Hazánk. A néptõl nem lehet elvenni jogait. Minden egyes szavát fenntartja. Lejárt az erkölcsi relativizmus kora

Hazánk KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

A KDNP, az MKDSZ és a BIA lapja

2007. augusztus

Szent István keresztény hagyatéka Barankovics István idõszerû gondolatai 1941-bõl Egy nép rendeltetése nem öntudatos elõre vállat szerep, hanem a történelem kinyilatkoztatása; rendeltetéstudata pedig történetének absztrakciója. A népek nem maguk jelölik ki és választják meg létüket jelentõ szerepüket a történelem színpadán; rendeltetésük születésükkor kapott megváltoztathatatlan sorsajándék. Rendeltetésüket csak felismerhetik, sorsukat csak vállalhatják. Sorsuk öntudatos vállalásával juthatnak el a rendeltetéstudat világosságáig – írta Barankovics István 1937-b ben. E rendeltetést ismerte fel az államalapító Szent István király. A közelgõ ünnep elé Barankovics írásából idézünk néhány gondolatot. Szent István három olyan valóság között teremtett felbonthatatlan frigyet, amelyet Szent Istvánig egymástól különválva, sõt olykor egymással szembeszállva léteztek. Szent István teremtette meg a magyarságnak elválaszthatatlan egységét a nyugati kereszténységgel és az európai mûvelõdéssel. E frigy mentette meg magyarságunkat, mert biztosította a magyarként létezés lehetõségét. Ezáltal lettünk a nagy keresztény család testvéri tagja, többé nem idegen, hanem honos a kereszténység szent köztársaságában. Ezáltal lettünk az európai mûvelõdés ostoraiból annak örököse, munkálója és védelmezõje. Ezáltal lett a mi mûveltségünk a közös európai keresztény kincstár egyik legragyogóbb ékszere. Európa és a kereszténység ellen már egyáltalán nem állhattunk volna meg. Eltûntünk volna, mint a többi kárpátbeli nép. E frigy az élet kötésének bizonyult, mert lehetõvé tette itteni tartós megtelepedésünket. Minden különc véleményt megsemmisítõ erõvel igazolja a magyar állam ezeréves fennállása Szent István királyt. Nem Koppány, hanem István király látott a jövõbe. Szent István volt próféta és a maga jelenében jól tájékozódó lángész. Öröm trónusa van a lelkekben, mert neki köszönhetjük, hogy vagyunk. Az õ rettenetes erejû, keleti hatalmú királyi akaratának, amely megtörte azt, aki nem

A néptõl nem lehet elvenni jogait

hajlott, és saját nemzedéke elõtt egy olyan próféta öntudatával járt, aki századoknak szab biztos törvényeket. Azokkal szemben, akik életre keltenék a véres harcot Koppány és Szent István között (ami különben jellemzõen a minket szétdaraboló Európa ellen volt lázadó mozdulatunk, mintegy visszaütés a mostoha Európára), ott áll az ezeréves lét bizonysága mellett a magyar népnek az a tanúságtétele, hogy tiszteletével és hódolatával Szent Istvánt örök királlyá koronázta, de soha mondába se foglalta a lázadó Koppányt, holott négyfelé vágott véres teste lélektanilag a legjobb anyaga lehetett volna a nép mondaköltõ és mondaõrzõ hajlamának. István diadalmaskodott Koppány fölött a szívekben is. A Szent Istváni kötés a kereszténységgel és Európával nem volt hagyománytörés, mindkettõnek voltak már nálunk elõzményei, és Szent István nem ölt meg egyetlen életadó vagy életmegtartó nemzeti sajátságot vagy hagyományt sem, de átalakította azokat a sajátosságainkat, kipusztította azokat a hagyományokat, amelyek nem szolgái, hanem hóhérai lettek volna jövõnknek. A kereszténység nem vált a nemzet lealacsonyított szolgálójává, mi ily nemzeti gõggel sohasem aláztuk le az isteni értékeket, de a kereszténység magyar és földi érdekeinket bekapcsolta az Úristen kegyelmének és az ég erõinek áramkörébe. Folytatás a 2. oldalon

„A tb szétszedése, a szolidaritáselvû társadalombiztosítás feladása mondjuk Franciaországban legitim ok lehetne a forradalomra. De azt is megkockáztatom, nincs egyetlenegy olyan ország sem Európában, amelyikben a lakosság a szerzett jogainak ilyen brutális és értelmetlen elvételét lenyelné.” 3–6. oldal

Minden egyes szavát fenntartja „Az õszödi beszéd és annak következményei kapcsán merült fel, mit tehet meg egy politikus a demokráciában, meddig mehet el céljai követésében, milyen eszközöket vehet igénybe.” 10–11. oldal

Lejárt az erkölcsi relativizmus kora „Nem lehet megszabadítani az embert a vele született tulajdonságoktól. Nyugat-Európa most jutott el oda, hogy felismerje: ezek a törekvések már nem a szabadság korlátait, hanem a természet rendjét feszegetik.” 12. oldal

Szent István keresztény hagyatéka Folytatás a 1. oldalról

Kereszténység és magyarság tökéletes összhang és egység. Kereszténység és magyarság érdekei között hiánytalan a megfelelõség. Kereszténység és humanitás legteljesebben megvalósulhat magyarságunkban – és magyarságunk annál teljesebb és értékesebb, minél ragyogóbban tükrözi a biblia kereszténységet és a legszélesebb ölelésû emberséget. Akik egy kurta látóhatárú machiavellizmus okán mást cselekedtek, azok egy vagy két nemzedéknek látszathasznot hozhattak, de e tévelygések árát mindig megfizette a nemzet. Ha vannak népek, amelyek olykor tartósabb hasznot húztak a kereszténység parancsainak negligálásából, ezek a népek mind ama szerencsések közül kerültek ki, amelyek feladatai sohasem múlták felül puszta erejüket, amelyek náluk kisebb ellenséggel küzdöttek létükért, nem puszta, hanem csak mikénti létükért. De nincs népe a világnak, amelynek létezése oly nagy részben az erkölcsi, a lelki és a szellemi értékeken fordulna meg, mint a magyar népé. Ha már ezer éve is csak minõségnépként állhattunk meg erõink megfogytán, de feladataink megmaradtakor csak a kereszténység élõ vizeiben fürödhetjük le gyarlóságainkat, és fokozhatjuk erõfeszítéseinket céljaink magasáig. Valahányszor európai keresztényellenes áramlatok hatottak át bennünket, a vám, amit a történelmi igazságszolgáltatás rajtunk bevasalt, mindig súlyosabb volt annál, amit a többi európai népek fizettek, amelyeknek puszta létében az erkölcsi és lelki tényezõknek nem jutott olyan óriási szerep. A kereszténységgel szemben való pártütés, a kereszt világosságától való elpártolás vagy a kereszt szenvedéseitõl való húzódozás egyenesen azzal fenyegetett bennünket, hogy elveszítjük a népek elõtt európai polgárjogunkat. Más népek is, ha az európai haladás nevében az emberi megalkuvást nem ismerõ keresztet magukhoz akarták hajlítani, úgy viselkedtek, mint a fiú, aki fejszét emel apjára, mert életre merte hívni õt. Ám ezeket a lázadókat mindig boldog ünneppel fogadta megtérésükkor az európai család, mint atya a tékozló fiát. Minket azonban fogadott fiának és fogadott testvérének nézett az európai népcsalád, akit mostohaként büntetett. Voltak népek, éppen azok, amelyeknél különbek

voltunk, amelyek megtagadva vagy fel sem ismerve európai kötelességüket, sem egy önállóságra érdemes népnek önmaga iránt tartozó kötelességét, lefeküdtek minden Európa- és keresztényellenes támadás elõtt, mert csak az ellenállás idõszerû kockázatát látták, és rövid bölcsességük az erõsebb talpa alá hajlás volt. Ezek létüket az elnyomó irgalmának, függetlenségüket és önállóságukat pedig a kedvezõ szelek járásának köszönhették. Mi a nehezebb utat választottuk, és választásunkat egy útszéli bölcsesség, egy szatócslátókörû törpedés kárhoztatja is. Pedig a mérleg cáfol. A lefekvõ szolganépek rövid békéjükért hosszú elnyomást nyertek, és történetükben a szolgaság korát kötik össze a konjunkturális önállóság rövid évadjai. Uralomra nem termettek, és jól szolgálni nem tanultak meg. A mi rettenetes dicsõségünk beragyogja még elnyomatásunk sötét völgyeit is. Szabad és független létünk egyetemes korát kötik össze az elnyomatás idõszakai: uralomra termettünk és a szolgaságot nem ismerjük. Mi voltunk Közép-Kelet Európában az a nép, amely példázta az igazságot, hogy a kisebbet sem nyomhatja el véglegesen az erõsebb, és így minden kisebb számú nép önállóságának protektora lett a mi teljesítményünk az egyeduralomra törõ nagyobb népfajok elõtt. Nem lehet jó magyar politika az, amely szembeállítja nemzeti géniuszunk követelményeit a kereszténységnek parancsolataival. Aki a kereszténységgel szemben áll, az nagyságunk feltételét lopja ki életünkbõl, tehát létünket kockáztatja.

Hazánk

Európaiságunk egyenjogúságot jelent a népek közt önállóságban és kötelességekben. Sorsunk európai sors. Kiszakíthatatlanul az európai sorsközösségben élünk, ami nem jár sajátos kultúrákról való lemondással, sõt kötelességünkké teszi, hogy sajátosságaink fejlesztésével gazdagítsuk a több ezer éves kultúra szimfóniáját. A magyar kultúra nem keleti, de nem is magyartalan, nem másolt kultúra. Páratlansága éppen az, hogy a magyar mûvelõdés egy keleti nép nyugati kultúráját tükrözi vissza. (…) Az európai keresztény kultúra, amely az emberiségnek eddig legmagasabb teljesítménye, egy csodálatos mozaik, amelynek különbözõ, de összeillõ szeme a nemzeti kultúra. E kultúrának magyar értékkel való gazdagítása által építjük be a magyarságot az örök emberi élet katedrálisába. Minden nemzet kultúrájának hangja egy olyan harangnak a szava, amelyet a különbözõ kultúrák érceibõl öntöttek össze. De mindegyik harangnak más az alapérce és más a keverési aránya. A teljes elzárkózás az idegen hatásoktól maga a halál volna. De meg kell akadályoznunk a túlbuzgó kapunyitók munkáját, akik a magyar ércharang különrengését idegen ércek túlságos beözönlésével vagy éppen idegen alapanyag becsempészésével meg akarják hamisítani. Kereszténység és európaiság nélkül nincs teljes magyarság. E hármas egységgel vetette meg Szent István létünk megváltoztathatatlan alapjait. Ez tett minket minõségnéppé. Még a gonoszok is a kereszténység és az európaiság jelszavával végzik sötét munkájukat, mert a Szent István-i alap érinthetetlen az igazi nemzetben, amely a szellemi, lelki és erkölcsi arisztokráciának és a magyar népnek mindig meglévõ egysége. A nép ezt érzi, amikor szent komolysággal ünnepelvén elsõ szent királyunk emlékét, a múlt nagyságát hívogatja, és a Szent István-i erényeket igenli. A legjobbak és a nép nem a konjunktúrák széljárást figyelik, hiszen ezeknek árát mindig csak a legjobbak és a nép fizették meg, hanem a „magyarnak tündöklõ csillaga” után igazodnak, aki egységes és elválaszthatatlan feladatunkká tette a magyarság, a kereszténység és az európai kultúra szolgálatát. (Részlet Barankovics Istvánnak az 1941. augusztus 20-i Kis Újságban megjelent írásából)

