HATÉKONY EGYÜTTMŰKÖDÉS KIALAKÍTÁSA ÉP ÉS FOGYATÉKOS EMBEREK KÖZÖTT A SPORT, SZABADIDŐ ÉS KULTÚRA TERÜLETÉN

TÁMOP-4.1.2-08/1/B-2009-0005 MENTOR(h)ÁLÓ PROJEKT

MAGYAR ADÉL, TÓTHNÉ ASZALAI ANETT, MÁTÉNÉ HOMOKI TÜNDE

HATÉKONY EGYÜTTMŰKÖDÉS KIALAKÍTÁSA ÉP ÉS FOGYATÉKOS EMBEREK KÖZÖTT A SPORT, SZABADIDŐ ÉS KULTÚRA TERÜLETÉN

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUS-KÉPZŐ KAR, GYÓGYPEDAGÓGUS-KÉPZŐ INTÉZET 2011 1

Tartalom: Bevezető

3. o.

I. Az esélyegyenlőség korszerű értelmezése 1. Az értelmezési keret változásai, jogszabályi háttér 2. A fogyatékossággal kapcsolatos alapfogalmak 3. Ismeretek a fogyatékossági csoportokról

4-8. o. 8-15. o. 15-21. o.

II. Rekreáció és akadályozottság 1. A rekreáció értelmezése, hatása az életvitelre

21-24. o.

2. A fogyatékossággal élő személyek szabadidős tevékenységi lehetőségei

24-31. o.

III. A kultúra szerepe a fogyatékos személyek életében 1. A művészi élmény és terápiás hatásai

32-38. o.

2. Az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségei, jó gyakorlatok

38-43. o.

IV. A sport, mint az én-formálás hatékony eszköze

43-44.o.

1. A sport szerepe a fogyatékos emberek életminőségében

44-50. o.

2. Sérülés-specifikus, akadálymentes és integrált sportolási lehetőségek

50-51. o.

V. A civil szféra szerepe a fogyatékos személyek rekreációjában

51-53. o.

Záró gondolatok

54.o.

Irodalomjegyzék

55-56. o.

2

Bevezető

A jegyzet segédanyag a Hatékony együttműködés kialakítása ép és fogyatékos emberek között a sport, szabadidő és kultúra területén című kurzus tananyagához, annak elmélyítését segíti. A szociálisan kompetens viselkedés egy olyan magatartásforma tudatos választása, mely az egyenlőség alapelvét tartja szem előtt emberi kapcsolatainkban, tevékenységeinkben. Minden ember életminőségét számos tényező befolyásolja. Célunk a hallgatók szociális kompetenciájának erősítése ép és fogyatékos emberek között a kulturális-, sport- és szabadidős tevékenységekben. Kiadványunk az esélyegyenlőség korszerű szemléletét, valamint feltétel- és eszközrendszerét mutatja be. Szeretnénk elérni, hogy a hallgatók megszerzett kompetenciájuk révén hathatós segítséget tudjanak adni saját munkaterületükön a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek társadalmi együttélésének, életminőségének progresszív és előremutató fejlesztésében A jegyzet olyan ismeretek átadását és gyakorlati alkalmazását segíti, mely az esélyegyenlőség erősítéséhez, a társadalmi integrációhoz vezet. Az elméleti anyag feldolgozását gyakorlati feladatok, szövegelemzések segítik. Az ismeretek rendszerezése, ellenőrzése tesztkérdésekkel történik.

a Szerzők

3

I.

Az esélyegyenlőség korszerű értelmezése, a fogalom fejlődése

1.

Az értelmezési keret változásai, jogszabályi háttér

Minden állampolgárnak, így a fogyatékossággal élő embereknek is egyenlő jogaik vannak. Joguk van a méltósághoz, az egyenlő elbánáshoz, a független élethez és a társadalomban történő teljes körű részvételhez. Az Európai Unió tevékenységének középpontjában az a törekvés áll, hogy lehetővé tegye a fogyatékossággal

élő

embereknek

ezen

jogok

élvezetét.

Ebből

következően

az

esélyegyenlőség alátámasztja Európa fogyatékos üggyel kapcsolatos hosszú távú céljait, és képessé teszi a fogyatékossággal élő embereket arra, hogy kiteljesítsék lehetőségeiket, és képesek legyenek részt venni a társadalomban. Az Európai Unió olyan különböző, a kérdések széles körét felölelő politikai eszközöket vesz igénybe, amelyek érintik a fogyatékossággal élő embereket. 2010-re az Európai Közösség javulást szeretne elérni a foglalkoztatási kilátások, a mindenki számára lehetséges akadálymentes hozzáférés és a független élet vonatkozásában. A fogyatékossággal élő emberek is részt vesznek a döntéshozatalban a következő európai alapelv alapján: „Semmit a fogyatékossággal élő emberekről - nélkülük.” /http://ec.europa.eu/employment_social/index/leaflet_hu.pdf/

A legfontosabb nemzetközi és hazai emberi jogi dokumentumok: 1993 ENSZ Közgyűlés The Standard Rules („A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai ”) 2002 Európai Fogyatékosügyi Kongresszus, Madridi Nyilatkozat 2007 ENSZ A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 253/1997.

(XII.20.)

Kormányrendelet

az

országos

településrendezési

és

építés

követelményekről (OTÉK) 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 1998. évi XXVI. törvény indokolása a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 10/2006.(II.16.) Országgyűlési határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról /forrás: http://www.fszk.hu/fszk/tudastar.htm/

4

„Fogyatékossággal élő minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” (1998/XXVI. törvény) Bár a fogyatékosság a legemberibb tapasztalás, amely potenciálisan mindannyiunkat érint, azokra az emberekre, akiknek támogatásra van szükségük képességeik fejlesztéséhez, gyakorlásához, szükségleteik kielégítéséhez, gondolataik kifejezéséhez, ahhoz hogy részt vehessenek egy adott társadalom életében, fogyatékos személyekként tekintünk. A fogyatékosság azonban mindenki számára kontextusban jelentkezik, függ az egyén kulturális, fizikai és társadalmi környezetétől, így rendkívüli jelentősége van annak, hogy egy társadalom miként határozza meg a fogyatékosságot, s kit tekint fogyatékos személynek. A társadalmi modell, mint új gondolati keret, a fogyatékossággal élést már nem személyes szerencsétlenségként, karitatív lehetőségként, vagy csupán orvosi feladatként definiálja. A fogyatékosság megélése a különbözőség, a másság, a kirekesztés és az emberi jogok kérdéseként jelenik meg. Miután a fogyatékosságot társadalmilag konstruált identitásként, illetve reprezentációs rendszerként fogja fel, ezért a fogyatékossággal élő személyt a társadalom részeként mutatja meg, így a hangsúlyt a hatalmi viszonyokra, a diszkriminációra, az elnyomásra, a társadalom felelősségére helyezi. (Hernádi Ilona)

ENSZ egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól (2006) Az ENSZ 2006. december 16-án fogadta el ezt a nagy jelentőségű egyezményt. Magyarország az elsők között csatlakozott hozzá, 2007. március 30-án írta alá. Az egyezmény civil kezdeményezésű: először a mozgásfogyatékossággal élő személyek világszervezete, a Disabled People’s International vetette fel szükségességét. Miután megszerezték néhány tagállam támogatását, 2001-ben Mexikó vitte a közgyűlés elé a javaslatot. Az Egyezmény a XXI. század első legmagasabb szintű nemzetközi emberi jogi szerződése. Több tekintetben is paradigmaváltást jelent, elsősorban a fogyatékosság társadalmi modelljének legmagasabb szinten való elismerése terén. Elfogadásával a tagállamok végső soron arra kötelezik magukat, hogy a fogyatékos embert ne ellátandó tehernek, hanem olyan állampolgárnak tekintsék, akinek joga van saját döntései alapján saját életét élni. A törvény előtti egyenlőségről szóló 12. cikk szerint minden ember egyformán jog- és cselekvőképes, és ha valaki ennek gyakorlásához segítséget igényel, akkor azt biztosítani kell számára. Vagyis a jövőben nem lehet a fogyatékos személyek életéről döntést hozni saját akaratukat figyelmen kívül hagyva. Az Egyezmény nem ad fogyatékosságdefiníciót, nehogy az a jövőben kirekesztővé váljon. Elismeri a szabad és tájékozott döntéshez való jogot, a személyi szabadsághoz való jogot, az 5

oktatás terén az inklúzió szükségességét stb. A tagállamok szintjén a végrehajtást számottevő országon belüli és nemzetközi figyelem övezi. Az ENSZ egyezmény jelentősége A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (ENSZ 2006) jelentősége az alábbiakban áll: 1. a valaha volt legjobban megvitatott nemzetközi egyezmény, amely a civil társadalom maximális bevonásával született; 2. a szociális modell talaján áll; 3. áttörést jelent, hogy nemzetközi szinten először átfogóan értelmezi a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek jogain belül a pszichiátriai eredetű fogyatékossággal élőkét; 4. világszintű áttörést hoz a cselekvőképesség irányába; 5. ellenőrzési mechanizmusa a világ eddigi fogyatékosságügyi tartalmú egyezményeihez képest kimagaslóan erős. /Könczei György, 2009/

Az

ENSZ

egyezmény 30.

cikke

A kulturális

életben,

üdülési,

szabadidős

és

sporttevékenységekben való részvétel követelményeit hangsúlyozza (részlet): 1) A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek azon jogát, hogy másokkal azonos alapon vegyenek részt a kulturális életben, és minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek a) hozzáférhető formában jussanak hozzá a kulturális anyagokhoz; b) hozzáférhető formában jussanak hozzá a televízió műsoraihoz, filmekhez, színházhoz és más kulturális tevékenységekhez; c) c) hozzáférjenek a kulturális előadások vagy szolgáltatások helyszínéhez, mint például a színházhoz, múzeumhoz, mozihoz, könyvtárhoz és utazási irodához, továbbá lehetőség szerint hozzáférjenek az emlékművekhez és a jelentősebb nemzeti kulturális helyszínekhez. A fent említett és egyéb nemzetközi dokumentumok irányelveit hazai adaptációjukban, az Új Országos Fogyatékosügyi Programban, még részletesebben és konkrétabban kibontva találjuk:(részletek) (3.7) A család szabadidejének eltöltését biztosító sportolási lehetőségekhez, kulturális javakhoz, idegenforgalmi szolgáltatásokhoz való hozzáférés(.....) Az Európai Unió irányelveire és a technika fejlődésére figyelemmel olyan programokat kell indítani, amelyek elősegítik a fogyatékos személyek különböző csoportjai számára a kulturális javakhoz való hozzáférés lehetőségét. Idetartoznak a közkulturális intézmények fizikai és kommunikációs akadálymentesítése , illetve a múzeumok bemutatásra kerülő tárgyainak 6

hozzáférhetővé tétele például a látás-, hallássérült személyeknek. Elfogadható a tárgyak digitális adathordozón történő rögzítése és az interneten való bemutatás biztosítása. (.....) A fogyatékos személyek kulturális életben való esélyegyenlőségének biztosítása érdekében: a) biztosítani kell a kulturális örökség helyszíneinek (kiemelten a világörökségi helyszínek), valamint a műemlékek információs táblarendszerének a fogyatékos személyek számára is megérthető módon történő fejlesztését; b) biztosítani kell a kulturális, a közművelődési, a közgyűjteményi intézmények esélyegyenlőséget szolgáló tevékenységének fejlesztését, c) a fogyatékos személyek szabadidejének aktív eltöltése érdekében lehetővé kell tenni a közösségi célú létesítmények látogatását, szabadidős intézmények használatát, d) biztosítani kell a fogyatékos személyek aktív alkotó részvételét a közkulturális tevékenységekben; e) ösztönözni kell a fogyatékos alkotók és alkotó csoportok részvételét a nemzetközi és hazai kulturális fesztiválokon, a csereprogramokat és a vendégszerepléseket, f) kutatási programokat kell indítani, amelyek olyan eszközök, eljárások és módszerek előállítására irányulnak, amelynek eredményeképpen a fogyatékos emberek számára elérhetővé válik, hogy megismerhessék a kulturális értékeket, részt vegyenek a tárgyalkotó és az amatőr művészeti mozgalmakban, és egyéb közösségi tevékenységekben .

Akadálymentesítés helyett egyetemes tervezés Az egyes kulturális intézmények — más közszolgáltatást végző intézményekhez hasonlóan — komoly erőfeszítéseket tesznek a megközelíthetőség, az elérhetőség biztosítása érdekében, ezt a törekvést fejezi ki az akadálymentesítés fogalma, vagyis egy utólagos küzdelem a létező akadályok elhárítására, vagy legalább enyhítésére. A közgondolkodásban már réges-régen a megelőzésnek, az eleve akadályok nélküli környezet kialakításának kellene dominálnia. A kulturális intézményrendszerre is vonatkozik az un. egyetemes tervezés elve, az ENSZegyezmény 2. cikkében lefektetett alapelv, miszerint „Egyetemes tervezés”-en a termékek, a környezet, a programok és szolgáltatások oly módon történő tervezését értjük, hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek: adaptálás, vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Az egyetemes tervezés nem zárhatja ki a fogyatékossággal élő személyek csoportjai számára szükséges támogató-segítő eszközök és technológiák indokolt esetben történő használatát.

7

Ennek az elvnek a hazai adaptációja az Új Országos Fogyatékosügyi Programban így szól az egyenlő esélyű hozzáférésről szóló fejezetben: Az egyetemes tervezés elve azt jelenti, hogy a minket körülvevő világot (épített és mesterséges környezetet) nem átalakítani szükséges a fogyatékos személyek szükségletei szerint, hanem eleve úgy kell azt megtervezni, hogy a fogyatékos személyek számára is hozzáférhető és használható legyen.

2. A fogyatékossággal kapcsolatos alapfogalmak

Célok, feladatok: A résztvevők előzetes ismereteinek feltárása a fogyatékosság fogalmának jelentéstartalmáról. A résztvevők szerezzenek releváns ismereteket a fogyatékossággal kapcsolatos alapfogalmak korszerű értelmezéséről, a probléma társadalmi megközelítéséről. Ismerjék meg a fogyatékos személyek helyzetét segítő jogszabályokat.

Kulcsszavak, fogalmak: fogyatékosság, akadályozottság, fogyatékos személy, komplex rehabilitáció

Tananyag: A fogyatékosság fogalmának korszerű, több szempontú, komplex értelmezése. A WHO értelmezési rendszere.

