GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Igen, te vagy. világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod. sötétségemet. Békés ünnepeket. és áldott új évet. kívánunk!

NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ

2007. IV NEGYEDÉV - 27. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

„Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.”

Békés ünnepeket és áldott új évet kívánunk !

HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

tartalom Számvetés Dr.Erdélyi László: 2007 - a megújulás éve Küldetés A „jelenvaló igazság” - ma Evangélizáció Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek - MA Krisztus zászlóvivői - előadássorozat „Ismét eljövök” Tony Campbell: Mi lenne, ha Jézus két hét múlva eljönne? Imaélet Globális Misszió 360 „Kelj fel és világíts” Imádkozás és Misszió Éve 2008 Lelki élet Tony Campbell: Megsebezve a barátaim házában Művészeti Estek Az Úristen őriz engem - zenés irodalmi est Valaki nem hagy el - Erdélyi László költői estje Ünnepre készülődve Időtálló, örök ajándékok Elődeink Beszélgetés id. Szabó Miklós testvérrel Keresztség Egy beteljesült álom Tapasztalatok „Prédikált egy fa” Riport Beszélgetés Dr.Tokics Imrével Házasság - eltűnő hagyomány? „Lesznek ketten egy testté”(?) - Házasság, vagy együttélés? Felújítás 2007 Képes beszámoló - kommentár nélkül Egészség Dr.Malcolm McDonell: A hit gyógyító ereje Alapítvány A Boldog Élet Alapítván beszámolója Könyvajánlat Színes könyv bemutató Útravaló

3 4 6 7 8 10 11

A legszebb karácsonyi ajándék: Molnár MÁRK

12 14 15 16

A baptista vendégeink kórusa

17

A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit

18 19 20 21 22 24 25 26 27 28

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 800 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

2

Budapest Terézvárosi Gyülekezet Híradója 2007/IV.

SZÁMVETÉS

2007 - A MEGÚJULÁS ÉVE „Micsoda közmondásotok van néktek Izráel földjén?, hogy azt mondjátok: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. Ezt mondja az Úr Isten: megszüntetem e közmondást és nem mondogatjátok azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.” (Ezék 12: 21-23) „Minden látás teljesül” - ezzel az ígérettel és várakozásssal indultunk el a 2007. évben. Amikor küldetésünk beteljesítésére terveinket elkészítettük, kértük, hogy Isten adjon új látást, lelki vezetést, hogy ki tudjunk lépni a laodiceai állapotból. Hittük, hogy az Úr meghallgatja imánkat és beteljesíti rajtunk ígéretét: ha lesz új látás, az teljesülni is fog. ÚJ MUNKASZERVEZET Mivel hittünk abban, hogy gyülekezetünk képes egy sokkal nagyobb aktivitásra, mint a korábbiak, még a tervek elkészítése előtt, egy új látás szerint alakítottuk ki a munkacsoportokat és szerveztük hatékonyabbá a vezetést. A Bibliából tanult példa alapján igyekeztünk a szervezési és irányítási funkciókat úgy átalakítani, hogy megosszuk a feladatokat és a felelősséget is. Izrael az első nagy csatáját az Úr modellértékű irányítása alapján vívta meg. Mózes, Áron, Húr és Józsué példát mutatott abban, hogyan kell a feladatokat megosztani és a harc során egymást támogatni. (2Móz 17:8-16) Ha mindannyian irányítani akartak volna, vagy ha mindegyik a harcok sűrűjébe vetette volna magát, nem tudtak volna győzni. Ezt próbáltuk leképezni a gyülekezeti munkában: összehangolni az irányítást, a lelki támogatást, az ügyek hatékony intézését és a munka operatív mozgatását. ÚJ MISSZIÓS KONCEPCIÓ Mark Finley evangélizációs sorozata alatt egy teljesen új missziós gondolat kerített hatalmába bennünket. Ennek alapja az Oosterwal testvér könyvében olvasott gondolat volt, miszerint az adventi népnek sokkal jobban, mint valaha, együtt kell működni más keresztény közösségekkel a világ evangélizálásában. Ezt a látást is segített az Úr beteljesíteni. Felemelő tapasztalat volt, ahogyan a baptista, a metodista, és az evangélikus gyülekezetek együttműködtek velünk, s az év végére a református közösséggel is bíztatóan alakult kapcsolatunk. Örülhetünk annak is, hogy az adventista gyülekeze-

tek országosan is sorra jelzik pozitív tapasztalataikat a más közösségekkel való kapcsolataik terén. ÚJ IMAÉLET Már két évvel ezelőtt felismertük a közös imádkozás rendkívüli jelentőségét és áldásait. Megteremtettünk egy állandó imaközösséget, amely idővel imádkozó gyülekezetté formálhat bennünket. Mégis Isten különleges áldásának tekinthetjük, hogy a „GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM” világszéles imaközösségéhez csatlakozva ezen a területen is élesebb lelki látást és mélyebb tapasztalatokat kaptunk. Az előző évi komoly imáinkra való válaszként értékelhetjük, hogy Isten a mi gyülekezetünket választotta ki az imaközösség magyarországi szervezésére és lelki összefogására. Sok köszönetet kaptunk ezért testvéreinktől, szerte az országból. Az imádkozás alatt, a gyülekezet lelki egységén munkálkodva ugyanakkor megértettük annak fontosságát is, hogy olyan közösséget kell alkotnunk, ahol mindenki egyénileg is képes megállni és haladni a lelki élet keskeny útján. A gyülekezet egy része határozottan megváltozott az imahét és imaórák alatt és ezért sokan vagyunk hálásak Istennek.

sikeressé tette a sorozat második részét, amikor Tony Campbell a hármas angyali üzenetet közvetítette nagyon érthető, egyértelmű, de mégis szeretetteljes formában. ÚJ IMAHÁZ Egész éves tevékenységünket úgy kellett megszerveznünk, hogy fő feladataink mellett még a gyülekezeti nagyterem felújítására is jusson idő, és energia. Régóta készültünk már erre az eseményre is, de a tavalyi évben éppen a látás hiánya miatt nem tudtunk nekifogni. Nem volt ugyanis egységes elképzelésünk arról, hogyan oldjuk meg a terem fűtését, szellőztetését és klimatizálását a leghatékonyabban. Ez év elején az Úr összehozott bennünket az ország egyik legjobb épületgépész tervező irodájával és rövid idő alatt mindenki egyetértésével ki tudtuk dolgozni a lehető legoptimálisabb megoldást. De ugyanígy csak Istent dícsérhetjük azért is, hogy a határidőket sikerült tartanunk, és nem kellett a szükségesnél tovább kölcsön templomba járni. Ezúton is köszönetet kell mondanunk az evangélikus, a metodista és a baptista testvéreinknek, hogy befogadtak bennünket a felújítás ideje alatt, és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak második otthonunk felújításához.

ÚJ EVANGÉLIZÁCIÓ

ÚJ PROBLÉMÁK

Felvetettük annak kérdését is, mi lehet küldetésünk aktuális célja és üzenete, mit jelent ma számunkra a „jelenvaló igazság” és annak hirdetése a világ számára? Az erre való választ szintén egy új látás alapján sikerült megfogalmaznunk: azonosulnunk kell az üzenettel, egész életünkkel, hitvallásunkkal és cselekedeteinkkel kell azt hitelesítenünk. Meg kell tanulnunk az ítéletet is hirdetni a jó hírrel együtt. Ha pedig egyes világosságoknak más hirdetői is vannak, Krisztus zászlóvivőinek mai örökösei is itt élnek közöttünk, akkor őket is meg kell szólaltatnunk, együtt kell velük működnünk. Ezért kértük fel közös evangélizálásra - egy részletesen kidolgozott missziós terv alapján - a nagy reformátorok örököseit. A nagy küzdelem végigkísérése és hiteles tanúkkal történő bemutatása jól megalapozta és

Isten teljesíti ígéreteit. Megígérte, hogy ha lesz új látásunk, az mind teljesülni fog. Így lett. De az ígéret mellett figyelmeztetést is találunk az Ígében. Ha elindulunk a keskeny úton, az egyre nehezebb lesz, egyre több problámával kell szembesülnünk, és egyre kevesebben leszünk, akik bírják a menetelt. „Az őszinte bizonyság rostálást hoz létre...” írja E. G. White. Tapasztaltuk, hogy munkánkat olyan nehézségek kísérték, amelyekkel eddig még nem találkoztunk. Szinte éreztük a fejünk felett a láthatatlan küzdelmet. Voltak, akik nem tudtak ellenállni Sátán kísértésének és kivonták magukat a munkából, de hálával tartozunk Istennek azért, hogy mégis itt vagyunk - másképp nem tehetünk - és érezzük azt, hogy folyamatosan mellettünk áll. Segíts bennünket Urunk ugyanígy a következő évben is! Ámen.


3

KÜLDETÉS A „jelenvaló igazság” - ma Mi a „jelenvaló igazság”?

Azonosulnunk kell az üzenettel

„A megváltási terv, Isten önmaga kinyilatkoztatásának rendje nem időtlen és nem is céltalan. Isten örökkévaló evangéliuma mindig korhoz kötötten, mint jelenvaló igazság nyilatkozik meg benne. A kinyilatkoztatásban Isten mindig belép a mi életünk téri, idői rendjébe. Valóságos történelmi helyzetben Isten valóságos, történelmileg, gazdaságilag, szociálisan is megoldást hirdető szava bontakozódik ki Izráel sorsában. Így tehát a kortól, helytől és időtől elvonatkoztatva nem is lehet igazán megérteni Isten cselekvésével együtt hangzó szavát, a Szentírást.” (Próféták és királyok, Előszó)

A jelenvaló igazság sohasem csak az aktuális tanítás. A tanítás, az üzenet mindig csak a móddal, a módszerrel és annak hirdetőjével együtt érvényes. Azonosulnunk kell az üzenettel, mert az csak akkor lesz hiteles.

Mi a „jelenvaló igazság” - ma? „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:6-12)

4

Az a mi problémánk, hogy a jó hírt könynyű továbbadni, az ítéletet viszont sokkal nehezebb. A kérdés tehát számunkra az, hogy akarunk-e azonosulni az ítéletet hirdető üzenettel? Könnyű-e ez nekünk? Van példa a Bibliában is arra, hogy a próféta, aki a jó hírt örömmel adta tovább, megtagadta az ítélet üzenetének hirdetését. „És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. (Jón 1:1)” A Jónásra bízott üzenet ugyanaz, mint a három angyalé, de Jónás csak a jót szerette prófétálni. Nem az-e a jelenvaló igazság számunkra, hogy el kell vállalnunk és meg kell tanulnunk Isten ítéletét szeretettel hirdetni? Mi ebben a nehézség? E.G.White azt írja: „Mindazok, akiket Isten a koruknak különösképpen szóló igazságok hirdetésével bíz meg, támadások célpontjává lesznek. Luther korában is volt jelenvaló igazság, amely ebben az időben különösen fontos volt. Az egyháznak ma is megvan a jelenvaló igazsága. Istennek, aki mindent szándéka szerint cselekszik, tetszett, hogy embereket különböző körülmények közé helyezzen, és koruk sajátosságainak megfelelő feladatokkal bízzon meg. Az igazság nagyobb távlatai tárulkoznak fel előttük, ha értékelik a kapott világosságot. A többségben azonban ma sincs nagyobb vágy az igazság után, mint annak idején a Lutherral ellenkező katolikusokban. Az emberi elméleteknek és hagyományoknak Isten Igéjével szemben ma is épp oly keletje van, mint a korábbi századokban. Ne számítson a jelenvaló igazság hirdetője arra, hogy kedvezőbb fogadtatásban részesül, mint a korábbi reformátorok! A nagy küzdelem, amely Krisztus és Sátán - az igazság és tévelygés - között folyik,


A JELENVALÓ IGAZSÁG SZÁMUNKRA, HOGY EL KELL VÁLLALNUNK ÉS MEG KELL TANULNUNK AZ ÍTÉLETET SZERETETTEL HIRDETNI.

a világtörténelem végéig egyre hevesebb lesz.” (Nagy küzdelem 132. old.) Ezen a földön az igazságot mindig támadni fogják. Ezért fell kell adni a kényelem teológiáját. Miért nehéz ez? Mert önmagában is nehéz rosszat mondani az embereknek, ha szeretjük őket, de ráadásul Sátán gondoskodik arról, hogy legyen versenytársunk. Amerikában „mega-gyülekezetnek” nevezik azt a protestáns hívő közösséget, amely legalább 2 ezer embert számlál hét végi istentiszteletein. Az USA-ban az Európában a megszokottnál sokkal könnyebb vallási irányzatot, gyülekezetet vagy akár egyházat alapítani, ám a nagy lélekszámú, jellemzően egy-egy karizmatikus prédikátorhoz kötődő mega-gyülekezetek viszonylag új jelenségnek számítanak. Az 1980-as évek elején még nem volt több belőlük néhány tucatnál, az 1990-es években indultak gyarapodásnak, és a velük foglalkozó legutóbbi, alapos, 2005-ös tanulmány már 1200 fölé tette a számukat. Ma már 2000-nél is többen vannak. „Az örökké mosolygó Osteen az amerikai neoprotestáns prédikátorok új nemzedékének tagja, akit az evangéliumi mozgalom egyik magazinjának olvasói az idén az USA legbefolyásosabb keresztény személyiségének szavaztak meg. A Lakewood Church gyülekezetét apja, a déli baptistákat otthagyó John Osteen alapította 1959ben egy üres takarmányboltban. A csöppnyi közösség folyamatosan gyarapodott, amit annak köszönhetett, hogy a déli államokban akkoriban szokatlan toleranciát tanúsított. Bőrszínre való tekintet nélkül fogadta be a hívőket, és nem a bűnről és az ellene való küzdelemről prédikált, nem fenyegetett pokolra jutással. Azt hirdette, aki tisztességesen él és dolgozik, az boldogul, mert Isten megjutalmazza.” (A nagybani Isten, HVG 2007. aug. 15.)

KÜLDETÉS Európában nem terjed olyan gyorsan ez a fajta vallásosság, de ez csak idő kérdése. Szemünket Amerikára kell szegeznünk, mert a prófécia szerint az ott történtek a fontosak. Ott pedig láthatólag az az irányzat erősödik, amely nem koncentrál az ítéletre, sőt éppen ellenkezőleg, a földi jólét áll az üzenetének középpontjában. Ilyen környezetben sokkal népszerűtlenebb Isten közelgő ítéletének hirdetése.

Milyen változásokra van szükségünk? A Bibliában azonban vannak példák arra vonatkozólag is, hogy hogyan lehet a reményt az ítélettel együtt hirdetni. „Ézsaiás egész életében türelmes, becsületes tanító volt - a remény prófétája, de az ítéleté is.” (A Szentlélek eljő reátok, Ésaiás) Az egyik lehetőségünk tehát, hogy buzgón tanulmányozzuk Ésaiás próféta munkásságát és eltanuljuk tőle azt a felemelő fogalmazást, ahogyan ő Isten üzenetét közvetítette. Az ítélet üzenetének hirdetését és a csapdák elkerülését elsősorban imádkozás, mégpedig a közös imádkozás által tanulhatjuk meg. Így ír erről E.G. White:

MINDEN KÉTSÉG NÉLKÜL

SZÜKSÉG VAN ARRA, HOGY VÁLTOZTASSUNK A DOLGOK

MEGSZOKOTT RENDJÉN, MERT A JELENVALÓ IGAZSÁG SZENTSÉGÉT NEM ÉRZÉKELJÜK KELLŐ MÉRTÉKBEN.

