GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata VI. évf. 3. (21. sz.)
Évről-évre átéljük azt bibliai történetet, amelyben Jézus öt kenyér és két hal kevésnél is kevesebb adagjából 5000 férfit, és a hozzájuk tartozókat elégítette meg. A Gondviselő Isten évről évre megismétli ezt a csodát. Nem csak ötezret, de ötszázezret, vagy ötmilliót tart jól a lisztté őrölt, kenyérré sütött gabonából. Ám az adakozó Isten meg akar tanítani bennünket is az adakozás művészetére. Mint jó pedagógus példát mutatott: így kell megoldani a feladatot! És ezreket tartott jól. Nem véletlenül kezdte a csodatevést azzal a felhívással: „Ti adjatok nekik enni!” Mert a holnapja felől aggódó ember nem lát túl saját szűkre szabott lehetőségeinek és képességeinek körein. „Ti adjatok nekik enni!” – és akkor a tanítvány felkapja a fejét: „De hát Mester, ez lehetetlen, ilyen nincs, ez képtelenség!” És mindaddig, míg nem értjük meg, hogy életünk nagy dolgaiban a saját határainkon kívül van csak megoldás, addig mindig is értetlenek maradunk. Filep számot vetett: „Nincs annyi pénzünk, lakott hely messze van, meg
2015. augusztus
Isten kenyere
– Új kenyér ünnepére –
különben is már beesteledett, bezártak a boltok!” András is még a „körön” belül kutat megoldás után: „Volna itt egy kis egy-smás ennél a fiúcskánál, – de hát mi ez ennyi népnek?” És akkor, az emberi tehetetlenség körén kívül álló Emberisten benyúl a körbe – és megmutatja hatalmát! Ehhez persze szükséges az a kevés – képletesen szólva az öt kenyér és két hal – amit meg tudjon áldani és szaporítani az Isten. A tehetetlenségét fel- és elismerő emberre is szükség van, ha csodát, áldást akarunk látni. Nem csoda, ha Jézus nem tett csodát ott, ahol nem talált hitet, alázatot. A csoda mindig ott kezdődik, ha valaki odaadja kis semmi kenyérkéjét, két fillérét, szíve csücskét, nyomorult életét. Szóljon az imád: Kevés erőm van, de ami van azt használd, Uram! Kevés időm van – az élet csak egy pillanat – de neked adom, Uram! Kevés képességem van, de azt a te dicsőségedre akarom használni, Uram!
Kevés anyagi lehetőségem van, de azt oltárodra teszem: áldd meg, Uram! Kevés, gyenge az egészségem – de életem testestől-lelkestől a tied, Uram! Kevés a szó, emberi a gondolat – te adj szót, tedd mennyei ízűvé az Igét! Jézus vette a kenyeret és hálát adott. Ezzel is tanít: hálát adni a kevésért. Akkor várhatjuk, hogy a kevésből sok legyen. Néha nagyot tévedünk, amikor azt hisszük: olyan kevés az, amim van! Talán szégyelljük megvallani is: nekem csak ennyim van! – és elrejtjük, mint a példázatbeli szolga az urától kapott talentumot. Istent is szegényítjük ilyenkor, nem csak magunkat, mert nem adunk lehetőséget számára a bőség csodáját megmutatni. Kell a kenyerecske, a halacska… Volt már ilyen eset a Biblia történetei között: egy marék liszt, kanálnyi olaj… és semmi több. (1. Kir. 17) De ha az özvegyasszony megosztotta ezt a keveset Illés prófétával, igaz lett, hogy „a szakajtó nem ürült ki, és a korsó
nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.” Ha előveszed „értéktelen” értékeidet, és megosztod – más is élni fog! Amikor pedig az utódpróféta, Elizeus kérdezte egy másik özvegytől: „Mi van a házadban?” – a szégyenmentesen megvallott kiszolgáltatottság korsónyi olaja elég volt az Isten csodájának létrejöttéhez: amíg fért a szomszédoktól kölcsönkért korsókba, addig nem apadt el az olaj. Az összegyűjtött korsók száma a hit nagyságát jelzi. Az özvegyasszony hite elég volt saját túléléséhez. Jézus hite elég volt ötezer túléléséhez. És még Ő is jól lakott. És még maradt is… Jézus keveset adott önmagának: összes vagyona a ruhája volt. De önmagát nem sajnálta odatenni Isten oltárára. Az önként adott kenyérből, halból jutott sok ezernek; Jézus önként adott áldozatát is megsokasította Isten: jutott az ötezreknek, a világnak, minden embernek, minden bűnösnek. Neked is! Mert Isten ennyire szerette a világot. Füstös Gyula
2
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Néhány szó a görög katolikus Metropóliáról
Néhány hete a Szentatya, Ferenc pápa, megalapította a görög katolikus Metropóliát, vagyis az önálló magyar görög katolikus egyházat. Ezzel kapcsolatban, néhány fogalmat, és hátteret szeretnénk tisztázni. A metropolisz görög eredetű szó, nagyvárost, vagy világvárost jelent. A keresztény ókorban, a jelentős egyházi központok, az akkori nagyvárosokban alakultak ki. (Pl. Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia, stb.). A Metropolita, tehát általában egy nagy egyházi szervezet vezetője. Pontosítva az „egyházi vezető” kilétét, emlékeztetnünk kell – már elsőáldozós korunkban tanultuk – az egyházban megjelenő hét szentség fogalmára. Ezek egyike az egyházi rend szentsége, ami akkor jön létre, amikor valakit pappá szentelnek. A papszentelésnek hármas fokozata van: a diakónus (tanít, a szegényeket segíti, szertartásokban segédkezik), az áldozó pap (parókián, plébánián teljesít szolgálatot), és a püspök, aki az apostoli hatalom teljességét birtokolja. Az egyházban még számtalan tisztség létezik, amelyeket nem szenteléssel, hanem kinevezéssel, és beiktatással kapnak a papok. (Pl. esperes, kanonok, érsek, bíboros, sőt, a római pápa is. Ró-
mai pápát nem szentelnek, hanem mint Róma püspökének megválasztott személyt, beiktatják hivatalába). A Metropolita, (a római katolikus egyházban az érsek), az egyházjog (kánonjog) szerint olyan püspök, aki legalább három egyházmegye működését felügyeli. A magyar görög katolikusság esetében a létrejött metropóliának bonyolult történelmi háttere van. A Trianoni Békeszerződés miatt megcsonkított Magyarország határain kívül eső (Szovjet, Román, Csehszlovák) görögkatolikus egyházmegyéket a kommunista hatalom megszüntette. Csak hazánkban maradt épségben a Hajdúdorogi Magyar Görögkatolikus Egyházmegye, illetve az egykori Eperjesi Egyházmegye, a határ által elvágott, hazánkba eső része. Utóbbiból alkották meg a Miskolci Apostoli Adminisztraturát, amelyet egy püspöki helynök irányított. Később – mivel sokan elköltöztek ÉszakkeletMagyarországról a Dunántúlra, és más megyékbe – megalakult a Szórvány Helynökség. Ebben az egyház kormányzati rendszerben kaptuk a hírt, hogy – hosszas küzdelem után – megalakult az önálló Metropólia. A Pápa három egyházme-
