D i c s é r j é t e k az Úr n e v é t ! Gör. kath. egyházi zsolozsmás könyv a nagy Horologion feljes anyagával, a szentek rövid életrajzával, az ünnepi és közös ménea szükséges részeivel bőrkötésben tokban, havi mellékletekkel arany metszéssel vörös metszéssel
30*. 25*-
p p
Énekeljetek a mi Istenünknek! A z előbbinek kivonata. Teljes nép* énektár, a régi hajdudorogi szövegekkel csinos vászonkötésben
Görög k a t h . S z e r l a r l á s t a n Papnövendékeknek, kántortanító-jelölteknek kiválóan alkalmas. 227 oldal. Fűzve
3*80 P
A görög kntholikus Szertartásion Elemei. A z előbbinek 120 oldalas bő kivonata. Fűzve
2*40 P
Ünnepi officiumok görög szertartás szerint,
magyarul:
Az Űrnap, Jézus Szíve és a Fájdalmas Boldogasszony ünnepi officiuma, együtt.
Fűzve
—'60 P
Krisztus király és a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának officiuma együtt.
Fűzve
^'40
P
Megrendelési cím: Ludvig István könyvnyomdája, Miskolc, Rákóczi*u. 18. Tel,:25*69
KELETI EGYHÁZ TUDOMÁNYOS
UNIÓS S Z E M L E ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I
FOLYÓIRAT
FŐSZERKESZTŐ:
SZÁNTIY-SZÉMÁNISIVÁN dr. SZERKESZTŐ:
mm János
CIKKEK. Kozma F e r e n c : Isten u j j a északra mutat. Német József S. J.: Szolovjov pédabeszéde a templomépítésről. Massalskij Miklós herceg: Unió és világbéke. Vucskits J e n ő : Egy útmutató uniós könyv. (Rademacher: Die Wiedervereinigung der christlichen Kirchen.)
MEGJELENIK HAVONTA. JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL S Z E R K E S Z T Ő S É G E S K I A D Ó H I V A T A L: M I S K O L C . H U N Y A D I - U . 3. ELŐFIZETÉSI Á R ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 P E N G Ő POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595
UNIÓS SZEMLE. A püspöki k a r Szövetségről.
a Szent
Miklós
KRÓNIKA. K. J.: K o r m á n y z ó n k jubileuma. FIGYELŐ. Dr. Sz. Görög Liturgikus vek német nyelven.
köny-
ADATTÁR. Az egyesült keleti egyházak Magyarorszzágon kívül. -— Bulgária. IRODALOM. UNÍO Cleri Missionibus.
VII. ÉVF. 4. (64.) S Z Á M 1940. Á P R I L I S H Ó
Ecclesía Orientális
Annus VII. Nr. 4. (64.) Április 1940.
Periodicum menstruum S. ünionis. — Redactio et Administrate Miskolc, Hungaria. Hunyadi-u. 3. — Pretium annnum 8 pengő aurea. SUMMARIUM. Nova situatio Ecclesiae Carelorum in Finnia. — Parabola Solovioviana de aedificatione Ecclesiae. — S. Unio et pax mundi. •—• De libro Arnoldi Rademacher: De renovatione unionis Ecclesiarum Christianarum.
— Confe'rentia vernalis Episcoporuni Hungáriáé edidit litteras recomendatoris de associatione nostra unionistica: Liga Unionistica S. Nicolai. — Versiones germanicae liturgicorum librorum Ecclesiae Orientális.
„Hogy mindnyájan egyek legyünk." Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni ós dolgozni kívánó katholikusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.
Ara két pengő
Szent István Társulat — Budapest Vili., Szentkirályi-utca 28-3Q. s z .
FELVÉTEL A KŐSZEGI ÉS BUDATÉTÉNYI MSSSZIÓSHÁZAKBA Az I s t e n i I g e T á r s a s á g a m i s s z i ó s s z e r z e t e s rend ezen két missziósházába f e l v é t e l t n y e r h e t n e k a g i m n á z i u m n a k mind a n y o l c o s z t á l y á r a o l y a n jó, jól t a n u l ó é s e g é s z s é g e s f i ú k , a k i k a z Isteni I g e T á r s a s á g á b a n hithirdető p a p o k a k a r n a k lenni. É r e t t s é g i b i z o n y í t v á n n y a l jelentkezők azonnal a rend noviciátusába nyerhetnek felvételt. A f e l v é t e l r e v o n a t k o z ó l a g b ő v e b b felvilágosítást nyújt a S Z E N T IMRE MISSZIÓS SZEMINÁRIUM HÁZFÖNÖKSÉGE KŐSZEG
ÍSTEN U J J A É S Z A K R A
MUTAI Irta: KOZMA FERENC.
Isten súlyosain megpróbálta a finn népet. S mikor egy egész világ bámulata kísérte azt a hősi, ú j eposzt író küzdelmet, melyet Isten nevével kezdtek s mikor egy egész világ részvéte áll mleltettük most, mikor megcsonkított hazában, megint Isten nevében, megkezdik az ú j életet, nemcsak méltó, hanem kötelességszerű is, hogy a csodálatban is, részvétben is előljár junk mii magyarok, ment hiszen ez a világnak ma legcsodáltabb népe nekünk magyaroknak rokonunk. Mint görögikatolákusoknak pedig, akiknek kötelességünk, hogy egyre több reménnyel, egyre tóbb imával, egyre több akarással és végre egyszer talán már egyre több munkával és tettél is várjuk vissza azokat a testvéreinket, akik Péter hajóját otthagyva bolyonganak biztos kormány nélkül a tengeren — még különösebb okunk vasn odafigyelni Északra, mert Suomi megpróbált népe között — ha arányfog kis számmal is, — de ott élnek azok a testvérek is, akik most jóformán mind, kivétel nélkül otthonuktól, tü/íhelyüktÖ., sírjaiktól és oBtáraiktól elszakítva, idegenben készülnek el éneke; ni most következő húsvétjukon a diadalmas vigasztaló, bátorító himnuszt, hogy: Föltámadt Krisztus. A finn nép soraiban is élnek léháit olyanok, a!kik a mi ősi szertartásaink szeri nlt dicsérik az Urait, bár Péter hajóján kívül, mert az orosz nagy egyházszakadás őket is leszakította az egyetlen biztos és szilárd alapról. Adataink ugyan egy évtizedesek — hiszen Finnországban is ez évben lesz az ú j népszámlálás — azonban az- ú j adatok sem fogják megváltoztatni a képét az egész ország lakosságára nézve. így a tízéves hivatalos adatokra támaszkodva is helyes és reális képet nyerhetünk. Ezek szerint pedig Finnország 3 millió 634 ezer lakosából 61.653 lakos követte mint sikiizimlaitikus keresztén}- a görög szertartást. A lakosságnak tehát 1.69 százaliéka, vagyis aránylag valamivel kisebb százalékban, inimt ahogy Csonka-Magyarországban volit képviselve görögkaitolikus egyház, amelynék arányszáma 2—3 százalék volt. KreikkalaisKatolisia, görög katolikusok-maik nevezték és nevezik magukat. Az orosz uralom alaitt egyetlen egyházmegyéjük voilt s püspökük székhelye a mostani háborúban romhalmazzá válllt és a szovjet kezére jutott Viipuni vobt. Egy íparochiána tehát mintegy 1600 hívő esett, ami még akkor is komoly paszitorációs nehézségeket jelentene, ha e szám 2—3 községben lenne elosztva. Azonban a kis finn falvakból egész tömeg jutott egy-egy parochiia területére. Finnország politikai függetlenségével együtt függetlenítette magát a finn kreikktilais-kcttolisici kirkko, a finn görögkeleti egyház is. S e függetlenség következménye vollt, hogy meghagyván a viipuri püspökséget előbbii helyzetében, a finn-karéiliad határ közelében az orosz patriarcbától elszakadt finn egyház Sortavala-tban exarchaltust létesít, mely a konstantinápolyi patriarchát ismeri el fejéül. Hogy ezt a megoldást választották, igen nagy, komoly és örvendetes okból tették.
