Salamon András: Tell your children
Holo ka uszt Emlékközpont 1094 Budapest, Páva u. 39. www.hdke.hu
Békés Anna-Szarka Judit: Elemzési szempontok, óratervek és kreatív feladatötletek 8-12. osztályban tanító pedagógusok számára
A tanári segédlet szerzői: Békés Anna, történelem-magyar szakos tanár, múzeumpedagógus (I. fejezet), Szarka Judit, esztétika és mozgókép szakos tanár, filmklub vezető (II. fejezet). Békés Anna, Dr. Pécsi-Pollner Katalin, Szarka Judit (Mellékletek) Szerkesztő: Dr. Pécsi – Pollner Katalin, irodalomtörténész, tanár , Holokauszt Emlékközpont kulturális és alternatív programok vezetője E-mail:
[email protected] Telefon: 455 3306, 30 627 3610 Szaklektor: Miklósi László, történelemtanár, a Történelemtanárok Egylete elnöke Az útmutató Salamon András: Tell your children (Meséld el gyermekeidnek) című filmjéhez készült. Készült: 2007, fekete-fehér, , 5 perc. Rendező - forgatókönyv: Salamon András, Operatőr: Szabó Gábor, Zeneszerző: Kazai Ági, Vágó: Szalai Károly Szereplők: Tanai Lilla, Bakos Ilona, Eszes Fruzsina, Gyártó: Filmteam Kft., Támogatók: Oktatási és Kulturális Minisztérium, Magyar Mozgókép Közalapítvány Kiadja: Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány 1094 Budapest, Páva utca 39. www.hdke.hu Felelős kiadó: Székely Gábor, a közalapítvány kuratóriumának elnöke © Békés Anna, Szarka Judit Támogató: Oktatási Minisztérium
Az útmutató 2009. februárjában készült.
Előszó
A szerkesztő előszava
Salamon András rendezővel 2007. kora tavaszán kerültünk először kapcsolatba, amikor a filmje még nem is volt egészen készen: a forgatás közben keresett gyors segítséget ahhoz, hogy találkozhasson egy holokauszt túlélővel – valakivel, akit gyerekként a Dunába lőttek, és a csodával határos módon, életben maradt… Rácz Éva évtizedekig elmeséletlen történetét (ld. „Tizenkét évesen, a mellékletben), ismertem már - így rá gondoltam rögtön. Ennek az előtörténetnek is köszönhető talán, hogy a filmet hivatalosan még be se mutatták, amikor Salamon Andrástól már kaptunk egy kópiát, és a Holokauszt Emlékközpont munkatársai megnézhették a „Tell your Children…-t”.. Ezt követően a filmet levetítettük számos tanárkollégánknak, továbbképzéseken, szemináriumokon, külföldi tanárcsoportoknak, illetve az Emlékközpontba ellátogató diákoknak. A hatása alól kevesen tudják csak kivonni magukat – ez szemmel látható volt minden alkalommal. Azt is tapasztaltuk, hogy jókat lehet beszélgetni erről a filmről: többféle értelmezési keretbe állítható a története, izgalmas elemzési lehetőségeket nyújtanak a filmes megoldásai. Vitákat vált ki – és ami a legfontosabb talán: rákényszerít bennünket, nézőket, hogy ne csupán a múltról, de a máról, és saját magunkról is beszéljünk. Örömmel fogadtuk a lehetőséget, hogy ez a számos fesztiváldíjat elnyert film ezentúl az iskolákba is eljut. A pedagógusok munkáját kívánjuk segíteni ezzel a füzettel, amely 3 fő egységből áll: I. II. III.
Óravázlatok és feladatok az Ember és társadalom műveltségterületéhez kapcsolódva Óraterv és elemzés a film mozgóképi feldolgozásához Mellékletek (1.: 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról, 2.: Rácz Éva személyes története, 3. :Filmajánló)
Miről szól ez a film? Salamon András filmje (és a film feldolgozását segítő útmutató) nem csak a múltról, hanem a jelenről is szól, sőt: tágabb értelemben nem csupán egy adott korszakhoz köthető. Témája az esetleges látszat ellenére nem csupán az, hogy miként él ma is a holokauszt emléke a zsidóságban, hanem az (is), mire lehet képes az ember. Nem történelmi film, mert a jelen nézőpontjából mutatja be a múltat. A jelenből indulunk ki, amikor emlékezünk, és amikor elfogadjuk a „meséld el gyerekeidnek!” belső parancsát.
Milyen korú gyerekeknek, és mikor vetítsük le ezt a filmet? Elvileg bármilyen órán levetíthető: nemcsak történelemtanárok, de osztályfőnökök, mozgóképvagy etikatanárok egyaránt izgalmas tanórát tudnak ráépíteni. A film általános és középiskolában egyaránt vetíthető, tanórán és tanórán kívül (pl. holokauszt napon) egyaránt feldolgozható.
Előszó
Mélyreható elemzése középiskolások számára ajánlott leginkább, ugyanakkor az életkori sajátosságoknak, a diákok egyéni szellemi és lelki fejlettségének, érzékenységének figyelembe vételével, bizonyos feladatok már az általános iskola 8. osztályában is eredményesen feldolgozhatóak. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy a tanár a feladatok kiválasztásakor a diákok életkorát, intellektuális és érzelmi fejlettségét is figyelembe vegye, és adott esetben a film megbeszélésének, értelmezésének a módját az osztály szintjéhez igazítsa, illetve az egyes diákok számára adaptálja! A közreadott feladatokat a tanárok bátran variálhatják és átdolgozhatják; jó lenne, ha a gyakorló pedagógusok újabb feladatokat is kitalálnának, és kreatív óravázlatokat dolgoznának ki. Milyen pedagógusoknak ajánljuk, hogy időt és energiát fordítsanak Salamon András filmjének a feldolgozására? Az alapvető emberi értékek, az alkotmányban is rögzített elvek: az emberi méltósághoz való jog, vallási, valamint a nemzeti és etnikai jogegyenlőség iránt elkötelezett; a diákjaik iránt felelősséget érző, a társadalmi kérdésekre nyitott kollégáknak, akik képesek és készek a vitára, illetve akik nyitottak a sajátjuktól esetleg eltérő nézetek meghallgatására, tágabb kontextusba helyezésére és értelmezésére - vagyis a felelős együttgondolkodásra. A pedagógus inspiráljon vitát. Azt követően, akkor mondja el saját véleményét, ha a diákok kérdezik. A tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy pedagógiai célját e kényes téma kapcsán is meg tudja valósítani. (Mindez a megszokottól alapvetően eltérő tanárszerep). Bízunk benne, hogy füzetünk segítségével, a film levetítése után gondolatgazdag és izgalmas beszélgetések születnek majd az iskolákban. Örülnénk, ha tapasztalataikat megosztanák velünk és tanártársaikkal. Gondolataikat szívesen közzétesszük honlapunkon. Módszertani bemutató tanítást is örömmel vállalunk, akár a Holokauszt Emlékközpontban, akár az iskolákban. Várjuk gyakorló tanárok érdekes óraterveit, melyek bemutatására tanári szemináriumot szervezünk. Diákok esszéinek vagy a filmélmény nyomán létrejött művészeti alkotásainak is helyt adunk, a prezentációra és vitára nyilvánosságot biztosítunk.
Pécsi - Pollner Katalin
Budapest, 2009. február
Módszertani bevezető
Útmutató Salamon András Tell your children című filmjének feldolgozásához
I. EMBER ÉS TÁRSADALOM
Módszertani bevezető
A feldolgozások az Ember és társadalom műveltségterületéhez tartozó tantárgyak szempontjait veszik figyelembe. A feladatokat általában 45 perces tanítási órára terveztük, a szakórának megfelelő szempontok alapján. A komplex feldolgozás hosszabb időt igényel, érdemes a feladatokat összeválogatni, saját szánk íze szerint átalakítani. Ezt természetesen szakórai feldolgozás esetén is megtehetjük. A feladatok mellett található jelek magyarázata:
℡ 1 # @ ©
a feladat megoldásához segédeszköz (kézikönyv, Internet) szükséges megfigyelési szempont, bizonyos esetekben újra kell játszani hozzá a filmet, egy- egy helyen megállítani írásbeli szövegalkotási feladat szóbeli szövegalkotási feladat kreativitást, problémamegoldó gondolkodást kívánó feladat
A film feldolgozását 8-12.osztályban javasoljuk osztályfőnöki / állampolgári ismeretek / emberismeret / mozgókép- és médiaismeret / történelem órák keretében.
A feldolgozási javaslat leírása az adott feladatok felsorolását követi.
Általános iskola 8. osztály
Feladatok Salamon András Tell your children című filmjéhez: 8. osztály 1. Kiről szól a film? A zsidókról? Indokold meg a véleményedet! 2. ℡ Ha angolul tanulsz, fordítsd le a film címét! Fogalmazd meg, mit vársz a cím alapján. (Ha más nyelven tanulsz, kérdezd meg tanárodat a cím jelentéséről.) 3. @ A film különleges nyelvet használ – a képek nyelvét. A történetet nem szavakkal beszéli el. Próbáljátok meg párban elmondani egymásnak, miről szól a film. @ Mutasd be néhány szóval az idős asszonyt. Milyen lehetett az élete? 4. Figyeld meg újra a film befejező jelenetsorát. Sorold fel, mi minden utal a korábban látottakra! 5. @ Véleményed szerint: • Miért alázták meg a fiatalemberek az idős asszonyt? • Sejthettek-e bármit is az idős asszony múltjából? Indokold is meg a véleményedet. • Jellemezd néhány szóval az idős asszony arckifejezését! 6. @ Képzeld magad a hazatérő idős asszony helyébe. • „Tell your children” Ha szerinted nincs családja: • Meséld el egyes szám első személyben szomszédnak vagy barátnőnek. Indokold azt is, miért választottad a barátnőt vagy szomszédot! 7. @ Képzeld magad az asszony fiának/ unokájának helyébe. Mit és hogyan kérdeznél tőle, amikor hazaért?
