HASZNÁLATI ÉS ÜZEMI VÍZ ELLENI SZIGETELÉSEK (Belső szigetelések )
Az épületeken belül a használati és az üzemi víz lehet káros hatással az épületszerkezetekre, amely hatások ellen szigeteléssel kell védekeznünk. Az épületek használata során keletkező víz az épületszerkezeteket többféleképpen veszélyeztetheti: - a szerkezetek átnedvesedése vegyi és biológiai korróziót (penészesedés, gombásodás, fagyáskár) okoz, a határoló szerkezetek hőszigetelését nagymértékben csökkenti, ezzel az épületeket emberi tartózkodásra alkalmatlanná teheti, állékonyságát veszélyeztetheti, a fenntartási költségeket jelentősen megnöveli. - az agresszív nedvesség a szerkezeteket megtámadja, azokat előbb-utóbb tönkreteszi. - az épület belsejéből a padozat vagy az alapozás alá behatoló víz a talajt áztatja, kimossa, emiatt káros süllyedések következhetnek be. A belső szigetelések feladata a belülről támadó víz ellen megvédeni az épületszerkezeteket, valamint a nedvesség kijutásának megakadályozása a használati vagy üzemi térből. A belső szigetelés lehet viszonylagos szárazságot biztosító vízzáró szigetelés, vagy teljes szárazságot nyújtó vízhatlan szigetelés, amely teljesen meggátolja a víz áthatolását a szerkezeten. Az állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek teljes szárazságot (5060% relatív páratartalom) igényelnek, ezért a továbbiakban a vízhatlan belső szigeteléseket ismertetjük.
A BELSŐ SZIGETELÉSEK ALAPTÍPUSAI A használati és üzemi víz elleni szigetelések esetében a víz elvezetése általában két síkon történik: a burkolaton és a vízszigetelő rétegen. A használat intenzitása és készítendő vízszigetelés egymással arányos. - Extenzív szigetelés: kis használati intenzitás esetén a víz a lejtéssel kialakított burkolaton megnyugtatóan elvezethető. A "lakás-elöntések" megelőzése céljából ajánlatos a fürdőszobákba padló összefolyót beépíteni. Egymás feletti vizes helyiségek esetében a szigetelő réteg fektetése nem kötelező, de lakószobák felett elengedhetetlen. - Félintenzív szigetelés: a közepes használati intenzitású helyiségek szigetelésére előnyös megoldás az integrált burkolat készítése, amikor vízelvezetés a burkolat felszínén történik és a burkolat egyúttal a szigetelést is biztosítja. A szigeteléssel egyesített burkolatok jellegzetes típusai: – hegesztett kapcsolatokkal készített műanyag lemez burkolat. Általában a szintén műanyag lemez falburkolattal egységes rendszerben készül - repedéskorlátozott aljzatra, rugalmas vízszigetelő habarccsal ragasztott kerámialap padló- és falburkolati rendszer. A ragasztott burkolat és a hézagkitöltés együttes rendszere alkotja a fokozottan vízzáró szigetelést, - repedéskorlátozott aljzatra felhordott kent szigetelés. Ilyen ragasztó- és bevonati rendszert minden jelentősebb burkolati ragasztót gyártó cég kínál (ARDEX, BOTAMENT, CIMSEC, KEMIKÁL, MAPEI, MUREXIN PCI, SIKA, stb.).
- Intenzív szigetelés: a nagy használati intenzitású terekben külön szerkezeti rétegben elhelyezett vízszigetelő anyagból, teljes értékű vízszigetelést kell készíteni.
A szerkezetben elfoglalt helyzetük szerint is megkülönböztetjük a szigeteléseket -
Padlószigetelések: a helyiségek padlószerkezete alatt (vagy abban) az összefolyók felé kialakított lejtésben készített belső víz elleni szigetelés. A födém helyzete (közbenső vagy talajon fekvő) az elválasztott helyiségek légállapota, rendeltetése (azonos, különböző), a födém egyéb rétegei (pl. hőszigetelés) befolyásolják a szigetelés helyzetét intenzitását.
-
Lábazati szigetelések: a padló szigetelésének a szegélyezése, amit a függőleges felületekre legalább a 20 cm-el a padló végleges síkja fölé kell felvezetni az ajtók kivételével.
