Gyermekeim anyjának a tanulságos írásai

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

Gyermekeim anyjának a tanulságos írásai

I. fejezet: TEREMTÉS - Fõnök, nem kellett volna ennek már kijönnie ? - kérdezte Hangocska. kisasszony már egy fél napja kínlódik…Jajjj, az a nagy debella megint ráterpeszkedett a hasára: - Nyomjon, maga tehén! Jár le a Doktor úrnak a szolgálati ideje, maga meg csak ordít össze-vissza! Na tessék, már el is ment…Doktor úr, kérem, nem kellene megcsászárolnunk ezt a kicsi asszonykát? Nem tudja kinyomni a kölykét. - Fõnök, én komolyan kérdezem: nem szólhatok Angolnának, hogy szedje össze magát, csak egy kicsikét suttognék a fülébe, jóóóó?!- folytatta Hangocska. - Skorpió Aszcendenssel fog születni délután háromkor.- válaszolt Erõke Felettes Énje, a Nagy Hang.- Addig nyughass! Az ájulás határán az ügyeletes nõvér utolsó szavai eszméletre térítették a 22 éves, halálosan kimerült és a sok fájáserõsítõ zsibbasztó-kábítószertõl végtelenül magatehetetlen édesanyámat: „Nem, azt nem tehetik velem, már így is eléggé összevágtak…gyerünk, kicsikém, MUSZÁJ MEGSZÜLETNED!” … és akkor a hatalmas szorítás, a sötét, a félelem kihajított a világba. Megérkeztem. Kicsi gyermektestem tehetetlenül vergõdött a fejjel lefelé durván lógató doktori fõméltóság karmai között.

Fõnök, mit akarnak ezek? - kérdezte Hangocska. – Miért csapkodják úgy a seggecskéjét? Hát hogy sírjon te nagyokos, a sírás újszülötteknél az életképesség jele, 2 egész pontot ér az Apgar skálán. Miiiskáláááán ???! Az újszülött ellátásáról szóló tudományos értekezéseket kellene tanulmányoznod. Nagyon mûveletlen vagy!dörgött a Nagy Hang. – Jól van, áruljuk el az olvasónak, hogy milyen is az a tudományos születés, bár, sajnos, ezen mindenki átesik egyszer legalább életében, és akár többször is, ha gyereket szül. Ó, a kis Verácska is, meg a másik, az a kis makacs, tudod, Erõke gyerekei…Azok is? Nem, õk nem, hát nem emlékszel? Õk már az új Vízöntõ kor szellemében, az egyetemes törvények rendje szerint látják meg a napvilágot. Ja, hát persze, ezt megbeszéltük. Na, hogy is van az a tudományos születés? Figyelj, elõször is a szülést asszisztálni kell, szakemberi beavatkozásokat igényel, mint például a beöntés, borotválás, burokrepesztés, perfúziós szülésindukció, kardiotokográf, ekográf, vákkuumszívó, epiziotómia és orvosi szike a végsõ esetben a Sectio Cesarea-hoz. Jaj, ne káromkodj már többet, mik ezek a csúnya szavak? Ezek, kérlek, a modern civilizált ember kórház-labirintusának, az ostoba szenvedés mûvészetének a színpadi kellékei. Milyen kórház-labirintus, na, mondjad már! Ne zavarj össze, ez a következõ fejezetbe tartozik. Hadd folytassam a tudományos szülésrõl szóló rövid értekezésünket. Nos tehát, miután megvan a végtermék, mármint az újszülött, azt fertõtleníteni kell. Nagyon fontos a fertõtlenítés. A szemét, az orrlyukát, a torkát, le kell kaparni róla azt az ocsmány ragacsos izét, a magzatmázat, amibõl a szolgálatos nõvérek suttyomban kilopkodnak egy keveset, mert tulajdonképpen vitamindús, tápláló természetes magzatvédõ anyag, csakhogy azért a Fertõtlenített Újszülött, hát, kérlek, sokkal tudományosabb és szebb látvány esztétikailag, orvosilag is, mint az izzadt anyamell testmelegéhez tapadó magzatmázas csöppség. Na, folytatom inkább, nehogy elérzékenyüljek, mert ez káros az egészségre, májgyulladást és cukorbajt okoz. Szóval a végtermék megfelelõ elhelyezést igényel, eltávolítása a szülés után célszerû és praktikus megoldás a méhlepény tudományos eltávolításához, a gátmetszés összevarrásához, meg hát hallgassák a szülésetisek is az iszonyú csecsemõ-sikoldozást, hiszen azért fizetik õket. Szóval az anyát ellássák, elnyisszentik a köldökzsinórt, mire a kölyök fuldokolni kezd, akkor egy kicsit helyrepofozzák, hogy jöjjön meg a színe, azután az agyongyötört újszülöttel lerohannak a szülõszobából a szülészetre, számot ragasztanak a csuklójára, vagy ráírják, ha nincs ragtapasz, gúzsba kötik, hogy nehogy mozdulni tudjon, és behajítják egy mûanyagdobozba. Az anyát meg leszedik a tudományos szülõágyról, a „kecskérõl” és a biztonság kedvéért kihajítják a folyósóra a hidegbe, megfigyelés céljából, állítólag, sose lehet tudni, Isten ments’! Meg aztán jön a következõ szülés. Nincs idõ érzelmekre, nem praktikus és nem gazdaságos. Kihajítják, behajítják…hagyjuk ezt, Fõnök, nagyon lehangoló! - kesergett Hangocska.- Inkább arról mesélj, milyen érzés úgy igaziból anyának lenni. Tudod, ahogy átélte Erõke a gyerekei születését, azt meséljük el az olvasónak, az sokkal szebb, hadd örüljön õ is egy kicsikét. Jól van, de elõbb meséljünk még egy kicsit az olvasónak a teremtésrõl, mert különben nem fogja megérteni a sz lényegét. - válaszolt a Nagy Hang. * * kettõs természete is van: a nõ mint a szeretet (jin) õsprincípiumának a földi megtestesülése egyszerre létre hív, életet fakaszt: materializál, ami a szellemi erõk, az információs mezõ egységének a megbontását, az erõk elkülönítését és csoportosítását szükségelteti és ugyanakkor ugyancsak õ, vagyis a jin képviselõje az, aki az egységhez való önkéntelen visszacsatlakozási készséget megtestesíti (vagy legalábbis meg kellene testesítenie). Mert az egységbe való visszacsatlakozási, visszakötõdési képesség: a szeretet elsõsorban a nõ, a Yin õserõ megtestesítõjének a képessége és nem a férfié, aki a Fény képviselõjeként csupán a spirituális átvilágításra képes. Az mai, orvostudomány abszurd és ostoba tevékenységének köszönhetõen viszont még az életadási, életfakasztási képességérõl is kezdett lemondani a nõ, nem csak az egységbe való visszacsatolási, egységrealizálói képességérõl. Az Imagináció, vagyis a Mágia (Teremtés) Törvényének hatására, vagyis annak következményeként, a teremtésellenes romboló mentális programok létrejöhetnek az emberi aurában már csak a magzattal, a növekvõ, vagy felnõtt gyermekekkel szemben huzamosabban és intenzíven átélt negatív gondolati- érzelmi viszonyulás (hosszantartó harag, gyûlölet, neheztelés, elutasítás, stb.) következtében is, aminek szintén betegségek és „klinikai komplikációk” lesznek az észlelhetõ következményei. A Zend Aveszta perzsa szentkönyv szerint az emberiség õskorában az anyák fájdalom nélkül hozták világra a gyermekeiket, vagyis, szószerint idézve az iráni szentkönyv szavait: „amikor a nõk a gyermekágyban még nem kínlódtak”. Az egyetemes egységtudat, az Abszolútummal való teljes kollaboráció képességének birtokában ugyanis a szülõ nõ egy egészen „rendkívüli”, a hétköznapi valóságérzékeléstõl eltérõ, úgymond, „felfokozott” tudatállapotba kerül, amelyben képessé válik a Felettes-Énje, éber nappali tudata, valamint a tudattalanja közötti kommunikáció megteremtésére, a tisztánlátásának kiteljesítésére. Persze csakis olyan mértékben, amennyiben kauzális önismerettel és az ezzel együtt járó egyetemes felelõsségtudattal vesz részt anyává válásának különbözõ folyamataiban. A fizikai fájdalombíró képesség is sokkal fokozottabbá válik ezért a http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 24 June, 2016, 20:27


szülési aktus során, a fizikai szervezet hormonálisan adagolja a szülési fájdalmak erõsségével párhuzamosan a természetes „fájdalomcsillapítókat”( törvénytelen tehát ezt a folyamatot mesterséges érzéstelenítõ szerekkel összezavarni!) annak érdekében, hogy a szülõ nõ intuitív módon követhesse és irányíthassa a szülés különbözõ fázisait. A tudományos valóságlátás térhódításával azonban a mai nõk azzal a téves elképzeléssel szolgáltatják ki magukat a klinikai környezet személytelen gépezetének, hogy maguktól, saját erejükbõl képtelenek lennének uralni a fizikai szervezetükben lezajló folyamatokat, mit sem tudva a szülés univerzális - szellemi vetületeirõl. A fizikai fájdalom valójában nem egy orvosilag kiküszöbölendõ kellemetlen tényezõ, hanem a teremtés megnyilatkozása a fizikai szervezetben, amely lehetõvé teszi azt a felfokozott, egész lényünkkel átélhetõ transzcendentális tudatállapotot amely, kellõ egyetemes felelõsségtudattal társulva, a szülõ nõ gyökeres átalakulását, szellemi-lelki-testi újjászületését hivatott elõsegíteni. A létezés egyetemes teremtési folyamataiba való közvetlen részesülés élményének a megtapasztalása megmarad és egy új erõként állandósul a szülés után. Ennek az élménynek az elmaradása miatt jelentkezik a mesterséges szülés utáni depresszió, a pszichikai „hullámvölgy”, amelynek a gyökere nem a hormonális változásokban keresendõ tehát, hanem e beavatás-élmény mesterséges elfojtásában. A legtöbb szülési komplikáció abból adódik, hogy a tudattalanjába lerakodott negatív képzetek miatt, a szülõ nõ nem tud harmóniába kerülni az anyaság, az életadás, a létrõl való gondoskodás egyetemes õselvével, amelyet az asztrológiában a Hold princípiuma testesít meg. Vagyis tudattalanul fél az anyasági állapottól, bizonytalan az anyai, a családi helyzetében, bizonytalan a párkapcsolata stabilitásában, fullasztónak érzi az adott családi körülményeit, kényszerûnek a házasságát és így tovább. Ezen negatív érzés- és gondolatminták következményeként aztán természetesen jelentkezni is fognak a fizikai szervezetben már a várandós állapot kezdetén vagy csupán a szülés beindulásának, lezajlásának során, azon különbözõ komplikációk, amelyek esetleges fellépésétõl való félelmükben a kismamák az orvostudományhoz menekülnek. Aztán rendszerint be is idézik azokat szép sorjában maguknak tudattalan teremtõ képzelõerejük, imagináció képességük (amelyrõl sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány nem akar tudomást szerezni) segítségével. Ráhangolódnak az orvostudomány és a modern, civilizált ember negatív hitére jellemzõ „sose lehet tudni”- mentalitására, átruháznak az orvosra, a kórházi személyzetre és a kórházi gépekre minden felelõsséget (szabad akaratuknak és egész személyiségük feladásának az árán is ) és mindezek következtében az „életmentõ” orvosi beavatkozás szükségessé is válik. Mivel a véletlen nem létezik, hanem a minden ember saját lelki-szellemi struktúráján, személyiségén, vágyéletén, érzelmi-gondolati tevékenységén keresztül is megnyilvánuló, hatásukat mindenképp kifejtõ egyetemes törvények hatásmechanizmusa , senki (fõként az anyaság princípiumát a legközvetlenebbül, saját fizikai testén keresztül is átélõ nõ) se lehet kiszolgáltatottja sorsának , a „véletlennek”, hanem csupán a benne rejlõ feltáratlan tudattalan tartalmaknak, destruktív programoknak, amennyiben nem tudatosítja és nem oldja fel azokat Ez a tudatosítás épp olyan elengedhetetlenül fontos és eredményes lehet az olyan „problémás terhességek” esetén is, amelyre az orvosi szakismeret már eleve a császármetszést javasolja, sõt nem egy esetben a nõre kényszeríti, mint egyetlen ésszerû megoldást. A fellépõ komplikációk, jellegük és súlyossági fokuk (a manapság egyre gyakoribbá váló császármetszés szükségessége) szerint tehát mindig a várandós vagy már közvetlenül a szülés elõtt álló nõnek az anyaság lételvéhez való negatív, ellentmondásos viszonyulását tükrözik. Ezek a negatív viszonyulások, görcsök, ellentmondások, tévképzetek viszont felismerhetõk, dekonspirálhatók és a tudatosításon keresztül feloldhatók azon személyes-kauzális önismeret segítségével, amelyet az asztrológia tesz lehetõvé a személyi horoszkópok segítségével kimutatható destruktív mentális programok és rejtett diszharmonikus személyi tulajdonságok feltárásával. De vizsgáljunk meg néhány szülési komplikációt. A leggyakoribb ilyen probléma a korai burokrepedés és a magzatvíz elfolyása, amely az esetek többségében a kitolást serkentõ-elõsegítõ fájdalmak megszûnésével folytatódik, majd mesterséges perfúziós szülésbeindítással és rendszerint császármetszéssel ér véget, amennyiben az injekciók hatására beindított vajúdást nem követi tágulás és a begyógyszerelt, kétségbeesett szülõ nõ képtelen kinyomni a magzatot vagy akár eszméletét is veszti. Ez a komplikáció rendszerint az olyan nõk esetében jelentkezik, akik leendõ anyaságukat rengeteg szorongással, gátlással, kétellyel, bizonytalansággal, aggodalommal, sõt nemegyszer a magzatelhajtási vágy, vagy akár a konkrét kísérlet emlékének a tudattalanjukba lefojtott bûntudatával fogadják. Azoknál, akiknél a személyes felelõsség elhárítása által létrejövõ belsõ félelmek, a lelki éretlenség, a gyenge személyiségtudat következtében a szülési aktus felvállalására nem érzik képesnek magukat a szüléshez náluk jobban értõ szakemberek „segítsége” nélkül, vagyis azon kompetens és „felelõs” személyek nélkül, akik átveszik tõlük a szülés felelõsségét. A magzatvíz korai elfolyása tehát a várandós nõ feszült, görcsös, szorongó lelki-szellemi állapotával áll kapcsolatban, tükrözve azt, hogy az illetõ nõ nincsen harmóniában a Hold princípiumához analogikusan kapcsolódó Vízelemmel, vagyis nem tud oldottnak, ellazultnak, nyugodtnak lenni és többé már nem ura érzelmi átéléseinek, hangulatainak, lelki érzékenységének. Meghatározó ugyanakkor az ilyen esetben és fõleg, ha a vajúdási vagy tágulási folyamat hirtelen lelassul vagy teljesen leáll, a saját anyaságához való negatív, ellentmondásos viszonyulás mellett az illetõ nõnek az élettársához, családjához való negatív, ellenséges, vagy szorongásos viszonya. Ugyanis amennyiben maga az apa vagy valamelyik családtag (fõként a saját édesanyja) elutasítja, támadja a gyermeket, a tisztázatlan konfliktusok problémássá teszik a szülési folyamatot. Szüléskor a nõnek a tudattalanjába bevésõdött, saját születés-élménye, annak az emléke is feltör, aktiválódik és feldolgozódik, különösen az elsõ gyermekszülés esetén. Ezek a tudattalanból feltörõ, nem fizikai indíttatású fájdalom-görcsök, a szülés végsõ aktusa elõtt is jelentkezhetnek, ami szintén „elnémítja”, elhalasztja egy kis idõre a szülési folyamat elõrehaladását. Ezeknek a többékevésbé intenzív fájdalommal is járó, inkább irracionális félelem-görcsökben jelentkezõ, tudattalan emlékeknek a feldolgozásához-feloldásához szükséges idõtartam esetrõl-esetre, bocsánat: személyenként különbözik. Ezek elmúltával viszont ( és ez lehet néhány perc vagy több óra annak függvényében, hogy mennyire nyugodtak, bizalomkeltõk, bensõségesek, meghittek, barátságosak a szülés körülményei, a szülésnél segédkezõ, vagy abban résztvevõ személyek -de elsõsorban a leendõ apa magatartása, viszonyulása, támogatása, együttmûködése a http://kozmaszilard.hu