73
Mielőtt ez okkal foglalkoznánk, ismertetnünk kell a finnországi görögkeletiek — milyen szívesen neveznők mi lis, ha joggal nevez,hetnök úgy őket, ahogy ők nevezik magukat: görögkaitolikusoknak — földrajzi elhelyezkedését, A 60 ezernyi finn görögkeleti egy aránylag 'hosszú, de mégis öszszefüggő területen helyezkedett etti a finn-szovjetikaréilfiai határ közelében. Legnagyobb részük, mintegy 45 ezer, a Viipuri-i politikai kerületben élit. Egy kisebb rész, mintegy 11 ezer, az ezzel a kerülettel összefüggő Kuopio-i kerület legkeletibb részén. Két és félezernyi görögkeleti élt Helsinkiben, míg a többi Turkutól kezdve Petsamoig, a vidékről a városba szakadt népesség volt, négy, aránylag kis létszámú parochia gondozása alatt. A finn (görögkaitoliikus lakosságiból egy kis ifez, aí'ig 3 ezer volt az orosz anyanyelvű, míg a többi a finn hivatalos statisztika szerint finn nemzetiségű. Tényleg azonban nagyobb felében karélek. De a karédeket azért nem itünlteti ki külön népfajnak a finn, sitatiszícka, mert a karéi tényiieg nem; külön nemzetiség, nincs külön nyelve s legfeljebb annyi a különbség a finn és karéi között, mint a magyar és székely között. Fontos ezt tudnunk nemcsak Finnország miatt. Itt k e l elmondanunk azt is, hogy a finn görögkeletieknek iskoláik nincsenek. De Finnországban ma ¡már a lakosság 95 százalékát követő evangélikusoknak is aliig van néhány élemii iskolájuk. Intelligenciájuk éiég nagy, mert ugyanakkor, amikor a felnőtt evangélikus lakosság 5.3 százaléka végzett (közép vagy középfokú iskolát, a görögkeleti felnőtt lakosság közül 5.4 az iskolázott. Az analfabétizmus azonban, sajnos, a görögkeletieknél igen nagy. Mert amíg Finnország összes felnőtt lakosaibál csak 1 (egy) százalék nem tud írni-olvasni, addig a görögkeletiek közüli 23.2 százalék az analfabéta. 1920-tóil kezdve Finnországban ők szaporodtak a leggyorsabban: majdnem kétszer olyan mértékben, mint az ország 95%-os többségét jelentő evangélikusok, akiknek 6% szaporodásával szemben az ő 10% szaporodásuk áll Életképességükről tesz ez tanúbizonyságot. Bár ez nem mind természetes szaporodás, mert egy része a szovjet uralom alatt levő karéliai hit- és fajtestvéreik átszivárgásábói adódott. Viszont ez meg bizonyos lelki közösségre mutat. Az egyházi nevelés a monostorokban folyt. A magasabb teológiai képzés pedig német és skandináv protestáns teológián. (Vájjon a budapesti egyetem katholikus teológiájára nem jöttek volna-e olyan szívesen, mondjuk azért, mert magyar, mint a német protestáns teológiákra, ha valaki hivta volna őket?) Az orosz uralom megszűntével a liturgikus nyelv a finn épúgy, mintahogy a szintién rokon s ¡miinftegy negyedmillió főt számláló észt görögkeleti egyház tliurgikus nyelve az észt lett. Volt 3 luostareja, ahogy finnül a la ura után elneveznék a bazilita monostorokat. Az egyik Sz. Bazi!-rendű monostor Viipuriban, a másik Sortavaiiában volt. Ezek voltak a kisebb jelentőségű monostorok. De messze földön híres volt m á r a cári uralom ailatt is az, mely Sortavala közelében a Ladoga-tó egyik szigetén állt s melynek elpusztulásáról érkeztek hírek a most lefolyt háború alatt. Az isteni Gondviselés különös kegye volt az, hogy amikor a finnek
74
1925—26. évben az északi kikötő várost, Petsamo-t létesítették, akkor az idetelepített lakosok egy harmada görögkeleti volt, akiknek Miki gondozására iá finn egyház bazilitákat küMötlt, akilk felállatoititák a rövid pár év alatt is híressé vádit petsamo-i ,,luostareja"-lt, a peítsamoi (monostort, melyről a most 'lefolyt háború alatt (sok cikk és riport jelenít meg ¡a nyugati és amerikai lapokban is. A Gondviselés keze volt az, mé;y őket Petsamoba elvezette. Abba a Petsamoba, mely a finn-szovjet Iníke szeri nlt Finnországé marad akkor, mikor elveszett, elpusztult a másik három, ősi bazilita monostor, mikor az egész terüllet, ahol a finn 'görögke'etiek laktak, uitolsó talpalatnyi földig szovjet kézre jutott. Hontalan a sortavalai kareliai, hotalan a viipuri püspök, hontalan három monostor minden szerzetese, hontaian 60 ezer finn (görögkeleti. Csak 7 parochia. meg a petsamoi monostor maradt meg. A 60 ezer hívő pedig pásztoraival, főpászltoraival keres ú j helyet, ú j ¡letelepedést, — mert egv sem maradt dfct a Szovjet kezébe átment területen — és ki tudja-, mikor állnak majd az ú j otthont nyújtó falvakban és városokban ú j r a a templomok, melyekben újra felcsendülhetnek az örökszép himnuszok s melyekben Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil liturgiája szerint újna bemuitaítíhaitják az engesztelő áldozatot, hogy vegye el felőlük az Isten sújtó ostorát és könyörüljön rajtuk. Könyörüljön tahiban is, hogy vezesse őket igaz örvényeire, hogv necsak nevükben, de tényleg is kréikkalais katolisia, görögkatdiikusok legyenek. Odia Sortavala, az exarcha székhellyel És oda mindaz a remény, oda mindaz a cél, amiért nem Viipuri lebt az exaröhaitus székhelye, hanem Sortavela! Viipuri ugyanis finn vidéken, míg Sortavala karélek Lakta vidéken fékiildt. Viipuri aránylag messze, Sortavala pedig közéi volt az északi jeges tengerig nyúló finn és szovjet-karéliai határhoz. Mert Finnország mellett, a Ladoga-tótól kezdve fel egész északig ott nyúlik el Szovjet-Karélia, az autoncm Karéi - S z ov jetköztá r saság, mélynek rendkívül gyéren népesült hatalmas földjén igen kevesen, mindössze 400 ezren laknak, de ezek közül 350 ezer kairól is szinltén Kreikkalais-katolisia, szintén finn görögkeletiek. Akiknek egyházi életét szintén feldúlta a szovjet s akiknek lelki vezetését — nem nyilvánosan ugyan — a soirtavalá-i exarchátus voilt hivatott ellátni. S ez sikerült is valamennyire. S Karéi-iánál át tudott valamennyire hatni a szabadon eiő exarchátus a határokon túl s azokhoz csatlakozva óriási területen élő fürjénekre, akiknek 600—700 ezernyi lakosa mind szintén finn-ugor nyelvű görögkelteti volit. *
S ha ¡a világ jobbik (lelkiismerete fájó lélekkel néz: a finn testvéreinknek kijutott sorsat, nem kellene-e mindennél és mindenkinél jobban bennünk magyarokban feltámadni a segíteni akaró részvétnek és a maigyarok között is elsősorban bennünk, görögkauholikusokban azoknak az érzelmeknek, melyek nemcsák ia szánkra adják az igét: „Szánom a sereget", hianem amelyik akaratra támáad fél, mert hiszen a digitus Domini a mi számunkra is mutat észak felé. Akiknek fegyverük van, fegyvert küldtek Északra, akiknek pénzük,
75
pénzt. Akiknek 'könnyűik, azok könnyet. Akiknek lelkük van, azok küldjenek ihat lelket. (Akiknek pedig kötelességük van, adjanak kötelességet.) Mikor eljön az araltás ideje, az Isten ad; munkásokat. Gsalk a munkások engedelmeskedjenek az elihivatásnak és kötelességnek! *
Finnország görögkeleti egyházának súlyos megpróbáltatásai kell, hogy teremjenek Istenhez, Isten egyházához utat egyengető gyümölcsöket. Az Igazságnak az a rettenttoeltetken hirdetése, a m e l y e i Szentséges Atyánk állit ki a finn nemzet igazsága mellé — amelyben híve csiak ezer főnyi van — az apostol úttörő m u n k á j a volt. És oiiiyen apostoli munka kezdete! Finnország görögkeleti egyházának katoMzálása nem 60 ezer főnyi nyereséget jelent az Egyháznak! De jelenti azt, hogy a legműveltebb, ia ¡többi finn-ugor népek ákital vezetőnek és példának elismert finn nép lellkielklben is ultat mutat Jelenti és jeleníthetné az észt görögkelleti egyház — ahol imiár észlelték katolizálási hajlamot — visszatérését, jelenheti az orosz népelemet Finnországtól kezdve az Uraiig ós Urálon túl is egy megsizakítialtllain láncban körülölelő s ma kizárólag görögkeleti vallású sok milliónyi finn-ugor nép Péter hajójába visszatérésének első lépését. Finnország ¡megostorozott, megpróbált görögkeleti népeinek visszavezetése jelentené, hogy feltűnt a nubicula parva, quctsi vestigium hominis, amely azonban mégis messze földeket harmatozna be aiz üdvösség áldásával. Akinek fülei vannak a hallásra,, hallja meg!
SZOLOVJOV PÉLDABESZÉDE A TEMPLOMÉPITÉSRÖL Francia eredetiből fordította NÉMETH JÓZSEF S. J. Egy kis részletet közlünk Vladimír Szergejevics Szolovjovnak La Russie et l'Eglise universelle (Paris, 1889.) c. munkájából. Rövid a részlet, de annál tartalomdúsabb, mert egy nagy katolikus keresztény szellemnek világátalakító eszméjét és az Egyház egész történetét tartalmazza. Szolovjov, akit M. d'Herbigny orosz Newmannak nevez, egyesítette magában a keresztény Kelet és Nyugat egész műveltségét. Newmanhoz hasonlóan ő is kiemelkedett az államegyház szűk köréből és Krisztus világegyháza végtelen távlatainak lett a szerelmese. Mindamellett megmaradt a dicső múltú keleti egyház és Oroszors'zág hűséges fiának. Mint katholikusul gondolkodó keleti és orosz, megérezte, hogy a szakadár kelet újraéledéséhez és Oroszország történelmi kötelességének teljesítéséhez a Rómával való egyesülésen át vezet az út .Ez az út és csakis ez az út Kelet és Oroszország számára az igazság és élet útja. Ennek a gondolatnak lett prófétájává honfitársai között. Sajnos, ő is úgy járt, mint Izrael prófétái. Életében nem sok megértője akadt. Mégis kitartott az igazság mellett és nem szűnt meg inteni népét arra, hogy álljon be ú j r a az Isten tem-
76
plomát építő Krisztus m u n k á j á n a k folytatásába. A Krisztustól vetett alap, Péter, most is megvan. Az épület egy része is kész már. Csak össze kell fogniok az építő mester tanítványainak, hogy az egyszerű épület egyre jobban kibontakozzék Isten dicsőségére. Példabeszéde végén Szolovjov magának és a keleti szlávságnak nevében megható hitvallást tesz a templomnak rendíthetetlen alapja mellett. Bebocsátást kér Krisztus Kulcshordozójától a nagy katholikus egységbe, hogy végre az orosz nép is élő, átlelkesített köve lehessen az Isten templomának.
