Ha elfáradtál, jöjj velem, lábunk alatt a fű szelíd, kék pára leng a zöld hegyen és nézd, a fenyves egyre hív

Tûz Tamás

Csalogató Ha elfáradtál, jöjj velem, lábunk alatt a fű szelíd, kék pára leng a zöld hegyen és nézd, a fenyves egyre hív.

Figyeld ott fönn a réti sast, átíveli a kék eget, a gyenge füvet is kutasd, hol fáradt lábad lépeget.

Vagy szebb lesz itt a hegy tövén, hol tiszta víz fut, lágy patak, szarvas hajol a hab fölé és zsenge nyárfák állanak.

Vagy üljünk le a pázsitra és nézegessünk szerteszét, míg vállaidra ráhajtja a margaréta szép fejét.

2

Év végi körlevél Kedves Szülők! A következő tanév zökkenőmentes szervezése érdekében az alábbiak tudatosítását kérjük Önöktől. A nyári szünidőben, július hónapban az iskola és az óvoda is zárva lesz. Ügyintézésre a gimnázium épületében augusztus 1-jén, 8-án és 16án, 8 és 12 óra között lesz lehetőség. A 2012–2013. tanév tankönyvellátásával kapcsolatban az alábbiak figyelembe vételét és teljesítését kérjük: Számlát csak a tankönyvek megvásárlásakor tudunk kiállítani! A tankönyvek értékesítése kizárólag készpénz ellenében történik. A tankönyvkiadó az iskolakezdési támogatást nem fogadja el. • A tankönyvosztásra kijelölt napokon csak a megvásárolandó könyvek vehetők át. • Az ingyenes tankönyvre jogosultak a könyvtárból, kölcsönözik a könyveket és azokat az első tanítási napon az osztályfőnököktől kapják meg. A tankönyveket az iskola Apáca utcai épületének tornatermében lehet megvásárolni – délelőtt 8–12 óráig, illetve délután 13–16 óráig. Augusztus 27. 1–4. osztály, augusztus 28. 5–8. osztály és a 7. H és a 8. H osztályos tanulók, augusztus 29. gimnáziumi osztályok. A folyamatos ügyintézés érdekében kérjük a fenti időpontok szigorú betartását! • Tájékoztatásul megadjuk az egyes évfolyamok és osztályok jövő évi tankönyvcsomagjainak várható árát. Az alábbi összegek csak tájékoztató jellegűek, hiszen a nyár folyamán még változások várhatók, illetve a megvásárolandó nyelvkönyvek árainak függvényében változnak.

Készítette: Varga Dorottya 6. a Általános Iskola

Ár (Ft)

Hatévfolyamos Gimnázium (H)

Ár (Ft)

Négyévfolyamos Gimnázium (N)

Ár (Ft)

1.

8.300

7.

21.900

9.

25.000

2.

9.000

8.

14.000

10.

23.000

3.

14.700

9.

25.000

11.

10.400

4.

13.000

10.

23.000

12.

8.300

5.

15.200

11.

16.200

6.

9.980

12.

8.300

7.

21.900

8.

14.000

Ebédbefizetés 2012. szeptemberre Az általános iskolásoknak és a gimnazistáknak az általános iskola épületében: augusztus 27–28-ig 8–12 óráig, illetve délután 13–16 óráig. Az óvodásoknak az általános iskola (Apáca utca 43. sz.) épületében: augusztus 29-én 8–12 óráig, illetve délután 13–16 óráig. Az ebédbefizetéssel kapcsolatos tudnivalók: A Gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. Törvény 148. §-a (5) bekezdés alapján az óvodai ellátásban részesülő gyermek, és a nappali rendszerű oktatásban résztvevő 1–8. osztályos tanuló, 100%-os intézményi étkezési kedvezményre jogosult akkor, ha a család rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt kap. Ezt a kedvezményt azonban csak akkor tudjuk biztosítani, ha az étkezési díj befizetésekor rendelkezik a szülő a

2012–2013-as tanév megkezdésekor érvényes rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről kiállított, önkormányzati határozattal s ezt az étkezési díj befizetéséhez magával hozza. Ellenkező esetben az étkezés teljes árát ki kell fizetni. Felhívjuk a Kedves Szülők figyelmét, hogy a kedvezmény igénybevételéhez nem elég a kérvény benyújtásáról szóló igazolás csak a határozat jogosít kedvezményre. A 2012–2013-as iskolaév kezdésével kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk: A tanévnyitó Veni Sancte szeptember 2-án, vasárnap 16 órakor lesz a Bazilikában. A tanulók 15.40-ig ünneplőben, osztályonként sorakozzanak fel a Bazilika előtt. A tanévnyitó szentmisére a szülőket és a hozzátartozókat is szeretettel hívjuk és várjuk. A tanítás szeptember 3-án hétfőn 8 órakor kezdődik.

Az előttünk álló nyárra, a vakációra, a boldog családi együttlétre Isten áldását kérik a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ nevelői

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató. Szer kesz tõ ség: 9022 Gyõr, Új ka pu ut ca 2-4. Te le fon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Hon lap: www.pro hasz ka. gy or.hu, e-mail: [email protected]. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Botosné Mészáros Krisztina, Eigner Emil, Fekete Katalin, Kardos Márta, Nyögér Melinda, Pusztai László, dr. Ottófi Rudolfné, Strasszer György, Szerediné Nagy Gellei Márta, Szomor Gáborné, Tóthné Sasvári Szilvia. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Békési Kimberli, Gulyás Luca Réka, Hegedüs Hajnalka, Hofbauer Gergely Viktor, Horváth Máté, Jánoki Dorina, Kovács Boglárka, Nyári Ákos, Peredi Adrienn, Simon Orsolya, Szemethy Kitti, Szűcs Anna Csenge, Varga Viola Veronika. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: ECOPRESS Nyomda, Gyõr. Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

3 Az Országgyűlés elnöke köszöntő beszédet mondott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megtartott ünnepségen intézményünkben.

Kövér László március 15-i beszéde Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Emlékező Iskolaközösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatal Barátaim! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyiukat ezen a csodálatos ünnepen, és köszönöm, hogy meghívtak maguk közé, hogy együtt emlékezzünk. A múltat jelenné tenni, ünnepelni jöttünk ma ide. Felidézni azt, amikor a hoszszan elhúzódó tél után az élet végre utat tört magának. Amikor a hótakaró, a jégpáncél alatt már gyűlni kezdett az életerő, hogy az első meleg nap, az első napsütés hatására a vékony kis hajtás egyszer csak áttörje az őt látszólag reménytelenül elfojtó leplet, és kibomoljon, virágba szökkenjen. Hét nemzedéknyi idő. Ennyi választ el bennünket a leghíresebb március 15-énktől, a sorsfordító áprilisi törvényeinktől és a császár olmützi alkotmányától. Hét nemzedéknyi idő telt el a tavaszi hadjáratban kivívott győzelem és a Világosnál elszenvedett vereség, Buda dicsőséges visszavívása és Komárom várának reményvesztett feladása óta. És hét nemzedéknyi idő a debreceni Nagytemplom falai között kimondott függetlenség és az aradi sáncok árnyékában ránk nehezedő alávetettség óta. A hét különleges szám nekünk, magyaroknak: nem véletlenül beszél a magyar történetírás hét törzsről és hét honfoglaló vezérről, hétmagyarról. Az sem véletlen, hogy a népmeséink alapszáma is a hét. Gondoljunk csak a hétfejű sárkányra, hétmérföldes csizmára, hetedik határra, hetedik mennyországra, hét fivérre, hét nővérre, hétpecsétes titokra vagy hetedhét országra szóló lakodalomra. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a régi magyarok hite szerint a hetedik gyermek a legtehetségesebb és a legszerencsésebb: minden hetedik évben kincset talál. De vajon mit üzen nekünk, az 1848/49-es forradalom hetedik nemzedékének, a „hetedik gyermekeknek” a magyar szabadságharc története? Milyen kincset rejteget a számunkra? Mit láthatunk magunk mögé, a múltunkra pillantva több mint százhatvan esztendő távolából? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Diákok! A szabadságharc a romantika kora, a heves érzelmeké, ezért 1848-49 története sem véletlenül a végletek története: győzelem és vereség, dicsőség és megaláztatás, függetlenség és rabság. És mindez öt hónap leforgása alatt. Igen, ez alatt az öt hónap alatt megjártuk a mennyet és a poklot, a húsz hét alatt részünk volt az üdvösségben és a kárhozatban, a száznegyven nap alatt felemeltettünk, hogy annál nagyobbnak érezzük az alávettetést. Talán vannak, akik a magyar sors tragédiáját olvassák ki ezekből a számokból. Azt, hogy nekünk, magyaroknak végül semmi sem sikerült. Mert hiába küzdöttünk meg hősiesen a győzelemért, végül csak vereséget szenvedtünk. Hiába vívtuk vissza az országot magunknak, végül

csak elvették tőlünk azt. Hiába szereztük vissza a szabadságunkat, végül csak rabság lett belőle. Igen, hangzik – a gondolatsor végén – a következtetés: vesztes nép vagyunk. A hiábavalóság nemzete. Mert minden tettünk, minden cselekedetünk, minden diadalunk, amire büszkék lehetnénk, hiábavaló volt. De vajon így van-e mindez? Vajon igaza van-e azoknak, akik a történelem nagy pillanataitól is – csakúgy, mint a hétköznapok küzdelmeiben – egyedül a látványos és azonnali sikert fogadják el eredménynek? Nem csupán arról van-e szó, hogy olyasmit kérünk számon a múltunkon, ami korunk egyik jellegzetes problémája: a gyorsan megtérülő és látványos hasznot? Hiszen, ami nem hoz azonnali és kézzelfogható profitot, az ma mindenestül hiábavalónak tűnik.

Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek! Valljuk be, hogy a történelmünk nem szemlélhető úgy – bármennyire is szeretnék egyesek ilyennek láttatni –, mint egy gazdasági vállalkozás, amelyről világos képet ad a bevételek és a kiadások egyenlege. Gondoljunk csak bele: hol lennénk mi, magyarok, ha 1849-ben, a világosi fegyverletétel után az előttünk járó nemzedékek úgy zárták volna le a nemzeti történelmünk főkönyvét, hogy most már nem éri meg magyarnak lenni? Mi lenne velünk ma, ha azzal a tapasztalattal tértek volna haza a honvédek, hogy bizony ráfizetés ragaszkodni a magyarságunkhoz, hiszen túl nagy kockázatot vállaltunk, belebuktunk, ezért jobb mihamarabb túladni a veszteséges bolton? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves diákok, a történelem, 1849 története nem a számokból, adatokból kiolvasható, kiszámítható és matematikai műveletekkel kifejezhető logikára oktat. Hanem arra, hogy a történelem szabálytalan, mert az érző, álmodó, álmaiért áldozatot is vállaló, és önmagát, emberi mivoltát meghaladni is képes ember alkotása. Arra oktat, hogy az életünkben vannak olyan kapcsolataink – és azt gondolom, ezek vannak, ezek kellenek,

www. prohaszka.gyor.hu

4 hogy többségben legyenek –, amelyek nem a haszonelvű mentalitáson alapulnak, ezért nem lecserélhetőek, ha ez a partnerség éppen nem nekünk kamatozik. Ilyen a hitünk, a családunk és ilyen a nemzeti hovatartozásunk. És arra oktat, hogy – szemben az üzlet világával, ahol egy csődbe ment vállalkozás nyomtalanul képes eltűnni és örök feledésbe merülni – a történelemben még a legkeserűbb bukásnak is következménye van, a legreménytelenebb időszakok hasztalannak tűnő kitartása is egyszer eredményt, gyakran fényes győzelmet hozhat. Ha nem így lenne, akkor nem kényszerült volna az udvar alig két évtizeddel a bukás után kiegyezésre. Ha nem így lenne, akkor 1956. november 4-ét, a forradalom eltiprását nem követte volna 1990 áprilisa, az első szabad választások. És ha nem így lenne, akkor a mostani erőfeszítéseink is hiábavalóak lennének. Bármilyen furcsán hangzik, éppen az 1848-49-es szabadságharc katonai sikereiben láthatjuk igazán, hogy mi mindent köszönhetünk a hideg számítást, megfontolást nélkülöző emberi tulajdonságoknak: az első pillantásra ésszerűtlennek tűnő bátorságnak, a lehetetlenséget célzó vállalkozó szellemnek, a tétovázást nem ismerő önfeláldozásnak. A Guyon Richárdoknak, akik a kiúttalan helyzetből is megtalálták a kivezető ösvényt: mi lett volna a honvédsereggel branyiszkói-áttörés nélkül? Az olyan névtelen hősöknek, mint a szolnoki diadal egyik dobosa, aki visszakiáltott a támadást leállítani szándékozó parancsnoknak: „én nem retirálom, én verem a sturmot.” Így, ennek a makacs, engedetlen dobosnak köszönhetően rohanta meg szemből és foglalta el az ágyúkat a zászlóalj.

