GYŐRFI GÁBOR* Az e-learning lehetőségei és esélyei a felgyorsult információáramlás korában E-learning chances and opportunities in an age of a boosted information flow The present paper and the article that follows are a far cry from a profound analysis, let alone a vivisection. They are much rather a mere overview touching on ideas which, however, might be of interest and might raise eyebrows and doubts about e-learning in Hungary, namely : does it exist at all or are we only dealing with a facade of ambitious schemes and a barrage of catchy slogans? And if it does exist, is it what it should be, or is there still room for improvement? Next the paper is out to cover the shortcomings – alleged or true – of the state initiatives and finally it reviews the changes in (potential) learners’ habits triggered by Internet use, the transforming approach and attitudes which might very well shake one or two ever so solid pillars of our education system.
Előadásomat és a belőle készülő cikket nem szántam a téma mélyelemzésnek, sem élveboncolásának. Inkább egyfajta szemezgető áttekintés, gondolatébresztő fejtegetés volna csupán, mely mégis elindíthatja bennünk a kételkedést és felébresztheti a kíváncsiságunkat, hogy a sok jól ismert hangzatos célkitűzés és bejáratott szlogen mögött valóban létezik-e már e-learning hazánkban? És ha létezik, akkor az olyan amilyennek lennie kell? Vagy még van min dolgozni? Továbbá megpróbálnék rávilágítani a jó szándékú állami szerepvállalások valós vagy vélt hibáira, és végezetül összegezni fogom a tanulók és tanulni vágyók internet által megváltoztatott szokásait, az átalakuló szemléletmódot és hozzáállást, melyek számos szilárdnak hitt támpillérét kidönthetik jelenlegi oktatási rendszerünknek…
Mit is hívunk e-learningnek, és egyáltalán: miért hívjuk annak? Előrebocsátom, hogy nem fogok kimondani és leírni végső igazságokat, halhatatlan definíciókat, és tévedhetetlen módszertanokat. Helyette elég ha „csak” körülnézünk, látunk, hallunk, a többit már ki sem kell mondani, érteni fogjuk… A szakképző intézmények, felnőttképzési vállalkozások és a felsőoktatási intézmények közt jó pár kezdeményezést láthatunk e-learning meghonosítására, de szinte kivétel nélkül meghajolnak a technikai nehézségek, a szervezeti kultúra hiánya, és egyéb kompromisszumra kényszerítő körülmények előtt, így a végeredmény sosem az amit elképzeltek. Ezek után egyenesen következik, hogy amíg nincs igazi e-learning képzés, addig nincs szükség magasan képzett szakemberekre a tananyagfejlesztés és az oktatásmódszertan területén sem. Ha
*
BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, Informatika Tanszék, főiskolai tanársegéd.
333
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 pedig nincs rájuk szükség, akkor a képzésükkel sem foglalkozik senki... Többékevésbé ez a magyar valóság. Én (és ezt a nézetet nem kevés kollégám is osztja) azonban azt gondolom, hogy lehet gyorsítani a lomhán reagáló hazai oktatási rendszer átalakulásán. Ennek útja pedig az, ha a fenti folyamatot fordítva játsszuk végig. Elébe megyünk a még fel nem ismert igényeknek és elkezdjük képezni a szakembereket. Nemcsak olyanokat akikre már szükség van valahol, hanem olyanokat is akik hisznek magukban, mert felismerték a szükségét saját tevékenységüknek. Ők azok, akik képesek lesznek keresztülvinni az újításokat, és megteremtik az e-learning szakmai alapjait és kultúráját saját intézményeikben. Nem állítanám, hogy az e-learning forradalmi erővel kell, hogy