„A mi szükségünk az, hogy szívünk változzék meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy Isten áldásait hűségesen keressük, erejéért esedezünk, kérjük, hogy kegyelme szálljon ránk, és ezáltal jellemünk változzék meg. Erre a változásra van ma szükségünk, és ennek a tapasztalatnak eléréséért gyakorolnunk kell az imában a kitartást és szívünk őszinteségét. Igaz őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Ismernünk kellene pontosan lépéseinket, melyeket a menny felé teszünk.” (A Szentlélek eljő reátok 329.old.) Szűcs Sándor, baptista lelkész a következőket írja a közös imádságról: „A közbenjáró imádság és az Isten dicsőítésében való részvétel, az Isten munkájáról való bizonyságtétel, amelynek a célja a másik megerősítése, elsősorban közösségben értelmezhető cselekedete a keresztény em-

bernek. Az, aki alázatosan inkább elkerüli a teológiai tételekről való meddő vitákat, nem ítélhető el, sőt, sok esetben józanságról és szeretetről tesz tanúbizonyságot. Viszont az, aki még csak imádkozni sem akar egy másik kereszténnyel, és ennek indoklására listája is van, voltaképpen lenézi a másikat, és ugyanolyan, mint a farizeus, aki hálát adott azért, hogy nem „olyan”. Egymással szemben állva lehetnek ellenérzéseink, sérelmeink, érveink, de ha mindketten Isten előtt borulunk térdre, akkor Őelőtte egyformán bűnösök és kegyelemre szorulók vagyunk. Az Istenhez való viszonyulásunk közben egymáshoz képest eltűnnek a különbségek. Ezt kellene végre megértenünk.” „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Luk. 18,10)” Az önelégültség volt a farizeus bűne és ugyanaz Laodicea bűne is. Ezért vigyáznunk kell saját magunk megítélésével. Lehetnek közöttünk különbségek, véleményben, tettekben, tulajdonságokban, de ne gondoljuk, hogy Isten előtt ezek ugyanazt jelentik, mint amit nekünk. Ha Isten elé járulunk, nem fordulhatunk el másoktól, együtt kell azt tennünk, közösségben mindazokkal, akik Krisztus nevét felemelik az emberek előtt.

Mi tehát a jelenvaló igazság MOST? Dr. G. Oosterwal testvér a Misszió egy megváltozott világban c. könyvében a következőket írja: “Azért kell minden új generációnak a saját feladatát mélyen átgondolnia, mivel mind az Isten kinyilatkoztatásának története, mind a misszió bizonyítja, hogy Isten minden generációt megbízott egy sajátos üzenet hirdetésével, és ezzel a feladattal meg kell birkóznunk a világban. Sok évvel ezelőtt fogadták el a hetednapi adventisták a „jelenvaló igazság” kifeje-

HA ISTEN ELÉ JÁRULUNK, NEM FORDULHATUNK EL

MÁSOKTÓL, EGYÜTT KELL

AZT TENNÜNK, KÖZÖSSÉGBEN MINDAZOKKAL,

AKIK

KRISZTUS NEVÉT FELEMELIK

AZ EMBEREK ELŐTT.

zést, hogy ezzel meghatározzák feladatukat. A „jelenvaló igazság” olyan igazság, amely meghatározott kor számára szól, és sajátos történelmi szituációra érvényes. Olyan igazságokról is szó lehet azonban, amelyeket soha azelőtt nem tanítottak, de lehetnek régi igazságok, melyeket új hangsúllyal kell hirdetni. A misszió mai kihívása az, hogy Isten különleges Igazságát, amely korunknak és világunknak szól, felismerjük, elfogadjuk és másoknak hirdessük.” Mi tehát a jelenvaló igazság most, a mi generációnk számára? 1. A tanítás Az üzenet egyértelmű: Féljétek az Istent, mert eljött az Ő ítéletének órája! (Jel 14:6) Ez Isten utolsó üzenete a világ számára és a beteljesedett próféciák igazolják, hogy ennek az üzenetnek az ideje 1844 óta itt van. 2. A módszer: Ima által felkészülni és megtanulni hirdetni az ítéletet, figyelmeztetni a világot Isten közelgő eljövetelére. 3. Az üzenet hirdetői: Csak együtt, közösségben válhatunk képessé ennek az üzenetnek a hirdetésére, csak a Szentlélek ereje által lehetünk hiteles küldöttei Istennek az utolsó időkben. Isten azt ígérte, hogy minden korban megadja a megfelelő útmutatást azoknak, akik keresik azt, ezért törekednünk kell arra, hogy ezekről a dolgokról új látáshoz jussunk. Ezért tanulmányoztuk át a kereszténység történetét egy éven keresztül, hogy megtaláljuk a fonalat, a történelmi kapcsolódást korunkhoz. A korábbi hithősök példáji és tapasztalatai segítsenek bennünket a saját küldetésünk pontos felismerésére. Továbbra is imádkozzunk az üzenetért, az erőért, az egységért, a közösségért önmagunkkal és más gyülekezetekkel. Dr. Erdélyi László


5

EVANGÉLIZÁCIÓ Krisztus zászlóvivői Ez évi missziós programunk célja az volt, hogy zászlónkra tűzzük az utolsó idők legfontosabb igazságát, a hármas angyali üzenetet, úgy hogy előtte újra felidézzük Krisztus minden időben helytálló zászlóvivőinek hősiességét és azokat az igazságokat, amelyeket ők emeltek magasra. Elterveztük, hogy szokás szerint ősszel tartunk egy hosszabb, intenzív előadássorozatot, amelynek fő előadójaként ismét Tony Campbellt hívjuk meg. tendense, valamint az adventista előadók dr. Szigeti Jenő, és dr. Hangyás László közreműködését. Isten áldjon meg minden közreműködőt, a szervezőket, az előadókat, a hallgatókat. Adja meg, hogy ígérete teljesedjen és az elmondott szavak megteremjék a maguk gyümölcsét.

Azt is eldöntöttük előre, hogy meghívjuk előadónak azoknak az egyházaknak a képviselőit, amelyek az egykori nagy reformátorok örököseinek vallják magukat, és ők fogják elmondani azokat az alapvető igazságokat, amelyekért Isten emberei sokszor az életüket is feláldozták. KÖZÖS

hitvallás teológia kegyesség megteremtése egyfajta egyetemes egyház létrehozása

HELYETT EGYÜTTMŰKÖDŐ szolgálat - az emberekért imádság és Isten dicsőítése erőfeszítések a misszióban a felekezeti / gyülekezeti identitás megőrzésével

Mindezeket egy részletes tervben rögzítettük, amelyet a Gyülekezeti Híradó II. negyedévi számában közzétettünk. Ennek a tervnek azonban a szokásunktól eltérően most része volt az is, hogy a gyülekezet imacsoportja már előre felkészül, lélekben és ismeretben is az őszi sorozatra. Ezért egész éven át a Nagy küzdelem c. könyv ide vonatkozó fejezeteit tanulmányoztuk szerdánként. Az élmény felejthetetlen lett.

Azokat az ismereteket és üzeneteket hallottuk más egyházak képviselőitől, amiről eddig sokan úgy gondolták, hogy csak adventista nézőpontból hangozhatnak így el. Szoros közösséget éreztünk az előadókkal és rajtuk keresztül más keresztény közösségekkel. Így, ebből a nézőpontból a hármas angyali üzenet is sokkal érthetőbbé vált, s főleg az világosodott meg előttünk, hogyan lehet és kell erről más egyházakkal beszélni. Meggyőződésünk, hogy Isten utolsó üzenetéről hamarosan sokkal több emberrel fogunk egyetértésre jutni, mint azt ma gondolnánk. Ezúton is szeretnénk megköszönni előadóink szolgálatát: Aradi György, a fasori evangélikus gyülekezet lelkipásztora, dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, dr. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház szuperin-

6

Isten utolsó figyelmeztető üzenete az emberiségnek - MA Tony Campbell végighallgatta az első rész előadásait, amelyet Zarkáné Teremy Krisztina fordított neki - mint ahogyan később az előadásait is -, és minden nap folyamatosan dolgozott a saját előadásain, igazítva azokat a már elhangzottakhoz. Örömmel adtunk hírt a sorozat alatt megjelenő új kiadványainkról, amelyek témája és mondanivalója alátámasztotta az előadások tartalmát. Az egész sorozat nagy áldást jelentett az egész gyülekezetnek, vendégeinknek és maguknak az előadóknak is. Érezzük és tudjuk, hogy ismét átléptünk egy szintet, és imádkoznunk kell a méltó folytatásért. Szeretettel köszönjük Tony Campbell fáradozását, és lelkiismeretes hozzáállását, hiszen arra kértük, hogy részletesen ismerje meg gyülekezetünk elmúlt évi tevékenységét, terveinket, a magyarországi egyházi kapcsolatok tartalmát és hangulatát. Ezekhez igazította Tony azokat az előadásokat, amelyeket már korábban precízen kidolgozott és többször előadott a világ minden részén. Mindenben segíteni kívánta törekvéseinket és nagyon izgult, hogy ez sikerüljön. Köszönjük két munkatársa segítségét is, akiket Ausztráliából hozott magával. Susan és Steven Magaitis nagyon kedves fiatal házaspár, akik lelkesen vettek részt a programokon és segítettek a fordításban is. Különösen nagy élményt jelentettek Susan történetei, amelyeket szombatonkén mondott el a gyermekeknek. Susan ugyanis magyar szülők gyermeke és jól beszél magyarul. Steven pedig görög származású. Mindketten lelkészgyakornokok. Isten áldja meg szolgálatukat hazájukban is!


EVANGÉLIZÁCIÓ

A

Szentlélek

a Szentháromság nagy ismeretlenje Szeretettel várunk mindenkit előadásainkon 2007. november 30 -tól ELLEN G.WHITE:

KRISZTUS ZÁSZLÓVIVŐI Az evangélizációs sorozat alatt számos új kiadványunk jelent meg (lásd 27-28. oldal). Kifejezetten a sorozat érdekében adtuk ki az Advent Irodalmi Műhellyel közösen E.G. White Krisztus zászlóvivői című művét, amely a Nagy küzdelem c. könyv első részét tartalmazza. Ezekben a fejezetekben mindazoknak a keresztény mozgalmaknak a történetét megtalálhatjuk, amelyek nyomán ma is létező egyházak, keresztény közösségek őrzik az elődeik által felfedezett krisztusi igazságokat. A könyv a kereszténység első századaitól kezdve, a nagy advent mozgalomig mutatja be azt, hogy Isten hogyan gondoskodott a sötét középkoron át is a világosság üzenetének megőrzéséről és hirdetéséről. Minden korszakban talált olyan hűséges zászlóvivőket, akik a felismert igazságokat megalkuvás nélkül, akár életük árán is, torzítatlanul adták tovább az embereknek. E zászlóvivők örököseinek tekintjük magunkat mi is, ezért példájukat tanulmányoznunk kell, erőt és hitet merítve belőlük. A könyv gazdag képillusztrációkkal került kiadásra. Szeretettel ajánljuk minden keresztény család könyvespolcára, de különösképpen szép ajándék és missziómunkánkban is hasznos segítség - használjuk ki mindezeket a lehetőségeket. A jövő évben tervezzük kiadni a könyv második részét, amely a Krisztus második eljövetele előtti időszak eseményeiről és tennivalóiról szól. Ezenkívül egyes fejezeteket füzet formájában is megjelentetünk.

minden pénteken este 6 órakor Előadó: Dr. Szigeti Jenő “ A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. “ (Róm 5:5)

120 éves a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet Nagyon örömteli meghívásnak tettünk eleget december 8-án. A 120 éves Wesselényi utcai Baptista gyülekezet megemlélkezésén vehettünk részt presbiter társaimmal együtt. A gyülekezettel igen jó a kapcsolatunk, mert amikor egy alkalommal imateremre volt szükségünk a felújítás alatt, készségesen és ingyen bocsátották rendelkezésünkre egész imaházukat. Az evangélizációs sorozatunkon is őket hozta magával dr. Mészáros Kálmán, hogy szolgálatukkal dícsérjék az Urat. A nagyon hangulatos, igazán hálát ébresztő istentiszteleten részt vettek a többi protestáns közösség képviselői is, és mindanyájan szót is kaptunk, hogy köszöntsük a gyülekezetet. Dr. Mészáros Kálmán megemlékezéséből megtudtuk, hogy annak idején nem csak az első baptista gyülekezet volt a Wesselényi utcai, hanem az első protestáns gyülekezet is az egész környéken. Innen indultak el azután az evangélisták, hogy az egész Kárpát medencében sok új baptista gyülekezetet alapítsanak. Ma is a központi gyülekezetnek számítanak és ehhez méltóan is igyekeznek szervezni szolgálatukat. Szeretettel küldték üdvözletüket a Terézvárosi Gyülekezetnek is, remélve, hogy kapcsolatunk tovább fejlődik és együttes erővel hirdethetjük Krisztus második eljövetelét. Isten áldja meg testvéreink szolgálatát és segítse őket küldetésük beteljesítésében. (EL)


7

„ISMÉT ELJÖVÖK” Tony Campbell:

Mi lenne, ha Jézus két hét múlva eljönne?

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek � Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.” (2Pét 3: 9-14)

Hogyan élnénk, ha tudnánk…? Péter az Úr eljöveteléről és a Föld utolsó idejéről egy szemléletes képet fest le. Miközben látjuk, hogy mi minden zajlik körülöttünk e Földön, Péterhez hasonlóan mi is tegyük fel a kérdést: milyeneknek kell lennünk nékünk életszentségben? Kérdezzük meg magunktól, vajon másképpen élnék akkor, ha tudnám, hogy Jézus két hét múlva eljön? Hogyha teljes biztonsággal tudnánk, hogy Jézus Krisztus két héten belül visszatér, akkor mit tennénk abban a két hétben? Gondolkozzunk el mélyen ezen a kérdésen! Ha tudnánk, hogy ez a világ két hét múlva teljesen elég egy hatalmas lángtengerben, és amit a magunkénak mondhatunk, az mind el fog pusztulni, és semmivé válik, egy összeolvadt tömeggé lesz, vajon megváltoztatnánk-e cselekedeteinket ennek tudatában? Én azt hiszem, tudom, hogy mit tennénk.

Akik Krisztusra vártak Korábban volt egy csoport, akik úgy gondolták, hogy valóban tudják, mikor jön el az Úr. Úgy vélték, hogy a pontos dátumot is ismerik: 1844. október 22.

Azt hiszem, mi pontosan ugyanúgy tennénk, mint ahogy ők cselekedtek abban az időben. Egy szemtanú, aki maga is ott élt e csoport között, e szavakkal írta le, mi is történt: „Ez mindenütt a szív legkomolyabb vizsgálatára és igazi lelki megalázkodásra késztette az embereket a magasságos menny előtt. Az emberek elszakadtak a

8

világi dolgokhoz való ragaszkodástól, az ellentétek és ellenségeskedések elcsitultak, ki-ki megvallotta bűneit, megtört szívvel fohászkodott Istenhez bűnbocsánatért és elfogadásért. Soha addig nem tapasztalt, önként vállalt lelki megalázkodásra és meghajlásra késztette ez az embereket. Ennek az lett az eredménye, hogy az emberek nem a ruhájukat, hanem a szívüket szaggatták meg. Böjtölve, sírva és gyászolva fordultak az Úrhoz.” (Idézet „A nagy második advent mozgalom” c. könyvből) Akkor a Krisztust váró emberek csoportjai igyekeztek a szívükbe tekinteni, megnézték, valóban elfogadhatók-e Isten előtt? Tudni akarták, hogy van-e bármi az életükben, ami elszakítaná őket Istentől? Akkor már nem volt ideje annak, hogy képmutató, hitető keresztény életet éljenek. Már nem volt idő arra, hogy az ember tettesse azt, hogy hisz, hanem teljes elkötelezettségre volt szükség. Hogyan tanulták ezek az emberek a Bibliát? Isten Igéjét nagy értéknek tekintették. Egy másik könyv, az „Éjféli kiáltás”, amely szintén ebben az időben született, így ír: „Testvéreim! Igen komoly időket élünk, amikor minden oldalról záporoznak ránk a kísértések. Az a nagy veszély fenyeget, hogy üzletünk és munkánk anynyira betölti szívünket és gondolatainkat, hogy teljesen megfeledkezünk magunkról. Bármilyen áldozat árán is szakítsunk időt a csendes imára. Óvakodjunk attól, hogy bármi is elvonjon a saját magunkkal szembeni kötelességünk teljesítésétől. Ne szaladjunk ma el az elsődleges feladatunk elől. Sokat tanulmányozzuk a Bibliát, különösen azokat a részeket, amelyek a leginkább vizsgálják szívünket. Éljünk hitünk szerint, és akkor életünk fog prédikálni.” „Arra vágyódtunk, hogy még egyszer találkozzunk, hogy együtt imádkozzunk a felkészülés utolsó idejében, és bátorítani tudjuk egymást. Ebből a célból jöttünk öszsze ebben a városban istentiszteletünk jól ismert helyén.”


