelben tanuló 17

HEGYI, I. m., 46-64. BONJOUR, I. m. , 242. 19 Andreas STAEHELIN: Geschichte der Universität Basel 1632–1818, Basel, 1957, 98. 20 HEGYI, I. m., 66-78, 80-87, 90, 92-104 21 Vö.: Ulrich I M HOF: Die hohen Schulen der reformierten Schweiz im 18. Jahrhundert in: Werner NÄF und Ernst WALDER (hrsg.): Schweizer Beiträge zur Allgemeinen Geschichte, Bern, 1957. 112. 22 SZÖGI László: A 18. századi magyar peregrináció összefoglaló adatai in: Cito pede labitur aetas, szerk.: Magyar László András, Kapronczay Katalin, Budapest, 2011, 229-240 [elektronikus kiadás], 229-240, SZÖGI László: Wittenbergtől Franekerig. A magyarországi peregrináció főbb vonásai a 17. században in: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”, szerk. ifj. Bertényi Iván, Géra Eleonóra, Richly Gábor, Budapest, 2012, 483-494. SZÖGI László: Studentenmigration aus Ungarn 1100–1918 in: Zwei- und Mehrsprachigkeit in Zentraleuropa, Hrsg.: Balog F. András, Christoph Leitgeb, Wien, 2012, 67-80. 23 MONOK István: Könyvkatalógusok és könyvjegyzékek Magyarországon, Szeged 1993, (Olvasmánytörténeti dolgozatok) 36–39. 24 Például: Maróthi György könyvjegyzéke. Intézményi és magángyűjtemények Magyarországon 1722-1750, szerk. Monok István, Szeged 1990 (Könyvtártörténeti füzetek 7.) nr. 35., 47. 18

fiatalok könyvgyűjtésével kapcsolatosak.25 Természetesen figyelembe vettem más kutatócsoporthoz tartozó történészek munkáit is, így például Segesváry Viktor,26 Deé Nagy Anikó27 és Jan-Andrea Bernhard28 eredményeit. A fentebb említett nyomtatásban megjelent forrásokat Svájcban és Magyarországon található levéltári és könyvtári forrásokkal egészítettem ki. A Bázelben tanult diákok mindennapi életével és olvasmányműveltségével kapcsolatos források az egyetem levéltárában és az egyetemi könyvtár korabeli irataiban vannak. Mivel a tanulmányi ösztöndíjak elbírálásában a város is részt vett, ezért a kistanács jegyzőkönyvei és az Erziehung nevű fond is tartalmaz adatokat. Tekintettel a hagyományosan erős svájci-magyar egyházi kapcsolatokra a bázeli egyházközségek levéltári anyagában is vannak értékes iratok. A debreceni,29 a sárospataki,30 a kolozsvári31 és a nagyenyedi32 25