A Leiningen-Westerburg Károlyoknak, akik a halál közelségében is elég bátrak voltak ahhoz, hogy ne féljenek. „Sohasem éreztem oly mélyen, hogy sorsunk Isten kezében van – írja a magyar szabadság aradi vértanúja a győztes tápióbicskei csatáról: „ezen a napon nem törődtem a golyók süvöltésével és zúgásával, úgy éreztem, hogy nem történhet semmi bajom.” Ezt üzeni nekünk a múltunk, erre tanít bennünket 1848-49 története. Ahogy kiváló költőnk, Illyés Gyula fogalmaz: „A magyarság magatartása ésszel föl nem fog-

ható, kívül esik a józan, az érdekeket, a következményeket latolgató gondolkodáson. Létét vakmerő harcainak köszönheti.” Majd így folytatja: „A higgadtságáról, szemléletéről híres nemzet látja, hogy nekiugrása csak kudarccal végződhet, s mégis újra és újra nekiugrik Góliátnak. Történelmünk nem logikára oktat. Arra oktat, s ez benne a vigasztaló és magasztos, hogy nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás.” Tisztelt Ünneplők! De vajon a bátorság, a merészség és az ideákhoz való ragaszkodás önmagában véve elegendő lenne-e ahhoz, hogy idővel a vereséget győzelembe, a bukást diadalba, az elnyomást szabadságba fordítsuk? Aligha. Kell, hogy legyen a Góliátnak eső bátorságon, a következményeket figyelmen kívül hagyó vakmerőségen túl még egy titok, ami miatt annyi vitázó történelem-boncolás mellett ezt az ünnepünket olyan nagy egyetértéssel szeretjük, amiért vele ilyen szoros kapcsolatot ápolunk, amiért hozzá ennyi érzelem, ennyi történet kötődik, és végül – de nem utolsó sorban – amiért ma is minden pontját, célkitűzését vállaljuk. „Velünk van Isten és az igazság!” – írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő magyar katonáknak szóló, buzdító kiáltványában. És hét nemzedék óta mindenki így is érzi: nálunk volt az igazság. Igen, kedves diákok, velünk volt Isten és nálunk az igazság, mert a mi forradalmunk nem felfordulást, rombolást, nem tömeggyilkosságokat jelentett, mint a francia jakobinusok terrorja, akik úgy hitték, csak a társadalom és intézményeinek teljes lerombolásával, emberek ezreinek kiirtásával lehet új világot teremteni. 1848 márciusa nem rombolt porig semmit, változást követelő indulataival, sebészi pontossággal csak addig ment el, amíg bevégezte küldetését, s máris hozzáfogott az építkezéshez, az új élet kialakításához. 1848. március 17-én az egyik pesti újság publicistája azt találta írni, hogy a két nappal korábbi Magyarországot valójában egy teljes évszázad választja el új énjétől. A változás valóban elsöprő volt és szinte azonnal végbement. Hiszen nem egészen egy hónappal a márciusi események után már szentesítve készen álltak az alkotmánnyal is felérő áprilisi törvények, amelyek évszázados zsibbasztó kötelektől szabadították fel az országot. Modernizálták és függetlenítették annak jogrendjét és államszervezetét, a feudális, rendi világból nagyot léptek egy korszerű, polgári világ felé. Kedves Ünneplők! Jól tudjuk: a nagy teljesítményekhez a legtöbbször rendkívüli képesség, különleges tudás és főképp tehetség kell. Feltalálni valamit, sportsikert elérni, egy jó regényt megírni csak tehetséggel lehet. Az igazság az, hogy a forradalmakhoz nincs szükség különösebb tehetségre. Nem kell rendkívülinek lenni, természetfeletti erővel bírni. A forradalomhoz pusztán elszánás kell. A kormányzás viszont teljesen más. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki, egy ország irányításához azonban higgadt

5 államférfiak vezénylete kell. Ezt már nem lehet dühből intézni. Ahhoz nem elég a harag, nem elegendőek a hangzatos szavak, és bizony nem elég a szebb jövőbe vetett hit sem. Oda szaktudás, és a tudásban tehetség és tapasztalat kell, mely a lelkesedés élére áll. 1848 áprilisában – a Gondviselésnek hála – nem hőzöngő, gyűlölködő, bosszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni, építeni akaró, és változtatni képes emberek áll-

tak az ország élére. Férfiak, akik tudták, hogy nincsen előre elkészített út, csak olyan, amelynek köveit személyesen rakják le. Vezetők, akik nem mindössze a nyugati minta másolásába fogtak, hanem az ország saját pályáját keresték. Nem válságot kezeltek. Nem a régi kabátot foltozgatták, hanem új ruhát szabtak. Nem hivatkoztak a nehézségekre, nem keresték a kifogást, nem menekültek a munka elől. Azonnal cselekedtek. Jót s jól. Magyarország a 48-as tavasz forradalmi eseményei után egyetlen nyár alatt erős, jó törvényekkel megalapozott, korszerű állam alapjait rakta le. Ilyen rövid időn belül sikerült gyökeresen új és minden korábbinál jobb irányba kormányozni az ország szekerét! Még a háborúskodás sem fojthatta el a kibontakozást, az új rend születését. Ugyanezen rövid idő állt rendelkezésre, hogy az ország ütőképes hadsereget állítson ki. És ez is sikerült. A magyar hadsereg minden nehézség és ármány ellenére sokáig sikerrel védte a szabadságot. Nagy tudású, erőslelkű tisztikarral, s a honvédek és nemzetőrök áldozatával. Minden esélye megvolt a győzelemre. Legyűréséhez az egyik nagyhatalomnak segítségül kellett hívnia a másikat. Kedves Fiatal Barátaim! Az emlékezőket gyakran éri az a vád, hogy bűnös módon „aktualizálnak”. Már miért ne tennék? Az ünnepek mégiscsak kikristályosítanak egy erényt, egy lenyűgöző pillanatot, s amióta világ a világ, az emlékezők e kitűntetett pontokhoz mérik a jelent. Lássuk, hogyan állunk ma 1848 eszményeihez képest? Nos, tagadhatatlan: ma az áldozatvállalást bizony sokan megmosolyogják. Pedig az 1848-ról őrzött emlékeink mind arról mesélnek: mennyien és hányféle körülményben tekintették „rongynak” saját életüket a „haza becsületéhez” képest. A nemzetőrök nemzedékeket lelkesítő honvéd-erényeit ma nehéz megtalálni; de legalábbis nagyon kell keresni. Ma a közhangulat nem az „itt élned, halnod kell” jegyében bátorít, hanem a „ne maradj itthon, fuss el messzire” jegyében fojto-

gat. Ma csak azt halljuk, hogy sokfélék vagyunk, de hogy mire lelkesülhetnénk együtt, arról csak keveset. Pedig a közös hitet nem zártuk múzeumi tárlókba. Én azt mondom, kedves fiatalok, nézzünk bele a hősök, nézzünk Batthyány, Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Vécsey vagy Damjanich tekintetébe, és merjünk tisztán látni! A szkeptikusok, az örök kétkedők, a kicsinyhitűek azt mondják: ők egy letűnt kor lázas arcai. Mi azonban tudjuk, hogy ezek mi vagyunk. Mi vagyunk, amikor épp a helyes úton, a magunk útján jártunk. Egy francia főnemes intette egyszer a gyermekét azzal: fiam, „ne dicsekedj a famíliáddal, mert a családunk olyan, mint a krumpli – ami jó benne az a föld alatt van!” Én hiszem, hogy ez Magyarországra nem igaz, mi, mai magyarok sem vagyunk kevesebbek a régieknél. Magyarországnak ma egyetlen ellensége van: saját kishitűsége. Jó, ha tudjuk a beletörődésről és a reménytelenségről, hogy az nem a magyarok szívében termett! Ez egy ocsmány fertőzés, ami eltorzította az életünket, s amit a nemzet ezennel kivet a testéből! Ettől látjuk fásultnak, meggyötörtnek, becstelennek és javíthatatlannak a világot, ami körülvesz. De ez nem mi vagyunk! A mi hazánk egy tehetséges ország. A magyaroknak tehetsége van. Nem elsősorban a nagy, világrengető újításokhoz, a zenéhez, vagy a sorsfordító találmányokhoz, mert ahhoz közöttünk is csak keveseknek van. A magyaroknak a legnagyobb tehetsége az élethez van! Ne az ügyeskedőket, a kiskaput keresőket, a tülekedőket lássuk! Nézzük csak meg, hogyan ünnepel, hogyan szurkol, hogyan arat és szüretel, hogyan dolgozik, hogyan leleményes a magyar! Magyarországnak tehetsége van az értelmes, szép és becsületes munkához. Tehetsége van a sikerhez. Ne tévesszen meg minket, ha a mögöttünk hagyott évtizedekben nem ilyennek láttuk. Mert nem a saját útját járta. A zsákutca ködös fény- és közviszonyai, az ismeretlenben való kapkodás, a tanácstalanság zavara torzíthatta el. Zsákutcában jártunk, ahová a magyarhoz méltatlan, tehetségtelen kormányzás vitt miket. Azonban minden tévútról vissza lehet fordulni! Változni csak akkor tudunk, ha nem félünk az alattunk tátongó, elnyelni kész mélységtől, hanem visszakapaszkodunk a lejtőről. Már meg is vetettük a lábunkat, az elöl állóknak pedig húzni kell a többieket, mert egész Magyarország ebbe a kötélbe kapaszkodik! Vinni kell a beletörődötteket, a kesergőket, a bizalmatlanokat, a reményteleneket is, mert belőlük lesznek a ráébredők, a megerősödők, a megnyílók, s az erőnk velük is megsokszorozódik! S nem csak belőlük, hanem a ma még csak készülődő generációk tagjaiból – belőletek is, kedves fiatal barátaim! Legyetek büszkék hazátokra, múltunkra, őseinkre, szüleitekre, nagyszüleitekre, akik megtartották ezt az országot. Legyetek jó emberek és jó magyarok! És akkor Magyarország – Kossuth szavaival – ismét olyan lesz, hogy „a pokol kapui erőt nem vesznek azon”. Szép ünnepet kívánunk mundannyiunknak!

www. prohaszka.gyor.hu

6

e v é z í t a d o v ó Az

Az óvoda 2001 szeptemberében Ottokár Gimnázium kezdte meg működését a Prohászka gével történt nt. A prohászkás tanító nénik segítsé eké szem lánc lsó lega la Isko s láno és Álta ára kialakított épületben atás. A Bástya utcai két csoport szám az óvodások „toborzása”, az első beír berében bővültünk egy nővel, két dajkával. 2002 szeptem 44 gyermeket fogadtunk négy óvó rmek nevelkedett. sból alakítottunk ki. Itt már 66 gye csoporttal, amit a szemben lévő laká Az ici-pici udvar egyre kisebb lett a gyereklétszám növekedése által, de minden dolgozó arra törekedett, hogy . a gyerekek mozgásigényét kielégítse keve lett nem idő tt töltö n A szabadba sebb, a gyerekek a szomszédos játszó, téren, az Apáca utcai iskolaudvaron réva és az Igazgató Úr engedélyével falui plébánia kertben játszhattak. Nagyon szerettük ezt az ódon épületet, ahol ugyan szűkösen, de nagy özhétk ttük töltö en, tetb nagy szere napjainkat. Az óvoda iránti igény egyre nőtt, de nem volt több helyünk. 2003–2004-es nevelési évben hatalmas változás történt az óvoda életében. A Katolikus Egyház 2003 egyis bban korá a a árolt ban visszavás házi tulajdonban lévő oktatási épületet az Újkapu utcában. Új nevet is kaptunk: Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ óvodája lettünk. Az emelet a gimnáziumnak adott helyet, az óvodát az elődintézményének földszinti analitika laborjaiból alakították ki, mely négy csoport fogadására vált alkalmassá. Az új épületben a tárgyi feltételek már az új normáknak is megfeleltek, az udvart is az európai uniós kritériumok szerint alakították ki. Óvodai nevelésünkben mindig törekedtünk a családias légkör megtartására, a szereteten alapuló nevelésre. A családi nevelés elsődlegessége a legfontosabb, de a családokkal együtt lehetett a közös célokat kitűzni, a vállalt feladatokat elvégezni. Számos programmal, eseménnyel tarkítottuk a mindennapokat, melyek közül már több hagyományosan ismétlődik, de vannak olyanok is, amik egyetlen alkalmat ölelnek fel, mint például a mostani tízéves jubileumi rajzpályázat.

