GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Áldott. új esztendőt kívánunk! Ne aggodalmaskodj a holnap miatt ne feledd, a holnap nem a miénk, hanem Istené

N�� 2007. I. �� - 24. �� Á��: 100,-F�

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Áldott új Ne aggodalmaskodj a holnap miatt – ne feledd, a holnap nem a miénk, hanem Istené.

HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

esztendőt kívánunk!

tartalom Bevezető gondolatok

3

Advent után

4

Új év küszöbén

5

Visszatekintés

6

Találkozó

7 8

Keresztség

9

Eltávoztak Betegsegély Szolgálat Könyörgés

10

Közösség

12

Misszió

13

Előadássorozatok Misszió a közéletben Kapcsolatok

13 14 15

Keresztény Művészeti Estek

16

Évvégi programok

17 18 19

Ifjúsági Koncert

20

Egészség Alapítvány Útravaló

21 22 24

Erdélyi László: Emlékezés és felejtés Ünneptől - ünnepig

Hálaadás Mennyen és Földön Dr.Szigeti Jenő: Hálaadás értetek Erdélyi László: Ez a szó örökre fogva tartott Nyugdíjas munkatársak köszöntése Keresztségi jubileumok

E.G.White gondolatai az imádkozásról „Imhol vagyok én, küldj el engemet!” A Terézvárosi Könyv Misszió

Tettrekész misszió csoport Nagykállóban Adventista Cigány Hittestvérek Találkozója Hanuka ünnepi látogatás „Taníts meg reád nézni!” Hangversenyek Beszélgetés Sipos Lajossal - Tyentés László riporja Keresztény Művészeti Estek - 2007. tavaszi programjai Jókedvű - Odaadó - KomolY fiatalok

Keresztségi jubileumok

11

Művészeti Estek A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 800 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

2

Terézvárosi Híradó 2007/I.

BEVEZETŐ GONDOLATOK

E

mlékezés és felejtés

Édestestvérek. Ikrek. Bennünk élnek, tulajdonképpen egyenlő jogokkal, de mi gyakran kijátsszuk egyiket a másik ellen, úgy mint Izsák és Rebeka a két dédelgetett fiút – Ézsaut és Jákobot – egymás ellen. A következményt még ma is érezzük. Pedig milyen szépen megférhettek volna egymás mellett, egymással. Úgy, mint elménkben a feledés és emlékezés. Az évfordulón hajlamosak vagyunk mérlegelni, melyiket részesítsük előnyben. Általában szívesen emlékezünk arra, ami jó volt, amiben örömöt leltünk és el akarjuk feledni a rosszat, a kudarcot, a keserű tapasztalatokat. Ez nagyon sokszor azt jelenti, hogy csupán átlépünk dolgokon, ahelyett, hogy azokat megfelelően kezeltük volna. Elkövettünk egy hibát, és ahelyett, hogy igyekeztünk volna helyrehozni, nem akarunk vele foglalkozni, el akarjuk felejteni. Az ilyen hibák és bűnök ott halmozódnak számlánkon, és rontják életünk értékét, hitelét. És ami végzetes lehet az, hogy majd „hátul követnek az ítéletre”. (1Tim 5,24) Más a helyzet akkor, ha mindent megtettünk a helyrehozatal érdekében, és megtapasztaltuk Isten kegyelmét és szeretetét, amellyel a vereségünkből győzelemre segített bennünket és a kudarcot diadallá változtatta. Már nem a kudarc dominál ebben az „epizódban”, hanem a győzelem. És erre jó emlékezni. Vannak emberek, akiknek életútja tele van az útszélen mindenütt elkapart csúnyasággal, akik mindenütt otthagyták „névjegyüket”, de sehol nem tették rendbe dolgaikat. Az ilyenek nem szívesen emlékeznek. Ők mindig és mindent feledni akarnak. „Csak előre” tekintenek, önző céljaik ködös világába. Mintha onnan kezdődne a történelem, ahol állnak. A tanítványok soha sem felejtették el azt, hogy milyen gyáván viselkedtek akkor, amikor Krisztust megtagadták.

Péterről írja E. G. White: „Jóllehet, ezt a bűnét őszintén megbánta és Krisztustól is bocsánatot nyert... magának azonban soha nem bocsátott meg.” (Ap.tört. 353.) „De vigasztalta őket az a gondolat, hogy bocsánatot nyertek.” (24.old.) Ott volt szemei előtt szüntelen az, hogy milyen mélységből hozta fel őt az Úr. A hangsúly többé nem a vereségen volt, hanem a győzelmen. A Krisztustól nyert bűnbocsánat és a Szentlélek ereje által elért győzelem felülírta vereségüket. Bárcsak így tudnánk visszagondolni az elmúlt évi győzelemmé vált kudarcainkra. Péter szerint a feledékenység súlyos lelki problémák forrása: „Mert akikben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén régi bűneiből való megtisztulásra.” Majd így folytatja: „Annak okáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. Méltónak vélem pedig, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket” (2Pt 1,9.12-13). Feledni, a mások ellenünk elkövetett vétkeit szabad és kell. Ennek az a jele, hogy nem foglalkozunk azokkal. Nem rójuk fel a gonoszt. A megbántás miatti haragot felváltja bennünk a szeretet. De az évforduló egyik nagyon lényeges töltete az emlékezés. Emlékezés mindarra, amit Isten cselekedett az életünkben. Amit Tőle kaptunk. Az Úr, az utolsó vacsorán emlékezetet szerzett az ő halálának örökre. De nem engedi a feledés tengerébe veszni egy bűnös asszony cselekedetét sem: „Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez én velem cselekedett, az is hirdettetik az ő emlékezetére” (Mt 26,13). Ezek mellett számtalan azoknak a tényeknek a száma, amelyekben szemlélhetjük Isten végtelen szeretetét, kegyelmét és

gondviselését. Ezekről sohasem szabad megfeledkeznünk. Az évforduló legyen az egészséges felejtés és a hálás emlékezés ünnepe valamennyiünk életében! (Erdélyi László) Engem nem érdekel már semmi, csak a megbocsájtó kegyelem. Nem tartom számon más bűnét, mert éppen elég van nekem. Ha majd olvassák ezt a verset gondolják: bűnös volt nagyon! - Mindenki egyformán bűnös: Ezt üzenetül itt hagyom! Büszke tölgyet is láttam már villámtól kettéhasítva. - Büszke hívőt is láttam már Isten előtt zokogva, sírva. Mert annyi rejtett csapda áll, ahol bizton lép a lábunk, legalábbis azt gondoljuk, s már bűnös úton járunk. - Nem sorolok buktatókat, mit a hívő számba sem vesz. Megszokottá válik minden: az ember beleszületett. De hittel hiszem, hogy Jézus vére lelkem üdvösségét adja: ez több annál, mint ahogyan a szív, a száj kimondhatja. Ez a hit mindig felemel! A mélység mögöttünk marad. Ne nézz vissza, nem érdemes: Sőt! Visszanézni nem szabad! Ne érdekeljen más semmi csak mindig az az alkalom: Mikor Isten elé borulhatsz: - Ezt üzenetül itt hagyom! (Páskulyné Kovács Erzsébet)


3

ADVENT UTÁN

A d v e n t

Ünneptől - ünnepig Alkonyodott, a város máskor lüktető, nyüzsgő világa lassan elcsendesedett. A szállongó hóesésben még az autók is mintha lábujjhegyen jártak volna. A növekvő homályban, valami megfoghatatlan, ünnepi várakozás feszültsége növekedett az egyre nagyobb csendben. Az utcák lassan kiürültek, csak néha sietett csomagokkal megrakodva egy-egy megkésett ember a meleg otthon felé. Mire leszállt az este, végtelen csend és nyugalom, valami kimondhatatlan áhitatos várakozás töltötte be a világot. A sötét estében egyre több és több ablakban gyúltak ki a fények. A karácsonyfák szines fényei vidáman integettek a hópihéknek: „Megszületett a kis Jézus!” Karácsony, a szeretet ünnepe. Ünnepelt a világ, egy napra félretette a harag, a gyűlölet, a sötét gondok és gondolatok világát és megpróbált szerető szívű emberré lenni. Vajon a csillogó gyertyák fényében hányan gondoltak arra, hogy az a „kis Jézus”, akinek a születését ünneplik, az univerzum ura. Ő a teremtő Isten, aki tenyerén tartja világunkat. Aki „legyen” szavával hozta létre a távoli csillagoktól kezdve a testünkben keringő legkisebb atomot is. Ő az, Aki már a világ porának kezdete előtt ott volt, hiszen örökkévaló! Aki legyen szavával teremtette a mindenséget és mégis, mint kicsiny, törékeny gyermek eljött közénk , emberré lett és vállalta a velünk való közösséget, hogy megmentsen és visszavezessen minket Éden elveszett világába. Ünnepelt a világ - a szeretet ünnepét. Milyen jó is volna, ha nem ünnepelnénk, hanem élnénk a szeretetet. Nem csak karácsonykor, hanem az év minden napján, a hétköznapokban is. Mennyivel szebb és jobb lenne így élnünk itt, ezen a múlandó világon…

4


ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN

Hálaadás Mennyen és Földön

A

Jelenések könyve 10. és 11. fejezetében kétszer történik utalás a hetedik trombitaszóra, és az ezt kísérő döntő jelentőségű mennyei és földi eseményekre. Mindkét bejelentés egyértelműen ugyanarra a végső eseménysorozatra utal: „elvégeztetik az Istennek titka”, és „e világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztuséi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.” Mind a földön, mind a mennyben rendkívüli események történnek. Megkezdődött a megváltási terv utolsó fázisának az előkészítése: „a te nagy hatalmadat kezedhez vetted és a te országlásodat elkezdetted” (Jel 11,17), a földön pedig: „megharagudtak a pogányok” (18.v.). Ebben a mennyei és földi párhuzamos folyamatban Isten népének a helyzetét a prófétai Ige így határozza meg:

„ISMÉT PRÓFÉTÁLNOD KELL!” Bizonyos, hogy Isten megváltási munkájának utolsó fázisában mind a mennyei, mind a földi erők megsokszorozzák erőfeszítéseiket. Élet-halál harcról van szó. Miközben a hármas angyali üzenet hirdetése fokozódó erősséggel történik, Sátán is beveti legerőteljesebb eszközeit annak érdekében, hogy megnehezítse az Úr követeinek munkáját, és az emberek döntését az igazság mellett. A világon egyre terjedő nyugtalanság, a jövőtől való félelem, a terrorizmus terjedése, a kezelhetetlenné váló társadalmi feszültségek igazolják a próféciák igazát. Az emellett sűrűsödő természeti katasztrófák, egyre gyakoribbá váló szerencsétlenségek a bizonytalanság, a reménytelenség és kilátástalanság érzetét váltják ki. Elvész az emberekből a jövőkép. Félnek a holnaptól. Isten népének és szolgáinak magatartását egy nagyon különös mennyei jelenet kell, hogy befolyásolja: „És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára, és imádá az Istent, ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted” (Jel 11,16-17). Akkor, amikor a földön az utolsó nagy küzdelem kibontakozását láthatjuk, a

mennyben hálaadó istentisztelet vette kezdetét. A hálaadásnak ez a módja talán szokatlannak tűnik számunkra.

Mikor szoktunk mi hálát adni Istennek? Nemde, amikor megkaptunk Tőle valamit? Hálát adunk-e valamiért, amit még meg sem kaptunk? Olykor még abban az esetben is elfelejtünk hálát adni, amikor Isten tejesítette kívánságunkat. Jézus másra tanított bennünket: Lázár feltámasztásánál előre mondott hálát az Atyának, hasonlóképpen az ötezer megvendégelésénél. Előre! Egy ilyen imádságos magatartás teljes hitet feltételez! A megváltási terv utolsó fázisában, amikor még itt e földön teljes a zűrzavar, a Mennyben hálaadás folyik. Ezzel a hanggal kell egyesülni Isten gyermekeinek is. Ezt a hangot – a hála hangját – kell képviselni a „nyájnak és pásztorainak”. Ehhez azonban teljes hitbizonyosságra van szükség. Teljes meggyőződésre:

ISTEN TARTJA KEZÉBEN AZ ESEMÉNYEK IRÁNYÍTÁSÁT.

