Gyémánt Magasság Salamon Árpád beszámolója 2011.01.15. LHGY Hát ismét itt ülök a számítógép elıtt és végtelen örömmel tölt el, hogy újra van mirıl írnom! Legutóbb 2009. december 28-án történt meg velem az a csoda, amely most Pipishegyen teljesedett ki és a gyémánt koszorúhoz szükséges magasságot hozta el számomra. Leírhatatlan az érzés, amely ilyenkor kavarog az emberben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az, amely oly sokaknak a legnagyobb kihívást vagy inkább kitartást jelenti, teljesült számomra. Nehéz összeszedni a gondolatokat, annyi minden történt az alatt a röpke pár óra alatt, hogy nem is tudom hol kezdjem. Semmit nem szeretnék kihagyni! Talán kezdeném 2009. dec. 28-al, amikor is életemben elıször repültem hullámban Dunakeszin és kis híján megrepültem az aranykoszorúhoz szükséges magasságot. Azóta gyakran álmodtam errıl a pillanatról. Vártam, hogy mikor ismételhetem meg újra. Sajnos 2010-ben már nem volt több riasztás számunkra. Egyetlen egy alkalom volt március 15-én, amikor a Malév klubból Tóni, nehéz körülmények között, de megrepülte a gyémántot. Sajnos az Opitz klubnak akkor már nem volt hadra fogható gépe, így esélyünk sem volt a repülésre. Szerencsére a 2010-11-es hullámszezonra Pipishegyre újra megszervezték a tábort a régi hagyományoknak megfelelıen. Megcsillant ezzel újra a remény a hullámra. El is határoztam, hogy a 2010-ben szerzett öreg Ka-6E-vel szeretnék repülni. Nagyon megszerettem ezt a kis gépet a nyáron, jó sokat sikerült vele repülni a gyenge idık ellenére is. Pipishegyen szerencsére teljesen elfogadott, hogy öreg fagépekkel is repülnek hullámot. Ez Dunakeszin kevésbé jellemzı, mivel sok esetben a nagyobb magasság elérésének reményében ki kell repülni az erıs szembeszélben a Börzsönybe, ami a kisebb teljesítményő gépekkel nagy magasságvesztéssel jár. A Mátrában ez nem gond, mert a repülıtérhez egész közel lehetséges a magasság megrepülése. Szerencsére a tábor jó szervezésének is köszönhetıen így minden készen állt a teljesítmény megrepülésére. Külön szerencse, hogy a január 2-án összehívott „vak”riasztáskor mindent a helyére tudtam tenni a repülıben, így csak a feladatra tudtam koncentrálni. Szerencsére az elsı riasztás után nem is kellett olyan sokat várni és 14-én már érkezett is az sms. Elıször másnap reggel nyolc óráról volt szó, késıbb módosították a nap folyamán 6:00-ra. Nem is nagyon tudtam többet a munkámra koncentrálni, csak bújtam a hullámmal kapcsolatos oldalakat. Este még pont kapóra jött Gyöngyösi Andris meteor elıadása, ahol még pontosabb információkat kaphattunk. Az elırejelzés nem az ideális állapotot mutatta, de a 60-70%-os esély azért elég jónak volt mondható. A hírek után egybıl hazamentem, hogy kipihenjem magamat, de elég nehezen jött álom a szememre. Csak az esélyeket latolgattam. Másnap a hajnali 4 órás kelés volt a legrosszabb az egészben, de megküzdöttem a démonjaimmal és tılem szokatlan módon ¾ 6-kor már a reptéren voltam és még volt idım egy-két dolgot bepakolni a gépbe az eligazítás elıtt. Sajnos az eligazításon nem ámított minket nagy dolgokkal Csori. Az utolsó elırejelzés szerint csak dél körül várható kihasználható hullám, de ilyenkor nem szabad kockáztatni, mivel az elırejelzés 12 órával korábban készül. Aggodalomra a nedvesség adott okot, illetve délre az alsó légrétegek labilizálódása. Hajnalban a szél még nyugati irányból fújt és gyenge is volt a megfelelı hullám kialakulásához. Minden esetre a gépek már 8 körül kint voltak és vártuk a nagy csodát. Továbbra is a nyugati szél volt jellemzı, amely azonban idıközben erısödött és Pásztó felé elnézve érdekes, hullámhoz hasonló felhık jelentek meg.
