hanem eladni kell

A gyógyszerészi érdekvédelem

2évtizede

Húsz évvel ezelôtt, 1989 július 15-én alakult meg a Magyar Gyógyszerészi Kamara, amelynek ötletét elôször 134 éve vetették fel. Ebbôl az alkalomból kérte a Humantrade magazin Vincze Zoltánt, az elsô elnököt a kezdetek felidézésére, Horváth Tamás jelenlegi elnököt pedig helyzetértékelésre.

A gyógyszert nem szedni,

hanem eladni kell... Dr. Vincze Zoltán egyetemi tanár

(Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár – Gyógyszerügyi Szervezési Intézet) Kezdjük a legelején: miért lett gyógysze-

tán egyre jobban belemerültem a gyógysze-

rész?

részetbe, és nyugodtam mondhatom, hogy

Én egyáltalán nem akartam gyógyszerész

jól teljesítettem az egyetemen, így aztán meg

lenni! Atletizáltam, ifjúsági válogatott gátfutó

is hívtak rögtön tanársegédnek ebbe az inté-

voltam, így hát a Testnevelési Fôiskolára je-

zetbe. Késôbb persze ledoktoráltam, bekap-

lentkeztem. Csakhogy ötszázan voltunk hu-

csolódtam a tudományos munkába — szóval

szonöt helyre, és nem vettek fel. Akkor Aszó-

a szokásos egyetemi karriert futottam be.

don laktunk; elmentem a helyi Tüzéphez ad-

Akkor tehát, gondolom, az 1989-es év

minisztrátorként dolgozni, majd késôbb, édes-

már docensként érte itt. Hogyan került

apám barátai révén, gyógyszerész-asszisz-

kapcsolatba a Kamara gondolatával?

tensi iskolába kerültem. Egy évig jártam ide,

Abban az idôben a Magyar Gyógyszerészeti

megszerettem, aztán sikeresen felvételiztem

Társaság fôtitkára voltam, és az akkori el-

az egyetemre. Nem tagadom, még egy ideig

nökkel, Nikolics Karcsi bácsival — aki nagy

élt bennem némi nosztalgia a TF után, de az-

név ebben a szakmában — már éreztük a vál-

5

tozás szelét. Reméltük, hogy eljött az idô:

megvalósítanunk. És bizony, 1990-ben a

most meg lehetne végre csinálni a Kamarát,

gyógyszerészi magántevékenységrôl szóló

azt a szakmai szervezetet, amelynek meg-

törvény tervezete már tartalmazta azt a kité-

alapítása elôször 1875-ben(!) került szóba. Az

telt, hogy „Készült a Magyar Gyógyszerészi

elsô törvénytervezetet Jármay Gusztáv, az

Kamara egyetértésével”! Ez akkor, hiszen

akkoriban már mûködô Országos Gyógysze-

még csak egyesületként mûködtünk, nagyon

rész Egylet elnöke készítette. Az idôk során

nagy dolog volt. A szervezetet köztestületté az

aztán összesen 14 tervezet készült; az utolsó

1994-es gyógyszer- és patika-törvény emelte,

1943-ban a parlament elé is került volna, de a

amely a kötelezô tagságot is elôírta a patiku-

háború közbeszólt. Mindenesetre 1989-ben

sok számára, és ettôl kezdve a Kamaránknak

pontosan ebben a szobában kezdtünk el szer-

valódi egyetértési joga is volt.

vezkedni kollégámmal, a ma már éppen a

Hogyan birkóztak meg ebben a hôskor-

Humantrade-nél dolgozó Hetényi László dok-

ban a privatizáció által felvetett kérdé-

torral. Megszerkesztettünk egy egyszerû kis

sekkel? Hát, voltak nem mindennapi helyzetek is. Felmerült például a reprivatizáció, azaz a kártalanítás kérdése, ugyanis még éltek — ha nem is nagy számban — olyan korábbi tulajdonosok, illetve jogutódok, akik igényt tarthattak volna erre. A Kamara néhány tisztségviselôje ez ügyben fel is kereste Antall miniszterelnök urat, akivel egyébként nagyon jó volt a kapcsolatunk, hiszen benne volt például a Magyar Gyógyszerészeti Társaság vezetôségében. No, ô aztán lehûtött bennünket, mondván, hogy ha mi reprivatizációt valósítanánk

levelet

6

annak

felmérésére,

hogy

a

meg a gyógyszerészek körében, akkor ezen

gyógyszerészek akarnának-e kamarai tagok

az alapon bizony Weiss Manfréd családjának

lenni, majd ezt ki is küldtük a szakma

is vissza kellene adni a Csepel Mûveket —

valamennyi képviselôjének. Tömegével ér-

szóval, felejtsük el. Ami pedig a tényleges

keztek vissza a pozitív válaszok, így 1989. jú-

privatizációt illeti: mi már akkor megéreztük a

lius 15-én, a zsúfolásig megtelt Elméleti tömb-

bajt, és kikötöttük, hogy csak gyógyszerész

ben megtartottuk az alakuló közgyûlést.

