GRÓF KARÁCSONYI IRMA és MARGIT. Szerkesztőség és kiadóhivatal { VIII., RBkk Szilárd-utcza.8

GRÓF KARÁCSONYI IRMA és MARGIT

Szerkesztőség és kiadóhivatal { VIII., RBkk Szilárd-utcza .8

I

Pénzkölcsön

mindennemű kisebb, nagyobb sorsjegyekre olcsóbban mint bárhol. Vidéki megbízások nagy pontossággal teljesíttetnek.

B

I T V á l i készletek,

levő sorsjegyeket saját pénzünkkel váltjuk ki és azokra nagyobb és olcsóbb kölcsönt adunk, vagy megvesszük

Zálogban

gyita t ^ t t napi áron

mindennemű farsangi virágdíszek (előírás és rajz szerint is) dus választékban és nagyon szép, divatos kivitelben kaphatok

<

2gsr ugyanazokat

csekély havi részletfizetésre, a különbözetet pedig készpénzben kifizetjük. • Kérjük a zálogjegy beküldését.

FLE1SSIG SÁNDOR BANKHÁZA Budapest, VII., Erzsébet-körut 2. sz.

jelmezek ALAPÍTTATOTT 1860.

1

S Z E K U L E S Z R . művirág- és dísztollgyárában

$

BUDAPESTEN, IV., KÁROLY-UTCZA 4 - 5 .

«l> W it) $ üj

Mennyasszonyi koszorúk, diszek és fátyolok ; mindennemű tollboák a legújabb divat szerint. Szobadíszek, preparált és műnövények. Színházi, alkalmi és sirkoszorúk, szalaggal és nyomással bármely kivitelben. E szakmába vágó mindennemű áruk javitás végett elfogadtatnak. — Sürgönyczim: SZEKULESZ, KÁROLY-UTCZA. Eladás nagyban és kicsinyben.

A Magy. Orsz. Központi Takarékpénztár

X X X I . rendes közgyűlését 1903. évi február hó 21-én délután 4 órakor, az intézet helyiségében (IV., Deák Ferencz-utcza 7. sz. I. emelet) tartja meg.

NAPIREND: 1. Az igazgatóság jelentése. 2. Zárszámadások előterjesztése a felügyelő-bizottság jelentésével. 3. Mérleg megállapítása, nyeremény felosztása és kifizetés iránti határozathozatal. 4. A felügyelő-bizottság, a választmányi tagok ülési jelenléti jegyei és a választmányi napibiztosok tiszteletdijának megállapítása. 5. Négy igazgatósági tag választása. Az újból alakítandó felügyelő-bizottságba és választmányba négy felügyelőbizottsági és hatvan választmányi tag választása. Azon t. részvényesek, kik ezen közgyűlésen résztvenni szándékoznak, szíveskedjenek részvényeiket az alapszabályok 23. §-a értelmében f. é. február 18-áig d. e. 12 óráig az intézet pénztáránál letenni, mely alkalommal a mérleg is rendelkezésökre álland. Az igazgatóság.

MEGHÍVÓ. A „Salgd-Tarjáni kőszénbánya részvénytársulat" f. é. február hó 26-án délelőtt 10 órakor tartja Budapesten, V., Erzsébet-tér 16. sz. alatt lévő központi irodai helyiségében

XXXY. r e n d e s évi k ö z g y ű l é s é t , melyre az igazgatóság a t. cz. részvényeseket tisztelettel meghívja.

NAPIREND:

IIRAinS

1. Az 1902. évről szóló igazgatósági és fel ügyelőbizottsági jelentés előterjesztése. 2. Az 1902. évi mérleg előterjesztése, indítvány annak jóváhagyása és az osztalék megállapítása iránt. 3. Indítvány az igazgatóság és felügyelő-bizottságnak megadandó felmentvény tárgyában. 4. Felügyelő-bizottság választása. Budapesten, 1903. évi február hó 3-án. Az igazgatóság.

KEK

hoz a legjobb kékltö-szer!

Mindenütt kapható! Unnholnnar Tactuáralr uanv rutára

A BET

Ara 5

l^orona.

SZAKÁCSKÖNVUE

XIY. évfolyam.

AHET

•EBJELEN MINDEN VASÜBUE Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre

... kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

Y/68S. szám.

1ÖÖ3.

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI , K I S S

Egyes szám ára 40 tillér.

—Budapest,

A nemzet nevében. -

febr.

13.

Második hete, hogy elnézem báró Fejérváry Gézát, császári és királyi táborszernagyot; a hadsereg egyik legkiválóbb katonáját s az ország egyik legműveltebb emberét, amint délelőttről-délelőttre, egy helyben ülve, hallgatja a függetlenségi ad hoc Clausevvitzok hadtudományi előadásait. Hallgatja Barta Ödön doktor urat, a máramarosi Moltkét, amint a magyar nemzet nevében nyilatkozik napirend . előtt. Hallgatja Bakó József tiszteletes . uramat, a kálvinista Kapisztránt, amint kioktatja őt, hogy akinek fizetek, annak parancsolok is, tehát ő, már mint Bakó József, parancsol neki, Fejérváry Gézának. Hallgat erőditéstani privatissimumokat, hallgatja a bur háború tanulságait; hallgatja hiteles történetét az olasz hadjáratnak, melyben ő, szegény, csak Mária Terézia-rendet kapott, de távolról sem szűrt le abból annyi aranyigazságot, mint a mi kedves és tisztelt kollegánk, Szatmári Móricz. Közben megbizást kap. gróf Benyovszky Sándortól, hogy lépjen érintkezésbe a külügyminiszter utján a többi nagyhatalmakkal s lépjen velük egyességre, amely szerint valamennyien kötelezik magukat, hogy nyolez esztendőn belül nem növelik hadseregeik létszámát s nem javitják azok fölszerelését. Hallgatja, hallgatja, pödörgeti a bajuszát', megeszik hat kiló kugler-bonbont, néha egyetegyet -mordul, erősen kaszárnyaizüt — de mi ez ahhoz képest, amit gondolhat! Kuhn generálisról mesélik, a mi első alkotmányos közös hadügyminiszterünkről, az akkori világnak Moltkén kivül talán legnagyobb haditudósáról, hogy szakasztott igy ült ő is a delegáczióban, hallgatva a mélységes tudományu ellenzéki bírálatokat, s mikor egyik magyar delegátus különös mélyen talált belenyomulni a stratégia titkaiba, az osztályfőnöke, egy magyar gróf, odasúgott a vesztére magyarul is értő vitéz katonának: — Excellenz, sagen Sie dem Mann — s erre egy magyar kitétel következett, melyet a szalonok ugyan még nem fogadtak el, de a magyar szív, nevezetesen a lovakkal foglalatoskodó katonaszív keserűségének legkézzelsőt marokkal foghatóbb kifejezése. A generális szomorúan súgott vissza: — Wissen's Gráf, sagen darf ich's ihm nit, aber denken thu' ich's mir!

BUDAPEST, VIII., Röck Szilárd-utcza 18. sz. H irdetések

SZEMLE.

JÓZSEF.

február hó 15

Krónika.

Szerkesztőség és kiaiólüTztal:

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

—

Szó sincs róla: a nemzet souverain, Barta Ödön is souverain, s ha Barta Ödön a nemzet nevében beszél, az meg éppen hatványozott souverainség. De bizonyos, hogy a napkirály ideihez képest mentül szélesebb körökre terjed a souverainség, annál káromkodhatnékabb és méltán, aki a hatalma alá' kerül. A nagy Condénak is souverainje volt az ő királya s fizetett neki, tehát parancsolhatott neki, de a franczia király bizonyára nem akart jobban érteni a katonai tudományokhoz, mint a nagy Condé. Ha a magyar riépsouverain urak ugy beszélnének a kocsisukkal, mint ahogy a generálisokat traktálják, vasvilla volna rá a félelet, — s ha olyan szakértelemmel beszélnének bele a cséplésbe, mint az erőditési tudományba, ' a legkisebb rhárokszedő leány is kinevetné őket. Ha valaki, azt mondáná,- hogy én is tanultam rajzot az iskolában, de lusta kölyök voltam és nem tanultam semmit — s ezen a jogon ima: képkritikákat: ezt a journalista-prepotenczia mintájául emlegetnék. De ha valaki azt mondja: én is voltam katona, egy esztendeig, s ez alatt-.egyebet sem tettem, csak lumpoltam s megbuktam a tiszti .vizsgán — s ezen az alapon'vonja le a - b ú r háború tanulságait: az -a népsouverainség természetes joga. Minden igaz.; igaz, hogy a hadseregnek nem .szabad .'államnak lenni az államban: (noha Francziaországban is az, a német birodalomban is, Olaszországban is, sőt már Japánbari is); az is igaz, hogy a nemzetnek souverain joga van. rendelkezni a haderővel, melyet ő táplál pénzzel. és vérrel; föltétlen' igaz, hogy a parlamentnek nemcsak rijoga,. de kötelessége is belenézni mindénbe, ami az ország neyében s annak számára történik; tökéletesen igaz, hogy bizonyos' jogos törekvések elérésére élni kell azzal az alkalommal, mikor a nemzettől uj pénz- és véráldozatot követelnek; határozottan igaz, hogy a tábornok-miniszter csak olyan miniszter, mint a többi, s ha nem tetszik neki az alkotmányosság, maradjon a kaszárnyában s ne menjen a parlamentbe. Mindez igaz — de az is igaz, hogy, ha az ország igazsági vagy technikai ügyeit a parlamentben ugy tárgyalnák, mint a hadiakat; ha a kúriai birákba s az egyetemi tanárokba ugj' beletörülnék a csizmájukat,. mint a tábornokokba; ha a perrendtartásba ugyanolyan szakértelemmel szólnának bele, mint az erőditéstanba, s a pénzügyminisztert ugy utasítanák arra, hogy a hitelezőknek többé ne járjon kamat, mint ahogy a honvédelmi minisztert utasítják arra, hogy többé uj ágyuk ne legyenek s az összes hadseregek szereljenek le: a kúriai birák fejéhez vágnák a souverain uraknak a hivatalaikat s az állam gépezetében kitörne a strike. Elvégre - gondolják, meg, mi a mai hadsereg. Gondolják-meg, hogy

98 a férfiasság, a becsület, a kötelességtudás, az ügyesség és a tudomány hány próbáján kell átmennie annak, aki a mai hadseregben már csak őrnagy is akar lenni. Ha valahol igazak a Jókai-hősök, akik tudósok, daliák, vívómesterek, uszóbajnokok, Herkulesek és Bayardok egy személyben : ugy a hadseregben igazak, például a vezérkarban, melynek számára valósággal tenyésztik, ezer nehéznél nehezebb próbával választják ki az ilyen hősöket. S ami a tudást és készültséget illeti: a filozófián kivül nincs tudomány, mely az emberétől annyi egyéb tudományok és mesterségek oly tökéletes ismeretét kivánná meg, mint éppen a hadi tudomány. Mathematika, fizika, geográfia és nyelvismeret a legmagasabb fokon kötelező a katonára. A hadseregnek elől kell járnia a hidépitésben, a vasutkezelésben, a drótos és drót nélkül való táviratozásban, a léghajózásban, a tengermélységmérésben, a térképrajzolásban, a lótenyésztésben, a fegyverkovácsolásban, a robbantó chémiában, a ballisztikában, a szekérépitésben, az igazgatás és emberismeret művészetében. Hegymászás, lovagolás, biczikli, automobil; áruisme, blanketta-kitöltés, virrasztás, koplalás és takarékosság; föltétlen önérzet s föltétlen engedelmesség; tökéletes demokráczia, mely nem néz semmi származást és tökéletes arisztrokráczia, mely elismer minden rangot; vakmerő bátorság, mely nem törődik életével, és néma tartózkodás, mely kerül minden összeütközést; csalni, lopni, alakoskodni és .vesztegetni, ha a kémkedés ugy kivánja, de hatvan forint havi fizetéssel szakasztott olyan gentlemannek lenni, mint maga a császár: ez az a minimum, amit a mai hadsereg a mai katonától megkövetel. A durvuló társadalomban, melyben a szidalom társalgási tónus, a gyanúsítás taktika s a gyávaság fegyver: a hadsereg az egyetlen sziget, ahol a férfiasság, a becsület s a barátság törvényei alól nem engednek kivételt és privilégiumot. A Winkelmann tanulási módja, hogy követ kötött a lábára j mely lezuhanjon és fölkeltse, ha az álom elnyomná: csak az fogható ahhoz az agyontanuláshoz, amit a Kriegsschule s a Generalstab az aspiránsaira ráró. S ekkor föláll akármelyik sógor vagy koma, akit sógorai és komái beküld1 tek az ország házába, és beszél nekik a nemzet nevében. Föláll a tiszteletes, aki, ha a hasa engedi, hétrét hajol a kurátor előtt, és parancsol nekik a nemzet nevében. Föl. áll a fiskális, vagy a patikus, vagy a káplán vagy a tekintetes, a nagyságos vagy a méltóságos ur, aki soha egyéb erődítést nem látott, mint a faiskola körül a tüskekeritést — talán még iskolát sem egyebet: és tanítja őket erőditéstanra, élelmezésre, ágyuöntésre, az olasz hadjáratra s a búr háború tanulságaira. Már bocsánatot kérek: ehhez semmi köze: sem a nemzeti törekvéseknek, sem az obstrukcziónak, sem a souverainségnek. Az ember lehet szocziálista, aki milicziát akar, függetlenségi, aki magyar hadsereget, demokrata, aki czimek és rangok eltörlését^ idealista, aki örök békét — de nincs az az elv, az a meggyőződés és az a souverainség, amely az avatatlan kotyogást ellenőrző méltósággá s a kocsis etiquettet nemzeti misszióvá emelné. A nemzet nevében csak nagynak, bölcsnek, erősnek és fenségesnek lehet lenni. Karrikatura legyen kiki a maga szakállára.

Az olasz. Már szinte tánczol a pállott levegő . . . A kuczkőból csupa rém kúszik elő, Köd a testük, homály a ruhájuk, A m e l y hosszan omlik le reájuk S árnyékként összefutva megtolul Víhatlan bástyaárokul. Majd mint pengék kaszálnak a falon, H o g y nézni szinte borzalom. Csoportjuk nagy karéjba tömörül. Járják a tánczot a legény körül És z ü m m ö g n e k hozzá imitt-amott Valami furcsa d a l l a m o t ! A borgőz dolgozik talán ? Az osztéria szuttykos asztalán, Mint térképen zeg-zúgba folynak Patakjai a kiömlött boroknak. És egy száraz sziget

helyén,

Öklén nyugtatja fejét a legény. S z e m e örökké valamit keres. Az arcza marczona s h i m l ő h e l y e s . A balfüle alatt, Mint pók, gubbaszt egy szőrpamat. Megrándul néha . . . s oly telt, jóllakott, Minthogyha vérét szívta volna ott. Felkurjant a l e g é n y s aczélos karja, Szilajon rávágódik az asztalra, Hogy hirtelen vad tánczba kezdenek, . Nyakas palaczkok, szilkék, üvegek. Azután ismét csönd . . . csak épp odaki A mandolinját zöngeti valaki; S az ablakereszték imitt-amott Csak átereszti az e l c s u k l ó dallamot, Mig a lidérczcsoport karéjba tömörül S járják a tánczot a legény

körül.

Éjfél . . . S hogy fellobban a jelző máglya, A hajóőr az utolsót kiáltja, Elnyújtva, hosszan . . . M e g n ő a hang vagy százszorossan S az árboczerdőn általtörve Kilódul, el a szárazföldre. És foszlányai

el-elkóvályognak

Szük útvesztőin a sikátoroknak S már vissza a hajóra, mint egy ének Vánszorgó töredéki érnek. —

Indulnak! És felkél, hogy lássa.

Oly megható a tenger álmodása. Lecsillan a holdfény a habokra S ezüstbe omlik g y ö n g e fodra. A fénybe fürdő sima viztükör Itt-ott egy-egy gyűrűbe tör És vágyón surran, epedőn felcsobban Az öblös gályaoldalokban. Lenn hosszan rezg a hajólámpa fénye, Minthogyha az árban sok fáklya égne. Vagy százezernyi egybe . . . tán sorakoznak ?

Ignotus.

Egy gálya árbóczán vitorlát oldoznak.

