GRÓF PÁLFFY JÁNOS MŰKINCSEI

GRÓF PÁLFFY JÁNOS MŰKINCSEI. IRTA : RADISICS JENŐ. Mintha most ís látnám néhai gróf P á l f f y Jánost, egyikét Magyarország legelőkelőbb és Gróf Pálffy leggazdagabb főurainak, akit életében a titokzatos h o m á l y n a k egy neme vett körül, akiről J®®"® annyian tudtak mesélni, ritkán jót és hízelgőt, annak ellenére, h o g y kevesen ismerték egyéni- műKincsei. ségét, jellemét pedig legkevesebben. Külseje, alakja, fellépése és modora ízíben elárulták a főurat. Előkelő fejét öntudatosan hordta, választékosan öltözködött s akkorra ílledelmességről aminőt ő tanúsított az érintkezésben, már rég leszoktak az emberek : típusa volt a grand seígneur-nek, aminőknek emlékét a XVIII. század francia íróí tartották fönn számunkra. Sohasem sietett. N y u g o d t a n hallgatta végig az embert, mialatt tiszta, szép, kék szeme a beszélő lelkét kutatni látszott. Bizonyos fölénnyel, de azért szívesen beszélgetett érdekesen és tanulságosan, mert sok mindent tudott s bámulatos emlékezőtehetsége volt. Jaj volt annak, aki valamely rejtett mellékcéllal, oldalt kerülve, közeledett hozzája. E g y szempillantás alatt átlátott az illetőn, arcán gúnyos mosoly jelent meg s akár a közvetlen közelből kilőtt nyíl, érte őt a válasz marón, hidegen, kegyetlenül, sebzőn. Folyton járt-kelt. A külföldön Párísban, Londonban és Olaszországban tartózkodott előszeretettel, de legszívesebben Párísban időzött, ahol az úgynevezett Palais Pompéíen-t bírta, melyet később az A v e n u e Víctor-Hugoval szomszéd rue Leroux-ban fekvő palotával cserélt fel. A nyarat Magyarországon töltötte birtokain, különféle kastélyaiban és váraiban, Pozsonyban, Kírályfán v a g y Bajmóczon, mely utóbbinak építkezését maga vezette, rendezgetve az ott felhalmozott műkincseket, keresve a szépben a legszebbet, ami lelkének egyetlen gyönyörűsége, életének egyetlen szenvedélye volt. Zárkozott természete nem igen kereste a társaságot. Lénye sajátságos ellentéte volt azoknak, akik őt körülvették s hívatva lettek volna társaságát alkotni. Szinte idegennek látszott hazájában, noha kétségtelen, h o g y nagyon szerette azt, amit végrendelkezése bizonyít legjobban. Én is, akit bizalmának akkora mértékével ajándékozott volt meg, aminővel kevesen dicsekedhetnek, sajátságos módon ismerkedtem meg vele. T u d t a m , hallottam, h o g y P á l f f y János mesés műkincsek tulajdonosa. Érthető tehát, h o g y azokat látni óhajtottam. D e mondták nekem azt ís, h o g y a gróf megközelíthetetlen, s nagyon nehezen áll szóba előtte ismeretlenekkel. Ajánlották tehát, kérném fel közvetítőül néhai Poór Antalt, aki neki kedves embere. Én azonban mást cselekedtem. Levelet írtam, amelyben arra kértem a grófot, engedné meg nekem, h o g y gyűjteményét tanulmányozhassam. A válasz kitérő volt. A levelet titkárjával íratta s csak az aláírás volt a grófé magáé. M a g a m sem tudom miért, talán azért, mert nem tetszett nekem sem a levél, sem a formája, én ís másnak tollba mondott levélben köszöntem meg az övét s mindössze nevemet írtam alá sajátkezüleg. Két napon belül sajátkezű levélben hívott meg engem a gróf s kért fel, látogatnám meg őt Pozsonyban. A m i t meg ís tettem azonnal.

•

•

N e m szándékom Pálffy János életrajzát ezúttal vázolni. Mégis lehetetlen, h o g y amikor művészi hagyatékáról beszélek, említést ne tegyek az emberről ís, aki azt egy élet munkássága árán összegyűjtötte. Magra* Iparművészet.

GRÓF P Á L F F Y JÁNOS.

I

102

———

—

— _ - _ — —

_ _ _ _ _

Gróf Pálffy Gróf Pálffy János 1829-ben született. Jogakadémiát végzett Pozsonyban, majd kül. földre ment. Már akkor kezdett gyűjteni, kivált festményeket. í87í-ben, tehát 42 éves korában kinevezték őt Pozsonymegye főispánjának, amely címet tudvalevőleg születésénél fogva viselte. De csak három évig állott a megye élén. Rendes, pontos, lelkiismeretes ember lévén, szigorú főnök volt, megkövetelte, hogy a hivatalnokok épúgy teljesítsék kötelességüket mint ő, s annak utána ís járt. Ez sehogysem tetszett. Hogy megbuktassák, lépten-nyomon akadályokat gördítettek útjába. Tették azt, amit úgy szokás mondani, hogy megkeserítették az életét s végezetül nyílt közgyűlésen követelték lemondását és leszavazták. O maga, mint elnöke a közgyűlésnek, jelentette kí a határozatot, fagyos nyugalommal. Attól fogva nem vállalt többé nyilvános tisztséget s a közügyekkel sem foglalkozott. Főispáni fizetését sohasem vette föl, pozsonymegyeí alapítványokra adta azt, s még vagy 500.000 koronát áldozott közcélokra főispán korában. N a g y vagyont örökölt volt, amelyet azonban óriási adósságok terheltek. Rövid időn belül azonban rendezte ügyeit, kifizette a hitelezőket s halálakor oly tekintélyes szabad vagyon ura volt, aminőre Magyarországon nincsen példa, mert Magyarországban, Ausztriában és Franciaországban fekvő hagyatéka legalább 80—90 milliót ér. Emellett az ősi, jórészt elhagyatott, üres kastélyok és várak műkincsekkel népesedtek be. Festmények, bútorok, falkárpítok, bronzok, porcellánok, arany- és ezüstneműek s egy serege a művészi becsű apróságoknak csatlakoztak a folyton növekvő vagyonhoz, hogy hirdessék fényét az ősi Pálffy-nemzetségnek, mely hazájának hősöket adott s két nádort, akik közül az egyik, János (Í664—Í75Í.), a török elleni harcban tüntette kí magát s Mária Terézia alatt a magyarországi seregek fővezére volt. Végül, hogy teljes képét nyerjük az elhunytnak s megismerjük őt a maga igazi mivoltában, közölni fogom végrendelete néhány pontjának kivonatát. Hogy neki ís megvoltak a maga hibái, hogy bizalmatlan, alkalomadtán malícíózus ís volt, műkincsekért ezreket áldozni, saját embereinek szolgálatát ellenben nem volt hajlandó bőkezűen megjutalmazni, hogy gyűlölni tudott, szeretni ellenben nem s ahhoz sem értett, hogyan kell magát megszerettetni?... A z élet nagyon szövevényes valami. Ismerni kellene mindazokat a körülményeket és tényezőket, amelyek a jellemek kialakulásánál közreműködnek, mielőtt azokról ítéletet mondunk. Csak egyet említek: a lehető legrosszabb emberismerő volt. Vájjon hányszor csalódik az ilyen az életben? N e m volt homme à femmes; az asszony nem érdekelte őt; nem ís nősült meg. Igaz, hogy a nőkkel való érintkezés nem minden vonatkozása alkalmas az idealizmus fejlesztésére, de legalább, mintegy kárpótlásul, derültebb életfilozófiával ajándékozza meg az embert. Ezt ís megtagadta tőle a végzet. Élete vége felé őt ís elérte azoknak a sorsa, akik arra vannak kárhoztatva, hogy egymagukban éljenek. Meg vagyon írva, „Az Ur Isten pedig ezt ís mondotta vala : N e m jó az embernek egyedül lenni." De azért voltak hű emberei, bizalmának letéteményesei, akik ma ís törvény gyanánt tisztelik szándékait és akaratát. • • Említettem fiatalabb éveiben tett alapítványait. í900-ban a magyar középosztály fiai részére tett alapítványával módot akart nyújtani a szerény anyagi viszonyok között lévőknek arra, hogy középiskolai és főiskolai tanulmányaikat folytathassák. Ennek az alapítványnak a magva a vöröskőí vár egy része, jövedelme pedig 60.000 korona, melyet halála óta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezel. Végrendeletének kilencedik pontjában egy újabb alapítványt tesz erdődí gróf Pálffy János tanulmányi alapítvány címen, oly kiváló tehetségű — szó szerint idézek — törekvő, született keresztény vallású magyar ifjak részére, akik valamely magyar főiskola eredményes elvégzése után, ismereteik bővítése és gyarapítása céljából, még külföldi híres főiskolákat, vagy más neves főíntézeteket, mestereket, műhelyeket, gyárakat stb. felkeresni s azokban tanulmányaikat s önképzésüket tovább folytatni óhajtják. Ez alapítvány részére mintegy 3 és fél millió értékű uradalmakat kötött le. A tiszta jövedelemből négy-

103 hatezer koronás ösztöndíjak alakítandók, — tellík a jövedelemből husz-harmínc efféle Gróf Pálffy stipendium — amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt főiskolai tanártestületek meghallgatása után adományoz, meghatározván egyúttal azt a külföldi főiskolát v a g y intézetet, egyáltalában azt a helyet, amelyet az ösztöndíjasnak látogatnia kell. Megfelelő eredmény esetében jogosítva van a minister ugyanazt háromszor részesíteni az ösztöndíjban. Egyforma tehetség és eredmény mellett előnyben részesülnek azok, akik az előbb említett alapítvány ösztöndíját máris élvezték. Kí vannak zárva, akiknek szülei a továbbképzés költségeit a sajátjukból fedezni képesek, továbbá a katonák és a papok. A z ösztöndíjasok tanulmányaik befejeztével bizonyos ideig közszolgálatot tartoznak végezni, ennek azonban nem kell feltétlenül állami szolgálatnak lenni, hanem csak közhasznúnak, amiért a miniszter e tekintetben ís legjobb belátásához s a szükséghez képest intézkedhetik. Szükséges-e külön kiemelnem, h o g y ezzel az alapítványnyal mekkora kulturhatalmat adott a magyarság kezébe gróf P á l f f y János ? S van-e párja e hazafias bőkezűségnek ? A k i Pálffy János lelke mélyébe akar belátni, olvassa el végrendeletének azt a részét, amelylyel a nemzetnek tett másik ajándékát vezeti be. í m e : „Eltem hosszú folyása alatt tett külföldi utazásaimnak s ottani huzamosb tartózkodásaimnak az oka és célja nem csupán az volt, h o g y én a saját műízlésemet kielégítsem, hanem h o g y a külföldnek a képzőművészetekben gazdag tárházából megszerezzek annyit, amennnyít a körülményekhez és anyagi erőimhez képest megszerezni lehetett s, h o g y e megszerzett képzőművészeti tárgyakat hazahozva, hazánknak ily tárgyakban szűkölködő voltán segítsek s ezekkel a hazai műízlést nemesítsem s a művészetet ébresszem". Ez okból hagyományozta az országnak a különféle kastélyokban és palotákban elhelyezett képek legjavát, összesen Í78 darab festményt. V a n ezek között 56 hollandi, 57 olasz, 8 darab német, v a g y 20 modern francia és egyéb kép. Csak néhány nevet említek, amelyeket a Szépművészeti M ú z e u m beható kritika után elfogadott: Francesco Francia, Baltraffío, Tizian, Andrea del Sarto, Rembrandt, Hobbema, T r o y o n , Courbet, Daubígny. Ugyanaz a pont, mely a festmények tekintetében intézkedik, elrendeli, hogy a kírályfaí és bajmóczi várkastélyokban, úgyszintén a pozsonyi és bécsi palotákban felhalmozott műtárgyakat múzeumszerű megtekínthetés végett, jelenlegi elhelyezésük megtartásával, az ahhoz értőknek, a képzőművészetek iránt érdeklődőknek s egyáltalán a művelt nagyközönségnek megtekinthetővé és hozzáférhetővé kell tenni. Szívükre köti egyúttal az örökösöknek, fordítsanak különös gondot arra, h o g y e műkincsek egyike v a g y másika el ne kallódjék, meg ne rongálódjék, v a g y el ne pusztíttassák. Bizony, bizony, áldatlan munkát végeznek itt Magyarországon azok, akik mindenkiben csak a gyengéket, a tévedéseket és hibákat keresik és látják meg s abban lelik gyönyörűségüket, h o g y sikerült valakit lebecsülníök. H a még oly sok fogyatkozása, hibája lett ís volna gróf Pálffy Jánosnak, végrendeletének most említett részeível mindent jóvá tett s díszhelyet biztosított magának a legjobb hazafiak sorában. • • Minden gyűjteményben két érdekes momentum van. A z egyik az anyag maga, annak minősége, a másik a gyűjtő pszichológiája. Ez talán még érdekesebb, mint a gyűjtött anyag, mert ahhoz, akármínő az, rendesen van hasonló, de két egyforma emberi lélek nem igen találkozik. Engem ís a Pálffy-féle gyűjtemények pszichológiája kötött le elsősorban, mikor a műtárgyak leltárát a nyáron készítettem. Nagyjában ekként lehetne a gyűjteményt jellemezni: a bajmóczi várban a középkor végének, a X V I . és a X V I I . század m ű e m l é k e i ; hozzájuk csatlakoznak a bazíní várkastélyban őrzött tárgyak ; a pozsonyi palotában X I V . és X V . Lajos korának pompázó nagyúri alkotásai viszik a szót. Kírályfa végül Mária Terézia korának van szentelve. A bécsi palotát s gyűjteményét ezúttal mellőznöm kell, mert ott nem én leltároztam, tehát nem ismerem eléggé, h o g y róla részletesebben nyílatkozhassam. A kettő között nem annyira a kor, mint inkább a stílusbeli külömbségek alkotják a válaszfalat, j*

