h ú s v é t

m á z s

t

.

é

2

5

v

1

5

s

0

h

1

ú

2

C

I S Z T E R C I

S

Z E N T

I

M R E

P

L É B Á N I A

Kedves Szentimrevárosiak! Biztosan olvasták, szemlélték az alábbi sorokat az elmúlt hónapokban. Nem tudom megmondani, hányszor elmélkedtem végig Alapokmányunk preambulumát! De egyre erõsebben él bennem a meggyõzõdés és a lélek, hogy – minden gazdasági nehézség ellenére, mely rátelepedett a világra – szilárdan utat tud magának törni az a gondolat, mely a lelket élteti, növeli, büszkeségét és reményét adja meg. E mondatok bennünket, szentimrevárosi katolikusokat is tettre hívnak. Nem maradhatunk otthonaink falai közé zárva! Nem élhetünk szellemi-lelki számkivetésben! Ott kell lennünk, ahol építhetünk, ahol erõsíthetünk, ahol a tehetetlenséget alkotó energiává tudjuk nemesíteni. Ezek a szavak teljes erejükkel, minden tanúságtételükkel a jó mellé állítanak! A húsvéti csoda erejének, örömének át kell törnie az elszigeteltséget, s hirdetnie kell, hogy Õ feltámadott. Kedves Szentimreváros, élj hiteddel! IPOLY ATYA

I

sten, áldd meg a magyart! Mi, a magyar nemzet tagjai az új évezred kezdetén, felelõsséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdõ õseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerû szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különbözõ vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megõrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. A velünk élõ nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezõk. Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelõsséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erõforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövõ nemzedékek életfeltételeit. Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínûségéhez. Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttmûködésre törekszünk a világ minden nemzetével. Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttmûködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bûnök elévülését (...) Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezetõ évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövõben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerzõdés a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttmûködésére alapítsuk.

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

1

fõ

lépcsõ múlt év november 27-én, advent elsõ vasárnapján harmincötödször vezettem be az új egyházi évet a Ciszterci Szent Imre templomban, és az elsõ roráté is nekem jutott. Homíliám a szentírás keletkezésérõl szólt. Délután egy hirtelen mozdulattól elszédültem és elestem. Pokoli fájdalom. A lakótársam sem tudott felemelni. Számos telefonhívás után végül két markos mentõ-legény fektetett hordágyra. A Fiumei úti baleseti sebészeten megállapították, hogy nem combnyaktörés ugyan, hanem egyszerû combtörés, ami kicsikét egyszerûbb, de azért ez is nagy mûtét. Elõkészítettek, gondoskodtak megfelelõ vérrõl, azután injekciót kaptam a gerincembe. Deréktól lefele nem éreztem semmit. A mûtét – amely háromnegyed óráig tartott – nem fájt.

A

Elegáns kórterem, az ágy gombnyomásra emelkedik és a egyéb csodák... A mûtõben egy fiatalember törölgette a verejtékemet. Kérdeztem tõle: te orvos vagy? – Igen. – Katolikus vagy? – Igen. – Akkor tudnod kell, hogy engem az édesanyám simogatott így utoljára, ahogy te most, mert én pannonhalmi bencés szerzetes vagyok, és azóta egyedül élek. Összebarátkoztunk. Azóta sem találkoztam vele, de énnekem annyi sztorim van tartalékban a gulágról, hogy bõven beszélhettem neki. Jókat nevettünk mûtét közben – mondta késõbb Entz professzor. Újra meleg a lábam és a vérkeringésem is jobb kicsit. De a gennyesedés makacs, most is kétnaponként jön a nõvér és átköti. Csak járókerettel tudok mozogni. És fáj. Éjszaka nem tudom, hova tegyem a lábam, – ez

Azt akarhassam, amit a Jóisten kíván H

Ú S V É T I

Ü Z E N E T

Édes jó Istenem, azt akarom, amit te akarsz, beleegyezem mindenbe, de adj hozzá kitartást, mert nekem nincsen. Mindenért, minden mulasztásomért, minden gyarlóságomért bocsánatot kértem, de fõképpen erõt, hogy azt akarhassam, amit a Jóisten kíván tõlem. Az elsõ és a második éjszaka pokoli volt. Nem is nagyon emlékezem, mi történt. Pár nap múlva átvittek az Irgalmas rendiek rehabilitációs osztályára. Ott már kicsit elevenebb lettem, sõt karácsony elõnapján, 24-én délután egy karácsonyi emlékezést tarthattam a betegeknek, orvosoknak. Éjféli misét is mondhattam a betegszobában, Lengyelországból kaptam oplatkát (ez az a karácsonyi ostyalap, amivel áldoztattam, miséztem a Gulágon). Az oplatkákat széttörtem s azzal áldozattam betegtársaimat. Tele volt a szoba. Az Irgalmasok kórházában nagyon-nagyon szépen javult a lábam. Aranyosak voltak nagyon: 95. születésnapomra az osztályvezetõ fõorvosasszony pezsgõt hozott. A seb gyönyörûen gyógyult, már észre sem lehet venni, sem pirosodás, semmi az égvilágon. A két sarkam viszont gondot okozott; az egyik elkezdett genynyesedni, amelynek kezelésére a rehabilitációs osztályon nincsenek fölkészülve. Meglátogatott Entz László professzor, aki már évek óta érszûkülettel visel gondot reám, jelezvén, hogy a lábam azért nem gyógyul, mert nem kap vért. Tehát átvittek a Városmajor utcai érsebész klinikára. 2

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

azért nem olyan kellemes. Hozzáteszem, már az sem látszik, amit Entz doktor úr megvágott. Szóval minden szépen alakul, csak a gennyesedõ sarok rosszalkodik. A nõvér így mondja: ez hosszú lejáratú, úgyhogy föl vagyok készülve. Ha a Jóisten így akarja, akkor én is így akarom. Három hete vagyok itthon. Sokat imádkozom. Elsõsorban az édes magyar hazámért, hogy a felelõs vezetõk megtalálják a helyes utat, ami ebben a teljesen összekuszált világban nem olyan egyszerû. És azért is imádkozom, hogy a magyarok észrevegyék, ha egy picikét javul az életük. Hogy mindenki akarja ezt. Aztán azokért imádkozom, akik értem imádkoznak vagy akiknek megígértem, hogy én imádkozom értük. Akkora listám van már, de ezt a Jóisten adminisztrálja, ezt rá bízom. Éppen a mai nap miséztem azokért, akik édes magyar hazánkat külföldön mocskolják lelkiismeretlen hazugságokkal. Csak hasonlatképpen mondom, hogy e nem sablonos nagyböjti idõm után biztos, hogy húsvét jön. Mert a nagypéntekbõl lesz a húsvét, s talán húsvét sincsen nagypéntek nélkül. Most nagypéntekes nagyböjtöt kaptam, de nagyon iparkodom. Ha már a nagyböjti idõrõl és a húsvétról került szó, hadd meséljek kicsit a Gulagon átélt azonos idõrõl. Az egyszerû emberek számára mindenképpen különös napi 24 órát tölteni egy papi emberrel. Mert ezt mindenki tudta rólam. Persze én sem voltam fölkészülve ilyen világra. Lehetõség szerint sokat beszélgettem; mi

mahorka, vagyis a dohány gyökere. Ez a fajta böjt nem vonatkozott a vasárnapra és az ünnepnapra, mert vasárnap és ünnepnap az egyház sem böjtöl. Tehát ekkor annyit dohányozhattak, amennyit akartak. Bencés szerzetes lévén ünnepnapnak minõsítettem az akkori március 21-ét, Szent Benedek napját. Emlékezetes apróság: 1953. március 6-án – ez akkor hétköznapra esett – tíz óra tájban megszólít egy rabtársam: „Atya, ugye rágyújthatok? Most mondta be a rádió, hogy meghalt a Jóska bácsi. Ez ünnep, ugye?” Mi csak így neveztük Sztálint, hogy a szovjetek ne értsék a

A fogságban egyre többen jöttek hozzám gyónni. Erre nekem is megvolt mindig a lehetõségem, hiszen kárpátaljai görög katolikus paróchus rendtársaim gondoskodtak rólam. Amikor a Jóisten kegyelmébõl lehetõvé vált, hogy éjszakánként nagy titokban misézhettem is, meg kellett szerveznem a másnapi elsõáldozást. A szentgyónást délután elintéztük, de reggel – idõhiány miatt – csak négyet vagy ötöt tudtam megáldoztatni. Ezt egy picikét szervezni kellett. De mindenki boldogan vette tudomásul, hogy ez a Jóisten csodálatos ajándéka. Nyugodtan mondhatom, aki túlélte a gulág poklát, az nem maradt hitetlen. Mi mindannyian túl akartuk élni e poklot, és ehhez csak az Isten lehetett a kapaszkodónk. Nagyböjt a Gulágon – ez bizony sajátos fogalom. Valamiképpen mindig megtudtuk a húsvét napját, tehát hat héttel elõtte kezdõdött a böjt. A húseledeltõl való megtartóztatásról nem lehetett szó, hiszen tíz év alatt soha nem láttunk húst. Napi normánk 40 gramm kis hal, a kopsza volt, három ujjal tették a kenyerünkre. Undorodtunk tõle, de megettük, mert nem tudhattuk, hogy melyik falat adja a hazatéréshez való életet. Mást kellett tehát kitalálnunk. A dohányosok számára azt, hogy a böjti idõben csak feleannyit füstöljenek. Dohányt amúgy sem lehetett kapni; a fegyõröktõl mahorkát szereztek kenyérért. Ott nem volt tabak, csak

szót. Jómagam nem voltam dohányos. De amikor egy évig nem a fakitermelésen, az erdõirtáson dolgoztam, hanem – félreértésbõl – portréfestõként mûködtem, minden fegyõr – a neki fusizott kép után – egy marék mahorkát tett a fiókomba. Elhatároztam, hogy én is dohányozni fogok. Rabtársaim a Pravda papírosából pödörtek cigarettát, meggyújtották, én szívtam belõle egyet, aztán továbbadtam. A fegyõrök pakolták a mahorkát, én pedig segítettem a szenvedélyes dohányosoknak. Mert a hiány szörnyû tudott lenni. Kínjukban a nyírfa levelét szárították és csomagolták a Pravdába... A nyomorúság, az nyomorúság ott nagyon. Örülök, hogy tudok errõl beszélni, hiszen az én korosztályom nagy mulasztása, hogy a történelmet magunkba zárjuk, és a fiatalság nagyon keveset ismer hazánk utolsó fél évszázadának e keserves világából. Csodálatosan erõsít a Jóisten. Azzal szeretném köszönteni a kedves híveket, hogy mi, Krisztus-hívõk a föltámadás-hit gyermekei vagyunk, testvérei a föltámadt Krisztusnak, akiknek a húsvét ezen reményét kell megélniük. Nos, Krisztus feltámadásának és vele a mi föltámadásunknak tényével kívánok igen sok húsvéti örömöt a kedves Olvasónak. PLACID

fotó: Dabóczi Gergely

volt helyes, mi volt helytelen – még az én viselkedésemben is. Egyre többen maradtunk együtt vacsora után, közösen imádkoztuk el a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát, eldúdoltuk a Boldogasszony anyánkat. (Mellékesen jegyzem meg, hogy hálaadó szenmiséinken protestáns testvéreink lelkesen éneklik e régi Mária énekünket.) Esténként hozzáfûztem azt is: „légy irgalmas, Uram, hozzánk, szegény bûnösökhöz”, sõt merészeltem mondani, hogy „irgalmazz, Uram, még azoknak is, akik igazságtalanul, elvakultan kínoznak bennünket”. Ez hozzátartozik a kereszténységhez.