99 „Indulnak ! . . . Mozdul már a gálya, Ó add, pokol, hogy utolsó útjára! Ó, add, hogy ott az ördögszirt előtt Elérje ma a vérkeresztelőt! Törjön reá orozva lesbül A viz manója seregestül, Tépjék rongygyá.a vitorlákat, Törjék derékban el az árboczfákat! A fergeteg kicsapzott üstökével Magát a gályát zúzza széjjel. És jajszavuk ember ne hallja! . . . Legyen mindnek fövény a ravatalja. Lassan sülyedjen, rengve-ringva Foszladó teste a lágyölü sirba, Ahol dús erdejébe barna szép hajának Fészkelni majd kukaczok járnak. És szép selymes bajszát használja palotául A pondró, féreg, ami ráhull Mig sima arczát meg-megsimogatja Undok medúza csipkés karja . . . Ajakán meg ha csattan is a csók, Aki majd adja, már csak vizipők!" A kikötőből lassanj lomhán Megindul a hajó egy szál vitorlán. Amerre megy, utána fénybarázda, Minthogyha ott az ördög szántna, Minthogyha izzó átkot vetne A rengő-ringó sósvizekbe, Előtte egy csapat sirályfiók Kusza csoportba, Fel-felsikongva, felvijjogva Valami harczidalt nyifog. Megfordul a legény. A túlsó oldalon Egy szentkép lóg mögötte a falon, Alatta mécs, mely gyönge fénynyel Tülekszik a nagy, lomha sötétséggel. Szűz Mária .*. . A karján szinte Trónol a kis Jézus talpig egyingbe. Nevet . . . Nem kellett eddig sírnia . . . Szomorú sejtéssel lenéz rá Mária. Felkurjant a legény . . . a hangja érdes És balfüle alatt A szőrpamat Nagy hirtelen megindul a beszédhez És szálai mint a kabóczalábak Szilajon össze-visszatánczot járnak. „Kölyök nevetsz! Az én bajom nevetség! Tán mellem döngessem, hogy néked tessék, Szakállam szaggassam, ruhámat tépjem, Hogy meghallgasd az esdeklésem ! Áldoztam már neked vagy hét-nyolcz gyertyát, Igaz viasz volt. Még se segítesz hát ? Te is csélcsap vagy, olyan mint a lány. A másik tetszik néked is talán ? Annak selyem a haja, nem ily sörte, Kezét a munka tán még fel se törte. Deli a teste, ajka piros, Ruhája tiszta, — rá akad ki mos ! Az tetszik persze. Ugye szűz asszony ? Segíted azt, hogy csókhoz juthasson!

S ha épp az én babámra jött a kedve, Az én jogom már elfeledve. Neki csak épp hogy szólni kell És kapja már a csókot ezrivel!" Erős, aczélos karja Szilajon rávágódik az asztalra, Hogy hirtelen vad tánczba kezdenek Nyakas palaczkok, szilkék, üvegek. Felordít: „Czéda te . . . " S egy penge Czikázva villan fel a légben Kérges kezében. A képnek r o n t . . . Sikoly hangzik . . . Csak gyenge, Csak elhaló . . . De a legény meghorkan . . . A kis jézus szelíden és nyugodtan A képkeretből im' kinyújtja kis kézét. És könny borítja Mária szemét. Felnéz a k é p r e . . . Roggyan, érzi már a lába, Levágódik a szoba kuczkójába És lassan szépen elszendereg. Még horkol is egy verset hozzá, Minthogyha a Credót imádkozná, A részeg vén gyerek . . . Balta Ignácz.

A kifordított e s e r n y ő . Irta : KABOS EDE.

A hirtelen támadt vihar bekergette a társaságot a verandáról. A kegyelmes urat, az ex-minisztert, Nyiry Katalin fogta karon és szinte a levegőben vitte a kiszáradt, törékeny aggastyánt. Amilyen amazon volt, még csak meg sem erőltette magát ebben a tornában. De még nem jutottak az üvegajtóig, mikor Nyiry Katalin megállott s olyan hangosan kaczagott, hogy a szegény kegyelmes ur egészen megijedt a leány hirtelen jókedvétől. — Mi az? Mi történt? — kérdezte siránkozva. — Oda . . . oda nézzen, kaczagott Nyiry Katalin s az utczára mutatott, ahol a szélroham belekapott egy fehérruhás fiatal ember esernyőjébe és ugy kifordította, hogy a fiatal urnák ideje sem volt a fehér ruhájával gondolni, melyet a vastag esőcsöppek egy perez alatt szenynyesre paskoltak, hanem egész erejével azon volt, hogy a boldogtalan ernyőnek visszaadja a formáját. A villa felől meghallotta az amazonleány kaczagását s most már rös.telkedő sietséggél állította botjára az ernyőt, aztán két karjával leszorítván az esernyő' dróthálóját, valósággal rá-. feküdt. Egy kissé mulatságos látványosság is volt, amint szalmakalapban, fehérruhásan, a nyári lovagok dresszébén egy kifordított esernyő makacsságát próbálta megtörni, mialatt a szél százfelől kapaszkodott könnyű ruhájába s az eső szeszélyesen átfestette az egész alakot. Kétszinü lett a ruha; hátul, ahol az eső megmosta, már sötétszürke szint játszott, de elől egy darabig még fehér maradt, ott az ernyő fölé hajlott úrfit nem érhette az eső. Nyiry Katalin ugy kaczagott, hogy szinte megfeledkezett a kis kegyelmes úrról, aki meg se kisérelte, hogy kiszabadítsa magát az erős leány karjából és amint a vastag csöppek megütötték a fejét, arczát, kiszáradt testét, már ijedten hunyorgatott, mint valami beteg állat az erős napfényben. — Kisasszony, nyöszörgött gyerekes érzékenységgel és tehetetlenül nézett a kaczagó leányra!

. 1*

100 Nyiry Katalin a másik pillanatban érte kapott és ugy vitte magával az öreg urat, mint a dada, aki későn látta meg, hogy az eső már paskolja a csecsemőjét s most gyorsan, egész testével fölébe hajolva menekül vele födél alá . . . I.

A villa földszintjén, tágas, négy ablakos szalonban helyezkedett el a verandáról menekült társaság. A háziasszony felsrófolta a villanyt, mert a vihar korábban hozta meg a sötétséget. Az exminiszter elveszett a hintaszékben, ahol Nyiry Katalin szőnyegekbe, kendőkbe, vánkosokba pólyázta. A leány sem kaczagott már. El is felejtette a fehérruhás fiatal embert, a kifordított esernyőt. A vihar, mely künn a szabadban fölveri az egész természetet, benn a szobában megköti a kedélyeket. Senki se szólt s a nyomorult kis kegyelmes ur behunyta a szemét, mintha aludnék. Estefelé azonban valami nyöszörgés hangzott a sző : nyegek, kendők és vánkosok közül. Nyiry Katalin óvatosan kihámozta a kegyelmes ur fejét a pólyákból és elsimította rajta az elborzolt, vékony hajszálakat. — Parancsol valamit? — kérdezte halkan. — Cak látni akarom, kisasszony. Ez ugy hangzott, mintha azt mondaná: »meg akarok fürödni!« Valósággal fürdött is a virágzó fiatal leány nézésében. Szemlátomást elevenedett a fürdőtől, a petyhüdt arczba némi tetszés fúródott, a szemek hamuja mögül zsarátnok kezdett pislogni s valahonnan a szőnyegek alól kibujt két vékony, reszkető kar, mintha két erőtlen, halódó kigyó volna. ' A kegyelmes ur kissé hülyén mosolygott. — Hehe . . . Mindjárt jobban leszek, ha magát nézem. — Nézzen! — mondta Nyiry Katalin, mintha egy darab fának mondaná. Amióta a kegyelmes ur felesége a villában marasztotta, hogy állandóan az öreg roncs oldalán legyen, mindig az az érzése volt, hogy voltaképpenorvosi rendeletnek köszönheti, ha ezek a gőgős, távoli rokonok maguknál tartják. Sohse tartottak valami nagy rokonságot, a Nyirvek a végin nem is törték magukat a kegyelmes ur után. Ami a büszkeséget illeti, a Nyiryeknek is volt belőle egy hitbizományra való. De mikor a kegyelmes ur összetört s egyszer meglátta Nyiry Katalint, csodálatos jó érzés fogta el. Azt mondta - a doktorának, hogy ebből az egészséges fiatal leányból kiárad valami, ami gyógyít. Mintha villanyozná a szemével. S akkor a doktor rámosolygott a kegyelmes ur feleségére. — Próbálja itt fogni azt a leányt. Az ember ott vegye a gyógyszert, ahol éri. Mikor Dávid király hűlni kezdett, fiatal zsidó lányokkal vették körül s még megélt a király egy darabig. Ügy aztán a villában maradt Nyiry Katalin s a kegyelmes asszony lassankint egészen átengedte • neki a kegyelmes roncsot. A leányé volt, mint a csecsemő a dadáé. De kevesebb szive volt az öreg gyerekhez és nem minden undor nélkül ápolta. A vánkosok közül a kigyuladt szemek rátűztek a lányra. — Már nem kaczag, Katalin? Csodálkozva nézett' rá a leány. — No arra a kifordított esernyőre gondolok, amin ugy kaczagott. Katalin már alig emlékezett az egészre. Most, hogy a kegyelmes ur kérdése eszébe juttatta a megázott lovagott, egy pillanatra megint mosolyognia kellett. Attól eltorzult az exminiszter arcza s nyilván hánykolódott a beteg test is a szőnyegek alatt, mert nagyon hullámzott a pólya. De nem tudott kibontakozni a szőnyegekből s az akaratosabb fej egészen kihajolt, mintha nyomban ott

hagyná az erőtlenebb testet. A kegyelmes ur előrehajolt és szokatlanul élesen, minden reszketés és dadogás nélkül szólt a leányhoz: — Megkérem, hogy máskor ne kaczagjon. Hidegen hallgatta Katalin. — Sohase kaczagjak? — De igen, erőlködött ő excellencziája. Már hogyne kaczagna? Mindig kaczagjon. De . . . olyankor nem . . . — Milyenkor ? — Ha a szél kifordítja valakinek az ernyőjét. Megint olyan zavarosan nézett a leányra, mintha röstelné, amit mondott. A leány se értette a dolgot, de nem sokat törődött vele. Azt mondta: — Amint parancsolja. Nincs minden nap szél s ha van, nem fordít ki minden nap. esernyőket. Az öreg fej hánykolódott, valami dühös indulat szinte megfiatalította, a szemek majdnem égtek benne. A kegyelmes ur izgatott volt. Rázta a fejét, mintha csudából ennek a testrésznek használatára ideiglenesen friss erőt kapott volna. Indulatosan mondta: — Nono kisasszony... ezt nem jól tudja. Igenis minden nap van szél és minden nap kifordít néhány esernyőt. Aztán diadalmas mosolylyal figyelte a leány csodálkozását és gyermekes fontoskodással, nagyon sejtelmesen kegyeskedett mondani: — Sokkal több esernyő van a világon, mint maga gondolja . . . II. Nyiry Katalin nem kérdezte, hogy mért van több esernyő a világon, mint ő gondolja. A kegyelmes ur. egy darabig várt, hogy lesz-e kérdés, aztán a szemek kihamvadtak a fej visszahanyatlott: megint a régi, kiszáradt, hamuszínű múmia volt. De csak három szép nap kellett, a napfény, meg a lány közelsége kivasalták a gyűrött kegyelmes urat. Már megint talpra állott, sőt kocsiba is ülhetett, hogy Nyiry Katalin oldalán kihajtasson az erdő irányában. Ilyenkor erősebbnek látszott s nem is lötyögött u g y ' a ruháiban. Hófehér, kemény ing mellet hazudott a vén embernek, a kaczér szalmakalap árnyékában fejnek látszott a pergament-kalaptartó s a jól vasalt kabát ujjaiban a karok ugy festettek, mintha izmok is volnának bennük. Es a leány oldalán nyilván tetszett magának a hiu emberke. A szeméből legalább az ragyogott ki. Az erdő felé kanyarodtak, nap vert rájuk az országúton. — Azt akarom magának mondani, hogy nem is olyan nevetséges, ha valakinek az - esernyőjét kiforditja a szél. Katalin ránézett, hogy mi lelte ezt az öreg gyermeket. Sohase fog már kikászolódni abból a nevetséges esernyőből? De a kivasalt kegyelmes ur egész testével felelt a leány néma kérdésére és mozgott rajta, amit csak mozgatni tudott vagy ugy magától mozdult. Hohó — látszott ez a lehetetlen mozgékonyság mondani — nem olyan kicsi dolog az a kifordított esernyő! És sokkal több esernyő van a világon, mint a kisasszony hiszi! És nem kell azon kaczagni, há a szél kiforditja a szegény ember esernyőjét! És mit tehet ró\a_ az a fiatal ember, hogy a szél kifordította az esernyőjét ? És nem eshetik az meg akárkivel, hogy a szél kiforditja az esernyőjét? Mit lehessen arról tenni? Az egyik esernyő gyöngébb s néha a szél gyalázatosan erős. És nem kell a szegény embert föltétlenül kinevetni. Ezt igy végig gondolta, mozogta és dadogta a kegyelmes ur, a leány pedig csak nézte egy légy-észnek vergődését egy pókgondolat kicsinyes hálójában. Beleesett az öreg gyerek és nem tud kijönni abból az esernyőesetből.

101 Gondolta, segit rajta mégis. — Bátyámat is kinevethették valamikor . . . Az öreg gavallér a kalapjához kapott. Talán olyan érzése volt, ,hogy a haja égnek mered és ledobja fejéről a kalapot. És egy kissé lihegni is kezdett, öregesen, szegényesen. De nem közönséges indulat dolgozhatott az ócska gépben, hogy igy szinte robántással fenyegette. Fáradtan dadogott: — Kinevettek ? Engem ? . . . Hát aztán miből gondolja, kisasszony ? Oldalt akart fordulni a kocsiban, hogy szemébe nézzen a leánynak. Az egyszerűen helyére fordította, mint egy kifordult bábot és most már lefogta a karját. Aztán közönyösen szólt: — Nem tudom megérteni, mért izgatja olyan sokáig az a semmiség. — Igaza van — motyogott az öreg és talán röstelkedett, de az nem látszott meg az arczán. Nagyon kevés látszott már azon az arczon. Hát hallgatott egy kicsinység. A nap hevesebben verte fényével az országutat s Katalin kinyitotta az ernyőjét. A kegyelmes ur attól fogva megint oldalvást pislogott s le nem vette szemét a finom csipkeernyőről. Nyiry Katalin észrevette s már bánta is, hogy ernyőjével visszalökte a kegyelmes legyet egyetlen gondolatának pókhálójába. Szánta azt a vén gyermeket és fecsegni kezdett százféle dologról. A kegyelmes ur ravaszul próbált kacsintani. — Maga . . . maga másra akarja vinni a beszélgetést. — No hát igen, fakadt-ki a leány s. már egy kissé indulatban volt.. — Pedig . . . hehe .'. . maga kíváncsi. Maga szeretné tudni . . . hehe . . . szeretné tudni, hogy mért nevettek ki engem . . . No . . . Katalin most csodálkozott igazán. — Hát kinevették? Az öreg ember kissé megrángott, összezsugorodott. Ott szenvedett, ahol leghevesebben tudott még érezni. Fájdalma volt. Halkan, a megkínzott asszonyi hiúság kínjával vallott: —. Kinevettek. •— Talán csak nem azért, hogy . . . de nevetséges ... Á kegyelmes ur élénk lett. — Igen, a szél • kifordította az esernyőmet. Katalin kaczagott. Szinte ölelte az öreg urat, mialatt megkérdezte, hogy olyan semmiség vésődött felejthetetlenül az emlékezetébe ? Mert az esernyője kifordult és valaki vagy tán többén, is kinevették: azt nem tudja elfelejteni? Az fáj neki még most is? Fészkelődött a kegyelmes un — Mondtam már,_ hogy több esernyő van a világon, mint maga gondolja. Én miniszter voltam — folytatta meglehetősen tetszelgő hangon — nagyon hatalmas miniszter. És szerettek. Talán szabad ugy mondanom, akkor legalább gyakran olvastam: népszerű voltam. — Tudom — jegyezte meg a leány. Az öreg valósággal tűzbe jött. Ugy beszélt, mintha az egész közönségnek magyarázna valamit. — Mikor azt hittem, leghatalmasabb vagyok, nyakamra jön az a . . . nem mondom ki a nevét . . . Henczegő, fiatal legényke. De beszélni tud. Szeretik hallgatni. Maga is szereti hallgatni magát (sértegette a vén gyermek boldogan az ellenfelét) — mindig és mindig belém köt, nincs nyugtom tőle. Ezt teszem: jaj de buta, kiáltja rám. Azt teszem: no ezt eltalálta, hallom gúnyos megjegyzését. No nem tudtam kedvére csinálni semmit. Egyszer dühbe jövök és ráolvasom: »mit törődik a gyermek, nap veri-e vagy eső, neki minden mindegy és magával csalná az egész országot, amelyiknek pedig, nem mindegy, .rnert azt

