gondolom. Az összefüggések miatt kell békén hagyni, gondolja erre

„Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, és kíváncsiskodik, akár egy kutya? A disznó az legyen disznó, gondolom. Az összefüggések miatt kell békén hagyni, gondolja erre Schriwanek bácsi. Azért kell tűrni az ilyen viselkedést, hogy olyan legyen a mindenség, akár az eggyé gyűrt papírgalacsin, belekapjon az egyik erről, míg amaz a másikát amarról szorítja, és fonott legyen az egész, az egyik a végénél legyen, ott, ahol a másik még meg sem kezdődött. Hiszen ott rotyog a pörköltben a meztelenkedő húsok között a szeretet, a gondoskodás! Benne ropog a bőrkében. Belekerül a törődés a disznósajtba, és a vese szurkos repedéseiben ott lappang, hogy te nevet adtál a disznónak. Azt krákogtad reggel be az ólba, Irén. Ott szunnyad a délutáni vakargatás a vízben abált szalonnában, és kikacsint a fokhagymás bunda alól, hogy itt vagyok, ide süss, ne akarjál nem észrevenni! Más a kocsonya, gondolja Schriwanek bácsi, ha nem lapáttal ápoltuk napjában a füle tövét, hanem mint mondtam, vakargattuk. Más a csülök, ha ólajtó tetején támaszkodott vele az állat."

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

HELYI FORRÁS ALAPÚ GAZDASÁGFEJLESZTÉS – helyi források és gazdaság hiányában Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

Szerzők: Bertényi Gábor, Csoma Tamás, Gecsei-Tóth Andrea, Halász Gergely, Kabai Gergely , Kapcsos Bálint, Kerekes Anna, Králl Attila, Némethné Baráth Katalin, Pataki József, Patyi Máté, Radovics Rita, Révai Mátyás, Rózsa Gergely, Száraz Luca, Széman György, Szuromi Orsolya, Taksz Lilla, Tóth Katalin Éva, Tuba Máté, Varju Szandra, Vásárhelyi Csenge Szerkesztők: Halász Gergely Horváth Janka Révai Mátyás Siklósi Rozália Szuromi Orsolya Taksz Lilla Tervező szerkesztő: Posztós János Nyelvi lektor: Kalcsó Gyula

Helyi forrás alapú gazdaságfejlesztés – helyi források és gazdaság hiányában Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben ISBN 978-963-12-4177-8 Megjelenik az Agri Kulti Kft. és a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület gondozásában, a Magyar Termék Nagydíj Pályázati Rendszer támogatásával Kiadó: Homo Oecologicus Alapítvány 1133. Budapest, Kárpát u. 60. Nyomda: A kiadványban szereplő képeket készítették: Kovács Gábor, Patyi Máté, Száraz Luca, Taksz Lilla, Tóth Katalin Éva Köszönjük mindenkinek, aki segítette a kötet létrejöttét.

Tartalomjegyzék Előszó

6

Bevezetés

8

I. Hol is járunk?

12

A térség társadalomföldrajzi jellemzői

12

A kistérség természetföldrajzi adottságai

15

II. Agrártörténet

21

Agrártörténeti fordulópontok és birtokszerkezeti változások a XIX–XX. században

21

A rendszerváltás utáni időszak

27

III. Agrárerőforrások

31

Birtokszerkezet napjainkban

31

Az agrártámogatási rendszer

32

A térség mezőgazdaságának termelési struktúrája, fejlődési iránya

33

IV. A térségben élő emberek

41

Helyben azonosítható társadalmi rétegek

41

A legfőbb helyi és térségi foglalkoztatók

43

V. Integrációs törekvések a térségben

47

A kistérség társadalmi jellemzői az integrációs törekvések tükrében – Kabai Gergely

47

Gyerekesély program a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben – Kabai Gergely

48

Közfoglalkoztatás és szövetkezési hajlandóság a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

62

VI. Mit üzen mindez a mának? – Rózsa Gergely

81

Executive summary

88

Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

5

Előszó Nehéz ma a magyar faluról írni. Nehéz, ha elszakadunk álromantikus tévhiteinktől, a magyar nóták nosztalgikus idilljétől, és hajlandók vagyunk észrevenni, hogy falvak nemcsak a Balatontól északra, meg a Velencei-tó mentén vagy a főváros és egyéb nagyvárosaink környékén léteznek ebben az országban, hanem messze ezektől, elfeledett, a magát felvilágosultnak tartó magyar ember által legfeljebb csak túraútvonalként számon tartott tájakon. Ezekről a falvakról ma nehéz írni, mert akármerről közelítünk is hozzájuk, és igyekszünk megragadni lényegüket, csak a „nincs” és a „hiány” lesznek kulcsszavaink. Hiánygazdaság, hiány-társadalom, hiány-kultúra – a gazdaság hiánya, a társadalom hiánya, a kultúra hiánya. Elidegenedett, talán sosem létezett méretű birtokok, rajtuk hatalmas gépek uralják falvaink korábban életet adó földjeit – ebből a gazdaságból ma már alig sarjad helyben élet, teljes mértékben háttérbe szorultak az emberi, a helyi közösségi érdekek. És ha nincs megélhetés, akkor előbb-utóbb minden romlani, bomlani kezd – sok száz faluban évtizedek óta ez az uralkodó trend. Nem állíthatjuk, hogy a különféle nevek és jogcímek alatt futó fejlesztéspolitikai és célzott szakpolitikai stratégiák ne ismerték volna fel e válságjegyek egy-egy szegmensét, és ne próbáltak volna meg eszközöket biztosítani a kezelésükre. A hatások azonban eléggé korlátozottak, a perifériák falvainál még nem tapasztalható általános trendforduló. Ennek alapvetően két fő okát látjuk. Egyrészt falvaink rehabilitációja nem lehet pusztán pénzkérdés, a hatások közel sem csak a rendelkezésre álló forrásoktól függnek, hanem számos egyéb tényezőtől: akarattól, elhivatottságtól, szemléletváltástól, de legalábbis közmegegyezés kellene arról, hogy több esélyt akarunk adni a falvakban élő embereknek, közösségeknek, és segítjük a helyi kezdeményezéseket. Másrészt a válságjegyek falvanként eltérők, mint ahogy a válság mélysége is, éppen ezért nem lehet egyféle recept alapján segíteni falvak százainak sorsán. Szükség van egyedi, az adott település helyzetét feltáró ismeretekre, amelyekhez aztán a szakpolitikai és helyi közösségi beavatkozásokat igazítani lehet. Mindkét ok miatt fontos, hogy vannak az országban olyan szakmai műhelyek, olyan intézmények, amelyek támogatják egyetemisták és fiatal kutatók nehéz helyzetű falvakban végzett feltáró, ismeretszerző munkáját. Ezek a kutatások sok olyan kapcsolatot alakítanak ki és hoznak felszínre, amelyek hosszabb távon is segíthetik a falvak fejlesztését,

6

Helyi forrás alapú gazdaságfejlesztés – helyi források és gazdaság hiányában

de nagyon fontos szempont az is, hogy segítik a helyi elit szembesülését és szembenézést saját környezetének helyzetével. Mindemellett a hallgatók valós ismeretekre tesznek szert, és egy-egy ilyen kutatótábor után biztosan másként tekintenek a magyar falvakra, mint azelőtt, reálisabban látva azok helyzetét. Éppen ezért csak támogatni érdemes a hasonló kezdeményezéseket, mint amilyen ez is, az ELTE humánökológia szak és az Agri Kulti Vidékfejlesztési Kutatóműhely Kadarkút környékén végzett munkája.

Dr. Németh Nándor,

Pannon Elemző Iroda, ügyvezető igazgató


7

BEvEzEtés 1. A kiadvány alapjául szolgáló kutatás körülményei 2014 áprilisában az ELTE humánökológia szak akkori elsőéves hallgatói a Fenntartható vidékfejlesztés kutatószeminárium keretén belül az Agri Kulti Vidékfejlesztési Kutatóműhely közreműködésével négy napot töltöttek Somogy megyében, a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben. A kurzus 17 diákjának munkáját 4 felsőbb éves hallgató (Halász Gergely, Horváth Janka, Siklósi Rozália, Szalma Laura), a kurzus oktatója (Bertényi Gábor) és két megbízott külső szakértő (Králl Attila, Rózsa Gergely) felügyelte. Rózsa Gergely, a Kadarkút-Nagybajomi kistérség Gyerekesély Programjának helyi gazdaságfejlesztő szakterületi koordinátoraként segítette terepmunkánkat. A kistérség 23 települése közül 14-ről (Kadarkút, Hencse, Bárdudvarnok, Hedrehely, Rinyakovácsi, Csököly, Mike, Kőkút, Kisasszond, Visnye, Gige, Kaposfő, Pálmajor, Baglaspuszta) közel 50 interjúalanyt rendelt az előzetesen megfogalmazott kutatási témákhoz. A kontaktlistán megnevezett polgármesterek, gazdálkodók, nyugdíjasok, közfoglalkoztatottak, óvodavezetők, önkormányzati dolgozók, alkalmi munkából élő családanyák, továbbá a Gyerekesély projekt munkatársai Gergely közbenjárásával, örömmel vállalták a beszélgetéseket. Emellett a hallgatók egy csoportja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület megbízásából a térség két településének (Kaposfő és Pálmajor) társadalmi-gazdasági helyzetét, valamint gazdaság- és társadalomtörténetét vizsgálta. 2. A kutatás célja Célunk az agrár- és humánerőforrások azonosítása volt egy jellemzően aprófalvas, valódi gazdasági központtal nem rendelkező, hátrányos helyzetű kistérségben. Ezen cél mentén négy munkacsoportot alakítottunk ki: 1. A mikrotérség tájhasználat- és gazdálkodástörténete a XIX. és a XX. században 2. Humán- és agrárerőforrás-leltár 3. A közfoglalkoztatás és a szociális szövetkezetek múltja/jelene/jövője a mikrotérségben 4. Baglaspuszta és Pálmajor települések történetének, jelenlegi helyzetének komplett feldolgozása

8


3. A kutatás menete Az elsőéves hallgatók a senior hallgatók vezetésével négy napon keresztül járták a kistérség településeit: interjúkat készítettek, ismerkedtek a helyi viszonyokkal. Esténként a csapatok megbeszéléseket tartottak, ahol megtárgyalták az aznapi fejleményeket, valamint kijelölték a következő napra vonatkozó feladatokat. A munkacsoportok az előzetesen elkészített interjúfonalak segítségével félig strukturált interjúkat folytattak az interjúalanyokkal, valamint a hólabda módszer alkalmazásával újabb és újabb – az előzetesen megszerkesztett kontaktlistán nem szereplő – emberekkel vették fel a kapcsolatot, így árnyalva, finomítva a kialakult képet. 4. Eredményei A terepmunkát követően a munkacsoportok a seniorok vezetésével dolgozták fel, összegezték az interjúkat. Ezt követően az oktató által kijelölt struktúra mentén haladva, a beszélgetésekből leszűrt információk és a megadott irodalmak felhasználásával elkészültek a munkacsoportok tanulmányai. A kutatás kézzelfogható eredményei mellett a hallgatókat ért számtalan élményről se feledkezzünk meg. Az elsőévesek jelentős része a kutatótábor során szerezte élete első kutatói tapasztalatát, ekkor készítette élete első interjúját, élte át első interjúszituációját. Lehetőségük nyílt arra, hogy elmerüljenek az eddig távolinak tűnő, csupán elméleti síkon, tanórai keretek között megismert vidéki létben, és beszélgessenek a magyar vidék jellegzetes szereplőivel. A négy nap során a beszélgetések alkalmával néhány órára az interjúalanyok szemüvegén keresztül szemlélték a világot; fontos, meghatározó élmények, felismerések sorát szerezve ezáltal. 5. A kutatás utóélete, avagy miért ragaszkodtunk e kiadvány megszületéséhez? A kiadvány írása során az olvasmányosságra, a közérthetőségre törekedtünk, hogy minél több ember számára élvezhető anyag szülessen. Előfordul, hogy a saját véleményünk, értékítéletünk is belekeveredik a sorok közé a kutatótáborban ért intenzív élményeink hatására. Ezért is fontosnak tartottuk, hogy két, a kistérségben dolgozó szakembert is felkérjünk, hogy írásaikkal gazdagítsák, színesítsék, mélyítsék a táborban szerzett tapasztalatokat. Az egyetemisták mellett Kabai Gergely, a Pannon.Elemző Iroda társadaAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

9

lomkutatója és Rózsa Gergely, a Kadarkút-Nagybajomi kistérség Gyerekesély Programjának helyi gazdaságfejlesztő szakterületi koordinátora szakértelmükkel segítettek minket. Kabai Gergely a térségben megvalósult Gyerekesély Programot értékelte, míg Rózsa Gergely egy személyes hangvételű írással reflektál a kiadványban felvetett gondolatokra. Ezúton is köszönjük munkájukat. Meglátásunk szerint a térségfejlesztési célok pontos pozícionálásához elengedhetetlen a térség történetének, jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetének feltárása, valamint a folyamatban lévő integrációs törekvések bemutatása. Éppen ezért – a kutatás korlátai ellenére: 4 nap alatt 14 településen készítettünk interjúkat – megpróbáltunk áttekintést adni a térség földrajzi jellemzőiről, agrártörténetéről, agrárerőforrásairól, a lakosok helyzetéről és a fejlesztési elképzelésekről. És hogy kiknek szánjuk a kiadványt? Lényegében bárkinek, akit érdekel egy leszakadónak címkézett térség múltja, jelene, jövője. Célzottabban a helyi szereplőknek, hogy komplexebben lássák térségük helyzetét; a tettre kész egyetemistáknak, akik az anyag révén megismerhetik a magyar vidéki lét kihívásait/lehetőségeit, és talán kedvet kapnak ahhoz, hogy saját élményeket szerezve vidéken ténykedjenek.

10



11

I. Hol Is járunk? A térség társadalomföldrajzi jellemzői

A kistérség lehatárolása A Kadarkúti kistérség Somogy megye részeként 2007-ben jött létre, és egészen 2013-ig 23 települést foglalt magába. 2013-tól azonban a járási rendszer újbóli bevezetése révén a korábbi kistérség teljes egészében a Kaposvári járás részévé vált, mely jelenleg hazánk legnagyobb területű járása. A kistérség települései Kaposvártól nyugat-délnyugati irányban helyezkednek el. A térség északi peremét a 61-es főút jelenti, mely Kaposújlaktól Nagybajomig több, a kistérséghez tartozó települést is átszel. A kistérségi székhely Kadarkút volt, mely a területegység központi részén helyezkedik el. A terület legdélebbi települései Kőkút, Hencse, Hedrehely, illetve Visnye. A települések a közúthálózat szempontjából nem kapcsolódnak össze teljes egészében hálózatszerűen, hiszen a kistérség keleti részén található települések csak Kaposváron keresztül közelíthetők meg, így kevésbé ápolnak aktív kapcsolatot központi településekkel.

Forrás: Saját szerkesztés a KSH T-Star adatbázisa nyomán

12


Településszerkezet, demográfia A kistérség településszerkezete kapcsán elmondható, hogy 23 települése közül mindössze 2 városi rangú, az egykori kistérségi székhely, Kadarkút, illetve Nagybajom, mely 3200 főt meghaladó népességszámával a térség legnagyobb települése. A települések közül a két városon kívül mindössze öt község (Bárdudvarnok, Csököly, Kaposfő, Kaposmérő, Kaposszerdahely) haladja meg az 1000 főt, a többi kistelepülés jórészt pár száz fős lakosságszámmal rendelkezik, de akad olyan is, melynek lakónépessége nem éri el a 100 főt sem (Patca). Az egyes települések fejlettségét egy 2007-ben publikált országos falukutatás eredményeire alapozva értékeljük. A kutatás választ adott arra, hogy miért is vált a Kadarkúti kistérség hazánk 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének egyikévé. A felmérés lényege, hogy az ország falvait a népességszám, a korösszetétel alakulása, a migrációs folyamatok, a munkaerő-piaci helyzet, az infrastrukturális helyzet, valamint az intézményi ellátottság jellemzői mentén típusokba sorolták.1 Ezen komplex vizsgálat alapján a Kadarkúti kistérség falvai (21 település) az alábbi kategóriákba tartoznak: • jó munkaerő-piaci helyzetű, stagnáló népességű, magas kiingázási aránnyal rendelkező községek: Kaposfő, Kaposmérő, Kiskorpád, valamint Szenna • jó munkaerő-piaci helyzetű, stabil társadalmú kisfalvak lakó és idegenforgalmi szerepkörrel: Jákó, Kaposújlak, Kaposszerdahely, Kisasszond, Zselickisfalud • gyorsan fogyó népességű, kedvezőtlen demográfiai struktúrájú, hátrányos helyzetű ingázó aprófalvak: Patca, Szilvásszentmárton • fogyó népességű, hátrányos helyzetű, jelentős agrárszerepkörrel rendelkező kisfalvak: Bárdudvarnok, Mike, Visnye • kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű, közepes méretű, stagnáló népességű falvak, jelentős kiingázási aránnyal: Csököly • nagyon rossz munkaerő-piaci helyzetű, szegény, ámde növekvő népességszámmal, kedvező demográfiai mutatókkal jellemezhető kisfalvak: Gige, Hedrehely, Hencse, Kőkút, Pálmajor, Rinyakovácsi2 1

A szerzőpáros a falutipizáláshoz a faktor- illetve klaszteranalízis módszerét használta, kutatásukról bővebben: Beluszky Pál – Sikos T. Tamás (2007): Változó falvaink. (Magyarország falutípusai az ezredfordulón.), MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 2 A Kadarkúti kistérségi tükör nyomán, 2. fejezet: A kistérség átfogó társadalomföldrajzi jellemzése, pp. 9–16. http://gyerekesely.eu/wp/wp-content/uploads/2014/09/kistersegi_tukor_kadarkut.pdf


13

Fontos kiemelni, hogy ez a kutatás alapvetően a 2001-es népszámlálás eredményeire támaszkodott, így csak egy általános képet szolgáltat a térség folyamatiról, illetve azóta már egyes tendenciák változtak bizonyos falvak esetében. Ilyen például a népességszám alakulására utaló kategorizálási szempont. A nagyon rossz munkaerő-piaci helyzetű, szegény, viszont kedvező demográfiai mutatókkal rendelkező kisfalvak közül a 2013-as adatok alapján már csak Gige, Kőkút, valamint Pálmajor tekintetében növekszik továbbra is a népességszám, a többi község esetében már fogyásról beszélhetünk. A kistérség állandó lakosainak száma a KEKKH3 2013-as adata szerint 20 300 fő volt. A népsűrűség ugyanebben az évben 38,2 fő/km2 volt, mely az országos átlagtól jelentősen elmarad (országos adat, 2013: 108,1 fő/km2).4

1. ábra: A Kadarkúti kistérség állandó népességszámának alakulása, 2000–2013 f 21600 21300 21000 20700 20400 20100 19800

13 20

12 20

10

09

11 20

20

20

08 20

06

07 20

20

05 20

04 20

02

03 20

20

01 20

20

00

19500

Forrás: KSH, T-Star adatbázis

3 4

Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Érdekességként megemlítenénk, hogy az alacsony népsűrűség, illetve településsűrűség miatt a kistérség keleti részén található hazánk egyik olyan területe, ahonnan a legtisztábban látható szabad szemmel is a csillagos égbolt. Ennek köszönhetően egy nemzetközi kezdeményezéshez kapcsolódóan itt jött létre – a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága és a Magyar Csillagászati Egyesület összefogása révén – Európa első csillagoségbolt-parkja.

14


A népesség korösszetételét vizsgálva szintén láthatók a népességfogyás jelei. 2003 és 2013 között az abszolút számokat tekintve csökkent a népesség, mely a százalékos értékek alapján a fiatalabb korosztályokat jobban jellemezte. A népesség korösszetételén belül a 18 év alatti korcsoportok aránya 10 év alatt csökkent, míg a 18–59, illetve a 60 év felettiek aránya növekedett. 2. ábra: A Kadarkúti kistérség korösszetételének alakulása 2003 és 2013 között (abszolút és relatív mutatók alapján) Az állandó népesség korösszetételealattiak

6 év évesek

6–17 évesek

18–59 felettiek

60 év

Összesen

2003 2013

fő

1480 1118

3499 2825

12441 12278

3862 4079

21282 20300

2003 2013

%

7,0 5,5

16,4 13,9

58,5 60,5

18,1 20,1

100% 100%

Forrás: KSH – T-Star adatbázis A nemzetiségek tekintetében a kistérség 23 településéből 17 településen van roma nemzetiségi önkormányzat, Kaposfőn pedig német nemzetiségi önkormányzat is működik.

A kistérség természetföldrajzi adottságai Természetföldrajzi és tájgazdálkodási szempontból a kistérség két nagyobb egységre osztható. A keleti rész a Zselicséghez tartozik, ezt részben a Zselici Tájvédelmi Körzet foglalja magába. A kistérség középső, valamint nyugati területei pedig a Belső-somogyi-homokvidékhez tartoznak.

A Zselic természetföldrajza5 Földtani szempontból a területet óidei kristályos, valamint metamorf kőzetekre rakódott középidei üledékes rétegek jellemzik, melyre a földtörténeti újidőben további tengeri üledékek rakódtak, löszréteget hozva létre. A terület talajtani adottságai változatosak.

5

A fejezet részben a Duna–Dráva Nemzeti Park honlapján található tájleírásra támaszkodott: http://www.ddnp.hu/ind ex.php?pg=menu_1972


15

A földes váztalajok az eróziónak kitett helyeken, valamint a mezőgazdaság által hasznosított területeken foglalnak el jelentős részt. Ezek erdősítése komoly kihívás a szakemberek számára, pedig beerdősítésük az erózió megfékezése és a talajfejlődés elindítása szempontjából rendkívül fontos. A legjellemzőbb talajtípusok a barna erdőtalajok csoportjába tartoznak, jelezve azt is, hogy a terület erdősültsége valamikor nagyobb volt. Legfontosabb típusai a Ramann-féle barna erdőtalaj és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, melyek magas tápanyagtartalmukkal biztosítják az itt tenyésző fafajok kiváló növekedését. A térség éghajlata a hazai átlagnál hűvösebb és csapadékosabb, enyhe telű, szubmediterrán jellegű, a napsütéses órák száma 1850–2000 óra egy évben.6 Az évi középhőmérséklet 10 °C körüli, az évi csapadékösszeg 700–750 mm,7 kettős csapadékmaximummal (június, október), ahol a nyári maximumból a növényzet viszonylag keveset tud hasznosítani, mivel sok esetben ez heves esők formájában éri a felszínt. A tengerszint feletti magasság 140–300 méter, a terület magasabb pontjai az északnyugat-délkeleti irányú Duna–Dráva vízválasztó vonalon találhatók. A vízrajz kapcsán fontos kiemelni, hogy domborzatilag erre a térségre jellemzőek az észak-déli sűrű futású hosszanti (meridionális) völgyek, melyek mentén kisebb vízfolyások, főként patakok futnak végig. A zselici tájat alapvetően a széles, lapos dombhátak és a közöttük húzódó, völgyeket borító, összefüggő erdőségek jellemzik. A települések többsége az átlagosan 200-250 méteres magasságú dombok lábánál futó patakok mentén létesült, ahol a lakosság a környező nedves réteket kaszálta, a szántóföldek és legelők pedig a lankásabb dombok lejtőin helyezkedtek el. A meredek, szabdalt felszínű oldalakat a lakosok nem tudták megművelni, így azok jelentős része napjainkig erdő maradt. A középkorban több kisebb irtásfalu is megtelepedett, ekkor az itt élők makkoltatással és méhészettel is foglalkoztak. Az erdőpusztulás felgyorsulását a német telepesek megjelenése okozta, amikor fokozatosan elterjedt a szénégetés, valamint a gyorsfolyású patakokra egyre több, kisebb fűrészüzem települt.

6

Bokorné Kitanics Tünde: A legeltetéses állattenyésztés meghonosításának lehetőségei és korlátai Somogy megyében. Tér és Társadalom (1996): http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/396/791 7 http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/altalanos_eghajlati_jellemzes/csapadek/

16


A Zselic élővilágának kialakulásában az éghajlat játssza a legfőbb szerepet. A térség éghajlatát nyáron hűvösebb, csapadékosabb, nyugati-északnyugati légtömegek befolyásolják, télen pedig déli-délnyugati irányból mediterrán hatást hozó légtömegek érkeznek. A tavaszi-őszi csapadékmaximumoknak is köszönhető, hogy a Zselicben jelentős erdőségek alakultak ki. A tájvédelmi körzet jelentős értéket képviselő, magas biodiverzitású élővilágot rejtő erdővagyona 1976 óta védett, megközelítőleg 10 500 hektáron, a védett növényfajok száma pedig több mint 60-ra tehető. A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a bükk, a cser, a gyertyán, az ezüst hárs, és a mézgás éger, de szinte valamennyi őshonos fafajunk képviselteti magát. A sok fafajúság a terület különleges termőhelyi és növényföldrajzi adottságainak köszönhető. Legismertebb természetes erdőtársulása az ezüsthársas-bükkös, legjellemzőbbek pedig a gyertyános-tölgyesek.