átsöpörjön az oktatási rendszeren és lerombolja az úgynevezett hagyományos struktúrákat és értékeket. Egyszerűen csak el kell ismernünk, hogy létjogosultsága van több területen. Tennivalónk pedig az volna, hogy reálisan felmérve az előnyöket és hátrányokat, találjuk meg az e-learning helyét a többi metodika között, definiáljuk célját és eszközrendszerét, majd adjuk meg az esélyt az alkalmazóinak. Amíg ezt nem tesszük meg, addig sok mindent hívhatunk e-learningnek, ahogy sok mindent hívunk is annak, némileg koncepciótlanul… Saját oktatási tapasztalataimat több különböző területről gyűjtvén (a gazdasági jellegű tantárgyak és az informatikai tárgyak egyensúlyban vannak), többféle képzési formában (a főiskolai nappali képzés és távoktatás mellett esti és hétvégi felnőttképzés, nappali tagozatos szakképzés valamint alapítványi iskola, továbbá munkanélküliek átképzése és időskorúak kiscsoportos oktatása) szereztem meg. Ezek alapján ki tudom emelni a felnőttképzési vállalkozások által szervezett tanfolyamokat, valamint a felsőoktatásbeli távoktatási formát, ahol komolyabb létjogosultsága van az e-learning alkalmazásának. Főiskolánkon jelenleg bevezetés alatt áll egy a tárgyak többségére alkalmazható e-learning keretrendszer, mely ígéretes módon vesz le nem kevés adminisztratív terhet az oktatók válláról, ennek részletesebb ismertetésére Korom Erik kollégám előadásában kerül sor. A távoktatás rendszere a főiskolánkon a jórészt a tankönyvek és feladattárak feldolgozásán alapul, valamint a konzultációkon. A konzultációk szerepe ugyanakkor nem igazán az, aminek lennie kéne. A gyakran gyorsan változó tananyagokat nem képes a tankönyvkiadás követni (nem csak technikai, hanem sokszor gazdasági okokból sem), így igen sokszor elmaradozik az otthoni munka, és a konzultációk átalakulnak hagyományos tanórává. Egy jól megszervezett interneten át elérhető vagy CD-n hazavihető tananyag könnyebben frissíthető, az oktató által saját kezűleg is aktualizálható, radikálisan költséghatékonyabb lehetne. A felnőttképzés terén a tanfolyamok, szakképzések rendszere szintén sokat profitálhatna e-learning technikák alkalmazásából. A helyzet ugyanis teljesen más mint pl. egy nappali képzést folytató intézményben. A nappali rendszerben a tanulók többségéről feltételezhetjük és tudhatjuk is, hogy hasonló időbeosztással élnek, hasonló mértékben tudnak iskolán kívül töltött idejükből áldozni a tanulásra, gyakorlásra. A felnőttképzésnél már nem lehetséges ilyesfajta általánosításokkal élni. A különböző munkahelyekkel és családi, magánéleti körülményekkel rendelkező hallgatók esetében általában már csodával egyenér-
334
GYŐRFI G.: AZ E-LEARNING LEHETŐSÉGEI ÉS ESÉLYEI... tékű, ha egy csoport többsége rendszeresen jelen van a kontaktórákon. Ez nagy erőfeszítés tőlük, és még nagyobb is lesz, ha az adott képzés megkívánja a kötelező óralátogatást. Mennyivel célszerűbb volna a feldolgozás egyéni ütemezését lehetővé tevő szoftver- vagy papíralapú, önálló tanulást támogató tananyagot adni a kezükbe. Innentől kezdve a privát döntésük, hogy reggel, délután vagy éjszaka dolgozzák-e fel a tananyagot, és az is mindegy, hogy egy, kettő vagy 15 óra tanulással sajátítják végleg el, utána a konzultációvá alakítható kontaktórákon a problémás kérdések tisztázására és gyakorló feladatok megoldására fordítható az idő. Tapasztalatom szerint jelenleg ezekre jut a legkevesebb idő, hiszen a terembérletek és az oktatói díjazások miatt a lehető legkevesebb kontaktórákkal szervezik a képzéseket.