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2

2007. augusztus

A néptõl nem lehet elvenni jogait Beszélgetés Semjén Zsolttal, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével Túl vagyunk a hatalmat „sajátos” eszközökkel megszerzõ Gyurcsány-kkormány elsõ évén. Ez idõ alatt a rendszerváltozás óta példátlan és elképzelhetetlen történéseknek, folyamatoknak lettünk, vagyunk, s vélhetõen leszünk szemtanúi. Semjén Zsolttal képtelen valóságunk hátterérõl, a kialakult helyzet üzeneteirõl és következményeirõl beszélgettünk. Szót váltottunk morális és legitimációs kérdésekrõl, értékekrõl és érdekekrõl, a kereszténydemokraták súlyáról és feladatairól. – Ha visszatekintünk az õszödi beszéd elhangzását követõen megalakult második Gyurcsány-kormány egy évére, számos olyan dologgal találkozhatunk, melyekrõl a rendszerváltozás óta azt gondoltuk, hogy demokratikus jogállamban nem történhetnek meg. – Valóban, tizenhét évvel ezelõtt nem gondoltuk, hogy egy mûködõ demokráciában semmibe lehet venni a népet. Nem gondoltuk, hogy alkotmányos keretek között az embereket ki lehet fosztani, s egyidejûleg meg lehet fosztani õket jogaiktól. Ha az emberek alkotmányos alapjogait következmények nélkül meg lehet sérteni, ahogyan ez megtörtént a Gyurcsány-kormány alatt, akkor az alkotmányos renddel nagy baj van. Papíron lehet, hogy jogállam van, de a iustitia értelmében aligha. Az Európai Unió országaiban nincs arra példa, hogy egy kormány szervezett hazugsággal, az ország gazdasági adatainak meghamisításával kampányolt, és nyert volna választást. De ha erre lett is volna precedens, bizton állíthatom, hogy az igazság nyilvánosságra kerülése után egy ilyen eszközökkel élõ kormány egyetlen percig sem maradhatott volna hatalomban. – Mégis megesett… – Ehhez három dologra volt szükség. Egy hazug miniszterelnökre és annak hazug kormányára. Kellett hozzá egy lakáj média, mely minden erkölcsi gátlástól mentesen kiszolgálja ezt a hazugság kampányt. És különösen az õszödi beszéd kikerülése után kellett az írástudók, Konrád György-, Esterházy Péter-, Nádas Péter-félék árulása. Akik egytõl egyig dicstelen szerepet játszanak ebben a szerecsenmosdatásban. Akik azt állítják, nem fontos az õszödi beszéd tartalma, sõt továbbmennek, s azt hirdetik, hogy az õszödi beszéd valóságos retorikai remekmû, a hazugságot igazságnak, a gyávaságot bátorságnak nevezik. Õszöd árnyékában ott tartunk, hogy az

irodalmi élet és a médiavilág ismert és jeles alakjai kiemelkedõ szónoki teljesítménynek tartják, hogy a miniszterelnök hazánkat k… Magyarországnak nevezi. De kérdezem én: ha ezt a szemléletet elfogadjuk, akkor milyen alapon tiltakoznánk Brüsszelben, ha Jan Slotának, vagy Gheorghe Funarnak eszébe jutna hasonló módon gyalázni a magyarságot. Megjegyzem, valószerûtlennek tartom, hogy a magyargyûlöletükrõl elhíresült politikusok bármelyike valaha is olyan messzire merészkedne, mint az az ember, aki ma Magyarország miniszterelnöke címet viseli. Ami pedig a retorikai érdekességet illeti: az érdekességbõl nem következik a legitimáció. A történelem során retorikailag a hazugság tekintetében legprofesszionálisabb „alkotásokat” Goebbels beszédei közt kell keresnünk – aki például a fejvesztett menekülést rugalmas elszakadásnak nevezte – az általa használt szónoki eszközöket mégsem az elismerésre méltó és követendõ, hanem az elrettentõ manipulációs retorikai bravúrok között tartjuk számon.

– Felsorolása szerint a jelenlegi magyarországi helyzet kialakulásához a kormányfõ és kormány hazugságain kívül a maguk eszközeivel hozzájárultak a médiamunkások és az írástudók. De mi a helyzet az Európai Unióval? – Személyes véleményem szerint az unió egészével szemben nem, de a pénzügyekért felelõs biztos, a szocialista párti Joaquín Almunia ténykedésével szemben jogos az a sokak által megfogalmazott kritika, hogy egy tagországra vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalában nem lehet szempont, hogy az adott ország választásra készül, avagy sem. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a felelõsség e téren nem terjeszthetõ ki az unió egészére, hiszen az elhíresült kreatív könyveléssel a Gyurcsány-kormány az uniót is megtévesztette, az uniónak éppúgy hazudott, mint a magyar nemzetnek. – Nem gondolja, hogy a történtek ismeretében a miniszterelnökre és a kormányra sokkal inkább illik a csaló vagy a szélhámos kifejezés, mint a hazug jelzõ? – Lehet vitatkozni azon, jó szó-e a hazugság, avagy sem. Ami a tetteiket illeti, a csalás és a szélhámosság is adekvát kifejezés lenne. Csakhogy a közbeszédben Gyurcsány Ferenc õszödi beszédének szóhasználata terjedt el, melyben Gyurcsány Ferenc hazugnak minõsítette önmagát és kormányát. Amikor az ellenzék ezzel a szóval illeti a Gyurcsány-kormányt, nem tesz mást, mint idézi õt. Az õszödi beszéd „hazudtunk éjjel-nappal” fordulata kísértetiesen hasonlít a Kossuth rádióban 1956-ban elhangzott vallomáshoz – hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhoszszon – s használatával tudat alatt is azonosította magát a Rákosi rendszerrel. – Választási ígéretek és a kormányzati intézkedések ellentéte, az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után joggal merül fel a kérdés: legitim vagy sem a hatalmat ily módon megszerzõ kormány? – Határozottan állítom, a jelenlegi kormány három szempontból is illegitim. Elõször: az õszödi beszédet végighallgatta a szocialista párt minden képviselõje. Következésképpen a szocialista

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

Folytatás a 4. oldalon

3

Folytatás a 3. oldalról

képviselõk tudván tudták, hogy nemcsak Gyurcsány Ferenc, de õk maguk is hazugságok árán szerezték mandátumaikat. Mivel részt vettek a választópolgárok megtévesztésében, s e hazugságok haszonélvezõivé váltak, így õk bizalmi szavazáson semmiképpen nem legitimálhatják Gyurcsány Ferencet. Ezért az a színjáték, amelyet bizalmi szavazásként elõadtak, önmagában is illegitim. Másodszor: az a három ember – Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János – kért felhatalmazást az ország vezetésére, akik fehéren-feketén bebizonyították, hogy alkalmatlanok Magyarország irányítására, hiszen személy szerint az õ felelõsségük, hogy az ország gazdasági-pénzügyi válságba sodródott. Vagyis szakmailag is illegitimek. Végül kormányfõ és a kormány legitimitását megkérdõjelezõ szempontok közül a legsúlyosabb a társadalmi szerzõdés megszegése. A parlamentáris demokrácia lényege, hogy a politikai pártok meghirdetik programjukat, ami nem más, mint egy-egy szerzõdési ajánlat. Amikor a választópolgárok kiválasztják a nekik leginkább tetszõ ajánlatot, és szavazataikkal hatalomra juttatnak egy pártot, akkor létrejön a szerzõdés az adott párt és a nép között. Ezt követõen a párt nem tehet mást, mint megvalósítja választási programját. De Magyarországon nem ez történik. A Gyurcsány-kormány programja és intézkedései szöges ellentéte mindannak, amit a választások elõtt ígért. Megszegte a társadalmi szerzõdést, tehát a magyar nemzet és a Gyurcsány-kormány között ezen szerzõdésszegés miatt nincs érvényes szerzõdés. Gyurcsány Ferencnek nincs legitimációja arra, hogy a tandíjtól kezdve az ápolási díj bevezetéséig, az egészségbiztosítási rendszer szétveréséig azt tegye, amit tesz. Ezen intézkedésekre ugyanis nem kapott felhatalmazást a választópolgároktól. – Mióta a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselõcsoportja Gyurcsány Ferencet a politikai közéletben nemkívánatos személlyé nyilvánította, s a miniszterelnök elõre bejelentett felszólalásaikor kivonul az ülésterembõl, frakcióvezetõként kénytelen meghallgatnia, s reagálni az általa elmondottakra. Hogyan viseli, hogy amikor már nincs viszontválaszra lehetõsége, Gyurcsány Ferenc részérõl rendre minõsíthetetlen tartalmú és hangvé-

telû, keresztényi elkötelezettségét is megkérdõjelezõ támadások érik? – A napirend elõtti küzdelem szemmel láthatóan egyenlõtlen feltételekkel zajlik. Hiszen miközben Navracsics Tibor vagy én kifejtem álláspontomat az elhangzottakkal kapcsolatban, a kormánypárti képviselõk kétszázan ordibálnak. Ez nem jelent problémát. Az viszont igen, hogy Gyurcsány Ferencnek az a technikája, hogy elmond egy jelentéktelen napirend elõtti felszólalást, amire a frakcióvezetõk reagálhatnak. Majd ezt követõen viszontválaszában a legvadabb hazugságokat, a legképtelenebb rágalmakat zúdítja ránk, s e közben durva, személyeskedõ hangnemû sértegetésekkel él, de ezekre már nem reflektálhatunk. Úgy gondolom, ez az eljárás Gyurcsány Ferenc jellemét, bátorságát minõsíti. Velem kapcsolatban kedvenc passziója, hogy kereszténységbõl próbál kioktatni. Ezt igen viccesnek találom. Egyrészt mert Gyurcsány Ferenc nyilván rendkívüli teológiai „szaktekintély”, hiszen rendszeresen szokott bérmálkozni, mint mondta. Nagy ívû teológiai tudásával a zsinagógában a Megváltóról értekezett, s egész politikai debütálása a Mária országán való poénkodásával kezdõdött. Gyurcsány Ferenc évekkel ezelõtt bebizonyította, hogy magatartásával kapcsolatosan nincs min csodálkozni. Hiszen aki II. János Pál pápát kioktatta a Vatikánban a II. Vatikáni Zsinat tanításából, annak nyilvánvalóan nincsenek gátlásai a tekintetben, hogy ezt bárkivel megtegye. Gyurcsány Ferenc visszatérõ szólama, hogy a keresztényi szelídséget kéri tõlem számon. Nagyon fontos egy distinctiot tenni. Az egész keresztény morál alapja, hogy a bûnös emberben meg kell különböztetnünk az embert, akit szeretünk, és a bûnt, amit elutasítunk. És éppen azért utasítjuk el a bûnt, mivel szeretjük az embert. Eperjes Károly biztatására rendszeresen imádkozom Gyurcsány úrért, igyekszem õt is szeretni, de ebbõl nem következik, hogy zárójelbe tehetném, vagy hallgathatnék azokról a bûnökrõl, amelyekkel tönkreteszi hazánkat, tönkreteszi népünket. Éppen a keresztényi elkötelezettségem alapján két dolgot ígérhetek. Mûveljen bármit is Gyurcsány úr, én rendületlenül imádkozni fogok érte. A másik ígéret, amit nemcsak magam, de keresztény közösségünk nevében tehetek: érjen bennünket bármilyen fenyegetés, megfélemlí-