Isten gyermekei már most, a valóság bizonyosságában élnek. Múlt időben fogalmazzák meg Isten cselekvését: „a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted”. Minden más hiú reménység, amely nem Istenre épít, összeomlik. Szánalmasak és a tömegek számára félelmetesek azok a hangok, amelyeket Sátán inspirál, és gyűlöletet szítanak, mert a pusztulásba vezetnek. A mennyei kép bemutatásával kell helyes, reményteljes jövőképet adnunk a kétségbeesésben élő embereknek. Akik bíznak a történelmet irányító hatalmas Istenben, Pál apostolhoz hasonlóan tudnak kiállni a világ zátonyra futott hajóján Isten üzenetével: „Annakokáért jó reménységben legyetek férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott” (ApCsel 27,25). Aki Isten szolgálatában áll, ilyen magatartásra kötelezte el magát.

A világtörténelem legünnepélyesebb időszakában élünk. A földön élő tömegek sorsa nemsokára eldől. Saját jövőnk és mások üdvössége múlik azon, hogy mi most hogyan élünk. Szükségünk van Isten Lelkének vezetésére. Krisztus minden követőjének komolyan meg kell kérdeznie:

„URAM, MIT AKARSZ, HOGY CSELEKEDJEM?” Egy év ismét elmúlt felettünk. Nem tudjuk, mit hoz a 2007-es esztendő. De ha hiszünk Istennek és Ő formálja jövőképünket, akkor már előre hálát tudunk adni az elkövetkező évért, mint akik tudják, hogy Isten számára a jövőnk már a jelenben megvalósult, lerendezett dolog. Hinnünk kell, hogy az, amit rendelt felőlünk, nem igényel korrekciót. Az úgy jó, ahogy Ő rendezte sorsunkat. Adjunk ezért Neki hálát! Előre! (Erdélyi László) Illusztráció: Ted Larson képei


5

VISSZATEKINTÉS

HÁLAADÁS ÉRTETEK

G

arcia Márquez (1919-1979) a nagy Puerto Rico-i drámaíró azt írja valahol – a minap került a kezembe -, hogy az ember akkor öregszik meg, amikor egy napon arra ébred, hogy kedden is hétfő van. Egészen megnyugodtam ettől, hiszen minden nap arra ébredek, hogy hogyan pótoljam be, amit az előző nap, hétfőn, kedden nem sikerült megtennem. Szerdán meg, hogy elérjem a vonatot, mert Miskolcon nyolc tanítási óra vár.

10

Mégis, a hetven év az hetven év. Elől a hetes, majd egy kerek nulla. Azután, ebben az évben lesz ötven éve, hogy szolgálatban állok, negyven éve tanítok a teológián, tíz éve a Miskolci Egyetemen. Csupa kerek évforduló. Isten Igéje is azt mondja, „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt 90, 10) Ideje van hát a számvetésnek.

40 50 70 6

Az első szó a hálaadás Istennek, nem a sikerekért csupán, hanem a kudarcokért is. Ennek a hálának az alanya nem is én vagyok, hanem a gyülekezet, az az élő közösség, amit nem a szervezeti felépítés, hanem a kölcsönös testvéri szeretet fog össze. Hálás vagyok értetek, akik jóban, rosszban, szeretetben hordoztatok. Ötven esztendeje ennek a gyülekezetnek lettem a tagja. Soha nem felejtem, hogy vallástételemkor éreztem először azt, hogy az a közösség, aki szavazatával befogad azt várja, hogy amit tudok, vagy amit tehetek, azt tegyem meg jó szívvel. Hálás vagyok Istennek, hogy a kicsin való hűséget gyakorolhattam. Ez nem sikerülhetett volna a ti imádságaitok, családom, feleségem, gyermekeim megértő türelme nélkül. Soha nem akartam elfelejteni, hogy amit tudok, azt tőletek, vagy értetek tudom. Hálás vagyok Istennek, hogy még ma is számítotok rám. Istennek legyen azért is hála, hogy nem kellett „reaktiválni” engem. Bár hivatalosan „csak” nyugdíjas vagyok, de amolyan nyugtalan, aki ötven éve lényegében ugyanazt csinálja nap, mint nap, legfeljebb mindig egy kicsit többet. Tudom, változtatni kellene ezen, de „aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4, 17) A kihívásoknak, nem én vagyok a feladója, így az elégedetlenségre, a keserű gyökerek ápolgatására legalább nincs időm.


Hálás vagyok, hogy nincs vagyonom és nincs adósságom. Legfeljebb felétek vagyok adós. Ezt az adósságot kell csak törlesztenem addig, amíg Isten életet ad. Tartozom unokáim nemzedékének a múlttal. No, nem a rózsaszínre festettel, nem is az örökké kárhoztatottal, hanem annak az útnak a reális bemutatásával, amin Isten bennünket vezetett. Az egy életen át gyűjtött adathalmazt kezelhetővé, hozzáférhetővé kell tenni az utánunk jövő generáció számára. Van még néhány megírandó könyv, amely nyomaszt. Néhány tudományos terv, ami rám vár, mert a tudott dolgok elmondása erkölcsi kötelességünk. Istenhez csak szorgalomért és időért imádkozom. Ő a gazda, benne megnyugszom. A tudás, a teológiai is, kritikai funkciója minden közösségnek. Az elhallgatott hiba kétszeresen mérgez. De a kritika csak a szeretettel együtt használva épít. Szeretném, ha Isten engem így használna. (Szigeti Jenő, 2006. decembere)

... csak a köszönöm után mondd ki azt, hogy kérem, s ajkadon tüzet lobbant a szó, mert a hála fénye csak így tölti be sóvárgó, üres szívedet... (Torzó, Szigeti Jenő, 2002)

VISSZATEKINTÉS

Ez a szó örökre fogva tartott Legjobb emlékezetem szerint, 1945. februárján, a Bodeni tó közelében, a Radolfzell melletti katonai gyakorlótéren kaptam először egy impulzust, amely tudatilag és érzelmileg elindította bennem azt a folyamatot, aminek következtében az evangélium szolgája lettem. Egyik délelőtti harcászati kiképzés vége felé, mint mindig éhes kiskatonák, már a német precizitással kiszámított, meg a háborús szűkösség méretezte kalóriaértékű, sovány Wermacht Suppéra gondoltunk, amikor amerikai Mustangok tűntek fel, és támadást intéztek egy közelünkben álló vasúti szerelvény ellen.

A hitelen parancsként elhangzó „Volle Deckung” néhányunk számára a téli meztelenségében árválkodó gyümölcsösben, egy-egy szilvafa sovány „oltalmát” jelentette. Fél térdre ereszkedve, a 15-20 cm átmérőjű fának dőlve figyeltem a hadműveletet, miközben a bombatámadás robbanásainak légnyomása erőteljesen meg-megrázta köpenyemet. Különös, eddig ismeretlen gondolatok futottak át elmémben. Amikor 1944. őszén otthon, Nyíregyházán, a Laktanya téren átéltem a nagy szőnyegbombázást, amelyben házunk úgy mozgott velünk, mintha egy óriási hintában ülnénk, kimentem a ház elé, és onnan néztem a por- és füstfelhőben úszó állomás felől a fölöttünk elhúzó Liberátorok kötelékeit. A bombázás szünetében, már a sűrű rajokban támadó nehézbombázók robajától is remegett minden. Nem féltem. Sőt, még egy kicsit – ami abban a helyzetben helytelen volt –, megmosolyogtam a velünk egy udvarban lakó, mindig vidáman nótázó fiatalasszonyt, Nagyháziné Icu-

kát, aki most éktelen jajgatással elkezdte mondani a Miatyánkot. Milyen hirtelen át tudja formálni a veszély és a félelem az embert! Azelőtt sohasem hallottam tőle egy „Istennek hála”, kijelentést, amely annak jelét adta volna, hogy hisz Istenben. Mégis különös, hogy a házban lakók közül ő volt az egyedüli, aki háború után édesanyám bizonyságtevése által megtért, és nagyon komoly hívő életet élt egészen haláláig. Most itt, ebben a sokkal kisebb vészhelyzetben, talán az imádkozó otthon távolléte és az egyedüllét miatt, az én lelkemen is átsuhant a félelem halvány árnya, amely azt a gondolatot élesztgette: mi lesz, ha itt halok meg! Gondolataimban felidéződtek az otthoni közös imák, a gyülekezeti alkalmak, evangélizációk, szombatiskola, ifjúsági ünnepélyek, kirándulások. Bár mindezektől – távolságban mintegy 1200 km-re, a lehetőségeim alapján pedig – elérhetetlen messzeségben voltam, most mégis különös élénkséggel vonultak el előttem a régi élmények. Gyermekkorom óta hallottam az ige tanítását otthon és a gyülekezetben, és még nem köteleztem el magamat az Úr szolgálatára. Most úgy gondoltam, ha itt ér véget földi pályám, akkor mindennek vége. Úgy emlékszem, az volt az első igazán komoly és tudatos imám, amelyben arra kértem az Urat, hogy ha megóvja életemet és hazasegít, akkor adjon erőt a helyes döntéshez. Ígérni semmit sem mertem, mert úgy éreztem, a félelem szülte ígéretnek nincs értéke. Vannak emberek, akik a bajban ígérnek, de annak elmúltával mindenről megfeledkeznek. Én nem akartam ígéretszegő lenni. Amikor hazasegített az Úr, nem feledkeztem meg a radolfzelli kérésemről. Péntek este Bíró László testvéréknél, a gyülekezeti vén lakásán volt az összejövetel. A testvérek nagy örömmel fogadtak. Ettől kezdve sohasem maradtam el az istentiszteletekről és egyéb gyülekezeti rendezvényekről. Nemsokára, 1946. június 29-én a bujtosi strandon megkeresztelkedtem. Tervemet, hogy orvosi egyetemre menjek, az általános szegénység, és annak elhívése miatt, hogy az Úr öt éven belül eljön,

feladtam. 1946. december 6-án, mint könyvevangélista, egyházi szolgálatba léptem. 1989-ben 62 évesen nyugdíjba mentem, de azonnal reaktiváltak, és többszöri nyugdíjba menetel és újbóli reaktiválás után, Isten kegyelméből 80-ik életévemben is megszakítás nélkül szolgálatban vagyok. Most, amikor ezeket a sorokat írom, a kecskeméti körzet lelkészeként kezdtem a 61-ik szolgálati évemet az Úr munkájában. (Erdélyi László, Részlet a készülő önéletrajzból.)

Ott tudtam különbséget tenni a bombák fülsüketítő robaja és a Lélek életre hívó csendes hangja között, ott Radolfzellben, ahol a kéttörzsű Mustang vadászbombázó hozta nekem a korábban is ismert mennyei üzenetet. Isten mindenkit a számára legérthetőbb módon és a legalkalmasabb pillanatban szólít meg. Radolfzellben tudtam meg igazán, hogy a szó, mely akkor fülemben új értelmet kapott, Isten hangja volt, és ez a szó örökre fogva tartott. (Radolfzelli emlékezés, Erdélyi László, 2006.)