nem szabad, hogy eső .verje!« Tetszik a beszédem, folytatom. »Én nem utánozhatom a gyermeket, nekem vigyáznom kell a politikai időjárást és aki tudom, hógy egy országot vezetek, nem indulhatok' el esernyő nélkül . . .« Az a legényke hangosan kaczag: »mifelénk azt az esernyőt mankónak hívják !« Kezdek dühbe jönni. Goromba vagyok, azt megtapsolják. S én emelt hangon folytatom . . . A kegyelmes ur csakugyan emelt hangon folytatta. Nagyon benne volt az emlékben — szavalt, mintha most is ott .állna szemközt a henczegő fiatal legénykével és figyelné az egész parlament. »Igen, a nemzetnek nem szabad megáznia! A felelős miniszternek legyen ernyője vihar ellen, nap ellen, minden ellen. Pelyhedző állal nekem is ugy tetszett, hogy minden szituáczióhoz egy szerencsés szó . kell — ma tudom, hogy az elvek szilárdsága a legbiztosabb esernyő ..« A tiráda derekán az exminiszter csodálatosképpen összeroppant, szavaló hangja megtört, az egész ember összezsugorodott. Gyöngéden, mégis szánakozva, ölelte át Nyiry Katalin. Valami döbbenetes nyöszörgés, megvert gyermek csuklása felelt szánakozására: — Az az ember belekiáltott a beszédembe. — Belekiáltott? — Azt mondta .... azt . . . Reszketett a boldogtalan és nem tudta kimondani, hogy mit kiáltott beszédébe az a süvölvény. A leány folyton nézte és várt. Az exminiszter valahogy kinyögte: — Azt mondta . . . Egyet fújok, kifordítom a miniszter- ur esernyőjét . . . . Azt mondta . . . A kocsiülésben hátradőlve, csuklott, lihegett, megrángott. Üveges szeme rémülten bámult a levegőbe, mintha azt a jelenetet, minden hatalomnak nevetséges alkonyát látná. Minden diadalát (pedig sok volt) elfelejtette, minden büszkeségét (pedig sok volt) elhagyogatta: azt a piczinyke sebet, mely akkor a hiúságán esett, kiheverni nem tudta. Hatalom, diadal, népszerűség: mindnek emléke kifakult a száradó agyvelőből: az a piczike csipés most is őrjöngésig fájt neki. "Kifordította az esernyőmet!« — nyögte keservesen és elevenebb volt fájdalmában. "Megölt!'« — dadogta és Nyiry Katalin hiába fogta karjaiba az összeroppant kegyelmes urat, hiába fürösztötte nézésének napfényében, hiába dajkálta: ő excellencziája, a szegény kifordított esernyőjü politikus, tehetetlenül omlott el a kocsiülésben és csuklott, egyre csuklott. Sirni már nem tudott...

SAISON. Zsazsa-Iáz. — fcbr.

12.

Mi, öreg Küry-barátok, akik évek során át ájtatosan pillantottunk az erzsébet-köruti balconra, mint a hivők Medina felé, megdöbbenve és verejtékezve néztük azt az óriási' szivet, százezer piros szekfü conglomeratumát, melyet szerdán este nehéz társzekér czipelt a Népszínház felé, hirdetvén egy zajos estét, nagy népszerűséget s mindenekfelett áldozatkészséget. Ez a Beresina, sóhajtottuk, mi pedig a gránátosok vagyunk. A virágillatból felém lebbent az elmúlás, a feledés árnyéka s a karcsú balcon, amelyen mindig mosolygó tuja és .narancsvirág pompázott, most komor ködbe borult. De a tömeg nem törődött e szomorú megfigyelésekkel. Zajongva, hömpölyögve tódult

102 a pénztárhoz, amely pedig már huszonnégy órája zárva volt, csoportokba verődött a szinészek róka-utja előtt és harczias taglejtésekkel magyarázgatta Zsazsa érdemeit, amelyeket ökleivel volt hajlandó bebizonyitani. Mondják, bent a szinházban hasonló volt a hangulat. Sőt a kedélyek hullámai még magasabbra csaptak és Fedák Sárinak oly ünneplésben volt része, amelyhez hasonló kevés primadonnának jutott. Mit lehet tenni? A legöregebb Küry-párti whip-ben is van igazságszeretet: hiszen éppen ez tette, hogy a primadonna érdemeit annakidején méltányolni tudta s ez készteti arra, hogy az uj star sikereit elösmerje. Ez bizony a népszerűség; kissé durva, kissé izzadt szagú, kissé olcsó, de mégis csak a kevés embernek osztályrészül jutó fenséges popularitás. Akárhova menjünk, akármiről beszéljünk, a negyedik mondatnál belekeveredik Fedák Sári neve s aki a sok tömjén elől a klabriász-asztalhoz fut, ott találkozik csak igazán a dívával. Ritkán fejlődik ki ily gyorsan a népszerűség, ritkán tombol ilyen erővel, ritkán' is téved bele ennyi Ízléstelenség. Az ember azonban érzi, hogy a dolog a levegőben van, epidémikusan terjed és szétszalad minden rétegen, amely csalt valamelyest érdeklődik szinházi dolgok iránt. Érdekes tehát e.dologgal részletesebben foglalkozni.

akik nagyok és dicsők, megfejtetlen probléma marad. Bizonyos, hogy Küry Klára külsőleg semmivel se szolgált rá, hogy a dicsfényt megvonják tőle. Csak az a kedveskedő, kellemesen csevegő, detaillirozó és ötletes művésznő volt, aki annakelőtte, aminthogy nem veszített semmit szeretetreméltóságából és szépségéből. A publikumot is mindig nagyon komolyan fogta fel, nem játszott vele, ellenkezőleg, ő volt a hangszer, melyen a közönség érzései, pillanatnyi izlése, végigrezgettek. De egy napon a nagy gyermek megunta a játékszert. Amilyen brutálisan kapta föl az uj kedvenczet, olyan ridegen végzett a másikkal, aki most lehullva az emelvényről, keserű szívvel érzi az igazságot, hogy ami a magasban zsoltárnak hangzik, az a föld szinén rekedt kiabálásból, borizü artikulusokból és durva énekszóból szűrődött össze.. A fájdalmak fájdalma lehet idő előtt megöregedni s belepillantani a jövendőbe, melynek ideje még nem következett el. Édes-valamennyien egy-egy Solness mester vagyunk, aki fél az uj generácziótól s egy kanál vizben tudná megfojtani azt, aki a helyére pályázik. De milyen szerencsés a kis ember helyzete, aki gondolatvilágába, négy fala mögé zárkózva esik át e proczesszuson s mily szörnyű a nagyoké, akik ország szeme előtt kénytelenek az igán áthaladni. S a boszuálló világ éppen ezeket szemeli ki, ezekben adja ki a mérgét s az ő mérhetetlen fájdalmuk kagylója szüli az ellenfél homlokára rakott korona gyöngyét. Csak csekély vigasz nekik, hogy Miltiadestől Apponyi Albertig minden nagy kaliberű halandó igy járt.

Akik őszintén nézik a helyzetet az uj csillag ünnep-, lésében, a régi leáldozását látják. Ezt bizony nehéz is volna tagadni. A Fedák-párti nagy tüntetések az erzsébetköruti balcon felé irányulnak s amennyi virág nő Sári kertjében, annyi fagy el a Kláriéban. Küry Klára népszerűsége is nagy volt annakidején: emlékezetesek a csaták, Az az intenzív szinházi élet, melyet — a jó Isten melyekből diadalmasan, illatos ibolyapajzson került haza. tudja miért ? — élünk, itt termi legcsunyább gyümölcseit. Tábora óriási volt s hivei mindenre készek. Mégis elvesz- A színpadi világ túlteng a társadalomban, a magánélettette javarészüket, anélkül, hogy a dezertálás okait egy- ben, sőt az újság • papirosán is. Kőrösmezei és Latabár könnyen meg tudnók találni. Megöregedett ? elmúlt a művé- urak élete és tevékenysége nagyobb tért hasítanak ki a szete ? vagy zsarnokoskodott alattvalóival ? Egyik tételt közélet területéből, mint egy esztendők hosszú során át se lehet aláirni s mégis látnunk kell, hogy a lelkesedés, dolgozó elsőrangú hivatalnok összes munkássága. A szinmelyet egykor fakasztott, aranyfüst volt s a szinpad, házban sirunk, nevetünk, találkozunk, élünk, látunk, melyet nála nélkül elképzelni nem lehetett, csak ugy tudja lakunk; ott haragszunk és gyűlölünk is immár. A szerenélkülözni, mint Solymosi Eleket vagy Újvári Károlyt. tetünk természetesen szintén itt nyilatkozik meg, hasonlóképpen a lelkesedésünk, sőt itt kell szint vallanunk, agráBrutálisan, orvul lökték le a tarpéji szikláról, ez bizonyos, de amit e kegyetlen eljárás látása fölébreszt, riusok vagyunk-e, avagy merkantilisták ? Fedák Sári csali a szánalom érzése: primadonnának veszedelmesebb, például agrárius-diva, mutatja az az ezüst gyümölcsöstál, mint a féktelen gyűlölet. Igazságtalanság történt vele, melyet ez epithetonnal ékesítve az országos casinó. hölés mégis éppen ez bontja ki az igazság egyik fonalát. gyeitől kapott. A szórakozást ily sokoldalúvá és jelentőIgaztalannak lenni minden szegény és lenyomott ember ségessé sehol a világon nem tették s egyhamar nem is hiu földi kárpótlása temérdek gondért, bajért. Ki ne érezne • fogják. A kapocs, mely a színpadhoz füz, ennélfogva örömet a nyomorúságos, marakodó világban, ha egyszer erősebb és nagyobb, mint a milyenre szükség van s mint ő is túladhat azon a tömérdek gazságon, melyet az élet amelyet a szórakozás keresése megengedhet. Isten őrizzen lépten-nyomon a nyakába akaszt? Az ember, ha borús a attól akármilyen művészetet,. hogy benne az emberi vonákedélyhangulata, elmegy a színházba s ahogy a nézőtéren sokat keressük s a kép mögött a festőt, a regény mögött hagyja a rossz kedvét, a gondjait, ugy ott feledi a boszu az irót kutassuk és meg is találjuk. A legnagyobb művész érzetét is. A szórakozás vágyánál ugyanis gyakran na- éppen az, aki alakját el tudja választani termékétől és gyobb a kívánság, hogy tuladjunk a bennünk rágódó csak az elme működésével tud hatni. A Fedák-Küry harczirigységen, rosszakaraton, gyűlöleten s a déli államokban ban a két művésznő személyes- tulajdonságai léptek előaz emberek ily esetben pisszegni és tombolni szoktak. térbe s a közönség itélet helyett a szeretet és ellenszenv Czivilizáltabb államban tartózkodnak az efajta eruptióktól fegyvereit vitte harczba. Az ilyen küzdelem szintere a és, mint a jelen esetben is, negatíve fejezzük ki érzel- magánélet vagy a báliterem lehet, de a szinpadon megdöbbenti azt, aki abból a szempontból indul ki, hogy az meinket. Hogy mért épp azokat éri utói az elmúlás végzete, operettnek is lehet stylusa és művészeti jelentősége.

103 Statisztikákkal foglalkozó emberek azt mondják: Andrássy Gyulának a hármas szövetséget megalkotó enuncziácziói óta nem volt ilyen succés Magyarországon, mint Fedák Sárié elmúlt szerdán. Aminek ellenértéke, hogy soha "még primadonnát ugy ki nem készítettek, mint elmúlt szerdán Küry Klárát. Bizonyos, hogy a sikerben osztályrésze van az uj csillag képességeinek is és kishitűség volna a felett vitatkozni, hogy konjunktúrák, naiv mellékkörülménye s a bohó véletlen idézte, hogy a Bob herczeg primadonnája győzelemhez jutott. Ha egyéb nem is szólna mellette, az az egy bizonyos, hogy Fedák kisasszony tud a nép nyelvén beszélni, ösmeri az idők hangulatát meg ízlését s tudja, hogy kell a tömeget meghódítani. Már magában ez is művészet s nem a legolcsóbból való. Mégis kirí a diadalból a nép Ítéletének könnyüvérüsége és nézetváltozásainak brutálitása. A sok virág megett viperaként rejtőzik a rosszakarat, mely ezúttal a másik művésznőnek szól és amely csak ugy utói fogja érni a felragyogó start, mint a kihunyót. A közömbös megfigyelőnek bizonyára furcsa,, hogy a színpadot ebből a szempontból kell megitélnie és lelkének karakterizáló jellemvonásait: a szeretetet meg a gyűlöletet kuplékkal és tánczokkal egybefolyóan kell megnyilatkoztatnia. De kötésig benne vagyunk a szinházi életben s nem veszszük észre, hogy több szellemi, lelki és idegmunkát forditunk rá, mint amennyit az egész föstött czifraság megér. Lázban égünk s fantazmagóriánk középpontja ma Fedák Sári s feléje sugárzik szeretetünk százezer lángja. Az öreg gránátosok hiába tiltakoznak ellene, a világ szekere elro-' bog felettük s a tömeg sárral dobálja meg őket. A kerepesi uti erkélyen illatoznak a tubarózsák és ibolyák, az erzsébetköruti erkélyről pedig Waterloo szele fújdogál. Orion.

Emlékek. — Felicien Champsaur. —

Varjak kerengnek

.... Czigareitre

Mereng . . . A lángka Hogy szereti.

gyújtva

e szobába

mondta,

. . Most szíve fáj szorongva

A varjak!

. . . Ah!..

. A füstöt szerte

November

van. A dall a télnek

újja

Megölte, s a világot ködbe

vonla.

Minden

elborongva

Csókokra

bús, mint ö, a ki és tavaszra

gondol

. . . fújja.

újra.

Az emlékek be szépek, s óh, be fájók! Közlük szétszórva sok ggász-varju károg . . . jA csókja hol van rózsás, csöppnyi szájnak ? . . . Napként A varjak

kiégett?

. . .) Csupasz

íme valamire

szállnak

Egg eldobott szivén czivódnak

fák

tövében

. . . épen.

Gábor Andor.

SOLUS ERIS. Regény. Irta:

AMBRUS

ZOLTÁN.

