„…hanem én is vagyok az atyaistentől hozzád követ….” Beszélgetés Dr. Varga Tiborral
A mai világban, akkor lehet az ember gazdag, sikeres ha az erkölcsi szabályokat felrúgja, megszegi. A társadalom arra készteti az egyént, hogy a törvényeket áthágja. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen gonosznak kell lennie. A társadalom egy része ma erkölcstelenül jutott tekintélyes vagyonokhoz, ezért sajnos, Magyarországon, nem mondhatjuk azt, hogy gazdagnak lenni nem szégyen, mert igen is szégyen. Ugyanis, itt 1989- is nem volt piacgazdaság, és bizonyos vagyonok abból származtak, hogy a közvagyont minimális ellenszolgáltatásért vették meg, amely napjainkban a valós értékén jelenik meg a gazdaságban. Ilyen gazdagodás, pedig nem az erkölcsös emberekre jellemző, erről szól a sokat emlegetett privatizáció. (Talán nem véletlen, hogy e kifejezés latin alapszava a ’privo’ ige, melynek pontos értelme a ’megfoszt’ kifejezéssel adható vissza.) Ez a berendezkedés, ma még azokat is boldogtalanná teszi, akik nagy vagyonnal rendelkeznek. Ha az ember megszegi a szabályokat, akkor elveszíti azt a lehetőséget, hogy jónak és erősnek tarthassa az életét, és értelmet találjon benne. Egyszer csak eljut odáig, hogy megvan mindene, de a lelke üres marad. – Napjainkban, egyfajta világvége hangulat uralkodik az emberek lelkében, de van is okunk az aggodalomra, ha másért nem, akkor az egyre gyakoribb természeti katasztrófák miatt. Gondolkodnunk kell azon, hogy vajon miért haladunk mindig a boldogulás helyett, a boldogtalanság felé? Mire figyelmeztetnek minket a világban dúló természeti erők? – Sajnos, egy nagyon különleges világ alakult ki körülöttünk, mert nagyon úgy tűnik, hogy ennek a világnak vége lesz, de nem azért, mert megmérgezi, elpusztítja az ember, mert ahhoz bizony az emberiség túl kicsi és nem olyan nagy a hatalma, hogy ezt megtehetné. Az élet sokkal erősebb, ez az egész földkerekség életre van kódolva, folyamatosan regenerálja saját magát. Nézzük csak meg azt, amikor egy területet lebetonoz az ember, képes a facsemete, a legkisebb repedésen utat törni, majd szárba szökken és életerős fa lesz belőle. Amúgy sem marad az ember pusztító tevékenysége büntetlenül, a természeti katasztrófák erre figyelmeztetnek minket. – A jövő vészesnek tűnik félhetünk a legrosszabbtól? – A jövő nem bíztató, de az élet nem fog elmúlni, legfeljebb más minőséget fog ölteni. Az biztos, hogy a világ, amelyben most vagyunk, az a boldogtalanságba fog belehalni. Az a közösség, amely a gonoszt részesíti előnyben és nem a jót, az előbb utóbb boldogtalanná válik. Az egész emberiség történetében, de a magyar hagyományban különösen jól kilehet bontani, hogy amikor megszületünk mindenki rendelkezik az égi törvények tudásával. A lelkünk mélyén, tudjuk, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Hozzuk magunkkal a belénk vetett hitet, és mindenki szeret jónak lenni, mert csak így lehet az ember igazán boldog. 1
Szabadsága van az embereknek a törvényt betartani, de ugyanúgy áthágni is. – Mire figyelmeztet bennünket a hagyomány és a magyar keresztény tanítás? – A Biblia, a keresztény vallás, de a többi vallás is tud arról, hogy volt egy aranykor és attól kezdve, hogy az ember öntörvényűvé vált, megindult egyfajta zuhanás felé. A kereszténység erről azt mondja, hogy amikor a gyümölcsöt az ember leszakította, akkor Isten törvényeinek útjáról letért és ettől kezdve öntörvényűvé vált. és a magányba zuhant. Szükségszerűen, mivel nincs törvény, a magány kiteljesedett. A végtelen egyedüllét feloldásaként, ahogyan az Írás is fogalmaz, Ádám és Éva megismerte egymást. Ám, a törvény nélküli világ a végzetét el nem kerülhette, el kellett jutnia az