Gyakorlati foglalkozás-egészségügy. Bevezetés a foglalkozás-egészségügybe Felszegi Sára, Cseh Károly

Gyakorlati foglalkozás-egészségügy Bevezetés a foglalkozás-egészségügybe Felszegi Sára, Cseh Károly A munka világa ma az egyik legveszélyesebb környezet. Életünk legnagyobb részét ebben az állandóan változó környezetben töltjük el. Ahhoz hogy a munkavállaló meg tudjon felelni a munkakörnyezeti kihívásoknak egészsége károsodása nélkül, szükséges a munkahelyi kóroki tényezők felismerése és az egészsége védelmét szolgáló intézkedések meghozatala, az egészségkárosító körülmények kiküszöbölésére illetve csökkentésére. A foglalkozásegészségügy az egészségügy egyetlen olyan területe, amely az aktív lakosság körében a primer és a szekunder prevenció segítségével hatékonyan képes fellépni a munkavállalók egészségének megőrzése és fejlesztése céljából. Öregedő társadalmunkban fontos a lakosság aktív éltének meghosszabbítása, a társadalom számos területe egyensúlyának fenntartásához. A foglalkozás-egészségügyre háruló feladatok egyben népegészségügyi feladatok is. A magyar foglalkozás-egészségügy nagy hagyományokkal rendelkezik. A kezdetek a bányaegészségügyhöz kapcsolódnak. Szent István király által 1030-ban kiadott Ius regale (intézkedés a királyi jogokról, pl. regáléjövedelmekről, királyi haszonvételről, koronajövedelemről, az ásványvagyon királyi tulajdonáról) kitért a bányászok biztonságos foglalkoztatásának szükségességére. Selmecbányán (ma a város és az ércbánya a világörökség része, Szlovákia, Banská Stiavnica) 1240-től bányakórház működött. Anjou Károly (I. Károly, Károly Róbert, 1308-1342) és Nagy Lajos (1342-1362) idején már működtek bányapénztárak, a bányászatban dolgozók önsegélyező- biztosító szervezetei. A 15. században a bányapénztárak saját orvost alkalmaznak, és a 16. század elején rendszeres orvosi vizsgálatok történtek, ami a magyar iparegészségügy alapjait jelentette. Az első úttörők között volt Antal István (A fémek okozta néhány betegségről, 1721), Moller Gottfried (1710-1780, Halléban doktorált, De aerae fodinarum metallicorum noxio; von unterirdischen bösen Wetter című disszertációjában kimerítően ír a fémbányákban előforduló gázok különféle fajtáiról. A bányászbetegségeket nagy alapossággal tárgyaló tanulmány már megjelenésekor érdeklődést keltett. A Wöchentliche Hallerische Anzeigen 1730-ban bőven ismerteti és dicséri). A hazai iparegészségügy szellemi központja körvonalazódott Selmecbányán az 1770-ben alapított Bányászati Akadémián, elsősorban Jacquin Miklós József (1727–1817) orvos-botanikus és Scopoli János Antal (1723–1788) orvos-vegyész tevékenysége nyomán, akik az erdő- és bányaműveléstant oktatták. Az adriai bányavidéken Scopoli vizsgálatokat végzett a higanybányászok egészségkárosodásairól, amit 1761-ben, Velencében megjelent De Hydrargyro Adriensi Tentamina című könyvében összegzett. Kimutatta, hogy a végtagok remegését higanymérgezés okozza, központi idegrendszeri károsodás következtében. Megfigyelte, hogy a nyálelválasztás fokozódása jellemző a higanymérgezésre. A szájnyálkahártya duzzadt, az íny gyulladt, a fogak kiesnek. Gyakori a köhögés, ami asztmához hasonló. Felismerte, hogy a bélféregfertőzések gyakoriak a bányászok között. A higanybányászok egészségének védelmére óvintézkedéseket javasolt, mint munkaidő korlátozás, védőálarc viselés, a ruházat cseréje. Ezen intézkedések miatt kellett távoznia Velencéből. Egyetemi hivatalos tantárgyként a foglalkozás-egészségügy az orvosképzésben 1713-ban jelent meg, Bernardino Ramazzini (1633-1714) professzor (ma a foglalkozás-orvostan atyjának tartják) könyvének megjelenésével (De Morbis Artificum Diatriba, Genf, 1713). Ekkor már a magyar (Kárpát-medencei) gyakorlatban 568 éve ismert volt és 1525-től, 288 éve, törvényben is előírtan ellenőrzött volt a bányaegészségügy. Vadovich György 1828-ban „A mesteremberek és munkások betegségeiről” írt disszertációt, amelyben a fizikai dolgozók egészségtanát elemezte. Riedl József 1842-ben kiadott, „A hirtelen életveszélyben lévőknéli azonnali segítségnyújtásról” című értekezése a munkahelyi elsősegélynyújtást szorgalmazta. A magyar egyetem orvosi karral való kiegészítése Nagyszombaton majd Budán, később Pesten (1769) újabb lökést adott az iparegészségügy fejlődésének. Huszár Mózes (Eszterházy herceg uradalmi és Barsmegye főorvosa Léván, Dissertatio inauguralis medica de colica saturnina, Budae, 1824, Az ólom okozta bélgörcsökről) bizonyította, hogy az európai országokban egyes hasi panaszokkal járó „járványok” valójában ólommérgezések, amelyeket a mázas edények falából kioldódó ólom okoz (edények ólommázából a bor kioldja az ólmot), és megfelelő preventív intézkedésekkel ezek megelőzhetők. 1834-től a Sárospataki Főiskolán a Népszerű orvostan című tárgyon belül rendkívüli figyelmet szenteltek az iparegészségtannak. Az oktatás elindítója Soltész János (1809–1879) orvosdoktor volt, aki az 1851-ben megjelent Népszerű orvostan című munkájában részletesen írt a foglalkozások okozta betegségekről és az egyes foglalkozásokban dolgozók helyes életrendjéről.

A selmecbányai Tóth Imre bányaorvos (1844-1928, a selmeci főbányakamara mellett szervezett Bányaorvosi Főhivatal főorvosa) a bányászaszály (ma Ancylostoma duodenale/Necator americanus fertőzés) kórokát vizsgálva a parazita lárvák előfordulását tanulmányozta a bánya vizében, talajában és a bányászok székletében. Kimutatta, hogy a fertőzés a bélsár útján terjed, és cáfolta azokat a nézeteket, amelyek szerint a kórt a korhadó bányafák okozzák. Szakszerű munkája jelentősen előrevitte a preventív intézkedések kidolgozását, a bánya higiéné megszervezését. A bányákban árnyékszékeket létesítettek, a fertőzött területekről elhordták a bányajáratok felső talajrétegét, oltott mésszel fertőtlenítettek. Az intézkedésekkel Selmecbányán 1882-ben felszámolták a bányászaszályt. Eredményeiért Tóth Imrét az 1885. évi berlini Nemzetközi Higiéniai és Demográfiai Kongresszus külön elismerésben részesítette, és megelőzési módszerét az egész német bányaiparban, később pedig mindenütt bevezették. A bánya egészségügyi vizsgálatokat később kiterjesztették a bányalovakra is. Bebizonyosodott, hogy azok is számos emberre ártalmas betegség hordozói. A vizsgálatoknak köszönhető, hogy a hazai bányaiparban nemzetközi vonatkozásban is igen szigorú higiénés rendszabályokat vezettek be, már a XIX. század utolsó évtizedében. 1927-ben létrejött az Országos Munkásbiztosító Intézet, amely újabb lendületet adott a hazai ipari orvostan fejlődésének. 1930-ben megalakult az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI), majd 1941-ben a Munkaegészségügyi Vizsgáló Állomás. 1949-ben létrehozták az Országos Munkaegészségügyi Intézetet, amelynek bázisán 1962-ben megkezdte működését az Orvostovábbképző Egyetem Munka és Üzemegészségügyi Tanszéke. Ennek első professzora Tímár Miklós volt, aki a szilikózis illetve a biológiai monitorozás területén fejtette ki tevékenységét. A nagy iparvállalatok üzem-egészségügyi szolgálatokat működtettek. Az 1980-as évek végén, a kilencvenes évek elején megváltoztak a gazdasági viszonyok. A nagy vállalatok felbomlásával számos kis és középvállalkozás jött létre, amelyek az eddig nagy vállalatokat ellátó üzemegészségügynek szakmailag is, formailag is új kihívást jelentettek. A korábbi üzemegészségügy talaján alakult ki a mai foglalkozás-egészségügy, ami nem csak névváltozást, hanem tartalmi változást is jelent. Az üzemegészségügy korábban túlnyomó részt gyógyítással és kisebb hányadában megelőzéssel foglalkozott, a foglalkozás-egészségügyre pedig elsősorban a megelőző tevékenység jellemző. Ma minden szervezett munkavállaló számára a munkáltató kötelezettsége foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása.

A foglalkozás egészségügy fontosabb nemzetközi, amerikai, európai és hazai intézményei, szervezetei a következők. ILO (International Labor Organization), ICOH (International Commission on Occupational Health), ACOEM (American College of Occupational and Environmantal Medicine USA), OSHA (Occupational and Safety Health Administration, USA), NIOSH (National Institute of Occupational Safety and Health, USA), ANSI (American National Standard Institute, USA), EU-OSHA (European Occupational Safety and Health Administration), EODS (European Occupational Diseases Statistics), Nemzeti Munkaügyi Hivatal (OMMF, OMFI összevonás), Szakmai Kollégium Foglalkozás-orvostan Tagozat és Tanács, MÜTT (Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság), Egészséges Munkahelyekért Egyesület. Az intézmények és szervezetek a nemzetközi és nemzeti foglalkozás- egészségügyi jogi és szakmai szabályozás kidolgozásában és ellenőrzésében, a szakmai tudományos tevékenység alakításában vesznek részt. A foglalkozás-orvostan oktatását a hazai orvostudományi felsőoktatási intézményekben, Budapesten, Pécsett, Szegeden és Debrecenben foglalkozás orvostan tanszéki csoportok végzik. A foglalkozás-egészségügy szabályozásának gyakorlati kérdései Felszeghi Sára Európa országaiban (Lengyelországot kivéve) - hasonlóan a magyar szabályozáshoz – a foglalkozás-egészségügyet nem egyetlen jogszabály rendezi. Magyarországon a foglalkozás-egészségügy jogi szabályozása két alappilléren nyugszik: egyfelől Magyarország Alaptörvényén, amely leszögezi, hogy „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” [XX. cikk (1)], továbbá a „… jog érvényesülését Magyarország … a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.” [XX. cikk (2)], és „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez” [XVII. Cikk (3)], másfelől azokon az Európai Uniós

jogszabályokon és Irányelveken (WHO Alkotmánya, ILO Egyezmények, EU Irányelvek, 161 ILO Egyezmény, 89/391 EGK Keret-egyezmény, 92/29 EGK Irányelve, stb.), amelyeket Magyarország is ratifikált, és csaknem teljesen átemelt a 1993. évi XCIII-as törvény a munkavédelemről (Mtv) jogszabályba, amely először határozza meg a foglalkozásegészségügyet és kimondja, hogy hazánkban minden szervezett munkát végző számára a munkáltató köteles foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosítani. A rendszer tripartit, az érintettek az állam, a munkáltató és a munkavállalók. A törvény nem rendelkezik a nem szervezett munkát végzőkről, akik létszáma 1,5-2 millió munkavállaló, és akik így kimaradnak az ellátottak köréből. 1997. évi CLIV-es törvény az egészségügyről meghatározza a munkaegészségügy fogalmát, amit a foglalkozás- egészségügy és a munkahigiéné együttesen alkot. A foglalkozás- egészségügyet a fenti törvények mellett több rendelet is szabályozza (89/1995. (VII.14.) Kormány Rendelet, 27/1995. (VII.25) NM. rendelet, 33/1998 (VI.24.) NM. rendelet stb.), amelyek a Mvt. „végrehajtásának” tekinthetők, és alkalmasak arra, hogy betartásukkal a foglalkozás-egészségügy minőségi működését biztosítsák. A működés formáját és feladatait a 89/1995. (VII.14.) Kormány rendelet valamint a 27/1995.(VII.25) NM. rendelet szabályozzák. Az előbbi a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendjét, a szolgálat által ellátható létszámokat és a díjazás szabályait, valamint a tevékenységek foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolásának szempontjait tartalmazza, az utóbbi pedig a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról rendelkezik. A foglalkozás-egészségügy szervezeti felépítését tekintve áll: a) alapszolgálatokból, b) szakellátó helyekből valamint 2011. december 1. előtt az országos szintet jelentő Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézetből (OMFI). A 250/2011. (XII.1.) Korm. rendelet az Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézetet megszüntette és összevonta az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséggel (OMMF). Az OMMF a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságaként, az OMFI pedig a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztályaként működik tovább. Az alapszolgálat személyi minimum feltétele egy foglalkozás-egészségügyi szakorvos és egy szakápoló foglalkoztatása. Ennek korszerű, összetett egysége a foglalkozás-egészségügyi központ, amely multidiszciplináris foglalkozás-egészségügyi szolgálat, a foglalkozás egészségügyi szakorvos és szakápoló mellett egyéb szakemberek is dolgoznak (munkahigiénikus, pszichológus, ergonómus, toxikológus stb.). A kormányrendelet, a munkavégzés nehézsége illetve a munkakörnyezet veszélyessége alapján, négy foglalkozás-egészségügyi osztályt különböztet meg: A, B, C, D. Meghatározza egy alapszolgálat által ellátható munkavállalók számát. Az A foglalkozás-egészségügyi osztály esetén 1000 fő, B foglalkozás-egészségügyi osztály esetén 1200 fő, C foglalkozásegészségügyi osztály esetén 1500 fő, D foglalkozás-egészségügyi osztály esetén 2000 fő. A munka világában azonban nem egyetlen osztályból kerülnek ki a munkavállalók. Ilyenkor az ellátható munkavállalók számát alábbiak szerint számítják ki: (Ae/A+Be/B+Ce/C+De/D) X 100 = F ahol Ae-> De az ellátható munkavállalók, A->D az osztályok létszámhatárait jelenti. Ha F=100+/-20m akkor fő műszakidőben egy orvosnak és egy ápolónak kell a foglalkozásegészségügyi ellátást biztosítani. A besorolás a munkáltató feladata, aki bevonja ebbe a foglakozás- egészségügyi szakorvost. A foglalkozás egészségügyi szolgálat működtetését a 27/1995 (VII. 25) NM rendelet 2§ (1) és (2) bekezdése szabályozza, amely szerint minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek megfelel, működtethet foglalkozás- egészségügyi szolgálatot. A teljes finanszírozás a

munkáltatót terheli, aki azonban szakmai felügyeletet nem gyakorolhat a foglalkozásegészségügyi szolgálat felett. A foglalkozás-egészségügy feladatai szerteágazóak. Ezek egy része egyéni feladatként, másrészük közreműködői feladatként jelenik meg a tevékenységükben. Az előbbi tevékenységhez tartoznak az alkalmassági vizsgálatok, amelyek során a 33/1998.(VI.24.) NM rendeletben foglaltak szerint, a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavállaló megterhelését, egészségi állapotát ismerve az orvosi vizsgálat során megállapítja a személy terhelhetőségét, és eldönti az adott munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságot, és meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit. A munkaköri alkalmassági vizsgálat lehet előzetes, időszakos, soron kívüli és záró. Az alkalmassági vizsgálatokat a munkáltatónak kell kérnie a foglalkozásegészségügyi szolgálattól. A foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciók vizsgálata ugyancsak alapvető feladata a foglalkozás-egészségügynek, melyet a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1) szerint végez. A 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1) feladatként rendeli el a munkahigiénés szemlét (üzemi szemle). Ez teszi lehetővé a munkaköri alkalmasság szakszerű elbírálását, és a munkahelyi kóroki tényezők egészségkárosító kockázatának értékelését. A foglalkozás-egészségügyi orvosnak nem elég egyszer feltérképezni a területet, hanem folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a változásokat. További feladat az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadás [27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(d)], amelyet még a 65/1999 (XII.22.) Eü. M. rendelet 3§ is szabályoz. Ha a műszaki intézkedésekkel, szervezési megoldásokkal nem lehet a kockázati tényezőket csökkenteni, egyéni védőeszközök használata válik szükségessé. Ezek alkalmazása azonban munkavállalónak plusz megterhelést jelenthet. A munkahelyi kémiai biztonsággal kapcsolatos feladatokat a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(e) mellett, a 25/2000.(IX.30.) Eü.M.-SzCsM. együttes rendelete és egyéb jogszabályok határoznak meg. A munkaegészségügyi felvilágosítás célja, hogy a munkavállalók ismerjék azokat az egészségkárosító kockázatokat, amelyeket a munkavégzés kapcsán el kell viselniük, és ugyanakkor tisztában legyenek az ellenük való védekezés lehetőségeivel, beleértve a megfelelő munkahelyi magatartás szabályait is. Ezt a feladatot a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(f) mellett a Mtv.40.§ (1), 44.§ (1) és az 1997. évi CLIV-es törvény az egészségügyről is szabályozza. A tájékoztatás nem csak a foglalkozásegészségügyi orvos feladata, hanem a munkáltatóé is. A munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat (pl. Hepatitis A+B, kullancs encephalítis, tífusz, tetanusz stb. elleni védőoltások) a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(g) mellett a 61/1999(XII.1.) Eü.M. rendelet, valamint a 18/1998.(VI.3.) NM. rendelet is szabályozza. A közúti járművezetők egészségügyi (eü) alkalmassági vizsgálatát (2. eü. csoport, hivatásos gépjárművezetők) a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(i), a 13/1992.(VI.26.) NM. rendelet szabályozza, amit a 16/2008.(VI.24.) Eü. M. rendelet módosított. Ekkor került ki a nem hívatásos (1. eü. csoport) gépjármű vezetők alkalmassági vizsgálatának elbírálási lehetősége a foglalkozásegészségügyi szakorvos hatásköréből, és utalta át ezt a feladatot a választott vagy más háziorvos hatáskörébe, és lehetővé tette a háziorvosok részére is a 2. eü. csoportba tartozó gépjármű vezetők alkalmassági vizsgálatának elbírálását. A gondozási és rehabilitációs tevékenység [27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(1)(h)] olyan eszköz a foglalkozásegészségügy kezében, melynek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy az egészségében károsodott munkavállalót a megterhelés-igénybevétel figyelembevételével alkalmassá tegye további munkavégzésre. A foglalkozás-egészségügy közreműködői feladatai közé tartozik, a munkáltató munkaegészségügyi feladataiban való részvétel [27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(2)(a) és az Mtv. 58.§]. Ezen feladatok egyike a részvétel a munkahelyi veszélyforrások feltárásában, amelyet az előbbi mellett még a Mtv. 42.§ és 54.§ valamint külön jogszabályok is szabályoznak. A munka-egészségügyi, fiziológiai, ergonómiai és higiénés feladatok megoldásában [27/1995. (VII.25) NM. rendelet 4§(2)(a) és az Mtv. 8§ és 58§ valamint külön

jogszabályok] való közreműködésével a foglalkozás-egészségügyi orvos szakismereteivel segíti a munkáltatót abban, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit megvalósíthassa. Az elsősegély nyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében [27/1995. (VII.25.) NM. rendelet 4§(2)(a) és az Mtv. 46§ valamint 15/1972.(VIII:5.) Eü. M. rendelet] való közreműködés azt jelenti, hogy segíti a munkáltatót a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában a munkahely jellegének, elhelyezkedésének, a veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munka szervezésének megfelelően. A 27/1995. (VII.25.) NM. rendelet 4§(2)(b) határozza meg a foglalkozás-egészségügyi orvosnak a foglalkozási rehabilitációban való közreműködői feladatait, ahol az orvos az érintett személy munkaköri feladatainak, a munkavégzés körülményeinek, kockázati viszonyainak ismeretében, javaslatot tesz a munkavállaló jelenlegi munkakörében történő továbbfoglalkoztathatóságáról. A munkáltató katasztrófa-megelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában [27/1995. (VII.25.) NM. rendelet 4§(2)(c)] való közreműködés lényegében a havária tervek egészségügyi vonatkozású feladatainak végrehajtását jelenti. Elsősorban olyan üzemeknél szükséges ilyen tervet készíteni, ahol tűz-, robbanásveszély áll fenn, illetve az egészséget heveny módon és súlyosan károsító anyagok kerülhetnek a légtérbe. Az egyéb jogszabályok szerinti feladatok között szerepel a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjéről szóló belső szabályozás szakmai véleményezése [33/1998 (VI.24.) NM. rendelet], a kézi tehermozgatással kapcsolatos feladatok, melyeket egyfelől a 25/1998. (XII.27.) Eü. M.rendelet (A hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségügyi és biztonsági követelményéről), másfelől a 33/1998. (VI.24.) NM. rendelet (A sérülékeny munkavállalók foglalkoztatása a munkavégzésből származó túlzott fizikai megterhelés esetén, szükséges tiltások, korlátozások) szabályoz. A képernyő előtti munkavégzésről az 50./1999. (XI.3.) Eü. M. rendelet, míg a biológiai kóroki tényezőkkel kapcsolatos munkavégzésről a 61/1999.(XII.1.) Eü. M. rendelet intézkedik. Általánosan elfogadott az a becslés, hogy a daganatos megbetegedések mintegy 4-5%-a foglalkozási expozíció következménye. Ezért van jelentősége azoknak a feladatoknak, melyet a 26./2000. (IX.30.) EüM. rendelet szabályoz a foglalkozási rákkeltőkkel kapcsolatosan. A kockázatok csökkentését célzó rendeletek közé tartozik a 12/2006.(III.23.) Eü. M. rendelet az azbesztről, a rezgésexpozícióról (22/2005. (VI.24.) Eü. M. rendelet), a zajexpozícióról (66/2005. (XII.22.) Eü. M. rendelet). A munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő munkahelyi kockázatok (minőségi és mennyiségi) értékelésében való részvétel [Mtv. 54.§ (1) b)- d), (2), (7) b)] szintén a foglalkozás-egészségügy alapvető feladatát képezi. A foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely illetékességi listáját, heti szakorvosi óraszámát a szaktárca tájékoztatóban teszi közzé. Megyénként 3-4 szakellátó hely működik. Feladatait a 27/1995. (VII.25) NM. rendelet 5.§ szabályozza. A munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálása egzisztenciális kérdéseket érint, jelentős anyagi konzekvenciái lehetnek, ezért ezt a feladatot nagy tapasztalattal rendelkező, magasan képzett foglalkozás-egészségügyi szakorvosok végzik. A szakellátó helyek feladata a kézi lőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésévei és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása a hivatásszerűen lőfegyvert tartók esetében. A munkanélküliek beiskolázás előtti és a munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmasság vizsgálata, a közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküliek munkaköri alkalmassági vizsgálata, valamint a foglalkozási megbetegedések vagy annak gyanújával beutaltak számára nyújtott szakellátás ugyancsak a szakellátó helyek feladata. A szakellátó hely orvosának feladata a konzultatív tevékenység más szakterületek orvosai számára foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatosan, az alapszolgálat részére munkahigiénés tanácsadás, valamint a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak szakmai alkalmasság vizsgálata (ezt a feladatot a szakellátó helyek akkor végzik,

ha a megyei tiszti főorvos erre kijelölte azokat, iskolaorvos hiánya miatt). A munkaügyi központok kérésére végzi a szakellátó hely orvosa a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezést. A szakellátó helyek finanszírozása az E alap terhére (II. fok, foglalkozási megbetegedések) illetve a munkaügyi központok (munkanélküliek beiskolázás előtti és a munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmasság vizsgálata, közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküliek munkaköri alkalmassági vizsgálata) által történik. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály (volt OMFI), feladatai közé tartozik a foglalkozási megbetegedések kivizsgálásában való közreműködés, a módszertani útmutatók kidolgozása és az oktatásban való közreműködés. A fenti feladatokat hazánkban több mint kétmillió munkavállalónál közel 3000 foglalkozásegészségügyi szakorvos látja el. A 2010. december 31-i adatok szerint összesen 3 213 733 vizsgálatot végeztek, ami csaknem évi két vizsgálatot jelent minden munkavállalónál. Ez a tény is mutatja a foglalkozás-egészségügy jelentőségét hazánkban, hasonlóan az EU többi országához. Az északi országokban (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország) a foglalkozásegészségügyi szolgálatok szerepe különösen jelentős. Finnországban és Svédországban a foglalkozás-egészségügyi tevékenységen túl az egészség-ellenőrzést kiterjesztik a nem foglalkozási eredetű megbetegedésekre is. A nem foglalkozási eredetű betegségek prevenciója mellett végeznek gyógyító tevékenységet is és a nem foglalkozás eredetű megbetegedések korai rehabilitációját is ellátják. A finanszírozás a Nemzeti Társadalombiztosításon keresztül történik. Franciaországban a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok rendszere lefedi az egész országot, a nagy vállalatok saját foglalkozás-egészségügyi szolgálatot működtetnek, a kisebbek közösen tartanak fenn ilyen szolgáltatást. A foglalkozás-egészségügyi tevékenység mellett, sürgősségi betegellátást is biztosítanak. A Francia Államvasutak (Société National des Chemins de Fer) munkavállalóiknak a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében kuratív szolgáltatást is biztosít, amely felöleli mindazokat a kompetenciákat, amelyek a magyar háziorvosi ellátásnak felelnek meg. Megterhelés-igénybevétel fogalma Felszeghi Sára, Cseh Károly Az embert körülvevő környezet több részkörnyezetre (természetes és épített, vagy fizikai és társadalmi) osztható. Az épített környezetbe tartozik a lakó- és a munkahelyi részkörnyezet is, ahol számos kóroki tényezőnek lehetünk kitéve a nap 24 órájában. A munka világa ma a legveszélyesebb szakkörnyezet, a WHO szerint mintegy 100 000 vegyi anyaggal lehet kapcsolatunk, de ezen túl is több tucat fizikai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális kóroki tényezővel találkozunk munkánk során, amelyeknek következménye a nagyszámú munkabaleset és foglalkozási megbetegedés. A munkahelyi környezet minősége és közvetlen/közvetett hatásai alapvetően befolyásolják az egészségünket és jól- létünket. Ahhoz, hogy a baleseteket, a foglalkozási megbetegedéseket, illetve a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket megelőzzük, fontos, a munkavállalót érő megterhelés és igénybevétel ismerete. A megterhelés a szervezetet ért hatások és ezek kapcsán a szervezetben lezajló belső változások összegét jelentik, az igénybevétel pedig a megterhelések hatására bekövetkező (egyénenként változó mértékű) funkcióváltozások összege. Az igénybevétel egyenlő az összmegterhelés és a szervezet erre adott válaszának interakciójával. A munkahelyen, a munkakörnyezeti és a munkavégzésből eredő megterhelések nagy részének megengedhető szintjeit szabványok, jogszabályok határozzák meg. Ingerekre, megterhelésre munka közben

szükség van, mert az optimálisnál kisebb megterhelés esetén a munkavállaló figyelmetlenné válik, álmos lesz, és ez maga is kockázati tényezőként fog jelentkezni (alul terhelés). A megterhelés és igénybevétel ismerete nélkülözhetetlen a szakmailag megalapozott munkaköri alkalmassági vizsgálat elbírálásához. A munkavállalók munkaképességének mérésére szolgáló egyik eszköz a munkaképességi index (WAI, work ability index). Segítségével megítélhető, hogy milyen mértékben tudja a munkavállaló ellátni a munkakörét. Célja, hogy reprodukálható módszerrel, olyan indikátor paramétert találjanak, amelynek értéke jelzi a munkaképességet, és amelynek meghatározott periódusokban történő ismételt mérésével meghatározható a munkaképesség változása, illetve a munkaképesség helyreállítására, javítására, erősítésére vagy megőrzésére irányuló beavatkozások hatékonysága. A munkaképességi indexet hét kérdésből álló, önkitöltős kérdőív adataiból számítják ki. A munkavállaló a megadott pontérték tartományban értékeli magát. Az index alkalmazható egyéni és kollektív értékelésre, foglalkozási szektorok összevetésére. Az index csökkent értéke (7-27 pont) egyéni szinten összefügg a munkából való távollét valószínűségével, fokozott munkáltatói kiadásokkal, korai nyugdíjba vonulással. Az értéktartományok kijelölik a foglalkozás-egészségügyi teendőket és a végrehajtandó egészségfejlesztési programokat is. MUNKAKÉPESSÉGI INDEX • Jelenlegi munkaképessége élete legjobbjával összehasonlítva • Munkaképessége az igénybevételhez képest • Orvos által megállapított betegségeinek száma • A betegségek okozta munkaképesség károsodásának mértéke • Betegség miatti távolléte a munkából az utolsó évben • Becsülje munkaképességét 2 év múlva • Szellemi erőforrásának mértéke

Pontértékek 0 - 10 2 - 10 1-7 1-6 1-5 1-7 1-4

Pontozás (tartomány 7- 49 pont) 7 - 27 rossz helyreállítás 28 - 36 közepes javítás 37 - 43 jó támogatás 44 - 49 kiváló megtartás A WAI mutatók alkalmazhatók munkáltatói szektorokra, munkahelyekre is, ahol az index alacsony értéke összefügg az egészségkárosító hatások mértékével, a munkavállalók egészségkárosodásának mértékével, a munkáltatói, egészségügyi kiadások emelkedésével. Az ábra szemlélteti a munkaképességi index változását egyes gazdasági szektorok esetén. Figyelemre méltó az index legmeredekebb csökkenése az életkor növekedésével az egészségügyben. Az egészségügyi dolgozókat az ILO (International Labor Organization) jelenleg sérülékeny munkavállalói csoportként kategorizálja.

A foglalkozás-egészségügyi orvos javaslatot tehet a munkavégzés és a munka feltételeinek módosítására. Az általános megfontolás az, hogy a munkát kell a munkavállalóhoz alakítani, nem pedig fordítva. Munkahelyi kóroki tényezők Huszár András, Tibold Antal, Tamás Edit, Horváth Attila, Felszeghi Sára, Cseh Károly A munkavégzés során a munkavállalót számos egészségkárosító hatás érheti, melyek létrejöhetnek fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, és ergonómiai kóroki tényezők miatt. Ezek száma igen magas, általában nem csak egy- egy kóroki tényező, hanem egyszerre több hatása is érvényesül, ami végső soron balesetet, fokozott expozíciót, foglalkozási vagy a foglalkozással összefüggő megbetegedést okozhat. A munkakörnyezetben a munkabalesetek és főképpen a foglalkozási megbetegedések leggyakoribb okozói a fizikai kóroki tényezők. A mikroklíma változásai (magas és alacsony hőmérséklet, légnyomás), zaj, rezgés, ionizáló és nem ionizáló sugárzás mind akut, mind krónikus elváltozások előidézője lehet. A kémiai kóroki tényezők száma a legnagyobb, és túlnyomó többségük hatását nem is ismerjük, így a megelőzés is különös körültekintést igényel. Ennek következtében számos új kórkép is megjelenhet a jelenlegiek mellett, amelyek közül a legtöbb problémát a kémiai tényezőkre visszavezethető, egyelőre diagnosztizálatlan neurológiai, léguti, bőr, daganatos, allergiás és immunológiai megbetegedések okozzák. A biológiai kóroki tényezők azok a mikroorganizmusok, illetve komponenseik (pl. endotoxinok), amelyek fertőzést, allergiát vagy mérgezést okoznak. Nagy kihívást jelentenek a foglalkozás-egészségügynek, mert a kockázat és az expozíció becslés igen nehéz. A pszichoszociális kóroki tényezők hatásai szerteágazóak, és a gyorsan változó, gyakran feszültségektől sem mentes munkakörnyezet miatt jelentős növekedésükkel kell számolnunk. Sokáig alábecsülték jelentőségüket, de ma már senki sem vitatja a pszichoszociális tényezők jelentőségét. Az Európai Uniós adatok alapján a munkavállalók kb. 28% szenved munkahelyi stressztől és a betegállományok 5060%-a munkahelyi stressz következményei. Az EU-ban a munkavégzéssel együtt járó stressz a foglalkozás-egészségügy egyik legnagyobb problémája, ezt csupán az izom-és csontrendszeri eredetű megbetegedések gyakorisága múlja felül. Jelentős az ergonómiai kóroki tényezők egészségkárosító hatása is. Az ergonómiát a munka tudományának nevezzük, vagyis az emberi erők és képességek tudományának, amely arra törekszik, hogy az ember-gép-környezet rendszer annak meghatározó eleme, az ember igényei szerint működjék. A képernyős munkahelyek elterjedése miatt jelentősége egyre nő. Annak ellenére, hogy bejelentendő foglalkozási megbetegedéseket okozhatnak, alig kerülnek bejelentésre. A fenti kockázati tényezők csökkentésével, kiküszöbölésével, a rendszeres munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégzésével megelőzhetjük a foglalkozási, illetve a foglalkozással összefüggő megbetegedések kialakulását. A megfelelő munkahelyi egészségpolitika kidolgozásával megvalósíthatjuk a foglalkozás-egészségügy célját, az aktív lakosság egészségének megőrzését és fejlesztését

A foglalkozás-egészségügy tehát a primer és szekunder prevenció kiemelten fontos helye az aktív lakosság körében és nagy tartalékai, lehetőségei vannak a jövőre nézve. Tekintettel arra, hogy a szervezett munkavégzésben résztvevők esetében közel 100%-os a részvétel az alkalmassági vizsgálatokon (e nélkül nem foglalkoztatható a munkavállaló, Mvt), szemben a lakosság népegészségügyi programjaihoz kapcsolódó szűréseken való részvételével, ami csak 10-15%-os, vagy még alacsonyabb. A foglalkozás egészségügy sokszorosan megtérülő befektetés. Egyaránt hasznos a munkáltató (csökkennek a betegséghez kapcsolódó kiadások, nő a vállalat innovációs készsége és a termelékenysége), a munkavállaló (a csökkenő terhelés következtésben ritkábbak az egészségre vonatkozó panaszok, egészségkárosodásra vonatkozó tünetek, valamint az ebből adódó anyagi hátrányok, és meghosszabbodik az aktív életkor), és a társadalom (csökkenek az egészségügyi és rehabilitációs költségek, nő a munkában eltöltött évek száma, a primer prevenció költségei kisebbek, mint a gyógyítás költségei) számára. A táblázat egyes, hagyományos foglalkozási betegségekre jellemző kóroki tényezőket mutat be (Environmental and Occupational Medicine Fourth Edition. szerk. WN Rom. Lippincott Williams and Wilkins, 2007, Philadelphia USA alapján). A felsoroltak közül az EU-ban számos vegyület betiltásra került (arzén, higany, számos peszticid, kreozot, PAH policiklusos aromás szénhidrogének), illetve határértékeket alakítottak ki alkalmazásukkal kapcsolatban. munkakör mezőgazdaság

kóroki tényező peszticidek, patogének, gázok,

anaestheziológia állatgondozók autógyártás

napfény altatógázok fertőző ágensek, allergének azbeszt, műanyagok, ólom, szerves oldószer

pék akkumulátor gyártás

liszt, ólom, arzén

mészáros, húsfeldolgozás

vinil műanyag, füst,

keszon munka asztalos, ács

magas nyomás fapor, ragasztók, konzerváló anyagok

cementgyártás kerámia gyártás bontási munkák fogtechnikus homokfúvók gyógyszergyártás

cementpor, fémek talkum, agyag azbeszt, szilikát por, fapor szilikát por szilikát por hormonok, nitroglicerin

vegytisztítás festékgyártás balzsamozás filckészítés öntőmunkások üveggyártás

oldószerek fémek, oldszerek, festékek formaldehid, patogének higany, policiklusos szénhidrogének (PAH) szilikát, fémek hő, fémek, oldószerek

egészségügyi dolgozók

kórokozók, vegyszerek, sugárzás

szigetelőanyag gyártás

azbeszt,mesterséges elállítású fibrozus anyagok

lehetséges megbetegedés mérgezések, farmertüdő, zoonózisok bőrrák reproduktív károsodás, daganatok zoonózisok, asthma bronchiale mesothelioma, tüdőfibrosis, tüdőrák, daganatok, krónikus ólom mérgezés, dermatitis asthma bronciale, daganatok, krónikus ólom mérgezés húscsomagolók astha bronchialeja keszon betegség nazopharingealis dagantok, dermatitis dermatitis, krónikus bronchitis pneumoconiosis, azbesztózis, szilikózis szilikózis szilikózis reproduktív, kardiovascularis károsodás májkáros odás, dermatitis hólyag rák, dermatitis dermatitis krónikus higany mérgezés. daganatok szilikózis cataracta, dermatitis, daganatok fertőzések,balesetek, daganatok tüdőfibrosis, tüdőrák mesothelioma

légkalapács használat esztergályos mosoda bányászok (szén, kő, fém) földgázkitermelés

vibráció fémpor, olajok fehérítőszerek, szappanok, alkáliák szilikát, ionizáló sugárzás, fémek, szénpor PAH

ionizáló sugárzás,sugárzó anyagok hivatali munka festők papírkészítés olajfeldolgozás vízvezeték szerelő

ionizáló sugárzás, fémek ergonómiai tényezők festékek, oldószerek, glett savak, lúgok, oldószerek, fémek PAH, zeolit, ólom, oldószer, azbeszt,

vasúti munka tengerészet kohászat acélgyártás

kreozot, napsugárzás, oldószerek azbeszt, olaj napfény, azbeszt fémek, hő, kéndioxid, arzén hő, fém, szilikát

kőbányászat textilfeldolgozás

szilikát szerves porok, festékek, széndiszulfid

lakk, politúr máz készítés borászat hegesztés

oldószerek, viaszok arzén, peszticidek füst, nem ionizáló sugárzás, fémek

Raynaud syndroma tüdőbetegség, rák, dermatitis dermatitis, pneumoconiosis, tüdőrák tüdőrák krónikus nehézfém mérgezés rák, leukémia izületi és szempa naszok neurológiai problémák tüdőbetegségek,dermatitis rák,pneumoconiosis krónikus ólommérgezés, tüdőfibrozis, dermatitis dermatitis daganatok rák, belesetek rák, balesetek, cataracta cataracta, hőguta, tüdőkárosodás szilikózis byssinozis, dermatitis, pszichózis dermatitis, rák, dermatitis daganatok, cataracta krónikus ólommérgezés

A humán genom megismerésével egyre több gén illetve a gén környezetének változékonysága, (polimorfizmusa), illetve mutációja mutat összefüggést egyes, foglakozással összefüggő kórállapotok kialakulásával. Erre néhány ismert példa a következő: N-acil transferase (NAT), a glutathione –S-tranferase (GST), és egyes DNS repair gének, Xeroderma pigmentosum (XPD) D gén (ERCC2, excision repair cross-complementing rodent repair deficiency, complementation group 2). A NAT2 az arilaminok inaktivációjában kulcsfontosságú szerepet tölt be, így a hólyag rák kialakulásában ismert karcinogén, a benzidin, arilamiddá való alakulásában. A NAT2 gén nagymértékű polimorfizmust mutat, több mint 20 különféle allélját azonosították. Hagyományosan az enzimek fenotípusa lehet gyors és lassú acetiláló. Az arab populációban 90%-ban van jelen a lassú acetiláló fenotípus, a kelet-ázsiai populációban 5-25%-ban, míg a fehér populációban 40-60%-ban. 2-naftilamine,4-aminobiphenyl és benzidin foglalkozási expozíciója a hólyagrák megnövekedett kockázatával társul. Az expozíció felelős a hólyagrák esetek 10-20 %-ért. Úgy találták, hogy a lassú acetilátorok között arilamin epozíció esetén fokozott a hólyagrák előfordulása. A későbbiekben azonban úgy gondolták, hogy az acetilátor status a dohányzás rákkeltő hatásának modulálása révén (a dohányfüstben is jelen vannak arilaminok) járul hozzá a hólyagrák kialakulásához. Kínai populációban azonban nem találtak összefüggést az acetilátor status és a hólyagrák kialakulása között foglalkozási expozíció esetén. A glutation-S-transferase enzimek a glutation konjugációját katalizálják különböző vegyültekkel, azokat vízoldékonyabbá és kevésbé reaktívvá változtatva. Az enzimeknek 8 fő osztálya és ezeknek számos változata ismert és nagyszámú polimorfizmust és egyéb változatot írtak le. A GSTM1 gén homozygota deléciója (GSTM1*0, null genotípus 42-63%-ban fordul elő a fehér populációban, illetve hozzávetőleg ugyanilyen arányban az ázsiaiak között, és 16-36% -ban az afroamerikaiakban. A GSTT1 gén esetében is előfordul 0 genotípus (15-30% a fehér, 47-64% az ázsiai, és 22% az afroamerikai populációban). Az 1990-es évektől felvetődött a génváltozatok összefüggése az asthma kialakulásában. Úgy találták, hogy a GSTM1 és a GSTT1 0 genotípusok összefüggést mutatnak fokozott asthma bronchiale kialakulási rizikóval, illetve az allergiás válasz mértékével. Felvetődött az is, hogy a dízel kipufogó gázokra mutatott egyéni érzékenység is összefügg a GSTM1 0 genotípus jelenlétével (valamint egy GSTP1 SNP, single nucleotid polimorfizmus, az Ile105/Ile105 előfordulásával. Az ERCC2/XPD gén az excíziós repair rendszer egyik komponense, a bazális transzkripcionális faktor rendszer (BTF2/TFIIH) része. Helikáz aktivitásal rendelkezis. A fehérje szerepet játszik az RNS átíródásban is. A gén pontmutációi súlyos DNS repair deficienciával járó betegségeket, a Xeroderma pigmentosumot, a Cockayne szindrómát és a trichothiodystrophiát okozzák. Eddig az ERCC2 gén 421 mutációja ismert. A fent említett letális betegséget okozó mutációk mellett néhányról felmerült, hogy egyes populációkban összefüggést mutatnak dohányzó egyénekben a tüdőrák kialakulásával (Lys751Gln polimorfizmus, Gln homozygóta carrierek). A fenti példák a környezeti és genetikai tényezők kapcsolatát illusztrálják a foglalkozással összefüggő betegségek kialakulásában.

Tevékenységek, munkahelyek és munkakörök veszélyességi kategóriákba történő besorolása Huszár András, Tibold Antal, Tamás Edit, Horváth Attila, Cseh Károly Az 1993. évi XCIII. Törvény (Mvt) 2. számú melléklete (egységes szerkezetű az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel) tartalmazza a munkáltatók tevékenységük alapján történő munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályba sorolását (I., II. III. osztály). Az ágazat számjele a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerének (TEÁOR) jelölése a felsorolásban nem szerepel (9003/2002. (SK 6.) Központi Statisztikai Hivatal, KSH közleménye alapján). I. Veszélyességi osztály Erdőgazdálkodási termék-előállítás, szénbányászat, tőzegkitermelés, kőolaj-, földgázkitermelés, urán-, tóriumérc-bányászat, fémtartalmú érc bányászata, egyéb bányászat, húsfeldolgozás, halfeldolgozás, fafeldolgozás, fonott árú gyártása (kivéve: parafa-, fonott árú gyártása), papír, papírtermék gyártása, kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyag gyártása, vegyi anyag, termék gyártása, gumi-, műanyag termék gyártása, nem fém ásványi termék gyártása, fémalapanyag gyártása, fémtartály, fűtési kazán, radiátor gyártása, gőzkazán gyártása, fémalakítás, porkohászat, gép, berendezés gyártása, hajógyártás, -javítás, vasúti, kötöttpályás jármű gyártása, fém visszanyerése hulladékból, villamos energia-, gáz-, gőz-, melegvízellátás, építőipar, szárazföldi, csővezetékes szállítás, vízi szállítás, légi szállítás, szállítást kiegészítő tevékenység utazásszervezés (kivéve: utazásszervezés, szállítmányozás), kutatás, fejlesztés (kivéve: humán kutatás, fejlesztés), szennyvíz-, hulladék-kezelés, szennyeződés mentesítés II. Veszélyességi osztály Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás (kivéve: erdőgazdálkodási termék elő állítás), halgazdálkodás, élelmiszer, ital gyártása (kivéve: húsfeldolgozás, halfeldolgozás), dohánytermék gyártása, textília gyártása, ruházati termék gyártása, szőrmekikészítés, -konfekcionálás, bőrkikészítés, táskafélék, szíjazat, lábbeli gyártása, parafa-, fonott árú gyártása, kiadói, nyomdai, egyéb sokszorosítási tevékenység, fémfeldolgozási termék gyártása (kivéve: fémtartály, fűtési kazán, radiátor gyártása, gőzkazán gyártása, fémalakítás, porkohászat), iroda-, számítógépgyártás, máshova nem sorolt villamos gép gyártása, híradástechnikai termék, készülék gyártása, műszergyártás, közúti jármű gyártása, egyéb jármű gyártása (kivéve: hajógyártás, -javítás, vasúti, kötöttpályás jármű gyártása), bútorgyártás, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása, nyersanyag visszanyerése hulladékból (kivéve: fém visszanyerése hulladékból), víztermelés, -kezelés, -elosztás, gépjárműjavítás, posta, távközlés (kivéve: postai, futárpostai tevékenység), műszaki vizsgálat, elemzés, nyomozási, biztonsági tevékenység, takarítás, tisztítás, szakmai középfokú oktatás, felsőoktatás, máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás (kivéve: szociális ellátás), film-, videó gyártás, rádió-televízió műsorszolgáltatás, egyéb szórakoztatás, egyéb szolgáltatás III. Veszélyességi osztály Járműkereskedelem, -javítás, üzemanyag-kereskedelem (kivéve: gépjárműjavítás), nagykereskedelem, kiskereskedelem, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, utazásszervezés, szállítmányozás, posta, távközlés (kivéve: távközlés), pénzügyi közvetítés, biztosítás, nyugdíjalap, pénzügyi kiegészítő tevékenység, ingatlanügyletek, kölcsönzés, számítástechnikai tevékenység, humán kutatás, fejlesztés, egyéb gazdasági szolgáltatás (kivéve: műszaki vizsgálat, elemzés), nyomozási, biztonsági tevékenység, takarítás, tisztítás, közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás, oktatás (kivéve: szakmai középfokú oktatás, felsőoktatás, máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatás), szociális ellátás, érdekképviselet, szórakoztatás, kultúra, sport (kivéve: film-, videó gyártás, rádió-televízió műsorszolgáltatás)

A besorolás és a munkavállalói létszám képezi a munkavédelmi szakképesítésű (közép vagy felsőfokú végzettségű) szakemberek foglalkoztatásának munkáltatói kötelezettségeit. 89/1995. (VII.14.) Kormány Rendelet meghatározza a foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolás szempontrendszerét. A 4. sz. melléklet felsorolja a foglalkozás egészségügyi osztályokat, ami az alapszolgálatok által ellátható munkavállalói létszám és a díjazás alapja.

Négy foglalkozás egészségi(ügyi) osztályt (A, B, C, D) különít el. A besorolások nem azonososak a munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályokkal). „A” foglalkozás-egészségi osztály 1. Bányászat 2. kohászat fizikai munkakörei, valamint azon nem fizikai munkakörök munkavállalói, akik az „A” foglalkozásegészségi osztályt indokoló munkakörnyezetben töltik munkaidejük, több mint 50%-át. 3. Ugyanebbe a foglalkozás-egészségi osztályba sorolandók a 3.1. rákkeltőkkel exponáltak, 3.2. sugárzó anyagokkal, 3.3. ismeretlen (mérgező hatásuk szempontjából kivizsgálatlan) anyagokkal dolgozók, 3.4. állatkísérletes munkakörökben foglalkoztatottak, 3.5. korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottak, 3.6. munkaidő-kedvezményre jogosító expozícióban alkalmazott munkavállalók, 3.7. a vasúti közlekedésben a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő, a légi és vízi közlekedésben szakszolgálati vizsgához kötött munkakörökben alkalmazott munkavállalók, függetlenül a tevékenység ágazati osztályától. „B” foglalkozás-egészségi osztály 1. Mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás 2. Építőipar 3. Élelmiszerek és italok gyártása 4. Dohánytermékek gyártása 5. Textíliák gyártása 6. Ruházati termékek gyártása, szőrmekikészítés és –festés 7. Bőrkikészítés, bőrtermékek és lábbeli gyártása 8. Fafeldolgozás 9. Kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás 10. Vegyi alapanyagok és termékek gyártása 11. Gumi és műanyag termékek gyártása 12. Nem fém ásványi termékek gyártása 13. Nyersanyag visszanyerése hulladékból 14. Szárazföldi és csővezetékes szállítás 15. Vízi szállítás 16. Légi szállítás 17. Bútorgyártás 18. Egészségügyi és szociális ellátás 19. Állategészségügyi tevékenység 20. Nyomdaipari termékek gyártása fizikai munkakörei, valamint azon nem fizikai munkakörök munkavállalói, akik a „B” foglalkozás-egészségi osztályt indokoló munkakörnyezetben töltik munkaidejük, több mint 50%-át. „C” foglalkozás-egészségi osztály Ebbe a foglalkozás-egészségi osztályba sorolandók az „A” foglalkozás-egészségi osztályba nem tartozó ág, ágazat, alágazat, szakágazat 1. ipari, 2. szolgáltató, 3. kutató, 4. számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkakörei, valamint azon nem fizikai munkakörök munkavállalói, a „C” foglalkozás-egészségi osztályt indokoló munkakörnyezetben töltik munkaidejük, több mint 50%-át. „D” foglalkozás-egészségi osztály Ebbe a foglalkozás-egészségi osztályba sorolandók a 1. kutatás-szervezési, 2. kulturális, 3. oktatási, 4. egyéb adminisztratív

tevékenységet végző munkavállalók, továbbá az „A”, a „B” és a „C” foglalkozás-egészségi osztályba sorolt tevékenységek nem fizikai munkaköreiben dolgozó, más osztályokba nem sorolt munkavállalói. A szolgálatoknak főműszak-időben biztosítani kell egy orvos és egy ápoló jelenlétét az „A” foglalkozásegészségi osztály esetén az 1000 munkavállalónként, a „B” foglalkozás-egészségi osztály esetén az 1200 munkavállalónként, a „C” foglalkozás-egészségi osztály esetén az 1500 munkavállalónként, a „D” foglalkozásegészségi osztály esetén a 2000 munkavállalónként.

Fizikai kóroki tényezők Fizikai munka. Hőmunka Morvai Veronika Fizikai munka Az ember fizikai munkavégző képességének morfológiai alapja mozgásrendszere (csont-, ízület- és izomrendszer), illetve az ennek szabályozását biztosító szomato-motoros és szomatoszenzoros idegrendszer. A harántcsíkolt munkaizomzat – szemben a simaizommal és a szívizommal – csak idegimpulzusra húzódik össze, amit izomkontrakciónak nevezünk. Az izomkontrakció energiaigényes folyamat, amelynek során a kémiai energia mechanikai munkává alakul. A kémiai energia forrása az ATP (adenozin-trifoszfát), a kreatin-foszfát, a glukóz (glikogén) és a zsírsavak; az aminosavak az energiaszolgáltatásban csak szabályozó szerepet kapnak. Izommunkában akár a nyugalmi 50-szeresére is növekedhet az oxigénfogyasztás. A szervezet által fogyasztott 02 mennyiség energiaértékéből kiszámítható a fizikai munkát végző dolgozó energiaforgalma; ez nemcsak az energiaforgalom mérésére, hanem a munkavégzés nehézségi fokának meghatározására, valamint a fizikai munka határértékeinek kidolgozására is lehetőséget nyújt. A fizikai munka osztályozása A felnőtt ember átlagos nyugalmi oxigénfogyasztása 0,25 l/min, ami percenként 5,2 kJ, illetve óránként ~ 300 kJ energia-felszabadulásnak felel meg. Nyugalomban a perctérfogat átlagértéke 5,25 liter; e vérmennyiség kb. 5%-a jut a koronáriákon keresztül a szívizomhoz, kb. 16%-a a vázizomzathoz. Az arteriovenosus oxigénkülönbség figyelembevételével a nyugalmi oxigénfogyasztás kb. 12%-a jut a szívre és kb. 20%-a a vázizomzatra. Izommunka végzésekor az oxigénfogyasztás a nyugalmi érték sokszorosára nő. Átlagos testalkatú és edzettségű emberben az oxigénfogyasztás (rövid időn keresztül) a nyugalmi érték 12-szeresét is elérheti. A szívizom véráramlása és oxigénfogyasztása a perctérfogattal arányosan nő; a munkával kapcsolatban nagymértékben fokozott oxigénfogyasztás a munkát végző vázizomzat megnövekedett oxigénigényével kapcsolatos. Az energetikai mérések kapcsán a munkafolyamattal kapcsolatos oxigénfogyasztást mérjük (ún. teljes oxigénszükséglet); ha a munka alatt mért oxigénfogyasztásból kivonjuk a vizsgált egyén nyugalmi oxigénfogyasztását, a különbség az adott munkához felhasznált oxigénszükségletnek (ún. extra energiaszükséglet) felel meg. Az 1. táblázatban néhány munkatevékenység, illetőleg sporttevékenység extra energiaszükségletét mutatjuk be. Az 1. táblázaton szellemi munka energiaszükségletét nem demonstráljuk; ennek oka, hogy az elsősorban információáramlással együtt járó mentális megterhelést mai ismereteinkkel nem tudjuk kielégítően mérni; még nagyobb probléma, hogy a mentális megterhelés által előidézett igénybevételt becsülni is alig tudjuk. Gyakorlati szempontból (az izommunka intenzitása alapján) - könnyű fizikai munkáról beszélünk, ha a teljes energiaforgalom (ebbe mindig beleértjük a nyugalmi energiaforgalmat – 5,2 kJ/min – is) < 15,5 kJ/min (< 930 kJ/óra); az

igénybevételi mutatók közül a pulzusfrekvencia: < 90/min; a maghőmérséklet-változás: 0 °C; - közepesen nehéz munkáról beszélünk, ha a teljes energiaforgalom 15,6-19,0 kJ/min (9361140 kJ/óra); az igénybevételi mutatók közül a pulzusfrekvencia 91-100/min; a maghőmérséklet-változás: 0,1-0,3 °C; - nehéz fizikai munkáról szólunk, ha a teljes energiaforgalom 19,1-22,5 kJ/min (1146-1350 kJ/óra); a pulzusfrekvencia 101-110/min; a maghőmérsékletváltozás: 0,4-0,6 °C; - beszélünk még nagyon nehéz fizikai munkáról is; ha a teljes energiaforgalom meghaladja a 22,5 kJ/min (> 1350 kJ/óra) értéket. A fizikai munka jellemző paraméterei A fizikai munka határértékei. A fizikai munkavégzésnek azt a mértékét, amelyet egy műszak alatt pihenőidő közbeiktatása nélkül végezhet a dolgozó, tartós terhelési határértéknek (TTH) nevezzük. Teljes energiaforgalmat figyelembe véve 22 kJ/min (de kerekítve, indikatív határértékként ennek értéke 20 kJ/perc). A percenként ennél nagyobb energiaforgalmat igénylő munka már ún. pihenési pótlékot (lényegében közbeiktatott pihenési időt) igényel. Ilyen a csúcsterhelési határérték (CSH) is, amely a munkavégzés során maximálisan eltűrhető energiaforgalom; ennek értéke: 3 x TTH = ~ 60 kJ/perc. Pihenési pótlék. A TTH-t meghaladó intenzitású izommunka előfordulása esetén pihenési pótlékot kell meghatározni úgy, hogy a beiktatott pihenési idő felhasználásával az arra az órára eső energiaforgalom ne haladja meg a TTH-t. A számítás aerob, anaerob, dinamikus vagy statikus munkavégzésre más-más módon történik (utalunk munkaegészségtan kézikönyvekre). Oxigénadósság. A TTH fölötti energiaforgalom, főként gyors és nagy teljesítményt igénylő munkavégzésnél kialakuló jelenség: a tevékenység befejezése után is fokozott mértékben fogyaszt a szervezet oxigént; azt az oxigénmennyiséget, amelyet a munka befejezése után és a nyugalmi légzés visszaállásáig légzünk be, oxigénadósságnak nevezzük. Oka: az adott munkavégzés szükséglete meghaladja az egyén maximális oxigénfogyasztását, és ezt a tevékenység befejezését követően pótolni kell. Hasonlóan oxigénadósság alakul ki, ha az ember rövid ideig tartó izommunkát külső oxigén felvétele nélkül végez (pl. víz alatti úszás, mérgező anyag elől zárttérből menekülés belégzés nélkül). Az emberi munkateljesítmény felső határa. Felnőtt férfiak teljes izomzatának összegzett erejét 200 kN-ra becsülik. Kiváló atléták maximális oxigénfogyasztása 4-5 liter/percet érhet el. Ha 20%-os hatásfokú izommunkát tételezünk fel, egy liter/perc fogyasztásnak megfelelő energia 20 kJ/min) alakulhat át hasznos munkává; az így számított maximális emberi teljesítmény 430 W. Erre kiváló sportolók is csak meghatározott időtartam során képesek. A foglalkozási körülmények között az erőkifejtés a jelenleg érvényes szabályozások szerint nem haladhatja meg a munkában részt vevő izmok maximális akaratlagos erőkifejtésének 15%-át. Ezek az értékek „átlagos" férfira vonatkoznak. A nőkre vonatkozó értékek a 15%-nak a 60-80%-át jelentik. Vagyis a határértékek csak az átlagosnál jelentősen gyengébbeknek okozhatnak gondot (Pórszász). A fizikai munka „abszolút korlátja”. Általában a 42 000 kJ/nap értéket tartják a bruttó energiaforgalom lehetséges maximumának. Ilyen energiaforgalom csak néhány sportban (sífutás, szupermaratoni futás, sziklamászás) fordulhat elő és legfeljebb néhány egymást követő napra korlátozódik. Az izommunka energiáját a táplálékkal biztosítjuk. Miután tápcsatornánk felvevőképességét napi 25 000-33 000 kJ-ra becsülhetjük, nyilvánvaló, hogy a fenti teljesítmény több napon keresztüli ismétlése gyorsan a test saját építőelemeinek lebontásához, súlyos lesoványodáshoz, halálos kimenethez vezetne. Foglalkozásszerűen ilyen teljesítményekre az igény kivételes (pl. katasztrófa, havária felszámolása során bányamentők, tűzoltók, polgári védelem tagjai).

Ma egyre kevesebb a nehéz (vagy az igen nehéz) fizikai munkát végzők száma, akiknek ismereteink szerint napi bruttó energiaforgalma nem haladja meg a 18 000-20 000 kJ-t. A munkahelyi magas és alacsony hőmérséklet hatása az egészségre Hő, hőforgalom, munkavégzés kedvezőtlen klimatikus körülmények között Az egyre jelentősebb műszaki fejlődés ellenére még sokáig lesznek olyan nemzetgazdasági ágak/ágazatok (pl. bányászat, kohászat, üvegipar, mezőgazdaság), ahol bizonyos munkahelyeken, munkakörökben a mikroklíma időnként a munkavállaló tűrőképességét meghaladó mértékben lehet szélsőséges. Ha emellett a dolgozónak nehéz fizikai munkát kell végeznie (hőmunka), akkor egészsége, biztonsága veszélyeztetetté válhat. Ennek oka az, hogy a homoioterm ember állandó hőmérsékletéért felelős hőtermelésének, hőleadásának vagy ezek szabályozásának mechanizmusa a külső feltétel hatására elégtelenné válik. Ennek megismerése végett előbb néhány fogalmat célszerű emlékezetbe idézni. Az ember testhőmérséklete. Az állandó testhőmérséklet megőrzésének képessége emberben az ontogenezis során viszonylag későn fejlődött ki. Az újszülöttek és különösen a koraszülöttek labilis hőháztartása általánosan ismert. Még iskolás gyermekekben is nagyobbak a testhőmérséklet izommunkával kapcsolatos variációi, mint felnőttben. Magtemperatúra és köpenytemperatúra. A szervezeten belül jelentős különbségek vannak a test belsejében levő szervek (ún. mag) és a bőr (ún. köpeny) hőmérséklete között. A magtemperatúra (belső szervek hőmérséklete) mérését emberben a végbélben (átlag 37,1°C) vagy a szájüregben (átlag 36,7 °C) vagy a hónaljban (átlag 36,5 °C) végezhetjük. A rectalis hőmérsékletet a környezeti hőmérséklet viszonylag széles határok közt nem befolyásolja Ezzel szemben a köpenytemperatúra a környezet hőmérsékletének függvénye. Megfelelő ruházatban az átlagos bőrhőmérséklet kb. 33 °C. Az ember „kellemes melegérzéséhez" 30-35 °C-os bőrhőmérséklet szükséges. A testhőmérséklet ingadozása egészséges emberben. Az ember testhőmérséklete (magtemperatúra) a nap folyamán jellemző módon változik; ezt diurnális ritmusnak hívjuk. Fiziológiásan a napi ingadozás 1 °C-on belül marad. Nagyon jelentős a testhőmérséklet emelkedése izommunka kapcsán: az izommunkában fokozott oxigénfogyasztás és a testhőmérséklet között viszonylag széles határok közt az összefüggés lineáris. Erős izommunkában a testhőmérséklet 40 °C-ra (rectalis), illetve 38,5 °C-ra (orális) is emelkedhet. A hőtermelés változását szabályozó mechanizmusok összességét kémiai termoregulációnak, a hőleadás változását szabályozó mechanizmusok összességét fizikai termoregulációnak, míg a magtemperatúra állandóságát biztosító mechanizmusokat együttesen termoregulációnak nevezzük. A hőtermelésért a mechanikusan aktív izomzat felelős (látható és nem látható didergés révén). Ha a ruha nélküli ember ún. semleges hőmérséklete 28-30 °C-nál alacsonyabb, akkor megindul a hőtermelés. Ha a környezet hőmérséklete ennél magasabb, megindul a fizikai hőszabályozás (hőleadás kezdődik). A szervezet kondukció (közvetlen vezetés), konvekció (mozgó levegővel történő vezetés), radiáció (sugárzásos hővesztés), evaporáció (párolgás, izzadás) útján képes hőt leadni. Változatlan testhőmérséklet mellett a hőtermelés egyenlő a hőleadással; képletben: H=K+R+E, ahol H a hőtermelés, K a kondukció és a konvekció együtt, R a radiáció, E az evoparáció. A hőszabályozás központjai a hypothalamusban vannak. Szerkezetét, működését illetően anatómiai és élettani tankönyvekre utalunk. A hőszabályozás folyamatát – amely egy objektív folyamat – az ún. hőérzés (komfortérzés és diszkomfortérzés) kíséri. Ezt klímaindexekkel fejezzük ki. Az egyik klímaindex az effektív hőmérséklet (EH), a másik a korrigált effektív hőmérséklet (KEH). Az előbbi a levegő hőmérsékletet, a levegő relatív páratartalmát és a légáramlási sebességet, az utóbbi a hősugárzást is figyelembe veszi. Klímaindexnek tekinthető az ún. kataérték is, amelynek alapelve az a megfigyelés, hogy a levegő hűtőképességéből, esetleg felmelegítő hatásából az emberi hőérzetre lehet következtetni.

Az effektív hőmérséklet meghatározásához az 1. ábrán látható nomogram használandó. Az effektív hőmérséklet légáramlás függő. A légáramlás a nomogram közepén látható „görbeköteg" segítségével vehető figyelembe. Általános szabály, hogy a korrigált effektív hőmérsékletet kell meghatározni, ha a glóbus hőmérő a száraz hőmérőnél legalább 5 °C-kal magasabb hőmérsékletet mutat. Megfigyelhető, hogy 37 °C nedves hőmérsékletnél a különböző légsebességet reprezentáló vonalak metszik egymást, majd a görbeköteg megfordul. Ebben a tartományban nem lehet sem az effektív hőmérsékletet, sem a korrigált effektív hőmérsékletet értékelni. A példán a nedves hőmérséklet (20 °C) és a száraz hőmérséklet (30 °C), valamint 0 m/sec áramlási sebesség esetén az EH 25 °C, míg 1,0 m/sec mellett 23,5 °C. Az ábrán szereplő példa esetében a szaggatott vonal a glóbus hőmérővel mért 36 °C-t, míg a nedves hőmérővel mért 20 °C-ot köti össze. Ekkor 0 m/sec légáramlási sebesség mellett a KEH = 27 °C. A munkahelyi klíma kialakításakor az alábbi EH, ill. KEH értékeket kell határértéknek tekinteni: • szellemi munka 31 °C • könnyű fizikai munka 31 °C • közepesen nehéz fizikai munka 29 °C • nehéz fizikai munka 27 °C A hőérzeti indexek és az aktuális fizikai munka intenzitásának ismeretében kell meghatározni a munka-pihenési rendet az alábbiak figyelembevételével: a) A munka-pihenési rendet úgy kell értelmezni, hogy a „pihenés" nem feltétlenül és abszolút értelemben vett tényleges pihenést jelent, hanem a „pihenési" idő alatt az előzőnél kedvezőbb (lehetőleg komfort zónába eső) klímakörnyezetben végzett könnyebb fizikai munka végzését is jelentheti. Az alapelv az, hogy a hőegyensúlyt munkahelyi körülmények között is biztosítani kell. b) A megadott hőérzeti indexhatárok a dolgozó munkavégzési és tartózkodási helyein (klímazónákban) mért effektív vagy korrigált effektív hőmérsékletek adott órára eső és az eltöltött idő szerint súlyozott átlagértékeit tünteti fel a 2. táblázat. A munkahelyi klíma másik lehetséges értékelése az ún. WBGT index (Wet Bulb Globe Temperature). Anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos részletekbe bocsátkoznánk, az index a természetes nedves hőmérséklet és a glóbus hőmérséklet, illetve szabad téren napsugárzás mellett a száraz hőmérséklet súlyozott átlaga (WBGT = 0,7 Ttn + 0,3 Tg; illetve napsugárzás esetén WBGT = 0,7 Ttn + 0,2 Tg + 0,1 Tsz. A 2. táblázat a WBGT figyelembevételével hasonlóképpen alakul. A hőmunka során különös jelentőséggel bír a párologtatás, miután a maghőmérséklet emelkedését egyedül a párologtatásos hőleadás fokozódása védheti ki. Párologtatással igen jelentős hőmennyiség adható le (2500 kJ/L verejték, teljes elpárolgás esetén). Párologtatás azonban csak akkor lehetséges, ha a környezet képes a pára felvételére, vagyis az ún. „relatív páratartalom" kevesebb, mint 100%. A verejtékelválasztásnak a foglalkozás-élettanban különös jelentősége van. Magas környezeti hőmérsékleten ugyanis ez képviseli az egyetlen hatásos hőleadási formát. Az elválasztott verejték mennyiségére jellemző, hogy az emberi szervezet tartósan képes az 1 L/óra verejték elválasztására. Ennek 4-5-szörösét csúcsértékben, rövid ideig (különösen akklimatizált egyéneknél) el lehet érni. A verejték-elválasztás ilyen mértéke jelentős terhelést ró a só- és vízháztartásra Ennek megfelelően nemcsak a folyadékbevitelről, hanem jelentős sóveszteség esetén a sóbevitelről munkahelyi körülmények között is gondoskodni kell. Munkahelyi körülmények között a maghőmérséklet maximálisan megengedhető értéke a 38 °C (vagy 1 °C emelkedés).

A hőháztartás speciális változása az akklimatizáció. Az akklimatizáció lényege, hogy a hőleadás hatékonyabbá válik (elsősorban a verejtékelválasztás fokozódik), miközben azonos fizikai aktivitás során csökken a maghőmérséklet és a szívfrekvencia-növekedés. Az akklimatizálódás általában 2 hét alatt válik teljessé. Fontos tudni, hogy az akklimatizáció nagyjából ugyanennyi idő alatt meg is szűnik. A meleg munkahelyeken végzett fizikai munka intenzitásától és a meleg klímától függő mértékben szükség van arra, hogy a szervezet a nagymértékű hőtermelés és az ezzel együtt jelentkező hőleadásgátlás alól – a hőegyensúly fenntartásának érdekében – időnként „felszabaduljon". A munka közbe iktatott pihenési időknek az a szerepük, hogy a pihenés alatt jelentősen csökkenni tudjon a metabolikus hőtermelés, illetve, hogy a kedvező, komfortos klímazónában a hőleadás megfelelő mértékben tudjon gyorsulni. (Pórszász, Morvai). Hőterhelés, hőmunka egészségkárosító kockázatai A környezeti hőmérséklet elviselhetősége függ a levegő páratartalmától. Hőpangás, hyperthermia keletkezik, ha a szervezet nem képes a felesleges hőt leadni. Hőpangás keletkezik akkor is, ha a környező levegő alacsonyabb hőmérsékletű ugyan a bőrnél, de fokozott hőtermelés (erőteljes izommunka) mellett gátolt a hőleadás („menetöltözet" katonákon, 70% telítettség feletti külső páratartalom, légmozgás hiánya). A hőpangás kritikus értéke, mint a láznál is 41 °C-nál van. E feletti hőmérséklet már halálos lehet. Veszélyeztetettek: hajófűtők, bányászok, „hőmunkások" (öntödei, kemencénél dolgozó munkások). A melegártalmak iránti érzékenységet növelő (verejtékezést és párologtatást gátló) megbetegedések a következők: elhízás, generalizált bőrbetegségek, alultápláltság, dehydratio (diuretikumok használata), hypotensio. A verejtékezést gátló gyógyszerek: antikolinerg szerek, antihisztaminok, fenotiazinok, triciklikus antidepresszánsok, MAO-gátlók és diuretikumok. Hőájulási határok Amikor az anyagcsere eredetű és a környezeti hőfelvétel összeadódása hőterhelést okoz, amelyet nem lehet megfelelően egyensúlyozni a hőleadással, akkor a testben tárolt hőmennyiség megnő, magasabb lesz az életfontosságú szervek hőmérséklete, amely egy pont felett, a kialakuló keringési elégtelenség miatt hő eredetű ájulást vált ki az exponáltaknál. Nem alkalmazkodott emberek átlagosan 60 percig elviselik a 100%-os páratartalmú 39,5 °Cos klímát, ha az anyagcsere hőtermelése csak 90 J/s; ugyaneddig kb. 36,5 °C-ig, ha anyagcsere-hőtermelésük csak 210 J/s; ugyaneddig kb. 35,5 °C-ig, ha az anyagcsere hőtermelése 315 J/s; és ugyanezt csak kb. 31,5 °C-ig, ha anyagcsere-hőtermelésük nem több, mint 420 J/s. Jó erőnlétű, melegüzemi körülményekhez alkalmazkodott munkavállalók esetében rendszerint magasabb a tűrési idő, mint a nem alkalmazkodott vagy hasonló körülmények között dolgozó kevésbé jó erőnlétű egyéneknél. Ezért a hőájulás elkerülése végett az expozíciós időt az átlagos tűrési idő 66-75%-ában javasolják megszabni. Hősyncope A bőr vasodilatatioja következtében létrejövő szisztémás és agyi hypotensio hirtelen eszméletvesztést okoz. A bőr hűvös, nyirkos, a pulzus gyenge. Napszúrás Az erős napsugárzás meningealis vérbőséget, haemorrhagiás „meningitist" okoz. Tünetei: fejfájás, kábultság, szédülés, tudatzavar, eszméletlenség (intracranialis nyomásfokozódáskor), a bőr napégéses gyulladása. Hőséggörcsök Erős izzadás miatt sóvesztés és dehydratio jön létre, mely a vázizmokban fájdalmas kontrakciókat okoz. A sódepletio akkor vezet görcsökhöz, amikor a verejtékezéssel elvesztett folyadékot kizárólag vízzel pótolják. Leggyakrabban hajófűtőkön, katonákon, bányászokon és kohómunkásokon fordul elő erőteljes fizikai aktivitás után. A bőr hűvös és nedves, az izmok

nyomásérzékenyek, kemények, duzzadtak. A beteg éber, fájdalmat érez, agitált lehet. A testhőmérséklet normális vagy mérsékelten emelkedett. Hőkimerülés Meleg környezetben végzett tartós, nehéz fizikai tevékenység és elégtelen sóbevitel következménye. Tünetei: forró, vörös, verejtékes bőr, feszítő fejfájás, szédülés, szemkáprázás, száraz nyelv, szomjúság, dyspnoe, tachycardia, rectalis hőmérséklet: >37,8 °C, paraesthesia, zavartság, hysteria, psychosis. Ha a verejtékezés megszűnik, hőgutává súlyosbodhat. Hőguta A hőszabályozás elégtelensége következtében létrejött életveszélyes állapot. A verejtékezés (hőleadás) megszűnik, a szervezet nem képes a felesleges hőmennyiséget leadni, hyperpyrexia alakul ki (rectalis hőmérséklet 40 C). A klasszikus hőgutát okozó patofiziológiai tényezők közé tartozik az igen magas külső hőmérséklet és páratartalom, valamint az anhydrosis miatt csökkent hőleadás. Tünetei: a testhőmérséklet hirtelen emelkedése, hyperpyrexia ( 40,5 C), sápadt, forró és száraz bőr (izzadás megszűnése), tachycardia, hypotensio, shock, aritmia, myocardialis ischaemia, tűdőoedema, periodikus (Cheyne-Stokes) légzés, fokozott reflexek, epileptiform, tetaniform görcsök, confusio, lethargia, delirium, stupor, coma. Egyéb tünetek: hányás, hasmenés, oliguria, anuria, acidosis, azotaemia, exsiccosis.A légző és vasomotor központ bénulása halálhoz vezet. Égési sérülések Az ún. termikus bőrsérüléseket többféle tényező (gőz, forró folyadék, láng, forró vagy megolvadt fémek, ércek, kőzetek, megolvadt műanyagok, sugárzó energia, elektromos hatás) idézi elő. Részletes ismertetésük a munkabiztonság, illetőleg munkabalesetek tárgykörébe tartozik. Prevenció Az ipari dolgozók a melegüzemi hőterheléstől két alapelv szerint védhetők meg. Az egyik az exponáltak alkalmassági vizsgálatához, a másik a környezet változtatásához kapcsolódik. Mivel a dolgozók hőterhelése környezeti és emberi tényezők együtthatásának eredménye, a két alapelvre épített védelmi intézkedéseknek ki kell egymást egészíteniük. A két alapelv közül az első azt fejezi ki, hogy a hőterhelés okozta igénybevétel kisebb, ha az exponáltakat sajátos szempontok alapján választják ki és készítik fel a melegüzemi munkára. így a különleges munkakörülményekhez – amelyekben dolgozni fognak – alkalmazhatnak olyan dolgozókat, akik egészségesek, jó a fizikai erőnlétük, a végzendő munkára jól kiképzettek; ők hőmunkában kisebb veszélyben vannak, mint a többi exponált. Meleg munkakörnyezetben végzett munka folyamán alapvető követelmény a hűvösebb környezet biztosítása, ahol a dolgozók pihenhetnek és hűs italokat (valamint az erős izzadás miatt sópótlást) kapnak, amelyek csökkenthetik vagy megelőzhetik a hőtárolásból származó terhelést, a kiszáradást és a sóhiányt. A hővédelem második alapelve azt fejezi ki, hogy a hőterhelés kisebb, ha az exponáltak számára a melegüzemi munkahelyen hűvösebb mikrokörnyezetről gondoskodnak. A hőhatás csökkentéséhez az exponáltak hőfelvételét minimálni, a hőleadást pedig maximálni kell. A sugárzó hő hatása a dolgozók és a hőforrás közé elhelyezett árnyékolók (szigetelőrétegek, polírozott ernyők, hőelnyelő ernyők, egyéni védőöltözet) segítségével csökkenthető. Megfelelő szellőzőrendszerrel – amely hűvös, kis nedvességtartalmú levegőt visz be a munkahelyre – a hővezetéseshőfelvétel csökkenthető és a párolgási hőveszteség fokozható. Ha ez nem megoldható, a gőzkiáramlás elzárása, a gépekből származó forró levegő külső légtérbe irányítása és a helyi levegő- vagy vízhűtés az exponáltak munkahelyén megfelelően csökkentheti a dolgozók hőterhelését. Néhány munkahelyen kondicionált védőruházatra lehet szükség, amely viselőjét - víz- vagy levegőelosztó rendszer útján - hűtött mikrokörnyezettel látja el.

Sajnos, az egyes melegüzemi munkahelyeken hozott védelmi intézkedések több tényezőtől függnek – beleértve gazdaságiakat is – amelyek az adott helyzetben meghatározzák a lehetőségeket. Vigyázat: a hőterhelés határértékeit tilos túllépni! Hideg, a hidegben végzett munka és egészségkárosító kockázatai Az agy és a végtagok működésének összehangoltságától függ az embernek az a képessége, hogy tud-e hidegben munkát végezni. Az agy lehűlése először zavartsághoz, majd a végtagok nem koordinált mozgásához vezet. A végtagok lehűlése viszont meggémberedést és ügyetlenséget okoz, bonyolultabb mozgást igénylő feladatok elvégzése ilyenkor nehézségekbe ütközik. Két, egymástól eltérő és egymásnak időnként ellentmondó követelménynek kell tehát eleget tenni: fenn kell tartani a test megfelelő hőmérsékletét, és a végtagok hőellátását is biztosítani kell. A hideg fiziológiai hatásai A hideg környezet akut expozícióként elsődlegesen kétféle hatást okoz: javul a szervezet hőszigetelő képessége, és nő a termelt hő mennyisége. A hőszigetelés mértéke oly módon növekszik, hogy csökken a bőrbe áramló vér térfogata, különösen gyorsan csökken az ujjak, a lábujjak, a fül és az orr vérellátása Ez az érösszehúzódás a végtagok lehűléséhez vezet; nagyon erős hidegben csökken az erek összehúzódásának mértéke (hideg okozta értágulás), kissé felmelegszik a szóban forgó végtag, bár ezáltal a test hőmennyisége csökken. A bőr lehűlése reszketést okoz, amely a szervezet kompenzációs reakciójának tekinthető, az izmok összehangolatlan mozgásával fokozza a termelt hő mennyiségét. Az agy hőmérsékletének csökkenése következtében a reszketés hamar abbamarad. A hideg hatására bekövetkező elsődleges reakciók sokkal inkább a túlélést szolgálják, mintsem a munkavégzés folytatását teszik lehetővé. A munka folytatását főképpen az intellektuális szint és viselkedési szokások (kötelességtudat) ösztönzik. A hideg egészségkárosító hatásai Lokális külső hidegsérülés (fagyások) és az általános hidegártalom, kihűlés. Előfordulásuk gyakori, de ezek nem munkahelyi eredetűek; ezeknek a kórképeknek nincs munkaegészségügyi jelentősége. Cryopathiák. Ezen a néven foglalhatók össze a hidegtúlérzékenység, hideg intolerancia különböző mechanizmusú esetei, amelyekben a következő tünetek egyikét-másikát észlelhetjük már olyan enyhe hideg hatására is, amelyre a legtöbb ember még nem reagál. Ezek: cyanosis, zsibbadt ujjak, Raynaud-jelenség, exulceratio, necrosis, gangraena, hidegurticaria, hidegpurpura, hideghaemolysis, hideg-haemoglobinuria, érspasmusok. Ezeknek az elváltozásoknak (ha primer, ismeretlen eredetűek) az orvosi alkalmassági vizsgálatok alkalmával a foglalkoztathatóság megítélésében van jelentőségük. Foglalkozással összefüggő hideghatások. Az alacsony hőmérsékleten dolgozók körében a hűléses megbetegedések, a légúti és a reumás egészségkárosodások gyakoribbak, mint a lakosság között (bár pontos vizsgálatok erre nem állnak rendelkezésre). Hideg hatására a már megnyugodott krónikus bronchitisek, endocarditisek és nephritisek exacerbálódhatnak. A hideghez való alkalmazkodás, a hideg károsító hatásainak megelőzése A hideghez való alkalmazkodás nem más, mint a hidegben végzett munka hatására a dolgozó szervezetében lejátszódó összes változás. Ezek a változások három csoportba oszthatók: akklimatizálódás, megszokás, valamint a viselkedés megváltozása.

