Hajdúszoboszlói konferencia 2010. június 2.
1. Térítési díjak a szociális szolgáltatásban A térítési díj szabályok felülvizsgálatára és módosítására az elmúlt időszakban folyamatos szakmai igény van. Problémák: • A szabályozás túlzottan bonyolulttá vált a korábbi módosítások miatt. • Az áttekinthetőséget nehezíti, hogy a különböző időpontokban beköltöző
ellátottakra eltérő szabályok vonatkoznak. • A jelenlegi rendszer arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy a jövedelemmel
rendelkezőket vegyék fel.
2
Problémák • A terhelhetőségi szabályok megváltoztak:
Az önköltségből számított intézményi térítési díjhoz képest alacsony személyi térítési díjat fizetnek az ellátottak, mivel 2008-tól megszűnt az intézményi térítési díj összegére való kiegészítési lehetőség. 2010. január 1-jétől önkéntes vállalásra ad lehetőséget a Szociális törvény. 117/B.§ Az ellátást igénylő vagy a térítési díjat megfizető más személy írásban vállalhatja a mindenkori intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését. Ebben az esetben nem kell alkalmazni a százalékos jövedelemkorlátokra irányadó szabályokat és a jövedelemvizsgálatot sem kell elvégezni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az ellátást ilyen módon igénylő érintett ne kerüljön előnyösebb helyzetbe, mint ha a vállalást ő vagy a térítési díjat megfizető más személy nem tenné meg.
3
Figyelemmel kell lenni a 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet szabályaira is. 2/A.§ (1) Az ellátást igénylő vagy a térítési díjat megfizető más személy az intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését egy év időtartamra, tartós bentlakásos intézmény esetén legfeljebb három év időtartamra vállalhatja, amely időtartam meghosszabbítható. Ha a fenti időtartam meghosszabbítására nem kerül sor, a személyi térítési díj megállapítására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Az intézményivel azonos személyi térítési díj megfizetésének vállalását célszerű a megállapodásba belefoglalni.
4
Problémák A tartásra köteles és képes hozzátartozónak az intézményi térítési díj összegéig történő terhelhetőségére vonatkozó szabály hatályon kívül helyezésre került 2007-ben, ugyanakkor a hozzátartozókra irányadó rendelkezések egy része hatályban maradt, ami a jogalkalmazó számára bizonytalanságot okozhat. A pénzvagyon figyelembe vételének lehetősége – főszabályként – megszűnt, holott a szolgáltatásokat igénybe vevők egy részének van megtakarítása, illetve pénzbetétje.
5
Problémák • Jelzálogjog alapítása nem jelent gyors bevételi forrást a fenntartók
részére, érvényesítése nehéz. • A térítési díj hátralékok behajtására irányadó kormányrendeleti
szabály hatályon kívül helyezésre került, törvényi szinten szükséges rendezni. • A
jövedelemvizsgálat, problematikái.
jövedelemigazolás
és
vagyonszámítás
6
Célok lehetnek: - igazságosabb teherviselés megalapozása, az öngondoskodás és a
család szerepének erősítése az ellátások finanszírozásában; - a szolgáltatók működési biztonságának megteremtése; - a szabályozás egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyértelműbbé tétele; - mindez az ellátottak érdekeinek nagyobb fokú sérelme nélkül.
7
Dilemmák A hatályos szabályok szerint a személyi térítési díj megállapítása - alapszolgáltatások esetében a szolgáltatást igénybe vevő személy rendszeres havi jövedelme alapján, - étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében a családban egy főre jutó jövedelem alapján, - bentlakásos ellátás esetében szintén az egyén rendszeres havi jövedelme alapján történik, azzal, hogy idősotthoni ellátás igénybevételét megelőzően a jegyző megvizsgálja az ellátást igénylő havi jövedelmét, melyről igazolást állít ki. A jövedelemvizsgálat keretében a jegyző megvizsgálja az ellátást igénylő vagyoni helyzetét is, és a vagyonnak egy meghatározott hányadát jövedelemként kell figyelembe venni, amely hozzáadódik a havi jövedelemhez.
8
A személyi térítési díjat - a kiskorú és a gondnokság alatt álló jogosult esetén a törvényes képviselő, - a gondnokság alatt nem álló, magasabb összegű családi pótlékban részesülő jogosult esetén a családi pótlékra vagy annak felvételére jogosult, - egyéb esetekben a térítési díj fizetésére kötelezett jogosult vagy a tartására köteles és képes személy fizeti meg az intézménynek.
