HALÖKOLÓGIA Umweltbundesamt GmbH (Szövetségi Környezetvédelmi Intézet) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

DWS Hydro-Ökologie Technisches Büro für Gewässerökologie und Landschaftsplanung

Vízökológiai és Térségfejlesztési Mőszaki Iroda

Rába Survey 2009

HALÖKOLÓGIA

Umweltbundesamt GmbH (Szövetségi Környezetvédelmi Intézet) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Bécs, 2010. április

DWS Hydro-Ökologie Technisches Büro für Gewässerökologie und Landschaftsplanung

Vízökológiai és Térségfejlesztési Mőszaki Iroda

Rába Survey 2009

HALÖKÖLÓGIA Megbízás és szerkesztés Ausztria részérıl Megbízó: Umweltbundesamt GmbH (Szövetségi Környezetvédelmi Intézet) Spittelauer Lände 5, A-1090 Bécs tel. 01 / 31304, faxmellék: 5400 E-Mail: [email protected] Ügyintézı: Mag. Gerald Hochedlinger Megbízott: DWS Hydro-Ökologie GmbH Technisches Büro für Gewässerökologie und Landschaftsplanung (Vízökológiai és Térségfejlesztési Mőszaki Iroda) Zentagasse 47/3, A-1050 Bécs tel. 01 / 548 23 10, faxmellék: 18 e-mail: [email protected] Belsı jelentési szám: 09/051-B01 Szerzık: Mag. Dr. Georg Wolfram, Mag. Anita Wolfram, Gerhard Woschitz Munkatársak: Mag. Edgar Lorenz, Mag. Albert Rechberger Megbízás és szerkesztés Magyarország részérıl Megbízó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium H-1011 Budapest, Fı utca 44-50. telefonszám: +36-(1)-457-3300 E-mail: [email protected] Csányi Béla Ügyintézı: Megbízott: VITUKI Nonprofit KFT, Hidrobiológiai Laboratórium Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet H-1095 Budapest, Kvassay Jenı út 1. telefonszám: +36-(1)-215-6140 E-mail: [email protected] Téma szám: 7512/34/796801 Szerzık: Szalóky Zoltán, György Ágnes Irma: VITUKI Nonprofit KFT

2

Keserü Balázs: Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Munkatársak:

Szalóky Zoltán, György Ágnes Irma: VITUKI Nonprofit KFT Keserü Balázs: Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság

Dátum:

Bécs, 2010. április

3

Tartalomjegyzék Executive Summary .................................................................................................................. 1 1 BEVEZETÉS........................................................................................................................ 8 2 ALKALMAZOTT FORRÁSOK ........................................................................................ 9 2.1

Osztrák források ........................................................................................................................................ 9

2.2

Magyar források ...................................................................................................................................... 14

3 VIZSGÁLATI TERÜLET ÉS MÓDSZERTAN............................................................. 17 3.1

A Rába ..................................................................................................................................................... 17

3.2

Lehalászott szakaszok és Ausztriában készített felvételek........................................................................ 17

3.3

Lehalászott szakaszok és felvételek Magyarországon ............................................................................. 37

3.4

Kiértékelés ............................................................................................................................................... 52

3.5

A halászati és kiértékelési módszertan összehasonlítása Ausztriában és Magyarországon .................... 52

4 KIÉRTÉKELÉSI ALAP ................................................................................................... 54 4.1

Osztrák kiértékelési alap (célállapot illetve referenciaállapot)............................................................... 54

4.2

Magyar kiértékelési alap (célállapot vagy referenciaállapot) ................................................................ 59

5 EREDMÉNYEK ................................................................................................................ 60 5.1

Osztrák Rába és Lapincs ......................................................................................................................... 60

5.2

Magyar Rába ......................................................................................................................................... 105

6 DISCUSSION ................................................................................................................... 132 6.1

Methodology .......................................................................................................................................... 132

6.2

Species richness and biomass – status quo and deficit analysis ............................................................ 133

6.3

Classification – plausibility check ......................................................................................................... 137

7 FÜGGELÉK ..................................................................................................................... 142

4

Rába-Survey 2009: Halökológia

Bevezetés

Executive summary Introduction and data base This expert report is part of the Raab Survey 2009 and deals with the biological quality element ‘fish’. It is based on a sampling campaign carried out in autumn 2009 at seven sites each in Austria (Raab: Fladnitz – Rohr, Rohr – Paurach, Lödersdorf – Pertlstein, St. Martin, Neumarkt, Mogersdorf and Lafnitz: Heiligenkreuz) and Hungary (Raba: Alsószölnök, Szentgotthárd, Csörötnek, Molnaszecsıd, Sárvár, Rum, Ragyogó bridge). Additional data from previous samplings at the same sites as well as from other sites of the Raab system are also used for comparison.

Methods In accordance with the agreed work schedule, the field work in Austria was done following the Guidance of the BMLFUW. The total length of the fishing stretches varied between 2182 and 4429 m, the sampled area was 7328–16076 m2 or 14–26% of the total area of the sampling sites. Water temperature was between 7.8 and 14.5 °C, electric conductivity was 269 µS cm–1 in the river Lafnitz and 520–597 µS cm–1 in the river Raab. The method used in Hungary differed from the Austrian method in several aspects. The most striking difference concerns the sampling effort (total length per site: 301–591 m, total area per site: 903–1773 m2) and the restriction to the riparian zone (the middle of the river is not included). The classification of ecological status in the Austrian section of the river Raab and Lafnitz is done by using the Fish Index Austria (FIA) as required in the Guidance of the BMLFUW. It includes the metrics species richness, abundance and population structure. The Hungarian method is Ecological Quality Index of Hungarian Riverine Fish-assemblages (EQIHRF) derived from the European Fish Index and includes the metrics species richness and abundance, but not age structure. Due to these differences, the classification results derived from the Austrian and the Hungarian data cannot directly be compared. It is also not possible to apply the Fish Index Austria (FIA) to the Hungarian data.

Reference conditions – historical fauna Based on an extensive literature survey on historical data, Woschitz (2001) could reconstruct the indigenous fish community in detail with high confidence. It was used by Wolfram & Woschitz (2007) to define a ‘Leitbild’ according to Haunschmid et al. (2004, 2009). 41 species are considered as indigenous for the Austrian section of the river Raab and the 5


Bevezetés

Lafnitz, where they belong to the river types ‚Hungarian plain, epipotamal middle 2‘ (Raab upstream Feldbach) and ‚epipotamal large‘ (Raab downstream Feldbach, Lafnitz downstream Rudersdorf).

Species composition, abundance/biomass and population structure During the Raab Survey 2009, 25 species were recorded from the river Raab. Taking into consideration additional findings from previous years (1997–2008), the species richness increases to 31. In the river Lafnitz, 33 species were found. Total species richness for the period 2004 to 2009 is 46 (with 10 exotic species) (Fig. 16, Table 9 & 10). In the Hungarian section of the river Raab, 24 species were recorded, but much less were recorded at each single site. Former surveys (Keresztessy 2005, 2006) revealed a total species number of at least 32 species. The lower species number per site in Hungary as compared with the Austrian section is most probably owing to the difference in sampling effort. This could be clearly shown for sampling site Alsószölnök, which was sampled at the same time both by Austrian and Hungarian fish experts (Table 16, Figs 23 & 24). However, it has to be considered that due to technical difficulties the Hungarian team had to use a battery powered electrofishing gear with lower efficiency at sampling site Alsószölnök. It contributed to lower species number and specimens in the sample. Biomass varied between 95 and 377 kg/ha, with even higher values (up to 677 kg/ha) found in previous sampling campaigns (Fig. 28). Abundance varied between 1474 and 7452 ind./ha (Fig. 29). Highest biomass values were found downstream at Raab/Rohr – Paurach and Raab/Lödersdorf – Pertlstein, lowest at Raab/Mogersdorf and Lafnitz/Heiligenkreuz. Abundance and biomass was much lower in the Hungarian section of the river Raab, which again is a consequence of different sampling methods. Species composition was comparable at all Austrian sites but two: At Fladnitz – Rohr, common nase and barbel were present in negligible proportion only, and at sampling site St. Martin carp and bream strongly dominated the biomass. Raab/Mogersdorf and Lafnitz/ Heiligenkreuz resembled each other in terms of the low biomass and abundance of barbel (Fig. 30). Along the Austrian section of the river Raab, an increase of fish species was found, with some species occurring only at the lowermost sites near Neumarkt and Mogersdorf (streber Zingel streber, stone loach Cobitis elongatoides). The population structure was described on the basis of length frequency distributions. They revealed again clear differences between the sampling method used in Austria and Hungary. Reproduction could be proved for most species along the Austrian and Hungarian section of the river Raab. Some species showed a very good and natural size structure, whereas the population structure of others were clearly out of balance.

6


Bevezetés

Classification Among the seven sampling sites studied, the one situated most upstream was classified as moderate, whereas the ecological status at all other sampling sites was good. In Hungary, two sites were classified as good and five as moderate. Due to the methodological differences, the results from Austria and Hungary cannot directly be compared. The river Raab between Fladnitz and Mogersdorf comprises seven water bodies. Based on the results of the Raab Survey 2009, the first one between Gleisdorf and Lödersdorf (1001040098) is in moderate state. The next one lies between Lödersdorf and the power plant of Hohenbrugg (1001040105). It starts with a long flowing section between Lödersdorf and Pertlstein, which is in good status. Downstream, however, the water body is composed of a series of weirs and impoundments. Hence, the whole water body is assumed not to reach the good ecological status. The classification of these two water bodies (1001040098, 1001040105) as moderate (or worse) is in agreement with their status as heavily modified water bodies as defined by the BMLFUW. All other water bodies of the river Raab (1001040042: Gritsch barrage – Reverencic barrage, 1001040041: Reverencic barrage – national border, 1002140000: Austrian-Hungarian border) and Lafnitz (1001380003: Rudersdorf – national border) are in good status. The sampling sites Alsószölnök, Szentgotthárd, Csörötnek, Molnaszecsıd and Rum belong to the Hungarian fish water type number 3, all are in modarate status. The rest sampling sites, Sárvár, Ragyogó híd belong to the Hungarian fish water type number 4, all are in good status. Deficit analysis The species composition and age structure revealed several deficits in the fish community of the river Raab (but also Lafnitz). They can be clearly assigned to hydro-morphological alterations, which thus act as key pressure for the biological quality element fish in the study area. The data do not give any clear indication that toxic effects from industrial sewage might be responsible for the deficits in fish distribution and population structure.

7


1

Bevezetés

BEVEZETÉS

A jelen szakvélemény a Rába Survey 2009 részét alkotja és a ‚Halak‘ címő biológiai minıségi elemmel foglalkozik. A szakvélemény 2009 ıszén, az osztrák Rába Fladnitz és Mogersdorf között található hat helyszínén, a magyar Rába Alsószölnök (= Mogersdorf) és Ragyogó híd között található hét helyszínén, valamint a Lapincs (Heiligenkreuz) egyik helyszínén készített szabadtéri felvételeken alapszik. Az ausztriai felvételeket az osztrák, a magyarországi felvételeket pedig a magyar kutató csapat készítette. A Rába magyar szakaszán folytatott halászatok némelyikén osztrák halökológusok is részt vettek megfigyelıként. Az eredmények táblázatosan és grafikusan is ábrázolásra kerültek, és figyelembe veszik valamennyi, az EU Víz Keretirányelvben megkövetelt paramétert; ugyanakkor a jelen szakvéleményhez készített felvételek mellett az elmúlt évekbıl származó eredmények is ábrázolásra és megvitatásra kerültek. Ez azzal a célkitőzéssel történt, hogy az idıbeni variabilitáson keresztül a felmért adatok biztonságát és pontosságát jobban meg lehessen becsülni. A jelentés a következı részekbıl áll: egy részletes módszertani részbıl, a lehalászott szakaszok, valamint a szabadtéri módszertan leírásából, egy részletes eredményábrázolásból, valamint egy megvitatásból. Az eredmények rész tartalmazza az osztrák szakaszok értékelését az osztrák értékelési eljárás (Fisch Index Austria, FIA) szerint, a magyar szakaszok értékelését pedig a magyar értékelési eljárás szerint. A megvitatás centrális pontját képezi a módszertan értékelése, mely egyben az ökológiai értékelés plauzibilitási vizsgálatának kiindulópontjaként is szerepel. A megvitatás továbbá egy a víztestek szintjén történı értékelést is tartalmaz.

8


Alkalmazott források

2

ALKALMAZOTT FORRÁSOK

2.1

Osztrák források

2.1.1 Halászati adatok

•

Fischbestandserhebungen im Rahmen des vorliegenden Raab Survey (Herbst 2009)

•

Fischbestandserhebungen in der Lafnitz im Rahmen des LIFE-Projekts (Wolfram et al. 2008a)

•

Fischbestandserhebungen im Rahmen der GZÜV 2007–2008 (Wolfram et al. 2008b, 2009)

•

Fischbestandserhebungen an der Raab aus dem Jahr 2007 (Wolfram et al. 2008c)

•

semiquantitative Watbefischung Höhe St. Martin und Bootsbefischung Höhe Neumarkt im Rahmen von Erhebungen zu Erstellung einer Roten Liste der Fische des Burgenlandes (Wolfram & Mikschi 2002)

•

quantitative Aufnahmen im burgenländischen Abschnitt Hohenbrugg – Staatsgrenze im Rahmen des Gewässerbetreuungskonzepts Raab (Woschitz 2001)

•

Quantitative Watbefischung im Rahmen der Beweissicheung der Fischwanderhilfe Hohenbrugg, semiquantitative Bootsbefischung bei Rohr und Hohenbrugg (Woschitz et al. 1997)

•

qualitative Bootsbefischung und quantitative Watbefischung in der Grenzstrecke Mogersdorf (Woschitz 1998) kvalitatív csónak halászat és kvantitatív …halászat (?) a mogersdorfi határszakaszon (Woschitz 1998)

•

quantitative Bootsbefischung aus der Raab stromauf Rohr, aus der Lafnitz stromab Safenmündung und aus der Feistritz stromab Fürstenfeld im Rahmen des „KormoranProjekts“ (Woschitz 2007a)

2.1.2 Jogi alapok

•

EN 14962:2004. Water quality – guidance on the scope and selection of fish sampling methods. CEN, Brussels.

•

EN 14011:2005. Probenahme von Fisch mittels Elektrizität. CEN, Brussels.

•

Europäische Kommission (2000): Richtlinie 2000/60/EG des Europäischen Parlaments und des Rates vom 23. Oktober 2000 zur Schaffung eines Ordnungsrahmens für Maßnahmen der Gemeinschaft im Bereich der Wasserpolitik. European Commission PE-CONS 3639/1/100 Rev 1, Luxemburg.

9


•


Fauna-Flora-Habitat-Richtlinie (92/43/EWG Richtlinie 92/43/EWG des Rates vom 21. Mai 1992 zur Erhaltung der natürlichen Lebensräume sowie der wildlebenden Tiere und Pflanzen.

2.1.3 Szakirodalom és nem publikált tanulmányok

•

Altenbach BW (1996): Determination of substituted benzene- and naphthalenesulphonates in waste water and their behaviour in sewage treatment. Dissertation, Eidgenössische Technische Hochschule Zürich, Diss. ETH No. 11437.

•

Artner A (1914): Heimatkunde des Bezirkes Fehring in bezug auf Ortsbeschreibung, Bevölkerungsverhältnis in Geschichte und Sage dargestellt. Dritte vermehrte und verbesserte Auflage, Selbstverlag.

•

Balon EK (1975): Ecological guilds of fishes: a short summary of the concept and ist application. Verh. Internat. Verein. Limnol. 19: 2430–2439.

•

Balon EK (1981): Additions and amend-ments to the classification of reproductive styles in fishes. Env. Biol. Fish. 6: 377–389.

•

Baumann N, Tiefenbach O (1987): Raab-Fluß „Abschnitt Himmelreich“. Gewässerökologische Begutachtung. Gutachten i.A.d. Stmk. LR, Öst. Akad. d. Wiss.

•

Csaba J (1973): Die Volksfischerei in Csakanydoroszlo. Savaria, Bull. Mus. Momitat Vas, Szombathely.

•

Ernst J (1977): A Rába felsı szakaszának halfaunája [Die Fischfauna des oberen Raababschnittes]. Unpubl. Manuskript, Szentgotthárd, 54 pp.

•

Ernst J (1980): A Raba felsö szakaszanak Halfaunaja. Unveröff., im Orig. o.J.

•

Fame Consortium (2004). Manual for the application of the European Fish Index – EFI. A fish-based method to assess the ecological status of European rivers in support of the Water Framework Directive. Version 1.1, January 2005.

•

Fooken C, Stachel B (2000). Ausgewählte organische Spurenverunreinigungen in der Elbe und Elbenebenflüssen im Zeitraum 1994 – 1999. Arbeitsgemeinschaft für die Reinhaltung der Elbe, Hamburg, 121 pp.

•

Gayte X, Fontvieille K, Wilkinson KJ (1999): Bacterial stimulation in mixed cultures of bacteria and organic carbon from river and lake water. Microb. Ecol. 38: 285–295.

•

Haider S, Eberstaller J, Muhar S, Bodi G, Pinka P, Preis S (2001): Schutzwasserwirtschaftliches Gesamtkonzept (Gewässerbetreuungskonzept) Raab Bgld. Bundeswasserbauverwaltung Burgenland, Landeswasserbaubezirksamt Oberwart und Wasserbauleitung Güssing.

10



•

Hammer Ø, Herper DAT Ryan PD (2001). PAST: Paleontological Statistics software package for education and data analysis. Paleontologica Electronica 4: 9 pp.

•

Haunschmid R, Wolfram G, Spindler T, Honsig-Erlenburg W, Wimmer R, Jagsch A, Kainz E, Hehenwarter K, Wagner B, Konecny R, Riedmüller R, Ibel G (2004): Erstellung einer fischbasierenden Typologie Österreichischer Fließgewässer sowie einer Bewertungsmethode des fischökologischen Zustandes gemäß EU-Wasserrahmenrichtlinie. Studie im Auftrag des Bundesministeriums für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft.

•

Haunschmid R, Schotzko N, Petz-Glechner R, Honsig-Erlenburg W, Schmutz S, Spindler T, Unfer G, Wolfram G, Bammer V, Hundritsch L, Prinz H, Sasano B (2010). Leitfaden zur Erhebung der biologischen Qualitätselemente. Teil A1 – Fische.. BMLFUW & BAW, Wien, 80 pp.

•

Hermann O (1887): A magyar halaszat k”nyve. Bd. II. Budapest.

•

Hlubek FX (1860): Ein treues Bild des Herzogthumes Steiermark als Denkmal dankbarer Erinnerung an Weiland Se kaiserliche Hoheit den durchlauchtigsten Erzherzog Johann. K. k. steierm. Landwirtschafts-Gesellschaft (Hrsg.). Kienreich, Gratz.

•

Höpflinger F, Schliefensteiner H (1981): Naturführer Österreich. Vlg. Styria, Graz

•

Kähsbauer P (1961): Cyclostomata, Teleostomi (Pisces). In: Catalogus Faunae Austriae, Teil XXI aa. Österr. Akademie d. Wissenschaften, pp. 1–11. Springer-Vlg. Wien

•

Kepka O (1975): Die Wirbeltiere des Weizer Bezirkes. In: Weiz, Geschichte und Landschaft in Einzeldarstellungen. 9/A: 1-31.

•

Keresztessy K (2004): Veszélyeztetett hazai halfajok [Threatened fish species of Hungary]. Internet: www.date.hu/kiadvany/tessedik/3/keresz1.pdf.

•

Keresztessy K (2005): Halmonitorozó felmérések végzése a Rábán, 2004–2005 tavasza [Fischmonitoring-Untersuchungen an der Raab, 2004 – Frühjahr 2005]. Unpubl. Manuskript, MTA-SZIE, Gödöllı.

•

Keresztessy K (2006): Halak mintavételezése a Rába és a Lapincs folyókon a Rába habzásával összefüggésben, az Élıhelyvédelmi Irányelv és a Víz Keretirányelv Elıírásaival összhangban [Fischprobeentnahmen an der Raab und Lafnitz in Zusammenhang mit der Schaumbildung an der Raab, in Einklang mit der FFH-Richtlinie und der Wasserrahmenrichtlinie]. Unpubl. Manuskript, MTA-SZIE, Gödöllı.

•

Kertesz MA (1999): Riding the sulfur cycle – metabolism of sulfonates and sulfate esters in Gram-negative bacteria. FEMS Microbiol. Rev. 24: 135–175.

11



•

Krafft C (1874): Die neuesten Erhebungen über die Zustände der Fischerei in den im Reichsrate vertretenen Königreichen und Ländern und an den oesterreichischungarischen Meeresküsten. Mitt. a. d. Gebiete d. Statistik, K. k. Statistische CentralCommission (Hrsg.), Jg. XX/Hft. 4. K. k. Hof- und Staatsdruckerei, Wien

•

Krausnecker L (1965): Unsere Raab. In: Arbeitskreis Feldbach d. Steir. Volksbildungswerkes (Hrsg), Blätter für Heimatgesch. d. Bez. Feldbach Heft 2. Fürstenfeld.

•

Kreissl E (1991): Erläuterungen zur Roten Liste gefärhdeter Fische und Neunaugen der Steiermark (Pisces u. Cyclostomata). Mitt. Abt. Zool. Landesmus. Joahnneum 44: 17–32.

•

Lange FT, Furrer R, Brauch H-J (2000). Polar Aromatic Sulfonates and their relevance to waterworks. Association of River Waterworks – RIWA (ed.), Amsterdam, 2000.

•

Matzhold F, Tiefenbach O (1980): Bedrohte Fischarten im Raab-Fluß-System. Steir. Naturschutzbr. 106: 19.

•

Reisinger E (1952): Zur Fischfauna Kärntens. Carinthia II, Mitt. d. Naturwiss. Ver. f. Kärnten 142 (1): 52-56

•

Schiemer F (1988): Gefährdete Cypriniden – Indikatoren für die ökologische Intaktheit von Flußsystemen. Natur und Landschaft 63 (9): 370–373.

•

Schiemer F, Waidbacher H (1992): Stategies for conservation of a Danubian fish fauna. In: Boon PJ, Calow P, Petts GE [eds], River Conservation and Management, pp. 363–382. John Wiley & Sons Ltd.

•

Schmutz S, Kaufmann M, Vogel B, Jungwirth M (2000). Grundlagen zur Bewertung der fischökologischen Funktionsfähigkeit von Fließgewässern. Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft, Wien.

•

Schmutz S, Zauner G, Eberstaller J, Jungwirth M (2001): Die „Streifenbefischungsmethode“: eine Methode zur Quantifizierung von Fischbeständen mittelgroßer Fließgewässer. Österreichs Fischerei 54: 14–27.

•

Spindler T (1997): Fischfauna in Österreich. Ökologie – Gefährdung – Bioindikation – Fischerei – Gesetzgebung. Monographien 87: 140 pp., BfU, Wien.

•

Stüber M (2005): Vorkommen und Verhalten von Naphthalinsulfonaten in der biologischen Abwasserbehandlung. Untersuchungen mittels Kopplung von Hochleistungsflüssigchromatographie und Massenspektrometrie. Dissertation Technische Universität Berlin, D83, 219 pp.

•

Tiefenbach O, Baumann N, Matzhold F (1981): Rote Liste der im Raabflußsystem (Abschnitt Gleisdorf – Jennersdorf) gefährdeten Fischarten und Rundmäuler (Pisces).

12



In: Gepp J [ed.], Rote Listen gefährdeter Tiere der Steiermark. Stmk. Landesregierung, pp. 55–58. •

Tiefenbach O, Jäger A, Mathold F (1988): Raabstudie. Eigenverlag, Feldbach.

•

Vutskits G (1904): A Magyar Birodalom Halrajzi Vazlata [Eine Skizze der Fischfauna des Ungarischen Reiches]. Keszthelyen.

•

Weigel S (2000): Organische Schadstoffe im Wasser der Nordsee (Review and assessment of data on input, occurrence, distribution, fate and methods of determination). Zentrum für Meeres- und Klimaforschung der Universität Hamburg (http://www1.unihamburg.de/SYKON//Library/Schadstoffe.pdf).

•

Wolfram G, Mikschi E (2002): Rote Liste der gefährdeten Neunaugen und Fische des Burgenlandes. Studie im Auftrag der Burgenländischen Landesregierung. Wien 75 pp. + Anhang.

•

Wolfram G, Mikschi E (2007): Rote Liste der Fische Österreichs. In: K. P. Zulka (Red.), Rote Listen gefährdeter Tiere Österreichs. Checklisten, Gefährdungsanalysen, Handlungsbedarf. Teil 2: Kriechtiere, Lurche, Fische, Nachtfalter, Weichtiere. Grüne Reihe des Bundesministeriums für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft.

•

Wolfram G, Woschitz G (2007). Fischtypologie der Fließgewässer des Burgendlandes. Unpubl. Studie im Auftrag der Burgenländischen Landesregierung, Wien.

•

Wolfram G, Woschitz G, Wolfram A, Horvath J (2008a): LIFE – Natur. „Lafnitz – Lebensraumvernetzung an einem alpin-pannonischen Fluss“, Maßnahme F.2 Wissenschaftliches Monitoring, Endbericht. Studie im Auftrag des Weidevereins Ramsargebiet Lafnitztal, Wien, 328 pp.

•

Wolfram G, Wolfram A, Woschitz G (2008b). Fischbestandserhebungen im Rahmen der GZÜV 2007. Unpubl. Gutachten im Auftrag der Bgld. Landesregierung.

•

Wolfram G, Woschitz G, Wolfram A (2008c). Fischökologische Untersuchung der Raab – Gutachten über mögliche Auswirkungen von Abwässern aus drei Lederfabriken auf die Fischpopulationen der Raab. Unpubl. Gutachten im Auftrag der Umweltbundesamt GmbH. Wien, 96 pp.

•

Wolfram G, Wolfram A, Woschitz G (2009). Fischbestandserhebungen im Rahmen der GZÜV 2008. Unpubl. Gutachten im Auftrag der Bgld. Landesregierung.

•

Woschitz G (1998): Fischökologische Bestandserhebung Raab Mogersdorf. Unpubl. Studie im Eigenverlag, 14 pp.

•

Woschitz G (2001): Schutzwasserwirtschaftliches Grundsatzkonzept Raab – Bgld., Fachbereich Fischökologie. Studie im Auftrag der Bundeswasserbauverwaltung Burgenland, Landeswasserbaubezirksamt Oberwart, Wasserbauleitung Güssing. 13



•

Woschitz G (2007a): Kormoran-, Graureiher- und Fischmonitoring Steiermark. Fachbereich Fischmonitoring. Ergebnisbericht 2006 – Kurzfassung. Wien, 23 pp.

•

Woschitz G (2008): Kormoran-, Graureiher- und Fischmonitoring Steiermark. Fachbereich Fischmonitoring. Ergebnisbericht 2007 – Kurzfassung. Wien.

•

Woschitz G (2009): Kormoran-, Graureiher- und Fischmonitoring Steiermark. Fachbereich Fischmonitoring. Ergebnisbericht 2008 – Kurzfassung. Wien.

•

Woschitz G (2007b): Rote Liste gefährdeter Fische (Pisces) in der Steiermark. Forschungsprojekt i. A. d. Amtes d. Steiermärkischen Landesregierung, Fachabteilungen 10A und 13C.

•

Woschitz G, Schager E, Tiefenbach O (1997): Funktionskontrolle der Fischaufstiegshilfen Hohenbrugg und Rohr (Raab). IFIS – Ichthyologische ForschungsInitiative Steiermark. Studie i.A. d. Amtes d. Steiermärkisches Landesregierung.

•

Woschitz G, Wolfram G, Parthl G (2007): Zuordnung der Fließgewässer zu Fischregionen und Entwicklung adaptierter fischökologischer Leitbilder für die Steiermark. Studie im Auftrag des Amtes der Stmk. Landesregierung, Abt. 19, Leibnitz, 52 pp.

•

Zauner G, Eberstaller J (1999): Klassifizierungsschema der österreichischen Flußfischfauna in bezug auf deren Lebensraumansprüche. Österreichs Fischerei 52: 198-205

•

Zauner G, Woschitz G (1992): Kap. Fischökologie. In: Hozang, B., Zauner, G. (Hrsg.), Gewässerbetreuungskonzept Lafnitz. Burgenländische Landesregierung Abt. XIII/3 und Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Sektion IV, pp. 88–158.

•

Zulka KP, Eder E, Höttinger H, Weigand E (2001): Grundlagen zur Fortschreibung der Roten Listen gefährdeter Tiere Österreichs. Umweltbundesamt-Monographien 135: 85 pp., Umweltbundesamt, Wien.

2.2

Magyar források

2.2.1 Halbiológiai adatok forrásai

• Halbiológiai felmérés sorozat a Rába Survey 2009 címő programban • Halfaunisztikai kutatások a Rábán. (Keresztessy K 2007) • Halfaunisztikai monitorozás a Rába folyón. (Beliczky et al. 2008) •

Halközösségek monitorozása az İrségi Nemzeti Park Igazgatóság területén. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Zárójelentés. (Keresztessy K 2008)

14



2.2.2 Jogi alapok

• MSZ EN 14011:2003. Vízminıség. Halak mintavétele elektromos halászati módszerrel. Szabvány. pp.16. • MSZ EN 14962:2006. Vízminıség. Útmutató a halak mintavételi módszereinek alkalmazási területéhez és kiválasztásához. Szabvány. pp. 15. • 1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról • 1996. évi LIII. törvény a természetvédelemrıl • 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérıl, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentıs növény- és állatfajok közzétételérıl • 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentıségő természetvédelmi rendeltetéső területekrıl

2.2.3 Szakirodalom és nem publikált tanulmányok

• Beliczky G, Kiss G, Keresztessy K (2008): Halfaunisztikai monitorozás a Rába folyón. Hidrológiai Közlöny 88(6): 24-25. • Berinkey L (1966): Halak - Pisces. – Fauna Hung. 20. /2/ p. 136. • Botta I, Keresztessy K (1988): Conspectus of Fish Fauna of Hungary (1979-1988). – Sixth Congress of European Ichthyologists, p. 74. Budapest, 15-19. August 1988, Proceedings, 74. • Botta I, Keresztessy K (1992): A hazai ingolafajok áttekintése. – Halászat, 85, 137140. • Csányi B, Zagyva A, Zsuga K, Szalóky Z (2007): Módszertani útmutató a 2007-tıl induló biológiai monitoring vizsgálatokhoz. – Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. • Fellner I-né, Tamás F-né, Tóth J (1993): A Rába, a Rábca és a Marcal. Halászat 86(1): 27-29. • Harka Á (1992): A Rába halfaunája. – Halászat 85(4), 154-158. • Harka Á (1996): A küllıfajok hazai elterjedése. – Halászat, 95-98. • Harka Á, Sallai Z (2004): Magyarország halfaunája (Képes határozó és elterjedési tájékoztató). Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, p. 269. • Herman O (1887): A magyar halászat könyve I-II. Kir. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1-860.

15



• Jancsó K, Tóth J (1987): A kisalföldi Duna-szakasz és a kapcsolódó mellékvizek halai és halászata. Pp. 162-192. In: A Kisalföldi Duna-szakasz ökológiája. (Dvihally szerk.) VEAB, Veszprém • Keresztessy K (2000): Veszélyeztetett hazai halfajok. – Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, Debrecen, p. 130. • Keresztessy K (2005): Halfaunisztikai kutatások a Rábán. I. Magyar Haltani Konferencia, Debrecen, 2005. szeptember 9-10., (szerk. Harka Á., Juhász L., Gyüre P., Nagy S. A., DE ATC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási T.) Proceedings 18. • Keresztessy K (2005): Halmonitorozó felmérések végzése a Rábán, 2004–2005 tavasza. Nem publikált kézirat, MTA-SZIE, Gödöllı. • Keresztessy K (2006): Halak mintavételezése a Rába és a Lapincs folyókon a Rába habzásával összefüggésben, az Élıhelyvédelmi Irányelv és a Víz Keretirányelv Elıírásaival összhangban. Nem publikált kézirat, MTA-SZIE, Gödöllı. • Keresztessy K (2007): Halfaunisztikai kutatások a Rábán. Agrártudományi Közlemények 25. Pisces Hungarici I. kötet, I. Magyar Haltani Konferencia (Supplement kötet) 19-25. • Mihályi F (1954): Revision der Süsswasserfische von Ungarn und der angrenzenden Gebieten in der Sammlung des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums. – Ann. Hist. Nat. Mus. Hung., 5, 433-454. • Pintér K (1989): Magyarország halai. – Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 202. • Szinetár M (1999): A Rába-völgy élıvilága Vas megyében. Csaba József Honismereti Egyesület, Körmend, 1-40. • Vásárhelyi I (1961): Magyarország halai írásban és képekben. – Borsodi Szemle Könyvtára, Miskolc, 135 p. • Vida A (1997): Nyugat-Magyarország folyóvizeinek halfaunája (Pisces). Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítıje, Szombathely, 24/2, 97-114. • Vutskits Gy (1918): A Magyar Birodalom Állatvilága. Fauna Regni Hungariae. – Budapest, p. 42.

16

Rába Survey 2009: Halökológia

Kiértékelési alap

3

VIZSGÁLATI TERÜLET ÉS MÓDSZERTAN

3.1

A Rába

A Rába kb. 1100 m A.f. Gráctól észak-keletre a Passali Alpok déli lejtıin ered, majd délkeleti és ezt követıen keleti irányban halad végig a kelet-stájerországi dombvidéken, Hohenbruggnál elhagyva Stájerországot és kb. 20 km hosszan végighaladva Burgenlandon, eközben részben magyar területeket érintve, ill. az osztrák-magyar határt képezve. A Lapinccsal, mint legnagyobb táplálóvizével való összefolyása után, röviddel miután véglegesen elhagyta az osztrák állami területet Mogersdorfnál, a Rába észak-kelet felé fordul és kb. 300 km után Gyırnél (Magyarországon) kb. 100 m A.f. tengermagasságon torkollik a part jobb oldalán a Duna egyik mellékágába (Mosoni-Duna). A Rába felsı szakasza krisztallit alaphegységben fekszik és az osztrák víztipológia szerint a „Gleccsermentes Központi Alpok“ biorégióhoz, illetve az „Alpok“ ökorégióhoz tartozik. A folyó Weiz magasságában átlép a „Keleti Sík- és Dombvidékek“ biorégióba, illetve a „Magyar Alföld“ ökorégióba. A jelen szakvélemény teljes vizsgálati területe ez utóbbi régióban található. A Rába forrásától egészen a Mosoni-Dunába való torkolásáig Gyırnél 315 km-t tesz meg, s a két pont magassága közötti különbség kb. 1000 méter. Az államhatárnál Weichselbaum magasságán a Rába a 215. folyamkilométernél 230 m-nél A.f. egy 5. rendő víznek számít Horton & Strahler szerint. A Fladnitz és Mogersdorf közötti esés 1.05-1.8 ‰, a vízgyőjtıterület nagysága 640 km2 (Rohr magasságában) és >1000 km2 (Neumarkttól kezdve) között van. A középsı lefolyás átlagban kb. 5 m3 s–1-t tesz ki Rohrtól felfelé és kb. 7.5 m3 s–1t Mogersdorfnál.

