Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

A Gyermekkor, Fogyatékosság és Bántalmazás elnevezésű projekt célja a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokban előforduló erőszak megelőzése, különösen ha a bántalmazás áldozatai a családban élő gyermekek. A fogyatékkal élőket segítő szervezetek hálózata támogatja és segíti a projekt magvalósulását, megismerteti a nemzeti szervezetek és szociális együttműködések szerepét a jelenség felismerésében, meghatározásában és megelőzésében. Ez a kiadvány az Európai Bizottság támogatásával készült, a Daphne projekt keretében.

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

a Daphne projekt keretében, az Európai Bizottság támogatásával. Az olasz, portugál, görög és spanyol nyelvű kiadásokat írásban igényelheti, közvetlenül a partner szervezetektől. A kiadványban leírtak a szerzők nézeteit tükrözik. Az Európai Bizottság nem tehető felelőssé a kiadványban foglalt információk bárminemű felhasználásáért. ©Copyright AIAS Bologna onlus, az együttműködés nevében, 2004.

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

A kiadvány öt különböző nyelven jelent meg

A kiadvány szövegéért felelős munkacsoport: Melissa Filippini és Evert Jan Hoogerwerf (AIAS) Susana Lució és Ana Rodrigues (Fenacerci) Cristina Díaz és Ana Royo Salas (DFA) Georgina Fyca (Disability Now) Látványterv: Miranda Di Pietro Illusztrációk: Sara H.

AIAS BOLOGNA ONLUS, Via Ferrara 32, 40139 Bologna, Italy. [email protected]. www.aiasbo.it FENACERCI, Rua Augusto Macedo 2A, 1600-794 Lisboa, Portugal. [email protected]. www.fenacerci.pt DISMINUIDOS FÍSICOS DE ARAGÓN, José Luis Pomarón 9, 50008 Zaragoza, Spain. [email protected]. www.dfa-org.com DISABILITY NOW, 3rd Septevriou 30, 54636 Thessaloniki, Greece. [email protected]. www.disabled.gr

Tartalomjegyzék Bevezetés 5. oldal lll Miért született ez a kiadvány? lll Kiknek szól ez a kiadvány? lll Hogyan hasznosítható a kiadvány? 1. A családon belüli erőszak 7. oldal lll A családon belüli erőszak definíciói lll A gyermekbántalmazás különböző típusai lll Az erőszak a gyermek alapvető jogainak megsértése lll Családon belüli erőszak és a fogyatékkal élő gyermekek lll Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái 2. A probléma megértése 11. oldal lll A bántalmazásra vonatkozó elméletek lll Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás? lll A fogyatékosságra összpontosítva 3. Megelőzés 17. oldal lll A megelőzés definíciója és szintjei lll A megelőzés formái lll A megelőzési stratégiák sarokpontjai

Források 22. oldal Az olvasóhoz További információk Bibliográfia

I. Függelék 23. oldal Rizikófaktorok Védőfaktorok

Ii. Függelék 24. oldal A gyermekbántalmazás - indikátorok



lll Miért született ez a kiadvány? lll Kiknek szól lll Hogyan hasznosítható a kiadvány?

ez a kiadvány?

BEVEZETÉS

tosság növelése. Fontos cél továbbá, hogy az olvasókat korrekt mó-

Miért született ez a kiadvány?

don tájékoztassa a téma összetettségéről, anélkül, hogy a családokat

A családon belüli erőszak világméretű probléma, mely a népesség

megbélyegezné, és bűnözőknek nevezné. Ezt úgy éri el, hogy definí-

valamennyi csoportját érinti. Minden társadalmi, gazdasági, vallási,

ciókon, magyarázó modelleken és indikátorokon keresztül bemutatja

kulturális és etnikai csoporton belül megtalálható. Elismerten jelentős

a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos

társadalmi probléma, és szerencsére az utóbbi években egyre nagyobb

fontos fogalmakat és ismereteket. Végezetül, a kiadvány a megelőző

figyelem irányul a családon belüli erőszak áldozataira, különösen akkor,

stratégiák kifejlesztéséhez szükséges sarokpontok meghatározásával

ha az érintettek gyermekek. Mindazonáltal keveset tudunk a fogyaték-

kívánja segíteni a megelőzést. A szöveg konkrét példákkal mutatja be

kal élő gyermekek elleni erőszakról. A fogyatékkal élő gyermekek bán-

a kulcsfontosságú fogalmakat.

talmazása még a tabuként kezelt problémák között is tabunak számít,

Kiknek szól a kiadvány?

valószínűleg azért, mert a fogyatékosság és az erőszak közötti összefüggést érzelmi szempontból nagyon nehéz feldolgozni.

Annak ellenére, hogy a bántalmazás témaköre az egész társadalmat

A fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokban előforduló erősza-

érinti, és a közintézményeknek különös felelőssége van a kérdésben,

kot nehéz nyomon követni és megelőzni. Túl kevés hiteles klinikai adat

a szerzők úgy gondolják, hogy az értelmi fogyatékkal élő gyermekeket

áll rendelkezésre ahhoz, hogy világos képet kapjunk a fogyatékkal élő

nevelő családokat képviselő helyi szervezeteknek, szociális szervező-

gyermekeket érintő, családon belüli bántalmazás eseteiről. Ami azon-

déseknek és a fogyatékossággal foglalkozó egyéb nem-kormányzati

ban rendelkezésre áll, azt mutatja, hogy egyes csoportok magasabb

szerveknek fontos és különös szerepe van a fogyatékkal élő gyerme-

kockázatnak vannak kitéve.

kek ellen elkövetett erőszak meghatározása, megértése, elemzése és

Az áldozatoknak okozott sérelmeken kívül a gyermekbántalmazás

megelőzése terén. Ezért ez a kiadvány elsősorban, de nem kizárólag

problémájának jelentős társadalmi összefüggései is vannak. A társa-

nekik készült.

dalomnak, mint egésznek, felelősséget kell vállalnia a probléma külön-

Ezek a szervezetek specifikusan tudnak hozzájárulni a gyermek-

böző szinteken - az egyén és a család szintjétől a közösségeken át az

bántalmazás elleni harchoz, hiszen közvetlen, napi kapcsolatban

intézményekig – történő megelőzésében.

állnak a családokkal és a gyermekekkel, ezáltal lehetővé válik szá-

Ha ez igaz valamennyi gyermekre, még inkább igaz a fogyatékkal élő

mukra, hogy feltérképezzék a családi kapcsolatokat, a gyerme-

gyermekekre, hiszen ők általában sokkal sérülékenyebbek. Annak ér-

ket körülvevő belső és külső környezetet, a pszichológiai és ér-

dekében, hogy ez a megosztott felelősség megvalósulhasson, a prob-

zelmi hátteret, a gondozás és a segítség minőségét, valamint

léma súlyát és természetét meg kell ismerni, meg kell határozni, és

a támogatást előíró és védelmet biztosító jogszabályok és rendelke-

meg kell érteni.

zések betartását. Ezek közül a szervezetek közül számos első kézből

A kiadvány célja a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett családon

tud példákat a bántalmazásra, de kevés dolgozott ki szisztematikus

belüli erőszak témája jelentőségének megfelelően a társadalmi tuda-

megelőzési és beavatkozási tervet.



lll

Bevezetés

Növelni kell tehát képességüket az odafigyelésre, a kockázatot jelentő helyzetek felismerésére és a bántalmazás megelőzésére, természetesen a családokat támogató intézményes hálózattal szoros együttműködésben. A kiadvány valójában azt mondja ki, hogy csak a közös nyelvet beszélő és közös célokért küzdő koordinált és integrált hálózatok remélhetik, hogy sikeresek lesznek a megelőzésben.

Hogyan hasznosítható a kiadvány? A kiadvány célja, hogy a fogyatékkal élő gyermekek bántalmazásának kérdése a fogyatékosokkal kapcsolatos területen működő szervezetek programjában első helyre kerüljön. Ösztönöznie és támogatnia kell a szervezeteken belül tevékenykedőket, hogy mind a szervezeten belül, mind pedig azon kívül ráirányítsák a figyelmet a témára. A kiadvány értékes vitaindító és a vitát irányító eszköz lehet. A kiadvány ezen kívül sarokpontokat is kínál a megelőzési stratégiák kidolgozásához. A fogyatékkal élő gyermekek elleni erőszak megelőzésében a „miértek” és „hogyanok” megismerése azt jelenti, hogy lefektetjük a hatékony beavatkozás alapjait, megakadályozva, hogy a drámai szituációk erőszakos cselekményekké fajuljanak. A kiadványt különböző társadalmi és kulturális környezetben tevékenykedő európai szervezetek képviselői készítették. Ennek ellenére a szerzők hiszik, hogy a kiadványban leírtak mindenütt érvényesek, még akkor is, ha minden intézkedés helyi társadalmi, kulturális és intézményi egyeztetést igényel.



lll

A családon belüli erőszak definíciói

lll A gyermekbántalma-

lll Az erőszak a gyermek alapvető jogainak lll Családon belüli erőszak és fogyatékkal élő gyerme-

zás különböző típusai megsértése kek

lll Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái

A családon belüli erőszak

1fejezet A családon belüli erőszak definíciói

A családon belüli vagy otthoni erőszak olyan szándékosan okozott sérülés, megfélemlítés vagy kényszer, mely otthoni környezetben, bizalmi kapcsolatban fordul elő. Érintheti a család valamennyi tagját, férfiakat, nőket és gyerekeket, elkövetőként és áldozatként egyaránt. A gyermekbántalmazás olyan sérülés (vagy sérülés veszélye) melyet egy szülő, gondviselő, vagy bármely más olyan személy okoz, aki a gyermek biztonságáért felel. Ezért a gyermekek ellen elkövetett családon belüli erőszak magában foglalja a családon kívül állók, például bébiszitterek és nevelők által elkövetett erőszakot, sőt a bentlakásos intézményekben élő gyermekek ellen elkövetett erőszakot is. A szerzők számára az „otthoni” jelzőnek nemcsak fizikai (otthon, család), hanem érzelmi jelentése is van: az otthon a legintimebb és legbiztonságosabb közeg az életben, amit egy gyermek megtalálni remél. A családon belüli erőszakot ezért, a gyermekek szempontjából legalábbis, sokkal nehezebb kezelni, mint az élet bármely más területén jelentkező erőszakot.