1
Ráadásul már a Mátra mögött is a rotornál tapasztalható felhıfoszlányok jelentek meg. Rossz hírként azonban ezek a felhık nem a rotorra jellemzı módon egy helyben keletkeztek és tőntek el, hanem sajnos haladtak a széllel. Csori mégis úgy érezte, hogy ott lehet valami és önként jelentkezıt keresett, akit szondaként odahúzhat a felhıkhöz. Nagy örömünkre Nagy Zsolti jelentkezett a feladatra, aki már nem elıször repült a Hegyen, így megvolt a kellı tapasztalata. Indult is a Smelák és pár perc múlva már mindannyian a földrıl fürkésztük, hogy mit találnak. Sajnos leoldás után Zsolti semmi jóval nem kecsegtetett, egy-két nullát talált a felhık alatt, de rotorra vagy hullámra utaló jelet nem. Egyre lejjebb süllyedt és már esélye sem volt visszaérni a reptérre, így megcélozta az ilyenkor szokásos „bombatölcséres” kényszerplaccot, amely tökéletesen vontatható és a helyiek csak „b” reptérnek nevezik. Késıbb kiderült, hogy olyan merülésbe került hogy nem is ért már el odáig, hanem elıtte szállt le egy másik placcra, ami szerencsére szintén vontatható volt. Zsolti terepezése után kissé lelassultak az események és kezdtem már azt hinni, hogy ebbıl nem lesz semmi. Ráadásul Dunakeszirıl is rossz híreket kaptam, ott teljesen bezárult a felhızet és elkeseredésükben vissza is tolták a gépeket a hangárba. Csori szerencsére idıben tartott még egy eligazítást és tartotta bennünk a lelket, úgyhogy gyorsan vissza is mentem a gépemhez. Beültem a gépbe, magamra raktam a dekket és vártam. A közben egyre erısebb szél miatt szükség is volt a „súlyomra”. Egyszer csak arra eszméltem, hogy a gépek körül lıdörgı emberek elkezdenek izgatottan a hátam mögé az égre mutogatni. Gyorsan „dobtam” a dekket, hogy lássak valamit és tényleg…… Markaz fölött elkezdett valami sőrősödni a cirrus réteg alatt. Egyre határozottabb alakot öltött és egyre többen kiáltottak fel, hogy az bizony hullámfelhı. A szél ekkor már viharos volt és érezhetı volt a megfelelı és meghallottam a Smelák ÉNY-i irányba fordulása is. Nem kellett hozzá sok idı csillagmotorjának jellegzetes hangját. Losy pedig már ült is be az Astirba.
2
Hogyan lett ı a második szonda, azt a mai napig sem tudom, de nagyon hálásak voltunk neki. Pár perc múlva pedig meghallottam azt, amitıl az adrenalin ki akart törni az ereimbıl: A markazi tó fölött, leoldás után Losy 1m-t talált és stabilan emelkedik. Még csak fél 1 körül járt az idı, kezdtem elhinni, hogy repülni fogok Sajnos november vége óta nem sikerült gépbe ülnöm, úgyhogy a január másodikai sikertelen kísérlet után már ez is végtelen boldogsággal töltött el. Én voltam az utolsó elıtti a sorban, egy vontatás egy órának tőnt, ráadásul az elsı kör után a tereprıl fel kellett vontatni az elsı szondánkat, Zsoltit, aki szegény reggel óta kint fagyoskodott a placcon. Ahogy fogytak a gépek elıttem, úgy lettem egyre idegesebb. Láttam és hallottam is a rádióban, hogy milyen turbulens alacsonyan a levegı. Nem szerettem volna én lenni az a 200kg-os gépemmel, aki valami hibát követ el. Mindent többször átgondoltam, végigmondtam a hullám checklist-et: Rádió megy, freki OK, palack fıcsap nyitva, logger megy, PDA beállítva az elsı „szeméttelepnek” csúfolt kényszerplaccra, főtés összedugva, hevederek jól meghúzva….. És ott állt elıttem a Sárga-Fehér Smelák, már akasztottak is, már gurultam is a sártengeren keresztül és egy pillanat múlva már a levegıben voltam. Igyekeztem felvenni gyorsan a pozíciómat a légcsavarszél alatt, közben erısen küzdöttem az elemekkel. Kevés ilyen nehéz vontatásom volt eddig. Kopptól-koppig ment minden kormány, mindenképp ott kellett maradnom a vontatógép mögött, szerencsére a dupla hosszúságú kötél is sokat segített ebben. Markaz elıtt a rázás kezdett megszőnni. Már ismerıs volt ez az érzés a 2009-es repülésembıl, most értünk be az emelıtérbe. Elég laposan emelketünk, hogy minél