104 Gróf Pálffy mert a XVIII. század művészete tudvalevőleg más formában nyilvánult meg szülőJ ™ • földjén, Franciaországban, más formában azon kívül, Európa többi országaiban. E ténye1 sei ' ket kiegészíti az a további tény, hogy Pálffy János a bajmóczi várat milliók árán úgyszólván újból felépítette s abból egy valóban műbecsű fejedelmi székhelyet teremtett. Miért gyűjtött az elhunyt, miért építtetett várat? Elsősorban nyilván lelke belső szükségletéből, lelke szomjúhozta a művészetet, amint azt maga is mondja. De észreveszünk amellett mást is. A gróf gyűjtés közben valamelyes történeti vezérfonalat követett. Gyűjteményének minden egyes csoportja szoros összefüggésben áll a hellyel, amelyen van, azaz egykorú azzal az ősi, örökölt kastéllyal vagy palotával, amelyben helyet nyert, s természeténél fogva annak kiegészítő része, a legtágabb értelemben vett bútorzata. Ez a történelmi vezérfonal tehát nem volt általános természetű, hanem egy eszmének állott szolgálatában. Ez az eszme pedig kétségkívül a Pálffy-nemzetség fényes múltja volt. Ezt akarta régi fényében ragyogtatni a megboldogult, akit nem a grófi cím tett büszkévé, hanem a tudat, hogy egy oly nemzetségnek sarja, mely hazájának szolgálatot tett s melynek nemzete ezért köszönettel tartozik. N e m tudom, így van-e, soha senkitől sem hallottam ; de érzem, hogy ennek így kellett lenni. A Pálffy-család múltjára kellett gondolnia a grófnak és arra, hogy ő van hívatva a hagyományok szellemében folytatni ősei megkezdett munkáját azzal, hogy rengeteg vagyont gyűjt, várakat épít, kastélyait műkincsekkel megtömi, halála esetére ajándékot ád az országnak s alapítványokat tesz hazája jövendő munkásaínak képzése céljából. Kíváltkép abban az intézkedésében, melylyel elrendeli, hogy a kastélyaiban és váraiban lévő műkincseket utódaínak meg kell őrizni s a közönség részére hozzáférhetőkké tenni, domborodik kí legjobban az a gondolat, hogy a Pálffy-család hivatásához tartozik hazájának hasznos szolgálatokat tenni, mert elemezve ez intézkedést, arra az eredményre jutunk, hogy ezzel a megboldogult tulajdonképpen három, illetőleg négy páratlan, nyilvános muzeumot adományozott az országnak anélkül, hogy azokat a velük járó kiadásokkal megterhelte volna. A terheket a Pálffy-csálád tartozik viselni. De nemcsak látványosságnak szolgáló múzeumokról van itt szó. A gróf a messze jövőbe tekintett, magasabb célokat követett, mikor rendelkezett. N e m a fővárosok, nem azoknak főutcái, sem nem a nyilvános épületek adják meg az illető ország intellektuális színvonalának és gazdasági súlyának tiszta képét. A főváros mindenkor az ország szellemi és anyagi erejének maximumát tünteti fel, architektúrája az esztétikai szépről, a paloták belseje a leggazdabbaknak a fényűzésről táplált fogalmát; míg az utcák, mint olyanok, az összegét annak a gondozásnak, amelyet a városi hatóság ez irányban kifejteni képes. Ahhoz, hogy egy országot helyesen megitéljünk, a vidék adta átlagát kell vennünk. A z intellektuális centrumok szaporítása a vidéken tehát előnyére válik az országnak a maga egészében. Ott, ahol ilyenek vannak, s könnyen hozzáférhetők, gócpontok keletkeznek, melyek úgy a bei-, mint a külföldi utasokat magukhoz vonzzák, akik ekként mintegy új csapásokat törnek, új országutakat köveznek kí, melyek mentén újabb kereseti források nyílnak meg. A különféle szükségletek megfelelő új intézményeket hoznak létre, szállókat és egyebeket, amik nem kis mértékben járulnak hozzá az illető vidék vagyoni gyarapodásához. Szívesen mondanám, hogy a gróf végrendeletének ez az intézkedése hasonlatos az örökös hálaadáshoz szülőföldje iránt, mely lehetővé tette neki, hogy saját ideálja szerint élhessen s áldozhasson, anélkül hogy számolnia kellene, élete egyetlen szenvedélyének, a műkincsek gyűjtésének. Lehet abban, hogy nem engedi meg, hogy a halála alkalmával talált állapoton bárki is változtasson, az alkotó szerzői hiúsága ís közrejátszott, miért ne? Volt joga hozzá. Ritka gyűjtőnek van oly kiváló érzéke az összevaló darabok csoportosításához, kevés ember bír a vonalak szépsége iránti érzék akkora fejlettségével, a tömegek és színek összhangjára alkalmas ítélőképességgel, mint a minővel ő bírt és ebbeli tehetségének teljes tudatában volt. Meggondolással szerzett, személyesen rendezett el mindent s úgyszólván még egy széket sem helyezett el véletlenül. Mi sem volna természe-

tesebb, mint h o g y élete munkáját a maga eredeti mivoltában óhajtotta fönntartani, annál Gróf Pálffy is inkább, mert azok közül az alkotások közül való, amelyeknek révén legkönnyebben behatolhatunk a lélek titkaiba. A z ő lelke hozzáférhetlen volt életében, most, h o g y meghalt, feltárul előttünk egészen. • • Megkísérlem most, h o g y jellemezzem magyarországi gyűjteményeinek egyes csoportjait. Idősorrendben haladva, Bajmócz várát illeti meg az elsőség. III. Ferdinánd donációjaként jutott a Pálffy-család birtokába í637-ben. Ebből az időből származik a főbejárat, az ahhoz csatlakozó igénytelen külsejű balszárnya a várnak, valamint néhány kőből faragott kapukeret, mely az udvarok belsejében látható. P á l f f y János gróf őseitől örökölte e várat, mely a N y í t r a kies völgyében fekszik, s azt úgyszólván alapjából újraépítette húsz éven át saját eszméi és tervei szerint, melyekhez Hubert József műépítészben talált odaadó, szakavatott munkatársat, aki a kapott eszméknek testet tudott adni. A vár északnyugatról m é l y árokkal körülvett magaslaton, termésszíklán épült. A sziklák alakulásához képest hármas v é d ő ö w e l és hármas níveauval bír, azaz a harmadik és a legkisebbik udvar 2 0 méterrel fekszik magasabban, mint az első nagyobbik udvar, amelyből a másodikba, egy széles, lónak is alkalmas korlátnélkülí lépcső vezet föl. A vár legkülső, gyűrüalakú traktusában vannak az adminisztrációnak s az egykor a vár védelmére szolgált seregeknek szolgáló helyiségek, a másodikban a vendégszobák, a kápolna s a megboldogult lakosztálya. A belső, két kerek, 60, illetőleg 7í méter magas torony közé foglalt épülettömbben vannak a fogadóhelyiségek, az úgynevezett Hunyady-terem s néhány vendégszoba; a legbelsőbben pedig emeletenkét egy-egy lakosztály, amelyhez a tornyok egyikében elhelyzett széles, kényelmes csigalépcső útján lehet jutni. A várban összesen Í82 különféle helyiség, lakószoba pedig mintegy 50 van. A vár területe 7Í30 négyszögméter; a beépített területé 4 0 0 0 négyszögméter. A vár újjáépítésének költsége 3 millió koronára tehető. Stílusa a várnak a késő X V . század építészetének franciás válfaja, kivált a homlokzatokat illetőleg. Belső kiképzése ellenben több korszakot ölel föl. A z átmeneti stíluson kezdve, a gótikának s a renaíssancenak egyaránt jutott benne hely, sőt a X V I I . századnak is, mely a kápolnának adja meg jellegét. Ebbe a keretbe illeszkednek bele az ottani gyűjtemények, nagyobbára bútordarabok, melyeket a gróf maga vásárolt v a g y másoltatott, mintaszerű eredetik után. Ezekhez járulnak kiegészítésképp fegyverek és keleti szőnyegek, órák, majolíkák és festmények ; ezeknek egyrésze képtárakban őrzött vílághírű remekek másai. A vár építkezése még nem rég folyván, érthető, h o g y berendezése csonka és hiányos. A halál akadályozta meg a grófot művének befejezésében. Abból azonban, amit néhány készen álló lakosztályban látunk, képet alkothatunk magunknak arról, miként alakult volna a vár belső berendezése, ha a sors néhány évvel meghosszabbítja életét. Bajmóczon is megnyilvánul a gróf helyes érzéke a stílbelí követelmények iránt. A X V . és X V I . század kastélyai más viszonyok között fejlődvén, mint a mi házaink és palotáink, nem nyújtják a bentlakónak azt, amit ezzel a rossz szóval, h o g y „lakályos", szokás megjelölni. Abban az időben még nem váltak külön a lakosztályok keretén belül a minden egyes életfunkciónak megfelelő helyiségek, amint azt manapság látjuk. A z akkori bútorzat sem tünteti fel azonnal az illető helyiség rendeltetését oly szembeszökően, mint jelenleg. A z egyes bútordarabok átlagos méretei nagyobbak voltak a mi bútoraink átlagos méreteinél s ehhez képest kevesebb is volt belőlük e g y szobában, mint ahogy mi azt megszoktuk. Egyes, nekünk szinte nélkülözhetetlennek látszó típusok még nem ís voltak meg. U g y a n é tények ötlenek a szemébe azoknak, kik a bajmóczi vár berendezett termeit végigjárják. A bútorzat javarészt tölgy- és diófából faragott oszlopos, kétajtós, emeletes szekrényekből, pohárszékekből, kisebb-nagyobb fiókos szekrényekből állanak, melyeken színes faberakások, intarziák alkotják a díszítést. E bútorok a festői, ötletes elren-