8. Játsszátok el a párbeszédet! 9. Gondold végig, te mit éreztél volna, ha személyesen nézed végig a rakparti jelenetet. 10. Az egész filmet a kamera „beszéli” el. Szerinted mi ennek a jelentősége?
Általános iskola 8. osztály
Javaslatok órai feldolgozásra 8. osztályban
Bevezető gondolatok: 8. osztályban – ha nem is teljes mélységében – feldolgozható a film. Főképp abban az esetben ajánlott, ha a diákok között hangot kap az előítéletes gondolkodás. A film nem illusztrálja a történelmi tananyagot, nem helyettesíti a holokauszt tanítását. A kollégák szabadon dönthetik el, milyen keretek között történjék a film vetítése. Dokumentum jellege segíti az események abszurditásának megértését, A diákok számára világosabbá válik, hogyan változtatja meg egyes szimbólumok jelentését a megjelenés kontextusa illetve hogyan tapadnak hozzájuk újabb jelentések. A film megbeszélését 45 perces tanítási órára terveztük. 1.
Frontális megbeszélés – kb. 3 perc. A cím jelentése: Mondd el gyermekeidnek. A diákok elvárásai nem kapcsolódnak feltétlenül a mai politikai helyzethez és a holokauszt történetéhez. A zsidókról és zsidóknak szól-e ez a film? (A film vetítése – kb. 5 perc)
1.
Pármunka – kb. 2 perc. A diákok közt sétálva hallgassunk bele az elbeszélésekbe. Lehet egyéni és pármunka is. Kb. 3 perc. Valójában semmi konkrétumot nem tudunk. A gyerekek fantáziájára van bízva.
2.
Frontális munka, újravetítéssel együtt kb. 5 perc • Az Árpád-sávos zászló • Az idős asszony vizes haja • A kiszolgáltatott helyzet – ezt esetleg nem tudják megfogalmazni a diákok, tegyük meg mi magunk.
3.
Frontális megbeszélés, kb. 5 perc. Azt sem sejthetik, hogy zsidó – hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a visszautalások közül hiányzik a kabátra varrt sárga csillag.
4.
Empátiát igénylő feladat. Hagyjunk legalább 5 perc időt a gondolkodásra. Választhatunk is a kettő közül. A feladat bemutatására hagyjunk legalább 8 percet.
5.
Választható feladat. Frontális megbeszélés kb. 10 percben. Az átgondolásra hagyjunk 2-3 perc időt. Ha úgy adódik, rákérdezhetünk arra, mit lehet tenni hasonló helyzetben saját testi épségünk veszélyeztetése nélkül.
6.
Frontális megbeszélés vagy pármunka kb. 10 percben. Figyeljünk arra, hogy a diákok indokolják véleményüket.
Középiskolai állampolgári ismeretek óra
Feladatok Salamon András Tell your children című filmjének feldolgozásához Állampolgári ismeretek (középiskola) 1. Olvassa el a mellékletben az 1939. évi IV. törvénycikket, az ú.n. második zsidótörvény bevezetését. Ki minősül zsidónak a törvény szerint? Hogyan értékeli ezt a definíciót? Hogyan képviselhették a zsidónak minősített személyek saját érdekeiket a törvény szerint? Miért volt fontos rögzíteni az 1867-es dátumot és a születés helyét 1939-ben? ℡Nézzen utána a későbbi korlátozó intézkedéseknek! 2. A film címe utal a bibliai Kivonulás könyvére. A kivonulásra emlékező estén (zsidó húsvétnak is szokták említeni) az apának el kell beszélnie a kivonulás történetét. A film megtekintése után értelmezze a címet. 3. A filmen látott események mindegyikének van jogi háttere. A Duna-parti gyilkosságokat törvényi kirekesztés előzte meg. Bár nem volt gyilkosságra felszólító jogszabály, a kirekesztettek megsemmisítése 1944-ben Magyarországon nem minősült bűncselekménynek. @ Fogalmazza meg álláspontját erről a problémáról. Térjen ki a jogszerű és az erkölcsös különbségére. 4. Milyen törvény, jogszabály vonatkozna az idős asszonyt megalázó (megtámadó) fiatalemberekre? 5. © Vállalná-e ügyvédként az idős asszony jogi képviseletét, ha pert indítana az őt ért megaláztatás/támadás miatt? Döntését indokolja! "Fogalmazza meg a beadványt! 6. © Ha védőügyvéd lenne, vállalná-e fiatalemberek védelmét ? Döntését indokolja! Készüljön fel a védőbeszédre! 7. © Egy képzeletbeli bírósági tárgyaláson vállaljon szerepet. Legyen ügyész, ügyvéd vagy bíró. (A film alapján megválaszolhatja, miért nincs tanú) A per tárgya az idős asszonyt ért megaláztatás. Játsszák el a tárgyalást!
Középiskolai állampolgári ismeretek óra
Javaslatok órai feldolgozásra, középiskolai állampolgári ismeretek órára 1. Előkészítő feladat. Csoportos munka, kb. 7-8 percet szánjunk rá. Az egyes csoportok külön-külön részfeladatokat oldjanak meg. A zsidótörvények ismertetését és/vagy szövegét megtaláljuk az Interneten (www.1000ev.hu) vagy a 12. osztályos tankönyvekben A törvény keveri a faji és vallási alapú meghatározást (hitfelekezet – négy nagyszülő); az érdekképviselet hitfelekezeti alapon lehetett megvalósítani. A harmadik feladat történelmi ismereteket igényel a kiegyezésről és az első bécsi döntésről. Megbeszéléskor hívjuk fel diákjaink figyelmét arra, hogy a bécsi döntésben visszakerült magyarlakta területek zsidói régi-új hazájukban egy csapásra kirekesztetté váltak. 2. A film megtekintése kb. 5 perc A cím lehetséges értelmezése: a szabadulás helyett a holokauszt történetét kell elbeszélni. Vitát fog gerjeszteni, vajon az idős asszonyt megalázó fiatalok cselekedete action gratuite (indolokatlan, pillanatnyi ötlet alapján elkövetett tett – szerk.) volt-e egy különös konnotációjú történeti szimbólum (Árpád-sávos zászló) árnyékában, vagy tudatos erődemonstrációról van szó, amelynek célja a félelemkeltés. Mindkét esetben fontos a „beszéld el fiadnak!” parancsa. 3. Egyéni munka – esetleg páros munka. A felkészülésre 5 perc, a bemutatásra 5 perc, összesen 10 perc. A feladat felkészülést igényel, segítségképpen odaadhatjuk diákjainknak a Mellékletben olvasható történészi állásfoglalásokat. Ügyeljünk arra, hogy a konklúzió ne a gyilkosságot végrehajtó nyilasok felmentése legyen. A törvényes és erkölcsös problematikájánál emlékeztethetjük diákjainkat az Antigoné c. drámára is. Az isteni parancs (ott a halott eltemetése, itt a „Ne ölj!) erősebb a földi parancsnál. (Bővebben ld. a film elemzését tanároknak). A parancsot nem kell feltétlenül isteni eredetűnek elfogadnunk, lehet ez olyan belső etikai norma is, amely szélsőséges helyzetekben is képes irányítani az egyén viselkedését. 4. Erre a feladatra szánhatunk 3-4 percet, de az óra hátralévő teljes idejét is. Jelenleg a BTK garázdaságra vonatkozó pontjai. (Ld. a fent említett internetes jogszabály-gyűjteményt.)Itt beszélgethetünk a gyűlöletbeszéd elleni törvény szükségességéről vagy szükségtelenségéről. Ettől kezdve mediátor szerepet töltünk be az órán. 5-6-7. Választható feladatok. Az 5. és a 6. vitaindító, az óra további részében hagyjuk diákjainkat beszélni, vitatkozni, legyünk mediátorok. A 7. feladat szerepjáték is, részben empatikusabb, mint az előzőek, részben bemutathatjuk rajta a bíróság működését. Egyik esetben se feledkezzünk meg az óra befejezése előtt egy-két percben összefoglalni vagy összefoglaltatni az elhangzottakat. A filmtől és az azt követő vitától meglehetősen nagy kavarodásra számíthatunk.
Középiskolai emberismeret óra
Feladatok Salamon András Tell your children című filmjének emberismeret órai feldolgozásához 1. Kiről szól a film? A zsidókról? Indokold meg a véleményedet! 2. Fordítsa magyarra a címet. Nézzen utána annak, milyen zsidó vallási ünnephez kapcsolódik a cím. Milyen eseményről emlékeznek meg ezen a napon? Hogyan? 3. Figyelje meg, az emberi beszéd szerepét a filmben. 4. 1Figyelje meg az anya és a kislány közötti párbeszéd jelenetét. Fogalmazza meg, mit súghatott az anya a kislánynak. Hogyan értelmezi az anya viselkedését? Vajon mi a „normális” viselkedés ebben a helyzetben? 5. Figyelje meg újból a filmben első részében elhangzó, érthető mondatokat. Fogalmazza meg, miért gyilkolnak ezek az emberek. 6. A film középső részében csak lábakat látunk, mégis egy egész élet történetét ismerjük meg. " Írja meg a főszereplő élettörténetét a megmeneküléstől kezdve az utolsó jelenetsorig. a. Vitassák meg, mennyire sajátosan magyar vagy egyetemes a filmben felvetett probléma. b. Vitassák meg, mi a jelentősége annak, hogy szinte az egész film a Duna-parton játszódik. 7. © Keressen összefüggést a film címe és az elbeszélt történet között. Miért és hogyan tekinthető a mű felhívó jellegűnek?