Egy híres építész hosszú ú t r a indult. Ezért összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azért j ö t t e m ide, hogy újraépítsem ennek az országnak f ő szentélyét, melyet földrengés rombolt szét. A művet megkezdtem: az általános tervet fölvázoltam, a telket rendbehoztam, az alapot leraktam. Távollétem alatt helyettesítsetek engem. .Biztosan visszatérek, csak nem tudom megmondani, hogy mikor, ű g y dolgozzatok hát, m i n t h a csak az egész m u n k á t nélkülem kellene elvégeznetek. Most mutassátok meg azt a tudományt, amelyre titeket tanítottalak. Bízom bennetek, azért nem hagyok meg mindent apróra. Csak a művészetünk szabályaira ügyeljetek. Egyébként itt hagyom nektek a templom rendíthetetlen alapját, amelyet magam r a k t a m le és az általános tervet, amelyet fölvázoltam. Ennyi elég lesz nektek, h a hívek maradtok feladatotokhoz. Én magam nem hagylak el benneteket. Lélekben és gondolatban mindig veletek leszek." Odavezette őket az ú j templom helyére, m e g m u t a t t a nekik az alapot és á t a d t a nekik a tervet. Elutazása után tanítványai egyetértéssel láttak munkához. Rövivídesen m a j d n e m egyharmada állott az épületnek. De nagyon sok és roppantul bonyolult volt a munka. Az első társak nem voltak hozzá elegen. ú j a k a t kellett felvenni. A fő munkavezetők közti súlyos nézeteltérések nem soká várattak magukra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy a két dolog közül, amelyet a távollevő mester r á j u k hagyott, az épület alapja é s az általános t e r v közül, csak az utóbbi fontos és kötelező; ellenben semmi akadálya sincs annak, hogy a lerakott alapot elhagyják és m á s telken építsenek. A t á r s a s á g többi t a g j a i azonban erélyesen szembeszálltak velük, úgyannyira, hogy az előbbiek a vita hevében odáig mentek, hogy ( s a j á t nézetük ellenére, amelyet ismételten hangoztattak) azt állították, hogy a mester soha le nem rakta, sem ki nem jelölte a Templom alapját, hogy ez semmi más, mint ellenfeleik találmánya. Emezek között viszont többen akadtak olyanok, akik csak azért, hogy az alap fontosságát megvédjék, m á s végletbe estek és azt erősítgették, hogy az egész műben csupán a mester által elhelyezett épületalap igazán fontos; az ő feladatuk csak abban áll, hogy megőrizzék, kijavítsák, erősítsék az épület m á r fennálló részét, anélkül, hogy az egésznek kiépítésére gondolnának, mert, szerintük, a mű befejezése kizárólag magának a mesternek van f e n n t a r t v a a r r a az időre, amikor vsszatiér. A végletek találkoztak. A k é t ellentétes p á r t csakhamar megegyezett abban, hogy az épületet nem kell befejezni. Egyedül az a párt, amelyik jókarban a k a r t a t a r t a n i az alapot és befejezetlen hiajót, adta
77
m a g á t ebből a célból rengeteg mellékes m u n k á r a és m u t a t o t t f á r a d h a tatlan munkabírást. A másik p á r t azonban, amelyik azt hitte, hogy nélkülözni lehet a Templomnak egyedüli alapját, miután m á s telken eredménytelenül pazarolta e r e j é t az építkezésre, kijelentette, hogy minden erőlködést abba kell hagyni: szerinte az építészet lényege az elmélet, szemlélődés a mintákról, elmélkedés a szabályokról, nem pedig egy meghatározott terv kivitele; és h a mesterük r á j u k is h a g y t a a Templom tervét, egyáltalán nem azért tette, hogy közös m u n k á j u k által megvalósíttassa azt, hanem csak azért, 'hogy ezt a tökélees tervet tanulmányozva, mindegyikük önmagában tökéletes építész lehessen. Éppen ezért a legbuzgóbbak közülük a r r a szentelték életüket, hogy az eszményi templom tervrajzáról elmélkedjenek, hogy megtanulják és mindennap kívülről elmondják a t e r v r a j z n a k azokat a magyarázatait, amelyeket a mester szavai nyomán némely régi m u n k a t á r s készített. Legtöbbjük azonban beérte annyival, hogy hetenkint egyszer rágondolt a Templomra; összes többi idejét pedig egyéb ügyleteire fordította. Mégis találkoztak néhányan a kivált munkások között olyanok, akik tanulmányozva a mester tervét ós annak hiteles magyarázatait, szabatos mondásokat vettek észre azokban, melyekből azt következtették, hogy a Tempkwn alapja valóban letétetett és az soha meg nem változtatható; egyebek közt a nagy építésznek ezekre a szavaira is ráb u k k a n t a k : „ I t t a rendíthetetlen alap, iamelyet én m a g a m tettem le; erre kell épülnie Templomunknak, hogy képes legyen ellenállni a földrengésnek és minden romboló törekvésnek." Ezek a szavak annyira meglepték őket, hogy a jóravaló munkások elhatározták, hogy búcsút mondanak szakadásuknak és nyomban csatlakoznak az alap őrzőihez, hogy ők is részt vegyenek a f e n n t a r t ó munkában. E g y olyan munkás is akadt, aki azt mondotta: „Valljuk !be tévedésünket, i s m e r j ü k el régi munkatársaink igazát és a d j u n k meg nekik minden tiszteletet, egyesüljünk velük a megkezdett nagy építkezésben, amelyet hitványul elhagytunk. Az ő mérhetetlen érdemük az, hogy vigyáztak r á és jó állapotban m e g t a r t o t t á k azt. De mindenek előtt a mester gondolatához kell híveknek Lennünk. Márpedig a mester nem azért t e t t e le az alapot, hogy senki hozzá ne nyúljon, hanem azért, hogy ráépítsék templomát. Nekünk tehát ú j r a össze kell fognunk, hogy a megadott alapra felhúzzuk az egész épületet. Lesz-e időnk vagy sem a befejezésre a mester visszatérése előtt, ez más kérdés, amelyre ő m a g a sem a k a r t megfelelni. De azt kifejezettem m e g h a g y t a nekünk, hogy mi többre visszük mint ő." Ennek a munkásnak buzdító szavai idegenül csengtek legtöbb t á r s a fülében. Egyesek álmodozónak nevezték, mások kevélységről és önhittségről vádolták. De lelkiismeretének szava világosan mondta neki, hogy a távollevő mester vele van lélekben és igazságban. N. B. Mint az igazi és tiszteletre méltó, igazhitű, keleti vagy görögorosz Egyház t a g j a , nem azé, amely egy kánonellenes szinódus és a világi hatalom által nyilatkozik, hanem amely nagy Atyái és Tudósai által szól, elismerem legfőbb bírámnak vallási ügyben azt, akit ilyennek elismert Szent Irén, Nagy Szent Dénes, N a g y Szent Atanáz, Aranyszájú Szent János, Szent Cirill, Szent Flávián, Boldog T/heodorit, Hit-
78
valló Szent Maxim, Studita Szent Tódor, Szent Ignác, stb., tudniillik P é t e r apostolt, aki utódaiban él és aki nem hiába hallotta az ú r szavát: „Te P é t e r vagy és e r r e a kősziklára építem Egyházamat. Erősítsd m e g testvéreidet. Legeltesd juhaimat, legeltestd bárányaimat." Te, ó szent apostolnak halhatatlan szelleme, az ú r n a k láthatatlan szolgája látható Egyházának kormányzásában, te tudod, hogy annak földi t e s t r e van szüksége ahhoz, hogy látható legyen. Kétszer adtál m á r neki szociális t e s t e t : előbb a görög-római, később a római-germán világban, a l á j a vetetted Konstantin birodalmát és Nagy Károly birodalmát. Ezen két ideiglenes megtestesülés után v á r j a harmadik és utolsó megtestesülését. Egy egész világ zörget a világtörténelem kapuján. Egy világ, mely tele van erőkkel és vágyakkal, de nincs rendeltetésének világos tudatában. Mi a jelszavatok, ó népei az igének? Tömegetek még nem t u d j a , de hatalmas hangok emelkedtek körötökből és azok m á r kihirdették azt. Két évszázaddal ezelőtt egy horvát pap prófétai lélekkel meghirdette, napjainkban pedig ugyanannak a nemzetnek egy püspöke kiáltotta ki ismételten csodálatos ékesszólással. Ahhoz, amit a nyugati szlávok képviselői, a nagy Krizanic' é s a nagy Strossmayer kimondták, semmi más nem kell, mint a keleti Szlávok egyszerű ámenje. Eljöttem, hogy kimondjam ezt az á m e n t a keresztény oroszok százmilliói nevében. Erősen, tökéletesen hiszem, hogy nem tagadnak meg engem. A ti jelszavatok, ó népei az igének, a szabad és általános theokrácia, minden népnek és minden osztálynak igazi szolidaritása, keresztény politika; minden elnyomottnak szabadsága, a gyengék t á m o g a t á s a ; társadalmi igazságok és áldott keresztény béke. Nyiss h á t a j t ó t Kriszt u s Kulcshordozója, hogy a történelem k a p u j a legyen számukra és az egész világ számára az Isten Országának kapuja.
UNIÓ ÉS VILÁGBÉKE Irta: MASSALSKIJ MIKLÓS herceg „ . . . d i c Ecelesiae!" Matth. 18. 17.)
Az egyházra e földön háramló feladatokat különböző időkben és különböző helyeken egészen küiönféleképen fogták fel s vitték át a megvalósításba, miközben e feladatok elhatárolása figyelemre méltó módon csupán az össztartalom egy részére korlátozódott. így a protestáns hitközösségek az egyéniség kialakítását s a lelkek üdvössége elérésének lehetőségét tekintik feladatuknak s ezáltal az emberiség sorsától való teljes függetlenítést, különösen az állammal, mint politikai életformával szemben, ami szükségképen a vallási élet tökéletes elszigetelődésére vezet az állami és népi élettől. Innen már csak egy lépést kell tenni tovább, hogy elérkezzenek ahhoz az atheista-istentagadó felfogáshoz, mely szerint egyetlen vallási közösség sem bír több jelentőséggel, mint bizonyos azonos törekvésű egyének magán-szervezete, mint valami klub vagy más efféle.
79
Az orthodox egyház álláspontja, bár ettöi jelentékenyen különbözik is, mégis bizonyos egyoldalúságban szenved, amennyiben az egyházra háramló feladatok főterlhét egészen a jelenre helyezi, s az „Ecclesia Triuimphans"-t az „Ecclesia Militans"-nak áldandó előtérbe helyezésével hátra szorítja. Az orthodox egyház elsiklik a maga földi feladatai mellett, melyek az ideigvalókra vonatkoznak s ezáltal küzdő egyház helyett pusztulóvá válik, hogy a híres bölcselő Solovjov Wlad'iimir szállóigéjével éijek. kiről még szó lesz. Az Istennek tetsző élet eszményét abban az aszkézisben és contemplatióban látja, melynek legridegebb megnyilatkozása az áthoszhegyi remeteélet és a kolostori élet, melyben a remeték és szerzetesek minden tevékenységüket „Tábor hegye teremtetlen világosságának szemléletére korlátozzák. Mindkét esetben az egyik ténykedésnek túlértékelése szerepel a másiknak és többieknek semmibevevésével szemben. Ettől az egyoldalúvá való fejlődéstől egyedül a katholikus Egyház maradt megóva, mely az egyházra háruló feladatok egyedül héiyes értékelésével a jövőről való gondoskodást, a lelkek üdvén való fáradozást a jelenért való munkával a maga küldetésében egybekapcsolnak tartja. Már ez az egy tény is arra a következtetésre késztet, hogy isteni aiiapítójának akaratával maradéktalanul teljes összhangzásban működik, azonban a kérdés vizsgálata még sokkal messzebbre vezet. Az egyház földi vonatkozású feladatainak meghatározása nemcsak elméleti, hanem főíieg a jelenben, igen messzire ható gyakorlati jelentőséggel bír, úgy hogy annak röviden való kifejtése csak hasznunkra lehet. Azok közül, kik e kérdéssel szemben állást foglaltak, ha nem is a legismertebbek, de minden esetre a legjelentékenyebbek közé