Az imádkozás lelkülete mindenütt megmutatkozott. Abban az időben nagyon nehezen találtak az emberek szabad helyet az imaórákon. És nem csak szerda esténként volt imaóra, hanem minden este. Sőt minden reggel. És minden délben. Naponta háromszor összejöttek, hogy együtt imádkozzanak, és nagyon korán kellett érkezni, hogy találjanak üres helyet. Az író arról is beszél, hogy az emberek a fontossági sorrendjüket átrendezték. Senki nem mondta azt, hogy sajnos én ma nem tudok elmenni az imaórára, mert ez az az este, amikor a klubba járok, vagy elmegyek a tornaterembe. Semmi nem tartotta őket távol. Ugyanakkor pontosan, nagy igyekezettel tartották meg a szombatot, ami természetesen akkor számukra még a vasárnap volt. Beszélgetéseik témája nem az üzlet, a földművelés, vagy pedig az autók voltak, vagy hogy mit terveznek aznap este szórakozásként. Nem ilyen volt a lelkületük. Az emberek megtört szívvel könyörögtek, fohászkodtak Istenhez bűnbocsánatért és azért, hogy fogadja el őket. Minden bűnt megvallottak, és minden rosszat igyekeztek helyrehozni. Az emberek között lévő ellentéteket, viszályokat elsimították. Hogyan tudok Jézus elé állni úgy, hogy gyűlölet van a szívemben valamelyik testvérem iránt, akivel Jézus terve szerint az örökkévalóságot együtt kell majd töltenem? A különböző vitás helyzeteket elrendezték és a testvéri szeretet volt a jellemző rájuk. És ez nem csak a hívők között, hanem mindenki között így volt. A híradás erről is szól: „Minden adósságot kifizettek, és elrendeztek az emberek. Az újságokban számos hír jelent meg, amelyek az adósságok megtérítéséről, a lopott tárgyak visszaszolgáltatásáról adtak hírt. Felébredt az emberek lelkiismerete az Úr közelgő viszszatérésének napjáról szóló prédikációk nyomán.”

„ISMÉT ELJÖVÖK” Voltak, akik mindent megtettek azért, hogy megkeresztelkedjenek. Lehet, hogy volnának a fiatalok között ma is olyanok, akik korábban haboztak, most mégis nagyon gyorsan elrendeznének mindent, éppen úgy, mint azok a testvéreink, akik korábban éltek. Az író úgy fogalmazott, hogy a világ dolgaitól elszakadtak, a színháztól, szórakozástól, partiktól, a divatlapoktól, a bulvárlapoktól, regényektől, mert ezek mind elveszítették vonzásukat számukra. Mi is hasonlóképpen tennénk, és valószínűleg nem tartanánk érdekesnek nagyon sok TV műsort sem. Sőt, lehet, hogy egyáltalán nem töltenénk időt a TV nézéssel. Mások talán drasztikus módon megváltoztatnák szokásukat, hogy milyen zenét hallgassanak. Azután, nem gondolom, hogy nagy hatással lenne Jézusra, ha olyan öltözetben köszöntenék egyesek, ahogy Jézabel köszöntötte Jéhut. 1844-ben a hölgyek az ékszereiket azért adták oda, hogy annak értékéből vallási magazinokat nyomtathassanak. Ahogy Péter is mondja, Jézus a csendes lélek szelídségét és egyszerűségét keresi. Az emberek bizonyságokat tettek. Figyelmeztették a rokonaikat, barátaikat és kérlelték őket, hogy készüljenek fel. Voltak olyan emberek, akik kiléptek az állásukból azért, hogy teljes idejüket ennek a munkának szentelhessék. „Józan értelmes férfiak, és szelíd, istenfélő asszonyok, akik valóban hitték, hogy közel a vég, otthagyták irodájukat, munkahelyüket és a ház körüli feladataikat, hogy a jó hírt ismertté tegyék és felriasszák, amennyire lehetséges, a nemtörődöm és hitetlen nemzedéket, hogy felkészüljenek az Úr napjára és az áldott millenniumra.” A legtöbben úgy gondolták, hogy egészen Jézus visszajöveteléig végezniük kell ezt a munkát. „Ha halaszthatatlan feladat szólít a világba, egy pillanatra, úgy menj, mint aki szaladva végez el valamit az esőben. Siess és igyekezz minél hamarabb túl lenni rajta. Hadd legyen nyilvánvaló, hogy valami jobbért hagyod el azt oly nagy sietséggel. Tetteid tisztán hirdessék: az Úr jön, rövid az idő. Elmúlik ez a világ. Készülj találkozni Istennel.” Nagyon sok olyan iratot osztottak ki az emberek, amelyek arra figyelmeztették a lakosságot, hogy minek a közeledtére készüljenek fel.

William Miller elhatározta, hogy egy millió füzetet oszt ki egymaga. Ha kiszámoljuk, ehhez menynyi idő kell, mondjuk egy óra alatt 160 iratot lehetne kiosztani, és 6250 óra kell az egy millió füzet elterjesztésére ilyen módon. Ez napi 10 órában, heti 6 napig folyamatos munkával két évet vesz igénybe. És William Miller nem toronyépületekben dolgozhatott, ahol könnyen elhelyezhetők ezek az iratok. Ő farmokon keresztül járt házról-házra. Az iratokat gőznyomdákban készítették, melyek éjjel-nappal dolgoztak. Amikor már számításaik szerint nagyon közel volt az Úr visszajövetelének az ideje, akkor sorban jöttek az emberek, és azt mondták, pénzt hoztunk azért, hogy még ebből is további iratokat nyomtassatok. A nyomdászok erre azt mondták, már van elegendő papírunk ahhoz, hogy a gépek éjjel-nappal nyomtassanak, és október 22-ig elegendő iratot tudunk nyomtatni, most már többet nem tudunk elfogadni. Akkor a felajánlók ezt mondták, adjátok ezt a pénzt a szegényeknek, hogy rajtuk segítsetek. Erre a válasz ismét az volt, hogy már mindent elrendeztek, amire szükség volt a hátralévő időre. És így addig őrizgették a pénzüket, amíg már késő volt. Másokon eluralkodott a kétségbeesés és a félelem. Attól féltek, hogy a pusztulás elsodorja őket, amikor majd a tömegekkel együtt gyöngy kapukon keresztül megpróbálnak bejutni. Ismertem egy férfit, aki csak akkor jött el a gyülekezetbe, miután szívrohamot kapott. Akkor jött egy pár hétig, és amikor már jobban érezte magát, nem jött többet. A színét sem láttuk egészen addig, amíg ismét szívproblémái lettek. Az egyik ilyen alkalommal, amikor már hosszabb ideje nem járt a gyülekezetbe, egyszer csak összeesett és meghalt. Október 22-e eljött, és elmúlt, és Krisztus nem jött el. A következő nap nagyon szomorú látvány fogadott mindenkit. „A következő nap, mintha minden ördög ránk szabadult volna a feneketlen mélységből. Azok, és még sokan mások, akik két napja még irgalomért sírtak, most a lehető leginkább Isten káromló módon beálltak a gúnyolódók, csúfolódók, fenyegetőzők közé.”

Mi hogyan várjuk Krisztust? Ellen White a „Válogatott üzenetek” című írásában így szól: „Az ébredéshez, reformációhoz és a győzelemhez vezető egyetlen út a kitartó, buzgó, titkos imádság. Vajon mi magunkénak mondhatjuk ezt a tapasztalatot?„ Sokak számára az idő haladtával fokozott várakozásuk nem jelent mást, mint a tapasztalataik elmélyítését. A megszokott életük folytatását, de intenzívebb módon. Ők azok, akik állandóan felkészültek és egy egész életen át tartó folyamatban igyekeznek Isten akarata szerint élni, és Isten akaratával összhangba hozni életüket. Vannak azonban olyanok, akik azt mondják: én a hit általi és nem a cselekedetek általi megigazulásban hiszek. Tehát nem a saját cselekedeteim alapján üdvözülök, hanem kegyelem által. Így nem látom, hogy szükség volna bármit is tennem. Élem az életem, és várom az Urat. Hiszek abban, hogy Jézus vére megtisztít a bűntől. Vétkezem, néha egy gyenge, netán jóindulatú hazugsággal, vagy egy-egy félrelépéssel, ez nem fog ártani. Igen, ez lehet, hogy igaz, de nem a teljes igazság. Mi nem mondhatjuk azt, hogy mivel Jézus üdvözít, ezért azt tehetek, amit akarok, illetve bármit megtehetek és kedvem szerint élhetek. Inkább azt kell mondani, hogy mivel Jézus megmentett, ezért igyekszem megtenni azt, amit Ő szeret, és amivel neki örömöt okozok.

Milyennek kell lennem? Nem mondhatjuk ma azt, hogy Jézus két hét múlva, vagy négy héten belül bizonyosan eljön. De valóban hiszünk abban, hogy nagyon hamar eljön. Ezért naponta fel kell tegyük magunknak a kérdést, melyet Péter apostol is tett: Milyennek kell lennem? Vajon nem úgy kell-e élnünk, hogy állandóan az Úr visszajövetelére várunk? „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Ember Fia, amelyikben nem is gondoljátok.” Isten azért adja nékünk ezt a várakozási időt, hogy el tudjuk még mondani ezt az üzenetet másoknak is. Mert Ő azt szeretné, hogy mindannyian együtt legyünk vele az Ő országában. Ámen.


9

IMAÉLET

I

zgalmas látni azt a világtérképet, amely a GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM honlapján felvillan. A GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM ezév nyarán megtartott tíz napos imahete valóban nagy áldás volt. Több mint 1830 gyülekezet regisztrált, több mint 80 országból, de ezeken kívül is sokan részt vettek az imádkozásban. Isten Lelke a munkálkodó gyülekezeti közösségek, kisebb imacsoportok és személyek minden lépésére kiárad. Ahogyan imádkozunk és prédikálunk, Isten befolyása úgy terjed és éri el az embereket. De ez csak a kezdete annak, amiről beszélünk, hogy Isten műve az utolsó napokban hangos kiáltássá nő. A tíz napos imahét eredményeképpen hisszük, hogy az imádkozással Isten arra készít fel egy népet, hogy hatalmas dolgokat cselekedjen általuk. Sokan már elkezdték megvalósítani missziós terveiket, hogy „bevilágítsák a földet” A Globális Eső Programja 2008. évre egy átgondolt és az idei évben megtapasztalt áldásokra épített missziós ter-

Globális Misszió 360 vet készített a világszéles mozgalomban résztvevők és a jövőben csatlakozók számára. A terv két gondolaton alapul: „Százak és ezrek látogattak meg családokat és megnyitották előttük Isten Igéjét. A Szentlélek hatalma meggyőzte a szíveket és a valódi megtérés lelkülete világosan megnyilvánult. Mindenfelé ajtók tárultak ki az igazság hirdetése előtt. A világra a mennyei befolyás fénye áradt ki.” (Bizonyságtételek 9. köt. 84. old.) „Az Úr Szentlelkének hatalmas kitöltetése - amely az Ő dicsőségének fényével beragyogja az egész földet - mindaddig nem következhet be, míg nem vagyunk felvilágosult nép, amely tapasztalatból tudja, mit jelent Istennel együtt dolgozni. Amikor teljesen, tiszta szívvel az Úr szolgálatára szenteljük magunkat, az Úr ezt a

Szentlélek kitöltésével fogja igazolni. Ez azonban addig nem következhet be, míg az egyház tagjainak nagy része nem áll az Úr munkájába. Az Úr nem töltheti ki Szentlelkét, amíg önzés és önszeretet nyilatkozik meg, amíg egy lélek is így szól - Kain szavaival élve: „...avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” (1Móz 4:9). (A Szentlélek eljő reátok 310. old.) Megtapasztaltuk, hogy ez az év sokak számára a lelki megújulás éve volt. Megértettük Istennek személyes és közösségi életünkben kinyilatkoztatott tervét és szándékát, és utat mutatott arra, hogy küldetésünket merre és hogyan teljesítsük be. Ezek azonban az első lépések voltak, és jövő évben az eddiginél teljesebb mértékben szeretnénk elkötelezni magunkat Isten ügyének és tervének.

„Kelj fel és világíts!” A Globális Misszió 360 elképzeléssel azt keressük, hogyan segíthetnénk beteljesíteni Isten látását az Ő egyházáról. Ez a terv három 120 napos ciklust tartalmaz, tovább bontva háromszor 10/110 napos tervre: 10 nap imádkozás, 110 nap munkálkodás. 1. MISSZIÓ EGYHÁZUNK PASSZÍV ÉS ELSZAKADT TESTVÉREIÉRT

A Globális Misszió 360 elképzelés ismét egy tíznapos imádkozással kezdődik, 2008. január 2-11-ig. Ez mintegy hat hónapos időt ad a gyülekezeteknek, hogy regisztráljanak. A következő 110 napot arra szánjuk, hogy komoly és mindenre kiterjedő missziót folytassunk a passzív és elszakadt hetednapi adventistákért, testvérekért, fiakért és leányokért, apákért és anyákért. Ennek a tíz napos imádkozásnak a fókuszába elvesztett tagjainkat állítjuk, de persze tovább hangsúlyozzuk a korai és késői esőt is.

10

2. MISSZIÓ

3. MISSZIÓ PROGRAM

A KÖRNYEZETÜNKBEN ÉLŐKÉRT

TELEPÜLÉSÜNKÉRT

Ezután április 30. és május 9. között újra 10 napot imádkoznánk a következő 110 napért, amikor komoly és intenzív, embertársaink irányuló missziós tevékenységet folytatunk majd. Ezen azt értjük, hogy „százak és ezrek” Isten népe közül a hét egy vagy több napját arra szánják,

Végül augusztus 27. és szeptember 5. között újra tartunk egy tíz napos imahetet a következő 110 napra kitűzött célunkért: aktív és intenzív munka településünkért. Így 2008ban a teljes éves ciklust tudatos imádkozással és misszióval tölthetjük. Ez lehetőség lesz számunkra „felkelni és világítani”.

A Globális Misszió 360 a legnagyobb folyamatos „evangélizációs sorozat” lehetne, amit a föld valaha látott. hogy folyamatosan és intenzíven bibliaórákat adjanak nem adventisták számára, könyveket terjesszenek és családokat látogassanak. A cél az, hogy a keresztről szóló tanítást és a hármas angyali üzenetet mutassuk be a körülöttünk élők, Isten és az Ő igazsága iránt érdeklődők számára.


Ez egy lehetőség arra, hogy része legyünk azoknak a „százaknak és ezreknek”, akik prófétai látással végzik a munkát, amelyet valamennyien Istentől kaptunk, hogy lelkeket mentsünk. Hisszük és valljuk:

HA MI ELINDULUNK,

ISTEN ADJA A NÖVEKEDÉST.

IMAÉLET „KELJ FEL ÉS VILÁGÍTS!” - GLOBÁLIS MISSZIÓ ÉV 2008 I M A H É T

2007

F E L K É S Z Ü L É S

1 10 nap Január 2 - 11.

I M A H É T

110 nap M U N K

GYÜLEKEZETEK CSATLAKOZÁSA, REGISZTRÁLÁS

A

I M A H É T

2 10 nap Április 30 Május 9. 110 nap

„...avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?”

Missziómunka az elvesztett tagokért, családokért, barátokért. Befelé irányuló munka a passzív, elszakadt testvérekért, fiakért, leányokért, apákért és anyákért.

M U N K A

3 10 nap Augusztus 27 Szeptember 5. 110 nap

„”Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek...” Missziómunka közvetlen környezetünkért. Kifelé irányuló munka: házi bibliaórák, könyvterjesztés, családi látogatások, kapcsolatok létrehozása, erősítése.

M U N K A

„Kelj fel és tündökölj, mert eljött a te világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” Intenzív, komoly miszszióprogram és munka az egész településünkért. Minden budapesti ember kapjon hírt arról, hogy Krisztus eljövetelele sürgetően közel van.

