Határtalanul 2016 a Nagy Erdélyi körutazás
Tanulmányi kirándulásunk témája erdélyi születésű történelmi nagyságok és az erdélyi történelemben fontos helyszínek felkeresése. Az előkészítő szakaszban külső szakértőket kértünk fel Jakab Réka történész-levéltáros és Törő Balázs néprajzos-muzeológus személyében, akik interaktív foglalkozás keretében, a Levéltárban fellelhető térképek és okmányok segítségével történeti és néprajzi betekintést nyújtottak a Kárpát - medence kultúrájába. A vállalt fakultatív előkészítő tevékenység keretén belül Kondics Gergő néptáncoktató dunántúli páros táncokat tanított, amelyeket Pürkerecen mi is tovább adtunk az erdélyi diákoknak a közösen szervezett táncházban. Az utazás előtt az érintett tanulók megtekintették Budapesten a Magyarság Háza - Mi, Magyarok Látogatóközpont kiállítást is. Elérkezett 2016. május 31-e, az indulás napja. Korán reggel, 6 órakor indultunk az iskola mögötti megállóból a gyerekekkel, a tanárokkal és az adományokkal. Az első megállóhelyünk, körülbelül ötórányi utazás után, Arad volt, ahol az emlékműnél tartottunk megemlékezést. Majd ezután következett Marosillye, Bethlen Gábor szülőháza. Egy szép parkban áll az egykori Bethlen kastély, amelynek ma már csak lakótornyát tekinthettük meg. Innen Dévára utaztunk, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kedves nevelője fogadott minket. Itt nehéz
sorsú és árva gyerekek nevelkednek óvodás kortól 22 éves korukig. Átadtuk a számukra gyűjtött több doboznyi írószer-, játék- és tisztítószer adományainkat. Nagyon örültek ezeknek. Ezután egy itt nevelkedő 17 éves fiú, Szilárd mesélt az életéről, feladatairól, szabadidős tevékenységeiről és terveiről. Meséltek nekünk még az Alapítványról és egy kicsit körül is néztünk a gyermekotthonban. Megtekintettük az otthon lakói által készített apró ajándéktárgyakat és vásároltunk is belőlük. Nagyszeben - románul Sibiu – következett, itt elfoglaltuk első szálláshelyünket, ami gyönyörű volt. Tettünk egy esti sétát a városban, és egy étteremben vacsoráztunk, ahol gombakrémlevessel, sült csirkecombbal és krumpli körettel vártak minket. Majd visszatértünk szállásunkra, nagy erőfeszítésekkel, de hajnalban sikerült elaludnunk. Másnap a reggeli után, ami a szállásközeli étteremben volt, városnéző sétára indultunk. A szász fővárost most reggeli pompájában tekintettük meg. Kaptunk szabadidőnk nézelődésre, vásárlásra. Itt láthattuk a Hazugok hídját is. Mintegy másfél órát utaztunk Halmágyig, ahol egy nagyon kedves néni, Panna néni fogadott minket. Először megebédeltünk, paszuly leves és ordás-kapros palacsinta volt az ebéd. Megnéztünk egy evangélikus templomot, ami az 1200-as években épült, és jelenleg is feltárás alatt van. Panni nénitől sok érdekes történetet hallottunk a templomról és annak felújításáról. A templom környéki sírhelyeket és emlékművet is meg néztük. A feltárás miatt az ásatás helye emberi csontokkal volt tele, a bátrabbak meg is tapogatták. A csontokat egybegyűjtik, és tömegsírba temetik el. Ezután megnéztük a halmágyi népszokásokról és eszközökből készült kiállítást a helyi tájházban, ahol még sajtkóstoló is volt. Pürkerecre késő délután érkeztünk. Ott kiosztották a szállásokat, melyek családoknál voltak. A helyi kultúrházban megvacsoráztunk, isteni töltött káposztát és almás pogácsát ettünk. Utóbbit nálunk almás pitének hívják. A vacsora után a helyi néptánccsoport borica táncbemutatóját láttuk, majd táncház következett. Mi somogyi táncokat tanítottunk házigazdáinknak, ők pedig a borica tánc alaplépéseit mutatták meg nekünk. A kimerítő nap után visszatértünk a családokhoz, és örömmel feküdtünk be a gondosan bevetett ágyunkba. A harmadik napon elsőként a Pürkerec/zajzoni iskolába látogattunk el, ahol épp a negyedik osztályosok vizsgája zajlott. A zajzoni iskola tanítási rendje teljesen eltér a mienkétől. Például a tanítási órák 50 percesek, a szünetek viszont csak 5 percesek, de néha ezeket sem használhatják ki a diákok pihenésre. Az osztályzatok 1-től 10-ig terjednek, és az ötös alatti osztályzat már rossz jegynek minősül. A diákoknak húsz tantárgyuk