ATYA

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

3

z elsõ Harding István (1059–1134), a rend nevét adó citeaux-i (Cistercium) monostor harmadik apátja Szent Róbert és Szent Alberik után. E tisztségét mutatja meg a pásztorbot és a kezében látható, az apátokat is megilletõ püspöksüveg. Az angol földrõl származó ifjú Párizsban tanult, majd egy római

A

ciekre jellemzõ Mária-tisztelet felvirágoztatása. Szép elmélkedések és imák maradtak ránk tõle. Tevékenyen részt vett a Charta Caritatis megfogalmazásában is. Elöljárói megbízták egy új alapítás létrehozásával a Val d'Absinthe (Üröm völgye) nevû helyen, melyet a szerzetesek sugárzó élete láttán késõbb Clairvaux-nak

Rendszeretet A templom fõbejáratánál a párkányra föltekintve négy oszlopszerû alak vonja magára a figyelmet. Elsõ látásra alig különböznek egymástól, de az alapos szemlélõ egyénre szabott, saját életükre utaló attribútumot, jelzõt vehet észre kezükben. A szobrok a ciszterci rend megalakulása idején élt kimagasló egyéniségeket jelenítik meg, közöttük azt a két szent rendalapítót, akikrõl január 26-án fõapáti szentmise keretében emlékeztünk meg. A templom stílusához igazodó neobarokk szobrokat Damkó József (1872–1955) készítette.

zarándoklatról hazatérve, útközben hallott a molesme-i bencés reformmonostorról. Róbert apát hatására csatlakozott hozzájuk. Vele és Alberikkel együtt építették fel a citeaux-i házat, ahol késõbb vezetõként nagy gondot fordított arra, hogy a kezdeti lelkület és életforma megmaradjon. Az õ nevéhez fûzõdik a Charta Caritatis összeállítása – melyet II. Kallixtus pápa 1119-ben hagyott jóvá –, de többek között megírta a monostor alapításának történetét, valamint – gondos elõkészítés után – készíttetett egy szentíráskódexet, lemásoltatta Szent Ambrus himnuszait más liturgikus szövegekkel együtt. A szerzetesi ruhát viselõ szent kezében lévõ könyvtekercs a fent említett rendi alapokmány megalkotását jelzi. második szobor a rend kiemelkedõ alakját, Clairvaux-i Szent Bernát (1090 k.–1153) apátot ábrázolja pásztorbottal és mitrával a kezében. Bernát 30 társával, István irányítása idején kérte felvételét Citeaux-ba. Elõzõleg egy járvány gyakorlatilag kiürítette a monostort, s az apátnak kétségei támadtak, lesz-e jövõje az új kezdeményezésnek. Az igen mûvelt Bernát nevéhez fûzõdik a rend elterjesztése, a ciszter-

A 4

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

(clara vallis = világos völgy) neveztek át. Hamarosan újabb és újabb monostorok alakultak Európa-szerte – így Magyarországon is (Cikádor, Bátaszék, alapítva 1142) –, Bernát halálakor számuk már több mint 300 volt. Hatásos beszédeivel (mézajkú doktor) sok embert térített jobb útra, sikeresen küzdött az eretnek áramlatok ellen, de javító szándékkal, szókimondóan bírálta az egyházban tapasztalható bûnöket, visszásságokat is. Bernátot sokféle módon ábrázolják a keresztény mûvészetben: az egyházdoktorokra jellemzõ íróeszközökkel, könyvvel, templommodellel, Szûz Máriával, akihez csodás látomásai fûzõdtek, fehér kiskutyával. (A születésekor édesanyja azt álmodta, hogy ugató kutyát hoz a világra – a kutya a hithirdetõ ténykedést jelképezi, a fehér a szerzetesi ruha színe. Szent Domonkosnál is megjelenik ez a legendás motívum.) Az itteni szobor kezében a szent egy további attribútuma, a töviskorona jelzi gyakori elmélkedéseit Krisztus szenvedésérõl. Egyszer sok gondja közepette imádkozott a feszület elõtt, mikor látomásában a megfeszített Jézus lehajolt és átölelte õt. Ezt a jelenetet idézi fel a templom jobb oldali hajójában található festmény, Takács István (1901–1985) alkotása is. harmadik alak Boldog III. Jenõ pápa, kezében az apostoli kettõs kereszttel, lábánál a pápai tiarával (a tiara késõbbi jelzése a pápai hatalomnak, Jenõ korában csak egyszerû süveg volt), kezében az apostolutódok általános jelképével, a könyvvel. A Pisa környékérõl származó Bernardo Pignatelli (más helyen Paganelli) Szent Bernát apátsága idején élt

A

N

ezért Alberikkal és Harding Istvánnal Citeaux-ban kezdtek új életet. A pápa utasítására azonban Róbertnek vissza kellett térnie Molesme-be. Erõfeszítései hatására sikerült helyreállítani a fegyelmet, megszilárdítani az apátság helyzetét. Életének nagy álmát, a ciszterci rend jóváhagyását és felvirágozását már nem érhette meg. Ha a négy szent szobrát figyelmesen megnézzük, láthatjuk, hogy Róbert szerzetesi ruhája más. A ciszterci reformmozgalom elindítója és Citeaux elsõ apátja õ volt ugyan, de a pápának engedelmeskedve visszatért rendtársaihoz, megmaradt bencésnek. A fekete szerzetesi öltözetet citeaux-i utódja, Szent Alberik változtatta meg nyersszínûvé – legendája szerint egy látomás során a Szûzanyától kapta a ruhát. Alberiket, bár õ is a szent rendalapítók közé tartozik, nem találjuk a szobrok közt. Ha a szentek sorrendjét nézzük – a rendalapítás történetét figyelembe véve – az elsõ helyen az új szellemiség kezdeményezõjének, Molesme-i Szent Róbertnek kellene állnia. De minthogy a fent említett okok miatt õ engedelmesen a háttérben maradt, itt is a negyedik helyre szorult. A ciszterci rend alapokmányának megírása és a pápai jóváhagyás Harding Szent István apátsága idejére tevõdik, méltán nevezik ezért alapító apátnak, így áll õ az élen. A rend rohamos elterjedése Szent Bernátnak köszönhetõ, akinek szellemi hatása – Jenõ pápán keresztül is – az egész egyházra kiterjedt; ezzel érdemelték ki a második és a harmadik helyet. BAJOR ÁGOTA

A fényképeket Ágostházy Imre készítette

Clairvaux-ban, ciszterci szerzetesként. Késõbb a római S. Anastasio monostor apátja, majd 1145-ben III. Jenõ néven pápa lett. A zavaros politikai helyzetben sok nehézséggel kellett megküzdenie, ebben Bernát volt nagy segítségére tanácsaival és személyes jelenlétével. A pápának írta a De consideratione (A szemlélõdésrõl) címû mûvét, melyben figyelmezteti, ne hagyja el az imát, a meditációt a sok feladat közepette sem, s magas tisztségét szolgálatnak tekintse. III. Jenõ hirdette meg a második keresztes hadjáratot (1147–1149), melyet Bernát buzdító, toborzó prédikációival támogatott. A háború sikertelensége nagy szenvedést okozott mindkettõjüknek. A kudarc és az azt követõ népszerûtlenség ellenére Jenõ próbálta megszilárdítani a pápaság intézményét a világi hatalommal szemben, de õ maga megmaradt egyszerû szerzetesnek. A Charta Caritatis jóváhagyását 1152-ben újra megerõsítette. Nyolcévi szolgálat után, 1153-ban halt meg, s még abban az évben követte õt barátja és mestere, Szent Bernát is. egyedikként Molesme-i Szent Róbert (1027 k.–1111) szobra magasodik a lépcsõk fölé, kezében a templomés kolostoralapítók attribútumával, a templommodellel, valamint az apátbottal és lábánál a püspöksüveggel. Fiatalon lett bencés szerzetes, majd a Saint-Michel-de-Tonnerre monostor apátja. Buzgón törekedett az életszentségre, s az eredeti, szigorú benedeki életmódot szerette volna visszaállítani. Ezt azonban rendtársai nem nézték jó szemmel, ezért távoznia kellett a közösség élérõl. Késõbb a SaintAyoul monostor elöljárója lett. Néhány buzgó remetével Molesme erdejében pápai engedéllyel új közösséget alapított, ahol fából készült monostorukban teljes szegénységben, egyszerûségben éltek. Templomukat Szûz Mária tiszteletére szentelték. A kezdeti lelkesedés után ennek a kolostornak a fegyelme is meglazult,

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

Gyerekkora meghatározó éveit a XI. kerületben töltötte. A József Attila Gimnáziumba járt, énekelt Bárdos Kornél O. Cist (Berci) bácsi kórusában, majd a templom énekkarában is. Harminc éves kitérõ után költözött visz sza immár saját családda a kerületbe. A plébánia életében mind a négy lánya tevékenyen vesz részt. Építészmérnöki, mérnöktanári diplomáva jelenleg a Ward Mária Gimnázium könyvtárosa és tanára. Az éneklést sosem hagyta abba, most újra a templom énekesei közé tartozik.

5

A katekumenátusban szolgálók vallomásaiból: A katekumen csoport tagjait kísérni a beavató szentségek felé, nagy megtiszteltetés. Isten mûködése tapintható közöttük és ez mindig lenyûgöz. Ôk nyitottak arra, hogy Istent befogadják az életükbe, Isten pedig válaszol erre a keresésre; konkrétan, gyönyörûen, a maga végtelen gazdagsága szerint. Olyan ez, mint látni a csipkebokrot lángra lobbanni. Isten jelenlétének tüze lobban fel ilyenkor, azé a Tûzé, amely mindanynyiunk mélységeit bevilágítja. V I Z V Á R D Y R I T A TESTVÉR

Amikor megkértek, hogy legyek tagja a befogadócsoportnak, tudtam, hogy ez a szolgálat engem is nagy mértékben fog alakítani. Megerôsítô volt a katekumenekkel együtt mindig a saját hitemre is reflektálnom, de még nagyobb élmény volt közelrôl követni, ahogy egy felnôttnek ôszintén formálódik a hite. Csodálom, hogy Isten milyen mélyen érintette meg a katekumenjeinket, és azt, hogy ôk mennyi áldozattal, elhatározással és nyitottsággal válaszoltak erre. M É R Ô BENCE

Mint aki nem is olyan régen még maga is katekumen volt, bizony nagy, megrendült gombóc lett a torkomban a felkéréstôl, hogy tagja legyek a befogadó csoportnak. E szolgálat révén azt kell tapasztaljam, azt a keveset, amim van, ami vagyok, ha én odaszánom magam, az Úr örömest kipótolja a maga bölcsességébôl, és nem átallja használni országának építéséhez... Sokat kaptam és kapok tôletek, illetve rajtatok keresztül a mennyei Atyától, kedves Társaim a katekumenátusban. V R A B É L Y P A N N I Együtt haladunk az Isten felé vezetô úton. A katekumenátus befogadó csoportjának tagjaként újra megtapasztalom, hogy a megtérés nemcsak egyszeri esemény, hiszen Isten napról-napra, hétrôl-hétre apró eseményeken keresztül is vezet maga felé minket. A katekumenek hitének és istenkapcsolatának mélyülése számomra Isten erejének megnyilvánulása. SIMON PÉTER

