HALLGATÓK KÖNYVE. Ismerjük meg egymást!

„

Ha a subakészít! szütsökhöz hasonlóan az újságtsinálók is alapítottak volna egy czéhet –- amely rendbe való felvételt csupán remekeikkel érdemelnek ki-, ennek a czéhnek is lett volna egy szép, nagy vasládája, a fedelén domborm"v" aranybet"kkel: Isten, áldd meg a tisztes

”

ipart.

Kardos G. György

HALLGATÓKKÖNYVE Ismerjük meg egymást!

2008-2009

El!szó helyett Éppen negyven éve kezdtem az újságírást, és még mindig emlékszem els! munkanapomra az Ifjúsági Magazin szerkeszt!ségében. Elveszetten bolyongtam a atalok körében csak IMnek becézett, legendásan népszer" lap szörny" körfolyosóin, szédelegve a megtiszteltetést!l, hogy itt dolgozhatom, ámbár fogalmam sem volt róla, hogyan m"ködik egy „igazi” szerkeszt!ség. Máig áldom a szerencsémet, hogy belebotlottam Sarlós Mariannba, a magazin olvasószerkeszt!jébe, aki fülön fogott, bevitt a szobájába, és egy méreger!s kávé mellett beavatott a kulisszatitkokba. Kés!bb a Világ Ifjúsága következett, ahol Ivanics István, majd Sebes Tibor volt a tanítómesterem: egyik!jüknek sem lehetek elég hálás a sok segítségért. ...Aztán újra az IM-hez kerültem, immár f!szerkeszt!ként. Majd alapító f!szerkeszt!je lettem a Meglepetés cím" hetilapnak és a Beau Monde nev" glossynak; megújítója a N!k Lapja Évszakoknak. És megfogadtam: ha egyszer módom lesz rá, minden tudásomat, amit mestereimt!l, példaképeimt!l lestem el, igyekszem átadni az utánam jöv!knek. Els!sorban azt a felismerést, hogy még mindig b!ven van tanulnivalóm, hiszen folyamatos önképzés, megújulás, tovább lépés nélkül nincs siker egyetlen szakmában sem. Itt van hát az alkalom, hogy én is újra iskolapadba üljek. Bevallom: sokat várok T!letek, jövend! tanítványaimtól, akik a tanáraim is lesztek. Kollégáimmal együtt ugyanis makacsul hiszünk a régi igazságban: tanulni leginkább tanítva lehet.

Balázs-Piri Krisztina

Balogh Anna Milyen vagyok? Panni – mindenki így hív, mióta az eszemet tudom. Különböz! változatai ismertek és használatosak a hozzám közel állók körében: Pannika, Pancsi, Panna, stb. Vidám – alapvet!en vidám vagyok. Imádok mosolyogni, az utcán, a buszon, a kerékpáron ülve, a munkahelyi megbeszélésen, a szeretteimre és szeretem a jó mókákat! Család, barátok, haverok – mindig mellettük állok, mindig mellettem állnak. Nyitott – érdekelnek az új dolgok, technikai vívmányok, új emberek megismerése. Kerékpár – ha csak tehetem, bicajjal közlekedem. Ez a legjobb dolog! Romkocsmák, nyitott szórakozóhelyek – a törzshelyeim! Mozgékony, gyors – Nem csoda, hiszen az Ikrek jegyében születtem! Kommunikáció – beszélni, mutatni, írni, tudatni, elmesélni, meghallgatni, értékelni, érvelni, ütköztetni. Zene – nagyon szeretem a zenét, fontos része az életemnek. Nem telik el úgy nap, hogy ne hallgassak zenét: munkába menet, hazaérkezve, reggel készül!dés közben, este egy klassz koncerten – bárhol! A legnagyobb kedvencek: Sepultura, Irie Mafa, Brains, Kraak En Smaak, Freshfabrik, Kaukázus, Freestylers.

Bodnár Tünde Kép rólam

Hosszú sorok helyett álljon itt egy idézet: „Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéb!l.”

Dezs! Csilla Céltudatos családanya Mottóm: „Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyiken nem nevettünk.” Ugyanannál a cégnél dolgozom hét és fél éve, ugyanazt a munkát végzem négy éve (úgy érzem, 2700 ember közül a legjobbnak lenni valamiben nem rossz teljesítmény) és ráadásul novemberben harminc éves leszek, ezért úgy éreztem, ideje valami változatosságot vinni az életembe. Nagyon szeretek olvasni - bár ez mostanában nem túl divatos tevékenység, imádom az édességet - majdnem olyan vagyok, mint Gombóc Artúr –, és ami egy nehéz nap után teljesen kikapcsol, az a kangoo. Szeretek utazni – kedvencem az #rség és a Balaton –, és ha tehetném, gyakrabban látogatnék idegen tájakra. Életem legboldogabb pillanata az volt, amikor a kisam megszületett. Munkatársaim szerint ilyen vagyok: „Spontán, így azon kevesek közé tartozik, akik ritkán unalmasak. Tudja, mit akar, és ezt nem is rejti véka alá. A családja érdekében mindent megtesz, ami t!le telik. Az önállóság és a szabadság nála létszükséglet, az esetlegesen felmerült vitás helyzeteket nagyon jól kezeli. A munkájában pontos, és a rábízott feladatokat maradéktalanul, a legjobb tudása szerint elvégzi. Az érdekl!dése és a kíváncsisága az új dolgok iránt állandó. Jó feje van, emellett talpraesett és céltudatos. Vele bármikor bármit meg lehet beszélni.”

Erdei Krisztina Szenvedélyes fotós Szegeden születtem, jelenleg Budapesten élek. 2000-ben diplomáztam a Szegedi Tudományegyetem lozóa és politológia szakjain, és áthallgattam a budapesti Eötvös Tudományegyetem lmelmélet és vizuális pedagógia képzésének óráira is. Szintén 2000-ben fejeztem be tanulmányaimat a budapesti Szellemkép Szabadiskola fotó szakán. 2002-ben alapítóként részt vettem a Lumen Fotóm"vészeti Alapítvány (www.photolumen.hu) létrehozásában, amelynek jelenleg is kurátora vagyok. Tavaly jelent meg els! fotóalbumom, melyet három év fotóm"vészeti ösztöndíjnak és sok-sok utazásnak köszönhetek. Az információ áramlása ma már többnyire képeken keresztül történik, egyre felel!sségteljesebb a vizuális megfogalmazás, a vizuális nyelv használata. Nagyon érdekel az új generáció látásmódja és valóságjavaslatai: annak megnyugtató víziójával, hogy ugyan jelenkori kultúránk határozottan tart valami felé, de tele van váratlan, atipikus összefüggésekkel, esetlegességekkel. Szeptember óta kreatív dokumentarizmust tanítok a szegedi „Kép és Szöveg” nev" iskolában.