-
Falszigetelések: a függőleges határoló szerkezetekre a várható vízhatás szintje fölé minimum 20 cm-rel, de legalább 2 m magasságig felvezetett belső szigetelés (pl. zuhanyzó). A szigetelés szélességét is a vízhatás sávjától 50 cm-re kell túlnyújtani.
Intenzív (vízhatlan) szigetelések Bitumenes lemez anyagú szigetelések A bitumenes lemezszigetelések általános szabályain kívül az alábbi speciális előírásokra kell figyelemmel lenni: - korhadó betétes anyagokat ne alkalmazzunk, - az anyag kiválasztásánál az üzemi hőmérsékletet vegyük figyelembe. A hőmérséklet bizonyos értékei a bitumenes szigetelést kizárhatják, - a vízszintes szigetelésre annak elkészülte után azonnal védő és szivárogtató réteget kell elhelyezni (legalább 1 cm vastag folyami homok terítés, min. 400 gr/m2 súlyú geotextília pl. TYPAR-fátyol, dombornyomott műanyag lemez), - a függőleges szigetelést szilárd burkolattal, általában védőfallal kell megvédeni. A falazat és a szigetelés között habarcskitöltést kell készíteni. - (kémiailag nem támadó vizek ellen, 1,5 -2,1%-os lejtésben) talajon fekvő padló- és falszigetelés: 2 rtg bitumenes lemez, 3 rtg forró bitumennel ragasztva, illetve bevonva; közbenső födémeken, ha a helyiség kisebb mérete 10 méter alatt van, a padló alatti felületeken az összefolyó felé 1,5-2,1%-os lejtésben 3 rtg bitumenes lemez 4 rtg forró bitumennel ragasztva, ill. bevonva; ha a helyiség kisebbik mérete meghaladja a 10 métert, vagy nedvességre különösen érzékeny a szerkezet, ill. a védett tér, úgy 4 rtg bitumenes lemez 5 rtg forró bitumennel ragasztva, ill. bevonva. Csupaszlemezek felhasználása esetén rétegenként forrasztva kell ragasztani.
Az üzemi- használati víz elleni szigetelés szerkezetelemzése során az alábbi funkcionális rétegek megkülönböztetése szükséges: -
a szigetelés aljzata szigetelés, ennek rétegei: • felületkiegyenlítő, • alátét, vagy kellősítő réteg, • szigetelés, • védőréteg;
-
burkolati rétegek: • szivárgó, vízelvezető réteg, • a burkolat aljzata, • burkolat és annak ágyazó-ragasztó rétege. Az aljzattal kell biztosítani a szigetelés előírt lejtését, a hajlatok és élek megfelelő lekerekítését, és a víznyelők környezetének besüllyesztését. A szigetelés aljzatával szemben támasztott követelmények általában technológia-függők; a teljes felületen tapadó bevonatszigetelések esetén szigorúbb követelmények teljesítése szükséges: itt a felület egyenletessége, por- és szennyeződésmentessége, valamint a hőmérsékleti és páratartalmi jellemzők meghatározó szerepet játszanak. A hőmérsékletváltozásból eredő mozgások felvételére az aljzat kialakításánál gondolni kel
Műanyag lemez belső szigetelések A leggyakrabban alkalmazott műanyag szigetelő lemezek a meleg levegős hegesztéssel toldható PVC és VAE lemezek, valamint a ragasztó-tömítő szalaggal illeszthető butilkaucsuk (BK) és EPDM lemezek. A műanyag szigeteléseknél a következő előírásokat kell figyelembe venni az általános szabályokon kívül: - a vízszintes szigetelésnél alátétréteget kell elhelyezni (minimum 200 gr/m2 testsűrűségű geotextília, 10 cm-es átfedéssel fektetve), - mivel a rétegeket a burkolati rétegek leterhelik, csak a munkavégzés közbeni elmozdulás elleni foltonkénti rögzítés szükséges, - a vízszigetelésre szivárgó-védő réteget kell elhelyezni - függőleges felületen nem kell alátétréteg, a megfogásokat a gyártók utasításai szerint kell készíteni, - a padló és a fal szigetelését külön lemezekből kell elhelyezni. A padlószigetelést 10 cm magasságig fel kell vezetni a falra, a falszigetelést 10-15 cm szélességben vízszintesen a padlószigetelésre kell takarni. A vízhatlan toldást a padlószigetelésen kell elkészíteni.