IMÁDKOZÁS és MISSZIÓ ÉVE 2008 Találkoztunk néhány olyan véleménnyel is, amelyek a GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM által meghirdetett közös imádkozás programját karizmatikus jelenségnek, erőltetett akciónak tekintették, és tekintik ma is, sőt egyesek olyan aggodalomnak is hangot adtak, hogy az „ilyen” mozgalmak előbb az imádkozással kezdik, majd később nyelveken szólnak, és azután jön a teljes extázis. Vannak olyanok is, akik a közös imahét kezdeményezésében az utolsó idők egyik nagy hitetésének megvalósulását látják. Nem rendelkezünk mindannyian hasonló meglátással, de ebben a kérdésben is Isten kinyilatkoztatott szavát elfogadva cselekszünk: „Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással; imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát...” (Kol 4:2-3.)

IMA

1 HÉT

A Globális Misszió Év első imahetét 2008. január 2 -11. között tartjuk minden este 6 órakor. A világszéles mozgalom résztvevőivel egy közös bibliatanulányt olvasunk át, azután elcsendesedve együtt imádkozunk.

Minden kedves barátunkat és testvéreinket - bármely gyülekezetből várjuk az imaórákra!

A TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET felvállalta a meghirdetett Globális Misszió Év 2008 programjának szervezését és a résztvevő gyülekezetek, imacsoportok és személyek összefogását. Az eddigi gyakorlat szerint a gyülekezet weboldalán továbbra is közzétesszük az imaheti tanulmányok vázlatát, valamint e-mail levelezés útján tartjuk a kapcsolatot egymással. GYÜLEKEZETEK,

IMACSOPORTOK, SZEMÉLYEK, AKIK EZUTÁN CSATLAKOZNI SZERETNÉTEK: VÁRJUK JELENTKEZÉSETEKET A GYÜLEKEZET CÍMÉN LEVÉLBEN VAGY EMAIL-BEN!


11

LELKI ÉLET Tony Campbell:

A

Megsebezve a barátaim házában

II. világháború idején nagyon nehéz volt Németországban zsidónak lenni. A zsidókat összegyűjtötték és Hitler koncentrációs táboraiba küldték. Azonban mindig voltak olyan emberek, akik a saját életük kockáztatása árán nyújtottak védelmet nekik. Hollandiában a Ten Boom család volt az, akik a zsidóknak és másoknak is menedéket nyújtottak. Az édesapa Hollandiában egy órás műhelyt vezetett. Ezek az emberek olyan őszinte, igaz hívő, keresztény emberek voltak, akik arra tették az életüket, hogy megvédjék azokat, akiket a halál veszélye fenyegetett. Az egyik lánynak Corrie-nak a hálószobájában egy álfalat emeltek, és a fal mögött egy olyan rejtekhely volt, ahová a menekülteket el tudták rejteni addig, amíg valakivel kapcsolatba nem tudtak lépni, aki majd az országból kicsempészte ezeket az embereket. Nagyon szomorú volt az, hogy 1944 februárjában valaki feljelentette ezt a családot, és a Gestapo letartóztatta mindegyikőjüket. Őket is koncentrációs táborba küldték. Mr. Ten Boom, és a családjából még hárman koncentrációs táborokban haltak meg. Corrie Ten Boom, és a testvére Betsy a Regensburgi koncentrációs táborba kerültek. Itt a német börtönőrök rettenetes módon bántak a foglyokkal. Betsy a brutális bánásmód következtében meghalt. Corrie volt az egyetlen, aki a családból életben maradt, és a háború után rettenetes keserűség dolgozott benne.

12

Mégis egy bizonyos idő után elérkezett egy pontra, amikor úgy érezte, meg tud bocsátani azoknak, akik üldözték. És elindult egy nemzetközi körútra, ahol Isten szeretetéről beszélt, és arról, hogy hogyan lehet Isten szeretetével a közösségeket felépíteni és megerősíteni.

Amikor a bosszúvágy uralja szívünket Egy alkalommal, amikor egy hatalmas teremben tartott előadást, odalépett hozzá egy férfi, és kezet nyújtott neki. Elmondta Corrie-nak, hogy milyen nagy áldást jelentett neki, hogy meghallgatta őt. Elmondta, hogy valamikor ő is Németországban egy koncentrációs táborban börtönőr volt, de azóta megtért, keresztény lett. Elmondta azt is, hogy most már az az egyetlen vágya, hogy Jézus Krisztust szolgálja. Corrie-val szinte felfordult a világ. Szinte elszédült, mert felismerte ezt a férfit, aki az ő egyik őre volt, és aki olyan rettenetes módon bánt vele és a húgával is. Szívében keserű gyűlölet támadt. Hirtelen az a gondolata támadt, hogy megfogja a férfinek a kinyújtott kezét, és letépi. Csak a bosszúra tudott gondolni, semmi másra. Azután ott állt teljesen megfagyva, és számára ez úgy tűnt, mintha egy örökkévalóságig tartana. Mégis hirtelen valami nyugalom szállta meg. Isten szeretete áradt ki szívében, és ekkor képes volt arra, hogy a férfi kinyújtott kezét megfogja, és őszinte, tiszta szeretettel kezet fogjon vele. Őszinte szívből képes volt megbocsátani, és ezzel győzelmet tudott aratni. Később erről így fogalmazott: nincsen olyan mély gödör, amelynél Isten szeretete ne nyúlhatna mélyebbre. Nagyon szomorú, hogy az élet nem igazságos. Nincs igazság a világon. Nagyon gyakran előfordul, hogy az ártatlanok szenvednek, és a gonoszok pedig szabadon élnek. Az igazság örökké a vérpadon, a hamisság pedig örökké a trónon van. Mit kell tennünk akkor? Mi is ugyanolyan válaszút előtt állunk, mint Corrie Ten Boom. Hogyha valaki megsértett, megbántott, akkor választhatjuk azt, hogy ilyen sebesülten, sértetten éljük le az életünket, vagy pedig választhatjuk azt is, hogy a megbocsátás, és a szeretet életét éljük. Természetesen


ez nem igazságos, és rendkívül nehéz is megtenni. Az embernek szinte összetöri a szívét, ha a haragtól megszabadul. Hogyha az ember nem hajlandó megbocsátani, ha ott van benne a gyűlölet, a keserűség, akkor nem a másik embernek okoz fájdalmat, hanem saját magának. Ahogy a Biblia is mondja, a vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. A bosszúálló, gyűlölködő, keserű lelkület az ember lelki életét pusztítja el, és ez teszi őt tönkre. A tudományos vizsgálatok valóban azt bizonyítják, hogy azok az emberek, akik gyűlöletet, és haragot ápolnak a szívükben, azok valóban sokkal több betegségben szenvednek, mint akikre ez nem jellemző.

A keresztény hit lényege a bűnbocsánat Jézus szavai így szólnak: „én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” – majd úgy folytatja,: „mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket..” Isten csak úgy bocsáthatja meg az én vétkeimet, ha én megbocsátok azoknak, akik ártottak nekem. Természetesen a bűnbocsánatnak ára van. Ha az embernek valaki ártott, valaki megbántotta, akkor az embernek szinte minden egyes porcikája bosszúért kiállt. Az igazság nevében semmi másra nem tud ilyenkor gondolni, csak arra, hogy visszaadja azt, amit neki adtak. Viszont, ha én meg akarok bocsátani valakinek, akkor ezért bizony az árat is meg kell fizetnem. És az ár pedig nem más, mint a halál. A saját énem, önző érzéseim számára meg kell, hogy haljak. Meg kell haljak annak a vágynak, hogy bosszút álljak és az igazságot követeljem. Rendkívül nagy árat kell fizetni, hogy az ember meg tudjon bocsátani. Úgy gondolom, hogy a megbocsátásnak az ára közvetlen arányban van azzal a szenvedéssel, amit az ember átél. Mi történik akkor, hogy ha az a másik ember nem bánja meg, és nem is sajnálja azt, amit tett? Jézus azt mondja, hogy

LELKI ÉLET imádkozzunk az ellenségeinkért, azokért, akik bántanak, akik üldöznek. Jézus csak úgy tudott megbocsátani nekünk, hogy vállalta a halált. Nem volt más út. Bizonyára emlékszünk arra a történetre, hogy a Gecsemáné kertjében Jézusra mily nagy erővel hatott az a szenvedés, ami következik reá. Így imádkozott: „Atyám, hogy ha van valami más út, valami más mód, akkor vedd el tőlem ezt.” De nem volt más lehetőség. Amikor ott függött a kereszten értünk

Szabadulás a lelki sötétségből Volt egyszer egy vendég prédikátor, aki felállt a gyülekezetben prédikálni. Néhány percet beszélt csak, majd pedig abbahagyta. Körülnézett, és úgy tűnt, hogy gondolkozik valamin. Azután megint elkezdte a beszédét, de aztán megint megállt, és úgy tűnt, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát. Azután harmadszorra is belekezdett a beszédébe, de újból megállt. És ezt mondta,: ”Itt bűn van a gyülekezetben, ki az? Ki a bűnös?” Teljes, néma, síri csend lett. Ott állt, és nézte a gyülekezetet. Egy idő után egy férfi a gyülekezetben fölállt, és azt mondta, hogy ”én vagyok a bűnös.”Azt mondta, hogy egy testvér a gyülekezetben évekkel ezelőtt nagyon megbántotta őt, majd odment hozzá, hogy bocsánatot kérjen, de megvallotta, hogy benne olyan lelkület dúlt, hogy nem volt hajlandó neki megbocsátani. Akkor mind a ketten felálltak, és átölelték egymást. Azután másvalaki is felállt, és ők is megvallották saját bűnüket. Mindezek után abban a gyülekezetben egy nagy ébredés ment végbe.

Meglátni a célt, az örökkévalót ezt mondta: „Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.„ Erre azt mondhatnánk, hogy ezek az ő ellenségei voltak. Jézus azt mondja, hogy imádkozzunk az ellenségeinkért. De mi a helyzet azokkal, akik nem az ellenségeink? Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akiknek másképpen kellene viselkedni? Olyan gyülekezeti tagok esetében, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy inkább még egyet „rúgjanak” belénk? Nagyon gyakran előfordul, hogy akiknek a legjobban kellene szeretniük bennünket, azok gyűlölnek a legjobban. Gondoljunk csak arra, hogy majd a mennyben az emberek odamennek Jézushoz, és megkérdezik tőle, hogy hol szerezte ezeket a sebeket a kezén? Erre Jézus azt fogja válaszolni, hogy ezeket a sebeket az én barátaim házában kaptam. Természetesen arra számít az ember, hogy az ellenségek bántanak, és nem lepődünk meg, ha ez megtörténik. Azonban mennyire fáj az, amikor a gyülekezetben, vagy a családban a rokonaink, testvéreink, a barátaink okoznak fájdalmat! Elvárható tőlünk az, hogy megbocsássunk nekik még akkor is, ha ők nem kérnek bocsánatot? Igen. Ezerszer is igen.

Feltétlenül túl kell látnunk a közvetlen, hétköznapi dolgokon, az örökké valókra. Meg kell látnunk, hogy Istennek az életünkben nagyobb, fontosabb céljai vannak. Isten nem enged meg semmi olyat az életünkben, ami nem a mi javunkat szolgálja hosszútávon. Ahogy a római levélben olvashatjuk, hogy: ”azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Nekünk feltétlenül el kell hinni ezt az ígéretet. Isten azt akarja, hogy a koronájában mindannyian csodálatos ékkövek legyünk. Ehhez arra van szükség, hogy csiszoljon, és formáljon bennünket, hogy annak a koronának valóban a legszebb ékességei lehessünk, amennyire csak lehetünk. Persze azt senki sem állítja, hogy nagyon kellemes az a folyamat, amikor az ember a malomkövek zúzásában, illetve a kövek sodrásában van. Természetesen erre szükség van. A „Nagy orvos lábnyomán” c. könyvből olvassuk a következő idézetet: „Krisztust az Atya jelenléte övezte, és csak az történt vele, amit a végtelen szeretet a világ áldására megengedett. Ez volt vigaszának forrása és ez a mi vigaszunk is. Aki betöltekezik a Szentlélekkel,

az Krisztusban marad. Bármi éri, minden a Megváltótól jön, aki körül fogja jelenlétével. Csak olyan megpróbáltatás érheti, amit az Úr megenged. Minden szenvedésünk, és fájdalmunk, megkísértésünk és próbánk, minden bánatunk és bajunk, minden üldözés és nélkülözés, egyszóval minden a javunkra van. Minden élmény, és körülmény Istent szolgálja, amelyet Ő a mi érdekünkben felhasznál.” Rendkívül fontos, hogy mindent az örökkévalóság fényéből nézzünk. Amikor keresztény lettem, akkor egy gyülekezetben valahogy fültanúja lettem annak, ahogy két nő beszélget. Az egyik szólt egy másikhoz: Testvérnő! Te hallottad, hogy a másik testvérnő miket beszélt rólad múltkor a gyülekezetben? Ezt mondta rólad... meg még azt is mondta... - Nagyon figyeltem. - A megszólított hölgy azt mondta, hogy „Te biztosan félreértettél valamit, mert ő nem mondott volna rólam ilyen dolgokat.” Az előbbi csak erősködve folytatta: ”De nagyon is ezt mondta, ott voltam, a saját fülemmel hallottam mindent. - Erre pedig az volt a válasz: „Teljesen biztos vagyok, hogy nem úgy gondolta, ahogy te értetted.” Erre ismét a válasz: „De igen! Minden egyes szót komolyan gondolt.” Erre a hölgy végül így válaszolt: „Tudod, ez engem egyáltalán nem érdekel. Pontosan úgy bánok vele ezután is, ahogy eddig bántam vele. Előfordult már velünk is, hogy egy barátunk nagyon megbántott? Lehet, hogy egy gyülekezeti tag? De lehet az akár egy kolléga, házastárs vagy rokon. Ne éljünk keserű, megsebzett életet. Inkább éljük a szeretetnek, és a győzelemnek az életét. Meg kell látnunk, rá kell döbbennünk arra, hogy nekünk mind halandó emberekkel van dolgunk. Ők éppen olyan bűnösek, gyengék, mint amilyen én vagyok. Azt is meg kell látnunk, hogy az örökkévaló Isten, életünk Ura, az örökkévalóság szempontjából látja a dolgokat. És nekem a megbocsátás emberévé kell váljak, mert az örök életem múlhat rajta. „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.” Mt 6,14 Isten áldjon meg mindannyiunkat ezzel a lelkülettel! Ámen


13

MŰVÉSZETI ESTEK

„Van, aki nem hagy el”

„AZ ÚRISTEN ŐRIZ ENGEM”

December 1-én köszöntöttük Erdélyi László nyugalmazott lelkész testvérünket 80-dik születésnapján, és ez alkalomból megjelent második verseskötetét bemutató költői estjén. A tavaly megjelent első verseskötete mellett ezúttal még inkább felszínre hozta soraiban az Isten népének állapota miatti vívódását, amely mély önvizsgálatra kell indítsa az olvasót.

A novemberben tartott előadássorozatot egy ünnepélyes zenésirodalmi esttel zártuk. Az előadás alapgondolata: Isten őriz és vezet minket Ádámtól az Édenig, életünk első pillanatától hazaérkezésünkig.

További sok boldog évet kívánunk jó egészségben és Isten oltalmazó gondviselésében!

HA A TROMBITA BIZONYTALAN HANGON SZÓL

Vendégeink és minden jelen lévő egybehangzóan így nyilatkozott: egy felejthetetlen, áldott estét kaptunk ez alkalommal is. Egyik vendégünk e szavakkal távozott: Hálásan köszönöm ezt az estét, olyan lelki élményt kaptam, ami az előttem álló hetekre is erőt és biztatást adott. A programban közreműködők - F. Dőry Magdolna előadóművész, Fleischer Katinka, Makkos Anna Ráhel, Nyári István, Szigeti Gyopár, Szigeti Jenő, Tokics Ildikó - részvételét ezúton is köszönjük, kiemelve Nyári Istvánt, a műsor rendezőjét. Szintén hálásak vagyunk Oláh Gábor testvérnek, a Baptista Központi Énekkar karnagyának, hogy az est zenei rendezését elvállalta és kórusunkat felkészítette. Külön köszönetet mondunk Fleischer Zoltán és Sipos Lajos technikai közremúködéséért, akik minden művészeti est rendezvényünkön áldozatos és kemény munkával teremtik meg a program hangulatát a fény-és hangtechnikai rendezéssel. A művészeti estet követően jótékonysági vendégséget és vásárt rendeztünk, melynek betévetelét - 103.000,-Ft-ot - az idős és beteg testvéreink támogatására fordítottunk, idén összesen 150.000,-Ft értékben. Köszönjük a részvételt és az adományokat!

