12. oldal
Hálaadás
2006. böjt
Hálaadás
Előttünk álló alkalmak Február 26. Gyülekezetünk Hálaadás kórusa 17 órakor koncertet ad a Lehel téri katolikus templomban Február 27–március 4. Böjti előkészítő hét Február 5. Böjt I. vasárnapja, úrvacsorás istentisztelet Március 6. Pozsonyi úti esték sorozatunk következő alkalmán Berecz András mesemondó, népdalénekes, néprajzkutató tart előadást Március 19. 400 éves a Psalterium Ungaricum – kiállítás Szenczi Molnár
Albert tiszteletére. Ünnepélyes megnyitó az istentisztelet után Április 8. Készülődés húsvétra – Kézműves délután minden korosztálynak Április 9. Virágvasárnapi zenés istentisztelet a Hálaadás kórus szolgálatával Április 10-15. Húsvéti előkészítő hét Április 16. Húsvét első vasárnapja, úrvacsorás istentisztelet Április 17. Húsvét második vasárnapja, felnőtt konfirmáció
A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja 2006. böjt A tartalomból Ökumenikus imahét . . . . . . . . . . . .4 Teológus csendesnap . . . . . . . . . . .5 Fantáziavilág és istenhit . . . . . . . . .8 C. S. Lewis munkássága Requiem egy zseniért . . . . . . . . . . .9 250 éve született W. A. Mozart Ajánló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Reményik Sándor összes verse A sárospataki Kollégium könyvei
Az imádság Zsoltárok 50,1;3-5;14-15;23
A
z imádság a keresztyén emberek legnagyobb kiváltsága. Az a tény, hogy imádkozhatom, kibeszélhetetlen nagy előzményekből származik. Ha édesapámat köszöntöm: „Jó reggelt kívánok, édesapám!” e mögött a tény mögött sok és kibeszélhetetlen nagy előzmény rejtőzködik. Először az, hogy van édesapám, aztán az, hogy ez a drága jó édesapa az enyém, én vele vagyok, tudok beszélni vele, ő érti, amit én mondok s én tudom, hogy amit mondok, azzal örömet szerzek neki. Benne van az is, hogy ő szeret engem, én szeretem őt, együtt élünk s Farsangi gyerekdélután
íme, most is, egy új napnak a kezdetén, egy csomó drága alkalom elején állunk. Így vagyunk az imádkozással is. Előzménye az, hogy Isten teremtett engem és a maga számára teremtett. Evégből kijelentette magát előttem, felfedte szívének, lényének titkát, azt, hogy szeret, hogy Uram, Királyom, Atyám. Bennefoglaltatik ebben a tényben az, hogy én vágyakozom Isten felé. Tudom, hogy életemnek Ő az igazi táplálója és rendeltetése. Feléje fordulok, mint a fűszál a nap felé. Az imádság tehát Istennel való társalgása a halhatatlan léleknek, teljesítése egy örök szövetségnek: annak, hogy mi Istent magasztaljuk és e magasztalással Isten kibeszélhetetlenül megáld és gazdaggá tesz minket. Az imádság: élet, azaz a léleknek olyan tevékenysége, amellyel különös erőket vesz fel magába; életét új elemekkel meggazdagítja s olyan javak birtokába jut, aminőket semmiféle más úton meg nem nyerhetne és semmiféle külső erő e javak részesévé nem tehetné. A csermakk kifosztott sziklevelét bármiféle mesterkedéssel nyujtanók, hajlítanók, feszítenők,
2. oldal
Hálaadás
soha belőle ezeréves tölgy nem lenne, de azáltal, hogy földből, vízből, napsugárból magábaveszi a nekiszánt elemeket, kinő a parányi magból az óriási cser. A lélek azáltal, hogy imádkozik, magábavesz olyan hatásokat, erőket, ajándékokat, melyeket csak imádság útján vehet el, de viszont ezek az erők, hatások, ajándékok egy merőben új és magasrendű életnek roppant lehetőségét, szépségét, igazságát és üdvösségét biztosítják. Bűnbocsánatot, vigasztalást, helybenhagyást, ihletést, békességet, reménységet, üdvös-
2006. böjt
séget sehol sem vehetek, csak imádkozás által. Imádságban érezhetem meg Isten közellétét, álmélkodhatom dicsőségén, felelhetek örök szeretetére, foghatom meg felém nyújtott kezét. Egyszóval: az imádság az az életforma, amelyben valósággá lesz, életté válik Istenhez való gyermeki viszonyom, vele kötött örökkévaló szövetségem. Az imádságban Isten a legnagyobb ajándékot adja nekem: önmagát. Ravasz László