106 Gróf Pálffy dezést kerülve helyezvék el. Zömük a XVII. századból való s a délnémet ízlés szelleméműKincsei készült. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy ebből a korból származó másfajta bútort manapság kapni úgyszólván nem ís lehet ; de meg talán, mikor a gróf vásárlásait eszközölte, gondolt arra ís, hogy az a kevés számú bútor, mely a XVI. és XVII. század folyamában Magyarországban készült, nem sokban különbözött az egykorú német bútoroktól, legfőképpen azért, mert mí akkor a nyugotí stílváltozatokat Németország révén kaptuk s a városokban élő iparosok ís németek voltak, akik fajrokonaikkal az összeköttetést soha meg nem szakították. X V . századi gótikus bútor alig van a várban. Tudta a gróf nagyon jól, hogy ilyeneket ma már még a legnagyobb áldozatok árán sem lehet szerezni, egyszerűen azért, mert nincsenek forgalomban. Megelégedett tehát jó minták után készült hű másolatokkal, melyek ebbeli mivoltukat őszintén mutatják s a nézőt tévedésbe ejteni nem ís célozzák. Legegyöntetűbb, legharmonikusabb benyomást kelt az úgynevezett Hunyady-terem, a dispozítóríumnak nevezett fogadószoba és a megboldogult dolgozószobája. Ez utóbbi keletről származó, sokszínűre kifestett, fából való falburkolatával, négy fényes belsejű, spanyol származású, fiókos szekrényeível (vargueno), valamint kisázsiai, részben oszlopos ímaszőnyegeível, színben nagyon sikerült. N e m lehet ugyanezt állítani a tornyokban elhelyzett gótikus ízlésű, de újonnan készült lakosztályokról, melyeknek falait nagy mintájú lombdíszek közé foglalt festett alakok díszítik; itt csak az asztalosmunka anyaga és minősége nevezhető mintaszerűnek. Legkevésbbé sikerűit a főlépcsőház. Fala vízszintes, felváltva vörös és fehér márványsávokkal borított. Keresi — anélkül azonban hogy megtalálná — az összeköttetést a vár többi részeível. A Bajmóczon található sok érdekes műemlék közül mint különösen figyelemre méltókat jelzem a következőket: 2 oltárkép, melynek mestere bizonyára Orcagna, egy Vasarí ecsetére valló festmény, mely Pandóra szelencéjének történetét tünteti föl, a gróf hálószobájának ágy- és ablakfüggönye; az előbbibe egy X V . századbeli burgundi falkárpit van beillesztve, mely csonka volta dacára értékes, az utóbbiban pedig egy X I V . századbeli falkárpítot, valamint néhány ugyanabból a korból való, állatokkal díszített francia tapísseríe-darabot fedez fel a figyelmes szemlélő ; egy nagy, kétajtós, berakott mívű szekrény í603-ból az Igazság és Mértékletesség alakjaival; egy ugyancsak színes fákkal berakott láda, elején oszloptartotta ívekben címerek, mindkettő délnémet; egy olasz származású asztal, lapjában Í2 fedeles mélyedés, bennük üveg alatt hársfából faragott, színesre kifestett várak; egy érdekes és szép mázas, kétségkívül magyar kályha, tudtommal az egyetlen, mely a XVII. század elejéből reánk maradt, mert az Iparművészeti Múzeumban őrzött kékmázas, fehér virágos kályha és ennek párja Krasznahorkán későbbiek; egy állítólag a pécsi székesegyházból származó, bronzból öntött víztartó medence, melynek korát nehéz meghatározni ; hogy középkori, az bizonyos s hogy az említett székesegyház eredeti berendezéséhez tartozhatott, nem lehetetlen; egy augsburgí XVII. századbeli tornyos, áttetsző zománcos lemezekkel ékes óra és végül egy XIV. századbeli, részben ezüsttel, részben vörösrézzel burkolt bronz gyertyatartó, melyet Karabacek ismertetett. • • A bazíni várkastély sem architektúráját, sem belső tartalmának értékét illetőleg nem mérkőzhetík Bajmócczal. Legérdekesebb része az alaprajza. Egyébként a megkezdett, de be nem fejezett munka benyomását kelti, melyet az elhagyatottság árnyéka kezd környékezni. Ha mégis közvetlen Bajmócz után említem, ennek az az oka, hogy stilisztikailag közvetlen hozzákapcsolódik. Berendezése a XVI. és XVII. század művészi légkörében mozog, annak egyik árnyalata, mely bizonyára szintén lekötötte volna érdeklődésünket, ha elkészül. Mert például a földszinten lévő, levéltárnak nevezett helyiség igen hangulatos, jóllehet a benne elhelyezett bútordarabok inkább közepes minőségűek. A németek találták ki e kifejezéseket: „Raumkunst" és „Raumkünstler". H a valakire, úgy Pálffy János grófra illik a Raumkünstler jelző. Ennek a tehetségének a nyomát

I07

látjuk a bazíní várban, jobban mint bárhol másutt, mert munkájában itt sem értékes Gróf Pálffy műkincsek, sem építészeti hatások nem segítették. Bazínban találkozunk először az ezüstkamarával, a Pálffy János-féle gyűjtés egyik jellegzetes ágával. A családi multak emlékeiben élő főúr lelkületének megnyilatkozásai ezek a kíncseskamarák, aminő van ezenkívül még kettő, egy Kírályfán és egy Pozsonyban. A bécsi palota ís rejt magában nagy értékű ezüstneműket, de ezekről nem szólhatok, mert nem láttam azokat. Valamennyi ezüstkamara között a bazíní a legkevésbbé értékes. A „legkevésbbé" jelző csak a viszonyt akarja kifejezni közötte és a többi ezüstkamara között, mert egymagában véve eléggé tekintélyes számú, száznál több apróbb ötvösmunkát, üvegnemüt, elefántcsontfaragványt tartalmaz, mindmegannyi alkotása a XVI., illetőleg a XVII. századnak. E várkastély berendezése, mint említém, szintén nem lévén befejezve, a szobákban ís szórványosan fordulnak elő az értékesebb emlékek, aminők egy kétajtós, német származású szekrény allegorikus alakokkal s a kor ízlésére nagyon jellemző párkányokkal a gróf hálószobájában és egy emeletes, berakott virágokkal díszített, németalföldi szekrény, melynek belseje tükrös fülkét rejt magában mozgatható oldalfalakkal, valamennyi titkos fiókot takar s mint ilyen jellegzetes példája az akkortájt annyira kedvelt bútordaraboknak, melyek szövevényes szerkezetükkel tűnnek kí, aminők kitalálásában egymást fölülmúlni igyekeztek az akkori mesterek. • • Pálffy János volt a Pálffyak ú. n. nádori ágának legutolsó sarja. Benne a családi tradíciók még egyszer, utoljára, mintegy lobbot vetettek, éltek benne abban a formában, melyet nekik a megváltozott idők megszabtak, de az öntudatot illetőleg teljes épségükben. Csoda-e, ha az a környezet, melynek minden köve egy-egy emlék, melynek légkörében a nádor élt, a multak leghívebb képviselőjévé avatja [utódját, Pálffy Jánost, aki cselekszik úgy, mint cselekedett volna őse, teszi azt, amit tett volna az, legközvetlenebbül érez s leginkább megtalálja a XVIII. század szellemét? Mikor a kírályfaí község szegélye mentén fekvő kastélyt környező parkba befordultam, úgy éreztem, mintha valami nagy űr választana el engem attól az élettől, mely alig néhány lépésnyire folyik, melynek magam is részese vagyok, s az elzárkózottság érzetén kívül az a benyomásom volt, hogy régmúlt időket adatott látnom. A 70 holdas parkba tekintő kírályfaí kastély nem igen dicsekedhetik érdekes architektúrával. A z uradalom maga királyi adomány révén jutott a család birtokába, a kastélyt pedig a hős nádor építette Í754. táján. Hajlandóbb volnék gyakorlott mesterember munkájának tartani, mint építőművészének. Alaprajzában nincs gondolat; annak a XVIII. század nagyúri lakjait jellemző díspozíciónak, mely a feljárat- és lépcsőháznak pompa kifejtésére többé-kevésbbé alkalmas berendezést igyekszik adni, még nyomát sem látjuk: hosszú, egyenes homlokzat, két reája derékszögben állított szárny, valamennyiben szobák sora, előttük zárt folyosóval, ennyi az egész. A lépcsőház nyílván utólag lett átalakítva, de eredetileg ís igénytelen lehetett, sőt talán még igénytelenebb mint most. Mennyire más a kastély belseje ! Mintegy 30 berendezett szoba s a folyosó — középső része Í26 méter hosszú — telve műtárgyakkal. Fogadótermek, lakó- és vendégszobák a mellékhelyiségekkel váltakoznak, mindannyi rendeltetésének megfelelően felszerelve a XVIII. század alkotásaínak két stílbelí változataival, a míg azok a X I X . század első tízedének szigorúbb végnyulványaíban el nem pengenek. Kevés hijja kétezer tételt leltároztam ott a nyáron, mint olyat, amely a közhasználatra szánt jelzőnél magasabb jelzőre tarthat igényt: bútort, bronzokat, keletázsíaí és európai porcellánt, faïence-ot, falszőnyeget, selymet és ezüstnemüt. Túlzás volna állítaní, hogy valamennyi úgynevezett műkincs. De erre nincs ís szükség ahhoz, hogy valamennyi tárgy értékkel bírjon. Nincs, nem ís volt olyan palota, kastély vagy emberlakta egyéb hely, melynek minden egyes darabja műremek lenne. A z illető darab értékét az egészhez való viszonya, a ren-

108 " Gróf Pálffy deltetésének megfelelő volta alkotja. A jelen esetben ís nem az állapítja meg a kírályfaí műKincsei kastély ingó felszerelésének viszonyaink között egykönnyen meg sem mérhető becsét, hogy csupa műkincs, hanem az, hogy kifogástalan eleme egy olyan egésznek, aminőt csak az képes létrehozni, kinek lelke az általa választott korszakban élni tud, akit nem kizárólag a tudománya, tapasztalata, a routine, mert ez nem elegendő, hanem az érzései is vezérelnek. H a valamit, úgy a kírályfaí kastélyt gyűjteményestül lehet alkotásnak nevezni s ennek igézete alatt áll a néző, mikor szobáról-szobára halad, v a g y a folyosókon, falíszekrényekben és egyebütt elhelyezett tömérdek tárgyat nézi, ágyakat, kisebbnagyobb fiókos szekrényeket, íróasztalokat, többnyíre diófából, fából való berakásokkal, console-asztalt, az ülőbútorok mindenféle faját, párnázottat s náddal fonyottat, mindenestől aranyozott bútort, aminőt Franciaországban szerettek akkortájt, alig találunk, mert ezek nálunk nem voltak annyira divatosak, aranyozott, bronzból való karos gyertyatartót, lábas órát, kristályüveg csillárt, keleti szőnyegeket, stb. stb. Érdekesek a kínai és japáni származású porcellánok, amiből nagyon sok van Kírályfán. A XVIII. századnak a keletázsíai porcellánokat illetőleg szintén megvolt a sajátos ízlése. Mást szeretett mint mi. Szerette a nagyméretű, kobaltkékkel díszített díszedényeket, a vödröket, a nagyméretű, krízantemumokkal ékeskedő tálakat. A z efféle darabok jellemzők a XVIII. századi kastélyberendezésekre és azoknak szinte elmaradhatlan kellékei. Pálffy János kírályfaí kastélyában ugyanilyen keletázsíaí porcellánt látunk, akár csak őse, a nádor gyűjtötte volna azt. Ezzel ís bizonyos hangulatot teremtett Kírályfán, ahol ezenfelül nagyon sok, igen ritka, szinte unikum számba menő bécsi porcellán szobrocskával ís találkozunk, aminő például a mulató hollandi páros csoport, mindannyi fehér és nagyobbára az úgynevezett kis fehér bélyeget tünteti fel, azaz a kastély építésével egyídőben készült. Érdekesen egészítík kí a keramíkaí gyűjteményt a holícsí gyárból származó készletek maradványai, köztük sok intim használatra szolgáló edény, valóságos ritkaságok, amik nyílván a kastély eredeti felszereléséhez tartoztak. A szobák sem múzeumi tárgyak halmazának benyomását keltik : lakásnak szánt és lakásra alkalmas szobákba való bútorok állanak bennük ; szobák, amelyekben megvan minden, ami szükséges, kivált pedig amit egy a XVIII. században élő úr szükségesnek talált volna. Vannak kimagasló bútordarabok, illetőleg dísztárgyak szép számmal, aminők a Falconet-től (E. M . Falconet, Í7Í6—Í79Í.) származó életnagyságú bronz ámor, egy sílhouettejében és összeépítésében rendkívül érdekes angol üveges szekrény, egy órának és légsúlymérőnek Rheimsben fából faragott és aranyozott kerete, aranyozott bronzból való óra, mely repülő sason látszik pihenni, két fából faragott aranyozott és ezüstözött console, állítólag Szelepcsényí hagyatékából, egy angol dolgozóasztalka, mely két egymásra járó asztalkából áll, lapján Vernis Martín virágokkal, egy úgynevezett bureau plat aranyozott bronz veretekkel, négy hegyi kristály csüngőkkel díszített bronz gyertyatartó, melynek egymásra néző ágai X I V . Lajos ismeretes monogrammját tünteti fel, tetején a királyi koronával, egy gazdagon berakott, kifogástalan fenntartású hollandi szekrény, hogy a legnevezetesebb darabokat említsem. Emellett, mintegy kíegészítéskép, XVII. és XVIII. századbeli kínai és japáni rekesz-zománccal borított díszedényeket látunk, megfelelően elhelyezve. Szinte szemkápráztató látványt nyújt a kírályfaí ezüstkamara tartalma, harmadfélszáz darab. Ez ís, éppen úgy mint a kastély egyéb felszerelése, nem úgynevezett műgyűjtemény, avagy aranyból és ezüstből való ritkaságok sorozata. Használatra szánt, használatra alkalmas edény úgyszólván valamennyi: tál, tálca, tányér, kosár, evőeszköz, teás- és kávéskészlet, amire szüksége lehet az olyan grand seígneur-nek, aki Kírályfán él a Pálffy János teremtette színvonalú mílieu-ben, ahol a gazda Augsburgban készült XVIII. századbeli toílette-t használ, az őse által Belgrád ostrománál zsákmányul ejtett, hímzett bársony szőnyegeken jár s színaranyból való cípőhuzót használ rendesen. A k i ötvösműveket gyűjt, tudja, hogy sokkal könnyebb magyar v a g y német X V I — X V I I . századbeli kifogástalan aranyozott ezüst serleget és kupát, akár tízet is megszerezni, mint XVIII. századbeli francia vagy angol sima ezüstből való evőeszközt, tálcát