Az effektív hőmérséklet (EH) és a korrigált effektív hőmérséklet (KEH) meghatározására szolgáló nomogram (Pórszász J.: Fizikai munka - Ungváry, 2000, 2004; Pórszász J., Morvai V.: A munkahelyek klímájának mérése és értékelése – Ungváry, Morvai, 2010)

70 kg súlyú ember extra energiaszükséglete óránként különböző típusú aktivitások kapcsán (Bálint P. nyomán) Munkafolyamatok

kJ/óra

Nyugodt ülés

120

Nyugodt relaxált állás

140

Öltözés, vetkőzés

200

Szabó, cipész

270

Gépírás

290

Takarítás

400

Mosás (kézzel)

680

Ács, festő-mázoló

710

Kovács

1200

Kőfaragó

1320

Fűrészelés

1720

Vájár

2000

Aratómunkás

2400

A munka-pihenési rend szabályozása meleg klímájú munkahelyeken. (A hőmérséklet értékek EH vagy KEH-ben értendők. Az óránként megállapított pihenőidők nem vonhatók össze.) Közepesen nehéz fizikai munka

30,5 °C-ig

31,5 °C-ig

32,5 °C- ig

Nehéz fizikai munka

28,5 °C-ig

30,0 °C-ig

31,0 °C-ig

Munka/pihenési rend (%/%)

75/25

50/50

25/75

A zaj okozta egészségkárosodás Cseh Károly, Felszeghi Sára A 66/2005. (XII. 22.) Eü. M. rendelet foglalja össze a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményeket. A halláskárosodás gyakori, az európai uniós jelentések szerint Európában több mint 30 millióan dolgoznak zajexpozícióban, több mint 13 millió munkavállalót ért munkahelyi halláskárosodás. A hazai felnőtt populáció hozzávetőleg 10 százaléka szenved hallászavarban. A munkahelyi zajexpozíció következtében kialakuló percepciós halláskárosodás foglalkozási eredetű betegség. A kialakult károsodás irreverzibilis, befolyásolja a munkaalkalmasságot, a munkavégző képességet, az életminőséget. A zaj okozta halláskárosodás megelőzhető. A megelőzés eszközei az alkalmassági vizsgálatok, a munkahelyi kockázat értékelés (zajmérés), kollektív zajvédelem és egyéni védőeszközök alkalmazása. A krónikus zaj okozta halláscsökkenés, amely már a beszédfrekvenciákat is érinti, hallásvédelem nélküli, több évtizedes zajexpozíció után alakul ki, 50 év felettieknél férfiaknál gyakrabban, részben, mert nagyobb számban dolgoznak zajexpozícióban, részben mert a nők kevésbé érzékenyek. Tájékoztatásként egyes tevékenységek zajszintjei a következők beszélgetés

50-60 dB

rádió hallgatás

65-75 dB

utcai forgalom nappal éjszakai forgalom

78-85 dB 6-8 dB-vel kisebb

teherautó közelről

95-100 dB

disznóól etetéskor

110 dB

láncfűrészelés

115-120 dB

sugárhajtómű zaja 25 méterről

140 dB

fúrógép zaja

90 dB

fűnyíró zaja

96 dB

hegesztés zaja

100 dB

körfűrész zaja

110 dB

légkalapács zaja

120 dB

A munkahelyi zaj expozíciós határértékek jogszabályokban meghatározottak. Zaj okozta halláskárosodás akkor mondható ki (mint minden más foglakozási betegségség esetében is), ha jelen volt (mérésekkel dokumentáltan) a munkavállaló környezetében a határértéket meghaladó zajexpozíció és megfigyelhető az ismételt vizsgálatok során az audiogramokon (az audiometria a hallásküszöb mérése, szubjektiv értékelésen alapuló vizsgálat) a zaj okozta halláskárosodásra jellemző eltérések kialakulása. Kezdetben az audiogram a magas

frekvenciákon (4000-8000 Hz) mutat hallásküszöb emelkedést, szimmetrikusan, mindkét fülön megfigyelhetően (a két fül közötti különbség nem nagyobb 10 dB-nél), percepciós típusú (mind légvezetéses, mind csontvezetéses) halláscsökkenés alakul ki, amely idővel a beszédfrekvenciákra terjed (2000-500 Hz) és egyre fokozódik. A hallásküszöb az a legkisebb hangnyomás, amelyet visszhangmentes, úgynevezett süketszobában a vizsgált személy füle még érzékelni képes. Egészséges ember hallásküszöbe 2000 Hz-es frekvenciánál (meghatározások 125, 250, 500, 1000, 2000, 4000 és 8000 Hz-en) 20 µPa. Az értékek csökkenése decibelben kifejezve jelenti a hallásveszteség (halláscsökkenés) mértékét. 40 éves kor felett időskori halláscsökkenés kezdődhet, ami főként a magas hangokat érinti (8000 Hz-en nagyobb a halláscsökkenés). A zajártalom által okozott kezdődő halláscsökkenés jellemzően 4000 Hz-en okoz nagyobb csökkenést (zajcsipke). A hallásküszöböt a két fülön külön-külön határozzák meg, ez az egyfülű hallásküszöb. A rosszabbik fül értéke határozza meg a kétfülű hallásküszöböt, ezzel a halláscsökkenés kategóriáit. Mindkét fület tekintve 30 dB a nagyothallás határa, 30-90 dB közötti hallásvesztés a nagyothallás, 90 dB fölötti hallásvesztés a siketség.

A munkahelyi zajártalom diagnózisához lényeges körülmény a bizonyított munkahelyi zajexpozíció (hangtrauma) jelenléte, a következményes zajártalomra jellemző audiogram változás kialakulása, valamint, hogy sorsszerű, halláskárosodást okozó megbetegedések, vagy toxikus ártalmak a halláskárosodás létrejöttében nem játszottak szerepet. A zaj okozta halláskárosodás lehet akut és krónikus. Az akut hangtrauma egyszeri nagy intenzitású, 125 dB feletti zaj hatására alakulhat ki. A zaj és légnyomás változása egyidejűleg hozza létre a dörej ártalmat, ami a percepciós jellegű károsodás mellett mechanikai sérüléseket is okozhat (pl. robbantásos merényletek esetén, dobhártya, hallócsontok sérülése, mellkasi contusió, hemopneumothorax és hemopericardium, repesz sérülések, épületomlás okozta sérülések is létrejöhetnek). A krónikus hangtrauma zajexpozíciós határértéke a LEX 87 dB (LEX- noise exposure level, level of noise exposition, zaj expoziciós szint). A foglalkozás-egészségügyben a zajexpozíció meghatározására hangnyomás csúcsértéket (pcsúcs,

pressure peak, ppeak, a C súlyozó szűrővel mért pillanatnyi hangnyomás legmagasabb értéke. A csillapító szűrők a következők: A, B, C, és D, amelyek a különböző frekvenciákon a hangokra különböző csillapító hatást fejtenek ki. Az A szürő a halláséhoz hasonló hatást fejt ki a mért hangokra. Korábban A szűrővel mérték a hangnyomás csúcsértékét.) és a napi zajexpozíció szintjét (LEX, level of noise exposition

8h, dB(A) 20 μPa-ra vonatkoztatva, azaz a zajexpozíció idővel súlyozott átlaga egy nyolcórás munkanapra vonatkoztatva dB-ben, A súlyozó szűrővel mérve) használják a kockázat értékelés során. Értékelik továbbá a heti zajexpozíció szintjét is (LEX,8h, a napi zajexpozíció idővel súlyozott átlaga öt nyolcórás munkanapból álló munkahétre vonatkoztatva), a legnagyobb hangnyomásszintet (Lmax, az értékelési idő alatt C súlyozó szűrővel és csúcsidőállandóval mért legnagyobb hangnyomásszint), valamint a zajterhelést (a munkahelyi zaj egyenértékű A-hangnyomásszintje (LAeq- level of A equivalent), a munkahelyen fellépő mindenfajta zajra, az impulzusos jellegűekre is vonatkoztatva. A munkahelyi zaj komplex, ezért alkalmaznak egy állandó ekvivalens hang egyenérték mutatót. A munkahelyi érvényes zajexpozíciós határérték és a felső és alsó beavatkozási határértékek az EU-ban és Magyarországon a következők (2003/10/EC és 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet alapján). Zajexpozíciós határértékek: LEX,8h = 87 dB(A), pcsúcs[Lmax] = 200 Pa [140dB(C)], felső beavatkozási határértékek: LEX,8h = 85 dB(A), illetve pcsúcs[Lmax] = 140 Pa [137 dB(C), alsó beavatkozási határértékek: LEX,8h = 80 dB(A), illetve pcsúcs [Lmax] = 112 Pa [135 dB(C)]. A munkavállalót érő zajexpozíció nem haladhatja meg a zajexpozíciós határértékeket (87 dB). Ha a munkavállalót érő zajexpozíció meghaladja a zajexpozíciós határértékeket, akkor a munkáltató köteles azonnal intézkedni a zajexpozíció határérték alá történő csökkentése érdekében.

Zajméréseket kell végezni új munkahely létesítése, új munkaeszköz üzembe helyezése esetén, meglévő munkahely, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, technológia és termékváltás esetén, munkakör kialakításakor, a munkavállalót érő zajexpozíció meghatározásra. A zajméréseket a zajártalom szakterületre az egészségügyi miniszter rendelete alapján engedéllyel rendelkező szakértő, a Nemzeti Akkreditáló Testület által e tevékenységre akkreditált laboratórium végezhet. Hatósági intézkedésre akkreditált laboratórium által kiadott zajmérési jegyzőkönyv alapján kerülhet sor. A zaj mérési pontokat általában a munkavállaló fülétől 50 cm-en belül, ha ez nem alkalmazható, akkor álló munkavégzés esetén 1,5 m, ülő munkavégzés esetén 1,25 m magasságban kell kijelölni. A zajexpozíciós határértéknél a munkavállalót érő tényleges zajexpozíciót az egyéni hallásvédő eszköz zajcsökkentő hatásának figyelembevételével kell meghatározni (az egyéni hallásvédő eszköz használata mellett a munkavállalót érő zajexpozíció Lam = LCeq – SNR, LCeq az értékelési időre meghatározott egyenértékű C- hangnyomás szint, SNR- single number rating, az alkalmazott egyéni hallásvédő védőeszköz legalább 80%-os szinten számított csillapítása). A beavatkozási határértéknél az

egyéni hallásvédő eszköz hatását nem kell figyelembe venni (80 dB felett a munkáltató köteles a munkavállalót egyéni hallásvédő eszközzel ellátni, amelyet 85 dB felett kell munkavállalónak a munkáltató által előírt módon viselnie). Olyan tevékenységek esetén, amelyeknél a napi zajexpozíció szintje egyik napról a másikra jelentősen változik, a zajexpozíciós és a beavatkozási határértékek alkalmazásához a heti zajexpozíciót lehet figyelembe venni. A zajexpozícióból származó kockázatokat elsődlegesen a zajforrásnál kell kiküszöbölni, illetve a lehető legkisebb szintre csökkenteni (más munkamódszerek bevezetésével, kisebb zajt kibocsátó munkaeszköz kiválasztásával, a munkaeszköz zaj kibocsátásának csökkentésére szolgáló berendezés alkalmazásával, a munkahelyek és a munkavégzés helyszíneinek megtervezésével, a munkavállalók tájékoztatásával, oktatásával). A műszaki zajcsökkentés módszerei: léghangok csökkentése (hangszigetelő burkolat, tokozás, hangárnyékolás, hangelnyelő fal, mennyezetborítás), a szerkezeti zajok csökkentése (csillapítás, szigetelés), a munkaeszközök, a munkahelyek és a munkahelyi berendezések karbantartása, a zajexpozíció csökkentése munkaszervezéssel, a zajexpozíció időtartamának és intenzitásának korlátozása, megfelelő munkarend, pihenőidők beiktatása. Ha a zajexpozícióból eredő kockázatot más intézkedéssel nem lehet megelőzni, akkor a munkavállalót megfelelően illeszkedő egyéni hallásvédő eszközzel kell ellátni. Ha a zajexpozíció meghaladja az alsó beavatkozási határértékeket (80 dB), akkor a munkáltató egyéni hallásvédő eszközt biztosít a munkavállaló részére, ha a zajexpozíció eléri, vagy meghaladja a felső beavatkozási határértékeket (85 dB), akkor a munkavállaló köteles az eszközt viselni. A felső beavatkozási határértékeket túllépő zajterhelés esetén a munkáltató köteles a zajexpozíció csökkentését célzó intézkedési tervet készíteni. Az alkalmassági vizsgálatok során a foglalkozás-egészségügyi orvosok a következő eljárásrendet követnek. Előzetes alkalmassági vizsgálat során a hallásvizsgálatot a munkavállaló kérésére szűrőaudiometriás (helyszíni hordozható kisméretű készülék) vizsgálatot kell végezni, ha a munkahelyi zajszint 8 órás munkaidőre vonatkoztatva meghaladja a LEX 80 dB-t (alsó beavatkozási határérték). Ezt kötelezően el kell végezni, ha a munkahelyi zajszint meghaladja a LEX 85 dB-t (felső beavatkozási határérték). Időszakos orvosi vizsgálatot kell végezni 81–85 dB Aeq közötti zajexpozíció esetén 4 évenként, a munkavállaló kérésére, 86–90 dB Aeq közötti zajexpozíció esetén 4 évenként, halláspanasz esetén soron kívül, 91–100 dB Aeq közötti zajexpozíció esetén 2 évenként, halláspanasz esetén soron kívül, 100 dB Aeq zajexpozíció felett évenként, halláspanasz esetén soron kívül. Záró vizsgálatot kell végezni, ha a munkavállaló az adott munkahelyen legalább

4 éven keresztül zajexpozícióban dolgozott. A zaj okozta halláskárosodás felismerése gyakran nem a károsodást előidéző munkahelyen történik, hanem később, más munkahelyen. A szűrő-audiometriás vizsgálat során 50 dB alatti zajszintű helyiségben 250, 500, 1000, 2000, 4000, 6000, 8000 Hz-es frekvenciákon meg kell határozni a légvezetéses hallásküszöböt. Ha a halláscsökkenés bármely frekvencián eléri a 25 dB-t, klinikai audiometriás vizsgálatot kell végeztetni audiológiai laboratóriumban (hangszigetelt kabinban végzett speciális klinikai laboratóriumi vizsgálat, minimálisan 16 órával a zajexpozíció után végezhető el). A munkaalkalmassági vélemény csak ennek ismertében adható ki. A fokozott expozíció (betegséget megelőző állapot) kritériuma, hogy a csontvezetéses hallásküszöb értéke 4000 Hz-en mindkét fülön szimmetrikusan elérje, vagy meghaladja a 30 dB-t. Időszakos vizsgálat során ki kell emelni a zajexpozícióból a munkavállalót, ha a két vizsgálat között a beszédfrekvenciák (500, 1000, 2000 Hz) átlagán a hallásromlás elérte a 10 dB-t. Zajexpozícióban nem foglalkoztatható a munkavállaló, ha a beszédfrekvenciákon vagy az 1000–4000 Hz-en a percepciós típusú, egyéb belsőfül- (nem zaj) eredetű halláscsökkenésének mértéke 25 dB-t ér el, illetve ha 40 éves kor alatt a zajexpozíció hatására már kialakult a foglalkozási betegség mértékét elérő halláscsökkenés. A zaj okozta foglalkozási eredetű betegség kritérium rendszere összetett, egyrészt munkavállalói, másrészt munkakörnyezeti. A dokumentált expozíciós határérték (87 dB Aeq) feletti munkahelyi zajhatás következményeként az expozícióval arányosan progrediáló halláscsökkenés, amely (akár csak az egyik oldalon is) a beszédfrekvenciákra ráterjed, a csontvezetéses hallásküszöb emelkedés 2000 Hz-en eléri vagy meghaladja a 30 dB-t, a magasabb frekvenciák felé pedig a halláscsökkenés fokozódik. A két oldal között lényeges (10 dB-t meghaladó) eltérés nincs (azaz szimmetrikus, kivéve ha bizonyítottan csak egy oldali volt a munkahelyi zajhatás). Lényeges az audiológiai vizsgálat során a kóros hangosságfokozódás kimutathatósága is. Fokozott expozíciónál az 5 évet, foglalkozási betegségnél a 10 évet meghaladó expozíciós idő, valamint minden egyéb, a belső fület károsító kóroki tényező kizárhatósága is kritérium. Foglalkozási eredetű halláscsökkenés megállapításánál csak a csontvezetéses küszöb veendő figyelembe. Kombinált típusú halláscsökkenés esetén a légvezetéses hallásvesztés nem számítható be a foglalkozási eredetű halláscsökkenés mértékébe. Egyoldali károsodás csak abban az esetben bejelentendő, ha a munkahelyi expozíciós vizsgálat bizonyítottan egyoldali zajbehatást igazol. A fokozott expozíció fogalmának bevezetése, regisztrálása, az annak minősülő esetek kivizsgálása, a halláscsökkenés további progressziójának megelőzését szolgálja. A zajeredetű halláskárosodáshoz hasonló audiológiai leletet adhatnak egyes fertőző betegségek (parotitis epidemica, vírus fertőzések, meningitis), mérgezések (széndioxid, szénmonoxid, neurotoxikus vegyszerek, nehézfémek), ototoxicus gyógyszerek (aminoglikozidok, szalicilátok, vízhajtók), vérkeringési zavarok (vertebrobasilaris insufficiencia, arterioszklerózis, anémia, vérképzőszervi betegségek), diabétes mellitus, sclerosis multiplex, akusztikus neurinoma, koponyasérülés. A krónikus zajexpozició halló rendszeren kívüli hatásai több félék lehetnek. Kiválthatnak pszichés (ingerlékenység, alvászavar), idegrendszeri (fejfájás, szédülés, gyengeség), kardiovasculáris (vérnyomás emelkedés, fokozott myocardiális infarktus rizikó) panaszokat Újabban az ismétlődő akusztikus shock hasonló hatásairól is beszámoltak fülhallgatók rendszeres használatával járó munkakörökben (call centerek, mobil telefonok fülhallgatói). Új kórkép a vibroakusztikus betegség is (infrazaj és vibráció kombinációja, Új foglalkozási betegségek fejezet). Kombinált rizikótényezők együttes érvényesülése esetén (ototoxikus hatások kombinációja, kémiai és fizikai kórokok együttes hatása) felvetették a zajexpozíciós határérték csökkentésének szükségességét.

A foglalkozás-egészségügyi orvos zajártalom megelőzésével kapcsolatos feladatai közé tartozik a munkahelyek higiénés ellenőrzése, a kockázat értékelésben való közreműködés, a dolgozók felvilágosítása, a hallásvédő eszközök használatának megtanításában és az ellenőrzésben való részvétele, a munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégzése, a fokozott expozíció és foglalkozási megbetegedések bejelentése. Vibrációs ártalom Cseh Károly, Felszeghi Sára Az Európai Unióban a 2002/44/EC irányelv szabályozza a vibrációs ártalmak megelőzésével kapcsolatos teendőket, amelynek hazai megfelelője a 22/2005. (VI. 24.) Eü. M. rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről. Előfordulnak olyan technológiák, ahol a munkavállalókat rezgésterhelés éri (az építőiparban használatos lapvibrátorral végzett tömörítés, légkalapácsok, fúrók, köszörűk, csiszoló gépek, fűrészek, őrlő gépek, használata, mezőgazdasági gépkezelés, erdészet, fakitermelés, árufuvarozás, az alkalmazott járművek technológiai színvonalától függően). Minden géptípus és szerszámfajta, ami mechanikai alkatrészeket tartalmaz és mozgást végez, rezgéseket kelt. Ha az emberi testtel érintkezésbe kerül, egészségi kockázatot hordozhat, ezért munkaegészségügyi, vagy környezeti rezgésmérése indokolt. A rezgések mérését három fő irányban el kell végezni. Az egyértelműség kedvéért a szabványok megadják az egyes tengelyeket kéz-kar, ill. egész testre ható vibrációs mérések esetére. Az ipari technológiák, szállítmányozási rendszerek bővülésével a vibrációs hatásoknak kitett populáció világszerte nő. A váz és izomrendszert terhelő rizikótényezők (kényelmetlen, kényszer testtartásban végzett munka, nehéz fizikai munka, tehermozgatás, rossz ergonómiai tervezés, ismétlődő mozdulatok, állás, járás, ülés), kedvezőtlen külső körülmények (hideg, nedves környezet, drogok, dohányzás, vinil-klorid) és a vibráció kombinálódása fokozza a károsodás kockázatát. A legveszélyesebb frekvencia tartomány az emberi testre a 0,5-80 Hz közötti és Z irányú (Z irány az emberi test hossztengelye, X irány anteroposterior, Y irány laterális). Az 1 Hz körüli rezgések az egyensúlyérzékelést, a 3-6 Hz körüliek a belső, főleg mellkasi szerveket, a 20-30 Hz az izomzatot, főleg nyak, váll fej izmokat, a 60-90 Hz pedig a szemizmokat, látásélességet befolyásolják hátrányosan. Az egészségre káros rezgések két úton érhetik a munkavállalót, egész testre ható rezgésként, vagy lokális (kéz/kar) rezgésként. Az egész testre ható rezgés olyan mechanikai rezgés, amit az egész test átvesz a munkavállaló munka közbeni helyzetéből adódóan, és ez egészségkárosító kockázatot jelenthet az érrendszer, csont-, ízület- és az idegrendszer épségére, a komfort érzetre, az érzékelésre, valamint az egyensúly érzékelésre. Ilyen, a munkavégzés során keletkező egész testre ható rezgést okoz például a villamos mozdony vezető-ülésében átadott rezgés, vagy a kőtörő berendezés irányítófülkéjében ülő emberre ható rezgés. A rezgések tartománya 0,1 – 0,6 Hz közötti. Az egész testre ható vibráció a gerinc elváltozásai (pl. lumbagó) mellett gyakran okoz fáradtságot, csökkent teljesítő képességet, alvászavart, gyomor-bélrendszeri panaszokat, fejfájást és szédülést az expozíció alatt és után. A tünetek hasonlóak a tengeri betegség tünetcsoportjához. A teherautó sofőrök évekig tartó egész test rezgésexpozíciója következtében kialakuló leggyakoribb szervi panaszok a keringési, gyomor-bél, légző, izom és csontrendszeri érintettségre utalnak. A panaszcsoportot „vibrációs betegségnek” nevezik. A kézre ható rezgéseket azért nevezzük lokális rezgésnek, mert mindig az adott szerszám, gép határozza meg, hogy milyen módon, és milyen helyen adódik át a működő szerszám rezgése attól függően, hogy a gépet teljes súlyával együtt a kézben tartják, vagy a földön vezetik.

A kéz/kar rezgés által okozott foglalkozási betegség a kéz/kar vibrációs szindróma (KKVSZ, hand/arm vibration syndrome HAVS, vibration white finger VWF, vibrációs Raynaud szindróma), A KKVSZ foglalkozási eredetű, repetitív, kumulatív trauma betegség. Leggyakrabban a kézzel tartott, rezgést keltő eszközök működtetőin alakul ki évek alatt. Az EU-ban több mint 5 millió, az USA-ban 2-4 millió, az Egyesült Királyságban 2 millió munkavállaló (nagy többségben férfiak) exponálódik kéz/kar lokális rezgéssel. Az EU-ban 1 millió munkavállalót érhet egészségkárosodás (de úgy becsülik, hogy 50 %-ban alakulnak ki tünetek). A KKVSZ gyakran társul carpalis alagút szindrómával. A KKVSZ komplex perifériás neurológiai, vaszkuláris és muszkuloszkeletális, kezeket és a karokat érintő, lassan progrediáló, vibráció okozta foglalkozási megbetegedés. A betegség a tartós, folyamatos rezgésexpozíció során latencia periódus után alakul ki. Az első megjelenő tünetek szenzoneurinálisak. Pragmatikus szempontból a fájdalom fellépése a legfigyelmeztetőbb jelenség, amelynek jelentkezésekor a további rezgésexpozíciót meg kell szüntetni (valójában ez bármilyen szenzoneurinális tünet észlelésekor már javasolt a további károsodás elkerülése céljából). A szenzoneurinális tünetek az ujjak idegvégződésének sérülése következtében alakulnak ki: zsibbadás, érzéketlenség, ügyetlenség. A vaszkuláris tünetcsoport és az ujj körömpercek trofikus károsodása (bőr atrófia, ujjbegy necrosis) a véráramlási zavar következtében jön létre. Az ujjak rohamszerűen elfehérednek (white finger, fehér ujjak, az elváltozást hideg környezet, hideg víz provokálja), eleinte a középső ujjakon, distálisan, később valamennyi ujjon, minden percen kialakul (a vibrációs Raynaud jelenség mindig csak az érintett végtagokon lép fel, ellentétben az immunológiai, hematológiai kórállapotokhoz társuló négy végtagi, esetleg a nyelven is észlelhető Raynaud jelenséggel). A Raynaud jelenség második és harmadik fázisa itt is lezajlik (cyanosis, majd a keringés megindulásával az ujjak rózsaszínné válása). A későbbiekben a bőr atrofizál, az ujjak körömpercén gangréna alakulhat ki. A kéz szorítóereje csökken, ügyetlenné válik. A csontokon degenerativ jelenségek alakulhatnak ki. A KKVSZ leggyakoribb tünetei: egy vagy több ujj (distális perc) rohamszerű elfehéredése hideg expozícióra, ujjzsibbadás, érzéketlenség, a finom érintés érzékelésének kiesése, az algid syncopék között fájdalom és állandó hideg érzés fellépése, szorító erő csökkenés, csontcysták az ujjak és a csukló csontjaiban. A betegség első stádium beosztása a Taylor-Pelmear osztályozás volt. Taylor-Pelmear osztályozás Stádium

Tünetek

1

alkalmi roham, 1 vagy több ujj köröm percén

2

alkalmi roham, köröm illetve középső ujjpercet érinti

3

gyakori rohamok minden / legtöbb ujj több percén

4

ugyanaz, mint 3 bőrelváltozásokkal a köröm perceken

Jelenleg az összetettebb, vaszkuláris és szenzoneurinális tünetek alapján történő Stockholm Workshop osztályozást alkalmazzák.

Stockholm Workshop osztályozás hideg indukálta, ujjakon jelentkező vaszkuláris tünetek szerinti osztályozás kéz/kar vibrációs szindrómában stádium

Tünetek

fokozat

0

nincs

nincs roham

1

enyhe

alkalmanként, 1 vagy több ujj körömpercet érint

2

közepes

alkalmanként rohamok a köröm és a középső, ritkán a proximális ujjperceken hűtési próba körömpercen pozitív

3

súlyos

gyakori rohamok minden ujjpercen hűtési próba egy vagy több új középpercén is pozitív

4

nagyon súlyos

ugyanaz mint 3, degeneratív bőrelváltozásokkal a köröm perceken

Stockholm Workshop osztályozás a szenzoneurinális eltérések alapján kéz/kar vibrációs szindrómában stádium

Tünetek

OSN

vibrációs expozíció tünet nélkül

1SN

intermittáló érzéketlenség zsibbadással vagy anélkül

2SN

intermittáló vagy állandó érzéketlenség csökkent szenzoros percepcióval

3SN

intermittáló vagy állandó érzéketlenség csökkent tactilis diszkriminációval, és kézügyességgel

Gemne G és mtsai. Scandinavian Journal of Work, Environment and Health. 1987, 13, 275-278 alapján

A KKVSZ tünetei latencia periódus után lépnek fel. Ennek időtartamát befolyásolják a következő tényezők (környezeti és munkavállalói): a rezgések paraméterei, az eszköz, a munkafolyamat, antivibrációs kesztyűk alkalmazása, a munkavállaló egyéni érzékenysége, a szorító erő, az érintkező felület mérete, a kéz, kar helyzete, dohányzás, drogok, gyógyszerek (az exponáltak mintegy 20 % -ában alakul ki KKVSZ). A tünetek átlagos látencia periódusa egyes foglalkozásokban (nemzetközi becslés) foglalkozás

tünet

latencia (évek)

öntő

zsibbadás érzéketlenség elfehéredés

1.8 2.2 2.0

hajóépítő munkás

zsibbadás érzéketlenség elfehéredés

9.1 12.0 16.8

láncfűrész

érzéketlenség

4.0

köszörűs

elfehéredés

13.7

Átlagos latencia idők egyes foglalkozásokban (hazai becslés) átlagos

minimális (évek)

vájár (mélyszíni)

16,0

1,0

öntő

21,9

5,0

öntvénytisztító

7,0

1,0

keszonvájár

13,5

4,0

motoros-fűrész

12,6

1,0

üvegcsiszoló

16,2

1,0

foglalkozás

A EU-ban megengedett expozíciós határértékek a következők. Kéz/kar vibráció esetén a napi megengedett expozíciós határérték napi 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva, 2

2

négyzetes középértékben mérve 5 m/s , hideg/nedves munkakörnyezetben 2,5 m/s . Az S 2

időállandóval mért legnagyobb súlyozott gyorsulás az 50 m/s -et nem lépheti túl. A 2

prevenciós határérték napi 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva 2,5 m/s . A prevenciós határérték felett első alkalommal a munkába állás után 6 hónappal időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat szükséges. Nők, fiatalkorúak a prevenciós határérték feletti expozícióban nem foglalkoztathatók. Egész testre ható rezgés esetén a napi megengedett expozíciós határérték 8 órás referencia2

2

időszakra vonatkoztatva 1,15 m/s . A pillanatnyi rezgésgyorsulás csúcsértéke a 10 m/s -et nem haladhatja meg, a prevenciós határérték 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva 2

0,5 m/s . A rezgés által kiváltott rendellenességek kialakulási ideje nem ismert pontosan, ezért nehéz a rezgésterhelés megállapítására mindenre kiterjedő módszert adni. A lokálisan ható (kéz/kar) rezgések biológiai súlyossága függ a rezgés frekvenciatartományától, amplitúdójától, az igénybevételi idő és a napi munkaidő hányadosától, az igénybevétel időbeli eloszlásától, az adott időpontig számított halmozott terheléstől, a kezelő által a szerszámra gyakorolt nyomás nagyságától, irányától, a kéz/kar helyzetétől az igénybevétel alatt, a rezgő gép, munkadarab típusától, a kézre ható rezgés irányától, a kezelő jártasságától, a kezelő megbetegedési hajlamától A mennyiségi kockázatértékelés elkészítéséhez rezgésmérést kell végezni az új létesítmény, gép, berendezés üzembe helyezése során, kivéve amikor a gyártó által adott információ 2

alapján a rezgésszint a prevenciós határértéket (2,5 illetve 0,5 m/s ) nem éri el, meglevő létesítmény, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, valamint technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változtatás a rezgésterhelés mértékét módosíthatja, munkakör kialakításakor, foglalkozási eredetű egészségkárosodás vagy annak gyanúja, panaszbejelentés, másodfokú eljárás vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a fővárosi és megyei kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári feladatokat ellátó

szakigazgatási szerve, továbbá bíróság megkeresése esetén, valamint ha jogerős hatósági határozat írja elő. A méréseket akkreditált szervezet, laboratórium végzi. A mechanikai rezgésexpozícióból eredő kockázatokat a forrásnál kell kiküszöbölni vagy minimális szintre csökkenteni. A munkáltatónak olyan műszaki-technikai, illetve szervezési intézkedést kell hoznia, amely biztosítja a mechanikai rezgés és a kapcsolódó kockázatok lehető legalacsonyabb szintre csökkentését. Ilyen intézkedések: más munkamódszerek bevezetése, ergonómiai követelményeknek megfelelő munkaeszközök alkalmazása, amelyek a lehető legkisebb mértékű rezgést idézik elő, kiegészítő eszköz használata, amely csökkenti a rezgés okozta károsodások veszélyét (az egész test rezgést hatékonyan csökkentő ülés, a kéz/karra átvitt rezgés mértékét csökkentő fogantyú, védőkesztyű), a munkaeszközök, a munkahelyek és a munkahelyi berendezések megfelelő karbantartása, megfelelő kialakítása, a munkavállalók megfelelő tájékoztatása és képzése a munkaeszközök biztonságos használatáról, az expozíció időtartamának és intenzitásának korlátozása, megfelelő munkabeosztás, pihenőidők beiktatásával, megfelelő védőruházat biztosítása a munkavállaló alacsony hőmérséklettől és nedvességtől való védelme érdekében. Egész testre ható rezgés vonatkozásában a tengeri hajózásban és a légi szállításban egyedi engedély alapján, e határérték alól a Nemzeti Munkaügyi Hivatal munkavédelmi és munkaügyi igazgatósága kérelemre felmentést adhat. A rezgésérzékelő műszerek piezoelektromos vagy ferroelektromos gyorsulásérzékelők, a mechanikai erők hatására a kristály felületei között elektromos feszültség keletkezik és az eszköz a gerjesztő rezgéssel arányos jelet ad. A rezgésgyorsulást mérő rendszerbe olyan szűrőt iktatnak be, amelynek a frekvencia-átviteli jelleggörbéje arányos az emberi szervezet rezgésérzékenységével. A mérési eredmény azt az értéket mutatja, amit a kapott terhelésre az ember érez. Az ember érzékenysége függ a frekvenciától, ezért a súlyozó szűrőt ennek megfelelően határozzák meg szabványok alapján. Az emberi érzékenység megmutatására az érzékelési görbék szolgálnak. Az érzékelési küszöb alapgörbe annak a minimális rezgésintenzitásnak felel meg, amit az ember teljesen zaj- és rezgésmentes környezetben erősen odafigyelve éppen megérez. Ez a küszöbérték más a gerincoszlopra merőleges, és más az azzal párhuzamos rezgések esetén. Ezért ha nem lehet előre tudni, hogy melyik irányú rezgés várható például egy épületben, illetve, ha az ember helyzete változik, akkor mindegyik rezgésirány görbéjének határvonalából szerkesztett úgynevezett kombinált alapgörbét alkalmaznak (X-Y-Z irányok). Ellenőrizendő a külső terhelés, elhaladó vonat, vagy metró szerelvény hatására az épületekben keletkező rezgések mértéke is (okoznak-e kellemetlen érzetet, idővel egészségkárosodást az épületben tartózkodóknak). Ez esetben környezeti rezgésekről van szó, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik a mérés és az ellenőrzés. A környezeti rezgésvizsgálatok gyorsulásérzékelőkkel történnek, és gyorsulás-idő függvényeket határoznak meg. A testre ható gyorsulás egyenesen arányos azzal a testre ható tehetetlenségi erővel, amelyik kiváltja a kellemetlen rezgésérzetet. A környezeti rezgésmérésre használt súlyozó szűrő a bejövő alacsony frekvenciájú, 1-8 Hz rezgéseket változatlanul hagyja, a magasabb és ennél alacsonyabb frekvencia-összetevőket arányosan kiszűri, az emberi szervezethez hasonlóan. A gyakorlatban általánosan használatos integráló rezgésmérő egyenértékű rezgésgyorsulást és. súlyozott egyenértékű rezgésgyorsulást mér. A mérőeszközök érzékelői attól függenek, hogy milyen típusú mérésre használják. A lokális rezgésmérés érzékelője a megfogott eszközről átadódó rezgést (gyorsulást) méri. Kisméretű, a munkavégzést nem akadályozó műszer, a középső- és gyűrűsujj közé illeszthető érzékelője kesztyűhasználat esetén is alkalmazható. A lokális rezgésméréseknél a mérőrendszer frekvenciatartománya 5-1500 Hz közötti, amely elegendő a 8-1000 Hz középfrekvenciájú oktávsáv lefedésére. A méréseket három irányban a kezek felületén kell elvégezni, vagy azon a felületen, ahol a rezgésenergia pontosan a testbe hatol. A különböző

tengelyek irányában mért gyorsulást súlyozott rezgésgyorsulás vagy oktáv, illetve. tercsávokban meghatározott rezgésgyorsulás formájában rögzítik. A teljes napi terhelési idő meghatározásakor figyelembe kell venni a változó munkafeltételeket, a munkaszünetek idejét is. A teljes igénybevételi idő, amíg a kezet a rezgés éri, a szokásos 8 órás munkaidőben (referencia idő) napi 4 órára becsülhető. Ezt tekintik megítélési időnek A rezgésmérést mind a két kézen el kell végezni akkor is, ha jobbkezes a munkavállaló. Az egész testre ható rezgésmérés érzékelője egy ülőpárna (nagyobb méretű, súlya lehet 7-8 kg). Ha az egész testre ható rezgés az ülő helyzeten kívül álló, vagy fekvő helyzetben is érvényesül, a gépre, padlóra helyezik az érzékelőt. A vizsgált frekvenciatartomány 0,5-80 Hz között a komfortra és érzékelésre, 0,1–0,5 Hz között pedig az egyensúlyérzékelésre való hatást veszi figyelembe súlyzószűrők alkalmazásával. A rezgéserősség elsődleges mennyisége a gyorsulás, de nagyon kis erősségű rezgések esetén, mint épületekben, vagy hajókon, sebességet is mérnek, amelyet gyorsulásra számítanak át. A rezgésmérést olyan koordinátarendszerben végzik, amelynek a középpontja az emberi testet gerjesztő hely. Az érzékelő a mérési felületre merőlegesen kerül elhelyezésre. A mérés időtartama hosszú a statisztikai pontosság biztosítása miatt, hosszabb, mint a tipikus rezgésterhelés. Az alapértékelési módszer a súlyozott gyorsulás négyzetes középértékének (rms) az alkalmazása, mértékegysége lineáris rezgés esetén méter per másodpercnégyzet (m/s2), forgó rezgés esetén radián per másodpercnégyzet (rad/s2). Feltételezhető, hogy a terhelésre adott reakciók összefüggésben vannak az energiával. A rezgések komfortra és érzékelésre gyakorolt hatásának határértéke nincs megadva Az egészséges emberek 50%-a érzékel rezgést, ha a súlyozott rezgésgyorsulás csúcsértéke eléri a 0,015 m/s2 értéket. A tömegközlekedésben a különböző nagyságú rezgések összegzett eredője esetén a reakciók a következők. Kisebb mint 0,315 m/s2 0,315-0,63 m/s2 0,5-1 m/s2 0,8-1,6 m/s2 1,25-2,5 m/s2 >2 m/s2

nem kellemetlen, kissé kellemetlen, meglehetősen kellemetlen, kellemetlen, nagyon kellemetlen, rendkívül kellemetlen.

Az egyensúlyi zavar előfordulásának nagyobb a valószínűsége, ha a rezgés hatásideje néhány óránál hosszabb. Az egyensúlyzavar dózisértékének számítását a következőképpen végzik. Az egyensúlyzavar-dózis (MSDVZ, motion/sea sickness dose value, tengeri betegség dózis, 1/3 MSDV értéknél a nem adaptálódott felnőttek 70 %-a hány 20 perc és 6 óra közötti vertikális oscillációs expozíció esetén) értéke méter/másodperc a 1,5-ik hatványon m/s1,5 mértékegységben, a Z tengelyirányú, frekvenciasúlyozású gyorsulás négyzetének integrálértékéből vont négyzetgyök. Kisfrekvenciás oszcilláció hatására nagy különbség mutatkozik az egyes személyek érzékenysége között. A nők hajlamosabbak egyensúlyzavarra, mint a férfiak. A tünetek súlyossága az életkor növekedésével fokozódik. Ionizáló sugárzás Cseh Károly, Felszeghi Sára

Az ionizáló sugárveszély piktogramjai

Az ionizáló sugárzás egészségkárosító hatása, a preventív és a kuratív teendők a sugáregészségügy feladatát képezik. Az ionizáció kiváltására képes sugárzó anyagok jelen vannak a környezetünkben, az élőlényekben, az emberekben is. Az emberiséget állandóan éri természetes és mesterséges eredetű ionizáló sugárzás. A természetes eredetű sugárzás két forrása az űr és a földkéreg. Sugárterhelésük küszöbölhetetlen. Nagyobb a kozmikus sugárdózis magas hegyek lakói körében, mivel a légrétegek sugárzáselnyelő képessége a magasság növekedésével kevésbé érvényesül. A földkérgi eredetű sugárterhelés hétszerese a kozmikus sugárdózisnak. A természetes forrású sugárdózis világátlag 2,4 mSv /év. Hazánk lakosságának természetes sugárterhelése mintegy 20 %-kal nagyobb, 3-3,5 mSv/év (ennek túlnyomó része a radonból származik), mivel azon országok közé tartozunk, amelyek lakói több időt töltenek épületekben. A radontól származó sugárterhelés a szabadban tartózkodó trópusi népek építőanyagoktól származó sugárterhelése kisebb a világátlagnál, az északi országok lakói esetében akár kétszer nagyobb is lehet. Természetes sugárterhelésünk két-harmad része a felszíni kőzetekben, az építőanyagokban mindig jelen lévő urán. A természetben az urán 238 izotópja fordul elő 99, 284 % - ban spontán gyakorlatilag nem hasad, felezési ideje 4,468 millió év. Az U 235 változat képes spontán maghasadásra, láncreakció létrehozására. Felezési ideje 700 millió év. Az építőanyagok sugárterhelése az urán bomlásakor keletkező radon gáz és egyéb légnemű radioaktív anyagok belégzéséből eredő sugárterhelés következtében jön létre. A radon jelenléte miatt a sugárdózis annál nagyobb, minél többet tartózkodunk földszinti, rosszul szellőztetett vagy földalatti helyiségben. Nagy tórium tartalmú területeken a természetes sugárterhelés átlagértéke ötvenszer is magasabb lehet (fekete színű homok, brazil tengerpart, India Kerala állama, Irán, Franciaország Madagaszkár, Nigéria egyes területei). Sugárhatásnak tulajdonítható egészségkárosodás nem igazolódott.

Repülőgépen 10 km magasan 30 óra alatt 0,15 mSv járulékos dózisterhelést kapunk. A csernobili katasztrófa során a Magyarországon a felnőtt lakosság 10 év alatt átlagosan 0,47 mSv többletdózist kapott (1986-ban 0,33 mSv-et). A paksi 2003. április 10-11-i üzemzavar következtében a kibocsátás által okozott többletdózis 0,00013 mSv, az éves dóziskorlát az egész atomerőműre 0,09 mSv. A természetes és mesterséges sugárzásból származó dózisok Természetes (2,4 mSv/év) kozmikus külső 0,3 mSv kozmikus belső 0,015 mSv Földkérgi külső 0,5 mSv Földkérgi belső 1,6 mSv Mesterséges (0,4 mSv/év) Nukleáris ipar 0,0002 mSv orvosi célú 0,4 mSv atomrobbantás 0,01 mSv

Az ionizáló sugárzás hasznosítása széleskörű az egészségügyi ellátás, ipar, energiatermelés és kutatás területén. Szabályos alkalmazás esetén a munkahelyi expozíció nem okozhat egészségkárosodást. Balesetekből vagy szabálytalan alkalmazásból származó egészségkárosodás meghatározó mértékben gyógyítható és a munkaképesség helyreállítható. A sugárexpozíció révén kialakuló egészségkárosodás megelőzhető. Az ezzel dolgozók az A veszélyességi osztályba tartoznak, a munkakör befejezésekor záró alkalmassági vizsgálat is kötelezően végzendő. Az IARC (International Agency for Research on Cancer, a World Health Organization szervezete) és az EU is az ionizáló sugárzást az I. kategóriás rákkeltő tényezők közé sorolja Az ionizáló sugárzással történő expozíció hatására a dózistól függően determinisztikus vagy sztochasztikus károsodás alakulhat ki. Küszöbdózist, általánosan elfogadottan 500 mSv-t, meghaladó besugárzásnál a sejtek-szövetek funkció zavarától kezdve elpusztulásukig terjed a károsodás. A sztochasztikus károsodás, általában évtizedeket is

meghaladó latenciájú rosszindulatú daganatok és súlyos, örökletes hatások kialakulásában manifesztálódhat. A megjelenő elváltozások előfordulásának valószínűsége egy adott besugárzott csoporton belül nő a dózis növekedésével. A sugárkárosodás kialakulhat akutan vagy krónikusan. Determinisztikus sugárkárosodásnál (olyan sugárhatás, amelynek dózis küszöbértéke van, amely felett a hatás súlyossága a dózissal növekedik) az érintett szerv/szervrendszerben létrejövő elváltozások súlyossága arányos az elszenvedett dózissal. A károsodás kiterjedése, az elváltozás súlyossága a dózis nagyságától, a besugárzott terület kiterjedésétől, a sugárzás típusától függő; bőr esetén az elváltozás az enyhe bőrpírtól a bőr teljes vastagságában való elhalásáig vagy egyéb szövetek elpusztulásáig is terjedhet Sztochasztikus sugárkárosodás (olyan sugárhatások, amelyeknek küszöbdózisuk nincs, előfordulásuk valószínűsége arányos a dózissal, súlyosságuk azonban független a dózistól) akár egyszeri besugárzás, de a gyakorlati tapasztalatok alapján általában hosszantartó kis dózisú besugárzás hatására alakul ki. Latencia ideje hosszú, a besugárzásból származó következmény egyénre nem vonatkoztatható, csak csoportra; a dózis nagyságával a malignitás kialakulásának valószínűsége arányos. Fiatalok sugárkárosodása adott dózisnál jelentősebb, mint időseknél, az osztódásban lévő sejtek nagy száma miatt. Ennek következménye, hogy 18 éven aluli munkavállaló ionizáló sugárzást, vagy radioizotópokat hasznosító munkakörben nem alkalmazható. Kivételt képeznek a szakirányú oktatásban résztvevő tanulók, akik 16 éves kor után, a felnőtt munkavállalókra vonatkozó dóziskorlátoknál szigorúbb korlátozási rendszert figyelembe véve végezhetnek ionizáló sugárzást hasznosító munkát. Sugársérült az a személy, aki 250 mSv effektív dózist meghaladó nem terápiás célú sugárterhelést, illetve a klinikai tünetek vagy a dózisbecslés alapján a bőrfelület egy részén 6 Gy-nél (Gray, Joule/kg, az elnyelt dózis egysége, Andrew Gray után), a szemlencsében 2 Gy-nél, vagy egyes egyéb szervekben 3 Gy-nél nagyobb sugárterhelést (elnyelt dózis) kapott, illetőleg ha ennek gyanúja fennáll. Enyhe sugárbetegséget 1-2 Gy, mérsékeltet 2-4 Gy, súlyosat 4-6 Gy, nagyon súlyosat 6-8 Gy, letálisat 8 Gy feletti dőzis okoz (a perifériás limfocita szám csökkenése az expozíció után néhány nappal már jelzi a súlyosság mértékét). Legkésőbb 24 órán belül orvosi vizsgálat/kezelés szükséges. Az ionizáló sugárzás jelenlétét érzékszerveink nem érzékelik. A levegőben képződő ózonszag lehet figyelmeztető. Az igen nagymértékű ionizáló sugárzás esetén a Geiger számláló nem tud regenerálni, és így esetleg nem jelzi a sugárzást. Alkalmanként a sugárforrások körül megfigyelhető a Cserenkov sugárzás (kék fény jelenség). A bőrre ható erős ionizáló sugárzás bizsergő érzést kelthet, és termográfiás eljárásokkal vizualizálható. A bőrt érő 3 Gy epilációt okoz (3 nap után jelenik meg), 3-10 Gy erythemát (3-10 nap után), 812 Gy száraz hámlást (15-30 nap után),15-25 Gy vesicula megjelenését (15-25 nap után), 20 Gy felett pedig necrosist (14-21 nap után).

A 16/2000. (VI. 8.) Eü. M. rendelet 2. melléklete tartalmazzai a munkavállalókra vonatkozó dóziskorlátokat. Magyarországon 13000 körüli a sugárforrásokat alkalmazó munkahelyek száma és 16000 feletti a személyi dozimétert viselő munkavállalók létszáma. Foglalkozási sugárterhelésnek kell tekinteni bármilyen olyan sugárterhelést,- amelyet a munkavállaló a munkavégzés folyamán kaphat. A foglalkozási sugárterhelés nem tartalmazza az orvosi diagnosztikai és terápiás beavatkozásokból, továbbá az olyan természetes forrásokból származó sugárterheléseket, amelyek nem tartoznak a rendelet hatálya alá. 18 éven aluli személyek foglalkozási sugárterheléssel járó munkát nem végezhetnek. A foglalkozási sugárterhelés során a munkavállaló az alkalmazott mesterséges és természetes forrásokból származó, külső és belső sugárterhelés együttesen, egymást követő 5 naptári évre összegezve nem haladhatja meg a 100 mSv (Sievert, Joule/kg, az egyenérték és az

effektív dózis speciális egysége, Rolf Maximilian Sievert után, egyenérték dózis az ionizáló sugárzás típusára korrigálva- alfa 20, proton 5, elektron 1, müon 1, neutron 5, 10, 20, foton 1) effektív dóziskorlátot (évente átlagosan 20 mSv). Az effektív dózis egyetlen naptári évben sem haladhatja meg az 50 mSv értéket (az effektív dózis az emberi test összes szövetére vagy szervére vonatkozó, súlyozott egyenérték dózis). A szemlencsére (szürkehályog kockázata) vonatkozó évi egyenérték dóziskorlát 150 mSv. A bőrre - bármely 1 cm2 területre átlagolva -, továbbá a végtagokra vonatkozó évi egyenérték dóziskorlát 500 mSv. Az egyes szövetek sugárvédelemben használt súlytényezője Testszövet vagy szerv Ivarszervek Csontvelő (vörös) Vastagbél* Tüdő Gyomor Hólyag Emlő Máj Nyelőcső Pajzsmirigy Bőr Csontfelszín Maradék**

Súlytényező 0,20 0,12 0,12 0,12 0,12 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 0,01 0,01 0,05

* A vastagbél alsó szakasza.

Veszélyhelyzetben, baleset következményeinek elhárításában részt vevő személy sugárterhelése nem haladhatja meg az 50 mSv effektív dózist. Kivételt képez a népesség jelentős sugárterhelésének megakadályozásában és életmentésben részt vevő személy. Az életmentésben részt vevő személy sugárterhelése a 250 mSv effektív dózist ne haladja meg. Munkavállalók radontól származó sugárterhelése esetén a cselekvési szint 1000 Bq/ m3 (Becquerel a radioaktivitás egysége, Antoine Henri Becquerel után, egy másodperc alatt egy magátalakulás megy végbe, cselekvési szint az a dózisteljesítmény vagy aktivitáskoncentráció szint, amely felett helyzetjavító vagy védelmi intézkedéseket kell végrehajtani tartósan fennálló vagy baleseti helyzetekben) radon-koncentráció a levegőben, éves átlagban A radonból származó sugárterhelés átszámítási tényezője 1,4 mSv /mJ x h x m-3 , 20 mSv megfelel 14 mJ x h x m-3 értéknek (ez 4 munkaszint hónap, working level month, WLM, a radon bomlástermékeiből származó sugárterhelés egysége, 1 WLM= 1 munkaszintű koncentráció 170 órás expoziciója = 3,54 mJ x h x m-3), 50 mSv pedig 35 mJ x h x m-3 értéknek (ez 10 munkaszint hónap). A 16. életévüket betöltött, de 18 év alatti tanulók, illetve gyakornokok oktatásból származó összes sugárterhelésének évi effektív dóziskorlátja 6 mSv. A szemlencsére vonatkozó egyenérték dóziskorlát évi 50 mSv, a bőrre 1 cm2 területre átlagolva és a végtagokra vonatkozó egyenérték dóziskorlát évi 150 mSv. A lakosság mesterséges forrásokból származó, külső és belső sugárterhelésének összege, az orvosi diagnosztikai és terápiás beavatkozással, a nem foglalkozásszerű betegápolással, az orvosi kutatásban való önkéntes részvétellel járó sugárterhelésen kívül, nem haladhatja meg az évi 1 mSv effektív dóziskorlátot. Különleges körülmények mellett, egyedi évre vonatkozóan, az OTH (Országos Tisztiorvosi Hivatal) ennél nagyobb effektív dóziskorlátot is engedélyezhet, ha a megnevezett évtől

kezdődő 5 egymást követő év folyamán az átlagos egyéni sugárterhelés nem haladja meg az évi 1 mSv effektív dózist. A szemlencsére vonatkozó dóziskorlát évi 15 mSv, a bőrre vonatkozóan 1 cm2 területre átlagolva 50 mSv. A gyakorlatban a következő elsődleges dóziskorlátokat alkalmazzák sugárzással kapcsolatba kerülő munkahelyeken.

Évi effektív dózisegyenérték korlát Évi effektív dózisegyenérték korlát egyes szervekre Évi effektív dózisegyenérték korlát szemlencsére

Lakossági 1 mSv

Foglalkozási 20 mSv

50 mSv

200 mSv

15 mSv

50 mSv

A lakosság életének és egészségének védelme érdekében indokolt a sugárzási viszonyoknak megfelelő intézkedések foganatosítása, ha előre láthatóan a 2 nap alatti sugárterhelés előre jelzett, az egésztestben vagy a csontvelőben elnyelt dózisa meghaladja az 1 Gy szintet, vagy a szemlencsében elnyelt dózis a 2 Gy, vagy a bőrben vagy ivarmirigyekben a 3 Gy, vagy a pajzsmirigyben az 5 Gy, vagy a tüdőben a 6 Gy szintet. A sugárveszélyes munkahelyek munkavállalóit sugárterhelésük ellenőrzése szempontjából két osztályba kell sorolni. Az „A” besorolású munkavállalók azok, akiknél fennáll a lehetőség, hogy az évi effektív dózis meghaladhatja a 6 mSv értéket, „B” osztályba kell sorolni minden egyéb munkavállalót. A munkahelyek sugárbiztonságát a következő szabályozások biztosítják. A munkahelyeken Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzat (MSSZ) használata kötelező. Ez tartalmazza a sugárvédelemmel kapcsolatos feladatokat, a sugárveszélyes munkahelyen dolgozó munkavállalók jogait és kötelezettségeit, a sugárveszélyes munkaterületek és munkakörök leírását, a munkavállalók sugárvédelmi besorolását (A vagy B besorolás), az adott munkakörök betöltéséhez szükséges szakirányú és sugárvédelmi jellegű képzettséget, a sugárveszélyes tevékenység technológiai leírását, az ellenőrzött, illetve felügyelt terület követelményrendszerét, a zárt sugárforrások zártságvizsgálatának rendjét, a sugárforrások tárolási, kezelési rendjét, a felületi szennyezettség ellenőrzése, a radioaktív hulladékok kezelése módját, ezek nyilvántartásának rendjét, a biztonsági rendszerek, személyi védőeszközök, sugárvédelmi műszerek, személyi dózismérők kezelésére, viselésére, karbantartására, hitelesítésére vonatkozó előírásokat, a nyilvántartások vezetési és a bizonylatok megőrzési rendjét, a hatóságok részére történő bejelentési kötelezettség teljesítésének rendjét, az oktatási, a balesetelhárítási és intézkedési tervet. A sugárveszélyes munka végzéséhez egyidejűleg legalább két munkavállaló jelenléte szükséges, akik közül legalább az egyik megfelelő szakmai és sugárvédelmi képesítéssel rendelkezik. Ez a személy felelős a sugárvédelmi előírások betartásáért. Radioaktív anyagokról nyilvántartást kell vezetni. Radioaktív anyagot magyar nyelvű műbizonylat nélkül forgalmazni nem lehet. Radioaktív anyagot használaton kívül elzárva, engedélyezett tárolóhelyen kell tartani. A tárolóhely külső hozzáférhető felületén a környezeti dózisegyenérték teljesítmény a 20 μSv/h értéket nem haladhatja meg. Radioaktív anyag, illetve a radioaktív hulladék átmeneti tárolására fokozottan tűz-, robbanásés korrózióveszélyes hely nem jelölhető ki. A sugárzó anyagokkal a munkavégzés ellenőrzött területen folyik, ahol a sugárterhelés korlátozásának, és az esetleges sugárterhelés valószínűségének csökkentése érdekében, illetve

radioaktív szennyeződés terjedésének megakadályozása céljából különleges sugárvédelmi intézkedéseket és biztonsági előírásokat írnak elő. Az ellenőrzött terület határait egyértelműen kell kijelölni, az ellenőrzött területre való bejutást ellenőrizni kell, illetve az illetéktelen bejutást meg kell akadályozni, a bejáratot a sugárveszélyre utaló jelzéssel és felirattal, valamint a munkaterület, illetve munkahely megnevezésével kell ellátni, az ellenőrzött területen csak az atomenergia alkalmazásával összefüggő tevékenység végezhető, csak a tevékenységekhez szükséges eszköz vagy anyag tartható. Azokon a munkahelyeken, ahol fennáll annak a lehetősége, hogy a külső sugárterhelés az évi 6 mSv effektív dózist meghaladja, a személyi dózismérő mellett, a helyszínen leolvasható személyi dózismérőt vagy hang-, illetve fényjelzést adó egyéni dózisszintjelzőt is használni kell. Ezek beszerzéséről a munkáltató gondoskodik. Ellenőrzött területen a radioaktív izotóppal kapcsolatos munkavégzés körén kívül eső tevékenységet végezni (pl. étkezni, kozmetikai készítményt használni), illetve a munkavégzéssel össze nem függő tárgyat bevinni, ott tárolni nem lehet. A 65 napnál rövidebb felezési idejű radioaktív hulladékot a laboratórium köteles az átmeneti hulladéktárolóban tárolni mindaddig, amíg az radioaktív hulladéknak minősül. Az átmeneti hulladéktárolóban lévő anyagokon fel kell tüntetni a hulladék jellegét, az izotóp fajtáját, a benne lévő aktivitás becsült értékét és a leadás (elhelyezés) dátumát. Nyitott radioaktív készítményt felhasználó laboratóriumban mentesítő készletet kell készenlétben tartani. A mentesítő készletet a munkaterület közelében, könnyen elérhető, felirattal megjelölt helyen kell tárolni, és használatára a munkavállalókat oktatni kell. A munkahely falainak, padlójának, felszerelésének szennyeződése esetén a szennyezett felületek közvetlen mentesítése a munkahelyi sugárvédelmi megbízott irányításával az ott dolgozó munkavállalók feladata. Ha a szennyeződés a tevékenység megszűnését követően derül ki, a mentesítés eredményességét igazoló inaktívvá nyilvánítási eljárás kezdeményezése a szennyezett terület tulajdonosának kötelezettsége. A baleset során bekövetkező veszélyhelyzet elhárítását, illetve a szennyezettség felszámolását sugárvédelmi szakismeretekkel rendelkező szakember irányítja. Az egyes sugárzó anyaggal dolgozó létesítmények engedélyét a kategóriától függően időszakosan ellenőrzik (kiemelt létesítmény esetén 2 , I. kategória esetén 3, II. kategória esetén 5, III A. és B. kategória esetén 8 évenként). Az „A” besorolású munkavállalók külső forrásból eredő sugárterhelésének személyi dozimetriai ellenőrzése kötelező. A tevékenységet végző a dózismérőt köteles viselni. Ha a munkavállaló a dózismérőt figyelmeztetés ellenére sem viseli, illetőleg nem rendeltetésszerűen használja, a munkavégzéstől a munkáltató eltiltja. A külső röntgen- és gamma-forrásokból származó foglalkozási sugárterhelés rendszeres, központi hatósági személyi dozimetriai ellenőrzését az OSSKI (Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet) szervezi és végzi. A hatósági ellenőrzést végző laboratóriumnak akkreditációval kell rendelkeznie. Az ellenőrzéshez szükséges személyi dózismérőket az OSSKI szerzi be és adja ki a munkáltató részére. A detektorok értékelése a lehetséges egyéni sugárterhelésektől és az alkalmazott mérési módszertől függően 1-6 havonta, az ellenőrzött munkahely bejelentésében indokolt mennyiségben történik. A béta és neutron sugárzás mérése speciális felkészültséget igényel. A hatósági személyi dozimetriai ellenőrzés eredményeit az ellenőrzött munkavállaló sugárveszélyes munkájának végétől számított 30 éven át meg kell őrizni a központi nyilvántartásban. Ha a munkavállaló nyilvántartott személyi dózisának a növekménye meghaladja a 6 mSv effektív dózist egy ellenőrzési időszakban, vagy az adott naptári év folyamán összegzett dózisa a 20 mSv effektív dózist, az OSSKI haladéktalanul értesíti a Sugáregészségügyi Decentrumot. A Sugáregészségügyi Decentrum helyszíni hatósági ellenőrzést tart, az ellenőrzés alapján intézkedik, és erről értesíti az OSSKI-t. Ha a munkavállaló adott év során

összegeződő sugárterhelése az engedélyezett bármelyik szerv-dózis korlát 3/10-ét túllépi, a hatósági vizsgálatot kell lefolytatni. Sugárbalesetek esetén a következő általános védelmi intézkedések tehetők. Altalános beavatkozási szintek sürgős védelmi intézkedésekre: Beavatkozási dózisszint Effektív dózis

Védelmi intézkedés

Lekötött elnyelt pajzsmirigyben

10 mSv 2 napnál nem hosszabb idő alatt 50 mSv 1 hétnél nem hoszabb idő alatt -

Elzárkóztatás Kimenekítés Jódprofilaxis

dózis

a

100 mGy

Elzárkóztatás a nukleáris baleseti vagy sugárzási veszélyhelyzet korai szakaszában, a lakosság tagjainak védelme érdekében hozott intézkedés. Ennek során az érintett lakosságnak bezárt és tömített nyílászárókkal ellátott helyen kell tartózkodnia. Az elzárkóztatás időtartama - ha az illetékes hatóság másként nem rendelkezik - 2 napnál nem hosszabb.

Végleges kitelepítés 1 Sv feletti effektív dózisnál jön szóba. A jódprofilaxis kálium jodid (KI) perorális beadása útján az életkor függvényében az alábbiak szerint történik. Serdülők és felnőttek 100 mg jód (130 mg KI, napi egyszeri adagban), 3-12 éves gyerekek 50 mg jód, 1 hónap – 3 éves gyerekek 25 mg jód, újszülöttek (első hónap) 12.5 mg jód (porítva, tejbe keverve) adásában részesítendők. A fenti jódprofilaxis egy-két napig lehet szükséges, amíg a radioaktív felhő elhalad a szennyezett település felett. A jódprofilaxist a radiojód-belégzés veszélye előtt, vagy annak a kezdetén alkalmazzák, mivel a pajzsmirigyblokkolás hatékonysága nagymértékben függ az időfaktortól. A dózisredukció algoritmusa a következő. A jódprofilaxis ideje 6 órával a radiojódfelvétel ( I) előtt I belégzése idején I felvétel után 2 órával I felvétel után 6 órával 131

131 131 131

Pajzsmirigydózis-redukció mértéke 100 90 10 2

Célszerű 50 mg jódot tartalmazó KI filmtablettákat alkalmazni. A tablettákat a 24-órás állandó ügyeletet adó hatósági közintézményekben, száraz hűvös helyiségben kell tárolni a gyors szétosztás, és a szavatosság biztosítása érdekében. Ha KI tabletta készlet nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségben, akkor akár 50%kal csökkentett jódadagokkal, de minél hamarabb és minél szélesebb körben kell elvégezni a jódprofilaxist.

A nem ionizáló sugárzás Cseh Károly

A nem ionizáló , a lézer sugárzás és a mágneses tér veszélyt jelző piktogramja Magyarországon a nem ionizáló sugárzás egészségkárosító hatásaival és az expozíciós határértékek kialakításával kapcsolatos szabályozás a következő dokumentumokon alapul: INCIRP (International Comission on Non-Ionizing Radiation Protection) irányelv, a 32/2000.

(XI. 16.) Eü. M. rendelet a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről, a 22/2010. (V. 7.) Eü. M. rendelet a munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről és a 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM. rendelet a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeirõl. Az elektromágneses sugárzás elektromos és mágneses térből áll, az ionizáló sugárzáshoz hasonlóan állandóan éri az emberi szervezetet. Az elektromos tér a hullámterjedés irányára merőlegesen változtatja nagyságát, a mágneses térrel 90 fokos szöget zár be. Mindkét tér terjedési sebessége azonos a fény sebességével. Kétféle mágneses teret különböztetnek meg, a H (Oliver Heaviside után) és a B teret. A két tér mérőszám mutatója között a környezeti konstansoktól függő matematikai összefüggés van (vákumban nem különböznek, azonban az anyagon belül különbözőek). Történelmileg a mágneses tér elnevezés a H térre vonatkozott. A H tér alternatív elnevezései: mágneses tér intenzitás, mágneses tér erősség, mágneses tér. A mágneses tér elnevezést jelenleg a gyakorlatban a B térre használják. Alternatív B tér elnevezések: mágneses indukció, mágneses fluxus denzitás. A B mágneses tér mértékegységei, a mágneses indukció értéke szerepel a jogi szabályozásban és a műszeres mérések, dozimetria során. A B tér mértékegysége az SI rendszerben a Tesla (Nikola Tesla után, régebben Weber/m2, Wilhelm Eduard Weber után), a cgs rendszerben a Gauss (Carl Friedrich Gauss után). A H mágneses térerősség SI mértékegysége amper/m (A/m, André-Marie Ampére után), cgs mértékegysége Oersted (Oe, Hans Christian Oersted után).

Az elektromágneses sugárzás több formája létezik (rádióhullámok, hő sugarak, Röntgensugárzás). A látható fény is egy tartománya. Az elektromágneses terek lehetnek statikusak és változóak. statikus táv tér vezeték

106

AM rádió

104

FM rádió, TV

102

mikro sütő

melegít lámpa

1

10-2

10-4

108

1010

1012

solárium

10-6

10-8

orvosi rtg

10-10

10-12

hullámhossz (méter) frekvencia (Hz) 102

104

ELF hatás

nem-termális áramindukció kicsi

106 RF

MW

IR

1014

1016

1018

1020

látható UV rtg fény DNS száltörések

termális optikai áramindukció elektron nagy excitáció melegedés fotokémiai hatás

AM: amplitude modulation, FM: frequency modulation, ELF: extreme low frequency, RF: radio frequency, MW: microwave, IR: infrared, UV: ultraviolet

Az elektromágneses sugárzások frekvencia, hullámhossz és energia szint szerint rendezve az elektromágneses spektrumot alkotják. A hullámhossz csökkenésével a frekvencia és a foton energia növekszik. A fotonok enetgia szintje az ionizációhoz szükséges értéket csak az UV fény tartományában és ez alatt (rtg, gammasugárzás) éri el, ezért az elektromágneses sugárzás nem ionizáló hatású. Az elektromágneses sugárzás egészséget károsító hatásai sugáregészségügyi feladatok. A világűr elektromágneses spektrumának tartományaiból a földi légkör csak a látható fényt és a hozzá csatlakozó hullámhosszak kis részét, a közepes és

termális infravörös 3-5 μm, a 8-15 μm hullámhossztartományba eső sugárzást, valamint az 1 mm – 20 m hullámhosszú rádióhullámokat engedi át. A kis frekvenciájú sugárzás hullámhossza nagyobb, mint 3000 km, frekvenciája 100 Hz (Heinrich Rudolf Hertz után), foton energiája 410 feV (femtoelektronvolt, V Volt, Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Gerolamo Umberto Volta után) alatti. Ilyen a váltóáram. A hosszú rádióhullámok hullámhossza 10 km-nél kisebb (frekvencia 30 kHz-nél nagyobb, fotonenergia 120 peV, picoelectronvolt felett), a középhullámoké 650 m alatti, a frekvenciája 650kHz (kilohertz) feletti, fotonenergia 2,7 neV felett, a rövid hullámoké 180 m alatti (frekvencia 1,7 MHz felett, fotonenergia 6,9 neV nanoelectronvolt felett), az ultrarövid hullámé 10 m alatti (30 MHz feletti frekvenciájú és a fotonenergia 120 neV felett). A mikrohullámok hullámhossza 300 um és 30 cm közötti, frekvenciája 1GHz- 1THz (giga-, terahertz, fotonenergia 4,1 µeV mikroelectronvolt, felett), ilyenek a mikrohullámú sütők és a radar berendezések hullámai. Az infravörös fény hullámhossza 2,5 um-1 mm, frekvenciája 120 THz-300 GHz, fotonenergia 1,2 meV-1,6 eV, millielectronvolt közötti). A látható fény tartománya 780 -380 nm közötti, frekvenciája 384 THz- 789 THz. Az UV sugárzás hullámhossza 380-1 nm-ig tart, frekvenciája 789 Thz-1Phz (petahertz, fotonenergia 3,3 – 1000 eV). A Röntgen sugárzás (Wilhelm Conrad Röntgen után) 1 nm alatti hullámhosszú és 300 PHz feletti frekvenciájú (fotonenergia 1 keV felett), a gamma sugárzás pedig 10 pm alatti hullámhosszú és 30 EHz, exahertz, frekvenciájú (fotonenergia 120 keV felett).

A modern technológiai fejlődés a váltakozó áram felhasználásával egyre jelentősebb elektromágneses sugárzás létrejöttéhez vezet. Mind az alacsony frekvenciájú (ELF, extremely low frequency), mind a nagy frekvenciájú (távközlés, mobil telefonok, rádiózás, televíziózás, katonai, polgári és meteorológiai radarok) elektromágneses sugárzás jelentősége egyre nő. Az utóbbi időben nemcsak a nagy frekvenciájú (radar, illetve mikrohullámú) sugárzás, hanem az alacsony frekvenciájú 50-60 Hz frekvencia tartományba eső (háztartási), elektromos áram által keltett elektromágneses sugárzás egészségre károsító hatásai is felvetődtek. A statikus és pulzáló elektromágneses teret keltő eszközök az orvostudomány számos ágában alkalmazásra kerültek mind diagnosztikus (MRI), mind terápiás célből (diatermiás eszközök, daganatok hypertermiájának előidézése gyógyítás céljából, kardiológiai ablációs eljárások). Az elektromos távvezetékek alatt az elektromos térerősség akár 12 kV/m is lehet, a központi elektromos elosztók körül pedig 16 kV/m. A háztartásban előforduló 50-60 Hz-s elektromos terek 0,1 mV/m, a mágneses terek (mágneses indukció) pedig 0,01 nT (nano Tesla, Tesla T a mágneses indukció SI egysége, a cgs egység Gauss, 10000 G = 1T). A legtöbb munkahelyen az 50-60 Hz által generált mágneses indukció 0,1 és 0,3 uT. A háztartási eszközök által generált mágneses indukció 50-150 uT, amely négyzetesen csökken a távolság függvényében. A 765 kV multikonduktor (távvezetékek) vezetékek alatt 30 uT, a 380 kV-s vezetékek alatt 10 uT az átlagos mágneses fluxus denzitás (mágneses indukció). Az erőművek környékén az átlagos mágneses indukció 40 uT, a csúcs mágneses indukció 270 uT. A foglalkozási expozíció igen nagy az elektromos berendezésekkel hegesztők esetén, ahol a csúcs mágneses indukció 130 mT is lehet. Az épületbiológiában jelentőséggel bíró elektromágneses tartományt (elektroszmog) általában 5 területre osztják (Standard of Building Biology Testing Methods, SBM-2008.) AC elektromos tér (AC alternating current, váltóáram, elektromos kábelek, eszközök, jellemző paraméter: elektromos térerősség mérése, V/m, ezek alacsony frekvenciájú, Low Frequency, ELF/VLF terek, VLF Very Low Frequency, ELF Extreme Low Frequency), AC mágneses tér (ezek is alacsony frekvenciájú terek, ELF/VLF, jellemző paraméter: mágneses indukció mérése, nT), rádiofrekvenciás sugárzás (nagy frekvenciájú terek, elektromágneses hullámok, TV, rádió, mobil telefon, jellemző paraméter: teljesítmény sűrűség mérése, μW/m², W, Watt, James Watt után). DC elektromos tér (direct current, statikus tér, tapéták, szőnyegek, lakkozott felszínek, TV, computer képernyők, jellemző paraméter: elektrosztatikus felszíni feszültség mérése, V), DC mágneses térerősség (statikus tér, ágyak acél részei, építő anyagok, jellemző paraméter: mágneses indukció mérése, μT). Napjaink mobil telefonösszeköttetését a rádiófrekvenciás jelek közvetítésével működő rádiótelefon berendezések teszik lehetővé. A rádiótelefon rendszerek két részből állnak,

bázisállomásokból és a mobiltelefonokból. A bázisállomások szabadban telepített kisteljesítményű rádióadók, mára lefedik az egész országot. A bázisállomások a rádiófrekvenciás jeleket antennákkal sugározzák ki. Az antennákat a földfelszíntől 5-70 m magasan helyezik el toronyra, épület tetejére, oldalára telepítve. A bázisállomások a sugárzást irányítottan bocsátják ki. A mikrohullámú állandóhelyű állomások erősen nyalábolt antennákat használnak. Jellemző nyílás szögük 0,3-3 fok közötti. A rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása levegőben a távolsággal négyzetesen csökken. A telepítéskor és üzemeltetés során figyelembe kell venni az egészségügyi határértékeket (32/2000. (XI.16.) EüM. Rendelet, lakossági határérték 10 µW/cm2 teljesítménysűrűség a rádiótelefon bázisállomások mindegyik (450, 900, 1800 MHz) üzemi frekvenciáján). A mobiltelefonok használata kapcsán az elektromágneses sugárzás expozíciójával kapcsolatban a hívás alatti és a kapcsoló állomások környékén bekövetkező egészségkárosító hatások merülnek fel. Egy tipikus mobiltelefon által generált energia 0,6 W alatti, amelynek a fele absorbeálodik a kézben és a fejben, a specifikus absorpciós ráta (SAR érték, specific absorption rate) 1 W/kg körüli. Kanadai adatok szerint az antennák körül az expozíció 0,16-2,6 μW/cm2 közötti. A szomszédságban a maximális teljesítménysűrűség 0,01 μW/cm2. Angliai adatok szerint a bázisállomások környékén az átlagos teljesítmény sűrűség 0.1 μW/ cm2, a legmagasabb érték 0.83 μW/ cm2 volt. Az épületek tetején lévő antennától távolodva jelentősen csökkent a teljesítmény, 200 méterre 0,01 uW/cm2 alá.

