A gyermekről vallott felfogások változása Pukánszky Béla: A gyermekkor története
-
1. gyermekkortörténet =egyes korok gyerekkel kapcsolatos felfogását, gyerek iránti attitűdjét vizsgálja születése: a 60-as években oka: a kutatókat már nem csak a társadalmi struktúrák változása, hanem az egyéni fejlődés, a személyes történelem, a hétköznapi események is érdeklik a tudomány alapműve: Philippe Ariés: A gyerek és a családi élet az ancien régime korában (1960) a középkorban nem volt jellemző a gyermeki sajátosságok iránti érzékenység a gyerekkor mint elkülönített életszakasz fogalma csak a polgárosodás kezdetétől magas gyermekhalandóság àtávolságtartó közöny a szülőknél a 16. századtól a gyerek a mulatság, felüdülés forrása, kényeztető-babusgató magatartás (főleg arisztokratáknál) az újkortól a gyermekkor konzerválása: az élet rossz dolgaitól megvédeni a gyereket + erkölcs, jellem fejlesztése, jól nevelt gyermek ideálja „ A középkori művészet kb. a 12. századig nem ismerte a gyermekábrázolást, vagy legalábbis nem tett rá kísérletet.” „ A 10-11. század embereit nem foglalkoztatta vagy érdekelte a gyermekkor ábrázolása, a kérdés fel sem merült a számukra, a gyermekkor átmeneti, gyorsan múló időszak, melynek még az emléke sem tartós.” (Gyermekek a középkorban)
Lloyd DeMause: -
Lloyd DeMause Ariés téziseivel vitatkozva dolgozata ki saját gyermekkor-történeti fejlődési modelljét fő műve: A gyermekkor története (1974) szerinte a gyermekkor története a felnőtt és a gyermek egyre szorosabb közeledése egymáshoz à érzelmi evolúció a szülők egyre alkalmasabbá váltak arra, hogy megfelelően reagáljanak gyermekeik szükségleteire reakciótípusok (szülői attitűdök): • projektív reakció: a szülő a gyermeket saját tudatalattijának (félelmeinek, szorongásainak) kivetítésére használja • megfordító reakció: a szülő a gyermekben saját gyermekkora felnőtt figuráinak (többnyire szüleinek) helyettesét látja • empatikus reakció: a szülő megérti a gyermek szükségleteit és kielégítésükért tenni is tud (empatikus reakció)
attitűdök a különböző korokban: gyermekgyilkosság: (antikvitástól a 4. századig): félelmek, szorongások kivetítése a gyerekre, gyermekgyilkosság, gyermek mint szakrális áldozat, szexuális visszaélések 2. kivetés (4-13. század): mindennapos gyerekverés, a gyerek mint a gonosz megtestesülése, gyerekek elhagyása (vagy kolostorba zárása) 3. ambivalencia (14-17. század): a gyerek teste és lelke alakítható viasztömb; a 17. századra megjelenik az ártatlan gyermek mítosza à távolságtartás és kötődés ambivalenciáját hozza létre 4. intrúzió (18.század): a szülők törekednek minél közelebb kerülni a gyerekhez, szülői kontroll, gyermekgyógyászat, Alfred Jenner, 1796: Himlő elleni védőoltás! à A gyermekhalandóság 1.
visszaszorulása, demográfiai váltás szocializáció (19-20. század közepe): már az apa is bekapcsolódik a nevelésbe, cél hogy a gyerek zökkenőmentesen beilleszkedjen a társadalomba 6. támogatás, empátia (1950-től): gyermekközpontú nevelés, támogató szülői attitűd – a szülő elismeri, hogy a gyerek jobban tudja nála, hogy mire van szüksége fejlődése egy-egy szakaszában 1990-ben megjelent művében módosította a periodizációt, az ambivalenciát a 12-16. századra teszi, az intrúziót a 16-18. század második feléig, a szocializációt pedig a 18. századtól a 20.század közepéig. 5.