Sok évvel ezelőtt kezdtük el a Mackótalálkozó szervezését. Február első hetében mindenki elhozhatja kedvenc mackóját. A mackó is „részese” lesz az óvodai játéknak, mesének, mozgásnak. Nemzetünk sorsát mi felnőttek befolyásoljuk, befolyásolhatjuk, ahhoz, hogy magyarságunkra büszkék lehessünk, szükség van nagy elődeink példájára,a sorsfordulót jelentő események megünneplésére. (március 15. október 23.) Népi, nemzeti ünnepeink ragyogó alkalmat adnak a különféle viselkedési szokások kialakítására, rögzítésére, (Mihály-napi vásár, a lucázás, a pünkösdölés) Óvodai hitre nevelési feladataink megvalósításában a szentek életé-

Tanév 2001-2002 2002-2003 2003-2004 2004-2005 2005-2006 2006-2007 2007-2008 2008-2009 2009-2010 2010-2011 2011-2012 2012-2013

Beíratott gyerekek 44 35 37 38 48 43 45 44 56 49 53 51

nek példája a gyermekek számára „kézzelfoghatóvá” teszi az olyan fogalmakat, mint például a jóság, megbocsátás, alázat, irgalom. Gyerekeink számára a templom nem múzeum, hanem, Isten háza, december havában nem a télapót várjuk, hanem Szent Miklósra emlékezünk.

Alapvetőnek érezzük az udvariassági szokások elsajátítatását, az egymásra figyelés fontosságát. Sok barátság szövődött a 10 év alatt, ami az iskolás évek során is folytatódik. Az évente szervezett hétvégi kirándulások jó lehetőséget biztosítanak a családokkal való harmonikus kapcsolattartásra. A kezdetekkor a Püspökség nyúli szőlőjében szüreteltünk, de voltunk már Neszmélyen, Kisbodakon, Mecséren, Véneken, idén, pedig a Csesznek aljában található Kisbükk-majorba, látogatunk. Sok család kinyitja a kertje, udvara kapuját, ami egy-egy csoport életébe hoz még több maradandó élményt, örömöt. Igyekszünk gyakorlattá tenni az egészséges életmód szokásait, Prohászka Felvett gyerekek iskolába távozott 30 44 13 26 22 37 13 29 18 28 25 34 20 32 18 35 óvodás leg Jelen 37 óvodás leg Jelen 31 óvodás leg Jelen 29 óvodás leg Jelen 26 388

melyben az étkezéstől a mozgásig minden területre odafigyelünk. Korábban részt vettünk a város ovis olimpiáján, az ovis úszásoktatásán. Sajnos ezeket a lehetőségeket anyagi okokból nem tudjuk folytatni. A teremtett világ csodálatos növény-állatvilágára való rácsodálkozás, a természetben történő felfedezés, a környezettudatos magatartás kialakítása már ebben a korban elkezdődik nálunk.

7 Törekszünk arra, hogy minden gyereket egyéni képességeinek figyelembevételével fejlesszük, mindenki számára lehetőséget adva arra, hogy az iskolára felkészült legyen, tehetségét kamatoztathassa. Szerencsére minden gyerek egyedi, megismételhetetlen, mindegyikükben

Úgy gondolom, hogy nem sok intézmény büszkélkedhet olyan óvodaiskola kapcsolattal, ami a Prohászkában megvalósul. Jó látni, hogy a tőlünk átkerült gyerekek szívesen járnak iskolába, a tanítók és az óvónők szakmai és

Szülôi vélemények az óvodáról ényéGyermekeinket annak rem a, dáb óvo zka hás Pro ben adtuk a otár megha hogy életük első éveiben janak nevekap tát min és ket zó értéke lőiktől és társaiktól.” r Vass Ágnes és Vass Gábo Ebben az óvodában él a sze retet! Muzslainé V. Mária

ott lakozik valamilyen kincs. Akik szívesen megmutatják magukat a közösség előtt, azokat tudjuk egy-egy ünnepi alkalmon „szerepeltetni”. Ösztönözzük őket arra, hogy munkáikat akár rajzpályázatokra is elküldhessük. Így már sok prohászkás óvodás munkája került a Gyermekek Háza, különböző városi iskolák kiállítására, de megmérették magukat a Csallóközi Színes Ceruzák határon túli versenyén is. (Mindenütt sikeresen!) Ahhoz, hogy nevelőmunkánk sikeres legyen, szükség van önmagunkkal szemben is az igényességre. Az óvodai közösség egésze szívesen vesz részt továbbképzéseken, amit aztán az óvodában kamatoztat. Mi óvodapedagógusok nyitottak vagyunk arra, hogy óvodánk kapuját mások előtt is kitárjuk. Ilyen alkalmak voltak a Mesemondó találkozók, a Játékkal, mesével nyári találkozója, és a katolikus iskolák országos szakmai programjai. Úgy gondolom, hogy óvodánk valóban a közoktatás, konkrétan a mi intézményünk legalsó, illetve legelső láncszeme. Ebben az alapozó szakaszban a szülői házzal karöltve igyekszünk együttműködni annak érdekében, hogy vidám, kiegyensúlyozott, tanulásra kész gyerekeket küldhessünk az iskolába.

emberi kapcsolatai erősítik a nevelést, az oktatást. Egyik szlogenünk is lehetne, hogy aki az óvoda épületébe belép, nemsokára le is érettségizhet! A keresztény értékrend minta: a gyermek abból tanul, ahogyan élnek, élünk körülötte. Ha a gyermeket szeretik és barátságosak vele, megtanulja, hogy adja tovább a szeretetet a világban. Óvónők 2011-2012-es nevelési évben dr. Ottófi Rudolfné (Edit néni) a kezdetektől, Takácsné Keszei Emőke (Emőke néni) a kezdetektől, Tóth Ferencné (Magdi néni) 2002-től, Tompa Ferencné (Márti néni) 2003-tól, Szabó Zsuzsanna (Zsuzska néni) 2005-től, Virágné Bertalan Éva (Éva néni) 2006-tól, Oross Bernadett (Betti néni) 2006-tól, Téringerné Ötvös Éva (Éva néni) 2008tól, Zadraveczné Jámbor Anett (Anett néni) 2005-2007, majd 2011-től Dajka nénik 2011-2012-es nevelési évben Fütty Csabáné (Zsuzsi néni) a kezdetektől, Dombi Orsolya (Orsi néni) 2002-től, Pihokker Gáborné (Zsuzsi néni) 2003-tól, Éles Mihályné (Marika néni 2004-től)

Amikor 10 évvel ezelőtt első gyermekünknek óvodát keretünk, a legfontosabb szempontunk az volt, hogy katolikus vallási nevelést nyújtó intézmény legyen. Rátaláltunk a Prohászka óvodára, ahol rövid időn belül úgy éreztük, hogy jó helyen járunk. Később egy percig sem volt kérdés, hogy a második, a harmadik, majd a negyedik gyermekünket is ebbe az óvodába hozzuk. A vallási nevelés az életkoruk szerint történik, az ünnepeket is mindig ennek megfelelően készítik elő, majd élik meg, nemcsak az óvoda termei, falai kapnak ünnepi díszt, hanem a gyermekek lelkei is. Otthon már csak folytatni kell, amit az óvó nénik elkezdtek. Itt a gyerekeket anyakézből anyakézbe adjuk, otthonról haza érkezünk. Jövőre, amikor a legkisebb gyermekük is elballag az óvodából, szívszorongató lesz a búcsú, de a rengeteg szép emléket magunkkal visszük, és az életünk része marad. Tóthné Nemes Ágnes

... Keserűség csak eg y szempontból van bennem: M iért nem adtam meg ezt a lehetősé ge a nagyobbik lányomnak? Miért nem találta rá előbb erre az óvod ára? Ez már elmúlt , és nála pedig az isk olába találtam meg mindazt, amive l az általános iskolai oktatásban a legjobbat kapja, és természetesen ez a Prohászka. Lendvai Zsuzsa

www. prohaszka.gyor.hu

8

… n e r é t a t é s i y A Pozson mos! Teljes bizonyos... naná, hogy megy a villa gam is ott lehettem sággal állíthatom, hiszen ma n az 1. b és a 4. b azon a kiránduláson, amelye spöki magyar tanosztály tanulói a pozsonypü kjaival és tanáraival nyelvű általános iskola diá tást nyerve ezzel ismerkedhettek meg, bepillan iskola mindennapjaegy határon túli, kisebbségi égeibe. iba, eredményeibe és nehézs etően első állomáA Pozsonyba érkezést köv t volt. Végtelenül ker vár sunk a várudvar és a ek, Katinak köaranyos idegenvezetőnkn ekes adatot, szépszönhetően egy csomó érd t ismerhettünk meg. séges legendát és története y legjellegzetesebb Megmutatta nekünk Pozson lekísért minket a gyöépítészeti alkotásait, majd templomba, a Szent nyörű magyar koronázási jdnem végigkövethetMárton-dómba. Innen ma yis a frissen koronátük a „csillagok útját”, vag onalát az impozáns belzott királyok vonulási útv városon keresztül. zunk ezután már A Duna-parton várakozó bus , ket ahol a közös az általános iskolába vitt min ttük a pozsonypüsthe ebédet követően megtekin zentációját és gyerpöki iskola bemutatkozó pre izgalmas, főként mekeink részt vehettek egy n, aminek terméPozsonyról szóló vetélkedő lehettek. szetesen csak „nyertesei” levezetésette A kihívás és megmére tés áltak kín l áva onn képpen frissítővel és uzs i szeára tan la isko két minket, ami közben a ülhettek egymással, mélyesebb kapcsolatba ker ról, hivatásról is. beszélhettek kicsit munká

i népdalokat és A nap utolsó programpontja a zoboralja ött lányok pöröltöz tbe isele táncokat előadó, csodálatos népv ízlelhettünk Meg volt. háza tánc gős, ropogós bemutatója és : izgalmas, más ira anny is még ai”, valamit, ami annyira „haz got. Igazán jól esett. ismeretlen ízekkel keveredett magyarsá énnyel, zajlással, Tartalmas kis nap volt, rengeteg esem tapasztalással. Megérte a fáradságot. Egyetem, Apáczai A kirándulás a Nyugat-magyarországi Intézeti Tanszék lmi Iroda és Csere János Kar Idegen Nyelvi kolai programja neris part nak ontjá EdTWIN Koordinációs Közp önet érte Sipos Judit szervezésében valósulhatott meg, kösz főszervezőnek. Hoffer Zsuzsa

Anyukák kosárlabdája Januárban született meg bennünk az elhatározás, hogy az apukák focija min tájára anyuka-kosárlabdáz ást szervezzünk. Lelkesedésbe n nem volt hiány (és ez azó ta is töretlen ), a játék szabál yait azonban nem nagyon ismertük. Ezen próbálunk hétről hétre javítani, de célunk nem a profi játék, hanem az örömteli, lelkes együtt-mozgás és együttlét. Biztatjuk egymást és örü lünk minden egyes kosárn ak. A tizenhárom anyuka egyszerre még soha nem ért rá, de hat-nyolc-tíz főv el azóta is minden péntek dél után játszunk, megpróbá ljuk bevenni az ellenfél kosará t. Áprilisban egy szülő-taná r mérkőzésre is meghívást kaptunk, ahol méltó ellenfe lei voltunk a férfi(!) tanári csa patnak. Köszönjük a lehetőséget az iskolának! Szeretnénk jövőre is folytatni a testet -lelket felfrissítő játékot!

