.LOUIS DUMONT.
.Hatalom és terület. Fordította: Kiss Ágnes
hatalmi súlyuk miatt elhagyva az irányítás vagy a tekintély kérdését, és csak a konkrétumokra hagyatkozunk a státusok lépcs√it tekintve, arra a felismerésre jutunk, hogy a hatalom, amely mindig a státus fontosságához igazodik, ki nem mondva éppen megfelel a kasztok rendszerében egymáshoz képest elfoglalt pozíciónak. Igaz, hogy ez megfelel a varnas elméletben szerepl√ pap-király viszonyának, ám pontosan ez a megfeleltetés a kasztideológiában implicit marad. Ilyen szempontból mi tehát elismerjük a hatalom létezését, és leírtuk, hogyan helyezkedik el az elvek és értékek keretében, bizonyos fokig befolyásolva is azokat.1 Földterület, hatalom, a földterület birtoklásából fakadó falubeli dominancia, közvetlenül ezekr√l fogunk most tárgyalni. Bouglé nyomában haladva több segítséget élvezünk, mint a legutóbbi kutatásokra támaszkodva, hiszen √ el√szeretettel vizsgálta ezeket a kérdéseket, és a szakért√k is nagyfokú konszenzusra jutottak a dologban. Ennek következtében nem kell err√l hosszasan beszélni, a f√ kérdés inkább az, hová helyezzük ezt a részproblémát az egész keretén belül. A szintváltás megnevezési kérdést vet fel. El√ször is azt kell definiálni, mit értünk azon, hogy „hatalom”. Kizárólag a politikai hatalomról van szó, a politika területét pedig így definiáljuk: „legitim er√ monopóliuma adott területen”. A hatalom tehát a legitim er√. Ez a definíció ma nagyon korlátozottnak t∫nhet. Viszont megvan az az el√nye, hogy többnyire megfelel az indiai fogalmaknak: a hatalom megfelel nagyjából a védikus ksatrá-nak, mely a Kshatryas varnák elve (szó szerint „a birodalom emberei” a je-
BEVEZETÉS
M
egvizsgáljuk, mi mindennel találkozunk a kasztrendszerre épül√ társadalomban. A társadalom szervez√désére szorítkozunk pillanatnyilag, de mire is irányítsuk figyelmünket? Saját társadalmunk ismeretében a priori válaszolhatnánk azt, hogy mindent meg kell vizsgálnunk, amit az ideológia feledni látszik, és ez els√ megközelítésben megfelelne mondjuk a politika és gazdaság területének, szemben a vallásnak nevezett területtel. Ám a társadalom egyes aspektusainak leírása közben is találkozhatunk olyan, az ideológiától idegen vonásokkal, elemekkel vagy változókkal, amelyeket az ideológia külön nem említett, csak általánosságban beszélt róluk. A konkrét kasztrendszer az elvi modellel szemben behatárolt földrajzi területen szervez√dött meg, egyfajta térbeli keret foglalja magában. Erre a sajátságra a kés√bbiekben többször is rátaláltunk, például a hierarchia szegmentálása kapcsán vagy a falvakban egy egységként m∫köd√ – a jajmani – rendszer kapcsán. Amikor arra hívjuk fel nyomatékosan a figyelmet, hogy a munkamegosztás az egész felé irányul, akkor ebben a vallási rendszer alapvet√, egyik utolsó nyomát látjuk, és megállapítjuk egyrészt, hogy az interdependenciában vallási és nem vallási szempontok keverednek, másrészt hogy az a tengely – a domináns kaszt –, melynek mentén a jajmani szervez√dik, inkább implicit, mint nyíltan elismert. Végül is, ha szigorú értelemben véve vizsgáljuk a hierarchiát,
Louis Dumont: „Pouvoir et territoire”, Homo hierarchicus, Paris, Gallimard, 1966. 194–212. o.
93
Louis Dumont
jedt ez egész nad-ra és még azt is meghaladta, bár a királyság határain azért mindig belül maradt. Egyedül a Nambudiri Brahmanok lépték át a politikai határokat.3 Íme a hierarchia és a terület közötti viszony, amely egymás kiegészít√jeként m∫ködik. Miller hozzátette még, hogy a kulturális egynem∫ség szoros kapcsolatban van a területi megoszlás határaival és a kasztok különböz√ szinten való elhelyezkedésével. Még ha úgy leegyszer∫sítenénk is a dolgokat, hogy „minden kis királyság”-nak más és más volt a kasztrendszere, mint a szomszédjáé, akkor is több aspektus marad vizsgálatra.4 Visszatérünk még a királyi tekintélyre a kasztban. A kasztok „helyi hierarchiája” eltér√ volt. Valójában minden nad-nak saját népessége és saját történelme van, amelyekb√l akár jelent√s különbségek is adódhatnak, nemcsak számszer∫ különbségek, de a létez√ kasztok és alkasztok elnevezése, és funkciója is eltérhet, valamint más és más lehet a hierarchiát formáló kritériumok kialakulása. Különösen sok múlott a brahman népesség számán, a helyi brahmanok számán, és azel√tt a kisebb-nagyobb népesség jainista vagy buddhista befolyásoltságán.5 Azt is tudnunk kell, hogy a „kis királyság”-ban a király vagy f√nök felléphetett a Brahmannal szemben, mégpedig nem is lebecsülend√ hatalommal és támogatással. Gondoljunk csak az egyik malwai falu hatalomért szövetkez√ kasztjainak rokoni viszonyaira. Ezzel magyarázható, hogy a brahman modellhez képest alacsonyabb rend∫ királyi életmód egyes vonásai (húsfogyasztás, többnej∫ség) megmaradtak és mintául szolgáltak oly sokáig a kasztok egy részében.6 Ezzel szemben a muzulmán uralom idején nagy területeken t∫ntek el a királyok – különféle szerz√k véleménye szerint –, így a Brahman befolyása egyoldalúan túl nagyra növekedett, hiszen nem maradt vele szemben más er√. Az egyes szakmai kasztokat leggyakrabban a foglalkozásuk nevén nevezik, míg az alkasztjukat a leggyakrabban a terület vagy helység nevével nevezik meg. Karvé asszony szerint az egyes meghatározott területekhez tartozó alkasztok különböz√ eredet∫ek, a kaszt nem más, mint ezeknek kívülr√l való egymás mellé rendeléséb√l összeálló „csomag”. Millert idézzük ismét, szerinte a brit fennhatóság eltüntette a hagyományos területi határokat, vagy ahogy Srinivas mondja: „kieresztette a palackból a szellemet”, mert lehet√vé tette többek közt a legnagyobb kasztok egyesülését nagyobb területen álló szövetségekké, amelyekb√l még ma is találunk.7 Minden kétséget kizárva számos olyan kaszt vagy alkaszt akadt, amely kihasználva az új lehet√ségeket, a ré-
lentése), a brahmannak és a Brahmanoknak való hierarchikus alárendeltség által legitimált er√. Egymás után vesszük sorra a területi keretet, a földhöz való jogokat, a falut és az uralóit [dominants]. Néhány gazdasági jelleg∫ megjegyzéssel fejezzük majd be a vizsgálatot.
