GONDOLATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A BIZTONSÁGUNKRÓL

gondolatok-velemenyek-biztonsagunkrol.qxd

2008.12.14.

GONDOLATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A BIZTONSÁGUNKRÓL (Egy konferencia és egy összehasonlító közvélemény-kutatás tanulságai)

20:43

Page 1


2008.12.14.

20:43

Page 2


2008.12.14.

20:43

Page 3

GONDOLATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A BIZTONSÁGUNKRÓL (Egy konferencia és egy összehasonlító közvélemény-kutatás tanulságai)

TIT HADTUDOMÁNYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖZHASZNÚ EGYESÜLET

BUDAPEST, 2008


2008.12.14.

20:43

A TIT HADTUDOMÁNYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖZHASZNÚ EGYESÜLET KIADVÁNYA

KÉSZÜLT A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM ÉS A ZRÍNYI KHT. TÁMOGATÁSÁVAL

Szerkesztô: DR. VÁMOSI ZOLTÁN

ISBN 978-963-06-6370-0

Felelôs kiadó: TIT HABE, 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 16. Nyomdai kivitelezés: Tercia Print Nyomda

Page 4


2008.12.14.

20:43

Page 5

TARTALOM Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 DR. VÁMOSI ZOLTÁN A biztonság, a biztonságpolitika és a biztonságkultúra összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 DR. ENDRESZ ERNÔ A politikai elit felelôssége a biztonságkultúra alakításában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 DR. NAGY KÁROLY Az Új Biztonsági Kultúra Program sajátosságai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 KOVÁCS ATTILA Társadalom és honvédelem – kommunikációs szempontból. . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 DR. FINSZTER GÉZA A rendészeti kultúra, mint a rendôr-szociológia tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 HARMATI ISTVÁN – DR. MEDVECZKY MIHÁLY A gazdasági biztonságkultúra összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 DR. DSUPIN OTTO A kormányzati koordináció megvalósulása a biztonsági kihívások tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 DR. RADVÁNYI LAJOS Biztonságkultúra a közvéleményben és a médiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 DR. HARAI DÉNES A lakosság biztonságfelfogása és biztonságérzete alakításának kommunikációs lehetôségei és feladatai (A kultúra biztonsága és a biztonság kultúrája). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 DR. RADVÁNYI LAJOS ÉS DR. VÁMOSI ZOLTÁN A magyar lakosság biztonságfelfogásának változásai (Egy összehasonlító közvélemény-kutatás tapasztalatai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

5


6

2008.12.14.

20:43

Page 6


2008.12.14.

20:43

Page 7

ELÔSZÓ

A biztonság – biztonságpolitika – biztonságkultúra összefüggéseivel foglalkozott az a tudományos szakértôi konferencia, amelyet a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesület (TIT HABE) és a Miniszterelnöki Hivatal szervezett 2008. június 13-án, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Zrínyitermében. A konferencia fontos állomása volt annak a – több mint egy évtizedes – gyakorlatnak, amely az Egyesület sokoldalú tevékenységét jellemzi, a biztonság komplex értelmezésébôl fakadó tudományos kutatás, oktatás és ismeretterjesztés területén. A konferencia szervezôi ennek megfelelôen célul tûzék ki, hogy szakértôk meghívásával megvitassák napjaink biztonságának és biztonságpolitikájának sajátosságait, az utóbbi évtized hazai és nemzetközi változásainak (NATOés EU-tagság, szerzôdéses hadsereg létrehozása stb.) hatásait, a biztonságkultúra és a társadalmi kultúra összefüggéseit, a döntéshozók és a társadalmi közvélemény formálásának, differenciált tájékoztatásának és felkészítésének feladatait, valamint a fiatalok körében végzendô tájékoztató és nevelômunka tennivalóit. A komplex megközelítés filozófiáját demonstrálja a konferencia munkájában közremûködô szervezetek és intézmények sokfélesége (a TIT HABE mellett a MeH, a Honvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, a Rendôrség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanács, a Kormányzati Koordinációs Bizottság és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem), az általuk delegált szakértô elôadók különbözô megközelítésû elôadásai és a sokszínû hallgatóság. A konferencia szellemiségét, a felvetett érdekes gondolatok, új összefüggések korszerû értelmezésének továbbadását segítheti ez a kiadvány, amely – a TIT 7


2008.12.14.

20:43

Page 8

HABE és a Szonda Ipsos által a biztonság értelmezése témakörében 1999-ban végzett közvélemény-kutatás megismétlésének tapasztalatait – adja közre, összevetve az elmúlt tíz év hazai és nemzetközi változásainak hatásait a közvélemény gondolkodásmódjára. Ajánljuk kiadványunkat azoknak, akik érdeklôdnek a biztonság és a biztonságpolitika iránt, a pedagógusoknak, a fiataloknak, a közélet és a média személyiségeinek, a politikai és szakmai vezetôknek/menedzsereknek..., mindazoknak, akik felkészültségükbôl, beosztásukból és társadalmi helyzetükbôl fakadóan képesek hatni a közvélemény felelôs gondolkodásának és cselekvésének alakítására.

Budapest, 2008. november A Szerkesztô

8


2008.12.14.

20:43

Page 9

DR. VÁMOSI ZOLTÁN

A BIZTONSÁG, BIZTONSÁGPOLITIKA ÉS BIZTONSÁGKULTÚRA ÖSSZEFÜGGÉSEI A biztonság értelmezésérôl A 21. század kezdeti szakaszában a biztonság rendkívül tág fogalommá vált, amelynek megítélése különbözô a szakértôk körében is. A tradicionális megközelítés hívei a biztonságot ma is elsôsorban a katonai biztonság fogalomkörével azonosítják, következésképp a biztonságpolitika a katonai fenyegetések távoltartását, a védelmi képesség adekvát – a potenciális veszélyforrásoknak megfelelô – jellegét hangsúlyozzák. A komplex megközelítés kitágítja a biztonság fogalomkörét mindazokra a veszélytényezôkre, amelyek valamilyen formában fenyegetést jelentenek az egyének, a közösségek, a társadalom vagy a világ globális biztonságára nézve. Természetesen a katonai biztonság jellege és szerepe megmarad napjaink biztonságának a fogalomkörében, veszélyessége és várható következményei révén kiemelt figyelmet érdemel a biztonságpolitika részérôl, azonban – egyfelôl elsôsorban a bipoláris világrend megszûnése, a globális demokratizálódás kiteljesedése következtében, másfelôl viszont a biztonságot fenyegetô új tényezôk (pl. az ökológiai, a gazdasági–szociális, a népesedési–demográfiai, az információs technológia szerepének hangsúlyossá válása miatt), a nem katonai dimenziók sokasodása, következményeik kiszámíthatatlansága és kivédhetetlensége következtében (elég itt csak a közelmúlt – hazai és európai – idôjárás jelenségeire, a kínai földrengésekre, a délkelet-ázsiai cunamikra utalni) egyre nagyobb mértékben és gyakrabban veszélyeztetik az emberiség mindennapi biztonságát. Az elmúlt félévszázadra jellemzô kétpólusú világrend fenyegetéseirôl az emberek többet tudtak, mint ma a biztonság nem katonai dimenzióinak veszélyességé9


2008.12.14.

20:43

Page 10

GONDOLATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A BIZTONSÁGUNKRÓL

rôl. Akkor a két nagyhatalom – az Egyesült Államok és a Szovjetunió –, valamint a politikai propaganda és a média sokat tettek azért, hogy az emberek „kellô” ismerettel rendelkezzenek egy lehetséges nukleáris háború szörnyû következményeit illetôen. Ennek magyarázata elsôsorban abban rejlett, hogy a másik fél (és a világ) közvéleményét megfelelôen elrettentsék, frusztrálják, másodsorban pedig jóváhagyást és társadalmi támogatást kapjanak fegyverkezési politikájukhoz saját népüktôl. Miközben az esztelen fegyverkezés – ugyan a két ország gazdasági lehetôségeinek függvényében különbözô mértékben, de – alapvetô gazdasági–szociális és egyéb jellegû megszorításokat hozott mindkét társadalom számára. Napjaink veszélytényezôi kevésbé ismertek az emberek számára, sôt a politikai döntéshozók többsége sem rendelkezik kellô tájékozottsággal, a döntésekhez szükséges információkkal, elemzésekkel, a szoros kölcsönhatásban lévô és bonyolult összefüggések és a meghozandó döntések szükségessége, várható következményei felismerésének képességével. Pedig vitathatatlan, hogy a népek csak akkor képesek biztonságban és békében élni, ha ismerik azokat a tényezôket, amelyek befolyásolják létüket jó vagy rossz értelemben, amelyek segítik, vagy gátolják a társadalom, s abban az egyének, a közösségek boldogulását. Annak megértése is elengedhetetlen, hogy a biztonság nem önmagától létezik, annak megteremtéséért és fenntartásáért nagyon sokat és nagyon sokunknak, mindenkinek tennie kell valamit – képességébôl és helyzetébôl fakadóan. Azonban ehhez ismeretekre, tájékozottságra, az összefüggések felismerésének képességére van szükség. Csak tájékozott, a szükséges információk tekintetében „naprakész” – különösen a döntéshozó – emberektôl várható el felelôs gondolkodás és magatartás, más szóval – (biztonság)kultúrált viselkedés. Igaz a fenti megállapítás annak ellenére, hogy mai világunkra még nem az a jellemzô, hogy az emberiség egésze érdekében születnek fontos döntések, amelyek lehetôvé teszik a gazdasági és tudományos-mûszaki eredmények értelmes felhasználását, a kulturális vívmányok megismerését, más népek értékeinek és hagyományainak a tiszteletét. Ma egy átmeneti korszak megélôi és alakítói vagyunk, amelyben számos kérdés vár megoldásra, mint a népesedés, az energiaellátás és felhasználás, a technológiai váltás, a globális problémák egész sora, és az ezekkel járó értékrend- és kultúraváltás. Az összefüggések helyes értelmezése érdekében fontosnak tartjuk röviden bemutatni a biztonság és biztonságpolitika tartalmi változásainak sajátosságait, 10


2008.12.14.

20:43

Page 11

DR. VÁMOSI ZOLTÁN: A BIZTONSÁG, BIZTONSÁGPOLITIKA ÉS BIZTONSÁGKULTÚRA ÖSSZEFÜGGÉSEI

amelyek Egyesületünk biztonságfilozófiájának is az alapját szolgálják. Megítélésünk szerint a 21. századelô biztonsága olyan komplex társadalmi kategória és állapot, amely • magában foglalja a biztonság minden szintjét – az egyén, a társadalom, a régió és az egész civilizáció biztonságát, teljes kölcsönhatásukban. Minden biztonság az egyén biztonságával kezdôdik, amely az élethez, az emberhez méltó élethez való jog érvényesítésének a követelménye. A társadalom biztonságát a nemzetközi biztonság követi, amely regionális (pl. európai) és globális (világméretû) biztonságra tagolódik, • integrálja a biztonság különbözô elemeit és területeit, úgy mint: gazdasági és szociális szféra, katonai, környezetvédelmi területek, a globális problémák, a közrend és a közbiztonság, illetve az informatika stb. Az utóbbi évtizedekben megváltozott világhelyzet – a kétpólusú (bipoláris) világrend megszûnése az egykori Szovjetunió összeomlása – következtében csökkent a katonai tényezô szerepe és megnôtt az ún. nem katonai elemek jelentôsége. Ugyanakkor az egyes elemek között szoros kölcsönhatás érvényesül, • meghatározza és szavatolja a társadalmi cselekvés feltételrendszerét – csak a kiszámítható biztonság megléte esetén képes mûködni a társadalom (annak intézményei és tagjai) az államigazgatás, a gazdaság, a kultúra, az oktatás és egyéb területeken, és – a védelem, a túlélés helyett – foglalkozni a társadalmi fejlôdés gazdasági, humán, szociális stb. kérdéseivel, • következésképp a komplex, mindent átfogó és integráló biztonság társadalmi feladat, amely követelményeket és felelôsséget támaszt a társadalom minden tagjával szemben. Erre azonban fel kell készíteni a társadalom tagjait. A biztonság tehát állapot, a biztonságpolitika pedig tevékenység, amely a biztonság megteremtésére és fenntartására irányul. A biztonságpolitika az általános politika része, amelynek céljait és elveit a törvényhozás határozza meg, gyakorlatát az állami végrehajtó intézmények és szervek által foganatosított rendszabályok és tevékenységek alkotják, s amely a lakosság cselekvô részvételével valósul meg. Egy ország biztonságának és biztonságpolitikájának hatékonysága szempontjából szükséges: • a korábbi és az újonnan keletkezett veszélyforrások, fenyegetések okainak, jellegének és összefüggéseinek a feltárása, • annak elemzése, hogy a régi és az új veszélyforrások milyen lehetséges és valós fenyegetést, biztonsági kockázatot és következményeket jelenthetnek a társadalomra és annak tagjaira nézve, 11


2008.12.14.

20:43

Page 12


• az állam és az állampolgárok magatartásának, elôre megfontolt és begyakorolt, tudatos reagálásának a kialakítása, a lakosság felkészítése a valószínû fenyegetésekkel szemben. Ebben meghatározott szerepe van az államnak, a kormányzati szféra különbözô elemeinek, a szakmai és civil szervezeteknek, a médiának, az oktatásnak, a tudományos kutatással és ismeretterjesztéssel foglalkozó szervezeteknek, azok szakértôinek. Ezért tartja fontosnak részvételét ebben az összetett folyamatban a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesület, amely alapító okiratában vállalta és megalakulása (1996) óta egyik legfontosabb feladatának tartja a közvélemény tájékoztatását, a szükséges információk differenciált átadását, értelmezését. A fenti lépések szükségességét indokolják azok a körülmények is, amelyek a nemzetközi kapcsolatok mai sajátosságaival vannak összefüggésben – a világfejlôdés jelenlegi irányait és lehetôségeit azok a globális kihívások határozzák meg, amelyekre csak nemzetközi összefogással lehet válaszolni, mert azok ellentmondásos hatásai és várható következményei meghaladják egy-egy ország, régió, sôt kontinens válaszlehetôségeit és képességeit. Az ezredforduló és a 21. század kezdetének legfontosabb és általánosan érvényesülô kihívásai közé sorolhatók: • a kiteljesedô globalizáció, • az információs kor, • a globális problémák, és • az új típusú világrend. E tanulmány keretei között nincs arra mód, hogy a biztonságot fenyegetô kihívásokkal részletesen foglalkozzunk, csupán arra nyílik lehetôség, hogy bemutassuk röviden a kihívások közötti összefüggéseket és kölcsönhatásokat: • az IT (információtechnológia) dinamikus fejlôdése és terjedése lehetôvé teszi az információk és a tudás gyors áramlását a világ minden térségébe, kialakulóban van a globális információs társadalom, • a globális világrendszer egységesülô gazdaságot, pénz- és médiapiacot jelent, amely lehetôvé teszi – az információtechnológia mind szélesebb körû alkalmazása révén – a tôke, az áru, az információ és a tudás gyors, szabad áramlását, az interdependens világrend kialakulását, • a kialakuló „transznacionális integrált hatalmi osztály” ellenôrzése alá vonja a pénz, a technika, a média és a politika feletti uralmat, következésképp a globális érdekérvényesítés egyre inkább meghatározóvá válik a regionális 12


2008.12.14.

20:43

Page 13


és nemzeti érdekek érvényesülésével szemben, a nemzeti államok egyre korlátozottabban lesznek képesek funkcionális feladataik ellátására „ebben a határok nélküli világban” (vö.: Berend T. Iván), • az utóbbi idôszakban különösen globális jelleget öltenek azok a problémák (ökológiai veszélyek, éhínség, betegség, szegénység, – legújabban ” az élelmiszerválság, a pénzügyi és gazdasági válság stb.), amelyek korábban csak egyes országok vagy régiók sorsát befolyásolták, • a globalizáció és az információs kor, mint két fô folyamat együttes hatása következtében tovább nô a gazdasági–szociális – az informatika nyelvén „digitális” – szakadék a fejlett és a fejletlen országok, régiók között, • a gazdasági, pénzügyi és hatalmi–politikai koncentráció ahhoz vezet, hogy tovább nô a nemzetközi folyamatok szereplôi közötti érdekartikulációs és -aggregációs lehetôség különbsége, ugyanakkor a multipoláris világrend demokratizmusa korlátokat emel az önérdek-érvényesítés túlzott gyakorlatának, a szélsôséges módszerek következmények nélküli alkalmazásának – a gazdaságban, a nemzetközi politikában és katonapolitikában egyaránt. A fentiekben vázolt globális kihívások ismeretében fogalmazhatóak meg a lehetséges válaszok, amelyek – abból kiindulva, hogy ezek a folyamatok saját törvényszerûségeik alapján mûködô objektív tényezôk, hatásaik ugyan (nemzetközi összefogással) befolyásolhatóak és csökkenthetôek, azonban teljességgel kivédhetetlenek, következésképpen – legfontosabb eleme az, hogy azokhoz alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodás feltétele pedig a folyamatok és kölcsönhatásaik ismerete, törvényszerûségeik, jellegük és várható hatásaik tudományos elemezése és prognosztizálása. Ehhez elengedhetetlen a korszerû tudományos gondolkodás és objektivitás, a tudomány felelôssége. A – politikai, gazdasági, pénzügyi stb. – döntéshozók, az elit és általában az emberiség felelôssége pedig: a differenciált szintû és mélységû tájékozottság, ismeret és tudás olyan konkrét szinten, amely lehetôvé teszi az optimális és felelôs cselekvést, a biztonságtudatos kulturált magatartást. Itt most a döntéshozók egy viszonylag szûk, de legbefolyásosabb csoportjának, a politikai elitnek a biztonsághoz, s azt kutató biztonságtudományhoz való viszonyát, a társadalom egésze felkészítése érdekében végzendô tevékenységének és felelôsségének az összefüggéseit elemezzük vázlatosan.

13


2008.12.14.

20:43

Page 14


A konferencia küldetése A biztonsággal és biztonságpolitikával kapcsolatos vélemények, állásfoglalások és cselekvések - hasonlóan más fontos és kevésbé fontos kérdéshez - mind az egyén, mind a közösség részérôl alapvetôen függ attól a történetileg kialakult kultúrkörtôl, amelybe az egyén/közösség szocializálódott, amely meghatározza személyiségjegyeit, értékrendjét és másokhoz való viszonyát. Ezért fontos a fiatalkorúak körében végzett következetes tájékoztató és nevelôtevékenység. A 21. század új biztonságkultúrájával összefüggô kérdések elemzésére vállalkozott szakértôi konferencia célja az alábbiak szerint került megfogalmazásra: – elemezni azokat a változásokat, amelyek az utóbbi években-évtizedekben Magyarország biztonsági környezetében végbementek (pl. a NATO- és EUtagság, a szerzôdéses haderô létrehozása, a nemzetközi missziókban való részvétel stb.), s amely változások hatásai ellentmondásosan jelentkeztek a közvéleményben, pozitív vagy negatív állásfoglalásra késztetve a lakosság különbözô rétegeit - attól függôen, hogy azok milyen mélységû és hiteles ismeretekkel és tudásokkal rendelkeznek az adott témákat illetôen, és hol helyezkednek el az adott társadalmi hierarchiában, – körvonalazni azokat a válaszokat, amelyek adekvátak egyfelôl a kihívásoknak, másfelôl a társadalom érdekeinek, – megfogalmazni azokat a feladatokat, módszereket és formákat, amelyek megfelelnek az egyes lakossági célcsoportok jellegének, társadalmi szerepének és felelôsségének. A TIT HABE és a MeH által szervezett szakértôi konferencia céljai megvalósultak, mert olyan szervezetek vettek részt annak munkájában, amelyek sokat tehetnek az új biztonságkultúra terjesztése és társadalmi támogatottsága érdekében, a fiatal nemzedék szemléletformálásának összetett folyamatában. A konferencia anyagának szerkesztett kiadását tartalmazó kiadvány eljuttatása a különbözô lakossági célcsoportokhoz, különösen a középiskolákba, remélhetôleg segítheti a tájékozódást és az összefüggések értelmezését, mindenekelôtt a pedagógusok munkáját. Az elhangzott elôadások reprezentálták a biztonság és biztonságkultúra komplex fogalmi rendszerét, a korszerû megközelítés érvényességét. Az elôadók által képviselt szervezetek potenciális részesei a projekt eredményes megvalósításának. A konferencián elhangzott elôadások és delegáló szervezetek: 14


2008.12.14.

20:43

Page 15


• A politikai elit felelôssége a biztonságkultúra alakításában (TIT HABE) • Az új biztonságkultúra sajátosságai (MeH) • Honvédelem és társadalom (HM) • A rendészeti biztonságkultúra jellemzôi (RTTIT) • A gazdasági biztonságkultúra összefüggései (NFGM) • A kormányzati koordináció megvalósulása a biztonsági kihívások tükrében (KKBT) • Biztonságkultúra a közvéleményben és a médiában (TIT HABE) • A lakosság biztonságfelfogása és szubjektív biztonságérzete alakításának kommunikációs feladatai és lehetôségei (ZMNE). A konferencia jól illeszkedett a TIT HABE által több mint egy évtizede szervezett ama konferenciáknak a sorába, amelyek új témák újszerû megközelítésére vállalkoztak, többek között a Világrend és terrorizmus (alig egy hónappal a 2001. szeptemberi terrortámadást követôen), A közéleti nôk szerepe a lakosság biztonságfelfogásának alakításában (konferencia-sorozat), a Biztonságpolitika és honvédelem a közvéleményben (Tíz év a biztonságpolitikai ismeretterjesztésben) (jubileumi konferencia az Egyesület megalakulásának évfordulóján), vagy A globális problémák biztonsági dimenziói címmel rendezett konferencia, amely olyan világproblémák biztonsági vetületeivel foglalkozott, amelyek egyértelmû megítélése még vita tárgyát képezi a szakmai véleményformálók körében is. A konferencia kiadványa 2008 júliusában megjelent. A konferencia egyértelmûen állást foglalt abban, hogy a biztonságkultúra, mint a társadalmi kultúra egyik integráns részterülete a társadalom fejlôdésével, változásaival együtt alakul. Abból a tételbôl kiindulva, hogy egy ország biztonsága – a kooperációt a nemzetközi kapcsolatokban elônyben részesítô 21. század elején különösen – mindig más országoktól, a külsô (nemzetközi) feltételrendszertôl való biztonságot jelenti, a külsô feltételek változásai döntôen befolyásolják az adott ország és közvéleménye biztonságfelfogását, -filozófiáját és biztonságkultúrájának módosulásait. Ebbôl fakadóan természetes, hogy más biztonságkultúrája volt az egykori szocialista Magyar Néphadseregnek és a társadalom megítélésének, mint a NATO-tag Magyar Honvédségnek napjainkban. És nem is beszélve egy multikulturális uniós közösségbe integrálódó nemzeti kultúra változásairól, és annak hatásairól. A konferencia megerôsítette annak szükségességét, hogy szerteágazó és öszszetett folyamatról van szó, amely következetes koordinációt és tervszerûséget 15


2008.12.14.

20:43

Page 16


igényel, az új biztonságkultúra megismertetésében és terjesztésében részt vevô szakmai és egyéb – állami, társadalmi és civil – szervezetek tevékenységének összehangolását feltételezi.

A konferencia utóélete Nemzetközi tapasztalatok szerint mindenekelôtt a fejlett ipari társadalmakra jellemzô, hogy a tudomány, a technika, a tömegtermelés robbanásszerû fejlôdése mellett háttérbe szorult a társadalom mindenoldalú biztonságának kérdése. Különösen érzékelhetô ez az 1990-es évek elején, amikor széles körben elfogadottá vált, hogy a hidegháborúnak vége, megszûnt a világméretû szembenállás, a „nagy háború” veszélye. Ennek következtében felerôsödött a társadalmi tudatban a szubjektív biztonságérzet, a veszély hiányának az érzése. Rövid néhány év alatt azonban az emberiség megtapasztalhatta, hogy a bipoláris (kétpólusú) szembenállás veszélyein túl a világban számos új jellegû kihívással és fenyegetéssel kell szembenéznie. A komplex globális elemezésekkel, a katasztrófák és havariák, a környezetpusztítások következményeivel és az emberiség jövôjére gyakorolt hatásaik vizsgálatával foglalkozó biztonságtudomány egyre nagyobb szerepet játszik a biztonság komplex értelmezésében, az új biztonságkultúra alakításában. A globális és regionális/európai fejlôdés tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre sürgetôbb és szélesebb körû igény van az emberiség biztonságát fenyegetô globális és regionális jelenségek idôbeni felismerésére, megelôzésére, illetve kezelésére. Ennek legegyértelmûbb indítéka a globalizáció hatásainak rohamos terjedése, az infokommunikációs forradalom, az aszimmetrikus fenyegetések. Mindezeknek arra kell ösztönözniük a politikai és gazdasági elitet, a tudományos kutatókat, a média szakértôket, az oktatásban és a tudományos ismeretterjesztésben résztvevôket, hogy tegyék elérhetôvé és hozzáférhetôvé az elôrelátáshoz és a prevencióhoz szükséges elemzések, megszerzett információk és tevékenységek hatalmas tárházát. Európa számos országában tradicionálisan létezik magas színvonalú biztonságkultúra. Magyarországnak a nemzetközi szervezetek tagjaként, a NATO és az Európai Unió aktív részeseként, és jól felfogott érdekeként is elkötelezettnek kell lennie abban, hogy mind vezetô politikai elitje, mind a tudomány, a közélet, a védelem képviselôi és szakértôi, de a társadalom széles rétegei természetes módon részesei legyenek a biztonságkultúra hazai elterjesztésének és mindennapi mûve16


2008.12.14.