Vö.: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium XVI. századi könyveinek katalógusa, szerk. Zvara Edina, Simon Ferenc, Szeged 1998. 26 Viktor SEGESVÁRY: The History of Private Library in 18th Century Hungary. The library of Pál and Gedeon Ráday, Budapest 2007. 27 DEÉ NAGY Anikó: A könyvtáralapító Teleki Sámuel, Kolozsvár 1997. 28 Jan-Andrea BERNHARD, Debrecen als protestantisches Zentrum Oberungarns im 18. Jahrhundert. Die Bedeutung der Peregrination für das Bildungsniveau der intellektuellen Elite, in: Město a intelektuálové od středově ku do roku 1848, Sestavili Olga Fejtová, Václav Ledvinka, Jiří Pešek s redakční radou, Praha 2008, (Documenta Pragensia, 27.) 781–800. 29 Partiumi könyvesházak 1623-1730, szerk. Fekete Csaba [et al.], Budapest – Szeged 1988 (Adattár 16–18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 14.) Catalogus librorum Bibliothecae Publicae Collegii, 1751–1757. TtREK Ms. R71/5c. Catalogus… in quo ab initio sunt notationes… 1744–1750, TtREK Ms. R. 71/7. Jánki Péter által írt katalógus 1738. TtREK Ms. R 71/8. Catalogus bibliothecae theologicae historico criticus ab… Stephano Paxi Szatmári… conscriptus, Debrecen, 1773. TtREK Ms. R 188. Series variae librorum pro bibliotheca Scholae Debrecinae comparatorum aut dono datorum, seu Legatorum. 1631–1784 TtREK Ms. R 913. Documenta ad rationes praestantissimi Domini Josephi Tóth bibliothecarii, Debrecen, 1784–1785 TtREK Ms. R 916. Documenta et fragmenta rationum Georgii Biró Bibliothecarii, Debrecen, 1774–1776. TtREK Ms. R 917. Documenta ad rationes Michaeli Sályi bibliothecarii, Debrecen, 1782–83. TtREK Ms. R 928. Documenta ad rationes bibliothecarii Josephi Endrédi Debrecen, 1751. TtREK Ms. R 929. Documenta ad rationes bibliothecarii Samuelis Megyesi [recte Pauli Megyesi], Debrecen, 1777–1778. TtREK Ms. R 934. Documenta ad rationes bibliothecarii Josephi Litterati, Debrecen, 1779–1780. TtREK Ms. R 935. Documenta ad rationes bibliothecarii Josephi Péczely, Debrecen, 1776–1777. TtREK Ms. R 936. Documenta ad rationes bibliothecarii… Danielis Keck…, Debrecen, 1782. TtREK Ms. R 942. Documenta ad rationes bibliothecarii Gabrielis Szilágyi…, Debrecen, 1784. TtREK Ms. R 944. Documenta ad rationes bibliothecariorum Valentini Lévai, et Andreae Ormos, Debrecen, 1773–1778. TtREK Ms. R 945 30 Libri antiquiores Hungarici, nec non Latini ab Auctoribus Hungaris conscripti in usum bibliothecae publicae Collegii … S. Patakiensis, si pote, comparandi. S. Patakini die 20. Maii 1789. TiREK Ms. Kt. 519. Series librorum, olim in auctionibus,… venditorum, acquirendorum, ammissorum, comparatorum, oblatorum, TiREK Ms. Kt. 1138. Protocollum bibliotheca Collegii Reformatorum. S. Patakiensis ab anno 1767 – 1786. TiREK Ms. Kt. 1139. Ratio bibliothecariorum ab anno 1788. ad annum 1807. TiREK Ms. Kt. 1141. Bibliotheca Hungarica… Scholae… S. Patakiensis anno Domini 1788. TiREK Ms. Kt.1143. Series librorum… Collegii Ref. S. Patakiensis anno 1760 TiREK Ms. Kt. 1145. Nomina ac ordo librorum ut aliorum instrumentorum, quae in bibliotheca Illustris Collegii Reformatorum Sáros Patakiensis ab anno 1726. 8. Octobris inventantur. De quibus bibliothecarius ratiocinari obligatur. Seniore Humanissimo Domino Johanne Kis-Pataki thecario item Humanissimo Domino Emerico Pétsi, noviter descripta per M[ichaelem] P[ápai] M[olnár] anno et die praedictis Patakini. TiREK Ms. Kt. 1146. Catalogus librorum bibliothecae publicae Illustris Scholae S. Patakinae ordine alphabetico digestus et discriptus anni 1785. mense januario procurante Johanne Tóth bibliothecario … per Josephum Látzai TiREK Ms. Kt. 1147. Catalogi librorum et numismatum Collegii S. Patakiensis. 1774 – 1778. TiREK Ms. Kt. 1148. Catalogi librorum bibliothecae publicae … Scholae S. Patakinae 1761 – 1790. TiREK Ms. Kt. 1149. Catalogi librorum… Collegii S. Patakiensis alphabetici, 1760– 1781 TiREK Ms. Kt. 1195. 31 Catalogus continens Nomina illorum quibus libri Bibliothecae Illustr. Collegii Refor. Claudiopolitani ad usum traditi sunt, ab Anno Aerae Christianae 1775. Biblioteca Academiei Romane – Filiala Cluj-Napoca Ms. R 1631. Bibliotheca Illustris Collegii Reformatorum Claudiopolitani, ordinem alphabeticam, Tehcam simul et Numerum indicantem, digesta. Industria Stephani Simon p. t. Ejusdem Collegii Contrascribae et ordinarii Bibliothecarii. A. 1752. Biblioteca Academiei Romane – Filiala Cluj-Napoca Ms. R 1607. Catalogus Librorum Illustris Collegii