Módszerek: Beszélgetés, dokumentumelemzés, kiscsoportos alkotómunka, házi dolgozat

Feladatok: 1. Beszélgetés: előzetes ismeretek feltárása a fogyatékosság fogalmával kapcsolatban. 2. A fogyatékos személyek helyzetét segítő jogszabályi környezet: nemzetközi kitekintés és hazai szabályozás, a jogszabályok elemzése. 3. Programtervezés: o „Esélynap” - egy integrált kulturális fesztivál programjának megtervezése 4. Egy fogyatékos személy életének bemutatása egy szabadon választott film megtekintése vagy olvasmányélmény alapján. Házi dolgozat.

8

Kérdések: 1. Milyen főbb értelmezési modellek léteznek a fogyatékosság fogalmával kapcsolatban? 2. Hogyan értelmezhető az ún. ökológiai szemléletmód a fogyatékosság fogalmának narratívájában?

Szakirodalom: 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 10/2006.(II.16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról Gordosné Szabó Anna (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 78- 85. Kálmán Zsófia és Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig.

Osiris

Kiadó, Budapest. Könczei György (2009, szerk.): Fogyatékosságtudományi fogalomtár. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest.

Online forrás: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Alapítvány. www.fszk.hu Magazin Fogyatékos Emberekről. www.serultek.hu

Az alapfogalmak korszerű értelmezése Fogyatékosság „A fogyatékosság az emberi közösség életében már ősidők óta jelenlévő, természetes velejáró jelenség. Értelmezése a mai napig folyamatos változásokon megy keresztül.” (Hatos, 2008.12.)

A jelenség leírását a különböző tudományok más-más aspektusból közelítik meg.

A fogyatékosság lehet jogi kategória, amely a juttatásokra való jogosultságot jelenti. Az orvosi modell szerint a fogyatékosság az egyén olyan sajátossága, melyet betegség, rendellenesség vagy sérülés okoz és orvosi kezeléssel kedvezően befolyásolható, vagy rendbe hozható. E megközelítésben az egyénre való ráhatás a hangsúlyos, az állapot diagnosztizálása és kezelése. A szociális modell az egyént a társadalmi kapcsolatrendszer egy elemeként tekinti, a fogyatékosságot „társadalmi terméknek”tartja, melynek megelőzése az egyéni kezelés és rehabilitáció mellett a társadalmi ráhatást is magában foglalja. Könczei vélekedése szerint „egyértelművé válik a társadalom felelőssége és az, hogy gyakran nem is az állapot, hanem a társadalom, maga a közeg tesz fogyatékossá.” (Könczei, 1999. 129. o.) 9

A gyógypedagógiai modellt napjainkban az ökológiai szemléletmód jellemzi, amely az egyén és környezetének kapcsolatrendszerét hangsúlyozza. Ebben a szemléletben nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekhez, fiatalhoz, speciális szükségletű felnőtthöz, tehát az egyénhez, hanem az aktuális és a múltbéli környezeti feltételekhez, valamint az egyén és környezete kapcsolatához kötjük a problémákat és illesztjük az intervenciókat. Az egyénhez kötődő szemlélet az állapot diagnosztizálásában a „fogyatékos” megnevezést használja szívesen, az ökológiai szemléletmód az „akadályozott” kifejezéssel a környezet szerepére, illetve az egyén és a környezet kapcsolatára, tehát a helyzetfüggőségre utal (Szabó Á-né, 2009). A fogyatékossági folyamat WHO szerinti értelmezését az 1. ábra mutatja.

A fogyatékosság és az azzal összefüggő tényezők

1. sz. ábra

betegség vagy rendellenesség, károsodás (impairment): időszakos vagy állandó anatómiai, élettani vagy pszichológiai veszteséget vagy rendellenességet jelent (pl. sérült testrész, szerv, amputált végtag, beszűkült légzésfunkció, szorongás). A károsodás tehát a biológiai működés zavara. fogyatékosság (disability): az ember normális érzékelő, mozgási vagy értelmi funkcióiban (pl. járás, tárgyak mozgatása, látás, beszéd, a környezettel kapcsolattartás) szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiányát jelenti. A fogyatékosság tehát speciálisan emberi (humán) funkciók zavara. rokkantság (handicap): az egyén kora, neme, társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenység (pl. önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás) tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara. 10

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (World Health Organisation) 2002-es, napjainkban is alkalmazott meghatározásában a fogyatékosság fogalmát sokrétű jelenségek leírására használja. Alapvetően az emberi tevékenység, valamint a szociális részvételnek zavarára, amely az emberek és a fizikai valamint társadalmi környezet kölcsönhatásaitól befolyásoltak. A meghatározás alapja tehát háromdimenziós megközelítés: a fogyatékosság a testi funkciókat, testi struktúrákat, a tevékenységet és a részvételt felölelő gyűjtőfogalom. A zavarmentesség állapotát a három dimenzióban együttesen funkcióképességnek, a zavarokat együtt fogyatékosságnak hívja.

Akadályozottság Az utóbbi két évtized meghatározásaiban a tevékenység és részvétel zavarai, nehezítettsége megközelítésének korszerűbb leírására megjelent és elterjedt az akadályozottság kifejezés. A fogalom azt a következtetést sugallja, hogy az állapot javításának, következményei leküzdésének és így a hátrányos hatások alóli mentesülésnek a környezeti és személyi akadályok hátrányok eltávolításában is jelentős szerepe van.

(Hatos, 2008.) Az

akadályozottság az akadályozott tevékenység szempontjából lehet látás-, hallás-, értelmi-, mozgásfogyatékosság, melyet mennyiségi és minőségi szempontok alapján tovább diferenciálhatunk enyhe, mérsékelt, középes és súlyos fogyatékosságra.

A fogyatékosság, mint a gyógypedagógia fő kategóriája A gyógypedagógia a gyógyító nevelés tudománya, központi fogalma a fogyatékosság. Gordosné (2004) értelmezésében a gyógypedagógiai segítséget igénylő személyeket azonosító átfogó népességfogalom, életkori megkötés nélkül. A gyógypedagógia önálló, komplex, összefüggésekre épülő tevékenység, amely kiegyenlíti a meglévő és meg nem szüntethető fogyatékosságot, azaz nevelés útján gyógyít. A tevékenység során végrehajtott fejlesztés az épekétől eltérő, különleges eljárásokkal történik, a bio-pszicho-szociális nézőpontok érvényesítésével. „A gyógypedagógiai folyamat – átfogó társadalmi hatások részeként mindazoknak a speciális szaktudást igénylő nevelési, terápiás és rehabilitációs eljárásoknak az összessége, amelynek az individuális alkalmazása esetén a problémafeltáró illetve eredményvizsgáló diagnózis segítségével a gyógypedagógia kompetenciakörébe tartozó bármely életkorú ember sajátos szükségleteinek kielégítését, személyiségének fejlődését, élethelyzetének jobbítását, társadalmi integrációját segítik elő.” (Mesterházi, 2004. 38. o.)

11

A „fogyatékosság” gyűjtőfogalom várhatóan a továbbiakban is megmarad a magyar szaknyelvben, mint a gyermek/felnőtt bio-pszicho-szociális fejlődésének, állapotának különböző súlyosságú eltérései. Az egyes segítő társadalmi alrendszerek (például egészségügy,

szociális

ügy)

elnevezésének

mintájára

elfogadottan

használatos

a

fogyatékosügy kifejezés (Szabó Á.-né, 2009).

A fogyatékossággal élő személy Az érintett emberek ”fogyatékos” jelzővel történő azonosítását többek között Illyés Gyuláné (1968) is kritizálja: „A fogyatékos elnevezés tulajdonképpen nem helyes, egyoldalú és ugyanakkor pejoratív, ha a személyiséget csak hiányosságai felől és nem személyisége felől határozza meg.” Az

1998.

évi

XXVI.

törvényben

ezzel

a

definícióval

találkozhatunk:

„Fogyatékossággal élő minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” Az elmúlt évek során jelentősen megváltozott a fogyatékos emberekről való gondolkodásmód, a hozzáállás. A paradigmaváltás hosszabb folyamat eredménye, melynek egyik legfontosabb hatása az integrációs törekvés. Ez a tendencia más és más formában bontakozott ki a világ különböző országaiban. Napjainkra már széles körben elterjedt az a szemléletmód, amely új célkitűzésekkel, elvárásokkal jár együtt és alapvető változásokat hozott az oktatási és a szociális ellátás terén egyaránt. A pedagógiai (nevelhetőségi) és a szociális, integrációs lehetőségek szempontjából e népesség tipológiai elkülönítése helyett a szükségletekre, a szükséges megsegítés módjára helyeződött a hangsúly. Prioritássá vált, hogy a fogyatékos személy ne passzívan élje meg a számára nyújtott szolgáltatásokat, hanem minél aktívabban vegyen részt ezekben, mind az önellátással, mind a társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatban. Az új irányzat a korábban gondoskodásra, segélyezésre szoruló, kiszolgáltatott, sérült, fogyatékos személy helyébe a saját életéről dönteni képes, a társadalom számára hasznos munkája révén integrálódó fogyatékos személyt helyezi.” Az ún. komplex rehabilitációs irányzat összetevői az orvosi, a gyógypedagógiai, a szociális és a foglalkozási rehabilitáció. Lényeges kérdés, hogy mennyi segítség szükséges, mert gyakran éppen a túlzott segítségadás akadályozhatja a sikeres beilleszkedést. Ezért az önérvényesítés, önrendelkezés és participáció került előtérbe a velük való foglalkozás során. Az önrendelkezés elv lényege, hogy a tartósan akadályozott személyek –

12

képességeik

szerint

–

szabadon

rendelkezhessenek

életük

irányításáról,

szabadon

dönthessenek és vállalhassák ennek következményeit. Döntő szerepük kell, hogy legyen a rehabilitációs folyamatokban, a rehabilitáció irányáról és folyamatáról folyamatosan tájékoztatni kell őket, velük egyeztetve, egyetértésben és leginkább általuk kell és lehet a rájuk vonatkozó döntéseket meghozni.

Az

alábbiakban

összefoglaljuk

azokat

a

fogyatékossággal

élő

emberekre

vonatkozó kifejezéseket, melyek használatát illetve mellőzését javasolják az érintettek. Használható kifejezés

Kerülendő, esetenként sértő kifejezés

ép, épek – azaz nem fogyatékos emberek

egészséges (ennek oka, hogy a fogyatékosságot az

pl.: ép ember, épek társadalma

érintetek nem betegségnek tartják, hanem állapotnak)

fogyatékos, fogyatékossággal élő (pl.

fogyatékos

ember,

fogyatékos

fogyatékkal élő (kifejezetten kerülendő!)

sportoló,…stb,) fogyatékossággal élő

fogyatékkal élő

beszédfogyatékos, beszédhibás

hallónéma

értelmi tanulásban

fogyatékos, akadályozott,

hülye, elmebeteg, bolond, gyengeelméjű

értelmileg akadályozott értelmi fogyatékos, értelmi sérült/akadályozott

szellemi fogyatékos, debil, hülye, idióta

mozgáskorlátozott, mozgássérült

béna, nyomorék, rokkant

halmozottan sérült, halmozottan fogyatékos

béna,

nyomorék,

hülye,

elmebeteg,

bolond,

gyengeelméjű

szervátültetett, transzplantált

beteg

megváltozott munkaképességű személy

béna, nyomorék, rokkant, csökkent munkaképessgű

13

kerekesszék

tolószék, tolókocsi, rokkantkocsi,

kerekesszékkel közlekedő

tolókocsihoz kötött

paralimpia

paraolimpia

siket, nagyothalló, hallássérült

süket, süketnéma

jelnyelv, siketek jelnyelve

mutogatás, süketnéma nyelv, jelbeszéd

jelnylevi tolmács

süketnéma tolmács

jelel(és)

mutogat(ás)

hallókészülék

nagyothalló készülék

halló – azaz nem siket, nem nagyothalló

beszélő

vak, gyengénlátó, látássérült

világtalan

látó – azaz nem vak, nem látássérült

-

braille-írás (vagyis pontírás)

vakírás

síkírás (pontírás ellentettje)

-

fogyatékos emberek szervezetei

fogyatékos szervezetek

segítséggel élő (használata ma még vitatott, nincs egységes álláspont)

-

1. sz. táblázat (forrás: http://www.serultek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=672&Itemid=131)

A kifejezéseket mindig jelzős szerkezetben ajánlott használni, tehát: fogyatékos - vak - siket mozgássérült - sérült ember, fogyatékos - vak - siket - mozgássérült - sérült sportoló, fogyatékos - vak - siket - mozgássérült - sérült gyermek, stb.

Irodalom: 14

Fehérné Kovács Zsuzsa és Szabó Ákosné (2009): Fogyatékosság – a legfontosabb fogalmak szótára, a fogyatékosság jelentéstartalma, modelljei, az FNO klasszifikációs rendszer bemutatása. In: Torda Ágnes, Székelyné Kovács Eszter és Szabó Gabriella: Olvasókönyv. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest. Gordosné Szabó Anna (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Hatos Gyula (2008): Értelmi akadályozottsággal élő emberek, nevelésük, életük. APC-Stúdió, Gyula. Illyés

Gyuláné,

Illyés

Sándor,

Jankovich

Lajosné

és

Lányi

Miklósné

(1968):

Gyógypedagógiai pszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. Illyés Sándor (2000): A magyar gyógypedagógia hagyományai és alapfogalmai. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest. 15-38. Mesterházi Zsuzsa (2004): A gyógypedagógiai folyamatról. In: Gordosné Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Medicina, Budapest. 19-40. Zászkaliczky Péter: A gyógypedagógia antropológiai kérdésfeltevései. In: Gordosné Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Medicina, Budapest. 41-53.

3. Ismeretek a fogyatékossági csoportokról

Célok, feladatok: A résztvevők előzetes ismereteinek, attitűdjének feltárása a fogyatékosság témakörében. A résztvevők szerezzenek bővebb ismereteket a fogyatékossági csoportokról, a fogyatékos emberekkel kapcsolatos előítéletekről. A résztvevők ismerjék meg a fogyatékossági csoportokkal kapcsolatos fogalmakat, jogszabályokat.

Kulcsszavak, fogalmak: Sajátos nevelési igény, testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenessége

Tananyag: 15

A fogyatékosság mint jogi kategória. A sajátos nevelési igényű gyermekekre, tanulókra vonatkozó rendeletek. A fogyatékos emberekkel kapcsolatos ismeretek.

Módszerek: Érzékenyítő gyakorlatok, dokumentumelemzés, beszélgetés.

Feladatok: 1. Beszélgetés, előzetes tudás feltárása a fogyatékossági csoportokkal kapcsolatosan (saját élmény, filmek, olvasmányok) 2. Jogszabályok elemzése. Egy-egy fogyatékossági csoport bemutatás csoportmunkában. Poszter készítése. 3. Egy fogyatékos emberekkel foglalkozó civil szervezet, alapítvány, intézmény bemutatása.