gyét alapított: a Miskolcit, melynek területe megegyezik Borsod-Abaúj-Zemplén megye közigazgatási területével, és dr. Orosz Atanáz megyéspüspök vezeti. A Nyíregyházi Püspökség területe Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével egyenlő, a püspöki szék betöltése még nem történt meg. A Hajdúdorogi Egyházmegye a fenti területeken kívül eső, az egész ország területét jelenti, központja Debrecenben van, és Kocsis Fülöp, metropolita vezeti, a Metropóliával együtt. Ez az egyházkormányzati döntés a világegyház elismerését jelenti a magyar görög katolikusság iránt, ami a papképzést, a templom, és közösségépítést, egyházi események szervezését, és karitatív munkát jelenti. Aki rendszeresen jár templomba, a Szent Liturgiában, az un. elbocsátás szövegében, ezt hallja énekelni: „Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly főpüspökének… esedezései által könyörüljön rajtunk…”. Így legyen! A nagy főpapok, metropoliták, és szentek járjanak közbe, egyházunk sikeres működésében, ami az Evangélium hiteles hirdetését jelenti. Dr. Nagymihályi Géza
Görög katolikus püspöki rezidencia Kassán
1646-ban a ruszinok(rutének) az Ungvári Unióban kimondták egyesülésüket Rómával. A mai Szlovák és Magyar Görög Katolikus Egyház hívei is lényegében egykori ruszinokból kerültek ki. Ez alól csak a későbbiekben csatlakozott néhány település képez kivételt. A Magyar Királyságban nem voltak külön részegyházaik a magyaroknak, szlovákoknak és a ruszinoknak. A ruszinok nemzetiségi öntudata már a 18–19. században sem volt erős, ennek következtében erősen elszlovákosodtak vagy elmagyarosodtak. Az egyházakkal kapcsolatos problémákat az első világháború hozta meg. Mindkét egykori ruszin görög katolikus püspökség (Eperjes, Munkács) is csehszlovák uralom alá került. A Csehszlovák Köztársaság megnehezítette a katolikusok életét. Novák István eperjesi püspököt a legtöbb latin rítusú püspökhöz hasonlóan kitagadták. Helyére csak 1927ben neveztek ki új püspököt Gojdics Péter Pál személyében. Addig Russnák Miklós és Nyáradi Dénes végeztek adminisztrátori feladatokat. A csehszlovák hatalom azonban szívesebben ápolt jó
Püspök
kapcsolatokat az ortodox kereszténységgel, mint a katolikusokkal. Így a görög katolikus híveket arra buzdították, hogy utasítsák el az uniót Rómával. A mozgalom nem ért el nagy sikert, de ez volt az
első komoly támadás a görög katolikus egyház ellen. XI. Pius pápa 1937. szep tember 2-án Ad ecclesiastici regiminis incrementum apostoli bullájában megszünteti az eperjesi és munkácsi püspökség függését a magyar egyházmegyéktől és közvetlenül a Szentszék alá rendeli őket. A második világháború után Munkácsot a Szovjetunióhoz csatolják. Csehszlovákiában csak az eperjesi püspökség marad meg a görög katolikusok igazgatására. 1950 áprilisában összehívják az eperjesi „Szobort” (gyűlés), melyen a kommunista hatóságok felszámolják a görög katolikus egyházat, és annak minden vagyonát a Moszkvai Pátriarchátus által képviselt görögkeleti egyház veszi át. A görög katolikusok legnagyobb része ezt elutasította. Két legfőbb képviselőjüket boldog Gojdics Péter Pált és boldog Hopko Vazult letartóztatták. Enyhülést csak 1968 hozott, amikor újra engedélyezték a görög katolikus egyházat. Ingatlanjait azonban nem kapta vissza, közösen használhatta az ortodox egyházzal. A meglévő 292 egyházközség közül 205 támogatta a Rómával való unió visszaál-
3
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Kassai templom
lítását. Ez a változás aztán a szovjet invázió után is megmaradt. 1980. október 13án II. János Pál pápa létrehozta a Torontói Szlovák Eparchiát, melyet a Torontói Ukrán Görög Katolikus Eparchiától különített el. A rendszerváltozás után az egyház helyzete javult, bár birtokait csak 1993ban kapta vissza. Ezután a templomok közös használatát felszámolták és az ortodox híveket kiutasították a templomokból. Csehszlovákia szétválásával Csehországban maradt mintegy kilencezer hívő, akik számára 1996-ban apostoli exarchátust hozott létre II. János Pál pápa. 1997-ben II. János Pál pápa apostoli exarchátust hozott létre Kassán, Kassai Görög Katolikus Exarchátus néven. 2008. január 30-án XVI. Benedek pápa megalapította a pozsonyi székhelyű görög katolikus püspökséget, ezzel egyidőben egyházmegyei rangra emelte a kassai apostoli exarchátust és az addigi eperjesi görög katolikus püspökséget érsekséggé emel-
Szentek
Szent Cirill és Metód
te. Így létrejött a szlovákiai görög katolikus egyháztartomány, mely az Eperjesi Arcieparchia a Pozsonyi Eparchia és a Kassai Eparchia három egyházmegyéjéből áll. Az új egyházmegyei felosztás ellenérzéseket váltott ki a szlovákiai magyar kisebbségen kívül a rutén kisebbségből is. Míg a magyarok a latin rítusú egyházmegyék elrendezését és magyar püspök hiányát kifogásolják, addig a rutének elsősorban azt, hogy az 1950-es évek óta fennálló állapoton (ettől fogva nem tartanak ruszin nyelvű görög katolikus istentiszteletet) nem kívánnak változtatni. Az Eperjesi Görög Katolikus Főegyházmegye elutasítja a ruszinok ezen kérését. A Kassai Görög Katolikus Egyházmegye 2008. január 30-áig Kassai Görög Katolikus Apostoli Exarchátus, a görög rítusú katolikus egyház egyházmegyé-
Görög Katolikus Püspöki Központ
je Szlovákiában. Püspöke (eparchája) Chautur Milan redemptorista szerzetes. A püspökség székesegyháza a kassai Szent Istenanya Születése templom, mellette épült fel a kassai püspökség korszerű központja, melyet 2005 szeptemberében szenteltek fel. Területe megfelel a Kassa megyei önkormányzat fennhatósága alá tartozó területnek, 86 plébániája van és 157 temploma. A püspökség védőszentjei Szent Cirill és Metód. 1997. február 21-én hozta létre II. János Pál pápa az Eperjesi Görög Katolikus Egyházmegyéből. Az új kormányzóságot azért hozták létre, mivel ennek területe eredetileg a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyéhez tartozott. A kormányzóság közvetlenül a Szentszéknek lett alárendelve. Kormányzója alapításától Chautur Milan redemptorista szerzetes. 2008. január 30-án XVI. Benedek pápa az exarchátust egyházmegyei (hivatalos nevén eparchia) rangra emelte, melynek első püspöke Chautur Milan lett. Az egyházmegye a szlovák görög katolikus egyháztartomány része. Göőz László, Havasi Péter 1983-ban robbantották fel második görögkatolikus kőtemplomunkat Böszörményben. Ezt az épületet kassai mesterek tervezték, építették fel. Éppen emiatt kerestem meg elektronikus levélben a Kassai Figyelő című felvidéki havilapot. Információt szerettem volna kérni a kassai görögkatolikus székesegyházról. Kiderült, hogy 2010 szeptemberében már írtak egy cikket a Kassai Figyelőben róla. Betűhíven közlöm a megjelent cikket, semmit sem változtattam rajta. Köszönöm hozzájárulásukat. Borók Imre