7

TALÁLKOZÓ Nyugdíjas munkatársak köszöntése és találkozója 2006. “A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Jn 12,26. Köszönteni hívtuk meg az egyház nyugdíjas alkalmazottait, illetve a már eltávozott munkatársak özvegyeit. Az alkalmat két lelkészünk jelentős évfordulója adta: Erdélyi László 60 éve lépett a lelkészi szolgálatba, dr. Szigeti Jenő pedig decemberben volt 70 éves - mindketten aktívan dolgoznak, szolgálnak. A Terézvárosi Gyülekezet nagy hangsúlyt fektet az idős zászlóvivők megbecsülésére, hiszen mi az ő nyomdokaikon haladunk, az ő helyüket vettük át az Úr szolgálatában. Még ma is szükségünk van tanácsaikra és tapasztalataikra. Másrészt pedig szerettük volna őket is erősíteni, hiszen aki közülük még egészségük engedi, ők továbbra is végzik szolgálatukat. A fiatalabb generációk figyelmessége sok erőt és bátorítást adhat idősebb testvéreinknek. Az igei gondolatok, a személyes köszöntések mellett kis ajándékcsomaggal tettük emlékezetessé ezt az alkalmat.

Az ünnepségen dr.Szilvási András unióelnök és dr.Tokics Imre területi elnök is tiszteletüket kifejezve szóltak nyugalmazott munkatársainkról. A megemlékezést Bodnár János köszöntő szavai zárták.

Kommentár nélkül... Délben jó hangulatban közösen ebédeltünk. A szája mindenkinek „nagy munkában volt”, hiszen előttünk volt a finom étel, körülöttünk pedig a csevegő barátok. Nos, nem zavartattuk magunkat. Jóízűen ettünk és közben a régi anekdoták sorban előkerültek. Hatalmas nevetések hallatszottak (főleg Nelli és Gyopi környékéről). Erről nem is regélünk többet, a képek magukért beszélnek, kommentár nélkül...

8


KERESZTSÉG A gyülekezet növekedése 1991-2006 450 425 400 375 350 325 300

Gyülekezeti levéllel érkezett Kovács Ildikó Bede Károly Bede Enikő Balogh László Balogh Lászlóné Simon Borbála

Elhunytak Nádorfi Lajos Mihaleczky Károlyné Kakula Sámuel

Taglétszám 2006. szeptember 30-án Taglétszám 2006. december 31-én

404 fő 406 fő

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

Gyülekezeti levéllel távozott Dr.Rajki Zoltán Szigyártó Fineás Szigyártó Izabella

1992

Keresztség Szilágyi Bernadett Tóth Sándor

250

1991

A IV. negyedévi taglétszám alakulása

275

A gyülekezeti taglétszám 2006. évben Taglétszám 2006. január 1-én

396 fő

Keresztség

14 fő

Gyülekezeti levéllel érkezett

11 fő

Szavazással felvéve

1 fő

Gyülekezeti levéllel távozott

7 fő

Halálozás

5 fő

Taglétszám 2006. december 31-én

406 fő

KERESZTSÉGI JUBILEUMOK

E.G. White azt írja, hogy egyetlen alkalmat se mulasszunk el, amelyen hálát adhatunk Istennek az elvett áldásokért és gondviselő szeretetéért. “Nem lenne-e jó, ha ünnepeket szentelnénk Istennek, amikor felidéznénk emlékezetünkben az Úrnak velünk való bánásmódját? Nem lenne-e jó elmélkedni a múltban elnyert áldásairól? A világnak sok ünnepe van... Vajon ne tartson-e Isten népe szent összejöveteleket, amelyeken megköszönhetik Istennek az ő gazdag áldását?” Ebben az évben is megünnepeltük a keresztségi jubileumokat. Köszöntöttük azokat a testvéreinket, akik kerek évfordulót ünnepeltek, és azokat is, akik több, mint 60 éve keresztelkedtek meg. Azok a tapasztalatok, amelyeket ők szereztek a hit útján, ma már nem csak a sajátjuk, hanem a gyülekezetéi is. Ezért együtt örültünk velük és adtunk hálát Istennek.


9

ELTÁVOZTAK Életének 78-ik évében, hosszú - de türelemmel viselt - betegség után december 12-én elhunyt Kakula Sámuel testvérünk. 1953-ban keresztelkedett meg, azóta tagja gyülekezetünknek. Akik közelebbről ismerték, tudják, hogy élete nem nevezhető eseménytelennek. Sok küzdelme, kalandja volt, de az Úr és a gyülekezet mellett mindvégig kitartott. A gyülekezet sokat köszönhet neki és családjának, mivel mint üzletemberek folyamatosan sok és jelentős adománnyal segítik a közösség munkáját. Hosszú betegsége alatt folyamatosan készült fel az Úrral való találkozásra. Megnyugodva, életét lerendezve és Isten kezébe helyezve távozott közülünk, a viszontlátás reményében. Nádorfi Lajos testvérünk idős korában, 2002-ben csatlakozott hozzánk, akkor kereszteltük meg. Ekkor már 83 éves volt. Soha nem bocsátotta meg magának azt, hogy fiatalon nem kötött szövetséget az Úrral. Idős korában viszont mindent megtett, amit tehetett, hogy a hátralévő idejét jól használja ki. Balatonboglárról járt fel Budapestre, mert nagyon szerette a Terézvárosi Gyülekezetet. De ilyenkor meglátogatta családját, a fiát, menyét és a két unokáját is. Utazásai során egyébként mindig missziózott. Nyugdíjazása előtt kiváló testnevelő tanár volt, megyei szakfekügyelő, s amikor a gyülekezet ügyeihez szólt hozzá, akkor is tanári volt a hozzáállása. A Gyulai Adventista Szeretetotthonba saját kérésére vitte el fia, amikor már erősen megromlott egészségi állapota miatt éjjel-nappal szakértő ápolásra volt szüksége. Ott is halt meg. Őszinte, korrekt embernek ismertük meg, akinek lelkesedése sokunkat magával ragadott.

Életének 88-ik évében december 4-én elhunyt Michaleczky Károlyné testvérnő. Őt már tíz éve nem láthattuk a gyülekezetben, mert egészségi állapota nem engedte számára a közlekedést. 1949-ben keresztelkedett, és a Terézvárosi Gyülekezethez 1960-ban csatlakozott. Élete nagy részét szinte vakon élte le, amikor a gyülekezeti albumba fényképeket készítettünk, akkor is csak egy régi képet küldött magáról. Ha viszont az újföldön találkozunk, jobban megismerhetjük egymást.

BETEGSEGÉLY SZOLGÁLAT

Újjá kell szervezzük a BETEGLÁTOGATÓ SZOLGÁLATOT a gyülekezetben. Többször előfordul, hogy valaki beteg lesz, de nem tudunk róla, mert nem értesít bennünket. Szükséget szenved, és mégsem látogatja senki. Máskor pedig egy-egy beteghez naponta többen is elmennek és annyi ennivalót visznek, hogy ki kell dobni, mert képtelenség annyit megenni. A látogatások jobb megszervezése érdekében Gyülekezeti Betegsegély Hívószámot vásároltunk a Beteglátogató Munkacsoport részre. Ezen a számon lehet bejelenteni, ha valaki beteg, kórházba kerül, vagy egyéb ok miatt segítségre szorul. A telefonszámot kis plasztik kártyára kinyomtatva minden gyülekezeti tag megkapja. Akik betegek azért, hogy értesíteni tudják a beteglátogató szolgálatot, akik pedig nem, azok azért, hogy érdeklődni tudjanak, kiket kell meglátogatni, segíteni. A telefon előfizetési költségeit a gyülekezet viseli.

10


A szám éjjel-nappal hívható, szükség esetén ügyeleti rendet vezet be a munkacsoport.

A betegsegély telefonszáma: 06 30 647 7770.

Az újonnan vásárolt telefonkészüléket dr.Szigeti István, a diakónia vezetője adta át Csepecz Erzsébetnek, a beteglátogató munkacsoport vezetőjének. A plasztik kártyák folyamatosan készülnek, de akinek szüksége van rá, már hozzájuthat Csepecz Erzsébetnél. A beteglátogatáson kívül meg kell szervezzük az idős testvérek gépkocsival történő szállítását is a gyülekezetbe. Méltatlan dolog, hogy a gyülekezethez ragaszkodó idős testvérek gyalog botorkáljanak az Úr házába. Várjuk mindazok jeletkezését, akik ebben a szolgálatban segíteni tudnak.

KÖNYÖRGÉS E.G. WHITE GONDOLATAI AZ IMÁDKOZÁSRÓL

Isten Lelkét mértékkel bírhatjuk, de ima és hit által állandóan a Lélek nagyobb mértékére kell törekednünk.

Gyülekezetünkben nem rég zajlott le a tisztviselő választás. Új módszerrel keresték meg a gyülekezet vezetői, ki milyen feladatra alkalmas. Sikerült új embereket is munkába állítani. A bejáratnál kifüggesztett listák egyikére sem éreztem magam elég erősnek feliratkozni. Tudjátok, súlyos beteg voltam. A jó Isten megmutatta cso-dálatos gyógyító erejét és visszaho-zott az „élők földjére”. Sok-sok átvirrasztott éjszaka alatt eszembe jutott egy régóta ismert vers, és egy gondolat: mi lenne, ha mi is megalakítanánk az „éjszaka szolgálók” munkacsoportját? A feladat leírására szolgáljon ez a vers, amelyet meleg szívvel ajánlok minden kedves testvéremnek. Ócsai Sándorné, Lili

Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes.

„SZOLGÁLAT AZ ÉJSZAKÁBAN”

Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.

Kik az éj csendjében virrasztva fenn tűnődtök, az álom miért kerül el ne keseredjetek, mert meglehet, hogy az Úr szent szolgálatra nevel. Míg egész napon át sok imádság, könyörgés ostromolja az eget, kérők, imádkozók, hálát adók serege, nappal hatalmas sereg. De ha leszáll az éj, s az álom mély, csak itt-ott virraszt árván valaki. Szolgálatra - lehet - e sereget maga az Isten választotta ki. Dicsérte szent nevét- hangzik felénk ki éjszaka Isten házában áll! A világ elpihent, sötét van, csend, de az imádság füstje az égbe száll. S ha az éj csendjében, a szent helyen, Isten előtt szívetek meghajol, Ő beszél veletek, figyeljetek: Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól! ... Járjon be lelketek sok-sok helyet, s kit Isten ott reátok bízhatott mindnél időzzetek egy keveset. Testvéri terheket hordozzatok! S ahol beteg pihen, halk szelíden, lengje körül imádság, illatár. Erősítse meg azt, vigyen vigaszt annak, ki a halál árnyékában jár! Tovább! Tovább! Világosság, sötétség küzd egymással szüntelen s nem egy bátor testvér ereje vész, támasza buzgó imátok legyen. Így könyörögjetek, és fejetek Jézus ölén ha megpihenhetett, az álom is leszáll, alhattok már, mint gondtalan, boldog gyermek. S ha mégse... bízzatok, hisz Uratok együtt virraszt az éjben veletek. „Éji szolgálat” ez, jutalma lesz, gyümölcsöt terem és győzelmeket!

Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Az ima táplálja a lélek életét. A hittel mondott ima olyan fegyver, mely által az ellenség minden támadását sikeresen visszaverhetjük. Ima és erőfeszítés, erőfeszítés és ima legyen életed dolga. Úgy kell imádkoznod, mintha az eredmény és a dicséret mind Istennek lenne köszönhető; és úgy kell dolgoznod, mintha a kötelesség a tied volna. Egy napig, de még egy óráig sincs senki biztonságban ima nélkül.