9 Kárpáti Tamás festő, grafikus sötétségtől a fényig ívelő képei a húsvétot s a feltámadást köszöntötték áprilisban aulánkban. A kiállítást Szigethy Gábor irodalomtörténész rendezte és nyitotta meg.

Kárpáti

aulánkban

Tamás kiállítása

Ifjúsági Missziós Társulat Gyôr Szent Péter az első pápa is ezt a kilátástalanságot élhette meg, de Krisztus, halála után megjelent neki és utat mutatott, hogy az „élő” tanítványok ne kallódjanak el, hanem a pápa által egységben terjesszék a katolikus hitet. Péterre, mint Kősziklára építette egyházát. (vö.: Mt 16, 18-19) Iskolánkban néhány fiatal úgy gondolta, hogy erre a biztos alapra szeretné helyezni életét, ezért egy imacsoportot hoztunk létre, a Szent Péter Apostol Műve (SzPAM) keretein belül, az „Ifjúsági Missziós Társulatot”. Ez a mozgalom már a háború előtt is működött hazánkban ám kommunista felebarátaink betiltották az összejövete-

Készítette: Somogyi Márk Péter 6. a

Kannás Alajos

A tanítványok . Látszólag minden elveszett et. kez és t nto Szög járt át cso Meghalt a mozdulat, t. Csupán epe maradt s ece városkapukat. a sek zte győ a ták S elállot . ért Látszólag minden véget lepték. yek leg t A tövisekre égett vér t… A zsoldos játszot k! de éltek mind a tanítványo

leket, vallásos mivolta miatt. A prohászkás közösség az országban elsőként indította újra az imacsoportot. Heti rendszerességgel gyűltünk össze, olykor jókedvű beszélgetésekre, ám a komolyabb elmélkedéseknek is engedtünk teret. Valamint megismerkedtünk az imádság több formájával is, külön szervezett programjaink során. Csak néhány példát sze-

retnék megemlíteni: Adventben közös lelkigyakorlaton vettünk részt Szalóky Albert OSB atya vezetésével. Nagyböjtben dkozkeresztúti ájtatosságot imá vala, ban ájá tunk iskolánk kápoln is. unk mint zsolozsmázt ket, ám Jövőre folytatjuk az együttléte atok is rajt az ban zám léts yen az, hogy mil okllját e múlik, kedves többiek. Megha gonosznak a Isten hívó szavát vagy pedig . ből tök hagytok többet szabadidő az nk lmu juta k, Soha ne feledjü sai anc par n Iste ha örök élet lehet, Isten mindig szerint éljük életünket. És vény szavait. tör a k étjü elv megbocsát, ha etével. Ám ne éljünk vissza szeret et életem„Kegyelmed és jóságod vez ában lakház Úr nek minden napján, s az ltár) zso . (22 hatom örök időkön át.” gazdag n gba dsá imá Kegyelemben és k! szünidőt kíváno Nyári Ákos 10. H

www. prohaszka.gyor.hu

10 „Akkor megnyílt a szemük és felismerték.” (Lk 24, 31)

Ragadd meg a döntô pillanatot! Kedves Szülôk és elsôsáldozásra készülô fiatal Tes

tvéreim!

Vannak pillanatok, amelyek soha az életben nem ismétlődnek meg, s ha azokat elmulasztjuk, akkor egy életre, sokszor örök életre mulasztjuk el. Ha például a focizáskor gólhelyzetbe kerülsz és lövésed elkerüli a kaput, az a gól soha nem rúgható be többé. Vagy ha valakitől bocsánatot kérhetnél, de nem teszed meg, lehet, hogy soha nem lesz többé rá alkalmad. Nagy dolog, amikor valaki meg tudja ragadni a döntő pillanatot, mint az evangélium szereplői: a Jézushoz kiáltó vak Bartimeus, és a Jézust látni vágyó fügefára mászó Zakeus. A döntő pillanat megragadásáért az előbbi viszszanyerte látását, a másik pedig vendégül láthatta Őt. A mai evangélium szereplői – az emmauszi tanítványok – sem engedték tovább a Föltámadottat.

Nem mulasztották el azt a döntő pillanatot, amit soha nem kaptak volna vissza. Így lett élő Krisztusuk! De mi is történt, ott az Emmausz fele tartva? A két tanítvány úton van. Már hallották, hogy valami mendemonda terjed az asszonyok között: azt beszélik, hogy Jézus feltámadott. Ők ezt nem hiszik, nekik csak halott Krisztusuk van. Úgy emlékeznek Jézusra, ahogy a kereszten látták. Számukra Jézus már a múlté, de nagy szeretettel beszélnek Róla – mint egy szép emlékről. Íme ez az egyik keresztény embertípus, akinek Jézus nagyon kedves karácsonyi, húsvéti vagy egyéb emlék.

Egy másik keresztény embertípusra egyetlen szó a jellemző: reméltük. Az emmauszi tanítványok így kezdik az egyik mondatot: „Mi pedig azt reméltük…” – hogy Jézus lesz az az isteni küldött, aki a megszálló római hadsereget kiűzi Izrael ősi földjéről. Ők politikai megváltót vártak. Az emmauszi tanítványok ketten mentek – és egyszerre csak hárman lettek. Titokzatos dolog, hogy nem ismerik fel Jézust, de mindennek meg volt a maga ideje. Egyelőre a bánatukat panaszolják – és akkor Jézus elkezd hozzájuk beszélni. Miért nem ismerik fel még akkor sem? Mert annyira belevésődött szemükbe a halott Krisztus

Udvardi Erzsébet: Felismerés

11

képe, hogy nem látták tőle az élő Krisztust! Mert csak a szemükkel néztek, s a szívükkel nem. Emlékszem, édesanyámtól egyszer citromot kértem. – Menj be fiam a spájzba – mondta – ott van egy zacskóban. Sokáig kerestem, majd azt mondtam. – Édesanyám, nincs ott. Erre ő is bejött és azonnal rámutatott a polcra, amin négy citrom sárgállott egymás mellett. Ott voltak húsz centire a szememtől! Édesanyám nem emlékezett arra, hogy kivette őket a

zacskóból. Mivel én a zacskót kerestem, a citromokat nem láttam meg. Ezek a tanítványok sem láttak a szemüktől, mert a kereszten lévő halott Krisztus látványa vésődött beléjük. Hát hogyan lássák meg az élőt? Aztán elérkeznek a kis vendégfogadóig, s Jézus úgy tesz, mintha tovább menne. EZ A DÖNTŐ PILLANAT! Ilyenkor két eset lehetséges: hagyjuk tovább menni, nem marasztaljuk. Vagy tehetünk úgy is, mint a dél-amerikai indiánok, akik óriási ünnepeket rendeznek félpogány, félkatolikus módon. S amikor az ünnepnek vége, visszatérnek a dzsungelbe, de előtte elbúcsúznak Jézustól: Adios Christos! Isten veled Krisztus! Te ott maradsz a templomban, mi meg visszamegyünk a magunk kis falujába, és nélküled éljük tovább az életünket a következő ünnepig. Nos, abban a döntő pillanatban a tanítványok azt mondják: „Maradj velünk, mert mindjárt este van.” – Ez fohász és imádság.

Jézus leül, de nem úgy, mint vendég, hanem, mint Gazda. Veszi a kenyeret, megtöri. Ettől a mozdulattól hirtelen eltűnik a Megfeszített, s velük van az élő Krisztus. Nem tudom másképpen elképzelni: ha én ott vagyok, elsírom magamat; - Hát Te vagy az Uram?! Együtt vacsorál velük, aztán eltűnik. Ugyan hová tűnik? Valahová a semmibe? Dehogy! A szívükbe! Bennük tűnik el és örökre bennük marad. Ezt onnan is lehet tudni, hogy tüstént visszafordulnak Jeruzsálembe, s az elkeseredett tanítványokból örömhír mondók lesznek – szomorúakból boldog emberek ! Miként lett a halottból élő Krisztus két ember számára? Úgy, hogy egy soha nem ismétlődő pillanatot megragadtak. Krisztust ragadták meg, az először még föl nem ismert Krisztust. Uram maradj velünk, mert mindjárt este van! – És add, hogy ezt a fohászt soha el ne felejtsük! Ámen Németh József igazgató

www. prohaszka.gyor.hu

12

Ballagás 2012 Tisztelt Igazgató Úr, Tanáraink, drága Szüleink, Hozzátartozóink, kedves Diáktársaink! Nagy és felemelő tiszt ma az enyém, köszönöm, hogy én szólhatok magam és ballagó iskolatársaim nevében. Tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, ahogy ennek a mai napnak is. S ahogy közeleg a búcsúzás, az útra bocsátás, az újdonság vágya mellett a bizonytalanság érzése is elő-elő bukkan. Felfoghatatlan, hogy egy szempillantás alatt eltelt ez a 4, illetve 6 év. Mintha most léptünk volna be az iskolába, ismerkedtünk volna meg az osztálytársakkal, tanárokkal. Az élmények egyetlen perccé sűrűsödtek, amelyben annyi minden megfér egymás mellett. Kellemes és olykor kellemetlen emlékek, ízek, arcok, emberek, barátsággá alakult kapcsolatok. Emberek, akiknek hálával, köszönettel tartozunk. Elcsépelt szavak, amelyek most eszünkbe jutnak, s nem tudják teljesen visszaadni a bennünk kavargó érzéseket. A hála érzése az, ami arra késztet bennünket, hogy legalább egy halvány próbát tegyünk arra, hogy megköszönjük a sok törődést, figyelmet, melyet itt, ebben az iskolában kaptunk. Hogyan is tudnánk meghálálni? Elsőként szüleinkhez szólnék, akik azért választották ezt a gimnáziumot,

n, és ez a harc két erő között Egy óriási harc folyik mindnyájunkba jó. Ő a boldogság, a s a bűn és a bánat. A másik viszont És hogy melyik fog győzni? Az, am

mert valószínű tudták, jó kezekben leszünk. Nemcsak tudásunk gyarapszik majd, hanem a katolikus nevelés eredményeképpen olyan értékrend alakul ki bennünk, ami alapot, tartást ad, amit az életben iránytűként használhatunk. Ők azok, akik a szeretet erejével irányították lépteinket, elviselték rossz napjainkat, türelmüket most hálásan köszönjük, minden erőfeszítésük közelebb hozta számunkra a felnőtté válás küszöbét.