Felmerülő kérdések - Szükséges-e a jegyzői jövedelemvizsgálat fenntartása? - Egyéni vagy családi jövedelem számítás? Alapszolgáltatásoknál és szakosított ellátásoknál azonos alapú jövedelem számítás? - Fenntarthatók-e a százalékos jövedelemkorlátok? - Terhelhető-e – a régi szabályozáshoz hasonlóan – az ellátott jövedelmén kívül a pénzvagyona, az ingatlanvagyona, valamint a tartásra köteles és képes hozzátartozójának havi jövedelme?
10
Felmerülő kérdések: - Mit foglaljon magába a pénzvagyon fogalma? - Az ingatlanvagyonra jelenleg irányadó képlet tartható-e? Elképzelhető-e célcsoportonként eltérő meghatározás? (idősek, fogyatékos személyek) - Kikre terjedjen ki a hozzátartozó fogalom? - Jelzálog jelenlegi szabályai tarthatóak-e? - Költőpénz mértéke a gyógyszerköltségekre és a fogyasztási szükségletekre tekintettel?
11
- Kellenek-e az egyes intézménytípusok szerint eltérő térítési díj
szabályok pl. rehabilitációs intézmények, átmeneti intézmények, lakóotthonok - Hogyan kompenzálható a bevétel kiesés azon alacsony jövedelműek után, akik vagyonnal nem rendelkeznek, hozzátartozójuk nincs, így nem tudják az intézményi térítési díjat megfizetni? - Hogyan hajtható be a térítési díj hátralék (Ket., bírói út, adók módjára)?
12
2. A szociális szolgáltatásokban foglalkoztatottak képesítési előírásairól szóló szabályozással kapcsolatos aktuális kérdések A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 2010. január 1-jei hatállyal módosult. A módosítások szakmai és gazdasági indíttatásúak voltak, alapvető céljuk az egyes rendelkezések pontosítása, a jobb alkalmazhatóság, valamint a gyakorlatban jelzett problémák orvosolása.
13
1/2000-es módosítás A csökkenő normatív hozzájárulások és a növekvő működési kiadások kompenzálásaként került sor a létszámminimumokra irányadó szabályok tapasztalatok alapján történő korrigálásra. Ennek célja: - racionálisabb feltételrendszer kialakítása, - az egyes célcsoportok szükségleteihez jobban igazodó létszámfeltételek megteremtése, - a fenntartók szabadabban gazdálkodhassanak a munkaerővel és - költséghatékonyabbá váljék a szolgáltatások működtetése.
14
1/2000-es módosítás Ennek érdekében került sor - egyes munkakörök megszűntetésére (konyhavezető, munkaszervező, diétás nővér), - egyes munkakörök ajánlottá tételére (mozgásterapeuta, foglalkoztatás szervező, szabadidő szervező), - alapszolgáltatások területén ellátotti létszámhoz igazodó vetítésre, - átcsoportosítás lehetővé tételére (ápoló-gondozó, illetve szociális, mentálhigiénés munkatárs között).
15
A feltételrendszer felülvizsgálatára irányuló munka jelenleg folytatódik a képesítési előírások felülvizsgálatával. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a 2009. évben felkérte a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetet, hogy tekintse át a képesítési előírásokat tartalmazó 3. sz. mellékletet és annak módosítási lehetőségeit. A munkacsoport 2009. májusában kezdte meg tevékenységét, jelenleg elkészült az első változat, melyben ellátási és célcsoport specifikusan jelennek meg a hatályos OKJ-s és a felsőoktatási képesítések, illetve a szükséges egyéb speciális ismeretek. A munkacsoport anyagának – amely még nem minisztériumi koncepció – szakmai véleményeztetése már megkezdődött.
16
A módosítás indoka az Országos Képzési Jegyzék és a felsőoktatási rendszer változásainak átvezetése. A módosítási koncepció elkészítésekor szükséges figyelembe venni, hogy amíg a TÁMOP 5.4.1 standardizációs tevékenységének eredményei nem készülnek el, addig a jelenlegi rendszer keretein belül szükséges gondolkodni, ezért a munkakörök elnevezései és rendszere összességében változatlan marad.
17
Feladatok: - alapképesítések meghatározása,
- speciális képesítések meghatározása, - a jogszabályban ellátásonként megfogalmazott tevékenységek és az azokhoz szükséges tudások, kompetenciák meghatározása, - szükséges külön meghatározni a felső, illetve középfokú képesítési igényt, valamint azt, hogy a szakemberek hány százaléka legyen felsőfokú, illetve középfokú végzettségű.