Az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható kincseinek forrásai vannak. Ha ima által közösségünk van Istennel, szellemi és erkölcsi képességeink fejlődnek. Az elmélkedés és az ima megóv attól, hogy önkéntelenül is veszélyes utakra térjünk. Így sok vereségtől megmenekülhetünk. Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk s keresztényi jellemet fejlesszünk. Az ifjak egyedüli biztonsága a szüntelen éberség és az alázatos ima. Ne álltassák magukat azzal, hogy ezek nélkül is keresztények lehetnek! Az egyesült ima nagy fontossággal bír, amikor közös célért imádkozunk. Isten meghallgatja az egyének imáit, de a közös imánál meg kell egyeznünk azokban a dolgokban, amelyeket kérünk és amelyekért imádkozunk. Az ima ne csak egy tévedő ember kívánsága és kérése legyen, hanem több személynek ugyanazon dologra irányuló óhaja. Az ima elhanyagolása arra vezeti az embert, hogy saját erejére támaszkodjék, ami által megnyitja az ajtót a kísértések előtt. Nincs egyetlen ima - ha dadogva hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp - ha titkon hull is -, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után - ha gyenge is -, amellyel Isten Lelke ne azonosulna. Sőt, még mielőtt az ima felhangzik, vagy a szív sóvárgása kifejezésre jut, Krisztus lelkierőt küld annak az embernek, akinek szívét kegyelme érintette. Minden hitből fakadó komoly ima meghallgatásra talál. Nem akkor fog jönni a teljesítés, amikor várjuk, hanem akkor, amikor a legnagyobb a szükségünk rá.


11

KÖZÖSSÉG

ÍMHOL VAGYOK ÉN, KÜLDJ EL ENGEMET! A 2006 évi tisztviselő-válsztás alapelve az volt, hogy nem tisztségekre keresünk embereket, hanem munkára. Amikor Isten kinyilvánította szükségletét az emberek felé, akkor nem azt mondta, hogy „kőműves művezetőt” keres, hanem olyan embert, aki megépíti a falat: „És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.” (Ezék 22,30) A reánk váró feladatokat alaposan átgondolva döntöttünk úgy, hogy 22 munkacsoportot szervezünk, amelyek vezetői mintegy motorként segítik majd előre a gyülekezet fejlődését, és a külmissziós munkát. A választások rendben, nagyobb viták nélkül zajlottak le, amiért Istennek kell hálát adnunk. A „ki a nagyobb?” kérdés ugyanis minden közösség legveszedelmesebb kísértője. A munkacsoport vezetőkkel és a vezető presbiterekkel azonnal elkezdtük a munkát.

Elképzelés, isteni látás Először mindenki készített egy elkézelést, egy „látást” arról, milyennek szeretné látni a saját szolgálati ágát egy-két év múlva. Ha tudjuk, mit akarunk elérni, határozottabban haladhatunk a kitűzött cél felé. Ezeket az elképzeléseket közösen fogjuk tervekké formálni.

A csapat kialakítása Az elképzelés megvalósításához emberek kellenek, jó csapat, egymást szerető és támogató keresztény közösség. Ennek megszervezése a következő feladat. Ne sajnáljuk az időt az egyeztetéserke, egymás véleményének megismerésére. Ha gondosabb az előkészület, a munka sokkal jobban halad előre.

Küldetésünk tudatosítása Az elmúlt évben az imádkozó közösség kialakítására tettük a hangsúlyt. Imaélet nélkül ugyanis lehetetlen elnyerni a Szentlélek segítségét ahhoz, hogy az üzenetet „nagy hatalommal és dicsőséggel” hirdessük.

Lelkész: Bodnár János Segédlelkész: Farkas Attila

12


Ebben az évben a fő célunk a világ felé fordulás kell legyen. Az imacsoportok működnek, ezek megfelelő hátteret adnak számunkra ahhoz, hogy elinduljunk egy újfajta missziós látással.

Célunk a világ Hitéletünk központja ma az istentisztelet. Isten viszont azt kéri tőlünk, hogy ha Őt valóban imádni akarjuk, akkor ezt a másik ember - a világ - felé fordulással fejezzük ki. Túlságosan sokat prédikálunk és foglalkozunk magunkkal, miközben elhanyagoljuk a világ szükségleteit: „Mindeddig keveset tettek az adventisták azért, hogy a világot Krisztusnak megnyerjék, és túlságosan szerényen vesznek részt ügyeik intézésében... A gyülekezet soha se érje be egy, a világtól elzárkózott élettel. Isten misszionáriusi feladat betöltésére hívta el a gyülekezetet. A gyülekezet tehát a világért van!” (G.Oosterwal) A gyülekezeti munka fő célkitűzése ebben az évben: minden munkaágban a világ felé fordulás, új módszerek, új lendület, új elkötelezettség és odaszánás.

MISSZIÓ A KIADVÁNYOK HELYE ÉS SZEREPE A TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET MISSZIÓJÁBAN A Terézvárosi Gyülekezet a Boldog Élet Alapítvánnyal együttműködve az elmúlt évben több kiadványt jelentetett meg. A kezdeti lépések után ebben az évben már tervszerűen számos új irodalmat szeretnénk elkészíteni. Minden létrehozandó könyv, vagy misszió füzet célja és értelme - a Terézvárosi Gyülekezet missziómunkájának támogatása, üzenetünk hirdetése a kiadványok által is, - a missziómunkát végzők felkészítése, magunk lelki erősítése, tudásunk bővítése, látásunk kiszélesítése, - a kisgyülekezetek részére is kiadványaink elérhetővé tétele, igény szerint a könyvevangélista munkások részére kiadványaink biztosítása. A közelmúltban megjelentettük Erdélyi László és Szigeti Jenő lelkészek jubileumi megemlékezésére készült kiadványokat. Elkészült és kiadásra vár Dr.G. Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban című könyve, mely a gyülekezeti tagoknak, aktív missziómunkát végzőknek nyújt hasznos útmutatást. Tervezzük továbbá V.W.Shoen: Istennek emberekre van szüksége c. könyvének megjelentetését is. Régebbi tervünk Tony Campbel gyülekezetünkben tartott előadássorozatának könyv formájában történő kiadása. A „Válaszok napjaink kérdéseire” misszió kiadvány-sorozatunkat további témákkal szeretnénk folytatni.

MEGJELENT KIADVÁNYOK: Erdélyi László: Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében Dr.Szigeti Jenő: Miért engedi meg Isten...? Erdélyi László: Taníts meg engem Reád tekinteni (verseskötet) Erdélyi László: 100 éve született id.Szigeti Jenő (emlékirat ) Kiadványaink mellett megrendelhetők az alábbi felvételek: KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK DVD, CD és magnókazettán E.G.White: Utolsó napok eseményei előadássorozat vetítettképes prezentációja Tony Campbel előadássorozata DVD-gyűjtemény Nyári István előadóművész estjei CD és DVD Igeszolgálatok, istentiszteletek felvételei

ELŐADÁSSOROZATOK F EBRUÁR 5-10.

KÖZÖTT

ELŐADÁSSOROZATOT TART

B UDAPESTEN M ARK A. F INLEY EVANGÉLIZÁTOR

MARK FINLEY az „It is written” televízió csatorna házigazdája volt 20 éven keresztül, és világszerte eddig több mint 100 evangélizáló sorozat előadójaként hirdeti ma is Isten üzenetét: Előadásaiban választ találunk arra, hogyan birkozhatunk meg életünk kihívásaival, és miként élhetünk győztes életet, mint Krisztus követői e világban. Az előadássorozat tervezett helyszíne: Ruttkai Éva Színház Cím: Budapest, VI. Terérz krt. 62. A tervek szerint naponta két előadást tart az evangélizátor. Aktuális információk folyamatosan elérhetők gyülekezetünk internetes honlapján!

Befejeződött péntek esti sorozatunk, amelyet E.G. White: Az utolsó napok eseményei c. könyve alapján állítottunk össze, Jézus Krisztus visszajövetele előtt címmel. Az előadássorozatot a második és a negyedik negyedévben tartottuk meg, összesen 25 előadásban, mindegyiket vetített képekkel illusztrálva. A hallgatóságot mélyen érintette az utolsó idők legkomolyabb üzenete. A vége felé egyre többen jöttek el, mintha mindenki érezte volna, jó tisztában lennünk azzal, mi vár reánk, még akkor is, ha a mi feladatunk egyelőre hirdetni a reánk bízott üzenetet. Az előadások illusztrálása minden héten igen komoly munkát jelentett, de így utólag azt mondhatjuk, megérte. Most már rendelkezésünkre áll az egész könyv képes prezentációja, amelynek alapján bárki készíthet sorozatot a saját gyülekezetében. Az előadások anyagát - az internetről való letöltés lehetősége mellett - CD-n és magnókazettán is rendelkezésre tudjuk bocsátani mindenkinek, aki szeretné ezt hasznosítani. Az előadássorozat teljes anyagát a gyülekezet e-mail címén lehet megrendelni -’[email protected]’-, vagy személyesen a gyülekezetben is elérhető.


13

MISSZIÓ A KÖZÉLETBEN LEVÉLVÁLTÁS Dr.Erdélyi László, gyülekezetünk első presbitere a saját nevében, de ugyanakkor a Terézvárosi Gyülekezet küldetésére is utalva 2006. október 23-án egy kijegyzetelt Bibliát ajándékozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, a következő kísérőlevéllel: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Gyurcsány Ferenc! Az utóbbi idők eseményei, a közhangulat felforrósodása, a békétlenség eluralkodása késztetett arra, hogy megkeressem levelemmel. A közéletben manapság azt tapasztaljuk, hogy egy egész ország ad folyamatosan tanácsokat Önnek, hogyan kezelje a kialakult helyzetet, hogyan viselkedjen, mit mondjon és mit ne. Természetesen ezt én is megtehetném, hiszen van véleményem a dolgokról. Ennél azonban sokkal fontosabb az a kérdés, hogy mit tudnék segíteni Önnek, mire lenne szüksége, mit tudnék adni, amit más talán nem. Mint keresztény, hívő ember, azt tartom küldetésemnek, hogy Isten üzenetét képviseljem, úgy ahogyan azt a Szentírásban, Isten ihletett kinyilatkoztatásában találhatjuk. A Biblia nem foglalkozik politikai kérdésekkel, de a hatalmi viszonyok, illetve az emberi magatartásformák tekintetében határozott eligazítást tartalmaz. Kérem, fogadjon el tőlem egy Bibliát, amelyben megjelöltem néhány szövegrészt, amelyek véleményem szerint a mostani helyzetre nézve fontos tanácsokat adnak. A Biblia egésze Istentől ihletett, annak tartalmát egyetlen keresztény ember sem vitatja. Az értelmezésével és a benne foglalt tanácsok alkalmazásával kapcsolatban azonban sajnos mély ellentétek húzódnak a keresztény világon belül is. Az Ön beszédeit, megnyilatkozásait figyelve tudom, hogy Ön megfelelően fogja értelmezni Isten szavát és az apostolok tanácsait. Ha ebben nem bíznék, nem kérném, hogy olvassa a Bibliát. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mi közösségünk, amelynek első presbitere vagyok, a legnagyobb adventista gyülekezet Magyarországon és soraink között a társadalom teljes vertikuma megtalálható. Egyetemi tanároktól a vásározó cigányokig, különböző nemzetiségűek, jobb és baloldali beállítottságúak. Sőt, a keresztény hit és gyakorlat tekintetében is vannak eltérések közöttünk. Egyesek konzervatívok, fundamentalisták, mások liberálisok,

