MAGYAR VALÓSÁG
DÁVID BEÁTA – GÁLIG ZOLTÁN – VÁLYI RÉKA
Három év, három pillanatfelvétel 100 budapesti hajléktalan ember körében, 1998 és 2000 között1 Tanulmányunkban egy hajléktalan emberek körében végzett, longitudinális felmérés eredményeit igyekeztünk összefoglalni. Célunk a három év alatt folyamatosan nyomon követett populáció bemutatása volt, néhány változó mentén. A különbözõ, idõnként izgalmas trendek feltárása mellett fontos eredménynek tartjuk, hogy sikerült bepillantást nyerni e nehezen megközelíthetõ célcsoport néhány tagjának mindennapjaiba. Úgy véljük, eredményeink hozzájárulnak a hajléktalan életforma pontosabb megértéséhez, a hajléktalan életformából adódó problémákat kezelni hivatott ellátórendszer fejlesztéséhez. 1996-ban a Soros Alapítvány támogatásával TBC tüdõszûrõ program indult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat irányításával. Ennek részeként hat éven keresztül (2001-ig) kérdõíves szociológiai adatfelvétel is zajlott a budapesti hajléktalan emberek körében. A kérdõív összetétele az elsõ két évben változott, 1998 és 2001 között a feltett kérdések nem változtak, csak kiegészültek az elõzõ évi szûrésre vonatkozólag. 1998-ban 1483-an, 1999-ben 1109-en, 2000-ben 1785-en és 2001-ben 2354-en töltötték ki a kérdõívet2. Az utolsó négy adatfelvétel a monitor jellegénél fogva alkalmas összehasonlításra illetve trendek mérésére, de talán még fontosabb, hogy a kérdezettek beazonosíthatóságának köszönhetõen a longitudinális megközelítés is lehetõvé vált. Az ún. követéses módszer alkalmazásához a megfelelõ adatbázisok létrehozása folyamatosan zajlik. Elsõ körben azokat a megkérdezetteket gyûjtöttük össze, akik 1998-ban, 1999-ben és 2000ben is kitöltötték a kérdõívet. Az így létrehozott, összesen 100 fõbõl álló alminta nem más, mint egy 3 hullámból álló panel-kutatás adatbázisa. Ebben a tanulmányban a 100 fõs longitudinális mintát elemezzük a három év alatt mért változások és elmozdulások szempontjából, 100 hajléktalan ember sorsát kísérhetjük figyelemmel, három éven át. A válto-
1 Jelen tanulmány az EU 5. Keretprogram által támogatott „Constructing Understandings of Homelessness” nemzetközi kutatási program keretében készült. www.cuhp.org 2 A 2001-es kérdõívek nincsenek feldolgozva.
Esély 2005/4
87
MAGYAR VALÓSÁG
zásokat öt témakörben követjük nyomon: szállás, jövedelem, egészségi állapot, inzultus és személyes kapcsolatok. Miután a longitudinális – csupán 100 fõbõl álló – almintát (továbbiakban longitudinális vizsgálat) speciális szempontok alapján választottuk ki, fontosnak tartjuk, hogy az almintát szocio-demográfiai szempontból összehasonlítsuk a kiindulópontot jelentõ teljes 1998-as TBC-adatbázissal is (továbbiakban „TBC 98”). Emellett ahol lehetséges, igyekszünk adatainkat a Menhely Alapítvány, a Twist Olivér Alapítvány és a Fõvárosi Önkormányzat 1999-es februári adatfelvételének eredményeivel is összevetni (továbbiakban „Tíz év után”). A változások–elmozdulások elemzésnél a kicsi elemszám miatt csak azokat az adatokat közöljük, ahol szignifikáns az eltérés.
I. A minta Az alapvetõ demográfiai megoszlásokat összehasonlítva azt tapasztalhatjuk, hogy a longitudinális vizsgálatban volt a legalacsonyabb a nõk aránya,3 így a követéses vizsgálat eredményeit leginkább a férfi hajléktalanok szempontjából lehet általánosnak tekinteni. 1. táblázat A minták összehasonlítása nemek szerint (%) „TBC 98” férfi nõ Összesen
Longitudinális vizsgálat „Tíz év után”
89,5 10,5 100,0
94 6 100
81 19 100
Korcsoportok mentén a 100 fõs minta a közel 1500 fõs „TBC 98” mintához hasonló megoszlást mutat. (2. táblázat) Ugyanakkor a korátlagot tekintve a longitudinális mintában a kérdezettek átlag két évvel fiatalabbak. A hajléktalan szállók lakóinak körében végzett „Menhely” vizsgálat mintájához képest a középkorúak (30–49 évesek) a „TBC 98” mintában 9 százalékkal, a „Longitudinális” minta esetén 5,5 százalékkal felül-, míg a 60 év felettiek inkább alulreprezentáltak. A különbséget egyaránt magyarázhatják a nem és a szálláshely szerinti eltérések. A Menhely-felvétel mintájába a szállást nyújtó intézményeket igénybe vevõk kerültek be, a „TBC 98” mintában nagyobb arányban szerepelnek közterületen élõk és szívességi lakáshasználók.