Belső-somogyi-homokvidék A Belső-somogyi-homokvidék a Zselictől nyugatra fekszik. Ezen a tájon a felszín tagoltsága enyhébb, lankásabb, a magasságkülönbségek kisebbek, mint a Zselicség esetében. A kistáj legfőbb talajképző kőzete a savanyú homok, mely az egykori folyómedrek széleróziós folyamatainak eredményeként rakódott a felszínre. Az így kialakuló homokbuckavonulatok észak-déli irányúak, melyek kelet-nyugati irányban hullámos képet adnak a tájnak. A vonulatok között lévő buckák esetenként teljesen lefolyástalanok, így pangóvizes lápfoltok alakulhatnak ki, melyek száma több százra tehető a térségben. A vizes élőhelyek számos értékes növénytársulásnak és különleges állatvilágnak teremtik meg a létfeltételeket. A terület alapvetően sík, a tengerszint feletti magassága 100–200 m közt váltakozik. Az évi átlagos hőmérséklet 10,5 °C, az átlagos csapadékmennyiség pedig 700– 750 mm között van, eloszlása egyenetlen, esetenként szélsőséges. Emiatt a területen előfordulhatnak aszályos, illetve pangóvizes időszakok is, mely a fás növényzetet jelentősen megterheli. A domborzat és a csapadék hatására változatos talajok alakultak ki a területen. A legfontosabb talajtípusok a (nem karbonátos) futóhomok foltok, illetve gyengén humuszos homoktalajok, a (kovárványos) barna erdőtalajok8, rozsdabarna erdőtalajok, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, réti talajok és lápos réti talajok.9

8

„A kovárványos barna erdőtalajok egykor erdőborította alföldi homokterületek határát jelölik ki. Nevüket a szelvény alsó részében megfigyelhető vékony, hullámos {II-57.} futású, vörösbarna, vasas-agyagos, ún. kovárványrétegekről kapták”. Forrás:http://mek.niif.hu/02100/02185/html/120.html 9 http://www.somogyiturizmus.hu/termeszet


17

A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a cser, a mézgás éger, a magyar kőris, a magas kőris, a mezei szil, a gyertyán, valamint a nyír. Jelentős területaránnyal bír a vitatott őshonosságú erdeifenyő, valamint természetes úton, több helyen megjelenik a közönséges boróka. A táj jelentős nagyságú, erdőtelepítésre alkalmas területekkel rendelkezik. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános-kocsányostölgyesek, homoki tölgyesek és láperdőtársulások. Ezen kívül jellemző társulás a mészkerülő homoki gyeptársulás, mely igen gazdag növényvilággal borított. A mélyebb fekvő területeken létrejött tavak környékén mocsári jellegű növényzet, míg a száraz, homokos domboldalakon a száraz gyepekre jellemző flóra alakult ki. A magasabban fekvő területeket tölgyerdők, a tisztásokat pedig legelők borítják.

A tájhasználat változása a természeti adottságok tükrében10 Ahogy korábban utaltunk rá, a természetes növénytakaró, főként az erdősültség mértéke jelentős változáson ment keresztül a térségben, bár az erdővel borított területek aránya még így is az országos átlag felett van.11 Az elmúlt évszázadban a terület tájszerkezetére, a hagyományos tájhasználat változására több tényező is hatással volt. Kutatásunk során több interjúalany is utalt arra, hogy sajnos a falusi ember tájhoz fűződő viszonya megváltozott az elmúlt évtizedekben, az emberek identitásának már nem szerves része a föld. A hagyományos gazdálkodási módszereket egyre jobban felváltja a gépesítés, ami jelentős változást okoz a tájban. Emellett a hagyományos ökológiai tudás átadása is megszakadt, „kimaradt egy generáció” – ahogy többször is elhangzott, és a helyi fiatalokat már nem érdekli a gazdálkodás. „Az a generáció, aki ehhez értett, kiöregedett, az

nem tud már ezzel foglalkozni, a következő generáció az nem tanulta meg, nem akarja. Látja, ugye, az ősök mennyit dolgoztak bent, ő elmegy, szakmát vált. Most itt marad a falu, vagy itt maradt. A földek részben másnak a kezelésébe vannak. Nyilván nagybirtokok, külföldiek stb., és a falu nincsen már – sem disznója, sem traktorja, a kisembernek.” A paraszti gazdaságok idején a tájhasználat sokkal fenntarthatóbb volt, mint napjainkban. Az egyes családok, illetve falusi közösségek alapvetően önellátók voltak, mindent megtermeltek maguknak: „…a papám kertjében a körtefák már több száz éve megvannak”. A talajok alacsony

10

A alfejezetben található idézetek az ELTE-TÁTK Humánökológia szakos hallgatóinak kutatási beszámolójából szárrmaznak: Gecsei-Tóth Andrea et al.: A Kadarkút-Nagybajomi kistérség tájhasználat- és gazdálkodástörténete a XX. és XXI. Században, Budapest, 2014. május. 11 Bokorné Kitanics Tünde: A legeltetéses állattenyésztés meghonosításának lehetőségei és korlátai Somogy megyében. Tér és Társadalom (1996): http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/396/791

18


termékenysége miatt gyümölcsfákból csak az igénytelenebbeket termesztették, mint pl.: meggy, cseresznye, vadkörte. Ugyanakkor a szántók tápanyag-utánpótlását istállótrágyával oldották meg, melyet a téli időszakban – februárban – hordtak ki lovakkal a földekre. A térség hagyományos növénykultúráit, melyek termesztése körülbelül a rendszerváltásig volt jellemző, alapjaiban természetföldrajzi adottságai határozták meg. A területen a földek átlagos aranykorona-értéke 17 AK alatti a homokos, löszös üledéken kialakult talajok miatt, bár korábban több növénykultúrát is eredményesen lehetett termeszteni itt. „A homoktalaj

az szerkezet nélküli, igazán olyan, hogy a régi időszakban, tehát még a tsz előtti időszakokban elvetettük a zabot, és másnap aztán a szomszéd táblán volt. Annyit vitt át, vetőmaggal, mindennel együtt.” Ezen a területen az interjúk tanúsága szerint sikerrel termesztették az olyan munkaigényes terményeket, mint a dohány vagy a korai burgonya. Ekkoriban már a gyümölcsök közül az alma, körte, szilva volt jellemző, míg a gabonanövények másodlagosak voltak. Ezenkívül az epertermesztés is jelentősnek mondható a térségben, bár a rendszerváltás előtt nem volt jellemző: „…a csökölyi eper azért az országosan ismert. Ehhez tartozik

ez a fekete homokos, könnyen melegedő talaj, ahol az eper a jó humusztartalma miatt, a trágyázások miatt megterem. Tehát Kiskorpádon, Nagybajomon is eperrel kezdenek nagyon sokan foglalkozni. Tehát ez az egy hektár alatti, mert egy hektár az epernél az már egy nagyon komoly mennyiség. Ők azért vannak egy páran, akik piacra termelnek. Nagyon jól működő dolog”. A műtrágyák használatának elterjedése szintén a tsz-időszakhoz köthető. Ekkoriban ezekhez a szerekhez olcsón hozzá lehetett jutni, így széleskörűen alkalmazták, az élővilágra azonban negatív hatást gyakorolt. „Megtörtént, hogy kiöntötték a földek szélére,

hogy majd onnan fogják szórni, a vadak meg nyalni kezdték, (szerették, hogy sós volt) és felfordultak.” Általánosságban elmondható, hogy a térség állattartó hagyományai jelentősek, hiszen a táj természeti adottságai alapvetően jobban kedveznek a legeltetésnek, mint a szántóművelésnek. A legeltető állattartás emlékei az olyan, település környéki helynevekben is megtalálhatók, mint pl. Keménylegelő, Alsólegelő (Nagybajom). A falu gulyáinak kihajtása országszerte már csak a történeti, etnográfiai leírásokban és az idősek visszaemlékezéseiben kap helyet. Mára a falvakban az állattartás drasztikusan lecsökkent, de elvétve a térségben élnek olyan szarvasmarhatartók, akik hagyományos körülmények között, ridegtartással gondozzák állataikat. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

19

20


II. AgrártörténEt Agrártörténeti fordulópontok és birtokszerkezeti változások a XIX–XX. században A XIX. század végétől az első világháborúig a különböző – döntően mezőgazdaságból élő – társadalmi rétegek jelentősen eltérő életutakat jártak végig, ám ezek magyarázata nem mindig a regionális eltérésekben rejlik, hanem elsősorban a jövedelmi olló szélesebbre nyílása okozta a jelenséget. A századfordulóval mind a termelési, mind az értékesítési lehetőségek megnyíltak, a felsőbb paraszti rétegek a többletjövedelmüket visszaforgatták, még nagyobb területekre tettek szert, ezáltal hozzájárultak a közép- és nagybirtoki rendszer megerősödéséhez. A szegényparasztság, a napszámosok kilátásai már a XX. század elején is drámai képet mutattak. Az agrárproletariátus létszáma a falvakban megnövekedett, ám az ipar ekkor még nem tudta megoldani a foglalkoztatásukat, ezáltal jelentősen nőtt a leszakadó térségek száma is. Az ország több részén ezek a feszültségek sok esetben sztrájkokba, tüntetésekbe is torkolltak (Békéscsaba, Hódmezővásárhely), amik nagyban hozzájárultak az agrárpártok megalakulásához, megerősödéséhez. A XX. század közepéig a birtokmegoszlás és üzemstruktúra aránytalansága következtében „több százezerre

rúgott a modernizálódni teljesen képtelen és árutermelésből kizárt néhány holdas nadrágszíjparcellák száma” – írja Romsics Ignác.12 A nagybirtokok dominanciája mellett kedvezőtlen volt a korlátolt forgalmú birtokok (hitbizományok, koronauradalmi, egyházi, községi birtokok) magas száma, ami akadályozta a mezőgazdasági népesség földhöz jutását, míg a magas földárak a gazdálkodáshoz szükséges tőke mennyiségét csökkentették. A nagybirtokok termésszerkezetére elsősorban a szántóföldi, jellemzően gabonafélék termelése volt jellemző, a parasztgazdaságok nagyobb munkaigényű zöldségtermelésben, illetve az állattenyésztésben tudtak jobban fejlődni. A helyi érdekérvényesítési hajlandóságot jól mutatja, hogy az egyik legeredményesebb középparaszt párt, a Nagyatádi Szabó István által vezetett Országos Függetlenségi és 48as Gazdapárt a térségben szerveződött meg először Nagyatádon, majd innen nőtte ki magát országos szervezetté. Vezetőjük a Somogy megyei Kisgazdák Szövetsége program meghirdetésével a nagybirtokosok, a törpebirtokosok, sőt a földnélküli parasztság érdekképviseletét is magára vállalta. A kisgazda szó használata is innen, Dél-Somogyból eredeztethető. A Nagyatádi-párt követeléseit később is a Somogy megyei viszonyokból kiin-

12 13

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 33. o. A korabeli források és hivatkozások a birtokméreteket (területmértékeket) rendre katasztrális holdban adják meg. A közérthetőség miatt váltottuk át az adatokat hektárra. 1 kat. hold= 0,5755 ha váltószámmal dolgoztunk, a http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-587.html definícióban foglaltak alapján.


21

dulva fogalmazták meg, mely szerint a ~ 870 hektár13 feletti nagybirtok felosztása lenne a kívánatos cél. Ezzel a földreformmal jelentősen átalakult volna a térség szerkezete, ám a politika meggátolta törvénybe iktatását.

Az I. világháború agráriumra gyakorolt hatása Az első világháború, valamint a trianoni határok minden határ menti megye gazdaságát átalakították még akkor is, ha Somogy megye területe nem változott.14 Az I. világháború után az ország területének kétharmada a szomszédos államokhoz került. A mezőgazdaság művelési ágak szerinti átalakulása a szántóterület arányának növekedésével, a legelők, erdők arányának jelentős csökkenésével jellemezhető. A gazdasági kapcsolatok átalakulása vagy megszűnése jobbára az iparban dolgozókat érintette, ám elsősorban az 1920-as Nagyatádi-féle földreformnak köszönhetően házhelyek és kishaszonbérletek kerülhettek addig földnélküli gazdákhoz. Ezen intézkedésnek azonban nem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget, hiszen a fejenként 3,5 hektárt el nem érő, csak korlátozott gazdálkodást lehetővé tevő törpebirtokok garmadáját hívták életre. A földreform során közel 1 738 000 hektár került kiosztásra (Somogy megyében 34 835 igénylőre 117 300 hektár jutott), a birtokstruktúrában azonban továbbra sem történt változás, az aránytalanság a jövőben is fennállt: nagybirtokosi tulajdonban volt 60%, a törpebirtokosok kezében 10%, a népesség 40%-át pedig a földnélküliek tették ki.

A gazdasági válság és a két világháború közötti időszak Az 1929–33-as gazdasági válság a mezőgazdaságot is sújtotta. A válságból való kilábalás, az exportpiacok harmincas évektől való megnyitása ún. „export húzta” ágazattá tette a mezőgazdaságot. A háborúra készülő Németország lett a legnagyobb, főleg agrárium által megtermelt javakat vásárló partnere Magyarországnak. A területi és társadalmi egyenlőtlenségek munkaerő-piaci hatásait jól jelzi, hogy a magára találó agrártermelés a megyei birtokokra más vármegyékből több mint négyezer földbérmunkás (sommás) vándorolt be. A két háború közötti időszakban több olyan intézkedés, törvényjavaslat született, ami a mezőgazdaságból élők mindennapjait igyekezett (volna) elviselhetőbbé tenni, ám ezek különböző okok miatt nem valósultak meg. 1936-ban a 14-17 hektárnyi családi birtokok létrehozása lett a kitűzött cél (34 000 kisbirtok, valamint kishaszonbérlet támogatása), majd 1940-ben egy nagyobb lélegzetvételű földosztást irányoztak elő az elkövetkező 14 15

Dömjén Miklós (szerk.): Somogy megye Trianon után. Budapest. 1936. évi XXVI. tc. illetve 1940. évi IV. tc.

22


10-15 évre (2 606 000 hektár), ám a politika ismét meghiúsította a törekvéseket.15 Somogy megye birtokviszonyaira a két világháború között főleg a 87 hektár alatti kisbirtokok voltak jellemzőek, melyek jelentős mértékben eltértek az országos átlagtól. A haszonbérletbe adott földbirtokok teljes nagysága megközelítette a 330 148 hektárt, amely a megyei összes birtokterület közel 20%-a. A bérbe adott földbirtokok nagysága 0,5 és 8,5 hektár közötti, de a 8,5 és 87 hektár közötti birtokok és a 0,5 hektárnál kisebb birtokok együttesen jelentették a földbérletek igazán magas számát.

A II. világháború és az 1945-ös földreform következményei A II. világháború után alapjaiban változtak meg a föld- és birtokviszonyok. A háború szétverte a korábbi politikai és társadalmi rendszert. Az 1945. évi földreform célja nemcsak a nagybirtokrendszer felszámolása, a parasztság évszázados „földéhségének” kielégítése, hanem a háború sújtotta ország, benne a megszálló csapatok élelmiszer-ellátásának biztosítása volt. Az 1945-ös földosztást tekinthetjük agrártörténeti fordulópontnak. A különböző pártok a földosztás mértékét és mikéntjét nem ugyanúgy gondolták kivitelezni, így első lépésként 1945 márciusában16 a szélsőjobboldali vezetők, háborús bűnösök földjeinek elkobzása és a ~ 1740 hektáron felüli nagybirtokok kisajátítása kezdődött meg. Az 1945-ös földreformtörvény értelmében ezen felül az úri birtokosok 1740 hektár alatt maximum 174 hektár földet, míg a paraszti birtokosok 348 hektár területet tarthattak meg a földosztást követően. Az újonnan földhöz jutók döntően földtelen cselédek, napszámosok, nagycsaládosok és törpebirtokosok voltak.17 Az egyházi birtokok több mint 80%-át kisajátították, mindenféle kárpótlás nélkül. Rövid idő alatt teljesen megszűntek a magántulajdonban lévő középés nagybirtokok. Azoknak a parasztoknak az aránya, akik nem vagy csak minimális méretű földdel rendelkeztek, az 1941-es közel 50%-ról 17%-ra csökkent. Az 1945-ös földosztás sem oldotta meg azokat a problémákat, amiket az amúgy is jelentősen visszaesett mezőgazdaság az országnak jelentett. Az újonnan megszerzett kisbirtokok nem rendelkeztek még megfelelő eszközökkel a műveléshez, és a háború utáni kézimunkaerő-hiány még mindig éreztette a hatását. A termelékenység visszaesett

16 17

600/1945. számú miniszteri rendelet és 1945. évi VI. törvény. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8213 (Letöltés ideje: 2014. május 18.)


23

majdnem az első világháború előtti szintre, mely jelenség országszerte megfigyelhető volt. Ebben a helyzetben az olyan aprófalvas vidékeken, mint amilyen a vizsgált térség is, az önellátásnak hihetetlen nagy szerepe lett. Míg a városokban az éhezés és az alapvető élelmiszerek hiánya már-már elviselhetetlenné vált, addig ezeken a településeken a háború utáni időszakot jóval kevésbé jellemezte ez a szűkösség. A földosztást követően – már a kommunista tsz-szervezést megelőző intézkedésként – megkezdődött a parasztság megtörése, és a nagyüzemi termelés előkészítése érdekében a kiosztott földek tagosítása. A kommunista hatalomátvételt követően a politikai vezetés célja a tervgazdálkodásra való áttérés lett. Az első ötéves terv (1950–1955) legfontosabb agrárpolitikai intézkedése a mezőgazdaság kollektivizálása, a szövetkezetesítés és a gazdálkodók adóterheinek folyamatos növelése mellett a beszolgáltatási rendszer kialakítása volt. Az erőltetett iparosítási politika („vas- és acél országa”) elszívta a vidéki munkaerőt, és a parasztság jelentős részét ipari munkássá tette.

Tsz-esítés a térségben A tsz-ek sorra alakultak egymás után az ország minden településén, pár évente újjászerveződve – összeolvadva vagy kiválva az addigi közös munkaszervezetből – más néven folytatták a megkezdett munkát. A földek beszolgáltatásának milyensége, mértéke településenként jelentős eltérést mutatott. Kisasszondon például viszonylag gyorsan lezajlott a földek „önkéntes” beadása a tsz-be, ezzel szemben a hedrehelyi gazdák ellenállását razziákkal, fizikai erőszakkal tudták csak megtörni az állami erőszakszervezetek és azok helyi kiszolgálói. Az 1956-ot követő időszak – a tsz-esítés második hulláma – egyik legfontosabb politikai tanulsága az erőltetett tsz-szervezés és a parasztságot sújtó represszív (elfojtó) intézkedések megjelenése volt. Az állampárt agrárpolitikája rövid „pihenő” után újult erővel lát a tsz-szervezésnek, hiszen a mezőgazdaság versenyképességét a nagyüzemi gazdálkodásban látták. Az 1958–61 közötti időszakban a parasztság földjeinek több mint 90%-a került a különféle termelőszövetkezetekbe.

A kadarkúti tsz Az első kadarkúti tsz 1949. március 7-én alakult Szabadság TSZCS néven, majd 1956-ban Zrínyi MGTSZ néven működött tovább. A későbbiekben Béke MGTSZ-ként, majd a hencsei Győzelem MGTSZ-szel összeolvadva, egyesült Szabadság MGTSZ-ként definiálták magukat. Az 1949-i tsz-alakulásra jellemző, hogy a belépést/beléptetést követően a tsz-tagok

24


nem fizetést kaptak, hanem terményeket, mert a pénz kellett a gépesítésre. A háztáji működött a beszolgáltatások idején is, családmérettől függően kellett leadni a fejadagokat, ugyanakkor a felvásárlási rendszer meg volt szervezve a termények leadására. A „háztáji

mindig volt” –mondta egy sokat megélt, idős kadarkúti lakos. Ugyanerről számolt be egy másik nyugdíjas gazda is: „Gyenge volt itt a tsz. Volt olyan, hogy nekünk kellett visszafi-

zetni. Volt olyan év, hogy természetben kaptunk terményt, cukrot, dohányt, gabonát – pénzt nem. És amikor volt a zárszámadás, vissza kellett fizetni...” Az interjúk során a megkérdezettek elmondták, hogy a tsz gyakran háztáji művelésbe adott ki földeket, illetve kiszervezte az állattenyésztést. A tagság részére megszervezték a mezőgazdasági szakmai felügyeletet és a felvásárlási rendszert, így a jövedelmeket tervezni lehetett. A kadarkúti Béke MGTSZ 1961. évi közgyűlési beszámolója18 szerint a tagság létszáma 348, az összes dolgozói létszám 440 fő. A szövetkezet 4770 hektáron gazdálkodott, amelyből 3529 ha szántó, 499 ha rét, 393 ha legelő. A szövetkezet szociális alapot képezett, és természetbeni juttatást fizetett tagjainak. Az állatállományban 261 szarvasmarha és 85 növendéke, 566 sertés, 4000 baromfi tartásáról számoltak be. A szövetkezet fűrészüzeme melléküzemágként dolgozott, a teljes bevétel közel 10%-át adva.

18

Somogy Megyei Levéltár XXX. 84. 1950–1981.


25

Tsz-nosztalgia Szinte minden interjúban szóba kerültek a családi földek, a felmenők történetei és ezzel együtt a tsz-idők is. A helyiek azonban különböző érzelmeket társítottak ehhez az időszakhoz. Néhányan romantikus nosztalgiával, mások inkább negatívan gondolnak vissza rá. Gyakran elhangzott, hogy amíg a tsz-ek működtek, jobb volt az élet, mindenkinek volt munkája, és ha szerényen is, de mindenki meg tudott élni. Az emberek belenyugodtak abba, hogy a termelőszövetkezet elvette a földeket, megszokták, hogy ott dolgoznak. Teljesen érthető ez a reakció egy olyan területen, ahol ma a felnőtt lakosság jelentős részének nincs munkája és reménye sincs rá, hogy a közeljövőben megváltozik a helyzete. A negatív érzelmek általában akkor jelennek meg, ha a családtól jelentős földterületeket vettek el a kollektivizálás idején, amelyeknek visszaszerzésére nem volt lehetőség a kárpótlások idején. A tsz-ek felbomlásakor ugyanis nagyon gyorsan hatalmas földterületre tehetett szert az, aki elég gyors volt és megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett. A többiek azonban nem igazán tudtak földhöz jutni, és ma külföldi nagybirtokosok gazdálkodnak a falvak közti területeken, így a földvásárlásra nincs esély. A tsz-eknek tagadhatatlanul voltak előnyei és hátrányai is. Amellett, hogy munkát biztosított az embereknek, a termelőszövetkezet integrálni tudta a termelést. Jól működő rendszer volt a vetőmagbeszerzéstől a termények értékesítéséig. A szervezettség ma nagyon hiányzik a területről: sokan azért nem gazdálkodnak, mert nem tudják megoldani az értékesítést. Másrészt viszont a termelőszövetkezetekben a gépesítéssel leértékelődött az emberi munka, és gyakran nem volt szükség valós szaktudásra. Ez a folyamat oda vezetett, hogy mára a lakosság nagy része nem rendelkezik azzal a tudással, ami akár a kiskertje megműveléséhez szükséges lenne. Ezzel párhuzamosan pedig egyre inkább kezdett leértékelődni a fiatalok szemében a kétkezi, mezőgazdasági munka, így a legtöbben másmilyen területen próbáltak boldogulni. A mezőgazdaság nem elég vonzó, nem tudja helyben tartani a fiatalokat, a földhiány miatt pedig a legtöbbek számára nem is lehetséges alternatíva. Az egész folyamat következménye, hogy a gazdálkodáshoz szükséges tudás ma általában ott van csak meg, ahol a család hagyományosan kötődött a földhöz, nagyobb területen gazdálkodott, és nemcsak a földműveléshez szükséges tudást, hanem a gazdálkodáshoz szükséges vállalkozói attitűdöket is át tudta örökíteni. Általában elmondhatjuk, hogy azok, akik nosztalgiával tekintenek a tsz-időkre, a biztonságot és kiszámíthatóságot hiányolják leginkább. Azzal, hogy a folyamatok központilag voltak szabályozva, a kockázatok egy jelentős részét nem a termelőknek kellett viselniük. A legtöbben munkaidő után gazdálkodtak, egy rossz termésű év pedig nem vezetett a gazdaság ellehetetlenüléséhez. Sokan érzik úgy, hogy a vidék cserben lett hagyva. Ki a felelős ezért? Az állam, az EU, a globalizáció, az emberek mentalitása vagy a XXI. század okozta változások, mint a felgyorsuló, de kényelmesebb élet? Egy biztos: beavatkozás nélkül ezekben a falvakban folytatódni fog az a folyamat, ami egyre súlyosabb következményeket mutat, az elnéptelenedő térségektől a mezőgazdasági önellátás csődjéig minden szinten. Az, hogy bárki is nosztalgiázva tekint vissza a szocializmus évtizedeire, még akkor is, ha fiatal gazdálkodóról van szó, csak azért lehetséges, mert bármilyen nemű segítség, legyen az csak a következő évi keresletre vonatkozó információ (igen, érezhetjük ennek abszurditását), rengeteget segítene a vidékfejlesztési folyamatok előrelendítésében.

“Nem az a gond, hogy megszűntek a tsz-ek, – mert az helyes, hogy megszűntek – hanem az a baj, hogy nem lett helyettük semmi.”

26


A rendszerváltás utáni időszak A rendszerváltást követően a jogszabályi környezet változásai, a privatizáció beindulása és a globalizációs tendenciák felerősödése, a termelőszövetkezetek gazdasági társaságokká történő átszervezése megindította és felgyorsította szétesésüket. Az interjúk készítése során az derült ki, hogy a felosztást a legtöbb helyen alapos előkészítés és számolás előzte meg, sikerült rendezni a földek és a tsz-vagyon ügyét, habár ez rendkívül nagy terhet rótt a földosztó bizottságokra, és máig kérdéses, hogy mennyire volt igazságos. A korábbi tsz-ben dolgozók nagy részének azonban sem szakértelme, sem elegendő anyagi forrása nem volt az egyéni gazdálkodás beindításához, esetleg koruk miatt nem akartak már belefogni egy mezőgazdasági vállalkozásba. Ezt tetézte a hihetetlen magas kamatozású hitelek kitermelhetetlensége, illetve a ’90-es évek eleji, a mezőgazdaság számára rendkívül hátrányos gazdasági helyzet, a korábbi keleti piacok összeomlása, a felvásárlási rendszerek szétzilálása és a lakosság általános elszegényedése (a szövetkezeti jövedelmek egyik napról a másikra megszűntek). A vidék erodálódásának folyamatát felgyorsította a korábbi időszakban elindult elvándorlási hullám is. Mindez arra ösztönözte a gazdákat, hogy frissen megszerzett tulajdonaikat eladják, gyakran ügyeskedőknek, sok esetben külföldieknek mélyen áron alul. Csakúgy, mint Magyarország más területein, itt is ekkor jelentek meg a helyi köznyelvben csak „táskás emberekként” emlegetett ügynökök. Ezek általában nagyobb vagyonnal, esetleg kárpótlási jeggyel rendelkező mezőgazdasági vállalkozók ajánlataival keresték meg a magánembereket vagy vettek részt a földárveréseken, és sokszor „egy pohár fröccsért” cserébe szereztek földterületeket. A vidékre jellemző, hogy ezen tőkeerős felvásárlók egy része külföldi volt, és strómanokon keresztül sikerült jelentős, több száz vagy ezer hektáros területre szert tenniük. Aki a kisebbek közül mégis megpróbálta az egyéni gazdálkodást, az nem bírta a piaci versenyt, hamar elbukott, földjeit a nagyobb gazdálkodók szerezték meg: a birtokkoncentráció fokozódott. Ahogy egy helyi lakos mondja: „Nem itt helyben döntöttük el, hogy nem termelünk, hanem

valahol máshol döntötték el, hogy ne termeljünk”. Interjúalanyaink között voltak olyan hajdani gazdák, agrárvezetők is, akik a földosztás alapos előkészítésének és átgondoltságának a hiányát látják az egykori intézkedések mögött. „Amikor a tsz szétbomlott, minden alkalmazott kapott 20 aranykoronát, a tagok

30 aranykoronát kaptak – ezt azért tudom, mert benne voltam a felosztó bizottságban. Az is kapott, akinek egy centi földje sem volt korábban, mert a kárpótláson annyi föld megmaradt. Akinek korábban volt földje, az minden bevitt földet visszakapott.” Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

27

És mit csináltak az emberek a visszakapott földdel?