14


NYUGTALANSÁG vagy modern felfogású középutas keresztények. Mégis, évek óta meg tudjuk őrizni azt az egységet, amelyet hitünk által értünk el. Döntéseinket egyetértésben hozzuk, választásainkon nincsenek hatalmi harcok, vitáinkat békésen el tudjuk rendezni, úgy hogy közben elveinket nem adjuk fel. Az egységért, a békességért persze nap mint nap meg kell küzdenünk, azt nehéz létrehozni és nagyon törékeny. De amiért Ön is küzd, az Isten segítségével lehetséges, mi tudjuk, hogy az. Ezért naponta imádkozunk az ország vezetőiért, a békességért, a nyugodt életért, és a magunk módján teszünk is ezért. Ebben rendíthetetlenek vagyunk. Magunkénak valljuk Pál apostol szavait: „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,38-39) Végül, mint országunk felelős vezetője, kérem, fogadja meg a zsoltáros tanácsát: „Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.” (Zsolt. 37,37) Életére és munkájára Isten gazdag áldását kérve, Budapest, 2006. október 23. Tisztelettel: Dr.Erdélyi László Dr. Erdélyi László presbiter úr részére Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezete Tisztelt Presbiter Úr! Megkaptam levelét és küldeményét, a Bibliát, a megjelölt szövegrészekkel. Köszönöm, hogy hitének erejével, és ennek jelét adva, cselekvően is támogat engem. Köszönöm a bizalmat. Érzem ennek súlyát, felelősségét. Rendíthetetlen hittel dolgozom egy emberibb világért, egy igazságosabb Magyarországért. Az egységért, a békességért, azért, hogy az emberek ebben a hazában boldoguljanak. Köszönöm a tanácsokat, köszönöm az áldást. Minden jót kívánok Önnek és a Terézvárosi Gyülekezethez tartozó embereknek! Budapest, 2006. október 31. Üdvözlettel: Gyurcsány Ferenc

A POLITIKÁVAL KAPCSOLATBAN

Az elmúlt években egyre fokozottabb mértékben befolyásolja mindennapi életünket a politika. Mi általában azt tartjuk, hogy a politikai szimpátia mindenkinek a magánügye. A gyülekezet eligazítására azonban egyértelmű kinyilatkoztatásunk van azokban a kérdésekben, amelyek már ma is a politika részévé váltak. Mindannyiunknak szilárdan kell képviselnünk azokat az elveket, amelyek hitünk alapjai és világosan kell látnunk azokat a megnyilatkozásokat és törekvéseket, amelyek hitéletünk számára veszélyt jelentenek és méginkább jelenthetnek a jövőben, ahogy ezt a próféciák egyértelműen előre is vetítik. „Krisztus felhívja követőit, hogy egyek legyenek a tiszta evangéliumi alapelvekben, amelyeket Isten világosan kinyilatkoztatott a szavában. Nem vehetünk részt semmiféle politikai megmozdulásban. Nem munkálkodhatunk azok tetszésére, akik arra használják a befolyásukat, hogy a vallásszabadságot csorbítsák, és akik nyomást gyakorolnak felebarátaikra, hogy a vasárnapot tartsák nyugalomnapnak. Ez a hét első napja és nem az a nap, amelyet tisztelnünk kell. Ez hamis nyugalomnap, és Isten népének tagjai nem vállalhatnak közösséget azokkal az emberekkel, akik ezt a napot dicsőítik, Isten törvényét áthágják, és eltiporják az Ő munkáját. Ezért Isten népe ne adja szavazatát arra, hogy ilyen emberek hivatali vezetők legyenek; mert ha ezt teszik, részeseivé válnak azoknak a bűnöknek, amelyeket e tisztviselők elkövetnek.” Mi tehát akkor járunk el helyesen, ha a politikai irányvonalakat és az azokat képviselő személyeket nem a saját megélhetési körülményeink, kialakult világnézeti beállítottságunk, szimpátiánk vagy bármely más szempont alapján ítélünk meg, hanem a Bibliai elvek - a szombat kérdése, a prófétikus hatalmak tevékenysége - tükrében értékelünk. Bölcsen tesszük ezért, hogyha a politika, és emiatt egymás iránti indulatainkat félretesszük, de leginkább a gyülekezeten kívül hagyjuk. A mi közös feladatunk Isten igazságának hirdetése a jelenvaló világban, megtalálva az „alkalmas időket” minden embertársunk felé, beleértve különösképpen a sorsunkat alakító államférfiakat is. Ez történt ez alkalommal is.

KAPCSOLATOK

N

T ETTREKÉSZ

MISSZIÓ CSOPORT

agykállóban, testvér-gyülekezetünkbe tettünk látogatást ismét, november 4-én. Mindig feltöltődünk energiával ezeket a találkozókon, megerősödünk abban a hitünkben, hogy lehet szeretetteljes, élő közösséget építeni. A nagykállói gyülekezet tagjai úgy szeretik egymást, hogy egymásért dolgoznak, szolgálnak, fáradoznak. Nem érezni semmi feszültséget, csak nyitottságot, kedvességet és jóindulatot, elfogadást egymás és mások iránt. Egy élő, szerető, bátor, tettrekész - egy befogadó közösség, köztük idősek, fiatalok, kisgyermekek, énekesek, „nagy beszédesek”, jókedvűek - és mind elégedettséget sugároznak. A mindennapi gondokat kívül tartják Isten házától és ettől nyugodt és szent a szombatnapi együttlét. Ezek nem a baráti dicséret szavai... el kell látogatni hozzájuk és bárki meggyőződhet erről. A kis csoport egy „szocreál” ipari épület emeleti helyiségeit bérli, havi 70.000,-Ft-ért. Ezt az összeget a saját pénzükből havonta adják össze, az adományok és számos költségeik mellett. A földszinten cipőműhely működik, az emeleten pedig az ő gyülekezetük munkálkodik. A helyiséget szépen felújították, berendezték, ahol gyermekiskolai tanítás folyik és az egész szombatot itt töltik együtt. A szombatiskolában két agilis fiatal szolgálattevő köszönt a szószéki állványnál, majd mindenki elmond sorban egy kedves bibliaverset. Ezután vetítettképes prezentációt látunk a bevezető

ADVENTISTA CIGÁNY HITTESTVÉREK TALÁLKOZÓJA

Úttörő kezdeményezésként tartották meg a Pestszentlőrinci Adventista Kápolnában az ADVENTISTA CIGÁNY HITTESTVÉREK TALÁLKOZÓJÁT december 2-án délután. A rendezvényen vendégként megjelentek a Pestszentlőrinci Önkormányzat, valamint a Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselői is. Bodnár János lelkész igei gondolatai után Dr.Tokics Imre egyházterületi elnök vezetésével kötetlen beszélgetésen vetettek fel számos kérdést, mint pl. - az esélyegyenlőség helyzete társadalmunkban, - mit jelent üzenetünk hirdetése minden ágazatnak, nyelvnek és népnek, - a másság elfogadásának problémái. A találkozón természetesen bemutatkoztak a cigány testvéreink, elmondták, honnan jöttek, hogyan találkoztak az adventista gyülekezettel és hallhattuk az Úrral szerzett élettapasztalataikat. A cigány gyermekek műsora színesítette a programot. Bízunk abban, hogy ez a találkozó jó kezdete volt azoknak a összejöveteleknek az ország más gyülekezeteiben is, ahol minden nemzetségből származó testvérek szeretetben, megértésben élik hitéletüket olyan közösségekben, akik áldással hirdetik az Úr közeli visszajövetelét.

N AGYKÁLLÓBAN

zsoltár csodálatos képi feldolgozásaként, ez hangolja rá figyelmünket a szombatiskolára. (A projektort pályázat újtán nyert támogatásból vették.) A délelőtti program három igényes kórusszám, egy vers, közös éneklések. Két harmonista váltva kíséri énekeinket. Egy fiatal fényképeket készít, társa a technikát, a vetítést, hangosítást, hangkeverést kezeli. Mindenki összehangoltan, színvonalasan végzi a feladatát, hogy szép rendezetten hangozzék Isten dicsőítése ezen a szombaton is. Délben közös ebéd a mindenki által készített finomságokból. Délután változatlan létszámmal közös beszélgetés, más alkalmakkor vendégek részére tartott előadássorozatokat tartanak, este pedig a fiatalok még visszajönnek közös esti programjukra. Így telt egy örömteli szombatunk a Nagykállói Gyülekezetben. A TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET minden tőle telhető támogatást biztosít a nagykállói - és más kisgyülekezet részére. Átadtuk részükre „Az utolsó napok eseményei” című két előadássorozat teljes vetített képes anyagát, előadásra készen, melyből januártól tervezhetik a további evangélizációs programjukat. Tettrekészen várták, pár nappal később már meg is kezdték az előadók egyeztetését, mert tudnak élni Isten adta lehetőségeikkel és megbecsülik, hasznosítják azt. Imádkozzunk a Nagykállói kis csoportért, hogy az Úr áldja meg munkájukat és kis közösségüket egységben és szeretetben! (egy vendég)

Hanuka ünnepi látogatás Id.Erdélyi László testvér már jó ideje kapcsolatot ápol az egyik budapesti keresztény zsidó gyülekezettel. Most meghívást kapott a közösség szokásos évi Hanuka ünnepségére, azzal, hogy barátait és családtagjait is vigye magával. A Hanuka nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely egy csodára emlékeztet. A hagyománynak megfelelően nyolc napon keresztül meggyújtják a nyolcágú Menóra (Chanukkia) egy-egy újabb gyertyáját. Rendkívüli élmény volt zsidó emberektől Jézus dicséretét és magasztalását hallani. Ez a kis közösség olyan hagyományt ápol, amely a mi hitünkhöz nagyon is közel áll. Az ünnepségen Dobner Győző, baptista lelkész beszélt a Hanuka eredetéről, aki maga is zsidó származású,a Keresztény-Zsidó társaság elnökségi tagja. A Terézvárosi Gyülekezet nevében köszöntöttük a megjelenteket, beszélgettünk velük és mivel komoly érdeklődést váltottak ki programjaink és szombatünneplésünk, meghívtuk az egész csoportot egy közös bemutatkozásra gyülekezetünkbe.


15

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK „TANÍTS MEG REÁD NÉZNI!”

A

keresztény művészeti estek sorozatának újabb emlékezetes eseményén vehettünk részt imatermünkben december első szombat estéjén. Az őszi sorozat második verses, irodalmi estjén a gyülekezetünk által jól ismert és szeretett lelkészünk, Erdélyi László egy eddig még nem ismert oldaláról mutatkozott be közösségünknek és vendégeinknek. A költői est rendezője ezúttal ismét Nyári István volt, aki még az októberben rendezett zenés irodalmi estünkön, mint a klasszikus művek értő tolmácsolója maradandó irodalmi élménnyel ajándékozta meg az akkori hallgatóságot. A mostani műsorban közreműködtek: Cséfalvay Dániel, Eckhardt Fanni, Eckhardt Gábor, Fleischer Istvánné, Henter Nikol, Klara Gouel Erdélyi, Dr. Makkos Norbert, Nagy Mónika, Dr. Nyári Éva, Nyári István, Dr. Szigeti Jenő, Dr. Szigeti Jenőné és Szuromi Borbála. Az est felvezetése volt a délelőtti istentiszteletet, ahol egyházunk vezetői köszöntötték a két jubiláló nyugalmazott lelkészt, így Erdélyi László lelkészt is, aki éppen 60 éve lépett az Úr szolgálatába. Ahogyan azt fia, gyülekezetünk első presbitere a délelőtti köszöntőjében megfogalmazta őróla is méltán elmondható, hogy „a szolgálatból nem lehet nyugdíjba vonulni.” A költői esten Szigeti Jenő bevezető gondolataival élve egy lelkipásztor lelki műhelyébe tekinthetünk be ezen az estén és rácsodálkozhatunk, hogy Istent többféleképpen dicsőíthetjük, és hitünket különbözőképpen vallhatjuk meg. A vers, a szívben születik meg, így nagyszerű lehetőséget nyújt a bennünk lakozó hit megvallására, lelki küzdelmeink bemutatására és gondolataink elmondására. Befejezésül arra kérte a jelenlévő vendégeinket, hogy vigyék majd el ennek az estnek egyik legfontosabb üzenetét: Jézus Krisztus rövidesen újra eljön érettünk. A programban lépésről-lépésre, versről-versre megismerkedhettünk a versek írójának vallomásain keresztül életével, hitével és a szolgálatról vallott gondo-