Hazánk

tés, nem fogunk hallgatni, harcolni fogunk országunk romba döntése ellen. – Gyurcsány Ferenc minden alkalmat megragad arra, hogy az ország jelenlegi helyzetéért a felelõsséget részben vagy egészben az ellenzéki pártokra hárítsa. – Tények ellen nincsenek érvek. A költségvetés valódi helyzetét, a konkrét számokat a 2006-os választások elõtt csak Gyurcsány Ferencék ismerték, nekünk pusztán sejtéseink lehettek. Számos statisztikai adatból lehetett következtetni arra, hogy nagy a baj, de a valós számok ismeretében Gyurcsány Ferencék pontosan tudták, hogy országvesztõ dolog, amit mûvelnek. Gyurcsány Ferenc nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne a Medgyessy-kormányhoz, hiszen amíg nem puccsolta meg, addig fõtanácsadója volt a miniszterelnöknek. Gyurcsány Ferenc hiába igyekszik széttolni a felelõsséget térben és idõben. Hiába próbálja az ellenzéket felelõssé tenni azokért a hibákért és bûnökért, amelyeket 2002 óta az MSZP–SZDSZ kormány követett el. Megjegyzem, az idõbeni szétterítési kísérlete is szánalmas: azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy a rendszerváltoztatás pillanatától kezdve minden egyes, de különösen az Orbán-kormány felelõs azért, hogy a csõd szélére jutottunk. Ez azért is abszurd, hiszen 2002-ben a Medgyessy– Orbán vitán a szocialisták is elismerték, hogy az ország gazdasága, költségvetése rendben van, s hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy pár éven belül – legkésõbb 2007-ig – bevezessük az eurót. Kormányra kerültek, s öt év alatt sikerült elérniük, hogy az euró bevezetésének már lehetséges dátuma sincs. – Viszont kézzelfogható közelségbe került a több-biztosítós modell bevezetése, az egységes szolidaritáselvû társadalombiztosítás felszámolása. Lassan beindul a jobb ellátást ígérõ kormányzati propagandagépezet. Közvéleményelemzõk, egészségügyi közgazdászok arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy a piacosítás következményeit viszonylag hosszú idõn, egy-két éven át nem érzékeli a lakosság, s ez hamis biztonságérzetet kelthet bennük. – Nevezzük nevén az egészségügyben zajló folyamatokat. Gyurcsány Ferenc azért, hogy hatalmon maradjon, a társadalombiztosítást is eladta az SZDSZnek, pontosabban az SZDSZ mögött álló üzleti befektetõknek. Ahhoz, hogy a

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

4

2007. augusztus

2006-ban már megismert, a valós tények ellen indított miniszterelnöki hazugság-offenzíva ne érjen célt, mindenkinek világosan kell látnia, hogy a társadalom felsõ 20 százaléka fizeti be a társadalombiztosítás bevételeinek 55 százalékát. Ha ezt a csoportot kiengedjük magánbiztosítókhoz, akkor a társadalom 80 százalékát a tb-befizetések 45 százalékából kell ellátni. Ez kétségkívül óriási üzlet az SZDSZ érdekcsoportjainak, hiszen évi 1000-1500 milliárd forintról beszélünk, viszont a társadalom, különösen a kisjövedelmekbõl tengõdõk, az idõsek és a beteg emberek jövõjét, életesélyeit illetõen olyan katasztrofális következményekkel jár, amelyet úgy hívnak, hogy társadalmi eutanázia. Fontos arról is szólni, amire Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek hívta fel a figyelmet az Európai Püspöki Konferenciák elnökeként: a létezõ szocializmusban emberöltõkön át elvették az emberek fizetésének a felét, s ennek fejében alkotmányban garantálták az ingyenes egészségügyi ellátást. Milyen jogi és erkölcsi normák mentén lehet most nekik azt mondani, hogy eztán gondoskodjanak magukról? Pusztán zárójelben jegyzem meg, hogy az SZDSZ azt az amerikai modellt preferálja, amit Európa elutasít, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy egy országban 40 millióan egészségügyi ellátás nélkül maradhassanak. Ezen elutasítás ellenére azt viszont ki kell mondanunk: az amerikai rendszer kegyetlen, de tiszta rendszer.

Amikor valaki elkezd dolgozni, pontosan tudja, ha a nyugdíjbiztosítást és egészségügyi biztosítást fizeti valamely magánbiztosítónak, akkor lesz ellátása, ha nem fizeti, akkor pedig nem. Magyarországon is lehet öngondoskodásra felszólítani az embereket, csak akkor a kormány fizesse vissza az embereknek azt a pénzt, amit a létezõ szocializmusban évtizedeken át az állam elvett tõlük. S ha ez megtörtént, csak azután mondhatja, hogy eztán gondoskodjanak magukról. Mert az nem megy, hogy az állam elveszi a befizetéseket emberek millióitól, majd azt mondja, hogy ettõl kezdve pedig öngondoskodás van. Nem szólva arról, hogy a második világháborút követõen a nyugdíj- és egészségbiztosítókban felhalmozott, öngondoskodásra szolgáló megtakarításokat is egyszerûen elorozta és felélte a szocialista állam. Mindenkinek tudnia kell, hogy a több-biztosítós üzleti modell – vagy újsütetû fedõnevén: regionális biztosítási modell – bevezetése esetén a bürokratikus költség szakemberek becslései alapján 2 százalékról 20 százalékra növekedhetnek. Ezt pedig az embereknek kell megfizetniük. Továbbá azt is tudniuk kell, hogy a rendszer bevezetésével a szabad orvosválasztás megszûnik. Ezer dolog nincs tisztázva. Miközben a szolgáltatás színvonalát javító piaci versenyrõl beszélnek, aközben egyértelmû, hogy területei alapon szervezõdõ monopóliumokat akarnak létrehozni. Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan,

hogy a keleti régió üzleti biztosítója majd kedvezõbb ajánlatával a nyugati régió biztosítóját szorongatja. Vagy mondok néhány példát: mi van akkor, ha valaki Budapestrõl Sátoraljaújhelyre költözik? Mi történik, ha valaki sátoraljaújhelyi lakos, de a pécsi egyetemen tanul? Vagy mi van akkor, ha valaki sátoraljaújhelyi lakos, de a Fertõ-tónál nyaral, és ellátásra szorul? Száz szónak is egy a vége, ez a történet az egészségbiztosítási kasszának, az emberek befizetéseinek lenyúlásáról szól. Megjegyzem, hogy a tb szétszedése, a szolidaritás elvû társadalombiztosítás feladása mondjuk Franciaországban legitim ok lehetne a forradalomra. De azt is megkockáztatom, nincs egyetlen egy olyan ország sem Európában, amelyikben a lakosság a szerzett jogainak ilyen brutális és értelmetlen elvételét lenyelné. – A kormány garanciákat, megfelelõ ellenõrzést ígér az üzleti biztosítók világszerte ismert és bevált profitnövelõ trükkjei ellen. De komolyan lehet ezt venni egy olyan országban, ahol az állam még azt sem tudja megakadályozni, hogy a bevásárlóközpontokban lejárt, romlott árukat árusítsanak? – Természetesen nem tudják megakadályozni, különösen azért nem, mert nem is akarják. Hiszen azzal, hogy profitorientálttá teszik azt, ami eddig nonprofit volt, nyilvánvaló, hogy szoros és elkötelezett személyi kapcsolatban vannak ezekkel a befektetõkkel. Ez pedig egyértelmûen elõrevetíti a majdani felügyelet és ellenõrzés hatékonyságát és szigorát. Az egészségügyben eddig végrehajtott intézkedések is jól láttatják, hogy hátterükben csak a pénzelvonás és a bizniszelés „veretes filozófiája” áll. A legprimitívebb formája a kórházbezárások mögött álló telekspekuláció. A második, a Csehák-féle kórházprivatizációs trükk már ravaszabb. Ennek lényege, hogy gyógyszergyártó cégek is privatizálhassanak kórházakat. Ezáltal ugyanaz lesz a megrendelõ, mint a szállító, a költségvetés pedig majd állja a cehhet. Hihetetlen pénzeket lehet így kilopni a rendszerbõl. A harmadik formulája pedig a már említett társadalombiztosítási befizetések privatizálása. – Elemzõk a Gyurcsány-kormány legnagyobb veszélyének azt tartják, hogy általuk politikai döntéshozói pozícióba került az üzleti szféra egy része. Akik hatalmi és zsarolási pozícióikat

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

Folytatás a 6. oldalon

5

Folytatás a 5. oldalról

olyan mértékben képesek megerõsíteni, hogy a késõbbiekben kormányváltásoktól függetlenül a mindenkori politikát befolyásoló tényezõkké válnak. – Ez egy nagyon is reális veszély. Hiszen a jelenlegi kormány most sem egy politikai kormány felépítésének jellegzetességeit, hanem egy holding felépítését mutatja, amelyben például a minisztériumok leányvállalatokként mûködnek. Azok az emberek, akik ma országolnak, a biznisz világából érkeztek, s fontos megjegyezni, hogy nem a tisztességes piaci verseny világából, hiszen egyikük sem üzleti zsenialitásának, hanem a kommunista rendszerben szerzett hálózati kapcsolatainak köszönhetõen lett milliárdos. Ezen kapcsolatok birtokában lopták el az állami vagyon nagy részét. Ha Magyarországon nem csak papírmasé alapon, hanem iustitia alapján valódi jogállam lenne, akkor ennek a holdudvarnak a nagy része nem a Parlamentben ülne, hanem egészen máshol… A morális következményeken túl, a privatizáció címszó alatt az állami tulajdon ilyetén módon történt ellopása azért is tragédia, mert nem egy, az ország sorsának alakulásáért felelõsséget érzõ nemzeti polgárság és tulajdonosi osztály jött létre, hanem egy kontraszelektált, a nemzet életétõl idegen, minden gátlástól mentes hálózat, amelynek tagjai a multinacionális tõke strómanjaiként viselkednek. Ezt bizonyítja, hogy olyan stratégiailag fontos cégeket, létesítményeket is privatizáltak és privatizálni akarnak, amelyeknek akár magán-, akár külföldi kézbe adása az ország szuverenitását, az emberek legalapvetõbb ellátását veszélyeztetik. A KDNP éppen ezért hirdetette meg azt, hogy kormányra kerülése esetén a stratégiai cégeket vissza fogja venni állami tulajdonba. – Például mely cégekre gondol? – Például a regionális vízmûvekre. A regionális vízmûvek privatizációja ugyanis azt jelenti, hogy a magyar ivóvízkészlet negyven százaléka idegen kézbe kerül, holott köztudomású, hogy a XXI. században a legnagyobb kincs az ivóvíz. Hasonló a helyzet a magyar energiaellátást biztosító cégekkel, és a termõfölddel. A tsz-elnökbõl lett nagybirtokosok nem abban érdekeltek, hogy a magyar gazda megéljen a földbõl, hanem abban, hogy olyan latifundiumok