privatizálhasson, több mint ötven százalék

Az alapvetô funkció nyilván a szakmai

tulajdonrész megszerzésével. Persze, mire

érdekképviselet volt…

megszületett a privatizációs törvény, abban

Igen, ugyanis a Gyógyszerészeti Társaság

már csak huszonöt százalékos minimum sze-

elsôsorban tudományos testület volt, amely

repelt a beltagra, vagyis a gyógyszerészre

olykor legfeljebb belekényszerült az érdek-

vonatkozóan. Így jöttek létre aztán a külön-

védelmi szerepbe — ez utóbbit kellett nekünk

bözô háttér-szerzôdések, hiszen ennek a

jogilag is megfelelôen szabályozott formában

szakmának nem volt elég tôkéje.

A gyógyszerészi érdekvédelem

2évtizede

A korábban uralkodó Gyógyszertári Köz-

Ez így természetesen nem igaz, sôt! Csak

pontok pedig ekkorra már nem jelentet-

maga a privatizációs folyamat nagyon sok

tek akadályt?

egyéni érdeket hozott felszínre. Nyilvánvalóan

A kérdés az volt, hogy ki a tulajdonos. Mi

éles harc folyt a jobb patikákért; volt, aki élel-

eredetileg ugyanis az Állami Vagyonügynök-

mesebbnek bizonyult, és volt, aki sértetten

séggel együttmûködve dolgoztuk ki a pályá-

hoppon maradt. Évtizedeken át jó viszonyban

zati feltételrendszert: hogy milyen diplomá-

dolgozó munkatársak estek egymásnak, és

val, mennyi gyakorlattal stb. privatizálhat a

bizony ezekben az összecsapásokban már

gyógyszerész. Azonban egy megyei próba-

kezdettôl fogva megmutatkoztak a politikai

perben kimondatott, hogy a Vagyonügynök-

vonatkozások, a korábbi sérelmek, elôítéle-

ség ezen a terepen nem kompetens, és az

tek is. Emellett persze a látszólag tisztán

önkormányzatok a tényleges tulajdonosok. A

szakmai kérdésekben is sokszor alakultak ki

gyógyszertárak e folyamat során leváltak a

éles viták, végül azonban a Kamara kifelé ál-

központokról, amelyeknek megmaradt egy-

talában egységesen tudott megnyilvánulni.

ségei — laboratóriumok, raktárak — nagykereskedelmet folytató társaságokká, gyógyszergyártással foglalkozó egységekké alakultak át, a kisebbek pedig fokozatosan felszámolódtak. A privatizáción túl milyen kérdések kerültek még középpontba a Kamarában a 90-es években? Ez bizony egy többfrontos csata volt — ma is az. A szakminisztérium sajnos számtalan szakmai kérdésben — a forgalmazott gyógyszerek körétôl az árrésig — nem vette figyelembe a véleményünket, ezért e disputákban végül sokszor alulmaradtunk. Mi próbáltuk megôrizni a közép-európai tradíciót, azt az

Ön természetesen ma is aktív, és szemmel

irányvonalat, ami az osztrák, a német, a svájci

láthatóan fitt. Mostanában mit sportol?

stb. gyógyszertárakra, tehát az úgynevezett

Hát, ezt az utóbbi idôben többen is meg-

etikus gyógyszerészetre jellemzô — szemben

kérdezték tôlem, és olyan kínos azt válaszol-

a liberálisabb, a gazdasági szempontokat a

ni, hogy nem, nem sportolok, hogy elhatá-

szakmaiakkal azonos szintre emelô felfogás-

roztam: ha valaki megint megkérdezi, akkor

sal. Mára már világos, hogy ez a törekvé-

inkább füllenteni fogok valamit — vagy tény-

sünk sajnos, szintén nem valósulhatott meg

leg elkezdek sportolni… Egyébként mozgok

maradéktalanul.

eleget, például az unokáimmal, és igyekszem

A szakma teljesen egységes volt a leg-

egészségesen élni, mert Richter Gedeon nyo-

fontosabb kérdésekben, csak a kormány-

mán azt vallom, hogy a gyógyszert nem szed-

zattal kellett harcolniuk?

ni, hanem eladni kell!