A gyermekbántalmazás különböző típusai

A WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a gyermekbántalmazás öt altípusát különbözteti meg: A fizikai bántalmazás a gyermeknek okozott olyan tényleges vagy potenciális sérülés, mely valamely cselekmény vagy cselekmény hiányának következménye, és amelyet szülő vagy olyan személy követ el, aki felelős a gyermekért, illetve bizalmi vagy hatalmi viszonyban áll vele. A fizikai bántalmazás lehet egyszeri, illetve ismétlődő jellegű. A szexuális bántalmazás a gyermek szexuális tevékenységbe történő bevonását jelenti, melyet a gyermek nem képes teljes mértékben megérteni, amihez nem tudja annak teljes tudatában beleegyezését adni, vagy amelyre nem érett, és ezért nem tudja hozzájárulását adni, illetve amely sérti a jogi normákat és a társadalmi tabukat. A szexuális bántalmazás egy gyermek és egy felnőtt vagy egy gyermek és egy olyan másik gyermek közötti szexuális tevékenységet jelent, aki koránál és fejlettségénél fogva felelős a gyermekért, illetve bizalmi vagy hatalmi viszonyban van vele, és a tevékenység a másik személynek örömet okoz, illetve szükségletei kielégítését szolgálja.



A szexuális bántalmazás magában foglalja, de nem kizárólagosan, a gyermek felbujtását vagy kényszerítését valamilyen törvénytelen szexuális tevékenységre; a gyermek kizsákmányolás céljából történő kihasználását prostitúció vagy egyéb törvénytelen szexuális tevékenység formájában; a gyermek kizsákmányolás céljából történő kihasználását pornográf előadásokban és kiadványokban. Az elhanyagolás illetve hanyag bánásmód olyan, a gondviselő részéről elkövetett hanyagság vagy mulasztás, ami a gyermek fejlődését annak minden körülményében érinti: egészség, nevelés, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos életkörülmények, a család vagy a gondviselők

1. A Mentális Zavarok Statisztikai és Diagnosztikai Kézikönyvének negyedik kiadása (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 1994) szerint a Münchausen szindróma by proxy (MSbP) is a gyermekbántalmazás, illetve az elhanyagolás egyik formája. Ez egy pszichiátriai betegség, mely egy személyt, tipikusan az anyát, arra készteti, hogy egy betegség valódi vagy látszólagos tüneteit idézze elő szándékosan a gyermekén. Ez a pszichiátriai betegség leggyakrabban születéstől nyolc éves korig érinti a gyermekeket. Az MSbP-ben szenvedő szülők vagy csak egyszerűen eltúlozzák gyermekeik tüneteit, vagy maguk találnak ki, illetve idéznek elő tüneteket különböző beavatkozásokkal, mint amilyen például a mérgezés, a fojtogatás, az éheztetés vagy a gyermek vérének megfertőzése. A gyermeket ezzel szükségtelen teszteknek, vizsgálatoknak, vagy más invazív kezelésnek teszik ki.

ésszerű mértékben elérhető anyagi körülményeinek megfelelően, és a gyermek egészségében, fizikai, mentális, érzelmi, morális és társadalmi fejlődésében kárt okoz, vagy nagy valószínűséggel kárt okoz. Ide tartozik az is, ha elmulasztják, hogy - amennyire csak lehetséges - vigyázzanak a gyermekre és megóvják a sérülésektől. Az érzelmi bántalmazás magában foglalja a gyermek fejlődésének megfelelő, és támogató környezet kialakításának hiányát, beleértve az elsődleges minta hiányát is, melynek segítségével a gyermek stabil és sokrétű érzelmi és szociális képességeket tud kialakítani, a saját személyes adottságaival összhangban, abban a környezetben, ahol él. Az érzelmi bántalmazás jelenthet továbbá olyan, a gyermekkel szemben elkövetett cselekedeteket is, melyek sérülést okoznak, vagy nagy valószínűséggel sérülést okozhatnak a gyermek egészsége vagy fizikai, mentális, lelki, erkölcsi ill. szociális fejlődésében. Ezek a cselekedetek, érthető módon, a szülő vagy a gyermekkel felelősségen, bizalmi vagy hatalmi viszonyon alapuló kapcsolatban álló személy ellenőrzése alatt állnak. Az érzelmi bántalmazás lehet a gyermek mozgásszabadságának korlátozása, a gyermek ócsárlása, rossz hírbe hozása, bűnbakká tétele, fenyegetése, ijesztgetése, kiközösítése, nevetségessé tétele és az ellenséges vagy visszautasító viselkedés egyéb, nem fizikai formája.(1) A kereskedelmi és egyéb célú kizsákmányolás a gyermek olyan felhasználását jelenti munka vagy egyéb tevékenység során, mely mások hasznát szolgálja. Ez magában foglalja, de nem kizárólagosan, a gyermekmunkát és a gyermekprostitúciót. Ezek a tevékenységek a gyermek fizikai vagy mentális egészségét, neveltetési, erkölcsi illetve szociális-érzelmi fejlődését befolyásolják hátrányosan.

Az erőszak a gyermek alapvető jogainak megsértése Az erőszak kifejezés széles jelentéskörrel bír, mely számos verbális és nem verbális cselekedetet és szándékot ölel fel. A témakör bárminemű megértéshez arra van szükség, hogy az erőszakra mindenekelőtt úgy tekintsünk, mint a gyermek jogainak megsértésére. A Gyermek Jogairól szóló, 1990-ben hatályba lépett ENSZ Egyezmény 19. cikke kimondja, hogy: „Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselői számára szükséges szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.” Ez egy nagyon erőteljes tartalmú cikk, mely egyben felhívás és zsinórmérték is az irányelvek kidolgozásánál.



Családon belüli erőszak és fogyatékkal élő gyermekek Nagyon nehéz megbízható kutatási adatokat találni a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszakról. Ha mégis rendelkezésre állnak ilyen adatok - főleg amerikai forrásokból - nehéz ezeket összehasonlítani, mivel sok változót tartalmaznak. Ilyen változó a kutatott népesség, a fogyatékosság osztályozása, a kulturális és jogi háttér, a problémával szembeni általános hozzáállás, stb. Habár annak érdekében, hogy hiteles helyi adatokat gyűjtsünk a fogyatékkal élő gyermekek elleni erőszak kiterjedtségéről és következményeiről elengedhetetlen, hogy egy átfogó tanulmány készüljön a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett bántalmazásról minden egyes európai országban külön-külön, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy kijelenthessük, a fogyatékkal élő gyermekek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a családon belüli erőszak terén, mint nem fogyatékos társaik.(2) Ha az erőszak áldozata gyermek, ez külön-

Elisa Down szindrómával él. 44 évesen

féle következményekkel jár. A gyermekeket

kerül először kapcsolatba a szociális gondozói

érintő kockázati szintek és a gyermekek

hálózaton keresztül egy gyógypedagógus-

erőszakra adott válaszreakciói folytonos-

sal, Mariával. A találkozás alkalmával Maríát

ságot mutatnak. Egyesek nagyon rugal-

megdöbbenti Elisa magába forduló és félénk

masan, míg mások igen nehezen kezelik a

természete. Mindazonáltal ezzel éles ellentét-

problémát. Ugyanez igaz a fogyatékkal élő gyermekekre is.

ben áll viselkedése édesapja iránt. Ahogy megöleli és megcsókolja

2. Néhány kutató kimutatta, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében 3,7-szer valószínűbb az elhanyagolás előfordulása, 3,8-szor nagyobb valószínűséggel bántalmazzák őket fizikailag vagy érzelmileg, illetve 4-szer valószínűbb, hogy szexuális visszaélés áldozatai lesznek (Sullivan és Kuntson 2000/a). Más kutatók kiemelik, hogy a mentális fogyatékkal élő gyermekek esetében magasabb a kockázat, hogy az erőszak bármely formájának áldozatává válnak, mint a fizikai fogyatékkal élők esetében. A hozzáférhető szakirodalomról rövid tájékoztatást nyújt a teljes projekt jelentés, mely a www.aiasbo. it/daphne honlapon olvasható.

apját, gátlásnak semmi jelét nem mutatja. Egy szabadtéri rekreációs foglalkozás alkalmával, egy évvel Elisa anyjának halála után, Elisa

A családon belüli erőszakkal összefüggésbe

bevallja, hogy tinédzserkorában szexuális kapcsolata volt az apjával.

hozható gyermekkori problémákat három

A Maria és Elisa között zajló beszélgetések során további részletekre

alapvető csoportba lehet osztani:

derül fény. Maria nem erőlteti, hogy Elisa egyszerre mesélje el az

• viselkedési, szociális és érzelmi problé-

egész történetet, így marad idő Elisa és a maga számára is arra, hogy

mák (pl.: engedetlenség, ellenséges ma-

feldolgozza az Elisa fiatalkori emlékeinek rekonstruálása során feltörő

gatartás, düh, félelem, szorongás, depres-

érzelmeket. Elisa elmondja, hogy Maria az első ember, aki megtudja

szió, gyenge testvéri és szociális kapcso-

a történteket. Lassan Maria számára is világossá válik, hogy mi Elisa

latok)

alvásproblémájának oka: Elisa fél az éjszakától, hiszen az apja éjsza-

• kognitív és magatartási problémák (pl.:

kánként használta ki. Nyilvánvalóan fizikai erőszakot nem alkalma-

alacsonyabb kognitív funkciók, gyenge is-

zott az apja, hiszen Elisa nem mutat dühöt, megbánást vagy undort.

