Harangszó
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
● 2007. NOVEMBER XVIII. ÉVFOLYAM 22. SZÁM
KODÁLY-ZSOLTÁROKKAL, RUYTER ADMIRÁLIS HAZÁJÁBAN
HETEDIK KÜRTSZÓ
Hollandiai koncertkörút
Ám vagy gój
Fellépés a vlissingeni templomban. Öt holland városban hirdette a kórus Kodály zenéjét és a Genfi zsoltárokat
A Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara és a debreceni Kántus, szeptember végén tíz napos hollandiai koncertkörúton vett részt, de Ruyter admirális születésének 400. évfordulóján. Indulás elõtt két napig Debrecenben próbáltunk. Az összeszokás idõszaka volt ez, megtanultunk néhány holland éneket, valamint Gárdonyi Zoltán Memento címû mûvét, melylyel a gályarab prédikátoroknak állít emléket. Szlovákiában Jókán, a gyülekezeti házban szálltunk meg. Este koncertünk volt a református templomban. Kiss Tibor helybeli lelkész és családja mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. A sikeres fellépés után helyi specialitással: knédlivel vártak, ami egyfajta vadas mártás disznóhússal, valamint rengeteg süteményt hoztak a helybéli asszonyok. Másnap egész napos buszozás után, Ausztrián keresztül estére érkeztünk Németországba, Neuendettelsau-ba, ahol családoknál szálltunk meg. Ebben Gárdonyi Hajnal, a zeneszerzõ leánya segített. A családokkal való ismerkedés során örömmel tapasztaltuk, hogy akárcsak Hollandiában, itt sem ritkaság a nyolc-tíz gyermekes család.
Németországon õszi napsütésben utaztunk át, majd esni kezdett az esõ, innen tudtuk meg, hogy megérkeztünk Hollandiába. Rövid látogatást tettünk Vevervijkben, ugyanis rossz helyen fordultunk be a busszal. Mondtuk is: este koncertünk lesz Meerkerkben, ha megtaláljuk. Megtaláltuk. A megtelt templomban Kodály zsoltárfeldolgozásai úgy tükrözõdtek vissza a holland hívek szemébõl, mint arcunk az Ijssel folyó és az Északi-tenger csillogó vizében. A koncert végén állva tapsoltak, külön figyelmet szentelve Virág András Gábor orgonistánknak, aki fellépéseink során elkápráztatott bennünket a holland és a magyar himnusz témájára és más ismert dallamokra szóló orgona improvizációival. Meerkerkben családoknál szálltunk meg, begyújtottak a kandallóba, meleg teával és levessel vártak. Jól is esett, három napi szendvicsevés után... Másnaptól idegenvezetõnk is volt: Bert de Jong személyében, akit csak „Kántus-papának” neveztünk. Elég jól beszélt magyarul, megpróbálta elmondani nekünk a gátak történetét, a holland nép szorgalmát és kitartását, ahogyan hatalmas földterületeket hódítottak vissza a tengertõl. FOLYTATÁSA A 4. OLDALON
NAGY DOLOG kiválasztottnak lenni! Nagy dolog az, hogy annyi nép közül Isten a zsidó népet választotta ki magának. ENNEK TUDATÁBAN lévén, Izráel népe magát „ám"-nak nevezte. Ez azt jelenti, hogy Izráel erőtelen, nem tud járni, csak négykézláb, de azt is tudta, hogy Isten hozzá aláhajolt, felemelte és vezette őket csodákon át. Isten azt bízta rájuk, hogy ennek ismeretében életvitelükkel tegyenek bizonyságot az idegen népek, a „gój"-ok számára Isten szeretetéről és kegyelméről. A „GÓJ" ugyanis olyan embert, vagy népet jelentett, aki nem négykézláb, hanem két lábon jár. Vagyis nincs ráutalva Isten segítségére. Vajon nem ezek vagyunk-e mi? Gőgös, nyakas nép és nemzet, s csodálkozunk-e akkor, hogy elmarad az áldás, hiszen hazugságra sem Anyaországban, sem nálunk, sem az egyházban nem épülhet egy nép jövője! VAGY „ÁM" voltunk bennünket is képmutatókká tesz?! Ugyanis Isten népe is eltelt önmagával, s nem gondolt küldetésével. Önzőkké, gőgösökké, képmutatókká váltak, s azt hitték, hogy... És csalódtak! A jeruzsálemi szent templom leromboltatott, csak egy siratófal maradt, ahol elsírhatják történelmüket. VAJON nem estünk-e bele mi is ebbe a bűnbe? Azt gondoltuk, hogy Krisztus által kiválasztottak vagyunk, s akkor minden a miénk... S lett szétdaraboltság, s még siratófalunk sem maradt, mert egyre porladnak Árpád-kori templomaink. A még állók pedig egyre üresebbek... Vajon elvettettünk...? Hiszem, hogy Krisztus nevében, térdre hullva csodát élhetünk meg, és csodát élhetünk át. IMÁDKOZZUNK EZÉRT! CSOMAY ÁRPÁD
2 „Ekkor azt mondá Boáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hûségedet most még jobban megmutattad, mint elõbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagy, de van nálam közelebbi rokonod is. Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élõ Úrra mondom! Feküdj hát itt reggelig!” (Ruth 3, 10-13) Boáz éjjelente a szérûn õrizte a gabonát. Örült, hogy Isten bõ termést adott neki, boldog volt Isten áldásáért. Ebben a lelki megelégedettségben tudatja vele Ruth tisztességgel, semmiféle nõi hódító praktikával, hogy szívesen lenne az õ felesége; a rokon férfiak közül ha választhatna, Boázt választaná. Abban a korban az, hogy Ruth Boáz lábaihoz feküdt és azzal a takaróval teríttette be magát, ami alatt Boáz is pihent, félreérthetetlen jelzése volt annak, hogy Ruth szívesen lenne Boáz felesége. Nem erõltette magát Boázra, de finoman, tisztességesen és határozottan, a kor szokásaihoz alkalmaz-
Harangszó
A LÉLEK CSENDJE
Üdvözítő várakozás kodva, Boázban látta az Istentõl rendelt megmentõt, szabadítót. Isten Boáz lelkében is megerõsítette, hogy õ kell felkarolja Ruthot, akit tisztelt és becsült, amiért illedelmesen viselkedett, szerény maradt, s Betlehemben is jó hírét terjesztették róla. Isten mindkettejük szívét, érzéseit úgy alakította, hogy elõkészítse majd az igazi egymásra találást, képessé tette õket arra, hogy egymásban meglássák a jövendõbeli házastársat, képessé tette õket egymáshoz szokni, egymással szövetséget kötni. Az egymásra találásban nemcsak Ruth viselkedik tisztességesen, Isten gyermekéhez illõen, de Boáz is becsületes, meggondolt férfi, aki betartja Isten rendeléseit, a jogi elõírásokat. Mielõtt Ruthot feleségül venné meg akarja kérdezni a nálánál közelebbi rokont Ruth felõl, mivel elsõági rokon jogán az vehetné el elõször feleségül. Isten azt a házassági szándékot áldja meg, ahol a felek becsületesek, tisztességesek, nem akarják sem Isten értünk hozott rendeléseit, sem egymást kijátszani. Ruth és Boáz egymásra találásában Naómi meggyõzõdésérõl is kell szólnom. Naómi bízott Istenben, csendben várt, imádkozott, hogy Boázban feltámadjon a Ruthért való küzdelem érzése. Naómi