3.2

Lehalászott szakaszok és Ausztriában készített felvételek

3.2.1 Áttekintés

A scharflingi Szövetségi Vízgazdálkodási Hivatal (Dr. Niki Schotzko) javaslatának, valamint a munkaprogramnak megfelelıen Ausztriában hét szakasz került kiválasztásra a jelen szakvélemény részére (1. táblázat): •

két szakasz a nemzeti GZÜV-mérési hálózatból (a st. martini/jennersdorfi operatív mérıhely valamint a neumarkti áttekintési mérıhely; Wolfram et al. 2008b)

•

két olyan szakasz, melyeken már a 2007. évben végeztünk halászatokat (Rohrtól lefelé / Rohr – Paurach között, valamint Lödersdorf / Leitersdorf magasságában; Wolfram et al. 2008a)

17



•

két szakasz, mely már régebben került feldolgozásra Woschitz (1998, 2007a) részérıl (Rohrtól felfelé / Fladnitztól– Rohr között, valamint a mogersdorfi/alsószölnöki határszakasz)

•

a Rábához való referenciaként: a Lapincs Heiligenkreuz magasságában (jobb parton: Wallendorf), mely a LIFE-Projekt (Wolfram et al. 2008a) keretében is feldolgozásra került

Az alábbi 1. táblázat és 1. ábra áttekintést ad a Rába Survey 2009 hét szakaszáról, valamint régebbi felmérések további lehalászott szakaszairól, melyekre a kiértékelésben az összehasonlíthatóság érdekében hivatkoztunk. 1. táblázat. Áttekintés az osztrák Rába és Lapincs lehalászott szakaszairól a Rába Survey 2009 keretében (* -gal megjelölve), valamint további felvételek a Rábán, Lapincson és Feistritzen régebbi felmérésekbıl (2. fej.). S. sz. = sávok száma, Σ Shsz. = sávhosszúságok összege, %A hal. = a lehalászott terület a szakasz teljes területéhez képest, %Ö hal. = a sávhosszúságok összege : a szakaszhosszúság (%-ban; lehet >100%, mivel a sávok a fıágban részben párhuzamosak, részben pedig mellékágakban találhatók). Helyszín_szakasz

Röv.

Dátum

Felvétel_kód

Hoss- Széle Terület Hal. zúság -sség össz. terület

3465 970 2065 3468 3468 3860 3780 4600 2340 2340 3603 3676 2700

16 16 16 16 16 16 16 16 20 20 19 19 19

57000 15520 33200 55488 55488 62600 60480 73600 51750 51750 69080 71580 51300

11952 4932 8758 7070 5688 11088 9380 11816 9660 7328 12320 16076 10962

21% 32% 26% 13% 10% 18% 16% 16% 19% 14% 18% 22% 21%

23 13 23 23 15 22 20 22 26 24 24 27 18

3186 1301 2521 1885 1537 3009 2560 3165 2441 2182 3255 4429 3110

12 12 12 28 28

67464 47916 47916 96800 81509

9296 11790 8396 19948 13950

14% 25% 18% 21% 17%

18 25 14 39 34

2579 46% 3392 85% 2209 55% 3341 152% 4346 202%

16 16

49504 49504

8532 9852

17% 20%

25 2450 13 2579

LS6 LS7 LS8 LH6 LH9

06.10.23. 07.10.06. 08.10.26. 06.10.25. 09.10.25.

LAF_001_097_20061023

LAF_001_130_20091025

5622 3993 3993 2200 2150

Feistritz Fürstenfeldtıl foly. lefelé Fürstenfeldtıl foly. lefelé

FF7 FF8

07.10.07. FEI_001_001_20071007 25.10.08. FEI_001_001_20081025

3094 3094

RAA_001_012_20071027 RAA_001_013_20080906 RAA_001_014_20080907 RAA_001_015_20091023 RAA_001_016_20071128 RAA_001_006_20091024 RAA_001_005_20091026

LAF_001_097_20071006 LAF_001_097_20081026 LAF_001_098_20061025

92% 134% 122% 54% 44% 78% 68% 69% 104% 93% 90% 120% 115%

[%]

Lapincs Safen tork. – Fritzmühle Safen tork. – Fritzmühle Safen tork. – Fritzmühle Heiligenkreuz Heiligenkreuz *

RAA_001_007_20091010

[%]

[m2]

RAA_001_009_20091008

RAA_001_010_20080904

[m]

[m2]

09.10.08 07.10.21. 09.10.09. 07.10.26. 08.09.04 09.10.10. 07.10.27. 08.09.06. 08.09.07. 09.10.23. 07.11.28. 09.10.24. 09.10.26.

RAA_001_010_20071026

%Ö hal.

[m]

F9 R7 R9 L7 L8 L9 W7 W8 J8 J9 N7 N9 M9

RAA_001_008_20091009

S. Σ sz. Shsz.

[m] Rába Fladnitz – Rohr * Rohr Rohr – Paurach * Lödersdorf – Pertlstein Lödersdorf – Pertlstein Lödersdorf – Pertlstein * Welten Welten St. Martin (Jennersdorf) St. Martin (Jennersdorf) * Neumarkt Neumarkt * Mogersdorf *

RAA_001_011_20071021

%A hal.

79% 83%

A szakaszok összevetésekor figyelembe kell venni, hogy a st. martini (Jennersdorf) és neumarkti szakaszok mindegyik esetben duzzasztási szakaszt tartalmaznak, miközben a Fladnitz - Rohr, Rohr - Paurach, Lödersdorf - Pertlstein és mogersdorfi szakaszok esetében a 18



lefelé egymással határos duzzasztási szakaszokat a felmérés nem érintette, és így azok beavatkozástól nem érintett folyószakaszoknak tekinthetık. A st. martini és neumarkti szakaszok esetében a folyóvizes szakaszok önmagukban is kiértékelésre kerültek, a halászati helyszínek közötti összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.

1. ábra. Áttekintı térkép az osztrák Rába, Lapincs és Feistritz alsó szakaszairól a szakvéleményben kiértékelt lehalászott szakaszokkal együtt. A folyómedrek színei mutatják a különbözı halrégiókat (forrás: Az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) Nemzeti Vízgazdálkodási Tervezete). Rövídítéseket lásd az 1. táblázatban.

3.2.2 Halászati módszertan

Valamennyi szakaszon elektromos halászgép segítségével kvantitatív módon halásztunk az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) vezérfonalának (Haunschmid et al. 2008), s ezzel az európai EN 14011:2005 szabvány elıírásainak megfelelıen. Valamennyi szakaszon az ún. sávos halászati módszert alkalmaztuk Schmutz et al. (2001) szerint. A halászat általában csónakból történik, jelen esetben egy 13 kW-os aggregátoros halászgép (kiindulási teljesítmény: 11 kW) és egy anód-kivetı rendszer segítségével (1. & 2. fénykép). A sekélyvíz-területeken részben a gázoló halászat volt célszerő, ennek ellenére azonban magunkkal vittük a csónakot, mely tartalmazta az aggregátoros halászgépet és a tartályt a halak számára. A partmenti területeken két szákos anód segítségével halásztunk. A Rustenbachban a Lapincsnál Heiligenkreuz magasságában kisebb csónak került bevetésre; a mintavétel ebben az esetben egy 3.5 kW teljesítményő aggregátoros halszgép valamint egy szákos anóddal készült (4. fénykép).

19



A lehalászott sávok száma a Rába Survey 2009-ben 22 és 34 között mozgott, a sávok összeshossza 2182 és 4429 m, ill. a szakasz teljes hosszúságának 78% és 202%-a között változott (1. táblázat). A >100% értékek két okból lehetségesek: Elıször is a sávok a fıágban párhuzamosan futhatnak, ami elméletileg minden 100 m-es folyóhosszonként több 100 m sávhosszúságot tesz lehetıvé; másrészt pedig a teljes hosszúság a fıágra vonatkozik, miközben a sávhosszok összege mellékágakat is tartalmaz. A lehalászott területek aránya a szakaszok összterületéhez viszonyítva (mellékágakat beleértve) a legtöbb esetben eléggé hasonlóképpen 14% és 26 % között mozgott. A Rába st.martini szakaszán a fıágról leválasztott és halászatilag intenzíven hasznosított vosseni holtág 2009-ben nem lett figyelembe véve. Abból kiindulva, hogy a halászati ráfordítással a halfajkészlet és az állományarányok jó közelítéssel kerültek rögzítésére - annak ellenére, hogy néhány esetben kevesebb, mint 25 sávon halásztunk - lehetséges volt az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) vezérfonalának (Haunschmid et al. 2008) megfelelı étékelés.. Emellett szól mindenesetre a lehalászott sávhosszúság a teljes hosszúsághoz viszonyított magas aránya, illetve a lehalászott terület összterülethez viszonyított aránya (1. táblázat).

1. fénykép. Az elektromos halászcsónak anódkivetı rendszerrel.

20

2. fénykép. Csónakból történı halászat; 2 személy szákol, továbbá 1 csónakvezetı és (opcionálisan) egy negyedik személy segítıként van jelen az elsodort halak szákolása, ill. a fogási valószínőség becslésének támogatása érdekében.



3. fénykép. Míg a nagyobb surrantók esetében a csónak idıigényes ki- és ismét behelyezése szükséges, addig a kisebb fenékküszöbök (mint ebben az esetben a Lapincson) közvetlenül átjárhatók.

4. fénykép. A Rustenbach patakon egy 3.5 kWaggregáttal felszerelt kis gumicsónak került bevetésre. A halászatt hárman végeztük; a két hálóvezetı a csónak elején ül.

5. fénykép. A Rustenbach elsı, még valamivel gyorsabban folyó szakaszán a gázoló halászat hatékonyabbnak bizonyult. A patak alsóbb részein a vízmélység és a víz iszaposodása miatt már csak a csónakból történı halászás volt lehetséges.

6. fénykép. Különösen idıigényesnek bizonyult a számos keresztben fekvı fattörzsek eltávolítása a Rustenbach patakban.

A Rába és a Lapincs vízhımérséklete a felvételek idején 7.8 és 14.5 °C között volt, az elektromos vezetıképesség a Lapincsban 269 µS cm–1, a Rábában pedig 520 és 597 µS cm–1 között volt. Valamennyi halászat idején a Rába vízállása alacsony, ill. középes között volt. Észlelhetı volt egy a vízre jellemzı zavarosság, a folyó feneke a fényviszonyoktól függıen a legtöbb esetben 50-100 cm-es vízmélységig volt látható.

3.2.3 A lehalászott szakaszok rövid jellemzése és módszertani felvétele

A Rába Fladnitz és Rohr (F) között 21



A Fladnitz - Rohr közötti szakaszt a felfelé a Kirchberg a.d.R. utáni híd, a lefelé pedig a Rohr a.d.R.-nál található duzzasztótelep határolja, így kb. 4 km-es hosszúsággal viszonylag rövid szakasznak számít. Ez egy nagyrészt folyóviző szakasz, csupán a legalsóbb térség (kb. ½ km) van felduzzasztva. Van két átjárható fenékküszöb (2. ábra), továbbá egy kb. 750 m hosszú holtág egy évvel ezelıtt újra bekötésre került. Fıstresszor: folytonosság megszakítása, folyószabályozás. Lealászás idıpontja: 2009.10.08. Sávok száma: 23 Lehalászott terület: kb. 12 000 m2 (az összterület 21%-a a vizsgált szakaszon, duzzasztás nélkül) Élıhelyek (zárójelben: a sávok száma): folyó közepe (7), nem közvetlen parti (7), nem meghatározott part (4), kopolya (1), épített part (3), kövezés (1).

2. fénykép. A Rába Fladnitz és Rohr között (RW 708320, HW 205606, 2009.10.6).

8. fénykép. A Rába Fladnitz és Rohr között (RW 707994, HW 205576, 2009.10.6).

9. fénykép. A Rába Fladnitz és Rohr között. Visszanyert dinamika az újra csatlakoztatott holtágban (RW 708541, HW 205397, 2009.10.6).

10. fénykép. Sóderzátony 2009 nyarán egy erıs árvíz után bekövetkezett partszakadás magasságban (RW 708789, HW 205243, 2009.10.6).

22



2. ábra. A Fladnitz – Rohr között lehalászott szakasz a 23 halászati sáv ábrázolásával. A fekete keresztvonalak jelölik a szakaszt határoló két duzzasztómőt (Fladnitz magasságában, valamint a Rohr utáni hídnál), a két surrantót és egy sarkantyút a halászati szakasz felsı térségében. Megjegyzés: a 11. sz. sáv egy 2009-ben ismét bekötött meanderben van (az ÖK50-be még nincs bejelölve).

Rába Rohr - Paurach (F) között Ez a szakasz a rohri és gniebingi duzzasztómővek között fekszik. Ezen a szakaszon belül van egy nagyobb, csak részben megszüntetett surrantó a lefelé néhányszáz méterrel a rohri duzzasztómőtıl, valamint három kisebb surrantó. Az egyetlen említésre érdemes táplálóvíz a Tiefernitz. A vizsgálat tárgyát képezı szakasznak jellemzı részszakasza egy meander, mely 2007-ben került újra bekötésre a folyóba. A folyódinamika ezen a részszakaszon aránylag magas.

Fıstresszor: Folytonosság megszakítása, folyószabályozás. Halászat idıpontja: 2009.10.09. Sávok száma: 23 Lehalászott terület: kb. 8 800 m2 (az összterület 26%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: folyó közepe (5), part (3), nem közvetlen parti (3), kopolya (1), sarkantyú (1), gázló (1), épülı part (meander belsı íve) (3), Tiefernitz torkolata (1).

23



11. fénykép. A Rába Rohr és Paurach között. Ismét bekötött holtág, jobbra a régi szabályozószakasz felé való biztosítás (RW R710723, HW 203669, 2009.10.6.).

12. fénykép. A Rába Rohr és Paurach között. Ismét bekötött holtág (RW R710723, HW 203669, 2009.10.6.).

13. fénykép. A Rába Rohr és Paurach között. Fenékküszöb a Tiefernitz-torkolattól felfelé (RW 710881, HW 203576, 2009.10.6.).

14. fénykép. A Rába Rohr és Paurach között. Kilátás az Unterstorcha utáni hídról lefelé (RW 711447, HW 202976, 2009.10.6.).

24



23

3. ábra. A Rohr – Paurach között lehalászott szakasz a 23 halászati sáv ábrázolásával. A fekete keresztvonalak jelölik a szakaszt határoló két duzzasztómőt (a Rohr utáni hídnál és Gniebing magasságában), valamint az öt surrantót. Az elsı két surrantó között néhány évvel ezelıtt egy meander újra bekötésre került.

A Rába Lödersdorf és Pertlstein (L) között Ennek a szakasznak a felsı határát képezi az egykori malom nem átjárható duzzasztómője a Lödersdorf és Leitersdorf közötti összekötı útvonaltól a lefelé, az alsó határ pedig egybeesik a Pertlstein-malomnál található duzzasztómővel. Ez a folyószakasz részben szabályozott, részben természetközeli szakaszokból áll. Jellemzı a két nagy meanderhurok, melyeken állandóan víz folyik át.

Fıstresszor: Folytonosság megszakítása, folyószabályozás. Halászat idıpontja: 2009.10.10. Sávok száma: 22 Lehalászott terület: kb. 11 000 m2 (az összterület 18%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: folyó közepe (6), eltolt meredek folyópart (6), nem meghatározott part (4), kopolya (1), szakadó part (3), áthelyezett szakadó part (2).

25



15. fénykép. A Rába Feldbachtól lefelé Lödersdorf magasságában. Kilátás a surrantólépcsıre Leitersdorf – Lödersdorf közúti hídtól a lefelé (RW 720321, HW 201194, 2007. okt.).

16. fénykép. A Rába lefelé Lödersdorf magasságában. Szabályozott, „Himmelreich“/ „Mennyországnak” nevezett meanderszakasz (RW 720811, HW 200901, 2007. okt.)

4. ábra. A Lödersdorf – Pertlstein között lehalászott szakasz a 22 halászati sáv ábrázolásával. A fekete keresztvonalak jelölik meg a szakaszt határoló két duzzasztómőt (a Leitersdorf – Lödersdorf közötti hídtól lefelé, valamint a Pertlstein-malomnál). A Pertlstein-malom duzzasztása nem lett nyilvántartásba véve.

A Rába Welten (W) magasságában 2008-ban végzett halászat (nem a Rába Survey 2009-ben)

26



17. fénykép. A Rába Welten magasságában, részszakasz (2008.09.07.).

18. fénykép. A Rába Welten magasságában. Úgynevezett Gritschi Duzzasztómő, a II. és III. részszakasz közötti határ (2008.09.07.).

19. fénykép. A Rába Welten magasságában, folyószakasz a Gritschi Duzzasztómőtıl lefelé a III. részszakaszon (2008.9.7.).

20. fénykép. A Rába Welten magasságában. Új surrantó a víz hallépcsıbe vezetéséhez (21. fénykép) a lefelé fekvı fenékküszöb miatt a Jennersdorf felé vezetı közúti hídnál (2009.9.8.).

A Rába St. Martin (Jennersdorf, J) magasságában Ez a szakasz hasonlóan szegmentált, mint a felette található szakasz. A felsı határt a Jennersdorf utáni közúti híd alatt található fenékküszöb képezi. Néhány évvel ezelıtt ezt még egy megszakítás nélküli folyószakasz követte, mely egészen az ún. Traktorhídnál található surrantóig tartott, a felsı részszakasz azonban már a reverencici erımő által fel volt duzzasztva. Az elmúlt évek során három surrantó épült a holtágak bekötésének lehetıvététele érdekében, ami azonban a folyó folytonosságának rovására ment. Az új részszakaszok manapság kis mértékben vannak duzzasztva, az átrendezıdési folyamatok dinamikája erısen csökkent, a fenék homogén és részben megszilárdult.

Fıstresszor: Folytonosság megszakítása, folyószabályozás. 27



Halászat idıpontja: 2009.10.23. Sávok száma: 24 Lehalászott terület: kb. 7 300 m2 (az összterület 14%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: folyó közepe (folyószakasz 2 + duzzasztás 4), nem meghatározott part (3+2), nem közvetlen parti (2+1), kopolya (1), átáramlott balparti oldalág (2), sarkantyú a duzzasztás kezdeténél (2), turbinához befolyás (1), jobbparti hallépcsı (3).

21. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. Új csatorna a fenékküszöb elkerüléséhez a jennersdorfi hídnál, mely a Doiberbachba (24. fénykép) torkollik a részszakasz elején (2008.09.07.).

22. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. A Doiberbach lépcsızetes torkolati területe az I. részszakasz elején (2008.10.23.).

23. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. Kilátás a Jennersdorf – Mogersdorf közúti hídról (2009.10.23.).

24. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. Mindkét oldalon összekötött, elárasztott holtág, az I. részszakaszon, a bal parton kb. 500 m-rel a jennersdorfi hídtól lefelé (2009.10.23.).

28



25. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. Új (kb. 2002-ben épített) surrantó a részszakasz végén, a bal parti holtág vízzel való ellátása céljából (2008.9.8.).

26. fénykép. A Rába St. Martin magasságában. Duzzasztás a reverencici erımőnél (2009.10.23.).

5. ábra. A st. martini (Jennersdorf) szakasz a 24 lehalászott sáv ábrázolásával. A fekete keresztvonalak jelölik meg a surrantókat ill. a reverencici erımő vízduzzasztóját Neumarkt közelében. 2009-ben halászatt végeztünk a közúti hídtól lefelé, a reverencici erımő duzzasztótérségében, továbbá mellékágként a baloldalt bekötött holtágban (2. & 3. sáv) és a szakasz felsı végében az új hallépcsıben (23. & 24. sávok). A holtág és a st. martini hallépcsı nem volt megközelíthetı, a nagy vosseni holtágon az intenzív halászati hasznosításra való tekintettel nem végeztünk halászatt.

A Rába Neumarkt (N) magasságában Ez a szakasz alszakaszonként természethez közeli benyomást kelt. Erre a szakaszra jellemzı három meanderhurok, melyek egészen máig a szabályozások ellenére összekötetésben vannak a Rábával és tartósan át járja ıket a víz. Az elsı két meanderhurokban bizonyos mértékő dinamika érzékelhetı a meglévı folyóágyon belül, mivel erısen kiszélesítettek és csak magas vízállás esetén áramlik át rajtuk a víz. Mindhárom hurok ún. árapasztókkal van leválasztva a magas víz elvezetése érdekében. A harmadik árapasztón állandó jelleggel átáramlik a víz; a meanderhurok erıs feltöltıdési tendenciát mutat. Egy negyedik meander immár az alsószölnöki erımő által fel van duzzasztva.

29



Fıstresszor: Folytonosság megszakítása Halászat idıpontja: 2009.10.24. Sávok száma: 27 Lehalászott terület: kb. 16 000 m2 (az összterület 22%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: Folyó közepe (folyószakasz 5 + duzzasztás 2), nem meghatározott part (3+2), nem közvetlen parti (5+3), kopolya (1), szakadó part (2), gázló (1), holtág (árvízcsatorna 2. meander) (1), meredek folyópart (1), 4. felduzzasztott meander (1).

27. fénykép. A Rába Neumarkt magasságában. A reverencici erımő duzzasztómője (2007. október).

28. fénykép. A Rába Neumarkt magasságában. Szabályozott szakasz a második és harmadik meanderhurok között (2009.10.24.).

29. fénykép. A Rába Neumarkt magasságában. Sóderpadok az elsı meanderhurok elején (2005.10.14.).

30. fénykép. A Rába Neumarkt magasságában. Erısen beszőkült és gyorsan átáramló szakasz a harmadik meanderhurokban (2009.10.24.).

30



6. ábra. A neumarkti halászati szakasz a 27 lehalászott sáv ábrázolásával. Ezt a szakaszt a reverencici erımő (Neumarkttól felé) és magyar területen az alsószölnöki (= unterzemingi) erımő vízduzzasztói határolják. Az alsószölnöki erımő duzzasztása egészen Ausztriába nyúlik vissza; a 20/21. sávok jelölik meg a duzzasztók elejét.

A Rába Mogersdorf (határszakasz) (M) magasságában Az alsószölnöki erımő és a kizárólag magyar Rába közötti szakasz túlnyomó részt természetes állapotú és impozáns képet közvetít a szabályozatlan Rábáról. Annak ellenére, hogy helyenként vannak partbiztosítások és a mezıgazdasági területek többször is nagyon közel fekszenek a folyóhoz, a Rába ebben a térségben dinamikáját illetıen teljesen szabad.

Fıstresszor: Folytonosság megszakítása Halászat idıpontja: 26.10.2009 Sávok száma: 18 Lehalászott terület: kb. 11 000 m2 (az összterület 21%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: Folyó közepe (4), áthelyezett szakadó part (4), nem meghatározott part (5), épített part (3), kövezés (2).

31



31. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában. Homoksziget kb. 1 km-rel az alsószölnöki erımőtıl lefelé (2009.10.26.).

32. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában kb. 1.5 km-rel az alsószölnöki erımőtıl lefelé (2009.10.6.). A kukoricaföldek egy része egészen a folyó meredek partszéléig ér.

33. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában. Terjedelmes homok-iszapzátony kb. a Szakonyfalu utáni bekötı út magasságában (2009.10.6.).

34. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában. A holtfa ezen a természeti szakaszon bıséges mennyiségben fordul elı és a halaknak ideális fedezéket biztosít (2009.10.6.).

35. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában. Meredek folyópart alig 2 km hosszan felfelé a rábatófalui határpontnál (2009.10.26.).

36. fénykép. A Rába Mogersdorf magasságában. Nyugodott áramlási térség a mogersdorfi vasúti töltés után, balra lokális partbiztosítás (a 2009.-es árvíz után felújítva) (2009.10.26.).

32



7. ábra. A mogersdorfi szakasz a 18 lehalászott sáv ábrázolásával. A csónakra szállás csak a 3. sáv magasságában volt lehetséges; a halászat valamivel feljebb kezdıdött. Az alsószölnöki erımőtıl alatt fekvı, az elsı kb. két kilométer hosszú szakaszon nem tudtunk halászni, azonban ott készült a magyar csapat felmérése, akiknek egy kisebb csónakkal sikerült a folyón feljebb vízre szállni. Az osztrák csapat halászati sávjai a Mogersdorftól délre fekvı csónak kivételi helyig haladtak keresztül. A szentgotthárdi erımőhöz vezetı duzzasztás valószínőleg a 17. sávtól kissé feljebb található.

A Lapincs Heiligenkreuz (LH) magasságában A Lapincs az utolsó szakaszán Heiligenkreuz magasságában erısen szabályozott, kiegyenesített vonalvezetéssel és megerısített partokkal rendelkezik. A szakaszon több surrantó található, melyek túlnyomórészt a 2004-2007-ben végrehajtott LIFE-projekt után sem lettek átjárhatók és a halak vándorlását akadályozzák. A fıág mellett található még több mellékvíz is, melyek közül a Rustenbach messze a legnagyobb.

Fıstresszor: Folytonosság megszakítása, fıág szabályozása, mellékvizek kedvezıtlen bekötése Halászat idıpontja: 2009.10. 24. + 25. Sávok száma: 34 Lehalászott terület: kb. 14 000 m2 (az összterület 17%-a a vizsgált szakaszon) Élıhelyek: Lapincs 1. részszakasza – folyó közepe (4), gázló (1), mellékág (1), nem közvetlen parti (4), Lapincs 2.+3. szakasza – folyó közepe (2), nem közvetlen parti (1), Lapincs 1-3. szakasza – kopolya (2), nem meghatározott part (7), Alte Rittschein alsó szakasza (1), gyorsan áramló Rustenbach befolyó térsége (2), lassan áramló Rustenbach a befolyó térség alatt (3), lassan áramló Rustenbach fıszakasza, (2), visszaduzzasztott Rustenbach alsó szakasza, (2), balparti holtág Dt.Minihof (1) magasságában, összekötı patak Magyarország (1).

33



Rustenbach

1. szakasz

Középsı liget Sportpálya 2. szakasz

Alsó liget

3. szakasz 8. ábra. A Lapincs lehalászott szakasza Heiligenkreuz magasságában (jobb parton: Wallendorf) a 22 halászati sáv ábrázolásával a folyón, 12 sáv a Rustenbachon és más mellékvizeken. A Rába/Mogersdorf szakaszhoz hasonlóan a Lapincs szakasza több surrantó által szegmentekre van felosztva, melyek a szintkülönbség leépítése mellett a holtágak vízellátása célját szolgálják. A fıágban három szakaszon (1-3) végeztünk halászatokat.

3.2.4 Áttekintés a Rábáról és duzzasztási szakaszairól Fladnitz és a Lapincs torkolata között

A 2. táblázat áttekintést ad a Rábáról és duzzasztási szakaszairól, valamint a keresztirányú mőtárgyakról, melyek a legtöbb esetben a halak vándorlását akadályozzák. A mindenkori halászati területek színessel vannak bejelölve. A táblázatban adott áttekintés nem tükrözi az egyes szakaszok valódi hosszúsági viszonyait; ezek a 9. ábrában található sematikus ábrázolásból olvashatók le, amely a Survey 2009 keretében a Rábán végzett halászatok szakaszait is tartalmazza.

2. táblázat. Folyószakaszok és keresztirányú mőtárgyak a Rábán Fladnitz és a Lapinccsal történı összefolyás között. A folyamkilométerek mellett az egyes szakaszok hosszúságai, valamint (vastagon nyomtatva) a folyó- és a duzzasztott szakaszok összeadott hosszúsága van szakaszonként megadva. A három jobboldali hasáb ábrázolja (megközelítıen) a 2007-2009. években lehalászott szakaszokat (kék árnyalat). A szakaszhosszúságok nem a helyes léptékben vannak megadva; ehhez lásd a 12. ábrát.

Szakasz Fladnitz – Rohr

Keresztbe álló mőtárgy/jellegzetesség

Sz.km

Kirchbergi/fladnitzi duzzasztómő

258.40

Hosszúság [m] 1100

Folyószakasz Surrantó Fladnitztól délre

257.30 1155

Folyószakasz Surrantó a mitterfladnitzi torkolattól felfelé

Folyószakasz Duzzasztás

34

256.14 1100

3355

700

700

´07 ´08 ´09



Szakasz

Keresztbe álló mőtárgy/jellegzetesség

Sz.km

Rohri duzzasztómő

254.34

Rohr – Paurach

Folyószakasz Surrantó Rohrtól délre

254.05

290 800

Folyószakasz Surrantó Tiefernitztıl felfelé

253.25 360

Folyószakasz Surrantó Tiefernitztıl lefelé

252.89

Surrantó Unterstorcha magasságában

252.46

430

Folyószakasz Folyószakasz Surrantó Paurach magasságában Gniebingi duzzasztómő

Feldb. – Ertlermühle

Lödersdorf – Pertlstein


Pertlstein – Fehring


Pertlsteinmühlei duzzasztómő

Berghofermühlei duzzasztómő

Fehring – Weinberg

Weinberg – Schiefer

Schiefer – Hohenbrugg Hohenbrugg – Welten Welten – Doiber

2280

1780?

1780?

1200?

1200?

1570?

1570?

720?

720?

4150

4150

1190

1190

500?

500?

2400?

2400?

400?

400?

1760?

1760?

300?

300?

980?

980?

300?

300?

440?

440?

480?

480?

1000?

1000?

231.82

230.54

229.80

Folyószakasz Duzzasztás Duzzasztómő a hohenbruggi erımőnél

2280?

233.98

Folyószakasz Duzzasztás Hohenbruggmühlei duzzasztómő

600

236.88

Folyószakasz Duzzasztás Keresztbe álló mőtárgy a grazbachi torkolatnál

600?

242.22

Folyószakasz Duzzasztás Wagnermühlei duzzasztómő

1790

244.51

Folyószakasz Duzzasztás Leitersdorfi/lödersdorfi duzzasztómő

1790

247.49

Folyószakasz Duzzasztás Ertlermühlei duzzasztómő

Ertlermühle – Lödersdorf

2380

250.37

Folyószakasz Duzzasztás Feldbachi duzzasztómő

500 251.96

Duzzasztás Gniebing – Feldbach

Hosszúság [m]

228.32 930

Folyószakasz Surrantó Welten magasságában

227.39 1520

Duzzasztott folyószakasz Gritschi duzzasztómő

225.87 1170


3620

700

Surrantó a hallépcsı táplálásához

224.00 150

Duzzasztás Surrantó a jennersdorfi közúti hídnál

35

223.85

850

´07 ´08 ´09


Keresztbe álló mőtárgy/jellegzetesség Duzzasztott folyószakasz

Sz.km

Surrantó bal parti holtág

223.42

Hosszúság [m] 430 240

Duzzasztott folyószakasz Surrantó st. martini holtág

223.18 760

Duzzasztott folyószakasz 222.42

Surrantó Traktorhídnál

222.27

150

1580

Duzzasztómő a reverencici erımőnél

221.36

910

910

4060

4060

2675

2675

5524

5524

2095

2095

750

750

Duzzasztás Folyószakasz Duzzasztás Duzzasztómő az alsószölnöki erımőnél

Mogersdorf

Folyószakasz Duzzasztás Duzzasztómő a szentgotthárdi erımőnél

Folyószakasz

R9

255

?

?

206.27

W Wagnermühle Q Grazbach torkolata W Hohenbruggmühle W hohenbruggi eromu S Welten magassága W Gritsch

?

W Berghofermühle

W Pertlsteinmühle

W Leitersdorf/Lödersdorf

?

W Ertlermühle

?

W Feldbach

W Gniebing

WRohr Rohrdélre S S stromab stromaufTiefernitz Tiefernitz S S Unterstorcha magassága S Paurach magassága

W Kirchberg/Fladnitz S Fladnitzól délre S stromauf Mdg. Mitterfladnitz

Lapincs torkolata

260

207.02

? ??

S Dotation Umgehungsgerinne Straßenbrücke Jennersdorf S Altarm S linksufriger Altarm St. Martin S stromauf Traktorbrücke Traktorbrücke W reverencici eromu

Szentgotthárd

F9

214.63

L9 250

245

240

J9 235

230

225

?

N9 220

W szentgotthárdi eromu Lapincs torkolat

Surrantó a Traktorhídtól felfelé

Duzzasztott folyószakasz

Neumarkt

´07 ´08 ´09

W alsószölnöki eromu

Szakasz St. Martin (Jennersdorf)


M9 215

210

205

folyamkilóméter 9. ábra. A folyó- (kék) és duzzasztott (vörös) szakaszok, valamint a keresztirányú mőtárgyak sematikus ábrázolása a Rábán Fladnitz (258.40 szakasz-km) és a Lapincs (206.27 szakasz-km) torkolata között. D = duzzasztómő, S/F = surrantó/fenékküszöb, K = egyéb keresztirányú mőtárgy (pontosabban nem ismert). A zöld oszlopok ábrázolják a lehalászott szakaszokat a Rábán (mellékvizek nélkül) a Rába Survey 2009 keretében és az 1. táblázatban megadott kódokkal.