Kérdések: 1. Milyen saját tapasztalata, élménye van, ami fogyatékos emberrel kapcsolatos? 2. Újságcikkek, hírek gyűjtése, melyek fogyatékos emberekkel kapcsolatosak. Milyen képet mutat a dokumentum a fogyatékos emberről? 3. Milyen fórumokat, szervezeteket ismer, melyek fogyatékos emberekkel foglalkoznak? 4. A városban, térségben milyen intézmények, alapítványok foglalkoznak fogyatékos emberekkel?

Szakirodalom, forrás: Gordosné Szabó Anna (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Könczei György (2009, szerk.): Fogyatékosságtudományi fogalomtár. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest. Mesterházi Zsuzsa (2001, szerk.): Gyógypedagógiai lexikon. ELTE BGGYFK, Budapest 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról.

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról a sajátos nevelési igényű kategóriában helyezi és csoportosítja a fogyatékossági típusokat. 16

A 121. § 29. szerint sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzd, b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos rendellenességével küzd.

A fogyatékossági csoportok meghatározását a 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról tartalmazza. A fogyatékossági csoportok meghatározása, megnevezése nem egységes az érintett népességgel kapcsolatos dokumentumokban, rendeletekben.

Sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodai nevelés során: 1. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.

2. A látássérült gyermek A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0-0,33 (0-33%-os látásteljesítmény) közötti. A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a látássérülés kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség.

3. A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló – gyermek A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló - gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt - az állapot fennmaradása esetén - a beszédkommunikációban az érthető 17

ejtés teljesen elmarad, vagy erősen sérül. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozhat. A legkorábbi életkortól alkalmazott orvosi-egészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes alkalmazása megvalósításával a súlyos következmények csökkenthetők.

4. A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros

problémája

(megkésett

beszédfejlődés,

centrális

dyslalia,

súlyos

orrhangzósság stb.), illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik. Mindez az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében, a beszédszervek gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, a szegényes szókincsben, a beszédmozgásokról szerzett emlékképek felhasználásának hiányában, a grammatikai fejletlenségben, az utánzóképesség gyengeségében nyilvánul meg.

5. Az autista, autisztikus gyermek Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az autisztikus gyermekre legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség sajátos hiányosságai, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés, a szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil.

A Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatás során: 1. Testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) tanuló Mozgáskorlátozott az a tanuló, akinél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció.

2. Látássérült (vak, aliglátó, gyengénlátó) tanuló A látássérülés a szem, a látóideg vagy az agykérgi látóközpont sérülése következtében kialakult állapot, mely megváltoztatja a tanuló megismerő tevékenységét, alkalmazkodó képességét, személyiségét.

18

Gyógypedagógiai szempontból azok a tanulók látássérültek, akiknek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 00,33 (látásteljesítmény 0-33%) közötti. Ezen belül: a) vakok azok a tanulók, akiknek látóképessége teljesen hiányzik (vízus: 0); b) aliglátók azok a tanulók, akik minimális látással rendelkeznek: fényt érzékelők, ujjolvasók, nagytárgylátók (vízus: fényérzés -0,1); c) gyengénlátók azok a tanulók, akiknek az életvitelét nagymértékben korlátozza a csökkent látásteljesítmény (vízus: 0,1-0,33).

3. Hallássérült (siket, nagyothalló) tanuló A hallássérült tanulónál - a hallás hiánya vagy csökkenése miatt - a szokásostól eltér a nyelvi kommunikáció fejlettsége (szövegértés, szókincs, nyelvi szerkezetek értése és használata, hangzó beszéd stb.), és ennek következtében a megismerő tevékenység és egyes személyiségjegyek fejlődése. A tanuló nyelvi kommunikációs szintje az esetek jelentős részében nem korrelál életkorával, hallásállapotával - attól pozitív és negatív irányban is eltérhet.

4. Enyhén értelmi fogyatékos tanuló Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók akadályozottsága, személyiségfejlődési zavara, az idegrendszer különféle eredetű, öröklött vagy korai életkorban szerzett sérülésével és/vagy funkciózavarával függ össze. Az enyhe fokú értelmi fogyatékosság (mentális sérülés) diagnosztizálása elsősorban orvosi, gyógypedagógiai és pszichológiai feladat. Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók fejlődése igen eltérő attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi, motorikus, beszédfejlődési, viselkedési stb. rendellenességeket mutatnak, amelyek

vagy

oksági

összefüggésben

állnak

az

értelmi

fogyatékossággal,

vagy

következményesen egyéb hatásokra alakulnak ki.

5. Középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók igen eltérő egyéni adottságokkal bírnak, fejlesztésük során egyénenként is eltérő nevelési, oktatási igények és szükségletek jelentkeznek. A fejlesztés szokásos útjait, módszereit jelentősen módosítja a kommunikáció és a beszéd fejlődésének sajátos útja, a megismerő funkciók késleltetettsége, a lassúbb tanulási

19

tempó, a figyelem ingadozása, az alacsonyabb fokú terhelhetőség. Mindezek konkrétan megfigyelhető és mérhető fejlődésbeli elmaradást okoznak ép kortársaikhoz viszonyítva.

6. Beszédfogyatékos tanuló Beszédfogyatékos az a tanuló, akinél veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és a környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság. Ennek következtében átmeneti, illetve tartós zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommunikációs és tanulási képességekben, a szociális kapcsolatok kialakításában. Az akadályozottság megmutatkozhat a beszédhangok helyes ejtésének, a beszédészlelés és -megértés zavaraiban, a beszédritmus sérülésében, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éretlenségében, valamint az általános beszédgyengeséggel együttjáró részképesség-kiesésben. A különböző jellegű diszfóniák, a hangadás kóros elváltozásai szintén a beszédfogyatékosság körébe sorolhatók.

7. Autizmus-spektrumzavarokban szenvedő (autisztikus) tanuló Az autizmus-spektrumzavarok az idegrendszer igen korai, nagy valószínűséggel veleszületett ártalmának, illetve a genetikai, egyéb biológiai és környezeti tényezők együttes hatásának következményei. Az iskoláskor eléréséig - vagy tovább - kezeletlenül maradt fejlődési zavar és szélsőséges viselkedésformák gyógyító és fejlesztő célú ellátása a gyermek növekedésével egyre nehezebbé válhat, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka belenyúlik a felnőttkorba, így sosem túl késő a fejlesztést elkezdeni. Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az autisztikus tanulóra legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség

sajátos

hiányosságai,

a

beszéd

szintjéhez

képest

károsodott

kölcsönös

kommunikáció, a rugalmas viselkedés szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil.

8. A pszichés fejlődés zavara miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanuló A súlyos tanulási, beilleszkedési és magatartási zavarok hátterében részképességzavarok, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar és/vagy figyelemzavar, az iskolai teljesítmények eléréséhez szükséges pszichikus funkciók kialakulatlansága, fejletlensége vagy a felsoroltak halmozott előfordulása áll fenn. Az egyes állapotok a tünetek/tünetegyüttesek 20

komplexitásától függően a funkciógyengeségtől a komplex személyiség-, illetve általános tanulási zavarig terjedhetnek. A percepciós bázis többdimenziós érintettsége miatt az olvasás, írás, számolás elsajátításában különböző súlyosságú akadályt jelent, az enyhe zavartól egészen a funkcióképtelenségig.

9. Súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló A súlyos és halmozott fogyatékosság az egész élet során fennálló állapot, amelyre jellemző, hogy a testi struktúrák károsodása következtében a speciálisan humán funkciók - mint a kommunikáció, a beszéd, a mozgás, az értelem és az érzékelés-észlelés - minimálisan két területén súlyos vagy legsúlyosabb mértékű zavar mutatható ki. Ennek következtében az érintett személy pszichofizikai teljesítményei extrém mértékben eltérnek az átlagtól, így tevékenységeiben erősen akadályozottá válik, és társadalmi részvételében jelentősen korlátozott lehet. A súlyos és halmozott fogyatékosság hátterében rendszerint a korai életszakaszban bekövetkező, a központi idegrendszert érintő komplex károsodás áll. A fogyatékosságok a legkülönfélébb kombinációkban és súlyossági fokozatokban, esetleg eltérő időben jelenhetnek meg.

II. Rekreáció és akadályozottság

1. A rekreáció értelmezése, hatása az életvitelre Célok, feladatok: A résztvevők előzetes ismereteinek, attitűdjének feltárása a rekreáció, szabadidő eltöltés témakörében. A résztvevők ismerjék meg a szabadidő eltöltésével kapcsolatos fogalmakat.

Kulcsszavak, fogalmak: rekreáció, szabadidő eltöltés, flow élmény

Tananyag: A rekreáció fogalma, fajtái

Módszerek: beszélgetés, érzékenyítő gyakorlatok, dokumentumelemzés, csoportmunka

Feladatok: 21

1. Életmód, szabadidő, rekreáció fogalmak értelmezése. 2. Tanulmányok, kutatási eredmények gyűjtése melyek az életmód és szabadidő Magyarországi tapasztalatait ismertetetik Forrás: Központi Statisztikai Hivatal mérési eredményei. Elektronikus elérhetőség: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zkk001.html 3. Poszter készítése. Témák: -

Az aktív szabadidő eltöltése

-

A szabadidő eltöltés veszélyei

-

A szabadidő eltöltés hatásai

4. Rekreációs térkép készítése. Forrás: Fritz Péter (2011): Mozgásos rekreáció mindenkinek. Flaccus Kiadó, Budapest.

Kérdések: 1. Milyen szabadidős szokások jellemzőek az egyes korosztályokra? (gyermekek, fiatalok, nyugdíjasok) 2. Melyek a szabadidő eltöltés előnyei, kockázatai? 3. Mi a flow élmény?

Szakirodalom, forrás: Csíkszentmihályi Mihály (2009): Az öröm művészete. Nyitott Könyvműhely, Budapest. 87105. Fritz Péter (2011): Mozgásos rekreáció mindenkinek. Flaccus Kiadó, Budapest.

A rekreáció a szabadidő eltöltésének kulturált formája. a jóllét, a jó minőségű élet megteremtése. A munkában vagy más tevékenységben el-, megfáradt ember aktív kikapcsolódását, pihenését, felfrissülését, munkaerejének, munkavégző képességének újratermelését jelenti. A rekreáció egyik célja az ember egészségének megszilárdítása, illetve szükség szerinti megújítása; a harmonikus életvitel kialakítása. A jól megélt hosszú élet, alkotókedv, a pszichomotoros megújulási képesség és készség. Az az optimális fizikai, lelki és szellemi teljesítő képesség kialakítása. Eszközei: a drámai katarzis élménye, a tánc, a játék, a hobbi tevékenységek, a sport. A rekreáció egyéni és társadalmi érdekeket elégít ki. Olyan pozitív magatartásforma, mely az ember jó szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtéséhez, a kreativitás és optimális teljesítőképesség megújítására irányul. 22

Csíkszentmihályi Mihály szerint (2009) az emberek a tizenhat ébren töltött órát a háromféle alapvető tevékenységekkel töltik ki: hasznos tevékenységgel (munka, tanulás, munkavégzés közbeni beszélgetés, evés), fenntartó tevékenységgel (házimunka, étkezés, mosakodás, közlekedés) és szabadidős tevékenységgel (tévézés, olvasás, mozi, társasági élet, pihenés, semmittevés).

Hasznos tevékenységek

összesen: 24-60%

munkahelyi munka vagy tanulás 20-45% munkavégzés közbeni csevegés, evés, ábrándozás 4-15% Fenntartó tevékenységek

összesen 20-42%

házimunka (főzés, bevásárlás 8-22% étkezés 3-5% mosakodás, öltözködés 3-6% közlekedés 6-9% Szabadidős tevékenységek

összesen 20-43%

tévézés, olvasás 9-13% hobbitevékenység, sport, mozi, vendéglő látogatása 4-13% társasági és társadalmi élet, beszélgetés 4-12% pihenés, semmittevés 3-5%

1. sz. táblázat A szabadidő eltöltése (Csíkszentmihályi, 2009, 21. o. alapján)

A táblázatból kitűnik, hogy az ébren töltött idő több mint egy negyedét szabadidős tevékenységekre fordítjuk. Ekkor van lehetőség arra, hogy saját magunkat fejlesszük, a tanulás. a művészetek vagy a politikai tevékenységek alkalmával. Csíkszentmihályi szerint a mai társadalmakra három szabadidős tevékenység jellemző. Az első a tömegkommunikációs eszközök fogyasztása, főként tévézés, kis részben újságok és folyóiratok olvasása. A második csoport jellemző tevékenysége a beszélgetés. A harmadik csoportot az aktív tevékenységek alkotják, a sportolás, a hobbitevékenységek, muzsikálás, moziba vagy étterembe járás. Az emberek olyankor érezhetik magukat flow állapotban, amikor teljesen belemerülnek egy feladatba, egy problémamegoldásába. A flow élményt biztosító tevékenységek általában 23

világos célokkal és szabályokkal, azonnali visszajelzéssel rendelkeznek, amelyekre figyelmünket összpontosítjuk. Ha semmivel sem kötjük le a figyelmünket, fásultak, egykedvűek lehetünk, ami a flow-val ellentétes állapot. A szabadidős tevékenységek nem egyformák, más és más lelki hatást gyakorolhatnak az emberre. Az Egyesült Államokban 824 tinédzserekkel végzett felmérés alapján elmondható, hogy a hobbik kétszer nagyobb valószínűséggel nyújtanak magas szintű élményt, élvezetet, mint a tévézés, az aktív játék és a sportolás esetében ez az arány még magasabb (Csíkszentmihályi, 2009, 91. o.).

Flow

ellazulás

egykedvűség

nyugtalanság

játék, sport

44

16

16

24

hobbi

34

30

18

19

társas élet

20

39

30

12

elmélkedés

19

31

35

15

zenehallgatás

15

43

35

7

tévézés

13

43

38

6

2. sz. táblázat A szabadidős tevékenység közbeni flow élmény (Csíkszentmihályi, 2009, 91. o. alapján)

2. A fogyatékos emberek szabadidős tevékenységei

Célok, feladatok: A résztvevők ismerjék meg a szabadidős tevékenységeket, ezek jelentőségét a fogyatékos emberek életében. A résztvevők szerezzenek bővebb ismereteket a fogyatékos emberek szabadidő eltöltéséről, annak segítéséről. Ismerjék meg a rendezvények, események szervezését segítő technikákat, honlapokat, szervezeteket valamint az akadálymentesítés szempontjait.