HISZEM ÉS VALLOM
Bűn és büntetés Luis Buñuel Portoles filmrendezõ 1955-ben egy bizarr, fekete humorú komédiát alkotott, melyben Arcibald de la Cruz egy gyermekkori élmény hatására sorozatgyilkossá válik. Archibald, mint gazdag szülõk gyermeke egy csinos nevelõnõ mellett nõ fel, és egy estén zenélõ dobozt kap ajándékba szüleitõl. Apja szerint, ha a zenélõ doboz megszólaltatása közben kíván valamit, az megvalósul. A kis Archibald a nevelõnõje halálát kívánja. Váratlan lázongás tör ki a városban és egy eltévedt puskalövedék megöli a szobában tartózkodó nevelõnõt. A katolikus egyházzal állandó összetûzésben lévõ filmrendezõt alkotása miatt többször faggatták: a gyermek tettének hátterében az eredendõ bûn vélhetõ? A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség és vallási túlbuzgóság témáit megszállott makacssággal feldolgozó rendezõ annyit válaszolt: Bár ateista vagyok, hiszem, hogy Isten mindenkit megbüntet! – Igaza volt! Büntetlenül hagyja-e Isten ezt az engedetlenséget és elszakadást? (Heidelbergi Káté 10. kérdése) Semmiképpen nem, sõt inkább rettenetesen haragszik mind a velünk született, mind az elkövetett bûnök miatt, és azokat igazságos ítéletébõl mind ideig való, mind örökké tartó büntetéssel sújtja, amint maga mondotta: Átko-
zott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. A Szentírás szerint Ádám és Éva bûnesete miatt minden ember romlott természettel születik. A bûn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétõl és törvényétõl való elfordulás. A velünk született bûn a megromlott természetünk (Íme, én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám. Zsolt 51,7) –rosszat gondolunk, és hajlandók vagyunk annak megtételére. Az elkövetett bûn az, amikor már véghez is visszük a kigondolt rosszat. A katolikus teológusok által meghatározott hét fõbûn (paráznaság, falánkság, kapzsiság, lustaság, harag, irigység,
Ruthal együtt a megmentõre csendben, imádságos szívvel várt, mindketten Isten kezébe tették le tisztességes szándékukat, ügyük elrendezését, jó kimenetelét. Adventhez közeledve e történetbõl az üdvözítõ várakozást tanulhatjuk meg. A mi váltságszerzõnk Krisztus, akinek második eljövetelére tekintünk, ezt a második földrejövetelt várjuk (advent nem karácsonyra várakozás, hanem várakozás Krisztus visszajövetelére, az advent szó eljövetelt és nem várakozást jelent). Az eljövetel várása nem a tétlenségrõl szól, hanem a hittel való cselekvésrõl, arról az elcsendesedésrõl, amelyben életünk alakulását, irányítását a magunk kezébõl kiadjuk, és átadjuk Isten kezébe, az élõ Krisztus kezébe. A Megváltó várása nem más, mint az igazi Szabadító személy felismerése, életünk, magatartásunk Hozzá való igazítása, szívünkben való teljes ráhagyatkozás, aki helyesebben tudja életünk, családunk, házasságunk hajóját irányítani, mint mi. Csak a nekünk rendelt Megváltó adhatja meg lelkünknek azt a békét, nyugalmat, amelyre mindnyájunknak szüksége van. Ha megtisztult hittel és lélekkel várjuk õt, akkor tudjuk Õrá bízni igazán és teljesen magunkat, akkor tudjuk az Õ kezébe letenni életünk alakulását. BALÁZSNÉ KISS CSILLA
gõg) a tényleges bûn, aminek legalább egyikét szinte minden ember naponta elköveti. Ám Isten minden gonosz gondolatot vagy tettet büntet – jogosan! Sújthat ideig való büntetéssel, amibõl van kilépés, de az örökké tartóval is, ami a pokoli kegyetlenséget jelenti. De hát Isten nem irgalmas? (Heidelbergi Káté 11. kérdése) Bizonyára irgalmas, de igazságos is. Ennélfogva igazsága megköveteli, hogy az õ szent felsége ellen elkövetett bûnt méltó, azaz testi és lelki örök büntetés sújtsa. Ha valami nem úgy jön össze, ahogy elképzeltük, Istent tesszük felelõssé a sikertelenség miatt. Holott igazából magunkban kellene keresni a hibát, mert mi buktunk el! Az Õ irgalma végtelen, de igazsága szerinti minden büntetése jelzõtáblaként magaslik elõttünk. Mindaddig lesújt ránk, míg a megtérés útjára nem lépünk. Ott már nem kell irányítás, hisz csak a Jézus Krisztus által elnyert örökélet felé lehet haladni. Ezen a világos ösvényen tapasztaljuk meg az élet fõerényeit: tisztaság, mértékletesség, jótékonyság, szorgalom, megbocsátás, szívélyesség, szerénység. Ha ezek már ránk mosolyognak, nincs ok büntetés miatti félelemre. ORBÁN LEVENTE
Harangszó
3
Krisztus várása A karácsony elõtti négy vasárnapot a keresztyének adventi vasárnapnak nevezik. Maga a négyhetes idõszak az egyházi évben az advent nevet viseli. Az advent szó eredetéül szolgáló latin kifejezés Krisztus eljövetelének várására utal. Az egyház ünneprendjében ez a hónap a fokozott Krisztus-várás jegyében telik. Várják a keresztyének a naptár szerint következõ karácsonyt, hogy emlékezzenek Krisztus születésére. Számot vetnek a várakozási idõben azzal, hogy Isten megtartotta szavát, mert ahogy régi választottjainak
FAZAKAS LÁSZLÓ megígérte a Szabadítót, úgy el is küldte. Betlehemben az elsõ karácsonykor megszületett a Megváltó. Az advent ugyanakkor a Megváltó eljövetelére, más megfogalmazással szólva visszajövetelére figyelés idõszaka is. Az elsõ húsvétkor Isten feltámasztotta Fiát, Aki gondviselésével van jelen köztünk Szentlelke által. Isten ígérete azonban úgy szól, hogy Krisztus visszajön látható formában, ítéletet tart és újjáteremti a világot. Krisztus új világában nem lesz többé bûn, betegség, nyomorúság, halál, hanem Isten szeretete tölti be azt. Ennek a várását hordozza az advent távlati üzenete. CSOHÁNY JÁNOS
Advent - I. az égben vagy amint mondják a mennyben a mennyben kórusvetélkedő zengnek a kórusok karok karnagyok angyalok tanulnak emberi nyelvet halandó hangon gyakorolnak muzsikálnak énekelnek a mennyei harmóniában szent zűrzavar az ilyen ének dehát ISTEN lent a földön készül valahol megszületni azaz mária testén át mint ajtón belépni a világba ezért szent mária az angyalok a lárma
Egyházkerületi reformációi emlékhét A 450 éve alapított váradi református iskolára és a 400 éves magyar zsoltárfordításra való emlékezés jegyében telt az október 25 és 31. közötti rendezvénysorozat, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében.