36



3.2.5 Víztestek az osztrák Rábán és Lapincson a vizsgált szakaszokon

A lehalászott szakaszok az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) Nemzeti Vízgazdálkodási Tervezete alapján a következı alap- és részletes víztestekbe vannak besorolva: 3. táblázat. A Rába és Lapincs részletes víztest-beosztása (RVB) a Rába Survey 2009 halászati szakaszai területén. Víz

RVB

Szakasz

Halászati szakaszok

Rába

1001040098 1001040105

Gleisdorf (Rébce torkolata) és Lödersdorf között (Giemerbach torkolata) Lödersdorf és a hohenbruggi erımő között

1001040102 1001040042

Hohenbruggi erımő és a gritschi duzzasztómő között Gritschi duzzasztómő és reverencici erımő között

1001040041 1002140000

Reverencici erımő és államhatár között Mogersdorfi határszakasz

# Fladnitz – Rohr # Rohr – Paurach # Lödersdorf – Pertlstein # Welten p.p. # Welten p.p. # St. Martin (Jennersdf) # Neumarkt # Mogersdorf

1001380003

Rudersdorf és az államhatár között

# Heiligenkreuz

Lapincs

3.3

Lehalászott szakaszok és felvételek Magyarországon

3.3.1 Áttekintés

Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakértıje, a mintavételi program vezetıje Keserü Balázs és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet (VITUKI) szakértıi által kidolgozott munkaterv szerint a Rába magyar szakaszán összesen 7 vizsgálati helyszín lett kijelölve (10. ábra). A kijelölés általános szempontjai a következık voltak: víztest besorolás (tipológia), korábbi felmérések mintavétel helyei, hidrológiai és morfológiai kockázatosság, migrációs akadályok és pontszerő szennyezı források terhelése. Az alsószölnöki, a szentgotthárdi, a csörötneki, a molnaszecsıdi és a rumi vizsgálati helyszínek a 3., míg a sárvári és a ragyogó hídi/ostffyasszonyfai helyszínek a 4. magyar halas víz típusba tartoznak. A magyar halas folyóvíz típus besorolás a magyar VKI (Víz Keretirányelv) tipológia halállomány alapú validálásával készült. A típusokat leíró jellemzık megfeleltethetıek a VKI tipológiában használtakéval. Egyes vizsgálati helyszínen, a folyó motorcsónakkal bejárható szakaszán, több mintavételi alegység felmérést végeztük el. A mintavételi alegységek minden esetben különbözı élıhely típusokat képviseltek (multihabitat típusú mintavétel). A mintavételi alegységek koordinátáit az 4. táblázat mutatja. A vizsgált alegységek teljes hossza 3961 m.

37



#

Sárvár

Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa #

#

Molnaszecsõd

Alsószõlnök

Rum

# ##

Szentgotthárd # # #

# #

Csörötnek 10. ábra: A Rába magyar szakaszának vizsgálati helyszíneinek áttekintı térképe. A Rába különbözı színei a magyar hal víz típusokat szemlélteti (zöld: 3. típus, kék: 4. típus). 4. táblázat: A mintavételi alegységek felméréseinek idıpontja, típus besorolásuk, földrajzi koordinátái és az alegységek hosszai. Lokalitás

Kód

Dátum

Tipológia

WGS N WGS E felsı pont felsı pont

WGS N alsó pont

WGS E alsó pont

Mintázott terület hossza (m)

Alsószölnök

1/1 2009.10.26

3

N46.93567 E16.22115 N46.93583 E16.22271

125

Alsószölnök

2/1

3

N46.93612 E16.22272 N46.93641 E16.22255

35

Alsószölnök

3/1

3

N46.93651 E16.22268 N46.93718 E16.22269

82

Alsószölnök

4/1

3

N46.93753 E16.22349 N46.93805 E16.22348

60

2009.10.26 2009.10.26 2009.10.26

Szentgotthárd

1/2 2009.10.27

3

N46.95441 E16.28904 N46.95542 E16.29089

180

Szentgotthárd

2/2

3

N46.95419 E16.28627 N46.95450 E16.28900

211

Szentgotthárd

3/2

3

N46.95528 E16.29072 N46.95623 E16.29284

200

2009.10.27 2009.10.27

Csörötnek

1/3 2009.10.27

3

N46.94756 E16.37687 N46.94711 E16.37974

225

Csörötnek

2/3

3

N46.94833 E16.37600 N46.94722 E16.37883

255

2009.10.27

Molnaszecsıd

1/4 2009.10.28

3

N47.04085 E16.67404 N47.04345 E16.68102

650

Molnaszecsıd

2/4

3

N47.04836 E16.68996 N47.04907 E16.69150

145

Molnaszecsıd

3/4

3

N47.04631 E16.68693 N47.04781 E16.68828

197

Molnaszecsıd

4/4

3

N47.04542 E16.68620 N47.04722 E16.68798

300

Molnaszecsıd

5/4

3

N47.04382 E16.68221 N47.04457 E16.68422

173

2009.10.29 2009.10.29 2009.10.29 2009.10.29

Rum

1/6 2009.10.30

3

N47.12489 E16.84569 N47.12626 E16.84688

161

Rum

2/6

3

N47.12025 E16.84620 N47.12143 E16.84685

140

2009.10.30

Sárvár

1/5 2009.10.29

4

N47.24550 E16.95241 N47.24659 E16.95376

100

Sárvár

2/5

4

N47.24475 E16.95236 N47.24607 E16.95347

170

Sárvár

3/5

4

N47.24516 E16.95218 N47.24516 E16.95218

122

2009.10.29 2009.10.29

38


Lokalitás

Ragyogó Brücke/ Ostffyasszony-fa Ragyogó Brücke/ Ostffyasszony-fa

Kód

Dátum


Tipológia

WGS N WGS E felsı pont felsı pont

WGS N alsó pont

WGS E alsó pont

Mintázott terület hossza (m)

1/7 2009.10.30

4

N47.34951 E17.01290 N47.35197 E17.01396

285

2/7

4

N47.35041 E17.01352 N47.35181 E17.01429

145

2009.10.30

3.3.2 Halászati módszertan Magyarországon

A felmérések a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából készültek. A mintavételi módszertani stratégia kidolgozásához a Biológiai monitoring módszertani útmutatójának irányelveit alkalmaztuk. A módszertani leírás integrálja a Magyarországon elfogadott európai szabványok (MSZ EN 14011: 2003 és a MSZ EN 14962: 2006), valamint az ECOSURV (http://www.eu-wfd.info/ecosurv) program és a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer (www.nbmr.hu) ajánlásait. A felméréseket egy vizsgálati helyszín (Alsószölnök) kivételével csónakból, aggregátoros halászgép segítségével végeztük (37. & 38. fénykép). Az elektromos halászgép típusa: EFKO 8000, sodrott réz katóddal felszerelve és a felmérést végzı személy által kezelt, szák fejébe épített anóddal. A mintavételeket a parti zónára korlátozódtak. A Rába egyik legnagyobb magyarországi mellékága, a bal parton, Szentgotthárdnál betorkoló Lapincs. A Lapincs jelentékeny vízhozamának következtében a Rába kiszélesedik, medrének vízmélysége megnı. A mély viző meder és a nyílt víztér hal élıhelyeinek mintázására alkalmas mintavételi módszertan jelenleg még nincs kidolgozva. Az elektromos halászgép fogási hatékonysága alacsony nagyobb vízmélység esetén, ezért mintavételeink a parti régióra korlátozódtak. Az osztrák és magyar módszertan összehasonlítása miatt a Mogersdorf/Alsószölnök határszakaszon párhuzamos mintavételt végzett a két fél. A két fél által vizsgált helyszínek nem azonosak, de egymás közelében lettek kijelölve. Az alsószölnöki vizsgálati helyszínen technikai okok miatt csak háti, akkumulátorral mőködı elektromos halászgépet tudtunk használni, amelynek típusa: Hans Grassl IG 200/2. A halászgépet csónakba helyezve, vízben gázolva vagy csónakból végeztük a helyenként igen gyors sodrású folyóban a felméréseket. A széles és mélyebb medrő alsószölnöki folyószakaszon az akkumulátoros halászgép fogási hatékonysága alacsony, amely a mintáinkba került fajok és egyedek viszonylag kis számát eredményezte. A felméréseket a folyó parti sávjában folytattuk 2009 októberében, 26-a és 30-a között, egyszeri alkalommal. A vizsgálati helyszíneken a mintavételi alegységek kiválasztását minden esetben a folyó motorcsónakkal megközelíthetı szakaszának bejárása elızte meg. A bejárás alkalmával jelöltük ki azokat a partszakaszokat (mintavételi alegységeket), amelyek jellemzıek hal élıhely szempontjából a kinevezett vizsgálati helyre. A mintavételi alegységek

39



koordinátáinak meghatározásához GARMIN 60CSx típusú GPS segítségével történt, a koordináták minden esetben az Egységes Országos Vetület (EOV) rendszer szerint kerültek rögzítésre. A halak élıhelyére jellemzı és a mintavételi módszer leíró változóit a terepen rögzítettük mintavételi alegységenként, egységes terepi jegyzıkönyvekbe, a halak és az élıhelyeik kapcsolatának leírása és a mintavétel megismételhetısége érdekében. A mintavételi alegységek száma 2 és 5 között változott helyszínenként, hosszuk 35 és 285 m között volt, mediánjuk: 165 m. A vizsgálati helyszíneken a mintavételi alegységek hossza összesen 301 és 591 m között ingadozott, a parti sávban. Molnaszecsıd vizsgálati helyszínen 2 ízben mederközépi mintavételt végeztünk (kód: 1./4., 4./4. mintavételi alegységek) 650 m, ill. 300 m hosszan. A folyó erıs sodrása, a nem ilyen típusú mintavételre kialakított motorcsónak, továbbá az elektromos halászgép felszereltsége miatt a fogási hatékonyság alacsony volt, ennek ellenére több természetvédelmileg fontos és karakterfajt sikerült kimutatni. A Rába vízhımérséklete 9-11 C° között változott, a víz átlátszósága 50-100 cm között volt tapasztalható mintavételeink során.

37.fény kép: Mintavétel közben, a halászatok egy anódszákkal történtek.

38. fénykép: A mintavételek során alkalmazott fémtestő motorcsónak. A legénység egy tagja vezeti a motorcsónakot, egy halászik és egy terepi jegyzıkönyvet tölt ki, ill. határozza és méri a halakat.

3.3.3 A lehalászott szakaszok rövid jellemzése és módszertani felvétele

Alsószölnöki vizsgálati helyszín (11. ábra) Az alsószölnöki vizsgálati helyszínt az Alsószölnöki duzzasztómő alatt jelöltük ki. A Rába ezen szakaszán a meredek partok dominálnak, medre változatos, lefutása kanyargós, jellemzıen gyors sodrású és sekély vízmélységő. A helyszín az İrség (azonosító: HUON20018) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

40



4./1.

3./1. 2./1.

1./1.

11. ábra: Az alsószölnöki vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.

Mintavételi alegységek száma: 4 1./1. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 125 m a folyószakasz átlagos szélessége: 10 m a part típusa: módosított part, partvédı kövezéssel a mintázott szakasz átlagos mélysége: 145 cm mederanyag: sóderos, homok 60 % - kavics 30 % - kı 10 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 5 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 0 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 1 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

2./1. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 35 m, egy kis sziget bal ágának jobb oldali partja a folyószakasz átlagos szélessége:15 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 30 cm mederanyag: kavics 60 % - kı 40 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 8 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 0 % felhızöttség: 4 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán) 41




a mintavételi alegység hossza: 82 m a folyószakasz átlagos szélessége: 10 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 40 cm mederanyag: sóderos, homok 80 % - kavics 20 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 4 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 40 % felhızöttség: 4 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)


a mintavételi alegység hossza: 60 m a folyószakasz átlagos szélessége: 15 m a part típusa: természetes szakadó part, ráomló agyagos márgás föld a mintázott szakasz átlagos mélysége: 100 cm mederanyag: sóderos, homok 20 % - kavics 80 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 5 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 0 % felhızöttség: 4 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

Szentgotthárdi vizsgálati helyszín (12. ábra) A Szentgotthárdnál, a folyó híd alatti szakaszának (Lapincs, a Rába baloldali mellékvizének befolyása alatt) mindkét partját partvédı kövezéssel biztosították, ezért a mintavételi alegységekre a módosított, kövezett partok a jellemzıek, sóderes mederanyaggal. A mintavételi alegységeknél a folyó jobb partján vékony, a bal partján kiterjedtebb galériaerdı található. A helyszín az İrség (azonosító: HUON20018) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

42



12. ábra: A szentgotthárdi vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.


a mintavételi alegység hossza: 180 m a folyószakasz átlagos szélessége: 20 m a part típusa: mesterséges, partvédı kövezéssel a mintázott szakasz átlagos mélysége: 160 cm mederanyag: sóder víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 3 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 25 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

2./2. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 211 m a folyószakasz átlagos szélessége: 20 m a part típusa: mesterséges, partvédı kövezéssel a mintázott szakasz átlagos mélysége: 160 cm mederanyag: sóder víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 3 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 18 % felhızöttség: 2 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán)

43



• esı: 0 (0-5 skálán) 3./2. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • • •


Csörötneki vizsgálati helyszín (13. ábra) A Csörötnek-Magyarlaki duzzasztómő mellékvizének bal oldali befolyása alatt jelöltük ki a mintavételi alegységeket. A mintavételi alegységek helyszínén a folyó jobb oldalát partvédı kövezéssel biztosították, védve ezzel Csörötnek települését, míg a bal part természetes jellegő. A helyszín az İrség (azonosító: HUON20018) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

13. ábra: A csörötneki vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.

Mintavételi alegységek száma: 2

44






a mintavételi alegység hossza: 255 m a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: természetes meredek part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 150 cm mederanyag: sóder, homok 50% - kavics 50 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 3 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 60 % felhızöttség: 4 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

Molnaszecsıdi vizsgálati helyszín (14. ábra) A molnaszecsıdi híd felett egy, a híd alatt 4 mintavételi alegységet jelöltünk ki. A 1./4. és a 4./4. mintavételi alegységeknél sodródva, a meder közepén halásztunk. A többi alegység esetén a parti zónában végeztük a felméréseket. A helyszín a Rába és Csörnöc-völgy (azonosító: HUON20008) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

45



14. ábra: A molnaszecsıdi vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.


a mintavételi alegység hossza: 650 m, meder középi felmérés a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 90 cm mederanyag: sóder, homok 30 % - kavics 70 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 7 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 25 % felhızöttség: 2 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

2./4. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 145 m a folyószakasz átlagos szélessége: 30 m a part típusa: természetes a mintázott szakasz átlagos mélysége: 140 cm mederanyag: kavics 100 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 5 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 60 % felhızöttség: 3 (0-5 skálán)

46



• szélerısség: 0 (0-5 skálán) • esı: 0 (0-5 skálán) 3./4. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 197 m a folyószakasz átlagos szélessége: 30 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 130 cm mederanyag: kavics 100 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 7 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 75 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)


a mintavételi alegység hossza: 300 m, meder középi felmérés a folyószakasz átlagos szélessége: 30 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 80 cm mederanyag: sóder, homok 30 % - kavics 70 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 7 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 35 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)


a mintavételi alegység hossza: 173 m a folyószakasz átlagos szélessége: 40 m a part típusa: természetes part a mintázott szakasz átlagos mélysége: 150 cm mederanyag: sóder, homok 20 % - kavics 80 % víz hımérséklete: 10 C° víz sebessége: 7 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 60 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

Rumi vizsgálati helyszín (15. ábra)

47



A mintavételi alegységeket a rumi híd felett jelöltük ki. A helyszín a Rába és Csörnöc-völgy (azonosító: HUON20008) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

15. ábra: A rumi vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.


a mintavételi alegység hossza: 161 m a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: módosított, partvédı kövezéssel a mintázott szakasz átlagos mélysége: 130 cm mederanyag: sóder víz hımérséklete: 9 C° víz sebessége: 7 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 10 % felhızöttség: 0 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

2./6. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 140 m a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: természetes part, övzátonnyal a mintázott szakasz átlagos mélysége: 130 cm mederanyag: sóder, homok 50 % - kavics 50 %

48


• • • • • •


víz hımérséklete: 9 C° víz sebessége: 4 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 30 % felhızöttség: 2 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

Sárvári vizsgálati helyszín (16. ábra) A sárvári mintavételi alegységek a híd felett helyezkednek el, az Ikervári duzzasztómő iparvíz csatornájának jobb parti befolyása alatt. Sárvár közelsége ellenére a terület halállománya értékesnek mondható számos természetvédelmileg fontos és karakterfajt mutattunk ki a mintáink alapján. A helyszín a Rába és Csörnöc-völgy (azonosító: HUON20008) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

16. ábra: A sárvári vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.

Mintavételi alegységek száma: 3 1./5. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 100 m a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: módosított, partvédı kövezéssel a mintázott szakasz átlagos mélysége: 140 cm mederanyag: sóder víz hımérséklete: 11 C° 49


• • • • •


víz sebessége: 6 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 0 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 2 (0-5 skálán)


a mintavételi alegység hossza: 170 m a folyószakasz átlagos szélessége: 35 m a part típusa: természetes, kavics pad a mintázott szakasz átlagos mélysége: 70 cm mederanyag: sóder, homok 30 % - kavics 70 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 4 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 0 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)


a mintavételi alegység hossza: 122 m a folyószakasz átlagos szélessége: 25 m a part típusa: természetes a mintázott szakasz átlagos mélysége: 70 cm mederanyag: iszapos sóder, iszapos-homok 10 % - homok 40 % - kavics 50 % víz hımérséklete: 11 C° víz sebessége: 4 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 30 % felhızöttség: 5 (0-5 skálán) szélerısség: 0 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

Ragyogó hídi/Ostffyasszonyfa vizsgálati helyszín (17. ábra) A ragyogó hídi (Ostffyasszonyfa) mintavételi helyszín a Nicki duzzasztómő felvíze felett helyezkedik el, ahol már a duzzasztás hatása a vízfolyás sebességén nem érzékelhetı. A mintavételi alegységek partjai természetesek és a meder anyaga sóderos. A helyszín a Rába és Csörnöc-völgy (azonosító: HUON20008) elnevezéső EU ökológiai hálózat, a Natura 2000 területének része.

50



17. ábra: A ragyogó hídi/Ostffyasszonyfa vizsgálati helyszín és a mintavételi alegységek.


a mintavételi alegység hossza: 285 m a folyószakasz átlagos szélessége: 30 m a part típusa: természetes, jellemzı a víz alatti főzfa gyökérzet a mintázott szakasz átlagos mélysége: 100 cm mederanyag: sóderos, homok 30 % - kavics 70 % víz hımérséklete: 9 C° víz sebessége: 5 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 35 % felhızöttség: 3 (0-5 skálán) szélerısség: 1 (0-5 skálán) esı: 0 (0-5 skálán)

2./7. mintavételi alegység környezeti jellemzése: • • • • • • • • • •

a mintavételi alegység hossza: 145 m a folyószakasz átlagos szélessége: 30 m a part típusa: természetes, jellemzı a víz alatti főzfa gyökérzet a mintázott szakasz átlagos mélysége: 80 cm mederanyag: sóderos, homok 50 % - kavics 50 % víz hımérséklete: 9 C° víz sebessége: 4 (0-10 skálán) belógó fák aránya: 35 % felhızöttség: 3 (0-5 skálán) szélerısség: 1 (0-5 skálán)

51



• esı: 0 (0-5 skálán) 3.4

Kiértékelés

3.4.1 Ausztria

Az Ausztriában végzett felmérések halászatok eredményeinek kiértékelése során ábrázolásra került valamennyi tesztszakasz esetében a fajkészlet, a fajösszetétel (dominancia), állománynagyság (abundancia, biomassza) és, amennyiben ez a kifogott halak alapján lehetséges volt, a populáció összetétele (korstruktúra) is. Az adatok kiértékelése MS Excel szoftver segítségével történt, a SHE-analízis a PAST 1.42 (Hammer et al. 2001) féle szoftverrel, a grafikus ábrázolás pedig a Graper 7.0-ban történt meg. Ezen kívül valamennyi adat beveitelre került a BAW Scharfling (FDA 1.2.4000) szoftverbe. A kiértékelés a (2010. februárában, az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) honlapjáról történı letöltés útján) MS Excel dokumentum segítségével, és ezzel a Szövetségi Minisztérium elıírásainak megfelelıen történt.

3.4.2 Magyarország

A Magyarországon végzett felmérések adatainak értékelésénél vizsgáltuk a halegyüttesek fajszerkezetét, a fajok természetvédelmi státuszait, a magyar minısítı rendszer metrikáinak eloszlását és ahol a mintába került egyedek száma megengedte, a testhosszúság gyakoriság eloszlásokat (a tömeges fajok esetén). Az adatokat az MS Excel és az R statisztikai program (R version 2.10.1) segítségével értékeltük. A Rába vizsgált szakaszainak halbiológiai alapokon nyugvó ökológiai minısítését a magyar minısítı rendszer (Ecological Quality Index of Hungarian Riverine Fish-assemblages, EQIHRF) szerint számoltuk. A számításokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által készített MS Excel alapú program segítségével készítettük. A minısítéshez kapcsolódva értékeltük továbbá a fajok gildek szerinti eloszlását.

3.5 •

A halászati és kiértékelési módszertan összehasonlítása Ausztriában és Magyarországon Sampling/survey device (Mintavételi/felmérési eszköz): Az Ausztriában és Magyarországon alkalmazott E-aggregátok alapjában összehasonlíthatók, azonban a magyar aggregát 8 kW, az osztrák pedig 13 kW teljesítményő. Ebbıl kifolyólag a magyar készüléknél legalábbis a nagyobb halak esetében valamivel alacsonyabb fogási siker várható.

52


•


Sampled/surveyed habitat/Mintavételezett/megvizsgált élıhely: A Magyarországon alkalmazott ‚multi-habitat-sampling‘ nevő módszer alapjában véve megfelel az Ausztriában alkalmazott és a Rába Survey munkaprogramban leírt sávban folytatott halászati módszernek. A döntı különbség az, hogy Magyarországon csupán a parti élıhelyek kerülnek rögzítésre (38. fénykép), a folyó közepe vagy a parthoz közeli szabadvízterületek nem. Ez a fent idézett ‚ECOSURV protocol guidelines‘-ban is rögzítve van (http://www.eu-wfd.info/ecosurv/, download <eloadas_HKB res.pdf>, a „BQE: Fish“ alatt: „…Sampling methods running waters: by boat, partial (river bank)“). Következésképp nem veszi figyelembe valamennyi rendelkezésre álló élıhelyet, s így a két módszer összehasonlíthatóságát nagymértékben korlátozza. A ,folyómederben‘ történt eltérı rögzítés mellett valószínőleg a mellékágak tekintetében is vannak különbségek. Ezek az Osztrák Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (BMLFUW) vezérfonala szerint szintén rögzítendık. A Rába magyar szakaszán mellékágakban, mint pl. holtágakban vagy liget tócsákban, nem végeztek halászatokat.

•

Length of selected sampling site/A kiválasztott mintavételi hely hosszúsága: A Rába magyar szakaszán 301 és 591 m hosszúság közötti (a mindenkori több részszakasz összegeként) partszakaszokon végeztek halászatokat. A Rába és a Lapincs osztrák szakaszán végzett halászatok esetében a mindenkori szakaszhosszúságok összege 21824429 m között volt, tehát a Rába magyar szakaszának kb. hétszeresét tette ki. A 18. ábra megvilágítja ezt a különbséget a halászati ráfordítást illetıen a módszertani interkalibrálas segítségével a Mogersdorf / Alsózölnök-i határszakaszon, melyet a magyar és osztrák halászati csapat közösen végzett 2009. október 26-án.

3.000

12000

] 2.500 [m n 2.000 o it c e sf 1.500 o h tg 1.000 n e l 500

] 10000 2 m [ 8000 s e h ct 6000 ac f o 4000 a e ra 2000

0

0 HU

AT

HU

AT

18. ábra. A mogersdorfi / alsószölnöki halászati szakaszok teljes hosszúságának (balra) és összterületénak (jobbra) összehasonlítása a magyar (HU) és az osztrák (AT) halászati módszer alapján a 2009. október 26-án végzett halászat során..

53


•


Abundance/egyedszám: 1) A Magyarországon és Ausztriában megállapított állományszámok nem közvetlenül összehasonlíthatók, mivel Magyarországon a folyó közepe és a parthoz közeli szabad vízterületek nem kerültek figyelembevételre. Ezért az állományszámok Magyarországon csak a folyópartra vonatkoznak. 2) A sávos halászati módszer esetében a kifogott halak mellett azok a halak is figyelembevételre kerülnek, melyeket csak megpillantottak, de nem sikerült hálóval kifogni. Ideális esetben minden fajnak és nagyságkategóriának megfelelıen meg lehet adni a fogási sikert (hatékonyságot), mely a ritka, nagyobb fajok esetében gyakran 100 %-os is lehet, míg tömeghalak esetében, mint a szélhajtó küsz és a sujtásos küsz akár 20 % alatt is lehet. A magyar módszer a fogási sikert nem veszi figyelembe az állomány kiszámítása során. Az állományszámok ennek megfelelıen a tényleges állományt alábecsülik.

4

KIÉRTÉKELÉSI ALAP

4.1

Osztrák kiértékelési alap (célállapot illetve referenciaállapot)

4.1.1 Bevezetés

A jelen szakvéleményben található értékelés alapja a célállapot, következésképp egy az EU Víz Keretirányelvnek megfelelı referenciaállapot ábrázolása. A referenciaállapot információkat tartalmaz a fajkészletrıl, és ezzel bizonyos ökológiai gildek elıfordulásáról, ezen felül durva becsélseket szolgáltat a fajok relatív gyakoriságáról, ill. elıfordulásuk állandóságáról (3 osztály: karakterfajok, jellegzetes kisérıfajok valamint ritka kisérıfajok; lásd Haunschmid et al. 2009 és 4.1.2 fejezetet), valamint azt az elméleti feltevést foglalja magába, miszerint a karakter- és jellegzetes kisérıfajok populációfelépülése zavartalan. Az egyedsőrőség relatív részesedését ezen felül bevonják a Schmutz et al. (2000) szerinti halrégióindex kiszámításába, mely valamennyi halrégió részére a fajösszetételnek megfelelıen referenciaértéket definiál. A tényleges értékelés a referenciaállapottól való eltérés kvantitatív leírásából következik (az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) FISH_INDEX_AUSTRIA.xls [Stand Februar 2010] dokumentuma alapján kiszámítva; Haunschmid et al. 2009 alapján kiszámítva). A célállapot helyes definiálása tehát kulcsfontosságú jelentıséggel bír a kiértékelési eljárásban. Az „Östliche Flach- und Hügelländer“ („Keleti sík- és dombos területek“) biorégióban a márna szinttáj valamennyi vizére Haunschmid et al. (2004, 2009) általános célállapotott dolgozott ki. A Rába-Lapincs-rendszer vízeire vonatkozó adaptálását Wolfram & Woschitz (2007) készítette el, amely – kisebb mérető átdolgozással – a jelen szakvéleményben felhasználásra került.

54



Az EU Víz Keretirányelvnek megfelelı értékelés mellett a Rába halainak veszélyeztetettségi foka is figyelembevételre került Ausztria (Wolfram & Mikschi 2007), Stájerország (Woschitz 2007b) és Burgenland (Wolfram & Mikschi 2002) Vörös Listáinak megfelelıen (4.1.3. fejezet). Ez azonban nem egy, az EU Víz Keretirányelvben alkalmazotthoz hasonló formalizált séma szerint történt.. Az esetleges halökológiai hiányosságok interpretálása a fajok autoökológiai igényeire vonatkozó információkon alapszik, ahol az ökológiai gildek különleges szerepet töltenek be (Fehler! Verweisquelle konnte nicht gefunden werden.. fejezet). 4.1.2 Történelmi halfauna

A Rába történelmi halfaunája aránylag jó dokumentációval rendelkezik melyet részletekbe menıen Woschitz (2001) szedett össze a GBK Raab keretében. Ehhez lásd a részletes ábrázolásokat Wolfram et al. 2008c-ben. Valamennyi meglévı információ alapján a Rába eredeti állapotának megfelelı fajkészlete, az ‚epipotamálisis közép 2‘ és ‚epipotamálisis nagy‘ régiókban, mindössze 41 halfajból áll. Majdnem minden faj elıfordul a burgenlandi szakaszon az államhatártól felfelé; néhány fajnak azonban egykori elterjedési területe csak kb. Fehringig terjedt ki. A Rába felsı és középsı folyására korlátozódnak a ritrális fajok, a sebespisztráng, a pénzes pér és a botos kölönte. Ezek az epipotamálisis közép 1-ig fordulnak elı, megjelenésük ritka eltévedett vendégekként az epipotamális közép 2-ben és az epipotamális nagyban nem került értékelésre a célállapotnál.

4.1.3 Halökológiai célállapot

A halökológiai célállapot alapvetıen a halfajok történelmi és aktuális elıfordulási adatain alapszik az adott vízben. Egy standard-célállapotot különféle víztípusokra Haunschmid et al. (2004) állított össze (aktualizált változat a Haunschmid et al. 2009-ben). Néhány víz részére folyó- és folyórendszerspecifikus célállapotok kerültek kidolgozásra, így többek között Wolfram & Woschitz (2007) által a Rába-Lapincs-Rendszerre. A Rába hossz-szelvénye (Fladintz-tól) a következı halökológiai folyótípusokba sorolható be: E folyóvíz-típusrégió (a dél-keleti elıvidék vizei) Epipotamálisis közép 2 (márnaszinttáj) = EP kö2 Epipotamálisis nagy (márnaszinttáj) = EP na A fenti két halrégió közötti határ Lödersdorf magasságában található. A Lödersdorf – Pertlstein közötti halászászati szakasz tehát az ‚epipotamálisis nagy‘ kezdetét jelöli meg, mely osztrák területen egészen az Mogersdorf magasságában az államhatárig terjed, , azonban feltehetıen ennek halökológiai célállapota tovább a lefelé a magyar területen is még ugyanúgy érvényes (vö. 4.2. fej.).

55



1. táblázat. Az osztrák Rába halainak autochton fajkészlete (csak epipotamális) Wollsdorf és az államhatár között, valamint a halökológiai célállapot Haunschmid et al. (2009) és Wolfram & Woschitz (2007) szerint. EP kö2 = epipotamálisis közép 2, EP na = epipotamálisis nagy, k = karakterfaj, jk = (jellegzetes) kisérıfaj, r = ritka kisérıfaj, egz = egzotikus vagy nem helyszínnek megfelelı halfaj.

Német név Neunaugen Ukrainisches Bachneunauge Störartige Sterlet Karpfenartige Brachse Schneider Laube Schied Zope Zobel Barbe Güster Karausche Giebel Nase Karpfen Gründling Moderlieschen Nerfling Hasel Elritze Bitterling Kesslergründling Weißflossengründling Frauennerfling Rotauge Rotfeder Aitel Schleie Rußnase Schmerlen Steinbeißer Schlammpeitzger Balkan-Goldsteinbeißer Bartgrundeln Bachschmerle Welse Wels Hechte

Tudományos név Petromyzontidae Eudontomyzon mariae Acipenseridae Acipenser ruthenus Cyprinidae Abramis brama Alburnoides bipunctatus Alburnus alburnus Aspius aspius Ballerus ballerus Ballerus sapa Barbus barbus Blicca bjoerkna Carassius carassius Carassius gibelio Chondrostoma nasus Cyprinus carpio Gobio gobio Leucaspius delineatus Leuciscus idus Leuciscus leuciscus Phoxinus phoxinus Rhodeus amarus Romanogobio kesslerii Romanogobio vladykovi Rutilus pigus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Squalius cephalus Tinca tinca Vimba vimba Cobitidae Cobitis elongatoides Misgurnus fossilis Sabanejewia aurata Balitoridae Barbatula barbatula Siluridae Silurus glanis Esocidae

56

EP kö2

EP na

r

R R

r k k r

k r r k r jk

jk r jk r jk k r k r

jk S k jk R R k jk R R k R jk R R jk R jk R jk R k R k R R

r r r

R R R

jk

R

r

jk


Hecht Dorsche Aalrutte Barsche Kaulbarsch Schrätzer Flussbarsch Zander Streber Zingel


Esox lucius Gadidae Lota lota Percidae Gymnocephalus cernua Gymnocephalus schraetser Perca fluviatilis Sander lucioperca Zingel streber Zingel zingel

jk

jk

jk

jk

r jk r jk jk

R R k R jk jk

4.1.4 A Rába halfajainak veszélyeztetettségi foka

A Rába és Lapincs halainak veszélyeztetettségi helyzetének leírása az IUCN (Zulka et al. 2001) aktuális értékelési rendszerét követi. A értékelést Wolfram & Mikschi (2007) készítette Ausztria részére, Wolfram & Mikschi (2002) Burgenland részére és Woschitz (2007b) Stájerország részére. A Rába összesen 6 ıshonos halfaja (laposkeszeg, bagolykeszeg, jászkeszeg, leánykoncér, szilvaorrú keszeg, kecsege) Burgenlandban és ezzel az osztrák Rába rendszerben regionális szinten kihalt. 9 fajt kihalás fenyeget, 7 faj fokozottan veszélyeztetett és 5 faj veszélyeztetett. Burgenlandban csak 17, Stájerországban 11 és egész Ausztriában csak 21 olyan halfaj van, mely nincs veszélyeztetettségi kategóriába (VU-tól RE-ig) besorolva.

4.1.5 Ökológiai gildek

A halökológiai eredmények értékeléséhez a Rába autochton fajai úgynevezett ökológiai gildekbe vannak besorolva. Különféle megközelítésekben Balon (1975, 1981), Schiemer (1988), Schiemer & Waidbacher (1992) és Schmutz et al. (2000) által áramlási és reprodukciós gildek kerültek definiálásra (1997-ben Spindler által részben adaptálva és kiegészítve). Zauner & Eberstaller (1999) egy alternatív rendszert javasoltak, mely emellett a struktúrát is figyembe veszi. Jelen szakvéleményben átvételre került Zauner & Eberstaller (1999) csoportosítása, azonban az utóbbi kritérium nélkül. Ezek a következı fajcsoportokat eredményezték, melyekben az áramlási preferencia (-fil) és az ívóhely preferencia (-par) került meghatározásra: RR

reofil – reopar

OR OE

oligoreofil – reopar oligoreofil – eurypar

IR IE

indifferens – reopar indifferens – eurypar

IL

indifferens – limnopar

LL

limnofil – limnopar

A 6. táblázat tartalmazza a Rába valamennyi autochton halfaját, valamint azok ökológiai besorolását. Kiegészítésképpen az allochton fajok is fel vannak tüntetve, melyeket az elmúlt

57



években elvégzett kvantitatív állományfelmérések keretében a Rábában Wollsdorftól és a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában kimutattak. Az ökológiai jellemzés mellett valamennyi faj esetében meg van adva a halrégióindex Schmutz et al. (2000) szerint, mely egy biocönótikus jellegzetesség és lehetıvé teszi a víz hidrológiai rezsimébe történt esetleges antropogén beavatkozások kiértékelését.