4
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
A „Nyomorultak” margójára
Victor Hugo regényének plébánosa szeretettel fogadja otthonába Jean Valjean fegyencet, ételt, italt, szállást ad neki. A szabadult fegyenc azzal „hálálja meg” a pap jóságát, hogy reggelre a ház ezüstkészletével megszökik. Néhány óra múlva a város rendőrei visszaviszik az elkövetőt a pap lakására, mert sejtik az ezüstkészlet eredetét, s a fegyenc kopott zsákjából büszkén pakolják az asztalra a lopott holmit. Ebben a pillanatban dől el a főhős jövendő élete! A pap hazudik a tolvaj megmentéséért, mert tisztában van azzal, hogy visszaeső bűnösként milyen sors várna a kenyérlopásért kapott súlyos büntetését letöltőre. „Fiam! Miért nem mondtad, hogy neked ajándékoztam ezeket? A két gyertyatartót itt felejtetted. Ezek is a tieid.” Így beszél a pap a csavargóhoz, s a rend őreinek elképedésére mindent bepakol a zsiványLassan hagyománnyá válik, hogy minden évben külföldre utazunk, mi, a hajdúböszörményi görögkatolikus egyház tagjai. Ilyenkor felkeresünk egy-egy neves külföldi zarándokhelyet. Idén Ausztriába igyekeztünk, Mariazell kegytemplomába. Most is a Misszió Tours Utazási Iroda, és a Csicsibusz Kft. nyújtott segítséget abban, hogy valóra váljanak az elképzeléseink. Nemcsak Hajdúböszörményből és Budapestről, de Debrecenből és Miskolcról is érkeztek utastársaink. Akadtak közöttünk református és római katolikus hívek is. Szállásunk Kőszegen volt, ahol a verbita szerzetesek Szent Imre Missziósházában laktunk. Szép környezetben, hatalmas park kellős közepén áll ez a többemeletes épület. Aki akart, közülünk is részt vehetett a szerzetesek életében, szertartásaiban, imádságaiban. Megtudhattunk tőlük
zsákba. Végül még a két „ottfelejtett” gyertyatartót is hozzáteszi. „Bűncselekmény hiányában” Jean Valjeant szabadon kell engedni! Romantikus regényben történhet ilyen – mondanák a mindenben kételkedők – s nem a valóságban. Pedig ez a pap csak azt tette, amire Jézus tanította: a ros�szért nem rosszal fizetett, nem akarta elítélni a bűnöst, hanem szerette volna megmenteni. A Jézus előtti „erkölcs” azt tanította, hogy „szemet szemért!” (Még a feudalizmus korában is! – Ez volt az ún. talio elv.) A Názáreti Ács – a szelídség apostola – azt hirdette: „Ne szálljatok szembe a gonosszal. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is.” (Mt.5.38) Lehet-e így élni? Érvényes-e az a kőkemény kívánság, hogy azokat is szeressük, akik bántanak bennünket, akik bajt hoznak ránk?
A „Hegyi beszéd” tanításában Jézus félreérthetetlen határozottsággal kijelenti, hogy ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, akkor semmiben sem különbözünk a pogányoktól. Szereti-e egy pap azt a bűnözőt, aki kirabolja, megrongálja a templomot, vagy tettleg bántalmazza az atyát, azért, hogy pénzt csikarjon ki tőle? Napi hírekből tudjuk, hogy a bűnözők ötlettárában milyen előkelő helyet „szereztek” a különböző egyházak. Mit tegyünk? Énekeljük el az elkövetőknek a „Szeressük egymást gyerekek” kezdetű örökzöld slágert, vagy tárcsázzuk a rendőrség hívószámát? Ha nem jelentjük fel a bűnözőt, akkor mi magunk is bűnpártolókká válunk, miattunk is továbbterjed a bűnözés. Ha feljelentjük, hol marad a megbocsátó irgalom, amit Jézus tanított? Szándékosan élezem ki a
Zarándokút Mariazellbe
rengeteg érdekességet erről a misszionárius szerzetesrendről, történetükről, a magyar verbitákról. Félpanziós ellátást, reggelit és vacsorát is kaptunk tőlük. Arra is akadt módunk, hogy esténként a kisváros utcáin sétáljunk, lemenjünk a főtérre, megnézzük a híres kőszegi várat. Június 29-én hajnalban, hatkor indultunk el, a görög katolikus templom elől. Előtte még Sási Péter esperes urunk úti áldásban részesített bennünket, zarándokokat. Kényelmes buszon ülve, többszöri megállással haladtunk kijelölt célunk felé. Útközben filmeket néztünk Sissi császárnőről, imádságos zenét hallgathattunk. Első nagyobb megállónk, immár Ausztriában, nem volt más, mint a történelmi, Trianon előtti Magyarország legkisebb városa, Ruszt. Megnéztük a szép, ódon hangulatú
főteret, sétáltunk a rendezett, macskaköves kis utcákon. A Fertő-tavat, hazánk harmadik legjelentősebb állóvizét is megcsodálhattuk, az osztrák oldal felől. A régi, gótikus Halásztemplomra is vethettünk néhány pillantást. Az osztrák Burgenland tartomány székhelyén, Kismartonban, az Esterházy hercegek fő rezidenciáját tekintettük meg. Rácsodálkoztunk gazdagságukra, ízlésükre. A kastély meglátogatása mellett elmentünk a Hegyi Templomba, ahol Haydn, a híres zeneszerző mauzóleumát is megnéztük. Így aztán csak este értünk szállásunkra, Kőszegre. A zarándoklat második napján felkerestük Közép-Európa egyik legjelentősebb zarándokhelyét, Mariazellt. Ez a nemzetközi Mária-zarándokút nyugati kezdő állomása is egyben. (Keleti végpontja nem más, mint az erdélyi Csíksom-
helyzetet. Jézus ugyanis ellenfele minden bűnnek, ugyanakkor a „vámosok és bűnösök” barátjának hívják kortársai. A bűnüldözés mindannyiunk kötelessége, a bűnt üldöző szervekkel minden jóakaratú embernek együtt kell működni! A bűnösök megmentése, jó útra térítése, a „Tékozló Fiúk” befogadása ugyanígy emberi feladatunk. Sajnos vadember is lakhat bennünk, aki a világ rendjét ma is az ököljog törvényei szerint irányítja. Ez a vadság nemcsak a bűnözők körében lelhető föl. Ott rejtőzik az áldozatok vérszomjas tekintetében is, ott bujkál a halálbüntetést visszakövetelők táborában is. A vadembert kellene megszelídíteni a bűnözőkben és a törvénytisztelő állampolgárokban egyaránt! Victor Hugo papja a „Nyomorultak” világában ezzel próbálkozott... Nagyenyedi Zoltán
lyó. Északon Czestochowa a célállomás Lengyelországban, míg délen a horvátországi Medjugorje jelenti a Máriazarándoklatok hagyományos kezdetét, illetve végét.) Útközben megálltunk Maria Schutz-ban is. A barokk kegytemplom mellett egy csodatévő, gyógyító forrás található ezen a helyen. A templom 1749-ben épült. Mariazell már a középkorban is nagyon fontos zarándokhely volt. Nagy Lajos királyunk, a törökök felett aratott győzelme után, hálájaképpen, 1378-ban nagyszabású és gazdag templomot építtetett itt. Ennek bizonyos részei mind a mai napig állnak még. Így a magyar zarándokok kiemelt célpontjává vált Mariazell kegytemploma, századokon keresztül. Sok magyar emlék köti ehhez a helyhez a zarándokokat. Honfitársaink közül rengetegen megfordulnak errefelé. (Folytatás az 5. oldalon.)