2006. böjt
Hálaadás Ajánló
Sárospataki Református Kollégium könyveinek kiállítása
H
atvanegy év után ismét Magyarországon vannak a második világháború idején elhurcolt sárospataki könyvek. A 136 kötet szerda éjszaka repülővel, nemzetiszínű szalaggal átkötött faládákban érkezett Moszkvából. Most az Országos Széchenyi Könyvtárban azonosítják őket, ellenőrzik állapotukat és – ha szükséges – restaurálják a felbecsülhetetlen értékű történelmi különlegességeket. Sajnos úgy tűnik, hogy tíz példány még mindig hiányzik. A kulturális ritkaságokat március elsejétől június 15-ig Budapesten a Nemzeti Múzeumban kiállítják, majd azután Sárospatakra viszik. Érdemes megtekinteni ezeket a különleges könyveket! Sárospataki könyvek kiállítása, Magyar Nemzeti Múzeum, 2006. március 1–június 15. Reményik Sándor összes verse
R
eményik Sándor neve nem ismeretlen a protestáns közösség számára. Az erdélyi magyar irodalom
Ünnepélyes presbiteri és gondnoki fogadalomtétel
11. oldal
egyik vezetője volt. Költészetének legismertebb része istenes versei, amelyekben a hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb istenes versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma, Békesség Istentől! A kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: „Egy lángot adok, ápold, add tovább...” Az erdélyi evangélikus költő teljes lírikus életművét Dávid Gyula rendezte sajtó alá. Az 1943ban megjelent „Összes versek” kötet versei mellett jelen kiadás magában foglalja a 2002-ben „Hátrahagyott versek” címmel megjelent, a fenti kötetből kimaradt mintegy 200 költeményt. Reményik Sándor összes verse I-II. Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó és a Polis Könyvkiadó (Kolozsvár), 2005. 3900 Ft
10. oldal
Hálaadás
játsszák és hallgatják. Születésének 250. évfordulója alkalmából tisztelgünk a nagy zseni emléke előtt. 1756. január 27-én született Salzburgban. Négyéves gyermekként már zongorázott, öt évesen komponált. Hat évesen beutazza Európát apjával, ami három évig tart. 1779-ben apja elintézi, hogy az érseki udvar orgonistája legyen Salzburgban, de úgy érzi, hogy lakáj-szerepbe kényszerül, s ezt nem viseli el sokáig. 1781-ben Münchenben mutatják be első operáját. 1782-ben házasságot köt a mannheimi Constanze Weberrel. Bécsbe költözik, ahol tíz évig él. Komponál, oktat, saját kis „akadémiát” hoz össze. Egy év múlva megszületik első fia, Raimund Leopold. 1785-ben komponálja meg a Figaro házasságát, ami Bécsben alig kelt visszhangot, Prágában viszont nagy sikert arat: az utcákon fütyörészik dallamait. Jól keres, szép lakásban él, a közönség rajong érte, a császár nagyra értékeli. 1787-ben mutatják be a Don Giovannit. Közben megbetegszik, kimerül. 1788tól egyre gyakrabban lépnek fel nehézségek, annak ellenére, hogy hihe-
2006. böjt
tetlen zenei termékenységével elég bevételre tett szert. 1789-ben véglegesíti Koronázási miséjét. 1790-ben mutatják be a Cosi fan tuttét, 1791-ben Bécsben pedig az egyik legnépszerűbb művét, a Varázsfuvolát. Egyre több anyagi nehézsége támad. Fejfájása állandósul, neuralgiája és reumatikus fájdalmai súlyosbodnak. Visszavonul. A Reqiemet már nem tudja befejezni, december 5.-én, 35 évesen, reumatikus láz következtében befejeződik földi pályafutása. Páratlan alkotóerejét mutatja hat operája a bécsi időszakból, szimfóniái, 27 zongoraversenye, hegedű-, és fúvóskoncertje, továbbá számos szerenádja, divertimentója, kamarazenéje, kvartettjei, kvintettjei. 18 zongoraszonátája ismert, de az egyházi zenében is kirobbanó erővel alkotott, főként salzburgi idejében. 15 miséje maradt ránk e korszakból. De halljuk-e ma Mozartot? Eltöprengünk-e művei páratlan üzenetein? Bár nem olyan vallásos szövegre komponált, mint Bach, és zenéje könnyed, játékos. Alkotásaival közvetett módon mégis prédikál. www.reformatus.hu
Hálaadás
2006. böjt
Imádkozzunk!
U
ram, Te egyszer itt jártál a Földön s hátrahagytad lábnyomodat, hogy legyen mit követnünk. Te, aki a mennyből letekintesz minden vándorra, erősítsd a fáradtat, bátorítsd a csüggedőt, térítsd vissza az eltévedtet, vigasztald a küzdőt. Te, aki az idők végén ismét eljössz, hogy megítélj mindenkit. Urunk és Megváltónk, hadd álljon példaképed tisztán és világosan lelki szemeink előtt, hogy szétoszlassa a ködöt! Segíts nekünk, hogy Téged követve érkezzünk meg üdvödbe és otthont találjunk Tenálad! Sören Kierkegaard Bemutatkozik új presbiterünk
Laky Ottóné Hámori Rózsa 1938-ban születtem Budapesten. Rákospalotán éltem gyermek- és ifjúkoromban. A MÁV-telepi templomba jártam dédnagymamámmal és a nagymamámmal – vasárnapi iskolába is – ,
3. oldal
ahol Gyökössy Bandi bácsi még akkor segédlelkész volt. Az Arany János utcai Református Iskolába jártam ’48-ig, ott is konfirmáltam Szabó Miklós nagytiszteletű úrnál 1952-ben. Itt volt az esküvőm is 1959-ben. Férjem is református volt, ezért a fiaim is azok. 1959-ben Óbudára kerültem, és az óbudai templomba jártunk. Attila fiamat is ott keresztelték 1960-ban. A Pozsonyi úton 1961 óta lakunk, azóta ide tartozunk és ide is járunk templomba. Zsolt fiamat már itt keresztelték. Mindkét fiam itt konfirmált, Attila 1974-ben, Zsolt pedig 1978-ban, amikor Berkesi Gábor itt volt segédlelkész. Nagyon szeretett ide járni az ifibe, később az egyetem miatt kimaradt. A ’90-es évek elején a férjem beteg lett, s egyre súlyosabb lett a szívbaja, ami miatt 1995. augusztus 23-án meghalt. Ez szerdai nap volt, és eszembe jutott, hogy a bibliaóra szerdán van, eljöttem, szeretettel fogadtak. Azóta minden alkalommal itt vagyok, különösen, amióta a fiaim nincsenek itthon. A második otthonomnak érzem e helyet, és nagyon jól érzem magamat a gyülekezetben. Teszem, amit tennem kell, Isten dicsőségére. Hála a mindenható Istennek.
4. oldal
Hálaadás
2006. böjt
Ökumenikus imahét gyülekezetünkben Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! (Zsoltárok 133,1)
A
z ökumenikus imahét alkalmából január 23-án, 25-én és 27-én, hétfőn, szerdán és pénteken gyűltünk össze imatermünkben. Az együttléti alkalmakon szép számmal vettünk részt. Hétfő este Móré István mérnök, kórházmissziós római katolikus lelkigondozó szolgálatát hallgattuk A hétköznapok ökumenéjéről általában címmel. Mondanivalójának kulcsgondolata: a különböző felekezetű testvérek és a nem vallásos embertársaink szeretetben való elfogadása, az egymás iránti szeretet megnyilvánulásának fontossága az apró dolgokban csakúgy, mint a nehéz hétköznapokban, súlyos betegségekben, kórházi ágyak mellett. Szerdán Balicza Iván, a budavári evangélikus gyülekezet lelkésze, a Baár–Madar Református Gimnázium evangélikus hitoktatója szolgált. Az ige Máté evangéliuma 6. és 7. részéből az imádkozásról és az imádság meghallgatásá-
ról szólt. A téma több kérdést felvetett: tudunk-e imádkozni másokért; imádkozunk-e családtagjainkkal vagy más testvérekkel; imádkozásunk kitartó-e, állhatatos-e, van-e egyáltalán bizodalmunk az imádságban? Péntek este Halmos Ábel bencés szerzetes, tanár Budatétényről jött közénk: Dániel könyve 3. részéből választva az igét. A három ifjú: Sidrák, Misák, Abednegó történetét felelevenítve ki-ki feltehette magának a kérdést: valóban Istenre tudjuk-e bízni teljesen életünket, teljes valónkat? Van-e reménységünk, hogy Isten minden bajból megszabadít, minden nyomorúságunkat – ha benne bízunk – jóra fordítja? Az alkalmakat közös imádsággal zártuk, egyik este szeretetvendégséget is tartottunk. Mindhárom estére úgy emlékezem, hogy szívünk, lelkünk megtelt hálaadással és reménységgel, átélhettük a testvéri közösséget, Isten szeretetét. Dicsőség neki. Tóth Béláné (Viola)
2006. böjt
Hálaadás
9. oldal
fedezni. C. S. Lewis életében a gyermeki őszinte hit után a kétkedés és az Istentől való eltávolodás következett. Ám kedves jó barátja, J. R. R. Tolkien hatására megtért, és komoly anglikán hívőként élte életének hátralevő részét. Az Öröm vonzása című könyvében így vall megtéréséről: „Éjszakáról éjszakára, valahányszor egy pillanatra is abbahagytam a munkát, mindig ezt a kitartó, kérlelhetetlen közeledését éreztem Annak, akivel annyira komolyan kerültem a találkozást. Amitől a legjobban féltem, végül is bekövetkezett. 1929 tavaszán megadtam magam, s elismertem, hogy Isten: Isten, és letérdeltem és imádkoztam: azon az éjszakán talán én voltam a legelvetemültebb és legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában. Akkor még nem láttam, ami most annyira egyértelmű
és nyilvánvaló: az isteni alázatot, amely még ilyen feltételek mellett is befogadja a megtérőt. A tékozló fiú legalább a saját lábán ment haza. De ki imádhatja méltóképpen azt a szeretetet, amely kitárja a kapuját még annak a tékozlónak is, akit úgy cipelnek be, miközben rúgkapál, durcásan ellenkezik, s minden irányban a menekülés lehetőségét keresi?” A magyar olvasóközönség most már könnyen hozzáférhet C. S. Lewis szépirodalmi és teológiai műveihez egyaránt. Néhány fontosabb, hazánkban is megvásárolható műve: Narnia krónikái 1-7, Az öröm vonzásában, Keresztény vagyok, A szeretet négy arca, A fájdalom, A bánatról, Csodák (megvásárolhatók a Harmat kiadónál). Fedezzük fel mi is a brit író műveit, gondolatait! Berkesi Anna
Requiem egy zseniért
Eszembe jut egy kifejező jelenet Milos Forman Amadeus című filmjéből: Salieri, a nagy rivális saját kompozícióját játszva alig várja, hogy az őt hallgató pap felismerje muzsikáját. A lelkész azonban csupán egy dallamra kapja fel a fejét, amit rögtön dúdolni is kezd: természetesen Mozart egyik dallamát. Mozart a mai napig a legnépszerűbb zeneszerzők egyike, muzsikáját világszerte ismerik, szeretik,
250 éve született W. A. Mozart „…ha szabad lesz nekem is a mennybe jutnom, ott először Mozartot fogom keresni, s csak utána Augustinust és Aqinói Tamást, Luthert, Kálvint és Schleiermachert...” (Karl Barth)
8. oldal
Hálaadás
2006. böjt
Fantáziavilág és istenhit
N
agy sikerrel vetítik a külföldi és a hazai mozikban Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című filmet. Kevesen tudják azonban, hogy ez C. S. Lewis brit író, irodalmár hét kötetes Narnia krónikái című sorozatának második darabja. Úgy tűnhet, hogy a Tolkien Gyűrűk ura című regényéből készült trilógia és a Harry Potter kötetek után itt jön az újabb fantasy-sorozat, ami sok éven át tartja majd lázban a közönséget. Az itthoni olvasóközönség kevéssé ismeri a szerzőt és a sorozatot, pedig nem csupán egy volt a tág fantáziavilággal, nagy mesélőkedvvel rendelkező alkotók között. Clive Staples Lewis az északír fővárosban, Belfastban született. Már kicsiként is különösen élénk és rengeteg kreativitással megáldott gyermek volt. Állandóan tanult és olvasott, tizennyolc évesen már felvételt is nyert az oxfordi egyetemre. A gyermekkor mellett az egyetemi város tette rá a legnagyobb hatást. Narnia alakjai: a beszélő állatok és a különös szerzetek ekkor léptek be mesevilá-
gába. A háború alatt több történetet is hallott olyan szekrényről, amelyik egy másik világba vezet. Egyetemi tanárként helyezkedett el, és szabadidejét állandó baráti társaságában töltötte, ahol többek között J. R. R. Tolkiennel, kedves barátjával szőtték tovább meséiket. Sok felnőtteknek írt műve után beindította fantáziáját, és évente megjelent egy újabb Narnia-kötete, amely hatalmas sikert és elismerést hozott számára. Késői házasságának megindítóan szép és tragikus történetét dolgozta fel Richard Attenborough az Árnyékország című filmben Anthony Hopkins főszereplésével. A Narnia krónikái azonban nem csupán egy átlagos fantasy-történet. Még kevésbé ismert, ám számunkra annál fontosabb tény, hogy C. S. Lewis mélyen vallásos ember volt, aki számos teológiai művet is írt. A sorozat izgalmas és humoros történetei egytől egyik az evangéliumról, a szeretetről, a barátságról, a megbocsátásról szólnak. A főszereplő oroszlán, Aslan figurájában Jézus alakját vélhetjük fel-
2006. böjt
A
Hálaadás
z ökumené görög szó, egységet jelent. Gyakran úgy érezzük, hogy ez egy kötelezően kipipálandó alkalom, ami nem igazán közelíti a keresztény felekezeteket egymáshoz. Lehet, hogy „nagyban” nem annyira látványos, de személyek, gyülekezetek között igenis átérezhetjük közös hitünket! Istennek hála, hogy megtapasztalhattuk gyülekezetünkben ezt az egységet! Római katolikus – Móré István mérnök, Halmos Ábel bencés szerzetes – és evangélikus – Balicza Iván lelkész – igehirdetőinktől sokat kaphattunk, egy közösségben lehettük velük, együtt imádkozhattunk. Számomra különösen nagy hatással voltak az imádság erejéről szóló üzenetek: nem csupán egy megszokás, egy kötelező elem az ima, hanem hatalmas erő, amely az egyházakat és a gyülekezeteket élteti és hajtja előre. Maga Jézus mondta: „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Máté 18,19) Elgondolkodtató, hogy nem vagyunk ketten, akik egy akarattal len-
5. oldal
nék? De az is benne van az igében, hogy ha több felekezet részéről egy akarattal kérünk valamit, azt is megkaphatjuk! Igenis fontos az ökumenikus imahét, az imaközösség! A legváratlanabb helyzetekben is összekötheti az embereket közös imádságunk, a Miatyánk, amely minden esetben megteremti az egységet. A felekezetek nem csupán különbségeket, hanem termő sokszínűséget is jelenthetnek. Nem mindig könnyű vállalni a világ előtt hitünket, ahogy Babilóniában a három fiatalnak, Sidráknak, Misáknak és Abednegónak sem volt az. Nem mindig gondtalan és könnyű a hívő ember élete. Sokszor a szenvedés próbatétel, amely ha fájdalmas is, javunkra szolgál. De Isten mindig ad erőt, mindenhonnan ki tud menteni bennünket, ha Őhozzá fordulunk. Nagy élmény volt átélni és megtapasztalni, hogy bár sok különbség van a keresztény felekezetek között, mindegyik egyház alapja maga Krisztus, az Isten és az ő Igéje. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen természetesen egyek tudunk lenni Isten előtt!