Részese lenni a Húsvét csodájának... E

Z

A

K A T E K U M E N Á T U S

Ezt a csodát éljük meg, akik szolgálunk a katekumenátusban. Az Úr 16 éve hívott meg a katekumenátus szolgálatára. Végtelenül megajándékozott ember vagyok, hogy kísérôje lehetek felnôtt testvéreinknek az istenkeresés, megtérés útján. Kérdéseik, vágyaik, fájdalmaik, örömeik, formálódásuk a saját életem, hitem részesévé válnak. Újból és újból végigjárom velük a saját megtérésemet és elkötelezôdésemet az Úrban. E vallomások segítsék a kedves olvasót is a húsvét csodájának megélésében. K

A T Ó

- B

Á

E L L A V I C S

G O T A

Katekumenjeink vallomásaiból: Nagyon sok „kinccsel” ajándékozott meg engem a katekumenátus: rávezetett, hogy hogyan tudom a hitemet megerôsíteni, elmélyíteni; segített megtalálni a belsô békémet. Megerôsített abban, hogy a Szentlélek dolgozik, mûködik bennem is, mert jó úton járok: Jézussal kézen fogva haladok Isten felé, minden nap egyre közelebb és közelebb jutva hozzá. Hálás vagyok ezért, köszönöm! V Á M O S I O R S I Nagyon sok élmény és felismerés alakította életem az elmúlt másfél év során. Itt a kereszténységet nem erôltetve szívjuk magunkba, hanem az amúgy is fontos emberi értékrendeken keresztül kapjuk és ismerjük meg. Találkozásaink alkalmával nem csak tanítást kapunk, hanem komoly egymásra épülô gyakorlatok alapján jutunk el gyökeréhez, ahonnan indulva tanul6

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

hatjuk meg saját és társaink felismerései alapján a vallásunk formáját. Egy cél érdekében a keresztény élet, a hit megerôsítése felé haladunk és várjuk az egymás utáni szentségekkel való felvértezést. W I T Z L GYÖRGY Én 24 éves voltam, amikor az Úrra bíztam magam. Addig otthontalanul bolyongott a lelkem a világban. Amikor 25 évesen elôször beléptem a katekumenátus egyik alkalmára, ott olyan nyitottság, szeretet és elfogadás vett körül, hogy egybôl éreztem: otthon vagyok és teljes biztonsággal adhatom át magam, hogy formálódjam az Úr szándéka szerint. K Ó C Z I Á N ÁGI A barátnôm kísérôjeként vettem részt a katekumenátus csoport életében. Aki hívô keresztény az tudja, milyen nagyszerû újabb és újabb ismereteket megtudni Isten-

Bevallom, kezdetben nagyon tárgyilagosan álltam a szerdai alkalmakhoz, olyan „iskolás”, „tanulásos” módon. Aztán idôvel azt vettem észre, hogy egy kedves közösség kezd kialakulni, ahol sok helyrôl érkezett, már élettapasztalattal rendelkezô ember mégis egy közös nyelven tud beszélni, adott esetben meghallgatni, segíteni, tanácsot adni. Hitem megerôsödött, legnagyobb felfedezésem, hogy döntéseimben szabad vagyok, kísérnek, és óvnak az utamon. Ez az út a szeretet és a rend felé vezet, ha jól figyelünk. KERESZTÉNY KINGA Az utóbbi másfél év a katekumen csoporttal megváltoztatott bizonyos gondolkodási szemléleteket a mindennapjaimban, közelebb kerültem a Szentháromsághoz ami nagyban segít magyarázatot adni eddigi, megválaszolatlan kérdéseimre. A katekumenátus közelebb

ben gyakorolt értékeink gyenge elégségesek a Jézus által tanított és bemutatott értékekhez képest. 2 év után eljutottunk egy szakasz végére, ahol rájöhettünk, hogy most vagyunk csak az igazi út elején. K Á L N O KY ISTVÁN Két évvel ezelôtt azonnal akartam a keresztséget. De az Egyház akarata két év katekézis volt. Ezalatt a két év alatt nemcsak egy szuper csapat tagjává váltam, hanem most már pontosan és valóban teljes szívbôl mondok igent az Úrra! Hálás vagyok minden nap minden percében azért, hogy Isten erre az útra terelt, és pont ezzel a közösséggel. D É R Z S Ó F I

hozta Istent, kibôvítette tudásomat Jézus életérôl, tanításáról, magyarázatot adott a Szentlélek fontosságáról és segít felkészülni a következô lépésemben Isten felé a bérmálkozáshoz. B O K O R LÁSZLÓ Krisztus tanításainak közösségben való megismerése segített, hogy életemben a katolikus vallás által közvetített értékek kapjanak hangsúlyt. Hiszem, hogy a Jézus által képviselt szeretettel minden lehetséges, és hogy az Atya segítô keze mindig ott van, nekem csak annyi a dolgom, hogy észrevegyem és megfogjam. MIKE ANIKÓ

fotó: Kató-Bellavics Ágota

rôl. Ráeszmélni az élet igazságaira és elindulni lelkünk felfedezésére a Szentlélek segítségével. Hatalmas dolog Isten által a világra – belülrôl, boldogan – mosolyogni. Én többek között ezt kaptam a katekumenátus két éve alatt. G Á S P Á R B A L Á Z S Emlékszem arra a szomjúságra, amivel bekopogtattam a Szent Imre Plébániára. Bennem van kedves fogadtatásotok, mosolyotok. Csodálatos Istennel és a csoport tagjai segítségével megtalálni a válaszokat kérdéseimre. Megérteni az összefüggéseket. Elmélyülni Krisztus tanításaiban. Boldogság számomra, hogy ennek én is részese lehetek. P A C S U T A M Á R I A Két évig tartott az út, de nekem úgy tûnik, mintha tegnap indultunk volna. Mindenkinek van arról elképzelése, hogy ô maga milyen jó ember. De ezen az úton megtapasztalhattuk, hogy a vallott és viselkedésünk-

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

7

zt, hogy mi a szenvedés, mindannyian tudjuk, de nem akarjuk elfogadni. Nem tudjuk, miért van, mi az értelme? Hiszen egy végtelenül jó és szeretõ Isten nem akarhatja! Õ a világot szépnek teremtette. A Teremtés könyvében ezt olvassuk: Isten látta, hogy ez jó – sõt, hogy nagyon jó – mindaz, amit teremtett. Azután körülnézve mennyi rosszat tapasztalunk. Betegség, halál, magányosság, elhagyatottság, veszekedés, harag, gyûlölködés, háborúk, üldözés, elnyomás. Itt valami nagy ellentmondás van. Az ember õsidõk óta keresi a választ ezekre a kérdésekre: miért van a bûn, a betegség, a halál, hiszen ezek

A

ember korai halálát a Bölcsesség könyve úgy értelmezi, mint a bûn elõl való megmenekítést. (Szent Imre ünnepén ez az olvasmány.) Egy másik megoldás: Isten küldheti a szenvedést, mint próbatételt, például Ábrahám esetében. Az Ószövetség legfontosabb felismerése, hogy a szenvedésnek közbenjáró és megváltó értéke van. Ez a csúcspont Izajásnál jelenik meg, a szenvedõ szolga személyében. Nem tudjuk, ki ez a szolga, de Izajás róla írt négy énekébõl megismerjük: az Úr választotta ki, ráadta Lelkét, Õ támogatja és küldi feladatának teljesítésére.

Meghívás a szenvedésre „ A

T Y Á M

,

Cikkünk szerzõje nyugdíjas villamosmérnök, katekéta, a körzetünkben található óvodákban és általános iskolákban tanít hittant 12 éve. A plébánia életében aktívan 1994 óta vesz részt, a képviselõ testületben, zsinaton, városmisszióban. A Mária Rádió önkéntese.

8

H A

L E H E T S É G E S

,

K E R Ü L J Ö N

E L

szorosan összetartoznak. Minden kor próbált valamiféle magyarázatot adni, a jelen például azt, hogy úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. A ma embere irtózik a fájdalomtól, menekül a szenvedéstõl, egész világát úgy próbálja meg berendezni, hogy ezeknek még a gondolatát is elkerülje. Nem látogat beteget, nem megy temetésre és mindenféle hamis dologgal veszi körül magát, amelyek elterelik a figyelmét. El sem tudja képzelni, hogy a szenvedésnek lehet értelme. Igen, a szenvedésnek van értelme; Jézus Krisztus a szenvedésével és halálával váltott meg minket, és Õ ennek követésére szólítja fel a keresztény embert. Tehát meghív bennünket a szenvedésre! A Szentírás is tele van panasszal, jajkiáltással a sok csapás, szerencsétlenség miatt, ami az embert éri. A szenvedéssel kivétel nélkül mindenki találkozik, de az ember nem tud belenyugodni ebbe. Újra és újra felteszi a kérdést, miért van ez így? Gondoljunk csak a zsoltárokra vagy Jóbra, aki egyenesen Istenhez intézi szemrehányó kérdéseit. Az Ószövetségben úgy gondolták, hogy majd a Messiás eljövetele oldja meg a problémát, az Õ napjaiban érkezik el a szabadulás. Ezzel vigasztalták a próféták – fõleg Izajás – a népet. Próbálták a szenvedés okát, értelmét magyarázni. A szenvedés misztérium. Az Ószövetségben fokozatosan haladnak elõre a titok felfedezésében. Megértik, hogy a szenvedés megtisztít, felismerik, hogy lehet a nevelés eszköze, mint az atyai intés. Isten szándékait nem ismerhetjük meg, számunkra sokszor homályos, de el kell fogadnunk. Például egy gyermek vagy egy fiatal L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

E Z

A

K E H E L Y

, . . . ”

Ez az Izajás által megénekelt titokzatos szolga Jézusban testesült meg. Figyeljük meg, hogyan viszonyult Õ a körülötte levõ emberek szenvedéséhez! Jézus érzékeny minden emberi fájdalom iránt, ha szenvedést lát, mindig mélyen megindul. Többször olvashatjuk róla ezt a mondatot: „megesett rajtuk a szíve”. Az elsõ kenyérszaporításnál például: „megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” A második kenyérszaporításnál azt mondja „sajnálom õket”. A naimi ifjú anyján is megesett a szíve, elsõ szava a vigaszé. Lázár halálánál sírva is fakad… Jézus Krisztus boldognak nyilvánítja a szenvedést. A hegyi beszédben mondja: boldogok a szegények, boldogok, akik sírnak, akik üldözést szenvednek, és végül: „boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok, nagy lesz jutalmatok a mennyben.” Jézus nem szünteti meg a halált, a betegséget. János evangéliumában találjuk a vakon szülött történetét. A régi, megszokott gondolkodásmód alapján, vagyis hogy a betegség, a szerencsétlenség valamilyen bûn következménye, esetleg az apák bûnéé, a tanítványok megkérdezik Jézustól, hogy ki vétkezett, a vak vagy a szülei? A válasz: „sem ez, sem a szülei, hanem Isten mûvének kell megnyilvánulnia rajta.” Tehát elutasítja a betegség és a bûn közti közvetlen kapcsolatot, de nem gyógyít meg mindent és mindenkit. Nem szünteti meg a szenvedést, de képes örömre változtatni azzal, hogy vigaszt fûz hozzá. Nem törli le az összes könnyet, csak egyet-kettõt, ez jele annak az örömnek, amely majd akkor jön el, mikor Isten letörli