(9)

A hosszú értekezésnek egyébként kevés volt a magja. A báróné szokásairól Gyurka nem tudott sokkal többet, mint én; azt például, hogy mennyi időt szokott tölteni a fürdőn, nem sikerült kiszámítania. Két nézet között ingadozott. Az egyik véleménye az volt, hogy a báróné három hétnél tovább soha se marad a fürdőben, de ha másképpen • tettem fel a kérdést, ahhoz a föltevéshez húzott, hogy bajosan megy el hamarább, mint három hónap múlva. Az állomáson egy kis kellemetlenség ért. Az őrt nem találtam a posztján; utánna kellett menni a faluba. Ott ugyan könnyű volt ráakadnom,, mert psychologiám egyenesen a kocsmába vezetett, de mégis időbe telt, mig a podgyászomat megkaptam. Igy történt, hogy késő este lett, mire a kastélyba értem. Mikor a hatalmas, sok tornyú épületnek az esti homályból kibontakozó sötét masszáját megpillantottam, az órám már majdnem tizet mutatott. — Itt ugyan már senkit se találok ébren, a szolgákon kivül, de annál jobb — szóltam magamban. Nagyon fáradt voltam, nem vágyódtam társaságra, s örültem, hogy nem kell átöltözködnöm csák azért, hogy egy csésze teát kapjak. De a ki vendégül megy valahová: ne szőjjön terveket. Ha kiléptél az otthonod négy fala közül, nem vagy . többé a magad ura; nem azt teszed, a mit akarsz, hanem: a mit lehet. És az az uj világ, a mely felé két szép fekete vitt, nem engedte meg, hogy pár percznyi mosakodás után nyugalomra hajthassam a fejem. Még nem szállottam le a kocsiról, a mikor már gyanítottam, hogy baj van. Azon a tájon, a hová Gyurka igyekezett, nagyon sok világosságot láttam s nemsokára meggyőződhettem róla, hogy a kastélyban és környékén . szép számmal vannak, a kik nem feküsznek le a tyúkokkal. A közelben néhány • nagy ház sötétlett: nyilván a gazdasági épületek. De ezek körül is feltűnően sok árnyék . mozgott. S aztán lakóházak következtek: ezeknek máimindenikében égett a lámpa vagy pislogott a mécs. — Teringettét, hisz ez Brüsszel! — dörmögtem olyan hangosan, hogy Gyurka hátrafordult. — Mi az? — kérdeztem. — Itt este nem szoktak lefeküdni az emberek? Gyurka elértette, hogy hova vág a kérdésem. — Hja, kérem, ennek igy kell lennie, mert a kegyelmes ur nem tud aludni. Mindenki sokáig marad szolgálatban ; a méltóságos asszony nem érti a tréfát. — Melyik méltóságos asszony? — A főispánné méltósága. (Értem. A kormányzóról van szó. A kis szürkéről, a ki mindenütt jelen van.) — Aztán terhes a szolgálat? — Bizony, kérem, itt nem ugy van, mint Késmárkon. Itt dolgozni kell az embernek. Pedig elég sok lélek állhatott a kegyelmes ur és tolószéke szolgálatára. Mióta a jablonkai állomásról eljöttünk, három falut hagytunk magunk mögött, de ezekben mindössze se láttam annyi embert, a mennyit itt, a kastély közelében. Valóságos telepen mentünk keresztül. Gyárszerü, kéményes épületek meredeztek körülöttem; három, négy,

104 öt kéményt is számláltam. Szeszfőzők, vagy mi a tatár. A kegyelmes ur, ugy látszik, akármilyen feudális érzésű, ha pénzről van szó, halad a korral. Közben a kastélyt szem elől vesztettük. Most ismét felbukkant előttem, de láttam, hogy távolabb van, mint előbb képzeltem. Még hozzá, jókora vargabetűt kellett csinálnunk, mig tornyait megközelíthettük. Kőfallal kerített, óriási park zárta elől az alsóbbrendüek világától, s ezt a parkot jó részben meg kellett kerülnünk. Végre egy nyitott, nagy, vasrácsos kapu elé értünk s Gyurka behajtatott a százados fák közé. Ezektől a hatalmas fáktól nem láthattam a kőtömeget egész kiterjedésében, de abból, hogy jó nagy távolságban mindenfelé világosságot láttam, kitalálhattam, hogy a kastélynak, azon az oldalon, amely felé közeledtünk, két nagy épületszárnya van s hogy a kocsi az egyik épületszárny felé tart. Szemlélődésemből, mely egyelőre igen kevés eredménynyel járt, váratlan hang zavart fel: egy czifrán káromkodó férfinak a hangja. — Hogy a mennydörgős mennykő üssön belétek! Hát nem megmondtam, hogy jön! Határozottan tiszteletet parancsoló hang volt, mely diadalmasan versenyzett volna bármely harsonával. A káromkodásra senkise felelt s hasztalan néztem körül, hogy honnan ered a szives fogadj Isten. A harsona a sötétben, valahol a fák között szólalt meg. De nem értem rá tanakodni, hogy vájjon kinek köszönhetem a furcsa vendéglátást,- mert hirtelen nagy világosság csapott az arczomba s a kocsi megállott. A világosság egy nyitott ajtóból áradt ki, amelyhez öthat fokból álló kőlépcső és széles perron vezetett. Ahogy oda tekintettem, a perronon két libériás inas jelent meg, akik minden sietség nélkül, az előkelő helyen alkalmazott szolgák mértékletes szolgálatkészségével jöttek a podgvászomért. Kiszálltam s mialatt borravalót kerestem elő Gyurka számára, a park sötétje felől egy harmadik alak került elő, aki már sokkal nagyobb ügybuzgósággal sietett üdvözlésemre, mint az inasok. Ez az ügybuzgó harmadik egy deresedő szakállú, jóképű, feketesipkás úriember volt. Hamarjában nem tudtam eldönteni, kit tiszteljek benne: ' családtagot-e, vagy valamely magasabb rangú gazdatisztet, de az nyomban kiderült, hogy az imént hallott harsonának ő a tulajdonosa. — No brávó, a kutyafáját, csakhogy itt vagy! — harsogott. — Ezek a marhák . . . Szervusz, kedves öcsém, isten hozott, én Sárossy vagyok! (No lám, a főispán ur ő méltósága!) Bemutattam magamat s megszorítottam a felém nyújtott kezet. — Ezek á marhák megvárakoztattak, ugy-e? folytatta a főispán, mialatt barátságosan megveregetvén a vállamatj feltuszkolt a lépcsőn. A lusta kutyák! . . . Nem mozdulnak ezek, ha- az ember nem hajtja őket, mint az állatot; mindig elkésnek, mindenünnen ! . . . Hanem várj, mindjárt intézkedem, hogy legalább most már kényelembe tehessed magad! De egyelőre nem igen tudott intézkedni, mert előbb meg kellett kérdeznie az egyik inast: — Vilmos, hova kell vezetni a nagyságos urat? • Vilmos megmondta. — Hát csak gyere utánam — biztatott — s azonnal intézkedem. Mondtam, hogy a szolga is elvezet s kár volna fáradnia. De a világért se akart elereszteni. — Ha magam nem ügyelek fel, ezek az állatok a legszükségesebbről se gondoskodnak! Mindennek utána

kell néznem; ezekre nem bizhatok semmit, éppen semmit, hogy a mennykő csapjon beléjük! Végigmentünk egy hosszú folyosón, aztán fel az emeletre, mindenütt Vilmos nyomában. A főispán eközben elmagyarázta, hogy mért késett el a kocsi. — Tudod, egy kis konfúzió történt. A feleségem eltévesztette a napot. Mindig azt mondta, hogy tizenhatodikán jössz és hogy tizenhatodikán kell érted küldeni a kocsit. Mondtam neki, hogy jól van, majd intézkedem. Persze, tizenötödikét' kellett volna mondania, de rosszul emlékezett a leveledre! — Bátyám téved; ma csakugyan tizenhatodika van, nem tizenötödike. — Tizenhatodika? No igen; tehát ha a feleségem nekem azt mondja, hogy te tizenhetedikén jössz, akkor én tizenhatodikán nem intézkedhetem, ugy-e ?! Elég az hozzá, mikor látja, hogy Gyurka még itthon van, akkor jut eszébe, hogy neked ma kell érkezned. Persze, azonnal intézkedtem, de mig azt a lajhárt előkerítettem és ki tudtam kergetni a vasúthoz, no képzelheted! Szóval, öcsém, az asszonyok szórakozottak, hanem azért bocsáss meg a feleségemnek . . . — De kérem, b á t y á m . . . . — Tudod, öcsém, mit mond az orosz közmondás ? Azt mondja, hogy az asszony feje üres, mint egy tatárnak a pénzes tarsolya. Ezt nem a feleségemre mondom, mert ő, szegény, nagyon szelid, jó asszony, de hát ő is csak asszony, és azt, hogy egy dátumot megjegyezzen magának, ne várd tőle, mert hát neki is hosszú haja van . . . Ejnye, hol van az az állat? Vilmos eltűnt előlünk, s az első emeleti folyosó egy elágazásához jutva, vezetőm nem tudta elhatározni, hogy jobbra vagy balra forduljunk-e? — Nézd ezt a bivalyt! — indignálódott a főispán — épp akkor nincs itt, amikor szükség volna rá! Elfelejtettem, hogy melyik szobát mondták, és ez a vadállat nem tartja itt az orrát! Pedig az imént, amikor nem kellett, itt lábatlankodott előttünk, hogy az ember majd a sarkára lépett. De ne félj, majd rendet csinálok én ezek között! Olyan éktelenül káromkodott, hogy azt hittem, az egész ház össze fog szaladni. De a kastélyban már megszokhatták ezt a hangot, mert egy szolga, aki szembe jött velünk, nyugodtan sétált el mellettünk és füle botját se mozditotta. — Nem láttad Vilmost ? — rivallt rá a főispán. — Vilmost ? Nem — felelt a szolga és tovább ment. — Agyonverem a gazembert — szólt hozzám a főispán. Bár régi dolog, hogy az ugató kutya nem harap, s az Ígéretet különben se lehetett szó szerint venni, éppen mentegetni akartam Vilmost, mikor a keresett

egyszerre

csak megszólalt mögöttem: — Erre méltóztassék. A főispán egy rövid és minden kegyelet nélkül való megemlékezést hevenyészett Vilmos öregatyjáról, de Vilmos, mintha nem is hallotta volna ezeket a tartalmas megjegyzéseket, tovább is csak hozzám intézte a szót: — A méltóságos asszony üdvözletét küldi és kérdezteti, hogy a nagyságos ur a szobájában parancsol-e vacsorát vagy át méltóztatik fáradni az ebédlőbe? Tizenégyig az uraságok fenn vannak. Kértem a főispánt, hogy mentsen ki, mert mir.e illedelmes alakban jelentkezhetném a méltóságos asszony előtt, már oly kései lesz az óra, hogy a világért se merném zavarni, és igy tovább. Vilmos meghajolt, mintha neki szóltam volna. Aztán bevezetett szobámba, vagy jobban mondva:

105 termeimbe, melyek pontról pontra igazolták a mestert és Ígéreteit. — Ha nem leszek terhedre — szólt a főispán — nálad maradok, mig a szivaromat elszivom. A feleségem irtózik a füsttől, és én ugyan nem vagyok barátja az asszonyi szeszélyeknek, mert azt tartom, a mit az orosz közmondás . . . Tudod, mit mond az orosz közmondás ? Azt mondja, hogy: »Szeresd a feleségedet, mint a lelkedet, és rázd meg, mint a gyümölcsfát.« Nekem már ez az elvem, öcsém, s mondhatom, ha az én feleségem olyan volna, mint az asszonyok nagy része, én, barátom, összetörném a csontját. Mert nagyon igaza van az orosz közmondásnak . . . tudod-e, mit mond az orosz közmondás? Azt mondja: »Minél többször vered meg a feleségedet, annál jobb lesz az ebéded.« Ez szent igaz, s neked megvallhatom, öcsém, hogy én zord ember vagyok, akitől rettegnek, mert kiméletlen erély lakik bennem, s kereken ki szoktam mondani a véleményemet . . . és bizony, barátom, beszéljenek nekem akármit lovagiasságról, gyöngédségről, és más efféle ostobaságot, engem nem bántana a lelkiismeret, ha félholtra vernék egy rossz asszonyt, mert: verd a bundát, és meleg lesz, verd az asszonyt és hű lesz hozzád... De az én feleségem szelid, csöndes asszony; meglátod, egészen az ellentétem. Bennem sok a zsarnoki vonás, az akaratom vas, a karom kemény, a szavamjárása durva... ő, szegény, maga a gyöngeség. Azért kimélem az egészségét, s ha vacsora után el akarok- színi egy vagy két szivart, inkább kimegyek a parkba. Ott maradjak az ebédlőben, szivar nélkül, egy sereg lány és asszony között ?!.. Örülök, ha nem látom őket.

Most magam is rendezett viszonyok közé kerültem, tudom az ebédem óráját és hogy hol fogok holnap aludni. Most már én is felelhetek: akinek gyermeke van, soha! És akinek nincs gyermeke? Soha! Aki boldog: soha! Aki boldogtalan: soha! Soha, soha, csak egy esetben : amikor az ura elhagyja őt, amikor korbácscsal elkergeti, vagy éjnek idején kilöki, amikor tömlöcz fenekén kenyéren és vizén tartja, amikor eladja másnak, kártyán elvesziti, de akkor is rossz asszony, gonosz asszony és ha gyermeke van, az isten is levelet ir róla az újságba: hogy bűnös asszony. Keserves szenvedések árán megtanultam az igazságot : anyának a gyermeke mellett a helye. Nem kötelességből, hanem életszükségből. Nincs lélekzete a távolban, ha gyermekét betegnek tudja, éjjel is fölriad, sirjából is kitör, ha a távolban hallja a gyermeke sirását. Jólelkű családanyák, ti, akik ezt a szentencziát voltaképen az én fejemre olvastátok, ti nem is tudjátok, nincs is jogotok tudni, mennyire igazságtok van. De én megfizettem ezt az igazságot a gyermekeim elvesztésével, tisztes asszonyi nevemmel, eltiprott szivemmel és elvesztett szerelmemmel, mert én nem bántam meg, amit tettem, csak gyűlölöm azt, akiért és amiért tettem.

Hallgasson ide, szerkesztő ur, most én kérdezek: helyes igazság ez az igazság? Az isten teremtette-e csak • A zsarnoknak szemmelláthatóan jól esett, hogy sze- anyának az asszonyt, vagy az emberek tették azzá ? lid, csöndes feleségétől távol, szabadon szivarozhat. Asszonynyá lettem, nem a magam akaratából, hanem mert bizonyos életkorban a férfinak katonáskodnia kell, a leánynak meg férjhez mennie. Anyává lettem: nem tudom miképen. Öt, nemsokára hatszorosan teljesítettem asszonyi K r ó n i k a II. hivatásomat, hát rendjén van az, hogy hatszoros anya létemre még ne tudjam, mi a szerelem ? Önök rettenetesen megcsalnak bennünket, teremtés urai! Szerelemre Mikor hagyhatja el urát az asszony? nevelnek, de megkívánják tőlünk, hogy lánykorunkban ne (Apokrif válasz.) is álmodjunk a szerelemről, mert ezt kivánja az erény és — febr. 13.. a lányos szemérem. Szerelemre nevelnek, de a maguk Nyon, La Métairie-szanatórium. szerelmére, hogy szép, kivánatos jószágok legyünk annak, akinek a vére fölgerjed irántunk és akkor aztán szeresSzerkesztő ur! Az önök hölgy-olvasói egyhangúlag megtagadják a sük őt, aki minket szeret, vagy ne szeressük, csak tegyünk feleségtől a szabadulást, ha anyai kötelességei vannak. ugy, mintha szeretnők. És anyává leszünk mi, alvóvérü Az önök hölgyei, uram, igazságosak és bölcsek, kényel- kreatúrák — miért? Miképen? És a belénk oltott, még mes karosszékben, nyugodt lélekkel és rendezett háztar- teljesítetlen vágygyal és meg nem valósult álommal a tásban fogalmazzák meg szentencziájukat, melynek mind- lelkünkben ülünk a ' bölcső mellé, ahhoz a drága kis egyike egy-egy reám vetett kő. Én föllázadtam e higgadt teremtéshez, mely megismertetett a világ legnagyobb kínmorál ellen, melyben nincs sziv, csak igazság és nincs jával, a világ legnagyobb üdvösségének a megkerülésével. igazság, mert másnak szól a szentenczia, másnak pedig S most azt mondom önnek, szerkesztő ur, sohasem könnyű a kötelesség útját előirni, amelyen magunk csak vetemedtem volna erre a »botrányra«, ha nem volnék azért haladunk, mert máshova ugy sem kívánkozunk és ötszörös anya. Nem ismerem a polgári társaságot, de azt semmi külső erő onnan le nem terel bennünket. Ön, szer- hiszem, hogy a legtöbb asszony, aki ily gyerekes megkesztő ur, voltaképen lovagiatlan volt, mikor ezt a kér- gondolatlansággal vet el magától minden érdeket és tekindést fölvetette. A feleletet előre sejthette: mit mondjon más tetet, harmincz éven felül van s legalább tiz esztendőt asszony, mint amit tőle várnak ? Mit tudjon mást mondani, töltött »zavartalan boldogságban« egy derék, jó férj oldala mint amit évszázadokon át beleneveltek?. Mikor hagyhatja mellett. Ekkor kezdődik a melancholia és az izgalom. el urát az asszony? Hogy tudjon felelni erre valaki, aki Közeleg a vénülés, árnyékát már előre veti. Mind többennem hagyta el az urát ? Aki pedig elhagyta, az egysze- többen vannak, akik nálamnál fiatalabbak s mind többször rűen a maga okait teszi meg a végzetes lépés egyedül kell hallanom, hogy milyen csodálatosan ifjúnak látszom. lehető föltételének s azt a másikat, akinek más okai vol- Istenem, nemsokára mátróna leszek, csak anya, most még tak, már elitéli, lenézi, megveti. asszony is vagyok, jogom van mindannak a megismeré2