A radarok (acronym, radio detection and ranging) haditechnikában történő bevezetése és terjedése felvetette a berendezések egészségkárosító hatását. Az 1940-es években német csatahajókon leírták a radarkezelők vérképeltéréseit. Nagyobb epidemiológiai tanulmányok közül egyesek felvetették a radarok számos szervet, szervrendszert károsító hatását. 1953-1976 között a moszkvai Amerikai Nagykövetség dolgozóit a Szovjet titkosszolgálat napi 9-18 órában radarral figyelte. Az expozíciós paraméterek a következők voltak: 500 MHz- 3 GHz frekvencia, 5 -15 uW/cm2 energia. Az érintett 1827 dolgozó egészségi állapotát a környező országokban szolgálatot teljesítő 2561 követségi dolgozó egészségi állapotával összehasonlítva szignifikáns eltérést nem találtak (Johns Hopkins Foreign Service Health Status Study, a Lilienfield jelentés). Megjegyzendő azonban, hogy a női alkalmazottak terhességi komplikációi kétszer olyan gyakoriak voltak. A Massachusetts’ Institute of Technology radarkutató laboratóriumában dolgozó 1952 fizikus és mérnök 36 éves követéses vizsgálata során nem mutatkozott különbség az amerikai férfi lakossághoz viszonyítva a korra standardizált mortalitásban. Nem szignifikánsan emelkedett a Hodgkin kór és a májbetegség gyakorisága. Két amerikai tengerészeti kohors vizsgálat során szintén nem találtak különbséget 40890 tengerész adatait értékelve a standardizált mortalitási ráta tekintetében. Nem szignifikáns eredmény mutatkozott a leukémia gyakoriság növekrgésében. A lettországi Skrunda radar állomás a volt Szovjetunió radar rendszerének részeként működött 152-162 MHz-n, 1250 kV energiával, pulzáló üzemmódban (0,8 msec működési idő, 41 msec szünetekkel). A környező lakott területen átlagosan 10 uW/cm2 energiájú elektromágneses sugárzás érte a lakosságot, alkalmanként 500 uW/cm2 csúcsteljesítmény mellett. 609, 9-18 éves exponált gyermeket vizsgáltak az állomás 20 km-es körzetében psychológiai tesztekkel. A 224 direkt expozíciót szenvedett gyermeket hasonlítottak össze 385 nem direkt módon exponált, továbbá 357 nem exponált gyermekkel. A direkt expozíciót szenvedett gyermekek teljesítménye több tesztben szignifikánsan rosszabb volt (pl. hallási stimulus esetén hosszabb reakció idő). A legnagyobb tanulmány 1971-1985 között Lengyelországban katonai szolgálatot teljesítő személyek daganatos morbiditását vizsgálta, évente átlagosan 127800 fő bevonásával. Közülük átlagosan 3720 személy exponálódott rádiófrekvenciás/ mikrohullámú elektromágneses sugárzással. Az expozíció pulzáló, 150-3500 MHz, 0,2 mW/cm2 elektromágneses sugárzással történt. A nem exponált populáció rák morbiditási rátája 57,6/ 100000 volt évente, az exponáltaké pedig 119,1/ 100000. Az észlelt/várt arány 2,07. Ennek alapján úgy gondolják, hogy valamennyi korcsoportban (20-29, 30-39, 40-49 év) az elektromágneses sugárzás fokozta az általános daganat morbiditást. A legnagyobb növekedés a krónikus myeloid leukémia (13,9), az acut myeloid leukémia (8,62) és a non-Hodgkin lymphoma (5,82) gyakoriságában volt. Az elektromágneses sugárzás biológiai effektuai szerteágazók. A DNS száltöréseket okozó hatásával kapcsolatos tapasztalatok ellentmondásosak. Radar és rádiótelefon elektromágneses sugárzással emlős sejtben néhány órán át történő akut expozíció detektálható száltörést váltott ki (1,9 GHz, 835,62 MHz, 847,74 Mhz, celluláris telefon frekvenciák, 0,6 W/ kg SAR értéknél). Az elektromágneses sugárzás sejtkultúrában fokozta a kálcium ionok sejtbe áramlását, a lymphocyták membrán fehérjéinek átrendeződését (membran capping), megváltoztatta a protein foldingot, fokozta egyes hő sokk proteinek (pl. hsp 70) expresszióját, növelte a mitogén aktivált protein kináz (MAPK) foszforilációját, a c-fos, TGF beta, és a bax gének expresszióját. Fokozta egyes sejtek apoptózisát,

gátolta a sejtciklust. Tengeri uborkákban 450 MHz 5-20 percig tartó 100 mW/cm2 elektromágneses sugárzás gátolta a fertilizációt és az embriogenezist. Ezek az értékek lényegesen magasabbak az expozíciós határértékeknél (300-3000 MHz esetén az ANSI, American National Standard Institute expozíciós határértéke 0,4 W/kg). Jelenleg úgy gondolják, hogy 3 KHz- 300 GHz között teratogén effektus csak biológiailag végzetes testhőmérséklet emelkedés esetén jön létre. A fák évgyűrűinek vizsgálatából megállapították, hogy a radar állomások környezetében a fák növekedése lelassult. 156-162 MHz-s pulzáló, 375 uW/cm2 teljesítmény sűrűségű elektromágneses sugárzás távolságtól függően, csökkenő mértékben gátolta a radar környezetben a fák növekedését. Patkány kísérletekben 24 hónapos 2450 MHz-s elektromágneses tér 0,15-0,4 W/kg SAR érték esetén kismértékben növelte a tumorok előfordulását. Humán vizsgálatokban megfigyelték az elektromágneses sugárzás emberi alvásmintára kifejtett hatását. 900 MHz-s frekvenciájú elektromágneses tér előnytelenül befolyásolta az alvásmintázatot. 900MHz, 1 W/kg SAR érték EEG mintaváltozást okozott. Romlott a kognitiv funkció, megnyúlt a reakció idő. A mobiltelefonok mágneses tere nem okozott eltérést a spontán éber állapotú EEG mintázatban, de memória és hallással kapcsolatos feladatok teljesítése során leírtak EEG mintaváltozásokat. A vér-agy gát áteresztő képessége fokozódott 1,3 GHz frekvenciájú elektromágneses tér alkalmazása során 0,1 illetve 0,4 W/kg SAR értéknél.

A 300 MHz-300 GHz közötti elektromágneses sugárzással történő expozíció kiválthatja az utóbbi 20 évben egyre nagyobb mértékben hangoztatott mikrohullámú szindrómát. A kórképet először a volt Szovjetunióban írták le az 1950-es években. A tünetcsoport fejfájás, látászavar, gyengeség, szédülés és alvászavar (ún. neurotikus szindróma csoport), amihez a későbbiekben dermographismus, haematológiai eltérések, daganatok, kardiovascularis abnormalitások, csökkent reprodukciós képesség, depresszió, irritábilitás és memória zavar társult. Jelenleg a szindróma tünetcsoportja tovább szélesedett, jellemzőnek gondolják a dystonias, kardiovascularis tünetcsoport (bradycardia-tachycardia, hypert vagy hypotonia, akcelerált atherosclerosis), diencephalicus tünetcsoport (szédülés, alvászavar, koncentrációs nehézség, az érzékelés zavarai, krónikus fáradtság), asthenias tünetcsoport (irritábilitás, émelygés, anorexia, depresszió, fejfájás), daganat gyakoriság fokozódás (leukémia, melanoma, emlőrák, lymphomák), dermatológiai tünetcsoport (dermatitis, ekzéma, psoriasis, bőrallergiák), dopaminerg patológiai eltérések (dopamin szint csökkenés, Parkinsonizmus, nyugtalan láb syndroma, négy végtagon érzékelés csökkenés, vádligörcsök), vérkép, és immunológiai eltérések (lymphocyta szám és arány emelkedés), embrionális eltérések (spontán abortus, toxicus foetopathia, retardált növekedés, gestációs kórhoz képest nagymagzat méret), infertilitás (hypogonadizmus), centrális neurológiai eltérések (daganat keletkezés, vár-agy gát csökkenés, EEG eltélrések), psychikus változások (introverzio, passzivitás, depresszió, suicidium) szocioprofesszionális magatartás változások ( irritábilitás, diszkomfort érzés, baleseti gyakoriság fokozódás, stressz) előfordulását.

Foglakozás-egészségügyi expozíció iparban (hegesztő berendezések), egészségügyben (diatermiás berendezések alkalmazásakor, három frekvencián üzemelnek: 27 MHz, 434 MHz, 2450 MHz), katonaságnál (radarok, a korábbi régi típusú orosz radar berendezések lágy rtg sugárzást is kibocsájtottak), TV, rádióállomások dolgozóinál, a berendezések karbantartóinál fordul elő. A berendezések árnyékolása, és az érintett dolgozóknél dozimetria alkalmazása szükséges. Az expozíciós méréseket speciális műszerekkel végzik (pl. NARDA SRM-3000 spektrum analizátor, EMR-300 térerősség és teljesítménysűrűség mérő műszer, Spectran, Pro Bundle, EMC Bundle spektrum analizátorok). Egyes, nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai hullámhossz, frekvencia 100 nm

biológiai hatások

315 nm

bőr: erythema, pigmentáció szem: photokeratitis bőr: erythema, pigmentáció bőrrák szem: cataracta

400 nm

bőr: erythema, pigmentáció bőr öregedés, bőrrák

UVC 280 nm UVB

UVA

látható fény

szem: fotokémiai és termális retina

780 nm Infravörös A

károsodás szem: termális retina károsodás szem: termális retina károsodás, catarakta bőr: égés

1,4 µm szem: cornea égés, cataracta Infravörös B 3 µm

bőr: égés szem: cornea égés, catracta

Infravörös C test felszín felmelegedése 1 mm mikrohullámú sugárzás

statikus tér

300 GHz testfelszín felmelegedése 1 GHz

1 mm mélyre penetráló felmelegedés testhőmérséklet emelkedés

100 kHz alatt

töltés kumuláció a testfelszínen idegi és izom működés zavara

0 kHz

mágneses tér: szédülés, hányinger elektromos tér: töltés felhalmozódás a testfelszínen

Az ionizáló és az UV sugárzás a megengedett expozíciós határon belül is okozhat DNS száltörést. Az ionizáló sugárzás esetén 1 cGy (centigray) képes volt detektálható DNS száltörést okozni. A száltörések száma sejtenként 1815/ Gy. Az UV sugárzás és a napsugárzás UVA esetén 0,07 ssb/ 1010 D/ kJ/ m2 (D, Dalton, John Dalton után), az UVB 1,9 ssb/ 1010 D/ kJ /m2 (ssb- single strand brake, egyszálú törés). Az UV, látható és infra fénytartományok hullámhosszai a következők a CIE (Commission Internationale de L’Eclairage) és az ICNIRP szerint. UVC (CIE 100-280 nm, ICNIRP 180280 nm), UVB (CIE 280-315 nm, ICNIRP 280-315) and UVA (CIE 315-400 nm, ICNIRP 315-400), látható fény (CIE 380-760 nm, ICNIRP 400-700 nm), IRA (760-1400 nm, mindkettő szerint), IRB (1400-300 nm, mindkettő szerint), IRC (3000-1000000 nm, mindkettő szerint). A napsugárzás 95%-a UVA , 5%-a UVB. Az UVC az atmoszférában teljesen elnyelődik. A napsugárzás, az egyes UV tartományok, szoláriumok, barnító lámpák és fluorescens lámák sugárzásának IARC rákkeltő besorolása: napsugárzás (IARC 1. csoport, emberi rákkeltő), ultraviola A (IARC 2A. csoport, valószínű rákkeltő), ultraviola B (IARC 2A. csoport), ultraviola C (IARC 2A. csoport), szoláriumok (IARC 2A csoport), fluorescens fény (IARC 3. csoport, egyes állatkísérletes adatok rákkeltő hatásra utalnak). Az UV sugárzás az EU-ban a legfontosabb foglalkozási rákkeltő tényező, a fokozott expozíció 9,1 M dolgozót érint a munkaidő 75 %-ban. Az expozíció kültéri munkatevékenységek során, mezőgazdaságban, iparban (hegesztés, nyomdászat), bankjegy vizsgálat során, egészségügyben, kutató helyeken jelentős.

Két gyakorlatban alkalmazott biológiai szempontú, hatékony dózis fogalom is alkalmazásra került, a minimális erythema dózis (MED, minimal erythema dose, a minimális UVB expozíció, amely 24 órával később erythemát okoz, UV terápiához és a foglalkozásegészségügyben használják) és a minimális melanogén dózis (a legalacsonyabb expozíció, amely látható barnulást vált ki, szolárium expozicióval kapcsolatban használt). Beltéri munkavégzés kapcsán a 40-60 szélességi fokok között az arcot érő, napsugárzásből eredő évi expozíció a MED 40-160-szorosa. A kültéri munkavégzés kapcsán az expozíció a MED 250-szerese. A látható fénytartományban az átlagos szem 560 nm-nél a legérzékenyebb. A túlzottan intenzív látható fény ellen a szemet a kikerülési reakciók (pupilla beszűkülése, pislogás) megvédik, így ez a tartomány nem jelent különösebb veszélyt. A napsugárzás, látható és közeli infravörös fényének szándékos túlexpozíciója, a napba nézés retinasérülést okozhat. A látható fény a bőrre hőhatást gyakorol. Az infravörös sugárzás, mint hősugárzás a szem és a bőr felmelegítését, megégetését okozhatja. Az infravörös sugárzásra legérzékenyebb emberi szerv a szem. Túlzott expozíciónál kötőhártya-gyulladás keletkezik. Az IR-C tartomány a szaruhártyát károsíthatja, az IR-A pedig a szivárványhártya, a lencse és a recehártya sérülését okozhatja. Az infravörös sugárzás felmelegíti a bőrt és fájdalomérzetet kelt, a fájdalomküszöb 44,51,3°C. Az érintett felületen értágulat, gyulladás, bőrpír és égés keletkezik. Infravörös tartományú sugárzás kohászatban, üveggyártásnál, hegesztésnél fordulhat elő. Egésztest és szemvédelem szükséges. A lézersugárzás nagyfokban koherens, monokromatikus, és a nyaláb kis divergenciájú. Emiatt a lézernyalábban nagyon nagy a teljesítménysűrűség. A biológiai hatások elsősorban a hullámhossztól függenek (szemen: 100-400 nm fotokeratitist, 280-400 nm és 76-3000 nm cataractat, 300-1400 nm retinasérülést, égést, 1400 nm – 1 mm cornea sérülést, égést, a bőrön: 300 nm alatt erythemat, 300 nm felett égést okozhat). A lézer készülékek osztályozása a következő: 1. osztályú veszélyességi fokozatba tartoznak (veszélytelen) a 0,5 mW-nál kisebb teljesítményű lézerek, melyek az emberi szemre sem jelentenek veszélyt, 2. osztályú (kevéssé veszélyes) lézerek 0,5-1 mW teljesítményűek, szembe jutás esetén kéttized másodperc szükséges ahhoz, hogy maradandó károsodást okozzon a szemben, 3. osztályú (3a. közepes teljesítményű kevéssé veszélyes, 3b. közepes teljesítményű közepesen veszélyes) lézerek 1-5 mW (3a) tartományban sugároznak, a 3b ennél magasabb teljesítményű, 4. osztályú lézerek nagy teljesítményű, nagyon veszélyes eszközök (operációs lézerek, égési sérüléseket okoznak). A lézersugárzás kóroki tényezőként az ember szemét és fedetlen bőrfelületét károsíthatja. A lágylézerek terápiás biológiai hatásai: sejtproliferáció, sejtregeneráció, revascularizáció stimulálása, gyulladáscsökkentés, fájdalom, duzzanat csökkenés, mikrocirkuláció és membrántranszport fokozás. A lézerexpozíció előfordulhat lézerkészülékeket gyártó, fejlesztő, alkalmazó munkahelyeken, iparban (vágás, fúrás, hegesztés), meteorológiában (távolság, sebesség mkérés), szerkezet vizsgálatok, hírközlés, információ feldolgozás, tudományos kutatás során. Alkalmazzák a lézereket az egészségügyben, szórakoztató iparban, kozmetikai beavatkozások során. A nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai sokfélék, számos hatásuk nem kellően ismert, ezért az expozíciós határértékek a világban nem egységesek. Az EU-ban, így Magyarországon az ICNIRP irányelveit alkalmazzák a jogszabályokban. Az áramsűrűség 110 MHz-ig, a SAR értékek 100 kHz – 10 GHz között, a teljesítmény sűrűség (S, W/m2) 10-300 GHz között szolgál határértékként. A nagyfrekvenciás tartományban (100 kHz- 10 GHz) az emberi testben fajlagosan elnyelt teljesítmény (specific absorption rate, SAR érték) használatos. Az expozíciós határérték célja

ebben a tartományban a szövetek felmelegedésének a megelőzése, a test hőterhelésének a megelőzése. Minden SAR értéket hatperces időtartamra átlagolnak. Az energia elnyelődés tekintetében négy frekvencia tartomány különíthető el. 100 kHz - 20 MHz között a frekvencia csökkenésével a törzs energia absorpciója csökken, a nyak és a lábak absorpciója azonban jelentős marad. 20- 300 MHz között az egész test energia absorbció jelentős, de egyes területeken helyi rezonanciák miatt még nagyobb (ilyen terület a fej). 300 MHz- néhány GHz között lokális, nem egységes absorpcióval kell számolni. 10 GHz felett az energia absorpció a testfelszínen jön létre. Az alacsony frekvencia tartományban (0-1000 Hz) az emberben indukálódott és a szerveken átfolyó áramsűrűség (J, Joule, mA/m2, James Prescott Joule után)) az expozíciós határérték alapja. 1 Hz-ig a szív-, ér- és központi idegrendszeri hatások, 1 Hz- 10 MHz között a központi idegrendszeri hatások, 100 kHz – 10 GHz között a termális hatások megelőzése a határértékek célja. Időben változó elektromos és mágneses terek foglalkozási és lakossági határértékei 10 Ghz-ig. ICNRIP ajánlás, 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet) expozíció foglalkozási expozíciós határérték

frekvencia tartomány

áramsűrűség fejre, nyakra J mA/m2 40 40 10 100 100

egész test átlag SAR W/kg 0,4

lokális SAR fej és törzs W/kg 10

1 Hz-ig 1 Hz- 4 Hz 4 Hz- 1 kHz 1-100 kHz 100 kHz-10 MHz 10 MHz-10 0,4 10 GHz lakossági 1 Hz-ig 8 expozíciós 1 Hz- 4kHz 8 határérték 4Hz- 1 kHz 2 1-100 kHz 500 100 kHz-10 500 0,08 2 MHz 10 MHz-10 0,08 2 GHz 10-300 Ghz elektromágneses terek foglalkozási és lakossági határértékei Expozíció Teljesítmény sűrűség W/m2 Foglalkozási expozíciós határérték 50 Lakossági expozíciós határérték 10

lokális SAR végtagok W/kg 20 20 4 4

SAR (W/kg) foglalkozási és lakossági expozíciós határétékek teljes test, fej, törzs és végtagi expozíció esetén az NRBP és az ICNIRP szerint Foglalkozási határérték Lakossági NRBP Lakossági ICNIRP határérték határérték Teljes test 0,4 0,4 0,08 Fej és törzs 10 10 2,0 végtagok 20 20 4,0

A SAR érték az elektromágneses térben egységnyi szövettömegben absorbeált energiamennyiség (Watt per kg). Az ICNIRP a teljes test SAR érték számításnál 6 percet, az NRPB (National Radiological Protection Board of the United Kingdom) 15 percet alkalmaz. Az INCRP a számításnál minden esetben 10 gr átlagos tömeget alkalmaz az NRBP a törzs, a végtagok és a nyak esetében 100 gr-t, a fej esetében 10 gr-t. A vezető tárgyakból származó érintési áram határértékei 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet

Frekvencia tartomány 0 Hz – 2,5 kHz 2,5 kHz – 100 kHz 100 kHz – 110 MHz

Legnagyobb érintési áram mA 0,5 0,2 20

Érintési áramerősség határértékek (mA) az egyes frekvenciákon gyermekek, nők és férfiak esetében egyaránt ICNRIP ajánlás indirekt hatások 50/60 Hz 1 kHz 100 kHz 1 MHz érintési érzékelés 0,2 -0,4 0,4 – 0,8 25 – 40 25 – 40 fájdalom ujjkontaktus során

0,9 – 1,8

1,6 -3,3

33 – 55

28 – 50

elengedési küszöb/ nagy fájdalom érintésnél

8 – 16

12 – 24

112 – 224

nem meghatározott

sűlyos shock/légzési nehézség

12 -23

21 – 41

160 - 330

nem meghatározott

A foglalkozási és lakossági beavatkozási határértékekl 0-300 GHz között. ICNRIP ajánlás, 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM. rendelet) frekvencia elektromos mágneses mágneses egyenértékű térerősség V/m térerősség A/m indukció µT síkhullám teljesítmény sűrűség W/m2 Foglalkozási beavatkozási határértékek 1 Hz-ig 163000 200000 1-8 Hz 20000 163000 200000 8-25 Hz 20000 20000 25000 0,025-0,82 kHz 500 20 25 0,82-65 kHz 610 24,4 30,7 0,065-1 MHz 610 1,6 2,0 1-10 MHz 610 1,6 2,0 10-400 MHz 61 0,16 0,2 10 400-2000 MHz 87 0,008 0,01 40 2-300 GHz 1,37 0,36 0,45 50

Lakossági beavatkozási határértékek 1 Hz-ig 1-8 Hz 8-25 Hz 0,025-0,8 kHz 0,8- 3 kHz 3-150 kHz, 0,15-1,0 MHz 1,0-10 MHz 10-400 MHz 400-2000 MHz 2-300 GHz

32000 32000 4000 4 5 5 0,73 0,73 0,073 0,0037 0,16

40000 40000 5000 5 6,25 6,25 0,92 0,92 0,092 0,0046 0,20

2 200 10

A vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás (30 MHz-60 GHz) egészségügyi határértékei 32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet 1. melléklet

lakossági munkahelyi

Elektromos térerősség V/m 20 40

Teljesítménysűrűség mW/cm2 0,01 0,1

A mágneses indukció foglalkozási expozíciós határértékei: rövid idejű egésztest 2T, végtagok: 5 T, folyamatos expozíció esetén 200 mT (napi idővel súlyozott átlag), lakossági határérték: 40 mT, pacemaker implantáltak (vagy más elektromos eszköz implantáció esetén) 0,5 mT. A mágneses indukció értékei környezetünkben 400 kV távvezeték alatt 40 µT, 25 m távolságban 8 µT 275 kV vezeték alatt 22 µT, 25 m távolságban 4 µT 132 kV távvezeták alatt 7 µT, 25 m távolságban 0,5 µT Mikrohullámú sütő mellett 50 cm-ra 1,2 µT Mosógép mellett 50 cm-ra 1 µT Porszívő mellett 50 cm-re 0,8 µT Mosogatógép mellett 50 cm-re 0,8 µT Étel mixer mellett 50 cm-re 0,7 µT Hajszárítő mellett 50 cm-re 0,12 µT Lakás tere 0,01 – 0,2 µT A mágneses indukció értékei egyes munkakörökben, munkahelyeken Mágneses indukcióval dolgozók: 10 mT Vasúti dolgozók: 1 mT Ívhegesztők: 100 µT Mágnesszalag törlés: 100 µT Video display unit: 1 µT Padló alatti fűtés: 10 µT Elektromos motorok: 10 µT Erőművek: 1 mT Összehasonlításul: A Naprendszerben a mágneses indukció értéke 0,1 és 10 nT közöti, a Föld mágneses mezeje 50° szélességen 20 µT, az egyenlítőn 31 µT, egy nagy patkómágnes mágneses tere 1 mT, egy napfolt mágneses tere 0,25 – 10 T, CERN CMS detektorának mágnese 4 T teret hoz létre, az orvosi MRI készülékek általában 1,5 és 3 Teslásak, egyes kísérleti berendezésekben 7 T, a legerősebb előállított tartós mágneses tér a Floridai Állami Egyetem laboratóriumában 45 T, a legerősebb mágneses tér, amit pillanatnyi időre előállítottak robbanás felhasználása nélkül laboratóriumban 91.4 T (Helmholtz Centrum, Drezda), a legerősebb rövid ideig fellépő mágneses teret, amit laboratóriumban mértek robbanással hozták létre az oroszországi Szarovban 2800 T, a neutroncsillagokban 1 és 100 megatesla, a magnetárokban, 0,1 és 100 gigatesla közötti, a legnagyobb elméletileg lehetséges mágneses tér neutroncsillagban, és bármely ismert jelenségben 1013 T. A WHO figyelmeztetése szerint 2 - 4 mG=200-400 nT mágneses indukció esetén a leukémia előfordulás gyakoriság növekedhet .

Az ICNIRP ajánlás szerint a bőrre direct ható sugárzás expozíciós határértéke 180-400 nm (UVA, UVB és UVC) esetén 30 J/m2 8 óra alatt. Az 1 másodperc alatti effektív sugárzás határértéke 1 mW/m2. A hullámhossz növekedésével az expozíciós határérték nagyságrendekkel nagyobb (315-400 nm, UVA-ra, 104 J/m2, 8 h alatt). Az NRPB (UK) ajánlás szerint a szem esetében ajánlott expozíciós határérték 315 nm alatt szintén 30 J/m2 effektív dózis 8 óra alatt. A szemet érő lézersugárzás expozíciós határértéke 180-302 nm-nél 10 sec feletti időtartamra 30 J/m2 (22/2010. (V. 7.) Eü.M. rendelet a

munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről). Összehasonlításul az expozíciós határértéket eléri a következő lámpák fényben való tartózkodás: fluorescens lámpa esetén 8 óra alatt, halogén kvarclámpa esetén 10 perc alatt, UVA lámpa esetén 17 perc alatt, germicid (UVC) lámpa esetén 1-3 perc alatt, ivhegesztés esetén 1-5 perc alatt.

Az UV sugárzás elleni lakossági védekezést segíti az UV index, az ultraibolya sugárzás veszélyességi szintje. Az index alapján meghatározható az UV sugárzás erőssége, és annak megfelelően az óvintézkedések módja. Az UV index értéke Magyarországon 1-10 skálán mozog. Minél magasabb az index, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy az UV sugárzás hatására egyre kevesebb idő alatt kialakulhat a bőr vagy a szem károsodása. Tájékoztatásul az UV index skálája és besorolása a következő: UV index 0 – 2,9 gyenge sugárzás UV index 3 – 4,9 mérsékelt sugárzás UV index 5 – 6,9 erős sugárzás UV index 7 – 7, 9 nagyon erős sugárzás UV index 8 felett extrém sugárzás

Már erős napsugárzás esetén javasolt kerülni a napon való tartózkodást 11 és 15 óra között, napkrém, napszemüveg, kalap, testet takaró ruházat használata. Kémiai kóroki tényezők és egészségkárosító hatásuk Morvai Veronika A munkát végző ember munkahelyi megterhelése nemcsak a munkavégzésből, hanem a fizikai és társadalmi munkakörnyezetéből, munkakörétől függően fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkből ered.

24 órás, illetőleg a munkahelyi megterhelés és igénybevétel sémás ábrázolása. ∑M: teljes munkahelyi megterhelés = M + K + B. ∑24 órás megterhelés = ∑M + életmódból, lakóhelyi tevékenységből és környezetből eredő megterhelés. M: munkavégzésből eredő megterhelések; K: munkakörnyezeti kóroki tényezők okozta megterhelések; B: balesetveszély okozta megterhelés; E: ember (munkavállaló); I: igénybevétel (Forrás: Ungváry, 1994; 2000; 2004; 2010)

Valamennyi kémiai kóroki tényező mérgező hatásának osztályozását illetően utalunk a REACH, illetve a CLP közösségi rendeletekre, amelyek Magyarországon is kötelező hatályúak, illetve utalunk a könyv toxikológiai kérdésekkel foglalkozó fejezetére. Fejezetünkben röviden csak azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyek a munkahelyen előforduló vegyi anyagok legjelentősebb kockázatai/egészségkárosító hatásai, illetve amelyek ezeknek a megelőzését szolgálják. Veszélyes anyagok a munkahelyen A munkahelyeken a dolgozók potenciális vegyianyag-expozíciója nagyságrendekkel meghaladja a lakosságét. Az Egészségügyi Világszervezet szerint bármely veszélyes anyag legalább egy kóroki tényezőnek tekintendő. A vegyi anyagokkal folytatott tevékenységek szabályozását törvények (a 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról, az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről), a már említett közösségi rendeletek (REACH, CLP), a törvényekhez kapcsolódó kormány- és tárcarendeletek, valamint a munkáltató által előírt helyi szabályozások biztosítják. Nagy jelentősége van az ugyancsak törvényben előírt kockázatelemzésnek, a munkahelyi környezeti és biológiai monitorok működtetésének, a dolgozók első, időszakos, soron kívüli vagy záró orvosi alkalmassági vizsgálatainak, a kötelezően alkalmazott műszaki, munkaszervezési és védőeszközös prevenciónak. Az alábbiakban egyrészt a veszélyes anyagok okozta mérgezések formáit, másrészt a munkahelyen leggyakrabban előforduló veszélyes anyagcsoportokat, harmadrészt a munkavállalók védelmét szolgáló jellegzetes, a munkahelyen kötelezően alkalmazott néhány prevenciós eljárást ismertetünk. Végül – néhány munkaegészségügyi szempontból jelentős, gyakran használt veszélyes anyag/anyagcsoport példáján – bemutatjuk, hogy a munkahelyi egészség és biztonság milyen konkrét ismereteket és intézkedéseket igényel. Veszélyes anyagok okozta mérgezések a munkahelyen A munkahelyi veszélyes anyagok okozhatnak akut, szubakut és krónikus mérgezést, számolni lehet/kell ún. késői toxikus (mutagén, rákkeltő, torzkeltő, embriotoxikus és egyéb 1), valamint lokális (irritatív, maró, szenzibilizáló) és szisztémás mérgező, illetve reverzíbilis vagy irreverzíbilis hatásukkal. Az egyes mérgezési formák leírását illetően utalunk a könyv higiénés toxikológia című fejezetére. Ugyanerre a fejezetre utalunk a veszélyes anyagok osztályozását, a xenobiotikumok szervezeten belüli sorsát (abszorpció, disztribúció, metabolizáció, biotranszformáció, elimináció) illetően is. A foglalkozási megbetegedéseket okozó kémiai kóroki tényezők a következők: porok és a munkahelyen előforduló vegyi anyagok: fémek, oldószerek, gázok, gőzök, műanyagok, növényvédő szerek, biocidok, egyéb vegyi anyagok. Foglalkozási mérgezéseket okozó veszélyes anyagcsoportok 1

Pl. neurotoxikus, endokrin diszruptor

A munkahelyen előforduló vegyi anyagok alkalmazásuk és jellemző expozíciós útjaik szerint az alábbiak: 1. fémek 2. oldószerek 3. gázok, gőzök 4. műanyagok 5. növényvédő szerek 6. biocidok 7. egyéb vegyi anyagok Fémek. Környezeti transzport révén bejutnak a levegőbe, vízbe, talajba, táplálékláncba (az ember szervezetébe). A periódusos tábla 105 eleme közül 80 fém; közülük mintegy 30 mérgezi az emberi szervezetet. Foglalkozási fémexpozícióval kell számolni számos ipari, mezőgazdasági, és szolgáltatási tevékenység során, mint pl. ércbányászat, kohászat, olvasztás, öntödei munka, festékek gyártása, felhasználása, ötvözetek, gépek, műszerek gyártása, készítése javítása, karbantartása, talajjavítás, növényvédelem. Oldószerek. Évente sok millió tonna oldószer kerül felhasználásra. Felhasználásuk igen széles körű. A munkavállalók tömegei dolgoznak viszonylag jelentős oldószer-expozícióban. Főbb alkalmazási területek: zsírtalanítás, tisztítás, lakkok és festékek eltávolítása, ragasztók, tisztítóanyagok, műanyagok, műselyem, festékek előállítása, hűtőanyagként történő felhasználás, tüzelő- és üzemanyagok, tűzoltó anyagok. Az oldószereket a nemzetgazdaság valamennyi ága, alága stb. használja (pl. gépipar, közlekedés, mezőgazdaság, egészségügy, vegyipar). Gázok. Gázállapot az a halmazállapot, amelyben az anyagnak sem önálló térfogata, sem önálló alakja nincs, és így, ha külső erők nem hatnak rá, a rendelkezésre álló teret egyenletesen tölti ki. Felhasználásuk: irtószerek, energiahordozók, intermedierek, ún. hajtóanyagok (pl. freonok); gázexpozícióval kell számolni a kohászatban, öntödékben, ívhegesztéskor, nitráláskor, csatornákban, fűtés, égetés, és szervesanyag-feldolgozás melléktermékeként. Gőzök: közönséges hőmérsékleten és nyomáson folyékony anyagok (pl. oldószerek) gázfázisai. Az idegen gázok és gőzök belégzés útján a levegővel együtt a szervezetbe jutnak. Közülük sok veszélyes vagy az egészségre káros is lehet. Ezek a hatások anyagonként (gázonként, gőzönként) változnak. Hatásuk mértéke levegő koncentrációjuktól és a vérben és a szövetekben való oldékonyságuktól függ. Műanyagok. általában nem toxikusak, de gyártásuk, feldolgozásuk során komponenseik (monomerek, adalékanyagok stb.), melléktermékeik révén a dolgozókat mindig kombinált, nem ritkán jelentős és veszélyes expozíció érheti. A műanyagok lehetnek természetes (pl. cellulóz, fehérje) alapúak, valamint kőolajból és földgázból alőállított mesterségesek. A makromolekulákat kis molekulájú vegyületekből (monomerekből) állítják elő polimerizálással, polikondenzálással vagy poliaddícióval. A monomerek, továbbá a monomerek műanyaggá történő átalakításához, jobb felhasználhatóságúvá tételéhez szükséges adalékanyagok között számos veszélyes (köztük mutagén, teratogén és karcinogén) anyag van. Ez magyarázza, hogy a műanyaggyártás és felhasználás munkaegészségügyi szabályozása kiemelt figyelmet igényel. Növényvédő szerek. Természetes eredetű, vagy kémiai, biológiai, illetve biotechnológiai úton előállított anyagok, valamint élő szervezetek, amelyek a növényeken, a károsítók elpusztítására vagy azok szervezetébe való beépülésével azok károsító hatását megakadályozzák (ún. szabályozó hatás). Többségük kémiai anyag, de biológiai növényvédőszereket is alkalmaznak. Napjainkban az ún. integrált növényvédelem (környezetkímélő védekezési módok kombinációja) alkalmazására kell törekedni.

Fontos: a növényvédő szerek hatóanyagai között még napjainkban is számos kifejezetten veszélyes, nagyon mérgező anyag van; számolni kell reprotoxikus vagy kumulálódó növényvédő szer hatóanyaggal is. Biocidok. A biocidok gyártását, felhasználását az EU külön jogi aktusban szabályozza. Ebbe a csoportba tartoznak, pl. a háztartási vegyi anyagok, fertőtlenítőszerek, irtószerek. Kiemelt szabályozásukat az ember közvetlen környezetében (lakásában) történő tömeges felhasználása mellett egy-egy csoportjuk (pl. irtószerek) nagyon erősen mérgező tulajdonsága indokolja. Egyéb vegyi anyagok. Marószerek (savak, lúgok), amelyek laboratóriumi és háztartási munkák során fejtik ki lokális toxikus hatásukat; szisztémás mérgezést azonban csak lenyelést követően, véletlen baleset vagy öngyilkossági kísérlet során okoznak. Ide tartoznak a mezőgazdasági vagy más nemzetgazdasági szempontból nélkülözhető, visszaszorítandó anyagcsoportok (policiklikus aromás szénhidrogének, poliklórozott bifenilek, perzisztens szerves szennyezők, PIC-eljárás alá tartozó anyagok, endocrin disruptorok), valamint a gyógyszerek, kábítószerek, robbanószerek, látványszerek. Prevenció. A foglalkozási eredetű vegyi anyag expozíciót, illetve ennek hatását a kockázatbecslés alapján indokolt prevenciós eszközökkel (műszaki, szervezési, egyéni védőeszközös, orvosi stb.) korlátozzuk; ha egy adott vegyi anyag esetében jogszabályban előírt munkahelyi (esetleg biológiai) határérték áll rendelkezésre, ennek betartása kötelező a hatékony prevenció végett. Ennek ellenére kialakulhat fokozott expozíció, esetleg mérgezés, amelyek megelőzésére különös figyelmet kell fordítani. Növényvédelem esetében a növényvédőszerek nem kívánatos hatásainak kivédése érdekében a primer prevenciós eljárások sorrendeje változik: első helyre az egyéni védőeszközök alkalmazása kerül. A növényvédelemhez kapcsolódóan kiemelt figyelmet kell fordítani a munkaegészségségügyi várakozási idők betartására és betartatására. A veszélyes anyagok hatásának megelőzése érdekében alkalmazott speciális eljárásokat lásd később. Késői toxikus hatások a munkahelyen: utódkárosodás, foglalkozási eredetű daganatok A kémiai kóroki tényezők okozta valamennyi munkahelyi mérgezést illetően utalunk a tankönyv higiénés toxikológia fejezetére. Itt csak két súlyos hatással, az utódkárosító és a daganatkeltő toxikus hatással foglalkozunk röviden. Utódkárosító hatás a munkahelyen Potenciális magzatkárosító anyagok. Ebbe a csoportba tartoznak: antibiotikumok, alkilezők, fungicidek, herbicidek, inszekticidek, nehézfémek, zsíroldó szerek. Ezért a gyógyszerek, a növényvédő szerek és a biocidok forgalmazását megelőzően, azokat részletes emriotoxicitási (ezen belül teratológiai) vizsgálatnak kell alávetni. Bizonyítottan humán teratogének. Számuk jelentősen kisebb, mint a rákkeltőké. Ide tartozik a végtagredukciót okozó gyógyszer, a Contergan (vagy thalidomid), a Minamatamegbetegedést okozó metil-higany, a központi idegrendszer maior anomáliáit előidéző szervetlen ólomvegyületek, a vietnámi háború során/után megfigyelt multiplex fejlődési rendellenességeket okozó 2,4,5-T, vagy a Czeizel-féle munkacsoport által leírt egyik szerves foszforsav-észter, a Down-kórt okozó triklórfon. Teratogének a fizikai kóroki tényezők közül az ionizáló sugárzás, a biológiai kóroki tényezők közül a rubeolavírus, a toxoplasma-fertőzés, a cytomegalovírus, a brucellosis és a leptospirosis kórokozói. A vegyi anyagok azonban nemcsak az ontogenezis idején fenyegetik a magzatot (embryót) és okozzák anomáliáikat, hanem nagyobb gyakorisággal idéznek elő vetélést is (pl. arzén és vegyületei, etilén-oxid, formaldehid). Emellett a rákkeltő anyagokról feltételezik, hogy transzpalcentális karcinogén hatásuk van, illetve bizonyított, hogy az ún. endokrin diszruptorok a magzati életben is károsíthatnak úgy, hogy az általuk okozott megbetegedés csak a felnőtt korban

manifesztálódik. Egyre több anyagról tudjuk meg, hogy a gesztáció idején fejtik ki hatásukat. Mindez annak ellenére igazolt, hogy a fejlődő magzat különösen jelentősnek tűnő védelmet kap (2. ábra). Olyan ún reprotoxikus hatású vegyi anyagok is ismertek, amelyek a férfi reprodukciót károsítják (pl. klórdekon hatására a spermiumok száma és aktivitása csökken; a kadmium a herét károsítja, nekrózist okoz). Rákkeltő hatás a munkahelyen A foglalkozási eredetű rákkeltőket a WHO Lyonban működő rákkutató ügynöksége – International Agency for Research on Cancer (IARC) – három kategóriába sorolta. Az 1 osztályban a bizonyítottan humán rákkeltők, a 2A kategóriában az emberben valószínűleg rákkeltő, a 2B kategóriában a feltételezetten (csak állatkísérletben bizonyított vagy néhány terhelő epidemiológiai vizsgálat alapján indokolt) rákkeltő hatású anyagok (illetve fizikai és biológiai kóroki tényezők) szerepelnek; az 1 és 2A kategóriákba 108 illetve 63, a 2B kategóriába mintegy 250 anyag és expozíciós körülmény tartozik; ezek száma – ismereteink bővülésével – gyakorlatilag évenként növekszik. Az IARC, gyakorlati – pl. munkavédelmi – szempontból a 2A és 2B kategóriás kóroki tényezőket is humán rákkeltőként javasolja kezelni. A foglalkozási rákkeltőket a közösségi jogi aktusok is szabályozzák; jogi szempontból csak ezeket tekintjük rákkeltőnek. A GHS-nek megfelelő CLP rendelet 1A, 1B és 2 kategóriás rákkeltőket különböztet meg. (Megjegyzés: a kétféle osztályozás, besorolásjegyzék között jelentős gyakorlati különbség nincs.) Részletesebben lásd: CLP rendelet. A bizonyítottan humán rákkeltők közé sorolja mind a WHO, mind az EU a következő anyagokat: arzén és vegyületei, azbeszt, benzidin, benzol, bisz(krómetil-éter), hat vegyértékű króm és vegyületei, nikkelvegyületek, vinil-klorid, az ásványi olajok (kezeletlen), radon, 2naftilamin, kátrány. A foglalkozási eredetű daganatos megbetegedések szempontjából fontosak az ún. rákrizikós iparágak, amelyekben a dolgozók egy vagy több rákkeltő anyag expozíciójában végzik munkájukat. (1. táblázat). A napjainkban elfogadott becslések szerint a foglalkozási eredetű daganatos megbetegedések okozta halálozások az összes halálos kimenetelű daganatos megbetegedés ~ 10%-áért felelősek. A hatályos magyar jogszabályban közzétett munkahelyi határérték táblázatban szereplő 51 anyag esetében jezett a rákkeltő hatás. A WHO-IARC által 1 kategóriás rákkeltőnek minősített 61 anyag közül 13 szerepel a rendeletben határértékkel korlátozott anyagok között. Az 1, 2A, 2B (illetve 1A, 1B, 2) kategóriás anyagok többsége a gyártás során a munkatérbe jut. Az alkoholos italok kivételével valamennyi humán rákkeltő munkahelyi eredetűnek tekinthető. A munakörükben rákkeltőkkel veszélyeztetett foglalkoztatottak száma Magyarországon 250 000-300 000 fő. A lakosság rákhalálozásának kockázata 1:4-5, a foglalkozási rákkeltőkkel dolgozók daganatos megbetegedésének ehhez hozzáadódó kockázata 1:10-11. Ha 10-12 éves munkaviszonnyal számolunk, ez évenként 2500-3000 halálesetet jelent. A kémiai karcinogének mellett számolnunk kell a fizikai rákkeltők (uránbányászat, ionizáló sugárveszély), valamint a daganatkeltő vírusok kockázatnövelő hatásával is. Mindezek indokolják, hogy a rákrizikós iparágak, tevékenységek esetében a prevenció érdekében a munkavédelmi szabályozásuk mindegyikének érvényt kell szerezni. A hosszú latenciaidő, a követéses vizsgálatok elmaradása, az alap- és a fekvőbeteg ellátásban dolgozó orvosok munkaegészségügyi képzettségének, és több más tényező (pl. a munkavállaló ismereteinek elégtelensége, a munkáltatók nem kielégítő munkavállalói tájékoztatás adása) következtében a rosszindulatú daganatos megbetegedések foglalkozási eredetének diagnosztizálása elmaradhat. Ez a dolgozó életkilátása, családjának életminősége, a prevenció hatékonysága szempontjából egyaránt elfogadhatatlan. Ezért rendkívül fontos,

hogy valamennyi rosszindulatú daganatos megbetegedés esetében megtörténjen a pontos munkaanamnézis felvétele, a munkahelyi veszélyes anyagok, rákkeltők jelenlétének feltárása, a daganatos foglalkozási megbetegedés felismerése (Ungváry). Porok, por okozta megbetegedések és megelőzésük Porok. Porexpozíciót okozhatnak a szervetlen és szerves porok, amelyek egyaránt lehetnek természetesek (ásványi, növényi) és mesterségesek. A nagyobb porképződéssel járó nemzetgazdasági ágak/alágak/ágazatok: bányászat, vasipar, építőipar, malomipar, faipar, mezőgazdasági munkák, dohánygyártás, textilipar, szőrmeipar, üveggyártás, porcelángyártás. A porok által okozott kockázatok a porrobbanás és a porok által okozott egészségkárosodás. Porrobbanás. Számos anyag, köztük a szén, az alumínium, a fa és a liszt gyúlékony porfelhőt alkotva, meggyulladva porrobbanást okozhat. A robbanás személyi sérüléseket és az épületek károsodását okozhatja. Szervetlen porok egészségkárosító hatása Silicosis. A silicosis progresszív, irreverzíbilis tüdőfibrosis, amelyet kristályos szilíciumdioxid (pl. kvarc) porok belégzése okoz. A betegség lefolyása: a) krónikus; a jellemző radiológiai elváltozások – függően a prevenció hatékonyságától – a kvarcpor expozíció kezdete után 15-25 évvel jelennek meg. Ez a leggyakoribb megjelenési forma; b) accelerált, ebben az esetben a gócos röntgen elváltozások az expozíció kezdetét követően 5-15 év múlva jelentkeznek; c) akut forma esetében az expozíció után 1-2 évvel jelentkeznek a tünetek. A silicosisnak ezt a formáját Magyarországon évtizedek óta nem észleljük. A diagnózis felállításához nélkülözhetetlen a munkaanamnézisben szereplő szilikogén porexpozíció, valamint a silicosisra jellemző mellkasröntgen elváltozás. A betegség anamnézisben a légzőszervi panaszok (nehézlégzés, köhögés, köpetürítés) dominálnak. A spirometriás vizsgálatok restriktív ventilációs zavart mutatnak. Megelőzés. A prevenció egyik eszköze a porexpozíció csökkentése (az expozíciós határértékek betartása és/vagy a porcsökkentési eljárások alkalmazása), a másik az orvosi prevenció (munkába való felvételkor az előzetes, majd az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatok elvégzése), amelyek rendjét jogszabályok írják elő. Korábban Magyarországon a mecseki bányákban a műszakszám csökkentést is alkalmazták. Azbestosis. Az azbeszt több rostos ásványi szilikát összefoglaló neve. Az azbesztet elterjedten használták szigeteléshez, tetőfedéshez, padlócsempékhez, fékbetétekhez és festékekben. Ma már azbesztexpozícióval csak az azbeszt-mentesítés során kell számolni. Az azbeszt által okozott légzőszervi foglalkozási megbetegedés megjelenési formái a következők: azbeszt által okozott légzőszervi megbetegedés (azbestosis), pleurális elváltozások, mesothelioma, tüdőrák. Az azbestosis diagnózisának alapja a munkaanamnézis és a tüdőfibrosis radiológiai jelei. A panaszok előterében a nehézlégzés áll, súlyos esetben légzési elégtelenség alakul ki. Az azbeszttel összefüggő tüdőrák nem különbözik az egyéb eredetű tüdőráktól. Latencia ideje 30-40 év. A mellhártya mesotheliomája mellkasi fájdalmat, véres mellhártya folyadékgyülemet okoz. Megelőzés. Az azbeszt valamennyi formájának előállítása, forgalomba hozatala Magyarországon tilos. Azbesztmentesítéskor egyéni védőeszközök használata kötelező. Orvosi prevenció: az azbesztexpozícióban dolgozók röntgen szűrővizsgálata. Szerves porok egészségkárosító hatása

A mezőgazdaságban keletkező állati vagy növényi eredetű porok, illetve ezek baktériumos vagy gombás szennyeződései gyulladásos folyamatokat okozhatnak. Ezek formái: akut gyulladás, gyulladásos bronchoconstrictio, krónikus bronchitis, extrinsic allergiás alveolitis. Byssinosis. Okozója a gyapot, len és lágykender pora, mely elsősorban a textilipari dolgozókat veszélyezteti. Tünete a mellkasi szorító érzés, amely a hétvégi pihenés vagy szabadság utáni első munkanapon jelentkezik, ezért hétfői láznak is nevezik. A betegség progressziója során bronchitises panaszok jelentkeznek. Specifikus radiológiai, illetve patológiai elváltozás nem jellemző a kórképre. Foglalkozási asthma. A munkahelyi környezetben számos (> 200) szenzibizilázó anyag (por, gáz, oldószer) okozhatja. Tünetei lényegében megegyeznek a „sorsszerű” asthma tüneteivel. A porok által okozott megbetegedések megelőzése. Műszaki, szervezési, egyéni védőeszközös, orvosi (alkalmassági vizsgálatok, röntgen-szűrés, allergia-tesztek) prevenció. Határértékek, megengedett munkahelyi légtérkoncentrációk Átlagos koncentráció, csúcskoncentráció (ÁK, CK). ÁK értéknek (egy műszakra megengedett átlagos koncentráció) nevezzük egy, a munkatér levegőjében lévő azon vegyi anyag koncentrációját, amelyben az ország jogszabályban meghatározott műszakidőben a dolgozó teljes munkaképes élete során úgy végezheti mindennemű foglalkozási tevékenységét, hogy a vegyi anyag általában sem a dolgozónak, sem utódjának sem reverzíbilis, sem irreverzíbilis egészségkárosodását nem okozza. A műszakidő Magyarországon általában napi nyolcórás műszakot és ötnapos, 40 órás munkahetet jelent! Az ÁK-érték mellett csúcskoncentrációt (CK értéket) is megad a hatályos jogszabály melléklete; ez az érték az anyag veszélyességétől függően 1-8-szor nagyobb, mint az ÁKérték és egy műszak alatt összesen 4-szer 15 (összesen 60) percig lehet ilyen mértékű a munkatérben a levegő szennyezettsége. Az ÁK-érték magába foglalja a CK-értéket is. A mellékletben szereplő vegyi anyagok megnevezése mellett az anyagok összegképlete/tapasztalati képlete, CAS-száma (Chemical Abstract Service Number), esetenként b, i, m, sz vagy k betű van elhelyezve; a „b” jelzi, hogy az anyag bőrön át is felszívódik, az „i” és az „m" az anyag irritatív vagy maró tulajdonságára, az „sz” az anyag túlérzékenységet okozó hatására utal; a „k" betű a karcinogén anyagokat jelzi; a megjegyzés rovatban néhány más jellemző tulajdonságra is utalás történik – pl. POP: az adott anyag a perzisztens szerves szennyezők csoportjába tartozik. Maximális koncentráció. A szabvány még MK (maximális koncentráció) értéket is feltüntet. Ez azt jelenti, hogy a munkatérben egy vegyi anyag légtér-koncentrációja minimális időegységen át sem haladhatja meg ezt az értéket. A rákkeltő anyagok esetében a szabványban megadott maximális koncentráció értéket „eltűrhető" értéknek is nevezzük. Ezzel jelezni kívánjuk, hogy a karcinogén vegyi anyagoknak (legalábbis a genotoxikusoknak) mai ismereteink szerint nincs biztonságos küszöbkoncentrációjuk vagy küszöbdózisuk. A rákkeltő anyagok (túlnyomó többségében) sztochasztikus dózishatás, expozíció és válasz összefüggésekkel jellemezhetők. Ez azt jelenti, hogy csakis nulla molekula, 0 mg/ m3 koncentrációban hatástalanok. Ezek esetében, tehát legfeljebb egy eltűrhető kockázatot határoznak meg, amelyet koncentrációra átszámolnak. Ez a kockázati szint 1:10 5, vagyis 10 mikrorizikó. A 10 mikrorizikót itt azért (is) választjuk, mert ennyi a közepesen balesetveszélyes iparágak halálos kimenetelű baleseteinek kockázata. Ez a kockázat talán „eltűrhetőbb” annak ismeretében, hogy Magyarországon a halálos kimenetelű közúti balesetek évenkénti gyakorisága (illetőleg kockázata) 1:104, vagyis 100 mikrorizikó, ami tízszerese a munkahelyi rákkeltők okozta halálos kimenetelű daganatos betegségek (főként korábban) MK-értékkel kifejezett évenkénti kockázatának (Ungváry).

Munkakörnyezeti monitorozás A kockázatkezelés hatékonysága megítélésének egyik legjobb eszköze. Abból a célból, hogy a vegyi anyagok a dolgozó ember egészségét ne károsítsák, a munkatér levegőjében a vegyi anyagok koncentrációját méréssel kell ellenőrizni (az érték megfelel-e a határértéknek vagy a kockázatkezelés intézkedési tervében meghatározott szennyezettségi értéknek). A munkatér levegőjében lévő vegyi anyag koncentrációjának folyamatos, rendszeres vagy időszakos mérését, regisztrálását és értékelését munkakörnyezeti monitorozásnak nevezzük. A munkakörnyezeti monitorozás jó tájékoztatást ad arról, hogy egy adott munkahelyen dolgozó populáció kielégítően védett-e a vegyi anyagok egészségkárosító hatásától, illetőleg hogy a műszaki, szervezési primer prevenciós eljárások hatékonyak-e (Ungváry). Biológiai monitorozás a munkahelyen Az ún. biológiai expozíciós mutatók (BEM) meghatározott gyakorisággal történő mérését, regisztrálását és értékelését biológiai monitorozásnak nevezzük. A BEM a vegyi anyag és az emberi szervezet kölcsönhatását jellemző paraméter, amely arányos a szervezetbe jutott xenobiotikum dózisával és amely lehet maga a szervezetbe jutott vegyi anyag (pl. fémek) vagy annak valamely metabolitja (toluol esetében pl. az o-krezol), illetve a vegyi anyag és/vagy metabolitjának a szervezetet károsító hatására jellemző paraméter (ún. hatásmutató), mint pl. a szerves foszforsav-észterek vörösvértest acetilkolin-észteráz aktivitására kifejtett gátló hatása. Azokat a biológiai válaszokat reprezentáló BEM-szinteket, amelyek fölött (vagy alatt) a szintek már közelítenek a szervezet károsódását okozó mérgezési szintekhez, figyelmeztető szinteknek, biológiai határértékeknek nevezzük (3. ábra). A biológiai határértéket meghaladó szinteket (amelyek még nem érik el a mérgezési szintet) fokozott expozíciónak nevezzük. Említettük – hogy hasonlóan a foglalkozási megbetegedésekhez – ezek bejelentése, kivizsgálása és a megszüntetésükre alkalmas intézkedések kidolgozása és végrehajtása (kockázatkezelési korrekció) kötelező. A biológiai monitorozás a vegyi anyagok okozta egészségkárosodások megelőzésének nagyon hatékony módszere; hátránya, hogy napjainkban alig több mint 20 anyagra áll rendelkezésre BEM (Ungváry). Néhány nagy tömegben használt veszélyes anyag munkahigiénés toxikológiája – mérgezések, mérgezések diagnosztikája, megelőzése Az alábbiakban bemutatjuk a kadmium, a xilol, a piretroidok és az etilén-oxid munkahigiénés toxikológiai leírását. Ismertetésünk mindössze két tény érzékeltetését kívánja szolgálni: (1) a viszonylag jól ismert veszélyes anyagok biztonságos kezelése, ismerete sem egyszerű és pontos; (2) csaknem reménytelennek tűnik, hogy az egyelőre milliós nagyságrendben előállított és felhasznált, jószerével ismeretlen vegyi anyag valaha is ismert és biztonságosan kezelhető lesz. Ezért nagyon fontos, hogy az EU új veszélyes anyag politikája és ennek törvényi megfogalmazása, az ún. REACH azt a célt tűzte ki, hogy a leggyakrabban használt és legnagyobb tömegben előállított 30 000 ún. „létező” (régóta forgalmazott) veszélyes anyagot újra kell értékelni. Megjegyzés: az újonnan előállított anyagok vizsgálata a kötelező törzskönyvezés révén megoldottnak tekinthető (Ungváry). REACH: betűszó, amely az EU Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals” című új rendelete címében használt szavak kezdőbetűiből áll. Kadmium munkahigienés toxikológiája A kóroki tényező tulajdonságai Fizikai állapot, megjelenés: lágy, kékes-fehér fém rögök vagy szürke por. Formálható. Törékennyé válik, ha 80oC feletti hőmérsékletnek van kitéve. Főbb vegyületei a kadmiumacetát, a kadmium-oxid, kadmium-szulfát, kadmium-klorid és a kadmium szulfid. (Osztályozási sor 14.)

Fizikai tulajdonságok. Forráspont: 765oC. Olvadáspont: 321oC. Sűrűség: 8,6 g/cm3. Öngyulladási hőmérséklet: (kadmium fém por) 250oC. Hevesen reagál a következő tűzoltó anyagokkal: víz, hab, szén-dioxid és halonok. Fizikai veszélyek. Porrobbanás lehetséges, ha por vagy granulált formában levegővel keveredik. Kémiai veszélyek. Reagál savakkal, gyúlékony/robbanásveszélyes gázt képezve. A por reagál oxidáló szerekkel (hidrogén-aziddal, cinkkel, szelénnel és tellurral), tűz és robbanás veszélyt okozva. Osztályozása CLP szerint Kadmium Vegyjel

CAS szám

i Veszélyesség figyelmeztetések kódjai

Cd

7440-43-9

osztályok

Figyelmeztető mondatok

GHSO6

Carc.1B

H341

GHSO9

Repr.2

H361fd

Acute Tox. 2*

H330

STOT RE 1

H372 (**)

Aquatic Acute 1

H400

Aquatic Chronic 1

H410

Dgr

Veszélyt jelző piktogramok

Előfordulás és felhasználás Főként cink-, ólom-, és réztartalmú ércekből nyerhető ki. Vas- és acéltermékek, fémötvözetek előállítására, akkumulátorgyártásra, korrózióálló bevonatok készítéséhez, festék- és műanyaggyártás során használják. Kadmium expozíció veszélyével járó munkakörök pl. a kadmiumot tartalmazó fém hegesztése vagy olvasztása, kadmiumötvözetek gyártása, galvanizálók, korrózióvédelmet végzők, vagy az akkumulátorgyártásban kadmiumtartalmú elektródákkal dolgozók. Sorsa a szervezetben, hatása a szervezetre Felszívódás, eloszlás, kiválasztás. A kadmium aeroszoljának belégzésével és szájon át juthat a szervezetbe. A lakosság körében a dohányzás, vagy a munkahelyi expozíció jelenthet fokozott kadmiumterhelést. A nemdohányzó, nem ipari területen élő lakosság körében, a kadmium felvétel táplálékkal és ióvízzel 10-25 μg/fő/nap. Napi 20 cigaretta elszívása ezt 2-4 μg-al megnöveli. A kadmium gyorsan felszívódik a gyomor-béltraktusból, majd felhalmozódik a vesében, a májban, a pajzsmirigyben, a mellékvesében, a hasnyálmirigyben és a herében. A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tűdőtágulatra és a hörgők gyulladására, ízületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. A kadmium a neuroendokrin rendszer gyakorlatilag valamennyi szintjén képes endokrin diszruptorként viselkedni (Varga, Paksy, Ungváry és mtsai). A kiválasztás igen lassú, főleg a vesében, kismértékben a bélcsatornán keresztül történik. A foglalkozásban nem exponált felnőtt napi kadmiumürítés a vizeletben kevesebb, mint 0,18 μmol (2 μg/l).

Rövid ideig tartó expozíció. Heveny mérgezés. Leggyakrabban valamely kadmium tartalmú fém hegesztése vagy olvasztása közben, vagy galvanizálással, korrózióvédelemmel foglalkozó dolgozók körében alakul ki. A belélegzett kadmium-füst irritációt és akut gyulladásos reakciót vált ki a légutakban és a tüdőben; torokszárazság, torokfájás, enyhe, majd erősebb köhögési inger, fémes íz érzése a szájban, szomjúságérzés, heves fejfájás jelentkezik. 20-30 óráig terjedő latenciaidő után súlyos tüdőoedema fejlődik ki. A füst belégzése fém-lázat okozhat. Kadmium lenyelését követően gyomor-bélrendszeri tünetek, diffúz, görcsös hasi fájdalom, heves hányás, hasmenés jelentkeznek. A fizikális vizsgálattal sápadt, verejtékes bőr, dyspnoe, majd tüdőoedemára jellemző tünetek mellkas röntgen kép. A tüdőoedema lezajlása után bronchopneumonia, kivételesen májkárosodás, subicterus is kifejlődhet. Súlyos mérgezésben a tüdőoedema halálhoz vezethet. Enyhébb heveny mérgezésben az esetek többségében egy-két hét alatt teljes gyógyulás következik be. Egyes esetekben idült májkárosodás és májzsugorodás alakul ki. Idült mérgezés. A tartós kadmiumgőz vagy -por expozíció során gyakran légzőszervi megbetegedések (krónikus bronchitis, emphysema) alakulnak ki. Jellemző tünetek a torokszárazság, égető érzés az orrban, rhinitis, krónikus orrnyálkahártya-gyulladás, az orrsövény porcos részén fekély, az orrnyálkahártya atrophiája, a szaglóérzék elvesztése, a fogak sárga elszíneződése. Gyorsan romló fogazat, a fogak sárga elszíneződése. Mindezek mellett étvágytalanság, fogyás, nagyfokú fáradékonyság, láz, terhelésre fokozódó nehézlégzés, álmatlanság, pszichés zavarok, izomgyengeség, gyomorpanaszok, csontfájdalmak jelentkezhetnek. Ritkán anaemia és még ritkábban májkárosodás alakul ki. A mérgezés előrehaladottabb szakában krónikus obstruktív légúti betegség (bronchitis, emphysema) alakul ki, ami megnöveli a mortalitást. Anaemia, asthenia is kifejlődhet. Vesekárosodás. A fokozott kadmiumexpozíció gyakori és korai jele a proteinuria. A kialakult proximalis tubulus károsodás jele a tubularis típusú proteinuria: kis molekulatömegű fehérjék, β2-mikroglobulin, retinolkötő protein (RBP). A veseműködés károsodását korán jelzi a kis molekulatömegű fehérjék fokozott ürítése. Glomerulus-károsodás is létrejöhet, amit a vizeletben a nagyobb molekulatömegű proteinek (albumin, transzferrin) mennyiségének megnövekedése jelez. Gyakran az expozíció megszűnése után is megmarad a proteinuria, amelyet glycosuria, aminoaciduria kísérhet. Később hypostenuria vagy nephrosis fejlődhet ki. A mérgezés későbbi szakaszában csontelváltozások (osteoporosis, osteomalacia), valamint mozgásszervi panaszok (izomgyengeség, mozgásra fokozódó fájdalmak a gerinc és a medence tájékán, valamint az alsó végtagokban) keletkezhetnek. Japánban a rizsföldek kadmiummal történt szennyeződése következtében létrejött – több esetben halálos – mérgezések kapcsán gyakran észlelték az itai-itai-betegséget, amelynek jellemző tünetei a csontfájdalmak, a combizmok gyengesége, izomgyengeség a váll körüli izmokban és a nehezített járás. Késői toxikus hatás. A kadmium 1, illetve 1B kategóriájú humán rákkeltő. Állatkísérletben teratogén hatású: laboratóriumi rágcsálókban exencephaliát, hydrocephalust, ajak- és szájpadhasadékot, torok-rendellenességeket, microphthalmust, dongalábat okoz. Humán teratogén hatása nem tisztázott. Az emberi placenta hatásos barrier a kadmiummal szemben. Az újszülött szervezete gyakorlatilag kadmiummentes. Gyógyítás. a kadmiumnak a szervezetből való eltávolítására nincs hatékony kelátor. Ezért a károsodás megelőzésének egyetlen módja az expozíció megelőzése, csökkentése. Minden morfinkészítmény szigorúan kontraindikált (toxikus tüdőoedema!). Szakellátást igényel speciális fekvőbetegosztályra vagy járóbeteg-szakrendelésre utaljuk a beteget. Megelőzés Foglalkoztathatóság. Nem dolgozhatnak Cd-expozícióban a légutak idült megbetegedéseiben (obstruktív tüdőbetegségek, tüdőfibrosis) szenvedők és a vesebetegek vagy a vesebetegséget elszenvedettek (bármilyen eredetű proteinuria kontraindikációt képez), májbetegek vagy

májbetegséget elszenvedettek, anaemiában szenvedők. Nem foglalkoztathatók továbbá: 18 év alattiak, terhes, nem régen szült, szoptató, anyatejet adó nők. Munkaköri alkalmassági vizsgálatok. Előzetes alkalmassági vizsgálat során a szokásos vizsgálatok kiegészítendők teljes vizeletvizsgálattal, vesepanellel, kvantitatív vizeletfehérjeés légzésfunkciós vizsgálattal. Az anamnézis a szokásosnál részletesebben terjedjen ki az uropoeticus apparátusra és a légzőrendszerre, dohányzásra, por-, rost-, ingerlőgáz-, nehézfémexpozícióra. Időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok azonosak az előzetessel, de célszerű kibővíteni a 40 évnél idősebb férfiaknál prostatatapintással, β2-mikroglobulin vagy retinolkötő protein mennyiségi meghatározásával, a tüdő állapotának részletes vizsgálatával. Az időszakos vizsgálatokat évenként végezzük. Záróvizsgálat kötelező. Prevenciós intézkedések, eszközök. A kadmiumpor és -füst mennyiségét műszaki intézkedésekkel kell csökkenteni. A kadmium, különösen a frissen keletkező kadmiumfüst nagymértékű belégzését (előrelátható vagy nem látható események kapcsán - pl. technológia megbontása, baleset) légzésvédővel kell megakadályozni. A dolgozókat tájékoztatni kell a veszélyről. Elő kell segíteni a megfelelő személyi higiénés szokások kialakítását, annak érdekében, hogy a kadmium tápcsatornába jutása elkerülhető legyen – pl. műszak után zuhanyozás, ruhaváltás, munkaruha levétele a gyári/munkahelyi étterembe, étkező helyiségbe lépés előtt, munka közben étkezés, ivás, feketekávé-fogyasztás, dohányzás tiltása, munka utáni kézmosás. Foglalkozási expozícós határértékek, MK: 0,015 mg/m3. A határérték kontrollja és betartása Magyarországon kötelező. Kontroll: környezeti monitor. Biológiai monitorozás. Magyarországon az időszakos alkalmassági vizsgálattal egyidejűleg kötelező. A vizeletben megengedhető érték 0,01 μmol/mmol kreatinin vagy 0,01 mg/g kreatinin; a vérben megengedett (ún. biológiai) határérték 0,09 μmol/ liter vagy 10 μg/liter. A fokozott expozíciót szenvedőt a kadmium kumulálódó tulajdonsága miatt az expozícióból kiemeljük. A kadmiumexpozíció fontos prevenciós eszköze a kadmium és vegyületei felhasználásának jogszabályi korlátozása. Számos műanyag (pl. PVC, poliuretán, kis fajsúlyú polietilén, epoxigyanták, polipropilén, akrilnitril-metilmetakrilát, nagy szilárdságú polisztirol) színezésére nem használható kadmium. Nem használhatók a kadmium és a kadmium vegyületei a vinil-klorid polimerekből vagy kopolimerekből gyártott végtermékek (pl. csomagolóanyagok, irodai vagy iskolai felszerelések, bútorok, közlekedési járművek alkatrészei, szerelvényei, ruházati cikkek, padló és faburkolatok, bőrutánzatok, gramofonlemezek, csövek, csatornacsövek, lengőajtók, közlekedési járművek, elektromos huzalok szigetelése) stabilizálására; ezek legfeljebb akkor hozhatók forgalomba, ha a vinilklorid polimerből vagy kopolimerből kivonható fém-kadmium kisebb mint a polimer vagy kopolimer tömegének 0,01%-a. A szabályozás (lásd: REACH XVII. Melléklete) korlátozza a „kadmium bevonást is; tilos, pl. a „kadmium bevonás” háztartási készülékeken, bútorokon, egészségügyi termékeken, légkondicionálókon. Megjegyzés. A kadmium és vegyületeinek további korlátozása várható. Ezért célszerű a REACH melléklet folyamatos követése. Xilol A kóroki tényező tulajdonságai Színtelen, fűszeres szagú, gyúlékony folyadék, orto-, meta- és para-xilol keveréke. Kémiai tulajdonságaik azonosak, csak néhány fizikai állandójukban van különbség. Vízben oldhatatlanok, de korlátlanul elegyednek szerves oldószerekkel. Nagyon gyúlékony vegyületek. A Magyarországon használt xilolokban jelentős mennyiségű etilbenzol van. (Osztályozási sor 42a-b.)

Fizikai tulajdonságok. Forráspont: 144oC, Olvadáspont: -25oC, Relatív sűrűség (víz = 1): 088. Lobbanáspont: 32oC z.e. Öngyulladási hőmérséklet: 463oC. Robbanási határok, térf% levegőben: 0,9-6,7. Osztályozása CLP szerint p-Xilol Tapasztalati képlet CAS szám

C6H4(CH3)2

106-42-3

figyelmeztetések kódjai GHSO2

Veszélyességi osztályok Flam.Liq. 3

Figyelmeztető mondatok H226

GHSO7

AcuteTox. 4 (*)

H332

Wng

AcuteTox. 4 (*)

H312

Skin Irrit. 2

H315

Veszélyt jelző piktogramok

Előfordulás és felhasználás. Az izomerek forráspontjai közel esnek egymáshoz, ezért nehezen választhatók szét fizikai módszerekkel. Nehéz szétválaszthatóságuk miatt ipari célra gyakran a három izomer keverékét használják. Xilolexpozíció veszélyével járó munkakörök a festék-, nyomda-, bőr-, vegyipar, szövettani laboratóriumok. Zsírok, természetes- és műgyanták oldására, lakkok, festékek, ragasztók rovarirtószerek készítésekor is használnak xilolokat. A xilolokat a kőszénkátrányból, annak a könnyűolaj-frakciójából nyerik.. Sorsa a szervezetben, hatása a szervezetre Expozíciós utak, felszívódás. A xilol belégzéssel, a bőrön keresztül és lenyeléssel juthat a szervezetbe. A belélegzett mennyiség 50-60%-a felszívódik. Kiválasztása a tüdőn át változatlanul és 84-95%-a metilhippursav formájában a vizeletben történik. Egyidejű alkoholvagy más oldószerfelvétel a xilol kiürülését jelentősen lassítja, a metilhippursav-ürülés felére csökkenhet. A xilol a zsírszövetben erősen raktározódik, ezért a metabolit ürülése az egy metil-gyököt tartalmazó másik alkil-benzolnál, a toluolénál lassúbb, 16-48 óra. A rövid idejű expozíció hatásai: A folyékony xilol irritálja a bőrt, erythemát, kiszáradást, és hosszabb ideig tartó kontaktus után hólyagképződést okozhat. Egyéb panaszok: égő, vörös szemek, orrfolyás, szédülés, fejfájás, émelygés. A folyadék lenyelése közben előfordulhat a tüdőbe való aspiráció, ami toxikus tüdőgyulladást okozhat. Hosszantartó vagy ismételt xilolexpozíció fokozhatja a zaj okozta halláskárosodást; állatkísérletek arra utalnak, hogy ennek az anyagnak toxikus hatása lehet az emberi reprodukcióra. Megfigyeltek fatális kimenetelű vérkép- és csontvelő-elváltozásokat is, amelyek a benzol-szennyezés következményei. A benzolmentes xilolnak minimális vérképző rendszeri hatása van. Késői toxikus hatás. Karcinogén hatása nincs; állatkísérletben embriotoxikus. Állatkísérletben a xilolok nem torzkeltők, de az etilbenzol teratogén, a p-xilol endokrin diszruptor hatású (Ungváry és mtsai). Gyógyítás, ellátás. Fekvő- vagy járóbeteg-szakrendelés. Megelőzés Munkaköri alkalmassági vizsgálatok. Előzetes vizsgálatokat indokolt lehet bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, neurológiai szakvizsgálattal kiegészíteni. Az időszakos vizsgálatok programja megegyezik az előzetesével, de ki kell egészíteni biológiai monitorozással.

Prevenciós intézkedések, eszközök. Lehetőleg zárt technológiát kell alkalmazni. Kötelező a környezeti és biológiai monitorozás. Foglalkozási expozícós határértékek. A munkahelyi levegőben megengedett határérték: ÁK: 221 mg/m3 ; CK: 442 mg/m3. Kontroll: környezeti monitor. ; Biológiai expozícós mutatók és megengedhető határértékek: A vizelet metilhippursavtartalmának meghatározása a xilolexpozíció jó biológiai indikátora; biológiai határérték: 860 μmol/mmol kreatinin vagy 1500 mg/g kreatinin. Mintavétel ideje: műszak után Megjegyzés: ahol csak a technológia megengedi (pl. kórbonctani, szövettani laboratóriumok), a benzol helyett toluolt vagy xilolt kell használni. Ezeknek – a benzollal szemben – nincs rákkeltő (myeloid leukaemiát okozó) hatása. Etilén-oxid A kóroki tényező tulajdonságai Színtelen, éterhez hasonló szagú gáz, szobahőmérsékleten, légköri nyomáson is erősen reakcióképes és gyúlékony. Vízben és számos más oldószerben oldódik. Főként etilénből állítják elő közvetlen oxidációval. (osztályozási sor 70.) Fizikai tulajdonságok. Forráspont: 11oC, Olvadáspont: -111oC, Relatív sűrűség (víz = 1): 0,9. Oldékonyság vízben: elegyedik. Lobbanáspont: gyúlékony gáz. Öngyulladási hőmérséklet: 429oC. Robbanási határok, térf% levegőben: 3-100. Fizikai veszélyek. A gáz a levegőnél nehezebb és a talaj felszínén terjedhet; begyulladás távolabb is lehetséges. Kémiai veszélyek. Az anyag polimerizálhat hevítés következtében sav(ak), bázis(ok), fémkloridok, fémoxidok hatására, tűz és robbanás veszélyt okozva. Az anyag lebomlik hevítésre 560 oC felett, tűz és robbanás veszélyt okozva. Hevesen reagál sok vegyülettel. Osztályozása CLP szerint Tapasztalati képlet CAS szám figyelmeztetések kódjai CH2CH2O

75-21-8

GHSO2

Veszélyességi

Figyelmeztető

osztályok

mondatok

Press. Gas

H220

GHSO4

Flam.Gas 1

GHSO6

Carc.1B

H350

GHSO8

Muta. 1B

H340

Dgr

Acute Tox 3*

H331

Eye Irrit. 2

H319

STOT SE 3

H335

Skin Irrit. 2

H315

Veszélyt jelző piktogramok

Felhasználás. Etilén-oxid expozíció veszélyével járó munkakörök Az etilén-oxidot a legnagyobb mennyiségben etilénglikol (fagyálló) előállítására használják. Emellett gyártanak belőle etilénglikol-étereket (ezeket oldószerként alkalmazzák), nem-ionos felületaktív anyagokat (mosó- és mosogatógépekhez), etanol-amint, és számos egyéb vegyületet. Fertőtlenítő- és tisztítószer. Az etilén-oxid a leggyakrabban használt szer a dialízishez használt gépek, tubusok és hőérzékeny orvosi eszközök sterilizálására. Újabban a kórházakban az etilén-oxidot formaldehidre cserélték le.

A munkavállalók az etilén-oxid előállítása és a belőle készülő más vegyületek előállítása és szállítása, valamint a termékek mintavételi eljárása során lehetnek expozíciónak kitéve. Sorsa a szervezetben, hatása a szervezetre Belélegezve gyorsan felszívódik, eloszlik és gyorsan metabolizálódik a szervezetben, majd elsősorban a vizelettel ürül. Szagküszöbe magas: 900-1200 mg/m3. Vizes oldatban a bőrön keresztül is bejuthat a szervezetbe. Heveny mérgezés, lokális toxikus hatás. Erősen irritálja a bőrt (vesicularis dermatitist és allergiás dermatitist okozva), a szemet és a légutak nyálkahártyáját; ezek a hatások gyakran az expozícióhoz viszonyítva megkésve jelennek meg. A folyadék gyors párolgása fagyási sérülést okozhat. Szisztémás hatás. Az etilén-oxid expozíció azonnali tünetei lehetnek a száj, az orr, a torok, a irritációja. A késleltetett hatások közé tartozik a fejfájás, beszédzavar, emlékezőképesség-károsodás, koordinációs zavar, szédülés, hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, légszomj, köhögés, gyengeség, levertség, zsibbadás, és szédülés. Kisebb koncentrációban a légzőrendszer megbetegedéseit, szenzoros és motoros idegrendszeri károsodást (perifériás neuropathiákat), nagy koncentrációban dyspnoet, cyanosist, narkózist okoz, idézhet elő. Késői toxikus hatások. Állatkísérletekben és in vitro károsítja a reprodukciót, mutagén és rákkeltő. Az Egészségügyi Világszervezet az 1. kategóriájú rákkeltők csoportjába sorolja. A hosszú ideig etilén-oxid-expozícióban dolgozók között a szokásosnál gyakoribb a myeloid leukaemia és a non-Hodgkin-lymphoma. Emberben az MK értéket meghaladó koncentrációban „spontán” abortuszt okoz. Gyógyítás. Tüneti-megfigyelő kezelés. Megelőzés. Utalunk a foglalkozási daganatos megbetegedések prevenciójával kapcsolatban leírtakra. Foglalkozási expozícós határérték, MK: 1,8 mg/m3. Kontroll: környezeti monitor. Piretroidok A kóroki tényező tulajdonságai A piretroidok általában különböző izomerek keverékei. A csoport több tagja (bifentrin, piretrin, alfa-cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin) szerepel az EU illetve a Magyarországi engedélyezhető hatóanyag jegyzéken. A szintetikus piretroidok színtelen, vagy fehér színű, szagtalan, szilárd, vagy folyékony halmazállapotú anyagok. A cipermetrin kevert izomerek jelenléte esetén azonban sárgás színű, viszkózus folyadék. Stabil vegyületek, amelyek vízben nem, aromás oldószerben jól oldódnak. (Osztályozási sor 105.) A piretrin néven forgalmazott növényvédőszer a piretrin I és II, cinerin I és II és jasmolin I és II keveréke. Fizikai tulajdonságok. Forráspont alatt elbomlik: 170oC, 0,01 kPanál. Sűrűség: 0,84-0,86 g/cm3. Oldékonyság vízben: nem oldódik. Lobbanáspont: 76 oC z.e. Oktanol/víz megoszlási koefficiens log Pow: 4,3 (piretrin I); 5,9 (piretrin II). Kémiai veszélyek. Az anyag bomlik hevítése, izgató hatású füstöket fejlesztve. Reagál erős oxidáló szerekkel, tűz és robbanásveszélyt okozva. Osztályozása CLP szerint Piretrin I Kémiai elnevezés Ciklopropánkarbonsav, 2,2-dimetil-3-(2-metil-1-propenil)-, 2-metil-4-oxo-3-(2,4-pentadienil)-2-ciklopentén-1-il észter, [1R-[1alfa[S*(Z)],3beta]]Összegképlet

C21H28O3

CAS szám

Veszélyességi figyelmeztetések kódjai

121-21-1

Figyelmeztető

osztályok

mondatok

GHSO7

Acute Tox 4 (*)

H332

GHSO9

AcuteTox. 4 (*)

H312

Wng

AcuteTox. 4 (*)

H302

Aquatic Acute 1

H400

Aquatic Chronic 1

H410

Veszélyt jelző piktogramok

Felhasználás, előfordulás, piretriodexpozíció veszélyével járó munkakörök A piretroidok oldószeres készítmények formájában permetezőszerek. A kártevők széles köre (legyek, szúnyogok és egyéb rovarok) ellen hatékony rovarölő szerek, melyeket aeroszolos készítményekben vagy füstpatronokban egyre kiterjedtebben használnak egészségügyi célra, lakások és raktárak fertőtlenítésére. Piretriodexpozícióval elsősorban gyártásuk, kiszerelésük, keverésük-hígításuk és felhordásuk során kell számolni. Sorsa a szervezetben, hatása a szervezetre Expozíciós utak. Metabolizmus. Az anyag belégzéssel, a bőrön keresztül és lenyeléssel juthat a szervezetbe. A piretroidok metabolizmusát és eliminációját állatkísérletekben tanulmányozták. Izomerjeik (cisz-transz) teljes mértékben lebomlanak a máj mikroszomális észteráz és oxidáz rendszerén, a cisz izomer stabilabb; ebben az esetben az észter bontását hidroxilezés előzi meg. Állatokban (patkány, egér, szarvasmarha) az elimináció gyors; a vizelettel ürülő metaboltja a letöbb fajban, elsősorban a szabad 3-fenoxi-benzoesav vagy ennek glukuronsavas, illetve aminosavas konjugátuma. Akut mérgezés, lokális toxikus hatás. A szem és a bőr irritációját (vörösség, fájdalmasság) okozzák. Akut szisztémás mérgezés. Inhaláció esetén köhögés, fejfájás, légszomj jelentkezik. Lenyelve nyelv és ajak érzéketlenéséget, nyálfolyást, hányingert, hányást, hasi fájdalmat, izgatottságot, tremort (arcon, majd a vállakon), égésérzést, izomfibrillációt, légzésbénulás következtében halált okozhatnak. Főként a cipermetrin (alfa-metrin) és a deltametrin (dekametrin) vérnyomáscsökkenést, bradycardiát, majd hypertoniát, tachycardiát, izomkontrakciókat idézhetnek elő. Hosszantartó vagy ismételt expozíció hatásai. Ismétlődő vagy tartós érintkezés bőr szenzibilizálódást okozhat; ismétlődő vagy tartós inhalációs expozíció asztmát idézhet elő. Késői toxikus hatások. A piretroidok nem mutagének, nem karcinogének és önmagukban valószínűleg nem teratogének. Gyógyítás. Speciális antidotum nincs; tüneti-megfigyelő kezelés, sedativumok, anticonvulsansok. Ha a beteg az akut hatást túléli, a prognózis jó. Megelőzés. Egyéni védőeszközök viselése, a munkabiztonsági és munkaegészségügyi előírások betartása. Megjegyzés: a növényvédőszerek esetén fontos a munkaegészségügyi és az élelmiszerbiztonsági várakozási időre kiemelt figyelmet fordítani.