16


lataival. A szolgálatra való elhívásának egyszerűsége áradt halkan felénk az első elhangzott verséből: „Csak ennyi volt: Ő szólt, Ő hívott, Ő adott, Ő kért és szeretett…” Bárcsak mi is meghallanánk ezeket az egyszerűen, s csendesen hívó szavakat, és hozzá hasonlóan válaszolnánk rá: „ – én hallgattam; - én elindultam; - én elfogadtam; - én odaadtam; - szerettem…”. Azután az elmúlt hatvan esztendőre tekinthettünk vissza eredményeiben egy matematikus pontosságával, s mégis oly gyengéd szeretettel, hiszen „…előttünk elfogyott a menet, mögöttünk növekszik a sereg.”. Hozzánk is szóltszól, a kétezer éve feltett dühödt-kíváncsi kérdés: „Kicsoda vagy te? Mit mondasz magad felől?”. A ma is reánk nehezedő kérdésre adandó válaszunk igazi súlyát a

monumentális aláfestő orgonaszólam még jobban kiemelte. Elmondhatjuk-e mi is válaszul Keresztelő Jánossal együtt, hogy „Kiáltó szó vagyok!”? De jól vigyázzunk, mert bármilyen választ adunk is ma erre a kérdésre, azt odafenn kell, hogy majd egyszer igazolják… A hegedűk lágy dallamára már lecsillapodott szívvel kérhettük mi is a költővel és Jeremiással együtt az Urat, hogy látást, hitet, szívet, tüzet, lelket, erőt és embert adjon életünkbe, és „Lelked add Uram!, hogy életfánk gyümölcsöt, jót teremjen!”. Életünk egy alkalmas metszéspontjában állva, ahonnan jól látni a múltat és a jövőt, minden leegyszerűsödhet bennünk: „…eddig Ő jött mögöttem, hogy el ne

vesszek; most magam elé engedem, s én követem, hogy célba érjek!”. Mi bizony sokszor csak délibáboknak bizonyulunk, s ezért oly sok csalódást okozunk embertársainknak, „…kik nem ismerik még az Igét, ’hogy nincs senkiben másban üdvösség’…” Ezért mi is kérjük, és tanítsuk barátainknak, hogy velünk együtt kérjék Jézust: „…csak taníts meg mindig, mindig Reád nézni!”. Ha ezt meg tudjuk valósítani életünkben, és fényünket Tőle kapjuk, akkor mindannyian saját galaxis-pályánkra állított fénylő csillagok lehetünk. Bepillanthattunk az Erdélyi család életének fontosabb személyes eseményeibe is, így végigkísérhettük szolgálati helyeiket: Miskolc, Szentes, Szeged, ahol mindenütt családjuk gyermekekben történő gyarapodásáért mondhattak hűséges társával együtt köszönetet az Úrnak Kláráért, Laciért és Ágnesért. A zsoltáros és Seneca bölcsességével emlékezett meg fia 50. születésnapjáról, miszerint nem a földön eltöltött idő, azaz éveink száma a fontos, „…hanem mennyit nyert általunk a világ.” Biztosak lehetünk benne, „Ha kapott időnket jól használtuk fel, a mennyei jutalom nem marad el…”. Ha eddigi életünkben bukásra állnánk is, egy pótvizsgára még van lehetőségünk, de itt már nem lehet megbukni! És a pótvizsgán feltett kérdésre adott helyes válasz még mindent helyrehozhat életünkben: „…mondd: szeretsz-é engem?”. Lágy fuvola dallam nyugtatta meg szíveinket. Ismét feleleveníthettük, hogy Istennek nincs szüksége hatalmas ármádiákra, hadseregekre, s milliókra, hogy célját elérje, hanem csak két, vagy három hű és el nem lankadó emberre, mint Káleb és Józsúé, vagy Áron és Húr. „Uram, küldj egy szamarat!”, hangzott el a furcsa kérés a következő vers elején, hogy aztán a vers végére felismerjük, hogy nekünk is hányszor elkelne életünkben egy ilyen „jókor szóló szamár”, ha már ugye, mi nem lehetünk azok… Panaszunkra - amire persze mindig lenne okunk, s amit oly sokszor

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK jó lenne megosztani másokkal, s egy kis együttérzést kicsalni testvérünkből -, legyen elég a biztos válasz, hogy „…így szól hozzád a Mester: ”Elég néked az én kegyelmem!”. Életünk útirányáról gondolkodhattunk el ezután, a hithősök példáit is felidézve. Mert nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem hogy merre tartasz, s így elmondhasd minden este, mielőtt álomra hajtanád fejed: „Ma is a megadott cél felé tartottam, mert ez volt az útirányom!”. Eltévedt gyermekként, Ádámhoz hasonlóan kérdezi tőlünk is a Teremtőnk: „Látod már az utat és a célt? Ádám! Gyermekem!”. És ha már látjuk a célt, s tudjuk az útirányt, akkor nincs más dolgunk, mint az úton elindulni és menni, töretlen hittel, teljes elszántsággal és kitartással s akkor bizonyosan beérünk a célba! Hiszen „Nem

Orgonahangverseny Az őszi programsorozatunkon több hangversenyt és irodalmi előadást is hallhattunk. November 11-én este az orgona kapott fő szerepet Cséfalvay Dániel, valamint Dmitry Bondarenko vendégművész előadásában. A hangversenyen Henter Nikol is közreműködött zongorán és fuvolán előadott művekkel. Mindhárom fiatal művész szívét-lelkét odatette, hogy örömet és békességet nyújtson a hallgatóság számára és Isten szolgálatára.Oroszországból érkezett vendégünk e szavakkal küldte üdvözletét a

Karácsonyi koncert A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK záró programja a karácsonyi hangverseny volt. A programban számos előadó közreműködött, úgy mint a Terézvárosi Gyülekezet Énekkara, Henter Nikol, Nagy Mónika, Tóth Judit, Nagyné Szemerics Kinga, Rostás Tamás, Nyári László, Ottmár Dávid, Grób Ádám, Nyári István és Cséfalvay Dániel. Ezen az alkalmakon több új arcot, fiatal művészt ismerhettünk meg, akik művészi előadása mellett kitárulkozott érzésviláguk is, a zene közvetítése által közelebbről megismerhettük őket. Így kiemeljük Grób Ádám csellón előadott szóló játékát, mely lenyűgöző volt. Cséfalvay Dániel a műsor zenei felépítésében a karácsonyi örömüzenet, Jézus

mindig győz, aki erős, nem mind első az, aki fut, - de célba ér bizonnyal mind, ki mer, ki hisz!”. Az est befejezéseként Erdélyi László, a költő még elárulta nekünk, hogy csak Nyári István testvérünk bíztatása győzte meg, hogy amiket leírt, azok valóban „versek”, s most úgy érezte, hogy sokkal többet kapott vissza abból a „nyersanyagból”, amiket ő papírra vetett. Azzal az erőt adó gondolattal búcsúzhattunk el ezen az estén egymástól - Bach jól ismert d-moll toccata és fúgájának dallamaival a fülünkben -, hogy ezen a mindenkit váró versenypályán érdemes elindulnunk, mert itt nem csak az első kap majd babérkoszorút, hanem mindahányan, akik végigfutjuk a számunkra kijelölt távot, s Ha célba érünk, jutalmunk az örök életet… koncert után: „Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ebben a templomban játszhattam. A közösséget nagyon barátságosnak, melegszívűnek találtam, sok kedves emberrel találkoztam. Kívülről is szép a templom, és az orgonát is sikerült kitűnően felújítani. Nagyon hálás vagyok Dánielnek és családjának, hogy lehetővé tették számomra ezt a látogatást.” A hangversenyt követően Sipos Lajos művészi grafikáinak kiállítását tekinthettük meg. Az erről készült riport a következő oldalon olvasható. megszületésén túlmutatva haláláig, megváltásáig és visszajövetelének ígéretéig kívánta bemutatni, mit is jelent számunkra a Megváltó Jézus megszületése. Szentirmai Jenő: Karácsonyi vers című költeménye megfogalmazta gyarló énünk és Isten kapcsolatát: „Alig vagy köztünk. Csak minden évben egyszer újraszületsz, de tavasz alig zsendül, mi újra megfeszítünk. Aztán megsiratunk, megünnepeljük feltámadásodat és elveszítünk szemeink elől...” A befejezésként elhangzó Liszt Ferenc Weinen, Klágen, Sorgen, Zagen c. műve szintén érdekes és elgondolkodtató választása volt Dánielnek. A mű mondanivalója: „Amit Isten tesz, az mind helyes és én elfogadom. Vigyen bár rögös úton, bajban, halálban, nyomorban, tudom, Isten engem mindig, mint Atyám, karjaiban tart. Ahogy Ő akarja, úgy vezessen.”

A program végén Erdélyi László dedikálta verseskötetét, melyet bevezető áron vehetett át a hallgatóság mintegy száz példányban. Erdélyi László: Taníts meg reád tekinteni c. verseskötete gyülekezetünk címén, vagy a kötetet kiadó Boldog Élet Alapítványnál megrendelhető.

Cséfalvay Dániel, Henter Nikol és Dimtry Bondarenko

Vigyük el szívünkben mi is e gondolatokat és ezek éltessenek és vigasztaljanak a következő ünnepig - és majdan a második adventig.

A koncert alkalmával vendégünk volt Lukács János festőművész, kinek alkotásaiból készült kiállítást tekinthették meg a látogatók. Dr.Losonczi Miklós művészettörténész így ír műveiről: „Jobbik énünkre épít Lukács János művészete, - figurái szárnyakkal bővített angyal-emberek...egy más világ, az örök élet szerkezetét közelítik, - rendezett, lágy formákkal, a jövő idézetét.”


17

KIÁLLÍTÁS BESZÉLGETÉS SIPOS LAJOSSAL - TYENTÉS LÁSZLÓ RIPORTJA Mióta készíted ezeket a lélekerősítő és tanulságos képes aforizmákat, és hogyan kezdődött? Ha egy kép mellett rövid szöveg található és még ráadásul a kép kifejezi a szövegben található mondanivalót is, akkor ez könnyen megjegyezhető, felidézhető. Mindig szerettem a kreatív munkát. Számomra nagy örömet okoz létrehozni valamit, ami építi az embert. Nyolc éve csinálom az Advent Kamarakórus szolgálatait, ahol igazán kibontakoztathattam a kreativitásomat. Mellette irodalmi esteket rendezek, CD-ket készítettem Nyári Istvánnal. Rengeteg plakátot, meghívót és lemezborítót is terveztem. A képes aforizma kezdeményei ritkán ugyan, de már megjelentek két és fél éve. Másfél éve – 2005. júniusában – egy olyan indíttatásom volt, hogy mi lenne, ha ezeket naponta elküldeném egy pár barátomnak, hátha értékelnék. Nagy sikere volt. Ezután felbátorodtam és egyre több embernek küldtem el. Kibővítettem a palettát E.G. White idézeteivel, mert úgy gondoltam, ezzel egy hiányt elégítek ki. Sokáig nem akartam bibliai idézeteket készíteni, mert ezzel már sokan próbálkoztak és rengeteg található belőlük a „neten”. Egyre többször nézegettem ezeket és feltűnt, hogy „szakmailag” gyenge munkák, olyan erőltetettek. Úgy gondoltam, Isten ennél sokkal jobbat érdemel, ezért 2006. nyarán útra bocsátottam a képes bibliai idézeteket. Kb. ugyanekkor az az ötletem támadt, hogy milyen jó lenne minden napra egy szöveges áhitat is, amely Istenről szól, és egy-két percben elmélkedhetnénk az ő irgalmáról, gondviseléséről, terveiről. Legújabb kezdeményezésem, hogy az egészséges életről is készítek kompozíciókat. Jelenleg kb. nyolcszáz ilyen témájú alkotásom van. Honnan veszed hozzá az anyagot: akár a képeket, akár a remek szövegeket? Évekig tartó óriási gyűjtőmunka előzte meg. Az a baj az aforizmákkal, hogy rengeteg található belőlük, de csak keveset tudok felhasználni, mivel kínosan vigyázok arra, hogy a bölcsességek összhangban legyenek a Biblia tanításaival. Sokszor kapok levélben is idézeteket,