tartozó bölcséiő Solovjev Wladimir, ki „Sz. Wladimir és a keresztény állam" c. tanulmányában foglalkozik e kérdéssel. Abból indul ki, hogy Krisztus egyházat s nem államot alapított, s ezért az isteni hivatás és segítség érzete ebben és nem az államban van meg. Szavai: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené," olyan időre vonatkoztak, mikor az állam élén egy pogány Caesar uralkodott és e főhatalom kereszténnyé létele után, mint ahogy mondásának alapja is megszűnt, e szavai eredeti jelentésüket is elvesztették. A keresztény uralkodónak az egyház hű gyermekének kell lennie s hatalmát mint egyetlen Krisztus-alapította szervezettől, csakis ettől kölcsönözheti. Ebből önként következik, hogy az egyíház az ideigvaló hatalmasságok fölé van rendelve s annak emerre jelentős befolyása van. Solovjov m o d e m formában megismétli, amit a középkor egyházi politikusai majdnem mindannyian szemük előtt tartottak, habár keresztülvinniök akkor csak részben sikerült. Érdemes megjegyezni, hogy Solovjov élete vége felé (1900-ban húnyt éi) azon indokolással tért az orthodoxiáról a kath. egyházba, hogy ez az egyetlen, mely az ideigvaló dolgoknak helyes irányban való gondozásával is törődik. A középkorban és az újkor elején való megnyilatkozásokból kihangzó azon törekvéseket, hogy a világi ügyek vezetésében is az egyházé legyen a döntő szó és hogy az előfordulható konfliktusokat ez intézze efl, általában igen áldásosaknak tekintették. Csak arra az egy esetre kell gondolnunk, mikor Spanyolország és Portugália között egy csomó újonnan fölfedezett szigeten és gyarmaton való osztozkodás miatt támadt nézeteltérés, mikor minkét fél a pápai közbeavatkozás útját választotta. Egy
80
térképet 'helyertek VI.. Sándor pápa (1492—1503) elé, mely a vitás területet ábrázolttá, mind a két fél előterjesztette a maga érveit, mire a pápa egy tollat vett a kezébe, meghúzott egy határvonalat s kijelentette, hogy az ettől jobbra eső szigetek Spanyolországot, a balról esők Portugáliát illetik. Bizonyára azt mondhatnók erre, hogy ez az ítélet talián önkényes volt, mert a Vatikánnak módja sem lehetett a kérdést tanulmányozni, — erre azonban csak azt felelhetjük, hogy a Vatikán a történelem folyamán tudvalevőleg legtöbbnyire igen jól volt értesülve a dolgok való képéről és ha a szigetek elosztásában vagy a pápa ítélkezésében lehetett is valami csekély hiba, — ki ebben az esetben egyébként se nyilatkozhatott volna „ex cathedra" — annak következményei sokkai kevésbbé lehettek végzetesek, mint egy esetleges bekövetkező véres háborúé. A világkonfliktusok ilyen békés elintézésének megismétlésére a gyakorlati lehetőségét az egész földkerekségen előbb a XI. században bekövetkezett egyházszakadás döntötte meg, melyhez a XVI. században a protestáns vallási közösségek visszaesése járult. A gondolat azonban, hogy az államok közötti nézeteltérések békés megoldására módot kell találni, továbbra is fennmaradt és arra a törekvésre vezetett, hogy h a épen a multakra való tekintettel a Vatikánt ilyes célból m á r föl nem kérhetik, egy másik fórumot teremtsenek. így jutott napvilágra I. Pál orosz cárnak (ki egyébként a souverain máltai lovagrend nagymestere volt) az a kívánsága, melyhez ő nagyon ragaszkodott, hogy minden államközi nézeteltérést a két államfő párbajának kell eldönteni s ő maga is ezt követelte az angol uralkodótól, kivel nézeteltérése támadt. (Meghalt, mielőtt követelésére választ kaphatott volna.) Álláspontját azzal indokolta, hogy helyesebb és gyakorlatibb dolog valamely vitát istenítéletnek vetni alá, mint az alattvalók életét és vagyonát a háborúnak áldozni föl. Önkéntelenül (lehet azonban, hogy tudatosan) egy nagy igazságot mondott ki ezzel, mihez csak annyit kellett volna még hozzáfűznie, hogy van egy Istenrendelte f ó r u m is, melyet csak fölkérni és igénybe venni kéd. Egy másik orosz cárnak, a szerencsétlen II. Miklósnak kezdeményezése ennek ia törekvésnek egy további eredményeként tekintendő. A hágai döntőbíróság megalkotása azonban sem összeállításában, sem törekvéseiben szintúgy nem vezethetett az óhajtott célhoz, úgy hogy ismét arra a következtetésre kellett jutni, hogy emberi intézmények nem léphetnek isteni intézmény helyébe s nem tölthetik be annak rendeltetését. Mindjáirt a hágai koniferencia összeülése után fölhangzott az óhaj, hogy minden történéimi szempontból célszerűbb volna a tervezett döntőbíráskodási hatáskört egy készen álló, minden országban, a felekezetektől függetlenül, tekintélynek örvendő szervre, a Vatikánra ruházni, ahelyett, hogy egy ú j szervezet «megteremtésével bajlódnának. E tervnek, főleg a protestánsok között sok ellenkezője akadt, kik azt „Róma előre törésének" tekintették és így jött létre 'az az ideologikus elmélet, mely szerint a kereszténységnek háromfelé való tagozódását figyelmen kívül hagyni nem szabad. Ennek egyik legfőbb exponense Nikolaj báró volt, ki Viborg közelében, Finnországban fekvő Monrepos elnevezésű majorátusán ezt a gondolatot hirdette. Az ő felfogása szerint az emberiség (Európában a legkevésbbé) feloszlik: olyanokra, kiknek szükségük van egy erős kormányzó akaratra és azért szívesen alávetik magukat a kath.
81
egyháznak; továbbá olyanokra, kik az elméleti irányítás és az „értelem" befolyására hivatkoznak és ezért a protestáns felfogást teszik magukévá, végül pedig olyanokra, kiknél az érzelmek játsszák a vezető szerepet, ezek az orthodoxok, kiknél az istentisztelet mind az öt érzékhez szól. Már csak ez a dúsan kiművelt elmélet sem engedi, hogy a Vatikánt mint a nemzetközi viszályok döntőbírójaként elfogadják. A problémának megoldására Bensőn tesz elfogadható javaslatot „The Dawn of Ali" c. figyelemreméltó művében, melyben mint a theoknatikus gondolatnak megvalósításra méltó eszményét állítja oda, hogy az összes népeknek minden államközi kérdésben legfőbb bíróul a Vatikánt kell elismerniök s ezzel minden háborús összetűzést lehetetlenné tennáök. Ez a gondolat, ha végső kifejlődésében talán utópisztikusnak is látszik és ezen szélsőséges formájában a pápa nemzetközi döntőbírói tekintélyének elismerését követélií mégis megvalósítható és csak egy régi szokásnak kívánatos felújítása és újra való életbeléptetése volna. És itt tűnik elő a kereszténységnek legfőbb nehézsége és b a j a igen sajnosan: a széttépebtség és az, hogy ennek következtében enneik a döntőbíróságnak megvalósítása mindig csak lehetőség marad, mindaddig, míg Krisztus helytartóját az egész kereszténység, mint ilyen, el nem ismeri. Ha ez az állapot egyszer, egy ma még csak kezdetleges törekvésnek eredményéként be fog következni, akkor a nagy terv kiviteléhez is hozzá lehet fogni. A f ő tehát, hogy az egyházi egység létrejöjjön. Ehhez első lépcső a keleti egyházzal való egyesülés. Ez hatalmas lépés volna az egész kereszténység fölzárkózása felé a n n a k a gondolatnak megvalósítására, hogy a Vatikán döntőbírói tekintélyének és hivatásának elismerése m á r a közeljövőben megvalósulhasson. Ez pedig egy óriási lépés volna maga a világbéke és a háborúk lehetetlenné tétele felé, tehát egy oly cél irányában, melynek eredményei mindenkire ¡nézve fölötte kívánatosaknak látszanak.
E G Y ÜTMUTATÓ UNIÓS KÖNYV. Dr. Arnold Rademacher: Die Wiedervereinigung der christlichen Kirchen. ')
Irta: VÜCSKITS JENŐ
A bornd egyetemnek teológus-tanára a szerző, aki erről a főbenjáró kérdésről hatalmas készültséggel, de italán, még hatalmasabb benső eknierüliés&eü írta meg ezt a ¡nagyszerű könyvet. Lényege: megrendítő őszinteséggel siratja a kereszténység kétfelészakadását és bensőséges meggyőződéssel áhítja Krisztus digaizi szellemében az egymásratalálést. Ezért egész éfetmunkájáit rászánta arra, hogy a csomó (kibogozása megindulhasson. Persze a kibogozó útnak hatalmas szakaszai varrnak, amelyeket minjdienekelött tisztán látnunk kell. A könyv valóban kivételesen mély, -alapos és aktuális, azért ismertetésé is kikívánkozott az irodalom-rovatból.
82
És a láttatásban van a ikönyv Legnagyobb művészete. Itt mindenekeJíött a logikum épül fel kristályos egyszerűséggel: az egyMz egyet fensége, mint minden újraegyesülésnek alapfeltétele. Aztán, ugyancsak mély intuícióval az akadályokra mutat rá: a vallási közömbösségre, a mindkét részen bőven burjánzó előítéletekre (mesteri fejezet, csupa lelkiismeretvizsgálatra készt!), a nemzeti érzések soviniszta túlzásaira. Bátor igazságászeretettel elemzi a katolicizmus formákbamerevedését, a Nec Ave iis dixeritis teljes félreértlését, szűkkeblű magunk távoltartását atyánkfiától, (hiányos felelősségérzetünket. Majd az egyesülés képzelhető útjait vizsgálja; először a nem megfelelőket: az á'Ifiamrend beleavatkozásált, a hitvallások között való tárgyalásokat, alkár laza összeköttetések teremtése révén, a k á r hittételiek összeegyeztetése révén, alkár a liiíttartalom érzelmes felhígítása révén. Bőven és alaposan megtárgyalja, milyen eredménye lehet a teológusok vitáinak és megbecsüléseinek. Mikor végül arra az eredményre jut, hogy mindez nem megfelelő útja az előkészítésnek, akkor per extensionem rámutat az egyetlen helyes útra: az egyesüllés bensőséges vágyával általános uraüomra kell jutnia, a kereszténységnék: itt is, ott is valóban az evangélium szellemében kell élnie, hogy remélhessünk és várakozhassunk egymásra. Végül okos számvetéssel rámutat, hogy van okunk a reménykedésre: mert az egységesülés gondolata fölébredt és mertt az egyházak bensejében a legjobbak igen komoly mozgalmakat vezetnek, hogy valóban az evangélium szelleme éltessen bennünket. Legszebb fejezete, amelyben a hit és az élet lényege iránt akarja fölébreszteni szunnyadó és fonmákbai merevedett érzületünket. Mennyi újsizerű, mennyi rugalimas megállapítása készt itt bennünket innen is, onnan is a magunk revíziójára! Az únió vágya a kereszténység ténynyéhez tartozó hatalmiak vágyakozás. Kiki annál közelebb van Krisztushoz, mentől élőbb és tevékenyebb benne az egység komoly, szent és főbenjáró állítása. í r j u n k ide a könyvből néhány csak úgy kiragadott idézetét, hogy kiki lásisa, milyen tartalmas, milyen létekismeretre valló mélységek tárulnak elénk a könyvből. „A Mesternek az írástudók és farizeusok fejére mondott jaj-a mindenütt érvényes, ahol a puszta dogma-hilt, amely magában véve még nem teljes értékű hit, nagyobb, ¡minit a szeretet, amely egyedül teszi a hitet élővé. Az Isten országához vezető ösvény az ú j ©rétnek keskeny ú t j á n és szoros kapuján át vezet, nem pedig egy magát semmire nem kötelező elméleti hitnek széles útján, széles k a p u j á n keresztül." 18. ¡1. „Sem a vér, sem a puszta hitvallás nem döntő tényezők. Egyedül az a hit a döntő, mely a szeretetben válik tevékennyé." 18 ¡1. „Isten ítélete számonkérés s n e m lephetné meg boldogabb órábian az embert, ¡minit a vallásos igazság és igaz élet keresésének órájában. Mert a kereső nem keresné az igazságot, h a valamiképpen már meg nemi találta volna." A léleknek minden énkórságtól (Sehsucht!) mentess egyszerűsége, a szívnek tisztasága az, amely tisztán láttatja meg a lélekkel az isteni titkokat." 20. 1. •— „Míg az ellenkező bizonyítva .nincsen, addig a szeretetből folyó kötelesség, hogy a hitiben tévedők ártatlanságát föltételezzük. Egyébiránt a hit tudás-