Kent, öntött belső szigetelések Ezek lehetnek bitumen alapú bevonatok, műgyanták, vagy műanyag adalékú habarcsok. Az anyagok és technológiák sokfélesége miatt kevés általános szabályt adhatunk. A gyártók speciális alkalmazási és kivitelezési szabályait be kell tartani. A bevonatok általában két fő részből állnak: - alapozás, amely a szigetelésnek az aljzathoz történő megfelelő tapadását biztosítja, - szigetelés, amelyet a garantált folytonosság biztosítása érdekében általában két rétegben hordanak fel. Az ilyen szigeteléseket szigorú ellenőrzés mellett kell készíteni, mert a szigetelés egyenletes vastagsága erősen függ a munkát végző technológiai fegyelmezettségén. A kent vagy öntött szigetelések esetében a padló és falszigetelést azonos módon kell készíteni. A hajlatokat és az aljzat hézagait üvegszövet háló beágyazásával kell megerősíteni.
Félintenzív (fokozottan vízzáró) szigetelések Vannak olyan burkolati rendszerek, amelyek megoldják a belső víz elvezetését is, külön szigetelő réteg beépítése nélkül. Az ilyen integrált burkolatok készítése nemcsak szigetelő ismereteket, hanem magas színvonalú burkoló szaktudást is igényel. Belső szigetelés műanyag lemezburkolatból A legelterjedtebbek a PVC-ből készült fal- és padlóburkolati rendszerek. A vízszintes felületre 1,5-2,0 mm vastag padlólemezt, a falra 1,4-1,6 mm vastag "tapétát" helyeznek. Mindkét felület színezett, mintázott. Elsősorban nem nagy fizikai igénybevételnek kitett, kis szerkezeti vastagságú helyeken alkalmazhatók előnyösen (lakások fürdőszobái). - az aljzatoknak (padló, fal) glettelt minőségűnek és megfelelő szilárdságúnak kell lenniük, - a padlólemezt vízhatlan hegesztéssel kell készíteni, a falakra legalább 10 cm-t felhajtva. A falburkolat erre takar rá, a lábazatra vízhatlanul ragasztva, - a padlóösszefolyó erre a célra kialakított speciális szorítógyűrűs összefolyó legyen.
Belső szigetelések elemes burkolattal Az ismertebb építési vegyianyag-gyártók mind kínálnak olyan burkolati ragasztó és fugázó rendszert, ami egyúttal a vízszigetelés funkcióját is ellátja. Az ilyen integrált burkolati rendszereket a gyártók utasításai szerint kell kivitelezni az alábbiak szem előtt tartásával: - az ilyen burkolatok kizárólag repedésmentes, megfelelő lejtésű (1-1,5%) aljzaton készíthetők, - a síkok csatlakozása lekerekítés nélküli legyen; - ágyazó és fugázó habarcsként csak rendszerkomponens anyagot használjunk, - a fal és padló csatlakozásaiban és az osztási hézagokban csak rendszerkomponens rugalmas kitteket használjunk hézagkitöltőként. Kent vagy öntött padlóburkolat szigetelések A különleges mechanikai, vegyi- és hőhatások elviselésére készített ipari padlóburkolatok egyúttal szigetelésként is működnek. - A talajon fekvő padlók esetében mindig kell talajpára vagy talajnedvesség elleni szigetelést készíteni a padlóburkolat aljzata alatt. E nélkül a páranyomás a padlóburkolatot felfeszítheti! - Az aljzatnak a nagy igénybevételnek megfelelő szilárdságúnak és a terhelésnek megfelelően vasaltnak kell lennie. - A különböző szigetelendő és burkolandó síkok csatlakozásait a gyártók előírásai szerint, bonyolultabb esetekben a gyártókkal konzultálva kell kivitelezni.