109 Gróf Pálffy János műKincsei.

» a ^ M

108.

( 0 8 . BAJMÓCZI V A R . A F Ő B E J Á R A T , XVII.

Magyar Iparművészet.

SZÁZAD.

C H Â T E A U - F O R T DE BAJMOCZ. E N T R É E PRINCIPALE, XVIIe SIÈCLE.

2


w «0,

«

H

J U < >

Q

D

N W

„>

C D

•IS fc H

<•«

M K <3 s. w J 0

(10. A BAJMÓCZI V A R K A S T E L Y A H A L A S T Ó V A L . V U E DU C H Â T E A U - F O R T D E B A J M Ó C Z .

110. 3

ffi

S. I £í ÄS O 0> 5'"

*

S to r

£ a i?


in.

111. K I R Á L Y F A I K A S T É L Y . KAROS BRONZGYERTYATARTÓ. F R A N C I A , XIV. L A J O S K O R A .

CHÂTEAU DE KIRÁLYFA. CANDELABRE EN BRONZE. FRANCE, ÉPOQUE D E LOUIS X I V .


I 12.

I 12. Ó R A , F Á B Ó L F A R A G O T T , ARANYOZOTT KERETTEL. FRANCIA, XVIII. S Z Á Z A D V É G E .

P E N D U L E E N BOIS SCULPTÉ E T DORÉ. FRANCE, ÉPOQUE DE LOUIS XVI.

113. P O Z S O N Y I P A L O T A . A KISEBBIK FOGADÓ-SZOBA. PALAIS DE POZSONY. P E T I T

1 13. SALON.

J14. KIRÁLYFAI KASTÉLY. A TÜKRÖS FOGADÓ-SZOBA. C H Â T E A U DE KIRÁLYFA. SALON.

114.

3 aT> ? g î 3 0> ® 1

TS «3V fli* v— re aa C? U1


~ — ~

(15. POZSONYI P A L O T A . BERAKOTT ÍRÓASZTAL. FRANCIA. XIV. L A J O S K O R A .

r

m

PALAIS DE POZSONY. BUREAU INCRUSTÉ, GENRE BOULLE. FRANCE. ÉPOQUE DE LOUIS XIV.


116.

J16. KIRÁLYFAI KASTÉLY. ÜVEGES SZEKRÉNY, ANGOL, XVIII. SZÁZAD.

Magyar Iparművészet.

CHÂTEAU DE KIRALYFA. VITRINE EN ESSENCE DES ÎLES. T R A V A I L A N G L A I S DU XV1II' ! S I È C L E .

3

B e-1 ffj = S)> 1 S? a o. * o t a' •» v 3T> Ea <

117. POZSONYI P A L O T A . EBÉDLŐ. PALAIS DE POZSONY. SALLE À MANGER.

117.

118. B A J M Ó C I V Á R K A S T É L Y . A HUNYADI-TEREM. C H Â T E A U - F O R T DE BAJMÓC. SALLE DITE DE HUNYADI,

(18.

3 O S ' g o> g "" o S

n

S 5S


11°. POZSONYI P A L O T A . ÓRA ÉS G Y E R T Y A T A R T Ó K , A R A N Y O Z O T T BRONZ. F R A N C I A , XVIII. S Z Á Z A D V É G E .

120. K I R Á L Y F A I K A S T É L Y . ÍRÓASZTAL, BRONZ VERETEKKEL. F R A N C I A , XVIII. S Z Á Z A D .

119.

120.

PALAIS DE POZSONY. P E N D U L E E T BOUGEOIRS EN BRONZE DORÉ. F R A N C E , ÉPOQUE DE LOUIS XVI.

CHÂTEAU DE KIRÁLYFA. BUREAU P L A T ORNÉ DE BRONZES. F R A N C E , É P O Q U E DE LOUIS XV.


121.

12). POZSONYI P A L O T A . FIÓKOS S Z E K R É N Y , MAHAGONI, ARANYOZOTT BRONZ-VERETEKKEL. F R A N C I A , XVIII. S Z Á Z A D V É G E .

PALAIS DE POZSONY. COMMODE E N ACAJOU, ORNÉ DE BRONZES. F R A N C E , É P O Q U E DE LOUIS XVI.

g «- O to 2. Si SW so Xs NJ 5' o " re a .i?

J 22. K I R Á L Y F A I K A S T É L Y . AZ U. N. P O M P E J I T E R E M . C H Â T E A U DE KIRÁLYFA. SALLE DITE POMPÉIENNE.

Í23


í 24.

Í24. KIRÁLYFAI KASTÉLY. FOLYOSÓ-RÉSZLET.

C H Â T E A U DE KIRÁLYFA. D É T A I L DU C O R R I D O R .

I25

vagy leveses tálat, mert ezeket rendesen beolvasztották, akár nálunk, mikor az Empire- Gróf ezüst divatját multa volt, hogy az ekként szerzett pénzen újat, divatosat vásárolhassanak ; ennélfogva az efajta ezüstnemünek igen nagy a forgalmi értéke, melyet még fokoz az a körülmény, hogy a két elől megnevezett ország ötvösművessége oly magas művészi színvonalra emelte a rendes használatra szánt ú. n. fehér ezüstöt a XVIII. században s a X I X . század elején, a minővel sem ennekelőtte nem bírt, sem valószínűleg többé bírni nem fog. Kivételes szépségét és művészi kvalitását a formák anyagszerű volta, a vonalak bája és még inkább a megmunkálás befejezett tökélye, az, amit az angolok fínísh-nek neveznek, adja meg. A kírályfaí ezüstkamaráról még katalógus vagy leltár sem adna kellő fogalmat. Látni kellene a gyűjteményt magát. Szándékom volt a Pálffy-féle hagyaték összes ötvösmunkáit, arany- és ezüstedényeít, ékszereit kiállítás keretében itt, Budapesten, bemutatni. Tervemről azonban a fennálló viszonyok következtében le kellett mondanom. Sajnálom a főváros, az ország, de meg a külföld szempontjából ís, mert sem itt, sem amott nem egykönnyen lehet olyan látványt nyújtani a közönségnek, aminőt terveztem. • • A franciák egy igen kedves kifejezést használnak annak jelzésére, hogy a legjava : „Le petit bouquet". A Pálffy-féle művészeti hagyaték legjava, bokrétája a pozsonyi palotának tartalma. A ház külseje nem mérkőzhetík sem a bajmóczi vár archítektoníkus hatásával, sem a bazíní vár történelmi levegőjével, még kevésbbé a királyfaí kastély ép annyira bájos, mint nagyúri voltával, mert igénytelen, minden díszítés híjjával való emeletes ház, aminő van Pozsonyban ís, de másutt ís Magyarországon nem egy. Viszont mindezekkel szemben habozás nélkül állítom, hogy olyan bútorokkal és képekkel díszített és művészi ízléssel elrendezett lakás nincs több az országban. Ennek előérzete már a lépcsőházban kap meg minket. Pálffy János abból az igen helyes nézetből indult kí, hogy palotáinak egyes helységei között azért, mert mindegyike természetszerűleg más más rendeltetést tölt be, rangfokozat nincsen: egyenrangú valamennyi, mert ő használja valamennyit. Amikor a nélkülözhetlen lépcsőt veszi igénybe, hogy lakásába jusson, amikor fogad, dolgozik, olvas, pihen vagy öltözködik, egyaránt marad aki volt, s ha lelke a szépet megkívánja, ezzel magát minden szobában egyaránt körülvehetí, feltéve persze, hogy az illető szobákba helyzett tárgyak a szobában lefolyó életműködésnek megfelelnek. N e m találok tehát kivetni valót azon, hogy például a Boltraffíonak tulajdonított Szt. Sebestyént ábrázoló festményt értéke dacára a lépcsőházban akasztatta föl, lévén a kép igen nagy, s rendes szobában célszerűen el sem helyezhető; sem nem találok okot a gáncsra abban, hogy legbájosabb bútordarabját, egy aranyozott bronzzal díszített, mahagóniból való fiókos szekrényt öltözőszobájába tette, miután e szekrény eredetileg ís fehérnemű befogadására készült. A pozsonyi palotában, egy keskeny, egyablakos átjáró szobát beleszámítva, 8 lakószoba van, ú. m. egy kisebb, egy nagyobb fogadószoba, ebédlő, könyvtár és dolgozószoba, a háló- s ezzel szomszédos öltözőszoba. A pozsonyi palota berendezése, általános jellemvonását, keletkezési időpontot és stílt illetőleg, valamivel megelőzi a kírályfaí kastély berendezését. Emellett a XVIII. századnak nálunk ismeretlen, jobban mondva csakis Franciaországban élt és fejlesztett változatát tünteti fel, mely kezdődik X I V . Lajossal s belenyúl utódja uralkodásának első évtizedébe, figyelembe nem véve a régence jelzővel illetett mellékágat. Jellegzetes e korban a vonalaknak úgy a közvetlenül megelőző, mint az utána következő kor szokásaihoz mért viszonylagos egyszerűsége, a tömegek kimért egyensúlya, bútoroknál az aranyozott bronz használata, a fémekkel berakott békateknő-borítások, a Kínából származó, nem ritkán bronzba foglalt zöldes színű úgynevezett celadon-porcellán iránt valő előszeretet, az arannyal és ezüsttel átszőtt nehéz virágos selymek, általában pedig valami szertartásos, pompára hajló és végül a gyűjtés iránt való szenvedély újjáébredése, s ezzel kapcsolatban Masrvar Iparművészet.