„Hát eladták az aranykoronát… Nem tudták értékelni, nem volt módjuk megművelni a földet, nem értettek hozzá…” Az egyik privatizált tsz igazgatója így nyilatkozott a kárpótlásról: „Hát, lett egy papíron

történő felosztás. Abba a bizonyos osztatlan tulajdonba, egy halom tulajdonost betettek egy táblába, akiknek fogalmuk sincs, hogy hol a földje. Mai napig se tudja egyébként, megmondani se tudja senki. „Ott, abba’ a térségbe’ van”, de hol és mekkora, az nem megfogható. És nyilván, akik az életüket úgy töltötték idáig, hogy megmondták nekik minden nap, hogy mit kell csinálni, minden feltétel biztosítva volt, azok a gazdálkodáshoz semmit nem tudtak és nem is akartak. Meg akartak szabadulni a földjeiktől, mert az érték volt, megélhetés. Vettek egy házat. Eladta a papírt, az értékpapírt vagy a tulajdonjogot. És akkor működött tovább. Volt, aki belekezdett magángazdálkodásba, kezdett a kilencvenes években, de a zöme nem, az csak később. Most van egy őrült hajtás a föld után, mindenki meg van őrülve, és mindenki földet akar vásárolni, bérelni”. A régi és új nagybirtokosok A Kadarkúti kistérség – a Somogy Megyei Levéltárban fellelhető, 1935. évi adatok alapján – múltbéli földbirtokviszonyait rekonstruálva látható, hogy a környék legnagyobb, arisztokrata származású birtokosai a hg. Esterházy (6841 ha), a gr. Somssich (7153 ha), a Márffy (5122 ha), a gr. Széchenyi (4608 ha) és a gr. Festetich családok voltak a két világháború között. Nagybajomban, a kistérség legnagyobb, legnépesebb (3200 fő) településén a két nagy uradalmi birtok (Sárközy, Urbágyi) mellett számos közepes- és kisbirtok terült el, ezekből alakultak az ötvenes évek elején a termelőszövetkezetek. A hatvanas években megindult a tsz-ek összevonása, így egy 5600 hektáros birtok alakult ki. A rendszerváltás után a tsz-t felosztották, körülbelül 6-8 nagyobb, 400-tól 1500 hektáros területeken gazdálkodó és 8-10 kisebb, 20–100 hektárt megművelő mezőgazdasági vállalkozás jött létre. A helyiek nagy része túladott földterületén, amelynek – a kárpótlás után – gyakran a pontos elhelyezkedését sem tudták. Napjainkban újra felpezsgett a földpiac, egyre nagyobb igény van a földekre, mindenki vásárolni, bérelni szeretne, azonban egyre kevesebb az erre felszabaduló föld. A támogatási struktúra és a gazdasági helyzet a nagyüzemi, monokultúrás termelésnek kedvezett, emiatt a korábbi változatosabb termelési ágazatok megszűntek. A kadarkúti tsz nagy részét egy olasz család vásárolta meg, míg a hedrehelyi szövetkezeti földek jelentős része egy félig holland, félig magyar családhoz került. A kárpótlásnál és a

28


tsz megszűnésénél szétosztott maradék földeket – kevés kivétellel – szintén ez a két érdekeltség szerezte meg. Rajtuk kívül egy osztrák nagybirtokos érdekeltségébe tartozik a Bárdudvarnok körüli földek nagy része. Ez a három szereplő alapvető jelentőségű nemcsak e két település, de az egész kistérség életében. Az interjúkból kiderült, hogy e három nagygazda strómanokkal, ügyvédekkel és rengeteg kárpótlási jeggyel vásárolta fel helyben a földeket. A kezdeti földeladások volumene később lecsökkent és bérletre változott, ugyanis a helyiek kezdtek rájönni, hogy földtulajdonuk jelentős értéket képvisel. Azonban most is előfordul, hogy egy gazda nem bír már a földdel, ekkor megjelenik a helyiek által csak az „olasznak” nevezett vállalkozó, és olyan ajánlatot tesz, amelyet a helyiek egyike sem tud. Egy kadarkúti, 50 hektárral rendelkező gazda elmondása szerint az „olasz” még most is kizárólagos főbérlő, inkább neki adják bérbe a földet a helyiek, mint a kisebb területtel rendelkező helyi gazdáknak, akik amúgy kevesen is vannak, és kevesebbet is tudnak ajánlani érte. A folyamat másik oka a helyiek egymásra való irigysége, ami komoly gátja a szorosabb együttműködéseknek. Az „olasz” több ezer hektárral rendelkezik Somogy megyében, a helyiek elmondása szerint előfordult, hogy önkormányzati utakat záratott le és hatalmas birtoktesteket kerített el. Információink szerint több per indult ellene latifundium-szerű birtokkoncentrációja miatt. Ténykedésére a média és a helyi politikusok is felfigyeltek már. Hedrehelyen a már említett holland-magyar család szerezte meg a földek nagy részét. A család birtokában lévő mezőgazdasági nagyvállalat körülbelül 23 főt foglalkoztat. A gazdaság szántóföldi növénytermesztéssel (repce, kukorica, napraforgó, gabona, őszi árpa) foglalkozik 1200 hektáron, erdőgazdálkodást és vadásztatást végeznek 550 hektáron, 25 hektár gyümölcsösük, 30 hektár energiaültetvényük, valamint 200 hektár legelőjük van, amelyen 100 darab hereford fajtájú húsmarhát tartanak. A településen 2-3 családi gazdálkodó maradt, 100-150 hektár közötti birtokkal. Őket is többször felkereste már a szóban forgó család felvásárlási szándékával. Jellemző a rendszerváltozás utáni viszonyokra, hogy az egyik gazda negatív példaként jelent meg, amiért földjeit ki szerette volna venni a tsz-ből, hogy családi gazdálkodásba fogjon. „Aki kiveszi a földjét, az éhen fog dögleni, mint ez!” Értesüléseink szerint a Bárdudvarnokhoz tartozó földek egésze egy osztrák üzletember kezében van, aki a terület egy részét kiadta a kaposvári tejüzemnek, akik azonban nem gazdálkodnak rajta. Az önkormányzat csak egy kisebb erdővel és egy még kisebb szántóval rendelkezik. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

29

30


III. AgrárErőforrások Birtokszerkezet napjainkban A kistérség ma újra a két világháború közötti birtokszerkezetet tükrözi. A társadalom rétegződése azonban többoldalú. (1) Egyrészt léteznek láthatatlan nagygazdák: az állami földek bérlői, az agrártámogatások kedvezményezettjei, akik főleg alacsony hozzáadott érték és foglalkoztatás mellett extraprofitra tesznek szert, amit nem forgatnak vissza sem a munkaerő-minőség javítására, sem a terület eltartóképességének megtartására, illetve növelésére. (2) Létezik egy néhány hektáron gazdálkodó, főleg nagyobb hozzáadott értéket előállító, munkaigényes tevékenységet folytató (állattenyésztés, kerti növények, zöldségek termesztése) fiatal, vállalkozói réteg, amely örökölte, megtartotta és fejleszti a szakmai tudását, képes eligazodni a piaci viszonyok közt, és jövőjét több generáción keresztül az agráriumban képzeli el. (3) Egy rendkívül széles, munkavégző képességét vesztett, munkanélküli rétegről is beszélhetünk, akik jellemzően segélyből, közmunkából vagy alkalmi munkából tartják el magukat; helyzetük szegénységgel és etnikai szegregációval súlyosbított. Számukra az öngondoskodás nem cél. A napi munka-rutin hiánya a segélyek, alkalmi jövedelmek szerzésére ösztönöz mindenféle jövőkép nélkül. „Sajnos az a gond, hogy egy komplett generáció kimaradt. Aki

gyerekkorában nem taposott a lótrágyában, az nem fog érteni a lovakhoz, aki nem lép bele a ganyéba, nem fog érteni az állattartáshoz. Kimaradt egy generáció, az elmúlt húsz évben erről az embereket lenevelték, sőt a mezőgazdasági munkát rangon alulinak tartják. Csak hát faluhelyt nem lehet másképp megélni. Mindenki minden kormánytól azt várja, hogy munkát teremtsen. Akinek nincs munkája, szakképzetlen, lusta, nincs benne az öngondoskodás, rá van szoktatva, hogy majd gondoskodnak róla, azzal nehéz bármit kezdeni. Ha a közfoglalkoztatásnak csak annyi haszna van, hogy a gyerek látja, hogy apuka felkel naponta és elmegy dolgozni, akkor már látja, hogy neki is ezt kell majd tenni. Ezeket az embereket felemelni nem pénzkérdés” – fogalmazza meg véleményét az egyik polgármester. A jelenlegi birtokszerkezetre vonatkozóan csak becsült adatok állnak rendelkezésre, hiszen a földbérletre, a tulajdonviszonyokra vonatkozó információk a földhivatali nyilvántartásból nem követhetők le.19 19

Megjegyzés: Pontosabban lekövethetők a „Takarnet” rendszerből, de illetékköteles lévén meghaladja a jelen kutatás lehetőségeit. Az 1935. évi állapot lekövethetősége – nemcsak levéltári anyag révén volt hozzáférhető, de a korabeli információs kötet elérhető áron volt megvásárolható.


31

A térségben működő agrárgazdasági szervezetekről a hatályos céginformációs adatokat tartalmazó adatbázisokból informálódtunk.20 A kapott adatok alapján 2014-ben az összes (1427) vállalkozásból jelenleg 61 működő társas vállalkozás van a kistérség következő településein: Kaposszerdahely, Patca, Zselickisfalud, Bárdudvarnok, Nagybajom, Gige, Mike, Kadarkút, Jákó, Kiskorpád, Kaposmérő, Kaposújlak, Hedrehely, Csököly, Visnye, Szenna. E vállalkozások a 2012-es állapot szerint mindössze 212 főt foglalkoztatnak kistérségi szinten, rendkívül alacsony jövedelmezőségi szint mellett. Somogy megye agrárfoglalkoztatottainak száma 2008-ban 7800 fő volt. A vállalkozások döntő mértékben magyar magánszemélyek által tulajdonolt cégek. A cégek összesített árbevétele 2012. évi adatok alapján 4469 millió forint, összesített eredményük mindössze 162,24 millió forint. (!) A főtevékenység döntően növénytermesztés (gabona) és növénytermesztési szolgáltatás, erdészet, erdőgazdálkodás, fakitermelés, kisebb mértékben állattenyésztés, gyümölcs- és zöldségtermesztés vagy halászat, halgazdálkodás. Az agrártámogatási rendszer A településeken a birtokszerkezet mellett az agrártámogatási rendszer sem tudott kedvet csinálni a fiataloknak a gazdálkodásra, egy korábbi tsz-vezető szerint inkább a teljesítményalapú („AKG-szerű” [agrár-környezetgazdálkodási]) támogatás lenne az ideálisabb, a területalapúval szemben. Olyan rendszerre lenne szükség, amely az élőmunka-igényesebb, kevesebb tőkeberuházást igénylő gazdálkodási formákat támogatná jelentős mértékben a monokultúrás, gépesített formával szemben. A szerzők véleménye szerint ez lehetne talán az egyetlen lehetőség, hogy a fiatalabb generáció számára is vonzóvá tegyék a mezőgazdálkodást. Erre alapozott volna a Nemzeti Vidékstratégia 202021 is, amelyben külön célként fogalmazódott meg a fiatal párok kisléptékű gazdálkodásának állami támogatása, egyrészt vissza nem térítendő támogatással, másrészt kedvezményes földbérlettel a vidék elnéptelenedésének megakadályozása miatt (demográfiai földprogram). Azonban a stratégia ezen részéből, sok másikhoz hasonlóan, nagyon kevés valósult meg. Részben ezt a célt szolgálja a fiatal gazda pályázat, ami egyösszegű, többmilliós vissza nem térítendő beruházási, gépbeszerzési támogatást nyújt a 30 év alatti gazdálkodóknak. Ennek nyerteseivel azonban csak elvétve találkozni. A rendszerváltozás utáni támogatási rendszer determinálta a mezőgazdaság leépülését, mivel pl. termékstruktúra szélesítésére nem lehetett támogatást igényelni, míg a munkagépek vásárlásához túlontúl sokat. A

20 21

www.hbi.hu http://videkstrategia.kormany.hu/download/4/37/30000/Nemzeti%20Vid%C3%A9kstrat%C3%A9gia.pdf

32


10-20-40%-os gépvásárlási támogatások célt tévesztettek, ugyanis a forgalmazók a megnövekedett kereslet hatására árat emeltek. Csak új gépbeszerzésre lehetett pályázni, 5 millió forint értékhatár felett, ez az intézkedés rendszerint a kevésbé tőkeerős, önrésszel nem rendelkező kisebb termelők lehetőségeit erősen korlátozta, a pályázati feltételek kirekesztették őket. Tehát, lényegében a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges gépeket, műtrágyát és növényvédő szereket forgalmazó cégek számláján landolt a kormányzat pénze, ami nem növelte a hatékonyságot és így a vállalkozói kedvet sem. A térség mezőgazdaságának termelési struktúrája, fejlődési iránya

A történelem kísértése A mezőgazdasági termelés struktúrájáról általánosságban elmondható, hogy a termesztett növények hajdan széles skálája mára beszűkült, a töredékére esett vissza. Azonban egyes, helyi sajátosságokat, specifikus termesztési módokat még megfigyelhetünk a falvak némelyikében. A kistérség – főleg déli részének (Kadarkút, Hedrehely) – feudalizmust idéző birtokviszonyaiból adódóan a nagybirtokok szerepe, mezőgazdaságra vonatkozó jövőképe kiemelkedő fontosságú, azonban általában piacvezérelt. A kisebb, családi gazdálkodók, és a települési polgármesterek mellett fontosnak tartottuk ezen nagyobb gazdálkodók megszólítását is. Közülük egy Hedrehelyen működő, közel 2000 hektáron gazdálkodó vállalkozást és egy kisebb, Kaposfő környéki, néhány száz hektáron gazdálkodó kft.-t kerestünk fel. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a szokványos, már az ország legnagyobb részén elterjedt ipari módszerekkel termesztett növények mellett milyen egyéb mezőgazdasági terményeik vannak, milyen termékekkel próbálnak diverzebb termékstruktúrát kialakítani, milyen ezirányú terveik vannak a közeljövőben, valamint mi akadályozza ezt a folyamatot. A birtokszerkezet, a támogatási rendszer igazságtalansága, a kiélezett piaci verseny miatt a nagygazdaságok csak igen kis mértékben érdekeltek színes, sokszínű, nagy élőmunka-igényű termelési struktúrát létrehozni. Bár valamennyi nagyobb gazdaság képviselője kiemelt célkitűzésként fogalmazta meg minél több helyi ember foglalkoztatását, ezek az ígéretek a szántóföldi növénytermesztés túlsúlya miatt nehezen értelmezhetők. Ennek eléréséhez elengedhetetlen lenne a struktúraváltás, melyet azonban valóban könnyebb ígérni, mint megvalósítani. A magyar élelmiszeripar és főleg a feldolgozóipar siralmas helyzete ezeken a területeken súlyos realitásként jelentkezik. Az itt élő, korábban vagy jelenleg is a mezőgazdaságban dolgozók úgy látják, hogy az állami támogatásokat Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

33

kellene úgy osztani, hogy a nagyobb cégeknek megérje támogatni a termelőket. A munkaigényes növénykultúra feltámasztására lenne szükség, de a piac megkeresése és az oda való betörés nehézségekbe ütközik. Szükséges lenne, hogy valaki összefogja a termelőket, a kisember önmagában nem tud érdemben cselekedni. (Integrátorok? Szövetkezés?) Olyan garanciát ma már senki sem tud vállalni, mint amilyet az államszocializmus idején a nagyüzem és a mögötte álló állami külkereskedelmi cégek tudtak. A térségben emiatt főként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak (kivéve Hencse és Jákó), magas gépesítettséggel, ami az élőmunka felvételét nem teszi lehetővé. A helyi gazdálkodók nem igazán látják, milyen módon lehetne kisebb területen, munkaintenzívebb módszerekkel zöldség- vagy gyümölcstermesztést végezni. Erre nem is lehetett támogatást igényelni, míg a munkagépek vásárlásához igen. Többen is úgy gondolják, hogy a gyümölcstermesztés lehetne a térség kitörési pontja. Mivel nem munkaerő-igényes növénykultúra termelése folyik, emiatt feldolgozni sem kell. Ennek oka, a már említett EU-s támogatási rendszer sajátosságai (területalapú), ami nem kényszeríti a gazdákat arra, hogy nagyobb hozzáadott értékű, jobb minőségű termékeket állítsanak elő. A nagyobb mezőgazdasági társaságok alapvetően feldolgozatlan nyersterméket értékesítenek, ettől ritkán térnek el. Azonban különbséget kell tennünk kft. és kft. között is. A kadarkúti tsz utódjaként funkcionáló kft. ugyanis, – a régi vezetés felelősségérzete miatt – még mindig kiemelt foglalkoztató a településen belül, lehetőségeihez mérten még mindig igyekszik élőmunka-igényesebb mezőgazdasági munkákkal (vetőmag, zöldség) színesíteni a termelést. Így 950 ha-on 28 embernek képes munkát adni (34 ha/fő). Ennek – a társaság vezetőjének elmondása szerint – társadalmi jelentősége van, hiszen ha gabonatermesztést folytatnának ezen a területen a családi gazdaságok, akkor csupán 2-3 család megélhetését biztosítaná. A többi dolgozó mehetne „levelet gereblyézni”.

„Nyilván, ha ezek az emberek magángazdaságokban dolgoznának, akkor ebből a 30 hektárból nem tudnának megélni.” A hedrehelyi kft. honlapján ez a mondat olvasható: „Parókia márkanév alatt a birtokról

származó, természetes anyagokból készült termékeket kínálunk kedves vásárlóinknak”. Ezekkel a termékekkel azonban a helyiek nem igazán találkoznak. Ennél a cégnél is kiemelt célként jelenik meg, hogy a helyi intézmények számára késztermékeket biztosítsanak. A gyümölcstermesztést is ki szeretnék terjeszteni, legfőképp bodzával és más

34


bogyós gyümölcsökkel színesíteni. Napraforgó-vetőmag előállításával pedig szintén munkahelyet teremtenének, mivel ez jelentős kézimunkát igényel. Egy Kaposfőn működő kft. ügyvezetője szerint a vidéknek nagy szüksége van az övékéhez hasonló, közepes méretű agrárvállalkozásokra, munkahelyteremtés, szakértelem szempontjából egyaránt, hiszen ezen területek tőkevonzó képessége csekély. A környék egyik legnagyobb földbirtokosa egy olasz nemzetiségű vállalkozó. Hatalmas földjei vannak, melynek egy részén nyárfát ültettek biomassza-energiaforrás gyanánt. Csak Nagybajomban 800-1000 hektárnyi területe van. Ezek az erdők konfliktus forrásai, ugyanis a csökkenő talajvízszint miatt az erdőt okolják, ami olyan jelentős mennyiségű vizet párologtat el, hogy befolyással van a térség mikro-vízháztartására is. Mikén a helyi gazdáknak csak egészen kis földterületeik maradtak (2-3 hektár), mert a település körül minden az ő érdekeltségéhez tartozik. Foglalkoztatás szempontjából ez pozitívumként is felfogható, de a nagyüzemi gazdálkodás kevés embert alkalmaz, főként idénymunkára. Az olasz vállalkozónak azonban jó kapcsolata van a helyiek egy részével. Műtrágyát, vegyszert is biztosít, saját szárítóval rendelkezik, ahova bevihetik a gazdák szárítani a terményüket. A rosszabb minőségű talaj miatt a XX. század elején a vidéken rendkívül nagy volumenű volt az állattartás, elsősorban a szarvasmarha, mára viszont csak elvétve találunk hagyományos állattartással foglalkozó családi gazdálkodókat. A Jákón élő gazdálkodó házaspár szakirányú tanulmányaik elvégzése után a tsz-ben kezdett el dolgozni a ’80-as években. Ennek felbomlása után úgy döntöttek, szarvasmarha-tartással kezdenek foglalkozni: a kötetlen tartást tudatosan választották, mint a legtermészetközelibb módszert. 20 éve egy tehénnel kezdték a gazdálkodást, ma már több tucat állatot tartanak tejtermelés céljából. Az elmúlt évek bizonytalan tejfelvásárlói helyzete ellenére is fent tudtak maradni: folyamatos megújulás, fejlődés mellett. Néhány éve egy uniós pályázat segítségével alakították át gazdaságukat, még kedvezőbb állattartási feltételeket teremtve. A család története nem független a település más állattartóitól: az elmúlt két évtizedben volt példa az értékesítés közös megszervezésére. A rendszerváltáskor a jákói termelőszövetkezet negatív mérleggel került fölszámolásra, az egykori vagyona értékesítésre került. A dolgozók - az interjúalanyunk elmondása szerint - rosszul jöttek ki ebből a folyamatból. A földek egy részét kiosztották, amit nem, az vagy állami földterület lett vagy földárverésen értékesítették. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

35

Megalakult a Jákói Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesülete, hogy továbbra is össze tudják fogni az értékesítést. Ebben a szerveződésben különböző állatlétszámmal (jellemzően 10 állat alatt) vettek részt gazdák. Az egyesület megvásárolt egy régi tsz épületet, ebbe vettek egy hűtőt, amibe a tejet gyűjtötték. Amikor a kaposvári tejüzem megszűnt, a pécsi és csurgói tejüzemmel nem sikerült egy nagyon nyomott árnál jobbat kialkudni, ezért beléptek a Magyar-tej Kft.-be. Az egyesület 12 fővel indult, ők főleg a szigorodó előírások, illetve az utánpótlás hiánya miatt morzsolódtak le. „Az öregek lelkiismeretesen

csinálták… amíg bírták, csinálták, aztán ennyi.” Kadarkúton egy helyi gazdának 50 hektárnyi földterülete helyezkedik el a tavai körül és egy legelőt is bérel, ahol 31 marhát tart. Hedrehelyen egy 120 hektárral rendelkező gazda szintén húsmarhával foglalkozik, miután a térségben a tejipar gyakorlatilag megszűnt, illetve nagy tejtermelő-üzemekre koncentrálódott. Nincs gond a marhák értékesítésével (amit mindenki magának old meg), élősúlyban elviszik őket, de van, hogy cserekereskedelmet is folytatnak. Néhányan juhtartással foglalkoznak, köztük a bárdudvarnoki önkormányzat. Kadarkúton néhányan halastavakkal, intenzív haltenyésztéssel foglalkoztak, de a nehéz körülmények miatt – visszaesett a piac, nyomottak az árak, drága a haltáp, az emberek egyre kevesebb halat esznek, bonyolult a piacra jutás – ez a tevékenység sem jelent már biztos bevételt, gazdasági sikert. Egy másik családi gazdaságban szintén leginkább cserekereskedelem útján értékesítik terményeiket. Ebben a gazdaságban 40 húsmarhát, 110 tyúkot és kakast, 40-50 libát tartanak, ezenkívül gyümölcsöket és zöldségeket is termesztenek. Az alaptermékek mellett már a feldolgozott áruk is megjelennek. Tulajdonosa szerint a kistermelők információ-, tőke- és fedezethiányosak. Szerinte egy normál nagyságú kertben (0,5 hektár) könnyen lehetne egy kisebb család önellátó zöldség- és gyümölcstermesztésből, néhány haszonállattal. A gazda szerint az emberek egymáson való segítése nagyon fontos ahhoz, hogy jól működjön egy közösség. Sokan foglalkoznak erdőgazdálkodással (erdőfelújítás, gyérítés, tarvágás, telepítés) a kistérségben, mivel e terület erdőben gazdag. A régi szövetkezeti földek jelentős része erdő volt, amit a tulajdonosok megtartottak.