jöjjenek létre, amelyek ellentétesek a magyar parasztság, következésképpen a magyar nemzet életérdekeivel. Napnál világosabb, hogy a kormány nem az európai, hanem egy dél-amerikai típusú társadalomszerkezet kialakulása felé tereli a nemzetet. A vasúti vonalak megszüntetésének, a postahivatalok, kisiskolák bezárásának egytõl-egyig az a célja, hogy ellehetetlenítse a vidéken élõket, hogy a gazdák fillérekért elkótyavetyéljék földjeiket, s gyapotszedõ négerekké váljanak saját országukban. – Hosszas huzavona után végül gyõzött a Fidesz–KDNP népszavazási kezdeményezése. – Az emberek óriási gyõzelmének tartjuk, hogy ki tudtuk kényszeríteni, hogy hat, a magyar nemzet életérdekeit leginkább veszélyeztetõ kérdésben a nemzet maga dönthessen. Döbbenetes volt végignézni a kormánypártok antidemokratikus próbálkozásait, amelyekkel megpróbálták megakadályozni a népszavazást. S azt, hogy a Szigeti–Halmai páros a kormány bábjaként hogyan packázott a magyar társadalommal. A közvetlen demokrácia mindig felette áll a közvetett demokráciának. A néptõl nem lehet elvenni demokratikus jogait, nem lehet megakadályozni, hogy ha közvetlenül akar élni természet adta hatalmával, akkor azt megtehesse. Azzal, hogy az Országos Választási Bizottság az Alkotmánybíróság fölé helyezte magát, alkotmányos válság szélére sodorta az országot. Határozott büszkeséggel tölt el, hogy annak idején az ötpárti tárgyalásokon megakadályoztam azt, hogy Halmai Gáborból alkotmánybíró legyen. Döntésem helyességét Halmai OVB-beli dicstelen szereplése fényesen igazolta. A népszavazás legfõbb célja és értelme, hogy megakadályozzuk a magyar lakosság tönkretételét. Politikai jelentõsége pedig az, hogy a magyar nemzet immáron nem hazugságoktól megtévesztett módon, hanem a valóság ismeretében nyilváníthatja ki véleményét a Gyurcsány-kormányról is. Döntését a kormánynak tiszteletben kell tartania, s ha ezt nem teszi, akkor jogunk lesz, hogy kényszerítsük rá. – Beszélgetésünk végén váltsunk néhány szót a Kereszténydemokrata Néppárt közelmúltjáról, a pártépítés eredményeirõl és egyes állomásairól, jelen és jövõbéli feladatairól. – A párt újraépítésének idõszakát 2002 novemberétõl számítjuk, amikor

Hazánk

is Varga László helyreállította a párt törvényességét, hitelességét. Nagyon nehéz, mondhatni tragikus helyzetben volt a KDNP. Egy totálisan kirabolt, eladósított, a szocialisták strómanjává szegõdött, így politikailag is hiteltelenné tett, morálisan, gazdaságilag, szervezetileg lerombolt pártot kellett újraépíteni. A Varga László által megkezdett munkát politikai végrendelete alapján folytattam. Rendeztük kapcsolatainkat az egyházakkal, az értékrendünkhöz közelálló politikai pártokkal. Választási együttmûködési, majd választási megállapodást kötöttünk az Orbán Viktor vezette Fidesszel. Ennek következtében Fidesz–KDNP néven indultunk a választásokon, s ez lehetõvé tette, hogy 2006-ban saját frakciót alapítsunk. A létrejött kereszténydemokrata frakció az országgyûlés harmadik legnagyobb frakciója lett. Eredményeink között tartjuk számon, hogy rendeztük a párt anyagi helyzetét, létrehoztuk a Barankovics István Alapítványt. Az õszi önkormányzati választásokon sikeresen szerepeltünk, több önkormányzati képviselõnk van, mint az MDF-nek és az SZDSZ-nek együttesen. Tagszervezés tekintetében is komoly eredményeink vannak, az ország egész területén helyreállítottuk a párt szervezeti struktúráját, 17 ezres tagságunkkal az ország harmadik legnagyobb pártja vagyunk. Tíz év után tartózkodás és ellenszavazat nélkül az Európai Néppárt visszavette tagjai sorába a KDNP-t. Ez azt jelenti, hogy a KDNP nemcsak a helyi, nemcsak a magyar belpolitikában, hanem az európai politikában is teljes súlyával felléphet. A KDNP ma az egyetlen történelmi, világnézeti párt. Frakciónk és pártunk teljesítményét a velünk nem szimpatizáló politológusok is elismerik. Olyan minõségû – gazdasági, társadalmi háttértanulmányokkal kiegészített, könyv alakban összefoglalt – törvényjavaslatot, mint a KDNP a családi adózásra vonatkozó törvényjavaslata, a rendszerváltoztatás óta egyetlen párt sem tett le az országgyûlés asztalára. A párt legfontosabb feladata, hogy a lakosság minél szélesebb körével megismertesse programját, s készen álljunk arra, hogy a magyar politikai életben a legteljesebb mértékben betöltsük azt a szerepet, amelyre hatvanhárom esztendõ kereszténydemokráciája feljogosít és kötelez minket. Dobi Ágnes

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

6

2007. augusztus

Megtámadták a népszavazási kezdeményezéseket A Fidesz–KDNP és Kálmán László kérdései is az Ab elé kerülnek Kilenc kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz (Ab) az Országos Választási Bizottság határozatai ellen, amelyekben a testület hitelesítette a Fidesz–KDNP és Kálmán László nyelvész népszavazási kezdeményezéseit. Sereg András, az Ab sajtófõnöke közölte: a kilenc kifogás között olyan is van, amely mind a hat kérdést, vagyis a Fidesz–KDNP három és Kálmán László három népszavazási kezdeményezését hitelesítõ határozatokat is megtámadta. A sajtófõnök kitért arra, hogy mindegyik határozatot többen is megtámadták. A hat népszavazá-

si kezdeményezés az Alkotmánybíróság ítélkezési szünetét követõen, augusztus végén kerül várhatóan a testület elé. Az Országos Választási Bizottság július 18-án hitelesítette a Fidesz–KDNP, valamint Kálmán László nyelvész három-három népszavazási kezdeményezéseit tartalmazó aláírásgyûjtõ ívek mintapéldányait. A Fidesz–KDNP és Kálmán László megegyezõ témájú, de ellentétes tartalmú kérdéseket nyújtott be az egészségügy privatizációjával és a termõföld elõvásárlási jogával kapcsolatban, illetve arról, hogy gyógyszereket

A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének felhívása

Forrás: www.gondola.hu

Tragikus lenne hazánk számára a MOL felvásárlása

A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete látva, megtapasztalva a betegek egyre nagyobb kiszolgáltatottságát, a beteg emberek gyógyításában az anyagi szemlélet kizárólagosságának terjedését, az emberi méltóságnak, az élet védelmének háttérbe szorulását, messzemenõen elítéli mindezt. Felhívással fordul minden orvoshoz, egészségügyi dolgozóhoz, hogy hasonlóképpen elutasítva a felsoroltakat fokozottabban legyen testi (szakmai), lelki segítségére embertársainak. Reményt, vigasztalást, erõt adva számukra nehéz helyzetükben, példát adva ezzel a keresztény (emberi) szolidaritásra.

Kormányzati támadás a patikák ellen A KDNP közleményben reagált a legújabb „ötletre” Kereszténydemokrata szemmel értelmetlen és felesleges a kormánynak a mobilpatikák bevezetésével foglalkoznia. Ilyen kérdéseket ugyanis a kellõen szabályozott piac maga is eldönti. Érthetetlen, hogy egy liberális párthoz tartozó tárca miért avatkozik be a piaci viszonyokba. Az Antall-kormány alatti patika privatizáció a gyógyszerészek kezére adta a patikavagyont, egyben lehetõvé tette, hogy ahol erre szükség van, lehessen fiókgyógyszertárat nyitni. A mobil gyógyszertár ettõl csak technikailag különbözik, s még annyiban is, hogy a bejelentés szerint nem engedik majd

csak patikában vagy egyes gyógyszereket azon kívül is lehessen árulni. A sajtófõnök emlékeztetett: a FideszKDNP másik három népszavazási kezdeményezése ügyében hozott OVBhatározat is az Ab döntésére vár. A kórházi napidíjról, a vizitdíjról és a tandíjról szóló három népszavazási kezdeményezés aláírásgyûjtõ íveinek mintapéldányait június 25-én hitelesítette az OVB. Ezeket a határozatokat a határidõ lejártáig mintegy harminc kifogásban támadták meg.

meg a fokozottan ellenõrzött szerek árusítását. A KDNP abban az esetben támogatja az elgondolást, ha az nem a tõkeerõs patikaláncokat segíti hozzá a még mûködõ kispatikák tönkretételéhez, hanem éppen az utóbbiakat vevõkörük és hatósugaruk bõvítéséhez. A kereszténydemokraták továbbra is szükségesnek tartják a személyi jog visszaállítását és azt, hogy a gyógyszerekhez a lakosság a szakszerûen vezetett gyógyszertár hálózaton keresztül juthasson hozzá. Surján László a KDNP alelnöke

A MOL olajtársaság a kelet-közép-európai térség vezetõ cége, megtartása nemzeti érdek – jelentette ki Molnár Béla, a KDNP országgyûlési képviselõje. Tragikus lenne Magyarország számára, ha a MOL-t az OMV felvásárolná, mivel ebben az esetben a nyereség Ausztriába áramlana, és a szakemberek is Bécsben, az OMV-nél vállalnának munkát – tette hozzá a politikus. Molnár Béla sajtótájékoztatóján az osztrák gazdasági miniszter nyilatkozatára reagált, aki úgy fogalmazott, „értelmesnek tartaná” az OMV–MOL egyesülést. A KDNP-s képviselõ hangsúlyozta: a MOL 1995 és 2005 között példátlan fejlõdésen ment keresztül, sikereit jelzi, hogy ma már piacvezetõnek számít a térségben, emellett az egyik legnagyobb munkaadó. A képviselõ szerint súlyos hiba volt a kormány részérõl, hogy az állami részvények eladásával feladta a cégben korábbi pozícióit. Emlékeztetett rá, a KDNP már akkor is folyamatosan amellett érvelt, alapvetõ nemzeti érdekeink azt kívánják, hogy a magyar állam õrizze meg a MOL-ban befolyását. Molnár Béla arra is kitért, bár a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítói fejlettebbek az OMV finomítóinál nehéz elképzelni, hogy az osztrák cég a saját finomítóit záratná be. A képviselõ szerint a MOL esetleges szétdarabolása orosz érdekeket is szolgálna. Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno.hu

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

7

Szegénységi kockázatot jelent a gyermekáldás Értelmetlen családpolitikai döntések Gyermekvállalásból elégtelenre teljesít Magyarország. A születésszám folyamatos visszaesése nagyrészt a házasodási kedv gyengülésével magyarázható – mutatott rá Vukovich Gabriella statisztikus a népesedési világnapon. Magyarországon népesedési válság van. A népesség száma ugyanis 1981 óta folyamatosan csökken, egyes években negyvenezerrel lettünk kevesebben. Vukovich Gabriella demográfus elsõsorban a népességcsökkenés tartósságára hívta fel a figyelmet. Elmondta: más országokban is fogy a lakosság, de a világon sehol sincs példa ilyen tartós csökkenésre. Szerinte Magyarországon ma hatékony, családközpontú intézkedésekkel legfeljebb lassítani lehetne a népesség fogyását, megállítani nem. A lakosságszám rohamos csökkenése két fõ okra vezethetõ vissza: a szülõk nem reprodukálják magukat, a másik probléma a magas halandóság. A fogyás lefékezéséhez is a gyermekvállalást erõteljesen ösztönzõ családpolitikára lenne szükség; az úgynevezett idõ elõtti halálozások visszaszorítása azonban hathatós egészségpolitikai intézkedéseket követelne. Erre a mindenkori kormányoknak volna lehetõségük – mondta Vukovich Gabriella. A demográfus szerint Magyarországon nagy gond, hogy a gyermekek vállalásával arányban jelentõsen csökken az egy fõre jutó jövedelem, ezt a szociális juttatások nem kompenzálják kel-

lõképpen. Ma Magyarországon a legnagyobb szegénységi kockázat a gyerekvállalás – hangsúlyozta Vukovich Gabriella. A gyermektelen családok között a szegénységi kockázat kilenc, az egygyermekes családoknál tizennégy százalék. A kétgyermekes családok esetében ez a mutató tizenöt, a háromgyermekeseknél huszonkét százalék, a négy vagy több gyermeket nevelõ családoknak harminchét százaléka szegény. A szegénység ebben az esetben azt jelenti, hogy a családban az egy fõre jutó jövedelem az országos átlagjövedelem hatvan százaléka alá zuhan. Magyarországon a nyolcvanas években jó volt a családpolitika, elemei túl-

élték a rendszerváltozást, de a Bokroscsomag szétzúzta. Az Orbán-kormány idején visszaállították a kedvezményeket: alanyi jogú lett a családi pótlék, még magasabb szinten újra bevezették a gyermekek után járó adókedvezményt. Az akkori politika nem segélyelven mûködött, hanem az adózott jövedelemmel bírókat támogatta. Vukovich Gabriella úgy fogalmazott: mindaz, ami a szocialista kormányok alatt történik az utóbbi években, követhetetlen és értelmetlen. A családpolitikát szegénységpolitikává degradálták. A családok nem érzik, hogy fontosak a kormánynak, és hogy gyerekvállalás fontos társadalmi közös ügy is.