Középiskolai emberismeret óra
Javaslatok órai feldolgozáshoz, középiskolai emberismeret órára 1. Egyéni feladat, az óra előkészítése. Érdemes már az órát megelőzően kiadni, így a film megtekintése előtt sor kerülhet rövid megbeszélésre.
2.
Egyéni feladat, a film megtekintése kb. 5 perc. A szempont megbeszélése kb. 2 perc, összesen 7 perc. A filmben mindössze néhány mondat van, ami tisztán érthető. Valójában a történetmesélés vagy a szereplők kommunikációja nem a beszélt nyelv síkján zajlik.
3-7. Választható feladatok az osztály aktivitása és az órát tartó tanár belátása alapján. A diákokat szervezhetjük csoportokba, dolgozhatnak párban vagy az írásbeli feladatnál egyénenként. A megbeszélés azonban mindig közösen történjék. A felkészülésre újranézéssel együtt 5-7 percet érdemes szánni. Az egyes feladatok bemutatásának időigénye a diákok megoldásaitól függ. A feladatok megoldásához a mozgóképi szövegértelmezésre vonatkozó javaslatban találunk útmutatást. 8. A feladat összegző, lezáró jellegű, érdemes frontális munkában, az elhangzottak alapján mediálni, közvetíteni a vitatkozók között.
Középiskolai történelem óra
Feladatok Salamon András Tell your children című filmjének történelem órai feldolgozásához (középiskola) 1. 1 Figyelje meg a filmben megjelenő történelmi időszakokat. Melyik évben és hol játszódik a film első része? 2. " Gyűjtsék össze, milyen jelképek, utalások segítsenek az egyes történeti korszakok felidézésében. Keressék meg az ismétlődő motívumokat! 3. © A holokauszt története sokféle szempontból minősíthető abszurdnak. @Keressen ilyen szempontokat, s készítsen erről problémafelvető beszámolót. 4. A bevezető jelent sor láttán felvetődik a történelmi felelősség kérdése. "℡ Készítsen problémafelvető beszámolót történeti források alapján. 5. 1 A film átvezető képsorai érdekesen jellemeznek egy-egy háború utáni korszakot. Miről ismeri fel az egyes időszakokat? Hogyan jellemezné őket a látottak alapján? 6. Az utolsó jelenet többszörösen utal a film első részére. Hiányzik azonban a hatágú csillag. Mennyiben utal e jelkép hiánya a történeti korszak elmúlására? Miért fontos ez az utolsó jelenet értelmezésének szempontjából? 7. © A két időszak társadalmi jelenségeinek összevetésével vitassák meg, mennyire jelent veszélyt napjainkban a szélsőségek újbóli megjelenése.
Középiskolai történelem óra
Javaslatok Salamon András Tell your children című filmjének középiskolai, történelem órai feldolgozásához
Bevezető gondolatok: a film elsősorban a múlt és a jelen eseményeinek összefüggésére világít rá, ezért megtekintése nemcsak a második világháború tárgyalásakor lehetséges, hanem később is. A két időszak eseményeiknek szembesítése alkalmas a diákok történeti látásmódjának fejlesztésére, a történelmi felelősség kérdéseinek megvitatására. Sem a film megtekintése, sem történeti szempontú feldolgozása nem tekinthető a tananyag helyettesítőjének vagy adatokkal történő kiegészítésének.
1. Egyéni feladat, a film vetítésével együtt kb. 7 perc. 2. A megoldás lehet egyéni és frontális is, kb. 5 perc 3. Kreativitást igénylő szóbeli feladat. A felkészülésre legalább 5 perc, a bemutatásra 3 perc. Lehetséges megoldásokról bővebben a mellékelt tananyagban. 4. Írásbeli feladat, adhatjuk házi feladatnak is. a 3. mellett kiadható differenciált feladatként, ekkor a felkészülésre 15 percet, a bemutatásra 5 percet szánjunk. Biztosítsuk a diákok hozzáférését a forrásokhoz. (Internet, könyvtár, stb.) 5. A feladat megoldásához érdemes újranézni a film e részét. Így kb. 5 percet szánjunk rá., ha differenciálunk, lehet csoportfeladat. Egyébként frontális feldolgozást javaslunk. 6. A hatágú csillag hiányzik. Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy a főszereplőt zsidósága miatt alázták meg. 7. Kreativitást igénylő összegző feladat, a vitában a tanár szerepe részben a mediációra korlátozódik, részben feladata, hogy a felhozott érvek elsősorban történeti és szociológiai jellegűek legyenek
Filmelemzés
II. Filmes feldolgozás Javaslat SALAMON ANDRÁS: TELL YOUR CHILDREN című rövidfilmjének mint mozgóképi szövegnek az értelmezéséhez Az alábbiakban Salamon András rövidfilmjének filozófiai kontextusú, mozgóképi szövegértelmezéséhez olvashatnak a tanárkollégák gondolatmeneteket. E szöveg tehát elsősorban nekik szól, és alapvetően szakmai és pedagógiai belátásukra bízza, hogy miképpen formálnak elsődlegesen saját tudásuk és ezen anyag alapján egy adott, általuk ismert dinamikájú és előképzettségű tanulói közösség számára tanórákat. Az esszé végén olvasható óraterv csupán ötletadó, tájékoztató, remélhetőleg inspiratív jellegű anyagként értelmezendő.
1. A holokauszt kultúrfilozófiai megközelítéséről
Az értelmezés alapvető célkitűzése az, hogy a diákok számára a mozgóképi szövegszervezés értelmezési munkája közben váljon élményszerűen megértett tapasztalattá az, hogy a holokauszt filozófiai értelmezése miért ad ennek az eseménysornak különleges jelentőséget. Váljon revelatív tapasztalattá az a tudás, hogy eddigi ismereteink alapján az euro-amerikai kultúra genocídiumainak sorában a holokauszt az egyetlen, amelyben a gyilkosok végelemzésben pusztán biológiai alapon mészároltak. A nácizmus ideológiája ugyanis azt hangoztatja, hogy el kell törölni, meg kell semmisíteni minden olyan kulturális parancsot, amely az erősebb fél ösztönkiáradását korlátozza. Ezen „gondolkodásmód” tehát egyik legfőbb ellenségének a bibliai Tízparancsolat erkölcsi normáit tekintette, amelyre összefoglalóan azt lehetne mondani, hogy az emberi lény számára azt az erkölcsi követelményt, „játékszabályt” fogalmazza meg, hogy tettei és vágyai értelmezésekor és megélésekor mindig vegye figyelembe a vele kapcsolatban álló másik fél (legyen az Isten vagy ember) személyes méltóságát, érzéseit, jogait. A nácizmus ezzel szemben végelemzésben és mélyszerkezetét tekintve meghirdeti a kultúra egészéből való kilépést, amennyiben totálisan önkényesen kiválaszt egy testtípust, amelynek joga van az ösztönlét kiáradásához, és egy olyant, amely puszta léte okán, egyszerűen azért, mert nem olyan, mint az árja, eleve halálra van ítélve. E tökéletesen abszurd nyilatkozattételnek pedig, amikor hatályba lépése megtörténik, nincs szüksége indoklásra, hiszen az indoklás, az érvelés már maga mint szellemi cselekedet, visszalépés lenne a kultúra világába. A náci tétel bizonyítása így saját „logikájából” fakadón, szükségszerűen a puszta erőszak lehet.