dr. Fejes Szonja Írok és táncolok Sokan kérdezik t!lem, hogy mit is keresek én a Sanoma Médiaakadémián, miért fogok bele megint valami új dologba, mikor már így is sok mindennel foglalkozom. Végzettségem szerint jogász vagyok, Egerben a Polgármesteri Hivatal Jogi Irodájában dolgozom, de 2006. szeptembere óta GYES-en vagyok a most két éves kislányommal. Jelenleg az Eszterházy Károly F!iskola nemzetközi tanulmányok szakán az Európai Unióhoz és a nemzetközi joghoz kapcsolódó tárgyakat tanítok. Emellett politikai szakért!nek is tanulok a Budapesti Corvinus Egyetem Századvég Politikai Iskolájában. Rengeteg dolog érdekel még: imádok lovagolni, fényképezni, táncolni, utazni, olvasni és írni. Gyermekkorom óta írok, korábban több irodalmi pályázaton is részt vettem. A tánc a másik m"vészeti ág, amelyben a kreativitásomat kiélhetem. Egész életemben táncoltam, jelenleg Egerben és Mez!kövesden oktatok spanyol és keleti orientális táncokat. Ennyi minden mellett miért akarok újságíró lenni? Azért, mert állandóan írok, er!s bennem a kifejezésvágy. Ha egy gondolat felötlik bennem, akkor azonnal kiírom magamból: a munkahelyemen két szerz!dés megszövegezése közben, otthon házimunka közben, olvasás vagy lmnézés közben. Írok gépbe, jegyzetfüzetbe vagy éppen csak egy papír fecnire, ami épp a kezembe akad. Így ragadom ki a gondolatokat a mindennapok sodrásából. Mindig is érdekelt az újságírás, a gimnáziumban és az egyetemen is írtam cikkeket az iskolai lapokba. Nagy álmom, hogy egyszer abból élhessek, amit a legjobban szeretek csinálni: az írásból.

Fodor Adrienn Én és a TV-Taxi – Üdvözlöm a TV-Taxi néz!it! Rendhagyó m"sorral jelentkezünk, merész biciklistákat próbálunk rávenni, hogy válasszák a kényelmes, biztonságos taxit a veszélyes kerekezés helyett. – Kösz, valami Tündér küldött most Titeket! – Nem lehet könny" „kiskosztümben” kerekezni. Munkába sietsz? – Igen, most épp egy bankban dolgozom, a farmer tilos, de ne cikizz, ez a laza, bicajos szerkóm, így is a fél ruhatáram benn lóg az irodában. – Te mindig rohansz? – Jól ráéreztél! Állandóan „úton vagyok”, munka után irány az újságíró suli, és este még egy koncertnek is bele kell férnie, vagy hogy legalább a Margitszigeten futhassak egy kört. – Bocs, de mit keres egy újságíró egy bankban? – Nem, nem, még nagyon messze vagyok attól, hogy annak nevezz: még csak most tanulom a szakmát. Eredetileg jogász vagyok. – Hogy jutott eszedbe a biztos hivatást feladni a bizonytalanért? – A jog sokszor nagyon száraz. Tudod, olyan ez, mint egy kih"l!ben lév! kapcsolat: jól elvagytok ti ketten, de a t"z már rég kialudt. Érzed, ez nem az igazi, tudnál valakit jobban szeretni, valamit teljes szívvel csinálni. Mindig is írni akartam, ez nálam szerelem. Aztán, a szerelemb!l akár hivatás is lehet, ha a kedvhez tehetség is párosul(na). Majd kiderül. Most így vén fejjel ráakadtam egy jó sulira, itt végre nem az elméleten van a hangsúly! Abból épp elég volt öt év egyetemen. Ha már itt vagyunk a TV székháznál, ki is dobhatok, itt dolgozom a Szabi téren. Kösz a fuvart! – Hé! A bicajod maradjon a csomagtartóban?! – Nem is én lennék, ha... Egyébként mit vártok egy piros kabátos „zizzent” bicajos csajtól?

Freund Emese Ha választani kell… Ha választani kell kávé vagy tea között, akkor kávé. Ha választani kell hegyek és tenger között, akkor hegyek. Ha intro- vagy extrovertált, akkor mindkett!. Ha banán vagy alma, akkor banán. Ha kék vagy piros, akkor lila. Ha csoki vagy vanília, akkor egyértelm"en csoki. Ha keser" vagy édes, akkor édes. Ha csíkos vagy kockás, akkor csíkos. Ha Monet vagy Dalí, akkor Dalí. Ha forró vagy hideg, akkor forró. Ha próza vagy vers, akkor próza. Inkább vagyok t"z, mint víz. Inkább vagyok kör, mint kocka. Inkább vagyok Citroen C3, mint Mercedes. Inkább nevetek, minthogy sírjak. Inkább vagyok fa, mint fém. Inkább Karácsony, mint Szilveszter. Inkább rock, mint jazz. Inkább Love Actually, mint Saw. Inkább fahéj, mint ánizs. Inkább Austen, mint Newton. Inkább m"vészet, mint sport. Végül inkább írok tíz oldalt egy dolgozathoz, mint húsz sort egy bemutatkozó szöveghez!

Hadnagy Anna Emberek a metrón Az egész a metrón kezd!dött. Budaörsi lévén, amikor felvettek recepciósnak egy szoftvercéghez a Dózsa György úttól nem messze, legalább napi két órás utazásra számíthattam oda és vissza. Ez mindent jelentett, csak jót nem: reggel hatos kelést, este hatos hazaérkezést, zötyköl!dést a buszon üres helyek után kutatva. Amire viszont nem számítottam, azok az emberek hozzáállása: üveges szemmel bámulnak maguk elé, jobb esetben érzelemmentesen, de inkább valami beivódott gyanúval és egy kis undorral méregetik a másikat. Ám van egy csoport, amelyik más. #k nem néznek bosszúsan, ha arrébb nyomják !ket a mozgólépcs!n vagy a metrón. Néha elmosolyodnak, vagy alig bírják visszatartani a nevetést, de semmiképp sem a saját életükre koncentrálnak. #k azok, akik olvasnak a metrón. Újságot, könyvet – egyre megy. A lényeg, hogy amit olvasnak, az eltereli a gyelmüket önmagukról és vélt vagy valós hibáikról. Nem hiszem, hogy az emberek életét meg lehet változtatni egy pár szóval, vagy bíztatással. Ezeket az embereket fel kell rázni, hogy legyen egy kis kedvük, egy kis önbizalmuk kiszállni a metróból, és nekivágni egy új napnak. Hiszem, hogy a saját gondjaikat úgy felejtik el legkönnyebben, ha látják, hogy más is követ el hibákat. De nem mehetek oda minden savanyú emberhez és mondhatom neki, hogy „Képzeld, ma engem is leüvöltött a f!nököm, dobott a pasim, és ráadásul az automata is rosszul adott vissza!”. Megírhatom viszont úgy, hogy mások elgondolkodjanak, vagy nevessenek rajta. Nevessenek akár rajtam, ha ezzel jobb lesz a kedvük, hát legyen! Csak lássak egy kicsivel vidámabb embereket a metrón, amikor dolgozni megyek.

