Háború vagy béke? A pákozdi csata A Pákozd-Sukoró térségében védelmi állásokat elfoglaló honvédsereg létszáma a székesfehérvári visszavonulást követően is folyamatosan gyarapodott. A honvéd alakulatokat a visszavonulás ellenére lelkesedés hatotta át. A harci szellemet jól példázza a magyar táborban járt Vasvári Pál beszámolója: „Csak jó vezér kellene a tábor élére, nem maradna hírmondó sem” az ellenségből.205 Amíg a sorkatonák, az önkéntes nemzetőrök között a hangulat lelkesült volt, addig Móga János altábornagyot, a dunántúli magyar hadsereg parancsnokát és a tisztikar jelentős részét továbbra is határozatlanság jellemezte. A bizonytalanság, a határozatlanság szeptember 25-ét követően tovább mélyült. Az uralkodó Lamberg Ferenc altábornagyot a Magyarországon állomásozó valamennyi haderő főparancsnokává, Mailáth György országbírót pedig királyi helytartóvá nevezte ki. Lamberg kinevezését miniszteri ellenjegyzés nélkül nyilvánosságra is hozták. Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 27-én értesült Lamberg kinevezéséről, s hogy felvegye a kapcsolatot az altábornaggyal a dunántúli táborba utazott azzal a céllal, hogy elősegítse a fegyveres konfliktus békés megoldását. Lamberg azonban nem a táborba, hanem titkon Budára érkezett. A miniszterelnök Sukoróra sietett, azonnal felkereste Mógát, és a Lamberg Ferenc altábornagy főparancsnoki kinevezését tartalmazó királyi manifesztumot átadta a parancsnoknak. A bizonytalanság nőttön-nőtt, Móga altábornagy elhatározta, hogy az uralkodói nyílt parancsot tudomásulvétel végett megküldi a Székesfehérváron állomásozó Jelačićnak. Bubna őrnagy eredmény nélkül érkezett vissza, a bán a manifesztum hitelességében kételkedett, azt azonban megígérte, hogy Lamberg megérkezéséig, de legfeljebb 24 óráig támadólag nem nyomul előre.206 Móga a Lamberg kinevezését tartalmazó manifesztumot szeptember 28-án reggel napiparancsban a honvédsereg tudomására hozta. A nyílt parancs tovább fokozta az ellentéteket, ugyanis a 163
sorkatonaság tisztjei az uralkodó utasítására esküt tettek a magyar alkotmányra, a manifesztumban pedig azt követelte tőlük a király, hogy ne harcoljanak Jelačić ellen.207 Szeptember 28-án, a kápolnásnyéki szállásán értesült Batthyány arról, hogy a képviselőház a miniszteri ellenjegyzés nélkül közzétett királyi manifesztumot törvényellenesnek, Lamberget pedig hazaárulónak minősítette. Az őt szálláshelyén felkereső képviselőházi küldöttek előtt megtiltotta a fenti határozat közzétételét. Batthyányt elsődlegesen az aggasztotta, hogy a határozat kihirdetése Jelačić várható támadása előtt kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Sőt – felindult állapotában – azt is kijelentette a küldöttek előtt, hogy a képviselőházi határozatot törvényellenesnek tartja. Azonban arra határozott ígéretet tett, hogy Móga altábornagytól kéri a tisztikar összehívását. Az a cél vezérelte, hogy a képviselők is győződjenek meg a tisztikar véleményéről, a honvédsereg harci szelleméről.208 Feszült órákat élt át a magyar sereg, amelyet Fligely osztrák őrnagy elfogása csak fokozott. Fligely Jelačić megbízásából a honvédsereg védelmi állásain át Pestre, Lamberg altábornagyhoz igyekezett, azonban Martonvásár térségében a nemzetőrök elfogták és a sukorói főhadiszállásra kísérték. Fligelyt szűk körben Batthyány hallgatta ki, majd átvette az osztrák őrnagytól Jelačićnak Lamberghez címzett levelét, amelyben a bán tudatta az altábornaggyal, hogy a királyi nyílt parancs tudomására jutott, jelen helyzetben azonban a legfelső kívánságnak nem tud eleget tenni. Batthyány a levelet magához vette, és megkérte környezetét, hogy a hallottakat, a levél tartalmát tartsák titokban.209 Általános vita tárgyát képezte a magyar táborban Lamberg küldetése. A honvédek újabb árulásról beszéltek. A királyi nyílt parancs is ismertté lett nemcsak a főhadiszálláson, hanem a katonák között is, akik arról beszéltek, hogy az osztrák és a magyar kormány között kiegyezés készül, s a főhadiszálláson az újabb visszavonulás tervét készítik elő. A tüzéralakulatokat megszemlélő Batthyány alig tudta a felindult honvédeket lecsillapítani.210 164
Lamberg Ferenc gróf, altábornagy
Lamberg Ferenc felkoncolása 165
Pákozdi csoportkép
166
167
Az ozorai fegyverletétel
Jelačić seregéből
168