106 séhez, amire engem neveltek. Hát minek beszélnek nekem annyit szívről, szerelemről, költő dala és piktor ecsetje miért magasztosítja föl a legglóriásabb szinekben azt, amit ha meg akarok tenni, a pokol fertőjébe jutok? Én már nem érek rá várni és remélni, egyetlen reményem, hogy kihűl a .vérem és elszárad az agyam. Én hittem azt, amire tanítottak s nem arra tanítottak, hogy majdan anya leszek, hanem arra, hogy éden kertjében a legszebb virág az enyém. En most már tisztán látom a magam vétkét is, a morált is. De kiállók bátran a világ elé és ezt kiáltom: nincs jogotok nekem prédikálni! Hittem a moráltoknak, hittem az ígéreteteknek, amivé lettem, azért lettem, mert hittem mindent, mindent, de nem tudtam, hogy ez a morál és ez az igéret nem a nő, hanem a férfi életének a megaranyozására való. Amit én tettem, ugyanaz, mint mikor a rajongó hitben égő főbelövi magát, hogy hamarabb a menyországba kerüljön. S legyen bármilyen hivő, az igazság pokolra veti, minthogy öngyilkosságot követett el, ami tiltva van. De hadd legyek teljesen őszinte, őszintébb, mint azok a nemes hölgyek, akik előttem nyilatkoztak. Az életemet bármely perczben odaadom gyermekeimért, ezt elhihetik nekem most már, hiszen gyermekemért vagyok itt, lelkileg teljesen lerongyolódva, de azért tagadom, tagadom, tagadom, hogy a nő csak anya volna s hogy a gyermeki szeretet mellett semmi sem élhet a szivében. Ti boldog anyák, akik örömkönynyel a szemetekben tűrtétek az ányaság fájdalmát, most már nem szeretitek uratokat? Ti okos nők, akik gondos anyák vagytok, amikor titkos légyottra mentek és megcsaljátok az uratokat, ti csupán anyák vagytok? Ezt a férfiak követelik tőletek, azok, akik már megunták feleségüket, de nem az isten, aki első sorban embernek teremtett és anyává is csak ugy lehetünk, hogy embernek vagyunk teremtve. És nem áll, hogy az anya inkább anya, mint az apa apa, csak ennek van megengedve, hogy más, egészen emberi életet folytasson, nekünk nőknek pedig nincs megengedve, hogy egészen asszonyi életét éljünk. A gyermek ránk van bizva, de nem a természettől fogva, hiszen sokkal gyöngébbek, tudatlanabbak és gyávábbak vagyunk, hogy mi készítsünk elő és edzzünk egy alakuló ember® lelket a jövendő élet számára. A gyermek nevelése inkább az apa hivatása, mint az anyáé, mi csak aggódni tudunk •érte, de nevelni nem. De mivel a gyermekszoba nyűgös' a férfinak, hát az asszonyt zárja oda. Hány asszony, aki feláldozza magát gyermekeiért, hazudtolja meg áldozatát azzal, hogy mártírnak érzi magát! Nem mártir az,aki belső hivatása terén áll, nem szenved az, aki azt cselekszi, amire képesítve van. Szerető szívvel hajlunk a bölcső fölé, de szemünk könnyén keresztül nézzük isten szép világát, melyből ki vagyunk zárva. Mikor hagyhatja el urát az asszony? Akkor, amikor a fegyencz kitörhet börtönéből. Soha, vagy akkor, amikor sikerül. A világ meg nem engedi soha, a'mártírok számára vannak czifra virág-áldozatai, de a szenvedők számára .nincs könyörülete. Soha se hagyjuk el börtönünket; akár van gyerekünk, akár nincs, mert a mi számunkra az

egész világ átalakul börtönné s amikor szerelmünk szent nevében küzködünk emberi életünk jogaiért, akkor balgák és őrültek vagyunk, mert elfelejtjük, hogy megint csak férfi kezébe kerül a sorsunk, aki a maga életét éli, nem pedig, mint mi, elvakult, erényben, tilalomban elgémberedett, hazugságra nevelt és képmutatásban élő nők, a másét, mindenkiét, akárkiét, aki elég brutális hatalmába keríteni bennünket vagy elég ügyes, hogy brutalitás nélkül is hatalmába kerítsen bennünket. Lujza.

Művészet. Műterem-látogatás. — febr. 5.

Életre való joga ellen vétene A Hét, ha nem tekintené magát természetes közvetítőnek a művészet törekvései s a közönség érdeklődése között. Ezt magyarázatul emliti, most, mikor egy külömben apró figyelmességgel e tisztének kiván megfelelni. E figyelmesség az volna, hogy hétről-hétre, ahogy sora kerül, kiirná a czimeket, a napokat s az órákat, ahol s amikor egy-egy szobrászunk vagy festőnk meghívás nélkül is bárki érdeklődőt szivesen lát műtermében. Azonfelül, hogy néhány előkelő művészünket máris megnyertük ez intézmény számára, — mert annak tervezzük, állandó intézménynek, mely belenőjön nagyvárosi társas életünk megszokásába — biztosak vagyunk benne, hogy a többieket és velük a nagyközönséget is nagyon hamar beleszoktatjuk abba, hogy . egymásnak szemtülszembe álljanak rendelkezésére. Ezt nem a magunk rábeszélő ügyességétől várjuk, hanem az ötlet kézenfekvő hasznosságától. Mert amily nyilvánvaló, hogy közönségünkben, főképp az utóbbi esztendőkben, örvendetesen megnövekedett a művészi érdeklődés, sőt az' erre való áldozatkészségnek is mutatkoznak némi halovány nyomai, olyan igaz, hogy a közönség művészi neveltetése egy kicsit azon mód folyik nálunk, ahogy a bakát úszni tanitják: belelökik a vizbe; ha nem tud kikeczmeregni, az az ő baja. A kép, mint most Németországban czitálgatják, olyan, mint a király: alázatosan kell eléje állani, és várni, mig megszólal. Ez a szép mondás kevésbbé szépen, de jóval világosabban, azt jelenti, hogy a képekhez való értésnek első feltétele: megtanulni látni. Ilyen magától értetődő föltétele megvan voltaképp minden fajta művészethez való értésnek, s ha ilyesmi például a költők élvezetéhez nem tetszik az ember előtt szükségesnek, azért van, mert elfelejti, hogy a beszéd megtanulásán kezdve a filozófiai doktorátusig, s az első csókon kezdve az utolsó rentekonverzióig- az élete minden tapasztalata és eseménye csak iskola volt arra, hogy megértse Goethét és Arany Jánost, Tolstojt és Gustave Flaubert-t. A látás megtanulásának bizonyára jó módja a képtárak és képkiállitásök megtekintése, csak az a baj, hogy igazában már ennek is az a föltétele', hogy a néző igazán nézzen,' vagyis

107 tudjon, látni! Próbálják meg: száz ember közzül kilenczven vájjon képes lesz-e arra, hogy a képnek vagy szobornak, melyet most magasztalt égig vagy rántott le a sárga földig, el tudja mondani alakjait, emlékezzék színezésére, vagy vonalaira, ráismerjen ott is, ahol nem tudja, hogy ott van? S folytassák a próbát, művelt emberekkel, kik rajonganak az impresszionizmusért vagy a quattrocento:ért, imádják Rafaelt vagy szánakoznak a bárgyún, aki még azt hiszi, hogy imádni való: vezessék csak végig olyan, képtáron, melynek katalógusa nincsen, a képei másolatban nem ismeretesek, a kereteken nem áll a. mester neve s a Baedeker nem csillagozza ki a javát: hány nagy mester nagy képe előtt fognak szent áhítattal megállani? Ez tulajdonképp, természetes; még az értő s a látó számára is a képnek lehető legrosszabb kerete a képtár vagy a kiállítás, mint ahogy a versek élvezetének és külön való megszeretésének is az volna a legrosszabb módja, ha négyszáz vagy ötszáz szebbnél-szebb verset két óra alatt kellene egyhuzamban végighallgatnunk. A szivárvány lángolónál lángolóbb színeit ha gyorsan száguldtatjuk el szemünk előtt: egy piszkos szürkeségbe folynak össze •— s vasból legyenek az idegei annak s akrobatája legyen a látásnak, aki egy órai végigszáguldás után ennél színesebb és világosabb emlékkel támolyog ki a drezdai képtárból. Az olajnyomatból, mely hivatalodban mindennap öt órát lóg az orrod előtt, több művészetet tanulsz, mintha igy robotoltad végig a Luxembourgt s a téli kiállítást. S ha a látást nem neveli, ez a pausális élvezet még kevésbbé kedvez annak, amit követelni minden művésznek a művészet egyéni volta ad jogot: hogy a közönség külön ismerje meg, kedvelje meg és vegye tudomásul az egyes művészek egyéniségét, haladását és törekvéseit. A könyvespolczodon ott vannak a kedves költőid, a kótatartódban a kedves zenészeid — de hogy' vásárold meg a kedves festőd képeit, ha. nincs kedves festőd ? • A művésznek joga van arra, hogy külön ismerjék, a közönségnek pedig, hogy megválogassa, kit ereszt be, a képei révén, a dolgozószobájába vagy az ebédlőjébe. Az csak Sudermann urnák kellemetlen, ha a kritikusok a drámaírók személyével is foglalkoznak — a kép, vagy a szobor, vagy a dráma nem egyenlet, hogy mindegy legyen, ki állította föl. Közzém és népem közzé ne ékelődjék egy lap papiros — szólt. IV. Frigyes Vilmos, mikor alkotmányt kértek tőle — és, ha az újságírók nem hallják, • ugyanezt mondják a piktorok is az újságokról. Bolondság és . háládatlanság gyűlölni az ujságkritikát, de ez a kritika is mennyivel magasabbrendü lehet és mennyivel becsületesebb kénytelen lenni ott, ahol a közönség ért a művészethez és ismerős az egyes művészekkel! Nem ; igy néhány szóval s néhány sorban elmondhatatlan,, hogy egyrészt a közönség művészi »nevelésének s a' művészet iránt való kötelességének, másrészt az egyes művészek boldogulásának s érvényesülésének micsoda perspektíváját tárja föl a mód, melylyel mi demokratizálni és intézménynyé tenni szeretnők azt a külföldön rég elfogadott szokást, hogy a műértők a művészeket műtermeikben keressék föl. A mód, ahogy mi tervezzük: hogy a látogatás ne a véletlenre legyen bizva, de viszont minden rendes

embernek szabad legyen, megóvja a művészeket attól, hogy munkaidőben zavarják őket, a közönséget is megszabadítja attól a félelemtől, hogy rosszkor jő, s a félénkebbeket és szerényebbeket is felszabadítja, mert hiszen semmiféle jogczimre nem kell hivatkozniok s szabadon jöhetnek, akár a muzeumba. Mi ugyan ugy képzeljük, hogy a művész nem igen fog ellentállni a csábitásnak, hogy munkáinak személyes tolmácsa legyen, s olyik -tán azt az okulást sem fogja sajnálni az arravalóktól, amit a művészi megértés, a technika megismerése számára nagy iskolát jelent a művésznek munkaközben való látása. Ezt külömben sem igérni, sem megrendelni nem lehet; az ilyesmi s általában a művészek s a közönség személyes érintkezésének részletei magából ez érintkezésből fognak kiforrni és kialakulni — s mi azt reméljük, hogy. azt a merevséget, mely minálunk kasztot kaszttól s osztályt osztálytól ugy elválaszt, mint sehol másutt, a művészek pedagógus ügyessége és szíves készsége, a közönség érdeklődése és jó szándéka végre is meg fogja törni. E reménységgel vállalkozik A Hét a közvetítésre, s üdvözölve a közönséget s a művészeket, menten meg is kezdi a listát: Benczúr Gyula, Bajza-utcza 19 c, szerdán d. ü . 3—O-ig. Balló Ede, Városligeti fasor 26., szerdán d. u. 2—5-ig. Baseli Gyula, Fasor 31. (ápr. 1-tői) csütörtökön 2—4-ig.

Bruck Miksa, Munkácsy-utczai 14., kedden d. e. 11 — l-ig. Boruth Bihari

Andor, Sándor,

Eder Gyula, Gergely

Háry

Imre,

Bajza-utcza 19'c, kedden d. u. 3—6-ig. Andrássy-ut 96., szombaton d. u. 3—5-ig.

Bajza-utcza 19 c, kedden d. u. 3 — 6-ig. Bajza-utcza 19 c, kedden d, u. 3 — 6-ig.

Gyula, Kmetty-utcza 27„ szerdán d. e. 11 — l-ig.

Jendrassik JFasor 26. (jun. 1-től) csütörtök 3 -6-ig. Kernstock Károly, Vasváry Pál-u. 9., szerdán 3—6-igí Knopp Imre, Andrássy-ut 96., szombat d. u.-3—5-ig. Márk Lajos,. Vörösmarty-u. 34 a, szombaton 3 órakor. Nagy Zsigmond, Bajza-utcza 19 c, kedden d. u. 3 —6-ig. Stettka Gyula, Bajza-utcza 19c, kedden d. u. 3—6-ig. Teles Ede, Munkácsy-utcza 19., kedd d. e. 11 — 1 -ig.

A Vörösmarty-hajsza. Kallós Ede egyelőre megkapta az ő nagy fölényü Vörösmarty-tervéért az első dijat.• Semmi kétség, hogy a szobrot is meg fogja csinálni. Az elmúlt hetekben ugyan kiderülvén ennek a munkának európai színvonala, természetesen nekiestek fiatal és hervadt ítélkezők. Olyanok, akik még soha sem láttak szobrot és olyanok, a kik már husz év óta nem láttak. A naivság és ravaszság, az .időtlenség és megrokkantság összehordott minden tücsköt s bogarat. Éppen csak művészi és plasztikai érvekkel nem tudták Kallóst kisebbíteni. Voltak, akik kisütötték, hogy a »Szózat«, amelyet Kallós glorifikál, majdnem szégyenfoltja az irodalomnak, jóllehet tiz millió magyar ismeri és becsüli, Vörösmarty többi müvét együttvéve pedig ezredrész annyi ember sem szivta föl. Mások meg — hallom — aggódnak, hogy megáll majd a figurák közt az esőviz. Ezt egy öreg építész mondta nékem először. Mintha a modern szobrok, teszem a • Vilmos császár berlini monumentuma vagy Miguel Blay elragadó csoportozatai a XII. Alfonz szobrán és általában az összes ujkeletü és nagystílű szobrok, amelyeken emberek ölelkeznek és összefonódnak, nem hagynának annyi gödröt és közöt a csapadék számára, amennyi csak tetszik! Pedig a Kallós müvén meg sem reked a viz, hanem szépen lefolyik. És kieszelték továbbá, hogy a szobor nagyban kivihetetlen, hogy a silhouettje nyugtalan, hogy a mellékalak rajta sok, viszont — hogy tömeg legyen — kevés.

2'

1ÖS Istenem, mennyi kritikai elmélyedés! Ki ne érezné ezek után még fokozottabb szükségét annak, hogy a szobor ott álljon a Gizella-téren és hogy Kallós megtisztítsa mindazok művészi gondolkozását, akik most a mérkőzés kulisszái mögül követ hajigálnak rá.

Női festő iskola, Városligeti fasor 22. Tanár szky Bertalan. Beiratkozhatni bármikor.

Karlov-

INNEN-ONNAN. Bálkirálynök. Nehéz volna pontosan megjelölni a bálkirálynők rangját és jellegét. A góthai almanach nem tud róluk; alkotmány, közjog, corpus juris, szabályrendelet nem intézkedik helyzetök felől. Mégis: északon és délen, keleten és nyugaton ösmerik őket, meghódolnak előttük, hozsannát zengenek nekik és himnuszt róluk kicsinyek és nagyok, ifjak és öregek. Királynők, akiket nem a születés emelt trónjukra. Birodalmuk : a bálterem; udvaruk: a tánezossereg; hadseregük a Radics bandája, mert ami nem sikerült Andrássynak: egy zenekarral okkupálni Boszniát, azt ők meg tudják cselekedni a bálteremben: szép muzsikaszó mellett veszik be az összes szíveket. Még ellenzékük is van: a többi bálozó szép leány. Ez az egyetlen királyság, amely gondtalan, amely csak boldog pcrczeket okoz uralkodójának és az egyetlen hatalom, melybe senkisem szeret beleöregedni. A bálkirálynők dicsősége többnyire csak egy estén át ragyog. De vannak kivételek: bálkirálynők, akiknek uralma kiterjed egy egész szezonra. Ilyen kiváltságosak a Karácsonyi Aladár gróf leányai. Két Coppélia-arczu grófkisasszony, akik csak tavaly nyűtték el az utolsó pár gyermekczipőt cs akik e télen igazán rohammal vették be a bálozok szívét. Az idén vezették be őket a nagyvilágba és ők ugyancsak rózsaszínűnek láthatják ezt a világot, hiszen az első lépésük benne diadallal járt. Mai számunk a kis komtesszek arczképét hozza. Strelisky hívebben mutatja be őket, mint ahogy mi bemutatnók a legékesebb leírással. Elmondja a kép, hogy fiatalok, szépek és kedvesek s egyebet mi' sem mondhatnánk róluk.

