HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ tájékoztatója

Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira Dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt

Felelõs kiadó Szilágyi Irén megbízott igazgató

HU ISSN 2060-1050

Készült a Kaligráf Nyomdában 320 példányban

1

2

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI

Támogatók

TÉKA

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat

3

4

TARTALOM KÖZMŰVELŐDÉS SAJÓ Attila: A Magyar Népművelők Egyesületének javaslata az 1997. évi CXL. törvény módosítására................................................ 7 ANGYAL László: Szervezetfejlesztés a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületében II....................................................... 10 KISS Csaba: Megyei Kórusfórum, Püspökladány 2011. május 14.............. 20 HEGEDŰS Katalin – SAJÓ Attila: „Debrecenbe kéne menni...” Magyar Népművelők Egyesülete XXVIII. Vándorgyűléséről. Debrecen, 2011. május 17-19............................................................... 22 SZABÓ Eszter: Miért hasznos egy könyvtárosnak a népművelők vándorgyűlése?................................................................. 34

KÖNYVTÁRAK GELLÉR Ferencné dr.: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935-2009. Jubileumi kiadvány 2011..................................................... 41 SZABÓ Eszter: Így láttam az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének összejövetelét. Az MKE jubileumi évkönyvének bemutatása........................ 50 DR. CSONTOSNÉ SKARA Ilona: 2011 az Önkéntesség Európai Éve............ 62 SZABÓ Eszter: Doktor hortobágyi pásztor – Vázlat Ecsedi Istvánról........... 69

5

6

A MAGYAR NÉPMŰVELŐK EGYESÜLETÉNEK JAVASLATA AZ 1997. ÉVI CXL. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRA

4. Települési szintekhez igazítottan szabályozni a képesítési feltételek minimumát;

A Magyar Népművelők Egyesülete a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által 2010. decemberében kezdeményezett egyeztetés alapján – figyelembe véve az országos hatókörű közművelődési civil szervezetek 2010. októberi nyilatkozatában foglaltakat – javaslatot tesz a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosítására.

6. Megteremteni a közművelődési közösségi színtér létesítésének és működtetésének rendeleti szabályozásának lehetőségét;

A minisztériumban történt egyeztetés alapján feladatunk volt, a jelenlegi törvény módosítása a hatékonyabb működés céljából, figyelembe véve az 1997 óta történt jogszabályi és szakmai változásokat, folyamatokat. Jelezni kívánjuk, hogy a módosítási folyamat során a törvénnyel kapcsolatban koncepcionális kérdések is felmerültek, így egyesületünk továbbra is nyitott egy esetleges új szaktörvény megalkotására, amelyre vonatkozóan szintén vannak szakmai elképzeléseink.

5. Kezdeményezni a közművelődési intézmény és közművelődési közösségi színtér központi nyilvántartásának, névjegyzékének vezetését;

7. Szabályozni a többfunkciós intézmények vezetői kinevezésének rendjét; 8. Módosítani a közművelődési feladatellátás átszervezésével ill. megszüntetésével járó kötelezettségek határidejét, illetve be nem tartás esetén szankciók bevezetését; 9. A megyei szintű feladatellátás megerősítése; 10. Az országos szintű feladatellátás bővítése és konkretizálása, valamint a közművelődési országos intézmények rögzítése a 4. sz. mellékletben;

Módosítási javaslataink céljait az alábbiakban foglaljuk össze, emeljük ki. (Javaslatainkat konkrétan, a törvény szövegében jelezve, szövegszerűen is megfogalmaztuk.)

11. A fejezeti kezelésű előirányzatok körében pontosítani az országos hatókörű közművelődési társadalmi szervezetek körét;

A törvény módosításának célja:

12. Erősíteni a közművelődési szakfelügyeletet, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a kulturális szakértői tevékenység törvényben rögzített részletes szabályozását mellőzni, mivel az külön rendeletben már rögzítve van;

1. A közművelődéshez való jog és feltételrendszer biztosítása; 2. Rögzíteni, hogy a közművelődés közfeladat; 3. Az önálló közművelődési és közgyűjteményi normatíva nevesítése; 7

13. Elősegíteni a települések közötti közművelődési célú kooperációt; 14. Kiegészíteni a felhatalmazásokat a Kormány és a Miniszter hatáskörében; 8

15. A fogalmak pontosítása a törvényben illetve a fogalomtárban (pl. intézmény – költségvetési szerv fogalmak használata, értelmezése…). Egyesületünk továbbra is felajánlja szakmai együttműködését a törvény módosításának folyamatában. Budapest, 2011. április 28. Sajó Attila elnök Magyar Népművelők Egyesülete

SZERVEZETFEJLESZTÉS A NÉPMŰVELŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYEI EGYESÜLETÉBEN II. Beszámolónk első részében a szervezetfejlesztés alapfogalmait tisztáztuk, illetve ismertettük meg az olvasókkal. Egyesületünk ebben az évben fejlődésének abba a szakaszába lépett, amely néhány fontos kérdés tisztázását tette szükségessé. Számos régóta ismert, de hatékonyan nem kezelt probléma került ismét a közös gondolkodás középpontjába. Az utóbbi évek sikeres, rendszeressé vált szakmai és közösségi programjai ellenére elmaradt a tagság nagy részének elvárt aktivitása. Nem lett természetes és rendszeres az egyesület kereteiben (is) történő párbeszéd, szakmai kommunikáció. Ebben a helyzetben igen hasznosnak tűnt az Inspi-Ráció Egyesület által meghirdetett szervezetfejlesztési pályázat civilek számára. Egyesületünk tagjait közgyűlésünkön tájékoztattuk a vezetőség pályázati szándékáról. A közgyűlés egyhangúan támogatta az elképzelést. A folyamat első lépéseként egyesületünk vezetőivel találkoztak a szervezetfejlesztők, ahol felvázolták a folyamatot és azokat a feladatokat, amelyek a vezetőkre és a tagságra hárulnak. Ezt követően szervezetünk 10 aktív tagjával készítettek interjút fejlesztőink. A kb. 30 perces beszélgetések lehetőséget adtak egyesületünk megismerésére, bizonyos elvárások és elégedettségek mérésére. Ezek az alkalmak kialakították azt a magot, amely a következő időszakban aktív résztvevője volt a szervezetfejlesztési folyamatoknak. A nagy felismerések – Hajdúszoboszló, 2010. június 1. Fejlesztőink elégedettségére hamar megnyíltunk, kinyilvánítottuk véleményünket, amely a trénereink által használt kiváló módszereknek és személyiségüknek volt köszönhető. Közösen megállapítottuk, hogy az egyesület már 1992-ben is utódszervezetként jött létre, úgy tűnik, azóta „hurcolja” magával az előző korszak jellemző

9

10

mentalitását, az akkor meghatározott célokat, és nem, vagy csak felszínesen tudott megújulni, a kor és a szakma változásaihoz igazodni. Ez elégedetlenséget szül a tagság egy részében, illetve a tagok passzivitásának oka lehet a motiváció csökkenése is. A szervezetre kevésbé az egyesületi, sokkal inkább a szövetségszerű működés a jellemző. A közművelődési szektor működési módja mellett a vezetőség a civil szektorét is érti, a tagok nagy része azonban kevésbé otthonos ebben. Ez feszültséget okoz azért is, mert az egyesület működéséhez szükséges feladatokat egy szűkebb kör vállalja be, és sokan vannak olyanok, akik csak részt vesznek a programokon, vagy problémák, gondok megoldásában kérik az egyesület segítségét. Ez, a történeti háttér ismeretében érthető is, hiszen az egyesület alapításakor bár magánszemélyekként léptek be a tagok, de legtöbb esetben intézményeik fizették a tagdíjat, ami szintén nem segítette az egyéni felelősség, az „amennyit beteszünk, azt tudjuk kivenni is” típusú aktivista jellegű tagság megjelenését a szervezetben. Nem tiszta a szervezet célja, és ehhez kapcsolódóan a szervezet célcsoportja sem. Vagy az egyesületi tagok számára szervez szakmai továbbképzéseket és a többségében egy intézményt egyedül vezető és működtető szakembereknek találkozási, közösségi alkalmakat, vagy felvállalja a napjainkban több változásnak kitett szakma képviselőinek érdekképviseletét, és ezáltal egy sokkal szélesebb kört céloz meg tevékenységével. Hiányoznak bizonyos civil ismeretek, leginkább a forrásteremtés terén. Bár a jelenlegi tevékenységek nagy részéhez elegendőek a források, de a tervezett Vándorgyűlés és más programok nagyobb anyagi fedezetet kívánnak meg, a nagyobb volumenű pályázatok megírásában, menedzselésében pedig nincs tapasztalat. Meghatározó lépésnek bizonyult népművelők egyesülete működési kereteinek tisztázása. A diagnózis megvitatása során kiderült, hogy a népművelők háttérintézményeinek a labilitása miatt kereteiben az egyesület nem tölti be, ill. nem alkalmas a szövetségi funkcióra, de szakmai vállalásaik kvázi szövetségi identitást hordoznak. A résztvevők sok olyan meghatározást hoztak be, 11

amikkel érdemes volt dolgozni. Többször elhangzott az egyesületi forma mellett a szövetség, a szakszervezet, fórum és szakmai műhely, mint keret vagy feladatvállalás. Ezért, ebben a blokkban tisztáztuk mit is értenek ezeken, majd megnéztük, hogy mint egyesület, mit is tudnak ebből felvállalni, ha nem is teljes egészében, de valamilyen adekvát formában a tevékenységük érinthetnek ilyen jellegű feladatokat is. Tisztázandó funkciók

Az egyesület feladatai (lehetnek)

Szakszervezeti funkció Egy azonos tevékenységet ellátók érdekképviselete, érdekérvényesítése, a „politika” befolyásolása.

Érdekképviselet Lobbizás

Szakmai műhely funkciója Szakági tevékenység tartalmi meghatározása, a munka kereteinek, szereplőinek meghatározása. Tervezés (szakmai feladat). Tevékenység metodikájának, eszközeinek korszerűsítése.

A szakmai műhely definícióját teljes egészében képes betölteni.

Fórum funkciója Önkifejezés formája, nyitott, demokratikus véleménycsere, vita.

A fórum definícióját teljes egészében képes betölteni.

Szövetség feladata Azonos tárgyú tevékenységet végző közösségek összefogása egységes cél elérésére

Közös programokra, projektekre összefogni a megyei intézményeket.

Egyesület Közös célok, értékek mentén önszerveződően működő egyének közössége

Az Alapszabályban leírtak a fentieknek megfelelő elemei.

Tagjaink néhány fontos megjegyzése szakmánkra vonatkozóan, amelyek jól jellemzik a helyzetet: - Szakmánk is, az egyesületünk is keresi önmagát. A társadalom kihátrált mögülünk, meg kellene találni magunkat. Az egyesület sokat tehet azért is, hogy megmutassuk magunkat. 12

- Hol vagyunk, honnan indultunk, mit is akarunk... Végig kellene ezt gondolni. Jó lenne egy hely, ahol jól érezhetném magam, mint népművelő. - Professzionalizálódni kell, értékeinket megjeleníteni, fontosságukat elismertetni. Lelkesedni és másokat lelkesíteni nem elég.

kat, majd megnéztük, mennyi az átfedés a kiscsoportok között (a táblázatban félkövérrel jelölve), ezt is megbeszéltük, illetve arra is szenteltünk figyelmet, hogy a negatív és pozitív állításoknak milyen lett az aránya. A kiemeltek mindhárom kiscsoportban szerepelnek. A

B

C

Nincs egységes elképzelésünk a jövőről

Jó ötleteink vannak

Nagyon jó szakemberek vannak közöttünk

Nem mindenkinek világosak a céljaink

Sikeres projektjeink vannak

Sok mindent átvészeltünk együtt

Kreatív megoldások - az első eredmények 2010. június 29-30. - Debrecen, Dorcas Camping

Nagyon jó szakemberek vannak közöttünk

Minden évben fejlődünk valamiben

Sokszínűség jellemez minket

A két nap során a csoportos diagnózis napon kikristályosodott kérdésekkel foglalkoztunk: ki a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének célcsoportja és mit tud/akar tenni értük? Mi az egyesület célja, mi lehet a küldetése az utóbbi években intenzív változásnak kitett szakmában? Mi az, ami mellett az egyesület aktív ill. kevésbé aktív tagjai el tudják kötelezni magukat, mi lehet egy motiváló, ugyanakkor realisztikus és a külső környezet aktuális változásait figyelembe vevő cél(ok)?

Túlságosan belterjesek Többnyire a vezetőlettünk, tagfrissítésre szorulunk ségre hagyjuk a munkát

A munkát 3 forgó kiscsoportban végeztük az alábbiak szerint: 1. színtér: címerkészítés 2. színtér: Válaszd ki azt a 10 állítást, ami leginkább jellemző rátok (indokoljátok)

Jó szakmai programjaink vannak Nagyon jó szakem-

- Nem láttuk a fától az erdőt. - Kell az ilyen típusú együttlét. Önvizsgálat, hatékonyságunk, és egyebek fenntartása érdekében rendszeressé kellene tenni a találkozásokat.

3. színtér: Öröm-bánat mérleg (5-5 felsorolása az elmúlt időszakról, egy-két évben)

A 3 kiscsoport forgórendszerben mindhárom feladatot elvégezte. Ebéd után megbeszéltük a feladatokat. A címerkészítést is komoly feladatként éltük meg, így nem is éreztük kön�nyűnek. Ezt követően 50-60 állításból kellett 10-et kiválasztani, amik leginkább jellemzők a szervezetre. A három kiscsoport ismertette, indokolta az állításo13

Nem mindenkinek világosak a céljaink

Az információáramlás, kommunikáció lehetne jobb

Az információáramlás, Nincs egységes kommunikáció lehetne jobb elképzelésünk a jövőről

Sokszínűség jellemez minket

Kreatív a tagság

berek vannak közöttünk

Az információáramlás, kommunikáció lehetne jobb Többnyire a vezetőségre hagyjuk a döntést

Többnyire a vezetőségre hagyjuk a munkát

Sok mindent átvészeltünk Nem mindenki aktív együtt

Kevés pályázatot írunk

Sokszínűség jellemez minket

Nehezen hozunk össze programokat

Szeretünk együtt lenni

Szeretünk együtt lenni

Kevés pályázatot írunk (hiányzik a kényszer!)

14

A harmadik feladatban fel kellett sorolni 5-5 örömöt és bánatot, amik az elmúlt 1-2 évben történtek. A beszélgetés alkalmat adott ezeknek a megvitatására, ill. itt is voltak átfedések, amelyekre külön figyelmet fordítottunk. Ki az egyesület célcsoportja? Mit tud tenni a célcsoportért az egyesület? Öröm, siker, jó dolog

Bánat, kudarc, rossz dolog

A A tagság számára szervezett rendezvények (bál, vándorgyűlés, kirándulás stb.) Személyes találkozások Vannak pályázati kezdeményezések, eredmények Szervezetfejlesztés

A tagság passzív Információáramlás Az „egyesületiség” nem működik Forrásteremtés Külső „nyitás”, marketing

Egyénileg mindenki végiggondolta, felírta, hogy az egyesületnek ki a célcsoportja, s mit tudnak tenni ennek a célcsoportnak az érdekében. A következő válaszok születtek.