Mit tett hozzá hazánkban az állam az e-learning esélyeihez? Talán nincs is, ki ne hallotta volna már a következő divatos kifejezéseket: • „Életen át tanulás” • „Információs társadalom” • „e-Magyarország” stb. Az állam felismerte a szükségességét, hogy a társadalom minden rétege lépést kell, hogy tartson a gyorsuló és bővülő információáradattal, ami hétköznapi életünket is egyre fokozottabban átjárja. Természetesen nincs mindenkinek egyforma képessége és tehetsége a szinten maradáshoz, még kevésbé a fejlődéshez, ezért a klasszikus, ökonómiailag értelmezett állami feladatok közé felsorakozott az informatikai műveltség terjesztése és a képzések, oktatások informatizálásának széles skálán kiterjesztett támogatása. Az elmúlt években több szálon indultak el az e-learning hátterét biztosító fejlesztések. Ami egyezett, az a finanszírozás módja. Állami pénz (esetleg EU támogatás) került szétosztásra a sikeres pályázók között, akik igen sokféle ötlettel és minőséggel képviseltették magukat. Ennek érzékeltetésére – a teljesség igénye nélkül – megemlítenék néhány kezdeményezést. Az egyik kompetens intézet az OKJ szakmai képzésekhez használható elektronikus tananyagok fejlesztésére vonatkozóan írt ki pályázatot (illetve ez egy részterülete volt a tágabb célnak), melyen a nyertesek között voltak hasonló célú munkák is, míg maradtak hiányosságok is. Például egy szakképesítés 4 vizsgatantárgyából az egyik elektronikus átdolgozását első körben támogatták, míg a többit az azóta ki nem írt, és valószínűleg már soha ki nem írandó pályázati forrásokból ígérték támogatni. A félbemaradt fejlesztés megkérdőjelezi az egész nemes célt, hiszen a kiadott pénz nem hozta meg az eredményt, az eddig elkészült munkák feltehetőleg soha nem kerülnek a tanulókhoz, hiszen csak részmegoldást jelentenének, csak pár bizonytalan lépést egy hosszú, és járatlan úton. A koncepciótlanság megbuktatta az e-learning egy jelentős esélyét, hiszen az egyébként igazán bőkezű forrásosztogatás és a centralizált menedzselés alkalmas lett volna egy szélesebb körű bevezetés alapjául – és mint tudjuk, néha evés közben jön meg
335
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 az étvágy…talán népszerűbbé válhattak volna a távtanulás informatikai eszközei. Egy másik „érdekesen” nagy ívű próbálkozás a közoktatás tananyagainak teljes digitalizálása és strukturált formában, szabadon hozzáférhetővé tétele volt. Az elképzelés igen ambiciózus, többek között minden évfolyam minden tantárgyát az egyszerű definíciók szintjétől a tanórák és témakörök egységein keresztül a tananyag teljes tematikai egységéig áttekinthetővé és hozzáférhetővé kívánta tenni. És természetesen nyilvános forrásból letölthető formában. Ez a terv egy csapásra meg akart oldani mindent. Olyan mintha egy teremtő erő azt mondaná: „Legyen e-learning!”…és lett? Nem lett sajnos. A pályázók ugyanis meglehetős szabadságot kaptak a témaválasztás terén. Így aztán a sikeres indulók támogatott fejlesztései innen is, onnan is felvállaltak egy darabkát – de végül a közoktatási tananyagok közül egy sem készült el teljes lefedettséggel (pl. minden évfolyamra vonatkozóan). Láthatóan megint számítottak egy második körre is, egy továbblépési lehetőségre – gondolván, most túlesünk ezen, és majd ráérünk gondolkodni legközelebb…de megint nem volt legközelebb. Sajnos a kifogásolni valók az előző esetben nem is szűkíthetők kizárólag a hosszú távú elképzelés indokolatlan nagyvonalúságára, sok egyéb probléma is jelentkezett. Egy