Kulcsszavak, fogalmak: Programok fizikai és tartalmi akadálymentesítés, A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény

24

Tananyag: A fogyatékos emberek speciális szabadidős szükségletei, igényei. Hamis mítoszok a fogyatékos személyek szabadidő eltöltési szokásairól. Egyenlő esélyű hozzáférés értelmezése a szabadidős tevékenységekhez, programokhoz. Jó gyakorlatok megismerése.

Módszerek: Beszélgetés, szimulációs játékok, csoportmunka, dokumentumelemzés,

Feladatok: 1. Szimulációs játék. Téma: fogyatékos személy a hotelben. Nehézségek, segítő technikák

alkalmazása

a

közlekedés,

étkezés,

programok

akadálymentes

hozzáféréséhez kapcsolódóan. 2. Ép és fogyatékos személyek szabadidő eltöltésének összehasonlító elemzése. 3. Hamis mítoszok, sztereotípiák gyűjtése, véleményezése a fogyatékos emberek szabadidő eltöltési szokásairól. „A fogyatékosoknak csak az a jó, ha együtt vannak.” „A fogyatékos embereknek nincs is igényük a szórakozásra.” „Ha egy fogyatékos ember művészetre szánja el magát, fest, zenél, énekel, az különleges tehetséget takar.” Forrás:

Kálmán

Zsófia

és

Könczei

György

(2002):

A

Taigetosztól

az

esélyegyenlőségig. Osiris, Budapest. 4. Akadálymentes szálláshelyek keresése. Forrás: www.vendegvaro.hu 5. Akadálymentes rendezvények, programok keresése az interneten, újságokban. Kerekesszékesek

a

Sas

hegyen.

Forrás:

http://www.vendegvaro.hu/zold-

eselyegyenlosegi-nap-a-sas-hegyen Kul-túrák Budapesten. Elektronikus elérhetőség: http://www.kirandul.hu/hirek/kulturak-budapesten-0 6. Akadálymentes szabadidős programterv készítése.

Kérdések: 1. Milyen jó gyakorlatokat ismer a fogyatékos személyek kulturált szabadidő eltöltéséhez kapcsolódóan? 25

2. Melyek az akadálymentesített szabadidős programok szervezésének fő szempontjai?

Szakirodalom, forrás: A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény. Elektronikus elérhetőség: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485 Kálmán Zsófia és Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris, Budapest. Pandula András (2008, szerk.): Múzeumok mindenkinek. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest. Elektronikus elérhetőség: http://www.fszk.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=93:múzeumok mindenkinek&Itemid=140 Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon a Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon Tagintézménye pedagógiai programja. Elektronikus elérhetőség: http://www.rigosuli.sulinet.hu/dokument.html

Kálmán Zsófia és Könczei György (2002) szerint a morális akadálymentesség fő gátja a gondolkodás renyhesége. Az emberek általában kedvelik a kényelmesen használható gondolkodási formákat, sztereotípiákat, közhelyeket, melyek igazságtartalmáról keveset tudnak. A sémák elfogadása megnyugtató távolságot is teremt a véleményt formáló személy és az érintett ember, népcsoport között. Ilyen mechanizmusok alapján alakultak ki és élnek tovább a sérült, fogyatékos emberekkel kapcsolatos hamis mítoszok, melyek eltűnése a közgondolkodásból gyorsítani a morális akadálymenetesítés folyamatát. A „nincs is igényük a fogyatékos embereknek a szórakozásra” sztereotípia, olyan gondolat, mely kényelmes lehet a többségi társadalom számára, hiszen ennek szellemében nem kellene törekedni a mindenki számára elérhető szabadidős lehetőségek megteremtéséhez, melynek elemei: rámpák a színházakba,

feliratok

a

mozikba,

Braille

nyelvű

információk

a

múzeumokba,

akadálymentesített uszodák és koncerttermek.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény azt a célt tűzi ki a tagállamok számára, hogy a biztosítsák a fogyatékos emberek számára valamennyi emberi és szabadság jog teljes egyenlő mértékű gyakorlásnak lehetőségét miközben tiszteletben tartja a fogyatékos emberek méltóságát. A dokumentum fogyatékosügyi paradigmaváltást jelent, mely szerint a fogyatékos emberek már nem jótékonyság tárgyai, akikről a környezet 26

gondoskodik, hanem jogok birtokosai, akik képesesek döntéseket hozni saját életükkel kapcsolatosan. A dokumentum 30. cikkeje fogalmazza meg a kulturális életben, üdülési, szabadidős és sporttevékenységekben való részvétel megvalósításának fő elveit: 1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek azon jogát, hogy másokkal azonos alapon vegyenek részt a kulturális életben, és minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek: a) hozzáférhető formában jussanak hozzá a kulturális anyagokhoz; b) hozzáférhető formában jussanak hozzá a televízió műsoraihoz, filmekhez, színházhoz és más kulturális tevékenységekhez; c) hozzáférjenek a kulturális előadások vagy szolgáltatások helyszínéhez, mint például a színházhoz, múzeumhoz, mozihoz, könyvtárhoz és utazási irodához, továbbá lehetőség szerint hozzáférjenek az emlékművekhez és a jelentősebb nemzeti kulturális helyszínekhez. 2. A részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek a fogyatékossággal élő személyek alkotó, művészi és szellemi képességei fejlesztésének és hasznosításának lehetővé tételére, nemcsak saját javukra, hanem a társadalom gazdagítása céljából is. 3. A részes államok a nemzetközi joggal összhangban minden szükséges lépést megtesznek annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogokat védő jogszabályok ne jelentsenek ésszerűtlen vagy megkülönböztető akadályt a fogyatékossággal élő személyek kulturális anyagokhoz történő hozzáférésével szemben. 4. A fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon jogosultak sajátos kulturális és nyelvi identitásuk elismerésére és támogatására, beleértve a jelnyelveket és a siket kultúrát. 5. Azzal a céllal, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon vehessenek részt a rekreációs, szabadidős és sporttevékenységekben, a részes államok meghozzák a megfelelő intézkedéseket, annak érdekében, hogy: a) a lehető legnagyobb mértékben bátorítsák és előmozdítsák a fogyatékossággal élő személyek részvételét az integrált sporttevékenységekben, minden szinten; b) biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fogyatékosság típusához igazodó, speciális rekreációs és sporttevékenységek szervezésének, fejlesztésének és az ezekben való részvételnek a lehetőségét, valamint hogy e célból ösztönözzék a megfelelő oktatás, edzés és a szükséges források biztosítását, másokkal azonos alapon; c) biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését a sport-, üdülési és turisztikai helyszínekhez;

27

d) biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek más gyermekekkel egyenlő hozzáféréssel bírjanak a játékokhoz, rekreációs, sport- és üdülési tevékenységekhez, beleértve az iskolarendszerben előforduló hasonló tevékenységeket; e) biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek hozzáférjenek a rekreációs, szabadidős, sport- és turisztikai tevékenységeket szervezők által nyújtott szolgáltatásokhoz.

A művelődési házak, közösségi házak, múzeumok, galériák rendezvényeikkel, kulturális szolgáltatásaikkal fontos szerepet játszanak a szabadidő eltöltésében, az ismeretbővítésben, tudásgazdagításban.

A szabadidős programokhoz való egyenlő hozzáférésnek számos

akadálya van: -

fizikai akadályok (az épület megközelíthetősége, az épületbe való bejutás, a kiállított tárgyak, eszközök hozzáférhetősége)

-

információs akadályok (programleírások, speciális segédeszközök)

-

pénzügyi akadályok (megfizethető belépődíj, tárlatvezetés, szakmai programok irányítása)

Szempontok a szabadidős programok akadálymentesítéséhez (Pandula, 2008 alapján): -

Az épület közlekedési eszközzel jól megközelíthető.

-

Az épület megközelítéséhez szükség szerint személyi kísérő áll rendelkezésre.

-

A program, kiállítás információi, prospektusa jól rendezett, több formában is elérhető az eltérő képességű felhasználók számára.

-

Az épületbe való bejutás biztosított (parkolóhelyek mérete megfelelő, az ajtók könnyedén nyithatóak, a gyalogos útvonal jól követhető).

-

A belső közlekedés vezető szőnyeggel, korláttal, személyi segítővel megoldható. A szintek közötti közlekedés megoldott (lift, rámpák). A padlóburkolat csúszásmentes. A belső ajtók megfelelő szélességűek a kerekesszékkel történő közlekedéshez.

-

A szolgáltatások, a pénztár, ruhatár szolgáltatásai, a bútorzat, székek, ülőhelyek különböző magasságú emberek számára is elérhetőek.

-

Az épületben speciálisan felszerelt mosdók vannak.

-

A vetítő helyiségben a kerekesszékes látogatók számára fenntartott ülőhelyek, a hallható információ megszerzése érdekében beépített indukciós hurok van.

-

Az épületben való tájékozódást tapintható vagy hangostérkép, vezetősáv, színes burkolat, az ajtókon tapintható, feltűnő azonosításra szolgáló tábla segíti. 28

-

A program alatt elhangzó információ vetített, írásos, nagybetűs és hangos formában is hozzáférhető.

-

A filmek feliratozottak.

Szabadidős

tevékenységek,

programok

a

diákotthoni

nevelés

programjában

Hódmezővásárhelyen (A Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon a Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon Tagintézménye pedagógiai programjából)

A diákotthoni nevelés feladatai Felzárkóztatás, tehetségek kiválasztása, gondozása A diákotthon olyan foglalkozásokat szervez, amelyek differenciált módon segítik az eltérő képességű növendékek továbbfejlesztését, a nevelési célnak megfelelő szintre hozását. A foglalkozási rendszer más irányultságában pedig lehetővé válik a növendék képességeinek felismerése, a tehetségesek kiválasztása. E foglalkozások elsősorban szakköri keretben valósulnak meg. A megismerés igényének kialakítása, megszilárdítása, fejlesztése A diákotthon fejleszti a megismerési és gondolkodási képességeket. Meghatározó jelentőségű az ezt segítő motívumok, - az érdeklődés, megismerés vágyának – fejlesztése. A diákotthoni nevelés olyan motivációkat fejleszt, amelyek alapján az ismeretek elsajátítása igényként is megfogalmazódik a növendékekben. A társadalmi együttélési normák kialakítása, fejlesztése A diákotthon – mint szociális közeg – a nevelési folyamatban hangsúlyt helyez a pozitív szokások és minták közvetítésére, a szociális készségek fejlesztésére. A nevelés feladata továbbá a családtagi szerepre, a párkapcsolat kulturált kialakítására, a felhasználói szerepre – nevelés. Fontos a kommunikációs, az együttműködési és a segítőképesség fejlesztése. Az egészséges és kulturált életmódra nevelés A testi, az értelmi és a lelki képességek folyamatos karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges a megfelelő életritmus kialakítása, az egészséges és kulturált étkezés, öltözködés, tisztálkodás, testápolás, a rendszeretet belső igénnyé válása, az ehhez kapcsolódó szokásrendszer kialakítása. Az önismeret fejlesztése

29

A diákotthonon belüli kapcsolat – és tevékenységrendszer szervezésével, ismeretek nyújtásával a nevelés elősegíti, hogy kialakuljanak az önismeret gazdag és szilárd elméleti, tapasztalati alapjai.

A diákotthoni közösségi élet fejlesztése módszerei, eszközei Az eredményes nevelés feltétele az egész napos szakszerű foglalkoztatás. Közösségi élet fejlesztését célozza a szakkörök, művészeti csoportok, hitoktatás, sportkör munkájában részvétel, valamint a tanulmányi, sport és kulturális vetélkedőkre való felkészülés. Tágabb színtere a nevelésnek a színház – és mozi látogatás valamint a rendszeres strandlátogatás. További módszerként tervezhető a túrázás kerékpárral, mely a közösségben történő, és egymásrautaltságon is alapuló közös tevékenységnek egy sajátos formája. Ennek egy változata lehet a több napos horgászással egybekötött túrázási tevékenység, mely sokoldalúan fejleszti a meglévő képességeket a fentieken túlmenően. A közösségi élet sajátos szintre a nyári tábor, erdei iskola, mely a diákotthontól távolabb, más környezeten szükséges, hogy megvalósuljon. Eszközei  iskolai évfolyamok alapján szerveződő csoportos foglalkozások  mikrocsoportos egyéni fejlesztő foglalkozások, szakkörök  sportkör  alapfokú művészeti oktatás  színház, mozi látogatás  strandlátogatás  túrázás, kirándulás  nyári tábor  vetélkedőkre történő csoportos felkészülés  csapatversenyek

A művelődési és sportolási tevékenység szervezésének elvei 

az egyéni és életkori sajátosságok és a sérültség jellegének figyelembevételének elve.



a növendékek iránti felelősség, bizalom, szeretet elve. 30

és fokának



az intellektuális igény felkeltése, kulturált stílus kialakítása.



a tevékenységi formák sokoldalú és megfelelő szint motiváltsága elve.



a tanórán kívüli tevékenységek magas szakmai színvonalú szervezettség elve.



a mindennapos testmozgás biztosításának szem előtt tartása

A diákotthon hagyományai és továbbfejlesztésének terve Hagyományok felsorolása:  növendékek köszöntése névnapjuk alkalmából  évszakonként születésnapok megünneplése  klubdélutánok szervezése  sportdélután szervezése  egészségnap szervezése  iskolai ünnepségekbe bekapcsolódás  bemutató foglalkozások tartása  más iskolák meghívása diákotthoni rendezvényekre  a tartós és átmeneti nevelésbe részesülő növendékek megajándékozása karácsony szentestéjén családias körülmények között  nyári tábor Mátrafüreden, melyre a diákotthonban neveltek mellett a magán növendékeket is elvisszük  DISCO szervezése kéthetenként

Továbbfejlesztés lehetőségei  játszóház a hétvégén is bentlakóknak szombat délelőttönként nevelőotthoni tanárok vezetésével  a már kialakult hagyományok szakmai szempontból magasabb szintű továbbvitele.  klubdélutánok témájának aktualizálása a napi irányzatoknak, technikai újdonságoknak (zene, divat, számítógép, közízlés, stb.) megfelelően.  a mindennapos mozgásnevelés biztosítása céljából diákotthoni csoportonként heti 1-2 alkalommal 45-45 percben, mozgással kísért gyermekjátékokkal nevelőmunkát közvetlenül segítők közreműködésével