20:43

Page 17


lésének. Hogy a biztonságunkat befolyásoló körülmények ismerete és helyén való kezelése szerves és természetes része legyen gondolkodásunknak, a világról, a társadalomról és az önmagunkról alkotott szemléletmódunknak. Sajnos, napjainkban még nem alakult ki ennek társadalmi igénye, a rendszeres és következetes mûvelésére alkalmas és elkötelezett, ugyanakkor felkészült, koherens szakmai ismeretterjesztô intézményrendszer. A fentiekben felsorolt konferencia-témák az Egyesület szakmai közvéleményének azt a felfogását tükrözik, amely vallja, hogy a nemzetközi és a társadalmi változások újabb és újabb tudományos magyarázatokat követelnek, s amelyeket a közvélemény elé kell tárni annak érdekében, hogy megismerje a biztonságát befolyásoló új kihívásokat, s amelyek másfajta gondolkodást és értékítéletet, cselekvést igényelnek. Más kifejezéssel élve: a változások, s azok várható biztonsági következményeinek differenciált megismertetése során • tudatosítani szükséges a társadalmi felelôsség kérdését, • elôsegíteni az empátia és a szolidaritás érzésének kialakítását és vállalását, • mozgósítani az egyének és közösségek sokféleségét a felelôs, biztonságtudatos magatartásra. A 21. század biztonságkultúrája címmel megtartott tudományos szakértôi konferencia elméletileg elôkészítette az új biztonságkultúra társadalmasításának összetett és hosszú távú folyamatát, amely hozzájárulhat a közvélemény biztonságismereti szintjének emeléséhez, az egyéni és közösségi felelôsség erôsítéséhez, a biztonságkultúra meghonosodásához és gondolkodásmódunk korszerû, globális és komplex kialakulásához. Minthogy a társadalom felépítése és mûködése meghatározott hierarchia és ennek megfelelô felelôsség alapján mûködik, szükségszerû a differenciáltság az új biztonságkultúra kialakítása esetében is.

Zárszóként Úgy tûnik, hogy a háborús célokat szolgáló katonai technika és technológia mûszaki fejlettsége elérte azt a színvonalat, amikor komoly kockázat – jelentôs emberi és anyagi veszteség okozása – nélkül azok tömeges alkalmazása lehetetlenné vált. Ezért egyre kisebb azok alkalmazásának valószínûsége. Ugyanakkor elôtérbe kerültek olyan fenyegetések, amelyek – eredendôen nem katonai jellegûek, mégis – következményeiket illetôen biztonsági kockázatokat 17


2008.12.14.

20:43

Page 18


jelentenek népek, kontinensek vagy az egész világ számára. Akár úgy, hogy következményeik (pl. ökológiai problémák) kiszámíthatatlanok az emberi élet biztonsága szempontjából, vagy akár úgy, hogy megelôzésük vagy kezelésük során (pl. erôforrások és túlélôképesség megôrzése okán) tömegpusztító katonai eszközöket is alkalmazhatnak az arra képes államok (elég itt a 2003. évi Pentagonjelentésre utalni). Az utóbbi idôszakban alapjaiban megváltozott világ, az emberiség kiszolgáltatottsága és egymásrautaltsága lényegesen megnövelte magának az emberiségnek a felelôsségét, de különösen azokét, akik döntési helyzetben vannak, és felkészültségükön, kultúrájukon múlik, milyen következményekkel járnak döntéseik. Felelôs döntést és kulturált magatartást azonban csak attól lehet elvárni, aki ismeretében van döntése következményeinek. Ebben segíthet A 21. század biztonságkultúrája elnevezésû projekt - a TIT HABE és a MeH kezdeményezése és menedzselése alapján.

18


2008.12.14.

20:43

Page 19

DR. ENDRESZ ERNÔ

A POLITIKAI ELIT FELELÔSSÉGE A BIZTONSÁGKULTÚRA ALAKÍTÁSÁBAN A biztonság természetes emberi (társadalmi) igény. Ahhoz, hogy a világ mûködjön, és biztosítottak legyenek az értelmes emberi élet feltételei, mindenekelôtt biztonságra van szükség, a legteljesebb értelemben vett kiszámítható és komplex biztonságra. Az egyén és a társadalom illetve a világ biztonságát fenyegetô veszélyek és veszélyforrások súlyossága és megítélése az emberiség történelme során attól függôen változott, hogy milyen módon befolyásolták a normális élet feltételeit. Ennek megfelelôen tehát a teljes körû biztonság az emberi társadalmak újratermelésének, kiegyensúlyozott mûködésének alapvetô szükséglete lenne. A mai viszonyok között azonban a teljes körû biztonság még csak utópia. A biztonság bizonyos szintjének a megteremtése azonban már megoldható, melyben a társadalmakat irányító politikai elit feladata és felelôssége meghatározó. Az elmúlt félévszázad kétpólusú világrendje által fenntartott biztonság ellenére – elsôsorban – a fejlett ipari társadalmakban, az 1970–-1980-as években a tudomány, a technika, a tömegtermelés és a -fogyasztás robbanásszerû fejlôdése mellett háttérbe szorult a társadalom mindenoldalú biztonságának kérdése. Különösen érzékelhetô volt ez a jelenség a kilencvenes évek elején, amikor széles körben elfogadottá vált, hogy a hidegháborúnak vége, megszûnt a világméretû szembenállás ténye és veszélye. Széles körben felerôsödött a társadalmi tudatban a szubjektív biztonságérzet, a veszélyek hiányának a tudata. Rövid néhány év alatt azonban az emberiség megtapasztalhatta, hogy a bipoláris szembenállást követô idôszakban a világban számos kihívással, fenyegetéssel kell szembenézni. A megtapasztalt fenyegetések következtében a rövid átmeneti idôszakot követôen – az egyes országokban eltérô intenzitással – kialakult a biztonsági stratégia áttekintésének az igénye.

19


2008.12.14.

20:43

Page 20


A biztonságtudomány, mint a tudomány egyik fiatal komplex területe már jelentôs eredményeket tudhat magáénak. Létrejöttét és elterjedését a Római Klubnak köszönheti, amely az 1970-es évektôl kezdôdôen globális elemzéseivel, rendszerszemléletû megközelítéseivel és értékeléseivel alapozta meg hírnevét, új szemléletmódot hirdetett a bennünket körülvevô világ értelmezése vonatkozásában. Az egyre markánsabban teret nyerô biztonságtudomány által vizsgált és feltárt törvényszerûségek, „beazonosított” kockázatok, fenyegetések és veszélyek jellege, megelôzése, kezelése hogyanjának a gyakorlati életbe való átültetésében meghatározó szerepet játszik a biztonságkultúra. A biztonságkultúra kiteljesedésében jelentôs elôrelépést eredményezett a biztonság érték- és érdekalapú megközelítése.

A nemzeti biztonság – mint érték és érdek Az államok nemzetközi közösségét a független, kölcsönösen együttmûködô országok együttese alkotja. A kölcsönös együttmûködés során az államok kapcsolatokat építenek ki egymással és bizonyos közös érdekek képviseletében együttesen lépnek fel. A közös érdekek képviselete mellett – természetesen – megfogalmazzák és érvényesítik saját nemzeti érdekeiket. Ezek megismertetése és védelme érdekében stratégiát alkotnak, amelyet többnyire nyilvánosságra hoznak. A nemzeti stratégiák céljai és a megvalósításukra való törekvés, más államok általi elismerés nagyban befolyásolja az államok egymáshoz való viszonyát. Az alábbiakban álljon itt egy kis nemzetközi kitekintés. A nemzeti stratégia egy független állam kinyilatkozása a nemzet jövôjére, fejlôdésére, meghatározó érdekeire vonatkozóan. Tartalmazza az alapvetô célok megjelölését, megvalósításuk lehetôségeit, módszereit, eszközeit, a rendelkezésre álló és szükséges forrásokat és feltételeket. A nemzeti érdek-meghatározás és -képviselet nagyhatású teoretikusa az amerikai H. Morgenthau (1904–1980) volt, aki megalapozta a máig érvényes elméleti és módszertani megközelítéseket. Morgenthau megalkotta a politikai realizmus elméletét – a nemzeti érdek sajátos megközelítésérôl: a nemzeti érdeket tekintette az államok egymás közötti viszonya elsôdleges építôkövének. Határozottan kiállt amellett, hogy az államoknak a saját racionális érdekeit kell követniük, és ha ezeket nem hangsúlyozzák túl, akkor csak minimális érdekellentétbe kerülhetnek más államokkal. A legtöbb esetben ellentéteik kompromisszumképesek lesznek, melyek feloldása a diplomácia feladata. 20


2008.12.14.

20:43

Page 21

DR. ENDRESZ ERNÔ: A POLITIKAI ELIT FELELÔSSÉGE A BIZTONSÁGKULTÚRA KIALAKÍTÁSÁBAN

Morgenthau feltételezte, hogy megalkotott egy olyan objektív standart-ot, amely alapján bármely állam külpolitikája racionálisan és empirikusan megítélhetô. Elméletének lényege: a nemzeti érdekek és értékek védelme a politikai elit feladata. Az amerikai standart kialakulása – mint katonai megközelítés – Eisenhower elnök 1958-ban tett figyelmeztetésével vette kezdetét: nincs fontosabb katonai feladat, mint a stratégiai tervek fejlesztése, amelyek a forradalmian új fegyverek és a haderô alkalmazásához kapcsolódnak a nemzetbiztonsági célok érdekében. Egy 1985-ös kongresszusi jelentés megállapította, hogy létre kell hozni, és mûködtetni kell egy jól tervezett és magas szinten egymásra ható stratégiai tervezô rendszert. Ez az igény együtt járt a civil kontroll erôsödésével, a polgári demokrácia fejlôdésével (a civil kontroll erôsödése azt jelentette, hogy a polgári (politikai) hatóságok meg kívánták vizsgálni, hogy a haderô igényei, érdekérvényesítési törekvései összhangban állnak-e az ország védelemének valós igényeivel, az ország stratégiai helyzetével és biztonságára ható fenyegetésekkel) Közismert, hogy az amerikai 1947. évi (a Goldwater–Nichols-törvény által módosított) nemzetvédelmi törvény elôírja az elnök számára, hogy minden évben a következô évi költségvetéssel együtt nyújtson be a kongresszus számára egy átfogó jelentést az USA nemzeti biztonsági stratégiájáról, amelynek részletesen tárgyalnia kell a következôket: – az USA érdekeit a világban, és azokat a célokat, amelyek létfontosságúak Amerika nemzetbiztonsága szempontjából, – a külpolitikát, a világméretû elkötelezettséget, az USA számára szükséges nemzeti védelmi képességeket, amelyek képesek elriasztani az agresszort, és amelyek alkalmasak az Egyesült Államok nemzeti védelmi stratégiájának megvalósítására, – rövid- és hosszú távú javaslatokat a politikai, gazdasági, katonai és egyéb nemzeti képesség elemekre vonatkozóan, – az Egyesült Államok képességeinek megfelelôsségét arra, hogy végrehajtsa a nemzetvédelmi stratégiát - beleértve az egyensúly értékelését az összes nemzeti képességi elem között -, hogy támogassák a nemzetvédelmi stratégia végrehajtását, – egyéb olyan szükséges információkat, amelyek segíthetik a kongresszus tájékozottságát az ország nemzeti biztonságával kapcsolatban, – a nemzeti biztonsági stratégia hasznos iránymutatásokat ad a nemzeti katonai stratégia kidolgozásához.

21


2008.12.14.

20:43

Page 22


A fejlett polgári demokráciákban a nemzeti stratégia elemei több, a stratégiai védelmi dokumentumok körébe tartozó okmányban öltenek testet. E dokumentumok formája, tartalma, megnevezése általában - számos közös vonás ellenére nemzetenként eltérô sajátosságokkal bír. A NATO-tagállamok általában a háromszintû dokumentum-hierarchiát alkalmazzák: – nemzeti biztonsági stratégia – nemzeti katonai stratégia – doktrínák. A közös vonások és elemek ellenére sem beszélhetünk azonos dokumentumokról, hiszen a stratégiai védelmi dokumentumként ismert Fehér Könyv elnevezés mást jelent és más elemeket tartalmaz Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában, az Egyesült Államokban pedig nem is használják ezt a kifejezést. Elemezve a nemzetközi szakirodalmat úgy tûnik, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a védelmi tervezési rendszer legkörültekintôbb törvényi szabályozásával. Egy ország biztonsági környezetének változásait, és azok hatásait a nemzeti biztonságra és a védelmi képességre vonatkozóan a rendszeres stratégiai felülvizsgálatok elemzik, amelyek jelentôs mértékben hozzájárulnak a valós civil kontroll mûködéséhez. Ugyanis a megváltozott külsô (nemzetközi) és hazai feltételrendszer reális értékeléséhez a parlamenti pártok konszenzusa és a közvélemény támogatása, más kifejezéssel nemzeti egyetértés és összefogás szükséges. Ennek megteremtése pedig a mindenkori politikai elit feladata és felelôssége.

A magyar politikai elit viszonya a védelempolitikához A biztonságpolitika hazai fogalmi rendszere a hatvanas években jelent meg és az 1975-ös helsinki csúcsértekezlet után alakult önálló diszciplinává. A honvédelmi politikában a hatvanas évektôl kezdôdôen már egyértelmûen jelentkeztek a hazai determinánsok, azonban a katonapolitikának nem volt kapcsolata a külügyi dimenzióban jelentkezô biztonságpolitikával, minthogy szorosan kötôdött a Varsói Szerzôdés doktrínájához. A nyolcvanas évek második felében a magyar katonapolitika szûk értelemben a haderôformálás koncepcióira és fôleg gyakorlati lépéseire korlátozódott. A mind gyakoribb biztonságpolitikai elemzések azonban kiváltották a katonai 22


2008.12.14.

20:43

Page 23


vezetésben a konzervatív és modernizációs irányzatok közötti vitákat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a felgyorsult fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal a biztonságpolitika belekényszerítette a hazai katonai gondolkodást a kezdeti, bár még koncepciótlan reformokba. A rendszerváltást követôen – annak ellenére, hogy Magyarország földrajzi helyzete változatlan maradt –- teljesült a rendszerváltó elit egy részének történelmi vágya, az ország a politikai kelet nyugati szélérôl a nyugat keleti peremére került. A megváltozott nemzetközi helyzet és erôviszonyok a NATO és a Varsói Szerzôdés ill. a Szovjetunió között, majd a Varsói Szerzôdés felbomlása és a Szovjetunió összeomlása új helyzetet teremtett az ország hovatartozását illetôen: hamar kijózanította az eufóriából a hazai politikai elitet. Az történt ugyanis, hogy Magyarország kiesett a maga is kezdeményezte széthullás következtében egy szövetségi rendszerbôl, és egy másik szövetségi rendszer – törekvéseink ellenére sem – mutatott hajlandóságot, hogy soraiba emelje. Ennek alapvetô oka a NATO identitásválságában keresendô, amely közel négy évig frusztrálta döntéseit és követendô jövôpolitikáját. A hazai politikai elitben eluralkodott az „egyedül vagyunk egy ellenséges környezetben” pesszimizmus érzése, és ez vezetett a tévesen értelmezett „körkörös védelem” agyréméhez. A délszláv válság újabb kijózanító hatást gyakorolt a hazai politikai elitre, mivel a szomszédságunkban dúló háború komoly és közvetlen kihívást jelentett biztonságunk ellen. Mind a délszláv válság, mind a kezelésére életre hívott nemzetközi megoldások életképtelensége arra figyelmeztetett, hogy a régióban biztonságpolitikai vákuum keletkezett, és a mûködô nemzetközi szervezetek sem a válságot, sem pedig a magukra maradt, a teljes szuverenitásukat visszanyert nemzetállamok közötti viszonyokat képtelenek rendezni. Ebben a helyzetben kulcskérdéssé vált az ország honvédelmének és biztonságának a garantálása, azonban a katonai feltételek megteremtésében nem történtek érdemi változások a politikai elit részérôl. A megváltozott nemzetközi feltételrendszer hazai értelmezése nyomán a politikai elitben kialakult a semlegesség biztonságpolitikai koncepciója, ami azt jelentette, hogy – szövetségesi tagság hiányában – Magyarország megvalósíthat egy önálló, semleges biztonságpolitikát úgy, hogy a haderô létszámát – mindenekelôtt a súlyos gazdasági visszaesés következtében – a korábbinál lényegesen alacsonyabb szintre csökkenti.

23


2008.12.14.

20:43

Page 24


A semlegesség kérdése még évekig napirenden volt, leginkább a hozzá nem értô politikai elit és a hozzá csatlakozó, többnyire szakmailag alkalmatlan hûbéresek körében. De mitôl is lett volna az új politikai elit hozzáértô, hisz’ döntô többsége amatôrként vállalt fontos politikai és szakmai (többek között honvédelmi és biztonságpolitikai) döntéseket, miközben senki nem törôdött a minimális szakmai – katonai és biztonságpolitikai – kompetenciáik megszerzésére való felkészítésükkel, még ha erre történtek is kezdeményezések a ZMKA egyes tanszékei részérôl. Miközben az idôszakra jellemzô bizonytalanságban, a kiútkeresésben, az ideológiai és szakmai zûrzavarban a politikai elit felelôssége vitathatatlan volt.

A biztonságpolitika formálódása Az 1990-es évek közepére szakítani lehetett a rendszerváltozás elsô éveit jellemzô kusza és ellentmondásos biztonságpolitikai–honvédelmi nézetrendszerrel-halmazzal. A „halmaz” kifejezés azért is helytálló, mert egy rendezetlen sokszínûség jellemezte az akkori politikai elitet és a parlamenti pártokat 1989 és 1994 között Magyarország helyzetérôl, helyérôl és szerepérôl a világban, Európában, a szûkebb régióban. A sokszínûségben két mérvadó csoport ismerhetô fel: az egyik a rendszerváltás „politikai filozófiájához” köthetô, ahhoz a nézethez, hogy szakítani kell minden korábbi szövetségesi szerzôdési kötelezettséggel. Ennek következménye az lett, hogy felerôsödött az „egyedül vagyunk” attitûd, amely bizonyos történelmi gyökerekhez is köthetô – egyedül vagyunk a nemzetek nagy (szláv és germán) családjában. És a biztonságpolitikában? Ennek eldöntése és vállalása politikai stratégia kérdése. Nemzetközi helyzetünk ilyen értelmezése természetszerûleg kihatott a biztonságpolitikai elemzôk nézeteire is. Megfogalmazódott: a minket körülvevô világ változhat, de a biztonságunk érdekében mindig elegendô erôforrással kell rendelkeznünk. A biztonságot garantáló katonai erôt biztonsági szükségleteink hosszú távú figyelembe vételével kell kialakítanunk és fenntartanunk még akkor is, ha egy adott pillanatban konkrét katonai fenyegetések nem állnak fenn. Részben igazat lehet adni a szakértôi elemzésnek, mert ez a biztonságpolitikai gondolkodás teljesen logikus egy szövetségi rendszert felmondó – új katonai szövetség hiányában –, a semlegesség gondolatával komolyan foglalkozó politikai elit esetében. Azzal viszont nem lehet egyetérteni, hogy a hagyományos semlegesség fogalma napjainkban – éppen a megváltozott globális katonai erô24


2008.12.14.

20:43

Page 25


viszonyok következtében – idejétmúlt, fenntartása pedig gazdasági és egyéb tekintetben – egyszerûen lehetetlen. Az elôzô koncepcióhoz – gyökereit, illetve annak elágazásait tekintve – illeszkedik a másik nézet, amely a magyar politikai elit gondolkodásában 1956 óta kódolva van: a semlegesség vágyálma. A „körkörös fenyegetettség” reakciói valóban elvezethetnek a semlegesség igenléséig. Természetesen, a NATO-csatlakozással (1999) mindezek a szélsôséges és szakmailag megalapozatlan politikai koncepciók a történelem süllyesztôjébe kerültek és fokozatosan kialakult az egységes biztonságpolitikai felfogás. Azonban ennek a folyamatnak a bemutatása, megértetése és elfogadtatása, fôleg tudatosítása nem kapott kellô figyelmet a politikai elit részérôl a közvélemény általános és differenciált tájékoztatását és felkészítését illetôen – még a hadsereg hivatásos állománya körében sem. (errôl a TIT HABE szakértôi számos tapasztalattal rendelkeznek az ország legkülönbözôbb térségében magtartott lakossági fórumok nyomán).

Miben gyökerezik a magyar politikai elit ellentmondásos magatartása? A rendszerváltozás során létrejött új politikai elit magán viselte a politikai átmenet jellemzô sajátosságait, amelyek szoros összefüggésben voltak a közvetlen történelmi elôzményekkel. Ezzel is magyarázható, hogy az elit által megjelenített politikai kultúrában számos törésvonal volt tapintható az 1990-es évek Magyarországán. a) Az elsô törésvonal a pártok politikai elitje és a társadalom között húzódott. A pártok politikai elitje és a kormányzati elit köreiben megtalálhatóak a „csodálat iránti és a különleges teljesítményeknek járó és megkülönböztetett elismerés igénye”, miközben elfeledkeznek a közvélemény tájékoztatásáról, megkérdezésérôl a történelmileg fontos kérdésekben. „A magyarság nem csodálkozik, nem is csodál, bár olykor csodálatos dolgokra képes”. (Bihari Mihály: Politikai stílus és kultúra Magyarországon a 90-es évek elején, MPÉK, 1993) b) Másik lényeges törésvonal a kormányzó elit és a többi párt elitje között tapasztalható. Korabeli elemzések szerint ez a törésvonal folyamatosan mélyül és szélesedik, ezért egyre kevésbé valószínû, hogy fontos kérdésekben konszenzus teremthetô a kormányzat és ellenzéke között. „A mindenkori politikai elitre oly jellemzô sérelmi politizálás eltávolítja egymástól a politikai ellenfeleket, a múltbéli sérelmek ébrentartására bazíroz, és ezáltal lecsökkenti a demokratikus poli25


2008.12.14.

20:43

Page 26


tika legfontosabb összetevôjének, a kompromisszum képességének a mértékét.” – Bihari, 1993. c) Az 1990-ben hatalomra került politikai elit tagjainak egy részével szembeni féktelen bizalmatlanság „beszûkítette a kormányzó párt rekrutációs bázisát”, aminek következtében az új kormányzó elit intézményes kontraszelekciós mechanizmust épített ki. Ennek során kiszorultak a hatalmi elitbôl azok a szakképzettséggel rendelkezô személyek és csoportok, amelyek valamelyest értették vagy érdeklôdtek a biztonságpolitika, a honvédelmi vagy katonapolitika iránt. Ennek következtében mintegy egy évtizeden keresztül hiányolta a magyar politika az elit ez irányú hozzáértését.

Mi jellemzi a magyar politikai elit magatartását? Magyarország biztonságának és védelmének helyzete értelemszerûen és sajnálatos módon leképezi a politikai elit mindenkori állapotát, az ország nagy ügyeihez való viszonyát, következésképpen biztonságkultúráját. Úgy tûnik, ezen a helyzeten nem igazán lehet túllépni. Van ugyanis egyfajta állandóság és kontinuitás a magyar politikai elit összetételében, mozgás- és magatartásformájában, kultúrájában. Bizonyítékként néhány észrevétel: • „...tény, hogy 2004-ben gyakorlatilag ugyanaz a politikai elit irányítja az országot, mint amelyik 1989-ben fellépett a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon. Ez a környezô országokhoz képest szinte példátlan személyi kontinuitás nyilvánvalóan stabilizálta és megmerevítette a demokrácia iránti lelki beállítottságot is”. (Fritz Tamás, MPÉK, 2004), • a magyar politikai elit tehát egy és ugyanaz a politikai és hatalmi rendszerváltás óta. Egy „bebetonozott” elitrôl van szó, még ha gyakorlatilag két táborra oszlik is annak ellenére, hogy idônként gazdasági kapcsolatokról és egyéb összefonódásokról szóló hírek kerülnek nyilvánosságra, • az évek múlásával a két politikai-ideológiai tábor eltávolodása egyre markánsabb. Ebbôl következik, hogy meghatározó nemzeti kérdésekben, így a biztonságpolitikában is egyre nehezebb megegyezést elérni. Különösen igaz ez a kisebbségi kormányzás idôszakában, • az évek múlásával és a politikai elit tekintélyének az erodálásával egyre erôteljesebb a politikai elit eltávolodása a társadalom egészétôl. Egy 2006-os felmérés szerint a megkérdezettek 60 százaléka a teljes politikai elit alkalmatlanságát jelölte meg az ország gondjai megoldását akadályozó tényezôk között. (Népszabadság, 2006. december 7.) 26


2008.12.14.

20:43

Page 27


Ez utóbbi vélemény ma is erôsen tartja magát a hazai közvéleményben. Abból táplálkozik, hogy milyen a politikai elit problémamegoldó képességének a társadalmi megítélése. A rendszerváltás óta eltelt idôszak áttekintése során legsikeresebbnek ítélt tárcák között szerepel a külügy-, az igazságügy- és a honvédelmi minisztérium. Ennek okai között markánsan jelen van az az egyszerû körülmény is, hogy ezeknek a tárcáknak a tevékenysége nem érinti közvetlenül a közvélemény mindennapjait, eltérôen az egészségügytôl, a szociálpolitikától, az oktatásügytôl stb. Érdekes azonban az a körülmény, hogy a népszerû minisztériumok vezetôi többnyire népszerûtlenek, aminek a magyarázata meglehetôsen bonyolult, ezért több figyelmet érdemelne. Napjainkban, közel két évtizeddel a rendszerváltást követôen, a hazai politikai elit nehéz helyzetbe navigálta magát, általános politikai és szakmai-kormányzati hitelessége sok kérdôjelet vet fel a társadalom legkülönbözôbb területein (vö.: népszerûségi listák). Ezek között – a gazdasági élet, az egészségügy, az oktatás, az információs társadalom – mellett olyan össztársadalmi, hosszú távú stratégiai kérdések is szerepelnek, mint a koherens magyar biztonságpolitika, a haderô átalakítása, a rendészeti stratégia stb., amelyek egységes kialakítása és következetes, hosszú távú megvalósítása kompromisszumkészséget és -képességet igényel a politikai elit minden tagjától.

A politikai elit felelôssége Közhelynek tûnhet, de igaz, hogy a politikai elit, amely magára vállalja a társadalom irányítását, elidegeníthetetlen felelôsséggel tartozik a társadalom biztonságának szavatolásáért is. E felelôsség egyszerûen megfogalmazható az alábbi területeken: – a biztonság hazai és nemzetközi feltételeinek helyes megítélése, – hiteles biztonsági koncepció megalkotása, – a biztonság szavatolásához szükséges feltétel- és eszközrendszer biztosítása. A 21. század elején ható – hazai és nemzetközi – folyamatok elemzése azt mutatja, hogy a politikai elit felelôssége a korszerû biztonságkultúra hazai érvényesítésében elodázhatatlan és megkerülhetetlen, mert a nemzetközi viszonyokban új típusú válságjelenségek és kihívások jelei mutatkoznak, melyek átalakíthatják a nemzetközi erôviszonyokat, a nemzetek és nemzetközösségek érték- és érdekviszonyait.

27


2008.12.14.