A TERÜLETI KERET: A „KIS KIRÁLYSÁG”
A
kortárs antropológiai irodalom gyakran kiemeli azt a tényt, hogy a konkrét kasztrendszerek eléggé szerény területi keretek között helyezkednek el – illetve helyezkedtek el. A társadalomantropológusok ebben azt vélték megtalálni, amit a falu szintjén párhuzamosan kerestek – hiába: egy behatárolt kiterjedés∫, meghatározott területen elhelyezked√ társadalmi egységet és ennek megfelel√ kis társadalmat, amely nem áll túl messze a törzsi jellegt√l – hisz a törzs a szokásos vizsgálódási helyük –, és nem hazudtolja meg azokat a területi elképzeléseket sem, amelyekre nálunk a nemzetek létezése alapul. Szívesen id√zünk ama ténynél, hogy a kasztrendszernek térben behatárolt kiterjedés∫nek kell lennie, és az ebb√l következ√ tényeknél. Miután felismertük azt a közös ideológiát, amelyen ezek a konkrét rendszerek nyugszanak, kétségkívül nagy jelent√seget kap területi megoszlásuk. Azt figyelhetjük meg, hogy nagyon szorosan összefügg az ideológiával. Vagyis: 1. az ideológia a területet mint olyat nem ismeri; 2. az az ideológia, amely számon tartja a területet, amely felértékeli azt, természetesen favorizálná a területi, vagyis politikai egyesítést; 3. a kasztideológia feltételezi és fenn is tartja a politikai megosztottságot. A területi elzárkózás ténye nem teljesen ismeretlen. Jackson többek között egy Hutton által említett régi cikkében utal erre. Emellett Eric J. Miller az, aki 1954-es rövid, Malabárról szóló (Kerala állam) cikkében világosan megfogalmazta: „a terület szegmentálásának rendszere szükséges korrelátuma a merev kasztrendszernek”.2 Miller Malabáron egy kis területi egységet talált, a nad-ot (ugyanez a neve délen), amely néhány faluból (desam) állt. Azt állapította meg, hogy az alsóbb kasztoknak „a nad volt a társadalmi kapcsolatok határa, persze a kaszton belül, a kaszton kívüli kapcsolatok nagy részét pedig a falu bonyolította” (416. o.). Csak a fels√bb kasztok rendelkeztek olyan kapcsolatrendszerrel, amely kiter-
94
Hatalom és terület
minthogy a hagyományos összetett társadalmakban így is maradt általában.9 Bár a XIX. és XX. század folyamán b√ségesen tárgyalták a földhöz való jogok kérdését, soha nem hozták összefüggésbe a kasztrendszerrel. Több kérdésr√l is beszéltünk már, amelyek közben nem választhatók el egymástól: vajon a hindu Indiában földbirtokos volt-e a király? A régmúlt id√ben istennek számított vagy szolgának? Volt-e közös tulajdon, egyfajta kommunizmus a „faluközösségekben”? Az a királyi felfogás, mely szerint a király mint legf√bb közméltóság csak racionalizálása a királyi funkció és a politika szekularizálásának, nagyon elterjedt volt a régmúlt irodalmában. Ami a „közösségeket” illeti – már ha voltak ilyenek –, azok közös tulajdont is jelentenek a domináns kaszton vagy a nemzetségen belül. A föld-„tulajdon” keresése tehát álkérdés, hiszen az egy azonos tárgyra vonatkozó különböz√ jogok a komplementeritásról tanúskodnak, például a „közösség” és a király tekintetében. Említésre méltó egyébként, hogy az angol tisztvisel√k nagy része az általános nyugati felfogással, többé-kevésbé filozófiai síkon közelített a kérdéshez, és nem az angol jog sajátos felfogásával, ami pedig nem is lett volna olyan távoli az indiai valóságtól. A vet√mag kiosztásának aktusa a feltörni való földterületekhez szintén nagyon különböz√ eredet∫ jogok sorához köt√dik, az aktus tulajdonképpeni hatása azonban csak betakarításkor jelentkezik. Ugyanígy a király és a termel√k közötti „közvetít√k” id√nként hosszúra nyúló láncolata az egymástól függ√ jogok egymás fölött való elhelyezkedését tanúsítja, a részletek változhatnak. Csak akkor alakulhatott ki valami tulajdonféle, amikor a király valamely saját jogát idegenítette el, ügyelve arra, hogy minden jog egy kézben maradjon – például kegyes adomány esetén. Bár a királyi jogok elidegenítése elvileg nyilvánvalóan lehetetlen volt. Minden föld szolgált jogalapul különféle jogokhoz: például a termelésb√l való részesedésre való jog vagy a föld használójától járó járadék, bár egy adott földterület sosem lehetett egy adott létez√ vagy morális személlyel kizárólagos tulajdoni viszonyban. A királyi rész például ugyan nem a rendszer fenntartásáért járó fizetség, mégis az összes földterületre kiterjed√ átfogó jog, amely azért ismert korlátokat. A kasztok interdependenciája itt abban nyilvánul meg, milyen komplementer jogaik vannak egymással szemben, ahol a király és a föld használója csak a két legfontosabb láncszem egy bonyolult láncolatban.