31

III. A kultúra szerepe a fogyatékos személyek életében

1. A művészei élmény és terápiás hatásai A művészeti ágak, melyek évezredeken keresztül formálódtak és az emberi létezés velejáró jelenségeivé váltak, különböző tulajdonságaik alapján csoportosíthatóak. A szempontok kijelölése szerint más-más módon sorolhatók közös halmazba. Például a művészeti alkotás érzékszervi megközelíthetősége szerint (látás, hallás); megjelenése, kiterjedése és lefolyása alapján (térbeli, időbeli); illetve alkotóelemeit, felhasznált eszközeit (verbális, nem verbális) szem előtt tartva. Vannak olyan komplex művészeti ágak, amelyeknek a produkciói, alkotásai csak több dimenziós módon válnak értelmezhetővé, pl. balett, film. A zene áramlata Minden általunk ismert kultúra felhasználja azt, hogy a hangok bizonyos, fület gyönyörködtető elrendezése jobbá teheti az életet. A zene egyik legősibb és talán legnépszerűbb szerepe, hogy a hallgatóság figyelmét a kívánatos lelkiállapotnak megfelelő mintába rendezze. Így hát van tánczene, van zene esküvőre, temetésre, vallásos és hazafias alkalmakra, van olyan muzsika, mely romantikus hangulatba hoz, és olyan, amely megkönnyíti a katonáknak a menetelést. A zene lényegében rendezett audiális információ, amely segít rendszert teremteni a hozzáforduló elmében, csökkenti a pszichikai entrópia mértékét, ami akkor jelenik meg, ha a rendezetlen információ ellentétbe kerül a céljainkkal. A zenehallgatás elhessegeti az unalmat és a szorongást, és ha komolyan odafigyelünk rá, áramlat-élményt is előidézhet ("áramlat": az emberi élmények pozitív aspektusa, az öröm, a kreativitás, az élet teljes felvállalása). Vigyázat, nem a zene hallásától, hanem hallgatásától lesz az életünk jobb! A háttérzenét halljuk, de nemigen figyelünk oda. Ahogy minden mással, a zenével is az a helyzet, hogy ha örömet akarunk találni benne, oda kell figyelnünk rá. Mikor még a hangtechnika nem állt a jelenlegi magas szinten, egy élő koncert olyan áhítatot keltett, mintha vallási szertartás része lett volna. Az ember minden ilyen eseménynek felfokozott várakozással nézett elébe, azzal a tudattal, hogy éberen kell figyelnie, mert az előadás, az élmény egyszeri és megismételhetetlen lesz. Az élő előadásokon sok ember egyszerre nézi, hallgatja ugyanazt az eseményt, közösek az érzéseik és gondolataik, ugyanazt az információt dolgozzák fel. Az ilyen együttes részvétel idézi elő a „kollektív pezsgés” állapotát, azt az érzést, hogy az ember egy konkrét, valóban létező csoporthoz tartozik.

32

A zenehallgatás kezdetben érzékszervi élmény. Ebben a fázisban az ember a hangoknak azon tulajdonságaira reagál, amelyek kellemes, idegrendszerébe genetikusan kódolt fizikai reakciókat váltanak ki belőle (bizonyos akkordok, a dobok ritmusa stb.). A zenei élmény következő szintje a hallgatás analóg módja. Ebben az állapotban megtanulunk a hangminták alapján érzéseket és képeket előhívni magunkból. A zenehallgatás legkomplexebb módja az analitikus mód. Ebben a fázisban a figyelem a zene strukturális elemeire irányul az érzékekre vonatkozó benyomások vagy az elbeszélő jelleg helyett. Zenehallgatási készségünk ezen a ponton magában foglalja azt a képességet, hogy felismerjük a zenemű belső rendjét és azt, milyen eszközökkel éri el a szerző a harmóniát. Ahogy valaki kifejleszti az analitikus zenehallgatási készséget , ezzel egyenes arányban nőnek lehetőségei a muzsika élvezetére. (Csíkszentmihályi Mihály: Flow — Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.) A zene „ősei” természeti hangok. Az emberi hang, a szél zúgása, a tenger moraja, az ég dörgése, a madarak éneke, a levelek zörgése adta az embernek az első zenei élményt. Feltehető, hogy a kellemes zene valamiképp kapcsolatos a természet harmóniájával. Az is közös bennük, hogy a szavak nem érnek fel hozzájuk, szavakkal nem fejezhetők ki. A zene lélektani hatásai sokfélék. A zene képes aktivitást felkelteni és fokozni, feszültségeket szabályozni, indulatokat levezetni, nyugalmat teremteni, altatni, a legkülönfélébb érzelmeket kiváltani, képzeletáramlást és gondolkodást serkenteni, fáradtságérzést csökkenteni, figyelmet beszűkíteni, szorongást kelteni, közérzetet rontani, fanatizálni, viselkedést befolyásolni. A zenehallgatás hangulatváltozással és élettani változásokkal jár, kimutatták például a pulzus- és légzésszám változását, légzésmélység változását, tejelválasztást befolyásoló hatását stb. A pszichoszomatikus szemléletű gyógyítás egyre kiterjedtebben használja a zenét (zeneterápia). A zene a kultúra fontos része, mely nemcsak a természetről szól, amint említettük, hanem az emberről, a közösségről, a nemzetről, az emberiségről is. A zeneszerző mindenféle megélt élményét fejezi ki a zenealkotás révén, a zeneszerző számára zenében fogalmazódik meg a világ. Ezt a tartalmat közvetíti a zene értő hallgatójához. (Vidovszky Gábor: Örömtréning. Gyakorlati tanácsok, hogy azzá válhass, aki lenni szeretnél. Pilis-Print Kiadó, 2009.) A vizuális élmények jelentősége Az ember számára a törzsfejlődés során a képek, a vizuális érzékelés jelentette az első lépést az absztrakt gondolkodás kialakulásához. Amikor a képekből a valóságra következtetünk, 33

akkor sajátos problémamegoldást végzünk. A síkfelület kétdimenziós képeiből képesek vagyunk három dimenzióban elképzelni a látottakat, a képek érzékelése révén pedig olyan élményekhez juthatunk, amelyek már elszakadtak a tárgyi világtól. Az élethű képek vázlataiból jelképek (ősi képjegyek) alakultak ki. A jelképek szolgáltak az írás alapjául. Mind az ékírás, mind hieroglifikus írás az ősi képjegyekből fejlődött ki. Az írott nyelv fejlődésével együtt a gondolkodás is fokozatosan elvonttá vált. A látás pillanatról pillanatra hihetetlen mennyiségű információt visz agyunkba. Az ember szeme igen érzékeny műszer, körülbelül félmillió színt és árnyalatot különböztet meg. Általában nem a fénysugarakat látjuk, hanem a fénysugarak közvetítésével a tárgyakat, melyek visszaverik, elnyelik vagy átengedik a fényt. A fény biológiai szükségletünk is, a téli sötéttel kapcsolatban kialakuló lehangoltságok fényterápiára meggyógyulnak. A vizuális élmények jelentőségét példázza a pszichiátriában alkalmazott miliő-terápia. Ez azt jelenti, hogy a kórtermeket és a folyosókat ízléses képekkel, szobrokkal és növényekkel díszítik., az ágyakat hímzett párnák, takarók teszik széppé. A kórházat parkkal övezik. A betegek hangulata pedig szemlátomást javul, mint ahogy a képtárakban egy jó kiállítás is felvidítja a nézőket. (Vidovszky Gábor: Örömtréning. Gyakorlati tanácsok, hogy azzá válhass, aki lenni szeretnél. Pilis-Print Kiadó, 2009.) Vizuális információ, vizuális művészet Gyakran halljuk azt a véleményt, miszerint korunkban jelentősen megnőtt a képnek, a vizualitásnak a szerepe. Egyesek egyenesen a képi kultúra koráról beszélnek, a festészet felfedezéséről; látván a tömeges múzeumlátogatást, a reprodukciók áradatát, azt a művészet iránt soha nem látott méretű igényként értékelik. A minket körülvevő tárgyi kultúránk színvonala szemléletes tükre látásműveltségünknek vagy éppen látásműveletlenségünknek. A vizuális kultúra fogalmába nem csak a vizuális művészet értendő bele, annál szélesebb a tartalma. A fogalom olyan mértékű kiterjesztése viszont elfogadhatatlan, amely minden látás útján szerzett információra vonatkozik. Ez a parttalan fogalomfelfogás összemossa a hétköznapi percepciós stratégiákat az esztétikaival, holott ezek minőségi különbségét a modern képzőművészet-pszichológia kutatási eredményei is igazolják. Sajátos ellentmondás, hogy miközben sokan a vizualitás koráról beszélnek, a szakemberek éppen a látáskultúra elsilányulása, elsorvadása miatt aggódnak. A vizuális információ, akár a többi nem verbális kommunikációs rendszer, olyasmit képes közölni velünk az élmény közvetlen, személyes és totális jellege folytán, amit szavakban nem 34

vagy csak nagyon körülményesen és korlátozottan lehet. A köznapi életben azonban a legkézenfekvőbb közlési forma a verbális kommunikáció, ezért ha valaki nem jártas az egyéb területek kifejezési formáiban, akkor abba a hibába eshet, hogy a nyelvi-fogalmi struktúrák alapján próbálja megközelíteni azt, ami így nem dekódolható pontosan. Mindezek alapján vizualitásnak azt a megismerési és kifejezési módot nevezhetjük, amivel észrevesszük a látványban annak érdekes aspektusait, a vizuális minőségeket is, mint például a tér, forma, plasztikusság, szín, ritmus, ellentétben a hétköznapi, a denotatív minőségeket kereső percepciós stílussal. A valódi vizuális percepció a tapasztalt nézők és a művészek egyedülálló és gyakorlott látásmódjának tulajdonítható. De a vizuális relációkat kezelni tudó látásmód megismerése és elsajátítása a „hétköznapi” emberek számára is adott lehetőség, ami hasznukra lehet. Az egyén műveltségén belül megfelelő helyet kellene biztosítani a látás kiművelésének, s ehhez elengedhetetlen az, hogy birtokában legyen legalább alapfokon a vizuális kifejezési eszközöknek, s ne fogalmi sémák szerint jelenítse meg, illetve értelmezze látványélményét. (Gyebnár Viktória: A képi építkezés és a látásmód összefüggései. In: Vizuális művészetek pszichológiája I. Szöveggyűjtemény. Kézirat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest) A képzőművészeti alkotások befogadásának élményszerűsége, hatása A művészi alkotások befogadásának vizsgálata nem túl nagy múltra tekint vissza. A klasszikus

művészettudományok

(mint

művészettörténet,

esztétika)

figyelmének

középpontjában inkább olyan kérdések álltak, mint a művészi tehetség mibenléte, az alkotás folyamata, az alkotások értékelése és rendszerezése, vagy a műalkotások tökéletes hatása, a katarzis.

A

befogadóban

lejátszódó

folyamatok

feltárásához

hiányzó

nézőpontot,

kérdésfeltevést és tudást a pszichológia hozta meg, az újonnan kialakuló határtudományok keretein belül (művészetlélektan, művészetszociológia). A kérdésfeltevés meghatározza a szükséges módszert is. Az intrapszichikus folyamat tartalmi vizsgálata, főként az átélés módjának, a műveletélménynek a feltárása csak önvizsgálattal, közvetlen retrospekcióval lehetséges. Mérei Ferenc, később Halász László jelentős kísérleteket és kutatásokat végeztek ezen a területen. Az egyik vizsgálatban a kísérleti személyeknek festményekről készült reprodukciókat vagy iparművészeti tárgyakat mutattak be. A bemutatást követő kérdések:  tetszett-e a mű, amit mutattak, miért tetszett vagy miért nem  próbálja felidézni és elmondani, hogy mi jutott eszébe, miközben nézte a művet,  mire gondolt, milyen képek, érzések bukkantak fel benne.

35

Ezután két reprodukciót mutattak azzal a kéréssel, hogy szavakkal írják le a képeket (képzetáramlás). A válaszok pszichológiai felbontásából kiderült, hogy az ízlésélmény sokféle egységből, kapcsolásból, emocionális fordulatból tevődik össze. A képzetáramlás technikával feltárt retrospekciós anyag asszociációs tartományokra bontható. A legtöbb anyagot ismeretek, irodalmi- és tv-emlékek, un. nappali maradványok nyújtják. Ezekhez kapcsolódnak az intimszférába átterjedő személyes, nemegyszer gyerekkori negatív és pozitív, szorongató és kellemes felidézett emlékek. Anyaguk ellentmondóan jelentkezhet, ami ambivalenciákkal, konfliktusokkal, a sztereotípiák ellentmondásának nyugtalanító, esetleg kínos érzésével terheli a tetszik — nem tetszik élményt. A tetszés vagy nem tetszés a vizsgálódás szerint aktivitás is. A befogadó sokféle módon (továbbszövéssel, projekcióval, hallucinatorikus kiegészítéssel) hozzáad valamit a műhöz. Ahogy az alkotóművész az élménytől a mű megalkotásáig sűrítési műveletek sorát hatja végre ahhoz, hogy a témával összefüggő emlékei, emóciói, tapasztalatai számára adekvát kifejezéshez jusson, úgy a befogadásnak is műveleti szempontból hasonló utat kell bejárnia a kész műtől az élményig. A befogadónak is sűrítenie kell. Egybe kell foglalnia mindazt, amit a mű saját emlékeiből, tapasztalataiból, ismeretanyagából megmozgat benne. (Mérei Ferenc: Az ízlésélmény elemzése. In: A vizuális művészetek pszichológiája I. Szöveggyűjtemény. Kézirat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest) A színház, mint komplex, irodalmi, közösségi, esztétikai élmény Az ősember szertartásaiban, bajelhárító színjátékaiban mindenki aktív résztvevő volt, mindenki feladatot kapott a szertartásban. A törzs minden tagja ismerte a játék lefolyását, apáról fiúra szállt a hagyomány. Bármelyik bármikor folytatni tudta a dalt, a táncot. De a szétválás megkezdődött résztvevők és nézők között, és hamarosan teljessé vált. Kétféle cselekvés különíti el egymástól a játszót és a nézőt: míg az első tetteket hajt végre — úgy tűnik, megváltoztatja a valóságot -, a másik drukkol neki, együtt érez vele, de csak belsejében éli át az eseményeket. Igaz, ez sem kis dolog. Tudjuk ezt mi magunk is, mikor egy-egy jó színházi előadást, filmet, tv-játékot látunk, olyan mélyen éljük át a történéseket, hogy valósággal belefáradunk. Ugyanakkor nagyon jól érezzük magunkat, mert a játékban helyettünk is igazítottak valamit a világon. Körülbelül ezt a fáradt-elégedett-megtisztult állapotot szoktuk katarzisnak nevezni. Csakhogy a katarzishoz arra méltó közönség is kell. Ahogyan egy előadás csak akkor jó, ha valóban világigazító cselekvéseket mutat be, úgy a közönség is csak akkor jó, ha képes az együttmunkálkodásra, ha úgy figyel, viselkedik, érez, mint aki tudja, hogy nemcsak neki, hanem róla és érte szól a játék. 36