14

Kedves Testvérek! amit most mondani fogok, senki se vegye magára! – mondta a derék prédikátor anno dacumál ifjúkoromban, úgy hatvanöt évvel ezelőtt. Bennem pedig, a tudásvágytól szomjas kisdiákban az a kérdés kezdett motoszkálni: akkor hát minek is mondja, hiszen az Úr arra tanít, igéjét vegyük komolyan. A prédikátor dilemmája új tartalommal ma is jelen van: találkozom vele, amikor az igét hirdetem vagy hallgatom. Ma nem azt kéri a prédikátor, hogy dugják be a fülüket a kedves igehallgatók, hanem egyszerűen elhallgatja vagy megkerüli a problémát, ha érzi, hogy viszketnek a fülek az igazság hallására. Egy jól képzett prédikátor repertoárjában mindenki kedve szerint válogathat: vannak lexikon ízű prédikációk, (melyeket el sem kellene mondani). Vannak tudományos témák csillagokról meg múmiákról, piramisról, fáraó sírokról, a Holt tengeri tekercsekről, a híres Rosetta-kőről és a hieroglifákról, meg hogy a csodák valójában nem is csodák voltak, hanem tudományosan magyarázható természeti törvényszerűségek, mert Isten azok által cselekszik.


És a csodás prédikáció után senki sem teszi fel a kérdést magába roskadva: „akkor hát atyámfiai, mit cselekedjünk?” És a nyáj béget, mert nem talál füves legelőre, hűs forrásra, vagy elalszik apátiában, mert hiányzik az ébresztő szó, a bűn nevén nevezése. És tengetjük szépen életünket, számláljuk, az igazságban eltöltött „küzdelmes” éveinket: „bizony, kedves testvérek, nem könnyű a hívő élet! Csupa lemondással jár! Sok áldozatot kell hozni az örökéletért!” Így közeledik csendesen, észrevétlen a nagy számadás, miközben a trombita bizonytalan hangon szól. A riadó sokkoló hangja ritkán rázza meg a szunnyadót hogy felserkenjen bűnálmából, így teljesednek az Úr szavai: „mindnyájan elszunnyadának és aluvának”… a pásztor is és a nyáj is. Ekkor hangzik az őrálló szava: „Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Az a nap majd megmutatja: Okos voltál-e vagy balga? Az őrálló pedig eldobhatja trombitáját.

ÜNNEPRE KÉSZÜLŐDVE A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, ha őszinte szívvel figyelsz rá.

I dőtálló, örök ajándékok

M

ég élénken emlékszem arra az esetre, amikor néhány csibész éjjel betört egy áruházba. Nem akartak semmit ellopni, vagy tönkretenni. Nem, ők csak szórakozni akartak, és sorra kicserélgették az árcímkéket. Másnap reggel a vevők majd hanyatt estek, mert a szőrmebundákat 5 dollárért, az esernyőket 1000 dollárért lehetett kapni az üzletben... Lehetséges, hogy valaki belopakodik az életünkbe, és összecserélgeti erkölcsi értékeink árcímkéit? Fontosabbá váltak a múlandó dolgok, mint az örökkévalók? Többet jelentenek az anyagi természetű ajándékok, mint a lelkiek? Fontosabb lett a társasági élet, mint a saját családunk? Fontosabb már egy tévéműsor is a családi körben töltött áhítat idejénél? Ha a kérdésre igen a válasz, akkor újból fel kell állítnunk a helyes értékrendet, hogy örök értékű ajándékokat adhassunk szeretteinknek a közelgő ünnepeken. Hogyan tegyük ezt? Íme néhány javaslat: Szomszédod - a kedveset és a kevésbé kedveset - figyelemmel és tapintattal veheted körül. Puszta csevegés helyett próbálj meg segíteni neki. És imádkozz azért, hogy ajánkédozza meg őt Isten a szükséges türelemmel ahhoz, hogy a Te szomszédságodban lakjon. Bárkivel is találkozol, gondolj arra, hogy minden ember terheket hordoz, amiket esetleg csak ő maga ismer. Néhányuknak nehezebbek ezek a terhek annál, semhogy egyedül megbirkózzanak velük. Mondj valami kedveset nekik, még akkor is, ha gátlásokkal kell megküzdened ezért. Tedd meg! Éreztesd szüleiddel, hogy szereted és becsülöd őket. Hiszen hosszú évekig erejüket, idejüket és anyagi javaikat sem kímélték, hogy felneveljenek. Teljesítsd időnként kívánságukat!

15

Házastársadat - akinek sok mindent kellett az idők során türelemmel elhordoznia - megajándékozhatod úgy, hogy őszintén tiszteled, értékeled őt és figyelsz rá. Tedd fel magadnak nyugodtan a kérdést: „Ha én a saját férjem/feleségem lennék, szívesen jönnék haza magamhoz?” Gyermekeid tudomására hozhatod, hogy mennyire értékeled őket! Még ha nem is vagy tökéletes szülő, legyen számukra elérhető szereteted és szánj rájuk több időt. Gondolj arra, hogy a szülőknek Istenhez kellene hasonlítaniuk, amennyiben ők is: „... biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,1). Szakíts rá időt, hogy meghallgasd őket, beszélgess velük, tanácsokkal lásd el és bátorítsd őket! Ebben a feje tetejére állított, bizonytalanná vált világban ajándékozd meg gyermekeidet Isten Igéjének örök igazságaival! Segíthetsz nekik, hogy egy pilléreit vesztett társadalomban Isten jóságára és kegyelmére építhessenek. Tanítsd őket a mostani, tudomány-hívő korszakban a hit fontosságára. Az igazi értékek elértéktelenedése idején add tovább nekik a tízparancsolat örök érvényű igazságait. Mára a céltalanság életformává vált. Tanítsd őket ebben az időszakban arra, hogy az ember legfontosabb célja még mindig abban áll, hogy Istent dicsőítse. Ezek a szív, a lélek örökkévaló ajándékai. Nagyon sok kedves ember él, akik ilyen ajándékokra vágynak, és sürgető szükségük van rá. Készüljünk ilyen szívvel és ajándékokkal az ünnepekre és adjuk tovább őket a mindennapokban egész éven át!


ELŐDEINK

Legyetek hűségesek! Emlékezés és beszélgetés id. Szabó Miklós testvérrel

A

nyáron Gyulán jártam, ahol meglátogattam idősebb Szabó Miklós testvérünket az adventista szeretetotthonban. Idős testvérünk 1918-ban, az első világégés befejező évében született, az akkori Szabolcs megyei Búj községben. 1927-ben került Nyíregyházára, s 1928-ban már járt az ottani gyülekezetbe. A szakiskola befejezése után bőrdíszművesként szabadult, s utána Budapestre költözött, mert az öccse és az egyik bátyja is itt lakott. Ezután a II. világháborús katona élményeiről mesélt Miklós bácsi. 1941ben került ki az ukrán frontra, ahol több

kisebb városban járt a kivonuló magyar bakákkal, s eljutott egészen Kijevig. Amikor társaival együtt behívták, csak 3-4 hónapra eskette fel őket Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar hadsereg későbbi főparancsnoka. Azonban az ukrajnai harcmezőkön hamarosan kiderült, hogy nem békés megszállóként érkeztek, hanem harcba kellett menniük. Nagyon felháborodtak magukban, de nem volt mit tenni. Így a katonaságnál elhatározta, hogy átszökik az oroszokhoz, de az Ukrajnában tapasztaltaknak köszönhetően nagyon hamar jött a kiábrándulás a kommunista rendszerből. S ekkor, ott a fronton szólította meg őt az Úr! Elgondolkodott, hogy mi lesz, ha eltalálja egy golyó az első vonalban, mint ateistát. Hogy jutott ez az eszébe? Ahogyan említette már Miklós bácsi, tíz éves korában már járt

16

Nyíregyházán gyülekezetbe, ahol 1935ben először a nővére, majd 1938-ban az édesanyja is megkeresztelkedett. Így a fronton megfogadta, ha élve hazakerül, akkor meg fog keresztelkedni. Pontosan egy évet volt távol, de Isten kegyelméből szerencsésen hazaérkezett, majd 1942. november 3-án leszerelt, amiért ma is hálás Istennek. Kötelességének érezte, hogy az Istennek tett fogadalmát most teljesítse. 1943-ban Négyesi testvér keresztelte meg a Székely Bertalan utcai gyülekezetben. Így a fronton az Istennek tett ígéretét természetesen megtartotta, s ebben az elhatározásában a család sem tudta visszatartani. A bátyja megfogadta, hogy tíz német katonát megöl, ha ő elesik a fronton. Ezzel ő természetesen semmit sem ért volna már, csak ártatlan életeket oltott volna ki. Szomorúan említette, hogy két bátyja is a fronton maradt. A Felvidék, Ruszinszkó (Kárpátalja egy része), Erdély, s Délvidék visszacsatolásáért harcoltak, s valahol a Kárpátokon belül estek el 1944 őszén. Miután hazajött a frontról, Miklós bácsi bőröndös inasnak tudott elhelyezkedni Budapesten a Timót utcában. Ez a bőröndgyár akkor hadiüzem volt: tártáskákat, pisztolytokokat készítettek. A hadi üzemben minden nap kellett dolgozni, s így a szombat megtartása óriási nehézséget okozott. Mivel munkamegtagadásnak minősítették, hogy szombaton nem ment be dolgozni, ezért hadbíróság elé állították a Margit körúton, ahol ma a Gazdasági Minisztérium található. A háborús időkben naponta voltak ott kivégzések, akasztások. Ha valaki csak felmászott az ablakba, hogy egy kis napsugár érje az arcát, azonnal odalőttek a toronyban szolgálatot teljesítő őrök! Végül három hónap büntetést kapott. Így Miklós bácsi elmondhatja, hogy börtönt is szenvedett a hitéért! Miután kikerült a fogházból, egy magáncégnél bőrdíszművesként tudott elhelyezkedni. Itt is volt egy életre szóló emléke. Egyszer bejött a műhelyükbe egy orosz katona, s ráfogta a csőre töltött géppuskát, hogy adjon neki bőrt. Abban az időben kukoricaszárból készítettek


szatyrot, csizmát, és örültek, ha volt valami, amiből dolgozhattak, bőrt hónapok óta nem is láttak. Ekkor Miklós bácsi bizony leszámolt az életével, s azt mondta, hogy nyugodtan lője le, akkor sem tud bőrt adni, mert nincs. Szerencséjére, és hála az Úrnak!, a katona meggondolta magát és elment. 1945-ben menyasszonyával összeházasodtak, majd Nyíregyházára költöztek. A háború után igen nehéz életkörülmények között éltek, mégis nagy örömükre 1946-ban megszületett Miklós fiuk és 1947-ben Magdolna lányuk. Ezután Miklós bácsi a gyülekezeti és hitéletéről mesélt. 1946-48 között könyvevangélista volt a Hajdúságban, Nyírségben, és a Zemplénben. 1948-ban Nyírbogdányban gyülekezetet alapított. Innen hamarosan tovább kellett mennie, mert egy kis településen a könyvek eladásából nem lehetett megélni. Munkáját tovább folytatta Bereckén és Kemecsén, ahol szintén néhányan adventisták lettek. (Pl. a Csontos lányok: Mihaleczky Károlyné, aki sajnos már meghalt, és Chislar Ottóné testvérnő, aki még ma is a Terézvárosi gyülekezet tagja.) 1955-ben Vecsésre költöztek rokonai hívására. Abban az időben is nehéz volt olyan munkahelyet találni, ahol szombaton nem kellett dolgozni. Így került először a budapesti zsidó konyhára, ahol raktárosként alkalmazták, és a szombat megtartásával nem volt problémája. Később egy vegyi szövetkezetnél helyezkedett el, s vegyész lett, miután sikeresen elvégezte az ehhez szükséges iskolát. Vecsésen már a harmadik gyülekezetet alapította, amely 1958. február 2-án alakult meg 28 taggal. Pechtol testvér, aki akkor az egyház elnöke volt, szerette volna, ha a Pesterzsébeti gyülekezet vezetését is elvállalja, a Vecsési gyülekezet mellett. Erre nem került sor, mert mindkét helyen nem tudta volna lelkiismeretesen ellátni ezt a feladatot. 1961-ben presbiterré szentelték. Németországból nagyon sok bibliát kapott missziós célra, amit szétosztogatott főleg barátkozók és érdeklődők között. A lélek-

KERESZTSÉG mentésben sajnos utánpótlás nem volt, így a hetvenes évek végére kiöregedett a vecsési gyülekezet. Mivel gyermekeik a Székely Bertalan utcai gyülekezetbe járnak, feleségével úgy döntöttek, hogy ők is ebbe a gyülekezetbe szeretnének tartozni. 1982-ben presbiteri megbízatást kapott Miklós bátyánk, és Halász István testvérrel sokat dolgozott együtt. Megbízást kapott szombatiskolai tanításra, úrvacsorai szolgálatra és más egyéb feladatok végzésére, amit mindig nagy örömmel és lelkesedéssel végzett. Nagy örömmel mondta, hogy 1989-ben a Mark Finley sorozat eredményeként mind a négy unokája megkeresztelkedett. Befejezésül arról beszélgettünk, hogy milyennek látta Miklós bácsi a gyülekezetünket mielőtt Gyulára költözött, és mit üzen nekünk. Az a meglátása, hogy az „A” gyülekezetben nem beszélnek a testvérek eleget a vendégekkel, és az idegenekkel. Pedig örömmel kell fogadni őket, hogy itt jól érezzék magukat és ide kívánkozzanak. Sokan nehezen létesítenek kapcsolatot, ha egy-egy ismeretlen bejön a gyülekezetbe. Pedig sok vendég lehet, hogy arra vár, valaki beszélgetést kezdeményezzen vele. „Legyetek hűségesek! Csak így tudunk megmaradni az Úrnál, mert nagyon nagy a kísértés. Mindig ragaszkodtam az igazsághoz, s ez sokat segített. Erősek, hűségesek legyetek! Hamarosan jön a vasárnap törvény, s ez sokakat váratlanul fog érinteni! Készüljetek! Készüljetek! Figyeljétek a napi politikai eseményeket, az idők jelei szemünk előtt teljesednek be. Mi lesz, ha majd menekülni kell, egyedül, vagy csoportosan, ki tudja? Csak az lehet biztonságban, aki teljesen Istenre bízza magát! Ha erre nem tanítjuk meg a népet, a testvéreket, nagy felelősség lesz rajtunk, s mindazokon, akik ezt elmulasztották.” „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt 24:44.) Ezekkel az aggódó és megszívlelendő mondatokkal fejeztük be beszélgetésünket Miklós bácsival, aki közel a 90-hez néha még ma is megtartja a bibliaórát szombatonként a többieknek az idős otthonban. Azt hiszem, van mit tanulnunk, és megfogadnunk egy talán nem látványos, de hűséges és szolgálatokban gazdag életutat végigjárt idős testvérünktől. (Ty.L.)