alacsonyabban oldhassak. Valami mégse stimmelt…. Túl nagy volt a csönd… a felszállásom óta nem hallottam semmilyen rádióforgalmazást. Lekapcsoltam a zajzárat a rádión…néma csönd….hogyaza! Már megint lerázódott a tápcsatlakozó a rádióról ebben az esés-kelésben. Sajnos így nem hallhatom, hogy mikor kell oldanom. A többi gép pozíció megadásából és a kisimult idıbıl gyorsan következtetek, hogy a markazi tó felett biztos jó helyen vagyok, úgyhogy oldok is és szembe fordítom a gépet a Kékessel. Közben nézem, ahogy Csori tovább repül tılem jobbra enyhén emelkedve egyre távolodva tılem. Majd felrobbanok, hogy nem tudok neki szólni, hogy leoldottam, de muszáj a feladatra koncentrálnom. Ránézek a varióra és majdnem +2-ıt mutat. Biztos valami baja van…megkocogtatom…nem, tényleg ennyit mutat, kezdem elhinni, hogy a Mátra emelıterében éppen hullámot repülök és emelkedek. A sírás kerülget, körülnézek. Elıttem az adótorony kb egy magasságban, mindenfelé felhık különbözı magassági szinteken. Hoppá magasság, milyen magasan is oldottam, fogalmam sincs, már 8-900 körül van a mutató és a Csorinak sem tudtam bemondani az oldási magasságot. Már látom a leszállás utáni briefing-et, ahogy kiemelnek a sorból és hazazavarnak…. Ahh de nem nincs is olyan nagy baj: A rádiót meg tudom csinálni és után megmondom a közelítı magasságot. Szerintem olyan 7-750 lehetett, tehát ha 5800-ig emelkedem már jó lehet. Na uccu neki kikötöm magam, elırehajolok, kicsit kotorászok a mőszerfal alatt és már szól is a rádió. Kicsit kezdek megnyugodni. Stabilan emelkedek 1-1,5m körül, bemondom a poziciómat és a magasságomat. Nem is kérdezik, hogy eddig hol voltam!:) Még azért van egy kis gondom: vissza is kéne kötni magam…. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem egyik legnehezebb feladata! Felszállás elıtt persze jól meghúztam a hevedereket számítva a nagy turbulenciára. Igen ám, de a hashevedert nem lehet meglazítani, csak ha kiszállok… ııı hát akkor ez most itt nem fog menni. Minden erımet összeszedem, behúzom a hasam és próbálom összenyomni az „x” réteg ruhát, ami rajtam van. Kb a tizedik próbálkozásnál érzem úgy, hogy feladom.. És mi lesz, ha majd vissza kell szállnom a lenti zordon világba…bele se merek gondolni…újra összeszedem minden erımet és….és SIKERÜL! Közben persze nyugodtan emelkedek bár kisebb intenzitással és azt sem tudom hol vagyok, bízok benne, hogy a többi gép már lényegesen magasabban van. Én most olyan 1500-2000 körül járhatok. Hallgatom a rádiót és egyre nagyobb emelésrıl számolnak be a többiek. Én is elindulok a most már biztonságosabb magasságról kelet felé Domoszló irányába, közben pedig haladok 3
kissé elıre is, hogy kiérjek a fölöttem lévı hullámfelhı elé. Átállítom Kékes Tv-re a PDA-t és figyelem a megadott Bearinget és távolságot. Fantasztikus érzés, ahogy a varió egyre feljebb kúszik és már 4-4,5-et mutat. Pillanatok alatt elérem az Aranyhoz szükséges magasságot. Legszívesebben most kiugranék a bırömbıl! Ez volt a célom, ezért jöttem ide! Nem is nagyon értem, hogy most mi van, emelkedjek tovább? Még eljátszadozni sem mertem eddig a gondolattal. Esetleg egybıl a Gyémánt magasság is meglehet? Igen, határozottan igen, itt az Oxigén, ezért hoztam… Kinyitom a szabályzó szelepet 3 kattanásra és meghallgatom a fülemhez tartva a szabad csı végét, hogy „szelel-e”. Minden rendben, csatlakoztatom a csutorához és már szívom is, közben jelentem a startnak, hogy tovább emelkedek és bekapcsoltam az oxigént. Végre körülnézek jobban, most már felszabadultan, hiszen teljesült, amiért idejöttem. A látvány leírhatatlan: A mögöttem lévı hullámfelhınek 3 szintje van, mintha 3 elıre elvékonyodó polc lenne. Elöl teljesen elkülönülnek de hátrafelé Déli irányban összeérnek. Lehet, hogy inkább 3 egymás felett elhelyezkedı taplógombára kéne hasonlítsam? Vizuálisan így közelebb áll a valósághoz.
