1 Bestiárium, vagy Orpheus kísérete Guillaume Apollinaire Somlyó György (fordító) versciklus
GUILLAUME APOLLINAIRE BESTIÁRIUM, VAGY ORPHEUS KÍSÉRETE [*]
ORPHEUS Bámuld e tündöklő hatalmat S nemes szépségét a vonalnak: Ez a hang, melyet - hogy a fényből szüremlik Pimandroszában Hermész Triszmegisztosz említ.
TEKNŐC
Egek! a Thráknak csoda-lantján Ujjaimmal végigsuhanván Sereglik a barmok sora Teknőcöm szép hangjaira.
LÓ Világos álmaim hátad megülve szépen Sorsom szép kocsisod lesz aranyos szekéren, Rövidre fogja majd a versem gyepleit, Minden költészet e páratlan gyöngyeit.
LÁMA E láma gyapja s az, amelynek Aranyáért Jászón esengett, Semmi a hajzathoz, amely Lassan az eszem veszi el.
KÍGYÓ Lám, a szépségre acsarog Dühöd, micsoda asszonyok Keserülték meg haragod! Éva, Heléna, Kleopátra S még emlékszem jó egynehányra.
CICA Szobámban - hogy értelmet adjon Neki - mindig legyen egy asszony, Egy cica a könyvek között, S mindig baráti szó marasszon; Mert nem élhetek nélkülök.
2
OROSZLÁN Oroszlán, bukott fejedelmek Fájó képét ki tükrözöd, Ma már csak ketrecben születsz meg, Hamburgban, németek között.
VADNYÚL Ne légy buja és ne lapulj, Mint a szerelmes meg a nyúl. De az agyad legyen olyan, Mint a nőstény, amely fogan.
HÁZINYÚL Ismerek én még egy nyuszit, Kit szívesen fognék el élve. A kakukkfű közt lakozik, A Szerelem-Völgye ölébe.
DROMEDÁR Mert volt neki, négy dromedáron Indult messzi útjaira Don Pedro d'Alfaroubeira. Fogadom, én is ezt csinálom, Mihelyt akad négy dromedárom.
EGÉR Szép napok, idő-egerek, Ti rágtok engem észrevétlen. Nagy ég! már huszonnyolc leszek, S rosszul - habár kedvemre - éltem.
ELEFÁNT Mint elefánt ivort, az ajkam Drága kincseket rejteget. Bíbor halál!... Én halhatatlan Zengő szavak árán leszek.
ORPHEUS Micsoda nyomorék-sereglet, Száz szem rajtuk s ezer a láb; Csodásabbak e hártya-testek, Recés-szárnyúak s mikrobák, Mint a nagyvilág hét csodája És Rosamunda palotája!
3
HERNYÓ Gazdagságot csak munka hozhat. Szegény költők, dologra hát! A hernyó robotolva gazdag Pillangóvá lényegül át.
LÉGY Legyeink oly dalokra kelnek, Miket a norvégiai Legyektől tanultak, amelyek A hónak istenségei.
BOLHA Bolhák: barátok, sőt szerelmek. Mily gonoszak, akik szeretnek! Értük hull vérünk untalan. Kit szeretnek, boldogtalan.
SÁSKA Íme, a finommívű sáska, Szent János fő eledele. Ó, a legjobbak lakomája Az én versem is lehet-e?
ORPHEUS Szíved legyen csali, s az egek a medence! Mert mily édesvizi s tengeri hal lehetne, Halász, alakra és ízre jobb horgodon, Mint ez isteni hal: megváltó Jézusom?!
DELFIN Tengerben játszó delfinek, A hullámok keserüek. Hogy néha sírok örömömben? Azért az élet csak kegyetlen.
POLIP Kinek tintája égre freccsen, S vért szív abból, akit szeret, S még élvezi is, a kegyetlen, Én vagyok ez a szörnyeteg.
4
MEDÚZA Boldogtalan Medúza-fők, Sok szétszórt, zilált lila hajzat, A viharnak örülnek ők, S én is örülök a viharnak.
RÁK Ó, gyönyöröm, bizonytalanság, Elmegyünk mind: én, ő, mi, te, Ahogyan megy, megy a makacs rák: Hátrafele, hátrafele.
PONTY Lakva tó mélyét, nádas alját, Be soká is éltek, ti potykák! Tán a halál is elfeled, Bánat halai, titeket.
ORPHEUS A roppant nőstény-alcyon, Ámor meg a szárnyas szirének, Embertelen dalaikon Hozói ránk megannyi vésznek. Ne hallgasd - gonosz madarak! Csak az égi Angyalokat!
SELLŐK Sellők, miből fakad mély búbánatotok, Mely a nyílt vizeken az éjből felzokog? Tenger, énbennem is különös hangok élnek, És az én daloló naszádjaim az évek.
GALAMB Galamb, te szellem s szeretet, Kitől Jézus urunk eredt, Én is egy Máriát imádok. Frigyre is majdan véle szállok.
PÁVA Tollával a földet söpörve, E farkát sátorzó madár Még szebbnek látszik, mint előtte,
5 Bár a fara kikandikál.
BAGOLY Az én szegény szívem bagoly, Mit folyvást fel- és leszögeznek. Vértől, kíntól már fuldokol. Áldassatok, ti, kik szerettek.
ÍBISZ Igen, a sáros árnyba térek. Így legyen, bizonyos halál! Gyilkos latinja szörny igének, Íbisz, nilusparti madár.
ÖKÖR E kerub az édent dícséri, Hol, angyalok közt, újra élni Lesz jussunk, lelkem hívei, Ha a jóisten engedi. (Somlyó György fordításai)
.oOo.
[*] BESTIÁRIUM, VAGY ORPHEUS KÍSÉRETE - a 'Bestiárium'nak, vagyis az ősrégi műfaj megújításának, rövid állatverseknek gondolata 1906-ban merül fel Apollinaire-ben; eredetileg úgy tervezte, hogy Picasso illusztrálja majd a kötetet. Az 1911-ben megjelent könyvet végül is Raoul Dufy fametszetei díszítették.