átlagos, multimédiás oktató CD elkészítése szakértők szerint 6-7 millió forintba kerül. Tapasztalatom szerint ennél lényegesen olcsóbban is el lehet készíteni. Az említett pályázatban ennél alacsonyabb összegben maximálták az egy tananyag feldolgozására fordítható támogatást, ugyanakkor pl. egy neves filmrendezőnk életművének digitalizálása 20 millió forint körüli támogatást nyert el. Még egyszer hangsúlyozom: a pályázatot közoktatás alaptananyagainak e-learning-et támogató szabványos feldolgozására írták ki, és maximum 4 milliós támogatással pályázatonként. A közzétett eredmények ismeretében a kormányzati hozzáállás komolysága, őszintesége kérdőjelezhető meg. A fenti 8 számjegyű összeg nemcsak relatív, de abszolút skálán is indokolatlanul magas… Mellékesen említeném meg az időskorúak informatikára és internethasználatra oktatásának egy kudarcát, ahol a meghirdetett tanfolyamokat az első turnusok végeztével azért állította le az államot képviselő finanszírozó, mert a vártnál sokkal többen érdeklődtek és iratkoztak be. Gondolom egy lehetséges megoldás az lehetett volna, ha – mivel magam is szervezője voltam a képzésnek – direkt rosszul végezzük a munkánkat, és valahogyan eltántorítjuk a lelkes jelentkezők nagy részét, így esélyt adva a kis létszámú maradéknak, amit még hajlandó az eredeti ajánlatához hűen képezni az állam… Ezek után meg sem merem említeni a főiskolánk dolgozói által is jegyzett, pályázati forrásból finanszírozott elektronikus tananyag-fejlesztéseket, melyek jövőjéről még nem sokat tudunk… de kívánjuk a legjobbakat…
Mit tett hozzá az internet az oktatáshoz?
336
GYŐRFI G.: AZ E-LEARNING LEHETŐSÉGEI ÉS ESÉLYEI... Az internet jelentősen átértékelte a tanulni vágyók lehetőségeit. Az informáltság mértéke, az információhoz jutás esélyei soha nem látott méretekben változtak meg. A tanuló szemével: az oktatás = szolgáltatás! Gondoltunk már erre? Az internet az érdeklődőnek a képzési forma megválasztása, az intézmény kiválasztása és a képzés során sokféle lehetőséget biztosít. Az alább felsoroltakra természetesen léteznek más csatornák is, de hatékonyságát és koncentráltságát tekintve az internet napról-napra egyre előnyösebb •helyzetben információk van: ⇒ a tanuló érdeklődési köréről; ⇒ a lehetséges tanulási formákról; ⇒ az oktatást nyújtó intézményekről; • fórumok ⇒ a képzés szervezettségéről; ⇒ a tananyag tartalmáról; ⇒ az oktatók teljesítményéről; • adatáramlás ⇒ tananyagok, könyvek; ⇒ előadás jegyzetek; ⇒ háttéranyagok; ⇒ dolgozatok, szakdolgozatok.
Információ a tanuló érdeklődési köréről Nem nagy bátorság kijelenteni, hogy nincs olyan témakör, amihez legalább felszínes áttekintést ne nyújtana a világháló. Ha valami érdekel, akkor nincs más dolgunk, mint rákeresni és kiszemezgetni az értékes találatokat. Napokrahetekre való olvasnivalót nyerhetünk kedvenc hobbinkkal kapcsolatban, és szinte korlátlan az információhalmaz, ha idegen nyelveket is bírunk. Ezek után evidens, hogy ha tanulni szeretnék, szintén tájékozódhatom ezen forrásból. Kívül-belül megismerhetem az engem érdeklő tematikákat, megérthetem a szakterület alapfogalmait, lényeges tudományos alapjait, ágait, művelőit. Mikorra a tanulási szándék realizálódik, már egy bizonyos mértékig felkészülten állhatok elébe, és ettől a ponttól kezdve az iskola nem misztikus tudományok titokzatos tárháza, hanem az általam választott áru értékesítője. Megismertem az árut – tudom mit akarok és tudom mit várhatok. Választottam – várom a szolgáltatást.