A szatmárnémeti Bethlen Gábor-mellszobor avatóünnepsége
A Reformáció Emlékünnepén Bethlen Gábor-mellszobrot avattak Szatmárnémetiben. Az ezt megelõzõ ünnepi istentiszteleten, Tõkés László igehirdetésében a tisztánlátás szükségességére hívta fel a figyelmet: erre tanít a reformáció, mely egy rendkívül sötét helyzetben vezette a jó útra az embereket. Csak Istennek engedhetünk, semmilyen machiavellizmus nem igazolja az elvtelen, nemzetünkre veszélyes politikát, hangoztatta a püspök. A Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség reformációi ünnepélyét a nagyvárad-újvárosi templomban tartották, október 30-án. A Partiumi Egyetem hallgatói, a Lorántffy Gimnázium diákjai, valamint a gyülekezetek képviselõi jelenlétében Sipos Kund Kötöny nyírségi esperes hirdetett igét. Hitünk és identitásunk megvallását, az igazság követését és hirdetését hangsúlyoz-
ta az igehirdetõ. Ezt követõen leleplezték Kós András Apáczai Csere Jánost mintázó szobrát, majd úrvacsoraosztással zárult az ünnepi istentisztelet. Az együttlét a Szakszervezetek Házában folytatódott az Evangéliumi Színház fellépésével, mely Szabó Magda: Szent Bertalan nappal címû mûvét vitte színpadra, alig félháznyi érdeklõdõ elõtt. Ezt megelõzõen Tõkés László Czeglédi György-díjat adott át a váradi gyülekezetek megbecsült presbitereinek. A rövid, frappáns dicsérõbeszédeket Veres Kovács Attila és Török Sándor olvasta fel. Az emlékplakettbõl és oklevélbõl álló díjat minden évben kiosztják a tíz váradi eklézsia egy-egy presbiterének. Október 28-án Avasújvároson szüreti hálaadó ünnepségen hirdetett igét Tõkés László. A helyiek a szüreti hegyen minden év októberének utolsó vasárnapján Hegyi beszéd elnevezéssel, istentisztelettel egybekötött ünnepséget tartanak. Szintén e napon a budapesti Lutheránia énekkar örvendeztette meg fellépésével a híveket a nagyvárad-olaszi templomban. Egy nappal korábban Krasznamihályfalván az egyházi-, mûvelõdési- és ifjúsági központ névadó ünnepségét tartották Tõkés László és Orbán Viktor jelenlétében. Az épületet Michael de Ruyter holland admirálisról, a gályarabságra ítélt magyar prédikátorok szabadítójáról nevezték el. Szintén október 27-én ünnepi orgonahangversenyre került sor a nagyvárad-rogériuszi templomban, Zászkaliczky Tamás orgonamûvész felépésével. Október 26-án a 450 éve alapított Váradi Scholára emlékeztek a nagyváradi Lorántffy Egyházi Központban tartott konferencián. Egy nappal korábban az egyházkerületi székház díszterme szolgált helyszínül, a zsoltárfordító Szenci Molnár Albert-emlékestnek. A 400 éves Psalterium Ungaricum fordítója küldetéses ember volt – hangsúlyozta Hermán M. János, mint
mondotta: kolozsvári diákként még látta a Házsongárdban a zsoltárfordító eredeti síremlékét. A Szenci munkáit és a róla szóló kiadványokat bemutató kiállítás megnyitóját követõen igehirdetés, majd elõadások hangzottak el. Szenci megteremtette a szellemi haza arcát - idézte értekezésében Féja Gézát Pásztori Kupán István. Élete nagy részét idegenben, vagy ahogy õ írta: bujdosásban töltötte. E kifejezés abban a korban mûvelõdési célú vándorlást jelentett. Dinnyés József „daltulajdonos” zsoltárénekléssel emelte az est színvonalát. FÁBIÁN TIBOR
Dinnyés József zsoltárokat adott elő a Szenci Molnár Albert emlékesten
4
Harangszó
Tíz éves a Partiumi Énekkar A Partiumi Egyetemi Énekkar egyidõs a Sulyok István Református Fõiskola 1996 októberében indított egyházzene-zenepedagógia szakával. Célja a magyar zenei anyanyelv megismertetése, ápolása. A kórusépítés, a repertoár kialakítása is ennek jegyében történik. Kezdetben az alig 22 fõs kórussal Kristófi János Zsigmond tanár kezdte el a mûvészi munkát. 1998 õszén Berkesi Sándor debreceni Liszt-díjas karnagy vette
át a kórus vezetését, aki rövid idõn belül nemzetközi sikerekhez jutatta kórusunkat. Számos egyetemi, gyülekezeti szolgálat mellett Magyarországi, Felvidéki kórustalálkozók és fesztiválok meghívottjai voltunk. Énekkarunknak, illetve Tanszakunknak a 2007-2008-as tanévben 46 jelenlegi tagja és 93 végzett hallgatója van. Az elmúlt 10 évben 195 alkalommal összesen 161 különbözõ kórusdarabot, motettát, népdalfeldolgozást illetve vokálszimfonikus mûvet énekeltünk el színpadon, illetve templomban, amibõl 88 magyar zeneszerzõ darabja volt. Ezeknek szövege szerint: 92 egyházi és 67 világi témájú kórusmû. Zeneszerzõi korok
szerint 19 a régi zenéhez sorolandó, 10 a barokk korhoz, 9 a klasszicizmushoz, 11 a romantika korszakához és 112 mû a modern 20., illetve a 21. század zenéje. A legtöbbször énekelt kórusmûvek a következõk: Randall Thompson: Alleluia (44 alkalom), Bárdos Lajos: Jeremiás próféta könyörgése és Kodály Zoltán: Szép könyörgés (45-45 alkalom), és Johann Pachelbel: Magnificat (47 alkalommal) hangzottak el. Tíz év átlaga szerint, évente közel 20 koncertünk van, félévente minden hallgató 8 új mûvel gazdagodik és kérem, ki-ki döntse el, a jövõ generáció zenepedagógusának, egyházzenészének ez kevés, elég vagy nagyon sok. BRUGOS ANIKÓ
HOLLANDIAI KONCERTKÖRÚT FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL
A következõ nap Vlissingenben jártunk, ahol végre megpillantottuk a tengert. Lenyûgözõ látvány volt az ezüstösen csillogó víztükör, a habokon játszadozó napsugarakkal, a parton körözõ sirályokkal, a hajókkal. De Ruyter szobránál elénekeltük a holland és a magyar himnuszt, miközben olyan szél fújt, hogy alig tudtuk tartani a kottát. Az admirális születésének évfordulóján több rendezvény is volt a városban. Az egyik koncertünket abban a templomban tartottuk, ahol de Ruytert keresztelték. Furcsa volt számunkra, hogy az ebédet bent a templomban kellett elfogyasztani. Zöldséglevest ettünk, sonkás- és sajtos szendviccsel. Ez egy holland ebéd, mondta a Hollandiában szolgáló Tüski Márta lelkipásztor. A koncert után a templom bérleti díját is elengedték, mondván, ha tudták volna, hogy ilyen nívós mûsort adunk elõ, õk fizettek volna nekünk. Vlissingenbõl kimentünk a tengerpartra, megnéztük a gátat, amelyen át lehet látni Angliába. Csodálatos látvány volt a tengerparti naplemente. A hideg szél már nem zavart bennünket, csak bámultuk a nagy vizet és szívtuk magunkba a gyönyörû látványt. Hollandia olyan, mint egy meseváros. Az emberek szinte versenyeznek egymással, kinek van szebb háza, udvara. Az ablakokon nincs függöny, kerítés helyett virágoskertek választják el egymástól a telkeket, az utcáról egyenesen a házba lépnek be. Át lehet látni a házakon, nem titkolja senki, hogy fõz, takarít, újságot olvas vagy tévét néz. Az otthonok szépek, tisztaság, rend és jó ízlés uralkodik. A virágos, keskeny kis utcák sajátos hangulatot teremtenek. Az emberek vidámak, barátságosak, az idõs emberekben is pezseg a jókedv és a vidámság. Vlissingen után még egy estét töltöttünk Meerkerkben, kandalló melletti beszélgetéssel. A 12 ezer lakosú „kis falu” után egy
Vidám csoportkép a két kórus tagjaival az Északi-tenger partján
kisvárosba értünk. Három napot töltöttünk Hattemben, innen látogattuk meg Kampent, Ijsselmuident és Urköt. Kampenben meglátogattuk a hatalmas református templomot, gyönyörû orgonájával, sétáltunk a kripták fedõlapjain. Kevés szabadidõnk volt, futólépésben vásároltunk. Este Ijsselmuidenben volt koncertünk egy modern református templomban, ahol a kampeni „Kavóca” férfikar is fellépett. Közösen énekeltük el Erõd Iván: Viva la musica címû darabját. Hattemben városnézés volt a program. Az Ijssel folyó partján sétálva megnéztük, amint éppen felemelték a hidat, hogy elférjen alatta a hajó. A csapat egyik része közben sétahajózott, aztán cseréltünk. A jó hangulat egy percre sem hagyott alább. Mindent lefotóztunk, ami érdekesnek tûnt. Este Hattermben, a református templomban volt a legsikeresebb koncertünk. Már kezdés elõtt fél órával megtelt a nagy templom. Egy férfikórus is fellépett elõttünk. A mintegy kétórás koncertet rögzítették, ebbõl egy CD készül majd, melyen a teljes hollandiai programunk rajta lesz. Utolsó nap Urkbe látogattunk. Az egykori szigetet ma földsáv köti össze a szárazfölddel. A kis halászfalu egy külön világ. A tengerbe nyúló földsáv a halászok küzdelmes életérõl és történetérõl mesél. A tengerparton, mint a gyermekek lerúgtuk a cipõt, zoknit és mentünk bele a hideg vízbe térdig. Mezítláb mászkáltunk a fehér homok-
ban, kagylót szedtünk és pancsoltunk, senkit nem érdekelt, hogy megfázik (szerencsére senki sem betegedett meg). Megnéztük a halászok emlékmûvét, a márványba vésett rengeteg névvel, akik odavesztek a tengerbe és a halászmúzeumba is bementünk. Este koncertünk volt, a hetedik. Egy férfikórussal léptünk fel az egyik református templomban. Minden koncertünkön elhangzott a holland, a magyar és a székely himnusz. Eljöttek ismerõsök is, akik meghallották, hogy ott járunk; jó volt idegenben velük találkozni. Késõn értünk vissza Hattembe. A háziak forró teával, ajándékokkal és útravalóval vártak. Másnap nehéz szívvel búcsúztunk. Az élményeket, a megszokott kis csapatot, az Ijssel folyóra nézõ gyönyörû otthont nehéz volt otthagyni. Az Úristen ajándéka volt számunkra, hogy ilyen sikeres koncertsorozatban és felejthetetlen utazásban volt részünk. Köszönettel tartozunk Berkesi Sándor karnagynak, az út megszervezéséért, Brugós Anikó tanárnõnek, aki a felkészítésben és a szervezésben is sokat segített, Virág András Gábornak, aki az orgonakíséretet és a mûvészi orgonajátékot nyújtotta, „Kántus-papának”, aki végig elkísért ottlétünk alatt, Cs. Kiss András lelkésznek a tolmácsolásért, a vendéglátó családoknak és mindenkinek, aki lehetõvé tette számunkra ezt a csodálatos utat. OROSZ OTÍLIA
Harangszó
PRESBITERI SZÖVETSÉG
5
„A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“
Presbiteri napot tartottak Zilahon A Gyülekezeti és Presbiteri Szövetség a továbbképzés fontosságát szem elõtt tartva, presbiteri napot szervezett a három zilahi református gyülekezet presbitereinek október 27-én. A rendezvény házigazdája a Zilah-Fenyvesi Egyházközség, helyszíne pedig a Zilahi Református Nagytemplom volt. A Presbiteri Nap áhítattal kezdõdött, melyen Bogdán Zsolt esperes, a ZilahFenyvesi Egyházközség lelkipásztora hirdette Isten igéjét. Az IKor 3, 5-15 alapján elhangzott, hogy törekednünk kell az együttmûködésre. Egy akarattal kell viszonyulnunk egymáshoz és Istenünkhöz. Így tölthetjük be hivatásunkat és gyümölcsöztethetjük Urunk velünk közölt jótéteményeit. Fontosak vagyunk és jelentéktelenek is egyszerre Istenünkkel való együttmunkálkodásunkban. Ezt követõen Péter István lelkész-szociológus elõadását hallgathatták a résztvevõk: A presbiteri szolgálat a gyülekezetben és a társadalomban címmel. Vendégelõadónk két dolgot hangsúlyozott. Az elsõ a presbiteri „szerep” komolyan vételét célozta: komolyan vesszük-e feladatunkat,