14
elemeiben való tévedés nem szükségképp! tévedés magáiban a hitben, amely értékesebb, mint a íhiftnek tudás-elemei. Senlkit sem hagy el az Isten, aki előbb el inem hagyta az Istenit." Isten a hilfcrekószséget ott, laJhol az megvan és nem tud teljes hitté érlelődni, egynek veszi magával a hittel, tehát a komoly akarást egynek veszi a téttei." 23. 1. „A múltbeli folyton viszatérő zsidóüldözések és eretnek-pörök világosan mutatják, mennyire nem juitott uráliamra a keresztény szeretet a ¡különböző hitű emberek együttélésében." 28. 1. „A szakadás oka az isteni Gondviseléstől megengedett kereszténységnek cserbejutása, amely a hit egységét nem őrizte meg; a szakadás Itováhbtartásának értelme tehát nem lehet más, mint az egyesítő szeretet újraébiresztiáse." 31. 1. ,.Az élet és a szeretet kerülték előbb csődbe, s csak aztán mondta féi a szolgálatot a hit, csak aztán hullott szét Krisztus testének egysége. Élet, szeretet és hit martad teháit a keresztény emberiség elvitathatatlan életfeladata." „Nem azért ítéltetünk kárhozatra, mert nem tudjuk, vájjon a Szentlélek származása a két isteni Személyből történik-e, vagy nem, de senki el nem kerüli a fcárhozatot, aki nem fáradozik azon, hogy részes (legyen a Léiék ajándékaiban." 33. 1. — „ H a a megújhodás mozgalmait a reformáció előtt idejében komolyan vették volna és helyes irányba terelték volna a vezetők, nem kellett volna sornak kerülnie sem a keresztre, sem a szakadásra." 33.1. „Mindenképpen világos, hogy az egészben Való egység: tehát embereik, népek, egyházak egysége Krisztus követésében értékesebb, mert a dogmatikai tanok puszta megvallásában való egység." 36. 1. „A mai ember fővétke a természetellenesség és Isten-elenesslég, és ez az oka minden szenvedésének.'' 41. 1. „Az egyház sokszor nem nevelt olyan embereket, akikben a Szent és Isteni egészen beléoivadt volna; az egyház szolgái közül sokan pusztán kívülről, pusztán technikai módszerekkel n evélitek az embereket és éppen ezáltaii nyomorították meg bennük az örök gyermékdedséget, pedig a igyermek annyi közvetlen készséget hoz magával az élet iránt." 43. I. „A tannak és életnek széthasadása farizeusság hírébe keveri az egyháznak híveit és így magát a vallást is." 44. 1. Ugy keletkeznek hamis vélemények a kereszténységről és az egyházról, hogy híved összevetik az egyszerűséget az együgyűséggel, a nagyságot a komplikáltsággal, a csudá'Jandót a csudaszerűséggel, mint az uítóbbit különösen a szentekről való népies felfogásban tapasztalhatjuk." „A szellemi ember, akinek észbeli és szívbeli szükséglete, hogy egységes világnézetből éljen, a hitvallás és élet kétfeléhasadását nem b í r j a el." 45. 1. „Kereszténység a heroikus leik ék ügye; de h a az, ami nagy, emberkezekben kicsinnyé változott, akkor természete ellenére a tömeg haltaiméba kerül és az a veszedelem fenyegeti, hogy a legértékesebb emberéket löki el magától és elveszíti őket." 45. i. „Félreértések bőséges forrásai bizonyos egyoldalúan kiélezett állítások: p&. a sola fides justificat, pecca fortiter, sed crede fortius, (nálunk, amott laz egyedülüdvözítő egyháziról, a kereszt imádásáról, a búcsúról, vagy a szerzetességről, mint a „tökéletesség állapotáról" szóló kiélezett tan tétélek." 43. 1. „A katholikusok és protestánsok egymástól való idegenkedése, kölcsönös elzárkózottsága által felekezetieskedés •támadt, amely az Una, sancta, catholioa lényegével gyökeresen ellenkezik." 49 1. — „Uniórakész keresartények panaszai a katholikusok ellen,
84
s ezek a panaszok nem. irányulnak szükségképpen a kath. egyház, mint egyház ellen, körülbelül erre a 3 okra vezethetők vissza: utcai formákhozkötötítség, pusztán negatív védő állásfoglalás a más keresztény egyházakkal szemben és a komoly felelősségérzet hiánya," „A római egyháznak a tekintélyi élv alfcúlozását, a papság hatalmi állását, az egyházjog jelentőségének túlbecsülését vetik a ¡szemére; szemére vetik, hogy miesrev és rugalmatlan sok, egészen a tulajdonképpeni dogmák keretén kívüileső kérdésekben, mint pl. a liturgiáiban, a celibátusban, bizonyos helyi és territoriális igények kielégítésében. Ez a szemrehányás egyáltalán nem arra irányul, hogy van törvény, vam jog, vlam dogma, hanem arra, hogy a formák az élet fölé kerekedtek, az egyházi törvény a keresztény szabadság fölé, a merev dögma az élő hit fölé. E nehézségek kelllő értékelésére nézve tudni kell, hogy f o n n a és élet, törvény és sz/abadság, dogma és hit egymás mellé rendelt élettársak. Az élet maga alkotja meg a maga formáját, minit a léiek a maga testét; mint tétlen erő porlanék széjjefl a térben, 'ha forma nem tartaná és nem fékezné őt. Nemes szabadság saját maga számára maga teremt korlátokat, itökéleltes szabadság önmaga számára törvény.. A Lélek, a Pneuma, nem az egyes emberé, hanem a közösségé, a 'hivatalhoz köti magát. Az élő hit, ha ki akarja magát fejezni, h a kérdezni köteles önmagát, h a igazolni a k a r j a magát a kérdéseket támasztó ész eflőitt, h a e világ ellenséges haitailmaivail szemben helyit akar állami, nem t u d j a magát másképpen kifejezni, mint képékkel, hasonlatokkal, vagy szavakkal (nb: a szavak is csak képek és hasonlatok!) és ez a kifejezés, 'ha a felelősségérzetből, a közösség erejéből, nem pedig egyes emberéből történik, ez a dogma. Evangélium és kereszténység úgy viszonylana'k egymáshoz ebben az életben, mint lényeg és jelenség. A keresztények 'keresztény nép. Ez az „idők teljéig" fog taTtani, fcrmíkor az egyház Isten országává Gesz, amikor az Atyát az Ö igaz imádói m á r nem Jeruzsálemben, nemi is a Garizim hegyén, hanem mindenütt Lélekben és igazságban fogják imádni. — De ez a két elem (t. i. forma és élet) ezenközben nemcsak egymás mellé vannak rendelve, hanem harcolnak is e g y m á s s a l . . . Az élet és forma között hullámzó küzdelem, m á r a szerves életben is (amely puszta szemmel nem figyelhető meg, de mikroszkopi nagyítással, vagy lassított filmfölvételekkéi pompásan megrögzíthető!), alapelve a megmaradásnak és a növekedésnek, eszerint még ezen félül a haladásnak általános érvényű törvénye a természet világában éppen úgy, mint a szellemvilágban. Ahol aiz élet gyengének mutatkozik, ott előtérbe kerül a íorma, ahol az élet erőssé ¿esz, ott a forma önként hátrább szorul, mindig annyirla, amennyire ezt a másák fél megengedi. Bölcs (törvény ez, merít hiszen az életnek, legcsekélyebb mértékét is megmenti a forma altitól, hogy szét ne porladjon, az erős élet pedig csak azért veti szét az alacsonyabíbrendű formát, hogy amagasaibbrendüt teremtsen magának. — Nem az h á t a baj, hogy létezik forma, létezik törvény, létezik dogma, hanem ezeknek laz elemeknek túlsúlyrajutásában. És itt kezdődik a panasz az egyház, különösen a kath. egyház ellen. Ki volna az a vakmerő, hogy az ilyen panaszok jogosságát csiak úgy kézlegyintéssel intézze el? Hiszen ezek a panaszok minden időben jogosultaik lesznek: mert az életnek ebben az éon-ban mindig szüksége lesz a megőrző foi-
85
mára, s a tökéletlen szabadságnak minidig szüksége lesz a törvényre, mint „Krisztus felé fegyelmezöre", csak a kényszerítő örvény értelme a magasabbrendü szabadság elérése m a r a d j o n ! Mindig lesznek az emberek között, akik nemcsak szeretni, hanem gyűlölni is t u d n a k s ezért kell őrt állania a jogmaSk a szeretet oldalán, ihoigy a gyűlölet nyakló nélkül ne érvényesülhessen a szeretet rovására. A dogmának ¡mindig meg kod védelmeznie a veszélynek ikiitett hitet, hogy herezis éc hitetlenség meg ine hamisíthassák. De nagyon tanulságos volna gondolkodni és kutatni afelől, vájjon a jelenben a forma az életet, a törvény a szabadságot, a jog a szeretetet, a dogma a hitet nem nyomta-e el. Hiszen olyan korszakiban éiünk, amelyben vallás és élet nagyon szétestek egymástól, és kapcsolat nélkül állanak egymás mellett, mert hiszen m i n d e n szellemi terület (tudomány, művészet, irodalom, gazdasági élet, társadalmi élet, politikai magatartás) elvilágiasításánalk korszakában élünk. A kis gyereknek szüksége van járószíjra, a betegnek ápolásra. De megtörténhetik, hogy sok lesz a járószíj, sok az ápolás: amaz a növekedés, a fejlődés menetét lendítés helyett megakadályozná, emez a beteget gyógyítás helyett a sok orvosság adagolásával még betegebbé tenné. Az egyház emberei csak néhezen védhetnék meg m a g u k a t attól a szemrehányástól, hogy sokkal többre tartják a vallásos gyakorlatokat a vallásos élet lényegénél, és 'hogy a periferikus ügyek jobban 'belékerültek a, köztudatba, ment a centrális titkok: Isten, Krisztus, egyház. Ezért a kívülállónak szeme is a lényegtelenen akad meg és ezt tartja lényegesnek, mikor pedig az egyház lényegét szeretné megismerni és éppen ezért nem tud a lényegesre rábukkanni. Az egész katholiikus akciónak kevés az értéke, h a csak a világ módszereit teszi a magáévá és n e m az Isiten Lelkéből, mintegy magától b o r ú i virágba, ha nem zsendül, h a n e m csinálják, iha n e m élet, h a n e m mechanikus nagyüzem. Ali ugyan az egyházra is az a törvény, hogy aki sokat ad, sokakn a k fog valamit adni; de lelkek számiára mindig csak a legjobb lesz elég jó. A német katholiikusoknak régóta megvannak nagy szervezeteik, virágzó egyesületeik, számos szerzetesük és kongregációjuk, valiiásos népnevelésük szintje is viszonylagosan imagas, amelyet kiváló pasztorációs módszereiért is sokan magasztalnaik. És mégis az a kérdés, hogy megállhatnánk-e nyugodt méltósággal az isteni Mester előtt, h a visszajönne közibénk; az a kérdés, n e m t a r t a n a elénk is tükröt, imint vajaimkor a farizeusoknak. Azon fordul meg a donög, — és ebben az érteüemíben keresztény éis n e m keresztény embertársaink feddéseit nem utasítjuk gőgösen vissza, h a n e m meggondolva, hálásan elfogadjuk őket, —- hogy az egyiházi f o r m á k isméit és mentől jobban az isteni élet formái legyenek, a törvény ú t legyen a szent szabadsághoz, a megszokottságaimk egy belső lelki maga tartásnak legyenek Iküllső kifejezői, a hitvallásunk pedig az Isten ügyével valló teijes szolidárisságunk kinyilvánítása legyen a földön, amely semmiféle földi h a t a l m a k előtt n e m adia meg magát, hogy az egyh á z n a k minden ténykedése Isten országának megnyilatkozása legyen. Hogy az Isten valóban a. .mi Atyánk, minket pedig az ö fiainak hívnak, és azok is vagyunk, hogy Jézus Krisztus igazán a mi testvérünk, embertársaink pedig a mi testvéreink (és nővéreink, hogy aiz Isten LeOke valób a n bennünk laikik. Amíg mindezt csak elméletiben tudjuk, de bensőnk-