; Háború ? Lesz-e háború tavaszra ? Azt hiszem, lesz. Legalább Bismarck, aki igen hajlott a kabbalára, mely tudvalevően a számok misztikuma; 1887-ben a német birodalmi gyűlésen igy szólt: »Mikor törhet hat ki a keleti válság? Az én érzésem szerint ebben a (XIX.) században négy válságunk volt, leszámítván a kisebbeket's ki nem fejletteket; az egyik az 1809-ik esztendőben, melynek békekötése megadta Oroszországnak a Pruth-határt, aztán 1828-ban, majd 1854-ben a krimi háború s 1877-ben — tehát egymástól 20 egynehány esztendős étappokban; mért következnék hát be éppen a legközelebbi válság elébb, mint körülbelül ugyanazon időhatáron tul, tehát mintegy 1899-ben, 22 évvel később ?« . . . A herczeg hozzátette, hogy egyéb európai események is ilyenképpen szoktak megismétlődni, például a lengyel forradalmak s a franczia kormányforma változásai —. s e számításait oly komolyan vette s oly komolyan kívánta vétetni, hogy ezek szerint csinálta és szavaztatta meg a német hadsereg reformjait. Ilyenformán most, 1903-ban, 2 4 — 2 5 évvel az utolsó nagy keleti válság után, (mert a krétít háború nem volt egészen az) ugyancsak benne volnánk a Keleti háború lehetőségében. Hacsak az egész mozgósítási kabbala arra nem való, amire Bismarcknak az övé: hogy e szerint szavazzák meg a katonai javaslatokat.

Különben a Bismarck kabbalája a mi monarkiánkra nem egészen illik rá, mert mi (más kérdés, hogy jól tettük-e) sohasem siettünk a keleti háborúkkal. 1828-ban megszánhattuk volna a Duna mentét — nem tettük, s ezzel magunk vetettük Görögországot, Moldvát, Oláhországot és Szerbiát orosz befolyás alá, 1833-ban ugyanígy tehettünk volna és ugyanígy jártunk: az unkiov-eskelessi békében Törökország és a Dardanellák orosz védnökség alá kerültek. 1853-ban, a krími háborúban, Miklós czár egyenesen felajánlotta nekünk a fele Balkánt: nem fogadtuk el. Végre 1878-ban, mikor már Oroszország megkapta Korstot és Batumot, Bulgária és Kelet-Rumélia is »szabad« lett, vagyis orosz befolyás alá került; ekkor szántuk rá magunkat Bosznia okkupálására. Vagyis éppen ötven esztendei időveszteséggel, melynek során Oroszországnak minden háborúja szerencsétlen volt s ha mégis meggyarapodott belőlük, csak a mi gyengeségünk volt oka, nem az ő ereje; az övé, kivel már hetven évvel ezelőtt, mikor még a Balkánon nemzeti eszmék alig voltak, megosztozhattunk volna ezen a területen, melyről már Szavojai Eugén megmondta, hogy ezen van a mi monarhiánk jövője és rendeltetése. 1828-tól, mikor először égett körmünkre a keleti kérdés, 1878-ig, Bosznia okkupácziójáig, éppen ötven év telt el — ama bizonyos ötven év, melylyel Ausztria mindig mögötte jár a többi világnak. Igy hát, ha a történelemben van kabbala, a mi következő keieti háborúnk 1878 + 50, vagyis 1928-ra lesz csak meg. * *

*

A S t u r m Albert kedves ember, tehát mindig komolytalanul irnak róla. A közvéleményben lassan-lassan már derűs alakká lesz s amikor most a király rendjellel tüntette ki, mindenki mosolyogva gratulált. Rákenték a boldogult anekdotákat, amiket boldogult Futtakira kitaláltak, kézről-kézre megy a lóhátas fotográfiája, sűrűn czitálják Írásaiból a »légből kapott koholmány«-t, meg a »minden alapot nélkülöz«-t. S mindennek az oka, .hogy Sturm egyikét a legkomolyabb és legfontosabb tiszteknek tölti be s nem nagyképűsködik vele. El tudjuk képzelni a hivatalos kőnyomatos szerkesztőjét, amint hátratett kezekkel jár-kél, nagy komolyan, az emberekkel nem beszélget, hanem konferál, vendégeket nem lát, hanem feleket fogad, a klubban a miniszterek mögé és az államtitkárok elé furakodik, szóval, aki az állását dignitássá emeli. Rajta nem mosolyognak, hanem hajbókolva gratulálnak neki. De Sturm Albert — egyike a legkomolyabb gondolkodóknak — mosolyog és vicczel, hogy gondolatait elrejthesse. Csak az ismerheti értékét és szolgálatai fontosságát, aki vele dolgozik. S ez a kitüntetés nem a kellemes adomázónak és a mosolygó pápaszemnek szól, hanem a komoly politikusnak *

és a tartalmas *

publiczistának.

*

Coquelin levelet irt haza budapesti vendégszerepléséről. Mit írhatott benne? Azt, hogy: »Szeretteim az Úrban, nagyon csalódtok, ha azt hiszitek, hogy Magyarország a csikósok és jogászok hazája, akik kímélet nélkül döfik le villogó gatyájukkal azt, aki görbe szemmel néz rájuk, vagy akinek száz forint van a bugyellárisában. A magyarok művelt és [derékemberek, nem esznek szappant, nem fújjak a függönybe az orrukat, nem eszik késsel a fagylaltot és nem dobnak hurkot annak a nyakába, aki este tiz órakor az utczán jár. Nem is viselnek tiz czentiméteres körmöket, tollas övdiszt, skalpot és állati csontokat, hanem rendes házakban laknak, ruhaszövetekbe burkolóznak és kalapot viselnek.« Es igy tovább; Coquelin mester mindenütt megvédi a magyarokat s a fentihez hasonló bizonyítványt állit ki czivilizácziójukról. Az igazat megvallva, ez a védelem kellemetlenebb, mint a Tissot emlékezetes támadásai. Annyira sugárzik róla a jó indulat s oly messzire hallatszik a vállveregetés, hogy a franczia olvasó nyilván él a gyanupörrel s a meleg sorok közt olvasni próbál. Hátha igaz, hogy kalapjuk van, de azért szappant esznek ? Hátha Coquelin csak udvariasságból tagadja le a tollas övdiszt ? Az ilyen meleg

109 magasabban tombolt, akkor sem voltak; mindenki tudta, hogy itt valami óriási, hihetetlen, páratlan • gazság történhetett, de bizonyítékai nem voltak róla sem Reinachnak, sem Piquartnak, sem Zolának, sem Laborinak. Egyre fenyegetődztek a bizonyítékokkal, s egyre késtek a közreadásukkal, s mint ahogy a tábornokok az ő titkolódzásaikkal az ország magasabb érdekére hivatkoztak, ugy a Dreyfusardok is nagylelkűen maguknak tartották a bizonyítékaikat, nehogy háború üssön ki Németországgal vagy Anámmal, Siámmal és Maczedóniával. Egyszerűen : nem voltak bizonyítékaik, s végre is ahhoz a fenséges erőszakossághoz kellett folyamodniok, hogy Zola a maga szeretett és tisztelt személyét vétette bele az Affairebe, s ezzel megkonstruálta a dilemmát, hogy vagy Emilé Zola hamis vád, hamis tanuzás, hamis eskü s még egynéhány hamisság miatt börtönbe kerüljön, vagy Dreyfus kapitány is haza kerüljön az Ördög szigetéről. Ez meg is történt, hála a Zola önfeláldozásának ; de csakis ennyi történt; csakis az, hogy Dreyfus kapitány már nincs az Ördög szigetén — de a gazságok nincsenek földerítve, a szerzőik nincsenek megbüntetve, nem is lehetnek, mert nincsenek róluk bizonyítékok. És nincsenek bizonyítékok most sem; Jaurésék már kezdik bevallani, hogy bizonyítékaik ugyan nincsenek, de a Dreyfus-ügy fölmelegitésével le akarják leplezni a hadsereg gazságát, korrupczióját — és igy tovább. Hiu fáradság volna — a legtöbb, amit elérhetnek, annyi, hogy Dreyfus kapitánynak még egyszer megkegyelmeznek. Que inessieurs les assassins commencent — ezt mindenekelőtt ők maguk kezdhetnék meg azzal, hogy kegyelmeznének meg ennek a szegény embernek, és hagyják békében belevénülni a pihenésbe s az elfeledtetésbe. Bizonyítékunk ugyan nincs rá. de

védelem mindig gyanús, kivált a negatio e sajátos formájában. Talán Coquelin még se az az ember, aki a vállunkra paskolhasson s igy szóljon a világnak : »Derék magyarok ! Nem vagytok ti csirkefogók, sem barmok, igen szeretetreméltó lények vagytok.* + *

*

4 A művésznő v i r á g a i . A Nemzeti szinház egy igen nagy művésznője vendégszerepelni volt a héten egy igen nagy vidéki városban és természetesen igen nagy diadalt is aratott. Ebből az alkalomból egy igen nagyon megható történetet mondanak el róla az újságok. Abban a városban egyszer már vendégszerepelt a művésznő és akkor történt, hogy egy ifjú, akinek végzetes szerencséje megadta, hogy lássa őt, beleszeretett ugy, de ugy, hogy — meg kellett halnia. Az ifjú, aki az Azrák közül való volt, golyót röpített a szivébe. Az igen nagy művésznő csak most értesült erről a szomorú, szép történetről. És mit tett az igen nagy művésznő ? Fogta összes virágait, koszorúit, kihajtatott a temetőbe és odahintette mind az ifjú sírjára, aki ismeretlenül ugy szerette őt, hogy meg kellett halnia. Ez a gondolat nagyon szép volt, mutatja, hogy poétikus lélekben termett, a történet is nagyon szép és megható, csak egy a baj: az, hogy megírták. Bizonyára se amaz ifjú Azra, se az igen nagy művésznő nem hibás benne, hogy - az öngyilkos sírjára hintett virág igy belekerült a nagy diadalok rekvizitumai közé. Ez veszedelmes praecedens. Ma, a mikor javában folyik a virágos primadonnaháboru és fegyverért, uj fegyverért eseng a nép, mikor a vastaps immár a kovás-puska rangjára sülyedt és a kocsiból kifogott ló meg' az utczából kifogott aszfalt már semmit se jelent a siker technikájának e kolosszális fejlettségében, rámutatni egy öngyilkos sírjára, aki érte halt meg: ez nem jó dolog. Hogy menjen most már abba a városba más művésznő diadalt aratni, ha nincs egy öngyilkosa, akinek a sirját felvirágozhassa ? Hol a siker fokozásának lehetősége ? Mi az, ezek. után, ha Dél összes virágait fölvonultatják is a szinpadra és véresre tapsolják is az emberek a tenyereiket? Meghalni : ez valami. Ennél több csak egy van: föltámadni. És miután csak ez az egy fokozás van,- bizalommal várjuk a híradást a halottról, aki negyven esztendei pihenés után elhagyta sirját, hogy legalább csak egyszer láthassa játszani őt. Idáig ilyesmit csak — képviselő urakért tettek meg a halottak, ami azt mutatja, hogy mégis csak azok értenek legjobban a színjátszáshoz.

esküszünk, hogy bőségesen rászolgált. *

*

- *"* A szegény Lipót-rend. A miniszterelnöki palotában e héten egy Lipót-rendet találtak, s ebből az alkalomból a hivatalos kommüniké kiemeli, hogy a miniszterelnökségben 1868. óta őriznek egy másik Lipót-rendet, melynek tulajdonosa nem akar jelentkezni. Mindenesetre följegyzésreméltó dolog s a hatvanas évek demokratikus érzelmeire vet világot. Harminczöt éve pihen a fiókban a derék ordó, bizonyságául annak, hogy tulajdonosa a zománczos ékitmény nélkül is meg tud lenni s tanujeléül annak, hogy az embernek van elég más keresztje az életben, semhogy egygyel többet vagy kevesebbet észre vegyen. Se a tulajdonos, se a nagyvilág nem tudta, kinek a gomblyukából hiányzik a Lipót-rend s ez nagy megnyugvás lehet azoknak, akik az ordókat hajszolják, de hozzájuk jutni nem .képesek. Miután pedig azok száma nem csekély, a gazdátlan ordó jelentősége nagy s tulajdonosa — a helyes példaadás

* *

»

1 Uj bizonyítékok. A gazságokat rendszerint nem délben szokás elkövetni, a Váczi-utczán vagy a Boulevard des Italiens-en. Tanukat sem szokás hozzájuk híni, s közjegyzői okiratokat sem szokás róluk fölvenni. A gazságnak többnyire az a fő- kritériuma, hogy rá ne jöhessenek, mert többnyire csak igy sikerülhetnek s értelmük és czéljuk is csak. igy van. Igen gyakran előfordul, hogy a gyakorlott megfigyelő kimívelt szimata hol itt, hol ott megérti a gazságot, a panamát, a korrupcziót — de igen-igen ritkán, hogy a gazságot le lehessen leplezni, sőt a vádat hangosan és büntetlenül lehessen kimondani, megdönthetetlen bizonyítékok alapján. Nem múlik el hét, hogy lapunk barátja lélekszakadva ne rontana föl hozzánk, hogy micsoda hallatlan gazság történik itt vagy ott: a városnál, az államnál, a rendőrségnél, a bankoknál, a bíróságoknál, amit leleplezni kötelessége a tisztességes publiczistikának. S ha azt feleljük: szivesen, csak bizonyitékot kérünk, ha csak egyet is, ha csak nyúlfarknyit is: akkor lapunk barátjának leesik az álla. Bizonyítéka — az nincs; de tudja, biztosan tudja, hogy ezek a gazságok megvannak; ha kell, esküt tenne rá. Megesküdnék a biróság előtt is ? Azt nem; annyira biztosan mégsem tudja. Mikor minap hire jött, hogy Jaurés-ék uj bizonyítékok alapján föl' akarják melegiteni a Dreyfus-ügyet, mélyen meg voltunk rendülve. Tehát mégis, vannak bizonyítékok; nem is ujak,- hanem a bizonyítékok — mert hiszen az első Dreyfusügyben nem voltak. Nem voltak; mikor a Dreyfus-ügy a leg-

*

. elismeréseként megérdemelne — még egy Lipót-rendet. *

*

*

6 A f ö l f ü g g e s z t e t t otthon. A kapukon rubrikás fehér czédulák, mindenik kibontott szárnya egy-egy otthonnak,' amely repülni készül odább egy utczával s lejebb vagy följebb egy j emelettel. A családi szentélyt mozgósitják május elsejére: addig : ideiglenes állományban vagyunk. Megyünk lakást nézni idegen otthonokba és jönnek lakást nézni idegenek a mi otthonunkba. Végigjárják a szobáinkat, mustrálódnak, a szemük rendezkedik, . kritizál, egy idegen izlés tologatja • a bútorainkat és veszi birtokába a fészkünket. És többé nem vagyunk otthon ott, ahol • vagyunk, hanem ott, a hol mi miattunk immár mások nem érzik otthon magukat. Ez a fölmondottsági érzés roppantul különös egy érzés. Hogy megváltozik körülöttünk egyszerre minden : szilárd és intimus érzések kapcsolódnak le a leikünkről, eltávolodások támadnak, idegenségek és hüvösségek, amelyek egy kicsit rideggé és egy kicsit melankolikussá teszik az embert. Jogok, amelyek eddig mellettünk voltak, egyszerre ellenünk fordulnak, uj és rideg szint kapnak, mintha a falak egyszerre leomlanának körülöttünk, az országúton állunk a holi

11-0 minkkal, a képcink a levegőben lógnak, a szőnyegeink az országutat takarják. Ami az ember lelkének talán legsóvárabb érzése: az állandóság vágya, egyszerre szörnyen kifosztottnak érzi magát és ime világosan látjuk, hogy a mi otthonunk falai csak illusiókból épültek, ami drága matéria, de nagyon romlandó és. egy csöppet sem szolid. *

*

„"„ La Métairle. Meg van irva a sors könyvében; hogy a fejedelmi regények a tébolydában végződnek. Lujza főherczegnőnél a világ még csodálkozott, azóta azonban megszokta a dolgot s mikor a másik Lujza is bevonult a bolondok közé, csak csöndes dörmögés jelezte, hogy a közvélemény nem ért egyet Lachenal úrral. A legkülönösebb a dologban az, hogy az illetékes köröknek még csak szemrehányást se lehet tenni: a főherczegnő önszántából választotta a hidegvizgyógyintézetet és Giron se kapálózott ellene. Ez arra vall, hogy a trónörökösné maga látta be, hogy őrült volt, mikor a ballépést elkövette s igy, bár megszökött hazulról és botrányt okozott, csak olyan arisztokrata maradt, mint a szász udvarban. Az úgynevezett szabadságtól rövidesen és alaposan megundorodhatott; látta a ' tömeg durva kíváncsiságát, a polgári élet száz baját, a szerető alacsony ságát s konzekvencziaként a tébolydát választotta. Gőgösebb ő, mint valamennyi duodecz fejedelem, mert önmagával szemben is büszke, s a demokrácziának annyi jussa nincs hozzá, mint a Libanon ormához. Nem önmagát döntötte szégyenbe, hanem a tömeg, a polgárság, a középosztály viszonylatait s nem ő az-elméjében meghibbant, hanem azok, akik a fejedelmi vér létezése ellen'szónokolnak. Van herczegi dölyf és van önérzet, ha manap csak a bolondok házával kapcsolatosan tud is megnyilatkozni.