legmeghatározóbb!) a szülés folyamata visszaáll a természetes, normális, folyamatába, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül. Azaz visszaállna, hogyha hagynák! Mert többnyire nem hagyják és különbözõ görcsoldó-zsibbasztó, fájdalomcsökkentõ injekciókkal, a „szülés-vezetõ” urak és hölgyek még jobban összezavarják a növényi állapotra lesüllyesztett szülõ anya szabad akaratát, elveszik a maradék józanságát és a fizikai erejét. Természetes, hogy ezután már csak a szülésznõk (és sokszor a takarítónõk) haspréselési technológiája és a fogóval való fejtõl húzás mûvelete menti meg a helyzetet, a „szükséges” gátmetszéssel egybekötve. A magzatnak a méhen belüli rossz elhelyezkedésébõl vagy a köldökzsinór helyzetébõl adódó komplikációk szellemi gyökere (tehát nem csupán fizikaialkati rendellenessége!) szintén visszavezethetõ az anyasággal kapcsolatos tévképzetekre, irracionális félelmekre, gondolkozási mintákra. A nyakra tekeredõ köldökzsinór, amely a születendõ gyermek életét fenyegeti, egyértelmûen utal az anya tudattalanjában mûködõ életellenes mentális programokra, amelyek a magzatkihordás ideje alatt is befolyásolták annak a gondolatait és gyakran eltöltötték a saját éltére és a magzat életére vonatkozó, irracionális veszély-képzetekkel, halál-információt tartalmazó gondolatképekkel. Az ilyen, a magzat-gyermek és az anya életét veszélyeztetõ „véletlen” körülmények, minden esetben a Skorpió napjegy által megtestesített spirituális megszüntetési (halál) és újjászületési - megújulási programra utalnak az anya és a gyermek aurájában, amit egy komolyabb asztrológiai konzultáció alkalmával, vagyis egy asztrogramm elemzéssel elõre fel lehet deríteni és annak tudatosításával és a megfelelõ mentális magatartás (erkölcs) felvételével - gyakorlásával fel lehet oldani (megelõzni a fizikai „komplikációt”). Erõke Aszcendense is a Skorpióban áll, a Nap és a Hold által kegyetlenül támadott Uránusszal szorosan az Ascendens mellett. De mivel a férje által három évvel korábban elkészített horoszkópja segítségével tudomást szerzett ezekrõl a Skorpió jellegû romboló programokról, karmikus meghatározottságokról, ennek megfelelõen a spirituális megújulási-újjászületési „kötelességei” teljesítéséhez jóval a gyermek fogantatása elõtt hozzáfogott. Ezért olyan, humanista szemszögbõl kegyetlennek tûnõ fizikai figyelmeztetésekre mint a köldökzsinór elõesése nyakra való tekeredése, vagy a magzat koponyájának a szülõ csatornába való beszorulása, már nem volt szüksége egyikükek sem. Az oly sok nyomorúságot és egészségi komplikációt okozó méhen kívüli terhességnek a mentális oka az, hogy az illetõ nõ, gondolatai, vágyai és képzelete szintjén nagyon ritkán van csak a helyén térben és idõben. Vagy a múltban idõzik gyakran, annak elmúlása fölött szomorkodva, azt idézve képzeletébe újra-meg újra, vagy a jövõbe képzeli magát, onnan várva valamiféle csodás segítséget a jelen problémáinak a feloldására, vagy éppenséggel félve gondol a szerinte semmi jót nem ígérõ jövõvel szembe. Az ilyen ember (nõ) természetesen térben sincs otthon a képzelete és vágyai szintjén és mindig más élethelyzetekbe képzeli magát, más szereplõkkel: jobb családtagokkal, kedvesebb és megértõbb munkatársakkal, jobb és szeretõbb, gyöngédebb, stb. élettárssal. És ami a legfontosabb a mi témánk szempontjából: szeretkezés közben is más dolgokra, másokra - másra gondol, vagyis a legfontosabb életeseményei közben sem létezik a helyén csak fizikailag. A méhen kívüli terhességgel a tudattalanja ezt az állandósuló helyen kívüliséget képezi le, azt jeleníti meg a fizikai testében. Egyértelmû és logikus, hogy azáltal, hogy a mai orvoslási technika segítségével megmentik egy ilyen veszélyeztetett anya életét sõt: olyan esetek is vannak, amikor a gyermeket is sikerül megmenteni, ezáltal csak a téves program fizikai megvalósulást tartják életben, de az õsök (õs anyák) által valahol célt tévesztett (elvétett) életforma, életút mentális programját, vagyis az igazi okot nem oldják fel és nem szüntetik meg. Ezért a következõkben meg fognak ismétlõdni e rendellenes komplikációk. A farfekvéses magzat-elhelyezkedés mentális oka hasonlít a méhen kívüli terhesség okához. Fizikai dimenzió szintjén ez akkor jelentkezik amikor a szülés beindulásakor sem fordul természetes fejfekvési pozícióba a magzat, tehát az anya lelkileg (tudatilag) háttal áll a szülés aktusához, vagyis még felkészületlen a szülési folyamatokra, vagy nem tulajdonít annak megfelelõ lelki-szellemi fontosságot, nem figyel eléggé önmagára, megváltozott szellemi állapotainak jellegére, minõségére és természetesen a magzatára. De az is lehet, hogy valami más, általa tudott és számára fontos dolognak, jelenségnek, személynek fordít hátat tudatosan. Valaminek háttal áll. Nem akarja azt befogadni lelkébe, nem akarja magához közel engedni, nem akar foglalkozni vele és ezért képletesen hátat fordít. Az anya személyi horoszkópja elemzésével meg lehet keresni és pontosan rá lehet mutatni arra, hogy mi is az, amivel az anya nem akar foglakozni, mi az a számára igen fontos információ-rendszert tartalmazó helyzet, vagy ki az a személy, akit nem akar a lelkébe -a tudatába!- beengedni. Amennyiben az elfogadás, vagyis a szembefordulás megtörténik, megfelelõ fizikai mozdulatok és pozícióváltások (torna) segítségével a magzatot rá lehet vezetni, hogy õ is úgy forduljon, ahogy mindkettõjüknek elõnyösebb és természetesebb. Az európai racionálishumanista fogyasztói koncepciókra épült társadalmakban egyes nõk számára a egyedül várandós állapot jelenti a lehetõséget arra, hogy személyük a környezet, a családjuk, élettársuk figyelmének középpontjába kerülhessen, tehát hogy az addig rejtett vágyaikat és rejtett hatalmi ambícióikat kiélhessék a környezetükön, más nõk képzeleti és érzésvilágában viszont ténylegesen teherként és korlátozó állapotként jelentkezik a várandós állapot, amelytõl szeretnének minél hamarabb megszabadulni. Mindkét esetben tudattalanul küzdenek a szülés gondolatával. Elõbbi esetben elutasítják a várandósági állapottal járó kivételes „elõjogoktól” való lemondást, a második esetben viszont akik várják, hogy az õket fizikai mozgásukban korlátozó és a férfiaktól ennyire látványosan és érzékelhetõen megkülönböztetõ fizikai állapotuk megszûnjön. A túlhordás és a koraszülés komplikációi erre a ( természetellenes helyzetfenntartási vágyra és szintén természetellenes helyzet megszüntetési vágyra, türelmetlenségre utaló) diszharmonikus viszonyulási formákra vezethetõk vissza, vagyis koraszülésnél inkább elutasítja, menekül az anyaságtól, míg túlhordásnál belékapaszkodik, szeretné magában visszatartani a magzatot az illetõ nõ. A köldökzsinór elõesése, nyakra csavarodása vagy súlyosabb esetekben akár a teljes elzáródása, megbogozódása ismét valamiféle rossz viszonyulást, belsõ görcsöket, gócpontokat tükröz, mégpedig nagyon is szuggesztív módon: a magzat nem kap levegõt, fulladozik, vergõdik, megszûnik a vér- és oxigénellátása. Ugyanilyen „fullasztó” helyzetként éli meg az anya is mind a párkapcsolatát - házasságát (szülõkkel, rokonokkal való közös házban, közös udvarban való együttélését) mind pedig a saját anyaságát. Inkább feladja és nem odaadja magát az anyasági-élettársi szerepnek, megbánja a házasságát vagy kételyei vannak az anyává válással kapcsolatosan, stb. A http://kozmaszilard.hu




magzatszurkos magzatvíz szintén szuggesztív és „maga helyett beszélõ” komplikáció: a magzat bekakált a magzatvízbe, tükrözve az anya szorongásait, irracionális félelmeit, vagyis azt, hogy az anya nagyon „be van tojva”. Egyik barátunk Magyarországon élõ unokatestvérébõl kellett hét hónapos magzat-korában sürgõsen kioperálni a kisfiát mert nagyon megijedt, amikor megtudta, hogy milyen komplikációk adódhatnak abból, hogy az õ vérképlete RH negatív és a férjéé RH pozitív. Természetesen hónapokig tartó perfúziózás, inkubátorozás és az idiotizmus határait érintõ, mániákus sterilizálás lett mindennek a következménye. Így kerültek az orvostudománnyal függõségi viszonyban mindketten talán egy egész életre. Anyanyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, szókapcsolatokkal, szavakkal, amelyek egytõl-egyig valamiféle metafizikai igazságot, törvényszerûséget, lényegi, analogikus összefüggést tartalmaznak. Érdemes elgondolkodni például a „szorongás” és a „szorulás” szavak közötti analogikus kapcsolaton. Annak az embernek van szorulása, aki tudattalanul szorong valamitõl, képtelen megemészteni valamilyen információt, sokat rágódik, töpreng a nehézségein és képtelen az új információk befogadására, a belé nevelt, vagy az általa szerzett vallásos, vagy tudományos rögeszmék, babonák, a régi szokások, fantazmagóriák, rögeszmék, koncepciók, elavult, lemerevedett gondolkodási- cselekvési minták, kapcsolatok elengedésére. Ugyanilyen szuggesztív a „terhesség” kifejezés, amely jelzi, hogy a gyermekáldás helyett egy újabb terhet visel az illetõ nõ, mint ahogy manapság tehernek, nehézségnek érez a külsõ boldogságban, tudományos-gazdasági jólétben, könnyítésekben gondolkozó ember minden olyan tapasztalatot, amely belsõ erõfeszítéseket, belsõ megfordulást, a megismeréssel, szellemi tágulással járó természetes fájdalomérzéseknek a tudatos felvállalását igényelné részérõl az igazi önmegvalósítása, spirituális fejlõdése, tudatosodása érdekében. Egy egész civilizációt (tudományt és annak megfelelõ intézményeket) építettünk fel a szellemi fejlõdésünkhöz szükséges figyelem-felvonó, figyelmeztetõ jellegû fájdalmak megszüntetésére, azok kicselezésére és az eredményeket meg lehet nézni: minél több a fájdalommegszüntetõ technika és módszer, annál több a fájdalom és a minden fantáziát felülmúló szenvedés. A mai szülészeti „klinikai komplikációk” hetven százalékához úgy jutottunk el, hogy a múlt század végén és a század elején az orvostudomány kezdte alkalmazni szüléseknél is a zsibbasztókat, a fádalom-szüntetõ injekciókat. Ennek az lett a vége, hogy a nõket -persze az õk akaratukkal és hozzájárulásukkal, sõt: kifejezett óhajukkal- megfosztották a természetes és egészséges szüléshez elengedhetetlenül szükséges érzékelési képességüktõl, vagyis az egyetemes teremtésben való, éber közvetlen és tudatos részvételi képességüktõl. A nõi szervezetnek ez a szentségtelen megzavarása vezetett nem csak a ma oly természetes elõszeretettel gyakorolt gátmetszéshez, hanem a gyermekeknek az anyjuk hasából történõ mesterséges kipréseléséhez és a szülészeti fogóval való kiráncigálásához, hanem az összes ma már szükséges rosszként elkönyvelt mûvi beavatkozáshoz. De hogy a szülés során adódható komplikációkhoz visszatérjünk, a továbbiakban a császármetszés metafizikai eredetét fogom megvizsgálni, hiszen a korábban említett komplikációk többségükben ezt az orvosi beavatkozást alkalmazzák. De ezen természetellenes mûtét segítségével szeretnének fájdalommentesen, saját erõfeszítésük nélkül átesni a szülésen azok a nõk is, akik mit sem tudva a hosszú távon és ezért nem észlelhetõ szellemi-lelki visszahatások mechanizmusáról, tudományosan -és így mindenképp idõnap elõtt-, elõre „beprogramáltatják” maguknak a teremtésben, a létrõl való gondoskodásban és végsõ soron az Abszolútummal való kollaboráció aktusát. A szülés folyamata ezért nem egy hosszas kínszenvedéssel és majdnem kibírhatatlan fájdalmakkal járó, szükséges rossz, amin túl kell esni, ahhoz, hogy a baba megszülethessen, hanem minden nõ számára a legnagyobb fejlõdési, önkiteljesítési lehetõség, amennyiben azt az illetõ nõ teremtõ- képességének, éberségének, felelõsségének és szabad akaratának teljes birtokában igazi Fényben és Szeretetben éli át. A császármetszés tehát olyan nõk esetében következik be, akik nem áldott állapotban vannak, hanem csak egyszerûen „terhesek”, mit sem tudva arról a hatalmas erõrõl, amely a létteremtési aktus során, de már a várandósági állapotban jelen van bennük. Ennek az erõnek a megtapasztalásától van megfosztva a klinikai szülésen „átesõ” nõ, de fõként az, akin császármetszést hajtanak végre. Az áldott állapot azt jelenti, hogy amennyiben a várandós nõ, minden kétséget kizáró, igazi szeretetben fogadja a születendõ gyermekét, az egyetemes törvények „oltalmát” és „gondviselést” élvezheti mind a magzatkihordás, mind a szülési aktus során, vagyis hozzájut mindazon szellemi- lelki- anyagi értékekhez, amelyek a saját és a magzat szellemi-lelki-testi egészségéhez szükségesek. Természetesen ez azt jelenti, hogy tudatos erõfeszítéseket tesz a tudattalan destruktív programjainak megismerésére, dekonspirálására és feloldására, a tudattalan szellemi- lelki meghatározottságainak tudatosítására, az anyaságával kapcsolatos félelmeinek, egoista elvárásainak, számításainak, öncsalásának a leleplezésére és ami a legfontosabb: a szexuális életének, párkapcsolatának a harmonizálására, kiteljesítésére, rendezésére. A tudományos „terhesgondozás” a szexuális élet gyakorlásáról próbálja lebeszélni az elõrehaladott várandóssági állapotban lévõ nõket „a magzat épségének érdekében”, nem akarva tudomást szerezni a Nemek törvényérõl, amely szerint az ember (a férfi és nõ) számára a Fény és Szeretet folytonos áthatolása, a szexuális aktusban konkretizálódó kiegyenlítõdési lehetõség, vagyis a szeretõségi minõség az elsõdleges. Nem kíméli magát fölöslegesen, nem kényeskedik és nem érzékenykedik, nem kíván „terhesi” elõjogaival élni (visszaélni!), nem aggódik a jövõért. Nem hamis szeretettel, nem érzelegve - spekulálva, nem jövõ bebiztosítási görcsökkel várja a gyermekét és fõként nem azért, hogy azzal a szétomló házasságát megmentse vagy hogy férjet fogjon magának. Annak következtében, hogy egy leendõ anya fölöslegesen kíméli magát, fél a fájdalomtól és az igazi erejével arányos erõfeszítéstõl és ezáltal (is) ellustul lelkében, képtelen lesz szellemileg tágulni, nyitni, egyetemes szeretettel, teljes hittel és bizalommal odaadni magát az anyasági állapotnak, diszharmonikus, a Nyilas uralkodó bolygójával, a Jupiterrel kapcsolatos morális, szellemi-lelki nyitási-tágulási nehézségre utaló fizikai nyitási elzáródás léphet fel a szülésénél. Ez a mai gyakorlatban császármetszéshez vezet, amely egyáltalán nem tekinthetõ normális aktusnak. Sõt: egy hatalmas sokkot jelent nemcsak a nõi fizikai szervezet számára, ami csak azt jelzi, hogy nõiségében, emberi öntudatában, egész anyai lényében alázza meg az isteni teremtõ képességétõl megfosztott vagy önkéntesen arról lemondó, a rolófájdalmak tudatos elszenvedését nem vállaló, a könnyítés érdekében a teljes kiszolgáltatottságot http://kozmaszilard.hu




választó személyt. Mindez megmagyarázza azt, hogy a császármetszés után, de egyáltalán bármiféle (fõleg a mesterségesen beindított) klinikai szülés után miért esnek lelki depresszióba és miért válnak képessé sokkal késõbb a szoptatásra azok a nõk, akik helyett tulajdonképpen a szülész-orvosok szülik meg a gyermeket. És ez természetes, hiszen hiába gondolja racionális eszével azt a mesterségesen szülõ nõ, hogy minden rendben van, amikor legbensõbb nõi lényege, anyai-teremtõi tudattalanja elhallgathatatlanul lázadozik benne és nagyon nehezen dolgozza fel azt, hogy egy õsrégi folyamat, ami kilenc, vagy nyolc hónappal korábban elindult benne, nem ért véget, nem történt meg annak az igazi végkifejlete, elmaradt az a teremtési aktus, amire az egész szervezete, minden egyes sejtjével „be van rendezve”, amióta ember él a földön. Ahelyett egy megsértett (felmetszett) szervezet fájdalmait legyûrve, annak az összezavart természeti folyamatait, különbözõ élesztési módszerekkel serkentgetve kell kikísérletezze, hogy ilyen körülmények között képes-e még a szoptatásra, vagyis az anyai-szülõi szerep elsõ lépésére, a létrõl való gondoskodás legelsõ és legõsibb (gyökerében szellemi) aktusára.. Történetünk fõhõse, Erõke az elsõ igazán szabad születésnapja elõtt két héttel életet adott egy gyönyörû kislánynak, természetes körülmények között, a Bakó-Nyaka-Vágási erdõszélen, semmiféle orvosi asszisztencia és szülési komplikáció nélkül, úgy ahogy azt, az egyetemes törvények rendje szerint, a teremtõ erõkkel kollaborálni képes archaikus ember (nõ) mindenkoron megélte, de még a századforduló elõtti üknagyanyáink, szépnagyanyáink is. A modern nõgyógyászat kezdetén még különbözõ jól irányozott negatív szuggesztiókkal be kellett ugratni a nõket aggodalmaskodásukra, felelõsség-elhárításukra, biztonságvágyukra, kényelmességükre alapozott reklámokkal a klinikai szülésre, hiszen akkoriban még szégyennek, megbotránkozásnak vették, ha valaki önkényesen kórházba vonult szülni. Ma már tapasztalt szülésznõk könyveibõl az is kiderül, hogy a kórházi szülésekkel egyidejûleg indultak meg azok a szülési tragédiák, vérmérgezések, elhalálozások is, amelyekre tudományos statisztikákban oly elõszeretettel hivatkoznak a professzor urak. A hullaboncolás utáni kezekkel befertõzött nõk a haláltudatot kapták biztonságos orvosi segítségnek és a halált a legvégsõ bizonyosságként. Miután elõbb a tudatukat fertõzték be azzal az egyetemes léthazugsággal, hogy a szülés nem több a szeszélyes természet kiszámíthatatlan biológiai játékánál, amely ellenõrzést és szakemberi felügyeletet igényel. Megfosztva teremtõ szabad akaratuktól, az antibébik és a nõi emancipáció, a világháborús fogyasztói õrület századának küszöbén a teremtés aktusa elveszítette az ember életében azt a szakrális erejét, amely megélése nélkül lehetetlen a kiegyenlítõdés, a megváltás, a boldogság. - Huuu, ez aztán jól megmondtuk.- sóhajtott Hangocska.- De vajon megértette az olvasó is, hogy mi a muzsika a szüléssel? Nagy kár lenne ezért a szép értekezésért! Ne izgulj, most mindjárt megérti. Hallgass, psszt, kezdõdik a TEREMTÉS… · * vacsoráznom a tegnap este, most nem szabad székrekedésem legyen szülés elõtt. De hát olyan jó kedvem volt. A ropogó tábortûz mellett mindig szerettem üldögélni, és belehallgatni barátaim beszélgetéseibe. Sokat tanulhat így az ember. 19 évesen úgy szívom a tudást magamba az életrõl, a valóságról, az emberekrõl, saját magamról, mint egy szivacs a vizet. S most nemsokára anya leszek. Annyira hihetetlen, annyira furcsa, de valahogy mégis megnyugtató. Talán mégiscsak van értelme az életemnek. Kimászok a „családi” sátrunkból, minek kucorogjak itten, úgysem lesz ebbõl már alvás. Reggel 6 óra. Madárcsicsergés és verõfényes napfény ömlik be a megemelt sátorajtón. Barátaim és Király is felkeltek idõközben, miközben a dolgomat végeztem az erdõben, furcsa módon nagyon megy a hasam, hiába ettem a sok túrót. Mi történik? Így nem mehetek elõadásra sem a közeli szabadtéri elõadóterembe, még össze csinálom magam szégyenszemre! Nem jössz? – kérdi Király. Ne haragudj, fáj a hasam, nem érzem jól magam. válaszolom. Igen, mert telezabáltad magad a tegnap este – hagyott magamra nevetve. Már én sem tudtam, hogy kinek higgyek, Királynak, vagy annak a belsõ hangnak, amely egyre csak azt suttogta:” Szülni fogsz, szülni fogsz…” El se merek mozdulni az erdõszéli illemhely közelébõl, csak viszek egy könyvet, hogy a hasmenések között legalább olvassak egy keveset. De hamarosan abba kell hagynom az olvasást, lassan már ötpercenként kezd görcsölni az egész altestem, méhem, derekam, a combjaimon is végigszalad mindegyre valami fáradt zsibbadtság. Igen, most már biztos, hogy szülni fogok. Mikor visszajöttek délben az elõadásról a többiek, odabújok szótlanul Királyhoz, mert nem tudtam, hogyan mondjam el, hogy apa lesz. De õ mindent ért a tekintetembõl: Mi van, kicsikém, kezdõdik a szülés? Igen. – sóhajtom. (- Miért sóhajtozik ez itten, Fõnök, mintha a halálára készülne? - kérdi Hangocska.- HÁ NEM ÉRTI, HOGY BIZTONSÁGBAN VAN ?!!! - Figyelj, ez nem olyan egyszerû. - válaszol a Nagy Hang. - Egy dolgot akkor értesz meg igazából, miután megtetted. Ne feledd, hogy Erõke tudattalanja még tele van a szülésrõl szóló sötétnélsötétebb negatív szuggesztiókkal, félelmekkel, fiatal szervezete, bármennyire is edzett a karatézástól, biológiai sejtemlékezetében hordja még a nemrég abbahagyott húsevés (egyetemes létgyilkosság) bûntudatát és hormonális halálinformációit. Ez nagyon sokat jelent. Mert a fájdalomérzékelési és –tûrési képesség egészen más a húst és mesterséges cukrot fogyasztó embernél, mint a természetesen táplálkozónál. Ne feledd, hogy Erõke halomra olvasott egy csomó szakszamárságot a klinikai szülésrõl, de most egyedül kell megtapasztalnia, hogy hogyan zajlik le egy szülés a maga teljes metafizikai valóságában, természetes körülmények között, „élõben” és mindenféle tudományos masinákkal való belematatási lehetõség nélkül. És azt se feledd, hogy a feldolgozatlan gyermekkori, diákkori emlékek, a rokonok aggodalmaskodása elõli menekülés, a társadalmi „megbélyegezettség” tévképzetének félelme (miszerint egy ilyen „életveszélyesnek” minõsített, az anya és gyermek épségét veszélyeztetõ, „felelõtlen” tettért akár börtönbe is kerülhetnének mindketten), a hiányos önismeret és önbizalom most egyetlen hatalmas görcsként szorítják a lelkét, szellemét. És ezért a fizikai tágulási folyamat is fárasztóbb, fájdalmasabb most még Erõke elsõ szülésénél, aki még nincs kész a teljes újjászületésre, még nem ismeri saját mélységeit, és csupán elméletileg, de nem konkrét tapasztalatként ismeri a benne lakozó teremtõi isteni potencialitást. Értéktudata és felelõsségtudata még az átörökölt és belénevelt hamis polgári konvenciók szerint mûködik. A szülési aktus számára elsõsorban biológiai aktus még mindig, nem meri teljes mértékben odaadni magát az isteni teremtõerõkkel való éber kollaborációnak. A civilizált ember (nõ) semmiféle beavatást nem kapott a saját teremtõi hatalmát illetõen. Sõt arról gyõzködték a nõket kamaszkoruktól fogva otthon, az iskolában, hogy õk teljesen tehetetlenek várandós-szülõ anyaként a biológiai természettel szemben. E tudományos hiedelemrendszerrel van http://kozmaszilard.hu