A magzat anyai szervezeten belüli védelme, illetve kitettsége a (fizikai és társadalmi) környezeti hatásoknak. A több „rétegű” anyai védelem a placenta barrier sok xenobiotikumra történő átjárhatósága miatt károsodhat; súlyosabb expozíció esetén az anyai szervezet a magzat kilökésével védekezik. (Forrás: Ungváry és Szakmáry, 2007, 2010)

A szervezetbe jutott xenobiotikumok a környezetben (beleértve a munkakörnyezetet) lévő koncentrációjuk függvényében az ábra I-IV számokkal jelölt szinteket érhetnek el. Megjegyzés: A környezet szennyezettsége miatt a legtöbb xenobiotikum kimutatható a szervezetben: „a szokásosan mérhető” koncentráció valószínűleg a „civilizáció” előrehaladásával alakult ki; az ún. alapszint a különböző szennyezettségű környezetekben más és más. (Ungváry, 2000, 2004, 2007, 2010.) Rákrizikós iparágak La Dou, J. (1990) nyomán Ipari tevékenység

Lehetséges vagy valószínű Carcinoma helye emberben kóroki tényező

Alumíniumgyártás

policiklikus aromás

tüdő, hólyag

szénhidrogének (PAH-k) Auraminelőállítás

auramin

hólyag

Bútorgyártás

fapor

orrüreg,

orrmelléküreg

(főként adenocarcinoma) Cipő- és csizmakészítés és benzol (bizonyos

leukaemia

javítás

munkakörök)

Gumiipar

aromás aminok,

hólyag,

oldószerek

(lymphoid), bőr, gyomor

Hematitbányászat

(föld

alatti, radonexpozícióval)

tüdő, radon

leukaemia colon,

prostata,

lymphoma orrmelléküregek, gége

Izopropil-alkohol-gyártás (erős savazási eljárás)

diizopropil-szulfát,

Kokszgyártás

izopropilolajok

tüdő, vese

Magentagyártás

PAH-k

hólyag

magenta-prekurzorok Nikkelezés,

(pl. orto-toluol)

nikkelfinomítás, csiszolás

nikkel-oxidok, nikkel-

Szén gázosítása

szubszulfid

Vas-

és

kohászat

acélolvasztás, PAH-k PAH-k, kvarc, fémfüstök

orrüreg, tüdő, gége tüdő, hólyag, bőr, scrotum tüdő

Festékipar, festők

hólyag aromás aminok

Biológiai kóroki tényezők, védőoltások a foglalkozás-egészségügyben Cseh Károly, Felszeghi Sára A biológiai kóroki tényezők definíciója a következő: mikroorganizmusok - beleértve a genetikailag módosított mikroorganizmusokat -, a sejttenyészetek és emberi belső élősdiek, amelyek fertőzést, allergiát vagy mérgezést okozhatnak (61/1999. (XII. 1.) EüM-rendelet). A következő munkaterületeken kell számolni biológiai kóroki tényezőkkel való expozícióval. Élelmiszerelőállító létesítményekben, mezőgazdasági munkák, állatokkal, állatok tetemeivel, illetve állati eredetű termékekkel való érintkezés, állati fehérje feldolgozás során, az egészségügyi és szociális ellátásban, az elkülönítő, a kórbonctani részlegeken, klinikai, állatorvosi diagnosztikai, kutató laboratóriumokban, a hulladék megsemmisítő, ártalmatlanító létesítményekben, a szennyvíztisztító berendezésekben, járható szelvényű szennyvízelvezető művekben végzett munkák során.

A biológiai veszély piktogramjai (2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jelzésekről, vörös a tiltás, veszély, sárga a figyelmeztetés, kék a rendelkezés, zöld a vészkijárat, menekülési útvonal, elsősegély, veszélymentesség színkódja).

A biológiai kóroki tényezők esetében általában nem létezik egyértelműen megadott expozíciós határérték, és számos kórokozó esetében nem ismert a biztosan betegséget okozó csíraszám, sem a kórokozó fertőző képességével kapcsolatos mutató. Kvantitatív kockázat értékelés a biológiai kóroki tényezők esetén nem lehetséges. A kvalitatív kockázat értékelés során vizsgálják, hogy a munkavállaló a munkavégzés során kapcsolatba kerülhet-e biológiai kóroki tényezőkkel. Ha ennek lehetősége fennáll, a biológiai kóroki tényezők egészségkárosító kockázatainak megelőzésére a munkáltatók kötelezettségei a következők. A kockázatnak kitett munkavállalók jegyzékének elkészítése, higiénés és egyéni védelem kialakítása, tájékoztatás, oktatás, a munkavédelmi felügyelőség tájékoztatása (a tevékenység megkezdése előtt 30 nappal), foglalkozás-egészségügyi orvosi ellátás, előzetes, időszakos, soron kívüli alkalmassági vizsgálat (10 nap táppénzes állomány után) biztosítása. A kollektív és egyéni védelmi intézkedések az elkülönítés, izoláció, elszívás, egyéni védőeszközök és a munkakörhöz kötött védőoltások alkalmazása. A védőoltást a munkavállaló számára a munkáltatónak térítésmentesen kell biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa köteles a munkavállalót tájékoztatni a védőoltás előnyeiről, elmaradásának hátrányairól. Az oltóorvos a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa. A védőoltás megtörténtét a „Védőoltási könyv 14 év feletti személyek részére” elnevezésű oltási könyvbe, 2009. szeptember 1-jét követően kiadott Egészségügyi Könyv esetén annak „Védőoltási adatlapjába” kell bejegyezni, amelyet a munkáltatónak, kérésre a munkavédelmi felügyelőségnek be kell mutatni. A foglalkozás-egészségügyi orvos az oltásra vonatkozó adatokat (oltóanyag megnevezése, gyártási száma, az oltás ideje) a munkavállaló egészségügyi törzslapján is feljegyzi (61/1999. (XII. 1.) EüM-rendelet). Ha a biológiai tényezővel akár egyetlen munkavállaló is megfertőződött, a foglalkozás-

egészségügyi szolgálat orvosának kezdeményezésére, a munkavédelmi felügyelőség a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával kijelöli azon munkavállalók körét, akiket megfigyelés alá kell vonni, és kezdeményezi a kockázatbecslés újraértékelését. A biológiai tényezőket a fertőzés kockázatának szintjétől függően négy csoportba sorolják. Az 1. csoportúak nem képesek emberi megbetegedést okozni. A 2. csoportba soroltak képesek emberi megbetegedést okozni, ezért veszélyt jelenthetnek a munkavállaló számára, de elterjedésük az emberi közösségben nem valószínű, az általuk kiváltott betegség többnyire eredményesen megelőzhető, vagy hatásosan kezelhető. A 3. csoport súlyos emberi megbetegedést képes okozni, és komoly veszélyt jelenthet a munkavállaló számára, szétterjedésének kockázata az emberi közösségben fennállhat, de általában eredményesen megelőzhető, vagy hatásosan kezelhető. A 4. csoport súlyos emberi megbetegedést okoz, komoly veszélyt jelent a munkavállaló számára, az emberi közösségben való szétterjedés kockázata nagy, általában nem előzhető meg, vagy nem kezelhető hatásosan. A besorolás szerint alakítják ki a szükséges védelmi szinteket. Laboratóriumokban (kutatás, fejlesztés, oktatás vagy diagnosztikus célú), ipari folyamatok során a 2-4. csoportba tartozó biológiai tényezőkkel folytatott tevékenység esetén fizikai védelmi szinteket kialakítása szükséges. A 2. csoport esetén legalább a 2-es, a 3. csoport esetén 3-as, a 4. csoport esetén a 4. fokozatú védelmi szint a követelmény. A baktérium speciesek nagy része a 2. csoportba sorolt, a 4. csoportba baktérium nem tartozik, a 3. csoportú törzsek a következők. Bacillus anthracis Brucella abortus Brucella canis Brucella melitensis Brucella suis Burkholderia mallei (Pseudomonas mallei) Burkholderia pseudomallei (Pseudomonas pseudomallei) Chlamydia psittaci (egyéb törzsek) Chlamydia psittaci (madarakat fertőző törzsek) Coxiella burnetii Escherichia coli, vero/Shiga totoxin termelő törzsek (pl. O157:H7 vagy O103) Francisella tularensis (A. típus) Mycobacterium africanum Mycobacterium bovis (a BCG törzs kivételével) Mycobacterium leprae Mycobacterium microti Mycobacterium tuberculosis Mycobacterium ulcerans Rickettsia akari Rickettsia canada Rickettsia conorii Rickettsia montana Rickettsia typhi (Rickettsia mooseri) Rickettsia prowazekii Rickettsia rickettsii Rickettsia tsutsugamushi Salmonella typhi Shigella dysenteriae (1. típus) Yersinia pestis A vírusok többsége a 3. csoportba sorolt: Lymphocytás choriomeningitis (neurotrop törzsek), Flexal, Belgrade (más néven Dobrava), Oropouche, Sin Nombre (régebben: Muerto Canyon), Hantaan (Koreai haemorrhagiás láz), Seoul, Rift Valley-láz, Hepatitis E, Australia encephalitis (Murray Valley encephalitis), Közép-európai kullancs hordozta encephalitis, Absettarov, Hanzalova, Hypr, Kumlinge, Dengue vírus, 1-4. típus, Hepatitis C, Hepatitis G, Japán B encephalitis, Kyasanur Forest, Louping ill, Omsk, Powassan, Rocio, Orosz tavaszinyári encephalitis (TBE), St. Louis encephalitis, Wesselsbron, Nyugat-nílusi láz, Sárgaláz, Hepatitis B, Hepatitis D, Herpesvirus simiae B, Majomhimlő vírus, Humán immun-elégtelenség (HIV/AIDS), Humán Tsejtes lymphotróp vírusok (HTLV), 1. és 2. típus, SIV, Rabies, Keleti ló encephalomyelitis, Chikungunya, Everglades, Mayaro, Mucambo, Ndumu, Tonate, Venezuelai ló encephalomyelitis, Nyugati ló encephalomyelitis, még azonosítatlan hepatitis vírusok, Creutzfeldt-Jakob-betegség, A Creutzfeldt-Jakobbetegség variánsa, Szarvasmarhák szivacsos encephalopathiája (BSE) és egyéb rokon állati TSE-k, Gerstmann-Sträussler-Scheinker szindróma, Kuru A 4. csoportba sorolt, legveszélyesebb vírusok a következők: Lassa, Guanarito, Junin, Sabia, Machupo, Krími-kongói haemorrhagiás láz, Ebola, Marburg, Variola (major és minor), Fehérhimlő, Lókanyaró vírusok A vastagon kiemelt speciesek ellen védőoltással rendelkezünk. A paraziták többsége a 2. csoportba tartozik, 4. csoportba sorolt nincs. A 3. csoportúak a következők. Echinococcus granulosus Echinococcus multilocularis Echinococcus vogeli Leishmania brasiliensis Leishmania donovani Leishmania ethiopica Naegleria fowleri Plasmodium falciparum Taenia solium Trypanosoma brucei rhodesiense Trypanosoma cruzi A gombák többsége is a 2. csoportba tartozik, 4. csoportú nincs. A 3. csoportba tartozók a következők.

Blastomyces dermatitidis (Ajellomyces dermatitidis) Cladophialophora bantiana (régebben: Xylohypha bantiana, Cladosporium bantianum vagy trichoides) Coccidioides inunitis Histoplasma capsulatum var. capsulatum (Ajellomyces capsulatus) Histoplasma capsulatum duboisii Paracoccidioides brasiliensis

A 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet 4. melléklete a következő intézkedéseket írja elő az egyes védelmi szintek esetén. A) Védelmi intézkedések

B) Védelmi szintek 3.

2. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

A munkahelyet el kell különíteni minden más tevékenységtől ugyanabban az épületben A munkahely bemenő és kimenő levegőjének szűrése HEPA-val vagy hasonló eszközökkel A belépés korlátozása csak a kijelölt munkavállalókra Legyen a munkahely légmentesen körülzárható a fertőtlenítéshez A fertőtlenítő eljárások pontosítása A munkahelyen a légköri nyomáshoz képest negatív levegőnyomást kell fenntartani Hatásos vektorkontroll, például a rágcsálók és rovarok ellen

ajánlott

nem nem ajánlott nem igen

4. igen

igen, a kimenő levegőnél Igen Ajánlott Igen

igen, a be- és kimenő levegőnél igen, zsilipen át igen igen

nem

Ajánlott

igen

igen

Igen

igen

igen, a munkaasztaloké és a padlóé

igen, a munkaasztaloké, a falaké, a padlóé és a mennyezeté

igen, a munkaasztaloké

8.

A felületek vízhatlansága, könnyű tisztíthatósága

9.

Savaknak, lúgoknak, oldószereknek és fertőtlenítő szereknek ellenálló felületek

igen

Igen

Igen

10.

A biológiai tényezők biztonságos helyen való tárolása

igen

Igen

igen, tárolás védett hozzáféréssel

11. 12. 13. 14.

Megfigyelőablak vagy azzal egyenértékű rendszer a ajánlott bennlévők láthatóságának biztosításához Saját felszerelés minden laboratóriumnak nem A fertőzött anyagok és minden állat biztonsági fülkében, adott esetben izolátorban vagy más megfelelően körülzárt módon való kezelése Égető az állatok tetemének megsemmisítéséhez

ajánlott

Ajánlott

igen

Ajánlott

igen

igen

igen

igen, rendelkezésre álljon

igen, a helyszínen

(HEPA: High-Efficiency Particular Air filter, nagyhatékonyságú szemcse légszűrő) Az 5. melléklet rendelkezik az ipari folyamtok során az egyes védelmi szintek esetén végrehajtandó intézkedésekről. A 2., 3. és 4. csoportba tartozó biológiai tényezők esetén a kockázatok értékelése alapján kell kiválasztani és kombinálni a különböző kategóriák alábbi védelmi követelményeit. A) Védelmi intézkedések 2.

B) Védelmi szintek 3.

4.

1.

Az életképes mikroorganizmusokat olyan rendszeren kell kezelni, amely fizikailag elválasztja a műveletet a környezettől

2.

A zárt rendszerből kikerülő gázokat úgy kell kezelni, hogy

3.

A mintavételt, az anyagok bevitelét egy zárt rendszerbe és az életképes mikroorganizmusok átvitelét egy másik zárt rendszerbe úgy kell elvégezni, hogy

4.

A tenyésztőfolyadékokat a zárt rendszerből csak akkor szabad eltávolítani, ha a mikroorganizmusokat

inaktiválták bevált, validált módszerrel

5.

A hermetikus zárásokat úgy kell kialakítani, hogy

minimális legyen megelőzzék a kijutást megelőzzék a kijutást a kijutás

igen

Igen

igen

minimális legyen a kijutásuk

előzzük meg a kijutást

előzzük meg a kijutást

minimális legyen a kijutásuk

előzzük meg a kijutást

előzzük meg a kijutást

inaktiválták bevált, validált, kémiai és fizikai módszerekkel

inaktiválták bevált, validált kémiai és fizikai módszerekkel

6.

A zárt rendszereket ellenőrzött térben kell elhelyezni

a)

a biológiai kockázatokra vonatkozó figyelmeztetések legyenek elhelyezve

tetszőlegesen tetszőleges

Tetszőlegesen

Igen

Igen, erre a célra kialakítva igen

b)

a bejutás a kijelölt személyzetre legyen korlátozva

tetszőleges

Igen

Igen, zsilipen keresztül

c)

a személyzetnek védőruhát kell viselnie

viseljen védőruhát, igen

Igen

teljesen öltözzön át

A munkakörhöz kapcsolódó védőoltásokat a munkáltató biztosítja. Az oltások beadása a foglalkozás-orvos feladata. A beadás rendelőben történik, a beteg részletes felvilágosítása és beleegyező nyilatkozat aláírása szükséges. A védőoltások dokumentációja a Védőoltási könyv 14 év feletti személy részére című oltási dokumentumban, a dolgozók törzslapján, az orvos saját nyilvántartásában, táblázat formájában, a külföldön munkát vállalóknál nemzetközi oltási bizonyítványban történik. A munkakörhöz kötött oltásokról és az oltási szövődményekről bejelenés történik Munkakörökhöz (foglalkozásuk révén veszélyeztetettek) kapcsolódó védőoltások és az oltandók köre a következő. Hastífusz elleni védőoltás Salmonella typhi-vel való fertőződés kockázata esetén, szennyvízzel, emberi ürülékkel kapcsolatba kerülők (csatornamunkások, mélyépítők, katonák, tűzoltók, búvárok, laboratóriumok, kórházi fertőző osztályok dolgozói). Kullancs encephalitis elleni védőoltás szükséges kullancsexpozíció lehetősége esetén (erdőgazdaság, erdészek, olajmunkások, köztéri parkokat takarítók, vadászok, környezetvédelmi cégek dolgozói, vízügyi munkások). Hepatitis A és B oltás szükséges egészségügyi dolgozóknál. Veszettség elleni preexpozíciós oltás szükséges a veszettség vírusával foglalkozóknál, állatorvosoknál, laboratóriumi, ebrendészeti, állatmenhelyeken dolgozóknál. Diftéria elleni oltás szükséges fertőző osztályokon, humán mikrobiológiai laboratóriumokban. Tetanusz elleni védőoltás földdel szennyezett sérülések lehetősége esetén előírt (mélyépítés, mezőgazdaság, állatgondozás, munkabalesetek). Meningococcus elleni védőoltás speciális egészségügyi munkakörökben, mikrobiológiai laboratóriumokban purulens meningitisben/ septicaemiában szenvedők liquorát/ hemokultúráját vizsgálók, a Neisseria meningitidis törzsek vizsgálatával foglalkozók, a betegek ellátására kijelölt fertőző és intenzív osztályok dolgozói esetében szükséges. Influenza elleni oltás szükséges a közszolgálatban, egészségügyben dolgozóknál, transzplantációs, onkológiai, hematológiai, dializáló, felnőtt- és gyermek intenzív ellátást nyújtó, krónikus belgyógyászati osztályokon, szociális otthonokban dolgozóknál. A munkáltatónak biztosítani kell továbbá immunhiányos betegek, várandós nők és az újszülöttek, csecsemők ápolását/gondozását végző varicella fertőzésre fogékony egészségügyi dolgozók varicella elleni védőoltását. Az Országos Epidemiológiai Központ az Epinfo hasábjain módszertani levélben évente közzéteszi az oltások, így a munkakörhöz kötött védőoltások rendjét, új szempontjait. A hazánkban munkakörhöz kötött védőoltások a felsorolt oltóanyagokkal a következőképpen történnek. Hastífusz ellen a Typhim Vi és a Typherix oltóanyagokkal (poliszaccharid vakcinák, Typhim Vi: egyszeri adag 0,5 ml, sc, vagy im, Typherix: egyszeri adag, 0,5 ml, im, háromévenként újraoltás szükséges, 2 évesnél fiatalabb gyermekek oltása nem ajánlatos).

Kullancsencephalitis elleni aktív immunizálást a várható expozíció előtt (télen) kell elvégezni illetve kezdeni. Hazánkban 2 oltóanyag van forgalomban, az Encepur Adult és az FSME-IMMUN. Az Encepur Adult 12 évesnél idősebb személyek oltására ajánlott. Az egyszeri adag: 0,5 ml, im. Az alapimmunizálás 3 oltásból áll. Az első oltást követő 1–3 hónap múlva kell beadni a 2. oltást, majd ezt követően 9–12 hónap múlva a harmadikat (A, általános séma). Amennyiben gyors védettség kialakítása szükséges, akkor a 2. oltást az elsőt követő 7. napon, a 3.-at pedig az oltás utáni 21. napon lehet beadni (B, gyorsított séma). A védettség legkorábban a második oltás után 14 nap múlva alakul ki. Az A séma esetén 5 évenként, a B séma esetén első emlékeztetéskor 3 év után, majd 5 évenként emlékeztető oltások szükségesek. FSME-IMMUN 16 éven felüliek számára ajánlott oltóanyag). Az egyszeri adag 0,5 ml, im. Az általános (A) oltási séma során a második oltást 1–3 hónappal később, a 3. oltást 9– 12 hónap múlva adják. A gyors védelem (B séma) esetén 2. oltás 14 nap múlva adandó. Ha az oltandó immunológiai védekező képessége nem megfelelő, a 2. oltás után 4– 6 hét múlva egy újabb oltást kell adni. A következő oltás intervalluma változatlanul 9–12 hónap. 70 évesnél idősebbek oltása esetén ugyanez az oltási séma javasolt 5 évenként emlékeztető oltás szükséges, B séma esetén első alkalommal 3 év után. Ha a kullancscsípés 14 nappal az 1. oltás után fordul elő, a 2. oltást azonnal be kell adni. Ha a kullancscsípés a 2. oltás után következett be, a teendők változatlanok. Hepatitis B elleni aktív immunizálásra két oltóanyag van forgalomban. Az ENGERIX-B egyszeri gyermekadagja 10 µg/0,5 ml, im, egyszeri 15 éves kor feletti és felnőtt adagja 20 µg/ ml, im. A H-B-VAX PRO (thiomersalt nem tartalmazó) egyszeri adagja felnőtteknek és serdülőknek 16 éves kortól 10 µg/ ml, dializálandó/ dializált betegeknek 40 µg/ ml. Az alapimmunizálási séma mindkét oltóanyagnál, gyermekeknél és felnőtteknél 3 oltásból áll. Egészséges oltottak esetében emlékeztető oltás egyik oltóanyag esetében sem szükséges. Mindkét oltóanyag esetében az első oltást követően egy hónap múlva kell adni a második, majd 5 hónap múlva a 3. oltást. Gyorsított alapimmunizálási séma (0., 1., 2. hónap) alkalmazása esetén az utolsó oltástól számított 12 hónap múlva emlékeztető oltás szükséges. Ha nincs idő a fenti sémák egyikére sem (utazás), 18 éves kortól lehetséges a 0., 7., 21. napon három oltást, és egy év múlva emlékeztető oltást adni. Egészségügyi intézményekben, először oltott egészségügyi dolgozók esetén az oltási sorozat befejezését követő 1–2 hónap múlva a primovakcináció eredményességének ellenőrzése javasolt. Ha az oltási sorozat után az anti-HBs-szint 10 NE/l értéknél alacsonyabb, az oltási sorozatot meg kell ismételni, majd ezután újra meg kell határozni az anti-HBs- szintet. Akinél a két teljes hepatitis B-oltási sorozatot követő egy hónap után az anti-HBs-szint alacsonyabb 10 NE/l-nél (nonreszponder egyének), nem javasolt további oltásokat végezni. A 10 NE/l értéknél magasabb anti-HBs-szint immunválasz megjelenését jelenti. Ilyen esetben további emlékeztető (booster) oltásra, vagy ellenanyagszint ellenőrzésére nincs szükség. Megelőzően teljes hepatitis B-oltási sorozatot dokumentáltan kapott, egészséges egészségügyi dolgozóknál emlékeztető oltás nem szükséges. Hepatitis B elleni védőoltás javasolt még a következő esetekben. Szexuális szokásuk, magatartásuk, életvitelük miatt fokozott fertőzési veszélynek kitettek (szexuális partnereiket gyakran váltók, prostituáltak, nemi betegségben ismételten megbetegedettek, homoszexuális férfiak), intravénás kábítószer-használók, onkohematológiai, hemofíliás, krónikus májbetegek, krónikus hepatitis C-vírushordozó személyek, nagy hepatitis B előfordulású országokba hosszabb időre utazók számára

A hepatitis A elleni oltóanyagok a következők. Az AVAXIM (15 é felett), 2 oltás szükséges 6-12 hónap különbséggel, a HAVRIX 1440 (16 é felett), 2 oltás szükséges 6-12 hónap (vagy akár 6-60 hónap) különbséggel (esetenként 5 év különbség is lehetséges) és a VAQTA (18 é felett), 2 oltás szükséges, 6-18 hónap különbséggel. Hepatitis A+B ellen elleni védőoltás a TWINRIX, 3 oltásból álló alapimmunizálás a hepatitis B elleni sémákkal megegyezően. A veszettség elleni preexpozíciós védőoltás oltóanyaga a VERORAB (0,5 ml. im), általános sémája 0., 28., 56. nap, majd 1 év múlva 4. dózis, gyorsított sémája 0.,7. és 21. nap, majd 1 év múlva 4. dózis. A védettség fenntartásához 5 évenkénti emlékeztető oltás szükséges. Immunszupprimált személyek preexpozíciós oltása nem javasolt. Oltóanyag megrendelése írásban az Országos Epidemiológiai Központ Vírusoltóanyag- ellenőrző Osztályáról (fax: 1/476-1230) történik, előzetes információ kérhető telefonon: 1/476-1381. A diftéria elleni védőoltások (ha a munkavállaló az életkorhoz kötött kötelező oltást 10 évnél régebben kapta) a DULTAVAX (diftéria-toxoid, minimum 2 NE, tetanusz-toxoid, minimum 20 NE és inaktivált poliovírus komponenst tartalmazó oltóanyag, felnőttek emlékeztető oltására). Egyszeri adagja 0,5 ml, im, a BOOSTRIX (szuszpenziós injekció, diftéria toxoid, minimum 2 NE, tetanusz-toxoid, minimum 20 NE és Pertussis antigéneket tartalmaz, felnőttek emlékeztető oltására). Egyszeri adagja 0,5 ml, im. A HUMAN DiPerTe gyártás 2006-ban megszűnt. Tetanusz elleni aktív immunizálásra TETANOL pur monovalens oltóanyagot alkalmaznak (40 NE tisztított tetanusz toxoid tartalmaz, tartósítószer-mentes). Alkalmazható alapimmunizálásra, emlékeztető oltásra, és sérülés esetén posztexpozíciós oltásra. Egyszeri adagja 0,5 ml. Szuszpenziós injekció, előretöltött üvegfecskendőben, tűvel vagy tűnélküli kiszerelésben. Az oltóanyagot mélyen, izomba kell adni, de vérzékenység esetén sc is alkalmazható. 10 évenként emlékeztető oltás szükséges. A Meningococcusok elleni védőoltások kétfélék. A poliszaccharid vakcinák 2 évesnél idősebbek számára a MENCEVAXTM (egyszeri adag 0,5 ml, sc, liofilizátumként 50-50 µg A és C szerocsoportú Neisseria meningitidis tisztított poliszaccharidot tartalmaz), a MENCEVAXTMACW135Y (egyszeri adag 0,5 ml, sc, liofilizátumként 50-50 µg A, C, W135 és Y szerocsoportú Neisseria meningitidis tisztított poliszaccharidot tartalmaz), a MENINGOCOCCAL POLYSACCHARIDE VACCINE A+C (egyszeri adag 0,5 ml, sc és im, liofilizátumként 50-50 µg A és C szerocsoportú Neisseria meningitidis tisztított poliszaccharidot tartalmaz) és a MENPOVAXTM A+C (egyszeri adag 0,5 ml, sc, Iiofilizátumként 50-50 µg A és C szerocsoportú Neisseria meningitidis tisztított poliszaccharidot tartalmaz, jelenleg nem található) a N. meningitidis A és C szerocsoportok ellen biztosítanak védelmet. A védettséghez 1 oltás beadása szükséges, a védettség 3 évre szól, az ellenanyag 10-14 nap múlva jelenik meg. A konjugált vakcinák hatékonysága jobb, és hatásuk tartósabb, 2 évesnél fiatalabb kis gyermekeknél is ellenanyag-választ indukál, tehát számukra is adható. Csecsemők esetében 3 dózis adása szükséges. A MENINGITECZ Konjugált Meningococcus C Vakcina (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, tűvel, egyszeri adag, 0,5 ml, im, 10 µg Meningococcus C oligoszaccharidot tartalmaz 15 µg Corynebacterium diphtheriae CRM197 proteinnel konjugálva, serdülők és felnőttek részére) és a MENJUGATETH Konjugált Meningococcus C-CRM 197 vakcina (egyszeri adag 0,5 ml, im, 10 µg Meningococcus C oligoszacharid konjugálva diphtheria CRM 197 hordozó fehérjéhez). Menopur 75 NE, Neis-Vac C szuszpenziós injekciók is forgalomban vannak. Meningo A+C és Menveo jelenleg nem találhatók.

Az szezonális influenza elleni oltóanyagok kizárólag az adott influenza-szezonban használható fel, 3 komponensű (trivalens), inaktivált vakcina (az előző években járványt okozó A és B törzsekből készítik). 1 oltás védettséget ad, évente ismétlendők. Az influenza primer prevenciójának legfontosabb eszköze a védőoltás. Az egészségügyi dolgozók minden évben influenza elleni oltásban részesíthetők térítésmentesen. Az egyéni védelem jelenleg elérhető eszközei (pl. a különböző maszkok) nem biztosítanak 100%-os védelmet az alászívás miatt, és viselésük kényelmetlen. A H1N1 világjárvány idején alkalmazott egyéb védekezési módszereket az egészségügyi ellátás során az Országos Epidemiológiai Központ 2009-ben három tevékenységi kört meghatározva jelölte meg. A fertőzött területen való tartózkodás során, ha a beteggel közvetlen kontaktus nincs. kéz higiéné és sebészi maszk alkalmazása, a beteggel való szoros kontaktus esetén (kisebb, mint egy méter távolság) kéz higiéne, kesztyű, sebészi maszk és a helyzettől függően szemvédelem, az aerosol képződéssel járó beavatkozások (intenzív osztályon fordulnak elő, intubáció, trachea leszívás, tracheostoma, gyógyszerporlasztók használata, mellkas fizioterápia, bronchoscopia, cardiopulmonalis újraélesztés, non-invazív lélegeztetés, magas frekvenciájú oszcillációs lélegeztetés) kéz higiéné, kesztyű, védőruha, FFP3 maszk és szemvédelem javasolt. Jelenleg 3 féle oltóanyag típus van forgalomban, az inaktivált teljes vírust tartalmazók, a hasított (split) vírust tartalmazók és a felszíni (subunit) antigéneket tartalmazó védőoltások. Mindhárom változat biztonsággal adható. A következő oltóanyagok vannak forgalomban illetve törzskönyvezettek. AGRIPPAL S1 (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, mély sc vagy im, a 2012-es vakcina15 µg hemagglutinint tartalmaz a 2009-es A/California/07/2009 H1N1-ből származó NYMC X-181 törzsből, a A/Perth/16/2009 H3N2-szerű NYMC X-187 A/Victoria/210/2009 törzsből és a B/Brisbane/60/2008törzsekből, influenza tisztított felszíni antigének), BEGRIVAC (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, mély sc vagy im, a 2012-es vakcina15 µg hemagglutinint tartalmaz a A/California/07/2009 H1N1-ből származó NYMC X-181 törzsből, a A/Perth/16/2009 H3N2-szerű NYMC X-187 A/Victoria/210/2009 törzsből és a B/Brisbane/60/2008 -ből származó NYMC BX-35 törzsből, influenza tisztított felszíni antigének), FLUARIX (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, im, a 2012-es vakcina 15 µg hemagglutinint tartalmaz mindegyik törzsből, A/California/7/2009 NYMC X-181 H1N1, A/Victoria/210/2009 NYMC X-187 H3N2 A/Perth/16/2009-szerű vírus és B/Brisbane/60/2008, split vakcina, a hasítás octoxynol-10-TRITON® X-100-al történik), FLUVAL AB (hazai gyártású, szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, im, a 2012-es vakcina a többi készítménnyel azonos törzsekből készült, ezek A A/California/07/2009 H1N1-ből származó NYMC X-181, a A/Perth/16/2009 H3N2-szerű NYMC X-187 A/Victoria/210/2009 és a B/Brisbane/60/2008 törzsekből, inaktivált teljes virion, a FLUVAL P új H1N1 elleni szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, im, térítésmentesek), INFLUVAC (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, mély sc vagy im, a 2012-es vakcina15 µg hemagglutinint tartalmaz a 2009-es A/California/7/2009 H1N1 NYMC X-181, a 2009-es A/Perth/16/2009 H3N2-szerű NYMC X-187 törzs, /A/Victoria/210/2009 Perth H3N2 és a 2008-as B/Brisbane/60/2008 B törzsekből, tisztított felszíni antigének), INFLEXAL V (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, mély sc vagy im, a 2012-es vakcina 15 µg hemagglutinint tartalmaz A/California/07/2009 H1N1-ből származó NYMC X-181 törzsből, a A/Perth/16/2009 H3N2-szerű NYMC X-187 A/Victoria/210/2009 törzsből és a B/Brisbane/60/2008 B, a tisztított felszíni antigéneket viroszómákkal, mint hordozókkal konjugálták, jelenleg nem található a hazai forgalomban, a viroszómák üres, vírus RNS, nukleokapszid nélküli 150 nm átmérőjű vírus borítékok, a vírus hemagglutinint (H) és

neuraminidázt (N) tartalmazó foszfolipid kettős membránok), az IDFLU (9 μg illetve 15 μg hemagglutinint tartalmaz a A/California/7/2009 H1N1 eredetű NYMC X-179A, a A/Perth/16/2009 H3N2 - szerű A/Victoria/210/2009 NYMC X-187, és a B/Brisbane/60/2008 B törzsekből, egyszeri adag 0,1 ml, az IDFLU 9 μg adagban 59 é korig, 15 μg adagban 60 é felett ajánlott, inaktivált split virion), VAXIGRIP (szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben, egyszeri adag 0,5 ml, mély sc vagy im, a 2012-es vakcina 15 µg hemagglutinint tartalmaz a A/ California/7/2009 NYMC X-179A A/California/7/2009 H1N1 szerű, A/ Wisconsin/15/2009 NYMC X-183, a A/Perth/16/2009 H3N2–szerű, és a B/ Brisbane/60/2008 B/Brisbane/60/2008 törzsekből, split vakcina, a vírus hasítása octoxinol 9 (Triton X-100)-val, az inaktiválás aformaldehiddel történik, a Vaxigrip Junior térítésmentes). A varicella megelőzésére két vakcina törzskönyvezett hazánkban (Varilrix és Varivax). Mindkét oltóanyag élő, gyengített (attenuált) vírust tartalmazó, liofilizált készítmény, amelyek közül gyógyszertárban jelenleg csak a VARILRIX kapható. A VARILRIX™ (OKA törzs 2000 plaque-formáló egység varicella-zoster vírust tartalmaz, egyszeri adag 0,5 ml, sc) kilenc hónaposnál idősebb csecsemők, kisgyermekek és serdülők aktív immunizálására alkalmas. A védettség eléréséhez 2 dózis szükséges. A második oltást az első oltást követő minimum 6 hét múlva lehet beadni. A varicella elleni aktív immunizálás a bárányhimlős betegek közvetlen kontaktjainak posztexpozíciós profilaxisára az expozíciót követő 3-4 napon belül lehet eredményes. Psziho-szociális kóroki tényezők Felszeghi Sára Az utóbbi évtizedekben a munka világa alapvetően megváltozott. Az eddig főleg fizikai megterhelés helyét, egyre inkább a pszichés megterhelés vette át. Sok ideig alábecsülték ennek jelentőségét, bár ma már senki sem vitatja szerteágazó hatásukat, valamint az általuk kiváltott pszicho-szociális megbetegedések jelentőségét. Az Európai Uniós adatok alapján a munkavállalók 28% munkahelyi stressztől szenved és betegállományok 50-60%-a a munkahelyi stressz következményei. Megkérdezettek (27 000 munkavállaló) szerint a munkahelyi stressz a menedzserek 45%-át, vállalkozók 44%-át érinti. Magyarországon, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének felmérése alapján megállapították, hogy tartós stressz hatására a fiziológiai eltérések állandósulnak és szervi elváltozásokhoz (pl. szív-és érrendszeri megbetegedés) vezetnek. Sokaknál, negyvenéves korukra megjelenik az életminőséget rontó tartós stressz, a vérnyomás emelkedik, alvászavarok, nyugtalanság, depresszió lép fel. A bizonyítási kényszer miatt a pályakezdő diplomások, illetve a munkahelyük elvesztésének veszélye miatti félelmük és a megfelelési kényszer miatt, a 45-54 éves korosztály a legveszélyeztetettebbek. A Karolinska Intézet (Svédország) felmérése alapján, amelyet 3500 fő bevonásával végzett, arra a következtetésre jutott, hogy a szoros határidőre végzett munkát követő napon, a munkahelyi stressz szervezetre gyakorolt hatása következtében hatszorosára nőtt a szívroham veszélye, valamint a sorozatos munkahelyi konfliktust követően 80%-al nőtt a betegségek valószínűsége a férfiaknál. Már 1999-ben az EU 150 millió munkavállalója érezte úgy, hogy jelentős feszültséget jelentenek a munkakörülményei, és számuk azóta tovább nőtt. 1990-től napjainkig több mint kétszeresre emelkedett a munkával kapcsolatos stressz hatás következményeként megbetegedettek száma. A pszicho-szociális kóroki tényezők a munkavállalók egészségkárosodásán túl jelentős károkat okoznak a munkáltatóknak és a nemzetgazdaságoknak egyaránt.

Már az EU bővítése előtt (EU-s 15-ök) a közösségben a munkavégzéssel kapcsolatos stressz okozta károkat évi 20 milliárd Euro-ra tették, az ILO adatai szerint ez az adat az EU közösség államai esetén átlagban megközelíti a közösség GDP-jének 3%-át. A fentiek jól szemléltetik, hogy a munkavégzéssel együtt járó stressz a foglalkozásegészségügy egyik legnagyobb problémája az EU- ban, amit csupán az izom-és csontrendszeri eredetű megbetegedések múlják felül. Jogi szabályozás A munkahelyi stressz EU szintű szabályozását a 89/391/EGK „keret-irányelv” biztosítja. Magyarországon, az 1993 évi XCIII Mvt. 54 § (1) értelmében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő követelményt: „d) az emberi tényező figyelembevétele …pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülése.” Ugyan ebben a szellemben született az EU Bizottság Fehér Könyve: „Együtt az Egészségért: EU Stratégia 2008-2013”, amely hangsúlyozza a mentális betegségek (megbetegedések, rendellenességek) gazdasági költségeit Javaslatokat tesz a munkaerő mentális egészségének megőrzésére és fejlesztésére irányuló közösségi intézkedésekre. Az Európai Bizottság meghatározása szerint a munkavégzéshez köthető stressz „olyan érzelmi, kognitív és pszichológiai reakciók együttese, amit a munkavégzés tartalmához, a munkavégzés szervezeti felépítéséhez és munkakörülmények kedvezőtlen és ártalmas hatásaihoz köthető. Egy olyan állapot, amit magas fokú nyugtalanság, szorongás és gyakran az az érzés jellemez, hogy a munkavállaló nem tud megfelelni a munkával kapcsolatos elvárásoknak.” Magyarországon, a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szabályozza a munka világában a fokozott pszihés tevékenységgel kapcsolatos feladatokat és kötelezettségeket. E szerint két szempontot emel ki, egyfelől a fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek (5. számú melléklet), másfelől a pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók (6. számú melléklet) kérdéskörét szabályozza. Az 5. számú melléklet felsorolja a fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységeket, mint a különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért, a döntés szükségessége (azaz, a nehezen áttekinthető helyzetben, új helyzetekben, hiányos információk alapján, ellentmondó információk alapján, bonyolult szabályok, összefüggések utasítások alapján, egymást gyorsan követő problémákban hozott döntések stb.), az alkotó szellemi tevékenység (különös tekintettel a zavaró ingerek környezetében, a különösen bonyolult szabályok, utasítások alapján végzett szellemi tevékenységek esetén), a rutin szellemi munka (ha azt időkényszer viszonyai között, rövid idejű, egyszerű feladat változtatás nélküli állandó ismétlésével, vagy tartósan szükséges akaratlagos figyelemmel kell végezni), a különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges figyelmi követelmény, illetve fokozott felelősség eseteiben, a képernyős munkahelyeken történő munkavégzés, az emberekkel foglalkozás kötelezettsége konfliktusveszélyes helyzetben, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos személyek nevelési-oktatási, ápolási-gondozási, rehabilitációs intézményeiben, javító intézetekben nevelési, oktatási tevékenységet végzők. A szakképzett ápolói munkát végzők elmeosztályokon, elmeszociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális intézményeiben, szociális otthonok munkavállalói, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon (öngyilkossági kísérletet tett betegeket ellátó osztályokon), onkológiai osztályokon, detoxikálókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián, illetve-osztályokon. A 33/1998. (VI. 24.) NM. rendelet 6. számú melléklet meghatározza a pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók körét. Ide tartoznak a gazdálkodó szervezet

hierarchizáltságából, belső kapcsolatrendszeréből adódó konfliktusszituációk érintettjei, a családtól távol, országon belül vagy kívül tartósan munkát végzők (a munkavállaló élete kiszolgáltatottabbá válik, többet kell utaznia, kevesebbet pihen, családi kapcsolata lazulhat, gyakori az adaptációs zavar, a túlmunka esetenkénti igényével, rendszertelen étkezési, komfortot nélkülöző pihenési lehetőséggel rendelkező munkavállalók), a hajléktalan munkavállalók, a külföldről áttelepült munkavállalók (az áttelepülést követő első 2 évben), valamint az állami gondozásból kikerült, munkába állt személyek (a munkába állást követő 3 évben). A három műszakos, különösen a folyamatos három műszakos munkarend rákkeltő munkahelynek minősül (a pszichoszociális terhelés szempontjából a nappali alvás pihenési értéke a szükségesnél lényegesen kisebb, a családjától távol dolgozó munkavállalókhoz hasonló helyzet, mert nehezen, vagy nem tud bekapcsolódni a család mindennapi életébe stb. Korszerű műszakváltási renddel ezek a hatások csökkenthetők). A globalizáció (a multinacionális cégek más munkakultúrája, a tartósan külföldön végzett munka stb.), a munkanélküliség (az egy évnél régebbi munkanélküliségnek bizonyítottan egészségkárosító hatása van), az információ-technológia szerepének megnövekedése, az alkalmazási formák változatossága, a rövidített és részmunkaidő, a távmunka, az idősödő munkavállalók (részletesebben lásd külön), a szolgáltatói szektor szerepének megnövekedése, a vállalatok méretének csökkenése (a megváltozott gazdasági viszonyok mellett a nagy vállalatok egy része megszűnt, helyüket kis-és középvállalatok vették át), így a mikro és középvállalatokban dolgozó munkaerő túlsúlyba került, valamint hangsúlyt kapott a megrendelő központú szemlélet és minőségmenedzsment. Egy munkahely megfelelő pszichés klímájának kialakításánál számos tényező játszik szerepet, amelyek közül, meghatározóak, az informáltság és a részvétel (vagy ezek hiánya), a jó kapcsolat a munkahelyi vezetőkkel és a munkatársakkal illetve az egyén (rövidebb és hosszabb távú) perspektívája az adott munkahelyen. Az informáltság és a részvétel megléte a munkavégző képességének legfőbb ösztönzője, ennek hiánya viszont közönyössé, bizalmatlanná, sérülékennyé teheti az embert. A munka világában, egyre jobban megváltozik a vezető szerepe. Ma már azt tartják jó vezetőnek, aki megteremti a megfelelő feltételeket a munkatársai számára az optimális munkavégzéshez, így jogosan várja el a jó teljesítményt, illetve egy vezető csak akkor lehet maga is tartósan sikeres, ha a munkatársai is sikeresek lesznek. Ebben a kapcsolatban az is lényeges, hogy a munkavállalók milyen alkupozícióban vannak. Sokszor előfordul, hogy a munkavállalót munkaszerződés nélkül alkalmazzák, ami vitákhoz, konfliktushoz vezethet (pl. a szociális létesítmények területén), vagy a munkavállaló papíron sokkal kisebb bért kap, mint a valóságban, így a munkabérhez kötött juttatások (táppénz, nyugdíj), valamint egy esetleges új munkahely béralkupozicíója sérül, vagy ellehetetlenedik. A jó kapcsolat hiánya a munkahelyi vezetőkkel és a munkatársakkal számos megalázó és kiszolgáltatott helyzetet eredményez a munkavállalónak, amelynek egyik megnyilvánulása a munkahelyi pszichoterror. Ezt leggyakrabban a munkahelyi vezető, vagy azok pártfogoltjai gyakorolják. Bár nem túl gyakran beszélünk róla, ennek megléte mégis jelentős, mert a munkahelyi előfordulása 5-7%-ra tehető. Akkor beszélhetünk róla, ha legalább fél éven át, minimum heti egy inzultus éri a munkavállalót. Ez rendszerint abban nyilvánul meg, hogy véleménynyilvánítását gátolhatják, értelmetlen, végzettségének és képességének nem megfelelő feladattal bízzák meg, különböző, általa el nem követett dologgal gyanúsítják meg stb. Ha a munkavállaló, jól érzi magát a munkahelyén, értelmét látja a munkájának, és úgy érzi, hogy azt megbecsülik és számítanak rá, azaz van perspektívája az adott munkahelyen, jobban fog teljesíteni és elkötelezetté válik a munkahelyéhez, ami végső soron, a termelékenység növekedését eredményezi. A foglalkozás-egészségügy feladatai szerteágazóak ezen a téren. A kockázatbecslés a pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók estén ki kell térjen a munkához köthető stressz okainak feltárásához, és vizsgáljuk a munkavállalók személyes

hozzáállását, a munkafeltételeket, a munkaszervezést, a munkaeszközöket, és a munkahelyi körülményeket (pl. zaj) egyaránt. A munkahelyi stressznek számos oka lehet. Az információterhelés (egyben pszichés és szellemi terhelés is), fáradtságot, kimerülést eredményez. Mellette megjelenik a viselkedési munkaterhelés, konfliktusterhelés amelyek plusz terhelést jelentenek. A felelősség ugyancsak jelentős pszichés megterhelést okoz. A munkavállaló igénybevétele mindég függ a munkavállaló szakmai jártasságától, a viselkedési és társadalmi alkalmazóképességtől. Az időkényszer is alkalmazkodást feltételez, a munkaritmus teljes megbomlásával jár, ami, feszültséget, kimerülést, és végső soron balesetveszélyhez vezet. Az alul-és túlterheltség egyaránt okoz nyugtalanságot, fáradékonyságot, unottságot. Monotónia a csökkent pszichológiai aktivitás olyan állapota, amely fokozott szubjektív fáradtságérzetben és álmosságban fejeződik ki, és együtt jár az átállítódási és reakciókészség csökkenésével. A telítődés feszültséget, ingerültséget, agresszivitást okoz, ezért a munkavállaló késztetést érez az adott tevékenység gyakorlása helyett annak befejezésére, vagyis keresi a „szabadulás” lehetőségét. Általában a munkahelyi stressz negatív formáját említjük, pedig az lehet pozitív is. Ilyenkor a munkavállaló aktív erőfeszítéséket tesz arra, hogy megküzdjön a stresszkeltő helyzettel. Ez fiziológiailag ellenállóbbá teszi a szervezetet. A negatív stressz kialakulhat a munkavégzés során a rossz munkaszervezés esetén (pl. nem megfelelő óraterhelés), elismerés hiánya miatt (anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát egyaránt jelentheti), az időkényszer miatt (szorító határidők, megnőtt adminisztrációs feladatok miatt, melyeknek elvégzésére nincs elég személyzet), a nem megfelelő vezetői bánásmód esetén (részletesen lásd fentebb), a túlóra, a munkafolyamatok befolyásolásának hiánya, s mint az előbbiekben említettük a monotónia, a telítődés, a felelősség egyaránt negatív stressz okozói lehetnek. A negatív stressz következménye a burnout szindróma, mely „…tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben” (Ditsa Kafry). Ez főleg betegápolók, orvosok, szociális dolgozók, pedagógusok, jogászok, ügyfélszolgálati munkatársak stb. körében fordul elő, A burnout (kiégés) jelensége régóta létezik, ám annak kutatása alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. A burnout kialakulása, fejlődése ciklikus. A ciklusok jól elkülöníthetők egymástól. A remények fázisa (a „semmire sincs időm” érzése, a felfokozott energikusság, a magánélet és a munka túlzott összefonódása, az állandó bizonyítási kényszer jellemzi). Ezt az állapotot követheti a munka szeretetének fázisa (szakmája iránti túlzott lelkesedése kiegyensúlyozott elköteleződésbe fordul), vagy a frusztráció fázisa (a személy nem képes arra, hogy egy természetes, harmonikus munka- és életritmust alakítson ki, úgy érzi, „a dolgok kicsúsznak a kezéből”, csökken a teljesítőképesség, az elkötelezettség, nő a bűntudat). Ez utóbbit az apátia fázisa (értelmetlennek, üresnek tartja hivatását, védekezik a valós és/vagy feltételezett kudarcok ellen, kezdeményezőkészségük csökken, visszahúzódás, és az ellenséges viszonyulás jellemzi), melyet a pszichoszomatikus reakciók fázisa követ (teljesen elveszíti a régi motivációt, elhatalmasodik az eredménytelenség és reménytelenség érzése, depresszió és különböző pszichoszomatikus betegségek jelenhetnek meg). A teljes kiégettség állapotában a személy munkaképtelenné, önpusztítóvá válik. A burnout szindrómás betegek körében a diabetes magasabb gyakoriságát figyelték meg. Megelőzésében a foglalkozás-egészségügyi orvos feladatain túl, szerepet játszik az egyén szerepe is, részben, a szellemi beállítottság megváltoztatásával, a foglalkozásválasztás átgondolásával, és olyan rendszer kialakításával, melyhez a későbbiekben tartani tudja magát. Időt kell szakítanunk a számunkra fontos örömök élvezetére, pihenésre, kikapcsolódásra, szabadságra, regenerációra. Monday morning sick, vagy hétfő reggeli betegség (szindróma) kevésbé ismert kórkép. Tünetei a hét azonos napján (hétfőn) jelennek meg, mellkasi fájdalom (angina pectoris), magas vérnyomás (hypertóniás krízis), palpitáció (paroxismális pitvarfibrilláció), fejfájás, szédülés, álmatlanság, szorongás, feszültség, gyomorégés vagy gyomorfájdalom jelentkezik. Egy

tanulmány szerint az a stressz, amit a hétfő reggeli visszatérés jelent a munkába, veszélyes vérnyomás növekedést válthat ki. Ez lehet annak a magyarázata, hogy a szívroham és strokenak tulajdonított halálesetek száma miért tetőz hétfő reggel (mintegy 20%-al több a hétfő reggel bekövetkező szívrohamok száma, más napokhoz viszonyítva). Jellemző a betegségre, hogy vezető beosztású, főleg férfi munkavállalókat érint és a tünetek hasonló módon jelentkeznek, csupán intenzitásuk változó. A szív-és érrendszeri megbetegedések (magas vérnyomás, koszorúér betegségek, agyi keringési betegségek kialakulását a fokozott pszichés terhelésen túl, fokozzák az ún. „stresszoldók” mint a dohányzás, alkoholabusus, amelyekhez kapcsolódik a helytelen táplálkozás, valamint a sedentarizmus ( ülő életmód) és az elhízás. A daganatos megbetegedések kóroki tényezői között „előkelő helyet” foglal el a stressz, amelyet még fokoz a helytelen táplálkozás, a nem megfelelő étkezés, a dohányzás, alkoholabusus, elhízás. Az egyes emésztőrendszeri megbetegedések kialakulásáért, a túlzott stressz mellett, a nem megfelelő táplálkozás (a rendszertelen étkezés, a minőségi étkezés hiánya), a dohányzás, az alkoholabusus is hozzájárul, melyek a reflux oesophagitis, gyomorés nyombélfekély, colitis stb. kialakulását eredményezik. A stressz hatására kialakuló mozgásszervi megbetegedések főleg az izomzatot érintik (strain), és a vállövre, a nyakra, a felső végtagra, a hátra valamint a szemmozgató izmokra lokalizálódnak. Az alkalmassági vizsgálatok jó lehetőséget nyújtanak a megelőzésre, illetve a betegségek korai diagnosztizálására. Az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatok során az alapos családi és munkahelyi anamnézis előzze meg a vizsgálatot, évente végezzük időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot, amely terjedjen ki a rizikó tényezők felderítésére, illetve a lappangó rendellenességek korai felismerésére. A kialakult betegség kezelése, a munkavállaló munkahelyi rehabilitálása nagy körültekintést igényel. A foglalkozás-egészségügyi orvos munkájához segítséget nyújthat a munkapszichológus (multidiszciplináris foglalkozás-egészségügyi ellátás). A munkapszichológus szerepet vállalhat a személyek közötti konfliktusok esetén, a stressz megküzdési technikák oktatásával, a menedzsment vezetési módszereit érintő javaslatokkal. A munkahelyi egészségfejlesztés ezekben az esetekben kiemelkedő szerephez jutnak, ezért a megfelelő egészségpolitika kialakításaaz ilyen cégek életében alapvető fontosságú. Be kell vonni a munkáltatón túl a munkavállalók képviseletét is, mert a munkahelyi egészségfejlesztést nem lehet „felülről” elrendelni. A munkahelyi egészségfejlesztés két irányban mutathat: egyrészt a külső feltételek, a munkafeltételek megváltoztatására, megjavítására, másrészt az egészség-tudatos munkavállalói hozzáállás kialakítására, amelyek végső soron a munkateljesítményre és a munkahelyi elvárásokra pozitív irányba hatnak. A külső feltételek, a munkafeltételek estén törekedni kell a stresszt okozó tényezők módosításra/kiiktatására. A munkabővítés, változatosság, munkahelyi rotáció, a munkaszervezés fontos szempontok a fokozott stressz csökkentésére. A kihívások, elvárások menedzselése, a képzés és továbbképzés, a munkafeltételek javítása, a jó munkahelyi gyakorlatok fejlesztése, elterjesztése, valamint a menedzsemnet stílusa, a megfelelő kommunikáció, Illetve a társadalmi támogatás olyan eszközök, mellyel a fokozott stressz csökkenthető és/vagy kiküszöbölhető. Természetesen nem nélkülözhető az egészség-tudatos munkavállalói hozzáállás, melynek segítésére a foglalkozás-egészségügyi szakorvos dolgozzon ki dohányzásról való leszoktatás programot, alkoholabusus elleni programot valamint stresszoldó tréningeket. A mozgásnak fontos szerep jut a stressz csökkentésében, ezért lényeges, hogy biztosítsuk a sportolás lehetőségét (pl. jóga, gyógytorna, úszás, csapatjátékok, munkába menetel előtt végezzen

néhány relaxációs gyakorlatot, izomlazító gyakorlatokat 5-10 percig naponta 4-5 alkalommal munkaidőben és munkaidő után is). Mint már említettük a helyes táplálkozásnak is fontos szerepe van, ezért a helyes táplálkozásra fektessünk fokozott hangsúlyt. A regenerációra biztosítsunk megfelelő lehetőséget a munkavállalóknak, vegyük figyelembe a szabadság tervezésénél, hétvégi sportok megválasztásánál. A fokozott pszichés megterhelésnek kitett munkavállalók (versenyszféra, magasabb beosztású vezetők, menedzserek stb.) körében a már ismert betegségeken túl újabbak is megjelentek ezért a munkavilágának változása újabb kockázati tényezőket, s, ezáltal egészségkárosodást okozhatnak. Ezek a tények kiemelten fontossá teszik, hogy az egyelőre ritkábban előforduló tünetekre is nagyobb figyelmet fordítsunk, időben felismerjük ezeket, és a megelőzéshez szükséges lépéseket is időben megtegyük. Ergonómiai kóroki tényezők Felszeghi Sára, Cseh Károly „Az élet maga is mozgás” tartják, és valóban az állandóan változó környezethez való alkalmazkodás az élet egyik nagy kihívása. Az ember mindég törekedett arra, hogy a munkáját minél jobb körülmények között végezze, saját erejének, képességeinek megfelelően alakítsa. Ennek a harmóniának a kialakítására egy új tudományág született, az ergonómia, melynek alapjait1911-ben Lilian and Frank Gilbert rakta le, majd K. F. M. Murrel 1949-ben vezette be annak fogalmát. Az ergonómia görög eredetű szó: ergon = munka, nomos = törvény (tan). Az elnevezés Wojciech Jastrzębowski (1799-1882) lengyel biológustól származik. Az ergonómia fejlődésének szakaszai a következők. 1945-60 között az ún. „fogantyúk és skálák ergonómiája” korszakban zajlott a gépek, műszaki berendezések kezelésének könnyebbé tétele a felhasználók számára. 1960-70 között, a „rendszer ergonómia” korszakban az embergép- környezet kapcsolatának optimalizálása történt. 1970-80 között, a „termék ergonómiai korszakban” a használati termékek felhasználói csoportok igényeinek megfelelő tervezése zajlott. A hagyományos föntről lefelé tervezést (top down szemlélet) felváltotta a célcsoportok felhasználói szempontjainak felmérése és ezt követően a célcsoportok igényeire történő, lentről felfelé (bottom up) történő tervezői szemlélet. 1980-tól alakult ki a „kognitív ergonómia”, a komplex felhasználói kommunkikációs kapcsolati rendszerek kialakítása (user interface). Mai meghatározás szerint: „Az ergonómiát a munka tudományának nevezzük, vagyis az emberi erők és képességek tudományának.” Ez jelenti azt is, hogy ez a tudományág több résztudomány találkozása. Az orvostudomány mellett ott találjuk a munkapszichológiát, műszaki tudományokat, biomechanikát, antropometriát, logisztikát, szociológiát, közgazdaságtant stb. Mindezen tudományágak ismereteit sikeresen ötvözte a saját kísérletes és megfigyelésen alapuló eredményeivel, ezáltal egy új tudományágat megteremtve, ami a komplexebb meghatározását is eredményezte az ergonómiának: „Az ergonómia az a tudománycsoport, amely az emberi adottságoknak megfelelő munkaeszközök, tárgyak, munkakörnyezet kialakításával kapcsolatos ismereteket tárja fel azért, hogy az ember a teljesítő-képességét a legmagasabb fokon kifejthesse, továbbá az ember kényelmét, biztonságát, egészségének megőrzését biztosítsa.” A fenti fogalom jól tükrözi az ergonómia célját is, vagyis hogy az ember-gép-környezet rendszer az ember igényei szerint működjék. Ennek a célnak a gyakorlati megvalósításához az alábbiakra van szükség: a.) a munkavállaló egészségének megőrzése érdekében egy adott munkát az arra alkalmas munkavállaló végezzen, vagy oly módon alakítsák át a munkahelyet, hogy az a munkavállaló egészségének és képességeinek megfeleljen (ezt szolgálják a

foglalkozás-egészségügy által végzett szakmai és munkaköri alkalmassági vizsgálatok, valamint a munkáltatóval közösen végzett kockázatbecslés-kockázatkezelés) b.) vizsgálni és meghatározni a munkagépek munkaeszközök alkalmasságát az emberi munkában, illetve szerepüket a teljesítmények fokozásában (mérlegelni kell az ember és a gép képességeit – pl. hatásfok, sebesség, időbeni állandóság, biztonság, önállóság stb. – majd a feladat ismeretében dönteni) c.) a munkaképesség optimális szinten való megőrzésének érdekében vizsgálni kell azokat a tényezőket, amelyek kedvezően és/vagy kedvezőtlenül befolyásolják az ember teljesítőképességét d.) a munkabalesetek megelőzése érdekében vizsgálni kell az egyes tényezők hatástani törvényszerűségeit, és azok balesettani szerepét (fontos, hogy ne csak a balesetek, hanem a majdnem-balesetek tényezőit is vizsgáljuk!) e.) a korai fáradtság megelőzése, valamint az emberi izomerő optimális felhasználása érdekében meghatározni ezek tárgyi, környezeti, szervezési és tervezési előfeltételeit, melyek egyben a munkavégzés hatásfokának emelésében is fontos tényezők. f.) a munkafeltételek humanizálása érdekében a fentiek mellett, kialakítani a munkahely szubjektív környezetét Az ergonómia alkalmazásának fő céljait és összefüggéseit végső soron az alábbi ábra is jól szemlélteti: Egészség

Komfort(biztonság, elégedettség)

Hatékonyság

A rendszer megfelelő működése biztosítja a munkavállaló egészségét, a komfortérzetét a munkavégzés közben, valamint az ebből adódó teljesítményét, hatékonyságát is. Az ergonómia szempontjából gépnek minősül minden, amivel munkát végzünk. Így a gépkocsivezetőnek a jármű, a háziasszonynak a háztartási gép, a felhasználónak a termék, operátornak az irányított rendszer stb. Lényeges, hogy ezek használata gyors, pontos, biztonságos és kényelmes legyen. A munkakörnyezet, a munkavállalót körülvevő fizikai környezeti tényezőkön túl, jelenti a munkavégzés során használt eszközöket, anyagokat, a munkamódszert, illetve a munkaszervezést, logisztikát egyaránt. Ezek szoros összefüggésben vannak a munkavállaló a képességeivel, lehetőségeivel és a korlátaival. A megterhelés ismeretében határozhatjuk meg a munkavállaló igénybevételét és mondhatjuk ki annak az adott munkahelyre és munkakörre az alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát, illetve határozhatjuk meg azokat a korlátokat, amelyek mellett a munkavállalók a saját és mások egészségének károsítása nélkül végezhetik munkájukat. Általában elfogadott ergonómiai szempontból, hogy a fokozott megterhelést kiváltó tényezőket három csoportba sorolják: a) látásromlást előidéző tényezők, b) pszichés (mentális) megterhelést előidéző tényezők, c) fizikai állapotromlást előidéző tényezők. A munkakörnyezet részét képező fizikai környezetnek számos olyan tényezője van, melynek megléte vagy hiánya jelentősen befolyásolhatja a munkavállaló egészségét, illetve teljesítményét. A világítás (pl. az elégtelen természetes és mesterséges megvilágítás, a káprázás, a csillogás stb. információfeldolgozási nehézséget, diszkomfortérzetet okoz, ingerültté tesz, sietteti a szem kifáradását, ennek következménye a fejfájás és szédülés, az

időveszteség, a megnövekedett hibázás, és végső soron a termelékenység csökkenése). A színek (pl. vidám és szomorú színek, nyugtató és stimuláló színek stb.) ugyancsak befolyásolhatják a munkavégzést, ezért a színvilág kialakításánál arra kell törekedni, hogy az segítse a munkavégzést. A zaj maradandó károsodást okozhat (pl. halláscsökkenés, hallásvesztés), pszichikus hatással lehet a munkavállalóra (stressz, fejfájás, magasvérnyomás stb., ami csökkent teljesítményt, növekvő balesetveszélyt eredményez). A rezgések attól függően, hogy alacsony frekvenciájú rezgések, vagy magas frekvenciájú rezgésekről van-e szó, különböző módon károsíthatják a szervezetet. Míg az előbbiek a vegetatív idegrendszert, az érzékszervek zavarát (pl. a belső fülben a labirintusszerv zavara, hányingert, émelygést, szédülést okozhat), a tartó- és mozgatószervek károsodását, illetve pszichikai hatásokat okozhatnak, addig az utóbbiak főleg a perifériás vérkeringésben okozhatnak funkcionális zavarokat. A klimatikus környezet (hőmérséklet, páratartalom, a légmozgás és a hősugárzás) ugyancsak befolyásolhatják a munkavállaló egészségét, a munkavégzés hatékonyságát. A sugárszennyezés (ionizáló és nem ionizáló sugarak), mely a modern világ egyik nagy kihívása és számos módon találkozunk vele nem csak a munkahelyeken, hanem a mindennapi életben egyaránt, jelentős kóroki tényező. A sugárzás típusa, adagja, módja, és ideje egyaránt meghatározza a kialakuló egészségkárosodások súlyosságát, legyen szó akut vagy kései következményekről. A munkakörnyezet másik jelentős alkotója a társas környezet, hiszen életünk legnagyobb részét (az alvást kivéve) a munkahelyen töltjük, nem mindegy, hogy ott hogyan érezzük magunkat. Kutatások igazolták, hogy ott, ahol a munkavállalónak lehetősége van állandó munkahelyét testre szabni, ott személyes jellegű teret kialakítani, sokkal elkötelezettebbek a munkavállalók és hatékonyabb munkát végeznek azokhoz képest, mint ahol erre nem adnak lehetőséget a munkáltatók. A személyes tér biztosítása (vizuális, beszédbeli, fizikai) fontos a munkavállalónak, mert ennek hiányát, korlátozását negatív stresszként éli meg. A munkafolyamat megszervezése is egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkavégzésben, fontos ergonómiai kérdés a munkához szervezni az elrendezést, logisztikát stb. A fenti példák alapján is jól látható, illetve az ergonómia gyakorlati lépéseiből is kitűnik, hogy egy munkahely kialakítása ergonómiai szempontból szerteágazó feladatot jelent. Egyik alapvető kérdés, hogy a munkahely alkalmazkodjék az emberi testhez (figyelembe kell venni az antropometriai szempontokat). A másik fontos feladat, hogy a szerszámokat, készülékeket úgy kell megválasztani, hogy azok megfeleljenek az egyes mozdulatelemeknek, feladatoknak. Ugyancsak lényeges, hogy a munkavállalók munkavégzés közben rendelkezzenek a szükséges információkkal (mind a túl sok, mind a kevés vagy hiányos információ rontja a munkavégzés hatékonyságát,). Mint a fentiekben is leírtuk, fontos, hogy a kialakított munkakörnyezet (világítás, zaj, színek, klíma, a levegő minősége) megfelelő legyen, mert befolyásolják a dolgozó közérzetét, hangulatát, ugyanakkor hatással vannak az egészségére és biztonságára is. Ha a fenti tényezők nem felelnek meg a munkavégzés feladatainak, növekszik a fizikai és pszichés fáradás, és ez a munkavállaló egészségkárosodásához vezethet, balesetet okozhat, s végső soron rontja a munka hatásfokát, csökkenti a termelékenységet. Az utóbbi évtizedekben a munka világa gyökeresen átalakult. A számítógépek, robotok stb. részben megkönnyítették a munkavégzést, kiiktattak ártalmakat, paradox módon azonban, miközben csökkentették a bizonyos munkákból adódó megterheléseket, ugyanakkor új kockázati tényezőkként jelentek meg (a fizikai megterhelést, egyre inkább a pszichés megterhelés váltja fel). Lényeges, hogy az ember-gép-környezet harmóniáját biztosítsuk, mérlegelve azokat a képességeket amellyekkel az ember vagy a gép rendelkezik és az adott munkavégzésnek legjobban megfelel, nem mellőzve azt a tényt, hogy a gépek az emberi tudás, kreativitás

eredményei, ezért vannak és lesznek olyan képességeket (pl.intelligencia, kezdeményező képesség, önállóság, munkafeltételek megváltoztatása esetén alkalmazkodás stb.) igénylő munkafolyamatok, amelyek továbbra is emberi munkavégzést igényelnek. Ezért az ergonómia egyik nagy kihívása, hogy a foglalkozás-egészségüggyel és a munkabiztonsággal együtt, csökkentse és megszüntesse a munkahelyi kockázati tényezőket, optimalizálja a munkavégzést, valamint az Európai Unióban is célként megfogalmazott „emberbarát munkahelyek” megteremtésében közreműködjön. Az EU-ban a foglalkozással kapcsolatos kórállapotok között első helyen állnak a musculosceletális megbetegedések. Ergonómia szempontból ezekkel kapcsolatos kóroki tényezők a kézi tehermozgatás során a nem megfelelő teheremelés, a fizikai munka végzésekor a nem megfelelő testtartás, az izomzat feszülése (strain) és a repetitív mozgásokból származó igénybevétel (repetitiv strain injury, RSI). Az ismétlődő mozgások és a tartós izomfeszülés következtében kialakuló kórállapotok szinonímái (megbetegedési formái) a következők: kumulatív trauma betegség (Cumulative Trauma Disorder, CTD), foglalkozási túlterhelés szindróma (Occupational Overuse Syndrome, OOS), ismétlődő mozgások okozta szindróma (Repetitive Motion Syndrome, RMS). Specifikus betegségek a nervus medianus kompresszió következtében kialakuló carpalis alagút szindróma (Carpal Tunnel Syndrome CTS), a nervus ulnáris Guyon csatornában létrejövő kompressziója miatt fellépő Guyon alagút szindróma, a kerékpározók kerékpár kormány kompresszió, strain okozta csukló táji nervus ulnáris neuritise (handlebar palsy), a teniszkönyök, a laterális epicondylitis, az ín illetve ínhüvely gyulladások. A komputer használat okozta szempanaszok (égő, viszkető érzés, látászavar, kettős látás, olvasási nehézségek, szemfájdalom), fejfájás is részben a képernyő tartós nézése következtében a szemizmok tartós feszülése miatt alakulnak ki (másrészt a pislogások számának csökkenése miatti cornea kiszáradás következtében). Tartós strain okozza a komputer használat során a nyak, a váll és a hát fájdalmát is. USA felmérések során a foglalkozási betegségek mintegy 60%-a RSI. A hosszantartó, rendszeres komputer használat során a tünetek lehetnek mind felső, mind alsó végtagot érintők. Eleinte éjszaka jelentkeznek (felső végtag érzéketlenség, zsibbadás, fájdalom a karokban, hüvelyk, mutató, középső ujjakban, nyakban, alsó végtagi fájdalom, zsibbadás, érzéketlenség a hátban, lábakban, lábujjakban). Az EU-ban a bejelentett foglalkozási betegségek közel 40 % musculoscletális kórkép. A leggyakoribb betegségek a carpális alagút szindróma (közel 20 000 eset évente), a laterális epicondylitis (mintegy 15 000 eset/év) és a kéz illetve csukló tendosynovitis (kb. 13 000 eset/év). A munkavállalói szektort illetően a musculosceletális betegségek standardizált prevalenciája (100 000 munkavállalóra) a 21. századra az EU-ban az egészségügyben lett a legnagyobb (> 4000). Jelenleg az ILO az egészségügyi dolgozókat a sérülékeny munkavállalói csoportok közé sorolta. Magyarországon a foglalkozási betegségek bejelentését szabályozó 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet 1. számú melléklete alapján a következő ergonómiai kóroki tényezőkkel kapcsolatos kórállapotok bejelentendők. NEM OPTIMÁLIS IGÉNYBEVÉTEL, PSZICHOSZOCIÁLIS ERGONÓMIAI KÓROKI TÉNYEZŐK A periartikuláris tömlők nyomás miatti betegsége Prae-patelláris és sub-patelláris bursitis Olecranon bursitis Váll bursitis Az ínhüvely túlerőltetés által okozott betegségek A peritendineum-túlerőltetés által okozott betegség Az izom és ín tapadási helyek túlerőltetés által okozott betegségek Térdízületi meniszkusz sérülése

Nyomás eredetű perifériás idegkárosodás Carpal tunnel (kéztő alagút) szindróma Bányászok nystagmusa (szemtekerezgése) Az ágyéki gerinc porckorong tehermozgatás által okozott betegségei A nyaki gerinc szakasz porckorong tehermozgatás által okozott betegségei Csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott betegségei Pszichoszociális kóroki tényezők Ergonómiai kóroki tényezők által okozott betegségek A munkavégzéssel vagy a munkakörnyezettel kapcsolatos egyéb betegségek

A foglalkozás-egészségügyben megjelent új kockázati tényezők Cseh Károly, Felszeghi Sára Az európai munkabiztonsági és munka-egészségügyi ügynökség értékelte az EU tagországokban újabban jelentkező illetve a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúllyal jelentkező foglalkozási kockázati tényezőket (emerging risk factors, European Risk Observatory Report, European Agency for Safety and Health at Work alapján). Az új típusú fizikai kóroki tényezők fontossági sorrendben a következők. Fizikai aktivitás hiánya, a musculosceletális rendszer különböző kórállapotainak és a psychoszociális kóroki tényezőknek az együttes előfordulása a munkavégzés során, a kombinált, vibrációs és rossz testtartásból eredő rizikó, a képernyős munkahelyek multifaktoriális rizikója, a komplex technológiákból és bonyolult ember-gép kapcsolati rendszerből eredő rizikó, a nem megfelelő védelem a tartósan érvényesülő ergonómiai kockázati tényezőkkel szemben, termális diszkomfort az ipari munkahelyeken, kombinált expozíciók előfordulása (zaj, vibráció, musculosceletális terhelés), a nem megfelelő munkavédelmi ismeretek (termális, vibrációval kapcsolatos felvilágosítás hiánya), az UV sugárzás. A csökkent fizikai aktivitás az ülő életmód, a képernyős munkahelyek terjedése következtében egyre gyakoribbá válik. A panaszok kialakulásáért az izomfeszülés (strain) és az ismétlődő mozgások miatti fokozott igénybevétel (repetitiv strain injury, cumulative trauma disorder, occupational overuse syndrome, szinonímák az ismétlődő megterhelés követezményeként kialakuló körképekre). A hosszadalmas ülés, állás egyértelműen összefügg a musculosceletális kórképek, a nyak, a váll, a hát felső és alsó része, a lumbális gerinc fájdalmassá válásával. Ez a nem megfelelő ergonómiai tervezés miatt kényszer testhelyzetben, rossz testtartással végzett munka és következményes izomfeszülés, spazmus miatt alakul ki. A különböző nehézgépek kezelői, a gépjárművezetők esetében is a hosszas statikus pozícióban, gyakran vibrációs kóroki tényezőnek is kitett munkavállalókon szintén növekszik a musculosceletális betegségek aránya. A vázrendszeri panaszok mellett a vénás rendszer betegségei, varicositas, mélyvénás thrombozis, következményes tüdőembolia is egyre gyakoribbá váló következményes a hosszas statikus testhelyzetben történő ülőmunka végzésnek. Az ülő pozíció fokozza az elhízás, a cukorbetegség és egyes daganatos kórképek kialakulását is. Leírták a petefészek, az emlő rák, a vese rák (utóbbi férfiakban) fokozódását az ülő munka esetén. Hasonlóképpen előnytelen hatású a hosszantartó statikus álló testhelyzetben végzett munkavégzés is. A musculosceletális rendszer különféle kórállapotait elősegítő tényezők közé tartoznak a következők: kellemetlen pozitúrában történő munkavégzés, repetitív mozgások a képernyő

elötti munkavégzés során (folyamatos egérhasználattal összefüggő repetitív strain okozta károsodás, carpalis alagút syndroma a nervus medianus kompresszió következtében, Guyon alagút szindróma a nervus ulnáris compressziója miatt), rossz ergonomiai tervezés következtében kézi teheremelés, munkavállalói létszámra korrigáltan az egészségügyi szektorban a leggyakoribb, rossz ergonomiai tervezés a képernyős munkahelyeken, hosszú munkaidő, rossz ergonomiai tervezésű ember-gép interface, az idősödő munkavállalók fokozott fizikai terhelése, a munkaintenzitás növekedése, a vibráció és a nem megfelelő testtartás együttes előfordulása a munkavégzés során. A fizikai és ergonómiai túlterhelésre jellemző a felső végtag, a nyak és a szemizmok, a szem fájdalma (pl. tartós komputer használat, nem megfelelő munkaállomás), a pszichoszociális túrtelhelésre jellemző a hát, és az alsó végtagok fájdalma, zsibbadása (éjszakai műszak, időkányszer, hétvégi munka, hosszú, irreguláris munkaidő), a fizikai és pszichoszociális túlterhelésre jellemző a hát, a felső végtagok fájdalma (tartós ülő munka, hosszú munkaidő időkényszerben). A zajártalom is jelentős rizikótényező az új típusú munkahelyeken, pl. a video display egységekben (VDU) vagy call- centerekben is, ahol a munkavállalók a fülre helyezett különböző akusztikus eszközökkel kommunikálnak. Ezekben az akusztikus eszközökben időközönként jelenetős hangterhelés, recsegés, abnormális, nagy intenzitású hang effektusok léphetnek fel, amelyek hatása együttesen érvényesül az egymáshoz közel lévő boxokból érkező hangterheléssel. A telefon készülékek, faxok hangterhelése is psychoszociális kóroki tényezőként és akusztikus károsító tényezőként szerepelhet. Ehhez járulhat még egyes ototoxicus substanciák szimultán használatának halláskárosodást fokozó hatása is. A szakértők javasolják ilyen kombinált expozíció esetén a 85dB (A) zajexpozíciós határérték csökkentését. Becslések szerint az EU alkalmazottak hozzávetőleg 40%-a dolgozik 8285dB(A) zajszint érték között (új beavatkozási határérték, 2003/10/EC EU direktíva). Az oktatási, egészségügyi és szociális szektor oktatótermeinek zajterhelése alkalmanként szintén jelentős mértékű. A kommunikációt zavaró zajszint jelentős mentális és emocionális terhelés forrása és psychoszociális kóroki tényező. Fáradást és a tevékenység hatékonyságának csökkenését okozza. Felvetődött a zaj, terhességet hátrányosan befolyásoló hatása is, magzati laesiokat és a placenta disruptióját okozhatja (92/85/EEC direktíva). A szakértők hangsúlyozzák a zaj hallórendszeren kívüli szervezeti károsító hatását is, és felvetik a közúti és légi forgalmi zajterhelés egészségkárosító hatását. Összefüggés mutatkozott a zajterhelés és a szívinfarktus rizikója között. A vibráció kombinációban musculosceletális és ergonomiai rizikótényezőkkel hangsúlyozottan figyelembe veendő kóroki tényező. Leírták az un. vibroacusticus tünetcsoportot, amelyet alacsony frekvenciájú (20-500 Hz) hosszú időn át tartó zajexpozíció okozott (gastrointestinalis, muscularis, neurológiai eltérések, varicositas, orrvérzés, infekciók társulása). A kórkép ipari szélturbinák közelében, repülő techikusokon, pilótákon, hajómechanikusokon, disco személyzeten fordulhat elő. Patológiailag a kórképet az extracelluláris matrix abnormális proliferációja, a kardiovascularis struktúrák, főként a pericardium megvastagodása jellemzi, depresszioval, irritábilitással, agresszivitással, csökkent cognitiv funnkcióval társul. Az alacsony frekvenciájú zaj DNS károsító és a malignitások előfordulását is fokozza. Új típusú rizikó a termális diszkomfort, a magasabb hőmérsékleti körülmények között végzett munkavégzés során. Ilyen terhelés jelentkezik speciális protektív ruházat viselése során pl. kémiai, biológiai, radiológiai védőruházat viselésekor. A termális diszkomfort jelentős psychoszociális kóroki tényezőként szerepel. Előírások a termális stresszel kapcsolatban léteznek, termális diszkomforttal kapcsolatban nem.

