GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. A legnagyobb szeretet. A tartalomból: Faragott kép és ellenségkép

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2010.

ÁPRILIS

35. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A tartalomból: Híd Krisztus és ember között Veszélyben a házasságok Az imádkozás harcosai Csodákra van szükségünk Szeress - és tégy amit akarsz

Faragott kép és ellenségkép A tervezett nyomor Keresztényi feddhetetlenség

A legnagyobb szeretet

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Veszélyben a házasságok

3

Húsvét Híd Krisztus és ember között

4

Húsvét tovább él Új fényben látni Húsvéti módon élni Művészeti Estek

5 6 7

Vizsgázó gyerekek

Események ADRA Segélykoncertek Jegyzet - A tervezett nyomor

8 9

Gyülekezeti élet Clifford Goldstein látogatása

10

Testvéri óra a hűség jegyében

11

Lelki élet Dr. Erdélyi László: Csodákra van szükségünk

12

Dr. Szigeti Jenő: „Szeress, és tégy, amit akarsz”

14

Imacsoport Norbert Lieth: Az imádkozás harcosai

16

Aktuális kérdések Erdélyi László: Faragott kép és ellenségkép

18

Keresztényi feddhetetlenség

19

Köszöntés 75. születésnapját ünnepelte Jan Paulsen Olvasói levél

20 21

Alapítvány Könyvajánlat

22 23

Útravaló

24

Szolgálati beosztás

Vendégünk volt Gallusz László A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS Veszélyben a házasságok „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt” (1Móz 2,18). Házasság a Bibliában Az Ószövetségben és az Újszövetségben nincs kifejezés a házasságra. Ez későbbi fogalom. Az ókorban a házasság helyett a „szövetség” szót használták. Amikor Isten odavezette Ádámhoz Évát, akkor minden különösebb ceremónia és dísz nélkül köttetett az első házasság. Isten volt a tanúja és a védelmezője Ádám és Éva frigyének. Izraelben nem volt olyan vallásos jelentősége a házasságkötésnek, mint napjainkban. Természetes és magától értetődő, hogy ekkor két család magánügye volt a házasság. A házasságkötés kérdése, megbeszélése nem tartozott az érintett fiatalokra, hanem a menyasszony és a vőlegény édesapjára. Az édesapa választott feleséget a fia számára úgy, hogy megszerezte a leány apjának a beleegyezését. A bibliai időkben szerelemből is köttettek házasságok, de ezek száma igen szerény lehetett. A házasságok egészen korán köttettek, mai szemmel nézve szinte gyerek fejjel alakították ki az életre szóló kapcsolatot. A fiúk 12, a lányok 13 éves kortól számítottak házasságra jogosultaknak, nem csupán Izraelben, hanem az egész Közel-keleti térségben. A mennyasszony jegyajándékot kapott a vőlegényétől, édesapjától pedig hozományt. A házastársat leginkább a saját maguk törzséből választották a szülők gyermekeik számára, ez ugyanis biztosította azt, hogy a föld és egyéb vagyon nem kerül át másik nemzetséghez. Amikor a család egyeztetése alapján, a szülők megállapodását követően a menyaszszony a vőlegény házába lépett, akkor jött létre a házasság. Ettől kezdve a leány kikerült az apai felügyelet alól, a férje, illetve annak családja kontrollja alá került. A házasság eredeti formájában az egyik fél halálával ért véget, vagy a később bevezetett válási intézmény alkalmazásával. A házasság legfontosabb céljaa gyermekáldás biztosítása volt. A terméketlenség jelentette a legnagyobb csapást az asszony számára, ennek megszüntetése végett vált elfogadottá a többnejűség a gyakorlati életben. A főpapnak csak egy felesége lehetett. Jézus idejére már csaknem teljesen eltűnt a poligámia a közgondolkozásból. Bár Jézus nem alapított családot és nem házasodott

meg, mégis a házasság mellett foglalt állást. Lásd: Mt 19,3-12! Az újszövetségi időben már változott a házasságkötések külső formája. Lassan vallásos ünneppé alakult, bár családi jellege továbbra is domináns volt. A menyegző legkevesebb hét napig tartott. Szombatnapon, vagy böjt idején nem lehetett elkezdeni a házasságkötést. A házasság vallási jellege egyre inkább erősödött, mivel vallási vezetők előtt köttetett, a rabbik részt vettek az esküvőkön így nélkülözhetetlen szereplőivé váltak az áldás kérésében. A házasságtörés büntetése Bár az Ó- és Újszövetségben a házasságot nem tekintették sem vallási, sem társadalmi szempontból intézménynek, a vallási hagyományok és a törvények is védték. A házasságtörés szégyennek számított, erről olvashatunk a 5Móz 22,22 versében, e törvény alapján megkövezték az elkövetőjét, akár férfi volt, akár nő. A házasságtörő személyt különös helyzetben megcsonkították, a holttestét pedig elégették (Ez 23,25). Jézus a kívánságot éppúgy elítélte, mint magát a házasságtörést, de a szigort kegyelemmel enyhítette, irgalommal fordult a bűnös nőhöz: „eredj el, és többé ne vétkezzél” (Jn 8,2-11). Pál apostolnál a házasságtörés nem csupán polgárjogi kérdés, hanem sokkal inkább Isten akaratával való tudatos szembehelyezkedés. Ezért a leghatározottabban kijelenti, hogy a házasságtörőknek nem lesz részük Isten országában (1Kor 6,9). A paráznák - Jézus azon kortársai -, akik megkeményítették a szívüket Istennel szemben, ők a világ barátai, a tévtanítók, akik a test világát követik, nem hallgatnak a Lélek szavára. A család egysége és fontossága Sátán mindig ott támad, ahol a leghatékonyabban tudja romba dönteni Isten munkáját. A házasság tartóssága a hitvesi hűségtől és a szeretettől függ. Napjainkban egyre több zsákutcába jutott házassággal találkozhatunk, nem csupán a szekuláris világban, hanem a vallás iránt mélyen elkötelezettek között is. Hiszem, jobban kellene vigyáznunk családi kapcsolatunkra, azért, hogy a család betölthesse azt a szerepet, amelyet Isten rendelt el az Éden kertjében.

Hogyan tudunk a világ elé állani, és az örökkévaló evangéliumot elmondani az emberek számára, ha a házasságok megkeserítik a keresztény családok életét? Az üzenet akkor lesz hatékony, amikor olyan rendezettek lesznek a keresztény családok, hogy még a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajtuk. Sajnos gyakori gyülekezeteinkben a házasság válságának megtapasztalása. A lelkészek azzal töltik el idejük nagy részét, hogy a válófélben lévőket lelkigondozzák. A válás még évtizedekkel ezelőtt szinte „fehér holló” ritkaságszámba ment, ma pedig már rendszeressé vált a gyülekezetek életében. A fiatalok közül sokan nem tartják riasztónak és félelmetesnek a válást, sőt az élethez tartozónak látják. Elveszett a bibliai család fogalma a 21. századra, egész Európában, különösen Magyarországon. Egyre divatosabb az élettársi kapcsolatok kialakítása, amely tovább rombolja a család bibliai értékrendjét. Isten országában viszont igazi családi kapcsolatokban fogunk tovább élni és fejlődni. Az újjáteremtett földünkön semmilyen formában nem lesz elfogadott a többnejűség és az élettársi kapcsolat sem. Vannak, akik a bibliai időkre hivatkozva próbálják legalizálni az élettársi kapcsolatot, mondván, hogy azokban az időkben is így tették az emberek. Azonban ne felejtsük el, hogy a házastársat akkor a szülők választották egy életre szóló szövetségként gyermekük számára, és nem a gyermek választotta magának egy rövid időre, vagy néhány évre. Megújulás nem lehet családi reformok nélkül. Helyezzük ismét a középpontba a házasság felbonthatatlanságának fontosságát! A házasságon belül akarjunk boldogok lenni, ne keressük a tiltott kapcsolatokat. Hadd tapasztalják meg a gyülekezeteinkben felnövekvő gyermekek a boldog, kiegyensúlyozott család érzését a saját otthonukban! Fontos, hogy állítsuk helyre a családi oltárt, ahol Istennel igazi és mély kapcsolatot ápolunk. Forduljunk vissza a bibliai értékrendhez, ahol a férj és a feleség egymás segítőtársai és nem egymás vetélytársai. Kívánom, hogy Isten áldása kísérje gyülekezetünk minden házassági kapcsolatát és családjainkat!

Dr. Tokics Imre

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. április

3

HÚSVÉT

Híd Krisztus és ember között Szeretünk ünnepelni. Azok is ünnepelnek, akiknek fogalmuk sincs az ünnep üzenetéről. Általában a népszokások és a hagyományok határozzák meg ünneplésünk formáját, amelyek viszont legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek az ünnep igazi mondanivalójával. Ha csak számba vesszük azokat a mondókákat, verseket, dalokat, játékokat, ételeket és italokat, amelyek nélkül úgymond nincs karácsony és húsvét, azoknak nagy részében halvány jelét sem ismernénk fel annak, amit Isten akar mondani számunkra. Ezért áll előttünk minden alkalommal - most is - a kérdés: Miért is van az ünnep?

Ha mentegetni akarnám magunkat, Jézus tanítványaira irá-

Majd jött a nagy húsvét: Krisztus feltámadott! Az apostoli egy-

nyítanám a figyelmet. Hiába voltak a próféciák és Jézusnak

ház gyülekezeteiben még így ünnepeltek:

az ő haláláról és feltámadásáról tett kijelentései, a tanítványok

„Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy

egyiket sem tudták feldolgozni önmagukban, ezért teljesen az

Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben” (2Kor 4:10).

ellenkezőjét cselekedték annak, mint amit tenniük kellett volna.

Krisztus követője minden nap Krisztus halálának és feltámadá-

Jézus temetéséről mások gondoskodtak, és arra sem készültek

sának gondolatában él. Ez határozza meg életformáját.

fel, hogy a feltámadott Üdvözítőt fogadják akkor, amikor sírjá-

Majd újból jött a formaság. Ma itt tartunk. Ilyenek az ünne-

ból győztesen előjön.

peink. Pedig fel kell készülni egy újabb, nagy feltámadás-

Húsvét társadalmi és nagymértékben egyházi ünneplései ha-

ra. Pál apostol a nagy Húsvét előremutató üzenetét hirdeti a

sonlóképpen nélkülözik azokat a jegyeket, amelyek azt fejez-

Korinthusban élő hívőknek: „Ha azért Krisztusról hirdettetik,

nék ki, hogy értik az emberek, mi történt akkor ott, a Golgo-

hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek

tán, vagy amikor megnyílt a sír, amelyből előjött a feltámadott

ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?” (1Kor 15:12).

Megváltó. Csakhogy előttünk már ott van a tanítványok példája

Mint egy híd két pillére: Jézus feltámadása és második eljö-

és tapasztalata, amiből tanulhatunk és megismerhetjük Húsvét

vetelekor az igazak feltámadása. Az első – Jézus feltámadása

nagy tanítását. Tanulnunk kellene „ünnepelni”? A válasz egy-

– a másodikban – a mi feltámadásunkban – leli értelmét; a má-

értelmű: igen.

sodik lehetetlen az első nélkül. Mindkettőt úgy kell ápolnunk,

Húsvétkor Izrael népe az Egyiptomból való szabadulásra em-

mint a legnagyobb ajándéknak és a legdicsőbb célnak az ösz-

lékezett. Erre az ünnepre vitték fel először a 12 éves fiúgyer-

szefonódását.

meket. Jézus ekkor volt először a jeruzsálemi templomban.

Ha Jézus feltámadásának megünneplését és Jézus visszajöve-

„Krisztus korában már a húsvét megünneplése a legtöbb ember

telének reménységét méltóképpen akarjuk ápolni, akkor távol

számára puszta formasággá süllyedt” (E. G. White).

tartunk ünneplésünkből minden ünneprontó megnyilatkozást,

Jézus érdeklődve figyelte az ünnep minden mozzanatát, és „új

ami elterelné figyelmünket a lényegről. Mindegyik ünnep ma-

érzések támadtak benne”, amint „küldetésének rejtélye feltárult előtte.”

4

gába kell, hogy foglalja a másikat. Így lesz teljes és örömteli az ünneplésünk.


HÚSVÉT TOVÁBB ÉL

V

aldens szokás szerint, húsvét hajnalán az emberek - kicsik és nagyok, gyermekek és

nagyszülők - kimennek a legközelebbi patak forrásá-

Új fényben látni

hoz, és megmossák a szemüket. Ezzel fejezik ki azt, hogy kitisztult látásuk, szemük megnyílt, tekintetük nyitott a jövő, az „új” élet felé. Új fényben látnak már Húsvét után.

A keresztény ember számára húsvét nem a szomorúság, a bánat ünnepe, hanem az örömé: Krisztus megjelent és új távlatot, célt nyitott életünkben. Jézus egy új törvénnyel koronázza meg az ember számára adott parancsolatait, azáltal, hogy új szemléletet alkotott: „szeressétek egymást!”… Nem szóval, hanem tettekkel, a szeretet, a jóindulat, a figyelmesség és könyörületesség cselekedeteivel. Hányan kérdezik meg ma is: mi öröm van a kereszténységben? A hit útja telve van lemondással, odaadással, gyakran reménytelennek, céltalannak érezzük magunkat, harcolunk a kísértésekkel, küszködve próbálunk a magunk erejéből megfelelni Isten elvárásainak. Elhisszük, elhitetjük magunkkal, hogy minden rendben van, miközben talán félresiklik életünk, tévesek céljaink és hiábavalóak fáradozásaink. Miért nem vesszük észre, hogy Jézus kész megoldani életünk minden kérdését? Miért nem fordulunk őszinte szívvel őhozzá, és fogadjuk el az ő tervét és megoldását életünkben? Jézus egy új lehetőséget, utat és célt mutat életedben, amely egy

„Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „ Mester, hogy újra lássak.”