Pro Missione Alapítvány o Számlaszám: 14700002-00100016-01019016 Adószám: 18082683-1-41 o A Református Egyház technikai száma: 0066
6. oldal
Hálaadás
2006. böjt
Teológus csendesnap
A
z a szokás a Teológián, hogy minden félévet csendesnappal kezdünk el. Mindezt azért, hogy találkozzunk Istennel, halljuk indító szavát, biztatását és ígéretét, hogy velünk lesz most is; és azért, hogy egymással is találkozzunk, lezárjuk az eddigieket, netán nézeteltéréseinket rendezzük, így induljunk egymást segítve. Itt nyerjük el azt az erőt, melyre szükségünk lesz tanulás közben és azt az örömöt, mely az örömhír továbbadóinak nélkülözhetetlen. Már régóta megfogalmazódott a teológushallgatók között a vágy, hogy ne a Ráday utca 28. megszokott falai között tartsuk ezt a fontos eseményt – mivel a tanulás helye is, ezért kevésbé alkalmas –, hanem keressünk más helyet. Személyesen nekem az is fontos, hogy ilyenkor ne csak ugyanazokkal a diákokkal legyek együtt, akikkel egyébként is, hanem találkozzam másokkal, fiatalokkal, idősekkel, hogy egy természetes gyülekezeti hangulatban teljen ez a nap. Azért választottuk
a Pozsonyi úti gyülekezetet, mert jó tapasztalatokat szereztünk azokon a hétfő estéken, amelyeken itt prédikáltunk. Mindig olyan szívesen fogadtak minket a bibliaórára járók, hogy reméltük, nem lesz ez másképp most sem. És nem is csalódtunk. Már megérkezésünkkor mosolygós arcokat láttunk, akik pogácsával, teával kínáltak minket. Nem ez a reggeli tette kellemessé az indulást, hanem a kedvesség, amivel adták. A délelőtt hasonlóan telt. A dékán áhítata után énekeltünk Berkesi Bogival, majd a gyülekezet múltjáról és jelenéről hallgattuk meg a főgondnok és az egyik presbiter személyes beszámolóját. Teológushallgatókat ritkán lehet lekötni adatokkal. Mégis élveztük, és ennek egyetlen oka, hogy akik beszéltek, nem csak a beszámolójukat közvetítették, hanem a gyülekezethez való tartozásukat is, szeretetüket a közösség iránt. Különösen megragadó volt, amit a kezdetekről hallottunk. A mai népegyházi keretek-
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja. Főszerkesztő: Berkesi Anna. Tördelőszerkesztő: Hunyadi Levente. Korrektúra: Poros Júlia. Technikai segítő: Csütörtöki Péter. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. Telefon: 3-294-062. Honlap: http://pozsonyi.uw.hu. E-mail:
[email protected]. A Lelkészi Hivatal fogadóórái: hétfő–péntek 9–13 óra.
2006. böjt
Hálaadás
hez képest felfrissítő olyat hallani, mikor a gyülekezet templom nélkül is összetart, így szeretik egymást. Elmondásuk szerint még mindig van olyan, aki a Tutaj utcai időszakot is átélte. Érdekes lenne velük is beszélgetni. A jelen helyzet, az alkalmak, a bizottságok munkái pedig a mostani életet bizonyítják. A további – meghatározott témában tartott – előadások és beszélgetések után a záró áhítatot Berkesi Gábor lelkész úr tartotta. Este fakultatív tánc-
7. oldal
házban lehetett részt venni. Azt gondolom, folytatni fogjuk ezeket a találkozásokat, máskor is gyülekezetekbe fogunk kimenni. Számomra emlékezetes marad ez a nap, és azt hiszem, ezt elmondhatom minden teológushallgató nevében. Köszönjük azt a szeretetet és áldozatot, melyet értünk hozott a gyülekezet. Isten áldja a Pozsonyi úti gyülekezetet! Szabó László, IV. éves teológushallgató