református kollégiumok korabeli katalógusait azért néztem át, mert ezekben a diákok ajándékozásai is megtalálhatóak: a korban általános szokás volt, hogy a külföldről hazatérő hallgató egykori iskolájának adott néhány könyvet. A külföldi egyetemekről hazatérő fiatalok olvasmányműveltségét nagyon jól tükrözik a cenzori vizsgálatok aktái, mert ezek éppen a tanulmányok befejezésekor kialakult állapotokat rögzítik. Magyarországon a helytartótanács megalakulásával párhuzamosan kezdett kialakulni az állami könyvcenzúra, amely a külföldről behozott könyvek ellenőrzésével is foglalkozott. A revízió a helytartótanácson belül a vallásügyi bizottság hatáskörébe tartozott.33 A 18. században külföldről behozott könyvek vizsgálatával foglalkozó iratok csak részben maradtak ránk. Az 1731 előtti évek dokumentumai csak elvétve maradtak fönn, hiszen a helytartótanács csak 1730-tól gyakorolta ténylegesen a revíziót. Korábban a nagyszombati egyetem kancellárja volt az illetékes, de az egyetem levéltárában nem találhatóak ezzel kapcsolatos források.34 A rendelkezésünkre álló iratok a Magyar Országos Levéltárban és az esztergomi főszékesegyház könyvtárában vannak.35 A nyomtatott és kéziratos források összegyűjtése során a Bázelben tartózkodó diákok olvasmányműveltségéről a következők derültek ki. Annak ellenére, hogy a 18. században több mint 200 magyarországi fiatal fordult meg ebben a városban, csak kevesen vállalkoztak arra, hogy nagyobb mennyiségű könyvet szerezzenek meg külföldi tartózkodásuk alatt. Legismertebb közülük Teleki Sámuel, aki külföldi utazása során a vásárolt könyvekről két füzetet is vezetett.36 Unokatestvére, Teleki József szintén precízen vezette a kiadásait, amelyek között könyvszámlákat is találunk.37 Sok könyvvel tért haza Maróthi György is, akinek levelezésében fennmaradt egy teljes könyvjegyzék, amely a megvásárolni kívánt műveket tartalmazta. Valószínűleg 1735-ben Bernben írta ezt a listát, amelyet levele mellékleteként Bázelbe Jakob Christoph Becknek küldött el.38 Mivel a diákok gyakran több egyetemen is tanultak, ritka az olyan jegyzékszerű forrás, amelyik keletkezését tekintve csak Bázelhez köthető. Az alábbiakban néhány ilyet sorolok fel: Benedek Mihály egy füzetet vezetett a külföldön megszerzett könyveiről. Benedek 1775-ben Reformati Claudiaci… Opera Jos[ephi] Zoltán et Jos[ephi] Soofalvi. A. 1767, Biblioteca Academiei Romane – Filiala Cluj-Napoca Ms. R. 1610. Vö.: Erdélyi könyvesházak 2. köt. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászváros, Székelyudvarhely, szerk Monok István, Szeged 1991, (Adattár 16-18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 16/2.). 32 Catalogus alphabeticus librorum Illustris Collegii Alba-N. Enyediensis renovatus Anno MDCCLII diebus Novembris, Nagyenyedi Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára, Ms. 192. Catalogus Raritatum et Benefactorum, Nagyenyed, 1794. Nagyenyedi Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára, Ms 217. 33 Ivona KOLLÁROVÁ: Die Rezeption der schweizerischen Verlagsproduktion in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts in: Orbis Helveticorum. Das Schweizer Buch und seine mittelerupäische Welt, hg. von Viliam Čičaj, Jan-Andrea Bernhard, Bratislava 2011, 41–56. SASHEGYI Oszkár, A helytartótanács bekapcsolódása a cenzúraügyek intézésébe (1726–1730), in: Magyar Könyvszemle, (1974), 42–43, 52. 34 SCHERMANN Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig, Budapest 1928, 19, 24–25. 35 Helytartótanácsi levéltár, Relationes et protocolla consiliariorum 1724–1774. MOL C 19. Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. MOL C 31. Statthalterratsarchiv, Acta religionaria 1724–1783. MOL C 40. Helytartótanácsi levéltár, Acta miscellanea 1724–1783 (1849) MOL C 42. Helytartótanácsi levéltár, Acta secundum referentes 1780–1783. MOL C 43. Helytartótanácsi levéltár, Departementum revisionis librorum (1726) 1783–1848. MOL C 60. Helytartótanácsi levéltár, Departamentum litterario-politicum. 1783–1848. MOL C 67. Tit. VI. Censura librorum. EFK, Batthyány Ms. 292–299. 36 Deé Nagy, I. m., 160–162. 37 „Németországi utamban tett költségeimnek miden hiba nélkül való táblája” [in: Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európában. Teleki József utazásai 1759–1761, szerk. Tolnai Gábor, Budapest 1987, 268–310. F. CSANAK Dóra, Két korszak határán, Budapest 1983, 362. 38 Maróthi György levele Jakob Christoph Becknek, Bern, 1735. március 10. [UBB Mscr. Fr-Gr. V. 11, fol. 85v. LENGYEL Imre – TÓTH Béla: Maróthi György külföldi tanulmányútja, in: Könyv és Könyvtár, (1970) VIII/1. nr. 4.