Filmelemzés A fentiekben exponált problémák egyik legtömörebben kifejtett filozófiai megfogalmazását Tatár Györgynek köszönhetjük: „...hagyományos értelemben a kivételes állapot az államnak az az állapota, amelyben a végveszély túlélése érdekében rendkívüli rendszabályokat léptetnek életbe, amelyek – az egyébként hatályban maradó „normális” törvényeket – ütközés esetén hatálytalanítják. Esetünkben nem egyszerűen arról van szó, hogy a „mit tekintünk történelemnek?” kérdésre adott válaszok egyes elemei, ismérvei, normái lettek hatályon kívül helyezve, hanem maga a normativitás vált érvénytelenné. Ha volt egyszer olyan állapot, amelyben a születést, egy emberi lény világra érkezését érvényes törvény minősíthette bűnnek, amelyért halálbüntetés jár, tehát ahol a törvény nem emberi cselekvéssel állt viszonyban, hanem létezéssel, azaz magával a teremtéssel, és a világ nem semmisült meg azon nyomban, ott a világ gyökere szakadt el: kivétel és törvény között leomlott a fal. ... A kivétel nem tud elmúlni, mert az elmúlás normái sem érvényesek rá. ... Ha már egyszer a világban van, kivételességének csorbíthatatlan hatalmával minden törvényt és szabályt, mindent, ami gondolható és érthető, félelemre és reszketésre késztet, mert átöleli és bezárva tartja őket a kivételes állapot terrénumában. A normák, szabályok és törvények semmiféle erősítése nem tudja többé megtörni a kivételes állapot hatalmát, hiszen éppen kivételességében erősítik azt tovább. ” (In: Pannonhalmi Szemle, 1999. VII/2. 34-44. old.) E szövegrészlet már magában foglalja azt a felismerést is, hogy a holokausztról való beszéd azért nem veszítheti el soha az aktualitását és érvényességét, mert nem zsidó belügy, nem „csupán” a Tízparancsolat első megszólítottjait sújtó katasztrófa, hanem összemberi tapasztalat arról, hogy az emberi lényben miféle elemi, ön- és közveszélyes erőként él a reflektálatlan ösztönkiárasztás vágya. Azért kell beszélni a holokausztról magunknak és – amint a film címe is mondja -gyermekeinknek, mert mindnyájunkban ott rejlik puszta ösztönszférába való regresszió irracionális vágya, és csakis akkor leszünk képesek magánéleti és társadalmi életvilágunkban ezen ösztönenergiák kreatív szublimációjára, ha tudatosítjuk, átvilágítjuk őket, és szembenézünk történetükkel és természetükkel. 2. A rövidfilm értelmezésének filozófiai és műfaji kontextusáról Salamon András rövidfilmje azért tekinthető kiváló „tananyagnak”, mert folyamatosan mozgásban tartja a holokauszt értelmezésének a fentiekben jelzett sajátosan kettős horizontját: egyrészt a nácizmus elsődlegesen kiválasztott áldozata a zsidóság, amelynek képviselői puszta testi létükkel is emlékeztetnek a bibliai kontextusú normativitásra, másrészt a kultúratörlés elemi erejű, összemberi vágyát tudatosítja a film végének erőszakkitörése, amely az erős testek önkénye egy kiszolgáltatott, gyenge test fölött. Az előbbi összefüggéshez tartoznak a film címének és a kivégzések alatt hallható imaszövegnek ószövetségi hatástörténeti kontextusai, az utóbbihoz pedig az, hogy a skinheadek támadásának ezen esetben elsődlegesen nem antiszemita jellege van, hiszen az öregasszonyon semmilyen szemszögből nem látszik, hogy zsidó, csupán az, hogy öreg, gyenge és magányos. A bőrfejűeket tehát az Árpád-sávos lobogóval jelzett náci ideológiájú kiképzésük arra tanította meg, hogy teljesen önkényesen támadhatnak általuk teljesen önkényesen kiválasztott áldozatra.
Filmelemzés A film címe (Meséld el gyermekeidnek!) a zsidó Pészach ünnepre utal. Az előestén, amit Széder estének neveznek, az „Apák” elmesélik „Fiaiknak”, hogy miképpen menekült meg népük az egyiptomi fogságból. Az ünnep megülésének ez az egyik legfőbb intenciója. Kötelesség ezen az estén feleleveníteni a zsidó nép történetét, és átérezni az ősök szenvedését. Az ünnepi rítus megülése révén a szabadulástörténet élményszerű átadása a mindenkori legfrissebb generációnak biztosítja a kulturális emlékezet dinamikáját. Az az eljárás, hogy ez az ősi, vallási parancs a film címeként angolul, azaz napjaink világnyelvén jelenik meg, sajátosan kiterjeszti, összemberivé teszi és szekularizálja e felszólítást: a holokauszt emlékének megőrzése, elevenen tartása, és annak tudatosítása, hogy ez a problémakör valóban közöttünk él, az erkölcsi épség, önnön ösztönrabságunkból való szabadulásunk záloga. A kivégzések alatt hallható héber imaszöveg, amelyet a néző nyilvánvalóan nem ért, a zsidó halotti imádság, a kaddis részleteit mondja. A rituális szöveg gyakorlatilag semmi másról nem beszél, mint Isten nevének dicsőítéséről, ez a név pedig úgy is értelmezhető, hogy ő maga az abszolút norma az emberi cselekedetek megítéléshez. Mivel a kivégzések alatt hallhatjuk ezt a szöveget, újfent sajátos kettősség tárul a szemünk elé: egyrészt színről színre látjuk, hogy miképpen töröltetik el a szöveg, hiszen hiába suttogja a film, hogy az erkölcsi normativitás eltörölhetetlen, amikor a kivégzők minden egyes gesztusa azt manifesztálja, hogy ezeknek a szavaknak semmiféle ereje és érvényessége sincs – lám, ártatlan embereket ki lehet fosztani és a Dunába lehet lőni. Másrészt mi, a nézők, nézzük azt a filmet, amelyben felhangzik ez a szöveg, s amely a fenti cslekedetek és attitűd tarthatatlanságát fogalmazza meg, vagyis a normativitás eszméje valóban nem eltörölhető. Az az eljárás, hogy a címadás angol nyelvűsége és az imaszöveg héber megszólalása egyre fokozódó mértékben eltávolít minket nyelvileg a filmtől (a cím értelmezéséhez erőfeszítéseket kell tennünk, az imaszöveget pedig nem értjük) mintegy metaforikus utalás arra, hogy a holokauszt az elsődlegesen a nyelv révén manifesztálódó kultúrát teszi érvénytelenné. A filmben rendkívül invenciózusan lépnek közös játékba a mozgóképi szövegszervezés dokumentarista és játékfilmes eljárásai, ezzel mintegy tudatosítva azt, hogy mindkét filmtípus esetében megkomponált történetmondásról van szó, vagyis a dokumentumfilmnek és a játékfilmnek nem elsődlegesen szövegszervezési sajátosságai között van különbség, hanem az irányukban tanúsított befogadói konvencióknak. A film első felének, amely a kislány vízbeugrásáig tart, pszeudo-dokumentumfilm jellege van: fekete-fehér, karcos képi látvány, sajátosan ügyetlen, éles mozdulatba-vágások, a kézi kamera remegése...Ugyanakkor a dokumentumfilm műfaja realitásának tarthatatlanságát jelzi például az, hogy a látvány mintegy az események sűrűjéből fogalmazódik meg: a babakocsi-jelenet sajátos variáció Eisenstein Patyomkin-páncélos című filmje híres lépcsőjelenetének egyik legmegrázóbb képsorára (a lelőtt anya mellől a lépcsősoron lezuhanó babakocsi montázsára); valamint a főszereplő kislány életkora is mintegy abszurdnak minősíti ezt a jellegű szabadulástörténetet. A film második gondolati egységének (a víz alatti úszástól a kislány elindulásáig) szubjektív kamerakezelése, majd a film zárórészében (a lépkedő lábaktól a záró premier plánig) az egy élettörténetét sűrítő „lépkedés-montázs” eljárása pedig már nagyon intenzíven reflektálják ezen film nyelvének művészi fiktivitását, így a zárójelenet skinhead-konfliktusának visszatérése az indítás kvázi-dokumentarista jellegéhez mintegy a stilizáltság keretébe teszi a művet.
Filmelemzés Hasonlóképpen a művészi stilizálás és sűrítés szép példájának tekinthető a főszereplő kislány életkora is, amely valószínűleg heves befogadói ellenállást indukál („de hát egy ilyen kicsi gyerek ebben az élethelyzetben nyilvánvalóan képtelen erre a sportteljesítményre!!!! Hazugság az egész!!!!). A kislány-figurának éppen kihangsúlyozott kisgyerek-mivolta tudatosítja a film által utalt, a néző tudatában játékba hozott történelmi események abszurditását. Persze, hogy nem éppen ez a kislány menekült el a víz alatt a Dunába-lövéstől, persze, hogy abszurd a történet, mint ahogyan az igazi abszurditás az, hogy valóban Dunába-lőttek ártatlanokat, köztük gyerekeket is, és valóban voltak gyerekek (a filmbélinél csupán néhány évvel idősebbek), akik víz alatt úszva menekültek meg a haláltól. A film azért sajátosan abszurd, mert a holokauszt abszurditásáról beszél, nekünk, az utókornak, a történelmi idő gyermekeinek. A film tehát sajátos példabeszéd, egyfajta drámai, stilizált megjelenítése a holokausztnak, akárcsak a címében utalt Széder-esti szertartás az Egyiptomból való szabadulás történetének. A példabeszéd-jellegét, azaz egyetemessé tágíthatóságát nem leszűkíti, csupán sajátosan átszínezi a az Árpád-sáv motívum hangsúlyozott visszatérése, a kivégzőosztagosok karszalagjától a skinheadek zászlójáig. Így az emlékezés és reflektálás etikai parancsa mintegy sajátos, Magyarországnak szóló hangsúlyt kap, de a már említett angol nyelvű címadás révén az euro-amerikai kultúra egészére adaptálható jellegét is tudatosítja. Azért kell emlékeznünk a holokausztra, műalkotásokat készíteni a kapcsán és elemző beszélgetéseket folytatni ezekről és az őket inspiráló eseményekről, mert az emberi lényben mindig jelen van az öncélú agressziókiélés vágya, így mindig talajra találhatnak azok a demagóg szólamok, amelyek e vágyak fedőszövegéül bűnbakokat kínálnak fel, és így lehetségesnek, sőt jogos önvédelemnek nyilvánítják a pusztítás elemi erejű vágyát.