Egy beteljesült álom

Hegedűs Erzsike néni lánya, Erzsike és férje, Sztrojiny Csaba szeptemberben keresztelkedtek. Ismerkedjünk meg megtérésükkel, azzal a „csodával”- ahogy Erzsike mesélte el -, amely az ő életükben is megtörtént, amikor Jézussal személyesen találkoztak: Csaba és Erzsike - korábbi éveikre visszatekintve -, 34 évi házasságuk alatt – Csaba szülei és vallása révén - minden ünnepen elmentek a katolikus templomba, hogy a család együtt legyen, de évtizedekig a hit ott nem érintette meg Erzsike szívét. Csaba erős vallásos családban nőtt fel és ez a hit meghatározó hatással volt életére. 2005-ben Erzsike munkanélküli lett, mivel akkori munkahelyéről a teher alól menekült, és otthagyta állását. Így több szabad ideje volt és elkísérte édesanyját a gyülekezetbe, hogy addig is vele legyen, ugyanakkor kereste a lelki békességet. Erzsike így emlékezik vissza ezekre az időkre: A prédikációk mélyen megérintették a szívemet, sokszor sírással is küszködtem, az imádságok és a hallott tanítások rávilágítottak a belső lelkivilágom zűrzavaros állapotára. Később már szinte minden mondattal érintve éreztem magam. Ugyanakkor egyre inkább lelki terhet jelentettek mindazok a dolgok, amikkel saját életemben, és önmagam helyzetével szembesültem. Szombaton a gyülekezetből hazatérve viszont lelki nyugalmat éreztem, de ahogy haladtam az ismeretekben és a hitben, egyre nehezebbé vált ez az út. Tudtam, hogy itt a helyem a gyülekezetben, mert a lelki békét minden szombaton megkaptam. Mégsem tudtam olvasni a Bibliát, nem értettem amit olvastam és a mondanivalót.

Ekkor férjem, Csaba segített az internetről Biblia magyarázatokat keresni, és így rátalált Reisinger János prédikációira, melyek áttörő változást és szinte megvilágosodást hoztak mindkettőnk számára. Ez leginkább Csabára hatott és ezután együtt folytattuk a Biblia olvasását és tanulmányozását. Így a gyülekezeti szombati istentiszteletek, az otthoni tanulmányozás, gyermekkorom emlékképei, amikor édesanyámmal jártam az adventista gyülekezetbe, az Ő átadott hitismeretei és Szigeti Jenő előadássorozatai egyre biztosabban elvezettek a döntésig, hogy megkeresztelkedem. Csaba is ekkor már szombaton kezdett járni misére, de ő még a katolikus templomba. Kikutatta, hogy szombaton melyik katolikus templomban tartanak misét. Így szombaton reggel 9-kor Csaba ment a katolikus templomba, én pedig hozzánk. Csaba összevetette, amit szombaton a katolikus pap prédikált, és amit Reisinger Jánostól hallgattunk, aki többször hangsúlyozta, hogy azt az igazságot kell elfogadni, amit a Biblia által Isten mond. Egy alkalommal Csaba gyónni ment és a pap nem volt hajlandó feloldozást adni néki azzal az indokkal, hogy nem volt templomi esküvőnk. - Ezt mondja a katolikus törvény, hogy azt a hívőt, aki nincs megáldva és úgy él házasságban, annak nem adhat bűn-feloldozást.- Ez viszont mindkettőnknél nagy lelki válságot okozott. Nem értettük, miért van így, és miért történik ez most velünk? Csabát ez nagyon megviselte, és engem is, mert nem tudtam, hogyan segítsek neki ebben a helyzetben. A pap azt javasolta, hogy ad nekem pár felkészítő órát, és azután esküdjünk meg, és úgy kaphatunk majd feloldozást. Én viszont már tudtam, hogy ezt nem tehetem meg, mert én már ide kötődöm hitem által. Hetek teltek el ilyen vívódások között. És ebben a patt helyzetben elkezdtünk imádkozni. Csaba két hónapig imádkozott azért, hogy Isten mutassa meg, hogy neki hol van a helye? És utána egy álmot kapott: éjszaka ketten sétáltunk és kerestük azt a templomot, ahol az ő helye is van. Kerestük az igazi egyházat, amelyik a legközelebb áll a Biblia tanításához. És akkor az álomban megálltunk, és felnéztünk: Nézd, ez ugyanaz a hely, ahova


17

TAPASZTALATOK anyuka jár. Isten itt állított meg minket a gyülekezet előtt. És Csaba elfogadta ezt az álmot, mint a Jó Isten vezetését, és a következő héten már együtt jöttünk a gyülekezetbe.Úgy érzem, hogy Csabának nagyon nehéz lett volna felismerni itt a gyülekezetben Isten igaz tanítását, mert ő katolikus lévén nem is tudott ide eljönni. Ezért Isten megmutatta az elérhető utat a tanításhoz, az internet segítségével és az otthoni tanulmányok által. Elkezdtünk tehát együtt járni a gyülekezetbe, minden alkalommal. Ekkor tavaly nyáron a Globális Eső imahéten és azóta is a szerdai imaórákon mindig részt vettünk és tesszük ezt azóta is. Nem tudunk hiányozni, mert érezzük, hogy itt kell lennünk. Akkora lemaradást éreztünk, és annyira nagy szükségünk volt minden tanításra és a közösségre, hogy egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el. Szükségünk van a tapasztalatokra, és azoknak a közösségére, akiknek már tudása, tapasztalata van, hogy ebből mi is tanuljunk. A globális eső imahét rendkívül sokat segített a lelki fejlődésben, és a közösen elhangzó imák nem csak lelki megújulást hoztak számunkra, de megtanítottak imádkozni is. Ahogy Nimsz néni imádkozik, egyszer majd én is úgy sze-

retnék imádkozni, ő a példaképem, és az ő szavai mindig nagyon megérintenek. Elkezdtük a keresztségi felkészülést Bodár János lelkészünkkel, de mindig zavart a saját alkalmatlanságom és bűnös voltom tudata. Arra gondoltam, hogy még nem lehetek kész, hogyha elesem nap mint nap. Majd megértettem, hogy ez mindig így lesz, hogy továbbra is gyarló és esendő leszek, és így meghoztam a döntésemet. Most már csak azt szerettem volna, hogy Csabával együtt keresztelkedjünk. Csaba viszont az erős katolikus kötöttsége miatt hatalmas harcot vívott a lelkében. Az egész életét át kellett alakítani, a katekizmus, a szokások, a hit gyakorlásának kiépült kötöttségei helyett önálló, saját, személyes lelki életét kellett kialakítania a Biblia tanításai, megnyilatkozásai által. Egy gyökeres gondolkodásbeli és életviteli változást kellett véghez vinnie, 56 éves korában. Csabánál másrészt ez könnyebb volt, mint nekem, mert ő szelíd lelkű, én inkább kicsit lázadó, típus vagyok, akinek minden döntést az Isten kezébe letenni, visszafogni minden indulatot és az egész életét átadni, ez számomra nehezebb volt megtenni.

Elmondhatatlan öröm az, hogy ma már naponta olvassuk a Bibliát és tanulunk, és minden nap vannak apró tapasztalataink az Úrral. Időnként váratlan alkalmakat, kapcsolatokat, beszélgetéseket hoz életünkbe, amikor Róla tehetünk bizonyságot, és Ő mindig megteremti erre az alkalmakat. Sokszor küzdök azzal, hogy nincs elég hitem, tehetetlennek és eredménytelennek érzem magam, de ekkor Isten mindig csodálatos tapasztalatokat ad, és kitisztulnak a helyzetek, és áldott lehetőségeket és megoldásokat ad az életünkben. Örülünk annak, hogy két felnőtt gyermekünk látják életünkben ezt a változást, és szívünkben él a vágy, hogy ők is megtapasztalják ezt a csodát, ezt a megtérést. Most is vannak mindennapi kételyeink életünk problémáiban, gyermekeink életében, de megtanultuk, hogy mindig imádkozunk Istenhez, hogy mutassa meg, mit kell tennünk, merre kell haladnunk családunk minden tagja életében.Velünk megtörtént a csoda, szívből kívánjuk ezt mindenkinek. Ha teljes mértékben Istenre bízzuk életünket, akkor Ő uralja azt és kezébe veszi az irányítást – ez pedig az áldások útját és a biztos célba érkezést jelenti számunkra. (Sztojiny Erzsébet)

FIATALOK

nyári gyülekezet látogatások

Prédikált egy fa… „Mint a fáké, olyan lesz népem élete…” Találtam egy verset, melyet úgy érzem, meg kell osztanom veletek! Ahogy a költő, Frittmann László írja, az én életemben is többször „dűlőben volt életem fája.” Éppen most, 69 éve édesanyám aggódva vitt orvoshoz. Hat hetes voltam, a diagnózis: orbánc. A nagyapám 6 évvel korábban ebbe halt bele. Isten akkor is megtartott a gondos orvosi és édesanyai kezelés segítségével. Majd 2006 őszén ismét egy újabb hanyatlás veszélye lengett körül, ekkor a diagnózis: agydaganat. Isten gyógyító hatalmát újból megmutatta nekem. Köszönet és hála érte Istennek, az orvosoknak, és a testvérek imájának. Az a tudat, hogy visszahozott, hogy szükség van rám, ez tevékeny, segítő életre ösztönöz. Tudom, hogy sokan megtapasztaltátok már ezeket a próbákat, gyötrelmeket és érzéseket. Következzék egy vers, amelyben mindannyian elgondolkodhatunk életünk fájáról: (Ócsainé Lili)

18

Frittmann László:

Prédikált egy fa Meredek partról tófölé hajló fa, Erejét csodáltam a ligetben ma, Amint tűnődve pihentem egy padon. Szinte láttam feszülő gyökereit, Hatalmas erővel hogy óvják mind a hanyatló törzset, szédülő lombot. Körülötte talán nem egy büszke fát Döntött ki vihar, tarolt le a halál, S ez hanyatlón is állt, ki tudja, meddig. Csend, emlékezem. Vajon életfám Hányszor dűlőben volt a lét viharán, Sötétben hullámzó víz partja felett? S bár méltó nem voltam, egy titkos erő Tartott mindig, esni nem engedett, A szívem új reményekkel telítődött ma, Oly szépen prédikált a hanyatló fa, Amint tűnődve pihentem a padon.


Dicsérjétek az Urat! Ez a gondolat jutott eszünkbe, mikor a gyülekezet felújítása idején szombat délutánonként több kis gyülekezetet látogattunk meg. Vecsésen, Pesterzsébeten, Zuglóban, Csepelen, Pestszentlőrincen, Sashalmon és Aszódon is fiatalos énekekkel, versekkel és bibliaszövegekkel vidámságot vittünk ezen kis testvéri közösségek szívébe, életébe. Hálát adunk az Úrnak, hogy minden alkalomkor kirendelt számunkra valakit, aki zongorán, trombitán, vagy gitárral tudta kísérni a kis kórusunkat. Köszönetképpen vendéglátóink finom közös ebédekkel tették szebbé a napot, amikor lehetőség nyílt, hogy elbeszélgessünk és közelebb is megbarátkozzunk testvéreinkkel. Ők is mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat, és ez mindenhol sikerült is. Sok szép tapasztalat kísért minket a nyár folyamán, ami által közelebb kerültünk az Úrhoz és egymáshoz is szolgálatainkban. Hálásak vagyunk, hogy az Úr vigyázott ránk utazásainkban, és hogy visszatérve a gyülekezetünkben egy szépen felújított otthont nyújtott minékünk. (Balla Róbert)

RIPORT A Gyülekezeti Híradó megkérdezte Dr. Tokics Imrét, az új jogi doktort E: Kedves Tokics Imre Testvér! Mindenekelőtt, engedd meg, hogy a Terézvárosi Gyülekezeti Híradó részéről én is beálljak a gratulálók sorába annak kapcsán, hogy eddigi két doktori fokozatod mellé – teológiai és filozófiai –megszerezted az állam- és jogtudományok doktori minősítést is. Amikor eldöntötted, hogy elindulsz ezen a nem kis áldozatot és felelős egyházi szolgálatod mellett sok erőfeszítést igénylő pályán, mi motiválta elhatározásodat? Dr. T.: Nagyon sok szeretettel köszöntöm a Gyülekezeti Híradó olvasóit és köszönöm a bátorítást! A motivációval kapcsolatosan meg kell említenem, hogy a korábbi Uniókonferencia ciklusában a választókonferencia a vallásszabadsági ügyek vezetésével bízott meg. Akkor azt gondoltam, hogy ez a munka az egyéb megbízások mellett nem jelent majd különösebb kihívást. Az élet pedig gyakran rácáfol arra, amit legelőször gondolunk. Velem is ez történt. Nagyon sok testvér fordult az Osztályhoz segítségért. A kezdeti időszakban vettem néhány jogi könyvet a vallásszabadság témakörében és elkezdem magánszorgalomból olvasgatni a Magyar Alkotmányt. A tagjaink számára nyújtott segítségem először kezdetlegesnek bizonyult, hiszen a lelkesedés nagyobb volt, mint a tárgyi tudás. Emlékezetes számomra a Budapest, Rigó utcai nyelvvizsga központ vezetőjével való beszélgetés, mivel a vele történt egyezkedésnél döbbentem rá a jogi ismeretek fontosságára. Diplomát az Európai Unió területén már csak nyelvvizsga után kapnak a hallgatók, sőt felvételi esetén az idegen nyelvismeret plusz pontokat jelent. Abban az időben nyelvvizsgát tenni kizárólag szombati napon lehetett. Ennek elkerülése érdekében rendszeresen értekeztem a Rigó utcai nyelvvizsga központ vezetőjével. Végül megszületett az egyezség, így ma már rendszeresen tartanak más napokon is vizsgát, a szombati vizsgaalkalmak helyett. Ezt követően jelentkeztem a jogi egyetemre, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományok Karára. A felvételt követően elkezdtem egy olyan világba utazni, amely sok érdekes ismereteket nyújtott számomra. Többnyire egyéni tanrend mellett végeztem tanulmányaimat, amely lehetőséget biztosított a hivatásom és szolgálatom gyakorlására, a területi munka végzésére, és az Adventista Teológiai Főiskolán való tanításra. E: A közéletben a jog képviselői sokszor éles harcot vívnak egymással, s az egyszerű ember képtelen eldönteni, hogy a jogi küzdelem az igazság győzelmét hozta-e? Mennyire lehet egyértelművé tenni a jogot az igazság szolgálatában? Dr. T.: A jog a görög területen alakult ki legelőször az emberiség életében, innen átkerült az antik római világba, majd az európai kultúra részévé vált. Nyilván el kell vonatkoztatni bizonyos helyzetekben a jogi küzdelmektől, hiszen a jog és politika ma már szorosan kapcsolódik egymáshoz. A jog valamilyen formában a megváltási tervnek is a része lett, gondoljunk csak azokra a kifejezésekre, mint: vizsgálati ítélet, végítélet, tanúságtétel, vagy őrizd meg, ami nálad van. A Szentírás a jogi kifejezések egyik csodálatos tárháza. Tanulmányaim során egy egész új világ nyílt meg: az egyetemes jogtörténet és a római jog segítségével. A jog és az igazság ma már nem fedi le teljesen egymást. Még akkor sem, ha a hazai jogrendszerben igazságügy minisz-

tériumról beszélünk. Az igazság olyan erkölcsi kategória, amely a jog felett áll, sőt meghatározza a jogrendszer határait. A mai jogász nem az igazságot keresi, hanem a jogilag releváns tényeket és helyzeteket, amely bizonyos helyzetekben az igazsággal találkozik. Ezzel szemben büszkén mondhatom, hogy a teológiában az igazságnak van igazi jelentősége. Jézus kijelenti, hogy Ő az igazság és élet. Az igazság valamilyen megfelelősséget jelent. A verbális igazság azt jelenti, hogy egy állítás egy korábban elhangzott állításnak felel meg. Isten az abszolút Igaz, minden más csak igaz szeretne lenni. Jézus a főpapi imádságban így szólítja meg az Alkotót: „Igazságos Atyám!” A jog és az igazság olyan határmezsgye, ahová csak kevesen jutnak el, mert vagy megállnak a jog következetessége mellett - míg az igazság a jog végső határát jelenti -, mert innen már más törvényszerűségek és mértékegységek vannak. E: Mennyire segíti a jog iránti elkötelezettség az igazság szolgálatában való eredményességet? Dr. T.: A jog az emberi együttélés normáit és szabályait tartalmazza, míg az igazság olyan mennyei alapelvből származik, mely morális tartalmú. Jogrendszerünk – európai mércével nézve is – megállja helyét a világunkban, noha állandó változásban és alakulásban van. Új élethelyzetekben, és a korábbiakban nem tapasztalt gazdasági környezetben állandó jogszabály-alkotási kényszerhelyzetben van világunk. Az igazság pedig a szituációtól függetlenül, a jézusi megváltás mélységének a megértése kevésbé változik úgy, mint a jogszabály. E: Hogyan lehet érvényesíteni az egyházban a jog segítségével a teológiai igazság győzelmét? Isten népénél is előfordulhat, hogy a „jogőrzés helyett jogorzás” (Ézs 5:7) érvényesül. Jogi ismeretek hiányáról, vagy lelkületbeli problémáról van-e szó az ilyen esetekben? Dr. T.: A teológiai igazság, jelen esetben azon erkölcsi minimumot jelenti, mely a tisztességességet, becsületességet jelenti. Sajnos a korrupció oly mértékben jelenik meg a közép-európai társadalmunkban, hogy az egyház sem mentes tőle. Mint negyedik generációs adventista tudom, hogy ilyenkor a történelmi egyházak felé tekintgetünk, pedig „lenne mit a házunk táján sepregetni”. Talán úgy véljük, hogy más egyházak befeketítésétől mi fehérebbek leszünk. Tényleg így van? A tisztesség és becsületesség mércéje nem jelenti feltétlenül azt, hogy jogásznak kell lennie annak, aki ezt megállapítja. A jogot őriznünk kell és nem oroznunk, nem jogi ismeretek pótlásával tudjuk ezt megoldani, hanem ez sokkal inkább lelkületi kérdés. A lelkület pedig alakítható, mivel Isten közelében megnyugszunk, mondja a középkor teológusa Agusztinusz. Minél közelebb kerülünk a jézusi jellemhez, annál világosabb lesz számunkra az isteni törvény megtartása és megőrzése.