20:43

Page 28


Rövidtávon (1–5 év) az energiaválság sürget: – kielégítetlen energiaigények (Kína, India) – tartósan magas árak – küzdelem az energiaszükséglet biztosításáért – új érdekcsoportok és új szövetségesi kapcsolatok Középtávon (5–30 év) élelmiszer- és ivóvízválság fenyeget: – radikális áremelések – elosztási problémák, éhséglázadások – tömeges megélhetési migráció – kétoldalú és regionális konfliktusok Hosszú távon (10–50 év) környezeti válság fenyeget: – felerôsödnek a biztonsági kockázatokat jelentô ökológiai problémák – a katasztrófális éghajlatváltozások már-már visszafordíthatatlanok – az ökológiai változások veszélyeztetik a fenntartható fejlôdés biztosítását – az egyenlôtlen népesedési folyamatok elmélyítik a gazdasági–szociális egyenlôtlenségeket – a fejlett államok és azok szövetségei katonai erôt alkalmazhatnak erôforrásaik védelmében. Az új típusú fenyegetések a biztonság nem katonai dimenzióit jelentik, megelôzésük ill. kezelésük tehát nem katonai eszközöket igényelnek. Várható következményeik között figyelemre méltó • egyfelôl az a körülmény, hogy a valós hatalom (nagyhatalmak, erôforrással rendelkezô országok, térségek) vagy vélt hatalom (szélsôséges, agresszív politikai-hatalmi rendszerek) birtokában a politikai és gazdasági elitek képesek kiszámíthatatlan lépések megtételére az erôforrások megvédése vagy megszerzése érdekében • másfelôl negatívan befolyásolja a nemzetközi együttmûködés lehetôségeit, a tömegek megnyerésének és kulturált magatartásának hatásfokát az, hogy a kormányok, a politikai elitek nem fordítanak kellô figyelmet a közvélemény kellô szintû tájékoztatására és felkészítésére a várható következmények jellege és hatásainak kezelése szempontjából. A fenti elôrejelzések lehetséges folyamatok – mai ismereteink szerint még – kiszámíthatatlan következményei, bekövetkezésük nem szükségszerû, azok megelôzhetôek és elkerülhetôek. Ebben döntô szerep hárul a politikai elitekre. 28


2008.12.14.

20:43

Page 29

DR. NAGY KÁROLY

AZ ÚJ BIZTONSÁGI KULTÚRA PROGRAM SAJÁTOSSÁGAI Alapvonások A biztonsági kultúra iránti igény a biztonság totalizálódásából és a biztonsági problémák komplexitásának rohamos növekedésébôl ered. Totalizálódás alatt értjük, hogy a biztonsági kérdések, problémák és szempontok egyre nyilvánvalóbban jelennek meg a mindennapi lét valamennyi területén. A biztonság kilépett a hadseregek, a rendôrségek, titkosszolgálatok, vagy akár az ipar zárt üzemeinek világából, és a biztonsági problémákkal való törôdés életünk szerves részévé vált. A biztonság fogalmára sokféle tartalmi meghatározás létezik. A magunk részérôl mi azt a definíciót használjuk, hogy „a biztonság valamely rendszer normál állapota fenntartása feltételeinek összessége”1. Ehhez a meghatározáshoz az alábbi megjegyzéseket fûzzük: • a biztonság fogalmának használata csak a „létezôk” rendszerként megalkotott, lokalizált körének viszonylatában releváns, • a normál állapot (Kornai nyomán2) nem minôsítô jelzô, hanem csupán azt fejezi ki, hogy a rendszer mûködôképes, illetve képes az adott állapotot huzamosan fenntartani. A fentiekbôl is adódóan az új biztonsági kultúra egyik legfontosabb vonása a rendszerszemlélet újraéledése, alkalmazásának általánossá válása. A rendszerszemlélet, melynek lényege a rendszeralkotással, a dolgok, a problémák rendszerkénti lokalizálására való törekvés, jelentôsége a kezelhetetlen komplexitás 1

Nagy Károly, Karasszon Anna: Aid Economies – Slack of Globalization. Elôadás. Elhangzott „Foreign Military Missions Defence Economy's Point of View /with Afghanistan in Focus” konferencián. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2008. május 30. 2 Kornai János: A hiány. 3. kiadás. Közgazdaság és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 63.o.

29


2008.12.14.

20:43

Page 30


kezelhetôvé tételében van. A helyes rendszerszemlélet segít a célelérés szempontjából lényeges dolgokat helyesen megkülönböztetni a lényegtelenektôl. A rendszerszemlélet, a rendszeralkotás mély filozófiai, logikai ismereteket és ezek alkalmazásának képességét igényli. Már ebbôl is nyilvánvaló, hogy az új biztonsági kultúra az „általános kultúrában” gyökeredzik. A biztonsági kultúra másik lényeges eleme a „biztonság tudatosság”. Tudatosság alatt azt értjük, mindenkinek törekednie kell arra, hogy megértse, illetve tisztában legye vele, hogy az adott tevékenység, amelyet éppen folytat, vagy azok az értékek, amelyek fontosak számára, milyen veszélyeztetéseknek vannak kitéve. Ezeknek a veszélyeztetéseknek a realizálódása milyen károkat okozhat, és, hogy mennyire hatásosak azok az ellenintézkedések, amelyeket ô maga, vagy mások tettek annak érdekében, hogy a károk, állapotromlások ne következhessenek be. Összességében a biztonsági tudatosság legfôképpen tudatos kockázatkezelést jelent. Az új biztonsági kultúra lényeges vonása a kockázat kerülésrôl a kockázatok tudatos kezelésére való áttérés. A biztonsági kultúra harmadik lényeges eleme az együttmûködés képességének fejlôdése, pontosabban a biztonság érdekében az együttmûködésre való törekvés általánossá és természetessé válása. Szép példa az együttmûködés új formáira az amerikai kongresszus által 2002-ben elfogadott cyber bûnözés elleni törvény3, amely radikálisan szakítva a korábbi gyakorlattal, immáron nem az állam által megalkotott szabályok betartását, követelmények érvényre juttatását írja elô, hanem a biztonság érdekében alkalmazandó szabályok, eljárások interaktív továbbfejlesztése érdekében történô együttmûködésre kötelezi az állami és a gazdasági szervezeteket. Az együttmûködés fontos feltétele a „konszenzus képesség” és a koordináció. A konszenzus-teremtés éppúgy, mint a koordináció, nem csupán „szándék-etikai” kérdés, hanem professzionális megközelítést, szakirányú ismereteket, tudást igényel. Mind a kettôt „meg kell tanulni”. A biztonság fenntartásában, védelmében minden résztvevô fontos szereplô. A résztvevôk – szerepüknek megfelelô mértékben – tudatában kell, hogy legyenek az érintett biztonsági kockázatoknak és a lehetséges megelôzô lépéseknek, felelôsséget kell, hogy vállaljanak, és lépéseket kell, hogy tegyenek környezetük biztonságának növeléséért. Ez csak úgy érhetô el, ha az állam biztonsági, hatalmi szervezetei nem tekintik magukat többé a biztonság-védelem kizárólagos letéteményesének, hanem az egyenlô fontosság jegyében párbeszédet kezdeményeznek, és együttmûködnek a társadalom más szereplôivel. Az egyenlô fontosság ellenére a lehetôségek és a képességek eltérôek lehetnek, és nyilvánvalóan eltérôek is. 3

„The Cyber Security Enhancement Act” approved by American legislation in 2002.

30


2008.12.14.

20:43

Page 31

DR. NAGY KÁROLY: AZ ÚJ BIZTONSÁGI KULTÚRA PROGRAM SAJÁTOSSÁGAI

Elôzmények A 90-es évek közepére a legfontosabb biztonsági kérdéssé vált az Internet biztonsága. 1995. október 17-én került megrendezésre a Budapesti Kongresszusi Központban az Elsô Magyar Internet Biztonsági Konferencia. Ezen már megfogalmazódott az új biztonsági kultúra alapvetô vonása, az együttmûködés iránti igény: „A kíbertérben résztvevôk és az intézmények kapcsolatában az egyoldalú kontrollt és a szembenállást fel kell váltania a kölcsönös bizalmon alapuló együttmûködésnek. E követelmény legfontosabb vonzata, hogy az intézmények erôforrásait a kibertérkommunikáció feletti kontroll fenntartására irányuló reménytelen és ugyanakkor értelmetlen erôfeszítések helyett a résztvevôi közösségekkel való együttmûködésre, a kíbertérben menthetetlenül kialakuló „fekete lyukak” (külön érdek érvényesítésre törekvô, zárt elosztási koalíciók) felfedésére, lokalizálására és felszámolására kell összpontosítani. ...Remélhetô, hogy az ilyen hozzáállás számos, manapság megoldhatatlannak tûnô, az emberi társadalmakat sújtó más természetû biztonsági probléma megoldása terén is sikerhez vezethet4.” 1997-ben már explicit módon megfogalmazódott az új biztonsági kultúra szükségessége: „Felbecsülhetetlen a jelentôsége egy minôségileg új, szabványosított elemeken építkezô biztonsági kultúra meghonosodásának ...A NATO-csatlakozás révén egy gyökeresen új biztonsági kultúra fog kibontakozni. A kedvezô változások – minden bizonnyal – kezdetben a kormányzati szférában fognak megvalósulni, de hatékony konverziós technikák alkalmazásával az új módszerek és normatívák szélesebb körû elterjedésének felgyorsítása is lehetôvé válhat. A sikeres konverzió alapfeltétele a kormányzat és a civil társadalom, a civil szervezetek közti párbeszéd, hatékony együttmûködés kibontakoztatása. A tudásközpont – alaptermészeténél fogva – segíti az együttmûködés kibontakoztatását.5” 2002. az új biztonsági kultúra program vonatkozásában az „áttörés” évének tekinthetô. Ekkor már globális vonatkozásban megfogalmazódtak egy ilyen program iránti igények. A három legfontosabb, ezzel kapcsolatos dokumentum a következô:

4

Nagy Károly: A virtuális világok biztonsága. Elôadás. Elhangzott Az Internet biztonsága címû konferencián. Kongresszusi Központ, 1995. október 17. Megjelent a Tudományos és Mûszaki Tájékoztatás címû folyóiratban, 1996, 4-5. szám. 5 Nagy Károly: Tudásközpontok szerepe az információs társadalomban. Elôadás. Elhangzott a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei szervezte megalakulásának 20 éves évfordulója alkalmából szervezett szakmai napon. 1997. október 30., Tudomány és Technika Háza, Nyíregyháza.

31


2008.12.14.

20:43

Page 32


• OECD Tanácsa 2002. június 25-i 1037. ülésén elfogadott „Irányelvek”. • az ENSZ közgyûlésének 57. ülésén (2002. november 26.) elfogadott A/RES57/239. számú határozata. • „The Cyber Security Enhancement Act” approved by American legislation in 2002.

A magyar „Új Biztonsági Kultúra Program” kibontakozása Az Új Biztonsági Kultúra Program a 2005 ôszén kibontakoztatott, „A NATO-ban való mûködésünk minôségileg új alapokra helyezése” megnevezésû, három pillérre alapozódó program (1. sz. ábra) egyik alapvetô „ága”, A NATO-val Kapcsolatos Ismeretek Hazai Társadalmasítása Program és a Honvéd Vezérkar Fônöke által a haderôreform támogatásának biztosítása érdekében indított Párbeszéd Program egyesítése, integrálása alapján jött létre. Az egyesítésrôl, illetve az ezzel kapcsolatos együttmûködésrôl 2007. május 1-jén született megállapodás (2. sz. ábra).

1. sz. ábra. A NATO-ban való mûködésünk minôségileg új alapokra helyezése program három alappillére

32


2008.12.14.

20:43

Page 33


2. sz. ábra. Az Új Biztonsági Kultúra Program kialakulása

Az Új Biztonsági Kultúra Program közvetlenül az OECD Tanácsa 2002. június 25-i 1037. ülésén elfogadott „Irányelvek”-re alapozódik. Az Irányelvek egy globális biztonsági kultúra létrehozatalát kezdeményezik. Ez a dokumentum képezi az alapját az ENSZ közgyûlésének 57. ülésén elfogadott A/RES57/239. számú határozatnak. Az Irányelvek és a határozat az információrendszerek és hálózatok biztonsága, a cyber security szempontjából szorgalmazza az új biztonsági kultúra kialakulását. A mi kezdeményezésünk, azaz az Új Biztonsági Kultúra Program a biztonság tágabb dimenzióira is kiterjeszti az irányelveket. Felfogásunk szerint a biztonság fogalom teljes komplexitása vonatkozásában is beszélhetünk egy új biztonsági kultúra kialakulásának szükségességérôl. Az új biztonsági kultúra középpontjában az áll, hogy a globális változások megkövetelik a kormányoktól, az üzleti vállalkozásoktól, egyéb szervezetektôl és nem utolsó sorban a társadalom tagjaitól, hogy az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt helyezzenek a biztonságra. Ez nem csak nagyobb odafigyelést, hanem minôségileg új megközelítés követelményét jelenti. A minôségileg új megközelítés legfontosabb jellemzôje az állam, különbözô állami intézmények, a kormányzat privát szférához való viszonyának megváltozása. Az eddigi védô–védelmezett, követelményszabó-végrehajtó, ellenôrzô–ellenôrzött, illetve egyéb módon 33


2008.12.14.

20:43

Page 34


megnyilvánuló „alá-fölérendeltségi” viszonyt egy egyenlô együttmûködésen, partnerségen alapuló viszonynak kell felváltania. Szép példája ennek az amerikai törvényhozás által 2002-ben elfogadott „The Cyber Security Enhancement Act”, amely a biztonsági problémák megoldásának legfontosabb feltételeként a fentiek szerinti együttmûködést írja elô. A NATO-tagországok együttmûködése során felhalmozott tudás, tapasztalat nélkülözhetetlen az új biztonsági kultúra kialakulásához. Programunk egyik fô célkitûzése ezen tapasztalat közvetítésével elôsegíteni az együttmûködés fentiek szerinti új formáinak kialakulását. A NATO számos lehetôséget kínál olyan, a tagországok fejlôdésének, problémamegoldó képességének erôsítése terén használható ismeretek, tudás átadására-átvételére olyan területeken, mint például a konszenzus-teremtés, a krízismenedzsment, a koordináció stb. Az Új Biztonsági Kultúra Program nem korlátozódik csupán ismeretterjesztésre, szemléletformálásra. Az értékrend az együttmûködés fejlôdését konkrét intézményfejlesztési feladatokhoz kapcsolódóan segíti elô. E tekintetben abból indulunk ki, hogy intézmények alatt nemcsak szervezeteket, de a szervezetekkel együttmûködô emberek viselkedését is értjük. Ilyen intézményfejlesztési program eredményeként jött létre – és ezzel „kész termékként” már kivált az Új Biztonsági Kultúra Programból – a magyar vezetésû afganisztáni tartományi újjáépítési csoport. Más intézmények létrehozatala, fejlesztése még folyamatban van. Ilyenek például a magyarországi NATO Logisztikai Kiválósági Központ, vagy a Magyar Energiabiztonsági Központ. Az utóbbi, amely lényegét tekintve egy energiabiztonsági tudásközpont, virtuális autonóm közigazgatási intézményként fog létrejönni, új fejezetet nyitva ezáltal a hazai intézményfejlesztés történetében. Kézenfekvô, hogy olyan biztonsági jellegû intézményfejlesztéssel kapcsolatos feladatok, mint például a válságkezelés új rendszerének kialakítása, ugyancsak az Új Biztonsági Kultúra Programba integráltan nyernek megoldást. Az Új Biztonsági Program keretei közötti megvalósítás biztosítani fogja a válságkezelési rendszer fejlesztésének, illetve a konkrét válságkezelési feladatok megoldásának megfelelô társadalmi támogatottságát és a bonyolult rendszer számos szereplôje közti hatékony együttmûködés kialakulását.

A tudás szerepe az új biztonsági kultúra kialakulásában Az új biztonsági kultúrára való áttérés fontosságát jelzi, hogy a globalizáció korában a biztonság alapvetô, központ értékké válik. Ezen érték megóvása, a biztonság fogalomban tükrözôdô feltételek folyamatos újratermelése túllép a nem34


2008.12.14.

20:43

Page 35


zetállamok (itt most ez alatt az állami intézményrendszereket értjük) feladatkörén. Egyfelôl bonyolult nemzetközi együttmûködési rendszerek kialakulása bontakozik ki, másfelôl pedig egyre nagyobb szerep jut a gazdaság szereplôinek, a civil társadalomnak. Ezzel párhuzamosan megfigyelhetô a modern nemzetállamok funkcióvesztése is. Ez érinti a védelmi-biztonsági funkciókat is. Az érdemi biztonsági-védelmi szerepkör nélkül maradt, funkciójukat vesztô állami intézmények feleslegesen apasztanak el jelentôs költségvetési forrásokat, és paradoxon módon, puszta létükkel egyre nagyobb veszélyt jelentenek a biztonságra. Mindezek tükrében nagy a felelôssége az egyes országok politikai erôinek, pártjainak, kormányainak a helyes biztonságpolitika kialakítását, folytatását illetôen. A biztonságpolitika, ha nem is közvetlenül, de végsô soron meghatározza azt, hogy egy adott országban megtermelt nemzeti jövedelemnek mekkora hányada és milyen módon használható fel az objektív védelmi-biztonsági szükségletek kielégítése érdekében. Az objektív szükségletek feltárása a tudomány feladata, a politikán múlik azonban, hogy a különbözô érdekek egyeztetése, ütköztetése, érvényesítése hogyan valósul meg, és az ennek révén kialakuló biztonságpolitikai célok mennyire lesznek immanensek az objektív társadalmi szükségletekkel. A biztonságpolitikai célkitûzések megvalósítása már alapvetôen a kormányok feladata. A politikai célok kitûzését és megvalósítását nehezíti, ha a politikai érdekegyeztetés nem különül el megfelelô módon a kormányzattól. Ebben az esetben elôadódhat, hogy a különbözô minisztériumok, egyéb kormányzati szervek, mintegy maguk vállnak önmaguk tevékenységének meghatározójává. A kormányoknak ebben az esetben inkább csak legitimáló szerepük van, azaz bizonyos korlátozásokkal, módosításokkal, de csupán jóváhagyják a különbözô tárcák saját magukra vonatkozó feladat meghatározásait. A tárcák erôfeszítései nagyobb részt kimerülnek különbözô „érdekeik” érvényesítésében, és a végrehajtásra már kevesebb erô marad. A rohamosan növekvô „döntési teher” okán gyakorta elsikkad a döntések érvényre juttatása. Az együttmûködés, a párbeszéd segíthet meghaladni ezt az állapotot. Párbeszédre, együttmûködésre van szükség a különbözô nemzetközi szervezetekkel, más országok kormányaival, a hazai civil társadalommal, a gazdasági élet szereplôivel. A párbeszéd, az együttmûködés elôsegíti a problémák megoldásához szükséges új ismeret kialakulását, megszerzését. Ezek az ismeretek megalapozzák az elhaló félben lévôk helyébe új funkciókat támasztó, újfajta objektív szükségletek felismerését, és elôsegítik ezen szükségletek kielégítése feltételeinek megteremtését. A dolog természetesen nem ilyen egyszerû. A kibontakozást paradoxon jellegû ellentmondások, ellentétek nehezítik. 35


2008.12.14.

20:43

Page 36


Nyilvánvaló, hogy a párbeszéd az együttmûködés fontos feltétele, hogy az abban résztvevôk egyaránt megfelelô információval, ismeretekkel, tudással rendelkezzenek. Ezt különösen nehéz megteremteni a biztonsági szférában, ahol intézményesített az információ, az ismeretek zárása, áramlásának akadályozása. Példának okáért, hogyan lenne elvárható az, hogy valamely ország lakossága széles körben támogassa a NATO célkitûzéseit, ha az átlagember, de még a közhivatalokat betöltô személyek túlnyomó többsége sincs birtokában a NATO-val kapcsolatos alapvetô ismereteknek sem. Ennek oka lehet például ezen ismeretek – a NATO szempontjából publikus részének – indokolatlan zárása, misztifikálása, esetenként pedig külön-érdek érvényesítés céljából történô kisajátítása. A párbeszédhez, az együttmûködéshez szükséges ismeretek, tudás széles körben való kiterjesztése tehát nem egyszerû feladat. A mégoly intenzív hagyományos ismeretterjesztés a lemaradásokat sem képes behozni, nemhogy lépést tudna tartani a gyorsuló változásokból adódóan rohamosan bôvülô információval. Itt „indusztrializált” tudásmenedzsment támogatásra van szükség. Ennek fontos infrastrukturális feltételét képezi a tudásközpontok hálózata. A tudásközpontok átalakítják a társadalmi létszféra minden területét. Megjelenésük, intézményesülésük új lendületet ad a globális információs társadalom kialakulása 2001. szeptember 11-ét követôen megtorpant folyamatának. A tudásközpontok nagy horderejû, alapvetô társadalmi változások katalizátorai lehetnek. Legfontosabb talán, hogy a nagyobb átláthatóság és az alapvetô ismeretekhez való hozzáférés – a széles társadalmi szféra számára történô biztosítása révén – bealkonyul a fontos ismeretekbôl való kirekesztésen, az információ monopolizálásán alapuló politizálásnak. A nemzetközi integrációtól a megszerzett monopóliumukat féltô politikai erôk éppúgy ellehetetlenülnek, mint az integrációs érdekekre hivatkozva új monopóliumokat kovácsoló különérdek-érvényesítôk. A tudásközpontok szolgáltatásainak köszönhetôen felgyorsuló, új erôre kapó és társadalmasodó innováció tényleges felzárkózási lehetôséget biztosít a társadalom széles rétegei számára. A pozitív változások terén talán a legfontosabb a civil szervezetek, a civil társadalom megerôsödése. Megjelennek a hatalom ellenôrzésének nem-politikai formái.

A biztonsági kultúra konkrét „alkalmazási területei” Az új biztonsági kultúra kialakulása fontos feltétele biztonságpolitikánk megújításának. Mindenekelôtt az eddiginél szélesebb körû társadalmi párbeszéd kibontakoztatására van szükség a biztonságpolitika alapvetô irányait, realizálását érin36


2008.12.14.

20:43

Page 37


tô kérdéseket illetôen. Itt egyaránt megjelenik a biztonsági kultúra párbeszédet, együttmûködést szolgáló hatása, jellege, és a párbeszédhez, az együttmûködéshez szükséges információ, tudás megszerzésének tudásmenedzsment támogatása. A biztonságpolitika érvényre juttatása megfelelô koordinációt igényel. A koordináció legalábbis Magyarországon „hiánycikk”. Mindenekelôtt hiányoznak a kulturális feltételek: aki koordinációs szerepkörbe kerül, az gyakran nem rendelkezik megfelelô empátiával, együttmûködési és konszenzusteremtô képességgel. Ezek pótlására a valóságos koordináció helyett inkább dirigálni, irányítani akar. A koordinációnak nemcsak a kulturális, de a tudásbeli, a megfelelô kommunikációt támogató információtechnológiai feltételei is hiányoznak. Nem tudunk róla, hogy a koordinációs tevékenység elméleti-módszertani megalapozásával, tanításával idehaza megfelelôen széles körben foglalkoznának. Nem terjedtek el a koordinációhoz szükséges magas szintû tapasztalati tudás elsajátítását szolgáló szimulációs tréning-módszerek sem. Közvetlen a biztonsági szférához kapcsolódik, hogy a NATO-ban jól bevált és széles körben alkalmazott konszenzus-teremtô technikák is csak kevesek számára ismertek. Hiánycikk a konszenzus-teremtés tudásmenedzsment támogatása is. Csorbát szenvednek a stratégiai megközelítési mód alkalmazására irányuló törekvések és általában a stratégiai tervezés. Ennek legfôbb oka, hogy hiányoznak a virtuális (jövôbeni) szükségletek felismerését segítô modellezési módszerek, technikák, illetve az alkalmazott modellek sokkal inkább magyarázó jellegûek, semmint szimulációsak. Mindezek folytán gondolkodásunkban (a biztonsági kérdéseket illetôen is) eluralkodott az empirizmus. Ez nem csak a jövôbeni megfelelés szempontjából veszélyes, de a jelenben is káros. „Úgy tûnik, hogy az emberi értelemnek elôször önállóan meg kell konstruálnia a formákat, hogy azután a dolgokban igazolhassa jelenlétüket. Kepler csodálatos életmûve különösen szépen bizonyítja azt a tényt, hogy a puszta empíriából nem virágozhat ki a megismerés, hanem ehhez a képzeletünkben kigondoltakat össze kell hasonlítani a megfigyelések eredményeivel.”6

6

Einstein, Albert: Johannes Kepler. Megjelent a „Válogatott tanulmányok” címû kötetben. Gondolat Kiadó, Budapest, 1971., 222. oldal

37


2008.12.14.

20:43

Page 38


Javaslatok, összefoglaló A globalizációból eredô biztonsági kihívásoknak való megfelelés, a „cyber security” problémák egyre fenyegetôbbé válása, a válsághelyzetek kezelésében, a krízis-menedzsmentben, a „bukott államok” által elôidézett veszélyek elhárításában való érdemi részvételünk képességének kifejlesztése új biztonsági kultúra kialakulását igényli. Az új biztonsági kultúra teremt feltételeket a megfelelô biztonságpolitika kialakításához és érvényre juttatásához, az ennek érdekében való széles körû társadalmi összefogáshoz és a nemzetközi együttmûködésbe való hatékony bekapcsolódáshoz. Az új biztonsági kultúra kialakulásának fontos feltételét képezik a különbözô profilú tudásközpontok. Ezen túlmenôen a tudásközpontok megjelenése, globális hálózatuk kialakulása mélyreható változásokat fog elôidézni a védelmi-biztonsági „szektor” mûködésének olyan meghatározóan fontos területein, mint például a titkosszolgálatok tevékenysége. Átalakulnak a politikai tevékenység, a politikai érdekérvényesítés feltételei is. Mindezek a változások súlyos feszültségek, kemény ellenállás leküzdése révén valósulhatnak meg. Éppen ezért a tudásközpontok hálózatának létrejötte nemcsak elôsegíti az új biztonsági kultúra kialakulását, de egyben ezen kultúra elterjedésétôl remélhetô a tudásközpontok társadalmi elfogadottságának a támogatása. Mindezek okán az új biztonsági kultúra kialakulásának támogatása céljából kibontakoztatandó programok fontos elemét kell, hogy képezze a tudásközpontok létrehozatala. A mi Új Biztonsági Kultúra Programunk alapvetô sajátossága, hogy nem csak szemléletformálásra, értékrend alakításra irányul, hanem új intézmények sorát is életre hívja. Ezen intézmények sorában a legjelentôsebb szerep a különbözô – biztonsági – tudásközpontoknak jut. Jelenleg két ilyen tudásközpont fejlesztése van folyamatban. Az egyik a virtuális tudásközpontként mûködô magyar energiabiztonsági központ, a másik pedig egy virtuális tudásközponttá fejlôdô magyarországi NATO kiválósági központ. Az Új Biztonsági Kultúra Program kibontakoztatása és az ennek keretében végrehajtott intézményfejlesztési feladatok hasznosak lehetnek a társadalmi–gazdasági létszféra más dimenzióiban megjelenô intézményfejlesztési feladatok végrehajtásához. A Program fontos célkitûzése a felhalmozott tudás, tapasztalatok átadása más „kultúra-programok” kibontakoztatását támogatandó.