18


amik nagyon jól felhasználhatók, de van aki tíz oldalas gyűjteményét küldte el, amelynek minden mondata felhasználható. A mai napig is használom ezt az összeállítást. A másik dolog, hogy az amit csinálok, valahol művészet, amihez ihlet kell. Ez nincs minden nap, ezért, ha „jó formában” vagyok, akkor több kompozíciót készítek és az „ínséges” napokon ezeket használom fel. Mi motivál, hogy fáradtságot nem kímélve mindennap foglalkozol ezzel? Minden alkalommal úgy indítom útnak a képeket és a Napi áhitatot, hogy elképzelem, mit tud ezzel az eszközzel tenni Isten a másik emberért. Mivel ezen a világon már nagy erővel kell keresni a nemeset, a szépet, az építőt, szeretnék egy hatalmas internetes misszió munkát végezni, hogy Isten műve mielőbb befejeződhessen. Hiszem, hogy Isten megszólíthat embereket ilyen formában is. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg azt az örömet, amit az Isten művében való fáradozás nyújt. Ez emel felül nap mint nap a fáradtságon, és ültet le újból és újból a számítógéphez esténként. Eljön az az idő, amikor mindenkinek egyedül kell megállnia. Ez nem lesz könnyű, de bízom abban, hogy a képeimhez fűzött egy-két mondatra a kellő pillanatban emlékezni fogunk. Ezért szándékosan próbálok a bátorító igék mellett, ún. meghökkentő, extrémebb képeket is készíteni - pl. katasztrófa képek -, hogy emlékezzünk rá: Isten ilyen helyzetekben is képes segíteni. Több országba és kontinensre is eljutnak a képeim, amelyeket előadások alkalmával felhasználnak. Volt-e valamilyen különleges, áldásos tapasztalatod, amit szívesen megosztanál az olvasókkal? Sok levelet kapok. Általános vélemény, hogy a napi sok levélszemét között, egy üdítő színfolt a küldeményem. Egy Kanadából érkezett levél arról tudósít, hogy „mestermunka,…az itt élő magyarság nevében is köszönöm a remekműveket, melyeket csak otthonról lehet beszerezni, és igényeljük továbbra is.” Egy másik levélből idézek: „November 11-én részt vettem a terézvárosi gyüleke-

zet által szervezett orgonahangversenyen és azon a kiállításon, amelyet az Ön képeiből készítettek….Hálás vagyok Istennek, hogy Önön keresztül rámutatott arra, ami még az életemből hiányzott. Szeretnék élni a lehetőséggel, kérem küldjön részemre képeket, gondolatokat, hogy jobban megismerhessem, mi Isten akarata.” De például ezekkel tanítom a kislányomat is. Beteg, depressziós emberek gyógyulásáról is kaptam már híreket, akik „próbára” tették Istent és felszabadultak kínzó, gyötrő félelmeik alól. Milyen terveid, elképzeléseid vannak még az internetes „lélekmentés” terén? Szeretnék létrehozni egy szinvonalas honlapot kizárólag a képeimnek, hogy azok, akik újonnan kapcsolódnak be, láthassák, olvashassák és részük legyen a cseppenként adagolt bibliaismeretben. Továbbá szeretném, ha egyre többen ismerkedhetnének meg naponta ezekkel a világ minden táján. Elképzelésem még az is, hogy angol nyelven is megjelenjenek, hogy a nyelvi akadály se korlátozza a jó hír terjedését. Ha ez utóbbi két dologban bárki a segítséget tud nyújtani, kérem, hogy keressen meg. A honlap létrehozásához sok időre lenne szükségem. Imám az, hogy a képek, áhítatok elkészítéséhez szükséges időt adja meg nekem az Úr, hogy jusson időm a szép honlap tervem megvalósítására is. Ha valaki szeretne részt venni ebben a missziómunkában, kérem, írjon egy levelet a [email protected] e-mail címre és máris bekapcsolódhat a munkába és szerezzen tapasztalatot ezzel a munkával

is Isten csodáiról. Soha nem tudhatod, hogy Isten Lelke hogy vezet embereket, és hogy egy-egy idézet milyen belső változást hoz létre bennük. Ezek különleges, személyes ajándékok lehetnek barátainknak, rokonainknak és munkatársainknak is, akik velünk együtt vívják napi küzdelmeiket az életben. Hát segítsünk nekik!

ÉVVÉGI PROGRAMOK Karácsonyi ünnepélyt tartottunk a Terézvárosi Énekkar és Fúvószenekar, valamint egy kisebb kamarazenekarunk közreműködésével. Az ünnepi szolgálatok sorban felidézték Jézus születésének történetét és az elhangzó zeneművek a szeretet és békesség lelkületét teremtették meg szívünkben az ünnepekre készülődve. A zenei áhitaton nem csak Jézus Krisztus születéséről emlékeztünk meg, hanem arról is, hogy ez az esemény igazából a folytatása miatt válik számunkra fontossá. Dr.Erdélyi László bevezető gondolatai arról szóltak, hogy Jézus ígérete, hogy újra eljön és magához veszi a megváltott embereket miránk is feladatot és felelősséget ró. Jézus születését, halálát, feltámadását és újra eljövetelét mi hitelesíthetjük az emberiség felé azzal, hogy Jézus kérése szerint összefogunk, egységes szeretetközösséget alkotunk. Ezzel bizonyíthatjuk a legjobban a karácsonyi üzetnetet: Isten elküldte Fiát e világra, hogy megmentse a bűnösöket.

Lelkes és vidám fiatalokból álló csapatot ismerhettünk meg az ÉJFÉLI KIÁLTÁS GOSPEL KÓRUS hangversenyén. Ez volt a második fellépésük, de ez nem látszott meg a produkción. Árvai Dániel vezetésével új színfoltot jelentenek az adventista zenei életben. Reméljük, fiataljainkban lesz kitartás a további próbákon és sokszor hallgathatjuk majd éneküket. Gyülekezetünk nyitott a fiatalok befogadására és igyekszik toleranciát tanusítani az általuk kedvelt zenei stílusok és azok előadása iránt. Ezeket a programokat - azért „mértékkel” - a jövőben is támogatni kívánjuk, helyet adva egy-egy vasárnap délutáni rendezvénynek és a fiatalok találkozóinak.

Az év utolsó napján hagyományosan megtartottuk Évvégi Hálaadó Istentiszteletünket, melyen Dr.Tokics Imre, Bodnár János és dr.Erdélyi László néhány perces prédikációkban összegezték az elmúlt évünk áldásait és Isten segítségével tett fáradozásaink eredményeit. A gyülekezet egy szívvel állhatott az Úr elé, hogy vezetését kérjük az előttünk álló időre személyes életünkben és úgy, mint gyülekezet, kik készek és igyekeznek az Úr által reánk bízott szolgálatot elvégezni a következő évben is.

PROGRAMAJÁNLÓ A TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK 2007. tavaszi programsorozata Február 3. szombaton este 6 óra

Baptista Központi Énekkar hangversenye Vezényel: Oláh Gábor Március 3. szombaton este 6 óra Beszélgetés a hitről, megtérésről, művészetről

JANUÁRI FILMHÓNAP BIBLIAI TÉMÁJÚ FILMEK PÉNTEK ESTÉNKÉNT A Terézvárosi Gyülekezetben a téli estéken gyakran vetítünk olyan filmeket, amelyek bibliai történeteket dolgoznak fel szöveghűen, az eredeti mondanivalónak megfelelően. Az év első hónapjában két filmet mutatunk be, amelyek az elmúlt negyedévi szombatiskolához kapcsolódnak, Ábrahám és József történeteit jelenítik meg.

január 5.

Simon András grafikusművésszel

Ábrahám I. rész

Április 7. szombaton este 6 óra

január 12.

Fáy Ferenc: Keresztút

Ábrahám II. rész

irodalmi est

január 19.

Május 20. vasárnap este 6 óra

József I. rész

Zenekari hangverseny

január 26.

MINDENKIT

SOK SZERETETTEL VÁRUNK!

József II. rész Terézvárosi Híradó 2007/I.

19

IFJÚSÁGI KONCERT

J ókedvű - O daadó - komol Y fiatalok

Szigeti Jenő tanár úrnak köszönhetően kerültem közel a baptista gyülekezethez. Az ő kezdeményezésére jelentkeztem a Baptista Teológiai Akadémia Kántor Szakára, hogy a gyülekezeti kórus vezetéséhez még több ismeretem legyen. Én már nagyon régen jártam zeneiskolába, sőt régen zongoráztam már komoly darabokat, ezért nagyon izgultam. Nagy megtiszteltetés, hogy olyan tanároktól tanulhatok, mint Beharka Pál, Oláh Gábor (Magyar Rádió Kórusának karvezetője) és még többen. Nyáron két hetes karvezető tanfolyamon vettünk részt, ahol rengeteket tanultunk. Sok fiatal, tehetséges és lelkes fiatallal találkoztam, akik komolyan veszik a rájuk bízott feladatot, és gondozzák az Úrtól kapott tálentumaikat! Számos áhitatot tartottunk és sokat imádkoztunk. Megtanultam tőlük, hogy őszintén és teljes mértékben „odateszik” önmagukat, mint akiknek küldetésük ez a szolgálat. Ami megfogott engem az, hogy nagyon szeretik egymást. Jólesett, hogy tiszeletben tartják a tanárok azt, hogy mi szombatot ünnepelünk, ezért nem járunk be szombaton tanulni, így hétköznap tanítanak minket. Ezért nem érzünk neheztelést, sőt elfogadnak és szeretnek minket. Úgy látjuk, hogy rugalmasan kezelik a problémákat, nehézségeket, mert az a fontos, hogy ha valami nem megy, vagy akadályozza az előrehaladást, akkor olyat kell kitalálni, amivel előrébb haladunk. Ne álljunk meg és ne hagyjuk, hogy a jó tervek, a lendület elakadjon. Nagyon sokat tanulok tőlük minden téren. Természetesen ebben a nyitott légkörben igyekszem bizonyságot tenni hitemről és hiszem hogy, nem véletlenül kerültem ebbe az iskolába. Ennek a kapcsolatnak mindannyiunk számára meglesznek a gyümölcsei. Kialalkult bennem az a terv, hogy a Baptista Központi Kórust meghívjuk gyülekezetünkbe, de 2006-ban már nem találtunk számukra alkalmas időpontot. Így megkérdeztem Almási Kornélt,