3. Részletes mozgóképi szövegértelmezés a javasolt óratervhez A film elején bevillanó jelek mintegy tudatosítják a film-jelleget, önreflexiók a mű részéről, utalások saját megalkotottságára. Értelmezhetők a nézőnek szóló felszólításnak is: „engem fikcióként kell nézni”. Megjelenik a cím, amelynek nyelvhasználati utalásrendszerét már részleteztük a fentiekben. „Karcos”, fekete-fehér kistotál a Duna-parton kivégzésre terelt menetről. Egy fegyveres nyilast látunk, és rengeteg, megadóan felemelt kezű áldozatot. A beállítás mélységében erősen tagolt: az előteret a menet sötét, a középteret a Duna világos, a hátteret a túlpart megint csak sötét tömege tudatosítja. A fekete-fehér film szín-összetevőinek e kompozitorikus reflexiója mintegy felerősíti a fekete-fehér film természetéből adódó stilizáló, elemelő jelleget. A vertikális montázsban (a hangban) egyszerre halljuk a vonulás zaját és egy mozdony sípolását; ebben a manipulált hanghatásban egyszerre van jelen a holokauszt számos eseménysora: a bevagonírozás, a vonatokban való halálba-utazás asszociációi interferálnak az éppen elénk táruló látvánnyal. Felső gépállásból tárul elénk a látvány, mintegy a rálátás, a reflektálás etikai parancsát vizualizálva, és egyben lehetővé téve, hogy a következő snittekben majd ebből a pozícióból kerüljünk egyre közelebb az eseményekhez. A rálátás távolságtartását a szemerkélő havas eső és a sirályok repkedése teszi sajátosan problematikussá és feszültté.
Filmelemzés Filmelemzés
A következő snittben még mindig kissé felső gépállásból, de már közelebbről látjuk a menetet; még egy fegyveres tűnik fel, akinek az arca nem kivehető, míg az áldozatok megmegjelenő arcélei mintegy utalnak személy mivoltukra: a személyesség és személysiég kultúrájából kilépők fognak most megölni személyeket. A hangsávban az eddigiek mellett rendkívül erőteljesen halljuk egy csecsemő sírását, majd élesen villan föl a babakocsi fehér foltja is. Mindez a nemsokára bekövetkező csecsemőgyilkosságot exponálja, amely mintegy demonstrálja a Tatár-szövegben értelmezett kivételes állapotot: a puszta lét, a megszületés eseménye vált halállal büntetendővé. A vágások sűrűvé, élessé, sajátosan ugrálóvá válnak, már középső kameraállásból látunk, és mintegy bekerültünk a tömegbe. A menet a Duna sávja felé fordul, a nyilasok leterelik őket a lépcsőn, közben többször is erőteljesen exponálódik Árpád-sávos karszalagjuk. A kézi kamera mozgása egyre feszültebb, ideges svenkeléseket érzékelünk a képek „elrántása” révén: a kamerakezelés egyértelműen a lélektani mozgások érzékeltetésére szolgál. Most már jól tagolt second plánokban látunk alakokat, felvillan egy-két kabátra varrt hatágú csillag is, exponálódik a nemsokára főszereplővé váló kislány és édesanyja figurája is. Egyszer csak lábak sűrűjében vagyunk, az látvány eddigi tagoltsága felbomlik, csak a lépcsősoron lépő lábakat látjuk. Lehetetlen pozícióba került a néző, a látvány abszurditása érzékelteti az események kulturális értelmezhetetlenségét. Egyben anticipálódik a film harmadik gondolati egységének láb- és lépésmotívuma is. A feszültséget tovább növeli, hogy a kép előterébe egyszer csak benyomul az egyik nyilas keze és annak ismétlődő, agresszív gesztusa, amely mintegy ellenpontozza az áldozatok felemelt kezeinek kvázi-mozdulatlanságát. A kamera éles vágásokkal feszültté tett kocsizása közben látjuk, ahogyan a nyilasok fölsorakoztatják az áldozatokat a Duna-parton. Az emberek lassú, sajátságosan tétova, mintegy az erőszak által hipnotizált mozdulatokkal vetkőzni kezdenek. A vertikális montázsban egy férfihang elkezdi mondani a kaddis (a zsidó halotti ima) szövegét, amelyet ha nem is értünk, valószínűleg sejtjük imádság-jellegét. A szöveg rituális nyugodtsága mintegy ellenpontozza a halálra készülők helyzetének a halál természetes rendjében való értelmezhetetlenségét. Megjelenik a főszereplő kislány premier plánja, elemi rémülettel bújik valahová, a következő snittben már kistotálból látjuk, hogy milyen kicsi, vállát ölelő anyja derekáig ér. Ez a látvány azt is tudatosítja, hogy a kislány az anyja mellett álló nő szoknyájához bújt, és most is abba kapaszkodik, e gesztus irracionalitása a gyerek tökéletes összezavarodottságát érzékelteti. A vertikális montázst megtölti a kislány rettegő sírásának hangja. A következőkben a kaddis recitálása közben azt látjuk, hogy az anya lehajol a kislányához, és a fülébe suttog valamit, a gyerek rémült arcán is látszik, hogy elhatolnak tudatáig anyja szavai. Újra mintegy a testek sűrűjéből látjuk a lehulló ruhadarabokat, halljuk az újra felfokozódó csecsemősírást, látjuk az áldozatok karjait dróttal összehurkoló nyilasok karját. Vagyis az anya és kislány drámájának szituációját mélyíti el bennünk a film.
Filmelemzés A gyereksírás közepette látjuk a babakocsit a Dunába rugó nyilas lábát, a vízbe zuhanó babakocsi látványát azonnal a síró kislány second plánja követi, így az az érzésünk, hogy a kislány végignézte a csecsemőgyilkosságot, mintegy a pillanatok múlva rá váró halál előképét. Ideges vágások, a rángó kameramozgás közepette látjuk egy hóba hulló sárga csillagos kabát és a rá dobott karórák, a dróttal való összekötözés, egy idősebb férfi kalapja leverésének képét. Közben a kamera fahrtolása a kivégzettek sorfala mellett nyugodtabbá válik, így alaposan megszemlélhetjük az újra elénk kerülő anyát és kislányt. Az anya lehajol a kislányához és újra mond neki valamit, le is gugol mellé. Miután a látvány feszültségét növeli, a két szereplőt egy villanásra kitakaró nyilas eltűnik, premier plánból pillantjuk meg a kislányához suttogó anya arcát. Majd a sor mentén elszaladó kislány és a gyereke futását rettegve figyelő anya premier plánjának gyors egymásra vágása következik. Erre a pillanatra már valószínűleg minden néző fejében összeállt a narratíva: az anya kislányát arra beszélte rá, ami minden kisgyerek-szülő kapcsolat legnagyobb réme, elkerülendő botránya: hagyja őt ott, szakadjon el tőle, fusson el egyedül. Az ilyen kicsi korban még a testi elementaritás szintjén mozgó anya-gyerek kapcsolat abszurddá fordulásának tanúja lehetünk: az az asszony egyedül úgy tehet eleget anyasága legfőbb parancsának, azaz annak, hogy a gyereke életét kell óvnia, hogy őt elküldi maga mellől – ha a dolgok normális rendje szerint magához ölelné, akkor megpecsételné halálos ítéletét. El kell küldenie őt maga mellől, ki kell őt tennie a totális bizonytalanságnak, ha a túlélés minimális esélyét akarja neki biztosítani. Az áldozatok és a nyilasok látványt kitakaró lábai közül villan ki a kislány menekülő alakja, premier plánból látjuk az anya figyelő arcát, majd megragadja őt egy nyilas, és behurcolja a sorba. Az anya premier plánjában látott nézésiránynak megfelelően villan fel a kislány premier plánja: arca anyja után fordul, sajátos mozdulatlansága mintegy reflektálja, hogy el fogja veszíteni az élete biztonságát jelentő személyt. Nézésirányára felel az nyilas által rángatott anya arca, majd látjuk, hogy a fiatal nyilas térdre nyomja a nőt. Újra lábak, izgatott, de nem hallható beszéd, éles vágások, majd egy lendületesen menetelő csizmás lábat látunk, és a lépések ritmusában kíméletlenül éles lövéshangokat. A tarkón lőtt áldozatok térdre zuhanását csak villanásszerűen látjuk. A vertikális montázs képre vágásának viszonylag ritka módja a ritmusegyeztetés, ebben az esetben mégis erre kerül sor, nyilvánvalóan az esemény primitív brutalitásának hangsúlyozása céljából. Deréktól lefelé látjuk az egyik nyilast, amint a gallérjánál fogva húzza maga után a kislányt; a gyerektest tehetetlensége hangsúlyozza, hogy mennyire tárgyként bánnak vele. A háttérben felvillan még néhány tarkóra tett kézzel térdelő áldozat alakja. A kamera kocsizása megáll az egyik ruhakupacnál, amelynek tetején ott van az anya öltözékét oly jellegzetessé tévő kockás kendő. A gyereket hurcoló nyilas elengedi a kislányt, és a zsákmányon osztozkodó társai közé hajol, a film folyamán most hallunk először kivehető, bár továbbra sem zörejmentes emberi hangot: „Mutasd csak azt!” A kislány egy szemvillanással méri fel édesanyja halálát, majd – mintegy utolsó kívánsága teljesítésének újra nekirugaszkodva, egyszersmind az életösztöntől sarkallva, futásnak ered. Előző menekülési kísérletét a lábak közül ki-kivillanva láttuk, most tisztán látjuk futó alakját, amely csak egy pillanatra kerül takarásba, halljuk a mögötte felcsattanó „Állj meg!”-