gi körzeténél jóval nagyobb területet foglalt el. Így Uttar Pradeshben például a Brahman kasztok nagyon kiterjedtek, és gyakran többen is együtt élnek egyegy körzetben. Ha viszont a népesség számszer∫ oldalát tekintjük, minden esetben azt tapasztaljuk, hogy egy kis számú körzetben, a jelenlegi elosztási központ centrumában él a csoport nagy része, s a központok nem fedik egymást. Az egész úgy fest, mintha minden csoport mondjuk egy-egy olajfolt volna és úgy vegyülne a szomszédai közé. Bár nem beszélhetünk minden esetben kétséget kizáróan szigorúan értend√ politikai egységr√l, ez a tény alátámasztja azt a hipotézist, melyszerint a népesség az utóbbi id√szakban sokszín∫södött a megel√z√ id√szak elhatárolt területi eloszlásához képest. Végezetül azért még meg kell jegyeznünk, hogy nem szabad a Miller felfedezésére alapuló teóriát szó szerint értelmezni. A kis királyságok elhatárolódása valószín∫leg csak az átmeneti periódusokban és a politikai széttagoltság id√szakaiban valósulhatott meg – kivételt képeznek a valamelyest könnyen mozgó harcosok –, ám India ezekkel az id√szakokkal váltakozva olyanokat is megélt, amikor a politikai egység nagy Államot képezhetett, amelyhez térbeli mobilitás járult, legalábbis bizonyos, a kormányzatot ellátó kasztok és a keresked√k kasztjai számára. Kerala esete egyedülálló. Már a szomszédos tamil ország politikatörténete és jelenlegi népessége is mutatja – pedig kevésbé tranzit vidék, mint a Gangesz alföldje –, hogy a kis egységek elzárkózása gyakran vált lehetetlenné. Inkább tendenciaként kell felfogni a régió önmagába zárkózási törekvését, amely arra bizonyosan elegend√, hogy szomszédsági viszonyait sokféleképpen alakítsa, ám arra már nem elég, hogy küls√ határoktól és történelmi tragédiáktól megmenthesse (gondoljunk csak az éhínségekre vagy az újranépesítésre). Egész történelmet kellene itt leírni, ám legmerészebb reményeink szerint ennek csak töredékeit tudjuk rekonstruálni.8
FÖLDHÖZ VALÓ KIRÁLYI ÉS MÁS JOGOK
A
föld birtoklásának a legáltalánosabb értelemben vett kérdése természetesen jelentkezik a hatalom és földterület jelen értelmezésében. A föld a legfontosabb tulajdon, az egyedül elismert gazdagság, ugyanakkor szorosan társul az emberek fölötti hatalomhoz. Legalábbis így volt ez egészen a legutóbbi id√kig,
95
Louis Dumont
és még a birodalmak romjain is tovább él.11 A hangsúly a politikai autonómián van; mintha India egy ízeltlábú volna, amelynek ízei a falvak. Vannak ezekben a leírásokban regionális sajátságok (például a Delhi környéki Jat falu leírása Metcalfe-t√l), vannak valóban általános vonások (jajmani), és van bizonyos fokú idealizálás. A romantika korában vagyunk, ahol a korszak nagy tisztvisel√i – kissé paternalistának mondanánk ma √ket – meg akarták védelmezni a bennszülöttek intézményeit a bürokraták reformkísérleteivel és utilitarizmusával szemben. Abban mutatkozik meg például az idealizálás, hogy szerintük a falu és a központi hatalom közötti kapcsolat minimalizált (a királyi rész és a király képvisel√inek része az aratásból, a falu hivatalos vezetésének természete, ahol ilyen létezett), s√t még inkább abban, hogy az egyenl√tlenségek tényét elhallgatják, bár lehet, hogy azért is, mert ebben az id√szakban az még természetesnek t∫nhetett. A „közösség” az egyenl√ség címkéje alatt haladt tovább. A viktoriánus korszakban a „közösség” más értelmet nyer a primitívek vagy indoeurópai el√történet feltételezett kommunizmusa miatt. Marx a politikai autonómiáról a gazdasági autarchiára tolja át a hangsúlyt. A királynak tulajdonítja ugyan a föld tulajdonjogát, oly módon, hogy a közösségnek csak a közös birtoklás marad, a közösséget „termel√egységeknek” tekinti, amelyekben a munkamegosztás viszont sui generis alakul. Maine a kommunizmus alapjait inkább indoeurópában keresi. Elgondolkodtató, hogy a fent említett szerz√k bár ugyanabból a forrásból táplálkoztak, épp a forrás legfontosabb sajátságát nem ismerték föl. Marx Campbellt idézi, és Maine is onnan meríti adatainak legtöbbjét, miel√tt Indiába utazna. Márpedig Campbell világosan megmondja, hogy az egység megteremtése a domináns rétegen múlik, és a többi lakos alávetettségével együtt jár.12 Marx err√l elfeledkezett, Maine pedig elutasította, mivel err√l az oldaláról nem volt ideje Indiában tartózkodása alatt elképzeléseit tökéletesíteni. Itt is, csakúgy, mint máshol, egy véletlen üldözi az európai erudíciót. Ahol létezett, ott az egység két tényez√vel állt kapcsolatban: egyrészt a rokonsággal vagyis inkább a domináns csoporton belüli nemzetségi kötelékek szervez√désével, másrészt a csoport szervezeti egységével a többiekkel szemben, akik elvitathatnák a pozíciójukat és el√bb-utóbb meggyengíthetnék √ket. Végül egy harmadik korszakban az indiai nacionalisták alkottak idillikus képet a faluközösségr√l, épp az els√ korszak angol leírásai és vélelmei alap-
A kasztrendszer nagyban különbözik az általunk földtulajdonnak nevezett jogi intézményt√l. Ami ezen a téren történik, szinte a priori levezethet√ a kasztrendszer általános jellemz√ib√l. Adott tárgyunk tehát a föld, amely a hagyományos összetett társadalmakban általában az egyik legnagyobb fontosságú dolog, és a politikai hatalommal a legszorosabban összefonódik, a kasztrendszerben viszont soha nem egy egyénhez vagy funkcióhoz köt√dik, hanem a rendszerben lév√ funkciók összességéhez. Ha valami, mint például a szokásjogok gyakorlatilag adottak, akkor azok biztosan részjogok, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Bizonyára van valamilyen el√jog ezek között, de a jog az értékek alárendeltje, és ennek következtében szerepe megsz∫nik. Ráadásul ez a rendszer nem ismeri az er√szakot, csak egyszer, amikor alárendel: ilyen szempontból fegyvertelen, ez az Achilles-sarka. Nemcsak a király kegye, de az er√szakos beavatkozás is megváltoztathatja egyik pillanatról a másikra a titulusokat, új jogokat vezethet be, megváltoztathat olyat, amely addig állandónak tetszett (mindezek ellenére az interdependencia elvén nem változtat senki). Az indiai történelem sok uralkodót látott viszont kés√bb bérl√ként, azután bérl√b√l alárendelt helyzetbe süllyedve.10 Így redukálja a kasztrendszer a „jogok” széttagolásával a földtulajdon fontosságát, amelyet mi olyannyira tisztelünk. Egyfajta kollektivizmusról van szó, ám árnyaltabbról, mint ahogy a mi el√deink képzelték.
A FALU
A
dominancia és a domináns kaszt fogalma a leger√sebb és leghasznosabb megkülönböztetések, amelyeket India szociális antropológiai kutatása eredményezett.