1. Aki érettünk vérrel verejtékezett. A Getszemáni kertben Jézust félelmek és aggodalmak gyötrik. Azt mondja: „halálosan szomorú a lelkem”… „verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre” …de nem kételkedik Isten jóságában és mindenhatóságában. Engedelmesen elfogadja halálát, mint Isten akaratát. Nem magyaráz, nem érvel, megéli a választ. Imádsága a lehetséges legnagyobb bizalmat fejezi ki: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te”… Tegyük mellé minden félelmünket! Félünk a betegségtõl, a haláltól, a háborútól, a magányosságtól. Reszketünk szeretteinkért, remegünk ellenségeink miatt, hogy hitünk miatt üldöznek. Tartunk attól, hogy elveszítjük a megélhetésünket, aggódunk a mindennapi kenyérért. És tegyük ide minden lázadozásunkat, amikor nem akarjuk elfogadni Isten akaratát. Én hogyan fogadom a szenvedést? Lázadozom-e ellene? 2. Akit érettünk megostoroztak. A korbácsolás olyan kegyetlen volt, hogy sokszor halállal végzõdött. A rómaiak nem korlátozták az ütések számát, és a szíjakba csont és fémdarabokat erõsítettek, amelyek csontig feltépték az áldozat húsát… Tegyük mellé minden fizikai fájdalmunkat! Az összes betegségünket, fogyatékosságunkat: a sánta a fél lábát, a süket a fülét, az anya a down-kóros gyermekét, az idõsek az elesettségüket. Kapcsoljunk ide minden elszenvedett bántalmazást, megalázást. Akit megvertek börtönben, rendõrségen vagy otthon, a nehéz munkát, amibe belerokkant. Perlekedem-e Istennel? Tudok-e Jézusra tekinteni, erõt meríteni az Õ szenvedésébõl? 3. Akit érettünk tövissel koronáztak. Az elutasítás, megvetés csúcspontja a töviskorona. Hiszen Jézus nemrég nyilvánította ki Pilátus elõtt, hogy õ a Messiás! A római katonák szórakoznak rajta, csúfságból hódolnak elõtte, leköpdösik, viselkedésük ezt fejezi ki: miféle király ez? Olyan, aki némán elszenvedi a megaláztatásokat…

Tegyük mellé minden lelki fájdalmunkat! Amikor kicsúfoltak, mert nem illeszkedtünk az átlagba, elutasítottak, mert igazunk volt. Ha megvetettek testi, lelki, származás, vagy bármilyen mivoltunk miatt. Tegyük ide a haragot, a gyûlölködést, amit éreztünk mások részérõl felénk irányulni, de azt is, amit mi éreztünk bárki iránt. Hozzuk ide az árulást, amikor legjobb barátunk árult el. Ki tudom-e mondani, hogy ne az én akaratom, hanem a Tiéd? 4. Aki érettünk a keresztet hordozta. Az eddigi kínzások után Jézus már nincs abban az állapotban, hogy a súlyos gerendát végigvigye. Félõ, hogy útközben meghal, ezért kényszerûségbõl segítenek rajta. Az egyik megalázó helyzet követi a másikat. Arccal a porba-sárba zuhan, akik néhány napja még éljenezték, válogatott szavakkal gúnyolják, káromolják. Félig ájult állapotában találkozik szembe édesanyjával… Tegyük mellé az egész életünket, mindazt, amit hordozunk, amit minden nap újrakezdünk, a nehéz munkát, a kilátástalan helyzetet, minden szót, amellyel mások bántanak, mellõznek, semmibe vesznek. Hozzuk ide a családdal, gyermekneveléssel megélt folyamatos terheket, minden ügyet, amelyben tehetetlennek érezzük magunkat, tegyük mellé az állandó csüggedést-újrakezdést. Tudok-e másokat vigasztalni? Megtalálom-e azt a szót, mozdulatot, cselekedetet, amire a szenvedõnek épp szüksége van? 5. Akit érettünk keresztre feszítettek. Iszonyú, lassú haldoklás következik. A kivégzõk értenek ahhoz is, hogy meghosszabbítsák szenvedését. Utolsó erejével kezdi imádkozni a 22. zsoltárt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Az ima mégsem a kétségbeesésben végzõdik, hanem a mélységes bizalomban. Benne van, hogy Te vagy az én Istenem, aki megszabadít. De már nincs ereje fennhangon végigmondani, csak töredékek hagyják el ajkát… Beteljesedett! Tegyük mellé a halállal kapcsolatos szenvedéseinket, minden értelmetlennek látszó kínlódást. Mikor ott állsz annak ágya mellett, akit a legjobban szerettél, és nem tudod megmenteni, megkímélni. Ha nézned kell egyetlen gyermeked koporsóját, végül saját haláloddal folytatott viaskodásodat. A kétségeket, hogy van-e értelme az életednek, s mi következik a halál után. Hol végzõdött Jézus mennybemenetele? Valóban a mi örök életünket jelenti ez a beteljesedett? Tapasztaltam-e életemben, hogy az Úr valami szenvedésbõl jót hozott ki? Akár kis dolgokban, akár sorsfordító eseményekben? Tudok-e hálát adni mindenért?

A fényképet Gresz István készítette

azt minden arcról. A szenvedés azért lehet boldogság, mert elõkészít Isten országának befogadására, amikor majd kinyilvánul Isten dicsõsége és Isten Fiának dicsõsége. Õ váltott meg minket, rajta keresztül érthetjük meg, hogy mi a szenvedés értelme, értéke: Jézus Krisztus odaadta életét kiengesztelésül a mi bûneinkért, az Atya iránti engedelmességében és végtelen szeretetében, és ez a megváltó szenvedés kinyilvánítja a Fiú dicsõségét. Jézus utolsó nyilvános beszédében ezt mondja: „ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsõítsd meg nevedet!” Gondoljuk végig a fájdalmas olvasó és a keresztút alapján, hogyan kapcsolhatjuk életünket Jézus szenvedéséhez!

EGRY ZSUZSA L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

9

K e d v e s

O l v a s ó !

múlt évben 20 éves Szentimrevárosi Egyesület nevében szeretettel köszöntöm a Szent Imre Plébániához tartozó híveket, Lépcsô-olvasó polgárokat. Már a katolikus, keresztény értékeken nyugvó közhasznú, civil egyesületünk megalapítása is szimbólikus helyen és idôben történt: a Szent Imre Plébánia Himfy utcai romos épületének, csupasz falú, ablakok nélküli emeleti dísztermében, 1991 tavaszán. Közel 200 tagunkkal azóta is egyfajta, egymást építô szimbiózisban élünk a plébániával. Folyamatosan egyeztetjük munkánkat, mindenben segítjük egymást, sok közös programot szervezünk kulturális, szociális, karitász, ifjúságnevelés vagy éppen sport területen. Önálló, nemcsak keresztény embereknek szóló programjainkat is elsôsorban a plébániától kapott helyiségekben vagy a templomban valósítjuk meg, mûködési helyünk a Szent István házban lévô „tanyán” van. Az egyesület munkáját irányító 8 fôs választmányunk mindenkori kooptált tagja a plébánia egy képviselôje, általában a plébános, jelenleg Ipoly atya. A több mint 20 szakosztályunkban végzett, önkéntes, közhasznú munkánkat az alábbi írásból ismerhetik meg részletesen. Az összességében több mint 20 000 látogatóval rendelkezô programokon, közösségi akciókon kívül egyre nagyobb szerepet viszünk a kerületi, esetenként a fôvárosi civil mozgalomban szigorúan

A

politikamentesen. Egyetlen civil szervezetként már hosszú évek óta kulturális együttmûködési megállapodásunk van a kerületi önkormányzattal. A SzIE sajátossága, legnagyobb értéke, hogy tagjainkat és a környezetünkben élô polgárokat, rászorulókat szolgáló kezdeményezések gyakorlati megvalósításához képes erôs alapokat, erkölcsi és anyagi hátteret nyújtani, szakmai és közösségépítô segítséget biztosítani. Akinek a keresztény értékrenden alapuló, közösségépítô, közösségmegtartó ötlete van – legyen az tag vagy másokon is segíteni akaró polgár – nálunk valóra válthatja. E mellett sok olyan külsô értékközvetítés, technikai munka is létezik, amit egy egyesület hatékonyabban tud ellátni, mint egy egyházi szervezet. Bár tudomásom szerint a kerület legnagyobb taglétszámmal és látogatószámmal rendelkezô civil egyesülete vagyunk, úgy érezzük, a taglétszám folyamatos növelésével, mindig újabb és újabb, a változó igényekhez, feltételekhez alkalmazkodó ötletekkel, programokkal, akciókkal kell szolgálnunk környezetünket, a rászoruló híveket, polgárokat. Várjuk Önöket is minden korosztályban tagjaink sorába vagy, hogy nálunk megvalósítsák közösségépítô ötletüket vagy, hogy ha csak egy másokért dolgozó, jóhangulatú közösségbe szeretnének tartozni. Látogassanak el honlapunkra is: szie.communio.hu DR

. SZESZTAI ATTILA

A Szentimrevárosi Egyesület névjegye A beköszöntõ írás szerzõje az egyesület alapító – három éve választmányi – tagja, egy éve ügyvezetõje. 63 éves, nyugdíjas építõmérnök, építési mûszaki ellenõr, szakértõ. 3 felnõtt gyerek apja, 3 unoka nagyapja, közel negyven éve egy nagyszerû feleség férje, a SzIE és a civil tenniakarás elkötelezett híve.

10

E

G Y M Á S T

É P Í T Õ

S Z I M B I Ó Z I S B A N

A CSALÁDOS SZAKOSZTÁLY a szülõk és gyermekeik közös együttlétének örömét kívánja elõsegíteni színvonalas és rendszeres programok által. Az apróságoknak a Baba-mama klub összejövetelein szakképzett óvónõ segít újabb és újabb ablakot nyitni felfedezõ útjukon. A hagyományok ápolása, a korai kulturális élmények frissessége a biztos magyarságtudat és a hovatartozás meghatározó pillérei. Kicsiknek és nagyoknak így közös tapasztalata a nagycsaládban való bizalom, a hétköznapok és az ünnepek egymást kiegészítõ rendjében rejlõ ajándék. Az EVANGELIZÁCIÓS SZAKOSZTÁLY elsõdleges feladata a hitéletben tájékozódni kívánók megszólítása. Az elmélyülést az alkalmankénti hétvégi összejövetelek, nyári lelkigyakorlatok segítik. A szakosztály egyéni arcát a számítógépes levelezési lista és a szerény sajtófigyelõ szolgálat teszi sajátossá; e drótposta a technikai lehetõségek végtelenjében az egymás közötti hírszolgálat közvetlenségét, az információs halmazban való tájékozódást segíti. L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

A

P

L É B Á N I Á V A L

A GURIGA CSOPORT tevékenysége bizonyosan az emberi figyelem egyik legszebb gesztusát jelenti: támogatni azokat, akiket helyzetük részben vagy egészben fogva tart. A Guriga klub izgalmas beszélgetések színhelye, a tavasz beköszöntével ezt ország- és természetjárás, nyári tábor, télen színház- mozi- és múzeumi élmények teszik teljessé. A hangszalagra rögzített több, mint 140 könyv a látássérülteknek 900 óránál is bõségesebb „olvasnivalót” kínál. Két saját tandem kerékpár várja, hogy látók és nemlátók közös örömöt találjanak a nyeregben-menetben. A fiatalabb korosztály az egyesület jövõjének ígérete. A KLUB SZAKOSZTÁLY kínálata az õket megérintõ számtalan lehetõség egyike, amely összejövetelein a kultúra, a politika, a tudomány egy-egy szeletét tálalja fel. A klubesteken az elõadásokat követõ társastáncok, vetélkedõk az egymással való ismerkedésre, a közös gondolatok kicserélésére biztosítanak szabad teret. A filmklub a filmtörténet kiválóságaival örvendeztet, az utána felszolgált frissítõ az eszmecsere ígéretével.

