HATÓSÁGI ÁLLÁSFOGLALÁS a veszélyes ipari üzemek társadalmi kockázatának megállapításánál ajánlott számítási módszerek alkalmazásához 1
Az állásfoglalás kiterjed a veszélyes ipari üzemek társadalmi kockázatának megállapításakor alkalmazott eljárásra és követelményekre. I. Egyéni és társadalmi kockázat elhatárolása Általánosságban megállapítható, hogy egy veszélyes ipari üzem esetében a kockázatra épülő megközelítés az esetleges balesetből adódó következmények, valamint azok bekövetkezési valószínűségének a kombinációja alapján határozza meg az üzem által okozott kockázatot. Rendszerint két kockázati megközelítéssel számolnak, az egyik az egyéni, a másik pedig a társadalmi kockázat mértéke, amelyet elfogadhatósági követelményként a veszélyes ipari üzem által okozott veszélyeztetettség minősítésére használ fel a hatóság. Az egyéni kockázat az elhalálozás valószínűségét, (illetve a sérülések egy meghatározott szintjét) határozza meg a baleset bekövetkezésekor az üzem környezetében esetlegesen tartózkodó egyének vonatkozásában. A társadalmi kockázatot, pedig azokra a különböző embercsoportokra alkalmazzák, akikre egy esetlegesen bekövetkező baleset a megadott értéknél nagyobb, vagy legalább ugyanakkora halálos veszélyt jelent. Az egyéni kockázatot ún. izokockázati görbével szemléltetik, míg az ún. F-N görbe a társadalmi kockázatot vázolja fel. Az egyéni kockázati kritériumok a veszélyforrásoknak kitett személyre vonatkoznak, mintha a személy a nap 24 órájában a helyszínen tartózkodna. Az egyéni kockázat mértéke nem függ az üzem környezetében lévő lakosság és/vagy a potenciális balesetek áldozatainak a számától. Tehát azt mutatja, hogy egy előre meghatározott kockázati szint (10-6) fölött már nem lehet kockázatnak kitenni az embereket. E kockázat elfogadhatósági szempontjait lakott területen kell figyelembe venni. A társadalmi kockázat elfogadhatósági kritériumait a társadalom védelme érdekében határozzák meg. Ennek a kiszámításához nem csupán a veszélyes ipari üzem körüli népsűrűséget veszik figyelembe, hanem a veszélyeztetett övezetben tartózkodó személyeket, és azok napközbeni változását, valamint az ipari balesetkor végrehajtandó intézkedések lehetőségeit. A társadalmi kockázati kritériumokat párhuzamosan alkalmazzák az egyéni kockázati szempontokkal. A társadalmi kockázat rávilágít arra a tényre, hogy hiába felel meg az üzem az egyéni kockázattal kapcsolatos kritériumoknak, ha a népesség „a veszélyeztetett övezetben” koncentrálódik. Egy súlyos ipari baleset bekövetkezése esetén magas lesz az áldozatok száma, ami miatt számolni kell annak negatív társadalmi hatásával (megítélésével), amit az F-N kritérium-görbe emelkedésének, vagy esésének megváltozása mutat.
1
Készült a CPR 18E Guidlines for quantitative risk assessment című holland útmutató és veszélyes ipari üzemi szakértőkkel (MAVESZ, MAGYOSZ, PB GÁZ Egyesület) történt egyeztetés alapján.
II. Jogszabályi követelmények A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet 5. melléklet 1.7. pontja szerint a társadalmi kockázat elfogadhatóságának feltételei a következők: A társadalmi kockázat kiszámításakor nem csak a veszélyességi övezetben élő lakosságot, hanem az ott nagy számban időszakosan tartózkodó embereket (például munkahelyen, bevásárlóközpontban, iskolában, szórakoztató intézményben stb.) is figyelembe kell venni. Minél több embert érint a halálos hatás, a társadalmi kockázat annál kevésbé elfogadható. Így az egyéni kockázati szintek állandó értékeivel ellentétben, a társadalmi kockázati szintet csak a halálos áldozatok várható számának függvényeként lehet meghatározni. A társadalmi kockázatot az üzemeltető F-N görbe formájában szemlélteti. 1. sz. ábra: F-N görbe (a 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet szerint)
A társadalmi kockázat feltétel nélkül elfogadható, ha F<(10-5xN-2) 1/év, ahol N>=1. A társadalmi kockázat feltétellel fogadható el, ha minden F<(10 -3xN-2) 1/év, és F>(10 -5xN-2) 1/év tartomány közé esik, ahol N>=1. Ebben az esetben a tevékenység kockázatának csökkentése érdekében a hatóság kötelezi az üzemeltetőt, hogy gondoskodjon olyan üzemen belüli megelőző biztonsági intézkedésekről (riasztás, egyéni védelem, elzárkózás stb.), amelyek a kockázat szintjét csökkentik. Nem elfogadható szintű a veszélyeztetettség, ha F>(10-3xN-2) 1/év, ahol N>=1. Ebben az esetben, ha a kockázat más eszközökkel nem csökkenthető, a hatóság kötelezi az üzemeltetőt a tevékenység korlátozására vagy megszüntetésére. A jogszabályi követelmények helyes alkalmazásához egyértelműen meg kell határozni a veszélyeztetett területen jelenlévők számát, amelynek követelményeit az alábbiakban adjuk meg. III. Veszélyeztetett területen jelenlevők felmérése A veszélyeztetett területen tartózkodók felmérésének alapelvei A veszélyeztetett területen jelenlévő népesség felmérésekor az alábbi alapelvek alkalmazandók: -
A lakott területek vonatkozásában figyelembe kell venni a jelenlevő népességen túl azt a népességet is, amely olyan jövőbeli lakóterületen fog tartózkodni, amelyre már engedélyezett tervek (pl.: építési engedély) léteznek. A népsűrűséget ezeken a területeken az engedélyezett tervek alapján kell kiszámítani.