megfertõzve még Erõke életképzelete is! Szülõi minõségében õ is kiszolgáltatva képzeli magát a biológiai természetnek, fizikai testének, a véletlennek, még egészen friss és törékeny a tudása a lét egyetemes törvényeirõl, a benne lakozó mindenható teremtõ isteni szikráról. Most elõször kell megtennie olyasmit, amit szellemével tisztán lát, értelmével és érzelmeivel azonban nem képes konkrét tapasztalatok nélkül megérteni és elhinni. Most elõször kell erõsebbnek lennie önmagánál. Most elõször teszi próbára szellemi bátorságát és hitét. Hát ezért sóhajtozik.) Vajon hogy nézhetek ki most itten félpucéran hajlongva, rohangálva, görnyedezve, fulladozva a fájdalomtól? Nem jön, hogy elhiggyem, hogy én ezt mind el tudom viselni, ez hihetetlen! Milyen furcsa, hogy ennyire tudok koncentrálni, ennyire tiszták a gondolataim, ennyire nyugodt a kedélyem. Még sose voltam ennyire éber és ennyire erõs. Mintha végtelenül nagyra tágulnék, mintha valahonnan fentrõl nézném a fájdalomtól vergõdõ kicsi énemet, MINTHA EGÉSZEN SZABAD ÉS HALHATATLAN LENNÉK. Egészen furcsa tudatállapot, mintha egy tudatos álom lenne az egész. Jobb lesz, ha Király számolására figyelek, nehogy elájuljak. - Figyeld a számat, jelezd, mikor újabb görcs jön, és akkor mélyen szívd tele a tüdõdet, majd ereszd ki lassan. Úgy, nagyon jól csinálod. - bíztat Király, aki hátulról tartja a derekamat, és közben beszélget a közelünkben készenlétben álló, bár diszkréten, csendesen félreülõ barátainkkal. Én is fölpillantok néha, és nagyon viccesnek találom a közelemben szúnyoghajtónak meggyújtott füst-tüzecskét. Mint egy mágikus beavatási szertartás papnõje, élesztgeti Dália a lángot, miközben szemüvege újra és újra elhomályosodik. Egészen mitikus hangulat árasztja el így a csendes délutánban a szép vad hegygerincet, a délceg fenyõk közé betûzõ sugarak mintha magukkal ragadnának a Fénybe, az örökkévalóságba, az Istenbe. Egyre erõsebb nyomási ingert érzek az altestemben, de nem merek nyomni, hátha nem tágultam ki még eléggé. Egy tükröt kérek, hogy lássam, mi történik. - Erõke, próbálj meg nyomni, már látszik a haja a babának. - kérlel Király. Már csak ketten maradtunk, elküldtem a többieket, mert úgy éreztem, zavarnak. Most ismét visszajönnek Király hívására, és kíváncsian figyelnek. Milyen más ez a vidám, intim hangulat. Senki nem ordít, senki nem ideges, nem gorombáskodik és nem parancsolgat. Tiszta friss levegõ, meleg napsütés és barátok, igazi barátok. Már minden pozíciót kipróbáltam, térden, négykézláb, most felállok lassan és félguggolóba ereszkedek. Alig tartanak a lábaim, könnyû lebegés fog el, elsötétül elõttem a világ. Távolodok, egyre távolabbról hallom Király bíztató hangját: - Na most próbáld megnyomni hasizomból jó erõsen, kiájjal, mint egy igazi harcos! Minden erõmmel a fájdalomba kapaszkodom, de nem vagyok tudatában egészen, hogy mi történik. Belsõmben zakatolnak a hangok, és újra kezd magához emelni valami meleg, sárgás-piros fény, és újra érzem, hogy végtelenül nagyra nõttem, miközben egyre távolodom. „Most megszülöd önmagadat. Most megszülöd anyaságodat ”.- zakatol bennem a hang. Mély ordítás tör fel belõlem, úgy ordítok, mint aki a halállal viaskodik. ÉLNI AKAROK… Gyereksírás hallatszik. - Jól van már, kész, vége, ne sikoltozz többet, megijesztetted a KISLÁNYUNKAT.- szólongat Király. Hátradõlök a „természeti szülõszobában” kiterített mûanyaglepedõre. Mellemre helyeznek egy parányi kis meleg testet. Mint egy kis mókus, úgy kúszik fel a szívemre. Megszabadultunk! Észre sem veszem, mikor elvágják a köldökzsinórt, úgy egy jó fél óra múlva, ernyedten pihegek a földön. BOLDOG VAGYOK. Csak a szemerkélõ esõ térít kissé magamhoz, látom, hogy elviszi Király a sátrunkba a babát. Jólesõen hûsítik a júliusi esõcseppek az arcomat, lemosnak rólam minden félelmet, lemossák a gyermekkoromat. Felnõtt anya lettem, nincs visszaút! * meséljük el a másik gyerek születését is.- okoskodott tovább Hangocska. - Várjál, hova sietsz?! Mindent a maga idejében.- dörgött a Nagy Hang.- Elõbb lássunk egy kis részletet Erõke naplójából: „Egy hatalmas ugrás elõtt álltam Verácska fogantatásának periódusában és ezt az ugrást azóta sem hajtottam egyértelmûen és végérvényesen végre: az infantilista gyermekkori függõségeimbõl, önállótlan és tapasztalatlan naivitásomból továbblépni a felnõtt, érett, tudatos és felelõsségteljes gondolkozásba és életvitelbe. Ehhez az egyszer s mindenkori ugráshoz szükségem volt ugyanis a személyi horoszkópom gyökeres felülvizsgálatára és újraértelmezésére, annak érdekében, hogy érzelmi-racionális-akarati tevékenységemet feloldhassam az anyai ágon örökölt disszharmonikus és ellentmondásos gondolati-magatartási minták alól. Egy meggondolatlan és a külvilág elõl rejtegetett szerelmi kalandból foggantam, az alig 21 éves fiatal tanítónõ méhében, aki a lehetõ legkoruptabb megoldást választotta a probléma megoldására, azt amit a disszharmonikus Ikrek-Kos alaptermészete ösztönzött neki: lehazudni, elrejteni a dolgot és férjhez menni a katonaságból frissen leszerelt leendõ nevelõapámhoz. Aki már ötödik éve udvarolt neki és aki még huszonegy év után sem tudja a teljes igazságot, tudniilik azt, hogy anyám nem is volt szerelmes belé, amikor hozzáment feleségül. Ezt az „árulói„ programot örököltem én is és ugyanennek a programnak a tudattalan befolyása alatt követtem el eddigi tévedéseimet. Részegen foggantam, teljes kábulatban, a legmélyebb erkölcsi zuhanásban, egy olyan családban, ahol a hazugság létfeltétel volt egy lobbanékony és indulatos édesapa mellett. Mindamellett nagyapám Skorpió-Leszállós lényével mindmáig jobban tudtam kolaborálni, mint a hataloméhes és képmutatóan jóságoskodó, önérzetes Oroszlán-Leszállós nagymamámmal. Talán üknagyanyámig, esetleg még régebbre nyúlik vissza az az anyai ágon örökölt életellenes és férfiellenes, gyermekellenes program, amelybõl énmagam is megszülettem. Én vagyok a "hetedik" generáció, amelyik e kiegyenlítõdési karmikus programm dekonspirálására és feloldására született. Anyámhoz hasonlóan én is letagadtam önkéntelenül is a párkapcsolatomat, sõt a gyermekemet is és mindmáig úgy érzem, hogy "vaj van a fejemen" anyám tudattalanjából örökölt bûntudat és szégyenérzet miatt. Négyévesen allergiát kaptam a közösségi élettõl, miközben anyám lelke mélyén a nevelõapámtól való elválás és a rossz szájaktól való félelem között ingadozott Ikrek-Leszállós kétkedõ-szentimentalista ellentmondásossággal. De végül együttmaradtak tizennegyedik éves koromig és akkor jött egymás után a kancsalság, légcsõhurut, arcüreggyulladás, vesehomok és állandó felfázások, gyulladások. Hûségesen tükröztem anyám személyiségzavarát, szeretetproblémáit, szexuális-szerelmi kríziseit és határhelyzeteit. Korai menstruációs görcseim, rosszulléteim anyám állandó terhesség-fóbiáját tükrözték, amelyeket még négy évi metafizikai-asztrológiai tájékozódás után sem sikerült meghaladnom. Huszonegy éves vagyok és egy újabb Szaturnuszi ciklusba lépek: az érzelmi lélek kialakulásának az életperiódusába. Minden hetedik év egy küszöb, egy határhelyzet, egy kritikus mélypont és egy újjá születési lehetõség is egyben. Az asztrológiában két olyan életterületet tartunk számon mint u.n. okkult házakat, amelyekben az elbukás és a felemelkedés egyaránt elérhetõ bárki számára, annak függvényében, hogy mit választ: a korupt http://kozmaszilard.hu




életmegnyerési-gyönyörféltési vágyainak-ambícióimak a követését vagy a bátor önfeltárást és hibabelátást. Az imagináció tisztasága, átvilágítottsága határozza meg az ember gondolati-érzelmi-akarati és kapcsolatteremtésicselekvési szabadságát . Külsõ életkörülményeink és élethelyzeteink olyan mértékben vállnak akadályokká , szenvedések és tragédiák forrásaivá , amilyen mértékben belsõ, tudattalan sorfeladatainkat és hiányinformációinkat nem tárjuk fel, és nem oldjuk fel magunkban. Mágikus valóságban élünk, amelyben minden elrejtett, lehazudott vágyunk, félelmünk megvalósul. Én is megpróbáltam elrejteni, lehazudni szexuális-szerelmi sóvárgásaimat, korupt képzelgéseimet, fantáziálásaimat, mert féltem, hogy elveszítem Szilárdot, ha õszintén feltárulkozok elõtte. Képmutatásra, megjátszásra, manipulációra neveltek és fogalmam se volt a szexualitás igazi spirituális értékérõl és rendeltetésérõl. Medárda megszületése után terhességi szorongásaim ismét felerõsödtek, és tudtam, hogy szellemi-lelki zavarodottságom következménye akár konkrét fogantatás is lehet, amennyiben nem sikerül azt feloldanom magamban. Egyedül akartam megoldani a szexuális-érzelmi problémáimat és állandó rettegésemet az anyagi helyzetünk alakulása miatt, de még nem ismertem a horoszkópomnak azon elemeit, amelyek ehhez a problémakörhöz kapcsolódtak: Jupiter-Lilith konjunkcióban a Rák jegyében és a VIII. házban, negatívan fényszögelve az I. házban és Nyilasban álló Retrográd Neptuntól valamint Uránusz a Skorpióban és a XII. házban negatív fényszögben a IX.es házbeli Oroszlán Nap-Hold konjunkciótól…„ Ezért következett be az életemben Verácska születése után 9 hónappal egy „spontán-mûvi abortusz„ és rá 5 hónapra pedig egy újabb fogantatás… (Kérjük a kedves olvasót, hogy egy késõbbi fejezetben majd részletesebben számolhassunk be errõl a tragikus veszítésélményrõl, és hogy elégedjen meg most egyelõre Erõke feljegyzéseivel.- szól bele Hangocska) Most, 2000 augusztusában, a második gyermek születése elõtti hetekben, a Sámánföldi kertes házunk csendes meghittségében, értelmet nyernek lassan-lassan mindazok a történések, lelki-szellemi vívódások, kudarcok és tévedések, amelyek jelenlegi állapotomhoz, élethelyzetemhez vezettek. Mostani tudásom távlatából már meg tudom érteni annak a mély lelki-szellemi krízisnek az értelmét és szerepét az életemben, a felnõtt, érett személyiségem és az éber tisztánlátásom formálódásában, amelyet Verácska születésétõl mostanáig átéltem. Most már meg tudom bocsátani magamnak azokat a tévedéseket, jobban mondva, azokat a téves koncepciókat, viszonyulási mintákat, negatív (destruktív) gondolati-érzelmi modelleket, amelyek hatására az átöröklött családi érték- és életkoncepciókkal fertõzött imaginációmmal én magam idéztem be mindazt a sorozatos feszültséget, sikertelenséget, szegénységet – határhelyzetet, ami nemcsak a testi-lelki-szellemi egészségemet, hanem házassági-családi életem harmóniáját is egyaránt felborította. Verácska lányunk ’98 júliusában, 20. éves koromban történõ születése ugyanis még nem jelentette számomra a teljes lelki-szellemi átalakulást, újjászületést, isteni öntudatra ébredést. Születési horoszkópom, életfeladataim részleges (sõt felszínes!) ismerete, személyiségem éretlensége, alaptermészetembe vésõdött negatív hitem és a korrupt, tradicionális gondolati-viselkedési modellekkel fertõzött imaginációm még sorozatos vívódásokat és szenvedéseket tartogatott a számomra. Anyaságomhoz, szeretõiházastársi szerepemhez, még az egyre táguló szellemi tudásom és metafizikai tudatosságom birtokában is, önkéntelenül a tudattalanomba vésett, neveltetésem során belém szuggerált életkoncepciók szerint viszonyultam igazából. Hiába láttam a tradicionális boldogságmodellekben gondolkodó, az életet megnyerni akaró polgári kishitûség (szellemi perspektíva nélküliség) tragikus reménytelenségét, értelmetlenségét, a filozófiai tanulmányaim megszakításakor, a Szilárddal való házasságkötésemkor még önkéntelenül is e korrupt viszonyulási minták szerint mûködtettem az életképzeletemet. Ezért, miután a szülés után egy hónappal, apám szavaival élve, „visszatértünk a társadalomba”, a rokonság negatív szuggesztióinak, „sose lehet tudni” szerû „jó tanácsainak” hatása alatt csupán kételkedõen reménykedve és hitetlenkedõen spekulálgatva szorongtam a „mindennapi betevõ falatért” és keserûen figyeltem Szilárd álmatlan kínlódásait a SzentCsorgói birtokperrel kapcsolatosan, amely akkoriban számomra még annyira reménytelennek, annyira kilátástalannak tûnt. Pedig nem volt az, csupán én nem voltam képes lemondani a „biztos anyagi bázis” illúziójáról és tudattalanul még mindig egy gyors meggazdagodási lehetõséget láttam a földek visszaszerzésében, hogyha már a családom által oly ügyesen belém szuggerált Diplomáról és Fix Fizetésrõl (amelyeket azért mégiscsak nagy értéknek tartottam titokban és sóvárogtam a lelkem mélyén utánuk) le kellett mondanom. Mert az ember igazából csak azt tudja elereszteni, amit teljes mélységében megértett. Én pedig Verácska gyönyörûséges születésével csupán bele kóstoltam az egyetemes lét tiszta, világos, szabad idillállapotába, de az egyetemes törvények logikáját, az önmagát szüntelenül újjászülõ szellem mindenhatóságát még nem integráltam olyan mélyen és alapvetõen a tudatomba, életképzeletembe, hogy megérezzem magamban az isteni lét korlátlanságát, vagyis azt, hogy teremtõi isteni énemben tökéletesen és teljes mértékben SZABAD VAGYOK. Az anyagi jellegû szorongásaim valójában a „jéghegy csúcsát” képezték csupán abban a lelki-szellemi zavarodottságban, amely során egyaránt kételkedni kezdtem nemcsak a Király iránti szerelmi érzéseim, vonzódásaim tisztaságában és egyértelmûségében, hanem családanyai szerepem értelmében, saját szülõi-életadói képességemben is. Mert igazából sokkal mélyebb gyökere volt a szorongásaimnak: féltem belevetni magamat a szüntelenül megújuló és ezért szüntelenül változó, a földhözragadt, kishitû logika számára kegyetlennek tûnõ metafizikai valóság mélységeibe, mert féltettem mozgási szabadságomat, kötöttségnek, béklyónak, függõségnek éreztem a Király iránti ragaszkodásomat, kiszolgáltatottnak éreztem magamat családanyai-szeretõi szerepemben, mert számomra még az esetleges ismételt gyerekszülés gondolata is csak újabb érzelmi-anyagi terhet, kötöttséget jelentett. Az igazi szabadság a hamis tévképzetektõl megtisztított imaginációban kezdõdik, ott, ahol még minden vágy, késztetés, gondolat csírájában hordozza az elbukás vagy a felemelkedés lehetõségét, aszerint, hogy mire tartja magát képesnek az ember, milyen képe van saját fizikai-lelki-szellemi valóságáról, vagyis végsõ soron saját isteni lényérõl. Én kiszolgáltatottnak éreztem (hittem: képzeltem) magamat testi-anyagi valóságomban (szexualitásomban), érzelmeimben, vágyaimban és szenvedtem az elégedetlenség, a bizonytalanság és a kétség állapotaitól, amelyeket feloldatlan, kiegyenlítetlen természetemmel (Lilith szintû rejtett tévképzeteimmel, sóvárgásaimmal és félelmeimmel) én magam hoztam létre az http://kozmaszilard.hu