Az esti órákig a fentiek voltak a sukorói főhadiszálláson a nap kiemelkedő eseményei. Móga János altábornagy este 7 órakor haditanácsot hirdetett a sukorói református templomban, amelyen valamennyi csapatparancsnok és minden csapattestből egy-egy tiszt vett részt. A haditanácson Móga elnököt, majd Ludvig János képviselőházi küldött ismertette a képviselőház aznapi határozatát, valamint azt követelte, hogy a sereg hagyjon fel a visszavonulással és ütközzön meg az ellenséggel. Hasonló szellemben szólt Repeczki Ferenc képviselői is. Heves vita követte a képviselők beszédét, a tisztek zöme úgy foglalt állást, hogy be kell várni Lamberg küldetésének fejleményeit (még nem volt ismert a haditanácson részt vettek előtt az altábornagy felkoncolása), és az ütközetet, akár az újabb visszavonulás árán is, el kell kerülni. Móga János altábornagy, Teleki és Holtsche tábornokok, Milpöckh ezredes, valamint a radikális Perczel Mór és az őt támogató képviselőházi küldöttek között szópárbajra került sor. A vita során Móga azt juttatta kifejezésre, hogy megbízatását visszaadja, s leoldott kardját az úrasztalára helyezte. Tettét a tisztek közül többen követték. A haditanácson személyesen jelenlévő Batthyány csak nagy nehézségek árán csillapította le a kedélyeket. Fellépése fordulatot eredményezett, a tisztek kimondták, hogy a magyar sereg jelenlegi állásaiból támadásba nem megy át, de ha Jelačić támad, akkor elfogadják az ütközetet.211 A haditanács döntését követően Móga még az esti órákban kiadta a parancsot, hogy szeptember 29-én korán reggel az egységek foglalják el kijelölt állásaikat, és helyezzék magukat harci készültségbe. Batthyány a történtektől meggyötörten érkezett meg kápolnásnyéki szállására, ahol a késő esti órákban Pestről érkezett futárok keresték fel, és közölték vele Lamberg Ferenc altábornagy felkoncolásának hírét (az altábornagyot 1848. szeptember 28-án a délutáni órákban a hajóhíd pesti hídfőjénél ölte meg a feldühödött tömeg). Hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy a fővárosba siet, de csak Tétényig jutott, ahol rövid pihenő után megváltoztatta 169
elhatározását és Székesfehérvár felé vette útját. Velencén Szapáry Antal grófnál szállt meg, ahol Pálffy Jánossal, a képviselőház alelnökével találkozott. A vele történt tanácskozás után döntött arról, hogy felkeresi Jelačićot, s megkísérli visszavonulásra bírni a bánt.212 A sukorói haditanács döntését közvetve előidéző Batthyány Lajos a „béke” érdekében még egy utolsó kísérletet tett. Szeptember 29-én a kora reggeli órákban székesfehérvári főhadiszállásán, a püspöki palotában kereste fel Jelačićot. A bánnak feltárta küldetése célját, ne folytassa előnyomulását a Székesfehérvárról Budára vivő úton, mert ez esetben a magyar sereg ellenállásába ütközik. Feltehetően a pesti forradalmi hangulatról és Lamberg meggyilkolásáról is tájékoztatta Jelačićot. Batthyány törekvése – az összeütközés, a háború elkerülése – nem járt eredménnyel. A horvát bán még szeptember 28-án serege további előnyomulására adott parancsot. Batthyány sikertelen vállalkozását követően nem tért vissza a magyar táborba, Csóron egy rövid ideig megpihent Szőgyény Lászlónál, majd Bécsbe utazott.213 Jelačić szeptember 28-án az osztrák-horvát hadak további előnyomulására adott parancsot. Szeptember 29-én reggel 6 órakor Schmiedl altábornagy hadosztálya indult el elsőnek Székesfehérvárról, a Gramont-hadosztályt a lovasság, majd a Thodorovichadosztály követte. A menetet a tüzérség zárta. Jelačić a lovasság élén vonult. A támadók balszárnyát Johann Franz Kempen tábornok hadteste alkotta, az egység a lovasberényi úton indult meg. Hartlieb altábornagy hadteste a Velencei-tó délkeleti részét szállta meg, s ezzel a Jelačić vezette osztrák-horvát haderő jobbszárnyát biztosította. Székesfehérvárról a budai úton előretörő centrum közel kétórai menet után ért Pákozd előterébe, ahol a magyar sereg előőrsei felfedezték az ellenséget. Jelačić közeledtéről azonnal értesítették Móga altábornagyot.214 A honvédsereg biztosított állásokban, felkészülten várta az ellenség támadását. A közel 3000 főből és egy ütegből álló jobb170