4

126 Gróf Pálffy festményeknek nagyobb mennyiségben való beszerzése, melyek most már nem annyira szobamüKincsei dísznek szolgálnak, hanem önönmagukért vannak, mintegy képtárt alkotva. Pozsonyban is valóságos képtárt látunk régi mesterek válogatott alkotásaiból, számszerínt 88 darab a gróf által külön e célra szövetett chamois selyem alapon sárgaréz sarkokon olyformán megerősítve, hogy valamennyi kép a világosság felé fordítható. Ez a képtár, melyet, amint már említettem, az országnak hagyományozott, a megboldogult pozsonyi palotájának kincse s értékére nézve megközelíti a 2,000.000 koronát. A z olasz mesterek, köztük Francesco Francia viszik a szót, Boltraffio nevét már említettem, a Tízíano egy dogét ábrázoló képe kétségkívül a nevezett mester munkája, egymaga 200.000 koronát érhet. Ezenkívül a németalföldi mesterek is képviselve vannak, így Hobbema és Rembrandt egy-egytájképpel és mások. A szobákon végig haladva, szemünk mindenekelőtt a már említett mahagóni szekrényen akad meg, melynek cízelált s aranyozott bronzveretei a legjobbak közül valók, amiket a világhírű francia bronzművesek valaha készítettek. A hagyomány szerint a saínt-cloudí kastélyból való és Marie Antoinette tulajdona lett volna. Ez mellékes; lényeges azonban az, hogy kiállja a versenyt a szerencsétlen fejedelemasszony számára készült hiteles bútordarabokkal. Boulle idejéből, ha nem ís tőle magától való a nagyobbik fogadószobában álló íróasztal és az ezen álló kis könyvespolc. Mindkettő sötét, majdnem fekete békateknővel borított, benne sárgarézlemezből metszett s berakott lombdíszítménnyel s aranyozott bronzveretekkel. A könyvpolcon lévők kiválón szépek, akár a mintázást, akár a cízelálást nézzük. Szemben, a másik falon nagyobb méretű, két ajtós szekrény áll. Ennek borítása vörös békateknő, berakása pedig sárgaréz és ón, tehát színesebb. Valamely dicsőséges háború emlékéből merítette a mester a díszítés motívumait, mert csupa csatajeleneteket látunk berakva az oldalakon, elől az ajtó közepén pedig a győztes hadvezér, kinek hercegi koronás monogrammja a mező négy sarkát díszíti. N e m kétlem, hogy olyan valaki van itt ábrázolva, kinek neve a történelemben ís előfordul. Egykorú és stíl tekintetében hasonló díszszekrénye van özv. Andrássy Aladárné grófnénak; ezt „ A magyar műkincsek" című munkában ismertettem évekkel ezelőtt. A kisebbik fogadószobában még egy, ugyancsak vörös békateknővel borított, sárgarézzel berakott fiókos szekény köti le figyelmünket, hasonló ahhoz, melyet Williamson érdemesnek tartott a „Les meubles d'art du mobilier national" című díszmunkában közzétenni. Ugyanitt találjuk majdnem hasonmását egy olyan lábas órának, aminő X V . Lajos szobájában állott. Ez a pozsonyi palota talán legmonumentálisabb bútordarabja. A mí óránk egykori tulajdonosáról mítsem tudni. A z óraművet Berthoud készítette a lehető legnagyobb gonddal, mert ingájának egyenletes járását biztosítandó, szerkezete a fémnek hő okozta méretváltozásaival is számol, sőt még a légköri nedvességgel ís. Tokja ébenfából készült s aranyozott bronzdíszítményekkel ékített. Mintázásuk nagyszabású volta és elrendezésük elsőrangúvá avatják e darabot. Lehetetlen említés nélkül hagynom, mint becses anyagot, a bútorzatot kiegészítő bronzokat, így egy órát festett üvegbetétekkel, melyet a nádor hozott magával Párisból, továbbá a részben még a XVIII. században bronzba foglalt celadon-porcellánokat, kisebbnagyobb díszedényeket és csészéket. A z elmondottakból nyilvánvaló, hogy a pozsonyi palota gyűjteménye, amennyiben a lakásban talált elhelyezést, darabszámra nézve jóval kisebb a királyfaí gyűjteménynél, de ebben vannak az egyenként véve, viszonylag legértékesebb darabok oly módon csoportosítva, mennyiség, minőség, forma és szín tekintetében, hogy véteknek tekinteném, ha akár egy darab ís eltávolíttatnék, vagy helyéből elmozdíttatnék. Valóságos ízlésfejlesztő és nemesítő intézmény-féle ez a pozsonyi palota belseje, melyet mindenki élvezettel fog végignézni és senki sem fog haszon nélkül tanulmányozni. H a valahol, úgy itt nyilatkozik meg Pálffy János művészi lelke a maga finomságában. A pozsonyi gyűjteményt ís ezüstkamara egészíti kí, jobban mondva ötvösmunkák gyűjteménye, százhúszon felül és néhány ékszer. Ez utóbbiak jobbára modernek, díszruhára valók s a kövek — gyémántok — szépsége által tűnnek kí. A többi három

í27

csoportba osztható. A z első asztalra való fehér ezüstnemű, angol, részben a X I X . század Gróf Pálffy elejéről való, vagy annak kiegészítésére csínált másolat; a második XVII. századbeli . augsburgí, nürnbergi és egyéb németországi városokból származó, igen jellegzetes aranyozott serlegek és kupák sorozata, közöttük néhány a legjobb mesterekre emlékeztető péld á n y ; a harmadik csoport végül, mintegy 30, aranyból való, zománccal díszített burnótszelence. Amennyire én a hazai magántulajdonban lévő efféle anyagot ismerem, pedig alighanem alaposan ismerem, csak elvétve akad egy ís olyan, aminőt a pozsonyi palota örökösének hagyományozott a végrendelkező gróf számosat, a legjavához hasonlókat pedig, ezeken kívül, egyáltalában nem ismerek Magyarországon. Majdnem valamennyi párisi munka a XVIII. század végéről, hibátlan fentartású, bélyeggel és mesterjeggyel ellátott. • • Végül még egy kérdést szeretnék tisztázni. Milyen hely illeti meg Pálffy János grófot mint gyűjtőt általában, eltekintve sajátos hazai viszonyainktól és milyen viszonyban állott szakértelme, reátermettsége az elvállalt feladattal? Pálffy János bizonyos szempontból nézve, abból, amelyet ő maga választott meg magának, egyedül áll az előttem ismeretes gyűjtők között. Csakis Wilzek Hans gróf hasonlítható hozzája. Mindketten a gyűjtött tárgyak ezernyi elemeiből egy új, önmagában zárt, addígelé nem létezett egészet alkottak. Wílzek gróf a kreutzensteíni középkori várat hozta létre annak minden hozzátartozó, a legapróbb részletre kiterjeszkedő, egykorú berendezésével ; Pálffy János ugyanilyen munkát végzett, de tágabb kört ölelvén fel, amint az fejtegetéseimből kiviláglik. Tehát nem halmozott fel műtárgyakat önönmagukért, nem vásárolt festményeket és régiségeket rendes amateur módjára, hanem a legszebb és legtökéletesebb formában rekonstruálta és restaurálta nemzetségének egy történelmi becsű fejezetét s ezzel Magyarország kultúrájának is egy fejezetét, aminő az részben volt, részben lehetett volna. A mi szempontunkból azonban Pálffy János tevékenysége és hátrahagyatott műve nagyban felülmúlja az osztrák főúr kétségkívül igen értékes munkálkodását, mert Magyarország műemlékekben szegény, ilyeneknek hazánkban kettős a közművelődési fontossága. Szakértelme a feladatnak megfelelően volt beállítva. Ritka, mondhatnám páratlan érzékkel és tapintattal kereste s találta meg a céljaínak legjobban megfelelő anyagot. E tekintetben nem tévedett. Gyűjteményében álrégíségek nincsenek. A z a néhány darab, mely valamely letűnt kor ízlésében és szellemében készült, de napjainkban, nem sorozható a hamisítvány fogalma alá, mert nem akarja megtéveszteni a nézőt ; bizonyos rendeltetést tölt be, jobb hiányában hézagot pótol. A z olyan gyűjtő, aki öntudatlanul vesz hamis régiségeket, nem csak egynehányat szerez meg, hanem sokat, mert tudása fogyatékos s áldozatává válik a csalóknak, kik csakhamar köréje csoportosulnak, kizsákmányolják, kivált ha szívesen vásárló milliomos. Vajha adna a magyarok Istene sok Pálffy Jánost az országnak !

128 Textilipar.

^ÇBXIUJJIPARIPARMŰVÉSZETI EGYESÜLETEK A NÉMET SZÖVETSÉGE. Március közepén tartotta meg a szövetség 20-ík gyűlését Berlinben. Minket elsősorban azok az előadások és határozatok érdekelnek, melyek a gyűlés tárgysorozatában szerepeltek, s amelyek a szövetségnek néhány évvel ezelőtt kitűzött célját, a művészet és ipar szorosabb egybekapcsolását szolgálják. J e s s e n tanár előadásában rámutat arra, hogy az iparművészeknek közös céljait közös munkával kell elérníök. A nagy tömegek ízléstelensége ellen csak ilyen módon lehet fölvenni a harcot s az együttműködés már azért is szükséges, mert az iparművészeiben az egyén nem szerepelhet — miként a képzőművészetben — önállóan és függetlenül. A lipcseiek indítványára törölték az „Eísenacher Ordnung" 2-ík szakaszát, mely azt mondta, hogy nem megrendelésre készült tervek nem díjazandók. Elhatározták, hogy a szövetség céljaínak előmozdítására röpiratokat adnak kí, s ezeket majd a lakosság minden rétegében terjeszteni fogják. Hosszabb megbeszélést folytattak a kereskedő ízlésének műveléséről. Az ügy előadója vándorelőadások, a kereskedelmi szervezetek és a kamarák megnyerése, és iparművészeti vándorkiállítások rendezésével gondolja a célt elérhetőnek. „Wirtschaftliche Qualitätsarbeit" címmel tartott előadást a halleí statisztikai hivatal igazgatója ; dr. Wolff. Ezen elnevezés alatt az olyan munkát érti, mely a használati célnak tökéletesen megfelel. Ha az iparművészet ennek a termelését és fogyasztását irányítja, akkor a nemzetgazdaság és iparművészet egy csapáson haladnak, mert csak így emelkednek az árak és munkabérek és lehet megelégedve a fogyasztó és termelő ís. TDEZALEL. Egy új iparművészeti műhely címe, mely nevét attól a művésztől vette, aki az első jeruzsálemi templom belső berendezését készítette. A műhely megalapítója, szervezője és éltető lelke Schatz Boris tanár. Orosz származású s így a szociális problémákkal úgyszólván együtt született, különben pedig jónevű festőművész. Éveken keresztül dolgozott azon, hogy egy oly szervezetet, egyesületet teremtsen meg, mely a munkástól, művésztől megveszi a kész műveket, s azoknak eladását magára vállalja, s így azt megmenti a mindennapi kenyérgondoktól, egyéniségét felszabadítja, mert módot nyújt neki arra, hogy saját ízlése, művészi meggyőződése szerint dolgozzon. Abból a szerszámsorból, melybe a munkást a gépeknek hatalma leszorította, felemeli őt a művészethez, ahol emberi módon dolgozhatík s képességeit szabadon fejlesztheti. Bulgáriában próbálta ki eszméinek életrevalóságát s 3'/e évvel ezelőtt költözött át néhány ügyes munkással Jeruzsálembe, ahol a zsidó telepítési egyesület egy kis házikót bocsátott iskolájának és műhelyének rendelkezésére. Az elszegényedett, munkátalan szőnyegmunkások, rézdomborítók és ezüstművesek javát ott