Az egyesület célcsoportja

Mit tud tenni az egyesület az érdekükben

Népművelők

szakmai összefogás/összetartozás, érdekképviselet

Kultúraközvetítő hivatásos szakemberek

identitást, szakmai képzéseket, érdekképviseletet, közösség, s szakmai segítség, szakmai klaszter, ajánlások, törvényelőkészítés/véleményezés, gondozási feladatok (szakmai, egzisztenciális, mentálhigiénés)

Népművelők, kulturális szakemberek

kultúraközvetítés, közösségi művelődés módszereit közvetíti, szakmai fórum tagjainak számára

Népművelők Alapszabályukban közművelődési célokat meghatározó szervezetek képviselői Önkormányzati kulturális referensek

közművelődés társadalmi szükségességének a tudatosítása, szakmai elismertség erősítése

Kultúráért, közművelődésért hivatásos és nem hivatásos dolgozók

szakmai kapcsolatokat, tapasztalatokat adunk

B Jó szakmai programokat sikerült

megvalósítani (szakmai nap, kirándulás stb.) Nyugdíjasok bevonása a munkába Regionális kapcsolatok kiépítése Önálló arculat, önálló megjelenés Szervezeti építkezés

Sok az alvó tag Megszűnt a megyei „bázisintézmény” A népművelő foglalkozás, a népművelés - tevékenység leértékelődött Nehéz mozgatni (nagy a leterheltség, elvárás) Nincs küldetésnyilatkozat, stratégia

C Az egyesületi tevékenység újraélesztése, frissítés Nem oktrojált vezetőség választása A tevékenység új emberi és szakmai tartalommal feltöltése Vezetői képviselet az országos szövetségben Közösséggé kovácsolódás

Intézményi háttér leépülése (infrastruktúra és szakmai) A szakma presztízsvesztesége A szakma átpolitizáltsága Nincs értékfinanszírozás Nem működő kapcsolati tőke

15

Kulturális területen dolgozó szakemberek, szakmai/kulturális fejlődését szolgálja, Az egyesület szolgáltatásait igénybevevők szakmai programokat, projekteket Közművelődésben dolgozók

szakmai támogatás, közösségépítés, kapcsolatépítés, segítségnyújtás (szakmai, mentális)

16

Igen tanulságos volt a külső környezet releváns változásainak feltárása alakulásunk óta. Láthatóvá váltak azok a markáns elemek, amelyek jelentős hatást gyakoroltak, gyakorolhattak az egyesület működésére. A pálmafás gyakorlattal a tagok motivációját és elkötelezettségét vizsgáló fejlesztőink arra keresték a választ, hogy az egyesület jelenlegi céljához men�nyire érzi közel magát egy-egy tagunk, illetve hogyan kellene ennek a célnak megváltoznia annak érdekében, hogy jobban részt vegyenek a munkában.

Néhány jellemző észrevétel: – Tudok részt venni, de egy lépés távolságot tartok. – A kapcsolatom nem annyira szoros, bár régóta tag vagyok. – Egyetértek a célokkal, de most egy kicsit távolibbnak érzem magam. – A célokért sokat teszünk, és eléggé aktív vagyok, eszközeinkben viszont hiányosságok vannak. – Aktívan részt veszek amióta átvettük a káoszos időszakból az egyesületet. – A célokat közösen fogalmaztuk meg, ezt meg is éljük. – A hosszabb távú célok, maratoni táv nem előnyös, nem motiválóak a tagságban.

– A célok reálisnak tűnnek, vállalhatók. – Akkor tudnánk közelebb kerülni, ha beemelnénk a nem formális felnőttképzést, mert az EU-s pénzekből erre lehet forrást szerezni. A tűzzel való játszás is ez, mert a pénz megváltoztatja a szervezetet, az embereket. – Továbbra is ki fogom venni a részem a munkából. Fontos lenne a szolgáltatások bővítése, és ebből lehetne bevétel is. Személyre szabott feladatok legyenek. Az egyesület tagsága ilyen formában nehezen mozgatható. – Nem kell változtatni a célokon. Az előző nap több helyen is előjött a belső kommunikáció hiányossága. Ezért is éreztük, hogy ezzel foglalkoznunk kell. Ebben a blokkban összeírtuk a flipchartra, hogy milyen kommunikációs eszközöket használunk, milyen eljárásrend, szokás alakult ki, a kommunikációnkban, információáramlásban mit érezünk hiányosnak, hogyan lehetne javítani ezen. Feltártuk az e-mail, telefon, postai levelek és a személyes találkozások kapcsán szerzett tapasztalatokat. Az elemzés hatására felgyorsult az egyesületi honlap létrehozásának munkája, azóta megszületett a www.hbmkultura.hu honlapunk, amely a kommunikáció új lehetőségét is megteremtette.

– Mindenki maga dönti el, hogy mennyit tesz hozzá, az aktívaknak viszont nekünk kell megteremteni a lehetőséget. Tegyük érdekeltté a tagokat, teremtsük meg a lehetőséget arra, hogy anyagilag is motiváltak legyenek azok, akik komoly munkát végeznek.

A nap végére megszületett küldetésnyilatkozatunk: A NHBME küldetésének tekinti, hogy a kulturális, közművelődési tevékenység társadalmi presztízsét növelje. Elősegíti, hogy a közművelődési tevékenység a fejlesztési koncepciók stratégiai része legyen. Hosszú távú célja, hogy a szakmai érdekképviselet és a szakmai innováció egyik meghatározó megyei szervezete legyen a non-profit szektor előnyeinek kihasználásával. Egyesületünk a Hajdú-Bihar megyében élő szakemberek számára szakmai innovációs fórum, a lakosság számára kulturális értékeket közvetít.

17

18

– Rajtam múlik az aktivitásom, ha szükség van rám, akkor a tapasztalataimat, átadható tudásomat szívesen megosztom.

Az egyesület közvetlen célcsoportja a kultúraközvetítést hivatásszerűen végző szakemberek, közvetett célcsoportja a szolgáltatásainkat igénybe vevő magánszemélyek és szervezetek. Céljaink elérése érdekében a célcsoport részéről igényként és szükségletként felmerülő programokat szervez, belső és külső (megyei, országos, nemzetközi) partneri hálózatot épít ki, a szakmai programok és eredmények nyilvánossá tételére, társadalmi elfogadtatására törekszik. A következő hónapokban még többször találkoztunk fejlesztőinkkel. Előkészítettük a munkatervünket, illetve felkészültünk a vándorgyűlés megrendezésére, pályázatának megírására. A nem lezárt témákkal ismételten foglalkoztunk: a tagságreform és a kommunikáció fejlesztése. Ezúton mondunk köszönetet tanácsadóinknak Hajdu-Kis Diánának és Rénes Lászlónak. Összeállította: Angyal László Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének elnöke

MEGYEI KÓRUSFÓRUM, PÜSPÖKLADÁNY 2011. MÁJUS 14.

A Méliusz Központ és a Hajdú-Bihari Zenei Egyesület közös rendezvénye, a felnőtt énekkari tagozat hagyományos találkozója idén Püspökladányban volt. A helyi „Id. Csenki Imre Vegyes kar” Közhasznú Egyesület elnöke, Magyari Lajos óriási segítséget nyújtott a lebonyolításban. A belépés ingyenes volt, az eseményről a helyi médiában (Városi TV) ill. a megyei napilapban, a Hajdú-Bihari Naplóban is jelent meg tudósítás. Az idei rendezvény előkészítésében megpróbáltuk követni az előző évek találkozóinak lebonyolítási rendjét. Ezúttal is két helyszínen szerepelhetett a megye tíz kórusának kb. 320 énekese. Az ünnepélyes megnyitót a város egyik terén, a 48-as emlékmű mellett rendeztük, itt szólalt meg az összkar: Liszt Ferenc Magyar ünnepi dal című alkotása. Vezényelt Berkesi Sándor, Lisztdíjas karnagy, a zsűri elnöke. A helyiek jó szervező munkájának köszönhetően a közönség száma itt 3-400 fő volt. Ezután az összes résztvevő átvonult a katolikus templomba, ahol a kórusok egyéni produkciójukat mutatták be. A hallgatóság itt szinte teljesen megtöltötte a templomi padsorokat, létszámuk 250-300 fő lehetett. Ebben az évben is hívtunk vendégkórust, a Debreceni Református Kollégium Kántusa Baliga Ádám és Berkesi Sándor karnagyok vezetésével énekelte elsősorban magyar zeneszerzők egyházi vonatkozású műveit. Ezt követően léptek a pódiumra a hajdú-bihari együttesek, sorrendben: 1. ÁFÉSZ Énekkari Egyesület, Püspökladány, karnagy: Pintér Éva; 2. Téglási Pedagógus Kórus, karnagy: Varga Miklós; 3. Filiae Solaris Kórus, Hajdúszoboszló, karnagy: Csikainé Holoda Edit; 4. Idős Csenki Imre Vegyeskar, Püspökladány, karnagy: Szabó Orsolya; 5. Hajdúnánási Makláry Lajos Városi Énekkar, karnagy: Varga Miklós; 6. Hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar, karnagy: Koncz Zsuzsanna és Grábler Dóra; 7. Sárrétudvari Zagyva László Vegyeskar, karnagy: Pintér Éva; 8. Mácsai Sándor Kamarakórus, Kaba, karnagy: Tomasovszky Pál; 9. Városi és Pedagógus Kórus, Hajdúböszörmény, karnagy: Gáll Péter;

19

20

Az idei hangversenyen 3 kórus is jelentkezett az „Éneklő Magyarország” minősítésre, így a zsűri fokozott figyelemmel hallgatta a minősülő együttesek – a kabaiak, a sárrétudvariak és a böszörményiek – műsorát. A zsűri elnöke: Berkesi Sándor, a Debreceni Református Kollégium Kántusának karnagya; tagjai: Török Ágnes karnagy, a DE Zeneművészeti Karának docense és Pálinkás Péter karnagy, a Debreceni Csokonai Színház karigazgatója voltak.

Hosszas tanácskozást követően a következő címek adományozásáról döntött a zsűri: Sárrétudvari Zagyva László Vegyeskar, karnagy: Pintér Éva - „Arany minősítés” Mácsai Sándor Kamarakórus, Kaba, karnagy: Tomasovszky Pál – „Arany minősítés” Városi és Pedagógus Kórus, Hajdúböszörmény, karnagy: Gáll Péter – „Fesztiválkórus” A zsűri értékelése szerint igen sokat fejlődtek az említett együttesek, ezért is születhettek ilyen kiváló eredmények. Mellettük kiemelkedő teljesítményt nyújtott még a két püspökladányi kórus; továbbá az újonnan alakult hajdúszoboszlói nőikar, a Filiae Solaris is.

„DEBRECENBE KÉNE MENNI…”

A MAGYAR NÉPMŰVELŐK EGYESÜLETE XXVIII. VÁNDORGYŰLÉSÉRŐL DEBRECEN, 2011. MÁJUS 17-19. XXVIII. alkalommal gyűltek össze a közművelődési szakemberek a Magyar Népművelők Egyesülete Vándorgyűlésére. A rendezvényt - az előző évek gyakorlatával szakítva - az őszi időszak helyett májusra hirdették meg a szervezők. Debrecen második alkalommal adott otthont a szakma legrangosabb eseményének, az első találkozóra 22 évvel ezelőtt, 1989 őszén került sor. A Vándorgyűlés első napja baráti beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel, szakmai előadásokkal, egy hagyományteremtő verseny eredményhirdetésével és a díjátadóval telt el.

A kórusfórumot és egyesületünket évek óta folyamatosan támogató, a helyszínen zenei vásárt is rendező Cornett Music Kft. kis ajándékcsomagokkal lepte meg az együttesek karnagyait. Rendezvényünk az NKA támogatásával valósult meg.

A Hajdú-Bihar Megyei Népművelők Egyesülete zamatos pálinkával, pogácsával várta az utazásban megfáradt kollégákat. A regisztráció helyszínén hívogató népzene, kirakodóvásár, jurta-állítás, fotózás, plakátkiállítás is gazdagította a programot.

A Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus Különdíját (mely a kórus létszámának megfelelő mennyiségű ingyen belépőjegyet tartalmaz egyik koncertjükre), idén a Hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar kapta. A több éves hagyományt folytatva már most tudjuk a következő találkozó helyszínét, jövőre Sárrétudvari várja a hajdú-bihari felnőtt kórusokat.

A résztvevőket először Somogyi Béla Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte. Felidézte az első Vándorgyűlés hangulatát, s örömét fejezte ki, hogy a visszatérő kollégákat másodszor már az új Kölcsey Központ XXI. századi infrastruktúrája fogadja. Mint mondta, a város mindig élenjárt a művelődés ügyének szolgálatában, az Alföldi Nyomda, a Debreceni Egyetem megalapítása nagyban hozzájárult a város, valamint a térség társadalmi, kulturális fejlődéséhez.

Kiss Csaba tagozatvezető

Bodó Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke a tanácskozás civil jellegét méltatta, kiemelte, hogy a most civilként jelenlevő szakemberek otthon,

21

22

szűkebb hazájukban a civil társadalom legfontosabb bástyái, hiszen ők bátorítják, segítik a települések civil szervezeteit, s azok megmozdulásait. A város és a megye vezetői után Dr. Gyarmathy Kálmán, a Magyar Népművelők Egyesülete alapító elnöke visszaemlékezése felidézte az egyesület 1979-es életre hívását. A Kertészeti Egyetem épületében megtartott akkori Alapító Kongresszuson közel 1000 népművelő vett részt. Mint mondta, az egyesület elnökségének akkor is az volt az egyik legfontosabb célja, hogy a szakmának megbecsülést, elismerést szerezzen, ösztönözze az új lehetőségeket, bátorítsa a szakmai kreativitást, s kapcsolatot teremtsen az egymástól távol élő kollégák között. Úgy érzi, mára a szakmánkat megérdemelt tekintély övezi, s jelentős szerepet tölt be a kulturális területen. A jelenlevők számára megfogalmazott üzenete ez volt: „Eszme, hit és lelkesedés nélkül ezt a szakmát nem lehet végezni, ezt kívánom Önöknek az elkövetkező évekre!” A köszöntők sorát Sajó Attila, jelenlegi MNE elnök rövid előadása zárta, melyben kifejtette, hogy büszke arra, hogy a leglátogatottabb közösségi tereket működtetik a kollégák, akik a gazdasági nehézségek ellenére kitartással és hittel végzik a munkájukat. Mindig van aktuális kihívás, amivel a szakmának meg kell küzdeni, sajnos az idei Vándorgyűlésre a költségvetési nehézségek miatt sokan nem, vagy csak rövid időre tudtak eljönni. Felhívta a figyelmet, hogy szakmánk ismét kihívás előtt áll, s reményét fejezte ki, hogy az állam és az ágazat irányítása számít a Magyar Népművelők Egyesülete aktív részvételére a törvény-előkészítésben. Beszéde végén köszönetet mondott a megyei szervezőknek, a szakmai kirándulásokat támogató szervezeteknek, továbbá a REKULT akcióba bekapcsolódó közművelődési intézmények munkatársainak. A vörösiszap-katasztrófa által sújtott térség számára 3 millió forintot sikerült az akció során gyűjteni, mely összeget júniusban ünnepség keretében adja át az egyesület vezetősége a kolontári művelődési házban.

nem tudott jelen lenni, gondolatait Csatlósné Komáromi Katalin, az egyesület elnökségi tagja osztotta meg a részvevőkkel. Mint mondta, Magyarország az Európai Unió soros elnökeként nagy hangsúlyt fektet a kapcsolódó kulturális eseményekre, melyek a kulturális sokszínűséget és nemzeti kultúránkat is reprezentálják. A kultúra nagy segítséget nyújthat a gazdasági válságból való kilábaláshoz. Az összegzést néhány kiemelt rendezvény (Gombold újra, Együtt - az Európai Unió Napja, TeSZED – a tiszta Magyarországért) bemutatása zárta. A Kultúra Program aktuális kérdéseiről Székely Edit, a KultúrPont Iroda vezetője tájékoztatta a hallgatóságot. Betegsége miatt Skype segítségével, otthonából ismertette a főbb prioritásokat és az EU2020 stratégiát. Fontosnak vélte, hogy választ kapjunk arra, hogy a kultúra hogyan tud hozzájárulni az EU2020 stratégia megvalósításához, továbbá a társadalmi tőke javításához. Összegzésében felhívta a figyelmet a kulturális, kreatív iparágak fejlesztésére, a kultúra és az innováció egymást feltételező kapcsolatára. Az első nap szakmai előadásainak zárásaként Somogyi Béla, Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere Debrecen közművelődési modelljét ismertette, majd a Közös jövőnk: Hajdú-Bihar - A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ fejlesztési modelljéből kaphattak ízelítőt a résztvevők, melyet Jantyik Zsolt közművelődési igazgatóhelyettes tartott. A díjátadási ceremónia első részében az év kulturális plakátja elismeréseket adták át, majd az egyesületi plakettek ünnepélyes átadására is sor került. Díjazottak:

A felvezetőket a kultúra és az Európai Unió, valamint a soros elnökség kulturális eseményeinek ismertetése követte. Dr. Hörcsik Richárd képviselő, az Európai Ügyek bizottságának elnöke egy fontos parlamenti szavazás miatt

A Főnix Rendezvényszervező Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. Különdíját, a Tuzséri Művelődési Ház kapta a „Megjártam a hadak útját” plakátért. A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ különdíját a kecskeméti Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ kapta az Alkonyattól pirkadatig – Vámpírfilmek éjszakája plakátért. Debrecen város különdíját a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtárnak ítélte a zsűri a Szoboszlói Folkhétvége plakátért.