2
-
A szabadidő eltöltését szolgáló területeken tartózkodó népességet is figyelembe kell venni (a szabadidős tevékenység típusa függhet több tényezőtől, például az évszaktól). Ha rövid időszak alatt emberek nagy csoportja tartózkodik egy adott területen (például stadionokban) a különböző időszakokban a népsűrűség meghatározásához konkrét értékeket kell felhasználni. Ha azonban nagyon rövid az időhányad, amikor emberek nagy csoportja van jelen, eltekinthetünk a konkrét értékek felhasználásától. Ez például abban az esetben történhet meg, ha az év folyamán a stadiont csak rövid időszakokra használják. Irányelvként fogadjuk el azt, ha a meghatározó eseménysorok összegzett gyakoriságának és annak az időhányadnak a szorzata, amikor emberek nagy csoportja van jelen kisebb, mint 10 -9/év, akkor a jelenlevő emberek nagy csoportját figyelmen kívül hagyhatjuk.
-
Az emberek jelenléte szempontjából figyelembe kell venni továbbá, az ipari, mezőgazdasági területeken, közösségi épületekben (pl.: irodákban, kórházakban és iskolákban), egyéb gazdasági övezetekben és a különböző közlekedési utakon jelen lévő személyeket.
Alapelvnek tekinthető, hogy a népességet jellemző felhasznált adatoknak a lehető legrészletesebbnek kell lenniük. Viszonylag egyértelműnek tekinthető a bevásárlóközpontban, iskolában, szórakoztató intézményben tartózkodók körének maghatározása. Nehézséget okozhat a különböző más besorolású területeken figyelembe veendő személyek körének megállapítása. A „lakott területek” elnevezés alatt nem csak az érintett település belterületét kell figyelembe venni, hanem a külterületen (pl. tanyán) élő lakosságot is. Éjszakai és a nappali időszak meghatározása A jelenlevő népesség időről időre változik, mivel az emberek elhagyják az adott területet, amikor munkába, iskolába indulnak. Ezért különböző számadatokat kell használni a népességre vonatkozóan nappali és éjszakai időszakban. A jelenlevő népesség meghatározásához az alábbi szabályokat lehet alkalmazni: -
-
nappalként a 8:00-tól 18.30-ig terjedő időszakot, míg éjszakaként a 18:30-tól 8:00-ig terjedő időszakot vesszük figyelembe; lakóterületeken nappal a jelenlevő népesség hányada 0,7. éjszaka a jelenlevő népesség hányada 1,0. amennyiben a lakóterületen iskolák és/vagy munkahelyek is találhatók, ezeken a helyeken jelenlevő embereket is figyelembe kell venni. ipari területeken nappal a jelenlevő népesség hányada 1,0. Ha e területeken éjszakai műszak is van, a jelenlevő népesség hányada éjszaka 0,2, ha nincs, akkor a hányadot 0-nak kell venni. a szabadidő eltöltését szolgáló területeken a nappal és éjszaka jelenlevő népesség hányada függ a szabadidő tevékenység típusától.
3
Zárt és nyílt térben tartózkodók elhatárolása A társadalmi kockázat kiszámítása során azzal a feltételezéssel élünk, hogy legalább a népesség egy része védettséget élvez akkor, ha zárt térben tartózkodik vagy védőruhát visel. Mivel különböző értékek alkalmazandók a zárt térben és a szabadban tartózkodó elhalálozók hányadainál, a zárt térben és a szabadban jelenlévők megfelelő hányadait (fpop,in és fpop,out) meg kell határozni, melyet az alábbi táblázat állapít meg.