szobájokba tolathassa fonott, nyiszorgós gyerekkocsiját. 0, aki még nem is él, s már befúrja magát a mi életünkbe s az idegeinket snyövi, végig futtatja a nőkön a szemünk tekintetét, megérezteti velünk a hajuk illatát, s csiklandva zsiborog bennünk: ő, a Schopenhauer 44-ik fejezete: a jövendő nemzedék, amely a földre kivánkozik, a gyermek, aki lenni akar. Ez az a hatalmas harmadik, aki a Gárdonyi embereit mozgatja. Egy nőgyűlölő, szerencsétlen házas belebolondul egy árva uri lányba; nem akarja szeretni, mégis beleszeret; nem akarja elvenni, ^ mégis megkéri. De nem választják el régi feleségétől, a leány nem mehet hozzá a törvény előtt, hát elmegy vele ugy. És hálnak külön ágyas házban, innen és tul egy ajtó-függönyön, a melyet nem libbentenek szét soha. Gyönyörűek ezek az esti bucsuzások, csókkal, szerelemben, ami után egyenként merülnek bele az éjszakába. A forró ember szótlánul teszi, amit az asszonya akar, mig egyszer széttörik a titok, az asszony kivallja, mért apáczáskodik a szerelmes párja házában: mert nekik nem szabad á földre hivni egy harmadikat, aki, ha megérik az esze, eléjük csapja a keresztlevelét, s rájuk kiáltson: Ti gyalázatosak! — Az ő »harmadik«-juk születetlenül is a becsületét keresi már rajtok, kettőjükön, s még születése előtt a maga husz éves érzéseivel avatkozik bele a morál és physiologia viszályába. Nem vérszegény szerelmesek, azért; amért meghallgatják a harmadik szavát, aki tiszta útlevéllel akar beállítani s a férfi kimélete nem egy égi, könnyű Prinzivalléskodás, amelyről biztos, hogy nem tart örökké. Ezek tul vannak a vágyak, a- mámor, az ifjú álmok idején, komolyan szeretik egymást, s halkan és nyugodtan suhantak az egymás karjaiba.

Ez a bonyolult, ideges és psychologikus théma, amelyet akár a Maupassant Le Horlá\kb&n olvashatnánk, nincs ráfeszitve az idegesség és érzékiség bonczolóasztalára. „L A bíró. Most, hogy Soós biróra minden oldalról rátáAz a nehéz függöny a két szoba közt felfogja a forró madnak, az ember egyebet se hall és olvas, hogy: »én is sóhajtozásokat és eltakar minden galvanikus rángatózást. tudtam, hogy nem jár korrekt uton«, ^figyelmeztettem, hogy' Meleg hullámok ömlenek végig ezeken az embereken, vigyázzon magára«, »mint főnöke felelősségre vontam«, »beazután vaczogva dideregnek, de vérük hullámzása sohajelcntettem a kamaránál« stb., szóval nincs biró és nincs ügy- sem boritja el az agyat. Sohasem kell megütköznünk a véd, aki meg ne lett volna győződve róla, hogy Soós szabálynehéz perczek durva kizsákmányolásán, a háttérben nem talanságokat mivel. Mégis sehonnan se szivárgott ki a dolog, lappang hétköznapi bestialitás; az idegek nyavalygása scholsc látták szükségét, hogy megtorlókig lépjenek föl ellene. elől a lelki megrezdülések veszik el a szót. Az iró szeme Bár az adott eset szomorú, egy örvendetes tanulsága mégis egy perezre sem siklik le a lélekről. Gárdonyi sohsem van, az, h o g y a birói állást mennyire tisztelik nálunk még nézett még igy körül a psychologia fülkéiben, és sohasem akkor is, ha már csak roncs úszkál a mocsoktalan zászló alatt. húzódott mélyebbre vissza a chablon elől. Nem volt még Újság, kamara, fegyelmi biróság nem bolygatta az ügyet s ennél nemesebb thémája, szerencsésebb, neki valóbb sem mikor már nyilvánvalóvá lettek a turpisságok, az emberek igen, mint ennek a lélektani rajznak a detailmunkája. óvakodtak hitelt adni a hírnek s azt tovább terjeszteni. Éppen-; Stilusa hozzá nemesült a feladathoz, finom, meleg és egyezért a birói állás nem kerül ki beszennyezve ez ügyből, ellen-: szerű, nem forgatta ki magából a modern neurasthénikus kezőleg, látjuk, hogy az emberiségnek van bizalma és tisztelete irásmodor. a pörosztó iránt. A Soós-eset a maga specziális voltában lehet Hálásak lehetünk Gárdonyi Gézának, a mért egy elszomorító, de általános vonatkozásában, ime, van becsesebb ; ilyen hófehér asszonyi lelket teremtett, a házasságtörések momentum is. mai sivár irodalmában, mikor a novellisták nem ismernek, csak színésznőket és kassziros kisasszonyokat s az ő képükre rajzolják a női lelket. v. g. IRODALOM. *

*

*

_

Az a hatalmas harmadik. (Gárdonyi Géza uj regénye.)

Ő az a hatalmas harmadik, aki lenni akar, mikor még nincs, aki nyári éjszakákon odakuporodik a sétáló fiatalok összefont karjára, összebogozza a szemök tekintetét s virágszirommal csiklandja a gerinezüket; aki egyszerre mozdul meg két idegen emberben, akiknek az idegrendszerét akarja örökölni, a hajók, szemök szinét akarja viselni e világon, s a kiket gyönyörűséggel hiteget, hogy kicsikarhassa tőlük a- maga keserves életét s a

(V

K a t ó k a kegyelmes asszony. Elbeszélések. Irta: Malonyay Dezső. Budapest, 1903. Singer és Wolfner kiadása. Ára: 3 korona. — Általában jókedvű, elbusultságukban is élni szerető és élni tudó emberek azok, akik Malonyay Dezső novellás-könyvében szerepelnek és ha egy kissé raffinált fondorlatu történeteket élnek is át, ők maguk egyszerűek, sőt szinte schematikusan világos körvonalúak. Legfőként jellemzi őket, hogy majdnem mindnyájan az agrár körökhöz tartoznak és ha azt nézzük, hogy ebből a világból mit representálnak: legszembeszökőbb, hogy — viselkedésükben épp ugy, mint beszédükben — nagyon lármás temperamentumuak. És ezzel egyezik az iró

111 hangja is, még pedig oly látható kedvtelésről téve tanúságot, hogy néha szinte kételkedik az ember: a vérmérséklet természetes megnyilatkozása-e ez a tempós modor vagy inkább valami eltökéltség következménye? Talán a »magyarosság« kedvéért történik igy. Akárhogy legyen is azonban, annyi bizonyos, hogy Malonyay Dezső sima készségű és igen ügyes iró, aki biztos ura a választott hangnemnek és az olvasó, ha már egyszer megbarátkozott vele, mind több és több előnyös tulajdonságot fog benne fölfedezni: erős formaérzéket, érdekes fordulatosságot az elbeszélésben és széles körültekintést az anyag kiválogatásában. A novellák mindegyike alatt ott olvasható, hogy a szerző melyiket hol és mikor irta. A dátumok széles köze is amellett szól, hogy Malonyay nem hevenyészett produkezió műveit gyűjtötte össze a kötetben, ami pedig a helyi viszonyokat illeti, azt az elbeszélést, mely nekünk a legsikerültebbnek tetszik, a Borbás Samu czimüt, Genfből hozta haza. Az olasz. Ez a kis költői elbeszélés, melyet lapunk elején közlünk,

az idei Lukács

Krisztina dijra pályázott

a

tébb jelentéktelen, sekélyes pályamunkának föltenni, hogy

ki

vállaltak volna el, melyre rá nem termettek, nyira megrokkant és elavult

is adott a tár-

a t. birálók

emberek

olyan tisztet

vagy

volnának,

hogy anyhogy

a mai

módi Íráshoz egyáltalán nem konyitanak, igy nem gondolhatunk egyebet, mint azt, hogy a birálók, lehetséges, nem tanulmányozták kellő

attentióval

az eléjök

terjesztett

műveket,

Királyi kitüntetés. A király Poór Jakabnak, a trieszti általános biztosító társaság magyarországi fiókja főnökének, a közgazdaság, nevezetesen a biztositási ügy terén szerzett érdemei elismeréseül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága a minapi ülésében Jakab Jánost, a bank belvárosi fiókjának vezetőjét, Héger Józsefet, a terézvárosi fiók vezetőjét az illető fiókok igazgatójává nevezte ki. Továbbá Boór Ákos, Csuka Lajos, Biichler Lajos és Kürti Károly főhivatalnokokat fölruházta a per procura czégjegyzés jogával. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. Leány és fiu biztosítóintézet. Budapest, VI., Teréz-körut 40—42. szám. Alapíttatott 1863. Folyó évi január hóban 1098 jutalékrész Írattatott be és nászjutalék fejében 52.972 kor. 39 fill. fizettetett ki.

HETI POSTA.

Kis-

faludy-társaságnál, ugyanarra a dijra, melyet tavaly egy fölötsaság. Nincs jogunk

KÖZGAZDASÁG.

de a szóban

Olvasónöinknek legmélyebb köszönetet mondunk a buzgalomért, melylyel hozzájuk intézett kérdésünket fölkarolták. A feleletek közlését azonban be kell fejeznünk s engedelmet kérünk a ki nem adott kéziratok beküldőitől, hogy azokat értékes dokumentumokként félrelehessiik. Nem válogattuk, nem kritizáltuk a feleleteket amelyek az asztalunkon maradtak, épp oly érdekesek, mint amelyeket közzétettünk, ez a kérdés az eddig közöltekkel teljesen meg van világítva, ujabb motívumot nem találhatunk már. Ez az oka, hogy a további közlésekel beszüntetjük és a kérdést mai czikünkkel levesszük a napirendről.

forgó költeményt semmi szin alatt nem olvashatták, mert különben

szemet

hunyhattak

volna-e

e kis poéma

szépségei előtt,

melyeket a laikus is nyomban kitalál ? Lehetséges

észre nem venniök azt a lüktető, friss temperamentumot, mely minden sorában nyilatkozik ? A ménytelennek

jelezte

darabját sem, hanem

a

bíráló

pályázatot,

elégette

bizottság teljesen ered-

meg

se dicsérte

egyetlen

— ohne Sang und Klang —

a

jeligés leveleket. Nem gondolják az urak, hogy ennél az autodafénél a Kisfaludy-társaság tekintélyéből is odaégett egy darab ? Ha Caligula

válogatás

nélkül választja

meg a consulokat, az

egészen a Caligula dolga, de árt az irodalom

ügyének, ha az

egyik esztendőben a békasóra rámondják, hogy arany és a következő esztendőben az értékes

holmira,

hogy

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

lett volna-e

az —

semmi.

A m a g y a r nép a r e z a és jelleme. I r t a : Hermán Ottó. Budapest. 1902. Kiadja a k. m. természettudományi társulat. — Hermán Ottó mindig eredeti szellem, akinek mindig vannak külön gondolatai és saját mondanivalói. Ez utóbbiak között uj könyvében talán a legpittoreszkebb, hogy Mózest teszi meg az anthropologia apjává és nagy komolysággal dedukálja a genesis könyvéből az embertan tételeit. Szabadságunkban áll azonban, hogy ezt az ötletet ne tekintsük egyébnek, mint éppen ötletnek, mert ezentúl is még mindig elegendőt találunk a könyvben, hogy értéke iránt méltánytalanok ne legyünk. Hermán Ottó kitűnő megfigyelő és szabatos stylista és a két tulajdonság egyesülése számos becses dologgal gyarapítja könyvét, mely a modern race-elmélet egyik függeléktudományának : a physiognomikának a magyarságra alkalmazott kísérlete. Hermán Ottó a magyar typust, vagy inkább: a magyar typusokat igyekszik benne megállapítani és bár a feladat megfejtését — a dolog természetes nehézsége sőt talán: tehetetlensége folytán — nem tekinthetjük minden ellenvetést leszerelőnek, útközben sok érdekes és világosító dolgot találunk, amiért hálásaknak kell lennünk. Az egész könyv egyébként azoknak a tanulmányoknak a részleges eredménye, melyeket Hermán Ottó az ősfoglalkozásokról szóló és készülőben levő munkája érdekében végzett és legfőbb becsét is az adja, hogy ugy tekinthetjük, amint e nagy munka közeli befejezésének hírnökét.

A világhírű Zoltán-féle kenőcsöt, mely, mint számtalan elismerőlevél és orvosi bizonyítvány igazolja, csuz és köszvényes bántalmaknál felülmúlhatatlan jó szer, miért is t. olvasóinknak becses figyelmébe ajánljuk. Egy üvegtégely ara 2 kor. Zoltán Béla gyógyszertára Budapest, V., Sétatér-utcza, Szabadság-tér sarkán.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

Photozinkografial müimcjcU^

kc$£i(íaleoiobb

G^KOSflUchtt tninbcnnetnünyomtatványhoz

#ubap«Lvuiiz«DÜurályí-ulcial3

1 12 Borprések.

Járgány cséplőkészletek.

C

2500 gőzcséplőkészlet és 100 000 különféle kisebb gazdasági gép üzemben.

S

ELSŐ MAGYAR

-M

& N cd 43 Tt c

"t tj

o o*

minden k ö n y v k e r e s k e d é s b e n . A HÉT k i a d ó h i v a t a l á b a n . VIII., Rökk Szilárd-u. 18.

Ps

cra

Malomberendezésekre külön szakosztály.

u A gazdálkodáshoz szükséges összes gazdasági gepek CB elismert kitűnő minőségben. — Szakba vágó kérdésekhozzánk fordulni. Részletes felvilágosítással 5 keléskérjük árjeqyzékkel szivesen szolqálunk diimentes<>n.

»o

Ekék.

titíÁ XVílJJIiaiU

5=3 rt.

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT

Szecskavágók.

Ára díszes kötésben 5 korona.

?T|

GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST, VI., Váczi-ut 19.

A Hét Szakácskönyve.

o

o*

pTi

I BEKÖTÉSI TÁBLÁK t

ö

vl/ <9 jjK

~t

P* 5 1

^

Vetőgépek.

, , A „ H É T " eddig megjelent ö s s z e s é v f o l y a m a i h o z k a p h a ók a kiadóhivatalban

Budapest, Rökk Szilárd-utcza 18. szám. Jf

MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMVASUTAK.

HIRDETMENYEK. Magyar-adriai vasúti kötelék. A reexpeditio kiterjesztése erdélyrészi tárházak részére Kolozsvárt.

az i

A magyar— adriai vasúti kötelék II. rész 1. díjszabási füzet I. pótlékának 17 oldal 11 pontja, illetve a Il-ik rész 2-ik díjszabási füzet I-ik pótlékának 20. oldal 11. pontja szerint a kolozsvári takarék- és hitelbank áruraktára részére engedélyezett reexpeditionális kedvezmény, mely az erdélyrészi tárházakat illetőleg csak fa, fakéreg és cser részére volt engedélyezve, ez utóbbi tárházra is egész terjedelmében kiterjesztetik. Ennek megfelelően a 11-ik pontban az erdélyrészi tárházakra vonatkozólag foglaltak törlendők, a vonal feletti részben pedig "Kolozsvári takarékpénztár és hitelbank áruraktára* szavak után "valamint az erdélyrészi tárházak* illetve a »Waaren-Lagerhaus der Kolozsvárer Sparkassa und Creditbank* szavak után »sowie Siebenbürgische Lagerhauser* szavak Írandók be. A magy. kir. államvasutak, a többi részes vasutak nevében is. Szász—osztrák-magyar vasúti kötelék. Nyugotnémet—osztrákmagyar vasúti kötelék. A fenti kötelékben fennálló 6. ill. 3. sz. díjszabási füzetben foglalt 21. illetve 31. sz. kivételes díjszabás (nyers benzin, petróleumból) díjtételeinek érvényessége visszavonásig, de legkésőbb 1903. évi deczember hó 31-éig meghosszabbittatik. A magy. kir. államvasutak

Kelet—északnyugot—osztrák

vasúti kötelék.