Azt a gombát nem szeretem, ez viszont lélegzetelállító felhıképzıdmény….szívesen megkóstolnám. Kicsit közelebb is húzódok, de azért vigyázok arra, hogy ne jegesedjek le. Közben már 5000 fölött járok… Az emelés már csak alig 1 méter, aztán már csak fél. Merre menjek? Kérdezgetem a többieket. Már csak pár száz méter kéne. Mondják a poziciót és meg is látom ıket fölöttem, kissé elıttem, gyönyörően csillognak ezek a mőanyag gépek ebben a kristálytiszta levegıben. Közben elhúz felettünk egy négy hajtómőves Heavy. Sokkal nagyobb, mintha a földrıl nézném, a kondenzcsík is sokkal határozottabb. Most értem csak, hogy milyen magasan vagyunk… ez már lassan az İ világuk, mit keresünk mi itt egyáltalán? Hát bizony most FL285-ig miénk ez a légtér, úgyhogy minden jogom megvan, hogy itt tartózkodjak! Talán a komfortfokozatot egy kicsit még növelhetnék. Azokban van főtés meg sok levegı, én meg itt szipákolom az oxigént. Na de főtést azt én is tudok ám csinálni….! Szerencsére már régen elkezdtem a felkészülést és beszereztem ezt azt a kényelmem érdekében. Össze is dugom gyorsan a szivargyújtó elosztót és máris duruzsol a „kályha” a csizmámban. A kályha egy elektromosan főthetı talpbetét. Nagyon finom meleget csinál, legalább 40 fokot! Sajnos az Auchan-ban beszerzett főthetı üléspárna nem hozza a kívánt teljesítményt a -30-ban. Nem nagyon érzem, hogy főtene. Bár az is lehet, hogy a vastag ruhát nem tudja kellıen átmelegíteni. Egy biztos: Nem Fázom! Közben szépen emelkedek tovább a „melegben” és 5800 körül már próbálom elhinni, hogy megvan. Sajnos itt az emelés már teljesen elmegy és nem vagyok biztos a sikerben. Még magasabbra kell emelkednem valahol máshol. A magasságmérıben ráadásul nem bízok, mert a kis mutató, ami az ezreseket mutatja, annyira le van maradva, hogy csak valahol 4900 körül jár. A nagy mutató úgy tőnik, hogy jól mutatja a 100-asokat, de nem bízok benne. Sajnos ez a hiba eddig nem volt ilyen jelentıs, még nem voltam nagyon 2000 felett a géppel!:) Próbálom kikövetkeztetni a PDA AGL-jébıl és a Colibri magasságértékébıl, hogy hol is lehetek. Közben siklom elıre, de csak merül a bringa és alámcsúszik egy felhızet is. 4
A többiek ugyanezt csinálják, van aki el is indul leszállni. Én nem adom fel ilyen könnyen. Látom alattam elıttem, ahogy a Ka-7-es és Edina a Standardban küzd a méterekért. Én is elmegyek arrafelé, ott sem igazán jó, de legalább nem merülök. Kb 5400 méteren lehetek. Gondolok egy nagyot és eloldalgok még jobban keleti irányba és lám a varió elindul felfelé, már a kettest verdesi idınként. Szólok is az alattam lévıknek, mondom a bearinget meg a távolságot, de gondolom nem nagyon hisznek nekem. A szél továbbra sem olyan erıs, hogy megálljak, úgyhogy ránagyítok a PDA-ra és elkezdek oldalt csúszva hosszakat repülni. A PDA tökéletesen jelzi a poziciókat, így mindig visszatalálok a fordulóváltás pontjára. Kb egy 500m-es vonalon repülhetek és az emelés viszonylag stabilan megvan végig. Sajnos a naplemente nagyon közeledik, de mindenképp szeretnék most magasabbra emelkedni, mint korábban. 6000m-en már biztosan tudom, hogy megvan a Gyémánt. Kicsit megkönnyezem ezt a felismerést, de tovább emelkedek. Az eligazításon arról volt szó, hogy legkésıbb 16:00 kor féklapot kell nyitni, legyen idı napnyugtáig leszállni. Most erre figyelmeztet Gyönygyösi Andris a földrıl. 15:57 van, még mindig 2m-en áll a varió, a mgasságmérı kicsit 6100 felett. Nagyon fáj a szívem, de nincs mit tenni, kinyitom a féklapot….ıııı, azaz, hogy csak nyitnám, de nem nyílik. Lefuttatom a hibakeresı szoftvert: BEFAGYOTT! Nem nagyon akarom elhinni….. Na mind1, repülı még nem maradt fent, elkezdek erıteljesen csúsztatni és szólok rádión a problémáról. Andris próbálja az idegességét leplezni a rádióban, amire én is kezdek ideges lenni… Ez a csúsztatás jó dolog de nem túl hatásos, vajon mennyi idı lesz így 6000-rıl lesüllyedni? Fogalmam sincs… a varió az oldalsó megfúvás miatt kiakad -5m-en. Nem tudom mennyivel süllyedek, de biztos nem elég gyorsan. Hirtelen nagyon közel van a napnyugta. Oké, hogy utána még világos van valameddig, de egyrészt teljesen szabálytalan, másrészt lent a reptéren még mindig 6m-es szél fúj és továbbra is elég turbulens. Elkezdem csőrni-csavarni a repülıt a csúsztatás közben, hátha enged a féklap. 5
Már 4000-en vagyok, az idı is „enyhébb”, de azért még keményen fagy. Folyamatosan próbálgatom kinyitni a féklapot, nem merem nagyon erıltetni, nehogy vmi elgörbüljön….. és csodák csodája egyszer csak kinyílik. Huhh, nagyon nagy kı esik le a szívemrıl, utálnék így csúsztatva leszállni. Határozottan érzem, hogy sokkal gyorsabban merülök, pattog a fülem is. Szépen sorban helyezkednek be a gépek a leszálláshoz. Mondanom sem kell, hogy én vagyok az utolsó, a „betonseggő” már megint…. Most annyi vígasztal, hogy nem teljesen az én hibám. Andris még mondja, hogy min 300m-en kell lenni a kis ház fölött a tavak után, én olyan négyszázon vagyok, kicsit magasnak tőnik, de a végén még csuknom is kell a féklapon. 16:20-kor megállok a hangár elıtti sárban. Próbálom elhinni, jönnek a mosolygó arcok, kérdezik, hogy megvan-e, csak bólogatok, fotóznak, nem akarok kiszállni, vissza akarok menni!!
Egy-két tanulság a végére: Ha az ember már azt hiszi, hogy mindent tökéletesen átgondolt, nagyot tud tévedni: - A Rádiónak tökéletesen kell mőködnie még a nagy hidegben is. Csatlakozásokat ellenırizni kell. - Oxigén: Mikor kiszálltam a gépbıl, nagy meglepetés ért: Több pilótatársamhoz hasonlóan én sem tudtam úgy beszerelni a repülıbe az Oxigént, hogy lássam a mennyiség jelzı mőszert. Leszállás elıtt kb 2000-en elzártam, de így is az alsó piros tartományban volt már. Ez azt jelenti, hogy 2 óra alatt elfogy az összes oxigén, ha 3as nyitási pozicióban használjuk. (3 kattanás) Érdemes lenne közzétenni egy táblázat formájában a tapasztaltakat. - Nem szabad feladni, nagyon sokat segít a társak helyzetmegadása. - Féklap, futó, stb befagyása: Ellenırizni kell még jóval elıbb, mint hogy használnánk, hogy legyen idı hasonló helyzetben a probléma megoldására. - A melegítı eszközök nagyban megnövelik a komfort érzetet a hidegben és a vizelési ingert is csökkentik 6
Az oldal, ahonnan a talpbetétet rendeltem: http://www.vadaszapro.hu/27285/futheto-talpbetet Tényleg csak ajánlani tudom, nekem nagyon bejött a mostani repülésnél. Utánvéttel lehet fizetni, semmi bankkártya hókuszpókusz...(10 500Ft), a száll. költség kb 1000-1500 Ft még. Én már a repülés elıtt körbejártam a témát, mivel mindenki azt hajtogatta, hogy a lába készült ki legelıször. Vannak ennél drágábbak meg biztos jobbak is. Ami biztos, hogy ennek nagyon jó a főtıteljesítménye és könnyen beépíthetı a repülıbe és csak egy olyan akksit igényel, mint amit a rádióhoz használunk. Én most egy kicsit erısebbet raktam bele (2x9A), mert egy Auchanban kapható főthetı üléspárnát is használtam. Sajnos annak a -30-ban annyira kicsi volt a teljesítménye, hogy igazából nem is éreztem... Az autómban van egy erısebb verzió, kapcsolható főtési intenzítással, amit a Tescoban vettem. Azzal csak az a baj, hogy 3x annyit fogyaszt és azt már nem bírná sokáig az akksi. A rep után azonban úgy érzem, hogy a kényelem mindent megér, a repülıben meg van hely, úgyhogy legközelebb ez a konfiguráció lesz nagyobb akksival..
Budapest, 2011.01.20.
Salamon Árpád s.k.
7