kolai

Ugyanakkor meggyőződése, hogy „tiltott” dolgot csinált. Látszatra

viselkedés, konfliktuskezelési képességek

édesanyja és bátyjai nem tudták, mi történik. Maria, a gyógypeda-

hiánya)

gógus nagyon nehezen kezeli a helyzetet. Felkeresi a felettesét, és

• hosszú távú problémák (pl.: súlyosabb

közösen döntenek arról, hogy pszichológus segítségét kérik Elisa és

fokú felnőttkori depresszió és traumás tü-

Maria számára is.

netek)

teljesítmény,

Általánosságban

erőszakot

véve,

minél

provokáló

fiatalabb

a gyermek, annál pusztítóbb a visszaélés hatása, amely annak a ténynek is köszönhető, hogy az erőszaknak kitettség hosszú ideig fennállhat, mielőtt fény derülne rá. Ráadásul a gyengébb együttműködési képességgel, valamint a szocializációra és kommunikációra kevés lehetőséggel rendelkező gyermekeket sokkal valószínűbben érintik ezek a problémák, mint az erős együttműködési képességgel és támogató szociális kapcsolatokkal rendelkező gyermekeket. Ennek következtében az erőszak áldozatainak támogatása során figyelembe kell venni a fogyatékosság típusát és hogy ez a fogyatékosság hogyan hozható összefüggésbe a személyes és egyéb környezeti tényezőkkel, ideértve azt is, hogy rendelkezésre állnak-e képzett szakemberek. (Elisa) Az erőszak és a fogyatékosság közötti kapcsolat kétféle irányban is működik. Nemcsak, hogy a fogyatékkal élő gyermekek esnek nagyobb eséllyel áldozatul az erőszaknak, de az erőszak is alapvető kiváltó oka lehet az értelmi és más fogyatékosságnak. (3) Az értelmi fogyatékkal élő gyermekek által megtapasztalt erőszakos cselekmények magas száma részben abból adódik, hogy az erőszak gyakran fogyatékosságot okoz, de részben a társadalomnak a fogyatékosságra adott válaszából is, mely gyakran növeli az erőszak kockázatát.



3. Sobsey (2002) felveti, hogy a neurológiai eredetű fogyatékosság, mely a megrázott gyermek szindrómából ered, csak a kórházból való távozás után egy évvel vagy még több idő elteltével mutatkozik meg. Bonier és társszerzői (1995), kimutatták, hogy az extrém stressz milyen módon képes olyan biokémiai változásokat előidézni, melyek mind az agy szerkezetét, mind annak funkcióit károsítják.

Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái Vannak az erőszaknak olyan specifikus formái, melyek jellemzően a fogyatékkal élő gyermekeket érik, de ezeket nehéz nyomon követni és felismerni. A családok szintjén a fogyatékosság té-

Tommaso 13 éves kisfiú, aki Little

nyének figyelmen kívül hagyása, vagy a

szindrómával él, amit súlyos mentális fogya-

szülők részéről a rehabilitációval kapcso-

tékosság és súlyos látáscsökkenés is nehezít.

latban támasztott irreális elvárások a te-

Nem tud beszélni és járni. Az édesapja kép-

rápiával szembeni ellenállást válthatnak

telen elfogadni fogyatékosságát, és irreális

ki a gyermekből. (Tommaso)

elvárásokat támaszt fia fejlődési lehetőségeivel

A nem megfelelően alkalmazott gyógy-

kapcsolatban. Az otthoni ápolást végző gondozók szerint az édesapa

szeres kezelés, vagy a szükséges egész-

kényszeríti őket, hogy naponta többször is vizuális, auditív és érintési

ségügyi ellátás elutasítása (pl. fogászati

ingerekkel stimulálják fiút, melyekre Tommaso sírással válaszol.

kezelés) szintén értelmezhető az erőszak

Az apa egy matracon vonszolja, hogy ott mászásra késztesse. Mivel

egy formájaként. A várandósság során

a kisfiú mozgásra képtelen, az erőltetés következtében nyakcsigolyája

tanúsított anyai magatartás, mint a drog

is elkopott. Amikor Tomasso meglátja az apját, összerezzen.

vagy alkohol fogyasztás, a magzati élet elleni erőszak, mely súlyos fogyatékosságot okozhat.

Vannak az erőszaknak specifikus, fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái, melyeket összetett és egymással szorosan összefüggő egyéni, társadalmi illetve kulturális meggyőződések okoznak, és amelyek különböző szinteken jelennek meg. Ezek olyan viselkedésbeli megnyilatkozások, melyeket kulturális meghatározottságuk és széleskörű elfogadottságuk miatt különösen nehéz feltárni és megváltoztatni. Néhány példa erre a korai beavatkozás hiánya, mely az autonómia és függetlenség kialakítását célozza, ideértve az asszisztenciás módszerek alkalmazásának hiányát is, valamint a fogyatékossággal élő gyermekek szexuális identitásának megtagadása és az önmeghatározás és önérvényesítés lehetőségének, a kommunikációs csatornák meglétének, illetve a fogyatékkal élő kamaszok és felnőttek privát szférája tiszteletben tartásának hiánya. A fogyatékossággal és a mássággal szemben tanúsított negatív hozzáállást nagyon sok ember nyílt diszkriminációval mutatja ki. A megszégyenítés, a félelem a fizikai érintkezéstől és a megvetés mind-mind az erőszak egyes formái, melyeknek a fogyatékkal élő gyermekek áldozatai. Sok fogyatékkal élő ember állítja, hogy az egyenlő esélyek hiánya durva hatással van az életükre. Az akadályok, melyekkel a fogyatékkal élő embereknek szembe kell nézniük, ha élni kívánnak lehetőségeikkel, mind fizikai, mind mentális jellegűek.

10

lll A bántalmazásra vonatkozó elméletek lll Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás?

lll A fogyatékosságra összpontosítva

A PROBLÉMA MEGÉRTÉSE

2fejezet A bántalmazásra vonatkozó elméletek George 1964-ben

Számos ok-okozati elmélet született a gyermekbántalmazás jelenségére. Az első magyarázó modellek közvetlen ok-okozati összefüg-

született. Három nappal

gést feltételeztek az egyének pszichológiai jellemzői, illetve a társa-

születése után gyermek-

dalmi-gazdasági tényezők és az erőszak előfordulása között.

bénulást kapott, azóta

Az évek során a vita különböző modellek kifejlesztéséhez vezetett,

mozgáskorlátozott, és

melyek elismerik, hogy a sokrétű okozati tényezők kölcsönösen

csak kerekesszékkel tud

függnek egymástól, illetve egymással kölcsönhatásban állnak. A fo-

közlekedni. Világrajöve-

gyatékkal élő gyermekek bántalmazása összetett probléma. Nem

tele előtt néhány évvel szülei Athénba költöz-

lehet egyetlen tényezőt megnevezni kiváltó okként, illetve nincs az

tek. Édesapja farmer volt, édesanyja háztar-

az egyetlen leírás, mely az összes olyan családra jellemző volna,

tásbeli. Édesapja egy rendkívül hagyomány-

ahol az erőszak áldozata gyermek.

tisztelő családból származott, ahol a nőknek nem engedték meg, hogy dolgozzanak, otthon

Az ökológiai modell

kellett maradniuk a gyermekeikkel. Felnőttként

Az ökológiai modell segíthet megérteni az erőszak okait és kifejlő-

George felfedte, hogy érzelmi és fizikai erősza-

dését. Ez a modell megtárgyalja azokat a tényezőket, melyek hoz-

kot szenvedett el apja részéről.

zájárulnak a bántalmazás bekövetkeztéhez, ideértve a társadalmi-

Az apja rendszeresen inzultálta, olyan sza-

kulturális tényezőket, a szülő és/vagy a gyermek jellemvonásait,

vakat használva, mint ’semmirekellő’ vagy

valamint az erőszakot előidéző helyzeteket, melyek katalizátorként

’nyomorék’. Az édesanyja épp ellenkezőleg,

működnek a bántalmazás vonatkozásában. Ez az elmélet tekintetbe

nagyon odaadó és gondoskodó volt, sajnos

veszi az erőszakra hajlamosító tényezőket (egyéni, családi, társa-

azonban férje ellenőrzése alatt állt, és önállóan

dalmi, kulturális), a konfliktuskezelési elemeket (szociális gondozói

semmilyen döntést nem tudott hozni. George

hálózat), és a kitörési faktorokat (életciklus különböző eseményei,

családja erősen patriarchális modellt követett,

az események érzékelése és értelmezése, és ezen, a családok és

mely még napjainkban is létezik Görögország

szülők életére hatást gyakorló események kihangsúlyozásának

egyes részein.

erőssége). (George)

11

4. Sullivan és Knut-

Az ökológia modell elismeri, hogy bizonyos gyermeki tulajdonságok szerepet játszhatnak a bántalmazásban, különösen olyan családok és környezet esetén,

Leonor 1988-ban született, és

melyek már eleve veszélyeztetettek, de

általános fejlődési visszamaradásban,

elmozdulást jelent arról az álláspontról,

valamint epilepsziában szenved. Édesapja

hogy a fogyatékosság önmagában véve

büntetett előéletű mesterember. Tudo-

is kockázati tényező a bántalmazás tekin-

másunk szerint édesanyja prostituált.

tetében. (Leonor)

Kilenc gyermekéből három elhanyagolás következtében halt meg. Édesapja erősen ivott, és gyakran verte a család tagjait. Amikor Leonor öt éves

Rizikófaktorok

volt, édesanyja elhagyta a családot. Néhány gyermekét magával

Mivel egyetlen különösebb okot sem tártak

vitte, Leonort azonban nem. A kórházi adatok szerint Leonornál

még fel egyértelműen, mely magyarázatot

fizikai és szexuális bántalmazás jeleit találták. Leonor bizonyos

adna a fogyatékkal élő gyermekek ellen

időszakokban apai nagybátyjánál és nagynénjénél élt, ahol szin-

elkövetett erőszakra, a kutatók számos

tén fizikai erőszaknak és szexuális zaklatásnak volt kitéve. A

kockázati tényezőt határoztak meg, me-

gyermek alapvető szükségleteit is figyelmen kívül hagyták.

lyek rendszerint összefüggésbe hozhatók

Tíz éves korában egy intézményben helyezték el. Azóta állapota

a bántalmazással.

stabilabb. Leonor tele van szeretettel és nagyon barátkozó. Most

• A kockázati tényezők az erőszak előfor-

barátja is van, és nagyon jól kijön másokkal.

dulásának nagy valószínűségét feltételezik. • A rizikófaktorok több szinten fordulnak elő, a biológiai és egyéni szinten fellépőktől a társadalmi szinten bekövetkező tényezőkig. Önmagában egyetlen kockázati tényező sem elegendő ahhoz, hogy előre jelezze, valaki áldozattá vagy elkövetővé válik-e. Azonban minél nagyobb a fogyatékossággal összefüggésbe hozható rizikófaktorok száma, annál nagyobb a bántalmazás valószínűsége. (Abel) Ez azon-

Abel 1985-ben született. Féloldali

ban nem jelenti azt, hogy ezen tényezők

paralízise van a bal oldalon, értelmi ké-

megléte minden esetben bántalmazáshoz

pesség korlátozott, epilepsziás és sze-

vezet.

mélyiségzavarral küzd. Az édesanyjának, Antoniának, nehéz gyermekkora volt.