A tánciskola a társaság és a tánctanár tapasztalatát egyesíti, külön érzékenységgel az elsõbálozókra. A kártyaklub a változó lapjárást a taktikai érzékkel keveri. A szabadidõ szórakoztató és egészséges eltöltésére szolgálnak a különféle sportprogramok, többek között a túrázás, a korcsolyázás, a görkorcsolyázás, a jégtánc és a hoki. A NYITOTT SZEM FOTÓSKÖR a mûvészi fényképezés elsajátítását teszi lehetõvé. Tagjai szakember irányításával készítenek pillanatképet fényekrõl és árnyakról, arcokról és tárgyakról, kritikus szemmel buzdítva egymást az igényes alkotásra. Jelentõs számú pályázat érkezik az évente megrendezett kiállítás tablóira, amely a Nyitott Szem objektív és igazán képszerû seregszemléje. Ép testben ép lélek. E régi mondás igazságát a SPORT SZAKOSZTÁLY számos alkalommal rendezett tenisz tornája és a futballt kedvelõk kupamérkõzései erõsítik meg. A SZENTIMREVÁROSI DARVAK ÉRINTÕS RÖGBI SZABADIDÕSPORT SZAKOSZTÁLY az érintõs rögbit igazi közösségi sportként ûzi. Gyorsan változó, minimális érintéssel járó labdajáték, fiúk és lányok, különbözõ korosztályok együtt játszhatják. Biztonságos, hiszen csak az érintés megengedett, az ütközés tilos. 14 éves kortól teljes játékélményt ad. Nemcsak személyes sorsunk, hanem környezetünk alakításában is megszólíttatunk. A hívõ ember számára – legyen bármely nagy világvallás követõje is – a környezetvédelem egyet jelent a teremtett világ megõrzésével. A ZÖLD KÖR célja, hogy elsõsorban a SzIE tagsága, a plébánia közössége, egy (még) környezettudatosabb életforma kialakításának gondolatával azonosuljon, és ennek megfelelõen éljen, úgy az óvodában/iskolában, mint a munkahelyen, saját otthonában, de a templom és a Plébánia falai között is. Célunkat környezetvédelmi-teremtésvédelmi akciók, hittanórák, konferenciák szervezésével, saját környezetkímélõ életformánk megélésével kívánjuk elérni. A SZABADEGYETEM tizennégy éve mûködik, azzal a céllal indult, hogy értelmiségi fiatalok számára lehetõséget biztosítson a közélet, a politika, a kultúra napi problémáiról való beszélgetésre és ezáltal az önképzésre. A klubestek mellett tárlatvezetéseket, kastélytúrákat és színházlátogatásokat is szervezünk. A VÁNDORKEDV SZAKOSZTÁLY tagjai maguk mérik a felvállalt kilométerek számát, legyen szó akár szelíd, családos barangolásról, akár kalandos nyári táborokról. A szakosztály kicsiny, de használható túrafelszerelés-kölcsönzõ lerakata mindazok számára elérhetõ, akik ezen tárgyak hiányára hivatkozva eddig a hintaszéket választották. A „MÛVÉSZETEK SZERELMESEI” RAJZKLUB tagjai képzõmûvészeti alkotásokat hoznak létre Szalay József

mûvésztanár szakmai útmutatása segítségével. Az egyesület egyik legfiatalabb szakosztálya 2009-ben alakult. Tagjai számára lehetõséget nyújt különféle képzõmûvészeti technikák – akvarell, szénrajz, kollázs, montázs stb. – elsajátítására, ezek alkalmazásával pedig az egyéni kreativitás kibontakoztatására. A foglalkozások helyszíne a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium rajzterme. Az Egyesület mindennapi aktivitását egyéni, egyedi színek egészítik ki, amelyek a közösség életében lendületet adnak és keretet biztosítanak. A MAGYAR BORKULTÚRÁÉRT ASZTALTÁRSASÁG kéthavonta, baráti találkozás keretében ismertet a magyar borok világával. Támogatja a magyar borkultúrát családi és baráti köreinkben, hogy értõ módon fel tudjuk fedezni a minõséget. Együttlétünket átszövik az irodalmi és zenei szemelvények, amelyek a bor kultúrában, hazafiságban és vallásban betöltött szerepérõl szólnak. Ezekkel a gondolatokkal, „borongolunk” élményeink és a magyar borok világában. SZELLEMI-LELKI HÉTVÉGÉK címmel a SzIE az Albertfalvi Keresztény Társas Körrel és a Karolina Egyesülettel közösen, minden õsszel elõadássorozatot rendez. A háromnapos konferencia célja, hogy felkért elõadók útmutatásával felelõs, a civil társadalomban eligazodni képes gondolkodásmód kialakulását ösztönözze. Az õsz eseménye a SzIE-BÁL, amely a tartalmas szórakozáson túl – a hagyományoknak megfelelõen – ismerkedési lehetõség és generációk találkozási pontja. Az egyesület a bakonyi Lókút község plébániáját kulcsosházként mûködteti. A körülbelül 600 lelket számláló falu Zirc és Bakonybél között fekszik. Pár kilométerre innen indulnak a háborítatlan hegység legszebb turistaútjai. Csendre, kikapcsolódásra vágyó családoknak, kisközösségeknek ajánljuk. A SzIE és a Plébánia tagjai az elmúlt években hét keresztet állítottak hegységeinkben. E szimbólum nemcsak a keresztény-keresztyén hit jelképe, hanem a legtöbb európai ember számára kultúrát is közvetít. Könyvkiadás. A Szentimreváros Története sorozatnak eddig öt kötete jelent meg, legfrissebb, hatodik kiadványunk az igényes szándékkal szerkesztett és kivitelezett VersesKépesKönyv. Az Egyesület és a Szent Imre Egyházközség együttes NYÁRI TÁBORA négyévenként mind közvetlen, mind átvitt értelemben sátorverés; az aktív kikapcsolódás mentén közös dolgaink alakulását is felmérendõ. HANGVERSENYEK, IRODALMI ESTEK. Az egyesületünk nevéhez kapcsolódó kulturális tevékenységek között kiemelt szerep jut a templomi hangversenyeknek és a Szt. Imre Házban rendezett „Vers és Dal” irodalmi sorozatnak. FORRÁS

:

SZIE

L

.COMMUNIO.HU (CST)

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

11

csiga

lépcsõ udjátok, hogy mit jelent ez a szó: nyitány? Például operák elején hallhatjuk; a zeneszerzõ a nyitánynyal vezeti be az egész zenemûvet: ízelítõt ad belõle, elõre jelzi, hogy mire számítsunk késõbb. A húsvétot megelõzõ vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. Ez a nap olyan, mint egy nyitány: felkészít bennünket Húsvét ünnepére, bemutatja mindazt, ami a következõ napokban elõttünk áll. Az Úrjézusra emlékezünk, aki ezen a napon dicsõségesen vonult be Jeruzsálembe, és ott a templomban gyerekek köszön-

T

rába, de amikor felismerték, ijedtében háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust. És ekkor, amikor még éppen beszélt, megszólalt a kakas. Az Úr hátrafordult és Péterre nézett. Mintha azt mondta volna neki: ismerlek és így is szeretlek. Téged választalak, hogy a tanítványom legyél. Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, és keserves sírásra fakadt... Eddig azt hitte magáról, hogy õ erõsebb és bátrabb a többieknél, de most rá kellett jönnie, hogy bizony, nem különb másoknál. Úgy tûnik, eddig jobban bízott a saját maga

Pálmaágak a nagyhét kapujában G

O N D O L A T O K

Rita testvér 2002 óta szolgál a plébánián, az óvodás, általános iskolás korosztály körében és a felnõtt katekumenátus csoportban. 2005 óta a Szociális Testvérek Társaságának tagja.

vers mindenkinek Újra itt a tavasz: nyílik a fény, virágok muzsikálnak a csendben... Lágy, sima, hullámzó mozgással domborodik elénk ez az évszak. Rügyek és bimbók, virágok mindenfelé; csatát vesztett a tél! DENCSIK LÁSZLÓ

12

G Y E R E K E K N E K

tötték. Ez az ünnepi bevonulás elõre jelzi Jézus feltámadását, dicsõségét. A virágvasárnap azonban elõre mutatja Jézus szenvedését és halálát is: az evangéliumban Jézus szenvedéstörténetét hallhatjuk. De vajon miért kellett Jézusnak szenvednie? Ez egy olyan kérdés, amely a legtöbb emberben felmerül, és egy mélységes mély titkot hordoz magában. Az Úrjézus szenvedése és halála ugyanis nem magyarázható meg semmilyen észérvvel, mint ahogy egyetlen ártatlan ember szenvedései sem. Az Úr halála inkább arra tanít minket, hogy Isten szeretetének tervét semmilyen gonoszság nem tudja keresztülhúzni. Nem könnyû ezt felfogni egyikünknek sem. Nézzük például Péter apostolt. Az Úrjézus lelkes híveként vele volt, mikor a csodáit tette, látta, hallotta, ahogy Jézus gyógyította, tanította az embereket, boldog volt, hogy vele lehet. Amikor azonban Jézus arról kezdett nekik beszélni, hogy szenvedni fog, hogy elfogják és megölik, akkor Péter szemrehányást tett Jézusnak, egyáltalán nem értette ezt. Késõbb, az utolsó vacsorán, amikor Jézus tudta, hogy hamarosan elfogják, és ezt meg is mondta, Péter így szólt hozzá: „Uram, kész vagyok a börtönbe vagy akár a halálba is menni veled!” Biztosan õszintén és nagylelkûen mondta ezeket, de Jézus így válaszolt: „Mielõtt ma a kakas megszólal, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.” Nem sokkal ezután Jézust el is fogták. A tanítványok elfutottak és Péter is teljesen megzavarodott: hogyan lehetséges ez? Messzirõl követte az Urat a fõpap udvaL

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

erejében, mint Jézusban vagy a mennyei Atyában. Most meg kellett tanulnia elsõsorban Istenben bíznia. Jézus egész életében bízott mennyei Atyja erejében és jóságában. Nem fordult el mennyei Atyjától a szenvedés közeledtével sem, hanem teljes bizalommal ráhagyatkozott. A mennyei Atya ereje Jézus engedelmessége miatt így teljesen megnyilvánulhatott még a szenvedésén keresztül is: harmadnapra Jézus feltámadt a halálból. Isten szeretõ tervét senki és semmi nem húzhatja át. Megeshet, hogy olyasmi történik az életünkben, amit egyáltalán nem értünk, ami szenvedést, fájdalmat okoz nekünk. Isten nem oka a szenvedésnek. Az ilyen helyzet a bizalom próbája is: merjük-e rábízni magunkat Istenre, aki az életünk ura? Hisszük-e, hogy minden helyzetben gondot visel ránk? Merjük-e kérni a segítségét, hogy észrevegyük, mit kér tõlünk? Ha ezt megtesszük, még ha idõbe telik is, minden nehézség, minden szenvedés több jó forrásává válhat. A virágvasárnap e nagy titok nyitánya: a Messiás olyan Úr, aki elvállalta értünk a szenvedést is, hogy tudjuk, Istennek semmi sem jelent akadályt abban, hogy kinyilvánítsa szeretetét és jóságát az életünkben. Szent Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Az Istent szeretõknek minden a javukra válik.” Ez a titok pedig már bevezet minket a húsvét örömébe. RITA

TESTVÉR

ezdjük mindjárt azzal, hogy rendhagyó módon megszegem az ígéretem: bár izgalmas moszkvai kalandokat ígértem az elmúlt számban, mégis hagyjuk ezt késõbbre, mert most fontosabb dolgokról kell szóljak. 21 évvel ezelõtt, a Szent Imre Ház ( leánykori nevén Wälder villa) burkolatlan emeleti nagytermében megalakult a Szentimrevárosi Egyesület. Olyan jó, hogy idén is van mit ünnepelnünk, van mit megköszönnünk így együtt a Jóistennek! Nemrég felkértek, hogy írjak néhány sort a Szent Gellért óvoda 20. születésnapjára,

K

Sokakat említhetnénk itt, de egyvalaki magasan kiemelkedik a sorból. Emil atya kulcsfigurája ezeknek a sorsfordító idõknek. Az „örökös” káplánból lett piarista tartományfõnöknek sokat köszönhetünk. Az általa szervezett patrónusok, a kisközösségek hálózata élõ és biztos háttere volt a Szentimrevárosi Egyesületnek, a Lépcsõnek és egyáltalán a plébánia ifjúsági hitéletének. Messzire vezetne mindenkit felsorolni, minden fontos állomást végigutazni az egyesület eddigi útján, de az ünnep örve alatt biztosan megteszik ezt mások.