86
ben ¡hittel á t nem éljük, addig semminő olyan erő nem áradhat beLőlüink a közösségünkbe, amely a kívülállók számára Istennek megnyilatkozása v o l n a . . . Az elméletileg könnyen világos, gyakorlatilag azonban annál nehezebben megvalósítható életeuv szerint kell eljárnunk. Törvény, jog, betű és forma csak annyi legyen, amennyi szükséges ; szabadság, szeretet, lélek és élet annyi, amennyi csak lehetséges. A hierarchikus hajlamúak ne járjanak él úgy, mintha, Isten országa ebből a világból való volna, mintha a megkereszteltek már szentek társasága, az egyház pedig már amelyben élünk; a spirituális hajlamúak pedig ne viselkedjenek úgy. mint h a a megkereszteltek m á r szentek társasága, laz egyház pedig m á r elérkezett országa volna az Istennek. Nem a revolúció, hanem az evolúció az az út, amelyen a szellem halad. Nem a csak ¿élkesülő, de meg nem világosodott s a tapasztalatok révén szellemessé lett forradalmiság, amely minden eddigvalót föl akarna forgatni, hogy romokon építse föl az újat, .amely csak hasadásokat, de nem életképes újat tud létrehozni, hanem a lelkes reform-akarat az út, amely a benső életi erejével robbantja szót a merevvé és halottá lett burkokat, hogy teret alkosson az ú j élet számára és új, jobb formákat tegyen életképessé." 61 1. „A katholikusság fogalma ilyen rosszul használt alkalmazások következtében sokszorosan vak vágányokra tolódott. Vissza kell állítanunk eredeti jogaiba. Ment a katolicizmus nem szektárius lezártságot jelent, hanem jelent inkább teljes kinyíltságoit az isteni kinyilatkoztatás egészével szemben, és igazsákot. Vissza, kell tehát térnünk a katholikumnak teljes eszméjéhez. Akinek az egész van birtokában és azt át is t u d j a tekinteni, a n n a k a rész is birtokában van és azt is látja. Az igazán kaltlhoilikus ember megért (minden igaz értéket, amely »valamely hitvallásban van, merít hiszen az övéhez is hozzátartoznak. Ezért méltán követellhetni az igazán kath. embertől, hogy ő jobban megértse a protestánst, mint a protestáns őt, mert az egészből a részit jobban lehet méltányolni, (mint a részből az egészet. Persze minden ikatholilkus nem jélenti a, katholikus embert; a kaithoiíikus lehet ¡kaiból ikustalam katholikum-mimeflö is, aki egy léjárt hitvallás tagjának érzi magát, amelyhez hű a k a r tenni, más hitvallások mellett, ameiydkhez sem születésénél, sem szabad válaiszitásániáil fogva nem érzd magát hozzátartozónak, s aki alapjában véve éppen olyan heretikus, mint aiz egyházon kívül állók, anélkül, hogyy tudná. Nagyon üdvösséges volna, az egyesülés eszméje érdekében is, ha a katholikumnak, mint egyetemiesnek a fedekezetiességgel, mirut elhatárolttail és rész-szerűvel szemben valló önmegbecsűiés mélyebben 'kerülne belé a kaitíhaliiku-sok hit-ftudatáhamint a mai gyakorlat engedi." 66. 1. . . . Ezek csak kikapott részletek. Ideírhatnám jóformán az egész könyvet, hogy rámutassak, milyen eredeti, ¡bátor, ú j utakon járó termékeny szempontok vezetők a szerzőt, hogy fogalmakat tisztázzon, gondolatokait ébresszen és a kattholikum lényegét mutassa meg. Nálunk ma még kemény beszéd ez a könyv. De talán mégis ¿bt az ideje, hogy legikényebb kérdéseinkről is bátran, fönntartás nélkül, bizalommal és jószándékkel szóljunk. Mert a könyv nem sok-könyvből való betűkivoruat, h a n e m egy sokat átélt, világos fejű és nemes szívű paptanárnak hatalmas, sokszor talán gyötrelmes átélései. Az intelligens em-
87
ber pedig — s haj, ezek között van a legtöbb szellemi aposztata! — olyan könyvet, olyan írószavakat keres, melyek mögött vér csorog, neon excerptum. Az excerptum mindörökre bénaság marad. A vér az élet, az áidozat, a hűség, a vér az élet, s ez hozza vissza az Élet útjára az élet szomorúan ténfergő karavánját. —
—
UNIÓS SZEMLE IIIII I M I M H i I l l l H B IBI IIIII IBI I •
lm
IIII I M I I I III m m II11.111 I l i i
A SZENT M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I UNIÓS SZÖVETSÉG KÖZLEMÉNYEI
A püspöki kar a Szent Miklós Szövetségért. Őszinte örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy az uniós szervezkedés ügye hataliimiais lépéssel haladt előre a nm. Püspöki Kar ezidei tavaszi konferenciáján, amelyen a teljes felkarolás és megértés jegyében történt a döntés a r r a nézve, hogy a nm. Püspöki Kar uniós szövetségünket ajánlani fogja. Ennek az örvendetes ténynek ékesen szóló bizonyítéka Bíboros Hercegprímás Urunknak ügyvezető elnökünkhöz intézett alábbi leirata, amtelyet örvendetes tudomásul és a munkára való buzdítás jegyében szószerint közlünk és amelyért Őeminentiá jónak ezúton is a leghálásabb fiúi köszönetünket és hódolattunkat nyilvánítjuk. A leirat szövege sz aszerint a. következő: „Magyarország Hercegprímása. 951/1940. szám. Méltóságos és Főtisztelendő Praelátus Ur! A nagyméltóságú Püspöki Kar 1939. október 3-iki ülésén jóváhagyta a Sz. Miklós Uniós Szövetség alapszabályait, 1940. március 13-iki ülésén pedig elhatározta, hogy papjainak ajánlani fogja a Szövetség (tagságát és céljainak felkarolását. Midőn tehát ezt az ¡ajánlásit a nagyméltóságú püspöki kar megbízásából szíves örömmei megadom, azon reményemnek adok kifejezést, hogy a szövetség virágzásából sok áldás fakad az Untíió iránt érdeklődő és érte dolgozó mindkét szertartású 'hívekre és papolkra egyaránt, de
88
különösen azokra, akiket e mozgalom remélhetőleg visszavezetni fog iaz 'Egyház üdvözítő egységébe. Sajnos azok közül, kiket őseink buzgósága és szeretete hazánkban az Apostoli Szentszékkel egyesített, az idegen uraioml alatt sokan ismét elszakadtak. Ezeknek megnyerése legyen az első feladat. De törekedni kell r a j t u k túlmenően imával, felvilágosító előadásokkal és nyomtatványokká!, tudományos és népszerű formában egyaránt előkészíteni a hozzánk földrajzilag is közéifekvő elszakadt keleti keresztény testvéreik visszatérést is, hogy így megvalósulásihoz segítsük az Űr főpapi imáját, hogy mindnyájan, akik benne hisznek és őt szeretik, mihamarább eggyé 'legyenek. Egyébként magamat ájtatos imáiba ajánlottan vagyok Esztergom, 1940. Nagypéntek napján. Méltóságod jóakarója: Serédi Jusztáinián sk. bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. — Méltóságos és Főtisztelendő dr. Szántay-Szémán Isitván úrnak, praélátus Miskolc."
KRÓNIKA Kormányzónk jubileuma. Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós úr Ö Főméltósága március hó 1-én kormányzói működésének 20 éves jubileumát ünnepelte. Csak a közszólam szerint szólunk, miikor kormányzónkról írjuk, hogy jubileumot ünnepelt. Az ünnep igazában nem az övé, hanem az országé, a nemzeté volt, melyet húsz év előtt az ő hatalmas, uralkodásra, országépítő munkára termett és hivatott egyénisége, sok gondja, sok fáradozása, egyben (történelmi távlatokat áttekintő és történeimet alkotni tudó kormányzati bölcsesége emelt k i abból a romlásból, melyet a kereszténytelan destrukcióval szövetkezett idegen hatalmi őrület és kapzsiság rázúdított. Az a húsz év, mely vitéz nagybányai Horthy iMikiós kormányzói tevékenységéit látta és érezite, sóikban hasonlított a Muhit, Mohácsot követő évtizedekhez s a munka, meiynek teljesítését a történelem a kormányzónk nevével díszített aranyHapon megörökített, a pusztulásból elővarázsolt ú j éiet, az elnyomatásból bekövetkezett föltámadás, az erőtélenségből kifejlett s európai jelentőségűvé nőtt nemzeti erő és gazdasági fölemelkedés a magyar történélem legdicsőbb korszakait juttatják eszünkbe. Bármint akarta is csöndben, minden feltűnést kerülve áthaladni az évfordulót, a nemzet hálaérzetét, az ország csöndes ünneplő örömét viszszafojtani nem lehetett Március 1-én minden templomban megkondultak
89
az ünnepi harangok, minden oiitáron föllobbantak a hálaáldozatok lángjai, minden lélekből előtört a nemzeti imádság: „Isían áldd meg a magyart!" És amikor ez a fohász 12 millió ajakról ég felé szállott, mindannyian az első, a (legelső magyar emberre, vitéz nagybányai Horthy Miklósra gondoltunk. A mi oltárainknál is ,fölhangzott az érette ég felé szálló könyörgés. A mii híveink ajkáról is utat talált az isteni trónus felé az „áldó imádság", — és nem ok nélkül. A görögfcatlholikusságnafc sokszoros oka van rá, hogy örülive örüljön Horthy Miklós húsz éves kormányzóságának, melynek utolsó jéve félmillió hittestvérünket csatolta vissza Sz. István birodalmának törzséhez s állította helyre azt az ezeréves kapcsolatot, melyet Trianon vad erőszakkal szétszaggatott. Főpásztorainik körlevélben híviák föl papjaink és híveink figyelmét az évfordulóra.. Mindhárom magyarországi gör. kath. egyházmegye templomaiban ünnepélyes szent liturgiákat mutattak be a jubileumi ünnepen. Főpásztorainik székhelyeiken végezték szent liturgiáikat a kormányzóért, áldást kérve további békés építő és országihelyreállító munkájára. Dudás Miklós dír., hajdudorogi püspök úr az ország fővárosában, a budapest-balparti paro'dhiális templomban pontifikált ünnepélyes szentmisét a jubileum alkalmából. Mi, hivatásunkhoz híven, szintén szeretnők egy levéllel dúsítani azt az arany babérkoszorúit, melyet a nemzet h á l á j a és szeretete kormányzónk homloka köré font, megköszönni neki, almát kormányzata uniós szempontból használt. Trianon után a Felvidék és Kárpátalja népét, hogy magyar áliamhűségétőii elvonják, magyar nemzethűségét lelkéből kitépjék, megpróbálták hialtailmi támogatással elvonni az Egyház kebeléről és szakadásiba vinni. Közel százezer lélek került így pusztító veszedelembe s veszett volna el teljesen számunkra és a kath. egyíház számára, iha Isten meg nem áldja vitéz nagybányai Horíhy Miklós kormányzását s vissza nem adija áltaíia a Felvidéket és Kárpátalját a imiagyarsáignak s véle az Egyháznak is. Mert a megtévesztett lelkek imáris ráeszmélnek megtévesztőik csalárdságára s a tévedés fölismerése okvetlenül a helyes útra való viszatérést fogja eredményezni. Krisztus varratlan köntösének egy aiddig még ép darabját tépte meg Trianon és az azt követő csehszlovák uralom. A Felvidék és Kárpátalja visszatérése, mely kormjányzónk nevéhez fűződik, s amely ősi gör. kath. kuiitúrközpontjainkat: Ungvárt, Munkácsot s vele jelentékeny kultúrhelyeket: Kassáit, Beregszászt, Nagyszőllőst sitib. adta vissza nékünk, ú j távlatokat nyitott meg előttünk, ú j erőforrásokat tárt föl, hatalmas teret nyitott az uniós tevékenység számára s ú j pilléreket épített a szent egyesülés aranyhíd!ja számára. Uj reményt szerzett, hogy a Krisztus köntösén támadt szakadást helyreszőhetjük. Ezért vagyunk mi is 'eltelve őszinte hódolattaii, forró hálaérzettel kormányzónk iránt; ezért száll föl a mi lelkünkből is a fohász a költő szavaival: „Fény nevére, áldás életére!" K. J.