van, és négy nyelven tanulnak: magyarul, románul, németül és angolul. Minden osztály év végén vizsgát tesz. A legtöbb diák néptáncra jár, és nagyon szépen tudnak rajzolni és énekelni. Az osztálylétszámok alacsonyak, egy osztályba 7-13 fő jár. Van iskolai előkészítő osztály is. A gyerekek nagyon barátságosak és nyíltak voltak. Szívünkben örömmel szálltunk fel a buszra, és indultunk a következő látnivalóig. Mivel esett az eső, a Hét létra vízesés helyett a Peles kastélyt néztük meg. A király nyári rezidenciájaként szolgált. Számunkra egy túldíszített, csicsás barokk kastélyt láttunk, amelyben a szobák túlzsúfoltak, sötétek és levegőtlenek voltak. A kastély korszerű központi fűtést használtak,
korát megelőzve porszívót használtak a kastély takarításához. A fogadóterem mennyezete mai napig nyitható, mely szellőztetési célokat szolgált. Erdély egyik legnevezetesebb kastélya, rengeteg turista látogatja. A kastélyt külön jegy megvételével lehet csak fotózni. A következő úticélunk a Bran kastély, más néven Törcsvár kastély volt. A hiedelem szerint Drakula várának is nevezik, de a kastély bebarangolása során semmilyen vámpírral, szellemmel nem találkoztunk. Ezután Brassó főterén sétáltunk, és megnéztük a keleti szőnyegekkel díszített Fekete templomot. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó szőnyeg a gazdagságot tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A perzsa fejezte ki. A templomban rang szerint ültek az emberek. Végül a bikfalvai Mókus panzióban szálltunk meg. A vacsora borsóleves és sült csirkecomb burgonyával és uborkával. A svéd asztalos reggeli után, az UNESCO Világörökség prázsmári erődtemplomába mentünk, melynek kb. 200 helyisége védelmi célokra épült. Itt sétálhattunk a várfalon ahonnan szűk járatok vezettek mindenfelé. Ezután a templomban is körbe járva láttuk a békítő szobát. Itt békítették ki a házaspárokat, úgy, hogy egy tányér levest és egy kanalat kapott a pár, s mire a tányérból elfogyott a leves a pár is kibékült. Ezután Maksán a Gábor Áron emlékműnél helyeztük el a magyar kokárdát a kopjafán, tiszteletünk jeléül. Együtt elénekeltük a magyar, az székely himnuszt és a Gábor Áron rézágyúja című katonadalt. Maksa közelében halt meg Gábor Áron, aki az írások szerint a szabadságharcban a kökösi csatában megsebesült. A tüdejét érte a lövés, szekérre tették, hogy kórházba szállítsák. Maksán vették észre, hogy életét vesztette. Utunkat Kézdivásárhelyen folytattuk, ahol sétáltunk és megnéztünk egy magángyűjteményt. Ernő bácsi sok érdekes dolgot mesélt Petőfi életéről és a 13 aradi vértanú kivégzéséről. Szerinte Oroszországban élt és ott is halt meg 1856-ban. A tudósok megerősítették DNS vizsgálattal a történetet. A házi magángyűjteményben láthattunk még lakatokat, melyekből különböző feladatokat kaptunk. Megnézhettük Petőfi eredeti aláírását. Minegyik tárgyról hallhattunk egy kis történetet, de sajnos nem értünk a végére, mivel újra buszra kellett szállnunk. A nap végén egy túrát tettünk a Szent-Anna tóhoz. A tó egy krátertó, egy kialudt vulkán kráterében keletkezett. Kialakulását legenda övezi, mely egy lányról, Annáról és két kapzsi testvérről szól. Elsétáltunk a kápolnához is, ahol megkongattuk a harangot. A legenda szerint Anna építtette a kápolnát, és ott töltötte élete hátralévő részét csendes imádkozással. A rossz idő ellenére a túra a Mohos-lápnál folytatódott. Ez szintén egy vulkáni eredetű természeti látványosság. Az idegenvezetőnket hamar megkedveltük humora és közvetlensége miatt. Mesélt nekünk korábbi turistacsoportjairól, és természetesen a Mohostőzeglápról is. Sokan akartak medvével találkozni, de sajnos nem láthattunk. Majd a fárasztó nap után visszatértünk a szállásunkra, amely aznap is a bikfalvai panzióban volt. Vacsorára borsólevest és pörköltet kaptunk. A vendéglátóink beengedtek minket a modern eszközökkel felszerelt edzőterembe, bár páran a focipályára mentünk futni. Majd az edzés után felmehettünk a hangulatos kilátóba, ahol Brassó fényei tárultak elénk. Az újabb svédasztalos reggeli után kora reggel indultunk útnak vissza Magyarországra.