Osztályfőnökeinknek, Kriszti néninek és Emi néninek is köszönjük, hogy az első pillanattól kezdve szeretetükkel vettek körül bennünket. A 12.N osztály tagjaként örömmel gondolok vissza az osztálymisékre, amelyeket mindig jó hangulatú kirándulásokkal fűszerezve tálalt nekünk osztályfőnökünk. A közös korcsolyázások, múzeumlátogatások, az osztály első nagy túrája a Cuha-pataknál.

Mikor a szép napsütést vihar követte, szakadt az eső, s mi összekapaszkodtunk, és együtt segítettük át egymást a csúszós, sáros akadályokon. Lassan megtanultuk, mekkora kincs a közösségbe tartozás. A felejthetetlen prágai út, vagy az idei tanévben az evezős túránk története, amikor rájöttünk, hogy csak akkor siklik szép egyenesen a csónakunk, ha mindanynyian egymásra figyelve, együtt evezünk. Közben persze rendíthetetlenül plántálta belénk a tudást angolból. Köszönjük a megértését, bíztatását, néha a dorgálását, az osztályfőnöki figyelmeztetéseket, minden a javunkra vált, s hogy ma érettségi előtt állunk, neki is köszönhetjük. A 12. H osztály is rengeteg helyre eljutott különböző osztálykirándulások keretén belül. Örök emlékként marad meg a Mariazell-i kegytemplom, ahol az osztály tiszteletére tartottak magyar misét. Jártak középkori fővárosunkban, Pozsonyban, megcsodálták Pécs emlékeit, és sosem feledik az évenkénti sátorozást Emi néninél az écsi hegytetőn. Az osztályfőnökük történetei, bölcsességei, és élményei

13

a féltékenység, t zajlik. Az egyik gonosz. Ő a düh, hit. szeretet, a remény, az igazság és a melyiket tápláljuk.

megtanították őket, hogy ne legyenek egyformák, ne akarják máshoz mérni magukat, de mindig legyenek segítőkészek, és kitartóak. Pontosan ez volt az, ami megteremtette az osztályközösséget. Nem voltak egymás terhére, de a háttérben mindig számíthattak egymás segítségére, és szeretetére. Az osztály jelmondata „erkölcs és igazság” végigkísérte őket a hat év alatt, és ezt osztályfőnökük hűen közvetítette számukra. Köszönjük iskolánknak, hogy rengeteg élményt gyűjthettünk. Művelődhettünk. Színházba járhattunk. Iskolai rendezvényeken, kiállításokon, koncerteken és előadásokon vehettünk részt. Híres színészekkel, politikusokkal, művészekkel találkozhattunk személyesen. És igen, hála tanáraink bíztatásának és munkájának, sok-sok tanulmányi akadályon is átértünk. A sikeres előrehozott érettségi vizsgák és nyelvvizsgák utáni öröm és hála érzése is betölti sok búcsúzó diák szívét. Az elmúlt néhány évben rengeteget tanultunk, és ez nem csak a

könyvekből szerzett tudásra vonatkozik. A mi évfolyamunk volt az első a máltais programban. Megtapasztalhattuk, hogy vannak nálunk gyengébbek is, megtanultuk, hogy odafigyelésünk a másikra mindig csendes legyen, ÉRTE legyen, s hogy a szeretet mindent legyőz. Megtanultunk két lábbal a földön járni, Istenben bízni, ünnepelni. Amikor majd kilépünk innen, rajtunk múlik, hogy mit őrzünk meg ennek az életnek az értékrendjéből. Hiszen többé nem őrködik felettünk József atya erősen szuggesztív tekintete, nem nézi senki, hogy idejében érkezünk-e a misére, ahogyan az sem lesz magától értetődő mindenki számára, hogy lelkigyakorlatra megyünk az ünnepek előtt, hogy pár lépésre itt van a kápolna. Ahányan vagyunk, annyifelé ága-

zik majd utunk. Ezen az úton mit is kívánhatnék magunknak, mint, hogy jókedvűen, derűsen haladjunk kitűzött céljaink felé. Legyen kitartásunk, s ha néha nehézségekkel találkozunk majd, legyen nekünk is segítségünkre néhol egy „ Cirenei Simon”, hogy vállára vegye, és vigye kicsit helyettünk a keresztet, de ha úgy adódik, akkor ne tétovázzunk mi sem levenni valaki válláról a terhet. Így lesz kerek a világ. Köszönettel és hálával tartozunk, és tudjuk, hogy feladatot is kaptunk itt, a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központban. Nem tudnám, és nem is akarom más módon kifejezni e feladat tartalmát, mint hogy Igazgató atya szavait idézem, melyekkel utolsó közös osztálymisénkről engedett el minket: Van bennetek elég olaj? Van? Akkor adjátok tovább! Nincs? Akkor gyűjtsetek! Ígérem, hogy az itt kapott kincseket továbbvisszük azokba a közösségekbe, ahová ezután érkezünk. S ha fogytán látszik az olaj, szükségét érezzük majd, hogy gyűjtsünk, hogy aztán megint továbbadhassuk. Kedves itt maradó Diáktársaink! Van még időtök! Gyűjtsetek! Isten Veletek! Hegedüs Hajnalka 12. N

www. wpro wwha . szka.gyor.hu prohaszka.gyor.hu

14

Bérmálás Az ember életében jelentős fordulópont, amikor nagykorúvá lesz. Ettől kezdve önállónak számít, aki ura tetteinek és felel azokért. Az Isten családjában, az Egyházban is jelentős, amikor egy hívő nagykorúvá lesz a hitben. Az Úr ez alkalommal külön kegyelmet is ad az illetőnek, hogy hitét állhatatosan vallja, és szerinte éljen. E kegyelmet a bérmálás szentsége közvetíti. Az idei Pünkösdvasárnap, számunkra többet jelentett, mint máskor, mert megkaptuk a Szentlélek ajándékát.

Egész tanévben sokat készültünk erre a napra a hittanórákon, és otthon, családi körben is. Tudtuk, hogy a bérmálkozás a lelki nagykorúságot is jelenti számunkra, és egyben a nagyobb felelősséget is hitünk megértéséért. 2012. május 27-én a Bazilika előtt kisebb tömeg, családtagjaink, barátaink vártak velünk együtt, hogy részesei lehessenek ennek a szép ünnepnek. Mindannyiunk számára ünnepélyes és felemelő pillanat volt, amikor a Püspök atya a bérmálás szentségében részesített minket. Peredi Adrienn 8. H

Udvardi Erzsébet: Pünkösd

15 Wass Albert könyve novellákat tartalmaz, amelyek a II. világháború eseményeiről szólnak.

Wass Albert: Valaki tévedett Könyvajánló 1. Az író maga is szemtanú volt, személyes élményeiből merített ihletet, és írta meg 1945-54-ig ezeket a történeteket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy melyik novellát ragadjam ki a sok közül. Végül úgy döntöttem, hogy azt választom, amiről a könyv a címét is kapta: „Valaki tévedett.” Kis 3. idő múlva kopogásra lesz figyelmes az omladék alól. Elfelejti félelmét, hiszen emberi életekről lehet szó, és egy vasrúddal túrni kezdi a törmeléket, míg rá nem akad az óvóhelyre, ahonnan először egy férfit, majd az ő segítségével nyolc nőt húznak ki. Az egyik lány tud angolul, apjával együtt elvezetik őt otthonukba. Út közben látja az iskolát, amiben tegnap még élet volt, vagy az összedőlt házakat, amelyekre talán ő dobta le a bombát. Az otthonukban étellel kínálják, közben beszélgetnek. Kiderül, hogy a lány egyetemista, apja az egyetem régészprofesszora. A katona nem érti, miért segítenek neki, az ellenségnek a „nácik”. Engem 5. ez a novella mélyen elgondolkoztatott. Amit ez a történet először elém tárt, az a háború szörnyűsége. Az, hogy mi marad egy-egy településből bomba találat után. Hogy az emberek mit élhettek át, ott lenn, az óvóhelyen. A második, amire rájöttem, hogy a légi pilóta nem érzi át munkájának súlyát, mert egészen másképp képzeli a háborút. Szerinte az összes bomba a nácikat pusztítja el, és a bűnösök csak azt kapják, amit megérdemelnek. Mikor saját szemével látja a szörnyűséget, amit okozott, és azok az emberek segítenek neki, akiket ellenségnek hitt, döbben rá, hogy mennyire nem az a háború, amit neki mondtak, belé neveltek.

2. Főszereplője egy amerikai légi pilóta, akinek a gépe bombázás közben lezuhan, ám ő túléli, ejtőernyő segítségével földet ér egy számára idegen helyen, Magyarországon. Látja az általa lerombolt házakat. Fél a náciktól, akik ha megtalálják, agyonlövik. Bemenekül a romok közé, hogy ott várja meg az éjszakát. A földön egy rongyos Bibliát talál, ami Amerikából, a hazájából érkezett valaha. Ez van beleírva: „Az Isten szeret.” 4. Öt hónapot tölt a házban, együtt dolgoznak a lánnyal, sokat beszélgetnek, közel kerülnek egymáshoz. Már házasságot is terveznek. Egy nap azonban felröppen a hír, hogy itt vannak az oroszok. A fiú megígéri a lánynak, hogy megvédi őket, hiszen a két nép szövetségben áll egymással. Ám amikor az oroszok belépnek a kapun, tudomást sem vesznek az amerikai katona iratairól. Berontanak a házba, az öreg tanárt lelövik, a lányra pedig rávetik magukat. A fiú védeni akarja szerelmét, de az oroszok többen vannak, a pisztoly elsül. Az amerikai katona érzi a vért szívénél, megszédül, a földre esik. A szeme előtt megpillantja az orosz géppisztolyát, amire ez van írva: „ Made in USA”. Ekkor mondja ki azt, amire azóta rájött, hogy ebben a házban lakott: „Valaki tévedett. Valahol valaki tévedett..” Ez volt az utolsó szava.

Különösen meghatott a lány viselkedése, mert 6. befogad egy olyan katonát, aki az ő hazája ellen harcolt. Az apa viselkedése is meglepő, aki támogatja lányát, és szintén az idegen mellett áll. Feltettem magamban a kérdést: miért? Miért segít ez a két ember az amerikai katonának? Arra jutottam, hogy a kor ezt kívánta. Ugyanis az embereket a háború megtanította az összefogásra, a nincstelenek, elveszettek segítésére, egyszóval az emberségre. Mert tulajdonképpen mindenki egy célért, a békéért harcolt. t, ami felejthetetlen. Segített beleNekem ez a könyv olyan élményt adot ni arra, hogy mennyire kell értékellátni emberi sorsokba, és segített rájön mennyire rászorulnak a háborús orés nünk, hogy országunkban béke van, könyvet mindenkinek, akit egy kicsit is szágok az imára. Ezért ajánlom ezt a szeretnének emberséget tanulni. érdekel a történelem, és azoknak, akik

Simon Orsolya 9. H

www. prohaszka.gyor.hu

16

Violett Sziasztok! Violett Möllernek hívnak, és 8 éves vagyok, szeptember 29-én születtem. Hamburgból jöttem, ahol a német apukámmal és a magyar anyukámmal éltem.

Nagyon barátkozó vagyok, és szeretek sokat kérdezni németül és magyarul is! Szeretek olvasni (főleg a Grimm meséket!), énekelni (azt mondják, „bár” hangom van), sátorozni, kirándulni és főzni. Lehet, hogyha felnövök, szakácsnő leszek, vagy pilóta. Viszont nem szeretek fésülködni és hétfő reggel korán kelni. Kedvenc háziállataim a kutyák és a halak.

2012 januárjában érkeztem Győrbe, mert az anyukám azt szerette volna, ha megismerem az ő szülőhazáját is. Mivel az unokatestvéreim, Fabian és Lotta sokat meséltek a híres Prohászka Iskoláról, anyu megkérte szépen a könyvtáros nénit, hogy fogadjon be, hadd lakhassam nála a könyvtárban, ugyanúgy, ahogy egy évvel ezelőtt Fabian és Lotta tették. Ők ketten világjáró utazók, így sajnos nem találkoztunk személyesen, de sokat meséltetek nekem róluk. Amióta itt vagyok, fel is hívtak néhányszor. Úgy döntöttem, hogy végleg itt maradok, mert annyira megtetszett nekem ez a hely!