A gyermekbántalmazással összefüggésbe

Igen alacsony iskolai végzettségű, viszo-

hozható kockázati tényezőket négy cso-

nya a szüleivel problematikus. A szülők

portba sorolhatjuk: a szülők vagy gondvi-

ugyanis nem tudták elfogadni, hogy Antonia házasság nélkül élt

selők, a családi tényezők, a gyermekben

együtt egy férfival. Amikor kiderült, hogy várandós, az élettársa

rejlő tényezők, és a környezeti tényezők.

elhagyta, mert nem akart szembenézni az új szituációval. Az apa

A rizikófaktorok teljes listáját lásd az 1.

soha nem ismerte el Abelt gyermekeként, és soha nem találko-

számú mellékletben.

zott vele. Abel születése után Antonia visszaköltözött a szüleihez,

A gyermekekben rejlő tényezők nem azt

de rendszeresen a szüleire és drog- és alkoholfüggő bátyjára

jelentik, hogy a gyermek felelős a bán-

hagyta a kisfiút. Napokig távol maradt, mindenféle magyarázat

talmazásért. Bizonyos tényezők ugyanak-

nélkül. Abel ötödik születésnapja előtt a fiút karsérüléssel vitték

kor sokkal sebezhetőbbé tehetnek egyes

elsősegélyre. Az orvosok jelentették az esetet a rendőrségnek és

gyermekeket a bántalmazással szemben,

a gyermekvédelemnek, akik megállapították, hogy Abel bántal-

aszerint, hogy ezek hogyan függnek össze

mazás áldozata lett.

a fent említett többi tényezővel. (4)

12

son (2000/b) az általuk vizsgált populációban azt találták, hogy a többi csoporttal összevetve a bántalmazott fogyatékkal élő gyermekek vannak kitéve a legtöbb további családi stressz tényezőnek. Általában véve a fogyatékkal élő gyermekek bántalmazása fiatalabb korban fordul elő. Ezen kívül, lényeges összefüggés van az elkövetők családon belüli státusza és a bántalmazás típusa között. A legközelebbi hozzátartozók tehetők felelőssé az elhanyagolás, a fizikai és érzelmi bántalmazás legtöbb esetéért, míg a szexuális zaklatást jelentősen több esetben követi el családon kívül álló személy. Sobsey (1997) rámutat, hogy a fogyatékkal élő gyermekeket gyakran megfosztják emberi mivoltuktól: a potenciális áldozatok deperszonalizációja pedig kulcsfontosságú tényező az erőszakkal kapcsolatos gátlások levetkőzésében. A társadalmi és szakmai hozzáállás és magatartás közvetítheti az ilyen lekicsinylő értékrendet, ami a gyermeket veszélybe sodorhatja. Sobsey (1994) kifejti, hogy az újszülött osztályokon az azonnali orvosi beavatkozás megzavarhatja a szülő és a fogyatékos gyermek közötti kapcsolat és interakció kialakításának lehetőségét, és ezzel veszélyezteti a gyermek és szülei közötti szeretet és kötődés létrejöttét, ami növeli az erőszak veszélyét.

Védőfaktorok Egy szituáció elemzése és összegzése esetén, mind a rizikó- mind pedig a védőfaktorokat figyelembe kell venni. A védőfaktorok azok az erősségek és erőforrások, melyek a rizikófak-

Maria 1969-ben született. Két éves

torok ellenében közvetítő szerepet játszanak,

volt, amikor Little szindrómát diagnosz-

vagy „lökhárítóként” szolgálnak, elősegítve a

tizáltak nála. A szülei tehetős családból

bántalmazás negatív hatásainak rugalmasabb

származtak, és nagyobb vagyont örököl-

kezelését.

tek. Boldogan éltek, jól beilleszkedtek a

Általánosságban véve a kutatások kimutatták,

közösségbe és társadalmilag elismertek

hogy a támogató, érzelmileg kielégítő kapcsola-

voltak. Amikor Maria 6 éves volt, az apja

tok a családi vagy baráti kötelékekkel kiegészít-

hirtelen meghalt. Az édesanyja viselkedése Maria irányában

ve segíthetnek minimálisra csökkenteni a gyer-

teljesen megváltozott. Az anya a kislányt hibáztatta az apa ha-

mekek elleni szülői bántalmazás esélyét, külö-

láláért, és Maria fogyatékosságában látta az apa halálának okát.

nösen a stresszes élethelyzetekben. Másrészt, a

Inni kezdett, és rendszeresen napokra magára hagyta Mariát,

látszólag kiegyensúlyozott családi és társadalmi-

aki az ágyból sem tudott egyedül felkelni, és így táplálékhoz

gazdasági helyzet lecsökkentheti a külső meg-

sem jutott. Maria 15 éves kora után szereztek tudomást a bará-

figyelők, úgymint barátok, rokonok, szociális

tok és a család arról, hogy mi zajlik náluk. Addig mindenki úgy

munkások figyelmét és éberségét. (Maria)

hitte, hogy az anya megfelelően gondját viseli Mariának.

Ahogy a rizikófaktorok, a gyermekbántalmazással összefüggésbe hozható védőfaktorok is különböző csoportokba sorolhatók: szülők illetve gondviselők, a családi tényezők, a gyermekben rejlő tényezők és a környezeti tényezők. A rizikófaktorok teljes listáját lásd az 1. számú mellékletben.

Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás?

A gyermekbántalmazás jeleinek és tüneteinek felismerése nehéz, a fogyatékkal élő gyermekek esetében pedig még nehezebb. Ők gyakran képtelenek szavakkal kifejezni, hogy bántalmazás érte őket, vagy nem értik, hogy ami velünk történt, az rossz. A fogyatékkal élő gyermekek bántalmazására utaló figyelmeztető jeleket gyakran félreértik, félreértelmezik, vagy figyelmen kívül hagyják. (Teresa)

Teresát rendkívül fiatal korában

A bántalmazás felderítése magas fokú éberséget

gyermekbénulás támadta meg, de csa-

és a figyelmeztető jelek egész sorának felisme-

ládja segítségével sikerült felépülnie a

rését feltételezi. Ezek az alábbiak lehetnek:

betegségből, habár komoly fizikai problé-

• gyermekeknél észlelhető fizikai jelek, melyek

mái maradtak. Sérülései ellenére normális

fizikai sérülésekben, a higiénia, a táplálkozás és a megjelenés terén érhetők tetten

gyermekkora volt. A szülei és nővérei szeretetétől övezve nőtt fel, és az isko-

• gyermekek viselkedésén észlelhető jelek, me-

lában is jól teljesített. Sajnos Teresa édesapja megbetegedett,

lyek viselkedésbeli tulajdonságokra és szemé-

ezért egyre többet vigyázott rá nagynénje és nagybátyja. Az

lyiségjegyekre utalnak

apja néhány évvel később meghalt, és a család anyagi helyzete

• szülőknél tapasztalható jelek, melyek a visel-

megromlott, ezért az anya dolgozni kényszerült, hogy biztosítsa

kedésben, nyelvhasználatban és magatartás-

a család megélhetését. Teresa két nővérének is igen fiatalon

ban észlelhetők

munkába kellett állnia. Mivel azonban Teresa nagyon jó tanu-

A bántalmazás lehetséges jeleinek felsorolását

ló volt, ő folytatta az iskolát. Nagyon magába forduló lett, de

lásd a 2. számú mellékletben.

mivel felelősségteljes volt, senki nem gyanakodott arra, hogy valamilyen kellemetlen dolog történt vele. Az idő múlásával a szomorúság kezdte egyre inkább hatalmába keríteni. A családja úgy gondolta, hogy ez fogyatékossága miatt van.