5
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus (Folytatás a 4. oldalról.)
Többek között, Mindszenty József esztergomi bíboros is ebben a templomban nyugodott halála után, mindaddig, míg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról. Szentmisét tartottak nekünk a főoltárnál. Megnéztük a Szent Istvánnak, és Mindszentynek szentelt kápolnákat. A mariazelli keresztutat is elvégeztük a Kálvária hegyen. Még arra is akadt lehetőségünk, hogy egy különleges kis múzeumot is felfedezzünk, ahol a fő látványosság, egy teljesen egyedi, mozgó, mechanikus betlehem volt, melyet egy osztrák férfi, majdnem negyven esztendei munkával hozott létre. Vásárlásra, pihenésre, nézelődésre is akadt lehetőségünk a kisvárosban. Zarándokutunk harmadik napján felkerestük Bécset. Az osztrák fővárosban megnéztük a Kunsthistorische Mú zeum előcsarnokában Mun kácsy Mihály freskóit. A Burg ban betekinthettünk a Spanyol Lovasiskola lipicai lovainak idomításába. Felkerestük a Hofburg kincseskamráját is. Itt van kiállítva Bocskai István erdélyi fejedelem törökök által készített királyi koronája is. Nekünk magyaroknak, nekünk hajdúknak, különleges jelentőséggel bír ez a történelmi ereklye. Annak idején, szó volt róla, hogy a hajdúk letelepítésének négyszázadik évfordulója alkalmából, esetleg Magyarországon is megtekinthették volna az érdeklődők, ám ez végül nem valósult meg. Aki kíváncsi az eredeti koronára, ezért kénytelen Bécsbe utazni, ahol vethet néhány pillantást a fejedelmi diadémra. Nekünk görögkatolikusok nak, legalább ilyen fontos szakrális emlék a máriapócsi könnyező Mária-kép is. Nem is mulasztottuk el felkeresését a Szent Istvánról elnevezett kultuszépületben. Ebben a katedrálisban található ugyanis az eredeti kegykép, mely először könnyezett. Lipót császár egyből Bécsbe ho-
Úti cél a szikla tetején (Fraknó vára)
zatta, a Stephansdomba. Ám az ereklye helyére készített másolat is könnyeket ontott Máriapócson, a bazilikában. Innentől vált a legfontosabb görögkatolikus zarándokhel�lyé Magyarországon a Nagykálló és Nyírbátor között elterülő kisváros. Éppen csak beköszönhettünk, rövid volt az idő, melyet eltölthettünk az istenházában. A székesegyház szokás szerint tömve volt turistákkal, de akkor is jó volt látni a kegyképet. Buszos városnézéssel folytatódott a nap, körbehaladtunk a bécsi Nagykörúton, a Ringstrassén. Megnéztük az osztrák Nemzeti Színházat (Burgtheather), a bécsi Operaházat. A Parlament épülete mellett is elhaladtunk. Napunkat Schönbrunnban, a híres kastélyban fejeztük be. Nemcsak a kastélyt néztük meg, de a kertekben is szétnéztünk, felkereshettük a Gloriettet, és a labirintust is, akárcsak a rózsakertet vagy a Hintómúzeumot is. A tárlatot megtekintve belekóstolhattunk a császári család mindennapjaiba. Lenyűgöztek bennünket az uralkodói lakosztályok. Zarándoklatunk negyedik, utolsó napja igazán mozgalmasan telt el. Ahelyett, hogy egyenesen hazafelé indultunk volna el, inkább reggeli után visszamentünk Ausztriába. Felkerestük a templomos lovagok egykori lékai várát. Ez az erőd mind a mai napig
is magán viseli a román és gótikus építészeti elemeket. Egyedül itt, ezen a helyen éltek a középkorban hazánkban templomos lovagok. Voltunk a kaboldi vízivárban is. Ez egy sűrű erdő kellős közepén terül el. A következő fő látványosság, melyet meglátogattunk, nem volt más, mint a fraknói vár, az Esterházy hercegi család sasfészke. Ez egyben Ausztria legnagyobb, teljes épségben fennmaradt, középkori vára is. Külön idegenvezetést kaptunk, egy magyar művészettörténész mutatta be részletesen a várat. Sok érdekes dolgot megtudhattunk a tudóstól, az erődítmény és az Esterházy-család történetéről. Kiderült az is, hogy ezt az erődöt soha senki sem vette be, se a tatárok, se a törökök, de még a kurucok vagy az oroszok sem. Éppen emiatt őrizhették itt a családi kincseket. Gótikus és barokk részletek maradtak fenn teljes épségben az épületen. Megtekintettük a nevezetes fegyvertárat, mely gazdagabb gyűjteménnyel rendelkezik, mint az állami múzeumok. A kincseskamrát sem hagyhattuk ki. Megszemléltük az öregtornyot és a kápolnát is. Nem mehettünk el, míg meg nem néztük a gazdasági épületeket és az Esterházyak családi levéltárát is. A pottendorfi gótikus oltárt szintén megcsodáltuk, akárcsak az ittlévő festményeket. Igazán tartalmas órákat
sikerült eltöltenünk a fraknói várban. Szemügyre vettük Do borjánban, a híres zeneszerző, Liszt Ferenc emlékmúzeumát is, aki ezen a kicsiny, ma alig hatszáz lakosú helyen született. Utazásunk utolsó nagyobb megállója már Magyarországon volt. Megtekintettük Pannonhalmán, a bencés szerzetesek híres, ezeréves monostorát. Ez volt az első kolostor Magyarországon. Immár több mint ezer éve épült fel, 996ban alapították. Még a tatárok ostromának is ellenállt. Csak a törököknek sikerült rövid időre elfoglalniuk. Megnéztük a főapátságot, a Szent Benedekrend templomát, körbejártuk a kápolnákat, de még a refektóriumot is. A könyvtár kincseit is felfedezhettük. Sok középkori kódex és egyéb ritkaság található meg ezen a helyen. Itt őrzik a nevezetes tihanyi alapítólevelet is, az egyik első magyar nyelv-
A pannonhalmi könyvtárat is megnéztük
emléket, 1055-ből. Pannonhalmára ellátogatni mindenkinek örök élményt ígér, kinek lelki, kinek más értelemben is. Sajnáltuk, hogy csak viszonylag rövid időt tölthettünk a bencés szerzetesek kolostorában. Ám indulnunk kellett, hiszen így is csak késő este érkeztünk meg, haza, Hajdúböszörménybe. Sási Péter esperes urunk, a késői óra ellenére is, személyesen fogadott minket, testileg fáradt, de lelkileg feltöltődött, elégedett zarándokokat. Borók Imre
6
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Zarándokút Mariazellbe képekben
Ruszton tényleg sok gólyát láttunk
Kőszeg főtere
Csoportkép zarándokainkkal
Az Eszterházyak parkja Kismartonban
Imádságos lélekkel
Haydn Hegyi Temploma
Végig a keresztúton
Szállásunk a verbitáknál
Zarándoklatunk célpontja Mariazell
Fotók: Sőrésné Molnár Mária
A máriapócsi könnyező kegykép – a Szent István dómban
7
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Ez a betlehem valóban mozog
A bécsi Szépművészeti Múzeum
Bocskai István koronája, a Kincstár ékessége
Nem építészeti hiba – Hundertwasser háza
Zongora Doborján főterén – ki lehet próbálni
A Burg
Bécs a szökőkutak városa is
A schönbrunni Gloriett
A lékai vár bejárata
Fotók: Sőrésné Molnár Mária
8
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
A felrobbantott kőtemplomról