járt a bázeli egyetemre, jegyzékében a könyveket a meglátogatott egyetemvárosok alapján csoportosította: Bázel, Göttingen, London, Franeker.39 Ercsei Dániel naplótöredéke egy Bázelben készült olvasónaplót tartalmaz.40 Mivel Hollósi Fülöp Ádám csak Bázelben írta alá az egyetemi anyakönyvet,41 a cenzorok által készített kimutatások a bázeli könyvbeszerzéseit mutatják.42 A fentebb felsoroltakhoz hasonlóan Szép János is csak Bázelben tanult, a matrikulába 1768. augusztus 15-én írta be a nevét.43 A revízió figyelmét azzal hívta fel magára, hogy tiltott könyveket hozott magával haza.44 A helytartótanács egyszerre foglalkozott Almási Szabó Pál és Palótzi Ferenc mindössze hat kötetnyi könyvével.45 Kettejük közül csak Palótzi tanult Bázelben, Almási Szabó a berni főiskolát látogatta.46 A többi jegyzékszerű forrás szintén a peregrináció során keletkezett, de nem lehet belőlük megállapítani, hogy Svájcban, Nématalföldön vagy másutt készültek. Hatvani István külföldi tanulmányainak befejezése után a debreceni kollégiumnak ajándékozott néhány könyvet.47 Mivel Hatvani több országban is megfordult, nem egyértelmű melyik kötetet szerezte meg Svájcban. Piskárkosi Szilágyi Márton Bázelben és Göttingenben járt egyetemre.48 A pozsonyi revizorok négy könyvét találták gyanúsnak.49 Tóth Bicskei János Bázelben és Bernben is megfordult,50 amikor 1772-ben a helytartótanács átvizsgáltatta utazóládáját.51 Kalmár György egész Európát bejárta, és legalább kétszer volt személyesen Bázelben. 1762-ben a revizorok jegyzéket készítettek külföldön beszerzett könyveiről.52 Az összeírásokban szereplő adatokból igen vegyes képet lehet megállapítani. Majdnem minden diáknál előfordulnak svájci humanisták és reformátorok művei, gyakran korabeli, 16. századi kiadásokban. Ezzel párhuzamosan kortárs szerzők is nagy számban találhatóak a megszerzett könyvek között. Teleki József Kálvin főművét, az Institutiót 1667-es kiadásban vette meg, miközben könyvei között nagy számban 18. századi szerzők műveit találjuk meg.53 Maróthi György svájci tartózkodása során több humanista művét is meg akarta szerezni. Közülük Rotterdami 39

Püspökök iratainak gyűjteménye 1728–1987. Benedek Mihály iratai 1809–1821, Könyvjegyzék TtREL I.2.4. Be 457. 40 Libris rationes impressus partim in publica Universitatis Basileensis B(iblio)teca, partim in privatis n. Dd. Professorem Mus. observavi et lustravi seq. I. Principes V. Testamenti editiones TtREK Ms. R 208/b-c fol. 1r2v. 41 HEGYI, I. m. nr. 206. 42 Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per censuram Viennensem rejectos et per revisores Posonienses revisos 1774.MOL C 31 6. csomó/a 1774. fol. 61r, 62v. Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per censuram Viennensem rejectos et per Posonienses revisos, 1775 MOL C 31 7. csomó/a 1775, fol 4r–7v. 43 HEGYI I. m.,nr. 187. 44 Helytartótanácsi levéltár Acta revisionis librorum 1731–1779. Revisio librorum acatholicorum Viennae rejectorum 1770. MOL C 31 3. csomó/a 1770, fol. 17v–19v. 45 Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per censuram Viennensem rejectos et per revisores Posonienses revisos 1773. MOL C 31 5. csomó/b 1773, fol. 77r–78r. 46 HEGYI, I. m. nr. 201, 391. 47 Libri quos Basileae sumtu Coll. emtos, Vir. Cl. St. Hatvani MD et Philos. ac Mathes. Prof. advectos, in Bthecam intulit di 1749. TtREK Ms. R 71/7, fol. 16v. 48 HEGYI, I. m. nr. 174. 49 Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per Viennensem et Posoniensem revisorem rejectos 1771. MOL C 31 4. csomó/a 1771, fol. 114r. 50 HEGYI, I. m. nr. 203, 378. 51 Helytartótanácsi levéltár Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per Viennensem et Posoniensem revisorem rejectos 1772. MOL C 31 4. csomó/a 1772, fol. 100r-103v, 104r-110v. Helytartótanácsi levéltár Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa librorum impressorum isthic submittenda exemplaria 1772. MOL C 31 4. csomó/b 1772, fol. 141r-144v. 52 SZELESTEI NAGY László: Kalmár György, „a magyar nyelv szerelmese”, Piliscsaba 2000, 7, 35–42. 53 Omne tempus perire puto quod Studiis non impenditur, Teleki Levéltár II/c 786 Fol. 1r. Vö.: D EÉ NAGY, I. m. 188, 207–218.