36


Háztáji gazdálkodás A térségben – mint mindenhol az országban – a tsz-időszak alatt jelentős ágazatnak számítottak a kisegítő gazdaságok és a háztájizás. Jellemzően olyan zártkerti területeket (szórványültetvényeket, ház körüli földeket) vontak háztáji gazdálkodás alá, melyek a nagyüzemi gazdálkodásban nem vagy csak nehezen lettek volna gazdaságosan hasznosíthatóak. A tsz-ek felbomlása után nem beszélhetünk e fogalomról a fenti értelemben, ennek ellenére ma is elevenen él az itteniek emlékeiben, sőt a mai napig gyakran használják a háztájizás szót. Jellemzően a következő két jelentést társítják hozzá: Sokan akkor is háztájinak nevezik a kiskertjüket, ha csak a család ellátására termelnek benne zöldségeket, gyümölcsöket, esetleg néhány állatot tartanak rajta. A kiskertek ilyen jellegű művelése a legtöbb településen még jelen van. Jelentős eltérések vannak azonban a téren, hogy a településen élők közül mennyien művelik a kertjüket vagy mekkora területet művelnek, de minden faluban találunk olyan családot, akik ezzel próbálnak spórolni az élelmezés költségein. A háztájizás másik értelmezése, amikor a saját szükségleten túl termelt, – jellemzően kis mennyiségű – felesleget értékesíti a termelő a piacon vagy egy fix felvásárlónak. A cél egy kis kiegészítő jövedelem szerzése. Ez a tevékenység sokkal ritkább, mint az előző. A térségben egyik háztájizás sem igazán jellemző már. Az idős generációval együtt kopott ki az itteniek életéből, egyszerűen „kiment a divatból.” A legtöbben a közeli boltokban vagy multikban vásárolnak. Szerencsére egyes településeken még – kismértékben ugyan, de – őrzik a hagyományt. Hedrehelyen a ház körüli kertek művelése visszaszorult, csak elvétve, néhány gyümölcsfát lát az ember. Mikén a többség műveli a kertjét, sőt az Ifjúsági pontnál virágoskertet, zöldségeskertet is gondoznak. Hencsén az idős lakosok dominanciája miatt jellemzőbb a kiskertek megművelése, 60-70%-uknál gondozott a kert, és gyakran gazdálkodnak is önfenntartás céljából. Csökölyön és Gigén is van pozitív példa, legtöbben szőlőskerteket művelnek vagy krumplit termesztenek. Kadarkúton közösségi kertészetet működtet az önkormányzat, míg Pálmajoron a közmunkaprogram keretén belül az önkormányzat kertjében termelnek zöldséget az óvodai étkeztetésbe, sőt a polgármesterasszony magosztással próbálja háztájizásra sarkallni a lakosokat. Kisasszondon népszerű az állam által meghirdetett háztáji program, melynek keretén belül a résztvevő családok 30 000 forint értékű „kezdőcsomaghoz” (vetőmaghoz, műtrágyához, üzemanyaghoz stb.) jutottak. Jelenleg 26-30 család is részt vesz benne. A háztáji gazdálkodás e támogatással akár sikeres üzleti tevékenységgé is válhatna, de sokan tartanak a beszűkült értékesítési lehetőségektől és az alacsony eladási áraktól. Régebben a munkahelyi és a baráti beszélgetések központi témájául szolgált egymás kiskertjének elemzése, a kertben szerzett tapasztalatok megosztása. Ma már az idősebb korosztály tagjai közül is szinte csak azok háztájiznak, akik gazdálkodói múlttal rendelkeznek: vagy saját földjeiket művelték vagy a tsz-ben dolgoztak. A fiatalok még ritkábban művelik a ház körüli kiskerteket, gyakran az ehhez szükséges tudás sincs már meg, pedig sok család számára nagy segítséget jelentene, ha bizonyos élelmiszereket maguk termelnének meg. A térség több falujában is feldolgozóüzemek indítását tervezik, ahol a helyben keletkező feleslegből magasabb hozzáadott értékű termékeket állítanának elő. Az ilyen jellegű kezdeményezések egyértelműen katalizálnák a háztáji termelés újjáéledését, bár „a termelni kicsiben nem gazdaságos”


37

mondás továbbra is visszatartó erőt jelentene. Az itteniek szerint gép nélkül nem lehet gazdálkodni, bérmunkában pedig nem éri meg elvégeztetni a munkát. Az a szomorú tény tehát, hogy olcsóbb megvenni a drágát, mint megtermelni. „Elmúlt az az idő, hogy kézi erővel megcsináljuk” – mondja egy kadarkúti gazda. A közös burgonyaszedéshez, szüreteléshez már nincs meg a családi háttér, baráti kör. Az emberek elszigetelődnek egymástól. „Régebben az emberek vigyáztak egymás jószágaira, ha elment valaki a rokonokhoz, akkor kérhette, hogy nézzenek rá a szomszédok, etessék meg, engedjék ki, amikor kell. Ha valaki tudni akarta, hogy hogyan kell lucernát vetni, elment bármelyik bácsihoz, és megtanulhatta, cserébe el kellett mennie egyszer kaszálni.” Akinek kiskertje van, nem tud versenyre kelni a gépekkel rendelkező, tőkeerős nagygazdákkal, egyszerűen nem tudják tartani velük a lépést: nem tudnak nagy mennyiségben, olcsó termékeket előállítani. A térségben annak idején főleg korai hajtatott burgonyát termesztettek háztájiban, nagyon sokan foglalkoztak vele. Hordták a piacra Nagykanizsától Pécsen keresztül a környékre is. Ma már egykét ember maradt csak, aki ezzel foglalkozik, mert nem éri meg. Néha még előfordul retek, saláta, berakó uborka, karfiol termesztése is. Sokak szerint mindent el lehetne adni, de nagyon alacsony áron. A multikkal és a nagygazdákkal, ugye, nem lehet felvenni a versenyt, de vajon a kistermelőknek tényleg hozzájuk kellene mérniük magukat? Egy kicsiben gazdálkodó előnye pont abból származik (származhatna), hogy kis mennyiségben, kézzel készített, magas hozzáadott értékű, egyedi, minőségi portékáival „sarokba tudják szorítani” a multik vagy a nagygazdák silány, lelketlen, ízetlen termékeit. A fenti üzenet, gondolat elterjedése a vidéki lakosság körében talán újabb lendületet adhat a háztáji gazdálkodásnak.

Értékesítési módok és lehetőségek A friss zöldségek, gyümölcsök esetében jelen van a piacozás, de ez az interjúalanyok szerint már nem éri meg annyira, mint régen, illetve gyakran nincs olyan piac a környéken, ahol el lehetne adni a terményeket. Egy másik lehetőség a felvásárlók megkeresése: többen a Budapesti Nagybani Piacra szállítják a terményeiket, esetleg pécsi vagy kaposvári kereskedőknek adják el azt. Arról, hogy ezeket a lehetőségeket mennyire nehéz megtalálni, eltérőek a vélemények. Egyesek szerint mindent el lehet adni, mások szerint azonban nagyon nehéz megtalálni a piacot, és betörni oda. Többször felmerült a feldolgozás problémája. Hogyan éri meg leginkább az értékesítés? Ha az alapanyagot adja el, vagy ha a termelő már a készterméket viszi piacra? Egyrészt magasabb bevétel érhető el a késztermékekkel a hozzáadott érték miatt, de egyes termelők szerint bizonytalanabb a késztermékek piaca, mint az alapanyagoké. Emellett pedig a helyi feldolgozóipar kiépítése tőkeigényes, amit ilyen bizonytalan helyzetben kevesen vállalnak. A környéken a tejtermékek készítése a leginkább elterjedt – sajtot, túrót kis mennyiségben még ott is készítenek, ahol egyébként a tej legnagyobb részét feldolgozatlanul értékesítik.

38


A gazdák jellemzően az informális kapcsolathálójukon keresztül kezdik el terjeszteni a termékeiket. Ez megfelelő stratégia abban az esetben, ha a termék jó minőségű. Ilyenkor szájról szájra egyre több emberhez eljut a híre. Több ponton megjelent a vetőmagtermelés is. A gazdák elmondása szerint az itt termelt vetőmag nagyon jó minőségű, ezért állandó jelleggel exportálnak Németországba és Franciaországba.


39

40


Iv. A térségBEn élő EmBErEk Helyben azonosítható társadalmi rétegek A kadarkúti kistérségben végzett kutatás megkezdése előtt azt a hipotézist állítottuk fel, hogy a kistérségben a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatban álló lakosság jelentős részét legalább három, elkülöníthető csoportba lehet sorolni: 1. Gazdálkodói múlttal, vonatkozó szakértelemmel és szükséges termelőeszközökkel rendelkező, jellemzően családi keretek között gazdálkodók. 2. Mezőgazdasági tapasztalattal rendelkező, de valódi szakértelemmel és termelőeszközökkel nem bíró – ennek következtében nem vagy csak kis volumenben gazdálkodó – lakosok. 3. A munka világából kiesett, tartós munkanélküliek, akik se mezőgazdasági tapasztalattal, se másfajta szakértelemmel nem rendelkeznek. Emiatt munkaerő-piaci helyzetük nagyon rossz, amennyiben dolgozni tudnak, segédmunkát, mezőgazdasági idénymunkát végeznek. Természetesen ezzel a hármas tagolással nem írható le a kistérség társadalmának egésze, és a települések között is jelentős különbségek fedezhetők fel. A társadalmi viszonyok alakulására több tényező is komoly hatással van. Ezek közül a témánk szempontjából különösen fontosak: a település mezőgazdasági lehetőségei (vannak-e jól értékesíthető, speciális növények); a falvak vezetőinek (polgármester, jegyző) hozzáállása a rájuk bízott feladathoz; a település múltja (például a helyi termelőszövetkezetek jelentősége és hagyománya); végül a közösség együttműködési hajlandósága.22 A gazdálkodó családok szinte minden településen jelen vannak kisebb-nagyobb arányban (a falu méretétől függően 3-10). Ezen családok nagy része a tsz-ből való kiugráskor alapozta meg a gazdaságát, ekkor szerzett földet, jobb esetben munkagépeket is. Jellemzően önfoglalkoztatók, a család minden tagja részt vesz a munkában, kevés alkalmazottal dolgoznak, csak idénymunkákra fogadnak fel embereket, mivel járulékaik és bérük kitermelése anyagilag megterhelő.

22

Kérdés, hogy van-e egyáltalán egy olyan, a szó szűkebb értelmében vett közösség, amelynek tagjai jellemzően ismerik egymást, képesek és hajlandóak is együttműködni.


41

A felosztásunkban másodikként szereplő társadalmi csoport található meg a legnagyobb arányban a vizsgált területen. Sokan, főleg a középkorú vagy idősebb korosztály a tszekben szerzett mezőgazdasági tapasztalatot. Rájuk jellemző, hogy vagy nem tudták vagy nem is akarták átadni az itt megszerzett tudásukat a gyermekeiknek, inkább arra ösztönözték őket, hogy más szakmát tanuljanak, más területen helyezkedjenek el. Néhányan ennek a csoportnak tagjai közül továbbra is végeznek mezőgazdasági munkát, a helyi gazdálkodóknál idényjelleggel, illetve a háztáji kertjükben önellátás céljából. A harmadik csoport aránya is magas a megismert falvakban. Ők jellemzően létminimum környékén élnek, gyakran egyetlen bevételi forrásukat a szociális segély, illetve más támogatások jelentik. Számukra gyakran az egyetlen lehetőséget a közmunkaprogramban való részvétel jelenti. Ebben is vannak azonban különbségek a falvak között: egyes innovatív polgármesterek próbálnak minél többet kihozni a közmunkaprogramból, értékteremtő munkát adnak a közfoglalkoztatottaknak, de ez nem tekinthető általánosnak. Az azonban elmondható, hogy a megkérdezett polgármesterek törekednek arra, hogy minél több ember számára lehetővé tegyék a programban való részvételt, hogy ne veszítsék el az utolsó bevételi forrásukat is. 23 A legszegényebbek megítélése vegyes. Az interjúalanyok gyakran úgy vélték, hogy az elesettek felelősek saját helyzetükért. Úgy tapasztalják, hogy azt sem teszik meg, amire minimálisan még lehetőségük lenne (például a kert művelése), többnyire azonban hiányzik ehhez a tudás és a megfelelő motiváció. A lakosság jövőképe igen sötét, sokan lehetőségeik csökkenését érzékelik, és ezzel párhuzamosan a lefelé mobilizálódástól tartanak. Azok, akik nem rendelkeznek viszonylag biztos hátteret nyújtó saját gazdasággal, a felfelé mobilitást csak úgy látják elérhetőnek, ha elköltöznek és nem a mezőgazdaságban helyezkednek el. Jellemző életútnak tekinthető, hogy a fiatalabb generációk elmennek tanulni a nagyobb városokba, esetleg a fővárosba, majd ott is maradnak, nem térnek vissza szülőfalvaikba. Ritkábban azért még előfordulnak olyanok is, akik folytatják szüleik gazdaságát, sőt akadnak, akik máshonnan települtek be a környékre azért, hogy gazdálkodásba kezdjenek. Az elvándorlás ennek ellenére jóval nagyobb, mint a bevándorlás.

23

A közmunkaprogramról ld. később.

42


A fenti kategóriákba nem illeszkedő szereplők A hármas kategorizációba nem illeszkedő, legnagyobb arányban jelen levő csoportot az értelmiségiek alkotják. Ide tartoznak az állami fenntartású intézmények dolgozói (tanítók, tanárok, óvónők), illetve mezőgazdasági, vagy más felsőfokú képesítéssel rendelkezők. Azokban a falvakban, kisvárosokban találhatók meg nagyobb arányban, amelyek jobb társadalmi-gazdasági helyzetben vannak. A leghátrányosabb helyzetű falvakból nagyon ritka, hogy valaki tovább tudjon tanulni. Számos esetben a gyerekek a középiskolát sem fejezik be. A továbbtanulásban az oktatási intézményekkel szemben a diákok családjának van jelentősebb szerepe: az otthon noszogatott gyerek nagyobb eséllyel tanul tovább. A családi gazdálkodók gyermekei rendszerint rendelkeznek valamilyen mezőgazdasági képesítéssel. Ebből kifolyólag biztosított számukra a megélhetés, más értelmiségiek azonban rosszabb helyzetben vannak. Egymásnak ellentmondó véleményekkel is találkoztunk: egyrészt a fiatal értelmiségiek elhelyezkedése nehéznek tűnik, mert nincs számukra megfelelő munkalehetőség, másrészt viszont arról is beszámoltak, – például polgármesterek – hogy hiány van szakképzett munkaerőből. Erre a különös paradoxonra nehéz magyarázatot találni; egy lehetséges és korántsem pozitív magyarázat lehet, hogy a falvak már nem működnek közösségként, illetve a települések közötti kapcsolat is rendkívül rossz, a szomszédos falvak lakosai nem vagy csak keveset tudnak egymásról. Általános vélemény, hogy nagy szükség van az értelmiségiekre a térségben. Az itt élő fiatal diplomások tudatosan maradtak itt, vagy választották ezeket a falvakat lakhelyül. Úgy vélték, hogy a kistérség fejlődéséhez szükséges a jelenlétük, ezért nem is akarnak elmenni. Ezt a fajta mentalistást mindenképpen erősíteni kellene a fiatal generációban. A legfőbb helyi és térségi foglalkoztatók

Miből élnek az emberek? Vannak-e kizárólag mezőgazdaságból élők? Általánosságban elmondható, hogy a kistérség minden, általunk vizsgált településén jelen van valamilyen formában a mezőgazdaság. Megítélése kettős. Felfedezhető még a régi, szocializmusból hagyományoztatható hozzáállás, miszerint a mezőgazdaságból menekülni kell, nem kell csinálni, nem lehet rá megélhetési formaként tekinteni. Ezt alátámasztja, hogy a területen viszonylag alacsony számban vannak jelen azok, akik gazdálkodnak, és ebből meg tudnak élni (az első csoport tagjai), illetve jóval többen vannak azok, akik a főfoglalkozásuk mellett foglalkoznak növénytermesztéssel és/vagy állattartással is. Ők további két csoportra bonthatók. Egy részük kifejezetten értékesítésre Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

43

termel, vagy a fennmaradó felesleget eladja, másik részük kizárólag saját fogyasztásra állít elő zöldségeket, gyümölcsöket. A másik fajta hozzáállás, amely sokszor párhuzamos véleményként jelenik meg, hogy igenis a háztájit művelni kell, mivel ezzel – főleg a legszegényebb rétegeknek – jelentős kiadáscsökkentés érhető el, hiszen számos élelmiszert nem kell a boltból beszerezni. A kiskert újra egyfajta indikátora lett a szorgalomnak, a „megfelelő életmódnak”. A helyiek megélhetési forrásai sokszínűek. Ezen a területen is gyakori a külföldi munkavállalás. Vannak, akik minden hétvégén hazajárnak, de olyanok is, akik néhány hónapra szerződnek, majd ezután töltenek itthon hosszabb időszakot. Számos interjúban visszatérő elem, hogy a helyiek szerint több lábon kell állni. Ez jelenti egyrészt azt, hogy a bevételi forrásaik több irányból érkeznek (főfoglalkozás, mellette gazdálkodás stb.), másrészt azt is, hogy nem egyféle növény termesztésére rendezkednek be, állatot is tartanak.

Munkavállalási lehetőségek Önkormányzat A Kadarkút-Nagybajomi kistérség településein gyakran találkozni a munkalehetőségek hiányának problémájával. A vizsgált településeken az önkormányzat jelentős szerepet tölt be a helyiek foglalkoztatásában. A települési önkormányzat az óvodán, a kultúrházon és a hivatalon keresztül a lakosság egy bizonyos részét foglalkoztatja. Egy másik út a közmunkaprogramban való részvétel, amely az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők számára is elérhető (de nem kizárólag nekik – a közmunkaprogramban gyakran diplomások is dolgoznak). Minden vizsgált településen működött a „Start közmunkaprogram”, a végzett tevékenységek azonban az egyes településeken nagyon különbözők lehetnek. (Bővebben a közmunkaprogramról szóló fejezetben.) Nagyvállalkozók és kisvállalkozók A terület jellegzetessége, hogy szinte minden vizsgált településen beszámoltak egy olyan cégről vagy személyről, ami/aki a környező földterületeket nagy arányban birtokolja. Az ő megítélésük ellentmondásos. Egyrészt munkát tudnak adni egy olyan területen, ahol nagyon kevés jövedelemszerzési lehetőség van, ez a munka azonban gyakran idény-

44


munka, egyes esetekben pedig nem bejelentett feketemunka. A megkérdezettek szerint nagyon magas a feketemunka aránya a területen. Elmondásuk alapján a nagyvállalkozók néhány kivételtől eltekintve nem legálisan foglalkoztatják az emberek nagyobb részét. Erről természetesen nincsenek és nem is lehetnek pontos adataink, ezért csak az adatközlők velünk megosztott tapasztalataira támaszkodhatunk. További konfliktusforrás, hogy a nagybirtokosok jelentős része külföldi. A kisvállalkozások egy jellegzetes csoportját alkotják a mozgó vegyesboltok. Hedrehelyen például három is működik közülük. Ezek jellemzően családi vállalkozások. A munkába járás nehézségei Amellett, hogy a térségben nagyon kevés a munkalehetőség, a környező településeken való munkavégzést is nagyban megnehezíti a hiányos buszközlekedés. Kaposváron érhető el a legtöbb munkalehetőség, de ez gyakran nagyon távolinak tűnik. A térség más településein adódó munkalehetőségek általában a helyi munkaerőt szívják fel, a szomszéd falvak munkavállalóit nem tudják foglalkoztatni. A kistérség falvainak egy jelentős része zsákfalu. Ezekben jellemzően vagy nagyon ritkán jár a busz, vagy a menetrend nem igazodik a gyárakban alkalmazott műszakrendhez. További nehézség, hogy a felnőtt buszbérlet nagyon drága, melynek 80%-át a munkáltatónak kell kifizetnie, ezért a kistérség Kaposvártól távolabbi településein élők jelentős hátránnyal indulnak a közelebb élőkhöz képest. Részben ezt igazolva a Kaposvárhoz közel fekvő Kaposfő foglalkoztatási arányai sokkal jobbak, mint a térség távolabbi területén élőké, mert innen még valós lehetőség van a mindennapi ingázásra.


45

46


v. IntEgrácIós törEkvésEk A térségBEn A kistérség társadalmi jellemzői az integrációs törekvések tükrében – Kabai Gergely A vizsgált terület mezőgazdasági átalakulásait taglaló előző fejezetek nyomán a kistérség néhány alapvető társadalmi jellemzőjét is érdemes felvázolni. A Kaposvár mellett található, 23 települést magába foglaló Kadarkút-Nagybajomi kistérség alapvető jellemzője a társadalmi értelemben vett kettősség. Országos viszonylatban is kedvező mutatókkal rendelkező településkör található Kaposvár agglomerációjában, ami a 61-es út mentén viszonylag nagy távolságra elnyúlik a megyeszékhelytől. A települések társadalmáról sokat elárul, hogy még ezekben a viszonylag jó életminőséget nyújtó falvak mindegyikében megtalálhatók a szegregátumok vagy leszakadóban lévő településrészek. Kimondott szegregátum a Kaposmérő külterületén található Baglaspuszta, mintegy 100 főnyi roma lakossággal, és hasonló méretű, szintén romák által lakott szegregátum a Kaposfőn található Vadászdomb is. A kistérségen belül 10 településen található egy vagy több szegregátum vagy szegregálódó településrész. Pálmajor község lényegében teljesen egy szegregátummá vált. A kistérségi központ Kadarkút város közelében, a mellékutak mentén, Kaposvártól viszonylag távol lévő falvak adják a kistérség másik településcsoportját. Ezekben a falvakban már sokkal inkább a kedvezőtlen folyamatok dominálnak: kevés munkalehetőség, ebből eredően relatíve magas munkanélküliség és elöregedő, fogyó népesség. Ezek zömében aprófalvak, mindössze Csököly lakosságszáma haladja meg az 1000 főt. E települések nehéz helyzete már nemcsak a munkanélküliség magas szintjében érhető tetten, hanem például abban is, hogy e falvak még meglévő általános iskoláiban a legmagasabb a hátrányos helyzetű gyermekek aránya, ami visszatükröződik például a kompetenciamérések eredményeiben, ugyanakkor az intézményi szintű szegregálódás jelei is megmutatkoznak ezekben az iskolákban, óvodákban a tekintetben, hogy a tehetősebb családok lehetőség szerint már nem ide járatják a gyerekeiket. A kistérség sajátos település-összetételét tükrözi, hogy a két város, Kadarkút és Nagybajom relatív fejlettségi mutatói nem térnek el lényegesen a falvak átlagos mutatóitól. A demográfiai folyamatok különbséget engednek sejteni a két város társadalmi összetételét s így térségen belüli imázsát, presztízsét illetően. Míg ugyanis Kadarkúton a jelentős természetes fogyást hosszú távon nagyjából pótolni tudják a beköltözések, addig Nagybajom esetében a lakosság természetes szaporodása lényegében egyensúlyban Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

47

van, ugyanakkor inkább az elvándorlás dominál. A gyerekek között mindkét városban nagyjából ugyanannyi a hátrányos helyzetűek aránya (45, ill. 55%), a halmozottan hátrányos helyzetűek arányát tekintve azonban már lényeges különbség figyelhető meg (Kadarkúton 16%, Nagybajomban 33%). Mivel azonban mindkét város vonzáskörzetében is viszonylag sok hátrányos helyzetű család s így hátrányos helyzetű gyermek él, a városi általános iskolák tanulóinak összetétele e tekintetben lényegében megegyezik. Lényegében ezeket támasztják alá a 2001. évi népszámlálás adataira, illetve részben 2005-2006 körüli társadalmi és gazdasági jelzőszámokra alapozott, az MTA Regionális Kutatások Központja, Térségfejlesztési Kutatások Osztálya által kialakított szegénységi kockázati indexek is. Ez a településtipológia is országos összevetést tartalmaz, vagyis Magyarország minden települését kategóriákba sorolja, így az országon belüli relatív egyenlőtlenségekre világít rá. Az alkalmazott módszertan a településeket 10 kategóriába sorolta be, ahol az 1-es a legkedvezőbb helyzetben lévő, a 10-es pedig a legkedvezőtlenebb, vagyis a legkomolyabb hátrányokkal küzdő települések csoportját jelöli. A kistérségen belül az 1-es kategórián kívül minden egyéb településcsoport képviselteti magát, ami a leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségek körében extrém mértékűnek számító belső tagoltságra, kistérségen belüli egyenlőtlenségekre utal. Lényegében ez a társadalmi helyzet volt a kistérségi gyerekesély program (GYEP) elindulásának háttere. Egyértelműen kirajzolódott az a települési kör, ahol beavatkozásokra lenne szükség, és ahová a projekt feladatellátási helyeit csoportosítani kellett. Gyerekesély program a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben – Kabai Gergely

A gyerekesély program bemutatása A TÁMOP 5.2.3.A-12/1 Integrált térségi programok a gyerekek és családjaik felzárkózási

esélyeinek növelésére című pályázat 2012. év elején került meghirdetésre. Összesen több mint 7 milliárd Ft megpályázására volt lehetősége Magyarország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérsége közül 15-nek. A konstrukció keretében az alábbi LHH kistérségek többcélú kistérségi társulásai – és konzorciumi partnereik – nyújthattak be projekttervet: Abaúj-Hegyközi, Barcsi, Berettyóújfalui, Bodrogközi, Edelényi, Encsi, Fehérgyarmati, Kadarkúti, Mátészalkai, Nyírbátori, Sellyei, Szerencsi, Szikszói, Tiszafüredi, Vásárosnaményi. A kistérségek 2 éves időszakra pályázhattak komplex gyerekesély programjaikkal 400-600 millió forint közötti támogatásra.