38


2008.12.14.

20:43

Page 39

KOVÁCS ATTILA

TÁRSADALOM ÉS HONVÉDELEM – KOMMUNIKÁCIÓS SZEMPONTBÓL ,,Communicare necesse est"

A XXI. században így módosul az évszázadokig érvényes latin mondás. S valóban így van, napjainkban legalább annyira fontos, s oly mértékig elôtérbe került a kommunikáció, mint évszázadokkal ezelôtt a hajózás, a tengerek meghódítása. Napjainkban a média alakítja, formálja a közgondolkodást, a közvélekedést, problémákat old meg, ugyanakkor problémákat okoz.

A „Legtöbb félreértés a világon az értelmezhetetlen szavakból ered” Erre az idôtálló megállapításra Kossuth Lajos világított rá. Különösen így van ez napjainkban, amikor rendkívüli módon felértékelôdött a kommunikáció. Olyan környezetben élünk, amikor elengedhetetlen a gyors, a pontos, a hiteles tájékoztatás. A közérthetô beszéd, a hiteles megnyilvánulás. Mind az állami, mind pedig a magánszféra egyik leggyengébb láncszeme a kommunikációs hátország, ami, hisszük vagy sem - de nagymértékben akadályozza az ország versenyképességét, lassítja a felzárkózást, a gazdasági fejlôdést. Hiába a média térnyerése, a kommunikációs munka gyermekcipôben jár, aminek elsôdleges oka a szakemberhiány, illetve az oktatás és képzés elmaradottsága. Az oktatási intézmények csak az utóbbi években kezdték meg a kommunikációs szakemberek képzését, akikbôl meglehetôsen kevés áll rendelkezésre. A kommunikáció ráadásul állandó megújulást, rengeteg gyakorlást igényel, ami sok idôbe és pénzbe kerül. Pedig a média, a nyilvánosság nagy segítség is. De csak akkor, ha tudunk vele élni, ha ki tudjuk használni a benne rejlô lehetôségeket. Ellenkezô esetben kárt okozhat, karriereket törhet meg, vállalkozásokat, intézményeket tehet tönkre.

39


2008.12.14.

20:43

Page 40


A XXI. század még inkább a médiáról szól majd, összehasonlítva az elôzô évtizedekkel. Egy szervezet akkor hiteles, akkor magabiztos és erôs, ha mindenki a maga szakterületén kész és képes a szereplésre, a megnyilvánulásra, legyen szó médiáról, vagy pedig egy nagyobb összejövetelrôl, rendezvényrôl. Az elmúlt bô egy évtizedben a médiakörnyezet rendkívül megváltozott. Eltûnt a közszolgálatiság, a mértékadó politikai, közéleti lapok átadták helyüket a piacorientált, vállalkozásként mûködô sajtónak. Az internetes kommunikáció révén minden felgyorsult, már nem híréhség, hanem hírbôség jellemzi a közéletet. Nem könnyû eligazodni a valódi és a piac szereplôi által kreált álhírek között. A múltból itt maradt terminológia szerinti bulvármédia uralja az írott és az elektronikus médiát, amelyet elsôsorban a hír, a szenzáció, az eladhatóság motivál. Ebben a környezetben kell gyors, pontos és hiteles információval szolgálni annak érdekében, hogy a társadalom megkapja a szükséges információkat, tisztán lásson, esetünkben a honvédelem, a hadsereg hétköznapi életével, eredményeivel, problémáival kapcsolatban. A honvédelem, a Magyar Honvédség egy közösség, egy nagycsalád, amely ki van téve a média által kavart viharoknak. A társadalom biztonságtudata, biztonságérzete, összességében tekintve biztonságpolitikai kultúrája pedig rendkívül fontos kérdés. Fontos, hogy a szakpolitikusok, biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek és szakértôk, idôrôl-idôre fórumot kaphassanak, ahol kifejthetik véleményüket, megoszthatják nézeteiket. Azért, hogy hozzájáruljanak a biztonságpolitikai tudat formálásához, ahhoz, hogy felkeltsék a társadalom érdeklôdését, nyitottá tegyék az embereket a biztonság- és honvédelmi politikai kérdések iránt. Fontos azonban, hogy az érdeklôdô közeg milyen attitûddel viszonyul ehhez a kérdéshez. S fontos kérdés az is, hogy a szakemberek milyen üzeneteket képesek megfogalmazni? Megértik-e ezeket az emberek, átmegy-e az üzenet a médián, amely közvetítô a honvédség és társadalom között. A Honvédelmi Minisztériumnak elemi érdeke a visszacsatolás. Folyamatosan készülnek közvélemény-kutatások, elemzések. A legutóbbi például rámutat arra, hogy a magyar társadalom – az általa meghatározott biztonsági fenyegetések elleni fellépésben – jelentôs szerepet szán a Magyar Honvédségnek. Ez a fajta bizalom a Magyar Honvédség számára igazán nagy elismerést jelent (igaz, ez az alapvetô funkciója – szerk.). A társadalmi elvárások alapján természetes, hogy az új évezred biztonsági kihívásai új feladatokat rónak katonáinkra. Fontos kiemelni: a magyar lakosság támogatja, hogy a klasszikus katonai feladatok mellett „új típusú”, civil jellegû feladatokat is képes legyen ellátni hadseregünk. Legyen szó közvetlen, országunkon belül jelentkezô kihívásról, vagy közvetett, Magyarországtól távolabb jelentkezô fenyegetésrôl. Napjaink globális világában 40


2008.12.14.

20:43

Page 41

KOVÁCS ATTILA: TÁRSADALOM ÉS HONVÉDELEM – KOMMUNIKÁCIÓS SZEMPONTBÓL

például a fegyveres erôknek ugyanúgy részt kell venniük a kábítószer-kereskedelem, a terrorizmus vagy a migráció irányából érkezô veszélyek kezelésében, mint a hagyományos katonai fenyegetések elhárításában. Ez a komplex feladatrendszer megköveteli az alkalmazkodást a folyamatosan változó biztonsági környezethez. S itt nem a változáson van a hangsúly, ugyanis a világ, amióta világ, azóta változik. A változásnak a jellege és az üteme a lényeg, ami az utóbbi idôben rendkívüli módon megváltozott és felgyorsult, ez utóbbi többek között a médiaeszközök megújulása, modernizálódása miatt. Nemzeti biztonsági stratégiánk egyértelmûen fogalmaz, amikor azt mondja: az elkövetkezendô bô egy évtized során hazánkat háborús konfliktus nem fenyegeti. Ehhez az alapkoncepcióhoz, illetve az új típusú fenyegetettségek megjelenéséhez igazítottuk a honvédelmi politikánkat, ehhez alakítottuk át a Magyar Honvédséget, teremtettünk új képességeket. Elôtérbe került a nemzetközi szerepvállalás. Három földrészen, tizenhárom országban folyamatosan mintegy ezer katonával veszünk részt a nemzetközi válsághelyzetek kezelésében, felszámolásában. A honvédség olyan új képességeket alakított ki, amelyek a NATO-ban hiányoznak, vagy támogatásra szorulnak. Az önkéntes haderô létrehozásával mód nyílt egy sor olyan speciális képesség megteremtésére, amelyre egy sorozott katonákból álló fegyveres erô nem volt képes. A társadalom azonban ezeket a képességeket még ismeri, ezért nem is értékeli olyan szinten, mint, amilyet ezek a képességek érnek. A Magyar Honvédség például ma olyan világszínvonalú mobil biológiai laboratóriummal rendelkezik, amilyennel kevés hadsereg büszkélkedhet. Ugyanilyen egyedülálló képességekre tettünk szert a víztisztításban is. Az emberek azonban egy haderôt még elsôsorban harckocsikkal, rakétákkal, repülôgépekkel képzelnek el, nagy csatajelenetekkel, robbanásokkal, sebesültekkel, halottakkal. Van tehát még tennivalónk! A nagy horderejû, globális kérdések megoldása meghaladja egy ilyen kis ország és nemzet erejét, mint amilyenek mi vagyunk. Amit mi tehetünk, hogy egyfelôl ezekkel a nagyon fontos, úgynevezett részképességeinkkel járulunk hozzá a közös biztonsághoz, másfelôl pedig maximális együttmûködést nyújtunk a nemzetközi közösségnek, illetve szerény lehetôségeinkkel minden jobbító lehetôséget kihasználunk a válságrégiók biztonságának javítása érdekében. És persze jó példát mutatunk, pozitív lépéseket teszünk, és gondoskodunk arról, hogy ezeket mások is megismerjék, megtapasztalják. Ez a kommunikációs készség, képesség az, amiben még jók lehetünk, amiben úttörô szerepet játszhatunk. Elsôdleges kommunikációs feladatunk, hogy a nyilvánossági programok alkalmával egy karakteresen új élményt és tapasztalatot adó modern honvédségképet közvetítésünk. A honvédség megítélésének problémája nem az, hogy a tár41


2008.12.14.

20:43

Page 42


sadalomnak nincsenek emlékei, hanem az, hogy mai tapasztalat híján nincs reális jelen idejû kép a magyar katonákról. Ezt az ûrt kell kitölteni, rövid, modern és karakteres üzenetekkel, a legmodernebb eszközöket felsorakoztató katonai bemutatókkal és dinamikus programokkal. A mostani kommunikáció stílusa csak alapértékeiben mutat vissza a múltba, formanyelvében, választott eszközrendszerében határozottan újszerû, progresszív, nyitott és jövôbemutató. A magyar polgárok a hadsereg jelenléte közvetlen vagy közvetett tapasztalásának híján nem ismerték meg a megújult hadsereg új társadalmi funkcióit, így elvárásaik az elmúlt évtizedekben rögzült kliséken és elavult ismereteiken alapulnak. Mindezzel együtt a Honvédelmi Minisztérium társadalmi megítélése nem problémás: az évek óta tartó haderôreformot nem kísérték nagyobb, nyilvános szakmai vagy politikai konfliktusok, ugyanakkor tény, hogy e szisztematikus háttérmunka mindvégig láthatatlan maradt a polgárok számára. A hadseregrôl alkotott társadalmi attitûdök évtizedes rögzülése, valamint a haderôreform napi tapasztalásának hiánya azt eredményezte, hogy jelenleg kevés a kapcsolat a hadsereg új funkciói, érvényes céljai, formálódó önképe, valamint a társadalmi elvárások és az abból fakadó téves társadalmi percepció között. Ennek következtében a hadsereg társadalmi percepcióját a nem-észlelés és az ismerethiány determinálja. A haderô elmúlt évtizedben véghezvitt szükségszerû, tervezett és professzionális átalakításai elhúzódó, érdemi konfliktusai nem alakították át alapvetôen a kialakult képet, illetve ha át is alakították, össze nem foglalták. Az elmúlt idôszakban azonban már észlelhetô bizonyos elmozdulás az új, modern honvédségrôl, minisztériumról és a szerepvállalás új formáiról kialakult képet illetôen a közvélekedésben. Ehhez hozzájárultak azok a modern kommunikációs technikák (médiakampány, kommunikációs marketing), amelyek nélkül napjainkban már nem lehet eredményes egy szervezet. A kérdés, a kihívás, ami elôttünk áll, hogy ezeket a technikákat miként tudjuk összeegyeztetni a honvédség tradícióival, a hadsereg biztonsági elôírásainak maradéktalan betartásával, azzal, hogy a katonák élet- és szolgálati körülményeiben ne következzenek be negatív tendenciák. Mindennek egyik legfontosabb eleme, hogy szakmai fórumokon, konferenciákon beszéljünk errôl a rendkívül fontos témáról, s idôrôl-idôre értékeljük, elemezzük a megtett lépéseinket, s ha szükséges még idôben korrigáljuk azokat. Pontosan ezért jó, hogy a mai napon sor kerül erre a tudományos szakértôi konferenciára, amelyre köszönöm a szíves invitálást, s egyben megköszönöm megtisztelô figyelmüket.

42


2008.12.14.

20:43

Page 43

DR. FINSZTER GÉZA

A RENDÉSZETI BIZTONSÁGKULTÚRA SAJÁTOSSÁGAI A rendészeti kultúra, mint a rendôr-szociológia kutatási tárgya A szociológia a rendôrséget három síkon értelmezheti. Van egy szervezet-szociológiai irány, amely a rendvédelmet sajátos szubkultúrának (alkultúrának) tekinti, kimutatva azokat a belsô erôket, amelyek összetartják a testületet és azokat az elválasztó ismérveket, amelyek élesen elkülönítik a társadalmi környezettôl. A hazai kutatásokban megjelentek az elsô kezdeményezések a rendôrség szervezet-szociológiai módszerekkel történt elemzésére, különösen Tauber István és Dános Valér munkáiban.1 A külföldi szakirodalomban a rendôrségi szubkultúravizsgálatok ismert szakértôi között találjuk Jerome Skolnickot és Taylor Bucknert. Skolnick a rendôrségi kultúrát összefoglaló kohéziós erô három elemét jelöli meg: a hivatással járó veszélyvállalást, a törvényes erôszak alkalmazására való felhatalmazásból eredô tekintélyt és végül a közös sorsban osztozók közötti fokozott szolidaritást.2 Buckner az elôbbi sémát egészíti ki a testület zártságát erôsítô olyan vonásokkal, mint a titkosság, a külsô környezettel szembeni általános gyanakvás, illetve állandó késztetés a fondorlatra, a mások szándékának becsapással vagy blöffel való kifürkészésére. Témánk szempontjából érdekes lehet, hogy a szervezeti zártság két ellenkezô értelmezést kaphat. Az instrumentalista felfogás a rendôrséget puszta eszköznek 1

Dános Valér – Tauber István: Rendôrség és társadalom. Rendészeti Szemle, 1993/2. szám; továbbá Dános – Tauber: A társadalom képe a rendôrökrôl, a rendôrök önképe, a rendôrökkel szembeni elôítéletek. Kutatási beszámoló, BM Rendészeti Kutatóintézet, Budapest, 1992. 2 Skolnick, Jerome: Justice Without Trial. New York, 1966. 3 Taylor: Deviance. Reality and Change. New York, 1972.

43


2008.12.14.

20:43

Page 44


tekinti a hatalmat gyakoroló politikai erôk kezében, kiszolgáltatottsága teljes, szakmai arculatát kénytelen feladni, ellenôrzése kizárólag a politikai centrum privilégiuma, amely viszont válságok idején hajlamos minden bûnét a saját erôszak apparátusára áthárítani. Az autonóm szemlélet a szakmai specifikumokra helyezi a hangsúlyt, a rendvédelemnek nagyfokú önállóságot követel, viszont akcióiért vállalja a felelôsséget és elfogadja, hogy egész tevékenysége szigorú társadalmi, jogi (törvényességi) és szakmai (eredményességi) ellenôrzés alatt áll. Egy másik megközelítés, amit értékszociológiának is neveznek, azóta jelent meg módszerként a bürokratikus szervezetek megismerésében, amióta az emberi tényezô jelentôsége megnôtt. Ebben a relációban a kutatás objektuma a személy, az egyéniség, aki így vagy úgy beilleszkedik a szervezetbe, megtanulja vagy elfogadja annak normáit, azonosul a hivatással vagy csak kényszerbôl teljesíti a követelményeket. Számunkra az élethivatás-vizsgálatoknak azért van jelentôségük, mert feltételezésünk szerint a meghatározott rendôrségi modellek nehezítik a hivatással való azonosulást, kiszolgáltatott helyzetbe terelik a beosztottakat, alacsony szinten tartják a hatékonyságot, míg más szervezeti megoldások képesek jelentôsen csökkenteni ezeket a hátrányokat. Ebbôl a szempontból reánk nézve nem hízelgô, amit külföldi kutatók állapítottak meg, amikor a magyar rendôr önmagáról alkotott képét vizsgálták. Felhívták a figyelmet arra, hogy a szakmai motiváció szinte kizárólag a kikényszerített fegyelemre, a közvetlen vezetôtôl való függôségre szûkül. „A magyar rendôröknél újra kell definiálni a szakmát. Ehhez stratégiai megfontolásokra van szükség. Ma legjobb esetben is csak egyedi taktikai intézkedésekrôl lehet beszélni.” Továbbá „az új rendôrök, röviddel a különbözô rendôrségi részlegekbe való belépésüket követôen elveszítették azokat a szakmai értékeiket, amelyeket a szakmai képzés alatt megszereztek. Ennek az erôs és némely ponton eltérô csoportkultúra volt az oka, amellyel összeütközésbe kerültek.”4 A szociológia kritikai mondanivalójával szembesülni néha nagyon kényelmetlen a gyakorlat szakemberei és a politika formálói számára. Tapasztalható, hogy a szociológusok szeretik a rendôrséget egyetlen szervezetnek, egyetlen foglalkozásnak bemutatni, holott ebben az esetben egymástól eltérô szervezeti kultúrákról és különbözô szakmákról van szó. • Szervezeti oldalról a rendészet vagy rendvédelem, a hatályos hazai jogi megoldás szerint magában foglalja: a rendôrséget, a vám- és pénzügyôrsé-

4

Oosterwijk, Freddy: Az új magyar rendôr. Rendészeti Tanulmányok, RTF, Budapest, 1994/3., 172. o.

44


2008.12.14.

20:43

Page 45

DR. FINSZTER GÉZA: A RENDÉSZETI BIZTONSÁGKULTÚRA SAJÁTOSSÁGAI

get, a büntetés-végrehajtási testületet, és a katasztrófavédelmi szervezeteket (polgári védelem, tûzoltóság). De a szervezeti kultúrát alakító tényezôk szempontjából, említést érdemelnek a nemzetbiztonsági szolgálatok és az ügyészségi nyomozó hivatalok is. • A rendészeti funkciókra tekintettel különbséget kell tenni a jelenlétet megvalósító ôrködô feladatok, a legitim erôszakot alkalmazó veszélyelhárító karhatalmi funkciók és a jogellenes cselekmények felderítését szolgáló információszerzô, bizonyítékokat feltáró bûnüldözés között. • A szakmai követelmények tanúsága szerint eltérô tudást, jártasságot és adottságokat követel a közbiztonsági ágazat, a bûnüldözés, valamint az igazgatásrendészet. A szervi mûködést biztosító funkcionális feladatok azért nem írhatóak a rendôri szakmák sorában, mert itt a civil szakértelem és a testületi szükségletek lefedik egymást. (orvos, jogász, pedagógus, közgazdász stb.) A rendészeti igazgatás a társadalom ún. negatív kontroll-mechanizmusának része, ami azt is jelenti, hogy kénytelen széles felületen érintkezni a devianciák világával, ráadásul eszközei bizonyos szimmetriát mutatnak a jogellenes emberi magatartásokkal, amelyektôl kötelessége megóvni a társadalmat. (Az erôszakra gyakran erôszakkal válaszol, amelynek a legitimitása nem mindig felismerhetô és nem is mindig adott. A megtévesztéssel szemben maga is megtévesztéssel védekezik, a cselre csellel reagál, a rejtôzködôt úgy képes leleplezni, hogy maga is rejtôzködik.) A társadalom az ilyen feladatok szükségességét belátja ugyan, de nem szívesen azonosul azokkal, akik a "piszkos munkát" végzik. Minden együtt van ahhoz, hogy szubkultúra alakuljon ki. Amikor a szociológus arra keresi a választ, hogy mennyire tekintik a rendészet társadalmi rendeltetésével összeegyeztethetônek a katonai szervezetet, a parancs mindenhatóságát, akkor a válaszokból kiderül, hogy a rendôrtisztviselôk a mindennapokban élik meg azt a konfliktust, amikor a szakmai feladatot attól idegen irányítási struktúrában kell végrehajtani. Természetesen a válaszok értékelése pontosabb lehetne, ha az egyes szolgálati területekrôl külön-külön merítenék a mintákat. A nyomozó, vagy a közterületi szolgálatért felelôs szakember számára a feltétlen engedelmesség elve a problémamegoldó tevékenység megnyomorításával járhat, a csapaterô bevetése ellenben egyenesen megköveteli a hierarchikus irányítást. Ami a rendôri munka diszkrecionárius jellegét illeti, az európai kutatók közül többen hasonló következtetésre jutottak. A svájci Thomas Hug például a rendôri beavatkozások spontaneitásáról, amorf jellegérôl és autonómiájáról szól, amikor azt a nehezen feloldható ellentmondást mutatja be, ami a bûnüldözô rendészet és 45


2008.12.14.

20:43

Page 46


a büntetô igényt érvényesítô igazságszolgáltatás között feszül.5 A francia Dominique Monjardet az intézkedések nem prognosztizálható veszélyekre reagáló jellemzôjét, a válaszreakció intuitív jellegét és az azonnali reagálás szükségletét írja le.6 Itt is utalunk arra, hogy ezek a vonások a különbözô szolgálati területeken meglehetôsen eltérô mértékben vannak jelen. Tény viszont, hogy az így keletkezett feszültségek nagyobb része a szakmai ismeretek, a tapasztalat gyarapodásával, valamint a jártasságot fokozó tréningekkel oldható, ezért egyáltalán nem biztos, hogy a váratlan helyzetekben mindig diszfunkcionális következményekkel kell számolni. Azok a szerzôk, akik megpróbálták a közszolgálatot szakmaként definiálni, elkerülték ezt az egyoldalúságot. Hivatkozhatunk Bibó Istvánra, aki a közhivatalnok tevékenységével szemben a jogszerûség, a szakszerûség és a szolgálatszerûség hármas követelményét fogalmazta meg, azt pedig szerzônk sem állíthatja, hogy ezek a követelmények soha egyetlen közszolgálatban sem valósulnak meg. Elmondható viszont, hogy teljesülésük sok akadályba ütközik. A rendôri szolgálat szakmaként mûvelve a külsô és a belsô motivációk egyensúlyát mutatja. A szociológiai elemzések érzékenyen vizsgálják a rendôrségek és a társadalom kapcsolatait. Bármelyik szakmát is vesszük példaként, mindegyiknél azt látjuk, hogy a különleges tudás és praxis megszerzése kettôs következménnyel jár, szeparáció azoktól, akik nem mûvelôi a választott foglalkozásnak, és azonosulás (identifikáció) azokkal, akik ugyanabba a szakmai rendbe tartoznak. Ha pedig a munkamegosztás olyan terepérôl van szó, ahol a feladatok csak szervezeti közösségben oldhatóak meg, akkor ezek a zárt közösségek még inkább hangsúlyozzák a külvilágból való kivonulást. Jószerivel a különbözô szimbólumok (egyenruha, eskü, szakmai jelvények stb.) még tovább erôsítik a kiválasztottság érzését. További szempont lehet a szakmai testület és a környezet viszonya. A termelés és a szolgáltatások területén ezek a kapcsolatok mindig mellérendeltek, de itt is megfigyelhetô törekvés valamilyen informális hatalom megszerzésére a megcélzott vevôi kör felett. Ezt a célt szolgálják a reklámok.7 A marketing szelíden csak a vevôk kegyeiért folytatott küzdelemrôl szól, valójában azonban a reklám rábeszélô erejével hatalma alá rendeli a fogyasztót.

5

Hug, Thomas: Police et magistrature. Revue International de Criminologie..., 1997/2., 155. p. Monjardet, Dominique: La culture professionnelle des policiers. Revue francaise de sociologie, 1994., XXXV-3. 7 Pratkanis–Aronson: A rábeszélôgép. Ab Ovo, Budapest, 1992. 6

46


2008.12.14.

20:43

Page 47


A szervezetek típusai A szervezet társadalmi rendeltetése szerencsés esetben hatást gyakorol a belsô kultúrára, de maga nem része annak, hiszen már akkor is létezett, amikor a szervezet még nem került megalakításra. (Ebbôl a szempontból ismét sajátos a rendôrségek története, minthogy az olyan hagyományos funkciók, mint az emberi élet és a javak feletti ôrködés, vagy a jogtalan támadás erôvel történô elhárítása már a rendôrségi szervezetek megjelenése elôtt is léteztek. A neves rendôrség-kutató, Loubet del Bayle mutatott rá, hogy a rendôri funkciók többsége történetileg jóval elôbb alakult ki, mint maga a rendôrség. Ennek az adottságnak a rendôrködés szakmává válási folyamatában lesz nagy jelentôsége.)8 A szervezeti kultúrához tehát szükséges maga a szervezet és kell némi idô, amely alatt a kultúrát alkotó hiedelmek, hagyományok, értékek és magatartási minták megszületni és meggyökeresedni képesek. A szervezeti kultúra akkor lesz erôs, ha az összhangban van a közösség társadalomban vállalt szerepével. Amennyiben azonban szembehelyezkedik azzal, akkor vagy a belsô kultúrának kell alkalmazkodnia a tényleges feladatokhoz (ilyenkor szoktuk mondani, hogy szemléletváltásra van szükség), vagy a szervezet teljesítménye romlik, ami azután elmehet a mûködésképtelenségig is. A szervezet egy nagyságrend felett a legteljesebb alkalmazkodást igényli mindenkitôl, aki abban tevékenykedik, beleértve a tulajdonost is. (Ez az oka annak, hogy amennyiben bármilyen okból a tulajdonosi képességek és a szervezet irányításához szükséges adottságok elválnak egymástól, a vállalkozás jövôje attól függ, milyen mértékben sikerül elválasztani egymástól a tulajdonosi és az irányítási funkciókat.) Van azonban az alkalmazkodásnak egy sajátos formája, ami nem a szervezetnek való kiszolgáltatottságot, hanem a személyi autonómia növelését biztosítja. Ez pedig a szakértelem, a szaktudás, ami a dolgok feletti hatalom legbiztosabb forrása. A szaktudás az egész üzem irányításától kezdve, a csoportok vezetésén át a végrehajtó feladatok ellátásáig terjed.9 A szakma technikai szabályai nem, de a szakma megbecsülése, a szakmai tapasztalatok átadása, a teljesítményért vállalt felelôsség már részei a szervezeti kultúrának. Az olyan szervezet, amely kizárólag a kényszer hatalmi eszközeinek köszönheti létét, és nem ismeri 8 9

Loubet del Bayle, Jean-Louis: La police, l’approche socio-politique. i. m. 9. p. Egyes szerzôk a szervezeten belül szubkultúrákat különböztetnek meg attól függôen, hogy azok mely szakmai csoportokhoz tartoznak. Így például beszélhetünk a „melósok”, a „mûszakiak” és a „vezérek” csoportjáról. Szakmai felkészültség alapján ilyen rétegzôdés a hivatali szervezetekben is megfigyelhetô, amirôl a rendészeti kultúra bemutatásánál is szólni kell. Lásd Bakacsi Gyula: 242.o.