A FALUKÖZÖSSÉG Már régóta beszélünk faluközösségr√l [village community], de a XIX. század eleje óta a kifejezés jelentése kezdett megváltozni. Az els√ állomás ehhez a mára híressé vált angol tisztvisel√k leírásai voltak, a század els√ harmadából (Wilks, Fifth Report, Elphinstone, Metcalfe stb.). Úgy írják le a falut mint „kis köztársaságot”, amely teljesen elegend√ és önálló, amelynek megvannak a saját funkcionáriusai,
96
Hatalom és terület
„Egy kasztot akkor mondhatunk »dominánsnak«, ha a többiekhez képest számszer∫ fölényt mutat, és mind politikai, mind gazdasági hatalommal is fölényben van. Egy nagyszámú és befolyásos kasztcsoport könnyebben lehet domináns, ha a helyi hierarchiában elfoglalt szerepe nem túl alacsony.”15 A definíció eléggé elnagyolt, ezért vitatkozunk vele, és megpróbáljuk pontosítani is. Tény, hogy az indiai faluban egy (vagy egynél több) kaszt rendelkezett még a közelmúltban is a földek, illetve a földek nagy része fölött a legfels√bb joggal. A többi falubelihez viszonyuló „fels√bb jog” a királyi jog, amely még az el√z√nél is magasabb, nem lép fel a falu szintjén. Sokszor használtuk a következ√ megkülönböztetéseket: teljes jogú földfoglaló, a vidék birtokosa (eredeti, vagy hódítással szerzett vagy adományozott birtokon) és alsóbb földfoglaló, vagy az els√ csoport megt∫rt „idegen”. Már el√bb megjegyeztük, hogy az egység, amely Maine szerint a „faluközösség” legnagyobb er√ssége volt, valójában a fels√bb jogú földfoglalók egysége, a kaszton belüli, illetve domináns nemzetségen belüli egység. Ahogy Campbell hangsúlyozta, a „faluközösség” függ√ viszonyban van ett√l a csoporttól. A Srinivas által bevezetett számbeli kritérium kissé meglep√. Vajon szükséges-e a föld tekintetében domináns kasztnak, hogy egyben a legnagyobb létszámú kaszt is legyen? Vizsgáljunk meg egy körülményt. Ha rendelkezésre áll elegend√ adat, általában megfigyelhet√ az, hogy a falu egyik legnépesebb kasztja a domináns kaszt, a másik legnépesebb pedig az a kaszt, amely a munkaer√ nagy részét adja. Mintha azok a kasztok gyarapodnának leginkább, amelyek közvetlen jogi vagy munkakapcsolatban vannak a földdel. De ez még nem elegend√ magyarázat a dominancia létszámhoz kötésének kritériumához. Srinivas egy adott falun belül él√ kasztokról írott cikkében bizonyítja be állítását:16 egy és ugyanazon kaszt valós státusa különböz√ falvakban függhet a csatasorba állítható férfiúinak számától, a Brahmanok pedig nem érzik magukat kell√ biztonságban ott, ahol kevesen vannak. A nyers er√szak felbukkanása csak félig lep meg minket. De ezzel azt nem mutattuk ki, hogy a földet uraló kasztnak is nagy létszámúnak kellene lennie, hiszen ehhez mindig tartoznak hívek. A számoknak is van a választásokra kihatásuk, de a hívek száma fontosabb lehet, mint a domináns kasztok létszáma, ahol rögtön fellép a rivalizálás és „lázadás”, amint egy kicsit többen vannak. A szerz√ ugyanebben a cikkében új kritériumot is bevezet, a m∫veltség szintjét: itt bizony modern
ján, amelyben a falu szekuláris és demokratikus intézmény volt – hisz még saját parlamentje is volt, a nevezetes vének tanácsa [pancayat] –, melyet mi más tett tönkre visszafordíthatatlanul, ha nem az angol fennhatóság. Miféle tanulságot vonhatunk hát le a „közösség” változásaiból? El√ször is a valós elemeket kell a dominancia kereteibe helyezni, helyet hagyva az er√szaknak és a hódításnak is, melyek a pozíciókat bizonytalanná tehetik. Azután a falu helyzete nem független a regionális politikai viszonyoktól: a „despotizmus” gyakran tetten érhet√ valamilyen fokon a falusi vezet√k körében, amely nem pusztán a hatalommal szemben megmutatkozó helyi érdekeket jelenti, hanem ennek ellenkez√jét is. Elismerve, hogy a nyugati néz√pontból keresett „faluközösség” nem értelmezhet√ az indiai viszonyok között, mivel a hierarchia és a dominancia mindenütt jelen van, és a földhöz való viszony sem olyan meghatározó, mint ahogyan azt feltételeztük, láttunk elismerésre méltó példákat: a helyi közösségi szolidaritás kifejl√dését (Jat-ok), a falu exogámiáját (északon), a Cola-korszak választott falusi tanácsait Tamilföldön.13
A DOMINÁNS KASZT Az intenzív szociális antropológiai kutatások kezdetén egyes szerz√k kevéssé voltak figyelemmel a „faluközösség” értelmére: a falut a környezett√l függetlennek, de legalábbis izolálhatónak tekintették, a hangsúlyt az általános jellemz√kre helyezték, és nem a specifikumokra, illetve a területi alapját tekintették fontosnak, és nem a kasztideológiát.14 Aligha túlzunk, ha azt mondjuk, a „domináns kaszt” fogalom bevezetésének legfontosabb eredménye, hogy ismét el√térbe hozza a kasztot, pontosítva a falubéli „szolidaritás” határozatlan gondolatát, végs√ soron kiragadja az indiai falut a szociológia süllyeszt√jéb√l, ahol egyébként volna. A második eredménye, hogy kijelölte azt a nem ideológiai aspektust, amellyel mi most foglalkozunk. Nem tudjuk a királyságot vizsgálni, de kicsiben megfoghatjuk a királyi szerep elvét. A „dominancia” szó jó választás a „státus”-sal szembeállítva – legalábbis az itt választott terminusok értelmében. Nézzük csak meg √ket közelebbr√l! Srinivas vezette be a terminust, az afrikai antropológiából kölcsönözve (domináns nemzetség egy területi csoportban). Egy Mysore-i faluról 1955-ben írott cikkében így definiálja a domináns kasztot:
97
Louis Dumont
LÁZADÓK
feltételekr√l van szó, s√t beszélhetnénk még a kapcsolatokról is, vagy a várossal és a külvilággal való együttm∫ködésr√l. Van azonban egy olyan pont, ahonnan tovább már nem követjük e szerz√t, mert nem egyszer∫en ellentmondóvá válik, de mindent ki is hajít az ablakon, ami felfogásában értékes volt. A kis számú brahman „rituális dominanciájának” tárgyalásakor teszi mindezt. Joggal gondolunk a „státus” szó szimmetrikus használatára, a szerz√k nem elégszenek meg a státus szó használatával, rituálisnak nevezik, hozzáteszik a „világi státus” megfogalmazást, hogy tulajdonképpen a dominanciát, a hatalmat stb. jelöljék. Ezen a ponton nincs már lényegi különbség „státus” és „dominancia” között, mindkett√ ugyanazon dolog más-más aspektusát jelöli. Mi viszont szeretnénk fenntartani, hogy alapvet√ különbség van a két dolog között, mely a varnas vagy kasztrendszer leírásából világosan látszik.17 Mayer úgy b√vítette leírását, hogy a falun kívül még két szinten vizsgálódott, megnézte a kis régiót és a királyságot, itt a domináns elemek már nem mindig ugyanazok, bár van közöttük valamiféle kapcsolat, legalábbis az √ példája alapján. Eléggé evidenssé válik a munkája alapján – és Cohn18 elemzéséb√l – az az állítás, amely homológiát feltételez a faluban lév√ domináns funkció és egy nagyobb egység királyi funkciója között: a domináns kaszt a királyi funkciót reprodukálja a faluban. Soroljuk fel ennek f√bb ismérveit: 1. viszonylagos els√dlegességi jog a földhöz; 2. ennek következtében a földhasználat fölött való rendelkezés, más kasztba tartozók mez√gazdasági vagy speciális funkciókra való alkalmazása, nagy létszámú függ√ségben lév√ csoport alakítása, amely képezhet fegyveres er√t is; 3. bíráskodási jog: a domináns kaszt el√kel√inek gyakran feladata a más kasztokban vagy kasztok között fellép√ ügyekben és kisebb b∫ntettek fölött ítélkezni; 4. az irányítás monopóliuma: ha az állam által választott faluf√nök nem a domináns el√kel√ségek közül való, nem lesz más, mint azok eszköze, kivéve, ha különleges egyéni képességekkel bír; 5. olyannyira kiterjedt a homológia, hogy a domináns kaszt gyakran királyi kaszt vagy a királyi kaszt szövetségese (Mayer), vagy olyan kaszt, amely hasonló tulajdonságokat mutat (húsfogyasztás, többnej∫ség stb.).19 A brahman és domináns kaszt közötti kapcsolat ugyanolyan, mint a brahman és király közötti. Magától értet√dik, hogy brahman lehet király is, ilyenkor a többi, neki szolgáló pap a brahmanhoz képest elveszti kasztjára jellemz√ tulajdonságait.