13

A fogyatékosságra összpontosítva A fogyatékosság önmagában nem oka a bántalmazásnak, de kétségtelenül növeli annak kockázatát. Az ökológiai modell szerint a rizikó- és védőfaktorok statisztikailag nem értelmezhető adatokat képviselnek, de dinamikus kölcsönhatásban állnak a kitörési faktorokkal (pl.: egy hirtelen életesemény, mely magas fokú alkalmazkodást kíván meg), és katalizátorként működhetnek a bántalmazás bekövetkezésében. Ez olyan, mint amikor egy kényes egyensúly megbomlik. A fogyatékkal élő gyermekeknek speciális igényeik vannak. Napi rendszerességgel ellátni ezeket a szükségleteket stresszes helyzetekhez, a túl sok stressz pedig bántalmazáshoz vezethet. Fogyatékkal élő gyermek szülőjének lenni különlegesen nagy együttműködési készséget és a számtalan új és esetlegesen kedvezőtlen szituációhoz való alkalmazkodásra való képességet követel. Egy fogyatékkal élő gyermek születése olyan traumát jelent, mely a mind az elvárások, mind pedig a jövőbeni kilátások alapvető újragondolását kívánja meg. A szülőknek erősnek kell maradniuk, egyrészt hogy szembe tudjanak nézni a sokkal, másrészt, hogy új életet tudjanak kezdeni. Gondoskodni a gyermekről és a család többi tagjáról, ugyanakkor eljárni dolgozni, sok esetben összeegyeztethetetlenné válik. Ennek következtében, akik a gondozást nagyobbrészt végzik – a legtöbb esetben a nők - otthagyják a munkahelyüket, mely a család elszegényedéséhez vezet, és a házaspárt eltávolítja egymástól azáltal, hogy két teljesen más, elkülönült, speciális szerep jelenik meg a családban. Egyikőjük élettere az otthon, feladata pedig a gyermek gondozására, ellátására koncentrálódik, míg a másik fél élete az otthonon kívül zajlik, és a megélhetés biztosítására összpontosul. Mindkét szerep eltérő prioritásokat követel, és másfajta stresszhelyzeteket idéz elő, amit nem mindig könnyű kezelni. Egy másik nagyon fontos változás, hogy ak-

Teresa 19 éves korában végér-

tiválódik egy formális hálózat, mely szociális

vényesen elhatározta, hogy elköltözik

és egészségügyi ellátásokat foglal magá-

otthonról, és egy másik városba megy.

ban, valamint létrejön egy informális háló,

29 évesen azonban úgy döntött, hogy

mely a rokonokat és a barátokat tömöríti.

visszaköltözik. Csatlakozott egy fogya-

Minél szilárdabb ez az alap, annál nagyobb

tékkal élőket segítő szervezethez, hogy

biztonságban van a gyermek. A megfelelő

új barátokat és munkát találjon. Itt

kapcsolatok mind fizikai jellegű, mind pedig

találkozott olyanokkal, akiknek elmondhatta, hogy mi történt

pszichológiai erőforrásokkal képesek támo-

vele gyermekkorában. Teresát 4 és 14 éves kora között nagy-

gatni a családot, lehetőséget biztosítva így

bátyja szexuálisan zaklatta, mely mélyen hatott személyiségé-

a megfelelő gondoskodás és életminőség el-

re. A szexuális zaklatás arra az időre, amíg a kislány gipszben

éréséhez és fenntartásához.

volt, abbamaradt, utána azonban folytatódott. Teresa ekkor

Ezekben az esetekben, mind a szülők képes-

döntött úgy, hogy elköltözik otthonról. Teresa szomorúságát,

ségei, melyek a különböző szituációkkal való

szorongását, magába fordulását és a többi tünetet családja a

szembenézéshez szükségesek, mind pozitív

fogyatékossága miatt érzett bánatnak tulajdonította. Mindeze-

elvárásaik megerősödnek. Amennyiben a

ket valójában a szexuális zaklatás elszenvedése okozta, melyre

segítség későn jön, és a szülőkkel való kom-

senki sem gyanakodott. A fogyatékosság elrejtette viselkedésé-

munikáció gyenge, a beavatkozás kevésbé

nek okait, és elfedte azokat a jeleket, melyek más esetben talán

lesz sikeres. (Andreas)

egyértelműek lettek volna. Egy családtag fogyatékossága rizikófaktort jelent, mely más faktorokkal kölcsönhatásba kerül. A rizikófaktorok súlya egy szituációban nem abszolút mértékű, a védőfaktorok

14

ellensúlyozzák azokat. Az eredmény a tényezők, jellemzők, belső mechanizmusok és eljárások bonyolult hálóját adja, melyet nem mindig könnyű azonosítani és megérteni. Feltérképezésük segíthet a magas kockázatú helyzetek felismerésében, de nem szabad, hogy egyszerű és lineáris következtetésekhez vezessen. A bántalmazás különböző típusainak indikátorai a gyermekek ellen elkövetett erőszak észlelését sokkal pontosabbá és objektívebbé tehetik, annak ellenére, hogy néhány indikátor specifikus betegségek és fogyatékosságok tünete is lehet (pl.: hiperaktivitás, viselkedési zavar stb.) A bántalmazás felderítése gyakran hosszú ideig tartó folyamat, különösen fogyatékosság esetén. A fogyatékkal élő gyermek megfigyelését huzamosabb ideig kell folytatni, mind a családi, mind a családon kívüli környezetben. Csak a különböző időpontokban és összefüggésekben összegyűjtött adatok elemzése után jelenthető ki, hogy a családban bántalmazást követtek vagy követnek el.

Andreas 1990-ben sárgasággal és végtagmerevséggel született. Egy évvel Andreas születése előtt szülei visszatértek Görögországba, azonban az új közösségbe való beilleszkedés nehézségekkel járt. Andreas születésekor édesanyja pszichológiai problémákkal küzdött. Amikor Andreas 15 éves volt, a szülei elváltak, és az apa-gyermek kapcsolat megszakadt. Andreas sem rehabilitációban, sem iskolai oktatásban nem részesült. Egyedül nővére gondoskodott róla. Egészségügyi ellátás hiányában egyre gyengébb és gyengébb lett, így az orvosok úgy döntöttek, jelentik esetét a szociális gondozói hálózatnak. Egy szociális gondozó elkezdte látogatni a családot, az anya azonban rendszeresen kitért a találkozások elől. Mindig elutasította a szociális gondozó részéről felajánlott segítséget, így Andreas állapota nem javult. Végül a bíróság döntése alapján Andreast és nővérét kivonták az anya felügyelete alól, és egy intézmény gondjaira bízták őket.

15

16

lll lll

A megelőzés definíciója és szintjei

lll

A megelőzés formái

A megelőzési stratégiák sarokpontjai

Megelőzés

3 fejezet A megelőzés definíciója és szintjei Nehéz a megelőzés átfogó definícióját megadni. A megelőzést rendszerint a beavatkozás időpontja, a célcsoport és az alapvető célok összefüggésében definiálják. Általában három szintet lehet megkülönböztetni: Elsődleges szint: megelőzés, melynek célja az erőszak bekövetkezésének megakadályozása olyan

(!) Az aragóniai térségben működő Közösségfejlesztési Egyesület, a Zaragozai Egyetem, a Szociális Minisztérium és a Szociális Szolgáltatások Aragóniai Intézete elindítottak egy programot a sérülékeny helyzetek felismerésére és a gyermekek elleni erőszak megelőzésére. 2000 óta különböző területeken dolgoznak a megelőzés érdekében (iskola, szabadidő, szociális szolgáltatások). A szakembereket informálják saját, megelőzésben és felismerésben betöltött szerepükről, és ösztönzik őket az ilyen szerepvállalásra. Erősítik továbbá a különböző intézmények részéről megvalósított, együttes cselekvést.

témák kijelölésével, melyek az egész lakosságot érintik. Ez folyamatos odafigyelést igényel. A megelőzés elsődleges szintje megváltoztathatja, illetve erősítheti a társadalmi megismerési folyamatokat, úgymint a problémakezelést, morális gondolkodást, alternatív megoldások kialakítását és az agresszióról és fizikai büntetésről kialakult normatív felfogástól és tévhitektől való elmozdulást. Példák a kiadvány témája szempontjából releváns elsődleges szintű megelőzésre: •

Megfelelő jogi szabályozás

•

Hatékony szociális szolgáltatások

•

Közösségi tudatformálás

•

Közösségi képzési programok szülők és gyermekek számára

•

Emberi jogi nevelés, ideértve a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény megismertetését (!)

Másodlagos szint: specifikus csoportokat célzó megelőzés Példák a kiadvány témája szempontjából releváns másodlagos megelőzésre: •

A kockázatnak kitett családok és gyermekek születés utáni és azt követő, folyamatos figyelemmel kísérése

•

Tudatmódosító szerek használatát kezelő programok

•

Közösségi alapú és családközpontú támogatás, segítség és hálózatok

•

Magzati élet védelme, újszülött és kora gyermekkori egészségmegőrzés a terhesgondozás javításával és a korai kötődés kialakulásának elősegítésével

•

A jó szülői gyakorlat támogatása

•

Iskolai erőszak-megelőző programok

•

Személyi biztonság és önvédelem oktatóprogramok gyermekeknek

17

Harmadlagos szint: megelőzés, melynek célja a probléma bekövetkezését követően a hatások kiküszöbölése, és a megismétlődés megakadályozása: • Az erőszak korai felismerése • Megfelelő interdiszciplináris szolgáltatások, melyek biztosítják az áldozatok/családok számára az orvosi segítséget, gondozást, tanácsadást, irányítást és támogatást. • Biztonságos és bátorító közösségi/iskolai környezetbe történő reintegráció

(!) 1965 óta a Görög Gyermekegészségügyi Intézet, mely egy személyiségi jogokat védő szervezet, különböző részlegei (Szociális Pszichiátriai, Családi Kapcsolatok, Oktatás stb.) a megelőzés, a közegészségügy, a kutatás és az oktatás előmozdításán dolgoznak. Az intézmény szakembergárdája összetett, a szociális munkásoktól a pszichológusokon, jogászokon, orvosokon át egészen a pszichiáterekig mindenféle szakember dolgozik itt. A célcsoport is széleskörű: szakemberek, szervezetek, közösségek, családok és gyermekek.

• Hatékonyabb gyermekvédelmi törvények és gyermekbarát bíróságok (!) A megelőző tevékenységek különböző síkon folyhatnak: egyén, család, közösség, valamint regionális, nemzeti és nemzetközi szinten. A megelőzés másodlagos szintje, mely a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokra összpontosít, igen összetett, hiszen az elemzendő családi és családon kívüli minták is összetettek. A megelőzési stratégiákat gondosan kell kiválasztani, és a kezdeményező céljához, eljárásmódjához és forrásaihoz igazítani, valamint a lehető leghamarabb el kell érni, hogy ezek a megelőzési stratégiák a többi szereplő megelőzési és cselekvési stratégiáival összehangoltan működhessenek. A megfelelő megelőzési stratégia alkalmazása különböző természetű, fontos és hosszú távú, továbbá tartós eredményekhez vezet, mind a (lehetséges) áldozatok, mind az egész társadalom számára. Mindenfajta szociálpolitikai költségelemzésnek figyelembe kell ezt vennie.