48


A kistérségi gyerekesély programok szakpolitikai hátterét, egyben a helyi fejlesztések irányát, alapvetően a „Legyen jobb a gyerekeknek” gyerekszegénység csökkentését célul kitűző 2007-es nemzeti stratégia képezte. A 2010-es kormányváltást követően született „Nemzeti Felzárkózási Stratégia” részben szintén a gyerekesély programokat is meghatározó fejlesztéspolitikai elképzelések hátteréül szolgál. Az utóbbi dokumentum már az EU2020-as vállalással összhangban készült, melynek egyik kiemelt prioritása a gyerekszegénység elleni küzdelem, illetve a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá csökkentése. A kistérségi, gyerekesély pályázati konstrukciók alapvető célja a szegénység, különösen a gyermekszegénység csökkentése, és a szegénység újratermelődésének, átörökítésének megelőzése. A pályázati programban részt vevő kistérségek helyi közösségei – gyermekek és szülők, pedagógusok és más szakemberek, civil szerveződések és egyházak – partneri együttműködésben többelemű, összehangolt kistérségi programokat indítottak el. Alapelv volt, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemben a kistérségek célzottan tervezzék az elérhető támogatások felhasználását. Alakítsák ki a fenntarthatóságot biztosító helyi megoldásokat a kistérség és az ott élő emberek további leszakadásának megelőzése és megakadályozása érdekében.24 A gyerekesély programok alapvetően két fő cél, illetve tevékenységcsoport mentén szerveződtek: 1. Fejlesztéspolitikai szempontból igen fontos volt annak biztosítása, hogy a források elérjék a leginkább rászoruló, a forrásszerzésből is kirekesztett közösségeket (kisfalvakat, városi szegregátumokat). A tapasztalatok szerint ezeken a helyeken olyan mértékű a saját kapacitások, illetve a környezethez (kistérség, szomszédos települések, városok) integráló (formális és informális) kapcsolatok hiánya, hogy a fejlesztéspolitikai konstrukciók nem képesek kellő számban, kellő súllyal és kellő hatékonysággal elérni ezeket a helyeket. Egészen konkrétan egy-egy teljesen elszegényedett kisfalu önállóan képtelen arra, hogy fejlesszen és sikerrel beadjon egy TÁMOP-os pályázatot (ráadásul olyan témában, amiben valóban szüksége is van fejlesztésre). Ezek a falvak általában a kistérségükben sincsenek erős pozícióban, így a közös kistérségi pályázatokból is rendre kihagyják őket, vagy éppen csak a szükséges minimális forrást kapják meg, de a környezetük nem érdekelt az ő valódi fejlődésükben. A gyerekesély program viszont a maga logikája szerint képes áttörni ezeket a falakat, hiszen éppen arra szerveződik, hogy elérje a rendre kimaradó falvakat, kisközösségeket és szegregátumokat.

24

Lásd bővebben: https://sites.google.com/site/523help/kiemelt-program/elozmenyek


49

2. Az LHH kistérségekben általános a szakember- és fejlesztésikapacitás-hiány, részben ennek következtében pedig hiányosak és/vagy gyenge színvonalúak a különféle közszolgáltatások. Általános pénzhiány van az önkormányzati szférában, így főleg a kisebb településekre nem jut elég orvos, védőnő, tanár. Rosszul működik a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, nincs gyógypedagógus, arról nem is beszélve, hogy elmarad a szükséges gyógytorna vagy a fejlesztőpedagógiai jellegű segítség a tanulási nehézségekben stb. Az LHH kistérségekbe áramló források ezeket a hiányokat csak nagyon parciálisan és esetlegesen kezelték; általában nem ezek voltak a fontos megoldandó problémák, vagy ha igen, akkor az adott pályázat csak egy-egy településre juttatott plusz kapacitásokat, a kistérség többi részére nem. A gyerekesély programban viszont lehetőség volt a kapacitás- és szolgáltatáshiányok teljes körű felmérésére, ezért lehetett úgy tervezni a forrásokat, hogy a legégetőbb ilyen jellegű problémákat orvosolni lehessen.

A program általános jellemzői a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben A majd két és fél éves időtartamot követően a Kadarkút-Nagybajomi kistérség gyerekesélyprogramja 2015 közepén zárult. Közel 600 millió Ft-os költségvetéséből több mint 60 fő számára biztosított munkalehetőséget, és működése alatt több ezer lakossal került közvetlen és igen gyakran rendszeres kapcsolatba, amely sokak számára jelentős életminőségi változásokat hozott. Az Összefogás a Kadarkút-Nagybajomi kistérség gyermekeinek jövőjéért címet viselő projekt fő megvalósítója a kistérségéi társulás volt, de igazodva a helyi erőforrásokhoz, konzorciumi formában valósult meg. A Kaposfői Római Katolikus Plébániai Hivatal, Somos László atya vezetésével már hosszabb idő óta foglalkozik a kirekesztettségben élő cigányokkal, az ifjúság felkarolásával, közösségépítéssel, így célszerű volt, hogy feladataikkal csatlakozzanak a pályázathoz. A konzorciumi felállást a Máltai Szeretetszolgálat is javasolta, és mindvégig határozottan kiállt amellett, hogy Somos atyának és csapatának jelentős és a lehetőségekhez képest önálló szerephez kell jutnia a projektben. A Kaposfői Római Katolikus Plébániai Hivatala a projekten belül két ifjúsági pontot üzemeltet, amelyek szakmai működése természetesen összhangban van a projekt többi megvalósuló elemével. A pályázat elkészítői eleve (és gyakorlatilag kötelezően) terveztek a térségben már meglévő szakmai szolgáltatásokkal és szakemberekkel (családsegítő, védőnői szolgálat stb.), amely így nagymértékben csatlakozott a helyi adottságokhoz. A helyi döntés-

50


hozók körében túlnyomó többségükben pozitívak a programmal kapcsolatos vélemények, de nagyon sokan még csak nem is érdeklődnek az egyes eredmények, lehetőségek iránt. A lakosság részéről többnyire pozitív vélemények fogalmazódtak meg. Ennek nyomán erős a szándék az elért eredmények megőrzésére és lehetőség szerinti továbbvitelére.

A program néhány elemének eredményei A kistérségi GYEP egyik fontos elemét képezték azok a szolgáltatások, amelyek valamely hiányzó, zömében a közoktatáshoz kötődő felzárkóztatást, fejlesztést pótolnak. Ezek a programelemek – annak ellenére, hogy a projekt első hónapjaiban a kezdeti bizalmatlanságból vagy ismeretlenségből kifolyólag nehezen indultak el, nem sokkal később már – a legnépszerűbb és legeredményesebb szolgáltatások lettek. Az önkormányzatoknak, egyéb fenntartók többségének zömében semmilyen anyagi lehetősége nem volt, hogy a kötelező szolgáltatásokon túl (nem egy esetben a kötelező szolgáltatások sem voltak jelen) egyéb lehetőségeket biztosítson, így nagyon nagy volt az igény ezek iránt. Pár hónap után e szolgáltatások már teljes körű kihasználás mellett zajlottak. A legnagyobb sikereket e felzárkóztató programokban érte el a projekt, amelyek szerepe az ifjúság nevelésében, értelmes programok biztosításában megkérdőjelezhetetlen. Mindezeket kiegészítve zajlottak prevenciós, sport-, szabadidős foglalkozások is, amelyek teljes kihasználás és nagy érdeklődés mellett valósultak meg. A kistérségben több településen beruházások is létesültek, egy közösségi ház, három biztos kezdet gyerekház és tíz ifjúsági pont épült fel a kistérségben. Annak ellenére, hogy a tervezés során viták voltak az intézmények elhelyezése kapcsán, végül minden létesítmény abszolút alkalmas helyre került. Mint fentebb bemutattuk, Kaposvár agglomerációs térségében egészen másfajta társadalmi adottságok vannak jelen, mint a kistérség egyéb területein. Az eredeti tervek szerint Nagybajom városban is létesült volna gyerekház, de mivel itt bölcsőde is üzemel, így itt inkább egy ifjúsági pontra tartottak igényt; póthelyszínként, így került a Kaposvárhoz közeli Kaposszerdahelyre az egyik gyerekház, amely viszont az egyik legeredményesebben működő szolgáltatóhellyé vált. A csaknem teljesen cigány népesség által lakott Pálmajorban a projekt legnagyobb beruházásaként közösségi ház létesült. A polgármesteri hivatal szomszédságában, a községi könyvtárral egy épületben, a futballpálya és az önkormányzati kert mellett kapott helyet a létesítmény, amely így központi helyzetéből adódóan könnyen elérhető helyen Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

51

van. A közösségi ház használata folyamatos, teljesen beépült a helyi társadalomba, elfogadottsága nagy. Látogatottsága változó, idő és anyagiak függvénye. Télen kevesebben látogatják az intézményt, valamint a nyári alkalmi munkalehetőségek, hó eleji segélyosztás is hatással van a látogatók számára. Az ingadozások ellenére a szolgáltatás kihasználtsága teljes. A közösségi ház egyes munkatársait sikerült a helyi közösségben megtalálni, ami nagy előnyt jelent, hiszen a működéshez szükséges emberi bizalom a kezdetektől fennállt. Több váltást követően a közösségi ház vezetése végül jó kezekbe került: egy helyismerettel rendelkező belső munkatárs vette át az irányítását, aki a szakmai tevékenységben is abszolút kompetens. A pályázati kiírásnak megfelelő tevékenység zajlik a létesítményben, amelynek jelentős szeletét a gyermekeknek és szüleiknek szóló felzárkóztató és fejlesztő közösségi programok teszik ki. A közösségi programok közül a varrásoktatás, közös főzés, receptklub nagy népszerűségnek örvend. A létesítmény fenntartásának mikéntje még kérdéses. A település szeretné megtartani, esetlegesen felmerült az is, hogy gyerekházként átalakulva folytatná munkáját. A kistérségben három településen létesült biztos kezdet gyerekház. Eltérő lehetőségeik és problémáik miatt érdemes önállóan tárgyalni ezeket. Kadarkúton a város központjában épült fel a gyerekház egy épületben a GYEP irodájával. A település rászoruló lakosai elsősorban a település külső részeiben élnek, így számukra problémát okozhat a megközelítés. A Magyar Máltai Szeretetszolgáltat munkatársai segítik eljuttatni a célcsoportot az intézménybe. Környező településekről is érkeznek néha látogatók. Az itt folyó munka elismerése szilárd, napjainkra a létesítmény beépült a helyi társadalomba. Elfogadottsága többé-kevésbé jelentős. Az indulás első heteiben (mint ahogy a többi intézményben is) nehéz volt a célcsoportot megszólítani és bevonzani a gyerekházba, a későbbiekben a személyes megkeresésnek, a közösségi rendezvényeknek köszönhetően a létesítmény ismertsége jelentősen növekedett. Ma már gyakorlatilag szájról-szájra terjed a híre, bár bizonyos problémák tetten érhetőek, melyek a helyi társadalom nagyfokú megosztottságának is a következményei. Jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a korábbiakhoz képest lecsökkent a gyereklétszám, amiben az is szerepet játszik, hogy az óvodák a korhatár előtt is felveszik a gyermekeket a csoportlétszám biztosításához. Mindez egy merőben új hozzáállást, lehetőség szerint nagyobb bevonzóképességet fog igényelni a jövőben. A nehéz sorsú települések mikrotérségi központjába, Csököly községbe települt egy másik gyerekház. A létesítmény elhelyezése rendkívül indokolt volt, mivel itt nagy szükség

52


volt a szolgáltatás elindítására. Kezdetben a csökölyi gyerekház működésében sok probléma lépett fel, amelyet végül sikerült megoldaniuk a szakembereknek. Csököly jelenlegi vezetése nagymértékben elkötelezett az intézmény működtetése mellett, szerény lehetőségeivel igyekszik munkáját támogatni, pl. a karbantartási feladatok elvégzésével. A polgármester bízik benne, hogy a későbbi fenntartáshoz sikerül a megfelelő forrásokat megtalálni, és még több programmal a helyi társadalom életének még aktívabb szereplője lehet a gyerekház. A létesítmény jelenlegi vezetője csökölyiként teljes mértékben magáénak érzi a munkáját, jelenleg úgy tűnik, hogy a személyi állomány is stabilizálódott. A gyerekház helyi beágyazottsága a projekt ideje alatt rendkívül megerősödött. A csökölyi civilek önkéntesként nagyon sokat segítenek az intézményben folyó munkában. A helyi óvodával, iskolával kiemelkedően jó a viszonyuk, kölcsönösen részt vesznek egymás programjain, valamint a település védőnője is teljesen integrálódott a szakmai feladatokhoz. A helyi kapcsolatokat erősíti, hogy Csökölyön nem zajlik szociális munka a program hosszabbítása alatt, így e feladatokat is a gyerekház vette át. A dolgozók pótolják a hiányzó szolgáltatásokat, igyekeznek a családoknak segíteni. Ingyenes telefonálási lehetőséggel, internet-hozzáféréssel, önéletrajz-készítéssel állnak a betérők rendelkezésére. A gyerekházban a kötelező szakmai és felzárkóztató programok zajlanak. A gyógy- és fejlesztőpedagógusi szolgáltatás rendkívül népszerű a kisgyermekesek körében. A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal (MMSZ) több kézművesprogramot is szerveznek, ebben kiemelkedő az ún. retextil-tevékenység, amelyben nemcsak az önálló munka örömét tanulják meg a résztvevők, hanem potenciálisan egy jövedelemtermelő tevékenységet is. A kezdeti nehézségek után ma már az érdeklődők utaztatása is biztosított, de kiemelt figyelmet érdemel, hogy tavasztól őszig az idénymunkák miatt jelentősen kevesebben élnek e lehetőséggel. A település vezetése, a dolgozók is bíznak benne, hogy a jövőben is tudják biztosítani a gyerekház nyújtotta lehetőségeket, mivel jelentős lakossági igény érzékelhető az itt nyújtott szolgáltatásokra, programokra. A harmadik kistérségi gyerekház Kaposszerdahelyen létesült. A létesítmény egyik működésbeli sajátossága, hogy Kaposszerdahely a megyeszékhely közvetlen agglomerációjában található, így a helyi lakosság körében egészen más szociális és jövedelmi viszonyok mutathatók ki, mint a távolabbi községekben. Ez kezdetben a létesítmény kihasználtságában is jelentkezett, de hamar sikerült e nehézségen túllendülni, a látogatók száma folyamatosan növekszik. A látogatók toborzásában a személyes kapcsolatok az igazán fontosak, valamint nagy jelentősége van, hogy a gyerekház híre szájról szájra is terjed. A létesítmény hírét az is növeli, hogy az internetes közösségi portálon Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

53

is rendkívül aktívak. Kezdetben, részben a túl merev szabályozás miatt, nehezen alakult meg a dolgozói stáb, de a kiválasztás hatékonyságát mutatja, hogy itt nem volt tapasztalható semmilyen fluktuáció. Mára az intézmény teljesen integrálódott a település életébe, intenzív kapcsolatokat ápolnak az egyéb helyi szolgáltatókkal (óvoda); valamint szinte minden közösségi program aktív részesei. Mint a többi gyerekház esetében is, a helyi védőnővel kezdetben nehézkesen alakult a viszony, de a projekt második felére, főleg a védőnők képzésének köszönhetően ezek a kapcsolatok aktívvá váltak. A település rendelkezik busszal, így az érdeklődők könnyedén eljuthatnak az intézménybe. A gyerekház legnépszerűbb szolgáltatása a gyógytorna, amelyre nagy a helyi igény. Az egyéb programok, kitelepülések, életvezetési tanácsadások szintén sokak megelégedésére szolgálnak. A projekt keretében a meglévő adottságokhoz igazodva vagy éppen a hiányzó szolgáltatásokat pótolandó, létesültek ifjúsági pontok a kistérségben. Mikén, Kőkúton, Hedrehelyen, Kaposmérőn gyakorlatilag már semmilyen helyi közösségi lehetőség nem volt jelen korábban. Nagybajomban, Zselickisfaludon, Bárdudvarnokon, Kaposfőn, Szennán már komolyabb civil, közösségi, ifjúsági kezdeményezések voltak a pályázat beadása idején, amelyekhez az ifjúsági pontok csatlakozni tudtak. A létesítmények a helyi igényekhez igazodva a hét minden napján nyitva voltak, valamint kötelezően minden második szombaton is. Ezen belül a nyitva tartás nagyban függött az ott dolgozók számától is, a helyi igényektől, amelyben nagy eltérések voltak tapasztalhatók. A települési adottságok miatt az ifjúsági pontok is eltérően jellemezhetők. Összességében semmilyen kiemelkedő probléma nem merült fel működésükkel, látogatottságukkal, kihasználtságukkal kapcsolatban a projekt ideje alatt. A projekt meghosszabbítása idején a lecsökkent anyagi lehetőségek az ifjúsági pontokat érintették leginkább. A pontok a korábbiaknál kevesebb munkatárssal folytathatták munkájukat, ami a szolgáltatás fenntartására éppen elegendő, de sok kihívást okoz a korábbi megszokott széles körű programkínálat fenntartásában. Kaposfő-Vadászdombon, valamint Kaposmérő-Baglaspusztán a kistérségi projekt konzorciumi partnere a Kaposfői Szent Erzsébet Alapítvány, mely Somos László plébános vezetésével tartja fenn az ifjúsági pontokat. Ezek megőrzése és támogatása a jövőben is kiemelt feladat, mivel rendkívül hátrányos helyzetű fiatalokkal és közösségekkel foglalkoznak.

54


Az ifjúsági pontok helyi beágyazottsága általában mindenhol nagy. Az önkormányzatok és polgármesterek többnyire támogatják a működésüket, és lehetőség szerint megpróbálják fenntartani a szolgáltatásokat a jövőben is. A lakosságnak mindenhol nagyon pozitív a hozzáállása. A dolgozóknak nincs könnyű dolguk, mivel az ifjúsági pontok köré lényegében közösséget kellett építeniük, ami nem minden esetben volt problémamentes. Ezzel kapcsolatban az eltérő adottságú települések más-más nehézségekkel küzdöttek meg a projekt során. Az ifjúsági pontokon alapvetően 13 kötelező nevesített szolgáltatást végeznek, ezen felül még számos közösségi, sport- stb. programmal állnak a célcsoport rendelkezésére. A felzárkóztatás az ifjúsági pontok kiemelkedően sikeres tevékenysége: nem volt olyan ifjúsági pont, ahol a rendszeresen látogató fiatalok nem javítottak volna a tanulmányi eredményeiken. Mindez rendkívüli szerepüket igazolja. Két ifjúsági pont munkáját közelebbről is szemügyre vettük. Bárdudvarnokon az ifjúsági pontnak nagy múltra visszatekintő előzményei voltak a községben. Az önkormányzat és a polgármester is határozottan elkötelezett az ifjúsági pont mellett, amely olyan széles programkínálatot nyújt, hogy lényegében egy közösségi házként üzemel. A község lakóinak és ifjainak bevonzása olyan sikeres, hogy havonta kb. 5 új fővel bővül a látogatók köre. Az érdeklődőket az ifjúsági pontra – Bárdudvarnok települési adottságai miatt – az önkormányzat közreműködésével a falugondnoki szolgálat szállítja. Az ifjúsági pont köré aktív helyi rendszer épült fel, számos önkéntes segíti a munkát, a családsegítőkkel, a védőnővel, az egyházközösséggel is szerves kapcsolat van. Erre szükség is van, mivel az egy fő munkatárs önmagában rendkívül leterhelt. Bárdudvarnokot többnyire viszonylag jobb módúak lakják, ami miatt a fiatalok elvileg bőven találnának maguknak sok egyéb elfoglaltságot is, de az ifjúsági pont sikerét mutatja, hogy mégis inkább odamennek. Nagybajom városában a projekt utolsó hónapjaiban az ifjúsági pont a korábbi három helyett már csak egy munkatárssal üzemelt. Előre meghatározott heti tervek szerint zajlanak a felzárkóztató, családi életre nevelő, háztartás-vezetési, sport-, prevenciós stb. programok. A nagybajomi ifjúsági pontban is tapasztalják, hogy nehéz bevonzani a fiatal korosztályokat. A legnagyobb vonzerőt az internetezési lehetőség jelenti, valamint a prevenciós programok is igen népszerűek. A pont kiemelkedően jó kapcsolatokat ápol a település egyéb intézményeivel, ami nagyban elősegíti munkájának hatékonyságát. Nagybajomban leányanya- és gyermekotthon is működik, amellyel szintén aktív viAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

55

szonyban áll a szolgáltató hely. Összességében nagy társadalmi igény van a nagybajomi ifjúsági pont megtartására. Kőkúton kiemelten aktív az ifjúsági pont, a dolgozók nagyfokú elkötelezettsége mellett. Itt ez a szolgáltatás a gyerekek egyetlen kulturált kikapcsolódási lehetősége. Hedrehelyen kiemelt figyelmet fordítanak a sporttevékenységekre, a gyerekek szívesen vesznek rész az ilyen jellegű programokon. Szenna és Zselickisfalud ifjúsági pontját zömében a tinédzser korosztály látogatja. E létesítmények nagyon jó kapcsolatot ápolnak a helyi iskolával, valamint a szabadtéri néprajzi múzeummal. Az iskolai felzárkóztatás és a hagyományok átadása terén értek el nagy sikereket. Kaposfőn a községi (nem a külterületi) ifjúsági ponton a 10 év körüli korosztály jelenik meg nagyobb számban, itt teaház keretében nagyon aktív művelődési klub működik. Jelenleg még nem egyértelmű, hogy a projekt befejeztével a még meglévő 9 ifjúsági pont közül mennyi és milyen kapacitásokkal tud majd továbbra is működni. A konzorciumi partner által működtetett két ifjúsági pont megtartása rendkívül indokolt lenne. Bárdudvarnokon, Szennán, Nagybajomban, Hedrehelyen, Zselickisfaludon nagy a helyi igény és szándék a szolgáltatás fenntartására, ezeken a helyeken várhatóan vagy a kulturális közfoglalkoztatás vagy egyéb projektekkel történő összekapcsolás (IKSZT: integrált közösségi és szolgáltatótér) révén lesz lehetőség a megőrzésükre. Baglaspuszta25 Baglaspuszta közigazgatásilag Kaposmérő településhez tartozik, amelytől 2,5 km-re fekszik, mégis elszigetelt, olyan, mint egy külön világ. A mindössze 100 fős telep egyetlen utcából áll, ahol szinte kizárólag köszörűs cigányok élnek. A házak romosak, és kerítést is alig látni. A lakosság főként munkavégző képességüket vesztett munkanélküliekből áll. A házak felújítására nincs pénz, sőt előfordul, hogy az áram és a víz sincs bevezetve. Az utcakép rendezetlen. Az itt lakók egy családként tekintenek egymásra, a népesség növekszik, magas a 18 éven aluliak száma. A köszörűs cigányok és a vándorló életmód A köszörűs cigányok az erőszakos letelepítésük előtt vándorló életmódot folytattak. A falvak melletti erdőkben vertek tanyát és a helyben adódó munkákat elvégezték, majd továbbálltak. A munkájukért terményeket, élelmiszert kaptak fizetségül. A fiatalok általában nagyon hamar szülővé váltak, ahhoz pedig, hogy a közösség egy párnak tekintse őket, nem volt szükség papra; a hagyományos értelemben vett házasság nem volt szokás. A gyerekek megkeresztelését viszont nagyon fontosnak tartották. Az 1960-70-es években kezdték letelepíteni a még vándorló életmódot folytató cigányokat. Baglas külterületi lakott helynek, fejlődésre nem kijelölt településnek számított, ezért az 1970-es évek legelején az akkori lakosságnak lehetősége volt támogatást kérni a község belső területére való

25

Ez a rész Csernainé Ballay Eszter A Baglas-pusztai cigánytelep című szakdolgozata alapján készült.

56


letelepedésre. Feltételezhetően ekkor indul meg a nem cigány lakosság eltűnése a telepről, ami lehetővé tette a kóbor cigányok betelepedését. Baglaspuszta a szocializmus idején és a rendszerváltást követően A rendszerváltás előtt a férfiak nagy része az iparban, állami üzemekben vagy az erdészeten dolgozott. Emellett csiga- és gyógynövénygyűjtéssel is foglalkoztak. Mindenki tartott állatokat is a ház körül. A rendszerváltást követően a legtöbb munkalehetőség megszűnt az itt élő emberek számára. Baglaspuszta jelene Ma általános jelenség, hogy a baglasi lakosoknak nincs állandó munkájuk; alkalmi munkákból, lomtalanításból, fémgyűjtésből, gyógynövények gyűjtéséből élnek. Ezenkívül néhányan részt vesznek a közmunkaprogramban Kaposmérőn. A lakosság iskolai végzettsége nagyon alacsony, ami ugyancsak hozzájárul az alacsony foglalkoztatottsághoz. A Baglaspusztán élő emberek egészségügyi állapota rendkívül rossz, a lakások felszereltsége és tisztasága gyakran hiányos. A házakba bejárnak az állatok, illemhely is csak egy-két háznál található meg. A csecsemők gyakran koraszülöttek, ami a dohányzásnak lehet a következménye. A csecsemőgondozás hiányos, és a védőnő szerint a szülők nagyon keveset beszélnek a kisgyerekekhez. A gyerekeknek nincsenek játékai, jellemzően a szülők sem játszanak a gyerekekkel. A baglasi gyerekek a kaposmérői óvodába járnak, 2011 óta a falubusszal viszik őket. Az itteni gyerekeknek általában kicsit hosszabb időre van szükségük az óvodai szokások elsajátítására, de a vezető óvónő elmondása szerint fél év alatt mindenki megtanulja őket. A hiányzással azonban többször probléma adódik. A szülőket nehéz rászoktatni a rendszerességre. Ha lekésik a falubuszt, gyalog már nem viszik be a gyerekeket az óvodába. A baglasi iskolások egy része (12-ből 8-an) a kaposvári Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon, Nevelési Tanácsadó és Módszertani Központba járnak szintén iskolabusz segítégével. A nyolcadik osztály elvégzése után szakképesítést is szerezhetnének az iskolában, de a baglasi gyerekek közül kevesen maradnak. A kaposmérői általános iskolába négy további baglasi gyerek jár, a többieket azért nem tudják felvenni, mert a szakértői bizottság speciális iskolába javasolta őket. Ezen a rossz szociális helyzeten próbálnak segíteni a településen megjelent szervezetek. Elsőként a Szent Erzsébet Alapítvány kezdte meg működését a telepen az 1990-es évek közepén. Somos László katolikus plébános ekkor került Kaposfőre, és elkezdte segíteni a környékbeli települések legszegényebb sorsú lakóit. Az alapítvány egy közösségi házat építtetett fürdővel, mosodával, ezenkívül szociális munkásokat is foglalkoztat. Több programjukat és alkalmazottjukat is egy német egyházmegye anyagi támogatásával tudják finanszírozni. A közösségi ház nagy változásokat eredményezett a telepen. Az alapítvány főleg a gyerekek segítésére jött létre, de az egész közösségre jó hatással van. Rendszeresen tartanak itt közösségi eseményeket, de az egyesület ruha- és ételosztást is szervez. Ezen túl a mindennapi ügyeik intézésében is segítik a lakosokat. Az alapítvány emellett tisztasági csomaggal és különböző óvodai felszereléssel támogatja a családokat, segíti az iskolás gyerekek fejlesztő foglalkozásokra való eljutását, továbbá tápszert és gyógyszereket is vásárol a családoknak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat is több programmal van jelen a területen. A mozgó játszóbusz évente többször megjelenik Baglaspusztán: ugrálóvárat, játékokat hoznak el a gyerekekhez. Ezeken az eseményeken a falu legtöbb lakója megjelenik, ezért a szeretetszolgálat munkatársai megismerkedhetnek a helyiek problémáival.