Talajon fekvő padlók hőszigetelése A fűtött épületek határolószerkezeteiken (falak, nyílászárók, födémek, padlók) keresztül "adják le" energiájukat a náluk hidegebb környezetbe.. Egy adott határolószerkezet energiamegtartó képességét jól jellemzi az adott rétegrend hőátbocsátási tényezője, amely azt mutatja meg, hogy egységnyi felületű szerkezeten, egységnyi hőmérséklet- különbség mellett időegység alatt mennyi energia halad át (mértékegysége: W/m2K). A határoló épületszerkezet eredő hőátbocsátási tényezője sok mindentől függ (a szerkezetet alkotó anyagok jellemzői, pára és nedvességviszonyok), de mindenki számára egyértelmű, hogy a hőszigetelő anyag vastagsága alapvetően meghatározza a szerkezet hővisszatartó képességét. A homlokzat és a tető megfelelő mértékű "lehőszigetelésének" szükségszerűségét nem kell magyarázni, azt azonban kevesen tudják, hogy egy épület teljes energiaveszteségének közel 20%-a a talaj felé adódik át. Célszerű tehát, hogy ebbe az irányba is megfelelő nagyságú ellenállást állítsunk a hőáram útjába. Egy talajon fekvő padló esetében a határolószerkezet általánosan a következő rétegekből áll: • burkolat • ágyazóréteg • aljzatbeton • hőszigetelés • vízszigetelés • aljzatbeton • tömörített kavicságy • termett talaj
A jelenlegi tervezési-kivitelezési gyakorlatban a talajnedvesség elleni szigetelés feletti rétegeket 10, max. 12 cm vastagságba sűrítik bele. Figyelembe véve az aljzatbeton 6-7 cm-es méretét, könnyen kiszámolhatjuk, hogy a beépített hőszigetelő anyag vastagsága nem lehet több, mint 2-4 cm. Ilyen rétegrend esetén a padlószerkezet eredő hőátbocsátási tényezője nagyobb, mint 0,75 W/m2K. A hazánkban előkészítés alatt álló "Hőszigetelési irányelvek"-ben a talajjal érintkező padló esetében 0,30 W/m2K az ajánlott hőátbocsátási tényező, megállapíthatjuk, hogy nagyon "alulszigeteltek" a padlóink. A fenti, padlóra ajánlott értéket cca. 12 cm polisztirolhabbal lehetne elérni, ami jelen gazdasági viszonyok között ma még megkérdőjelezi a fokozott hőszigetelés gazdaságosságát, viszont megmutatja a napjainkban optimálisan járható utat, miszerint 15 cm összrétegvastagsággal tervezve 7-8 cm beépítése javasolt a talajon fekvő padlószerkezetekbe. A polisztirolhabra PE fóliát kell teríteni technológiai szigetelésként, hogy a rákerülő aljzatbetonból a cementtej ne tudjon a hőszigetelő lemezek illesztésénél lecsurogni, ami károsan befolyásolná a szerkezet hőtechnikai tulajdonságait.
Amennyiben a normál terheknél nagyobb hasznos terhelésnek kell megfelelnie a padlószerkezetnek (közösségi épületek, gépjármű parkolók, raktárak, ipari csarnokok, hűtőházak), minden esetben statikai számítással kell meghatározni a terhelésnek megfelelő nyomószilárdságú polisztirolhabot és a rákerülő teherelosztó vasbetonlemezt. A méretezésnél figyelembe kell venni, hogy a polisztirolhabok bizonyos összenyomódás felett már nem elasztikusan viselkednek, vagyis a habosított polisztirolgyöngyök cellaszerkezete maradandó alakváltozást szenved. A gyakorlatban létezik az ún. "fordított rétegrendű" padló is, melynek felépítése a következő: • • • • • • • •
burkolat ágyazóréteg aljzatbeton vízszigetelés aljzatbeton hőszigetelés; tömörített kavicságy termett talaj
Ilyen esetben a hőszigetelés a talajban lévő nedvességhatástól nem védett, így az alkalmazható polisztirolhab csak speciális alapanyagból, formahabosítással készülő expandált hab - a nagy nyomószilárdság mellett az alacsony vízfelvétel jellemzi, azaz hőszigetelő képességét nedves környezetben is tartósan megőrzi. Ezen tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy nem csak padlószerkezetben, de a pincefal esetében is alkalmas határolószerkezet külső oldali hőszigetelésének szerepét betölteni. Ilyen esetben nem elhanyagolható erénye, hogy a hőszigetelés mellett a talajnedvesség elleni szigetelés védelmét is ellátja egyben.