felelõsségünket; a cél érdekében munkálkodunk-e a gyülekezetben? A második a társadalommal szembeni presbiteri „szerep” nehézségeivel foglalkozott: a mindennapi életben jelentkezõ létkérdések és az öröklét egymáshoz viszonyulásának kérdése a presbiter szolgálatában. A második elõadó, a presbiterek által már jól ismert Szabó Dániel lelkipásztor Presbiteri szolgálatom címû elõadásában elmondta: óriási örökséget kaptunk. Erre gondot kell viselnünk, ezt õriznünk kell. Az egyház, így a presbiterek munkájától is függ a világ, kisebb nagyobb közösségeink jövõje, jóléte és egészsége. Mint választottak, a gyülekezeti tagok, de különösen a presbiterek Istennek alázatos, de ugyanakkor tekintéllyel szolgáló munkásai. Ezt kell tudatosítania a ma presbiterének. A presbiteri napot alulírott, fenyvesi segédlelkész igehirdetése zárta az Ézs 43,1-7 alapján: a Teremtõ magához gyûjti népét és megáldja a Hozzá igyekvõk munkálkodását. SZABÓ JÓZSEF-LEVENTE
Tőkés László soha nem lesz szürke Dr. Tóth Miklós Hollandiában élõ lelkész, ügyvéd. A Nagyváradon tartott Egyetemes Magyar Református Zsinaton beszélgettünk: – Új missziói területen mûködünk, annak már vége, hogy csak a Kárpát-medence területe a mi világunk. Mindenfelé özönlenek a magyarok, mindenfelé kulcspozíciókban lévõ magyarokkal találkozunk. Két síkra kell gondolnunk: az egyik a magas, akadémiai képzettségû embereké, ugyanakkor gondolni kell az egyszerû emberekre is, akik mögött csak az egyház áll. Gondolnunk kell mindkettõre és ez az, amit az egyház meg tud tenni. Akármilyen elesettségben élünk, a magyar református egyház a magyarság utolsó fellegvára. – Egyetértek. Azt tapasztalom, hogy feszültség van a Zsinat és a Konvent között. A Konventrõl viszont nagyon hézagosak az információink, úgy tûnik inkább egy Zsinattal szembemenõ társaság akar lenni. – Az Egyetemes Zsinat azoké, akik az egyetemes magyarságért viselik a felelõsséget. A Konvent egy kis csoport kezében van, hatalmi érdekeit leszûkíti Magyarországra, és szerintem talán más érdekeket is képvisel. A világban olyan erõk mozognak, amelyek kívül állnak rajtunk, de nekünk ezek nem segítenek. Segített valaki II. Rákóczi Ferencnek? Senki! Segített valaki a
magyar szabadságharcnak? Senki! Csak magunkra számíthatunk. Ha valamit magunk elérünk, akkor számon tartanak. – Nemrég egy holland lap igen durva és vaskos torzításokkal írt az egyházkerületünkben lévõ állapotokról, Tõkés László európai parlamenti képviselõ-jelöltsége kapcsán. Gyülekezeteink népe is zavarban van. Kiknek állhat érdekében Hollandiából beleszólni az itthoni ügyeinkbe, a püspök jelöltségébe? – Egy kis csoport próbál Tõkés ellen fellépni. Némelyeknek féltékenységi komplexusai vannak Erdélyben Tõkés iránt, akiknek kapcsolataik vannak bizonyos csoportokkal Hollandiában. Ha mélyre áshatnánk kiderülhetne, hogy irányítják is õket. Ezeket az embereket nem kell figyelembe venni. Aki nagyot tesz, mint Tõkés, azoknak mindig lesznek ellenségei. Amit a holland sajtó írt, abban ferdítések tömege volt, azért éreztem azt, hogy helyére kell tennem a dolgokat a nyilvánosság elõtt. Tõkés László brüsszeli jelöltsége abszolút szükséges. Csak magunkra számíthatunk. Neki van egy Istentõl kapott, szuverén kisugárzása és nagyon világos látása. Kell egy ilyen ember, aki pontosan úgy mondja el a dolgokat, ahogy vannak. Ha nincs egy kimagasló személyiség, a többi eltûnik a süllyesztõben, a szürkeségben. Tõkés László soha nem lesz szürke. Magyar nemzeti érdek, hogy ott legyen Brüsszelben. BERECZKI ANDRÁS
Körzeti bibliaórák Toldinagyfaluban Isten és ember közötti találkozásnak az örökké hangsúlyos nagy titka, hogy miképpen valósulhat meg, vagyis hol találkozhatok az Úrral? Minden bizonnyal a legjobb válasz erre a kérdésre az, hogy az istentisztelet keretei között. Az istentiszteletnek ugyanis az a lényege, hogy a bûnös ember Isten elé járulva kapcsolatba akar kerülni Vele. Mindezek tudatában feltevõdik a kérdés: csak az istentiszteleten találkozhatok az Úrral? A válasz hitünk szerint: nem. Jézus, Máté evangéliuma szerint azt mondja, hogy ahol ketten, vagy hárman egybegyûlnek az Õ nevében, ott van közöttük. Itt az Úr, hiszem, a találkozás személyes kapcsolatát akarja kihangsúlyozni. Ennek a személyes, meghitt és közeli találkozásnak az alkalmai a bibliaórák, és még inkább a körzeti bibliaórák. Isten kegyelmébõl gyülekezetünkben is beindulhatott a Jézussal való találkozás eme alkalomsorozata. Októbertõl minden hónap elsõ szerdáján egy presbiter házánál gyûlünk össze mindazok, akik az illetõ presbiter körzetébe tartozunk, de nemcsak azok jöhetnek, hanem mindenki, aki az Istennel való találkozás iránt vágyódik. A bibliaóra-sorozat vezérfonala, az oly sokszor feltett és hangsúlyos kérdés: érdemes-e? Érdemes-e jót tenni, amikor olyan hálátlanok sokszor az emberek? Érdemes-e õszintének lenni a baráttal, testvérrel? Érdemes-e úrvacsorázni? Az elsõ ilyen bibliaóra Tarjánban Udvari Csaba presbiter házánál volt, ahol az ige mellett meleg tea és sütemény várta az érkezõket. Következõ alkalom Molnár József presbiternél volt november 7-én. Adja az Úr, hogy minél többünk számára a legszemélyesebb találkozás alkalmai legyenek ezek a bibliaórák. FARKAS ZSOLT
6
Harangszó
Gyermek- és ifi rovat
Kedves gyerekek! A mostani, a szokásosnál rövidebb rovatunk az advent jegyében íródott. Jó böngészést! KURTA-TŐTÖS BEÁTA
[email protected]
HÓNAPOK, ESEMÉNYEK
Tudtad-e, hogy... November az év tizenegyedik hónapja a Gergely naptárban. Neve a latin novem szóból származik, melynek jelentése kilenc, mivel november eredetileg az év kilencedik hónapja volt, mielõtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a november: gémberes. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. November eseményei: ● november 1.: mindenszentek napja ● november 2.: halottak napja ● november 3.: A Magyar Tudomány napja: 1825-ben ezen a napon ajánlotta fel egyéves jövedelmét Széchenyi István gróf a Tudományos Akadémia létesítésére.