új élet ígérete. Akik vágynak és egyre jobban vágynak megtalálni az örömöt és nyugalmat Jézusban – ők megtalálják Húsvét örömét - visszakapják Jézust, Isten egyszülött Fiát, a Megváltót, az Egyedülit, akiben teljes öröm van.


5

HÚSVÉT TOVÁBB ÉL Évről évre húsvét idején átgondoljuk és átéljük annak valóságát, hogy Jézus szenvedéstörténetét

HÚSVÉ I MÓDON ÉLNI

sohasem tudjuk megfejteni. Ugyanakkor feltesszük a kérdés: Milyen értelmet kölcsönöz Jézus szenvedése a saját szenvedésemnek, és hogyan győzhetem le azt?

Miközben Jézus szenvedésének titkaiba mélyedünk, állítsuk magunk elé saját szenvedésünket. Akár akarjuk, akár nem, időről időre minket is megérint a szenvedés. Meghal valaki, akit szeretünk. Nem úgy fejlődnek a gyermekek, ahogy reméltük. Megoldhatatlan családi, vagy munkahelyi konfliktus gyötör bennünket. Megbetegszünk, és perlekedünk a sorsunkkal. Szenvedünk, mert nem tudunk megfelelni elvárásainknak, mert életünk álmai összetörtek. Aki őszintén járja az útját, az nem kerülheti ki saját életében a szenvedést. Egyszer mindenkinek szenvednie kell végessége, mulandósága, gyarlósága miatt.

Életünkben a szenvedés hasonló helyzeteivel találkozunk, mint amilyeneket Jézus járt végig előttünk. Fogságba esünk, elítélnek, félreértenek, megsebeznek, kitaszítanak bennünket, és mi emberek, végül ellentmondásaink keresztjére feszülünk. És egyedül lépjük át a halál küszöbét.

Jézus szenvedésén azért is elmélkednünk kell, hogy meggyőződjünk arról, szenvedésünkben nem maradtunk magunkra. Jézus szenvedésünk minden állomását végigjárta. Nem vagyunk tehát egyedül. Jézus velünk jár az úton. Rá tekintve nem érezzük magunkat elhagyatva. Felismerjük, hogy szenvedésünknek értelme, célja van, ugyanúgy, mint Jézus szenvedésének; az a célja, hogy a megpróbáltatásokon át eljussunk a feltámadásra, az üresség által a teljességre, a távol lévő Isten hiányán át Isten soha véget nem érő, határtalan közelségébe. Aki felfedezi szenvedésének értelmét, másképpen tudja elviselni. Tántoríthatatlanul végig tud menni a szenvedések útján. Ha bízik abban, hogy a szenvedés a tisztulását szolgálja, akkor ezen az úton egyre jobban megnyílik Istennek. Megtapasztalja, hogy élete Istenhez viszi közelebb.

A kereszt nem elnyomni, hanem felemelni, nem megsebezni, hanem meggyógyítani, nem megterhelni, hanem felszabadítani akar. A keresztben megváltásunk titkát, üdvösségünk és megszabadulásunk örömét ünnepeljük.

Azon gondolkodunk, hogyan jutunk el Istenhez, milyen módszereket kellene alkalmaznunk, hogy méltóbban imádkozhassunk, hogy az elmélkedésben erőteljesebben megérezhessük Isten közelségét. Gyakran azonban nem tudunk kitörni saját gondolataink bűvköréből. Az élet, ha Isten szándékai szerint alakítjuk, örömeivel, de szenvedéseivel is, napos, de árnyékos oldalaival is, erősségeivel, de gyengeségeivel is, Istenhez vezet bennünket. Csak ki kell engesztelődnünk életünkkel, csak szemlélődnünk kell életünk helyzetei felett. Ekkor maga az élet veszi el tőlünk azt az illúziót, hogy teljesítményünkkel megvásárolhatjuk Isten felénk fordulását. Egónkat, amely mindent magához akar ragadni, amely még az Istent is szeretné a maga szolgálatába állítani, éppen a szenvedés töri össze. Ha Jézushoz hasonlóan engedjük, hogy a szenvedés keresztre feszítsen bennünket, akkor azt is átélhetjük, hogy a kereszt Istent és az igazi életet ajándékozza nekünk.

6

Ennek ellenére ránk is áll, hogy nem e világból való királyság lakik bennünk, hogy van bennünk valami isteni, ami fölött e világnak nincs hatalma, s ez megajándékoz minket a bizalommal, hogy Jézussal járva szabadságban és méltóságban, Isten dicsőségébe jutunk.

A húsvét át akarja változtatni hétköznapjainkat. Ekkor dől el, hogy vajon húsvétkor csak egy eufórikus hangulatnak engedtünk, vagy életünk sodrásában is megtörtént a feltámadás. Megtanuljuk-e, hogy újra és újra fel kell támadnunk, ha a munkánkban valami balul üt ki, ha a kapcsolatainkban konfliktusok támadnak, ha kudarcot vallunk és csalódunk önmagunkban és a másik emberben. A feltámadás sikeressé változtatja a sikertelent, a halott élővé lesz, a sötétség világossággá. A feltámadásba vetett hit megygyógyítja a megsebzett életet és arra tanít, hogy feltámadjon az igazi életre, arra az életre, amelyet Isten gondolt ki számára. A feltámadás már itt és most az életre akar megtanítani. Azt ígéri, hogy ez az élet átlépi a halál küszöbét is, és nem semmisíthető meg, mert Jézus halálával és feltámadásával a szeretet mindenkorra legyőzte a halált. Húsvét az élet ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy az élet legyőzte a halált. Krisztus győzte le a halált. Az élet erősebb, mint a halál, többé nem lehet elpusztítani. Húsvét megtanít arra is, hogy újra és újra fel kell támadnunk. A feltámadás pedig azt jelenti, hogy a Feltámadott velünk van és mellettünk jár az útunkon. (Forrás: Anselm Grün: Österlich leben, Verlag Herder, Freiburg im Breisgau, 2001. Fordította: Horváth Dori Tamás).


MŰVÉSZETI ESTEK Gyönyörű adventi koncerttel zártuk a KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK 2009-es évadát. TÓKA SZABOLCS és társai igazi karácsonyi hangulatot teremtettek egyrészt a kiválasztott zeneművekkel, de még inkább a magas színvonalú, őszinte, hittel és alázattal teli előadásukkal. A hallgatóság szívébe valódi béke és nyugalom költözött, gondolatainkban pedig Isten dicsőítése, Krisztus értünk hozott áldozata került előtérbe. A vendégművészeket dr. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke mutatta be, és őt kérte fel dr. Tokics Imre lelkész a zárszó utáni hálaadó imára is. A koncert utáni hangulatot most is legjobban a művészeti estek mottója fejezte ki: az emberi kapcsolatokat ápolhattuk ezen az estén is, mely közelebb vitt minket egymáshoz és a közös gondolkodás pedig Istenhez. A Keresztény Művészeti Estek 2010-es évadjának tavaszi sorozata egy nagyon sikeres rendezvénnyel indult. Az ELTE EGYETEMI KONCERTZENEKARA volt a hangverseny főszereplője, kiegészülve a szólistákkal. A zenekar új koncertmestere Miczki Rita, a Nemzeti Filharmónikus Zenekar első hegedűse játszotta Vivaldi remekművét, a Tavaszt, Oravecz György és Lengyel Zoltán zongorán működtek közre a teremtett világ csodáit bemutató zeneművek előadásában. Az együttes művészeti vezetője, aki a műveket vezényelte: Kovács László, Liszt-díjas, Érdemes Művész. A programot szokás szerint dr. Péntek László, a zenekar titkára konferálta, és ő állította össze az illusztrációként szolgáló diaképsorozatot is. A hangversenyt ismét nagy örömmel és élvezettel hallgatta a közönség, köztük vendégeink, akik a zenekar tagjaival érkeztek. Kovács László elmondta, hogy nagyon tetszett neki az érdeklődő és figyelmes közönség. Ezen az estén a zene is kifejezte számunkra azt, hogy a természetet, az állatvilágot Isten az ember gyögyörűségére alkotta, hogy azokkal is harmóniában élhessen. Azonban a tökéletes összhangot az újjáteremtett világban élvezhetjük majd Isten országában.

2010. tavaszi programsorozat Március 27.

Barokk zenei est Fiatal vendég művészek előadásában Vivaldi a-moll kettős verseny Bach II. Brandenburgi verseny

Április 10.

Erkel Ferenc Vegyeskar kórushangversenye Vezényel: Cseri Zsófia

Május 15.

„Gyönyörködjél az Úrban” Zenés irodalmi zsoltárest

Június 12.

„Szeretettel Izraelnek” Rontó Attila lemezbemutató koncertje

Az előadások idpontja: szombat este 6 óra Meghalt LEHOTKA GÁBOR, Magyarország egyik legjobb orgonistája. 1938. július 20-án született Vácott és ott is halt meg 2009. december 29-én. Lehotka Gábor mozgalmas és sok vívódással teli élete utolsó szakaszát Isten szolgálatának szentelte. Megtérése után 2001. augusztus 11én keresztelkedett meg gyülekezetünkben és a váci gyülekezet tagja lett. Tanított az Adventista Teológiai Főiskolán, és sok hangversenyt adott különféle templomokban. A Keresztény Művészeti Estek első orgonahangversenyén is játszott. Életrajza olvasható gyülekezetünk honlapján. Tisztelettel és megbecsüléssel adózunk művészi pályafutásának, szolgálatának. Elhunyt KOKAS KLÁRA zenepedagógus 2010. február 7-én vasárnap, életének 80. évében. Családja körében, az egyesült államokbeli Arlingtonban érte a halál. Kokas Klára a zenei nevelés új útját dolgozta ki, tevékenysége meghatározó volt egyebek mellett a sérült, többek között autista gyerekek zenei nevelésében is. A Keresztény Művészeti Estek keretében 2007 márciusában láttuk vendégül. Előadása és az azt követő beszélgetés nagy hatással volt a gyülekezetre, különösen a gyermekneveléssel foglalkozó tanítókra. Meglátása szerint minden született gyermek egy „üzenet” Istentől, és a felnőttek feladata az, hogy segítsék ezt kibontani és megfejteni. Ezzel gazdagodna az emberiség és közelebb kerülnénk Istenhez. Emlékét szeretettel őrizzük meg.


7

ESEMÉNYEK LÉGY TE IS FÁKLYA HAITIÉRT ! 2010. február 12-én segélykoncertet tartott az ADRA a Haiti földrengés túlélői javára a Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetében. A koncerten az ÉJFÉLI KIÁLTÁS GOSPEL KÓRUS fiatal csapata énekelt. Haitin a 2010. január 12-én bekövetkezett katasztrófa óta rendkívül nehéz helyzet uralkodik. A fővárosban, Portau-Prince-ben és környékén a házak összedőltek vagy életveszélyessé váltak, megszűnt a vezetékes víz- és az áramszolgáltatás, nincsenek kórházak, élelmiszerboltok, fertőző betegségek terjednek, romlott a közbiztonság. Az élelmiszerárak az egekbe szöktek, a rossz helyzet miatt rendkívül nagy a feszültség az ott élők között. Az ADRA ebben a helyzetben is segít az embereken. Mivel az ADRA International 30 éve jelen van Haitin, rögtön indítani tudták a segítő kezeket. A TIME Magazin riporterét is az ADRA konvoja vitte a földrengés helyszínére. (A cikk olvasható: www.adventista.hu) A katasztrófa által érintett terület több pontján is víztisztító berendezéseket telepítettek, víztisztító tablettákat osztottak,

sátrakat biztosítottak, ideiglenes kórházat állítottak fel, orvos-csoportokkal összefogva nyújtanak egészségügyi ellátást, élelmiszert biztosítanak több tízezer fedél nélkül maradt helybéliek számára. A helyreállítás programjának támogatása volt a segélykoncert célja. A jelenlévő közel 400 fős hallgatóság által adományozott összeg 512.860,- forint volt, amely az ADRA Katasztrófa-alapján lévő és később beérkező adományokkal kiegészítve meghaladja jelenleg a 900.000,- Ft-ot. Ez az összeg a nemzetközi ADRA számlájára kerül átutalásra, támogatva az ADRA Haiti munkáját. Charles Sandefur az ADRA International igazgatója a helyszínen készített interjúban elmondta, hogy az ADRA nemcsak addig marad Haitin, ameddig a kamerák, hanem eddig is 30 éven át fejlesztési programok megvalósításán dolgoztak, és ezután is, míg az Úr el nem jön, segítenek ennek a kétségbeesett országnak. Az ADRA továbbra is folytatja programját Haitin. Az elsődleges szükségletek kielégítése után a szervezet hosszú távú tervei közé tartozik, hogy segítse a térség fejlesztését, újjáépítését. Nagyon komoly feladat lesz egy 3 milliós város helyére egy újat emelni. De az ADRA munkatársai továbbra is mindent megtesznek a helyszínen, és azért, hogy bátorítsák mindazokat, akiknek erre most a legnagyobb szükségük van.

Szintén segélykoncert keretében hívta fel a figyemet az ADRA március 10-én a BLUE MONUNTAIN ACADEMY Bel Canto Ének-és Zenekara közreműködésével gyülekezetünkben a nők elleni erőszak kérdésére, amely hazánkban is nagymértékben növekvő probléma. Az enditnow egy globális kampány, mely szeretné felhívni a figyelmet a nők és lányok elleni erőszak megszüntetésére. Célja, hogy mozgósítsa az adventistákat világszerte és felhívást intéz más közösségekhez, csoportokhoz, hogy csatlakozzanak ennek a világméretű problémának a megoldásához. Az Adventisták NEM-et Mondanak a Nők Elleni Erőszakra A több mint 200 országra kiterjedő kampányt 2009 októberében indította el az Adventista Egyház képviseletében az ADRA Adventista Fejlesztési és Segély Alapítvány a Női Misszió Osztállyal közösen.