Görögkatolikus egyházközségünk több kőtemplomot is felépített már. Hajdúböszörményi egyházunk korszakai a következők voltak: – a görögkeleti egyház kora (1654-ig) – a görögkatolikus fatemplom kora (1654-1746) – az első kőtemplom kora (1746-1892) – a második kőtemplom kora (1892-1988) – a harmadik, jelenlegi kőtemplom kora (1988-) Konkrétan a második kőtemplomnak akadnak kassai vonatkozásai is. Egy hajdúböszörményi atyafi, kereskedő, kupec ember, Kelemen Bálint arrafelé járt, a Felvidéken, Kassán. (az ő leszármazottai mind a mai napig is városunkban laknak). Mint görögkatolikus hívő, megnézte a frissen felépített, helybeli görög katolikus templomot. Annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, hogy szinte pontos mását megépítteti Hajdúböszörményben is. Elhatározását az is motiválta, hogy az első kőtemplomunkat ekkorra egy ideje alaposan kinőtte létszámbelileg sokat gyarapodó egyházközségünk. Ráadásul már fokozatos állapotromlás is bekövetkezett az első kőtemplomnál. Immár 1883-tól felmerült, napirenden volt, az új templom megépítése. Nagyobbat, szebbet akartak a hajdúböszörményi hívek. A telket is kinézték, megvásárolták, ez volt a mai templom helye. Szerteszét jártak az országban a hívek, keresték a szerintük megfelelő templomot. Végül úgy döntöttek a hajdúböszörményi hívek, hogy megépíttetik a kassai görögkatolikus templom másolatát. 1883 szeptemberében íródott az első levél ez ügyben a városi képviselő-testülethez. 1892-ben kezdődött meg az építkezés. Az építők: Wirt József és Kolacsek Vilmos kassai építészek voltak. A görögkatolikus egyházközség részéről Orosz Gyula és Varga László esperes-paróchusok vezették az építést. Orosz Gyula lelkész majdnem harminc esztendeig volt a hajdúböszörményi görögkatolikusok papja. (18661889). Az építkezést Varga László esperes fejezte be, aki 1896 és 1906 között volt Hajdúböszörmény görögkatolikus esperese. Elismertségét jól jelezte a városban, hogy 1929-ben utcát neveztek el róla. Gyűjtést szerveztek a görögkatolikusok között a költségek előteremtésére. Majdnem 400 egyháztag járult hozzá adományaival a templom felépítéséhez. Ám még ez sem volt elég, a nagyvonalú támogatás is csak a költségek felét fedezte. A másik részt a munkácsi egyházmegye állta. A boltozati munkák már 1893-ra elkészültek. Még az építkezés közben, 1894-ben tetemes repedések jelentek meg a frissen épült templomon. Emiatt perre is sor került az építészek és a város, a hajdúböszörményi görögkatolikusok közt. Kiderült, hogy az építők, nem tudván a böszörményi talaj és városszerkezet jellegzetességeiről, mindenféle előzetes alapozás, valódi talajvizsgálat nélkül építették fel az új, hatalmas görögkatolikus templomot. Úgy gondolták, hogy itt is olyan sziklás a talaj, mint Kassán. Ez a tervezési vagy építési hiba nem kevesebb, mint három év késedelmet okozott. Tudvalevő, hogy Böszörmény is, Rómához hasonlóan, hét dombra épült fel. Egyáltalán nem véletlen, hogy a két református, és a római katolikus templom is éppen ott épült fel, ahol ma is állnak. Mindhárom istenháza dombra épült. A dombok közötti völgyek talaja laza, homokos, agyagos, vizes. Tisztességesen alá kell alapoznia annak, aki egy katedrális méretű székesegyházat akar építeni. Wirt és Kolacsek, a kassai építészek, gyors de hanyag munkát végeztek, hiszen a hajdúböszörményiek is siettették őket. Minél hamarabb szerették volna látni a helybeli görögkatolikusok, erőfeszítéseik eredményeképpen az új templomukat. A mesterek nem szilárd talajra építkeztek, a templomhajó épülete mozgásnak indult, megsüllyedt a templom tetőzete, boltozata megszakadt, faldarabok hulltak róla le, repedések keletkeztek, a hajdúböszörményi
görögkatolikusok legnagyobb bánatára. 1896-ban már „veszélyes szakadásokról” szólt a levél, melyet a felsőbb hatóságnak írtak a hívek. Ezek miatt, a javítások után a belső díszítés csak 1897-ben készült el. Tulajdonképpen az lett volna a legjobb megoldás, ha az egész templomépítést újrakezdték volna. Amit addig építettek, azt le kellett volna bontani, s egy komoly alapozás után, téglánként újra kellett volna kezdeni az épület fundálását. Erre azonban sem az építészek, sem az esperesek, de a görögkatolikus hívek sem voltak hajlandóak. Hiszen így is majdnem kétszer annyiba került a templom, mint amit elterveztek. Sem idő, sem pénz, de még energia és lelkesedés sem maradt a mindent újrakezdésre. Emiatt nem maradt más lehetőség, mint a folyamatos javítgatás. A hajdúböszörményi görögkatolikus híveknek csak egy kívánságuk volt: javítsák ki a templomot, és legyen az díszesebb, mint a kassai görögkatolikus templom. Hét esztendős építés után, 1898. május. 8.-án szentelte fel a templomot Firczák Gyula munkácsi püspök. A háromhajós, monumentális székesegyház mennyezetének és oldalfalainak freskóit Fenczik Kornél és Hoitsy Fridolin festették. Mindketten a munkácsi egyházmegye alkalmazásában álltak. A templom mindhárom harangját Aradon öntötték, Hőnig Frigyes műhelyében. A harangszentelésre azonban csak 1923-ban kerülhetett sor. Miklósy István megyéspüspök úr szentelte fel. A város többi felekezete is képviseltette magát az ünnepségen. A templom több ajándékot is kapott a hívektől. Már alig néhány év múlva, 1906-ban, de 1910-ben is renoválni kellett az új székesegyházat. A felújítás ideje alatt bezárták a templomot. Új külső és belső festést kapott az épület. Nagy változást okozott a templom életében a hajdúdorogi, magyar nyelvű egyházmegye megalakulása is, 1912-ben. Ekkorra, 1912. október. 31.-ére sikerült a templom teljes helyreállítása. Éppen idejében, néhány esztendővel az I. világháború kitörése előtt készült el az új görögkatolikus székesegyház. Képzeljük csak el, hogy mi lett volna, ha a „Nagy Háború” (1914-1918) vérzivataros ideje alatt kellett volna befejezni az építkezést. A Tanácsköztárság (a „kommün”), így is éppen elegendő zavart okozott a híveknek. A román megszállás alatt, a görögkeleti románok alapos pusztítást végeztek az egyházközség iratanyagában. Hadseregük tagjai jónéhány feljegyzést elégettek, megsemmisítettek. Pótolhatatlan iratok vesztek oda. Nem véletlen, hogy Varga László után alig hat esztendő alatt nem kevesebb, mint öt különböző görögkatolikus pap szolgált Hajdúböszörményben. Csak Papp János (1913–927), majd Véghseő Dániel (1927– 1951) esperesek ideje alatt nyugodtak meg valamelyest a kedélyek. Véghseő esperes úr idejében, 1929-ben kapott a templom elektromos világítást. A második világháború is jelentős megpróbáltatásokat okozott az egyházközség és a görögkatolikus templom életében. 1944. március. 19, a német megszállás után, a templom harangjait leszerelték, elvitték. A bombázások kisebb károkat okoztak a székesegyházban. 1944. október 15., a nyilas hatalomátvétel nem okozott károkat, hiszen a város ekkorra már a frontvonalba került. A szovjet és román csapatok bevonulása annál inkább meglátszott a székesegyházon. (belövésnyomok, golyónyomok). A román megszállók másfél napon keresztül fűtöttek a hajdúböszörményi görögkatolikus egyházközség irataival. Emiatt maradt meg olyan kevés irat a levéltárban. Két szovjet vadászpilóta versenyezni, bravúroskodni kezdett egymással. Megpróbáltak a két torony között elrepülni, úgy, hogy ne érintsék meg vadászgépükkel az épületet. Ez egyiküknek sem sikerült, mindketten lezuhantak. Az egyik meg is halt, a másik csak (Folytatás a 9. oldalon.)