47


2008.12.14.

20:43

Page 48


el értéknek a szakértelmet, nem lehet hatékony. A szaktudás elismertségéhez azonban arra van szükség, hogy a szervezetben nyújtott egyéni teljesítmények korrekt módon mérhetôek legyenek. A szakma annál inkább kohéziós erô, minél jobban alkalmas arra, hogy az elôállított értékeket objektív mércével ítélje meg. Ebbôl a szempontból a hivatások között nagy különbségek vannak, ami azután jelentôsen befolyásolja a szervezeti kultúra tartalmát. Minél pontosabbak a teljesítmény mérésének objektív módszerei, annál kisebb jelentôsége van a szervezet értékrendjében a hierarchián belül elfoglalt helynek és annál nagyobb elismerést kapnak az egyéni kvalitások, a tehetség és a tapasztalat. Az ilyen szakmákban úgy is lehet karriert építeni, hogy az ember eközben egyetlen lépcsôt sem halad elôre a szervezeti ranglétrán. A rendôrségi kultúrák azért mutatnak sokszor az eredeti társadalmi rendeltetésüktôl eltérô, deviáns vonásokat, mert hiányzik az a szakmai tekintély, ami az alapvetô értékeket a csoporton belül képes lenne megszilárdítani. Ahol az iskola csak a gyakorlattól elszakított elméletet ad, és ahol a gyakorlat az elméletrôl csak megvetéssel tud szólni, ott könnyen elôáll az a helyzet, miszerint „nincs kapcsolat az elmélet és a gyakorlat között, a kettôt az iskola tanárai és a szolgálati területek gyakorlatvezetôi elhatárolt területnek fogják fel. Ugyanis a rendôri kultúrának fontos része az, amit közhelyszerûen úgy fogalmazhatnánk meg: felejtsd el, amit az iskolában tanultál, majd a gyakorlatban megmutatják neked, hogyan is mennek a dolgok.”10 A demokratikus politikai hatalom arra vállalkozik, hogy a társadalom közös szükségleteinek tervezôje, fejlesztôje és koordinátora legyen. Ezek megjelennek azokban az állami célokban, amelyek kormányprogramokban, majd pedig jogszabályokban és közigazgatási intézményekben öltenek testet. Joggal mondhatta Magyary Zoltán, a huszadik század elsô fele magyar közigazgatástanának kiemelkedô képviselôje: „A politika bizonyos állami célok elérésének mûvészete, a közigazgatás a célok elérésének eszköze.”11 A bölcs politika számol azzal, hogy a közigazgatás maga is szakmák foglalata, belsô törvényszerûségekkel és lehetôségekkel, ezért elfogadja, hogy döntéseinek ki kell állnia e szakmák próbáját. Az egészségügyi politika helyes, ha hallgat az orvosokra, gyógyszerészekre és ápolókra, az oktatási kormányzat pedig a pedagógusok véleményét figyeli. Másfelôl 10

Stangl, Wolfgang: A rendôrképzés gyakorlati és tudásszociológiai problémái. Belügyi Szemle, 2001/10. szám, 10. o. 11 Magyary Zoltán: A magyar közigazgatás racionalizálásának programja. Királyi Magyar Nyomda, Budapest, 1942., 103. o.

48


2008.12.14.

20:43

Page 49


azonban a szakigazgatás személyzete is tudja, hogy a politikai távlatok nélkül nincs esélye a stratégiai fejlesztésekre, a jó kormányzás összhangot létesíthet a legkülönbözôbb igazgatási területek között, miközben állampolgári szükségleteket közvetít, és jelentôs támogatásokat biztosít a közigazgatás mûködéséhez. A hivatalnok lojalitása nem csupán illem dolga, hanem a politikai funkciók fontosságának racionális belátása. Ismét felhívjuk a figyelmet a szervezeti kultúra jelentôségére. Ha magas szintû politikai kultúra találkozik fejlett közigazgatási szakmai kultúrával, akkor annak nagyszerû együttmûködés lesz az eredménye. Ha valamelyik partner elmarad a lehetôségektôl, akkor mûködési zavarok léphetnek fel, ha pedig mindkét fél elmulasztja a szervezeti kultúrájának ápolását, akkor maga az alkotmányos rend kerülhet veszélybe. Azt azonban tudnunk kell, hogy a politika és a szakigazgatás kapcsolata nem minden igazgatási ágazatban azonos tartalmú és erejû. Úgy mondhatjuk, hogy vannak politikailag színtelen területek, ahol az állam elsôdlegesen nem politikai, hanem organizatorius (szervezô) funkciókat teljesít. Organizatoriusnak nevezzük azt a szervezô-végrehajtó tevékenységet, amelynek során valamely állami feladat teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek folyamatos biztosítása történik. Ehhez nem hatalomra, hanem szakértelemre van szükség. (Noha tisztában vagyunk vele, hogy minden állami funkciónak egyszerre van politikai és szervezési oldala, de tudjuk azt is, hogy ezek az oldalak nem egyformán erôsek. Egyes igazgatási ágazatokban a politikai elem, más területeken pedig a szervezési mozzanat a hangsúlyosabb.) Fontos megfigyelés, miszerint a szakigazgatásnak egyes területei a politikai erôk közötti konfliktusok forrásai, más területeken viszont könnyebben köthetôek kompromisszumok. Azt is feltárták a modern társadalom elemzôi, hogy egyes szakigazgatási szolgáltatások a választási küzdelmek centrumába kerülhetnek, míg más ágazatok nem válnak ilyen csatározások terepévé. A szakigazgatásnak azok az ágazatai képesek harmonikus viszonyt tartani a politikával, amelyekben az organizatorius elemek vannak túlsúlyban, ahol az ellentétes politikai erôk készek a megegyezésre, és ezért nem is válnak a választási ígéretek terepévé. Ezeknek az összefüggéseknek a jobb megértéséhez szükség van a szervezetek következô típusának, a közhivatalnak a bemutatására. A közhivatal a közigazgatás azon szervezeti egysége, amelynek feladata a társadalom igazgatási eszközöket igénylô közös szükségleteinek folyamatos biztosítása. Ilyen szervezetet csak jogszabály hozhat létre, hatáskörét és illetékességét ugyancsak a jogi felhatalmazásból nyeri, eljárása joghoz kötött, hivatalnokai igazgatási jártassággal és közjogi felkészültséggel rendelkezô szakemberek, akik mûködésük során csak olyan hatósági intézkedéseket hozhatnak, amelyre a jog a 49


2008.12.14.

20:43

Page 50


hivatalt felhatalmazza. Minden közhivatalnak van egy szervi (institucionális) mûködése, ami a hivatal fennmaradását és/vagy fejlesztését lehetôvé teszi. Ezt nevezhetjük belsô igazgatásnak, a mûködéshez nélkülözhetetlen személyi és tárgyi feltételek folyamatos biztosításának. A szervi igazgatás egyben általános igazgatás, mert valóban olyan tevékenységeket és szervezeti struktúrákat igényel, amelyek egy nagyságrenden túl a szervezet rendeltetésétôl függetlenül azonos vagy hasonló szaktevékenységet foglal magában. (Ha belépnénk egy nagy szervezet pénzügyi, gazdasági ellátó, vagy személyzeti osztályára, nem nagyon tudnánk elsô ránézésre megmondani, hogy egy konzervgyárban, egy megyei jogú város polgármesteri hivatalában, egy minisztériumban, netán éppen egy rendôr-fôkapitányságon járunk.) „A szakirányú mûködés az a tevékenység, melyet a szerv az eléje kitûzött célok megvalósítása érdekében végez.”12 Például az oktatási igazgatás szakirányú tevékenysége mindazoknak a hatósági szolgáltatásoknak és döntéseknek a foglalata, amelyek az oktató munka államilag meghatározott rendjét hivatottak biztosítani. Az egészségügyi szakirányítás az állam által fenntartott nagy egészségügyi ellátó rendszerek mûködtetéséhez szükséges szervezô munka együttese. Ezeknek az igazgatási ágazatoknak azonban mindenben alkalmazkodniuk kell ahhoz a szaktevékenységhez, amit kiszolgálni tartoznak. (Magyary Zoltán szavai szerint a szakigazgatás felveszi annak a szaktevékenységnek a természetét, amelynek az igazgatására hivatott.) Ennek az összefüggésnek jelentôs hatása van a közhivatalok szervezeti kultúrájára, amit a heterogenitás jellemez. A szervi tevékenység bürokratikus értékeket, a szakirányú pedig szakmai preferenciákat céloz meg. A szervezeti kultúra annál fejlettebb, minél inkább képes egyfelôl e két követelményrendszer világos elválasztására, másfelôl pedig a kétféle felkészültséget kívánó tevékenység összebékítésére. Max Weber a bürokratikus és a szakmai követelmények harmóniájához elengedhetetlennek tartja a köztisztviselôk • személyes szabadságát (személyükben legyenek függetlenek), • hivatali hatáskörük jogszabályban rögzítését, • szerzôdéses foglalkoztatásukat, • szakképzettségüket, • fix fizetésben történô javadalmazásukat, • jogszabályban meghatározott elômenetelüket,

12

Horváth Imre: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest, Pécs, 1999., 116. o.

50


2008.12.14.

20:43

Page 51


• hivatali hatáskörük személytelenségét (jogosítványaik a beosztásukhoz tartozik, azt nem gyakorolhatják egyéni tulajdonukként, tehát „el vannak választva az igazgatás eszközeitôl”), • szigorú és egységes hivatali fegyelem és ellenôrzés alá rendelésüket13. Bibó István a közhivatalnokkal szemben három követelményt tart fontosnak: • a szolgálatszerûséget, vagyis az ügyintézés belsô szabályainak ismeretét és követését, a hivatal közfeladatainak ismeretét és vállalását, • a szakszerûséget, a szakigazgatáshoz szükséges szakmai ismeretek, gondolkodásmód és cselekvési készség birtokolását, és a • jogszerûséget, a hivatali tevékenység jogi rendjének elsajátítását és annak alkalmazását a konkrét jogesetekre.14 A szakigazgatásnak azok a példái, amelyekre eddig hivatkoztunk, két sajátosságot hordoznak. Az egyik, hogy anyagi vagy szellemi értékteremtô tevékenységek feltételeinek biztosítását szolgálják, a másik pedig, hogy maga az értékteremtô folyamat nagy erkölcsi ranggal rendelkezô szakmai munkát igényel. Az orvos, a pedagógus, a mérnök tekintélyét aligha kell bizonygatni. A szakmai hozzáértés az egyéni magatartás feletti legteljesebb uralmat biztosítja, ezért joggal nevezhetjük ezeket az értéktermelô folyamatokat kontrollmechanizmusoknak. Minthogy pedig képesek új értékek létrehozására és a meglévôk gazdagítására, pozitív kontrollmechanizmusokról van szó, mert a teljesítmény a társadalom számára pozitív, hasznosítható anyagi vagy szellemi produktum. A közigazgatás növekvô súlya ezeknek a pozitív kontrollmechanizmusoknak az elterjedésével magyarázható, ami önmagában is értékgyarapodás. A modern társadalomban egyre számosabbak azok a tevékenységek, amelyek nem tarthatóak meg sem a civil szférában, sem a gazdasági vállalkozások keretei között. Részben azért nem, mert az általuk elôállított értékek elosztása nem történhet meg piaci mechanizmusokon keresztül, részben pedig azért, mert olyan kooperációt feltételeznek, ami a szerzôdéses kapcsolatok mellett hatósági döntéseket is igényel. A közigazgatás mindezeket befogadja. A munkaügy és a foglalkoztatás, az informatika és a hírközlés, a közlekedés, a környezetvédelem ezeknek a gyarapodó szakigazgatási ágazatoknak a legtipikusabb megjelenései. A közigazgatás a fejlett polgári társadalmak legnagyobb szervezeti egysége, az ezt a területet szabályozó közigazgatási jog ugyanígy a közjog leghatalmasabb normarendszere. 13

Weber, Max: Gazdaság és társadalom I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987., 228. o. 14 Bibó István: Válogatott tanulmányok, I. kötet. Jogszerû közigazgatás..., Magvetô Kiadó, Budapest, 1986., 281. o.

51


2008.12.14.

20:43

Page 52


A pozitív kontrolloknak szinte áttekinthetetlen rendszerében az ad eligazítást, hogy egyfelôl jól elválasztható egymástól az igazgatási és a szaktevékenység (senki nem fogja összetéveszteni az egészségügyi szakhatóság engedélyezési eljárását egy szívmûtéttel, az iskolai beiratkozás hivatali aktusát is jól meg tudjuk különböztetni a tanár oktató munkájától), a másik szempont pedig az, hogy az igazgatás teljesítménye annak a szaktevékenységnek az eredményességével mérhetô, amelyet a végrehajtó-rendelkezô tevékenység kiszolgál. (Hogy az imént említett példáknál maradjunk, az egészségügyi igazgatástól is függ, hogy milyen az ország lakosságának egészségügyi állapota, továbbá a tanügy jó szervezettsége befolyásolja azt, hogy milyen az iskolarendszerbôl kikerülôk tudása.) Mivel a pozitív kontrollok mûködtetésében a szakmai felkészültségnek jelentôs szerepe van, ezekben az igazgatási ágazatokban a professzionalizmus könnyen utat tör magának és magas erkölcsi értékelést nyer.

A rendészeti kultúra eredete A közigazgatásnak van azonban egy területe, ami nem sorolható a pozitív kontrollok közé, minthogy nem alkalmas új értékek megteremtésére, ellenben alkalmas a meglévô értékek védelmére. A külsô fenyegetésekre reagáló honvédelmi (védelmi) igazgatás és a belsô veszélyeket elhárítani képes rendészeti igazgatás a közigazgatás negatív kontrollmechanizmusaként funkcionál. A két védelmi szféra közül a hadsereg a régebbi. Léte szinte egyidôs az állam keletkezésével, a hódítás és a védelem a hatalom két nem mellôzhetô attribútuma. Hierarchikus szervezet, amely a feltétlen engedelmességre és a parancs mindenhatóságára épül. Olyan szervezeti kultúra, amely nem a modern korban keletkezett, tömeghadsereggé is a polgári átalakulást megelôzve, a feudális abszolutizmus idején vált. A katonáskodás mint mesterség, a hadvezérek privilégiuma volt, a beosztottaktól nem szakértelmet, hanem fegyelmet és önfeláldozást vártak el. Sokáig a hadvezér maga sem volt a katonai mesterség megjelenítôje, a politikai és a katonai hatalom a piramis csúcsán egyetlen személyben egyesült. (Huntington szerint e két funkció csak a XIX. század harmadik harmadában vált el egymástól világosan, amikor – mint írja – egy Bismarck a német államot vezette, de a vezérkar élén már katonai szaktekintély, Moltke állt.)15 Ennek a munkameg15

„Hadmûveletei során a katonai parancsnoknak (jelentette ki Moltke) a katonai gyôzelmet kell szem elôtt tartania. Ámde az, hogy az államvezetés mihez kezd gyôzelmeivel vagy vereségeivel, nem az ô hatásköre. Ez az államférfira tartozik.” Huntington, S. P.: A katona és az állam. 104. o.

52


2008.12.14.

20:43

Page 53


osztásnak az lett a következménye, hogy a katonáskodás tanulható mesterséggé alakult, amihez a lehetôséget az elôbbiekben idézett társadalmi-politikai változások teremtették meg. A haditechnika fejlôdése pedig egyenesen megkövetelte a professzionalizmust. A katonai kultúra szempontjából azonban fontos megjegyezni, hogy a hadsereg magas erkölcsi rangja megelôzte a szakmává válást. Az a tény, hogy a fegyveres seregek összecsapásai történelemformáló jelentôségûek, a katonáskodást már akkor erkölcsi magasságokba emelte, amikor az még nem volt mesterségnek tekinthetô. Nem csupán azért, mert a csapatok élén maga az uralkodó állt, és nem is csak azért, mert a csaták kimenetelétôl birodalmak léte függött, hanem azért is, mert a küzdelmet közel azonos erôk vívták, ami az összecsapást drámaivá és egyben nemessé tette. A hadi tettek és a vitézi tulajdonságok századokon keresztül a legnagyobb elismerést kiérdemlô emberi cselekedetek élére emelték a katonáskodást. A katonai szervezetek kultúrája ezekre a történelmi múltba gyökerezô erényekre épül. Ezért igyekszik minden alakulat megtalálni a maga dicsô elôdjeit az elmúlt századok hôseiben. (Senki nem találja anakronizmusnak, ha egy modern vadászrepülô kötelék az amerikai polgárháború lovas ezredét tekinti elôdjének, mint ahogyan az is érthetô, ahogyan a magyar katonai hagyományok ápolják a 48-as honvédség emlékét.) Mielôtt a katonai mesterséget jellemeznénk, általában a szaktudásról kell elmondani néhány fontos dolgot. A szaktudás az általánostól eltérô ismereteket, a mindennapoktól elütô gondolkodásmódot, és végül a speciális felkészültséget igénylô problémát megoldani képes cselekvést jelent. Minden szaktudás egyszerre szeparál és integrál. Elkülönít a laikusoktól, akikhez képest természetesen egy más szakma tekintetében mi vagyunk a laikusok, és integrál az azonos szakmát gyakorlók közösségébe. Ez nem feltétlenül jelent egyben szervezetet is. Vannak viszont szakmák, amelyek csak testülethez tartozva gyakorolhatóak. Az ilyen szakmai szervezetek kultúráját elsôsorban az adott szakma sajátosságai határozzák meg. Az elkülönülés azonban a kívülállók irányában felelôsséget is jelent. A társadalom számít arra, hogy a specialisták a közösség hasznára teszik a dolgukat. A különleges tudás tehát felelôsséggel jár azokkal szemben, akik szükségleteiket csak a szakember segítségével képesek kielégíteni. A már idézett Huntington a katonai szakismeretet két adottsággal jellemezte, a veszély felismerésének képességével, és az annak elhárításához szükséges erôszak professzionális alkalmazásával.16

16

Huntington, S. P.: i. m., 7. o..

53


2008.12.14.

20:43

Page 54


Aki a rendészet irodalmában járatos, az most emlékezhet arra, hogy a rendészet klasszikus fogalma szerint a közigazgatásnak azon ágazata, amelyik a jogellenes emberi magatartásokból keletkezô veszélyeket megpróbálja a legitim fizikai erôszak monopóliumának birtokában elhárítani és a megsértett jogrendet helyreállítani.17 Sokszor idézzük a porosz birodalom 1794. évi törvényét, amely errôl a rendôri funkcióról a következôket mondja: „A rendészet feladata az, hogy a köznyugalmat, közbiztonságot, továbbá a közösséget és annak egyes tagjait fenyegetô veszélyek elhárítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye.” Ezek szerint a rendészet annyiban is közös a katonáskodással, amennyiben mindkettô veszélyelhárító tevékenység és mindkettônek eszköze a fizikai erô alkalmazása. A közös alapokat a kontinentális rendészet francia és porosz mintáinak története is igazolja, minthogy mindkét modell a katonaságtól különvált testületként önállósodott, és mindkét szervezet a modern közigazgatás elsô hivatali formájaként jelent meg. Mi volt az oka ennek az elválásnak és milyen következményekkel járt a születô új szervezet kultúrájára? Az okok egyik csoportja azzal függ össze, hogy az egyedi jogsértésekbôl, különösen pedig a bûncselekményekbôl keletkezô veszélyek lényegesen különböznek az országokat fenyegetô külsô katonai veszélyektôl. Itt általában három különbséget érdemes kiemelni. • Az elsô a veszély forrása, amely a katonai fenyegetés esetében külsô, a bûnözés esetében pedig belsô. A devianciák tekintetében a társadalmak önellátóak. • A második szempont a veszély nagysága. A katonai kihívás olyan veszélyt jelent, amely az országot létében veszélyezteti, ezzel szemben a bûnözésnek még e legsúlyosabb formái sem alkalmasak arra, hogy a társadalom mûködési mechanizmusait lényegesen megzavarják és teljesítményét rontsák. (Ellenkezôleg, a 60-as évektôl a politikailag kettéosztott világ arra szolgált számos bizonyítékkal, hogy a bûnözéstôl lényegesen jobban sújtott nyugati demokráciák sokkal jobb anyagi és szellemi teljesítményekre voltak képesek, mint a keleti blokk jó közbiztonságú, de rosszul mûködô pártállami rendszerei.) • A harmadik elválasztó ismérv az elhárításhoz szükséges erôszak mértékében van. A szuverenitás megvédelmezése az erôk totális mozgósítását követeli. Minthogy a vereség a bukással egyenlô, az erôszak minimalizálása, az arányosság követelménye, a vétlen civil közösségek kímélete fel sem merül. 17

Szamel Lajos: Közigazgatás-rendészet-rendészeti szankció. Új Rendészeti Tanulmányok, RTF, Budapest, 1997/1. szám.

54


2008.12.14.

20:43

Page 55


A személyeknek és a vagyontárgyaknak a jogellenes egyedi magatartásoktól való védelmezése viszont a minimális erôszak elvén nyugszik. Csak a szükséges és az arányos erôszak megengedett, kötelezô a vétlen környezet kímélete, és az esetleges vereség (a bûncselekményt nem sikerül megakadályozni, a tettes ismeretlen marad) nem csupán megengedett, de bizonyos esetekben a jog egyenesen elôírja, hogy mikor kell a rendészeti beavatkozástól tartózkodni, mikor indokolt annak bevetése és mikor kötelezô azzal felhagyni. A jogi tilalmak gondosan sorolják azokat a megengedhetetlen eszközöket, amelyek a veszély elhárítására nem vehetôek igénybe. A bûncselekmények által keltett veszélyek természete nem változott lényegesen azóta, hogy az ember a bûn fogalmát a maga számára megalkotta. Változott viszont az államnak a bûnnel kapcsolatos magatartása. Ott, ahol a hatalmát érezte veszélyeztetve, a bûnössel ellenségként bánt el és a legkegyetlenebb megtorlástól sem riadt vissza. Az árulás, a hûtlenség, a vérfertôzés olyan kihívások voltak a magántulajdonként birtokolt hatalommal szemben, ami nem tette szükségessé a külsô és a belsô ellenség megkülönböztetését. Az olyan bûncselekmények esetében viszont, ahol ez a központi hatalom érintve nem volt, a deliktum a tettes és az áldozat magánügye maradt. A fejlett árutermelés, a tömeggyártás megjelenése, a nagyvárosok kialakulása ezt a felelôtlenséget tovább nem engedélyezte. A hatalomnak kötelezettségei támadtak alattvalóival szemben. Az elsô olyan kötelezettség, amelynek teljesítése szervezeti formát is követelt, a közbiztonság megôrzése volt. Az a próbálkozás, amivel kezdetben a központi hatalom a hadsereget kívánta erre a védelemre felhasználni, kudarcba fulladt, mert kiderült, hogy a katonák kiképzettsége és a háborús helyzetekre kialakított fegyvereik a közbiztonság védelmére ôket alkalmatlanná teszi. Ezek a szempontok vezettek a rendôrhivatalok létesítéséhez a XVII. és a XVIII. század során. A kontinentális rendôrségek katonai eredete a mai napig felismerhetô a testületi értékrendben. A veszélyvállalás, a fegyelem, a bajtársi szellem, a parancs iránti feltétlen engedelmesség ezeknek a szervezeteknek is sajátja. Azonban az, hogy a különválás viszonylag korán, még a feudális abszolutizmus idôszakára tehetô, olyan hagyományokat is jelent, amelyek a késôbb született új értékrendekkel ellentmondásba kerültek. Az egyik hagyomány a fegyveres szolgálatot nem tekintette szakmának, ezért a hozzáértés a beosztottakat nem tette kevésbé kiszolgáltatottá a hierarchiával szemben. A rendôrségnek nem volt szakmai becsülete. Ráadásul elvesztette azt a heroizmust is, amivel a hadsereg minden korban rendelkezett. A bûnözôkkel szembeni küzdelem nem hordozta magán az egyenlô felek nemes vetélkedését, sôt nem ritkán a hatalom kiszolgáltatottjainak járt a 55


2008.12.14.

20:43

Page 56


nagyobb erkölcsi elismerés. Ilyen körülmények között érthetô, hogy a rendészetnek miért kellett olyan hosszú és nehéz utat bejárnia ahhoz, hogy szakmai rangot és erkölcsi megbecsülést vívjon ki magának. A másik hagyomány a rendészeti igazgatás szabályozatlansága, a jogi formák hiánya, az általános felhatalmazás érvényesülése, ami úgy szól, hogy a rendôrség tegyen meg mindent, ami a közrend védelméhez szükséges. Ebbôl következik a harmadik sajátosság, a rendészet teljes kiszolgáltatottsága az azt fenntartó hatalomnak, államrendôrség esetében a kormánynak, municipiális rendészet esetén pedig az önkormányzati hatalomnak. Ugyanis az a két mechanizmus, amely ezt a kiszolgáltatottságot oldani képes, a jogi szabályozás és a szakmai elismertség, a rendészeti kultúrából hiányzott. A rendôrségek modern kori története nem más, mint a tevékenység jogrendbe foglalása, a rendôrségnek a jog hadseregévé válása és a szakmai rang megszerzése. A kontinentális modelltôl eltérôen az angolszász jogi kultúrában a rendôrségek kialakulása más utat járt, és ez az európai kontinensre jellemzôtôl merôben különbözô rendészeti kultúrát alakított ki. Ebbôl a szempontból az angol minta tanulságos, ami azt a helyzetet tükrözi, miszerint ott soha nem volt olyan központosított állam, mint amilyenekkel a feudális abszolutizmus kontinentális birodalmaiban találkozhattunk. A rendôrségek mindig megmaradtak a polgárok önvédelmi alakulatainak, ezért nem viselik magukon a hadseregre jellemzô értékrendeket. A rendôrségi erények sorában a polgárokkal való szolidaritás, a konfliktusok megelôzése és a szakmai hozzáértés vezetnek. Ennek ellenére a New Scotlandi Yardot alapító Robert Peel híres tizenkét pontjában is megjelenik a modern hivatalnok felfogás és a katonai fegyelem szükségessége.18 A szakmai elismertséget ennek ellenére sem az angol, sem pedig az ugyancsak decentralizált modellt követô amerikai formációknak nem sikerült egykönnyen megszerezni, ami arra utal, hogy a rendôri munkának vannak olyan általános vonásai, amelyek a szervezeti formáktól függetlenül meghatározzák a testületi kultúra lehetôségeit és határait.