8


A programokról részletes információ található: www.adra.hu Steven Cooperrel, az ADRA TED igazgatójával történt beszélgetésünk után szeretnénk tolmácsolni az ADRA International és az ADRA Haiti üzenetét, melyben hálás szívvel megköszönik az adományokat minden kedves adakozó testvérünknek és barátunknak. Ugyanakkor megköszönjük a Terézvárosi Gyülekezetnek a kedvességét, testvéri támogatását, melyet a program kezdetétől tapasztalhattunk. Igazi testvéri összefogást tapasztaltunk meg a gyülekezet tagjai részéről. A koncert után a Fornetti cégcsoport jóvoltából egy állófogadásra került sor a gyülekezet kistermében. A katasztrófa áldozatainak megsegítése céljából átutalással továbbra is lehet adakozni. Az adományokat a „Haiti földrengés” megjegyzéssel a 11707024-20476487-00000000 számú OTP bankszámlára lehet átutalni. Szigeti László Attila ADRA kuratóriumi elnök Bakosné Zohán Tünde ADRA ügyvezető igazgató

JEGYZET

A tervezett nyomor „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (1Kor 4:2).

A cím nem tévedés. Vannak olyan helyek a világon, ahol a nyomort tervezik. Amikor az Úr arról beszélt tanítványainak, hogy „nagy nyomorúság lesz”, már akkor is ismert volt a nyomorúság néhány formája, de az utolsó idők nyomorúságát úgy jellemzi, mint „amilyen nem volt a világ kezdete óta” Mt 24:21). De a tervezett nyomorúságra aligha gondolhatott bárki. Arról van itt szó, amikor a javak elosztását – beleértve az éhezők segélyezését is – úgy tervezik, hogy legyen bizonyos egyensúly az életben maradottak és az éhen haltak számarányában. Amint a gyümölcsfa termésének egy jó része lehull, szerintük úgy természetes ez az embernél is, hogy ne maradjon meg minden újszülött. JEAN ZIEGLER, az ENSZ külön tudósítója, „A szégyen uralma” (Das Imperium der Schande) című 2007-ben megjelent könyvében megrázó tárgyilagossággal írja le a harmadik világ – de az egész világ egyre terjedő – nyomorát, és a nyomort mesterségesen lebegtető erők lelkiismeretlen manipulációit. Az előszóban azt is lehetne írni, hogy gyengébb idegzetűek ne olvassák el a könyvet. A szerző nevükön nevezi azokat az országokat, nemzetközi segély- és egyéb szervezeteket, államfőket, politikusokat, bankokat, egyházi intézményeket, amelyek gátlás nélkül húznak óriási hasznot azoknak az országoknak a népeiből, amelyekben évente gyermekek milliói halnak éhen. A szerző leleplezi azt is, hogy az éhezőknek küldött nemzetközi segélyszállítmányok hogyan alakulnak át fegyverekké és a pénz miként kerül lelkiismeretlen kufárok zsebébe. Ezek az emberek nagyon jól élnek mások nyomorából. De a korrupció és a felduzzasztott adminisztráció következtében, a segélyek nagyon sokszor már maguknál a szervezeteknél is megsoványodnak. Mire azokhoz érne, akik számára történtek a gyűjtések, néha alig marad valami. A megromlott erkölcsi érzék nehezen érthető és semmivel sem igazolható megnyilatkozása ez.

Napjainkban, szemünk előtt, a 19. századi gyarmatosításnak egy sokkal kegyetlenebb formája jött létre. Számos ország annyira eladósodott a mesterségesen pumpált hitelprogram következtében, hogy a kölcsönök kamatait sem tudják már fizetni. Ziegler ezt írja: „Ma, egy új feudális rendszer alakult ki, amely összehasonlíthatatlanul erősebb, cinikusabb, brutálisabb, mint a korábbi volt.” „Napjaikban a nyomorúság sokkal félelmetesebb méreteket öltött, mint a történelem bármely korszakában.” „Az a tízmillió öt éven aluli gyermek, akik éhen halnak, nem a természetes, hanem a mesterségesen tervezett hiány következében pusztulnak el.” „A szégyen uralmának vezetői teljesen tudatosan szervezik a hiányt.” Terjedelem hiányában nincs lehetőség felsorolni ennek a logikának a gyakorlatban történő alkalmazását. Az egyik közép-amerikai ország fővárosában 2003-2004 között több mint 700 hajléktalan gyermeket lőttek le a rendőrök, hogy megtisztítsák tőlük az utcákat. Ezeknek a gyermekeknek nevük sincs. Kéregetésből élnek, amíg fel nem fordulnak, vagy le nem lövik őket, mint a kutyákat. A könyv 320 oldalon állítja szembe a nyugati világ olvasóit a magukat kereszténynek nevező társadalmak erkölcsének szégyenletes valóságával. A magát jó kereszténynek valló templomlátogató nem is akar ezekről hallani. A hétvégi templomi prédikáció hatására, lelkiismeretét ezzel megnyugtatva, odaadja adományát, és nem is akar tudni arról, hogy azzal a pénzzel mi történik. Közben azt sem veszi észre, hogy körülötte ott vannak azok a hajléktalanok, akik éppen úgy a nyomorban tengődnek, mint azok a távoli szerencsétlenek, akikhez jobb esetben az adományok egy kis töredéke jut el. Amikor ezt látjuk és beszélünk róla, tudjuk, hogy a világ nyomorát mi nem tudjuk megszűntetni. Amit teszünk, az is csak csepp a tengerben. De tiszta kezekben a kevés is megsokszorozódhat, mint a tanítványok kezében a kenyér és a hal. És az ilyen jóléti szolgálat dicsőséget szerez Istennek és tiszta lelkiismeretet a szolgálattevőknek.

Az 1940-es években volt Miskolcon egyházunknak egy jóléti konyhája, amelyben naponta mintegy 100 fizető vendég étkezett, és ugyanannyi ingyen ebédet adtak a város vezetősége által kijelölt szegény embereknek. A konyha vezetője Bojtár Józsefné volt. Egy önzetlen, istenfélő aszszony. Fizetés nélkül végezte ezt a jóléti szolgálatot. Ő maga is ott ebédelt, de az elfogyasztott étel árát ugyanúgy kifizette, mint az abonens (előfizető) vendégek. Természetes, hogy ez nem lehet modell mindenki számára, mert valamiből élni kell, és ezt szolgálja a becsületes munkáért felvett tisztességes bér. A modell abban a példázatban van, amelyet az Úr közvetlen kereszthalála előtt mondott, Máté evangéliuma 25. fejezetében: felismerni a nagy nyomorúság szenvedő embereiben Krisztust, aki mérlegre teszi a kezembe helyezett lehetőségek felhasználásának módját. Körülöttünk egyre több adósság-csapdába esett ember van, aki segítségre szorul. A rabszolgaságnak modern formája egyre félelmetesebben jelentkezik. Emberek, családok kerülnek az utcára. Van mit tennünk közvetlen környezetünkben. A nagy nyomorúságot nem fogjuk elkerülni. Sátán mindenütt tervezi a nyomort. Legyünk hű sáfárok, akiknek kezében a kevés is megsokszorozódva jut el a rászorulókhoz. Isten számon kéri sáfárságunkat. (E.L.) A könyv óriási! Amint olvasod, folyton gondolnod kell rá. Az információk áradata, mint egy lavina zúdul rád, minden oldalon tények áradata, számok, szereplők, dátumok és nevek, és természetesen a szerző véleménye. Így a könyv olvasása közben végig benned feszül az ellenétét: tovább olvasni, és ugyanakkor még többet megtudni. A könyv egy kemény, szégyenletes és szomorú riport. (egy olvasó)


9

GYÜLEKEZETI ÉLET Keresztségi istentiszteletet tartottunk december 19-én este. A szertartás ünnepélyes keretek között, de mégis nagyon bensőséges, szeretetteljes légkörben zajlott le. Új testvéreink, Debrenti Erika, Debrenti Mercédesz és Nagy József Miklós komoly döntést hoztak, és ez látszott arckifejezésükön, egész magatartásukon. Elhunyt RÓBERT MIKLÓSNé, született Tauber Elvira testvérnő, akit csak Mauzi becenevén szólítottunk mindig. 2009. december 6-án töltötte be a 90. életévét. Az idősek köszöntésén még örömmel vett részt, de már régóta küzdött az öregkori gyengeségekkel. 2005-ben csatlakozott keresztség által gyülekezetünkhöz, és

A gyülekezet pedig nagy örömmel fogadta őket, és ezt kifejezte a szolgálatokkal, illetve az ünnepség végén a sok köszöntéssel és ajándékokkal. Igazi ünnep volt a gyülekezet és a megkereszteltek családjainak életében. Isten áldja meg mindannyiuk életét és jövőbeli gyülekezeti szolgálatukat. 

azóta hűségesen járt, barátnője Grávuj Anna szeretetteljes támogatásával. Idős kora miatt sokszor menni is alig tudott már, de arcán mindig mosoly ragyogott, és soha, egyetlen panasz szót nem hallottunk tőle. Kedves, szeretetre méltó személyisége bizonyára mindannyiunk emlékezetében megmarad.

 Március 9-én megtartotta első próbáját a Terézvárosi Gyülekezet újjászervezett énekkara. A cél egy szolgálatra elkötelezett, lelkes, és jól éneklő együttes kialakítása. Többen, az „idősebbek” közül is vállakoztak arra, hogy ismét helyet foglaljanak az énekkarban, ezzel is támogatva a kórus újjáépítését. Ebben a munkában nagy segítségünkre van Oláh Gábor karnagy, a Baptista Központi Énekkar vezetője, a Magyar Rádió Énekkarának karvezető helyettese és szólamvezetője. Lelkesítő beszéde már motiválta a szolgálatot elvállaló tagokat, valamint két karmesterünket - Debrenti Enikőt és Gergely Máriát. Az énekkar az istentiszteleti szolgálatok mellett a Keresztény Művészeti Estek május 15-én megrendezendő zsoltár ünnepélyre készül.

Gyülekezetünk meghívására

Április 7-én, szerdán 10-15 óráig

vendégünk lesz

a Szüret utcai gyülekezetben

április 6 - 11 között

április 9-én este 6 órakor

Clifford Goldstein

a Jelenések könyve sorozat keretében tart előadást.

testvér, a Generál Konferencia

Clifford Goldstein

Április 10-én szombaton

budapesti látogatása alkalmával

délelőtt és délután folyamán

találkozik Schöner Alfréd főrabbival,

egész napos program keretében

a Magyar Biblia Tanács elnökével,

találkozhatunk és beszélgethetünk

a Keresztény-Zsidó Társaság vezetőivel

vele gyülekezetünkben!

és a Krisztusváró Zsidó Közösség

Éljünk ezzel a lehetőséggel!

csoportjával is.

Szombatiskolai tanulmányainak szerkesztője, számos próféciákkal foglalkozó könyv szerzője és egyházunk meghatározó gondolkodója és személyisége. M INDEN

10

ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK EZEKEN A PROGRAMOKON !


GYÜLEKEZETI ÉLET

Testvéri óra a

hűség

jegyében

A gyülekzet belső életét érintő kérdéseket a testvéri órákon szoktuk megtárgyalni, és itt hozzuk meg azokat a döntéseket is, amelyeket - mint egy közösség tajainak testvéri megállapodását - ettől kezdve mindenkinek illik megtartani. 2010. február 20-án egy nagyon különleges testvéri órát tartottunk. Olyan témákat készítettünk elő, hosszú idő alatt, amelyek rendkívül fontosak a gyülekezet egysége szempontjából. Ezt az erőfeszítést áldotta meg az Úr azzal, hogy az aznapi szombatiskolai tanulmány - A Lélek gyümölcse témakörében - éppen a hűségről szólt. A tanulmányban minden tanítás, indok, és érv szerepelt, amely a napirendre tűzött kérdések eldöntéséhez szükséges volt. A döntéseket a résztvevők nagy többséggel, csaknem egységesen hozták meg. A néhány más véleményt képviselő testvérünk sem kezdeményezett vitát, inkább csak a hangsúlybeli eltérésekre szerették volna a figyelmet felhívni. 1. Hűség Istenhez Biblia: „Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.” 3 Móz 26:2 E. G. White: „Midőn az imádkozók belépnek az összejövetel helyére, illő módon tegyék és csendesen foglaljanak helyet. Közönséges beszédet, suttogást és ne-vetgélést ne tűrjünk meg Isten házában se istentisztelet előtt, se utána. Buzgó, tevékeny kegyesség jellemezze az imádkozókat.” Gyülekezet: Isten iránt való hűségünk, és a szenthely tiszteletének kimutatása érdekében elhatároztuk, hogy istentiszteleteink előtt 5 perccel minden zajforrást (beszélgetést, járkálást) abbahagyunk a gyülekezetben, és csendes imában készülünk az Úr Igéjének befogadására. 2. Hűség az egyházhoz Biblia: „A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!” Józs 24:16 E. G. White: „Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek’ (Mt 18:17). Ha nem hallgat a gyülekezet szavára, ha visszautasít minden megnyerésére irányuló törekvést, akkor a gyülekezeten nyugszik a kizárás felelőssége. Akkor nevét ki kell törölni a gyülekezet könyvéből.” Gyülekezet: Öt testvér nevét töröltük a gyülekezeti névsorból, akik évek óta nem tartják a kapcsolatot a gyülekezettel és elutasítanak, mindenféle közeledést. Arról is döntöttünk, hogy tovább folytatjuk az eltávolodott testvéreink felkutatását, megkeresését, és mindent megteszünk azért, hogy visszanyerjük Őket az Úrnak.