Meg kell említenünk még egy olyan jelenséget, amely a dominancia velejárója, és ténykérdés, nem pedig elvi. Az indiai falu az esetek nagy részében csoportokra oszlik. Angolul „lázadóknak” nevezik a szembenállókat, ezért mi is így fogjuk hívni √ket, bár nincs semmi közük a Francia Forradalom „lázadóihoz”. Nagyon régóta tudjuk, milyen fontos szerepet játszik az indiai falu életében a vita, a rivalizálás, a jogi perlekedés. Oscar Lewisnak és munkatársainak köszönhetjük valószín∫leg a nevét és a jelenség els√ rendszeres leírását, egy Delhi környéki kutatás eredményeként. A falu többé-kevésbé állandóan rivalizáló csoportokra oszlik, a leger√sebb csoport a domináns kaszt egy frakcióját és a függ√ségében lév√ kasztok részeit is tartalmazza. A legfontosabb ebben természetesen a domináns kaszt vagy domináns nemzetség megoszlása két vagy több részre, hisz az így létrejött csoport nem feltétlenül a családok határai mentén alakul ki. Ezek a lázadó csoportok a súrlódás, a vita minden adódó alkalmát megragadják, s√t elmérgesítik a helyzetet, vagy akarva idéznek el√ ilyet. Lewis nagyon pontosan vázolta a hovatartozás és a lázadó csoportok kapcsolatrendszerét, amelyet nemcsak ellenséges viszony, de szimpátia vagy semlegesség is alakíthat. Felmerül bennünk, vajon nem egyszer∫sítette-e le és er√sítette meg ezeket a viszonyokat, amelyek valójában változóbbak és gyakran kétértelm∫ek voltak.20 És még – vagy f√képp –, hogy az a példa, melyet bemutat, nem kivételes eset-e, mivel a Jat parasztság az átlag Indiához képest több tekintetben is egyedülálló. Az azonban bizonyos, hogy Lewis fontos tényt érintett, bár azt kell hinnünk, a dolgok általában határozatlanabbak és változóbbak. A tényt magát meger√síti, hogy más munkák is alkalmazzák ezt a felfogást, f√ként Dhilloné, aki részt vett az el√z√ kutatásban, feltehet√leg egy Deccan körüli falvat vizsgált, és érdekes különbségeket mutatott ki (a sógorság útján szerzett rokonság szerepe délen).21 Általános jelenség tehát a szétválás akár falun belül, akár magán a domináns kaszton belül olyan egységekre, amelyek semmilyen hagyományos elvb√l nem származtathatók, ahol az odatartozni vágyót mindenekel√tt érdekei vezetik, vagyis valami empirikus többlet adódik a csoportokhoz vagy divíziókhoz, a kaszt, a nemzetségi kapcsok és a helyi körülmények szerint. Egész sor kérdés vet√dik fel. Els√sorban, hogy vajon a hagyományos szervez√déshez van-e valamilyen módon köze ennek, vagy ahogyan sokan gondolják, modern jelenségr√l van-e szó,
98
Hatalom és terület
nem választják szét a politikát és a gazdaságot. Sajnos, ami náluk a „politikai-gazdasági” területet meghatározza, az a teljességgel meghatározatlan értelm∫ „hatalom”. Márpedig a „hatalom” olyan fogalom, amely ugyan központi szerepet játszik a kortárs politikatudományban, mégsem igazolja szerepét, hisz annyira obskúrus. Azért van egy el√nye a mi eljárásunknak: politikai-gazdasági téren tudunk valamilyen megfelelést találni az indiai tradícióval, tudhatjuk, melyik az artha területe. Amikor ebben a fejezetben „politikáról” beszéltünk, mindig feltételeztünk valamit, valami implicit gazdasági összetev√jét ennek a „politikának”. Így van ez a dominancia esetében is, amely „gazdagság”, földügyi érdekeltségek birtoklása és egyben politikai hatalom. De egészen pontosan az, ami ezt a társadalmat és sok más hagyományos társadalmat jellemez, az éppen az, hogy ilyen kapcsolat van ugyanazon jelenség két aspektusa között, hogy egymástól elválaszthatatlanok. Ahogyan a vallás a maga módján befoglalja a politikát, ugyanúgy a politika befoglalja a gazdaságot. Csak az a különbség, hogy a politika–gazdaság nyílt, megnevezett viszony alárendeltséggel, szemben a vallással, és a gazdaságot a politikán belül nem különböztetjük meg. A hindu szövegekben tanulmányozhatjuk a királyságot, bár kevésbé figyeltek rá, mint a papságra. De ha egy lépéssel tovább megyünk, és feltesszük a kérdést a keresked√r√l, a normatív szövegek elhallgatnak. Így csak egymagunk kérdezhetünk: milyen mértékben garantálta a királyi hatalom a keresked√i vagyont, illetve éppen ellenkez√leg, mennyire volt kitéve neki? Különböz√ történeti id√szakokat kell átvizsgálni ahhoz, hogy felmérjük, mi ment végbe ebben a viszonyban. A feladat nehéz. Egy gyors vizsgálat a következ√ket eredményezné: nagyban változik a helyzet korszakonként és régiónként.24 Csak a politikai egység id√szakaiban és a viszonylagosan kulturált nagybirodalmakban volt képes a király a királyság felvirágoztatásával foglalkozni, és a saját érdekében is segíteni a kereskedelmet. Egyébként ilyen ingadozásokra lehetett számítani, minthogy az ideológia hallgat a kérdésben. Látjuk már, nem volt hiábavaló azt kérdezni, beszélhetünk- e gazdaságról a hagyományos Indiában. A nagyobb „gazdaság” bevezetése a kasztrendszerben maga a bizonytalanság. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Max Webernek igaza volt, amikor a kereskedelem és bizonyos szekták – f√leg a jainizmus szektái – között sajátos kapcsolatot látott. A gazdaságtörténet ilyen értelemben az eretnekség történetével függ össze.