23

24

A Debreceni Művelődési Központ különdíját a pécsi Trilla szervezet kapta egy gyermekprogram plakátjáért. Az év kulturális plakátja 2010 díjat Sajó Attila MNE elnök és az Alföldi Nyomda képviselője adta át a komáromi Csokonai Művelődési Központ és a Garabonciás Folklór Együttes közös András Napi Vigasságok rendezvényének plakátjáért. A díj Ölveczky Gábor tervezőgrafikus, a Komáromi Kisgaléria művészeti vezetője munkáját dícséri. Rendhagyó módon, mivel az előző Vándorgyűlés óta alig félév telt el, az Önkormányzatok a közművelődésért díjat és a Magyar Népművelők Egyesület emlékplakettjét most nem ítélte oda az elnökség. Ebben az évben odaadó munkájukért a Magyar Népművelők Egyesülete volt elnökeit tüntették ki, akik emlékplakettet kaptak: Dr. Gyarmathy Kálmán, Drucker Tibor, Horváth László, Földiák András, Tóth Csaba és Borbáth Erika. Megható pillanatok voltak, amikor a volt elnökök röviden felidézték a múltat. Azt a múltat, amelynek során mindenki hozzájárult ahhoz, hogy a művelődési házak rendszere még ma is kimagaslóan a legkiterjedtebb kultúraközvetítő hálózat Magyarországon. A kitüntetettek tiszteletére az Egyesület nívós gálaestet szervezett, melyen többek között színpadra lépett a Csűrdöngölő Együttes, Bíró Gergely és a Debrecen Dixieland Band. Közös fotózás, majd vacsora zárta a napot. Az estélyen Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntötte a résztvevőket. Előadásban felhívta a figyelmet a törvényelőkészítő munkára és a kulturális feladatellátást segítő közös gondolkodásra, melyhez partnerségre hívta a közművelődési intézmények munkatársait. Az est keretében tavalyi 25

házigazdáink, a szombathelyiek átadták az MNE vándorhordóját, melyet a helyiek egyből csapra is vertek. Ugyancsak ekkor jelentették be azt is, hogy a következő vándorgyűlés helyszíne Eger lesz. A második nap a plenáris előadások, a szakmai tapasztalatcsere kirándulások, a hagyományteremtő „Magyar Kultúra Fája” ültetése, valamint az esti szórakoztató programok jegyében telt el. A plenáris előadások sorát a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma közművelődési főosztályvezetője, Cserép László nyitotta. A kultúra aktuális értelmezése és mai feladatainak meghatározása mellett a szakma helyi közösségformáló erejére hívta fel a figyelmet, valamint a most zajló önkormányzati és az ágazati szaktörvény módosításának folyamatában a hatékony szakmai érdekképviselet fontosságára. A második előadást Kapitány Gábor, az MTA tudományos kutatója tartotta. A kultúra mai európai és hazai helyzetének bemutatásán és elemzésén túl a várható perspektívákat is felvázolta, melyben egyértelműen megállapítható a közösségek fontossága, s az azok megszervezésében, működtetésében közreműködők felelőssége. A harmadik előadásban Sajó Attila, az MNE elnöke ismertette az egyesület javaslatait a CXL. törvény módosítására. Délután a környéken tettek szakmai kirándulásokat a résztvevők. Sok hasznos szakmai tapasztalat, számos látnivaló és mindenhol a kollégák gondoskodó vendégszeretete várta a látogatókat. A gördülékenyen szervezett programokon a helyi gasztronómia specialitásaival is meg lehetett ismerkedni. A kirándulások az alábbi helyszíneken voltak: 1. Nagyvárad 2. Nádudvar-Hortobágy 3. Hajdúszoboszló 4. Debrecen 26

A kirándulásokról visszatérve este 9-kor a Nagytemplomban gyülekeztek a vándorgyűlés résztvevői, ahol egy csodaszép kórushangversenyt hallgathattak meg, majd a Kölcsey Központnál található tér sarkán hagyományteremtő szándékkal elültették a „Magyar Kultúra Fáját”. Ahogy elhangzott: aki fát ültet, az a jövőt tervezi. Bízunk benne, hogy ez igaz lesz szakmánkra is. A tölgyfa elültetéséhez és a gyökerek erősödéséhez a jelenlévő megyék képviselői otthonukból hozott földdel is hozzájárultak. A fa ültetésének ünnepségét tűzzsonglőr lányok látványos bemutatója zárta. Ezzel a programnak még nem volt vége, hisz a Kölcsey Központban a Vojtina Bábszínész zenekar, a Csűrdöngölő együttes és akrobatikus rock and roll táncosok éjszakába nyúló programja várta a kitartókat, akik a rendkívül kellemes időben hosszasan beszélgettek és váltották meg a világot a ház hangulatos teraszán. A harmadik napon került sor a „Debreceni disputa” programra, valamint az egyesület éves közgyűlésére. A déli dispután két országos közművelődési szervezet és két polgármester, mint az önkormányzati szektor képviselői vettek részt. Név szerint: Veszpréminé Turtsányi Valéria, a Kulturális Központok Országos Szövetsége (KKOSZ) elnökségi tagja, Porga Gyula,Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere, Kiss Attila, Hajdúböszörmény Város polgármestere és Sajó Attila, az MNE elnöke. A tanulságos dispután elsősorban a helyi közművelődés lehetőségeit és finanszírozásának problémáit vitatták meg a jelenlévők aktív bekapcsolódásával. A két polgármester szerint az önkormányzatok eddig is erejükön túl támogatták a közművelődést, mert a normatíva (önállóan vagy „összegyúrtan”) soha nem volt elég, inkább csak jelzés értékű volt. Abban azonban ők is egyetértettek, hogy újra önállóvá kell tenni a közművelődési és közgyűjteményi normatívát. Egység alakult ki abban is, hogy a közművelődés közfeladat, ezért az állam nem vonulhat ki a finanszírozásból. Az önkormányzati szektor képviselői azt is jelezték, hogy a közművelődés elsősorban helyi ügy, ezért továbbra is az önkormányzatok hatáskörében kell hogy legyen a működtetés feltételeinek meghatározása és annak biztosítása. Konszenzusra 27

jutottak abban, hogy most a legfontosabb feladat az önkormányzati törvény módosítása, továbbá a közművelődési feladatellátás megjelenítése, finanszírozási garanciákkal. A hozzászólások tovább árnyalták a témában a különböző megközelítéseket (önálló szaktörvény vagy módosítás, stratégiák készítésének szintjei és módjai, az aktuális helyi hatalmi és a szakmai megközelítések ellentmondásai, az országos szakmai összefogás hiányosságai stb…). A disputát követően az MNE közgyűlése egyhangú szavazással elfogadta az elnökség szakmai és közhasznúsági beszámolóját a 2011. évről. A 2011. évi Vándorgyűlést Cs. Tóth János, mint a házigazda Kölcsey Központot is üzemeltető cég vezetőjének szavai zárták, majd az MNE tagsága nevében a helyi szervezőket köszöntötte az MNE elnöke, s a helyi szervező, a Hajdú-Bihar Megyei Népművelők Egyesülete nevében Angyal László búcsúzott a vándorgyűlés résztvevőitől. Tartalmas három napot tölthettek a résztvevők Debrecenben, s öröm volt látni a megyei egyesület összefogását a megrendezés sikeréért. A sok program során bemutatták értékeiket, jobbnál jobb művészeti csoportjaikat, így láthattuk a hétköznapokban folyó munka eredményességét is. Még egyszer gratulálunk, köszönjük a számos újítást és újdonságot, s köszönjük, hogy több mint figyelmes házigazdáink voltak! Hegedűs Katalin, Sajó Attila MNE, MMIKL

FOTÓK!! 28

Csoportkép az egyesület elnökeivel

Dr. Gyarmathy Kálmán az MNE alapító elnöke

Gerundiumos erőpróna

29

30

Halász János a NEFMI parlamenti államtitkára köszönti a vándorgyűlés résztvevőit

Közös jurta építés

Kerekasztal beszélgetés a zárónapon

Emléknyomat készítése a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének részvételével

31

32

MIÉRT HASZNOS EGY KÖNYVTÁROSNAK A NÉPMŰVELŐK VÁNDORGYŰLÉSE?

Emlékfa ültetés

Debrecenben, 2011. május 17-19-én tartotta a Magyar Népművelők Egyesülete 28. alkalommal a szokásos vándorgyűlését, amelynek másodszor adott otthont a város. Az eddigi gyakorlattól eltérően idén egy késő tavaszi, nyár eleji időpontot választottak a szervezők a korábban megszokott őszi időszak helyett. A rendezvénysorozat második napján, május 18-án, szerdán vettem részt a rendezvényen. A könyvtárosok már a kezdetektől nyáron tartották vándorgyűléseiket. Ezeken kisebb-nagyobb rendszerességgel az 1980-as évek közepe óta veszek részt. A jelentkezéskor az a kíváncsiság is vezérelt, hogy vajon a „rokon szakma” egyik legrangosabb összejövetele mennyiben különbözik a könyvtárosok hasonló jellegű rendezvényeitől? Hasznosnak ítéltem a részvételt, mivel ma már könyvtárosként a legtöbben egyúttal rendezvényszervezők is vagyunk, ráadásul egészen más társadalmi, politikai, gazdasági, technológiai körülmények között végezzük ezt a munkát, mint ahogy azt annak idején tanították nekünk (ha ugyan tanították egyáltalán). A vándorgyűlésnek szentelt napom a debreceni Kölcsey Központban plenáris előadások hallgatásával kezdődött. Olyan témákról esett szó, amelyek könyvtárosként is hasznosak voltak számomra, mi több, továbbgondolásra késztettek. Az előadássorozatot a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma közművelődési főosztályvezetője, Cserép László indította. Felvillantotta a kultúra aktuális értelmezési lehetőségeit és meghatározta annak mai feladatait. Ebben nagy szerepet kapott a hagyományok ápolása, az egész életen át tartó tanulás (művelődés), a személyiség kreativitásának kibontakoztatása (tehetséggondozás). Könyvtárosként is ugyanezek a kihívások várnak ránk. A szakma helyi közösségformáló erejére is felhívta a figyelmet. A könyvtárakban eddig is hangsúlyos szerepet kaptak a közösségek. A jövőben – például a web2.0-ás alkalmazások terjedésével – újabb lehetőségek nyílnak számunkra. A fiatalok megszólításán túl olyan potenciális használói csoportokhoz kell eljutnunk,

33

34

mint például a kisebbségek, migránsok, fogyatékkal élők vagy a pedagógusok, akik közül sokan még mindig nem használjálk ki eléggé a könyvtár nyújtotta lehetőségeket. Az érem másik oldala az, hogy a könyvtárnak kell először eljutnia az említett csoportokhoz. A családok mint mikroközösségek számára eddig is sokféle programot szerveztünk. A továbbiakban még inkább „családbarát könyvtár” szeretnénk lenni. Az előadó hangsúlyozta, hogy a most zajló önkormányzati és az ágazati szaktörvény módosításának folyamatában nélkölözhetetlen a hatékony szakmai érdekképviselet. Erről a témáról részletesebben a harmadik előadásban esett szó, amikor Sajó Attila, az MNE elnöke ismertette az egyesület 15 pontba foglalt javaslatait a CXL. törvény módosítására. Az 1997. évi CXL. törvény mint “könyvtári törvény” él a könyvtáros köztudatban, holott a törvény egyik célja a közművelődési tevékenységek feltételrendszerének szabályozása. (1) E törvény 1. számú mellékletében a fogalmak magyarázata is megtalálható, de például hiányik az a meghatározás, hogy a közművelődés közfeladat. Ez a legelső pont máris kapcsolódik a 15. ponthoz, azaz pontosítani kell a fogalmakat a törvényben illetve a fogalomtárban (például intézmény, költségvetési szerv). 2. pont: A közművelődéshez való jogot és feltételrendszert biztosítani kell. A 3. pont, az önálló közművelődési és közgyűjteményi normatíva nevesítése a könyvtárakat is érinti, révén a könyvtár is közgyűjtemény. Amivel nem értettem egyet, az a 4. pont: “Települési szintekhez igazítottan szabályozni a képesítési feltételek minimumát.”. Minden szakembernek szüksége van egy szakképzettségi minimumra, de inkább a feladatok jellege, mintsem a település szintje határozza meg, ki milyen képesítéssel dolgozzon. További kérdés, hogy a könyvtárosképzés és továbbképzés mennyire képes lépést tartani “az élet diktálta” problémákkal. Teleházban (például egy kistelepülésen) előnyös, ha e-Tanácsadó dolgozik, de például egy ugyanakkora, de élénk idegenforgalommal rendelkező településen másfajta kompetenciákra van szükség, ugyanakkor Budapest nagykönyvtáraiban ugyanúgy szükség van könyvtári asszisztensekre, mint a falvakban. Egy kicsit meglepődtem azon, hogy a közművelődési intézményeknek és a közművelődési közösségi színtereknek még nincs egységes nyilvántartása. A CXL. Törvény 54. § 2-es pontjában szerepel, hogy “a nyilvános könyvtárakról a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jegyzéket vezet”. Miután a

nyilvános könyvtár alapkövetelményeit is meghatározták, adottak a jegyzékbe kerülés kritériumai. A mi szakmánkban alapvető gond, hogy a könyvtári ellátást nyilvános könyvtár szolgáltatásának megrendelésével is teljesítheti a községi, városi, megyei jogú városi önkormányzat, továbbá az is homályos, miben merül ki ez a “szolgáltatás”. A könyvtárak léte emiatt éppen olyan bizonytalan, mint a közművelődési jellegű tevékenységeké. Ezért is fontos a 8. pont, azaz módosítani a közművelődési feladatellátás átszervezésével ill. megszüntetésével járó kötelezettségek határidejét, ill. be nem tartás esetén szankciók bevezetését. A 9. pontban a megyei szintű feladatellátás megerősítését szorgalmazzák, amely engem közvetlenül is érint. A 13. pont nélkül sem lehet ma már eredményesen dolgozni, azaz nélkülözhetetlen elősegíteni a közművelődési intézmények közötti kooperációt. A törvény könyvtári részének az a legnagyobb erőssége, hogy rendszerszerűen tekinti át az egyes könyvtártípusok funkcióit és meghatározza az ún. “központi szolgáltatásokat”. Az említett 15 pont mindegyike szükséges a közművelődési szakma számára, ezért könyvtárosoknak is érdemes elolvasni. (2) A szigorúan szakmai ismertetést Kapitány Gábor szociológus érdekes előadása előzte meg. Már a bevezető előadásban is szó esett a kultúráról és a közösségekről. Ezt a gondolatkört Kapitány Gábor, az MTA tudományos kutatója járta körül alaposabban. Részletes definíciót hallhattunk arról, mi a kultúra az érték fogalma felől közelítve. Elmondta, mi jellemzi a hazai és az európai kultúrát és milyen tendenciák várhatók. A társadalom alapvető egységei a közösségek, amelyek továbbadják (hagyományozzák) a kultúrát az elkövetkező generációknak. Ebben nagy felelősség hárul a közművelődés munkásaira, az ún. kultúraközvetítőkre (kulturális menedzserekre). Nekünk kell felismernünk, megőriznünk, tovább adnunk az értékeket. Napjainkban különösen fontos a változó körülményekhez való alkalmazkodás, más szóval a társadalmi adaptáció. Alkalmazkodnunk kell interperszonális kapcsolatainkban (például család), nagyobb közösségekben (például munkahely), továbbá a hatalomhoz is (politika, nemzet). Egy másik vetületben az alkalmazkodás élethelyzetekhez, munkahelyünkhöz, erkölcsi normákhoz, a közvéleményhez, a ránk zúduló információözönhöz való alkalmazkodást jelent. Ez utóbbiban is fontos szerep hárul a könyvtárosokra. Az adaptáció fontos csatornái a tevékenységek, amelyeket többnyire helyhez kötötten és kisebb-nagyobb közösségekben végzünk.