A munkavédelmi és munkaegészségügyi ismeretek, így a termális rizikóval kapcsolatos ismeretek hiánya az alacsonyabb szocio-őkonómiai státusú munkavállalók, migránsok, építőipari és mezőgazdasági dolgozók, meleg- illetve hűtőházakban dolgozók esetén jelentős kóroki tényező. Az irodai call- centerekben, video display egységekben a légkondícionálók, a fokozott légáramlás és levegő szárazság miatt gyakori kórállapot lehet a dysphonia. A fizikai kóroki tényezők között jelentős hangsúlyt kap az UV sugárterhelés fokozódása, a foglalkozási és a szabadidős UV terhelés szinergizmusa és az ezekhez adódó új munkahelyi UV technológiák bevezetése. A kültéri munkavégzés során az európai munkavégzőket a minimális erythema dózis 250 szerese, a beltéri munkavégzőket 40-160 szorosa éri. Az UV expozíció a malignus melanoma gyakoriságának fokozása mellett növeli a nem melanotikus bőrrákok, a non Hodgkin lymphoma, a myeloid és lymphoid leukémia, az ajak és a gyomorrák valamint a cataracta gyakoriságát. Pozitív összefüggés mutatkozik a mesterséges UV sugárzás mennyisége, a nem melanoticus bőrrák és a hám eredetű bőrrák előfordulási gyakorisága között, a gyakoriság növekedése legalább kétszeres. A jelenlegi európai megítélés szerint csak az UV expozíciót követő conjunctivitis került elismerésre, mint foglalkozási betegség, az UV sugárzás okozta daganatok nem. Rizikó tényező az elektromágneses terek hatását is. Ezek közé tartozik a rendkívül erős mágneses terek hatása pl. a mágneses vonatok alkalmazása vagy a nukleáris mágneses rezonancia orvosi alkalmazása az üzemeltető személyzetre, a nagy frekvenciás elektromágneses terek, radar, mobiltelefon, mikrohullám, vezeték nélküli elektromos eszközök kapcsolata, fény emittáló diódák (LED), lézer technológiák alkalmazása (nanoparticulumok, aerosolok keletkezése), elektromágneses hullámokat kibocsátó hegesztő berendezések használata, elektronikus érzékelő berendezések alkalmazása az üzletekben, valamint nem megfelelő elektromágneses kompatibilitás, amely zavarhatja a kb. elektromos eszközök és járművek működését. Felvetődött a rádiófrekvenciás vagy mikrohullám szindróma tünetcsoportja, ezek irritábilitás, fejfájás, hányinger, étvágytalanság, általános dyscomfort érzés, alvászavar, koncentrálási nehézség, szédülés, depresszió. 2011-ben az IARC (International Agency for Cancer Research) az elektromágneses hullámokat 2B típusú rákkeltők közé sorolta. Irodai dolgozókon figyeltek meg több mint 900 esetben egy új kórképet, a lipoatrophia semicircularist, amely a combokon jelentkező 2-4 cm széles zsírszöveti atrophia a föld szintjétől számítva általában 72 cm magasságban. Előfordulásában ergonómiai, mechanikai és elektromágneses kóroki tényezőket egyaránt felvetettek. A komplex technológiákból és munkafolyamatokból eredő bonyolult kapcsolati rendszerek jelentős mentális és emocionális terhelést jelentenek. Ilyen kapcsolati rendszerek egyre gyakoribbak a nehézgépeken, az egészségügyben, a közlekedésben, a repülésben és psychoszociális kóroki tényezőként szerepelnek. Jelentős multifaktoriális rizikó mutatkozik a képernyős munkahelyeken, elsősorban a call-centerekben, ahol egyaránt jelen vannak acusticus, termális, ergonómiai, és psychoszociális kóroki tényezők, amelynek következtében musculosceletalis, kardiovaszkuláris, a vénás rendszert, a gégét és a légutakat, valamint az idegrendszert érintő megbetegedések. A kémiai kóroki tényezők tekintetében megállapítható, hogy a kémiai ipar Európa harmadik legnagyobb iparága. Ezen a területen az EU munkavállalói közül közvetlenül 1,7 M, közvetett

módon 3M munkavállaló dolgozik. Az EU munkavállalóinak 15%-a kerül kapcsolatba kémiai anyagokkal, munkaideje legalább 15%-ban. Az EU 27 tagországában mintegy 159000 foglalkozási betegséggel kapcsolatos halálozás következik be, amelyek közül becslések szerint 75000 a veszélyes anyagok károsító hatásával kapcsolatos. Jelenleg a világon regisztrált szervetlen és szerves kémiai anyagok száma meghaladja a 62 Mt. A világon évi 400 M tonna kémiai anyagot állítanak elő, amelynek 10%-a veszélyes anyag. Az EU-ban 100000 vegyület került regisztrálásra és 30000 kémiai anyag van rendszeres használatban. 32 M munkavállaló esetében következik be a munkavégzés során karcinogénekkel történő expozíció. A CAREX (Carcinogen Exposure) adatbázisa szerint az EU tagországokban 139 karcinogénnel történik munkavállalói expozició. Becslések szerint a karcinogén expozíció következtében bekövetkező rákhalálozás 35-45000 évente, szigorúbb becslés szerint több mint 95000, az EU 27 országaiban. Az újabb kémiai kóroki tényezők a következők. A nano és ultrafinom részecskék, a kis és középvállalatok nem megfelelően hatékony kémiai kockázat értékelése és kezelése, a munkafolyamatok kiszervezéséből adódó hiányos kémiai kockázat értékelés és kockázat kezelés, az epoxigyanták, a szemét és hulladék kezelés során képződött veszélyes kémiai anyagok, a dermális expozíció, a dízel eredetű kipufogó anyagok, az izocianátok, a mesterségesen előállított ásványi rostok (man-made mineral fibres), az építőiparban felhasználásra kerülő veszélyes anyagok. A nanorészecskék mérete legalább egy dimenzióban 100 nanométer alatti. A 21. század elején az EU-ban 25000 munkavállaló dolgozott a nanotechnológiai iparban, de a dinamikus fejlődése alapján úgy becsülik, hogy 2014-re már több mint 10 M munkavállaló lesz érintett (az ipari gyártási munkaterületek több mint 10%-a). Jelenleg a nano és komputer elektronika, biomedicina (implantátumok, protézisek, detektorok), környezeti technológiák, tisztító termékek, energia ipar (napelemek, akkumulátorok), közlekedés, repülés, űrtechnológia, mezőgazdaság és élelmiszeripar, orvostudomány, kozmetikumok és a katonai technológiák alkalmazása során történhet expozíció. Az EU 27 országaiban a munkavállalók több mint 19%-a kitett munkaideje egy részében füst és por expozíciónak. A respirációs út az ultrafinom és nanorészecskék szervezetbe jutásának a legfontosabb útja. Por, füst és aerosol formájában a nano és ultrarészecskék mellett a légutakba juthatnak a dízel kipufogó gázok, a mesterséges rostok, különböző részecske keverékek, kristályos szilika, festékek, fapor, a dohányfüst, különféle spray-k, detergensek. A különböző tonerek, printerek és fénymásolók működése során is keletkezhetnek ultrafinom részecskék, amelyek aerosolként a légutakba juthatnak A nano és ultrafinom részecskék egyes szerveket károsító hatásának vizsgálata a jövőben alapvető fontosságú. Állatkísérletekben a fullerén nanorészecskék tüdőkárosítónak bizonyultak, és bizonyos típusuk interferál a transzkripciős apparátussal gátolva a mRNS átíródást. Az epoxigyanták a polimer rendszerekben kerülnek alkalmazásra és felhasználásuk jelentősen növekedett. A két legfontosabb kiinduló vegyület az epichlorhydrin és a bisphenol A, amelyek különböző származékaiból kialakított oligomerek használata világszerte növekszik. A felhasznált epoxigyanták 75%-a bisphenol A diglycidyl ether. A gyanták felhasználási területe a ragasztók, festékek és fedőanyagok, szigetelő anyagok, tinták, lakkok, védőrétegek gyártása. Az epoxigyanták bőr irritációt, bőr szenzitizációt, különösen fotoszenzitizációt okozhatnak. Jelenleg az epoxigyanták a foglalkozási kontakt, allergiás dermatitis leggyakoribb okai. Az epichlorhydrin 2A csoportú IARC besorolású. A bisphenol A gyenge endokrin disruptor hatású vegyület és állatkísérletben vemhesség során megváltoztatta a magzati DNS metilációs

mintázatát. A gyanták egy része szem és légúti irritációt, kontakt urticariát, rhinitist, és asthmát okozhat. A mesterségesen ásványi anyagokból előállított rostok szigetelő anyagként történő felhasználása az azbeszt tiltásával párhuzamosan növekszik. Az anyagok átmérője 3 um-nél kisebb, a rostok hossza pedig nagyobb, mint 5 um. Alapanyaguk lehet szilika és nem szilika alapú. Ezeknek a fibrozus struktúráknak is van az azbeszthez és a kvarchoz hasonlóan gyulladásos, cytotoxicus, illetve karcinogén potenciálja. Potenciális karcinogénként az ellenálló kerámia rostokat és egyes specifikus üveg mikrorostokat tartják számon (IARC 2B). Ezekkel a rostokkal történő hosszas expozíció légúti betegségeket okozhat. A különböző típusú izocianátok (toluene diisocyanate, methylene bisphenol isocyanate, hexamethylene diisocyanate, isophorone diisocyanate) mind légúti, mind dermális expozíciós úton allergizálnak és asthmát, illetve allergiás dermatitist okozhatnak. A dízel üzemanyagok egyre terjedő alkalmazása a legkülönbözőbb iparágakban, bányászatban, közlekedésben, építőiparban jelentős munkahelyi expozíciót eredményez. Becslések szerint az EU munkavállalói közül 3,1 M-an vannak kitéve kóros dízel termékeknek a munkaidejük legalább 75%-ban. A kipufogógáz IARC 2A típusú rákkeltő (az EU-ban a 4-ik helyen álló foglalkozási rákkeltő tényező). Daganatkeltő hatása mellett légúti károsító hatású és hozzájárulhat asthma bronchiale kialakulásához. Világszerte nő a karcinogén, mutagén és reprodukciót károsító (CMR) anyagok alkalmazása. Ezek közé tartoznak szerves oldószerek, aromás aminok, azofestékek, biocidek, számos endokrin disruptor hatású vegyület és perzisztens szerves szennyezők. Az EU-ban a legfontosabb CMR vegyületek a következők: benzol, toluol, dichlormetán, tetrachlor ethylen, formaldehid, policiklusos-aromás szénhidrogének, dimethyl formamid, krómVI, trichlorethylen, ólom, dichloretan, polychlorinált bifenilek, phtalátok, kadmium, arzén, butadién és dimethylacetamid, nehézfémek. Ezek foglalkozási expozíciós szintjének monitorizálása a munkahelyeken javasolt. Az egyedi toxicus hatások mellett növekvő fontosságú az egyes kóroki tényezők kombinálódása, és a kémiai, biológiai, fizikai és psychoszociális rizikótényezők együttes hatása. A legfontosabb IARC 1A foglalkozási rákkeltő tényezők az EU-ban a következők: UV sugárzás (9,1 M dolgozó exponált a munkaidő 75%-ban), dohányfüst (7,5M expozíció), kristályos szilika (kvarc, 0,1 mm részecske nagyság alatt, 3,2 M dolgozói expozíció). A kemény fapor szintén IARC 1 kategóriájú rákkeltő tényező. Az expozíció az arcüregi daganatok előfordulását növeli. Az EU-ban 2,6 M dolgozó exponálódik évente kemény faporral. Expozíciós határértéke a levegőben 5mg/m3. A foglalkozási rákkeltők által okozott leggyakoribb ráktípusok a világon: tüdőrák (évi 102000 eset), leukémiák (évi 7000 eset), malignus mesothelioma (évi 43000 eset). Ez megfelel évi 1,6 M DALY-nak (Disability Associated Life Years). Új típusú kémiai rizikótényező a mikro- (9 dolgozónál kevesebb), kis- (10-49 dolgozó) és középvállalatok (50-249 dolgozó) hiányos kémiai kockázat értékelése és kezelése. Ezek a vállalkozások alkalmazzák az európai privát szektor munkavállalói létszámának közel 70%-át. Ebben a szektorban fordul elő a foglalkozási balesetek 82%-a. A fatális balesetek gyakorisága kétszerese a nagyobb vállalatokéinak. Ezekben a vállalkozásokban kevesebb idő és anyagi

forrás jut a biztonsági intézkedések betartására, hiányoznak a dolgozói továbbképző tanfolyamok és általában a kémiai biztonsággal kapcsolatos intézkedések. A kémiai iparágon kívüli kisvállalkozások munkavállalói esetén is számolni kell kémiai anyagokkal történő expozícióval, különösen a tisztítással, fertőtlenítéssel, építéssel, galvanizációval, egészségügyi tevékenységgel, mosodákkal, fodrászattal, textil és bőrfeldolgozással, fémiparral, porcelán, üveg és mesterséges rost gyártással, papír, gumi, műanyag termékek gyártásával foglalkozóknál, a közlekedésben, a hulladék kezelésben, a faiparban, az autóiparban és autójavításban. Különösen javasolják a mikro-, kis-, és középvállalatok esetén a következő 10 veszélyes anyag kockázat értékelését: isocianatok, hegesztés kapcsán keletkező füst, citotoxicusa gyógyszerek, stirén, krómVI vegyületek, fapor, trichlorethylen, kvarcpor, akrilátok. Különböző munkafolyamatok kiszervezéséhez társítható elégtelen kémiai kockázatbecslést szintén századunk új kémiai rizikó tényezőjének tartják. Hasonlóan a mikro-, kis és középvállalatoknál jelentkező hiányosságokhoz, az alvállalkozói körben, részben azért, mert az alvállalkozók is egyéni vállalkozókhoz, vagy mikro-kis és középvállalatokhoz tartoznak, szintén hiányos a kémiai kockázat értékelése. Ebbe a körbe kerülnek kiszervezésre a legveszélyesebb munkafolyamatok és a fokozott kémiai rizikót hordozó veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységek. Fokozott kémiai veszélyt hordozó foglalkozási ágak és munkaterületek közé tartozik a háztartási, medicinális és ipari hulladékkezelés. Itt fokozott a kémiai és biológiai kóroki tényezőkkel történő együttes expozíció veszélye, a kombinált kémiai expozíció, a por, az aerosolok képződése, endotoxinokkal, mycotoxinokkal való kontaktus valószínűsége a légutakon illetve a bőrön keresztül. Speciális területe a hulladékkezelésnek az elektronikus hulladékok, illetve a különböző roncsjárművek (ELV end life vehicles) tárolása, szétszerelése. Itt a nehézfémekkel történő expozíció veszélye jelentős. A légúti expozíció mellett egyre fokozó hangsúlyt kap a dermális expozíciós út. Jelentőségét különösen hangsúlyozzák az izocyanátok és az epoxigyanták esetén. A dermális expozíciós úttal kapcsolatban szükségesnek tartják határértékek kidolgozását. Az EU tagállamokban egyes statisztikák szerint a foglalkozási bőrbetegségek második helyen állnak a foglalkozási betegségek gyakoriságát illetően. A bőrbetegségek közül a leggyakoribb a kontakt dermatitis (8,3/100000). Egyes becslések szerint kémiai anyagok felelősek a bőrbetegségek 80-90%-nak kialakulásáért. A két fő bőr szenzitizáló csoport a kemikáliák, a króm, nikkel, kobalt, gyanták, műanyagok, formaldehid, fertőtlenítő szerek, festékek, konzerváló szerek, illatszerek) és a természetes fehérjék, a latex, állati, növényi fehérjék, ételek és enzimek. A foglalkozási akne kóroki tényezői között szerepel a petroleum, a kátrány és a halogenizált aromás szénhidrogének. A háztartási, a városi és ipari hulladék kezelés a szeméttelepek és a komposztáló üzemek munkavállalói között a betegségek általános előfordulása 50%-val nagyobb, a fertőző betegségek előfordulása pedig hatszor nagyobb. Különösen veszélyes területek a szemétgyűjtés, a válogatás, a reciklizálás, a biológiai és a termális kezelés és a szeméttárolás területe. A munkavállalók aerosol képződésnek, illékony organikus vegyületekkel, gázokkal történő expozícióval lehetnek kitéve és a szennyező anyagok között gyakran dioxin és furánok szerepelnek. Az illékony szerves vegyületek között a legmagasabb koncentrációt elérő anyagok a következők: toluol, aethylbenzol, 1,4-dichlorobenzin, p-izopropyl-toluene, naphtalene, de szerepelnek még karboxilsavak és észterei, alkoholok, ketonok, aldehidek, terpének, ammónia és kénhidrogén is. A szemétégetés során keletkező füst számos toxikus

vegyi anyaggal való expozíciót eredményezhet, így nitrozus gázok, kéndioxid, dioxinok, furánok, poliklorinált bifenilek expozícióját. Jelenleg is veszélyes foglalkozási ágazat a kémiai anyagokkal történő expozíció szempontjából az építőipar. A kristályos szilikát (kvarc por) 1997-ben az IARC 1A osztályú rákkeltőnek minősítette. A CAREX szerint a vegyület a harmadik leggyakoribb munkahelyi karcinogén. Az építőiparban a dolgozók 18%-a, a bányászatban 23%-a exponálódik kristályos szilikával. Ezekben az iparágakban a kristályos szilikát tekintik a legfontosabb tüdőrákot okozó karcinogén foglalkozási tényezőnek. Az USA-ban a homokfúvással foglalkozó több mint 100000 dolgozó közül közel 60000-ben alakul ki szilikózis és közülük évente 300 hal meg a betegségben. Az EU-ban és az USA-ban különösen szegényes a mikro-, kis-, és középvállalatok esetén a szilikózissal kapcsolatos epidemiológiai adatok regisztrációja. Az EU-ban a foglalkozási expozíciós határértékek (OEL, Occupational Exposure Limit) 0,05 mg/m3 és 0,15 mg/m3 között változik. Az Európai Parlament 2008-ban elutasította kötelező expozíciós határérték elfogadását (BOELV, Binding Occupational Exposure Limit Value). Igy az EU országaiban nemzeti OEL értékek vannak érvényben. Az építőiparban az EU országaiban továbbra is számolni kell azbeszt expozícióval és következményesen mesothelioma és tüdőrák kialakulásával. Ez különösen az épületek bontásával kapcsolatos munkafolyamatokban fordul elő. Az 1999/77/EC EU direktíva mindenfajta azbeszt felhasználását betiltotta 2005. január 1-vel. A becslések szerint azonban ma is évente 600000 építőipari munkás exponálódik azbeszttel. Az azbeszt okozta malignitások lappangási ideje hosszú, akár 30 évnél is hosszabb, ennek következtében az azbeszttel kapcsolatos daganatos betegségek tetőzése 2030 táján várható a tagállamokban. A faporral történő, 5 mg/m 3 BOELV szint fölötti expozíció az EU-ban közel 600000 munkást érint évente, és l,5 M-t 2 mg/m3-nél nagyobb expozíció. Az építőipar területén különösen jelentős a különféle kóroki tényezőkkel történő kombinált expozíció, kémiai tényezők mellett a fizikai (zaj, vibráció, UV sugárzás, ergonomiai tényezők) és psychoszociális tényezők együttes jelenléte. Világszerte a becslések szerint évente 320000 munkavállaló hal meg fertőző betegségek következtében. A halálesetek legnagyobb része fejlődő országokban következik be, de legalább 5000-re becsült az EU-ban az évi halálesetek száma. A virális, a bakteriális és a parazitás megbetegedések legalább 15%-ban felelősek az újonnan kialakuló malignus daganatok keletkezéséért. Az emberi betegségek hozzávetőleg háromnegyede zoonózis. Francia becslések szerint 2,6 M munkavállaló exponálódik biológiai kóroki tényezőkkel, amely a munkavállalói létszám 15%-a. A 2000/54/EC EU direktíva foglalja össze a biológiai kockázat értékelését és a megelőzés lépéseit. A legfontosabb újonnan megfigyelhető biológiai kóroki tényezők a következők. A globális epidemiák kialakulásával kapcsolatos foglalkozási rizikótényezők, a biológiai kockázati tényezők értékelésének nehézsége, a gyógyszer rezisztens mikroorganizmusokkal kapcsolatos foglalkozási kockázat, a biológiai kockázat értékeléssel kapcsolatos információk hiánya, a légkondícionáló és vízellátó rendszerek ellenőrzésének és karbantartásának hiányosságai, a helyi hatóságok munkabiztonsági és munkaegészségügyi továbbképzési hiányosságai, a hulladékkezelés biológiai rizikótényezői, a bioaerosolok és kémiai kóroki tényezők kombinált expozíciója, az endotoxinok kóroki szerepe, a beltéri munkahelyeken gombákkal történő expozíció. A járványok terjedése a globalizációs folyamatok következtében új típusú kórokozók megjelenését és rendkívül gyors terjedését okozhatják. A következő zoonitikus ágensek terjedése okozhat a jövőben megbetegedéseket Európában:

Madárinfluenza vírus, átvihető spongiform encephalopathia, Hanta vírus, veszettség, orthopox vírus, kullancs encephalitis, hepatitis E, Lyme kór, Rickettsia speciesek, bovin és madár tuberculosis, tularaemia, Brucella melitensis, marin brucellosis, Echinococcus multilocularis, Echinococcus granulosus, Leischmania speciesek, Taenia solium, trichinellosis, Baylisascaris ascaris, toxoplasmosis, criptosporidiosis, giardiasis. Európán kívülről importált fertőzéseket okozhatnak: a Rift Wallay láz, a Dengue vírus, Nyugat-Nilusi láz, alfa vírusok, a pandémiás influenza, a SARS coronavírus, a tehénhimlő vírus, paratuberculosis, Borna vírus, Vibrio spaciesek, Burkholdelia pseudomallei. A globalizáció elsősorban a klasszikus epidemiológiai lánc (rezervoir, kijutási út, átviteli utak, behatolási kapuk, gazdaszervezet) rezervoir részét és a rezervoir-ból való kijutás lehetőségét érinti. A Hollandiában 2003-ban bekövetkezett H7N7 madárinfluenza járvány során 89 személy fertőződött a szárnyas tenyésztő telepen dolgozók közül. 500 kontaktszemélyben volt detektálható H7N7 elleni antitest válasz és ezek családjában a közvetlen állatkontaktust nem létesített egyénekben is 59%-ban észleltek antitest választ. H5N1 kitörés három kontinensen, 50 országban volt észlelhető a 2000-es évek közepén. 2004-2005-ben a 140 bejelentett, ázsiai, humán H5N1 fertőzöttek mortalitása 50% körüli volt. A szárnyas farmok mellett az innen származó tojások feldolgozásával foglalkozó tevékenységi körök is fokozott kockázatot jelentenek. Az egzotikus állatok házi tartása, az ezekkel történő kereskedelem következtében számolni kell új típusú zoonózisokkal. 2003-2008 között afrikai rágcsálók és prérikutyák együttes tartása következtében az USA-ban majom himlő epidemia alakult ki. 93 személy fertőződött. 1967-ben Marburg vérzéses láz kitörés 25 laboratóriumi munkás fertőződését és 7 halálát okozta Németországban és Jugoszláviában, Afrikai zöld majmok Ugandából történő importálását követően. Ebben a kitörésben 6 szekunder infekció következett be. 2002-ben Kínából induló SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome) fél év alatt a világ 26 országában 8098 fertőzést és 774 halálesetet okozott. A vírussal történő kontamináció a repülő, repülőtéri és egészségügyi személyzetet érintette elsősorban. Egy Kínából Torontoba visszatért fertőződött beteg 128 további infekciót okozott, elsősorban az egészségügyi személyzet körében, akik közül hárman, egy orvos és két nővér meghalt. 1980 és 2000 között öt Lassa és egy Ebola haemorrhagias láz behurcolását észlelték az EUban, 2004-ben pedig egy Krimi-Kongó haemorrhagias láz esetet Franciaországban. A betegségek terjedésére jellemző, hogy 2004-ben az USA-ban egy Lassa lázzal fertőzött Nyugat Afrikából visszatért beteg 139 egészségügyi dolgozóval és 16 magánlaboratóriumi munkavállalóval került kapcsolatba. A Krími-Kongó haemorrhagias láz és a Lassa láz esetében azonban szekunder klinikai esetek előfordulását nem jelentették. A globalizáció érinti a kórokozó átviteli tényezőket is. A Dengue-lázat terjesztő vektorokat, elsősorban az Aedes albopictus szúnyogot Európán kívülről, az autógumi és szerencse bambusz szállítmányokkal (a szállítmányokban jelenlévő vízben volt jelen a vektor) importálták Afrikából és Ázsiából. A Dengue láz jelenleg a világon 50 M embert érint évente, 24000 halálozást okozva. Az Aedes albopictus a Dengue lázon kívül a malária, a sárgaláz, a Nyugat-nilusi láz, a Japán és a Szt. Louis encephalitis vírusok vektoraként is szerepel. Jelentős rizikóforrás az emberről-emberre történő átvitel is, elsősorban az egészségügyi dolgozók körében. A WHO 2002-es értékelése alapján a világon 35 M egészségügyi dolgozó közül 3 M exponálodik vérrel terjedő kórokozókkal, percutan bőrsérüléseken keresztül, 2 M hepatitis B, 0,9 M hepatitis C, és 170000 HIV vírusokkal. Ennek következtében évente 70000 hepatitis B, 15000 hepatitis C, és 500 HIV fertőzés következik be. Az injectios tűvel történő HIV átvitel valószínűsége 0,32% a HIV pozitív betegből származó kontamináció során.

A világon jelenleg mintegy 2 milliárd ember fertőződött hepatitis B, 300 M hepatitis Cvírusokkal. Becslések szerint a világon 24,5 M munkavállaló él HIV fertőzéssel (ILO jelentés 2006). A gyógyszer rezisztens kórokozókkal kapcsolatba kerülő munkavállalók kockázata jelentősen fokozott, elsősorban az egészségügyben, a mezőgazdaságban és az állati termékek feldolgozásával foglalkozó iparágakban. A fontosabb gyógyszer rezisztens kórokozók listája a következő: MRSA (methicillin/oxacillin rezisztens Staphylococcus aureus), VRE (vancomycin rezisztens enterococcus) ESBL (extended spektrumú béta lactamase) termelő baktériumok (újabban carbapenem rezisztens enterobacteriumok is megjelentek), penicillin rezisztens Streptococcus pneumoniae, GISA (glycopeptid intermediate Staphylococcus aureus), VISA (vancomycin intermediate Staphylococcus aureus), MDR-TB (multi drug rezisztens tuberculosis), XDR-TB (extensive drug resistens tuberculosis), multi rezsiztens E. Coli és Salmonella, karbapenem rezisztens Acinetobacter és ciprofloxacin rezisztens Neisseria gonorrhoeae. A rezisztens mikroorganizmusok terjedhetnek emberről-emberre, de terjedhetnek állatrólemberre is direkt kontaktus illetve inhaláció útján. Kolonizálhatják az exponálódott munkavállalókat és rezisztencia génjeik átkerülhetnek az ember endogén baktérium flórájának tagjaiba. Korábban becslések szerint Észak-Amerikában és az EU-ban az antimikrobiális termékek 50%-át az állattenyésztésben és a szárnyas farmokon használták fel. Az USA-ban még ennél is nagyobb, 60-80% a nem terápiás célú antimikrobiális termék felhasználása. Rezisztencia terjedés korlátozására az EU-ban 2006. január 1-től tiltják az antibiotikumok nem medicinális célú alkalmazását (1831/2003/EC). Jelentős problémát okozhat a jövőben a multi- drug rezistens tuberculosis (a baktérium rezisztens az első vonal gyógyszereire) és az extenziv- drug rezistens tuberculosis (a baktérium rezisztens a második vonalbeli terápiás lehetőségekre is) terjedése. Jelenleg a legtöbb EU országban észlelték az XDR-TB baktériumok jelenlétét, amely fokozott veszélyt jelent az egészségügyi személyzetre. Az egészségügyben, laboratóriumokban dolgozók, az állattenyésztésben és állati termékek feldolgozásával foglalkozó iparágakban dolgozókon kívül biológiai kóroki tényezőknek fokozottan kitett terület a szemét és hulladékkezeléssel, tárolással és feldolgozással foglalkozók köre. A területen dolgozók következő fontosabb kórokozó csoportoknak vannak kitéve: streptococcus, enterobacteria, actinomyces, termoactinomyces, számos gomba faj Aspergillus spp., Clostridium és Penicillium spp. Ezek kombinációja az illékony szerves vegyületekkel és a szervezetbe jutást potencírozó aerosol képződéssel kombinációban fokozott veszélyforrás. Új, immunológiai hatásmechanizmussal kialakuló idegrendszeri betegséget, a progresszív gyúlladásos neuropathiát (PIN, progressive inflammatory neuropathy) figyeltek meg az USAban 2004-2008 között több államban (Minnesota, Indiana, Nebraska) sertés feldolgozó üzemekben. A sertés agyvelőt a foramen magnumon keresztül nagy nyomású levegővel távolították el a koponyaüregből. A keletkezett aerosol belégzése a perifériás tolerancia megszűnését okozva gerincvelői autoinflammatorikus folyamathoz vezetett, és az érintettek bénulását okozta.

Jelentős veszélyforrásnak minősül a kórokozók mellett az endotoxin expozíció is, mind kültéri (mezőgazdaság, állattartás, melegház 3 endotoxin egység (EU endotoxin unit)/m3 átlagban, sertéstelep 610 EU/m3), mind beltéri munkahelyeken. Az expozíciós dózistól és időtartamtól függően számos kórállapotot idézhetnek elő, toxikus hatás, allergia, szerves por toxicus syndroma (organic dust toxic syndrome), krónikus bronchitis, asthma szerű syndromák. 45 EU/m3 dózis felett akut légzésfunkció romlás következik be, 10-28 EU/m3 dózis között hosszú távú expozíciónál krónikus tüdőbetegség alakul ki. Jelenleg az EU-ban nincs elfogadott kötelező foglalkozási expozíciós határérték (BOELV). A világon 100000-nél is több gomba fajt azonosítottak, de úgy becsülik, hogy számuk meghaladja a 1,5 M speciest. Belső környezetünkben a levegőbe is bekerülő gombák ubiquiterek, legfontosabb specieseik a következők: Cladosporium, Alternaria, Penicillium, Aspergillus, Mucor, Aureobasidium, Phoma. Az EU-ban nincs általánosan elfogadott kötelező BOELV érték, az amerikai és svájci OEL értékek 500 CFU (colony forming unit) /m 3 érték felett közepesnek, 1000 CFU/m3 felett magasnak és 2000 CFU/m3 felett igen magasnak minősítik az expozíciós szintet. Már 500 CFU/m3 felett is előfordulnak nem specifikus tünetek, fejfájás, köhögés, gyengeség. További problémát jelent a mycotoxinokkal történő expozíció is, amelyek típusosan citotoxicusak, károsítják a sejtmembránt és interferálnak az RNS és DNS szintézissel. Mind kórokozókkal, mind endotoxinnal illetve gombákkal és azok termékeivel történő expozíció szempontjából jelentős a kockázat az épületek légkondícionáló berendezéseinek illetve vízszolgáltató és csatorna rendszerének karbantartásával foglalkozók körében. A psychoszociális kóroki tényezők szerepe az EU valamennyi tagállamában növekszik, az elmúlt 10 év folyamán becslések szerint négyszeresére nőtt.. A tagországok munkavállalóinak 20-30%-a érzi úgy, hogy egészségét veszélyezteti a munkavégzéssel kapcsolatos stressz. A munkavégzéssel illetve a munkakörülményekkel kapcsolatos stressz hatások és azok kezelésével kapcsolatban két általánosan elfogadott modell ismeretes, a Karasek-féle igénybevétel-kontroll (Job demand-control model) és a Siegrist-féle erőfeszítés –viszonzás egyensúlyának kiegyensúlyozatlansága (Effort –reward imbalance model). Az első a munkával kapcsolatos stressz hatás csökkentésére alapvetőnek tartja a munkavállaló kontroll lehetőségeit a munkafolyamat végzése során. A második modell alapvetőnek tartja a munkavégzés során kifejtett erőfeszítések megfelelő anyagi, erkölcsi, szociális viszonzását. Ezek egyensúlyának hiányában a munkavégzés okozta stressz hatás fokozottan érvényesül. A legfontosabb új psychoszociális kóroki tényezők a következők. A bizonytalan munkaszerződések és az instabil munkaerőpiac, a munkavállalók lelki, szociális sérülékenységének fokozódása a globalizációval összefüggésben, az új típusú munkaszerződések, a munkahely bizonytalansága, az idősödő munkavállalói létszám növekedése, a munkaidő megnyúlása, a munka intenzitásának fokozódása, a kiszervezéssel kapcsolatos problémák, a fokozódó emocionális igénybevétel a munkavégzés során, a nem megfelelő munka-szabadidő arány. A bizonytalan munkaszerződések jelenleg a legjelentősebb psychoszociális kóroki tényezők. Ezek a korábbi standard (fix idejű, tartós) szerződésekhez képest atípusos szerződési formák: ideiglenes, időleges, alkalmi, ügyeleti, részállású, esetleges behíváson alapuló, egy-két napra vagy rövidtávra szóló, illetve az egyéni vállalkozási formák, az otthon végzett munka, vagy a több helyen egyszerre történő alkalmazás. Az ilyen típusú szerződések jelentős alkalmazási bizonytalanságot hordoznak, alacsony a munkavállalók individuális és kollektív kontrollja,

mind a munkafeltételek, mind a munkaidő, mind a jövedelem felett, alacsony szociális és gazdasági védelmet biztosítanak a munkanélküliség, a diszkrimináció ellen és fokozott a munkavállalók gazdasági sérülékenysége. Kedvez az ilyen típusú szerződések növekedésének a piaci bizonytalanság, a kiszervezés, alvállalkozók bevonása. Az EU tagállamaiban a munkavállalóknak 3-33%-a dolgozik ilyen szerződési formákban. Különösen gyakori a migránsok és a 25 év alatti munkavállalók között (37% dogozik ideiglenes szerződésekkel az EU-ban). Az ilyen típusú szerződések gyakoriak a szolgáltatásban, oktatásban, egészségügyben és a kereskedelemben. Ilyen szerződések esetében különösen az egyéni munkavállalók esetén a munkabiztonsággal, munkaegészségüggyel kapcsolatos oktatás rendkívül hiányos, a munkavállalók gyakrabban exponálódnak fizikai, kémiai és biológiai kóroki tényezőkkel és ebben a körben gyakoribbak a foglalkozási balesetek is. Fontos psychoszociális kóroki tényező a munkaidő hosszának változása, valamint az irreguláris munkaidő. Az EU-ban a munkavállalók 42%-a dolgozik nem standard munkaidőben (műszakozás, hétvégi munka, 8 óránál hosszabb munkaidő). Az irreguláris (munkáltatói szempontú) munkaidő a munkáltató igényét tükrözi és psychoszociális kóroki tényezőként szerepelhet. A flexibilis (munkáltatói és munkavállalói egyeztetés) munkaidő, ami a munkavállaló érdekeit is figyelembe veszi előnyös hatású psychoszociális szempontból. Az EU munkavállalók 30%-a dolgozik több mint 10 órát egy hónapban, legalább egyszer (a hosszú munkaidő definíciója: több mint 45 ó/hét). A munkavállalók 43%-a dolgozik alkalmanként este és 47%-a legalább havonta egyszer szombaton, 17%-a pedig vasárnap. Az EU munkavállalóknak becslések szerint 20%-a dolgozik éjszakai műszakban. Az éjszakai műszak jelentős psychoszociális kóroki tényező és számos egészségkárosodás forrása lehet. A circadián ritmus megváltozásával az alvás-ébrenléti ritmus zavara következtében maladaptációs syndoma, az ún. váltott műszak syndroma (shift leg syndrome) alakulhat ki. Ennek jellemzői a gyengeség, álmatlanság, desorientáció, emésztési zavarok, irritábilitás, kognitív funkció csökkenés, csökkent teljesítő képesség. A kórállapot fokozza a munkabalesetek előfordulását. Hosszútávon gyakoribbak a kardiovaszkuláris betegségek, hypertonia, fekélybetegség. Egyes megfigyelések szerint az éjszakai műszakban dolgozók között fokozott a non-Hodgkin lymphoma előfordulása. Felvetették azt is, hogy a mesterséges megvilágítás (LAN, light at night) fokozza az emlő és a prostata rák előfordulásának rizikóját. Összefüggés mutatkozott az alvási ritmus megváltozása és a daganatok előfordulási gyakorisága között is. Az IARC az éjszakai műszakozást valószínű rákkeltő tényezőként 2A csoportba sorolta. Az ügyeleti rendszerben dolgozó foglalkozásokban pl. az egészségügyben, különösen jelentős problémát okoz a munkaidő kiszámíthatatlansága. Ez elsősorban a munka és szabadidő arányának előnytelen változását, csökkent fizikai aktivitást, kevesebb alvást, rendszertelen étkezést és a családi élet károsodását okozhatja. Jelentős psychoszociális kockázati tényező a munka intenzitásának növekedése. Ez az új típusú szerződésekkel, a kiszervezéssel, és az új típusú információs és kommunikációs rendszerekkel áll összefüggésben. Jelentősen nagyobb munkaterhelést jelent és fokozott, munkával kapcsolatos stresszt eredményez, adekvát kompenzáció nélkül. Elsősorban a szolgáltató iparban, oktatásban, egészségügyben munkavégzés során a fokozott emócionális igénybevétel. Ezeken a problémaként jelentkezik a munkahelyi zaklatás (pszichológiai, érvényesülhet a szolgáltató-kliens, illetve a munkatársak közötti

jelent problémát a területeken speciális illetve fizikai). Ez viszonyban. Az ún.

munkahelyi terror a teljes munkavállalói létszám 17,3%-ban, a női munkavállalók 18, a férfi munkavállalók 16,3%-ban volt jelen az EU országaiban. A főbb erőszak típusok a tiszteletlenség, a respektus hiánya, a teljesítmény negligálása, a kompetencia tagadása, a degradálás, az alulértékelés. Az EU tagországokban folyamatosan növekszik az idősödő munkavállalók aránya (Német definíció: 45-55 év közötti munkavállalók, OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development definició: azon munkavállalók, akik elérték aktív periódusuk második felét, de még a nyugdíj korhatár előtti életkorúak), 1995-2002 között a növekedés 16%-os volt. Ez a munkavállalói csoport számos tekintetben sérülékenynek tekinthető, fokozott, a gyors mozgásokból, fizikai túlterhelésből, teheremelésből, csúszásból, esésből eredő sérülések valószínűsége. Ebben a csoportban csökken az izomerő, látás, hallás, tapintási érzékelés, a rövid távú memória, a percepció sebessége és a reakció idő. Más készségek azonban nagyobb mértékűek a fiatalabb korosztályhoz viszonyítva, ezek közétartozik a tapasztalat, az autonómia, a kompetencia, a felelősségérzet és a kitartás. Az idősödő munkavállalók fokozottabban veszélyeztetettek a nehéz fizikai munka, melegben vagy hidegben végzett munka szempontjából. Korunk jelentős psychoszociális kockázati tényezője a munka-szabadidő arány hátrányos változása, amely előnytelenül érinti a munkavállaló kapcsolati rendszerét, a baráti és családi viszonyokat. Ez forrása lehet az izolációnak, a depressziónak, és különféle psychoszomatikus kórképeknek. A munkahelyi stressz kezelésének (coping) előnytelen megoldásai is hozzájárulhatnak a psychoszociális kóroki tényezők kiváltotta különböző kórképek, egyes nem fertőző betegségek, az obesitas, hypertonia, metabolikus syndroma, cukorbetegség, kardiovaszkuláris kórképek, daganatok terjedéséhez. Egyes EU-s felmérések szerint psychoszociális kóroki tényezők hatására kialakuló munkahelyi stressz fokozott érvényesülése esetén a munkavállalók 44%-a többet eszik, 78%-a többet dohányzik, a férfiak 18%-a, a nők 6%-a több alkoholt fogyaszt, a férfiak 13%-a, a nők 23%-a alkalmaz psychoaktiv gyógyszeres kezelést és közel 4% használ illegális drogokat. A munkahelyi kockázatok csökkentésének általánosan elfogadott alapelve a kollektív védelmet szolgáló intézkedések bevezetése. Ezek a következők. Műszaki megelőzés (zárt technológiák bevezetése), veszélyes anyagok kiiktatása vagy kevésbé veszélyes anyagok alkalmazása, az expozíció illetve a megterhelés intenzitásának és időtartamának csökkentése (munkaidő korlátozás, műszakok számának korlátozása, pihenőidők növelése), munkaszervezési változtatások (egyes munkafolyamatok térbeli elkülönítése), kollektív védelmi berendezések alkalmazása. Ha a kollektív védelmi intézkedések az egészségkárosító kockázatot nem képesek megszüntetni, vagy elfogadható mértékűre csökkenteni, a munkáltató köteles a munkavállalókat a megfelelő védelmet nyújtó egyéni védőeszközzel ellátni. Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos szabályozást a 65/1999. (XII. 22.) EüM (Egészségügyi Minisztérium) rendelet, a védőeszközök minősítési (megfelelőségi) szabályozását a 89/686 EEC direktíva alapján készült 17/2008. (XII. 3.) és a 18/ 2008. (XII. 3.) SZMM (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) rendeletek tartalmazzák. Számos munkahelyi kockázati tényező esetében a kockázatok csökkentése csak szervezési intézkedések, műszaki megelőzés, kollektív biztonsági berendezések, és egyéni védőeszközök együttes alkalmazásával lehetséges.

A világon, az USA-ban, az Europai Unióban és Magyarországon a foglalkozási betegségek bejelentése nem reprezentálja a tényleges helyzetet, mind a fokozott expozíciós esetek, mind a foglalkozási betegségek aluljelentettek. Az Európai Unióban bejelentett foglalkozási betegségek közül a leggyakoribbak a váz-izomrendszeri (musculosceletális) megbetegedések (az összes bejelentések 38,1 %-a), a neurológiai kórállapotok (20,9 %), a léguti betegségek (14,3 %), az érzékszerveket érintő károsodások (főként a zaj okozta halláskárosodás, 12,8 %), a bőr megbetegedései (elsősorban allergiás kontakt dermatitis, 7,1 %), a daganatos kórképek (5,1 %) és a fertőző betegségek (0,5 %, EODS 2005). A hazai bejelentett foglalkozási betegségek 2009 és 2010 években a következőképpen alakultak (OMFI statisztika). Légzőrendszer

Fertőző

Egyéb

Mérgezés

Bőr

Zaj

Ionizáló

Vibráció

2009

106

61

38

9

18

4

11

7

2010

97

89

31

19

15

9

8

6

2010-ben összesen 271 eset került bejelentésre, férfi 182 fő (66%), nő 92 fő (34 %) volt. Foglalkozási megbetegedések. Diagnózis, bejelentés. Morvai Veronika Foglalkozási megbetegedés fogalma Ungváry meghatározása szerint, ha az igénybevétel tartósan nem optimális – szintje akár magasabb az optimálisnál (túlzott igénybevétel), akár alacsonyabb az optimálisnál (pl. monoton, ingerszegény munkakörnyezetben végzett munkák esetén) – egészségkárosodás alakul ki. Azokat a megbetegedéseket, amelyek meghatározó mértékben ok-okozati összefüggésbe hozhatók a foglalkozással (beleértve a fizikai és társadalmi munkakörnyezetet, valamint a munkavégzést), foglalkozási megbetegedésnek nevezzük. Vagyis: a foglalkozási megbetegedések kiváltó oka (meghatározó mértékben) a foglalkozásban keresendő; ebből értelemszerűen következik, hogy ha a foglalkozásban (itt: a munkavégzés és a munkakörnyezet együtt értendő) rejlő okot megszüntetjük, akkor egyetlen ilyen eset sem fordulhat elő. Miután ezek a kiváltó okok műszaki, szervezési vagy egyéni védőeszközös megoldásokkal, illetőleg ezek és az orvosi megelőzés (alkalmassági vizsgálatok) kombinációjával kiküszöbölhetők, a foglalkozási megbetegedések munkaegészségügyi hiányosságra hívják fel a figyelmet. Indokolt tehát, hogy minden ilyen eset napvilágra kerüljön, az illetékesek (munkáltató, hatóság) tudomására jusson és intézkedések szülessenek a hasonló esetek elkerülése, az ismétlődések megakadályozása végett. A bejelentési és kivizsgálási kötelezettség, amit jogszabály ír elő, mindenekelőtt ezt a célt szolgálja (Ungváry). A foglalkozási megbetegedések osztályozása A foglalkozási megbetegedések kialakulása és formája a munkával kapcsolatos tényezők hatásától, a behatás idejétől és intenzitásától függ. Ezek heveny, félheveny, idült formában és

ún. késői toxikus (mutagén, teratogén, karcinogén) hatásként jelennek meg. Heveny megbetegedést okozhatnak pl. az azonnal vagy néhány órás lappangási idő után jelentkező mérgezések vagy a nagy nyomású munkahelyről kisebb nyomású munkahelyre történő hirtelen átmenetet követő légembólia. A félheveny megbetegedések néhány hetes lappangási idő után jelentkeznek. Az idült megbetegedések lappangási ideje néhány hónaptól több évig terjed, míg a késői hatások következményei közül a foglalkozási daganatok latenciaideje néhány év vagy 2-5 évtized lehet. A károsodások, tünetek valamennyi szervrendszert érinthetik és megjelenésük általában jellemző arra a fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális kórokra vagy nem optimális igénybevételre, amely előidézte. Különösen gyakoriak a foglalkozási eredetű bőr-, tüdő- és hallószervi betegségek. A félheveny és az idült betegségek egy része a munka abbahagyása után meggyógyul, más része azonban nem; a késői hatások a mutagén hatások kivételével, általában irreverzíbilisek. Különösen ott várható az expozíció utáni progresszió, ahol a több évtizedes behatásnak súlyos patológiai következményei vannak. A foglalkozási megbetegedések diagnosztikája A foglalkozási megbetegedés diagnózisa: összeilleszthető klinikai és munkahigiénés (expozíciós) diagnózis! A foglalkozási betegségek egy kisebb részének a klinikai képe annyira jellegzetes, hogy a tünetekből a betegség oka(i) nagy valószínűséggel feltételezhető(k); a foglalkozási megbetegedés diagnózisa azonban ez esetben is megkívánja a foglalkozási eredet bizonyítását. A betegség okának megállapítását nagymértékben elősegítik a laboratóriumi (a megbetegedést előidéző vegyi anyag vagy metabolitjainak a vizeletben, a vérben való kimutathatósága), a radiológiai, a klinikai stb. vizsgálatok, de a munkaanamnézis, a higienés adatszolgáltatás a foglalkozási megbetegedés diagnosztizáláshoz soha sem nélkülözhető. A foglalkozási megbetegedés csak ezen utóbbiak ismeretében diagnosztizálható a „legjellegzetesebb" klinikai kép esetében is! A foglalkozási betegségek nagyobb részénél a klinikai tünetek nem jellemzőek a foglalkozási hatásra (azonos vagy nagyon hasonló klinikai kép számos más, nem foglalkozási betegségben is előfordul). A foglalkozási megbetegedés diagnózisának felállításakor ezért a foglalkozási eredetű megterhelés vagy kóroki tényező jelenlétének felderítése alapvető fontosságú. Ilyen esetekben azonban fokozott figyelmet kell fordítani a foglalkozásból eredő megterhelés, kóroki tényező jelenléte mellett a megterhelés és igénybevétel, illetőleg a kóroki tényezők munkahelyi szintjére, az ún. megterhelésnek való kitettség (expozíció) időtartamára és csak ezek kielégítő ismeretében dönthető el, hogy a betegség és a foglalkozás között meghatározó mértékű ok-okozati összefüggés van-e, azaz felállíthatjuk-e a foglalkozási megbetegedés diagnózisát. A foglalkozásból eredő kóroki tényező, túlzott vagy elégtelen méretű megterhelés gyakran már a foglalkozási anamnézisből is kideríthető. A foglalkozási anamnézis pontos felvétele a diagnózis megállapításának és később a betegség foglalkozási eredete elismertetésének fontos része. Magába foglalja a beteg első és valamennyi foglalkozását, az egyes foglalkozásokban és munkahelyeken előfordult kóroki tényezőket és esetleges más egészségkárosító hatásokat (fokozott megterhelés vagy alulterhelés), az expozíció időtartamát és intenzitását. Amennyiben a foglalkozási anamnézisből a kórok kellően nem tisztázható, szükség esetén laboratóriumi mérésekkel alátámasztott helyszíni higiénés vizsgálatokat kell végezni. Ezek a vizsgálatok azonban legfeljebb heveny foglalkozási megbetegedések (mérgezések) megítélésében lehetnek perdöntőek (Ungváry). Fontos, hogy az expozíciós adat a megbetegedés indukálhatóságának időpontjából (az „expozíció" első napja) álljon rendelkezésre. Fontos ezért, hogy mind a korábbi, mind a „jelenlegi" munkahely(ek)en betöltött munkakörökről, a „munkahely(ek) évekre visszanyúló expozíciós viszonyairól,

megterhelési jellemzőiről, lehetőség szerint ezek munkaegészségügyi vizsgálati eredményeiről igazolásokat, adatokat szerezzünk be. Ezek beszerzése, felkutatása a lehetséges mértékig kötelező. A foglalkozási megbetegedések korai diagnózisa a munkaképesség helyreállíthatósága végett rendkívüli fontosságú. Ezért a foglalkozási megbetegedések korai diagnosztizálása vezérelv kell, hogy legyen. Azaz: mindig a homeosztázis és a kompenzációs mechanizmusok zavarait kell detektálni, mégpedig addig, amíg a biokémiai, a morfológiai és a funkciós változások reverzíbilisek. Fokozott expozíció fogalma A vegyi anyagok vonatkozásában fokozott expozíciót jelent, ha a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben, a vizeletben vagy vérben mért BEM (biológiai expozíciós mutató) eredménye a külön jogszabályban megadott határértékeket meghaladja, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön. A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek, valamint ezek gyanújának bejelentése és kivizsgálása kötelező! A bejelentés és kivizsgálás előírásait a 27/1966. (VIII. 28.) NM rendelet határozza meg. Ez kimondja, hogy a Magyarország területén szervezett munkavégzés keretében vagy egyéb jogviszony alapján végzett munkatevékenység során elszenvedett foglalkozási megbetegedést és fokozott expozíciós esetet, valamint ezek gyanúját be kell jelenteni. (A bejelentendő foglalkozási megbetegedések jegyzékét a rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. 1. táblázat.) Hasonlóképpen e rendelet szerint kell eljárni a Magyarország területén székhellyel rendelkező munkáltató magyar állampolgárságú munkavállalójának külföldi munkavégzése esetén is. Bármely orvosi gyakorlatot folytató orvos, aki a foglalkozási megbetegedést vagy annak gyanúját, illetve a fokozott expozíciót megállapította, a diagnózis felállítását követő 24 órán belül köteles az esetet a munkáltató telephelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségéhez (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) bejelenteni; az esetet ki kell vizsgálni és elfogadása esetén nyilvántartásba kell venni. A munkavédelmi felügyelőség a hozzá érkezett, a foglalkozási betegség gyanújával kapcsolatos bejelentéseket egy munkanapon belül továbbítja a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságnak (korábban: OMMF, a továbbiakban: NMH MMI). A halálos kimenetelű, illetőleg ugyanazon munkahelyen 5 vagy több munkavállalót érintő azonos, egy időben kialakult heveny (tovább: tömeges) foglalkozási betegséget az azt először észlelő orvos szóban azonnal és írásban legkésőbb 24 órán belül köteles jelenteni az illetékes munkavédelmi felügyelőségnek és a korábbi OMFI*-nak (jelenleg: Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság Munkahigiénés és Foglalkozásegészségügyi Főosztály (a továbbiakban: MF Főosztály). Az észlelő orvos bejelentési kötelezettségétől függetlenül a munkáltató azonnal értesíti a munkavédelmi felügyelőséget, amely azonnal értesíti az MF Főosztályt és a NMH MMI-t. A tüdőfibrózist okozó porok esetében a diagnózist felállító egészségügyi szolgáltató, illetve az MF Főosztály végzi a bejelentést. A bejelentéseket a rendelet mellékletei szerinti bejelentőlapon kell megtenni. A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresőképesként bejelentett személy keresőképtelenné vált. Tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban lévő személy esetén a

*

Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet 2011. december 1-jén megszűnt. Utódja a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság Munkahigiénés és Foglalkozásegészségügyi Főosztálya

gyakorlati képzés helyén működő foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy időben értesíti az oktatási intézményt. Ha az első észlelő orvos a foglalkozási megbetegedés diagnózisát nem tudja biztonsággal megállapítani, a munkavállalót további vizsgálatok elvégzése végett a foglalkozásegészségügyi szakrendelésre (szakellátó helyre) vagy az MF Főosztályra utalja be; foglalkozás-egészségügyi szakellátóhely diagnosztikai probléma esetén ugyancsak továbbküldheti a munkavállalót az MF Főosztályra Mindkét esetben a beutalóra rá kell vezetni a „Bejelentve nincs" megjegyzést. A foglalkozási megbetegedés, illetve fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálásába a területileg illetékes munkavédelmi felügyelőség bevonja a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót vagy annak képviselőjét és a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselőt), valamint a vizsgálat során a megbetegedés és az expozíció okainak feltárása érdekében más hatóság, illetve intézmény is megkereshető. Ezen túlmenően a foglalkozási megbetegedés körülményeinek kivizsgálásába az NMH MMI orvos végzettségű kormánytisztviselőjét is be kell vonni. Halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés kivizsgálásába a munkavédelmi felügyelőség a már említettek mellett a növényvédőszer vagy termésnövelő anyag esetén a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságát, a biológiai kóroki tényező okozta megbetegedés esetén a kistérségi népegészségügyi intézetet, állatról emberre terjedő fertőzés okozta megbetegedés esetén a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságát, a bányászatban észlelt megbetegedés esetében a területilei illetékes bányakapitányságot is bevonja. A kivizsgálást a körülmények által meghatározott legrövidebb időn belül meg kell kezdeni és a bejelentés napjától számított 30 napon (különösen bonyolult esetekben legfeljebb 60 napon) belül, a kivizsgálás eredményeinek ismeretében intézkedni kell a további foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében. A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálásáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát a kivizsgálás valamennyi résztvevőjének át kell adni. A kivizsgálás vezetője az erre a célra jogszabályban meghatározott vizsgálati lapot hat példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy példányát az illetékes munkavédelmi felügyelőség megőrzi, egy példányát pedig a bejelentő lappal együtt megküldi az MF Főosztálynak. A bejelentés teljeskörűségét, szakmai megalapozottságát az MF Főosztály bírálja el. Az elbírálás során az MF Főosztály saját hatáskörében – betegség esetén – jogosult további vizsgálatok elvégzésére, egyes vizsgálatok megismétlésére vagy a munkavállalót vizsgálatra más intézménybe beutalni; jogosult továbbá a munkavédelmi felügyelőség útján az MF Főosztály további kiegészítő adatok, információk kérésére, munkahigiénés vizsgálatok kezdeményezésére, szükség esetén külső szakértő bevonására. A foglalkozási megbetegedés elfogadásáról az MF Főosztály 30 napon belül tájékoztatja a munkavédelmi felügyelőséget, illetve egy jogszabály szerint rendszeresített nyomtatványon értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, ennek hiányában a fővárosi és megyei kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári feladatokat ellátó szakigazgatási szervét. Fontos: a kifogásolt eseteket az MF Főosztály ismételt vizsgálatra, adatkiegészítésre, illetve törlésre visszaküldi a munkavédelmi felügyelőségnek. A munkavédelmi felügyelőség az MF Főosztály (fentiekben összegzett) tájékoztatásának kézhezvétele után a vizsgálati lap egy-egy példányát megküldi a munkáltatónak, a munkavállalónak (halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedés esetén a hozzátartozónak), a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának, továbbá TAJ-számmal ellátva és a bejelentő lappal együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Megjegyzés: ha a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a szolgálat vezetője köteles értesíteni a bejelentő orvost is a kivizsgálás eredményéről.

A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek kissé bonyolult bejelentési és kivizsgálási rendszere fontos célt, az esetek jövőbeni prevencióját szolgálja. A munkaegészségügyi szabálytalanságok megszüntetésére, a hasonló esetek előfordulásának megelőzésére egyrészt a munkavédelmi felügyelőség szükség esetén intézkedik; közegészségügyi-járványügyi szabálytalanság észlelése esetén a munkavédelmi felügyelőség értesíti a kistérségi népegészségügyi intézetet. Másrészt a munkáltató – aki felelős a munkahelyi egészségért és biztonságért – köteles a felügyelőség intézkedése szerint eljárni, olyan munkaegészségügyi szabályozásokat, technológiai módosításokat stb. foganatosítani, amelyek alkalmasak a további esetek megelőzésére. Foglalkozási megbetegedettek sorsa, baleseti ellátás (kártalanítása)+ A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat orvosának a foglalkozási betegség észlelése esetén – a bejelentéstől és a kivizsgálástól függetlenül – döntenie kell a dolgozó további sorsáról: maradhat-e korábbi munkahelyén vagy más munkakörbe (munkahelyre) kell áthelyezni (vagyis foglalkozási rehabilitációját kell kezdeményezni). A foglalkozási megbetegedett baleseti ellátása. Évtizedeken át a foglalkozási megbetegedések csak egy része (összesen 35 megbetegedés) jogosított baleseti ellátásra. Az Alkotmánybíróság ezt a szabályozást alkotmányellenesség miatt megsemmisítette. A foglalkozási megbetegedések megelőzése A foglalkozási betegség előfordulása vagy a rendszeresen jelentkező fokozott expozíciós esetek az üzemrész vagy technológiai folyamat szabálytalanságait, munkaegészségügyi szempontból a fokozott ellenőrzés szükségességét jelzik. A higiénés intézkedések (műszaki, munkaszervezési, egyéni védőeszköz elrendelése) mellett a rendszeresebb munkakörnyezeti és biológiai mintavételezéssel, valamint monitorozással, továbbá az ún. korai diagnosztikai módszerek (biokémiai, morfológiai, fizikális stb.) alkalmazásával, a dolgozók klinikai vizsgálatainak ismétlésével az újabb esetek kialakulását feltétlenül meg kell akadályozni és a dolgozók egészségének megtartását elő kell segíteni. Foglalkozással összefüggő megbetegedések (work-related diseases) A munkakörnyezetből, a munkavégzésből, munkahelyi körülményekből adódó hatások egyéb rizikófaktorokkal együtt szerepet játszhatnak több kórokra visszavezethető betegségek kialakulásában. Ezeket a megbetegedéseket, amelyek a dolgozók néhány csoportjában gyakoribbak, mint a lakosság soraiban, vagy más munkakörökben foglalkoztatott dolgozók között, foglalkozással összefüggő megbetegedéseknek (work related diseases) nevezzük. A foglalkozással összefüggő megbetegedés statisztikai diagnózis, azaz nincs individuális foglakozással összefüggő megbetegedés diagnózis. A foglalkozás hozzájárul a betegség kailakulásához, de igazolható meghatározó mértékű ok-okozati összefüggésben nincs azzal; létrejöttében számos egyéb körülmény, pl. szociális helyzet, életmódbeli szokások is szerepet játszanak. Gyakoriságuk jelentősen meghaladja a foglalkozási megbetegedésekét. Ugyanakkor hangsúlyozzuk: az ismeretek bővülésével napjainkban világszerte a foglalkozással összefüggő megbetegedések egyre nagyobb részét foglalkozási megbetegedésnek ismerik el. Ilyenkor már sikerül a munkahellyel, munkával való ok-okozati összefüggést meghatározó mértékűnek minősíteni. 1. táblázat. Bejelentendő foglalkozási megbetegedések jegyzéke* +

a foglalkozás-egészségügyi gyakorlatban a „baleseti ellátás” helyett inkább a „kártalanítás” szóhasználat rejedt el és a „baleseti ellátásra jogot adó” foglalkozási betegségek helyett „kártalanítandó” foglalkozási betegségek megnevezés használatos. * A jegyzék a 27/1966. (VIII. 28.) NM rendelet melléklete, illetve a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet 1. sz. melléklete, a kettő azonos; e bejelentendő foglalkozási megbetegedéseket az azokat előidéző kóroki tényezők [kémiai (A), fizikai (B), biológiai (C), nem optimális igénybevétel, pszichoszociális és ergonómiai (D) szerint

EU kód 1 100 101 102 103.01 103.02 104.01 104.02 104.03 105 106 107 108 109.01 109.02 109.03 110 111 112 113.01 113.02 113.03 114 115.01 115.02 115.04 115.05 116

117

Kód A1 A2 A3 A4 A5 A6 A7 A8 A9 A10 A11 A12 A13 A14 A15 A16 A17 A18 A19 A20 A21 A22 A23 A24 A25 A26 A27

A28 A29 A30 A31

118 119

A32 A33

120

A34

121

A35

A36 122

A37

A) KÉMIAI KÓROKI TÉNYEZŐK Akrilnitril által okozott betegségek Arzén és vegyületei által okozott betegségek Berillium és vegyületei által okozott betegségek Szén-monoxid által okozott betegségek Foszgén által okozott betegségek Hidrogén-cianid által okozott betegségek Cianidok és vegyületei által okozott betegségek Izocianátok által okozott betegségek Kadmium és vegyületei által okozott betegségek Króm és vegyületei által okozott betegségek Higany és vegyületei által okozott betegségek Mangán és vegyületei által okozott betegségek Salétromsav által okozott betegségek Nitrogén oxidok által okozott betegségek Ammónia által okozott betegségek Nikkel és vegyületei által okozott betegségek Foszfor és vegyületei által okozott betegségek Ólom és vegyületei által okozott betegségek Kén-oxidok által okozott betegségek Kénsav által okozott betegségek Szén-diszulfid (szénkéneg) által okozott betegségek Vanádium és vegyületei által okozott betegségek Klór által okozott betegségek Bróm által okozott betegségek Jód által okozott betegségek Fluor és vegyületei által okozott betegségek Benzinekből (kőolaj-eredetű, alacsony forráspontú szénhidrogén elegyekből) származó alifás és aliciklikus szénhidrogének által okozott betegségek Vinilklorid által okozott betegségek Triklór-etilén által okozott betegségek Tetraklór-etilén által okozott betegségek Egyéb alifás és aromás szénhidrogének halogén származékai által okozott betegségek Butil-, metil- és izopropil-alkohol által okozott betegségek Etilén-glikol, dietilén-glikol, 1,4-butándiol, valamint glikolok és glicerin nitro származékai által okozott betegségek Metil-éter, etil-éter, izopropil-éter, vinil-éter, diklór-izopropiléter, gvajakol, az etilén-glikol metil-étere és etil-étere által okozott betegségek Aceton, klóraceton, brómaceton, hexafluoraceton, metil-etil-keton, metil-nbutil-keton, metil-izobutil-keton, diaceton-alkohol, mezitil-oxid, 2metilciklohexanon által okozott betegségek Egyéb alkoholok, glikolok, ketonok, aldehidek, észterek által okozott betegségek Szerves foszforsav-észterek, karbamát inszekticidek által okozott betegségek

csoportosítja. A betegségek, beteségszempontok megnevezése mellett feltünteti azok EU kódját, valamint hazai kódját (A1-A95, B1-B8, C1-C23, D1-D17).

123 124 125

A38 A39 A40 A41 126.01 A42 A43 A44 126.02 A45 126.03 A46 127 A47 128.01 A48 128.02 A49 128.03 128.04 128.05 129.01

A50 A51 A52 A53

129.02 130.01 130.02 131 132 133 135

A54 A55 A56 A57 A58 A59 A60 A61

136

A62 A63 A64

201.01 201.02 201.03 201.04 201.05 201.06 201.07 201.08 201.09 202

301.11 301.12 301.21 301.22

A65 A66 A67 A68 A69 A70 A71 A72 A73 A74 A75 A76 A77 A78 A79 A80 A81

Szerves savak által okozott betegségek Formaldehid által okozott betegségek Nitro-glicerin és más alifás nitroszármazékok által okozott betegségek Benzol által okozott betegségek Toluol által okozott betegségek Xilol által okozott betegségek Egyéb benzol homológ által okozott betegségek Naftalin vagy a naftalin megfelelői (a naftalin megfelelőit a C nH2n-12 összegképlet jellemzi) által okozott betegségek Sztirol és divinilbenzol által okozott betegségek Aromás szénhidrogének halogénezett származékai által okozott betegségek Fenolok és megfelelőik vagy halogénezett származékaik által okozott betegségek Naftol és megfelelői vagy halogénezett származékai által okozott betegségek Alkil-aril-oxidok halogénezett származékai által okozott betegségek Alkil-aril-szulfonátok halogénezett származékai által okozott betegségek Benzokinonok által okozott betegségek Aromás aminok vagy aromás hidrazinok vagy ezek halogénezett, fenolos, nitrifikált, nitrált vagy szulfonált származékai által okozott betegségek Alifás aminok és halogénezett származékaik által okozott betegségek Aromás szénhidrogének nitrált származékai által okozott betegségek Fenolok és megfelelőik nitrált származékai által okozott betegségek Antimon és vegyületei által okozott betegségek Salétromsav-észterek által okozott betegségek Nitro-glicerin és más salétromsavas észterek által okozott betegségek Kén-hidrogén által okozott betegségek Szerves oldószerek által okozott encephalopathiák, amelyek más címszó alá nem tartoznak Szerves oldószerek által okozott polyneuropathiák, amelyek más címszó alá nem tartoznak Dioxán (dietilén oxid) által okozott betegségek Minden egyéb a munkavégzés, foglalkozás közben használt és a munkavállaló testfelületére, szervezetébe jutó vegyi anyag (beleértve az egyéb növényvédő szereket) által okozott betegségek Korom által okozott bőrbetegségek és bőrrák Bitumen által okozott bőrbetegségek és bőrrák Kátrány által okozott bőrbetegségek és bőrrák Szurok által okozott bőrbetegségek és bőrrák Antracén és vegyületei által okozott bőrbetegségek és bőrrák Ásványi és egyéb olajok által okozott bőrbetegségek és bőrrák Nyers paraffin által okozott bőrbetegségek és bőrrák Karbazol és vegyületei által okozott bőrbetegségek és bőrrák Szén desztilláció melléktermékei által okozott bőrbetegségek és bőrrák Vegyianyagok által okozott kontakt irritatív dermatitisz Vegyianyagok által okozott kontakt allergiás dermatitisz Vegyianyagok által okozott egyéb bőrbetegségek (pl. olajakne) és nyálkahártya betegségek Egyéb bőrbetegségek és bőrrákok Szilikózis Tüdő tuberkulózissal kombinált szilikózis Azbesztózis Azbesztpor belégzését követő mesothelioma

301.31 302 303 304.04

A82 A83 A84 A85

A86 304.05 A87 304.06 A88 304.07 A89 305.01 A90 306 A91 307 A92 308 309 310

A93 A94 A95

502.01 B1 502.02 503 504 505.01 505.02

B2 B3 B4 B5 B6 B7

508

B8

401 402 403

C1 C2 C3 C4 C5 C6 C7 C8 C9 C10 C11 C12 C13 C14 C15

404 405 406 407

C16 C17 C18 304.01 C19 304.02 C20

Egyéb pneumokoniózisok Azbeszt szövődménye hörgőrák formájában Szinterezett (zsugorított) fémek pora által okozott hörgő-tüdő-betegségek Kobalt, ón, bárium és grafit porának belégzése által okozott légzőrendszeri betegségek Kemény fém által okozott tüdőfibrózisok Sziderózis Tudományosan igazolt kémiai allergének által kiváltott és munkával kapcsolatos allergiás asztma Tudományosan igazolt kémiai allergének által kiváltott és munkával kapcsolatos allergiás rinitisz Fapor által okozott felsőlégúti daganatos betegségek A pleura azbeszt által okozott, légzési restrikcióval járó fibrózisa Mélyszíni bányában dolgozó bányászok krónikus obstruktív hörghurutja és emfizémája Azbesztpor belégzése által okozott tüdőrák Alumínium és vegyületei által okozott betegségek Lúgos salak pora által okozott bronchopulmonáris betegségek B) FIZIKAI KÓROKI TÉNYEZŐK Ultraibolya, infravörös, egyéb nem ionizáló sugárzás által okozott betegségek (kivéve elektroophthalmia) Elektroophthalmia Zaj által okozott halláskárosodások Túlnyomás alatti munkavégzés által okozott betegségek Helyileg ható vibráció által okozott betegség Egésztest vibráció által okozott betegségek (beleértve az ágyéki gerinc porckorong betegségeit) Foglalkozással kapcsolatos egyéb fizikai kóroki tényező által okozott betegségek Ionizáló sugárzás által okozott betegségek C) BIOLÓGIAI KÓROKI TÉNYEZŐK Egyéb zoonózisok Tetanusz Brucellózis Ornitózis Kullancs-enkefalitisz Antrax Leptospirózis Q-láz Tularémia Borelliózis (Lyme-kór) Trichofitiázis Foglalkozással kapcsolatban keletkezett hepatitiszek Foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberkulózis Amőbiázis Fertőző betegségek által okozott idült egészségkárosodás, ha az a foglalkozással kapcsolatban keletkezett Hivatalos külszolgálat során szerzett trópusi betegségek Gennykeltők által okozott bőrbetegségek Gombák által okozott bőrbetegségek Exogen (extrinsic) allergiás alveolitisz Gyapot, len, kender, juta, szizál és cukornád porok és rostok belégzése által okozott tüdőbetegségek

304.06 304.07

506.10 506.11 506.12 506.13 506.21 506.22 506.23 506.30 506.40 506.45 507

C21 Foglalkozással kapcsolatos biológiai kóroki tényezők által okozott egyéb betegségek C22 Tudományos igazolt biológiai allergének által kiváltott és munkával kapcsolatos allergiás asztma C23 Tudományos igazolt biológiai allergének által kiváltott és munkával kapcsolatos allergiás rinitisz D) NEM OPTIMÁLIS IGÉNYBEVÉTEL, PSZICHOSZOCIÁLIS ERGONÓMIAI KÓROKI TÉNYEZŐK D1 A periartikuláris tömlők nyomás miatti betegsége D2 Prae-patelláris és sub-patelláris bursitis D3 Olecranon bursitis D4 Váll bursitis D5 Az ínhüvely túlerőltetés által okozott betegségek D6 A peritendineum-túlerőltetés által okozott betegség D7 Az izom és ín tapadási helyek túlerőltetés által okozott betegségek D8 Térdízületi meniszkusz sérülése D9 Nyomás eredetű perifériás idegkárosodás D10 Carpal tunnel (kéztő alagút) szindróma D11 Bányászok nystagmusa (szemtekerezgése) D12 Az ágyéki gerinc porckorong tehermozgatás által okozott betegségei D13 A nyaki gerinc szakasz porckorong tehermozgatás által okozott betegségei D14 Csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott betegségei D15 Pszichoszociális kóroki tényezők D16 Ergonómiai kóroki tényezők által okozott betegségek D17 A munkavégzéssel vagy a munkakörnyezettel kapcsolatos egyéb betegségek

Megjegyzés: a jelenlegi szabályozás szerint (D17) minden munkavégzéssel vagy a munkakörnyezettel kapcsolatos egyéb betegség is bejelentendő, függetlenül attól, hogy a jegyzékben tételesen nem szerepel. Felszeghi Sára Az idősödő munkavállalókkal kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi feladatok Az idősödő munkavállalók OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) definíciója a munkavállalói életszakaszuk második felében, de a nyugdíj korhatárt még el nem érő dolgozók köre, a Német Szövetségi Foglalkoztatási Hivatal meghatározása szerint pedig a 45-55 év közötti munkavállalók csoportja. Az idősödő munkavállalókat a jogszabályok a sérülékeny munkavállalói kategóriába sorolják. A létszámuk növekedéséből adódó pszichoszociális kóroki tényezők lényeges, új típusú (emerging) rizikó faktorok az EU 27 országaiban a foglalkozás-egészségügyben. Az Európai Unió társadalma rohamosan öregszik. Ezt szemlélteti a korfa előrejelzés.