3. Hűség a gyülekezethez Biblia: „Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Zsid 10:24-25 E. G. White: „Földi egyházát Isten a világosság csatornájává, világítótornyává tette, amely által közli céljait és akaratát. De nem ad egy szolgájának sem a gyülekezet tapasztalatától független és vele ellenkező tapasztalatot. Nem közli akaratát egy emberrel az egész gyülekezet számára úgy, hogy ugyanakkor a gyülekezetet, Krisztus testét sötétségben hagyja. Gondviselésében szolgáit szoros kapcsolatba hozza gyülekezetével azért, hogy kevésbé bízzanak önmagukban, s jobban bízzanak azokban az emberekben, akiket Ő vezet, hogy művét előrevigyék.”

Gyülekezet: Tíz testvér gyülekezeti levelét adtuk ki kérésükre a Zuglói gyülekezetbe. 4. Hűség a házastárshoz Biblia: „Ne paráználkodjál.” 2Móz 20:14 E. G. White: „A gyülekezetnek el kell határolnia magát a bűnös cselekedetektől, külön¬ben maga is megszentségteleníti az Úr nevét. Azt kell mondania a bűnről, amit Isten is mond. Úgy kell kezelnie a bűnt, ahogy Isten rendeli, és akkor a menny is jóváhagyja cselekedetét. Aki megveti a gyülekezet hatalmát, az Krisztus hatalmát veti meg.” Gyülekezet: Egy testvért kizártunk a gyülekezet tagjai közül, aki olyan súlyos vétséget követett el, amelytől a gyülekezetnek el kellett határolódnia. (Dr. Erdélyi László)

Hatalmad van elereszteni Istent, de arra nincs, hogy Ő is eleresszen. Hatalmadban van gyűlölni az Istent, de nem tilthatod meg, hogy Ő szeressen. Jézus Krisztus ellen szabadon dönthetsz. Ő a Golgotán döntött temelletted. Igét, egyházat messze elkerülhetsz: Ige, egyház mindig téged keresnek. Magad választhatod az utat, célt is, vezetésének mégse vethetsz gátat. Tagadhatod hatalmát is, létét is: de nem vethetsz gátat Isten uralmának. Elfriede Mörlin


11

LELKI ÉLET

Csodákra van szükségünk „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.”(Luk 4:17) Gyülekezetünk nagyon komoly megújulási szándékot fejezett ki az év eleji tervismertető istentiszteleten. Azóta is folyamatosan foglalkozunk ezzel a gondolattal az imaórákon, és együttesen könyörgünk az Úrhoz, hogy vigye véghez bennünk ezt az előre megjövendölt változást. Az egész világnak a megtérés üzenetét kívánjuk hirdetni, de közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ebben magunknak kell élen járnunk. „A megtérés csak akkor valódi, ha megújulás követi...„ (A nagy küzdelem 412. o.) „A Szentlélek vezetése által kísért megújulásra és reformációra van szükség, amely két különböző dolog. • A megújulás a lelki élet megelevenedését, az értelem és szív erőinek megélénkülését, azaz a lelki halálból való feltámadást jelenti. • A reformáció mögött pedig újjászerveződés, elgondolások és tanítások, valamint szokások és tettek megváltozása áll. A reformáció nem teremheti meg a szentség jó gyümölcseit, ha nem kapcsolódik össze a Lélektől indított megújulással. A megújulásnak és reformációnak el kell végezniük kijelölt feladatukat, és ebben a tevékenységben egyesülniük kell.” (Szemelvények I. kötet 121. o.) Nagyon sok reformációs tervünk van, a szervezeti struktúra fejlesztésére, a gyülekezeti terem felújítására, a média-misszió megszervezésére, stb. De ezek nem valósulhatnak meg lelki megújulás nélkül. Terveinket mindig sokáig érlelgetjük, mert azokat könnyen meg tudjuk fogalmazni, de a végrehajtására lelkileg felkészülni sokkal tovább tart. Isten szerint ez a lelki halál, a langymelegség állapota, amely sajnos a kezdetektől jelen van a Isten népe között. Egy korai történet közösségünkből: „Egy nap délben arról a munkáról írtam, amit meg lehetett volna tenni az utolsó Generál Konferencián (1901), ha a bizalmi helyeken lévők Isten útját és akaratát követték volna. Azok, akik nagy világossággal rendelkeztek, nem jártak a világosságban. Az összejövetel befejeződött, de változás nem történt. Az emberek nem alázták meg magukat az Úr előtt, amint kellett volna; és nem részesültek a Szentlélekben.

12

Ezeket írtam, amikor elvesztettem tudatomat és igazolásul egy jelenetet láttam Battle Creekben. Összegyűltek az imaház előadótermében. Imádkoztak, énekeltek, és ismét imádkoztak. Nagyon komolyan könyörögtek Istenhez. Az összejövetelen a Szentlélek Isten jelenléte nyilvánult meg... Senkit sem tartott vissza büszkesége a bensőséges bűnvallomás megtételétől, és ebben elől jártak azok, akiknek befolyásuk volt, de ezelőtt bátortalanok voltak a bűnvallomásra. Oly öröm volt ott, ami azelőtt sohasem volt tapasztalható az imaházban. Ekkor visszanyertem tudatomat, s egy ideig fogalmam sem volt, hogy hol voltam. A tollam még mindig kezemben volt. E szavakat mondták nekem: ‚Ez lehetett volna. Ezt várta az Úr, hogy cselekedhessen népéért. Az egész menny várta, hogy kegyes lehessen.’ Arra gondoltam, hol tarthatnánk a munkában, ha az utolsó Generál Konferencián megtettük volna azt, amire az Úr várt.” (1903) (Az utolsó napok eseményei 41-42. o.)

Hogyan lehet feltámadni a lelki halálból? Ellen White erre a következő választ adja: „Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten lelke és ereje kiárad népére.” (A nagy küzdelem 413. o.) „Az elkövetkező időben teljes reformációnak kell végbemennie. Amikor ez (a megújulással) elkezdődik, akkor minden hívő ráhangolódik az imádság lelkületére és minden viszályt, harcot kiűznek az egyházból. Azok, akik nem Krisztus társaságában élnek, valami máshoz kerülnek közel. Egyetlen helyes úton járó tag másokat is egységre indít a Szentlélek jelenlétéért könyörgő imában. A hívőket egymástól elválasztó akadályok leomlanak és Isten szolgái ugyanazokat a dolgokat hirdetik. Az Úr együttműködik követőivel.” (A Szentlélek eljő reátok 285. o.) Miért várja el tőlünk az Úr a megújulást és a reformációt? Hogyan akar együttműködni választott népével? Egyszerű a válasz:

Isten csodákat akar tenni!


- Izrael története csodákkal indult, nem? - Jézus küldetése csodákkal indult, nem? És Jézus azt mondta, hogy a mi küldetésünk ugyanolyan, mint az övé: „Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. (Jn 20:21)” - Az apostolok tevékenysége csodákkal indult, és folytatódott, nem? - Az advent mozgalom, és a hetednapi adventista egyház története csodákkal indult, nem? - Akkor a megújulásnak és a reformációnak is csodákkal kell indulnia, nem? Dr. Tokics Imre prédikálta a laodiceai üzenetről:

Mi nem hiszünk a csodákban, csak imádkozunk értük. Olyan csodákat várunk, amelyek rajtunk kívül vannak, de attól félünk, hogy velünk tegyen csodát az Úr. Miért? Mert csodákra csak az Istennel való szoros kapcsolatunkban kerülhet sor. Csodákat akkor tesz velünk az Úr, ha odaadjuk, amink van, vagy megtesszük, amit kér. Néhány példa: • „Monda Jézus: Vegyétek el a követ.(Jn 11:39)” Utána feltámasztotta Lázárt . • „Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat (szombaton), és eredj haza. (Mk 2:11)” És meggyógyult a harmincnyolc éve beteg ember . • „Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (Mt 14:17)” A kenyérszaporítás csodája, és az evés után pedig megmaradt tizenkét teli kosár kenyér . Jézus minden csoda előtt kért valamit az emberektől. Nem olyan dolgok voltak ezek, amelyek nélkül a csodák nem történhettek volna meg. De mégis, mindig hozzá kellett tenni valami kis dolgot a résztvevőknek, hogy közös munka legyen a csoda. Mekkora csodákra van szükségünk? Mekkora csodákra várunk? Milyen csodákra várunk?

LELKI ÉLET „A harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s eközben ti nem érezhetitek szabadnak magatokat a jelen kötelesség elhanyagolására. Nem tarthatjátok fenn azt a gondolatot, hogy az általatok tett erőfeszítések nélkül is eljöhet a megújulás, aminek idején majd nagy áldásban részesülhettek. • Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy dicsőség edényeivé tehessen benneteket és szolgálatába állíthasson! • Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy megüresítsétek magatokat az éntől: irigységtől, féltékenységtől, gonosz rágalmazástól, versengéstől és mindentől, ami Isten szemében becstelenség! • Ma meg kell tisztítanotok edényeteket, hogy készek legyetek a mennyei harmat felfogására, a késői eső záporaira. A késői eső jönni fog, és Isten áldása ki fog töltetni mindazokra, akik megtisztultak minden szennytől. Jelenlegi feladatunk az, hogy lelkünket odaszánjuk Krisztusnak, hogy elkészülhessünk az Úrtól jövő felüdülés idejére - a Szentlélek keresztségére.” (Szemelvények I. kötet 182. o.) A legnagyobb csoda, amire a végidőkben (most) várunk, a késői eső kitöltetése. Hogyan érhetjük ezt el, hogyan lehetünk részesei a késői eső kitöltetésének? Emlékezzünk vissza, milyen csodákkal indult az adventista egyház? • Ellen G. White írja: „1842-ben állandóan jelen voltam Portland városában azokon az összejöveteleken, melyek Krisztus második eljövetelét hirdették, s szilárdan hittem, hogy az Úr nemsokára eljön. Éjjel-nappal küzdöttem e legdrágább kincs elnyeréséért, melyet a világ összes vagyonával sem lehet megszerezni. Egy alkalommal, midőn leborultam, hogy imában kérjek Istentől áldást, felszólítottak, hogy fennhangon imádkozzam a nyilvános összejövetelen. Nyilvánosság előtt eddig még sohasem mondtam imát, ezért megtagadtam a feladat teljesítését, mert attól tartottam, hogy zavarba jövök, ha hangosan fogok imádkozni. Ettől fogva, valahányszor csendes imában hajoltam meg az Úr előtt, mindig eszembe jutott ez a teljesítetlenül hagyott kötelezettségem. Végül odáig jutottam, hogy bátorságomat és reményemet egészen elveszítve, teljesen felhagytam az imádkozással. - Három hétig maradtam ebben a lelki állapotban, anélkül, hogy csak egyetlen fénysugár is áttörte volna azt a sötét felhőt, amely körülvett engem… - …leborultam az Úr előtt és imában ígéretet tettem Neki, hogy minden tőlem telhetőt elkövetek, mindent szívesen elszenvedek, csak Jézus kegyelmét megynyerhessem. Nemsokára ismét a nyilvános ima kötelezettsége előtt álltam. Remegve

hajtottam térdet a többiekkel együtt, s miután ketten vagy hárman imádkoztak, szinte akaratlanul én is imára nyitottam ajkaimat. Isten ígéretei ekkor megannyi ragyogó gyöngyszemhez hasonlóan tündököltek előttem, s erős volt a meggyőződésem, hogy egyszerű ima által birtokába juthatok mindezen drága kincseknek. Ima közben teljesen megszabadultam attól a tehertől, mely eddig lelkemre nehezedett s Isten áldása üdítő harmathoz hasonlóan áradt reám. Jézus kimondhatatlan szerelme töltötte be egész lelkemet.” Ellen White, (ekkor még Ellen Harmon) 15 éves volt, és két évvel később megkapta az első látomását, amellyel elősegítette az Úr az adventi mű elindulását. Erre azért vált alkalmassá, mert úgy érezte, minden felkérésnek eleget kell tennie, ami az Úr szolgálatával kapcsolatos. Isten példázta számunkra ennek az ellenkezőjét is: • „Foss Hasen más adventistákkal együtt várta az Urat 1844. október 22-én. Megnyerő modorú, művelt, fiatalember volt. Az Úr látomást adott neki az adventistáknak Isten városába való zarándoklásáról, és a várható nehézségekről. Mivel Foss Hasen szilárdan hitte, hogy az Úrnak néhány napon belül el kell jönni, és mivel természeténél fogva büszke volt, vonakodott a látomást másokkal tudatni. A látomás másodszor is megjelent neki, és az angyal közölte vele, hogy ha még továbbra is vonakodik, úgy leveszik róla a terhet, és Isten gyermekei közül a legygyengébbre helyezik, aki hűen el fogja mondani Isten kijelentését. Ő azonban továbbra is vonakodott. Ezután egy harmadik látomásban megmondták neki, hogy fel lett mentve, és a teher a gyengék közül a leggyengébbre lett helyezve, aki végre fogja hajtani Isten parancsát. Ettől megrémült a fiatalember. Amint azonban egy általa indítványozott összejövetelen el akarta mondani a látomást, egy gondolatra sem tudott emlékezni. Teljes kétségbeeséssel kiáltott fel: Elveszett ember vagyok! Ezután többé sohasem látogatott egyetlen adventista összejövetelt sem. 1893-ban halt meg anélkül, hogy valamilyen vallási érdeklődést tanúsított volna.” (G. N. Lougborough) Miért volt Ellen Harmon a gyengék között is a leggyengébb? Mert nem volt benne elég büszkeség, és keménység egy felkérés visszautasítására, és mert nem volt elég érve megmagyarázni, megindokolni a visszautasítást? Az Úr válaszát a szolgálat visszautasítására azonban lehet fenyegetésnek is érezni. Ha valaki ettől való félelméből tesz eleget a felkérésnek, azt az Úr nem fogja elfogadni.