Rájöttem, hogy itt nagyon sok és sokféle emberrel találkozhatok, és rengeteget tanulhatok, és tanultam is! Szeretném megköszönni nektek, hogy ilyen sok mindent láthattam és tapasztalhattam! A magyar gyerekek nagyon kedvesek. Kaptam egy csodás házikót, amit ti rendeztetek be nekem, kaptam háziállatokat (Folyton Flamotius Pogi, az éhes aranyhal, II. Morzsa Bodri, a sapkakutya), csak hogy ne legyek egyedül, és végre van egy saját postaládám is!

Amikor nem tudtam olvasni, leírtátok nekem a teljes ábécét! Segítettetek megtanulni, szépen magyarul beszélni! Elmeséltétek, hogyan találom meg a könyveket a könyvtárban, és hogyan kell itt viselkedni, és mindig olyan jókat beszélgettünk, amikor feljöttetek kölcsönözni! Meghívtatok a farsangi bálba, ahol olyan ügyesen öltöztem be Bodrinak, hogy meg se ismertetek! Nagyon örültem annak a rengeteg levélnek és rajznak, amit tőletek kaptam! Igyekeztem válaszolni is, ha néha nem sikerült, annak csak a bárányhimlő meg a torokgyulladás az oka.

A nyári szünetre hazautazom a szüleimhez, de szeptember 15-től újra itt leszek, és várlak Benneteket, látogassatok meg!

Szeretettel: Violett

15 17

Kezdődik a nyári vakáció, melynek tartalmas eltöltéséről a családnak olykor nehéz gondoskodnia. A természettudományos érdeklődésű gyerekeknek már kisiskolás kortól kezdve érdekes és nagyszerű hobbijává válhat az ásványgyűjtés.

Indul a kincsvadászat A kőzetek és ásványok a Föld kérgének alapvető alkotórészei. Gyűjtésük és tanulmányozásuk hasznos és lebilincselő hobbi. Ennek során vad és izgalmas helyekre utazhattok, kutatást végezhettek, valamint a leletek leltározására és elhelyezésére bizonyos időt szentelhettek. Bátran ajánlhatom nektek ezt a természettudományos tantárgyakat tanító tanárok nevében is, hiszen gyerekkoromtól kezdve egyre érdekesebb és látványosabb dolgokat mutat nekem is a körülöttünk lévő világ ezernyi csodája, mellyel mint tudjátok, többek között a kémia

is foglalkozik. Tehát úgy gondolom, ha ezekkel a rejtett „kincsekkel” megismerkedtek, rengeteg tudásra tehettek szert, és közben a szabadban vagytok, túrázhattok, a baráti kapcsolataitok mélyülhetnek, szeretteitekkel is együtt lehettek. Az ásványgyűjtés azonban kicsit veszélyes - így persze még érdekesebb - szórakozás. Megfelelő ismeretek és védőfelszerelés birtokában vágjatok neki - lehetőleg felnőttek társaságában - a kalandnak. Tehát vázlatosan következzenek a hozzávalók:

Szakkönyvek

Ásványlelôhelyek Lakóhelyetek vagy kirándulási úticélotok szerint válogatva biztosan találtok megfelelő „bányát”.Ötletek: Sümegről Nyírád felé, a Balaton-felvidék, Pécs, Miskolc környéke… Rossz idő esetén megtekinthetők a múzeumok ásványgyűjteményei: Zircen, Siófokon, Fertőrákoson, Budapesten… Az interneten is találhattok látványos kapcsolódó honlapokat. A „legek” közül: mexikói ásványbarlang, kristályok és geodák, Excalibur galéria, ásványok Magyarországról, stb.

Ásványhatározó eleinte talán nem szükséges, hiszen bőven megfelel, ha csak a „szép” kövecskéket viszitek haza. Mindenképpen válogassatok a helyszínen, mert pár óra alatt akár több 10 kiló „kincset” is összegyűjthettek. Ha komolyabban érdeklődtök a „kincsvadászat” iránt, akkor szerezzetek be egy-két szakkönyvet, hogy tudjátok is, hogy mit találtatok. Ilyen könyvek: Kőzetek és ásványok, Bányavirágok, Drágakő-biblia…

Felszerelés Kézi nagyító (10x): sokat segíthet az érdekesebb kristályok kiválogatásában a helyszínen. Kézi ásó (és geológuskalapács): ezzel kutathattok a legkönynyebben a külszíni fejtések aljában összegyűlt törmelékhalmazban. Védőszemüveg, védősisak, vastag kesztyű, megfelelő öltözék: kötelező, ha „törni-zúzni” szeretnétek sérülés veszélye nélkül. Ám figyeljetek, mert nem mindenhol szabad „bontani” a kőzetet!

A jövő tanévtől kezdődően, ha van kedvetek, készíthetünk mi is „kincseket”, csodaszép kristályokat megfelelő kísérletekkel. A hetedikesek és nyolcadikosok már tudják, hogyan kell számítások és kísérletek alkalmazásával telített oldatokat létrehozni. Jövőre a legügyesebb segítőtök Kiss Dániel lehet, aki 7.H osztályo sként a Hevesy György Országos Kémiaverseny megyei döntőjén 13. helyezést ért el. Ha sikerült felkelteni az érdeklőd éseteket, akkor szeptemberben folytathatjuk a „kincsvadászatot” a kémia órákon és a természettudományos versenyünk keretein belül is.

A vakáció idejére jó kutatást és a bányászok köszöntésével „Jó szerencsét” kívánok! Emő néni

www. prohaszka.gyor.hu

18 Az idei farsangi bált is – hasonlóan a korábbiakhoz – lázas készülődés előzte meg. Minden osztály vállalt valamilyen feladatot. Ezúttal is a tombolák árusításáért folyt a küzdelem, végül a két 6. osztály győzött. El kell ismerni, hogy rászolgáltak a bizalomra, mert az összes jegyet eladták.

Felsôs farsangi bál Mi, nyolcadikosok a plakátok készítésével szerettük volna felhívni a figyelmet a változatos programokra. A hagyományokhoz híven egyéni és csoportos kategóriában versenyezhettek a jelmezben felvonuló ill. valamilyen produkciót bemutató bálozók. Mindenki nagy izgalommal és a legnagyobb titokban készülődött. Mi is ezt tettük, miután egyik osztálytársunknak támadt egy remek ötlete. Szerettük volna, ha a produkció is jól sikerül.

Február 17. 16 óra. Ildikó néni megnyitó beszéde után. Kezdődik az előadás. Mi vagyunk az elsők. Mindenki a helyén a színpad körül várja, hogy a lámpák kialudjanak. Felhangzik a zene. A Fish zenekar egyik számát adtuk elő. Mindenki teljes lelkesedéssel énekelt és táncolt a színpadon. Rebeka dobszólója mindenkit elvarázsolt. Fergeteges hangulat lett úrrá a teremben. Sikerült megalapozni a báli hangulatot, ráadásul nyertünk is.

Sok kiváló produkció és ötletes jelmez volt még, pl. a 6. b TV-paródiája, a csikóslegény, a Zombi... stb.

A jelmezbemutató után mindenki talált magának megfelelő szórakozást. Aki táncolni akart, a discoban remek zenére tombolhatott. Aki megszomjazott, betérhetett Zita néni büféjébe, aki viszont egy kis szellemi erőpróbára vágyott, az a Laci bácsi vezette „Legyen ön is milliomos” játékban csillogtathatta tudását.

Az idén is megválasztottuk a bálkirálynőt (Járóka Luca) és a bálkirályt (Kiss Erik). A bál egyik legizgalmasabb eseménye a TOMBOLAHÚZÁS volt. Természetesen mindenki a 3 fődíjat szerette volna megnyerni: a pingvin alakú pen drive-ot, a vezeték nélküli egeret és a fejhallgatót. Természetesén mindenki örült a kisebb nyereménynek is.

A tanárok szerint kulturáltan szórakoztunk. Szerintünk mindenki nagyon jól érezte magát. Nekünk ez volt az utolsó, de többen jövőre is szívesen eljönnénk. 8. a osztály

19

Bécsi kirándulás

Március 31-én volt a hagyományos bécsi kirándulás, amit Kardos Márta néni minden évben megszervez. A városnézés során egy általános képet kapunk Bécsről. Az idén voltunk a Hofburgban, Schönbrunnban, a Práterben, megnéztük a Stephansdomot , a Hunderwasser-Haust, és a Technikai Múzeumot. Nekem személy szerint a Schönbrunn tetszett a legjobban. Ez egy gyönyörű kastély Bécs külvárosában. A császárok nyári rezidenciája egy hatalmas parkkal körülvéve. Itt csak a növénylabirintusba mentünk be, ami nagyon izgalmas volt. A Stephansdomot nem szabad kihagyni, ami Bécs jelképe és Ausztria legszebb gótikus temploma. Körbejártuk a Hofburg sok-sok udvarát. íLáttuk Sissi császárné ablakát és kivet zajló n lába sisko tőn a Spanyol Lova programokat is. Tettünk egy rövid látogatást a Práterben, ahol lenyűgözött minket a színes kavalkád és a fantaszti óriás kus játékok,melyek közül a régi kerék a legismertebb.

Érdekes volt a Hundertwasser-Haus, amelyen nagyon sok építészeti stílust fedezhetünk fel. Színes, hullámos vona lú belső tereivel elkápráztatott minket.

Ahova bementünk, az a Technikai Múzeum volt. Ez nekem nem volt túl izgalmas, de lehet hogy másnak az lenne. Itt a régi technikával ismerkedhetünk meg. Gépek, makettek vannak kiállítva, illetve olyan szerkezetek is találhatók, amiket ki lehet próbálni. Egy kicsit interaktív jellegű. Azért is volt jó ez a kirándulás, mert a végén egy feladatlapot kellett kitölteni verseny jelleggel. Ez azt tesztelte, hogy ki mennyire figyelt a látnivalókra, és az idegenvezetők „meséjére” (Kop pi Ági néni, Hoffmann Anikó néni és Márta néni ). A kirándulás közben így egy kicsit tanultunk is. Mindenről meséltek egy kis történetet. Úgyhogy töri kedvelők, hajrá!! Szerintem mindenki jöjjön el egyszer erre a kirándulásra. Ha valami nagyon megragad bárkiben is, módjában áll visszamenni a szüleivel és megnézni újra. Szinte mindenhol egy egész napot el lehetne tölteni. Még annyit, hogy a kirándulás végén mindenki tudott venni magának vagy a szüleinek, barátainak valami apróságot. Én most voltam először, de nekem hihetetlenül jó élmény volt. Mondom még egyszer, mindenkinek ajánlom!!! Szücs Anna Csenge 6. b

Fotó: Fekete Tamás

www. prohaszka.gyor.hu

20 Május 24-én az ötödik órában Hegyi Norbert aulánkban tartott előadásán vettünk részt, több gimnazista osztállyal együtt. Egyedülálló tudományos kísérletéről tartott előadása után interjút készíthettünk vele. Rögtön az elején kérte, hogy tegeződjünk.