7

Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara jelenlegi elnöke, a pannonhalmi gyógyszertár vezetôje

Próbáljuk kormányozni a szakma hajóját...

8

Ön mindig is patikus volt?

A szakmánk közügyei engem kezdettôl fog-

Tulajdonképpen igen, bár pályám elején há-

va érdekeltek, sokszor aggódva figyeltem a

rom évig a Kalocsai Agráripari Egyesülésnél

fejleményeket. Úgy éreztem, tudnék tenni

dolgoztam különbözô munkakörökben; ve-

egyet-mást ezért a szakmáért, és már ’92-tôl

zettem többek között a tejüzemi labort, és

etikai bizottsági tag voltam a megyei kama-

voltam az Egyesülés higiénikusa, üzemveze-

rában. Késôbb megyei elnök lettem, majd

tôje is. Számomra ez az idôszak azt bizo-

amikor az a döntés született, hogy három

nyította, hogy a gyógyszerészképzés olyan

országos alelnök legyen, akkor én lettem

sokirányú tudást ad, amellyel az ember az

közülük az egyik. Ez így is maradt egészen

élet nagyon sok területén megállhatja a he-

2006-ig, amikor megválasztottak elnöknek.

lyét. Azután 1990-tôl már csak gyógyszertá-

Milyennek látja a Kamara elsô húsz évét,

rakat vezettem, összesen hármat. Az elsô

mivel jellemezné ezt az idôszakot?

kettô falun volt, a mostani pedig Pannon-

Úgy tudnám leírni, hogy mi próbáltuk kormá-

halmán.

nyozni a szakma hajóját, nagy gondosan állít-

Elnézést a kérdésért, de egy „egyszerû”

gattuk a vitorlákat, hogy jó irányba haladjunk.

patikusból hogyan lesz kamarai elnök?

Azonban egy-egy országgyûlési döntés nyo-

A gyógyszerészi érdekvédelem mán megfordult a szél, és mi kapaszkod-

2évtizede

a szervezeteknek a köztestületi jellegét, ön-

hattunk, hogy mentsük a menthetôt. Az elsô

rendelkezését — egyetlen törvény hatálya alá

periódusra nyilvánvalóan a gyógyszerészi

vonva ôket.

magántevékenység kialakítása és a privatizá-

Ezzel akkor „vége a világnak”?

ció nyomta rá a bélyegét, elsôsorban ezekkel

Nézze, korábban az volt a helyzet, hogy léte-

kellett foglalkoznunk. Ezért is érhetett aztán

zett a mi évszázados hagyományokra és ta-

bennünket az a vád, hogy a Kamara szinte

pasztalatokra épülô szakmánk. Az állam azt

csak a személyi jogos gyógyszertárvezetôk

mondta: „tessék, te szakma, a társadalom

érdekeit szolgálja, nem pedig az egész gyógy-

igényei és a közjó figyelembevételével, a

szerésztársadalomét. A következô periódus-

szakmai önrendelkezés keretei között alkosd

ban, amikorra lezajlott a privatizáció, már a

meg a cselekvési szabályaidat és kérd szá-

magánpatikák mûködtetésével kapcsolatos

mon, szankcionáld, ha valaki ezektôl eltér!”

szabályozás volt a központi téma. Ezen a

Ezt a szakma meg is tette, létrehozta az etikai

területen is értünk el részleges sikereket, de

kódexét, a fegyelmi rendszerét, és a szakma

volt, amiben alulmaradtunk. Vegyük példa-

gyakorlói ehhez tartották magukat. Ha pedig

ként, mondjuk, az árrést: a gyógyszerforgalmazás korábban lineáris, 28 százalékos árrése ma degresszív, és minden küzdelmünk ellenére átlagosan mindössze 13 százalék! Ugyanakkor látni kell, hogy az árrés sem kizárólag a személyi jogosok „bulija”, hiszen a patikák jövedelmezôsége és ezzel az alkalmazottak bérezési lehetôségei — összesen mintegy tizenötezer emberé — is alapvetôen függenek ettôl. A harmadik periódus kulcsszava pedig nyilván a liberalizáció, ami már éppen az Ön elnökségének idejére esik… Igen, de itt többrôl is volt szó: 2006-ig — több kudarcunk ellenére — elmondható volt, hogy a Kamara megkapta az államtól mindazokat a jogköröket, hatásköröket, amelyekkel élve az adott feltételek között betölthette feladatát, kiteljesíthette tevékenységét. Az új törvény beiktatásával azonban nemcsak a liberalizáció indult el, hanem az egészségügyben mûködô kamarák újraszabályozása is. Az új jogszabály ezeknek a kamaráknak a jogköreit egységesen elvonta, a kötelezô tagságot megszüntette, megroppantva ezzel ezeknek