57

Széles körű orvosi szűrővizsgálatot is szerveztek, amire nagy szükség volt, mert a helyiek a legritkább esetben járnak el orvoshoz. A gyerekek közül sokaknak szemüvegre volt szüksége, amihez a szeretetszolgálat jóvoltából térítésmentesen juthattak hozzá. Baglaspusztán megindult valamiféle változás. Mindez nagyon lassú, de a helyi szociális munkás szerint ez nem is lehetne másként. El kell fogadni a szokásaikat és időt kell adni az embereknek a változásra. A polgármester szerint azonban kérdéses, hogy a különböző szervezetek szociális tevékenysége hosszú távon mennyiben segíti elő azt, hogy a helyiek önállóan oldják meg a problémáikat. A munkahelyteremtés jelenthetne kiutat ebből a helyzetből. A 2010-ben megnyitott, majd bezárt szeméttelep újbóli üzemeltetése például többek számára munkalehetőséget biztosítana.

A helyi gazdaságfejlesztés eredményei és tapasztalatai A kistérségi gyerekesély programban kísérleti jelleggel jelent meg a helyi gazdaságfejlesztési koordinátor munkaköre. E szakterületi témafelelős feladata eredetileg tanácsadó, segítő jellegű munka lett volna, ahol a hazai jó gyakorlatok megismertetésével, közös gondolkodás elindításával, szükségletfelméréssel valamilyen változásokat tud generálni a helyi gazdaságfejlesztés területén. Már a projekt félidejében egyértelmű volt, hogy ez a részelem csak rendkívül minimális és korlátozott eredményeket tud felmutatni, amelyek csak kismértékben hatnak a kistérség életére. A projekthez 2013 augusztusában csatlakozó (egyébként agrárvégzettségű) koordinátor kezdetben csaknem teljes szakmai és döntéshozói érdektelenségben volt kénytelen végezni munkáját. A helyi gazdaságfejlesztés témában szervezett rendezvények, műhelyek, tanulmányutak kezdetben csak minimális részvétellel zajlottak, így hatásuk is elenyésző volt. A koordinátor munkájához kötődően konkrét eredményt csak a lelkes tagokkal bíró kadarkúti közösségi kert hozott, valamint egy Hedrehelyen megvalósuló, tökféleségekre épülő termelési verseny, ezzel is gazdálkodásra ösztönözve a helyieket. A szakértő munkája végül vegyes eredményeket hozott. A rendezvénysorozatok látogatottsága stabilizálódott, a kertészeti rendezvények bizonyos népszerűségre is szert tettek. A pályázatfigyelési, tanácsadási tevékenység segítségével Hedrehely az élelmiszerlavina-programban tudott részt venni, Kőkúton pedig mezőgazdasági közmunka indult, valamint két hektár energiafűz is telepítésre került. Hedrehelyen végül a tökfesztivál is életképes kezdeményezésnek bizonyult. A kadarkúti közösségi kert tagjai kezdetben is kevesen voltak, amelyben már megmutatkozott a közösségépítés korlátozott lehetősége. Mindezek nyomán e kezdeményezés a jövőben feltehetőleg nem lesz életképes.

58


Az eredmények elmaradásának oka feltehetőleg nem a koordinátor személyes kompetenciájában keresendő, hanem a kistérség általános mentalitásában, meggyökeresedett szemléletekben, melyek nem a lokális erőforrások mozgósításában látják a kitörés lehetőségét (ha egyáltalán keresnek ilyet). Hiányzik a hosszú távra szóló szemlélet. Feltehetőleg a helyi szemlélet formálásához a projekt nyújtotta keretek és időtartam egyáltalán nem volt elegendő.

Összegzés – Gyerekesély Program A Kadarkút-Nagybajomi kistérségben megvalósult gyerekesélyprojektet alapvetően sikeresnek tarthatjuk. Az erőforrásokat, hiányzó szakmai szolgáltatásokat azokra a településekre sikerült koncentrálni, ahol azokra igazán nagy szükség volt, így az ott élő társadalom érintett tagjai számára komoly előrelépési lehetőséget tudtak biztosítani a különböző lehetőségekkel. Gyakorlatilag nem volt olyan feladatellátási hely, ahol az adott funkció ne találkozott volna a helyi igényekkel, és nem lenne megfelelő a szolgáltatás kihasználtsága. Ezzel együtt a projekt tervezői arra is figyeltek, hogy legalább közvetve a kistérség minden települése érintett legyen a megvalósult programokkal, amelyek így a teljes társadalom igényét kiszolgálhatták. Bár egyes szolgáltatások a tervezettnél később indultak be a véglegesnek szánt helyszíneken, de mindezt szerencsésen sikerült áthidalni. A projekt szakmai tartalma teljes mértékben a hiányzó szolgáltatásokat pótolta. E tekintetben egy rendkívül alkalmas szakmai programot állítottak össze a tervezők. Minden esetben olyan programok megvalósítására került sor, amely a helyi igényekkel és szolgáltatásokkal találkozott. A program dolgozói számos problémával szembesültek a projekt beágyazása során. A helyi döntéshozói kör bizalma nem minden esetben volt teljes és maximálisan támogató, ami értelemszerűen sok konfliktust szült. Ugyanakkor napjainkban a projekt elfogadottságát optimálisnak tekinthetjük, a társadalom széles körben megismerte a szolgáltatásokat, a szakmai partnerek elfogadták az együttműködést és sok korábbi konfliktus is megoldódott. Mindezek fényében problémás, és a fejlesztéspolitikai programok paradoxonára világít rá, hogy pont abban az időszakban záródik le a projekt, amikor éppen működésének leghatékonyabb korszakát élhetné. A hátrányos helyzetű kistérségek problémáit jól megvilágítja, hogy a projekt szakmai állományát sok esetben külső területekről kellett toborozni, amely a helyismeret, és az elAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

59

fogadottság szempontjából problémákat szült. Ugyanakkor e kezdeti nehézségeket a legtöbb esetben sikerült áthidalni. Sokrétű okok miatt nem egy esetben hiányzott a dolgozók megfelelő kompetenciája, amelyet a belső képzések és a kiemelt program tanfolyamai révén csak részben és viszonylag későn sikerült orvosolni a projektben belül, de a problémák ellenére összességében megfelelő dolgozói állományt tudott a program magába vonzani. Fontos eredmény, hogy a kistérség életében oly fontos szakmaközi együttműködések megerősödéséhez a projekt sok tekintetben hozzá tudott járulni. A legtöbb esetben a szakmaközi együttműködések a kezdeti nehézségeket követően a projekt félidejében már stabil szinten és kölcsönös bizalom mellett működtek; sőt fél évvel később már igazán optimális és kölcsönös kooperációvá váltak. A megkérdezettek bíztak abban, hogy a kialakított hálózatok legalább részben életképesek maradnak a jövőben is. A közösségi ház, a gyerekházak és az ifjúsági pontok helyzete vegyes képet mutat. A kihasználásuk csaknem teljes, minden esetben magas szintű szakmai munkát végeznek, ami megfelelő elhelyezkedésüket mutatja. A projektben és egyes településeken jelentős a szándék e stabil szolgáltatások fenntarthatóságának megőrzésére, ugyanakkor ez jelenleg még nem egyértelműsíthető. Adminisztratív és pályázati problémák nehezítik ezt a kérdést, valamint a települési adottságok jelentős befolyással vannak. A gyerekházak fenntartása a hazai finanszírozásnak köszönhetően valószínűleg biztosított lesz, az ifjúsági pontok jelentős részének megőrzésére is várhatóan lesz valamilyen mód, és a pálmajori közösségi ház további működtetésére is erős a szándék. A helyi gazdaságfejlesztés újszerű elemként jelent meg a programban. A témafelelős nagyfokú elkötelezettsége mellett sok problémával kellett megküzdeni, így csak kisebb, de önmagukban igen jelentős eredményeket ért el. A jövőbeni programok számára is indokolt ez az elem megőrzése, de nagyobb erőforrások hozzárendelésével szükséges az eredmények elérését ösztönözni. A megkérdezettek többféle formában tudták összegezni a projekt eddigi eredményeit és javaslataikat. Kihangsúlyozták, hogy a tartós eredményekhez a kétéves projektidőszak nagyon kevés. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a támogatási időszak lejártát követően az eddigi eredmények is elvesznek. Mindenképpen pluszt kapott az, aki bevonódott a projektbe: szemléletformálódásról, fejlődésről is beszámolhatunk. Hasonlóan értékes,

60


hogy a helyi humánkapacitásban, a szakemberek körében komoly szakmai tapasztalatok alakultak ki, melyek esetleg a későbbiekben is hasznosíthatók lesznek. A hiányzó szolgáltatások pótlásának fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni. A megvalósult gyerekesély program e térségben rendkívül hiánypótló volt. Ahhoz, hogy e településeken jövőképet lehessen alkotni, a hátrányok ledolgozását a társadalom legfiatalabb tagjai körében kell elkezdeni. Ehhez nyújtott kezdeti és remélhetőleg elég erős lökést e program. Az eredmények a rövid időtáv következtében ma még rendkívül gyengék. Az alig több mint kétéves programidőszak éppen arra volt elegendő, hogy kiépüljenek azok a struktúrák és képességek, amelyek a jövőben majd szélesebb körű előrelépést is tudnak generálni. Ez azonban a kistérség önerejéből nem tud megvalósulni. A hasonló térségek számára hosszú távú felzárkóztató programok kialakítására lenne szükség, amelyek akár évtizedeken keresztül képesek a fiatalok életének segítésére. A vidéki Magyarország élhetőségének biztosításához mindezek megvalósítása előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.


61

Közfoglalkoztatás és szövetkezési hajlandóság a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

A közfoglalkoztatásról általában26 A jelen kormányzati gondolkodás és kommunikáció szerint a közfoglalkoztatás „a munkaviszony egy speciális formája, támogatott „tranzitfoglalkoztatás”, melynek célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra.

[…] A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen.”27 A Nemzeti Vidékstratégia (NVS) 2012-2020 megfogalmazása szerint, „ahol a hosszú távú munkavállalás jószerivel lehetetlen, ott a támogatott, másodlagos munkaerőpiac által kínált lehetőségekért éles küzdelem folyik a településen élő munkanélküliek egyes csoportjai között. Ezekben a térségekben a közfoglalkoztatás elsődleges célja és szerepe a szociális feszültségek csökkentése, a társadalmi béke megőrzése, a családok mindennapi megélhetésének biztosítása”. Az NVS öt fő stratégiai célkitűzése között szereplő „a vidéki gazdaság létalapjainak biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése” célkitűzésben a közfoglalkoztatás mint „menekülőpálya”, szükségmegoldás jelenik meg, másfelől hangsúlyosan az értékteremtő munkavégzés lehetőségének a megteremtése a cél. „A közfoglalkoztatási programok fenntartása addig indokolt, amíg a versenyszféra nem tud elegendő munkahelyet biztosítani az álláskeresőknek.” Ez utóbbi kijelentés megmutatja a probléma kezelésének másik fontos elemét: a keresleti oldal, azaz a minőségi, elkötelezett vállalkozói réteg fontosságát. Az újragondolt közfoglalkoztatás mára a Kormány egyik kiemelt és 2011 óta egyre növekvő szervezeti és anyagi erőforrásokkal megtámogatott munkanélküliség-csökkentő programjává vált. A közfoglalkoztatás egyben a munkaerőpiacról kiszorulók segélyezésének feltételévé is vált; évi legalább 30 nap igazolható közfoglalkoztatás után lehet csak segélyért – legújabb nevén közfoglalkoztatást helyettesítő támogatásért – folyamodni. A közfoglalkoztatás jogi, intézményi és támogatási rendszere 2011. január 1-től több lépésben átalakult és kibővült. A vonatkozó jogszabályok értelmében a korábbi köz-

26

Lányi András – Bertényi Gábor – Králl Attila: A Nemzeti Vidékstratégia célkitűzéseinek alkalmazhatósága és operatív értéke a Balassagyarmati kistérségben végzett kutatás tükrében (2012-13). 27 http://kozfoglalkoztatas.kormany.hu/tajekoztato-a-kozfoglalkoztatas-rendszererol

62


munkaprogram, a közcélú munka és közhasznú munkavégzés helyébe az egységes közfoglalkoztatás lépett. A közfoglalkoztatási programok országos irányítását és monitorozását a Belügyminisztérium (BM) e témára szakosodott helyettes államtitkársága végzi, a területi irányítás pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) felügyelete alatt álló megyei kormányhivatalok munkaügyi központjainak a feladata. A támogatás igénylése 2011 szeptembere óta kérelem formájában történik, amelyet a kormányhivatalok munkaügyi központjainak kell benyújtani. Kérelmet nyújthatnak be egyebek között költségvetési szervek, egyházak, civil szervezetek, vízi társulatok, erdőgazdálkodók, illetve – ahogy eddig is – kiemelt szerep jut a foglalkoztatásban a térségi önkormányzatoknak, az önkormányzatok által üzemeltetett cégeknek, valamint az önkormányzati társulásoknak. Közfoglalkoztatás keretében valamely törvény által előírt állami feladatok, kötelező vagy önként vállalt önkormányzati és kisebbségi önkormányzati feladatok, valamint más közösségi célok megvalósulásához kapcsolódó feladatok végeztethetők. Önkormányzatok esetében ezek javarészt a településfejlesztés és -rendezés, a kapcsolódó környezet- és vízrendezés, a közterületek ápolása, a közutak fenntartása, köztisztasági feladatok, a közintézmények fenntartásában való részvétel stb. köréből kerülnek ki. Az önkormányzatokat érintő, illetve azokra támaszkodó legfontosabb támogatási típusok az alábbiak: hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás-támogatás, közfoglalkoztatási mintaprogramok támogatása, kistérségi Start munka mintaprogram támogatása.

Közfoglalkoztatási mintaprogramok, a Start munka mintaprogram A közfoglalkoztatási mintaprogramok a belügyminiszter egyedi engedélyével indultak, illetve indulhatnak többek közt az alábbi témákban: • mezőgazdasági programok – zöldségkertészet, fűszer- és gyógynövénytermesztés, • biomassza, illetve megújuló energiafelhasználás kiaknázása – „biokazánprogram,” • mezőgazdasági utak rendbetétele, • belvíz-elvezetési programok, • települési közúthálózatok rendbetétele, • illegális hulladéklerakók felszámolása, • téli és egyéb munkavégzés. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

63

A Start munkaprogram célja „a közfoglalkoztatás keretein belül a vidéki lakosság mezőgazdasági tudásának újjáélesztése, a helyi termelési, élelmiszer- és energia-önellátási folyamatok beindítása, amelyekkel a vidék önfenntartó- és alkalmazkodóképessége növelhető”. Ezen értékteremtő, legtöbb esetben (mező)gazdálkodási, illetve energetikai jellegű munkaprogramok esetében kapcsolódhatnak össze – ideális esetben – a közfoglalkoztatási célkitűzések és a Nemzeti Vidékstratégia egyes programjai. A fenti célkitűzések megvalósítása ugyanakkor, a klasszikus közfoglalkoztatási programokkal összemérve nagyságrendekkel több kormányzati és önkormányzati elköteleződést, szakértői közreműködést, komplex gondolkodást és más, (általában limitált) erőforrásokat kíván meg. A közfoglalkoztatási mintaprogramok támogatása 100%-os is lehet, továbbá a támogatásból nemcsak bérköltségek, hanem eszközbeszerzések is lehetségesek, így az önkormányzatok saját vagy bérelt földterületeken a közfoglalkoztatottakkal önkormányzati gazdaságokat (zöldségkertészeteket, állattartó telepeket stb.) építhetnek fel. A mezőgazdálkodási mintaprogramok kötelező eleme a szakképzés, amelyet uniós forrás (TÁMOP) felhasználásával országos szinten szervez és bonyolít le a Türr István Képzőés Kutatóintézet (TKKI). A résztvevők akkreditált elméleti és gyakorlati képzések során háztáji állattartási, növénytermesztési és tartósítási ismereteket szerezhetnek. A képzésen való részvétel feltétele a mintaprogramban való részvételnek.

A közfoglalkoztatottak száma, a munkatípusok kínálata a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben A közfoglalkoztatottak számában jelentős eltérések figyelhetőek meg az egyes települések esetében. A foglalkoztatottság mértékét, a munkatípusok kínálatát meghatározó tényezőket különválaszthatjuk helyi és térségi sajátosságokra. A helyi (mikro-) tényezők a település nagysága, fejlettségi szintje (a gazdasági szereplők száma, aktivitása), a domborzati viszonyok, a lélekszám, a helyi népesség képzettsége, a helyi önkormányzat felvevőkapacitása, anyagi helyzete (kiemelt jelentőségű a rendelkezésre álló földvagyon), a foglalkoztatás időtartama, folyamatossága. A foglalkoztatottságot alakító térségi (makro-) hatások közé soroljuk: a fejlett iparral és szolgáltatószektorral rendelkező súlyponti városok távolságát, munkaerő-elszívó hatását, a térség infrastrukturális fejlettségének szintjét.

64


Az 3. ábra mutatja be az általunk 2014 áprilisában vizsgált településeken a közmunkaprogramban foglalkoztatottak számát, éves szinten a munkaviszony időtartamát. Település

A közfoglalkoztatottak

A foglalkoztatás hossza

száma (fő)

egy évben (hó)

Kaposfő

92

12

Bárdudvarnok

60

12

Visnye Hedrehely

30

12

20-25-30

3-4

Mike

20

12

Kisasszond

15

nincs adat

Gige

10

12

Kadarkút

6

12

Rinyakovácsi

6

1228

5-6

0

nincs adat

12

Kőkút Hencse

3. ábra: 2014 áprilisában a Kadarkúti kistérségben vizsgált településeken közmunkaprogramban foglalkoztatottak száma, illetve a foglalkoztatás időtartama egy évben Az összehasonlításból kiolvasható, hogy átlagosan, településenként 30 fő volt a közfoglalkoztatotti létszám, illetve az önkormányzatok döntő többsége egész évben képes volt fenntartani a munkaviszonyt. A vizsgált térség falvaiban többnyire az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, aki felelősséggel tartozik a települési fejlesztések helyes irányának meghatározásért is. A helyi vezetést terheli továbbá az is, hogy a közfoglalkoztatás keretében értelmes feladattal bízza meg a munkavállalókat, ezzel erősítve önbizalmukat, hasznosságérzetüket, segítve a mindenkiben megbúvó igény, az alkotási vágy kiteljesedését. Ha sikerül a közfoglalkoztatást kollektív, értékteremtő jelleggel felruházni, a munkavállalók motivációja erősödik, jobban bevonódnak, a tevékenység iránti elkötelezettségük megnő, amiből a falvak profitálnak. Lelkesebben dolgoznak majd, mert valóban fontosnak érzik magukat, látják

28

Itt egy fő számára nincs biztosítva a 12 hónapos munka, lásd következő fejezet, Rinyakovácsi bemutatása alatt.


65

a fáradozásaik eredményét és hasznát, nem a munka alól való kibújás tölti ki a napi 8 órát. Az elérendő közös cél erősíti a közösség összetartó erejét, a munkatársakat igazi együttműködő csoporttá formálja. Döntő jelentőségű ebben a folyamatban a polgármester és a hivatal munkatársainak hozzáállása, kreativitása, motiváltsága, valamint a lakosság együttműködő készsége, támogatása. Az egyik alpolgármester szavait idézve: „Nagy dolgokat itt az önkormányzat

tud véghezvinni. […] A jelenlegi polgármesterrel lépett előre az önkormányzat nagyon sokat”. A szóban forgó településen a jelenlegi polgármester vezetése alatt gyarapodott jelentősen a közösségi vagyon, továbbá a folyamatosan elnyert pályázatok lehetőséget biztosítottak újabb eszközbeszerzésekre, fejlesztésekre.

Önkormányzati földvagyon és termelőeszközök A helyi intézményi hozzáállás mellett az értékteremtést elősegíti, ha az önkormányzat rendelkezik földtulajdonnal, vagy megoldható a környéken a földbérlés. Tapasztalataink azt mutatják, hogy egy közösségi gazdaság beindítása minden esetben a helyiek támogatottságát élvezi, ösztönzőleg hat rájuk, lehetőség nyílik a kertészetek, mintagazdaságok kialakítása révén az árutermelésre. A közös munkával létrejött terméket mindenki egy kicsit magáénak érzi. Jellemzően ezeken a településeken számos termelőeszköz is rendelkezésre áll. Kaposfőn találkozhatunk brikettdaráló és nyomógéppel, különböző mezőgazdasági gépekkel, fóliasátorral, munkavédelmi felszerelésekkel, de önjáró fűnyíróval vagy betonelemgyártó géppel is. Bárdudvarnokon a gépparkba ágdaráló, fűkasza és lensodró is tartozik, míg Kisasszondon varrógép, szövőgép gazdagítja a közvagyont, amelyeket cirokseprű készítéshez használnak. A mezőgazdasági termelést nem folytató településeken (pl. mert az önkormányzatnak nincs ehhez megfelelő földterülete, mint Rinyakovácsiban) a termelőeszközök jelenléte minimális. Ezeken a helyeken főleg a település közterületeinek karbantartásával járó sematikusabb feladatoké a főszerep: ároktisztítás, útrendbetétel, fűnyírás, a faluban lévő zöldterületek, temetőudvar, közintézmények környékének ápolásával kapcsolatos kertészeti munkák. A kétféle tevékenység nem zárja ki egymást, vannak települések, ahol párhuzamosan folyik a termelés és a közterület-fenntartás, olykor erdészeti, fakitermelő vagy más típusú tevékenységgel kiegészülve (brikettgyártás, betonelemgyártás, állattartás).

66


A termelőeszközöket rendszerint az önkormányzat szerzi be állami, illetve európai uniós forrásokból. Arra is láttunk példát, hogy több település (Bárdudvarnok, Kaposfő, Kisaszszond) közösen vásárolt termelőeszközt: traktort és darálót, melyeket heti váltásban használnak. Ezeket a munkaeszközöket egy uniós pályázat keretein belül tudták megvenni: az energianád-ültetvény telepítésekor először a három település együttműködött, a partneri viszony azonban később megszűnt. Ennek ellenére a közös eszközöket együtt használják a mai napig.