Horváth Gabriella Az élménygy"jt! Legtöbbször egyszer"en Gabinak hívnak. Bizonyos körökben játékosan Gabcinak, a gimiben az osztályf!nökömnek hivatalosan Gabriella, a zika tanárnak egy rajtakapott puskázás után kizárólag Horváth. Anyunak (de csakis neki) Rézi. Mindet szeretem. Egyedül a kicsinyít! képz!vel nem vagyok barátságban. 180 centis magassággal azt hiszem érthet!…

Egy vidéki iparváros paneljában n!ttem fel, még voltam kisdobos, de az úttör!ség megsz"nt létezni, mire felavattak volna. Gyerekkoromban nyaranta sok id!t töltöttem a nagyszül!knél, egy zempléni kis faluban. Szedtem babot a faluvégi földeken, töltöttem kolbászt a disznóöléseken, kerestem a szalma közé rejtett húsvéti csoki tojást a cs"rben, és vittem még frissen fejt tejet a tejcsarnokba. Nagy adomány. Ma is szabadid!mben élményeket gy"jtök és raktározok. Túrabakancsban, a kerékpár nyergében, kenutúrán, egy társasjáték mellett a barátokkal, színházban vagy koncertteremben. Még nagyon sok mindent szeretnék kipróbálni, megtanulni, átélni. És mindezt leírni, átadni másoknak is. Ezért vagyok itt.

Horváth Ilona Ilcsi és a szeretet # Ilcsi. Ilcsi szereti a nyarat, a virágokat, leginkább a kéket, a meleg, mézes teát, a f"ben ülést, a frissen mosott ruha illatát. Szeret a füzet jobb oldalára írni, szabadtéren zenét hallgatni, es!ben táncolni, kitalálni egy gondolatot, szerelmesnek lenni, átölelni, friss, még meleg kenyeret enni. Szereti, ha a haja a napon szárad meg, szeret ceruzával írni, idegen városban kézen fogva sétálni, virágot kapni, tábla csokiba beleharapni, a kajszibarackot minden formában. Szereti még, ha simogatják a haját, szeret jókat enni, fogat mosni, nyári hajnalon hazasétálni, meleg zokniba bújni, a kályhák melegét, közösen rejtvényt fejteni, vízparton lenni, állatkertbe menni, friss ágynem"be feküdni, „kis kiinek” lenni, ülve palacsintát sütni. Szereti a virágillatot, a b!rön érezni a meleg napot, szoknyát hordani. Szereti a fehér, forró csokit, a telefonban a szuszogást hallgatni, hazaérni, a sok ismeretlen közül az ismer!s arcot megpillantani, idézetet gy"jteni, találkozást megköszönni, levelet írni, fényképezni, tömegben hangosan felnevetni, hamisan énekelni, epret enni, ágyon ugrálni, hegyre menni, vonaton olvasni, idegent megismerni, padon ülve az embereket nézegetni, hídon napfényben átmenni, a szeretlek szót hallani. Ám legjobban Ilcsi szeret lenni.

Horváth Nikoletta Két keréken Nem izzadsz meg, mire ideérsz? – kérdezik a nyári melegben kollégan!im, amikor begurulok a munkahelyemre. Ilyenkor tudom, hogy nem bicikliznek, mert akkor tudnák, hogy a menetszél a legegészségesebb természetes légkondi. Ezt már csak a masnis cip!mmel és szoknyámmal fokozom, a szélvéd! másik oldalán úgy látják, biciklizni magas sarkúban lehetetlen. Sokan vagyunk, sokfélék, sok keréken, sokfajta értékrenddel és sokféle gondolattal cikázunk naponta sokfelé. A célunk viszont egy: a lehet! legnagyobb harmóniában önmagunkkal és környezetünkkel elvégezni napi teend!inket. Álmaimhoz h"tlenül, sem chef, sem cip!tervez! nem lettem, pedig az igazi alkotás boldogsága abban teljesedett volna ki. Azóta hagyom mellém szeg!dni titkos gondolataimat, és próbálom formába önteni mindazt, ami örömöt okoz, ha úgy alakul, leírom. Vágyaim útveszt!jében utazom, ha csak tehetem, két keréken.

Iván Viktória Életút Boglár professzor az egyetemen egyszer azt kérdezte t!lem: Viki, maga mindig mosolyog? „Nem Tanár Úr.” – mondanám most neki. Bár tehetném! Most viszont megpróbálok. Örömökkel bélelem ki az életemet: tanulok, tanítok, olvasok, táncolok, énekelek, kitalálok, gyelek, az álmaimat szövöm és fejtem, utazok képzeletben és bels! utakon, és néha igazából is. És szeretem azokat a szavakat, amiket nem lehet teljességében egy másik nyelven visszaadni. Szeretem a verseket, ahogyan a soraik kavarognak bennem, és észrevétlenül belopóznak a gondolataim közé, mintha mindig is az enyémek lettek volna. Szeretem Zemplént, ahol azt mondják: lajbi, hacuka és patrac vagy, s ahol a hegyek olyan lágyan hullámoznak, mintha a Jóisten simogatta volna !ket! És szeretem Ukrajnát, ahol mindig azt mondják nekem: ti nása, ti nása, a miénk vagy; s ahol beoltottak azzal az örömmel már fel nem oldható szomorúsággal, azzal a szép reménytelenséggel, amit a nagymamám toszkának hívott, míg élt.

Kis Klaudia A könyvek és a zene Összetett feladat képet alkotni arról, milyenek vagyunk valójában. Kiragadni egy darabkát, a legjellemz!bbet, és azt megmutatni másoknak, hiszen az egészet talán mi sem ismerjük. Milyen vagyok? Leginkább lelkes és érdekl!d!, ám kudarc esetén hamar elcsüggedek, de ritkán adom fel. Amióta megtanultam olvasni, a legbiztosabb vigaszt a könyvek jelentik számomra. Ha úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem felett, csak felütöm a kedvenc regényemet, és elmerülök a fantáziavilágban. Azt hiszem, könyvimádatom is közrejátszott abban a döntésben, hogy mihez kezdjek az életemmel. A bölcsészkaron kötöttem ki. Az olvasási igényemet kielégítették az ott töltött évek, de ez nem csupán a szakirodalmat jelentette. Lényegében mindent elolvastam, ami a kezembe került. Néha a türelmetlenségem megakadályozza, hogy letelepedjek egy nyugodt kis zugba, és olvasni kezdjek. Ilyenkor táncolni megyek. A szüleim szerint el!bb tanultam meg forogni, mint járni. Többféle m"fajt kipróbáltam, a klasszikustól egészen a modern, utcai változatokig. Táncolok, ha boldog vagyok, és akkor is, ha szomorú, így levezetem a feszültséget, és megnyugszom, mire elhallgat a zene.