6. táblázat. Halrégióindex (FRI) Schmutz et al. (2000) szerint, a Rába és a Lapincs halfajainak ökológiai besorolása élıhelyigényeiknek megfelelıen Spindler szerint (1997, Schiemer 1988 és Schiemer & Waidbacher 1992 alapján), áramlási preferenciáiknak megfelelıen Spindler szerint (1997, Balon 1975, 1981 alapján), élıhelyigényeiknek megfelelıen Schmutz et al. (2000) szerint, valamint kombinált besorolásban Zauner & Eberstaller (1999) szerint. ZE* = egyszerősített besorolás Zauner & Eberstaller szerint (a struktúra kritérium nélkül). Részletesebb magyarázat a szövegben. Dılt betőkkel vannak feltüntetve azok a fajok, melyek az említett munkákban nem kerültek besorolásra, itt azonban szakértıi becslés alapján ökológiai gildekbe besorolásra kerültek. Ez különösen a behurcolt illetve bevándorolt, nem bennszülött fajokat érinti. Német név

Tudományos név

FRI

Bachforelle Koppe Bachsaibling Regenbogenforelle Äsche Elritze Ukrain. Bachneunauge Aalrutte Bachschmerle Aal Schneider Nase Gründling Streber Frauennerfling Aitel Blaubandbärbling Barbe Hecht Kesslergründling Zingel Schrätzer Balkan-Goldst. Hasel Rußnase Nerfling Rotauge Laube Brachse Goldfisch Giebel Weißflossengründling Steinbeißer Schied Zope Karpfen Graskarpfen Schlammpeitzger Bitterling Karausche Moderlieschen

Salmo trutta Cottus gobio Salvelinus fontinalis Oncorhynchus mykiss Thymallus thymallus Phoxinus phoxinus Eudontomyzon mariae Lota lota Barbatula barbatula Anguilla anguilla Alburnoides bipunctatus Chondrostoma nasus Gobio gobio Zingel streber Rutilus pigus Squalius cephalus Pseudorasbora parva Barbus barbus Esox lucius Romanogobio kesslerii Zingel zingel Gymnoc. schraetser Sabanejewia aurata Leuciscus leuciscus Vimba vimba Leuciscus idus Rutilus rutilus Alburnus alburnus Abramis brama Carassius auratus Carassius gibelio Romanogobio vladykovi Cobitis elongatoides Aspius aspius Ballerus ballerus Cyprinus carpio Ctenopharyngodon idella Misgurnus fossilis Rhodeus amarus Carassius carassius Leucaspius delineatus

3.8 4.0 4.0 4.0 5.0 5.0 5.1 5.4 5.5 5.6 5.6 5.9 6.0 6.0 6.0 6.0 6.0 6.2 6.2 6.3 6.3 6.3 6.3 6.3 6.4 6.4 6.4 6.4 6.4 6.4 6.4 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5 6.5

Balon Schiemer Schmutz rt ra rt rt rt rt ra rt ra ka ra ra rb ra ra eu eu ra eu ra ra ra rb ra ra rb eu eu eu eu eu ra rb rb rb eu eu st st st st

58

litho speleo litho litho litho litho litho litho psamm pelago litho litho psamm litho litho litho ph-li litho phyto litho litho litho phyto ph-li litho litho ph-li ph-li ph-li phyto phyto litho phyto litho ph-li phyto phyto phyto ostraco phyto phyto

Ra Ra Ra Ra Ra Eu Ra Eu Ra Eu Ra Ra Ra Ra Ra Eu eu Ra Eu Ra Ra Ra Ra Ra Ra Ra Eu Eu Eu eu Eu Ra Ra Ra Rb Eu eu St St St St

Zauner & Eberst. reo ívó strukt rheo rheo hoch rheo rheo hoch rheo rheo hoch rheo rheo hoch rheo rheo gering indiff eury gering rheo rheo hoch indiff eury hoch rheo rheo gering indiff eury hoch rheo rheo gering rheo rheo gering rheo rheo gering rheo rheo gering rheo rheo gering indiff eury hoch indiff eury gering rheo rheo gering indiff limno hoch rheo rheo gering oligo rheo mittel oligo rheo mittel oligo eury hoch indiff rheo gering oligo rheo ohne indiff eury gering indiff eury ohne indiff eury ohne indiff eury ohne indiff limno gering indiff limno gering rheo rheo gering oligo eury hoch indiff rheo ohne indiff rheo ohne indiff limno gering indiff limno gering limno limno hoch limno limno gering limno limno gering limno limno gering

ZE* RR RR RR RR RR IE RR IE RR IE RR RR RR RR RR IE IE RR IL RR OR OR OE IR OR IE IE IE IE IL IL RR OE IR IR IL IL LL LL LL LL


Sterlet Zobel Wels Zwergwels Güster Zander Flussbarsch Schleie Sonnenbarsch Rotfeder Kaulbarsch

4.2

Acipenser ruthenus Ballerus sapa Silurus glanis Ameiurus spp. Blicca bjoerkna Sander lucioperca Perca fluviatilis Tinca tinca Lepomis gibbosus Scard. erythrophthalmus Gymnocephalus cernua


6.6 6.6 6.7 6.7 6.7 6.7 6.7 6.7 6.7 6.7 6.8

ra rb eu eu rb eu eu st st st eu

li-pe litho phyto phyto phyto phyto ph-li phyto phyto phyto ph-li

Ra Ra Eu eu Eu Eu Eu St st St Eu

oligo rheo oligo rheo indiff eury indiff eury indiff eury indiff eury indiff eury limno limno limno limno limno limno indiff eury

mittel ohne hoch hoch gering gering ohne hoch hoch gering gering

OR OR IE IE IE IE IE LL LL LL IE

Magyar kiértékelési alap (célállapot vagy referenciaállapot)

A Magyarországon végzett felmérések adatainak értékelésénél vizsgáltuk a halegyüttesek fajszerkezetét, a fajok természetvédelmi státuszait, a magyar minısítı rendszer metrikáinak eloszlását és ahol a mintába került egyedek száma megengedte, a testhosszúság gyakoriság eloszlásokat (a tömeges fajok esetén). Az adatokat az MS Excel és az R statisztikai program (R version 2.10.1) segítségével értékeltük. A Rába vizsgált szakaszainak halbiológiai alapokon nyugvó ökológiai minısítését a magyar minısítı rendszer (Ecological Quality Index of Hungarian Riverine Fish-assemblages, EQIHRF) szerint számoltuk. A számításokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által készített MS Excel alapú program segítségével készítettük. A minısítéshez kapcsolódva értékeltük továbbá a fajok gildek szerinti eloszlását. A jelentésben szereplı fajok tudományos, magyar és német nevét a Függelék 44. táblázata tartalmazza.

59


5

EREDMÉNYEK

5.1

Osztrák Rába és Lapincs

Eredmények

5.1.1 Fajkészlet

Jelen szakvélemény keretében az osztrák Rába esetében Fladnitz és Mogersdorf között 25 fajt sikerült kimutatni. Az utóbbi években készített felmérések figyelembevételével ez a szám 29re emelkedik. Két további fajt mutattak ki 1998-ban a határszakaszon (Woschitz 1998), úgyhogy a Rábában az elmúlt 12 évben kimutatott fajok száma 31-re emelkedett. A Lapincs esetében 2009-ben 33 fajt, 2004-2009 között pedig összesen 46 fajt sikerült kimutatni (ezek közül 10 faj allochton). A magyar Rábából a Rába Survey 2009 keretében összesen 24 fajt sikerült kimutatni (ld. 5.2. fej.). További az elmúlt éveksorán készült felmérésekbıl (Keresztessy 2005, 2006) azonban a Rábában magasabb fajállomány ismert, mégpedig 32 faj. Az osztrák Rába egyes halászati szakaszaiban a fajok száma alacsonyabb volt és 15-21 faj között változott (9. táblázat). Ez az érték a Lapincs Safen-torkolat – Fritzmühle közötti szakaszon kimutatott fajszám nagyságrendjének felel meg (Wolfram et al. 2008a, Woschitz 2007a, 2008, 2009). Jóval magasabb (33) volt az a fajszám, melyet a Lapincson végzett kétnapos halászat keretében mutattak ki Heiligenkreuznál. A LIFE-projektben ezen a szakaszon (mellékvízfolyásokat beleértve) mindössze 34 fajt fogtak ki (Wolfram et al. 2008a). A Rába Survey 2009 keretében a magyar Rábából szakaszonként 7-16 fajt fogtak (ld. 5.2. fej.). Ez a halászati szakaszonként jóval alacsonyabb fajszám rámutat az osztrák és magyar módszer közötti módszertani különbségekre és tükrözi a halászati szakaszonkénti alacsonyabb halászati ráfordítást a magyar módszerben (vö. 3.5. fej.). A halászati szakaszonként kimutatott fajszámnál jóval alacsonyabb az egyes halászati sávokban kimutatott fajszám. A Rába Survey 2009-ben ez az osztrák helyszíneken 1 és 17 faj között mozgott és legtöbb esetben átlagosan 5 és 8 között volt (19. ábra). Az összes fajszám, a szakaszon elıforduló fajok száma, valamint a halászati sávonkénti fajszám közötti különbség megvilágítja, hogy valamennyi halászat csak szúrópróbája az egész halpopulációnak . Mindig abból kell kiindulni, hogy a valós fajszám szakaszonként jóval magasabb. A szúrópróba bizonytalanságának felméréséhez a 9. táblázatban a fajszám „szúrópróbánként“ (tehát felvételenként) van feltüntetve a Chao ill. a Jackknife és Bootstrap szerinti elméleti fajszámmal szemben (magyarázatokat lásd 3.4. fej.).

60


Eredmények

20

Sávonkénti szám

16

12

8

4

8

.

7

FF

FF

9

6

Feistritz

LH

8

LH

7

LS

.

6

LS

LS

9

7

9 M

N

N

J9

Lapincs J8

7

8 W

W

L8

L7

7

9 R

R

F9

L9

Rába

0

Felvételek 19. ábra. Box-Whisker-Plotok (min. – 25%- percentilis – medián – 75%- percentilis – max.) a halászati szakaszonként kimutatott fajszámok ábrázolásával a Rábán Fladnitz és Mogersdorf között folytatott halászatokon, valamint a Lapincson és Feistritzen. Az összes faj számát szakaszonként lásd 9. táblázatban, a helyszín-év-kód rövidítéseit lásd 1. táblázatot.

A ténylegesen kimutatott fajszám és az elméleti becslésen alapuló közötti arány a 20. ábrán példaként a becsült Chao 2 van grafikusan ábrázolva. Nagyobb eltérés volt érzékelhetı a Feistritzben Fürstenfeldtıl lefelé (a magas variabilitás feltehetıen a Lapincshoz való csatlakozás miatt volt – ritka, eltévedt vendég fajok magasabb száma), valamint a Lapincsban Heiligenkreuz magasságaban. Ez utóbbi a mellékvízfolyások sokféleségébıl adódik. Jól igazolják a becslült értékeket az évek során kimutatott fent említett fajszámok (Lapincs 46, Rába 29) , különösen ha még levonjuk azokat a fajokat, melyeket csak a két folyó felsı folyásában sikerült kimutatni (pl. botos kölönte és még néhány egzotikus faj a ritrális régióban).

61


Eredmények

7. táblázat. A sávok száma szakaszonként (N), fajszám (S) és elméleti fajszám Chao szerint (Chao 2 és variancia), a Jackknife-módszer (Jackknife 1 és 2) valamint a Bootstrap módszer alapján. * = A Rába Survey 2009 keretében Ausztriában végzett halászatok. Szakasz

Röv.

N

S

Chao 2

Chao 2 elt

Jackknife 1

Jackknife 2

Bootstrap

Rába Fladnitz – Rohr 2009 * Rohr 2007 Rohr – Paurach 2009 * Lödersdorf – Pertlstein 2007 Lödersdorf – Pertlstein 2008 Lödersdorf – Pertlstein 2009 * Welten 2007 Welten 2008 St. Martin (Jennersdorf) 2008 St. Martin (Jennersdorf) 2009 * Neumarkt 2007 Neumarkt 2009 * Mogersdorf 2009 *

F9 R7 R9 L7 L8 L9 W7 W8 J8 J9 N7 N9 M9

15 18 16 16 19 20 18 21 19 18 18 21 17

15 18 16 16 19 20 18 21 19 18 18 21 17

16.88 23.12 16.00 19.50 21.22 20.31 17.31 23.22 24.44 19.75 19.17 23.66 17.06

3.00 1.50 0.00 4.00 2.00 0.67 0.67 2.00 1.00 2.00 1.50 1.67 0.50

17.87 25.57 16.00 19.83 22.73 21.91 18.89 24.82 25.93 20.91 20.88 25.81 17.94

19.74 27.55 11.64 22.61 24.59 21.13 18.15 26.72 26.00 21.87 21.87 27.76 17.16

16.29 22.60 16.70 17.65 20.81 21.20 18.16 22.80 25.08 19.98 19.48 23.29 17.68

Lapincs Safen tork. – Fritzmühle 2006 Safen tork. – Fritzmühle 2007 Safen tork. – Fritzmühle 2008 Heiligenkreuz 2006 Heiligenkreuz 2009 *

LS6 LS7 LS8 LH6 LH9

11 18 20 35 33

11 18 20 35 33

11.31 23.33 23.94 42.25 38.33

0.67 3.00 2.00 2.67 3.00

12.89 23.76 25.57 42.79 38.82

12.16 27.52 28.34 47.60 42.65

12.07 20.46 22.52 38.44 35.62

Feistritz Fürstenfeldtıl lefelé 2007 Fürstenfeldtıl lefelé 2008

FF7 FF8

16 16 19 19

16.02 38.13

0.25 9.00

16.96 27.31

14.35 34.15

16.94 22.34

Rába Lapincs Feistritz

40

Chao 2 (± SD)

30

20

10

0 0

10

20

Fajok száma S

30

40

20. ábra. A ténylegesen kimutatott fajok száma (fajszám S) és a Chao szerinti becsült érték közötti kapcsolat (Chao 2 ± szórás).

62


Eredmények

E módszertani vizsgálatok mellett, a hosszirányú fajkészletnövekedés is különösen érdekes, mivel a fajok eloszlása a Fladnitz és Mogersdorf közötti teljes szakaszon nem egyenletes, egyrészt a természetes hosszanti zonációnak köszönhetıen, másrészt pedig a terjeszkedésüket korlátozó számos vándorlási akadály miatt. Az ökológiai gildek alapján (8. táblázat) az osztrák Rába szakaszon nem ismerhetı fel hosszirányú trend (21. ábra). Az ökológiai gildek eloszlása hasonló, annak ellenére is hogy helyenként eltérı fajok képviselik ıket. Ennél jóval alacsonyabb volt az összes fajszám,valamint az indifferens-reopar fajok relatív aránya a Lapincsban a Safen torkolattól lefelé, 2006-ban (21. ábra: LS6. helyszín). Az értékek azonban a Rudersdorf melletti megkerülı csatorna megépítése után jelentısen növekedtek (LS7 és LS8). A Lapincs Heiligenkreuznál jóval nagyobb számú indifferens és limnofil fajt mutatott. Az eloszlás a célállapothoz közeli, es így az osztrák Rába fajkészletének célállapottól való eltérését mutatja. Ennek fı oka a mellékágak hiánya, melyek a Lapincson még léteznek és ott számos fajnak biztosítanak életteret (pl. kárász, compó, vágó durbincs). A magyar Rábaszakaszon a Rába Survey 2009 felmérés alapján kapott fajszám jóval az osztrák fajszám alatt volt. Ahogy a gildek eloszlása megvilágítja, a felfelé haladva mindenek elıtt a limnofil és indifferens-limnopar fajok hiányoznak. A különbségek valószínőleg elsı sorban módszertani okokra vezethetık vissza (ld. 3.5. fej.). Különösen feltőnı a mogersdorfi (M9) és alsószölnöki felmérések közötti különbség, melyeket ugyanazon a szakaszon az osztrák (M9) és a magyar csapat (#AL) is elvégzett.

63


Eredmények

35 30

Fajok száma

25 20

LL IL IE IR OE OR RR

15 10 5

#A #S L #C Z #M S #SO #R Á #RU A

FF 7 FF 8

LS 6 LS 7 LS 8 LH LH6 9

F9 R7 R9 L7 L8 L9 W 7 W 8 J8 J9 N7 N 9 M 9

0

21. ábra. Fajszámok az osztrák Rába (F9–M9), a Lapincs (LS6–LH9), a Feistritz (FF7–FF8) és a magyar Rába (#AL–#RA) különbözı szakaszain, felosztva a 4.1.5. fejezetben definiált ökológiai gildek szerint (beleértve a nem autochton fajokat). Rövidítéseket lásd 1. táblázat.

A 10. táblázat mutatja a fajkészlet változásait a Rába hossz-szelvényében, minden szakasznál összefoglaltuk az elmúlt években kimutatott autochton fajokat. A fajlista így ‚optimista‘ ábrázolásnak számít, mely ritka egyszeri megkerüléseket is figyelembe veszi. Elsısorban a fajgazdagság növekedése feltőnı a Fladnitz és a Lapincs torkolata között. Ez csak korlátolt mértékben tükrözivissza egy természetes változást a célállapotban. Noha ez az epipotamálisis közép 2-ben – tehát a Fladnitz - Rohr (F) és Rohr - Paurach (R) közötti szakaszokon – csak 32, az epipotamális nagyban pedig Feldbachtól lefelé 41 fajt tartalmaz; a 10. táblázatban felsorolt fajok azonban mind e két halrégió célállapotához tartoznak. A fajkészlet növekedése tehát inkább egy felfelé való csökkenést jelent és leginkább a folyófolyam szegmentálásával, a számos vándorlási akadállyal valamint a számos duzzasztás általi folyószakaszok elvesztésével magyarázható. Idısebb halászok még a reofil ‚sügérfélék‘ (magyar bucó, német bucó: 43 & 44. fénykép) nagy állományairól számolnak be Welten területén, melyek azonban a Rába szabályozása idején folytatott építkezések során elpusztultak. Továbbá erısen alulreprezentálva vannak a limnofil fajok, így pl. a kárász és compó, melyek életterei – holtágak és ligetpocsolyák – a Rába kiegyenesítése és a holtágak levágása során elvesztek.

64


Eredmények

A legnagyobb bizonytalanságok a Mogersdorf határszakasz területén voltak, ahol az aktuális felmérés mellet csak egy 12 éve végzett, módszertanilag nem közvetlenül összehasonlítható halászat adatai állnak rendelkezésre. Az alsószölnöki erımőtıl lefelé (Woschitz 1998) az 1990-es évek második felében a német bucó mellett a magyar bucót és a fürge csellét is sikerült kimutatni, ez utóbbit kizárólag egy kis táplálóvíz torkolatánál Rábatótfalunál1.

3. fénykép. Dévérkeszegek (Abramis brama) nagy állományban fordulnak elı különösen a Rába duzzasztásban a reverencici-erımőnél St. Martin magasságában.

41. fénykép. Márna (Barbus barbus) a Rábából Lödersdorf magasságában (Feldbachtól lefelé). Ez a márnaszinttáj (epipotamálisis) névadó faja.

42. fénykép. A menyhalat (Lota lota) a Rába Survey-ben csak a Lapincsból és a magyar Rábából sikerült kimutatni.

43. fénykép. A magyar bucó (Zingel zingel), 2009-ben csak a Lapincsból és a magyar Rábából került elı; utoljára 1997-ben mutatták ki az osztrák Rábából Mogersdorfnál.

65


Eredmények

10. táblázat. A Rába autochton halfajainak aktuális hosszanti-zonális elterjedése a jelen szakvélemény felvételei (Rába Survey 2009, ■) és régebbi felvételek (□, lásd Fehler! Verweisquelle konnte nicht gefunden werden.. fej.) alapján. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban. Nem kimutatott, de valószínő elıfordulások ▪ –al vannak megjelölve. Be vannak színezve a karakterfajok (vörös), a jellegzetes kisérıfajok (narancssárga) és a ritka kisérıfajok (világossárga) a célállapotnak megfelelıen (5. táblázat). A Fladnitz - Rohr (F) és Rohr Paurach (R) közötti szakasz az epipotamálisis közép 2-hez, a Leitersdorfnál (L) kezdıdı szakasz pedig az epipotamálisis nagyhoz tartozik. F

R

L

W

J

N

M

Eudontomyzon mariae Barbatula barbatula Gobio gobio Squalius cephalus Perca fluviatilis Barbus barbus Alburnoides bipunctatus Chondrostoma nasus Alburnus alburnus Carassius gibelio Sabanejewia aurata Cyprinus carpio Tinca tinca Rutilus rutilus Esox lucius Scardinius erythrophthalmus Leuciscus leuciscus Aspius aspius Rhodeus amarus Silurus glanis Abramis brama Sander lucioperca Romanogobio vladykovi Cobitis elongatoides Carassius carassius Zingel streber Phoxinus phoxinus Zingel zingel

■

■

■

□

■

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ? ?

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ □ □ □

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ □ ■ ■ □ ▪ □ ■ ■ ■ ■

□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ ▪ □ □ □ ▪ □ □ □ □ □ □ □

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ▪ ■ □ ■ ■ ■ □ □ ■ ■ ■ □ ■ ▪ □

? ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ □ ■ □ ■ ? ? □ ■ ■ ■ ■ ■

? ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ▪ ■ ▪ ▪ ? ? ■ ▪ ■ ▪ ■ ▪

■

■ □ □

Fajszám

13 – – 2 15

19 3 – 3 25

16 2 6 3 27

biztos 2009 (■) biztos 2006–2008 (□) feltételezhetı (▪) kérdéses (?) Elméletileg összesen

14 3 – – 17

18 3 1 – 22

66

– 21 3 – 24

18 5 2 – 25


Eredmények

44. fénykép. Különféle korosztályú német bucók (Zingel streber) a Rábából Mogersdorfnál.

45. fénykép. Törpe csík (Sabanejewia aurata) a Rábából Rohrtól lefelé.

46. fénykép. Fiatal balin (Aspius aspius) a Lapincsból Heiligenkreuznál.

47. fénykép Dunai ingola (Eudontomyzon mariae), 2009ben elsı alkalommal több helyszínen a Rábában Fladnitz és Jennersdorf között kimutatva.

5.1.2 Halállomány – szakaszonként történı leírása

Az alábbiakban táblázatosan és grafikusan ábrázoljuk a Rába Survey 2009 keretében mért halállomány adatokat, valamint a régebbi felvételekbıl származó eredményeket ugyanazokon a helyszíneken. A további helyszínek (pl. Lapincs Safen torkolattól lefelé) ill. az össezehasonlítás tárgyát képzı vizek (Feistritz) halállománya csak az összefoglaló diagrammokban és táblázatokban kerül figyelembevételre az 5.1.3. fejezetben.

A Rába Fladnitz – Rohr között 67


Eredmények

Az ‚epipotamálisis közép 2‘-be besorolt szakaszon Feldbachtól felfelé a Rába Survey 2009 keretében elsı alkalommal végeztünk halászatokat. 15 halfajt sikerült kimutatnunk, melyek közül 14 faj autochton. Ezek közül ismét a pontyot és a sebes pisztrángot telepítik, de az utóbbinál természetes szaporulatot feltételezhetünk a lehalászott szakaszon. A teljes állomány 5218 egy/ha ill. 221 kg/ha (11. táblázat) volt. Az egyedsőrőség tekintetében a kis halfajok, mint pl. a sujtásos küsz és a fenékjáró küllı, voltak túlsúlyban, melyek közösen a teljes állomány háromnegyedét tették ki. A teljes biomasszának legnagyobb részét egyértelmően a fejes domolykó tette ki 118 kg/ha-val, illetve 53%-al. A két telepített faj, a ponty és sebes pisztráng, a biomasszának összesen 26%-át érte el (22. ábra).

11. táblázat. A Rába halállománya RAA_001_009_20091008). Fajok

Fladnitz

és

Rohr

között

2009.

okt.

8-án

(felvétel-kód:

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biomassza

Squalius cephalus Salmo trutta Barbatula barbatula Barbus barbus Pseudorasbora parva Perca fluviatilis Carassius gibelio Sabanejewia aurata Gobio gobio Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Eudontomyzon mariae

517 231 243 94 92 1 1 29 1455 16 22 3 1 2514 1

117.7 28.9 1.1 7.3 0.1 0.0 0.1 0.1 16.1 29.3 0.3 0.6 0.1 19.2 0.0

9.9% 4.4% 4.6% 1.8% 1.8% <0.1% <0.1% 0.6% 27.9% 0.3% 0.4% 0.1% <0.1% 48.2% <0.1%

53.2% 13.1% 0.5% 3.3% 0.1% <0.1% <0.1% 0.1% 7.3% 13.3% 0.2% 0.3% 0.1% 8.7% <0.1%

Összeredmény

5218

221.0

100.0%

100.0%

A legmagasabb egyedsőrőségeket a kövezésok (41250 egy/ha) valamint az egyéb partmenti szakaszokon (18295 egy/ha) találtuk; ennél jóval alacsonyabb volt az egyedszám a folyó közepén (1224 egy/ha), és az „nem közvetlen parti“ mezohabitban a folyó közepe és a part között (1555 egy/ha). Hasonlóak voltak a viszonyok a biomassza esetében (a parton lokálisan 518 kg/ha, folyó közepén 132 kg/ha). Ehhez képest jelentéktelennek tőnt a kopolyákban végzett halászat a halászati terület felsı végében (555 egy/ha és 45 kg/ha).

68

IE

IL

LL

Rhodeus amarus Scardinius erythrophthalmus Tinca tinca Carassius carassius Lepomis gibbosus

RR

Cyprinus carpio Esox lucius Carassius gibelio Carassius auratus Ctenopharyngodon idella

Egyén-sürüség [Ind./ha]

3000

Eredmények

Squalius cephalus Alburnus alburnus Rutilus rutilus Perca fluviatilis Abramis brama Ameiurus sp. Blicca bjoerkna Gymnocephalus cernuus Leuciscus idus Lota lota Pseudorasbora parva Sander lucioperca Silurus glanis


OR OE IR

2500 2000 1500 1000 500 0

Biomassza [kg/ha]

120 100 80 60 40 20

Aspius aspius Leuciscus leuciscus

Cobitis elongatoides Sabanejewia balcanica

Gymnocephalus schraetser Zingel zingel

Salmo trutta Barbatula barbatula Eudontomyzon mariae Alburnoides bipunctatus Barbus barbus Chondrostoma nasus Gobio gobio Romanogobio vladykovi Romanogobio kesslerii Zingel streber

0

22. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rábában Fladnitz és Rohr között 2009. okt. 8-án.

A Rába Rohr – Paurach között A Rohr és Paurach közötti szakasz ugyancsak az ‚epipotamálisis közép 2‘ halrégióhoz tartozik. A 2009-ben készült felvétel mellett egy 2007-ben végzett halászat eredményei is rendelkezésre álltak. 2009-ben itt 16 fajt mutattak ki, ezek közül egy, a felfelé nem honos fajt (kínai razbóra). Három 2007-ben kifogott fajt 2009-ben már nem sikerült fellelni, 2009-ben azonban sikerült kimutatni a dunai ingolát, melyet két évvel azelıtt még nem sikerült kimutatni ezen a szakaszon. A teljes állomány 2009-ben mind az egyedsőrőséget (3033 egy/ha) mind a biomasszát (370 kg/ha) illetıen magasabb volt, mint a felfelé, holott mindkét érték a 2007. évbıl 69


Eredmények

származó érték alatt volt. Az egyedsőrőségek közti különbség különösen a sujtásos küsz és fenékjáró küllı (23. ábra) szignifikánsan alacsonyabb sőrőségére volt visszavezethetı. Egyébként a dominanciaviszonyok hasonlók voltak mint 2007-ben: A két említett faj mellett a fejes domolykót és a paducot fogták ki leggyakrabban. Ezeknek 2007-ben közösen a teljes biomasszához arányuk 71 %-ot tett ki, 2009-ben ez az arány 79 % volt (12. táblázat). A Rohr-i híd alatt található kopolyától eltekintve (156 egy/ha és 19 kg/ha), az egyedsőrőségek 2009-ben a különféle mezohabitatokban nem variáltak nagyon erısen (1475 egy/ha a folyó közepén és 7661 egy/ha a szakadó part között). Jelentısen magas biomasszára (932 kg/ha) találtunk egy sarkantyún az újonnan visszakötött meanderen belül; a biomasszaértékek egyébként a mezohabitatokban 106 és 431 kg/ha között voltak.

12. táblázat. Halállomány a Rábában Rohr és Parach között 2007. okt. 21-én (Wolfram et al. 2008c) és 2009. okt. 9-én (felvéte-kód: RAA_001_008_20091009). 2007.okt. 21. Fajok Squalius cephalus Salmo trutta Barbatula barbatula Barbus barbus Pseudorasbora parva Perca fluviatilis Carassius gibelio Sabanejewia aurata Gobio gobio Leuciscus leuciscus Esox lucius Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Eudontomyzon mariae összesen

2009.okt.09.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

3676 161 44 693 204 42 2 72 5250 4 2 35 18 383 49 12 14 3675 –

245.0 27.2 0.4 21.1 1.3 2.8 0.4 0.5 54.6 0.4 9.1 10.7 0.3 138.4 3.7 0.3 0.1 22.1 –

25.6% 1.1% 0.3% 4.8% 1.4% 0.3% <0.1% 0.5% 36.6% <0.1% <0.1% 0.2% 0.1% 2.7% 0.3% 0.1% 0.1% 25.6% –

45.5% 5.1% 0.1% 3.9% 0.2% 0.5% 0.1% 0.1% 10.1% 0.1% 1.7% 2.0% 0.1% 25.7% 0.7% 0.1% <0.1% 4.1% –

733 28 80 131 214 8 5 125 782 – – 12 255 291 15 – 6 335 13

200.3 5.7 0.3 28.9 0.2 1.0 0.9 0.9 10.4 – – 20.9 4.0 91.2 1.4 – 0.1 3.3 0.2

24.2% 0.9% 2.6% 4.3% 7.1% 0.3% 0.2% 4.1% 25.8% – – 0.4% 8.4% 9.6% 0.5% – 0.2% 11.0% 0.4%

54.2% 1.5% 0.1% 7.8% <0.1% 0.3% 0.2% 0.2% 2.8% – – 5.6% 1.1% 24.7% 0.4% – <0.1% 0.9% <0.1%

14336

538.6

100.0%

100.0%

3033

369.6

100.0%

100.0%

70

IE

IL

LL


RR



6000

Eredmények



OR OE IR

5000 4000 3000 2000 1000 0

Biomassza [kg/ha]

250 200 150 100 50





0

23. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rábában Rohr és Paurach között 2007. okt. 27-én (teli oszlopok, Wolfram et al. 2008c) és 2009. okt. 09-én (rácsos oszlopok, Raab-Survey 2009).

A Rába Lödersdorf – Pertlstein magasságában Az immár a harmadik éve folyamatosan vizsgált szakasz Feldbachtól lefelé az epipotamálisis nagy halrégiót reprezentálja. 2007 óta itt mindössze 23 fajt mutattak ki, ebbıl 16-ot az elsı, 19-et a második és 20-at a harmadik évben. Az autochton fajok száma mindhárom évben kettı alatt maradt (a kínai razbóra és a sebes pisztráng levonásával). Faunisztikai szemszögbıl kiemelendı a törpe csík és a dunai ingola igazolása, miközben a balint, egy további FFH fajt, 2009-ben már nem sikerült kimutatni.

71


Eredmények

A három év során kimutatott fajok közti különbség nagy valószínőséggel nem tükröz valódi különbségeket az egyes fajok elıfordulásában, hanem sokkal inkább megvilágítja azt, hogy az egész napi halászatsal sem lehet rögzíteni a teljes fajkészletet. Feltételezhetı, hogy valamennyi a 13. táblázatban feltüntetett faj elıfordult mindhárom évben a Rába érintett szakaszában, jóllehet csak igen alasony, <5 egy/ha egyedsőrőségben (24. ábra). A halállomány a három év során nagyságrendileg azonos volt és 6520-9366 egy/ha között, valamint 377-632 kg/ha között mozgott (13. táblázat). Továbbá a dominanciaviszonyok is 2007 óta csak kismértékő változásokon mentek át. 2009-ben, akár csak az elızı években, a sujtásos küsz, a szélhajtó küsz és a fenékjáró küllı, valamint a fejes domolykó domináltak. A szélhajtó küsz erısebb dominanciája Lödersdorf magasságában a többi a felfelé lévı helyszínhez viszonyítva, (több faj, mint pl. a balin és harcsa hozzájárulása mellet) tükrözi a tipológiai karakterben lezajló eltolódást (epipotamális közép 2 epipotamális nagy), . A biomassza tekintetében mindhárom évben a három karakterfaj – azaz a fejes domolykó, a márna és a paduc – dominált. A két utóbb említett faj aránya 2009-ben csak 33%-ot tett ki, miközben ez az arány az elızı években 45%-ra és 60%-ra rúgott – lehet azonban, hogy ez is csak az adatok módszertanilag korlátolt variabilitását tükrözi. 13. táblázat. Halállomány a Rábában Feldbachtól lefelé a Lödersdorf – Pertlstein közötti szakaszon 2007. okt. 26-án (Wolfram et al. 2008c), 2008. szept. 04-én (Woschitz 2009) és 2009. okt. 09-én (felvétel-kód: RAA_001_007_20091010). Fajok

07.10.26.

08.09.04.

09.10.10.

egy/ha kg/ha %egy. %biom.