Szonda

– Mondanál pár mondatot magadról? – Hegyi Norbert vagyok, körmendi amatőr csillagász, gépészmérnök hallgató a Széchenyi Egyetemen. A Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány és a zalaegerszegi Vega Csillagászati Egyesület tagja, valamint én voltam a Vega Magaslégköri Ballon Projekt vezetője. – Honnan jött a projekt ötlete? – A Vega Csillagászati Egyesület alapított egy virtuális csillagászati klubot. Havonta vannak előadások, és mivel Berlinben és Franciaországban is vannak tagok, a baráti beszélgetések Skype-on történnek. Természetesen vannak fizikai, valódi összejöveteleink is. 2010. december 2-án az egyik tagtársam említette, hogy a világon mindenütt vannak magaslégköri projektek, mi lenne, ha mi is csinálnánk egyet. Innentől kezdve elkezdtem ezen gondolkozni és dolgozni. December 27-én az egyesület elnökségi gyűlésén tartottam előadást arról, hogy mit tud egy ilyen szonda. – És mit tud? – Fényképeket vagy akár videókat készít „odafent”, ami például a felhőzet tudományos bemutatására alkalmas. Az elnökség elfogadta az ötletet, és megbízott, hogy legyek a projekt vezetője és szervezzek egy csapatot a megvalósításhoz. Ebben egyesületi tagok, amatőr rádiósok és csillagászok vettek részt. – Mi jött ezután? – Az előkészítés pár hónapig tartott. Ezalatt megterveztük, és megépítettük a szondát. A ballont Kínából rendeltük, de voltak alkatrészek Németországból, Amerikából is, tehát nemzetközi levelezéseket kellett folytatnom. Leveleztem a

Magyar Közlekedési Hatósággal is, ugyanis a jogszabály szerint a szonda bejelentés köteles. Akár már nyáron felbocsáthattuk volna a szondát, de még vártunk, addig is finomítgattunk rajta. Végül 2010. október 31-én bocsátottuk fel. – MibŐl állt a szonda? – Tartalmazott egy GPS helymeghatározó egységet, ami rádiójeleket közvetített rádiós vevőtornyoknak, így amatőr rádiósok is követhették az útját. Mi interneten követtük a szondát, az aprs.fi honlapon. Ezenkívül a szondában volt egy fényképezőgép, egy mini HD kamera és egy VLF hullámhosszon érzékelő műszer, aminek a rögzítője a landoláskor elázott, így kiégett a memóriája. Viszont tudomásunk szerint az egész világon nem volt még rá példa, hogy efféle műszert építsenek egy ilyen szondába. Az elektronikai komponensek körülbelül 1,4 kg-ot nyomtak, az egész szonda pedig 1,5 kg volt. Egy ejtőernyőn függött, ami rá volt kötve a ballonra. A hidrogén töltőgázzal felfújt ballon 2 m átmérőjűre tágult, és 30 km-es magasságban, mielőtt kidurrant, elérte a 11–12 m átmérőt. A szondát a Vega Csillagászati Egyesület, a bajai Astrotech Kkt. és magánszemélyek finanszírozták. A projekt teljes költségvetése kb. 300 000 Ft volt. -– És mi történt október 31-én? – Délelőtt 11.58-kor indítottuk el a szondát a Vas megyei Hegyhátsál településen, a Hegyháti Csillagvizsgáló mellől. 13.30 körül érte el maximális repülési magasságát, 32,5 ± 0,5 km-t. 14.13-kor ért „vizet”, Balatonberény partjától 450 méterre. – Milyen fényképeket készített a szonda?

– Jó, hogy feltetted ezt a kérdést. 840 képet készített a teljes üzemelése alatt. Az első képek a körmendi kistérségről készültek, magasabban már Zala megyei tájakat is mutatott. Másfél kilométeres magasságban látszott a Borostyánkőút, három kilométer felett pedig Ausztria, az Alpok vonulatai és Burgenland. Készített képet a Balatonról, Szlovéniáról, Horvátországról, az Adriai tengerpartról és egy felvételen látszik Olaszország is. Látható még a Fertő-tó, a Duna, Rába folyók, sőt, Szlovákia felett egy atomerőmű hűtőtornyai által kibocsátott gőzfelhő is. Szintén nagyon látványos a világűr sötétjéről, vagy a Föld görbületéről készült fotó. Abszolút egyedi, hogy a Holdról 32 km-es magasságban készült kép. A szonda háromszor magasabbra jutott, mint az utasszállítógépek, tehát a repülőgépek kétszer annyival repültek a szonda alatt, mint a föld felett. – Hová esett a szonda? – A Balatonba. Besötétedett mire megtaláltuk. Egy nagyon jóindulatú ladikos horgász bácsi segített nekünk, még pénzt sem volt hajlandó elfogadni. Vele nem sikerült megtalálni, a keszthelyi vöröskeresztes vízimentőkkel viszont sikerrel jártunk. Csapatunkból ketten beültünk velük a motorcsónakba és megkerestük a szondánkat. – Szilvi néni kérésére rákérdezek a futóáramlásokra… – Ó, ez csak egy kis földrajz. Egy futóáramlás több száz km/órás sebességgel elsodorhatta volna a szondát, de szerencsére nem kapta el túl gyorsan. – Van még valami érdekesség a projekttel kapcsolatban? – Magyarország területéről indított eszközzel először sikerült elérni a közeli világűrt (tudományosan: Föld atmoszférájának 20 és 100 km magasság között lévő rétegét). A légkör tömegének 90%-a egyébként 30 km-es magasság alatt van. A projektről még annyit, hogy a Georgiai Egyetem egy professzora felhasználta könyvében a szonda által készített egyik képet. Szemethy Kitti, Varga Viola Veronika 11. H

21

Wimbledoni csereprogram Hosszú múltra visszatekintő kapcsolatban van iskolánk a Wimbledonban található Orsolyita középiskolá val. Szerencsére, ebben a tanévben is sikerült megszervezni diákok kiutazását. 8 fő vállalkozott erre az útra, azzal a céllal, hogy gyakorolja az angol nyelvet, megtapasztaljon egy más oktatási rendszert, és megismerkedjen London fő nevezetességeivel. A látogatást szeptember elején majd viszonozzák az angol diákok. Itt az egyik résztvevő, Jánoki Dorina 11. osztályos tanuló beszámolóját olvashatják.

2012. március 12-én a bécsi reptérről indultunk Kövecses Éva tanárnő kíséretében. Mikor megérkeztünk a londoni reptérre, már vártak minket. Innen kisbusszal vittek ki az iskolához, ahol a minket fogadó családokkal találkozhattunk. Az aznapi programunk a családdal való ismerkedés volt. Másnap reggel az iskolában kezdtünk, ahol köszöntöttek minket, majd betekinthettünk az ottani tanításba. Este közösen elmentünk a London Eye-ra. Szerdai programunk metrózással indult, aminek a célja a

Portugáliai projekt

British Múzeum volt. Innen a Buckingham Palotához mentünk, majd sétáltunk a belvárosban. Csütörtökön az Imperial War múzeumba látogattunk, ahol bepi llantást nyerhettünk az I. és II. világhábo rú alatt folyt életbe. Ezt követően hosz szas sétával a Borough Market-ra jutot tunk, ezután az Oxford Streeten vásárolgatás várt ránk. A pénteki napunkon interjút készítettek velünk, ezután pedi g a Wimbledoni Kingstonon nézelődhettünk. S eljött a haza indulás ideje. Az utolsó napunkra minden család szervezett valami emlékezetes programot, majd közösen elbúcsúztunk tőlük. A fogadó családok bőséges programmal készültek nekünk egész hétre. Úgy gondolom, mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodott az utazás során. Jánoki Dorina 11. N

Gyôri projekt

A két éves Comenius projektünk harmadik állomása iskolánkban volt. 5 országból 21 diák és 12 tanár érkezett Győrbe 2012. április kat a kollégáinkat is, akik minket 16-án. Három teljes napot tölthetez alatt a hét alatt az iskolai pénmár hiszen együtt, velük tünk tanóráko n helyettesítettek, valateken a többség haza utazott. A mint bármive l is hozzájárultak a hétfői nap a vendéglátó családokprojekt sikeréhe z. kal való megismerkedéssel telt. A legtöbb köszöne ttel a szüA partnereinktől érkezett si Projektünk másoA két éves Comenius Iskolai Együttműködé lőknek tartozom , akik egy hétre elmondköszönőlevelek alapján ius 5-től 10-ig. befogad dik találkozója zajlott Portóban 2012. márc tak egy külföldi gyernagy találkozó a ez hatom, hogy , az N osztályosok meket a családjukba, és mindent Iskolánkat 4 fő 10. osztályos diák képviselte sok-sok i mindenk volt, a siker H osztályból Járók megtettek azért, hogy a diák ottközül Reider Dóra és Vidéki Márk, míg a élménnyel, tapasztalattal gazdakívül még Császári Ildikó m Rajta tt. hato utaz át hon Dalma és Mók Don érezze magát náluk. Hála és godott, és jó benyomásokat szeaz első olyan alkalom, köszöne tanárnő kísérte el a gyerekeket. Ez volt t érte! reztek iskolánkról, városunkról és l személyesen is találahol a résztvevő iskolák tanulói egymássa Már izgatotta n készülünk a Magyarországról. Úgy távoztak n kívül a projektben észt, 2012. kozhattak. Portugál és magyar fiataloko október 15-19. között éppen mindenk innen, hogy ide dolgoznak együtt. A megrend lengyel, olasz és spanyol nemzetiségűek ezésre kerülő észtorszádiákok A térniük. még kell vissza így először minden gi találkozóra, ahol iskolánkat 4 program célja a sztereotípiák legyőzése, és , átkoztak összebar jól ráját nagyon , tradícióit és kultú diák képviseli majd, a 10.N oszország saját történelmét, hagyományait megígérték, hogy tartani fogják delemben. A prezenterje perc 20 kb. t nkén tályból mutatta be nemzete Jánoki Andrea és Sári egymással a kapcsolatot. Nagyon zték a 10. osztályok Karolin, tációk elkészítését 4 fős csoportokban vége míg a 10.H osztályból smeg voltak elégedve a szervezé ba: Erdélyi tanulói. Négy előadást vittünk Portugáliá Francisk a és Nyári Ákos. szeretsel és lebonyolítással. Itt nelme • Magyarország II. világháború utáni törté Mivel a találkozó témája a mindi mondan nék köszönetet népviselet • Magyarországi, ezen belül rábaközi bevándo rlás lesz, kérem azokat, emsegítség ebben akik , azoknak • Luca napi népszokások en részt vet- akik ismernek hazánkban már tevékeny és voltak re • Jedlik Ányos és a szódavíz több éve itt élő külföldieket, tek a megvalósításban. Porto repülőterére, Frankfurti átszállás után érkeztünk meg jelezzék nekem az e-mail címemElsősorban Németh József igazt az iskolába, és a diákore: ahol az ottani koordinátor elvitt bennünke majus28 @freemail.hu gató úrnak, valamint Császári djaik vették gondjaikba. kat rövid várakozás után vendéglátó csalá Segítségü ket előre is köszönöm. tanárnők Ildikó és Fekete Katalin tanár Emil Eigner nek, továbbá Botosné Mészáros Krisztina Botosné Mészáros Krisztina úrnak. Külön köszönet illeti azo-

További részletek honlapunkon és a következŐ évkönyvünkben olvashatók.

www. prohaszka.gyor.hu

22

Elindul a sárkányhajó? Elindul a sárkányhajó…

– Jössz sárkányhajózni? – hasít bele a levegőbe egy harsány kérdés és vigyorgó arcok ragyognak felém a kérdező mögül. Ez biztos valami vicc – gondolom magamban és már repül is a válasz: - Hát persze! - Akkor május 19. szombat de. 9 óra! - Ez komoly? Hát komoly volt! Kijózanodva, a kérdések tömkelege zúdult rám (nem voltam egyedül!) . Mindegyik így kezdődött: mi van, ha… felborulunk, elázunk, nem tudok evezni, nem bírom az iramot…stb. Nem is folytatom! Együttesen meg voltunk róla győződve, hogy ezt túlélni biztosan nem lehet. Május 19. reggel 9 óra. Az idő gyönyörű. (Nem rossz, nem rossz. Gondoltam magamban.) Még kicsit tétova a mosoly, még kicsit remegő a láb, halovány a hang, de vállaltuk, hát menni kell. „Kapitányunk” javaslatára kicsit bemelegítettünk, ami legfőképpen a hasizmokat mozgatta meg, mivel mindig másnak kellett kitalálni a gyakorlatokat, így aztán rengeteget nevettünk. Kellően felszabadult hangulattal araszoltunk le a töltés oldalon és kezdetét vette a beszállás. No, itt már a hajó ringó mozgásának hatására kiújult néhányunkban az éppen elűzött félelem, de minden gond nélkül(?) sikerült a helyünket elfoglalnunk. Dobosunk (Marek