Kiss Anna Zsóa Magamról Én, én vagyok. Nem állítom, hogy jól ismerem magam, de ilyen vagyok többnyire. Valaki, aki szívesen ücsörög órákig a tengerparton vagy éppen a barátn!kkel egy kávézóban. Utál korán kelni, néha legszívesebben átaludná az egész napot – nem esne nehezére. Valaki, aki órákig tud vásárolni, de annál gyorsabban készül el reggelente. #szintén szokott véleményt nyilvánítani, néha kicsit lusta és az anyja szerint rendetlen, de ha kell, összeszedi magát. Bár nagyon tud szenvedni, ha olyanja van, de hál’ isten ez csak ritkán fordul el!. Alapjában véve magabiztos, küzd! típus, aki kiáll önmagáért és másokért. Néha kicsit lökött s !rült, de azt is mondják, hogy olyan, mint az apja: egy világutazó. Ha valamiben kedvét leli, abban kreatív és kitartó. Van, hogy meg!rül, mert nem tud magával mit kezdeni. Van, hogy meg!rjít mindenkit maga körül, mert nem lehet lel!ni, de olyan is el!fordul, hogy csak ül a napsütésben és álmodozik. Világéletében sportolt, kedvencei a röplabda, a kosár, no meg a vízi sportok. Szeret rossz fát tenni a t"zre, vonzzák a veszélyek, így az extrémsportok és az új kihívások is. Érdekli a divat, otthon van a sminkelésben és a házimunka egyes területein, bár nem mind a kedvence (Értsd: F!zök – de nem mosogatok!). Mindene a tenger, a barátok, a család, lételeme a víz és a napsütés, védjegye pedig a mosolya. U.i.: utálom a sóskát és irtózom a pókoktól! Hogy mindez igaz-e? Nem is tudom. Ismerj meg, és döntsd el magad!

Kóka Izabella Ha azt kérdik... Ha azt kérdik, szín? Azt mondom, narancs. Ha azt kérdik, tánc? Azt mondom, latin. Ha azt kérdik, sport? Azt mondom, boksz. Ha azt kérdik, stílus? Azt mondom, n!ies. Ha azt kérdik, könyv? Azt mondom, Szilvási. Ha azt kérdik, kultúra? Azt mondom, színház. Ha azt kérdik, m"faj? Azt mondom, musical. Ha azt kérdik, hobbi? Azt mondom, írás. Ha azt kérdik, személyiség? Azt mondom, ellentmondás. Ha azt kérdik, er!sség? Azt mondom, teherbírás. Ha azt kérdik, gyengeség? Azt mondom, szétszórt, mert ez vagyok én! Valóban néha egy kissé szétszórt, egy kissé gyelmetlen, de sokat nevet! és végtelenül barátságos lány. Aki nagyon szeret olvasni, színházba járni, táncolni és boxolni (persze, csak az edzés keretein bel!l), legh!bb vágya az, hogy tehetséges és elismert újságíró váljék bel!le.

Kosda Orsolya Egy szelet önirónia Kosda Orsi 28 éves, jelenleg budapesti lakos, de már élt Sopronban, Gy!rben, Ménf!csanakon is. 10 éves kora óta életének fontos része az utazás és az ezzel járó állandó pakolás. Hol az egyik szül!t látogatja, hol iskolába jár, aztán pedig az elszakadás után csak visszarepül elég gyakran a „Gyereksziget”-nek becézett szül!i házba. Egy számára kedves helyre, ahol mindent lehet. Emiatt nagyon szeret utazni a nagyvilágban bármilyen formátumú járm"vön, nem idegen t!le egy ismeretlen környezet, érdekl!dik más nemzetek kultúrája iránt. Sokoldalú az érdekl!dése, amely a teáktól, a csokoládén, a gyöngyf"zésen, a könyveken, a lmeken, a zenén és az emberek lelkivilágán át egészen az állatvilágig terjed. Szereti a kutyákat. Az emberekkel hamar megtalálja a közös hangot, és ironikus humorának köszönhet!en jó beszélget!társ is. Reméli, hogy ez az egy év kellemesen telik, és az iskolában a közös érdekl!dés" tanulótársak közt egy-két jó barátra is lel.

K!vári Katalin A táncoló újságíró K!vári Katalin vagyok, néha egyszer"en csak Katrin. Veszprémben születtem, azóta is itt élek, egyetemet is ezen a családias helyen találtam. Érdekes, ahogy a város újabb és újabb embereket mutat be nekem; ahogy feln!ttem, mintha a „nagykorú” arcát ismertetné meg velem az otthonom is. Második évemet taposom magyar szakon, és nagyon élvezem. Tizenhét évesen próbáltam ki az újságírást, most egy egyetemi lapnak írok. Tizennégy éven át jazzbalettoztam versenyszer"en, most a sportolási kényszeremet és a fellépési vágyamat egy Perg!t"z nev" egyesület tagjaként élem meg a t"ztánc közben. Voltam már telefonos kisasszony, pultos, jelenleg az egyetemen a beiskolázásnál segítek a kar marketingeseinek. Az ikertestvéremmel nemrég vészeltük át, hogy a húszas éveinkbe léptünk, továbbra is azt gondolva, hogy az, amit egy testvér jelent az életben, ugyanúgy áldás, mint ahogy átok is egyben. A sok elfoglaltság mellett, mégis az írásban találtam meg igazán önmagam. Ezért szeretnék minél többet megtanulni ebben a témában, és ezért is szerepelek most ebben az évkönyvben.

Lázár Noémi Egy Pulitzer-díjas újságíró kezd! lépései 2038. április 9. szerda, N!k Lapja Április 11. minden évben nem csak a Magyar Költészet napja és József Attila születésének évfordulója, hanem ekkor osztják ki a világ legkit"n!bb újságíróinak járó rangos Pulitzer-díjat. Publicisztika kategóriában idén Lázár Noémit illeti a kitüntet! elismerés. Noémit sikeres életpályájáról Monte Video, a 30 éve a magyar újságírás bölcs!jeként számon tartott Sanoma Médiaakadémia egyik ifjú tehetsége kérdezte az alábbi villáminterjú keretében. Monte Video: Kedves Noémi, Ön is a Sanoma Médiaakadémia hallgatójaként kezdte ismerkedését a szakmával. Ha most lenne zöldfül" újságírótanonc, akkor is a Sanoma képzése mellett döntene? Lázár Noémi: Ma is úgy érzem, jó döntést hoztam. A Sanoma – ismert és elismert tanári gárdája, inspiráló közössége, az órák oldott és mégis komoly hangulata, a társak közvetlensége – olyan lendületet adott pályám kezdetekor, amiért örök hálával tartozom. Köszönöm, Sanoma! M.V.: Miért az újságírást választotta hivatásául? L.N.: $zött a kíváncsiság, és mindent tudni akartam a világról. Bölcsész diplomám van, mindig is szerettem kommunikálni az emberekkel, faltam a könyveket, információkat, és zsenge tini korom óta rajongtam a színes, színvonalas magazinokért. M.V.: Mit üzen a mai atal újságíró társadalomnak? Mire ügyeljenek, koncentráljanak az ifjú titánok? L.N.: Mindig maradjanak kíváncsiak, és sose veszítsék el a hitüket és objektivitásukat. Legyenek nyitottak a világra, az újdonságokra, és tiszteljék a tudást!