Mindent szeretetből kell tegyünk. Ha valaki nem szereti Jézust, és nem szereti a gyülekezetet, soha sem fogja tudni elképzelni a következő szituációt: Mark Finley egyik evangéizációs előadásán egy képet rajzolt fel: Az újföldön megállsz a kertedben, és gyönyörködsz a szép virágokban. Ekkor Jézus odamegy hozzád, és megkérdi: „Tetszik ez a virág? Neked teremtettem!” Ekkor átöleled Őt, és mindkettőtöket eláraszt a szeretet és a boldogság. De mi lenne, ha ezután Jézus megkérdezné: Emlékszel, hogy egyszer valamikor megkértelek, hogy énekelj nekem egy éneket a gyülekezet kórusában? Mit is feleltél erre? Azt hogy már nincs elég hangod? Pedig adtam volna neked hangot, ha kinyitottad volna az ajkad az éneklésre!

Jézus szeretetét nem lehet könnyelműen tudomásul venni. Gondoljuk át a következő helyzetet: Ott állunk Isten előtt, és Sátán vádol bennünket. És igazat mond. A vádak nem lesznek hamisak. És akkor mellénk áll valaki, és azt mondja Istennek: Atyám! Ne ítéld el őt, mert nem ő követte el ezeket a bűnöket. Én vagyok a hibás! És már meg is fizettem érte. Ezért a vádolónak már nem lehet követelése. Jézus nem egyszerűen megfizeti helyettünk a tartozást, hanem magára vállalja bűneinket. Tudunk-e ilyen szeretettel szemben bármi érvet felhozni, ha megkér valamire? Jézus csodákat akar tenni velünk: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megzszentelődjenek az igazsággal... Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Ján 17:18-23) De ne feledjük, hogy ez a „nagy” csoda az olyan „kis” csodákkal kezdődik, mint amikor elvállalunk egy szolgálatot, amivel szemben egyébként rengeteg érvet tudnánk felhozni. Dr. Erdélyi László


13

IMACSOPORT Norbert Lieth:

AZ IMÁDKOZÁS HARCOSAI

A Jézus Krisztusban hívő számos keresztény ember olvassa többé-kevésbé hűségesen a Bibliát és imádkozik. Még napközben is közbenjárnak ennek, vagy annak az imakérésnek. Nagyszerű és fontos dolog ez a mindennapi életben, mert Isten meghallgatja az imádságot! Sokkal kevésbé gyakorolják ezzel szemben a kitartó imádkozást, az imaharcot, amely csodálatosan működhet, áldott eredményeket hozva. Minden megáldott gyülekezeti aktivitás végső soron az imádság forrásából fakad. Az evangéliumi körök egy prominense mondta: „Az evangéliumi kereszténység nem ismer szenteket, akikhez szólnának, vagy imádkoznának. Annál inkább ismer olyan szenteket, akik hitben és az életben példaképek lehetnek.” A Biblia azon bizonyságaiban, amelyek a Biblia embereiről szólnak, láthatjuk, hogy Isten mi mindent képes tenni azokon az embereken keresztül, akik átadják Neki magukat, akik szeretik Őt, és készek megváltozni. Azt is látjuk viszont, hogy emberek, akikre a Szentlélek gyakorol hatást, milyen befolyással lehetnek másokra.

A küzdelmes imádság kihatásai

A Biblia további imaharcosai

• Ha Dávid életét figyeljük meg a Bibliában, akkor hamar rájövünk, hogy ő nem csak néhanapján imádkozott. Nem, ő is valódi imaharcossá képezte ki magát. Gyakran került kétségbeejtő helyzetbe, amikor közel volt ahhoz, hogy rezignálttá váljon. Egy ilyen szükséghelyzettel találkozunk az 55. zsoltárban. A külső és belső szorongattatások már odáig vitték Dávidot, hogy szinte a depresszió határához ért, és szinte el szeretett volna menekülni: „Így szóltam: Miért nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől”. (7-9. v.) De azután mégis valami jobbra jött rá: „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.” (17-18. v.) Dávid beszállt az imaharcba, ami által „reggel, délben és este” imádkozott, és imádságban tusakodott Isten előtt. Ezek a megtapasztaláEpafrász, az imaharcos sok ismét bátorságot adtak neki és Amolyan bibliai rövid biográfiát másoknak is ezt tanácsolja: „Vesd találunk például Epafrászról. Ezt az Úrra a terhedet, ő gondot visel a férfit három helyen említi az Újrád! Nem engedi sohasem, hogy in„Aki Isten előtt térdel, megállhat az emberek előtt.” szövetség: gadozzon az igaz!” Másként szólva: • „Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű Egy intenzív imaéletet tehát hozzájárul, Ne keseredj tehát, hanem vesd kívánsáhogy az emberek, akik ránk bízattak (a godat, kérésedet tudatosan az Úrra, aki szolgája értetek…” (Kol 1:7) • „Köszönt titeket Epafrász, aki közületek gyülekezetben, ifjúsági csoportban, vagy Téged nem hagy nyugtalanságban. való, Krisztus Jézus szolgája, aki min- a családban) megállhassanak, tökéletes- • Dániel szintén egy imaharcos volt. Fiadenkor küzd értetek imádságaiban, hogy ségre jussanak, és jobban megismerhes- tal emberként őt és barátait keményen tökéletesen, teljes bizonyossággal, állha- sék és megélhessék Isten akaratát. Ezzel szorongatták Nabukodonozor seregei, tatosan maradjatok mindabban, ami az is újra azt látjuk, mennyire fontos az in- aki nagy haragjában Bábel összes böltenzív imaélet, mert sokkal többet hasz- csét meg akarta ölni. Mit tett Dániel ebIsten akarata.” (Kol 4:12) • „Köszönt téged Epafrász, fogolytársam nál, mint a gyülekezeten belül minden ben a helyzetben? Imádkozott: „Ezután más aktivitás. Sőt, minden valóban meg- Dániel hazament, és tudtára adta a dola Krisztus Jézusban…” (Fil 23) áldott gyülekezeti kezdeményezés végtére got társainak, Hanajának, Mísáélnak és Feltételezhető, hogy a kollosébeli gyüle- az imádság forrásából fakad. Azarjának, majd irgalomért könyörögtek kezetet Epafrász alapította, ahol maga Pál a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne önmagunMegkockáztathatjuk-e, hogy valószínűleg sohasem járt (Kol 2:1). Ám úgy tűnik, hogy ez a közösség Efézusban kat ilyen személyiségek mellé állítsuk, és vesszenek el Dániel és társai a babiloni végzett munkájának gyümölcse lehetett, a Szentléleknek őróluk tett bizonyságait bölcsekkel együtt.…” (Dán 2:17-18) ahol viszont három éven keresztül mun- magunkra is érvényesítsük? Imádkozók, Ez az imabuzgalom Dániel második ternetán imaharcosok vagyunk-e még? Lé- mészetévé vált, méghozzá olyannyira, hogy kálkodott. (ApCsel 19:1-től) Epafrász egy pogány név aminek a jelen- teznek-e helyi gyülekezetünkben ima- később is, amikor már öreg volt, és perzsa tése „teljes vonzerő”. Egy róla tett kije- sejtek, melyek elhordoznak, és tovább- uralom alatt állt, teljes erejével imaküzdellentés különösen kiemeli Epafrász lényét: visznek, továbbvezetnek? Avagy ezzel met vívott: „Amikor Dániel megtudta, hogy Ő nem csak egy imádkozó léleknek tű- kapcsolatban szégyenkezve kell meghát- alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsánik, hanem olyasvalakinek, aki állandó rálnunk és bűnbánatot tartanunk? imaharcban és tusakodásban állt. És ezt Valaki, aki ezt valóban tudhatta, ezt lem felé, és ő napjában háromszor térden nem néha-néha tette így, többé-kevésbé, mondta egyszer: „Az ördög csak nevet állva imádkozott, és magasztalta Istenét, egyszer intenzívebben, másszor kevésbé, ismereteinken, kigúnyolja igyekezetün- ahogyan azelőtt is szokta.” (Dán 6:11). merthogy ezt olvassuk róla: „…aki minket, erőfeszítéseinket, de attól reszket, ha Erről a Dánielről nem sokkal később Dádenkor küzd értetek imádságban…” bensőséges imaéletet élünk.” rius így tett bizonyságot:

14

Epafrász, ez a korábban pogány ember, akinek nevét egy görög istennő nevéből származtatják, elsőrangú imádkozóvá fejlődött. És mert Epafrász egy küzdő imádkozó volt, nyilvánvaló, hogy gyülekezetet hozott létre, ahol mindenképpen tovább vezette a hívőket, és építette őket. Imádságának további kihatásairól írja Pál: „…aki mindenkor küzd értetek imádságban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata.”


IMACSOPORT szeretik Jézust.” Valaki más szerint egy gyülekezet imaintenzitását a „kegyelem0-méterként” jellemezte, amiből leolvasható, hol is áll a gyülekezet. • A jeruzsálemi első gyülekezet is egy harcosan imádságos közösség volt. Honnan láthatjuk ezt? Heródes kivégeztette Jakab apostolt (ApCsel 12:2). És amint látta, hogy ez tetszett a zsidóknak, elfogatta Pétert is (3. v.), hogy a pászka ünnepkor szintén kivégeztesse. Péter börtönbe került, és négy-négy tagból álló katonai őrcsapat vigyázott rá. Két katonához hozzá volt bilincselve, kettő pedig az ajtót őrizte, hogy így akadályozzanak meg bármiféle szökési kísérletet. Ám ebben a látszólag kilátástalan helyzetben a gyülekezet imaharcot vívott: „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgós imádkozott érte Istenhez.” (5. v.) Ezek a hívők nem próbálták meg Pétert erőszakkal kiszabadítani, de még kérvénnyel sem fordultak Heródeshez, vagy másokhoz. Az őröket sem kísérelték meg megvesztegetni, hanem egy Minden megáldott olyan Úrhoz imádkoztak, aki mindenre gyülekezeti aktivitás képes. Az eredmény megdöbbentő volt, végső soron mivel ezt olvassuk: az imádság „És íme, az Úr angyala odalépett hozforrásából fakad. zá, és világosság támadt a cellában, oldalát meglökve • Sámuel fiatalságától kezdve egészen élemedett koráig harcos imádkozó volt. felébresztette Pétert és így szólt hozzá: Szolgálatának végén bizonyságot tett ar- Kelj fel gyorsan! Erre lehulltak a bilinsról, hogy megmarad az imaharcban: „Tő- csek Péter kezéről. Ezt mondta neki az lem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr angyal: Övezd fel magadat és kösd fel ellen, és ne imádkozzam többé értetek. sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó ezt mondta: Vedd le a felső ruhádat és kövess engem. Ekkor kiment, és követte őt, és egyenes útra.” (1Sám 12,23) Milyen értékesek is lehetnek az idős hit- de nem tudta, hogy valóság az, amit az testvérek a gyülekezet számára, ha idejü- angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első ket kitölti az imádságos harc! • Pál apostol is nagy imaharcos volt. A őrségen, majd a másodikon, eljutottak Bibliából tudjuk, hogy a pogányok apos- a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez tola sokat imádkozott és tusakodott. Le- magától megnyílt előttük. Mikor kiment veleiben kifejezésre jut, hogy imádságai- rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirban mindenkor az egyes keresztényekért telen eltávozott tőle az angyal.” (ApCsel és egész gyülekezetekért indult harcba. 12:7-10) De ugyanezt várta el Pál az ő hittestvére- Nem ismerünk-e szellemi-lelki értelemitől is. Egyszer így írt a rómaiakhoz: „A ben ilyen helyzeteket? Lehet, hogy éppen mi Urunk Jézus Krisztus és a Lélek szere- téged is a hatóságok zaklatnak, vagy valatetére kérlek titeket, testvéreim, tusakod- milyen, amúgy kilátástalan szituációban jatok imádságaitokban velem együtt az vergődsz? Leláncolva, bezárva érzed magad, egyetlen fénysugár sem szűrődik az Isten előtt énértem.” (Róm 15:30) Valaki egyszer értelemszerűen ezt mon- életedbe, és akármerre nézel, mintha rideg dotta: „Amennyien látogatják a biblia- falak állnának előtted ellenségeid megórákat, olyan népszerű a gyülekezet. kövült tekintete mellett. Úgy tűnik, hogy Amennyien felkeresik az istentisztele- semmi sem mozdul meg a te javadra? teket, az megmutatja, mennyire értéke- De hadd mondjam el neked újfent: az lik a pásztort. És ahányan összegyűlnek imádság többet képes megmozgatni, mint az imaórákon, az azt láttatja, mennyire azt vélnénk és hinni mernénk. Az ima-

„Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!”(Dán 6:16) Egy magasröptű mondás így hangzik: „Aki Isten előtt térdel, megállhat az emberek előtt.” Fiatal hívő életünkben, amikor még a Jézus iránti első szeretetünk lobogott bennünk és uralta mindenünket, talán intenzívebben imádkoztunk, mint ma? Ez az első tűz azután az évek múlásával elsenyvedt, és csupán parázsló kanóccá lett, és már csak takarékon pislákol. Vagy mint korábban, olyan imádkozók vagyunk-e, akik az Istenhez szóló imádságban a legnagyobb erőt fedezték fel? Olyan hívők vagyunk-e, mint akik az élő Istenbe vetett hittel és bizalommal nem gyengülünk, hanem növekszünk benne?

közösségek igen nagy segítséget jelentenek, az imacsoportokban való rendszeres és hűséges imaharcok csodákra képesek. Mindenesetre, persze nem maga az ima, hanem Isten tesz csodát, mert Jézus Krisztus nevében kértük.