United Nations Population Division (2005), World Population Prospects, 2004 Revision2

Az elmúlt 40-50 év során az idős korosztály létszáma csaknem megduplázódott.1960-ban 34 millió, a 2001-ben 62 millió volt a 65 év feletti lakosok száma. Az idősek aránya a teljes népességben 16%, a dolgozókorú népességnek (15-64 év) pedig a 24%. A 85 év felettiek (nagyon idősek) aránya 50%-al fog nőni az elkövetkező 10-15 évben, ez lesz a leggyorsabban növekvő korcsoport. 2060-ra a jelenleginél várhatóan 24 millióval kevesebb lesz a munkaképes korú férfiak (15-64 év közöttiek) létszáma az EU27 országaiban, a 65 év feletti férfiak létszáma pedig a becslések szerint 32 millióval nő. A Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól (1989) megállapítja, hogy az időspolitika az EU egyik központi feladata. Az Amszterdami Szerződés (1997) a kor szempontű diszkrimináció elleni küzdelem keretében az idősekkel szembeni diszkrimináció megszüntetésére való törekvést fogalmazza meg. A munkaerőpiacon az egyik legelterjedtebb nézet az életkor alapján történő megkülönböztetés. Az Eurobarometer közvélemény kutatása alapján a válaszadók 71%-a állította, hogy az ötven év fölöttieknek kevesebb esélyük van az elhelyezkedésre. Ez a szellemi (87%) és testi (77%) fogyatékosság után a legelterjedtebb diszkrimináció forrás, magasabb, mint az etnikai (62%) alapú megkülönböztetés. Az ENSZ Idősebb Személyek Nemzetközi Évéhez kapcsolódva született meg a Towards a Europe for All Ages (Európa minden korosztály számára,1999). Ez a 13 dokumentum az idősödő társadalom következményeinek kezelésére vonatkozó stratégiáját tartalmazza az új évezredre. Négy területen fogalmazott meg fejlődési mutatókat. Ezek a következők. A munkavállalók képességének megtartása élethosszig tartó tanulással és rugalmas munkakörülmények elősegítésével, az egészségügy és az időskori ellátás területén kutatások kezdeményezése, az idősekkel szembeni diszkrimináció, a munkanélküliség és a szociális kirekesztés elleni küzdelem, valamint a korai nyugdíjba vonulás trendjének megfordítása, a fokozatos nyugdíjba vonulás lehetőségeinek kialakítása, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóvá és rugalmassá tétele. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia és az idősödő munkavállalók Stockholmi Csúcsa célul tűzte ki, hogy az idősebb munkavállalók körében 2010-ig 50%-os foglalkoztatási arányt érjenek el. A fenti célok elérésére különböző megoldásokat alkalmaztak, figyelembe véve az adott ország sajátosságait és lehetőségeit. A skandináv államokban (főleg Norvégia és Finnország) a kérdést a teljes foglalkoztatás felől közelítették meg. A finn rendszer a vállalatok szintjére kiterjesztve ezt, ellenérdekelté tette a munkáltatót, hogy elő 3 rehozott nyugdíjba küldje munkavállalóit. A megszorító intézkedések helyett ösztönző politikákra helyezve a hangsúlyt elérték, hogy az 55-59 évesek között a foglalkoztatottság 51%-ról 63%-ra nőtt az öt év alatt. Az angolszász országok az idősödő társadalmat a szegénység és a jogosultság irányából közelítették meg azzal a céllal, hogy felszámolják a foglalkoztatásukat gátló jogsértő akadályokat. Nagy-Britanniában a nyugdíjkorhatárt még el nem ért, de 50 életévüket betöltött lakosság egyharmada nem dolgozik (kb. 2,8 millió ember), ezért olyan kormányprogramot fogadtak el, amely célul tűzte ki, hogy az ötven év felettiek munkában maradjanak, a már elbocsátott idősebb embereket visszavezessék a munka világába, és érdekelté tegyék az idősebb korosztályt, hogy tudásukat és tapasztalatukat hasznosítsák az adott közösség javára. Magyarország a „Sérülékeny csoportok-gyermekek, fiatalkorúak, nők, terhes nők, idősek, külföldi vendégmunkások-foglalkoztatása” 33/1998. (VI.24.) NM rendeletben szabályozza az

idősödő munkavállalókkal kapcsolatos kérdéseket. A rendelet szerint azokat a csoportokat, amelyek a munkaképes korú férfi munkavállalóknál sérülékenyebbek (ún. vulnerábilis csoportok), a munkahelyeken fokozott védelemben kell részesíteni. Az idősek esetén a sérülékenységet az életkor és a nem okozza, az azonos megterhelés náluk nagyobb, a kóroki tényezőkre való érzékenységük fokozottabb. A fenti célok megvalósítása új típusú feladatokat mind a foglalkozás-egészségügynek, mind a munkáltatónak, valamint a munkavállalónak és a társadalomnak is. A kutatók között nincs egyetértés sem abban, hogy mi biológiai szempontból az öregkor határa, sem abban, hogy milyen életkortól minősül a munkavállaló idősödőnek. Az OECD idézett defíniciója alapján a munkavállaló akkor számít idősödőnek, ha belépett munkában töltött életszakasza második felébe, de még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Az európai statisztikák általában az 55-64 éves munkavállalót tekintik időskorúnak, de gyakorta a 45-54 éveseket is ebbe a kategóriába sorolják. A WHO korcsoport beosztása szerint a 30-44 éves felnőtt, a 45-59 éves érett felnőtt, a 60-74 éves öregedő, a 75-89 éves öreg, a 90 év feletti matuzsálem korú csoport. A munkaképességi index a munkavállalók munkaképességének felmérésére szolgáló eszköz. Segítségével megítélhető, hogy milyen mértékben tudja a dolgozó ellátni munkakörét. A munkaképességi idex változása információt szolgáltat arról, hogyan változik a felmértek munkaképessége az életkor függvényében, és hogyan befolyásolják azt az egészség fejlesztése érdekében tett beavatkozások. A foglalkozás-egészségügyi orvos feladata azon kockázatok felmérése, amelyekkel az idősödő munkavállaló a munkavégzés közben találkozik. Különösen figyelni kell azokra az ergonómiai követelményekre, amelyek az idősödő munkavállaló élettani sajátosságaiból adódik. A idősödés általánosságban nem jelenti szükségszerűen a munkahelyi balesetek kockázatának, gyakoriságának növekedését. Az idősödő munkavállalókra az elesés, elcsúszás jellemzőbb, szemben a fiatalabb munkavállalói csoporttal, ahol a leeséssel járó balesetek gyakoribbak. Idősebb korban gyakoribbak a tehermozgatás kapcsán kialakuló vázizomrendszeri sérülések (derék-, hát-, nyak-, térd-, lábsérülés), fiatal korban pedig a veszélyes anyagok okozta és a vágási sérülések. Idősebb korban bizonyos készségek jobbak. Ezek a tapasztalat, önállóság, kompetencia, kitartás és a felelősség érzet. Más készségek csökkenek. Ezek közé tartozik az izomerő, az érzékszervi képességek (szaglás, hallás, látás, íz érzékelés), a rövid távú emlékezet, a percepció és a reakció idő. A munkaalkalmassági vizsgálatok elbírálásánál figyelembe kell venni néhány általános szempontot. Az emberi öregedést leginkább a szervrendszerek homeostaticus tartalékának folyamatos beszűkülése jellemzi. Ez a csökkenés a harmadik évtizedben kezdődik, majd fokozatosan egyénenként változó módon folytatódik. Nem helyes a korosodásról sztereotíp módon beszélni, mert az egyének a kor előre haladásával egyre különbözőbbek lesznek egymástól. A munkáltató feladata olyan munkafeltételeknek teremtése, ahol az idősödő munkavállaló munkáját a lehető legkisebb megterhelés mellett tudja végezni. Ezek az „idősbarát munkahelyek”, és a korra tervezés. Ezek javítják az idősebbek munkaképességét, csökkentik megterhelésüket, kevesebb megbetegedés fordul elő (a munkából kiesett napok száma csökken), és motivációt biztosítanak. Fontos szempontok az időnyomás csökkentése, a flexibilis munkaidő modellek alkalmazása, egyes idősebbek számára kedvezőbb ergonomia körülmények megteremtése (a munkahelyi hőmérséklet 20 °C helyett inkább 24 °C, a páratartalom 30% helyett inkább 70 %, a légsebesség < 0,1 m/sec, a munkaállomások megvilágítása 500 LUX, az irodáé inkább 750-1 000 LUX legyen). A munkahelyi-egészségfejlesztésnek is kiemelt jelentősége van az egyén morbiditási mutatóinak, életkori sajátosságainak, rizikófaktorainak figyelembe vételével. Olyan egészségfejlesztő programokat kell javasolni, melyek csökkentik a rizikófaktorokat. Fontos az

idősödő munkavállalók megfelelő regenerációja. Ennek lehetősége a rugalmas munkaidő bevezetése, amely lehet részmunkaidő, távmunka, munkaidő csökkentés (8 óra helyett 6 óra, heti 5 nap helyett 3-4 nap). A munkavégzés közben beiktatott óránkénti 3-5 perces szünetek ugyancsak a regenerációt szolgálják, és hozzájárulnak a kimerülés, a burnout kialakulásának megelőzéséhez. A halálos munkabalesetek és a halálozással járó foglalkozási betegségek száma világszerte 2,2 millió évente. A munkabalesetek száma évi mintegy 270 millió, a foglalkozással kapcsolatos megbetegedések előfordulása pedig évi 170 millió. A foglalkozás- egészségügyi prevenciós tevékenység célja ezek megelőzése, számuk csökkentése. A foglalkozás-egészségügyi prevenciós tevékenység két alapvető pillére az alkalmassági vizsgálatok végzése és a munkahelyi kockázatértékelés és kezelés. Végeredményben mindkét tevékenység kockázati tényezők elemzésén, és a kockázatok lehetőség szerinti legalacsonyabb szinten való tartásán alapul. Az alkalmassági vizsgálatok jelentik az egyéni oldalt. A munkavállaló személy egyéni adottságait értékelik az adott munkahelyre, tevékenységre vonatkozóan, abból a célból, hogy lehetőség szerint elkerüljék a munkavállaló illetve környezete egészségkárosodását. A munkahelyi kockázatok értékelése a kollektív oldal. Ennek során elemzik a munkavállaló egészségét károsító kockázati tényezőket. Az egyén szervezeti válaszreakciói egy adott expozícióra különböző mértékűek lehetnek, és különféle következményekkel járhatnak (genetikai és epigenetikai prediszpoziciótól függően). Jelenleg az egyénre szóló kockázat elemzés, bár egyes helyeken már létezik, még általánosan nem megvalósítható bonyolultsága és költségessége miatt, de a tudományos kutatások távlati célja ennek kidolgozása. A munkaköri alkalmasság megítélése világszerte 5 fő kritérium alapján történik. Ezek a következők. A munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos képességei, a munkakörülményekkel kapcsolatos kockázati tényezők, a törvényi kritériumok, etikai és gazdasági szempontok. Alkalmassági vizsgálatok Cseh Károly, Felszeghi Sára Az alkalmassági vizsgálatok lehetnek Szakmai Munkaköri Személyi higiénés

előzetes előzetes előzetes

időszakos időszakos időszakos

soron kívüli soron kívüli soron kívüli

záró

A foglalkozással kapcsolatos alkalmassági vizsgálatok a prevenció eszközei. A szakmai, a pályaalkalmassági, az előzetes munkaköri alkalmassági és személyi higiénés vizsgálatok célja a primer prevenció, az időszakos, a soron kívüli és a záró vizsgálatok célja pedig a szekunder prevenció. A magyarországi alkalmassági vizsgálatok hatályos rendjét a 33/1998.(VI. 24.) NM. rendelet 2008-as SZMM. módosítással szabályozza. A rendelet hatálya a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra, munkaügyi központokra, szakképző intézményekre és a munkavégzésbe bekapcsolódó munkanélküliekre terjed ki. A rendelet mellékletei tartalmazzák a járványügyi érdekből kiemelt munkaköröket, az egészségügyi nyilatkozatot, azokat a fizikai, kémiai kóroki tényezőket, amelyek az évenkénti időszakos orvosi vizsgálatoknál gyakoribb alkalmassági vizsgálatokat tesznek

szükségessé, a fokozott baleseti veszélyekkel, pszichés terheléssel járó tevékenységeket, a pszicho-szociális kóroki tényezőknek kitett csoportokat, a hazaitól jelentősen eltérő éghajlatú és fokozottan járványveszélyes országok listáját. A mellékletek között szerepelnek az egyes alkalmassági vizsgálatok dokumentálásához használandó formanyomtatványok, beutalók, az alkalmassági vélemények adására szolgáló nyomtatványok, a munkavállalók egészségügyi törzslapja, az egészségügyi nyilatkozat és vizsgálati adatok könyv a járványügyi szempontból kiemelt munkakörök számára. A munkaköri alkalmassági vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy egy adott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység megterhelése okozta igénybevételnek a munkavállaló képes-e megfelelni egészségkárosodás nélkül. A munkaköri alkalmasság véleményezése a munkáltató által megjelölt munkakörre történik. A szakmai alkalmassági vizsgálat célja annak a megállapítása, hogy a munkavállaló alkalmase az adott szakma elsajátítására és a követelményeinek teljesítésére. A szakmai alkalmasság véleményezése az adott szakmára, a szakmai képzésre, munkanélküli esetében a szakmai képzésre illetve átképzésre történik. Az egyén szempontjából foglalkozási csoportokra vonatkozik. Ezt a vizsgálatot a szakma elsajátítását megelőzően, illetve az átképzés időszakában végzik. Elvégzésük a szakellátó helyek feladatkörébe tartozik. Ezek egy területét képezik a pályaalkalmassági vizsgálatok (PÁV). Ennek célja szintén annak a tisztázása, hogy az adott munkakör nem veszélyezteti-e a munkavállaló egészségi állapotát illetve a munkavállaló nem veszélyezteti munkavégzése közben más személyek egészségét és biztonságát. Ilyen pályaalkalmassági vizsgálat szükséges hivatásos gépjármű vezetői engedélyekhez (megkülönböztetett jelzéssel ellátott gépjárművek, tömegközlekedési eszközök, hivatásos személyszállításhoz, nemzetközi közúti személy és teherszállításhoz, veszélyes áruk szállításához, a veszélyességi kategóriák I - IV, 41/2004 GKM. rendelet), egyes foglalkozásokban (bírók, ügyészek) illetve rendkívüli elrendelés esetén (pl. a gépjárművezetés esetén az ötödik sikertelen vizsgát követően). Pályaorientációs vizsgálat során az egyén képességeit értékelik szakmai megfelelés meghatározása céljából. Rendkívüli elrendelése történhet a munkáltató, a rendőrhatóság, az ügyészség, orvosi bízottság intézkedésére, gépjármű vezetési alkalmasság eldöntésére az 5. sikertelen vizsgát követően. Személyi higiénés alkalmassági vizsgálat járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen történik, azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló esetleges fertőző megbetegedése, vagy kórokozó hordozása mások egészségét nem veszélyezteti-e. Egyes munkakörökben az alkalmassági vizsgálatok rendjét külön jogszabályok tartalmazzák, így a gépjármű vezetők, helyi illetve közforgalmú, vasúti járművezetők, föld alatti járművek vezetői, mezőgazdasági vontatók vezetői, autóbusz trolibusz vezetők, mozgólépcső és sikló kezelő jelöltek és vezetők, az országos közforgalmú vasutaknál, a hajózásban és a polgári repülésben dolgozók esetén, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek szerződéses és sorállománya, köztisztviselői, közalkalmazotti állománya, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya, illetve a közterület felügyelők esetében. Külön szabályozott a kézi kőfegyvert, lőszert, gáz és riasztó fegyvert engedéllyel tartó személyek alkalmassági vizsgálata, a túlnyomásos munkahelyeken dolgozók, valamint az egészségügyi tevékenységet folytatók munkaköri alkalmassági vizsgálata. A munkaköri alkalmassági vizsgálatok lehetnek előzetes, időszakos, soron kívüli és záró vizsgálatok. Az előzetes alkalmassági vizsgálat a munkába lépés előtt történik, mindig az adott munkahely, a munkakörülmények és a munkafolyamat ismeretében, a munkavállalót érő megterhelés és igénybevétel összevetésével. Az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok valamennyi munkavállalói kategóriában évente végzendők, bizonyos munkakörökben, toxikus vagy rákkeltő anyagokkal történő

munkavégzés esetén ennél gyakrabban, általában félévente, kivételesen kombinált expozíciók lehetősége esetén gyakrabban (pl. búvármunka, minden 100. merülés után, vagy 3 havonta). A vizsgálatok célja a fizikai, kémiai, biológiai ergonómiai, psychoszociális kóroki tényezőknek kitett munkavállalók esetleges foglalkozással összefüggő egészségkárosodások felismerése, megelőzése. Gyakrabban végzendő az időszakos orvosi vizsgálat a felsorolt anyagokkal történő expozíció kockázata esetében. Félévente végzendő: benzol, nitro-klórbenzol, nitro-anilin, acetamilid, anilin, dimetil-anilin és egyéb benzol amino vegyületek, digitalisz glikozidok, dimetilformamid, dioxán, ethylén oxid, fenol, szervetlen higany és vegyületei, halotán, izocianát, nitrogén oxidur, valamennyi I és II kategóriába sorolt növényvédőszer (szerves foszforsav észterek, karbamátok, széndiszilfid, széntetraklorid, tetraklór etán, trinitrotoluol). A jogszabály az általános időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok mellett biológiai monitorizálást is előír a következő vegyületek esetén: arzén, benzol, a benzol nitrovegyületei, a benzol aminovegyületei, dimetil formamid, ethylbenzol (itt évente), fenol, N-hexán (évente), higany, kadmium és vegyületei, kobalt, króm vegyületek, nátrium-aluminium-fluorid, nikkel (az utóbbi 5 esetében évente), növényvédőszerek, ólom és vegyületei, szelén, szénmonoxid, sztirol, toluol, triklóretilén, xilol (az utóbbiak esetében évenként). 81-85 dBAeq zajexpozíció esetén a munkavállaló kérésére 4 évenként, 86-90 dB zaj expozíció esetén 4 évenként, halláspanasz esetén soron kívül, 91-100 dB expozíció esetén két évente, halláspanasz esetén soron kívül, 100dB expozíció felett évenként hallásvizsgálat szükséges. Vibrációnak kitett munkavállalók esetén speciális időszakos alkalmassági vizsgálatok is végzendők az általános éves alkalmassági vizsgálatok mellett, expozíciótól és a munkavállalói csoport jellemzőitől függő gyakorisággal. Kéz-kar vibráció expozíciójakor 2,5-5 m/s2 (férfi) esetében két évenként, első alkalommal a munkába állást követően hat hónappal, 1,0-2,5 m/s2 (sérülékeny csoportok) esetében kétévente, hideg/nedves munkakörnyezetben évente végzendő időszakos orvosi vizsgálat. Egész testre ható vibrációs expozíció esetén 0,5-1,15 m/s2 (férfi) esetében két évenként, első alkalommal a munkába állás után hat hónappal, sérülékeny csoportok esetén 0,5 m/s2 alatti expozícióban kétévente, hideg/nedves munka környezetben pedig évente végzendő. A soron kívüli alkalmassági vizsgálat minden olyan esetben indokolt, ha felmerül fokozott expozíció, heveny foglalkozási megbetegedés, eszméletvesztéssel járó állapot, vagy ismétlődő munkabaleset. Soron kívüli vizsgálat szükséges továbbá 30 napos keresőképtelenséget követően 3. és 4. csoportos biológiai kóroki tényezőknek kitett munkavállalóknál 10 napot meghaladó keresőképtelenség esetén, vagy ha nem egészségi ok miatt 6 hónapot meghaladóan a munkavégzés szünetel. Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet a foglalkozás-egészségügyi orvos, iskolaorvos, háziorvos, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF 2011-től Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság) területileg illetékes felügyelője, a munkáltató, a szakképző illetve oktatási intézmény vezetője, a munkaügyi központ, a munkavállaló illetve tanuló. A záró vizsgálat célja a munkavállaló egészségi állapotának felmérése az adott munkakörben történő foglalkoztatás megszűnésekor. Általában három területen való foglalkoztatás után kerül elvégzésre, a rákkeltő munkakörülmények, illetve rákkeltő (10 éves munkavégzés után, benzol esetén 4 éves expozíció után) vagy ionizáló sugárzó (4 év munkavégzés) anyagokkal való tevékenység során, az idült foglalkozási betegségek veszélyével járó munkavégzéskor, illetve korkedvezményre jogosító munkakörökben (4 év munkaviszony után), továbbá külföldi munkavégzés befejezése után hazatéréskor. A fokozottan járványveszélyes, a hazaitól eltérő éghajlatú területeken (általában Ázsia, Afrika, Dél-Amerika országai) történő munkavégzés esetén a Szt. László Kórház Trópusi Ambulanciájának állásfoglalása kérhető.

A munkaköri alkalmasság I. fokú vizsgálatát a Foglalkozás-egészségügyi Alapszolgálat orvosa végzi, a munkaköri alkalmasság II fokú vizsgálatát, valamint a munkanélküliek, a tanulók, a munkáltató telephelye, a szakképző intézmény illetve a munkaügyi központ székhelye szerinti Foglalkozás-egészségügyi Szakellátó Hely orvosa végezheti. A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat is előzetes, időszakos és soron kívüli. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a munkavégző esetleges idült betegsége, személyi higiénés állapota nem veszélyezteti-e mások egészségét, illetve foglalkoztatható-e az adott munkakörben állapot rosszabbodás veszélye nélkül (amennyiben átmenetileg vagy véglegesen megváltozott munkaképességű). Előzetes személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot a munkát végző személynél a tevékenység megkezdése előtt végzik. Ennek keretében „egészségügyi nyilatkozatot” valamint „egészségügyi nyilatkozat és vizsgálati adatok” című könyvet kell kitölteni. Az egészségügyi nyilatkozat során a vizsgált személy a nyilatkozatban kötelezi magát, hogy soron kívüli alkalmassági vizsgálaton jelentkezik, ha saját magán, vagy vele közös háztartásban élő személyen a következő tünetek megjelenését észleli: sárgaság, hasmenés, hányás, láz, torokgyulladás, bőrkiütés, egyéb jellegű bőrelváltozás pl. bőrgennyedés, sérülés, váladékozó szembetegség, fül/orr váladékozás. Ugyanezen tünetek megjelenése esetén időszakos távollét pl. szabadság alatt a munkavállaló szintén kötelezi magát soron kívüli alkalmassági vizsgálatra. A járványügyi érdekből kiemelt munkakörök a következők. 1. Egészségügyi intézményekben az újszülöttek, koraszülöttek, csecsemők és gyermekbetegek ellátásával kapcsolatos valamennyi munkakör. 2. A bölcsődék, óvodák, csecsemő és gyermekotthonok valamennyi munkaköre, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények, családi-napközi otthonok, házi gyermekfelügyelet, átmeneti otthon, nevelőszülői, gyermekellátással kapcsolatos valamennyi munkaköre. 3. Anyatej gyűjtő állomások valamennyi munkaköre valamint az anyatejet adó nők. 4. A közfogyasztásra szánt élelmiszerek előállításával és forgalmazásával foglalkozó személyek, az élelmiszerek, nyers zöldségek, gyümölcsök tárolásával, szállításával foglalkozók, valamint a munkahelyek takarítását végzők köre. 5. Állattartó gazdaságok, tej fejését, kezelését, feldolgozását végző személyek. 6. Mezőgazdaságban dolgozó szarvasmarha tenyésztéssel, tartással foglalkozó munkakörök. 7. Ivóvíz ellátással, a berendezések üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolatos munkakörök. 8. Az emberi szervezetbe kerülő vagy azzal érintkező készítmények (gyógynövény, élelmiszer, gyógyszer, gyógyvíz, tápszer, kozmetikum) előállításával, kiszerelésével kapcsolatos munkakörök. 9. Nagy, közép és kisüzemű gyógyszergyártás, elosztás területén azon munkakörök, amelyekben a készítményekkel közvetlen érintkezés történik (gyártás, csomagolás, mosogatás) és a közforgalmú és intézeti gyógyszertárak valamennyi munkaköre. A járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen foglalkoztatni kívánt munkavállalók esetében az előzetes munkaköri, szakmai illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat a következő egyéb vizsgálatokkal egészül ki. Bakteriológiai, bőrgyógyászati, TBC szűrés mellkas rtg-vel, nemi betegség szűrés (lues szerológia) előírt az 1, 2, 3 területen, csak bőrgyógyászati és TBC szűrés pedig a 4-9 területeken. A személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot a munkát végző személyek esetében a háziorvos végzi.

A szakmai alkalmassági vizsgálatok is lehetnek előzetes, időszakos, soron kívüli vizsgálatok. Ezek alkalmazási hatálya kiterjed szakképző intézményekre, tanulókra vagy hallgatókra, munkaügyi központokra, és a munkanélküliekre, munkába álláskor. A szakmai alkalmasság első fokú véleményezése a szakképző intézmény iskola orvosa, ennek hiányában Foglalkozás egészségügyi Szakellátó Hely orvosa, illetve a korábbi Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI, 2011-ben összevonásra került az OMMF-vel, Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály) Ifjúsági Vizsgáló Osztálya orvosa által történhet. Munkanélküliek esetében szakmai alkalmassági vizsgálatot a Foglalkozás-egészségügyi Szakellátó Hely orvosa végzi. Az időszakos szakmai alkalmassági vizsgálatot alkalmanként az oktatás ideje alatt szükséges kezdeményezni, pl. az időközben megváltozott egészségi állapot esetén. A sérülékeny munkavállalói csoportok a fiatalkorúak, a terhes, nem rég szült (6 hétig a szülés után, akkor is, ha nem szoptató, gyermekét nem nevelő), anyatejet adó és szoptató nők, az idősödő munkavállalók (német definíció szerint a 45 évnél idősebb, a nyugdíjkorhatárt még el nem ért munkavállalók). Újabban az ILO (Nemzetközi Munkaegészségügyi Szervezet International Labor Organisation) sérülékeny csoportba sorolja az egészségügyben dolgozókat is. A sérülékeny csoportokban korlátozások és tiltások vonatkoznak a közepesen nehéz és nehéz fizikai munkára, anyagmozgatásra, 10 kg –nál nagyobb tömeg emelésére, a kényszerhelyzetben végzett munkára, az időkényszer feltételei között végzett tevékenységre (szalagszerű technológiák, 3 percnél rövidebb műveleti idők esetén). Korlátozás vonatkozik a fokozott információterheléssel járó, hő és hideg, nedves környezetben végzett munka esetén, fizikai kóroki tényezők expozíciója esetén (vibráció, ionizáló sugárzás, mikrohullámú sugárexpozíció, zaj expozíció, túlnyomás), kémiai kóroki tényezők esetén, a reprodukciót károsító teratogén, mutagén és daganatkeltő vegyi anyagok expozíciója esetén (növényvédő szerek, szerves oldószerek, toxikus fémek, antibiotikumok, hormonok). A fokozottan baleseti veszéllyel járó munkakörök és tevékenységek a következők: magasban vagy a föld alatt végzett munka, bányászati, kőolaj és földgáz kitermelésére történő mélyfúrás, tűz és robbanás veszéllyel járó tevékenység, villamos-üzemi munkakörök, feszültség alatt végzett tevékenység, fegyveres biztonsági őrség, személy és vagyon védelem, mozgó munkaeszközök mellett végzett munka. Fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek a következők: nagy felelősség viselésével (emberi, anyagi) járó munkakörök, döntések meghozatalával járó tevékenység, alkotószellemi tevékenység végzése zavaró környezetben és bonyolult szabályok, utasítások alapján. Rutin szellemi munka végzése időkényszer alatt tartós figyelem mellett. Különböző munkaeszközök és technológiák gyors váltogatása, időkényszer, különleges figyelmi követelmények és fokozott felelősség esetén. Képernyős munkahelyeken történő munkavégzés. Emberekkel való foglalkozás konfliktus helyzetekben. Fogyatékos személyek nevelésével, oktatásával, ápolásával, gondozásával, rehabilitációjával kapcsolatos munkavégzés. Javító intézetekben, elmeosztályokon, elme szociális otthonokban, szociális otthonokban, traumatológiai, intenzív, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon, onkológiai osztályokon, detoxikálókban, drog ambulanciánkon végzett munka. Az egészségügyi dolgozók alkalmassági vizsgálatáról a 2003. évi LXXXIV. Törvény (az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről) és módosítása valamint a 40/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet (az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges egészségi

alkalmasság vizsgálatáról és minősítéséről) rendelkezik. A törvény a jelenlegi általános gyakorlattól eltérően, nem csupán a szervezett munkavégzés körében követeli meg az egészségügyi tevékenységet végző személy egészségi alkalmasságának vizsgálatát, hanem az egyéni egészségügyi vállalkozóktól az önkéntes segítőkig, továbbá a betegellátásban részt nem vevő, de munkájukból adódóan a betegekkel kapcsolatban lévő dolgozókig minden munkakör ellátásának feltételéül szabja a betegek és a dolgozók egészségét védő vizsgálatok elvégzését. Nem szükséges az előzetes alkalmassági vizsgálat elvégzése, amennyiben az egészségügyi dolgozó adott munkakörre való alkalmasságát valamely korábbi, azonos munkakörre vonatkozó jogviszony tekintetében már megállapították. Az alkalmassági vizsgálatot évente el kell végezni, ha az egészségügyi dolgozó alkalmasságát korrekciós eszköz használata mellett vagy rendszeres gyógyszer szedése esetén állapították meg, korlátozással történő alkalmasságát állapították meg, az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte. Kétévente el kell végezni, ha az egészségügyi dolgozó olyan munkakörben tevékenykedik, amelyben jellemzően más egészségügyi dolgozó közreműködése nélküli betegellátás történik, a betegellátás nem vagy nem kizárólag az egészségügyi szolgáltató telephelyén folyik. Időszakos alkalmassági vizsgálatot kell végezni a tanulói, illetve hallgatói jogviszony keretében végzett egészségügyi tevékenység egy évet meghaladó folyamatos megszakítását követően. Külön jogszabály szerint háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok esetében a 62. életév betöltésének évében alkalmassági vizsgálatot kell végezni. Valamennyi egészségügyi tevékenységet kizáró kórképek a következők: keresőképtelenséget eredményező fertőző betegség, eszméletvesztéssel járó, gyógyszerrel biztonságosan nem karbantartható állapotok, gyógyszerrel nem karbantartott vagy nem befolyásolható krónikus megbetegedés, amely az egészségügyi tevékenység szakszerű ellátását veszélyeztetheti, pszichiátriai betegségek közül a gyógyszerrel megnyugtatóan nem befolyásolható pszichózisok és személyiségzavarok súlyos formái, a belátási képességet érintő megbetegedések, ideértve a szenvedélybetegségeket (alkohol és drog függés), súlyos és nem korrigálható látásromlás, hallásromlás,mozgáskorlátozottság (mozgásképtelenség). Egyes egészségügyi tevékenységeket kizáró kórállapotok a következők. A beteg közvetlen vizsgálatával, illetve gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységek tilalma, ha az egészségügyi dolgozó kommunikációs képessége hiányzik, illetve erősen korlátozott, az egészségügyi dolgozó olyan testi fogyatékkal rendelkezik, amely akadályozza az adott szakterületen a beteg személyes vizsgálatát, illetve gyógykezelésének lehetőségét. Sürgősségi feladatok, a beteg otthonában történő ellátásával kapcsolatos tevékenységének tilalma, ha az egészségügyi dolgozó mozgása olyan mértékben korlátozott, hogy emiatt nem biztosítható a betegnek a feltalálási helyén időveszteség nélkül történő azonnali ellátása. Az egészségügyi dolgozók alkalmasságot befolyásoló vírus hordozásával kapcsolatban a következő rendelkezések az irányadók (18/1998 NM. rendelet, 1. és 2. melléklet). A HIV-pozitív, fertőzőképes (HBeAg pozitív vagy DNS pozitív) HBV hordozó, fertőzőképes HCV hordozó egészségügyi dolgozó nem tölthet be invazív beavatkozásokat is magában foglaló munkakört. A HIV pozitív, valamint a polimeráz láncreakcióval (PCR vizsgálattal) pozitívnak talált, az Országos Epidemiológiai Központban (OEK) verifikált HBV és HCV fertőzött (vírushordozó) egészségügyi dolgozók által nem végezhető, fokozott expozíciós kockázattal járó beavatkozások: a) testüregben történő sebészi beavatkozások, melyek során a testüregben egyidejűleg van jelen a kéz, vagy ujjak, tű és éles eszközök, b) abdominalis, cardiothoracalis, orthopédiai műtétek, c) szülés levezetés, császármetszés,

d) illesztéssel járó véres traumatológiai műtétek, kiterjedt nagyfokú égési sérülések sebészi ellátása, e) orális, periorális szövetek, fogak kezelése, metszése, eltávolítása, melyek kapcsán vérzés léphet fel. A HBV és HCV fertőzés utáni spontán vagy gyógykezelést követő PCR vizsgálat negatív eredményével igazolt teljes remisszió esetén a korlátozás megszüntethető, amennyiben az OEK egy hónapos időközzel végzett két PCR vizsgálata ismételt negatív eredményt hozott. Preexpozíciós védelemre hepatitis B elleni védőoltás javasolt az egészségügyi dolgozóknak (a munkáltató köteles biztosítani az alkalmazás feltételeként). Az alkalmassági vizsgálatok elvégzése a munkáltató által kiállított beutaló dokumentum alapján történik. A munkaköri alkalmasság vizsgálatára szolgáló beutaló tartalmazza a munkakör és a munkahely főbb egészségkárosító kockázatait, amelyek között felsorolásra kerül a kézi anyagmozgatás (5 kp feletti kategóriák, 5-20-50 kp), a fokozott baleseti veszély, az ergonómiai tényezők, a fizikai, kémiai biológiai és pszichoszociális kóroki tényezők felsorolása. 14. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez (Címoldal) .............................................................................. A munkáltató megnevezése, cégszerű bélyegzője Beutalás munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra (A munkáltató tölti ki) A munkavállaló neve: ............................................ Szül. ........ év ........ hó ................ nap ....... Lakcíme: ................................................................................................................................... Munkaköre: .......................................................... TAJ száma: ............................................ ..... A vizsgálat oka: munkába lépés előtti, munkakör (hely) változás előtti, soron kívüli, záróvizsgálat A munkakör (munkahely) főbb egészségkárosító kockázatai Kockázat A munkaidő Kockázat a munkaidő egészében egy részében 1. Kézi anyagmozgatás 14. Porok, megnevezve: 1.1. 5 kp-20 kp 1.2. >20 kp-50 kp 1.3. >50 kp 2. Fokozott baleseti veszély (magasban végzett, villamos üzemi, feszültség alatti munka), egyéb: 15. Vegyi anyagok, megnevezve: 3. Kényszertesthelyzet (görnyedes, guggolás) 16. Járványügyi érdekből kiemelt munkakör 4. Ülés 17. Fertőzésveszély 5. Állás 18. Fokozott pszichés terhelés 6. Járás 19. Képernyő előtt végzett munka 7. Terhelő munkahelyi klima (meleg, hideg, nedves, változó) 20. Éjszakai műszakban végzett munka 8. Zaj 21. Pszichoszociális tenyezők 9. Ionizáló sugárzás 22. Egyéni védőeszköz általi megterhelés

10. Nem-ionizáló sugárzás 11. Helyileg ható vibráció 12. Egésztest vibráció 13. Ergonómiai tényezők Kelt év hó napján

23. Egyéb:

munkáltató aláirása, hiteles bélyegzője

Ezt követően kerül sor az alkalmassági vizsgálat során a munkavállaló egészségügyi törzslapjának kitöltésére. Végső soron ez megfelel a klinikai orvosi tevékenység során kitöltésre kerülő kórlap különféle rovatainak, kiegészítve a foglalkozási anamnézissel, a korábban betöltött egyes munkakörök során fellépett kóroki tényezőkkel történő expozíciók lehetőségének értékelésével.

Az egyéni betegség prediszpozició (kockázat) értékelését elősegíti a családi anamnézis felvétele. A genetikai prediszpozíció valószínűsíthető, ha a közvetlen hozzátartozók között előfordul 50 év alatt, vagy esetleg még fiatalabb korban, szív és érrendszeri betegségek, stroke, allergiás aszthma, neurológiai, daganatos, emésztőszervi, immunológiai, anyagcsere, pszichés, mozgásszervi betegség. Az életmódi tényezők, a testtömeg index, alkoholfogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás, étkezési szokások és a napi fizikai aktivitás adatainak megismerése szintén hozzájárul az egyéni betegség kockázat értékeléséhez. A törzslapon szerepelnek az előző betegségek, műtétek, balesetek, a jelenlegi idült betegségek, az esetleges eszméletvesztés, gyógyszerszedésre vonatkozó adatok, az allergiás állapotok, bejelentett foglalkozási betegségek és foglalkozási expozíciók. Lényeges a védőoltásokra vonatkozó anamnézis felvétele. A gépjármű vezetői engedély típusa és a katonai szolgálattal kapcsolatos adatok is lényegesek a munkavállaló alkalmasságának értékelésében. A foglalkozási anamnézissel foglalkozó részben különböző kóroki tényezőkkel történő expozíciók adatai kerülnek értékelésre, ezek közé tartoznak különböző kóroki tényezők, fizikai, mentális, psychés, hő és hideg expozíció, fizikai kóroki tényezők: zaj, vibráció, ionizáló és nem ionizáló sugárzás, biológiai, psychoszociális, ergonómiai, és kémiai (arzén, benzol, dimetil formamid, dioxán, ethylén diklorid,ethylén oxid, higany,halotán, izocianát, kadmium, mangán, króm, methylbromid, methylchlorid, Na-Al-fluorid (kriolit), nikkel, nitrogénoxidur, ólom, növényvédőszerek, szelén, szénkéneg, szénmonoxid, széntetraklorid, sztirol, tetrachlor etán, toluol, triklóretilén, trinitrotoluol( trothyl), vanádium, vinilklorid). A porok közül tételesen szerepel az azbeszt, további, tüdőfibrozist okozó porok és az üveggyapot. A fizikális vizsgálat tartalmazza a testsúly, testmagasság, az egyes szervrendszerek, a fogazat, az érzékszervek közül a hallás, és a látás, a színlátás vizsgálatát, valamint a kiegészítő szakvizsgálatok adatait. A fentiek alapján az alkalmasság véleményezése formanyomtatványon történik a következő kategóriákkal: alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas, nem alkalmas. Az ideiglenesen nem alkalmas minősítésnél minden esetben jelezni kell, hogy hány hétig nem alkalmas, a maximális időtartam 6 hét lehet. Az alkalmassági vélemény tartalmazza továbbá a munkaköri alkalmasságot érintő korlátozásokat. Foglalkoztatási korlátozások lehetnek érzékszervi (jó látást, ép színlátást, ép hallást, jó tapintást, jó szaglást, jó ízérzést, jó beszélő képességet igénylő munka végzésére nem alkalmas), testhelyzettel, mozgással kapcsolatos korlátozások (tartós ülő, álló munkát,

gyaloglást igénylő tevékenységet nem, végezhet.könnyű, közepes, nehéz fizikai munakát nem végezhet), különböző expozíciókkal járó korlátozások (zaj, vibráció, nedves, poros, fokozottan baleset veszélyes, hideg, meleg, allergizáló anyagokkal kapcsolatos munkát nem végezhet) illetve munkakörnyezeti korlátozások (szabadban, zárt/szűk térben, időkényszerben, teljes munkaidőben, túlmunkában, több műszakos munkarendben tevékenységet nem végezhet). A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok orvosa az alkalmassági véleményt továbbítja a munkáltató számára. A munkavállaló egészségügyi adatai nem kerülnek a munkáltatónak kiadásra. 12. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez Foglalkozás-egészségügyi szolgálat megnevezése: ...................................................................

Első fokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény A vizsgálat eredménye alapján ............................................................................ munkavállaló Szül. év: ........ hó: ................................. nap: .......... .......................................... munkakörben

ALKALMAS

IDEIGLENESEN ALKALMAS

NEM NEM ALKALMAS

Nevezett munkaköri alkalmasságát érintő korlátozás: Ideiglenesen nem alkalmas minősítés esetén a legközelebbi vizsgálat .... hét múlva Kelt:. véleményező orvos P. H.

Az alkalmassági vizsgálatok elvégzése költség hatékony, és egyben lehetőség nyújt az aktív munkavállalók egészségi állapotának felmérésére, prevenciós programok végzésére. Alkalmasak önmagukban illetve specifikus vizsgálatok beiktatásával prognosztikai következtetések levonására, pl. munkából való távolmaradás előre jelzésére, ami munkáltatói szempontból világszerte az egyik fontos igény a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok felé. Ennek a szempontnak megfelelően alakítottak ki bizonyos foglalkozási ágazatokban világszerte a fizikai teljesítőképesség standardizált előzetes és időszakos vizsgálatára különféle módszereket. Ilyenek a katonaság, tűzoltók, rendőrök, egyes országokban az acélmunkások, bányászok, kémiai üzemek dolgozói esetén elvégzett tesztek. A legszigorúbb fizikai követelmény rendszer a hadsereg különböző fegyvernemeinél került bevezetésre. Itt a futás (2 mérföld illetve ennek megfelelő kilométer), fekvőtámasz és a felülés adott mutatók (korra, nemre meghatározott) szerinti teljesítése előirt (az USA standardok a NATO-n belül is használatosak). A rendőrség illetve tűzoltóság munkatársainál alkalmazottak ügyességi, és állóképességi gyakorlatok, a kézszorító erő, az aerob, kardiorespiratorikus fittség (beep teszt, 20 m-es távolság csengőszóra történő ide-oda történő lefutása, lépcsőre lépés és szívfrekvencia mérés), tesztbaba húzás, falmászás és más különféle gyakorlat. Prognosztikai szempontból a munkavállaló munkavégzésből történő távolléte tekintetében a következő tényezők előfordulása jelenthet nagy kockázatot. A hosszas betegség miatt jelenleg is folyó táppénzes állomány, nem megfelelően kezelt krónikus betegség, életkrízisek (pl. gyász, válás, terminális betegség), évente több mint 3, betegség miatti 1 hétnél hosszabb távollét, két illetve 3 éven át, évi 3, vagy több, egy hónapnál hosszabb derékfájás epizód, neurológiai vagy reumatológiai kezeléssel, több diszkuszt érintő sebészi beavatkozás, évi 3, vagy több endogén depressziós epizód, különösen ha pszichózissal járt együtt és speciális kezelést igényelt, ischaemiás szívbetegség (ISZB) tünetekkel és/vagy terheléses EKG eltérésekkel, ha a BMI (testtömeg index, body mass index)

> 35 kg/m2, az anamnézisben 3, vagy több beavatkozás térd fájdalom miatt (pl. osteoarthritis, osteochondritis dissecans), ismétlődő folyadék gyűlem a térdizületben. A munkából való távlati távollét kockázata közepes évi 2 táppénzes időszak esetén, évi 2 derékfájás miatti, speciális kezelést igénylő 1 hétnél hosszabb távollét, 2 endogén depressziós epizód, vagy intervencióra kevéssé reagáló reaktív depressziós időszak, évi 2 térdizületi intervenció esetén, 30 kg/m2 BMI, valamint dohányzás esetén. Alacsony a munkából való távollét kockázata, ha az elmúlt években (2 vagy több) a táppénzes távollét évi 10 nap alatti, nincs derékfájás epizód betegállománnyal, vagy szakorvosi kezeléssel, egy diszkusz lézió sikeres kezelése után, nincs térdizületi probléma, illetve csak 1 sikeres intervenció történt, nincs megelőző endogén depressziós epizód, vagy ha a reaktív depresszió jól reagált intervencióra, nincs klinikai ISZB tünet, a terheléses EKG normális, nem dohányzás és 20-25 kg/m2 BMI esetén. További prognosztikai munka alkalmassági mutató lehet a munkaképességi index (WAI), amelyet a munkavégző képesség és a munkakapacitás megítélésére napjainkban egyre több országban alkalmaznak. Az index csökkent értéke (7-27 pont) összefügg a munkából való távollét valószínűségével, fokozott munkáltatói kiadásokkal, az idő előtti nyugdíjba vonulással. A munkahelyi kockázatértékelés Cseh Károly, Felszeghi Sára A foglalkozás-egészségügyi prevenciós tevékenység másik eszköze és lehetősége a munkahelyi kockázatok becslése, elemzése és kezelése. A munkahelyi kockázatértékelés elvégzése a munkáltató kötelezettsége. Ez rendkívül összetett tevékenység, egyaránt igényel többek között munkavédelmi, munkahigiénés, foglalkozás-egészségügyi, ergonomiai, technológiai szakértelmet és jogszabályi ismereteket. A kockázatbecslés/kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó, előre vetíthető káreseményeket megelőző komplex feladata, melynek fő célja a munkavállalók optimális munkakörülményeinek megteremtése, és egészségük megőrzése. Valamennyi foglalkoztatási tevékenységet lényegében erre alapozva kell megkezdeni és folytatni. A kockázatértékelés elkészítése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szakember közreműködése nélkülözhetetlen a feladat elvégzéséhez. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) és későbbi módosításai előírják, hogy "a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat" valamennyi munkahelyre vonatkozóan és azt dokumentálni. A munkáltató a kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket első alkalommal - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az 5/1993 (XII. 26.) MüM. rendeletben meghatározott munkavédelmi szempontú I. veszélyességi osztályba sorolt munkahelyeken a tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyéb esetben legkésőbb egy éven belül köteles elvégezni. A Munkavédelmi törvény definíciója szerint a kockázat a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása. Ez a gyakorlati szempontú kockázat definíció figyelembe veszi mind a veszély (kockázati tényező)

bekövetkezésének valószínűségét (matematikai valószínűség, értéktartománya 0 (lehetetlen) és 1 (biztos) között, mind a bekövetkező esemény súlyosságát. A kockázatértékelés annak áttekintése, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, vagy veszélyeztetheti a munkavállalókat, és milyen óvintézkedések szükségesek az egészségkárosodás megelőzésére. Gyakorlati foglalkozás-orvostani szempontból a munkavállaló egészségi állapotát érintő veszélyek (kóroki tényezők) lehetnek fizikai (zaj, ionizáló, nem ionizáló sugárzás, vibráció, hideg, meleg környezet), kémiai (mintegy 70 millió vegyület, számuk naponta több ezerrel nő), biológiai (mikroorganizmusok), pszichoszociális és ergonómiai tényezők. A gyakorlati foglalkozás-egészségügyi kockázatértékelés minden munkahelyre és minden munkavállalóra elvégzendő. A munkahelyi kockázatértékelés célja nem a matematikai valószínűségek, vagy elméleti összefüggések megállapítása, hanem az adott munkahelyen a konkrét veszélyhelyzetek felmérése, és a megelőzést célzó teendők meghatározása. A tevékenység lényege az adott személyi, tárgyi, szervezési feltételek elemzése és összevetése a vonatkozó előírásokkal. Az esetek egy részében lehetséges mennyiségi kockázat értékelés, olyan kóroki tényezők esetén, amelyek határértéke ismert és jogszabályban előírt, illetve a kóroki tényező mennyiségének mérése lehetséges. Ilyenek a fizikai kóroki tényezők esetében a zaj, a vibráció, ionizáló és nem ionizáló sugárzás, a hőmérséklet, a megvilágítás, a kémiai kóroki tényezők esetén pedig egyes vegyületekre vonatkozó határértékek. Más kóroki tényezők területén azonban kvantitatív kockázatbecslés nem lehetséges, vagy azért, mert mérésük jelenleg nem lehetséges, vagy azért, mert a mérés nem megvalósítható. Ilyenek a balesetveszély, pszichoszociális kóroki tényezők, egyes ergonómia tényezők, ée a biológiai kóroki tényezők jelentős része esetén. A határértékek megadása a determinisztikus hatású kóroki tényezők, események esetében egyszerűbb. Ennek a hatásnak az a lényege, hogy az anyagok kisebb dózisban hatástalanok, egy küszöbdózis felett a hatásuk a dózissal arányosan növekszik és egy bizonyos dózisnál maximálissá válik. Ilyenkor megadhatók a vegyületre vonatkozó dózishatárok (pl. átlagos, csúcs, és maximális koncentrációk), amely értékek alatt kell maradni a munkahelyen. A sztochasztikus hatások esetében azonban nem létezik hatástalan dózis. Ilyen az ionizáló vagy nem ionizáló sugárzás (pl. UV) és egyes kémiai anyagok genetikai károsító hatása, pl. a DNS-t károsító hatás, amelyek esetében már egyetlen molekula, vagy kvantum is okozhat következményekkel járó változást, pl. mutációt, ami esetleg következményesen daganatos betegség kialakulását indíthatja el. Megjegyzendő, hogy a DNS javító (repair) rendszereink működésének hatékonyságától függ, hogy a hiba kijavításra kerül, vagy nem, illetve immunrendszerünk hatékony működésétől, hogy daganatos betegség végül kialakul, vagy nem. Ilyen kóroki tényezők esetében a kockázat értékelés során eltűrhető kockázatot szabnak meg. A gyakorlati kockázatértékelés fő célja a megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő rangsorolása, valamint a kockázatok elhárítása, illetve elfogadható mértékűre történő csökkentése. A kockázat csökkentő intézkedésekkel jelenleg még nem minden esetben lehet a kockázatokat teljes mértékben megszűntetni, hanem csak elfogadható szintre történő csökkentésük lehetséges. A Munkavédelmi törvény előírja, hogy a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.

Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását. A kockázatbecslés különböző fázisai a következők: a veszélyek azonosítása, az expozíciós hatás (koncentráció/ dózishatás összefüggés) elemzése, az expozíció becslése, végül a kockázat minőségi illetve mennyiségi jellemzése. A kockázatbecslés alapján értékelni, majd kezelni, csökkenteni, illetve ha lehetséges megszüntetni kell a veszélyeztető tényezőket. A gyakorlati kockázatelemzés három fő területből áll: kockázat becslés, kockázat kezelés és jegyzőkönyvkészítés. A folyamat egyes lépései a következők. A munkahellyel kapcsolatos információk gyűjtése (munkahelyre vonatkozó adatok, a munkavállalók létszámának, összetételének, személyi jellemzőinek a megismerése, a tevékenységhez használt gépek, technológiák, munkafolyamatok és karbantartással kapcsolatos tevékenységek dokumentumainak áttekintése). A tájékozódó helyszíni bejárás (a munkahigiénés szemle, üzemi szemle) után, a két tevékenység során nyert adatok összevetésével megtörténik a veszélyforrások (kockázati tényezők) azonosítása. Ezek lehetnek előre látható és előre nem látható vészhelyzetek és kockázati tényezők. A veszélyazonosítás, a kockázati források, illetve veszélyességük meghatározása mellett szükséges a veszélyeztetett munkavállalói csoportok behatárolása, valamint az egészségüket károsító tényezők okozta lehetséges károsodások súlyosságának értékelése is. Ezt követően kerül sor a veszélyek jellemzésére, a koncentráció/ dózishatás összefüggés elemzésére. Ilyenkor expozícióbecslés és mérés történik, amelyet ha lehetséges, mennyiségi kockázat jellemzés követ. A kockázat értékelés a becsült kockázat összehasonlítását jelenti az ismert mértékű kockázattal (pl. a jogszabályi határértékekkel). Az utolsó lépésben a jegyzőkönyv elkészítése során rögzítik a vizsgálati program eredményét. A kockázat elemzéshez tartozik a kockázatok kommunikációja mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, mind az érdekképviseletek, esetenként a lakosság felé, az oktatás és a visszajelzések gyüjtése, értékelése. A kockázatelemzés (analízis) folyamata, lépései „Az ÁNTSZ Útmutatója a mennyiségi kockázatbecsléshez és kockázatértékeléshez 2003” www.mavesz.hu/index.php és a munkavédelmi felügyeletek együttes útmutatása a munkahelyi kockázatértékelés végrehajtásához (Munkaügyi Közlöny 2006/ 4. szám.) és a Foglalkozás-orvostan Szakmai Kollégium Kockázat a munka világában útmutatója alapján (A foglalkozás-orvostannal kapcsolatos irányelvek gyűjteménye, szerk. Tompa Anna 2009). Kockázatbecslés Veszélyek azonosítása (kóroki tényezők, fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) veszélyek jellemzése

Kockázatok kezelése Kockázatok értékelése

Kockázatkommunikáció Munkáltatói feladatok kidolgozása, végrehajtása, Kockázatkezelési stratégia kialakítása ellenőrzése A kockázat csökkentésére illetve Munkavállalói feladatok megszüntetésére szolgáló kidolgozása, végrehajtása, intézkedési tervek kidolgozása ellenőrzése (kollektív és egyéni védelemkialakítása)

expozíciók értékelése, mérések végzése kockázatok mennyiségi és minőségi jellemzése

Visszacsatolási rendszer felállítása a folyamatos kockázat kontroll céljából Minőség ellenőrzési rendszer kialakítása a kockázat kezelés eredményességének, költséghatékonyságának értékelésére

Oktatás, képzés Minőségellenőrzés

A kockázatértékelés során elvégzendő gyakorlati tevékenységek a következők. A veszélyek azonosítása, a veszélyeztetett személyek és munkakörök azonosítása, a gépek, a munkahely, a technológia veszélyeinek megismerése, leírása, a veszélyek minőségi és mennyiségi értékelése. A veszélyek számos tényezőből adódhatnak, ezért a kockázatértékelés során a munkáltató felelősségi körébe tartozó valamennyi vonatkozó tényezőt figyelembe kell venni. Ezeket különböző szempontok szerint csoportosítják, a tevékenységek, a technológiák, a hely, vagy más alkalmas szempont alapján. Ilyen csoportosítás történhet a munkaeszközök alkalmazása szerint: védelem nélküli forgó, mozgó alkatrészek, anyagok vagy tárgyak elmozdulása (esés, gurulás, csúszás, összeomlás), gépek, járművek mozgása (például emelőgépek, belső szállítás, belső és külső közlekedés), tűz- és robbanásveszély (súrlódás, nyomástartó edények), veszélyes felületek (éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, kiálló részek, forró vagy hideg felületek). A munkavégzés és munkakörnyezet figyelembevételével készült csoportosítás lehet: személyek vagy tárgyak leesése, magasban végzett munka, mélyben végzett munka, kényelmetlen mozdulatok vagy testhelyzet, kézi anyagmozgatás, szűk munkahely, rendetlen, elhanyagolt munkahely, megbotlás, megcsúszás, elesés, rossz egyéni munkamódszer, zárt terekben, tartályokban végzett munka, változó munkahely. Egyes kóroki tényezők szerinti csoportosítások a következők. Fizikai kóroki tényezők jelenléte: villamos hálózatok és berendezések, hordozható villamos munkaeszközök, villamos földkábelek és légvezetékek, elektromos zárlat, elektromosság okozta tűz vagy robbanás, elektrosztatikus feltöltődés, elektromágneses sugárzás vagy tér, részecskesugárzás, lézerek használata, zaj, infra- és ultrahang, nem megfelelő munkahelyi világítás, mechanikai rezgés (például kéziszerszámok, járművek), forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek, nyomás alatti közegek (például sűrített gázok, gőzök), emberek, állatok mozgása, támadása. Biológiai kóroki tényezők jelenléte: mikroorganizmusok. baktériumok és hasonló organizmusok, vírusok, paraziták, gombák. Veszélyes anyagok, munkakörnyezet és munkahelyi klíma jelenléte: oxigénhiány, veszélyes anyagok (belélegzése, lenyelése, bőrön át való felszívódása), gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok, maró anyagok, instabil vagy erősen reakcióképes anyagok, allergizáló anyagok, fertőző anyagok, rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok, nem megfelelő munkahelyi klíma (hőmérséklet, páratartalom, légmozgás), szennyezett munkahelyi levegő (gázok, gőzök, aeroszolok, porok), túlnyomás alatt vagy kis nyomásban végzett munka, kedvezőtlen időjárási feltételek, vízen vagy víz alatt végzett munka. Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés kóroki tényezők jelenléte: nehéz testi munka, nagy koncentrációt igénylő munka, túl intenzív vagy egyhangú munka, éjszakai munka, egyedül vagy elszigetelten végzett munka, személyek fenyegetése, támadása (erőszak), a feladatok, munkafolyamatok vagy munkavégzés szervezési hiányossága, összehangolatlansága, tisztázatlansága vagy áttekinthetetlensége, túl sok vagy túl kevés információ, emberi kapcsolati tényezők (például kiszolgáltatottság, tévedések, rosszindulat, passzív dohányzás, szexuális zaklatás). Egyéb lehetséges munkahelyi veszélyt hordozó tényezők lehetnek: munkavédelmi vagy más munkavégzéssel összefüggő oktatási hiányosságok, az üzemeltetési dokumentáció hiánya, az alkalmassági vizsgálatok hiánya, műszaki tartalmú időszakos felülvizsgálat hiánya, az elsősegélynyújtás hiányossága. A veszélyek számbavételéhez több forrásból szükséges információkat szerezni. Ezek a következők: a munkatevékenység, munkafolyamatok, technológiák, munkaeszközök, munkamódszerek közvetlen megfigyelése, a munkavállalók és képviselőik tapasztalatai, a munkavédelmi jogszabályok, szabványok, a gyártók és szállítók használati utasításai, adatlapjai, gépkönyvei, kezelési utasításai, munkahelyi belső szabályzatok, üzemeltetési dokumentáció, a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és rendkívüli események

adatai, más munkahelyek közzétett adatai, tapasztalatai, bevezetett szakmai szokások, tudományos és műszaki irodalom, munkavédelmi adatbázisok, helyszíni vizsgálatok, mérések, szaktanácsadók, munkavédelmi szolgáltatók. A kockázat megítélésénél figyelembe kell venni a veszély súlyát, az okozható kár mértékét, kiterjedését, a veszélyeztetett személyek számát, a bekövetkezés valószínűségét. Az értékelés a legtöbb esetben nem igényel bonyolult matematikai megoldásokat. Katasztrófaveszélyes technológiáknál szükség lehet elemző, modellező és értékelő eljárásokra. A munkahelyek legnagyobb részénél azonban az értékelés a felismert veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorba állítását jelenti annak érdekében, hogy a munkáltató meghatározhassa a szükséges intézkedéseket. A kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékeléséhez a gyakorlatban egyszerű kategóriákat célszerű felállítani. Ilyenek lehetnek a következők. A károsodás jellege, súlyossága szerint a személyi sérülés lehet: kisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, múló egészségkárosodás), súlyos személyi károsodás (törés, csonkulás, krónikus egészségkárosodás), halálos (életveszélyes) baleset vagy egészségkárosodás. A veszély bekövetkezésének valószínűsége szerinti besorolás lehet: valószínűtlen; lehetséges, de nem valószínű; valószínű; szinte elkerülhetetlen (csak idő kérdése). A fentiek alapján a kockázatok súlyossági sorrendbe állíthatók. A legsúlyosabb (legsürgősebb intézkedést igénylő) kockázatok azok, ahol a veszélyek a legsúlyosabb kárt okozhatják, a legtöbb személyt érinthetik, és a legnagyobb valószínűséggel következhetnek be. A sürgősségi sorrend a következő lehet: azonnali, rövid vagy középtávú, illetve hosszú távú. A munkáltató ez után dönt arról, hogy a jelenlegi helyzet kielégíti-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit, a kockázatok megfelelő ellenőrzés alatt vannak-e, a jelenlevő kockázatok milyen módon szüntethetők meg, illetve milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében A kockázat csökkentésének érdekében végzett teendők a következők. Konkrét intézkedési tervet kell kidolgozni, felelősök és határidők megjelölésével. Ha lehetséges, a kockázatot teljes mértékben ki kell zárni. A kockázati tényezőket (pl. veszélyes anyag, technológia) kevésbé kockázatossal kell helyettesíteni. A kockázatot a keletkezési helyén kell megszüntetni, hogy minél kisebb helyen kelljen védekezni ellene, és minél kevesebb munkavállalót érintsen, a veszélyzónákat a lehető legkisebbre kell szűkíteni. Mind a kevésbé kockázatos dologgal (anyaggal, technológiával, munkaeszközzel, stb.) történő helyettesítéskor, mind a kockázat keletkezési helyén történő megszüntetésekor gondot kell fordítani arra, hogy ez ne eredményezzen újabb, észrevétlenül maradó kockázatot, az intézkedés tolja át máshová a kockázatot. A kollektív műszaki védelmet előnyben kell részesíteni az egyéni védőeszközök alkalmazása helyett. Az egyéni védőeszközök alkalmazását mindig csak végső lehetőségként szabad számításba venni, ha a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme kollektív műszaki és szervezési intézkedésekkel nem biztosítható. Alkalmazni kell a műszaki fejlődés nagyobb biztonságot nyújtó eredményeit, hogy a védelmi szint a műszaki fejlődés színvonalával együtt, annak megfelelően emelkedjen. Az munkáltatói kockázatcsökkentő intézkedéseknek mindig az adott munkahelyhez, munkavállalókhoz és munkakörülményekhez kell igazodniuk. A kockázat csökkentésének általános módszertani elvei a következők: a veszély keletkezési helyén történő felszámolására zárt technológia alkalmazása, elszívás, hőszigetelés, zajcsökkentés, a veszélyes munkafolyamat, technológia elkülönítése, elszigetelése, a munkavállaló eltávolítása a veszélyes munkafolyamattól, a munkaeszközök ellátása biztonsági berendezéssel (védőburkolattal, védőberendezéssel), megfelelő mozgástér biztosítása, tiszta, rendes

munkahely kialakítása, a keletkező anyagok, szennyvíz, hulladék megfelelő eltávolítása, a munkavállalók megfelelő tájékoztatása, képzése, oktatása, ellenőrzése, megfelelő szakképzettségű és számú munkavállaló alkalmazása, a munka összehangolása, a munkaszervezés megváltoztatása, megfelelő jelző- és riasztóberendezések, mentési tervek, menekülési útvonalak és elsősegély biztosítása, egyes munkafolyamatok elvégzésének képesítéshez vagy előzetes engedélyhez kötése, rendszeres, tervezett karbantartás megszervezése, veszélyes technológiák, létesítmények és munkaeszközök időszakos biztonsági felülvizsgálata, egyéni védőeszközök biztosítása, megfelelő előzetes és időszakos orvosi vizsgálatok megszervezése, a munkabalesetek és foglalkozási betegségek megfelelő bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása, megfelelő öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőségek biztosítása. A munkáltató köteles tájékoztatni a kockázatértékelésről és a munkavédelmi intézkedésekről a nála munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személyt, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot és a munkavédelmi képviselőt vagy bizottságot. A kockázatértékelést végző személy csak javaslatot tehet a kockázatok megítélésére. A munkáltatót, illetőleg megbízottját terheli a felelősség a feltárt hiányosságok megszüntetésével kapcsolatban és a fennmaradó kockázatok vállalásában. A kockázatbecslés, kockázatértékelés teljes folyamatát dokumentálni kell. A dokumentációnak jelenleg nincs hatályos előírt formátuma. Tartalmi szempontból a következőket kell tartalmaznia: a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; a veszélyek azonosítása; a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; a kockázatot súlyosbító tényezők; a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése; a tervezett felülvizsgálat időpontja; az előző kockázatértékelés időpontja. A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles minimálisan 5 évig megőrizni. A munkáltatónak ellenőriznie kell, hogy a kockázatértékelés megállapításaként, a kockázatok csökkentése érdekében meghatározott és végrehajtott intézkedések valóban hatásosan és stabilan csökkentették a kockázatokat. A kockázatértékelést legalább évente felül kell vizsgálni akkor is, ha nem történik változás. Amennyiben jelentősebb változás következik be, a munkakörülményekben, a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a műszaki fejlődésben vagy a rendelkezésre álló ismeretekben, akkor szükségessé válik a kockázatértékelés ismételt elvégzése, illetőleg felülvizsgálata. Praktikus szempontból a kockázatértékelés során értékelik a következményeket, valószínűségeket és gyakoriságokat (5 fokozatú, egyszerű skála alkalmazásával). A következmények lehetnek 5 fokozatú skálán: 1. nincs következmény, 2. 3 napot nem meghaladó elváltozás, 3. 3 napnál hosszabb ideig tartó elváltozás, 4. enyhe, maradandó károsodás, 5. súlyos, maradandó károsodás, esetleg haláleset. A valószínűség szintén lehet: 1. nagyon valószínűtlen (10000 évente 1x), 2. valószínűtlen (10000 évente előforduló), 3. valószínű (100 évente előforduló), 4. elég valószínű (10 éven belűl előforduló), 5. nagyon valószínű (1 éven belül előfordult). A gyakoriság 5 fokozatú skálán lehet: 1.a veszély előfordulása műszakonként kevesebb, mint 5 perc, vagy ritkábban mint naponta, 2. műszakonként 5-30 perc, 3. műszakonként 30 perc - 2 óra, 4. műszakonként több mint 2 óra, de nem állandóan, 5. a műszak alatt állandóan jelen van. A kockázatbecslés eredménye 5 fokozatú skálán lehet: 1. nem jelent kockázatot, 2. kis kockázatot jelent, 3.

közepes kockázat, 4. nagy kockázat, 5. rendkívűl nagy kockázatot jelent, amely azonnali beavatkozást igényel. A kockázat kezelése az 5 fokozatú skálán lehet: 1. nincs szükség intézkedésre, 2. nem sürgős intézkedést igénylő, 3.pontos határidejű intézkedést igénylő, 4. sürgős intézkedést igéánylő, 5. a működés azonnali leállítását teszi szükségessé. A kockázat kezelés különféle lehetőségei a következők: 1. műszaki intézkedések (általános illetve helyi), 2. munkaszervezés, 3. egyéni védelem. Általános elvként érvényes, hogy a kollektív védelem intézkedései megelőzik az egyéni védelem bevezetését. A következő formanyomtatvány bemutatja a minimális dokumentálási kötelezettséget. Természetesen a helyi sajátosságok indokolhatják a tartalom kibővítését, illetőleg formai változtatásokat, ide értve a kimunkálás sorrendjét is. A kockázatelemzés dokumentációja „Az ÁNTSZ Útmutatója a mennyiségi kockázatbecsléshez és kockázatértékeléshez 2003” 4. számú melléklete alapján Kockázati források Pszichoszociális veszéllyel járó kockázati források

Kóroki tényezők Pszichoszociális kóroki tényezők

A veszély jelentősége

Veszély Veszély specifikálás

Ko kázati források Fizikai veszély források

Kóroki tényezők

Kockázati források Kémiai veszély források

Kóroki tényezők

Kockázati források Biológiai veszély források

Kóroki tényezők

Kockázati források ergonómia veszély források

Kóroki tényezők

Fizikai kóroki tényezők

Kémiai kóroki tényezők

Biológiai kóroki tényezők

Ergonómiai kóroki tényezők

A veszély jelentősége

Veszély Veszély specifikálás

A veszély jelentős (igen/nem) A veszély jelentősége

Veszély Veszély specifikálás

A veszély jelentős (igen/nem) A veszély jelentősége

Veszély Veszély specifikálás

A veszély jelentős (igen/nem)

A veszély jelentő ége

Ves ély Veszély specifikálás

A veszély jelentős (igen/nem)

veszély jelentős (igen/nem)

Kockázati források Baleseti veszéllyel

Kóroki tényezők Baleseti veszély

Veszély Veszély specifikálása

A veszély jelentősége A veszély jelentős

járó kockázati források felsorolása Kockázati források Munkahely, berendezés okozta veszéllyel járó kockázati források felsorolása Kockázati források Munkavégzésből eredő kockázati források felsorolása

Kockázati források Emberi tényezők kockázati felsorolása

felsorolás

(igen/nem)

Kóroki tényezők Egyéb veszély felsorolása

Veszély Veszély specifikálása

Kóroki tényezők Megterhelésből származó veszély felsorolása

„Speciális érzékenységgel együtt járó kóroki tényezők” Fiziológiás = terhesség = életkor = nem = egyéb Pathológiás = sérülékenységet okozó megbetegedés, állapot (pl. antropometriai tényező, enzimdefektus

Veszély Veszély specifikálása

Veszély Érzékenység specifikálása

A veszély jelentősége A veszély jelentős (igen/nem)

A veszély jelentősége A veszély jelentős (igen/nem)

A veszély jelentősége A veszély az adott egyénre, egy csoportra jelentős (igen/nem)

A határértékkel rendelkező egyes kóroki tényezők Az ÁNTSZ Útmutatója a mennyiségi kockázatbecsléshez és kockázatértékeléshez 2003 6. számú melléklete alapján Kóroki tényező

Határértéket tartalmazó jogszabály, ajánlás

Ionizáló sugárzás

16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

Nem-ionizáló sugárzás

ICNIRP (International Non-ionizing Radiation Protection) ajánlása 22/2010. (V. 7.) EüM rendelet a munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről

UV sugárzás Elektromágneses sugárzás

32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről

Zaj

18/2001. (IV.28.) EüM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről

66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet Vibráció (egésztest, kéz-kar)

Vegyi anyagok, porok

25/1996. (VIII.28.) NM rendelet az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről 26/1996. (VIII.28.) NM rendelet az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről 13/2006. (III. 23.) EüM–FMM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM–SZCSM együttes rendelet módosításáról 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól 33/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet módosításáról 60/2005. (XII. 20.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet módosításáról

A kvantitatív kockázat értékelés, expoziciós határértékek A foglalkozás –egészségügyben, a környezetvédelemben különböző szervezetek (NIOSH National Institute of Occupational Safety and Health, USA, ACGIH, American Conference of Governmental Industrial Hygienists, USA, OSHA, Occupational Safety and Health Administration USA, EPA Environmental Protection Agency, USA, SCOEL Scientific Committee on Occupational Exposure Limits, EU), határértékeket dolgoztak ki, amelyet a nemzetközi, európai, így a hazai gyakorlatban is használnak. A 25/2000. (IX. 30.) EÜMSZCSM. együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról szabályozza egyes vegyi anyagok (kémiai kóroki tényezők) hazánkban érvényes foglalkozás-egészségügyi szempontú határértékeit. A törvényben rögzített definíciók a következők. Veszélyes anyagnak tekintenek minden, a Kémiai Biztonsági Törvény (2000. évi XXV. Törvény a Kémiai Biztonságról) alapján veszélyesként osztályozott anyagot. Expozíció a munkahelyen jelen lévő veszélyes anyagok hatásának való kitettség, amely a munkavállalót (az adott munkakörnyezeti tényező ellen védelmet nyújtó egyéni védőfelszerelés nélkül) éri. Mennyiségi meghatározására a munkahely légterében lévő ún. expozíciós koncentráció vagy az expozíciós terhelés (szervezetbe időegység alatt jutó vegyi anyag dózis) és az expozíciós idő szorzata szolgál. Az expozíció becslése azon tevékenység, amely magában foglalja az expozíció mérését, illetőleg mérés hiányában a feltételezhetően megszökött anyag becsült tömegének munkatérben valószínűsíthető hígulásából adódó légtérkoncentráció becslését. Az expozíciós idő a munkavállaló által a vegyi anyaggal szennyezett munkatérben eltöltött napi, heti és éves időtartam órákban, napokban, hetekben kifejezve. A

munkakörnyezeti monitorozás a munkahely légterében jelen lévő veszélyes anyagok koncentrációjának meghatározott időközönkénti, illetve folyamatos mérése és regisztrálása. A hazai jogi szabályozás során alkalmazott expozíciós mutatók az ÁK (megengedett átlagos koncentráció), CK (megengedett csúcskoncentráció) és MK (maximális koncentráció) értékek. A megengedett átlagos koncentráció a légszennyező anyagnak a munkahely levegőjében egy műszak során megengedett átlag koncentrációja, amely a dolgozó egészségére általában nem fejt ki káros hatást, jelölése ÁK. A megengedett csúcskoncentráció (rövid ideig megengedhető legnagyobb levegőszennyezettség) a légszennyező anyagnak egy műszakon belül megengedett, az ÁK értéket meghaladó legnagyobb koncentrációja (az ÁK és CK-értékre vonatkozó követelményeknek egyidejűleg kell teljesülniük), jelölése CK. A maximális koncentráció a műszak során eltűrt legmagasabb koncentráció, jelölése MK. A maximális koncentrációban végzett munka esetében a dolgozó teljes munkaképes élete során (18-62 évig) a potenciális halálos kimenetelű egészségkárosító kockázat (pl. rosszindulatú daganatos megbetegedés kockázata) 1:100000/év (10 mikrorizikó/év, 10 mikroR. 1 mikrorizikó 1 esemény bekövetkezése 1 millió esetből). Az EU-ban és a világon a következő foglalkozási expozíciós értékeket használják. Átlagos koncentráció meghatározás (TWA, time-weighted avarage), műszak alatti expozíciós határértékek (ez lehet REL, javasolt expozíciós határérték, Recommended Exposure Limit, vagy TLV, expozíciós küszöb határérték, Treshold Limit Value, vagy PEL, megengedhető expozíciós határérték, Permissible Exposure Limit), rövid idejű expozíciós határérték (STEL, Short Therme Exposure Limit), maximális expozíciós határérték (C, Ceiling Exposure Limit), akut toxicitási határérték (IDLH, Immediately Dangerous to Life and Health). A REL (javasolt expozíciós határérték) a TWA (Time-Weighted Average) egy 10 órás műszakra, heti 40 munkaórára számított expozíciós határértéke. Az IDLH (Immediately Dangerous to Life and Health) az életet vagy az egészséget közvetlenül veszélyeztető expozíciós érték, 30 perces expozícióra számítva. A rövid távú expozíciós határérték (STEL Short Term Exposure Limit) a megengedhető maximális koncentráció 15 perces expozíció esetén és maximum 4 alkalommal naponta, legalább 60 perces expozíciómentes szünetekkel, az expozíció nem haladhatja meg a TLV-TWA értéket. TLV (küszöb határérték) a gázokra és gőzökre vonatkoztatott megengedhető határérték, amely a környező levegőben a vegyület 1 millió molekulára vonatkoztatott molekulaszáma (ppm, parts per million) illetve füst, és por esetén mg/m3 anyagmennyiség a környező levegőben. Az idő egységre számított (TWA) TLV a vegyi anyag levegőben mért, 8 órás napi műszakra és 40 órás munkahétre számított maximális átlagos koncentrációja. A csúcskoncentráció (C) azt a maximális expozíciós koncentrációt jelenti, amely semmilyen körülmények között nem haladható meg.

Az EU-ban három fő foglalkozási expozíciós határértéket jelölnek ki, a kötelező (BOELV, Binding Occupational Exposure Limit Values), a jelző (IOELV- indicative occupational exposure limit values), biológiai (BLV- biological limit values) határértékek. A EU rendelkezésekben a kémiai vegyületeket az EINECS (European Inventory of Existing Chemical Substances) és a CAS (Chemical Abstract Service Registry Number, több mint 60 millió szubtancia szerepel a rendszerben) számok alapján jelölik. A két azonosító szám nem azonos. A hazai rendeletekben a CAS számok szerepelnek.

Az EU-ban kötelező expoziciós határérték (BOELV) a következő vegyületekre került bevezetésre, amelyet a tagországok elfogadtak.

Vegyület

Europai irányelv 2009/148/EC 2004/37/EC

EU BOELV

Azbeszt Benzol Ólom és szervetlen 98/24/EC vegyületei

100,000 rost/m3 1 ml/m3

Keményfa por

2004/37/EC

5 mg/m3

Vinil klorid

2004/37/EC

3 ml/m3

0.15 mg/m3

Magyarországon a megengedett azbeszt (serpentin és amphibol szerkezetű, eltérő kristályösszetételű, kálcium, nátrium, magnázium, vas tartalmú változatok léteznek) koncentrációi a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM. rendelet szerint: Krizotil (serpentin típus, fehér azbeszt, chrysotile, CAS No. chemical abstract service number, 12001-29-5,) esetén <0,2 rost/cm3 (8 órára vonatkoztatva), <12,0 rost/cm3 (3 hónapra vonatkoztatott kumulatív dózis). Az azbeszt minden más formája (amphibol szerkezetűek), aktinolit (77536-67-5) amosit (barna azbeszt, 12172-73-5), antofillit (77536-67-5), krokidolit (chrocidolite, kék azbeszt, 12001-28-4), tremolit (77536-68-6) akár magában, akár elegyítve, beleértve a krizotilt tartalmazó keverék előállítása, felhasználása Magyarországon 2000 óta be van tiltva (41/2000 (XII. 20.) EüM-KöM. rendelet). Egyéb rostszerkezetű porok (emberi készítésű ásványi anyagokból készült rostok, MMMF, Man Made Mineral Fibers, pl. azbeszt helyettesítésére szigetelő anyagként) üveg, ásvány, kerámia, műanyag alapú anyagok határértéke 1,0 rost/cm3. A 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM. rendelet szerint a benzol megengedett MK értéke 3 mg/m3 és biológiai expozíciós monitorizálás (BEM) előírt a vegyülettel érintkezésbe kerülő munkakörökben. Az ólom és szervetlen vegyületeinek ÁK és CK határértékei 0,15 illetve respirábilis expozició esetén 0,05 mg/m3, CK értéke 0,6 mg/m3, BEM előírt. A vinil klorid MK értéke 7,77 mg/m3. A fapor esetében Magyarországon a megengedett maximálisan belélegezhető koncentráció 5 mg/m3. A jelző (IOELV) expozíciós határértékek az EU tagországokban különbözhetnek. Az EU az IOELV értékeket több rendeletben szabályozta (Council directive 91/322/EEC, 98/24/EC, 2000/39/EC, 2006/15/EC, 2009/161/EU), egyre több anyagra határozva meg expozíciós határértékeket. 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM. rendelet 1. sz. mellékletében 331 vegyületre vonatkozó értékek szerepelnek. A BLV (biológiai limit érték, biological limit value) az anyag vagy metabolitja biológiai mintában mért koncentrációja, amely a jellemző biológiai változást létrehozza (cholineszteráz enzim gátlása, methemoglobin képződés). Vegyi anyagok esetében a fokozott expozíciós esetek (a munkavállaló szervezetében a foglalkozás gyakorlása közben a vegyi anyag biológiai határértékeket meghaladó koncentrációjának jelenléte) kiszűrésére a biológiai expoziciós monitorozást, az ún. BEMvizsgálatokat végeznek. Ez azt jelenti, hogy a biológiai expozíciós mutatókat a dolgozók vérében vagy vizeletében meghatározott gyakorisággal rendszeresen mérjük. A BEMvizsgálatok során mérhetik közvetlenül a szervezetbe kerülő vegyi anyagokat, pl. fémeket, a vegyi anyag bomlástermékét (pl. xilol esetében a vizeletben a metil- hippursavat), illetve a károsító hatást jellemző paramétert (pl. szerves- foszforsav- expozícióban a vörösvértestek acetilkolin- észteráz aktivitását.

A Magyarországon alkalmazott biológiai expozíciós mutatók (BEM) 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM rendelet 2. sz. melléklete alapján Biológiai expozíciós mutató Vegyi anyag

vizeletben

Anilin

p-aminofenol

Arzén Benzol Dimetilformamid Etil-benzol Fenol Fluorid vegyületek

arzén fenol N-metil-formamid mandulasav fenol fluorid

Higany (szervetlen)

higany

Kadmium

kadmium

Króm Kobalt n-Hexán Nikkel Nitrobenzol

króm kobalt 2,5-hexán-dion nikkel p-nitrofenol

Ólom (szervetlen)

D-ALA

Pentaklórfenol Szelén

pentaklórfenol szelén

Szén-monoxid Szerves foszforsavészter tart. peszticidek Sztirol Toluol Triklóretilén Xilol

mandulasav hippursav o-krezol triklórecetsav metilhippursavak

határérték vérben metHb, mhv, mu összHb 3%-a

Határérték vizeletben mg/g kreatinin mu 10 mu 0,13 mu 1,5 mu 40 mhv, mu 1500 mu 300 mu 7, köv. me 4 nk 0,05

kadmium nk, 10 mikrogr/l

nk

0,01

mu 0,02 k mu 0,03 mu 3,5 mhv, mu 0,02 mu 5 ólom nk, 3 hónapnál hosszabb exp. esetén, 500*, 300**, 5,9*** ZPP*** 3,9** mikrogr/g Hb, ill. 2,4*, 1,5** mikromol/l nk 0,075 CO Hb mu, összHb 5 %-a vörösvérsejt vagy teljes vér acetil-kolineszteráz, nk, 25-os csökkenés az alapaktivitáshoz képest**** mhv, mu 1000 mu 1 mhv, mu 50 mu 1500

mu: műszak után, köv. me: következő műszak előtt, mhv: munkahét végén, nk: nem kritikus k rákkeltő hatású anyag; javasolt határérték "technikai értékként" kezelendő, * férfiak és 45 évnél idősebb nők, ** 45 évnél fiatalabb nők, *** határérték túllépése esetén a vérólom koncentráció meghatározása kötelező, **** az alapaktivitás az expozíciómentes periódusban egy héten belül két alkalommal történt mérések értékeinek átlaga, ZPP: cink protoporfirin A BEM vizsgálatok gyakorisága A vizeletben Anilin műszak után, félévenként Arzén műszak után, évenként Benzol műszak után, félévenként Dimetil-formamid műszak után, félévenként Etil-benzol munkahét végén, műszak után, évenként

Fenol műszak után, félévenként Fluorid-vegyületek műszak után és a következő műszak előtt, évenként Higany (szervetlen) nem kritikus, félévenként Kadmium nem kritikus, évenként Króm műszak után, évenként Kobalt műszak után, évenként n-Hexán műszak után, évenként Nikkel munkahét végén, műszak után, évenként Nitro-benzol műszak után, évenként Szelén nem kritikus, évenként Sztirol munkahét végén, műszak után, évenként Toluol műszak után, évenként Triklór-etilén munkahét végén, műszak után, évenként Xilol műszak után, évenként A vérben Anilin munkahét végén, műszak után, félévenként Kadmium nem kritikus, évenként Ólom (szervetlen) nem kritikus, évenként Szén-monoxid műszak után, évenként Szerves foszforsav-észter tartalmú peszticidek nem kritikus, gyártás, formulázás, kiszerelés esetén, félévenként higítás, keverés felhordás, raktározás, gépkezelés, permetezés (szezonban egyszer) esetén, évenként

A 33/1998. (VI. 24.) NM. rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről a 8. mellékletében rendelkezik a sérülékeny munkavállalói csoportok esetén a következő vegyületekkel kapcsolatos munkavégzési korlátozásokról, tiltásokról. Tilos nagyon mérgező, a reprodukciót károsító, daganatkeltő, teratogén, mutagén vegyi anyagokkal történő expozíció. Ezek növényvédő szerek (beleértve tulajdonságaitól függetlenül valamennyi szerves foszforsav-észtert), tilos a vegyületek gyártásával, hatástalanításával, kiszerelésével és közvetlen felhasználásával (permetezés, porozás, gázosítás) járó munka. Tiltott a szerves oldószerek, ólom és ólomvegyületek, higany és higanyvegyületek, indium és indiumvegyületek, VI értékű króm és VI értékű krómvegyületek, antibiotikumok, hormonok, hormonkészítmények gyártásával, csomagolásával, üzemszerű felhasználásával járó bármilyen tevékenység. A külön jogszabályban meghatározott rákkeltő anyagok, továbbá aminopterin, antikoagulánsok, citosztatikumok, difenil-hidantoin, dohánytermékek, fenol, halotán, jódtartalmú gyógyszerek, szekvencionális orális kontraceptivumok, melfalán, metil-CCNU, nem szteroid östrogének, nikotin, tireosztatikumok expozíciójával járó tevékenységek is tilosak. A kémiai anyagok toxikológiai értékelése során világszerte használnak egyéb mennyiségi mutatókat is. A veszélyes vegyi anyagok toxikológiai sajátosságaik alapján lehetnek nagyon mérgezőek, mérgezőek, ártalmasak, maróak, irritatívak, túlérzékenységet okozók (allergizáló, szenzibilizáló), specifikus egészségkárosító sajátosságúak (szerv vagy szervrendszer specifikusan). Hatásuk lehet heveny, félheveny vagy idült mérgezésben megnyilvánuló, amelyek lehetnek súlyosak vagy nem súlyosak, reverzíbilisek vagy irreverzíbilisek. A vegyületek károsító hatása lehet rákkeltő, mutagén, reprodukciót (fertilitást) károsító (CMR anyagok, Carcinogenic, Mutagenic, Reprotoxic) szaporodást károsító, teratogén, embriotoxikus hatásúak. Az expozició történhet respiratorikus, enterális és dermális úton. Egyes anyagok felhalozódhatnak a szervezetben, bioakkumulálódó és biomagnifikálódó anyagok. Lényeges továbbá a vegyületek ökotoxikólógiai hatása és biodegradálódó képessége is.