a falu nagyobb gazdasági és politikai egységbe való bevonása az, amely er√sen visszahat rá? Az biztos, hogy a modern változások megtöbbszörözik a súrlódási felületet, de ez nem jelenti azt, hogy maga a jelenség újkelet∫ volna. Elégedjünk most meg egy megjegyzéssel, és még ne lépjünk át a következ√ fejezetbe. Formális szempontból mintha a tekintélyhez kapcsolódó vonásról lenne szó. Látni fogjuk, hogy ebben a rendszerben egy embernek nem lehet elvitathatatlan tekintélye, csak alattvalóihoz vagy alacsonyabb kasztok tagjaihoz képest. Egy adott státusú csoporton belül a tekintély gyakrabban oszlik meg, mint egyesül egy személyben. Közismert tény, hogy a hivatalos funkciókon kivül ritkán találkozunk egy vezet√vel vagy „leaderrel”, mivel a tekintély és befolyás inkább két vagy több „vén” között oszlik meg.
A GAZDASÁG KÉRDÉSE
M
esszebbre is mehetünk talán, a kasztrendszer által implikált politikai kérdések számbavétele után tanulmányozzuk most a gazdaságot. Szeretném itt feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán lehet-e a hagyományos Indiában a gazdaság fogalmát alkalmazni és a másik ehhez kapcsolódó kérdés az ingó vagyon helye, a pénz és a kereskedelem helye az indiai társadalomban. A kérdésfeltevés még nem megoldás, de felébreszheti kétségeinket, és rámutathat bizonyos kutatandó tárgyakra. El√ször is meg kell jegyeznünk azt a sokszor elfeledett alapvet√ tényt, hogy csak a XVIII. század végén vált a gazdaság a politikától elváló, önálló kategóriává.22 Sok aspektusát ismerjük és kutatjuk, de önmagában gyakran elsiklunk ama tény felett, hogy Indiában az angol fennhatóság emancipálta az ingó javakat, a hagyományos típusú politikai rendszert modern típusúval helyettesítve, amelynek egyik legalapvet√bb feladata a javak biztonságának fenntartása. Ez a rezsim a régivel szemben lemond hatalma egy részér√l gazdagságáért. A föld áruvá válása csak egy megjelenési formája ennek a változásnak. Természetesen van a mai Indiában különálló gazdasági szféra, de ennek kialakulását már az angol kormányzás tette lehet√vé.23 Számos olyan szerz√ van mégis, aki habozás nélkül gazdaságról beszél a hagyományos Indiában, anélkül, hogy megmondaná, mit is ért ezen. A jajmani rendszer kapcsán már találkoztunk ezzel a problémával, de nem csak ott merült fel. Bizonyos szerz√k látják a nehézségét, mert
99
Louis Dumont Jegyzetek
1 Hangsúlyozom: az összes nehézséget és a szembenállást egy egyszer∫ alternatíva okozza. Vagy belevesszük a hatalmat a kasztideológiába – mint itt –, vagy az elméletet helyezzük a hatalom és a politikai-gazdasági viszonyok közé. F. G. Bailey például a politikán belül véli megtalálni a kasztot. Vö. Archives eur. de Soc., IV–1, 1963, 118. o.: „Más szóval a kaszt nem politikai-gazdasági csoportok gy∫jt√elve, nem is politikai csoportok közötti kapcsolatok szervez√elve, hanem az ilyen csoportokon belüli szervez√elv.” Ez két szempontból is fontos nekünk: empirikus síkon a terület valóban befoglalja a kasztokat, erre mindjárt visszatérünk; elvi síkon pedig a reprezentáció befoglalja azt is, amit nem direkt módon reprezentál, ahogyan ezt próbáltuk bemutatni. Már csak azt kell megjegyezni, hogy az indiai civilizációban az empirikus sík értelmetlen kategória: Az artha-t a dharma-ba keveri. 2 Eric J. Miller: „Caste and Territory in Malabar”, Amer. Anthrop., 56, 1954, 410–420. o. (410. o.); vö. Bailey: A Closed System, 1963, 123. o.; Jackson: Note on the Caste Syst., 1907, Hutton idézi, Caste, 104. o.: „ami nem meglep√, mivel minden régi törzsi királyságnak megvolt a maga papi, keresked√i, kézm∫vesi etc. csoportja.” Enthoven ezzel párhuzamban: a kasztok kialakulásakor „nagy fontossága volt a funkciónak, a vallásnak és a politikai határoknak” (Encycl. of Rel. a. Eth., VII, 70a, s.v. Lingayats). Vö. Gait: „régen az ilyesfajta fejedelemségekben a kaszt tagjai rendesen egymás között házasodtak, és elkülönül√ alkasztot alkottak” (Encycl. of Rel. a Eth., III, 232 b, s.v. Caste). 3 Vö. Srinivas: „A Brahman rituális szerepénél fogva egyszerre tartozik a faluhoz és válik ki onnan” (India’s Villages, 8. o.; vö. Caste in Modern India, 15 o.). 4 Ezt megel√z√en láttuk már, hogy Marriott felvetette a különböz√ rendszerek közötti területi elkülönülés szükségességét, mint a kialakított státus lépcs√k feltételét. Mayer pedig az ideológia és területi-térbeli tényez√k kombinációit vizsgálta. B.S. Cohn is felhívta a figyelmet a „kis királyságra” („Law and Change”, etc.). 5 Stevenson: id. m∫, 49, 2; in „Difference in East Africa”, 1957, 290. o., D. Pocock szerint a helyi hierarchia kialakításának egyik feltétele, hogy legyen helyi Brahman kaszt, aki a rituális élethez modellként szolgálhat (vö. Contributions I, 32). A regionális különbségekr√l lásd Hutton munkáját és O’Malley-t, I.C.C., 166. o. 6 Vegyük Dubois abbét: „Az egyik körzetben lebecsült kasztok gyakran nagy tiszteletnek örvendenek egy másik körzetben, talán azért, mert illedelmesebben élnek, vagy mert fontosabb tisztséget töltenek be. Így az a kaszt, amelyhez az ország egy hercege tartozik, bármennyire lebecsült vagy megbecsült legyen is máshol, a fejedelemségen belül mégis az els√rangú törzsek közé tartozik, és a kasztban él√ összes emberre rávetül az uralkodójáról áradó fény” (Moeurs, I, 3. o.). Már régen megjegyeztük, hogy sok kaszt viseli a Rajput klán alcsoportjainak nevét (Blunt, 38. o. sk). Blunt szerint ez néha származási viszonyt jelent. Máskor inkább olyan „alkalmazotti” vagy alsóbb szolgálói kasztról lehet szó, amelyik a Rajput klán nevét viselte, mert el√dei ahhoz taroztak vagy kézm∫vesi min√ségben, vagy más függ√ viszonyban. 