nappal éjszaka
fpop,in 0,93 0,99
fpop,out 0,07 0,01
Az értékek - amennyiben egyéb információ nem áll rendelkezésre - a lakó- és ipari területekre vonatkoznak. A szabadidő eltöltését szolgáló területek esetében, a szabadidős tevékenység típusa határozza meg a zárt térben és a szabadban tartózkodók hányadát. A társadalmi kockázat számítása A veszélyes ipari üzem vonatkozásában alapelvnek tekinthető, hogy a társadalmi kockázat számítása szempontjából nem kell figyelembe venni a veszélyes ipari üzem saját munkavállalóit. A veszélyes ipari üzem területén tartózkodó „nem saját” munkavállalókat a társadalmi kockázat számításakor figyelembe kell venni, és az így meghatározott F-N görbét a biztonsági dokumentációban be kell mutatni. A fentiek szerint bemutatott társadalmi kockázati eredmények pontosítására az alábbi szempontokat lehet figyelembe venni: a) a pontosított társadalmi kockázat számítása során figyelmen kívül hagyhatók azon vállalkozások munkavállalói, - akik feladata az üzem üzembiztonságának fenntartása (karbantartás, hibaelhárítás.); - akik részt vesznek a súlyos ipari baleset kezelésében, elhárításában, konkrét feladattal rendelkeznek a beavatkozás végrehajtása során (pl.: őrző-védő szolgálat, létesítményi tűzoltóság, stb.). b) figyelmen kívül hagyhatók továbbá azon vállalkozások munkavállalói is, - akik az üzem területén bérleménnyel rendelkeznek, - akik az üzem területén folyamatos megbízással (rendszeresen, időszakos jelleggel) tevékenységet végeznek (pl.: nagyberuházások kivitelezői, alvállalkozók), - valamint egyéb munkahelyek, A b) pontban leírtak elfogadhatók amennyiben megfelelnek az alábbi követelményeknek: - az adott veszélyes ipari üzemmel egységes biztonsági irányítási rendszer szerint működnek, - a veszélyes ipari üzem dolgozóival azonos eljárásrendet működtetnek a súlyos ipari baleset esetére, és a riasztás, egyéni védelem, elzárkózás feltételei szükség szerint biztosítottak,
4
-
a veszélyes ipari üzem dolgozóival azonos felkészítésben, oktatásban részesültek, a gyakorlatok végrehajtásában részt vettek.
A fenti követelmények teljesítését a veszélyes ipari üzem ezektől a vállalkozásoktól átvállalhatja, vagy szerződésben foglalt kötelezettségként előírhatja. A feltételek teljesítésének ellenőrizhetőségét a hatóság részére biztosítani kell. Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, e munkavállalókat a pontosított társadalmi kockázati görbe számításakor figyelembe kell venni. A hatóság a veszélyes ipari üzem által okozott veszélyeztetettség megállapításakor a pontosított és igazolt társadalmi kockázati görbét veszi alapul. Az ipari parkba települt veszélyes ipari üzem üzemeltetője (üzemeltető) a fentiekben leírt számítási metodikát (eljárást) alkalmazhatja, amennyiben vállalja azt, hogy a) az ipari park területén működő a társadalmi kockázat által érintett vállalkozások dolgozóit megismerteti saját biztonsági irányítási rendszerével, b) a dolgozókat bevonja a belső védelmi terve oktatásába és - amennyiben szükséges a terv gyakoroltatásába, c) figyelembe veszi a társadalmi kockázat által érintett vállalkozások dolgozóit riasztási feladatainak teljesítése során, illetve a külső szervekkel való kapcsolattartáskor. Az üzemeltető e feladatait az érintett ipari park üzemeltetőjével kötött megállapodásában rögzítheti. Abban az esetben, ha az ipari park üzemeltetője nem kíván megállapodni a veszélyes ipari üzemmel, akkor a veszélyes ipari üzem üzemeltetőjének a társadalmi kockázat által érintett vállalkozásokkal kell megállapodást kötnie. A társadalmi kockázat számítási metodikájának a fentiekben leírt (dokumentált) formában is történő teljesülése esetén az üzemeltető eltekinthet az ipari park területén működő vállalkozások dolgozóinak társadalmi kockázatba való beszámításától. Amennyiben az ipari parkban már működő (katasztrófavédelmi engedéllyel rendelkező) veszélyes ipari üzem környezetében új veszélyes ipari üzem létesül, akkor az új üzem üzemeltetője a biztonsági jelentés (elemzés) elkészítésekor - figyelemmel a már működő veszélyes ipari üzem(ek)re - köteles eleget tenni a 18/2006. (I. 26.) Korm. rendeletben rögzített a dominó hatás és az üzemen kívüli veszélyek elemzésével, valamint a veszélyes ipari üzem által okozott veszélyeztetettség minősítésével (egyéni és társadalmi kockázat) kapcsolatban alkalmazott szabályoknak (műszaki követelményeknek). Az ipari parkba települt veszélyes ipari üzemmel kapcsolatos engedélyezési eljárásban az üzemeltetővel szemben támasztott hatósági követelmények tartalmáról a hatóság a hatósági határozat megküldésével (mint ügyfelet) tájékoztatja az ipari park üzemeltetőjét és a veszélyességi övezetben működő gazdálkodó szervezeteket.
5