gyűjtötte össze s műhelyeiben értelmes művészi érzékkel bíró munkásokat nevel belőlük. A Nyugat művészeti kulturáj át oltja be a Keletnek ősi fájába. Sajátos, az ismert típusoktól eltérő, de feltétlenül művészi becsű munkák kerülnek kí onnan. Mindent felkutat, ami a régi zsidó művészeti emlékekből fennmaradt. Ezeket használja fel míntákul, de nem szolgai módon ; — művészetet akar teremteni — ezt azonban a jeruzsálemi ősi kulturán akarja felépítení. Első eredményei biztatók, s a síkeres jövőnek zálogát képezik. X^ELETI SZŐNYEGEK. A keleti iparművészeti munkák között első helyen állanak a szőnyegek, melyeknél nemcsak a művészi forma- és színbelí gazdagság, hanem a fáradságos és hosszadalmas munka, mely előállításukkal jár, fokozza rendkívüli értéküket. A legszebb szőnyeg, mely ezídőszerint ismeretes, a királyunk tulajdonában levő vadászszőnyeg, melyet a májusban megnyíló müncheni kiállításon a nagyközönség ís láthat. Ez a szőnyeg selyemből és aranyfonalakból készült s rózsaszín alapon a perzsa sahnak oroszlánvadászatát ábrázolja. A szőnyeg körülbelül 80 millió csomóval készült, s így magának a munkának költsége körülbelül 110.000 korona? feltéve, hogy 10 munkás egyenként 3 korona napíbér mellett 12 évig kellett, hogy dolgozott légyen rajta, amíg elkészült. Értéke ma körülbelül másfél millió koronára tehető. A müncheni mohamedán művészeti kiállítás olyan gazdag szőnyeggyüjteményt fog bemutatni, amilyen még Európában nem került kiállításra, s mely vetekedni fog azokkal a kíncsekkel, melyeket a koniai, kumí, mesedí mecsetek kincstáraiban féltő gonddal őriznek. TJGY UJ IPARAG. A bécsi fehérneműkészítők egyesületének műhimzőszakosztálya különös kéréssel fordult az ottani kereskedelmi minisztériumhoz. Azt kéri, hogy a műhímzést ipari foglalkozásnak minősítsék és így ipari képesítéshez kössék a gyakorlását. Ez ellen erélyesen tiltakoznak úgy az ottani iparművészeti társulat, mint az iparkamara ís. Arra a kétségtelenül helyes álláspontra helyezkednek, hogy itt művészi iparról van szó, melyet korlátozni nem szabad, s ha az ipari képesítést megkövetelnék, úgy éppen azok az erők (a jobb családból való elszegényedett leányok és asszonyok, kik műhímzéssel keresik meg a kenyerüket), kiknek a révén a jobb ízlés éreztethette befolyását a hímzésben, vesznének el a számára, ennek kockáztatása pedig művészi és nemzetgazdasági szempontból egyaránt megengedhetetlen. ftTÉMET CSIPKEPÁRTOLÓ EGYESÜLET. Ber^ línben nemrég alakult meg a „Verein zur Förderung deutscher Spitzenkunst". Célja, hogy a Németországban kihalófélben levő csípkekészítést új életre keltse. A népművészetet akarja támogatni háziipari foglalkozás nyújtásával. Elsősorban a közvetítő kereskedelemnek nyűgétől szabadítja meg a termelőket, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a közvetítők zsebébe vándorol a haszonnak legnagyobb része, a munkások pedig éhbéreken tengődnek. Az egyesület közvetíti a megrendeléseket s összevásárolja a kész árúkat, melyekből központjában, a berlini „Werkstatt für deutsche Spítzenkunst"-ban állandó raktárt és míntagyüjteményt tart fenn. Tervbe vette előadások és kiállítások rendezé-

129 sét is, és iskolák meg vándortanfolyamok segítségével a technikát és a minták szépségét fejleszteni akarja. Nekünk magyaroknak csak arra kell törekednünk, hogy amint a fentebb elmondottakban megelőztük a németeket, úgy már fennálló intézményeink céltudatos fejlesztésével versenyképességünket biztosítsuk.

Ó2EAU& ÜGYEK Z ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM A • ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSAI. Február hó J2-én és 19-én nagyszámú, előkelő közönség jelen-

SOK Z 19JJ. ÉVI TORINÓI NEMZETKÖZI IPARI ' ÉS MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS magyar pavillonjainak tervrajzaira általános nyilvános pályázatot hirdettek, amely április hó IJ-én jár le. A pályázat bíráló-bizottsága hét tagból áll és pedig a kereskedelemügyi minisztérium, a földmívelésügyí minisztérium, a M. Mérnök- és Építészegylet, a Magy. Építőművészek Szövetsége, az Orsz. M. Iparművészeti Társulat egy-egy kiküldöttéből és a kiállítás igazgatósága részéről kiküldött két tagból.

A

A Z IDEI VENEZIAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS magyar osztálya anyagának összegyűjtésével gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter K. Líppích Elek min. tanácsos elnöksége alatt álló bízottságot bízott meg, amelyben íparművészetünknek a kiállítással összefüggő érdekeit Györgyi Kálmán igazgató képviseli. A kiállítás az eddig történt megállapodások szerint április 22-én nyílik meg. A SZÉKESFŐVÁROSI IPARRAJZISKOLA szö"t*" vőíparí tanműhelye az intézet helyiségeiben szőnyegkíállítást rendezett, amely március hó I9-én nyílt meg és április hó 5-ig díjmentesen megtekinthető. A különböző technikai eljárással készült csomózott és szövött szőnyegek, továbbá gobelinek, szövött tarsolyok, övek, terítők stb.-k, a tanítás sokoldalúságáról és a bemutatott tárgyak technikai jóságáról tesznek tanúságot. Művészi értékénél fogva különösen kiválik köztük Rippl-Rónai József tervei nyomán készült egyik finom színhangulatú gobelin. A szőnyegkíállítással együtt a női munkateremben készült bőrdíszműveket, gépvarrással díszített munkákat, valamint az agyagíparí műhely edényeit mutatták be, amelyek közül több igen figyelemre méltó munka akad. Noha az íparrajzískola műhelyei még alig estek túl a kísérletezés időszakán, megállapítható, hogy immár a technikai kivitel kiválósága mellett a művészi szempontok intenzívebb érvényesülése ís lehetővé válik. Nem kételkedünk benne, hogy az intézet érdemes igazgatója, Ágotái Lajos, megtalálja ennek a helyes módját is. KTEMZETKÖZI FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁST rendez ^ József főherceg és Auguszta főhercegasszony védnöksége alatt folyó évi május havában a Magyar Amateur Fényképezők Országos Szövetsége az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat műcsarnokában. A rendező-bizottság elnöke K. Líppích Elek dr., miniszteri tanácsos.

létében Radísícs Jenő igazgató tartotta meg „Néhai Pálffy János gróf műkincsei" címen két nagyérdekű előadását. Február 26-án Csányi Károly igazgató-őr „ A modern porcellán"-ról tartott előadást. Először ismertette a porcellán előállításának technikáját, főleg a máz feletti és alatti festést, hogy így a régi és az új porcellán közti különbséget érthetőbbé tegye. Vázolta a modern porcellánművészet kialakulásának körülményeit, melyek közt kiemelte a japán hatást. Kopenhága indította meg az új irányt, főleg Krog Arnold vezetésével, aki a királyi gyárban a máz alatti festést meghonosította. Ebben követte Bing és Gröndahl kopenhágaí és Rörstrand stockholmi gyára, mely utóbbi a vázákat plasztikus díszítésekkel látja el. E gyárak a párizsi 1900-ikí kiállításon nagy sikereket arattak. Csakhamar Meissen is Kopenhága hatása alá kerül, ezt Berlin és Nymphenburg ís követte. Meghonosítják a máz alatti festést, emellett kristályos mázakkal ís dolgoznak. A kisplasztika terén, Kopenhága nyomán, leginkább állatalakokat készítenek, de az emberi alakokat ís — főleg gyermekalakokat — sikerrel ábrázolják, egyszerű formában és színezéssel, a porcellán természetének megfelelően. Sèvres elég hamar felszabadul a dán hatás alól és régi híréhez méltó magaslatra emelkedik. Magyarországon a herendi gyár, majd újabban Hüttl Tivadar óbudai gyára próbálkozik a modern porcellánművészet terén. Ez utóbbi a használati edényeket igyekszik művészívé tenni és a tragikus végű neves művészünk Hortí Pál által tervezett díszítéseket alkalmazott a tárgyakon. A negyvenhárom művészi, vetített képpel illusztrált előadás vegen 3.Z eloado IVIajovs^ky Pal dt*r Hüttl Tivadar és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből mutatott be elsőrangú modern porcellántermékeket a nagy számban megjelent közönségnek. Március 5-én Czakó Elemér dr. múzeumi őr „A biedermeier-ízlés alkotásaírói" tartott előadást a rendkívül nagy számban megjelent közönségnek. A biedermeier a mult század harmincas éveiben élt nyárspolgár gúnyneve. A róla elnevezett stílushoz azonban semmi köze, mert az angol hatás révén jött létre a fejedelmi családok és az arisztokrácia számára. S a biedermeierek csak másodkézből jutottak hozzá. Ez az ízlés körülbelül 1815-től í850-íg divatozott. Legfőbb jellemvonása, hogy szembehelyezkedik az empire-stilus fényűzésével s tisztán gyakorlati alapokra fekteti az építészeti és iparművészeti alkotásait. Formanyelve így a szerkezetből nő ki, a szép anyag jó feldolgozásából. Fölösleges cifraság nincs rajta. A bútorban kedvelték a mahagónit, a sárga cseresznyefát és a habos kőrist.

Kiállításon. Muzeális űgyeK.

130 Muzeális ügyeK.

Lenyílós íróasztalok, százfíókos szekrények, kényelmes székek a kedvelt darabjai. Nálunk Széchenyi és Kossuth beavatkozásával terjedt. Széchenyi külön értekezett : Az emberi fészek bölcsészetéről. Kossuth kiállításaival pedig a nagyhírű Steíndl bútorkészítő mestert segítette felszínre. Széchenyi, Győry, Szápáry kastélyai s a vidéki kúriák még ma ís tele vannak biedermeier-emlékekkel. A modern felfogás azért becsüli a nagyanyáink korából megmaradt lakásberendezésí tárgyakat nagyra, mert a célszerűség hangoztatása folytán külön esztetíkai érték} az értelmi szépség nyilatkozik meg bennük. Czakó dr. számos képet mutatott be előadásának illusztrálására. Március 12-én Éber László dr. tartott „Theophílus presbyter és a középkori iparművészet" címen nagyérdekű előadást. Ismertette e XI. századi szerzetesnek két kötetre terjedő enciklopédikus munkáját, melyben az akkori iparművészet különböző ágainak technikájával foglalkozik. De legbővebben az ötvösséggel, mert maga ís az volt. Éber dr. nem egy művét mutatta be vetített képekben, kimerítő magyarázatát adván e mester jellemző sajátságaínak. Ezeken kívül több rokon, középkori ötvösművet ismertetett. Az ismeretterjesztő előadások sora március 19-én zárult. Ekkor Gróh István tanár „A palóc népművészetiről tartott előadást. Először felsorolta a palóc nyelvi terület földrajzi határait, majd áttért az építészeti alkotásoknak, elsősorban a templomnak ismertetésére. Már a román- és gót-korban bizonyos helyi sajátosság alakul ki, melynek azonban legfőbb ismérve a szegénység okozta egyszerűség. Ezután a parasztházat mutatta be, jellegzetes oromzataival, tornácával, kemencés szobájával és kamrájával. A legrégibb házak itt is fából épültek, később azonban áttértek a vályog- és téglaházra. Majd sorra vette a lakás bútorait. Főleg a ládáról emlékezett meg részletesebben, számos jól sikerült képet is mutatván be. Hasonlóan több szép képpel illusztrálta a viselet sajátosságait. n. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI az utóbbi időben értékes művészi tárgyakkal gyarapodtak. A magyar teremben új szekrényt állítottak fel, amelyben több jeles ötvösmunkát helyeztek el. Serlegek, kelyhek, kupák, füstölők, régi városi pecsétek, kardok, köztük a rimaszombati ötvösmesternek Szentpéterínek két műve, kerültek e szekrénybe. Az üvegcsoport kiállításí szekrényei ís megszaporodtak eggyel és ebben a dunapentelei és egyéb ásatásokból előkerült római üvegtárgyak vannak kiállítva, köztük néhány színes üvegpalackocska, néhai Ráth György ajándéka. Külön csoportot alkotnak azok az egyiptomi illatszeres palackocskák, amelyeket Herz Miksa bey ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak. A múzeum plakett-gyűjteménye is néhány értékes tárggyal gyarapodott. Berán Lajos szobrászművész a múzeumnak ajándékozta legjelesebb plakettjeinek első ólomvereteít. Divald Kornél a XVIL század elejéről származó bronz-ötvösmíntát ajándékozott. Egy római harcost ábrázol ez a plakett, amely mintának rokon alakja a besztercebányai múzeum egyik zománcos díszű, aranyozott ezüstkupáján látható. Már ezéví első számunkban megemlékeztünk arról, hogy az Iparművészeti Múzeum megszerezte a kőszegi 1671-ből származó gyógyszertár berendezését. Csányí Károly ígazgató-őr március elején vette át a