( Mezei Éva: A dráma születése. In: A művészet születése. Holnap Kiadó, 1992.) Már a régi görögök is... A színház a demokratikus athéni városállam mindennapos életének része. Nem a művészet szükségleteinek megfelelően volt berendezve, mert benne nemcsak színi előadások, de népgyűlések és más nyilvános ünnepélyek is zajlottak. Ez a színház együtt született a közönségével. A drámai versenyek a színházban több napig tartottak, a színielőadás a város életének lelket mozgató élménye volt. A színpadon életük, történelmük sorsdöntő eseményeit jelenítették meg. A hatás megdöbbentő volt. Ha a közönség fenyegetettséget érzékelt a színpadon, hangos zokogásban tört ki. A dráma már a korai megvalósulásában közösségi műfajvolt, mely a közvetlen hatás eszközeivel élt. Formáját megszabták előadásának körülményei, és az a történelmi környezet is, amelyben kifejlődött. A drámai műfajt az a meggyőződés táplálta, hogy az egyén nem élhet a közösség, a polisz (városállam) törvénye nélkül, nem élhet azon kívül sem. A drámában a törvény és a rend fogalma ezért kapott rendkívüli és fontos esztétikai szerepet. Olyan műfaj a dráma, mely egyszerre mutatja meg a közösségi gondok és az egyéni törekvések összefüggését. Bizonyos összefoglaló erőt, magasrendűséget, a társadalmi gondolkodás és az egyéni érzelemvilág gazdagságát tételezi fel a drámai művészet. A színpadon látott történet nem maga a valóság, hanem csak annak látszata, különös tükre. Mindaz, amit tükröz, csak egy művészi szerkezet sajátos jelkulcsában fogható fel. A tragédia az élet, a cselekvés utánzása. Egyértelmű, teljes és zárt látvánnyá szervezi az élet egyik aspektusát. A cselekvés és a szenvedés képeit idézi föl egy különleges struktúrában, s oly felfokozottan, hogy érzelmeket és szenvedélyeket kelt fel. De ezzel teljesen átalakította az életet, új arányokat teremtett, és sűrített cselekménymozzanatokat, melyeknek sajátos és áttételes értelmük van. A „művészi utánzás” azzal hat, hogy kiemel az életből, s közben olyan tudással ruházza fel a nézőt, ami a dráma résztvevőjének, szereplőjének nem adatott meg. A drámát a katarzis hatásában példázatként fogja fel a néző. Ha ez a hatás elég mély, akkor sohasem közvetlen példázatként, hanem olyan rejtett összefüggéseket pillant meg a drámában, amelyek a mindennapokban nem tárulhattak közvetlenül a szeme elé. A komédia témája, köre és tárgya a hétköznap, a hétköznapi hiba, a vétek, ami a közönséges ember életében fordul elő. Katarzisát a felszabadult nevetés eredményezi. (Ungvári Tamás: Poétika) A film, mint komplex művészeti alkotás és élmény Szintetizált művészeti alkotás, mely egy időben vizuális és auditív ingerekkel nyújt a befogadó számára. Szintetikus művészet, amely a maga sajátos egynemű közegét más 37

művészeti ágak egynemű közegének a szintetizálásával hozza létre. A filmművészetben az irodalmi elemek és a speciális - mert mozgóképes - vizualitás együttese alkot új minőséget, a zene és az egyéb hanghatások általában e kettőnek alárendelt szerepet játszanak. Kifejezőeszközei megkívánják, hogy az alkotócsoportok – melyek élén a rendező áll kollektív módon hozzák létre.

2. Az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségei, jó gyakorlatok Minden művészeti ágba tartozó műalkotás jellemzően valamilyen megkülönböztetett fontosságú érzékszerven keresztül közelíthető meg. Ha éppen ebben akadályozott a befogadó, akkor különösen speciális segítségekre van szüksége a tartalmi hozzáféréshez. Sok esetben a fizikai hozzáférés biztosítása sem, vagy nehezen oldható meg, ezért vannak „helyettesítő” megoldások, de ezek nem segítik az integrált részvételt, mivel a közösségtől elkülönített módon, a művészeti intézményektől távol valósulnak meg: zenehallgatás lemezről, film-, színház-, koncert közvetítés rádióban, televízióban, interneten stb. Művészeti élményt közvetítő intézmények: galéria, képtár, színház (prózai, zenés, táncos), mozi, koncertterem, vagy ezek szabadtéri változata. Funkciójuk a művészi élményszerzés lehetőségének biztosítása, tartalmas szabadidő eltöltés, közösségi élményszerzés. A galéria, a képtár, mint a vizuális élmény, a képzőművészeti alkotások tárhelye, feltétel- és követelmény rendszerében megegyezik a múzeumokéval. A színház, a mozi, a hangversenyterem, mint egyenlő esélyű helyszín Fizikai hozzáférés:  Az egyes fogyatékossági csoportok számára biztosítani kell az akadálymentes bejutást és belső közlekedést.  Rendszerint gondot okoz a széksoros berendezés mellett megfelelő teret biztosítani a kerekesszékeknek.  A terekben indukciós hurok felszerelése a hallássérültek számára.  Megfelelő hang- és fényviszonyok biztosítása.  Tartalmi hozzáférés  Ezekben az intézményekben biztosítani kell a több érzékszerven keresztül is lehetséges kommunikáció, az érzékelés és megértés lehetőségét:  futó elektronikus feliratozás a színpad fölött  felirat a filmeken (magyar nyelvű film esetén is)

38

 ismertető, eligazító szöveg kézbeadása (színlap, kézirat, partitúra, Braille változatban is stb.)  jelnyelvi tolmácsolás

Jó gyakorlatok „… a játék valóban különös. Olyan mozgatórugója, éltető eleme gyermeknek, és nekünk felnőtteknek is, amely nélkül nem tudnánk élni. A százhalombattai Sérültekért Alapítvány immár második alkalommal hívta meg a pedagógusokat, drámapedagógusokat és az érdeklődőket játszani. A találkozóra a helyi pedagógusokon kívül vendégeink is érkeztek Budapestről. Ők Rudolfné Galamb Éva drámapedagógus Fészekalja Műhely tagjai, akik hihetetlen empátiával, nyitott szívvel és lélekkel érkeztek hozzánk. A találkozót a Felhőjárók drámacsoport nyitotta meg. Ezt követte Éva néni vezetésével egy közös játék a sérült fiatalokkal. A műhelymunka során Rónainé Nagy Gabriella zenepedagógus vezetésével megtudhattuk, hogy mennyiféleképpen lehet feldolgozni egy népdalt akár pantomimmal, akár egy adott dallamra kitalált szöveggel, vagy különböző stílusokban énekelve. Molnár Mária magyar szakos tanárnő gyakorlataiban olyan mozdulatok születtek meg két ember között, ami maga volt a harmónia és teljesség. Mindezt csak fokozta a közben hallott gyönyörű muzsika.

Délután Rudolfné Galamb Éva vezetésével az értékekről és az értékek hiányáról beszélgettünk, majd ezt jelenítettük meg kisebb csoportokban improvizációs szituációs játékokkal. Az ilyen játékok során egy új világba érkezünk. Képességeink és gyermekeink képességei is más módon méretnek meg, mint egy iskolarendszerben, vagy a társadalom bármely területén. Itt utolsókból lehetünk elsők, mindannyiunknak van esélye. A gyakorlatoknak óriási a bizalomerősítő szerepük, módot adnak arra is, hogy a mindennapi életben nem alkalmazott adottságainkat, készségeinket is megmozgassuk. A gyakorlatok mindegyike pedagógiai szempontból is fontos volt, hiszen koncentráltunk, elmélyültünk, kockázatot

vállaltunk,

odafigyeltünk

önmagunkra

és

egymásra,

kommunikáltunk,

csapatmunka volt a javából. A találkozót beszélgetés zárta, ahol mindannyian elmondtuk érzéseinket, benyomásainkat. Azzal mindannyian egyetértettünk, hogy bár vannak nehézségeink, harcaink, de amíg találunk helyet, ahol mi pedagógusok fel tudunk töltődni, örömmel, nyitott szívvel közeledünk egymás felé, és tudunk még játszani, addig nem lehet baj… /forrás: http://www.serultekert.hu/meetings.php/ 39

A Sérültekért Alapítvány Felhőjárók drámacsoportja 2003-ban alakult. Tagjai olyan 18-54 év közötti felnőttek, akik értelmileg illetve mozgásukban akadályozottak. Mivel többségük verbálisan nehezen nyilvánul meg, ezért létrehoztunk egy mozdulatszínházat, ahol a gesztusoké és a testbeszédé a főszerep. Olyan alapvető emberi érzéseket közvetítünk, melyekre mindannyiunknak szüksége van. A sérült emberben is benne van a vágy, hogy nyisson, és utat törjön az egészséges emberek világa felé. Vágynak arra, hogy megnyilatkozhassanak, megmutathassák magukat, értékeiket. A színpad számukra igazi örömforrás, olyan motiváció, ami a mindennapi műhelymunkák mellett értelmet ad hétköznapjaiknak. Immár hatodik éve fejlesztjük őket a drámapedagógia eszközeivel. Ez idő alatt rengeteget fejlődött térorientációjuk, kommunikációs készségük, finomodott kifejezési módjuk, viselkedésük, bővült szókincsük, és egyre inkább eligazodnak a mindennapi élet dolgaiban. /forrás: http://www.serultekert.hu/theatre.php/

A múzeumok (beleértve a képtárak, galériák, szabadtéri múzeumok és szoborparkok, egyéb bemutatóhelyek gyűjteményeit, továbbá az épített örökség kincseit: a műemlékeket, kulturális és történelmi emlékhelyeket) általános közös jellemzői:  Alapvetően vizuális élményközvetítésre alkalmas intézmények  A vizuális élményszerzés a legkülönfélébb tudományterületekről származó ismeretek szerzésével illetve mozgósításával kapcsolódik  Összegyűjtött, feldolgozott, rendszerezett anyagot mutatnak be  A műemlékek és emlékhelyek környezetükkel együtt szemlélhetők  A tájvédelmi parkok, az állat- és növénykertek, a tanösvények természeti értékeink felismerését és csodálatát, a természeti értékek biztonságos és támogatott megismerését és megtapasztalását biztosítják  Lehetőséget nyújtanak a szórakozva tanulásra, az élményszerű ismeretszerzésre; az általuk

közvetített

ismeretek,

információk

hatása:

hasznosság,

érdekesség,

élményszerűség.  Funkciójuk tehát: a tanulás, szórakozás, az élményszerzés biztosítása, a természettel való kapcsolat.  A kulturális örökség megbecsülésére és tiszteletére, a hagyományőrzés fontosságára nevelnek

40

A múzeumok legjobb esetben is csupán akadálymentesek, nem egyetemes tervezéssel, mindenki számára készült épületek. Azonban még az akadálymentesítéssel is komoly problémák vannak. A múzeumok gyakorta régi építésű, műemlék vagy műemlék jellegű épületben nyernek elhelyezést, lehetőleg sok lépcső vezet fel a bejárathoz, a hatalmas és nehéz bejárati ajtókhoz. Jellemző a lift hiánya. Az épületeken belül is gyakoriak a szintkülönbségek miatti lépcsők, emiatt a kerekesszékkel való zavartalan közlekedés nem biztosított. Információ megszerzése a kiállított tárgyakról 

A régóta alkalmazott eszközök közül a magukkal vihető, vagy az egyes műtárgyaknál felhangzó audio-kalauz,



a helyszínen kapott közérthető, nyomtatott eligazító szöveg,



a műtárgyak előtt/mellett alkalmazott Braille feliratos eligazító kistáblák



a jelnyelvi tárlatvezetés,



az elvihető/megvehető film- vagy diaanyag,



a távoli elérésű, múzeum on-line szolgáltatás



A kiállítás érzékelése



Korábban lehetetlen volt a műtárgyak érzékelése, tapintása, az állományvédelmi és biztonsági intézkedések miatt. A legutóbbi időkben kezd meghonosodni a „tapintható kiállítás, tapintható tárlat” intézménye, ahol a műtárgyak egy részét, vagy azok imitációját a „kezükkel látó” látássérültek számára élményszerűen hozzáférhetővé teszik, megfelelő személyes segítéssel kiegészítve.



„Integrált tárlat” - minden mozzanatában komplex akadálymentes fizikai és tartalmi hozzáférés biztosítása, minden fogyatékosság figyelembe vételével



Állat- és növénykerteknél, tájvédelmi parkoknál az állatsimogatás, fák, növények, kövek stb. tapintása biztosított.



Múzeumpedagógiai szolgáltatások



Integrált tárlatok létrehozása vagy speciális tárlatvezetés biztosítása



Múzeumpedagógiai programok, foglalkozások szervezése speciális célcsoportok, főként gyerekek számára, a fogyatékosságok figyelembe vételével



A

múzeumok

a

speciális

szolgáltatásaik

megszervezését

múzeumpedagógiai

felkészültségű és speciális ismeretekkel is rendelkező szakemberek révén biztosítják. A múzeumi szakemberek továbbképzése keretében 30 órás akkreditált programot indítottak

41

„Érted! Érted?” címmel, a fogyatékosok minél jobb múzeumi ellátására való felkészülés jegyében. 

A családokkal, az oktatási intézményekkel, az érdekvédelmi és civil szervezetekkel együttműködve szervezik meg speciális szolgáltatásaikat.