Jézus – a nagy példakép

Olyan férfiak, mint Pál és Epafrász Isten Fiában, Jézus Krisztusban látták példaképüket. Nem csupán a Gecsemáné kertben lezajlott küzdelmes imaharca miatt, ahol a halállal tusakodva, hevesen imádkozott (Lk 22:44), hanem egész földi időszaka alatt a bensőséges és kitartó imádkozás volt rá jellemző. Ezt olvassuk például Őróla: „Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. Erre az írástudók és farizeusok elkezdtek tanakodni: Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: Miről tanakodtok szívetekben? Mi könynyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön, Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta ágyát, ameylyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel és ezt mondták: Hihetetlen dolgokat láttunk ma.” (Lk 5: 16-26). Milyen hatalmas kihatásai voltak is az Ő imádságainak: - Isten erejének kinyilatkoztatása (17. v.) - Az emberek keresni kezdték Jézust; (18. v.) - Jézus vált a középponttá; (19. v.) - Hitet ébresztett és az láthatóvá lett; áttört a megbocsátás; (20. v.) - Felismerhetővé vált a Jézus nagysága; (21. v.) - A szívek elrejtettségében lévő dolgok nyilvánvalókká lettek; (22. v.) - Isten dicsőíttetett, és megdicsőült; (25-26. v.) Szeretnénk-e Jézus és a Biblia szentjeinek példáján okulva még inkább bíztatást nyerni az imádkozásra, és beszállni a szívből jövő imaharcba?


15

LELKI ÉLET

Szeress, és tégy, amit akarsz”

„



A

Jézus korában élő farizeusok – elvhű emberek voltak. Pontosan őrizték Isten szavát, ahhoz nem tettek hozzá és abból nem vettek el. Példamutató életet éltek és a Tízparancsolat minden szavát komolyan vették. Csak egyetlen fogyatkozásuk volt: a törvény betűitől nem látták a szeretetre szoruló embert, akit Isten úgy szeretett, hogy egyszülött fiát adta érte. Jézus, az ember Fia azért jött, hogy újra tanítson minket embernek lenni. A világtörténelem legnagyobb problémája, az ember. Régen tudjuk ezt, hiszen már a görögök felírták a delphoi Apollón templom előcsarnokába a hét bölcs mondásai közé ezt a parancsot: gnóthi szeauton = ismerd meg magadat, ami állítólag Thalesztől származik. Mivel az ember egyszerre biológiai, szociális és spirituális lény, és létezésünknek ezt a három dimenzióját nem lehet egymástól elválasztani, azt mondhatjuk, hogy könnyebb a csillagos ég titkát felfedezni, vagy az anyag mélyére hatolni, mint felfedezni önmagunkat. Mindhárom sík együtt hat mibennünk, hiszen, hogyha biológiai állapotunk rossz, akkor szociálisan és spirituálisan sem vagyunk egészségesek. Ha a három közül bármelyik sérül, emberségünk egésze kerül veszélybe, és eltűnik belőlünk legnagyobb kincsünk a szeretet. Talán különösen hangzik, de a kereszténység tulajdonképpen úgy is felfogható, mint egy hatalmas önismereti rendszer, ami arra szolgál, hogy a szeretet uralma helyreálljon a világban. Az embernek az egyéni és közös története során négy alapvető kérdéssel kellett szembenézni. Ennek a négynek a figyelembevételével, szüntelen vizsgálatával jut el az önismeretre: - az ember – Istenre kérdező lény. - az ember önmagát kereső lény. - az ember társadalmi lény. - az ember a természethez adaptálódó lény. A Biblia nem önmagából akarja megérteni az embert, hanem mindig a szeretet nagy kapcsolatrendszeréből.

16

Csak Istennel, a világgal és a felebarátommal való viszonyomból érthetem meg reálisan önmagam. A Biblia szerint ez a szeretetben kiteljesedő közösségi lét az emberségünk alapja.

Az ember Istenre kérdező lény Közös emberi tapasztalatunk, hogy az ember Istenre kérdező lény. Bár ma a kereszténység utáni korban élünk, mégis minden ember, akár hisz akár nem, megbirkózik a személyes Isten kérdésével. Hiszen arról is kell gondolkodni, akit letagadunk.

„Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból” (2Móz. 3:10). Saul, amikor „fenyegetéstől és öldökléstől lihegve” Damaszkusz felé tartott és Jézus fénye körülragyogta, szintén nem volt tisztában önmagával. A helyes istenismeretből helyes önértékelés fakad. Nemcsak létünk spirituális dimenziója szorul rá a helyes önértékelésre. Ha nem ismerjük meg önmagunkat, akkor a biológiai világban épp úgy, mint társadalmi létünkben, súlyos veszélyek fenyegetnek.

AKIT CSAK AZ ÉRDEKEI IRÁNYÍTANAK,

AZ TÁRSADALMILAG VESZÉLYES LÉNY ÉS SPIRITUÁLISAN BETEG, MERT NEM TALÁL SZERETETRE.

Az ember önmagával beszélő, belsőleg értékelő, tépelődő, szeretetre vágyó lény. Ezt a belső vívódást ma sem tudjuk szebben megfogalmazni, mint ahogyan az európai civilizáció egyik nagy megalapítója, Szent Ágoston tette: „Nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg tebenned meg nem nyugszik”. A Biblia nem a filozófusok könyve, ezért Istenképe sem filozófiai. A Biblia történeteket mond el, hús-vér emberek életét. Isten is úgy áll elénk, mint a VAGYOK. Nem bizonyítja önmagát, nem köti létét az ok-okozati érvek sorához. Mózes, amikor az égő csipkebokorban találkozott vele, nem elégedett meg azzal, hogy önmagát az Úr csak így mutatta be: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene” (2Móz 3:6). Mózes meghatározható, megfogható nevet akart, amit meg lehet idézni, a kételkedők előtt demonstrálni lehet. Szerette volna Istent birtokolni, és nagyon nehezen értette meg, hogy ez lehetetlen. Mert ő birtokol minket és nem mi őt.

Az ember önmagát kereső lény A szeretetet csak az tudja megtalálni, aki önmagát találja meg. Ez istenképűségünk egyik fontos tulajdonsága. Mózes, ahogyan megszólította Isten és küldetést adott neki, rögtön ezt kérdezte:


Ancsel Éva így kezdi az Éthosz és történelem című könyvét (Bp. 1984) „Az embernek nem lehet tudomása a végtelenről. Mégis tud róla. /…/ Nem szakadhat ki a nehézkedés erőteréből, mégis előbb megkísérelte, semmint a repülőgépet felfedezte volna. /…/ Az embernek nem lehet tapasztalata semmilyen erkölcsi világrendről, vagyis olyan világról, ahol erkölcsi rend lenne. Mégis létrehozta és fenntartja azokat a fogalmakat, mércéket, morális indulatokat, amelyek csak egy ilyen világban lennének lehetségesek, avagy értelmesek. Még cselekszik is olykor, e nem létező erkölcsi világrend polgáraként.” Ez a különös kettősség, ami az emberben megnyilvánul, csak úgy jön felszínre, ha önmagunkra kérdezünk. A Biblia önmagunkra kérdezni tanító könyv. Hatásának titka nagyrészt ebben áll. A kor, amiben történetei játszódnak régen elmúltak, megváltozott a világ, benne mi is sok mindenben változtunk, de az emberi ugyanaz maradt. Ahhoz, hogy mi azok legyünk, akik vagyunk, elsősorban az önmagunkra kérdezés technikáját kell megtanulni. Naponta mérlegre kell tenni önmagunkat. Enélkül meghal az erkölcsi világrend. Csak önmagunkra kérdezve, az önismeret keskeny útján járva jutunk el az erkölcs és az igazság ígéret-földjére, ahol a szeretet uralkodik.

LELKI ÉLET Az ember társadalmi lény Az, ami bennünk nemes és valóban emberi, az csak a közösségben alakulhat ki, csak itt lehet megtanulni, szeretni. Legnagyobb örömeinket és bánatainkat, közösségben éljük meg. Az emberi tevékenységünk is egymásra épül. A munka éppen úgy édeni örökségünk, mint az Istennel való kapcsolatunk. Szeretni sem lehet egyedül, örülni sem igazán. Ha egy csecsemő megszületik, ennivalót is édesanyjától, egy másik embertől kap. De az embernek nemcsak biológiai táplálékra van szüksége, hanem emberi kapcsolatokra is, hogy az ember biológiai lehetősége emberré legyen igazán. Embert csak ember tud értelmesen boldogítani. Csak önmagamért hasznosan cselekedni lehetetlen dolog. Nem véletlen tehát, hogy a Biblia a közösségek könyve. Nem a nagy egyéniségek hőstetteiről van szó, hanem családok, nép és közösségek sorsáról. Pontosabban arról, hogy ezeknek életében hogyan öltött testet a VAGYOK teremtő szándéka. Még a Biblia elején hangzik el az a megállapítás, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni” (lMóz 2:18), és bár Isten alkotta a hozzáillőt, az embernek kellett keresni, majd dönteni a társ mellett. A közösség, azóta sem csupán adottság, - ami elől nem lehet igazán elmenekülni-, hanem feladat, melyben helyt kell állni.

Az ember alkalmazkodó lény Végül az ember a természethez, a külvilághoz állandóan alkalmazkodni tanuló lény. Materiális világunk valósága nélkül nem volnánk emberek. Minden szippantás levegővel, minden falat kenyérrel vagy korty vízzel összeépülünk a bennünket körülvevő világgal. Nem véletlen, hogy a Biblia úgy mutatja be Istent, mint ennek a materiális világnak a Teremtőjét. Az embert pedig úgy, mint akit Isten arra rendelt, hogy művelje és őrizze ezt a szép világot, vagyis a szeretetet plántálja át a földre. Az anyag materiális valósága nélküli, szerető szívű, teljes értékű emberről a Biblia nem tud. De éppen ez az említett négy terület az, ahol csapdába esett az ember. Az elmagányosodás legújabb kori járványa, a „magányos tömeg” szindróma, mely azt árulja el, hogy egyre kevésbé vagyunk Istenre kérdező lények. A pszichés eredetű betegségek növekedése, a neurózis járvány arra utal, hogy magunkkal sem nagyon tudunk mit kezdeni. Korunk társadalmi bajai, a szociális válságtól a terrorizmusig arra mutatnak,

hogy társadalmi létünkben is megoldhatatlannak tűnő problémáink vannak, hizszen a természetben való létünk is megkérdőjeleződött. Először került az ember abba a helyzetbe, hogy képes arra, hogy önzésével megsemmisítse az életet a földön. Ennek semmiféle racionális korlátja nincs a hitét vesztett, az egészséges önkontroll híján önző, társadalmi érzékét elveszített ember esetében. A Biblia ezt a négyarcú válságot nevezi úgy, hogy bűn, aminek egyetlen ellenszere a szeretet.

Bennünk van a csapda A Biblia szerint a bűn nem csupán egy elkövetett rossz cselekedet, vagy bűnök sora. Ez csak következménye a bűnnek. Jézus a Hegyi Beszédben arra tanított, hogy nem akkor vagyunk gyilkosok, amikor agyonütjük a másikat, hanem már akkor, amikor a gyilkos szándék megfogalmazódott a szívünkben és megtagadjuk a szeretetet (Mt 5:21-26). A Biblia szerint a bűn – állapot, vagy ahogyan Emil Brunner egyik híres teológiai könyvének címe mondja: a szeretet közösségére teremtett ember, az önellentmondásban. Ez az állapot úgy áll elő, hogy szembekerülök önmagammal, önmagam valós értékeivel, és magam alatt kezdem vágni a fát. Ez az állapot az önzés. Az az ember, aki önző, azt a másikat zárja ki életéből, akiből él. Az az ember, aki a másikkal szembekerül, a körülötte lévő világot is kezdi leigázni és ezzel is a harmóniát rontja. Így kerülünk szembe Istennel. Az Istennel való szembenállásunk nem biztos, hogy ateizmus. A mai látszat-keresztény az önzést nagyon kitűnően tudja kegyeskedéssel, pompás szent cselekmények sorával palástolni. De Isten a kapcsolatainkban szeretetünket számon kéri, mert bűn a kapcsolatrendszerünk lerombolása is. A mai ember megkerülhetetlen nagy kérdése: hogyan tud az ember megszabadulni önmagától, önzésének életpusztító börtönéből? Hiszen az önzés ma úgy fertőz, mint a rádióaktivitás. A köznapi gondolkodás az önzetlenséget életveszélyesnek tartja. Szókratész még úgy gondolta, elég, ha az embereket megtanítjuk arra, hogy mi a jó, és ettől erkölcsösek lesznek. A bűn számára csupán tudáshiány volt. Tudjuk, hogy ezért a tévedéséért a nagy görög bölcs, életével fizetett.