3 Rendszerint 10–15 százalék közötti „nõ arányt” tapasztaltak a hajléktalan embereket átfogó vizsgálatok (pl. Molnár D. László–László Klára 1995. Budapesti hajléktalanok egészségi állapota (kézirat).
88
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel 2. táblázat A minták összehasonlítása korcsoportok szerint (%) kor (év)
„TBC 98”
x–29 30–39 40–49 50–59 60–x Összesen
13 27 37 20 3 100
Longitudinális vizsgálat „Tíz év után” (98-as adat) 12 23 38 22 5 100
12 21 34 23 11 100
A születési hely megye szerinti felosztása során a „TBC 98” és a „Longitudinális” mintában szereplõ személyek legnagyobb csoportját a budapesti (37–38%) születésû emberek adják; jelentõs és egyforma a SzabolcsSzatmár-Bereg (11–11%) megyébõl származók aránya. (1. ábra). Így a megkérdezettek közel 50 százalék mindkét mintában ebbõl a két megyébõl származik. A „kis” minta a „nagy” mintához képest jelentõsen alulreprezentált Borsod-Abaúj-Zemplén megyébõl származók tekintetében, és felülreprezentált elsõsorban Jász-Nagykun-Szolnok, Fejér, Tolna, Baranya megyék tekintetében. 1. ábra Születési hely megyék szerint (n)
A családi állapot a két mintában nagyon hasonló eloszlású. A megkérdezetteknek több mint 90 százaléka így vagy úgy, de egyedül él.
Esély 2005/4
89
MAGYAR VALÓSÁG 3. táblázat A családi állapot összehasonlítása (%) Családi állapot
„TBC 98”
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
4 54 42 100
2 54 44 100
házastárssal-élettárssal él elvált-házasként de külön él nõtlen-hajadon-özvegy Összesen
A három vizsgált év során 5 százaléknyi, vagyis nem jelentõs arányú változás történik, de a tendencia negatív. Négy fõ elválik házastársától, míg csupán 1 fõ talál élettársat magának. 4. táblázat A családi állapot változása (%) A három év alatt… társsal él elvált–külön él nõtlen–hajadon–özvegy válás társat talál Összesen
1 52 42 4 1 100
Családi állapota nem változott Változás
Az iskolai végzettség tekintetében a két alminta („TBC 98” és a „longitudinális”) két ponton tér el. Elmondható, hogy a „kis” mintában szereplõ hajléktalan emberek képzettebbek, mint a „nagy” mintában lévõk. A longitudinális mintában magasabb a szakmunkások és kisebb a 8 vagy annál kevesebb osztályt végzettek aránya. A különbség egyik oka lehet a két minta közti néhány év korkülönbség. A közép- és felsõfokúak aránya hasonló. A „Menhely”-minta eltér az elõzõ kettõtõl: az alacsony és a magas iskolázottak aránya magas, míg a szakmunkások aránya jóval alacsonyabb. 5. táblázat A minták összehasonlítása legmagasabb iskolai végzettség szerint (%) „TBC 98” 8 osztály vagy annál kevesebb szakmunkásképzõ (ipari) középfokú (érettségi) felsõfokú Összesen
Longitudinális vizsgálat „Tíz év után” (98-as adat)
41 39 15 5 100
33 47 14 6 100
45 30 20 5 100
A hajléktalanságban töltött éveket tekintve a 100 fõs „longitudinális” alminta szélsõségesebb képet mutat a 98-as nagy mintához képest, itt magasabb a hosszú ideje, vagyis a már több mint négy éve hajléktalanok aránya, és ugyanitt jóval magasabb az egy éve és annál kevesebb ideje
90
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel
hajléktalanok aránya is. (6. táblázat) A különbségeket az átlag elfedi, ez mindkét mintánál 4 év. 6. táblázat Hány éve hajléktalan? (%) „TBC 98”
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
11 18 14 12 45 100 4
16 14 10 12 48 100 4
0 (kevesebb, mint egy éve) 1 2 3 4 (4 vagy több éve) Összesen Átlag
II. A trendek Az alapvetõ demográfiai jellemzõk összehasonlítása után rátérünk a legfontosabb változások bemutatására.
Szállás 7. táblázat Hol alszik ma? (%)
saját, ill. szívességi lakásban szállón menhelyen-fapadosban szabad téren-közterületen Összesen
1998
1999
2000
10 55 25 10 100
9 29 44 15 100
9 34 39 16 100
Bár némiképp csökkenõ arányban, a minta tagjainak nagy része mindhárom évben valamilyen szállást nyújtó hajléktalanellátó intézményt vett igénybe. Változást figyelhetünk meg abban, hogy ez milyen típusú: szálló-e vagy menhely. Míg 1998-ban a szállókon lakók vannak nagyobb arányban, 1999-ben az arány megfordul, majd 2000-ben nagyjából kiegyenlítõdik. Az intézményes ellátást igénybevevõk arányának csökkenésével növekszik az utcán (szabad tér, lépcsõház) alvók aránya.