18

Ernyes Mihály: A magyar rendõrség története. I. kötet, BM Kiadó, 2002., XVIII. o.

56


2008.12.14.

20:43

Page 57

HARMATI ISTVÁN – DR. MEDVECZKY MIHÁLY

A GAZDASÁGI BIZTONSÁGKULTÚRA ÖSSZEFÜGGÉSEI (Gondolatok a nemzetgazdaság védelmi felkészítése és biztonságos mûködése koncepciójának összeállítása kapcsán)

HELYZETELEMZÉS

Nemzetközi kitekintés A gazdasági biztonság kérdéseirôl a korábbi nemzetközi szakirodalomban elsôsorban, mint a védelemgazdaság aspektusairól lehetett olvasni. A védelemgazdaságban hagyományosan a honvédelmi célra készletezett tartalékok felhalmozása és a minôsített idôszaki tervezés, illetve a válsághelyzetekben bevezetésre kerülô prioritási és elosztási rendszerek intézménye jelentette a biztonság gazdasági eszköztárát. Ma már a nemzetközi viszonylatban számos példával találkozhatunk a válsághelyzeti gazdasági feladatok jogi szabályozására, kezelésének rendszereire. Hazánkban a gazdasági biztonság hosszú távú stratégiája a közelmúltban készült el. A nemzetközi kitekintések alapján látható, hogy a NATO-ban a törvényhozási gyakorlat harmonizációjára való ösztönzés ellenére a tagországok nem követnek egységes gyakorlatot. Megállapítható ugyanakkor, hogy több országban törvényi szinten szabályozzák a válsághelyzeti gazdasági intézkedéseket (Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Norvégia). Csehországban a védelmi szempontból kritikus helyzeteket törvény definiálja, és külön törvény tartalmazza a válsághelyzet esetén hozható gazdasági intézkedéseket is. Ezeken kívül szinte valamennyi tagországban fellelhetô a védelmi célú, ún. prioritási és elosztási rendszereknek egyfajta kialakítása és érvényben tartása. A hagyományosan 57


2008.12.14.

20:43

Page 58


szigorúan szervezett, a katonai célú termelést elsô helyen támogató amerikai rendszerbôl számunkra figyelemre méltó, hogy a legmagasabb prioritású szintû megrendelések jelenleg két program támogatására irányulnak az USA-ban: a terrorizmus elleni küzdelemre és a kritikus infrastruktúra védelemre. Mivel a nemzetközi prioritási rendszereknek nincs extra-territoriális hatálya, szükség van a tagországok közötti kooperációra és koordinációra a válsághelyzeti ellátás megfelelô biztosítása érdekében. A prioritási és allokációs rendszerek harmonizációjára a NATO tagállamai tervezôi részére kiadott miniszteri irányelvek tartalmaznak ajánlásokat, amelyek figyelembe veszik a nemzeti jogszabályokat, szokásokat és politikákat és minden állam fennálló nemzetközi kötelezettségeit is. Számunkra a svájci és a finn példa szolgálhat – a gazdaságbiztonsági rendszer finanszírozása és a magánszféra bevonása szempontjából – hasznosítható elemekkel. Mindkét rendszerben termékdíjból képeznek egy pénzügyi alapot, ebbôl biztosítják a piaci szféra és a közigazgatás védelmi felkészülési költségeinek fedezetét. Svájcban erôsebb az állami befolyás a védelmi célú tartalékolási rendszerben. Az államigazgatás szabályozza, szervezi meg a felkészülést, a magánszereplôk pedig a feladatok végrehajtásában kapnak szerepet. Finnországban ezzel szemben egy kicsi, de hatékony ügynökségi szervezet végzi a védelmi felkészítési munkát, de a magánszereplôket a végrehajtás módjának alakításába is bevonják – felismerve szakértelmüket és érdekeiket –- (szektoronként érdekszövetségi rendszert alakítanak ki, amely közigazgatási szereplôk bevonásával tanácskozik). A finn kis állami „ügynökség” tehát mintegy apparátusként támogatja és szervezi a védelmi tartalékolási rendszert, míg ezt a feladatot Svájcban az állam végzi. A gazdaságfelkészítési feladatokat mindkét rendszerben a magáncégek hajtják végre.

Hazai piaci-gazdasági környezet A rendszerváltás óta nemzetgazdaságunk jelentôs átalakuláson ment keresztül. Alapvetôen megváltozott a gazdaság tulajdonosi szerkezete. Meghatározóvá vált a magántôke, és egyre nôtt a külföldi mûködô tôke szerepe. A hazai lakosság-ellátási piacon megjelenô multinacionális kereskedelmi szervezetek a minôsített idôszaki ellátás biztosítása szempontjából új lehetôséget, de újszerû kezelést is igényelnek. A mûködô kereskedelem manapság szinte minden igényt képes kielégíteni. A vállalkozói szervezetek növekvô száma és folyamatos fluktuációja azonban jelentôsen megnehezíti a gazdaság naprakész figyelemmel kísérését. Szociális piacgazdaság típusú nemzetgazdaságunk az ezredfordulón – a több éven át sorozatban jelentkezô természeti katasztrófák és egyéb, külsô politi58


2008.12.14.

20:43

Page 59

HARMATI – DR. MEDVECZKY: A GAZDASÁGI BIZTONSÁGKULTÚRA ÖSSZEFÜGGÉSEI

kai/gazdasági zavaró tényezôk ellenére – jelentôs növekedésben volt. Az éves kormány-jelentésekben a gazdaság védelmi felkészítéséért felelôs tárca a ’90-es évek elején jelezte, hogy a stabilizálódó és bôvülô gazdaság nem jelenti automatikusan a védelmi felkészültség javulását is. A védelmi célra fordítható, összességében nem csökkenô források a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek korábban elmaradt fejlesztéseire és a pótlásokra lettek fordítva, miközben a védelmi kapacitás nemzetgazdaságilag egyáltalán nem elhanyagolható elemeinek (az állami tartalékok készleteinek, a védelmi infrastruktúrának) a megôrzése is alig volt lehetséges. Jelenleg – a mérsékeltebb növekedés idôszakában – sajnos még nehezebb a védelmi felkészültség szinten tartása. Ehhez tudatos, összehangolt – nemcsak a pénzügyi forrásokra vonatkozó – állandó fejlesztésre lenne szükség.

ÁTFOGÓ HELYZETKÉP A GAZDASÁGI BIZTONSÁGRÓL ÉS A VÉDELMI FELKÉSZÍTÉSRÔL

Hazai jogszabályi környezet A gazdaság biztonságáról vagy biztonságos mûködésérôl átfogó hazai jogszabály nem született. A meglehetôsen széles terület egyes jól elkülönülô funkcióit, szegmenseit számos átfogó gazdasági, illetve ágazati törvény vagy rendelet szabályozza. Ezek általában tartalmazzák a gazdasági folyamatok szabályozása mellett a biztonsági szempontokat is. Közülük említésre méltóak az alábbiak: • a közbeszerzésrôl szóló törvény1, a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedô jelentôségû vállalkozásokat érintô egyes törvények módosításáról szóló törvény2, a cégtörvény3, a gazdasági társaságokról szóló törvény4, törvény az élelmiszerekrôl5, törvény a fogyasztóvédelemrôl6, törvény az állami vagyonról7, törvény a Nemzeti Biztonsági Felügyeletrôl8, törvény a 1

2003. évi CXXIX. törvény 2007. évi CXVI. törvény 3 2006. évi V. törvény 4 2006. évi IV. törvény 5 2003. évi LXXXII. törvény 6 1997. évi CLV. törvény 7 2007. évi CVI. törvény 8 1998. évi LXXXV. törvény 2

59


2008.12.14.

20:43

Page 60


személy- és vagyonvédelemrôl9, törvény a légiközlekedésrôl10, törvény az elektronikus hírközlésrôl11, törvény a villamos energiáról12, törvény a földgáz biztonsági készletezésérôl13, törvény a behozott kôolaj és kôolajtermékek biztonsági készletezésérôl14. A szakterületet védelemgazdasági szempontból közvetlenül érintô fontosabb jogszabályok a következôk: Alkotmány, Hvt., a törvény a polgári védelemrôl15 (Pvt.), a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérôl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrôl16 (Kat.), törvény a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerzôdéshez történô csatlakozásáról és a Szerzôdés szövegének kihirdetésérôl17. A gazdaság biztonságához hasonlóan - a nemzetközi példákkal ellentétben - a gazdaság védelmi felkészítését, válsághelyzeti mûködését, a válsághelyzeti gazdasági intézkedéseket sem tárgyalja önálló törvényi szintû jogszabály. A tevékenység szabályozásáról 2003-ban kormányrendelet18 (az R.) született a gazdasági és közlekedési miniszter elôterjesztésében. Jelenleg a gazdaságfelkészítési tevékenység szabályozását és a tervezés módszertani szabályait még ez a rendelet tartalmazza. Az új honvédelmi törvény19 (Hvt.) elfogadása óta szükséges a rendelet szabályainak felülvizsgálata, részben a törvényi háttér módosulása, részben a közgazdasági környezet változása miatt. Az elvégzett szakértôi munkák során bebizonyosodott, hogy olyan koncepcionális változások szükségesek, amelyek módosítás keretében nem végezhetôk el, ezért új rendelet megalkotása vált szükségessé. Nem tisztázott az R-ben a gazdaságfelkészítési és a válsághelyzeti beszerzések viszonya az új közbeszerzési törvénnyel. Nem válik el határozottan a jogszabályban az alkotmányos anyagi, szolgáltatási kötelezettségen alapuló igénybevétel és a polgári jogi szerzôdésekkel biztosított igény-kielégítési formák szabályozása. Korszerûsítésre szorul a rendelet mellékletében csatolt módszertani 9

1998. évi IV. törvény 1995. évi XCVII. törvény 11 2003. évi C. törvény 12 2007. évi LXXXVI. törvény 13 2006. évi XXVI. törvény 14 1993. évi IL. törvény 15 1996. évi XXXVII. törvény 16 1999. évi LXXIV. törvény 17 1999. évi I. törvény 18 131/2003. (VIII. 22.) Korm. rendelet (R.) 19 2004. évi CV. törvény a honvédelemrôl és a Magyar Honvédségrôl (Hvt.) 10

60


2008.12.14.

20:43

Page 61


szabályozás, amelynek jelentôs része – a szükséges egyszerûsítés után – az állami irányítás egyéb jogi eszközével is kiadható. Különösen hiányzik a törvényi szabályozás a nem honvédelmi típusú válsághelyzetekben alkalmazható szükségszerû intézkedések késedelem nélküli meghozatalához. A gazdaság biztonságos mûködésének egyik alappillérét képezô kritikus infrastruktúrák védelme új feladatokat testál az államra és a gazdálkodókra, egyben megköveteli az érzékeny információk áramlását és védelmét, ezáltal közvetve az állampolgári jogokat is érinti. Megkerülhetetlen a rendszer hazai koncepciójának kidolgozásával egyidejûleg szabályozási javaslat készítése, amely egyben illeszkedik az infrastruktúra védelem európai programját tartalmazó irányelvhez. Az Alkotmány 19/B.-D. §-aiban meghatározott, rendkívüli állapotban és szükségállapotban alkalmazható alapvetô szabályokról nem született meg a külön kétharmados törvény, helyette a törvényhozó a Hvt. egyik fejezetében sorolja fel a minôsített idôszakokban alkalmazható rendkívüli intézkedéseket. A témához tartozó, említésre méltó fontosabb kormányrendeletek még a következôk: a Hvt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló20 (Vhr.), a Kat. végrehajtásáról21, a befogadó nemzeti támogatás egyes kérdéseirôl szóló22, a Gazdaságbiztonsági Tartalékról szóló23, az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetôleg alapvetô biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintô vagy különleges biztonsági intézkedést igénylô beszerzések sajátos szabályairól szóló24 és a védelem terén alapvetô biztonsági érdeket érintô, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetôleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról szóló25 Korm. rendeletek. A szakterület speciális jogalkotási területe a minôsített idôszaki jogrend jogszabály tervezeteinek elôkészítése. Az alkotmányos minôsített idôszakok honvédelmi tanácsi vagy köztársasági elnöki rendelet tervezeteit kihirdetésre alkalmas állapotban kell a Kormánynak jóváhagynia, hogy azok szükséges esetben rendelkezésre álljanak. A rendkívüli intézkedések jellegének megfelelô minisztériumok által elôkészített jogszabály tervezetek zömében még az 1990-es években szület-

20

71/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet 22 176/2003 (IX.17.) Korm. rendelet 23 84/1994. (V. 27.) Korm. rendelet 24 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 25 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet 21

61


2008.12.14.

20:43

Page 62


tek, számos intézkedésüket már pontosítani, frissíteni kell a gazdasági környezetben lezajlott változások miatt. Közöttük jelentôs számban vannak gazdasági és pénzügyi tárgyú rendeletek, mint pl. a szerzôdéskötési kötelezettség bevezetésérôl, az ország védelme szempontjából, a lakosság ellátása érdekében fontos termékek, fogyasztási cikkek, energiahordozók forgalmának korlátozásáról, a lakosság alapvetô élelmiszerrel, ruházati és iparcikkel, valamint egyéb közszükségleti cikkel történô szervezett ellátásának bevezetésérôl, illetve a költségvetési szervek rendkívüli- és szükségállapot idôszakára vonatkozó pénzellátásáról szóló rendelet tervezetek.

Az állami feladatok bemutatása és az intézményi környezet A gazdaság védelmi felkészítése A védelem, a gazdaság védelme közgazdasági értelemben piaci kudarcnak számít. Tekintettel arra, hogy békében a fenyegetettség érzése általában nem jelentôs, válság idôszakában akár végtelen nagy is lehet, a kereslet a védelem iránt szakaszos. A hirtelen jelentkezô kereslet csak folyamatos erôfeszítések árán biztosítható, vagyis a kínálatnak akkor is folyamatosnak kell lennie, amikor a kereslet szinte nulla. Ez pedig kizárja a védelmi tevékenység piacosítását, és a kínálat biztosítását pedig az állam felelôsségébe utalja. A gazdaság védelmi felkészítése tehát állami feladat, ez következik a már említett biztonság- és védelempolitikai alapelvekrôl szóló dokumentumból is: „A nemzetgazdaságnak képesnek kell lennie arra, hogy a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai célkitûzései eléréséhez szükséges gazdasági alapokat biztosítsa.” Az állami feladatok kezelése nem azonos a gazdaság védelmi felkészítése és a gazdaság biztonságos mûködése területén. A védelmi felkészítés hagyományosan szinte kizárólag állami feladatként számon tartott tevékenységét a mai biztonságpolitikai és piacgazdasági környezetben (amikor a fenyegetettség érzése nem jelentôs) már nem képes a lecsökkent védelmi igazgatási apparátus a korábbi színvonalon ellátni, és a jelen gazdasági helyzetben az állam nem tud többet áldozni a romló tendencia megakadályozása érdekében. A gazdaság biztonságos mûködése területén fordított a helyzet. A kormányzat eddig gyakorlatilag nem foglalkozott a gazdaság mûködôképességének biztonságával, ma már egyre inkább a közigazgatás napirendjére kerülnek – a társadalom, a gazdaság normál mûködését zavaró, korlátozó vagy ellehetetlenítô – olyan új típusú gazdaságbiztonsági válsághelyzetek, amelyek kezelése nem állami eszközökkel hatékonyan 62


2008.12.14.

20:43

Page 63


megoldható, viszont még nincs szabályozva a magánszféra bevonása ezen tevékenységekbe. A nemzetgazdaság védelmi felkészítésének legnagyobb dilemmája, hogy normál idôszakban piaci igénnyel nem megalapozott, nagy részben a piaci mechanizmusok hatáskörén kívül esô gazdasági folyamatokat a piac keretében kívánja megoldani. Így például a válsághelyzeti rendelkezésre állási szolgáltatási szerzôdések hatékony alkalmazásának fô problémája, hogy nincs normál idôszaki ellentételezése (sem pénzügyi, sem adókedvezmény, sem versenyelônyt adó), ami a szolgáltató igazi érdekeltségét megteremtené. A gazdaság védelmi felkészítésének értékelése, a gazdaság válsághelyzeti teljesítôképességének minôsítése jellemzôen kormányzati feladat. A tevékenységért felelôs tárca – a kialakult gyakorlatnak megfelelôen – a tervezett bruttó hazai termék (GDP) százalékában kifejezett éves védelemgazdasági szükséglet alapján értékeli a gazdaság minôsített idôszaki teljesítôképességét. Amennyiben a válsághelyzetekben beavatkozó szervek minôsített idôszaki igényei – értékben kifejezve – nem haladják meg a GDP 3–5%-át, a gazdaság teljesítôképességét megfelelônek értékelik. A gazdaság védelmi felkészítésének legfontosabb elemei a védelmi célú tartalékolás és a gazdaságmozgósítási célú adatgyûjtés. A követelménytámasztó szervek szempontjából a leghatékonyabb igény-kielégítési mód a különféle védelmi erôforrások tartalékolása. A hagyományosan kialakult tartalékolási rendszer – a szerény költségvetési fejlesztési és fenntartási lehetôségek következtében – mára elvesztette készlete reálértékének jelentôs részét. Hiányzik az egységes készletképzési és -felhasználási stratégia. A védelmi tartalékolás stratégiájának újragondolását a védelmi felkészítés terén az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett koncepcionális, tartalmi és szervezeti változások egyaránt szükségessé teszik. A tartalékokat kezelô szervezetek jelenleg meglehetôsen heterogén képet mutatnak. Megtalálhatók benne a legkülönfélébb szervezeti formák és tulajdonosi struktúrák, jelen van a központi típusú és az ágazati felelôsségû készletezô szervezet. A védelmi tartalékolás elemeinek felülvizsgálatát az is indokolja, hogy az elmúlt másfél évtized gazdasági kihívásainak következményeként megnövekedett a nem kifejezetten védelmi rendeltetésû, de veszélyhelyzetekben is szükséges, többcélúan felhasználható, esetenként a termékpályába épített gazdaságbiztonsági tartalékok szerepe és súlya (energetikai, élelmiszer alapanyag tartalékok). Mérséklôdött a honvédelmi célú tartalékok jelentôsége, növekedett a katasztrófavédelmi és a terrorveszély esetén használható készletek jelentôsége.

63


2008.12.14.

20:43

Page 64


A lakosság ellátása Speciális állami feladat a lakosság válsághelyzeti ellátásának biztosítása. Ennek tervezése alapvetôen a megyei védelmi bizottságoknál folyik, az ágazati tervezô szervek (illetve a központi tervezô szerv) csak a területi ellátatlansági esetekben kapcsolódnak be a tervezési folyamatba. Bonyolítja a tervezés módszertanát és hatékonyságát a szolgáltatók központjainak, telephelyeinek, raktárainak eltérô területi (regionális, országos) elosztottsága. A nagy üzletláncok termékazonosítási rendszerei nem egyeztethetôk a tervezési nómenklatúra tételeivel. A tervezéshez irányadónak használt kiemelt és kiegészítô cikkek jegyzéke és normái – egyes esetekben – felülvizsgálatra szorulnak, hiszen megállapításuk óta több mint egy évtized eltelt. Míg korábban a tervezô közvetlenül számolhatott a helyi pékek kapacitásával, úgy egy nemzetközi ellátó lánc sokszor egységes készletgazdálkodási rendszerén alapuló felfogása nem teszi lehetôvé az egyes cikkek szerinti területi igények tényleges összesítését, és a globális kielégítô képesség ellenôrzését. A kereskedelmi üzletláncok még nincsenek megfelelôen bevonva a lakosság-ellátás feladatkörébe. Ezt indokolná az a körülmény, hogy az iparszerû élelmiszertermelés már nem lokális, hanem regionális szinten történik, s a régióhatárok gyakran az országhatárokon is túllépnek. A nagy szállítókkal történô egyeztetéseknél a lakossági szükségletek tervezésben nem elégséges a központi tervezôi szint szerepe. A piaci kielégítési formák elôtérbe kerülése maga után vonja az adatszolgáltatási, nyilvántartási rendszer átalakítását is, és a rendelkezésre álló pénzügyi források feletti gyors rendelkezési képesség megteremtése is az új eszközrendszer részét képezi. A módosult ellátási formák a közlekedési infrastruktúra biztosításával szembeni követelményekre is kihatással vannak (például nagyobb távolságra vonatkozó szállítási igények súlya növekedett). A nagy ellátó láncok igénybevétele, az elosztó raktárak regionális vagy országos elhelyezkedése, a globális kereskedelem lehetôségeinek kihasználása az alkalmazandó eszközrendszerben jelentôs hangsúlyeltolódást jelent. Egyes individuális termelô helyek megtartása mellett fontossá válnak az ellátó (kereskedelmi és beszállítói) lánc mûködési feltételei, illetve a szállítás fenntarthatósága, s ez túlléphet az eddigi területi határokon. Az energiaellátás biztosítása A Magyar Köztársaság stabil, megbízható energiaellátása – mind gazdasági, mind védelmi, mind szociális és társadalmi szempontból – az egyik legfontosabb követelmény, mivel ennek hiányában a többi meghatározó közszolgáltatás is mûködésképtelen. Az energiaellátás biztonsága alapelv egyértelmûen tükrözôdik az 64


2008.12.14.

20:43

Page 65


Országgyûlés által 2008-ban elfogadott, a 2008–2020 közötti idôszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióban26. A magyar energiapolitika e koncepcióban megfogalmazott legfontosabb stratégiai célja az, hogy – a hosszú távú szempontokat is mérlegelve – optimalizálja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság, mint elsôdleges célok együttes érvényesülését. Az új energiapolitika – összhangban az Európai Unió 2007 januárjában közzétett energiapolitikai dokumentumaival – három alappillérre épül, melyek a következôk: • a legfontosabb az ellátásbiztonság, amelynek célja, hogy energiahordozóhiány ne akadályozza a társadalom és a gazdaság mûködését, és – megfelelô összetételben és a legolcsóbb módon – rendelkezésre álljon a szükséges energiahordozó-mennyiség, • a versenyképesség fokozása, ami alapvetôen a liberalizált energiapiacok kiépítését, és a hazai piacnak az EU egységes energiapiacába való beépülését jelenti, • a fenntarthatóság alapvetôen a környezet óvását jelenti, melynek fô eszközei az energiatakarékosság, illetve a megújuló energiahordozó-felhasználás növelése. A villamosenergia-ellátás biztonságának alapja, hogy idôben épüljenek meg a leállított erômûvek, illetve az igények alakulása miatt szükségessé vált új kapacitások. Magyarország energiaigényének – a paksi üzemanyag figyelembevételével – mintegy 80%-át importból szerzi be, így az ellátásbiztonság növelésének fontos célkitûzése az importfüggôség mérséklése. A hazai adottságok mellett a hazai források fokozottabb felhasználása alapvetôen csak a lignitvagyonra alapozva történhet, ezért az energiapolitika súlyponti kérdésként kezeli az energiatakarékosságot, illetve a megújuló energiahordozófelhasználás növelését. Az ellátásbiztonság növelésének fontos eszköze a stratégiai célú készletezés. A magyar energiaipar jelentôs része privatizált, a tulajdonosok túlnyomórészt külföldi állami vállalatok, magáncégek és intézményi befektetôk. Így a magyar állam beleszólása az energetikai cégek mûködésébe direkt módon – az arany részvényesi jogokon keresztül – erôsen korlátozott, indirekt módon, jogszabályi úton az EU adta korlátokig jól érvényesíthetô. Ebben a tekintetben fontos, hogy

26

40/2008. (IV. 17.) OGY határozat a 2008-2020 közötti idõszakra vonatkozó energiapolitikáról

65


2008.12.14.

20:43

Page 66


a multinacionális vállalatok rendkívül erôs érdekérvényesítô képessége ne akadályozza meg a magyar érdekek érvényesülését. Védelmi kockázat oldalról idôközben, a hagyományos fenyegetettség mellett, új kihívások is megjelentek, mint a közvetlen terror veszélye, de az informatika átfogó alkalmazása miatt a kiber-térben is fokozott védelemre van szükség. A közvetlen terror veszélye az energetikában az átlagosnál nehezebben kezelhetô, mivel a viszonylag jól védhetô erômûveken és energetikai létesítményeken túlmenôen, óriási kiterjedésû diffúz vonalas létesítmények (nagyfeszültségû hálózat, gázrendszer) jelenléte a meghatározó. A terrorizmus – különösen a számítógépes, a kiber-terrorizmus – komoly veszélyt jelent az energiaellátás biztonságára, egy új védendô támadási felületet generál. Az információs technológiák megszámlálhatatlan elônye mellett, az energetikai létesítményeket is kiszolgáltathatja a számítógépes támadásnak. Magyarországon az energetikai létesítmények, berendezések ellen végrehajtott terroristatámadásról, vagy ennek elôkészítésérôl jelenleg nincs információ, azonban az elmúlt idôszak néhány külföldi tragikus terrorcselekménye a kérdésnek nagy prioritást ad. A nemzetközi bûnözôi csoportok behatolása az energetikába, a nyitott és liberális gazdasági környezet révén, elvileg nem zárható ki. Az energetikai célpontok elleni támadások megakadályozása – tekintettel egy ilyen támadás súlyos következményeire – a hazai és globális terrorizmus elleni küzdelem része, egyúttal kiemelt gazdaságbiztonsági feladat. Az emberiség számára az egyik legnagyobb horderejû kihívást a környezetvédelmi és civilizációs fenyegetésekkel járó, határon átívelô problémák jelentik. Az energetika a legnagyobb üvegházhatást okozó gáz kibocsátó szektor, így a globális klíma instabilitását alapvetôen befolyásolja. Ez egy új fenyegetô elem, amely komoly környezeti/politikai/gazdasági katasztrófaveszélyt jelez. Stratégiai energiahordozó készletezés Jelenleg a behozott kôolaj és kôolajtermékek27 és a földgáz biztonsági készletezésérôl28 törvények vannak hatályban, és a nagyerômûvek számára az erômûvi tüzelôanyag tartalékolására vonatkozó kötelezettséget GKM rendelet29 szabályozza. 27

1993. évi XLIX. törvény (kõolaj biztonsági készletezési törvény) 2006. évi XXVI. törvény (földgáz biztonsági készletezési törvény) 29 Az 50 MW és annál nagyobb teljesítményû erõmûvek energiahordozó készletének legkisebb mértékérõl és a készletezés rendjérõl szóló 44/2002. (XII. 28.) GKM rendelet 28

66


2008.12.14.