A megelőzés formái Közösségi tudatformálás A közösségi tudat formálása lehetőséget ad, hogy elérjük a közösség különböző csoportjait, ideértve a szülőket, a jövendőbeli szülőket, a gyermekeket és a közösség egyéb tagjait. A közoktatás képes egy sor célkitűzést elérni az erőszak kiterjedtsége, okai és következményei tekintetében, így különösen: az érzékenység növelését, az ismeretek elmélyítését, a kérdéshez való hozzáállás és a viselkedésmegváltoztatását. (!) A média viszonylag kevésbé direkt módon közvetíti a megelőzési stratégiákat, így az üzenet könnyebben eljut jelentős számú emberhez. A médián keresztül a közösségek be tudják mutatni az egészséges szülői gyakorlatot, a gyermekvédelmi szakértői munkát és a feltételezett erőszak leírásának szakmai előírásait.

Családsegítő központok A családsegítő központok célja, melyet sokszor az érintettek bevonásával érnek el, a közösség tagjainak igényeivel összhangban álló specifikus szolgáltatások kifejlesztése. A családokra összpontosító beavatkozás célja a szülők nevelési stílusának és gyakorlatának megváltoztatása (a rossz szülői módszerek alkalmazásának csökkentése), és a családon belüli kapcsolatok erősítése (közelség, érzelmi összetartozás, kommunikációs képességek), melyek hatásosan képesek csökkenteni az antiszociális viselkedés és az erőszak előfordulását. A családsegítő központok a következő szolgáltatásokat nyújthatják: szülői tréningek, „Toppanj be” központok, családlátogatás, szakmai képzés, droghasználat megelőzése, erőszak megelőzése, speciális szükségletekkel rendelkező gyermekek részére szóló programok, mentálhigiénés vagy családi tanácsadás, gyermekvédelem, művelődési programok, átmeneti gondozás és válságkezelő megoldások, segítség alapvető anyagi szükségletek kielégítéséhez és otthonteremtés.

18

(!) A Görög Ombudsmani Hivatal egy független hatóság, mely öt osztályból áll (Emberi Jogok Osztálya, Egészségügyi és Szociális Jóléti Osztály, Életminőség Osztály, Állam és Állampolgár Kapcsolata Osztály, Gyermekjogvédelmi Osztály). 1998 óta a Gyermekjogvédelmi Osztályon dolgozó szakemberek ellátogatnak az iskolákba, ahol a görög jogi szabályozást, valamint a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény szabályait ismertető kiadványokat osztanak szét, és találkozókat szerveznek a gyerekeknek a számukra ismert környezetben, hogy tudatosítsák bennük saját szükségleteiket, és ösztönözzék őket arra, hogy ezt bátran ki is fejezzék. A szülők és szakemberek tudatos fellépését célzó programok a következő fázist jelentik majd.

Családlátogatási programok E program keretében szakképzett személy látogatja meg a szülőket és a gyermekeket otthonukban, hogy információval lássa el őket, segítséget nyújtson, fejlessze a szülők

(!) A Cerci Estremoz egy portugál intézmény, mely a Fenacerci nevű portugál szervezet része. Ez az intézmény kidolgozott egy Korai Intervenciós Programot 0-6 éves gyermekek és családjaik számára. A program célja, hogy képessé tegye a szülőket arra, hogy megbirkózzanak gyermekük fogyatékosságával, és ehhez hálózati munkát biztosít. Megtörténik a rizikófaktorok feltárása és amennyire lehetséges a családok közreműködésével történő kezelése, azért, hogy ezek ne válhassanak az erőszakot előidéző tényezőkké.

nevelési képességeit. Ez segít a biztonságos otthoni környezet kialakításában, és a közösségi szolgáltatásokhoz való csatlakozás elősegítésében. Legalább egyszer meg kellene látogatni a családokat a gyermek kétéves koráig, de a programot a várandósság ideje alatt is meg lehetne kezdeni, illetve a gyermek kétéves kora után is lehetne folytatni. A hosszú távú programok általában sokkal hatékonyabbak, mint a rövid távúak. (!) A programokat célszerű kiegészíteni nappali ellátással, segítség és/vagy útmutatás céljából szervezett szülői találkozókkal, személyszállítással és más szolgáltatásokkal is.

Szülői tréningek és a szülőket (kortársakat) segítő klubok A szülőket nem szabad magukra hagyni gyermekük gondozásában. A szülőkkel való munka a következő területeket foglalja magában: a fogyatékosság elfogadása a szülők részéről, a szülői kötődés és a jó szülői modell erősítése . A Szülői Tréning Programok tipikusan azt a célt szolgálják, hogy erősítsék a családi védő faktorokat. Ezen programok olyan területeket érintenek, mint a gyermeknek az életkori sajátosságokhoz igazodó fejlesztése, a pozitív szerep és interakció kialakítása a szülők és a gyermekek között, valamint a közösségi szolgáltatások és támogatás kialakítása és hozzáférhetővé tétele.(!) A szülőket (kortársakat) segítő klubok kiváló lehetőséget biztosíthatnak a kommunikációra, valamint a tapasztalat- és információcserére.

Képességek alapján kialakított tantervek

(!) Az AIAS Bologna 2000-ben megnyitott egy központot, ahová fogyatékkal élő gyermekek és szüleik járnak játszani. Nevelők és zeneterápiával foglalkozó szakemberek vezetik a résztvevők igényeihez igazított foglalkozásokat, míg a szülők megfigyelhetik és felismerhetik, mely tevékenységek a legvonzóbbak és a leginkább fejlesztő jellegűek gyermekeik számára, ugyanakkor melyek erősítik a gyermekek kommunikációs képességét. Ez a központ a szülők számára is találkozási helyként szolgál, ahol szembesülhetnek problémáikkal és megvitathatják azokat. A szülők itt hasznos információkhoz juthatnak, és támogatást kaphatnak szülői képességeik fejlesztéséhez.

A helyi közösségekben működő iskolák és szociális szolgáltató szervezetek a gyermekek képességeihez igazított tantervet tudnak kialakítani, hogy megtanítsák a gyermekeknek, hogyan lehetnek nagyobb biztonságban otthon, és hogyan védhetik meg magukat. Ezek olyan általános kérdéseket is tárgyalhatnak, mint az asszertív viselkedés, a szexuális nevelés, a döntéshozatalhoz és a kommunikációhoz szükséges képességek, melyeket a gyermekek a mindennapi helyzetekben alkalmazhatnak. A programok legtöbbje a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésre koncentrál, megtanítva őket arra, hogyan kell megkülönböztetni a megfelelő érintést a nem megfelelőtől.

Átmeneti gondozás és válságkezelő programok Az átmeneti gondozás segítséget nyújt és gondoskodik a fogyatékkal, krónikus vagy végső stádiumú betegséggel élő veszélyeztetett, vagy bántalmazott gyermekeknek. Ezek a gondozási szolgáltatások vészhelyzetekre is tervezhetők. A válságkezelő programok gyermekeknek szólnak, abban az esetben, ha a család súlyos válsághelyzetbe kerül. Ugyanakkor különböző támogató szolgáltatásokat is nyújtanak a családoknak, beleértve a más programokról szóló beszámolókat, tanácsadást, esetkezelést, étkezést, szállítást, szociális tevékenységeket, szállás és orvosi ellátás biztosítását, személygondozást és segítséget a mindennapi élet tevékenységeiben.(!) Mind az átmeneti gondozás, mind a válságkezelő programok más családtagok, barátok, szomszédok, közösségi rekreációs programok, a gyermekek vagy fogyatékkal élő személyek gondozói és a gondozási központok, az otthoni egészségügyi ellátást, valamint a közösségi szociális szolgáltatást végzők, az átmeneti gondozást végző és válságkezelő egyéb szervezetek bevonásával is létrejöhetnek.

19

(!) A zaragozai Családi Találkozóhelyet a Városi Tanács és az Aragóniai Kormány koordinálja, más nemzeti szervezetekkel és intézményekkel közösen. Azokat a gyerekeket segíti, akiknek a családja krízishelyzetben van például a szülők szakítása, válása, vagy éppen zajló bontópere miatt. Másrészt azokat a családokat is támogatja, ahol a szülők és a gyermekek között diszfunkcionális kapcsolat áll fenn. A gyermek támogatását egy sokrétű szakmai csoport végzi, mely nemcsak az Igazságügyi Osztállyal, de a szülőkkel is együttműködik, hogy fejlessze a szülők nevelési képességeit és a köztük lévő kommunikációt.

A megelőzési stratégiák sarokpontjai A megelőzési stratégiák kidolgozása azt jelenti, hogy pontosan meghatározzuk a megoldandó problémát, az elérendő célokat, az elvégzendő tevékenységeket és a várt eredményeket. Az alábbi sarokpontok mindazon szervezetek számára hasznosak, melyek célja, hogy a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszak témakörét felszínre hozzák, és a közszolgáltatást nyújtókat és intézményeket is erre ösztönözzék.

Módszertani kérdések •

Megismerni és megérteni a problémát, annak okait és bekövetkezésének módját, valamint következményeit a fogyatékkal élő gyermekek szempontjából az első lépés a további cselekvéshez, és előfeltétele a megelőzési stratégia kiválasztásának. A gyermekek bántalmazására vonatkozó pontos adatok, egységes definíciók és egy közös álláspont kialakítása jelenti az alapot a beavatkozás megtervezése szempontjából.