35

36

A könyvtárban ez a helyismereti munkát és azt a kapcsolati tőkét jelenti, amelyek segítségével rendezvényeket szervezünk, közösségek életét kísérjük figyelemmel, alkotásait mutatjuk be. Bármit csináljunk is, értékorientált közösségi munkát kell végeznünk. Délután a Debreceni Művelődési Központ tevékenységrendszerével ismerkedtünk. Számomra tanulságos volt, hogy mindig írásos megállapodást kötnek a partnereikkel, legyenek azok magánszemélyek vagy civil szervezetek. Rögzítik, melyik partner milyen feladatot vállal. Nemzetközi együttműködési szerződést az Amerikai Kuckóval kötöttek, amely központi székhelyükön működik (Debrecen, Kossuth u. 1.). Az Amerikai Kuckóban rendszeresen látnak vendégül előadókat az Egyesült Államokból. Az Amerikai Kuckó könyvtárt is működtet. Nyelvet is lehet gyakorolni klubkeretben. Józsán, a Gáspár György-kertben levő közösségi házban a helyi romaszervezettel együtt tartanak gyermekrendezvényeket. Hat egységben szerveznek kiállításokat. Hét helyszínen 17 féle táboruk működik. Szolgáltatásaikat a közművelődési dolgozókra is kiterjesztik: közművelődési szakmai tanácsadással segítik őket és népszerű a 90 órás Pallérozó felnőttképzési akkreditált képzésük, a PALLÓ. (4) Könyvtárosként a Debreceni Művelődési Központ adatbázisai érdekeltek leginkább. Összeállítottak egy felnőttképzési adatbázist. Említették PARTNER Adatbázisukat is. Ebben kb. 2.300 partner adatait gyűjtötték ös�sze. Adatbázisuk 2010-ben csaknem 400 új partnerrel gyarapodott. Hasznos adatbázisokkal, ill. kezdeményezésekkel találkoztam az ERIKANET.HU weboldalon is. (5) Ilyen például a Nemzetiségi adatbázis, amelyet a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus abból a célból épít, hogy a hazai nemzetiségek kulturális alapadatai mindenki számára hozzáférhetők legyenek. Jelenleg 225 szervezet elérhető itt. Végezhetünk területi keresést (régió, megye, település szerint) vagy szűkített keresést (név, nemzetiség, közösség típusa szerint – például alapítvány, egyesület, klub, tájház stb.). Kiépítés alatt van a Kulturális szaknévsor, amelyben szolgáltatók, előadók, produkciók alapján lehet majd keresni. (Reméljük, valóban kiépül.) A Közművelődési ki-kicsoda egyelőre 58 személy adatait tartalmazza, de talán ez is bővülni fog. Hasonló adatbázisok létrehozására a Méliusz Központ is törekszik. A helyi személyek (debreceni és hajdú-bihari híres emberek) adattárát például évtizedek óta építi a könyvtár helyismereti részlege.

A Debreceni Művelődési Központból kiindulva számos helyi művelődési intézményt meglátogattunk szakvezetés mellett. Egészen más szemmel láthattam most ezeket, mint rendezvénylátogatóként. Bementünk a Fórum bevásárlóközpontba is, mivel Debrecenben a plázák is kiveszik részüket a közművelődésből. A Vojtina Bábszínház bábkészítő műhelyébe, munkaszobáiba is bepillanthattunk. A népművelőket ez és a Csokonai Színház bűvölte el. Az estét a Tímárházban töltöttem, ahol a népi kismesterségekkel ismerkedtünk. Köszönöm kollégáimnak, a szervezőknek ezt a hasznos és szép napot!

37

38

(3)

Jegyzetek: 1. 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről. In: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700140.TV 2. Hegedűs Katalin – Sajó Attila: „Debrecenbe kéne menni...” - Beszámoló a Magyar Népművelők Egyesülete XXVIII. Vándorgyűléséről : Debrecen, 2011. május 17-19. In: HPHónaPosta : Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet közművelődési hírlevele, 2011. június In:http://mmikl.hu/images/stories/szovegek/muveszeti_oszt/szinj_versm/2011_jhonaposta_jun.pdf

3. Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Túlélési stratégiák : Társadalmi adaptációs módok. – [Budapest] : Kossuth Kiadó, cop. 2007. – p. 210-294. 4. Szerteágazó tevékenységükről a www.debrecenimuvkozpont.hu weboldalról is lehet tájékozódni. 5. Egységes Regionális Információs Közművelődési Adatbázis – ERIKANET.HU http://www.erikanet.hu/ Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művlődési Központ

FOTÓK!!

A recepcióban

A Csürdöngölő népzenei együttes sem hiányozhatott

Hagyományőrzés mesterfokon

39

40

A MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETÉNEK TÖRTÉNETE 1935-2009 JUBILEUMI KIADVÁNY 2011

• a kitüntetettek listája, és az egyesületre vonatkozó bibliográfia központilag készül; • név- és testületi mutató segíti majd a kötetben való tájékozódást; • az egykorú fotókat, mint forrásdokumentumokat Nagy Zoltán gyűjti össze a szervezetektől és végzi a kötetbe válogatásukat;

1. A kiadványra vonatkozó elképzelések Az első megbeszélésre 2008. októberében került sor, amikor Bényei Miklós, a kötet szerkesztője vázolta a jubileumi kötettel kapcsolatos terveket és megállapodások születtek a szervezetek részanyagainak elkészítése vonatkozásában: • átfogó tanulmány készül az egyesület történetéről, kb. 4 ív= 160.000 karakter terjedelemben; • a területi- és szakterületi szervezetek fél ív, azaz 20.000 karakterben gondolkodhatnak; • a szervezetek részanyagait tematikai egység nem korlátozza; • tartalmi követelmény: a szervezet létrejöttének pontos ideje, körülményei, jelentősebb kezdeményezései, országos érdekű rendezvényei, külföldi kapcsolataik megjelölése; • a szöveg hivatkozásait jegyzetek hitelesítsék; • kronológia tartalmazza a szervezeti eseményeket: dátumot: év, hó, nap bontásban, helyszín megjelölésével, és az esemény tömör megfogalmazásával, valamint célszerű jegyzetekkel biztosítani a beazonosíthatóságot,

• a munkák ütemezése: a kéziratok leadásának határideje: 2009. nov. 30. megjelenés: 2010. júl.15. Ezek az időpontok folyamatosan módosultak. 2. A kötet tartalma „Az egyesület történelmi útja.” (Vázlatos áttekintés): Bényei Miklós. Bevezető tanulmány, jegyzetekkel Történeti előzmények Tiszteletre méltó vállalkozás 75 év történetének összefoglalása, még ha vázlatos áttekintést is ígér a szerző. A bevezető tanulmány jegyzet apparátusa – 382 számozott tétel – többségében a szaksajtó közleményeit idézi. A korai évek hiányzó irattári anyaga s a még meglévők rendezetlensége forrásként való felhasználásukat esetlegessé tette. Nemzetközi kitekintéssel indul a tanulmány, bemutatva a világ könyvtárosainak korai szerveződéseit. A szakma egyedisége szinte predesztinálja az együtt gondolkodás és cselekvés szükségességét, a társadalmi megítélés és presztizs erősítésének nem titkolt szándékával. 1930-ban már 20 – leginkább európai országokban –, 24 tagegyesület működött. Magyarországra gyakorolt hatásuk kissé megkésve hoztak eredményt.

• készüljön a szervezetekre vonatkozó bibliográfia és a tisztségviselők adattára;

Hóman Bálint a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, történész, 1929. júniusában éppen csak felvetette a könyvtárosok szövetségének gondola-

41

42

tát, amikor Pasteiner Iván, a budapesti egyetemi könyvtár főigazgatója, a június 15-29. között zajló olaszországi kongresszuson a megalakulást tényként kezelte és bejelentette a magyar szövetség csatlakozási szándékát a nemzetközi szervezethez. Az előkészületek ezt követően 6 évig tartottak. Az 1935. június 26-ai alakuló közgyűlés mondta ki a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének létrejöttét. A könyvtárosok és levéltárosok 1935-1965. között, szimbiózisban töltött éveinek lelkes és eredményes munkáját a történelmi események elsodorták. A háború utáni évek újra szerveződő próbálkozásainak sikerét 1953-ban, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) keretében működő irodalmi- és nyelvi szakosztályon belül a Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Körének megalakulása jelentette. Az önálló egyesület megalakítása 1964-ben vált realitássá, mikor a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának akkori vezetője Kondor Istvánné támogatásáról biztosította a szervezőket. (A Hajdú-Bihar Megyei Szervezet 1998-ban, megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő közgyűlésén meghívott kedves vendég volt Kondor Istvánné.) Ezt követően felgyorsultak az események. A FSZEK fennállásának 60. évfordulójáról 1964. októberében a könyvtárosok ünnepélyes keretek között emlékeztek meg és ebből az alkalomból sikeres Könyvtáros bált rendeztek. (Amikor 1992-ben a Hajdú-Bihar Megyei Szervezet először rendezett Könyvtárosbált, a szervezők — a korábbi könyvtárosbálról mit sem tudva — hagyományt élesztettek újjá.)

szervezetek és néhány szekció létrejötte, az évenkénti könyvtáros „dzsembori” megrendezése. Szakmai szerepvállalása fokozatosan vált egyre igényesebbé. A nemzetközi kapcsolatok fejlődését a rendszeres IFLA (nemzetközi könyvtáros egyesületek szövetsége) konferenciákon való magyar részvétel, és az 1972. aug. 20 - szept. 1. között Budapesten megrendezett 38. IFLA közgyűlés sikere jelzi. Az IFLA tagozataiban többször volt magyar elnökségi részvétel, Vajda Erik, Papp István és Gombocz István személyében. Gombocz István a nemzetközi kiadványcsere bizottság elnökeként munkáját olyan közmegelégedéssel végezte, hogy halála után az egyesült államokbeli Kent State University könyvtártudományi tanszéke Gombocz-ösztöndíjat alapított fiatal magyar könyvtárosok számára. 1985. az egyesület alapításának 50. évfordulója és a következő évek változásait hozó korszak határa is. A gazdasági- és politikai átalakulás jelei az egyesületi élet megújulását sürgette. Az 1990-ben elfogadott alapszabály már átvezet a „Demokratikus keretek között” címet viselő következő fejezethez (1990-2009). Az új alapszabály egy aktívabb könyvtári- és szakirodalmi tájékoztatási politikai szerepvállalás szükségességét fogalmazta meg.

„Az első negyedszázad.”(1965-1989) jellemzői a szervezeti keretek kialakítása, az alapszabály tervezetek és módosítások, a lassan alakuló területi

A tanulmányban nem kapott kellő hangsúlyt az 1991-ben létrehívott Tanács, amely a szervezeti formáció újdonsága és szakmai teljesítménye okán figyelmet érdemel. A Tanács a demokratizmus jegyében született könyvtárosok parlamentje volt. A szervezetek egy-egy választott, a tagságot képviselő tagjaiból állt, a tanács delegált tagjai maguk közül választották az elnököt, aki az MKE elnökségének kilencedik tagjaként része volt az elnökségnek. Tanácsadó és kezdeményező szerepe sok fontos tartalmi kérdésben, szakmai állásfoglalásban, programok napirendre tűzésében nyilvánult meg. Beszélgetést szervezett pl. minisztériumi képviselőkkel a könyvtárügy általános kérdéseiről; a szaksajtó helyzetéről; a könyvtári törvény előkészületeiről; a minisztériumi támogatások tapasztalatairól, „A Könyvtári Intézet jogállása és feladatai” c. jogszabály előkészítésről; nevezetes az egri vándorgyűlés

43

44

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete megalakulását az 1965. jún. 11-ei küldöttközgyűlés mondta ki.

Az egyesület feldolgozása két nagy korszakot ível át:

(1995.) Nyílt napi programjának levezetése, az akkor megfogalmazott „Érted vagyunk, polgár!” c. egyesületi kiáltvány. Az elnökség figyelembe vette a tanácsi javaslatokat a kitüntetések odaítélésében, a Fitz-díjak előkészítésében és elbírálásában, a pályázatok kiírásában, a fiatal könyvtárosok vándorgyűléseken való részvételének anyagi támogatásában. Ezeknek az éveknek a sűrű eseményeit, amelyek leképezik a felgyorsult szakmai változásokat, csak címszavakban lehet érzékeltetni. Szakterületi önállóság, civil szerveződések színesítik a palettát. Teljes könyvtár-technológiai váltás, újfajta dokumentumokkal és szolgáltatásokkal, azok kiterjesztése a minőségi követelményeknek és a használói elvárásoknak való megfelelés követelményével. A könyvtári rendszer megújulása, szakmai együttműködés horizontális és vertikális irányban, a nemzetközi kapcsolatok bővülése, pályázatok új együttműködési formákkal. Közben választások, új és új kormányok más és más kultúrpolitikai elképzelésekkel követik egymást. S a könyvtárosoknak még arra is marad erejük, hogy megfogalmazzák szakmaetikai kódexüket.

Tárgyideje 1935-2009. az MKE elődjeként számon tartott Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kezdő évétől a jubileumi 75. évvel bezárólag. Az anyaggyűjtés forrásai voltak a MANCI és HUMANUS adatbázisok (ez utóbbi már tartalmazza a korábbi könyvtári szakirodalmat is), valamint a szakfolyóiratok mutatói. Szerkezetileg két egység különböztethető meg: 1.) önálló kiadványok és 2.) cikkek Az első csoportban az egyesület évkönyvei, önálló közleményei, vándorgyűléseken elhangzott előadásainak önálló kiadásai, különböző könyv sorozatok, a Tájékoztató és a Hírlevél megjelent füzetei kaptak helyet. Közvetlenül a tételekhez kapcsolódva a róluk megjelent ismertetések is szerepelnek. A második csoportba az egyesület működésére, az egyesület életével foglalkozó írások kerültek, kiemelten kezelve a vándorgyűlésekre vonatkozó irásokat.

3. Bibliográfia. Összeállította: Hegyközi Ilona

Mindkét szerkezeti egységben a bibliográfiai rekordok évenkénti bontásban, azon belül a gyűjteményes művek esetében az egyes írások kötetben való megjelenésének sorrendjét, míg a cikkek a szerzői betűrendet követik. A bibliográfiai egységekben előforduló folyóiratok neve rövidítve jelenik meg, feloldásukról rövidítésjegyzék gondoskodik. Az alapos bibliográfia egyes tételei többszörös előfordulására lehet bukkanni. Átfedések vannak a szervezetek jegyzet- és bibliográfiai apparátusában, az országos konferenciák, fórumok, vagy a vándorgyűlésekre vonatkozó publikációk pedig a Hegyközi bibliográfiában is megtalálhatók. Mi több, ez utóbbiban az egyesület működésére vonatkozó dokumentumok és a vándorgyűlések anyagai nemcsak a megfelelő fejezetekben szerepelnek, hanem az 1973 és 1984 közötti időszakban az egyesület évkönyveiben is előfordulnak.

A bibliográfia válogató jelleggel gyűjtötte össze az egyesületi kiadványokat és az egyesület tevékenységére vonatkozó publikációkat.