Esély 2005/4
91
MAGYAR VALÓSÁG 2. ábra A szûrések ideje (%)
A szállásválasztás nem mutatott összefüggést a kérdezés idõpontjával, vagyis azzal, hogy melyik évszakban történt a szûrés. (2. ábra) A szállások igénybevételének változásaival kapcsolatban azt figyelhetjük meg, hogy ha vált is intézményt, a minta tagjainak több mint a fele a hajléktalan ellátásban marad a három év során. Meglepõ azonban, hogy 39-en szállóról kerülnek át a menhelyre, ami a jogalkotók logikájával ellentétes folyamat, nem illeszkedik az egymásra épülõ ellátások rendszerébe. Ellentétes irányú, vagyis pozitív irányú mozgás az ellátások között szinte nem is fordul elõ! Egy másik, nagyobb csoportot (majdnem 30%!) alkotnak azok, akik valamilyen szállást elhagyva a szabadban töltik az éjszakát. Az ellátás tervezés szempontjából az õ indokaikat lenne a leghasznosabb megvizsgálni. Vajon mi az oka a bizalomvesztésnek? Miért térnek vissza az utcára az ellátásba már bekerült emberek? Talán a hosszú hajléktalan karrier során már nem „intézmény-kompatibilisek”? Vagy õk azok, akiket a szociális munkások „megoldhatatlan eset”-nek minõsítettek? A legkisebb csoportba (9 fõ) azok tartoznak, akiknek sikerül az intézményes szálláshelyekrõl lakásba költözni, és õk általában szívességi lakáshasználók lesznek. A fentiek alapján alkottuk meg a változásokat jól érzékeltetõ kategóriákat, amely szerint a mintát három nagyobb alcsoportba lehet sorolni. Ezek (1) a „helyben járók”, akik mindhárom évben valamilyen hajléktalan ellátáshoz tartozó szálláson aludtak; (2) a „lecsúszók”, akik 1999-ben vagy 2000-ben elvesztik a szálláshelyüket, és az utcán töltik az éjszakát; végül (3) a „felemelkedõk”, akiknek sikerül valamilyen lakásba költözni. Arányukat a longitudinális vizsgálat mintáján belül az alábbi táblázat mutatja be. (8. táblázat)
92
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel 8. táblázat A szálláshelyek mentén képzett csoportok (%) Helyben járók Lecsúszók Felemelkedõk Összesen
64 27 9 100
Jövedelem A jövedelem változásait vizsgálva a három év havi nettó kereseteit hasonlítottuk össze. A jövedelmek nagyban változtak 1998 és 1999 között. Míg a minta jövedelemátlaga 1998-ban 8000 Ft volt, 1999-re 10 369 Ft-ra emelkedett. Az 1999 és 2000 közötti változás nem ilyen nagy arányú. Az emelkedés oka az alkalmi munkából szerezhetõ bérek, vagy a nyugdíjszerû jövedelmek nagyságának növekedése lehet. Az átlag mellett jelentõsen nõtt a jövedelmek terjedelme, vagyis a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelem közötti különbség: ez 1998 és 2000 között szinte megháromszorozódott. 9. táblázat Havi nettó jövedelem (Ft)
Átlag Range Minimum Maximum
1998
1999
2000
8 004 35 000 ,00 35 000
10 369 80 000 ,00 80 000
10 761 90 000 ,00 90 000
Ha a jövedelmeket tercilisekre osztjuk, három kategóriát kapunk, mindig az adott év jövedelem helyzetének megfelelõen. A sávok kialakítását az alábbi táblázat mutatja. 10. táblázat Havi nettó jövedelemsávok 1998
1999
Sáv Alacsony Közepes Magas Összesen
0 1–10000 10001–x
2000
Sáv 34 33 33 100
0 1–12267 12268–x
Sáv 43 24 33 100
0 1–13000 13001–x
46 24 30 100
A (relatíve) magas jövedelmûek aránya nem változott igazán (30% körüli mindhárom évben), valószínûleg a nyugdíjszerû jövedelemmel rendelkezõk teszik ki a csoport jelentõs hányadát. Az átrendezõdés az alacsony és közepes jövedelmek között jött létre. A jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezõk aránya 9 százalékkal nõtt az elsõ, majd további 3 százalékkal a következõ évben, mindez a középsõ, feltehetõen alkalmi munkát végzõ csoport rovására. A változás típusait a 11. táblázatban tüntetjük fel. Esély 2005/4
93
MAGYAR VALÓSÁG 11. táblázat A jövedelem változása 1998–2000 (%) egyik évben sincs jövedelme mindig van jövedelme lesz jövedelme elveszti a jövedelmét változó Összesen
10 30 13 25 22 100
Bár minden évben magas a jövedelem nélküliek aránya, ennél jóval kevesebben vannak (10%) azok, akik egyik vizsgált évben sem rendelkeztek jövedelemmel. Sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik elveszítik a jövedelmüket (25%). A legnagyobb csoportot (30%) azok alkotják, akiknek minden évben van valamennyi jövedelme – függetlenül attól, hogy a közepes vagy a magas jövedelmûek közé tartozik-e.