Squalius cephalus Salmo trutta Barbatula barbatula Barbus barbus Rhodeus amarus Pseudorasbora parva Abramis brama Perca fluviatilis Carassius gibelio Sabanejewia aurata Gobio gobio Esox lucius Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Aspius aspius Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Eudontomyzon mariae Silurus glanis Sander lucioperca

1799 180.0 19.2% 27 3.3 0.3% 21 0.1 0.2% 357 41.1 3.8% 62 0.1 0.7% 37 0.1 0.4% – – – 3 0.1 <0.1% 415 25.5 4.4% – – – 873 4.4 9.3% 8 25.7 0.1% – – – 2075 22.7 22.2% 810 195.6 8.6% 585 7.7 6.2% – – – 2 3.1 <0.1% – – – 2291 13.4 24.5% – – – 1 0.8 <0.1% – – –

34.4% 0.6% <0.1% 7.9% <0.1% <0.1% – <0.1% 4.9% – 0.8% 4.9% – 4.3% 37.3% 1.5% – 0.6% – 2.6% – 0.2% –

1300 149.8 19.9% 3 0.5 <0.1% 136 1.6 2.1% 990 120.9 15.2% 3 <0.1 <0.1% 177 0.4 2.7% – – – 13 0.9 0.2% 71 5.7 1.1% 9 <0.1 0.1% 424 3.9 6.5% 13 46.4 0.2% – – – 779 6.5 11.9% 1036 260.0 15.9% 292 15.9 4.5% 3 0.5 <0.1% 15 6.3 0.2% – – – 1225 5.6 18.8% – – – 26 5.5 0.4% 5 1.3 0.1%

23.7% 0.1% 0.2% 19.1% 0.0% 0.1% – 0.1% 0.9% <0.1% 0.6% 7.3% – 1.0% 41.2% 2.5% 0.1% 1.0% – 0.9% – 0.9% 0.2%

1587 185.8 21.3% 17 1.1 0.2% 281 1.2 3.8% 275 48.4 3.7% – – – 490 0.7 6.6% 17 0.8 0.2% 156 2.8 2.1% 22 2.5 0.3% 35 0.2 0.5% 1054 9.8 14.1% 9 11.9 0.1% 9 1.7 0.1% 1040 9.6 14.0% 360 77.3 4.8% 169 6.8 2.3% – – – – – – <1 0.4 0.0% 1917 11.2 25.7% 2 <0.1 <0.1% 10 0.9 0.1% 3 3.8 <0.1%

49.3% 0.3% 0.3% 12.8% – 0.2% 0.2% 0.7% 0.7% 0.1% 2.6% 3.1% 0.5% 2.6% 20.5% 1.8% – – 0.1% 3.0% <0.1% 0.3% 1.0%

összesen

9366 523.7

100%

6520 631.7

100%

7452 377.2

100%

100%

72

100%

100%


Eredmények

IE

IL

LL


RR



3000


Amennyiben közelebbrıl szemügyre vesszük a szakaszonként halászott mesohabitatokat, a legmagasabb sőrőség és biomassza értékek 2009-ben mind a parton felfelé lévı helyszínen találtuk (23654 egy/ha és 878 kg/ha). A vízközépre egy közepes nagyságú állomány került kiszámításra, mely 1743 egy/ha-t és 384 kg/ha-t tett ki.

OR OE IR

2000

1000

0

Biomassza [kg/ha]

300

200

100





0

24. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rábában Feldbachtól lefelé a Lödersdorf – Pertlstein közötti szakaszon 2007. okt. 26-án (teli, világos oszlopok, balra; Wolfram et al. 2008c), 2008. szept. 04-én (rácsos oszlopok, középen; Woschitz 2009) és 2009.okt.09-én (teli, sötét oszlopok, jobbra; Rába Survey 2009).

73


Eredmények

A Rába St. Martin magasságában St. Martin és Jennersdorf magasságában a Rába, mint a 0. fejezetben részletesen le van írva, hidromorfológiai szempontból erısen módosított. Ez a két felmérésben is látszik, melyek 2008-ban és 2009-ben készültek (a GZÜV keretében). A surrantókból eredı ill. a reverencici erımőnél keletkezı visszaduzzasztás eredményeként a reofil fajok aránya láthatóan alacsonyabb. Mindkét évben a limnofil-euripar sıt, még a limnopar fajok is domináltak. A két év során mindössze 24 fajt (beleértve a nem autochton fajokat is) sikerült kimutatni. A teljes állomány 2008-ban szőken 5000 egy/ha-t, a 2009-ben pedig 2200 egy/ha-t tett ki. Ez az állománycsökkenés, akár csak más helyszíneken (Neumarkt, Lapincs/Heiligenkreuz) is, elsı sorban a szélhajtó küsz állományvisszaesésére vezethetı vissza, de a fejes domolykó esetében is szignifikánsan alacsonyabb egyedsőrőséget számoltak ki. A biomassza 156-ról 286 kg/ha-ra növekedett, ami azonban a telepített pontyok és a dévérkeszeg létszámának gyarapodásárat tükrözi. Mindkét faj legmagasabb biomasszáját a könnyen duzzasztott folyószakaszon találták az elsı surrantó közelében a jennersdorfi hídtól lefelé (folyó közepe mesohabitat: 892 kg/ha). Sokkal alacsonyabb volt az állomány a reverencici erımő duzzasztásában, ahol az állomány csupán 32 kg/ha-t tett ki (25. ábra). 14. táblázat. Halállomány a Rábában St. Martin (Jennersdorf) magasságában 2008. szept. 07-én (Wolfram et al. 2009) és 2009. okt. 23-án (felvétel-kód: RAA_001_015_20091023). 2008.09.07. egy/ha Squalius cephalus Barbatula barbatula Barbus barbus Rhodeus amarus Pseudorasbora parva Abramis brama Perca fluviatilis Carassius gibelio Gobio gobio Leuciscus leuciscus Esox lucius Carassius carassius Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Aspius aspius Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Cobitis elongatoides Romanogobio vladykovi Silurus glanis Sander lucioperca összesen

1807 5 263 240 47 38 113 9 284 39 1 2 8 1323 25 249 – 6 7 405 16 15 12 6 4919

kg/ha 30.6 <0.1 8.6 0.2 0.1 36.1 2.2 0.8 2.8 0.2 1.4 0.1 30.9 11.6 2.2 4.0 – 16.2 0.1 1.6 0.1 0.1 4.7 1.7 156.2

% egy. 36.7% 0.1% 5.4% 4.9% 1.0% 0.8% 2.3% 0.2% 5.8% 0.8% <0.1% <0.1% 0.2% 26.9% 0.5% 5.1% – 0.1% 0.1% 8.2% 0.3% 0.3% 0.2% 0.1% 100.0%

74

2009.10.23. % biom. 19.6% <0.1% 5.5% 0.1% <0.1% 23.1% 1.4% 0.5% 1.8% 0.1% 0.9% 0.1% 19.8% 7.4% 1.4% 2.5% – 10.4% 0.1% 1.0% 0.1% 0.1% 3.0% 1.1% 100.0%

egy/ha 751 14 55 17 242 74 54 20 471 – 5 – 53 160 20 125 4 – – 79 14 41 1 – 2200

kg/ha 32.3 <0.1 24.8 <0.1 0.3 98.0 1.2 2.1 2.1 – 2.3 – 109.7 2.6 6.5 0.9 0.1 – – 0.4 0.2 0.5 2.0 – 286.0

% egy. 34.2% 0.6% 2.5% 0.8% 11.0% 3.3% 2.4% 0.9% 21.4% – 0.2% – 2.4% 7.3% 0.9% 5.7% 0.2% – – 3.6% 0.6% 1.8% 0.0% – 100.0%

% biom. 11.3% <0.1% 8.7% <0.1% 0.1% 34.2% 0.4% 0.7% 0.7% – 0.8% – 38.4% 0.9% 2.3% 0.3% <0.1% – – 0.1% 0.1% 0.2% 0.7% – 100.0%

IE

IL

LL


RR



2000

Eredmények



OR OE IR

1000

0

Biomassza [kg/ha]

120

80

40





0

25. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rábában St. Martin (Jennersdorf) magasságában 2008. szept. 07-én (teli oszlopok, Wolfram et al. 2008c) és 2009. okt. 23-án (rácsos oszlopok, GZÜV/Rába Survey 2009).

A Rába Neumarkt magasságában 24 fajjal a fajok száma Neumarkt magasságában csak kissé volt nagyobb a Lödersdorf magasságában kimutatottnál. Miközben a balint és a dunai ingolát ebben a térségben nem sikerült kimutatni, a vágó csík, a halványfoltú küllı és a német bucó újonnan kerültek elı. A vágó csík valószínőleg tovább felfelé is elıfordul, a halványfoltú küllı pedig legalább is St. Martin magasságán található szakaszig ki van mutatva (Wolfram et al. 2008c). Figyelemre méltó azonban a német bucó felmutatása kizárólag az osztrák Rábában. Ez a faj – akár csak a

75


Eredmények

magyar bucó, egy további a fenékhez közel élı sügérfaj – idısebb halászok beszámolói szerint régebben legalább is Hohenbruggig fodultak elı rendszeresen, kvantitatív felmérések keretében azonban az elmúlt 15 évben már csak Woschitznak (1998) sikerült igazolnia a mogersdorfi határszakaszban. Nem tudni pontosan, hogy a német bucó alacsonyabb sőrőségekben a neumarkti szakaszon is tudta-e tartani magát, illetve hogy egy erısebb árvíz idejében sikerült-e legyıznie az alsószölnöki erımő vándorlási akadályát. 15. táblázat. Halállomány a Rábában Neumarkt magasságában 2007. nov. 28-án (Wolfram et al. 2008b) és 2009. okt. 24-én (felvétel-kód: RAA_001_006_20091024). 2007.11.28. Fajok

2009.10.24.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

Squalius cephalus Salmo trutta Barbatula barbatula Barbus barbus Rhodeus amarus Pseudorasbora parva Abramis brama Perca fluviatilis Carassius gibelio Sabanejewia aurata Gobio gobio Esox lucius Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Cobitis elongatoides Zingel streber Romanogobio vladykovi Silurus glanis Sander lucioperca

963 – – 148 23 12 6 20 5 – 29 3 – 3489 181 33 2 6 157 – – 16 2 146

59.5 – – 29.5 <0.1 <0.1 5.5 0.7 2.8 – 0.3 4.6 – 29.8 63.7 0.1 <0.1 0.2 0.7 – – 0.2 1.0 23.8

18.4% – – 2.8% 0.4% 0.2% 0.1% 0.4% 0.1% – 0.6% 0.1% – 66.5% 3.5% 0.6% <0.1% 0.1% 3.0% – – 0.3% <0.1% 2.8%

26.7% – – 13.3% <0.1% <0.1% 2.5% 0.3% 1.3% – 0.1% 2.1% – 13.4% 28.6% 0.1% <0.1% 0.1% 0.3% – – 0.1% 0.5% 10.7%

385 0 1 94 – 186 1 9 10 13 63 – 3 269 51 3 <0 – 381 2 1 23 4 1

59.4 0.1 <0.1 37.4 – 0.2 0.1 0.2 0.7 <0.1 0.4 – 4.3 1.4 21.2 0.1 <0.1 – 2.1 <0.1 <0.1 0.2 1.5 0.3

25.7% <0.1% 0.1% 6.3% – 12.4% 0.1% 0.6% 0.7% 0.9% 4.2% – 0.2% 17.9% 3.4% 0.2% <0.1% – 25.4% 0.1% 0.1% 1.5% 0.3% <0.1%

45.8% 0.1% <0.1% 28.8% – 0.1% 0.1% 0.1% 0.5% 0.0% 0.3% – 3.3% 1.1% 16.3% 0.1% <0.1% – 1.6% <0.1% <0.1% 0.2% 1.2% 0.2%

összesen

5245

222.3

100.0%

100.0%

1500

129.7

100.0%

100.0%

A teljes halállomány 2009-ben 1500 egy/ha-t és 130 kg/ha-t tett ki, és ezzel a 2007. év összehasonlítási értékei (5245 egy/ha, 222 kg/ha) alatt volt. Ezen értékek a teljes szakaszra vonatkoznak az elsı meander kanyarulattól egészen az államhatár közelében található negyedik meanderig. Amennyiben kiszámoljuk a csupán a folyószakaszra vonatkozó állományt a harmadik meandert beleértve, akkor az legalább is a biomasszát illetıen ez elmúlt két évben igen nagy hasonlóságot mutatott fel (2007: 182 kg/ha, 2009: 179 kg/ha); jelentıs változás volt megfigyelhetı az egyedsőrőségénél, mely 6186 egy/ha-ról a 2007. évben 2326 egy/ha-ra a 2009. évben csökkent. Ez a csökkenés elsı sorban a leggyakoribb faj, azaz a

76


Eredmények

szélhajtó küsz csökkenésére vezethetı vissza, melynek közepes egyedsőrősége 4412 egy/haról 461 egy/ha-ra zsugorodott össze (26. ábra). A duzzasztás vonatkozásában a két év közti különbségek mind az egyedsőrőségére mind a biomasszára vonatkozólag jelentısek, jóllehet, 2007-ben ezen a részszakaszon az állomány kiszámítása a duzzasztás esetében bizonytalan volt a sávok alacsony száma miatt. A számítás 2007-ben közepes állományt adott a duzzasztási szakaszon, mégpedig 3968 egy/ha-t és 277 kg/ha-t, a két évvel késöbbi 307 egy/ha és 53 kg/ha-val szemben. A csökkenés szélhajtó küsz esetében volt a legjelentısebb, 5-10 szeres körül, azonban más fajok is egyértelmően

IE

IL

LL


RR



4000


háttérbe szorultak (pl. süllı 2007-ben: 336 egy/ha és 56 kg/ha, 2009: nem került elı a duzzasztásban).

OR OE IR

3000

2000

1000

0

Biomassza [kg/ha]

80

60

40

20





0

26. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rába folyószakaszán Neumarkt magasságában 2007. nov. 28-án (teli oszlopok; Wolfram et al. 2008b) és 2009. okt. 24-én (rácsos oszlopok, Rába Survey 2009).

77

RR OR OE IR IL


LL

Eredmények

IE



5000

4000

3000

2000

1000

0


2009-ben az egyes mesohabitatok közül a legmagasabb állományt, 13977 egy/ha-ral és 731 kg/ha-ral, a folyószakasz összekötött meandereinek meredek parti területein találták, a legalacsonyabbat pedig a duzzasztás közepén (75 egy/ha, 17 kg/ha)(27. ábra).

Egyén-sürüség [Ind./ha] 120

100


80


60


40


20

0

78

27. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rába duzzasztott szakaszán Neumarkt magasságában 2007. nov. 28-án (teli oszlopok; Wolfram et al. 2008b) és 2009. okt. 24-én (rácsos oszlopok, Rába Survey 2009).

Biomassza [kg/ha]


Eredmények

A Rába Mogersdorf magasságában A 17 fajjal Mogersdorfnál a fajszám alacsonyabb volt mint a Rába felsıbb szakaszain. Ez valószínőleg csak részben vezethetı vissza az alacsonyabb halászati ráfordításra. A természethez közeli szakasz aránylag rövid és el van választva a határos (felduzzasztott) szakaszoktól nem átjárható duzzasztógátak által. Feltételezhetı azonban, hogy számos további faj, mint pl. a csuka vagy a harcsa, alacsonyabb sőrőségekben elıfordulnak a mogersdorfi szakaszon is, csak a Rába Survey 2009 során nem sikerült ezeket kimutatni (vö. 10. táblázat). A fajkészlet mellett azonban a teljes biomassza- és teljes egyedszám is aránylag alacsonynak bizonyult. A 95 kg/ha-os érték ugyan jelentısen túllépte a FIA szerinti k.o.-kritériumot (lásd 5.1.6. fejezetet), azonban a 5. faktor körül a Rohr és Lödersdorf magasságában megállapított magas létszámok alatt volt (12. és 13. táblázat). Az egyedsőrősége tekintetében leggyakoribb faj volt a sujtásos küsz (1720 egy/ha), miközben a szélhajtó küsz 339 egy/ha-ral jóval alacsonyabb sőrőségekben volt kimutatható. A biomassza tekintetében a fejes domolykó dominált 49 kg/ha-ral, miközben a nagynövéső reofil karakterfajok, a paduc és a márna, csupán 2 ill. 17 kg/ha-t értek el. Örvendetes volt a német bucók igen jó állománya, melyek minden nagyságban és korosztályban elıfordultak. Woschitz (1998) kiszámolt egy összehasonlítható biomasszát két helyszínre a határszakaszon (kb. 90 és 180 kg/ha), holott az akkoriban bevetett halászati módszer csak korlátoltan hasonlítható össze a sávos halászati módszerrel.

16. táblázat. Halállomány a Rábában Mogersdorf magasságában 2009. okt. 26-án, ugyanazon a napon felmérve az osztrák és a magyar csapat által. 2009.10.26 Ausztria Fajok

2009.10.26. Magyarország

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

Squalius cephalus Barbatula barbatula Barbus barbus Rhodeus amarus Pseudorasbora parva Abramis brama Perca fluviatilis Carassius gibelio Sabanejewia aurata Gobio gobio Cyprinus carpio Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Alburnoides bipunctatus Zingel streber Romanogobio vladykovi

439 15 20 2 66 8 33 3 47 119 3 339 85 1 1720 32 81

49.0 0.1 1.9 0.0 0.1 4.2 0.3 0.4 0.3 1.4 1.9 3.7 16.6 0.2 14.0 0.3 1.0

14.6% 0.5% 0.7% 0.1% 2.2% 0.3% 1.1% 0.1% 1.6% 4.0% 0.1% 11.2% 2.8% 0.0% 57.1% 1.1% 2.7%

51.3% 0.1% 2.0% 0.0% 0.1% 4.4% 0.3% 0.4% 0.3% 1.5% 2.0% 3.8% 17.4% 0.2% 14.7% 0.4% 1.0%

353 – 11 – 44 – – – 66 22 – – 232 – 188 – –

2.1 – <0.1 – <0.1 – – – 0.2 <0.1 – – 0.3 – 1.0 – –

38.6% – 1.2% – 4.8% – – – 7.2% 2.4% – – 25.3% – 20.5% – –

59.8% – 0.1% – 0.4% – – – 4.5% 0.3% – – 8.0% – 26.9% – –

összesen

3013

95.4

100.0%

100.0%

916

3.5

100.0%

100.0%

79


Eredmények

IE

IL

LL


RR



2000


A magyar csapatnak – ugyanazon a napon és csak egy pár 100 m-rel feljebb – kevesebb mint fele annyi fajt sikerült kimutatnia mint az osztrák csapatnak. (16. táblázat, vö. 5.2. fej.). A kimutatott egyedsőrőség kb. 1/3-a volt, a kiszámított biomassza az osztrák csapat által számított biomasszának kevesebb mint 4 %-át tette ki (28. ábra). Ez a különbség igazolja a 3.5. fejezetben kinyilvánított aggályokat a két halászati módszer összehasonlíthatóságát illetıen, és a fajszám valamint a valódi állományszámok jelentıs alábecsülésére enged következtetni a Magyarországon alkalmazott terepi metodikából kifolyólag.

OR OE IR

1500

1000

500

0

Biomassza [kg/ha]

60

40

20





0

28. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Rábában Mogersdorf magasságában 2009. okt. 26-án, felmérve az osztrák (teli oszlopok) és a magyar (rácsos oszlopok) csapat által.

80


Eredmények

Nagyobb egyezés várható az osztrák és a magyar módszer eredménye között ha közelebbrıl mezohabitatonként vizsgáljuk a halállományt. Legalább a parti területekre vonatkozólag lenne szükség arra, hogy összehasonlítható állományszámok álljanak rendelkezésre. Ez azonban nem így van, mint ahogy a 29. ábra igazolja. Csupán az osztrák és a magyar módszer szerint végzett parti fogásokban talált fajok relatív számai (mesohabitat ‚nem meghatározott part’) mutatnak fel hasonlóságokat (30. ábra).

120

Csúszó lejtö

80

10000 8000 6000 4000

40

2000 0 120

Köhányás

8000 6000 4000

40

2000 0 120

Part - nem meghatározott

80

0 10000 8000 6000 4000

40

2000 0 12

Part - Magyarország

8


Biomassza [kg/ha]

80

0 10000

0 1000 800 600 400

4

200 0 Zingel streber

Sabanejewia balcanica

Rutilus rutilus

Rhodeus amarus

Pseudorasbora parva

Perca fluviatilis

Squalius cephalus

Gobio gobio

Romanogobio vladykovi

Cyprinus carpio

Chondrostoma nasus

Carassius gibelio

Barbatula barbatula

Barbus barbus

Alburnoides bipunctatus

Alburnus alburnus

Abramis brama

0

29. ábra. Biomassza (töltött) és egyedsőrőség (rácsos) különbözı part-mesohabitatokban a Rábán Mogersdorf magasságában 2009. okt. 26-án, az osztrák (teli oszlopok) és a magyar (rácsos oszlopok) csapat által. felmérve Megjegyzés: A két Y-tengely skálázása a negyedik diagramm esetében (part – Magyarország) egy tízes hatvánnyal kisebb!

81


Eredmények

Az a tény, hogy a biomassza a módszerek összehasonlításában erısebb eltérést mutat mint az egyedsőrőség, a magyar módszer esetében nagyságszelektív rögzítésre enged utalni, tehát arra, hogy a nagyobb példányok a fogásokban alul vannak reprezentálva (ehhez lásd 5.1.5. fej.). Ez – a kifigott fajoknak a meglátott fajokkal szembeni eltérı rögzítése mellett (vö. 3.5. fej.) – valószínőleg a takarékosabb személyzeti bevetéssel magyarázható a Magyarországon végzett halászat esetében, melynek keretében csak egy anódvezetı kerül bevetésre (Ausztriában: 1 anód- és 2 szákos).

100 Egyéb Bodorka Fejes domolykó Fenékjáró küllö Paduc Márna Sujtásos küsz Dévérkeszeg

Biomassza - relatív arány [%]

80

60

40

20

0 Kohányás

Közép Csúszó Meredek lejtofolyópart, elhelyezett Part

Ufer(HU) HU Part

Habitate

30. ábra. A biomassza (az állományból kg/ha-ban kiszámítva) relatív számainak összehasonlítása különbözı élıhelyekben a Mogersdorf / Alsózölnök közötti szakaszon, ahol az osztrák és a magyar csapat egyaránt halászatokat végzett (Ausztria: folyó közepe, eltolt meredek folyópart, nem meghatározott part, szakadó part és kövezés, Magyarország/HU: nem meghatározott part)

A Lapincs Heiligenkreuz magasságában A Rába lehalászott szakaszaihoz való referenciaként a Lapincson Heiligenkreuz magasságában végeztünk halászatokat, mi közben a fıág mellett még különbözı mellékvízfolyásokat is rögzítettünk. Egy ezzel összehasonlítható felvétel immár a LIFE projekt keretében a Lapincson került végrehajtásra (Wolfram et al. 2008a). A Rába és a Lapincs közti különbség elıszır is a jóval magasabb fajszámokban áll (v.ö. 5.1. fej.). Az állomány tekintetében a Lapincsra is a paduc és a fejes domolykó (biomassza), valamint a sujtásos küsz és a szélhajtó küsz (egyének) volt jellemzı. A teljes állomány 2009-

82


Eredmények

ben 2361 egy/ha-t és 186 kg/ha-t tett ki, s ezzel az egyedsőrőséget illetıen alatta maradt a 2006-oshoz viszonyított értéknek (8714 Ind./ha), miközben a biomassza három évvel azelıtt valamivel alacsonyabb volt (130 kg/ha) (31. ábra).

17. táblázat. Halállomány a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában 2006. okt. 25-én (Wolfram et al. 2008a) és 2009. okt. 25-én (meglévı szakvélemény). 2006.10.25. Fajok

2009.10.25.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

egy/ha

kg/ha

% egy.

% biom.

Lota lota Squalius cephalus Salmo trutta Barbatula barbatula Barbus barbus Rhodeus amarus Pseudorasbora parva Abramis brama Perca fluviatilis Carassius gibelio Carassius auratus Sabanejewia aurata Ctenophyrangodon idella Gobio gobio Blicca bjoerkna Leuciscus leuciscus Esox lucius Carassius carassius Cyprinus carpio Gymnocephalus cernuus Romanogobio kesslerii Alburnus alburnus Chondrostoma nasus Leuciscus idus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Aspius aspius Tinca tinca Alburnoides bipunctatus Gymnocephalus schraetser Lepomis gibbosus Cobitis elongatoides Zingel streber Eudontomyzon mariae Romanogobio vladykovi Silurus glanis Sander lucioperca Zingel zingel Ameirus sp.

3 725 1 10 52 172 31 50 154 53 20 <0 – 79 2 114 14 52 – 2 14 4521 171 1 524 21 14 53 1662 1 – 42 11 – 143 – 2 1 <0

0.4 26.3 0.2 0.1 6.2 0.4 0.1 9.8 1.3 0.2 1.3 <0.1 – 0.6 0.1 1.1 6.8 0.1 – <0.1 0.1 29.4 33.1 1.3 4.0 0.3 0.9 0.3 3.0 <0.1 – 0.3 0.1 – 1.0 – 0.3 0.3 <0.1

<0.1% 8.3% <0.1% 0.1% 0.6% 2.0% 0.4% 0.6% 1.8% 0.6% 0.2% <0.1% – 0.9% <0.1% 1.3% 0.2% 0.6% – <0.1% 0.2% 51.9% 2.0% <0.1% 6.0% 0.2% 0.2% 0.6% 19.1% <0.1% – 0.5% 0.1% – 1.6% – <0.1% <0.1% <0.1%

0.3% 20.3% 0.1% <0.1% 4.8% 0.3% 0.1% 7.6% 1.0% 0.2% 1.0% <0.1% – 0.5% 0.1% 0.9% 5.3% 0.1% – <0.1% 0.1% 22.7% 25.5% 1.0% 3.1% 0.2% 0.7% 0.3% 2.3% <0.1% – 0.2% 0.1% – 0.8% – 0.2% 0.3% <0.1%

2 248 2 16 10 125 57 20 92 70 – 14 1 62 – 9 24 – 4 7 12 231 267 – 500 9 1 2 269 – 1 65 44 9 186 1 1 2 –

0.3 42.8 0.1 0.1 5.5 0.3 0.1 7.5 1.0 18.7 – 0.1 1.6 0.6 – 0.3 9.4 – 8.4 <0.1 0.1 2.3 76.5 – 5.5 0.1 <0.1 <0.1 1.3 – <0.1 0.2 0.7 0.1 1.6 <0.1 0.1 0.5 –

0.1% 10.5% 0.1% 0.7% 0.4% 5.3% 2.4% 0.8% 3.9% 3.0% – 0.6% <0.1% 2.6% – 0.4% 1.0% – 0.2% 0.3% 0.5% 9.8% 11.3% – 21.2% 0.4% <0.1% 0.1% 11.4% – <0.1% 2.7% 1.9% 0.4% 7.9% <0.1% <0.1% 0.1% –

0.1% 23.0% 0.1% 0.1% 2.9% 0.1% 0.1% 4.0% 0.5% 10.0% – 0.1% 0.9% 0.3% – 0.2% 5.1% – 4.5% <0.1% 0.1% 1.2% 41.1% – 3.0% 0.1% <0.1% <0.1% 0.7% – <0.1% 0.1% 0.4% 0.1% 0.9% <0.1% <0.1% 0.3% –

Összesen

8714

129.7

100.0%

100.0%

2361

186.3

100.0%

100.0%

83

IE

IL

LL


RR



5000

Eredmények



OR OE IR

4000 3000 2000 1000 0

Biomassza [kg/ha]

80

60

40

20





0

31. ábra. Egyedsőrőség [egy/ha] (fent) és biomassza [kg/ha] (lent) a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában 2006. okt. 25-én (Wolfram et al. 2008a) és 2009. okt. 25-én (Rába Survey 2009).

Figyelemre méltó volt a paduc eloszlása, mint a biomassza szempontjából domináns faj a folyószakaszon belül (32. ábra). A 2006-ban végzett halászatok során a faj viszonylag egyenletesen oszlott meg a három részszakasz között. 2009-ben azonban a halak erısen az elsı szakaszra koncentrálódtak, miközben a legmagasabb sőrőségek a sekély gázló térségében a felfelé és az elterndorfi híd alatt voltak észlelhetık. A különbözı eloszlási minták igazolják, mennyire fontos egy hosszabb szakasz módszertani rögzítése. Egy rövid részszakaszokra szorítkozó halászat olykor erısen eltorzított képet adhat az állományállapotáról.

84

Bejárható fenékküszöb

2006

Bejárható fenékküszöb

Bejárható fenékküszöb Bejárható fenékküszöb

400

Gázló az Elterndorfi hídnal

Nem bejárható surrantó

Állomány [kg/ha]

600

Eredmények

Gázló az Elterndorfi hídnal


2009

200

0 Nem bejárható surrantó

Állomány [kg/ha]

600

400

200

203900

204000

204100

204200

204300

204400

204500

204600

204700

204800

204900

205000

205100

0

32. ábra. A paduc (Chondrostoma nasus) állománya a halászati sávban a „folyó közepe“ ill. „nem közvetlen parti“ mezohabitatokban 2006 (Wolfram et al. 2008a) és 2009 ıszén (Rába Survey 2009). Az X-tengely ábrázoja a jogi értékeket (az osztrák szövetségi jelentési hálózat szerint) a mindenkori sáv elején.

A Lapincs mellékvízfolyásai, különösen a Rustenbach, halökológiai szempontból láthatóan elvesztették attraktivitásukat. A Rustenbach mára – az utolsó árvizek után – erısen eliszaposodott. Miközben az alsó szakasz 2006-ban még gazdag volt stagnofil halakban, a halállomány ezen a helyen erısen összezsugorodott. A fejlıdés hasonlít ahhoz, amely a Rába ismét bekötött balparti holtágában zajlik St. Martinnál. Igazi dinamika híján a ‚gyenge’ összekötés kontraproduktív hatású, mivel állandóan finomhordalék kerül behordásra, a

85


Eredmények

fokozott hordozási feszültség végett azonban már nem kerül kihordásra. Ugyanakkor az állandó vízhozam megakadályozza egy jellegzetes csendesvízi cönózis kialakulását. A Lapincs fajgazdagságát mind máig elsı sorban a mellékvízfolyások sokaságának és kiterjedésének, valamint a Rábához való csatlakozásának köszönheti. A fejlıdés azonban aggasztó, különösen mivel a szabályozott és a surrantók által szegmentált fıág számos halfaj számára nem biztosít megfelelı életteret. Ezt a tényt bizonyítja a márna és más reofil potamálisis fajok állományának kedvezıtlen helyzete.

5.1.3 Teljes állomány a hossz-szelvényben

A hossz-szelvényben a teljes állomány leírása a saját halászatok eredményei mellett más viszgálatok adati felhasználásával történt (vö. 2. fej.). Ezek kiegészítik a Rába Survey 2009 eredményeit ugyanazokon a helyzíneken az elmúlt évekkben végzett halászatokkal, valamint a Rábán Welten/Gritsch közti szakaszon végzett halászatokkal, a Lapincson a Safen torkolattól lefelé, valamint a Feistritzbıl Fürstenfeldtıl lefelé (Wolfram et al. 2008a, b, c, 2009, Woschitz 2008, 2009). A Rába hossz-szelvényében magas biomasszákra (>300 kg/ha) találtunk a Rohrtól lefelé és Feldbachtól lefelé (Lödersdorf magasságában) lévı szakaszokon. Hasonló nagyságú biomasszát mutat fel a Feistritz Fürstenfeldtıl lefelé. Jóval alacsonyabb – azonban még mindig az 50 kg/ha-os k.o.-kritérium fölött – voltak a biomassza értékek az egyéb helyszíneken, és a Lapincsban is, melyek ilyen szempontból nem különböznek a Rába Weltentıl kezdıdı helyszíneitıl. A k.o.-kritériumnak megfelelı, illetve az alatt lévı biomasszákat 2009-ben a st. martini (reverencici erımő) és a neumarkti (alsózölnöki erımő) duzzasztási szakaszokon találtunk, ami igazolja, hogy a hidromorfológiai változasok jelentıs stresszokozó tényezık a Rábán (33. ábra).

86


Eredmények

700

Biomassza [kg/ha]

600

500

400

300

200

100

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

R7

F9

0

Feistritz

33. ábra. Biomassza a Rábán Fladnitz és Mogersdorf között, a Lapincsban a Safen torkolattól lefelé és Heiligenkreuz magasságában, valamint a Feistritzben Fürstenfeldtıl lefelé. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban, az adatforrásokat lásd a 2. fejezetben. A színskála 2006-tól (világoskék) 2009-ig (sötétkék) az éveket jelöli.

Érdekes módon ez az általános eloszlási minta az egyedsőrőség esetében kevésbé kifejezett volt. Aránylag magas sőrőségek jellemezték például a Lapincsot a Safen torkolattól lefelé, mely ebbıl a szempontból ugyanazt a nagyságrendet mutatta fel mint a Rába Lödersdorf magassábában. Ez az állományszámok relációjában fennálló különbség a Rábán Lödersdorfnál (L7-L9) és a Lapincson Deutsch Kaltenbrunn (LS6 – LS8) magasságában a fiatal halak (ill. kis halfajok) magas arányára vezethetı vissza az utóbbi vízben. Hasonlóképpen értelmezendı a arányok eltolódása a mogersdorfi (M9) és a st. martini (J9) szakasz között (34. ábra). Ennek hátterét a Lapincs a Safen torkolattól lefelé található, valamint a Rába mogersdorfi helyszínének nagyobb természetközelisége képezheti, mint ahogy ez az R7 (Rohrtól lefelé található) szakaszra ugyancsak érvényes lehet, ahol egy Rába holtág 2006/2007-ben újra bekötésre került. Ebben az eredményben is – a természethez való közeliség és a fiatal halak elıfordulása, ill. az ‚egészséges‘ populációfelépülés közti összefüggés – meg nyilvánul a hidromorfológiai keretfeltételek jelentısége a halfaunára nézve.

87


Eredmények

15000


12500

10000

7500

5000

2500

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

R7

F9

0

Feistritz

34. ábra. Egyedsőrőség a Rábában Fladnitz és Mogersdorf között, a Lapincsban a Safen torkolattól lefelé és Heiligenkreuz magasságában, valamint a Feistritzben Fürstenfeldtıl lefelé. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban, az adatforrásokat lásd a 2. fejezetben.

Az állományfejlıdés fajszinten történı elemzése differenciált képet mutat (35-37. ábra). Így a márnarégió névadó faja különösen Lödersdorf (L) és Welten (W) térségében magasabb biomasszát és relatív részarányt ért el. Azonban a többi helyszínen, különösen a természethez közeli mogersdorfi (M9) határszakaszon és a Lapincsban (LS, LH), viszonlag alulreprezentált volt. A paduc, a potamális másik reofil karakterfajának legmagasabb biomassza értékei a, Rohrtól (R7, R9) és Lödersdorftól (L7-9) lefelé, valamint a Feistritzben (FF) voltak. Helyi szinten a neumarkti (N7, N9) és a Lapincson (mindkét szakaszon) található folyószakaszok magasabb paducállományokat mutattak fel, a közepes biomassza ezeken a szakaszokon azonban mégis inkább alacsony maradt (35. ábra). Azonban a mellékágak figyelembevétele nélkül, tehát a fımederben található folyószakaszra vonatkozólag, a Lapincsban Heiligenkreuznál (LH) a paduc-biomassza elértékek 67 és 113 kg/ha között voltak. A fejes domolykó mint euriök karakterfaj, mely a jól strukturált parti térségeket részesíti elınyben, valamennyi helyszínen gyakori volt. Magas biomassza értékeket találtunk – a paduchoz hasonlóan – a Rábában Rohrtól és Lödersdorftól lefelé, valamint a Feistritzben. A relatív részarányok is nagyjából összehasonlíthatók maradtak. Úgymond ‚kiugrónak‘ számít a st. martini (Jennersdorf; J8–9) szakasz, ahol a biomasszában a ponytok és dévérkeszegek domináltak, miközben a helyszínre jellemzı reofil karakterfajok erısen alul voltak reprezentálva (35. ábra). Ebben igen világosan megnyilvánul a többszörösen elszigetelet surrantók és a reverencici erımő vízduzzasztójának hatása, melyek hidrológiai szempontból jelentısen befolyásolják a szakaszt.