20:43

Page 67


A kôolaj biztonsági készletezési törvény szabályozza30 a készlet-felszabadítás eseteit, a szükséges teendôket. A stratégiai készletezés és a készletek nemzetközileg koordinált felhasználása, illetve válsághelyzet esetén a fogyasztás puha, közepes vagy erôs intézkedésekkel való csökkentése, valamint a fogyasztók egy logikus sorrendbeli lekapcsolása azt a célt szolgálja, hogy esetleges energiaellátási nehézség során a gazdaságot minél kisebb kár érje. Magyarország 1997. június óta teljes jogú tagja az OECD autonóm ügynökségének, a Nemzetközi Energia Ügynökségnek (IEA). A csatlakozásunkat és a szervezet alapokmányának számító Nemzetközi Energia Programot törvény31 hirdette ki. Az IEA hosszú távú feladatként vállalta az olajellátás zavarait csökkentô rendszer fenntartását és állandó fejlesztését, a válsághelyzetekre való felkészülést. Az IEA tagság elônye, hogy Magyarország tagként részesévé válik annak a védelmi mechanizmusnak, amely az olajellátás regionális, vagy általános csökkenése esetén is megôrzi a tagországok (vagy egy érintett tagország) gazdaságának mûködôképességét, és elhárítja az energia-kiesés nyomán fellépô haváriát, mérsékli az energiaellátás zavarainak súlyos következményeit. Az importszállításaink elmaradása esetén kezdeményezhetjük válságintézkedések végrehajtását, és nettó olajimportáló országként jogosultak lehetünk olaj, vagy olajtermék juttatásra. Az IEA készlet felszabadítást is elrendelhet (a Nemzetközi Energia program, az IEP alapján), erre tagságunk óta egy alkalommal került sor (Katrina hurrikán, 2005, 800 t/nap 2 hétig). Készlet felszabadítást, illetve olaj válságkezelési intézkedést az IEA két formában kezdeményezhet. 7% feletti globális kiesés esetén az IEP-ben leírtak szerint készlet felszabadítás és forrás allokáció van, 7% alatt az IEA koordinált válsághelyzeti mechanizmust (CERM32) léptethet életbe. A CERM intézkedés készlet felszabadítási kötelezettséget, esetleg fogyasztás csökkentést (korlátozást) ír elô. Egy ilyen lépés bejelentése esetén Magyarországon is haladéktalanul meg kell kezdeni a Magyar Szénhidrogén Készletezô Szövetség (MSZKSZ) tárolt készlete egy részének IEA által elôirt felszabadítását. Tekintettel arra, hogy a földgáz esetében Magyarországon rendkívül magas az importhányad, az ellátás biztonsága megköveteli, hogy ebbôl a rendkívül szezonális felhasználású energiahordozóból is központi készletezés valósuljon meg.

30

8. és 41. § 1999. évi XXXIX. törvény 31 CERM = Co-ordinated Emergency Response Measures 31

67


2008.12.14.

20:43

Page 68


Ezt a célt szolgálja a földgáz biztonsági készletezési törvény, mely szerint 2010re 1,2 Mrd m3 földgáz tárolását kell megvalósítani. A beruházás folyamatban van, elôreláthatólag határidôre megvalósul. A készlet felhasználásának részletes szabályait GKM rendelet33 szabályozza. A készletek között biztonsági szempontból megkívánt átjárhatóság a védelmibôl a gazdaságbiztonsági tartalékolásba gyakorlatilag megoldott, mivel az ez irányú döntés a Kormány kezében van. Válsághelyzetben az átjárás a másik irányba is adott, és jogilag akadálymentes. A gazdaságvédelmi felderítô tevékenységek A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett ilyen célú tevékenységek, amelyek az ország gazdasági vagy más fontos érdekét sértô vagy veszélyeztetô külföldi titkosszolgálati törekvések és tevékenységek, továbbá az ország gazdasága biztonságának és pénzügyi helyzetének veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékok és cselekmények, illetve a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem elhárítását szolgálják, kiemelt állami feladatnak minôsülnek. A rendészeti szervek gazdaságbiztonsági feladatai Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra (IRM) és az általa irányított rendészeti szervekre kiemelkedô szerep hárul az ország biztonságát – ezen belül a gazdaság biztonságát – veszélyeztetô folyamatok, események elhárítása során. A terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, az illegális migráció, a szervezett bûnözés, a feketegazdaság és korrupció, a kábítószerek terjedése, politikai és vallási szélsôségek stb. elleni fellépés mind ide sorolható. Az egységes integrált Rendôrségnek, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak a bûnügyi nyomozói hatáskör, a szabálysértési hatósági jogkör, a közterület rendjének fenntartása, a közlekedési hatósági és rendészeti, határrendészeti, idegenrendészeti stb. feladatok ellátása során folyamatos további feladatai vannak. E funkciók megtartása, a terrorcselekmények és a gazdasági bûnözés növekvô kockázata miatt – a rendkívüli állapoti mûködés csökkenô valószínûsége ellenére – továbbra is indokolt, megvalósításuk módját azonban a megváltozott körülmények miatt tovább kell fejleszteni. A gyakorlati kivitelezésben tekintettel kell lenni arra, hogy a kritikus infrastruktúra üzemben tartása feltételezi a vonatkozó kommunikációs kapcsolatok mûködôképességét.

33

A földgáz biztonsági készlet felhasználására vonatkozó egyes szabályokról szóló 75/2007. (VIII. 17.) GKM rendelet.

68


2008.12.14.

20:43

Page 69


A Vám- és Pénzügyôrség (VP) gazdaságvédelmi feladatai A VP jelenleg a gazdasági bûncselekmények nyomozása révén aktív szerepet vállal a nemzetgazdaság védelmében. A gazdasági bûnözés elleni fellépés sikere nagyrészt azon múlik, hogy a VP nyomozószervei, illetve az államgazdaságot ellenôrzô szervezetének egyes elemei milyen hatékonysággal képesek együttmûködésre és ezen belül információcserére. Rendkívül fontos, hogy ezek a testületek közös célokat követve, egyértelmû akarat-elhatározással vegyenek részt a gazdaság védelmét szolgáló napi tevékenységben. A VP továbbá az adók és egyéb díjak beszedése során rendkívüli erôfeszítéseket tesz az adóelkerülô magatartások kiszûrése, felderítése és szankcionálása érdekében. Ez a tevékenység a nemzetgazdaság védelme szempontjából azért fontos, mert a sikeres adóelkerülô magatartás további törvénysértésre ösztönöz, ami az adóbevételek csökkenéséhez vezet, és a legális piaci szereplôknek jelentôs károkat okoz. A legális piaci szereplôk háttérbe szorulása pedig a gazdasági egyensúly kibillenéséhez vezethet. Az intézményi környezet A gazdaság biztonságos mûködése fenntartásának védelmére a teljes közigazgatásnak rendelkezésre kell állnia. A szabályozási feladatokból valamennyi minisztérium kiveszi a részét. A közigazgatás részét képezô védelmi igazgatás feladata a biztonság megóvása, a rendkívüli intézkedések végrehajtásának koordinálása. Erre a feladatra az egyes ágazati minisztériumok védelmi szervezeti egységei34, védekezési munkabizottságai35 hivatottak. E szervezetek munkáját válsághelyzetekben – a védekezési helyzet jellegétôl függôen – valamelyik miniszter irányítása alatt mûködô védekezési munkacsoport koordinálja. Honvédelmi típusú válsághelyzetben a honvédelemért felelôs miniszter, katasztrófa típusú helyzetben a katasztrófák elleni védekezésért felelôs miniszter, tisztán piacgazdasági ellátási zavar, illetve közlekedésbiztonsági probléma esetén a gazdaságért, illetve a közlekedésért felelôs miniszter az illetékes. (Ez az illetékesség a kormányzati szerkezet változásával esetenként átalakult.) Hasonló feladatuk lehet az egészségügyi, az igazságügyi, a rendészeti, a környezetvédelmi, a vízgazdálkodási, a gazdasági, a közlekedési, a földmûvelésügyi és a vidékfejlesztési területért felelôs minisztereknek, államtitkároknak és az Atomenergia Hivatal fôigazgatójának az egyes katasztrófatípusnak megfelelôen felálló Kormányzati Koordinációs Bizottság szakmai elnökhelyetteseként. 34 35

Vö. 71/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 46. § (3) bekezdést. Vö. 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet 5.

69


2008.12.14.

20:43

Page 70


Hiányzik ugyanakkor a gazdaság védelmi felkészítéséért és biztonságos mûködéséért felelôs szervezet jogszabályi kijelölése. Nem szerepel a miniszter feladatés hatáskörében a hivatkozott kormányrendeletben36 meghatározott központi tervezô szerv tárcák és megyei védelmi bizottságok tevékenységét irányító kormányzati koordinációs szerepének betöltése. Emellett ugyanez a védelmi szervezeti egység látja el a védelmi felkészítés – törvényekbôl37 adódó – ágazati feladatait is. A védelmi igazgatás feladat-ellátására erôsen rányomja a bélyegét a közigazgatásban az utóbbi években szinte állandó jelleggel zajló átszervezés, az ebbôl eredô tárcák közötti munkamegosztás változása. Az utóbbi években jelentôsen megcsappant a védelmi szervezeti egységek létszáma, súlya mind a minisztériumokban, mind a megyei védelmi bizottságoknál. A minisztériumok védelmi szervezeti egységeinél és a védelmi bizottságok titkárságain nincsenek gazdaságfelkészítéssel foglalkozó önálló referensek, a tervezési feladatokat jellemzôen csatolt munkakörben, illetve megbízott külsô munkatársakkal tudják végrehajtani. A közfeladatok felülvizsgálatával egy idôben - kormányhatározat alapján megkezdôdött egy tárcaközi kidolgozói munka a védelmi igazgatás központi koordinációjának korszerûsítésére, amelyben a szakértôi team a védelmi igazgatás kormányzati irányítására egyik alternatívaként a kormány közvetlen irányítása alatt mûködô kormányhivatalt javasolt. Az Államreform-bizottság által 2007-ben összeállított közfeladat-kataszter a nemzetgazdaság védelmi felkészítésének védelmi igazgatási feladatait a kormányzati feladatok között a Honvédelmi Minisztériumhoz sorolta, míg az akkori GKMnél a tartalékgazdálkodás és a védelemkoordináció tevékenységeket az egyéb, nem a tárca profijába tartozó tevékenységek és szolgáltatások között azonosította. A közfeladatok felülvizsgálata során megfogalmazódott, hogy a katasztrófavédelemmel kapcsolatos felelôsségi, mûködési rendszert is még további vizsgálatnak kell alávetni, a folyamatok optimalizálása, a katasztrófavédelmi rendszer integráltságának erôsítése érdekében. A rendszer finanszírozása Jelenleg a gazdaság biztonságának biztosítását nem lehet egy rendszernek tekinteni, mivel különféle az ágazati jelleg szerint elkülönülô folyamatok mûködésének pénzügyi támogatása.

36 37

R. 5. § (2) bekezdés a) pont. Hvt., Pvt., Kat.

70


2008.12.14.

20:43

Page 71


A gazdaság védelmi felkészítési tevékenységeinek állami finanszírozása a következô csatornákon történik: • központi forrás a Pénzügyminisztérium (PM) fejezetben (a több tárca tevékenységét érintô feladatok finanszírozására) • ágazati forrás az egyes tárcák fejezetében (ágazati jellegû feladat). A kiadások forrása a központi költségvetés, amelynek évenkénti tervezése egyre keményebb alkuk és viták tárgya, normál körülmények között a védelmi költségvetési sorok nem versenyképesek a civil szféra egyébként szintén jogos pénzügyi igényeivel. A védelmi szféra – beleértve természetesen a honvédelmet – immár több évtizede köztudottan alulfinanszírozott. Ha a közvetlen honvédelmi kiadásokra fordítható magyar GDP-arányos költségvetés a NATO prágai csúcson tett vállalási szintnek nem sokkal több, mint 50%-a, érthetô, hogy a közvetett védelmi kiadásokra fordítható források nagyságrendje nem elégséges. A tartós békeidôszakban csökken a védelem iránti kereslet, nehezen indokolhatók meg a biztonsági ráfordítások. A védelmi célú tartalékok értékmegôrzése nem biztosított a rögzített hadiipari kapacitások fenntartására fordítható összeg a reális minimumon van38. Ugyanakkor a nem katonai típusú válsághelyzetek felkészülési rendszereire sem jut említésre méltó beruházási forrás. A gazdaság biztonságos mûködésének finanszírozási feltételeit jelenleg csak elszórtan egy-egy tárca biztonsági célelôirányzataiban – leginkább valamilyen beruházáshoz vagy egyéb elôirányzathoz kapcsolódóan – lehet megtalálni. Nem megoldott a katasztrófa típusú válsághelyzetek kezelésének azonnali finanszírozása sem. Nem elegendôek az azonnal igénybe vehetô, a vis maior események kezelésére fordítható források (hiányzik egy kifejezetten ilyen célra létrehozott pénzügyi alap). A védelmi igazgatás – részben az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) pályázati témái, részben saját széttagoltsága miatt – gyakorlatilag nem tud uniós fejlesztési forrásokra pályázni. A gazdaságfelkészítési tervezés módszertani szabályai A gazdaságfelkészítési tevékenységet szabályozó R. a mellékletében tartalmazza a tervezés módszertani szabályait. A gazdaság védelmi felkészítésére és a lakosság válsághelyzeti ellátására kialakított tervezési módszerek elég bonyolultak, és

38

2007-ben 6 hadiipari kapacitás fenntartására 40 MFt-ot fordítottunk. 2001-ben ez az összeg 12 vállalkozás esetében 193 MFt volt.

71


2008.12.14.

20:43

Page 72


már kissé túlhaladottak a társadalomban bekövetkezett változásokhoz képest. Tovább kell keresni azokat a módszereket, lehetôségeket, amellyel a gazdaságfelkészítési tervezés munkáját – úgy az ágazati, mint a területi tervezôk számára – egyszerûbbé, könnyebbé, hatékonyabbá lehet tenni. Az információgyûjtés és a minôsített idôszaki tervek készítése viszonyában nagyobb súlyt kell helyezni a gazdasági folyamatokat leíró adatok beszerzésére, a gazdaságban meglévô szolgáltatások, termék-elôállítás, forgalmazás, tartalékkészletek legfontosabb adatainak nyilvántartására, mint az ismeretlen elôfordulási valószínûségû és intenzitású válsághelyzetekre való konkrét tervkészítés kötelezô elôírására. Számba kell venni a feladatok végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges erôforrásokat, és tervezni kell azok lehetséges biztosításának módját. Tervezési ciklusonként egyszer el kell készíteni a követelménytámasztók igénybejelentését, és vissza kell igazolni a kielégítés módját, az erôforrás biztosítóját, a szolgáltatót. Elegendônek látszik a bekövetkezô gazdaságmozgósítási helyzetben rendkívüli adatgyûjtéssel pontosítani az adatokat, és véglegesíteni az igény-kielégítési terveket. Ez utóbbi tevékenységeket célszerû gyakoroltatni a megfelelô gyakorisággal megrendezésre kerülô tervezési gyakorlatokon. A követelménytámasztói igényekben szereplô termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó rendszeres adatgyûjtéseket – a gazdasági szereplôk és tevékenységek gyors változása miatt – sûríteni célszerû, amire a korszerû számítástechnika segítségével már van lehetôség. Ezáltal teljesebb és naprakészebb képet nyernek a tervezôk a gazdaságfelkészítés szempontjából lényeges gazdasági folyamatokról. A védelemgazdasági tervekben szereplô adatok tervezési cikluson belüli módosítására csak a rendszeres adatgyûjtésbôl érkezô jelentôs változás esetén kell sort keríteni. Korszerûsíteni kell az egységes követelménytámasztói nómenklatúrát, mert egyrészt a képesség alapú tervezésre már nem alkalmas, másrészt megváltozott az alapját képezô hazai hatályos termék- és szolgáltatás-jegyzék. A követelménytámasztó szervek területi igényei kielégíthetôségének tervezését a szûkös szakember kapacitással rendelkezô megyei, illetve helyi védelmi bizottságok végzik. Ennél a feladatnál nem mindig egyértelmû minden szolgáltatásra az ágazati és/vagy a területi tervezési jelleg. nem világos minden esetben az ágazati és a területi tervezô szervek hatásköre, gyakran fennáll az átfedés lehetôsége. Az adatszolgáltatásba bevonható szolgáltatók köre is sokszor kérdéses. Fontos lenne az egyes ágazati és területi tervezô szervek együttmûködési pontjainak a pontosítása.

72


2008.12.14.

20:43

Page 73


A kritikus infrastruktúrák védelme A modern társadalmak nagymértékben függenek a technikai és virtuális infrastruktúra rendszerektôl (energiaellátás, ivóvíz ellátás, informatikai hálózatok stb.), amelyek komplex rendszerét is egymástól való függôségek jellemzik. E rendszerek mûködési zavarai, illetve egyes elemeinek ideiglenes kiesése, vagy megsemmisülése jelentôs kihatással vannak mindennapi életünkre, a gazdaság és a kormányzat hatékony mûködésére. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett terrortámadások (USA, Madrid, London), természeti katasztrófák (ázsiai szökôár, földrengések) és technikai kihívások (kétezredik évi dátumváltás, nagykiterjedésû áramkimaradások, cyber támadások) felhívták a figyelmet az infrastruktúrák sebezhetôségére, valamint az infrastruktúrák, a társadalom és kormányzati mûködés kölcsönös egymásrautaltságára. Az állam, a gazdaság szereplôi, valamint a lakosság részérôl elvárás, hogy az alapvetô létfontosságú, vagy kritikus infrastruktúrák lehetô legnagyobb biztonsággal mûködjenek. A kritikus infrastruktúra elemek terrorcselekményekkel, természeti katasztrófákkal és balesetekkel szembeni védelme érdekében fontos, hogy az infrastruktúrák mûködésének megzavarása vagy manipulálása megelôzhetô, kivédhetô, illetve lehetséges mértékben rövid, kivételes és kezelhetô legyen. Az infrastruktúrák rendszere komplex, egyben határon átnyúló hatásokkal is bír a hiányuk vagy sérülésük. Ezt felismerve, az Európai Unió nemzetközi cselekvési programot kezdeményezett az infrastruktúrák védelmének erôsítése érdekében, amely megköveteli a nemzeti cselekvési program és szabályozási háttér megteremtését. Az EU javaslata szerint veszély- és kockázatelemzésen alapuló, a megelôzô védelemre koncentráló tervezési és cselekvési rendszert kell bevezetni, amely figyelemmel van az infrastruktúrák közötti összefüggésekre, interdependenciákra is. Mivel a kulcsfontosságú infrastruktúrák döntô hányada manapság magán üzemeltetésû, a védelem megvalósításában az államnak partneri együttmûködést kell kialakítania a magánszférával. A rendszer infrastrukturális háttere, mûködése A védelmi felkészítési rendszer információtechnológiai (IT) infrastruktúrája heterogén, nem összehangolt, és sok területen elavult, sôt kifejezetten hiányos. Egyes alrendszerek feladatköreire – katasztrófavédelem, védelmi felkészítés és válságkezelés, befogadó nemzeti támogatás, gazdaságmozgósítás – már részleges informatikai támogatás kialakítása elkezdôdött, de elsôsorban forráshiány, (illetve részben a fejlesztések összehangolatlanságából eredô alacsony hatékonyság) miatt e rendszerek csak korlátozottan vagy egyáltalán nem tudják eredeti céljukat betölte73


2008.12.14.

20:43

Page 74


ni. Ez utóbbira példa: a gazdaságmozgósítási apparátus egykor korszerû hordozható számítógépei mára többszörösen elavultak, nem meglepô, ha a hagyományos – alacsony hatékonyságú – papíron és fejben tárolt információkon alapuló mûködés dominál. A technológia elmaradottság, az elektronikus lehetôségek kihasználásának alacsony szintje, az ebbôl fakadó információhiány és sok esetben a kommunikációs lehetôségek beszédátvitelre korlátozódása már a felkészülési (tervezési) szakaszban is zavaró, a végrehajtási idôszakban viszont ma már kifejezetten gátolja az optimális beavatkozási lépések kiválasztását és végrehajtását. A jelenleg a rendszer támogatására kialakított IT-rendszereknek csekély a békeidejû használhatósága, a normál (nem a válsághelyzetek megoldásának támogatására szolgáló) IT-rendszerek pedig gyakorlatilag nem veszik figyelembe – és így nem támogatják – a védelmi rendszerek igényeit. A békeidejû kormányzati rendszerek – beleértve a központi kormányzati informatikai szolgáltatásokat – valós használhatósága a válsághelyzetekben kérdéses (nincs megfelelô titokvédelem az elektronikus információkra, nincs kellô védettség, illetve tartalékolás). A kritikus idôszakra alkalmazható alacsony támogatottsági szint maga után vonja az adott idôszak kezelésével foglalkozó szakemberállomány alacsony IT alkalmazói képzettségét.

A GAZDASÁG BIZTONSÁGÁNAK NEMZETKÖZI VETÜLETE

Nemzetközi gazdaságbiztonsági kapcsolatok Globalizálódó világunkban kiemelt jelentôséggel bírnak nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Magyarország nagyfokú külgazdasági nyitottsága a nyugat-európai gazdaságba történô erôteljes integrálódással párosult. A magyar külkereskedelmi termékforgalom több mint 70%-a az Európai Unióval, túlnyomó részben a régi tagállamokkal bonyolódik, a külföldi mûködôtôke-befektetések közel 80 %a európai eredetû. A magyar GDP 60%-a külgazdasági folyamatokból származik. A Magyar Köztársaság 1999. óta tagja a NATO-nak, és 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Hazánk gazdasági biztonságát nagyban determinálja e két szervezet tevékenységébe történt bekapcsolódásunk. A válsághelyzetek kezelésekor mindezek alapján kiemelt szempontot képvisel (s egyben egyes megoldásokra, például az igénybevételre stb. peremfeltételeket szab) a nemzetközi kereskedelmi kapcsolataink fenntarthatósága. 74


2008.12.14.

20:43

Page 75


Gazdaságunk biztonsága érdekében a kialakult nemzetközi gazdaságbiztonsági kapcsolatainkat jobban ki kellene használnunk, erôteljesebb részvételre lenne szükség a szövetségi gazdaságvédelmi akciókban, gyakorlatokban. Mind jobban át kellene vennünk a haladó gyakorlatot egyes védelmi tevékenységek szabályozásában, módszereiben.

Kapcsolódás a NATO és az EU által kezdeményezett infrastruktúra védelmi akciótervekhez A fentiekbôl fakadóan – mint NATO és EU tagországnak – hazánknak is csatlakoznia kell a nemzetközi szervezetek infrastruktúra védelmi akcióterveihez. Ö A NATO polgári veszélyhelyzeti tervezô szerveinek tevékenysége a kritikus infrastruktúra védelem területén, a szükséges információk és a legjobb gyakorlati tapasztalatok cseréje útján erôsítik a tagállamok intézkedéseit különösen a terrorizmus elleni védelemre fókuszálva. Biztosítanunk kell a NATO polgári veszélyhelyzeti tervezô szervek kritikus infrastruktúra védelemmel foglalkozó munkacsoportjai számára a hazai infrastruktúra ismeretét bíró nemzeti szakértelmet, ezért a nemzeti szakértôk védelmi felkészítését elsôdleges állami feladatként kell kezelni. Ö Az EU akciótervet39 fogadott el a létfontosságú infrastruktúrák védelmének európai programjáról (EPCIP), amelyet egy elfogadás alatt álló irányelv tervezet40 egészít ki ezen infrastruktúrák azonosításáról és kijelölésérôl. Az EPCIP végrehajtását segíteni fogja egy európai szintû figyelmeztetô és információs rendszer (CIWIN) mûködtetése, illetve szakértôi hálózat létrehozása. Az irányelv több követelményt is támaszt a tagállamoknak az európai létfontosságú infrastruktúrákkal kapcsolatban. Ö Azonosítanunk kell és ki kell jelölnünk azokat a területünkön található infrastruktúra elemeket, amelyek európai fontossággal bírnak, emellett biztosítanunk kell ezen infrastruktúrák védelmének tervezését. Hozzáférhetôvé kell tennünk a létfontosságúként kijelölt infrastruktúrák tulajdonosai és

39 40

COM(2006)786. COM(2006)787.

75


2008.12.14.

20:43

Page 76


üzemeltetôi számára az Európai Bizottság (EB) részérôl rendelkezésre bocsátott információkat. Adatot kell gyûjtenünk – az EB tájékoztatása érdekében – a Magyar Köztársaság területén található európai létfontosságú infrastruktúrákról, az ágazatok sebezhetôségi és függôségi pontjairól, a fejlesztés lehetôségeirôl. Ö Az EPCIP akcióterv értelmében nem kötelezô feladatként, de javasolt Magyarország számára is az aktív részvétel – különösen hazánk tanácsi elnökségének ideje alatt – a szakértôi hálózatok mûködtetésében, az interdependenciák feltárásában, az EU-n kívüli országokkal történô kapcsolattartásban. A CIWIN-ben történô közremûködés a tagállamok számára szintén opcionális, ugyanakkor különösen ajánlott a nemzeti program tervezése szempontjából is. Ö Az EPCIP pénzügyi intézkedéseként szolgáló – 2007–2013. idôszakra szóló „terrorizmus veszélyek megelôzése és következmények kezelése” elnevezésû – EU program; a 7. kutatási keretprogram Security alprogramja, illetve a Bizottság közbeszerzési és támogatási keretei finanszírozási lehetôségeket nyújtanak a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos intézkedésekhez. A pályázati feltételrendszer általában megköveteli az állami, a non-profit és a magánvállalatok, illetve kutató mûhelyek közös fellépését, ezáltal is erôsítve az állami és magánszféra együttmûködését. Az állam számára feladatként jelentkezik a pályázati források folyamatos publikálása, figyelemfelhívás és ösztönzés a részvételre, a pályázati lehetôségek és az állami fejlesztési igények összehangolása, valamint a projektekben betöltött állami szerep és annak pénzügyi forrásainak tervezése az éves költségvetésben.