Márta Eszter Milyen vagyok? Megismerhet!, mégis kiismerhetetlen; összetetten szétszórt; örökké változó; álmodozó realista; kreatív és sokoldalú; határozottan határozatlan; önmagát keres!; átlagos, mégis egyedülálló; szabad és ragaszkodó; zárkózott, de emberszeret!; néha jó és gyakran rossz; nem hibátlan, de hát így „tökéletes”; és ami a legfontosabb: egy Ember, se több, se kevesebb. Ez vagyok Én!

Micskó Hajnalka Szeretem, nem szeretem Általában érdekl!d! vagyok, kedves, mosolygós, vicces, szórakoztató, nyitott, lelkes, közvetlen, kíváncsi, vidám, de nyugodt, melegszív", megért!, érzékeny, !szinte, realista, megbízható, együtt érz!, megfontolt, h"séges és alapos is egyben. Ugyanakkor el!fordul, hogy közömbös, unalmas, zárkózott, visszafogott, kritikus, felszínes, töpreng!, tartózkodó, bizonytalan, kishit", kétked!, gyámoltalan és lusta vagyok. Szeretem a családomat, az igaz barátaimat, a hóesést, az es!illatot, a Balatont, a francia lmeket, a vattacukrot, a pohárban hagyni az utolsó kortyot, táncolni, álmodni, nevetni, ha idegenek mosolyognak rám, korán kelni, New Yorkot, és !szi, es!s délutánon múzeumban bolyongani. Szeretem még az új könyv illatát, moziba járni, színházba még jobban, mufnt sütni, ajándékot adni, ha van id!m átgondolni a dolgokat. Nem szeretem az értetlenkedést, a tehetetlenséget, a rosszindulatú, buta embereket, ha hülyének néznek, ha valaki szívja a fogát, ha mindig a repülésr!l kérdezgetnek, bepakolni elutazás el!tt. Nem szeretek túl sokáig aludni, a disznóhúst, elkésni, egyedül vásárolni, lmet félbehagyni, sorban állni, ha megsárgulnak a fehér ruhák, a vasalást, azt, ha valaki folyton csak panaszkodik, a b"ntudatot, a sz"k lifteket, a botsáskákat, hirtelen dönteni. Szeretnék többet utazni, okosabb lenni, logikusan gondolkodni, a világ minden nyelvén érteni és beszélni, megtanulni lovagolni, télen is görögdinnyét enni, kutyát menhelyr!l örökbe fogadni, jól f!zni, Párizsba látogatni !sszel, többet találkozni a barátaimmal, pro módon sminkelni, végre megtanulni korcsolyázni, kötelez! olvasmányokat újraolvasni, magabiztosabb és jobb ember lenni.

Muha Erika Anett Önéletrajz Név: Muha Erika Anett Becenév: Er(i) Születési id!: 1985. október 9. Csillagjegy: Mérleg Hobbi: az Élet Kedvenc szín: piros Kedvenc város: Róma Kedvenc könyv: Ízek, imák, szerelmek (Gilbert, E.) Jelmondat: Let’s keep the spirit alive! (Tartsd magadban a lelket!) Amire a legbüszkébb vagyok: egy angliai egyetem diákja lehettem fél évig Amit megbántam: amit nem tettem meg Amit nem szeretek: egyedül lenni A legrosszabb szokásom: szervezetlenség Jó tanács: Ne vegyél mindig komolyan! Egy közeli barát meglátásai: 1. Szinte mindenr!l tud beszélni. 2. Nagyon jó a humora. 3. Kissé félénk, de nem annyira. 4. Majdnem mindig össze van zavarodva... De tudja, hogyan élje az életet. 5. Az egyetlen dolog, amin fejlesztenie kellene: a döntéshozás!

Nagy Boldizsár A multikulturalista szakácsm"vész Kíméletlen, szigorú kritikus, aki szenvedélyesen foglalkozik mindennel, ami m"vészet. Kedvenc területe a gyerekirodalom és a popkultúra, és általában minden, amit az intézményesített szakma lenéz és vizsgálataiban mell!z. Esszéiben és kutatói tanulmányaiban nem ritka a politikai hév, amelyet dekonstrukcionista, feminista és multikulturalista meggy!z!dése f"t pokoli forróságúvá. Titokban glossy-kat, olcsó ponyvát és képregényeket olvas, munka után biciklizni és szaunázni jár, hobbija a bels!építészet és a drámaírás. Finom vegetáriánus ragukat f!z, szereti a birsalmát Camembert-rel, és mindent, ami bogyó (pl.: kapribogyó, olajbogyó, gumibogyó). Legnagyobb álma egy saját vitorlás hajó neon installációkkal kirakva és egy saját uniszex életmódmagazin, 10-14 éveseknek.

Orosz Sára Bemutatkozás Neve: Orosz Sára Kora: 28 év Küls! ismertet!jegyei: Tolsztoji arcél csúszdaforma orral. (# nyilván orosz felmen!ket sejt a háttérben, az ebben illetékesek viszont nemlegesen nyilatkoznak, így ez egyel!re kérdéses.) Jellemz!i: Nagyon jó hallgatóság, aminél már csak beszélni szeret jobban (Saját bevallása szerint magában is beszél. Vajon álmában is?) és kérdezni. Folyton keres. A nagy keresésben egy hittérít! elszántságával bíztat minden körülötte lév!t arra, hogy ugorjon és kutasson tovább bátran, ha nem biztos abban, hogy azt találta meg, amit keresett, de persze jellemz!en csak ! ugrik vidáman nagyokat és üti meg magát újra meg újra. (Elmondása szerint legutóbb olyan jó helyre érkezett, hogy most akár ott is maradhatna egy ideig.) Leggyakoribb el!fordulási helyei: VII. kerület, KÉK, Keszty"gyár, Széchenyi Fürd!, vagy úton valamerre, lehet!leg a világ egyik távoli csücskében. Rögeszméi: Utálja a zörg!s zacskókat. Utál reklámtollal írni, csorba bögréb!l inni. Szentül hiszi, hogy ha nem eszik meg minden nap egy adag mozzarellát, akkor felborul a bioritmusa. Életmódja: Nyüzsg!, sokszor követhetetlen, de err!l állítólag leszokóban van.