Segítségkérés A megkérdezettek ellátások felé fordulását, vagyis a segítségkérést két item segítségével vizsgáljuk. Egyrészt megnéztük, kértek-e szállást a vizsgált években, és hogy ez a kérés hogyan változik az évek során. Egy másik itemben az egyéb segítségtípusokat (élelem, tisztálkodás, munkakeresés, pénz stb.) soroltuk. A szálláskérések száma a három év alatt összesen 8 százalékkal csökkent, ismét alátámasztandó a bizalomvesztés és a csalódottság jelenségére vonatkozó megfigyelésünket. 13 fõ egyszer sem kért a három év alatt szállást. Közülük két fõ szívességi lakáshasználó, a többiek az általunk „lecsúszóknak„ nevezett kategóriába tartoznak. 12. táblázat Hány alkalommal kért szállást? 1998–2000 (%) Egyszer sem 1 alkalommal 2 alkalommal Mindhárom évben Összesen
13 8 20 59 100
A különbözõ, egyéb segítségeket kérõk száma kissé növekedett a vizsgált évek során (8 fõvel). A legnagyobb mértékû emelkedést az élelmiszer kérésekben tapasztaltuk (6 fõ). Ez talán összefügg a jövedelemvesztéssel, vagy az ételosztások terjedésével. 2000-ben jelent meg az egészségügyi segítség kérése. Az okmányok, hivatalos papírok kiváltásában való segítség kérése hullámzást mutat, de 1999 és 2000 között 8 fõvel csökkent. Vagyis a túlélés a cél, az ehhez szükségesek megszerzésében számítanak a szervezetekre. A tisztálkodást is nagyok kevesen veszik igénybe ahhoz képest, hogy a válaszadók kb. egyötöde az utcán él.
94
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel 13. táblázat Kért a szálláson kívül más segítséget? (N)
Élelem Egészségügyi Tisztálkodás Munkakeresés Papírok Segély Szállás (ha nem szállón lakik) Egyéb Összesen
1998
1999
2000
5 0 1 0 11 6
5 0 1 0 14 7
11 4 2 1 8 7
0 7 30
0 8 35
3 2 38
A teljes mintának nagyjából az egyharmada a három év során egyszer sem kért segítséget. Ezzel majdnem megegyezik azok aránya, akik minden évben fordultak hajléktalanellátó szervezethez valamilyen, a szállástól eltérõ segítségért. 14. táblázat Hányszor kért a szálláson kívül más segítséget? 1998–2000 (%) Egyszer sem 1 alkalommal 2 alkalommal Minden évben kért valamilyen segítséget Összesen
36 9 25 30 100
Szignifikáns az összefüggés a segítségkérés és az általunk kialakított, az alvási szokásokat kategorizáló változó között. A szállást nem kérõ, általunk lecsúszóknak nevezett csoport tagjai közül sokkal többen vesznek igénybe egyéb segítséget, mint a szállásokon lakó társaik, akik a teljes mintabeli eloszláshoz képest alacsonyabb arányban teszik ezt. A magyarázat az lehet, hogy az intézmények ezeket a segítségeket megadják a lakóiknak.
Esély 2005/4
95
MAGYAR VALÓSÁG 3. ábra Kért-e segítséget/ szállás trend kategória (%)
Egészségi állapot – fogyatékosság – tartós betegség – pszichiátriai kezelés 15. táblázat Szubjektív egészségi állapot – 1–4-ig terjedõ skála
nagyon rossz rossz elfogadható jó Átlag
„TBC 98”
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
4 10 39 47 3,27
2 9 43 45 3,32
A 15. táblázat alapján a szubjektív egészségi állapot megítélésében nincs különbség a két csoport között. 1998-ban a kérdezettek közel fele egészségi állapotát jónak tartotta. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy módszertani szempontból fontos, hogy a kérdõív összeállításakor elõzetes eredményekre támaszkodva kihagytuk a nagyon jó válaszlehetõséget. Ezt a kategóriát a továbbiakban nem szabad kihagyni, mert a különbségek és a változások valószínûleg jobban tetten érhetõk lesznek.
96
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel 16. táblázat Az egészségi állapotra vonatkozó, néhány „objektív” mutató (%) „TBC 98” Fogyatékossága4 van Tartós betegséggel kórházban kezelték Pszichiátriai osztályon kezelték
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
15,5
8
29 16
25 8
Az egészségi állapotra vonatkozó megállapításunk jelentõsen módosul, ha a 16. táblázat adatait nézzük meg. Eszerint a Longitudinális mintába bekerült 100 ember a vizsgált szempontok alapján kevésbé beteg. A fogyatékossággal élõk és a pszichiátriai kezeltek aránya fele(!) az 1998-as teljes TBC mintához képest. Ezt a különbséget a két minta között egyik szocio-demográfiai változóval sem tudjuk magyarázni. E helyett egy attitûdbeli különbséget feltételezünk. Azok, akik mindhárom évben megjelennek a tüdõszûrésen, valószínûsíthetõen nagyobb mértékben egészségtudatosak, mint azok, akik ezt nem teszik rendszeresen.