A jelzett publikációk - takarékossági okokból is – kiküszöbölhetők lettek volna (pl. utalások alkalmazásával) a szerkesztők közötti egyeztetések során.

45

46

A dolgozat zárszava optimista kicsengésű. A stabil szervezeti keretek, a több évtizedes tapasztalat és az egyesületben meglévő intellektuális erők az egyesület fennmaradását további évtizedekre biztosíthatja. Nagyszerű teljesítmény ez a tanulmány, mely pontos adatolásával, könyvészeti apparátusával alapja lehet egy későbbi részleteket feldolgozó, vagy az egyesület életének teljességét tárgyaló monográfiának.

A kötet további részei:

Időrendi adattárak

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete tisztségviselői, 1935-2009 Az önállóság előtti időszak vezetőségeinek névsorával. • Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1935. jún. 26 -1946. dec. 21. • TTIT Irodalmi és Nyelvi Szakosztályának Sajtó-, Könyvés Könyvtártörténeti Bizottsága 1955. okt. 4. • Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre 1956 – 1964. jan. 30. • Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1965. jún.11 – 2007-2011. Kitüntetések: • MKE emlékérem (1985-2009) • „Az év fiatal könyvtárosa” elismerő cím (2001-2009) • Füzéki István emlékérem (2003-2009) • Gombocz ösztöndíjasok (1974/1975. – 1997/1998.) Területi szervezetek (20) és szakterületi szervezetek (14) feldolgozása betűrendben Részeik: • Eseménytörténeti feldolgozás Mivel a megírási módra nem volt megkötés, a szerzői szabadság változatossága révén az egyes beszámolók — hol kissé szárazon, hol kedves-okosan — de mind más-más módszerrel fogalmazódtak meg. Talán azok a résztanulmányok a szerencsésebbek, amelyek tematikus blokkokat képeztek, s azon belül az események kronológiai sorrendjét követték, vagy egy-egy elnökségi ciklushoz kapcsolódtak. Valamennyi szervezet fontosnak érezte, hogy a kötetben megjelenjen, s a maga munkájának hozzáadásával gazdagítsa a Magyar Könyvtárosok Egyesületének nem mindennapi eseménytörténetét. • A szervezet tisztségviselői • A szervezetre vonatkozó bibliográfia • A történeti feldolgozás jegyzetei. (Szerencsétlen szerkesztés, mivel elkülönül a szövegtesttől, amelyre vonatkozik.) 47

• A Magyar Könyvtárosok Egyesülete hetvenöt évének fontosabb eseményei • A Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlései – „Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által ?”: Papp István. Esszé. – Szakmai programok (előadások, viták): Bényei Miklós • A Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagszervezeteinek tevékenysége. Képmellékletek: szervezetenként jobbára két-két fotó került a kötetbe, de szétszórtan, minden különösebb koncepció nélkül még itt-ott magunkra találhatunk. A név-és testületi mutatók elmaradás rendkívül sajnálatos. Különösen a névmutató hiánya érinti érzékenyen a szakmát. A könyv- és könyvtártudomány jeles képviselői, az országos nagy könyvtárak, a területi és szakkönyvtárak vezetőinek és munkatársainak, az egyesület irányítóinak impozáns névsora és egyéni teljesítményük rejtőzik a szövegekbe belesimulva. S ezt nem pótolja a szervezeteknél dokumentált tisztségviselők felsorolása. Szükség lenne a névmutató mielőbbi pótlására, mondjuk a Könyvtári Figyelő mellékleteként. A kötet tájékozódásában a tartalomjegyzéke nyújt eligazodást. Az előszóban Bakos Klára az MKE elnöke méltatja a jubileumi kiadvány létrejöttét, amellyel az egyesület hetvenöt év alatt teremtett értékeinek számbavétele valósult meg, fontos dokumentumaként a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Köszönet illeti mindazokat, akik munkájukkal a jubileumi kötet megjelenésében résztvettek ! Gellér Ferencné dr. címzetes igazgató 48

ÍGY LÁTTAM AZ MKE HAJDÚ-BIHAR MEGYEI SZERVEZETÉNEK ÖSSZEJÖVETELÉT

FOTÓ!!!

AZ MKE JUBILEUMI ÉVKÖNYVÉNEK BEMUTATÁSA A Méliusz Központban 2011. május 16-án, hétfőn a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Hajdú-Bihar Megyei Szervezete bemutatta a tagságnak A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története, 1935-2009 című jubileumi kiadványt Bényei Miklós szerkesztésében. (1) A vaskos kötetet először Molnárné Varga Katalin, az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke méltatta. A kötet a könyvtáros egyesület történetének 75 évét öleli fel. Molnárné Varga Katalin felhívta a hallgatóság – örvendetesen sok nyugdíjas kolléga, volt MKE-tisztségviselő – figyelmét arra, milyen fontos mérföldkő ez a kötet a szervezet történetében, amely egyúttal a mi múltunkat, azaz a Hajdú-Bihar Megyei Szervezet történetét is dokumentálja. Kiemelte, hogy az MKE mindegyik területi tagszervezete fontosnak tartotta, hogy történetét szerepeltesse a jubileumi kötetben. Az előzetesen meghatározott szerkesztési elvek alapján egy-egy szervezetre mindössze fél ívnyi terjedelem, azaz kb. 20.000 karakter jutott. A tagszervezetek bemutatásának tartalmáról maguk dönthettek a szerzők, viszont a téma kifejtése után fel kellett sorolni a tisztségviselőket, bibliográfiát kellett készíteni és jegyzetapparátussal kellett zárni az összeállítást, betartva a terjedelmi korlátokat. Gellér Ferencné az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének történetét az ismertetett szempontoknak messzemenően eleget téve írta meg. (2) A meleg hangú köszöntő szavakat Gellér Ferencné előadása követte, aki a szerkesztés nehézségeire és a kötet hiányosságaira is rámutatott. Részletezte, hogyan épül fel egy ilyen monumentális szervezettörténeti kiadvány. Bakos Klára, az MKE országos elnöke írta az Előszót, majd „Az egyesület történelmi útja” címmel egy vázlatos történeti áttekintést olvashatunk Bényei Miklós tollából. Ezt „A Magyar Könyvtárosok Egyesülete tisztségviselői, 1935-2009” című adattár és a Kitüntetések felsorolása követi. Ide, kb. a kötet közepébe ékelődik be a Hegyközi Ilona által összeállított válogatott bibliográfia. Ez a Magyar Könyvtári Szakirodalom Bibliográfiája (MAKSZAB), a 49

50

MANCI és a HUMANUS adatbázis, valamint a szakfolyóiratok mutatói alapján készült dokumentumtípusok és témakörök szerint, ill. azokon belül időrendben felsorolt tételekkel. Ezután a területi, majd a szakterületi szervezetek sokaságának története következik, mindegyik az említett 2 ív terjedelemben, a szöveges kifejtés után a szervezetek tisztségviselőinek felsorolásával, bibliográfiával, jegyzetekkel. Valamennyien egyetértettünk az előadóval abban, hogy a jegyzetapparátust nem kellett volna elkülöníteni a történeti résztől, mert nehezebb úgy követni a gondolatmenetet, hogy mindig hátra kell lapozni a bibliográfia után következő jegyzetekhez. Előfordulhat, hogy ugyanaz a bibliográfiai tétel megtalálható a Hegyközi Ilona által összeállított, az MKE egészére vonatkozó bibliográfiában is. Azt is átéreztük, hogy nehéz feladat volt a terjedelmi korlátok miatt szelektálni a több mint 40 esztendő történései, eredményei között. A kötet második felében egy terjedelmes időrendi adattár kapott helyet. Az adattárban először az MKE 75 évének fontosabb eseményeit sorolják fel, majd „A Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlései” című blokk következik Itt olvasható Papp István: Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által? című esszészerű, gondolatébresztő írása, amelyre Gellér Ferencné idő hiányában nem kívánt reflektálni. Ez az írás csak annyiban adattár, hogy felsorolja a rendszerváltás előtti „Az első húsz”, majd „A második húsz” vándorgyűlés évét és témáit is, hozzáfűzve mindegyikhez egy-egy csípős, ironikus, humoros, vidám, de mindenképpen továbbgondolásra késztető megjegyzést. A témákat jól kiegészíti Bényei Miklós a szakmai napok (előadások, viták) részletes felsorolásával, hiszen ezek adják a vándorgyűlések legtöbb szakmai hozadékát. Ezután közel 200 oldalon a területi, majd a szakterületi szervezetek tevékenységének időrendi táblázatai sorakoznak. Ezeket az időrendi táblákat talán célszerűbb lett volna a tagszervezetek tevékenységét tárgyaló szöveges részek (vázlatos szervezettörténetek) után elhelyezni, mivel azokhoz a történeti kifejtésekhez szervesen kapcsolódnak. A kötet legvégén egy 16 oldalas, fekete-fehér, bélyegképnél alig nagyobb fotókat tartalmazó képmelléklet található, de a kötet egyéb részeiben, elszórtan is találunk hol jó, hol az elvárhatónál gyengébb minőségű fotókat. Gellér Ferencné úgy látta, hogy a képszerkesztő, Nagy Zoltán szerkesztési elveit nehéz nyomon követni a képanyagban.

A kötethez név- és testületi mutatót is terveztek, ezek azonban idő hiányában nem készültek el. Egyedül a tartalomjegyzék ad valamiféle támpontot a jubileumi kiadványban való eligazodásban. Gellér Ferencné szerint a mutatókat utólag szükséges lenne megjelentetni akár a Könyvtári Figyelőben, akár önálló pótkötetként. A feltehetően rendkívül gazdag, színes képanyagot DVD-ROM-on, esetleg internetes felületen lehetne archiválni tematikusan elrendezve. A régi fotókat digitalizálni érdemes. Ha pedig arra gondolunk, mekkora kéziratanyag lappang kiaknázatlanul, kiadatlanul az MKE és elődei történetéről, akkor a mostani, 75 éves jubileumi kötet csak vázlatosan öleli fel az egyesületi élet hihetetlenül gazdag történetét. Az egyesületnek a mai tagságot is érintő történetében az 1964-es esztendő jelentette a fordulópontot. Ekkor Kondor Istvánné, a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának vezetője támogatásáról biztosította az egyesület megalakítását. (3) 1964 októberében a FSZEK 60 éves fennállásáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg. Ugyanebben az évben sikeres könyvtáros bált is rendeztek. Amikor a Hajdú-Bihar Megyei Szervezet 1992ben szintén bált rendezett, talán nem is emlékeztek az elődök jóval régebbi báljára. Gellér Ferencné előadása szervezettörténeti részének szükségszerű komolyságát Berkiné Földvári Melinda oldotta a debreceni bálról szóló vidám beszámoló felolvasásával. (4) A könyvtárosokból álló hallgatóság közben a bálokról kivetített fotókról találgathatta, ki kicsoda. Az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezete 1968. jún. 3-án 130 taggal jött létre. Elgondolkodhatunk azon, hogy a mai tagság létszáma ennek kevesebb mint a fele. A kollégák csodálkozva kérdezgették egymást és az előadót: miért? Ki-ki megadta erre a választ: a rendszerváltás után Debrecenben megszűnt a szakszervezeti könyvtár, majd a gazdasági válság és az egyetemi integráció miatti egyéb létszámleépítések hátrányosan érintették az egyesületi életet. Az ún. „fiatalításért” ugyan mind az egyesület vezetősége, mind az egyetemi és főiskolai oktatók megtettek minden tőlük telhetőt, de a szakképzett fiatalok vagy jövedelmezőbb pályát választanak, vagy a munkanélküliek egyre népesebb táborát gyarapítják. Nem gondolkodhattunk azonban hosszasan a taglétszámon, mert előadónknak még sok mondanivalója volt a hajdú-bihari szervezetről.

51

52

A kezdetektől 1977 szept. 1-jéig, csaknem tíz éven keresztül Kertész Gyuláné volt az egyesület elnöke, aki mindannyiunk örömére a mostani rendezvényünkre is eljött. Szintén jelen volt az őt követő elnök, Gomba Szabolcsné, akit az elnök szerepében 1991. febr. 20-tól 1998 novemberéig Gellér Ferencné követett, majd 1998. nov. 12-től 2007. febr. 18-ig Csontosné Skara Ilona töltötte be ezt a tisztséget, rendezvényünk immár negyedik egykori elnök látogatója, aki jelenleg a Méliusz Központ osztályvezetője. A Hajdú-Bihar Megyei Szervezet elnöke 2007. febr. 19-től Molnárné Varga Katalin, a Méliusz Központ feldolgozó könyvtárosa. Valamennyi jelenlevő egykori elnököt virágcsokorral köszöntötte az MKE Hajdú-Bihar megyei szervezete. Gellér Ferencné hangsúlyozta, hogy az információáramlást az országos és a helyi vezetőség között az országos elnökségben helyet kapó képviselők biztosították: 1968-tól Kertész Gyuláné és Bilincsi Lajos; 1979-1990. között Gomba Szabolcsné; 1995-2003. között Gellér Ferencné (az 1995-1998. közötti időszakban a MKE Tanács elnökeként is); 1998-2007. között Bényei Miklós; 2002-2006. között Csontosné Skara Ilona és 2007-től Szilágyi Irén tanácsi képviselőként. Az MKE 1965 utáni történetét Bényei Miklós két nagy korszakra osztotta. „Az első negyedszázad” (1965-1989) a szervezeti keretek, az alapszabály, a könyvtári vándorgyűlések rendszere kialakításával, a szakmai szerepvállalás egyre igényesebbé tételével és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésével járt együtt. A változó társadalmi, gazdasági, politikai környezetre és a könyvtárgépesítésre való felkészülés átvezet az egyesület történetének második szakaszába. Ezt a korszakot Bényei Miklós „Demokratikus keretek között (1990-2009)” címmel illeti. Megfogalmazódott az új alapszabály és egy aktívabb könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási, könyvtárpolitikai szerepvállalás szükségessége. Gellér Ferencné említette, hogy a tanulmányban nem kapott kellő hangsúlyt az 1991-ben létrehívott Tanács, amely egyrészt új szervezeti formáció volt az egyesületen belül, másrészt szakmai teljesítménye is jelentős. Előadónk példák hosszú sorával bizonyította, mennyire fontos volt e testület munkája a könyvtári törvény előkészítésétől kezdve az intézmények közötti együttműködésen alapuló minőségbiztosításig és a könyvtáretikai kódex megfogalma-

zásáig. Felhívta a figyelmünket az egri vándorgyűlés (1995) Nyílt napi programjának levezetésére, az akkor megfogalmazott „Érted vagyunk, polgár!” c. egyesületi kiáltványra is. Ez a dokumentum volt a napjainkban is megtartott „Összefogás a könyvtárakért” programsorozat csírája. Az elnökség figyelembe vette a tanácsi javaslatokat a kitüntetések odaítélésében, a Fitz-díjak előkészítésében és elbírálásában, a pályázatok kiírásában, a fiatal könyvtárosok vándorgyűléseken való részvételének anyagi támogatásában, azaz a tanács munkája nemcsak a szakma egészére, hanem az egyének szakmai-emberi fejlődésére is közvetlenül hatott. Gellér Ferencné elmondta, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Szervezet történetének megírását az irattár rendezésével kellett kezdeni, mert csak így lehetett kronológiai rendbe állítani az eseményeket. Mint minden összeállítás, ez is magán viseli a szubjektivizmus jegyeit. Gellér Ferencné célja az volt, hogy bemutassa: a szervezet miként valósította meg az egymást követő – más-más karakterű – elnökségek alatt a dinamikusan fejlődő szakmai törekvéseket. Ehhez alfejezetekre bontotta a történeti részt. A területi, szakterületi szervezetek bemutatásánál általában elmondható, hogy az a tárgyalásmód eredményesebb, ahol témánként vagy elnökségi ciklusonként tárgyalják a múlt történéseit. Az indulás gördülékenységét Csűry István, az egyetemi könyvtár igazgatójának szakmai tekintélye garantálta, aki 1968. ápr. 8-án levélben fordult a debreceni könyvtárigazgatókhoz. Kezdeményezése valamennyi könyvtártípusban pozitív visszhangra talált. A szervezet legelső elnökének Kertész Gyulánét, a Városi Könyvtár igazgatóját választották, aki már 1968 óta az MKE-elnökségnek is tagja volt. A titkár Gomba Szabolcsné lett, az egyetemi könyvtár osztályvezetője. Az akkori célok között szerepeltek a szakmai találkozók, rendezvények, bemutatók, a képzés- és továbbképzés támogatása. Mindez a könyvtárak közötti együttműködéssel valósult meg. Kár, hogy a terjedelmi korlátozás miatt nem volt lehetősége Gellér Ferencnének az akkori egyesületi élet részletesebb bemutatására. A Hajdú-Bihar Megyei Szervezet indulásának korszakát a szervezeti élet vázolása követi, majd a szerző kitér a gazdálkodás, együttműködés és az érdekképviselet fontos kérdéseire. A „Szervezeti élet” című, az előbbieknél terjedelmesebb fejezetben összefoglalja mindazt a sok munkát, amit a tagság a más-más karakterű elnökségek ideje alatt elvégzett. Szinte hihetetlen, de