19

RIPORT E: Jog és Igazság, az embertől elidegeníthetetlen két, szilárd alapokon álló mennyei érték. Mennyire segíthet ezeknek alkalmazásában, a szolgálatod területén, ez az újabb diploma? Dr.T: Mielőtt e kérdésre válaszolnék, hadd köszönjem meg ezúton is mindazoknak, akik segítségemre voltak a tanulmányaim elvégzésében. Először is a közvetlen családomnak, mindenekelőtt feleségemnek, Marikának, aki biztosította számomra a nyugalmat és a feltételeket. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Másodszor azok irányába vagyok hálás, akik nagy rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, a közvetlen munkatársaim. Úgy gondolom, nagyon sokat kaptam - Isten segítségével - a jogászi szemlélettől és ismeretektől. A jogi ismeretek abban vannak a segítségemre, hogy bizonyos helyzetekben alkalmazni tudjam a releváns tényeket, okozati kapcsolatokat a cselekedet és az eredmény között. Továbbá az érzelmi megközelítés helyett, racionálisan állok egy-egy kérdéshez. Az egyik latin közmondás azt mondja: „Az igazságosság az országok alapköve.” Igazságosság nélkül nem lehet sem az egyházban, sem gyülekezeteinkben béke és harmónia.

A Dunamelléki Egyházterület elnökeként azt tudom mondani, hogy minden képességemmel és erőmmel azon vagyok, hogy az igazság és igazságosság mérföldkövévé váljon a közösségünk. A méltányosság felkapott, divatos kifejezéssé vált világunkban - különösen a közlekedési szabálysértések alkalmával kirótt bírsággal kapcsolatban. Azonban időnként elfelejtjük egyházunkban is, a jog és igazság Urának következetességét. Istenben az a csodálatos, hogy egyik jellemtulajdonságát sem lehet egy másikkal szembeállítani, és ezt úgy kijátszani, hogy abból mi emberek valamilyen rejtett hasznot, vagy előnyt szerezzünk. Isten nem méltányos, hanem igazságos!!! E: Kedves Tokics Imre Testvér, köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy szolgálatod minden területén érvényesüljön a jog és az igazság harmóniája.Urunk áldása kísérje szolgálatodat és kedves Családod életét! Remélem, a disszertációt rövidesen olvashatjuk mi is, melynek címe: „A menedékvárosok jelentősége az óhéber jogtörténet fejlődésében. ”. (el) Megkérdeztük Dr. Tokics Imre véleményét egy, a napokban aktuálissá vált témáról is:

Házasság - eltűnő hagyomány? A Magyar Országgyűlés a közelmúltban törvénnyel szabályozta az élettársi viszonyt. Sajnálattal kell látnunk, hogy a jogalkotás engedett a társadalom nyomásának és a házasság nélküli kapcsolatokat legalizálta, a törvény előtt csaknem egyenlővé tette az élettársi viszonyt. Hogy ez mennyire lesz jó és hatékony, arra az élet fogja megadni a választ, de az már most biztosnak látszik, hogy erkölcsileg mindenképp tovább lazítja a házasság jogintézményét és megtartó erejét. Nagyon jól tudjuk, hogy a Ptk (Polgári törvénykönyv) ide vonatkozó része korábbiakban is ismerte az élettársi viszony jogi fogalmát, azonban a házasságot részesítette előnyben. A korábbi törvénykezés lényege abban merült ki, hogy a házasságot tartotta a magyar jog olyan családi kapcsolatnak, amelyet támogat, és az élettársi viszonyt, bizonyos korlátok közé helyezte. Így az orvosi társadalom a beteg állapotáról csak és kizárólag a házassági kötelékben élő feleknek adhatott ki információt. Az élettársi viszonyt nem tartotta ideális kapcsolatnak, és ezért az orvos nem adhatott ki bizonyos információt a felek számára. Amennyiben a vizsgálódásunk vagyonjogi és öröklődésjogi területre is kiterjed, azt látjuk, hogy a házasfelek öröklése vagy végrendelet, vagy a törvény alapján lehetséges. Az élettársi viszonyban élők között az utóbbi, vagyis a törvény alapján az öröklés csak akkor volt lehetséges, ha bizonyos idő már eltelt az élettársi vagyonközösségben. Természetesen végrendelet alapján lehetséges volt korábban is az öröklés, azonban a végrendelet alaki és tartalmi kellékei nagyon bonyolult, megtámadhatósága és érvénytelensége számtalan esetben arra vezetett, hogy az örökös nem kapta meg az örökséget. A családjogi vonatkozás alapján, úgy tűnik, hogy az élettársi viszonyban lévők – akik bejelentik az élettársi kapcsolatukat, azaz regisztráltatják magukat, az öröklés törvény alapján is lehetséges lesz, nem kell kivárni hosszú éveket, amint azt a korábbi bírói gyakorlat már az életben kialakította.

20

Az élettársi kapcsolat legitimizálása az úgynevezett eljárási szabályok vonatkozásában is változást eredményeztek. Korábbiakban bizonyos közigazgatási eljárási szabályok alapján többek között tanúmeghallgatáskor és egyéb esetekben is a házasságban élőkre koncentrált a törvény, az élettársi kapcsolatban élők szabályozása lazább volt. Az új törvény hatályba lépésével bizonyos kizárási szabályok alkalmazása a két viszonyt azonos jogi helyzetté minősíti. Vajon a házasság több ezer éves jogintézménye a továbbiakban feleslegessé és idejét múlttá vált a magyar jogrendszerben? Nem hinném! A jogalkotó nagyon bölcsen bizonyos helyzetekben az élettársi viszonyt továbbiakban is szekundér – másodlagos jellegűnek – ítéli meg. Gondolhatunk itt az örökbefogadásra, mert ennek a lehetőségét a törvény - helyesen és előrelátóan - eleve kivette azoknak a pároknak a lehetőségei közül, akik élettársi kapcsolatban kívánják életüket kialakítani. További hátránnyal sújtja a törvényalkotó az élettársi viszonyt folytatókat, hogy eleve nem engedélyezi a nagykorúság előtti élettársi kapcsolat legalizálásának a lehetőségét. Tehát tizennyolc év alatt nem lehet bejelenteni és regisztráltatni az élettársi kapcsolatot, semmilyen körülmények között. Míg a házasságkötésre a tizennyolc év alatt is van lehetőség. Igaz, hogy ez sok engedéllyel és utánajárással jár, de a jogi lehetősége megvan. (Dr.Tokics Imre)


ÁLLÁSPONT

„Lesznek ketten egy testté.” (?) - Házasság, vagy együttélés? Társadalmak, korszakok történetében – még a Biblia leírásaiban is – tapasztalható a sokszínűség, a változások jelenléte életmódban, szokásokban, joggyakorlatban, vallásos formákban, az élet minden területén. Így van ez a házasság kérdésében is. Hosszú volna felsorolni, hogy a történelem során és a különböző társadalmakban milyen eltérő gyakorlatok alakultak ki, messze eltérve az édeni házasság alapjaitól. A házasság szerzéséről a Biblia így emlékezik: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok… Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 1:27; 2:24). Az ember, saját tetszésére sok olyan alapvető életszabályt változtatott meg, amely Isten elgondolásában az ember boldogságát volt hivatva szolgálni. Ezek között a legelső volt a házasság intézménye, amely mára, sokszor a felismerhetetlenségig súlyos torzulásokon ment át. Az első házaspárt Isten adta össze. Ő áldotta meg őket. Csodálatos menyegző lehetett, a káprázatos Éden kertjében. Tanúi a mennyei angyalok voltak. „Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám bukása után magával vitt Éden kapuin túlra.” A másik intézmény, amelyre Isten szintén még Édenben adta áldását: a szombat. „Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmi és erkölcsi természetét.” (E. G. White: Pátr. próf.) Az élettársi kapcsolatot inkább egzisztenciális érdekek motiválják, és hiányzik belőle az életre szóló, bizalmi- és szeretet-viszonyra épülő elkötelezettség egymás iránt. A felek „menekülő utat” építenek a kapcsolatukba. Nem teljesen bizonyosak abban, hogy egy életre tudják-e egymást vállalni. Nem vállalják azt, amit az Úr is mond: „Lesznek ketten egy testté.” Ezért tűnik szükségesnek, hogy a szeretet és az összetartozás törvényének természetéből felépülő erős építmény hiánya miatt a Törvényhozás jogi cölöpökkel erősítse a felek biztonságérzetét. Amikor az Országgyűlés, amelynek munkáját nagyra becsüljük, törvényalkotásba kezdett a két ember kapcsolatának jogi formákba öntésére, nem mást tesz, mint az Isten által tökéletesnek alkotott intézményen elkövetett rontások foltozását, javítgatását, amelynek eredménye bármilyen praktikusnak is tűnik, mégis hiányzik belőle a két ember házassági kapcsolatának boldogságához nélkülözhetetlen lelki tartalom. A szeretetet és boldogságot a jogi biztosítékok sohasem helyettesíthetik. Mindezek ellenére, természetesen helyesnek tartjuk ezeknek a jogi biztosítékoknak a beépítését az emberi kapcsolatokba, mert ez is jobb, mint semmi. Csodálkozunk azoknak az egyházaknak a lelkészein, akik ezekben a kérdésekben – talán az egyháztagok megtartása érdekében – készek feladni bibliai és korábbi szigorú egyházi elveket is, és szentesítik az élettársi közösségben élők,

valamint egyneműek, bibliai elvekkel ellentétes házassági kapcsolatát. Az igazi megoldás ez volna: vissza az alapokhoz, az édeni házasság formájához, amelyben ott van egy férfi, egy nő, és a Teremtő, az Ő áldásával. Annál is inkább törekedni kellene minden párkapcsolatban élő embernek arra, hogy házasságát a bibliai szabályok szerint építse fel, és az eredeti tartalommal töltse meg, mivel Pál apostol a házasfelek kapcsolatát Krisztus és az egyház kapcsolatához hasonlítja: „Felettébb nagy titok ez: de én Krisztusról és az egyházról szólok”(Ef 5:32). És ez a boldogság útja! Hazánkban most rendezi az Országgyűlés az egyneműek élettársi közösségének jogi helyzetét is. Mint keresztény emberek, szót kell ejtenünk a kölcsönös felelősségről és egymás iránti magatartásról. Nagyon rossz megközelítésnek tartjuk azt a néhány helyről elhangzott kijelentést, hogy „mi tiszteletben tartjuk mindenkinek a nézetét és életformáját”. Egyértelműen ki kell mondjuk, hogy nem tarthatjuk tiszteletben azt, amit a Szentírás bűnnek és utálatosnak nevez. Bölcs Salamon erről így szól: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd 11:9). Ennél többet mi sem mondhatunk. Ezt tartjuk tiszteletben. De felelősséget hordozunk egymásért, így a homoszexuálisokért is. Mi azt tartjuk, hogy Krisztus őérettük is meghalt. Ezt kell, hogy megmondjuk nekik. Nem értünk egyet életvitelükkel. Mélyen elítéljük a bűnt, de szeretjük a bűnöst. El kell mondjuk nekik, hogy a bűnért Isten mindenkit felelősségre von. Az üzenetünk pedig az hozzájuk, hogy fogadják el Krisztust és térjenek meg bűnös életükből. Sajnáljuk azokat a – magukat kereszténynek nevező – lelkészeket, akik templomban, oltár előtt, áldást kérnek Istentől két férfi vagy két nő frigyére. Ahelyett, hogy Isten előtti becsületességgel megmondanák, hogy az ilyen kapcsolat utálatos Isten előtt. Ezeknek a lelkészeknek a felelőssége sokkal nagyobb, mint azoké a természetellenes hajlamú és gondolkodású embereké, akiket azzal csapnak be, hogy Istentől „áldást” kérnek reájuk, holott jól kell tudniuk, hogy erre a kapcsolatra Isten nem adja áldását. (Erdélyi László) NYILATKOZAT „A bejegyzett élettársi kapcsolatról” szóló törvényjavaslat kapcsán A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ - a Szentírás alapján és a jelenlegi magyar Alkotmányban is rögzített alapelvekkel egybehangzóan - vallja és hirdeti, hogy a házasság kizárólagosan egy férfi és egy nő egész életre szóló szövetsége. Hisszük, hogy csak az ilyen házasság és az erre épülő család biztosíthatja a házastársak javát, a gyermekek jövendőjét, a nemzet és a teljes emberi közösség Istentől rendelt fennmaradását, és az egymást követő generációk testi-lelki épségét, stabilitását. Bizonyosak vagyunk abban, hogy magyar nemzetünk számára nem az ettől eltérő újabban egyre nagyobb teret nyerő - együttélési formák bátorító törvényi elismerése jelenti a követendő utat. A Magyarországi Baptista Egyház Szentírásra épülő, értékőrző és értékközvetítő szolgálatában - a társadalmi környezet esteleges negatív változásaitól függetlenül - a jövőben is az évezredes keresztyén családmodellt tartja követendőnek, és tanításában ezt ajánlja kizárólagosan elfogadható mintának. A Magyarországi Baptista Egyház Országos Tanácsa


21

FELÚJÍTÁS 2007

Képes beszámoló ...kommentár nélkül....

22


FELÚJÍTÁS 2007

Akik a képen nem szerepelnek, a közös vetítés (dec. 29. délután) képein lesznek láthatók. Köszönjük mindenkinek a fáradozását az egész éven át tartó munkában!