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus (Folytatás a 8. oldalról.) megsérült. Így sem úszta meg azonban a felelősségre vonást. Nagyobb baj volt, hogy a két torony is megrongálódott. A renoválás során az addigi két kerek tornyot szögletessé építették át. Ekkor kapta meg jelenlegi formáját. Az 1944 és 1956 közötti időszakról a hajdúdorogi és a nyíregyházi püspökségi levéltárban sem találtam az egyházközséghez köthető dokumentumot. Igaz, Véghseő Dániel (1927-1951) és Varga János (1952-1969) esperes uraknak volt más bajuk is, a kommunista Rákosi-, és a szocialista Kádár-korszakban, minthogy iratokat gyártsanak a görögkatolikus egyházközségről és a templom életéről. Az első irat, melyet találtam, 1956 novemberében készült. A nyugati toronysüveget a hatvanas években ki kellett javítani, mert faelemei elkorhadtak. Ezt a munkát Hajdú István sajószögedi építőmester végezte el. A keleti toronysüveg felújítására csak 1971-ben kerülhetett sor. Ezt a munkát Tardi András torony-szakiparos végezte el. 1979-ben a templom végleg életveszélyesé vált. A gyors állapotromlást a megemelkedő talajvíz okozta. Az egyik sarokoszlop a szentély mellett, tíz centimétert süllyedt meg. A boltívek is megrepedtek, elmozdultak. Mivel veszedelmes lett volna tovább használni a híveknek, be kellett zárni. Eldőlt, hogy az épület nem javítható, menthetetlen. Előbb a tetőzetet szedték le, majd 1983-ban robbantással bontották le a falakat. Ez akkoriban ugyancsak döbbenetes, új technológia volt. Még a Magyar Televízió is közvetíteni akarta ezt az eseményt. Csak Simon Sándor esperes-paróchus, (19691988) bölcs javaslatára álltak el ettől az ötlettől a tévések. Sokan kegyeletsértésként fogták fel a robbantást. Csak a kapubejárat és a két torony maradt meg épségben. A sors iróniája: ha a templom még néhány (négy-öt) évet kibírt volna, betonbefecskendezéssel, talajszilárdítással talán meg lehetett volna menteni az épületet, s nem kellett volna az utolsó tégláig teljesen lebontani.
9 Az új görögkatolikus templom építése 1984-ben már meg is kezdődött. Elindítója Simon Sándor kanonok úr volt. 1988. augusztus. 21.-én már fel is szentelték. Az épület berendezése Nagymihályi Géza esperes úrra (1988-2004) várt. 2004-ben ismét teljesült a hajdúböszörményi görögkatolikus hívek egy nagy álma: templomunk ikonosztázt kapott. Ezt Makláry Zsolt ikonfestő készítette el. A frissen kialakított Toronygalériát már Sási Péter, jelenlegi esperes urunk avatta fel ugyancsak 2004-ben. A hajdúböszörményi görögkatolikus fatemplom száz esztendőt élt meg, az első kőtemplomunk százötven évig szolgálta a híveket. Második kőtemplomunknak kevesebb idő jutott, egy évszázad múltán felrobbantották. Vajha ez a mostani, ez a jelenlegi székesegyházunk is megérné a XXII. századot... Borók Imre
Görögkatolikus ifjúsági gyalogos zarándoklat
Több száz fiatal zarándokolt idén is a Máriapócsi Szűzanyához augusztus 10. és 15. között. A résztvevők 2015-ben a Hajdúböszörmény – Hajdúdorog – Nyíregyháza – Nagykálló – Máriapócs útvonalat járták be.
Tréfák, trufák, történetek – Lakról (2. rész)
Egyszer egy asszony fejet, vagyis kalászt szedegetni volt a határban. Hazafelé a temetőn keresztül kellett jönnie, amellett a nagy gödör mellett, ahol állítólag egykor egy elsüllyedt templom állt. Amikor a gödör mellett egy fiatalon meghalt fiú, A. Barna fejfájánál, megállt pihenni, odafordult. – Látod, Barnuskám, vénségemre mire jutottam. – Látom anyuka, látom! – szólalt meg a gödörből egy ott tanuló diák. Szegény néni úgy megijedt, hogy meg se bírt mozdulni, később letette a batyut a hátáról, meg se merte nézni, ki szólt hozzá, csak sietett hazáig. *** Perényi nagyanyám, mikor már egyik szemére sem látott, szüleimhez került. Legkisebb öcsém, az akkor 3-4 éves Bálint vezetgette. Mikor eltemették őt, már csendítettek (harangoztak). Bálint odament hozzá, és azt mondta: – Mama, kelj mán fel, mindenki megy itthonról, ki fog vezetni, én is elmegyek. Dr. Varga Gábor Fotók: Molnár Attila
10
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Gondolatok az Elsőáldozásról
Az elsőáldozás reggelén lázasan készülődtünk a templomba. Sikerült megtalálni a helyünket, de nagyon aggódtam, hogy jól megy-e majd minden. Elkezdődött a szertartás. Gyermekeim pillantását kerestem. Amikor a tekintetünk találkozott, mindketten rám mosolyogtak és ebben a mosolyban nyoma sem volt aggódásnak vagy félelemnek, csak a reményteljes izgalomnak és örömnek, mely rám is azonnal átragadt. Végigsiklott a szemem a szülőtársaimon és láttam, hogy ők is a gyermekeik tekintetét fürkészik. Eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem: „…hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté 18,20. Elárasztott a nyugalom és az érzés, hogy milyen csodálatos ennek a szerető, támogató közösségnek a tagja lenni. Mindannyian éreztük ezt, akik ott voltunk aznap a templomban. Elérkeztünk egy mérföldkőhöz a gyermekeink életében, beérett annak a sok áldozatos munkának a gyümölcse, melyet első sorban Sási Péternek és családjának köszönhetünk. A sok felkészülés nem volt hiába, nagyon szép volt a szertartás, valamennyien büszkék lehettünk gyermekeinkre. Úgy érzem, nem győzzük elégszer mondani: Nagyon köszönjük ! Venter Anita
Fotók: Venter Zsolt