88


Eredmények

700

Egyéb E. lucius S. cephalus C. carpio A. brama C. nasus B. barbus

Biomassza [kg/ha]

600

500

400

300

200

100

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

R7

F9

0

Feistritz

35. ábra. Kiválasztott fajok biomassza értékei a Rábán, a Lapincsban és a Feistritzben. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

Hasonlóképpen, mint az indifferens euri-/limnopar fajok nagyszámú elıfordulása, a két gyakran tömeges kis halfaj – a szélhajtó küsz és a sujtásos küsz – viszonya is indikátora lehet a hidrológiai változásoknak. A sujtásos küsz egyértelmő dominanciája, mely gyorsabb áramlási viszonyokat preferál mint a szélhajtó küsz és a folyóvízekben a pénzes pér szintájba is behatol, mindenek elıtt azokon a helyszíneken fordult elı, melyek az epipotamális közép 2hez tartoznak (36. ábra: F, R, LS és FF). Az epipotamális nagy (L, W, J, N, LH) felé ezt a fajt a szélhajtó küsz növekvı mértékben váltja fel. Egy szokatlanul magas dominanciát 2007-ben észleltek Neumarktban. Ezzel szemben 2009-ben több helyszínen is erıs csökkenés volt megfigyelhetı a szélhajtó küsz állományokban (Összehasonlítás J8 : J9, N7 : N9, LH6 : LH9).

89


Eredmények

8000


Sujtásos küsz Szélhajtó küsz 6000

4000

2000

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

R7

F9

0

Feistritz

36. ábra. A szélhajtó küsz és a sujtásos küsz egyedsőrősége a Rábában, Lapincsban és Feistritzben. A helyszínek rövidítéseit lásdt az 1. táblázatban.

Egészen hasonlóképpen igazolja a fenékjáró küllı és halványfoltú küllı viszonyának eltolódása az epipotamális közép 2 és epipotamális nagy tipológiai elhatárolódását. Az a tény azonban, hogy az utóbbi faj a Rábában csak Weltentıl kezdve fordul elı, a folyó folytonosságát megszakító számos beavatkozás következménye, melyek minden jel szerint lehetetlenné teszik egy metapopuláció fenntartását a folyó felsıbb szakaszain (pl. Lödersdorf szakaszán) (37. ábra). Ugyanez érvényes a német bucóra is, melyet ugyan a Rába Survey 2009 keretében elsı alkalommal sikerült újra kimutatni a Rábából kizárólag osztrák területen (Neumarkt szakaszán), azonban csak Mogersdorftól kezdve fordult elı rendszeresen és jó állománnyal. Az egyedsőrőség összehasonlítható a Lapincséval és a Feistritzével (37. ábra).

90


Eredmények 300 R. vladykovi G. gobio Z. streber

4000

200

2000

100

Egyén-sürüség halványfoltú küllö [Ind./ha]

Egyén-sürüség fenékjáról küllö [Ind./ha]

6000

0

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

R7

F9

0

Feistritz

37. ábra. A fenékjáról küllı, a halványfoltú küllı és német bucó egyedsőrősége a Rábában, Lapincsban és Feistritzben. A helyszínek rövidítéseit lást az 1. táblázatban.

5.1.4 Halrégióindex és ökológiai gildek a hossz-szelvényben

Minden halfajnak különbözı preferenciája van az áramlási sebességet, az aljzatot, a vízhımérsékletet és egyéb környezeti tényezıket illetıen. Továbbá ugyanannak a fajnak a különbözı korosztályai ilyen téren különbözı ökológiai nicheket foglalhatnak el. Ezen élıhelyigényeknek megfelelıen néhány faj a folyóvizek gyorsan folyó felszíni vízeit részesíti elınyben, mások pedig az alvíz lassabban folyó vízeit, megint mások pedig a állóvíző élıhelyeket választják. Ezen igények alapján Schmutz et al. (2000) minden honos halfaj esetében kiszámolt egy indexet, mely megmutatja a mindenkori súlypontot egy fólyó hosszanti-zónációján belül. A fajindexek összegébıl kiszámolható a halrégióindex (HRI) a teljes haltárulásra. Kitér a multimetrikus FIA kiszámítására (5.1.6. fej.), azonban csak aránylag alacsony súllyal. A 33. ábrán ábrázolt HRI tükrözi a két potamális halrégió közti különbséget. A névleges értékek 6.1 (EP kö 2) és 6.3 (EP na) között vannak. Az 5.8 (EP kö 2) és 6.0 (EP na) érték között, a metrika egy a névleges értéktıl való eltérést mutat, ahol mind a mérési, mind a referenciaértékek 1 tizedesjegyre lettek kerekítve. A 38. ábra kerekítés nélkül mutatja a HRIértékeket. Kevés kivétellel valamennyi mérési érték a követelt sávszélességen belül van, jóllehet többségében az alsó területen. Ez a tény tükrözi a vizek szabályozását, ill. a mellékágak hiányát. A duzzasztás által befolyásolt helyszínek (kölönösen J8 és J9) a ritralis feltételek ellen hatnak és valamivel magasabb HRI-ket mutatnak fel. Ezen felül 2007-ben Neumarktnál a szélhajtó küsz nagyon erısen dominált, ami a HRI és a referenciaérték kiváló egyezését

91


Eredmények

eredményezte. A Lapincsban Heiligenkreuz magasságában nagyon jól egyezik a tényleges és névleges HRI-érték, ahol a számos mellékág még életteret biztosít az indifferens és limnofil fajok részére. A HRI sávszélesség alatt maradása – azonban anélkül, hogy a érétkelésben kiváltaná a k.o.kritériumot (lásd 5.1.6. fej.) – három helyszínen volt: A Rábában a Fladnitz - Rohr közötti szakaszon, ahol a sebes pisztráng a telepítés által, mesterségesen magasan tartott egyedsőrősége lenyomja a HRI-t. Mogersdorfnál a szélhajtó küsz alacsony sőrősége a sujtásos küsz javára döntı az alacsony HRI-értéknél. Szőken a sávszélesség alsó határa alatt maradnak továbbá a HRI-k a Lapincsban a Safen torkolattól lefelé, azonban ezen a helyen a halászati szakasz kezdete egyben az epipotamális közép 1 határta is.

6.4

EP na 6.2

Rába

Lapincs

FF8

FF7

LH9

LH6

LS8

LS7

LS6

J8

W8

W7

L9

L8

L7

R9

F9

5.4

M9

EP kö 2 EP na R7

Beleértve duzzasztást az alsószölnöki erömünél

5.6

N9

5.8

N7

Beleértve duzzasztást a reverencici erömünél

6.0

J9

Halrégióindex

EP kö 2

Feistritz

38. ábra. A halrégióindex (HRI) hossz-szelvénye a Rábában, Lapincsban és Feistritzben. A HRI névleges értékeit a két érintett halrégió, az epipotamális közép 2 (EP kö 2) és epipotamális nagy (EP na) esetében színes sáv ábrázolja. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

A HRI-hez hasonlóan az ökológiai gildek relatív részarányai (vö. 8. táblázat) is tükrözik a különbözı hidromorfológiai keretfeltételeket a Rába hossz-szelvényében. A reofil-reopar fajok aránylag magas részaránya meghatároza az ‚epipotamális közép 2‘-hez tartozó szakaszokat (39. ábra). Feldbachtól lefelé (L7-L9-tıl) az indifferens-euriök fajok, mint a fejes domolykó, szélhajtó küsz vagy bodorka aránya növekszik. A St. Martinnál található duzzasztási területek, valamint a mellékágak Heiligenkreuz magasságában felelısek a limnopar fajok kissé magasabb részarányáért.

92


Eredmények

A biomassza alapján a gild-különbségek kevésbé kivehetık, azonban a St. Martinnál készített felvételek kivehetıen eltérnek a többiektıl. (40. ábra). Ennek oka a dévérkeszeg és a ponty dominanciája a surrantóktól felfelé a duzzasztott térségekben. 100


relatív részarányok [%]

80

60

40

20

Rába

Lapincs

Feistritz

Rába

EPkö 2

LH9

LH6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

FF8

FF7

LS8

LS7

LS6

R9

R7

F9

0

Lapincs

EPna

39. ábra. Az ökológiai gildek relatív részarányai a teljes fajsőrőségben a Rába hossz-szelvényében. A gildek rövidítéseit lásd a 4.1.5. fejezetben, a helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban. Megjegyzés: A helyszínek sorrendje eltér a 28- 32. ábrákon ábrázoltaktól.

100


relatív részarányok [%]

80

60

40

20

Rába

Lapincs

Feistritz

Rába

EPkö 2

LH9

LH6

M9

N9

N7

J9

J8

W8

W7

L9

L8

L7

FF8

FF7

LS8

LS7

LS6

R9

R7

F9

0

Lapincs

EPna

40. ábra. Az ökológiai gildek relatív biomassza-részarányai a Rába hossz-szelvényében. A gildek rövidítéseit lásd a 4.1.5. fejezetben, a helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

93


Eredmények

5.1.5 Populációfelépítés

A populáció felépítése egy a több kritérium közül, melyet az EU Vízkeretirányelv szerint a ‚halökológiai állapot‘értékelése során figyelembe kell venni. Ez az osztrák értékelési eljárásban (FIA) a testhossz-gyakoriságok eloszlása alapján került megítélésre. A következı diagramok (41. ábra) a Rába és a Lapincs halfajainak testhossz-gyakoriság (LFr) eloszlását abrázolják. Ezek példaképp a három nagynövéső halfaj esetén a Rába Survey 2009 hét helyszínén vannak ábrázolva. Az LFr-diagramok adatbázisaként nem csupán a fogási számok, hanem a fogási sikerrel korrigált adatok szolgálnak. A korrigálatlan fogási számokat csak az elsıként bemutatott osztrák és magyar adatok összehasonlítasába vontuk be.

Darabszám

800

Raab-Survey 2009 Ausztria

600 400 200 0 800

Darabszám

Raab-Survey 2009 Magyarország 600 400 200 0 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

70

75

80

Teljes hosszúság [cm] 41. ábra. Azoknak a halaknak a testhossz-gyakoriság elosztása, melyeket a Rába Survey keretében fogtunk ki Ausztriában és Magyarországon (azonos skála az Y-tengelyen).

Az Ausztriában és Magyarországon kimutatott testhossz-gyakoriságok összehasonlítása ismét szemlélteti a két begyőjtési módszer közötti módszertani különbséget. Természetszerően a legtöbb halászat esetében a kis halfajok illetve a fiatalabb korosztályok dominálnak. A sávos halászati módszer szerint készített felvételeknél azonban az osztrák Rába szakaszon és a Lapincsban a >30 cm halak említésre méltó részarányban voltak jelen, és esetenként >70 cm

94


Eredmények

márnák is (2008 ıszén Welten magasságában egy 150 cm-es harcsára is) elıkerültek. A magyar győjtési módszerrel kapott gyakoriságok az LFr-diagramban aránlyag hirtelen, 12 cmnél lecsökkennek; 50 cm-nél nagyobb példányokat nem fogtak ki. A fejes domolykó testhossz-gyakoriság eloszlását a 42. ábra ábrázolja. A populációk tekintetében természetszerően általában nagyobb számban vannak a fiatalabb korosztályok, különösen a 0+ -ok (vagy egynyarasok). Így egy jó értékelés adható meg egy populációszerkezetre , melyben valamennyi kor(méret)csoport képviselve van és az egyedek száma korosztályonként a növekvı korral csökken. A fejes domolykó méretelosztása Neumarktban és Lödersdorfban megközelítıen megfelel ennek a mintázatnak. Kis mértékben alulreprezentálva voltak a 0+ -ok a Fladnitz - Rohr közötti, valamint a 2009. évben a Rohr Paurach közötti szakaszokon. Feltőnı a nagyobb példányok hiánya a duzzásztástól befolyásolt szakaszon St. Martin magasságában. A fiatal fejes domolykók nagyobb dominanciája a 2008ban (a mellékágakban végzett halászatok 2007-ben) 2009-el szemben arra a tényre vezethetı vissza, hogy a balparti holtág a jennersdorfi hídtól lefelé csak röviddel azelıtt került bekötésre. Ezzel alkalmas életteret biztosított „gyermekszobaként“ különféle halfajoknak, mint pl. a fejes domolykónak. A gyors feltöltıdés a magas üledékbevitel következtében ezt a pozitív hatást nagy valószínőséggel nagyon hamar megsemmisítette (vö. a fejlıdés részletes ábrázolásával a 0. sz. fej.-ben). A fiatalabb korosztályok (célállapotnak megfelelı) dominanciáját találta Woschitz (2001) St. Martin magasságában még a surrantók létesítését megelızıen. Feltőnı és az elızı évekbıl származó összehasonlítható adatok híjján nehezen magyarázható a középsı méretcsoportok hiánya a Rábában Mogersdorfnál. Nem tudni pontosan, hogy itt az elızı évben kiesett-e egy korosztály, vagy a 10 és 30 cm közötti példányokat esetleg a szomszédos lehatárolt térségek (az alsószölnöki duzzasztómő irányában vagy szentgotthárdi erımő duzzasztása irányában) feltartóztatják-e. A st. martini szakasz erıs hidromorfológiai károsítását tükrözi a paduc LFrV-je is (43. ábra), melynek ezen a helyen csak egy-egy példányát sikerült kimutatni. Ugyanez érvényes a Fladnitz és Rohr közötti szakaszra. A méretelosztás jól mutatja a folyószakaszban a sok surrantó (St. Martin) létesítésének köszönhetıen bekövetkezet kárt ill. a folyó folytonossága (Fladnitz - Rohr) megszakításának következményeit – mindez világosan igazolja a populációszerkezet jelentıségét mint az antropogén károk indikátora. Ezt a megállapítást alátámasztja az a tény, hogy Woschitz (2001) ezen a szakaszon a surrantók létesítését megelızıen a paducnak még messzemenıen ideális méreteloszlására talált.

95


Eredmények

16

Fladnitz - Rohr

12

09

8 4 0 30

Rohr - Paurach

20

07 09

10 0 30

Lödersdorf - Pertlstein

20

07 08 09

10

Darabszám

0 100

St. Martin (Jennersdorf)

80

08 09

60 40 20 0 25

Neumarkt

20

07 09

15 10 5 0 40

Mogersdorf

30

09

20 10 0 40

Lapincs / Heiligenkreuz

30

06 09

20 10

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 46 48 50 52 54 56 58 60

0

Teljes hosszúság [cm]

42. ábra. A fejes domolykó testhossz-gyakoriság elosztásai a Rábában Fladnitz és Mogersdorf között, valamint a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

96


Eredmények

A legtöbb egyéb helyszínt a paduc méreteloszlását tekintve a nagyobb példányok túlsúlya jellemzte, ami az alkalmas ivadéknevelı helyek hiányára enged következtetni. Egyedül a mogersdorfi határszakaszon dominanáltak a 0+ paducok, annak ellenére, hogy itt a sőrőségek általában alacsonyak voltak, ez igazolja a paduc nagy érzékenységét élıhelyének jellegét illetıen, mivel a mogersdorfi az egyetlen terjedelmes csúszó partokkal és sekélyvíző térségekkel rendelkezı természetközeli szakasz. Feltőnı azonban – a fejes domolykóhoz hasonlóan – az 1+ (és 2+) korosztályok hiánya. Lehet, hogy ebben a térségben egy egész korosztály kiesett. A méreteloszlás Neumarktnál (2009 vs 2007) és a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában is ilyen mintára utal. A márna (44. ábra) nagyobb példányai hiányoztak a Fladnitz - Rohr közötti mélyszakaszokról, és hasonlóan mint a paducnál felismerhetı volt annak következménye, hogy a folyó folytonosságát megszakították. Mogersdorfnál is hiányoztak a nagyobb példányok. Az, hogy ez a tény a Rába szegmentálására vezethetı vissza, e természetközeli szakasz kedvezı morfológiai jellemzıit tekintve nem tőnik meggyızınek. Valószínőbbnek tőnik, hogy a nagyobb márnák a felvétel idején inkább a szentgotthárdi erımő duzzasztótérségében tartózkodtak, ahol azonban nem volt lehetséges halászatot végezni. Megközelítıen ideális méreteloszlást találtak a márna esetében Rohrtól lefelé és Lödersdorf magasságában, valamint Neumarktnál is. A Lapincsban Heiligenkreuz magasságában 2006ban a 0+-os márnák kedvezı számban kerültek elı, míg 2009-ben az állomány drasztikus visszaesését állapították meg – ami lehetséges, hogy a folyó folytonossága megszakításának és a szabályozott folyás–monotonizálás következménye. A Lapincsban megállapított sőrőségek és eloszlások 2009-ben hasonlítottak a Rábában St. Martinnál megállapítottakhoz, ahol 2008 és 2009 során hasonló változás volt megállapítható mint a fejes domolykó esetében (37. ábra). Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a három faj esetében sikeres reprodukció létezik Rohr és Mogersdorf között. Az a fiatalabb korcsoportok dominanciájával jellemezhetı ideális méreteloszlástól való eltérések a legtöbb esetben a hidromorfológiai keretfeltételekkel magyarázhatók.

97


Eredmények

2

Fladnitz - Rohr 09

1

0 30

Rohr - Paurach

20

07 09

10 0 60


40

07 08 09

20

Darabszám

0 2

St. Martin (Jennersdorf) 08 09

1

0 16

Neumarkt

12

07 09

8 4 0 6

Mogersdorf

4

09

2 0 30


20

06 09

10

50

48

46

44

42

40

38

36


34

32

30

28

26

24

22

20

18

16

14

12

10

8

6

4

2

0

0

43. ábra. A paduc testhossz-gyakoriság elosztásai a Rábában Fladnitz és Mogersdorf között, valamint a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

98


Eredmények

8

Fladnitz - Rohr

6

09

4 2 0 12

Rohr - Paurach

8

07 09

4 0 16


12

07 08 09

8 4

Darabszám

0 16

St. Martin (Jennersdorf)

12

08 09

8 4 0 8

Neumarkt

6

07 09

4 2 0 4

Mogersdorf

3

09

2 1 0 10


8

06 09

6 4 2

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 46 48 50 52 54 56 58 60 62 64 66 68 70 72 74 76

0


44. ábra. A márna testhossz-gyakoriság elosztásai a Rábában Fladnitz és Mogersdorf között, valamint a Lapincsban Heiligenkreuz magasságában. A helyszínek rövidítéseit lásd az 1. táblázatban.

99


Eredmények

5.1.6 A halökológiai állapot Fisch-Index-Austria (Hal-Index-Ausztria) alapján történı megítélése

A Rábán és a Lapincson az osztrák halászati szakaszok következı kiértékelése – a Rába Survey 2009 munkaprogramjának megfelelıen – a FIA (Fisch Index Austria (Hal-IndexAusztria); Haunschmid et al. 2004, 2010) segítségével készültek. A számítások a BAW, Scharfling által rendelkezésre bocsátott MS® Excel-fájl segítségével történtek. Az értékelési eljárás figyelembe veszi i) a fajszámot valamint a fajok gyakoriságát és állandóságát (felosztva karakter-, jellegzetes és ritka kisérıfajokra; 5. táblázat) ii) az ökológiai gildeket (8. táblázat) iii) a dominanciaviszonyokat (a Halrégióindex HRI formájában, 8. táblázat), valamint iv) a karakter- és jellegzetes kisérıfajok populációfszerkezetét (5. Táblázat). Minden egyes kritérium esetében a halökológiai célállapottól való eltérés (5. táblázat) kerül kiszámításra. A teljes kiértékelés egy multimetrikus index formájában történik, melyben az egyes kritériumok különbözı mértékben súlyozottak.. Az említett metrikák mellett a biomassza és a HRI-tıl való eltérés tekintetében két k.o. kritérium létezik, melyek a többi részkiértékeléstıl függetlenül közepes (III), elégtelen (IV) vagy rossz (V) állapotot határoznak meg. A biomassza k.o. kritériuma egy 50 kg/ha-os alatti állomány esetén, a HRI k.o. kritériuma pedig 0,6-nál nagyobb eltérés esetén kerül kiváltásra. A referenciafeltételek a Refcond-Guidance-féle normák szerint •

monitoring-adatok (nagyon jó állapotban lévı, nem befolyásolt szakaszokkal),

•

történelmi adatok (lényeges antropogén befolyasok elıtt), valamint

•

modellezés

alapján kerültek levezetésre és statisztikai kiértékelésre. Egy részletes statisztikai analízis képezi az osztályhatárok alapját is, melyek az antropogén befolyások, mint pl. duzzasztás, szabályozás vagy folytonosságok megszakításának foka szerint kerülnek levezetésre. A FIA jelenleg az EU Vízkeretirányelv szerinti interkalibrálási eljárásban kerül összehangolásra más kiértékelési módszerekkel. A lehalászott szakaszok alábbi kiértékelései. A részletes víztestek kiértékelésére a 6.3. sz. fejezetben kerül sor. A 18. táblázat összefoglajla a FIA értékelés eredményeit a Rába Survey 2009 hét halászati szakaszán. Az egyedi metrikák az azt követı 19. táblázatban (25 táblázatig) találhatók. Az állományértékekhez hozzá kell tenni, hogy ezek csak az autochton fajkészletre vonatkoznak és ezért a fentebb megadott teljes állományértékektıl (egzotikus fajokat, mint a kínai razbórát beleértve) eltérnek.

100


Eredmények

A hét szakasz közül, mely a Rába Survey 2009 keretében került feldolgozásra, csupán a Fladnitz – Rohr közötti szakasz kapott közepes minısítést. Valamennyi többi helyszín halökológiai szempontból jó állapotban van. Más képet mutat a magyar módszer alapján történt értékelés. Ez utóbbi szerint a Sárvár és ‚Ragyogó Híd‘ szakaszok, akár csak a legtöbb osztrák szakasz, jó állapotban vannak, az alsószölnöki, szentgotthárdi, csörötneki, molnaszecsıdi és rumi szakaszok azonban közepes minısítést kaptak (lásd 5.2.5. fej.). Csak a mogersdorfi/alsószölnöki szakaszon végzett értékelések közvetlenül összehasonlíthatók, melyen ugyanazon a napon az osztrák és a magyar csapat is halászatot végzett. Az értékelések ebben az esetben eltérnek: a FIA szerint ez a természethez közeli szakasz jó állapotban, a magyar módszer szerint viszont közepes állapotban van. Akár csak az osztrák FIA, néhány Magyarországon alkalmazott metrika is a fajszámra alapszik. A fajkészlet lehetıség szerinti hiánytalan rögzítése ezért bizonyára kulcsfontosságú a kiértékelés számára. Mint ahogy azt az elızı fejezetekben már ismertettük, a két ország módszere közötti módszertani eltérések miatt azonban egyértelmő különbség mutatkozik a kevésbé gyakori fajok rögzítésére nézve. Ez utóbbiakon a kisebb mertékő halászati ráfordítás esetén könnyebben át lehet ‚siklani‘, ami kényszerően rosszabb értékelési eredményhez vezet. Már ebbıl kifolyólag sem megengedhetı, hogy a FIA-t a magyar szabadtéri csapat által felmért adatokra alkalmazzuk és így a magyar Rábát az osztrák módszer szerint ítéljük meg. Az Osztrák Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (BMLFUW) vezérfonala szerint a FIA csak olyan adatok esetében ad helyes eredményeket, melyek sávos halászat keretében kerültek felvételre. 18. táblázat. A halászati eredmények és értékelések összefoglalása a FIA szerint az osztrák Rába és Lapincs hét helyszínére vonatkozóan. v, j, r = a szakaszon kimutatott karakter-, jellegzetes és ritka kisérıfajok száma (lásd a 10. táblázatot). Pop = a populációszerkezet értékelése. ÁOS = Állapotosztály. Helyszín

Röv

v

j

r

Pop

egy/ha

kg/ha

FIA

ÁOS

Epipotamális közép 2 Rába / Fladnitz – Rohr Rába / Rohr – Paurach

F9 R9

5 6

3 3

5 5

3.5 2.6

4896 2791

192 364

3.04 2.13

III (közepes) II (jó)

Epipotamális nagy Rába / Lödersdorf – Pertlstein Rába / St. Martin (Jennersdorf) Rába / Neumarkt Rába / Mogersdorf Lapincs / Heiligenkreuz

L9 J9 N9 M9 LH9

6 6 6 6 6

4 6 5 5 11

8 6 8 5 12

3.0 3.1 2.9 3.1 2.2

6945 1958 1297 2947 2300

375 286 125 95 184

2.31 2.24 2.27 2.45 1.58

II II II II II

(jó) (jó) (jó) (jó) (jó)

19. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése Fladnitz és Rohr között. Víz, helyszín

Rába, Fladnitz – Rohr

Dátum

101

2009.10.08.


Biorégió Biozönotikus régió Állomány-adatok

Eredmények

Keleti sík- és dombvidékek [5/E] Epipotamális közép 2 abundancia 4896 egy/ha biomassza 192 kg/ha célállapot aktuális

részarány/diff.

értékelés

5 3 5

83% 30% 31%

3.0 3.0 2.0

3 4

2 2

3.0 3.0

Fajok Fajelıfordulások Karakterfajok 6 Jellegzetes kísérıfajok 10 Ritka kísérıfajok 16 Ökológiai gildek Áramlás 5 Reprodukció 6 Fajösszetétel részkiértékelése Dominancia célállapot Halrégióindex 6.1 Populáció összetétele célállapot Karakterfajok 6 Jellegzetes kísérıfajok 10 Populációstruktúra részkiértékelése Halökológiai állapot ko-kritériumok nélkül

aktuális 5.7 aktuális 5 3

differencia 0.4 részarány 83% 30%

értékelés 2.0 értékelés 3.2 4.1

összesen

2.9 összesen 2.0 összesen

3.5 3.04 III (közepes állapot)

20. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése Rohr és Paurach között. Víz, helyszín Biorégió Biozönotikus régió Állomány-adatok

Rába, Rohr – Paurach Keleti sík- és dombvidékek [5/E] Epipotamális közép 2 abundancia 2791 egy/ha biomassza 364 kg/ha célállapot aktuális


Dátum

2009.09.10.

részarány/diff.

értékelés

összesen

6 3 5

100% 30% 31%

1.0 3.0 2.0

3 4

2 2

3.0 3.0





2.6 2.13 II (jó állapot)

21. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése Lödersdorf – Pertlstein magasságában. Víz, helyszín

Rába, Lödersdorf – Pertlstein

Dátum

102

2009.10.10.



Eredmények

Keleti sík- és dombvidékek [5/E] Epipotamális nagy abundancia 6945 egy/ha biomassza 375 kg/ha célállapot aktuális

részarány/diff.

értékelés

6 4 8

100% 33% 35%

1.0 3.0 2.0

4 4

1 2

2.0 3.0





összesen



22. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése St. Martin (Jennersdorf) magasságában. Víz, helyszín Biorégió Biozönotikus régió Állomány-adatok

Rába, St. Martin (Jennersdorf) Keleti sík- és dombvidékek [5/E] Epipotamális nagy abundancia 1958 egy/ha biomassza 286 kg/ha célállapot aktuális


Dátum

2009.10.23.

részarány/diff.

értékelés

összesen

6 6 6

100% 50% 26%

1.0 2.0 2.0

4 5

1 1

2.0 2.0






23. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése Neumarkt magasságában. Víz, helyszín

Rába, Neumarkt

Dátum

103

2009.10.24.



Eredmények


részarány/diff.

értékelés

6 5 8

100% 42% 35%

1.0 3.0 2.0

4 4

1 2

2.0 3.0





összesen



24. táblázat. A Rába halökológiai állapotának értékelése Mogersdorf magasságában. Víz, helyszín Biorégió Biozönotikus régió Állomány-adatok

Rába, Mogersdorf Keleti sík- és dombvidékek [5/E] Epipotamális nagy abundancia 2947 egy/ha biomassza 95 kg/ha célállapot aktuális


Dátum

2009.10.26.

részarány/diff.

értékelés

összesen

6 5 5

100% 42% 22%

1.0 3.0 2.0

4 5

1 1

2.0 2.0






25. táblázat. A Lapincs halökológiai állapotának értékelése Heiligenkreuz magasságában. Víz, helyszín

Lapincs, Heiligenkreuz

Dátum

104

2009.10.25.



Eredmények


részarány/diff.

értékelés

6 11 12

100% 92% 52%

1.0 1.0 1.0

5 6

0 0

1.0 1.0





összesen



5.2

Magyar Rába

5.2.1 Fajkészlet– A halállomány vizsgálati helyszínenkénti bemutatása

A Rába alsószölnöki szakasza A Rába alsószölnöki szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 3-as típusába tartozik. Összesen 7 faj 83 egyede került elı a halászatok során. Legnagyobb egyedszámban a fejes domolykó és a paduc, valamint a sujtásos küsz fordult elı (45. ábra). A kimutatott 7 fajból 6 volt ıshonos, az egyetlen idegen honos faj a kínai razbóra. 4 fajt tartozott valamely természetvédelmi besorolás hatálya alá, melyek közül 3 védett, veszélyeztetett: a sujtásos küsz, a törpecsík és a fenékjáró küllı, továbbá a Habitat Directive V. mellékében szereplı márna. A Natura 2000 terület jelölı faja a homokos élıhelyekrıl elıkerült törpecsík (25. táblázat). A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének jó állapotát (26. táblázat). Magas a specialista fajok száma, gyakori a paduc, a sujtásos küsz, ide tarozik még a márna a fenékjáró küllı és a törpecsík. A gyors sodrású, kavicsos meder anyagú folyó típusra jellemzı fajok jelentıs arányban kerültek elı, mint a márna, a paduc és a fenékjáró küllı (46. & 47. ábra). Mindezek és a szakértıi vélemények alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján jobb, mint az osztályozás eredményeképpen kapott közepes osztály.

105


Eredmények

Leuciscus cephalus Chondrostoma nasus Alburnoides bipunctatus Sabanejewia aurata Pseudorasbora parva Gobio gobio Barbus barbus

0%

5%

10%

15%

20%

25%

30%

35%

40%

40. ábra: A fajok relatív gyakorisága. 45. ábra: Az alsószölnöki vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai) Fajok

% ind

Leuciscus cephalus Chondrostoma nasus Alburnoides bipunctatus Sabanejewia balcanica Pseudorasbora parva Gobio gobio Barbus barbus

38.6 25.3 20.5 7.2 4.8 2.4 1.2

Sum faj

7

ggA

vgA

HD II.

■ ■

HD IV.

HD V.

Nat2000

■

■

■ ■ 3

0

1

0

1

1

26. táblázat: A Rába alsószölnöki szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.gild - táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. - ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok Alburnoides bipunctatus Barbus barbus Chondrostoma nasus Gobio gobio Leuciscus cephalus Pseudorasbora parva Sabanejewia balcanica Összes

tápl. habitat

omni

pelág

■

■

metafit

szap. gild bent ■ ■ ■

■ ■

■

lito ■ ■ ■

rheo

■ 2

omni

■ ■ ■ ■ ■

■

ökol. spec.

eredet

pelág

metafit

■ ■ ■ ■

■ ■ ■ ■ ■

■

■

5

6

■ ■

3

fito

áramlás

1

4

106

4

■

■

1

6

1


Eredmények

Mintavételeink során nagy teljesítményő aggregátoros halászgép helyett kisebb teljesítményő akkumulátorról mőködı halászgépet tudtunk csak használni technikai okok miatt. A mintavétel alacsony hatékonysága alapján megállapítható, hogy az általunk használt eszköz nem a legmegfelelıbb a halállomány reprezentatív felmérésére, az alsószölnöki vizsgálati szakaszon. #Al 100%

80%

80%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

#Al 100%

60% 40% 20%

60% 40% 20%

0%

0% Omni Pela Meta Bent Lito Fito Rheo Limo Spec İsh Ideg

Omni Pela Meta Bent Lito Fito Rheo Limo Spec İsh Ideg

46. ábra: A magyar minısítı rendszer metrikáinak egyedszám alapú eloszlása.

47. ábra: A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajszám alapú eloszlása.

A Rába szentgotthárdi szakasza A Rába szentgotthárdi szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 3-as típusába tartozik. Összesen 14 faj 156 egyede került elı a halászatok során (48. ábra). Leggyakoribb fajok a sujtásos küsz és fejes domolykó. Jelentıs az idegenhonos kínai rabóra elıkerülésének aránya. Nagyobb számban fogtuk meg a fokozottan védett magyar bucót. A területrıl kimutatott védett és veszélyeztetett fajok a sujtásos küsz, a kövicsík, a fenékjáró és a halványfoltú küllı. Fokozottan védett faja területnek a magyar bucó. A Habitat Directiva II. mellékébe tartozó faj a halványfoltú küllı és a magyar bucó, V. mellékébe pedig a márna és szintén a magyar bucó. A Natura 2000 jelölı fajok közül csak a halványfoltú küllı sikerült megfognunk (27. táblázat). 37 %

Alburnoides bipunctatus Leuciscus cephalus Barbatula barbatula Pseudorasbora parva Gobio gobio Gobio albipinnatus Zingel zingel Barbus barbus Alburnus alburnus Silurus glanis Rhodeus sericeus Lota lota Leuciscus idus Chondrostoma nasus

0%

5%

10%

48. ábra: A fajok relatív gyakorisága.

107

15%

20%


Eredmények

27. táblázat: A szentgotthárdi vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok Alburnoides bipunctatus Leuciscus cephalus Barbatula barbatula Pseudorasbora parva Gobio gobio Romanogobio vladykovi Zingel zingel Alburnus alburnus Barbus barbus Silurus glanis Chondrostoma nasus Leuciscus idus Lota lota Rhodeus amarus

% ind

ggA

37.2 16.7 11.5 10.3 7.1 5.1 3.2 2.6 2.6 1.3 0.6 0.6 0.6 0.6

■

14

5

Sum Fajok

vgA

HD II.

■

■ ■

HD IV.

HD V.