•

Tekintettel arra, hogy a megelőzés egy folyamat, melynek célja a változás, a kezdeményezőknek meg kell tervezniük, és figyelemmel kell kísérniük magát a folyamatot és annak hatásait. A téma összetettségére és érzelmi hatásaira tekintettel, nem mindig könnyű előre jelezni ezeket a következményeket. A belső elemzést tervező szervezeteknek gondosan ki kell választaniuk stratégiájukat, és szükség esetén

(!) A CISAP egy olasz konzorcium, mely a „Bántalmazás, a bántalmazott és a szociális háló” elnevezésű projekt szószólója. A célcsoport a 0 és 6 év közötti gyermeket nevelő családok, továbbá gyermekorvosok, szociális munkások, tanárok, bírók, iskolák, önkéntesek és a rendőrség. A szakemberek képzéseken vettek részt annak érdekében, hogy a projekt keretén belül egymással együttműködésben tudjanak dolgozni, megosszák egymással az információkat és közösen avatkozzanak be. Kidolgoztak a helyi szolgáltatók közötti együttműködési protokollt, melyben lefektették a felismerés és a beavatkozás meghatározásának és végrehajtásának formáit. Magát a protokollt és egy kiadványt is megjelentettek, hogy megismertessék a szakemberekkel a projekt eredményeit.

biztosítaniuk kell a szakmai segítséget. Amennyiben a megelőzési stratégiák alkalmazása során további gondozás szükségességét tárják fel, elégséges forrással kell rendelkezniük ahhoz, hogy hosszabb ideig el tudják látni ezeket az igényeket. •

A megelőzés egy folyamat, mely különböző fázisokból áll: feltárás, beavatkozás és ellenőrzés. Néhány alapvető minőségi követelmény is van, úgymint a megfelelő időzítés (a megelőzést a lehető legkorábban kell megtervezni), a rugalmasság (a megelőzésnek és a beavatkozásnak mindig igazodnia kell a gyermek és a család szükségleteihez), objektivitás (a megelőzésnek specifikus és részletes, kockázatot és hatékonyságot mérő jelzéseken kell alapulnia, amelyeket figyelemmel kell kísérni és ki kell értékelni), kontextualizáció (a megelőzésnek figyelembe kell vennie annak összefüggéseit és komplexitását a főbb szereplők és kapcsolatrendszerük szempontjából)

•

A megelőző stratégiáknak nemcsak a rizikófaktorok csökkentésére, hanem a védőfaktorok erősítésére is koncentrálnia kell. A hatékonyság növelhető azáltal, ha a megelőzés több szintű, és egyidejűleg koncentrál a rizikó- és védőfaktorokra különböző területeken.

•

A megelőzésnek (és a beavatkozásnak is) világos stratégiákra kell épülnie, és ideális esetben multidiszciplináris, integrált és koordinált megközelítésre kell épülnie. Ezért a különböző területeken - úgymint egészségügy, igazságszolgáltatás, szociális munka, nevelés, és gyógypedagógia - dolgozó szakembereknek együtt kell működniük egy közös cél elérése és egy közös elképzelés kialakítása érdekében. Elengedhetetlen, hogy jó és pontos kommunikáció legyen köztük. (!)

A különböző érintettekre vonatkozó témák •

Az egyesületeknek és egyéb magánszervezeteknek a családon belüli erőszak megelőzése céljából elsősorban saját rendszerüket kell kidolgozniuk azáltal, hogy belső fórumokon megvitatják a problémát, és a megelőzés minden fázisa terén tu-

20

datosítják és körülhatárolják szerepüket a figyelmeztető jelek összegyűjtése és a beavatkozás eszközeinek megválasztása, valamint a beavatkozási stratégiák célba juttatása terén. A szervezeten belül időt és helyet kell biztosítani a megbeszélésekre, az ötletelésre, valamint a megelőzési és beavatkozási stratégiák kiértékelésére és módosítására. Ez elősegítheti egy közös nyelv kialakítását, és lecsökkentheti a fogalmak és magyarázatok félreértelmezhetőségét, mely gyakran

(!) A Fejlődési Rendellenességgel Élők és Autisták Portugál Egyesülete (APPDA) egy non-profit szervezet, mely a szülők és egyének számára kidolgozott egy programot, hogy kommunikációs képességeik fejlesztésére és az asszertív viselkedés kialakítására ösztönözze őket, hiszen az érzelmek és a gondolatok funkcionális kifejezése drasztikusan csökkenti az erőszak kockázatát és javíthatja az életminőséget.

a felelősség elhárításához illetve átruházásához vezethet. Ezeket a helyszíneket a családok számára is meg kell nyitni, hogy bevonjuk őket a megelőzésbe. •

Mint a gyermekbántalmazás sikeres megelőzési stratégiájának egyik fontos elemét, a családok szükségleteit minden szinten figyelembe kell venni (egyén/szülő, fizikai/ pszichológiai, stb). A családok számára megfelelő feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy be tudják tölteni a gyermek fejlődése szempontjából alapvető feladatukat. A megelőzést a családok összetartó erejére kell építeni, kiaknázva személyes, szülői és szociális erőforrásaikat. A családokat segíteni kell, hogy felfedezzék, és meg is valósítsák képességeiket szülőként és egyénként egyaránt. (!)

•

A szülők és a gyermekek fizikai és lelki egészségéért felelős szervezetek és intézmények (pl.: iskolák, egészségügyi szolgálatok, stb.) közötti együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást ösztönözni kell, hiszen ők képesek növelni bármiféle megelőző tevékenység hatékonyságát. A megelőzést aktív odafigyelés és a szülők helyzetének megértése kell, hogy jellemezze, és amennyire csak lehet a szülők beleegyezésével kell megvalósítani annak érdekében, hogy konkrét támogatásnak lehessen tekinteni.(!)

Az egyesületeknek és szociális szervezeteknek tisztában kell lenniük azzal, hogy gyakran az intézményekben dolgozó szakemberek sem tudják, hogyan kell kezelni a családon belüli erőszak problémáját. Csak nagyon kevés támogatást és gondozást nyújtó szervezet fejlesztett ki olyan gyakorlati útmutatót, mely segíthet az erőszak megelőzésében. •

A gyermekek megerősítése arra vonatkozó joguk elismerését jelenti, hogy felfedezzék képességeiket és lehetőségeiket, továbbá hogy az ezeket kibontakoztatásához szükséges képességek birtokába kerüljenek. A képzési és nevelési programoknak fejleszteni és erősíteni kell a kommunikációs, együttműködési és cselekvési készségeket mind a családon belül, mind azon kívül. A gyerekeket meg kell tanítani, hogy tudatosan kezeljék szükségleteiket és érzelmeiket (pl.: szexuális nevelés), és ezek kifejezésére alkalmas módot találjanak. Ez megkönnyíti a fizikai, szociális és érzelmi segítségnyújtást a megelőzés során.

•

Az egyesületeknek és más magánszervezeteknek elő kell segíteniük, hogy az érintettek bevonásával kiépüljön egy hálózat, és hogy meghatározzák, mely szerepben tudják leginkább teljesíteni missziójukat és kiaknázni képességeiket. Az ilyen hálózatok tipikusan a gyermek jólétéért formális felelősséggel is tartozó különböző közintézményekből, illetve a családok és a gyermekek érdekeit képviselő non-profit magánszervezetekből állnak .A hálózatot alkotó intézmények és szervezetek szerepe és felelőssége mindenki számára világos kell, hogy legyen.

•

Mind az állami, mind a magánszervezeteknek segíteniük kell az aktív megelőzési stratégia kialakítását saját emberi erőforrásaikon keresztül, ideértve a kiválasztás, képzés és ellenőrzés folyamatát is. Képzéseket kell szervezni különösen a családokkal és gyermekekkel foglalkozó szociális munkások és önkéntesek számára, hogy elsajátítsanak és megerősítsenek olyan módszertani és kapcsolatépítő készségeket, melyek a kognitív, szervezési és érzelemkezelési ismereteket fedik le. A gyermekek és családok jellemzőinek, interakciójának és viselkedésének megfigyelését szolgáló érvényes módszereket kell tanítani.

•

A megelőzési stratégiának ki kell terjednie a tudatosság növelését célzó tevékenységekre. A közvéleménynek tisztában kell lennie a gyermekbántalmazás problémájának hatásával, és meg kell ismernie az összefüggéseket, melyek következtében a gyermekek bántalmazás áldozataivá válhatnak. A fogyatékkal élő gyermekeket érő bántalmazás kockázatai tekintetében a tudatosság növelésének be kell épülnie a normál oktatásba, a szakmai képzésekbe és az intézményi gyakorlatba.

•

A szervezeteknek fel kell használniuk politikai erejüket, hogy megvédjék a fogyatékkal élő gyermekek jogait, és megfelelő jogi szabályozást, beavatkozási stratégiát és támogatást érjenek el tagjaik és mások számára.

21

(!) Az AIAS BOLOGNA „Zerosei Anni” elnevezésű projektje, mely a 0-6 éves korú, fogyatékkal élő gyermekek megsegítését célozza, a szülők számára otthoni segítséget biztosít. A nevelők és otthoni segítők gondoskodnak a fogyatékkal élő gyermekekről saját otthonukban. A beavatkozást az AIAS Bologna, valamint szociális és egészségügyi szolgáltatók döntik el és koordinálják. Ezek a szervezetek folyamatos kapcsolatban vannak a családokkal, hogy figyelemmel tudják kísérni szükségleteiket. Sőt, az AIAS munkatársai beszámolnak tapasztalataikról és a gyermekre, valamint annak családjára vonatkozó, naprakész adatokat szolgáltatnak. Ez a közös felügyelet lehetővé teszi, hogy a megelőzés rugalmas legyen, és a család, valamint a gyermek igényeihez igazodjon.