Tiltakozás a kiegészítések ellen

Egy éve töretlen a fölény A Fidesz egy éve biztosan vezet az immár történelmi mélyponton lévõ MSZP elõtt olvasható a HVG megbízásából készült júliusi Medián-elemzésben. A teljes népesség 38 százaléka voksolna a Fideszre, míg 21 százalék az MSZP-re. Ráadásul a Fidesz-szimpatizánsok 72 százaléka mondja, hogy egy közeljövõben megtartandó választáson biztosan részt venne, míg az MSZP potenciális támogatóinál csak 62 százalék ez az arány. Forrás: HVG, mno.hu

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének aggályai A koalíciós szerzõdés új mellékletét elemezve a nagycsaládosok hét pontban fogalmazták meg véleményüket. Többek között aggályosnak tartják az ingatlanadót, szerintük folytatódik a lopakodó tandíjasítás. Az egészségüggyel kapcsolatban tiltakoznak az ellen, hogy közpénzbõl profitálhatnak magánvállalkozások. Tartanak attól, hogy a nyugdíjrendszer változásai újra azokat fogják leginkább sújtani, akik több gyermek

Hazánk

felnevelésével a maguk részérõl mindent megtettek a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága érdekében. Tiltakoznak az ellen, hogy miközben a koalíciós szerzõdés új mellékletében szereplõ minden kérdésrõl kellõ idõben kifejtették véleményüket, a kormánypártok ismét a fejük felett döntöttek, az ország társadalmát hosszú távon alapvetõen befolyásoló kérdésekben félresöpörték az érdekképviseletek álláspontját.

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

8

2007. augusztus

Ember és világkép a mai politikában A szabadság és a korlát csodálatos ajándék Van keresztény politikus? A válasz elõtt kérdezzük meg: van keresztény pedagógus vagy keresztény gépkocsivezetõ? Hogyne lenne! Az egyik a felnõtt keresztény felelõsségével neveli és oktatja a gyermekeket, a másik keresztény emberként vesz részt a forgalomban, és persze mindkettõ lelkiismeretesen dolgozik, és igyekszik jó szakemberré válni. És a politikus? Õ nem tesz mást, mint keresztény társadalmi felelõsségét gyakorolja szakmájának eszközeivel. A

bátor elkötelezõdés, önmagunk fenntartás nélküli átadása, és a másik feltétel nélküli elfogadása. A véglegesség és kizárólagosság szándékával kötött kapcsolatra lehet családot alapítani. A keresztény politikus számára fontos a családpolitika, ami nemcsak családtámogatási rendszert jelent, hanem a két védendõ intézmény – a házasság és család – értékeinek megjelenítését a közgondolkodásban. Ez különösen fontos ma, amikor a házasodási és gyermekvállalási kedv alacsony.

gyakorlatban ez két dolgot jelent, egyrészt, hogy minden megnyilatkozása és intézkedése mögött hiteles ember- és társadalomkép áll, másrészt, hogy nem használja a kalandorpolitika eszközeit. Azt valljuk, hogy az ember két csodálatos ajándékot kapott. Az egyik a szabadság széles útja, amin bátran haladhat. A másik a korlát, ami megvédi, hogy szakadékba essen. És, hogy még szebb legyen a világ, ha mégis leesett, van létra, amin felmászhat. Miben különbözik ez a neoliberálisok emberképétõl? A védõkorlátban, a normákban. Õk megelégednek a szabadsággal. Ezért, amikor õk azt mondják, hogy a magzat élete a nõ önrendelkezési jogának függvénye, mi arra kérjük az anyát, élje át a csodát, hogy a Teremtõ társaként új emberi életet indít útjára. A feladatunk prózai oldala megteremteni a lehetõséget, hogy õ vagy más felnevelje a gyermeket. Amikor a házasságról csak annyit képesek mondani, hogy jogod van elválni, akkor mi azt mondjuk, hogy a házasság

Közösségekre épülõ társadalomban gondolkodunk. Ez következik emberképünkbõl. Az ember számunkra nemcsak személy, akinek istenképiségébõl adódó méltósága és jogai vannak, hanem közösségi lény is. A liberálisok megállnak a jogoknál, pedig az ember önmagát a másik emberrel való kapcsolatában találja meg. Nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is nélkülözhetetlenek a közösségek – a család, az egyházi közösség, a lakóközösség, a nemzet. A keresztény politikus ezeket a közösségeket kívánja megerõsíteni. Mit mutat minderrõl a mai magyar valóság? Mit képvisel ma a kormányoldal és az ellenzék a család, az egyház, a kistelepülések és a nemzet ügyében? A kormányoldal sajátos állapotban van. Az MSZP koalíciós partnere befolyása alatt áll. Feladta a hagyományos baloldali értékek képviseletét, és a pénzvilág szolgálatába szegõdött. Ez is arra késztet minket, magyar kereszténydemokratákat, hogy markáns keresztényszociális irányt vegyünk, és a bal-, illetve a jobboldal korlátaitól függetlenül,

saját értékrendünk szerint, politikai elõdeink nyomát követve szolgáljuk a kisemberek érdekeit. A szélsõséges, már-már anarchista SZDSZ az említett közösségek gyengítésében érdekelt, miközben a deviáns magatartást erõsíti. Így érthetõ, hogy a Gyurcsány-kormány leépítette a differenciált és jól mûködõ családtámogatási rendszert, miközben nincs mondanivalója a családról mint intézményrõl. A jelenlegi rendszer a munkajövedelemhez kötött támogatás helyett az alanyi jogosultságot részesíti elõnyben, vagyis a dolgozó rétegek erõsítése helyett teret ad a lumpenrétegek növekedésének. Senki sem állítja, hogy a kormánypártokban többségben vannak a direkt egyházellenes képviselõk, azt viszont igen, hogy kisebbségben vannak azok, akik örömmel fogadják az egyházak társadalmi tevékenységét. Az egyházi intézmények finanszírozásának megnyirbálása mögött, a költségvetési megszorítások szándéka mellett természetesen megjelenik egy szûk, de elszánt egyházellenes politikai kör törekvése is. Õk az egyházak társadalmi tevékenységét a minimumra kívánják redukálni. Nekünk természetesen az a célunk, hogy egyházaink szabadon mûködjenek, és megfelelõ támogatást kapjanak társadalmi tevékenységükhöz. Nemzetben gondolkodunk, ami nem jelenti az egyetemes emberi értékek mellõzését. Elfogadók és nyitottak vagyunk, de nem kozmopoliták. A kormányzat nemzetpolitikájára ugyanaz vonatkozik, mint egyházpolitikájára. Világukban nem sok hely jut a nemzetnek, intézkedéseikben sem kap hangsúlyt. Tudjuk, hogy amíg a sovinizmus romboló, a kozmopolitizmus dekadens, addig a nemzeti öntudat építõ erõ. Politikai törekvéseink egyik hangsúlyos eleme a nemzetegyesítés. A keresztény társadalmi felelõsség gyakorlása mindnyájunk feladata. Két réteget különösen érint, a politikusokat és a civil szervezetekben dolgozó keresztény értelmiségieket. Harrach Péter az MKDSZ elnöke, a KDNP alelnöke (A KÉSZ által szervezett, Keresztény felelõsség az európai régióban címû konferencián elhangzott elõadás szerkesztett változata.)

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

9

Minden egyes szavát fenntartja Sólyom László szerint a népszavazás alapvetõ, alkotmányos jog Érdekes és tanulságos áttekinteni a köztársasági elnök legutóbbi, A szólás szabadsága címû mûsorbéli megszólalását és annak visszhangját. Sólyom László szavait kommentálva a balliberális politikusok és újságírók siserehada egyesült erõvel rontott rá az államfõre. Médiatúlsúlyukkal élve az interferencia törvényei szerint igyekeztek felerõsíteni, közvélekedéssé emelni az általuk megfogalmazott kritikákat, egyetemessé gerjeszteni a köztársasági elnök személyével, még inkább az általa képviselt értékekkel szembeni ellenérzést. De hiába. Az igazság igazság maradt, nem kérdõjelezõdtek meg az államfõi szavak. Sólyom László a mögöttünk hagyott esztendõ hazai történéseit összefoglaló bejátszás után úgy fogalmazott: az elmúlt évben két olyan esemény volt, ami a rendszerváltás utáni korszak két legsúlyosabb elvi kérdését vetette föl. Az egyik a demokrácia természetét érinti. Az õszödi beszéd és annak következményei kapcsán merült fel, mit tehet meg egy politikus a demokráciában, meddig mehet el céljai követésében, milyen eszközöket vehet igénybe. A másik megválaszolandó elvi kérdés Horn Gyula kitüntetési ügye miatt merült fel: mi az alapja ennek a rendszernek. Forradalom volt '56 vagy ellenforradalom? Min alapszik ez az egész mostani rendszer? A mûsorvezetõ, Baló György a köztársasági elnök korábban a közállapotok romlására, az ország morális válságára, az alapvetõ normák kétségessé válására tett kijelentésével kapcsolatban arra kérdezett rá, lát-e az államfõ e téren valamiféle elõrelépést, haladást. Sólyom László nemleges válaszában megismételte azon állítását, hogy a hétköznapi életben látszik a romlás, s mint mondta, ezt rengeteg adattal tudja alátámasztani. A köztársasági elnök szerint botrányokkal van tele a közélet. És ezek mind azt mutatják, hogy a normakövetés egyre lazább. Sólyom László hangsúlyozta, a maga részérõl a tisztességet szeretné visszahozni, a tisztesség alapja pedig az, hogy az ember bizonyos elveket minden körülmények között betart. Ha valamely fontos norma sérülni látszik, akkor azt az elnöknek jeleznie kell.