Információ a lehetséges tanulási formákról Ahogyan a hallgatók igényeihez többé-kevésbé hozzáigazított képzési formák megjelennek, bővül a választék, erősödik a tanulók alkupozíciója. Egyre kevesebb kompromisszumot kell kötnöm, hiszen ha este érek rá, akkor majd találok esti képzést, ha hétvégén, akkor biztosan lesz hétvégi képzés stb. Nem kényszerülök olyan oktatási forma felvállalására, amely ellentétes volna időbeosztásommal, életvitelemmel, teherbíró képességemmel. Feltehetjük a kérdést, hogy
337
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 melyik a legrugalmasabb tanulási szituáció, amelyik a leginkább alkalmazkodik a saját időbeli korlátaimhoz? Egyszerű a válasz. Az a legrugalmasabb, ahol én döntöm el, mikor és mennyit tanulok, mikor vizsgázom. Ezt csak az elearning megoldások tudják biztosítani számomra. (Ez a bekezdés és gondolatmenet természetesen nem hivatott arra, hogy az ilyen liberális tanulási forma hatékonyságát megítélje.)
338
GYŐRFI G.: AZ E-LEARNING LEHETŐSÉGEI ÉS ESÉLYEI...
Információ az oktatási intézményekről Az elektronikus jelenlét – az interneten való megjelenés kényszere nem csak a tisztán üzleti világot járja át. Az elmúlt évek már érvényesítették a „lemarad aki kimarad” elvet, vagyis nem kerülhető el a világhálón való információszolgáltatás. A netet használó tömegek már megértették, hogy az az intézmény, aki nem készített magáról honlapot, aki nem ad legalább minimális szinten támogatást érdeklődőinek, jövőbeni potenciális partnereinek, az valószínűleg nem is méltó a figyelmünkre. Az ilyesfajta kapcsolatteremtésnek számtalan különböző színvonala adott, és még van hova fejlődni, de mindenképpen pozitívum, hogy a „vevők” nyomására ki kell teríteni a lapokat, és megmutatni magát annak, aki oktatni akar. Ma már szerencsére egyre ritkább az ilyesfajta telefonbeszélgetés: „hát, majd ha összejön a csoport, akkor elkezdődik a tanfolyam….”, „nem most, hanem majd mindent elmondunk a beiratkozás után” stb. Ha ma ezzel a mentalitással találkozik az érdeklődő, akkor tovább keresgél a kínálatban, amíg meg nem találja a neki tetszőt.
Fórumok a képzés szervezettségéről Az internetes társadalom egyik jellegzetessége a közös érdeklődésű egyének egymásra találása és közösséggé formálódása. A véleménynyilvánítás szabadsága minden eddiginél magasabb fokú lett, hiszen arcom vállalása nélkül is leírhatom a problémáimat. Elmondhatom, amit eddig aggályosnak találtam volna mások előtt felvállalni. Magam részéről javasolnám mindenfajta képzések szervezőinek, hogy próbáljanak meglátogatni a tanulóik által üzemeltetett fórumokat, sok tanulságos dologra derülhet fény. Az e-learning technikák eleve nagymértékben alapoznak a kommunikáció modern megoldásaira, így alapelemük az ilyesfajta kapcsolattartás, és bizonyítható, hogy könnyebben vállalják konstruktív kritikai véleményüket a résztvevők e-mailen, chaten, fórumon – mint személyesen.
Fórumok a tananyag tartalmáról A hagyományos iskolai képzések szilárd alapját jelenti az a felfogás, miszerint a tanár tudja a tananyagot, a diák meg örülhet, hogy ha ezt megosztja vele. Nem vitatéma a tananyag, hanem szentírás. Ez a felfogás megdől attól a pillanattól kezdve, ha nyílt fórum teremtődik a szakmai vitára. Ez a nyíltság akkor igazán hatékony, ha az oktatásban résztvevőkön kívül, független, külső szakemberek is hozzászólnak. Ez a fajta nyílt megmérettetés minőségi munkára készteti a tananyagok fejlesztőit, és mivel az e-learning jellegű használatra szánt tananyagok jelentős része még kidolgozás alatt van, most kínálkozik esély rá, hogy a kollégák korszerű és maradandó produktummal álljanak elő. Sokkal vállalhatóbb feladat most – a fejlesztések során – alkalmazkodni az elvárásokhoz, mint később toldozni-foldozni a hibákat a régi szemléletben készült tananyagokban.