Kant, minden idők egyik legnagyobb filozófusa tudta már, hogy van bennünk valami radikális rossz, amit értelemmel nem lehet megmagyarázni. Sajnos mai világunk azt tükrözi, hogy ennek a radikális gonosznak egyre jobban az uralma alá kerülünk. A józan ész, az emberi elszántság kevés ellene. Szükségünk van külső segítségre, egy földön kívüli és mégis a földön elérhető fix pontra, ahonnan a sarkából ki lehet fordítani a világot. Ez a fix pont: Jézus keresztje. Nem véletlenül vallotta Pál azt, amit a Korinthusiaknak így írt: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. /…/ És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük ...(1Kor 1:18.22-23). Megváltóra van szükségünk, mert megváltás nélkül nem tudjuk magunkat kiszabadítani bűnünk csapdájából a szeretet szabadságára. A földön kívüli biztos, archimédeszi pont Jézus. Ő áll a megváltás tervének csúcsán. Nemcsak az evangéliumok szólnak róla, hanem az egész Szentírás. Igaza van Edouard Thouvernot-nak (l855-1914) a jeles francia protestáns teológusnak, aki ezt írta: „A Biblia egységes egész, egy élő organizmus, az üdvösség története”. A Biblia arról szól, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus az embert valamitől és valamire váltotta meg. Nem Istent kellett kiengesztelni a bűn miatt, hanem az embert kellett megszabadítani a bűn életrontó hatalma alól. A Biblia a szabadulás útját mutatja. Isten törvénye nem bilincs, hanem szárny. Ha Jézustól szeretni tanulunk, akkor nem akadályt látunk Isten szavában, hanem a szeretet szabadító erejének csodálatos lehetőségét fedezzük fel. Ezért mondta Szent Ágoston: „szeress, és tégy, amit akarsz”. Ha a farizeusok módján a törvény bilincsét veszed a nyakadba, akkor saját cselekedeteid, amelyek olyanok az Ige szerint, mint a piszkos ruha (Ézs 64,5), eltakarják előled Jézust, aki előttünk járt. Pedig célba érkezni csak vele tudunk. (Dr. Szigeti Jenő)

AZ AZ EMBER, AKI ÖNZŐ, AZT A MÁSIKAT ZÁRJA KI ÉLETÉBŐL, AKIBŐL ÉL. AZ AZ EMBER, AKI A MÁSIKKAL SZEMBEKERÜL, A KÖRÜLÖTTE LÉVŐ VILÁGOT IS KEZDI LEIGÁZNI ÉS EZZEL IS A HARMÓNIÁT RONTJA. B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. április

17

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

Faragott kép és ellenségkép Mitől lesz egyik ember a másiknak ellensége? Ha felsorolást végeznénk, nehezen jutnánk a végére. Az ember úgy csinálja magának az ellenségképet, mint a faragott képet. Csakhogy az egyiket gyűlöli, a másikat imádja. Mindkettő ugyanoda vezet. Gondolkodtál már azon, miért ütötte agyon Kain Ábelt? Más volt a bőre színe vagy nemzetisége? Más nyelven beszélt? Más fajhoz tartozott? Gazdasági problémák vagy világnézeti különbség miatt? A gyűlöletnek az a természete, hogy értelmetlen és vészesen terjed. Két ember megmagyarázhatatlan gyűlölködése hamar átterjed a szomszédok, családok, rokonok, nemzetek szembenállásához és öröklődik az utódokban. A GYŰLÖLETNEK AZ A TERMÉSZETE, HOGY ÉRTELMETLEN ÉS VÉSZESEN TERJED.

A balkáni háború drámai módon mutatta meg, hogy a politikai és egyházi vezetők értelmetlen gyűlölködése mint terjed át azokra a szomszédokra, barátokra, akik azelőtt évtizedeken át jó szomszédi viszonyban voltak egymással. Jugoszlávia példája volt annak, hogy soknemzetiségűek miként tudnak meglenni egymással békességben. Azután a köztársaságokban megerősödő nacionalista törekvések következtében egyszer csak kipattant a szikra és megállíthatalanul sodródtak az események a háború felé. Még ma is több százezer taposó akna van szántóföldeken, erdőkben, amelyek évek múlva is veszélyt jelentenek vallási és nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Megrázó élmény volt hallgatni a közelmúltban a Parlamentben, telt ház előtt ELIE WIESEL, Máramarosszigeten született Nobel-díjas, Amerikában élő magyar származású, zsidó író előadását. Wiesel megemlítette, hogy 1944-ben ebben a házban – az Ország Házában – döntöttek felelős politikusok 600 ezer magyar zsidó sorsáról, közöttük róla, mint 15 éves gyermekről, akiknek nagy része gázkamrákban fejezte be életét.

18

Mit jelentett akkor néhány olyan embernek, mint az adventista Michnay Lászlónak is a kiállása az üldözöttek védelme érdekében? (1) Néhány tucat ember megmentését. Mégis, ezek voltak abban a borzalmas időkben az emberség őrizői. Emlékszem, milyen gyorsan sikerült felébreszteni sokakban a gyűlöletet azokkal szemben, akikkel korábban jó szomszédságban, emberi kapcsolatban éltek. Elie Wiesel felhívta a figyelmet a ma egyre erősödő gyűlölethullámra. Ismerjük Jézus jövendölésének ezzel kapcsolatos kijelentését: „És akkor sokan… elárulják egymást és gyűlölik egymást.” (Mt 24:10). Egy keresztény azonban soha sem lehet a gyűlölet szóvivője. De mi volt a helyzet Kain esetében? Úgy gondolta, új módszert vezet be az Isten iránti szolgálatban. Ennek következtében megromlott az Úrral való viszonya. Isten nem fogadta el áldozatát. Ezért Ő megharagudott testvérére - és megszületett benne az ellenségkép: Ábel, akinek a jelenléte saját kudarcára emlékeztette. Ezért Ábelnek szerinte el kellett tűnnie. A NAGY VESZÉLY ILYENKOR ABBAN VAN, HOGY AZ EMBER NEM A BŰNTŐL, HANEM VÉLT ELLENSÉGÉTŐL AKAR SZABADULNI MINDEN ÁRON.

Az Ábellel szembeni gyűlöletét testvéréének tulajdonította: bebeszélte magának, hogy Ábel gyűlöli őt, és rosszindulatot feltételez vele kapcsolatban. Ezt látszott igazolni Ábel félreértett magatartása: „Ábel könyörgött bátyjának, hogy a menny által előírt módon közeledjék Istenhez”. Erre Kain „megharagudott az Úrra és Ábelre.” (E. G. White) (1)Megjegyzés: Egy ember az embertelenségben - Emlékirat Michnay Lászlóról - megrendelhető gyülekezetünk címén


Nem ellenfél, csak ellenség?

EGY KERESZTÉNY SOHA SEM LEHET A GYŰLÖLET SZÓVIVŐJE.

Majd Kain félni kezdett Ábeltől. Az ember félelme ilyen esetekben üldözési mániává fokozódhat. Saját bosszúját a másikban látja testet ölteni. Kainnak döntenie kellett: vagy ő vagy Ábel! Pedig milyen egyszerű lett volna a megoldás! Rendezni kellett volna helyzetét Istennel és abban a pillanatban más színben látta volna testvérét, Ábelt is. A faragott képek és ellenségképek ikertestvérek. Megcsináljuk saját faragott képünket, járjuk a magunk útját, külön „vallást” csinálunk magunknak. Megromlik az Istennel való kapcsolatunk, aminek következtében elromlanak a dolgok a kezünkben. És mi a „legtermészetesebb” ilyenkor? Elkezdjük gyűlölni a másikat, akiből ellenségképet csinálunk, mintha ő volna az oka kudarcunknak. Egy újszövetségi példa is jelzi az ellenségkép kialakulásának folyamatát, Pál apostol és a galáciai gyülekezet kapcsolatában. Az apostolt szeretettel fogadták, testi fogyatékossága ellenére is, amire Pál így emlékezik: „Úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust… Ha lehetséges lett volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.” De történik valami, amire így emlékezik: „ellenségetek lettem-é megmondván néktek az igazat?” Kialakult egy új helyzet: a gyülekezet elveszített valamit: „hová lőn tehát a ti boldogságotok?” (Gal 4:13-19). A nagy veszély ilyenkor abban van, hogy az ember nem a bűntől, hanem a vélt ellenségétől akar szabadulni minden áron. Ennek mindig súlyosak a következményei. A faragott kép és ellenségkép két ellentéte oldhatja meg görcsös problémánkat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” És: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22:37,39). (Erdélyi László)

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

K ERESZTÉNYI FEDDHETETLENSÉG Az etikus üzleti magatartás csak stabil lelki értékrendre épülhet

A

ki valóban kapcsolatban áll Istennel és igazán megtartja törvényét, az életében kinyilvánítja azt, mert élete összhangban lesz Krisztus tanításaival. Becsületét nem adja el anyagi haszonért. Alapelveit biztos alapra építette, és a világi dolgokban való magatartása összhangban áll elveivel. Szilárd feddhetetlensége úgy ragyog elő, mint az arany a világ salakja és szemétje közül. A megtévesztést, a hamisságot, a hűtlenséget eltitkolhatjuk az emberek elől, de Isten szeme elől nem rejthetjük el. Isten angyalai, akik figyelik az emberek jellemének fejlődését és lemérik erkölcsi értéküket, feljegyzik a menny könyveiben azokat a kis vállalkozásokat is, amelyek kinyilvánítják jellemüket. Ha egy munkás mindennapi élethivatásában hűtlen és könnyen veszi munkáját, a világ a vallását is a munkája és üzleti vállalkozása szerint ítéli meg. Minden üzleti vállalkozásodban légy szigorúan becsületes! Bármenynyire csábít a kísértés, sohase csalj, sohase ferdítsd el az igazságot ravasz módon, a legkisebb mértékben sem! Természetes hajlamod kísértésbe hozhat, de egy hajszálnyira se térj le a becsületesség egyenes ösvényéről! Ha valamely dologban megállapodást kötsz, hogy valamit megteszel, de később látod, hogy a magad kárára kedveztél másnak, egy hajszálnyira se térj el alapelvedtől, hanem járj el megegyezésetek szerint! Egy becsületes ember, Krisztus zsinórmértéke szerint, megingathatatlan feddhetetlenséget nyilvánít ki. Megtévesztő súlyos és hamis mérlegek, amelyekkel némelyek a világiak közül igyekeznek előmozdítani saját érdekeiket, utálatosak Isten szemében. Azonban sokan, akik vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, hamis súlyokat és hamis mérleget használnak. A Biblia a legerősebb kifejezésekkel kárhoztatja a hamisságot, a hamis üzletkötést és becstelenséget. Világosan megmondja, mi a helyes és mi a helytelen. Azonban láttam, hogy Isten népe az ellenség területére lépett. Engedtek kísértéseinek és addig követték csalásait, amíg megkülönböztető-képességük félelmetes mértékben eltompult. Az igazságtól és Isten követelményeitől való csekély eltérést nem tekintik nagy bűnnek, amikor pénzbeli nyereségről vagy veszteségről van szó.

A bűn azonban bűn, akár a milliomos, akár a koldus követi el. Azok, akik hamis úton szereznek vagyont, a kárhozatba döntik magukat. Mindaz, amit megtévesztéssel vagy csalással szereznek, csak átkot hoz elfogadójukra (4T 311). Aki hamisságot mond vagy követ el, elveszti önbecsülését. Talán nem gondol arra, hogy Isten látja, s ismeri minden üzleti vállalkozását, hogy a szent angyalok figyelik indítékait, szavait, és jutalmát cselekedetei szerint nyeri el. Ha el is rejthetné gonosz cselekedeteit az emberek és az isteni felülvizsgálat elől, az a tény, hogy önmaga tud róla, lealacsonyítja gondolkodását és jellemét. Egy cselekedet még nem határozza meg a jellemet, de ledönti a korlátot, úgyhogy az illető könnyebben enged a következő kísértésnek és végül megszokja az igazság elferdítését és az üzletkötésben való becstelenséget, és megbízhatatlanná válik (5T 396). Az a hit, hogy az ember Fia nemsokára eljön az ég felhőiben, az igaz keresztényt nem teszi hanyaggá és gondatlanná mindennapi munkájának végzésében. A Krisztus közeli eljövetelét várók nem lesznek tétlenek, hanem szorgalmasan végzik munkájukat, nem gondatlanul és lelkiismeretlenül, hanem hűséggel, lelkiismeretesen és gyorsan. Azok, akik azzal áltatják magukat, hogy a földi dolgok iránt tanúsított figyelmetlenségük bizonyítja lelkiségüket és világtól való elkülönülésüket, nagyon tévednek. Igazságosságukat, hűségüket és feddhetetlenségüket a földi dolgok vizsgálják és próbálják meg. Ha hűségesek a kis dolgokban, hűségesek lesznek a nagy dolgokban is. Megmutatták nekem, hogy e téren sokan nem állják ki a próbát. Kifejlesztik igazi jellemüket a földi dolgok végzése közben, mert hűtlenséget, számító magatartást és becstelenséget tanúsítanak embertársaik kezelésében. Nem gondolnak arra, hogy e földi élet dolgaiban tanúsított magatartásuk dönti el jövő halhatatlan életüket, és hogy egy igaz jellem kifejlesztéséhez feltétlenül szükséges a legszigorúbb feddhetetlenség. Sok hitvalló keresztény langymelegségének oka a becstelenség. Nem állnak összeköttetésben Krisztussal és megcsalják saját lelküket. Fájdalommal jelentem ki, hogy a becsületesség félelmetes mértékben hiányzik a szombatünneplő keresztényeknél. Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezetnek 92.old.

CSAK TISZTESSÉGES MÓDON ÉRDEMES ÉLNI, ÜZLETELNI, VÁLLALKOZNI

- SŐT EZ A KIFIZETŐDŐ.


19

KÖSZÖNTÉS

75. Miközben a hetednapi adventisták világszerte fokozottan készültek az új évtized új kihívásaira, Jan Paulsen, aki több mint tíz éve áll a ma már 16 millió tagot számláló világszéles protestáns felekezet, a Hetednapi Adventista Egyház élén, január 5-én ünnepelte 75. születésnapját, és ez megfelelő alkalom volt arra, hogy visszatekintsen az elmúlt évtizedre. „Az elmúlt évek során az adventistákat talán sokkal tudatosabban láttam a tényleges misszió küldetésükre összpontosítani, a reménység üzenetét terjeszteni, mint bármikor korábban. – mondta el az „Adventist News Network” -nek myilatkozva.

születésnapját ünnepelte an aulsen, egyházunk elnöke

J P

Jan Paulsen a norvégiai Norvik városában született, fiatalon segédorvosként és lelkipásztorként szolgált hazájában. Később Ghánában dolgozott misszionáriusként, azután Nigériában volt a Babcock Egyetem professzora és az egyetem vezetője, később pedig a Newbold Egyetemre helyezte át munkásságát, és mára már több mint 50 éve áll egyházi szolgálatban. 1995-ben választották az egyház alelnökének, és 1999 óta áll egyházunk élén. „Embereket felhatalmazni, ez az egyik legnagyobb tanulság számomra, amit a világegyház központjában megtanultam az elmúlt esztendők során. - említette interjújában Paulsen testvér.