Erasmus a legismertebb: Maróthi Eramsunak az Adagiorum epitome című művét akarta megvenni. Figyelemre méltó széleskörű érdeklődése, mert a kívánságlistáján szerepelt Jean de Léry francia református lelkész 1556-ban Brazíliában szerzett élményeivel foglalkozó könyve és Gulielmus Budaeus francia humanista De asse et partibus eius című műve is.54 Nem tudjuk megállapítani, hogy Budaeus könyvét azért vette meg Maróthi, mert tényleg érdekelte a könyv tartalma, vagy inkább Théodore de Béze tulajdonosi bejegyzése miatt tartotta azt érdekesnek.55 Benedek Mihály svájci tartózkodása során a francia felvilágosodás legismertebb vezetőinek műveit szerezte meg (Voltaire, Rousseau), jegyzékében egyetlen humanista szerző sem szerepel. Sőt, a 18. századi magyarországi református értelmiség tipikus olvasmányai (Osterwald, Pictet, Turrettini stb.) sem találhatóak meg könyvtárában.56 Ez egy kicsit meglepően hangzik, hiszen Benedek Magyarországon a református egyházban komoly karriert futott be: 1806-ban superintendenssé választották.57 Valószínűleg az egyházat támadó olvasmányokat azért szerezte meg, mert meg akarta ismerni az ellenfél álláspontját is. Vele ellentétben Ercsei Dániel valósággal bújta a humanista könyveket: 16. századi arab nyelvtanokat, héber nyelvű bibliákat forgatott. A felvilágosodás könyvterméséből is csak a héber nyelvű bibliakiadások érdekelték.58 Hollósi Fülöp Ádám összesen öt kötettel tért haza Bázelből, amelyek közül a legújabb kiadásút is csak 1621-ben nyomtatták. Mindegyik munka szerzője protestáns volt, de egyikük sem Svájcban alkotott.59 Szép János jóval több 16. századi helveticát szerzett meg: bázeli, zürichi és genfi nyomdák kiadványait kobozták el tőle vallási okokra hivatkozva, mert ezekben Kálvin és Bullinger művei voltak megtalálhatóak, amelyek a cenzorok szerint sértették a katolikus felekezetet. A 18. századi kiadású könyvei szintén egyházi kiadványok voltak: katekizmusok, ortodox református szerzők művei.60 Annak ellenére, hogy Palótzi Ferenc könyvei között nem szerepelnek sem a svájci reformáció és humanizmus, sem a svájci nyomdászok kötetei, a Palótzi által beszerzett kötetek mindegyike teológiai tárgyú, például Johann Heinrich Fries zürichi professzor dogmatikakönyve (1734).61 Hatvani István Pálótzihoz képest sokkal szélesebb érdeklődésről tett tanúbizonyságot, mert Arisztotelész műveinek 1597-es kiadása mellett az ésszerű ortodoxia képviselőjének, Jean Fréderic Ostervaldnak és Pierre Bayle hírhedt lexikonának egy-egy példányát is megszerezte. 62 Piskárkosi Szilágyi Márton könyvei között nem találunk 16. századi helveticát, csak görög