Nat2000

■ ■ ■

■ ■ ■

■

■ 1

3

0

2

1

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének jó állapotát (28. táblázat). A 14 fajból 13 ıshonos, továbbá magas a specialista fajok száma. A küsz és a sujtásos küsz tömeges jelenléte miatt az omnivor táplálkozási guildbe tartozó egyedek száma jelentıs. Az Alsószölnök térségére jellemzı gyors sodrású víz itt kissé lelassul, ennek ellenére a reofil fajok (és ezek magas egyedszáma) jelentıs szerepet töltenek be a halállomány szerkezetében. A folyó lassúbb áramlását jelzi még a kínai razbóra, a szivárványos ökle és a harcsa megjelenése (49. & 50. ábra). Mindezek és a szakértıi vélemények alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján jobb, mint az osztályozás eredményeképpen kapott közepes osztály. 28. táblázat: A Rába szentgotthárdi szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild - táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok

tápl. habitat

omni

pelág


■

■

Alburnus alburnus

■

■

metafit

szap. gild bent

lito ■

fito

áramlás reo ■

limn

ökol. spec.

eredet

specialista

öshonos

■

■ ■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■

Chondrostoma nasus

■

■

■

■

■

Gobio albipinnatus

■

Gobio gobio

■

108

■ ■

■

■


Eredmények

Leuciscus cephalus

■

Leuciscus idus

■

■

■

■

■

Lota lota

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

Pseudorasbora parva

■

■

■

Rhodeus sericeus

■

■

■

Silurus glanis

■

Zingel zingel

■

■

8

6

Sum faj

6

3

3

■ ■ 1

9

2

■

■

9

13

#Sz

#Sz 100%

100%

80%

80%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

■

60% 40% 20%

60% 40% 20%

0%





A Rába csörötneki szakasza A Rába csörötneki szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 3-as típusába tartozik. Összesen 13 faj 159 egyede került elı a halászatok során (51. ábra). A leggyakoribb faj a csörötneki Rábán is a sujtásos küsz. Második leggyakoribb faj a márna. A mintába került márnák átlagos testhosszúsága 161 mm. A fiatal márnák magas száma utal a vizsgált folyószakasz jó ivadéknevelı képességére. A jobb parti kövezések nagyobb kövei által kialakított üregek gyakori hala a menyhal. A partvédı kövezésen sikerült kimutatni a harcsa fiatal példányait (átlagos testhosszúsága 232 mm) és a sügér jelenlétét is. A vizsgált szakasz 4 védett és veszélyeztetett faja a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı, a kövicsík és a fenékjáró küllı. A Habitat Directive II. mellékébe a halványfoltú küllı, az V. mellékébe a márna tartozik. Natura 2000 jelölı fajok közül csak a halványfoltú küllı sikerült megfognunk (29. táblázat).

109


Eredmények

Alburnoides bipunctatus Barbus barbus Leuciscus cephalus Perca fluviatilis Lota lota Gobio albipinnatus Silurus glanis Barbatula barbatula Alburnus alburnus Lepomis gibbosus Gobio gobio Rutilus rutilus Pseudorasbora parva

0%

5%

10%

15%

20%

25%

51. ábra: A fajok relatív gyakorisága. 29. táblázat: A csörötneki vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok

% ind

vvf


20,7

■

Barbus barbus

19,5

Leuciscus cephalus

16,0

Perca fluviatilis

9,5

Lota lota

8,3

Gobio albipinnatus

5,3

Silurus glanis

3,6

Alburnus alburnus

3,0

Barbatula barbatula

3,0

Lepomis gibbosus

2,4

Gobio gobio

1,8

Pseudorasbora parva

0,6

Rutilus rutilus

0,6

Sum faj

13

fvf

HD II.

HD IV.

HD V.

Nat2000

■

■

■

■

■

■

4

0

1

0

1

1

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének állapotát (30. táblázat). Az ıshonos fajok számának dominanciája itt is jellemzı, azonban a kínai razbóra mellett megjelent a szintén idegen honos naphal. A specialista fajok arányának csökkenése, illetve az omnivor fajok arányának növekedése az élıhely degradáltságára utalhat (52. & 53. ábra). Az omnivor fajok magasabb arányának ellenére számos értékes vagy karakterfaj ivadékainak magas száma alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján jobb, mint az

110


Eredmények

osztályozás eredményeképpen kapott közepes osztály, amely összhangban áll a szakértıi véleményekkel is. 30. táblázat: A Rába csörötneki szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild - táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. - ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok

tápl. habitat

omni

pelág


■

■

Alburnus alburnus

■

■

metafit

szap. gild bent

lito

fito

■

áramlás reo

limn

■

ökol. spec.

eredet

specialista

öshonos

■

■ ■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■

Gobio albipinnatus

■

Gobio gobio

■

Lepomis gibbosus

■ ■

■

Leuciscus cephalus

■

■

Lota lota

■

Rutilus rutilus

■

■

3

■ ■

■ ■ ■

5

■

■

Silurus glanis Sum faj

■

■

■ ■

4

6

■ 4

#Cs

2

■ 6

2

5

11

#Cs

120%

100%

100%

80%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

■

■

Pseudorasbora parva

■

■

■

Perca fluviatilis

■

80% 60% 40%

60% 40% 20%

20%

0%

0%





111


Eredmények

A Rába molnaszecsıdi szakasza A Rába molnaszecsıdi szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 3-as típusába tartozik. Összesen 16 faj 269 egyede került elı a halászatok során (54. ábra). A leggyakoribb faj, nem meglepı módon a sujtásos küsz. Az elsı 5 leggyakoribb faj közé tartozik a két küllı faj a halványfoltú és fenékjáró küllı. A fejes domolykó és a küsz szintén gyakori omnivor faja a halállománynak. A vizsgálati szakasz védett és veszélyeztetett faja a legtömegesebb sujtásos küsz, a 19 % gyakoriságú halványfoltú küllı, a fenékjáró küllı, a vágócsík, a szivárványos ökle és a kövicsík. Fokozottan védett fajok közül a német bucó került elı. A Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok a vágócsík, a szivárványos ökle és a német bucó. A Habitat Directive V. mellék fajai közül a márna került a mintákba. A térség Natura 2000 jelölı fajai a halványfoltú küllı és a szivárványos ökle (31. táblázat).

38 %

Alburnoides bipunctatus Leuciscus cephalus Gobio albipinnatus Alburnus alburnus Gobio gobio Cobitis elongatoides Barbus barbus Pseudorasbora parva Esox lucius Chondrostoma nasus Rhodeus sericeus Zingel streber Silurus glanis Carassius gibelio Barbatula barbatula Abramis bjoerkna

0%

5%

10%

15%

20%

25%

54. ábra: A fajok relatív gyakorisága. 31. táblázat: A molnaszecsıdi vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok

% ind

vvf


37,5

■

Leuciscus cephalus

21,2

Gobio albipinnatus

18,6

Alburnus alburnus

7,8

Gobio gobio

4,1

■

Cobitis elongatoides

3,3

■

Barbus barbus

1,5

Chondrostoma nasus

1,1

Esox lucius

1,1

Pseudorasbora parva

1,1

fvf

HD II.

HD IV.

HD V.

■

Nat2000

■

■ ■

112


Eredmények

Rhodeus sericeus

0,7

Abramis bjoerkna

0,4

Barbatula barbatula

0,4

Carassius gibelio

0,4

Silurus glanis

0,4

Zingel streber

0,4

Sum faj

16

■

■

■

■

6

■

■

1

3

0

1

2

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének állapotát (32. táblázat). Az ıshonos fajok magas dominanciája itt is jellemzi a halállományt. Az idegen honos kínai razbóra mellett azonban megjelent a szintén nem ıshonos ezüstkárász. A Rába felsıbb szakaszának fajai között kisebb szerepet kaptak a fitofil fajok, sikerült itt megfognunk a fitofil ezüst kárászt, a vágócsíkot, a csukát és a harcsát. Az omnivor fajok magasabb aránya (44 %) is jellemzi a halállományt. A molnaszecsıdi Rába szakasz élıhelyeinek sokféleségét mutatja, hogy fogtunk sebes sodrást, kavicsos medret igénylı fajokat, mint például a márna, a paduc és a német bucó és kisebb áramlást, iszaposhomokos medret kedvelı fajokat is, mint például az ezüstkárász, a szivárványos ökle és a harcsa. Az állomány összetételéért elsısorban az élıhelyek sokfélesége a felelıs. A minta alapján jól látható, hogy viszonylag kis kiterjedéső folyószakaszon is, ahol feltételezhetjük, hogy a víz fizika-kémiai minıssége hasonló, sok féle környezeti igényő halfaj találhatja meg életfeltételeit. Tehát a halállomány összetételének gazdagságát az élıhely diverzitása meghatározó módon befolyásolja (55. & 56. ábra). Mindezek és a szakértıi vélemények alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján jobb, mint az osztályozás eredményeképpen kapott közepes osztály. 32. táblázat: A Rába molnaszecsıdi szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild - táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok

omni

tápl. habitat pelág

Abramis bjoerkna

■


■

■

Alburnus alburnus

■

■

metafit

szap. gild bent

lito

fito

áramlás reo

limn

ökol. spec.

eredet

specialista

öshonos

■

■ ■

■

■

■ ■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■

■

■

■

Carassius gibelio

■

■

■

Chondrostoma nasus

■


■

Esox lucius

■

■ ■

Gobio gobio

■ ■

■

■

Gobio albipinnatus

Leuciscus cephalus

■

■

■ ■

■ ■

113

■

■

■

■ ■


Eredmények

Pseudorasbora parva

■

■

■

Rhodeus sericeus

■

■

■

Silurus glanis

■

Zingel streber

■

■

9

6

Sum faj

7

3

4

■

#Mo

■ ■

4

■

7

3

■

■

7

14

#Mo

120%

100%

100%

80%

80%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

■

60% 40%

60% 40% 20%

20%

0%

0%





A Rába rumi szakasza A Rába rumi szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 3-as típusába tartozik. Összesen 8 faj 97 egyede került elı a halászatok során (57. ábra). Az alacsony fajszám és példányszám annak köszönhetı, hogy csak egy szők területen tudtunk motorcsónakkal haladni a Rába rumi szakaszán, annak gázlós jellege miatt. Leggyakoribb állományalkotó fajok itt is a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı és a fejes domolykó. Gyakori volt a márna fiatal egyedeinek jelenléte (átlag: 155 mm, min.: 90 mm, max.: 250 mm). Védett és veszélyeztetett fajok a tömeges elıfordulású sujtásos küsz és a halványfoltú küllı, valamint a kövi- és a vágócsík. A Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok a halványfoltú küllı és a vágócsík, az V. mellékbe tartozó faj a márna. A kimutatott fajok közül a halványfoltú küllı a Natura 2000 területek jelölı faja (33. táblázat).

114


Eredmények

Alburnoides bipunctatus Gobio albipinnatus Leuciscus cephalus Barbus barbus Barbatula barbatula Silurus glanis Esox lucius Cobitis elongatoides

0%

10%

20%

30%

40%

57. ábra: A fajok relatív gyakorisága.

33. táblázat: A rumi vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok

% ind

vvf


40,2

■

Gobio albipinnatus

23,7

■

Barbus barbus

13,4

Leuciscus cephalus

13,4

Barbatula barbatula

4,1

Silurus glanis

3,1


1,0

Esox lucius

1,0

Sum faj

8

fvf

HD II.

HD IV.

HD V.

■

Nat2000

■ ■

■

■

■

4

0

2

0

1

1

A kimutatott fajok mindegyike ıshonos hazánkban (34. táblázat). A specialista fajok az állomány fajainak 38 %-át alkotják. Az alacsony mintavételi hatékonyság alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján jobb, mint az osztályozás eredményeképpen kapott közepes osztály, amely összhangban áll a szakértıi véleményekkel is. Az állomány fajai és egyedszámai a magyar minısítı rendszer metrikái között egyenletesen oszlanak meg. Az eloszlás egyenletességbıl következtethetünk arra, hogy a folyó ezen szakaszán különbözı környezeti igénnyel rendelkezı fajok egyaránt megtalálják élıhelyeiket (58. és 59. ábra).

115


Eredmények

34. táblázat: A Rába rumi szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. - ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok Alburnoides bipunctatus

tápl. habitat

omni

pelág

■

■

metafit

szap. gild bent

lito

fito

áramlás reo

limn

ökol. spec.

eredet

specialista

öshonos

■

■

■

■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■


■

Esox lucius

■

■

■

Gobio albipinnatus Leuciscus cephalus

■

■

■ ■

■

■ ■

Silurus glanis

■

Sum faj

2

2

1

5

■

■

■ 4

3

■ 4

1

3

8

#Ru

#Ru 120%

120%

100%

100%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

■

80% 60% 40% 20%

80% 60% 40% 20%

0%





A Rába sárvári szakasza A Rába sárvári szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 4-as típusába tartozik. Összesen 15 faj 217 egyede került elı a halászatok során (60. ábra). Tömeges fajai a vizsgálati hely halállományának a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı, a márna, a fejes domolykó és a küsz. Csak itt sikerült mindkét bucófajt, a magyar és a német bucót egyszerre kimutatnunk. Az 1./5. bal parti mintavételi alegység partvédı kövezésének lábánál gyorsan áramló, sóderes meder anyagú élıhely húzódik. A víz átlátszóságának és viszonylag alacsony vízmélységének köszönhetıen, a kövezés lábánál a mederfenék élıhelyeirıl is tudtunk mintát venni. Itt számos természetvédelmileg is fontos és karakterfajt sikerült kimutatnunk. Tehát a mesterséges kövezett partok lábainál a természetes mederben megtalálhatóak a folyóra jellemzı ıshonos, értékes halállomány fajai. A területrıl 5 védett és veszélyeztetett hatályban lévı faj került elı: a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı, a kövicsík, a törpecsík és a fenékjáró

116


Eredmények

küllı. Fokozottan védett fajok a magyar és német bucó. A Habitat Directive II. mellékének fajai a tömeges halványfoltú küllı, a törpecsík és a ritkább, de igen értékes magyar és német bucó. A Habitat Directive V. mellékének fajai a márna és a magyar bucó. A vizsgálati szakaszról két Natura 2000 terület jelölı fajt sikerült kimutatnunk: a halványfoltú küllıét és a törpecsíkét (35. táblázat).

52 %

Alburnoides bipunctatus Gobio albipinnatus Barbus barbus Leuciscus cephalus Alburnus alburnus Silurus glanis Barbatula barbatula Zingel zingel Perca fluviatilis Sabanejewia aurata Zingel streber Sander lucioperca Rutilus rutilus Lota lota Gobio gobio

0%

5%

10%

60. ábra: A fajok relatív gyakorisága. 35. táblázat: A sárvári vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok

% ind

vvf


51,6

■

Barbus barbus

10,6

Gobio albipinnatus

10,6

Leuciscus cephalus

8,3

Alburnus alburnus

6,5

Silurus glanis

4,1

Barbatula barbatula

2,3

Perca fluviatilis

1,4

Zingel zingel

1,4

Sabanejewia aurata

0,9

■

Gobio gobio

0,5

■

Lota lota

0,5

Rutilus rutilus

0,5

Sander lucioperca

0,5

Zingel streber

0,5

fvf

HD II.

HD IV.

HD V.

Nat2000

■ ■

■

■

■

■

■ ■

■

117

■

■ ■


Eredmények

Sum faj

15

5

2

4

0

2

2

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének jó állapotát (36. táblázat). A sárvári folyószakasz halállománya vizsgálataink szerint igen értékes, kizárólag a Rábában ıshonos fajokat fogtunk. A fajok 60 %-a környezeti igényeit tekintve specialista. A fajok szintén 60 %-a kimondottan áramlást kedvelı, sodrott viző élıhelyek lakói. A bentikus táplálkozás módú fajok száma is magas: 67 % (61. & 62. ábra). Az omnivor táplálkozás módú fajok száma kevés, ennek ellenére elıfordulásuk gyakori, a tömegesen kimutatott sujtásos küsz és a küsz miatt. A vizsgált szakasz halállomány fajainak környezettel szemben támasztott igényei szerint, a folyó ezen szakaszán elsısorban a gyorsabb sodrást kedvelı fajok találják meg élıhelyeiket. A sárvári Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján, az osztályozás eredményeképpen jó osztályba sorolható. 36. táblázat: A Rába sárvári szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. - ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok

tápl. habitat

omni

pelág


■

■

Alburnus alburnus

■

■

metafit

szap. gild bent

lito

fito

■

áramlás reo

limn

■

ökol. spec.

eredet

specialista

öshonos

■

■ ■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■

Gobio albipinnatus

■

Gobio gobio

■

Leuciscus cephalus

■

■

■ ■

Lota lota

■ ■

■

■ ■

■

■

■

Perca fluviatilis Rutilus rutilus

■

■

■

■ ■

■

■

Sabanejewia aurata

■

Sander lucioperca

■

Silurus glanis

■

Zingel streber

■

■

■

■

■

Zingel zingel

■

■

■

■

■

10

6

9

15

Sum faj

4

3

2

118

■

■

■

■

■

■

■

3

■

9

0


Eredmények

#Sá 100%

80%

80% Fajszám (%)

Egyedszám (%)

#Sá 100%

60% 40% 20%

60% 40% 20%

0%

0%





A Rába ragyogó hídi (Ostffyasszonyfa) szakasza A Rába ragyogó hídi szakasza a magyar hal-együttes specifikus víztest tipológia 4-as típusába tartozik. Összesen 13 faj 324 egyede került elı a halászatok során (63. ábra). A kifogott egyedek magas száma alapján a terület egyedsőrősége magasnak mondható. A magas egyedsőrőség a Nicki duzzasztómő és a felvízi víztér barrier hatásának is tulajdonítható. A gyorsabb sodrást kedvelı halak felsőrősödhetnek a Ragyogó híd térségében, ahol már a felvízi hatás nem érvényesül, illetve az erısen áramló vizet nem kedvelı fajok egyedei is megtalálhatók. A Rába ezen szakaszára is tömeges a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı és a fejes domolykó. Gyakori még a márna és a küsz. A sodrottabb viző élıhelyeket kedvelı fajok mellett, mint például a márna, a paduc és a német bucó mellett elıfordulnak a lassúbb áramlást kedvelı fajok is, például a szivárványos ökle és az idegen honos kínai razbóra és az ezüstkárász. A törpecsík magas relatív gyakoriságát csak itt tapasztaltuk, amely utal a helyenként iszapos-homokos meder és a gyorsabban áramló viző élıhely térségen belüli együttes elıfordulására. Védett és veszélyeztetett fajai a területnek a sujtásos küsz, a halványfoltú küllı, a törpecsík, a vágócsík és a szivárványos ökle, fokozottan védett faja pedig a német bucó. A folyó ezen szakasza képes nevelı és élıhelyet biztosítani a német bucók számára, amelyet bizonyít a mintába került faj fiatal és adult példányai. A Habitat directive II. mellékébe tartozik a halványfoltú küllı, a törpecsík, a vágócsík és a szivárványos ökle, míg a V. mellékébe egyedül a márna. a Rába és Csörnöc-völgy nevő Natura 2000 terület jelölı fajai közül a halványfoltú küllıt, a törpecsíkot és a szivárványos öklét mutattuk ki a területrıl (37. táblázat).

119


Eredmények

Alburnoides bipunctatus Gobio albipinnatus Leuciscus cephalus Barbus barbus Alburnus alburnus Sabanejewia aurata Cobitis elongatoides Chondrostoma nasus Pseudorasbora parva Perca fluviatilis Zingel streber Rhodeus sericeus Carassius gibelio

43 %

0%

10%

20%

30%

63. ábra: A fajok relatív gyakorisága. 37. táblázat: A ragyogó hídi (Ostffyasszonyfa) vizsgálati helyszínen kimutatott fajok és természetvédelmi besorolásaik. (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Fajok

% ind

vvf


43,2

■

Gobio albipinnatus

24,7

■

Leuciscus cephalus

16,0

Barbus barbus

4,3

Alburnus alburnus

4,0

Sabanejewia aurata

2,2

Chondrostoma nasus

1,2


1,2

Perca fluviatilis

0,9

Pseudorasbora parva

0,9

Zingel streber

0,6

Carassius gibelio

0,3

Rhodeus sericeus

0,3

■

Sum faj

13

5

fvf

HD II.

HD IV.

HD V.

■

Nat2000

■

■

■

■

■

■

■

■

■ 1

4

■ 0

1

3

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó ezen területének jó állapotát (38. táblázat). A Rába folyó ıshonos fajainak dominanciája erre a területre is jellemzı (85 %). A Nicki duzzasztómő felvízi hatásának is köszönhetıen, a fajok környezeti igényeit leíró metrikák eloszlása egyenletes a kimutatott fajok között. Az élıhelyek sokféleségét jelzi a szaporodási stratégia szerint litofil (5) és fitofil (4) fajok hasonló száma. A lassabb áramlással és iszapos-homokos meder anyaggal jellemezhetı felvízi hatás csökkenését mutatja a kimondottan reofil fajok magasabb aránya a limnofil fajokéval

120


Eredmények

szemben (64. és 65. ábra). A sárvári Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján, az osztályozás eredményeképpen jó osztályba sorolható. 38. táblázat: A Rába ragyogó hídi (Ostffyasszonyfa) szakaszán elıkerült halfajok ökológiai gildekbe sorolása. Rövidítések: tápl.guild - táplálkozási gild, tápl.habitat - táplálkozási habitat, szap. gild - szaporodási gild, ökol.spec. - ökológiai specializáció, omni - omnivor, pelág - pelágikus, metafit - metafitikus, bent - bentivor, lito - litofil, fito - fitofil, reo - reofil, limn - limnofil. tápl. gild Fajok

tápl. habitat

omni

pelág


■

■

Alburnus alburnus

■

■

metafit

szap. gild bent


■

Gobio albipinnatus

■ ■

Perca fluviatilis

■

■

■

■

■

■ ■ ■

■

■

■

■

■

■

■

Rhodeus sericeus

■

■

■

Sabanejewia aurata

■

Zingel streber

■

■

6

5

4

■

#Ra

4

■

■

■

■

■

■

■

■

6

11

6

2

#Ra

100%

100%

80%

80%

Fajszám (%)

Egyedszám (%)

■

■

■

3

öshonos

■

Pseudorasbora parva

6

specialista

■

■

Sum faj

eredet

■ ■

■

limn

■

■

■

Chondrostoma nasus

Leuciscus cephalus

reo

ökol. spec.

■ ■

■

fito

■

Barbus barbus Carassius gibelio

lito

áramlás

60% 40% 20%

60% 40% 20%

0%

0%





5.2.2 A vizsgált szakaszok halállományainak együttes vizsgálata

A Magyarországon végzett felmérések adatainak értékelésénél vizsgáltuk a halegyüttesek fajszerkezetét, a fajok természetvédelmi státuszait, a magyar minısítı rendszer metrikáinak

121


Eredmények

eloszlását és ahol a mintába került példányok száma megengedte, a testhosszúság gyakoriság eloszlásokat (a tömeges fajok esetén). A Rába Survey 2009 halas felmérései során összesen 24 faj 1305 egyed került a mintákba (39. táblázat). A valamely természetvédelmi besorolással rendelkezı fajok elıfordulásának gyakoriság értékeit a 41. táblázat mutatja be. A kifogott halak példányainak több mint 50 % -a tartozik a valamely természetvédelmi státusz hatálya alá, minden helyszínen. Kivétel ez alól az alsószölnöki helyszín, az alacsony mintavételi hatékonyság miatt (66. ábra). A vizsgálati helyszínek halállományai ezért természetvédelmi szempontból értékesek. A védett egyedek zömmel a sujtásos küszhöz és a Natura 2000 terület jelölı fajához a halványfoltú küllıhöz tartoznak, továbbá jelentıs még a márna és a kövicsík részesedése is. A védett és veszélyeztettt vágócsíkot Molnaszecsıdnél, Rumnál és a Ragyogó hídnál/Ostffyasszonyfa sikerült kimutatnunk. A szintén védett és veszélyeztetett fenékjáró küllıt a ragyogó hídi helyen kívül minden szakaszon megfogtuk, jelentısebb számban Szentgotthárdnál és Molnaszecsıdön. A Natura 2000 terület jelölı faja a törpecsík nagyobb számban Alsószölnöknél és Ragyogó hídnál, továbbá Sárvárnál került elı. A fokozottan védett bucófélék a magyar és a német bucó fiatal és kifejlett példányai is elıkerültek a mintavételeink során. 39. táblázat: A Rába Survey 2009 halas felmérései során mintákba került fajok és egyedszámaik összesítése, *: valamely természetvédelmi státusz hatálya alá esı faj (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa). Fajok

#Al

#Sz

#Cs

#Mo

#Ru

#Sá

#Ra

összes

Alburnoides bipunctatus*

17

58

35

101

39

112

140

502

Leuciscus cephalus

32

26

27

57

13

18

52

225

Gobio albipinnatus*

0

8

9

50

23

23

80

193

Barbus barbus*

1

4

33

4

13

23

14

92

Alburnus alburnus

0

4

5

21

0

14

13

57

Barbatula barbatula*

0

18

5

1

4

5

0

33

Chondrostoma nasus

21

1

0

3

0

0

4

29

Gobio gobio*

2

11

3

11

0

1

0

28

Pseudorasbora parva

4

16

1

3

0

0

3

27

Perca fluviatilis

0

0

16

0

0

3

3

22

Silurus glanis

0

2

6

1

3

9

0

21

Lota lota

0

1

14

0

0

1

0

16

Sabanejewia aurata*

6

0

0

0

0

2

7

15

Cobitis elongatoides*

0

0

0

9

1

0

4

14

Zingel zingel*

0

5

0

0

0

3

0

8

Esox lucius

0

0

0

3

1

0

0

4

Lepomis gibbosus

0

0

4

0

0

0

0

4

Rhodeus sericeus*

0

1

0

2

0

0

1

4

Zingel streber*

0

0

0

1

0

1

2

4

Carassius gibelio

0

0

0

1

0

0

1

2

Rutilus rutilus

0

0

1

0

0

1

0

2

122


Eredmények

Abramis bjoerkna

0

0

0

1

0

0

0

1

Leuciscus idus

0

1

0

0

0

0

0

1

Sander lucioperca

0

0

0

0

0

1

0

1

Sum egyedszám

83

156

159

269

97

217

324

1305

Sum fajszám

7

14

13

16

8

15

13

24

40. táblázat: A természetvédelmi státuszok eloszlása a fajok között vizsgálati helyszínenként (rövidítések: vvf – védett, veszélyeztetett fajok; fvf – fokozottan védett fajok; HD II. – Habitat Directive II. mellékében szereplı fajok; HD IV. - Habitat Directive IV. mellékében szereplı fajok; HD V. - Habitat Directive V. mellékében szereplı fajok; Nat2000 – a Natura 2000 terület jelölı fajai). Természetvédelmi

Fajok

#Al

#Sz

#Cs

#Mo

#Ru

#Sá

#Ra

vvf


17

58

35

101

39

112

140

vvf

Barbatula barbatula

0

18

5

1

4

5

0

HD V

Barbus barbus

1

4

33

4

13

23

14

vvf, HD II


0

0

0

9

1

0

4

vvf, HD II, Nat2000

Gobio albipinnatus

0

8

9

50

23

23

80

vvf

Gobio gobio

2

10

3

11

1

1

0

vvf, HD II, Nat2000

Rhodeus sericeus

0

1

0

2

0

0

1

vvf, HD II, Nat2000

Sabanejewia aurata

6

0

0

0

0

2

7

fvf, HD II

Zingel streber*

0

0

0

1

0

1

2

fvf, HD II, HD V

Zingel zingel*

0

5

0

0

0

3

0

-

Többi faj

57

52

84

90

16

47

76

Védett fajszám

4

7

5

8

6

8

7

Összes fajszám

7

14

13

16

15

8

13

Védett egyedszám

26

104

85

179

81

170

248

Összes egyedszám

83

156

169

269

97

217

324

besorolás

123


Eredmények

100%

Többi faj Zingel zingel*

80%

Zingel streber*

Egyedszám

Sabanejewia aurata 60% Rhodeus sericeus Gobio gobio 40% Gobio albipinnatus Cobitis elongatoides

20%

Barbus barbus Barbatula barbatula

0% #Al

#Sz

#Cs

#Mo

#Ru

#Sá

#Ra


66. ábra: A valamely természetvédelmi státusz hatálya alá tartozó fajok gyakoriságai a vizsgálati helyszíneken (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

A magyar minısítı rendszer metrikáinak fajok közötti megoszlása jól mutatja a folyó vizsgálati helyszíneinek jó állapotát (62. ábra). Jellemzı az ıshonos fajok magas aránya az idegenhonosokéval szemben. Mindössze három idegenhonos faj került elı, a kínai razbóra, az ezüstkárász és a naphal. A Rába vizsgált helyszíneinek karakterisztikáját az egyes helyek metrikáinak mennyiségi eloszlása jó összhangban adja meg. A sujtásos küsz és a fejes domolykó tömegességének köszönhetıen az omnivor metrika 40 % feletti értéket mutat. Elsısorban szintén ennek a két fajnak köszönhetı a pelágikus metrika magas részesedése. A bentikus, litofil és a reofil metrikák jelentékeny értéke rávilágíthat a Rába eredeti hidrológiai és morfológiai viszonyainak (sóderos-köves meder anyag, sodrott víz) jelenkori fennmaradására. A specialisták magas aránya a jó ökológiai állapotot jelzi, magas tehát azoknak az egyedeknek a száma, amelyek erısen kötıdnek valamely környezeti változóhoz. Az élıhelyek sokfélesége kell ahhoz, hogy a környezetével szemben specialista fajok ilyen magas arányban jelenjenek meg (67. ábra). Az élıhelyek sokféleségét jelzi elsısorban a fitofil és limnofil halak megjelenése. Mintavételeink során fogtunk tipikusan sodrott viző folyó szakaszokat kedvelı fajokat, mint például a német bucó és lassabb áramlási viszonyokhoz köthetı fajokat, mint például a szivárványos ökle egy vizsgálati területen. Az ilyen fogási eredmények egymásnak nem ellentmondásai. A folyó kis területén is egymástól különbözı tulajdonságú vízterek jöhetnek létre természetes úton, amelyeket eltérı élıhely preferenciájú fajok foglalhatnak el. Az idegenhonos fajok jelenléte sem utal egyértelmően a víztér ökológiai állapotának degradáltságára, ha azonos területrıl elıkerülnek az ıshonos, adott víztípusra jellemzı fajok, mint például a bucófélék.

124


Eredmények

100% Omnivor

90%

Pelágikus

80%

Metafitikus

70%

Bentikus

60%

Litofil

50%

Fitofil

40%

Reofil

30%

Limnofil

20%

Specialista

10%

Őshonos

0% #Al

#Sz

#Cs

#Mo

#Sá

#Ru

Idegen

#Ra

67. ábra: A magyar minısítı rendszer metrikáinak egyedszám alapú eloszlása a vizsgálati helyszínek között (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

1 2 0

A védett és veszélyeztetett természetvédelmi státuszú sujtásos küsz minden vizsgálati helyszínen a leggyakoribb faja a halállománynak, kivétel ez alól az alsószölnöki hely, ahol a fejes domolykó a legtömegesebb. A ragyogó hídi helyszínen mintába került példányok testhosszúság eloszlása szerint a terület élıhelyein, a sujtásos küsz ivadék állománya képes megtalálni a növekedésükhöz szükséges életfeltételeket. Hasonlóan jól látszik az ivadéknevelı képessége a Rábának a szentgotthárdi, a molnaszecsıdi és a sárvári helyszíneken is. A csörötneki és rumi helyszíneken szintén elıkerültek a faj fiatal példányai kisebb mennyiségben. Az alsószölnöki területen csak 60 mm-nél nagyobb testhosszúságú példányokat fogtunk, meg kell jegyeznünk azonban, hogy itt a mintavételi hatékonyság alacsony volt (68. ábra). Összességében megállapítható, hogy a Rába a sujtásos küsz számára megfelelı szaporodási körülményeket képes biztosítani.


4 0

6 0

8 0

1 0 0

160 140 120 100 80 60 40 20 0

2 0

Al Al

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Ra

Ra

68. ábra: A sujtásos küsz testhosszúság (mm) eloszlás hisztogramja vioplot ábrán és egyedszám eloszlásuk vizsgálati helyek szerint (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

A vizsgálataink második legtömegesebb faja a fejes domolykó, minden helyszínen jelentıs állományalkotó faj. A szentgotthárdi szakaszon 400-500 mm-es példányokat is sikerült fognunk. A kifejlett, idısebb példányok minden helyszínre jellemzıek, kivétel ez alól az alsószölnöki mintavételi hely, feltételezhetıen azonban itt is megtalálhatóak hatékonyabb mintavétel segítségével. Az idısebb példányok mellett a fejes domolykó fiatal példányai is viszonylag nagy tömegben kerültek elı, amely mutatja, hogy a faj megfelelı életteret talál magának a szaporodáshoz és ivadékainak felnevelkedéséhez a Rábán (69. ábra).

125

Eredmények

5 0 0


Leuciscus cephalus

4 0 0

60 50

3 0 0

40

2 0 0

30 20

1 0 0

10 0 Al Al

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Ra

Ra

69. ábra: A fejes domolykó testhosszúság (mm) eloszlás hisztogramja vioplot ábrán és egyedszám eloszlásuk vizsgálati helyek szerint (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

Szintén minden helyszín halállományának tömeges tagja a védet és veszélyeztetett természetvédelmi státuszú, valamint a Natura 2000 terület jelölı halványfoltú küllı. A faj fiatal példányait a szentgotthárdi, a molnaszecsıdi, rumi, sárvári és a ragyogó hídi vizsgálati helyszíneken sikerült kimutatni, a csörötneki szakaszon csak 50 mm-nél nagyobb testhosszúságú egyedi kerültek a mintákba. Itt is elválik a többi helyszíntıl az alsószölnöki minta, a mintavétel alacsony hatékonysága miatt (70. ábra). A Rába vizsgált szakaszának környezeti feltételei megfelelı élıhelyet biztosítanak a halványfoltú küllı fiatal és kifejlett példányainak egyaránt.

1 0 0

Gobio albipinnatus

4 0

6 0

8 0

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Al Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Ra

Ra

70. ábra: A halványfoltú küllı testhosszúság (mm) eloszlás hisztogramja vioplot ábrán és egyedszám eloszlásuk vizsgálati helyek szerint (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

A Habitat Directive V. mellékének egyik faját, a márnát minden helyszínen megtaláltuk, legnagyobb mennyiségben Csörötneken. Idısebb 250 mm-nél nagyobb testhosszúságú példányokat nem fogtunk. A nagyobb testhosszúságú példányok feltehetıen a meder mélyebb részein tartózkodnak nappal és ezért nem kerültek a mintáinkba. A szentgotthárdi, a csörötneki, a molnaszecsıdi, a sárvári és a ragyogó hídi szakaszokról a faj juvenilis példányai is elıkerültek. A rumi minta legkisebb márna példánya 90 mm-es volt (71. ábra). A felméréseinkben kimutatott juvenilis és fiatal példányok jelenléte szerint a Rába vizsgált helyszínei megfelelı élıhelyet biztosítanak a faj szaporodásához.