Az utólagos szigetelésről A leginkább szembetűnő hibák a falakon keletkeznek, ahol a nedvesség és a sók káros hatása látványos „alkotásokra” képes, azonban a legnagyobb tapasztalattal rendelkező szakember sem képes ránézésre megállapítani, hogy a falazat milyen titkokat rejt, ezért minden esetben - a munkálatok megkezdése előtt - helyszíni diagnosztikára, laborvizsgálatokra és az eredmények alapján az utólagos szigetelés teljes rendszerének - beleértve a járulékos munkákat is - kidolgozására van szükség, mivel a sók milyensége és mennyisége a kártétel alapján nem határozható meg. A jelenségek épületfizika és épületkémiai okait itt nem tárgyaljuk, csak a falazatok utólagos szigetelésének ma alkalmazott módszereit. NAPJAINKBAN MAGYARORSZÁGON ALKALMAZOTT UTÓLAGOS FALSZIGETELÉSI ELJÁRÁSOK MECHANIKUS MÓDSZEREK 1. Krómacéllemez besajtolás (felszívódó talajnedvesség ellen) Az eljárás lényege az, hogy téglából vagy kőből készült főfalakba, átmenő fugák esetén, egy arra alkalmas célgép segítségével a fugákba bordázott, 1,2 mm vastag krómacéllemezt sajtolnak be. A lemezek általános szélessége 31,5 cm, hosszuk minden esetben a szigetelendő falazat vastagságával megegyező. A lemezeket úgy helyezik egymás mellé, hogy legalább egy borda átfedés biztosítsa a folytonosságot. A lemezeket felmérés alapján gyártja le a licenc osztrák tulajdonosa. A lemezek anyaga az agreszszív talajnedvességnek is ellenáll, élettartama több mint 150 év. Ezzel az eljárással szigetelhető falvastagság: 25 cm-től 100 cm-ig.
Egy-két esetben előfordul, hogy a koracél lemez besajtolása egyes falszakaszokon műszaki okokból nem lehetséges: az átmenő fuga folytonossága megszakad, gépészeti vezeték akadályozza a szigetelést, túl szűk az átmenő fuga, idegen test akadályozza a falban a fémlemez bejutását. Ezekben az esetekben a továbbiakban taglalt egyéb szigetelési eljárások alkalmazhatók.
2.
Falátvágásos technológia Az eljárás az építőiparban már 50 évvel ezelőtt is alkalmazott szakaszos falkibontás és bitumenes lemez befűzésének fejlett krómacéllemez besajtolás változata. A falazatot szakaszosan egy arra alkalmas gép segítségével átvágják, a szigetelő réteget befűzik (ami lehet modifikált bit. lemez vagy PE műa. lemez), majd műanyag ékekkel a falazatot ideiglenesen kiékelik, hogy a fal állékonyságát biztosítsák. Kellő mennyiségű falazat átvágása után (kb. 10 fm) zsugorodás mentes cement alapú injektáló habarccsal a mintegy 1 cm vastag rést kiinjektálják. A falátvágó gépek megoldásai: – Gyémántköteles falátvágó gép – Gyémántfogú falátvágó fűrész – Láncfűrész – Körfűrész A gyémántköteles eljárással nagy vastagságú falak (1 m felett) átvágása is megoldható, míg a falátvágó fűrészekkel max.1 m falvastagságig gazdaságos a művelet. Ennél az eljárásnál is felmerülhet hasonló műszaki akadály, ami a falátvágást ellehetetleníti. A vegyes falazatban olyan kőzetek is előfordulhatnak, amelyek fizikai tulajdonságaiknál fogva a gyémántkötél vagy a fűrész gyémánt betéteinek a hordozó anyag súrlódás miatt bekövetkező hőtágulása folytán azok kifordulását eredményezik. Ezért a falátvágás előtt ajánlatos a kőzetet geológussal megvizsgáltatni.
VEGYI ELJÁRÁSOK 1. Nyomás alatti injektálás (Talajvíznyomás és felszívódó talajnedvesség ellen) Az eljárás mindkét esetben azonos, csupán a beinjektált anyagok minősége különbözik. Talajvíznyomás esetén olyan injektáló anyagra van szükség, amely biztosítja a kapillárisok tömítését és ezáltal a talajvíznyomásnak is ellenáll. Ezek az anyagok a többnyire kétkomponensű akril vagy zárt cellás poliuretán alapú műgyanták és gélek. Felszivárgó talajnedvesség esetén az injektálóanyag a kapillárisok felületét impregnálja, ezáltal a felületi feszültség nem képes a kapillárisban a víz részecskéit felfelé mozgatni, így a felszívódás megszűnik. Az erre alkalmas anyagok legelterjedtebb fajtái a viszonylag hosszú múltra visszatekintő szilikonos mikroemulziók és kovásító szerek. Felhasználásuk - felszivárgó talajnedvesség esetén - főleg vegyes falazatokban indokolt. Talajvíznyomás esetén - az arra alkalmas műgyanták és gélek - évtizedes tapasztalataink szerint kedvező tulajdonsággal bírnak tégla és kő falazatokban, pillérekben egyaránt. Az eljárás során a szigetelendő faltest felületére merőlegesen egy vagy két sorban, szükség esetén raszterban furatokat készítünk, amelyekbe erre a célra gyártott speciális fém - vagy műanyag szelepeket helyezünk el. A hatóanyagot ezeken keresztül juttatjuk a falazatba. Talajvíznyomás esetén a falazóanyag porozítása határozza meg a mennyiséget, vízbetörés esetén pedig addig kell az eljárást ismételni, az anyag mennyiségét növelni, amíg a vízbetörés meg nem szűnik.