53

54

már 1973-ban „Számítógép a könyvtárban” címmel tartott előadást Sebestyén Géza. Az ún. „nem hagyományos” ismerethordozók Gomba Szabolcsné elnöksége idején, 1977. szeptember 1-jétől 1990 végéig – hogy szójátékkal éljünk – gomba módra szaporodtak el a könyvtárakban. Az egyetemi könyvtár nemcsak ezek kezeléséhez, hanem a partnerkapcsolatok építéséhez, a menedzsment korszerűsítéséhez, országos érdeklődésre is számot tartó kiállítások, konferenciák rendezéséhez is kiváló hátteret biztosított (1988-ban például szakmai konferenciát tartottak a helyismereti munka történetéről). 1982-ben Debrecenben volt az első Kovács Máté emlékülés. A hagyományőrzést töretlenül folytatjuk egyre változatosabb formákban (a mai hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtárként ismert intézmény 1981. június 8-án felvette a Kovács Máté nevet, Kovács Máté emlékkönyv 1983-ban, Kovács Máté Kör az 1990-es évek közepén, Bényei Miklós monográfiája Kovács Mátéról 2005-ben, előadások Kovács Mátéról a 2009. évi, Debrecenben tartott könyvtáros vándorgyűlésen). Örvendetes változás következett be a könyvtárosképzésben is. Gomba Szabolcsné elnök közbenjárásával az ELTE két évre kihelyezte Debrecenbe a könyvtártanszékét, hogy lehetővé tegye az itteni és a környékbeli könyvtárosoknak a felsőfokú szakképesítés megszerzését. A könyvtárakat érintő technológiai váltás Gellér Ferencné elnöksége idején, 1991-1998 között következett be, ugyanakkor ez volt „a társadalom felé nyitás” új korszaka és a minőségbiztosítás elindításának kezdete is. A helyi tagszervezet részt vett az Országos Információs Rendszer programjának előkészítésében. 1995-ben még nagy reményeket tápláltunk az MTI Sajtóadatbank (SAB) on-line szolgáltatásaihoz, de ezek a könyvtárak számára megfizethetetlenek maradtak. 1990-ben volt a II. Országos Bibliográfiai Értekezlet, majd 1994-ben került sor az országos könyvtárosképzési konferenciára, amelyekről az országos könyvtári szaksajtó is beszámolt. A könyvtárosok színvonalas szabadidős tevékenységéért mind Gellér Ferencné, mind utódai sokat tettek. Gellér Ferencné a debreceni könyvtáros bálokat honosította meg, Csontosné Skara Ilona pedig intézmény- és színházlátogatások megszervezésével gazdagította az egyesületi életet. A „Szomszédolás” eredményeként valamennyi debreceni közgyűjteménybe sikerült ellátogatni, de voltak szakmai kirándulások Szolnokon, Budapesten és

a Dunántúlon is. Emlékezetes maradt a vidám Dorottya-napi farsang. Kertész Gyuláné és Gomba Szabolcsné az egyesület 30. évfordulóján, 1998. október 17-én tartott visszaemlékezéséből hallottam, hogy a 60-as évek végén és a 70-es években szakmai könyvtárlátogatások sora, rengeteg kirándulás és élénk klubélet jellemezte az akkori MKE tevékenységét. Örülök, hogy Gellér Ferencné, Csontosné Skara Ilona és Molnárné Varga Katalin elnöksége idején néhány közösségi rendezvényen én is részt vehettem. Előadónk nem tért ki rá, de itt megemlítem, hogy máig nagy segítség, hogy busszal, közösen és olykor kedvezményes belépőjeggyel ellátogathatunk az áprilisban tartott Budapesti Könyvfesztiválra, ahol mindig vannak könyvtáros szakmai programok is. Csontosné Skara Ilona 1999-2006 közötti elnöksége idején az integrált rendszerek, a minőségbiztosítás és a könyvtári munkafolyamatok újdonságaira igyekezett rálátást biztosítani a vezetőség. Az adatbázis-bemutatók, a digitalizálás, a MOKKA és az ODR szolgáltatásai vonzották leginkább a hallgatóságot. 2007-től Molnárné Varga Katalin, a megyei könyvtár feldolgozó könyvtárosa lett a helyi tagszervezet új elnöke. Rendezvénysorozataival a könyvtárosok sokrétű tájékoztatását, mindennapi gyakorlatát segíti. Részt vehettünk hasznos adatbázis-bemutatókon, hallhattunk előadást többek között az Ügyfélkapuról (adóbevallás), a Web2.0-ás alkalmazásokról, a Blocks személyes tudásmenedzsment és tartalomfejlesztő szoftverről és a mindenki számára nélkülözhetetlen könyvtári protokollról Fodor Pétertől. 2008-ban az MKE „Versenyképes ország – versenyképes könyvtárossal” című tanácskozásának Debrecen adott otthont. Előadónk említette, hogy a kötet hátralevő több mint egyharmadát A Magyar Könyvtárosok Egyesülete történetének időrendi adattára, 19352009 című fejezet teszi ki. A vándorgyűléseket mint az egyesületi élet reprezentatív rendezvényeit itt is felsorolták. Itt kapott helyet Papp István Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által című esszészerű írása. A szerző válasza a kérdésre egyértelműen az, hogy igen. Gellér Ferencné hangsúlyozta, hogy „a könyvtáros egyesület a szakmai elitet reprezentálja”. Papp István a már említett írásában éppen a vándorgyűlések demokratizmusát emeli ki mint az MKE e rendezvénytípusának legfőbb értékét, „ahol találkozni lehet olyan kollégákkal, akik csak hallomásból vagy a szakirodalomból ismertek”. (5) Az MKE a könyvtáros társadalom egy szeletét képviseli, amelyben benne van – és ben-

55

56

ne kell, hogy legyen – az elit. A minőség elvének érvényesítésére törekedtek elődeink és törekszünk mi is az egyesületi munkában. Ebben az értelemben az MKE valóban a szakmai elitet képviseli. A könyvtáros szakmai elit fogalmának pontos definiálására itt nem vállalkozom. Papp István az imént említett esszéjében a vándorgyűlések tartalmi hozadékán túl kitért a szervezési feladatokra is. Tatán, 1969. június végén egy kerekasztal-beszélgetést terveztek az Olvasó Népért mozgalomról. Azon a találkozón még nem hömpölygött a .napjainkra jellemző „tömeg”. A későbbi szervezők legjobb szándékai ellenére is egyre feljebb kúszó árakat már meg sem merem említeni. A vándorgyűlések szervezése kedvezően hat a könyvtárosok kreativitására, mivel mindig valami újjal, eredetivel igyekeznek előrukkolni, legyen az előadás, vitatéma, eredeti reklámfogás, szokatlan helyszín, különleges ajándék vagy újszerű szabadidős rendezvény. Debrecen könyvtárosai eddig háromszor vállalták a házigazda szerepét. Legelőször 1972-ben gyűltek össze nálunk az egész országból a szakmabeliek, hogy az MKE további feladatait meghatározzák és az egyesület alapszabálymódosítását előkészítsék. Másodszor 1996-ban a „könyvtár – kommunikáció – társadalom” (hozzátehetjük: „örökzöld”) témakörét járták körül Debrecenben. A nyílt nap témája a könyvtári törvény előkészítése volt. Ennek kapcsán ezen a vándorgyűlésen napirendre tűzték az „Érdekek és ellentétek a magyar könyvtárügyben” témakörét, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy az 1997-es könyvtári törvény megalkotása egy szakma összefogásának dicséretes példájává válhatott. Az 1996-os vándorgyűléssel párhuzamosan zajlott a Külföldi Magyar Könyvtárosok IV. Világtalálkozója. A 41. vándorgyűlésnek 2009-ben ismét Debrecen adott otthont. A könyvtárosok a tehetségekért témakört a város jellegéből adódó reformációval a debreceni református kollégium évszázadai kötötték össze. Az egész életen át tartó tanulás, a könyvtáraknak a felnőttképzésbe való mind aktívabb bekapcsolódása a 21. századi intézmények mint tudásházak és a bennük dolgozók feladata. Magunkat, könyvtárosokat tudásmenedzsereknek nevezhetnénk, esetleg „művelődési mindenesnek” (különösen kistelepüléseken). A terminológia is úgy formálódik, ahogy a világ körülöttünk. Állandónak mondható, hogy egy-egy vándorgyűlés megszervezése a vendéglátó városok összes könyvtárosának összefogásával, embert próbáló munkájával valósult meg. Ezt a sziszifuszi munkát a debreceni kötetbemuta-

tón Hornyák Gyula vidám írásának felolvasásával bizonyította Berkiné Földvári Melinda. (6) Az előadás végén Gellér Ferencné feltette azt az elgondolkodtató kérdést, hogy mi köti össze az egyes könyvtáros nemzedékeket? A kötetben Pasteiner Iván gondolatát idézte, miszerint „...a könyvtáros rajong a hivatásáért” (ez igaz, mert annyi ingyenes munkát kevés más szakma képviselői látnak el, mint a könyvtárosok, és ezt csak elhivatottsággal lehet megtenni), „önfeláldozóan szereti a gondjaira bízott intézményt és legfőbb örömét abban leli, ha az ő sokszor aprólékos és fáradságos munkája révén hozzásegíthet másokat ahhoz, hogy a magyar tudomány hatalmas épületébe egy-egy új mozaikot illesszenek, vagy hogy a magyar művelődés részesei legyenek.” (7) Napjaink könyvtárosaira inkább az utóbbi jellemző, mert többségünk összevont intézményekben dolgozik, könyvtárosként közművelődési feladatokat is bőven ellátunk, de elődeink is szívesen végezték ezt a munkát. Sorolhatnánk munkánk hasznosságáról, szépségéről az újabbnál újabb gondolatokat. Gellér Ferencné is tovább keresgélt a korszerű idézetek között. Az IFLA 2005-ben, alapításának 70. évfordulójára, a világban működő testvérszervezetekhez intézett üzenetében talált olyan gondolatokat, amelyek napjaink könyvtárosaira is érvényesek. Az egyetemes és a nemzeti kulturális örökség megőrzését és továbbadását úgy teljesíthetjük legjobban, ha „a ránk bízott szellemi vagyont a digitális kor szakmai követelményeinek megfelelően, a tudás és az etikus magatartás iránt elkötelezetten, a jelen és a jövő javára kezeljük”. A magunk (szerény) eszközeivel így járulhatunk hozzá „az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, az esélyegyenlőség és az információ szabadságának biztosításához”. Ezek mind olyan dolgok, amelyekhez kötelességünk hozzájárulni. A gondolkodás szabadságát senki sem veheti el tőlünk.

57

58

Jegyzetek: 1. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története, 1935-2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. - Budapest : MKE, 2011. - 758 p. : ill. ; 24 cm. - Bibliogr.

2. Gellér Ferencné: Az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének története. In: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története, 1935-2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. - Budapest : MKE, 2011. - p. 167-180.

3. Kondor Istvánné 1998-ban, az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezete megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen meghívott kedves vendég volt. 4. Tóvári Judit: Sellőlányok előnyben. In: Hajdú-Bihari Könyvtári Téka. 1992. 1. sz. p. 70-71. 5. Papp István: Ment-é előbbre a világ a vándorgyűlések által. In: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története, 1935-2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. - Budapest : MKE, 2011. - p. 487.

Az írás az MKE első vándorgyűlésének 40. évfordulóján a tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban 2009. július 19-én elhangzott előadás szerkesztett változata.

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935-2009 című kötetet méltatja Molnárné Varga Katalin megyei elnök

6. Hornyák Gyula: Recepció-sok(k). In: Hajdú-Bihari Könyvtári Téka. 1996. 2. sz. p. 7-8. 7. Magyar könyvtárpolitika / Pasteiner István – In: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete évkönyve / szerk. Bisztray Gyula.- Bp.- 1937. p. 12. Ism. p. 167. Idézi Gellér Ferencné.

Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ 59

Molnárné Varga Katalin az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke köszönti a megjelenteket

60

2011 AZ ÖNKÉNTESSÉG EURÓPAI ÉVE

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG 2009 JÚNIUSÁBAN TETT JAVASLATA ÉS AZ EURÓPAI TANÁCS 2009 NOVEMBERÉBEN HOZOTT HATÁROZATA ALAPJÁN

Mi az önkéntesség általában?

Gellér Ferencné dr. előadás közben

„…olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek , vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében. Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül.” – áll az önkéntesség honlapján. Ki lehet önkéntes? Legáltalánosabban azt mondhatjuk: mindenki lehet önkéntes, aki megfelel a Közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek, amellyel kapcsolatosan Göncz Kinga miniszter így fogalmazott:

Az MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének korábbi elnökei balról jobbra: Dr. Csontosné Skara Ilona, Dr. Kertész Gyuláné, Dr. Gomba Szabolcsné, Gellér Ferencné dr.

61

„A szabályozott keretek között végzett önkéntes munka hozzájárul az összetartozás, a társadalmi kohézió erősítéséhez. Az új törvény tiszta jogi kerete-

62

ket teremt az önkéntes tevékenységnek, élesen megkülönböztetve a fekete munka minden formájától. A nyilvántartási, bejelentési rendszer bevezetésével pedig a nyilvánosság számára is átláthatóvá és követhetővé válik az önkéntes munkavégzés. Ez megteremti a tevékenység társadalmi kontrollját, és példát ad másoknak is a társadalmi szerepvállalásra.” Az önkéntesség nem csupán a középkorúak tevékenysége. Az önkéntes munka résztvevői gyerekek, fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok. Kutatások azt igazolják, hogy a társadalom szélesebb rétegei kapcsolódnak szívesen az önkéntesség zászlaja alá. Nyilvánvalóan más-más céllal. A gyerekek esetében a cél, hogy felnőve közösségük aktív tagjaivá legyenek. A fiatalok, pályakezdők szempontjából előny, ha önkéntesként segítő környezetben és munkatársak között szereznek munkatapasztalatot. A nyugdíjas önkéntesek számára a legjellemzőbb cél és előny egy új közösséghez tartozás, az értelmes időtöltés, a kimozdulás lehetősége és tartalmassága, a „feladatom van, számítanak rám és munkámra” érzés újbóli megélése. Az „önkénteskedés” során az emberek gyakorlatot szereznek a kommunikáció és szervezés, feladat megoldás területén, anélkül, hogy a felelősség nyomasztaná őket, bővítik ismeretségi körüket, esélyt adnak munkájuk minőségének megismerésére, bizonyítanak alkalmazóiknak, és előfordulhat az is, hogy eredményességük révén akár munkát is ajánlhatnak nekik ott, az alkalmazás helyén, vagy más hasonló profilú cégnél. Az önkéntes munka informális és non-formális tanulási lehetőséget nyújt és ezért az Európai Unió által hirdetett életen át tartó tanulás fontos eszköze.