A közmunkaprogram helyzete az általunk vizsgált településeken A Kadarkúti kistérség településein a közfoglalkoztatásban jelentős eltérések figyelhetőek meg. Tapasztalataink alapján a foglalkoztatottak száma, a foglalkoztatás tartamossága és hasznossága, az értékteremtés jellege, a földvagyon rendelkezésre állása, annak kihasználtsága alapján négy kategóriát különítettünk el. Az első szintre Kaposfőt és Bárdudvarnokot soroltuk. Közös jellemzőik, hogy az önkormányzat kiemelten aktív, rendszerszinten tervez, tudatosan elkötelezett a közmunkaprogram és a foglalkoztatottak iránt, továbbá e települések agrárművelésbe vonható természeti javakat birtokolnak. Valódi értékteremtő, változatos munkát végeznek, jelentős a nagy kézimunka-igényű mezőgazdaságialapanyag-termelés, valamint magasabb képzettségű kulturális közfoglalkoztatottakat is alkalmaznak. A sokféle munkatípus lehetővé teszi a folyamatos, egész éves foglalkoztatást. Kaposfőn a legmagasabb a térségben a közfoglalkoztatásban alkalmazottak száma. Energianád-ültetvényt telepítettek, brikettgyártással foglalkoznak immár három éve. A brikett alapanyagául a megtermelt energianád és a helyi asztalos vállalkozóktól begyűjtött – számukra felhasználhatatlannak tartott apró fahulladék szolgál. Az elkészült brikettel a közintézményeket (kultúrház, önkormányzat) fűtik. A nádültetvényen a környező szegregátum, a „Vadászdomb” lakóinak biztosítanak munkát, sokan közülük a program beindításáig semmilyen jellegű munkatapasztalattal sem rendelkeztek. Tudatos tervezésük eredménye a 4 hektáron megvalósult zöldségkertészet. A földművelés egy része az önkormányzat által a helyi idősektől bérbe vett hasznosítatlanul álló hátsó kertekben zajlik. A terménypaletta színes, a teljesség igénye nélkül: jó minőségű, magas beltartalmú hagymát, céklát, uborkát, káposztaféléket, cukorborsót, salátát termesztenek, nagy részük a helyi közétkeztetésben hasznosul, a felesleget a város főterének piacán nyomott áron (a célja, hogy mindenki számára elérhető legyen, helyben maradjon a pénz, ne a multikhoz Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

67

áramoljon) értékesítik. Kaposfőn megjelenik a kulturális közfoglalkoztatás is (érettségivel, diplomával rendelkező, ámde elhelyezkedni nem tudó munkavállalók a kedvezményezettjei a programnak), a munkatársak az idősek beteggondozásába, az óvodai munkába és a helyi kulturális élet fellendítését célzó programszervezésébe, önkormányzati adminisztratív feladatok ellátásába, a városi honlap és az informatikai rendszer karbantartásába, fejlesztésébe kapcsolódnak be. A közfoglalkoztatottak harmadik csoportja a fakitermelésben vesz részt, illetve városfenntartási teendőket végez: a közterületek parkosítását, tisztán tartását. Határtalan lendületüknek semmi sem szabhat gátat: egy szociális szövetkezet pályára állításával hosszú távú céljaik között szerepel a portfólió száraztésztagyártó és savanyító üzemegységgel bővítése, mely a helyben termelt alapanyagokat dolgozná fel. Így a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező termékeiket nagyobb hatókörben, jelentősebb profittal értékesíthetnék. A városvezetés víziójának megfelelően nyitnak az építőipar beton- és burkolóelem szegmense irányában is. Először saját városi felhasználásra készítenek majd betonöntvényeket. A Kadarkúti kistérségben Kaposfő után Bárdudvarnokon a legjelentősebb a közfoglalkoztatás mértéke. A munkafeladatok sokrétűek, változatosak, ezért egész évben tudnak munkát biztosítani. Az önkormányzat 5 hektár szántófölddel és 100 hektár erdővel rendelkezik, előbbi nagyon széttagoltan helyezkedik el, sok apró parcellaként, igyekeznek azonban a helyi sajátosságokhoz igazítani a termelőtevékenységet. Az erdőterületen művelést, fakitermelést folytatnak. Gyógynövénytermesztést 1-1,5 hektáron folytatnak, mellette a slágernövények is megjelennek: homoktövis-, berkenye- és csipkebogyó-ültetvényt telepítettek. A gyógynövényt nagy feldolgozók veszik át, a homoktövist az egyik legjelentősebb magyar gyümölcslégyártónak szállítják, a berkenye pedig a polgármester víziója szerint idővel egy helyi pálinkafőzdében alakulhat majd nemes párlattá. A környező pálinkafőzdék is jelezték már, hogy korlátlanul átveszik a berkenyetermést. A berkenyetermesztés tökélyre fejlesztéséhez kiépített locsolórendszerre lenne szükség, ez még várat magára, ahogy a gyógynövény-termelési központ kiépítése is. A központban félkész állapotúra dolgoznák fel a helyi gyógynövény-alapanyagot, így értékesítenék tovább. A környező erdők tele vannak szabadon szedhető gyógynövényekkel, a helyi romák tradicionálisan annak a gyűjtésével is foglalkoztak. Szeretnék újra fellendíteni a hagyományokat. A gyógynövényközpont integrátor-felvásárló szerepkörre is pályázik. Folyamatosak a Belügyminisztériummal a megvalósítás érdekében zajló tárgyalások. 2014-ben

68


belevágtak az ősmagyar juhfajták próbatenyésztésébe is, gyümölcsgazdálkodást is folytatnak, az ajándékba kapott 800 csemetéből két gyümölcsöst alakítottak ki. Érdekeltté váltak az energianád-termesztésben is, 3 hektárnyi kedvezőtlen adottságú (más kultúra számára termőképtelen) területet ültettek tele. A községházát és az iskolát pályázati forráson nyert aprítéktüzelésű kazánnal fűtik, melyhez az alapanyagot az energianád szolgáltatja, amit szintén pályázaton nyert aprítóberendezéssel vágnak megfelelő méretűre. Helyben nincs közkonyha, igaz, az alapanyagok megtermeléséhez alkalmas földterület sem áll rendelkezésre. A következő célkitűzés a vályogház-program kiterjesztése a településre, melynek a nehéz körülmények között élők lennének a haszonélvezői. A polgármester a falu nem egy szegletébe kívánja összpontosítani a leendő házakat, nem szeretne „gettót” építeni, elszórtan telepítenék őket, ahol éppen szükség van rá. A rászoruló családok és a közmunkások a terv szerint együttes erővel fogják majd végezni a kivitelezést. A közfoglalkoztatottak feladatköre Bárdudvarnokon is kiterjed a közterület-rendezésre, a fűnyírásban, a temető-karbantartásban is ők az illetékesek. A felosztásunk második szintjére a közepes, mérsékelt aktivitású visnyei és kisasszondi önkormányzatok kerültek, ahol megjelenik ugyan valamilyen formában a kreatív értékteremtés, a mezőgazdasági termelés, de még kevésbé kidolgozott, kiforrott a rendszer egésze, fejlődés alatt áll, valamint a rendelkezésre álló eszközállomány is hiányosabb, mint az első szint települései esetében. A tapasztalatok alapján ígéretesek a kezdeményezések, a települések felvirágoztatásában idővel komoly szerepük lehet. Visnyén jelenleg az önkormányzat saját indíttatásból vágott bele egy komplex mezőgazdasági termelési rendszer kiépítésébe, amelyben a Start közmunkaprogram dolgozói is részt vesznek, kizárólag mezőgazdasági munkát végeznek. Földeket és állatokat vásároltak, elkezdték a szükséges géppark kialakítását: traktorral, vetőgéppel, ekével és boronával gazdagodott a közvagyon. Jelenleg közel 100 birkát legeltetnek, lovakat és disznókat tartanak, az elérhető legelőket megvásárolták, bérbe vették. Hosszú távú céljuk minél több helyi ember alkalmazása a fejlődő gazdaságban. Mindez a helyi identitásnak szerves része, azt vallják, hogy: „Itt a földekből, erdőből és jószágokból kell

tudni megélni”. Kisasszond helyzete speciális, a 15 fős munkaközösség kézműves-foglalkoztatásban vesz részt: cirokseprűt kötnek, a jövőben pedig szalmakoszorú-készítéssel terveznek betörni a piacra. A közfoglalkoztatottak a seprűkötés fortélyait egy helyi mesterembertől leshették el, az érdeklődők a szennai és szentendrei skanzenben találkozhatnak az egyre stabilabbá váló kisasszonyi „seprűbrand” termékpalettájával. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

69

A manufaktúrában még a cirokmagot is hasznosítják, a Kaposvári Egyetem szarvasmarhafarmjának értékesítik, magas tiamin tartalma miatt jó tápanyagot biztosít a jószágoknak. A harmadik kategóriába a valódi értékteremtő elképzelésekkel, településfejlesztési vízióval nem rendelkező helységek kerülnek, melyek alkalmaznak ugyan közfoglalkoztatottakat 10-30-as létszámban, mégis a munkavégzés csupán közterület- és legfeljebb erdőrendezési feladatokra korlátozódik. Hedrehelyen a közterület-fenntartási munkák egyszerűsége miatt szakmai felügyeletre, oktatásra nincs szükség. A településen közmunkaprogram keretein belül mezőgazdasági termelés nem zajlik, így a közfoglalkoztatottak számára csak 3-4 hónapig tudnak feladatokat és munkaviszonyt biztosítani. Mikén nagyon hasonló a helyzet, ott jártunkkor 20 lakost foglalkoztattak, jellemzően szintén a közterületekhez kapcsolódó munkafeladatok ellátására szerződtették őket. Rinyakovácsi egy 151 fős apró falu. Egy időben 6 főnek tud az önkormányzat munkát biztosítani, és 2 havonta cserélik egymást a közfoglalkoztatásban részt vevők, így a legtöbb helybéli sorra kerül. A településnek nincsen művelhető földje, ezért csak közterület-rendezési feladatok várják a jelentkezőket. A Hencsén munkára jelentkezőknek alkalma adódik bekapcsolódni a belvízi veszélyeztetés csökkentésébe, illetve az illegális hulladéklerakók felszámolásába. A közfoglalkoztatási helyzetképet vázoló piramisunk képzeletbeli negyedik szintjén a szerzők véleménye szerint teljesen passzív önkormányzatokat jegyezzük. Szerencsére, Kőkúton kívül nem tapasztaltunk hasonló reményvesztettséget sugalló állapotokat. Tapasztalatunk szerint Kőkút helyzete meglehetősen sajátos, mert bár hivatalosan 5-6 főt foglalkoztat az önkormányzat, gyakorlati munkavégzés mégsem zajlik. A helyi vezetés érdektelen módon viszonyul a kérdéshez; nem aknázzák ki a faluban rejlő lehetőségeket, megbúvó értékeket; nem mutatnak együttműködési szándékot. Egy elhivatott, civilekből és CKÖ (Cigány Kisebbségi Önkormányzat) képviselő-testületi tagokból álló, lelkes helyi csapat próbál ötleteiknek, kezdeményező hozzáállásuknak érvényt szerezni. Ehhez a helyi érzelmű csapathoz köthető immár egy évtizede a falunapok és egyéb rendezvények megszervezése, az ifjúsági pont beindítása és üzemeltetése, de a téli időszak hómentesítési munkálatait is saját erőből, közös összefogással látják el, mert az önkormányzat ennek a kötelezettségének sem tesz eleget.

70


A falu rendelkezik saját, művelésre alkalmas szántókkal, a helyi adottságoknak megfelelően tökéletesen alkalmas lenne a terület málna-, bodza- és dinnyetermesztésre. A fejlődés kerékkötője a megkérdezettek szerint a helyi érdekeket képviselő, támogató-cselekvő önkormányzat hiánya, illetve egy külső anyagi és szakmai segítséget nyújtó partnerszervezet megléte. Az egyetlen kiutat a mielőbbi vezetésváltásban látják, meglátásuk szerint Kőkút egyetlen kitörési esélye egy újonnan beiktatott, karizmatikus, a helyiek érdekképviseletét középpontba helyező településvezetés megválasztásában rejlik.

Termények értékesítése és konkurencia A térségben megtermelt javak egy részét a közmunkaprogramon belül művelt kertészetek adják, az így előállított zöldség- és gyümölcstermés egy része a helyi közétkeztetésben hasznosul, már amennyiben működik konyha a településen. A más jellegű termékek általában nem helyben cserélnek gazdát, próbálják feltérképezni az értékesítés csatornáit. A termelői célú közfoglalkoztatás és a helyi, családi gazdaságok, kisebb és nagyobb agrárcégek, vállalkozások között nem tapasztaltunk konfliktust a vizsgált falvakban. Magyarázatként szolgálhat, hogy kevés számú agrárvállalkozás van a környéken; sok helyen az önkormányzat az egyetlen foglalkoztatni, termeltetni képes munkáltató. Volt, ahol a mezőgazdasági vállalkozók még segítséget is nyújtottak (szaktanácsok, tapasztalatátadás) az önkormányzati termelés beindításához. Kaposfőn a polgármester kiemelt figyelmet fordít rá, hogy az általuk termelt cikkek ne legyenek átfedésben a környező vállalkozásokéval, így ne jelentsenek egymásnak konkurenciát, inkább egymás tevékenységét, kínálatát kiegészítve működjenek.

A közmunkaprogramon belüli képzések és megítélésük A Start közmunkaprogram keretében 2013-ban és 2014-ben számos képzés indult a Kadarkúti kistérségben, melyek egy része OKJ-s végzettséget adott a kurzust teljesítő hallgatóknak. Voltak köztük általános szintre hozó képzések (az érintettek végzettség tekintetében nagy szórást mutatnak, előbb egy közös tudásszintre kell őket hozni, felzárkóztatni, utána indulhat meg a specializáció), szakképzések, szakirányú továbbképzések a munkarendbe építve heti rendszerességgel vagy folyamatos, nappali oktatási formában. Ezek hasznosságáról a környék önkormányzatai és a közmunkában foglalkoztatottak is különbözőképpen vélekedtek. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

71

A negatív megítélésnek az egyik oka, hogy vagy olyan ismeretanyagot próbálnak átadni, aminek a helyiek már régen a birtokában vannak, vagy ugyan újszerű, de a későbbiekben, helyben hasznosíthatatlannak bizonyuló tudást. Bárdudvarnokon például így látják ezeket az oktatásokat: „Falubeli asszonyoknak akarják megtanítani, hogy kell hagymát ültetni meg kapálni?

Ez itt egy vicckategória volt.” Értelmetlennek tartják, hogy egyszerű parasztembereknek próbálják elmondani, hogy kell savanyút elrakni, vagy dugványozni, hiszen véleményük szerint:

„A legvelünkszületettebb dolgok ezek.” Kaposfőn mind a közfoglalkoztatottak, mint a városvezetés hasznosnak ítéli a folyamatban lévő és befejezett képzéseket is, egyöntetű véleményük, hogy a tanultakra támaszkodhatnak a gyakorlati munkavégzés során, az ismeretek elősegítik szakmai boldogulásukat. A kaposfői mintagazdaság beindításakor minden dolgozó oklevelet adó, egyéves mezőgazdasági szakképzésen vett részt. A részvételi hajlandóságot munkabérrel jutalmazták. Személyenként 100-600 ezer forint közötti bevétellel gyarapodtak, ez jó motivációs eszköznek bizonyult. Szerveztek már a téli közfoglalkoztatás keretében 4 hónapos, mezőgazdasági munkás OKJ-s végzettséget adó tanfolyamot is, ahol zöldséggyümölcs feldolgozó, illetve motorfűrész-szerelő ismeretekkel gyarapodtak a résztvevők. Kaposfő joggal büszke a háztáji gazdálkodást népszerűsítő kurzusára is, ahol a szakismereteket a mezőgazdasági végzetséggel is rendelkező polgármestertől sajátíthatták el a helyiek. A program rendkívüli népszerűségét mutatja, hogy a közmunkaprogram tagjainak 80-90%-át sikerült bevonni. A szemléletformálásnak meglett az eredménye: abszolút sikereként könyvelik el, hogy sokan motiváltakká válva elkezdték otthoni, addig parlagon heverő konyhakertjeik megművelését. Nem minden, a közmunkaprogram keretein belül zajló képzés ad valamilyen szakképesítést. Kőkúton a helyi igényeknek megfelelően a nyolc osztályt be nem fejezettek számára tartottak szintre hozó oktatást. További nehézséget jelent a közmunkaprogram keretein belül szervezett OKJ-s képzésekkel kapcsolatban, hogy OKJ-s bizonyítványt 2014-től már csak nappali tagozaton

72


megszerzett szakmunkás-bizonyítvány mellett fogadják el. A bevezetést az indokolta, hogy a képzésen részt vevők többségének legmagasabb végzettsége a nyolc osztály volt, emiatt sokan nem kaphattak szakmunkásbért, hiába szerezték meg a szakmunkásoklevelet. A képzéseknek így sokan semmi értelmét nem látják, hiszen csak egy egyszerű tanúsítványt kapnak, ami hasznavehetetlen, holott többségük rendelkezik valós, gyakorlati szakmai tudással.

„Figyelj, te is jártál a tanfolyamodra, nagyon szépen leraktad a fakitermelő és erdőápolóit és keménylapos OKJ-s bizonyítványt kaptál, de a munkaügy beintett, mert ehhez nincs nappali tagozaton végzett szakmunkás-bizonyítványod.” „Teljesen fölösleges volt maga a tanfolyam. 17-18 éves korától döntögeti a fákat és a kisujjába van a nagyköbcentis fűrész kezelése…” A közmunkaprogram önkormányzati és munkavállalói megítélése A programokról megoszlik az önkormányzati elöljárók véleménye. Világosan megmutatkozik számunkra az, hogy a polgármestereknek óriási szerepük van abban, hogy a közmunkaprogram hogyan valósul meg egy adott településen. A vezetők által megfogalmazott leggyakoribb rendszerhibák: • sok esetben a polgármester végzi a munkálatok szakmai felügyeletét-irányítását, ennek hiányában, felügyelet nélkül dolgoznak a közfoglalkoztatottak, szakmai segítségnyújtás nélkül, magukra hagyva; • a fizetés nagyon kevés a tisztes megélhetéshez, könnyen elcsábulnak a feketegazdaság irányába: „mert itt-ott a vállalkozó feketén egy kicsit mindig többet kínál. És akkor

abban a pillanatban nem érdekli, hogy mi lesz a nyugdíjával, vagy ha megsérül, a TBjével, abban a pillanatban az érdekli, mit ad a gyerekének enni”; • a közmunka nem tudja a neki szánt, hosszú távú szerepét betölteni, mert nem segíti elő, hogy az emberek visszatérjenek a valós munkaerőpiacra. Nincs helyi munkaerőpiac, vállalkozók sincsenek már nagyon a településeken, akik felszívókapacitást jelentenének a programból kilépőknek. A potenciális, helyi munkaadók sok esetben alkalmi foglalkoztatás révén megismerték már a közfoglalkoztatottakat, nem bíznak bennük, nem szívesen veszik fel őket. A helyi munkavégzési lehetőségek hiánya mellett a lakosság számára az is nehézséget jelent sokszor, hogy eljussanak a környékbeli településekre, ahol lenne esélyük munkát szerezni. A helyi közlekedés kaotikus, a járatsűrűség alaAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

73

csony, a menetrend nem idomul a munkaidőhöz, emiatt hátrányból indulnak a munkaerőpiacon a városiakkal szemben. • az emberek motiválatlanok, passzívak, először a fejekben kellene változásnak végbemenni, elkényelmesedtek, „csak tartják a tenyerüket,” pedig az államtól kapott segély csak kiegészítésként megfelelő, abból a családot nem lehet eltartani: „Van itt egy ka-

posmérői kertészeti vállalkozó, aki idénymunkákra alkalmaz helyieket, bejelentve, mégse mennek szívesen dolgozni az emberek, annak ellenére, hogy nem is minimálbért fizet”; • sok helyen probléma a munkavállalók alkoholizmusa, nehéz az ebből adódó problémákat kezelni, az alkoholistákkal együtt dolgozni: „Gondolj bele, hogy egy negyedmillió

forint értékű gépet egy alkoholista nyakába kell akasztanod… És közben figyelned, hogy ne igyon. Sőt túlzás! Megpróbálni azon a szinten tartani, hogy ne legyen részeg. Mert azért igyon. Mert ha meg nem iszik, akkor elvonási tünetei vannak és remeg”. A közfoglalkoztatás pozitívumai a vezetők véleményének tükrében: • Kaposfőn a nyári szünidő alatt olyan gyerekek jelentkeztek saját indíttatásból az önkormányzathoz diákmunkára, akiknek a szülei a közfoglalkoztatás előtti időkben sosem dolgoztak. A gyermekre pozitív hatással van, ha látja a szüleit dolgozni. A 21 diákból 9 roma származású volt; • a visnyei polgármester szerint határozott előnye a programnak, hogy a fiataloknak van lehetősége valahol elkezdeni a pályájukat (más lehetőség hiányában), az itt töltött idő is munkaviszonynak számít, az időseknek pedig jövedelem-kiegészítésként szolgál; • az udvarok rendezettsége az utóbbi időben megnőtt, újra művelés alá vonják a parlagon hagyott konyhakerteket; • a közétkeztetésben hasznosul a helyben termelt, kiváló minőségű alapanyag, a társadalom egészségügyi állapotának javításában felbecsülhetetlen szerepet játszik. A program megítélése a közfoglalkoztatottak szemében is településenként eltérő. Ott, ahol aktív, tevékeny az önkormányzat és széles körű, sokszínű a közfoglalkoztatás, az induláskor érzékelt negatív megítélés átalakult, mára határozottan pozitív lett. A közfoglalkoztatottak maguk is úgy ítélik meg, hogy a program nemcsak egy munka, de értéket is teremt, valamint a munkavégzés során megszerzett tapasztalatokat otthon is hasznosítják. Véleményünk szerint mindenképpen a programnak tulajdonítható, hogy ezeken a településeken az addig egyre csökkenő mértékben jellemző háztáji termelés ismét terjed, egyre szélesebb körben jelenik meg újra.

74


Bárdudvarnokon a helybéliek üdvözlik a dolgot, és részben sikeresnek ítélik a programot, mondván, hogy legalább 60 ember valamilyen szinten mégiscsak munkát kapott. Komoly nehézséget jelent azonban számukra, hogy alacsony a munkabér, amiből a rezsi kifizetése után nem igazán marad másra. Napi nyolc és fél órát dolgoznak reggel héttől minden hétköznap. Ezután következik az otthoni munka (kert, háztáji) – kb. 1500 négyzetméteres telkeken, döntőrészt saját szükségletre, zöldségeket termelnek. Itt a zöldségtermesztés „szabadidős tevékenység” is egyben. Kiegészítő jövedelemforrásuk legfeljebb azoknak van, akik szakmájuk révén alkalmi munkákat és segédmunkákat tudnak vállalni. Ahol a közmunkaprogram kisebb jelentőségű és minimális, vagy a program nem foglalja magában a mezőgazdasági termelést, ott megítélése a foglalkoztatottak körében már messze nem ennyire pozitív. Habár ezeken a településeken is fokozódott a háztáji termelés és általában véve megnőtt a rendben tartott kertek aránya, a foglalkoztatottak szemében a közmunka szükséges rossz azért, hogy egy kicsivel több fizetést kapjanak, mint amennyi a munkanélküli segély lenne. Mindemellett a munkához való hozzáállás ezeken a településeken is javulni látszik. Kőkúton, ahol egyáltalán nincs közmunka, ottani interjúalanyaink elmondása szerint az emberek nem akarnak dolgozni. A helybéliek az elmúlt 24 év alatt teljesen elszoktak a munka világától, a közösségi élettől. Ha valakinek a faluban van munkája, arra irigyek, de nem ösztönzi őket arra, hogy maguk is állást keressenek. Volt már rá példa, hogy anyagi természetű irigység miatt valakinek megmérgezték a lovait. A helyben elérhető lehetőségek 99%-ban faültetvények kitermeléséhez kapcsolódó feketemunkák. Néhány tettre kész fiatal helybéli próbál ezen a helyzeten változtatni, de elmondásuk szerint a lakosság 60%-a nem akar ebből a helyzetből kimozdulni.

„A szülők 90%-ának nincs igénye arra, hogy a gyerekének legyen szép ruhája, cipője. Esik, ahogy puffan, ha van kaja akkor van, ha nincs, nincs.” „Ha építenének ide egy nagy gyárat és azt mondanák, az jöhet dolgozni, aki akar, nem mennének.” Összegzés – Közfoglalkoztatás A sokszínű tapasztalatok tükrében rendkívül nehéz objektíven értékítéletet alkotni és a közfoglalkoztatást minősíteni. Ha a fejezet elején idézett kormányzati definíciót, hitvallást vesszük alapul: „a közfoglalkoztatás célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

75

illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra”,29 akkor bizony Kadarkút térségében a programot sikertelennek, hatástalannak is tekinthetjük. Az elsődleges munkaerőpiacot a legnagyobb jó szándékkal sem találjuk, még nagyítóval górcső alá véve a térséget sem bukkanunk igazán rá; nem létezik. Ha lennének is tömegesen meghirdetett nyílt álláshelyek, akkor sem tudnának a kistelepülések lakói a munkahelyekre eljutni az elégtelen közlekedési viszonyok miatt. A közmunkaprogram a térségben nem tölti be elvárt funkcióját, mondhatnánk, nem biztosított a továbblépéshez szükséges terep. Vizsgáljuk meg azonban egy másik összefüggésrendszerben a kérdést. Településenként a közmunkaprogramok értékteremtő jellege, a foglalkoztatottak száma és a munkaviszony időtartama rendkívül élés eltéréseket mutat. A földvagyonnal, karizmatikus vezetéssel, hadra fogható, motiválható munkavállalókkal és a helyi erőforrások minél kedvezőbb, leleményesebb kiaknázásának víziójával rendelkező önkormányzatok számára mégis komoly lehetőségeket rejt a program. Tapasztalataink alapján a mezőgazdasági termelést beindító települések közfoglalkoztatottjai voltak a leglelkesebbek, pozitívan ítélték meg a rendszer egészét. Hasznosságérzetüket fokozta a sokszínű munkavégzés, hogy erőfeszítéseik által a település látványosan gyarapodik, az általuk megtermelt jó minőségű, egészséges javak közétkeztetésbe csatornázása révén személyesen is hozzájárulnak a helyi lakosság egészségügyi állapotának javításához. A hosszú távú cél az, hogy a mintagazdaságok önálló piaci lábra állnak, függetlenednek az állami támogatásoktól és eltartják alkalmazottjaikat. (Erre annál is inkább szükség van, mert lássuk be, az állam ezt a közmunkaprogramokba fektetett tőkeráfordítást nem tudja majd hosszú távon fenntartani.) Az ingyenes képzések sokat segítenek abban, hogy az eddig alacsonyabban képzett vidéki lakosságot közös tudásszintre hozzák, a szakirányú továbbképzéseknek pedig a szemléletformálás terén van elévülhetetlen érdeme, sok helyen ezek hatására kezdtek bele újra a háztáji termelésbe, a konyhakertek megművelésébe, visszatér lassan a pezsgés, az életerő. Az eddig otthon, sok esetben magányosan, a társadalmi életből kiszorulva tengődő segélyezettek életét strukturálja, a munkavégzés hasznosságérzetüket erősíti, meglehetősen szerény bevételt jelent havi szinten ugyan, de mégis van miért naponta felkelni, a gyermekek számára a felelősen dolgozó szülő követendő mintáját közvetítik. A program társadalmi, szociális haszna a fent vázoltak tükrében jelentékeny. Bár sok esetben tartósíthatja a vidéki áldatlan állapotokat, mégis egy bizton-

29

http://kozfoglalkoztatas.kormany.hu/tajekoztato-a-kozfoglalkoztatas-rendszererol

76


sági hálót feszít a perifériára kerültek mögé. A szerzők véleménye szerint a közfoglalkoztatás nem ígéret, inkább lehetőség, ennek ésszerű kiaknázása, kidolgozása az önkormányzatokat terheli. Ha megpróbáljuk az értelmezési keretünket átalakítani és dr. Németh Nándor gondolatainak tükrében újragondolni a program szociális jelentőségét, értékítéletünk formálódhat: „Egyrészt a mélyszegénységben élő családoknál a munkae-

rőpiacra való visszavezetés, a szociális problémák megoldásán és a szociális eszköztár kimerítésén túl egyfajta munkavégzési folyamatnak a végigvitele kell, hogy legyen. Ez semmiképp sem azt jelenti, hogy egy tartós munkanélküliségben és akár ezzel együtt nyomorban élő embert hirtelen elhelyezünk a munkaerőpiacon. A kezdeti lépésekkor esetükben úgy nézek a munkavégzésre, mint egy szociális terápia egyfajta eszközére. Azért kell dolgozzon, hogy fölszedjen magára képességeket. Erősödjön a munkakultúrája, tanuljon, hozzászokjon egy életritmushoz, hogy fölkelünk, bemegyünk dolgozni, van a reggelinek ideje, van az ebédnek ideje, van a vacsorának ideje, vannak keretei az életnek. Mert ezek a keretek nagyon sok esetben már szétcsúsztak ezeknek a családoknak az életében. Az önbizalom visszanyerése viszont adott esetben egy nagyon hosszú szocializációs folyamat. Megvannak azok a mély társadalmi problémák, amikor ezt a fajta képességét egy családnak vagy egy családfőnek bizony akár hosszú évek alatt tudjuk csak felépíteni. Ez mindenképpen valamiféle szociális oldalról induló gondolkodást igényel: az elvárásokat nem helyezem rögtön túl magasra, nem úgy nézek arra az emberre, hogy ő fizikailag egészséges munkavállaló. Igen. Hát, majd adunk rá szép ruhát, valami munkaruhát, kap egy jó bakancsot, levágjuk a haját és akkor kész a munkavállaló. Nem ilyen egyszerű ez a dolog. Én azt gondolom, hogy a munkavégző képességnek a visszanyerése az egy hosszabb folyamat, aminek jó eszköze lehet a ház körül, otthon végzett munka. Vagy akár egy olyan közösségi gazdálkodás elindítása, ahol ez az ember a társaival együtt irányítás alatt egy megértő, türelmes, emberi közegben elkezdi fölszedni magára a képességeket és elkezdi kibontakoztatni azt, ami őbenne egyébként benne van”.30

30

Helyi Termék Magazin – Tematikus különszám a szociális szövetkezetekről, 6. oldal; Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület, 2013.