Az õszi eseményekkel kapcsolatban Sólyom László kifejtette: az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után sokan olyan dolgokat vártak el a köztársasági elnöktõl, amit az elnök nem tehet meg a parlamentáris rendszerben. S ezt õ az elsõ megszólalásában tisztázta, amikor is jelezte: nincs közjogi lehetõsége arra, hogy új választást írjon ki, hogy lemondassa a miniszterelnököt. Amire viszont lehetõsége volt, azt megtette, amikor az értékeket képviselve úgy fogalmazott: a demokráciába vetett bizalmat ássa alá, ha valaki – akár jó cél érdekében – becsapja a választókat, és kormányra kerülve ellenkezõjét teszi annak, amit kampányában ígért. Mint mondta, azt várta a miniszterelnöktõl, hogy ismerje be tettét. A miniszterelnök azonban nem ismerte be, nem kért bocsánatot, hanem magyarázkodásba kezdett. De ezzel az alapvetõ kérdést nem oldotta meg. Sólyom László szerint nem tisztességes, ha a hazugságot igazságnak nevezik és a hazugságbeszéd helyett igazságbeszédet emlegetnek. – Ezen nem tudok túllépni, mindent, amit mondtam õsszel, betû szerint továbbra is fent kell tartanom. Azt is mondtam õsszel, abban a bizonyos október 1-jei beszédben, hogyha nem áll helyre a bizalom a demokráciában, nem áll helyre a bizalom a politikában, akkor az igenis nagyon szükséges és esedékes reformokat nem lehet sikerrel végrehajtani. És azt is

Hazánk

mondtam, ahhoz, hogy ennek a sok szenvedésnek, amit a megszorítások hoznak értelme legyen, az szükséges, hogy legyen egy világos, hosszú terv. Lehessen látni, hogy honnan hová megyünk, mik a határidõk, mitõl lesz jobb ezek után a megszorítások után. És ez a levegõben lóg azóta is – jelentette ki az államfõ. Sólyom László a Gyurcsány-csomagról szólva elmondta, hozomra aláírta az idevágó törvényeket, hogy végre induljon el valami az ország gazdaságának rendbetétele érdekében. De ami megindult, az elszomorító. A folyamatokból csak annyit látni, hogy az idei költségvetés számai rendben lesznek, ám hogy ezen túlmenõen hova vezet ez a sok rombolás, amivel kezdõdött a reform, mi fog felépülni a romokon azt nem tudni. Sólyom László nem titkolta, vitatkozik az ellenzékkel arról, hogy az alkotmány valóban alkalmas-e arra, hogy ennek a rendszernek az alkotmányát, az alapját képezze. Megítélése szerint nem lehet kétségbe vonni, hogy Magyarországon megtörtént a rendszerváltás. Az államfõ szerint tisztességesen kell politizálni, és semmilyen krízisben nem lehet kétségbe vonni azt, hogy csak az intézményekben, az alkotmányban, az alapjogokban bízhatunk. A köztársasági elnök úgy tartja, a meglévõ alkotmányos rendszerrel nagyon kitûnõ demokratikus államot lehetne mûködtetni.

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

10

2007. augusztus

Ám az, hogy ez így van avagy sem, nem az alkotmányon, hanem a szereplõkön múlik. Nincs gond az alkotmánnyal. Az Alkotmány végrehajtásával, a betartásával van gond. Ami Horn Gyula kitüntetését illeti, az elnök kifejtette, Horn Gyula az ‘56-os forradalom 50. évfordulója után azt nyilatkozta, õ csak a törvényes rendet védte. Ezt mondta az összes akasztóbíró. Szó szerint ezt mondta az is, aki Nagy Imrét és a társait fölakasztotta. Nem pusztán erkölcsileg kérdéses, hogy egy ilyen kijelentést jóvá lehet-e hagyni, avagy sem, hiszen itt többrõl, a rendszer alapjainak kétségbevonásáról van szó. Sólyom László emlékezetett rá, a miniszterelnök maga is elmondta, nem lehet egyszerre Nagy Imre és Kádár örökösének lenni, majd sok gesztussal, színpadiasan Nagy Imre mellett vok-

solt. De a miniszterelnöki elõterjesztés után a Nagy Imre melletti kiállás abszolút hiteltelenné vált. A népszavazással kapcsolatosan az államfõ hangsúlyozta: a népszavazás alkotmányban biztosított alapvetõ politikai jog. Abba, ami jelenleg történik, az elnök nem szólhat bele. A köztársasági elnöknek csak a végén lesz szerepe, amikor is kiírja a népszavazást, s dönt a szavazás idõpontjáról, valamint arról, hogy az egyes kérdéseket együtt vagy külön bocsátja szavazásra. A határon túli magyarságra vonatkozó kérdésre adott válaszában Sólyom László kifejtette: elnöki törekvései között az egyik legfontosabb, és ez összefügg a hazaszeretet témájával, hogy a magyarság egységét képviselje külföldön is és itthon is. Ez azt jelenti, hogy különös gondot fordít a magyar nemzet határon túl élõ részeire.

A köztársasági elnök terveit sorolva elmondta, komolyan készül szeptemberre, a visegrádi négyek elnökeinek szokásos találkozójára. Mint mondta: nagyon szeretné, ha ez alkalommal nem protokollbeszélgetéseket folytatnának, hanem mérlegre tennék a visegrádi négyek uniós tagokkénti hároméves együttmûködését. Addigra táblázatba foglalja, hogy mikor és hol volt az, ahol együttmûködés helyett szembe mentek egymással, hol akadályozták, gátolták egymást. Reméli, lesz pozitívuma annak, hogy kegyetlen tükröt tart a találkozó résztvevõi elé. Ezen kívül szeretné folytatni az alkotmányosság, alapvetõ értékek képviselete, a határon túli magyarok, a környezetvédelmi ügyek területén megkezdett munkát, „ha Isten megsegít, akkor nagyon következetesen” – mondta végezetül a Magyar Köztársaság elnöke.

A miniszterelnöknek nagyon sok mondat hiányzik Gyurcsány Ferenc szerint a köztársasági elnöknek nyilván van oka arra, hogy újra nyilvánosan véleményt mondjon róla, de õ nem ismeri ezt az okot – errõl a miniszterelnök az egyik kereskedelmi televízió esti mûsorában beszélt. A kormányfõ hozzátette: nem kíván vitázni az elnökkel. Kerülni fogom, hogy az elnökkel ebben vagy más kérdésben vitába bocsátkozzam vagy legalábbis tízszer meg fogom gondolni, és ha mégis megteszem, annak lesz egy nagyon világos és egyértelmû oka. Attól tartok, hogy az elnök is épp azért nyitotta ki ezt a vitát, mert volt rá valami oka, de nem tudom, mi az – fogalmazott Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy tavaly október 6-án, a parlamenti

Az elnök szólt

Az MSZP szerint Sólyom László köztársasági elnök televíziós nyilatkozatával nem az együvé tartozást erõsítette, hanem a megosztottságot növelte - mondta Nyakó István, az MSZP szóvivõje. Nyakó szerint aki követte a politikát, tisztában volt eddig is azzal, hogy „a mi köztársasági elnökünknek jobbra húz a szíve, pedig õ az, aki politikán felül áll, õ az, aki egy személyben testesíti meg a köztársaság minden polgárát”. Budai Bernadett kormányszóvivõ szerint az államfõ már korábban is megfogalmazott álláspontját erõsítette meg újra, a kormány nem kívánja kommentálni az elhangzottakat. Az SZDSZ koalíciós államtitkára, Horn Gábor azon frissiben azt javasolja az elnöknek, ha ennyire nem tetszik neki a kormány politikája, induljon a következõ választáson, nyerje meg, és alakítson kormányt.

(...)Az elnök rosszul emlékszik arra is, hogy Gyurcsány nem kért bocsánatot az õszödi beszédért (pontosabban: a beszéd durva kitételeiért). Gyurcsány ugyanis többszörösen elnézést kért azért, ami e beszéd fogalmazásában kivethetõ. Meghökkenünk azon is, hogy az elnök azt mondja: õ aláírta „hozomra” a Gyurcsány-csomagot, amely szerinte sok szenvedést hoz és a terv „levegõben lóg”. Érvek híján nem értjük mire gondol az elnök, azzal, hogy a sok szenvedést hozó és elszomorító (már e két kifejezés is meghökkentõ!) reformprogram a levegõben lóg, és rombolást hoz. (…) Örömmel hallottuk, hogy elnökünknek az ellenzék állításaival szemben az a véleménye, hogy volt rendszervátlás, s hogy alkotmányunkat jó alaptörvénynek tartja. De mindössze – ennyi? Amikor miniszterelnököt a legsúlyosabb erkölcsi elmarasztalással illeti, nincs szava az ország kettészakításáról, szélsõjobbos rohamcsapataival mindennapjainkat hovatovább élhetelenné brutalizáló ellenzék viselkedésérõl? Horn Gyula bocsánatot kért 1956-ért. Gyurcsány Ferenc bocsánatot kért õszödi beszédének durva fogalmazásáért. Sólyom László a maga mind különösebb politizáló elnöki szerepfelfogásával, nyilatkozatával – azzal, amit mondott, és amit nem –, egész tevékenységével – úgy véli, minden rendben van?

Forrás: MTI

Forrás: Népszava

bizalmi szavazás elõtt negyven percben beszélt errõl a témáról, mert „egy mondattal nem intézhetõk el sem az okok, sem a következmények”. „Ha az elnök úr ezzel nem elégedett, azt tudom mondani, hogy én ott erre a kérdésre a választ megadtam, beszámoltam a parlamentnek és azt mondtam, ezzel együtt ítéljenek meg” – hangoztatta. A kormányfõ kijelentette: nem változott errõl a véleménye október 6-a óta, és amit a köztársasági elnök vár tõle, az nem egyezik azzal, amit õ akkor elmondott. „Nekem is nagyon sok mondat hiányzik Magyarországon, egyik-másik olyan, amit talán elmondhatna a köztársasági elnök, más mondatokat meg más” – tette hozzá. Forrás: MTI

Balról nézvést az értékek képviselõje jobbra húz

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

11

Lejárt az erkölcsi relativizmus kora Össze kell fognia a középosztálynak a leszakadókkal Tusnádfürdõi beszédében Orbán Viktor arról a kontinensen végigsöprõ új szellemi áramlatról beszélt, amely végképp túlhaladottá teszi a bal- és jobboldal hagyományos megkülönböztetését, és amely újfajta gondolkodást igényel a politikai pártoktól is.