90
— A HAJDUDOROGI PÜSPÖK, Dudás Miklós dr. január hó második felében Rómába utazott s hosszabb időt töltött az Örök Városban, hol az egyházmegye további kiépítésével kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Az ú j püspök fölszentelése óta már második izben látogatott el Rómába, ho vá theologus-éveinek emlékei is fűzik, ö Szentsége XII. Pius pápa a püspök urat hosszabb magánkihallgatáson fogadta. — A HIATTERJESZEÉS PÁPAI MÜVE jövedelmének 4.85 százalékát ezentúl a Keleti Kongregációnak bocsátják rendelkezésére. A Propaganda Congregatio bíboros elnökének erről szóló rendelkezését Papp Antal érsek, miskolci ap. kormányzó körlevélben közölte papságával. — A JANUÁRI UNIÓS IMANYOLCADOT a konstantinápolyi hamelbacisi j Szentháromság-templomban is megtartották. A szolgálatokat latin, görög és örmény szertartás szerint vé gezték. A szentbeszédeket és ismertető előadásokat olasz, francia, német, tö rök, görög és örmény nyelven tartották. Az imanyolcad sikeréről és a K. E.ban is ösmertetett kongregációi buzdító leirat kedvező fogadtatásáról a kongregáció titkára ö Szentségének is jelentést tett. ö Szentsége válaszul hosszabb levelet intézett a kongregáció bíboros titkárához, annak a rebényének adva kifejezést, hogy az imanyolcad állandósulása a szent egyesülést hatahtósan előre mozdítja és mielőbb az óhajtott eredményre vezet. A kongregáció bíboros titkára a hozzá intézett pápai iratot az összes főpásztorokkal közölte. (Jövő szám u n k b a n egész terjedelmében hozzuk a lapzártakor érkezett magas leirat szövegét.) — SVÁJCI PROTESTÁNSOK UNIÓJA, egyelőre csak egymásközti értelemben, nagy lépést tett előre egy közös protestáns énekeskönyv kiadásával, mely 300 éneket tartalmaz.
— A SZOVJET ÉS A KÖNYV címen tartott érdekes felolvasást dr. Szántay Szémán István prelátus a Szent István Akadémia rendes tagja, az irodalmi osztálynak március hó 29-én tartott ülésén. A szláv irodalommal és az uniós kérdésekkel évek óta foglalkozó szerző dolgozata bevezetésében az orosz egyház, állam és társadalom kapcsolatából kiindulva fejtegette azt a lelki kielégületlenséget, amely az „istenkereső" orosz népet fogékonnyá tette a forradalom eszméi iránt. Majd a könyvről, mint a forradalom hatékony fegyveréről értekezett. Vázolta a forradalom előtti orosz könyvtermelés sorsát, m a j d a forradalmat megelőző kor rohamos termelését és szovjet könyvtermelés gigantikus adatait ismertette. A szovjet könyvtermelés keresztmetszetének bemutatásából szinte önként következik annak óriási szerepe a szovjet-állam védelmében és felépítésében, valamint annak gazdasági jelentősége is. Mindezeket hivatalos adatok alátámasztásával világította meg az előadó. Befej.ezésül szentpáli feladatnak minősítette az orosz lélek megmentése érdekében kifejtendő munkát, amelynek hatása Ázsia szívébe nyúlik. — A RÓMAI UNIÓS IMANYOLCADOT a keresztény világ fővárosának népe nagy buzgalommal ülte meg. Az ügy kiváló fontosságát ö Szentsége XII. Pius azzal is megjelölte, hogy személyesen is részt vett az imanyolcad alatt tartott ünnepségeken. — A MALABÁRI EGYHÁZBÓL a közelmúltban már a negyedik főpap tért az unióra Mar Thomas Dioscuros személyében, ki épen a legősibb malabár egyházrész püspöke volt, kik még a IV. században ott letelepedett szírek utódainak t a r t j á k magukat. — V. KRISTÓF alexandriai pátriárkának II. György görög király a Megváltó-rend nagykeresztjét adományozta.
91
+ A SZOMBATHELYI OLTÁREGYESÜLET és a Katholikus Férfiliga dr. Szendy László ismertető szent beszédei után lelkesen vállalta a januári imanyolcad megtartását fiz unió szent ügyéért. Latin szertartású híveinknél sem a megértés, sem a jó szándék nem hiányzik a bekapcsolódásra, ha figyelmüket lelkipásztoraik reá irányítják Krisztus Egyháza megtépett egysége kérdésére. Intelligens hívek előtt, mint a szombathelyi példa mutatja, nagy lelki haszonnal és a testvéri egység érzésének elmélyítésével beszélhetünk uniónk ügyéről. Szombathelyen sok unitus él a esendőriskola tanulójaként, kiknek hitbeli buzgósága épülésére szolgál a laton szertartású híveknek is. — A ROMÁN PÜSPÖKÖK RÓMÁBAN. Nikoleszku Sándor balázsfalvai érsek Hosszú Gyula kolozsvár-szamosújvári püspök és Frenc Valér nagyváradi gör. szert. kath. püspök társaságában február 17-én Rómába érkeztek.. Román lapok közlése szerint a pápai udvar részéről ünnepélyes fogadtatásban részesültek a termini pályudvar királyi várótermében, hol Arborio Mella és Saní Ellia vatikáni szertartásmester, Gesarini keleti kongr. assessor, Commen vatikáni és Bossy quirináli román követ jelentek meg a főpap üdvözlésére. Február 25-én ünnepélyes parasztázt végeztek Klein Ince, a Rómában elhunyt román érsek sírja fölött, március 3-án pedig a római román kollégium végzett növendékeit szentelték papokká. Március 4-én őszentsége ünnepélyes kihallgatáson fogadta a főpapokat, kiknek hódolatát Nikoleszku metropolita tolmácsolta. — ROMÁN ORTHODOX PAP AZ UNIÓRÓL. A Curentul c. román lap február 15-i számában V. Popa Nicoara slobozia-botosáni görögkeleti esperes tollából érdekes cikk jelent meg az unióról. A cikket egyik közelebbi számunkban hozni fogjuk.
92
— A ROMÁNIAI GÖRÖGKATHOLIKUSOK STATISZTIKÁJA. Az EPOL egyik legutóbbi számában érdekes cikk jelent meg „Az erdélyi magyarság és a román statisztika' címen. Á cikk szerint az erdélyi magyarság száma minden visszaszorító törekvés dacára is, 1930-ban még mindig 1 millió 678 ezer volt, jelenleg pedig 1 millió 800 ezer körül van. Az imperium-változás óta mintegy 200 ezren költöztek ki, sokan pedig a regátba mentek át, főleg Bukarestbe. Az 1930. évi népszámlálás adatait feldolgozó román évkönyv népi eredet alapján 1,353.276 magyart mutat ki, anyanyelvi alapon pedig 1,480.711-et. A görögkatholikusokat és görögkeletieket azonban kevés kivétellel mindenütt a románok közé sorozták, magyarokként semmi esetre sem fogadták el, holott a Romániá hoz csatolt területeken az imperiumváltozás előtt 84.000 gör. kath. és 24.000 gör. keleti magyar is élt. A magyarajkú görögkatholikusoknak 67.4, a görögkeletieknek 56.7 százaléka a magyaron kívül más nyelven egyáltalán beszélni sem tudott. Ez a magyarázata annak, hogy a román statisztikai adatok szerint a román görögkatholikusok és keletiek száma az utolsó 20 év alatt az országos átlagon jóval felülálló szaporodást mutat. Á görögkatholikusok szaporodási száma abszolút számokban 1910— 1930 között csak 260.000, ezzel szemben a „ r o m á n " nemzetiségüeké én nyelvüeké 404.000. — A DELTION című ciprusszigeti görög egyházi folyóirat, mely közel két éven át szünetelt, február hóban ismét megjelent. A februári számmal a lap XII. évfolyamát kezdi. A lap Kallonéban jelenik meg, mint a metropolita hivatalos lapja. Ugyancsak ismét megjelenik a szintén régebben szünetelő APOSTOLOS BARNABAS is, Cyprusban, Leukosiában. Ezt a lapot m á r harmadszor kezdik újból. Az ú j számokat III. periódus, I. évfolyam jelzéssel látták el.