2. Szigetelő bevonatok A vegyi eljárások alkalmazása során felmerült az igény a falazat felületének vízzáróvá tételére. Sok esetben a fal túlsó oldalát nem lehet megközelíteni, és a külső függőleges szigetelést megoldani, ezért a falazat szigetelését a belső oldalra kell készíteni. A faltest szárazsága nem biztosított, de lehetővé válik a fal belső felületének szárazzá tétele. A leginkább hatékonynak tartott eljárás azon az elven alapul, hogy a bejuttatott hatóanyag a falazat kapillárisaiban kikristályosodik, oldhatatlan sókká alakul, majd a nedvesség támadása esetén beduzzad, így a kapillárisokban a nedvesség útját elzárja, az nem jelenik meg a fal belső felületén. Ezek az anyagok tartós talajvíznyomás esetén csak olyan szerkezeteken alkalmazhatók, amelyek repedés nélkül képesek a talajvíznyomásból fakadó erők elviselésére. A 0,1 mm repedéstágasság elviselésére alkalmas, belső oldali vízzáró szigetelőanyagok az egyre intenzívebben tért hódító kenhető szigetelések, amelyek ált. két komponensű rugalmas habarcsok. A kétkomponensű habarcsok egy diszperzió és a hozzá tartozó, megfelelő arányban bekevert por alakú adalékból állnak, tapadóhíd közbeiktatásával hordhatók fel a szerkezetre. Talajvíznyomás esetén üvegháló hordozóréteg beépítése szükséges két réteg szigetelőhabarcs közé, a hajlatokban külön hajlaterősítés van előírva. A szigetelésen keresztül bejutó nedvesség miatt a falazat belső felületének szárazon tartása érdekében min. 3,5 cm vastagságú WTA rendszerű légpórusos vakolat elkészítésére lehet szükség. A helyiség relatív páratartalmának szabályozása érdekében gépi szellőztetés klimatizálás vagy párakondenzálás javasolt
Elekrokinetikus, elektroozmotikus eljárások Ezekben az eljárásokban az a közös jellemző, hogy a nedves falat, a benne oldott sókkal egyetemben elektrolitként használják fel, amely vezetőképessége révén - a közölt elektromosság segítségével az elektromos töltéssel rendelkező részecskék kedvező irányú mozgását idézi elő. A víz részecskék áramlási iránya megváltozik, a részecskék lefelé vándorolnak, ezáltal a kapilláris felszívódás megszűnik. Ahhoz, hogy a fent leírt fizikai folyamat megvalósuljon, csupán annyi kell, hogy a falazat magas sávjában egy pozitív pólusú karbon bevonatú háló és arra szerelt vezetőképes kontaktvezeték, a fal tövében pedig negatív pólusú grafit elektródák biztosítsák az áram útvonalát. A hálózat végén egy rendszerhez tervezett vezérlő készülék biztosítja a működéshez szükséges váltakozó egyenáram előállítását. A rendszer áramfogyasztása minimális, karbantartást nem igényel, gyorsan kivitelezhető, nagy falvastagságok (1 m felett) esetén Itt kell megemlíteni a sótalanítási eljárásokat, amelyek elektromos elven is működnek. Az áram irányának szabályozása révén elérhető, hogy a falazatban lévő oldott sók az elektródák felé vándoroljanak és ott kiváljanak, így a falazat összes só-mennyisége csökkenthető. Ehhez az eljáráshoz nagy mennyiségű víz falazatba juttatása szükséges, hogy a sók oldott állapotba kerüljenek. Ez a technológia hosszú időt vesz igénybe, a mai épület felújításokkal szembeni gyors átfutási igény nehezen egyeztethető össze vele.