Az adventi várakozás Az advent szó latin eredetû, és azt jelenti, hogy eljövetel. Ez az egyházi idõszak Szent András napjától (november 30.) karácsonyig, azaz december 25-éig tart. Az András-naphoz legközelebb esõ vasárnaptól – amely egyben a téli napforduló idõpontja is – indul az advent, és a karácsonyra, Jézus Krisztus eljövetelére való várakozás jegyében telik. Az elsõ adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész, Johann Wichern készítette. Egy óriási fenyõkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. Ez a szokás azonban úgy módosult az idõk folyamán, hogy a gyertyák száma 4-re csökkent, azaz ma már az adventi vasárnapok számát jelöli. Az adventi koszorú pedig a 19. századtól kezdve nagyon elterjedt szerte a világban, és egyre többek számára vált a karácsonyt megelõzõ idõszak nélkülözhetetlen díszévé. A koszorúnak számtalan változata létezik és a virágboltokban sokféle megvásárol-
A hazatérés napja Sárközújlakon A sárközújlaki református templom idén 550 éves. A kiemelkedõ évforduló megünneplése elõtt költséges tetõ-felújítási munkálatokra került sor ez év szeptemberében. Október 14-én a templom fennállásának 550. évfordulója, felújításáért való hálaadás, lelkészbeiktatás kapcsán ünnepi istentiszteletet tartottunk. Tudtuk, sokan hazatérnek ünnepelni szeretteikkel, hazavágynak az õsi templomba. Ezért hazahívtuk a Sárközújlakról elszármazott reformátusokat. Ez a nap egyben a „Hazatérés napja” is volt azok számára, akiket itt kereszteltek, akik ebben a templomban konfirmáltak, itt fogadtak egymásnak örök hûséget, akik bár ma már máshol élnek, és más templomban imádkoznak, mégis azt mondják a sárközújlaki református templomról: ez az én templomom. Több mint 600-an gyûltek össze az ünnepi alkalomra, a templomba a gyülekezet fele fért be csupán, így sokan megszenvedték azt, hogy foga volt az õszi hûvös szélnek. Velünk együtt ünnepeltek lelkipásztoraikkal együtt a római katolikus, görög katolikus, ortodox gyülekezetek tagjai is.
Meghívott vendégeink közé tartoztak a debreceni Kistemplom kamarakórusának 13 tagja, Pap Tibor és Pap Tiborné Mónika lelkész házaspár vezetésével, akik kórusfeldolgozásokkal köszöntötték gyülekezetünket. Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Tõkés László püspök végezte a Mt 4,1-4 alapján. Az igehirdetés után került sor a lelkészbeiktatásra. Sipos Miklós, a Szatmári Egyházmegye esperese a Kol 3,12-17 alapján szólt a gyülekezet új lelkipásztorához, majd a hagyomány szerint átadta a templom kulcsát, az egyházközség pecsétjét és a Bibliát.
Kicsinek bizonyult a sárközújlaki templom. Több mint 600-an gyűltek össze az ünnepi alkalomra
ható közülük, ám természetesen elkészítheted magad is. Az a legcélszerûbb, ha a koszorúalapot megvásárolod egy virágboltban. Ha már itt vagy, akkor szerezd be a többi kelléket is: színes szalag, száraz növények, termések, gyöngyök, 4 darab tetszõleges színû (minél tömzsibb) gyertya, vékony drótszálak stb. (tetszés szerint a szobád stílusához igazodva). A koszorúalap anyaga lehet fûzfavesszõ, szalma, toboz vagy bármely örökzöld, esetleg moha. Az alapra könnyen ráillesztheted a gyertyákat a vékony drótszálak segítségével. Ezután díszítsd a koszorút masnival, száraz növényekkel, termésekkel, gyöngyökkel, gyümölcsökkel ízlésed szerint! Készen is van. Az elsõ gyertyát november 30-án gyújtsd meg, majd az azt követõ vasárnapokon a többit! Csak ügyesen!