Milyen jellegű tevékenységet végezne szívesen? Milyen tevékenységgel foglalkozó szervezetnél önkénteskedne szívesen, pl. állatvédelem, egészségmegőrzés, betegség-megelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység, hitéleti tevékenység, emberi és állampolgári jogok védelme, gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúságsegítő tevékenység, hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, kisebbségekkel, valamint határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, környezetvédelem, közrend és közlekedésbiztonság védelem, önkéntes tűzoltóság, mentés, katasztrófa-elhárítás, kulturális tevékenység, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelem, nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, rehabilitációs foglalkoztatás, sporttal kapcsolatos tevékenység, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, tudományos tevékenység, kutatás. Feltérképezik, milyen jártassággal rendelkezik, amely az önkéntes tevékenység végzése kapcsán fontos lehet. Megadandó, hogy milyen rendszerességgel szeretne önkénteskedni? Be kell jelölni azt is, miért akar ilyen jellegű munkát végezni. A lehetséges válaszok: egy jó ügyért akar kiállni ; munkát keres ; segíteni szeretne a közösségnek, ahol él ; saját jóérzése miatt ; segíteni akar a rászorultakon ; szeret emberek között lenni ; új ismeretre, tudásra akar szer tenni ; új kihívást keres ; vallási / más meggyőződésből. Az intézménnyel egy megállapodás köttetik: Megállapodás Fogadó Szervezetek és az Önkéntes Centrum között Önkéntesek közvetítéséről. Kitöltendő egy Bejelentkezés a fogadó szervezeteknek a Szociális és Munkaügyi Minisztériumba adatlap.

Az önkéntes munka adminisztrációja Önkéntes regisztrációs adatlap kitöltésével kezdődik, mely a személyi adatok kitöltésén túl rákérdez:

A Méliusz Központot 2008-ban kereste meg az Életfa Önkéntes Centrum azzal a céllal, hogy önkéntes szervezetük munkáját, célkitűzéseit bemutassa, és a Méliuszt is bevonja az önkénteseket fogadó intézmények (partnerek) sorába.

63

64

Intézményünk ekkor már évek óta nem tölthette be a megüresedő nyugdíjas álláshelyeket, a feladataink azonban nem csökkentek, sőt a pályázataink útján a korábbiaknál is több feladat megoldására vállalkoztunk. Ekkor úgy határoztunk, elfogadjuk a segítséget, és megjelöltük azokat a területeket, ahová az önkénteseket fogadni tudjuk. Ilyen volt többek között a könyvek javítása, DVD és aprónyomtatvány tasak készítés, kivágatok készítése, szórólap kihordás, teremrendezés, kiállítás őrzés, raktár rendezés, gyermek programok segítése. A szükséges adminisztráció után megkezdődött és jelenleg is tart a Méliusz Központban a közös munka. Általános tapasztalatok Az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület a TÁMOP 5.5.2-09/03-2009-0017 “Az önkéntesség elterjesztése Hajdú-Bihar megyében” pályázat keretein belül elkészülő projektjéhez a Szociálpolitikai és Szociológiai Közhasznú Egyesületet bízta meg a projekthez kapcsolódó szükséglet- és helyzetfeltáró elemzés elkészítésével. Ebben bemutatják a Hajdú –Bihar megye szervezeteinek önkéntességgel kapcsolatos tapasztalatait. Néhány kiemelés: A megkérdezett szervezetek 77%-a alkalmaz önkénteseket. Életkort tekintve széles a skála. Az önkéntesek tevékenysége túlsúlyban a fogadó szervezet céljához kapcsolódik, a válaszadók 85%-ában végeznek ún. „szakmai” tevékenységet az önkéntesek. Ez azért lehet különösen fontos, állapítja meg a Szociálpolitikai és Szociológiai Közhasznú Egyesületet, mert ez motivációs eszközként felhasználható az önkéntesek ösztönzése kapcsán, hiszen azon túl, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységet végeznek, a szakmai szocializációjuk is biztosítva lehet az önkéntesség kapcsán. Jellemző módon a szervezetek 2/3-a végez szociális tevékenységet, továbbá oktatási feladatokat közel felük lát el. 65

A Méliusz Központ, mint fogadóintézmény tapasztalatai 2011-ig tizenöt önkéntessel kötöttünk szerződést. Az önkéntesek között van egyetemi hallgató, munkanélküli, aktív dolgozó és nyugdíjas egyaránt. Általában heti 4 órát töltenek nálunk. Munkájukkal kapcsolatos véleményünk egybecseng a felmérés készítőivel, hogy alapvetően elégedettek vagyunk az önkéntesek tevékenységével

66

(A felmérésben ötfokos skálán jelöltették be az elégedettséget a fogadószervezetekkel) Véleményünk szerint jó szándék hozza őket a fogadószervezethez, megbízhatóan és többnyire pontosan dolgoznak. A kiadott feladatokat legjobb tudásuk szerint igyekszenek elvégezni. Probléma abban az esetben van, amikor irreális elvárásokkal érkeznek a fogadószervezethez és fizetős állást szeretnének, nem ingyenes önkénteskedést, más esetben juttatásokat szeretnének a fogadóintézmény részéről. (Ilyen esetekben kénytelenek vagyunk megválni tőlük.)

FOTÓK!!!

Előfordult, hogy nem találkozott az elgondolásunk, az önkéntes nagyon tettre kész volt, de labilis idegzetű, akit nem engedhettünk az olvasók közé, és egyéb helyen sem tudtuk alkalmazni. Ez azonban ritka. Az Önkéntes Centrum rendszeresen standot állít a Méliuszban és szórólapozik, gyűjti, szervezi az önkénteseket. Részt vesz rendezvényeinken, mi is járunk tapasztalatcserékre, rendezvényekre, és folyamatosan azon dolgoznak, hogy a felkészült, jószándékú önkéntesek megtalálják a megfelelő fogadószervezetet és mindkét fél örömére és megelégedésére szolgáljon az önkéntesek alkalmazása. Az önkéntesség mára már a for-profit cégeknek is fontossá vált. Erre példa a National Instruments. Az NI kampányt hirdetett Légy te is önkéntes! címmel 2011. július 4 és szeptember 11 között. A kampány során legtöbbet önkénteskedő munkavállalókat elismerésben részesítette. A letöltött időt a fogadó szervezetek „Önkéntes útlevélben” igazolták le. A Méliusz Központ is fogadó szervezet volt. Összefoglalólag azt mondhatjuk, hogy jó dolog az önkéntesség az önkéntes és a fogadószervezet számára egyaránt. A tevékenység folyamatos figyelmet igényel mindkét oldalról, a közös jó megtalálása és megőrzése mindkét felet sikerélményhez juttatja.

Dr. Csontosné Skara Ilona koordinátor Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ 67

Az Életfa Önkéntes Centrum standja a Könyvtárak Vasárnapján a Méliuszban

68

DOKTOR HORTOBÁGYI PÁSZTOR VÁZLAT ECSEDI ISTVÁNRÓL Hetvenöt évvel ezelőtt, 1936. május 19-én Debrecenben elhunyt Ecsedi István etnográfus, tanár, muzeológus, könyvtárvezető, a Hortobágy néprajzi kutatója. Gulyás Pál költő Ecsedit a halála alkalmából írott költeményében a „doktor hortobágyi pásztor” elnevezéssel illette. 1 A szóalkotás többszörösen is találó, mert Ecsedi István maga is debreceni cívis családból származott, jól ismerte a paraszti gazdálkodás fortélyait. Budapesti bölcsészhallgatóként is besegített a családi munkákba. Doktori értekezésének témája a leíró földrajz, a morfológia és a fizikai földrajz Hortobágyra vonatkozó területei. 2 Ebből a legelső tanulmányból „nőttek ki” későbbi nagyszabású munkái. A hortobágyi pásztorok kutatójaként a 20. század első felében már eltűnőben levő életformát a maga teljességében igyekezett feltárni: a lakóhely, a használati tárgyak, népi halászat és vadászat, a népdalok és népi táplálkozás egyaránt érdekelték. Figyelme kiterjedt mind a tárgyi, mind a szellemi néprajzra. A magyarsággal rokon népeknél (észteknél, finneknél, lappoknál) tett látogatásai, a magyarsággal egykor érintkező népek országaiba vezető utazásai (Bulgária, Törökország) alapján arra következtethetünk, hogy Ecsedi messzebb látott a Hortobágy horizontján, ugyanakkor vélhetően azért vállalkozott ezekre a hosszú utakra, hogy a külhonban szerzett tapasztalatai segítségével minél többet megértsen szűkebb pátriája, a cívis Debrecen és a Hortobágy világából. 1925. május 9-én a debreceni egyetem bölcsészkara magántanárrá habilitálta a hortobágyi szilaj pásztorkodás kialakulásáról tartott előadása után. Tudományos érdemei elismeréséül 1926-ban a debreceni tudományegyetem díszdoktorává avatta.

mert Ecsedi kutatási módszereiben a terepmunkát, az adatközlők megkérdezését és a megfigyelést részesítette előnyben a levéltári kutatómunkával szemben. Olyan szakterületeket művelt, ahol ezekkel a módszerekkel lehetett maradandót alkotni. A debreceni városi múzeumban Zoltai Lajos volt a munkatársa, aki korábban levéltárosként is tevékenykedett és számos helytörténész munkásságát kutatta. Ecsedi feltételezhetően a földrajz iránti rajongása miatt érezte fontosnak, hogy alaposabban foglalkozzon Karacs Ferenccel. 1912-ben publikált munkáinak jegyzékéből kitűnik, mennyire behatóan érdekelte a térképészet. Ezekhez a tanulmányokhoz nem nélkülözhette a kollégiumi könyvtár anyagát. Felfedezte például a XIX. század első éveiben működő rézmetsző diákok által készített 37 rézmetszett térképlapot, amelyek lenyomata Oskola Új Magyar Atlas címen 1800-ban meg is jelent, de talált a könyvtárban egy addig ismeretlen maya naptárat is. A fellelt „kincsekről” rendszeresen publikált. Szorgalmának és ismertségének eredményeként 1912 nyarán az egyházkerületi közgyűlés két másik pályázóval szemben őt választotta meg a kollégium református tanítóképzője földrajz tanszékére rendes tanárnak. 4 A muzeológus és etnográfus

Ecsedi szerteágazó helyismereti munkásságából egy könyvtáros számára az is érdekes lehet, hogy őt is érdekelte egy helyi személy, nevezetesen a térképkészítő Karacs Ferenc élete és művei. 3 Ez a munka azért is egyedülálló,

Debrecenben 1905-ben kezdte meg működését a városi múzeum. A gyűjtemény Löfkovits Artúr debreceni ékszerész főleg régészeti, ipar- és képzőművészeti tárgyaiból állt, népművészeti jellegű tárgy csak elvétve akadt benne. Ecsedi István számára a múzeumi segédőri állás megszerzését egy 1907-ben kiadott országos körlevél is előmozdította: ebben leírták, hogy a városi múzeumoknak két osztályt kell létrehozniuk, egy régiségtárat és egy néprajzi tárat. Ezekhez a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a főfelügyelőség útján pénzügyi forrást is rendelt, ezért Zoltai Lajos, az egyetlen muzeológus javaslatot tehetett egy múzeumőri állásra. Ecsedi Istvánt javasolta maga mellé, akit a néprajzi tár kezelésével bízott meg. Ecsedi István számára a múzeumi munka hihetetlen távlatokat nyitott néprajzi kutatásaihoz. Balassa Iván bárándi születésű néprajzkutató így mutatta be az akkori kutatás nehézségeit: „… akkor még nem volt bibliográfia, amikor az előző év termésének összeállítását már egy év múlva kézbe vehetjük, nem volt Magyarság néprajza, nem lapozhatta fel a Magyar népkutatás kézikönyvének kitűnő füzeteit, az

69

70

A kutató

Ethnographiában és a Néprajzi értesítőben való eligazodást nem segítették mutatók, hogy a legújabb kor eredményei között ne is említsem a Magyar néprajzi lexikon öt kötetét. Zoltai Lajoson kívül még az sem volt, akivel egyegy kérdést megbeszélhetett, megvitathatott volna…” 5 A néprajztudomány köreiben Ecsedit a debreceni lófogatokról írt tanulmánya tette híressé. Ekkor alakult ki vitája Herman Ottóval és Zoltai Lajossal, akik szintén a debreceni lófogatolás iránt kérdezősködtek. Végül mindkét tudós kénytelen volt elfogadni Ecsedi István kutatási módszerét, aki a megkérdezésen kívül a megfigyelést is bevonta a vizsgálódásba, továbbá az sem volt mindegy, hogy „elurasodott cíviseket” vagy hozzáértőket kérdeznek-e meg, azaz jól meg kell választani az adatközlőket. A fogatolás leírása után a paraszt-polgári ház bemutatása következett. 1913-ban részletes kutatási tervet készített leendő hortobágyi tájmonográfiájához. Ekkor fogalmazta meg azt, hogy a múzeum feladata „az elmúlás előtt álló pásztorélet megmentése”. 6 A monográfia megírása előtt elvégezte Budapesten a néprajzi tanfolyamot, kapott egy fényképezőgépet és a városi tanácstól 100 korona segélyt. Vizsgálódása a „debreceni határon” túl a teljes Hortobágyra kiterjedt. A pásztoréletet teljességre törekedve – ma úgy mondanánk: interdiszciplináris szemlélettel – dolgozta fel. Az 1914-ben megjelent főmű emberföldrajznak készült, azaz arra a kérdésre kereste a választ, hogy a táj földrajzi adottságai miként hatottak az ott kialakult civilizációra. Kutatását nem érezte befejezettnek: további feladatának a magyarság keleti kapcsolatainak tanulmányozását tekintette. Ez a munka a maga korában korszerű szintézis volt. 7 A muzeológusi munkában is igyekezett lépést tartani a szakmai fejlődéssel. Ausztriába és Németországba utazott az ottani gyűjtemények tanulmányozása céljából. A múzeumigazgató 1929-ben Ecsedi Istvánt választotta meg a városvezetés az ország akkor legkorszerűbbnek számító vidéki múzeuma, a Déri Múzeum első igazgatójának, noha Zoltai Lajos akkor már 42 éve dolgozott a múzeumban és publikációja is lényegesen több volt. Balogh István, Ecsedi életrajzírója szerint a döntés „egyben a mindig lappangó lokálpatriotizmus győzelme is volt”. 8 Tény, hogy a híres néprajzkutató, Bátky Zsigmond baráti leveleiben hasznos tanácsokkal 71

látta el Ecsedit. Ma úgy mondanánk: a karrierépítést segítette. Ecsedi István megérdemelte a bizalmat: példás néprajzi gyűjteményt hozott létre a múzeumban, amiből ma is tanulhatunk. Arra is gondolt, hogy a nagyközönség számára igényes múzeumismertető kiadványt állítson össze. 9 Debrecenről olyan illusztrált városismertető kiadványt készített Nyilas Kolb Jenővel közösen, amelyhez angol, német, francia és olasz nyelvű összefoglalót is írtak. 10 Múzeumvezetőként Ecsedi feladata volt az ún. „éves jelentések” összeállítása. Az adminisztrációs munkát többnyire Sőregi János múzeumi segédőrre bízta. A néprajzi kiállítás már a megnyitás első félévében 70.000 látogatót vonzott. A múzeumot vasárnap ingyen látogathatta a közönség. Egy-egy vasárnapon 2-3000 fő volt a látogatók átlagos száma, de előfordult 4.500 fős rekord is. Ez a látogatottsági létszám magasabb volt, mint a fővárosi múzeumoké. 11 Ennek a vonzó néprajzi tárlaton túl más okai is voltak. Debrecenben 1904 óta terveztek egy többfunkciós kulturális intézményt, de a háborúk miatt ez akkor még nem valósulhatott meg. A Déri Múzeumot viszont úgy tervezték, hogy abban a város könyvtára is elférjen, legyen benne előadóterem, kiállítóterem, színházterem, azaz betölthesse egy kulturális központ funkcióit. Az épület múzeumi célokra már akkor szűkösnek bizonyult, viszont sokan nem (vagy nem csak) a kiállítások megtekintése céljából tértek be az épületbe, hanem az olvasóterem vagy kölcsönzés miatt, esetleg egy érdekes előadás meghallgatása végett. Ecsedi Istvánnak tehát egy kulturális központot kellett üzemeltetnie, ami annak ellenére is sikerült, hogy Ecsedi nem hagyott fel az utazásaival és a pénzügyek kezelésétől is irtózott. Tovább nehezítették Ecsedi helyzetét a betegségei, édesanyja és legjobb barátja, Káplár Miklós, a Hortobágy festőjének hirtelen halála. A múzeumigazgatói tisztséget ezzel együtt is haláláig betöltötte és amikor bírt, dolgozott. A könyvtárvezető Debrecenben 1917-ben létesítették a városi könyvtárat. Ecsedi István tanári és múzeumi munkája mellett, 1925. január 16 óta ellátta a városi könyvtár vezetését is, amely addig a múzeumtól függetlenül működött. A könyvtár közös épületben volt a városi képtárral, ezért annak a kezelése is 72

volt elegendő. 1934-től a háborús évekig folyamatosan 100.000 fő fölött volt a könyvtár éves összes látogatójának száma, de 1934-ben ez a szám a 120.000 főt is elérte. A nagy forgalom többek között abból adódott, hogy a kollégium és az egyetem könyvtárában akkoriban nem kölcsönöztek. A legtöbb közművelődési feladatot a három gyűjteményt egyesítő Déri Múzeum vezetése vállalta, ami a könyvtár látogatottságára is hatott. 15 Az imponáló eredmények tehát a kedvező körülményeknek és Ecsedi könyvtárvezetői és közművelődési munkájának együttesen tulajdoníthatók.