339
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Fórumok az oktatók teljesítményéről Magam is láttam már levelezőlistákon az év eleji felbolydulást, amikor mindenki kíváncsi arra, hogy melyik oktató kurzusára járjon, kinél mire számíthat. Az elhangzó vélemények közül kiszűrve a szélsőséges szubjektív álláspontokat, hamar reális képet kap a tanuló, hogy elvárásaihoz melyik tanerő áll legközelebb, vagy ha nincs is választása, legalább az ún. túlélési stratégia kidolgozásához megkapja a szükséges tanácsokat. A hagyományos képzési rendszerekben a tanár szakmai tudásbázisán kívül kritikus fontosságú szerepe van előadói kvalitásainak is. Semmit sem ér felhalmozott tudása, tapasztalata, szakmai zsenialitása, ha ezt képtelen emészthető formában tálalni a befogadóknak. Egy előadássorozat minősége függhet a „napi formáktól” is, hangulattól, lelkiállapottól, fáradtságtól, egyebektől. A hallgatók észreveszik, és egymás közt leszűrik a tanulságot – a következmény a legközelebbi oktatási ciklusban mérhető lesz. Az e-learning jelentős mértékben kiküszöböli ezeket a hátrányokat. Megfelelő igényességgel elkészített oktatóanyagban megőrizhetők egy jó előadó stílusának jegyei, előadásainak érdekes pillanatai – de ennél fontosabb, hogy kirostálhatók a hibák, hátrányok, értéktelen elemek. A diák (minden egyes diák) minden tananyagegység feldolgozásakor ugyanazt a minőséget élvezheti.
Adatáramlás Az internet teszi lehetővé az e-learning leghatékonyabb formáit. Ha csak a tananyag távolba való eljuttatását értenénk alatta, akkor természetesen adódik több más lehetőség is, de a multimédiás elemek széles skálán megvalósuló alkalmazása, a kommunikáció valós idejű formái, a számonkérés korszerű technikái mind-mind a világháló nyújtotta lehetőségekre épülnek. Ahogyan az e-learning tananyagai is igénybe veszik hordozó közegként a netet, úgy a hagyományos képzési formákban résztvevők is egyre komolyabban használják ki előnyeit. Ki gondolta volna 15 éve, hogy egy tankönyv teljes tartalma egy perc alatt továbbítható e-mailen bárhová, sőt bármekkora példányszámban? 10 éve már kóstolgatták az egyetemi közösségek az új lehetőségeket, 5 éve már feszegették a határokat, és ma már természetes, hogy elküldjük egymásnak az órai jegyzetet beszkennelve, a tankönyvet pedig letöltjük egy szerverről, vagy egymás számítógépéről… Ennek jogi aggályait nem kívánom feszegetni, de van abból is bőven. Ami fontos, hogy az oktatás nem helyhez kötött többé, nincs már feltétlen szükség a tanteremre sem, a tananyag továbbítható írásban, de multimédiás, audio-vizuális formában is. A dolognak természetesen jó oldala, hogy az e-learning megkívánja pl. otthon elkészített dolgozatok elektronikus továbbítását az oktató felé, de nem ellenőrizhető egyértelműen a dolgozat igazi készítője, a szellemi forrása. A neten keringő szakdolgozatok pedig könnyű prédák a munkájukkal spórolni próbálóknak, és utólag nagyon nehéz megállapítani, hogy saját produktummal állt-e elő egy dolgozat összeollózója vagy pedig idegen tollakkal ékeskedik… Az e-learning folyamatai során elkerülhetetlen adatáramlások biztonsága, hitelessége, sértetlensége kulcsfontosságú. Ezen szempontok biztosíthatják a konzultációk, on-line számonkérések, tananyagközlések stb. értékét és értékállóságát.
340