126

Eredmények

2 5 0


Barbus barbus

2 0 0

35 30

1 5 0

25 20

1 0 0

15 10 5 5 0

0 Al Al

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Sz

Cs

Mo

Ru

Sá

Ra

Ra

71. ábra: A márna testhosszúság (mm) eloszlás hisztogramja vioplot ábrán és egyedszám eloszlásuk vizsgálati helyek szerint (rövidítések: Al: Alsószölnök, Sz: Szentgotthárd, Cs: Csörötnek, Mo: Molnaszecsıd, Ru: Rum, Sá: Sárvár, Ra: Ragyogó híd/Ostffyasszonyfa).

A fokozottan védett bucó félék, a magyar és a német bucók fiatal és kifejlett példányait is kimutattuk a vizsgálati helyszíneken kisebb számban. A fiatal és idısebb példányok jelenléte igazolja, hogy szaporodó képes állományai élnek a Rábában. A paduc fiatal példányainak jelenléte az alsószölnöki és a ragyogó hídi vizsgálati helyszíneken bizonyítják a faj szaporodó képességét a vizsgált helyszínek térségeiben.

5.2.3 A magyar minısítı rendszer és a halökológiai állapot értékelése

A Rába vizsgált szakaszainak halbiológiai alapokon nyugvó ökológiai minısítése a magyar minısítı rendszer (Ecological Quality Index of Hungarian Riverine Fish-assemblages, EQIHRF) alapján történt. A számításokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által készített MS Excel alapú program segítségével készítettük. Az értékelési eljárás figyelembe veszi a • fajösszetételt • fajok gyakoriságát • ökológiai gildeket (41. táblázat) • víztípusokat (víztípus specifikus) A minısítı rendszer multi-habitat típusú mintavételen alapszik. A teljes kiértékelés egy multimetrikus index formájában történik, melyben az egyes referencia-jellemzık különbözı mértékben súlyozottak. Minden egyes metrika értékét a referencia állapottól való eltérése adja meg. A referencia-jellemzık és osztályhatárok az Ecosurv, 2005 (Ecological Survey of Surface Waters, ECOSURV) program eredményének statisztikai elemzése alapján, ill. szakértıi becslések által lettek kiszámítva. A magyar eljárás metrikái: • Az omnivor fajok relatív abundanciája (%) • A paleagikus fajok száma • A metafitikus fajok relatív abundanciája (%) • A bentikus fajok száma • A litofil fajok száma • A fitofil fajok relatív abundanciája (%) • A reofil fajok száma • A stagnofil fajok relatív abundanciája (%) • A specialisták relatív abundanciája (%)

127


Eredmények

• Az autochton fajok relatív abundanciája (%)

41. táblázat: A Rába Survey 2009 felmérés fajainak ökológiai gild besorolása. Rövidítések: Tápl.guild táplálkozási gild, Tápl.habitat - táplálkozási habitat, Szap. gild - szaporodási gild, Ökol.spec. - ökológiai specializáció, Omni - omnivor, Pela - pelágikus, Meta - metafitikus, Bent - bentivor, Reo - reofil, Limno limnofil. Tápl. guild Fajnév

Omni

Tápl. habitat Pela

Abramis bjoerkna

■


■

■

Alburnus alburnus

■

■

Meta

Szap. Guild

Bent

Litofil

Fitofil

Áramlás Reo

Limno

Ökol. spec.

Eredet

Spec

İsh

■

■ ■

■

■

■ ■

Barbatula barbatula

■

■

■

■

■

Barbus barbus

■

■

■

■

■

■

■

■

Carassius gibelio

■

■

■

Chondrostoma nasus

■


■

Esox lucius

■ ■

■

■

Gobio albipinnatus

■

Gobio gobio

■

Lepomis gibbosus

■ ■

■ ■

■

Leuciscus cephalus

■

Leuciscus idus

■

■

■

■ ■

Perca fluviatilis

■

■

■

■

Lota lota

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

Pseudorasbora parva

■

■

■

Rhodeus sericeus

■

■

■

Rutilus rutilus

■

■

■

■ ■

Sabanejewia aurata

■

Sander lucioperca

■

Silurus glanis

■

Zingel streber

■

■

■

■

■

Zingel zingel

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

■

A magyar módszer alapján a Sárvár és Ragyogó híd/ Ostffyasszonyfa szakaszok jó állapotban vannak, az alsószölnöki, szentgotthárdi, csörötneki, molnaszecsıdi és rumi szakaszok azonban közepes minısítést kaptak. A Mogersdorfi-Alsószölnök folyószelvényben, a két fél részérıl párhuzamosan végzett felmérések adatainak minısítése eltérı ökológiai állapotot mutat. Az osztrák minısítés szerint (FIA) a szakasz jó állapotban, a magyar módszer szerint (EQIHRF) viszont közepes állapotban van. A különbség elsısorban a mintavételi módszertan

128


Eredmények

eltéréseire vezethetı vissza. A 42. táblázat foglalja össze a magyar minısítı rendszer értékelés eredményeit a Rába Survey 2009 hét halászati szakaszán. 42. táblázat: A magyar minısítı rendszer szerint számolt halállomány alapú ökológiai állapot-értékelés Vizsgálati helyszín

Ökológiai állapot

Rába: Alsószölnök

3

Rába: Szentgotthárd

3

Rába: Csörötnek

3

Rába: Molnaszecsıd

3

Rába: Rum

3

Rába: Sárvár

2

Rába: Ragyogó híd (Ostffyasszonyfa)

2

A Rába vizsgált magyarországi helyszíneire vonatkozó minıségi osztályok, amelyeket a magyar, hal-együtteseken alapuló minısítı rendszer szerint számítottunk, feltehetıen a valóságosnál rosszabb képet adnak. Vizsgálataink eredményeképpen ugyanis megállapítható, hogy a kijelölt szakaszok hal-együtteseiben számos természetvédelmi szempontból is fontos fajt, továbbá az élıhelyre jellemzı és ahhoz erısen kötıdı ún. karakterfajt sikerült kimutatnunk. Mindemellett a természetvédelmi szempontból fontos és a karakterfajok ivadék állományai is kimutathatóak voltak a vizsgált Rába-szakaszokon. Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar Rába-szakasz ökológiai állapota a halállomány alapján (pl. fajszerkezet, halivadék, ill. a populáció egészséges korszerkezete) jobb, mint az osztályozás eredménye.

5.2.4 A Rábán 2004-2009 években végzett halbiológiai kutatások összesítése

A Rába Mogersdorf – Alsószölnök határszelvénye és Nick szelvény közötti szakaszának 2004 és 2009 közötti éveiben végzett halas felméréseinek eredményét a 72. ábra mutatja be. Mindösszesen 46 faj 20648 példánya került a mintákba. Mintavételi helyszínek a 2004-2007 évi idıszakban: Alsószölnök, Szentgotthárd, Magyarlak, Csörötnek, Rábagyarmat, Körmend, továbbá Rábahídvég, Rum, Ikervár, Sárvár és Nick. Mintavételi helyszínek a 2008. évben: Csörötnek, Rábagyarmat, Molnaszecsıd, Rábahídvég, Rum, Ikervár, Sárvár, Ostffyasszonyfa, Nick és Nicki duzzasztómő felvíze. A 2009. évi mintavételek a Rába Survey 2009 program keretein belül kerültek végrehajtásra. Az összesen 4 adatsor mintavételi helyei jó átfedésben vannak, a Rába azonos szakaszára vonatkoznak, ezért összevethetıek. Az adatok forrásai a 2.1.1. fejezetben láthatók. A felmérések eredményeinek közös tárgyalásakor figyelembe kell venni, hogy az egyes idıszakhoz tartozó mintavétel módszertana és szezonális intenzitása eltérı. A 2004-2009-es évi felmérések szerint a Rába gyakori halai a védett és veszélyeztetett sujtásos küsz, az omnivor táplálkozás módú és folyó vizet kedvelı fejes domolykó, a Natura 2000 terület jelölı faj a halványfoltú küllı, a Habitat Directiva V. mellékében szereplı márna, a nyíltvízben omnivor táplálkozás módú küsz és a tipikusan folyóvizet kedvelı paduc, továbbá a szélvizekre, ill. lassan áramló iszapos-homokos medret kedvelı szivárványos ökle és a bodorka. 2004-2009 év adatai szerint a Rába országhatár és Nick közötti szakaszának halegyütteseiben a természetvédelmileg fontos és folyó típusára jellemzı un. karakterfajok mennyisége jelentıs. A fokozottan védett magyar és német bucó is elıkerült kisebb 129


Eredmények

részarányban minden mintavételi idıszakban, amely bizonyítja stabil állományának jelenlétét a Rába ezen szakaszán. Elsısorban folyóvizet kedvelı fajok kerültek elı tömegesebb mennyiségben, amely mellett a csendesebb áramlású vízteret igénylı fajok is kimutathatóak. Az utóbbi fajok jelenléte valószínőleg nem a Rába rossz ökológiai állapotára utal, hanem inkább a természetes élıhelyek sokféleségére.

130


Eredmények

Alburnoides bipunctatus* Leuciscus cephalus Gobio albipinnatus* Barbus barbus* Alburnus alburnus Barbatula barbatula* Chondrostoma nasus Gobio gobio* Pseudorasbora parva Perca fluviatilis Silurus glanis Lota lota Sabanejewia aurata* Cobitis elongatoides* Zingel zingel* Zingel streber* Rhodeus sericeus* Lepomis gibbosus Esox lucius Rutilus rutilus Carassius gibelio Sander lucioperca Leuciscus idus Abramis bjoerkna Abramis brama Abramis sapa Ameiurus melas Ameiurus nebulosus Aspius aspius Carassius carassius Cyprinus carpio Eudontomyzon mariae* Gobio kessleri* Gymnocephalus baloni* Gymnocephalus cernuus Gymnocephalus schraetzer* Leucaspius delineatus* Leuciscus leuciscus Neogobius fluviatilis Neogobius melanostomus Proterorhinus marmoratus Rutilus pigus virgo* Salmo trutta Scardinius erythrophthalmus Tinca tinca Vimba vimba

2009 2008 2006-2007 2004-2005

0

10

20

30

40

50

72. ábra: 2004-2009-ben végzett halbiológiai kutatások fajai és relatív egyedszámai, *: valamely természetvédelmi státusz hatálya alá esı faj

131

Raab-Survey 2009: Fischökologie

6

DISCUSSION

6.1

Methodology

Discussion

The assessment of the ecological status of the Austrian section of the river Raab and of the river Lafnitz near Heiligenkreuz is based on the method of Haunschmid et al. (2009). It is the official sampling and classification method used in Austria and was agreed to be followed in the ‘Raab Survey 2009’. The classification results provided for the Hungarian section of the river Raab is based on the official Hungarian method, the Ecological Quality Index of Hungarian Riverine Fish-assemblages (EQIHRF), which resembles the EFI (Fame Consortium 2004).As described in detail in sections Fehler! Verweisquelle konnte nicht gefunden werden., the differences between the two methods lie both in field work and in the classification method itself. Briefly summarized, the main differences are: Parameter

AT method

HU method

Total length of samples (per sampling site)

2182 – 4429 m

301 – 591 m

Total area of samples (per sampling site)

7328 – 16076 m2

602 – 1182 m2

Habitats

All mesohabitats

Only riparian zone

Catchability

Estimated in the field

Not estimated

Field work

Estimated breadth of riparian (area encompassed with 1 hand anode)

zone 2 m

2m

richness Yes (biomass) Yes species Yes Yes

Yes Yes Yes No

Classification Parameters: Species Abundance Sensitive Population (age) structure

Due to these differences, the classification results derived from the Austrian and the Hungarian data cannot directly be compared. It is also not possible to apply the Fish Index Austria (FIA) to the Hungarian data. Since the Austrian classification method has been developed on the basis of data that followed the method described above (after Schmutz et al. 2001), it only gives reliable results when applied to data that follow the sampling procedure of Haunschmid et al. (2009).

132


6.2

Discussion

Species richness and biomass – status quo and deficit analysis

Methodological implications Species richness is a very important criterion in the assessment of ecological status based on fish. Hence, the estimate of species richness was presented and discussed in detail in section 5.1.1 and 5.2.1. It is clear that we cannot expect from a single sampling campaign to catch all species present within a certain river stretch. However, the comparison of species richness from different sections of a river as well as findings from previous sampling campaigns can give a reliable overview of total species richness. As shown in Table 10, we can assume that in the Austrian Raab about 60–90% of the total species number of the different river sections was caught. Since most of these are accompanying species rather than leading species, the taxonomical composition from the sampling campaigns is considered to be sufficient for the assessment method of Haunschmid et al. (2009). Since the sampling method in the Hunagrian Raab differed from the Austrian method, the data gathered from the Raab downstream of Mogersdorf/Alsózönök cannot be used for the classification using the Fish Index Austria. The proportion of species caught in the Hungarian Raab between Alsószölnök and Ragyogó bridge compared to the total number of species – as known from previous findings of Keresztessy (2005, 2006) – is about 20–50%. However, it has to be considered that these data are based on several sampling campaigns from different seasons, hence they are not directly comparable with the results of the Raab Survey 2009. Deficits in species richness Beside these methodological aspects, the river Raab and Lafnitz clearly differ in terms of species number. Some species were found only in the lowermost river sections of the Austrian part of the river Raab, such as streber (Zingel streber) at Mogersdorf (strong population) and Neumarkt (2 specimens) or white-pinned gudgeon (Romanogobio vladykovi) only downstream of Hohenbrugg (Wolfram et al. 2008c). Others have totally disappeared, such as Zingel zingel or burbot (Lota lota). The last findings of these species date back to the 1980ies or 1990ies (Woschitz 1998). It is mainly the fragmentation of the river through weirs and bed falls (acting as migrational obstacles for fish) that is responsible for the loss of species. Additionaly, freely flowing and dynamic sections are lacking in the many sections of the river Raab, which again is owing to the weirs creating impoundments upstream, but also the numerous small bed falls that affect flow pattern upstream as well. The example of the sections at St. Martin (Jennersdorf) shows how quick measures in hydro-morphology can adversely affect the fish community. A couple of other species, which prefer slowly flowing or stagnant water has become very rare (e.g. crucian carp Carassius carassius, tench Tinca tinca) or has totally disappeared (e.g. wheather fish Misgurnus fossilis, white aspe Leucaspius delineatus). They are also very rare in the river Lafnitz near Heiligenkreuz, which supports the critical view on the status of this

133


Discussion

river stretch as discussed in section 5.1.2. Both the river Raab and the river Lafnitz suffer from channelization and cut-off of side arms. The poor lateral connectivity is responsible for the low abundance of species which predominantly live in small tributaries (loach Barbatula barbatula, minnow Phoxinus phoxinus) or need tributaries as spawning habitats (e.g. burbot Lota lota). Concluding, hydro-morphological alterations are considered as a key pressure for fish in the Austrian section of the river Raab, but are clearly responsible also for deficits in the river Lafnitz.

Species richness and nature conservation The assessment of ecological status and nature conservation have different objectives, which becomes when the rank of species in the FIA (with leading and accompanying species) is compared with Red Lists or the Annexes of the FFH Directive. Whereas the ecological status aims at the conserving the ecological functioning of a water body, selected taxa are in the focus of nature conservation, irrespective of their relevance for the whole ecosystem. Several fish species of the river Raab are listed in the Austrian Red List of Endangered Species (Wolfram & Mikschi 2007). Two1 endangered species have been in the river Raab in 2009 (golden stone loach Sabanejewia aurata and streber Zingel streber), two further ones in 2008 (asp Aspius aspius and crucian carp Carassius carassius). The two latters may be expected to be present in the river Raab until now, although in low abundance. Another two endangered species have been found in the Lafnitz (Kessler’s gudgeon Romanogobio kesslerii and aland Leuciscus idus). Four vulnerable species are known from the rivr Raab, all of them have been found in 2009 (Ukrainian lamprey, tench, bitterling, catfish). Another three were found in the river Lafnitz (Zingel zingel, Gymnocephalus schraetser and burbot Lota lota). A few further species are considered as near threat by Wolfram & Mikschi (2007): barbel (Barbus barbus), common nase (Chondrostoma nasus), pike perch (Esox lucius), dace (Leuciscus leuciscus), zander (Sander lucioperca) and minnow (Phoxinus phoxinus). Several of these species are considered as vulnerable, endangrered or even critically endangered also in the Red List published for Hungarian fish by Keresztessy (2004). Besides, a number of the species of the thr river Raab is under Eureopean protection and listed in Annex II of the FFH Directive, such the Ukrainian lamprey or the white-pinned gudgeon. It underpins that both the river Raab and the Lafnitz still serve as habitat for species, which are under strong pressure of anthropogenic impact and have become extinct elsewhere. 1

The carp as an intensively stocked species is not regarded here, since reproduction is unsure.

134


Discussion

However, it cannot be denied that most of them are very rare in the Raab river system. During the Raab Survey 2009, some of them were caught only with very few specimens. Additionally, the hydro-morphological deficits described above are responsible for the total loss of several other species, which are listed as vulnerable, endangered or critically endangered species by Wolfram & Mikschi (2007) or Keresztessy (2004), but belong to the indigeneous fish community of large potamal rivers (Wolfram & Woschitz 2007, Haunschmid et al. 2009).

Fish biomass Fish standing stock, expressed as biomass in kg/ha, was estimated on the basis on abundance calculations following the description of Schmutz et al. (2001), fish length measurements in the field and length-weight-regressions from previous weight measurements. The biomass ranged between 95 kg/ha (Raab/Mogersdorf) and 377 kg/ha (Raab/Lödersdorf – Pertlstein). During former sampling campaigns at various sites of the rivers Raab, Lafnitz and Feistritz, biomass values spanned between 85 kg/ha (Lafnitz downstream the mouth of river Safen) and 632 kg/ha (Raab/Lödersdorf – Pertlstein). Hence, the lowest biomass values were found at those sites, which were nearest to reference conditions in terms of hydro-morphology: the stretch of the Lafnitz between the mouth of the Safen and Rudersdorf (Fritzmühle) and the boundary section of Raab near Mogersdorf/Alsószölnök. Both sites, however, are isolated from downstream stretches by weirs, which might explain the fact that rheophilic potamal species like barbel or common nase, which usually dominate in terms of biomass, did not establish larger populations. Anyway, it is very difficult to give exact numbers of biomass that should be in a potamal river of the size of Raab or Lafnitz, in other words: to give a reference value for fish biomass. Population size can greatly vary between years due to natural obstacles like floods, deseases or predation by fish-feeding mammels or birds. All these impacts can strongly affect reproduction success or reduce the stock of certain age classes. As a consequence, Haunschmid et al. (2004) did not propose type-specific reference values of fish biomass, but just defined a lower threshold value of 50 kg/ha that should be exceeded in all Austrian rivers under good ecological status2. This value is exceeded at all sampling sites along the river Raab and Lafnitz. The Hungarian fish based assessment method is not relied uppon biomass estimation. Due to this fact, the fish biomass values for the Hungarian sites were estimated using the same lenght-weight-regressions as in Austria. Biomass values were also above or near 50 kg/ha at some sites (Szentgotthárd 77 kg/ha, Csörötnek 58 kg/ha, Ragyogó bridge 45 kg/ha), but lower 2

In nutrient poor epirhithral rivers with siliceous catchment area and in brooks strongly affected by sediment movements, Haunschmid et al. (2009) defined lower values.

135


Discussion

values were calculated for Molnaszecsıd (25 kg/ha), Rum (21 kg/ha), Sárvár (38 kg/ha) and especially Alsószölnök (3.5 kg/ha). It is interesting to note that, like in Austria, the lowest biomass was found at the boundary section. However, these biomass values cannot be directly compared with the values found along the Austrian river stretch. Taking into consideration the low catchability of large fish (cf Fig. 36) as well as several other methodological differences, it has to be concluded that biomass values derived from this calculation clearly underestimate those values that are derived by following the procedure of Schmutz et al. (2001). Concluding, biomass values are far above the threshold value of 50 kg/ha at most sites of the Raab and Lafnitz, but only about twice as high as the threshold value at the most natural stretches at Raab/Mogersdorf and Lafnitz/downstream Safen (data from 2006; Wolfram et al. 2008c). In spite of methodoclogical discrepancies, a high biomass value was found also at the Raab near Szentgotthárd, which is upstream of the mouth of the river Lafnitz.

Fish versus toxic effects The previous section strongly concentrated on hydro-morphological alterations as key pressure for fish in the river Raab, since the deficits very clearly correlate with anthropogenic impacts on hydro-morphology. This section focuses on toxicity as alternative or additional pressure. Clear indications on toxic effects from sewage discharge of leather factories or other industries along the river Raab are scarse. One of the key toxicants is said to be naphthalene1,5-disulphonate (1,5-NDSA). It belongs to a class of aromatic compounds with at least one sulfonate group bound to a C atom, which are rarely of natural origin (Kertesz 1999 cit. in Stüber 2005) and can thus be used as tracer for anthropogenic impacts. Synthetic aromatic sulfonates are used since the beginning of industrial chemistry in the second half of the 19th century in various industrial processes, such as dyestuffs, pulp or leather industry. In contrast to many short-chained aromates, biodegradabability of sulfonate aromates is rather low, especially at high degree of sulfonation (Gayte et al. 1999). The 1,5-NDSA has been proved to be almost not biodegradable at all (Altenbach 1996). Concentrations can reach values up to a few mg L–1 in industrial sewage, but remain within the magnitude of ng L–1 to µg L–1 in surface waters (Stüber 2005). In the river Raab, concentrations of 1,5-NDSA are usually below 100 µg L–1. Our knowledge about potential negative impacts from aromatic sulphur compounds, and especially 1,5-NDSA, on aquatic organisms is very low, sometimes contradictory (Fooken & Stachel 2000). Weigel (2000) reports on 1,5-NDSA as one of numerous potential toxicants in the North Sea. According to the ‘Landesamt für Umwelt in Baden-Württemberg’, toxicity of aromatic sulfonates is low. Also Ruckstuhl et al. (2001) point at the low fish toxicity, with LC50 values of 100–500 mg L–1. The authors, however, also assume ‘some potential environ-

136


Discussion

mental impacts’, since sulfonated naphthalenes may act as remobilizing agents for nonpolar organic contaminants. An Ames test on genotoxicity carried out on 1,5-NDSA and four other sulfonates did not give positive results (Lange et al. 2000). These very uncertain indications of toxicity aside, the biological data from the Raab Survey 2009 do not give any hint for toxic pressure either. Two species, which are lacking in the river Raab for most of its sections, pop up at those sites that are situated most downstream, viz. Neumarkt and Mogersdorf, hence, downstream of all industries on the Austrian territory: streber Zingel streber and stone loach Cobitis elongtoides. White-pinned gudgeon (Romanogobio vladykovi) occurs at St. Martin and further downstream. Also minnow (Phoxinus phoxinus) and zingel (Zingel zingel) were found only in the lowermost section near Mogersdorf by Woschitz (1998), although these two could not be verified during the Raab Survey 2009. On the other hand, there is no single species that occurred upstream the leather factories, but disappeared downstream. The age class distribution can also be used as indicator of environmental impairment, since young fish (0+) are more sensitive to toxic stress than adult fish. At the lowermost sampling site near Mogersdorf, however, several fish species – such as chub (Squalius cephalus), golden stone loach (Sabanejewia aurata), gudgeon (Gobio gobio), bleak (Alburnus alburnus), spirlin (Alburnoides bipunctatus), streber (Zingel streber) and white-pinned gudgeon (Romanogobio vladykovi) – showed a very good and natural length (= age) distribution, with all length classes present and dominance of young-of-the-year (for chub see Fig. 37). It can be concluded, that the deficits in fish composition described above for several sections of the river Raab cannot be related to toxic pollution. Toxic effects from sewage discharge may have led to the extinction of species in upstream sections in former times. They may be responsible for the current picture of fish distribution, where several species are restricted to downstream stretches and are not able to re-colonize lost habitats. This can, however, not be derived from the data, and the current distribution pattern can also be explained by the hydromorphological impacts alone.

6.3

Classification – plausibility check

The status quo of the river Raab (and Lafnitz) was described on the basis of species richness, biomass and population structure. Whereas biomass values were found to be above the good/moderate class boundary (50 kg/ha), deficits were found in species richness and distribution as well as in the population structure of some species. The question arises, whether or not the classification of the seven sampling sites according to the FIA (as required in the agreed work schedule) reflects these deficits.

137


Discussion

For a better understanding of the plausibility check, it has to be stressed that the FIA mainly focuses on the main river channel. This is true not only for rhithral brooks for instance (where it is logical), but also for the potamal zone of large rivers, where a complex floodpain may encompass side arms, oxbows and other relictant water bodies. Although the application of the Guidance of the BMLFUW, which was agreed as the basis for the classification in the Raab Survey 2009, requires the coverage of the whole river, viz. the main channel and the backwaters (as was also done along the Austrian stretch of the river Raab), the assessment itself gives more weight to fish species of the main channel: Among ten rheophilic-rheopar species (with preference of the main channel) listed as reference species in river type ‘Hungarian plain / epipotamal large’ (Table 5), five are defined as ‘leading’ or ‘typical accompanying species’, whereas 7 out of 9 indifferent-limnopar or limnophilic-limnopar species (with preference of backwaters) are defined only as ‘typical accompanying’ or ‘rare accompanying species’. To give an example, species inhabiting small flood pools or relictant backwaters of potamal rivers such as wheather fish (Misgurnus fossilis) or white aspe (Leucaspius delineatus) are considered as ‘rare accompanying species’ in the FIA classification, that means their weight in the assessment is rather low as compared to ‘leading species’ such as barbel or common nase. However, one could argue that they were very abundant in all natural lowland rivers 100 years ago and should thus be defined as leading species. This report does not intend to refine the FIA reference species list. River-specific reference lists were recently defined (Wolfram & Woschitz 2007) and are now accepted among national experts in Austria, since they can rely on a sound basis of historical and monitoring data. It thus fully complies with the requirements of the RefCond Guidance. However, the basic approach of the FIA to focus on the main river channel has to be borne in mind in the plausibility check of the classification results. As shown in detail in Tables 18 to 25, the ecological status at all sampling sites except the most upstream one are classified as good. In principle, this result is plausible. In spite of deficits in species composition in the river Raab, all leading species (except roach at one site) and most typical accompanying species are still present. Although the age structure is out of balance for a couple of species, young-of-the-year were found for most species, hence reproduction still ‘works’. The classification results are also in agreement with previous findings from the same sites (Wolfram et al. 2008a, b, c, 2009). Finally, the difference in FIA between Lafnitz and Raab also reflects differences in hydro-morphological pressure (mainly longitudinal connectivity) and is thus considered also plausible. However, the good status in regulated, partly impounded sections (such as Raab/St. Martin) is surprising. The reason for this result lies in a ‘compensation effect’ of flowing and impounded (to stagant) stretches. It is commonly known that limnophilic species, which lack in regulated flowing sections, can find retreat areas in (connected) downstream impoundments. A much

138


Discussion

clearer picture of ecological status may thus be gathered when flowing and impounded sections are classified separately. This can be done only with restrictions and the results have to be treated with caution, since the data base off course decreases when the scale for the assessment is reduced. A classification of impounded sections alone (upstream of the power plant Reverencic near St. Martin and of Alsószölnök near Neumarkt) indeed leads to moderate status, owing to biomass values below the threshold value of 50 kg/ha or poor status of the age structure. Hence, at least some water bodies of the river Raab (sensu Table 4) comprise flowing sections in good status and impounded sections in moderate status. This is true at least for the impoundments of St. Martin (power plant Reverencic) and Neumarkt (power plant Alsószölnök) and may be the same in impoundments situated upstream (Gniebing, Feldbach, Ertlmühle), which were not sampled. Based on the sequence of flowing and impounded sections as well as taking into consideration strict interruptions of the continuum (both listed in Table 3), a classification for whole water bodies can be given. It follows the recommendations given in ‘QZVO Ecology BGBl. II CELEX-Nr. 32000L0060 from 29 March 2010’. Water body 1001040098: Gleisdorf – Lödersdorf, 2 sampling sites The water body is defined as ‘heavily modified’ by BMLFUW. i) Sections upstream of Fladnitz

Not sampled. Since the fragmentation of the water body 1001040098 is most probably responsible for the moderate ecological status at Fladnitz – Rohr, is can be assumed that the good status is not met in the Raab upstream of Fladnitz, either.

ii) Flowing section Fladnitz – Rohr

Moderate status

iii) Flowing section Rohr – Paurach

Good status

iv) Flowing sections downstream of Paurach v) Impoundments downstream Paurach

Not sampled

Not sampled, probably not in good status like impoundments further downstream

Classification of ecological status for the whole water body: moderate (or worse). The ecological potential of the HMWB has yet to be defined. Water body 1001040105: Lödersdorf – power plant Hohenbrugg, 1 sampling site The water body is defined as ‘heavily modified’ by BMLFUW. i) Flowing section Lödersdorf – Pertlstein Good status ii) Flowing sections downstream of Pertlstein

Not sampled, status unknwon

iii) Impoundments downstream of Pertlstein Not sampled, probably not in good status like impoundments further downstream. Length of some impoundments probably >2 km.

139


Discussion

The length of the flowing section is at the lower end of what is required for establishing a minimum population of indigenous fish species such as common nase and barbel. The river downstream of Perlstein is characterized by a series of even shorter flowing sections and impoundments. Hence, the confidence of the classification for the whole water body is low, if it relies on the section Lödersdorf – Pertlstein only. In spite of good status in the flowing section Lödersdorf – Pertlstein, the whole water body is probably not in good, but at least in moderate status. The ecological potential of the HMWB has yet to be defined. Water body 1001040102: power plant Hohenbrugg – Gritsch barrage, no sampling site during Raab Survey 2009 Water body 1001040042: Gritsch barrage – Reverencic barrage, 1 sampling site i) Flowing/partly impounded section upstream of the bridge to Jennersdorf (sampling site Gritsch in Wolfram et al. 2008c)

Good status

ii) Partly impounded sections St. Martin

Good (impoundment alone moderate)

status

Classification of ecological status for the whole water body: good Water body 1001040041: Reverencic barrage – national border, 1 sampling site i) Section Neumarkt

Good (impoundment alone moderate)

status

Classification of ecological status for the whole water body: good Within the water body, the length of flowing section is more than 4 km, whereas the impoundment (power plant Alsószölnök) is about 1.7 km on the Austrian side. The length of the flowing section is at the lower end of what is required for establishing a minimum population of indigenous fish species such as common nase and barbel. As shown also by Wolfram et al. (2008c), the impoundment can partly compensate for the loss of species in the freely flowing section upstream Water body 1002140000: section along the Austrian-Hungarian border, 1 sampling site i) Section Mogersdorf

Good (impoundment moderate)

alone

unsure,

status probably

Classification of ecological status for the whole water body: good The length of flowing section is about 5.5 km and thus at the lower end of what is required for establishing a minimum population of indigenous fish species such as common nase and barbel. Water body 1001380003: Rudersdorf – national border, 1 sampling site i) Flowing/partly impounded sections Rudersdorf – upper end of Rustenbach

Status unknown

ii) upper end of Rustenbach – border

Good status

140


Discussion

Due to the very contagious fish distribution in the river Lafnitz, it is not justified to extrapolate the results from the section near Heiligenkreuz to the upstream sections of the water body (Rudersdorf – Rustenbach). The data from Wolfram et al. (2008a), however, indicate a high species richness also for the Lafnitz near Eltendorf and downstream of Dobersdorf. Hence, the whole water body can be classified as good.

Concluding, the ecological status of two water bodies is moderate, which in agreement with their assignment as heaviliy modified water bodies (HMWB) by the BMLFUW. The remaining water bodies are in good ecological status.

Vienna, 5 July 2010

Georg Wolfram

Zoltán Szalóky

141

Ágnes Irma György

Balázs Keserü


7

Annex

FÜGGELÉK

44. táblázat A jelentésben szereplı fajok tudományos, magyar és német nevei tudományos név Abramis brama Alburnoides bipunctatus Alburnus alburnus Ameiurus melas Ameiurus nebulosus Aspius aspius Ballerus sapa Barbatula barbatula Barbus barbus Blicca bjoerkna Carassius carassius Carassius gibelio Chondrostoma nasus Cobitis elongatoides Cyprinus carpio Esox lucius Eudontomyzon mariae Gobio gobio Gymnocephalus baloni Gymnocephalus cernuus Gymnocephalus schraetser Lepomis gibbosus Leucaspius delineatus Leuciscus idus Leuciscus leuciscus Lota lota Neogobius fluviatilis Neogobius melanostomus Perca fluviatilis Proterorhinus marmoratus Pseudorasbora parva Rhodeus amarus Romanogobio kesslerii Romanogobio vladykovi Rutilus pigus Rutilus rutilus Sabanejewia balcanica Salmo trutta Sander lucioperca Scardinius erythrophthalmus Squalius cephalus Silurus glanis Tinca tinca Vimba vimba Zingel streber Zingel zingel

magyar név dévérkeszeg sujtásos küsz küsz fekete törpeharcsa törpeharcsa balin bagolykeszeg kövicsík márna karikakeszeg széles kárász ezüstkárász paduc vágócsík ponty csuka dunai ingola fenékjáró küllı széles durbincs vágódurbincs selymes durbincs naphal kurta baing jászkeszeg nyúldomolykó menyhal folyami géb feketeszájú géb sügér tarka géb kínai razbóra szivárványos ökle homoki küllı halványfoltú küllı leánykoncér bodorka törpecsík sebes pisztráng süllı vörösszárnyú keszeg fejes domolykó harcsa compó szilvaorrú keszeg német bucó magyar bucó

142

német név Blei Schneider Ukelei Schwarzer Zwergwels Zwergwels Rapfen Zobel Schmerle Barbe Güster Karausche Giebel Nase Steinbeißer Karpfen Hecht Ukrainisches Bachneunauge Gründling Donaukaulbarsch Kaulbarsch Schrätzer Sonnenbarsch Moderlieschen Aland Hasel Quappe Flußgrundel Schwarzmundgrundel Barsch Marmorierte Grundel Blaubandbärbling Bitterling Kessler-Gründling Weiβflossengründling Frauenfisch Plötze Goldsteinbeißer Bachforelle Zander Rotfeder Döbel Wels Schleie Zährte Streber Zingel

HALÖKOLÓGIA Umweltbundesamt GmbH (Szövetségi Környezetvédelmi Intézet) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Recommend Documents