Levelek Moszkvából 3.

most pedig itt a SzIE alapításának 21. évfordulója. Nem véletlen az egybeesés. Az a cirka húsz esztendõ, amit most végiggondolunk és az oltárhoz viszünk, a mi generációnknak a legszebb, legreménytelibb, ifjúságtól és szabadságvágytól ragyogó idõszakát jelenti. Láttuk, ahogy összeroppan az a világ, amibe beleszülettünk, amirõl nem is álmodtuk, hogy a mi életünkben összedõl. Éreztük, hogy gyorsan kell cselekednünk, mert nincs mire várnunk. Amit addig is tettünk, az Úr színe elõtt, de a hatalom háta mögött, azt mind törvényesítenünk kellett. Így született meg az egyesület is, az óvoda is, így indult a cserkészet, így nyíltak meg az iskoláink, többségében mûködõ intézményekkel kényszerû társbérletben, egyáltalán: így indult meg az újraélesztése a háború után tetszhalottá vált szabad Magyarországnak. És így született meg ez a lap is, amelyet most a kezében tart a kedves olvasó. Olyan jó visszagondolni arra, hogy mindennek részesei voltunk! Hálát adok Istennek, hogy ide születtem, itt nevelkedtem, hogy megismerhettem azokat a nagyszerû embereket, akik akkor is, most is teszik a dolgukat, nem várva örömtüzeket és ellenszolgáltatást, bízva az Örökkévaló mennyei jutalmában. Milyen áldás, hogy Placid atyát nem vitte el a fagy vagy a tífusz a Gulágon! Milyen áldás, hogy olyan sokan õrizték itt, a Szentimrevárosban az üldöztetés évtizedei alatt is élõ hitüket és megtartó hagyományaikat!

Ami talán még az emlékezésnél is fontosabb: vajon sikerült- e követendõt mutatnunk a fiatalabbaknak, a gyerekeinknek? Sikerült- e a nagy bravúr: lett-e kutyából szalonna, fából vaskarika; szocializmusban nevelkedett nemzedékként tudtunk- e „szabad” világot építeni? Ez ma az ország sorsát eldöntõ egyetlen kérdéssé nõtte ki magát. Vajon sikerült- e az, amit a Szentatya így fogalmazott Szent Péter székfoglalásának idei ünnepén, február 19-én: „Az egyház nem önmagáért létezik, nem egy megérkezési pont, hanem önmagán túlra, a magasba, önmagunk fölé kell mutatnia. Az egyház olyan mértékben önmaga, amilyen mértékben átsugározza magán a másik világot, amelybõl jön és ahová tart. Az a feladata, hogy az önmagába bezárkózó világot megnyissa az önmagán túli felé, és elvigye a világba a fentrõl jövõ fényt, amely nélkül a világ lakhatatlan lenne.” Kívánom, hogy mindannyian, akik szívükben szentimrések, érezzék saját felelõsségüket ebben a szép missziós feladatban, hogy ez különböztesse meg a mi egyesületünket, óvodánkat, iskolánkat, egész egyházunkat mindenféle emberi közösségtõl. Menjetek, küldetésetek van! Nagy szeretettel kíván áldott húsvétot:

Diplomák: tanár, elõadómûvész, újságíró. Tevékenységek: szinkron, újságírás, film. Három gyermek édesanyja. 1978-tól „szentimrés”.

VIRÁGHALMY JUDIT

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

13

fotó: Bíró Judit

UTOLSÓ

VACSORA

Kezében megtörik az ostya. Az arca ólomszürke már. (Szétzilált ágyán Mária töpreng: Merre jár, jaj merre jár?)

HARMADNAPON

Júdás éjsötét szemébe kapzsi vágyak karvalya ül ki. (Mária sóhajt csendesen; Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ.

– Bizony mondom, az Atyához megyek, mielõtt a Vigasztalót hoznám – (Mária susogva fohászkodik: Vezéreld haza hozzám!)

Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyõzte a halált. Et resurrexit tertia die.

Fáklyások lopóznak a hegyre, az olajfák furcsán összesuhognak... (Mária egyedül sírdogál: Mi lesz holnap?)

PILINSZKY JÁNOS

Hirtelen búgó szélvihar hördül, a Cedron morajlón felrian – (Mária belesikolt az éjbe: Meghal, meghal a fiam!) DSIDA JENÕ 14

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

yerekkoromban édesapám gyakran dolgozott késô estébe nyúlóan az íróasztalánál. Nemrég elmesélte – talán a fáradtság is tehette –, hogy egyszer annyira elrévedt gondolataiban, hogy egy ideig valamiképp ifjúkorában érezte magát. Még a háború elôtti, szavai szerint rendezett, kiszámítható, em-

G

gyobb magyarországi élményeként vitte haza magában a játszóházban tapasztaltakat: itt közösségben érezte magát. A SzIE-ben tág a tér a kezdeményezésre, a társak biztonságot jelentenek, és mindig akad, aki szívesen segít. Elkötelezôdés ez, és épp az a különlegesen jó benne,

A lélek az, amit keresni érdemes É

R T É K

,

R E N D

A

S

Z E N T I M R E V Á R O S I

E

G Y E S Ü L E T B E N

„Talán egy dalba menekült remény, Talán egy tépett lap történelem. Talán egy üvegszilánkon a fény, Egy vízcsöppben a tenger, Egy parányban a kettõs végtelen: Az Isten és az ember.” SÍK SÁNDOR: HÁT ITT VAN, TESTVÉR

beri léptékû és szabad világban. Amikor hirtelen felocsúdott, leírhatatlan különbségként észlelte az akkori, 50-es évekbeli jelen valóságát: „Olyan érzés volt, élve el vagyunk temetve, és tudtam, semmi esély nincs, az életben ebbôl az állapotból többé kikeveredni.” 1991-ben, a SzIE alapításakor 50 év minden addig elrejtett, „föld alatt” élô reménye szinte egyszerre bontakozott ki a napvilágra. Aki átélte, ezt a „pillanatot” nem tudja elfelejteni. „Mécsest sem azért gyújtanak, hogy elrejtsék, hanem hogy tartóra tegyék, hogy mindenkinek világítson a házban.” Alig múlt 20 éve, hogy a reménynek ez a jelmondata vezet bennünket, a Szentimrevárosi Egyesületet. Most, hogy ezt leírtam, eszembe jut az is, ez az eltemetettség milyen érdekesen ismétlõdik ma. A lehetôségeknek olyan garmadája közepette élünk, hogy az elmúlt dolgokat sokszor legjobban esne elfeledni, eltemetni. Így az elôbb emlegetett ásatag élmények, „gyökerek”, s velük együtt a SzIE sincs különösebben a jelen érdeklôdésének középpontjában. Meg vagyok gyôzôdve mégis, hogy jó helyen keres, aki itt a folytatáson munkálkodik. Hisz amit keresni érdemes, a sosem a tettek, hanem azok hitelességének nagysága. A lélek az, amit keresni érdemes. A SzIE eddigi történetében nekem a legszebb az egymás iránti nyitott szívûség, az a bizalom volt, ami szüleim korosztályától szállt ránk. E bizalom sajátos jellemzôje a fôváros ezen szögletének, a mi különleges kincsünk. Az elsô missziós játszóház több száz résztvevôje között volt egy idecsöppent spanyol vendég is. Magyarul semmit nem értett, mégis utóbb azt hallottam, legna-

hogy nem csupán egy-egy területen, hanem egy értékrend mentén. Mit is akarunk mi? Tômondattal kifejezve: lelket vinni a mindennapok világába. A szenvedés az emberek homlokára van írva, mondta egyszer Kállay Emil atya. Máskor pedig: a szeretet az, ami ma a világból a legjobban hiányzik. Ha valami, akkor a szeretet-közösség, ami ma a inkább segíthet. És miért van szükség ilyen közösségre a plébánián kívül vagy mellette? A SzIE se nem egyik, se nem másik. A II. Vatikáni Zsinat kánonja szerint a Krisztus-hívôk egymás közötti megállapodással társulásokat hozhatnak létre, hogy a világi életet keresztény szellemmel itassák át. Ez egy nagyszerû eszköz a helybeli keresztények kezében. Itt a Szentimrevárosban nemcsak büszkék lehetünk a megbecsülésnek arra a tôkéjére, ami a SzIE húszéves mûködése révén a keresztény ember iránt a civil világban fölhalmozódott – mert az egyesületnek vitathatatlan ereje és tekintélye lett a kerületben – hanem mindenképp föl is kellene ismerni benne a kifelé ható összefogás óriási lehetôségét. Mint ahogy számítógépre vagy telefonra se azért költ az ember, mert nélküle nem lehet élni, hanem mert szükséges, hogy kihasználjuk, amire teret ad! Akkor se fölös pénzkiadás az egyesület tagjai közé lépni, ha épp nem érez valaki erôt különösebb aktivitást kifejteni – mert a kifelé ható közös fellépés erejét növeli. A SzIE az evangelizációnak itt és most egy nagyszerû lehetôsége. Tanúsíthatom, milyen öröm, ha részt vesz valaki benne.

Cikkünk szerzõje textiltervezõ iparmûvész, hat gyermek édesanyja. A Szentimrevárosi Egyesület kezdetektõl fogva aktív tagja.

MÁRIALIGETINÉ MAKHULT KATALIN L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

15

páros

oldal

Mindkettônk fontos jellemzôje a közösség szeretete, erôs igény a közös programokra, és a szervezôkészség, mint képesség, melynek segítségével a megvalósításban részt veszünk. Közös életünk, házasságunk egyik értelmét és számos feladatát is ez adja, mióta gyerekeink felnôttek.