A múzeumi „jó gyakorlatokban” a kapcsolat alapja a múzeumpedagógus és az iskolai pedagógus összehangolt, tudatos és tervszerű együttműködése. Így a speciális foglalkozásokra a gyerekek csoportokban, szakképzett pedagógus(ok) kíséretében jönnek és vesznek részt azokon. Rámutat ugyanakkor a múzeumi szakembertől megkívánható speciális ismeretek szükséges mennyiségére és mértékére is. „A Déri Múzeum és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hajdú-Bihar Megyei Szervezete közötti együttműködés az 1980-as évekre nyúlik vissza. Kezdetben a múzeum munkatársai által tartott előadások, ismeretterjesztő estek, majd a kiállítási anyagok megismertetése keltette fel az érdeklődést. Emellett a debreceni Dr. Kettesy Aladár Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolájának 5. osztályos diákjai vettek részt rendszeresen múzeumi órákon az Antik Gyűjteményben P. Szalay Emőke vezetésével. (...) 2005 márciusában tartottuk az első speciális foglalkozást látássérültek részére „Kendertől a vászonig” címmel, melyen a néprajzos kollégák segítségével ismerkedhettek meg a kenderfeldolgozás folyamatával, eszközeivel. A foglalkozás olyannyira nagy sikert aratott, hogy a következő évben már negyedévente újabb és újabb programot készítettünk elő a számukra: így „Tapintás a

múltba”

régészeti,

„Pásztorkészségek”

néprajzi,

vagy

a

„Medgyessy

szobrai”képzőművészeti foglalkozásokat. A címekből kiderül, hogy mindig egy-egy konkrét téma köré csoportosítottuk a megtapintható tárgyakat. 10-15 tárgynál többet sohasem adtunk körbe, mivel ennyit tudnak kényelmesen megvizsgálni tapintással egy-másfél óra alatt. A látássérültek külön kérésére egy tárgyról addig beszéltünk, míg körbe nem ért. Egy-egy tárgy segítségével nemcsak az anyagokkal ismerkedhettek meg, hanem a jellemző formakincsekkel, legyen az népművészeti, vagy honfoglalás kori, illetve azzal a korral is, melyet az adott tárgy képvisel. Tanulmányaik során már hallhattak őskori agyagedényről, nemezsüvegről, tilolóról, mángorlóról, de sohasem láthatták. Ezeken a foglakozásokon lehetőségük nyílt arra, hogy számukra ismerős, hallott, tanult szavakat, tárgyakat beazonosítsák. A kézzel tapintható tárgyak mellett 2006. húsvétján egy kuriózumnak számító előadás keretében, „Üzenet a látvány mögül”címmel dr. Keresztesné Várhalmi Ilona irodalomtörténész közvetítésével került bemutatásra a Déri Múzeumban látható Munkácsy-trilógia. Szavak segítségével, valamint zenei aláfestéssel váltak elképzelhetővé, élvezhetővé és élménnyé számukra az eddig „megismerhetetlennek tűnő” festmények. 42

/B. Pinczés Orsolya: Hátrányos helyzetűek a Déri Múzeumban/

IV. A sport, mint az én-formálás hatékony eszköze

Célok, feladatok: A résztvevők érzékenyítése a fogyatékos személyek sportjával kapcsolatban. A hallgatók ismerjék meg a sport jelentőségét a fogyatékos személyek életminőségének javításában, szerezzenek ismereteket a szabadidős és versenysport lehetőségekről, ismerjék meg a fogyatékosok versenysportjával kapcsolatos differenciált körülményeket, egyfelől az aggodalmakat és kételyeket, másfelől a fantasztikus sikereket és eredményeket

Kulcsszavak, fogalmak: életminőség, fogyatékos személyek sportja, parasport, integrált szabadidősport

Tananyag: Az életminőség fogalmának korszerű, több szempontú, komplex értelmezése. A szabadidős és a versenysport jelentősége a fogyatékos személyek életében. Sérülésspecifikus sportolási lehetőségek az örömsporttól a paralimpiáig.

Módszerek: Beszélgetés, filmelemzés, dokumentumelemzés, kiscsoportos alkotómunka, interjú.

Feladatok: 5. A

„CAN”

című

videofilm

közös

megtekintése,

beszélgetés.

Forrás:

http://tudastar.fszk.hu/ilias.php?baseClass=ilSAHSPresentationGUI&ref_id=562 6. A fogyatékos személyek sportjának jogszabályi környezete Magyarországon, a dokumentumok elemzése és értelmezése. 7. Programtervezés és plakátkészítés: „Mozgásélmény” - ép és fogyatékos gyermekek közös, integrált sportnapjának megtervezése és népszerűsítése a hallgató lakóhelyén. 8. Interjú készítése egy para sportolóval.

Kérdések: 3. Mit jelent az adaptált/integrált sport? Ismertessen néhány példát!

43

4. Milyen jelentős különbözőség fedezhető fel a paralimpiai mozgalom és a speciális olimpiai mozgalom szemlélete, filozófiája között?

Szakirodalom: 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 2004. évi I. számú törvény A sportról Kálmán Zsófia és Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig.

Osiris

Kiadó, Budapest. Reményik László (2002): Életbajnokok. Hungarovox Kiadó, Budapest. Elektronikus elérhetőség: http://mek.oszk.hu/06900/06958/06958.htm 10/2006.(II.16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról

Online forrás: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány /Tudástár. www.tudastar.fszk.hu Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége www.fonesz.hu

1. A sport szerepe a fogyatékos emberek életminőségében Az emberiség egyik legősibb kérdése, hogy mitől válik értelmessé az élet, mi a jó és teljes élet titka. Az életminőség fogalmat a szakemberek és a laikusok igen tág értelmezési körben használják. Sokféle megközelítést találunk a témában. Az egyes tudományágak meghatározásai eltérnek, de a különböző diszciplínák definícióiban közös, hogy hangsúlyozzák az életminőség objektív és szubjektív jellege mellett a fogalom multidimenzionalitását. Az életminőség magában foglalja a szomatikus fizikai állapotot és működőképességet, a pszichés állapotot, a lelki-szellemi jóllétet és a szociális tevékenységet a családi és a társadalmi szférában. (Harjánné, 2011 nyomán)

44

1. számú táblázat

Utasi, 2006. 287.o.

Ma már a legtöbb ember tisztában van az egészség és edzettség fontosságával, de a test által kínált számtalan öröm lehetősége gyakran mégis kihasználatlan marad. Kevés ember tanul meg harmonikusan mozogni, átélni azt az örömöt, amelyet egy saját rekordját megdöntő sportoló érez. Pedig ezek a lehetőségek könnyedén elérhetőek, az életminőség javításának legegyszerűbb módja, ha megtanuljuk uralni testünket. Mindenben, amit a test csinál, benne rejlik az öröm lehetősége. (…) A fizikai képességeken alapuló áramlat-élmények azonban nemcsak kiemelkedő sport teljesítményekben jelennek meg. Nem az olimpikonok kizárólagos joga, hogy örömet leljenek abban, hogy megpróbálják eddigi teljesítményüket meghaladni. Az az öröm, hogy meghaladjuk testünk határait, mindenki számára nyitva áll. Még a legegyszerűbb fizikai cselekvés is élvezetes lesz, ha úgy alakítjuk át, hogy áramlatot hozzon létre, A sport- és testkultúra ezeregy kifinomult formája — a jógától a teniszen és a biciklizésen át a harcművészetekig — is lehet unalmas, vagy kellemetlen, ha valaki úgy közelíti meg a helyzetet, hogy egyszerűen muszáj részt vennie ezekben a tevékenységekben csak azért, mert divatosak vagy jót tesznek az ember egészségének. Sok ember belekerül a taposómalomba testgyakorlás közben, makacsul végzi, mert az edzésre szükség van, de élvezni nem élvezi egy csöppet sem. Azonban ha célunk van, ha uralmunk alatt tartjuk a folyamatot, akkor akár a séta, mint a legközönségesebb foglalatosságok egyike is, az öröm forrásává válik. A verseny- és szabadidős sportok nem kizárólagos eszközei az olyan fizikai tapasztalatoknak, melyek a testet használják örömforrásnak, hiszen a tevékenységek széles skálája képes ritmikus vagy harmonikus mozgással áramlatot elérni. (Csíkszentmihályi, 2001.) A sportolás a fogyatékos ember számára különösen fontos életminőségfejlesztő tevékenység. A rendszeres sportolás közismert egészségmegőrző hatása mellett a 45

baráti, társas kapcsolatok, a közösségi beilleszkedés, a személyes fejlődés, az önértékelés, az aktív kikapcsolódás, a tartalmas szórakozás lehetőségeit is biztosítja. A fogyatékos személyek sportja azon a hiten alapul, hogy ők is képesek részt venni, küzdeni a csapat- és egyéni sportokban, megfelelő irányítás, tanulás és bátorítás segítségével. A szükségleteknek és képességeknek megfelelően adaptálva a sportokat, esetleg a szabályokat módosítva, igazi sportélményt és sikert nyújthatnak a versenyek minden résztvevő számára. A felfokozott hangulat, a baráti kapcsolatok kialakulása, az egymásért való szurkolás és a győzelemmel járó öröm kiváló hatással lehet a fogyatékosok érzelmi, hangulati állapotára. Ez nemcsak magán a versenyen, hanem az arra való felkészülés időszakában is kifejti jótékony hatását: o

megelőzheti deviáns magatartásformák kialakulását, célt, értelmet ad a sportolók hétköznapjainak,

o

ismerkedési lehetőséget nyújt más intézetek, városok, országok sportolóival, valamint nem fogyatékos társakkal,

o

segítheti a társadalomba való beilleszkedésüket és ledöntheti azokat a gátakat, amelyek évszázadok során alakultak ki fogyatékosok és nem fogyatékosok között.

A fogyatékos gyermekek fejlesztésében különösen nagy jelentősége van a sportnak, a mozgásfejlesztésnek. A sportolás, a versengés, az eredmények értékelése a szűkebb és a tágabb környezet által, a sikerélmény elősegíti a testi, az idegrendszeri fejlődést, és kedvezően hat a sérült fiatalok személyiségének fejlődésére, az önismeretre, az önértékelésre. A mozgáskultúra a különböző finommozgások fejlesztésén keresztül hozzájárulhat a fogyatékosságok hátterében lévő idegrendszeri, neurológiai működési hiányosságok, fejlődési rendellenességek kompenzáláshoz. Mozgással, sporttal jelentősen javíthatók a fogyatékosok életesélyei, mivel számos képesség terápiás fejlesztésének alapja a különböző finommozgások megfelelő szintre hozása, koordináltsága. A gyógypedagógiai, illetve az integrált nevelést folytató intézmények tevékenységében ezért az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordítanak a mozgásra, a sportra, mivel ezek a tevékenységek nem csupán és nem is elsősorban a testi-egészségi állapot fejlesztése szempontjából jelentősek, hanem általuk válik teljesíthetővé az intézmények alapvető nevelési célja: a hátrányok optimális kompenzálása, az alkalmazkodás elősegítése az ép személyek világához. (Forrás: www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=2000-10km-Schuttler-Fogyatekos)

46

Sérülésspecifikus, akadálymentes és integrált sportolási lehetőségek A különböző fogyatékosságokhoz alkalmazkodó speciális mozgásfejlesztés fontos szerepet tölt be a fogyatékos emberek habilitációjában, abban az összetett fejlesztő tevékenységben, amellyel kompenzálhatóvá válnak a testi, érzékszervi, értelmi fogyatékosságból eredő hátrányok.

o

Az

Értelmi fogyatékos személyek sportja értelmi

fogyatékosok

sporttevékenységét

a

Magyar

Értelmi

Fogyatékosok

Sportszövetsége fogja össze. Az értelmi fogyatékosok sportjában a paralimpiai szemléletű versenysport és a teljesítményt kevésbé fontosnak tartó szemléletű Speciális Olimpia mozgalom egyaránt megtalálható. „A Speciális Olimpia küldetése, hogy különböző olimpiai sportágakban az értelmi fogyatékosok számára versenyzési alkalmat biztosítson, folyamatos testedzési lehetőséget, alkalmat bátorságuk bizonyítására, baráti kapcsolatok kialakítására sporttársaikkal, a társadalom többi tagjával való kapcsolatteremtésre, vagy csak egyszerűen arra, hogy jól, kellemesen érezzék magukat.” (Forrás: www.specialolympics.hu) A céltudatosan és szakszerűen irányított iskolai testnevelés, valamint a sportedzés alkalmas arra, hogy az értelmi fogyatékos személy aktivációs és teljesítménynívóját kedvezően befolyásolja.

Ez

mutatkozhat

képességének, teljesítményeinek

az

egyén

fizikai-pszichikai

A fizikai változások

változásában.

teljesítő-

mindenekelőtt

a

terhelésszabályozás kedvező alakulásában, javulásában jelentkeznek, elsősorban a keringéslégzés és energiafelhasználás területén. A pszichikai változások a kognitív -motorikus teljesítőképesség

terén

mutatkoznak;

elsősorban

az

intelligencia,

a

szókincs,

a

megfigyelőképesség, végül a motorikus teljesítmény különböző szintjei. Ezenkívül az egyénmagatartásában is

jelentkeznek pozitív változások:

a

motoros nyugtalanság,

impulzivitás, figyelmetlenség csökkenése. Mindez az önellenőrzés, az összpontosítás, a figyelem és a szociális interakció javulásához vezet. A motorikus teljesítőképesség

javításával

gazdagodik

az

értelmi fogyatékos

személy mozgástapasztalata, jobban uralja mozgásait, javul cselekvés-képessége, nő az önállósága,

öntudata,

önismerete.

Saját teljesítményébe vetett

bizalma

befolyásolja

a képességeinek felfogását, az ok-okozati összefüggések jobb felismerését, természetesen az értelmi fogyatékosság súlyosságának megfelelő arányban. A kutatások alapján a mozgásteljesítmény a vártnál kisebb változásokat eredményez az állóképesség, izomerő, hajlékonyság-mozgékonyság, durva- és finommotorikus koordináció, 47

egyensúlyozás,

kézügyesség,

mozgáspontosság,

reakcióidő,

a

reagálás

gyorsasága

tekintetében. Az értelmi fogyatékos emberek által leginkább előnyben részesített aktivitások, sportágak: gimnasztika, tánc, torna, ugróasztalon ugrálás, úszás, sportjátékok, lovaglás, korcsolyázás, síelés, sífutás, judo, erőnléti edzés. A leggyakrabban alkalmazott sportág az úszás. (Nádori, 1993) o

Mozgássérült emberek sportja

A mozgássérült emberek hazai sporttevékenységének gyökerei az iskolai sportban kereshetők. Az 1970-ben megalakult első önálló egyesület, a Halassi Olivér Sport Club a Mozgásjavító Általános Iskola volt növendékei révén jött létre, majd rövidesen több vidéki egyesület is alakult. Az egyesületek munkáját 1989 óta a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége fogja össze. Mozgáskorlátozottság esetében a sportág megválasztása, az esetleges segédeszköz igény mindig egyéni elbírálást tesz szükségessé. A sportágak szabályai megegyeznek az ép versenyzőkre érvényes szabályokkal, az esetleges módosítások a mozgáskorlátozottságból eredő hátrányok kiküszöbölését szolgálják. A leginkább kedvelt sportágaik: úszás, asztalitenisz, ülő röplabda, kerekes-székes vívás, erőemelés, sportlövészet, atlétika, íjászat, kerekes-székes kosárlabda, kerekes-székes tenisz. Újszerű sportágként említhető a boccia, mely labdák célba gurításával a súlyos mozgáskárosodottak számára is nyújt sportolási lehetőséget.

o

Látássérült személyek sportja

Az iskolai testnevelésből kinövő szervezett sportmozgalom az 1900-as évek derekán a diák sakk-körrel kezdődött. A játékot lehetővé tevő, vakok és látók számára egyaránt alkalmas sakk készlet csak a sötét bábukon található, tapintható szögekben különbözik a hagyományostól. A látássérültek hazai sportját az 1993-ban alakult Magyar Vakok és Gyengénlátók Sportszövetsége fogja össze számos tagszervezetén keresztül, közöttük az 1963-ban alakult Vakok és Csökkentlátók Wesselényi Miklós Sportkörével. A látássérültek által kedvelt sportágak között a sakk mellett számos résztvevőt vonz a teke, a turisztika, a paralimpiai sportok közül az úszás, csörgőlabda és az atlétika. A futás többnyire hanggal irányított: a segítő általi „hívás” jelzi az irányt, újabban „vezetőfutóval” is rajtolnak. A közkedvelt csörgőlabda nemcsak a résztvevők, hanem a nézők számára is igazi izgalmakkal járó szórakozás.