A vegyületek toxikus hatásának értékelésekor meghatározzák az LD (lethal dose, halálos dózis) és LC (lethal concentration, halálos koncentráció) valamint az LD50 és LC50 értékeket, a zt az anyagmennyiséget, amelytől a kísérleti állatok (általában patkányok) 50%-a elpusztul. A mennyiséget testtömeg kilogrammra vonatkoztatják, és ez vegyületek a besorolási dózisa. Az USA Környezetvédelmi Hivatala (US Environmental Protection Agency, EPA) fejlesztette ki a referencia dózis (RfD, reference dose) és referencia koncentráció (RfC) mennyiségek fogalmát. Az RfD a toxikus anyagok maximális orálisan bevihető mennyisége (leggyakrabban a peszticidek esetén kerül meghatározásra). Általában különböző akut és krónikus RfD értékeket adnak meg az adott anyagra. Az RfC értéket inhalációs expozíció lehetősége esetén alkalmazzák. Az RfD (mg/kg/nap) érték meghatározása az adott anyagra úgy történik, hogy meghatározzák a legnagyobb anyagmennyiséget (tipikusan patkányokban), ahol még megfigyelhető hatás nem következik be (NOEL érték, non observable effect level, mg/kg/nap). Az ember és a kísérleti állat különbsége miatt beiktatnak egy 10-szeres bizonytalansági szorzót (fajok közötti bizonytalansági faktor), továbbá egy másik 10-szeres bizonytalansági tényezőt az egyének közötti bizonytalanság figyelembe vételére (fajon belüli bizonytalansági faktor), valamint esetenként további bizonytalansági tényezőket. Ezek figyelembevételével a NOEL értékből számítják az RfD értéket. Gyakran nem a NOEL, hanem a NOAEL (non observable adverse effect level) értéket alkalmazzák a számítás során. Alkalmanként a legalacsonyabb hatást kiváltó dózis (LOEL, lowest observable effect level) értékével számolnak. Ha minden vizsgált dózis esetében megfigyelhető mellékhatás, akkor a legalacsonyabb vizsgált dózis (LOAEL, lowest observable adverse effect level, a legalacsonyabb megfigyelhető mellékhatást okozó dózis) a számítás alapja. A NOEL és NOAEL illetve LOEL és LOAEL között a különbség csak a definíció, a mellékhatás figyelembe vétele. RfD (mg/kg/nap)= NOEL, NOAEL vagy LOEL, LOAEL (mg/kg/nap)/fajok közötti bizonytalansági faktor x fajon belüli bizonytalansági faktor x egyéb bizonytalansági faktor.

Az élővilágot, ezen belül a teljes emberi populációt, így a munkavállalókat is érinti a vegyi anyagok környezetbe kerülése. A teljes ökoszisztémát érintő veszélyeztetés sok komponensű, bonyolult folyamat következménye. Az erre vonatkozó kockázat értékelés új tudományág. A környezeti kockázat felmérés a kockázat nagyságát mérőszámmal igyekszik jellemezni. Ehhez integráltan használja a geológia, az ökológia, a vegyésztudományok, a biológia, a matematika, a fizika legújabb ismereteit. A környezeti kockázat jellemzésére meghatározzák a környezeti expozíciót, azaz az anyag koncentrációját a környezetben, valamint az anyag hatását, és ezek viszonyából kvantitatív mutatót képeznek kockázatának jellemzésére. A vegyi anyagok kockázatának számszerű jellemzése a környezeti kockázat értékelés (Environmental Risk Assessment, ERA) a környezetvédelemmel kapcsolatos döntések tudományos alapjául szolgál. A veszély mértékét kockázati tényezővel (RQ, risk quotient) jellemzik. A kockázati tényező az előre jelezhető környezeti koncentráció (PEC, predicted environmental concentration) és az ökoszisztémára károsan még nem ható koncentráció (PNEC, predicted no effect concentration) hányadosa. A nagyobb érték nagyobb veszélyt (kockázatot) jelent (Megjegyzés: a veszély és a kockázat nem azonos fogalmak, a kockázat a veszély bekövetkezésének valószínűsége és súlyossága). 1-es érték alatt nem szükséges a beavatkozás (1-10 nagy veszélyt, 10 felett igen nagy veszélyt jelent). A környezeti kockázat értékelésben használják a toxikológiai értékelés NOEL, NOAEL fogalmaihoz hasonló hatástalan koncentráció (NEC, no effect concentration) és az észlelhető hatást nem kiváltó koncentráció (NOEC, no observed effect concentration) fogalmakat. Alkalmazzák a becsült hatásmentes koncentráció fogalmát is (PNEC, predicted no effect concentration), ami az anyag azon koncentrációja, amely alatt az érintett környezetben káros hatások várhatóan nem fordulnak elő, hosszú távú és rövidtávú expozíció esetében sem. A PNEC-t minden egyes környezeti szférára (vízi, szárazföldi, légköri, szennyvízkezelés, tápláléklánc) meg kell határozni.

A környezet veszélyeztetettségének meghatározásához (PNEC érték kialakításához) számos tényezőt vesznek figyelembe. Ezek a következők. A szennyezőanyag tulajdonságai

(széleskörű toxikológiai adatbázisok léteznek), a vízoldékonyság, a megoszlási hányados, a molekula tömege, biodegradálhatósága, bioakkumulálhatósága (perzisztens szerves szennyező vegyületek, POP, persistent organic pollutants), a szennyezett közeg hatása, anyag mozgása a környezetben, az adszorpció mértéke, az anyag hozzáférhetősége. Az ökotoxikológiában az LC50, illetve NOEC meghatározásokat általában halakon, algákon, Daphniákon (vizibolha) végzik. A NEC értékek mellett használják a származtatott hatásmentes szint értéket is (DNEL, derived no effect level), ami az anyag azon expozíciós szintje, amelynél magasabb szintnek az embereket nem szabad kitenni. A fél-kvantitatív érték a származtatott minimális hatást okozó szint (DMEL, derived minimal effect level). A DMEL értékek azon expozíciós szintet jelentik, ahol a népességet érintő azonosított káros hatások valószínűleg elegendően alacsonyak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat. Az emberre még nem káros anyag koncentrációt toxikológiai adatok alapján határozzák meg a fent említett NOAEL értékek faktor korrekciójával. Így alakítják ki az ember számára még tolerálható dózis határértékeket, a még tolerálható napi bevitt mennyiséget (tolerable daily intake, TDI). A környezetből a szervezetbe került anyagok fontos mennyiségi mutatója az átlagos napi bevitel (average daily intake, ADI) értéke, amelyet egységnyi testtömegre és időegységre vonatkoztatnak (mértékegysége mg/kg nap). A számítás a veszélyes anyag környezeti koncentrációjának (koncentráció, mg/kg), a bevitt mennyiségnek (kg/nap), az expozíció gyakoriságának (nap/év) és a testtömegnek (kg) a figyelembe vételével történik (átlagos napi bevitel = koncentráció x bevitt mennyiség x expozíció gyakorisága / testtömeg). A környezetből származó humán egészségkockázat értékeléséhez valamennyi, a környezetben megtalálható anyag esetén meg kellene határozni az ADI és TDI értékeket. Ha a kémiai (toxikulógiai) adatbázisokban (pl. CAS) nem találnak egy vegyületre adatot, akkor a szerkezet hasonlósága alapján becsülhetik a toxicitását, hasonló szerkezetű, ismert hatású vegyület adataiból (quantitative structure–activity relationship models, QSAR models). Az kockázati arányszám (RQ érték) orális expozíció esetén az ADI/ TDI hányados. Az inhalációs expozíció, pedig a belélegzett koncentráció és a referencia koncentráció (RfC érték) hányadosa. A következő példa vegyi anyagokra mutat be kvantitatív foglalkozás-egészségügyi kockázatértékelést (Magyar Asztalos és Faipar 2003, 2, 155 o. alapján). Az üzem felületkezelő műhelyében PU (poliuretán) –alapú lakkot alkalmaznak, melyet sűrített levegős szórópisztollyal hordanak fel. A PU-lakkrendszer összetevői a PU-alaplakk, PU-fedőlakk, hígító, edző. Az üzemben alkalmazott PU-lakkrendszer veszélyes összetevői a következők. CAS-szám Megnevezés 108-88-3 Toluol 78-93-3 Metil-etil-keton 141-78-6 Etil-acetát 108-65-6 1-metoxi-2-propil-acetát 1330-20-7 Xilol(ok) 91-08-7 Toluol-2,6-diizocianát

Ák-érték (mg/m3) 190 600 1400 275 221

CK-érték (mg/m3) 760 900 1400 550 442

MK-érték (mg/m3)

0,035

ÁK: megengedett átlagos koncentráció CK: megengedett csúcskoncentráció MK: maximális koncentráció (rákkeltõ anyagokra vonatkozik)

Kockázatértékelés: veszélyes anyagok és készítmények kockázatbecslése A kockázatértékelés helye: asztalos műhely, felületkezelõ helyiség, címe: A kockázatértékelés ideje Munkakör/tevékenység: faalapú termékek felületkezelése sûrített levegõs szóróberendezéssel A kockázat által érintett személyek: A kockázatértékelést végezte nyilvántartási szám

Veszélyes anyagok és készítmények felsorolása (rákkeltõ anyagok nélkül)

Veszélyjelek megadása (a felsorolt veszélyes anyagokra és készítményekre)

R-mondatok (a megadott veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre) Jövőben a CLP szerint H mondatok

S-mondatok (a megadott veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre) Jövőben a CLP szerint P mondatok.

Rákkeltõ anyagok felsorolása Veszélyjelek megadása (a felsorolt rákkeltõ anyagokra és készítményekre) R-mondatok (R.45) (a megadott rákkeltõ anyagokra és készítm ényekre). Jövőben a CLP szerint H mondatok.

S-mondatok (a megadott rákkeltõ anyagokra és készítm ényekre)

Anyagnév, ahol expozíció lehetséges

Expozíciós út: belélegezve, légutakon keresztül

CAS 108-88-3 Toluol (edzõ, PU-fedõlakk, PU-hígító, PU-alapozó) CAS 78-93-3 Metil-etil-keton (2-butanon) (edzõ, PU-fedõlakk, PUhígító) CAS 141-78-6 Etil-acetát (edzõ) CAS 108-65-6 1-metoxi-2-propil-acetát (PU-fedõlakk) CAS 1330-20-7 Xilol(ok) (PU-fedõlakk, PU-alapozó) F . Tûzveszélyes: Toluol F . Tûzveszélyes: Metil-etil-keton (2-butanon) F . Tûzveszélyes: Etil-acetát Xn . Belélegezve és bõrrel érintkezve ártalmas: Toluol Xn . Belélegezve és bõrrel érintkezve ártalmas: Xilol(ok) Xi . Irritatív: Metil-etil-keton (2-butanon) Xi . Irritatív: 1-metoxi-2-propil-acetát Xi . Irritatív: Etil-acetát R 10 Kevésbé tûzveszélyes: 1-metoxi-2-propil-acetát, Xilol(ok) R 11 Tûzveszélyes: Toluol, metil-etil-keton (2-butanon), etil-acetát R 20 Belélegezve ártalmas: Toluol, Xilol(ok) R 21 Bõrrel érintkezve ártalmas: Toluol, Xilol(ok) R 22 Lenyelve ártalmas: Toluol R 36 Szemizgató hatású: metil-etil-keton (2-butanon), etil-acetát, 1metoxi-2-propil-acetát R 38 Bõrizgató hatású: Xilol(ok) R 66 Ismételt expozíció a bõr kiszáradását vagy megrepedezését okozhatja: metil-etil-keton (2-butanon), etil-acetát R 67 Gõzök álmosságot vagy szédülést okozhatnak: metil-etil-keton (2-butanon), etil-acetát S 16 Gyújtóforrástól távol tartandó. Tilos a dohányzás S 20 Használat közben enni, inni nem szabad S 21 Használat közben tilos a dohányzás S 23 A keletkezõ gázt/füstöt/gõzt/permetet nem szabad belélegezni (a gyártó határozza meg) S 24 A bõrrel való érintkezés kerülendõ S 37 Megfelelõ védõkesztyût kell viselni S 38 Ha a szellõzés elégtelen, megfelelõ légzõkészüléket kell használni S 51 Csak jól szellõztetett helyen használható S 63 Belégzés miatt bekövetkezõ baleset esetén a sérültet friss levegõre kell vinni és biztosítani számára a nyugalmat CAS 91-08-7 Toluol-2,6-diizocianát (edzõ) T+ . Nagyon mérgezõ: Toluol-2,6-diizocianát R 26 Belélegezve nagyon mérgezõ (toxikus) R 36 Szemizgató hatású R 37 Izgatja a légutakat R 38 Bõrizgató hatású R 40 Maradandó egészségkárosodást okozhat R 42 Belélegezve túlérzékenységet okozhat (szenzibilizáló hatású lehet) R 43 Bõrrel érintkezve túlérzékenységet okozhat (szenzibilizáló hatású lehet) R 45 Rákot okozhat (karcinogén hatású lehet) R 52 Ártalmas a vízi szervezetekre R 53 A vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat S 20 Használat közben enni, inni nem szabad S 23 A keletkezõ gázt/füstöt/gõzt/permetet nem szabad belélegezni S 24 A bõrrel való érintkezés kerülendõ S 37 Megfelelõ védõkesztyût kell viselni S 38 Ha a szellõzés elégtelen, megfelelõ légzõkészüléket kell használni S 51 Csak jól szellõztetett helyen használható S 63 Belégzés miatt bekövetkezõ baleset esetén a sérültet friss levegõre kell vinni és biztosítani számára a nyugalmat Toluol Metil-etil-keton (2-butanon) Etil-acetát 1-metoxi-2-propil-acetát Xilol(ok) Toluol-2,6-diizocianát Légtér veszélyesanyag-tartalma: Toluol: 150 mg/m3 (ÁK = 190 mg/m3), (CK = 760 mg/m3) Metil-etil-keton (2-butanon): 450 mg/m3 (ÁK = 600 mg/m3), (CK =

Expozíciós út: bõrön keresztül történõ felszívódás Expozíció engedélyezett mértéke és minõsítése: a munkahelyi légtér veszélyes anyag értéke a jogszabályban megadott értékek alatt van nem Expozíció csökkentési lehetõség Munkavédelmi oktatás Tûzvédelmi oktatás Egyéni védõfelszerelés, védelem

900 mg/m3) Etil-acetát: 150 mg/m3 (ÁK = 1400 mg/m3), (CK = 1400 mg/m3) 1-metoxi-2-propil-acetát: 215 mg/m3 (ÁK = 275 mg/m3), (CK = 550 mg/m3) Xilol(ok): 160 mg/m3 (ÁK = 221 mg/m3) (CK = 442 mg/m3) Toluol-2,6-diizocianát: 0,02mg/m3 (MK = 0,035 mg/m3) Szükséges intézkedések (felelõs, határidõ): Védõkesztyû kötelezõ használata. Veszélyes anyagok: Toluol Metil-etil-keton (2-butanon) Etil-acetát 1-metoxi-2-propil-acetát Xilol(ok) Toluol-2,6-diizocianát Elszívófal telepítése a mûhelybe. Más típusú felületkezelõ anyag alkalmazása A veszélyes készítményekkel tevékenységet végzõknek megfelelõ tájékozottságot kell szerezni az anyagok tulajdonságairól, káros hatásaikról Az alkalmazott anyagok tûzveszélyessége miatt a munkát végzõ személyt idõszakos tûzvédelmi oktatásban kell részesíteni. Megnevezés: Aktívszén szûrõs légzésvédõ álarc kötelezõ használata.

A kockázatértékelés felülvizsgálatának határideje: 2004. január 13. P. H. aláírás

Megjegyzés: jelenleg H és P a mondatok jelzése.

Az EU-ban a vegyi anyagokkal kapcsolatos tevékenységet a tagországokból közvetlenül alkalmazandó 1907/2006/EC rendelet a REACH (Registration Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelet) szabályozza. Az ENSZ keretében az elmúlt 12 év során kidolgoztak a vegyi anyagok osztályozására, címkézésére vonatkozó harmonizált kritérium rendszert, a GHS (Global Harmonisation System) szisztémát. A nemzetközi GHS kritérium rendszert az EU a CLP rendelet kibocsátásával valósította meg. 2009. január 20-án hatályba lépett az EU országaiban alkalmazandó CLP (Classification Labelling and Package, a vegyületek osztályozásáról, jelöléséről és csomagolásáról) rendelet a vegyi anyagok osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, ami módosította a korábbi irányelveket, többek között az 1907/2006/EC REACH rendeletet. Az Európai Parlament és Tanács a vegyi anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló CLP 1272/2008/EC rendelete szabályozza a tagországokban, így Magyarországon is 2010. december 1-től, a keverékekre 2015. június 1-től a vegyi anyagok osztályozását, címkézését és csomagolását (a 44/2000. EÜM. Rendelet helyett). A REACH rendelet célja az emberi egészség és a környezet védelme. A rendszer lényege a vegyi anyagok nyomonkövetése, illetve azonosíthatósága bármilyen árucikkben vagy készítményben fordulnak elő. Egyaránt érinti a vegyi anyagok illetve a kész termékek gyártóit, a forgalmazókat, a viszonteladókat, importőröket. Regisztráció: a REACH rendelet alapján az évi 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott, vagy importált anyagokat regisztrálni kell (különböző határidőkkel, az 1000 t felett 2010. december 1-től, 1 t felettieket 2018. június 1-től,a regisztráció kötelezettség küszöbértéke 1 t ez alatt az anyagok nem regisztráció kötelesek). Értékelés: az Európai VegyianyagÜgynökség (ECHA, European Chemicals Agency) a technikai dolumentációt illetve a vegyi anyagot értékeli. Engedélyezés: a regisztrálónak bizonyítania kell, hogy a vegyi anyag esetleges veszélyei, a használatukkal járó kockázatok megfelelően ellenőrizhetők, valamint, hogy a helyettesítő anyagok hiányában a társadalmi, gazdasági haszon meghaladja a

kockázatot. Korlátozás: az egészségre és környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagokat betilthatják. A vegyi anyagok osztályozása és címkézése magában foglalja a készítmény veszélyességének értékelését, valamint a veszélyek a címkén történő közlését. Ezt az értékelést az EU országaiban minden előállított, behozott, illetve forgalmazott készítmény tekintetében végre kell hajtani. Az anyagok veszélyesként történő osztályozását különböző szempontok, fizikai, kémiai tulajdonságok, egészségre illetve a környezetre gyakorolt hatások alapján végzik. Jelenleg 15 kategóriába sorolják a veszélyes anyagokat. Ezek a következők. Robbanásveszélyes, oxidáló, rendkívül tűzveszélyes, fokozottan tűzveszélyes, tűzveszélyes, nagyon mérgező, mérgező, káros, maró, irritatív, szenzibilizáló, rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító, környezetre veszélyes anyagok és készítmények Az EU országaiban, így Magyarországon is veszélyes anyag, illetve veszélyes anyagot tartalmazó készítmény/keverék magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható forgalomba. A kémiai anyagok biztonsági adatlapja (biztonságtechnikai adatlap, material safety data sheet – (M)SDS) információt szolgáltat a felhasználók számára a vegyszerek, veszélyes anyagok fizikai, kémiai és élettani hatásairól, valamint a vegyi anyagok biztonsági felhasználásáról, a tárolásáról és a maradék biztonságos felhasználásáról. A biztonsági adatlapok tartalmi követelményeit a REACH szabályozza. A GHS 16 pontban határozza meg a biztonsági adatlap formai követelményeit. Az adatlapoknak tartalmaznia kell a vegyszerekre/veszélyes anyagokra vonatkozóan általános adatok (megnevezés, képlet), kockázati azonosítást, összetételt, veszélyesség szerinti besorolást (R mondatok és S mondatok, risk, safety) - a CLP rendszer esetében H mondatok és P mondatokat (hazard, prevention), elsősegélynyújtási eljárást, tűzveszélyességet, baleset esetén óvintézkedéseket, az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit, fizikai és kémiai tulajdonságokat, stabilitást és reakcióképességet, toxikológiai adatokat, ökotoxicitást, hulladékkezelést és ártalmatlanítást, szállításra vonatkozó előírásokat, szabályozási előírásokat. A REACH a veszélyes, a perzisztens, bioakkumulativ és toxikus (PBT persistent bioaccumulative toxic), vagy nagyon perzisztens, nagyon bioakkumulatív (vPvB v: very) anyagokra is biztonsági adatlapot rendel el. Biztonsági adatlapot már abban az esetben is szükséges a vásárló számára biztosítani, ha a keverékben több mint 0,1% fordul elő a korábban említett tulajdonságú anyagokból. Korábbi DSD 67/548/EGK rendelet (Dangerous Substances Directive, Veszélyes anyagok rendelet, kilenc alkalommal módosították, az utolsó az1999/33/EC rendelet) és a kiegészítő DPP 1999/45/EK rendelet (Dangerous Preparations Directive, 1999/45/EC) címkézési és csomagolási előírásait fokozatosan helyettesíti az új CLP rendszer (vegyületek eseténben 2015. június 1-től, a polcokon lévő anyagok átcimkézése és átcsomagolása 2017. június 1-től kötelező). A címkéken a következő adatokat kell feltüntetni. A készítmény neve, mennyisége, összetevői, a veszélyes anyag megnevezése, a veszély jelképe, a veszélyeire utaló figyelmeztető mondat(ok, korábban R, a CLP szerint H), a biztonságos használatára vonatkozó mondat(ok, korábban S, a CLP szerint P), származási hely, a veszélyes anyag EINECS (European Inventory of Existing Commercial Chemical Substances), ELINCS (EHR /electronic health record/ -Lab Interoperability and Connectivity Specification) jegyzékszáma, EC felirat, a magyar törzskönyvezési száma, a gyártó, forgalmazó neve, címe, elérhetősége, kezelési utasítás, tárolási feltételek, gyártási és lejárati idők.

Az 1907/2006/EC rendelet 19. cikkelye alapján a CLP osztályozásban a következő veszélypiktogramokat használják (GHS szimbólumok). A veszélyt jelző piktogramok csúcsán álló négyzetek, fehér alapon fekete szimbólumok jelzik vörös keretben az adott veszélyességi tényezőt. A piktogram a terület legalább 1/15-ét foglalja el és nem lehet kisebb, mint 1 cm2.

GHS09 környezetkárosító environmentally toxic

GHS05 maró corrosive

GHS04 nagy nyomású gáz gases under pressure

GHS01 robbanásveszélyes explosive

GH02 tűzveszályes flammable

GHS08 rákkeltő carcinogenic

GHS03 oxidáló oxidizing

GHS06 mérgező toxic

GHS07 ártalmas harmful

Az anyagok és keverékek osztályozása és címkézése során a korábbiakban alkalmazott R (risk) és S (safety) mondatok helyett H (hazard, figyelmezető, EUH, az EU országaiban érvényes, valid in all countries within the EU) és P (prevention, intézkedésre vonatkozó) mondatokat használnak. A veszélyt jelző piktogramok is változtak a GHS/CLP rendszer szerint (a régi piktogramok az ábrán áthúzva).

A korábbi piktogramok jelentése a következő volt:

Az 1272/2008/EC rendelet tartalmazza a figyelmeztető mondatok felsorolását, kiegészítő veszélyességi információkat és kiegészítő címkeelemeket. Néhány reprezentatív H mondat Fizikai veszélyt jelzők H200 Instabil robbanóanyagok. H204 Tűz vagy kivetés veszélye. H221 Tűzveszélyes gáz. H242 Hő hatására meggyulladhat. H290 Fémekre korrozív hatású lehet. Egészségi veszélyt jelző figyelmeztető mondatok H300 Lenyelve halálos. H301 Lenyelve mérgező. H302 Lenyelve ártalmas. H304 Lenyelve és a légutakba kerülve halálos lehet. H310 Bőrrel érintkezve halálos. H362 A szoptatott gyermeket károsíthatja. Környezeti veszélyt jelző figyelmeztető mondatok H400 Nagyon mérgező a vízi élővilágra. H410 Nagyon mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz.

H411 Mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz. EUH mondatok Kiegészítő veszélyességi információ Fizikai tulajdonságok EUH 001 Száraz állapotban robbanásveszélyes. EUH 006 Levegővel érintkezve vagy anélkül is robbanásveszélyes. EUH 014 Vízzel hevesen reagál. Egészségre ható tulajdonságok EUH 029 Vízzel érintkezve mérgező gázok képződnek. EUH 031 Savval érintkezve mérgező gázok képződnek. EUH 032 Savval érintkezve nagyon mérgező gázok képződnek. Környezetre ható tulajdonságok EUH 059 Veszélyes az ózonrétegre. EUH 201 Ólmot tartalmaz. Tilos olyan felületeken használni, amelyeket gyermekek szájukba vehetnek. Egyes anyagok és keverékek kiegészítő cimkeelemei EUH 201A Figyelem! Ólmot tartalmaz. EUH 202 Cianoakrilát. Veszély! Néhány másodperc alatt a bőrre és a szembe ragad. Gyermekektől elzárva tartandó. P mondatok Óvintézkedésre vonatkozó mondatok Általános P101 Orvosi tanácsadás esetén tartsa kéznél a termék edényét vagy címkéjét. P102 Gyermekektől elzárva tartandó. P103 Használat előtt olvassa el a címkén közölt információkat. Megelőzés P201 Használat előtt ismerje meg az anyagra vonatkozó különleges utasításokat. P202 Ne használja addig, amíg az összes biztonsági óvintézkedést el nem olvasta és meg nem értette. P231 Inert gázban használandó. P232 Nedvességtől védendő. P233 Az edény szorosan lezárva tartandó. P235 Hűvös helyen tartandó. P280 Védőkesztyű/védőruha/szemvédő/arcvédő használata kötelező. Elhárító intézkedés P301 LENYELÉS ESETÉN: P302 HA BŐRRE KERÜL: P304 BELÉLEGZÉS ESETÉN: P305 SZEMBE KERÜLÉS ESETÉN: P313 Orvosi ellátást kell kérni. P331 TILOS hánytatni. P352 Lemosás bő szappanos vízzel. P304 + P341 BELÉLEGZÉS ESETÉN: Légzési nehézségek esetén az érintett személyt friss levegőre kell vinni és olyan nyugalmi testhelyzetbe kell helyezni, hogy könnyen tudjon lélegezni. P305 + P351 + P338 SZEMBE KERÜLÉS esetén: Több percig tartó óvatos öblítés vízzel. Adott esetben a kontaktlencsék eltávolítása, ha könnyen megoldható. Az öblítés folytatása. Tárolás P401 Tárolás: P402 Száraz helyen tárolandó. P403 Jól szellőző helyen tárolandó. P404 Zárt edényben tárolandó. P405 Elzárva tárolandó. Elhelyezés hulladékként P501 A tartalom/edény elhelyezése hulladékként:

Egyéni védőeszközök Cseh Károly, Felszeghi Sára (65/1999. (XII. 22.) EüM. rendelet, 17/2008. (XII. 3.) és 18/ 2008. (XII. 3.) SZMM. rendelet és a Foglalkozás-orvostan Szakmai Kollégium Egyéni Védőeszközök szakmai protokollja alapján, Útmutató 2009, szerk. Tompa Anna) A rendelet definíciója szerint a védőeszköz minden olyan eszköz, vagy eszköz kiegészítő segédeszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse. Gyakorlati szempontból egyéni védőeszköz minden olyan készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy a munkavállaló személy viselje, vagy használja az egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok elleni védekezés céljából, és amelyre EK (Európai Közösség, EC- European Commission) tanúsítást végző bejelentett (notifikált) szervezet típustanúsítványt adott ki vagy 1. kategória esetén a gyártó EK-megfelelőségi nyilatkozatot állított ki. Az egyéni védőeszközök az EU-ban azonos elvek és rendszer szerint gyártott, forgalmazott és jelölt típusaiból választhatók ki. Szabályozott rendje van a forgalomba hozatalnak, felfüggesztésnek, a forgalomból történő, kivonásnak, az országok közötti információcserének, a tagországok közötti reklamációk intézésének. A védőeszköz gyártójának vagy forgalmazójának a védőeszköz valamennyi rendeleti és szabványelőírásoknak való megfelelőségéről EK-megfelelőségi nyilatkozatot kell adnia. Alapvető követelmény, hogy a védőeszköz a lehető legmagasabb védelmi szinten biztosítson védelmet az adott kockázattal szemben. A védőeszköz védelmi szintje a védelmi képesség, ez a védelmi osztály és a védelmi fokozat együttese. Az egyéni védőeszközöket három EU kategória (1, 2, 3) valamelyikébe kell sorolni. Az 1. kategóriába tartozó egyéni védőeszközök viszonylag kis egészségkárosodást okozó veszélyekkel szemben védenek (pl. felületi sérülés, tisztítószerek ellen védelmet nyújtó kesztyűk). Ebben a kategóriában az EU gyártók maguk tanúsíthatják EK-megfelelőségi nyilatkozattal a védőeszköz megfelelőségét (EU-n kívüli gyártók esetében a saját nyilatkozat nem elfogadható, EK típusvizsgálat és EK-típustanúsítvány szükséges, ez jelenti a biztonsági garanciát). A 3. kategóriába tartoznak a komplex tervezésű egyéni védőeszközök, amelyek a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó, illetve a halálos kimenetelű balesetek, veszélyek ellen nyújtanak védelmet. Ilyenek a szűrőtípusú légzésvédő eszközök (porok, aeroszolok, ingerlő, veszélyes, mérgező, rákkeltő, radiotoxikus gázok, gőzök, porok, biológiai kórokozók ellen védenek), a környezeti légkörtől teljesen elszigetelő, izolációs légzésvédő eszközök, búvárkészülékek, a kémiai hatások, ionizáló sugárzás ellen korlátozott idejű védelmet biztosító védőeszközök, védőruhák, védőkesztyűk, védőszemüvegek, védő lábbelik, 100 oC felett vagy -50 °C alatt alkalmazott védőeszközök, a magasból történő leesés, zuhanás, elektromos áram ellen védelmet biztosító védőeszközök. Az említett kategóriák egyikébe sem sorolható védőeszközök a 2. kategóriába soroltak (pl. védősisak, arcvédők, szemvédők, minden hallásvédő eszköz, fülbe illetve vagy fülre helyezve, 100 oC hőmérséklet alatti meleg és -50 oC hőmérsékletet feletti hideg ellen védő ruházat, mechanikai, termikus hatások elleni védőkesztyűk, védő lábbelik). A 2. és 3. kategóriába tartozó védőeszközöket EK-típusvizsgálatnak kell alávetni, amelyről a tanúsító szervezet EK-típustanúsítványt bocsát ki. Az EK típustanúsítvánnyal vagy az EK gyártói nyilatkozattal rendelkező védőeszközön szerepel az EK-jelölés, a CE (Communauté Européenne, Európai Közösség) tájékoztató piktogram, amely szerint a termék megfelel a vonatkozó közösségi rendelkezéseknek.

A CE jel mellett fel kell tüntetni a tanúsító szervezet azonosító számát (az Európai Unió hivatalos lapjában közzétett azonosító szám), az eszközre vonatkozó harmonizált szabvány azonosítóját, a védőeszköz típusát, kategóriáját, védelmi szintjét. Az utóbbiak betű- és számkombinációk, ismeretük munkabiztonsági, munkaegészségügyi szakértelmet igényel. A védőeszközöket hazánkban kötelező magyar nyelvű tájékoztatóval ellátni. Ez a tanúsító szervezet által jóváhagyott dokumentum, ami tartalmazza a védőeszköz jellemzőit, védelmi képességét, védelmi osztályát, védelmi fokozatát, a védelmi szinteknek megfelelő biztonságos használati határokat, a használatára, kezelésre, karbantartásra, tisztításra, fertőtlenítésére, tárolásra, időszakos felülvizsgálatára vonatkozó adatokat. Mindezek alapján történik az eszközök kiválasztása. A felhasználók feladata annak eldöntése, hogy az adott munkahelyen milyen védőeszközt szükséges alkalmazni. Az egyéni védőeszközök munkahelyi kiválasztása kockázatértékelés alapján történik. A kiválasztás során további alapvető szempont a munkavállaló és a munkakörülmények speciális jellemzői. Ilyenek a munkavállaló által végzett fizikai munka mértéke, a munkakörnyezet klimatikus viszonyai (nyílt, zárt, hőmérséklet, páratartalom, légmozgás), az ergonómiai körülmények, a viselés időtartama, a munkafolyamat kommunikációs szempontjai, az eszközök ára. Ezek alapján döntik el a kockázatok megelőzéséhez választandó védőeszköz műszaki és egészségügyi jellemzőit, típusát, védelmi szintjét. Az egyéni védőeszköz juttatásának rendjét a munkáltatónak írásban, belső szabályzatban kell rögzíteni (felsorolva a munkafolyamatokat, technológiákat, munkaköröket, munkavállalókat, akik számára biztosítani kell egyéni védőeszközöket). A 3. , 4. veszélyességi osztályú mikrobák, rákkeltő anyagok, azbeszt, ólom-expozícióban végzett munka során fekete-fehér rendszerű öltözőt kell biztosítani a védő és utcai ruházat elkülönítésére. A védőeszközöket kijelölt, elkülönített helyen kell tárolni és gondoskodni kell a védőeszközök tisztításáról, fertőtlenítéséről, majd az eszközök veszélyes hulladékként történő kezeléséről, megsemmisítéséről. A növényvédő szerek esetén az egyéni védőeszközöket toxikológiai-munkaegészségügyi engedélyezési szakhatóság határozza meg, és a terméken feltüntetett címke tartalmazza az alkalmazandó védőeszközöket, amelyektől nem szabad eltérni. A Foglalkozás-egészségügyi Alapszolgálatoknak feladata az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadás az egyén, a munkakörülmények és a kockázatok ismeretében, felvilágosítás az eszközök használatának egészségi vonatkozásairól. A foglalkozásegészségügyi orvos közreműködik továbbá a kockázat értékelésben és az egyéni védőeszköz juttatási rend kidolgozásában. Ez utóbbiak munkaegészségügyi szaktevékenységek. Az alkalmassági vizsgálatok során megterhelő védőeszközök használat esetén értékelni kell a megterhelés jellegét, mértékét, és az egészségi alkalmasság megítélése mellett szükség esetén meg kell határozni munka- és a pihenő idők hosszát és váltakozását. A védőeszközök csoportosíthatók az egyes kóroki tényezők és kockázatok szerint. A fizikai kórokok ellen védő eszközök lehetnek mechanikai veszély (magasból leesés, ütés, vágás, zúzódás, szúrás, rezgés, elcsúszás), hőmérsékleti veszély (láng, kontakt, sugárzó hő, hideg), elektromosság, sugárzás (ionizáló, nem ionizáló), zajártalom ellen védők. A kémiai kóroki tényezők ellen védők lehetnek légszennyeződés (por, rost, füst), gázok, gőzök, folyadékok (fröccsenés, kilövellés, merülés) ellen védők. A biológiai kóroki tényezők ellen védő eszközök lehetnek 2-4 –es csoportba sorolt baktériumok, vírusok, gombák, illetve egyéb

biológiai tényezők ellen védők. A csoportosítás alapja továbbá az érintett testrész illetve szerv, amelynek védelmét az eszköz biztosítja. Ennek alapján az eszközök lehetnek a koponya /fej, a fül, a szem, a légutak, az arc, a kéz, a felső és alsó végtagok, a lábak, a törzs, a has illetve az egész test védelmét biztosító eszközök (fejvédő , arcvédő , szemvédő, légzésvédő, hallásvédő eszközök, védőruhák, egész testet/szervezetet védő ruhák, kézvédő, lábvédő, egyéb (leesés ellen) védő eszközök. A fej védelme

Fej védelmével kapcsolatos piktogramok Az iparban (bányában, építkezésen, egyéb iparban) védősisakok használatosak, de alkalmaznak könnyű fejvédőket (sapkák, fejkötők, hajhálók szemárnyékolóval vagy anélkül) és egyéb fejvédők (védősapkák, viharkalapok szövött vagy impregnált anyagból). Védősisakok alkalmazandók építkezéseken, különösen állványokon, állványok alatt végzett munkák, zsaluzás szerelési és berendezési, állványozási és bontási munkák, acélhidakon, acél épületszerkezeteken, vezetékoszlopokon, tornyokon, hidraulikus acélszerkezeteken, öntőkemencéknél, hengerműben, nagynézetű konténerekkel, nagy csővezetékeken, kazánházakban és erőművekben végzett munkák esetén, tárnában, árkokban, aknákban és alagutakban, földmunkák, kőfejtés, föld alatti munkák során, öntésnél, lift, emelőgép, daru működtetése során, kohászati üzemben, acélműben, hengerdében, fémműben, ipari kemencék mellett, hajóépítés, vasúti tolatás, vágóhídi munkák esetén.

A fejsérülések az ipari sérülések több mint 10%-át képezik. Főként mechanikai, ütések ellen biztosítanak védelmet a védősisakok. Lényeges, hogy a sisakhéj a koponyával ne érintkezzen, és a fejre ható erő ne haladja meg az 5,0 kN értéket (1 kN 101.97162 kilogramm). Ütéselnyelő képesség szerint a védősisakok lehetnek a beütődés elleni és az ipari védősisakok. Az ipari védősisakok (szabványjel EN397: Ipari védősisak) nagyobb ütéselnyelésűek és magasabb védelmi fokozatúak. A sisakokon többféle jelölést szerepeltetnek. Ezekre jellemző példák a következők. A nagy oldalirányú nyomással szemben ütéselnyeléssel rendelkező ipari védősisakok LD (lateral deformation) jelzések (vasúti tolatás, felszín alatti munkák). A sisakok meleg (jelölés pl. +150 ºC, pl. öntőde), hideg (jelölés pl. -20ºC), fröccsenő megolvadt fém (jelölés MM molten metal splash, pl. öntőde), elektromos áram (jelölés pl. 440 VAC Volts Alternating Current acronym) ellen is védelmet nyújthatnak. A védősisakon alkalmazható jelölések: -20 ºC, -20 ºC környezeti hőmérsékletig használható (pl. szabadban, kemény hidegben), -30 ºC, -30º C környezeti hőmérsékletig használható (pl. hűtőházi alkalmazás), +150 ºC, +150º C környezeti hőmérsékletig használható (pl. melegüzemben, öntödében). A fenti jelölések hiányában a védősisakok -10º C és +50º C közötti környezeti hőmérsékleten viselhetőek. 440 Vac, rövid ideig tartó érintkezés megengedett 440 Voltig, 1000 Vac, rövid ideig tartó érintkezés megengedett 1000 Voltig, MM védelmet biztosít fröccsenő fémolvadékok ellen, LD, nagy oldalirányú terhelés veszélye esetén is használható, F erdészeti, fakitermelési munkákhoz javasolt. A sisakhéj hőre lágyuló anyagai: ABS akrilnitril-butadién-sztirolkopolimer, PC polikarbonát, HDPE (high density polyethylene) nagynyomású polietilén, PA – poliamid sisakhéj. A sisakhéj hőre keményedő anyagai: UP-GF (glass fiber reinforced unsaturated polyester) üvegszál erősítésű poliészter, PF-SF (textile/phenol resine) fenol-textil, PAA-NF természetes szál-polianilin acetát.

A védősisakon alkalmazott jelölések -20 °C

- 20 °C környezeti hőmérsékletig használható (pl. szabadban, kemény hidegben)

-30 °C

- 30 °C környezeti hőmérsékletig használható (pl. hűtőházi alkalmazás)

+150 °C

+ 150 °C környezeti hőmérsékletig használható (pl. melegüzemben, öntődében)

Ha nincs a fenti jelölés a sisakon, akkor -10 °C és + 50 °C közötti környezeti hőmérsékleten használható.

A védősisakon alkalmazott egyéb jelölések 440 Vac

rövid ideig tartó érintkezés megengedett 440 Voltig

1000 Vac

rövid ideig tartó érintkezés megengedett 1000 Voltig

MM

nagy védelmet biztosít fröccsenő fémolvadékok ellen

LD

nagy oldalirányú terhelés veszélye esetén használható

F

erdészeti, fakitermelési munkákhoz javasolt

fejvédelmi szabványok MSZ EN 397:1995/A1:2003

Ipari védősisakok

MSZ EN 397:1997

Ipari védősisakok

MSZ EN 967:2003

Fejvédők jégkorongozók részére

MSZ EN 1077:2003

Fejvédők alpesi sífutók részére

MSZ EN 1078:1997/A1:2006

Fejvédők kerékpárosok, gördeszka, görkorcsolya használók részére

MSZ EN 1078:2003

Fejvédők kerékpárosok, gördeszka, görkorcsolya használók részére

MSZ EN 1080:1997/A1:2003

Ütés elleni védősisakok fiatal gyerekek részére

MSZ EN 1080:1997/A2:2006

Ütés elleni védősisakok fiatal gyerekek részére

MSZ EN 1080:2003

Ütés elleni védősisakok fiatal gyerekek részére

MSZ EN 1384:1996/A1:2003

Fejvédők lovas sportolók részére

MSZ EN 1384:2003

Fejvédők lovas sportolók részére

MSZ EN 1385:1997/A1:2005

Fejvédők vízi sportolók részére

MSZ EN 1385:2003

Fejvédők vízi sportolók részére

MSZ EN 13277-2:2001

Védőeszköz küzdősportokhoz. 2. rész: kiegészítő követemények és

vizsgálati módszerek lábfejvédőkhöz, sípcsontvédőkhöz és alsókarvédőkhöz MSZ EN 13277-4:2002

Védőeszköz küzdősportokhoz. 4.rész: kiegészítő követelmények és vizsgálatio módszerek fejvédőkhöz

MSZ EN 13567:2003

Védőruházat. Kéz-, kar-, mellkas-, altest-, láb-, nemiszerv- és arcvédők vívóknak. Követelmények és vizsgálatio módszerek

MSZ EN 14458:2005

Személyi szemvédő eszközök. Tűzoltó-, mentő- és vészhelyzeti szolgálatok által tűzoltó- és nagyteljesítményű ipari védősisakokkal együtt használt arcvédők és álarcok

MSZ EN 14052:2006

Nagy védőképességű ipari védősisakok

MSZ EN ISO 10256:2004

Fej- és arcvédők jégkorongozók részére ( ISO 10256:2003)

MSZ 14700-1:1987

Hegesztőpajzsok. Általános műszaki követelmények és vizsgálatok

Hallásvédelem

A zaj okozta akut és krónikus károsodás elleni egyéni védőeszközök lehetnek fültokok, füldugók és hasonló eszközök, hangvédő sisakok, az iparban használt sisakokhoz illeszthető fülvédők, fülvédők alacsony frekvenciájú indukált áramköri vevővel és fülvédők távközlési berendezéssel. A következő példák szemléltetik, hogy milyen munkaterületeken szükséges alkalmazásuk. Fémprés-gépen végzett munka, pneumatikus fúróval végzett munka, repülőtéri földi személyzet munkája, cölöpverési munka, famegmunkálás, textilipari munkák, acélipar, gépipar, stb.

Ha a zajexpozícióból eredő kockázatot kollektív zajvédő intézkedésekkel nem lehet az expozíciós határérték alá csökkenteni (alsó beavatkozási határérték LEX,8h = 80 dB(A) felett, illetve pcsúcs Lmax = 112 Pa, 135 dB(C) felett), a munkáltatónak a munkavállalót egyéni hallásvédő eszközzel kell ellátni. Ha a zajexpozíció eléri, vagy meghaladja a felső beavatkozási határértékeket LEX,8h = 85 dB(A), illetve pcsúcs Lmax = 140 Pa, 137 dB(C) (66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről), akkor a munkavállaló köteles a rendelkezésére bocsátott hallásvédő eszközt a munkáltató által előírt módon viselni. A megfelelő zajcsillapítású hallásvédő eszköz kiválasztásánál az adott munkafolyamat Cegyenértékű hangnyomásszintjét veszik figyelembe, amiből levonjuk a védőeszköz védőképességét SNR értékben (dB) megadva (a védőképességet, azaz a csillapítást SNR, single number rating, illetve NRR, noise reduction rating értékekkel fejezik ki). Az így kapott értéknek 80 dB alattinak kell lennie. A zajvédő füldugók lehetnek egyszer használatos, eldobható füldugók (ahol a környezeti szennyeződés könnyen a füldugóra kerül, és ennek tisztítása körülményes lenne, a vegyiparban, gyógyszer-iparban, irritációt okozó, olajos, és egyéb szennyező anyagok jelenléte esetén), többször használatos füldugók ( tiszta munkakörülmények között használhatók), detektálható füldugók (ahol szennyezőanyagok nem kerülhetnek bele a a feldolgozott termékekbe, konzervipar, élelmiszeripar, húsipar, tejipar, vegyipar, a füldugókat a feldolgozás során detektorokkal ki lehet mutatni), pántos füldugók (ahol sűrűn kell ki- és behelyezni a hallásvédő eszközt). A zajvédő fültokok készülhetnek fejpánttal (önállóan használhatók), tarkópánttal (más védőeszközökkel, arcvédő, védősisak, együtt is használhatóak). Készülhetnek a zajvédő fültokok sisakra szerelhető kivitelben. A zajvédő fültokok lehetnek elektronikával szereltek, ezek készülhetnek impulzus zajvédelemmel, elektronikus sávszűrővel, amelyek az erős zajokat 83 dBA zajszinten levágják. A beépített külső mikrofon a beszédhangokat és fontos

jelzéseket átengedi. Léteznek URH rádió adóvevővel, rádiótelefonnal kombinált fültokok is. A zajvédő sisakokat nagy zajterhelés esetén, nem ipari területen, elsősorban a csontterhelés megszüntetésére használják. Hallásvédelemi szabványok MSZ EN 352-1:2003

Hallásvédők. Általános követelmények. 1. rész: Fültokok

MSZ EN 352-2:2003

Hallásvédők. Általános követelmények. 2. rész: Füldugók

MSZ EN 352-3:2003

Hallásvédők. Általános követelmények. 3. rész: Ipari védősisakra szerelt fültokok

MSZ EN 3524:2001/A1:2006

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 4. rész: Zajszinttől függő fültokok

MSZ EN 352-4:2003

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 4. rész: Zajszinttől függő fültokok

MSZ EN 3525:2002/A1:2006

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 5. rész: aktív zajcsökkentésű fültokok

MSZ EN 352-5:2003

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 5. rész: aktív zajcsökkentésű fültokok

MSZ EN 352-6:2003

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 6. rész: fültokok villamos hangbemenettel

MSZ EN 352-7:2003

Hallásvédők. Biztonsági követelmények és vizsgálatok. 7. rész: szintfüggő csillapítású füldugók

MSZ EN 458:2005

Hallásvédők. Ajánlások a kiválasztáshoz, a használathoz, a gondozáshoz és a karbantartáshoz. Útmutató dokumentum

MSZ EN 13819-1:2003

Hallásvédők. Vizsgálatok. 1. rész: fizikai vizsgálati módszerek

MSZ EN 13819-2:2003

Hallásvédők. Vizsgálatok. 2. rész: akusztikai vizsgálati módszerek

MSZ EN 24869-1:1994

Akusztika. Hallásvédők. Szubjektív módszer a hangcsillapítás mérésére (ISO 4869-1:1990)

MSZ EN 24869-3:1998

Akusztika. Hallásvédők. 3. rész: Egyszerűsített módszer a beiktatási csillapítás mérésére a fültok típusú hallásvédők esetében, minőségi vizsgálatok céljaira (ISO/TR 4869-3/1989)

MSZ EN ISO 4869-2:1998

Akusztika. Hallásvédők. 2. rész: Hallásvédők viselésekor az effektív AHangnyomásszint becslése (ISO 4869-2/1994)

MSZ EN ISO 4869-4:2001

Akusztika. Hallásvédők. 4. rész: Az effektív hangnyomásszint mérése szintfüggő, hanghelyreállító fülvédőknél (ISO/TR 4869-4:1998)

Szem- és arcvédelem

A védelmi eszközök szemüvegek, búvárszemüvegek, röntgensugár-védőszemüvegek, lézersugárvédőszemüvegek, ultraibolya, infravörös, látható sugárzás ellen védőszemüvegek, arcvédő maszkok, ívhegesztő maszkok és sisakok, kézi maszkok, fejre vagy a védősisakra illeszthető maszkok, pajzsok. A viselésük a

következő munkaterületeken szükséges. Hegesztési, köszörülési vagy szeparálási munkák, fúrás, vésés, kőfejtés, szegecselő géppel, forgácsoló gépen végzett munka, ejtő-kalapácsos kovácsolás, törmelék eltávolítása és aprítása, csiszolóanyagok szóródása, savakkal, maró oldatokkal, fertőtlenítőkkel, folyadéksugárral, megolvadt anyaggal, sugárzó hő mellett, lézerrel végzett munkák.

A szemvédő eszközöknek különböző védelmi fokozatai vannak, amiket betűkkel és számokkal jelölnek. A mechanikai hatások elleni védőszemüvegek lehetnek S, F, B jelzésűek, az ütközés erejével szemben mutatott védőhatásuk alapján. A veszélyes vegyi anyagokkal, porokkal, biológiai anyagokkal szembeni védőszemüvegek és arcvédők 3. védelmi osztályúak. Az 5 μm-nél nagyobb porrészecskék ellen 4-es számmal jelölt, az 5 μm-nél kisebb porszemcsék, aeroszolok és gázok ellen a legmagasabb fokozatú, 5-ös jelű szemüveg alkalmas. Ezek zártak, egy darabból készült vegyszerálló polikarbonát, acetát lencsékkel ellátottak. A páramentességet bevonat biztosítja. Az optikai sugárzásokkal szemben védelmet biztosító, szűrő védőszemüvegek bizonyos hullámhossztartományban védenek. A védelmi képességet két szám, a kódszám (sugárzás fajtáját jelöli) és a szűrőfokozat erősségét mutató szám jelöli. Az UV-, ibolyántúli szűrő 3-as kódszámú, teljesítménye 1-5 fokozatú. Az infravörös sugárzás ellen védő szűrő lehet káprázás és rövidhullámú sugárzás (IR-A, -B, infrared) ellen védő (kohászat, üveggyártás, tűzoltás, öntödék, magas hőfokú kemencék), 4. kódszámú, 1-10 fokozatú. A hegesztő szemüvegek csak szűrő fokozatot

tartalmaznak (1 ponthegesztéshez, 3-5 lánghegesztéshez, 5-7 lángvágáshoz, 7-13 ívhegesztéshez, plazmavágáshoz). A hegesztéshez a legjobb védelmét az elektrooptikai szűrők adják fejre helyezett automata sötétedésű hegesztőpajzsokban. A lézersugárzás elleni védőszűrők 10 védőfokozatúak (L1-L10). A villamos ív elleni védőszemüveg 8-as jelű.

A látómező optikai osztályainak jelölései 1

1-es optikai osztály, a megengedett dioptriás eltérés +/-0,06. A védőeszköz állandó viselése megengedett.

2

2-es optikai osztály, a megengedett dioptriás eltérés +/-0,12. A védőeszköz alkalmankénti viselése megengedett.

3

3-as optikai osztály, a megengedett dioptriás eltérés +/-0,25. A védőeszköz különlegesen rövid ideig, alkalmanként viselhető. Sugárzással szembeni védelem (első szám a sugárzás fajtája)

2

Ultraibolya (UV) szűrő

3

Ultraibolya (UV) szűrő, amely helyes színfelismerést biztosít

4

Infravörös (IR) szűrő

5

Napszűrő IR szűrő nélkül

6

Napszűrő IR szűrővel Sugárzással szembeni védelem (a második számkombináció a szűrőfokozat erősségét jelöli)

1,2-1,4

Rövidzárlati elektromos ív esetén

1,2-5

Napsugárzás esetén

1,2-10

Üvegipar, öntöde esetén

1,1-1,4

Erős fényviszonyok esetén, kültéri munka, napsugárzás, képernyős munka

1,7-1,3

Hegesztő szűrők esetén Hegesztő szűrőüvegnél egy számmal jelölik a szűrőfokozatot

1,7

Ponthegesztés

3-5

Lánghegesztés

5-7

Vágás oxigénnel

6 fölött

Ívhegesztés, plazmavágás (arcvédő, hegesztőpajzs viselete kötelező)

Mechanikai ellenálló képesség Az "A" jelölésű szemvédő eszközök vizsgálatánál a golyó sebessége 190 m/s, polikarbonát arcvédők felelnek meg a tesztnek A "B" jelölésű szemvédő eszközök vizsgálatánál a golyó sebessége 120 m/s, zárt védőszemüvegek és arcvédők felelnek meg a tesztnek Az "F" jelölésű szemvédő eszközök vizsgálatánál a golyó sebessége 45 m/s, száras, zárt védőszemüvegek és arcvédők felelnek meg a tesztnek Az "S" jelölésű látómezők minimális védelmet nyújtanak, a golyó sebessége 12 m/s, a hegesztő szűrőüvegek és a kobalt üveg ennek nem felel meg, előtét védőüveget szükséges használni

Egyéb veszélyekkel szembeni védelem

3

A "3"-as szám a folyadékokkal szembeni védelmet jelöli. A fröccsenő folyadékokkal szembeni védelmet arcvédővel lehet hatásosan biztosítani. A levegőben lebegő köd, pára, aeroszolok és cseppek elleni védelemre elegendő egy nagyméretű, indirekt szellőzéssel rendelkező, zárt, gumipántos szemüveg.

4

Nagyméretű porok (>5 μ) esetén megfelelő védelmet nyújt az ilyen jelölésű védőszemüveg.

5

Az "5"-ös jelölésű védőszemüveg alkalmas a finom porok és gázok elleni védelemre is. Ebben az esetben nincs a védőszemüvegen szellőző nyílás. A páramentességet bevonattal, vagy termikus híd alumínium kondenzátorral biztosítják.

8

A rövidzárlati elektromos ív ellen biztosít megfelelő védelmet a 8-as jelölésű arcvédő. Az arcvédő minimum 1,2 mm vastagságú, önmagában nem használható, csak védősisakkal együtt. Olyan változat is létezik, melyben az arcvédő és védősisak (akár hallásvédővel kiegészítve) egybe van építve.

9

A 9-es jelölésű arcvédők a fémolvadékok, forró és meleg tárgyak elleni védelmét biztosítják.

R

Az R betű jelölés ugyanezen védőeszköznél a magasabb védelmi fokozatot jelöli, ebben az esetben az infravörös sugárzás visszaverését jelenti. Ezt a hatást aranyfüst bevonat biztosítja.

N

N betű a páramentességet jelöli a védőszemüvegeken, arcvédőkön. Ezeknél biztosítva van, hogy páralecsapódás ne történjen sem magas páratartalom mellett, sem hideg-meleg környezetben való közlekedés esetén.

K

A K jelölésű védőszemüvegek ellenállóak apró részecskék károsító hatásával szemben. A védőszemüveg vagy arcvédő látómezőjén elhelyezett jelölések 3

2 és 3 = UV - 4 = IR - 5 és 6 = napszűrő

C 1, 2, 3 F, B, A, S F(T)

helyes színfelismrés optikai osztály mechanikai ellenálló képesség Hőmérsékleti mechanikai ellenállás jele (-5 °C-tól +55 °C-ig)

8

rövidzárlati elektromos ív jele

9

a fémolvadékok nem-tapadásának és meleg szilárd anyagok elleni védelmének jele

K

apró részecskék károsító hatásának jele

N

páramentesség jele

R

IR (infravörös) sugárzás elleni védelem jele

O

(O) eredeti lencse jele, (V) helyettesítő lencse jele

H

Kisméretű fejen viselhető szemüveg jelzése A védőszemüveg vagy arcvédő keretén elhelyezett jelölések 166

szabvány szám

xxx

felhasználási terület 3 folyadékok (cseppek vagy kilövellések) 4 nagy méretű porszemcsék (>5ìm) 5 gáz és finom por 8 rövidzárlati villamos ív 9 meleg szilárd anyagok és fémolvadékok

F, B, A, S F(T)

mechanikai ellenálló képesség Hőmérsékleti mechanikai ellenállás jele (-5 °C-tól +55 °C-ig)

H

Kisméretű fejen viselhető szemüveg jelzése

2.5

nagy szilárdságú keret jelölése

Az ívhegesztéshez a kisugárzott energia és annak spektrális eloszlása függvényében különböző védőfokozatú szűrőüvegek használata szükséges. A hegesztő szűrők skálaszámait a hegesztési eljárások figyelembevételével az alábbi táblázat tartalmazza: A megadott értékek átlagos munkafeltételekre vonatkoznak, amikor a hegesztő szeme és a hegfürdő közötti távolság ~50 cm és az átlagos fényerősség 100 lux.

Szórt fény ellen, gázhegesztéshez és keményforrasztáshoz alkalmazandó skálaszámok q az acetilénáramlás értéke, l/h q = acetilénáramlás, l/h q ≤ 70

70 ≤q S

200 ≤ q ≤

q > 800

Nehézfémek hegesztése és keményforrasztása

4

200 5

800 6

7

Fedett ívű hegesztés (könnyűfémek esetén)

4a

5a

6a

7a

hegesztő eljárás típusa

Szórt fény Vas és acél elleni védelem lánghegesztése

Könnyűfém láng- és egyéb hegesztése A szűrőüveg fokozata

Műhelyben könnyű lánghegesztés

távol közel

Könnyűvágás Oxi- acetilén vágás

00 1–2 2

normál falvastagság nagy falvastagság

Vasöntvény hegesztés

2-3 3-5 4-6

4 5

4

Keményforrasztás

4-5

Vékonylemez hegesztés

4-5

Általános hegesztési munkák Vastag anyagok hidegen hegesztése melegen

Lángvágás

Ólombronz és réz hegesztése

900 ≤ q ≤ 2000 5

5-6 7-8 8 q az oxigénáramlás, l/h 2000 ≤ q ≤ 4000 6

4–5

3

5–6 8 8-9

4 5 5–6 4000 ≤ q ≤ 8000 7

Szemvédelem szabványai MSZ EN 166:2003

Személyi szemvédő eszközök. Követelmények

MSZ EN 167:2003

Személyi szemvédő eszközök. Optikai vizsgálati módszerek

MSZ EN 168:2003

Személyi szemvédő eszközök. Nem optikai vizsgálati módszerek

MSZ EN 169:2003

Személyi szemvédő eszközök. Szűrők hegesztéséhez és rokon eljárásokhoz. Áteresztési követelmények és ajánlott felhasználás

MSZ EN 170:2003

Személyi szemvédő eszközök. Ultraibolya- szűrők. Áteresztési követelmények és ajánlott felhasználás

MSZ EN 171:2003

Személyi szemvédő eszközök. Infravörös szűrők. Áteresztési követelmények és ajánlott felhasználás

MSZ EN 172:1994/A2:2003

Személyi szemvédő eszközök. Napfényszűrők ipari használatra

MSZ EN 172:2000

Személyi szemvédő eszközök. Napfényszűrők ipari használatra

MSZ EN 175:2003

Személyi szemvédő eszközök. Szem- és arcvédő eszközök hegesztéshez és hasonló eljáráshoz

MSZ EN 207:1998/A1:2003

Személyi szemvédő eszközök. Lézersugárzás ellen védő szemvédők és szűrők

MSZ EN 207:2003

Személyi szemvédő eszközök. Lézersugárzás ellen védő szemvédők és szűrők

MSZ EN 208:1998/A1:2003

Személyi szemvédő eszközök. Szemvédők lézerberendezéseken és lézerrendszereken végzett munkákhoz (lézerkezelő-szemvédők)

MSZ EN 208:2003

Személyi szemvédő eszközök. Szemvédők lézerberendezéseken és lézerrendszereken végzett munkákhoz (lézerkezelő-szemvédők)

MSZ EN 379:2004

Személyi szemvédő eszközök. Önműködő hegesztőszűrők

MSZ EN 1836:1997/A1:2003

Személyi szemvédő eszközök. Napszemüvegek és napfényvédő szűrők általános célú alkalmazása

MSZ EN

Személyi szemvédelem. Napszemüvegek, általános használatú

1836:1997/A2:2004

napfényszűrők és szűrők a nap közvetlen megfigyelésére

MSZ EN 1836:2005+A1:2008

Személyi szemvédő eszközök. Napszemüvegek és napfényvédő szűrők általános célú alkalmazása, valamint szűrők a nap közvetlen megfigyelésére

A légutak védelme

tripolymaszk, belső szilikon félálarc, 3 belégző, egy kilégző szelep, beszédmembrán A védőeszközök porszűrők, gázszűrők és radioaktív porszűrők, légellátóval felszerelt izolációs készülékek, levehető hegesztőmaszkkal ellátott légzőkészülékek, búvárfelszerelések, búváröltözetek. Alkalmazásuk szükséges tartályokban, szűk térben, gázzal működtetett ipari kemencékben, gáz jelenléte illetve túl kevés oxigén esetén, nagykohó adagolójánál végzett munka, gázkonverter, nagykohó gázcsövei közelében, nagykohó csapjai közelében nehézfém kigőzölgés veszélye esetén, kemencék bélelése, öntőkanállal végzett munka, szórással végzett festés, aknákban, csatornákban és egyéb földalatti üregekben végzett, szennyvízzel kapcsolatos munka, hűtőházban végzett munka során.

A munkahelyi légszennyezettségtől függően kell kiválasztani a szűrő típusú légzésvédő eszközt (respirátor), amelyek belégzett levegő szennyezettségét a megengedett érték szintjére képesek csökkenteni. Az izolációs légzésvédő készülékek függetlenítik a munkavállalót a környezeti levegőtől és teljes körű védelmet biztosítanak. A szűrő típusú légzésvédő készülékek lehetnek:

-

Az izolációs légzésvédő készülékek lehetnek:

A légzésvédő eszközök munkahelyi kiválasztása kizárólag kockázatbecslés alapján lehetséges. Oxigénhiányos a munkahely, ha a levegő oxigén koncentrációja nem haladja meg a 17 tf%-ot (parciális nyomása 85 Hgmm-nél kevesebb). A környezeti levegőtől függő (szűrő típusú) légzésvédő eszköz szűrésével a levegőből eltávolítja, vagy megköti a részecskét (por, aeroszol, füst), a gáz, vagy gőz halmazállapotú szennyezőket. Ilyenek a következők: részecskeszűrő félálarcok, szelepes szűrő félálarcok, légzésvédő negyedálarcok, félálarcok, teljes álarcok részecskeszűrő betéttel, légzésvédő félálarcok, teljes álarcok gázszűrő betéttel, légzésvédő félálarcok, teljes álarcok kombinált (részecske-gáz) szűrőbetéttel, energiaforrással működtetett szűrési típusú légzésvédő készülékek.

Ezek a készülékek nem nyújtanak teljes körű, 100%-os védelmet az alászívás jelenség miatt. Belégzéskor az arc és a légzéscsatlakozó záró keret között és a szelepeknél illetve egyéb szerkezeti elemek mellett a környezeti levegőből a légzésvédő belső terébe szennyező anyag kerül. Ennek mértéke az alászívási tényezővel jellemezhető, amely a környezeti levegőben található és a belélegezett levegőben lévő szennyező anyag koncentrációinak %-os aránya. A védőeszközre megengedett legnagyobb teljes alászívást (TIL % = Total Inward Leakage, maximális befelé irányuló áteresztés) szabványok tartalmazzák. Az FFP1 szűrőosztályú részecskeszűrő félálarc megengedett alászívása 22%, az FFP2 esetében a megengedett alászívás 8%, az FFP3 esetében pedig 2%. A részecskeszűrő félálarcok közül utóbbi biztosítja a legmagasabb védelmi fokozatot. Légzésvédő eszközök EU szabványai EN 149

Légzésvédők, részecskeszűrő félálarcok, követelmények, vizsgálatok

EN 405

Légzésvédők, szelepes szűrő félálarcok, gázok, vagy gázok és részecskék elleni védelem

EN 140

Félálarcok és negyedálarcok

EN 136

Teljesálarcok

EN 137

Légzésvédők. Sűrített levegős készülékek.

EN 141

Gázszűrők és kombinált szűrők

EN 143

Részecskeszűrők

EN 270

Nyomólevegős légzésvédő készülékek beépített kámzsával

EN 371

AX típusú gázszűrők és kombinált betétek alacsony forráspontú szerves vegyületek ellen

EN 402

Tüdőautomata vezérlésű, hordozható, nyitott rendszerű, sűrített levegős légzésvédő készülékek meneküléshez, teljes álarccal vagy szájcsutora készlettel.

EN 403

Önmentő készülékek

EN 1146

Hordozható, nyitott rendszerű, nyomólevegős, beépített kámzsás légzésvédő készülékek (nyomólevegős, kámzsás menekülőkészülékek).

EN 1835

Nyomólevegős légzésvédő készülék, könnyűszerkezetű sisakkal vagy kámzsával.

EN 12941

Levegő rásegítéses szűrési típusú légzésvédő készülék sisakkal vagy kámzsával.

EN 12942

Levegő rásegítéses szűrési típusú légzésvédő készülék teljes, fél-, vagy negyedálarccal. A részecskeszűrő félálarcok jelölése

FFP1

Szilárd részecskék és folyadékködök ellen. Nominális védelmi tényező: 4szeres.

FFP2

Olyan szilárd anyagok és azok vizes oldatai, és folyadékok gőzei, ködje ellen, melyek közepesen mérgező (egészségkárosító) anyagok csoportjába tartoznak. Nominális védelmi tényező: 12-szeres.

FFP3

Szilárd anyagok és folyadékok gőzei, melyek mérgezőek, illetve igen

mérgezőek. Rákkeltő anyagok, radioaktív anyagok, sprórák, baktériumok, vírusok és enzimek ellen. Nominális védelmi tényező: 50-szeres. OV

Szerves eredetű szagok elleni védelemre, a védelmi tényező mértékéig.

AV

Savas gőzök és gázok elleni védelemre, a védelmi tényező mértékéig.

D

Dolomit teszttel vizsgált részecskeszűrő

A szűrő típusú eszközök jellemzésére az FFP osztályozást alkalmazzák (FFP Filtering Face Piece), és az európai standardok alapján a respirációs cserélhető eszközök 5 kategóriába sorolhatók. Az eredeti EN149:1991 (European Standard, a hazai harmonizált jelölés MSZ EN 149, Magyar Szabvány és EN) standardok 2001-ben áttekintésre kerültek, a jelenlegi EN149/2001 alapján S- szilárd és SL- szilárd és liquid besorolásúak lehetnek, három kategóriában FFP1, FFP2 és FFP3. Az FFP2 és FFP3 lehet S illetve SL. A respirátorok lehetnek fél álarcok (fedik az orrot, a szájat és lehetőleg az állat, EN141, 143 és EN371). Az EN141 gáz és gőz, szilárd, vagy folyadék partikulumok filtrálására alkalmas. Mindegyiknek három osztálya van, 1, 2, 3-as. Az EN143 részecskéket szűr és szintén három osztálya van P1, 2, 3. A P1 szolid, a P2, 3 pedig lehet szolid illetve liquid partikulumokat szűrő. Az EN371 specifikus AX filterrel került ellátására, amely alacsony forráspontú szerves vegyületeket szűr. A filterek maximális súlya 300 gramm lehet. Teljes álarc respirátorok lehetnek EN136, EN141, EN143, EN371. Ezek a szemet, orrot, szájat és az arcot fedik, és természetes vagy szilikonozott gumiból készülnek, három osztályuk, az 1, 2, 3-as, ismert. Az 1-es könnyű, 2-es általános, 3-as nehéz, pl. tűzoltók, munka végzése során kerül alkalmazásra. Ezek a maszkok is különböző filterekkel kerülnek forgalmazásra, az EN 141 gáz vagy gőz, vagy kombinált szilárd/liquid részecskék filtrációjára alkalmas. Az említett három osztályban kerülnek alkalmazásra hasonlóan a fél álarcnál említettekhez. Az EN 143, és az EN 371 is megfelel a fél álarcoknál említetteknek. A maximális súly itt 500 gramm. Forgalmaznak ezen kívül légzőkészülékkel összekötött respirátorokat is, ilyenek az PREN146 (powered air respirator) és az EN12941, valamint az EN270, EN1835 airline fed respirátor. A P100 filter 99,97 filtrációs hatásfokú olaj és nem olaj részecskék, füst, por, radionuklid részecskékkel szemben. Az FFP1 finom por, füst, víz, olaj tartalmú füst és aerosolok szűrésére alkalmas, nem toxikus porok, mint aluminium oxid, bauxit, borax, téglapor, cellulóz, cement, szénpor, gipsz, mészkő, pollen, portland cement, szukróz, cukor. A munkahelyi expozíciós határérték négyszereséig alkalmazandók. Az FFP1 maszkok maximális befelé irányuló áteresztése 22%, és maximális filter penetrációja 20%. Maximális belégzési ellenállása 30 l/perc esetén 0,6 mbar, 95 l/perc esetén 2,1 mbar. A Nominális védőfaktor (NPF) 4. Az FFP2 finom, toxikus porok, füst, víz és olaj tartalmú füst és aerosol esetén használatosak. Az FFP1-hez képest azonos anyagok szűrésére magasabb koncentráció esetén is alkalmas a munkahelyi epozíciós határérték tízszereséig, valamint fékbetétek pora, kálcium oxid, agyag, aszfalt, gyapot, gránit, széna, ólompor és füst, hegesztés során keletkezett füst, szilikát, nátrium hidroxid, fapor és cink oxid por esetén. Az FFP2 maximális befelé irányuló áteresztése 8%, filter penetrációja 4%. Maximális belégzési ellenállása 30 l/perc esetén 0,7 mbar, 95 l/perc esetén 2,4 mbar. A Nominális védőfaktor (NPF) 12. Az FFP3 (EN149:2001+A1:2009 maszk) alkalmas nem toxikus por illetve alacsony vagy közepes toxicitású porfüst, vagy vizes aerosolok elleni védelemre. Filtrációs hatásfok 98%, készülhet szeleppel (pl. CL43V). Azokkal az anyagokkal kapcsolatban kerül alkalmazásra, mint az FFP2, csak nagyobb koncentrációban, a munkahelyi expozíciós határérték húszszorosáig alkalmazható. Megfelelő továbbá kerámia szálak, króm, kobalt, nikkel, radioaktív és biokémiailag aktív aerosolok esetén. Maximális befelé irányuló áteresztés 2%, maximális filter áteresztés 1%. Maximális légzési ellenállás 30 l/perc-nél 1,0 mbar, 95 l/percnél 3,0 mbar. A Nominális védőfaktor (NPF) 50. Az aeroszolok, rákkeltő tényezők ellen is védelmet nyújtó FFP2, 3 maszkokat D jelzéssel is ellátják. Gázszűrők védelmi fokozatai (szűrő teljesítmények) 1

alacsony

0,1 tf. % (1000 ppm) károsanyag koncentrációig

2

közepes

0,5 tf. % (5000 ppm) károsanyag koncentrációig

3

magas

1,0 tf. % (10 000 ppm) károsanyag koncentrációig

Részecskeszűrők védelmi fokozatai (FFP1,2,3) NPF (névleges védelmi tényező, nominális védő faktor) értékek P1

alacsony

4

P2

közepes

Félálarcok esetén 12

Teljesálarcok esetén 16 P3

Félálarcok esetén 50 Teljesálarcok esetén 200

magas

A védőeszköz gyártói feltüntetik a megengedett munkahelyi koncentráció és a védőeszköz alászívási tényezőjéből kalkulált névleges védelmi tényezőt (NPF, Nominal Protection Factor). Ez azt fejezi ki, hogy az eszköz a munkahelyi megengedett koncentráció hányszoros értékéig ajánlott. A teljes álarc fedi a szemet, az arcot és az állat, csatlakoztatható zárt rendszerű és izolációs légzésvédő készülékekhez. A teljes álarcba belső álarcot is beépítenek, amely elhatárolja az orr és a szájrészt a látómezőtől. A kommunikáció érdekében gyakran beszélőmembránt is elhelyeznek az álarctestbe. A részecskeszűrő-betéttel felszerelt teljes álarc hosszú időtartamú használata többletterhelést jelent a viselőjének. A védőeszköz használata közben a szűrőbetét fokozatosan telítődik, és a leválasztott szennyeződéssel arányosan növekszik a légzési ellenállás. Szűrőbetétes légzésvédő teljes álarcot folyamatosan használni nem szabad. Radioaktív anyagok, spórák, baktériumok, vírusok és proteolitikus enzimek esetén a részecskeszűrők csak egyszer használhatók fel. A légzésvédő félálarcok, teljes álarcok gázszűrőkkel is csatlakoztathatók. A szűrőbetétben lévő töltet (pl. aktív szén) kémiai, fizikai-kémiai vagy eletrokémiai úton megköti a levegőben lévő vegyi légszennyezőket (a szűrőbetétek betű, színkódjai, alkalmazásuk: A /barna: szerves gázok gőzök ellen, 65 oC feletti forráspont felett, AX/barna: szerves gázok gőzök ellen, 65 oC alatti forráspont esetén, B/szürke: szervetlen gázok, gőzök ellen, E/sárga: kéndioxid ellen, K/zöld: ammónia ellen, SX/lila: anyagspecifikus, NO-P3/kék-fehér: nitrogén oxidok ellen, Hg-P3/vörös-fehér: higany ellen, CO/fekete: szénmonoxid ellen). Az A, B, E és K gázszűrőbetéteket szűrőteljesítményük alapján három osztályba sorolják (1-3). 1. osztály kis kapacitású (0,1 tf% 1000 ppm, parts per million), 2. osztály közepes kapacitású (0,5 tf% 5000 ppm), 3. osztály nagy kapacitású (1 tf% 10 000).