gyógyszertár mai tulajdonosától, Trstyánszky Károlytól és a szétszedett berendezést bútorszállító kocsiba rakatva, Budapestre szállította. A tüzetesebb tanulmányozáskor kitűnt, hogy a szekrények anyaga leginkább tölgy- és diófa, ezenkívül még cseresznye-, alma- és hársfát ís használtak fel hozzá. Régi bútorokon ritkaság az olyan vékony furnír, amilyet e felszerelés hajlott párkányzataín találunk. Ez bizonyára egy nagyméretű gyalu forgácsa gyanánt keletkezett ; csak így volt lehetséges ily vékony furnír előállítása. Később e bútort, sajnos, átfestették, de a már foganatosított kísérletek megmutatták, hogy vegyi úton e kellemetlen színű festékréteg eltávolítható és ha ez elkészül, úgy az egész bútorzatot régi díszében láthatják a múzeum látogatói. n. A VILÁG LEGHÍRESEBB ÓRAGYÜJTEMÉNYE. Píerpont Morgan, az ismert amerikai milliomos, másfél millió márkáért vette meg Marfels Károly berlini gyűjtőnek 80 órából álló gyűjteményét. 40 darabot — csupa XVI—XVII. századból származó órát — már a mult évben szerzett meg tőle 600.000 márkáért. Ezzel a legnagyobb és legértékesebb óragyüjtemény a new-yorki Morganhallba került. • • l y f E G S Z Ü N T MAGYAR FAJÁNSZGYÁRAK címén tartott az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat legutóbbi ülésén Nyári Albert báró érdekes előadást. Felvetette azt az eszmét, hogy az J884-ikí ötvösműkiállítás példájára magyarországi agyagíparí kiállítás rendeztessék, melyen bemutatásra kerülnének az olyan agyagíparí termékek, amelyek régi fajánsz-, keménycserép- és porcellángyárakban készültek. Felemlíti Majláth, Petrík, Szendrei, Radisícs, Spitzer nevét, akik leginkább foglalkoztak hazai agyagiparunk múltjával. Először a fajánszgyárakról szól, de miután a holícsí gyárral Sírek munkája bőven foglalkozik, mellőzi előadásában e gyár termékeit. E gyárak leginkább francia mintákat használnak fel. A t a t a í gyárat Schlögel János György í 770-ben alapította, akinek leányát Pasteíner József vette el. Legszebbek azok a tárgyak, amelyek Pasteíner idejéből valók. Az edények általános jellegét illetőleg hasonlók a holícsíakhoz, csak a máz melegebb, rózsaszínbe játszó. A gyár rendes jegye T . Jellegzetesek a domború rákalakokkal díszített tányérok. A p á p a i cserépedénygyárat Schneller és Postbíschel pápai polgárok alapították. Adat maradt fenn arról, hogy 1805-ben Schneller Ferenc a tatai gyárban dolgozott. Ő lesz az alapító. 1810-ben négy társtulajdonosa volt, kik szétválván, a gyár Winter Mátyásé lett. 1839-ben Mayer János György kezébe került a gyár, mely 1866-ban szűnt meg. Leginkább keménycserépből való használati tárgyak előállításával foglalkozott, de megpróbálkozott a porcellánkészítéssel ís. Gyakoriak az áttört szélű tányérok. Jegye „Pápa" bemélyítve. A s t o m f a í fajánszgyár alapítója Putz József holícsí munkás. Működését 1810-ben kezdte meg. Kissé habános jellegű és termékei rokonságban vannak a felsőmagyarországí népies cserépedényekkel. Jegye S T egymásba fonva, vagy külön az S betű. Majláth 1879. említí először a b u d a i fajánszgyárat. 1775-ben már dolgozik. A holicsí gyár igazgatója sorra járván a hazai gyárakat, meglátogatta ezt

• a gyárat is, sőt négy munkás felajánlotta szolgálatait. Pontos munka, gondos festés és tiszta, fehér máz jellemzi termékeit. Jegye OF. K a s s á n 1805-ben már kifejlett agyagipar volt. Főleg az angol edények mintájára keménycserép tárgyakat készít. K ö r m ö c z b á n y á n Vaholt György 1803-ban alapít gyárat. A porcelláanal ís megpróbálkozott. 1838-ban a gyár leégett. Jelenleg ís működik. Jegye Kr, vagy „K r e m n í t z" benyomva. A r e g é c z í és t e l k í b á n y a i gyárat Wíndischgrätz herceg alapította. A v á r o s l ő d i gyár 1835-ben keletkezett. 1866-tól Meyer György volt a gyár vezetője. Jegye ez időből tVIaycr Városlöd

Az előadó megemlítí még a n a g y m a r t o n i, g ö r g é n y s z e n t í m r e í , b r a s s ó i (jegye Kronstadt), b i s t r i t z i , m i s k o l c i , h á t í r i , a p á t falvi, m u r á n y i , p a r a j d í , egri, s o m o r j a í , gácsi, p o n g y e l o k i , íglóí, k i s b é r i , eperjesi, deési, s e l m e c z b á n y a í , s á r o s p a t a k i , edelényi, kőszegi, kolozsvári, bakonyb é l í és m u n k á c s i gyárakat. n.

' ^ I R O D A L O M C T . BEISSEL: G e f ä l s c h t e Kunstwerke. Freiburg. Herder. 1909. Í75. 1. Vászonba kötve 3*60 K. — Mindenképen örvendetes, hogy az utolsó félszázad műtörténészeinek és esztétikusainak agítácíója a művészetek népszerűsítése érdekében oly szép eredményt mutat fel. A laikusok körében is meglehetősen megszaporodott a műértők és gyűjtők száma. Sőt. Annyira megszaporodott és vele kapcsolatban a műhamisítás oly arányokat öltött, hogy valóban itt az ideje a nagyközönség figyelmét a műtárgyak hamisítására mennél gyakrabban felhívni. Mert míg egyrészt örvendetes, hogy manap már nemcsak múzeumok és az arisztokrácia gyűjt műtárgyakat és régiségeket, hanem az intelligens középosztály ís, másrészt oly hóbortok és visszaélések burjánoznak föl az amatőrködés terén, hogy azok ellen küzdeni minden műértőnek kötelessége, sőt a jelen művészetének életbevágó érdeke. Vannak ugyanis számosan, akiknek egyedül a régiség imponál. De nem ám az értékes, művészi régiség, hanem egyszerűen a régiség ; akiknek szemében minden kincs, mihelyt százesztendős kopottság és piszok rí le róla. Ezek azután összevásárolnak minden lím-lomot, rendszer, stílus, ízlés és gondolat nélkül. Lakásuk valóságos zsibvásár, ahol a stílusok nem egy szimfóniává olvadnak össze, hanem szemetbántó diszharmóniává. Ilyeneknél nem esztétika, nem lelkiszükséglet, hanem hiúság és parvenü-gőg a műgyűjtés indítóoka. Csak régiség kell nekik, hogy egyrészt műértésüket demonstrálják, másrészt az ősiség köntösét fitogtassák. Lakásukban a műtárgy nem önélvezetükre szolgáló forrás, hanem a látogatók

— —

—

131

tiszteletére kitett cégér. Ezzel a tartalmatlan hivalkodás- SUK« sal szembeszállni minden kulturembernek nemes köte- irodalom, lessége. Valósággal nobile officium a művészetek érdekében. De van a nagyközönségnek egy tiszteletreméltó nagy rétege, amely lelkíszükségletből keresi a szépet, s lelke talán inkább rezonál a régi műtárgyakra. Ezen vonzalom tiszteletet érdemel mindaddig, míg nem beteges irányú, s a jelen művészetével kapcsolatban áll, annak előfoka és úttörője. Ezt a nemes indulatú, de talán kellő szakértelemmel nem fegyelmezett nagyközönséget a hamisítók alattomos cselszövései ellen megvédeni, felfegyverezni, a szakemberekre nézve nem utolsó feladat és szellemi üdülés. Ilyen szép intencíójúnak és szellemi üdülés céljából a gyanútlan nagyközönség okulására megírt műnek látszik Beíssel ez a munkája. Mindazt, amit Főimmel, Bucher, Gross, Furtwängler, Zevin, Seelmann, Melingo, Eudal, Clermont-Ganneau a szakemberek számára összegyűjtöttek, Beíssel nagy olvasottságával, hangyaszorgalmával és szellemességével tetézve aprópénzre váltja, s a nagyközönségnek dolgozza fel. Először a szakirodalom adatai alapján megállapítja, hogy mily szédületes áremelkedés állott be a klasszikus és modern képek, szobrok, metszetek, rajzok, könyvek és iparművészeti tárgyak árában, a mióta a gyüjtőszenvedély keresettekké tette. így érthető, hogy az élelmes kereskedői szellem nyerekedni akarván, utánozni igyekszik a keresett műtárgyakat. Ez az utánzás nem csupán egyeseket foglalkoztat, hanem egész vállalatokat, sőt gyárakat. így közismert dolog, hogy az olasz és francia régiségek nagy száma gyárilag készül. A hamisítás kiterjed minden keresett műtárgyra. Beíssel mesteri tollal írja le a nevezetesebb hamisítások és becsapások történetét, amelyből legnagyobb fokú tudatlanság, könnyenhívőség, másrészt a legvakmerőbb merészség, agyafúrtság, sőt művészet világlik kí. Közben nem egy mulattató történetet ismertünk meg, amely az elfogult tudálékosság és a ravasz kereskedői szellem vígjátékaként perdül le szemünk előtt. így sorra kerülnek a leghíresebb hamisítások. A hamísításí eseteknek bő és tanulságos ismertetése után Beíssel bemutatja a leghírhedtebb hamisítókat, pöreíket és hamísításí módszerüket. E fejezetben némi gyakorlati útmutatást ad arra nézve, mi mindenre kell vigyázni régi műtárgyak vásárlásánál. De Beíssel nem azt célozza, mintha ezáltal műértőkké akarná olvasóit kiképezni. Csupán óvatosságra és szerénységre intő fejezet az elkapatott „műértők" számára. Amint hogy Beíssel egész műve remekül megalkotott memento a gyanútlan nagyközönség és az öntelt műgyűjtő okulására. Ezt az üdvös intelmet megerősít! a műkereskedőkről és azok ravaszságáról írt fejezetével. Nincs az a ravasz detektív-regény, amely ennél érdekesebb volna ; minden esetéből kitűnik a horáciusí mondás igazsága : cuí mille sunt artes, mille sunt fraudes. Védelmül Beíssel a kereskedői moralitás emelését, csalás esetén egyes városokban műegyesületek és gyűjtők részéről végleges bojkott kimondását, szigorú büntetéseket, nyilvános előadások keretében való kípellengérezést ajánl, természetesen kellő óvatossággal egyrészt, hogy ártatlant ne érjen a vád, másrészt a művészet Catóját baj ne érje a büntető bíróság részéről. S végül, ami a legfontosabb, a közönség művészeti képzését és szakemberektől való tanácskérést.