DeMause és Ariés elmélete:
-
-
-
közös: a szülő és a gyermek közötti kötődés fejlődési folyamat eredménye az újkor meghatározó pont volt ebben (de nem egy csapásra történt a változás) eltérő: középkori és azt megelőző gyerekkép Ariés: szerinte nem hagyták el, nem vetették meg a gyerekeket, szerinte a gyerek bizonyos szempontból boldogabb volt, mert szabadon érintkezhetett különböző osztályokba tartozó és különböző életkorú emberekkel DeMause tagadja az újkor előtte gyerekek szabadságát, szerinte nem a szeretet képessége hiányzott a régi szülőkből, hanem az érzelmi érettség, hogy gyermekeiket autonóm emberi lénynek tekintsék újkor után: Ariés nem foglalkozik a 18. század utáni korszakokkal „fekete pedagógia” történet: 18-19. század gyermekfelfogásának antihumánus jellemzői Otto Hansmann: folytatja DeMause periodizációját: A változó gyermekkor (kb. 1960-tól): fogyasztó gyerekek, a gyerek a szabadidő- és szórakoztatóipar céltáblája Az elveszett gyermekkor (kb. 1980-tól): gyermekkor eltűnik, család összeomlik, tömegkommunikációs eszközök radikálisan átformálják a hagyományos értelemben vett gyermekkort
-
a mai gyermekképre a következőket mondják: gyermekkor kiüresedése „tizenéves farkasember” – tinédzserek indulataitól félnek a szülők átmenet nélkül felnőtté válás Gyerekek az ókorban:
-
-
rituális gyermekáldozatok (termékenység-kultusz) gyerekek befalazása később helyettesítő áldozatok: rabszolgák, bárányok de Egyiptomban: megbecsült érték volt a gyermek, tiltották a gyermekgyilkosságot Görögország: a gyerek a jövő szimbóluma, újszülött befogadása, családi idill, (szépirodalmi források), a verést csak végső esetben alkalmazzák, de a gyermekgyilkosság elfogadott (jogilag is), gyermekkor szakaszaihoz és nevelési módszereket határoz meg Platón Róma: cél hogy derék férfit neveljenek, katonás erények, atyai hatalom à az apa élet-halál ura, a lányokat férjhezmenetelükig nevelték, a fiúkat 17 éves korukig, utána be kellett állniuk
-
katonának, gyermeki lét mint tabula rasa, a szülők megtanulják, hogy örömüket leljék a gyerekben Quintilianus: 3 éves korig dajkára kell bízni a gyereket, utána meg kell kezdeni a nevelését és oktatását, játékos tanulás, dicséret és versengés ösztönző hatású, 7 éves kortól a fiúkat iskolába kell küldeni, mellőzni kell a verést, kíváncsiság és emlékezőtehetség felismerése Korai keresztény gyermekkép:
-
gyermekgyilkosságot főben járó bűnnek nyilvánítják Újszövegségben a gyerek a tisztaság, ártatlanság jelképe keresztény nevelési elvek: óvó-segítő nevelői gondolat mese mint a nevelés eszköze nemi vágyak ellen küzdeni kell Szent Ágoston: a gyermek bűnben fogant, abba születik, szellemi emberré kell válnia a gyerek eredendően rossz, és a nevelőnek kell jó irányba fordítania
-
A középkori gyermekfelfogás (folytatni 57. oldaltól) a gyerekek kicsinyített felnőttek (ábrázolásban is) a gyerekkor jelentéktelen, átmeneti időszak kezdetekben jellemző volt itt is a gyermekgyilkosság, gyermekek elhagyása, elutasítása szoptatós dajkák szoros pólya a gyerekek kolostorban nevelkednek a gyermekkor fogalma létezett 12. század: gyermek Jézus kultusza
-
Reneszánsz: gyerekek még mindig a dajkánál à nem megfelelő nevelés, sokan meghaltak 2 éves korukban kerültek haza a dajkától, a szülők idegenek voltak 6 éves korukig éltek a szüleikkel, utána kolostorba, iskolába vagy szolgálni mentek bentlakásos iskolák mindennapos verések (apa) humanisták: nevelési tanácsokat írnak àErasmus (külön tétel…) Reformáció, újkor:
-
Luther: a család legfőbb feladata a gyermek következetes, szigorú erkölcsi elvek szerinti nevelése (gyerek születésekor rossz – mint Szent Ágostonnál) polgárosodás à munka, evilági boldogulás puritanizmus, protestáns életeszmény (Locke) illemtankönyvek (pl. Comenius) a szülők ragaszkodnak gyermekükhöz szigor és engedékenység, kötődés és távolítás ambivalenciája 18. század
-
„pedagógiai század”, nevelés népszerűvé válása projektív gondolkodás: szülői törődés kezdetleges formája (saját gondoskodásszükséglet kielégítése a gyereken) dajkaság még mindig jellemző àanyai szeretet hiánya, rejtett gyermekgyilkosság csecsemőhalandóság csökkenése, várható élettartam növekedése
-
új családtípus: házastársak életkora közeledik àalkalmasabbak a gyereknevelésre nukleáris család létrejötte, kevesebb számú gyerek, több szülői figyelem és törődés egyéniség újra fontosság válik gyermek szerepe felértékelődik csodagyerek kultusz Rousseau elvei, Emil 19. század
-
ipari forradalom, urbanizáció àmagánszféra sértetlensége fontossá válik család mint végső menedék, bensőséges, nyugodt szexualitás tabuvá válása àgyerek eltávolítása a hitvesi ágyból àgyerekszoba létrejötte, rácsos ágy, gyermekbútorok gyermekvilág kialakulása játékipar megszületése gyerekeknek szánt irodalom megjelenése a gyerek a jövő biztosítéka a gyerek szocializációja, társadalmasítása elkezdődik állampolgárrá nevelés az anyaság új értelmet nyer: már a szülés előtt tudatosan készül a gyermeke fogadására szoptatós dajkák eltűnése viszont a dolgozó apa egyre jobban elszigetelődik gyermekeitől gyermekmunka: kapitalizmus miatt, főleg a fejlett országokban gyermekek verése még ekkor is bevett szokás az iskolások túlterheltsége ellen fellépnek (főleg egészségügyi szempontokból) 20. század
-
-
a gyermek évszázada? reformpedagógia: a gyerekeket egyéniségként tisztelik, önálló gondolkozásra hajnalom és alkotómunkára képes lénynek tartják demitologizálás: a gyerek lélektani kutatások tárgyává válik Watson: behavorizmus àa dédelgetést, babusgatást száműzni akarta (túlzott érzelmi kötődés), a szülőt józan, érzelemmentes, távolságtartó szakemberré akarta nevelni nevelő célzatú könyvek, tankönyvek a szófogadó gyermek: legfontosabb a szülők tisztelete és a nekik való feltétlen engedelmesség jól nevelt, illedelmes gyermek ideálja uralkodó marad gyerekközpontú szemlélet az 1940-es évektől: a gyerek szeretetre vágyó, törődést igénylő lény 50-60as évek Amerikája: baby-boom 20. század végétől napjainkig: kizárólag a gyerekek számára létrehozott fogyasztási piac (gyerekdivat, játékok, ételek, italok…) gyerekek igényeihez méretezett kulturális ajánlat (irodalom, film, képregény, tv-műsorok) törvények jönnek létre, melyek szabályozzák a gyerekek gazdasági szerepét, társadalomban elfoglalt helyét, és tiltják a számokra káros áruk (alkohol, cigaretta) fogyasztását óvodai, napközi otthoni hálózat kötelező iskolarendszer „gyermeki tudományterületek” (gyermekpszichológia, gyermekgyógyászat, stb.) gyermeki önállóság és szabad cselekvés elvárása
-
csonka családok technikai felszereltség àcsökken az érzékszervi tapasztalatszerzés szervezett, speciális gyermeki tevékenységterek (játszóterek) – minden elszigetelve média àmásodkézből szerzett tapasztalatok a gyerekek egyre kevésbé „gyerekesek” / a felnőttek gyerekszinten megragadtak