A presbitérium ajándékát – egy palástot – ifj. Kurpé Miklós fõgondnok és Sipos Antal gondnok adta át. A lelkipásztor köszöntése után Sebesi János, Sárközújlak városának polgármestere is felszólalt, a gyülekezet ifjúsága pedig alkalomhoz illõ énekekkel és szavalatokkal ünnepelt. Szavaltak: Székely Orsolya vallásórás, Mátyási Gerda konfirmándus, Amota Edina és Lõrinczi Klára KRISZ-tagok. Az Egyházmegye jelen lévõ lelkipásztorai (17-en) egy-egy igeverssel köszöntötték a gyülekezetet és lelkipásztorát. Jelen volt Májer András is, a gyülekezet volt lelkipásztora, aki 28 éven át pásztorolta nyáját. Az istentisztelet résztvevõi a templomot ábrázoló bibliajelzõt kaptak emlékül. Az együttlét szeretetvendégséggel és ünnepi ebéddel zárult. A presbitérium, a nõszövetség, valamint a gyülekezet számos tagja adománnyal járult hozzá az ünnepély megszervezéséhez. Úgy éreztem, igazzá vált a 118. Zsoltár 24. verse, melyet meghívónk mottójául választottunk, és az ajándék-bibliajelzõkre is ez került: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen.” Szeretnék köszönetet mondani a gyülekezet minden tagjának, és azoknak, akik velünk együtt örültek és adtak hálát Istennek! NAGY ERIKA
Harangszó
7
TOLLVONÁS
FIRKA
Voksárfolyam Mennyi lehet mostanság, egy romániai magyar szavazat árfolyama? Úgy, õszintén? A helyi kiskirályok, az erdélyi zuchlagok talán tudják. Van, aki egy morzsácskával is beéri, mások egytálételt kapnak, melyet pártvezetõk társaságában fogyaszthatnak el. Hej, az a lencsefõzelék csodákra képes – pocakból voksol a jólakott szavazópolgár. Persze, sértõdés ne essék: nem mindenki olcsójános. Épületek, javítások, fejlesztések, haszonjármûvek – sok minden sorakozhat a listákon, melytõl egy egész közösség voksát remélik a vásárlók. Pedig kinek-kinek számára megnyugtatóbb, ha lelkiismereti kérdés lenne, maradna a választás ügye, joga, lehetõsége. Még akkor is, ha emiatt szembemegyünk az erõszakos látogatókkal, az „egyházlátogatói szakcsoporttal”, akik az egyetlen még talpon maradt megtartó erõt, a református egyházat is célba vették. Soha nem jönnek üres kézzel. Tele bukszával, bukaresti élménybeszámolóval érkeznek. Avatnak és aratnak. Sok helyen azt kell látnunk, hogy lelki, közösségi vezetõink is lecsatlakoztak a csõvezetõk mellé. Õk is célpontok: ha egy-egy lelkészt meggyõznek, attól az egész kisközösség, az egész
gyülekezet megnyerését remélik, remélhetik. Néhol talán gyermekeinket is sikerült elámítsák C-vitaminnal, gólyabál-támogatással, buliszervezéssel, ingyenkoncerttel. Sokan észre sem veszik, hogy a lekenyerezés és a cinkossá tétel kampánya ez. A médiamanipulációról nem is beszélve. Most hirtelen, egy kis idõre a kisemberek is fontosak lettek, hogy meghosszabbítsák valakik legitimitását, hatalmát, gyümölcsözõ kapcsolatait, befolyását. A jószándék álarcát felvéve hozzák és kiosztják a morzsákat, a tál lencsét. Leereszkedõ arrogancia ez, mely kimondva-kimondatlanul azt hordozza: eljöttünk hozzátok, örüljetek; kilóra megveszünk benneteket; legyen egy jó napotok, csak mondjátok: mit és mire adjunk. Ha adnak vegyük hát el, de ne adjuk el magunkat. A szavazatunkat tartsuk meg a lelkiismeretünk, és ne a pénztárcánk befolyása alatt. Mert azt senki nem veheti el tõlünk. A szavazatvásárlók sem.
PÁLYÁZATI FELHÍVÁSOK
Lelkészi állást hirdetnek
Vallástankönyvpályázat A Romániai Református Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet V., VII., VIII. osztályos református vallástankönyv-kéziratok megírására. A kéziratokat az érvényben lévõ curriculum alapján kell elkészíteni. Beküldendõ 10 lecke, ezek közül 3 illusztrációs anyagokkal beszerkesztve. Az anyagot Microsoft Word dokumentum formájában kérjük eljuttatni lemezen vagy interneten a Református Pedagógiai Intézetbe. A beérkezett kéziratok engedélyezésérõl a Zsinati Nevelésügyi Bizottság javaslata alapján a Zsinati Elnökség dönt. A megfelelõ szakreferátumokkal és a Zsinati Elnökség engedélyével ellátott kéziratok vesznek részt a Tanügyminisztérium által meghirdetett tankönyvpályázatokon. Cím: Vallástankönyv pályázat. Romániai Református Pedagógiai Intézet. 400079 Cluj-Napoca, str. I.C. Bratianu nr. 51-53, Tel.: 0264-599800, 592453, E-mail: vagy:
[email protected] [email protected] A kéziratok leadásának határideje 2008. január 31. A pályázaton csak gyakorló vallástanárok vehetnek részt.
TALLÓZÓ
Hajózni szükséges!
FÁBIÁN TIBOR
(A szerzõ újságíró, lapunk felelõs szerkesztõje)
A Nagykárolyi Református Egyházmegyéhez tartozó Tasnádi Református Egyházközség Presbitériuma – a 2007. november 1. kezdetével, nyugdíjazás nyomán megüresedett – lelkészi állást pályázat útján kívánja betölteni. Fizetés és javadalmazás a besorolás szerint. A pályázat ideje a megjelenéstõl számított 30 nap. A pályázók ügyiratcsomóikat a Nagykárolyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (Protopopiatul Reformat str. Rákóczi Ferenc 18. 445100 Carei) szíveskedjenek leadni az adott idõben. Tisztelettel: a Tasnádi Református Egyházközség Presbitériuma
Egy új gyülekezeti lapot köszöntünk ezúttal: a Hajó vitorlát bontott és útrakelt ez év októberében. A nagyvárad-rogériuszi reformátusok lapját a gyülekezet ifjúsági csoportja szerkeszti. Ennek megfelelõen fiatalos és vidám hangvétel jellemzi. A címoldalon Kerekes József lelkipásztor harangozza be az új lapot, melynek legénysége már jó ideje verbuválódott, s kapitánya is akadt Geréb Miklós segédlelkész személyében. A négy oldalon, A4-es formátumú lapocskában bemutatkozik az ifjú szerkesztõ gárda: elsõként a 14 éves Ratiu Ramóna Annamária ír magáról pár sort. Ezen kívül igemagyarázat, a gyülekezeti alkalmak idõpontjai, egyházközségi hirdetések találhatók az újságban. Az idei orgonafesztiválról Kozma Gyula kántor-karnagy közöl rövid beszámolót, Kovács Tünde pedig a Johannita Segítõ Szolgálat rogériuszi szervezetét mutatja be. Sikeres, élménydús és örömteli hajózást kívánunk a Hajó legénységének és olvasóinak egyaránt. V. G.