Elsőként meglátogattunk Kisbanconban Benedek Elek szülőházát, ahol az író dédunokája, Réka néni sokat elmesélt dédapja életéről. Elmondta, milyen fontos volt Elek apó számára a család, és a sírfeliratát is megtanította nekünk. A kertjében is sétálhattunk egy keveset. Ezután Farkaslakán a Trianoni emlékműnél megemlékezést tartottunk az ottaniakkal, és még három Határtalanul! pályázó iskolával. Ezt követően Tamási Áron emlékművénél is koszorúztunk. Az ebédünket a helyi focipályán fogyasztottuk el, ami gulyásleves volt. Farkaslakán kirakodó vásár volt, itt kaptunk egy kis szabad időt a vásárlásra. Utolsó román megállónk a határtól nem messze lévő Király-hágó volt, itt láthattuk utoljára Erdély tájait. Majd hosszú utazásunk után este fél egy és egy között értünk haza, míg a nagyvázsonyi iskola tanulói fél kettő és kettő közt. Összesítve nagyon jól éreztük magunkat a kiránduláson a fáradtság és az esős idő ellenére is. Nagyon sokat megtanultunk az erdélyi magyarokról és a régi Magyarországról is. Sok barátot szereztünk, és szándékunkban áll visszatérni erre a gyönyörű tájra. A kirándulás után az iskolában az alsó és a felső tagozat számára témanapot tartottunk az erdélyi nagy körutazásról. A témanap egy képekkel színesített beszámolóval indult, külön a két tagozat számára. Ezután a felsősöknek tizenhárom állomáson keresztül kellett próbára tenni figyelmüket és tudásukat az erdélyi kirándulással kapcsolatban. Az állomások feladatait mi, hetedikesek állítottuk össze és fogadtuk a forgószínpad szerűen érkező csapatokat. Az állomásokon különböző feladatokat kellett megoldaniuk a diákoknak. Az első állomáson székely viccek meghallgatása után egy rövidke fogalmazást kellett a gyerekeknek szájról-szájra továbbadni, bemutatva ezzel a pletyka terjedését. A többi állomásokon székely énekeket és néptáncokat tanultak, fotókról fel kellett ismerniük Erdély tájait, játszhattak egy, a 7. évfolyamosok által készített társasjátékkal, Erdéllyel kapcsolatban mérték össze tudásokat a „Maradj talpon!” játékban, majd szóháború és anagramma játékokban is kipróbálhatták magukat. A 11. állomáson mocsárjárás volt a feladat, ami az erdélyi tőzegláphoz kapcsolódott. Volt még puzzle és térképismereti játék, az utolsó, 13. állomáson pedig Elek apó meséit hallgathatták a diákok. Az alsó tagozaton hét állomás várta a gyerekeket, melyeken színezhettek székelykaput, járhattak mocsárban, néptáncot és énekeket tanulhattak, kirakó játékkal játszhattak, és ők is meghallgathatták Elek apó meséit. Hosszas felkészülés, hónapokat igénylő munka, valamint a tanárok végtelen türelme és kitartása meghozta az eredményét. Egy olyan élményben lehetett részünk, amit egy életen át nem felejtünk majd el. Sokat tanulhattunk az összetartásról, a türelemről, a figyelmességről és hogy néha az apró dolgok többet érnek, mint bármi más. Megtapasztalhattuk az erdélyi emberek végtelen vendégszeretetét és mindent felülmúló igyekezetét. Óriási köszönet a tanároknak, akik ezt a sok időt és energiát nem kímélve dolgozta, szabadidejükben is, és olyan programokat szerveztek, amiről
kevés gyerek álmodhatna. Köszönjük a lehetőséget, hogy ezen a kiránduláson együtt lehettünk, és olyan sok mindent tanulhattunk. Reméljük, egyszer még visszatérhetünk együtt erre a csodálatos helyre, és újra átélhetjük ezeket a szép napokat!
Készítették: Mesterházy Rita, Lacza Boglárka 7. osztályos tanulók