20


aki a nemrég alakult Gospel Együttes vezetője, hogy lenne-e kedvük nálunk egy koncertet adni. Ő egyből igent mondott. A „JOY” Gospel Kórus igényes és komoly csapat. Felvételivel és egy próbafelvétel megküldésével lehet a kórusba jelentkezni, majd a meghallgatáson a zenei alkalmasság mellett egy beszélgetésen a fiatalok lelki érettségét és a szolgálathoz való hozzáállását is feltérképezik. Almási Kornél a kórus „lelke”, ő írja a kottákat a zenészeknek és az énekeseknek is. Kemény munka van az előadások mögött, amit nagyra értékelünk. Sokat imádkoztam, hogy a gyülekezetünk befogadó kész-e erre a zenei programra, mert ha nem egyezik meg az Úr akaratával, hogy ez a koncert megvalósuljon, akkor ne sikerüljön. Minden nagyon gördülékenyen ment, mégis nagyon nagyon izgultam, hogy milyen lesz a fogadtatás...sok éjszakát átforgolódtam álmatlanul. Kornéllal szerveztünk és a meghívók is napok alatt elkészültek. A koncert estéjén meglepődtünk, hogy már 5-kor érkeztek vendégek. Fél hatkor már anniyan voltak, mint péntek esténként. Háromnegyed hat után már csak néhány hely volt a földszinten. Hat órakor megtelt a karzat és az egész teremben csak állóhelyek maradtak. Nem emlékszem olyan programra (mert nem is volt, ahogy az idősebbek is mondják), hogy így megtelt volna a gyülekezet, főként fiatalokkal és vendégekkel. Hát ez nagyon jó érzés volt. Én a programot természetesen halálfélelemben és teljes idegességben töltöttem. A lényeg, hogy a hallgatóságnak tetszett a fiatalok zenés bizonyságtétele. Tudtam, hogy lesz kemény negatív kritika is, de úgy döntöttem, hogy inkább annak örülök, ha sokaknak örömet tudtunk szerezni. Aki nyitott volt a fiatalok szolgálatának elfogadása iránt, az megértette ennek az estének az üzenetét. A fiatalok lelkesen és őszintén átadták érzéseiket, gondolataikat a mai kor zenei stílusában és az „jött át” ebben az előadásban, hogy az Urat dícsérik és nem a saját kedvtelésükre zenélnek. Ők is nagyon jól érezték magukat nálunk! A baptista fiatalok - amint említettem - nagyon sokat imádkoznak együtt és szeretik egymást, ezért mindig kihangsúlyozzák azt, hogy mindent az Úrnak köszönhetnek. Bármilyen adottságunk van, azzal csakis az Úrnak tartozunk hálával és soha ne bízzuk el magunkat! Az Úr különös módon megáldja őket és szolgálatukat. Van mit tanulnunk tőlük és kívánom azt, hogy ezt a gondolkodást és odaadást valósítsuk meg mi is minden szolgálatunkban – fiatalok és idősek egyaránt! (Fekete-Borbáth Melinda)

EGÉSZSÉG

Fontos kísérleti programban közreműködünk

Az oltóanyag kifejlesztésének humán kísérleteiben gyülekezetünk tagjai is részt vesznek. Eddig nyolcan vállalták és kapták meg a kísérleti oltást. A kísérletben résztvevők néhányszor, meghatározott időközönként megjelennek az ellenőrző vizsgálatokon, ahol vérvétellel ellenőrzik az oltóanyag hatásait.. Úgy gondoljuk, felelősségünk van abban, hogy részt vállaljunk a társadalom számára fontos és hasznos egészségügyi programokban, úgy mint ahogy a véradásban is többen részt vesznek.

Magyarország élen jár a madárinfluenza elleni védőoltás kifejlesztésében. A madárinfluenza vírusok csak ritkán okoznak emberi betegséget. Ha azonban ez mégis bekövetkezik, a betegek harmada belehal, elsősorban azért, mert szövődményként agyvelő gyulladás jöhet létre. – Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is izolálták azt a törzset (H5N1), amely az emberre is veszélyes lehet. Emberi megbetegedést azonban nálunk még soha nem figyeltek meg.

Nem csak szóval kell hirdetnünk az embertársaink iránti szeretetet, hanem tettekkel és felelősségvállalással az emberiség nagy kihívásai iránt. Az engedélyezési eljárásban való részvételre még lehet jelentkezni. Elsősorban 60 éven felüli egészséges személyeket keresnek az engedélyezési eljárást lefolytató orvosok, mert az oltóanyag hatásosságának bizonyítását korosztályonként végzik. Akik ezt az oltást megkapták, azok már védettek a madárinfluenza vírus ellen. Szervező: Dr.Szigetiné dr.Székely Mária

ALAPÍTVÁNY A BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY 17 éve nyújt támogatást szociális és egészségnevelési programokhoz, ifjúsági és gyermekiskolai táborokhoz, iskolai hitoktatáshoz. Az elmúlt években a fő hangsúlyt a keresztény irodalom kiadásának szponzorálására és koordinálására helyezte. A BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY a közelmúltban számos missziós célú kiadvány megjelentetését támogatta és jövőben ezt szeretné fő tevékenységévé tenni. Céljuk az, hogy folyamatosan és tervszerűen jelenjenek meg olyan kiadványok, amelyek egyrészt segítik a gyülekezetet a missziós felkészülésben, másrészt viszont mai nyelven és formában tartalmazzák a világnak szóló aktuális üzenetet. Az elmúlt hónapokban a Varga Hajnalka támogatásával kiadott három kis füzet nagy sikere bizonyította, hogy nagy igény van az ingyen osztható füzetekre, rövid bizonyságtevéseket tartalmazó brosúrákra. Ehhez kéri az Alapítvány a támogatásokat, adományokat. Az Alapítvány közhasznú szervezet, ezért fogadhatja az adóból felajánlható 1 %-ot is. Ezúton is köszönjük a felajánlásokat!

Döntsön személyi jövedelemadója 1 %-ának felajánlásáról! Az adóbe vallásban nyilatkozhat adója kétszer 1 %-ának felajánlásáról egy egyház és egy civil szervezet részére. Ha nem rendelkezik erről, azok az állami költségvetésbe kerülnek, és sorsukról mások döntenek! Amennyiben az Adventista Egyház, valamint a „Boldog Élet” Alapítvány részére ajánlja fel az 1-1 %-ot, ezzel fontos támogatást nyújt ezen szervezeteknek.

„B OLDOG É LET ” A LAPÍTVÁNY A DÓSZÁM : 19011022-1-42

Ebben az évben is várjuk az adományozók szíves támogatását!

A „Boldog Élet” Alapítvány

Az adóbevalláshoz szükséges

a Terézvárosi KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK

RENDELKEZŐ NYILATKOZAT

a hozzá tartozó borítékkal a gyülekezetben átvehető.

és keresztény irodalom kiadásának támogatója. Terézvárosi Híradó 2007/I.

21

JEGYZET

Az egyetlen bűntelen személy „EGYETLEN GONDOLATA, EGYETLEN ÉRZÉSE SEM HAJLOTT A KÍSÉRTÉSRE.” Csodálatos bizonyságtétel ez E.G. White-tól Jézus Krisztusról, az Emberfiáról. Krisztus volt az egyetlen bűntelen személy, aki valaha a földön élt. Krisztus testté létének célja a szeretetből fakadt, hogy a benne hívőket megmentse az örök haláltól. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16) Mikor az emberiség megváltásáért élt és munkálkodott, bizonyságot tett az egész emberiség előtt arról, hogy Sátánnak az Atya Isten jellemtulajdonságai és az erkölcsi törvénye ellen való vádjai hazugságok. Jézus tökéletes és végérvényes győzelmet aratott a bűn szerzője és a bűn felett szent, ártatlan, a bűntől tökéletesen mentes életével és a golgotai kereszten történt győztes halálával. Főpapi imájában mondotta mennyei Atyjának: „Én dicsőítettelek Téged e földön, s elvégeztem azt a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.” (Ján 17:4) Jézusnak semmilyen hajlama nem volt a bűnre. „… de bűnt nem cselekedett” – írja Pál apostol.

JÉZUS KRISZTUS SEM TETTEIBEN,

SEM GONDOLATAIBAN, SEM SZÍVÉNEK ÉRZÉSEIBEN

– EGY PILLANATRA SEM ENGEDETT A BŰNNEK. Sátántól megkísértetve át kellett élnie azt a kísértést is, hogy ne vállalja fel a váltsághalált az emberiség megmentéséért. Elfogatása előtti gyötrelmeiben arra kérte az Atyát: „ha lehetséges múljék el tőlem e pohár.” Amikor azonban lelki szemei előtt elvonult a világ fenyegető végzete, azoké, akiket ő megmenthetett volna, meghozta a végső döntést: megmenti az embert a kárhozattól, bármibe is kerül őneki. Vívódásai után így tudott felkiáltani: „ mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.”

22


E.G.White így fogalmaz: „Megváltónk még gondolatban sem engedett a kísértés hatalmának. Sátán az emberi szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja vetni lábát, amellyel kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta magáról: „közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.” (Ján 14,30.) Ezt be kellett látnia Sátánnak is.

„Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (Mt 4,10.) Elérkezik hamarosan az idő, amikor minden valaha élt emberi lény - jók és a gonoszok – elismerik Isten szent és igazságos voltát: „Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted: mert a Te ítéleteid nyílvánvalókká lettek.” (Jel 15,4) „Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljővén, meglássák az Én dicsőségemet.” És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.” (Ésa 5:16) Jézusunk azt ígérte búcsúbeszédében: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban… nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok.” (Ján 14, 13) Isten megváltási tervének végső célja, hogy a bűnre való hajlamunk megszűnjön. „Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgok, elvégzi a Krisztus Jézusunk napjáig”. (Fil 1,6) Ebben az örömben lesz részünk eljövetelekor, mikoris a bűntől megtisztítva beléphetünk örök otthonunkba.

„Ha Sátán el tudott volna Krisztussal egyetlen bűnt is követtetni, ha rá tudta volna venni egyelen olyan tettre, vagy akárcsak gondolatra is, amellyel foltot ejt tökéletes tisztaságán, akkor a sötétség fejedelme győzött volna az ember „kezesén”, és megszerezte volna magának az egész emberiséget. Sátán meg tudta gyötörni Krisztust, de nem tudta beszennyezni. Tudott fájdalmat okozni neki, de nem tudta megfertőzni. A hosszú küzdelem és megpróbáltatás szinterévé tette életét, de minden egyes támadásával egyre jobban csökkent hatalma az emberiségen.” (EGW, Próf. És királyok, 436.o.) A 40. zsoltár így szól: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítem, törvényed szívemben van.” Mivel Jézus szívében is elvenen élt Isten minden Igéje, mint Emberfia így tudta Sátán kísértéseit győztesen visszautasítani e szavakkal:

LEGYEN DICSŐÍTVE MENNYEI ATYÁNK, örökkön-örökké, hogy nékünk adta Egyszülött Fiát megváltásunkért. LEGYEN ÁLDOTT JÉZUS, aki vállalta értünk a kereszthalált minden kísértésen és próbán túl, az irántunk való végtelen szeretete által. Nékünk pedig részünk az, hogy készek legyünk hátat fordítani a bűnnek, legyőzzük Sátán kísértéseit és maradéktalanul átadjuk magunkat Isten megmentő és életünket átformáló akaratának és szeretetének. Ámen. (Kárpáti Áron) „Add nékem szent erőd, Jézus, hogy győzzek, Nézd, a bűn hogyan tör kísértve rám. Forrása csak te vagy békességemnek, szívem a bűn ellen orvosra vár. Segíts meg bűneim, vétkeim ellen, Megtartó jobbodat ne vond meg tőlem.”

Ú t r a v a l ó

Újévi tűnődés Múlik egy év, úgy, mint annyiszor. Bajok, örömök, vágyak, álmok hulltak egymásra temetetlen; visszanézek s dermedten állok. Így múlik el egész életünk... Kérdem, mi volt mi érdemes, hogy szívemben maradjon emléke? Mi szépítette lelkemet? Építettem-e maradandót? Lelkekben Igéből templomot Valakiben, égi reményből, mit Isten a szívembe adott. - Voltak utaim nekem is haszontalan, gyümölcstelen. Fejem meghajtva, sírva bánom, s kérem: bocsáss meg, Istenem! - Az új esztendő küszönbén sorsom lábaidhoz teszem. Te tudod mit hoz, mit visz el, de elég nékem a kegyelem. Páskulyné Kovács Erzsébet

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Áldott. új esztendőt kívánunk! Ne aggodalmaskodj a holnap miatt ne feledd, a holnap nem a miénk, hanem Istené

Recommend Documents