A Fidesz elnöke hangsúlyozta, nemzeti, demokrata, versenypárti és szociális új jobboldalt kell hazánkban is létrehozni. Majd bejelentette: a Fidesz, amint alkalma lesz rá, megadja a kettõs állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Orbán Viktor a XVIII. Bálványosi Szabadegyetem nagy színpadán Tõkés Lászlóval tartott közös fórumán bejelentette: tiszta és õszinte beszédet fog tartani, még akkor is, ha ezért Magyarországra érve gyakran „megrángatják” a nadrágját. Mint mondta, Európában új politikai és szellemi korszak kezdõdött. Ezzel szemben Magyarországon még mindig a régi, kisszerû és provinciális politika uralkodik. Ám ennek - a pártelnök így látja – nem sorsszerûen kell így lenni, mert lehetne a magyar politika is európai, nagystílû és nyitott. Orbán Viktor az 1968-as európai eseményekbõl kiindulva elemezte az azóta eltelt negyven évet. Mint mondta, 1968 nekünk elsõsorban Prágát juttatta eszünkbe, ám Nyugaton egyfajta kulturális forradalom, vagy inkább ellenforradalom zajlott, szerinte sikeresen. Ennek a kulturális ellenforradalomnak a hatásaira mi, magyarok, csak a rendszerváltás után döbbentünk rá, hiszen azzal, hogy Európa részeivé váltunk, az európai kulturális térnek is részesei lettünk. Orbán Viktor szerint a '68-as nyugati nemzedék azt tûzte ki célul, hogy lebontja a szabadság elõtt álló korlátokat. Akkor úgy látták,

hogy a teljes egyéni szabadság eléréséhez meg kell szabadítani az egyént a közösséghez való tartozástól, a nyelv, a nemzet, a nemi identitás vállalásától. Ez a gondolkodásmód utópisztikus volt, mert nem lehet megszabadítani az embert a vele született tulajdonságoktól. Nyugat-Európa most jutott el oda, hogy felismerje: ezek a törekvések már nem a szabadság korlátait, hanem a természet rendjét feszegetik. Nem igaz, hogy az összes korlátot le kell bontani, mert elõbb-utóbb a fejünkre szakad az ég összegezte a Fidesz elnöke, hozzátéve: a 68-as liberalizmus okafogyottá vált, ám amit ebbõl érdemes volt megõrizni, azt a modern európai gondolkodás beépítette, befogadta magába, magasabb szintre emelve. Az 1968 utáni európai politikára Orbán szerint jellemzõ volt, hogy mindent a PC (politikailag korrekt) kifejezéssel mértek. Ha valaki nemzetrõl beszélt, akkor rögtön nacionalizmussal, antiszemitizmussal vádolták, ha a családról, akkor homofóbiával, ha a hitrõl, az egyházról, akkor klerikalizmussal… Még a kereszténydemokrata pártok sem merték Európában ezt a korszellemet támadni. Ez a trend azonban megtört – jelentette ki Orbán. Megváltozott az európai emberek érzelemvilága, erkölcsi relativizmus helyett fogódzási, igazodási pontokat várnak a politikusoktól – Európában ma ilyen iga-

Hazánk

zodási pontokat jelentenek Merkel, Sarkozy és Balkenende – tette hozzá. Ma egyetlen politikai párt sem maradhat ugyanolyan, mint korábban volt, a jobb- és baloldal hagyományos felosztása mára teljesen értelmetlenné vált nálunk is. Ezt az összefüggést Magyarországon egyelõre – a polgári pártokon kívül – nem ismerték fel a politika szereplõi. A Fidesz azonban már 2003 óta ezen dolgozik – jelentette ki a Fidesz elnöke. Orbán Viktor szerint az új jobboldalnak négy fontos jellemzõje van: nemzeti, demokrata, versenypárti és szociális. A régi jobboldal helyett erre az új jobboldalra van szükség. Ezzel szemben ugyanis a mai magyar baloldal internacionalista, autoriter, monopolista és antiszociális. Az új jobboldalnak határozott nemzeti politikát, határozott demokrácia-védelmi politikát kell képviselnie – fejtette ki. Képesnek kell lennünk arra, hogy megvédjük magunkat azoktól, akik a demokrácia ellenségei. Új, versenybarát gazdaság-politikára is szükség van, mert az nem verseny a Fidesz elnöke szerint, ha a fogyasztók rosszabbul járnak piaci körülmények között. Az új jobboldali politikának feltétlenül tartalmaznia kell a szegények számára egyfajta szociális csomagot is. Az új jobboldal ugyanis senkit nem hagyhat az út szélén - mondta a pártelnök. Éppen ezért a középosztálynak történelmi szövetséget kell kötni a magyar szegényekkel, akik immár majd hárommillióan vannak. Ez a szövetség a szegények és a középosztály érdeke is Orbán Viktor szerint. Kérdésre válaszolva a Fidesz elnöke elmondta: nem híve a tehetségtelen, kiüresedett pártokkal való szövetségnek, nekik az emberekkel kell összefogni, szövetséget kötni. Az, hogy „szeressük egymást gyerekek, nem program, az maximum egy fröccs mellett mûködik” – tette hozzá. Orbán a legsúlyosabbnak egyébként a magyarság demográfiai helyzetét tartja, különösen úgy, hogy ma Magyarországon családellenes politika folyik. A Fidesz nem fogadja el a milliónyi ázsiai betelepítését, mint a kérdés megoldását, ezt meg kell és meg is fogják akadályozni. Ehelyett a politikának családbarát politikát kell folytatni.

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

12

2007. augusztus

Büszke magyar

Lélektelen felvételi rendszer

Magyarnak lenni elsõsorban nem nagy szavak dolga, hanem apró de eredményes tetteké. Büszkeség is, de egyben feladat. Például a tudatos, sõt öntudatos vásárlásé. Románia és Magyarország között ma a döntõ különbség nem az, hogy Románia területben és lélekszámban is nagyobb ország, hanem az, hogy a románok büszkék arra, hogy románok, míg a magyarok nem büszkék a magyarságukra – mondta Orbán Viktor. Talán sokan elutasítják a kijelentést, de ha valaki szembenéz december 5-e üzenetével, vagy figyelembe veszi a boltokban tetten érhetõ külföldi áru iránti vonzalmat, akkor keserûen bár, de igazat kell adnia az állításnak. Van Mécs Lászlónak egy szép verse, amely kimondja: Megszépül minden, ha valakié. Ez az ország a miénk. Ha sajátunknak érezzük a hazát, könnyen Haza lesz belõle. Ha meg nem, mi szegényedünk. Látok biztató jeleket. Igaz, annak idején a Védegylet sem lett kirobbanó siker, de a Honi Posztó beírást mégis szükségesnek vélték hamisítani a XIX. század elsõ felében. Újra, meg újra felbukkan az igény, szervezõdjünk, alkossunk rendszert a magyar áruk támogatására. E próbálkozások most is megindulnak, lelkesednek, de eszköztelenek és elhamvadnak. Viszont hamvadás ide, hamvadás oda, mindig újraélednek. Aki büszke magyarságára, az örül mindem magyar sikerének, és ha teheti, magyar árut vásárol.

Sérül az egyetemek autonómiája

Surján László az MKDSZ és a KDNP alelnöke

A felvételi tanulságai Az idei felvételi két újdonsága két csapás volt a felsõoktatási rendszerre. A tandíjfizetési kötelezettség tudata jelentõs mértékben csökkentette a felvételizõk számát. A bevezetett ponthatár-számítási metódus ellenséges a vidéki felsõoktatási intézményekkel szemben. E folyamatokkal a KDNP nem tud egyetérteni, mivel a „vidéki” felsõoktatási intézményeket felszámolása ellentétes a magyar társadalom érdekeivel. A KDNP felszólítja az oktatási kormányzatot, gondolja át az idei tanulságokat, és sürgõsen álljon elõ olyan módosítási javaslatokkal, amelyek a magyar társadalom érdekeit szolgálják, esélyt adnak a szegény sorsú fiataloknak is.

Rossz irány a felvételi rendszer folyamatos centralizálása. Mára szinte az összes egyetem és fõiskola elvesztette a jogát ahhoz, hogy megszûrhesse a hozzá felvételre kerülõ hallgatókat. A szóbeli felvételi vizsgák lehetõségének megszüntetésével a kormányzat „kiskorúsította” az egyetemeket, holott ez a lehetõség hagyományosan fontos oszlopa volt az intézményi autonómiának. Az egyetemi oktatók – felvételi híján – csak az elsõ elõadáson találkoznak a hallgatókkal. A teljesen automatizált felsõoktatási felvételi szisztéma lélektelenné teszi az oktatást. A személyesség hiánya jelentõs lépés az egyetemek egyszerû diplomagyárrá silányítása felé. Az IKSZ szerint szakmai alkalmasság vizsgálata igenis fontos a felvétel során. Csak pár példát említve: nem mindegy, hogy egy pedagógusjelölt hogyan viszo-

nyul a gyerekekhez és az oktatáshoz; nem mindegy, hogy a jövõ szociális munkásainak milyen a szociális érzéke. Ezek ugyanolyan fontosak, minthogy a Zeneakadémiára jelentkezõ tudjon játszani a hangszerén, mégse engedi meg a jelenlegi lélektelen rendszer ennek felvételi pontokban történõ értékelését. Mivel az egyetemi oktatók és a felvételizõk a felvételi eljárás során nem találkoznak egymással, nincs lehetõsége az oktatóknak a szakmailag alkalmatlan felvételizõk kiszûrésére. A pontszámítás alapján az intézménybe felvett, de valójában alkalmatlan hallgatók a kreditrendszer miatt évekig maradhatnak bent az egyetemeken. Ez a hallgatónak elvesztegetett éveket, az államnak pedig értelmetlen kiadást jelent. Rétvári Bence IKSZ elnök

Választás 1947 – a kék cédulák és a brutalitás éve A brutalitás évének nevezte 1947-eet Kun Miklós történész, a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézetének tanára, az 1947 – Magyarország és a nagyvilág címû, a pesti Ráday utcai református székházban megtartott konferencián. Magyarországon 1947-ben a kommunisták a kék cédulás választások országosan megszervezett csalásával és szovjet erõszakkal jutottak hatalomra. Az 1947 – Magyarország és a nagyvilág címû tanácskozás védnökségét Mádl Ferenc volt köztársasági elnök vállalta, s a hódmezõvásárhelyi Emlékpont Humán Oktatási Központ, a Barankovics István Alapítvány és a Kremlinológiai Intézet rendezte. Köszöntõjében Mádl Ferenc elmondta, nagyon fontos, hogy a második világháború utáni koalíciós idõkrõl minél többet tudjunk. Ezután Lázár János országgyûlési képviselõ, Hódmezõvásárhely polgármestere tartott elõadást arról, hogy a „Moszkvából induló történet” miképpen érkezett meg Hódmezõvásárhelyre, dúlta szét a város parasztpolgári társadalmát, és törte meg azokat a polgári értékeket, amelyek átvészelték a második világháborút, illetve erõre kaptak 1945 után. Bogárdi Szabó István, a Duna-melléki Re-

formátus Egyházkerület püspöke zsinati elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni a tanácskozáson, levelét, amelyben a püspök a közbizalmat megingató politikai csalásról írt, Kun Miklós olvasta fel. Ezután Horváth János országgyûlési képviselõ, az 1947-es események szemtanúja mondta el, hogyan tartóztatták le õt és más akkori kisgazda politikusokat a szovjet hatóságok, felrúgva ezzel a szövetséges nagyhatalmak 1945-ös, jaltai megállapodását. Szemerkényi Réka, a Kremlinológiai Intézet munkatársa a második világháború utáni energiapolitikát elemezve elmondta, a KGST-nek már nyoma sincs, de Közép-Európában az energiapolitika ugyanúgy folyik, ahogy korábban. Markó György az erõszakszervezetek megalakításáról értekezett, Kun Miklós pedig arról, hogy „a szovjet” miképpen foglalta el a térdre kényszerített országok társadalmát.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

Forrás: Magyar Hírlap

13

Magyar Kenyérünnep

Múzeumok: a megye pályázik és fejleszt A megye mint fenntartó egyetlen olyan intézkedést sem tett, amely visszafordíthatatlan állapotot eredményezett volna – jelentette ki Firtl Mátyás, a Gyõr-M Moson-S Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke az Országos Széchenyi Kör nagycenki közgyûlésén A kormányzati központi költségvetési megszorítások miatti kényszerû intézkedések során a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat a legkörültekintõbben járt el, és a nehéz gazdasági helyzet ellenére egyetlen olyan intézkedést sem tett, amely visszafordíthatatlan állapotot eredményezett volna a megye múzeumainál – mondta Firtl Mátyás alelnök az Országos Széchenyi Kör nagycenki közgyûlésén. A megyei múzeumi igazgatóság az egyre súlyosbodó anyagi háttér mellett is olyan fejlesztéseket kezdett el, amelyekhez pályázati forrásokat a megyei önkormányzat szerzett, és amelyekhez a szükséges önrészt, illetve további forrásokat szintén a megyei önkormányzat biztosította. Példa erre a soproni Lenck villa, az evangélikus sírkõgyûjtemény felújítása, a gyõri Xantus János Múzeum, és fejlesztési forrásokra számíthat a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum is. A fertõszéplaki tájházakat funkciójuknak megfelelõen tették élõvé a világörökségi környezetben. Firtl Mátyás rámutatott: a múzeumok számára nem létezik külön normatív finanszírozás, s ezen felelõs kulturpolitikusoknak változtatniuk kellene. „Az intézményekben a munka folyik, jól mûködnek, a muzeológusok pedig igyekeznek olyan projekteket felkutatni, amelyek forrásokat hoznak, s lehetõvé teszik a fejlõdést, az elõrelépést. Ez a közös munka szolgálja a múzeumok, a települések és a megye érdekét” – mondta Firtl Mátyás. Az Országos Széchenyi Kör leköszönõ elnöke beszédében megerõsítette Firtl Mátyás szavait, úgy fogalmazott, a múzeumi munkában szemléletváltásra van szükség: „az irodákban ülõ, jegyzetelgetõ muzeológusok kora lejárt” – hangsúlyozta a Hansági Múzeum vezetõje. Forrás: firtl.sopron.hu