Ecsedire maradt. A könyvtár és képtár igazgatásáért 1926-ig nem kapott külön díjazást. Akkoriban három tisztviselőnő dolgozott a könyvtárban. Először polcokra rakták a könyvanyagot és selejtezték a tönkrement könyveket. Ecsedi István elkészítette a könyvtár első katalógusát, méghozzá úgy, hogy azt a nagyközönség használni tudja. 12 A katalógus többször is megjelent 1944-ig, azt meg lehetett vásárolni. Amikor szükségessé vált, Ecsedi új katalógust vagy a meglévőhöz pótjegyzékeket állított össze. A pótjegyzékek az új beszerzéseket tartalmazták. Minden katalógus úgy épült fel, hogy a kiadvány elején az „ügyrendi kivonatot”, azaz a könyvtár használati szabályzatát lehetett olvasni, majd négy nagyobb „osztályra” (csoportra) bontva tüntette fel a könyvtár állományát a dokumentumok azonosításához szükséges, lehető legkevesebb adattal: helyrajzi szám, szerző, cím. A csoportok: 1. Ifjúsági művek (jelölése: „I”, szerző szerinti betűrendben); 2. Szépirodalmi művek (ennél a művek utáni „R” betűvel a regényeket, a „V” betűvel a verseket jelölte); 3. Ismeretterjesztő művek (szerző szerinti betűrendben); 4. Szépirodalmi és tudományos folyóiratok (cím szerinti betűrendben). Az ügyrendi szabályzatban hangsúlyozta Ecsedi, hogy a könyvtárhasználat díjtalan, de 4 pengőt letétbe kellett helyeznie annak, aki kölcsönözni akart, amit „a kölcsönző hiánytalanul visszakap, mihelyt a könyvtárt nem használja”. 13 Ecsedi 1928-ban a finn, a svéd és norvég népkönyvtári rendszereket tanulmányozta Balogh István talált olyan levéltári anyagokat, amelyekből kiderül, hogy részletesen közölte a stockholmi városi könyvtár működési rendszerét és Koppenhágában a fiókkönyvtárak működését. 14 A Déri Múzeum épületében, Ecsedi múzeumigazgatóvá való kinevezésével a könyvtár működése is megváltozott. A közel 20.000 kötetes állományt korszerű raktárban helyezték el. Az olvasóteremben 40 fő, a hírlapolvasóban 15 fő foglalhatott helyet. 1929-ben a kölcsönzőben 6656 beiratkozott tagot regisztráltak. Az olvasóterem évi forgalmát 43.700 főben jelölték meg. A könyvtár tényleges vezetését Gulyás Sarolta beosztott könyvtáros látta el, akire a könyvtári adminisztráción kívül a múzeumi előlegek elszámolását is rábízta Ecsedi. Szóbeli megegyezés szerint 1932 óta egyedül a közművelődési könyvtár szerezte be Debrecenben a megjelent szépirodalmi és a népszerűsítő tudományos műveket. Éves beszerzési kerete az átlagosnál magasabb volt: 1500-2500 pengő között mozgott. Állítólag ez a pénz csak a megrongálódott kötetek pótlására

Tanári állását egészen múzeumigazgatóvá választásáig megtartotta, ezért néprajzi gyűjtőútjain és népművelői munkájában is gyakran támaszkodhatott a tanítványaira. Sohasem felejtette el, honnan indult: mindvégig támogatta a tehetséges diákokat saját pénzéből is. A tehetséges diákokat mellékkeresethez, néha álláshoz is juttatta. A Cigándon jogászkodó Sőregi Jánost ő hívta magával Debrecenbe és intézte, hogy Sőregi megkaphassa a múzeumi segédőri állást. Későbbi életrajzírója, Balogh István is az ő előterjesztése segítségével került 1933-ban a múzeumba. Jó pedagógusnak tartották. Tanárként nem elégedett meg pusztán a tankönyvvel, még akkor sem, amikor 1926-ban már ő maga írta meg a földrajzkönyvet a tanítóképzős növendékeknek és tanította azt. Ez a könyv egyúttal a tanítóknak módszertani kézikönyvként is szolgált. A kézikönyv a Tiszántúli Református Egyházkerület egyházi iskoláiban általánosan kötelező tankönyv lett, amelynek átdolgozott kiadását egészen 1948-ig használták. 16 1927-28 folyamán egymás után jelentette meg az elemi népiskolák IV., V. és VI. osztályának szánt tankönyveit és a tanítóképző II. osztálya számára előírt tankönyvet. Óráin diapozitív vetítőgépet használt. Meghonosította a tanulmányi kirándulások rendszerét: egy ízben még Bécsbe is elvitte diákjait, de Debrecen környékére rendszeresen. A kirándulásokat fizikai földrajzi és csillagászati megfigyelésekre használta fel. A katonai térképolvasást is tanította. Amikor végleg megvált tanári állásától, ezer pengős alapítványt tett a kollégium tanítóképzőseinek jutalmazására.

73

74

A tanár

A népművelő Ecsedi István vérbeli népművelő volt. Kitűnő, élvezetes stílusban tette közzé néprajzi megfigyeléseit, kutatási eredményeit, úti élményeit. 17 Kár, hogy ezeket a rövid, de jó írásokat – útirajzokat, életképeket - nem olvashatjuk új kiadásban! Szenvedélyes utazó volt, aki rengeteg fényképpel és temérdek feljegyzéssel tért haza egy-egy távoli útjáról. Élete utolsó 2-3 éve kivételével mindig beszámolt ezekről az utakról, kivéve olaszországi útját, ahová kivételesen pihenés céljából látogatott el. Sokat publikált hírlapokban is, így kutatásait megismerhette a szaklapok olvasóinál szélesebb közönség. 1919-ben ő indította meg a Hajdúföld című lapot. 1932-től haláláig társszerkesztője volt a Debreczeni Képes Kalendáriomnak. 1923 óta fáradhatatlanul tartotta ismeretterjesztő előadásait a Hortobágyról és egyéb kutatásairól. „Minden vasárnapra előadásom van, néha közben is. Szeretnek hallani, kötelességem tanítani a népet díjtalanul.” – írta 1928ban a naplójában. Ecsedit nem zavarta a korabeli közvélekedés, amely szerint a magára valamennyit is adó tudós nem szívesen ereszkedik le a közművelődési szintre. Balogh István szerint 1927-ben és 1928-ban Debrecenben Ecsedin kívül nem volt más „tudományos ember”, aki többet dolgozott volna az iskolán kívüli népművelés szolgálatában. Gyakran ment tanyai iskolákba, hogy a puszta történetét ismertesse. A polgári és gazdakörben rendszeres vendég volt, .Az ún. Népszerű Főiskolán évente 2-3 előadást tartott.18 Saját értékelése szerint legnépszerűbb előadását a Tisza István Társaság felolvasó ülésén a kollégium dísztermében tartotta meg, ami valójában „komplex rendezvény” volt a hortobágyi népdalokról. Ecsedi részben a gyűjtés eredményeit ismertette, részben bemutatta a nótákat. Bodnár Lajos zongorán kísérte a tanítványa, Sütő Zoltán által előadott népdalokat és balladákat. Több mint ezer ember volt kíváncsi erre a rendezvényre :Nem csoda, ha a sikeren felbuzdulva Nyíregyházán kétszer, majd Karcagon és Törökszentmiklóson is tartott előadást. A daloskönyvet saját költségén adta ki. 19

alapított családot, talán ezért nem volt síremléke sem, amit 1971-ben sürgettek. 21 1971. május 10-én Sumenben, Debrecen bolgár testvérvárosában a magyarok, május 30-án pedig a bolgárok tartottak Ecsedi-emlékünnepséget Debrecenben. „A bolgárok földjén” című könyv Csikós Tóth András rajzolta illusztrációiból május 10-én Sumenben kiállítás nyílt. Aznap a Magyar-Bolgár Barátság Kossuth Lajos Múzeuma udvarán emelt kiállítási csarnok falán kétnyelvű emléktáblát lepleztek le Ecsedi István tiszteletére. Nyakas Miklós, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatársa „Ecsedi István, a közművelődés munkása” címmel előadást tartott. 22 Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából, 1985. szeptember 26-27-én emlékülést rendezett a Déri Múzeum. Az előadássorozat másnapján, szeptember 27-én került sor Ecsedi István új síremlékének felavatására. A Maróthy kórus „Hortobágyi népdalrapszódia” címen mutatta be az ez alkalomra készült népdalfeldolgozásokat Czövek Lajos vezényletével. A kadarcsi csárda falán a Somogyi Árpád által alkotott Ecsedi-emléktáblát Angyal László avatta fel a Hortobágyi Intézőbizottság nevében a műemléki helyet jelölő táblával együtt. A Hortobágyi Pásztormúzeum kiállítását is felújították a centenáriumra. 23 Az emlékezés 2002-ben vett újabb lendületet: ekkor a Déri Múzeum kiállítást rendezett Ecsedi István munkásságáról. Ez egy kiállítássorozat része volt: a legelső kiállítást Zoltai Lajosnak szentelték, de az Ecsedi-emlékkiállítás után a híradás szerint Löfkovits Arthurról, Sőregi Jánosról és Balogh Istvánról is terveztek hasonlót. 24 Ecsedi István nevét utca is őrzi Debrecenben, a Csapókertben, a Sólyom u. és a Veres Péter u. között. Jegyzetek: 1. Gulyás Pál: A viharzó diófa : Válogatott versek és műfordítások. – Budapest : Magvető, 1984. – p. 379-380.

Szűcs Ernő Ecsediről két anekdotát közölt: ezek egyike Ecsedi lappföldi utazásához kapcsolódik, a másik viszont iszákos embernek mutatja be őt. 20 Ecsedi valóban sokat utazott. Balogh István szerint csak mértékletesen ivott. Nem

2. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta természeti viszonyai tekintettel a mezőgazdaságra. – Szeged : Dugonics Nyomda Rt., 1908. – Doktori értekezés. A doktori értekezés valószínűleg azért Szegeden jelent meg (és nem Budapesten), mert az 1908/1909. évi tanévet Ecsedi már gyakorló tanárként a szegedi állami gimnáziumban töltötte. Itt tette le tanári vizsgáját is 1909. május 8-án, majd innen hívták be katonai szolgálatra.

75

76

Az Ecsedi-kultusz néhány nyoma

3. Ecsedi István: Karacs Ferenc térképmetsző élete és művei : 1770-1838. – Debrecen : Debrecen szab. kir. város Ny., 1912. (Debrecen : Városi Ny.). – 127 p., 2 t. : ill., 3 térk.

13. Debrecen Sz. Kir. Város Közművelődési Könyvtárának könyvjegyzéke a közönség használatára / Ecsedi István. – 3. kiad. – Debrecen : Közművelődési Könyvtár, 1932. – p. [3].

4. Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága. – Debrecen : KLTE Néprajzi Tanszék, 1985. – p. 15-18.

14. Ism. Balogh I. – p. 60.

5. Balassa Iván: Ecsedi István századik születésnapján : Elnöki megnyitó. In: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékűlés előadásai : 1985. szeptember 26-27. – Debrecen : Déri Múzeum Baráti Köre, 1986. – p. 5-6.

6. Ism. Balogh I. – p. 23. 7. Ecsedy István: A Hortobágy puszta és élete. – Debrecen : Csáthy és Társa, 1914. - VI,[1],295 p., 2 t. ; 22 cm Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága című könyvének értékelése felhasználásával: p. 19-25. 8. Ism. Balogh I. – p. 81. 9. Vezető Debrecen sz. kir. város Déri Múzeumában / összeáll.

Ecsedi István. – Debrecen : Városi Ny., 1930. – 248 p. ; 19 cm. – (Debrecen

Szabad királyi város Déri Múzeumának kiadványai; 24.)

10. Debreceni képeskönyv / összeáll. Ecsedi István, Nyilas Kolb Jenő. – Budapest : Somló Béla, [1933]. – 122 p.: ill. (115 kép) ; 24 cm. – (Magyar tájak, magyar városok ; 3.). - Német, angol, francia és olasz kivonattal.

15. Ism. Balogh I. – p. 55-56., 83-84., 96-97. Balogh István megjegyzése a forrásokról: „A vonatkozó adatok a múzeum nyomtatásban megjelent évi jelentéseiből származnak.” (p. 83.) Az éves jelentéseket – noha azok Ecsedi István nevével jelentek meg – Sőregi János állította össze, mivel Ecsedi az adminisztrációt a beosztottjaira bízta. 16. Ecsedi István: A szülőföld ismertetése : Debrecen sz. kir. város leírása. Debrecen, 1926. – 102 p. + 2 térk. 17. Életképeket, útirajzokat tartalmaznak Ecsedi István alábbi kötetei: Poros országutakon. – Debrecen, 1925. - 175 p.Hortobágyi életképek. Debrecen, 1927. - 104 p. : ill., 25 kép A bolgárok földjén : Útirajzok /Csikós Tóth András rajzaival. - Debrecen, 1929. - 124 p. : ill., 18 klp, 26 rajz Utazásom a Szentföldön. - Debrecen, 1933. - 271 p. 18. Ism. Balogh I. - p. 60-61. 19. Ecsedi István – Bodnár Lajos: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták dallamokkal. – Debrecen: Méliusz, 1927. - 151 p. ; 18 cm 20. Szűcs Ernő: Debreceni anekdoták. – Debrecen : KLTE, 1989. – 334 p. ; 20 cm. – (Folklór és etnográfia ; 49.)

11. Ism. Balogh I. – p. 82-84.

21. Nyakas László: Síremléket dr. Ecsedi Istvánnak.. In: Hajdú-Bihari Napló. 28. évf. 125. sz. (1971. május 29.) p. 5.

12. Debrecen Sz. Kir. Város Közművelődési Könyvtárának könyvjegyzéke /Ecsedi István. – Debrecen : Városi Ny., 1925. – 199 p. ; 21 cm

22. Dankó Imre: A közös bolgár-magyar Ecsedi István emlékünnepségek. In: Ethnographia. 1971. p. 474-476.

77

78

23. Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékűlés előadásai : 1985. szeptember 26-27. – Debrecen : Déri Múzeum Baráti Köre, 1986. – p. 3. 24. Pásti Csaba: Doktor hortobágyi pásztor. In: Debrecen. 4. évf. 4. sz. (2002. február 6.) p. 9. Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

FOTÓ: Ecsedi jpg

79

80