9

nem, akkor, a legsúlyosabb esetekben, a szankció a kamarai tagság elvesztése volt,

De mi az önök javaslata ebben a konkrét

mivel pedig a tagság kötelezô volt, az illetô

kérdésben?

lehetetlenné vált a szakmában. És mi a hely-

Létesítés ügyében mi eredetileg és most is

zet ma, ha valaki nem rendjén valót tesz, és

azt mondjuk, hogy legyen például feltétel az

ezt számon akarjuk rajta kérni? Azt mondja:

igazi, érdemi többletszolgáltatás. Mert most

„Mit akartok tôlem, én nem vagyok tagja a

mi a helyzet? Bárhol, bárki létesíthet gyógy-

kamarátoknak!”

szertárat, ha vállalja, hogy heti hatvan órában nyitva tart, vagy internetes honlapot mûködtet, vagy két kilométeren belül vállalja a házhozszállítást és hasonlók. De nem mindegyiket kell teljesíteni, ezekbôl lehet mazsolázni, és persze ki is választják azt, ami éppen a legkevesebb ráfordítással jár. Van olyan vá-

Az új szabályozással a Kamara „kifelé”,

ros például, ahol már a harmadik gyógyszer-

tehát például a liberalizációs kérdések-

tár nyílik azzal, hogy állandó készenlétet vállal

ben is súlytalanná vált?

— egy olyan városban, ahol egyébként már

Azt tudjuk, hogy visszafelé már nem mehe-

régóta mûködik folyamatos, szervezett ügye-

tünk, azaz a liberalizációs folyamatot nem for-

let. Mi csak valódi többletszolgáltatást tar-

díthatjuk vissza, de bizonyos sarkalatos kér-

tunk elfogadhatónak, tehát ha, mondjuk, vala-

désekben megpróbálunk eredményt elérni.

ki 24 órás üzemidôben dolgozik, és ezt öt év-

Ilyen a gyógyszertárak létesítése, tulajdonlá-

re vállalja!

sa és a gyógyszerészi szakmai kompeten-

Essék szó legalább végezetül valami po-

ciák kérdése. Hiszen mi volt az eredeti indok-

zitívumról. A gyógyszerészi gondozás ta-

lás? Többek között az, hogy nyíljanak vidé-

lán ilyen, ugye?

ken, a kevéssé ellátott területeken új patikák,

Ebben, azt hiszem, tényleg értünk el jelentôs

hogy a lakosság közelebb kerüljön a gyógy-

eredményeket: a Magyar Gyógyszerésztu-

szerhez, valamint hogy ebben a „leosztott”

dományi Társasággal és a Magángyógysze-

monopolhelyzetben szegény fiatal kollégák

részek Országos Szövetségével összefogva

már nem juthatnak patikához, adjunk nekik is

létrehoztunk egy közös szakmai bizottságot

esélyt! Mi már akkor megmondtuk, hogy nem

erre a feladatra. Gyakorlatilag elkészült az a

ez fog történni, hanem a nagy forgalmú, vá-

jogszabály-módosítási tervezet, amely a

rosi központokban nyílik majd az elsôre a má-

gyógyszerészi gondozás teljes feltételrend-

sodik, harmadik gyógyszertár, tôkeerôs nagy-

szerét — mûködési, személyi-tárgyi és egyéb

befektetôk közremûködésével. Ezek majd

feltételeit — szabályozza, és emellett már ed-

olyan versenyt generálnak, amelyben döntô

dig is mintegy nyolcszáz patikus részesült

szerep jut a kereskedelmi akcióknak, melyek-

gyógyszerészi gondozást oktató képzésben.

kel pedig a kisebb patikák hosszú távon szük-

Erre a szakmai összefogásra joggal lehetünk

ségszerûen nem tudnak lépést tartani: ellehe-

büszkék…

tetlenülnek, és sokan tönkre is mennek.

10

László István