132 Szak* Beíssel új munkáját melegen ajánljuk az amairodalom. tőröknek, nálunk különösen a Szt. György-céh tagjaíPályázatoK. nak. Könnyed, szellemes és színes előadásmódja élvezetes olvasmánnyá teszik. FIEBER HENRIK. H E I N R I C H WAENTIG: W i r t s c h a f t u n d K u n s t . Jena, Gustav Fischer. H. Waentíg e munkájában összefoglalja az újabbkor! iparművészeti törekvések történetét s részletesen tárgyalja az iparművészet és nemzetgazdaság kölcsönös viszonyát, egymáshoz való vonatkozását. Művében egy gondolat foglalkoztatja mindvégig : t. í. az ipar és az egyéni művészi munka, illetőleg a művész és munkás között levő ellentét. Felfogása szerint a művésznek és a munkásnak elválása a kulturális fejlődésnek — nem pedig hanyatlásnak — tünete. A művészt nem vonzza a műhely, ahol egyéni képességeinek kifejtésére többé nincs alkalma ? az iparos fölé igyekszik emelkedni, amikor az íparművészetet — helyesebben : kézműipart — ott hagyja. Az ipar természetesen megérzi a művészi egyéniség hiányát, elveszti a teremtő erejét. Megindul a harc a gyárak ellen. Ruskin és Morris kezdik el. Működésük tulajdonképpen a kapitalizmus ellen irányul ; az a hitük, hogy ennek megszüntetésével a sablonszerű tömeggyártás megszűnik. A művészek azonban, akik Ruskin és Morris nyomán ezeket az ideális célokat tűzték ki magok elé, nem ismerték a nép szélesebb rétegeinek gondolkozását, működésük a szó művészi értelmében csak ismerőseik és szellemi rokonaik kis körére szorítkozott. Tagadhatatlan, hogy erős művészi egyéniségek, akik az iparművészeiben nevet szereztek maguknak s iskolát alapítottak, számos fiatal művészi erőt csábítottak az ipari pályára. Ezeknek a sorsa azonban az, hogy mint rajzolók meghatározott időben, nap-nap mellett gyártják a mintákat — előbb-utóbb sablonmunka lesz az, ami a kezeik közül kikerül. Egyéniségük elvész. Az ipar és a művészet harcába még egy tényezőnek van beleszólása s ez a tudomány. A modern tudomány hatalmas segítőeszköze az iparnak ; a technikai ismeretek azonban oly bonyolultak lesznek, hogy az embernek szellemi képességeit egészen lekötik — a technika fölemészti a művészetet, mert a nehéz, gazdag, bonyolult technika annyira leköti a művészt, hogy a művészet számára már nem marad ereje. Az újabb művészeti mozgalmak nagy hibája az ís, hogy a kiállításokon mint a fényűzés művészete kerülnek bemutatásra, másrészt pedig a nyomában járó művészeti irodalom túlságos radikális irányzatával megijeszti a közönséget, melytől azt követeli, hogy egész múltjával szakítson, kedves szokásait szégyelje s mindent elejétől kezdjen. Végeredményében arra a következtetésre jut, hogy a széles rétegekben fejlesztett ízléskulturára nagy szociális feladatok megoldása vár} a közös ízlés kíegyenlítí a különböző társadalmi osztályok kulturkülönbségeít. Az ízlés, amely közkincset képez, egyúttal hat a kereskedelemre ís, mert a fölösleges, ízléstelen árúk behozatalát korlátozza. A gyáripar megszüntetése elérhetetlen utópia, de ha az általános ízlést fejleszthetjük mentül magasabb nívóra, akkor a nagyipar kénytelen lesz számot vetni a művészeti követelményekkel. Általános kulturát a tudomány és technika nem teremthet, ezekhez a művészetnek is csatlakoznia

kell, különben nagy nemzeti értékek mennek veszendőbe, s mi a mindennapi szükségleteink dolgában kiszolgáltatjuk más nemzeteknek. NEUGEBAUER UND JUL. ORENDI : RUDOLF H a n d b u c h d e r O r i e n t a l i s c h e n T e pp i c h k u n d e . Leipzig, Hiersemann. 1909. Ez a gondosan megírt kézikönyv megbízható tanácsadója mindazoknak, kik a keleti szőnyegeken el akarnak igazodni. A laikusnak, de főként a gyűjtőnek, aki a szőnyegkereskedők nem mindig feltétlen megbízhatóságának volt eddig kiszolgáltatva, ha újabb szőnyeget vásárolt, illusztrációkkal bőven ellátott utmutatást ád. Első részében rövidre fogott áttekintést nyújt a régi keleti szőnyegekről (1800 előtt) ; a főbb típusokat sorolja fel, a gondosan kiválasztott példák pedig olyanok, hogy segítségükkel bármely régi szőnyeg származása s hozzávetőleg kora is könnyen megállapítható. A XIX. század keleti szőnyegeit készítésük helye szerint csoportosítja. Ezt megelőzőleg készítésük technikájára vonatkozólag közli a szükséges tudnivalókat. Hasznos útbaigazításokat ád a vásárlásra és megőrzésre ís. Négy nagy csoportba : í . török-anatolíaí ; 2. kaukázusi ; 3. perzsa és 4. középázsiaí szőnyegekre osztja fel a XIX. században készült szőnyegeket. Ismertetőjeleíket részletesen elsorolja, s ezen munkáját megkönnyíti a szöveg közé nyomott 152 ábra és lé színes tábla, valamint a 12 tábla, melyeken a különböző szőnyegfajták diszítő elemeit összetartozó csoportokban mutatja be. Gyűjtőknek, keleti szőnyegeket vásárló laikusoknak nélkülözhetetlen ez a kis kézikönyv, melyet melegen ajánlunk az érdeklődők figyelmébe.

,Y&ZXTOK: A

Z ÚJ LEVÉLBÉLYEGEK. A kereskedelemügyi • miniszter ősszel pályázatot írt kí azzal a célzattal, hogy az elavult ízlésű postabélyegek helyett művészi alkotások nyomán készíttethessen újakat. Jóllehet 119 pályázótól 1243 rajz érkezett be, a pályázatot eredményesnek nem mondhatjuk, mert a díjazott művek közül alig van egy-kettő, amely megfelelne a jogos művészi és sokszorosító tehníkaí igényeknek. A J4 tagú bírálóbízottság március hó 23-án fejezte be üléseit. Az első ezerötszáz koronás díjat Tull Ödön festőművésznek, a másodikat Helbíng Ferenc festőművésznek ; az egyik ezer koronás díjat Tull Ödön festőművésznek, a másikat Brandmeyer Vilmos kőrajzolónak ; az ötszáz koronás díjakat Sándor Béla iparműv. iskolai tanárnak, Szentkuty Ernőnek (Pécs), Muhíts Sándornak és ifjabb Englerth K. F.-nek ítélték oda. Megvételre ajánlotta a bizottság a miniszternek Mihály István és Szántó Gergely (Drezda), Földes Imre, Tary Lajos, Nagy Sándor (Gödöllő) terveit. A pályadíjjal kitüntetett és megvásárlásra ajánlott pályaműveket e számunkban közöljük.

MAGYAR

IPARMŰVÉSZET

1910. XIII.

II.

ÉVF,

A LEVÉLBÉLYEG-PÁLYÁZAT KITÜNTETETT (CONCOURS POUR TIMBRE-POSTES

PÁLYAMŰVEI,

HONGROIS).

.fiu-ÍrJJ pmsssss

NIKM

MAGYAR KIR POSTA

5ÍKORONAÍ5 10.

I. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

TULL ÖDÖN 1500 KOR. HELBING FERENC 1500 j TULL ÖDÖN 1000 » BRANDMAYER VILMOS ... 1000 » SÁNDOR BÉLA 500 » MUH ITS SÁNDOR 500 » ENGLERTH K. F. 500 »

MEGVETELRE

AJANLOTT

PÁLYA-

MŰVEK. 8. 9. 10. 11.

MIHÁLY ISTVÁN ÉS SZÁNTÓ GERGELY. FÖLDES IMRE. TARY LAJOS. NAGY SÁNDOR.

MELLÉKLET.


H W „ J U N O W < S, 045 <>o w m uwH << M W£u w o

g W Ili fc ü -J K&^ o (X w M-W E w W wQ s w> H Z I u w s w u o< u z w

U J M- l ' . -O M ' SH<W N co m N M < X

Magyar Iparművészet»

g S3J> S® S " 2
127. B A Z I N I VÁRKASTÉLY. BERAKOTT SZEKRÉNY. NÉMETALFÖLD, XVII—XVIII. S Z Á Z A D .

127.

CHATEAU-FORT DE BAZIN. MEUBLE À DEUX CORPS. PAYS-BAS, XVII—XVIII": S I È C L E .

128. K I R Á L Y F A I J28. KASTÉLY. ÍRÓASZTAL-SZEKRÉNY BERAKÁSOKKAL. N É M E T A L F Ö L D , XVIII. S Z Á Z A D .

GO

D £ »s

CHÂTEAU DE KIRÁLYFA. ARMOIRE-BUREAU EN MARQUETERIE. H O L L A N D E , XVIII» S I È C L E .

129. P O Z S O N Y I K A S T É L Y . FIOKOS SZEKRÉNY BOULLE MÓDJÁRA DÍSZÍTVE, BRONZOKKAL. FRANCIA, XIV. LAJOS K O R A .

129.

PALAIS DE POZSONY. COMMODE I N C R U S T É E , GENRE BOULLE. FRANCE, É P O Q U E DE LOUIS XIV.

130. P O Z S O N Y I K A S T É L Y . (30. ÍRÓASZTAL, BOULLE MÓDJÁRA DÍSZÍTVE. XIV. LAJOS KORA. PALAIS DE POZSONY. BUREAU INCRUSTÉ À SIX P I E D S , É P O Q U E D E L O U I S X I V .

S «_i Ci 5 ii 5: s o> W o « ! S TS S £ 2.

3

s fcÇ u>

£.- s o> WO«! s'" -V

Í3Í.

(32.

í á ( . POZSONYI P A L O T A . ZOMÁNCOS S E R L E G . N É M E T . XVII. S Z Á Z A D .

. ZOMÁNCOS S E R L E G . M A G Y A R , XVII. S Z Á Z A D .

í 3 2

CHÂTEAU DE POZSONY. D E U X G O B E L E T S É M A I L L É S DU XVII" S I È C L E .

S

EL'

r

i?

(33. ( 3 3 . BAJMÓCI V Á R . TORNYOS ÓRA, ZOMÁNCCAL DÍSZÍTVE. N É M E T , XVII. S Z Á Z A D .

C H Â T E A U - F O R T D E BAJMÓC. PENDULE EN BRONZE DÉCORÉ D'ÉMAUX. A L L E M A G N E , XVII"- S I È C L E .


í 34.

134. K I R Á L Y F A I K A S T É L Y . LEVESES TÁL TÁLCÁVAL, EZÜST. L O N D O N 1768.

CHÂTEAU DE K I R Á L Y F A . SOUPIÈRE AVEC PLATEAU EN ARGENT. L O N D R E S 1768.


" -. urnii'

135.

135. B A J M Ó C Z I V Á R . EMELETES KÁLYHA. MAGYAR, XVII. S Z Á Z A D .

C H Â T E A U - F O R T DE BAJMÓCZ. POÊLE ÉMAILLÉ. HONGRIE, XVIIe SIÈCLE.


Í 37. 136. K I R Á L Y F A I K A S T É L Y . KAROS G Y E R T Y A T A R T Ó . F R A N C I A , XVIII. S Z Á Z A D V É G E . CHÂTEAU DE KIRÁLYFA. FLAMBEAU EN BRONZE DORÉ. F R A N C E , ÉPOQUE DE LOUIS XVI.

(37. POZSONYI P A L O T A . LÁBAS ÓRA BRONZ DÍSZÍTÉSEKKEL. F R A N C I A , XV. LAJOS K O R A . P A L A I S DE POZSONY. PENDULE-GAÎNE EN ÉBÈNE. F R A N C E , É P O Q U E DE LOUIS XV.

Í40 Gróf Pálffy János műKincsei.

(38.

( 3 8 . BAJMÓCI V Á R K A S T É L Y . AZ ARCKÉPES TEREM.

C H Â T E A U - F O R T D E BAJMÓC. SALLE DES P O R T R A I T S .

GRÓF PÁLFFY JÁNOS MŰKINCSEI

Recommend Documents