embernek az özönvíz tragédiájáig. Az égi törvények Isten kegyelmét jelentik. Értelmet adnak az életnek. Ez nem a politikai értelemben vett törvény, amit különböző érdek csoportok alkotnak, hanem az örök törvény, amelyet, minden ember magával hoz. Ha egy társadalom nem ezt a rendet, törvényt követi, akkor szükségszerűen boldogtalanná válik, és mérhetetlen magány veszi körül. Ezért mondom, hogy a világ a boldogtalanságba fog belehalni! – Sokan gondolják, hogy a magyar társadalom, morális értelemben a jelenlegi állapotánál lejjebb már nem süllyedhet. – Sajnos jelenleg még lefelé haladunk, de a mi harcmodorunk olyan, mint az íjfeszítő népeké, menekülésből is lehet támadni, vagyis, hátrafelé íjazni. Most, még a menekülés szakaszában vagyunk, de egyszer megfordulunk. A mi helyzetünket nem a direkt politika fogja megoldani, hiszen a politika kialakításában, a finánctőke erőteljesen benne van. Ha jobbról cselez, akkor is haszna származik, ha balról közelít, szintén jól jár. Akkor nem tudnak rajtunk kifogni, ha a magyar hagyomány olyan elemi erővel tud teret hódítani, mint mondjuk Lagzi Lajcsi. Nekünk nem a közvetlen politikai küzdelmet kell szorgalmaznunk, hanem a magyar hagyomány terjesztését. Atyáink emlékezete erősen összetartana minket, és nem tudnának senkit közülünk bevinni a zsákutcába. A világos, ősi értékrend világot megtartó erővel bír, melyről lepattan a silány finánc- és politikai hazugság. Az élet minősége, a lelkekben és a szívekben dől el. Ha ott rend van, semmilyen politika sem vehet erőt rajta. – Az összetartozó magyarságot, ismét rútul megcsúfolták. A dec. 5-i népszavazás nem kell, hogy elkeserítsen bennünket. Magát, a választási rendszert nem tudjuk átlátni. Az a szavazási mechanizmus pedig, amely az egyén számára áttekinthetetlen, mert nincs módja az eredmény személyes ellenőrzésére, semmit sem ér. Egy ilyen intézmény rendszer mindig magában hordozza a manipuláció lehetőségét. Egy szabad közösségben az egyénnek módja van az őt érintő döntések, szavazások eredményének közvetlen ellenőrzésére. Nekünk igazából fogalmunk sincs arról, mi történt valójában. Éppen ezért nem hiszem, hogy helyes út volna újra bűnös nemzetté válni. Ezt a fogalmat már jól ismerjük, csak korábban ez a világgal szemben elkövetett állítólagos bűnünkről szólt volna, míg ez utóbbi a saját nemzetünk ellenében végrehajtott cselekedetet jelentené. Ez sokkal veszélyesebb 2
fogalom, mert megakadályozza a magyarság összefogását. Ezen az úton nem szabad haladnunk. Nem kell senkitől sem bocsánatot kérnünk, mert valószínűleg semmi rosszat nem követtünk el. Egyébként nemzetünkre valóban lehet hatni a bűnösség gondolatkörével, mert az utolsó ítéleti szerepkör a magyarság hagyományában megtalálható. – Mely időszakból maradt ránk utalás az ítéleti szerepkörről? – A mi eredetünk kapcsolatba hozható a bibliai hagyomány első királyával, Nimróddal, hiszen Kézai a nagy vadászt nevezte meg Hunor és Magor atyjaként. Ugyanakkor személyét összefűzte az özönvíz és a bábeli torony építésének történetével is. Tudni vélte, hogy Nimród a babeli torony építője. Sőt, fontosnak tartotta a toronyépítés célját megörökíteni, amelynek megépülése Isten bosszuló ítéletének elkerülését tette volna lehetővé. Furcsa, hogy ezt a bibliai hagyomány nem említi. Kézai Simon udvari pap volt, műve, valószínűleg 1282 – 1285 között készült. Ebben az időszakban, ha egy udvari pap a Bibliával ellentétes dolgot állított, ahhoz nagyon makacs hagyománnyal kellett rendelkeznie. Már pedig mind Nimródnak Jafet véréből történő származtatása, mind pedig a bábeli toronyépítőjeként történő feltüntetése ellentétes a Bibliában szereplő leírásokkal. Számunkra, jelen téma szempontjából, az