7 M. N. Srinivas: Caste in Modern India, 16. o. Szintén Keraláról, M. S. A. Rao hívta fel a figyelmet, hogy milyen módon hatott a kasztok területi egyesítésére a vallási reform az Iraváknál. (Soc. Bull., IV–2, 1955, 125. o.) 8 Lásd Milleren és Srinivason kívül („The Dominant Caste”) B. S. Cohn rövid tanulmányát a déli részekr√l és a történeti irodalomról „Political Systems in 18th Century India, the Banaras Region”, 1962. Cohn feljegyezte (315. o.), hogy Benaresz király helyi vezet√inek alárendeltségi láncában, illetve a királynak magának az udi Nawadnak való alárendeltségében a különböz√ funkciók a hatalom kölönböz√ szintjeihez köt√dtek. Itt tehát, mint a kasztban is, strukturális vonást fedezhetünk fel, amelyet Miller is említett, s ez lehet az ellenpontja egy túl merev „kis királyság” fogalomnak és elszigetel√dés fogalomnak. Lásd még: A. M. Shah: „Political System in 18th Century Gujarat”. 9 Az ingó vagyon tényleges emancipációja egészen modern jelenség, vö. 75. 10 Ezt a kérdést csodálatosan feldolgozta Baden-Powell klasszikus munkájában, melyet manapság hajlamosak vagyunk elfeledni: „Land Systems of British India”. 11 Egy sor ilyen leírást gy∫jtött össze: R. C. Dutt: Economic History of India, I. köt. 118., 141., 346., 386. o. Részletesebben tárgyalja: La civilisation indienne et nous 36. o. sk., D. Thorner, „Marx on India…”, és a „The Village Community”, Contributions, IX. A kortárs antropológusok gyakran mérlegelés nélkül átvet-
ték a régi leírásokat. Így például Metcalfe írása Bailey egy Orissaról írott munkáját nyitja meg. Pedig ez a szerz√ például tagadja India társadalmi egységét. (Contributions III, 88. o. sk.) Ha utalt volna Metcalfe jelentésére, bizonyára észrevette volna, hogy ott kizárólag Delhi környékér√l volt szó, ahogy Percival Spear gondosan megjegyezte, miközben ezen falvak társadalmi heterogenitására hívta fel a figyelmet (Twilight, 117. o. sk.). Érdemes felidézni, mi el√zi meg és követi Metcalfe híres leírását, mert err√l csak ritkán beszélnek. 1830-ban járunk. Arról van szó (mint a Fifth Report-ban), hogy megvizsgálja az aktuálisan fennálló egyéni földbirtokosi rendszert, a „ryotwari settlement”-et. Metcalfe elmondja, milyen nagy véleménnyel van err√l a rendszerr√l, mindamellett általános alkalmazását nem ajánlja északon. „The reason is that I admire the structure of the village communities, and am apprehensive that direct engagement for Revenue with each separate landholder or cultivater in a village might tend to destroy its constitution.” Miért? „The community is, I suspect, easily subverted […] by any internal disturbance; litigation, above all things, I should think would tend to distroy it.” (Report from Select Committee, 1832, Evidence, III, Revenue, App. n¯ 84, 328. o. sk.) 12 George Campbell: Modern India, 1851, 85. o.: „Where the democratic element prevailed […] the proprietary members [of the community] were all equal, and considered themselves masters of the village, of all the lands attached to it, and of the other inhabitants […]”. Maine nem volt hajlandó végigolvasni Campbellt, l. Contributions IX. Durkheim is nagyon hasonlóan viselkedett, egy beszámolójában megpróbálta megmásítani a Baden-Powell szolgáltatta anyagot, annyira kellett ezeknek a gondolkodóknak, hogy a „közösség” primitív legyen, ne pedig történeti és strukturális (Année socilogique, I, 1897, 359–366. o.). 13 Mértéktartó és okos történeti összefoglaló: Shelvankar: The Problem of India, 1940. A Cola-korszakról vö. n. 83 f. A falu valamely meghatározott szempontból is viselkedhet egységként, például a familiáris viszonyok terén (Mayer, Caste and Kinship, lejjebb 36, és „Local Election”, 193–194. o.). 14 Vö. „Village Studies”, in Contributions I (Bibl.) és a területi tényez√k szerepér√l zajlott vita, uo., III, 92 sk., IV, 88. L. még többek közt: S. C. Dube: Indian Village, 1955; K. S. Mathur: „Village Studies in India”; I. Singh, „A Sikh Village”; Karve és Damle: Group Relations in Village Community, 1963. Az antropológusok falu iránti megkülönböztetett figyelme részben magyarázható egy eléggé komplett és eléggé kicsiny csoport utáni kutatással, amely többé-kevésbé a „törzsnek” felelne meg, hogy összetett társadalom intenzív vizsgálata lehetséges legyen. Már jó korán felismerték, hogy ugyan bizonyos vizsgálatokhoz kell√en izolálható a falu, ám szigorú értelemben vett társadalmat önmagában nem konstituál. Srinivas mondotta: „Az önmagában teljesen megálló faluköztársaság mítosz” (India’s Villages, 11. o.) –, de ezzel nem azt akarja mondani, hogy a múltban a falu ne lett volna nagymértékben független a környezetét√l a túléléshez vagy önmaga elemi ellátásához. Vö. Opler: „The Extensions of an Indian Village”. 