Isten nem csak Teremtő, de létben tartó, Gondviselő is. Az első írás, melyet idézek az Isteni gondoskodásról szól, melyet fel kell ismerni. Nyitott szemmel járjunk a világban. Tudjuk, hogy a kétségbeesés az Istenbe vetett bizalom hiánya is bűn, de a vakmerő bizakodás is az. A másodikban a szólás ismerhető fel, miszerint „Segíts magadon az Isten is megsegít.” A hit tehát magában hordozza az együtt működést Isten tervével és szeretetével vagyis a Kegyelemmel. A Teremtő ugyanis szabad aka-
Én is olvastam…
ratot adott az embernek, mel�lyel élni és visszaélni is lehet. Csak megjegyzem, jobb az első variáció. Első. „Tengerben fuldokló ember imádkozik Istenhez: – Istenem, ments meg! Istenem, ne hagyj meghalni! Arra megy egy hajó, a kapitány észreveszi a vízben az embert, mentőcsónakot küld, de az ember azt mondja: – Nem kell nekem mentőcsónak, én Istenhez imádkoz-
koztam! Miért nem mentettél meg? tam, majd Ő megment engem. – Én? Küldtem egy hajót, Kis idő múlva arra megy egy motorcsónakot és egy heegy motorcsónak. likoptert!” Fel akarják venni a fuldoklót, de ő megint azt mondja: Második. – Nem kell engem megmenEgy tanmese: „Két béka teni, én Istenhez imádkoztam, beleesik egy tejszínes hordómajd Ő megment engem. ba. Az egyikük rögtön feladja Fél óra múlva elrepül felet- gondolván, innen nem lehet te egy helikopter. Észreveszik kiugrani. A másik mozog, a fuldoklót, de az megint nem úszik és végül vajjá köpüli a hagyja, hogy megmentsék. tejszínt és így megmenekül.” Öt perc múlva megfullad. A Azt hiszem, megszívlelenmennyországban odamegy dő! Istenhez, és megkérdezi: Balla Sándor – Istenem, hozzád imád-
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Az összetartozás ereje
Korán reggel kicsit álmosan, fázva, szemerkélő esőben indultunk tizenketten, mint az apostolok, hogy részt vegyünk az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményén, a csíksomlyói búcsún. Csíksomlyó... nem sok olyan ember van ma Magyarországon, aki ne ismerné, ne hallott volna róla. Pünkösdkor különösen nagy jelentőséggel bír ez a hely. A mostani búcsú talán még különlegesebb volt, mint az elmúlt években, hiszen a Szűzanya csíksomlyói kegyszobra ebben az évben, körülbelül 500 éves. A csíksomlyói búcsú története 1444ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferences rend segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. 1345-ben “a székelyek által legyőzött tatárok akként nyilatkoztak, hogy őket nem a székelyek győzték le, hanem a székelyek élén, egy nagy lovon ülő és a kezében bárdot tartó lovag, (Szent László király), aki felett egy gyönyörű koronás szép királynő (Szűz Mária) lebegett.” A búcsújárás egyik hagyománya az erdélyi katolikusok emlékezetében egy legendás csatával függ össze: amikor is 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta volna unitárius hitre téríteni. A legenda szerint 1567 Pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. A Tolvajostetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték a Szűzanya közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyőzik a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút. Elindultunk hát mi is, hogy részt vegyünk ezen a különleges találkozón. Találkozzunk a Szűzanyával s hasonló gondolkodású emberekkel, az otthon maradottakkal s az itthonról hazamenőkkel. Hiszen aki volt már ezen a csodás
vidéken megtapasztalja, hogy itthonról indul, és otthonra talál Erdélyben. A hely szépsége, lelkülete megéri azt a több mint 12 órás utat, amit rá kell szánni arra, hogy mintegy karaván menjünk a cél felé, mely a pünkösd előtti napokban a velünk haladó több százezer magyarnak Csíksomlyót jelentette. Indulnak ide autóval, vonattal, buszokkal a bátrabban motorral, kerékpárral és az igazán elszántak gyalogosan. Szállásunk Tusnádfürdőn volt. Pénteken érkeztünk. A szállás elfoglalása és a vacsora elfogyasztása után hamar nyugovóra tértünk, hiszen szombaton reggel a korai órában indultunk Csíkszeredára. A városba érkezve hatalmas forgatag fogadott bennünket. Az autókat leparkolva beálltunk a tömegbe, és elindult a most már gyalogos zarándoklat a csíkszeredai vasútállomástól át a város utcáin, a több százezer zarándoktársunkkal együtt. Idősek, fiatalok boldogan köszöntöttek minket. A házak ablakaiból székely és magyar zászlókat lengettek, s amikor az egyik erkélyről idős házaspár integet – láthatóan ők már nem tudnak kijönni a hegyre – azon kapjuk magunkat, hogy sírunk. De ezeket a könnyeket nem szégyelli senki. Ahogy a kegytemplomhoz közeledünk, a tömeg egyre nő. Van ebben a tömegben egyfajta nyugalom, rengeteg a kisgyerek, a csecsemő, sokan bottal, járókerettel jönnek, és nem félnek. Nem félnek attól, hogy nem jutnak ki a nyeregbe, s elsodorja őket a tömeg, mert ebben a tömegben az emberek figyelnek egymásra. Zarándoklatra indultak, s tudják, egymásra figyelve, türelemmel eljutnak a célhoz: a Kegytemplom mögötti Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe, ahol a szabadtéri oltár előtt mindenkinek jut hely. A nyeregbe megérkezve még van időnk a szentmise kezdetéig, így figyeljük az érkező tömeget. Az érkező csoportok élén tábla jelzi a település nevét, ahonnan indultak. A szervezők folyamatosan tájékoztatnak bennünket, ki melyik településről és hány fővel érkezett. Amerikából, Kanadából, a Fülöp-szigetekről és Kongóból is érkeztek magyar testvérek. Az idei év jelmondata: “Oltalmad alá futunk”. A jelmondat az idei Mária-évhez kapcsolódik, melyet a csíksomlyói Mária-kegyszobor készítésének 500. évfordulója alkalmából hirdettek meg.