77

A közfoglalkoztatásból a szociális szövetkezetek felé való átmenet, a szociális szövetkezetek31 jelentősége A közfoglalkoztatás és a versenyszféra piaci elvei szerint, szervezetten működő, valódi keresleti igényeket minőségi termékkel kiszolgáló vállalkozásai között jó átmenetet képezhet a szociális szövetkezeti forma. A közfoglalkoztatottak munkaerő-piaci újraszocializációjának második lépcsőfokaként is értelmezhető. A résztvevőktől magasabb fokú készségeket vár el, mint a közfoglalkoztatás, de még messze nem várja el tőlük a piaci környezetben alapvetőnek tekintett felelősséget és önállóságot. Tekinthetjük kimerítőbb, komplexebb feladatokat gyakoroltató, hosszabb távú tréningnek, készségfejlesztésnek, szociális-mentális erőnléti edzésnek is, melynek sikeres teljesítése esetén a tagok idővel a „valódi bajnokságban” is megmérettethetik magukat. A legelemibb elvárás a szövetkezet tagjaival szemben, a szövetkezeti képesség, hajlandóság megléte. Mindez nem magától értetődő, rendkívül magas szintű, komplex társadalmi beilleszkedési, gondolkodási, integrációs forma. „A mélyszegénységben élő családok esetén, ahol tulajdonképpen a napi

élelem megteremtése is gondot okoz, és alapvetően messze vannak a munkaerőpiactól, a szövetkezés képessége nem egy elvárható tulajdonság.”32 A tagok munkavégző és együttműködési képességének visszanyerését szolgálhatja egy közösségi gazdálkodás beindítása, melyben az emberek a társaikkal együtt szakmailag és szociálisan egyaránt érzékeny irányítás alatt, megértő közegben elkezdik kibontakoztatni-visszanyerni a bennük is meglévő, az évek, évtizedek során megkopott munkavállalási kvalitásokat. Jelenleg ezek hiányosak, nincsenek birtokában a munkaerőpiacon értékesíthető képességeknek, ennek a hiánypótlására épül a program. Ahhoz, hogy teljes odaadással, elhivatottsággal tudjanak a munkavégzésre koncentrálni, az életük megoldatlan problémáinak rendezésében is segítséget kell kapniuk. Hozzá kell járulni a családi, jogi, egészségügyi, gyermekekkel kapcsolatos megoldatlan-rendezetlen helyzetek, sok esetben a fennálló adósságproblémák korrigálásához is. A tehermentesítésben való segítség lehetővé teszi számukra, hogy a problémák megoldása után lelkileg felszabaduljanak, visszanyerjék a 31

„A szövetkezetek, így a szociális szövetkezetek a foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika, vidékfejlesztés, agrárpolitika keretei között felmerülő problémáknak a megoldását, de legalábbis kiegyensúlyozásának az eszközét adhatják. A szövetkezetek sajátos szervezeti és működési formájuknak, a gazdálkodásukban megjelenő specialitásaiknak köszönhetően képesek a tagok részére előnyök biztosítására, a piaci viszonyokkal szembeni védelem nyújtására, illetve olyan vegyes motiváltságú igényeknek is teret tudnak adni, olyan szükségleteket is ki tudnak elégíteni, melyekről a gazdaság más szektorai nem vagy csak korlátozottan képesek gondoskodni.” Forrás: http://www.adozasitanacsadas.hu/tagianyag/6209/a-szocialis-szovetkezetek-mint-a-szocialis-gazdasag-uj-szereploi 32 Helyi Termék Magazin – Tematikus különszám a szociális szövetkezetekről, 6. oldal; Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület, 2013.

78


munkavégzéshez nélkülözhetetlen mentális egészségüket, újra teljes, gondtalan embernek érezzék magukat, motivált munkavállalóknak. Kezdetben önkormányzati földeken, közfoglalkoztatottként sajátíthatják el az alapokat. Eleinte egy ilyen kertészet beindításánál kizárólag a helyi igények kiszolgálása dominál, általában a közkonyha részleges, később teljes körű alapanyagokkal való ellátása a cél. A termelési rutin elsajátításával, a folyamatok begyakorlása és a termelési struktúra megszilárdulása, a gazdálkodás méretének növelése, hatékonyságának javulása és fenntartható pályaívre állítása után már elgondolkodhatnak a környező piaci igények kiszolgálásán is. Egy innovatív ötleten alapuló egyedi termék (akár feldolgozott) vagy csak a jó minőségű, magas beltartalmú zöldségek, gyümölcsök térségi piacokon való terítése is a szövetkezeti autonómia törekvéseinek megszilárdulását segíti, az állami támogatásoktól való függetlenedés irányába mozdítja el a szervezetet.

Szövetkezési hajlandóság a Kadarkúti kistérségben A terepkutatás időpontjában aktívan működő szociális szövetkezettel nem találkoztunk, ott jártunkkor a környéken egyedüliként Kaposfőn volt éppen folyamatban egy szövetkezet felállítása, melyet az önkormányzat magánszemélyekkel együtt alapított. 2013 augusztusában engedélyeztették, hivatalosan pedig 2014 júniusában indult el a működése, 15 fővel. A szociális szövetkezet tevékenységei közé tartozik a közfoglalkoztatás keretében megkezdett fabrikettgyártás, betonelemgyártás, zöldség-gyümölcs feldolgozás. A profilt egy száraztésztagyártó és egy savanyítóüzemmel is szélesíteni kívánják a későbbiekben. A környék polgármesterei nem hisznek a szövetkezetek működőképességében, szkeptikusan tekintenek rá, így nem is tervezik hasonló szervezet beindítását. Általánosan nehézséget okoz, hogy nem áll rendelkezésre az önkormányzatok számára a pályázat beadásához szükséges önrész, valamint a környező térségben a feldolgozóipar hiánya óvatossá teszi, meghátrálásra készteti őket, attól tartanak, hogy a megtermelt javakat nem tudnák hol értékesíteni. A szövetkezés hiánya a magyar történelem ismeretében érthető, már maga a „szövetkezni” ige is sok helyen szitokszó, a rettegett, terhelt múltat juttatja eszébe, főleg az idősebb generációnak. Országszerte még kevésbé ismert-kipróbált-elterjedt forma. Idővel, a már beindított szövetkezetekről szóló híranyagok növekedésével, a tapasztalatok terjedésével, a forma általánosabban elfogadottá válásával, előnyeinek megismerésével, az állami tájékoztatás és vele együtt a beindítást segítő szakértői-tanácsadói háttértámogatás erősödésével remélhetőleg egyre több önkormányzatnak sikerül a szövetkezetalapítási hajlandóságát felkelteni. Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

79

80


vI. mIt üzEn mIndEz A mánAk? – rózsA gErgEly Az előző fejezetekben leírtak alapján láthatjuk, hogy az elmúlt évszázadban az ötvenes évek elejétől kezdve – végig, kistérségünk is az elhibázott agrárpolitika áldozata lett. Mint kiderült, a nagyüzemi, iparszerű növénytermesztés és állattenyésztés hazánkban és gyanítom máshol sem a világban – hosszú távon sem ökológiai, sem társadalmi szempontból nem fenntartható. Mindegyikre láttunk példát, és már tudjuk, hogy miért nem. Társadalmi szempontból nem fenntartható, mert nem foglalkoztat; ökológiai szempontból és ezáltal majd ökonómiai szempontból azért nem lesz fenntartható, mert ez a gazdálkodási rendszer talajpusztuláshoz és a károsítók inváziószerű pusztításához vezet. Mindezek olyan terméskieséseket okoznak majd, melyek a területalapú támogatással sem kompenzálhatók majd a gazdálkodók számára. A falvak teljes elnéptelenedése és pusztulása sajnos már nincs túl messze. Mire ez bekövetkezik, már nem lesz vonzó az urbanizált világból kiábrándult városiaknak a faluromokba kiköltözniük, hogy megszabaduljanak a városi szmogtól, a kosztól, az akkorra már megerősödött városi bűnözéstől, a túl sok embertől és a túl sok betontól, és addigra ők is elszegényednek, nem lesz elég tőkéjük, hogy kiköltözzenek ezekre a településekre, illetve nem lesz hova. Mint ahogy az elpusztult és néhány évtizede még lakott Palajpuszta összes parcelláját is felvásárolta a helyi zöldbáró, hogy háborítatlan legyen több ezer hektáros vadászterülete. (Ezen a pusztán a hetvenes években nagyobb búcsút tartottak, mint a magasabb lélekszámú Hedrehelyen.) Ezt a pusztulási folyamatot lassítja majd a zöldítés elnevezésű intézkedés, mely a társadalmi problémákra egyáltalán nem reagál, az ökológiai pusztulást pedig csak valamelyest fogja lassítani. Ugyanis mire ez az intézkedés magyar nyelvre és jogszabályra adaptálódott, túl sok lobbiérdek íze aromásodott benne, és csak bábja marad az eredeti brüsszeli szándéknak: a területalapú támogatás továbbra is lehívható lesz. De nem kell aggódni. Mire a nemzetállamok lakosságának több mint kilencven százaléka fenntarthatatlan nagyvárosokban és az a köré épült nyomornegyedekben (pl.: Rio de JaAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

81

neiro favelái) él majd, elképzelhető lesz, hogy nem lesz elég fizetőképes kereslet az iparszerű mezőgazdaságban megtermelt kukoricán és gabonán hizlalt sertésre, marhára vagy csirkére. Nem lesz pénze a nyomornegyedben élő fogyasztóknak azok megvásárlására, a tehetősebbek pedig óvva egészségüket, majd azon kevés biogazdaságból szerzi be élelmét, amelyek még oázisként megmaradtak az iparszerű mezőgazdaság szőnyegsivatagjában. Így, hacsak nem tartja magát a tőzsdén a gabona ára – elértéktelenedik a vidéki föld, tehát újból forgalomképes lesz. De lesz-e olyan, aki elhagyva a várost, odaköltözik, és újból kezd mindent? Ha nem szeretnénk a fenn felvázolt „remek kis” jövőképet megélni, akkor nincs más lehetőségünk, mint hogy itt maradunk, és minden egyes elérhető négyzetméterre zöldséget vagy gyümölcsöt telepítünk, tanulunk, dolgozunk, és keressük a legjobb lehetőségeket. Véleményem szerint szakítanunk szükséges az olaj, a műtrágya, a növényvédő szer és az elavult szocialista agrártudás „bűvkörében” működő mezőgazdasággal. Hogyan éleszthetjük újra tehát a térségünket? • itt maradni és idehívni olyanokat, akik tenni akarnak, • tanulni, • dolgozni, fejlődni.

Melyek a lehetséges kitörési pontok? Alapvető kitörési lehetőségként a vidék a mindennapi igények, alapszükségletek kielégítésére törekszik, tehát egészséges és tápláló élelmiszert állít elő, valamint hasznos és értékes közösségi programokkal szolgál. Ehhez semmi más nem kell, csak maga az ember. A tenni akaró ember. Amelyik ember tenni akar, az tanulni, kutatni is hajlandó. Új megoldásokat és lehetőségeket kutat fel, hogy meglelje életének és boldogulásának módját.

„Enni mindig kell, és ha van mit enni, akkor nem halunk éhen…” A kistérségben minden természeti adottságunk megvan ahhoz, hogy önellátók legyünk, legalább az élelmiszer-termelés tekintetében. Bőven található művelésre alkalmas földterület, hiszen nálunk a legkisebb a népsűrűség, még ha a területek többsége iparszerű mezőgazdaság alatt senyved is.

82


Olyan zöldségeket és gyümölcsöket érdemes termelnünk, melyek nagyüzemi körülmények között nem termeszthetőek gazdaságosan szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák nélkül. Így kézműves, prémium termékként értékesíthetőek saját szükségletünk kielégítése mellett. A cél olyan termékek előállítása, melyekhez elenyésző mértékű kistérségen kívüli inputanyag szükséges, és a legnagyobb inputtényező a kétkezi munka. Ettől válik értékessé valami. A gyümölcsök közül minden megtermelhető a mérsékelt övön fekvő térségben: alma, körte, cseresznye, meggy, kajszibarack, szilva, őszibarack, dió, mogyoró, csipkebogyó, bodza, homoktövis, szamóca, málna, feketeszeder, ribiszke, eper, berkenye és bizonyos területen a mandula. Ezek értékesíthetőek akár frissen vagy feldolgozva. Feldolgozhatóak natúrlé, sűrítmény, velő, szörp, lekvár, aszalvány, szárítmány, tea, sajt, dzsem, pálinka, bor, párlat, ecet, olaj stb. formájában. E termékek kisüzemi körülmények között és háztáji gazdálkodásban egyaránt termeszthetők és feldolgozhatók. A tájfajták termesztése már önmagában is hozzáadott értéket jelent; jól felépített branddel többszörös áron értékesíthetők akár frissen, akár feldolgozott formában. A gyümölcsfajon belüli gazdag fajtakínálat, a széles kínálati idő, a széthúzott érési fajtaszortiment, valamint az ökológiai szemléletű gazdálkodás szintén erősíti piaci erőinket. Amennyiben a termék csomagolásán a termelő az arcát is feltünteti a neve, a címe és a telefonszáma mellett, nyert ügye van. Ilyenformán vállal garanciát saját portékájáért. Az ömlesztett, arctalan, beazonosíthatatlan áruk ideje lassan lejár. Oly sokáig büszke lovasnemzet voltunk. A lószerető magyar keseregve számol be ma róla, hogy régen mennyi ló járta a vidéket. Egy ökológiai gazdálkodás akkor lehet igazán hiteles, ha lovat is használ földjének megmunkálásában. A ló manapság leginkább csak a sznoblovazásban használt kellék, eredeti ázsiója kezd kikopni. Pedig bizony nem mindenki való a kapanyél simogatásra, van, akinek a kantárszártól lesz csak szívesen kérges a keze. Ez egy bennünk lappangó tudás, amelyet kár veszni hagyni. Ráadásul fontos alternatíva a lovas földművelés, mert míg egy gumikerekes traktor nagyon sok helyen nem jár el a túl sok csapadék miatt, addig egy ló vígan lekörözi az idő alatt mind munkateljesítményben, mind munkaminőségben, míg a gépkezelő a talaj szikkadását várja. (Például: Ausztria és Spanyolország hegyeiben az erdőművelő gazdák a mai napig lóval közelítik a farönköket, mert a meredélyeken az LKT nem bír közlekedni.) Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

83

A lovazás nem csak földtúrásra alkalmazható; lehet azzal kocsit húzatni, lovagoltatni, mint falusi közlekedési eszköz vagy lovaglásként, lovas túrázásként a falusi turizmus programeleme. A lóval való foglalatosság mindjárt több embernek ad munkát. Kell hozzá patkolókovács, lovász, lódoktor, bőrműves, lószerszámkészítő és így tovább. De ha nincs ló, ezekre az emberekre sincs szükség. Gyümölcs- és zöldségtermesztő meg mégsem lehet mindenki. Ha lóval húzatjuk az ekét, nincs szükségünk gázolajra, nem vagyunk kitéve az üzemanyag áringadozásának, kevesebb pénzeszközre van szükségünk.

„Ahol nincs jószág, ott nem csicsereg a fecske…” Az állattenyésztésről is szót kell tennünk. Bár az állategészségügyi jogszabályzás megnehezítette az állattartók életét, nem szabad elmennünk mellette. A mi kistérségünkben is vannak olyan területek, amelyek növénytermesztésre kevésbé alkalmasak kitettségük vagy talajadottságaik miatt. Ezeken a legelő jószág viszont kiválóan érezheti magát. A legelők és a gyepek adnak otthont számos bogárnak és állatnak, amelyek segítségünkre vannak az ökológiai gazdaságban, melynek elengedhetetlen eleme a legeltető állattartás. A legelők fontos élőhelyekként szolgálnak, de a haszonállatok adta trágyáról se feledkezzünk meg. A jószágot, akárcsak a zöldséget, gyümölcsöt rövid ellátási láncon keresztül feldolgozva vagy feldolgozatlanul vagy akár szolgáltatás formájában (disznóvágás show falusi turizmus) is lehet értékesíteni. Az állattenyésztésben az őshonos magyar fajták tenyésztéséhez és tartásához külön támogatási források hívhatók le, melyek nem csak a plusz pénzjuttatások miatt, hanem az agrokulturális örökségünk megőrzése miatt is fontos. A helyi zöldség- és gyümölcstermesztésben is fontos elem a fajta- és a termesztéstechnológia-kutatás, amelyben hatalmas potenciálok vannak, és az új helyi fajták növelik a térség presztízsét és ezáltal magának a fajtának az értékét is.

„Mert nem lehet eladni…” Az előző fejezetekben olvastuk, hogy a tsz-világgal együtt megszűntek a felvásárlók is. Nem is baj. A világ változik. Egy kertésznek vagy egy állattenyésztőnek nem feltétlenül

84


kell egyszemélyben bolti eladónak, üzletkötőnek és marketingszakembernek lennie, de feltétlenül szükséges hozzá egy kis alapismeret. Az értékesítési csatornák ugyan megváltoztak, de könnyen megtanulható, hogy mit és hogyan értékesítsen az ember. Csak akarni kell. A kistérségben megtermelhető portékákat rövid ellátású láncon fogyasztóknak vagy fogyasztókat kiszolgáló kiskereskedőknek kell értékesíteni. A vevők lehetnek kistérségen belüli és kistérségen kívüli fogyasztók; a környező nagyobb városok lakóitól kezdve a tájtermékek után ácsingózó külföldi vevőkig. Ha kinövi magát a helyi és a közeli piac (Kaposvár, Pécs, Nagykanizsa), akkor több, termelőt tömörítő szövetkezet vagy alapítvány alkalmazottaiként dolgozó értékesítési csapat foglalkozik a helyi termékek brand építésével és a megtermelt javak és szolgáltatások piacra juttatásával.

Közösségépítés az idegenforgalomban Az egy főre eső vendégéjszakák és a vendégágyak száma kifejezetten kevés a kistérségben, különösen a terület déli részén. „De mit is lehetne itt mutogatni?” tehetné fel sok helyi lakos a kérdést a déli településeken. Most már az is ritkaságszámba megy, ha valaki disznót tart a háznál, a házi disznóvágások száma a lakossággal együtt csökken. Annak ellenére, hogy ez a tevékenység egyre divatosabb a nagyvárosban élő értelmiségiek között. Budapesten tombol a romkocsma-láz. Mindenki, aki trendi és szórakozni akar, az valamilyen romkocsmába megy. Akkor miért ne csináljunk mi is romkocsmát? Romunk van, pálinkánk van, borunk van, sőt saját sörünk is lehet még. Két részegeskedés között pedig számos más programmal is lehet az idelátogatókat szórakoztatni. A számtalan programlehetőség – amelyet már nagyon sok értéktár és tanulmány összegyűjtött csak arra vár, hogy felfedezzék és élvezzék. Ezeket a programokat más, falusias, népi programmal lehet színesíteni, amelyet még nem épített be talán egy vendéglátóhely sem a programjába. Angliában és az USA-ban egyre több vidéki turizmussal foglalkozó vállalkozás kínál a mi disznótorosunkhoz hasonló programokat a kikapcsolódni vágyó városiaknak. De itt nem állnak meg; egyre több helyen van lehetőség a lovaglás mellett a lóval történő szántásra, boronálásra. Metszhetnek szőlőt, részt vehetnek a szüretben vagy a pincei munkákban. Egyfajta work camp-eket szerveznek azoknak, akik egész Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

85

nap csak egy napfénytől elzárt, klimatizált irodában ülnek az íróasztal mellett. Olyan munkát végezhetnek, amelyek kiveszőben vannak, pont a nagyüzemi, iparszerű mezőgazdaság miatt. Hol van olyan vendéglátóhely az országban, ahol minden helyi termék? Minden? A tej, a kenyér, a sajt, a tojás, a zöldségek, a gyümölcsök, a pálinka, a sör, a bor, a víz és az üdítő? Miért van az, hogy ma Magyarországon akárhova mész, és kérsz egy pohár vizet, akkor egy műanyag vagy jobb esetben egy üvegbe csomagolt vizet hoznak ki, amelyik legalább 80 km messziről érkezett? Elromlott a csap? A csapvíz is már kuriózum, pedig a legegyszerűbben elérhető helyi termék. A kistérségünkben néhol nagyon remek kis kulturális és/vagy ifjúsági egyesületek működnek. Ezek a kis egyesületek nagyon szép kis színielőadásokat produkálnak nevezetesebb közösségi rendezvényeken, vagy énekelnek kórusban. Ha idelátogat egy, a városi szmogtól megnehezedett tüdejű honfitársunk, akkor garantáltan kaján vigyor fog kialakulni az ábrázatán, ha az esti darabban a kultúrház színpadján látja viszont a szálláshelyén őt kiszolgáló pincért vagy lovászt vagy bárkit, aki itt él, és valamilyen módon kapcsolatba kerül vele a vendégeskedése során. Tehát, ha egy vendég azon kívül, hogy elmegy kirándulni a Zselicbe vagy elmegy horgászni vagy kerékpártúrára vagy a Pali betyár sírjához zarándokol vagy csónakázni megy a visnyei tavakra, részt vesz a saját vagy utána következő utastársa élelmének megtermelésében, akkor egy személyes, alapösztönt kielégítő élménnyel gazdagszik. Nemcsak nézeget, hanem aktívan részt vesz. Ez sokuknak egy örök élményt fog adni, amely lehet, hogy többszöri visszalátogatásra ösztönzi majd, illetve arra, hogy a kistérségben megtermelt termékeket keresse akár saját lakhelyéhez közel eső élelmiszerboltokban is. Ilyen módon egy vásárlói és egy erős, helyi közösséget is lehet építeni. A helyiek maguknak tetsző színdarabbal, közös zenéléssel vagy énekléssel szórakoztatják a vendégeiket, a vásárlóink pedig egy nagy közösséget alkothatnak azáltal, hogy részt vesznek az általunk kínált programokon.

Összegzés Tehát mit kell tennünk, hogy kitörjünk? Törekedjünk a saját, szinte kizárólag a helyhez kötött erőforrásaink, azaz a termőföldünk kiaknázására. Abból hozzunk létre olyan ér-

86


tékeket, termékeket a saját kezünk és eszünk által, melyek a saját igényeink kielégítése mellett akár pénzzé is tehetők. Legyen ez növény vagy állat, a lényeg, hogy minél magasabb színvonalon foglalkozzunk vele, hogy az páratlan legyen. Legyen az élelmiszer-termelés, vendégvárás vagy időmulattatás. A lényeg, hogy helyi legyen és folyamatosan megújuljon, legyen mindig kutatatás, fejlődés és változás a helyi erőforrásokra alapozva a sok-sok tanulás mellett.


87

EXEcuTIVE SuMMAry Local resource-based economic development – failing economy and local resources

Mapping agro-ecological and human resources in the Kadarkút-Nagybajom Micro Region (H)

Intro and objectives The key objective of this research was to identify and map the agro-ecological and human resources in a LFA (Less Favored Area), with typically small villages, lacking an effective economic focus point. Preliminary questions were grouped into four main categories as follows: 1. Land-use and agriculture practices in the micro-region during the 20th Century, until the socialist regime change (PAST). 2. Human and agricultural resource inventory (PRESENT). 3. Role and possibilities of public employment and Social Cooperatives in the micro region (FUTURE). 4. Complete study of the history and recent status of Baglas-puszta and Pálmajor – very small, segregated settlements with significant Romani population. Research was carried out in cooperation with Agri Kulti and the ELTE Faculty of Social Sciences and Faculty of Human Ecology, within the framework of Sustainable Rural Development course. Fundamental support during the research and the preparation of recent publication was provided by the Hungarian Tourism and Regional Development Association.

Location and methods A one-week research camp was organized in April 2014 in the Kadarkút-Nagybajom Micro Region, (Somogy County, SW-Hungary) to gather first impressions and basic data on the selected fields of interest. In accordance with the themes defined above, 17 students working in four groups participated in the research. Groups were led by 4 senior students and supervised by 3 teachers/experts. As many as 50 interviews were made on 14 settlements (out of the 29 of the micro region) with local inhabitants from the following groups: mayors, staff members of public institutions; small and medium-scale local farmers; larger scale agro-business entrepreneurs; housewives, pensioners; public and social workers as well as from staff members

88


of the Children’s Chance Program and the Hungarian Charity Service of the order of Malta. A parallel research project investigating the economic and social history as well as the local economic development initiatives of Pálmajor and Baglas-puszta has also been carried out, commissioned by the Hungarian Charity Service of the order of Malta and the Hungarian Tourism and Regional Development Association. Interviews were conducted using qualitative social studies’ tools; semi-structured interviews, snow-ball methodology to find new interviewees. Interviews were summarized and structured along initial questions; final study was compiled.

results The study provides a basic overview as well as a series of detailed x-ray shots about the present social and economic situation of the Kadarkút-Nagybajom Micro Region with special attention on local resources that could be starting points of any sustainable rural development. Findings have also been put into a time and spatial context to help formulation of feasible development goals. The main target groups of the recent publication are the local stakeholders, decision makers and civil activists who want to obtain a complex and undistorted picture of their Micro Region. The study is also aiming to encourage university students of any environmental, social or economy studies to leave their classrooms for on-site experiences about the beauties, challenges and possibilities of the real rural parts of their country.


89

gondolom. Az összefüggések miatt kell békén hagyni, gondolja erre

Recommend Documents