A megnyyitó pillanatai.. Kalmár Ferenc, a KD DNP alelnöke, Póta Sándor megyyei elnök és Tóth Lajos, Rákóczifalva polgármestere Fotó: Papp Imre Az idei esztendõ tavaszán Jász-NagykunSzolnok megyében közel azonos idõben három új Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezet alakult meg, Póta Sándor megyei elnök és Kálmán László gazdasági vezetõ segítségével. Rákóczifalván Bacsó Ernõt, Tiszatenyõn Keskeny Ervint és Rákócziújfaluban Habara Sándornét választották elnöknek. A közelmúltban nagysikerû rendezvényen ismerkedtek a tagok egymással, és a hagyományokkal. Rákóczifalván a nyolcadik alkalommal megrendezésre került hagyományfesztivál az Aratófalatok Ünnepe – Magyar Kenyérünnep alkalma remek lehetõséget adott arra, hogy a megye helyi szervezeteinek régi és új tagjai megismerjék egymást, és a KDNP vezetõit. A programon részt vett a KDNP alelnöke, Kalmár Ferenc, és a megye szervezetei mellett a Kereszténydemokrata Szövetség megyei elnöke is. Kalmár Ferenc, a KDNP alelnöke köszöntötte a megjelenteket, rövid tájékoztatójában kitért a civil szervezetekkel való még szorosabb együttmûködésre, sarkalatosnak tekintette a pontos és folyamatos

munkavégzést, a KDNP építkezését. A civil szervezetekkel való együttmûködést tükrözte Tóth Lajosnak, Rákóczifalva nagyközség polgármesterének és Terenyei Attilának, a Kuruc Hagyományõrzõ Egyesület elnökének összehangolt munkája a rendezvény sikere érdekében, amibõl a KDNP helyi szervezete is kivette részét. Rövid baráti találkozót szerveztünk, a kulturális program után lehetõséget kaptunk az ország egyetlen Macimúzeumának megnézésére, a Kuruc Hagyományõrzõ Egyesület színvonalas elõadásának megtekintésére, az ártéri növény- és állatvilágot bemutató Tisza-parti tanösvény bejárására. Ezt követõen hintókkal körbejártuk a települést, az alpolgármester bemutatta Rákóczifalva jellegzetességeit, valamint tájékoztatást adott II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a nagyközség kapcsolatáról. A rákóczifalvi szervezet a KDNP megjelent tagjait, vendégeit, szimpatizánsait igazi tájjellegû ételekkel vendégelte meg. Bacsó Ernõ a KDNP rákóczifalvi szervezetének elnöke

Idõközi választási gyõzelem A Fidesz-KDNP jelöltje nyerte az idõközi önkormányzati választást a Csongrád megyei Szentesen. Móróné Tulipán Edit a szavazatok 32 százalékával gyõzött, kétszer annyian voksoltak rá, mint a kormánypártok közös jelöltjére. A részvétel alacsony volt, a jogosultak kétharmada nem ment el szavazni. Rohodon ugyancsak a Fidesz-MPSZ gyõzelmével

Hazánk

zárult az idõközi voksolás, a községben Éles Tibor vállalkozót választották a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rohod község polgármesterévé. A falu 987 választópolgárának a 77 százaléka szavazott, 422-en Élesre, ellenfele, a képviselõtestület korelnöke, a független jelölt Groholy Pál 332 szavazatot kapott. Forrás: hirtv.hu

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

14

2007. augusztus

Városmisszió Budapest

Országos Szent Jobb-kkörmenet

„Reményt és jövõt adok nektek” (Jer 29,11) A 2007. év Budapest számára a városmisszió éve. II. János Pál pápa indítására több európai nagyváros püspöke úgy érezte, hogy új módon kell bemutatnunk hitünk gazdagságát a világnak. Nyilvánosan is fel kell mutatnunk Krisztus jó hírének jelét és mindazt a kulturális és emberi gazdagságot, amit a kereszténység Európában ma is hordoz. Ezért hát bátran, de nem agresszívan, a modern hírközlés, a látvány, a mûvészetek és a zene eszközeit is felhasználva fordultunk Európa nagyvárosainak lakóihoz. A város a világnak, a profán világnak a jelképe is. Olyan hely, ahol különbözõ nyelvû, kultúrájú, vallású, világnézetû emberek találkoznak egymással. Olyan hely, ahol nem a szépen megélt önazonosság gazdagsága, hanem az arc nélküli szürkeség, az érdektelenség, a sodródó tömegmagatartás, az elmagányosodás hordozza a legnagyobb veszélyt. Ezért olyan aktuális Jeremiás próféta szava, mely idei missziónk jelmondata: „Reményt és jövõt adok nektek”.

Amikor Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel közösségéhez fordulunk, 2007. õszére Budapest meghívását szeretnénk továbbítani. Várjuk a missziós városok püspökeit és képviselõit, a környezõ országok és a távoli világrészek érdeklõdõ püspökeit és hívõ embereit is. Tartsanak velünk az imádságban, valamint a kulturális és lelki programokban! A tapasztalatok egymást erõsítik hitünk örömének továbbadásában. Így válik napjainkban ez a tanúságtétel is ténylegesen világméretûvé, a szó jó értelmében globálissá. Amint templomaink és hívõ közösségeink Isten jelenlétét sugározzák és ezzel új, értelmes, önzetlenségre hívó közösséget teremtenek az emberek között, úgy a modern nagyvárosok egészében is Krisztus személyes jelenléte és üzenete hitünk szerint emberibbé, értékesebbé teszi az egész közösség életét. Erdõ Péter bíboros, prímás, érsek

Jelenits István: „Ha valaki beszél…” Változó valóság, állandósult problémák Idén 75 éves Jelenits István író, piarista szerzetes, tanár, a 2007-es esztendõ Stephanus-díjasa teológiai kategóriában. A Szent István Társulat ebbõl az alkalomból jelentetett meg egy válogatást Jelenits István 1981 óta adott interjúiból. A kérdezõk sok mindenrõl faggatták õt, a tanítványok tiszteletével vagy éppen az egyházat kritikusan szemlélõ alapállásból, földi témákról, illetve az örök élet távlatairól, a keresztény vallás ünnepeirõl, az egyház hivatásáról, társadalomban betöltött szerepérõl, a szerzetestanár pedagógiai módszereirõl, költõkrõl, írókról, filmrõl, színházról. Õ pedig mindenkinek ugyanazzal az odaadással, az egyes kérdéseket sokrétûen megközelítve válaszolt, amellyel írói, tanári munkáját végzi, csaknem ötven esztendeje, mellõzve a hangzatos közhelyeket, az igazán bölcs tanítók széleskörû áttekintésével, türelmével.

Ezek a beszélgetések azért is különösen érdekesek, mert több mint huszonöt esztendõt ívelnek át, s 1981 óta gyökeresen megváltozott a magyar valóság, de sok megoldatlan probléma, megválaszolást váró kérdéskör változatlanul itt maradt velünk. Még tizenhét évvel a rendszerváltozás után is gyakran robban ki vita arról, hogyan viselkedett az egyház a szocializmus négy évtizede alatt, menyire alkudott meg az akkori viszonyokkal. Az interjúkban a szerzetestanár természetesen többször beszél Jézus Krisztus személyérõl, megváltói küldetésérõl. A kötet végén a Szent István Társulat igazi kuriózummal szolgált: megjelentette Jelenits István 1951 és 1967 között írt verseit, amelyek a Vigília és a Jelenkor hasábjain kaptak nyilvánosságot, Tótfalusy István írói álnév alatt. Forrás: Magyar Kurír

Az idei esztendõben is a korábbi évek gyakorlata szerint rendezik meg augusztus 20-án Budapesten, a Szent Istvánnapi ünnepséget. A Szent Jobbot reggel 8 órakor helyezik ki tiszteletadásra a Szent István-ba-

zilikában. Délelõtt 10 órakor Ternyák Csaba egri érsek mutat be szentmisét a bazilikában. Az ünnepi szentmise és az azt követõ országos Szent Jobb-körmenet a bazilika elõtti téren délután 5 órakor kezdõdik. A szentmisét Erdõ Péter bíboros mutatja be, a szentbeszédet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondja. A körmenetben a Szent Jobb elõtt az Apostoli Szentszék által elismert szerzetes- és lovagrendek, az apostoli élet társaságai, valamint a plébániák zarándokcsoportjai vonulhatnak. A rendezõk kérik: részvételi szándékukat augusztus 10-éig jelezzék a Szent István-bazilika címén. (1051 Budapest, Hercegprímás u. 7. Tel.: 1/317-2859, fax: 1/338-2151) Forrás: Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Magyar Kurír

Szent Imre-zzarándoklat Kalocsán Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulója alkalmából ifjúsági találkozót és zarándoklatot szerveznek a kalocsai Szent Imre-plébánián augusztus 18–19-én. Az ifjúsági találkozó szentmiséjét Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök mutatja be augusztus 18-án. Szent Imre születésének jubileumi szentmiséjét Bábel Balázs érsek celebrálja augusztus 19-én 16 órakor. A liturgiát követõen magyar szentek ereklyéit helyezik el a Szent Imre-templom jeruzsálemi kápolnájában.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. augusztus

15

Meg kell tanulnunk a Föld törvényeit és azt, hogy engedelmeskedjünk azoknak – mondta XVI. Benedek pápa. „Mindnyájan látjuk, hogy mára az ember oda jutott, hogy el tudja pusztítani létének alapját, ezt a Földet.” „Nem tehetjük egyszerûen azt, amit akarunk, ezzel a mi Földünkkel, amely ránk bízatott” – mondta a pápa. „Tisztelnünk kell a teremtés belsõ törvényeit, ennek a Földnek a törvényeit, meg kell ismernünk és engedelmeskednünk kell nekik.” „Ez az engedelmesség, a Föld szavára hallgatás fontosabb jövõbeni boldogságunk érdekében, mint a pillanatnyi vágyaink kielégítése. Földünk beszél hozzánk és nekünk figyelni kell rá, megfogadni az üzenetét, ha továbbra is élni akarunk.” Forrás: Reuters-Planetark, fuggetlen.hu

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

Kiadja: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Felelõs kiadó: Harrach Péter A lap kiadását támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics István Alapítvány Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dobi Ágnes Telefon: 06-30/523-02-56 Elõkészítés: Nagy Ferenc Ubipressz Bt., Brém-N Nyomda: Onix Nyomda Kft. 4030 Debrecen Rigó u. 35-39. ISSN 1788-7690

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

16

2007. augusztus