11
A csíksomlyói Boldogasszony, a világon ismert legnagyobb kegyszobor. Reneszánsz stílusú, hársfából készült alkotás, több mint két méter magas, alkotója ismeretlen. A szobor a napba öltözött asszonyt ábrázolja, akinek a lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló koszorú van, bal karján a kis Jézus. Azt mondják, aki megérinti, azt szerencse éri, teljesül mindaz, amit előzőleg imába foglalt. Nekünk nem volt erre lehetőségünk, lehetetlenség volt bejutni a szobornak otthont nyújtó templomba. A szentmise ünnepi szónoka Jakubinyi György, gyulafehérvári főegyházmegye érseke volt. A szabadtéri szentmisén mondott elmélkedés fő gondolata: Legyünk hűek őseink szent hitéhez és erényeihez, vagyis katolikus szent hitünkhöz, legyünk hűek nemzetünkhöz és szülőföldünkhöz, legyünk hűek anyanyelvünkhöz, anyanyelvi kultúránkhoz. A prédikáció másik vezérfonala kapcsolódva az előbb leírtakhoz a fiatalok és elszármazottak biztatása volt: gyertek haza! Ott állni a somlyói nyeregben, énekelni a Himnuszt, a Székely Himnuszt, és közben amerre a szem ellát, ránézni a több százezres tömegre, felejthetetlen élmény. Aki egyszer átéli, sosem feledi. Kint a hegyen, imára kulcsolt kézzel, jó kereszténynek s magyarnak lenni. Zárásként álljon itt Gyergyószentmiklós alpolgármesterének Nagy Zoltánnak szavai, aki a zarándokvonattal érkezőket a pünkösdvasárnapi szentmiséről e szavakkal búcsúztatta: „Drága Barátaim! Kérlek benneteket, vigyétek el hírét Magyarország magyarjainak, hogy mi itt a Hargitán, a hajdani határvédő dombok ormán, elhivatottan védelmezzük keresztény hitünket, nemzeti értékeinket és szülőföldünket. Adjátok tudtára az otthon maradottaknak, hogy a somlyói Szűzanya lábánál még mindig van szabad hely a nemzetünk erejében kételkedők számára.” Fegyveres Andrea
Új miserend
Vasárnap 8 órakor Utrenye, 9 órakor Szent Liturgia, 17 órakor Vecsernye, 18 órakor Szent Liturgia.
12
GÖRÖG OLDAL • 2015. augusztus
Emlékpénzek, emlékérmek (2. rész)
Szent István királyunk 972 és 975 között született Esztergomban. Apja Géza fejedelem volt, anyja az erdélyi Gyula leánya, Sarolt volt. 997-ben lépett atyja örökébe, s folytatta annak központosító politikáját. Az ezredfordulón koronát kért és kapott II. Szilveszter pápától. Így nevéhez fűződik a középkori Magyar Királyság létrejötte. Életműve volt az Európába illeszkedő, Kelet és nyugat között hidat verő Magyarország. Személyében a középkori királyideált tudatosan követő nagy államférfit tisztelhetünk. Nevéhez fűződik az ezredfordulón megindított önálló magyar pénzverés is. Az uralkodó dénárjának előlapján a Lancea Regis ( a király lándzsája) köriratban az uralkodó keze egy zászlóslándzsát tartott. A dénár hátlapján Regia Civitas ( a király városa) körirat volt olvasható. Magyar és külföldi kutatások eredményeképpen bebizonyosodott, hogy ez a pénztípus önálló magyar veret. Ez tekinthető az első magyar pénznek. Ezt Szent István rögtön a megkoronázása után bocsátotta ki. Az érme egyedülálló elő- és hátoldali képe, illetve körirata igen összetett koncepció alapján készült el. Egyes elemeinek párhuzamai megtalálhatóak a honfoglalás és államalapítás kori ötvösségben is, de a dénár közepén levő Karoling templomábrázolás jelentősen átformálta ezt. Szent István királyunk tiszteletére több emlékérem is készült, többfajta névértékben.
Súlya 16 g, átmérője 34 mm, vastagsága 2,3 mm. Anyaga ezüst. Nem kevesebb, mint 24000 darab készült belőle. A száz forintos emlékérmet Csucs Viktória tervezte. Súlya 22 g, átmérője 37 mm, vastagsága 2,3 mm. Anyaga szintén ezüst volt. Ebből is 24000 darab készült. Az ötszáz forintos emlékérme tervezője Lebó Ferenc volt. Súlya: 28 gr, átmérője 40 mm, vastagsága 2,7 mm. Anyaga ezüst. Alig 5000 darab készült belőle.
Szent László királyunk példaképe nem volt más, mint első uralkodónk, Szent István. Uralkodása alatt (1077–1095) több ízben is megújította pénzeit. Két évtized alatt kilenc alkalommal veretett új pénzeket. Jó minőséget garantált pénzein, változatos éremképeket alkalmazott. Pénzeit Ladisclaus Rex felirattal látta el. Pénzeinek hátlapján nem az addigi Pannonia felirat szerepelt, hanem a király neve. Szent László emlékérme ötszáz forintos névértékben készült el. Tervezője Lebó Ferenc volt. Súlya 28 g, átmérője 40 mm, vastagsága 2,7 mm. Anyaga ezüst volt. Nem kevesebb, mint tízezer darab készült belőle.
Az Árpád-házi szentek közül időben a következő Árpád-házi Szent Erzsébet. Ő 1207 és 1231 között élt. Ünnepe november 17. (Magyarországon november 19.) Sárospatakon vagy Óbudán született. Ő a szeretet szentje. Politikai megfontolásokból már négy éves korában eljegyezték a tizenegy éves Lajos őrgróffal. Ekkortól került a kislány az Eisenach melletti Wartburg várába, hogy a két gyermek együtt nevelkedjék. Nem sokat adott az udvari etikettre, nemtelenekkel éppen úgy szeretettel viselkedett, mint nemesemberekkel. 1221-ben Lajos nagykorú Az ötven forintos emlékérmet Garányi lett, betöltötte huszonegyedik életévét, így összeházasíthattták a mindössze tizenJózsef és Kiss Nagy András tervezték.
négy esztendős magyar királyleánnyal. A fiatal párnak négy gyermeke született. Csodálatosan szép és kiegyensúlyozott volt a házasságuk. Irgalma és emberszeretet nagy hírnevet szerzett Erzsébetnek. Wartburg mellett, a hegy lábánál építtetett egy ispotályt a szegények számára. Ebben gyakran ő maga ápolta a betegeket. Főként az árva gyerekeket gyámolította. Élete utolsó percéig megőrizte derűjét. Egy másik, huszonnyolc ágyas kórházat is alapított. Ebben egy ingyenkonyha is épült, melynek feladatai közé tartozott emberek százainak etetése. Lajos meisseni őrgróf 1227-ben részt vett II. Hohenstaufen Frigyes német-római császár keresztes hadjáratában. Ennek során azonban Bridisi olasz kikötőjében ragály döntötte őt sírba. Lajos utóda, sógora, Henrik, ezt követően eltávolíttatta Erzsébetet. Valószínűleg azért cselekedte meg ezt, mivel Erzsébet igen sokat költött a tartomány bevételeiből jótékonyságra. Azt tervezte, hogy Erzsébetet újra férjhez adja, ám erről a magyar királylány hallani sem akart. Férjével már korábban eltervezték, hogy egyikük halála után a másik nem lép többé házasságra. Lajos testét hazahozták Itáliából, és a reinhardtsbrunni apátságban temették el. Erzsébetet felkérték, hogy térjen haza a magyar királyi udvarba, de ő inkább Türingiában maradt. 1228-ban belépett a ferences világi rendbe. Vagyonát szétosztotta a szegények között. Marburg várában halt meg, mindössze huszonnégy éves korában. Életét valószínűleg az önsanyargatás is megrövidítette. Halála után mindössze négy esztendővel, 1235-ben, már szentté is avatta őt IX. Gergely pápa. Ő lett a katolikus jótékonysági egyesületek védőszentje. Árpád-házi Szent Erzsébet emlékérme ötezer forintos névértékben jelent meg. Tervezője Szőlőssy Enikő Súlya: 31, 46 g, átmérője 38, 61 g, vastagsága 3 mm. Anyaga ezüst volt. Négyezer darab készült belőle.
Molnár Pál
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu
