HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ tájékoztatója

Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira Dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt

Felelõs kiadó Szilágyi Irén megbízott igazgató

HU ISSN 2060-1050

Készült a Kaligráf Nyomdában 320 példányban

1

2

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI

Támogatók

TÉKA

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat

3

4

TARTALOM KÖZMŰVELŐDÉS PARDI Sándor: Új modell egy képzőművészeti hiány kezelésére, művésztelep létrehozására...................................................................... 7 PORKOLÁB Lajos: Jó gyakorlat, mint módszer........................................ 12 BERTALAN Ferenc: VI. Hajdúnánási Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor munkáiból ........................................... 14

FRANCZ Vilmos: Pocsaj hazavár : könyvajánló......................................... 18 KLICSU Ferenc:.XIII. Kárpát-medencei kézműves és hagyományápoló tábor...... 24

KÖNYVTÁRAK VARJASI Imre: Határon átnyúló együttműködés..................................... 34 JELES Erzsébet: Egy pályázat margójára. „Könyvtárunk a város kultúrszigete. Feladatunk az, hogy kikötő lgyen”.......................... 38 ANDORKÓ Mária: Pillanatképek a hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtárról.......................................................... 45 GELLÉR Ferencné dr.: Adytól és Adyról : Töredék a „Dongó”- ban............. 47 TÁRCZYNÉ dr. MÁNYI Sarolta: Zoltai Lajos............................................ 52 TÁNYÉR József: Dorogi Márton emlékére.............................................. 60

PORTRÉ SZABÓ Eszter: “Az Év Könyvtárosa 2011. évi díjazottja” cím nyertesei............. 65

5

6

ÚJ MODELL EGY KÉPZŐMŰVÉSZETI HIÁNY KEZELÉSÉRE, MŰVÉSZTELEP LÉTREHOZÁSÁRA

HAJDÚ-BIHARI GRAFIKAI MŰVÉSZTELEP ÉS ALKOTÓTÁBOR DERECSKE 1996-2011 Bemutatkozás A derecskei Városi Művelődési Központ és Könyvtár 1968 óta szervez képzőművészeti, iparművészeti kiállításokat. A művészeti élettel/művészekkel jó kapcsolatot alakított ki. Kiállítóterme alkalmas kamara jellegű kiállítások rendezésére, rendelkezik megfelelő installációval. Kiállításai megjelennek helyi, megyei, és az országos sajtóban. A Kisgaléria kiállításait már kialakult közönség látogatja. A felnövekvő korosztályok vizuális nevelésében, a kortárs művészet megismerésében jelentős szerepet játszhat a kisgalériánk éves kiállítási programja. Kiállítási programunk megvalósításában mindig jelentős szempont volt, hogy a művészet minél több ága mutatkozhasson be. A kiállítások rendezésénél jelentős szempont volt az is, hogy a tehetséges fiatal alkotók lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra formanyelvtől függetlenül is. A Kisgaléria vezetője, Pardi Sándor, aki 1987-től bonyolítja, szervezi, rendezi a Kisgaléria kiállítási programját. A program megvalósítása során jó kapcsolatrendszert alakított ki a Képzőművészeti Szövetséggel, Képzőművészeti Alappal és az alkotókkal. Munkája során szembesült a térségi művészeti életet befolyásoló problémákkal. Problémaként merült fel térségünkben a nagy hagyományokkal rendelkező debreceni grafika kortárs művelőinek nem megfelelő megítélése, munkájuk, alkotásaik mellőzése. Gondot jelent még az is, hogy a felnövekvő generációk, és a kritika nem méltányolja, nem érti a grafika formanyelvét, ezért gondoltunk arra, hogy ezt a művészeti életben 7

keletkező hiányt valamilyen formában feloldjuk, és az értékének megfelelő helyét kijelöljük. Erre hoztuk létre azt a művészeti alkotóműhelyt, amelyet mi Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep és Alkotótábor néven nevezünk. Létrejöttét a Derecskei Művelődési Központ kezdeményezte a MAOE hajdúbihari szervezetével és a Képzőművészek Tiszántúli Szövetségével. A HajdúBihari Grafikai Művésztelep és Alkotótábor Derecskén l996. október 21-én a Művelődési Központban alakult meg. A telep vezetését, szervezését a Művelődési Központ tanácsosa, Pardi Sándor látta el, a művészeti vezetést pedig Tamus István debreceni grafikusművészre bízták. A telep megalakulásával egyidőben a hajdú-bihari grafikusok csoportos kiállítását rendeztük Derecskén, novemberben a debreceni Déri Múzeumban, majd májusban a debreceni Alföldi Nyomdában. A konkrét alkotói munka l997. júniusában kezdődött el. A grafikai szaktelep létesítésének terve találkozott, ill. találkozik 2011-ben, és a jövőben is a megyénkben, Debrecenben, és a régiónkban élő grafikusművészek célkitűzéseivel, így minden év júliusában megrendezzük alkotóműhelyünket. Céljaink Legyen a művésztelep egy szakmai, grafikai műhely, amely hagyományosan minden év júliusában megrendezésre kerül. Biztosítsa ez a 11 nap, két hét a szakmai együttélést, közös gondolkodást, elmélyülési lehetőséget, amely a közös munka révén valósul meg. - a telep garantálja azt a technikai hátteret, amely minél többféle sokszorosító grafikai eljárás művelésére ad lehetőséget; - tovább foglalkozunk a sokszorosító grafikai eljáráson belül elsősorban a rézkarccal; 8

- segítjük azokat a főiskolát végzett pályakezdő művészeket, akik tehetségesen művelik a grafika bármely ágát. Ezek a célok már az l997. évben, az első telep működése alkalmából is látszott, hogy nem légből kapottak. A kezdeti célok 2011-ben is érvényesek, és a további működésben is fő célok maradnak. Az alkotótábor céljai közzé tartozik, hogy csak a grafika szakágait művelje, arra koncentráljon, így a más művésztelepeken háttérbe szoruló grafika itt a szakmai műhelyen keresztül új lehetőséget kap az érvényesülésre. Az ilyen típusú specializálódás segíti az azonos műfajt művelő alkotók egymásra találását.

A telep további célja: a két háború között Debrecenben virágzó grafika hagyományainak, tradíciójának felelevenítse, folytatása. Erre kötelez bennünket G. Szabó Kálmán és Vadász Endre munkássága. A művésztelep működésének 15 éve bebizonyította, hogy új értéket teremtett a modern grafikai hagyományokon belül. A művésztelep célja, hogy a magyar művészet óriásainak grafikai hagyatékát, magángyűjteményekben lappangó alkotásait bemutassa. A művésztelep nyitókiállításain volt módunk magángyűjtőket felkérve az alábbi kiállítási sorozatot rendezni: 2002 Aba-Novák Vilmos 2003 Márffy Ödön 2004 Kenstok Károly 2005 Berény Róbert 2006 Vadász Endre 2007 Czóbel Béla 2008 Bényi Árpád 2009 Borsos Miklós 2010 Gáborjáni Szabó Kálmán

A 2011.évben megrendezésre került grafikai telep meghívottjai: 1. Baráth Pál 2. Durucskó Zsolt 3. Fátyol Zoltán 4. Lénárt Attila 5. Székely Géza /Kolozsvár/ 6. Angyal Júlia 7. Holló Kinga /Nagyvárad/ 8. Hatvani Ádám 9. Harcsa Diana 10. Papp Károly 11. Subicz István 12. Szakáll Szilvia 13. Tamus István 14. Varga József 15. Józsa Sándor 16. Kurucz Tímea 17. László János A meghívottak névsorából is kitűnik, hogy a Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelepen túlnyomó részben debreceni művészek vesznek részt. Külön figyelmet fordítunk a Debrecenből elszármazott, illetve Hajdú–Bihar Megyéhez kötődő grafikusok meghívására. 2011. július 18-án került sor a Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelepnek az eltelt 15 év,1996-2010 archivált, válogatott anyagából nyílt kiállítására. A kiállítás meggyőzően reprezentálta a telep működését, törekvéseit. Az 55 munka egyaránt tükrözte a kezdeteket, az alapításnál megfogalmazódott célokat, ezen kívül tükrözte azt az új minőséget, amelyet a kortárs grafika térségünkben a megújulás során elért. A kiállítást Kratochwill Mimi buda-

9

10

pesti művészettörténész nyitotta meg. A megnyitóval a megyei és országos írott és internetes sajtó nagy terjedelemben foglalkozott. A művésztelep szakmai díját, amelyet szavazással döntünk el második alkalommal kapta Fátyol Zoltán grafikusművész. Az idei művésztelep Derecske városa és a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat anyagi támogatásával jöhetett létre. A pályázatból tudtuk finanszírozni 17 grafikusművész ellátását, szakmai anyagok költségét és a telepvezető, szakmai közreműködők tiszteletdíját. Az 1997. év óta eltelt időszak nem volt hiábavaló és a megkezdődött folyamat nem rövidtávra szól. Az alkotók jelezték, hogy nagyon jó közegre talált ez a kezdeményezés, a technikai háttér kiépítésével meggyökeresedett ez a térségünkben egyedülálló kezdeményezés. Derecske városa jelezte, hogy támogatni fogja az elkövetkezendő időkben is a grafikai művésztelepet, erre az idén ígéretet tettek a város vezetői. 2012-ben a Párizsban élő nagy magyar alkotó Csernus Tibor kiállítását kívánjuk megrendezni. A kiállítások anyagának felkutatásában, megnyitásában partnerünk Kratochwill Mimi budapesti művészettörténész. Pardi Sándor telepvezető Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep

11

JÓ GYAKORLAT, MINT MÓDSZER A Megyei Népfőiskolai Egyesület a megyében működő felnőttképzési civil szervezetek köréből 25 jó gyakorlatot gyűjt össze és 2011 márciusában ad közre. A gyűjtést és a kiadványt NCA pályázati támogatásból valósítja meg. A gyűjtéssel az a célunk, hogy feltérképezzük és közreadjuk a nem formális felnőtt képzés jó példáit és ezek elterjesztésével, bemutatásával segítsük egymás munkáját. A jó gyakorlatok közreadása a szervezetek hozzájárulásával történik minden esetben. Az Európai Unióban a felnőttképzés területén jól bevált és folyamatosan használt módszer a jó gyakorlatok gyűjtése és közreadása. Mi ezt a módszert akarjuk megvalósítani a civil szervezetek körében, de szeretnénk a módszert meghonosítani a közművelődésben is, mivel meggyőződésünk, hogy a nem formális felnőttképzés egyik alapintézménye a közművelődési intézmény. Javasolnánk e módszer kipróbálását a művelődési, otthoni munkában is, mivel olyan változatos és sokszínű példák vannak egymás mellett, amelynek bemutatása és közreadása segítené a közös munkát. Lenne is javaslatunk a gyűjtés megkezdésére, mégpedig a megye határon átnyúló kapcsolataiban meglévő jó gyakorlatok összegyűjtésére. Néhány szempont a jó gyakorlatok összegyűjtésére: Mi a jó gyakorlat? 1. Tulajdonképpen összehasonlítható normák, szabványok és kitűzött célok. 2. Az indoklásnak világosnak kell lennie, miért választunk ki egy ún. „jó gyakorlatot”. 3. (konkrétan azonosítani kell: az adott tevékenységben kik voltak a résztvevők (célcsoport) mik voltak a célok, mondanunk kell valamit a máshová adaptálhatóság jellegéről, a felmerült költségekről, a környezetre tett hatásokról). 4. Ezekhez nem árt minőségi és mennyiségi indikátorokat kapcsolni az egyes területek sajátosságainak megfelelően. 12

Néhány fontos kritérium a jó gyakorlat kiválasztásához: 1. A gyakorlatban működik, nem terv 2. Azonosítható célokat és konkrét eredmények kitűzését tartalmazza 3. Résztevő központú, megszólítja a bevonandókat 4. Adaptálható, átvihető más kontextusokba, környezetbe 5. Fenntartható, mint tevékenység és hosszabb távú perspektívával rendelkezik 6. A tevékenység eredményei azonosíthatók és alkalmasak az értékelésre 7. Egy koherens keret rész elemét képezik Hogyan mutassuk be a jó gyakorlatot? Ahhoz, hogy összehasonlítható, közösen értelmezhető és használható legyen egy-egy jó gyakorlat, vagy azok gyűjteménye meg kell állapodni a bemutatás struktúrájában, így a lista – ajánlás az alábbi lehet: 1. A tevékenység (projekt) neve, címe 2. A kapcsolatfelvételhez szükséges összes adat, cím, a további információkhoz való hozzáférhetőség 3. A tevékenység célok és kitűzött, konkrét elérendő eredmények 4. A tevékenység időtartama 5. Célcsoport, célcsoportok 6. A tevékenység megvalósításában résztvevő partnerek. (beleértve a tervezést, megvalósítást és az értékelést) 7. Megvalósítási módszerek 8. Pénzügyi és egyéb szükséges támogatás 9. A tevékenység erősségei 10. A tevékenység gyenge oldala, amit a jövőben még javítani szükséges 11. Eredmények (termékek, eredmények) 12. Alkalmasság mások számára, s hogyan. Porkoláb Lajos Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke

13

A VI. HAJDÚNÁNÁSI NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR MUNKÁJÁRÓL 2011. AUGUSZTUS 1-10-IG

A VI. Hajdúnánási Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor 2011. augusztus 1-jén kezdődött. Természetesen az ehhez kapcsolódó munkálatok már tavasszal kezdetét vették. Ide tartozott a tábor idején előadást tartó művészek személyes felkeresése, művészeti vezető felkérése, a pályázatok megírása, a helyi vállalkozók felkeresése. Miután kiderült, hogy mely pályázaton nyertünk és, hogy kik a támogatóink megkezdődött a művésztelepet hirdető molinó és megállító táblák elkészítése és kihelyezése. A táblákon és a molinón természetesen szerepeltek a társrendezők lógói és a főbb programok, előadások. Az alkotótábor munkarendje történései Augusztus 1-jén délelőtt érkeztek meg a művészek, az ebéd után 17 órakor kezdődött az alkotótábor megnyitó kiállítása, melyen köszöntőt mondott Szólláth Tibor Hajdúnánás város polgármestere, országgyűlési képviselő, Véssey Gábor Munkácsy díjas festőművész a tábor művészeti vezetője és Bertalan Ferenc festőművész a tábor szervezője. A kiállítást nagy érdeklődés övezte. Este 18 órakor az ünnepi megnyitó vacsora következett ragyogó hangulatban. Augusztus 2-án reggeli után nagy elánnal kezdtünk az élménygyűjtéshez, a város és a környék tanyavilágának megismeréséhez. Délben hangulatos kerti étkezés várt ránk, amelyet vállalkozók biztosítottak. Hasonló magyaros ételeket szolgáltak fel a vacsorához, amelyet a Szalmakalap citerazenekar műsora színesített Kovács Mária vezetésével. 14

Augusztus 3-án a tábor lakói a város főterén közös alkotómunkával fogadták a piaci napra sereglő városlakókat, turistákat. Az ebéd a Lachús Kft. által üzemeltetett Magyaros Étteremben volt, amelyet a pályázati keretből biztosítottak mindannyiunk megelégedésére. Augusztus 4-én reggeli után egy nánási vállalkozó támogatásával (ingyen biztosította a buszt) Tokajba tettünk szakmai látogatást és a Nagy Kopasz hegy tetejéről csodáltuk a panorámát, rajzolással, vázlatkészítéssel egybekötve. Ezután Tokaj városával ismerkedtünk. Megtekintettük a galériákat és a múzeumot. Délután érkeztünk vissza a táborba. Augusztus 5-én egész napos alkotómunka folyt, délben finom szponzori ebédet ettünk, melyet a Nánási Református Idősek Otthona biztosított. Délután 17 órai kezdettel Tölg-Molnár Zoltán Munkácsy díjas festőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetem professzora szakmai előadást tartott a művelődési házban, melynek témája a minimál festészet volt.

átszállítása a művelődési házba. Este hangulatos kerti vacsora várta a társaságot egy lovas farmon. Augusztus 9-én egész napot a záró kiállítás megrendezésével töltöttük, melyre délután 17 órakor került sor a művelődési központ galériájában. Köszöntőt mondott Dr. Juhász Endre alpolgármester és a tábor munkáját értékelte Véssey Gábor Munkácsy díjas festőművész, a tábor művészeti vezetője. A kiállításon szép számmal jelentek meg az érdeklődők, akik nagy tetszésüket fejezték ki a képek, szobrok láttán. A helyi televízió riportokat készített a művészekkel. Este 20 órától finom vacsorával zárult a művésztelep. Augusztus 10-én délelőtt az alkotók haza utaztak. A tábor tíz napja ragyogó hangulatban magas szakmai színvonalon teljesült. Bertalan Ferenc festőművész

Augusztus 6. szintén munkával telt. Ebéd után egy támogató által biztosított közös fagyizáson vettünk részt. Délután 17 órától ismét előadást hallgathattunk meg Bráda Tibor Munkácsy díjas festőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott docensétől, melynek témája a XX – XXI. századi festészet valamint saját munkásságának bemutatása. Augusztus 7-én folytattuk a művészi munkát. A református Templomban 10 órától a táborlakók többsége istentiszteleten vett részt. Ebéd után újabb támogatói fagyizás történt az egyik teázóban. Délután lehetőség nyílt a Városi Gyógyfürdőben a szabad program eltöltésére. Augusztus 8 ismét alkotómunkával indult. Ebéd után elkezdődött a városnak szánt és a kiállításra kerülő képek keretezése, paszpartuzása, üvegezése,

Képek és kisplasztikák

15

16

POCSAJ HAZAVÁR KÖNYVAJÁNLÓ

A zárókiállítás közönsége

Három kötetet már megért „falukönyv” sorozatból akarom bemutatni az utóbbit, olvasásra ajánlani mindet. Pocsaj falukönyveit. Joggal nevezik így sorozatukat, hiszen: létrehozásában sokan vettek részt. Támogatóként magánszemélyek, vállalkozók, helyi szervek, szervezetek, intézmények; szerzőként a helybéli és elszármazott lakosságból mindaz, aki falujukkal - eredményeivel, gondjaival - örömmel osztozik ma is. Szerkesztője, s a kötetekben megjelent írások jelentős részének szerzője pedig egy a település szerves részévé vált - ma már nyugalmazott „őslakó” – tanárember, egykori művelődési ház igazgató, Kocsi Gyula. Mi is lehetne e sorozat, ha nem FALUKÖNYV!? Az, mert bemutatja ez élőkörnyezet természeti kincseit, jellemzőit, az épített környezet jellemzőit, a rajta élő embert, történeti múltjukba ágyazva, sokoldalúan. S a bemutatás örömét sem veszi el egy-két szerző a lakosságtól, az elszármazottaitól. Elsősorban őket engedi vallani pocsaji kötődésükről, kedves emlékeikről. Ők pedig láthatóan örömmel teszik. Így válhat valóra - most is közös munkában - a szerkesztő vágya is: „ Túl a 71 éven, 42 évi tanítás, kultúrmunka és aktív közéleti tevékenység után szeretnék minden fontosat, meglevő ismeretet átadni.” Sokan vagyunk így ezzel aktív felnőttkorunk végén. Mégis azt mondom megismerve az általa megálmodott, megszerkesztett, kiadatott sorozatot, hogy Ő joggal, elég érdemmel vágyik és vállalkozik az átörökítésre. És ezt úgy teszi, hogy maga mellé szólít ugyancsak közvetítőként akit csak lehet. Könyveik elkészítéséhez képes volt mozgósítani településük mai lakosságát, az otthonról elszármazottakat, és Pocsaj távoli tisztelőit: adatszolgáltatóként, szerzőként, anyagi és erkölcsi támogatóként elégséges számban, minőségben.

17

18

Konzultáció a Hajdúnánási Művésztelepen

Én a HAZAVÁRÓNK POCSAJ Harmadik falukönyv (2010) olvasásával foglaltam el az utóbbi két napom. Sok örömet okozott. Köszönöm az alkotóknak. E harmadik kötet fő fejezetei: I. Sorsok, kötődések; II. Hagyományápolás? III. Otthoni életképek; IV. Pocsaji ki kicsoda V. Üzemek, közösségek; VI. Háborús emlékek; VII. Sport;

Sorsok, kötődések /I./, Hagyományápolás /II./, Otthoni életképek /III./ arányosan hosszú fejezetek, amint a többi is. Az írások szerzői helybéliek, itthonról elszármazottak, újságírók, múzeumi szakemberek. Családjukról, magukról (RÓLUK) írnak, életükről, munkájukról, kötődésük okairól. Varajti Lászlóné B. Nagy Irma, Kalmár Gyula, Vadas József, Kocsi Gyula, Kocsi Gyuláné, Kocsi Erzsébet, Kocsi Andrea, Nagy Józsefné Nagy  Mária, Vajna Nikolett. Kozma Róza, Szána Mária, Harasztosi Csaba, Böszörményi Józsefné, Cs. E., Kolozsvári István, Sanyó Gyula, Ráday Mihály, Pataky Emőke, Magyari Márta, Kiss Lajos, Oláh Gyula, György Zoltánné, dr. Szőllősi József, Szőllősi Réka, Erdei Sándor, Balogh P. László, Rác T. János írásait közli a kötet e fejezeteiben. Jó olvasmányok, azoknak, akik kedvelik a helyismereti írásokat.

VIII. Tájékoztató, környezet

Nem állhatom meg, hogy az írások némelyikéről külön is szóljak. Kár, hogy e könyvismertetőben nem mutathatom be minden szerző művét.

Aztán két fotóalbum: Képek a falu életéből és Pocsaj középületei, utcái és külterülete képekben. Színesben is kiváló dokumentumfotó minőségben. Sok és sokféle „falukönyvet” ismerek: kis- és nagymonográfiát. Egy vagy néhány kiemelt szempont szerint, vagy teljességre törekvő település-bemutatókat. Nem túlzás azt mondanom, hogy egységességében ennyire szép kivitelűvel, jól szerkesztettel még nem volt szerencsém találkozni. E sorozatról, és alapvetően a részleteiben is megismert harmadik kötetről csak dicsérően szólhatok. Egyszerűnek neveztem, mert hiszen kartonborítóban ragasztott a kötet. De a fedőlapok elegánsak kívül, belül. S amit magukba foglalnak kiválóan tördeltek: egységesen, áttekinthetően, minőségi feketefehér és színes fotókkal tarkítottan, a fotóik egytől egyig felcímkézve, a szövegeikbe pontosan helyre beágyazva. A szöveges részek pedig olvasmányos írások valamennyien. És nemcsak jól tájékoztatnak vállalt tárgyukról, hanem közben mindannyian nevelő hatásúak is. A szerkesztő munka Kocsi Erzsébetet dicséri.

Kocsi Erzsébet nemcsak értő szerkesztője a kötetnek, hanem jó tollú szerzője is. Két írása különösen megnyert. Örökségéről szól ragaszkodással az egyikben. Simon Andrást idézve mondja, hogy gyermekkorunk, ifjúságunk: „felnőttkorunk legszebb közössége a család. / Egyszerre elengedő és megtartó szent kötelék. / Óvjuk és áldjuk, hogy éljen!” Aztán már a saját szavaival emlékszik, itt a Rétalja utca 10. szám alatti első lakásukról. „A házunk a református templom mögött regénybe illő gyermekkorom élettere volt. Valójában itt szereztem életem első és legmeghatározóbb élményeit. … Ha behunyom a szemem, ma is látom… A fa, a kiskapu a régi kilinccsel. – Nagyapám utolsó megállója a beszerzői körút előtt…, mama utána kiáltott: Apja! És elmondta, hogy még mit kell venni a boltból. … A felső szobát és a középsőt mi laktuk, az alsó házat mamáék használták. …Mikor férjhez mentem, ideköltöztünk. Ez a felsőrész volt a miénk. Itt voltak kicsik a gyermekeim is. Itt tanultak meg járni, beszélni.” Látszik ugye, hogy három generáció emlékét őrzi e ház, és tárja fel előttünk a szerző?! Azt az időszakot,

19

20

amikor még szűkös helyen is jól elfértek egymás közelségében az emberi generációk. Mesés idők! Aztán már tanárként az olvasót is tanítja Kocsi Erzsébet. „Isten, áldd meg a magyart!” című írásában. Egy tanórája emlékét idézi fel, amelyben a magyar és erdélyi Himnusz volt a tananyag. Tanít bennünket is, mert egy tanóra tartalmi vázát leírva bemutatja himnuszaink történetét. Tanítványai elvarázsolt élményét pedig szinte ránk ragasztja, miközben rögzülhet bennünk is a levéltári hitelességgel ábrázolt tananyag. Szele Tibor Ház és ember című írása nemcsak több generációs családtörténet, hanem történelmi reliktum, hazánk történetéből egy közelmúlti élőkép. Élőkép, mert a nagygazda ház, bár átalakított formában, ma is áll Pocsaj Kossuth u. 3. szám alatt, és őrzi az egykori tulajdonosa és több hasonló sorstárs küzdelmes életének emlékét.

ezermester, katonai szolgálatát teljesítő, lakhelyéül Pocsajt választó, s e tettét meg nem bánó, sőt ennek örülő, gazdálkodó, a helyi vár történetét, a lovas hagyományokat ápoló családokról, közülük kiemelkedő családtagokról. Példaadó pocsajiakról.

Pocsaji ki kicsoda II. című fejezetében a kötet bemutatja reformer és kutató professzorukat /Magyari András/, községük tudós nagykövetét /Halász Katalin/, csodálatos hangú dalnokukat /B.Nagy János/, a településről indult kereskedelmi attasét / Rácz János/, a liszt díjas karnagyukat /Zákányi Zsolt/, és bemutat a hozzátartozók, vagy újságírók tollából több, Pocsajt köznapibb munkájával szolgáló személyt. Van kikkel dicsekednie a településnek. Végeredményben lehetne ehhez a fejezethez tallózni az Üzemek, közösségek / V./, a Sport / VII./ című fejezetekből is. Arcátlanság lenne nekem kiemelnem innen az érdemeseknél érdemesebbeket. De javaslom az e szempontú szemlézést is. Itt a még nem említett szerzők: Pintye Sándorné, Drilla József, R.I., dr. Tomay Dezső, Ötvös László, Mohácsi László, Klincse Mária, F.Gy., Ócs József, Kovács Zsolt, Nagy Gézáné Simon Ildikó.

Otthoni életképek / III./ fejezetéhez újra és újra vissza kell térni, így olvasva élvezetes. Összecsipegette ide a szerkesztő a hétköz- és ünnepnapok „apróságait”, amik valójában a fejezet több írása szerint nem is kis dolgok. Akikről beszél az írás, azok számára valós életük terhét vagy ritka örömét, gyermekkori történéseit, csínyjeit mondja el, mint Vida Vincéné, vagy a sok megnevezhetetlen szerző a nyílván összegyűjtött Életmorzsák címen közölt háborús témákban anekdotázó oldalakon. A gyermeki gondolkodás, érzésvilág eleven tükörképei is e fejezetben találhatók csokorba kötve. Mint pl. ez: „Állatkertben jártunk.  – Nézzétek, ott az oroszlán! – Ott meg a fagyis! – vágja rá Ferike.”  Egy másik: „Fennmaradt párbeszéd: – Idesanyám! Kié ez a nagy karéj kenyér? – A tied fiam! – De kicsi!” A leírt háborús élmények között több a szívszorító, mint a nevettető. Szomorú, mikor a háborúból hazatért katona nem ismeri fel a visszatéréséig megnőtt kislányát. És felemelő, hogy a kislány felismeri a visszatért édesapját. Kocsi Gyula a fejezet legtöbb írásának szerzője. De szerző itt: Oláh Gyula, Kovács Zsolt, Pongor István, Kocsis Csaba, Salga Attila, Böszörményi Balázs. Írásaikban pedig olvashatunk: állatkedvelő, madárbarát családokról, barkács, kovácsmester,

Háborús emlékek / VI./ című fejezetben Böszörményi József második világháború 1944-es pocsaji történéseit közli forrásait is megnevezve. Barcsa Károly, Nagy Gézáné Simon Ildikó, Varajti Lászlóné B. Nagy Irma családjuk és saját háborús élményeiről, Kocsi Gyula egy háborús közszolgálatról ír. Fájdalmas emlékek, de a mai fiatalságnak tudnia kell elődeik ilyen történéseiről is. Régi korok és közelmúltjuk történetét, Pocsaj és környéki – mondhatni: adattárát tartalmazza a Tájékoztató, környezet / VIII./ című fejezet. Nem szerencsés fejezetcím. De a tartalma a település története iránt érdeklődőket gazdagon tájékoztatja eseménytörténeti adattal. Vincze András, P. Szalai Emőke, Csorba Csaba, Barcsa Károly, Pankotai Sándor, Kocsi Gyula,

21

22

Vajna Nikolett, M Sipos Endre munkája segít, ahogyan Kocsi Erzsébet írja a Zárszó-ban: a „feneketlen kút” feltárásában. Kecskés Gyula polgármester Ajánlásából  kiemelve ajánlom én is e köteteket: „…mindazoknak…, akik nem utasítják el a közösségi munka kezdeményezését…, mert valamilyen módon mindenki vágyik a közösségre,…s arra, hogy a családon kívüli világra is legyen befolyása.” Ehhez pedig az effajta összefogás is eszköz lehet. Úgy tudom, hogy ez utóbbi kötet még beszerezhető a szerkesztőtől. Francz Vilmos nyugalmazott népművelő

XIII. KÁRPÁT-MEDENCEI KÉZMŰVES ÉS HAGYOMÁNYÁPOLÓ TÁBOR Hosszú évek óta hagyomány a Tuzséron megrendezésre kerülő gyermek kézműves tábor. Először 1999-ben gondoltunk a tábor kibővítésére, ötvözni a tuzséri hagyományokat a határainkon túl élő magyarság kultúrájával. 1999-ben 19 gyerek és 4 fő kísérő érkezett hozzánk a moldvai csángó magyarok köréből, s töltöttek el nálunk közel 2 hetet. Ennek a tábornak a sikerén felbuzdulva, a millennium jegyében szerveztük meg a 2000-es tábort, melyen 35 gyerek és 8 felnőtt kísérő vett részt a határon túli magyarságot képviselve. Célunk az volt, hogy a millenniumi esztendő keretein belül a Kárpát-medencében és Moldvában egységben, illetve szórványban élő magyar népcsoportoknak átfogó tábort szervezzünk. Azóta az eddigi esztendőkben most már „hagyományosan” megrendeztük,- rendezzük táborainkat úgy, hogy szinte évről-évre sikerült új csoportokkal bővíteni a táborunkat. A „Tuzsér Községért” Közalapítvány” minden esztendőben vállalta a házigazda szerepét. A kuratórium tagjai nagy segítségére vannak a táboroknak, hiszen nem csak megvalósításban vesznek részt, de pályáztatás/elszámolás teendőiben is jelentős szerepet kapnak. A Lónyay Menyhért Általános Iskola biztosította a vendégeink elszállásolását, mely az idén 65 fő volt. A Nagyközségi Önkormányzat évről-évre rendelkezésünkre bocsátja a napi foglalkozások helyszínéül szolgáló Művelődési Házat. Az idén társrendezőnk volt a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ (Debrecen). A kiadásaink fedezésére pályázatok, kérelmek útján a következő helyekről kaptunk támogatást:

Nemzeti Kulturális Alapprogram Turbó Team KFT 23

24

Az idei tábor 2011. 06. 27 - 07. 09.-ig tartott, a Lónyay-kastély területén.

Nagyközségi Önkormányzat Tuzsér Lónyay Menyhért Általános Iskola Tuzsér Taurus Carbonpack KFT Taurus Munkahumanizációs Alapítvány Hungaropharma ZRT. Carbon Black Ltd. Sz.Sz.B.megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Záhonyi Polgári Védelmi Kirendeltsége Borkó Károly Dr.Seszták Miklós Polgári Magyarországért Alapítvány Sz.-Sz.-B. megyei Közoktatási Közalapítvány Kanadai Magyar Alap Frater Julianus Alapítvány Béres Alapítvány

A résztvevő vendégek a következő helyekről érkeztek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

6+1 fő Gyergyó: Gyergyószárhegy,Gyergyóújfalu Mezőség: Mezőkeszű,Feketelak,Kide 3+1 fő Kárpátalja: Aknaszlatina 4+1 fő Ung-vidék: Csicser 4+1 fő Palócföld: Fülek 4+2 fő Hétfalu: Négyfalu,Brassó 4+1 fő Szilágyság: Szilágynagyfalu,Szilágykraszna 4+1 fő Szamosvölgye: Árpástó 2+1 fő Bihar: Élesd 4+1 fő Kalotaszeg: Bánffihunyad 4+1 fő Gyimes: Gyimesbükk 8+1 fő Vajdaság: Óbecse 4+1 fő Tuzsér 26+11 fő foglalkozásvezető

A határon túli gyerekeket 1-1 felnőtt kísérte, kivéve, ahol időközben váltás történt. A táborlakók életkora 6-16 év között mozgott, zöme viszont 10-14 év közötti volt. A vendégek elszállásolása az iskolában történt, az ágyak egy része egy korábbi felajánlás részeként már a mi tulajdonunkban van, a hiányzó men�nyiséget a Sz.SZ.B.megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól kaptuk térítésmentesen kölcsön. Míg a paplanok, kispárnák, lepedők egy korábbi felajánlás részei, addig az ágyneműket a Patyolat RT.-től béreltük.

Sz.-Sz.-B. megyei Önkormányzat Euro-Expert Team KFT Szent György Lovagrend Tamsza-Ker KFT Erdért ZRT Barankovics István Alapítvány Záhony és Térsége Többcélú Társulás Magyar Villamos Művek 25

A foglalkozások tematikája az előző éviekhez hasonlóan lett kidolgozva. A délelőtti elméleti foglalkozások fő témája a magyarság eredete, származása, 26

a honfoglalás, valamint az elcsatolt területek kapcsolata az anyaországgal. A magyarság eredetét versek, regék, mondák formájában mutattuk be, igyekezve mélyíteni magyarságtudatukat.(Szózat, Himnusz, Rege a csodaszarvasról, stb…...). Az egyik délelőtt a helyi Fehérlófiai Íjászkör tagjai tartottak egy kis bemutatót eleink harci szokásairól, sőt a táborlakók nem kis örömére ki is próbálhatták a fegyvereket (íj, kelevéz, dobócsillag). A délelőtti foglalkozás része volt még népi játékok tanulása, kipróbálása is, valamint dal-, tánctanulás is. A közös ebédet követően, igyekeztünk eljutni a Tisza partra, ahol a folyó hűsítő habjaiban kerestünk volna menedéket a nagy hőség ellen, de sajnos az időjárás nem mindig fogadott kegyeibe minket. Így délután 1/2 3-kor kezdődtek a kézműves foglalkozások. A délelőtt hallott regék, mondák hősei megjelentek a nemez és batik munkákon. Működött még gyöngyszövő, gyöngyfűző, makramézó, rongybaba készítő, csuhé, virág, rézműves, hímző, bőrös „műhely” is. Az alapítvány tulajdonában lévő 2 db régi, tuzséri szövőszéken, valamint számos szövőkereten is nagyon szép munkák születtek. A foglalkozások után bemutatkozó esteket tartottunk, tájegységenként. A fellépő csoportok hozták magukkal a népviseletüket, népdalaikat, népzenéjüket, néptáncaikat, régi népszokásaikat. A rövid, (max.20 perc) de annál sikeresebb bemutatkozás után, az éppen aktuális csoport tánc és dal tanulás formájában átadta tudását a többieknek. Az itt lévő gyerekek jóvoltából a Kárpát-medence számos tájegységének népviseletével, néptáncával, népdalával megismerkedhettünk. Újra ráébredve arra, hogy a magyar kultúra páratlan értékű és szépségű kincseit nekünk, utódoknak kell ápolni, őrizni, s életben tartani!!! Az idén először résztvevő Biharból érkezett csoport bemutatkozását nagy várokozással és lelkesedéssel fogadtuk! A tuzséri gyerekek idén is bemutatták régiónkat, szatmári dalokat énekeltek, s ezt követte egy szatmári táncház, melyben a Pergő Együttes húzta a talp alá valót.

A táborunk második felében a zenekar továbbra is vendégünk maradt, hiszen szilágysági, mezőségi, valamint kalotaszegi, moldvai és felcsíki táncházat is tartottak. Segítségükkel a bemutatkozásokat és az esti táncházakat is élő zene kíséretében rendezhettük meg. A jó hangulatú estéinket – szintén hagyományosan – egy moldvai imádság (A fényes nap) eléneklésével fejeztük be. Az első szombaton a Szent György Lovagrend Katonai Hagyományőrző Tagozata látogatott el hozzánk, s nagyon színvonalas bemutatót tartott a középkori hangulatot idéző fegyvereikkel, ruházatukkal. A gyerekek a bemutatót követően ki is próbálhatták a fegyvereket. Még szombaton délután vendégünk volt Kóka Rozália, Magyar Örökség díjas előadóművész. A tőle megszokott népmesék, népdalok jó hangulatot teremtettek, így könnyed kikapcsolódással telt a szombat délután. Vasárnap részt vettünk római katolikus misén Mándokon, melyre megegyezés szerint elment az egész tábor. Gyerekeink felöltötték viseletüket és így ünnepi, vasárnapi hangulat lengte be a templomot. Délután pedig a tuzséri református templomba mentünk el istentiszteletre. Az idén hetedik alkalommal rendeztünk a tábor életében népdal, mesemondó ill. szóló és páros tánc kategóriákban versenyt. A gyerekek nagy izgalommal készültek a megmérettetésre, így szép számban jelentkeztek. A gyerekek díjazását a Frater Julianus Alapítván, Szent György Lovagrend, a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Közgyűlés, valamint a Jósa András Múzeum felajánlásából tudtuk megoldani. Először a helyezettek, majd a résztvevők, később pedig minden táborlakó kapott az értékes könyvekből.

27

28

A táborzáró délutánon az elkészült tárgyakból rendeztünk kiállítást, s a táborlakó gyerekek színvonalas műsorával szórakoztattuk a rendezvényen megjelenteket. A kastély udvarán kisebb kirakodóvásárt szerveztünk. Szövő, mézeskalácsos, szalmafonó, fajáték készítő, valamint fazekas és bőrös, késes kínálta portékáit. A gyerekek színes népviselete, az előadott népdalok, táncok, még azok szívét is megdobogtatták, akik eddig nem érezték át e táborok fontosságát. A jó hangulatú délutánt táncházzal fejeztük be, melyen a Pergő Együttes húzta a talp alá valót.

Úgy érezzük, kitűzött céljainkat elértük. Tárgyi emlékek nem maradtak a táborból, hiszen mindenki haza vihette az általa készített alkotást. A gyerekek nagy érdeklődéssel, és annál nagyobb szorgalommal vettek rész az elméleti, kézműves, valamint a hagyományőrző foglalkozásokon, táncházakban. Hisszük azt, hogy ezekkel a táborokkal erősítjük mind a hazai, mind a határon túli gyerekek identitástudatát. Igyekszünk megerősíteni bennük azt a tudatot, hogy ők is szerves részei a magyar nemzetnek, s hogy a kultúránk közös, hiszen egy tőből fakad, mely így együtt alkotja az egyetemes magyar kultúrát, melynek megtartása, őrzése, továbbadása nem csak feladatunk, hanem kötelességünk is. A tábor erőségei között szerepel még az is, hogy mi egy „dolgos” táborba invitáljuk a gyerekeket, - s bár a hagyományos értelemben is táborozhatnak, - azért elég erős időbeosztással folyik nálunk a munka, mely valószínűleg sok mindenkinek zavaró lehet, de ugyanakkor a tábor végére mindenki belátja, hogy ez egy ilyen tábor, ahol nem csak a lábunkat lógatjuk, hanem bizony nagyon kemény munka folyik. A táborzáró kiállítások, az évről-évre visszajáró partnerszervezetek mind-mind megerősítenek minket abban, hogy ez a tábor a maga nemében is páratlan, s valami olyat kínálunk a résztvevőknek, amiért megéri végig dolgozni a kéthetet. (Sőt, számos helyen jutalmul kapják a gyerekek az egész éves munkájukért, amit a hagyományőrzés/ápolás területén visznek végbe.) Ugyanakkor érzékeljük, hogy a tábor kezdi kinőni kereteit, s a szálláshelynél egyre szembetűnőbb, hogy új csoportokat már nem igen tudnánk elhelyezni. A tantermek szálláshellyé történő átalakítása nem rossz ötlet, viszont kezdjük kinőni, sőt valójában egy olyan szálláshelyre lenne szükség, ahol még több embert tudnánk elhelyezni, s lehetőleg ne tábori ágyakon. Szálláshely kialakításon az önkormányzattal együtt ténykedünk, de nem egyszerű feladat a mostani szűkös esztendőkben ekkora beruházásba vágni, sőt azt a későbbiekben üzemeltetni, fenntartani. 29

Viszont örömmel tapasztaltuk, hogy a községünkben élő emberek szívét újra és újra megérinti a tábor nemes célkitűzése, mert gyakran ajándékozták meg a táborlakóit különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel. Amennyiben e nemes cél érdekében sikerül segítő szándékú támogatókra találni, úgy a jövőben is tervezzük e hagyományt folytatni, vagyis a táborunkat megrendezni.

Szemelvény a táborban résztvevő gyerekek/felnőttek írásos véleményeiből:

„A tábor arra tanította meg a gyermekeket, hogy még mindig létjogosultsága van a József Attila költői hitvallásának: Dolgozni, csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. S ők dolgoztak egyénileg, nagy tudású oktatókkal párban, más vidékekről érkezetekkel csoportban azért, hogy az ÉRTÉK felszínre törjön, megcsillantsa hitet adó jövendölését, meggyökerezzen a gyermeki lélekben, s büszkén hirdesse a magyar néphagyományaink (népigyermekjáték, a népdal, a néptánc, a népzene, a népmese és a népi mesterségek) mindennapi kenyerünket, hiszen múlt nélkül nincs jelenünk, s jelen nélkül jövendőnk. Köszönet illesse a fáradhatatlan, mindig mindent elintéző, kitűnő szervező táborvezetőt, Klicsu Ferit és lelkes csapatát, és az ő nemes álmát önzetlenül támogatókat, akiknek köszönhetően a szélrózsa minden irányából találkozhattunk, mert ez a tábor azért született: HOGY A GYERMEKEK LEGYENEK AZ IGAZI GYŐZTESEK. Kiváló tisztelettel, hálával és köszönettel Ciavoiné Létai Andrea, alsós tanárnő Élesdről, Bihar megye”

„Kedves Feri bácsi, én kiválóan éreztem magamat, igaz egy kicsi honvágy és egy kis baráti eltérés roszz volt, de ez nem számít semmit. Igaz, hogy a táborban szokásos az ilyen eltérés. De akkor is az volt a lényeg, hogy szép, régi és érdekes dalokat és táncokat tanuljunk. Szerintem ez egy nagy tett a 30

magyarság szempontjából, hogy összehívni az összes régi magyar földekről a népeket, egy csodás ötletnek tűnik. Váltom a szót és térjünk a kézműveskedésre. Nekem nem jött, hogy elhigyem, hogy csuhéból ennyi meg ennyi dolgot lehet készíteni. Persze a gyöngyfűzés tudományomat fejleszteni (kell). Hát a mesék elhihetetlenül jók voltak. Én annyira elámultam tőlük, hogy a csak na! És az a harci bemutató! Olyan harci szerszámokat életemben nem láttam. Hát, bár elkell menni, szomorú és vidám is vagyok, de azért jó haza menni, mert: Minden hol jó, de a legjobb otthon. Szeretnék jönni jövőre is, mert nagyon jót táboroztam. Szeretnék jövőre is találkozni ezekkel a barátságos arcokkal. Szilágyi Attila Élesdről

Táncház

„Úgy jöttem el ebbe a táborba,: vajon hogyan fogok kibírni két kerek hetet? De legnagyobb meglepetésemre nem, hogy kibírtam a két hetet, hanem legszívesebben még maradnék. Olyan emberekkel találkoztam, akikkel talán soha, ha nem jövök el, olyan dolgokat, olyan tevékenységeket folytattam, amiket eddig még soha. Talán van olyan gyerek aki megterhelőnek tartotta azt a kevés munkát, amit csinálnunk kellett, de szerintem ez egy másik jó dolog volt: arra tanítottak, hogyan kell közösen, hatékonyan dolgozni… Sajnos többet nem jöhetek, de mindent köszönök, csak úgy tudom ezt meghálálni, hogy nem felejtek el senkit, és az esti gálán a lehető legjobbat nyújtom. Reinbold Evelyn-Gitta (Szilágyság)” Klicsu Ferenc főszervező, kuratóriumi titkár

Feladatmegoldás a tábor logója alatt

31

32

HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS

Tánctanulás a Lónyay-kastély parkjában

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, a megyei levéltár, a megyei könyvtár, illetve a nagyváradi Polgármesteri Hivatal közös munkája teremtette meg a feltételét annak, hogy több tízezer levéltári és könyvtári dokumentumot tekinthessenek meg az érdeklődők az interneten keresztül határon innen és határon túl. Többek között ez is az eredménye annak a komplex pályázatnak, melyet az említett intézmények közösen valósítottak meg a HURO „Digitális közkincs” elnevezésű projekt keretében. Az adatfeldolgozás és adatbázis létrehozásának köszönhetően az egykori Bihar vármegye anyakönyvi másodpéldányai, oklevelek, Bihar megyei szabályrendeletek, kéziratos térképek, vízügyi iratok, kerültek az internetes adatbázisra. Ezek mellett faximile források, könyvek és más könyvtári dokumentumok teszik teljessé és még értékesebbé a kutatóoldalt. A komplex pályázat keretében a három partner jelentős műszaki fejlesztést is megvalósított. A legkorszerűbb digitalizáló berendezéseket, könyv –és térképszkennereket, az adatok tárolását, feldolgozását és közzétételét is szolgáló számítógépeket szereztek be. Biztosan állítható, hogy országosan is az egyik legmodernebb és szakmailag is komoly háttérrel rendelkező digitalizáló műhely jött létre a megyében, mely a jövőt tekintve is újabb kutatásokat, pályázatokat, a nagyközönség felé széles információbázist eredményezhet. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk azokról a szellemi teljesítményekről, melyek a pályázat keretében valósultak meg. Így sokaknak jelentett élményt és örömet az a vándorkiállítás, melyet az egykori Bihar vármegye múltjából állítottak össze a megyei levéltár munkatársai. Korabeli oklevelek, fényképek, levéltári források és több debreceni, valamint nagyváradi magánygyűjtő használati tárgyai tették teljessé a tárlatot. Az egykori vármegye gazdasági életéből, történelmi múltjából, népszokásaiból, irodalmi

33

34

Mise után

és művészeti életéből építészeti emlékeiből kaphattak képet a látogatók. A kiállítást Székelyhíd, Nagyvárad, Nagyszalonta, Debrecen, Biharkeresztes, Berettyóújfalu és Hajdúböszörmény közönsége láthatta eddig. A levéltár munkatársai és a pályázatban közreműködők külön figyelmet szenteltek a fiatoknak is. Azon túl, hogy a tárlathoz kapcsolódóan rendhagyó történelem órákat tartottak, a pályázat kínálta lehetősséggel élve egyedülálló interaktív vetélkedőt is szerveztek. A televíziós élő adásba öt gimnázium tanulói kapcsolódtak be határon innen és túlról. Az 1848-49-es szabadságharc bihari történéseire koncentráló vetélkedőn a székelyhídi Petőfi Líceum, a nagyváradi Ady, valamint Szent László Líceum, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium és a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium diákjai vetélkedtek egymással. A romániai és magyar helyszíneket élőben kapcsoló tudáspróbán a Fazekas Mihály Gimnázium tanulói érték el az első helyezést. A megyei levéltár és a nagyváradi partner együttműködésének másik fontos eredménye volt két tudományos konferencia lebonyolítása Debrecenben és Nagyváradon. Tizenkét előadó – magyar és román - adott ízelítőt Bihar vármegye történetéből, népéletéből irodalmi vonatkozásairól. Ennek a közös munkának volt a folytatása „A fejezetek Bihar vármegye történetéből, népéletéből” címmel megjelent könyv is, melyben az előadások bővített változatát olvashatták az érdeklődők. A mai kor követelményeihez igazodva készítették el a szakemberek azt a multimédiás DVD-t is, melyen korabeli képek, források, a tudományos konferencia előadásai találhatók, illetve egy teljesen új, Bihar vármegye történetét bemutató ismeretterjesztő film került a korongra. A „Bihar vármegye a múló időben” – című alkotás történészek és a helytörténetet jól ismerő szakemberek közreműködésével mutatja be a vármegye elmúlt évszázadait. Különleges hangütése, a szakemberek értő megszólalásai, a film képi világa teszi hitelessé az alkotás. A pályázatban közreműködő szakemberek Bihar vármegye, illetve a későbbi Bihar megye múltjának bemutatásával nem törekedtek, nem törekedhettek

a teljességre. Dolguk egy volt. Hidat verni a jelenben a múlt és a jövendő között. És ennek a hídnak a pilléreibe szándékuk szerint beépítették azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes. Varjasi Imre

35

36

fióklevéltár igazgató Hajdúböszörmény

Interaktív vetélkedő

A kiállítás néprajzi része

Fotók: 18.jpg, 37.jpg képaláírások: Kiállítás Nagyszalontán Népviselet.jpg képaláírás: A kiállítás néprajzi része Vetélkedő.jpg képaláírás: Interaktív vetélkedő

EGY PÁLYÁZAT MARGÓJÁRA

„KÖNYVTÁRUNK A VÁROS KULTÚRSZIGETE. FELADATUNK, HOGY KIKÖTŐ LEGYEN” TÁMOP: megfoghatatlan azoknak, akik nem tudják, mit is takar ez a kifejezés. Társadalmi Megújulás Operatív Program: „Tudásdepó-Expressz”- A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében, valamint a könyvtárhasználók igényeinek hatékonyabb kielégítését célzó szolgáltatás-fejlesztés. Szolgálja a minőségi oktatást, a formális oktatáson kívüli képzést és tanulást, a könyvtári szolgáltatásokkal megvalósítandó olvasási és digitális kompetenciák fejlesztését. A hajdúdorogi Mészáros Károly Városi Könyvtár; a Földi János Könyvtár, Emlékház, Hajdúhadházi Galéria; a Közösségi Ház és Városi Könyvtár Komádi; illetve Vámospércs Város Önkormányzata közösen adta be pályázatát a TÁMOP-3.2.4-08/1 uniós pályázatra. A konzorcium vezetését a Mészáros Károly Városi Könyvtár vállalta. Az elnyert összeg 53 200 000,-Ft, egyszeri, vissza nem térítendő támogatást jelentett. A projektünk 2009. szeptemberében kezdődött és most zárjuk ezt a másfél éves munkát. Alkalmunk volt arra, hogy egy pénzügyi munkatárs és két szakmai munkatárs, valamint jogász és informatikus segítse a munkánkat. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a munkájukat.

Kiállítás Nagyszalontán

A konstrukció célja a könyvtári tevékenységet folytató szervezetek tanulást segítő szolgáltatásainak és adatbázisainak, dokumentum- és információ-szolgáltatási rendszerének fejlesztése és összehangolása, a könyvtárak ehhez kapcsolódó humánerőforrásának fejlesztése.

37

38

Nagy hangsúlyt kapott az új lakossági rétegek bevonása, az olvasók egyes csoportjait megcélzó, olvasási és digitális kompetenciákat támogató programok, valamint az otthonról is elérhető Web-alapú szolgáltatások fejlesztése. A pályázat egyik kiemelt célcsoportja a gyermek- és ifjúsági korosztály, míg a másik, a leszakadó térségek felnőtt népessége, akik számára a fejlesztésekhez, a kulturális szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét teremti meg. Célunk volt még a hozzáférés területi különbségeinek csökkentése. A fenti tevékenységek kialakítása és hosszú távú működtetése azonban csak jól képzett könyvtári, és információs szakemberek által történhet.

Kötelezően megvalósítandó tevékenységek • az egyes területi és szakterületi szinteken az egységes országos lelőhely nyilvántartás elveihez igazodó könyvtári elektronikus katalógusok, adatbázisok kialakítása, fejlesztése; • interaktív könyvtári honlapok, portálok kialakítása a tanulási szükségleteknek és a különböző felhasználói csoportok igényeinek megfelelően; • az olvasáskultúra fejlesztését, a könyvtári szolgáltatások népszerűsítését, új társadalmi csoportok bevonását célzó helyi programok, kampányok kialakítása illetve lebonyolítása, különös tekintettel az iskoláskorúakra, a hátrányos helyzetűekre; • a szaktudás fejlesztése, legalább egy fő könyvtári munkatárs részvételének biztosítása könyvtárszakmai akkreditált továbbképzésen;

településeken zajló eseményekről. A havi plakátok, a rádió, a városi lapok, mind-mind a nyilvánosság eszközei voltak. Ehhez kapcsolódik, hogy a projektgazda a projekt megvalósítása során köteles a hatályos jogszabályokban meghatározott tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek eleget tenni, a projektről és a támogatásról az ott meghatározott módon és tartalommal információt nyújtani. A „C” típusú tájékoztatási táblát a projekt megvalósítása alatt jól látható helyen köteles elhelyezni, majd azt a projektzárást követően fenntartani a megvalósítás helyszínén/helyszínein.

Választható tevékenységek, szolgáltatások a projekt során • távoli elérésű, esetenként 24 órán keresztül elérhető könyvtári online szolgáltatások megvalósítása (pl. beiratkozás, dokumentumkölcsönzés, kölcsönzés meghosszabbítása, hozzáférés előfizetéses dokumentumokhoz stb.); • kulturális és közhasznú tartalmak hozzáférhetővé tétele a könyvtári honlapon; • helytörténeti és helyismereti információk hozzáférhetővé tétele a könyvtári honlapon; • a könyvtárhasználatra irányuló – kizárólag a könyvtárakban megvalósuló – digitális és információkeresési készségeket fejlesztő helyszíni és online programok; könyvtári munkatársak számára idegen nyelvi tanfolyamok szervezése.

Tájékoztatás, nyilvánosság biztosítása A nyilvánosság biztosítására nagy hangsúlyt fektettünk. Negyedévente a konzorcium közös szórólapon tájékoztatta az érdeklődőket a saját és a társ

A felsorolásból jól látszik, hogy mennyire összetett is volt ez a pályázat. Kézműves foglalkozások keretén belül olvastunk, ajándékokat készítettünk a gyerekekkel az éppen aktuális ünnepekre, évfordulókra. A közös meseírás, mese-, regényolvasás a közösségi kapcsolatok erősítését is szolgálta. Diafilmet vetítettünk óvodásoknak, amelyek egyben a könyvtáros gyermekkori emlékeit hozta felszínre.

39

40

Az író-olvasótalálkozók közelebb hozták az alkotót a mű olvasójához. Csak néhányat a teljesség igénye nélkül: Schäffer Erzsébet, Zsíros-Simon Mária, Adonyi Sztancs János, Bakó Endre, V. Kulcsár Ildikó, Erdei Sándor, Müller Péter. Beszélgetések, könyvajánlók, rajzpályázatok, honismereti délelőttök és a honismereti tábor, az érdeklődők, a felhasználók igényeit voltak hivatva kielégíteni. A honlapok szigorú kritériumok alapján készültek, figyelembe véve a felhasználók elvárásait. A továbbképzések szintén a könyvtárost segítették abban, hogy a mai, felgyorsult világban még gyorsabb, pontosabb tájékoztatást tudjon adni az olvasónak. Néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel a pályázat elszámolásáról. A támogatáskezelővel már a pályázat elején „kapcsolatba”kerültünk. Változott az aláírásra jogosult személye, ezért beadtuk a változás bejelentőt és a hozzátartozó iratokat. Mindez történt 2010, augusztusában. Megkaptuk a visszajelzést: a változás átvezetésre került. 2011. április hónapjában küldtük el a PEJ-t, jött a válaszlevél - nem az aláírásra jogosult személy írta alá. Újabb levelezgetés, utalások az átvezetés tényéről, végre elfogadásra került. Az elszámolásnál is gondot jelentett a név, mert a hiánypótlásnál az első helyen állt: nem az aláírásra jogosult személy írta alá. Mit lehet erre mondani?! Sajnos a telefonon kapott segítség sem állt mindig összhangban a levelekre kapott válaszokkal. Ez azért is meglepő, mert az érdeklődéskor bemondják, hogy rögzítik a beszélgetést. Visszahallgatja azt valaki? Nem szabad általánosítani, nem is teszem azt, mert volt olyan tapasztalatom is, hogy segítőkézség, a minél hamarabbi megoldáskeresés jellemezte az előadót. A szerződésmódosításra, változás-bejelentők válaszaira elég sokat várakoztunk, míg nekünk a hiánypótlásra öt vagy 15 munkanap állt a rendelkezésünkre. A bosszúságok, problémák és néha a tehetetlenség ellenére úgy érezzük, hogy a pályázatból színvonalas programokat szerveztünk, minden réteget

sikerült megszólítanunk, a foglalkozások, a tanfolyamok olyan embereket is bevonzottak az intézményeinkbe, akik talán máskor nem jöttek volna el hozzánk. A pályázatból sikerült kiadnunk az „55 éves a hajdúdorogi Mészáros Károly Városi Könyvtár 1954-2009” című kiadványunkat. A kötet több mint 300 oldalas, rengeteg képpel. A visszaemlékezésekben olvashatjuk a könyvtár 55 éves történetét, az író-olvasótalálkozók hangulatát, a versenyek, vetélkedők győzteseit. A könyv a Hajdúdorogi Újságban megjelent cikkeket tartalmazza, melyet leggyakrabban a könyvtárosok írtak. Eszünkbe juttatják a vetélkedők, versenyek győzteseit, felkészítő tanáraikat, a zsűri tagjait. Az érdeklődők láthatják: az elmúlt időszakban is lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk színvonalas rendezvényeket szervezni a város lakóinak. A kiadványt eljuttattuk a megye könyvtáraiba, a pályázatban segítő intézményeknek, civil szervezeteknek. Reméljük, hogy a hosszú téli estéken szívesen olvasgatják ezt a kedves kötetet! Köszönetet mondok velünk együtt dolgozó intézményeknek, civil szervezeteknek, oktatási intézményeknek. Mindannyian tudjuk, egyedül szárnytörött madarak vagyunk, közösen, egymás kezét fogva azonban hegyeket vagyunk képesek megmozgatni. A konzorcium tagjainak is köszönöm, hogy társak voltak a problémák megoldásában. Azt is megjegyzem, hogy nem volt ilyen nagyszabású pályázati munkáról tapasztalatom, ezért külön hálás vagyok, hogy segítettek, és együtt oldottuk meg a nehézségeket. A köszönetnyilvánításnál nem szeretném kihagyni a GAMESZ dolgozóit, és a fenntartót sem. Örülök, hogy együtt dolgoztunk, s bízom abban, hogy mindannyian szeretettel gondolunk az eltelt időszakra, az elért eredményekre.

41

42

Jeles Erzsébet Intézményvezető Mészáros Károly Városi Könyvtár

Müller Péter a könyvtárosok és a polgármester úr társaságában Kézműves foglalkozás

Verset mondanak az óvodások

Projektzáró

43

44

PILLANATKÉPEK A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI KERTÉSZ LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁRRÓL A hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtár életében 2009 jelentős évnek számított, mivel 2009. június 01. – december 31. között sikerült lebonyolítani a TIOP-1.2.3-08/1 pályázati konstrukcióban „A hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtár infrastruktúra-fejlesztése a bárki számára könnyen elérhető információ és tudás megszerzése érdekében” címmel, önállóan benyújtott nyertes projektet. Az elnyert 9.816.546,- Ft támogatásból olyan infrastrukturális fejlesztéseket valósítottunk meg, amelyek a felhasználók számára magasabb rendű szolgáltatásokat biztosítanak. Lépjünk be a Hajdúböszörmény, Bocskai tér 2. szám alatt lévő Közösségi Házba, amelynek földszintjén a könyvtár különböző részlegeit találhatjuk, és nézzünk körbe mi is történt itt! Először a Gyermekkönyvtárba pillantsunk be! Az ide betérő látogató egy 27 m2-rel kibővült, felújított, a gyermekek számára barátságos, marasztaló gyermekkönyvtárat talál. A hozzánk érkező óvodás, és iskolás csoportok most már kényelmesen elférnek itt, ahol a gyermekek számára szervezett író-olvasótalálkozók, előadások, kézműves foglalkozások stb. is otthonra leltek. A következő részleg, amely szintén jelentős változáson ment át, az internetterem. Itt, nyolc új, korszerű, minden igényt kielégítő számítógép várja a különböző számítógépes szolgáltatásokat igénybe venni akaró érdeklődőket. A felnőttrészleg kölcsönzőterébe belépve is találkozhatunk a fejlesztés eredményeivel, amelyek mind-mind a felhasználók korszerűbb könyvtárhasználatát, és a könyvtárosoknak a kor követelményeihez jobban illeszkedő munkavégzését teszik lehetővé.

45

Ezek a következők: A HunTéka integrált könyvtári rendszer, az Ariel dokumentumküldő- és fogadó szoftver a szükséges hardver eszközökkel /szerver gép, 3 db munkaállomás, szkenner, egyéb számítástechnikai eszközök (szünetmentes tápegységek, vonalkód olvasók)/ együtt on-line könyvtári szolgáltatások bevezetését tették lehetővé. Ilyen az on-line katalógus; 24 órán keresztül elérhető szolgáltatások: kölcsönzés megtekintése, hosszabbítás, előjegyzés, üzenetek küldése; elektronikus dokumentumküldés és fogadás. A wifi router segítségével lehetséges a szabad, internetes olvasói csatlakozás. A beszerzett laptop, digitális fényképező, színes lézernyomtató is a szolgáltatások színvonalát növelik. Az „Esélyegyenlőségi sarok” látássérültek könyvtárhasználatát segítő eszközei egy Braille nyomtatóval egészültek ki. Ezek az Európai Unió és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával megvalósított fejlesztések elősegítik a könyvtár oktatási-képzési szerepének erősítését, a könyvtárhasználói igények magasabb szintű kielégítését. Az eltelt már majdnem két év eredményei, a felhasználók elégedettsége, mind ezt igazolják vissza! Andorkó Mária könyvtárvezető Kertész László Városi Könyvtár

46

ZOLTAI LAJOS

FÖLDES, 1861. JÚLIUS 16. DEBRECEN, 1939. AUGUSZTUS 30. Születésének 150. évfordulóján tisztelettel és hálával emlékezünk Debrecen történetének fáradhatatlan kutatójára, Zoltai Lajosra. Kardos Albert, 70. születésnapján a következő szavakkal köszöntötte őt: a Debreczeni Képes Kalendáriom 1932-es kötetében: „…a városnak több mint 30 éven át szellemi mindenese volt, most is úgy tekintünk rá, mint egy élő lekszikonra, vagy a lekszikonnak régi magyar kifejezését használva, a közhasznú ismeretek tárára.” Bizony, nagyon is igazat mondott a kortárs irodalomtörténész, mert a jeles debreceni történetíró sokoldalú tudós volt, több rokontudományt is új eredményekkel gazdagított. Pályája mégsem a szaktörténészek szokványos útja. Munkássága hatrétegű, ami életének hat korszakát is mutatja. Elsőnek az újságírást említhetjük. Második rétege a levéltári működés. Az adatok szeretetét, megbecsülését hozta ebből a munkakörből magával és tette munkássága alapjává. A levéltárost csak egy lépés választja el a történésztől. Zoltai elsőrendű történészalkat volt, szenvedélyes kutatója a múltnak, aki a múlt nagyon is változatos arcát az adatok tömegének felsorakoztatásával kívánta megmutatni. Helytörténész volt, aki Debrecenből indult ki és Debrecenbe tért vissza. A történész Zoltai, amikor városunk történetének alig ismert korai szakaszát vizsgálta, a régészet eredményeihez fordult. Olyan esetekben, ha a múlt valóságát nem segítette megragadni a levéltár, az írott adat, a régészet adta lehetőségekhez folyamodott. Nagy jelentőségűek a magyar középkorra vonatkozó ásatásai, amelyek során több hortobágyi középkori faluhelyet tárt fel, határozott meg. A történeti kutatás vezette el a néprajzi vizsgálódásokhoz is. Minthogy az egykori debreceni élet hétköznapjait is fel akarta deríteni, segítségül hívta a néprajzi kutatásokat is. Mindezekből együttesen

47

következett, nőtt ki muzeológiai munkássága, amely akkor korszerűségével, nagyvonalúságával és tudományos megalapozottságával tűnt ki. Zoltai Lajos életét a szerénység, az olykor-olykori elismerés mellett inkább a mellőzés és talán mindebből következőleg a csendes munka jellemzi. Életútját és munkásságát már kevéssel halála után, 1942-ben, aprólékos gonddal feldolgozta Sőregi János és előbb a Déri Múzeum jelentésében, majd pedig különlenyomatként a Déri Múzeum régészeti osztályának ismeretterjesztő közleményei 11. füzetében meg is jelentette. Ez az életrajz és a hozzácsatolt bibliográfia Zoltai közel ezer kisebb-nagyobb, óriási adatgazdagsága révén kitűnt munkáját sorolja fel. Zoltai Lajos Földesen született 1861. július 16-án elszegényedett kisnemesi családban. Apja foltozóvarga volt. Szűkös anyagi körülményeik miatt a szülők gondolni sem mertek arra, hogy igen tehetségesnek, érdeklődőnek látszó fiúkat taníttathassák. 1873-ban a Földesen hivatalosan eljáró Katona Endre hajdúnánási lelkész - aki éppen akkor vesztette el gyermekét - magához vette az értelmes fiúcskát. A gyermek a művelt lelkész családjában sokat fejlődött, iskolai tanulmányait kitűnően végezte, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába iratkozott be, ahol szolgadiákként tanult. Történészi, írói és rajzolói hajlamai már ekkor megmutatkoztak. Elkezdte kutatni családja történetét, különféle írói próbálgatásokat folytatott és a régi rézmetsző diákok nyomdokaiba lépve rajzokkal, akvarellekkel díszítette a különféle iskolai jegyzőkönyveket. Elvégezte a Teológiát, de később eltávolodott választott pályájától, ugyanis a Petőfi Társaságon keresztül kapcsolatba került Debrecen művészvilágával. Az itt szerzett impulzusok hatására lett újságíró. Az 1890-ben megalakult Csokonai Körnek Zoltai az egyik alapító tagja és mindvégig aktív munkása volt. A Debreceni Ellenőrnél és a Debreceni Hírlapnál dolgozott, majd a levéltárba került. Innen egyenes út vezetett fantasztikus szorgalma és kutatási kedve révén a történetíráshoz, a régészethez, a néprajzhoz, majd a muzeológiához. 48

1911-ben új fórumhoz jutott, ahol lehetősége nyílt bekapcsolódni a debreceni kalendárium-irodalomba is. Rábízták a Debreczeni Képes Kalendáriom szerkesztését, amely ettől kezdődően és írásai révén magas színvonalú helytörténeti, néprajzi antológiává fejlődött. Debrecen történetének legkülönbözőbb időszakairól és kérdéseiről írott ragyogó tanulmányai sorra jelentek meg itt. (Szám szerint 78 tanulmány, több mint 600 oldalon.) Zoltai Lajos tárgykörei, kutatási területei igen gazdag skálán mozognak. Az első ilyen kérdéscsoport a település helyrajza, a településhálózat és az elpusztult helyek kutatása. Történetírásunkat igen érdeklő tárgykör ez, amelyben Zoltai kutatásaira még napjainkban is megbízhatóan támaszkodhatunk. A településeket, egyházas és egyházatlan falvakat feldolgozó műve, Debrecen határai és birtokai a XI-XV. században, Debrecen vidékének urai 1200-1400 között, Debrecen határperei, a hortobágyi puszták története, elpusztult falvai, debreceni hegyek, halmok, egyéb mesterséges és természetes emelkedések – máig szinte egyedülállóan sokoldalú kutatásainak a témái voltak. A ma ismét az érdeklődés középpontjába került várostörténet ugyancsak gyakori és kedves témája volt kisebb-nagyobb műveinek, forráselemzéseinek. A vidékiek beköltözése Debrecenbe sokszínű társadalmi megvilágítást nyert nála. Vizsgálta a birtokos nemes urak és a jobbágy népesség helyzetét. De komolyan érdeklődött a városigazgatás, a városi gazdálkodás és az adópolitika, az ipar és a kereskedelem iránt is. Kuruckori debreceni kereskedők, görög kereskedők, Debrecenbe települt zsidók, a debreceni ipar, külön is az ötvösök, de a mezőgazdaság ugyancsak érdekelte az egyes korszakok történetéből. Az ő művei felölelik a háztartást, a táplálkozást, az építészettörténetet, a temetői művészetet, az ötvösműveket, a könyvnyomdászatot, a könyv- és műgyűjtést, az egészségügyet, a régi lakóházak belsejét és külsejét, az iskoláztatást és a polgári krónikaírást egyaránt. Hihetetlen sokoldalúsága nem tette felszínessé, volt energiája gazdag adatfeltárásra, fontos eredményeket tudott nyújtani a szaktudományoknak és a történelemkedvelő olvasóknak is.

A debreceni múzeum létrehozásáért sokat tevékenykedett, melynek 19051929-ig, nyugalomba vonulásáig a vezetője volt. A múzeum alapjait lerakva és megteremtve itt is szerteágazó, körültekintő munkát végzett. Elsősorban szakszerűen rendezte el az eredeti múzeumi anyagot, majd szaporította, gyarapította azt. Ásott, kutatott, cserélt, vásárolt, utasított, kért a múzeum érdekében. Rajztudásán kívül megtanult fényképezni, elsajátította a térképkészítést, belegyakorolta magát a darab-edények, a tört fegyverek összeállításába, megragasztásába. De a legnagyobb érdeme, hogy mindent, amit gyűjtött, ásott, kiásatott, felkutatott, a legnagyobb gonddal lerajzolta, leírta azokat úgy, hogy az ő munkái világosságukkal, szabatosságukkal bízvást lehettek mintái a múzeumoknak és tudományos köröknek. Életművét ő egy korszerű, színvonalas Debrecen-monográfia előmunkálatának, alapkutatásának tekintette. Kardos Albert fent idézett írásában a következőképpen határozza meg Zoltai munkásságának nagyságát és jelentőségét: „ Csak egy ügyes szerkesztő kéz kell és magából Zoltaiból összeállíthatja Debrecennek kimerítő és megbízható történetét.”

49

50

Zoltai Lajos meghatározó szerepet töltött be e régió helytörténeti kutatásainak igényes és magas színvonalú művelésében. Írásain történész nemzedékek nőttek fel, s a későbbiekben egyetlen, városunk történetével foglalkozó kutató utód sem hagyhatja figyelmen kívül munkásságának eredményeit, sőt ma is biztonsággal támaszkodhat arra. Ez a nagyszerű emberi tulajdonságokon kibomló életmű olyan szerteágazó alapvetést végzett el lakóhelyünk történetének megismerésében, amilyenre sem előtte, sem utána senki nem vállalkozott Debrecenben. Tárczyné dr. Mányi Sarolta ny. helytörténeti szakreferens

Fotó: Zoltaijpg

A kép a névvel együtt legyen

ADYTÓL ÉS ADYRÓL TÖREDÉKEK A „DONGÓ” -BAN Ady 1898. őszétől újságíróskodott Debrecenben. A kormánypárti „Debreczeni Ellenőr” után az ugyancsak kormánypárti „Debreczeni Hírlapnál” dolgozott gyakornokként. 1899. ápr. 25-től lett állandó munkatársa a függetlenségi párt lapjának, a „Debreczen”-nek. A „Dongó” élclappal Székely Imre szerkesztővel való jó barátsága révén került kapcsolatba. Tudott Székely lapindítási szándékáról, annak nehézségeiről, s az első vezérvers megírásával hozzájárult a „Dongó” sikeréhez. Székely erre így emlékezett:

„1899. év folyamán állandóan terveztem egy Dongó című élclap megindítását. A lapindítás nagyon nehezen ment és Ady gyakran gúnyolódott a meddő próbálkozás miatt. Végre, ha jól emlékszem, 1900. elején megindult a lap és én éppen akkor Nagyváradon tartózkodtam, az ott dolgozó Adyt kértem meg, hogy írjon a Dongó első számába úgynevezett vezérverset. A Royal kávéházban ültünk, innen átmentünk egy cukrászdába, ahol Ady néhány perc alatt összerótta a szükséges strófát. A vers meg is jelent.” 1 Az élclap címadó ötletét egy Debrecenben ismert régi dal szövege adta: „Debrecenben kidobolták, / hogy a Dongót ne dalolják – / Csak azért is Dongó - / Diri-Diri Dongó” A dalban megnyilvánuló dacos, kuruckodó magatartás felvállalása az ellenzéki politizálás ígérete volt. Az 1900. január 7-ei első számában megjelent „Csak azért is Dongó” vezérvers keletkezésének nem mindennapi történetéről maga Székely Imre lebbenti föl a fátylat. 1

51

Kardos László: Újabb adatok Ady debreceni éveihez. In. Ady-Múzeum. 1. köt. 1924. p. 54.

52

„A Debreczeni Független Újság olvasói egy ismeretlen Ady-verset találnak. A vers a Dongó című néhai debreceni élclapban jelent meg 1900. január 7-én. E kötetben sohase került, (és a Rövid dalok egyről-másról című poszthumusz kroki gyűjteményből is kimaradt) Ady-vers, amelynek persze csak ereklye-értéke van, esztétikai becse vajmi csekély, csak félig-meddig az Ady szerzeménye. Egyrészt tudnillik Benedek János, a néhány évvel ezelőtt elhunyt népszerű demokrata képviselő, fabrikálta, aki a maga idejében nemcsak ismert, de tehetséges, nem mindennapi formaérzékkel megáldott verselő is volt. E furcsa társszerzőség történetét Székely Imre, a régi Dongó nemrég elhunyt kedves szerkesztője, aki az irodalmi verskuriózumot hozzám eljuttatta, a következőképpen adta elő.” »A múlt század utolsó éveiben együtt újságíróskodtam Debrecenben Adyval. 1899 folyamán állandóan terveztem egy „Dongó” című szatirikus élclap megindítását. A lapindítás nagyon nehezen ment és Ady gyakorta gúnyolódott a meddő próbálkozások miatt. Még első, Debrecenben kiadott verseskönyvének nekem ajándékozott példányában is erre céloz a dedikációval mikor így ír:„Sz. I. barátomnak, a Dongó című élclap meg nem indításának viszonzásául, de egyébként is szeretettel – Ady.” Az év végén azután elköltözött Ady Endre Debrecenből és én csak 1900. január első napjainak egyikén akadtam vele össze ismét új állomáshelyén, Váradon, ahol a Szabadság-ba dolgozott. Tréfás büszkeséggel újságoltam neki, hogy készül már a Dongó, s a jövő héten ki is „jövök” vele. Egyben megkértem, hogy írjon az első számhoz afféle „vezérves-et.” A Royal kávéházban ültünk, innen átmentünk egy cukrászdába, s ott Ady néhány „flekk” papíron pár perc alatt összerótta a szükséges strófákat. A kéziratot megköszöntem, zsebrevágtam s hoztam haza Debrecenbe. Itthon elmeséltem a dolgot Benedek János képviselőnek. Aki a Debreceni Hírlap-ot, Ady volt lapját, felelős-szerkesztette s megmutattam a „vezérvers” kéziratát is. Ekkor vettem észre, hogy a flekkek közül az egyiket valahol elhagytam, s így az Ady vers használhatatlanná lett, egy vagy két strófa el53

veszett a végéről. Benedek Jancsi, aki nagy rigmusgyártó volt, egyszeriben késznek mutatkozott, hogy a hiányzó strófát vagy strófákat hozzápótolja a megcsonkított kézirathoz. Ott rögtön meg is tette. Így született meg a Dongó bevezető verse, melynek első két strófáját minden bizonnyal Ady írta, a negyediket minden bizonnyal pedig Benedek Jancsi, de hogy a harmadik strófa melyiküknek a ceruzájából szaladt ki, arra már nem merném letenni az esküt.«2 Itt következik a vers teljes terjedelmében. „Csak azért is Dongó.” „Hej Debreczen, Debreczen, / Te szép, büszke város, / Hozzád sem volt a sors / Nagyon igazságos!... / Régi híred, érdemed / Pusztul, kiveszőbe, / Epigonok kísérik / Ki a temetőbe…/ A régi nagyokból / Alig van hírmondó, / Elmúlt a jelszavad / „Csak azért is Dongó !” Hol a régi hajdú - vér?/ Városát ellepték / Mamelukok, stréberek, Kótyonfitty leventék, / Felfordult itt a világ, / Nem úgy van, mint régen, / Mintha nem is az a nap / Sütne már az égen; / Szegényedünk egyre, / Nő pótadó, kontó / Nincs, a ki kiáltsa / „Csak azért is Dongó!” A ki igazán beszél, / A fejét törik be, / Az boldogul manapság, / Ki ott van a klikkbe. / Gondolkozni nem szabad, / De beszélni ugy se, / Felfordult itt a világ, / Bolond, Isten ugyse!… / Elmúlt itt a jókedv, / A régi csapongó, / Nincs, aki dalolja, / „Csak azért is Dongó !” Benne vagyunk könyökig / Pótadóba, bajba; Ha nagy a nyomorúság: / Nevessünk jót rajta, / Hála Isten: hogy szabad / Kaczagni magunkon, / S csípni egyet, ki teher / S csak baj a nyakunkon, / Hadd fájjon a fejük, / Az az üres kongó, / Úgy lesz majd, mint régen, / „Csak azért is Dongó!” 2

Kardos László: Ady Endre és Benedek János közös verse. In. Debreceni Független Újság, 1932. 235. okt.16. p.6.; A verset közli Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről. I. 1961. p.136-138.

54

„Eddig a vers”– folytatja Kardos. Majd felteszi a kérdést: „Az irodalomtudomány detektívjeinek pedig odavetjük a harmadik strófa izgalmas talányát: Ki a rejtélyes sorok tettese, Benedek János vagy Ady Endre?” * A vers kapcsán Ady szerzősége körül irodalomtörténeti vita dúlt. A vidéki sajtóban akkor divatos bökk verseket Ady is írt debreceni éveiben.

„Az ifjúkori érzelmességnek és a vidám diáktársaságok körében tetszést, sikert és népszerűséget biztosító humorizálásnak természetes kettősségét sok írónk és költőnk induló korszakában megtaláljuk. Hajlama ösztönzi Adyt is az akkori lapokban divatozó tréfás krokiversek írására.”3 Ady csúfondáros hajlamának megnyilatkozását apai, nagyapai örökségként említi öccse, Ady Lajos.4 Hegedüs Nándor helyreigazítja az emlékezőt és kétségbe vonja Ady szerzőségét: „Székely Imre […] a hely dolgában téved. 1900 elején még nem épült fel a Royal kávéház, amely csupán 1900 őszén nyílt meg. A helyén akkor még a Magyar Király állt, s vele szemben csakugyan volt cukrászda, ahová délutánonként szép közönség látogatott el és nyáron a Brémer térre nyíló terraszon sokan üldögéltek. De a kérdést nem is pontosan az dönti el, melyik kávéházban írta volna Ady ezt a verset, hanem az, vajon 1900 elején megjelent-e a Dongó című debreceni élclapban egy Ady- vers ?

A Dongó-t Székely Imre tényleg 1900. januárban indította meg. De az első január 7-i szám első oldalán lévő Csak azért is Dongó című és névtelenül megjelent vezérvers nem vall Adyra.” 5 Kovalovszky nem veti el Ady szerepét. Mint írja: „[…] sok magyaros formájú vers van a debreceni korszakból, s az ismert csúfondáros debreceni nóta természetes módon sugallta a pattogó ritmust […]”6 Pálfy is igazoltnak látja a versben Ady bökk-verseinek stílusát, annak ellenére, hogy nem tudjuk, melyik strófát írta Ady, melyiket pótolta Benedek János. Szerinte, az a versszak, amelyikben a „kótyonfitty leventék” szerepelnek, feltétlenül Adyra vall, ő szerette az ilyen különös, ritka kifejezéseket. 7 * A Dongó 1900. január 13-ai 2. számának ötödik oldalán, Bandi aláírással, minden kétséget kizáróan Ady bök verse rejtőzik. A verset Ady Nagyváradról küldte Székelynek, miután tiszteletpéldányt kapott a „Dongó”-ból. Hegedüs Nándor az alábbi megjegyzéssel közli a verset:8 „[…] rábukkantunk Mai trubadúrok című és Bandi aláírású versre, a mely vitathatatlanul arra a stílusra vall, ahogy Ady ebben az időben a bökverseket sűrűn termelt. Ez a rímes krónika teljesen ismeretlen, nem található meg Földessy Gyula Rövid dalok című gyűjteményében sem és így érdemes itt leközölni...” „Mai trubadúrok.” „Most is vannak léha emberek, / Hegedősök, minnesängerek. / Trubadurok még most is élnek / Lányról, szerelemről regélnek, / Nem sírnak a húrok csak lágyan, / Belecsapnak nem egyszer bátran / Egy-egy merész, vésztjósló Hegedüs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Bp. 1957. Új magyar múzeum. p.112-113. i.m. Kovalovszky 7 Pálfy József: A debreceni élclapirodalom története [Kézirat]. – Debrecen: 1963, DEK Kézirattára. Ms 11/9. 8 i.m. Hegedüs. p.39. 5 6

3 4

Földessy Gyula: Ady Endre. Rövid dalok egyről és másról. 1923. Ady Lajos: Ady Endre. Bp. 1923. Amicus. p. 245.

55

56

dalba…/ Csakhogy ma ezt senki sem hallja… /… Most is vannak léha emberek, / De élniök nehezen lehet… Ma máskép zeng a lantnak húrja, / Dicséneket zeng egy nagy úrra, / Politikát öltöztet rímbe, / Ez megy tárgyért akár Pekingbe / Megénekel szoba-lányt, dézsát. / És minden rendű, rangú gésát. / Miről nevezetes a gólya, / Megzengi azt a Figaróba. / Byron, Puskin, Petőfi, Heine, / Nem illenek közibünk már be, / Valamennyi korlátolt ócska, / Sohsem voltak redakczióba, / Nem ismertek színházi nettót, / Nem írtak operett-librettót, / Nem jártak el felolvasásra, / A hol sok a műértő dáma. / Nem élesztgettek banya-lángot, / Mint teszik a mai titánok, / Csupán költők voltak szegények / És nem századvégi legények. De Dániában más is – ó let. / Irányuk a szecesszió lett. / Minél nagyobb a lángész máma, / Felkapja még inkább a fáma. / A vers homályos, bárgyú, zagyva: / „Milyen merész és új a hangja” / Nem tud bánni rímmel vagy lábbal: / „Szakított avult hagyománnyal.” / És ugy is lesz az nemsokára. / Hogy kinek a költészet drága, / Ki eszmékért lángolva harcol, / „Szecessziós”, azt mondják rája.” * A következő kedvesen csipkelődő történetet Sipos Béla találta ki. Sipos a „Debreczen” szerkesztőségben együtt dolgozott Adyval és jó barátságban voltak. Ezzel az élccel figyelmeztetni akarta barátját ígéretére, hogy hamarosan Debrecenbe látogat. Ady akkor már a nagyváradi szerkesztőségben dolgozott. „Sport. Ady Endrét, az ismert zseniális fiatal poétát, a „Bunda Club” nagyváradi levelező tagját a napokban komoly veszély fenyegette, amennyiben Nagyváradról Debrecenbe biciklizvén, az országúton bősz juhászkutyák támadták meg. De Ady Bandi nem olyan ember, aki megijedne a saját árnyékától, leszállt a bicziklijéről és nagy pátosszal elszavalta a csaholó kutyáknak a „Bundához” intézett legújabb versét, mire ezek keserves vonítással eszeveszett futásnak eredtek. Dybandi pedig hideg vérrel folytatta útját.” 9

A „Nyugat” 1909. október 24-én matinét rendezett Debrecenben. Irodalomtörténeti érdekességgel bír az alábbi közlemény. „Ady Endrének a matinén felolvasott utolsó verse 44 szóból állott. Ezek közül 38 ige volt, a többi pedig soha nem hallott uj összetett szó. Nagy Ferencz helyi költőnk ez alkalomból elhatározta, hogy legközelebb megjelendő versében ugyancsak 44 szó lesz, és pedig egyetlenegy ige, különböző alakjaiban.”10 * A fiatal Ady költői kísérleteit, élet-mámorát kifejező különös szókapcsolatait gúnyolja a remek persziflázs. Szerzője ismeretlen. Kiderítése újabb irodalomtörténeti búvárkodásra csábíthat: „A minden Titkok verseiből. Bum, bum, bum. (Uti könyvemből.) Szabadon Ady Endre után.” 11 Mottó: „Ne nézd az asszony szépségét és ne kivánd az asszonyt szépségéért.”Sirák 4, 2, 6.12 Mikor a Kanári szigeteken jártam, / Bum, bum, bum, / Csókot kicserélő csoda csókot láttam, / Bum, bum, bum, / És mikor Kubának szigetére jöttem, / Bum, bum, bum, / Egy sereg siró nő maradt mögöttem / Bum, bum, bum. Mikor szép Frankhonban még először valék, / Bum, bum, bum, / Nyakamat diszité sok aranyos nyakék / Bum, bum, bum, / S mikor szép Frankhonban utoljára jártam, / Bum, bum, bum, / Az Akadémia tagnak jelölt… Vártam! / Bum, bum, bum.

* Dongó, X.évf.1909.okt.31.44.sz. Dongó,XI.évf.1910.nov.27.45.sz. 12 Az idézet Sirák fia könyve. 25. fej.28. aforizma. Szerzője Ben Szira, azaz Sirák fia. Bibliai könyv, bölcs mondásokkal, tanításokkal. 10 11 9

Dongó.I.évf.1900.febr.25.8.sz. A „Bunda” az „Angol Királynő” étterem sörözője volt, amelyet Ady „Bundá”-nak nevezett.

57

58

S Szibériába, hogy legutóbb átmentem, / Bum, bum, bum, / S elbujtam egy bánya ólmos rejtekében, / Bum, bum, bum, / Pesti kiadóim utánam szaladtak / Bum, bum, bum, / Mit utközben irtam elvitték s pénzt adtak, / Bum, bum, bum.

DOROGI MÁRTON EMLÉKÉRE

Néhány napok mulva a Pokolba megyek / Bum, bum, bum, / Örömömben már is ugrálok, mint gyerek, / Bum, bum, bum, / A Lethe vizébe bemártom a Fejem / Bum, bum, bum, / S Charon apó révészt adósságba verem, / Bum, bum, bum.

Ebben az évben szeptember 11-én Dorogi Márton születésének századik évfordulójára emlékezett intézményünk, a Dorogi Márton Városi Könyvtár és Művelődési Központ. Az emlékév keretében jelent meg a Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia és dr. Oláh Józsefné Szász Ilona szerkesztette „Hasznos minden porcikája” c. kötet. A gazdagon illusztrált, tudományos alapossággal megírt kiadvány, az országosan elismert néprajzi gyűjtő állati termékek hasznosítására vonatkozó kutatásait foglalja össze. A megemlékezés a püspökladányi Városi Köztemetőben Dorogi Márton és felesége Dorogi Mártonné (szül. Dorosz Mária) kopjafájának megkoszorúzásával kezdődött, majd az emlékkiállítás megnyitójával folytatódott. A kiállításon Galánfi András, népi iparművész idézte fel Marci bácsi emlékét. Dorogi Márton szegény sorból indult, 1932-ben szerzett tanítói oklevelet Debrecenben. Különböző Hajdú megyei falvakban tanított, emellett folyamatosan foglalkozott néprajzi gyűjtő- és kutatómunkával. Munkáját fáradhatatlanul, alázattal végezte, és szolgálatnak tekintette. Püspökladányban a Petri-telepen nagyon sokat tett azért, hogy az ott tanuló gyerekeknek installációkat, szemléltető eszközöket készítsen, kiállítást szervezzen számukra. “Olyan pedagógus volt, aki a kultúrát egységében értelmezte” - mondta emlékező beszédében Galánfy. Később elismert néprajzkutatóvá vált, amihez nemcsak egyéni adottsága, elhivatottsága játszott közre, hanem az is, hogy a debreceni Református Kollégium Tanítóképzője ebben az időben a tiszántúli néprajzi kutatás központja volt. Az indításon túl két néprajzkutató Györffy István és Szűcs Sándor hatott rá különösképpen. Dorogi Márton felismerte, hogy ebben a sárréti tájegységben a bőr az, ami leginkább nincs felkutatva. Senki nem tudott nála többet a bőrruházatról. S mivel ezeket a tárgyakat megvenni nem tudta, kiváló rajzkészségénél fogva

(Kalkutta, 1910.) Dio Mió.” * A „Dongó” lapozgatása közben „felfedezett” Ady versek – mint láthattuk – nem ismeretlenek az Ady-irodalom számára. A lap történetében azonban jelentős, megkerülhetetlen mozzanatként kell számba venni. Az élclap sok ismert személyt vett tollhegyre a humor és szatíra változatos eszközeivel. Ennek sorába illeszkedik az Adyra vonatkozó szösszenetek megidézése. Gellér Ferencné dr. címzetes igazgató

59

SZEREP, 1911. SZEPTEMBER. 11. – PÜSPÖKLADÁNY, 1980. NOVEMBER 10.

60

lerajzolta, mintát készített róluk. Később ebben a munkában lánya, Ágnes volt segítségére. A kiállításon ezekről a hímzésmintákról készített rajzok is láthatók voltak. A Déri Múzeum gyűjteményéből érkezett alföldi bunda mindene volt az akkori pásztorembernek, háza, otthona, takarója; védte a hidegtől, nyáron szőrével kifelé fordítva pedig a melegtől. A szűr ujja bevarrva tárolásra szolgált: kovát, taplót, ennivalót hordtak benne. Doroginak a bőr- és egyéb állati eredetű anyagok népi feldolgozásáról, a szűcsmesterségről, a bőrviselet kérdéseiről írott szakcikkei olvashatók az Ethnographia, a Néprajzi Közlemények és a Jászkunság c. folyóiratban. Feldolgozásainak egy nagyobb fejezete jelent meg a Damjanich János Múzeum közleményei sorozatban - A kunsági kisbunda, Szolnok, 1962. címen. Kevesen tudják, hogy szócikkeket írt a Magyar Néprajzi Lexikonba (pl.: bőrruha, kacagány). Könyvtári egységünk helyismereti gyűjteménye a fent említett folyóiratokkal, közleményekkel, bibliográfiai adatokkal gazdagította a kiállítás anyagát. Emellett a helybeli Karacs Ferenc Múzeumból, valamint a családi hagyatékból is érkeztek tárgyak, fotódokumentációk. A színháztermünkben folytatódó emlékülés Dombi Imréné, városunk polgármesterének megnyitóbeszédével vette kezdetét. Polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, s elmondta: Dorogi tanító úr szuggesztív egyéniségével lélekben ma is közöttünk van. Méltató szavaival szólt arról, hogy Dorogi Márton páratlan és fáradhatatlan néprajzi gyűjtő volt, szellemi produktumával pedig méltó emléket hagyott városunknak. Megköszönte a családtagoknak, hogy ápolják az édesapa, nagyapa szellemi örökségét, hagyatékát, őrzik a családi tradíciót. Erre az ünnepélyes alkalomra megjelent „Hasznos minden porcikája” c. könyvvel a kéziratban, családjánál és gyűjteményekben őrzött feljegyzései most közkinccsé váltak. ‘Emlékeim régi tanítómról’ címmel Borsos István nyugalmazott gimnáziumi igazgató idézte fel személyes emlékeit. Diákként érezte az őszinte bizalmat, amit tanító úrtól kapott, s megtiszteltetésnek vette azt. A szobrászattal is foglalkozó művész elmondta, hogy értelmiségi létét Dorogi Mártonnak köszönheti, pedagógusi példaképének tartja.

Dorogi néprajzi munkájáról Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia néprajzkutató tartott előadást. A ‘Porcika könyv’szerkesztője elmondta: Dorogi Márton fiatal korától haláláig, azaz az 1930-as évektől az 1970-es évek végéig szorgalmasan kutatta a Tiszántúl nagy részén – a Hajdúságban, a Hortobágyon, a Nagykunságban, a Nagysárréten – a hagyományos népi állattartást, különös tekintettel az állati termékek hasznosítási módjaira. Vizsgálta nemcsak a domesztikált juh, szarvasmarha, ló, szamár, sertés, macska, kutya, nyúl és háziszárnyasok (lúd, kacsa, tyúk-kakas, pulyka), termékeinek feldolgozását, hanem a vízi és szárazföldi vadak (madarak, négylábúak: például daru, gólya, túzok, farkas, őz) és félvadak (félig szelídített daru, páva) testrészeinek hasznosítását is. Néprajzi érdeklődésének egyik, mutatósabb tárgyát jelentették a díszített szűcstermékek /pl. a selyemmel virágozott kostök-dohányzacskó, mely a kiállításon is szerepelt/. A szűcshímzések a magyar népi díszítőművészet talán leggazdagabb forrását alkotják, melyből nagyszerű rajzaival, bámulatosan pontos színezésével a kiváló néprajzi gyűjtőnél kívül senki többet nem örökített meg. Az övön hordható, lánccal díszített, háromszög alakú, faragott csont tűtartók, késtartók szintén az ő gyűjtéséből ismertek az utókor számára- hangsúlyozta az előadó. Az emléknapra megjelent könyv születésének körülményéről Dr. Tóth Albert nyugalmazott főiskolai tanár beszélt. Elmondta: ökológusként kötelességének tartja tovább vinni azt az értéket, amiben Dorogi korszakosat alkotott; vagyis az elméletben és gyakorlatban alkalmazott értékfeltárást, ahol mindent hasznosítottak. “Dorogi Márton hiteles ember volt, a mai világ ezt a fogalmat már alig érti. Az adatközlők is hiteles emberek, akik a szakmának mesterei és értői voltak.” – zárta gondolatát Dr. Tóth Albert. Az Alföldkutatásért Alapítvány elnöke megköszönte az önkormányzatnak, a társintézményeknek, a családnak és a segítőknek a munkáját, mellyel hozzájárultak a kiadvány létrejöttéhez. Az új Dorogi-könyv szakmai ismertetését Dr. V. Szathmári Ibolya néprajzkutatótól hallhatta az érdeklődő közönség. A néprajzkutató bevezetőjében elmondta, nemcsak az évfordulós megemlékezés színvonalát emeli a kiadvány, hanem méltó emléket állít magáról az ünnepeltről is az utókor számára. Ugyanakkor

61

62

a könyv hiánypótló vállalkozás, a néprajztudomány régi adósságát törleszti ezzel, hiszen feltárja a különböző folyóiratokban és kéziratokban lappangó feljegyzéseket. A Dorogi-család nevében személyes hangvételben szólt Siposné Dorogi Ágnes, felidézve édesapjának a családhoz, unokáihoz, környezetéhez való viszonyulását, az együtt eltöltött idők emlékét. Végezetül Nagy Pista bácsi, hortobágyi pásztorember énekelte el Dorogi Márton kedvenc nótáját az “Amott legel...” kezdetűt. Az emlékülést a várva várt „Hasznos minden porcikája” című könyv tiszteletpéldányainak átadásával zártuk. Méltán mondhatjuk, hogy Dorogi Márton, aki tanítói és néprajzkutatói munkáját, oly nagy odaadással, energiával végezte, ami nemzedékünk számára is példaértékű. Tányér József könyvtárigazgató Dorogi Márton Városi Könyvtár és Művelődési Központ

A fiatal Dorogi Márton

Dorogi Márton születésének 100. évfordulójára jelent meg a Hasznos minden porcikája című kötet

Dorogi Márton és felesége Dorogi Mártonné (szül. Dorosz Mária) kopjafájának megkoszorúzása a püspökladányi Városi Köztemetőben

63

64

„AZ ÉV KÖNYVTÁROSA 2011. ÉVI DÍJAZOTTJA” CÍM NYERTESEI „Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.” Ady Endre „A szívós munka mindent legyőz.” Vergilius

A pályázati kiírás szerint önállóan is lehetett pályázni. Ez az én értelmezésem szerint azt jelenthette, hogy egy alaposan megtervezett, jól átgondolt és formailag is megfelelőképpen benyújtott önálló pályázat ugyanolyan eséllyel lehet nyerő, mint egy konzorcium. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy a pályázatra való felkészülés időszakában nem találtam olyan érveket, amelyek egyértelműen meggyőztek volna arról, hogy sokkal jobb lehetőség konzorciumban pályázni. Így önállóan vágtunk bele!

Az Év Könyvtárosa: Andorkó Mária

Milyen könyvtárat örököltél 2004-ben, amikor könyvtárvezetőnek kineveztek?

Az Editéka Alapítvány kitüntetését, Az Év Könyvtárosa Díját az idén három személy megosztva kapta. Ennek egyik oka – az alapítvány működtetésének pénzügyi nehézségei mellett – az volt, hogy mindhárom könyvtárvezető aktívan részt vett a TIOP, TÁMOP pályázatok előkészítésében és megvalósításában, követésében is. Mindhárom kolléga régóta dolgozik a könyvtárospályán, ezért nem új számukra a XXI. századi kihívásokhoz való alkalmazkodás. A díjak átadása után elégedetten mondhattuk: nemcsak az Európai Unió támogatása, hanem az Editéka Alapítvány személyes jutalma is azokat illette, akik ezt valóban megérdemelték.

Az akkori körülményeket, lehetőségeket figyelembe véve egy jól működő könyvtárat.

A hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtár vezetője, Andorkó Mária vehette át elsőként a díjat Hajdúnánáson, a megyei hálózati értekezleten. Andorkó Máriától aznap délelőtt egy .ppt bemutatóval kísért előadást is hallhattunk a TIOP – 1.2.3. - 08/1, Könyvtári szolgáltatások összehangolt infrastruktúra fejlesztése - „Tudásdepó – Express” elnevezésű pályázatról. Előadásában mindenkit meggyőzött arról, hogy merjünk nagyot álmodni, mert kitartó, közös munkával valóra válhatnak az álmaink.

A TIOP pályázatotok azért mondható különlegesnek, mert egyénileg pályáztatok, nem konzorcium tagjaként, mégis elnyertétek az áhított támogatást, 9.816.546,-Ft-ot. Miért döntöttél az egyéni pályázás mellett? Felmerült-e Benned annak a gondolata, hogy nem fogtok nyerni, ha egyedül álltok elő terveitekkel? 65

Beszámolódból is kiderült, hogy a projekt három fő tartalmi területét sikerült megvalósítanotok. Mi adta a legtöbb örömet a pályázat során? Az elért eredmények? Az első nagy öröm természetesen az volt, amikor kiderült, hogy nyertünk. Aztán ahogy haladtunk előre a projekt megvalósításában, a sok munka, feladat közben, mindig az jelentett örömöt, amit éppen sikerült lebonyolítanunk. A kollégáimmal együtt örültünk az elért eredményeknek, de a legnagyobb öröm az volt, amikor láttuk a könyvtár látogatóinak – gyerekeknek, felnőtteknek – az örömét, megelégedettségét, amikor pl. birtokba vették a kibővült, megszépült gyermekkönyvtárat, használni kezdték az új eszközöket.

A közös munka öröme? Esetleg valami más is? Igen, természetesen a közös munka is örömet jelentett. Kipróbálhattuk magunkat a kollégákkal új helyzetekben, új feladatok megoldása közben. Azt gondolom, hogy ez mindenkire pozitívan és ösztönzően hatott! 66

Mi volt a legnehezebb pillanata az egész TIOP-os pályázati folyamatnak? Az elszámolások és a Záró Projekt Előrehaladási Jelentés, a ZPEJ elkészítése. Ezekkel nagyon sokat kellett bajlódni, illetve ennek az egész bonyolult, indokolatlanul bürokratikus rendszernek való megfelelés okozta a legnehezebb pillanatokat.

Korábban is eredményesen pályáztál. Mit tanultál akkor, amit később a TIOP pályázat során már kamatoztatni tudtál? Igen, voltak korábban is sikeresen lebonyolított pályázataim, de ezek egészen más rendszerben zajlottak. Az uniós pályázatok egészen másképpen működnek. A korábbi sikerek hozzásegítettek ahhoz, hogy a TIOP-1.2.3.-ba is bele merjek vágni!

Sikeres pályázóként mit tanácsolnál azoknak a könyvtárosoknak, akiknek most kell először ezzel a fajta munkával, szemlélettel megbirkózniuk? Először is legyen a velük szemben támasztott elvárásokra alapozott, határozott elképzelésük, jövőképük a saját könyvtárukról. Legyenek tisztában a helyzetükkel. Fontos, hogy észrevegyék a lehetőségeket, amelyekkel ezt a kettőt, helyzet-jövőkép, közelíteni tudják egymáshoz! Merjenek bátran élni a felkínálkozó lehetőségekkel! A mai kor lehetőségei egyértelműen az uniós pályázatok. Nem könnyű terep ez, ezért mindenképpen keresni kell segítséget, szövetségeseket, támogatókat. Az, hogy mi a TIOP projektet önállóan valósítottuk meg, nem azt jelenti, hogy nem kerestünk segítséget amikor szükséges volt. Például a pályázatírásban, elszámolásban a Polgármesteri Hivatal pályázati referense segített. A legfontosabb volt támogatóként az önkormányzat, pontosabban elsőként a polgármester megnyerése. Ezt mindenkinek tanácsolnám. Nagyon fontos minden létező helyen, ahol számít a könyvtár jelentőségének hangsúlyozása, hogy a könyvtárosok éljenek a kialakított kapcsolatrendszereikkel!

67

A pályázat írásakor nagyon fontosak a kiírás kulcsszavai, ezek mindig legyenek kidomborítva a célok, tartalmi részek megfogalmazásánál. A tartalom mellett ügyeljünk a formai megfelelésre is, először azt nézik! Nagyon fontos a tervszerű, kitartó, a határidőket pontosan betartó, mindent pontosan dokumentáló, a közreműködő szervezet elvárásait mindenkor betartó munka. Nehéz, eléggé embert próbáló feladat az uniós pályázatírás és a projekt lebonyolítása, de ez ne tartson vissza senkit! Ma a könyvtárak fejlődésének záloga, ha élünk ezekkel a lehetőségekkel!

Az MKE vezetőségi tagjaként is aktívan tevékenykedsz. Mit jelent számodra az egyesületi munka? Ettől az évtől már nem vagyok vezetőségi tag, de tagként, remélem, még módom lesz sok, érdekes szakmai programon részt venni, a kollégákkal találkozni, tapasztalatainkat megosztani.

Hogyan képzeled el a könyvtár jövőjét? Milyen irányban fejlesztenéd tovább? Azt szeretném, hogy ezen az úton továbbhaladva, egy olyan könyvtár szolgálja a Hajdúböszörményben élőket, amelyben egyszerre vannak jelen a gyors és professzionális információszolgáltatás és a hagyományos, emberközeli szolgáltatások. Nagyon fontos a szerepe a helyismereti információszolgáltatásnak, a következő feladat: ezen a területen előre lépni! Kedves Mari! Köszönöm válaszaidat. Munkádhoz erőt, jó egészséget, sok sikert kívánok Neked!

68

„Nálunk értéket kap!” (A kabai Gonda Ferenc Városi Könyvtár mottója) Az Év Könyvtárosa: Boldoghné Kiss Ágnes A kabai Gonda Ferenc Városi Könyvtár vezetője, Boldoghné Kiss Ágnes a kitüntetettek névsorában másodikként vehette át Az Év Könyvtárosa Díjat dr. Simon Zoltán kurátortól és Szilágyi Iréntől, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ megbízott igazgatójától. A jutalom indoklásaként a TIOP és TÁMOP pályázatokban való aktív részvételt és a könyvtári dokumentumok teljes feldolgozottságán alapuló, színvonalas számítógépes szolgáltatásokat és az értékteremtő közművelődési munkát emelték ki az adományozók. Az alábbi beszélgetésből kiderül, hogy a laudáció szép szavai mögött milyen színes személyiség és mennyire sokrétű munka rejlik.

Kedves Ági! Mindenki örült annak, hogy Az Év Könyvtárosa lettél, mert személyedben egy kedves, mosolygós könyvtárost ismerhettek meg a kollégák, még azok is, akik messze élnek Kabától. Honnan ered belőled ez a sokakra kisugárzó belső harmónia? Az Év Könyvtárosa cím egyik díjazottja, Andorkó Mária fogadja a gratulációkat

Nagy meglepetés volt számomra ez a díj. Nagyon örültem neki, és számomra megtisztelő, hogy bekerülhettem az “Év Könyvtárosa” díj birtokosainak nívós társaságába. Úgy gondolom, hogy ez a díj nemcsak az enyém, hanem a kollégáimé is, hiszen nélkülük nem lehet sikeres szakmai munkát végezni. Lehet, hogy Ők nem érzik a mindennapokban, hogy a “belső harmónia sugároz” belőlem. Inkább azt érzik, hogy akaratos vagyok. A kezdeti kis ellenállás ellenére azonban szinte mindig mellettem állnak, bármilyen kihívás várjon ránk. A szakmai munkám mellett fontos, hogy családom is kitart mellettem, hiszen tudják, hogy a könyvtár szinte a negyedik gyermekem, az összes szépségével és nyűgjével együtt.

A Gonda Ferenc Városi Könyvtár honlapjára pillantva nagyon tetszett a rövid, de velős mottó: „Nálunk értéket kap!” Igaz, minden könyvtár értéket 69

70

ad ma Magyarországon a használóinak, mégis jó, hogy ezt leírtátok. Honnan jött az ötlet, hogy éppen ez a mondat kerüljön a honlapotokra? Éppen a mondat rövidsége és tartalmi tömörsége miatt választottuk ezt a szlogent.

Milyen visszajelzéseket kaptok a használóitoktól a honlapotokról? Kaptunk több pozitív és egy negatív visszajelzést is. A pozitív az volt, hogy a régi honlapunktól szebb és igényesebb. Volt aki jelezte, hogy “egy kicsit borongósra sikerült, de azért szép.” Többen azon a véleményen voltak, hogy “sok információt tartalmaz, azonban egy kicsit eldugva.” Többen jelezték, hogy még mindig elérhető a régi honlapunk és ez zavaró. A régi szolgáltatónkkal már többször felvettük a kapcsolatot, azonban még mind a napig nem sikerült elérni, hogy törölje a rendszerből, annak ellenére, hogy nem fizetünk a tárhelyért.

A számítógépes fejlesztés témakörében az én korosztályomnak elsőként a könyvtári dokumentumok számítógépes feldolgozása, csúnya szakszóval a „retrospektív konverzió” jut az eszébe. A díj átadásakor Szilágyi Irén is kiemelte, hogy az elektronikus feldolgozottság a kabai könyvtárban 100%-os. Mire emlékszel vissza legszívesebben ebből a sziszifuszi munkából? Tulajdonképpen a könyvtárba én mint számítógépes feldolgozó kerültem be. Ennek köszönhetem, hogy a könyvtárosok összetartó családjába befogadtak. A ma már nyugdíjas Papp Józsefné bíztatására végeztem el a főiskolát és lettem könyvtáros. Én nem éreztem unalmasnak a feldolgozó munkát. Tulajdonképpen hamarabb megismertem a könyvtár állományát a katalógusból, mint fizikai valójában.

Nagy előrelépést jelentett, amikor 2003-ban számítógéppel kezdtük el a kölcsönzést. Volt olvasónk, aki akkor megjegyezte, hogy a patikában is azóta kell sokat várni, mióta számítógép van. Az idő azonban bebizonyította, hogy nem lassúbb a számítógépes kölcsönzés, sőt!

Közhasznú információkat is szolgáltattok. Ez nálatok mit jelent? Mennyire tudatosodott a kabaiakban, hogy a könyvtár olyan hely, ahol a mindennapi problémáik megoldásához is segítséget kaphatnak? A kabaiak nagyon jól tudják, hogy bármilyen kérdésükkel bátran fordulhatnak hozzánk. Hiába szövi át a mindennapjainkat a számítástechnika, sokan segítségre szorulnak ebben is. Mindennapi feladataink közé tartozik ma már a gázóraállás bejelentése. Hozzánk fordulnak kisebb-nagyobb gondjaikkal, legyen szó akár egy boríték megcímzéséről vagy egy hivatalos levél megfogalmazásáról. Városunk lakosai tudják, hogy a menetrend változásait mi követjük és kézbefogható módon közzé is tesszük. Könyvtárunk a városi újság kiadója is. Ez azért jó, mert így szinte minden információ el jut hozzánk, amit mi igyekszünk szétsugározni.

A rendezvényeitekben mi az állandó vonás, és mi az, ami a legtöbbet változott az utóbbi időben? Igyekszünk a városunkban élő minden generációt megszólítani. Az óvodásokat, kisiskolásokat és a nyugdíjas korosztályt sikerül is elérni. A fiatalok és a középkorúak azonban szinte eltűntek a rendezvényeinkről. Új kihívás, hogy ne csak akkor találkozzunk velük, ha majd ők is nyugdíjasok lesznek.

A kabai könyvtár a TIOP-os és a TÁMOP-os pályázatokba egyaránt bekapcsolódott. Az így szerzett pénzből bizonyára sok új és hasznos dolgot sikerült megvalósítanotok. Mi volt ezeknek a pályázatoknak a legfőbb hozadéka?

Az állomány számítógépre vitele után milyen új szolgáltatásokat vezettetek be? Ezeket hogyan fogadták a használóitok?

A TIOP-os pályázatunk legfőbb hozadéka, hogy a számítógépeinket korszerűsíteni tudtuk. Ezek a korszerű gépek szinte kikényszerítették, hogy

71

72

olyan internet kapcsolatot keressek, ami szélesebb sávú és gyors. Tehát új szerződést kellett kötnöm, ami lehetőleg olcsóbb. Megszoktuk a régi könyvtári integrált rendszerünket. A pályázat keretein belül mégis megvásároltuk a HUNTÉKA rendszert: ennél már most látszik, hogy sokoldalúbb és korszerűbb. A könyvtár katalógusa most már naprakészen az olvasóink rendelkézésére áll, friss információkkal. Az összegyűjtött helyismereti dokumentumokat feldolgoztuk és a közeli jövőben közzé is tudjuk tenni. A TÁMOP-os pályázat egyik sokat emlegetett hozadéka, hogy olyan rendezvényeket tarthattunk, amire eddig nem volt pénz. Számomra legalább ilyen fontos, hogy elegendő pénz volt a kollégák szakmai továbbképzésére is. Könyvtárunk belső arculata változott meg az új bútorok beszerzésével.

nincs sok tapasztalatom, mivel még csak egy könyvtárban végeztem el a szakfelügyeletet. Szakértőként viszont már adtam segítséget a hozzám fordulóknak. Úgy gondolom, hogy a más könyvtárakban látott és tapasztalt szakmai munka például szolgálhat a mindennapjaink során is. Például elleshetünk apró ötleteket, hogy hogyan tehetjük otthonosabbá a könyvári terünket. A negatív tapasztalat is taníthat, ha másra nem, arra, hogy vannak nálunk “szegényebb” és rosszabb állapotok között működő könyvtárak, ezért nem kell panaszkodni. Nagyon köszönöm a beszélgetést! További munkádhoz jó egészséget, sok örömet, kitartást kívánok!

A két pályázati konzorciumon belül egymást segítő emberi kapcsolatok alakultak ki, és bízom benne, hogy ezek a későbbiekben is megmaradnak.

Maga a pályázatírás is felfogható egyfajta „továbbképzésként”. Melyek azok az új ismeretek, tapasztalatok, amelyeket a pályázatok elkészítése során szereztél? Megtanultam becsülni azokat az embereket, akiknek a mindennapjai a számok világában telnek. Megtanultuk, hogy nem elég tenni a dolgunkat, azt dokumentálni is kell: “Már tudtunk tojást tojni, de utánna megtanultunk kukorékolni is.”

Szakfelügyelőként is tevékenykedsz. Mit jelent számodra ez az új munkaterület? Milyen terveid vannak a könyvtárban és milyenek szakfelügyelőként? Mennyire választható külön a könyvtárvezetés és a szakfelügyeleti munka, ha szétválasztható egyáltalán? A szakértői és szakfelügyelői tanfolyamot azért végeztem el, hogy a könyvtár vezetéséhez szükséges tudást megszerezzem. Szakfelügyelőként még

Az Év Könyvtárosa cím boldog tulajdonosa Baloghné Kiss Ágnes

73

74

„Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.” (Kölcsey Ferenc)

Az Év Könyvtárosa: Kiss Lászlóné Kiss Lászlóné, Az Év Könyvtárosa Díj 2011. évi kitüntetettje 1978-ban került a derecskei könyvtárba. A könyvtári munkák pontos elvégzése mellett közösségek szervezésére, nívós rendezvények tartására is van energiája. A kistérségi fejlesztéseken, EU-s pályázatokon szintén sokat dolgozott.

A kérdéseim előtti bevezető sorokat a hajdúnánási hálózati értekezleten elhangzott dicséretből merítettem. Összesen 33 esztendőt töltöttél a könyvtárospályán. Milyen elképzeléseid voltak a könyvtárról pályakezdőként? Amikor 1978-ban megüresedett egy állás a derecskei Nagyközségi és Járási Könyvtárban, éppen gyesen voltam a 2 éves fiammal. 1974-ben közgazdasági szakközépiskolát végeztem általános ügyviteli tagozaton. Ezzel a végzettséggel helyezkedtem el az előző munkahelyemen, a derecskei Járási Hivatal Művelődési Osztályán, majd a Járási Földhivatalnál dolgoztam adminisztratív munkakörben. Amíg gyesen voltam, megszűnt a határozott időre szóló szerződésem. Nagyon örültem a könyvtárban megüresedett állásnak és a lehetőségnek, hogy ott dolgozhatok. Azzal a feltétellel vettek fel, hogy heti háromszor 4 órában a tépei Községi Könyvtárban könyvtárosként, továbbá heti 9 órában ugyancsak Tépén, a Művelődési Házban művelődési ügyvezetőként kell dolgoznom. Elvállaltam.

75

1978 júniusában költöztünk Derecskére, ezért július 1-től már Derecskén, a Nagyközségi és Járási Könyvtárban dolgoztam napi 8 órában. Mellette 1982-ig továbbra is kijártam Tépére. A Községi Könyvtár heti három alkalommal, napi 8 órában várta az olvasóit. Amikor elvállaltam a könyvtárosi és a művelődési ügyvezetői munkát, akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi vár rám. Azt már tudtam, milyen egy könyvtár belülről, hogyan történik a kölcsönzés, de azt, hogy milyen munkafolyamatokból áll össze a könyvtáros munkája, azt nem. A munkatársak azonban a könyvtárban végzendő munka minden fázisát megismertették velem, ill. megtanították nekem. Nagyon sokat köszönhetek Váczy Attilánénak, a könyvtár akkori igazgatójának, akitől nagyon sok segítséget kaptam.

Milyen munkákat és milyen körülmények között végeztél a könyvtárban a hetvenes évek végén? Miután megismerkedtem a könyvtár raktári rendjével, elkezdhettem a könyvek állományba vételét, majd az olvasószolgálati munkatársak felügyelete mellett a kölcsönzésből, később a feldolgozó munkából is kivettem a részem. Fokozatosan, a gyakorlatban tanultam meg mindent, amit a könyvtári munkafolyamatról tudni kell. 1996-ban szakirányú végzettséget szereztem. A ’70-es évek végén, az akkori körülményekhez képest megfelelőnek mondható, egy 4 éve átadott új könyvtárban dolgoztunk heten. Nagyon szerettem (szeretek a mai napig) itt dolgozni, mert a munkatársak befogadtak: nagyon jó közösségbe kerültem. Azóta a munkatársaim kicserélődtek, de a jó közösség megmaradt. Mint már említettem, hetente háromszor a tépei könyvtárban vártam az olvasókat. Ha nem volt a tépei állományban meg a keresett dokumentum, a következő könyvtári napra átvittem Derecskéről, aminek nagyon örültek. Jó volt látni az arcokon az örömöt, az elégedettséget. Ebben az időszakban irányítottam a Tépén működő művelődési közösségek munkáját, részt vettem a nagyobb rendezvények, műsorok, bálok, vetélke76

dők előkészítésében, lebonyolításában, amelyek mindig telt házzal zajlottak. Ezen a területen a szakmai vezetőim a derecskei Művelődési Központ munkatársai voltak: ők dobtak bele a mély vízbe. Így kerültem közelebbi kapcsolatba a közművelődéssel. A tépei Könyvtár és Művelődési Ház szerves része volt a derecskei intézményeknek, mivel a két település közigazgatásilag összetartozott.

szervezett – az a legnagyobb öröm a számomra, amikor elégedetten távoznak a rendezvények résztvevői.

1993-ban a derecskei könyvtárt összevonták a művelődési házzal. Ez már a rendszerváltás után volt. Bizonyára megszaporodtak a közművelődési teendőid. Hogyan „tanultad” meg az új szakmát? Volt-e olyan művelődési forma, rendezvény, amit folytathattál, vagy sok mindent neked kellett kialakítanod?

Már említettem Váczy Attilánét, nyugalmazott könyvtárigazgatót, akinek nagyon sokat köszönhetek. Míg Ő nyugdíjba nem ment, a Könyvtárban vele együtt 4-en dolgoztunk. Miután nyugdíjba ment, hárman maradtunk. A könyvtárvezetői teendőkkel az egyik munkatársamat bízta meg az akkori összevont intézmény vezetője. Ő elment szülni, és mivel a másik kolléganőm nem vállalta a vezetői feladatokat, így engem bízott meg az akkori vezetőm. (Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor a két intézményt összevonták, megmaradt a könyvtár szakmai önállósága. A könyvtárral kapcsolatos szakmai ügyintézés, szakmai vezetés a mindenkori könyvtárvezető feladata lett.) Azóta látom el ezt a munkakört. Nagyon fontosnak tartom, hogy a könyvtár megfeleljen a kor követelményeinek, az olvasók igényéhez igazodva minél több dokumentumot tudjunk szolgáltatni, minél több szolgáltatással álljunk rendelkezésükre, minél több könyvtárhasználó távozzon elégedetten a Városi Könyvtárból.

Amikor 1993-ban a két intézményt összevonták, akkor még a különböző rendezvények lebonyolításához nem volt szükség a könyvtárosokra, mivel a Művelődési Központban megfelelő létszámú munkatárs dolgozott. Az 1990-es évek végére alakult ki az a gyakorlat, hogy a könyvtárosok is részt vesznek a Művelődési Központ munkájában. A folyamatos létszámleépítés ugyanis bennünket is utolért. Fokozatosan csökkent a könyvtárosok és a közművelődési dolgozók létszáma az intézményen belül. Egyre több nagyrendezvény lebonyolításába vontak be bennünket. Nekem ez már nem volt újdonság a korábban Tépén végzett közművelődési feladatok miatt. Mindig a közművelődésben dolgozó szakemberek irányításával végeztük, végezzük a feladatunkat. Mi, könyvtárosok vagyunk a közművelődés segédmunkásai.

A közösségi összejövetelek, rendezvények maradandó élményt nyújthatnak mind a lakosságnak, mind a könyvtárosnak, aki szervezi. Neked volt-e különösen kedves emléked?

1997 óta Derecske Város Művelődési Központ és Könyvtár megbízott szakmai vezetőjeként dolgozol. A felújított épületben mit tartasz intézményvezetőként a legfontosabbnak?

Legutóbb a TIOP pályázaton nyert a derecskei könyvtár. Egyedül vagy konzorciumban pályáztatok? Mit sikerült megvalósítanod a pályázati támogatásból?

Különösen kiemelkedő kedves emlékem nincs. Azonban a közösségi összejövetelek, rendezvények után – akár könyvtári, akár művelődési központ által

Nem egyedül pályáztunk. A TIOP 1.2.3.-08/1-2008-0086 pályázat megvalósítása a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központtal való konzorciumi együttműködés keretében történt. Az elnyert 3.252.628 Ft támogatásból sikerült korszerű informatikai fejlesztést megvalósítani, a Városi Könyvtár villamoshálózatát korszerűsíteni. Feltelepítésre került a

77

78

HunTéka számlázási modulja, amely segíti az adminisztrációs munkánkat; a vakok és gyengén látókat segítő Cobra felolvasó és nagyító szoftver, amely megkönnyíti a számítógép nyújtotta lehetőségek igénybe vételét számukra. Kiépítésre került az Internet hozzáférést biztosító vezeték nélküli hálózat, ezáltal lehetővé válik a saját laptop használata. Bővíteni tudtuk az online szolgáltatásunkat. 2011-ben bevezettük a számítógépes kölcsönzést. Ezzel a beruházással kapcsolódhattunk a közös katalógushoz, valamint a megyei helyismereti közös adatbázishoz is. Tettük mindezt azért, hogy ezzel a fejlesztéssel segítsük Derecske lakosságának minőségi könyvtári ellátását.

Mit üzensz utódodnak a könyvtárospályán? Ezt a munkát csak alázattal lehet végezni. Ez hivatás és szolgálat is egyben. Csak olyan ember válassza hivatásául, aki mindig szem előtt tartja, hogy a könyvtár elsősorban szolgáltató intézmény, és a szolgáltatás mindig olvasóközpontú kell, hogy legyen. Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

79

Kiss Lászlónénak az Év Könyvtárosa díjat Dr. Simon Zoltán, az Editéka Alapítvány létrehozója adja át

80