Életünkrõl csak együtt, közösen B

E M U T A T K O Z I K

16

A

T

Ö R Ö K

H Á Z A S P Á R

Kata Tôsgyökeres XI. kerületinek tartom magam, itt születtem s itt lakom születésem óta. Gyerekként szüleimmel és testvéreimmel a Szent Imre kápolnába jártam misére, elsô áldozó és bérmálkozó a Szent Imre templomban voltam. Nagyon nagy, összetartó családban élünk – szüleimnek áprilisban lesz a 70. házassági évfordulója. Úgy érzem, hogy a jó Isten a tenyerén hordoz, s visszanézve életem eddig megtett szakaszára, minden fontos útkeresztezôdésnél Ô mutatta az utat. Az elsô ilyen pillanat volt a pályaválasztás. Mint osztályidegen, nem jelentkezhettem a bölcsészkarra (négy testvérem mérnök lett), ezért édesapám javaslatára a jogi karra felvételiztem. Hála Istennek, nem vettek fel, ezért 18 évesen az Országos Széchényi Könyvtárban találtam munkát és helyezkedtem el. Végigjártam a „szamárlétrát”, több munkakörbe is bele-

kóstoltam, s mellette levelezô tagozaton végeztem el az egyetemet. S közben rájöttem, hogy ez a szakma a hivatásom. Közel 25 éve könyvtárosok képzésével és továbbképzésével foglalkozom. Ezek közül is legfontosabbnak a könyvtárosok mentálhigiéniai továbbképzését tartom, melynek segítségével fejleszthetjük kommunikációs és konfliktusmegoldó képességeinket is. Ezek a készségek mindenki számára fontosak, akik emberek között végeznek szolgálatot, s ilyen a könyvtáros hivatás is. Miután az Országos Széchényi Könyvtárnak feladata a határon túli magyar könyvtárosok szakmai segítése is, így ezekkel a tanfolyamokkal többször jártam Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Beregszászban, Zentán, Somorján is. Öröm volt az erdélyi, kárpátaljai, délvidéki kollégákkal együtt lenni, s megtapasztalni közös kultúra-kincseinket.

Tamás Én messzebbrôl jöttem ide, de most már én is otthonomnak érzem a Szentimrevárost. Gyerekkoromat Óbudán, a Mátyás hegyen, majd a Batthyány tér közelében töltöttem. Megjegyzem, nagymamám lakásából ráláttam a Szent Imre templomra! Az '56-os harcok idején is ott ragadtam nála, igaz, ekkor inkább a pincében éltem át élményeket. Fiatalságomat a természet szeretete és rengeteg kirándulás fémjelezte, melyet azóta is rendszeresen kamatoztatok.

A Gondviselô számomra is „testhezálló” feladatot adott. Vízépítô mérnökként a Csatornázási Mûvek munkatársa vagyok, immár 30 éve. Tervezéssel, mûszaki ellenôrzéssel, de még árvízvédelemmel is foglalkoztam. Ennyi idô alatt már kialakul a munka hivatásszerû végzése, a város és lakóinak szolgálata. De be kell vallanom, hogy a család mégis mindig elôrébb való volt a munkánál.

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

Kata-Tamás Közös életünk 1979-ben kezdôdött, akkor házasodtunk össze. Kezdeti éveink a fiatal családok szokásos életének szervezésével teltek. Három gyermekünkkel gyönyörû éveket éltünk meg, s felnôtté válásuk után találtunk rá újabb feladatainkra. Ettôl kezdve életünkrôl csak együtt, közösen tudunk beszélni, hiszen bármit teszünk, kezdeményezünk, abba mindig együtt, közös elhatározással vágunk bele. Még ha egy-egy tevékenység csak egyikünk nevéhez fûzôdik is, nem tudnánk tenni, ha a másikunk nem állna ott egyetértésével, segítségével, vagy háttérmunkájával. Gyerekeink révén (akiket idehoztunk hittanra) kerültünk be a Szent Imre Plébánia nyüzsgô életébe, de csak lassan kezdtük megtalálni saját helyünket és szerepünket. 1996-ban érkezett az elsô megszólítás, amikor a plébánia második nagy táborát szervezték Nagyvisnyóra. A tábor elôkészítésekor, illetve a táborban született meg a keresztállítás és a SZIVISZ ötlete is. Az elsô keresztet a Bükkben, az Istállós-kô tetejére állítottuk fel, s ez a kereszt Szent Imre nevét viseli. Utána 6 éven át minden évben állított a Szentimrevárosi Egyesület (SzIE) és a Plébánia közösen egy keresztet Magyarország egy-egy hegységében. Ez mindig hosszú elôkészítô munkát igényelt, s közben komoly barátságok születtek a segítôk között. Maga a keresztállítás pedig kifejezetten közösség-teremtô élmény. Mindig felemelô pillanat volt, amikor a kereszt a helyére került és a magasba emelkedett.

Sajnos, történtek rongálások is az elmúlt 15 évben, a helyreállításoknál szerencsére a Szentimrevárosi Egyesület (amelynek mindketten aktív tagjai vagyunk) mindig segített. És voltak örömteli megemlékezések is, például a két évvel ezelôtti zarándoklat a Nagyboldogasszony kereszthez vagy az Erzsébet-napi szentmise koszorúzással a Szent Erzsébet keresztnél. Ugyancsak a táborban született meg a Szentimrevárosi Információs Szolgálat (SZIVISZ) terve, amit két másik házaspárral közösen 15 évig mûködtettünk. Ennek célja, hogy mindazok, akik valamiben segítségre szorulnak, rátaláljanak azokra, akik segítséget kínálnak fel. Ezzel a szolgálattal – a konkrét segítségnyújtáson túl – az volt a célunk, hogy az emberek közötti bizalmatlanságot csökkentsük, s igyekezzünk „hidakat építeni falak helyett”. Az idei nagytábor szervezôi között is ott vagyunk. Mindkettônkre jellemzô, hogy szeretünk fiatalok között lenni, fiatalokkal beszélgetni. Élvezzük társaságukat, gondolkodásmódjukkal, kreativitásukkal inspirálnak minket. Élvezettel veszünk részt a jegyespárok felkészítésében. A velük való beszélgetésekben azt tartjuk fontosnak, hogy egy-egy lényeges téma felvetésekor ôk is hallják egymás véleményét – sokszor eltérô – álláspontját. A házasságra készülô fiatal párokat azért is jó hallgatni, mert ilyenkor mi is átgondoljuk saját kapcsolatunkat, a prioritásokat. Néha még az egymással való beszélgetést is pótolja egy ilyen alkalom.

Vannak olyan tevékenységek is, melyeket külön végzünk, de ezt igyekszünk úgy szervezni, hogy maradjon idônk egymás számára is. Kata Nekem ilyen fontos feladat a katekumenátusban segítôként való részvétel. Másik rendszeres elfoglaltságomban Kôszegi Ágival együtt vezetünk egy nôi csoportot, akikkel együtt imádkozunk, beszélgetünk. Tamás Nekem más jellegû hobbijaim vannak az utóbbi években. Pár éve egy régi, izgalmas kártyajáték, a tarokk tanítását vállaltam, alkalmi vagy baráti társaságok részére. Eddig 6 csoport „végzett” már, s nagy öröm számomra, hogy terjed a híre, mindig vannak újabb érdeklôdôk. 2001. óta pedig minden évben megrendezzük – Ágostházy Imrével közösen – a Szentimrevárosi Egyesület tenisz kupáját, sokszor tavasszal és ôsszel is.

Kata-Tamás Több olyan nyitott csoportunk is van, ahová szívesen várjuk közösséget keresô testvérünket. Minden hónapban szervezünk egy kirándulást, amit meghirdetünk több fórumon, s bárki csatlakozhat, aki kedvvel jár a természetben, s meg tud tenni 10 km-t. 8 éve szervezzük az „Erdély-járást”, mindig más tájakra. Az utazás élményén túl itt is számlálhatatlan közösségi élménnyel gazdagodtunk már. Közben – színesítve az erdélyi gazdagságot – egyik évben Kárpátalján voltunk, idén pedig Délvidék a cél, Erdéllyel tarkítva. Mindkettônk lelki épülését szolgálja, hogy tagjai vagyunk egy Mécs közösségnek, havi rendszerességgel találkozunk, s fontos, hitünket segítô kérdéseket beszélünk meg, együtt imádkozunk. Közös álmunk, hogy a templom mellett közvetlenül legyen egy közösségi terem, egy kávézó-teázó, ahová bárki átsétálhat a szentmise után s beszélgetô társat találhat magának. Kereszténységünket leginkább kapcsolatainkban tudjuk megtapasztalni, hisszük, hogy Krisztusban testvérek vagyunk. L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

17

ultúránk több, mint ezer éven át az európai hagyomány részét képezte. Ám a mai Európa szakralizált kultúrája nem hasonlít az egykorira, a XX. század elôttire. A történelem folyamán minden kultúra alapja és meghatározója egy vallás volt, aminek letörölhetetlen vonásait magán hordozta. Az európai ember – biztos alapokon állva – merészen vállalkozott, szenvedélyesen kereste az újat, vállalta az élet szeretetét. Európát a katolikus egyház hozta létre, de ezt a mai nyugati ember rég elfelejtette, pedig Európának nem egykori érdekessége, de fogalomalkotó

K

nak, ha valódi értékeket akarunk birtokolni, azokra törekszünk. Nem a divatok, mai szokások után megyünk, nem mindenben a közmegegyezés a meghatározó. Keresztény antropológiánk szempontjából nem csupán humanistának kell lennünk, mert a mi példaképünk maga az Úrjézus, akinek élete követendõ minta. A lelkiismeretünk segít megmondani, hogy erkölcsileg valóban sikeres és értékes életet élünk-e. Példaként áll elôttünk az Úrjézus türelme, nagylelkûsége, emberszeretete. Nem elég a természetes erények gyakorlása, nekünk a természetfölötti rendbe felvitt eré-

Keresztény antropológiánk és küldetésünk A

M I

I G A Z

,

Cikkünk szerzõje okleveles gépészmérnök, a Mûegyetem tanszékvezetõje. Kutatási területe a hévízhasznosítás. Gyerekkora óta szentimrés, egy ideig a templom mûszaki ügyeinek gondozója. Feleségével egy kis mécs közösség tagja. Szívügye a csikszeredai kapcsolat, az ottani testvér egyházközségünk és a Makovecz építette templom sorsa.