54

Maróthi György levele Jakob Christoph Becknek, Bern, 1735. március 10. LENGYEL – TÓTH, I. m. nr. 4. Gulielmus BUDEUS: De asse et partibus eius libri quinque, Lugduni 1542 TtREK K 1343 Vö.: ÖTVÖS János: Maróthi György könyvtára in: Annales Bibliothecae Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominate, (1955) II, 342. 56 Püspökök iratainak gyűjteménye 1728–1987. Benedek Mihály iratai 1809–1821, Könyvjegyzék TtREL I.2.4. Be 457. 57 Ferenc POSTMA: Das Itinerarium von Michaël Benedek (1773-1775) und seine vier Testimonia aus Franeker (Juni 1775) in: Eruditio, virtus et constantia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, szerk. Imre Mihály [et al.], I. kötet, Debrecen, 2011, 371–390. 58 Libris rationes impressus partim in publica Universitatis Basileensis B(iblio)teca, partim in privatis n. Dd. Professorem Mus. observavi et lustravi seq. I. Principes V. Testamenti editiones TtREK Ms. R 208/b-c fol. 1r2v. 59 Helytartótanácsi levéltár. Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per censuram Viennensem rejectos et per revisores Posonienses revisos 1774.MOL C 31 6. csomó/a 1774. fol. 61r, 62v. 60 Helytartótanácsi levéltár. Acta revisionis librorum 1731–1779. Revisio librorum acatholicorum Viennae rejectorum 1770. MOL C 31 3. csomó/a 1770, fol. 17v–19v. 61 Helytartótanácsi levéltár. Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per censuram Viennensem rejectos et per revisores Posonienses revisos 1773. MOL C 31 5. csomó/b 1773, fol. 77r–78r. 62 Libri quos Basileae sumtu Coll. emtos, Vir. Cl. St. Hatvani MD et Philos. ac Mathes. Prof. advectos, in Bthecam intulit di 1749. TtREK Ms. R 71/7, fol. 16v. 55

nyelvű Újtestamentumot és Hugo Grotius jogtudományi alapművét.63 Tóth Bicskei János Kálvin főművét, az Institutiót 1590-es genfi kiadásban vette meg, míg Erasmus Colloquia familiaria című művének 1693-as kiadását szerezte meg.64 Kalmár György rendkívül nagy műveltségű nyelvészként Európa tudományos életének aktív tagja volt. A cenzúra 222 külföldről hazahozott könyvét vizsgálta meg, amelyek között nagyon kevés 16. századi kiadású munka található. Úgy tűnik Kalmárt nem érdekelték a reformáció és a humanizmus vitái, mert könyvtárában elvétve akad 16. századi szerző. Összességében egy 1557-es bázeli kiadású Origenés mű és egy kölni kiadású Rotterdami Erasmus munka szerepel a jegyzékén.65 A könyvjegyzékeken kívül a tulajdonosi bejegyzések és egyéb források is tartalmaznak érdekes adatokat. Sajnos a 18. századi könyvtárak mára már annyira szétszóródtak, hogy az előkerült kötetek csak részinformációkat tudnak nyújtani számunkra a gyűjtés jellegét illetően. Így például ha egy könyvben szerepel az, hogy Bázelben egy árverésen vásárolták meg azt, nem tudjuk belőle megállapítani, mennyi további kötetet vásárolt annak új tulajdonosa. A következőkben néhány olyan példát mutatok be, amelyek arról tanúskodnak, hogy 15–16. században Svájcban megjelent könyvek a 18. században kerültek magyarországi diákok kezébe. A példák a fentebb említett okok miatt nem általános érvényűek. Maróthi György Bázelban 1736-ban egy árverésen jutott hozzá Arrianusnak Nagy Sándor életét bemutató munkájához (Párizs, 1575). A könyvben található bejegyzések szerint Maróthi figyelmét az keltette fel, hogy Simon Grynaeusé volt korábban a kötet. Ötövös János szerint Johann Jacob és nem Simon Grynaeus volt a korábbi tulajdonos.66 Nem kívánjuk eldönteni, hogy tényleg melyik Grynaeusról van szó, de az megállíptható, hogy Maróthi felfigyelt a híres bázeli humanista tudóscsalád egykori könyveire. Szalay Pál 1783-ban Lausanne-ban tanult, de hosszabb ideig tartózkodott Bernben és Bázelben is.67 1786-ban tulajdonába került Kálvin Institutio Christianae religionis című művének 1559-es genfi kiadása. Szalay a kötetet nem Bázelben vette, hanem édesapjától örökölte meg. Sajnos az egyik possessort kivágták, így nem lehet megállapítani a Szalay család előtti tulajdonosokat. A könyv érdekessége, hogy több kéztől nagyon sok kéziratos jegyzetet tartalmaz, köztük Szalayét is. Ez azt jelenti, hogy Szalay Pál számára ez a könyv fontos olvasmány volt, és nem csak Kálvin tekintélye miatt tartotta fontosnak: Georgii Szalai Comp. Traiecti ad Rhenum XVI. Kal. Mai. 1749. Valentini Kis V. D Sque. M. in Ecclesia Refor. Szentesiensi 1803. 68 Paulli Szalai VDMri in Eccl. Ref. B. Füred 1786