Filmelemzés
kiáltást, majd lövéseket. A kislány előretartott kézzel a Dunába ugrik: mozdulata úgy is értelmezhető, hogy ezt a gyereket profi szinten tanították úszni. Szubjektív kamerakezeléssel, a víz alatt úszó gyerek szemszögéből látjuk a felcsapó szürkés vizet, majd a kézikamera svenkje mutatja a partról a vízbe lövő nyilasokat. Ez a szemszög semmiképpen sem a kislányé: a gyerek szubjektívjét ilyen gyorsan és nagyon furcsa látószöget eredményező nézőpontváltást az abszurddá váló létezés, az értelmezhetetlenség metaforájaként is interpretálhatjuk. Ennek mintegy nyomatékosításaképpen e nézőpontváltásra újra sor kerül, egy villanás erejéig látjuk, hogy a gyerek utáni lövöldözés közepette éppen megölnek egy férfit is. Szubjektív kamerakezeléses hosszú beállítás következik: a víz alatt úszó gyerek lélegzetvételének ritmusában látjuk a szürkés vizet, alatta sötét foltokat, amelyek holttestek is lehetnek, egy villanásnyi eget, hordalékot a vízben, hidat. Ez utóbbi megpillantásakor a lélegzetvétel különösen hosszúvá válik: mintha a gyerek felismerte volna, hogy most már biztonságos távolságba került. A következő snittben a hídszerkezet ívének követése mentén mintegy kivezeti a kamera a tekintetünket a vízpartra, ahol egy uszadék-fatörzsön ül a hidegtől reszkető, átázott, csapzott hajú gyerek, felhúzott térddel. A kamera lassú, nyugodt kocsizással, hosszú beállításban szép lassan ráközelít a gyerek alakjára, a kistotáltól egészen a premier plánig folyik a kép belső vágással való átkeretezése. Nagyon fontos, hogy a kislányt mindig asszimetrikus kompozícióban látjuk, így a hosszú beállítás meditativitása – amelyet a zongorán megszólaló minimálzene is hangsúlyoz – is feszültséggel telivé válik. A következő snittben kistotálban, a kamera párhuzamos fahrtolása révén látjuk a Dunaparton egyedül, lehajtott fejjel haladó kislány képét. Elhagyatottságát hangsúlyozza a mögötte vigasztalan monotóniával elnyúló kőfal. A totálisan magára maradó, életéért egyedül küzdő gyermeki lét abszurditását hangsúlyozza ki egy mögötte és vele ellenkező irányban elhaladó ló látványa. Egy magányos, felszerszámozatlan ló a téli Duna-parton ugyanolyan természetellenes, mint egy gyerek halálraítéltsége és magányos élethalálharca. Ezek után következik az életutat stilizáló montázs: végig ugyanazon a rakparton lépeget a főszereplő, alakját immár nem a nyilasok lábai, hanem oszlopok takarják ki újra és újra, és minden kitakarás után változik a háttéren megjelenő plakát vagy falfirka, az elhúzó járművek típusai és főleg a deréktól lefelé látott figura öltözéke: egy munkásmozgalmi plakát és egy nagy fekete autó előtt iskolai ünneplőben, egy motorbicikli előtt fehér körömcipőben és virágos miniszoknyában, egy modernebb vonalú autó előtt sportcipőben, farmerben, egy merész övvel tagolt tunikában, majd egy bogárhátú kocsi előtt, trottőr sarkú félcipőben, szürke ruhában, bevásárlósztyorral, végül egy graffiti előtt fekete kabátban, ráncolódó szürke harisnyában, bevásárlókocsit húzva látjuk főszereplőnk lépteit. A háttérben újra elhúz egy fekete autó. A Duna-part mint folyamatos helyszín, az életútnak a gyerekkori borzalom terébe történő sűrítése mintegy a trauma kiheverhetetlenségét, soha fel nem dolgozhatóságát is érzékelteti. A fekete autó megjelenésével együtt felerősödik valamiféle agresszív dobszóval kísért zene, a kamera is nézőpontot vált, immár nem oldalról hanem szemből látjuk a női alakot, és a háttérben rohanó figurák tűnnek fel, akiknek üvöltözését szinte tűrhetetlen hangerővel halljuk. A rohanó alakok között az első tagolt látvány egy Árpád-sávos lobogó.
Mozgókép óra Kistotálba vált a kamera, megpillantjuk a hajdani gyönyörű szőke kislányból lett ráncos arcú öregasszonyt. A vágások és plánváltások rendkívül gyorsak lesznek: az öregasszony háta mögött mintegy feltornyosul egy kigyúrt skinhead alakja, majd feltűnik az egész négy főnyi csoport. Gyors vágásokban látjuk üvöltő arcukat, a néni megriadását, ahogyan egyszerre csak körülőrjöngik, aztán az egyik sört locsol rá, egy villanásra látunk két összekapaszkodó fiatalt, mintha gratulálnának egymásnak a remek ötlethez, majd mindnyájan lelocsolják a nénit. Azt a plánt, amely az öregasszony arcán végigcsorduló sört mutatja, mintegy az atrocitás súlyosságát érzékeltetendő, ismételten is látjuk. Majd a skinheadek elrohannak, a néni ott marad a Duna-parton, és sajátságosan mozdulatlan arccal továbbhalad, miközben a gyerekkori, csapzott hajjal reszkető-fázó premier plánt idézően ismét nedvessé vált haját próbálja rendbehozni. Tökéletesen értelmetlen, hogy négy kigyúrt fiatal egy magányos öregasszonyra sört locsoljon, az abszurditás újra-megtapasztalásának traumája oly nagy, hogy az első pillanatokban úgy tesz a szereplő, mintha meg sem történt volna. Majd arcvonásain látszik, hogy mintegy elért a tudatáig a megrázkódtatás, felhangzik ugyanaz a zongora-minimálzene, amely a Duna-parton reszkető kislányt kísérte, és a kamera lassan ráközelít az egyre döbbentebbé és rettegőbbé váló idős arcra, miközben az asszony lassan, a félelem megkésett reflexével, mintegy védekezésképpen, szája elé emeli a kezét. E rettegő, félig eltakart arc látványával zárul a film. A stáblista is a már említett minimálzenére jelenik meg. A főszereplő utolsó gesztusa, a száj eltakarása mintegy felszólítás a néző felé: aki átélte a nyelvileg artikulálhatatlan abszurditást (vö. a rövidfilm némafilmes mivoltával), és az időskori támadásban újra bebizonyosodott ennek elevensége, a mi, a nézők szemébe nézve, mintegy kéri, hogy aminek ő nem adhat hangot, azt mi mondjuk el: magunknak és gyermekeinknek.
4. Egy javasolt óraterv A mű és a téma komplexitása miatt 11-12. évfolyamon javasolt a mű értelmezése, minimum dupla órában. Elvileg erre az életkorra a diákoknak már több éven át volt mozgókép órájuk, így számíthatunk a formanyelvi összefüggések szakszerű ismeretére. Ha ez utóbbira valamilyen okból mégsem számíthatunk, akkor a tanárra vár a formanyelvi tudatosítás feladata. A szövegértelmező órák előtt két-három héttel eljuttatjuk a diákokhoz (pl. fénymásolatban vagy valamilyen digitális fórumon) a fenti Tatár György-szövegrészletet, amelyet a tanár saját belátása szerint értelmezést elősegítő lábjegyzetekkel lát el. A tanulókból az osztály létszámának megfelelően négy-hat fős kooperatív csoportokat hozunk létre, amelyeknek az lesz a feladata, hogy tanórán kívül, közösen feldolgozzák a szöveget, és kilépőcédulán megfogalmazzák észrevételeiket, kérdéseiket, hozzáfűznivalóikat. A tanár egy héttel a filmértelmező óra előtt összegyűjti a kilépőcédulákat és kiválaszt minden csoport anyagából egy olyant, amelyik különleges problémaérzékenységről tesz tanúbizonyságot -- ezeket fogja majd a közös munka ráhangolódási szakaszában használni. (Természetesen a többi kérdésre is reagálnia kell, pl. internetes fórumon vagy órán kívüli konzultációban stb.) Az értelmező óra elején a tanár röviden összefoglalhatja a Tatár-szöveg fő gondolatmenetét, majd megkéri az egyes csoportokat, hogy tegyék közzé az általa
Mozgókép óra kiválasztott kilépőcédulájukat. Az elhangzott problémákra a többi csoportnak kell reagálnia. Ily módon kb. 20-30 perces közös, ráhangolódó vitában valószínűleg körüljárható a holokauszt filozófiai értelmezésének a bevezetőben már vázolt legtöbb kérdése. Ezek után kerül sor a film közös megnézésére, amelyhez a tanár a következő megfigyelési szempontokat adhatja:
A film milyen mozgóképi eljárások révén „lebeg” a dokumentarizmus és a fikcionalitás között? Milyen jelentés tulajdonítható a kisgyerek-szereplő figurájának? Milyen ismétlődő (vizuális, auditív, narratív) motívumok fedezhetők fel a műben?
A film legalább kétszeri megnézése után kerülhet a sor a fenti szempontok alapján történő megbeszélésre. A további interpretációs munkához igénybe vehetőek az alábbi kérdések:
Miképpen értelmezhető a film angol nyelvű címadása? Hány gondolati egységre tagolható a film? Melyek ezek határai? Mik a film vertikális montázsának különlegességei? Hogyan hozza játékba a mű a bibliai Húsvét történetét? Milyen vizuális eljárások tudatosítják a nézőben, hogy ez a mű semmiképpen sem dokumentumfilm? Az „életút” montázsa milyen vizuális elemekkel utal a különféle történeti időszakokra? Hányféleképpen nevezhető a mű keretes szerkezetűnek? Miért és hogyan tekinthető a mű felhívó jellegűnek?