Ennek a missziónak a sikere, részben a nagyobb nyitottságtól függ – az adminisztráció, és a pénzügyek átláthatóságától, és attól, hogy készek vagyuk az egyházon belül tapasztalható különbözőségek, eltérőségek elismerésére, azok érvényesítésére és az együtt munkálkodásra.”

Az egyének talán a legbonyolultabb és sokszor a legbajosabban kezelhető értékek a számunkra, ugyanakkor ők a legfontosabbak” - mondta, hozzátéve, hogy itt a gyülekezeti tagokról beszél, és nem az egyház alkalmazott hivatalnokaira gondol, mert a tagok azok, akik végtére is az egyház „tulajdonosai”.”

Paulsen testvér régóta tartó Let’s Talk („Beszélgessünk”) című tv sorozata, amely során élő adásban, vágatlan beszélgetéseket folytat a világ különböző tájairól megszólaló tinézsdzserekkel és fiatal felnőttekkel, sokat segített az egyház számára odafordulni és nyitni a fiatalok felé. Napjainkban pedig az „Adventists About Life” (Adventisták az életről) és a YouTube csatornák nyújtanak lehetőséget az adventista perspektívák bemutatására a mai élet kihívásaival szemben, s így kitárják egyházunk kapuit egy újabb nézőközönség előtt is.

Végül Paulsen testvér reményét fejezte ki, hogy együttesen folytatják az egyházukért végzett munkát, és egyesült erővel alakítják annak jövőjét.

„A nyitottság magában foglalja a szombatnapi templomi részvételeken túl a személyes elkötelezettséget.” - mondta Paulsen, aki régóta hangsúlyozza, hogy a gyülekezeteknek közösségi központokként kellene szolgálni, ahol az egyháznak a reménységről szóló üzenete gyakorlati formákban juthat kifejezésre. „Az új esztendőbe lépve az Adventista Egyház változatlan kihívása marad az egyre jobban elterjedő szegénység - mondta Paulsen. Az egyháznak hatalmas a felelőssége, nemcsak abban, hogy a szegénységet észrevegye és enyhítse, de politikailag is elkötelezett legyen arra, hogy befolyást gyakoroljon a hátrányos helyzetben lévők érdekében történő kedvező változásokra. Kötelesek vagyunk felvállalni azon embertársaink érdekeinek a képviseletét, akik erre maguk képtelenek.”

Jan Paulsen 75. születésnapjára megjelent angolul egy könyv 28 szerző tollából, köztük vannak olyanok, akik Paulsen tanítványai és munkatársai voltak Európában. Címe: Exploring the Frointiers of Faith - Festschrift in Honour of Dr. Jan Paulsen. Szerkesztette: Borge Schantz és Reinder Bruinsma. A könyv az Advent-Verlagnál (németországi adventista könyvkiadó) jelent meg. A könyv tartalmazza azoknak a névsorát, akik elküldték születésnapi üdvözletüket a Generál Konferencia elnökének. Köztük van gyülekezetünk lelkésze: dr. Tokics Imre és felesége. Magyaroszágról még Zarka Péter és Kriszta neve szerepel az üdvözletüket küldők közül. A könyv korlátozott példányban kapható az Advent Kiadóban (1171 Budapest, Borsfa u. 55. E-mail: [email protected] - www.adventkiado.hu).


20

OLVASÓI LEVÉL ALAPÍTVÁNY Beszámoló a Boldog Élet Alapítvány 2009. évi tevékenységéről (közzétételi kötelezettség céljából) A Boldog Élet Alapítvány 2009. évi pénzügyi mérlege Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy a közeledő anyák napja alkalmából, februárban elhunyt édesanyám emlékére írt versemet közöljétek. Talán a sorok között mások is ráismernek, és szívesen emlékeznek majd azokra az édesanyákra, akik már nem lehetnek közöttünk. Szívélyes üdvözletemet küldöm a Terézvárosi gyülekezet részére! Németországból Cserei Annamária

Édesanyám Ma már csak emlék vagy nekem, ehhez hasonló kínt el sem képzelhettem. Keresem a szavakat, hogy körülírjam lényed, búsulásra könnyen hajló, gyenge lelkiséged. Keresem jókedvűséged, ha örömben volt részed, máskor dacos szótlanságod, mit nem fejthettünk meg. Keresem arcodra vetülő letörtséged, mikor lelki tusaidban vívódnod kellett. Keresem mások iránti törődésedet, örömödet, ha Rád is odafigyeltek. Keresem a hangodból áradó kedves melegséget, kitörő örömödben harsány nevetésed. Keresem értem aggódó remegő szívedet, könnyes arcodat, ha nem értettünk meg. Kereslek, ha messzi földről hazaérkezem, hisz úgy, mint Te, ki várhatna engem? Keresem a fényt ablakod szegletében, s várni fogom, hogy kaput nyiss nekem. Keresem tűzhelyeden ízletes főztödet, a várásunkra sütött friss házikenyeret. Kereslek a kertben, s tán a szomszédba is átmegyek, sehol sem talállak, érintetlen a helyed. Vágyom közelséged, félszeg ölelésed, bárcsak egy alkalmat, hogy mesélhessek Neked. Hiányod oly erős, el sem viselhetem, azt, hogy már nem vagy itt, alig foghatom fel. S bár magamban hordozlak, hisz rész vagyok belőled, keresni foglak Téged ameddig csak élek!

Álladék 2009. január 1-én Bank Bank lekötött betét Pénztár Bevételek: Támogatás Áthelyezés lekötött betétből 1% felajánlás – adomány Banki kamat Célzott adomány Összesen: Kiadások:

3.937.710,2.000.000,244.058,833.081,25.000,7.039.849,-

Banki költség Nyomdaköltség Kérelmekre kifizetve Működési költség Portó Light Channel TV Összesen:

28.026,2.744.293,475.000,706.785,5.910,3.905.433,7.565.447,-

Álladék 2009. december 31-én Bank Bank lekötött betét Pénztár

1.548.097,8.010.000,169.966,-

A Boldog Élet Alapítvány 2009. évben tizenegy keresztény irodalom nyomtatását támogatta, összesen 20 000 példányban. A könyvek és kisebb kiadványok célja a keresztény értékrend, életvitel és egészséges életmód, valamint az adventista bibliai elvek és üzenet megismertetése. Az adományozók felajánlásait és támogatását ezúton is köszönjük, és továbbra is igényeljük a könyvkiadás, valamint a Light Channel TV további támogatása érdekében. Az adományokról igazolást adunk.

Cserei Annamária Goch, 2010. február 28.

21

2.561.258,10.010.000,109.448,-


Dr. Szigeti István az Alapítvány igazgatója

Máj. 1.

15.

22.

Jún. 5. 12.

19.

26.

Góg és Magóg vége

Az elpecsételés

A hetedik pecsét

A halottak feltámadása és az utolsó ítélet

A mennyei istentisztelet vége

Az első négy trombitaszó és az első négy csapás

Az ötödik trombitaszó és az ötödik csapás

A hatodik trombitaszó és a hatodik csapás

Dr. Tokics Imre

Dr. Hangyás L.

Erdélyi László

Dr. Hangyás L.

Dr. Tokics Imre

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

30.

Máj. 7.

14.

21.

28.

Jún. 4.

11.

18.

25.

A mennyei Istentisztelet

Zarka Péter

24.

A hatodik pecsét

Dr. Szigeti Jenő

23.

29.

8.

Dr. Szigeti Jenő

17.

A millenium

Dr. Hangyás L.

16.

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Richard Elofer

Illés tanácsa és kérdése

A házasság a nagy küzdelemben

Zsidó misszió

Csalódott hívők

REK Nap

Czinkota András Erdélyi László

Van sok isten és sok úr

Bízzunk szabadító Istenünkben!

"A szeretet ne legyen képmutató"

Isten meg akar védeni bennünket a fájdalomtól

Miért éppen a szombat?

A hitgyengeség orvoslása

GK Szombatiskola főszerkesztő látogatása

Úrvacsora - Húsvét

Dr. Tokics Imre

Kárpáti Petronella

Dr. Tokics Imre

Tóth Sándor

Clifford Goldstein

10.

Az ötödik pecsét

Clifford Goldstein

9.

Dr. Tokics Imre

Ápr. 3.

Dr. Tokics Imre

Ápr. 2.

Téma

D É LE L ŐT T I I S T E NT I S ZT E LE T

Igehirdető

S Z OM B AT

Az ítélet első négy jelenete

Előadó

E S T I E L ŐD Á S S O R OZ AT

2010.

P É NT E K

2010. II. NEGYEDÉVI SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Hálaadás

Téma

E S T I Á HI T AT

A várakozás válsága

Jézus alig várja, hogy megszabadítson a szenvedésünktől

Első advent

Készítsétek az Úrnak útját!

Keresztény élet – Ifjúsági délután

REK Nap

Vannak-e idegen isteneink?

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Milyen a faragott kép?

KERESZTSÉG

A második advent

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK „Szeretettel Izráelnek” Rontó Attila és együttese koncertje

Dr. Tokics Imre

Czinkota András

Dr. Szigeti Jenő

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Zenés irodalmi zsoltár est

Ócsai Sándor

Zarka Péter

Erdélyi László

Tóth Sándor

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Erkel Ferenc Vegyeskar hangversenye

Dr. Tokics Imre

Igehirdető

S Z OM B AT

Könyvajánlat Egy újabb közösség építő sorozatot indítottunk. A sorozat készítője Dr. Szigeti Jenő, az első témakör pedig:

AZ ÖRÖM ISKOLÁJA Az örömöt is tanulni kell, hiszen miután megszülettünk állni, menni, beszélni, viselkedni is tanultunk. Örülni az élet iskolájában lehet megtanulni. Amikor világra jöttünk – örömre születtünk, és emberré válásunk akkor fejeződik be, amikor megtanuljuk azt, amit Pál köt a lelkünkre: „Mindenkor örüljetek” (1Thess, 5,16). Hogy ez hogyan lehet? Erről szólnak a beszélgetések nyolc inspiráló témakör alapján.

A MUNKAFÜZET MEGRENDELHETŐ GYÜLEKEZETÜNK CÍMÉN, EMAIL-BEN ÉS TELEFONJÁN.

Ajánljuk ezt a munkafüzetet imacsoportok, ifjúsági csoportok, gyülekezeti programok, valamint misszió közösségek részére kiscsoportos (10-15 fő ideális) beszélgetések céljára.

Dr. J. ZÜRCHER: Jézus Krisztus a Jelenések könyvében János apostol az Isten népe történelmére vonatkozó megindító képeket ír le a Jelenések könyvében; az egyház életének rövid áttekintését az apostoli kezdetektől az idők végéig; a sötétség hatalmai és a világosság Fejedelme közötti nagy küzdelem jeleneteit. Bár az Úr láthatatlan, a keresztényeknek tudniuk kell, hogy Ő az arany gyertyatartók között jár, kifejezve ezzel az egyházban való szüntelen jelenlétét. Annak ellenére, hogy Jézus Krisztus mindig mennyei dicsőségben jelenik meg, János olyannak látja, mint aki „hasonló az ember Fiához”, aki tökéletesen azonosítható a néki adott nevekből, s azokból, amiket Ő magáról mond. Jézus ezen bizonyságtételét mutatja be az író tanulmányában.

Ócsai Sándor: Ki az én felebarátom? c. lelkigondozóknak készült füzetében egy képzeletbeli sétára hívja az olvasót Jézus, a Nagy Orvos kórházában. Az irgalmas samaritánus történetében felkeltette a szerző érdeklődését a történet szerinti vendégfogadó, ahová a samaritánus a sérült embertársát szállította. Az életben is vannak „ vendégfogadók”, és mi történik az odakerülő emberekkel? Több évtizedes lelkészi szolgálata után tapasztalatait foglalja össze, hogy Isten egyháza és gyülekezete is „vendégfogadó” hely, ahová az irgalmas samaritánus – a mi Megváltónk – viszi a lelki beteg és sérült, meggyengült embereket. Ez egy gyógykezelő hely mindazok számára, akiket megtört az élet, akiket Sátán megsebesített, akik érzik, hogy valami (valaki) hiányzik az életükből. Azok menedéke, akiket Valaki megtalált: van emberük, és vannak segítőik. És vajon kik ezek a segítők? Erről gondolkodhatunk el közösen.

Clifford Goldstein: Amerika a próféciában Clifford Goldstein: 1844 - egyszerűen

HAMAROSAN MEGJELENIK: Erdélyi László: Egyetemes adventtörténet A Jézus Krisztus eljöveteléről szóló adventi üzenetnek kialakulása és története - lépésről lépésre

Útravaló

ELINDULNI A KERESZT ALÓL Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot, megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot, s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem. Hisz bűnteher és gondteher lehull és ottmarad a szabadulást hirdető krisztuskereszt alatt! Szabad szívvel, kézzel indulhatok ha várnak rám új feladatok. Biztatóbb, szebb és boldogabb új reggel lehet-e: elindulni, mint Isten megváltott gyermeke, kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól! Túrmezei Erzsébet

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. A legnagyobb szeretet. A tartalomból: Faragott kép és ellenségkép

Recommend Documents