Elmozdulás–változás az egészséggel kapcsolatban Ha csak az átlagokat vizsgáljuk, az egészségi állapot szubjektív megítélése nemigen változott: 1998-ban 3,31, 1999-ben 3,16 és 2000-ben 3,23 volt. Egyéni szinten vizsgálva a 3 év alatt az alábbi változások regisztrálhatók: a kérdezettek kétharmadánál (66%) nincs változás, 13 százaléknak javult5 és 21 százaléknak, azaz minden ötödik megkérdezettnek romlott az egészségi állapota. A vizsgált szocio-demográfiai változók közül csak a kor befolyásoló hatása érhetõ tetten. (17. táblázat) A fiatalok egynegyede érzi úgy, hogy javult, míg a 40 év felettiek egynegyede – épp ellenkezõleg – úgy érzi, hogy romlott az egészségi állapota. A táblázatból kiderül, hogy az egészségi állapot ugyan összefügg a hajléktalanként eltöltött évek számával, de nem lineárisan, azaz épp a két véglet (romló – javuló) esetében legmagasabb a hajléktalan évek száma.
4 látás-, beszéd-, hallás- vagy mozgáskorlátozottság 5 Javulásnak tekintjük, ha a 98-ban mondott értékhez képest az elkövetkezõ két év bármelyikében magasabb értéket mondott. Romlásnak, ha 98-hoz képest bármelyik évben alacsonyabb érték szerepel.
Esély 2005/4
97
MAGYAR VALÓSÁG 17. táblázat Longitudinális vizsgálat: egészségi állapot megítélése 1998–2000 között x–39 romlott nem változott javult
11 63 26
kor (év) 40–49 50–x 27 62 11
25 75 –
átlag
hány éve hajléktalan
45 43 36
4,8 3,7 4,6
A fogyatékossággal élõk aránya a 3 év alatt semmit sem változott. A tartós betegséggel kezeltek aránya évrõl évre 2 százalékponttal nõtt: mintánkban ez két-két embert jelent, épp ezért további elemzésre nem alkalmas. Sajnos a pszichés kezelés alatt állók aránya a 3 év alatt 10 százalékkal nõtt: a 4. ábra az elmozdulást mutatja kicsit részletesebben. 4. ábra Pszichiátriai kezelés trendje (%)
Inzultus A három év során érdekes ingadozás figyelhetõ meg abban, hogy érte-e inzultus a megkérdezetteket. A változásokat az 5. ábra mutatja be.
98
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel 5. ábra Érte-e inzultus? (%)
A nagy, „TBC 98” minta eloszlása sokkal inkább a longitudinális vizsgálat 99-es eloszlására hasonlít. Ennek okára nem találtunk magyarázatot. A „longitudinális” mintában 1998-ról 99-re az inzultust elszenvedõk aránya 9 százalékkal csökken, a következõ évre ez az arány 10 százalékkal nõ. Ez a hullámzó viselkedés az ismeretlenektõl elszenvedett inzultusok arányának növekedésében érhetõ tetten. 18. táblázat Érte inzultus (%)
Hajléktalan sorstárstól Ismeretlentõl Rendõrtõl Egyébtõl
1998
1999
2000
10 24 5 3
7 18 3 7
14 24 2 2
A kiszolgáltatottságnak meglehetõsen jó mutatója, hogy egy romló egészségi állapotú ember egyre inkább védtelen az õt érõ inzultusokkal szemben. (19. táblázat)
Esély 2005/4
99
MAGYAR VALÓSÁG 19. táblázat Longitudinális vizsgálat: hány évben érte inzultus6 az egészségi állapot változás szerint hány inzultus érte Egészségi állapot változása 1998–2000 között
romlott nem változott javult
1,20 1,09 0,69
Szintén szignifikáns az összefüggés az inzultusok száma és az életkor, valamint az inzultusok száma és az alvási szokások trendje között. A középkorúak és az ún. lecsúszók, vagyis az utcára kikerülõk között több évben is elõfordult, hogy inzultus érte õket. 20. táblázat Longitudinális vizsgálat: hány évben érte inzultus az életkor szerint hány inzultus érte Életkor
x–39 40–49 50–x
0,88 1,35 0,81
21. táblázat Longitudinális vizsgálat: hány évben érte inzultus az alvási szokások változása szerint hány inzultus érte Alvás trend
Intézményi hajléktalan Lecsúszó Felemelkedõ
0,79 1,52 0,50
Személyes kapcsolatokról NEM HAJLÉKTALAN KAPCSOLATOK 22. táblázat Segítség–támasz nem hajléktalanoktól
Van nem hajléktalan segítség Családi kapcsolatok aránya
„TBC 98”
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
31 43,5
31 63
A két mintában teljesen azonos mértékben, a kérdezetteknek kb. egyharmada tud segítségért fordulni nem hajléktalan személyekhez. A longitudinális vizsgálatban a kérdezettek jóval magasabb arányban fordultak családtagjaikhoz. Érdekes, hogy míg a „TBC 98” mintában a családi kapcsolatok zöme a gyermeket jelenti, addig a longitudinális vizsgálat6 A vizsgált 3 év alatt max. 3 lehetett
100
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel
ban az arányok a szülõ és a gyerek között – kiegyenlítettebbek. Sajnos a kicsi elemszám további összehasonlítást nem tesz lehetõvé. 23. táblázat Kapcsolattartás7 a kérdezést megelõzõ 3 hónapban
szülõvel testvérrel gyermekkel egyéb rokonnal házastárssal-élettárssal
„TBC 98”
Longitudinális vizsgálat (98-as adat)
23 42 35 14 33 31 19 11 17 54
23 37 35 12 26 37 19 11 14 52
Igen nem él Igen nincs ilyen Igen nincs ilyen Igen nincs ilyen Igen nincs ilyen
A két minta egyezik abból a szempontból is, hogy mennyire tartják a kapcsolatot családtagjaikkal a kérdezettek. Egyetlen esetben mérhetõ eltérés: gyerekeikkel kevésbé tartják a kapcsolatot a longitudinális vizsgálat kérdezettjei, és köztük magasabb azoknak az aránya is, akiknek egyáltalán nincs gyermekük. Piciny eltérés van a tekintetben, hogy a longitudinális vizsgálatban alacsonyabb azoknak az aránya, akiknek már nem élnek a szülei, és köztük magasabb azoknak az aránya, akik nem fordulnak a szüleikhez.
Elmozdulások, trendek a nem hajléktalan kapcsolatok tekintetében A három év alatt, ha nem is jelentõsen, de néhány százalékponttal emelkedett azoknak az aránya, akik segítséget kaptak nem hajléktalan emberektõl: 1998-ban 31 százalék, míg 2000-ben 36,5 százalék volt a támogatással rendelkezõk aránya. A családi kapcsolatok aránya évenként változó, legmagasabb 1998-ban volt 63 százalék, és legalacsonyabb 1999-ben volt 47 százalék. A megkérdezettek közel kétharmada (58%) fordult legalább egyszer nem hajléktalan emberhez segítségért. A kérdezettek mindössze egytizedérõl mondható el, hogy állandó támogatást kap. Ugyanakkor a három év alatt a kérdezettek egyötöde „támaszra lelt”.
7 találkozás – beszélgetés – levelezés
Esély 2005/4
101
MAGYAR VALÓSÁG 6. ábra A nem hajléktalan kapcsolatok alakulása 3 év alatt
Adataink alapján úgy tûnik, a támogatást kapók és nem kapók között jelentõs különbség van kor, a hajléktalanként eltöltött évek száma és aszerint, hogy ki hány éve él Budapesten. (A nem Budapesten születettek között.) A trendeket vizsgálva csak a kor és a hajléktalanként eltöltött évek számítanak. 24. táblázat Longitudinális vizsgálat: kor és a hajléktalanként eltöltött évek száma a nem hajléktalan kapcsolatok alakulása szerint (átlag) Támasz Egyáltalán nincs Mindig van Növekszik Csökken Ingadozó
kor (év)
hány éve hajléktalan
45,8 39,6 41,1 43,9 34,9
5,4 2,5 3,1 3,3 3,1
A 24. táblázatból látszik, hogy azok, akiknek egyáltalán nincs támaszuk a legidõsebbek és a legrégebb óta hajléktalanként élõ emberek. A kor és a hajléktalanként eltöltött évek száma csak a „TBC 98” mintában függ össze szignifikánsan. A legfiatalabb emberek azok, akik ingadozva kapnak támogatást, éppen akkor, amikor leginkább szükségük van erre. Állandó támaszuk azoknak van, akik a legrövidebb ideje élnek hajléktalanként: a számokat nézve mintha a 3 év lenne az a határ, amely után egyre inkább elszakadnak a segítõ kapcsolatokhoz vezetõ szálak. A támaszt jelentõ kapcsolatok zöme (46%) csak családi kapcsolatot jelent. 35 százalék a nem családhoz fordulók aránya, és 19 százalék ren-
102
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel
delkezik mindkét típusú támasszal. Ebben a tekintetben az egyetlen szignifikáns összefüggés a kérdezettek iskolai végzettségével találtunk. (7. ábra) 7. ábra Longitudinális vizsgálat: a támasz típusa iskolai végzettség szerint
Az alacsony iskolai végzettségû emberek fõlként családtagjaira számíthatnak, illetve esetükben nagyon ritkán fordul elõ, hogy csak családon kívüli támaszuk lenne. A szakmunkások esetében éppen ellenkezõleg: legmagasabb arányban családon kívüli támaszuk van, és az átlagosnál kisebb mértékben számíthatnak családtagjaikra. 8. ábra Longitudinális vizsgálat: a kapcsolattartás változásai a 3 év alatt
Esély 2005/4
103
MAGYAR VALÓSÁG
A családtagokkal való kapcsolattartásra vonatkozó kérdések esetében a három év alatt különösebb elmozdulás nem volt mérhetõ. (8. ábra) Két esetben – testvér és egyéb rokon – látszik leginkább egy csökkenõ tendencia: az évek elõrehaladtával ezek a kapcsolatok morzsolódnak le. Érdekes, de statisztikailag nem jelentõs, hogy az élettárssal való kapcsolattartás növekszik: ezek a kapcsolatok valójában már új, „sorstárs” kapcsolatok. SORSTÁRS/HAJLÉKTALAN KAPCSOLATOK 25. táblázat A hajléktalan kapcsolatokról (%) „TBC 98” Van hajléktalan rokona Hajléktalanokkal kapcsolatban áll
6,8 72,0
Hány hajléktalant ismer8 név szerint 1–4 26,0 5–9 15,0 10–19 27,0 20-at vagy annál többet 32,0 Átlag 12,94
Longitudinális vizsgálat (98-as adat) 5,2 79,0 27,0 19,5 19,5 33,0 11,5
Hajléktalan rokona a kérdezettek kevesebb mint egytizedének van: A „TBC 98” adatbázisból kiderül, hogy a rokonok kb. egyharmada élettárs (35%) illetve testvér (30%). Egyéb rokon 18 százalék, a szülõ és gyermek arány mindkét esetben 8,5 százalék. Az 1998-as adatbázis alapján a hajléktalan rokon léte nem függ össze azzal, hogy a kérdezett mióta hajléktalan. A hajléktalan kapcsolat léte, illetve az, hogy szám szerint hány hajléktalan embert ismer a kérdezett, szorosan összefügg a hajléktalanként eltöltött évek számával. A kérdezett kora illetve az alvás helye szintén befolyásoló tényezõ. Nem kevésbé fontos azonban az is, hogy az illetõnek van-e nem hajléktalan támasza: úgy tûnik, a „kapcsolati tõkék” akkumulálódásáról beszélhetünk ebben az esetben is. Akinek van nem hajléktalan támasza, az nagyobb valószínûséggel ismer hajléktalan embereket is. A 25. táblázat alapján a két mintában nincsenek jelentõs eltérések: a longitudinális vizsgálatban a megkérdezetteknek inkább van hajléktalan kapcsolatuk, ugyanakkor név szerint kevesebbet ismernek.
8 A 2000. évi Tárki Monitor-felvételben használt „Hány barátja van?” kérdés kódolásához hasonlóan 98-ra kódoltuk azt is, ha valaki ennél magasabb számot mondott.
104
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel
Elmozdulások, trendek a sorstárs, ill. hajléktalan kapcsolatok tekintetében Adataink meglehetõsen jól bizonyítják, hogy a hajléktalanként eltöltött idõ növekedésével nõ a hajléktalan ismeretség esélye és a sorstárs ismerõsök száma. (26. táblázat) A vizsgált három év alatt csaknem 10 százalékkal nõtt azoknak az aránya, akik ez idõ alatt új sorstárs kapcsolatra tettek szert. Az adatok azt mutatják, hogy az ismerõsök száma is növekedett, a három év alatt átlag 7 emberrel. 26. táblázat Longitudinális vizsgálat: hajléktalan kapcsolatok alakulása a 3 év alatt 1998 Hajléktalanokkal kapcsolatban áll
1999
79
Hány hajléktalant ismer név szerint 1–4 27 5–9 19,5 10–19 19,5 20 vagy annál többet 33 Átlag 11,5
2000
80
88,5
22 26 23 29 13,4
14 19 27 40 18,9
9. ábra A hajléktalan kapcsolatok alakulása 3 év alatt
A vizsgált 3 év során alig van olyan kérdezett, aki legalább egyszer ne számolt volna be arról, hogy legalább egy másik hajléktalan embert Esély 2005/4
105
MAGYAR VALÓSÁG
ismer. Kétharmadnak pedig mindig vannak kapcsolatai. Ugyanakkor ezek az adatok semmit nem árulnak el a kapcsolat minõségérõl és a támasz, ill. a segítségnyújtás típusáról. A trendekkel kapcsolatban más változókkal egyetlen esetben találtunk szignifikáns összefüggést: az intézmények felé fordulás trendje és a sorstárs kapcsolatok alakulása függ össze. A biztos, ill. állandó intézményt „használóknak” mindig van hajléktalan ismerõsük is, míg akiknek egyáltalán nincs sorstárs kapcsolatuk, azok között ötször magasabb az intézményt soha igénybe nem vevõk aránya.
III. Összegzés Tanulmányunk egyfajta kísérlet volt arra, hogy egy nagy adatbázisból kiemelt kisebb mintán panelvizsgálatot végezzünk. Ennek elsõsorban az a jelentõsége, hogy nincs igazán más olyan felvétel, amelyben 3 éven keresztül követték volna ugyanazokat a hajléktalan embereket. Az eddigi eredmények ugyan inkább tapogatózások, mégis érdemes néhányukat külön, még egyszer kiemelni. A vizsgált három év alatt, 1998 és 2000 között a kérdezetteknek kb. a kétharmada – igaz, némiképp csökkenõ arányban, de – valamilyen szállást nyújtó hajléktalanellátó intézményt vett igénybe. A vizsgált hajléktalanok kb. egyharmadának az alvási szokása állandó. Az alvási lehetõsége a kérdezettek kb. egyharmadának romlott, és kb. egytizedének javult. A jövedelmek átlaga 8000 Ft-ról kb. 10 800 Ft-ra nõtt; a növekedés az elsõ két év között volt jelentõs. Az adatokból úgy tûnik, hogy a „magas jövedelemmel” rendelkezõk aránya nem változott igazán (30% körüli), viszont az „alacsony” és a „közepes” jövedelmek között átrendezõdés ment végbe. Egytized azoknak az aránya, akiknek egyik évben sem volt jövedelmük, és 25 százalék azoké, akik elveszítették a biztos bevételüket. Az inzultust elszenvedõk aránya hullámzó, s ebben döntõek az ismeretlenektõl elszenvedett inzultusok arányának változásai. Az egészségi állapotra vonatkozó adatok nem túl kedvezõek: a kérdezettek egyötödének romlott az egészségi állapota, és 10 százalék azoknak az aránya, akik a 3 év során kezdtek el pszichiátriai kezelésre járni. A társas támogatás terén pozitívnak mondható, hogy ha nem is jelentõsen, de a három év alatt néhány százalékponttal emelkedett azoknak az aránya, akik segítséget kaptak nem hajléktalan emberektõl, így a mintának kb. az egyötöde „támaszra lelt”. Sajnos az is tény, hogy mindössze 10 százalék az állandó támogatottak aránya. Adataink meglehetõsen jól bizonyítják, hogy a hajléktalanként eltöltött idõ növekedésével nõ a hajléktalan ismeretség esélye és a sorstárs ismerõsök száma. A vizsgált három év alatt majdnem 10 százalékkal nõtt azoknak az aránya, akik ez idõ alatt új sorstárs kapcsolatra tettek szert. A fenti eredmények megerõsítik azt a meggyõzõdésünket, hogy a rendelkezésre álló adatbázisok longitudinális szempontú másodelemzése fontos, mert a hajléktalan életforma pontosabb megértését teszi lehetõvé, és elõrejelez olyan eseményeket, amiket jobb lenne elkerülni.
106
Esély 2005/4
Dávid – Gálig – Vályi: Három év, három pillanatfelvétel
Felhasznált irodalom Albert F. – Dávid B., 2001: Ha elszakad a háló, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001. Bényei Z.–Gurály Z.–Gyõri P.–Mezei Gy.: Tíz év után. Gyorsjelentés a fõvárosi hajléktalanokról 1999. Konferencia paper a Homelessness in Europe címû nemzetközi konferencián 1999. október 28–30 között. Dávid B.–Oross J.–Vecsei M.: 1998: Hajléktalanság és TBC. Soros Alapítvány, Budapest. Molnár D. L.–László K.: 1995. Budapesti hajléktalanok egészségi állapota (kézirat) A cikkel kapcsolatos bármilyen kérdést, észrevételt szívesen várunk a
[email protected] e-mail címre.
Pályázati felhívás A Partners Hungary Alapítvány az Európai Unió PHARE programjának támogatásával pályázatot hirdet NÕK A KÖZÖSSÉGÉRT címû képzési programjára. A program célja a nõk közéleti és vezetõi esélyegyenlõségének növelése azáltal, hogy készségeket, ismereteket, illetve gyakorlati lehetõséget biztosítva megerõsíti nõi, közéleti szerepvállalásukat és a program során kialakuló együttmûködõ hálózat segítségével pedig késõbbi közéleti munkájukat segíti. A képzési program idõtartama: 2005. október 14. – 2006. augusztus 31. A program a következõ fõ elemekbõl áll: TRÉNINGEK: A 11 hónapos program keretében négy témában 20 fõs csoportokat indítunk. A sikeresen pályázók a program elsõ hét hónapjában kötelezõ és választható tréningmodulokon vehetnek részt havi két napos rendszerességgel. PROJEKTEK: A tréningekkel egy idõben, majd a program végéig négy különbözõ témában projektek megvalósításán keresztül projekttervezés és projektmenedzsment gyakorlatot szerezhetnek a résztvevõk. HÁLÓZATÉPÍTÉS: A program során részeseivé válnak egy együttmûködõ és támogató hálózatnak. A programra olyan közéleti szerepeket vállaló, illetve közéleti szerepvállalásra készülõ nõk jelentkezését várjuk, akik az alábbi témák valamelyike iránt érdeklõdnek: 1. Nemzetközi nõi együttmûködõ hálózat létrehozása 2. Figyelemfelkeltõ kampány megtervezése és megvalósítása 3. Nõk a helyi döntéshozatalban 4. Képzések szervezése nõk számára Azok jelentkezését várjuk, akik a program teljes idõtartama alatt biztosítani tudják részvételüket. A résztvevõkkel az alapítvány képzési szerzõdést köt. A program helyszíne: A Partners Hungary Alapítvány székhelye (1113 Budapest, Daróci út 54.). A vidéki résztvevõk számára az alapítvány a tréningek idõtartamára szállást biztosít. A választható tréningmodulok esetében (három alkalom) két napos bentlakásos tréninget tartunk egy Budapest vonzáskörzetében levõ településen. Jelentkezés módja: • kitöltött és aláírt jelentkezési lap • magyar nyelvû önéletrajz • amennyiben a pályázó munkahelye támogatja részvételét a programban, a pályázó munkahelye jogi képviselõjének ajánló levele, melyben a képzésen való részvételének támogatásáról biztosítja a pályázót. Jelentkezési lap letölthetõ: www.partnershungary.hu honlapról. A dokumentumokat 3 példányban, ajánlott levélként, postai úton kérjük elküldeni a következõ postacímre: Partners Hungary Alapítvány, 1113 Budapest, Daróci u. 54. A pályázat postára adásának határideje (postai pecsét dátuma): 2005. szeptember 13. A kiválasztás eredményérõl az alapítvány 2005. október 5-ig írásban értesíti a pályázókat. A programmal kapcsolatban további információ kapható: Kóbor Ildikótól a 06 1 438 5260-as, vagy 06 1 438 5261-es telefonszámon
Esély 2005/4
107