tóink, kü írásait, híre e-mail-be vagy lev Oradea, s
8
Harangszó
HÍRVIVŐ LELKÉSZÉRTEKEZLETI ÜLÉS NAGYVÁRADON. Éves értekezletét tartotta az egyházkerületi székház dísztermében november 8-án, a Királyhágómelléki Református Lelkészértekezleti Szövetség. Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, a szervezet száz évérõl értekezett. Tõkés László püspök, egyházi és közéleti témákat taglalt. Beszámolt a közelmúltban tartott egyházi eseményekrõl, kitért a nagyszebeni ökumenikus nagygyûlésre is. Rámutatott: amíg az ökumenét a román nacionalizmus alárendeli a maga érdekeinek, nem beszélhetünk valós ökumenérõl. Szót ejtett arról is, hogy a magyarországi református egyház a Generális Konventet akarja az Egyetemes és a Tanácskozó Zsinat helyébe állítani. Ezért az egyoldalúság és a kiszorítás módszereihez folyamodnak. Az utóbbi két szervezet ülésein nem jelennek meg és tagdíjat sem fizetnek. A püspök hangsúlyozta: rendezni kellene a kialakult helyzetet. A kolozsvári teológia kapcsán elmondta: a fenntartó kerületek, illetve egyház egyetértenek abban, hogy nem tanácsos beilleszkedni a Babes-Bolyai Tudományegyetembe. Az is elhangzott, hogy idõközben az országos akkreditációs tanács akkreditáltnak ismerte el a Teológiai Intézetet. Egyházunk egyetlen olyan erõként maradt még talpon, mely az erõtlenné vált politikai képviselettel szemben még képes nemzeti kérdéseket képviselni – fejtette ki beszéde közéleti témákat érintõ részében Tõkés László. FÁBIÁN TIBOR
Munkában a batizi énekverseny résztvevői (Ilonczai Zsombor felvétele)
BATIZI ANDRÁS ÉNEKVERSENY. Október 13-án, a batizi református templomban egyházmegyei énekmondó vetélkedõt rendeztek. A szervezõk a fiatalok körében az új énekeskönyvet kívánták népszerûsíteni. A település neves szülöttjérõl, a 16. századi énekköltõ-prédikátorról elnevezett énekversenyre öt gyülekezetbõl tizenketten ne-
Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Megjelenik kéthetente.
veztek be. A vetélkedõn az új énekeskönyv 24 énekét kellett ismerni. A versenyzõk három fordulóban mérték össze tudásukat. A zsûri a szöveg- és dallamismeretet ellenõrizte, és ez alapján osztotta ki a díjakat. Elsõ helyezett Balázs Ágota (Szatmárgörbed) és Genda Ágnes (Pettyén) lett. A második díjat Váradi Valéria (Mikola) kapta, a harmadikat pedig Csáki Andrea (Szatmárgörbed). Különdíjban Kurucz Kinga (Batiz) részesült.
gatását kérjük, hiszen csak akkor lehet áldott szolgálatunk, ha egymásért és egymással az Isten dicsõségére történik. NAGY GYÖNGYI nőszövetségi elnök
KERESZTÚRI SÁNDOR ZSOLT
HARANGSZÓ-TUDÓSÍTÓT NEVEZETT KI A ZILAHI EGYHÁZMEGYE. A szeptemberi lelkészgyûlésén Antal Attila lelkipásztort kérték fel, hogy az Egyházmegye híreirõl tudósítsa a Harangszót, a hatékonyabb tájékoztatás érdekében. Antal Attila fotóval illusztrált híreit már olvashatták is korábbi lapszámainkban. Szerkesztõségünk bízik benne, hogy a reményteljes kezdeményezés további egyházmegyékben is követõkre talál. SAJTÓBIZOTTSÁGI ÜLÉS A PARTIUMFELVIDÉKI TALÁLKOZÓN. Az októberben tartott megbeszélésen 12 újságíró, költõ vett részt. A legtöbb felvetés a könyvkiadás és a lapszerkesztés területét érintette. Szó esett az egyházi sajtó sajátosságairól, nehézségeirõl. Barabás Zoltán javasolta, hogy 2008-ban a két egyház hiánypótló kötetet adjon ki, kortárs költõk istenes verseibõl. A két egyházi lap szerkesztõi felvetették, hogy egymás lapjaiban úgynevezett vendégoldalakat hozzanak létre. Az is elhangzott, hogy a felvidéki lap nem cikkdíjakkal, hanem év végi felsorolással honorálja szerzõit. NÕSZÖVETSÉG ALAKULT TOLDINAGYFALUBAN. A szeptemberben megtartott közgyûlésen a missziói gyülekezet egyhangú akarattal kimondta: nálunk is alakuljon nõszövetség. Az elsõ nõszövetségi közgyûlésen öten jelezték, hogy tagok kívánnak lenni. Azóta még többen beléptek sorainkba és reméljük lesznek további jelentkezõk is, hiszen ránk asszonyokra nagy szükség van. Sok a feladat úgy a családban, mint a munkahelyen, a gyermeknevelésben és nem utolsó sorban a gyülekezeti munkában, szolgálatban. Több tervet kitûztünk magunk elé, kérjük a Jóisten segítségét, hogy ezeket valóra tudjuk váltani. Hisszük, hogy sokat tanulhatunk más nõszövetségek munkáiból, ezért meghívtuk Csomay Piroska megyei nõszövetségi elnököt, hogy tanácsaival segítsen szolgálatunkban. Mindezekhez természetesen a gyülekezet támo-
A lugosi fiatalok műsorukat Gáll Zoltán lelkipásztor gitárkíséretével adták elő. A kép jobb szélén Fazakas Csaba, a Temesvári Egyházmegye esperese
MAGYAR NAPOK RESICABÁNYÁN. Az eseménysorozat október 20-i rendezvényét a Templom és Iskola imatermeiben tartották. A mûsort Szombati-Szabó István egykor Resicabányán is szolgált lelkész-költõ emlékének szentelték. Felléptek a lugosi szavalóverseny gyõztesei, valamint helybeli közremûködõk. A szolnoki Tiszavirág Daloskör alföldi dalokat adott elõ. A gyulai Kiss Ferenc citeramûvész bihari és bugaci betyárnótákat mutatott be. A lugosi Református Énekegyüttes egyházi és világi énekszámokat adott elõ, Gáll Zoltán másodlelkész gitárkíséretével. Reményik Pilátus címû költeményét Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész tolmácsolta. Fellépett még a resicai gyülekezeti kórus, illetve Makay Botond nyugalmazott lelkész humoros prózai írásaival. SZAKMÁRY KÁROLY
ELHUNYT CSIHA KÁLMÁN November 7-én, életének 79. évében váratlanul elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Temetése november 10-én volt Marosvásárhelyen. Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született Érsemjénben. Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron nyert. 1957 decemberében egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. 1964-ben szabadult, általános amnesztiával. A rendszerváltás után az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották.
Felelős szerkesztő: Fábián Tibor. Olvasószerkesztő: Babes Ardai Erika. Tördelőszerkesztő: Kraftsikné Petrikó Ildikó. Rovatvezetők: Balázsné Kiss Csilla, Kurta Tőtös Beáta, Muhari István, Orbán Levente. Szerkesztőség és levélcím: Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14. Tel.: 0259/434-664; 416-067. E-mail:
[email protected] A terjesztés, a lelkészi hivatalokon keresztül történik. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában.