Az osztály csoportdinamikájának és saját időkereteinek összefüggésében kell a tanárnak eldöntenie, hogy milyen módszertant tart a leghatékonyabbnak: a fenti kérdések mentén vezetett frontális vitát, megbeszélést vagy pedig a csoportokat kínálja meg 2-3 kérdéssel, amelyet ők közösen feldolgoznak, majd szóvivőik közzéteszik a közös munka eredményét, amelyet aztán a csoportok megvitatnak.(Ez a típusú óravezetés szinte biztosan hatékonyabb és feltétlenül legalább kétszer olyan hosszú, mint a frontális munka). Az óra zárószakaszában a tanár tarthat egy szabad asszociációs kört: megadott sorrendben haladva minden diáknak mondania kell egy mondatot arról, hogy miképpen érzik magukat a műértelmezés végén. Nagyon fontos, hogy legvégül a tanár is elmondja a saját mondatát, mégpedig őszintén (az ellenkezőjét a diákok úgyis csalhatatlanul megérzik, és ez veszélyeztetheti az egész addigi óra autentikusságát). Házi feladatot az alábbiakból választhatunk: Jelenítsék meg valamilyen állóképként (rajz, festmény, fotó...) viszonyukat a filmhez! Írjon mindenki maximum 5000 karakteres recenziót a filmről! Alkossanak maximum egy oldalas belső monológot arról, hogy szerintük a filmet záró premier plán „mögött” milyen gondolatok futhatnak át a szereplőn! (Bíztassuk a diákokat arra, hogy próbáljanak idősík-felbontásos, szabad asszociációs tudatfolyam-szöveget alkotni)!
Szakirodalom
Javasolt tanári szakirodalom: 1. A holokauszt tanulmányozásához: Hosszú Gyula: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, 2002
2. A formanyelvi ismeretekhez: • Hartai László-Muhi Klára: Mozgóképkultúra és médiaismeret Korona Kiadó, Bp., 1998. • Film- és médiafogalmak kisszótára (Sorozatszerk.: Hartai László) Korona Kiadó Bp., 2002. 3. A kooperatív óraszervezés módszertanához: • Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv Korona Kiadó, Bp., 2005.
Melléklet 1.
Melléklet 1. 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
1. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.
2. § Zsidót nem lehet az országgyűlés felsőházának tagjává megválasztani, kivéve az izraelita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket. Zsidónak csak akkor van országgyűlési, törvényhatósági és községi választójoga és zsidót csak akkor lehet országgyűlési képviselőnek, törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagnak megválasztani, ha ő maga és szülői - amennyiben szülői az 1867. év december hó 31. napja után születtek, ezeknek szülői is - Magyarországon születtek és a törvényben meghatározott egyéb előfeltételeken felül hitelt érdemlően igazolja azt is, hogy szülői vagy - amennyiben szülői az 1867. évi december hó 31. napja után születtek - ezek felmenői az 1867. évi december hó 31. napja óta állandóan Magyarország területén laktak. Zsidó csak az összes választók közül választás, továbbá a vallásfelekezetek képviselete jogcímén lehet a törvényhatósági bizottság tagja. Zsidó mint legtöbb adófizető nem lehet a községi képviselőtestület tagja. Zsidót a törvényhatósági és a községi legtöbb adófizetők névjegyzékébe nem lehet felvenni.
Melléklet 1 „ A nyilasmozgalom erejét nem a német támogatásnak köszönhette, a nyilas ideológia önálló magyar szellemi termék volt. A magyar szélsőjobbnak egyáltalán nem kellett külföldi példákat másolnia, hiszen Magyarországon a fajvédelem 1919-től domináns eszme volt a politikai diskurzusban. A magyar parlamentben jóval nagyobb számban és korábban kerültek be szélsőjobboldali képviselők, mint pl. Németországban: az NSDAP 1924-ben először 6%-ot, majd fél évvel később 2,4%-os parlamenti képviseletet kapott, ezzel szemben az Ébredő Magyarok Egyesületének 1926-ig a képviselők 12-14%-a volt tagja. Az 1920-as évek elején a német szélsőjobb számára Magyarország példaképnek számított, Ludendorff támogatásért esedező leveleket írt Horthynak, és Gömbös adott menedéket Erzberger miniszter gyilkosainak. 1920 és 1939 között Szálasi különféle pártjait leszámítva több tucat olyan párt létezett, amely nevében is a „fasiszta” vagy a „nemzetiszocialista” jelzőt használta. Sajnos Magyarországon korántsem csak a nyilasok voltak antiszemiták, sőt ebben a kérdésben nem is a nyilas álláspont volt a legradikálisabb. Szálasi a deportálásokat például elítélte, mert a zsidókat Magyarországon szerette volna (adott esetben halálra) dolgoztatni, és túszként felhasználni az angolszász légitámadások esetében.” Ungváry Krisztián: Kik azok a nyilasok? http://beszelo.c3.hu/03/06/085ungvary.htm „mindaz, ami a zsidókkal történt, az a hat esztendővel korábban megkezdett zsidóellenes állami politika egyenes következményének tűnhetett: 1938-41 között a magyar állam polgárainak egy részét először vallási, majd származási alapon korlátozták nemcsak állampolgári jogaikban, hanem korlátozták napi emberi kapcsolatait is. Azután következett a sárga csillag, a mozgás korlátozása, a gettó, majd az elhajtás. Mindez ugyanannak a politikai vezetésnek a közreműködésével történik, amely az állam élén állt két évtizede. GLATZ FERENC: Világháborús szerepünk újragondolása Mi történt 1944. október 15-én? http://www.historia.hu/archivum/2004/0409glatz.htm
Melléklet 2
Melléklet 2. Rácz Éva: Tizenkét évesen
Családom, a háború előtt és alatt az átlagos, budapesti, polgári, zsidó családok életmódját éli. Szüleimnek fehérnemű- és gyermekruha-varrodája volt a Nefelejcs utcában, negyven alkalmazottal, és a céghez tartozott, a közeli Garay utcában, egy kétszobás iroda, sőt áruszállításra egy konflis, majd egy autó is. A család lakása, háztartása a svábhegyi Karthauzi utcában volt, szüleim mégis a hetedik kerületben, munkával töltötték a legtöbb időt. A hegyen a nagymama irányította a háztartást, és én is az ő szárnyai alatt nőttem fel. Mindent megkaptam, amit egy középrétegbéli család egyetlen kislánya megkaphatott. Gimnázium, különórák, úszóedzés – amelynek később különös hasznát vettem. Apámnak nagy baráti köre volt: kissé bohém társaság. Többször hallottam Kola József, Rejtő Jenő, Seress Rezső nevét emlegetni. 1944. március 19. Magyarországra bejöttek a német csapatok. A szüleim, éppen 17-ik házassági évfordulójuk megünneplését tervezték, amely március 20-án lett volna. Az ünnepség természetesen elmaradt, és én tizenkét éves fejemmel ekkor döbbentem rá, hogy milyen nagy a baj! A varró- és hímzőgépeket el kellett helyezni a nem zsidó alkalmazottaknál, a Karthauzi utcai lakásba pedig beköltözött a „magyar Gestapo”, Hain Péterrel az élen. Apámat májusban behívták munkaszolgálatra. A család többi tagjának be kellett költöznie egy „csillagos házba”. Akadt a családban egy ilyen ház, a Népszínház utca 31-ben. A négyszobás lakásban, ahová befogadtak bennünket, ezután összesen tizenketten laktunk. Október 15. Apa hazaérkezett a munkaszolgálatból, fele súllyal, mint ahogy elment. Szolnoki állomáshelyére addigra már bejöttek az oroszok, és ő „leléphetett”. Ugyancsak október 15-én, a proklamáció napján több német tank érkezett a Népszínház utcai ház elé, ahonnan állítólag kilőttek. Kikergettek a házból mindenkit, és a „Tattersaalba” (a lóversenypályára) hajtottak bennünket. Két napig tartott a fogság a lóversenypályán. Ezalatt megszilárdult a nyilas hatalom az országban, és amikor hazaengedtek, szétlőve találtuk a Népszínház utcai házat. Apának vissza kellett térnie a századához. Híre járt, hogy a Vadász utcában védlevelet lehet kapni. Sorállás, tolongás, szorongás, végre megvan a svájci védlevél! Ezzel beköltözhettünk a „védett házba” a Tátra utca 47. sz. alá. Tizenhatan aludtunk egy csöppnyi szobában, de reménykedtünk! November eleje. Fegyveres nyilas suhancok jönnek a házba. Kolompolnak az udvaron. (A lakásokban már csak öregek és gyerekek laknak. A férfiak mind munkaszolgálatosok.) Az asszonyokat, negyvenéves korig, már korábban bevonultatják a KISOK-pályára, onnan nyugati kényszermunkára. Anyám időben megszökik, még mielőtt kivitték volna az országhatáron túlra. Később a gettóba kerül.