Ehhez hasonló esetnek tekinthetjük azt, amikor egy hallgató a patrónusa megbízásából külföldön vásárolt könyveket. Ilyen módon sok könyv került Ráday Gedeon könyvtárába is, mert két Bázelben tanuló peregrinus, Nagy Sámuel és Blasek Mihály segített neki ebben. 63

Helytartótanácsi levéltár. Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per Viennensem et Posoniensem revisorem rejectos 1771. MOL C 31 4. csomó/a 1771, fol. 114r. 64 Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa libros per Viennensem et Posoniensem revisorem rejectos 1772. MOL C 31 4. csomó/a 1772, fol. 100r–103v, 104r–110v. Helytartótanácsi levéltár, Acta revisionis librorum 1731–1779. Circa librorum impressorum isthic submittenda exemplaria 1772. MOL C 31 4. csomó/b 1772, fol. 141r–144v. 65 SZELESTEI NAGY, I. m., 35–42. 66 ÖTVÖS, I. m. 334. 67 HEGYI, I. m., nr. 431, 554. Szalay biztosan eljutott Bázelbe is, mert egy possessorbejegyzése szerint Bázelben vette meg Johann August Buxtorf egyik művét: „Paulli Szalai Basil. 1784. cum altero Tomo“ in: Johann August BUXTORF: Die Lehren und Pflichten des christlichen Glaubens…, Ersther Teil, Basel, 1747. HMG I.159/1.2869.159 68 Johann CALVIN: Institutio Christianae religionis…, Genevae 1559. HMG I.146.2848.146

Nagy közreműködésével Ráday Zwingli és Oecolampad műveit szerezte mely, amelyik mindegyike Bázelben vagy Zürichben jelent meg az 1530-as években. Nagy leveléhez mellékelve küldte el Magyarországra egy bázeli könyvkereskedő ajánlatát.69 Ráday igencsak örülhetett a jó vásárnak, mert a könyvkereskedő katalógusa szerint ezek a kötetek jóval olcsóbbak voltak az újdonságokhoz képest. A fentebbiekben bemutattam a Bázelben tanult magyarországi diákok könyvgyűjteményeit. Ezek után szeretném megválaszolni a dolgozat elején feltett kérdéseket: miért döntöttek új vagy régi kiadású mű mellett? A megszerzett műveket műgyűjtési vagy olvasási szándékkal vették meg? Az biztosnak mondható, hogy a Svájcba kijutott fiatalok számára a külföldön való tartózkodás olyan lehetőséget nyújtott könyvek vásárlására, amit Magyarországra visszatérve soha többé nem tudtak megvalósítani: a magyar könyvkereskedelem fejletlensége nem tudta biztosítani a nyugat-európai kínálatot. Annak ellenére, hogy a több mint 200 Bázelben tanuló magyarországi diák közül, csak néhánynak sikerült a könyveit megtalálni, a könyvek iránti érdeklődés valószínűleg általános lehetett. A bázeli kistanács idézett megjegyzése arra utal, hogy a bázeli polgárok felfigyeltek a hallgatók intenzív könyvgyűjtési szokásaira. Ezzel cseng össze Sebők József Bernből írt levele, amelyben arról írt, hogy a magyarországi diákok sok időt fordítanak könyvek vásárlására.70 A könyvgyűjtés valóban különleges alkalom volt a peregrinusok életében, amelyet jól bizonyít Kováts József levele. Kováts Teleki Sámuellel együtt tanult Bázelben. A levelében megköszönte Teleki támogatását, amellyel könyvvásárlásait segítette.71 A rendelkezésünkre álló forrásokból kiderült, hogy a diákok a régi és új kiadású műveket egyformán igyekeztek megszerezni. A döntést gyakran befolyásolta az ár: Ráday Gedeon is szívesebben vett meg olcsó 16. századi kiadásokat. A bázeli egyetemen rendszeresen tartottak aukciókat, ahol a diákok igyekeztek minél olcsóbban megszerezni az eladásra kínált műveket. Még a jó anyagi lehetőségekkel rendelkező Teleki József is alaposan megfontolta, mire adja ki a pénzét. Teleki pontosan feltérképezte az eladásra kínált könyvek tartalmát és árát, és csak ezek után ment el az árverésekre. A fentebbi példákból az is kiderült, hogy a magyarok határozott elvek alapján alakították ki gyűjteményeiket: többen közülük a református teológia legfontosabb műveit igyekeztek megszerezni (Hollósi Fülöp Ádám, Szép János); mások a felvilágosodás friss írásaira voltak kíváncsiak (Bendek Mihály); esetleg a keleti nyelvek tanulmányozásával akartak foglalkozni (Ercsei Dániel). Ebből adódóan egyesek svájci reformátorok műveit is gyűjtötték, mások egyáltalán nem foglalkoztak ilyen könyvekkel. Műgyűjtésre utaló jeleket csak Maróthi György esetében találtunk, aki Théodore de Béze és Simon Grynaeus egykori könyveinek birtokába jutott. Maróthi életét viszont ismerjük annyira részletesen, hogy tudjuk, számára a könyv nem műkincs, hanem tudományos eszköz volt. Tehát, a 18. században Bázelben tanuló magyarországi diákok nem műgyűjtési szempontok miatt vásároltak régi kiadású könyveket. A régi vagy új melletti döntést az áron kívül a tartalmi szempont (pl.: református dogmatika, keleti nyelvek, stb.) befolyásolta. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy érdeklődésük nem volt megkésett. Számukra a 16. századi reformátorok művei a mindennapi gondolkodás részét képezték, miközben megismerték és befogadták a felvilágosodás vallásfilozófiai irányzatait. Rövidítések