Források

Az olvasóhoz A kiadvány szövege egy közös írási, szerkesztési folyamat eredménye, és nem különböző egyéni vélemények összessége. Megírását egy kutatási folyamat előzte meg, melynek során a partnerszervezetek szakirodalmat, a fogyatékkal élő gyermekeket ért bántalmazást leíró eseteket és jó megelőzési gyakorlatokat gyűjtöttek össze. Különböző szakértőkkel, intézmények képviselőivel és a célcsoportokat képviselő személyekkel konzultáltunk a munka során, és átbeszéltük a témákat a szervezeteiken belül is. A hivatkozott példák megtörtént eseteken alapulnak, a neveket, helyszíneket és a szituációkat megváltoztattuk, hogy megóvjuk az eset által érintetteket, és biztosítsuk a titoktartást. A jó gyakorlatokat bemutató példákat úgy választottuk ki, hogy használható értékük legyen a szövegben, és ne zárják ki más kiemelkedő színvonalú megoldás alkalmazását. További információkért olvassa el a teljes beszámolót, melyet weboldalunkon talál: www.aiasbo.it/daphne

További információk • http://www.who.int/violence_injury_prevention/violence/neglect/en/ • http://www.unhchr.ch/html/menu2/6/crc/ • http://www.ualberta.ca/~jpdasddc/abuse/ • http://www.nspcc.org.uk/html/home/needadvice/protectingdisabledchildren.htm • http://www.securityworld.com/library/retirement/abuseofthedisabled.html • http://nccanch.acf.hhs.gov/pubs/prevenres/focus.cfm • http://www.aiasbo.it/daphne a teljes projekt megismeréséhez és további weboldalakhoz.

Bibliográfia • Asociacion de Desarrollo Comunitario en Areas de Aragon and Instituto Aragones de Servicios Sociales, „El maltrato infantil”, 2003. • Bonnier C., Nassogne MC, and Evrard P. „Outcome and Prognosis of Whiplash Shaken Infant Syndrome: Late Consequences After a Symptom-Free Interval”. Developmental Medicine and Child Neurology, 1995; 37 (11): 943-956. • DSM IV, The Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders 4th ed., American Psychiatric Association, 1994. • Sobsey, D. „Violence and abuse in the lives of people with disabilities: The end of silent acceptance?”. Baltimore, MD: Paul H. Brookes Publishing Co., 1994. • Sobsey D, Randall W, and Parrila RK, „Gender differences in abused children with and without disabilities”. Child Abuse Neglect, 1997, Aug; 21 (8): 707-20. • Sobsey D., „Exceptionality, Education, and Maltreatment”. Exceptionality, 2002; 10 (1): 29-46. • Sullivan PM and Knutson JF, „The association Between child maltreatment and disabilities in a hospital-based epidemiological study”. Child Abuse Neglect, 1998, Apr; 22(4): 271-288. • Sullivan PM and Knutson JF, „Maltreatment and disabilities: a population-based epidemiological study”. Child Abuse Neglect, 2000/a, Oct; 24 (10): 1257-73. • Sullivan PM and Knutson JF, „The prevalence of disabilities and maltreatment among runaway children”. Child Abuse Neglect, 2000/b, Oct; 24 (10): 1275-88. • Tomison AM, „Exploring family violence: Links between child maltreatment and domestic violence”. Issues in child abuse and prevention, National Child Protection, 2000; Clearinghouse Issues Paper, AIFS, No. 13. • United Nations, Convention on the Rights of the Child, 1989. Teljes szöveg: http://www.unhchr.ch/html/menu2/6/crc/treaties/crc.htm • World Health Organisation. További információ: http://www.who.int/violence_injury_prevention/violence/neglect/en/

22

Függelék

1 (kisebbséghez tartozás, fogyatékosság, nem miatt)

Rizikófaktorok

• Szegénység és munkanélküliség • Szociális elszigeteltség

Szülői és gondviselői tényezők

• Kisebb fokú anyagi és érzelmi támogatás

• Mentális betegségek, személyiségzavarok, öngyilkossági kísérle-

• Veszélyes lakókörnyezet • Az erőszak magasabb fokú társadalmi elfogadottsága

tek, pszichológiai problémák • Szülői képességek hiánya

• Az erőszak hirdetése a kulturális normákban

• Alacsony stresszkezelési képesség, alacsony önértékelés és ala-

• Média által közvetített erőszak

csony elvárások önmagukkal szemben • Autoriter nevelési stílus

Védőfaktorok

• Gyermekkorban elszenvedett bántalmazás • Tudatmódosító szerek használata

Szülői és gondviselői tényezők

• Hiányos ismeretek a gyermek fejlődési folyamatáról és szükségleteiről

• Pszichológiai jó közérzet

• Irreális és helytelen elvárások

• Magas stresszkezelési képesség, önbecsülés és magasabb elvárá-

• Viselkedési rendellenesség és agresszió az előzményekben

sok önmagunkkal szemben

• Családi támogatás nélküli serdülőkor

• A fogyatékosság elfogadása, a gyermek korlátainak és képessé-

• Magas stressz faktorok

geinek felismerése

• Szociális elszigeteltség

• A gyermek fejlődésének és az egyes fejlődési szakaszokban ta-

• Rossz anyagi körülmények

pasztalható szükségleteinek megfelelő ismerete

• Egyedülálló szülő

• Társadalmi és családi segítség

• Nem várt terhesség

• Az anya és a szülők megfelelő egészségügyi ellátása

• Nem megfelelő terhesgondozás

• A gyermekkorban legalább egy felnőttel kialakított szeretetteljes

• Alacsony alkalmazkodási képesség a fogyatékossághoz

kapcsolat

• A felajánlott segítség és erőforrások elutasítása

Családi tényezők

Családi tényezők

• Biztonságos, rendezett, és megfelelő nappali ellátás • Stabil és támogató partnerkapcsolat

• Bonyolult és kaotikus viszonyok a család otthonában (a család

• A kihívások kezelése és a változásokhoz való alkalmazkodás ké-

mérete és az egy helyen található családtagok száma) • Nem kellően biztonságos otthon és nem megfelelő nappali ellá-

pessége, melyek jellemzik egy család életét

tás

• Munkahelyi és anyagi biztonság

• Házastársi konfliktusok és családon belüli erőszak

• Társadalmi támogatás

• Stresszes életesemények, szülői stressz és érzelmi kiégés

• Pozitív nevelési stratégiák (pl.: pozitív visszacsatolás stb.)

• Munkanélküliség és anyagi problémák • Alacsony műveltségi szint

Gyermeki tényezők

• Szociális elszigeteltség

• A másokkal való kapcsolatok kialakításának képessége és az ér-

• A szigorú nevelés nagyobb elfogadottsága és a verbális agresszió

zelmek kifejezésére való képesség • Szexuális nevelés kamaszkorban

(pl. verés)

• Szociális közegbe való beilleszkedés (pl. iskola)

Gyermeki tényezők

• Viselkedésben és figyelemben tapasztalható állandóság

• Fizikai, mentális, érzelmi fogyatékosság • Koraszülöttség és alacsony születési súly

Környezeti tényezők

• Speciális szükségletek, gyakori kórházi ápolás

• A gyermeki jogokat nem lehet figyelmen kívül hagyni

• Viselkedési problémák (pl.: agresszió, hiperaktivitás, alvási nehé-

• Megerősített gyermekvédelmi törvények • A gyermekek megbecsülése

zségek) vagy magas fokú gondozási igény

• Jólét és munka

• Képességek hiánya, melyek az elszenvedett erőszak megértésé-

• Támogató szociális háló

hez, jelzéséhez és az abból való kiszabaduláshoz szükségesek

• Sokrétű együttműködés és a legkülönfélébb szakemberekből álló

Környezeti tényezők

szociális háló

• A gyermekvédelmi jogszabályok hiánya vagy ezen szabályok

• Biztonságos szomszédság

megerősítésének hiánya

•

Az erőszak társadalmi szintű elutasítása

• A gyermekek megvetése

•

Kulturális normák és média promóció az erőszak ellen

23

Függelék

2

A gyermekbántalmazást jelző indikátorok Fizikai jelek a gyermeken: fizikai sérülések a gyermeken, egészség, táplálkozás és megjelenés • Sérülések és hegek a bőrön • Égési sérülések • Harapás- és csípésnyomok • Törések • Trauma jelei • Pszichomotoros fejlődés késés • Elhanyagolt megjelenés • Alacsony testsúly • Elhanyagolt betegségek • Piszkosság • Apátia és vitalitás hiánya • Mérgezés klinikai tünetei

A gyermek viselkedésében észlelhető indikátorok • A gyermek nem bízik meg a felnőttekben, óvatosan, körültekintően lép velük kapcsolatba

Szülői indikátorok: viselkedés, nyelvhasználat és hozzáállás

• A gyermek szemmel láthatóan fél a szüleitől • A gyermek elszigeteltségére és elvonulására utaló jelek • A játékban és közös tevékenységekben való részvétel hiánya

• Valószínűtlen magyarázata annak, ami történt

• Idegenekkel szembeni differenciált reakció hiánya

• Eltérés az anya által hivatkozott és a klinikai vizsgálatok között

• Agresszió és antiszociális viselkedés

• A családtörténetben előforduló bántalmazás

• Destruktív hajlam

• Diszfunkcionális családi kapcsolatok

• Alvászavarok

• Az orvosi segítség igénybevételében való késlekedés

• Nem várt szexuális viselkedés

• Az aggódás, féltés hiánya, ami a gyermek megjelenését, fizikai

• Figyelemfelkeltő viselkedés

és érzelmi szükségleteit illeti

• Pszichológiai zavarok (anorexia, álmatlanság, ágybavizelés, in-

• Túlóvó szülői magatartás

gerlékenység, a problémák testi tünetekké alakulása /szomati-

• Irigység, féltékenység

záció/, erőszakos viselkedés)

• Negatív gondolatok és viselkedés a gyermek irányában (leki-

• Iskolai sikertelenség

csinylés, megvetés) • Komoly, szigorú fegyelmezési stratégiák

24

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás

A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

A Gyermekkor, Fogyatékosság és Bántalmazás elnevezésű projekt célja a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokban előforduló erőszak megelőzése, különösen ha a bántalmazás áldozatai a családban élő gyermekek. A fogyatékkal élőket segítő szervezetek hálózata támogatja és segíti a projekt magvalósulását, megismerteti a nemzeti szervezetek és szociális együttműködések szerepét a jelenség felismerésében, meghatározásában és megelőzésében. Ez a kiadvány az Európai Bizottság támogatásával készült, a Daphne projekt keretében.