Papp Nikolett Tudnod kell rólam… Együtt érzek a bajba jutott állatokkal vagy nehéz sorsú emberekkel, mindig megérintenek lelkileg. Zizi vagyok, ez nem vitás! Minden jó buli jöhet, szeretem a kalandos, !rült dolgokat. Vidám a természetem, sokat nevetek és szerencsére – nem csak szerintem – jó a humorérzékem is. Aktív vagyok az élet szinte minden területén. Nagy lelkesedéssel fogok bele az engem érdekl! dolgokba és mindig be is fejezem. Gyakorlatias embernek tartom magam, szeretek mindent magam megtapasztalni, megtanulni, ritkán kérek segítséget (és csak akkor, ha már magamtól tényleg nem megy). Optimistának születtem, és ebben nagy szerep jutott az édesapámnak, akinek hála, képes vagyok mindenhez pozitívan hozzáállni. Kreatívnak tartom magam. Imádok minden olyan dolgot, amihez f"zni, varrni, ragasztani, festeni, fúrni vagy csak egyszer"en ötletelni kell! Életrevaló vagyok. Önállóságból és önbizalomból hamar levizsgáztam, azóta sincs ezekkel problémám. Nyitottnak tartom magam, legyen szó új irányzatokról, eddig nem ismert gondolatokról, korábban még nem tapasztalt élményekr!l. Szóval ez vagyok Én! B!vebben lásd: személyesen!

Pete Edina Önjellemzés Kora: néha kevesebbnek t"nik a valóságosnál… Jellemz!i: nyitott, !szinte, (sajnos néha nyers), jó csapatjátékos, önálló, aktív, tanulékony. Kedvenc id!töltései: pajtásozás, emberlesés, kertben kapirgálás, álmodozás, nyelvtanulás, utazgatás vidékre, pedálozás, épületekre felbámulás. Ami különös hatással volt rá: falusi élet, néptánc, vendéglátás, turizmus, Franciaország, multikulti. Ahol szeret id!zni: jó barátokkal, gyerektársaságban, zöldben, hegyek között, völgyek között, konyhában, zene közelben, ahol feln!tt, családi körben; könyvtárban, városban, faluban. Amit nehezen visel: sz"klátókör"séget, rosszindulatot. Újságírás: felfedezésre váró terület, talán egy újabb kapocs.

Puszti Zoltán Magamról Mit is írhatnék? El!z! életemben tekn!sbékaként kerültem a Földre (ez mindenképp jobb, mint a fadoboz – ami egyik ismer!söm állítólagos el!z! élete). Jelenlegi megtestesülésemmel, amikor világra jöttem, még együtt volt a Beatles és éppen akkor küldték ki világkörüli turnéra a „Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band” cím" remekm"vüket. A Pink Floyd pedig debütáló, a „The Piper at the Gates of Dawn” lemezével rukkolt el!, és Jim Morrison els! TV-s botrányára készült. A Király (aki a Zámbó Jimmy el!tti id!kben még Elvis volt) frissen házasodott Priscillával, Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, Örkény megírta Egyperces novelláit és bemutatták a „Tóték” cím" lmet. Talán a csillagok állása miatt, talán részben a szüleimt!l örökölt génállománynak köszönve vagy csak mert születésem el!tt, a kockázatokról és mellékhatásokról nem olvastam el a betegtájékoztatót, nem kérdeztem meg kezel!orvosom, gyógyszerészem lett bel!lem az, aki vagyok. Örök gyerek, javíthatatlan idealista, csillagokat bámuló álmodozó, bölcsészhungarológus, (stúdió)zenész, gitármegszállott, exrádiós, néhai újságíró-reménység, „bomba csinálta” magyar állampolgár és nem utolsó sorban szerencse a, hogy a Sanoma Médiaakadémia hallgatója lehetek. Így talán kapok egy újabb esélyt a sorstól, hogy ismét azzal foglakozhassak, amit igazán szeretek.

Rédling Amarilla Ki vagyok én? Szakmámat tekintve nyelveket beszél! külkereskedelmi közgazdász és marketing szakember, amit nap mint nap gyakorolhatok, kamatoztathatok egy multinacionális cégnél. A munkámban azt szeretem a legjobban, hogy lehet!ségem van sok emberrel, embertípussal megismerkedni, a kommunikáció legkülönböz!bb formáit használni, és – legalább – az angol nyelvtudásomat gyakorolni, fejleszteni. Az életben pedig egy ember vagyok, Coelho-t idézve: „Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy látni szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek.” De mindent megteszek azért, hogy több legyek, mint bárki más, hogy felnézzenek rám, hogy megvalósítsam az álmaimat. Nagyon szociális vagyok, fontos számomra a család, az emberi kapcsolatok, amelyek mindig újdonsággal szolgálnak, és amelyeknek köszönhet!en mindig többet tudhatok meg önmagamról. Nagyon szeretek utazni, más országokat, kultúrákat megismerni. Nyitott vagyok a problémákra, mások meghallgatására, szeretem a kihívásokat, illetve másoknak segíteni, hiszen ebb!l is sokat tanulhatok.

Simon Izabella Igaz mese

Ezen a képen épp nem repülni tanulok – tudod, az extrém sportokkal mindig megjárom, majd elmesélem egy pofa sör mellett, hogy is volt az els! síelés vagy az els! lovaglás –, hanem csak kísértem a sorsot. Hihetetlen, hogy nem estem bele a vízbe. Egy igazi elfuserált Vízönt! vagyok, ezzel asszem sokat megmagyaráztam. Egyszer messzire mentem: ennek a világnak a végéig. Visszajöttem. Tudod, rossz volt a kolbász, meg zagyvák az évszakok, egyébként is, anyám szólt, hogy most már jöjjek. A gyerekkorom álmai és/vagy árnyai is újra kezdtek nyújtózkodni. Férjhez mentem, és most ugyanazon a napon leszek házas és elvált, holott papíron még hajadon vagyok. Ne is kérdezd, sötét egy történet, egyszer majd ezt is elmesélem egy pofa… nem baj, a bort is szeretem. F!zni? Tudok. Szóljak, ha csülkös bableves lesz? Csak ha bírod a turbó fokhagymát! Székem még nincs, ha nem baj, majd eszünk a kanapén. Most mennem kell, elvileg jönnek a gázosok, bár ha annyi találatom lenne a lottón, ahányszor megígérték, már rég milliárdos lennék. Küldj majd e-mailt! A címem: [email protected].