15 Baines: Ethnography, 1912, 33, 42. o. cím∫ munkájában találjuk a következ√ kategóriákat: „Landholders, Military and Dominant”. Srinivas idézett helye: „The Social System of a Mysore Village”, 18. o. 16 Most nem figyelünk a rang kérdésére, másutt már kifejtettük nézetünket. A direkt vagy indirekt er√szakra nyitott dominancia ebb√l származó tisztességet is magában foglal: a Kshatriya-t. M. N. Srinivas: „The Dominant Caste in Rampura”, 4–5. o. A létszám kritériumot vitatta A. C. Mayer, „The Dominant Caste”, 425. o. 17 A „dominancia terminus kiterjesztése vallási téren még kevésbé védhet√, mint a „státus” a világi téren. Azt gondoljuk, minden kétséget kizáróan, hogy teljesen világosan különbséget kell tenni ezek között a szóhasználatban. De megjegyeztük már, hogy bizonyos körülmények között a hatalom valahogyan megfelel a státusnak. Ilyen értelemben beszélhetnénk mondjuk indirekt státusról vagy derivált státusról (ahol szerz√ink „világi státust” mondanak), és állíthatnánk például azt, hogy (el√z√ jegyzet) a dominancia a derivált státus bizonyos fens√bbrend∫ségét tartalmazza. 18 Mayer: id. m∫; B. S. Cohn: „Law and Change”. 19 Err√l l. az R. L. Park és L. Tinker által szerkesztett anyagot: Leadership and Political Institutions, 1959, f√ként: John T. Hitchcock:”Leadership […] Two Case Studies”. 20 Oscar Lewis: Village Life in Northern India, c. 1958, ch. IV (azel√tt Lewis és Dhillon, Group Dynamics, Delhi, 1954). Az ilyen ügyek és viselkedés általában
100
Hatalom és terület Dubois abbé arról számol be, hogy a Mysore-i hadsereg és a bíró el√tt milyen bizonytalan helyzet∫ek az ingóságok. (Moeurs, I, 31; II, 462 sk.) Mondhatnánk, hogy ott pedig muzulmán kormányzásról van szó? Emlékezzünk a marathok sarcszedésére, amit az irányításuk alatt lév√ területekre vetettek ki, és gondolkozzunk el Elphinstone leírásának következ√ részletén, mely Marath föld központjáról szól (Report on the Territories, 7. o.): „a tulajdon biztonságának hiánya olyan közömbössé tette √ket a jöv√ iránt, hogy egy esküv√ vagy egyéb ünnep alkalmából évek megtakarításait fecsérelték el. […] A hatás a tartozásokba és éhezésbe süllyedt mez√gazdasági népességen látszik.” A biztonság hiánya súlyosan érintette hát Elphinstone-t, csakúgy, mint a marath parasztok irracionális gazdasági viselkedése. Lehet, hogy ez már a vég nélküli háborúk következménye volt? De ehhez hasonló állapotok uralkodtak hosszú id√szakokon át India minden vidékén. Egy többé-kevésbé már legendás harcot a király és a keresked√k között Das √rzött meg számunkra: Das: Gandhavaniks, 99. o. sk., Max Weber részletesen idézi in: Hind. u. Buddh., 87. o. 24 Vö. D. D. Kosambi következtetéseit a monetáris forgalom változásairól: Introd. to Indian History, 162. o. sk. Meglep√ lehet, hogy nem talál itt az olvasó sem összefoglalót, sem vitát a Max Weber által megfestett nagyív∫ történeti tablóhoz, nevezetesen a Hinduismus und Buddhismus-hoz, a Vaishyas kategória leírása kapcsán, amelyben Weber felvázolja a papságra támaszkodó patrimoniális hatalom és a gazdag osztály, a keresked√k, vagy a kialakuló „burzsoák” között fennálló hosszas konfliktust (77. o. sk és különösen 86. o. sk.). Bár a jelen m∫ szerz√je kevéssé hivatott e briliáns történeti áttekintést megítélni, melyben olyan zseniálisak és találóak a magyrázatok, az igazat megvallva úgy tetszik, a felhasznált adatokhoz képest nagyon súlyos hipotézisek t∫nnek fel benne, és bizonyos fokon ez egy fantáziam∫ (igaz, Weber nagyon kevés forrását teszi közzé). Pontosabban Weber az adatait az általános nyugati felfogás kereteiben értelmezi, különös tekintettel az európai középkorra. Mélységes különbséget talál, de hasonló dinamikát feltételezve. Mi a kérdés radikálisabb megközelítését vázoltuk.
és szükségszer∫en eléggé titkosan zajlanak, fél√, hogy róluk szóló kijelentések csak er√szakkal szerezhet√k, gyakran ellentmondanak egymásnak az adatok. Olyannyira pontatlanok és nehezen felismerhet√ek eredményei, hogy felmerül bennünk, vajon Lewis nagy létszámú csapata, amely elég rövid id√ alatt és kevéssé diszkréten dolgozott, szolgálhat-e valós képpel. 21 H. S. Dillon: Leadership and Groups in a South Indian Village, 1955; l. még Firth „Factions in India and Overseas Indian Societies”, Brit. Journ. of Sociology, 8, 1957; Beals and Siegel: „Pervasive Factionalism” [Namhalli, Mysore] 1960; Mc Cormack: „Factionalism”; Inayat Ullah: „Caste, Patti and Factions”; Park and Tinker, Leadership. 22 A fiziokratáktól Adam Smithig, Adam Smitht√l Townsendig és Malthusig eljutni ebb√l a tekintetb√l nagyon jellemz√. Vö. Karl Polányi: The Great Transformation, 1944: Az automatikusan szabályzott piac semmi mást nem kíván, csak a társadalom intézményes szátválasztását gazdasági és politikai szférára. […] Igaz ugyan, hogy semmilyen társadalom nem létezhet a javak termelését és elosztását irányító rendszer nélkül. Ám ez még nem írja el√ külön gazdasági intézmények létét; hiszen normális esetben a gazdaság irányítása csak a társadalom irányításának egy része, amely az utóbbiban benne is foglaltatik. Sem a törzsi, sem a feudális, sem a merkantil gazdaságban nem volt a társadalomnak […] külön gazdasági rendszere. A XIX. század társadalma, amelyben a gazdasági tevékenységek izoláltak, és sajátosan gazdasági okokra vezettettek vissza, valójában példa nélküli újítással állt el√.” (71. o.) 23 Egy kis válogatott bibliográfia következik ahhoz, mennyire alárendelt volt a keresked√, és milyen bizonytalan a vagyon az angolok megérkezésének pillanatában. François Bernier világosan ír a XVII. század Delhijér√l: a gazdag elrejti gazdagságát, a kézm∫vest (árva) a nemes parancsára megkorbácsolják (Voyages, 1830, I, 149., 221–226., 311–312., 319. o.). Csak úgy mellékesen megjegyezzük, hogy a mogul hivatalnokok rendszeresen használtak fenyítést azokon a helyeken, ahol fennállt az adócsalás gyanúja (Spear: Twilight of the Mughuls).
Római mozaik: Gladiátorok harca, II.sz.
101