18
Alapelvek: Fel kell térképezni a tevékenységek-kompetenciák/tudások-képesítések összefüggéseit. Szükséges alap és speciális kompetencia csoportokat alkotni, ennek során kiinduló pont
a szociális képesítés. Az alap és speciális kompetencia csoportok között százalékos arányokat kellene
megjeleníteni. Meg kell tartani a szakirányú képesítések alóli mentesség szabályát (ez az arány jelenleg
alapszolgáltatásoknál 50-50%, szakosított ellátásoknál 80-20%).
19
Alapelvek: Az ápoló, gondozó munkakört szükséges képesítés szempontjából
szétválasztani. Szükséges figyelembe venni a képzések egymásra épülő rendszerét:
szakirányú továbbképzés felsőfokú végzettség felsőfokú szakképesítés középfokú végzettség középfokú szakképesítés 10 osztály
20
Alapelvek: A szociális menedzserképzés esetében ne legyen előírva, hogy milyen
végzettségre épülhet rá. A korábbi képesítések vonatkozásában ki kell mondani, hogy az adott
végzettséggel rendelkezőket a jogszabály elfogadja szakképzettként, de ezek a képzések a jövőben már nem indíthatóak. Az új melléklet alkalmazására hosszabb felkészülési időt kell biztosítani a
munkatársak számára, de a végső cél, hogy meghatározott idő után már az új előírások szerinti képesítésekkel rendelkezzenek a szakképzett munkatársak.
21
A munkacsoport további javaslatokat is megfogalmazott: Szükséges az intézményvezető döntési felelősségét erősíteni. Az alkalmasság kérdésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A terepen végzett munka elismerése szükséges volna. Át kell gondolni a kötelező akkreditált képzés szükségességét. Tovább kell gondolni a szociális szakvizsga jelenlegi rendszerét. Keretszabályok
felállítása intézményvezetőnek.
szükséges,
melyben
van
mozgástere
az
22
Minimumfeltételek meghatározása, esetleg ajánlásokkal. A továbbképzés rendszerében az adott munkakör és célcsoport
vonatkozásában kellene a kreditpontok egy részét kötelezően gyűjteni. A specifikus képesítési igény is százalékos formában jelenjen meg az
alapképesítések mellett. A szakirányú továbbképzési szakok a speciális kompetenciák mellett
jelenjenek meg. Hosszú távon a szakmai program mentén legyen meghatározva a
kötelező kompetencia.
23
Az új előírások lehetséges felépítése: - ellátási forma
- munkakör megnevezése - az alkalmazás feltételei, ezen belül meghatározva a felsőfokú, illetve az OKJ szintet, illetve az azok közötti arányt, és a konkrét képesítések elnevezését - speciális képesítési igény, illetve ennek százalékos aránya - megjegyzés, amely további kiegészítéseket, ajánlásokat fogalmazhat meg Az új elképzelések a jelenleginél szigorúbbak, mivel a képesítések szintje és a célcsoport specifikáció vonatkozásában garanciális minimum szabályokat határoznak meg, ugyanakkor magas döntési lehetőséget adnak a fenntartó/intézményvezető kezébe.
24
Néhány további kérdés: Az intézményvezetői munkakörnek más kihívásoknak kell megfelelnie a nagy intézmények, valamint nagyobb számú szolgáltatások integrálása esetén, mint kisebb szolgáltatások/intézmények esetében.
Erre tekintettel felvetődik, hogy az intézményvezetői munkakör helyett a szakmai vezetői munkakört kellene előtérbe helyezni. Az intézményvezetői munkakörre más képesítési előírások vonatkoznának úgy, hogy az önálló intézmény vagy kisebb integráció esetében egybeessen a szakmai vezetői munkakörrel. Nagy létszámú, illetve több ellátás integrációja esetében a szakmai vezetőn túl menedzser ismereteket előtérbe helyező intézményvezetői munkakör lehetőségét volna célszerű biztosítani. Kisebb létszám, kevesebb szolgáltatás esetében csak a szakmai vezetői munkakör lenne nevesítve. 25
Néhány további kérdés: Biztosítani kell, hogy a szakirányú továbbképzések teljesítéséhez a
magasabb fizetési besorolás kapcsolódjon. A naprakészség biztosítása érdekében szükséges egy bizottság
vagy műhely létrehozása, amely követné a változásokat, figyelemmel a TÁMOP 5.4.1 program eredményeire, illetve a változó területi és képesítési környezetre.
26
Köszönöm a figyelmet.
27