szárny a Pátka-Pákozd közötti dombokat tartotta megszállva. Az egység parancsnoka Milpöckh József ezredes feladata a Lovasberényen át Buda felé vezető út lezárása volt. A centrum (középhad) Holtsche tábornok parancsnoksága alatt a Sukoró előtti szőlőket szállta meg, a Budára vezető postaút mindkét oldalán Pákozd és Sukoró között, jól védhető magaslatokon foglalta el állásait. Közvetlenül csatlakozott hozzá a balszárny, melynek parancsnoka Répásy Mihály őrnagy volt. A centrumban és a balszárnyon elhelyezett erők együttes létszáma meghaladta a 8500 főt és a tüzérség harmadfél üteget tett ki. A tartalékot Velencén helyezték el, a 4500 főből álló hadosztály és két üteg parancsnokává Teleki tábornokot nevezték ki. Perczel Mór ezredes közel 4000 fős egysége a Velencei-tótól délre Agárdot és térségét szállta meg azzal a feladattal, hogy egy esetleges átkaroló hadműveletet hiúsítson meg.215 Az ütközet a magyar haderő jobbszárnyán bontakozott ki, a Kempen-hadtest Csalapuszta és Pátka irányában tört előre. Schmiedl vezérőrnagy hadteste Pákozdot szállta meg. Pátka térségében fél tíz körül a Kempen-hadtest kezdte meg a magyar jobbszárny állásai ellen a támadást. A horvát-osztrák haderő egy zászlóalja a nemzetőröket kiszorította állásaikból. Guyon Richárd őrnagy parancsnoksága alatt levő pesti nemzetőrök igen hatalmasan viselkedtek. Meghiúsították Kempen elsődleges célját, a frontálisan végrehajtott támadással rést ütni, majd egymástól elszigetelni a magyar jobbszárnyon elhelyezett erőket. Újabb kísérlete a lovasberényi úton felvonultatott két zászlóalj gyalogsággal és egy osztály lovassággal sem járt eredménnyel. Átmenetileg zavart okozott a magyar állásokban Ivánka őrnagy fogságba esése. A lovasberényi úton elindult két ellenséges zászlóalj átkarolással fenyegette a jobbszárnyon elhelyezett erőket. A veszélyt Andrássy Gyula zempléni nemzetőrtiszt (a későbbi miniszterelnök) idejében felismerte, s a centrumban elhelyezett erőkből átvezényelt tüzérüteggel, majd a Miklós-huszárok két osztályának ki171
bontakozó rohamával a veszélyt elhárította. A jobbszárnyon zajló ütközet döntő szakaszában a zalai nemzetőrök Kisfaludy Móric őrnagy parancsnoksága alatt avatkoztak be a csatába. A Pátkán fosztogató horvátokat kiűzték a faluból. A falu lakói azzal tettek bizonyságot bátorságukról, hogy a tüzérség, majd a huszárok elől menekülő horvátokat megtámadták, a társzekereket lefoglalták, köztük Kempen poggyásza, fegyverei és hadi térképei is a pátkaiak zsákmánya lett. Válaszul az ellenség feldúlta a falut, s Ambrus Sándor lelkészt és 28 lakost elhurcoltak, akiket a szeptember 30-án megkötött fegyverszünet után engedtek szabadon.216 A Kempen-hadtest vereséget szenvedett, kudarcba fulladt Jelačić azon haditerve, amely a magyar jobbszárny átkarolásával, illetve az ott elhelyezett erők felmorzsolásával akarta a honvédsereg védelmi állásait szétzúzni. A kudarcról értesülő bán a centrum ellen vonult. Fél 12 körül legmegbízhatóbb csapataival megindult Pákozd térségéből. A Schmiedl-hadosztály sem tudott az átütő sikert elérni, a magyar középhad tüzérsége meghiúsította az ellenség valamennyi kísérletét. A harmadik és egyben utolsó támadás visszaverésekor a magyar tüzérség ágyúi Jelačić közvetlen környezetét is veszélyeztették. A bán egyik segédtisztje, Oldershausen főhadnagy lábát roncsolták szét a tüzérségi lövedékek. A harci zaj délután 2 óra körül az arcvonal valamennyi szakaszán elcsendesült.217 Jelačić súlyos kudarcot szenvedett, célját a magyar honvédsereg felszámolását és Pest-Buda bevételét nem tudta megvalósítani. Győzelmet, elsősorban erkölcsi és morális diadalt aratott a honvédsereg. A pákozdi diadal a szabadságharc jelképévé vált, annak ellenére, hogy az ütközet nem tartozott a szabadságharc nagy csatái közé. A Pákozd-Sukoró térségében megvívott ütközetről beszámoló Móga is az elmondottakra utalt: „Ámbár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki, minthogy magát első állásában megtartotta, mégis katonai nézetből ezen ütközetnek eredmé172
Görgey Artúr
Perczel Mór 173
Zichy Ödön kivégzése 174
Zichy Ödön a bitófán 175
A lórévi Zichy-emlékkápolna
176
177
Népfelkelők horvát foglyokat kísérnek
nye csekély; – ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, a mennyiben helyét első megütközés alkalmával diadalmasan meg tudta tartani.”218 Móga a miniszterelnökhöz intézett beszámolójában az ellenség veszteségeit, a sebesültek és a halottak számát 100 főre becsülte, a honvédek közül hét halott és 37 sebesült maradt a csatatéren.219 Jelačić seregének veszteségét becsült adatnak kell minősítenünk, ugyanis a székesfehérvári katonai kórházban hátrahagyott horvát-osztrák sebesültek száma meghaladta a 400 főt.
178