48

o

Hallássérültek sportja

A siketek sportjának nevezetes sportegyesülete a Siketek Sportklubja, mely mintegy húsz más szervezettel együtt a Magyar Siketek Sportszövetségének keretében szolgálja ki a siketek és nagyothallók sportolási igényeit. A sportágak között különösen kedveltek és eredményesek az asztalitenisz, úszás, vízilabda, kézilabda, labdarúgás, turisztika. A sportorvosi

vizsgálatok

alapján

a

versenybesorolásnál

az

55

dB-nél

súlyosabb

halláskárosodást veszik figyelembe.

A mozgás örömétől a Paralimpiáig A fogyatékos emberek versenyszerű sportja szükségszerűen felveti azt a kérdést, hogy az épek versenysportjának teljesítmény centrikussága mennyiben követendő a fogyatékos emberek sportjában, és tudja-e a társadalom akár súlyos fogyatékosok számára is biztosítani a sportolás esélyét, eltérő állapotukat figyelembe véve az azonos feltételeket. A két szemlélet lényegében együtt él az un. „parasportokban”. A Paralimpia inkább a teljesítmény

elérésére, a Speciális Olimpia mozgalom pedig inkább a részvétel

fontosságára ösztönzi a fogyatékos embereket. A fogyatékosok versenysportját összefogó paralimpia mozgalomban az élsportrendszerű versenyzés feltételei csak annyiban módosulnak, amennyire a fogyatékosok részvételéhez szükséges (például ülőröplabda, kerekes-székes vívás). A sérülésük jellege, fogyatékosságuk súlyossága szerint osztályba sorolják, csoportosítják a sportolókat, így eredményeik összehasonlíthatóvá válnak. A Paralimpia versenyeit hagyományosan minden alkalommal az Olimpiai Játékok után, ugyanazon a helyszínen rendezik meg. A paralimpiai sportágak a következők: atlétika (futó és ugrószámok, gerelyhajítás, súlylökés, diszkoszvetés), asztalitenisz, csörgőlabda, cselgáncs, gyephoki, íjászat, kerékpározás, kosárlabda, labdarúgás, lovaglás, lövészet, röplabda, súlyemelés, tenisz, úszás, vitorlázás, vívás. Az értelmi fogyatékos emberek sportjában világszerte kiemelkedő szerepet játszó Speciális Olimpia mozgalom nem követi az élsport versenyszemléletét, a versenyszellem megtartása mellett a részvételre helyezi a hangsúlyt. A mozgalom a folyamatos, rendszeres sportolásban az örömszerzés és a sokoldalú fejlesztés lehetőségét tartja fontosnak. Mottója: „Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran”. A Speciális Olimpia mozgalma a sportot, mint eszközt felhasználva, olyan társadalmi jelenség, mely lehetőséget ad a sérült, hátrányos helyzetű, a társadalom perifériájára szorult 49

embereknek, családoknak, közösségeknek a lehető legvalóságosabb beilleszkedésre, az életminőségük javítására. A Speciális Olimpia mozgalom küldetése, hogy a 8 éves és annál idősebb értelmi sérült emberek számára egész éven át tartó edzési és versenyzési lehetőséget nyújtson különböző olimpiai sportágakban. A Speciális Olimpia filozófiája: 

a Speciális Olimpia alapelve azon a meggyőződésen alapszik, hogy az értelmi fogyatékos emberek is képesek megfelelő instrukció és ösztönzés segítségével tanulni, örömöt lelni az egyéni és csapatsportokban való részvételből, ha azok megfelelően hozzá vannak igazítva speciális értelmi és fizikai korlátozottságukhoz.



a Speciális Olimpia alapelve, hogy a folyamatos edzés, beleértve a fizikai kondicionálást és táplálkozást, valamint az egészségügyi tevékenységet , nagyon fontos tényező a sporttehetség fejlődésében. Az azonos képességű sportolók versenyzése a legmegfelelőbb eszköz ezen készségek és fejlődésük mérésére, és személyes gyarapodásuk ösztönzésére.



a Speciális Olimpia alapelve, hogy az értelmi fogyatékos emberek az edzések és versenyek által fizikai, értelmi, szociális és lelki területen egyaránt fejlődnek, családjuk ebből erőt meríthet; tágabb környezetük pedig mind a részvétel által, mind a versenyek figyelemmel kísérésén keresztül megtapasztalhatja az egyenlőség tiszteletét és a kölcsönös elfogadást.

A mozgásélmény program a súlyosan halmozottan fogyatékos emberek számára indult, akiknek az állapota gyakran nem teszi lehetővé sem a szabályok megtanítását, sem pedig az ezeknek megfelelő versenyhelyzetben való szereplést. Az ő részükre dolgozták ki azokat a játékos, de sportelemekből álló feladatsorokat, melyek teljesítésére még képesek, de ez már nem versenyszerűen történik. A feladatok között egyaránt vannak erőkifejtést, állóképességet igénylő sorozatok, viszonylagosan rendezett, összpontosított mozgást igénylő elemek, és egy-egyképességet célzottan igénybe vevő feladatok, például célzott dobások, gurítások, adott távolságot egyensúlyozva kell teljesíteni, kisebb-nagyobb terjedelmű labdát, karikát célba juttatni stb. (Bujdosó és Kemény, 2009.)

50

2. Sérülés-specifikus, akadálymentes és integrált sportolási lehetőségek A fogyatékos emberek társadalmi integrációjának egyik alapgondolata, hogy minél több olyan programot szervezzünk, amelyben a sérült és az ép ember közös cselekvése útján zajlik az esemény. Jelentősége, hogy a csapatban ép és fogyatékos játékosok egyaránt játszanak. A csapat létszámától függően nagyobb számban mindig a sérült sportolók játszanak. Alkalmazzák ezt a módszert még atlétikában is, amikor egy sérült és egy ép atléta együtt teljesítik a futószámokat. Az időszakonként megrendezett, nagy tömegeket mozgósító sportrendezvények esetében egyre gyakrabban kerül sor integrált sporttevékenységre, mely kiváló terepe az együttélés, elfogadás gyakorlásának, az öröm-sportolásnak. A fogyatékos emberek versenyszerű sportjával kapcsolatban gyakran felvetődik a kérdés, hogy az ép személyek versenysportjának teljesítmény centrikussága mennyiben követendő a fogyatékos emberek sportjában? Tudja-e a társadalom akár a súlyosan fogyatékos emberek számára is biztosítani a sportolás esélyét, eltérő állapotukat figyelembe véve az azonos feltételeket. E kérdésekkel kapcsolatban két nézetrendszer lelhető fel a társadalomban: a két szemlélet

lényegében

együtt

él

az

ún.

parasportokban.

A

Paralimpia

inkább

a teljesítmény elérésére, a Speciális Olimpia mozgalom pedig inkább a részvétel fontosságára ösztönzi a fogyatékos embereket. (Forrás: http://tudastar.fszk.hu/ilias.php)

V. A civil szféra szerepe - a fogyatékossággal élők önszerveződése a sport területén

A fogyatékossággal élő ember számára a sport igen gyakran az életbe visszavezető hidat, máskor kapaszkodót jelent, amely tartással, tartalommal, céllal tölti meg az üres napokat. E sportolók szótárából szinte kitörlődik a „lehetetlen” kifejezés: ismertek féllábú magasugró-, és sílesikló bajnokok, vak céllövők - akik hangvisszajelzés alapján kontrollálják a célzásuk pontosságát - és végtaghiányos úszók vagy hegymászók. Ma már Magyarországon is számos olyan sportegyesület és intézmény működik, amelyik valamely fogyatékossági csoport számára tesz lehetővé rendszeres sportolást. A Boccia Egyesület például a négy végtagra bénult személyek speciális labdajátékára specializálódott, mások kerekes-székes maratoni versenyzőket gyűjtenek csapatba. Van civil szervezet, amely a mozgássérült emberek kerékpározását és vízi túráit szervezik, de szívesen lát vak és egyéb fogyatékossággal élő embereket is. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség az értelmi sérült embereket készíti fel nemzetközi versenyzésre, s működnek olyan szervezetek,

51

amelyek nemzetközi díjakat hazahozó asztaliteniszezőket, kosár- és röplabdázókat, vívókat és úszókat nevelnek. Jelentős fejlődést hozott a fogyatékossággal élő emberek sportéletébe a tény, hogy 1999-ben Szekeres Pál bronzérmes olimpiai vívóbajnok személyében - aki a barcelonai paralimpián kerekes-székes vívásban aranyérmet nyert - aktív sportoló került a témával foglalkozó minisztérium helyettes államtitkári székébe. Ez nem egyszerűen azt jelentette, hogy egy egész minisztériumot kellett akadálymentesíteni, hanem azt is, hogy a hivatalos kormánypolitika szintjén is ráterelődött a figyelem mindarra a felmérhetetlen fizikai, erkölcsi és társadalmi haszonra, amelyet a fogyatékossággal élő emberek számára a sport jelenthet. (Kálmán és Könczei, 2002. 506.o.)

Kiemelkedő a Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége – FONESZ- tevékenysége, mely a fogyatékos emberek sportjában működő legmagasabb szintű hazai szervezet. Célja az egyes tagszervezeteinek megfelelő nemzetközi sportszövetségek által megfogalmazott eszméknek, azok szellemének terjesztése, elősegítve ezzel a fogyatékos embereknek az épek társadalmába történő integrációját. Legfontosabb feladata a fogyatékos emberek sportjának érdekképviselete az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a sportközalapítványok, a sportszövetségek és más társadalmi szervezetek irányába, melynek keretében o gondoskodik e személyek sportját érintő állami támogatások tagszervezetek közötti felosztásáról. o koordinálja a sportszövetségek és az egyéb tagszervezetek tevékenységét, részükre közös irodát biztosít, o sportszakmai, gazdasági, jogi, informatikai szolgáltatásokat nyújt tagjai számára. Elősegíti a magyar sportolóknak a fogyatékos emberek világjátékain való részvételét.

Hasznos linkek Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége www.fonesz.hu Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége www.més.hu Magyar Hallássérültek Sportszövetsége www.siketsport.hu Magyar Paralimpiai Bizottság, www.hparalimpia.hu Magyar Speciális Olimpia Szövetség www.specialolympics.hu

52

Irodalom Csíkszentmihályi Mihály (2001): Flow — Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kullmann Lajos, Vargáné Molnár Márta, Tróznai Tibor és Paulik Edit (2008): Fogyatékossággal élő emberek életminőség vizsgálatának fejlesztése. In: Gyógypedagógiai szemle. 36. 2-13. Nádori László (1993): Értelmi fogyatékosok testnevelését és sportját vizsgáló kutatások. In: Életminőség-fejlesztő speciális mozgalmak a fogyatékosságügyben. SZMA. 9. Budapest. Utasi Ágnes (szerk, 2006). A szubjektív életminőség forrásai: biztonság és kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Bujdosó Balázs és Kemény Ferenc (2009): Fogyatékosság és rehabilitáció. NSZFI, Budapest, 82-84.o.

53

Záró gondolatok

"Amíg tragédiának tekintjük a fogyatékosságunkat, addig sajnálni fognak minket. Amíg szégyelljük magunkat addig haszontalannak tekintik majd életünket. Amíg hallgatunk, addig mások mondják meg nekünk, hogy mit tegyünk." (Adolf Ratzka)

"Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek." (J. R. Ward)

(forrás: http://www.avilagszines.kezenfogva.hu)

54

Irodalom 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló Gordosné Szabó Anna (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 78- 85. Kálmán Zsófia és Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig.

Osiris

Kiadó, Budapest. Könczei György (2009, szerk.): Fogyatékosságtudományi fogalomtár. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest. Fehérné Kovács Zsuzsa és Szabó Ákosné (2009): Fogyatékosság – a legfontosabb fogalmak szótára, a fogyatékosság jelentéstartalma, modelljei, az FNO klasszifikációs rendszer bemutatása. In: Torda Ágnes, Székelyné Kovács Eszter és Szabó Gabriella: Olvasókönyv. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest. Gordosné Szabó Anna (2004): Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Hatos Gyula (2008): Értelmi akadályozottsággal élő emberek, nevelésük, életük. APC-Stúdió, Gyula. Illyés

Gyuláné,

Illyés

Sándor,

Jankovich

Lajosné

és

Lányi

Miklósné

(1968):

Gyógypedagógiai pszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. Illyés Sándor (2000): A magyar gyógypedagógia hagyományai és alapfogalmai. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest. 15-38. Mesterházi Zsuzsa (2004): A gyógypedagógiai folyamatról. In: Gordosné Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Medicina, Budapest. 19-40. Zászkaliczky Péter: A gyógypedagógia antropológiai kérdésfeltevései. In: Gordosné Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Medicina, Budapest. 41-53. Csíkszentmihályi Mihály (2009): Az öröm művészete. Nyitott Könyvműhely, Budapest. 87105. Fritz Péter (2011): Mozgásos rekreáció mindenkinek. Flaccus Kiadó, Budapest.

55

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény. Elektronikus elérhetőség: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485 Kálmán Zsófia és Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris, Budapest. Pandula

András

(2008,

Esélyegyenlőségéért

szerk.):

Múzeumok

Közalapítvány,

mindenkinek.

Budapest.

Fogyatékos

Elektronikus

Személyek elérhetőség:

http://www.fszk.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=93:múzeumok mindenkinek&Itemid=140 Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon a Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon Tagintézménye pedagógiai programja. Elektronikus elérhetőség: http://www.rigosuli.sulinet.hu/dokument.html 10/2006.(II.16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról

56