Sinka Andrea: Riport – Változatlanul ragaszkodsz hozzá, hogy pont velem beszélgess? – Változatlanul. – Hát, legyen! – Fontos dolgok? – Legyenek értékrendek, amikre támaszkodhatunk. Mostanában túl nagy a jelent!sége a felszínnek és a küls!, tárgyak által szerzett „megbecsülésnek”, megítélésnek. Fontos még, és az életmin!ségre is kihatna, ha sokkal toleránsabbak lennénk egymáshoz, és jobban odagyelnénk egymásra. És persze, az egyik legfontosabb „dolog”, ami a sok öröm mellett a stabil hátteret is nyújthatja mindehhez, a család. Ami nemcsak szeretetet, er!t ad, de sokat tanít is az elfogadásról, toleranciáról, az emberi viszonyokról. – Feltételezem, hogy nem egyedül élsz. – Igen, nagyon örülök, hogy van egy kiegyensúlyozott, vidám családom két kislánnyal. – És a szakma? – A munkában a min!séget tartom fontosnak, akár a legegyszer"bb szakmában is, mert akkor sikerélményt kaphatok, ami kihat az önbecsülésemre is. – Most már mesélj arról is, mit szeretsz, mi okoz örömet? – Szeretek emberek között lenni – társasági embernek tartom magam –, nagyokat beszélgetni, lozofálgatni, egy felvetett témán eltöprengeni. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, koncertre járni, szeretem a színházat, kiállításokat, m"vészlmeket. Szívesen utazom (családdal), fényképezni, varrni, alkotó tevékenységgel foglalkozni is jó érzés. Nem vagyok nagy sportember, de biciklizni, úszni, korcsolyázni, síelni szeretek. És a téli hegyek atmoszféráját is szeretem, a tenger végtelenségét, a tücsök ciripelését… – Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz?

Somkuti Dóra Gondolatok magamról Írni egy rövid és frappáns bemutatkozást magamról, az felér egy Mount Everest csúcstúrával. Ez az els! kapaszkodó, úgyhogy ez a legnehezebb… 21 évem minden pillanatáról mesélnék nektek, de inkább arra gondoltam, szemezgetek egy-két olyan gondolatot, ahogyan a környezetem lát engem. A szomszéd bácsitól mindig csak azt hallom: „Dórika, ne nyomogassa már azt a sípolós labdát a kutyának, mert meg!rülök t!le!” Igen, tudom, néha el!bújik bel!lem a kisgyerek, de nem is szeretném, ha ez megváltozna. Az anyukám, mint minden anya, elfogultság nélkül: „Nekünk akkor is te vagy a legokosabb…” – mondja, amikor éppen nem úgy sikerül a vizsgám… Gondolom, mindannyian sejtitek, mire célzok. Az öcsém és köztem nap mint nap ez a beszélgetés zajlik: „Ez nem lehet igaz, hogy mennyit kell rád várni, míg elkészülsz!” Ilyenkor mindig azt a szabályt alkalmazom, miszerint egy n! annál érdekesebb, minél többet várnak rá a férak. Az edz!m örökzöld mondása sem hiányozhat: „Csak nyugodtan, és koncentrálj! A mérk!zés még nem d!lt el, te innen is tudsz nyerni!” Tényleg tudok gy!zni, ha akarok. És a legszebb pillanatok egyike, amikor az érem a nyakamba kerül. És egy gondolat, amelyik a legkedvesebb: „Szeretlek.” Azt hiszem, nem kell magyarázni. Maradt itt még hely a ti gondolataitoknak…

Szabó Sára Az igazi Énem Naiv, meggondolatlan és bizonytalan, vagy nem: mindenképpen fejl!d!képes. Szeret elbújni, de úgy, hogy mindenki megtalálja. Szereti a focit, de csak a pasik miatt. Szereti a felel!sségtudatot, de csak úgy, ha áll mögötte valaki. Swinget és drum’n’bass-t hallgat, de csak egyedül. Egyszerre csak egy nyelven beszél, az anyanyelvére nagyon büszke. Kedvenc szavajárása: Szia Mamám! Gyüttem ebédölni! Kiforratlan személyiség, bár igaz, több forrás is folyamatban van. Képes rácsodálkozni magától értet!d! dolgokra, arra, hogy a fti-fti az tényleg azt jelenti, hogy ötvenötven. Azt viszont, hogy a svájci sapkát manapság arany áron mérik, meg sem kérd!jelezi. Bármikor bevethet!, ha buliról, !rült kirándulásról, hirtelen munkáról van szó, de papír zsebkend!, rágó vagy apró sosincs nála. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Gyönyör"en hazudik, bárkinek bármit, de csak nemes cél érdekében és csak szök! évente félszer… A jég hátán is megél!s, szakadó es!ben is vigyorgós fajta. Imádja az irigyeit, bel!lük táplálkozik. Sok barátja van világszerte, de a legigazabb csak otthon. Néha énekel, annál többször táncra perdül, ha szépen kérik, még tanít is. Ha még szebben kérik, az éneklést abba is hagyja… Az Illés szerint szivárványból van a szíve… nem, ez az állítás nem teljesen igaz. Bármit is jelentsen. Nos, ez az igazi Szabó Sára. Istennek legyen hála.

Tancsáné Fuchs Ágnes Ági, a sokoldalú Hogy kicsoda Tancsáné Fuchs Ágnes? Hogy nem ismeritek? Oh, igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat! Hol olyan vagyok, mint egy… vagyis a gyerekeimnek anya, a férjemnek feleség, a barátaimnak Ági, a szomszédaimnak kedves ismer!s, a munkahelyemen a Sajtó Iroda alkalmazottja, a diplomám szerint könyvtáros és jogász, a Sanoma Médiaakadémián pedig hallgató.

Tóth Orsolya „O” története A történet egészen 1976ig nyúlik vissza, amikor egy álmos alföldi községben f!h!sünk – nevezzük O-nak – meglátta a napvilágot. Az óvodában ! kapta a katicabogár jelét, aminek egy cseppet sem örült, hisz mindig is pillangó szeretett volna lenni, még akkor is, amikor elmagyarázták neki, hogy jobban jár a pöttyös bogárral, mert a lepkéb!l kukac lesz, és igen csúnyán végzi. O buzgó tanuló lévén, mindenféle versenyen indult, és szép sikereket is elért, f!ként vers- és mesemondásban remekelt, élénk fantáziájának olykor a szül!i szigor vetett gátat. A pályaválasztás aztán nehéz feladat elé állította a kis családot. O eldöntötte, fogja a kis batyuját, és Budapesten próbál szerencsét. Beadta hát a jelentkezését az ELTE híres intézményébe, és miután megkapta a sikeres felvételir!l szóló értesítést, nekivágott a nagyvárosnak. Id!közben rájött, ! mégsem elégszik meg a bölcsész léttel, szerzett hát egy közgazdász diplomát. Deriválni, integrálni azonban nemigen tanult meg, inkább a marketing tudományába ásta bele magát. O azonban még diplomái ellenére is olyan éretlen volt, mint a… maradjunk a „zöldalma” hasonlatnál. Hosszú út vezetett odáig, míg rájött, ! igenis a média világába kívánkozik. Feln!tté válása elodázhatatlanná vált, hiszen 2008. januárjában egy gyönyör" Mákszem kisasszonynak adott életet, s kis családjával azóta boldogan él, míg…na de ez már egy másik történet.

Tóth András

Rögtönzött interjú Es!s !szi délután volt. Egy padon ültem a buszra várva. A várakozás végtelennek t"nt, akár csak az emberek szürke forgataga a szemem el!tt. Az egyhangúságot azonban megtörte egy jól öltözött, !szes hajú úr, aki felém tartott. Leült mellém, rágyújtott és annyit kért, meséljek az életemr!l. Kérése megnyugtatott, hogy vannak még emberek, akik nem burkolóznak közönyösségbe. – Minden a zenével kezd!dött – vágtam bele. – A zenével? – kérdezte meglepetten. A zenével. Nem tehettem róla. Egészen kisgyermekkorom óta meg vagyok fert!zve vele, így nem csoda, hogy hangszert kellett ragadnom. A zene sokszín"sége sokoldalúságra és széles látókörre tanított. Általános és örök mondanivalója pedig az emberek legnagyobb rákfenéje, a közönyösség ellen nevelt. – No, és a m"vészetek? Biztosan nem csak a zene érdekel. Mindenev! vagyok – folytattam – Ha könyv, néha Szerb Antal, olykor Lem. Ha lm, az atmoszférája a dönt!. Újabban a fotóm"vészet van rám nagy hatással. – És az újságírás? – hangzott utolsó kérdése, miel!tt felállt, és végleg elt"nt volna. – Az újságírásban végre meglelhetem azon dolgok lehet!ségét, melyek fontossága végigkísérte az életemet: a kreativitást és az egyediséget.

Tóth Tamara A családom és Én Vidám, sokat beszél!, „minden lében kanál”- lány vagyok. Harmadik gyerekként elég kés!n jöttem a világra, a n!vérem ekkor már tizenöt, a bátyám tizennégy éves volt, a szüleim korát nem árulom el, mert illetlenség lenne. Iskolás éveimben anya és a bátyám segítségével jutottam túl az akadályokon, beleértve szívügyeket, rivalizálásokat, hisztiket. Bátyám, Zsozsó volt a úk rémálma, nem is mertek bántani soha. A közép sulit Pápán a Reben jártam ki. Azt hiszem, jót is tett, mert nagyon rendetlen gyerek voltam. Az itt szerzett mindenféle ismeretem a világról, vallásról és emberekr!l sokat segített a kés!bbiekben. Az érettségire nem emlékszem, sajnos, kedves Zsozsóm ekkor halt meg autóbalesetben. Az ! hiányának feldolgozása igen sok id!t igényelt, de Anyával egymást támogatva könnyebb volt talán. Apa kívánságára – mivel már nem volt a, aki tovább vigye az eközben beindult családi vállalkozást – a keszthelyi egyetemre mentem, hogy bel!lem is agrármérnök legyen. Kicsit lázadoztam, mert a pszichológia volt az álmom, de megértettem, hogy most ezt kell tennem. Azt hiszem, Anyát jobban megviselték a bátyámmal történtek, és harmadikos egyetemista koromban megszakadt a szíve… Így már csak Apa maradt, Nagymama, a N!vérem és én. Anya halála után egy évre Amerikába menekültem, tanultam és felejtettem, utazgattam, és felépültem. Ma már tudom, hogy bár nehéz elengedni valakit, mégis szükséges ahhoz, hogy a lélek felszabaduljon. Most pedig új kihívásokat keresve beiratkoztam ide, meglátjuk, mit tudok adni ezzel az embereknek.

Vidács Anett A házi feladat Mikor megkaptuk els! „házi feladatunkat”, napokig azon töprengtem, hogy jesszusom, mennyire nehéz feladat magunkról, pontosabban magamról írni. Hogy mennyivel egyszer"bb lenne valaki másról, akárki másról. Hisz az ember gyarló, nem szereti, ha kiderülnek az esetleges nemkívánatos tulajdonságok. Pedig ezek nélkül soha nem lesz teljes a kép, így hát inkább kezdjük az elején: már eleve hátrányos a helyzetem, hiszen a Skorpió jegyében születtem. És hát mi hírlik e jegy szülöttjér!l: er!s akaratú, makacs, kitartó, hatalmas energiával képes küzdeni a számára igazán fontos cél érdekében, szenvedélyes, de néha magányos, kell neki a csend és egy hely, ahol nyugalmat lel. Ja, és azt hiszem, még azt is mondják, hogy csíp, mar, sebet ejt. Nos, hogy valóban ennyire vészes-e a helyzet, nem tudom, az igazság mégis valahol itt lapul. Kislánykorom óta tudom, merre tartok. Mindig volt egy aktuális cél, amiért a legnagyobb áldozatokat sem sajnáltam, ideértve er!t, szorgalmat, kitartást. A kiskunfélegyházi gimnáziumból az egyetemre és Szegedre szerettem volna eljutni, ott pedig a diplomáig. Ugyanilyen szívvel-lélekkel vetettem bele magam a hétköznapi élet kihívásaiba is, akár a lakásom csinosítgatásába vagy a f!zés rejtelmeinek elsajátításába. Kis harcaim mögött persze sok bizonytalanságot is hordozok, hiszen ami annyira fontos, sok félelmet szül. Mint most is, mikor egy szakaszt magam mögött tudva immár Pesten vagyok, új városban, új helyen és emberek között, egy új lehet!ség el!tt állva, amit annyira akarok.

Zboróvári Krisztina Kriszti à la Zboróvári Vegyünk egy 55 kg-os 1976-os évjáratú örmény nev" halat, fürdessük 2 hétig 27 fokos tengervízben (Indiaióceán, Karib-tenger). Halunk magába szívja az éltet! napenergiát és idilli környezetben húsa omlóssá és arany barnává válik. A sütést megel!z! napon tisztítsuk meg, távolítsuk el az oda nem ill! bels!ségeket (közgazdász vér), majd készítsünk páclét. Ehhez bármixerként dobjunk össze egy Caipirinha koktélt, ebbe csepegtessünk nagykanál angol és egy teáskanál francia nyelvtudást, és öntsük fel 2 adag kreativitással. Ezzel pácoljuk a halat, melyet ezt követ!en vigyünk magunkkal egy hegyi túrára, hogy jól átjárja az alpesi üde leveg!. A sütés napján készítjük el a hobbi tölteléket, melyhez modern m"vészeteket, építészetet, fotózást és egy jó adag zenét apróra vágva jól összekeverünk, végül mindezt világkörüli utazással f"szerezve fél óráig állni hagyjuk, és megtöltjük a halat. A halat „ver!fényes nap” álláson, 35 fokon, 25 perc alatt megsütjük, id!nként megforgatjuk. Köretnek lakberendezésben oldott rajzot és festészetet kínálunk mellé, sípályáról gy"jtött friss hómártással.