Gyerekek pénzügyi nevelése 1. A gyerekeink pénzügyi nevelése azért nagyon fontos, mert nagyrészt ez határozza meg majd az idős korunk életminőségét. Egyáltalán nem mindegy, hogy minden nyugdíjfizetés után megjelennek gyerekeink pénzt kunyerálni, vagy rendszeresen szép ajándékokkal lepnek meg minket. Sajnos, rögtön egy rossz hírrel kell kezdenem. Alapvetően a gyerekek pénzügyi nevelése 80%-ban a szülők személyes példáján múlik. Minden pszichológus hosszan mesélhet arról, hogy mindenkinek a rossz és jó tulajdonságai milyen mélyen a gyerekkorában gyökereznek. Nagyon érdekes gyakorlat például, ha alaposan elgondolkozunk azon, mik azok a mondatok, amit újra és újra elmondtak nekünk a szüleink. Azt mondták, hogy: „Ügyes vagy! Okos vagy! Meg tudod csinálni!”, vagy azt: „Ügyetlen vagy! Lusta vagy! Neked semmi sem sikerül! Semmire sem fogod így vinni!” Csak gondolkodjon el rajta erősen, miket ismételgettek gyerekkorában a szülei. Nagyon sok jelenlegi problémája ezekre a mondatokra vezethető vissza. A pénzügyekkel kapcsolatba is sok mindent hallhat a gyerek százezerszer. „Nincs pénzünk. Nem engedhetjük meg magunknak”, vagy ilyet: „Csak a gazemberek gazdagok!” Ezek a rövid, egymondatos kijelentések komoly gátat jelentenek ahhoz, hogy felnőttként normális viszonyunk legyen a pénzhez. Ezért, ha a pénzzel jól bánó gyereket szeretnénk nevelni, akkor elsősorban magunknak kell jó példát mutatnunk. Minden egyéb ez után jön. És ha mi magunk jól kezeljük a pénzt, akkor a gyerekeink nagy valószínűséggel ezt át fogják venni. Az alapértékek, alapismeretek, amit meg kell értenie a gyereknek:
A pénz értékmérő. Hasonlítsa össze a dolgok árát és értékét.
A pénz munkával, jó üzleti ötletekkel szerezhető. Ha valamit szeretne, gondolja végig, mit tehet, hogy a szükséges pénzt előteremtse hozzá.
A pénzzel gazdálkodni kell: be kell osztani. Mindig kontrolálni kell a pénzünket, és ennek megfelelően kell beosztva költeni.
Mindig kell tartalékot képezni. Jöhetnek váratlan kiadások, mindig kell félrerakott pénzünknek lenni.
Mik a befektetések fajtái? Hogyan kell ezekkel bánni?
Kezdjük az elején. Beszélgessünk a gyerekkel a pénzről, ez nagyon fontos. Általában a magyar családok nagyon keveset beszélnek a pénzről, akkor is
csak panaszkodva, hogy nincs elég. Ezzel aztán lelki teherrel és a pénzügyileg tudatlanul bocsátjuk az életbe a gyerekeinket. A pénz értékmérő Beszéljük meg, hogy honnan van a pénz. Kinek mekkora a fizetése, ezért mit kell dolgoznia, és ezért mit és mennyit kellett tanulnia. Hasonlítsuk össze a fizetéseket. Beszélgethetünk a béreket terhelő adókról, feltételekről, bruttó/nettó bérekről, minimálbérről. Megnézhetjük, ki miért keres ennyit. Megnézhetjük, külföldön mekkorák az egyes szakmákban a bérek. Mik a versenyképes szakmák. Megmutathatjuk, mennyibe kerül egy vállalkozónak, ha az alkalmazottnak nettó bért fizet. Tartózkodjunk mindenfajta kritikától. Ha szidjuk a főnökünket, pláne általános megjegyzéseket teszünk, hogy „A vezetők másokon taposva jutottak a zsíros álláshoz. Minden főnök gazember!” – jó eséllyel örökre megakadályozzuk, hogy gyerekünk vezető állásba kerüljön, még ha alkalmas is lenne rá. Ha vállalkozók vagyunk, mindig kerítsünk alkalmat, hogy fejben megmutassuk a gyereknek egy-egy cég üzleti modelljét, üzleti tervét. Például, ha bemegyünk egy étterembe, mutassuk meg, hogy megbecsülve a vendégek számát, mennyi bevétel van egy hónapban, ezzel szemben milyen állandó költségek vannak (bér, bérleti díj, közmű stb.) és milyen változó költségek (alapanyagok). Jó üzlet-e ez, beszéljük meg. Egy kamasz kezébe már nyugodtan oda lehet adni egy-két alap vállalkozói könyvet (Túlélőkészlet vállalkozóknak, A V mítosz, 4 órás munkahét), akkor is, ha magunk nem vagyunk vállalkozók. Ugyanígy nagyon vigyázzunk, ha mi magunk alkalmazottak vagyunk, sose kritizáljuk a cégtulajdonosokat, vállalkozókat a gyerek előtt, mert így megakadályozzuk, hogy majd magának sikeres vállalkozása legyen. Például, sose mondjuk, hogy a „cégtulajdonosok kizsákmányolják a dolgozókat”, vagy: „semmit sem dolgoznak, csak a pénzt markolják fel”. Az áruknál mutassuk meg, mi miért kerül annyiba. Mennyibe kerül megtervezni, legyártani, leszállítani és eladni a holmikat. Miért van, hogy a prémium minőségű holmi – ugyanabból termékkategóriából – a sokszorosába kerül, mint az alapváltozat. Tartsunk terepgyakorlatot boltokban. Mutassuk meg, miért vannak a polcon egyes termékek lent, középen és fent. Mutassuk meg a gyereknek a háztartási naplót, nézze meg, mibe kerül a család fenntartása havonta, mennyit költöttünk az egyes tételekre, és mennyit rá.
Számoljuk ki, mennyit kell dolgozni egy autóért, egy lakásért, egy tábla csokiért, egy kifliért. Számoljuk ki, mibe kerül például egy távolságot megtenni autóval, busszal, biciklivel és gyalog. Milyen órabérnek felel meg a megspórolt idő, és ez mennyibe került? Melyik mennyire egészséges és kockázatos? Folytatom...
Gyerekek pénzügyi nevelése 2. - Honnan legyen pénze a gyereknek? Az egyik szélsőséges vélemény szerint nem szabad a gyereknek pénzt adni a kezébe, mert elszórja, haszontalan és egészségtelen dolgokra költi. Majd mi mindent megveszünk neki. Ez egyenes út egy olyan gyerek felneveléséhez, aki 40 éves korában is a szüleinél, a „mamahotelben” lakik, és minden létező alkalommal pénzt kunyerál. Ha egy gyereket elzárunk a pénztől, nem tanul meg vele bánni. Persze hogy hibákat fog ejteni. De inkább 15 évesen jöjjön rá, hogy elveszítheti az összes pénzét, mint 30-as korában két gyerekkel menjen csődbe. Ezért az egyik fontos pont: attól kezdve, hogy a gyerek biztos a számokban, kapjon rendszeresen zsebpénzt. Mindig ugyanakkor, mindig ugyanannyit. Ez azért kell, hogy tudják előre, mikor kapják, és be tudják osztani a pénzt. (Számtalanszor elmondtam: a gazdagok és a szegények közt a legfőbb különbség, hogy a gazdagok képesek pénzügyileg tervezni, beosztani a pénzt. Ezzel szemben a szegényeknek tombol az ősember a pénztárcájában, és gyorsan elköltik, ha pénzhez jutnak.) Mivel a gyerekek időfogalma más, mint a felnőtteké, én 12-14 év alatt mindenképpen a heti zsebpénzfizetést ajánlom, e felett térjünk át a havira. Ez jó felkészítés a felnőtt korra. Ez az összeg alapvetően „jár”, nem kell érte csinálni semmit, csak a szokásos kötelességeit. Én azt sem tartom megfelelő dolognak, ha különböző okok miatt a zsebpénzt nem fizetjük ki, pl. rossz jegyek, saját kötelességek elhanyagolása, magatartási problémák. Ezeket szerintem nem kell a pénzhez kapcsolni. Fontos, ez a pénz nem adott költségre jár – nem ebéd- vagy uzsonnapénz, nem a különóra ára –, ez ettől teljesen független. Mennyit adjunk? Ez alapvetően a család anyagi lehetőségeihez szabott. Ha keveset adunk, akkor nem tudnak belőle félrerakni. Ha nagyon sokat adunk, akkor nem tanulják meg beosztani a pénzt. És a legfontosabb – ezt nekünk mindig ki kell tudnunk gazdálkodnunk.
Ezt a pénzt feltétel nélkül adjuk a kezükbe. Azt csinálnak vele, amit csak akarnak. Ugyanis a zsebpénznek csak az egyik feladata, hogy mindenféle, számukra fontos dolgot vegyenek belőle. Másik nagyon fontos dolog, hogy megtanuljanak a pénzzel bánni. Így tanulják meg, hogy a marketingesek olyasmiknek a megvételére veszik rá őket, amire igazán nincs szükségük. Így tanulhatnak meg takarékoskodni, pénzt beosztani. Vannak olyan esetek, amikor szórakozunk: nyaralunk, strandra megyünk stb. Ilyenkor persze szoktunk mindenfélét venni a gyerekeknek. Ebből általában folyamatos nyávogás lesz: „Anyuuu, vegyünk fagyit! Fizessünk be a csúszdára! Vegyünk vattacukrot! Stb.” Ennek rendkívül egyszerűen elejét tudjuk venni, ha, mondjuk, egy strandra menéskor célzottan adunk egy napi pénzt – aztán ezt minden gyerek beosztja, hogy csúszdázik vagy fagyit vesz. Ez olcsó, szülői idegeket megkímélő megoldás, és még a gyerekek pénzügyi képességeit is növeli. A zsebpénzen kívül a másik lehetőség, hogy a gyerek megdolgozik a pénzért. Vannak olyan munkák, amiért mi is fizetnénk: kocsimosás, kerti munkák. Ha ezeket a gyerek bevállalja, akkor fizessük meg. Először lássuk át, mennyit fizetnénk ezért egy külsősnek, és ehhez viszonyítsunk. Egy kicsit lehet többet fizetni (mégis a gyerek tanulja a munkát), de ne irreálisan. Figyeljünk oda, hogy a gyereket tanítsuk meg minőségi munkát végezni, és hogy a dolgot fejezze is be rendesen. Ezzel ismét hatalmas előnyöket adunk neki az életre. Számtalanszor előfordul, hogy a gyerek beállít: valamit nagyon szeretne, feltétlen kell rá pénz, adjunk neki. Ilyenkor nem jó megoldás, ha csak egyszerűen a kezébe adjuk a pénzt. Közbevetve: amikor vezetőket képeznek, a legszebb gyakorlatok egyike, hogy eljátsszák a szituációt, amikor a beosztottunk beállít: „Főnök, főnök, van egy problémám, oldd meg!” Egy jó főnök, sosem oldja meg maga a beosztottjai problémáit – nem ez a dolga. A helyes válasz erre: „Milyen megoldási javaslataid vannak erre?” – Mindenkinek meg kell tanulnia magának megoldani a felmerülő problémákat, akkor fog jól működni a rendszer. Ugyanígy a gyerekünknek is fel kell tenni a kérdést: „Honnan tudnád erre összeszedni a pénzt? Mennyi idő alatt tudod félrerakni, milyen munkákat tudsz bevállalni?” Így ez mindjárt más hozzáállást eredményez a gyereknél. Ha csak úgy „kapja” a pénzt, akkor egész életében elvárja az államtól, a főnökétől, a szüleitől és a Jóistentől, hogy őt eltartsák. Ha gyerekkorában már fel tudja tenni a kérdést – hogyan tudom összeszedni ehhez a pénzt, amit szeretnék? – akkor nagyon életrevaló, sikeres és boldog életű gyerekünk lesz.
Én már sok mindent láttam életemben - de olyat, hogy egy gyerekből, akit elkényeztettek és mindent azonnal megkapott, sikeres, boldog és gazdag felnőtt legyen - na olyat még én sem láttam...