23

EGÉSZSÉG Dr.Malcolm McConnell:

A hit gyógyító ereje

A

Újabb bizonyítékok igazolják a régi meggyőződést

fiatal családorvostól szakvéleményt kértek egy betegéről, aki csípőműtétjét követően már egy hónapja kórházban volt. Férjét hirtelen agyvérzés vitte el, ő pedig a temetéskor elcsúszott a jeges úton, és eltörte csípőjét. Érzelmileg nagyon sérülékeny – figyelmeztette a kezelő orvos a műtétet végző sebészt. Ennyi megrázkódtatás már túl sok egy embernek. Egy megrázó esemény gyakran klinikai depressziót vált ki, ami késlelteti a gyógyulást. Ám amikor a családorvos belépett a kórterem ajtaján, a beteg hölgy derűsen fogadta. Az orvos a depresszió nyilvánvaló jeleit kereste az asszony arcán – fáradságot, sírástól kivörösödött vagy karikás szemeket, koncentrálási zavarokat. Mindhiába. Az asszony elismerte, hogy nehéz időszakon ment át, de alig várja, hogy ismét együtt lehessen a családjával. Az orvos arra gyanakodott, hogy az aszszony nem mond igazat. De ahogy tovább beszélgettek, rá kellett jönnie, hogy a beteg sikeresen birkózik meg válságos helyzetével. – Honnan merít erőt? – kérdezte. - Ha éjjel felriadok és nincs mellettem senki, a Bibliát olvasom, vagy Istennel beszélgetek. – válaszolta. – Ő mindig velem van, még ha a szeretteim nem lehetnek is mellettem. Ez a tudat fontos nekem, ez tartja bennem a lelket. Az orvosra nagy hatással voltak ezek a szavak, de e mély hit orvosi jelentőségét csak akkor kezdte megérteni, amikor a beteg szinte komplikációmentesen felgyógyult. Más betegek is arról számoltak be neki, milyen sokat segített vallásos hitük fizikai felépülésükben. A ma 46 éves orvos, aki a Duke Orvosegyetem pszichiátria professzora, az elsők között foglalkozott tudományos alapon a hit gyógyító erejével. Az általa vezetett kutatócsoport 1984 óta amerikaiak ezreit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a vallásos meggyőződésnek nem csupán az általános jó egészségi állapot kialakulásában van szerepe, de a súlyos betegségből való felépülést is hathatósan elősegíti. A vallásos betegek, azáltal, hogy Istenhez imádkoznak, közvetett módon úrrá lesznek betegségükön. Meggyőződésük,

24

hogy küzdelmükben nincsenek egyedül, mert Isten odafigyel a személyükre. Ez a tudat megóvja őket a súlyos betegeket oly sokszor sújtó pszichikai elszigeteltségtől. A kutató orvos első beszámolóit számos kollégája kétkedve fogadta. Úgy vélték, a hitnek semmi köze az orvostudományhoz. Az utóbbi években azonban egyre több orvos jut arra a meggyőződésre, hogy a hitnek fontos szerepe lehet a gyógyításban. A Harvard Egyetem egy orvosprofeszszora újabb adalékokkal világította meg a hit gyógyító szerepének fiziológiai hátterét. Megállapította, hogy az orvosi kezelést igénylő betegek 60-90 százalékában fontos szerepet játszik a stressz – ilyen például a magas vérnyomás, a terméketlenség, az álmatlanság, valamint a szív-és érrendszeri betegségek. Kimutatta, hogy az imádkozás következtében kialakuló ellazult állapot csökkenti a stresszhormonok, például a noradrenalin és az adrenalin hatását. A rendszeres imádkozás lassítja a szívverést és csökkenti a légzésszámot. Mindenféle gyógyszer, vagy orvosi beavatkozás nélkül csökken a vérnyomás, és az agyhullámok is lelassulnak. A stressz károsítja az immunrendszert is, mert hatására egy interleukin-6 nevű gyulladáskeltő anyag termelődik, mely szerepet játszik többek között a krónikus fertőzések, cukorbetegség, a daganatos, valamint a szív-és érrendszeri betegségek kialakulásában. A mérések alapján megállapítható, hogy a rendszeresen templomba járók esetében ez a szint lényegesen alacsonyabb volt, jelezvén, hogy ők sikeresebben birkóznak meg a stresszel, következésképpen immunrendszerük is ellenállóbb. „Imádság és gyógyszer” Dr. Dale Matthews fiatal belgyógyász találkozott egy erős akaratú, középkorú férfi beteggel, aki új irányt adott az életének. Mielőtt beleegyezett volta, hogy kezelje a szívbetegségét, a férfi így szólt hozzá: - Hívő keresztény vagyok. Ha az orvosom lesz, azt szeretném, hogy imádkozzék velem. Matthews korábban soha nem foglalkozott betegei hitének kérdésével. Vonakodva bár, de ráállt a közös imádkozásra. Legnagyobb megdöbbenésére a férfi öblös


hangja teljesen betöltötte a rendelőt. Matthews őszintén remélte, hogy senki sem hallja meg őket, mert attól tartott, hogy felettesei kóklernek fogják kikiáltani. De ezen a napon valami fontosra jött rá: betege élő ember, nem tünetekből és leletekből összeálló „eset”. Azóta odafigyel azokra a jelekre, melyek elárulhatják, hogy betege számára sokat jelent a vallás. Ha valaki így sóhajt fel. „Adja Isten, hogy a vizsgálat eredménye negatív legyen”, rögtön megkéri az illetőt, mondja el, mit gondol Istenről. Azonban Matthews a hit szerepéről írt könyvében óva int attól, hogy az imádságot egyfajta varázsszernek tekintsék, ami az orvosságot pótolja. Szemléletmódját így fogalmazza meg: Hit és gyógyszer olyan keveréke, melyet orvos és beteg szükségesnek tart. Az amerikai orvosi szakma lassan kezd hitelt adni a fenti nézeteknek. Az amerikai egyházak fokozott mértékben nyújtanak lelki gondozást beteg és kórházba jutott híveiknek, és a lelki gondozók naponta felkeresik a kórházban fekvő híveket és sokszor imádkoznak velük közösen. Az a tudat, hogy egy egyházközségi ápoló figyelemmel kíséri állapotukat, megnyugtató a számukra. De sokat jelent nekik a személyes találkozás és a közös ima is. Egy 54 éves beteg hölgy, aki szívinfarktuson esett át, bár tudta, hogy érrendszerének erősítése céljából tornáznia kell, nagyon félt, hogy a fizikai megerőltetés újabb infarktust vált ki nála. A vizsgálati eredmények nem utaltak koszorúér-megbetegedésre, de szervezetét a túlhajszoltság és a szorongással, álmatlanul töltött éjszakák miatt állandóan stresszhormonok bombázták. A kezelőorvosa, aki egyúttal a metodista egyház lelkészeként is szolgált, megérezte, hogy páciense nem annyira fizikailag, inkább lelkileg beteg. – Mondjunk el egy rövid imát? – kérdezte. Kezüket összekulcsolva, lehajtott fejjel imádkoztak. Az elkövetkező hetekben minden kezelést egy rövid imával kezdtek meg. Hamarosan a beteg lényegében tünetmentes lett és biztosan haladt a gyógyulás felé. Csoda volt ez, vagy ügyes pszichológiai fogás? Az emberi élet Isten csodája. Isten az orvosok közreműködésével gyógyít.

ALAPÍTVÁNY BESZÁMOLÓ a Boldog Élet Alapítvány 2006. évi tevékenységéről közzétételi kötelezettség céljából A Boldog Élet Alapítvány részére 2005. évi személyi jövedelemadó bevallások alapján az alapítvány részére felajánlott adó 1% összegeiből mindösszesen 272.557,-Ft bevétele volt az alapítványnak. 2006. évben az alábbi könyvek nyomtatásának finanszírozását teljesítette a Boldog Élet Alapítvány: 6489 darab nagy családi Biblia 7.494.795,15 246 darab kis családi Biblia 12.403.024,1260 darab Jézus élete című könyv 5.053.188,1020 darab id.Szigeti Jenő 100 éves jubileumi emlékkönyv 224.910,1260 darab Erdélyi László verseskötet 526.972,-

A Boldog Élet Alapítvány 2006. évi pénzügyi mérlege:

Kiadások:

Ócsai Sándorné pénztáros

Ebben az évben is várjuk az adományozók szíves támogatását!

RENDELKEZŐ NYILATKOZAT

19.139.175,502.298,272.557,34.676,405.720,20.354.426,-

Banki költség Általános költség (nyomtatvány, posta stb.) Könyvkiadás (nem célzott adományból) Pályázatok, kérelmek támogatására kifizetve Célzott adomány felhasználásának kiadása Mindösszesen:

Az adóbevallásban nyilatkozhat adója kétszer 1 %-ának felajánlásáról egy egyház és egy civil szervezet részére. Ha nem rendelkezik erről, azok az állami költségvetésbe kerülnek, és sorsukról mások döntenek! Amennyiben az Adventista Egyház, valamint a „Boldog Élet” Alapítvány részére ajánlja fel az 1-1 %-ot, ezzel fontos támogatást nyújt ezen szervezeteknek.

Az adóbevalláshoz szükséges

Bevételek: Célzott adomány Szabadon felhasználható adomány 1% felajánlás, APEH Banki kamat Eladott könyvek értéke Mindösszesen:

Döntsön személyi jövedelemadója 1 %-ának felajánlásáról!

45.964,138.885,751.882,300.000,24.951.007,26.187.738,-

Dr.Szigeti István Kuratórium elnöke

A BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY 2007. évben nyolc könyv és misszió füzet kiadását valósította meg. A kiadványok szerzői, szerkesztője és a nyomdai előkészítő munkatársa térítés nélkül, alapítványi felajánlásból végzik munkájukat. Az alapítvány - kedvező nyomdai ajánlatok alapján - a nyomtatás költségét finanszírozza. A nyolc kiadvány nyomtatására fordított összeg ezévben közel 2,5 millió Ft volt.

a hozzá tartozó borítékkal a gyülekezetben átvehető.

„B OLDOG É LET ” A LAPÍTVÁNY A DÓSZÁM : 19011022-1-42 A „Boldog Élet” Alapítvány a Terézvárosi KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK támogatója és keresztény-adventista irodalom kiadója. Az alapítvány egyik fő tevékenységének megfelelően fokozni kívánja a keresztény irodalmi művek, ezek között is elsősorban a missziós célú kiadványok megjelentétését. Ennek alapvető feltétele, hogy a már megjelent kiadványokat - a biztosított kedvező árakon - minél szélesebb körben vásárolják. Ehhez kívánunk segítséget, részletes tájékoztatást adni a következő oldalakon. Minden támogatást szívesen fogadunk!


25

TERÉZVÁROSI KÖNYV MISSZIÓ

KÖNYVAJÁNLAT válaszok napjaink kérdéseire

KIADVÁNY SOROZAT

Tony Campbell: Álmok, amelyek megváltoztatják a világot Mindannyiunknak van valamilyen álma és gondolatainkban elképzeljük, hogy mit is szeretnénk elérni az életben. Amikor az álmok valóra válnak, akkor megmutatkozik, vajon áldására, vagy romlására voltunk - vagyunk - e világnak?

Erdélyi László: Elmúló és örökkévaló alkotások

Amikor az ember lerombolja a saját maga által épített remekműveket, tönkreteszi az Isten által teremtett természet világát, mint saját létének alapját, s végül megnyomorítja önmagát, a teremtés koronáját, milyen jövőt jósolhat Föld nevű bolygónknak és rajta önmagának?

Dr. Hangyás László: Jézus az ajtód előtt áll Az emberi történelem tele van keresésekkel és az ember napjainkban is utakat keresve fáradhatalanul próbál Isten felé közeledni. Az ember megtalálhatja-e Jézust, és ha igen - hogyan?

Erdélyi László: Keskeny út a sztrádán Régen úgy gondoltuk, hogy a keskeny út az valahol embertől nem lakott pusztaságba vezet, és Isten népének ki kell futni a világból a puszta csöndjébe, hogy Jézussal járhasson. De a világ utolért és kiderült, hogy a keskeny út legnehezebb szakasza kényelmesnek tűnő életkörülményeink között vezet.

Dr.Szigeti Jenő: Miért engedi meg Isten... ...a háborúkat, a természeti csapásokat, az ártatlan emberek szenvedését és halálát? Ezt a kis missziós füzetet, a gyülekezet tagjainak véleménye alapján állította össze dr. Szigeti Jenő. Sokan írták le erről a kérdésről véleményüket, amelyeket feldolgoztunk, és közösen megbeszéltünk és ezek jelennek meg ebben az írásban.

KÖNYVEK, MÉDIA FELVÉTELEK V.W. Schoen:Istennek emberekre van szüksége „A világnak ma rendíthetetlen emberekre van szüksége, akik sohasem arra várnak, hogy először sima legyen az út és minden akadály eltűnjön, hanem akik égő lelkesedéssel, igyekezettel az elbátortalanodott munkatársak megbénult erőit új életre keltik; emberekre, akiknek szíve Krisztus szeretetétől hevül, és akik készek Mesterük munkáját felvenni.” Ajánljuk ezt a keresztény vezetéstudományi könyvet minden kereszténynek, aki kész elfogadni Isten felhívását az emberek megmentése és Krisztushoz vezetése érdekében végzett munkára. Ez a köny segít abban, hogy akiben megvan ez a készség, az alkalmas vezetővé váljék az egyházi szolgálatban.

Arthur G. Daniells: Krisztus a mi igazságunk „Krisztus a mi igazságunk – a Szentírás legjelentősebb üzenete”. Ez a gondolat lassanként mottóvá vált az misszió gyors és szokatlan terjedésének éveiben. Szeretnénk, ha ez újra megismétlődne.

Dr. Gottfried Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban Ajánljuk ezt a könyvet minden olyan kereszténynek és gyülekezetnek, akik felvállalják a korunknak szóló kihívást a világ evangélizálásával kapcsolatban és szeretnék megújítani a misszióról vallott korábbi nézeteiket.

- Verses kötetek - Önéletrajzi írások - Gyülekezeti Híradó korábban megjelent számai - Globális Eső 1. és 2. Különszáma szintén megvásárolhatók, megrendelhetők. MÉDIATÁR: előadássorozatok, Keresztény Művészeti Estek hang-és film felvételei széles választékban megvásárolhatók!

A TERÉZVÁROSI KÖNYV MISSZIÓ és a BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY által kiadott könyvek, misszió célú füzetek és egyéb kiadványok megrendelhetők a gyülekezet címén, e-mal címünkön: [email protected] és telefonon: Erdélyi László 06 30 664 3200

26


A könyv mindig szép ajándék! Tony Campbell: Álmok, amelyek megváltoztatják a világot Ára: 150,-Ft

Erdélyi László: Elmúló és örökkévaló alkotások Ára: 150,-Ft

Dr. Gottfried Oosterwal:

V.W. Schoen:

Misszió egy megváltozott világban

Istennek emberekre van szüksége

Ára: 800,-Ft

Ara: 1.300,- Ft

Dr. Hangyás László: Jézus az ajtód előtt áll Ára: 150,-Ft

Erdélyi László: Keskeny út a sztrádán

Arthur G. Daniells: Krisztus a mi igazságunk Ára: 500,-Ft

Ára: 150,-Ft

Erdélyi László:

Erdélyi László:

Taníts meg engem reád tekinteni (verses kötet I.)

Világíts!

Ára: 750,-Ft Dr.Szigeti Jenő: Miért engedi meg Isten... Ára: 150,-Ft

Erdélyi László:

Erdélyi László: Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében

„Ő nékem választott edényem” Jubileumi emlékirat

Ára: 650,-Ft

Ára: 650,-Ft

(verses kötet II.) Ára: 1.200,-Ft

A

korai sötétség hideget lehelt. A távoli messzeségben fázósan reszkettek a csillagok. Az utcák lassan elnéptelenedtek. Csend és béke szállt a városra. Valami megfoghatatlan áhítat áradt a levegőben. Mintha az egész világ lábujjhegyen járna. Csend van. Az ablakokban egymás után gyúlnak ki a színes fények. A kicsi lámpácskák vidáman hirdetik, hogy a fa alatt együtt van a család. Izgalomtól reszkető gyermek kezek bontogatják a tarka csomagokat. Szinte hallom az öröm kiáltásokat. Karácsony van, ma mindenki adni akar, hiszen a szeretet ünnepe van. Szerte a világon, a csillogó fák alatt vajon hányan gondolnak az igazi, a legnagyobb ajándékra, amit az emberiség kapott? „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta…”. Igen, adta, ajándékba, hogy az Ő halála árán mi élhessünk! Mily csodálatos Isteni szeretet! Hogyan tudtad önmagadat adni értünk, hiszen mi meg sem érdemeltük? Valóban Te vagy a szeretet Istene! Mert olyan könnyű azt mondani, hogy hiszek, de milyen nehéz ezt átültetni a gyakorlatba. S amíg mi ezen a napon a Te születésed eseményén nosztalgiázunk, Te áldón terjeszted ki fölénk szent kezeidet, hogy csetlő-botló akarásunk ne legyen hiábavaló, és valóban hazataláljunk az atyai házba. Karácsony van, a világ ünnepel. Most béke és nyugalom van. Fagyot lehel a sötét éjszaka. A reszkető csillagok, és a színes gyertyácskák fényében mintha angyalok szárnya lebbenne. Szinte hallom a suhogásukat. Karácsony van! A szeretet ünnepe! (sm)

Útravaló

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Igen, te vagy. világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod. sötétségemet. Békés ünnepeket. és áldott új évet. kívánunk!

Recommend Documents