Péter tanár úr) is elfoglalta a helyét a hajó orrában, s így már minden készen állt az indulásra. Vezényletével tettünk néhány „próbacsapást” a vízen, ami sajnos a szó igazi értelmében értendő. De arra jó volt, hogy „vizes” tapasztalatokat szerezve, azonnal akarjunk javítani a hibáinkon! , Rossz testtartást, evező fogást, lábtartást ó utols Nem stb. ását… akad össze ők evez sorban, de szó szerint értve: úgy csapkodjunk, ahogyan a dobosunk „fütyül”, azaz dobol. Ez volt a leglényegesebb talán. No, nekirugaszkodtunk egy újabb próbának, felvértezve az összes jó tanáccsal és láss csodát… sikerült!!! Az együtt munkálko ! hajó a tt siklo en szép stól, ritmu egy l, dástó Nagyszerű érzés volt! Ezután jött egy újabb próbálkozás: gyors iramban evezni! No, még csak ettől lettünk igazán felavatva! Mert a gyors csapások által, csak úgy repültek a „vízi nyaklevesek”, s hogy kit talált el, az bizony változó és kiszámíthatatlan volt! Szerencse azonban, hogy az idő nagyon szép volt és így senki sem bánta igazán ezeket a „kisfröccsöket”. Péter még az elején a tájékoztatójában elmondta, hogy kb.: 3 óra evezésre lehet számítani, mire odaérünk a célhoz. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom többünk szíve beleremegett kicsit, mikor ezt meghallotta. Ám belefeledkezve az evezésbe, az új tapasztalatokba, a táj szépségébe, a gyors-lassú ritmusok válta-

Apák a fiúk ellen fociztak

focizni az Június 6-án a gimnazista fiúk kihívták on jó hannagy cs mec A it. vevő részt apukák focijának tt el húzo ik fél gulatban telt. Hol az egyik, hol a más ygól aran yt pár góllal. Végül a döntetlen eredmén re folytatjuk! döntötte el, mit az apukák rúgtak. Jövő

Nagyon szép tavaszi nap, ragyogó napsütés… A fejem még tele a napi feladatokkal... kozásába, már senki nem foglalkozott az idővel, csak tette a dolgát ahogyan a „parancsnokunk” vezényelte. Élveztük, ahogyan „hasítottuk” a vizet. Ám ez az élvezet kicsit alább hagyott, amikor megtapasztaltuk, milyen egy-egy párnak „vinni” az egész hajót. Ilyenkor a többiek pihentek és csak az az egy páros „gályázott”. Ám micsoda élmény volt megtapasztalni, amikor az egy-egy páros után, fokozatosan bekapcsolódtak a többiek! Bizonyára meg mosolyogtató, amit most mondok, de repültünk!!! Fantasztikus volt! Bármilyen hihetetlen, de ez a kis evezős sárkány csapat befutott a kikötőbe. Megér keztünk! És igaz hogy nagyon jó volt szilár d talajt érezni a lábunk alatt, de azok a finom illatok, amelyek a „talpas-tűzokádó” sárká nyok (kolléganőink) jóvoltából lengedeztek felénk – mai szóhasználattal élve – „mindent vittek”! A sárkányok olyan farkaséhesek voltak, hogy mindent felfaltak. Ezután már csak pihentük az út fáradalmait és beszélgettünk. Persze, pedagógusok lévén, meg kezdődött a „nevelési értekezlet” – megfűszerezve egy kis napozással, szunyókálással, láblógázással a parton. Hát bizony, nem szokványos egy értekezlet, az biztos! De ez most mind belefért. Sőt így volt teljes! Amint az idő haladt, nekünk is tartanunk kellett vele a lépést. Szedelőzködni kezdtünk, s a kis hajós csapat újra vízre szállt. Evezve-csorogva (talpas sárkányok autóval), szép lassan visszaértünk az Aranypartra. Igaz, nem kincseket kerestünk, de gazdagabbak lettünk az együtt átélt élmények által. S ezt köszönjük Péternek , kollégánknak, aki rendíthetetlen optimizmusával segített bennünket átlépni saját korlátainkon, és köszönet Ildikónak, igazgató helyettesünknek, hogy támogatásra talált nála ez az ötlet. Nekik köszönhetjük, hogy most már „igazi” sárkányoknak érezhetjük magunkat. :) A „Sárkányos csapat”

23

Capoeira

Música de capoeira

A gyökerek 1500-as évekA gyarmatosítások során az t dolgoztatoka kos ősla ben a Brazíliában élő knem teljecsa tt mia ok dás ták, a gyakori láza nypótlás céljából sen kiirtották őket, ezért hiá kat , akiknek az afrikából hoztak rabszolgá A feketék nem válelnyomást kellett elviselni. yományaiktól. A hag tak meg gyökereiktől és k egy önvédelmi niu kíta szökéshez ki kellett ala és látványos akromódszert, a rituális táncok pészték a lábsöpbatikai elemek közé becsem n álltak és zenélni, réseket és rúgásokat. Körbe gszökött rabszolénekelni kezdtek, majd a me k és kisebb falvagák a dzsungelbe menekülte ítették tudástes éle kat hoztak létre, ahol tök odorrá vált, cm har an oly ukat. A capoeira egy alkalmaznak, alapmelyben fegyvereket nem emlékeztet, elemozgásában ritmikus táncra désére használták. inte csak a támadások kivé tverték, a feketék Majd amikor a falvaikat szé munka nélkül, az szétszóródtak az országban yszerítette őket, kén a éhség és nyomor rablásr részt, így megés bandaháborúkban vettek oeirát betiltották, szerezve betevőiket. A cap üldözték a capoeiraés fél évszázadon keresztül reformjaival istákat. Majd Getúlio Vargas anarchikus helyzetet eredményesen kezelte az sával a capoeirát rulá és Mestre Bimba hozzájá engedélyezte.

Rejtvény

Napjainkban Magyarországon tíz éve működne capoeira klubok, különböző stílusok és énekek élnek párhuzamosan, de egyben minden csoport megegyezik a Mestre Bimba iránti tisztelet, akit dalaikban sokszor emlegetnek.

A szürke sorokban egy Radnóti-idézet olvasható.

17.

7. 11. 6.

9.

2.

10.

5.

18.

14. 15.

12. 13.

4.

Kovács Boglárka 9. H

Recept

1. Koponyatartó ereklye 2. Vidám mimika 3. Elemek összessége 4. Régi magyar férfinév 5. Március 15-én tűzzük fel 6. Atmoszféra 7. Rovarirtó állat! 8. Színező, festő növény 9. A Nyugat első nemzedékének költője 10. Autómárka 11. Királyi ragadozó! 12. Tisztálkodás 13. Fürtös gyümölcs 14. Képzelőerő 15. Ízletes 16. Az „Így írtok ti” írója 17. Győri nyelvész 18. Iskolánk diáklapja 16.

3.

A capoeirában kiemelkedő szerepet tölt be a zene, amely az energiát adja a játékosoknak, ha jó a zene, jól megy a jogo (játék) is. Hangszerei afrobrazil hangszerek, mint a berimbau, az atabaque, agogo, és pandeiro. Ezek mind ütős ritmus hangszerek, melyen egy igazi capoeristának követelmény játszani. A legalapvetőbb hangszer, mely egyben a capoeira jelképe is, a berimbau. Ez egy afrikai eredetű, íjra hasonlító ütős hangszer, őket követi az atabaque, amely a konga dobra hasonlít, majd következik a pandeiro aminek megfelelője a csörgődob. Majd a mester énekbe kezd és a kórus énekkel tapssal kíséri, ezzel energiát adva a körben küzdő embereknek. Mai tanítványok megtanulják a küzdelmet ünneppé változtatni,hinni magukban.

8.

1.

A rejtvényt készítette: Strasszer György tanár úr

Slambuc 70 dkg burgonya, 25 dkg lebbencstészt a (csuszatészta), 10 dkg húsos füstölt szalo nna, 1 fej hagyma, só, 1 evőkanál paprika, 15 dkg füstölt kolbász, 1 zöldpaprika, 1 paradicso m. A szalonnát apró kockákra vágom és a bográcsban félig kiolvasztom. Szép sárg ára pirítom rajta a tésztát, majd az apróra vágott hagymát is. Meghintem a paprikáva l, beledobom a felkockázott krumplit‚ illetv e a felkarikázott kolbászt. Felöntöm anny i vízzel, hogy 2–3 ujjnyira ellepje. Beleka rikázom a zöldpaprikát és a paradicsomot , sózom és kis lángon – ha lehet lefedve – puhára fõzöm.

www. prohaszka.gyor.hu

Felkészítő tanár: Nyőgér Melinda

Horváth Máté 5. b

Egy hétfôi délután Kapunkat kinyitom, Kutyámat megkötöm, Közben ő gondolja: „Megszököm, megszököm!” Kapunkon belépek, Mit látok én ott…? Kutyám megint elhordott Seprűt, lapátot!

Gyerekversek Gulyás Luca Réka 5. b

Az élet rendje A madár dalolgat, A bagoly huhog. A fák suttogva beszélnek, A szél meg suhog. A pillangó szépen száll, A fakopács kopogtatja az ágakat, A nap mosolyogva tekintget, A szitakötő meg csak cikkcakkban repü lget.

Szülőföldem, kicsi ország Várnak benne nagy csodák, Gyönyörű otthonomról verselek Melybe beleteszem szívemet.

Szomorúan néz rám, Megbocsátok neki, Megsimizem fejét, S ételt adok neki.

Bakonyban járok Hegyeket mászok Zöld természet vesz körül Ennek szívem örül.

Belépek az ajtón, Leteszem táskámat, Felakasztom kabátom. S megeszem uzsonnámat.

Megnézek egy mesét, Lefekszem ágyamba, S olvasás közben Merülök álomba…

Hofbauer Gergely Viktor 5. a

Szülôföldem, kicsi ország

Kapunkat becsukom, Kutyám elengedem, Összeszedek mindent, Mit szétszórt lelkesen.

Uzsonnám után Belépek szobámba, S megírom házimat Füzetem lapjára.

rgő Árpád 5. a Készítette: Pittner Ge

k Eszter 5. b Készítette: Sulyo

Békési Kimberli 5. a

Élet az erdôben Mennék én, mennék a szé p természetbe, s annak zöld lombos erdejé be. Ahol az őzikék a patak mellett futkároznak. S ha megszomjaznak? A patak csillámló vizéből isznak. A virágok szerteszét virágoz nak, a bokorból nyulak ugránd oznak. A fák tetején madarak éne kelnek, örülnek a szép tavaszi idő nek.

Világszép Balaton Tiszta vizű tó Habjain ringatózik Sok vitorláshajó. Hortobágyi róna Elterül előttem Miközben a Kilenclyukú hídról A juhokat nézem. Az ország szíve fővárosunk Mit kettészel a Duna, Egyik fele Pest Másik pedig Buda. Nincs a földön még egy hely, Hol szívem boldogságra lel. Szülőföldem, kicsi ország Mindig hű leszek tehozzád!

Ha visszatérek a természe tbe, jó emlékek jutnak eszembe. A szalonnasütés, a bujócs ka, az ott eltöltött felejthetet len óra.

Készítette: Stircula Martin 5. a

Szívemben őrzöm az emlék eket, amik örökre bennem élnek. A természet mindig vissza fog várni, szépségét évek múlva ugyanú gy fogom csodálni. n Emma 5. b Készítette:Kristo