— EGYSÉGES KATEKIZMUST készített Amerikában a Katholikus Tanterjesztő Társulat. A katekizmusnak jóváhagyás végett Rómába is fölterjesztett tervezetét március hóban mutatták be a társulat ötödik évi közgyügvülésén. — A GRODNOI PRAVOSZLÁV PÜSPÖK székhelyéről Romániába menekült. Március 9-én pedig Konstantinápolyba érkezett, hol 15 napig maradt a pátriarka vendége, majd visszatért Rómába. — TÍZÉVES FENNÁLLÁSA alkalmából a lapunkat előállító Ludvignvomda színes re'klámlapokból álló albummal lepte meg klienseit. Az ötszáz számozott példányban készült, műlapgyűjteménynek is beváló reklámalbum rajzait Czókoly István grafikai művész és építész készítette s metszette linóleumba. A nyomdai kivitel finomságát és szépségét a szaktanok egyhangú elismeréssel honorálták. " I — AZ UNGVÁRI GÖR. KATH. KULTUREGYLET úi alapszabályokat alkotott és úi vezetőséget választott. Egyházi elnökké Ortutav .Tenő paroohust. világi elnökké Szulincsák László dr. gimnáziumi igazgatót, fő titkárrá Ortutav Tivadar számv. főtanácsost választották. — A JERUZSÁLEMI SZENTSIRTEMPLOM helyreállítási munkálatai során Hadrián császár korából való értékes emlékekre bukkantak. A mun kálatok különben a befejezéshez kö zelednek s ígv a legszentebb földi helv, temploma mihamar régi díszében fog pompázni.
— BELGRÁDBAN Szent Száva tiszteletére hatalmas templomot építenek, mely méreteiben a Hagia Sophiához lesz hasonló. Alapkövét már megáldották. Itt említjük meg, hogy Jugoszláviában erősen reménykednek a katholikus és orthodox egyházak viszonyának javulásán, amennyiben a ielenlegi kormányzat hat tagia katholikus. — A gö.rögkatholikusok száma Jugoszláviában ötvenezer körül van, kik a körösi püspökség kormányzata alatt állanak. — AZ ANTIOCHIAT PATRIARCHAI EGYHÁZ történetét, melyet Papadopulosz Krizosztom athén' érsek írt meg, az antiochiai görög pátriarka. Pazászant Bazil sajtó alá rendezte. A terjedelmes történelmi mű nemsokára megjelenik. — LITURGIKUS ÉRDEKESSÉG gyanánt jegyezhetjük föl, mennyire ragaszkodik a görögországi orthodox egyház minden ősi előíráshoz. Az athéni érsek március 19-én, kedden ünnepelte nevenapját a székesegyházban, minthogy e nap m á r az orthodox naptár szerint is a nagyböjtbe esett, — előre megszentelt áldozatú szent liturgiát (lit. praesanctificatorum) végeztek s azon vettek részt a szuffragán-egvházmegyék püspökei és az athéni hatóságok. (A görög tipikon szerint a nagyböjtben nemcsak szerdán és pénteken végzik az előre megszentelt áldozatú liturgiát, hanem akkor is, ha nagy szent esik valamely böjti napra. Ügv látszik, ezen az alapon végeztek Szent Krizánt napján is ilven szertartást.)
Április hó folyamán szétküldjük a SzEMISz taggyűjtő lapjait. Számítunk az unió minden igaz barátjának anyagi, erkölcsi és agitatív támogatására az egyesület munkájának megindításában. Isten és az Egyház ügyéről van szó.
93
FIGYELŐ Görög liturgikus könyvek — német nyelven. Az irodalmi rovatba kívánkoznék ez a pár sor, de az a nemes vállalkozás, amely az alább ismertetett műveket megjelentette, megérdemli a külön ismertetést. A gerlevei Szent József bencés-apátság szerzetesei elhatározták, hogy
94
ADATTÁR A z egyesült keleíi egyházak Magyarországon kívül. Bizánci vagy görög szertartás. Bulgária. A finn-ugor eredetű bulgárok őshazája a Don és Volga közötti hatalmas térság volt, honnan a VII. század folyamán Besszarábiába, majd Dobrudzsába telepedtek át s végül egészen az Egei tengerig lehúzódtak. Folytonosan szlájv népekkel levén érintkezésben, nyelvüket egészen elfelejtették s a szlávot vették át. A kereszténységet Sz. Cirill és Metód fáradozásai nyomán a IX. században vették föl. Első keresztény királyuk Borisz volt, ki 865-ben megkeresztelkedvén, országát a konstantinápolyi pátriarka joghatósága alá rendelte. Már kezdettől oda törekedtek azonban, hogy egyházitag is függetlenek legyenek. Minthogy a konstantinápolyi pátriárkák erre irányuló törekvéseiket | hátráltatták, Róma felé fordultak. Valószínű, de nem bizonyos, hogy Ró-] | ma a bulgárok f ő p a p j á n a k 924-ben; 1 megadta a pátriárkái címet s kiváltságokkal is ellátta. Ezt a címet 945-j ben Konstantinápoly is elismerte. Ez volt az első bulgár pátriarkátus, mely 914-től 1019-ig tartott. A pátriaka székhelye többszöri ide-oda hányatás után Ochrida lett s három szuffragánpüspökséggel bírt. II. (Bulgárölő) Bazil 1020-ban Bulgária függetlenségét elnyomta s 1020ban az ochridai pátriarkátusból egyszerű érseki egyházmegye lett. Pátriárkái címét elvesztette ugyan, de bizonyos mértékben még mindig független maradt a konstantinápolyi pátriárkától. A főpapi trónokra azonban lassanként görögök kerültek. Az 1393-al kezdődő török korszak alatt is sikerült ezt megőrizni, noha egyébként a pátriarkátus igen sok viszon-
tagságon ment át. 1767-ben azonban végleg elveszett ez is és Ochrida egyszerű metropoliája lett a konstantinápolyi pátriarkátusnak. A második bulgár pátriarkátus kezdete 1185 és szoros összefüggésben áll a bulgár függetlenségi harcokkal. A sikeres szabadságküzdelmek visszavívták a pátriárkái cíímet is. Mint hogy Konstantinápollyal ellenséges viszonyba kerültek, Rómához fordultak. III. Ince pápa 1204-ben Bazil ternovói érseket Bulgária prímásává nevezte ki. A Rómával való egyesülés 1232-ig tartott, mikor szemben a konstantinápolyi császárral, a bulgárok a görögök p á r t j á r a állottak és a niceai görög császárhoz csatlakoztak. II. Germán konstantinápolyi pátriarka 1235-ben viszonzásul elismerte Bulgária egyházi függetlenségét és a ternovói érseknek megadta a pátriárkái címet. 1393-ban a török betörés után a két főegyházmegye egyesült s a ternovói pátriarka hatalmát a románokra is kiterjesztette .A ternovói pátriarka befolyása eredményezte, hogy a románok elfogadták az ószláv oltári nyelvet, sőt közigazgatásukba is bevitték a szláv nyelv használatát. Nehéz eldönteni, hogy az ochridai érsekség mikor csatlakozott a Caerularius-féle szakadáshoz, mert a szakadás idején nem állott összeköttetésben Konstantinápollyal s még a XII. században is összeköttetést tartottak Rómával, noha püspökeik megerősítése iránt nem fordultak oda. Ternovót a politikai viszályon mihamar belesodorták a szakadásba. 1767-ben a görögök fölénybe kerül tek a bulgárok fölött s hatalmas kul-
95
turális fejlődésnek indullak, mely a bulgárokra is kihatott. A XVIII. sz. második felében és a XIX. sz. elején iskolákat, nyomdákat alapítottak. Az 1856. évi politikai reform, melyet a török birodalomban végrehajtottak, azonban ismét erőhöz juttatta a bulgárságot. Az idegen püspököket eltávolítva, a főpapi székbe a bulgárok jutottak, a templomba visszahozták a görög helyébe a szláv nyelvet. Eleinte nem igen gondoltak a pátriárkatustól való függetlenségük kivívására, mikor azonban a görögök a bulgár nemzeti törekvéseket akadályozni próbálták, ez alkalmul szolgált a szakadásra közöttük. (1830.) Független bulgár exarcliatust állítottak föl, melyet 1870-ben a török porta is elismert. A görögök erre zsinatot hívtak egybe és 1872-ben a bulgárokat az egyházból kiközösítették. A többi keletiek azonban a kiközösítéshez nem csatlakoztak s a testvéri közösségei
úgy a görögökkel, mint a bulgárokkal továbbra is fenntartották. Ez a szakadás még m a is tart. A bulgár exarclia székhelye kezdetben Konstantinápoly volt, utóbb — az 1912—13. évi balkáni háború után •—- Szófiába helyezték át. 1878-ban, Bulgária függetlenségének proklamálása után s főleg 1885 után, mikor Kelet Ruméba is Bulgáriához csatlakozott, az exarchátus joghatósága Macedóniára is kiterjeszkedett, melynek népessége igen kevert. Az első bulgár exarcliának, Józsefnek 1916-ban történt elhunyta után ner.i választottak exarchát. A bolgár politikai határok által meghatározott egyházterület kormányzására a szófiai metropolita elnöklete alatt szinódul alakult. Tizenegy metropolia tartozik alá szuffragán püspökök nélkül. A vegyes területeken a metropolitáknak görög segédpüspökeik vannak. (Folytatjuk.)
IRODALOM * Az Unió Cleri Pro Proinisslonibus XIV. évkönyvét most vették kézhez a tagok. A hatalmas évkönyv első he Ivén Ö Szentsége XII. Pius pápa krisztuskirálv-ünnepi homiliáját hozza, melyet 12 missziós püspök fölszentelése után tartott. A további cikkekben Bubnics Mihály rozsnyói püspök és Ajtai Kálmán dr. az 50 éves jubileumát ünneplő Sz. Péter-művet és ennek megalapítóját méltatják.
Kiváló értékei a könyvnek az orszá gos missziós gyűlésen elhangzott előadások. Uniós szempontból érdekessége e műnek az a néhány sor, mely beszámol a kassai egyházmegyei miszsziós tevékenységet ismertető cikkben Zelenv Menyhért kanonok tollából) arról, hogy az .egyházmegyében az uniós célú Sz. Cirill és Metód apostolatus is meg van szervezve.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.
96
D i c s é r j é t e k az Ur nevét! Gör. kath. egyházi zsolozsmás könyv a nagy Horologion teljes anyagával, a szentek rövid életrajzával, az ünnepi és közös ménea szükséges részeivel bőrkötésben tokban, havi mellékletekkel arany metszéssel vörös metszéssel
30'— P 25*— P
Énekeljetek a mi Istenünknek I Á z előbbinejk kivonata. Teljes nép* énektár, a réjgi hajdudorogi szövegekkel csinos vászonköíésben
7*— P
k a t h / Szertartástan /
Papnövendékeknek, kántortanító-jelöiteknek kiválóan alkalmas. 227" oldal. Fűzve
3 8(3 P
A görög kntholikus Szertartásion Elemei. A z előbbinek 120 oldalas bő kivonata. Fűzve
2-40 P
Ünnepi officiumok görög szertartás szerint,
magyarul:
Az Űrnap, Jézus Szíve és a Fájdalmas Boldogasszony ünnepi officiuma, együtt.
Fűzve
—*60 P
Krisztus király és a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának officiuma együtt.
Fűzve
—'40 P
Megrendelési cím: Ludvig István könyvnyomdája, Miskolc, Rákóczi-u. 18.Tel.: 25-69