Melléklet 2. A nyilasok a gyerekeket mind az udvarra terelik, és kihajtják az utcára. Oda, ahova már több „védett ház” gyerekeit összegyűjtötték. A menetet a közeli Duna-partra vezénylik. Fel kell sorakozni a vízparton, a kabátokat, cipőket le, a sort elkezdik lőni. Fogy a lőszer, nem marad mindenkire. Hármasával kötik össze a gyerekeket,a középsőbe lőnek, az rántja vízbe a másik kettőt. (Ez ám a nagy lelemény!) Nem én vagyok a középső. Fogalmam sincs, hogy ki az. Mintegy önkívületben mozgok a vízben. Vékony csuklóm van, sikerül kiszabadítanom a kezemet, majd az egész testemet, és úszom az iszonyúan hideg, sötét vízben. Többnyire a víz alatt, mert a víz fölött látszó fejekre még telik néhány a szűkös golyókészletből. Versenyzek a halállal, az életemért úszom. Egyedül az edzőm szavai jutnak eszembe: hátra, oldalra nézni soha nem szabad! Csak előre! A józsefvárosi partszakaszon, valahol a Boráros tér környékén kapaszkodom ki a vízből… Az egyik lábammal… Olyan fáradt vagyok, hogy a másik lábamat még sokáig képtelen vagyok kihúzni magam után a vízből, akármilyen hideg is. Hajnali sötétség, kihalt utcák. Mezítláb, csurom vizesen keresek menedéket apám régi ismerőseinek lakásán, a Gát utcában. Befogadnak, megszárítanak „kiolvasztanak”, egy hétig tart, amíg lábra állítanak. Csakhogy jótevőim több zsidót is bújtatnak a lakásban, kisbabájuk is van, nem hozhatok bajt rájuk, nem maradhatok ott tovább. Elindulok a városba, valami alkalmasabb helyet keresni. A Városligetben találom magamat, és a körhinta környékén, vödörrel a kezében, egy rokonom jön szembe velem. Kiderül, hogy a körhinta alatt betonkamra van, ott húzta meg magát. Most is kicsi vagyok, tizenkét évesen még ekkora sem… Egy kis időre talán magam is beférnék a körhinta alá – gondoljuk –, de végül is az látszik a legcélszerűbbnek, ha a gettóba tartok. Nem volt rossz ötlet. A gettóban, egy hosszú sorban – talán éppen kenyérért álltak –, felismerem az anyámat. Már nem voltam egyedül a világban. Valahogy kihúztuk ott, kettesben, január 18-ig, az oroszok bejöveteléig.
Rácz Éva Budapesten él, a mai napig könyvelőként dolgozik.
In: Pécsi Katalin (szerk.): Sós kávé – elmeséletlen női történetek. Novella Könyvkiadó, 2007. 51-53. o.)
Melléklet 3.
Melléklet 3. A holakauszt témakörének tanulmányozásához javasolt további filmek
Bob Fosse: Cabaret (1972) A világhírű, a művész- és kommersz film határán lebegő alkotás a maga sajátos látószögén, egy berlini, negyvenes évekbeli kabaré groteszk előadásain át érzékelteti a projektív identifikáció káprázatával a kisemberek hétköznapjait mindinkább átitató nácizmus légkörét. Mindeközben pedig olyan emberi kapcsolatok hétköznapi drámái játszódnak le szemünk láttára, amelyek az adott történelmi kontextusban sajátos (ön)destruktív jelleggel ruházódnak fel.
Leni Riefenstahl: Az akarat diadala (1935) Hitler kedvenc filmrendezője igazi médiaeseményként örökítette meg a nürnbergi pártnapokat. Az elemzés során elsősorban a Führer személyének mitologizálását célszerű vizsgálni a mozgóképi szövegszervező eljárások mentén. Értelemezhető a fenti ideologikum és a filmben megjelenő biologikum összefüggésrendszere is.
Roberto Benigni: Az élet szép (1997) Egy sajátosan újrafogalmazott Chaplin-figura küzd a nevetés, a nevettetés és a szerelem erejével először a kisvárosi fasizmus, majd a haláltábor „gyermekmegrontó” ereje ellen. Kisfia számára „túlélő-showként” meséli el Auschwitzot, így élete feláldozásával megmenti családját. A megbeszélés folyamán összevethető e film és Chaplin Diktátorának szemléletmódja. Elemzés tárgyát képezhetné az a kérdés, hogy miképpen értékelhető rendkívül kölönbözően a film két része.
Jeles András: Senkiföldje (1993) Egy tizenkét éves kislány (olvasó)naplója nyomán követhetjük végig egy kisvárosi zsidó család belső konfliktus-rendszerének személyiség-szerkezeteket szétroncsoló „felrobbanását” az üldözöttség mértéke növekedésének összefüggésében.
Melléklet 3.
Beszélgetés közben egyrészt nyomon lehet követni egy pszichoszexuális individuációs folyamat ellehetetlenülésének tragédiáját, másrészt a biblikus és kulturális utalások néhány emblematikus jelenségét (pl.: a disznóölés-jelenetek, Mozart Varázsfuvolája stb.).
Ján Kadár, Elmar Klos: Üzlet a korzón (1965) Egy átlagosan önző kisember meggazdagodási kísérlete egy öreg, süket, zsidó özvegyasszony kisajátított üzlete révén. Csakhogy a néniről kiderül, hogy rendkívül szeretetre méltó ember, akinek kiszolgáltatása az emberi etikum összeomlása nem túlélhető traumájának bizonyul. Az értelmezés során megvizsgálható, hogy egy sajátos zsidó történeti tudat kontextusában miképpen teremtődik meg egy dialogikus kapcsolatban az individuáció lehetősége. A néni süketségének jelensége a hárítás óriásmetaforájaként elemezhető. A süketség jelentésösszefüggéseinek megfeleltethető vizuális eljárások hatásmechanizmusai is értelmezés tárgyává tehetők.
Claude Lanzmann: Shoah (1985) (részletek a dokumentumfilmből: a hajdani lágervezetőhelyettes kihallgatása) Vizsgálódási szempontok lehetnek: az Auschwitz-esemény személyiségtörlő specifikumai; szükségszerű kövtkezménye-e a német klasszikus filozófiai hagyománynak (pl. munka-etika) a nácizmus; a néző bevonása a shoa etikai problémakörébe.
Életvonat (Train de vie – Radu Mihăileanu, 1998. Színes, szinkronizált, 98 perc) Tragikomikus mese egy kis lengyel falu öndeportálásáról, melynek kitalálója a mindenki által szeretett falubolondja, Shlomo. A fantomvonat új Noé bárkájaként a nácizmus özönvizében szabadulást ígér a kisembereknek, akik próbálják normális hétköznapjaikat folytatni. Vajon hol végződik Shlomo vonatának meséje? Miképpen jelenítheti meg a klasszikus meseszövés hagyománya a shoa abszurditását?
Kígyótojás (The Serpent’s Egg—Ingmar Bergman, 1977. Színes, szinkronizált, 121 perc.) A huszas évek munkanélküliségben és nyomorban fuldokló Berlinjében egy állástalan zsidó artista nyomoz testvére titokzatos öngyilkossága ügyében. Miközben a nemzetiszocialista mozgalom légköre már érezhető, a kutatás szálai egy hajdani baráthoz, egy titokzatos és meglepően előzékeny orvoshoz vezetnek.
Melléklet 3.
Az értelmezési munka elsősorban a szociális és érzelmi kiszolgáltatottság fokozott lélektani veszélyhelyzetének, valamint az inflációs, azaz a beteges nárcizmusában mintegy felfúvódott ego (ld. a film pre-náci orvosfiguráját) (tömeg)lélektanilag szuggesztív hatását irányulhat.
Tájkép csata után (Krajobraz po bitwie -- Andrzej Wajda, 1970. Színes, szinkronizált, 105 perc) Egy koncentrációs tábor felszabadulása után az amerikai katonák helyre akarják állítani a törvényesség rendjét. De azok, akik megélték létezésük jogosultságának eltörlését, miképpen szembesüljenek iszonyatos indulataikkal? Van-e visszaút a szenvedés abszurditásából?
Szomszédok voltak (Gellér-Varga Zsuzsanna, 2005. Színes, magyarul beszélő, 65 perc) Hogyan él együtt néhány kőszegi lakós a hajdani ismerősök, iskolatársak, barátok – a helyi táborban meggyilkolt szomszédok emlékével? Halkszavú és metszően okos dokumentumfilm az előítéletekről és az önismereti traumák előli menekülésről.
Zenedoboz (Music Box -- Costa-Gavras, 1989. Színes, szinkronizált, 120 perc) Egy sikeres amerikai ügyvédnőnek sok-sok hárítás után szembesülnie kell imádott apja nyilas tömeggyilkos múltjával. A történelmi idő és a humanitás lelkiismereti kérdései kerülnek tragikus konfliktusba egy ideálisnak vélt apa-lány történet érzelmi összefüggéseivel.
(A mellékletben felsorolt filmeket a Holokauszt Emlékközpont tanári filmklubjában évek óta, rendszeresen vetítjük és elemezzük. Az aktuális program megtalálható a www.hdke.hu honlapon.)
Tartalomjegyzék Előszó
3
I. Ember és társadalom
5
• Módszertani bevezető
5
Általános iskola 8. osztály • Feladatok 8. osztály számára
6
• Javaslatok órai feldolgozásra 8. osztályban
7
Középiskolai állampolgári ismeretek óra • Feladatok középiskolai állampolgári ismeretek órához
8
• Javaslatok órai feldolgozáshoz, középiskolai állampolgári ismeretek órára
9
Középiskolai emberismeret óra • Feladatok középiskolai emberismeret órához
10
• Javaslatok órai feldolgozáshoz, középiskolai emberismeret órára
11
Középiskola történelem óra • Feladatok órai feldolgozásához, középiskola történelem óra
12
• Javaslatok órai feldolgozásához középiskola, történelem óra
13
II. Filmes szempontok
14
• Javaslat Salamon András rövidfilmjének mint mozgóképi szövegnek az értelmezéséhez
14
• Javasolt mozgókép óraterv 11-12. évfolyamosok számára
21
• Javasolt tanári szakirodalom
23
III.
24
Mellékletek
Tartalomjegyzék
31