Gázszűrő betétek betű-, és színjelölései A

barna

szerves anyagok

B

szürke

szervetlen anyagok

E

sárga

kén, kéndioxid

K

zöld

ammónia

P

fehér

részecskék

NO

kék

HG

piros

higany

CO

fekete

szénmonoxid

SX

lila

AX

barna

nitrogén oxidok

anyag specifikus 65 °C forráspont alatti szerves anyagok

A légzésvédő félálarcok, teljes álarcok lehetnek kombinált szűrővel csatlakoztatottak is (gázszűrő részecskeszűrővel egybeépítve). Az energiaforrással működtetett levegőrásegítéses légzésvédő készülék a viselő légzési munkáját levegőrásegítő berendezés támogatja. Akkumulátorával hajtott motor ventillátort működtet, ami 120-160 l/perc levegőátfolyási

sebességgel átfújja a szűrőkön a levegőt. Az álarc belsejében enyhe túlnyomás jön létre. Védelmet nyújt biológiai és vegyi anyagok, porok valamint szilárd vagy folyékony aeroszolok ellen. A levegőrásegítés következtében a készülék használatával nem lép fel megterhelő légzési ellenállás. Alkalmazási területe azbeszt expozíció veszélyével járó épület-bontás, veszélyes anyagok ártalmatlanítása, a hulladéklerakók, az erőművek, biotechnológiai laboratóriumok, a vegyipar. A környezeti levegőtől független (izolációs) légzésvédő készülék a környezeti levegőtől független külső forrásból biztosít levegőt. Teljes körű légzésvédelmet ad. Oxigénhiányos légtérben használatos, ahol műszaki prevenció nem alkalmazható, vagy ahol szűrő típusú légzésvédő eszközök nem elégségesek. Lehetnek helyhez kötött, friss levegős készülékek, hordozható izolációs készülékek. Az egyéni menekülő készülékek szintén izolációs típusú eszközök. Ilyen típusú eszközök a fokozott megterhelés miatt csak csökkentett munkaidőben alkalmazhatók. A helyhez kötött friss levegős légzésvédő készülék a levegőt ventillátorral (vagy nélküle) juttatja fél- vagy teljes álarcba a szennyezett tértől kellő távolságra rögzített, a durva szemcséjű porok szűrésére alkalmas szűrőn és légtömlőn keresztül. Szívótömlős készüléknél a munkavállaló vezetéken keresztül szívja be, a ventillátoros készülékek kézzel, vagy géppel hajtott ventillátorral működik. A nyomólevegős készülék 10 bar nyomású sűrítettlevegő-forrás, kiépített sűrített levegős hálózattal, kompresszorral vagy légző automatával vezérelve. A hordozható izolációs légzésvédő készülék levegőforrása (sűrített levegő, oxigén, peroxidos rendszer) a készülék viselőjén van. Lehet állandó nyomású, állandó térfogatú, térfogat érzékeny vagy nyomás érzékeny tüdőautomatával vezérelt, valamint túlnyomásos, nyitott és zárt rendszerű. A nyitott rendszerű, sűrített levegős készülék a levegőt palackból biztosítja nyomáscsökkentőn, tüdőautomatán, vagy légzésvezérelt adagolóberendezésen keresztül, ami légzéscsatlakozóval (teljes álarc) van összeköttetésben. A kilélegzett levegő a kilégzőszelepeken keresztül a környező légtérbe távozik. A készülékeket a levegőkészlet alapján osztályozzák. A túlnyomás nélküli készülék 20 bar palacknyomás felett 40 l/min, a túlnyomásos készülékek 50 bar felett 60 l/min levegőáramlást tesz lehetővé. Az álarc belső terében a nyomás egyensúlyi állapotban 5 mbar lehet. Ma 300 bar túlnyomásos üzemmódban működő készülékeket alkalmaznak. A készülék teljes tömege maximum 18 kg lehet. A szénszálas palackok tömege 6-7 kg. A készülék biztonsági berendezése 55 bar nyomásnál illetve 200 l levegőkészlet alatt jelez. A figyelmeztető jelzés után el kell hagyni munkahelyet. A figyelmeztető hangeffektus 2000-4000 Hz-en 90 dB(A). A sűrített levegős légzésvédő készülékek (SCBA, Self-Contained Breathing apparatus) tűzoltóságnál, föld alatti, mérgező, oxigén hiányos és robbanásveszélyes környezetben, katasztrófahelyzetben kerülnek alkalmazásra. A zárt rendszerű sűrített oxigénes készülék (hordozható) hordozható légzésvédő készülék megköti a széndioxidot a kilégzett levegőből és oxigént ad a légzési levegőhöz. A levegőt a hordozható tartályban lévő sűrített oxigén és a regenerált, visszacirkuláltatott levegő keveréke szolgáltatja. A kilélegzett levegőből káliumperoxidos regenerációs szelencében megkötődik a széndioxid. A regenerált levegő visszakerül a légzési áramkörbe, ahol oxigén adagolódik hozzá. A gázáramlás lehet lengő (ingalégzésű) vagy ciklikus. A készülék légzéscsatlakozója teljes álarc. Az eszköz hűtőrendszerrel ellátott. Az oxigénes készülékek használati időtartama 1-4 óra. Magas hőmérsékletnek ellenálló különleges készülékeket alkalmaznak a bányászatban és a tűzoltók. Veszélyes környezet elhagyásakor használt légzésvédő eszköz a menekülő (önmentő) készülék. Ez is zárt rendszerű, káliumperoxidos regenerációval és oxigén dúsítással működő eszköz. A levegő kétszer áramlik át a peroxid rétegen, így nagyobb levegő mennyiséget regenerál (Pendel-légzés).

Az egészségügyi intézményekben, műtőkben használt sebészi maszkok nem légzésvédő eszközök, biológiai kóroki tényezők ellen nem nyújtanak jelentős védelmet. Csökkentik az egészségügyi személyzet légúti terjedésű kórokozóinak átjutását a betegekre. Az Országos Epidemiológiai Központ (EPINFO 2009, /16 évfolyam/46 szám) a H1N1 járvánnyal kapcsolatban csak az az aerosol képződéssel járó beavatkozások (intubáció, trachea leszívás, tracheostoma, gyógyszerporlasztók használata, mellkas fizioterápia, bronchoscopia, cardiopulmonalis újraélesztés, non-invazív lélegeztetés, magas frekvenciájú oszcillációs lélegeztetés intenzív osztályokon) javasolta FFP3 maszk és szemvédelem alkalmazását. Biológiai kóroki tényezők esetén a prevenció legfontosabb eszköze a védőoltás. Légzésvédelmi szabványok MSZ EN 132:2000

Légzésvédők. Fogalommeghatározások és piktogramok

MSZ EN 133:2003

Légzésvédők. Osztályozás

MSZ EN 134:2000

Légzésvédők. A szerkezeti elemek elnevezése

MSZ EN 135:2000

Légzésvédők. Szakkifejezések

MSZ EN 136:2000

Légzésvédők.Teljes álarcok. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 137:1995

Légzésvédők.Sűrített levegős készülékek. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 138:1998

Légzésvédők. Friss levegős légzésvédő készülékek teljes álarccal, félálarccal vagy szájcsutora készlettel. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 139:1994/A1:2000

Légzésvédők. Nyomólevegős légzésvédő készülékek teljes álarccal, félálarrccalé vagy szájcsutora készlettel. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 139:1998

Légzésvédők. Nyomólevegős légzésvédő készülékek teljes álarccal, félálarrccalé vagy szájcsutora készlettel. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 140:2000

Légzésvédők. Félálarcok és negyedálarcok. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 141:2001

Légzésvédők. Gázszűrők és kombinált szűrők. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 142:2003

Légzésvédők. Szájcsutora készletek.Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 143:2001

Légzésvédők. Részecskeszűrők. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 1441:2000/A1:2003

Légzésvédők. Gázpalack szelepek. 1. rész: menetes csatlakozások becsavarható csatlakozók

MSZ EN 144-1:2003

Légzésvédők. Gázpalack szelepek. 1. rész: menetes kialakítású betétes csatlakozók

MSZ EN 144-2:2001

Légzésvédők. Gázpalack szelepek. 2. rész: kimeneti csatlakozások

MSZ EN 144-3:2003

Légzésvédők. Gázpalack szelepek. 3. rész: kimeneti csatlakozások nitrox és oxigén búvárgázokhoz

MSZ EN 145:1997/A1:2003

Légzésvédők. Hordozható, zárt rendszerű, sűrített oxigénes vagy sűrített oxigénes-nitrogénes típusú légzésvédő készülékek. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 145:2001

Légzésvédők. Hordozható, zárt rendszerű, sűrített oxigénes vagy sűrített oxigénes-nitrogénes típusú légzésvédő készülékek. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 148-1:2000

Légzésvédők. A légzéscsatlakozók menetei. 1.rész: zsinórmenetes csatlakozás

MSZ EN 148-2:2000

Légzésvédők. A légzéscsatlakozók menetei. 2.rész: középpontos menetcsatlakozás

MSZ EN 148-3:2000

Légzésvédők. A légzéscsatlakozók menetei. 3.rész: M 45x3-as csatlakozás

MSZ EN 149:2002

Légzésvédők. Részecskeszűrő félálarcok. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 269:1999

Légzésvédők. Friss levegős légzésvédő készülékek motoros működtetésű fúvókával, és beépített kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 270:1994/A1:2003

Légzésvédők. Nyomólevegős légzésvédő készülékek beépített kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 270:1999

Légzésvédők. Nyomólevegős légzésvédő készülékek beépített

kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés MSZ EN 271:1995/A1:2003

Légzésvédők. Nyomólevegős vagy friss levegős légzésvédő készülékek motoros működtetésűbefúvóval és beépített kámzsával szemcseszórási munkákhoz. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 271:1999

Légzésvédők. Nyomólevegős vagy friss levegős légzésvédő készülékek motoros működtetésűbefúvóval és beépített kámzsával szemcseszórási munkákhoz. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 371:1995

Légzésvédők. AX típusú gázszűrők és kombinált szűrőbetétek alacsony forráspontú szerves vegyületek ellen. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 372:1995

Légzésvédők.SX típusú gázszűrők és kombinált szűrőbetétek meghatározott anyagok ellen. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 402:2003

Légzésvédők.Tüdőautomata vezérlésű, hordozható, nyitott rendszerű, sűrített levegős légzésvédő készülékek meneküléshez, teljes álarccal vagy szájcsutora készlettel. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 405:2003

Légzésvédők. Szelepes, szűrő félálarcok gázok, vagy gázok és részecskék elleni védelemre. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 529:2006

Légzésvédők. Ajánlások a kiválasztáshoz, használathoz, gondozáshoz s karbantartáshoz. Útmutató dokumentum

MSZ EN 1146:2006

Légzésvédők. Hordozható, nyitott rendszerű nyomólevegős, beépített kámzsás menekülőkészülék. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 1827:2000

Légzésvédők. Belégzőszelep nélküli és leszerelhető szűrős félálarcok gázok, vagy gázok és részecskék, vagy csak részecskék elleni védelemre. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 1835:2003

Légzésvédők. NYomólevegős légzésvédő készülék könnyűszerkezetű sisakkal vagy kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12021:2000

Légzésvédők.Sűrített levegő légzésvédő készülékekhez

MSZ EN 12083:2003

Légzésvédők. Szűrő, légzőtömlővel (nem légzéscsatlakozórarögzített szűrővel). Részecskeszűrők, gázszűrők és kombinált szűrők. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12419:2000

Légzésvédők. Könnyű kivitelű, nyomólevegős légzésvédő készülékek teljes álalrccal, félálarccal vagy negyedálarccal. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12941:1998/A1:2004

Légzésvédők. Rásegítéses, szűrési típusú légzésvédő készülékek sisakkal vagy kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12941:2001

Légzésvédők. Rásegítéses, szűrési típusú légzésvédő készülékek sisakkal vagy kámzsával. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12942:1998/A1:2003

Légzésvédők. Rásegítéses, szűrési típusú légzésvédő készülékek teljes-, fél- vagy negyedálarccal. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 12942:2001

Légzésvédők. Rásegítéses, szűrési típusú légzésvédő készülékek teljes-, fél- vagy negyedálarccal. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 13274-1:2002

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 1. rész: az alászívás és a teljes alászívás meghatározása

MSZ EN 13274-2:2002

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 2. rész: gyakorlati teljesítmény vizsgálatok

MSZ EN 13274-3:2002

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 3. rész: a légzési ellenállás meghatározása

MSZ EN 13274-4:2002

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 4. rész: gyúlékonysági vizsgálatok

MSZ EN 13274-5:2002

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 5. rész: klímafeltételek

MSZ EN 13274-6:2003

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 6. rész: a belégzési levegő széndioxid tartalmának

MSZ EN 13274-7:2003

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 7. rész: a részecskeszűrők áthatolásának meghatározása

MSZ EN 13274-8:2003

Légzésvédők. Vizsgálati módszerek. 8. rész: a dolomitpor-telítődés meghatározása

MSZ EN 13794:2003

Légzésvédők. Hordozható, zárt rendszerű menekülőkészülék. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 14387:2004

Légzésvédők. Gázszűrő betét(ek) és kombinált szűrő(k). Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 14435:2005

Légzésvédők. Nyomólevegős, nyitott rendszerű légzésvédő készülék félálarccal, csak túlnyomás való használatra. Követelmények, vizsgálatok, megjelölés

MSZ EN 14529:2006

Légzésvédők. Hordozható, nyitott rendszerű, nyomólevegős légzésvédő készülék félálarccal, túlnyomásos tüdővezérlésű tüdőautomata befogadásához, csak menekülési célra

MSZ EN 15490-2:1986

Munkavédelem. Légzésvédők álétalános követelményei

MSZ EN ISO 9360-1:2001

Altató- és lélegeztető berendezések. Hő-és páracserélők (HMEs) az ember által belélegzett gázok párásításához. 1.rész: legalább 250ml légzési térfogathoz használható HMEs (ISO 93601:2000)

MSZ EN ISO 9360-2:2003

Altató- és lélegeztető berendezések. Hő-és páracserélők (HMEs) az ember által belélegzett gázok párásításához. 2.rész:legalább 250ml légzési térfogatú, légcsőmetszéses betegeknél használható HMEs (ISO 9360-2:2001)

MSZ EN ISO 106516:2005

Gyógyászati llegeztetők. AZ alapvető biztonságés teljesítőképességsajátos követelményei. 6. rész: a házi ápolásban használt légzéstámogató eszközök (ISO 10651-6:2004)

MSZ EN ISO 108821:2001

Egészségvédelem és biztonság a hegesztés és a rokon eljárások területén. A szálló por és a gázok mintavétele a hegesztő légzési zónájában. 1.rész: a szálló por mintavétele (ISO 10882-1:2001)

MSZ EN ISO 108822:2001

Egészségvédelem és biztonság a hegesztés és a rokon eljárások területén. A szálló por és a gázok mintavétele a hegesztő légzési zónájában. 2.rész: a sgázok mintavétele (ISO 10882-2:2000)

MSZ EN ISO 175101:2003

Az alvási apnoe légzésterápiája. 1. rész: az alvási apnoe légzésterápiás eszközei (ISO 17510-1:2002)

MSZ EN ISO 175102:2003

Alvási légzésszünet légzésterápiája. 2. rész: álarcok és alkalmazott tartozékok (ISO 17510-2:2003)

MSZ 15490-8:1987

Munkavédelem. Hordozható szűrt levegős légzésvédő készülékek műszaki követelményei és vizsgálata

A kéz és a kar védelme

lánfűrésszel dolgozók részére mechanikai veszélyel szembeni védelem A védőeszközök védőkesztyűk mechanikai hatások (szúrás, vágás, vibrálás), vegyszerek ellen, villanyszerelő és hővédő kesztyűk, egyujjas kesztyűk, ujjvédők, könyökvédők, csuklóvédők nehéz munkához, ujjatlan kesztyűk, különböző védőruhák (savakkal, maró oldatokkal, fertőtlenítőkkel, maró tisztítószerekkel, forró anyagokkal, síküveggyártás termékeivel, homokfúvással, hűtőteremben kapcsolatos munkák során, tűzálló (lángmentesített) védőruhák, hegesztés, üveggyártás, kohászat során), átfúródásmentes kötények (kicsontozási és darabolási munkák, kézi késsel végzett munkák), bőrkötények (hegesztés, kovácsolás, öntés), kesztyűk (hegesztés, éles tárgyakkal, savakkal vagy maró oldatokkal végzett munkák), fémszálas kesztyűk (kicsontozás, darabolás, kézi késsel végzett rendszeres vágási vagy vágóhídi munka, vágógépek késeinek cseréje).

A védőkesztyű védelmi szintjét szám- és betűjellel jelölik. A védelem 1 - 5 szintje növekvő védelmi képességet jelöl. A gyártónak meg kell neveznie a kesztyűben lévő allergiát okozó anyagokat (nikkel, króm, latex fehérje tartalom). A bőrkesztyűk króm (VI) tartalma nem lehet magasabb 2 mg/kg-nál. Vegyi anyagok és biológiai tényezők elleni védőkesztyűk jellemzője az átbocsátásával szembeni ellenállás (permeációs ellenállás). A gyártónak betűkóddal jelöli a vegyszereket, amelyre az EK típustanúsítványt kiadták. A védőkesztyűket az átbocsátási idő alapján 1 – 6 védelmi osztályba soroljuk. Az 1-2. áthatolási osztály, fröccsenő vegyszer vagy rövid érintkezés ellen véd. A tartósan használt kesztyűk 3. osztályú áthatolási védelmet biztosítanak. Növényvédő szerek esetén 3. vagy 4. osztályú védőkesztyű szükséges, a kéz vegyszerbe merítésekor 6. osztályú kesztyűt szükséges. A biológiai veszélyekkel szembeni védelmet biztosító védőkesztyű folyadék áteresztési és légtömörségi behatolási ellenálló képessége biztosítja, hogy a mikrobák nem hatolnak át a védőkesztyű anyagán. Az egyszer használatos latex orvosi kesztyűk megakadályozzák a beteg és a felhasználó keresztbe fertőzését. A gyakorlatban a latex kesztyűket egyéni védőeszköznek tekintik, de a jelenlegi szabályozás szerint ezek egészségügyi termékek, nem minősülnek egyéni védőeszköznek. Minőségtanúsításuk, forgalmazásuk engedélyezése egészségügyi hatósági eljárás alá tartozik.

A hő és lánghatás elleni (lángálló) védőkesztyűknek 6 védelmi szintje és 4 védelmi fokozata van (a B védelmi kategóriájú, 4 védelmi fokozatú védőkesztyű 500oC kontakt hővel szemben 15 sec időtartamig biztosít védelmet). A védőkesztyű különböző hőmérsékleti ellenállásai: (EN407 szabvány) Gyúlékonysággal szembeni ellenállás: Az az idő, amely alatt az anyag lángol és tovább és az izzópont kialvását követően. Kontakt hővel szembeni ellenállás: Az a hőmérséklet (100 C-tól 500 C-ig terjedően),

amelynél a kesztyű viselője semmiféle fájdalmat nem érez (legalább 15 másodpercig) Konvektív hővel szembeni ellenállás: Az az idő, mely alatt a kesztyű késlelteti a láng melegének átadását. Sugárzó hővel szembeni ellenállás: Az az idő, mely szükséges egy adott hőmérséklet eléréséhez. Olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel szembeni ellenállás: A kesztyű bizonyos hőmérsékletre való emeléséhez szükséges kifröccsenések mennyisége. Olvadt fém jelentős fröccsenéseivel szembeni ellenállás: A tönkretételt előidézéséhez szükséges kifröccsenések mennyisége. A védelmi szintek a következők:

A hideg elleni védőkesztyűk (hűtőházban, téli hideg-nedves munkakörnyezetben) kontakt hideg elleni védelmet biztosítanak (1 – 4 védelmi fokozat). A villamos áram hatásai ellen védő kesztyűk elektromos áram, elektromos ív húzásakor fennálló áramütés ellen védenek. A kesztyűkön a védelmi osztályt és a használati feszültséget. Sztatikus feltöltődés ellen védelmet nyújtó védőkesztyűk 1MΩ -100 MΩ. Az alkalmazott piktogramok.

A, B, C, D kategória jelöléssel, mechanikai ártalmak ellen A Kopásállóság (1-4 szint) B Vágással szembeni ellenállás (1-5 szint) C Szakítószilárdság (1-4 szint) D Átszúrással szembeni ellenállás (1-4 szint)

a védőkesztyűn elvégezték a vágással szembeni ellenállás vizsgálatot leeső éles tárgy esetén.

a védőkesztyű sztatikus feltöltődés körülményei között is használható.

A, B, C kategória jelöléssel hideg ártalom ellen. A Konvektív hideggel szemben (1-4 szint) B Kontakt hideggel szemben (1-4 szint) C Vízállóság (1 szint)

A, B, C, D, E, F kategória jelöléssel, hő ártalmak ellen. A Hő- vagy lángállóság (4 szint) B K ontakt hőhatás (4 szint) C Konvektív hőhatás D Sugárzó hőhatás (4 szint) E Kis mennyiségű olvadt fém fröccsenése (4 szint) F Nagy mennyiségű olvadt fém fröccsenése (4 szint)

A védőkesztyűket ionizáló sugárzás és/vagy radioaktív részecskékkel szennyezett területeken használják. A védőkesztyűt áteresztési vizsgálatoknak és speciális hatásoknak vetik alá.

A védőkesztyűt alávetették egy áteresztési, levegőáramlási tesztnek. Ez bizonyítja a mikroorganizmusokkal szembeni védőképességét.

Víz és enyhe vegyszerekkel szembeni védelmet jelöli. A védőkesztyűt áteresztési vizsgálatnak vetették alá, de nem vizsgálták vegyszerek áthatolásával szemben.

A védőkesztyűn különböző vegyszerekkel szembeni áthatolási vizsgálatokat végeztek el. A piktogram alatti betűk jelölik, hogy milyen vegyszerekkel vizsgálták a védőkesztyűt.

A védőkesztyűk vizsgálatához használt vegyszerek listája és betűkódja Betűkód Vegyszer neve

CAS szám

Osztály

A

Metanol

67-56-1

Primer alkolhol

B

Aceton

67-64-1

Keton

C

Acetonitril

75-05-8

Nitril alkotóelem

D

Diklorometán

75-09-2

Klórral telített paraffin

E

Szén diszulfid

75-15-0

Szerves összetevőt tartalmazó kén

F

Toluol

108-88-3

Aromás szénhidrogén

G

Dietilamin

10-989-7

Amin

H

Tetrahidrofurán

109-99-9

Heterociklusos és éter összetevő

I

Etil acetát

141-78-9

Észter

J

n-Heptán

142-85-5

Telítet szénhidrogén

K

40% nátrium hidroxid

1310-73-2 Szervetlen bázis

L

96% kénsav

7664-93-9 Szervetlen ásványi sav

A védelmi szint az áthatolási időtől függ. Védelmi szint (osztály): 1 Áthatolási idő (perc): > 10 Védelmi szint (osztály): 2 Áthatolási idő (perc): > 30 Védelmi szint (osztály): 3 Áthatolási idő (perc): > 60 Védelmi szint (osztály): 4 Áthatolási idő (perc): > 120 Védelmi szint (osztály): 5 Áthatolási idő (perc): > 240 Védelmi szint (osztály): 6 Áthatolási idő (perc): > 480

Elektromosan szigetelő védőkesztyűk jelölése. Alatta az osztály: 00-0-1-2-3-4 számjelölések mutatják, hogy milyen védelmi képességű osztályba sorolták a megfelelőségi tanúsítási eljárás során.

Az elektromosan szigetelő kesztyű jelölései mutatják, hogy milyen munkafeszültségig használhatóak 00

500

Volt munkafeszültségig

0

1500

Volt munkafeszültségig

1

7500

Volt munkafeszültségig

2

17000

Volt munkafeszültségig

3

26500

Volt munkafeszültségig

4

36000

Volt munkafeszültségig

A védőkesztyűk kategóriái és jelölése kockázatértékelés szerint: I. kismértékű kockázatok, II. közepes (pl. mechanikai) kockázatok, III. kiemelkedő (akár halálos) kockázatok elleni védelmet nyűjt.

Kézvédelemi szabványok MSZ EN 374-1:2003

Védőkesztyűk vegyszerek és mikroorganizmusok ellen. 1.rész: fogalommeghatározások és teljesítmény követelemények

MSZ EN 374-2:2003

Védőkesztyűk vegyszerek és mikroorganizmusok ellen. 2.rész:a behatolási ellenállás meghatározása

MSZ EN 374-3:2003

Védőkesztyűk vegyszerek és mikroorganizmusok ellen. 3.rész: a vegyszerek átbocsátásával szembeni ellenállás meghatározása

MSZ EN 381-7:2001

Védőruházat kézi láncfűrészek használói részére. 7. rész: láncfűrészkezelő védőkesztyűinek vizsgálati követelményei

MSZ EN 388:2003

Védőkesztyűk mechanikai kockázatok ellen.

MSZ EN 407:2004

Termikus kockázatok ( hő és/vagy tűz) ellen védő kesztyűk.

MSZ EN 420:2003

Védőkesztyű. Általános követelmények és vizsgálati módszerek

MSZ EN 421:1998

Védőkesztyűk ionizáűló sugárzás és radioaktív szennyeződés ellen

MSZ EN 511:1998

Védőkesztyűk hideg ellen

MSZ EN 659:2003

Védőkesztyűk tűzoltók részére

MSZ EN 1082-1:2000

Védőruházat. Kézi kések vágásai és szúrásai ellen védő kesztyűk és karvédők. 1.rész: páncélsodrony, kesztyűk és karvédők.

MSZ EN 1082-2:2001

Védőruházat. Kézi kések vágásai és szúrásai ellen védő kesztyűk és karvédők. 2.rész: páncélsodrony, eltérő anyagból készült kesztyűk és karvédők.

MSZ EN 1082-3:2001

Védőruházat. Kézi kések vágásai és szúrásai ellen védő kesztyűk és karvédők. 3.rész: ejtve végzett átvágás vizsgálat kelméhez, készbőrhöz és más anyagokhoz

MSZ EN 1149-1:1998

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 1.rész: fajlagos felületi ellenállás ( vizsgáláati módszerek és követelmények)

MSZ EN 1149-2:2000

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 2.rész: az anyagon keresztüli villamos ellnállás (átmeneti ellenállás) mérésének viszgálati módszere

MSZ EN 1149-3:2004

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 3.rész: a töltéscsillapodás mérésének vizsgálati módszerei

MSZ EN 13594:2003

Védőkesztyűk hivatásos motorkerékpárosoknak. Követelméynek és viszgálati módszerek

MSZ EN 60903:1999

Feszültség alatti munkákhoz hazsnált, öt- é skevesebb ujjas, szigetelő anyagú kesztyűk előírásai (IEC 903:1998, módosítva)

MSZ EN 60903:2004

Feszültség alatti munkavégzés. SZigetelő anyagú kesztyűk (IEC 60903:2002+2003. évi helyesbítés, módosítva)

A lábfej és a lábszár védelme

talpátszúrás elleni védelem

lábfejvédelem

A védőeszközök félcipők, magasszárú cipők, lábszárvédős csizmák, biztonsági csizmák, gyorsan kifűzhető, kikapcsolható cipők, lábujjvédő betéttel kiegészített cipők, hőellenálló talpú csizmák, cipők, csizmák vagy felső csizmák, fűzhető cipők, csizmák vagy felső csizmák, rezgés ellen védő cipők, csizmák vagy felső csizmák, antisztatikus cipők, csizmák vagy felső csizmák, szigetelő cipők, csizmák vagy felső csizmák, védő csizmák láncfűrésszel dolgozóknak, fatalpú cipők, térdvédők, levehető lábfejvédők, lábszárvédők, levehető (hőálló, szúrásálló vagy vízálló) talpak, eltávolítható bakancsszegek (jég, hó vagy csúszós padozat esetén), átfúrás mentes talpú biztonsági cipők (vázszerkezeti, alapozási, közúti, állványozási munkák, vázszerkezet lebontása, betonnal, előre gyártott elemekkel végzett munkák, építési vállalkozó telepén és áruházában, tetőn végzett munkák). Nem átfúródás mentes talpú biztonsági cipők (acélhidakon, acélhíd építésénél, vezetékoszlopon, tornyon, liften, hidraulikus acélszerkezeten, öntőkemencénél, acélműben és hengerműben, nagy konténerekkel, nagy esővezetékeken, darukon, kazánházban és erőművekben, kemencék építésénél, fűtő és szellőztető berendezéseken, valamint fémek szerelésével, öntőkemencénél, közvetlen kohászati üzemben, acélműben, hengerműben, fémműben végzett munkák, kovácsolás, ejtő kalapácsolás, kovácsolás, melegsajtoló és drótvonó üzemben, kőfejtőben és nyíltszíni fejtésnél, szénkészlet elszállításánál végzett munkák, kőfejtés és megmunkálás, síküveg, öblös üvegáru gyártása és feldolgozása, öntőformákkal végzett munka a kerámiaiparban, kemencék kibélelése, formázás a kerámiaiparban és az építőanyag-iparban, szállítás és raktározás, fagyasztott hústömbökkel és fagyasztott élelmiszer csomagolásával végzett munkák, vasúti tolatás). Sarokkal vagy erősítővel ellátott, átfúródásmentes talpú biztonsági cipők (tetőn végzett munkák), szigetelő talpú védőcipők (rendkívül magas vagy rendkívül alacsony hőmérsékletű anyagokkal végzett munkák), könnyen levethető védőcipők (amikor fennáll a megolvadt anyag áthatolásának veszélye).

Védőlábbelik osztályozása, vonatkozó szabványok EN ISO 20345

Biztonsági lábbelik (200 J) orrmerevítővel

EN ISO 20346

Védőlábbelik (100 J) orrmerevítővel

EN ISO 20347

Munkalábbelik orrmerevítő nélkül

EN ISO 17249

Biztonsági lábbelik láncfűrész vágással szemben

EN 13287

Lábbelik csúszás ellen

EN 50321

Villamos szigetelő lábbelik

EN 13832

Vegyszerálló lábbelik

EN 61340

ESD védőcipők (Electrostatic Dissipative)

A védő cipőket védelmi képességük alapján három kategóriába sorolják. A biztonsági lábbelik (SB safety boot) a lábujjak védelmére, összenyomódással szembeni védelemre szolgálnak az orr-részen fém, vagy műanyag (kompozit) orrmerevítést tartalmaznak, 200 J ütéssel szemben biztosítanak védelmet. A talp olajálló, átszúródás okozta sérüléstől a talprészbe beépített acél vagy műanyag (kompozit) talplemez véd. A védőlábbelik (PB, protection boot), kisebb védelmi képességűek, az orrmerevítő 100 J igénybevétellel szemben biztosít védelmet, a talp szintén olajálló. A munkalábbelik (OB, occupational boot/footware) kisebb védelmi képességgel rendelkeznek, orrmerevítőt nem tartalmaznak, ütő- és nyomó igénybevétellel szemben nem biztosítanak védelmet. Az elektromos veszélyekkel szembeni védelmet biztosító lábbeli szigetelő tulajdonságú (feszültség alatti munkavégzés, villamos üzemi munkák során), 3. kategóriájú védőeszközök. A talpátszúrást megakadályozó betétet tartalmaz. A veszélyes vegyi anyagokkal, mikrobiológiai kórokozókkal, fröccsenő anyagokkal szemben védelmet biztosító lábbelik áthatolás és szivárgás biztosak, és sterilizálhatóak. A lábvédő eszközök követelménye a sarok energia felvevő képessége, amely legalább 21 Joule. Biztonsági lábbelikre (200 J) vonatkozó jelölések MSZ EN ISO 20345 SB

Minden követelménynek megfelel

S1

Az alapkövetelményeken felül zárt kéregrész, antisztatikus, sarok energigaelnyelés

S2

Az S1 követelményeken felül vízgőzáteresztés és vízfelvétel

S3

Az S2 követelményeken felül átszúrásmentes talplemez

S4

Egybe fröccsöntött, vagy vulkanizált lábbeli antisztatikus és energiaelnyelő sarok

S5

Az S4 követelményeken túl talpátszúrással szembeni védelem Védőlábbelikre (100 J) vonatkozó jelölések MSZ EN ISO 20346

PB

Alapkövetelménynek felel meg

P1

Zárt kéregrész, antisztatikus, és energigaelnyelő sarok

P2

A P1 követelményeken felül vízáteresztés és vízfelvétel

P3

Az P2 követelményeken túl átszúrással szembeni ellenállás és mintázott járófelület

P4

Egybe fröccsöntött, vagy vulkanizált lábbeli antisztatikus és energiaelnyelő sarokkal

P5

A P4 követelményeken túl átszúrással szembeni ellenállás és mintázott járófelület Munkalábbelikre vonatkozó jelölések MSZ EN ISO 20347

01

Zárt kéregrész, olajálló talp, antisztatikus, és energigaelnyelő sarok

02

A 01 követelményeken túl vízáteresztés és vízfelvétel

03

A 02 követelményeken túl átszúrással szembeni ellenállás és mintázott járófelület

04

Egybe fröccsöntött, vagy vulkanizált lábbeli antisztatikus és energiaelnyelő sarokkal

05

A 04 követelményeken túl átszúrással szembeni ellenállás és mintázott járófelület

Piktogramok

Lábfejvédelem

Orrmerevítő

Talpátszúrás elleni védelem

Csúszásmentes talp

Olajálló kivitel

Hőálló talp

Energiaelnyelő sarok

electrostatic dissipative ESD Lábbelik szakmai osztályozása

Lábvédelemi szabványok MSZ EN 381-3:1999

Védőruházat kézi láncfűrészek használói részére. 3.rész: Lábbelik viszgálati módszerei

MSZ EN 12222:1998

Lábbeli. A lábbeli és a lábbeli-alkotóelemek szabváynos kondicionálása és vizsgálati légterei

MSZ EN 12784:2000

Lábbeli. A kész lábbeli vizsgálati módszerei. Hőszigetelő képesség

MSZ EN 12568:2000

Lábfej- és lábszárvédők. Az orrmerevítők és a behtaolással szemben ellenálló fémbetétek követelményei és vizsgálati módszerei

MSZ EN 13634:2002

Védőlábbeli hivatásos motorkerékpárosok részére. Követelmények és vizsgálati módszerek

MSZ EN 50321:2002

Villamosan szigetelő lábbeli kisfeszültségű villamos berendezéseken végzendő munkákhoz

MSZ EN 61340-4-3:2002

Elektrosztatika.4-3. rész: Szabványos vizsgálati módszerek különleges alkalmazásokhoz. Lábbelik (IEC 63140-4-3:2001)

MSZ EN 61340-4-5:2005

Elektrosztatika.4-5. rész: Szabványos vizsgálati módszerek különleges alkalmazásokhoz. Módzserek lábbelit visleő és padlózaton tartózkodó személy elektrosztatikus védelmének jellemzésére (IEC 61340-45:2004)

MSZ EN ISO 17249:2005

Biztonsági lábbeli láncfűrészvágással szembeni ellenállással (ISO 17249:2004)

MSZ EN ISO 20344:2004

Személyi védőeszköz. Lábbel-viszgálati módszerek (ISO 20344:2004)

MSZ EN ISO 20344:2004/A1:2008

Személyi védőeszköz. Lábbel-viszgálati módszerek 1. módosítás (ISO 20344:2004/Amd 1:2007)

MSZ EN ISO 20345:2004

Személyi védőeszköz. Biztonsági lábbeli (ISO 20345:2004)

MSZ EN ISO 20345:2004/A1:2008

Személyi védőeszközök. Biztonsági lábbeli 1. módosítás (ISO 20345:2004/Amd 1:2007)

MSZ EN ISO 20346:2004

Személyi védőeszköz. Védőlábbeli (ISO 20346:2004)

MSZ EN ISO 20346:2004/A1:2008

Személyi védőeszközök. Védőlábbeli 1. módosítás (ISO 20346:2004/Amd 1:2007)

MSZ EN ISO 20347:2004

Személyi védőeszköz. Munkalábbeli (ISO 20347:2004)

MSZ EN ISO 20347:2004/A1:2008

Személyi védőeszközök. Munkalábbeli 1. módosítás (ISO 20347:2004/Amd 1:2007)

MSZ ISO 6112:1992

Zsírálló és növényolajálló általános ipari használatú PVC-csizmák követelményei

MSZ 14256-16:1989

Lábbelik vizsgálata. Villamosfeszültség-állóság meghatározása

MSU EN 15090:2006

Lábbeli tűzoltók részére

CEN IS/TR 18690:2006

Útmutató a biztonsági, a védő- és munkalábbelik kiválasztására, használatára és kezelésére (ISO/TR 18690:2006)

MSZ EN ISO 19952:2005

Lábbeli. Szakkifejezések gyűjteménye (ISO 19952:2005)

EN ISO 17707:2005

Lábbeli. Járótalpak hajtogatással szembeni ellenállásának vizsgálata.

A bőr védelme

A védőeszközök krémek és kenőcsök (burkolóanyagok előállítása, bőrcserzés, építőipari munkák, maró, allergizáló, irritáló, bőrön keresztül felszívódó vegyi anyagokkal végzett munkák).

A törzs és a has védelme A védő mellények, kabátok és kötények mechanikai hatások (szúrás, vágás, olvadt fém kifröccsenés) ellen, védő mellények, kabátok és kötények a vegyszerek elleni védekezés céljából, fűtött mellények. mentőmellények. röntgensugárzás elleni védőkötény, védő övek.

Az egész test védelme

láthatósági mellény jele

rögzítő készülékek

Leesés elleni védőeszközök, fékező szerkezetek, a testet tartó eszközök (védő övek), védő ruházat, biztonsági munkaruhák (kétrészesek és overallok), mechanikai hatások (szúrás, vágás) ellen használt védőruhák, vegyi anyagok hatása elleni védőruhák, olvadt fém kifröccsenése és infravörös sugárzás elleni védőruhák, hőálló védőöltözések, fűthető ruhák, radioaktív szennyezés elleni védőruhák, porálló védőruhák, gázbiztos védőruhák, fluoreszkáló jelzőruhák, fényvisszaverő ruhák és kiegészítő kellékeik (karszalagok, kesztyűk), védőborítások. Az alkalmazási területek állványon végzett munkák, előre gyártott elemek szerelése, vezetékoszlopon végzett munkák, esőben vagy hideg időben végzett szabadtéri munkák. Ahol a munkavállalónak tisztán láthatónak kell lennie: toronydaru fülkéjében, raktározó és tároló berendezések magasban mozgó fülkéjében, fúrótorony felső részein, aknában és csatornában végzett munkák

A védőruházat védelmi képességet alapanyaga határozza meg, ami nem tartalmazhat irritáló, allergizáló anyagokat, izzadság hatására nem oldódhat ki vegyi anyag. A védőruházat komfortérzetének a nedvesség felvevő képesség, a páraáteresztés/légáteresztés és a hőszigetelő képesség az alapja. Piktogramok tájékoztatnak a védelmi képességről. A védelmi szinteket számokkal és betűkódokkal jelölik a piktogram mellett vagy alatt.

időjárás elleni védelmet jelöl két számmal X vízállóság (3 szint), Y vízgőz áteresztő képesség (3 szint)

időjárás elleni ruha melegbélésén két számmal X vízgőz áteresztő képesség (2 szint) Y melegtartó képesség (2 szint)

hideg elleni védelmet jelöl három számmal X kivehető béléssel mért hőszigetelő képesség Y légáteresztő képesség (3 szint) Z vízgőz áteresztő képesség (3 szint)

lángkicsapás veszélye elleni védelem két számmal. (EN 533) Y láng terjedése (3 szint) Z lángmentesített védőruha tisztítás utáni védőképessége (3 szint) A, B, C, D, E, kategória jelöléssel láng és hőhatás ellen A Védőruha anyaga megfelel az EN 531-es szabvány Z 3-as kategóriának B (B1-B5) Áramló hő elleni szigetelés. C (C-) Sugárzó hő elleni szigetelés D (Dl-D3) Olvadt fröccsenő alumínium elleni hőszigetelés. E (E1-E3) Olvadt fröccsenő vas elleni hőszigetelés.

Elektrosztatikus feltöltődést elvezető ruházat

Láncfűrésszel dolgozók részére.

Jól láthatóságot biztosító védőruházat jelölése. X nappali és éjszakai jól láthatóságot biztosító anyagok mennyisége a védőruhán. (3 szint) Y a fényvisszaverő anyag osztályba sorolása (1. vagy 2.)

Veszélyes vegyszerek behatolása elleni védelmet jelöl 3. típus - folyadékokkal szemben 4. típus - permetekkel szemben 5. típus - szilárd részecskékkel szemben 6. típus - fröccsenéssel szemben

Mechanikai veszélyekkel szembeni védelmet jelöl A kopásállóság (4 szint) B vágással és metszéssel szembeni ellenállás (5 szint) C szakító szilárdság (4 szint) D átszúrással szembeni ellenállás (4 szint)

A védőruhára vonatkozóan fontos információt tartalmaz a kezelési - használati utasítás és ezt kötelezően el kell olvasni.

Biológiai veszélyekkel szembeni védelmet jelöli.

Radioaktív ártalmak ellen

Tűzoltójel (MSZ EN 469) A tűzoltóság által használt védőeszközök jelölése, amely a speciális követelményeknek megfeleltek. Nemcsak a védőruhákon található, hanem más védőeszközökön is (védőkesztyű, védőcsizma, védősisak). Légátjárhatósági osztály 0-tól 3-ig, az öltözék átjárhatósági szintje, elpárologtató ellenállás osztályai 0-tól 3-ig az öltözék belélegezhetőségi szintje, vízáteresztéssel szembeni ellenállás 0-tól 3-ig az öltözék átjárhatósági szintje. Szabvány specifikálja a -5 C alatti hideg és szél, rossz időjárás ellen védő öltözetek jellemzőit. Az első szám a jel jobb oldalán a vízáteresztéssel szembeni ellenállás osztályát, a második az elpárologtatással szembeni ellenállás osztályát jelöli. A jelző öltözékek három osztályba sorolhatók. A megkövetelt felületüket tekintve fluoreszkáló és visszaverő alapanyagból kell készülniük, vagy választható a kombinált tulajdonságokkal rendelkező alapanyag.

A veszélyes vegyi anyagok elleni védőruhák folyékony-, gáznemű-, permet-, köd-, aeroszol halmazállapotú, szilárd részecskék (porok) és fröccsenő folyadékok átszivárgása ellen védenek. Védelmi képességük szerint hat típusba tartoznak. Az 1-es típus a gázvédő ruhák, vegyi anyagok gőzei, toxikus részecskéi ellen védenek, a 2-es típus a folyadékzáró (nem gáztömör) védőruhák, a 3-as típus a folyékony vegyi anyagok átbocsátásával szemben ellenálló védőruhák. A 4-es típus aeroszolok, permetező folyadékok behatolásával szemben ellenálló védőruhák. Az 5-ös típus levegőben lévő szilárd részecskék (porok, szilárd fázisú aeroszolok, szemcsék) ellen védő ruhák. A 6-os típus a korlátozott védelmi képességű védőruhák a kifröccsenő folyékony ellen. A védőruha osztályba sorolása a vegyi anyagokkal szembeni átbocsátási ellenállás alapján történik. Az átbocsátás az a folyamat, amelynek során a vegyszer molekulák a védőruházat anyagán keresztül áthatolnak. Az átbocsátási idő a vegyi anyagnak a védőruha ruha külső felületére való rákerülésétől a ruha belső oldalán való megjelenéséig eltelt idő. A védőruhák osztályba sorolása vegyi anyagok átbocsátási ellenállása alapján: 6. osztály 480 percen túl, 5. osztály 240 percen túl, 4. osztály 120 percen túl, 3. osztály 60 percen túl, 2. osztály 30 percen túl, 1. osztály 10 percen túl. Áteresztéssel szembeni védelmi szint a percben mért áthatolási idő függvényében:

Áthatolási idő (perc) >10 >30 >60 >120 >240

Védelmi szint 1 2 3 4 5

A biológiai veszélyek elleni védőruhák vérrel és a testfolyadékkal való érintkezéssel szemben védenek. A mikroorganizmusok változatossága miatt nem lehet kialakítani standard kritériumokat. A tesztelést Staphylococcus aureus ATCC (American Type Culture Collection) 29213 törzzsel és Phi-X-174 bakteriofággal (első szekvenált genom DNS. 1977, Fred Sanger) végzik. A védelmi képesség alapján 1-6 védelmi osztályt különítenek el. A 6. osztályú védőruha áthatolási ideje 75 percnél több, az 1. osztályú ruha esetén ez kevesebb, mint 15 perc. Biológiai aeroszolok elleni védőruházat 1-3 védelmi osztályú. A 3. osztálynál a behatolási arány log cfu (colony forming unit) < 5, az 1. osztály esetében a log cfu 1-3 közötti. A szilárd biológiai részecskék elleni ruhák 3 osztálya esetén a behatolási ellenállás log cfu 1-nél kisebb, 1. osztálynál log cfu 2 és közötti. A hő és lánghatás elleni védőruhák védelmi szintjét a hőátadási index (HTI heat transfer index), a hőszigetelő képesség és a lángállóság határozza meg, A, B, C, D, E kategóriába sorolják be és az egyes kategórián belül a teljesítményfokozat 1-4. Alapvető szabály, hogy a védőruhán áthatoló hőmennyiség nem érheti el a fájdalomküszöböt. A hideg elleni védőruhák védelmi szintjét a hőszigetelési értékkel jellemzik. A védőeszközök légáteresztés és vízgőzáteresztés alapján 1 – 3 fokozatúak. Alapvető követelmény, hogy a védőeszközön keresztüli hideghatás ne érje el a fájdalomküszöböt, és ne okozzon ártalmas lehűlését. A jó láthatóságot biztosító védőruhák (vasúti-, közúti közlekedésben, munkagépek közlekedésekor, daruk mozgásának helyszínén, építési területen) több helyen fényvisszaverő tulajdonságú anyaggal (fluoreszcens sárga, narancsvörös, vörös pigmentekkel impregnált PVC, más műanyag) látják el, és a fényvisszaverő területtől függően 1-3 osztályba sorolhatók. Az elektromos ív hatása és elektrosztatikus feltöltődés elleni védőruhák besorolása szikraérzékenységi szintek szerint történik. A kézi láncfűrésszel dolgozók védőruhája a sérülékenyebb területeken (pl. a láb első részének megfelelően) laza szálakból áll. A láncfűrész a ruhából a szálakat kihúzza, és az megakasztja a lánc meghajtót, így az leáll. Radioaktív szilárd részecskék elleni védőruha nem a radioaktív sugárzás ellen, hanem a részecskéknek áthatolásával szemben biztosít védelmet. A teljes testfelületet védő eszközök nagy védelmi képességű, vegyi anyagok elleni védőruhák (1-es típusú gázvédő és 2-es típusú folyadékzáró, nem gáztömör védőruhák, hő- és lánghatások elleni bevetési védőruhák. Ezek a munkavállalót teljes mértékben függetlenítik a környezettől. A levegőellátást izolációs légzésvédő készülék biztosítja. A levegőellátástól függ, hogy helyhez kötött (vezetékes rendszerhez csatlakoztatható), vagy mobil rendszerű (vezeték nélküli). Használatuk szükséges nagy egészségkárosító kockázatok esetén (műszaki hibaelhárítás, katasztrófa /havaria/ helyzetek, veszélyes hulladékmentesítés, 4. veszélyességi fokozatú biológiai kóroki tényezők /bioterrorizmus/, oxigénhiány, rákkeltő anyagok, azbeszt bontás, vegyi balesetek). Ilyen helyzetekben az egyéni védelem a primer prevenció elsődleges eszköze. Az egész test védőeszközök, a respirátorok viselése nagy megterheléssel és igénybevétellel jár, ezért a fizikai munkavégzés időtartamát az alkalmassági vizsgálatok során korlátozni kell, pihenőidők beiktatása szükséges.

A halálos munkahelyi baleseteket jelentős részben magasból leesés okozza (gyakoriak az iparban, építőiparban, alpintechnikai tevékenységek, magasfeszültségű távvezetékeken, víz felett végzett szerelő munkák során). Azokon a területeken, ahol biztonsági berendezések nem szerelhetők fel, egyéni védőeszközök alkalmazása szükséges. Leesés ellen védőeszközt kell alkalmazni 2 méter feletti szintkülönbség esetén a kiépített, állandó, és 1 méter feletti szintkülönbségnél a változó munkahelyeken. A védőeszközök rögzítési ponthoz kapcsolt kikötési rendszerből és a munkavállalót tartó szerkezetből állnak. Ilyenek lehetnek lezuhanás gátlók, munkahelyzet beállítók (derékövek, Miller titán), energiaelnyelők, segédkötelek, mentő-, beülős-, teljes test hevederek (gekko, snake, spider, lizard, lemur, panther, basic, squirell, Miller titán 1, 2, 3 és 4 pontos, és robbanásbiztos).

Különféle testhevederek

Védő-, munka- és formaruházati vonatkozó szabványok MSZ EN 340:2004

Védőruházat. Általános követelmények

MSZ EN 342:2004

Védőruházat. Hideg ellen védő ruhaegyüttesek

MSZ EN 343:2004

Védőruházat. Védelem eső ellen

MSZ EN 348:1997

Védőruházat. Vizsgálati módszer: az anyagok viselkedésének meghatározása

megolvadt fém kismértékű kifröccsenésekor MSZ EN 367:1995

Védőruházat. Hő- és lángok elleni védelem. Viszgálati módszer: a láng általi hőátadás meghatározása

MSZ EN 373:1998

Védőruházat. Azanyagok megolvadt fém kifröccsenésével szembeni ellenállásának értékelése

MSZ EN 381-1:1999

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 1. rész: próbapad a láncfűrészvágással szembeni ellenállás viszgálatához

MSZ EN 381-2:1999

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 2. rész: lábvédők vizsgálati módszerei

MSZ EN 381-3:1999

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 3. rész: lábbelik vizsgálati módszerei

MSZ EN 381-4:2001

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 4. rész: láncfűrészkezelők védőkesztyűinek vizsgálati módszerei

MSZ EN 381-5:1998

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 5. rész: lábvédők követeleményei

MSZ EN 381-7:2001

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 7.rész: láncfűrészkezelők védőkesztyűinek vizsgálati követelményei

MSZ EN 381-8:1998

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 8.rész: láncfűrész elleni lábszárvédők viszgálati módszerei

MSZ EN 381-9:1998

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 9.rész:láncfűrész elleni lábszárvédők követelményei

MSZ EN 381-10:2003

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 10.rész:felsőtestvédők vizsgálati módszere

MSZ EN 381-11:2003

Védőruházat. Kézi láncfűrészek használói részére. 11.rész:felsőtestvédők követelményei

MSZ EN 463:1997

Védőruházat folyékony vegyszerek ellen. Vizsgálati módszer: folyadéksugár behatolásával szembeni ellenállás meghatározása (sugárteszt)

MSZ EN 471:2003

Jó láthatóságot biztosító védőruházat. szakmai használathoz. Vizsgálati módszerek és követelmények.

MSZ EN 468:1997

Védőruházat folyékony vegyszerek ellen. Vizsgálati módszer:permet behatolásával szembeni ellenállás meghítározása (permetteszt)

MSZ EN 469:1998

Védőruházat tűzoltók részére. Tűzoltási védőruházat követelméynei és viszgálati módszerei

MSZ EN 470-1:1998

Hegesztéshez és hasonló művelketekhez használatos védőruházat. 1.rész: álétalános követelméynek

MSZ EN 471:2003

Jó láthatóságot biztosító védőruházat szakmai használathoz. Vizsgálati módszerek és követelméynek

MSZ EN 530:1998

Védőruházai anyagok kopásállósága. Vizsgálati módszerek

MSZ EN 531:1995/A1:2001

Védőruházat hő hatásának kitett munkások részére

MSZ EN 531:2000

Védőruházat hő hatásának kitett ipari munkások részére (kivéve tűzoltók és a hegesztők ruházatát)

MSZ EN 532:1998

Védőruházat. Hő-és láng elleni védelem. A korlátozott lángterjedés viszgálata

MSZ EN 533:2001

Védőruházat. Hő-és láng elleni védelem. A korlátozott lángterjedésű anyagok és anyagösszeállítások

MSZ EN 702:1998

Védőruházat. Hő-és láng elleni védelem. Vizsgálati módszer: a kontakthő

átbocsátásának meghatározásaa védőruházaton vagy annak anyagain MSZ EN 863:1998

Védőruházat. Mechanikaitulajdonságok. Vizsgálati módszer: átlyukasztás ellenállás

MSZ EN 943-1:2005

Folyékony aerosolokatés szilárd részecskéket tartalmazófolyadék- és gáz halmazállapotú vegyszerek elleni védőruházat. 1.rész: Szellőztetett és nem szellőztetett , "gázzáró"(1.típusú) és "nem gázzáró" (2.típusú), vegyszerek ellen védő öltözetek teljesítméynkövetelményei

MSZ EN 1073-1:2000

Védőruházat radioaktív szennyeződés ellen. 1.rész: szemcsés radioaktív szennyeződés elleni, szellőzetett védőruházat követelményei és vizsgálati módszerei

MSZ EN 1073-2:2003

Védőruházat radioaktív szennyeződés ellen. 2.rész: szemcsés radioaktív szennyeződés elleni, szellőzetett védőruházat követelményei és vizsgálati módszerei

MSZ EN 1103:2006

Textíliák. Ruházati kelmék. Részletes eljárás az égési viselkedés meghatározására.

MSZ EN 1149-1:1998

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 1. rész: fajlagos ellenállás ( vizsgálati módszerek és követelmények)

MSZ EN 1149-2:2000

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 2. rész: az anyagon keresztül villamos ellenállás (átmeneti ellnállás) mérésének vizsgálati módszere

MSZ EN 1149-3:2004

Védőruházat. Elektrosztatikus tulajdonságok. 3. rész: a töltéscsillapodás mérésének vizsgálati módszere

MSZ EN 1486:1998

Védőruházat tűzoltók részére. Különleges tűzoltáshoz használt hővisszaverő ruházat követelményei és vizsgálati módszerei

MSZ EN 13034:2005

Védőruházat folyékony vegyszerek ellen. Folyékony vegyszerek ellen korlátozott védelmet nyújt, vegyszerek elleni védőruházat teljesítménykövetelményei (6. típusú és PB (6) típusú eszköz )

MSZ EN 13911:2004

Védőruházat tűzoltók részére. A tűzoltók kámzsáinak követelményei és viszgálati módszerei

MSZ EN 14058:2004

Védőruházat. Hideg környezet ellen védő ruhadarabok

MSZ EN 1621-2:2004

Motorkerékpárosok védőruházata mechanikai ütközés ellen. 2. rész: motorkerékpárosok hátvédői. Követelmények és vizsgálati módszerek

MSZ EN ISO 6530:2005

Védőruházat. Védelem folyékony vegyszerek ellen. Az anyagok folyadékbehatolással szembeni ellenásának vizsgálati módszere (ISO 6530:2005)

MSZ EN ISO 6942:2002

Védőruházat. Hő és tűz elleni védelem. Vizsgálati módzser: sugárzó hőforrásnak kitett anyagok és anyag-összeállítások értékelése ( ISO 13998:2003)

MSZ EN ISO 13998:2003

Védőruházat. Kézi kések vágásai és szúrásai ellen védő kötények, nadrágok és mellények ( ISO 13998:2003)

MSZ EN ISO 15025:2003

Védőruházat. Hő és láng elleni védelem. A korlátozott lángterjedés viszgálati módszere ( ISO 15025:2000)

Leesés elleni védelemi szabványok MSZ EN 341:1992/A1:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Ereszkedő eszközök

MSZ EN 341:1994

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Ereszkedő eszközök

MSZ EN 353-1:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. 1.rész:

Merev rögzített vezetéken alkalmazott vezérelt típusú lezuhanásgátlók MSZ EN 353-2:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. 2.rész: Hajlékony rögzített vezetéken alkalmazott, vezérelt típusú lezuhanásgátlók

MSZ EN 354:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Rögzítő kötelek

MSZ EN 355:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Energiaelnyelők

MSZ EN 358:2003

Személyi védőeszközök munkahelyzetekhez és magasból való lezuhanás megelőzésére. Övek a munkahelyzet beállítására, fékezésére és rögzítésére

MSZ EN 360:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Visszahúzható típusú lezuhanásgátlók

MSZ EN 361:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Teljes testhevederzet

MSZ EN 362:2005

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Csatlakozók

MSZ EN 363:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Lezuhanásgátló rendszerek

MSZ EN 364:1995

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Vizsgálati módszerek

MSZ EN 365:2005

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. A használatra, a karbantartásra, az időszakos vizsgálatra, a javításra, a megjelölésre és a csomagolásra vonatkozó általános követelmények

MSZ EN 795:1996/A1:2003

Magasból való lezuhanás elleni védelem. Kikötő ezsközök. Követelmények és vizsgálatok

MSZ EN 795:2003

Magasból való lezuhanás elleni védelem. Kikötő ezsközök. Követelmények és vizsgálatok

MSZ EN 813:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Beülő hevederzet

MSZ EN 1868:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Egyenértékű szakkifejezések listája

MSZ EN 1891:2003

Személyi védőeszközök magasból való lezuhanás megelőzésére. Kis nyílású védőköpennyel ellátott kötél

A védőruházatokon elhelyezett piktogramok és jelölések A védőruházatokon és azok kezelési-, használati utasításán elhelyezett piktogramok segítik a gyors eligazodást, azok védelmi képességéről. A védelmi szinteket számokkal jelölik a piktogram mellett, vagy alatta. 4.4.1. Hő és lánghatás elleni védelem jelölései

Lángjel keretben (MSZ EN 531)

Láng és hőhatás elleni védelem. A piktogram alatti 5 betű és számkombináció jelenti a vizsgálati kategóriák védelmi szintjét. A Védőruha anyaga megfelel az EN 533 szabvány z = 3-as ketegóriának. B (B1-B5) Áramló hő elleni szigetelés. C (C1-C4) Sugárzó hő elleni szigetelés. D (D1-D3) Olvadt fröccsenő alumínium elleni hőszigetelés. E (E1-E3) Olvadt fröccsenő vas elleni hőszigetelés.

Lángjel (MSZ EN 533) Lángterjedés gátló anyagokkal kezelt (lángmentesített) védőruhákra vonatkozó előírások, amelyek a védelmi képességüket többszöri mosás után elveszítik. Ez a jelölés (szabvány) vonatkozik az olyan munkahelyeken viselhető védőruhák előírásaira, ahol a tűzesetek előfordulása véletlenszerű lehet. Y láng terjedése (3 szint) Z lángmentesített védőruha, tisztítás utáni védőképessége (3 szint)

A lángjel alatti esetleges MSZ EN 470-1 jelölés arra utal, hogy hegesztők használatára is vizsgált védőruháról van szó. 4.4.2. Veszélyes anyagok elleni védelem jelölései

Lombik jel: A lombik jel utal arra, hogy veszélyes vegyszerekkel szembeni áthatolási vizsgálatot végeztek el a védőruhán. A piktogram alatt fel kell tüntetni, hogy a vizsgálat mire terjedt ki. Ezek típusa lehet 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os. 3. típus

folyadék sugárral tesztelt védőruházat (MSZ EN 463)

4. típus

nagy nyomású porlasztással tesztelt védőruházat (MSZ EN 468)

5. típus

szilárd részecskék permetezésével tesztelt védőruházat (MSZ EN 13982)

6. típus

kisnyomású porlasztással, fröccsenéssel szemben tesztelt védőruházat (MSZ EN 13064)

Biológiai jel: (MSZ EN 14126). A biológiai veszélyekkel szembeni védelmet jelöli

Radioaktív jel: (MSZ EN 1073-2) A szemcsés radioaktív szennyeződések ellen nyújt védelmet, nem nyújt védelmet a radioaktív sugárzás ellen.

4.4.3. Jó láthatóságot biztosító védőruházat jelölése X Nappali és éjszakai jó láthatóságot biztosító anyagok mennyisége a védőruhán. (3. szint) Y A fényvisszaverő anyag osztályba sorolása. (1. vagy 2.)

A jó láthatóságot biztosító védőruházatot három osztályba soroljuk. Minden egyes osztályt a ruhadarabon használt jó láthatósági anyag legkisebb területe határozza meg. 3. osztály: legmagasabb védelmi szint A fényvisszaverő anyagból készült csíkok szélességének legalább 50 mm-nek kell lennie. A jó láthatóságot biztosító ruházaton legyen minimum 0,8 m2 nappali jó láthatóságot biztosító, lumineszkáló háttér és 0,2 m2 fényvisszaverő anyag. Ilyen védőruhák a kabátok, a kétrészes ruházatok (nadrág+kabát) és overallok. 2. osztály: közepes védelmi szint A fényvisszaverő anyagból készült csíkok szélességének legalább 50 mm-nek kell lennie. A jó láthatóságot biztosító ruházaton legyen minimum 0,5 m2 nappali jó láthatóságot biztosító, lumineszkáló háttér és 0,13 m2 fényvisszaverő anyag. Ilyen védőruhák a mellények. 1. osztály: legalacsonyabb védelmi szint Használata csak minimális kockázati tényező esetén ajánlott. A fényvisszaverő anyagból készült csíkok szélességének legalább 50 mm-nek kell lennie. A jó láthatóságot biztosító ruházaton legyen minimum 0,14 m2 nappali jó láthatóságot biztosító, lumineszkáló háttér, és 0,10 m2 fényvisszaverő anyag. Ilyen védőruhák a kantárok. 4.4.4. Az időjárás és a szélsőséges környezeti hőmérsékletek elleni védőruházatok jelölései

Esernyő jel: X vízállóság (3 szint) Y vízgőz áteresztőképesség (3 szint)

Az eső elleni védelmet jelöli a piktogram melletti két számmal. A vízállóság mellett vizsgálja a vízgőzáteresztő képességet, ami azért fontos, mert a test kipárolgását a magasabb szintű ruhák kiengedik, és így nem izzadunk bele a ruházatba.

Jégvirág jel: (két számmal) X vízgőzáteresztő képesség (2 szint) Y melegtartó képesség (2 szint)

Ezt a jelölést olyan kabátok kivehető bélésén használják, ahol annak kivétele után a huzatrész önállóan esőkabátként is használható. (Több funkciós kabátok őszi, téli, tavaszi viseletre.)

Jégvirág jel: (három számmal) X kivehető béléssel mért hőszigetelő képesség Y légáteresztő képesség (3 szint) Z vízgőzáteresztő képesség (3 szint)

Amennyiben a kabát a béléssel egybe van építve, a vizsgálatokat természetesen mindkettőre nézve együtt végzik el. A kivehető meleg bélés esetén a vizsgálatokat annak visszahelyezése után is el kell végezni. Az ilyen kabátok esetén mindkét jelölést fel kell tüntetni. 4.4.5. Elektrosztatikus feltöltődést elvezető ruházatok jelölése

Szikrakisülés jel: (MSZ EN 1149-1) Ez a piktogram jelzi, a védőruha használható robbanásveszélyes helyeken, mert a felületi fajlagos ellenállás olyan kicsi, hogy a töltések elvezetődnek és nem keletkezik szikrakisülés a

ruha felületén. Ezt a textilanyagba beszőtt vezetőképes szálakkal oldják meg. 4.4.6. Elektromos ív ellen védő ruházat jelölése ENV 50354 Classe: 1. ENV 50354 Classe: 2.

A védőruhán való jelölés mutatja, hogy milyen vizsgálati követelménynek felelt meg. A vizsgálati feszültség 400 V és az ívhúzás ideje 0,5 másodperc. A „Classe 1” jelölésű védőruha ellenállt 4 kA zárlati áramnak. A „Classe 2” jelölésű védőruha ellenállt 7 kA zárlati áramnak. 4.4.7. Egyéb jelölések a védőruhákon Általában egy-egy speciális területre kialakított védőruházatokat különböztetnek meg egyedi jelölésekkel, piktogramokkal.

Tűzoltójel: (MSZ EN 469) A tűzoltóság által használt védőeszközök jelölése, amely a speciális követelményeknek megfeleltek. Nemcsak a védőruhákon található, hanem más védőeszközökön is (védőkesztyű, védőcsizma, védősisak).

Láncfűrészjel: (MSZ EN 381) Kézi láncfűrésszel dolgozók részére készült védőruházat, amely vágás veszély esetén lefullasztja a motort, megállítja a működést. Ezáltal a veszélyforrást szünteti meg. Hasonlóan a tűzoltó védőeszközökhöz a többi láncfűrész vágása elleni védőeszközön is ez a jel van feltüntetve.

Nyitott könyv „i” betűvel. A védőruhákra vonatkozóan fontos információt tartalmaz a kezelési-, használati utasítás. Ez lehet a szokásostól eltérő bármilyen információ, ezért a védőeszköz használatba vétele előtt kötelezően el kell olvasni, és a benne foglalt utasításokat maradéktalanul be kell tartani. Ez a jelölés - hasonlóan az előző kettőhöz -, nem csak a védőruhákon, hanem bármelyik egyéni védőeszközön alkalmazható.

Példák az egyéni védőeszközök juttatására, dokumentálására (users.atw.hu/munkamedia/elemek/.../EVE-munkakori_cegminta.doc alapján) Munkakör/foglalkozás: Védelem iránya Fejvédelem

Szem- és arcvédelem

Védőruha (testvédelem)

Kézvédő eszköz

Lábvédő eszköz

Ívhegesztő

Védőeszköz megnevezése

Védelmi kategória

Vizsgálati szabvány száma

Védősapka

1

Hegesztőpajzs ívhegesztéshez (+megfelelő szűrőüveg)

2

MSZ EN 166 MSZ EN 175

Elektrooptikai pajzs

2

MSZ EN 166 MSZ EN 175 MSZ EN 379

Sisakra szerelhető hegesztő pajzs

2

MSZ EN 166 MSZ EN 175

Hegesztő látómező

2

MSZ EN 166 MSZ EN 169 MSZ EN 170

Ívvédő álarc

2

MSZ EN 166 MSZ EN 531

Hegesztőruha

2

MSZ EN 340 MSZ EN470-1

Hegesztő kötény (70x110 hasított bőr)

2

EN470-1 EN 532

Hegesztő lábszárvédő

2

EN470-1 EN 532

Hegesztő karvédő

2

EN470-1 EN 532

Hegesztő kámzsa

2

EN470-1 EN 532

Ötujjas védőkesztyű (marhahasíték hegesztőkesztyű (7 cm-es marhahasíték mandzsetta, 100 °C kontakt hő > 15 sec)

2

MSZ EN 420 MSZ EN 388 MSZ EN 407

Hegesztő bakancs (kívül víztaszító, vastag szín marhabőr, belül puha szín zergebőr felsőrész,bőr lábfejvédő gyorskioldó csattal, csúszásmentes, olajálló gumitalp, véd: 300 °C kontakt hő ellen, acél nélküli antisztatikus, szivacsos sarkú, kényelmi talpbetét)

Védelmi képesség jelzése

Egyéb

Típus: Optrel Ose, Puma vagy Jackson

2122, 4X2X 100 °C/15 S

, 2

MSZ EN 344 MSZ EN 347

,

,

, 03 EP WRU HRO

Munkakör/foglalkozás:

Takarítónő Védelmi kategória

Vizsgálati szabvány száma

Védelmi képesség jelzése

Szem- és arcvédelem

Zárt szemüveg (nagy védelmet biztosít 30 %-os kénsav, 53 % salétromsav, 30 % nátriumhidroxid, víz és nem veszélyes folyadékok fröccsenése ellen)

2

MSZ EN 166 MSZ EN 170 MSZ EN 172

,

Védőruha testvédelem

Színes köpeny (230 g/m2 100 % pamut, 4/4-es 120 cm-es galléros)

1

MSZ EN 340

Kézvédő eszköz

Mártott kesztyű (sárga színű természetes latex, pamutbolyhozott belső, véd sav, lúg és más háztartási vegyszerek és mikroorganizmusok ellen, 30 cm hosszú, 0,45 mm vastag, csúszás ellen érdesített tenyér)

2

Védőcipő (elcsúszás ellen, fröccsenő folyadékok, takarító vegyszerek ellen védő cipő)

2

Védelem iránya

Lábvédő eszköz

Munkakör/foglalkozás: Védelem iránya

Fejvédelem

Védőeszköz megnevezése

Egyéb

UVEX 9302

1011;

;

MSZ EN420 MSZ EN 388

;

Dunlop PVC védőcsizma (zöld PVC anyag, fröccsöntött talp, saválló: 30 % kénsav, 20 % sósav, lúgálló: 20 % nátriumhidroxid, -20 °C-ig minősítve, csizmabéléssel téliesíthető)

2

,

MSZ EN ISO 20344

MSZ EN 347 MSZ EN 374

,

,

,

,

Karbantartó Védőeszköz megnevezése

Védelmi kategória

Baseball sapka (pamut alapanyag, kemény sild, hátul tépőzárral vagy patenttal állítható)

1

Vizsgálati szabvány száma

Védelmi képesség jelzése

Egyéb

Munkakör/foglalkozás:

Karbantartó Védőeszköz megnevezése

Védelmi kategória

Vizsgálati szabvány száma

Védősisak (magasban v. aknában végzett munkához, 3 pontos, állítható rögzítőszíjjal, rövid silddel, 6 ponton felfüggesztett, állítható fejkosár, 400 V, -20 °C és + 50 °C között használható)

2

EN 397

Szem- és arcvédelem

Száras szemüveg (repülő, pattanó szilárd részecskék, mechanikai ártalmak ellen)

2

MSZ EN 166

UVEX 9195 SKYPER

Hallásvédelem

Fültok

2

MSZ EN 352

3M 1430, 1435, 1440, 1445

Védelem iránya

Védelmi képesség jelzése

Egyéb

Albatros

SNR: 23-31 dB

Védőruha (testvédelem)

Kézvédő eszköz

Lábvédő eszköz

Kabát (Dzsekifazonú kabát rejtett húzózárral, állítható mandzsettával, két oldal-, három rávarrt-, egy telefon-, két cipzáras-, és egy hátsó, hosszú tároló zseb, tépőzárral rögzíthető, névjegytartó) Deréknadrág (két oldal-, két rátétes-, három szerszám és két farzsebbel, övbújtatók, biztonsági varrás az ülepen, állítható bokarész, dupla térdfolt és térdeplőtasak, térdvédővel) Poló (190 g/m2 vastagságú, 100 % pamut alapanyag, mérettartó, körkötött kivitel, dupla varrással, egyenes vonalú, környakas fazon) Mechanikai védőkesztyű (anyag: kopásálló szintetikus bőr; artéria és körömvédő, rugalmas, vékony poliészter kézhát, elasztikus mandzsetta, állítható tépőzáras szegéllyel) Biztonsági védőbakancs (kétrétegű PU talp, puha színbőr felsőrész, acél orrmerevítő- és acél lábujjvédő, ütődéselnyelő sarok, antisztatikus, olajálló, csúszásmentes talp)

1

MSZ EN 340

1

MSZ EN 340

1

2

MSZ EN 420 MSZ EN 388

3122

, 2

MSZ EN 344 MSZ EN 345

, S2

,

,

,

Munkakör/foglalkozás: Védelem iránya

Fejvédelem

Szem- és arcvédelem Légzésvédelem

Asztalos Védőeszköz megnevezése Baseball sapka (pamut alapanyag, kemény sild, hátul tépőzárral vagy patenttal állítható) Száras szemüveg (repülő, pattanó szilárd részecskék, mechanikai ártalmak ellen) Félálarc (inert porok és nem veszélyes szilárd és folyékony részecskék ellen) Többször használatos mosható, zsinóros füldugó

Védelmi kategória

Vizsgálati szabvány száma

Védelmi képesség jelzése

Egyéb

1

2

MSZ EN 166

UVEX 9195 SKYPER

3

EN 149:2001

SupAir FFP1 SL

FFP1 2

MSZ EN 352

3M 1100, SNR: 26 dB

Hallásvédelem Fültok

2

MSZ EN 352

Peltor H4A SNR: 24 dB

Védőruha (testvédelem)

Kézvédő eszköz

Vászonkötény (erős vászon anyag, 100 % pamutból, 75x110 cm-es méret, rögzítés derék és nyakszalagokkal,csattal állítható szivacsbélés, vastag marhahasíték)

1

Bőrkötény (hasított bőr, egész, 90x100 cm)

2

EN 412

Mechanikai védőkesztyű (anyag: kopásálló szintetikus bőr; artéria és körömvédő, rugalmas, vékony poliészter kézhát, elasztikus mandzsetta, állítható tépőzáras szegéllyel)

2

MSZ EN 420 MSZ EN 388

Kézi munka esetén

Gépi munka esetén

3122

Munkakör/foglalkozás: Védelem iránya

Asztalos Védőeszköz megnevezése

Védelmi kategória

Vizsgálati szabvány száma

Védelmi képesség jelzése

Egyéb

,

,

Lábvédő eszköz

Biztonsági védőbakancs (kétrétegű PU talp, puha színbőr felsőrész, acél orrmerevítő- és acél lábujjvédő, ütődéselnyelő sarok, antisztatikus, olajálló, csúszásmentes talp)

2

MSZ EN 344 MSZ EN 345

,

S2

,

,

Egyéni védőeszköz standard piktogramok az EU-ban

2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jelzésekről, vörös a tiltás, veszély, sárga a figyelmeztetés, kék a rendelkezés, zöld a vészkijárat, menekülési útvonal, elsősegély, veszélymentesség színkódja

Biztonsági szín Vörös (piros)

Jelentés Tiltás Veszély

Példa

Tűzvédelmi berendezés, eszköz, anyag Figyelmeztetés

Sárga vagy borostyánsárga Kék

Rendelkezés

Zöld

Vészkijárat, menekülési útvonal, elsősegély Veszélymentesség

Veszélyes magatartás Állj, üzemszünet, vészkikapcsoló, menekülés (mentés) Hely Figyelem, vigyázat Meghatározott magatartás vagy tevékenység. Egyéni védőfelszerelés kötelező Ajtók, kijáratok, utak, eszközök, helyek Visszatérés a normális állapothoz

(2) Az e rendeletben szereplő biztonsági és alapszínek CIE színjellemzői a következők:

Biztonsági szín neve Vörös (piros) Sárga Borostyán Kék Zöld Alapszín neve Fehér Fekete

Sorszáma az MSZ 9618/1 szerint 33 23 24 3 3 39 50

1. számú melléklet a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelethez (Helyesbítette: Magyar Közlöny 1998/4.))

1. Tiltó jelek Alak: kör Fekete piktogram fehér alapon, szélén és a harántsávban (balról jobbra 45 °-os szögben a vízszinteshez) vörös. A vörös szín a jel felületének legalább 35 %-át teszi ki.

Dohányozni tilos

Nyílt láng használata és dohányzás tilos

Gyalogosok számára tilos

Vízzel oltani tilos

Nem ivóvíz

Illetékteleneknek belépni tilos

Szállítóeszközzel behajtani tilos

Érinteni tilos

Szívritmus-szabályozóval belépni tilos

Erre a helyre rakodni tilos

A felvonón személy-szállítás tilos

Vízzel locsolni tilos

rádiótelefon használata tilos

2. Figyelmeztető jelek Alak: háromszög Fekete piktogram sárga alapon, fekete szegély. A sárga szín a jel felületének legalább 50 %-át teszi ki.

Gyúlékony (tűzveszélyes) anyag vagy magas hőmérséklet (ha a magas hőmérsékletre nem figyelmeztet külön jel)

Robbanásveszélyes anyag

Mérgező anyag

Maró anyag

Radioaktív anyag

Függő teher

Munkagép közlekedés

Áramütés veszélye

Általános veszély

Lézersugár

Oxidáló anyag

Nem ionizáló sugárzás

Erős mágneses tér

Botlásveszély

Zuhanásveszély

Biológiai veszély

Alacsony hőmérséklet

Ártalmas vagy ingerlő anyag (Ennek a jelnek a háttere borostyánsárga is lehet annak érdekében, hogy megkülönböztessék más közúti lezőtáblától)

Robbanásveszélyes légkör

Gázpalack

Elcsúszás veszélye

3. Rendelkező jelek Alak: kör Fehér piktogram kék alapon. A kék szín a jel felületének legalább 50 %-át teszi ki.

Védőszemüveg használata kötelező

Fejvédő használata kötelező

Hallásvédő használata kötelező

Légzésvédő használata kötelező

Lábvédő használata kötelező

Védőkesztyű használata kötelező

Védőruha használata kötelező

Arcvédő használata kötelező

Gyalogosok részére

Általános utasítás (kiegészítő jelzéssel)

Testhevederzet használata kötelező

4. Elsősegély vagy menekülési jel Alak: téglalap Fehér piktogram zöld alapon. A zöld szín a jel felületének legalább 50 %-át teszi ki.

Menekülési út vagy vészkijárat

Iránymutató (kiegészítő táblaként

Elsősegély

Hordágy

Biztonsági zuhany

Szemöblítő készülék

Vészbejelentő telefon Orvos

5. Tűzvédelmi tájékoztató jel Alak: téglalap vagy négyzet Fehér piktogram vörös alapon. A vörös szín a jel felületének legalább 50 %-át teszi ki.

Tűzivíz tömlő

Létra

Tűzoltó készülék

Tűzbejelentő telefon

Iránymutató (kiegészítő táblaként

4. számú melléklet a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelethez A kézjelzés helyett, vagy azzal együtt szóbeli kommunikáció során alkalmazásra javasolt szavak és jelentésük Figyelem Állj Vége Fel Le Előre Hátra Jobbra Balra

Folyamat vagy irányítás kezdete Mozgás megszakítása vagy vége Folyamat vagy irányítás befejezése Teher felemelése Teher süllyesztése Megfelelő kézjelekkel kell kísérni

Vigyázz Gyorsan

Vészjelzés, vészleállítás Mozgás gyorsítása biztonsági okból

5. számú melléklet a 2/1998. (I. 16.) MüM. rendelethez (karjelzések9.

További standard piltogramok

automatikus működésű berendezés

Fertőtlenítő kézmosás kötelező

Ajánlott irodalom Csáky Károly Híres Selmecbányai Tanárok www. mek.oszk.hu Kapronczay Károly Iparegészségügy www.orvostortenet.hu Schultheisz Emil Academia Mollerianana Moller Károly Ottó működése és iskolája Szalai László A bányaegészségügy kezdetei www.ombkenet.hu Ungváry György, Morvai Veronika (szerk.) Munkaegészségtan, Medicina, 2010. Huszár András, Tibold Antal (szerk) Foglalkozás-egészségügyi szakorvosok és szakorvosjelöltek kézikönyve, Medwork Kft, 2011 Foglalkozás-orvostan Szakmai Kollégium Protokollok, Útmutató 2009, szerk. Tompa Anna. Rom WN (ed.). Environmental and Occupational Medicine, Fourth Edition, Lippincott Williams and Wilkins, Philadelphia, USA, 2007 Dr. Turai István Sugáregészségügyi ismeretek, Medicina, 1993 Koren Edit, Széchenyi István Egyetem, Zaj- és rezgésvédelem, Rezgésvédelem www.sze.hu ICNIRP Guidelines for limiting exposure to-time-varying electric, magnetic and electromagnetic fields (up to 300 GHz). Health Physics, 74, 494-522, 1998 Goldsmith JR, Epidemiologic Evidence Relevant to Radar (Microwave) Effects.Environmental Health Perspectives 105, Supplement 6, 1579-1587. 1997 Board on Radiation Effects Research Division on Earth and Life Studies, An assessment of potential health effects from exposure to PAVE-PAWS low-level phased array radiofrequency energy www.nap.edu Gruiz Katalin Vegyi anyagok kockázatának mérése. enfo.agt.bme.hu Egyéni védőeszközök kiválasztása www.munkamedia.atw.hu Expert forecast on emerging physical risk related occupational safety and health. Risk observatory. European Agency for Safety and Health at Work, 2005

Expert forecast on emerging chemical risks related to occupational safety and health. European Agency for Safety and Health at Work. European risk observatory report. European Agency for Safety and Health at Work, 2009 Expert forecast on emerging biological risks related to occupational safety and health. European risk observatory report. European Agency for Safety and Health atWork, 2007 Expert forecast on emerging psychosocial risks related to occupational safety and health European risk observatory report. European Agency for Safety and Health at Work, 2007