életemben. A filmmûvészet, a szépirodalom, de még a hétköznapi sajtó és tömegtájékoztatás is csak további táptalajt biztosít az anyai ágon örökölt, különbnél-különb tudattalan szexuális-szerelmi tévképzetek számára, amelyek minden személyi horoszkópban nyomon követhetõk a Lilith (a másság utáni sóvárgás) ház- és jegy-helyzete illetve fényszög-pozíciói szerint. Fogantatásom periódusában anyám még a nagy Õt, az érzelgõsen, meghatóan romantikus, ideális szeretõt, a tökéletes Férfit kereste, és sorozatos csalódások, kudarcok, érzelmi-idegi összeroppanások között szenvedte el átvilágítatlan szenvedélyeinek, irracionális elvárásainak következményeit. Biológiai fogantatásom egy olyan mély erkölcsi kompromisszumkötésbe (válsághelyzetbe) „kényszerítette” (hiszen igazából szabadon választhatott volna, ha nem az érvényben lévõ társadalmi-családi erkölcsi normákhoz, hanem az egyetemes törvényekkel egybekapcsolt belsõ hangjára, éber lelkiismeretére hallgat), amelybõl csak hosszú szenvedések után, mostanában próbál magára eszmélni, sorsának tengelyébe kerülni. Így személyiségembe vésõdött alapkésztetésként örököltem mindazokat a szexualitással, a férfiakkal való viszonnyal kapcsolatos tévkoncepciókat, amelyek nemcsak saját személyiségem kreatív kibontakoztatását akadályozzák meg, hanem családanyai-szeretõi szerepköröm harmonikus megélését is. A Jupiter-Lilith együttállás hatására egyaránt jellemzõ rám a naivitás, a kritikátlan érzelgõsség és meghatódás, a felfokozott, ámbár csupán személytelenül öncélú fantáziálások, romantikus képzelgések (álmodozások, képzeletbeli szerelmes regények jeleneteinek forgatása). A Rák (otthon, anyaság, család) konstellációjában és a VIII. háznak megfelelõ halál és újjászületés életterületén található LilithJupiter együttállás (dh. fényszögelésben a Neptunusztól, Plútótól, Szaturnusztól) azonban olyan romboló és önromboló késztetésekre is hajlamosít, amelyek a nemi erõszak, az öngyilkosságba vagy legalábbis idegösszeroppanásba kergetõ szerelmi csalódás, abortusz, családi tragédia (válás, alkoholizmus) „izgalmaival” fûszerezik öncélú képzelgéseimet. Szándékosan nem múlt idõben írok ezekrõl a problémákról, hiszen egy több mint egy évtizedes, kora kamasz koromban, 10-11 évesen elkezdett, nemegyszer még önkielégítéssel is egybekötött imaginációfertõzésrõl van szó, amelynek az utóhatásaitól szenvedek még most is, második gyerekem születése elõtti hetekben, a méhszájam környékén lappangó (és sorozatos felfázások, vesegyulladások, menstruációs problémák formájában serdülõkoromat végigkísérõ) krónikus gyulladásos fertõzés formájában. Nem is említve a szélhámos szószátyárokhoz, izompacsirta szépfiúkhoz, kalandorokhoz, kábítószeresekhez, sõt a testi fogyatékosokhoz (mozgássérültekhez vagy nagyon csúf, visszataszító megjelenésûekhez, durva viselkedésûekhez) való ellenõrizetlen és önkéntelen irracionális vonzódásaimat. Miközben növekvõ szellemi tájékozottságom, éberségem és gyakorlati tapasztalataim birtokában tudatosítani próbálom szexuális tévelygéseim, káprázataim metafizikai szerepét a megismerésben, számolnom kell azzal a ténnyel, hogy asztráltestem (érzelmi-vágyéletem) kialakulásának korai periódusában itattam át tudattalanomat azzal a negatív viszonyulási mintával, amellyel családi környezetem feszültségeibõl, közvetlen kihívásai, gyakorlati tapasztalnivalói elõl próbáltam a magam szõtte ködös álomvilágba menekülni. E korrupt önkímélésnek, gyakorlatiatlan jelennélküliségnek (amelyet a diszharmonikusan fényszögelt Merkur-Szaturnusz együttállásom a Szûzben is megerõsít) köszönhetõen nemcsak a gondolkozásom válik gyakorlati nehézségek, konkrét cselekvési- és döntési helyzetek esetében irracionálissá és kaotikussá, hanem családanyai-házvezetõi szerepkörömet se tudom ellátni egyszerû ügyességi-spontán helyzetmegoldási-találékonysági kérdésekben sem. A Lilithem sugallta tévkonzepciók és önkéntelen csalási, kurválkodási késztetések így járultak hozzá személyes életválságom elmélyüléséhez: a Szilárd férfibarátai utáni önkéntelen és irracionális sóvárgásaimat, illetve a tudattalanomból újra és újra elõtörõ, feldolgozatlan diák- és egyetemista korom béli (szintén meglehetõsen irracionális és szélsõséges) szerelmi-szexuális emlékeimet szüntelen belsõ vívódások, önvád és bûntudat közepette elfojtani próbáltam, és nem feloldani. Ezáltal olyan feszült és alacsony vibrációs állapotokat idéztem be magamnak, amelyek lehetetlenné tették számomra személyiségem teljes értékû kibontakozását, kreatív energiáim harmonikus felszínre hozását. Holott a diszharmonikus meghatározottságaink, átöröklött negatív tudattalan mintáink tudatosításában, metafizikai értelmezésében és megismerésébenmegértésében rejlik a kreatív önfelszabadításnak, a személyes sorsunk kiteljesítésének, a megváltásnak és az újjászületésnek a kulcsa. Az 1999. augusztus 11.-kei napfogyatkozás elõtti hónapokban még messze álltam az újjászületéstõl, önmagam újjászülésétõl. Ezért régi önmagam halála helyett a (hiszen a fizikai fogantatás csupán következménye az anya lelki-szellemi feszültségeinek) a kamaszkorom óta folytonos felfázásoktól gyulladt (anyámtól átöröklött szexuális-kiegyenlítõdési problémáimat tükrözõ) méhemben rosszul (túl közel a méhszájhoz) fogant meg egy magzat, amelynek egészséges kihordására és megszülésére akkoriban képtelennek éreztem magamat. Azaz életképzeletemben az anyaság és az áldott állapot, a bõség és a testi-leki-szellemi harmónia nem kapcsolódtak össze: korrupt tévképzeteim miatt féltem a gyermekáldástól, a szegénység, a nyomorúság, a szabadságvesztés forrását láttam benne és semmiképpen sem az isteni áldást. Nagy szorongások közepette ügyeskedtem ki magamnak õszire egy helyettesítõ tanári állást a helyi volt pionírháznál és tovább szorongtam, most már sokkal agresszívebben és nagyobb gyûlölettel a „kiszolgáltatott szülõedénységem” tévképzetétõl és támadtam az ismét megfoganni készülõ magzatomat (minden menstruáció-késés miatt meghûltem augusztustól kezdõdõen el egészen február végéig, amikor az orvosi vizsgálat is beigazolta a „terhességet”) . Mert én akkoriban még idióta terhesként aggódtam a saját és a leendõ gyermekem egészségéért… mentálisan beidézve a méhlepény kezdeti komplikációit. Ami az elõlfekvõ méhlepény (placenta praevia) nevû szövõdményt illeti, ez nem más, mint a szülõi-életadói képességnek, a személyiség harmonikus kibontakozásának a lehatárolása egységkívüli, teremtésellenes határhelyzetet hoz létre a leendõ anya életében, a fizikai megfoganás lévén az egyedüli kiegyenlítõdési lehetõség a számára. E komplikáció lényege a méhszáj részleges vagy teljes elzárása a méhlepény által, amely nem a méh védettebb, hátsó falán tapadt meg, hanem az alsóbb-elülsõbb részen, a méhszáj teljes elzárásának a veszélyével – aminek legtöbbször császármetszés a következménye. Gyakoribban jelentkezik ez a probléma elõzetes abortuszok után, többedszer szülõknél, de általában a szülés idõszakáig a magzat növekedésével „korrigálja” a méhlepény kezdeti rossz pozícióját, amennyiben részleges elõlfekvésrõl van szó. Persze metafizikailag az történik, hogy többé vagy kevésbe tudatosan a várandós anyának sikerül valamelyest http://kozmaszilard.hu




helyreállítani az áldott állapot egységállapotát, vagyis megszüntetni, legalábbis tudatosítani a partnerével, a közvetlen környezetével, önmagával való szétválasztó, egységbontó konfliktusait és feloldani irracionális félelmeit, agresszív ellenérzéseit a gyermekáldással szemben. Király március végi elutazása után arra törekedtem, hogy megbomlott testi-lelki-szellemi egyensúlyom helyreállításával születendõ gyermekem egészségét, az áldott állapotot visszahozzam a szívembe, a lelkembe, az imaginációmba. Interneten leveleztünk a problémáról, ami sokat segített, de igazából a húsvét utáni SzûzMária-élményem segített a testi-lelki erõnlétem visszaállításában. Metafizikai tudatosságom tükrében a Szent-Csorgói Mária-szobor csupán egy gyönyörûen sikerült fizikai megtestesülési formája az egyetemes szeretet, a létrõl való gondoskodás, az anyaság õserejének. Viszont életközelsége, fizikai tapinthatósága segített átélni és felébreszteni magamban az anyai ágon öröklött életellenes programjaim fölötti személyes bûnbánatot, és segített elnyerni a megbocsátás és feloldozás kegyelmét, valamint bízni a jóvátétel lehetõségében, az isteni szeretet megtartó erejében. Szenvedélyes könnyre fakadásomban, segélykérõ fohászkodásomban és ígérettételeimben egy mosolygó, megbocsátó arcot éreztem visszanézni rám a szoborról a templom csöndjében, mely szívbemarkolóan magához emelt, amikor fohászkodva a lábához értem. Mikor a meglepõdöttségtõl reszketve visszatántorogtam a padok közé (közben méhem fájdalmasan sajgott, görcsölt és egész testem elzsibbadt), mintha lelkem mélyérõl tört volna fel bennem egy belsõ hang, mely valahogy így szólt: „Gyönyörû fiút szülsz nekem.” Ismét könnyek törtek fel bennem, de ezek már a megkönnyebbülés könnyei voltak, mintha egy nagy terhet vettek volna le valaki a szívemrõl. A mentális terhet azonban csak az életfeladatok tudatos felvállalásával teheti le mindenki külön-külön a válláról, csak az ÉN VAGYOK fényében vállnak le a valóságról azok a fátylak, amelyekkel ki-ki a saját negatív romboló programjainak a rabságában hálózta be az életét. A megtisztított életképzelet fontosságára csak most kezdek ráébredni, fájdalmas tapasztalataim utólagos értelmezése során, most már úgy érzem, hogy második gyermekem megszülésével saját halhatatlan énemet is meg tudom majd szülni, és el tudom ereszteni régi infantilis, éretlen énemet (énképemet).„ - Még valamit, Fõnök?- fontoskodik ismét Hangocska. - Igen, kérlek, csatold ide most a második szülés elõtt Angolnának írt levelét Erõkének, tudod, amelyben fájdalmas búcsút vesz a külsõ anya-képétõl. Igenis, Fõnök, már készen is vagyunk, parancsolj: „ Mottó: „A hagyomány azt mondja, hogy Isten és ember viszonya fedetlen. Az ember Istent felismeri önmagában, mint azt, aki az egyetlen biztos és abszolút és igaz és valódi. Ebben a viszonyban semmi homálynak, vagy árnyéknak nem szabad lenni. Ezt az abszolút tudást nem szabad megzavarja hódolat, alázat, szolgálat, áhítat, tisztelet, félelem, de még szeretet sem. Mindez az azonosságot nem elõzi meg, hanem az azonosságból következik. Az azonosság csak akkor igaz, ha tiszta, egyenes és nyílt. Mint ahogy a világban minden „van” kétséges, és az egyetlen biztos az, hogy „vagyok”, az ember egyetlen „vagyok”-ban bizonyos, és ez az istenazonosság.” (Hamvas Béla: Scientia Sacra III.) Kedves édesanyám, Nem azért írok levelet, hogy meghatódj, és könnyezni kezdjél, és ismét ne nézzél szembe azzal a válsághelyzettel, ami kialakult közöttünk, amióta én a szellemi megismerés útjára léptem. Magam elõtt van a Medárda születésnapi fotója a mosolygóan incselgõ, rejtett agresszivitását finomkodó hangjával leplezõ, elnézésre játszó és mindent elnézõ fizikai lényeddel, amint éppen Medárdához sündörög. Ezzel a könnyeden vicsorgó vigyorral játszod el még mindig az üdvösségedet, és én nem tudok már többet segíteni, semmit sem tudok tenni érted. Ernõnek és Évának ismét hízelgõ szavakat mondtál rólam (a fantasztikus nyelvtudásomról és még ki tudja mirõl), és bölcsködtél arról, hogy már két éve ismerkedsz te is az asztrológiával. Én ezzel a felszínesen komolytalan, lelki üdvösségét és isteni halhatatlanságát újra és újra eljátszó lényeddel örök háborúban állok, reménytelenül, tehetetlenül, tele félelemmel és örök kétellyel. Mikor nõssz fel már végre, kicsi anyám? Még meddig akarod lekenyerezni a benned és a bennem lévõ isteni szikrát? Dicsérsz engem, hízelegsz nekem, aggódsz értem, mert ez sokkal könnyebb, mint szembenézni teljes lényemmel, mindenható, örök isteni lényemmel és teljesen odaadni magadat a bennem lévõ Istennek. Érzelmi ragaszkodásodat még meddig téveszted össze a szeretettel? Ez félelem, ez bûntudat, ez hatalmi ösztön, ez egoizmus, ez szellemi lustaság, semmi köze a szeretethez! Nekem már nem elég az aggodalmad, az együttérzésed, a ragaszkodásod, én a teljes lényedet követelem tõled, azt akarom, hogy megszólíthassam a benned lévõ Istent, és ez az Isten meztelenül álljon elõttem, minden szerep, ambíció, elvárás nélkül. Az igazi arcodat akarom. „Élet nem az, ahol az ember egzisztál,, hanem csak az, ahol tényleg van, ahol valódi, ahol Isten. Azt, aki van, úgy hívják, hogy Isten.”(Hamvas Béla, u. ott) Anyámnak szólítalak, mert anyám vagy, de éppen errõl szeretnék írni. Ha jól emlékszem, errõl a témáról legutóbb a tavaly írtam neked, születésnapi ajándékként kértem tõled, hogy ENGEDJ FELNÕNI, ENGEDD, HOGY SAJÁT MAGAMBAN KERESSEM AZ ANYÁT, ÉS NE KAPASZKODJUNK TÖBBÉ ENNYIRE ÉRTELMETLENÜL ÉS TÖRVÉNYTELENÜL EGYMÁSBA. De nem voltam elég határozott, jómagam is többször visszamenekült hozzád, és hagytam, hogy anyaként vigasztaljál, gondoskodjál rólam. Ez az én gyengeségem, a tiéd viszont az, hogy még mindig nem akarsz újjászületni, és engem sem hagysz vállalni tiszta szívembõl a sorsomat. Sokat tanítottalak, magyaráztam neked, amikor csak kértél, megnyitottam elõtted a tisztánlátás kapuját. De nem tudtam eleget ahhoz, hogy mindkettõnkön segítsek, mert ez ismét képtelenség metafizikailag. Mikor magadra hagytalak most júniusban, ismét erkölcsi dilemma elõtt álltál, ezúttal anyaságod újbóli felvállalása volt a próbatétel és döntened kellett. Bárhogy is döntöttél, nekem el kell fogadnom, mert a te sorsod már nem az én sorsom, és a te életed már nem az én életem. Szeretlek és megértelek, de többet tudok már ahhoz, hogy lényeges dolgokban egyetérthessek veled. Kétgyermekes anyaként olyan dimenziók nyílnak meg most elõttem, amelyekbe te talán soha sem fogsz belelátni, és ahová soha sem fogsz elérkezni. Csak az zavar, hogy életed értelmetlensége, sivársága elõl még mindig hozzám menekülsz, szellemi társat, megértõ barátot keresel bennem, de anyai egoizmusoddal mégsem érsz el semmi mást, csak továbbra is nyomorítod az igazi barátságunk lehetõségét. AZ IGAZI BARÁTOK NEM AGGÓDNAK EGYMÁSÉRT, HANEM RENDÜLETLENÜL BÍZNAK EGYMÁSBAN! Te ismét megfeledkeztél errõl, és idióta gyermekként kezelsz, nem bízol bennem, és ezzel kimondhatatlanul sokat ártasz nekem életemnek ebben a valóban nehéz, de tudatosan felvállalt, és ezért az isteni teremtõ hatalmak teljes mértékû gondviselését élvezõ periódusában. Már hetek óta érzem, hogy miként próbálsz telepatikusan kapcsolatba kerülni velem, hogy elárasszál érzékenyen érzelgõs és kishitûen korrupt anyai http://kozmaszilard.hu




szíved vészjósló aggodalmaival, negatív szuggesztióival, félelmeivel. Nincs szükségem az ilyen érzelgõsen-kicsinyesen felelõtlen szeretetre, semmit sem használ most nekem. Neked már nincs jogod aggódni sem értem, sem a gyermekeimért, és ha úgy szeretnél, mint egy igazi barát, akkor tudnád, hogy miért kérem ezt tõled. Félek tõled, ezért nem hívlak telefonon. Félek, hogy anyai aggodalmaiddal megölöd bennem az ANYÁT, saját anyaságomat nem hagyod megszületni és ezért menekülök elõled, a hízelgõ, bizalmaskodó hangod elõl. Az anyaság csapda, nagyon veszélyes csapda és te elbuktál benne, kérlek, ne ránts vissza engem is, azáltal, hogy még mindig gyermeknek tekintesz, ha már látod, hogy ki akarok mászni belõle, mert ez megbocsáthatatlan számomra. Én már nem vagyok képes semmit sem elnézni neked, és nem szövetkezek esendõ, korrupt fizikai éneddel a benned lévõ teremtõ Isten ellen. A nõnek az anyaság személyiségalakítási életfeladat. Míg menekül elõle, addig nem akar érlelõdni, nem akarja kiteljesíteni a személyiségét, mikor még mindig belé kapaszkodik (még ha csak a nagymamai szerepbe is), akkor már nem hajlandó tovább fejlõdni, tovább kiteljesedni, egésznek lenni. Életed sivársága elõl nem menekülhetsz továbbra is az anyainagyanyai szerepedbe, én ilyen törvénytelen viszonyba, ezen túl már nem fogok belemenni! Választanod kell: vagy egy törvénytelen gyermek-szülõ viszonyt játszunk (ami azon alapszik, hogy még 22 évesen is „falaznom kell” a biológiai fogantatásomból adódó, erkölcstelen alaphelyzetedet illetõen), vagy pedig egy egyenértékû, felnõttfelnõtt baráti viszonyt, ahol nincs helye sem érzelgõsségnek, sem bizalmaskodásnak. Az ilyen viszonyok viszont az én életemben már az egyetemes törvényeken, és nem a felszínes polgári konvenciókon alapulnak. Nem tudom, miért várod el, hogy a várandóssági problémáimról tájékoztassalak a messzi idegenbõl, mikor épp azért hagytam el az otthonomat, hogy nyugodtan lehessek mindenféle érzelmi befolyás alól. Még ha csak a baba megszületésérõl nem akarnál lemaradni, még akkor is felelõtlenség annyira aggódni miattunk. Nem az a kérdés, hogy megtudod-e majd idõben, hogy ismét nagymama lettél (ó, milyen megható – pedig egy lépésre álltál a nyáron még a saját anyai örömeidtõl!). Hanem az, hogy képes vagy-e elfogadni, hogy magadra maradtál a párkapcsolati problémáiddal, és én is magamra maradtam a saját magánügyeimmel, mert csak így fejlõdhetünk mindketten egészségesen tovább. Verácska gyerekpénzére hivatkozni nevetségesen átlátszó ürügy volt, és különben is, neked már felelõtlenség a 77 éves Hunyi nénivel üzengetni az aggodalmaidat! Mi is a babára várunk, de ez a mi magánügyünk, a te dolgod nem az, hogy velünk együtt izguljál, (egyébként mi már semmiért sem izgulunk, hanem élvezzük az életet), hanem hogy lemondjál a húsevésrõl, a spekulatív önámításról, a hitetlen megalkuvásról, és emelt fõvel, teljes értékû személyiségtudattal éld az életedet. Nemcsak arról van itten szó, hogy anyai én-részed, amibe olyan kétségbeesetten kapaszkodsz, egy tizedét jelenti csupán a benned levõ teremtõ potencialitásnak és tapasztalati életterületeidnek. Hanem arról, hogy te már 44 évesen a halhatatlan Én-szellemed, a Nyilas Sárkányfejed pozitív mentalitásával kellene hogy lássad, egészen nagyvonalúan, teljes hittel és szabadsággal az életet, holott még mindig a Sárkányfarkadnál, a kishitû kételkedésnél tartasz. Verácskát én biztonságban érzem, mert nyugodt és elégedett vagyok, tehát õ is jól van, ha te ezt nem tudod hasonlóképpen megtenni az én irányomban, akkor próbálj meg alkalmazkodni hozzám, mert egyelõre metafizikailag én látom helyesebben a dolgokat. Bármi legyen is e levélnek a sorsa és fogadtatása, azzal a szándékkal írtam, hogy fejlõdésre serkentsen téged, és nincs szándékomban vitatkozni olyan dolgokról, amelyek belátásához türelem és igazi áldozatkészség kell. Én képes voltam meghozni azt az áldozatot, hogy nem aggodalmaskodom, és nem hívogatlak titeket mindegyre Verácska miatt, pedig rettenetesen hiányzik, hanem megbízom az isteni gondviselésben, csak ennyit várok el tõled is, semmi többet. Sámánföld, 2000. Szeptember 3. Szeretettel: Erõke. II. fejezet: LABIRINTUS - Mond, Fõnök, mikor meséljük el már végre Erõke második gyerekének a születését? És miért nem írhatjuk bele a Teremtés címû fejezetbe, Verácska születésével együtt? Még meddig tökölõdünk itten a magzatkihordással, miért nem szüljük meg azt a kis porontyot és kész...- méltatlankodik Hangocska. - Na ki vele gyorsan, mert már nem bírom tovább ezt az izgalmat. - Milyen izgalmat, te nagyokos? kérdezi a Nagy Hang. - Hát már mikor szüli meg azt a kiskölyköt, mit mind tartogatja heteken és hónapokon keresztül, már mindjárt nagykorúsíthatjuk mire kijön onnan! - Jól van, na, nyugodj le, te tökfej! - dörgi a Nagy Hang. - Szégyelld magad, ha még te is ilyen konvencionálisan viselkedsz! - Micsodaaa, mit sértegetsz már megint azzal a kon...kon...venc izével?! - Jól van, mindjárt mesélek neked egy kicsikét a konvenciókról, a tradíciókról, a civilizációs apparátus hazugságorganizációjáról, a társadalmi normák és morálkódexek, a polgári egzisztencia-teremtés útvesztõjérõl: megmutatom a Labirintust...- hallgat el a Nagy Hang. - És mégis, hogyan fogja a kedves olvasó megérteni a mesédet ezekkel a nyakatekert aranyköpésekkel? Mintha nem is emberi nyelven beszélnél... - Fogadjuk, hogy az álom-szimbolikáról sem hallottál, igaz? Na, nem is kell válaszolj, teljesen fölösleges. Csak nyisd ki jól a szemed és a füled. Most belépünk az álombirodalomba...Kapaszkodj!!!! * * * „ Az Lelkem egyre mélyebbre süllyed az öröklét vizében. Körülölel a csobogás. Biztonság, melegség, szeretet, öröm, megújulás, felfrissülés. Az öröklétbõl születik az én örök, halhatatlan lelkem. Megtisztulok. Hirtelen zavaros lesz és hideg a víz, kilépek belõle - olyan, mintha a Möcsuki borvizes strand medencéjébõl szállnék ki, még két férfit is látok a medence mellett, talán valami karbantartó gondnokok lehetnek, akik leeresztették a vizet miközben fürödtem. Kilépek tehát és nézem, amint kezd apadni a víz. A karomon egy újszülöttet tartok, egy kislányt, talán éppen a kis Verácskámat. Odaviszem a babát Királyhoz, aki a medence közelében a laptop-számítógépébe mélyedve dolgozik. Lerakom melléje a babát, nekem tovább kell mennem, úgy érzem, el kell érkeznem valahová, és csak egyedül mehetek, egyedül akarok tovább menni... Keresem a kijáratot, ahonnan elindulhatnék. Egyszer csak egy fehér köpenyes férfit veszek észre, amint eltûnik egy épületszárny oldalbejáratán. Belépek a nyomában én is az épületbe, talán ha áthaladok rajta, valahol a kiutat is meglelem, bár igazából nem is tudom, hogy hová akarok elérkezni. Nem tudom, hol vagyok, sok mindenhez hasonlít, olyan egyszer mint egy szálloda, egy irodaház, egy kórház, máskor meg mint egy iskola, egy üzletház, egy pályaudvar, egy börtön, egy törvényszék, egy hivatal, egy elmegyógyintézet, egy küzdõporond, egy cirkusz, egy átjáróház rengeteg sok lépcsõvel, fel és alá, elõre-hátra, ki és be kis és nagy ajtókon, liftekkel, takarítónõkkel, rendõrökkel, kapusokkal, igazgatókkal és ellenõrökkel, hivatalnokokkal, orvosokkal, nõvérekkel, tanárokkal, diákokkal, járó- és ágyhoz-kötött betegekkel, koldusokkal... rengeteg idegen ember... egy végtelen színes forgatag. Mintha egy tükörbõl http://kozmaszilard.hu




beszélnék hozzájuk, és õk mintha a saját tükreikbõl felelnének vissza: - Mondja kérem, hol van itten egy kijárat? kérdezek meg egy takarítónõt egy iroda-lépcsõházhoz hasonlító épületszárny folyósólyán. - Minek innen kimenni, és hová?...- néz maga elé a semmibe a kövérke kis néni. - Segítene kérem...- folytatom még könyörgõbb hangon. Ekkor egy fiatalasszonyra leszek figyelmes, aki egy kisfiút rángatva bekopog egy ajtón. Utána lépek a kinyíló ajtón, egy magas, köpcös, félkopasz nyakkendõs úriember fogad bennünket, talán valami igazgató lehet. Jó lesz illedelmesen viselkedni, lássa, hogy értelmes ember vagyok, hátha elárulja nekem azt a kijáratot. Mikor észrevesz, azonnal kezdem a mondókámat: „ A kijárat érdekelne csupán, bocsánat a zavarásért, hol is vagyok tulajdonképpen?...”Erre maga elé mélyed õ is, és megszólal: - Szokatlan kérdés, tõlem ezt nem szokták kérdezni. Na lássuk csak, talán ezen az ajtón - és egy balfelõli oldalajtóra mutat - menjen már, ne tartsa fel az ügyfelemet, sok dolgom van, én vagyok a közigazgatási fõigazgató... Na ezzel se lettem okosabb. Kilépek a mutatott ajtón. Már megint egy folyosó, lépcsõk, oldalajtók és liftek. Jaj, legalább valami ismerõssel találkoznék, anyukám, apám, nagymamám, nagytatám, osztálytársak, ismerõsök, régi barátok. Valaki, akivel válthatnék néhány kedves szót, aki megmondaná, hogy mit csináljak. Nics az ottan valóban egy régi osztálytársnõm, nem akar megismerni, egyáltalán nem akar megismerni. Mesélek hamarjában neki mindenfélét. Néz rám hosszasan, majd letép egy cédulát a nyakamról, és odaadja a körülötte nevetgélõ csajoknak, akik rápillantnak és visszaadják nekem: - „Minket nem érdekelnek ilyen dolgok, tõlünk ne kérdezzél ilyen dolgokat, mi már sehová se akarunk innen kilyukadni.” - Ekkor rápillantok én is a papírra, egy idézet van rajta, valahogy így hangzik: ”Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami bent van, ugyanaz, mint ami kint van...Egy lélek van...Egy a valóság...Csak az éberek világa közös, a kábultaknak külön-külön világuk van...” A kábultaknak külön-külön világuk van, a kábultaknak...- ismételem újra és újra szavakat. - Vajon ez tényleg csak egy álom? De miért nem tudok felébredni belõle? Lehet, hogy csak álom, de nekem akkor is a kiutat kell megkeresnem, most az a fontos egyelõre. Valaki meg kell mondja, hogy merre van a kiút. Anyukám biztosan tudja, nagyanyámék, valaki ismerõs rokon, õk mindig segítettek eddig. Amíg így kesergek magamban, egy pályaudvarra érkezek, vonatok érkeznek és indulnak a szürke derengésben, talán hajnal közeleg, vagy esti szürkület van, nem tudom, egyre bizonytalanabbul figyelem a hömpölygõ utas-tömeget. Egy köpcös kisöreg egy magas és szintén testesebb öreghölgyet próbál feltuszkolni egy vonatvagon lépcsõjén. Jobban odafigyelek. Õk azok! Na végre! Megvannak, megmenekültem, már nem vagyok egyedül. Az én drága nagyszüleim. Odakiáltok nekik: - Mama, tata, várjatok, várjatok meg, én vagyok, Erõke, hová mentek ?- Nem hallják, nem akarják meghallani, nem tudom miért. A zaj miatt talán? Lehet. Tehetetlenül nézem, amint felgyúródnak a vagonajtón és eltûnnek a gyorsan elrobogó vonattal együtt. Anyámat kellett volna megkeresnem, ha telefonálhatnék neki legalább, ha megmondhatnám, hogy eltévedtem ... nem is tudja, hogy eltévedtem... Odamegyek egy telefonfülkéhez, de egyáltalán nem jut eszembe a telefonszáma, rengeteg szám és név tódul az agyamba, város- és utcanevek és lakcímek halvány emlékei, apám, a testvérem, sok-sok emlék, és mind hiába TELJESEN EGYEDÜL MARADTAM ÉS NINCS KIÚT. Hogy is volt az az idézet? Valami kábulatról szólt, valami éberségrõl, már nem is tudom, valahol elhagytam azt a cédulát. Igen, emlékszem már, hirtelen az egész idézet újra csengeni kezd a fülemben, egyre hangosabban, egyre erõsebben, miközben eltûnik minden körülöttem, a szürkület is eltûnik. Már nem is olyan fontos az a kiút. Leülök és éberen figyelek. BEFELÉ FIGYELEK, miközben egyre világosabb lesz, mintha megérkeztem volna valahová, mintha mindig is ott lettem volna, ahová elérkezni akartam. Igen, csak Király lenne itt velem, meg Verácska. Talán õk is... nemsokára... lehet, hogy már itt vannak. Jó, hogy már nem félek...” * * * - Hát, érdekes álom, az igaz, dee köze van ennek a rémálomnak a te labirintusodhoz, amirõl mesélni akartál? - kezdi Hangocska a zsörtölõdést. Megmutattam ebben az álomban Erõke labirintusát. Ahány ember, annyi labirintus. És a labirintusok között nincs kommunikáció, nincs találkozás, csak összeütközések és szétválások. Jól nyisd ki a füled! Csak mo-no-má-ni-ák. Megjegyezted?! Mûveletlen vagy, az biztos. A következõ kötelezõ házi olvasmányod Hamvas Béla Karnevál címû regénye, egy mesteri mû errõl a témáról. - Igenis, Fõnõk, ha te mondod... - válaszol Hangocska, eléggé bizonytalanul, mintha máris valami újabb akadékoskodni valón törné a fejét. - De azért magyarázd el ezt az álmot, ha tényleg annyira fontos. Biztosan örülne neki a kedves olvasó is. - Nos, rendben, úgysem érnénk sokat, ha e nélkül kezdünk elmesélni a második szülést. Erõkének fel kell ébrednie a valóságról alkotott tévképzet-labirintusból, amelybe beleszületett és belenevelték gyerekkora óta, errõl szól az egész álom. Tudod mit? Nem is én fogom értelmezni ezt az álmot, hanem belelapozunk inkább Erõke naplójába, lássuk, õ mennyit fogott fel belõle. Majd segítünk neki az értelmezésben, ha elakad valahol. „ Sámánföld, 2000 szeptember közepén. Különös álomból ébredtem ma reggel: Mintha egy kórházban jártam volna, vagy valami egyéb intézményben, sok-sok hivatallal, irodával. Csak arra emlékszem, hogy eltévedtem, és rengeteget kerestem a kijáratot, és hogy nagyon sokat szorongtam. Hát igen, most döbbenek rá, hogy én az egész eddigi életemben mindvégig szorongásban éltem, az élettõl való félelem, egy nyomasztó, fullasztó kiszolgáltatottság-érzés terhétõl roskadva nõttem fel, jártam ki az elemi-középiskolát, majd az egyetem másfél évét, de még a házasságom elsõ éveiben, még Verácska megszületése után, és azóta is, a második gyerekem születése elõtt még mindig szorongok. Egy hamis, illuzórikus hiedelemrendszer, egy belém nevelt és belém szuggerált külsõ, objektív valóság-labirintus fojtogat, rémítget, egy lélektelen és személytelen hazugság-labirintus, egy társadalmi tudományos lét-apparátus. Egy, a külsõ Istenbe, a külsõ anyagba, a vak szerencsébe vetett negatív hitrendszer, fogyasztóicivilizációs, polgári konvenció- és szabályrendszer, amely a személyes felelõsség kölcsönös elhárításán és megosztásán alapul. Vagyis az egyetemes létkorrupción, az élet megnyerésébe, a kényelembe és könnyítésbe, a személyes sorsfeladatok elleni bebiztosításba vetett hiten. Még most is, két évvel Verácska lányunk „klinikai orvosi asszisztencia-mentes” születése után, attól a tévképzettõl szenvedek, hogy valamiféle, külsõ, hivatalos szervek, hatóságok, kórházi méltóságok, stb. felelõsségre vonhatnak, megróhatnak, társadalmi-jogi rendszabályok alapján elítélhetnek, törvény elé állíthatnak, bezárhatnak, megbüntethetnek, vagy másféle módon korlátozhatnak személyi szabadságomban, egyéni felelõsségtudatom felvállalásában. Vagyis hogy egy személytelen, külsõ intézményrendszer arra kényszeríthet engem, hogy életem sorskérdéseinek a felelõsségét személytelen http://kozmaszilard.hu




intézményekre hárítsam, és bebiztosítsam magamat a saját sorsom ellen, ahelyett, hogy az egyetemes törvények szerint járnám a saját utamat. Még mindig egy nem-létezõ, káprázat-labirintushoz akarok igazodni, amelynek önkényesen felállított konvenciói, normái, szabályai minduntalanul semmisnek bizonyulnak az egyetemes isteni teremtõ hatalmak tiszta és egyértelmû hatásmechanizmusa elõtt. Egy személytelen adminisztrációs apparátus rémképe fojtogat még mindig, bár a tudomány mindenható precizitása, pontossága, a humanista vallásos erkölcs faragott Istenkép imádata, a nagyokos filozófiák és pragmatista-intelektuális elméletek realitása számomra csak illúzió és látszat-igazság. Mégis, az egyenruha , a fehér köpeny, a hivatalos pecsét és jogszabály iránti belém nevelt tisztelet és meghódolás még mindig lebéklyózza a szabad, teremtõ, isteni életképzeletemet. Nagyon sok negatív szuggesztió, hamis hiedelem, tévképzet terheli a tudattalanomat. Az élet nehézségére, a kikerülhetetlen nyomorúságra, szenvedésre, betegségre és öregségre vonatkozó, valóságosnak képzelt látszat-igazságok, amelyek a civilizált polgári-fogyasztói közösség életrendjét és valóságlátását generációkon keresztül meghatározzák. Ezeket a szorongásokat és ellenségképzeteket fokozza az értelmiségi gyakorlati problémamegoldásokban teljesen járatlanná tevõ neveltetésem, amely során a legegyszerûbb házimunkáktól is meg voltam kímélve azzal az ürüggyel, hogy nekem tanulnom kell, mert okos vagyok. (Sicc!!!) Ne pazaroljam az idõmet fölöslegesen, amikor úgyis teljes kiszolgálásban részesülök! Nagyszüleim gondoskodása, akik átvették jóindulatúan a nevelésemet, miután anyámat meggyõzték, hogy le kell mondania rólam, mert túl beteges vagyok, ahhoz hogy reggeltõl estig nyeljem az éhkoppot és szívjam a bagófelhõket anyám szenvedélyes szerelmi életében, (ami különösen a válása után semmiféle otthoni meghittséget sem tudott nyújtani, csak a hazulról való menekülési vágyamat és a család- és gyermekelleneségemet növelte). Végül, mire elvégeztem a nyelv-képzettségen kívül semmiféle gyakorlati tudást sem biztosító gimnáziumot, még a legalapvetõ háztartásbeli erõfeszítésektõl (mosás, fõzés, takarítás, bevásárlás) is kétségbeestem, a legszélsõségesebb kedélykilengésekig, dührohamokig és búskomorságig elmenõen. Gyermek- és kamszkori megkímélésemmel ugyanis se az agyam sem a kezem se állt rá az önálló problémamegoldásra, ami által a lehetõ legabszurdabb mádon kiszolgáltatottá váltam a rokoni környezetem támogatásának. Infantilis vágyakozásom utánuk, miután másfél év egyetem után saját családot alapítottam, nemegyszer abból a rejtett szándékból adódott, hogy valaki vegye le rólam, csak néhány pillanatra legalább az individuális léttel járó felelõsséget és az egzisztenciális erõfeszítések: az éber lélekjelenlét terhét. Verácska „anyakönyveztetésénél” már jó két évvel ezelõtt kiderült, hogy a „hatóság” felelõsségszétszóró látszat-hatalma megtörik az egyetemes teremtõ isteni erõ univerzális törvényessége elõtt, vagyis az, hogy egy élõ emberi lény élethez való jogát nem vonhatja kétségbe az a tény, hogy nem a tudományos orvosi intézmény személytelen beavatkozásának („asszisztenciájának”) végtermékeként keletkezett, hanem egy természetes teremtési aktus törvényes következményeként. És mégis, a másidik szülésemnél ismét szembesülnöm kell ezekkel a tévképzetekkel, mindaddig, amíg a személyes felelõsségtudatom és egyetemes erkölcsi alapállásom oly sziklaszilárddá nem válik, hogy könnyû szívvel mosolyogni tudjak az Isten elleni szervezkedés Bábel-tornyán...” * látom, most már megérett Erõke a második szülésre. Ebben az elõbbi naplórészben eljutott a sorsa feloldásához szükséges legfontosabb felismerésig: megértette a személyes felelõsségtudat mágikus teremtõhatalmát. Most már megszülheti a gyerekét, mert megérett a családanyai szerepre és össze tudja egyeztetni a közösségi életet és az otthont, vagyis az anyaságot-szeretõséget és a hivatást. Megértette a teremtõ és a teremtés egységét, számára a külvilág, a külsõ körülmények és személyek nem ellenségek többé. Megértette azt, hogy a benne levõ teremtõ isteni szikrát nem mocskolhatja be félelemmel, szorongással, kishitûséggel és gyûlölettel, erõszakoskodással, mert az egyetlen valóság az isteni teremtõ imagináció. Az ember szabadsága csak a benne levõ isteni teremtõ erõkkel való tudatos kollaboráció révén lehetséges... Szóval elkezdhetünk mesélni Lángocska születésérõl, de még csak ezzel a szüléssel kezdõdnek el Erõke számára igazán a bonyodalmak. - Miért? Milyen bonyodalmakról beszélsz? - Én csak arról, amirõl az elõbbi fejtegetésben beszéltem. Csak hát téged a sztory érdekel, a történések izgalma. Pedig az imagináció tisztaságán áll vagy bukik minden. Most jön a beavatás. Nem elég elméletileg jól tudni a dolgokat A tisztánlátás maga a pozitív teremtés. Az õsöktõl örökölt kábult, zavart szellem azonban csak a létrontás szédületében tévelyeg, de messze áll még a valóságtól. Na, rendben, akkor a gyengébbek kedvéért...Khmm...Tehát hol is maradtam el? Jaj, igen, a valóság...Hát kérlek, azt kell Erõkének hús-vér tapasztalatok szintjén meegélnie, hogy mit is jelent a valóság mágikus természete. Érted, te tökfej?! MÁ-GI-KUS VA-LÓ-SÁG. - Értem, értem. De most akkor te képzelsz engem, vagy én téged, vagy Erõkét én vagy Erõkét te, vagy Erõke Királyt, Verácskát és az egész világot és õk Erõkét? - Ne zavarj össze már megint. A teremtõ és a teremtés egységérõl beszélek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ember olyan mértékben kiszolgáltatott a sorsának, amilyen mértékben képes felismerni és fenntartani, újra és újra megtisztítani, megerõsíteni magában az istenazonosságot. - Na nem, ilyet nem vagyok hajlandó beleírni ebbe a könyve. Csak gondolj bele. Képzeld magad annak a rengeteg emberkének a helyébe! Szörnyen idegesek lesznek, ha csak úgy kupán vágjuk õket egy vadonatúj isten-tudattal: “Bácsikám, ne görnyedezzél tovább a kis gebéiddel a mezõn! Hát nem hallottad, te vagy az Úristen, a drága Fennvaló Jóisten, a magyarok istene, Jehova, Allah... Na mire vársz? Mond csak bátran: Abbrakadabra, ábelesz, kóbelesz, teremjen a kis házacskám helyén egy kacsalábon forgó palota, benne sok-sok finomsággal, drága dolgokkal, olyan igazi luxusvilla meg úszómedence pezsgõvel és kaviáréval“ Vagy hogy is mondják? Tudod, amilyen filmeket szokott nézni Erõke tele macsópasikkal és csinibabákkal...Mindig esznek bennük az emberek, de sohasem kell menniük a vécére. Istenien jó vicc ez, Fõnök! Képzeld csak, a kisöreg ott túrja a kis földecskéjét és hirtelen rájön, hogy õ az Úristen. Nahát, ez kész õrület. Hármat csettint a nyelvével és megtelik a szekérkéje euróbankókkal széna helyett. Esküszöm, ez a legjobb vicc, amit valaha hallottam! - Na, elegem van belõled. Hogy te milyen...milyen....milyen...ööööö... - Neee, neee bánts, kérlek, csak vicceltem. Értem én, mit akartál ezzel a mágikus valósággal, meg imaginációval, meg kollaborációval, meg kreátori kreaturákkal és kreaturai kreátorokkal mondani! Nem jársz túl az eszemen, azt hiszed hülye vagyok?! - Te mondtad! - nevetett fel hangosan a Nagy Hang Mond csak, mit értettél meg a dologból? Milyen pezsgõmedencérõl, milyen csinibabákról, macsólegényekrõl és euróbankós http://kozmaszilard.hu




szénásszekérrõl halandzsázol nekem össze-vissza? Nem szégyelled magad? Hogy oda vagy a finomságaiddal!!! Szóval kolbászkerítéses luxusvilla kéne pitbullokkal, mi! Vagy megelégszel egy szeszfõzõgyárral?- erõsödött egyre jobban az ordítás. - Kegyelmezz, Fõnök, visszaszívom az egészet.Érted?! Visz-sza-szí-vom!!!-vinnyoggta Hangocska egyre keservesebben. - Na látod, ezt magyarázom. Ebben a k...a életben semmit sem lehet visszaszívni csak úgy. A gondolatoknak, hangulatoknak, vágyaknak és ellenérzéseknek, szavaknak, tetteknek mágikus elõzményei és következményei vannak. Na tessék, már én is csúnyán kezdek beszélni. Most mit fog szólni a Kedves Olvasó? Hát nem érted, hogy Erõkével is az történt eddig és ezután is az fog történni vele a továbbiakban, ami az életképzeletét akarva-akaratlanul mozgatja. Ráadásul eddig csak az anyja meg a nagyanyja és a többi nevelõje életét folytatta tovább, csak végrehajtotta a tudattalanjába kódolt sorsprogrammjait. - Mint egy számítógép?Akkor azt magyarázd el, ki táplálta belé azokat a vacak sorsprogramokat szegény Erõke agyába és hogy lehetne kitörölni onnan azokat? Akkor Jézus is ilyen számítógép-zseni volt? Csak egyszerûen rákiáltott a bénákra, hogy: “HANDICAP-PROGRAMM DELETED“(Megj:Nyomorék-programm törölve) - és azok ripsz-ropsz nyomban hórázni kezdtek a perzselõ nyárban. Milyen romantikus. - Ne keverd bele Jézust is, légy szíves, mert felrobbanok. Majd késõbb tisztázzuk ezt a “Jézus Krisztus szupersztár“ sztoryt, jó. Próbálj meg koncentrálni a témára. - Én eleget kon-centrálok, de te lovagolsz mindegyre azon a mágikus imagináción és nem akarod elmesélni Lángocska születését! Beszéljünk Erõkévõl és Lángocskáról, különben elválnak útjaink és punktum. - Na azt próbáld meg, hogy lelécelj a regény elején. Szép kis alak vagy te! Hát ide figyelj! Dióhéjban még egyszer:-vett egy nagy lélegzetet a Nagy Hang, de hiába, Hangocska akadékoskodási ambíciói (Erõke példás követõjeként) egyszerûen legyõzhetetlenek: - Dióhéjban?! Talán óriástököt akartál mondani vagy elefántagyarat... - Ez már sületlenség, érted, infantilizmus. Ettõl szenvedett annyit Erõke is. - A sületlensége miatt? - érdeklõdött Hangocska jóindulatúan. - Talán az utóbbit kellett volna megemlítened. Infantilista kisdedek. “Ártatlan“ csecsemõk. Tán nem kellene egy életen át mindent a seggetek alá rakni készen és megrágni helyettetek az ételt?! Didi-komplexus!Pfujjj!!! - Látod, már megint csûröd csavarod a dumádat. Értekezés a didirõl.Na végre közeledünk a témához. Huuu, most mi következik? A csecsemõ székelési szokásai vagy inkább aaaa... hogy is mondtad? A szájbarágás káros következménye: a szájpenész. - Jól van, beszéljünk a szájpenészrõl. - Na, ezt jól megcsináltam- sóhajtott Hangocska. - A témánál vagyok, ne vágjad már ezeket a terrorista szteroidos pofákat! Azt akarom mondani, hogy amikor Lángocska megfoggant, Erõke meg akarta nyerni az életét. Könnyíteni akart a sorsán, nem akart több felelõsséget vállalni, több családi terhet venni a hátára, mert úgy képzelte, hogy a gyermekek pénznyelõ automaták. Meg kilyukad a méhe a sok szüléstõl. - Micsodaaa?!!! Jó, és ettõl szájpenésze lett, igaz? Neked különben mindig igazad van, mert hangosabban tudsz ordítani mint én. - A szájpenész a rejtett agresszivitás és az agresszív mentális-verbális tevékenység következménye. - Hát persze, aki csunyákat beszél, annak szennyes a gondolatvilága. - A képzelete, ha megengeded. Itt minden a képzeleten múlik. Erõke támadni kezdte a magzatját, mert miatta kirúgták az állásából és nem tudta kifizetni a közköltséget. De a kis poronty kitartóan növekedett csak éppen félrecsúszott egy kicsit a méhlepény a hasában - Placenta praevia. - Már megint szórakozol velem? Most milyen tudományos káromkodásokat eresztgetsz? - Definíció: elõlfekvõ méhlepény: - Ne, inkább hagyjuk. - Tudod mit, elolvasom neked Király levelét, amit Körvárról írt Erõkének, amikor õ megüzente neki interneten a méh(szárosi) vizsgálat eredményét: “Kedves Erõke! Ne ijedj meg attól a módtól, ahogyan, a természetemnek megfelelõen, a levél elején egyenesen a dolgok közepébe vágok, mert késõbb azt is leírom, hogy a helyzet helyrehozásának érdekében mit kell tenned (meditációkban az örök élet és szeretet-forráshoz kell magadat visszakapcsold és azzal minél erõsebben összekötnöd), de mindennél fontosabb a helyzet teljes mélységû Jupiteri (Nálad VIII. ház!) értékelése. A magzatot tápláló méhlepénynek a méhfalról való leszakadása annak a jele, hogy a te életedben óriási jelentõséggel (isteni szükségszerûséggel, elvárással) bír a spirituális újjászületés, tehát a radikális szellemi mentalitás-változtatás és annak következtében, hogy az én életem párja lettél és rengeteg Skorpió jellegû információt kaptál, a te esetedben szokatlanul korán érkezett el ennek az ideje. Ezért te már nem engedheted meg magadnak a világias jellegû gondolkozás és az annak megfelelõ lelki érzések, illetve a teremtésellenes érzések luxusát. Amennyiben a magzat már öt és fél hónapos, ez azt jelenti, hogy november közepén fogant, tehát abban az idõszakban, amikor már kétségbe voltál esve minden menstruációs késés, illetve az esetleges „terhességed” miatt, és annyira intenzíven támadtad a szülõi - anyai mivoltodat, hogy mindahányszor meg is hûltél kegyetlenül, mivel nagyon megtetszett neked a munkahelyed és féltél, hogy elveszíted az állásodat. És persze, más világias (diszharmonikus Lilithes - Jupiteres) képzetek miatt is... A furcsa az volt, hogy ezek után még kétszer meg jött a menstruációd - tehát a szervezeted félrevezetett. Vagy azért mert annyira vártad, hogy beidézted magadnak a vérzést mentálisan, vagy azért mert a magzat bujkált elõled, illetve a nappali tudatod elõl, hogy ne tudd megölni. Ez az állapot viszont azt idézte elõ, hogy te a foganást követõ hónapokban is vártad a menstruációt és valahányszor az késett, újra és újra meghûltél és taknyoltál és köhögtél annak a jeleként, hogy megint támadod az áldott állapotot ahelyett, hogy mélyebben magadba néznél és az értékítéleted helyreállításával megszüntesd a benned levõ gonosz feszültséget. Vagyis támadtad magzatot és az úristent és ezáltal elszakítottad magad az egységtõl. És ez még akkor is így van és a jelenlegi „áldatlan” állapotodnak akkor is ez az igazi oka, ha esetleg karate edzésen szakadt le a méhlepény! És ezt nagyon szeretném, ha közölnéd az aggódó és a mi szellemi alapállásunktól idegenkedõ édesanyáddal is. Mert nem az alapállással van a baj, hanem azzal, hogy te ezt az alapállást, amióta az állást megkaptad, menstruációs idõszakokban (és máskor is...) megtagadtad. Esetleg még engem is támadtál gondolatban, aki téged megtermékenyítvén, okoztam ezt a helyzetet. Mindezt nem azért írom le, hogy bántsalak, de nem tudhatom, hogy mennyit sikerült az igazi okokról kinaplóznod, mert igen szûkszavú voltál a leveledben és ha nem világítod át a helyzetedet minden részletében és mélységében és nem tanúsítasz mély megbánást annak érdekében, hogy élet-támadó állapotaid soha többé ne legyenek, akkor lehetetlen a teremtõerõddel helyrehoznod a helyzetet és akkor más lehetõséged nem marad csak a császármetszés. Akkor viszont tök mindegy, hogy az általad „mészárosoknak” nevezett csíki orvosok veszik-e ki belõled a gyermeket, vagy mások. http://kozmaszilard.hu




A császármetszés maga is egyértelmûen Jupiter - Nyilas motívumra utal és neked a VIII. házban álló Jupiter - Lilith páros, illetve az öncélú világias vágyaid és értéktudatod okozták ezt a helyzetet. Tudom, hogy mindezt te is tudod, de az a tény, hogy te a szülés körülményeit firtatod, arra utal, hogy nem vagy egészen tisztába a spirituális helyzetetekkel és ahelyett, hogy meditáció útján helyre állítanád a benned ketté szakadt egészséget és ezáltal megkísérelnéd a méhlepény visszahelyezõdését és visszatapadását elérni, továbbra is a csíki nõgyógyászokat és általában az orvosokat támadod mentálisan, ami nem használ sem neked, sem a magzatnak. Továbbá olyasmit is írtál a levélben, hogy nem akarod, hogy magyarázkodásnak és vádaskodásnak tûnjön, az amit a helyzetrõl kinaplóztál. Nem értem, hogy mi lenne az, ami vádaskodásnak tûnne? Mivel árthattam én neked, vagy a magzatnak abban az idõben? Hiszen akkoriban (novemberben, decemberben, januárban) még a földper sem volt aktuális (sõt: akkoriban még pénzünk is volt!), amitõl én feszült „családi légkört” okoztam volna. Ezt nem azért írom, mert zavar ez az „elírásod” (annak ellenére, hogy nagyon szeretném tudni, hogy mire gondoltál közben), de ha még velem szemben is vannak vádaskodó gondolataid és ellenérzéseid, akkor el tudom képzelni, hogy mit teszel másokkal, azaz, hogy még mindig lázadozol a szülõ - anyai sorsoddal, illetve az úristennel szemben és ez az életedbe, vagy a gyermek épségébe is kerülhet. Ne neheztelj tehát másra, hanem add át teljesen magad az isteni akaratnak és szeretetnek. A méhlepényóleválás veszélye arra is vissza utal, hogy tõlem is elszakadtál amikor a Lilithed hatására kész voltál tudatosan is megcsalni és gondolkozni kezdtél azon, hogy vajon szeretsz-e igazán, mert nem tudtad (tudod) elfogadni, hogy sokáig velem kell élned. Nagyon örvendek, hogy nem vagyok otthon, mert az erdélyi géniusz asztrológia - ellenes természete, ami anyagi egzisztenciánkban fenyeget, a földper, ami az igazságérzetemet és az értelem fényébe vetett hitemet tépázza és a te Lilithed által ketté szakított szellemi állapotod, ami a kettõnk egységélményét tépázza egy éve, igen sok lenne számomra és a tehetetlenségi érzettõl minden szellemi erõmet elveszíteném és képes lennék még tégedet is bántani. Mindehhez én még nem vagyok eléggé rugalmas bölcs (bolond), ez a háromszoros szellemi gát így együtt meghaladná belsõ feszültség- oldási képességemet. De nem kell otthon lennem és ebben a helyzetben magasabb távlatból tudom megítélni a helyzetet, így inkább tudok segíteni szellemileg még akkor is, ha anyagilag még mindig csak ott tartok, hogy húsvét utáni keddig csak ennivalóra futja a pénzembõl és zavar, hogy még mindig nem tudok nektek pénzt küldeni. Ami az elõl fekvõ méhlepényt illeti, „szerencsémre” van itt valaki, aki így járt mind a három terhességével, ezért nagyjából megértettem a jelenséget. Metafizikailag tehát nem a méhlepény elõl-fekvése és alul-fekvése a lényeg, hanem a méhlepény egy részének a méh faláról való leszakadása, ami az anyának az egységtõl, illetve az isteni szeretettõl, az isteni akarattól és az isteni gondviseléstõl való elzárkózásának és azzal szembeni luciferi hadakozásának, lázadozásának (káinkodásának) a következménye. Természetes tehát, hogy az alacsony rezgésû belsõ indulatoskodások által az aurában létrehozott szakadások és fekete foltok miatt, olyan biológiai jelenség keletkezik, ami a magzat és az anya életét és a magzat épségét is veszélyezteti. (Plútó Szaturnusz dh.) Nagyon fontos átvilágítani azt, hogy mi történt benned egészen a kauzális szintekig elmenõen, ahhoz, hogy valamennyire helyrehozhasd a dolgokat, mert ezt egyedül csak te tudod helyrehozni, senki más (sem én, sem az orvosok) nagyon nagy elszántsággal, sok türelemmel, önfegyelemmel és finom, odaadó szeretetben való eltökéltséggel, amennyiben nem akarod tovább veszélyeztetni mindkettõtök egészségét és a magzat, illetve a jövendõ gyermekünk testi épségét - egészségét és az egész életét. Nagyon kérlek tehát, ne vádaskodj és ne felelõtlenkedj többet, hanem „itt és most élve” használj ki minden hátra levõ percet. Az energiád egyrészt azért fogy mert lázadozásaiddal félig leszakítottad magad az õsi életforrásról, másrészt, hogy ne minél többet meditálva állítsd helyre a benned megszakadt egységet, illetve az Isten lelke, a gyermek lelke és a te lelked (vagyis az én lelkem*) között általad elszakított egységet. Mert azáltal, hogy sokat pihenni - feküdni kénytelen a várandós anya, az Jin állapotban tartja a inkább mint a nyüzsgés és így több esélye van legalább az egység fizikai átélésére. Az rendben van, hogy nem járhatsz karatezni és tornászni többet, de ezzel még semmit nem csináltál, ha például tévét nézel, vagy a rokonaiddal és ismerõseiddel vitatkozva hazudozol és magyarázkodsz nekik gondolatban pihenéseid közben. Arra kérlek tehát, hogy minél kevesebbet tévézzél ha csendben lehetsz és még akkor is, ha esetleg a pénzhiány miatt rájuk szorulsz, minél kevesebbet társalogj a sajnálkozó, ijedezõ rokonokkal. Hét végeken és mindig, amikor csak idõd van rá, tedd be Medárdát a kicsi szobába, te menj be a nagy szobába, csukj be magad mögött minden ajtót, kapcsold ki a telefont, dugd be a füleidet dugóval, feküdj a hátadra és próbálj minél nagyobb nyugalomba és szeretetbe elmerülve meditálni. Ne gondolj semmire csak a szíveden keresztül az egész lényedet elöntõ határtalan isteni szeretetre és ebben az állapotban, képzeletben hatolj be a burok és a méhfal közé, ügyesen a hajtogasd helyére a méhlepényt és ragaszd oda vissza sok -sok szeretet-ragasztóval. Én is ezt teszem, de hatásosabb, ha te csinálod, hiszen a te anyai teremtõ erõd erõsebb. Biztos vagyok benne, hogy még mindent teljesen helyre tudsz igazítani ezzel a módszerrel és az orvosoknak semmi dolguk nem lesz veled. Most ez a legfontosabb és nem az, hogy hol és miként fogsz szülni. - Mert egészen biztos vagyok abban is, hogy te szülni fogsz teljes szülõi erõddel és jelenléteddel és nem kell felvágni a hasadat, ha most teljes mértékben visszaszerzed a spirituális éberségedet. Sõt: biztos vagyok abban, hogy ez az egész, csak azért van, hogy tanuld meg és szokjál rá a szeretet - meditációra és szüntesd meg a Lilith negatív befolyását a lelkedben és soha többé ne kerülj annyira a befolyása alá. Tudnod kell, hogy amennyiben a helyzeted nem javul és nem változik jobbra, illetve ha a méhlepényt nem tudjátok Balázskával a helyére tenni és jól vissza ragasztani, semmiféle szülõházba nem fogadnak be és akkor már tök mindegy, hogy a szülészeti mûveletet (akár a „normális” korházi szülést is) kik és hol végzik rajtad el. Nekem is Jupiter - Lilith együttállással és dh. fényszöggel, vagy a VIII. házban álló Lilithel rendelkezõ személyek horoszkópját kell itt értelmeznem. Gondolhatod, milyen nagy beavatott lettem ebben. Remélem, hogy sikerem is ehhez mérhetõ lesz, mihelyt a népszerûsítési folyamatok beindulnak május elejére. Addig is beavatási szinten írok a Tarot 22 lapjáról kézikönyvet és belekezdek a regénynek a helyesírási javításába. Ne felejtsd, hogy semmiféle krízisbõl nincs kiút, csak be-út, vagyis csak mély belátás és újjászületés által lehet feloldani és hogy az élet nem megnyerhetõ, mert teljesen más a funkciója. Sajnálom, hogy ebben a helyzetben http://kozmaszilard.hu




másban nem, csak szellemben tudok segíteni, de abban is biztos, vagyok, hogy valamiért ez most mindkettõnknek és mindnégyünknek a legmegfelelõbb helyzet. Ellenõrizd le mindig, hogy mitõl és miért félsz, vagy féltél, mert nálad a félelem is a Jupiter - Lilith, illetve a rossz értékítélet, a hibás (fordított) fontossági sorrend szerinti gondolkozás és az éberségvesztés (Neptun - Jupiter dh.) következménye. Körvár, Húsvét szombatján. Szeretetben folyton velete vagyok: Király. Édes Erõkém! Nagyon örvendek, hogy nincs akkora nagy baj fizikailag, mint amire az elsõ híradásod következtében gondolhattam. És örvendek a Szûz Máriás élményednek is, mivel úgy imádkoztam érted - értetek, hogy történjen valami csoda, ami átbillent a spirituális krízis- helyzeteden és átvezet téged (és minket) a hit, a szeretet és a bizalom birodalmába. Ez az egész ami velünk történt, ez is bizonyítja, hogy mennyire a saját eszünk és szûklátókörû spekulatív (hazudósan érzelgõs, tudományosan ostoba és ésszerûen szûklátókörû) koncepcióinknak a rabságában élünk, illetve ahogy Hamvas fogalmaz: hogy mi igazából nem a valóságtól és nem a valóság miatt szenvedünk, hanem a valóságról alkotott (és a nevelõink, a tanáraink által belénk nevelt és belénk szuggerált - oltott és sugallt ) téves koncepcióktól. Te is egy csomó, az anyaságról és a „terhességrõl” alkotott hamis koncepció miatt szenvedsz a jelenben, ahelyett hogy például jó erõben és nyugodt szívvel karate edzésekre járnál, vagy a strandra. Emlékszel az itteni Tóth Zalán és a veled egyidõs Tóth Kinga leveleire, horoszkóp- igénylésükre, akik az augusztusi kereszt-konstelláció idõszakában született kisbabájuk által felvetett problémákra szerettek volna választ kapni? Nos a probléma nem a kis Estike egészségi állapota, vagy a Kinga Rák- Lilithje miatt merült fel, hanem azért , mert Kinga méhében a szülés után két hónapra megfogant egy magzat. Ezt habozás nélkül megtartották és most világra jönni kész, ép és egészséges baba és Kinga készülõdik a természetes megszülésére. Ugyanis a kis Estikével nem sikerült az otthon szülése, mivel a magzatvíz elfolyását követõ tizenkét órás vajudás után - érthetõ módon - beadták a derekukat és bementek a korházba. Szerintük Estike, aki pont olyan egészséges, csendes és nyugodt mint Verácska, azért nem akart szopni, mert nem akarta elszívni az életerõt a kis testvérétõl és az édesanyjától, aki sokkal gyengébb fizikai alkattal rendelkezik mint te. Nem akart szopni annak ellenére, hogy Kingának volt teje bõven. Én elfogadom ezt a magyarázatot, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy nálunk egyszerûbb személyek, akik tõlünk kértek tanácsot, képesek voltak életigenlõ döntést hozni miközben mi, a nagy metafizikusok, nem. És csakugyan: Kinga sokkal jobban viseli ezt a várondós állapotát mint az elõbbit, elmúltak a deréktáji hát- és gerincfájdalmai és a méhével semmi baj nincs, annak ellenére, hogy szülés közben õt a korházban összevagdosták és a méhének és a testének mindössze csak két hónapos „regenerálódási és pihenési idõ” jutott! - Máris érzem a haragodat, amiért ezzel a ténnyel szembeállítottalak, de kérlek, jusson eszedbe, hogy amikor támadsz, csak magadat - és jelenleg a magzatot mérgezed. Azt sem szeretném, ha megbánnád õszinteségedet és arra a következtetésre jutnál, hogy továbbra is jobb alapállás számodra - számunkra a problémáidnak az elhallgatása, elrejtése, mint az õszinteség, mert én csak a tévedéseidet, illetve a téveszméidet veszem észre és azokat próbálom semlegesíteni - azok romboló mágikus erejét hatástalanítani. Pontosan a felelõsségtudatom következtében nem mondhatok le arról, hogy a problémák kauzális okait felkutassam és felmutassam, mert tudom, hogy ez menthet meg a engem is és téged is és mindenkit a bajoktól, mert ez az ember létének a legfõbb funkciója: a teremtõi tudatosodás. (Keressétek az igazságot és az fel fog szabadítani) A szûnni nem akaró és szeretet- ellenesnek tûnõ leleplezéseim által belõled kiváltott ellenérzések intenzív átélése helyett tehát, szépen kérlek, nézz utána, hogy a gyermekkori, vagy ifjúkori tudattalanod mely zugából, honnan vetted azt a természetellenes és metafizikátlan koncepciót, hogy a méhednek és neked, szülés után hónapokig és évekig pihenni kellene? Pontosabban: mi ellen védekezel ezzel a koncepcióval? - Mert: „Aki védekezik, az támad.” (Ami a teremtõ képességedbe vetett hitedben való megingásodat és az elbizonytalanodásodat, valamint egy újabb terhességtõl való félelmedet illeti, két gyermek megszülése után immár el lehet helyezni egy spirált a méhszájban és akkor egy jó idõre megnyugodhatsz, ameddig spirituálisan összeszeded magad.) És jó lenne, ha utána néznél annak is, hogy mi lehet annak az oka, hogy az írásodból úgy tûnik, mintha a Verácska születése után hat hónapra, vagyis január végétõl, én máris és egyfolytában arra akartalak volna mindenképpen rávenni téged, hogy te azonnal fogadj el egy újabb várandós állapotot és mihamarabb szüljél még egy gyermeket? Én nem kételkedek benned és abban, hogy alaposan utána néztél a dolognak tudományos könyvekben, de számomra új dolog és egészen furcsa, hogy amiatt kellene aggódni egy anyának, hogy gyenge lesz a méhe és az egész szervezete egy újabb „terhességre” amiért kilenc hónapra a korábbi szülés után újra megfogant a méhében egy magzat?! Ugyanis az én gyermekkoromban gyakori eset és természetes jelenség volt, az olyan testvérpár, akik között mindössze egy év korkülönbség létezett. Én teljes mértékben megértem és osztom a te kettõnk kapcsolata miatti szellemi lelki vívódásaidat és elhiszem, hogy azoknak ilyen veszélyes fizikai következményei vannak, de nagyon kérlek, hogy legalább száraz tények szintjén ne vezesd félre magad és ne próbálj félre vezetni engem is, mert ebbe a játékba én soha nem fogok belemenni. Nem január 21-én, vagyis nem hat hónapra a Verácska megszülése után estél „teherbe”, hanem mindenképp csak húsvét után, illetve kilenc és fél hónap múlva! Hiszen amikor én húsvét után (április huszadika körül) Magyarországra jöttem, Verácska már kilenc hónapos volt és neked még azelõtt egyszer sem jött meg a menstruációd. És jól emlékszem, hogy ezután Gergely Iringó meglátogatott téged és nekem Budapesten elmondta, hogy kissé depressziós állapotban talált, amiért a szülés utáni elsõ menstruációd máris megjött. A magzat tehát csak az én három hét múlva történt hazatérésem után foganhatott meg május közepén, illetve több mint kilenc hónap múlva a szülés után! A te érdekedben és a benned fejlõdõ kisjézusunk érdekében, nagyon kérlek, most ne rám haragudjál, amiért emlékeztetlek a fizikai tényekre, hanem próbáld megkeresni ennek a vastag három hónapos önámításodnak a gyökerét, a valós szellemi okát, Jó? És ha kételkedsz a helyes emlékezetemben, számítsuk ki fordítva: amikor a veszítõ- vérzésed beindult, mindössze három hetet számoltunk a nyári tábor július 20 -i megkezdése elõtt, illetve Verácska születésnapja elõtt. A te szülés utáni hat hónapos idõszámításoddal az elvetélt magzat tehát öt és fél, illetve hat hónapos kellett volna legyen, amirõl szó sem lehet, nem csak azért, mert annak látszania kellett volna, hanem azért is, mert az életedbe is kerülhetett volna egy ilyen „spontán-mûvi” vetélés. Továbbá, ha tõlem fogant május közepén és nem mástól, akkor csak két és fél hónapos lehetett és nem http://kozmaszilard.hu




három! Még egyszer kérlek tehát, hogy nézz jól utána magadban, miért volt szükséged erre a durva önámításra alapozott önsajnálatra, önigazolásra és - nem tudom honnan vett - statisztikával alátámasztott természettudományos magyarázkodásra és ezután hagyd a francba az egész megható érzelgõs okoskodást (amitõl most is fáj a méhed!) és azzal a meggyõzõdéses hittel, hogy én teljes szellemi képességemmel igyekszek téged megérteni és veled együtt lenni - egyelõre csak lélekben és szellemben, de amikor szükség lesz rá, fizikailag is mindörökké, vágjál neki bátran a jelen szeretetének! Mert nem az a baj, hogy az én lábaim és elgyengültek és megfájdultak azután, hogy a tavaly a Teremtõvel szemben „rosszul jártunk” el együttesen, hanem az, hogy a szexuális zavartságodból eredõ érzett kétségbeesésed miatt, elzártad azt az egyetemes isteni erõ- és áldás forrást, amely kezdett felénk - mármint a családba - áramlani, ami után összeházasodunk, de fõképp, ami után Verácska megszületett. És ezért, annak következtében, hogy én folytonosan összekötöm magam veled ( - annak ellenére, hogy néha, amikor hirtelenjében megint tapasztalnom kell a te hitetlen különállásodat és lelki szakadásodat, kétségbeesésemben mást mondok), az én anyagi áldást nyitó törekvéseim is mind meghiúsultak. Nem lenne sokkal egyszerûbb beismerni magadnak, hogy mindez azért történt, mert megijedtél a szülés után fellépõ fiúk utáni önkéntelen és erõs szexuális sóvárgásaidtól és attól féltél és az ellen lázadoztál hogy egy második gyermek még jobban hozzám fog kötözni téged és ezután félredobni a sok önigazoló, szentimentalista tudományos spekulációt? Meggyõzõdésem, hogy a velem szemben érzett agresszivitásodnak ez az igazi gyökere, vagyis az, hogy te ezeknek az önkéntelen vágyaid, érzéseid és gondolataid következtében zavart vagy a kapcsolatban, mert állandóan attól félsz, hogy ezeket én leleplezem és miattuk megharagszom. Biztosítlak afelõl, hogy sikerült már feldolgoznom és emiatt a természetes dolog miatt, nálam huzamos haragról szó sem lehet, csak hirtelen felindulásról és a jövõben még ez sem fog megtörténni mert itt én is nagy belsõ átalakulásokon megyek keresztül. (Pl. mivel a húgyhólyagom, a vesém és a prosztatám is rendbe jött, ráébredtem, hogy számomra sokkal egészségesebb a szexuális kapcsolat hiánya a zavaros szexuális kapcsolatoknál illetve a képzelgéseknél, ami sokkal nyugodtabbá és megértõbbé tesz mások iránt.) Azzal azonban számolnod kell, hogy a skorpiói leleplezésekkel nem hagyok fel, nem csak azért mert a véremben van, hanem azért is, mert a legszentebb meggyõzõdésem, hogy az életben csak ez segíthet, mivel a leginkább ez szolgálja a spirituális megismerést ez az ember létének a szellemi célja és lényege. Nem lenne egyszerûbb, ha ráhajtanál a Skorpió Ascendensedre és igyekeznél megelõzni engem a leleplezésben? Hiszen számomra már fárasztó téged állandóan figyelmeztetni. De az is fojtogató érzés, hogy nem mondjam ki azt amit tisztán látok. Én ígérem, hogy soha semmiféle szinten nem foglak elbizonytalanítani a kettõnk és a négyünk egységét illetõen, még az esetleges nehezebb pillanataimban sem, hiszen én alapvetõen soha nem is kételkedek a kettõnk spirituális alapú egységében és a találkozásunk sorsszerûségében, de szeretném már, ha te is egyértelmûen elfogadnád ezt és nem éreznéd rabnak magadat mellettem még akkor sem, ha az önámításaidat önkéntelenül és akaratlanul leleplezem. Ebbõl az ördögi körbõl csak és csakis úgy mászhatunk ki, hogy ezt az önkéntelen leleplezõ természetemet elfogadod és belenyugszol, hogy akaratlanúl is átlátok rajtad, mert te a leleplezõdéstõl való félelmeidben támadsz engem. És én sem hazudhatom sokáig sem magamnak sem neked, hogy nem látom azt, ami üti ki a szememet. Az a huszonöt év korkülönbségbõl következõ szellemi érettségi különbség csak annyit jelent, hogy ennyivel több lehetõségem volt hazudni magamnak és ennyivel többször leleplezõdni saját magam elõtt, hozzád képest, aki egyéni öntudatodra csak néhány éve ébredtél rá és ebben én önkéntelenül „mesteri képességekre” tettem szert. Ez tulajdonságommá vált, amit nem tagadhatok meg egy kíméletes hazugságokon alapuló családi élet kedvéért sem. Én csak annyit tehetek, hogy sokkal türelmesebb leszek, mert tudom, hogy milyen nehéz azzal a VIII. házban együttálló Jupiter Lilithtel megállni, hogy lehetõleg önkéntelenül se csaljon az ember leánya, de neked számolnod kell azzal, hogy én a csalást és a rá következõ önámításaidat önkéntelenül észreveszem és ha túl vastag már, akkor szólnom kell, mert az orrom kényes. A másik vetülete ennek a skorpiói helyzetnek viszont az, hogy ennek te lennél a legnagyobb haszonélvezõje, hiszen zavart és korrupt mentális állapotban megvalósíthatatlan a szeretet. Tudom, hogy ez modern emancipációs koncepció szerint mennyire kegyetlenül egyoldalúnak hangzik, hiszen az én szexsumákolásaimnak az általad történõ leleplezéseirõl szó sem esett, de én a jelenben is tiszta szívvel ki merem jelenteni, hogy amióta eljöttem, nem szeretkeztem senkivel (de ugyanakkor az úszódában pl. két nõt igen megkívántam) és mentálisan sem zavart számottevõen semmiféle szexuális kívánság. És ugyanilyen nyíltan és tiszta szívvel megírnám, vagy elmondanám, ha szeretkeztem volna mással, ha ennek biológiai vagy lelki szükségszerûségét éreztem volna és erre a családi felelõsségtudatomat és az irántad érzett szerelmemet nem zavaró spirituális helyezet lehetséges volna. Én ugyanis nem félek a leleplezéstõl pontosan azért mert tudom, hogy amennyiben úgy érezném, hogy valamiféle szexuális aktusban részt kellene vennem, ez semmiben sem zavarná meg sem a tudatomat, sem a tudattalanomat, mert én vagyok az átvilágító fénynek az egyik megtestesülése. Ráadásul ez nem egyenjogúság kérdése, mivel a Szeretetnek, aminek te vagy a megtestesülése, teljesen más a funkciója: nem átvilágít, hanem egybe köt, egységbe von egységbe olvaszt. De ezt nem teheti korrupcióból eredõ kételyekkel, határozatlansággal, bátortalansággal és zavartsággal, hanem csakis az egyértelmû, tiszta - „égi” - szenvedély tüzével, ami az egység egyértelmû felvállalásából ered. Megint nyers voltam, de most pontosan az a legveszélyesebb számodra, ha engem, a magzatod apját támadsz mentálisan és ennek a megszüntetésének az egyetlen lehetõsége az, ha belenyugszol és végleg elfogadtatod magaddal, hogy amennyiben az együttmaradást választod, a sokáig tartó mentális bujkálásokról le kell mondanod és ezt nem a rám való haragvással oldhatod meg, hanem azzal, hogy mindig és minden körülmény között kegyetlenül és maximálisan õszíntének kell lenned elsõsorban önmagadhoz, hogy ne legyen ésszerû, tudományos és szentimentális rejtegetni és magyarázkodni valód elsõsorban saját magad elõtt. Ne az én tökéletességemet firtasd, mert én szarok a tökéletességemre, hiszen több ízben kifejtettem már, hogy ez pont olyan stupid koncepció mint a többi és azzal se foglalkozz, hogy fölébecsültük-e magunkat a házasság elején, mert ha elmondom, hogy mi errõl a véleményem akkor, ha nem fogod fel pozitívan, amit errõl írok, akkor megint megijedsz: Ha akkoriban tudtam volna, hogy mit jelent a Lilith - Jupiter együttállás a VIII. házban, úgy ahogy most tudom, az akkori http://kozmaszilard.hu




értékítéletemmel mindent elkövettem volna, hogy ne kelljen feleségül vegyelek, még akkor sem, ha tudom, hogy gyermeket vársz tõlem. A jelenlegi értéktudatommal viszont - ha tudnám, hogy minden kurválkodási hajlamod ellenére, te is olyan mélyrõl érzed az egység- érzést, ahogy én és ebben semmiféle kételyed nincs - akkor mindent megtennék, hogy a feleségem lehess. Gondolom, ez elég bizonyíték ara, hogy én nem becsültem alá a saját változási, alkalmazkodási és fejlõdési képességeimet. Ha te úgy érzed viszont, hogy Te alábecsülted a sajátjaidat, bármennyire is fájna nekem, ezen én nem segíthetek. Te viszont igen. Rajtad múlik tehát, hogy felvállalod-e és elfogadod-e teljes lényeddel a most már az általam tudatosan vállalt és kicserélni nem akart, de a te önámításaid és Lilith - zavaraid számára kellemetlen skorpiói természetemet? Körvár, 2000 május 10. Kitartó szeretet Király.“ - Jól van, Fõnök, kezdem érteni a dörgést: nem az a lényeg, hogy mi történik a víz felszínén, hanem, hogy mi történik a mélyben. Igaz-e? - Valahogy úgy, amennyiben a tudattalan mélyvizeire céloztál az imént. Mert a méh betegségei illetve a szülési komplikációk mind-mind a tudattalanban zajló rejtett drámákra és viharokra utalnak, azok fizikai megnyilvánulásai csupán. Erõke például klasszikus megtestesülése a pedagógusi értelmiségi neveléssel megerõsített gyermek- és élet-ellenes programmoknak. Bármekkora szeretettel is viszonyulna a gyermekszülés kérdéséhez, a hite: a belsõ képei a saját anyaságáról és egyáltalán az egész (családi) élet értelmérõl és értékérõl negatívak. Nem érzi magát képesnek az anyaságra, mert még mindig a külsõ anyától való infantilis függõségben él. A szülés egy újjászületési aktus, aki pedig nem akar újjászületni, annak viselnie kell a következményeket. - És miben kellene Erõkének újjászületnie? - Látod, látod?! Mégsem olvastad el figyelmesen Király leveleit. Erõkének el kellene jutnia oda Lángocska születése elõtt, ha már ez Verácska születésekor nem sikerült (ami miatt vetélnie kellett tíz hónapra Vera születése után), hogy ne kapaszkodjon többé az anyjába, hanem ismerje fel magában a saját halhatatlan, mindenható istenanyai lényét, találja meg örök isteni lényében az igazi helyét és otthonát a világban, és ebbõl az egyetemes alapállásból, spirituális bázisból próbálja megoldani (teremtõ képzeletével pozitívan feloldani) anyagi-otthon és családalapítási szorongásait, nehézségeit, vívódásait, ellenérzéseit, kételyeit. Nem spekulációval, fix-fizetésekkel és nem meneküléssel. Mert a baj azzal kezdõdött el, hogy Király március végi távozásával Erõke érezni kezdte a változás szükségességét, de mint minden kispolgár értelmiségi, aki csak az orráig lát a materialista csõlátójával, kívül kereste a megoldást: spekulálni kezdett a külföldre való kitelepedésben. Amikor még nem számolt le véglegesen az anyjával és mindazzal, amit a szülõföld értéktudata és korrupt élet-megnyerési morálja jelentett. Félt a változásoktól és ugyanakkor szabadulni akart a határhelyzetbõl, amibe belerekedt zavaros gondolkozása, kedély és képzeletvilága által. De úgy akart újjászületni, hogy közben ne kelljen erõfeszítéseket tennie, ne kelljen szembenéznie a belsõ félelmeivel, azok kauzális eredetével: a sötét imaginációjával. LA NOCCE ESCURA DEL ALMA. - Na tessék, most meg áttértél az almatermesztésre. - kotyogott bele Hangocska. - Mûveletlen paraszt! La nocce escura del alma. A lélek sötét éjszakája.(Lásd Hamvas Béla: Szarepta c. esszéjét). Az a sötétség, ami minden emberben ott lapul a lelke mélyén, aki nem hajlandó a horoszkópja segítségével tudomásul venni az életfeladatait és azok tudatos felvállalásával újrarendezni az életét, átalakítani egész személyiségét. Isten Haragja. Az a rejtett agresszivitás, ami akkor kezd gyilkolni az emberben, amikor nem tudja feldolgozni a sorsát, mert nem elég éber, nem elég tudatosan játszik. - Milyen játékról beszélsz? Szerinted ez az egész élet csak egy játék? Elég komoly játék mindenesetre. A kitelepedés személyi öntudatvesztéssel, identitásválsággal jár azok számára, akik a szülöföldhöz kötõ életfeladataikat nem realizálták és mintegy a sorsuk elõli menekülésbõl választják az emigrációt. Nem elég hogy ilyen pisiszagú gyáva oroszlánkölyökrõl van szó Erõke esetében, aki anélkül, hogy igazi erejének és méltóságának tudatában rendezné a személyi konfliktusait, nyeszlett, számkivetett korcs kutyakölyökként lesi a kancsukát hol a rokonaitól, hol a hivatalos intézmények képviselõitõl, megalázkodva fûnek-fának, behódolva a tekintélynek, a korrupt közerkölcsnek (erkölcstelen létrontásnak), az érzelmi zsarolásoknak, humanista farizeus ideológiáknak, meg mindannak, amit a közösségitársadalmi apparátus jelent: a bestiális ész labirintusának, amely csak a felszíni történéseket látja, de éber egységlátás nélkül a kauzalitás világáig, a gyökérig, a teremtés õsokáig nem képes visszahatolni. De mindamellett az is nehezére esik Erõkének, hogy legalább saját magával szembenézzen és letisztázza az egyéni ambícióit, belsõ motivációit. Számold csak ki, hány éve kínlódunk már ezzel a fejezettel: majdnem két éve! Lángocska születésétõl mostanáig, a Láp-Tornyai tragédia után, amikor elveszítette a gyerekét, mindezidáig nem sikerült megírnunk a magyarországi eseményeket, mert Erõke nem akart emlékezni, nem akart szembesülni az emlékeivel! Hajnalka születése után hat hónappal vagyunk már és csak most gyõzte le a félelmeit, a bûntudatát, a szembesüléssel járó lelki görcseit és fájdalmait annyira, hogy legalább Lángocska születését feleleveníthessük. Na, de kezdjük el akkor hamar a mesélést, mert különben ezen az õszön is kiüt rajta az arcüreggyulladás és a hörghurut, vagy pedig halálra zúzza magát az edzésen, mint a múlt héten. - Mit beszélsz? Szerinted Lángocska miatt törte ki a nyakát és vágta oda a fejét meg a térdét az edzésen bemelegítés közben? - Pontosabban a sorsa újonnani támadása miatt. A bûntudata és a magzatellenes hangulatai miatt, amelyek minden magányos perceiben elõ-elõtörnek még most is. Valamint, hogy emlékeznie kell egy olyan negatív tapasztalatra, amiért mindmáig nem volt képes megbocsátani magának. Na de menjünk vissza az idõben két évet és kezdjük el a sztorit attól a naptól, amikor Erõke utoljára jelentkezik nõgyógyászati vizsgálatra Lángocska születése elõtt két héttel. - Mikor? Amikor a húgyhólyagját akarja kimosni és végül vissza kell rohanniuk másnap reggel Királlyal a Láptornyai szülészetre, mert azt hitte, hogy szülnie kell? - Pontosan. Ha nem támadta volna annyit Lángocskát, amikor megfoggant, nem számolta volna el egy hónappal a fogantatás idejét és nem került volna a nõgyógyászok csapdájába: az utolsó heteket ismét szorongásban kellett töltenie, mert senki sem tudta, még õ sem, hogy mi a baj, és Királyra sem akart hallgatni, aki pedig a magzat megfoganására pontosan emlékezett. Érdekes módon, annyira meg akart szabadulni tõle, hogy már nyolc hónapos korára akkorára növesztette a hasát, hogy az orvosi mûszereket is sikerült becsapnia: Lángocska születése elõtt három héttel már egy érett, sõt már túlhordásban lévõ magzatot jelzett az ultrahang: “- Erõke, ez a baba készen áll már a szülésre, ez egy teljesen érett magzat. Három ujjnyi tágulás van a méhszájon, a kicsi koponyamérete is megfelelõ, a méh erõsen kontraktív állapotban van, a burok bármelyik percben megrepedhet. Menjenek el sûrgösen egy magzati distress-vizsgálatra a kórházba. - Mire? http://kozmaszilard.hu




A baba szívhangját ellenõrzõ vizsgálatra, hogy állapítsák meg, hogy túlhordás van-e és beindult-e már a szülés. Én már nem segíthetek többet. Mostantól a maguk felelõsségtudatán múlik minden. - Természetesen. Én vállalok minden felelõsséget a szülésért. És otthon szeretném ezt is megszülni, amennyiben egy tiszta képet kaphatnék az állapotáról.“ -...Na most aztán remélem kiábrándul az egész orvostudományból a Láp-Tornyai kórház történtek után. Emlékszel, Lángocska, milyen úri kiszolgálásban részesítették õket a szülészeti osztályon az orvosok. Annyira abszurd volt az egész-nevetett fel gúnyosan a Nagy Hang-Hallgasd csak azt a szakorvosi elhárítómanõvert: “- Mi baja van magának? Szülnie kell és még csak kétszer járt nõgyógyásznál? Maga nem normális! Nem gondol a gyermekére? Mi lesz a gyes-pénzével? -- - Nem érdekel engem semmi gyespénz, nem azért szülök gyermeket, hogy pénzt kapjak érte! És különben sem kaphatok semmit a magyar államtól, mert román állampolgár vagyok. Miért nem nézi meg a beutalólapomat?! -Miért beszél olyan halkan?Rosszul van? Nem? Akkor meg miért nem válaszol normálisan a kérdéseimre? Semmit sem értek az egészbõl. Hol a férje? Maradjon nyugton, mert szétrobban mindjárt a fejem. Hogy-hogy nem tudja mennyi idõs a baba? Itt azt írja a beteglapján, hogy 42 hetes. De én semmit sem hallok. Nem hallok semmilyen rendszeres szívhangot. Nem tudom felébreszteni a babát.- kiabált az orvosnõ és ismét dudálni kezdett a hasamon azzal az idióta játékkürttel, majd mérgesen elrohant. Én meg csak ott feküdtem teljesen összezavarodva, kimerülten és egyre jobban szégyelltem magam. Majdnem sírva kérdeztem a doktornõtõl, amikor jó késõre visszajött és kitépte a szívhang-lejegyzõpappírt a gépbõl: - Akkor lát valami problémát? Nem látok semmit! Kelljen fel, beszéltem a férjével, nincs amit magával csináljak. Hívtam a fõorvost, menjenek, beszéljenek vele is. Kimentem a folyósóra, ahol Király mellett egy idõsebb fehérköppenyest láttam, amint egy pappírt lobogtatott az orra elõtt: - Nem tudunk megállapítani semmit. De ha beutaljuk magukat a további vizsgálatokért kemény pénzeket kell fizetniük, mert román állampolgárok és nincsen biztosításuk. Írjanak alá egy pappírt, hogy nem akarnak befeküdni és akkor hazamehetnek Romániába, ahol ingyen beindíthatják a szülést, ha komplikáció lép fel. Valami szív-zörejt hallott a doktornõ, lehet, hogy túlhordásban van, de ha maga nem tud nekünk pontos magzatkort mondani, további vizsgálatok kellenek. Na ebbõl elég volt. Nagy hülye voltam, hogy idejöttem. Megittam több mint hat liter vizet azelõtti este, hogy mossam ki a gyulladást a húgyhólyagomból, aztán meg nem tudtam aludni a vizelési ingertõl, a kimerültségtõl és a vérnyomásingadozástól meg majdnem elájultam. Persze, hogy halálfélelmeim kezdtek lenni már hajnal felé, miután egész éjjel pisilnem kellett és alig volt erõm felkelni az ágyból, olyan fáradt voltam. Megfogtam a pappírt, odabiggyesztettem sietve a nevemet és elindultam a kijárat felé: - Menjünk, Király! - Hová menjünk, vissza Romániába? - Nem, én ott fogom megszülni a babát Sámánföldön a házunkban. - Szóval belátod, hogy nem bízhatsz az orvosokban, csak a saját szülõerõdben, saját pozitív teremtõképzeletedben? Belátod, hogy elszámoltad a szülés idejét? - Igen, igen, de most mit csináljak? Már csak az Úristen tudja, hogy mikor kell megszülessen! - Te vagy az Úristen! Mikor visszamegyünk a faluba, jól megmozgatjuk a vérkeringésedet, jól megtömjük a gyomrodat csípõs kolbásszal, vörösborral, és kemény edzést tartunk, hideg vizes zuhanyófürdõvel az udvaron. Túl sokat kíméltelek a méhlepényproblémád miatt. Yang információt kér a baba. És kapott is elég benyomást. Két hétig rendszeresen tornáztam, futottam, edzettem, sokat szeretkeztem, bár Királynak nagyon elege lett a nagy hasamból. Fizikai erõnlétem gyorsan helyreállott és a halálfélelmeim is megszüntek. De csak nem tudtam feldolgozni a Láp-Tornyai kórházban történteket. Továbbra is szorongtam a hivatalos szervektõl, az orvosoktól, a rendõröktõl, az egész “rezervációs“-állapot miatt. Olyan idegen volt minden, olyan hidegek és furcsák az emberek. Hiába naplóztam róla, az ideiglenes otttartózkodásunk törvényesítéséhez szükséges engedélyek nagyon bonyolult apparátushoz kapcsolódtak, amely egyre csak nyelte a pénzünket, de semmiféle jogokat sem biztosított. Bármennyire is megértõek voltak a Láp-Tornyai rendõrök, nem volt igazi otthonom és tudattalanul már bánni kezdtem, hogy belementem az egész helyzetbe. A ház sötét volt, szeptember végén jártunk, az utolsó gólyák is elrepültek. Fárasztott az ide-oda utazgatás az elõadások miatt és hogy hetente másfél napot egyedül voltam Király Körvári tartózkodása alatt.Bármennyire is jól telt a nyár, az õsz közeledtével szorongani kezdtem, mert nem volt mit kezdjek a falusi élet kényelmetlenségeivel, gyakorlati munkáival (fürdõszoba és vezetékes meleg-hidegvíz hiánya, szénfûtéses kályhák, amelyeket ki sem próbáltunk még, hogy mûködnek-e egyáltalán, illetve nem is fûlt a fogam a gyakorlati kísérletezéshez, nem szoktam meg, hogy gyakorlati problémákon törjem a fejemet, ilyenfajta ambíciók a humanista neveltetésembõl adódóan sohasem tudtak kialakulni bennem) egy elkényeztetett gyermekkor után. A vidéki parasztház lakhatóvá tétele egyszerûen túl nagy mentális erõfeszítéseket igényelt tõlem, ami a rejtett belsõ ellenállásomat, agresszív sorstámadásomat, illetve a saját tehetetlenségemet látva, az önsajnálattal keveredõ öngyûlöletemet csak tovább fokozta. Egy hétfõi délelõtt felkerestem a helyi orvos rendelõjét és elpanaszoltam ott az orvosnak, hogy hogy bántak velem a kisvárosi korházban és megérdeklõdtem a román állampolgárokat érintõ biztosítási rendszabályokat. A jóképû középkorú férfi nagyon meghatódott és nyomban felajánlotta a szolgálatait.( Legalábbis az én Lilithem így értelmezte a kialakult helyzetet, ugyanis a különleges állapotom sem jelenthetett volna akadályt tudattalan vágyaimban, sóvárgásaimban egy kis csábításra, kurválkodásra.) Így hát eléggé zavart lelkiállapotban távoztam haza az aggódó doktor úrtól, aki tehát felajánlotta, hogy mentõt hív, ha beindul a szülésem, és megígértette velem, hogy másnap jelentkezem a védõnõknél a polgármesteri hivatalban, ha mégsem szülnék meg aznap éjjel. De Lángocska nem várta meg ezeket a hivatalos formaságokat. Nem kellett nekünk mentõ, nem kellett nekünk orvosok és védõnõk, még akkor hajnalban megérkezett, kirobbant belõlem, mint egy vulkán, mintha dinamit robbant volna a méhemben. Persze egész éjjel beszélgettem vele gondolatban, elmagyaráztam neki a kialakult harci helyzetet:“Kicsikém, gyere ki még ma éjjel, mert nem bírom tovább ezt a feszültséget. Királynak is elfogyott már a türelme. Eleget tartottam már szorongásban a családomat, a rokonaimat, egész környezetemet. Ígérem, hogy szeretni foglak, pont olyan nagyon, mint Verácskát, minden felelõsséget felvállalok a születésedért és mindazért, ami történni fog velünk azután. Erõsen bánom, hogy nem akartalak, hogy támadtalak, nem félek az otthonszülés társadalmi visszhangjától, mert az egyetemes törvényeknek kell érvényesülniük ebben az élethelyzetemben is. “ Nem tudtam aludni, görcsölt a méhem, azt hittem, hogy a húgyhólyagom vacakol még mindig, miközben már valójában vajúdási fájdalmaim voltak. Hajnalban, úgy öt óra körül erõs http://kozmaszilard.hu




gyomormenést éreztem, hamar felöltöztem, mert ki kellett rohannom a kerti vécére. Szóljak Királynak? Nem stimmel ez az egész ügy. Ez nem gyomorrontás, alig ettem az utóbbi napokban. Verácska születése is így kezdõdött. Sietve kiszaladtam az udvarra, az ajtócsapkodásra Király is kinézett a szomszéd szobából, hiszen az õ ajtaja éppen az elõszobára nyílott. Különben is égett nála már a villany. Felköltötték õt is az angyalok, mert lehet, hogy nem mertem volna õt megzavarni egy olyan csekélységért, mint egy hasmenés, és akkor drága percekbe tellett volna amíg kollaborálni tudunk egymással. - Milyen angyalok? - kérdezte Hangocska Nagy Hangot. - Hát az egyetemes törvények. Vagyis te meg én. Nem emlékszel? Ott gubbasztott szegény Király az ágya szélén és gondolkozott, hogy miért is nem tud aludni, mikor Erõkét hallotta kirohanni az ajtón. Ha akkor nem ébresszük fel jó elõre a szúnyogciripeléssel és a kutyavonyítással, akkor a kis Lángocska a kerti vécében landolt volna és nem a kisszobában: - Mi a baj, kicsikém, rosszul vagy?- toporgott Király a vécéajtó elõtt az udvaron.- Mi tart olyan sokáig? Nehogy belejtsd a babánkat a szarlébe, légy szíves siess vissza a szobába. - Nem tudom mi a baj, de megy a hasam. Nem tudok visszamenni, mert odacsinálok. - Gyere be, kérlek, mert nekem is vécéznem kell, azt hiszem, én sem tudtam visszaaludni. Elõkészítettem egy szennyesvödröt odabennt, ha ismét rád jön a hasmars. Mikor felálltam, észrevettem, hogy véres a bugyim. Nafene! Tehát mégis... Amint visszamentem a házba, rázni kezdett a hideg. Leültem Király szobályában a nagy fotelbe és vártam Királyt, hogy visszajõjjön õ is a vécérõl. Amint visszajött, rámszólt, hogy miért nem fekszek vissza, ha ennyire fázok. Visszadõltem az ágyamra a kisszobában, hogy pihenjek, de nem sikerült ellazulnom. - Elõkészítseme a vízhatlan lepedõt, mi lesz ebbõl a vacogásból? - Készítheted, mert még soha nem éreztem ennyire furcsán magamat. Nem bírom összecsukni a számat, annyira remegek. Hol az a vödör? - Ott a tornácon. Várj, én is megyek, ennek fele sem tréfa. Alig tudtam lekapni a tréningnadrágomat, úgy felgyorsultak az események. Jött a nyákdugó, jött a magzatvíz, és ha Király vissza nem segít a kisszobába, akkor a baba is jött volna. Épp hogy visszaértem az ágyam elé, belé kellett kapaszkodnom Királyba, mert olyan feszítõ nyomást éreztem a méhszájam környékén, hogy azt hittem, kettészakadok. Felkiálltottam meglepetésemben. - Erõke, ne ordíts, mert idecsõdíted a szomszédokat. Uralkodj magadon. - Király, jön! Jön!- félterpeszben álltam és mire lenéztem a földre, egyik pillanatról a másikra ott volt Õ. Egy gyönyörû kislány siklott Király karjára a lábaim közül. Csak néztem, figyeltem, le sem tudtam venni róla a szememet. Király, ez hihetetlen, ez kész csoda! - Ez tényleg az. Alig tartott tízenöt percet az egész. Nemsokára hajnalodik. Feküdj hátra, most már elvághatom a magzatzsinórt. Pihenjél, amíg kijön a méhlepény. Addig én megnézem a horoszkópját. Bár megnézte volna alaposabban. Bár elmondta volna nekem ott és akkor kíméleteskedés nélkül, amit benne lát. Ha akkor szembesített volna azzal az intenzív gyûlöletemmel, (amirõl ott tanúskodott az a teljesen negatív Plutó a IV. házcsúcson Lángocska horoszkópjában,) amit a családommal, az othonommal szemben Verácska születése után tápláltam, és rávilágított volna arra, hogy a sátánnal ilyen makacsul továbbcimborálva halálos veszélybe sodrom a közeljövõben a szeretteimet a belsõ ellenérzéseimmel és védekezésemmel, akkor Lángocska még most is világítana közötünk. Akkor az anyai szeretetem, ami szétsugárzott a szívemben, amint azt a törékeny kis csodát magamhoz szorítottam, míg Király reggel felé a nõgyógyász-ismerõsünkért telefonált, igazi felelõsséggel kapcsolódhatott volna össze, amely fût-fát megmozgat, azért, hogy a gyermekeit, a családját igazi meleg otthonban, biztonságban, jálétben és boldogságban tudja. Minden áron, még megrögzött egoizmusa és makacs életmegnyerési ambíciói, rögeszméi és elõítéletei, gõgös büszkesége és anyagi-társadalmi becsvágya feladásának árán is. Akkor most ülhetnénk Lángocska második születésnapját.

http://kozmaszilard.hu



Gyermekeim anyjának a tanulságos írásai

Recommend Documents