bír jelentőséggel, hogy Nimród alakja megmentőként szerepel egy különös ítéleti helyzetben. – Ez a magyarság igazságszolgáltatói küldetését jelentené? – A szkítákra, a hunokra, és a magyarokra, egyszóval, az íjfeszítő népekre, a világban úgy tekintettek, mint Isten ítéletének végrehajtóira. Az emberiség emlékezete a szkíta típusú népeket kezdettől fogva összekapcsolta a az Utolsó ítélet eseményeivel. Az Újszövetség szerint az utolsó ítéletkor Góg és Magóg népének lovas serege száguld végig, pusztító haraggal, a világon. Magóg népét pedig, Szent Jeromos alapján, a szkítákkal azonosította a korabeli világ, minként ezt a Képes Krónikában is olvashatjuk. Ne feledjük, hogy Atillát is, – ahogyan Gógot és Magógot is – a nyugati világ ítéleti szereppel hozta összefüggésbe! Erről a tudásról tanúskodik egy a Troyes ostrománál megörökített történet is. Az Aranylegenda és a későbbi kompilátorok (így Thuróczi is), egy különös beszélgetést örökítettek meg Szent Lupus és Atilla között. A püspök felteszi a világ meghódítójának a kérdést: „Ki vagy te, ki e földet pusztítod és taposod?” Atilla erre így felelt: „Ego sum Atilla, rex hunorum, flagellum Dei.” Mire Lupus nagy sóhajtások közben, egy szójátékkal élve így válaszolt: „ Én meg Farkas(Lupus), óh jaj, Isten nyájának pusztítója, aki megérdemlem Isten ostorát.” Ugyanakkor e hagyomány folytatódik Szent István alakjában is. Az István név ugyanis a Legenda aurea szerint „görög eredetű latinul koronát, héberül szabályt jelent” Személyében a korona és a törvény fogalma szorosan összetartozik. Ráadásul egy olyan korszakban lett uralkodó, amikor a világban általános volt az utolsó ítélet eljövetelének a várása. S végül Mátyás király, az igazságos, szintén az utolsó ítéleti királyok sorába tartozik. Rengeteg legenda él a mai napig, igaz cselekedeteiről. A szlovének, akik velünk együtt éltek valaha, őriznek egy legendát, miszerint Mátyás király 3
valahol, egy barlang mélyén ül, a fekete seregével, és amikor a szakálla háromszor körbenő, akkor felébred és elindul a bűnös világot megállítani, az igazságot helyre tenni. Egy másik legenda szerint, ha majd el tűnik a hit a földön, ő újra eljön a fekete seregével és győzedelmeskedni fog. A Jelenések könyvében található, az utolsó ítéleti eljövetelre utaló rész, amelyben arra „És Láttam a megnyílt eget! Íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején diadém, és ráírva egy név, melyet senki sem tud rajta kívül; és vérrel festett ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.”( Jel.19, 1113) A győzedelmeskedő Ige pedig az első pecsét feltörésekor fehér lovon kilovaló lovasként jelenik meg, íjjal, nyíllal és győzelmi koszorúval. Ezt a lovast a Jutta Seibert által szerkesztett A keresztény művészet lexikona című kiadvány, az 1980-as években pártusokra vonatkoztatta, azzal a megjegyzéssel, hogy a középkorban Krisztusra is magyarázták. A magyarság tehát az Ige népe. Ez a tudás a koronázási szertartásunk világi részében is megnyilvánult. A király, a kardvágásaival, az Ige fényes védelmét idézte. Az uralkodó személyében megtestesülő és népéhez újra és újra eljövő győzelmes lovas, a végítélet erejével uralta a királyságát.„Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő fogja taposni a mindenható Isten bosszúálló haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: királyoknak királya és uraknak ura.” ( Jel.19,15-16) – Elgondolkodtató, hogy miért az íjfeszítő népekre vonatkoztatható, az utolsó ítéleti szerepkör? – A magyarságnak van egy olyan tulajdonsága, amely más népeknél nem érzékelhető. Irgalomra képes. A mai világ nem ismeri ezt a fogalmat. Két divatos viselkedési formát hajlandó csak elismerni, a ’keep smiling’ bárgyú vigyorát és a mindenkori győztes tudatot. Ez, pedig tőlünk idegen, hiszen a magyarok utolsó ötszáz éves történelme, nem ad igazán okot arra, hogy folyton csak mosolyogjunk. Nekem, van egy nagyon boldog depresszióm, és ezt nem adnám oda semmilyen idétlen vigyorért. A magyar történelem és lélek azt a szomorú boldogságot ismeri, mely által él nemzet e hazán. Én nem akarok mindenen vigyorogni, azt gondolom, hogy nekünk nem szükséges magunkat elkábítani, hogy élni tudjunk. Ugyanakkor a magyarság nem is győztes tudatú, hanem inkább annál jóval több. Úgy is kilehetne fejezni, hogy irgalom tudatú, a magyar kultúrában fellelhető, sőt az emberek nagy részének a lelkében benne van, hogy a gyengéket kell segítenie. Ez a viselkedés sokkal nagyobb erőt mutat, mint az, aki győztes tudatú akar lenni. A győztes mellé mindig könnyű állni, de aki a gyenge mellé áll, az ismeri az irgalom fogalmát és tudja, hogy a földön fekvő emberbe nem rúgunk bele. Mi nagyon jól tudjuk, hogy van egy nemes létezés a világban, ez a hátrafelé nyilazó lovas harcmodora. Ezt leírják a pártusokkal és a magyarokkal kapcsolatban Bős Leó is, és van egy késői, XII. századi ábrázolás egy aquileiai bazilika kriptájában, amely egy hátrafelé nyilazó, magyar vitézt ábrázol. Mi magyarok, általában 4
megelégedtünk azzal, hogy visszaverjük a támadókat. Nemes lelkű ember menekülőket nem üldöz. Ez a gondolat húzódott meg abban a gyakorlatban is, mely szerint ha az uralkodó az ország határain túl akart harcolni és ez tizenöt napon túl tartott, akkor az ország lakosaival, külön meg kellett egyeznie. Tehát, ha a mi birtokunkat megtámadják, akkor meg kell elégszünk azzal, hogy megfutamítottuk a betolakodót, mert annál nagyobb szégyen nincsen, hogy a futásra kényszerül és az amúgy is félő embert nem fogjuk elpusztítani. A szívünk ismeri az irgalmat. – Egészen korai történelmi időszakokból maradtak fenn legendák, a sajátos harcmodorunkról. Jelen pillanatban is futunk, menekülünk, de megfordulunk e egyszer? – Dio Cassius írja le, hogy a carrhae-i ütközetben, (Kr.e.53.), amikor Crassust megverik a pártusok, szintén ezt a harcmodort alkalmazzák az íjfeszítők. Jellemző, hogy tudják kikkel állnak szemben, mert az ellenség másfajta gondolkodású, mint ők. A rómaiak képesek voltak a menekülőt is üldözni, ezért az ütközet úgy zajlik, hogy a pártusok hatalmas dobszóval fénylő páncéljukban megindulnak, és nyílzáporral támadnak, majd ismerve az ellenség harcmodorát, menekülni kezdenek. Az üldözők kíméletet nem ismerve utánuk erednek. Ez is azt példázza, hogy az ellenségben, nincs irgalom. S ekkor fordulnak meg a halált osztó íjjak. Mivel nincs irgalom az üldözőkben, ezért éri el őket a halál. A pártusok megfordulnak, és menekülésből aratnak győzelmet. Ez az igazi erő, mert ennél félelmetesebb nincs. Az a nép, amely menekülésben félelmetes, a legerősebb népek közé tartozik. Mi pedig ennek a hagyománynak az örökösei vagyunk. Most még futunk egy kicsit, de azután megfordulunk! Erőnket pedig az irgalom ismeretéből merítjük. Ezért van népünknek utolsó ítéleti szerepköre. Ez a fajta irgalom, a mi regöléseinkben is megjelenik, amikor a menekülő szarvas visszafelé néz, és üldözői nem ölik meg, akkor megnyílik a világmindenség, és ott van Isten angyala. Ez a tudás olyan területeken, ahol a mi elődnépeink éltek, vagy ahol a Pártus birodalom is elterült megtalálható. Georgiában, illetve Grúziában Cebelda oltárán ugyanez a visszaforduló szarvas látható és az agancsai közül égi arc tekint vissza az üldözőre. Az irgalom a szívben, megidézi Isten jelenlétét. Ez az erő az, amelyet a magyarság a lelkében őriz, ez tesz minket nemesebbé. Beszélgetett: Buncsik Marianna
5