(Uj függelék életbeléptetése a díjszabások II. részeihez. A kelet —északnyugot —osztrák vasúti kötelék díjszabásainak II. részeihez 1903. évi január hó 1-én uj függelék lép életbe, mely egyes árúczikkekre és viszonylatokra nézve mérsékelt díjtételeket tartalmaz. Ezen függelék által a megnevezett kötelékben 1902. évi január hó 1-től érvényes II. rész, b) dijszabási füzete I. pótlékával együtt hatályon kivül helyezteti. Amennyiben egyes viszonylatokban díjemelések állanak be, a felemelt díjtételek csak 1903. évi február hó 1-től kezdve nyernek alkalmazást. Ezen uj függelék a részes vasutaknál 1 korona 40 fillérért lesz megszerezhető. A m. kir. államvasutak igazgatósága, egyúttal a részes vasutak nevében is. Osztrák-magyar—román vasúti kötelék. (1. sz. szolgálati rendeletek életbeléptetése.) Folyó évi január hó 15-ével az osztrák-magyar —román köteléki forgalomban érvényes dijszabás II. rész 1. és II. rész 2, füzetéhez, valamint a III. részhez, az 1, számú szolgálati rendeletek lépnek életbe, melyek a fentidézett díjszabásokhoz 1903. évi január hó 1-ével kiadott III. számú pótlékokra vonatkozó kiegészítéseket és helyesbbitéseket tartalmaznak. A szolgálati rendeletek a részes vasutaknál díjtalanul szerezhetők meg. A magy. kir. államvasutak, a részes vasutak nevében.

igazgatósága.

Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike * női szépség legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy iétezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIENTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi orvosoktól ajánlva s tényleg bírják azon tulajdonságot, hogy a mellet fejlesztik, ruganyossagát elősegítik, a szöveteket erósbitik, a váltcsontok kiszögclését eltüntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az etelek hizó alkatrészeit elósegitik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden klUOn kezelés nélkül megmarad. A Rattr-féle PILUXJtfl OHEEBTJLLEB eltelő hatása folytán szép, üde arczbőrt és fiatal

Budapest. 1903. Az A t h e n a e u m

fi) fii

kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. - Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint a kifejlett asszony és semmi körülmény kőzött nem ártalmas. Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 hónapig tartó gyógymódhoz könnyen lehet alkalmazkodni a nélkül, hogy a megszokott életmódot a legcsekélyebben meg kellene változtatni. Ara egy doboznak, használati utasítással, 8 kor. 46 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 76 fillér. Ne fogadjunk el oly dobozt, a melyen nincsen az UNIO-vcdjegy s a mely a czimkén következő feliratot nem tartalmaz : J. Parttá Pharmacien, 6., F a i a a g e Verdeaa, Paris. Főraktár Magyarország és Ausztria részére: TOLOK J. gyógyiz., Budapest, K l r á l j utoza .2.

irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

T

Deckerí és Homolka táviré-, távbeszélő-, villámhárító- ás villímvilágításl berendezők

A

hangosan sxóló

=

grafit-mikrofon

ki lehet tagja?

feltalálói és szabadalom tulajdonosai. Készit: tclefonberendezésekat köz • ponttal v. körkapcsolással, elvállalja égi Iberendezéseknek s egyes _ •készüléke: ' -ékekrégi lek ialapos átalakítását," továbbá: vilneí lámbáritók, házi sürgönyök, tüz- é s riti vigjelzó berendezések készítőiét lsgjutányosabb árakon.

Tagja lehet minden ajánlás nélkül bárki, aki évenkint 20 korona tagsági dijat tizet.

Talafon automatákkal kombinált váltóáramú önműködő berendelés J i l i é i a d á t r a vasutak számára. Árjegyzékek,

költségvetitek bérmentve.

ingyen

€

^

Az Országos Magyar Képzőművészeti I ársulatnak

V*JzabeŰÍ-utczi 88. BUDAPESTEN V., Dorottya-titaa 8. A magyar királyi államvasutak szállítói.

=

^

ét

Kedvezményei: Több

száz

kiváló

orvos

ajánlja

1. Kapja

k r i s t á l y LEGYEN

á s v á n y v í z MINDENNAPI

két havonkint

a

Művészet

czimü képes folyóiratot.

ITALODI

2. A társulat minden kiállítását

látogathatja,

Vidékre pontosan szállít a Lukácsfürdö-kutvállalat igazgatósága.

ingyen

ezenkívül öt jegyet

kap családtagok számára.

SCHLICK FÉLE VASÖNTÖDE és GÉPGYÁR Részvénytársaság

BUDAPEST, Gyár és irodák:

VI., Külső Váczi-ut 29-37.

3. A tagok részére évenkint 30,000 k o r o n a

Építési vasmunkák, istállóberendezési czikkek, vashidak és tetőszerkezetek, vasöntvények, oszlopok, épület-bádogos munkák, fémdiszitmények, műemlékek, szobrok, gőzgépek és kazánok, utihengerek, teljes körszivattyu- telepek berendezése, zsilipek, átereszek, felvonó-gépek, tartónyok, csövek, » R e f o r m « víztisztító készülék. (Popelka szabadalma.)

értékben m ű t á r g y a k sorsoltatnak ki.

A művészeti folyóirat czime: Szerkeszti: LYKA KÁROLY.

közvetítő foum, mely összekapcsolja az alkotó művészt a szépért lelkesülő, műszerető közönséggel. Ami szépet és ujat termel a magyar m űvészek vésője és ónja, azt a Művészet a legmagasabb színvonalon álló sokszorosításban közli. Kéthavonkint 70—80 oldalon temérdek képet, rajzot közöl; a legjobb magyar munkákat, gyönyörű színes műmellékleteket, grafikai lapokat, eredeti rézkarezokat, szövegében pedig ösmerteti a modern és a régi művészetet. — Előfizetési ára olyanoknak, kik nem tagjai a társulatnak 18 kor. Az előfizetési pénzek a Művészet kiadóhivatalába küldendők: Budapest, Andrássy-ut 10.

A

Hengerelt s szögecselt vasgerendák. Vasúti kocáik8 teher- éa személyszállításra.

MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK. A magy. kir. államvasutak központi menetjegyirodájának szervezése. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint Budapesten (IV., Vigadó-tér 1. sz.) »A magy. kir. államvasutak központi menetjegy irodája* czég alatt a legnagyobb fényűzéssel berendezett uj iroda létesült, melyben következő osztályok léteznek : 1. Egy idegenforgalmi iroda, melyben az utasnak magyar, német, franczia, angol, román és orosz nyelven minden szükséges felvilágosítások díjmentesen adatnak. 2. Egy olvasó terem, amelyben a nagyobb bel- és külföldi hírlapok, valamint a színházak és egyéb mulató helyek hirdetései, nemkülönben a fővárosi czim- és lakjegyzék az iroda látogatóinak díjtalan használatára állanak. 3. Egy etnográfiái és házi iparbazár, melyben magyar jellegű emléktárgyak és különlegességek, képes levelezőlapok és fénykép-albumok árusittatnak el és magyar festőművészek müvei állandóan kiállíttatnak. 4. Egy menetjegyiroda, amelyben nemcsak az utazásokhoz szükséges menetjegyek kiadatnak, hanem a színházakba, mulatóhelyekre, lóversenyekre, muzeumokba és kiállításokba szóló belépőjegyek is kiszolgáltatnak. 5. Egy tudakozódó iroda fürdők számára, melyben az összes magyar fürdők prospektusai találhatók és ahol ezen fürdőhelyekre vonatkozó mindennemű felvilágosítás a legnagyobb készséggel s díjmentesen megadatik. Budapest, 1902. deczember hó.

Az igazgatósáé.

M Ű V É S Z E T .

Művészet

y Aki be akar lépni aa O. M. K. T. tagjai közé, kérjük, ezt, s kitöltvén, adja a postára az O. M. Képzőművészeti czimére Budapest, VI., Városliget, Uj Műcsarnok.

vágja le Társulat

Tagbelépési nyilatkozat. Alulírott az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat rendes tagjai sorába lépek s a Társulati alapszabályok értelmében kötelezem magamat az 1903. évtől számított legalább három éven át, évenkint husz koronát, Budapesten, a Társulat pénztárába befizetni. Kikötöm magamnak viszont mindazokat az előnyöket és jogokat, amelyek ugyanazon alapszabályok szerint a Társulat rendes tagjait megilletik. Hely és kelet : Név: Állás:

Z O N G O R Á K

Gmehling

ÉS

P I Á N I N Ó K

Hermann

a világ első gyáraiból, valamint a párizsi világkiállításon kitüntetett

császári é s k i r á l y i u d v a r i s z á l l í t ó

bőr- és bőrbutor-gyára.

saját készítmények

közöttük több jókarban lévő átjátszott is, ez időben legolcsóbban vásárolhatók és bérelhetők

p a p i r ^ o j a r a ^ , t á m l á n y o h jőfr,

H,ályha-ellen-

m a p p á ^ .

s j é g i

j j é ^ e ^ bőrrel

KERESZTÉLY

nád-

hírnév, zongoratermében

BUDAPESTEN IparVáczi-körut 21. udvar

bevonatna

BUDAPEST, VII., DAMJANICH-U. 6. •pARisHMALürftsöro^iíúMitTcrr Szenzáczlós!

Szenzáczlós!

Szenzáczlós I

• r Jobb, mint a világ ö s s z e s

szappanja!

a „BAUMANN IDEÁL" egyedül álló egészségi rúzsa plpera-mosdópor a bőr ápolásira. A nevezett por naponta! használat mellett majdnem csodákat műve 1 , a bőrt gyengedén es rózsásan, bársonvlágyan és frissé teszi, jótállás mellett eltávolítja a sárga bőrt, az orr rinczait, szeplőt, bóratkát, felpattanást, vörös orrt stb. Télen nélkülözhetetlen durva, vörös, fölpattant bőr ellen. Baiunann Ideál mindenütt, főleg a hölgykőzönség közt nagy leltünést keltett.

Baumann Ideál nemcsak eltavolitja de nélkülözbetóvé teszi a kellemetlen

a vörös bőrt és a rizspor és festék

pikkelyeket, használatát.

• Elegáns urak és hölgyek, a kik ráncznélküli tiszta arezbőrre súlyt fektetnek, a kipróbált, biztosan ható »Baumann Ideált nélkülözhetetlen. A ki egyszer egy kísérletet t tt a »Baumann Ideált-lai, az más szert nem használ többé. — s*ra egy csomagnak 16 fillér. 3 kor. beküldése ellen 20 csomag bérmentve küldetik. Mintakúldemény 50 fillérért, esetleg levélbélyegekben. Szétküldés az egyedüli leitaláló, szab. birtokos és gyáros, Baumann Jenő által Zimonvban. Budapesti képviselő: Török József, gyógyszerész, Király-utcza 12 MINDENÜTT

KAPHATÓ

Karcsú

l e u i s egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t használ. Ennek hatáaa a növényből nyert >Vesicuíosine<-ben rejlik. Ezek, az orvoaok által jónak talált pilulák karcsúvá teszik a termetet ée nem hatnak kedvezőtlenül ez egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a taplélkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tulnagy elkövéredés gyógyításán kívül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a teát finkcziólt, meglfjitják az arczvonáaokat es a testnek visszaadják a rugékonysigot éa ez erőt Ez minden nő titka, kl karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkét nam számára, még a legkényesebb természetüeknek is, kellemesek és nem árthatnak az egészségre. A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Törvény védi.) Üvegje utaaitáseal 6 korona 4 5 fillér, bérmentesen, utánvéttel • korona 75 fűlér. J. Ratié gyégysz. 5. Paa. Werdeau, Páris IX. - E p e d ü l ! raktár Magyarország és Ausztria részére: TÖRÖK J. gyógyszerésznél Budapest, Király-utcza

Kérjenek

dobozokét

ez . UNION DKS FABRICANTS"

peezétJéreL

ASSZONYOK ES LEÁNYOK! A női bajok nehézségei

(hátfájós, testfájás, görcsök, fejfájás, rosszullét stb.)

ellen

ajánlatos »AMASIRA« egy határozottan ártalmatlanul ható és kellemesen bevehető teakeverék (poralakban). Orvosilag melegen ajánlva. — Dr. med. M. Stuttgartban irja a többek k ö z t : >A belsőleg ajánlt gyógyteák közül, 1 egy sereg kedvező tapasztalat alapján, egy uiabb teavegyüléknek adtam előnyt, amely »AMASIRA« név alatt van bevezetve és hatásában tényleg minden más teát felülmúl.* stb. — Dr. med. 0 . Berlinben jelentést tesz eredményeiről és többek közt ezt m o n d j a : »S. A. kisasszony Köpenick asszonynál : A gyenge alkotású, kissé halavány pácziens rosszullétről és hátfájásról panaszkodott a P kezdeténél, valamint néhány nappal azután. A negyedik csésze teánál elmultak ezen nehézségek. Más okból történt utolsó látogatásánál augusztus 3-án, frissebbnek látszott, mint azelőtt. Eletuntsága elmúlt és most kettő helyett dolgozik* stb. — J. asszony Stuttgartban közli: >Nem fogom elmulasztani minden felebarátnőmnek ezen kitűnően ható készítményt a legmelegebben ajánlani.* stb. — A fenti, valamint minden egyéb elismerő irat eredeti példányai a gyárosnál betekintésül le vannak téve. — »AMASIRA« féldoboz 2, egész doboz 3 kor. (2—3 hónapig eltart!) Csupán A. Locher névaláírással valódi I Egyedüli g y á r o s : Andr. Locher, Pharmac. Laboratonum, Stuttgart. — Raktárak: Budapesten : TOROK J., Király-utcza 12. — Pozsonyban : Dr. ADLER Salvator-gyógytárában, valamint Osztrák-Magyar monarchia minden nagyobb gyógytárában.

ERGUR Bank és Váltóüzlet Részvény-Társaság.

Csodás hatása azonnal nyilvánul: szeplő, májfolt, börtisztátlanság nincs többé. Kisimítja a ránezokats

a bőrt a legkésőbb korig simán és üdén tartja. 1 tégely K. 1.40. — Királynö-hölgypor, egész világon mint legjobb hölgypor használva, 3 szinben. 1 doboz K. 1 40. — Királynő-szappan, 1 db 1 kor. — F ő r a k t . : Temesváry J. gyógysz. Zombor é s Török J. Budapest, Király-utcza 12.

A Hazai Bank Részvénytársaság

VIII-ik évi rendes közgyűlését 1903. évi f e b r u á r hó 25-én délben 12 ó r a k o r fogja Budapesten, a bank helyiségeiben megtartani. T Á R'G Y S O R O Z A T : 1. Az igazgatóság jelentése. 2. A felügyelő-bizottság jelentése, a mérleg megállapítása, határozat a nyeremény felosztása iránt és a felmentés megszavazása. 3. A felügyelő-bizottság tiszteletdijának megállapítása. E közgyűlésre a t. cz. részvényesek azzal a figyelmeztetéssel

hivatnak meg. hogy az alapszabályok 17. S-a értelmeben a kö/gyülésen 25 darab részvény utan egy szavazattal bír minden részvényes, aki részvényeit a még le nem jart szelvényekkel együtt a közgyűlésre kitűzött határnap előtt 8 nappal a tarsaság pénztáránál Budapesten, vagy a hirdetményben e czelra kijelölt más helyen letette és hogy minden további 25 részvény ugyanazon feltételek'mellett szintén 1—I szavazatra jogosít; miért is a szavazati jog érvénye: itése czeljából a részvények szelvényekkel együtt lolyó e \ i február hó 17-én déli 12 óráig vagy a bank értékpapirpénztáránél, vagy a Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület főpénztáránál, vagy a bécsi Niederösterreichische Escomp'te-Gcsellschaft pénztáránál leteendők, a noí ez alkalomból a megvizsgált évi mérleg a felügyelő-bizottság jelentésével együtt, átvehető. Budapest, 1903. február hó 5-én.

Az igazgatóság.

llást vagy mellékfoglalkozást

A

kereső művelt és megbízható egyének, ugy helyben, valamint a vidéken — t i s z t e s s é g e s é s j ó l jövedelmező

foglalkozást kaphatnak.

Ajánlkozások »151. Postafiók, Budapest* czimre kéretnek.

Értékpapírok vétele és eladása a árfolyam szerint.

Takarék betétek:

napi

Kölcsönök

BUDAPEST

értékpapírokra

a legelőnyösebb

feltételek

mellett.

c