18

J Ó

É S

S Z É P

,

S Õ T

S Z E N T

lényege a kereszténység, mégpedig a nyugati kereszténység. A nyugati egyház földet mûvelô, tanító, hittérítésre vállalkozó, kódexmásoló szerzeteseinek örök korszerûsége volt az a lényeg, ami jó értelemben nyugtalanná, példaértékûvé tette a mi földrészünket. A vallás az embereket nemcsak Istennel köti össze, hanem egymással is, tehát nem magánügy, de abszolút közügy, kultúránk eszenciája kell legyen. És össze kell kösse a történelmi korokat, országokat, nemzeteket. E helyett az újkori ember determinizmusa az embert az Isten helyére illeszti az ész mindenekfelettiségének dogmájával. A liberalizmus három fô elemének ellentmondása világos: éppen a szabadság követelményének megfelelôen nem lehet egyenlôség ember és ember között. A kulturális, vagyoni, politikai, lelkialkatbeli, tehetségbeli egyenlôtlenség, mint adottság, szükségképpen van jelen a társadalomban. A liberalizmus a priori ellentmondásait a harmadik elem, az úgynevezett haladás bizonytalan elve még jobban elmélyíti. A haladás az emberek közötti versenyben maga az egyenlôtlenség, nem is beszélve annak irányáról és minôségérôl. Napjainkra kérdésessé vált tehát a haladás végsô célja, ami annak irányát és határát is kérdésessé teszi. Hogyan tudunk eligazodni ebben az eszmeileg összezavart világban? Mihez tartsa magát a mai ember? Mindenképpen az ember Istenhez való viszonya, teremtett mivolta az, amibôl ki kell indulni. Emberi méltóságunkat nem valamiféle modern közmegegyezés adja meg, hanem istenképiségünk. Mivel teremtmények vagyunk, személyiségünket meg kell valósítani, léthiányunkat ki kell elégíteni. Azaz értéket kell teremtenünk, mert fô tevékenységünk az értékteremtésben keresendô. Mi az érték a mi keresztény felfogásunk szerint? Nem más, mint minôségi léttöbblet, vagyis mindaz, ami igaz, jó és szép, sôt szent. Értékteremtô tevékenységünk akkor felel meg az isteni elgondolásL

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

nyekre kell törekednünk, azokat kell gyakorolnunk, ez határozza meg erkölcsi karakterünket. Például tartom magam az okosság intellektuális erényéhez, mert meggondolom, amit teszek és e célnak megfelelôen cselekszem. Lényeges az ennek megfelelô eszközök megválogatása. Ilyen a mértékletesség, az ösztönök háttérbe szorítása, a kor divatfelfogásával szembeni józan ellenállás, ami a mai világban már-már bátorságot kíván. Kitartok az elveim mellett, nem a múló divathoz ragaszkodom. Képességünk szerint bennünk vannak az erények, de aktivizálásukhoz gyakorlásra van szükség. Ez a természetfeletti rendben az imádság gyakorlását is jelenti, és ez elvezet a hit, a remény és a szeretet isteni erényéhez. Magyarként még ennél is többre van szükségünk: kultúránk összeköt bennünket és a történelmi hagyományban, az irodalomban, a mûvészetben, ôseink tiszteletében, egyházunkban, szokásainkban, a Szent Korona tanban jelenik meg. Mit jelent magyar kereszténynek lenni? Aki tudatosan vállalja, az áldozatot vállal; földi, nemtelen vágyaink, érzelmeink legyôzését jelenti, a végtelen égi léthez képest a percnyi földi lét magasztos meghaladását. Aki a küzdelmes, magasztos drámai helyzetekben a hívô magyar létet választja, Isten felé közeledik, Isten közelségében erôssé, legyôzhetetlenné válik. Ez a nép évszázadokon át saját testével védte a keresztény Európát. Magyarország hivatása egyrészt ma is a védelmi küzdelem, az engesztelés és az áldozathozatal. Az ima keresztes hadjáratával le kell küzdenünk a sátánt, és ehhez erôs fegyverünk a Szeretetláng. Van tehát értelme életünknek, van személyre szóló és közösségi küldetésünk. Mindahányan apostolok vagyunk, figyeljünk rá; ember vezeti Istenhez az embert. Az emberek várnak bennünket. KONTRA JENÕ PHD

kút az élet valósága, ugyanakkor szimbólum is: találkozások helye, ahol összeér földi és menynyei, emberi és isteni. Valaki elkezdett keresni. Határozott elképzelése volt arról, amit találni szeretne: valakit, aki elveszett. A felszín alá ereszkedett és a mélybe hatolt. A kék ég egyre távolodott, amikor egyszer csak valami különös dolgot tapintott a kéz. Isme-

A

A kert kifakul és elszárad víz nélkül: sivatag. Puszta és kietlen. Homok és tövis. Beton és közömbös tekintetek. Milyen a te sivatagod? Milyen kutat kutat tekinteted? Ahogy kõlap a kutat, úgy pecsételi le a jegyesség a võlegényének felékesített mennyasszonyt, hogy tisztán megõrizze. Mert a társ bõvizû kút, az élet forrása.

Az embert keresõ Isten A

M O S O L Y G Ó

S Z E M E K

T Ü N D Ö K L Õ

K Ú T J A

„hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élõ vizet?” … „a víz, amelyet én adok, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne(d).” Jn 4,11.14

rõs volt. Mint egykor az égbõl hulló kegyelem, amit elnyelt a szomjas föld. Most újra rátaláltak alkotó ujjai. Megtalálta és ragyogó tükrében megpillantotta saját képmását: akit férfinek és nõnek alkotott. Isten létezését lehet tanítani, de nem lehet megtanítani, lehet bizonyítani, de nem érdemes bizonygatni, és lehet értelmezni, de nem szükséges magyarázni. Megtapasztalni lehet és erre a tapasztalatra segíteni másokat: személyes találkozás, párbeszéd, szeretetkapcsolat által. Mély vágyaink elvezetnek hozzá. A találkozás sebeket gyógyító élmény, amelyre azonban készülni érdemes, hogy valóban megtörténjen. Különben elmegyünk egymás mellett, és a találkozás után ürességet érzünk, mintha meg sem történt volna.

vers mindenkinek Dûne ám ezek a változtatásaink kiérlelik a szenvedélyen túli gyõzelmeinket a sejtetõen felvont zászló hiszed

zászló az egyik dûnén azon amelyik legvégsõ utalásokba zár és így talán a Grál üzenete

Cikkünk írója felnõttként – kezdetben a felesége, majd a katekumenátus révén – ismerkedett meg a keresztény hittel és kapcsolódott be az egyház életébe 2000-ben. 2001-ben kötött házasságot. 2003-tól a katekumenátus befogadócsoport tagjaiként segítik a felnõtt keresõket az Istennel való személyes kapcsolatra. Néhány éve részt vesz a plébániai jegyesfelkészítésben is. Építészmérnök.

Ha meghitt kapcsolatban vagyunk egymással, meghitt szeretetközösségben, akkor ebbe a közösségbe tudunk meghívni másokat. Ha ez hiányzik, akkor csak Istenrõl alkotott képeink tükrözõdnek a felszínen. Talán faragott bálványaink. A kút szimbólum, határhelyzet: az ezernyi réteg alatt megbújó világ találkozása a felszínnel, ahol a bennünk eltemetett istenarc tündöklõ ragyogása nyilvánvalóvá válik. Ezért a hit gyakorlata a szeretet cselekedete. Tettek, amelyben megismerheted Istent, a társad és önmagad. DEÁK TAMÁS

úszol csak úszol a tóban este is csillagkörök rajzolnak szívedre láthatatlan ujjal a Szarvas a Kaszás az Ikrek… és rajzol a Tejút

apró gömbök hullnak szemünkbe így és azt a szót az elvarázsolt lélek halkítja benned

alig lehet alig szabad de mintha diadémot hozna az eskü gondolatával az elcsendesedés e most feltámadt pillanat HÁMORI ATTILA

L

É P C S Õ

/

2 0 1 2

/

h ú s v é t

19

hátsó

lépcsõ igyeld meg a baromfiudvart. Az egyik elragadja a legjobb falatot és fut, keres egy nyugodt sarkot. Ha sikerül, leteszi, hogy a nagy rohanás után kifújja magát. Hopp! De már ott terem egy szemfüles és elragadja és fut vele egy másik sarokba. És így ismétlôdik ez a jelenet, csak más-más, pihentebb szereplôkkel. A végén pedig mindenki kimerülten ül és senki

F

káromolja az Istent! Helyette nem szünteti meg a szenvedést, hanem az engedelmességnek, a küzdeni akarás hôsi erényének, de fôleg a szeretet kifejezésének eszközévé teszi, és egy csodálatos, örök boldogság jutalmát ígéri a gyôztesnek. Nem veszi el a szenvedés borzalmát, sok esetben semmiféle emberi vigaszt nem nyújt a szenvedés mélyén, csak annyit: Boldogok,

Csak a sátán kacag? Írásunk szerzõje a Szent Margit Gimnázium nyugalmazott matematika szakos tanára. Ezt megelõzõen a József Attila Gimnáziumban tanított 25 éven át. Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa 15 évig, mint számítástechnikai szaktanácsadó, illetve szakfelügyelõ.

sem lakott jól, senki sincs megelégedve. Emberek! Nem hasonló-e a világban folyó hajsza ehhez? Csak a Sátán kacag, mert ez nagyon tetszik neki! Sok emberi hiba következményét a Jóisten számlájára rójuk fel. Ôt hibáztatjuk és sok esetben cselekvés helyett csodára várunk, pedig a lusták kedvéért megtett csoda nem lenne helyes megoldás, mint ahogy a majomszeretet sem jó nevelési eszköz. Minden túlzás ellentétbe csap át. Még is felmerül a kérdés: miért engedi meg mindazt az Isten, ami a világban történik? Talán az Isten a hibás, hogy a baromfik közt ez a könyörtelen és buta viselkedés lett a divat? Isten ezt nem engedi, de ugyanakkor hossszan tûrô! Másképp gondolkodik, mint az ember! Amennyivel magasabbak az egek a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (Iz 55, 9). Másképp gondolkodik. Nem csap le azonnal, nem pusztítja, irtja ki a gonoszságot a rosszakaratú emberekkel együtt. Nem büntet azonnal, mert mireánk se csapott le azonnal, mikor bûnt követtünk el. Szent Pál tanítása: Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra nemcsak Isten, hanem az emberek elôtt. Amennyiben rajtatok múlik, lehetôleg éljetek minden emberrel békességben. Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragját, mert írva van: „Enyém s bosszú, én majd megfizetek”, mondja az Úr. Sôt „ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égô parazsat raksz a fejére.” Ne gyôzzön rajtad a rossz, te gyôzd le jóval a rosszat. (Róm 12, 17-21). Mi magunk is eleddig – Szent Pál szellemében – igyekeztünk-e Isten kedvében járni? Most is minden emberrel békében igyekszünk élni, amennyire rajtunk múlik? Amikor arról szeretnénk vitatkozni az Úrral, hogy a szenvedést ki kellett volna teljesen hagyni az emberek földi életébôl, még inkább a megváltás mûvébôl, mert annak senki sem örül, és az emberek többsége ezért

akik… s most következik a 8 boldogság (lásd Mt 5, 310), szemben az ember elképzelésével! (Csak egy példa: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért.) Ellentmondások sora a világ elképzelése és az isteni akarat között. A végcél a boldogság és öröm, de ezért meg kell küzdeni. A küzdelem pedig nem tartozik az örömök közé. Semmit nem adnak ingyen! – ez mindannyiunk közös sorsa! Érdekes: amit könnyedén szereztünk, rendszerint hamar el is vesztünk! Ebül vett, ebül vész! A boldogság ellentéte a szenvedés. A boldogság elérése a szenvedésen keresztül lehetséges Isten tervei szerint és ezzel az Isten az igazságnak is eleget tesz. Szent Fiát azért küldi a földre, hogy ezt az utat bemutassa. Szenvedéssel kell legyôzni a bûnt és mindennemû gonoszságot! Krisztus ezzel váltotta meg az emberiséget, és ehhez a nagy mûhöz hív minket munkatársul! E föld a siralom völgye és az is marad, de csak azok számára, akik nem hisznek Istenben. Az Istenben hívôknek minden vigasztalást, erôt és kegyelmet megad az Úr. A földi élet keservei közt az igaz vigasz egyetlen csatornája a hit. Jób mindent megkap az Istentôl. Azután – egy kis idô múlva – mindent elvesz tôle. Gyermekei sorban meghalnak, vagyona s minden kincse a szeme láttára pusztul el. Végül még súlyos, fertôzô betegségbe esik. Embertársai vigasztalás helyett csak a hibáira hívják fel a figyelmét. A teljes kétségbeesésben így imádkozik: Mezítelenül jöttem ki anyám méhébôl, és mezítelen térek oda vissza; az Úr adta s az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy tett. Legyen áldott az Úr neve! (Jób 1, 21). ÁMON OTTÓ

Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás / A la-

20

pot a kedves Olvasó adományaiból tartjuk fenn, melyekért ezúton is köszönetet mondunk.