69

SEGESVÁRY, I. m. 88–89, 110. Sebők József levele Szentgyörgyi Istvánnak, Bern, 1774. január 15. TiREK Ms. Kt. 864. nr. 141. 71 Gróf Teleki Sámuel erdélyi kanczellár úti naplója 1759–1763, sajtó alá rend. Biás István, Marosvásárhely 1908, xxxiii. 70

EFK = Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár HMG = Horváth Mihály Gimnázium könyvtára (Szentes) MOL = Magyar Nemzeti Levéltár. Magyar Országos Levéltár Budapest StAB = Staatsarchiv Basel-Stadt Teleki Levéltár = Teleki-Bolyai Könyvtár Marosvásárhely TiREK = Tiszáninneni Református Egyházkerület Könyvtára Sárospatak TtREK = Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára Debrecen TtREL = Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (Debrecen) UBB = Universitätsbibliothek Basel *************************************************************************** Ádám Hegyi (Universität Szeged) Verspätetes Interesse? Werke schweizer Reformatoren in den Bibliotheken der ungarländischen Studenten in Basel im 18. Jahrhundert Zur Zeit des Humanismus war Basel eine der größten Zentren des Buchducks. Im Laufe der späteren Jahrhunderten wurde von den Basler Buchdruckern nach wie vor eine große Anzahl von Büchern gedruckt, bis zum 18. Jahrhundert hat sich jedoch die Bücherwelt auch in dieser Stadt bedeutend verändert. Ein typisches Beispiel dafür war unter anderem, dass parallel zu der Aufklärung die Gruppe derjenigen erschien, die sich mit Sammlung von Antiquitäten und Raritäten beschäftigten: Sie erwarben die humanistischen Bücher nicht nur wegen theologischer oder philologischer Fragen, die diese enthielten, sondern sie wurden auch durch andere Aspekte motiviert (sie fanden zum Beispiel den früheren Besitzer oder den Einband eines Buches interessant usw.). Laut aktuellem Stand der Forschung gelangte die Mehrheit der vor dem Jahr 1750 gedruckten Bücher, die heutzutage im Karpatenbecken zu finden sind, erst nach 1750 nach Ungarn. Daraus folgt, dass ein wesentlicher Teil der humanistischen Drucksachen lange nach ihrem Erscheinen nach Ungarn und Siebenbürgen kamen. Dies bedeutet jedoch nicht, dass die schweizerischen Humanisten und Reformatoren keine Wirkung auf die ungarländische Intelligenz ausübten. Es geht dabei vielmehr darum, dass die ungarländische Intelligenz auch im 18. Jahrhundert für wichtig hielte, Bücher anzuschaffen, die im 16. Jahrhudert herausgegeben wurden. Im meinen Vortrag wird die Gruppe ungarländischer Studenten, die im 18. Jahrhundert in Basel studierten, dargestellt, sowie ihre Büchersammlungsgewohnheiten werden auch untersucht.