A NATO Válságreagálási Rendszerrel összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer (NIR) gazdasági erôforrás-tervezési és védelmi intézkedéseinek kidolgozása, végrehajtása A NIR intézkedési kézikönyvében jelentôs számban gazdasági, gazdaságbiztonsági jellegû intézkedések találhatók. A hazai rendszer jóváhagyása után napjaink feladata, hogy az egyes érintett védelmi igazgatási szervek összehangoltan dolgozzák ki az intézkedések kivitelezési tervét, és ellenôrizzék azok végrehajthatóságát, amihez szükség esetén biztosítani kell a végrehajtás jogszabályi feltételeit. 76


2008.12.14.

20:43

Page 77


Az intézkedés csomag - többek között - a következô kidolgozandó feladatokat tartalmazza: Ö a polgári közlekedési eszközök CBRN41 harcanyagok hatásai elleni védelmére vonatkozó tervek kidolgozása és végrehajtása, Ö kritikus polgári infrastruktúra, létesítmények, rendszerek, szolgáltatások és eszközök védelmére vonatkozó tervek végrehajtása, Ö erôforrások kormányzati ellenôrzés alá helyezése, Ö a kritikus nemzeti infrastruktúra kormányzati ellenôrzés alá helyezése, Ö a polgári veszélyhelyzeti tervezés hírközlési intézkedéseinek alkalmazása, Ö polgári hírközlésvédelmi tervek végrehajtása, Ö hírközlési kapcsolat megszakítása bizonyos államokkal. Látható, hogy nemzetközi viszonylatban már számos példával találkozhatunk a válsághelyzeti gazdasági feladatok jogi szabályozására, kezelésének rendszereire. Ezek hazai hasznosíthatóságának tapasztalatai beépítésre kerültek a gazdaságbiztonság új jogszabályi módosításának stratégiájába, amely a jogi szabályozás utolsó fázáshoz ért.

41

Vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris.

77


2008.12.14.

20:43

Page 78


78


2008.12.14.

20:43

Page 79

DR. DSUPIN OTTO

A KORMÁNYZATI KOORDINÁCIÓ MEGVALÓSULÁSAA BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK TÜKRÉBEN

Tisztelt Konferencia! Elôadásom megtartása során, melynek címe „A kormányzati koordináció megvalósulása a biztonsági kihívások tükrében”, az alábbi fô tartalmi kérdéseket kívánom érinteni, részletesen kifejteni: Elsôként beszélnék a biztonság összetevôirôl, a biztonsági kihívásokról, a védelmi igazgatás rendszerének meghatározó jogszabályairól, az állami irányítás egyéb jogi eszközeirôl. Ezt követôen röviden bemutatnám a Kormányzati Koordinációs Bizottság (a továbbiakban: KKB) szerepét és feladatait a haza veszélyhelyzet-kezelés rendszerében, végezetül pedig pár gondolat elejéig kitérnék az aktualitás feladatokra.

A biztonság összetevôi A biztonságon legegyszerûbb megközelítésben a fenyegetettség nélküli állapotot, vagy bármiféle veszélyeztetettség hiányát értjük. A biztonság összetevôi tágabb, átfogó értelmezése alatt a társadalmi (jogi, szociális), politikai (diplomáciai), gazdasági, környezeti (ökológiai, katasztrófavédelmi), katonai (honvédelmi), informatikai, pénzügyi, egészségügyi (járványügyi), belügyi (rendészeti, katasztrófavédelmi) biztonságot értjük. Napjainkban a biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan bôvült a biztonsági kockázatok köre is. A biztonságpolitikában a hagyományos nemzetállami szereplôk mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. nem állami szereplôk (nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, 79


2008.12.14.

20:43

Page 80


nem kormányzati szervezetek, valamint a nemzetközi bûnözôi és terrorista csoportok). Megítélésem szerint a biztonsággal kapcsolatosan három alapfogalmat kell megkülönböztetnünk: a kihívásokat, a kockázatokat és a fenyegetéseket. Ezeknek a fogalmaknak a meghatározása az elméleti értelmezés szempontjából fontosak, de a gyakorlatban gyakran egymást átfedve, összemosódva jelennek meg. A fenyegetések az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevôire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek legmagasabb megnyilvánulási szintjén, amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek, és közvetve hatással lehetnek a nemzeti értékek megôrzésére. Az érdekek képviseletének módszerei és eszközei elônyben részesítik a kikényszerítést vagy az erôszakos úton történô megoldás lehetôségét. A Nemzeti Biztonsági Stratégia (2073/2004. (IV. 15.) Korm. hat.) az alábbiak szerint jeleníti meg a globális fenyegetéseket: terrorizmus; tömegpusztító fegyverek elterjedése; instabil régiók, mûködésképtelen államok; illegális migráció; gazdasági instabilitás; az információs társadalom kihívásai; globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások. A kockázatok az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevôire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek olyan megnyilvánulási szintjén, amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek, ezáltal veszteségek keletkezhetnek. A Nemzeti Biztonsági Stratégia alapján belsô kockázatokról beszélhetünk: a szervezett bûnözés, a feketegazdaság és korrupció, a kábítószerek terjedése, a politikai és vallási szélsôségek, a katasztrófa- és veszélyhelyzetek tekintetében. A kihívások az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevôire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek legalacsonyabb megnyilvánulási szintjén, amelyek eredôi általában hátrányosan befolyásolják a belsô és külsô stabilitást és kihatással lehetnek egy adott régió hatalmi viszonyaira. A hazai kihívásokat, katasztrófa- és veszélyhelyzeteket a polgári védelemrôl szóló 1996. évi XXXVII. tv. (a továbbiakban: Pvtv.) tartalmazza. A Pvtv. szerint a „veszélyhelyzet a szükséghelyzetet (Alkotmány 19.§ (3) bek. i) pont) el nem érô mértékû, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát vagy a környezetet veszélyeztetô természeti csapás, illetôleg ipari baleset okozta állapot, amelyet különösen a következô események válthatnak ki” a) tömeges megbetegedést elôidézô kórokozó megjelenése, b) ivóvíz célú vizek szennyezése, c) légszennyezettség, d) veszélyes hulladékkal való szennyezés, e) sugárterhelését elôidézô esemény, f) veszélyes anyag tárolása és szállítása közben bekövetkezô baleset, g) árvízvédekezés, h) hóesés vagy hófúvás, i) régión belül egyidejûleg járhatatlan vasútvonal, fôút, valamint legalább öt mellékút, j) belvízvédekezés.

80


2008.12.14.

20:43

Page 81

DR. DSUPIN OTTO: A KORMÁNYZATZI KOORDINÁCIÓ MEGVALÓSULÁSA...

A VÉDELMI IGAZGATÁS EGYSZERŰSÍTETT MODELLJE ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

ORSZÁGGYŰLÉS

KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK

OGY Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága

Katonai iroda

Központi

KORMÁNY ÖM

HM

Védelmi Hivatal

KKB Titkárság

Területi

Nemzeti Helyzetértékelő Központ

Helyi

NFGM (KHEM)

TÁRCÁK

Kormányzati Koordinációs Bizottság Befektetési és Védelmikoordinációs Főosztály

Önálló védelmi szervezetek

Megyei (Fővárosi) Védelmi Bizottságok Helyi Védelmi Bizottság Polgármesterek

A VÉDELMI IGAZGATÁS EGYSZERÛSÍTETT MODELLJE

A védelmi igazgatás rendszerét érintô fontosabb jogszabályok Mint minden igazgatási tevékenység, így a védelmi igazgatás is jogszabályokon alapul. Ezek közül legfontosabbak – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak: • 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya, • A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérôl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrôl szóló 1999. évi LXXIV. törvény, • A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérôl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrôl szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet, 81


2008.12.14.

20:43

Page 82


• A honvédelemrôl és a Magyar Honvédségrôl szóló 2004. évi CV. törvény, • A honvédelemrôl és a Magyar Honvédségrôl szóló 2004. évi CV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 71/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet, • A polgári védelemrôl szóló 1996. évi XXXVII. törvény. Fontos még megemlítenünk az állami irányítás egyéb jogi eszközei közül: a 2266/2000. (XI. 7.) Korm. határozatot A Kormányzati Koordinációs Bizottság szervezeti és mûködési rendjének, valamint eljárási szabályainak elfogadásáról, a 2046/2007. (III. 19.) Korm. határozatot A terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatairól szóló 2112/2004. (V. 7.) Korm. határozat módosításáról, A terrorizmus elleni fellépés egységes végrehajtásáról szóló 9/2007. sz. IRM-ÖTM együttes utasítást.

A KORMÁNYZATI KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG RENDSZERE

A KKB szerepe és feladatai a haza veszélyhelyzet-kezelés rendszerében Napjaink globalizált világában a különbözô típusú és kiterjedésû veszélyhelyzetek (természeti, technológiai, környezeti katasztrófák, rendkívüli események) a társadalomnak elkerülhetetlen velejárói. A vonatkozó jogszabályok figyelembe vételé82


2008.12.14.

20:43

Page 83


vel, a veszélyhelyzetek kezelésének központi szerve Magyarországon a kormány. E munkáját elsôsorban a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérôl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrôl szóló 1999. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Kat.) – és a végrehajtására hozott 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kat.Vhr.) – által létrehozott Kormányzati Koordinációs Bizottság (a továbbiakban: KKB) segíti. A kormány a katasztrófavédelem megszervezése és irányítása érdekében megszervezi a katasztrófák elleni védekezés irányítását és a végrehajtás összehangolását, a tervezés kormányszintû feladatainak végrehajtását, a katasztrófák következményeinek felszámolására való felkészülés, a megelôzés és a végrehajtás feladatainak tárcák közötti koordinációját. E koordináció hozta létre a KKB-t. A KKB a védekezés irányítása területén: • összehangolja a megyei, a fôvárosi védelmi bizottság elnöke, valamint a védekezésben részt vevô szervek katasztrófák elleni védelmi tevékenységét, • összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek védekezéssel kapcsolatos tevékenységét, valamint • összehangolja a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek védekezési tevékenységét. A KKB elnöke az önkormányzati miniszter, elnökének általános helyettese az Önkormányzati Minisztérium államtitkára, elnökének helyettese katasztrófaveszély vagy bekövetkezett katasztrófa esetén a katasztrófa típusának megfelelôen a védekezésben leginkább érintett tárca államtitkára, veszélyhelyzeti szintet elérô ár- és belvíz elleni védekezés esetén a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, nukleárisbaleset esetén az Országos Atomenergia Hivatal (a továbbiakban OAH) fôigazgatója. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a 179/1999. sz. Korm. rendelet módosítása folyamatban van) A KKB tagjai a minisztériumok államtitkárai és a Miniszterelnöki Hivatal (továbbiakban: MeH) illetékes államtitkára; az OAH fôigazgatója. A KKB ülésein tanácskozási joggal részt vesz: az OKF fôigazgatója, a MeH Nemzetbiztonsági Iroda vezetôje, a kormányzati informatikáért felelôs vezetôje, a HM Honvéd Vezérkar fônöke, az országos rendôrfôkapitány, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke, a Határôrség országos parancsnoka, a Vám- és Pénzügyôrség országos parancsnoka, a KKB Operatív Törzs vezetôje, a Közlekedési Fôfelügyelet fôigazgatója, a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke, a Büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal fôigazgatója, továbbá a KKB elnöke által meghívott szakemberek, az érintett 83


2008.12.14.

20:43

Page 84


megyei, fôvárosi védelmi bizottságok elnökei. A KKB állandó jelleggel titkárságot, Veszélyhelyzeti Központot, valamint katasztrófahelyzetben Operatív Törzset mûködtet. A KKB Titkársága elôkészíti a KKB üléseit, gondoskodik az érintettek tájékoztatásáról, nyilvántartja a KKB elnöke által meghatározott személyek munkaidô alatti vagy munkaidôn túli elérhetôségét, figyelemmel kíséri a jogszabályokban a KKB és annak elnöke számára meghatározott, a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiából adódó, és a KKB éves feladattervében meghatározott feladatok végrehajtásának helyzetét, melyrôl havonta tájékoztatja a KKB elnökét és az üléseken a KKB-t, összeállítja a KKB elnökének a kormány részére szóló éves beszámolóját. A KKB Titkárság feladatait az ÖM Védelmi Titkárság látja el. A KKB Operatív Törzs a védekezési munkabizottság megalakulásáig végzi a katasztrófa következményeinek elhárítására vonatkozó operatív döntések elôkészítését, és az alárendelt szervezetekre vonatkozóan javaslatot tesz a végrehajtásra az érintett tárcák részére. Ezt követôen a KKB elnökének intézkedése szerinti feladatokat hajtja végre. Az egyes tárcáknál, az említett helyzetek kezelésére alkalmas szakmai szervek (úgynevezett védekezési munkabizottságok) kerültek kialakításra. A veszélyhelyzetek kezelésének feladata területi szinten a fôvárosi, megyei védelmi bizottságokhoz, helyi szinten a helyi védelmi bizottságokhoz került telepítésre. A Titkárság hatáskörét a hatályos jogszabályok és az ÖM Szervezeti és Mûködési Szabályzata határozza meg, az ebbôl következô feladatait ÖM utasítások, saját ügyrendje, valamint a szakállamtitkár utasításai szerint hajtja végre. A Titkárság fontosabb feladatait az alábbiak szerint lehet csoportosítani: • részt vesz a védelmi igazgatás rendszerére és mûködtetésére vonatkozó elgondolások kialakításában, • kezdeményezi és koordinálja a minôsített idôszaki rendkívüli intézkedéseket tartalmazó jogszabálytervezetek kidolgozását és naprakészen tartását, • ellátja a Nemzeti Helyzetértékelô Központ mûködtetésével kapcsolatos feladatokat, • ellátja a miniszter katasztrófavédelemmel összefüggô törvényességi felügyeleti jogkörébôl adódó, a megyei (fôvárosi) védelmi bizottságokat érintô feladatokat, • részt vesz a polgári veszélyhelyzeti tervezéssel összefüggô tárca szintû feladatok ellátásában.

84


2008.12.14.

20:43

Page 85


A Titkárság állománya jelenleg berendelt hivatásos állományúakból (rendôr, polgári védelmi) és köztisztviselôkbôl (jogászok, védelmi igazgatási és biztonságpolitikai szakemberek) tevôdik össze. A Veszélyhelyzeti Központ: 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérôl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrôl szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról (5)[3] A Veszélyhelyzeti Központ a BM OKF szervezeti elemeként állandó ügyeleti szolgálattal biztosítja a katasztrófákkal összefüggô hazai és külföldi információk gyûjtését, elemzését és az érintettek részére történô biztosítását. A KKB Operatív Törzs: a védekezési munkabizottság megalakulásáig végzi a katasztrófa következményeinek elhárítására vonatkozó operatív döntések elôkészítését, és az alárendelt szervezetekre vonatkozóan javaslatot tesz a végrehajtásra az érintett tárcák részére. Ezt követôen a KKB elnökének intézkedése szerinti feladatokat hajtja végre. Mûködési helye: ÖM Nemzeti Helyzetértékelô Központ. A védelmi igazgatási rendszer az elmúlt években folyamatosan biztosította, hogy a különféle jellegû és méretû veszélyhelyzetek esetén (pl. a 2006. év tavaszán kialakult árvíz, madárinfluenza) a kormány, a minisztériumok, vagy a területileg illetékes védelmi igazgatási szervek hozzáértôen tudják koordinálni a lakosság és a szakmai irányító és végrehajtó szervek közötti együttmûködést, a különbözô veszélyhelyzetek megfelelô szintû kezelése és hathatós megoldása érdekében. Az ÖM-nek és az önkormányzatoknak jelentôs feladatai voltak és vannak az ország és állampolgárok biztonságának szavatolásában, a normál idôszaki preventív tervezésben, az Alkotmányban rögzített minôsített idôszakokban, a veszélyhelyzetek kezelésében, a megfelelô dinamikával rendelkezô reagáló képességek biztosításában.

Aktualitások Végezetül engedjék meg, hogy pár gondolatban ismertessem aktuális feladatainkat. A 2007. évi katasztrófavédelmi tevékenységrôl és a 2008. évre vonatkozó megelôzési és felkészülési feladatokról szóló Korm. elôterjesztést és a KKB 2008. évi feladattervét elkészítettük, az elfogadott feladatok végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérését végezzük. A KKB ôszi ülésének elôkészítése, a napirendi pontok kidolgozása, valamint a KKB mûködésével kapcsolatos jogi nor85


2008.12.14.

20:43

Page 86


mák átdolgozása folyamatban van. A Nemzeti Kritikus Infrastruktúra Védelmi Program kidolgozásával kapcsolatos koordinációs munka végzése kiemelt feladat az idei évben. Végezzük az „ONER–2009” Nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlat tervezésével kapcsolatos elôkészítô feladatokat, valamint a Nemzeti Helyzetértékelô Központ Európai Uniós központokkal való kompatibilitásának vizsgálatából, az NHK üzemeltetésébôl és fejlesztésébôl fakadó feladatok teljesítését.

86


2008.12.14.

20:43

Page 87

DR. RADVÁNYI LAJOS

BIZTONSÁGKULTÚRA A KÖZVÉLEMÉNYBEN ÉS A MÉDIÁBAN Bevezetés helyett Miközben tudományos szakértôi konferenciát tartunk a XXI. század biztonságkultúrájáról, a reggeli rádióhírekben halljuk, hogy egy Tûzoltó utcai bérház bontási munkálatai során életét vesztette egy ember. Ráomlott a romos téglafal és maga alá temette. A munkavédelem vizsgálja az esetet, de közben azt is megtudjuk, hogy az elmúlt negyedév során az építôiparban ez immár a negyedik halálos kimenetelû baleset. Afganisztánban a minap életét vesztette egy tûzszerész katonánk, aki ugyan kitûnô szakember volt, mindent szabályosan végzett, de – ahogy mondják, a pakliban sajnos ez is benne van – a bomba felrobbant és a katonánk meghalt. Elnézést a nem tudományos bevezetôért, de ha belegondolunk, a tudomány célkitûzése is erre, az emberek egészségére és biztonságára, biztonságos életére, biztonságos szolgálati és munka-körülményeire biztonságos munkavégzésére irányul.

A biztonságkultúra/biztonsági kultúra értelmezése és hazai megjelenése Elôadásomat szeretném azzal a megszorítással kezdeni, hogy nem tudom pontosan megítélni, melyik szóösszetétel használata volna a helyesebb: a biztonságkultúra vagy a biztonsági kultúra? Mindkét szóösszetétellel találkozhatunk, s pillanatnyilag nehéz volna eldönteni melyik a pontosabb, melyik a kifejezôbb. Megítélésem szerint ez is arra utal, hogy meglehetôsen sok még a bizonytalanság e területen, újszerû maga a fogalom is, és a kutatások sem állnak azon a szinten, hogy azokból messzemenô következtetéseket lehetne levonni a biztonságkultúrának a közvéleményi szintû megítélésére, illetve a médiában való megjelenésére vonatkozóan. 87


2008.12.14.

20:43

Page 88


Az óvatos megközelítéssel szeretném felhívni a figyelmet egyrészt a téma sokrétû, ugyanakkor igényes megközelítésére, a rendszerben való gondolkodás fontosságára, bonyolult összefüggéseire, másrészt arra az imponáló szerénységre, ahogyan a biztonságtudomány nagyjai – kiemelkedôen magas tudásuk birtokában – ehhez a témához közelítenek, és azokra az intelmekre, melyekre jelenlegi tudásunk, az emberi tudás korlátainak kapcsán szakadatlanul utalnak. Eddigi olvasmányaim, kutatási tapasztalataim egyaránt azt erôsítették meg bennem, hogy rendkívül sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy a biztonság, a biztonságra törekvés beépüljön magatartásunkba, társadalmi viselkedésünkbe, szokásainkba, társadalmi kultúránkba. Szeretném megemlíteni e helyütt dr. Várhegyi István és dr. Makkay Sándor a 20. század végén írt „Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra” címû könyvét, amely valójában nem más, mint egyfajta bevezetés a 21. századba. Az elsô fejezet az Információs korszak, információs társadalom címet viseli. A második rész foglalkozik az információs háború történeti hátterével, elméleti alapjaival, a politikai szándékokkal és a katonai célpontokkal. E fejezet egy része a biztonságkultúra problémakörét járja körül. A biztonsági kultúrára hazai vonatkozásban fôként a NATO Új Biztonsági Kultúra Programja irányította rá a figyelmet 2005 ôszén, amely „A NATO-val kapcsolatos ismeretek társadalmasítása” címû program keretében kapott nyilvánosságot. A NATO Új Biztonsági Kultúra Programja tudatosan törekszik arra, hogy a tagországok lakossága minél jobban megismerje a szövetség célkitûzéseit, eddigi mûködésének eredményeit. Miközben a katonai titkokat jól mûködô rendszerekkel védik, számos lehetôséget teremtenek a tagországok számára fejlôdésük elômozdítására, problémamegoldó képességük fejlesztésére, az ismeretek átadására, és a tapasztalatok cseréjére. Ilyen célokat szolgál a biztonsági kultúra program is. A NATO Új Biztonsági Kultúra Programja nem elôzmények nélküli, minthogy annak koncepciója az OECD1 Tanácsa által 2002-ben elfogadott „Irányelvek"-re alapozódik (2002. július 25-én tartott 1037. ülés). Az Irányelvekben egy

1

OECD Organisation for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) Székhelye: Párizs. A szervezetnek Magyarország 1996 óta a tagja. Az OECD tagállamai: Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Koreai Köztársaság, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Törökország. Az Európai Bizottság részt vesz az OECD munkájában, akárcsak az EU tagállamai.

88


2008.12.14.

20:43

Page 89

DR. RADVÁNYI LAJOS: BIZTONSÁGKULTÚRA A KÖZVÉLEMÉNYBEN ÉS A MÉDIÁBAN

globális biztonsági kultúra létrehozatalának szükségessége fogalmazódik meg, tekintettel arra, hogy: „az egész informatikai környezet drámai módon változott meg” – szerepel a dokumentum elôszavában. Az Irányelvek fôként az információs rendszerek és hálózatok biztonsága szempontjából szorgalmazza a biztonsági kultúra kialakítását. Az „Útban a biztonságkultúra felé” címû fejezetben az fogalmazódik meg, hogy napjaink folyamatosan változó biztonsági környezete megköveteli az információs rendszerek és hálózatok folyamatos fejlesztését, a biztonságra való fokozottabb odafigyelést, új gondolkodás- és viselkedésmódok meghonosítását, a biztonságkultúra kialakítását. Ennek homlokterében a nagyobb bizalom és a megfelelô mértékû együttmûködés elôsegítése szerepel fôként a biztonsággal kapcsolatos politikai irányelvek, gyakorlatok, intézkedések és eljárások során. Az OECD Tanácsa által elfogadott ajánlás javasolja a tagországoknak, hogy az abban megfogalmazott gondolatokat terjesszék el a közéletben, ismertessék meg azt a kormányokkal, üzleti vállalkozásokkal – beleértve az egyéni felhasználókat is – annak érdekében, hogy elôsegítsék a biztonságkultúra kialakulását. Az OECD Tanácsa által 2002. júliusban elfogadott dokumentum kitûnô hátterét képezte a 2002 decemberében összehívott ENSZ Közgyûlés tematikájának, amely meghirdette a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized 2005-tôl 2014-ig tartó programját. (ENSZ Közgyûlés 57. ülésén 2002. decemberében – 2005–2014-re – meghirdetett Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized programja). A 2002-es johannesburgi csúcstalálkozó kiterjesztette a fenntartható fejlôdés eszméjét, és megerôsítette az Ezredfordulós Fejlesztési Célok közül a neveléssel kapcsolatosakat. Általános egyetértés van abban, hogy a szükséges változások motorja a nevelés, hogy a béke, az egészség és a demokrácia a fenntartható fejlôdés egymást kölcsönösen erôsítô elôfeltételei. Ezt az összefüggésrendszert érdemes elôtérbe helyezni, amikor a biztonság kérdéseit elemezzük, de ennek keretében értelmezhetô a biztonsági kultúra fogalma is. A biztonsági kultúra – megítélésem szerint – olyan egyéni és társadalmi jellemzôk, valamint magatartásnormák összessége, melyek a biztonságot minden más szempontnál elôbbre való tényezônek tartják és annak megfelelô súllyal is kezelik. A biztonsági kultúra vonatkozásában kiemelt szerepe van egyrészt a magatartási elemnek, másrészt az értékelemnek, vagyis annak, hogy az adott környezetben milyen szinten kezelik, milyen fontosságot tulajdonítanak a biztonságnak. A szociológia nyelvezetére fordítva ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy az adott társas környezetben mi az értéke a biztonságnak, milyen szerepet játszik az egyének, csoportok, szervezetek magatartásában, társas viselkedésében. Magas biz89


2008.12.14.

20:43

Page 90


tonsági kultúráról olyan társadalomban beszélhetünk, ahol az egyének, csoportok, szervezetek magatartásában kiemelt helye van a biztonságnak. A kultúra magatartási elemének hangsúlyozása kapcsán érdemes talán egy cseppnyi kitérôt tennünk, hogy rávilágítsunk egy bosszantóan elterjedt és rendkívül hamis félreértésre, mely szerint az emberi viselkedés és magatartás egyetlen és legfôbb kiváltója az ismeret. Ez a nézet azt sugallja, hogy ha ismerjük a szabályt, akkor be is tarjuk azt. E nézet szerint balesetek, rendkívüli események, szerencsétlenségek nem fordulnának elô, ha az emberek ismernék az elôírásokat, és pontosan tudnák, hogy adott esetben mit kell tenniük. „Látta a 30 km-es jelzôtáblát? – kérdi a rendôr a szabályt vétô autóstól. Nem, nem láttam, nem vettem észre – védekezik az autós. Mindketten arra a hamis feltevésre alapoznak (amit persze mindketten tudnak, hogy nem igaz), hogy az autós nem követte volna a szabály megsértését, ha látja a táblát. A szabály be nem tartásának kizárólagos okaként az autós arra hivatkozik, hogy nem látta a táblát (nem volt birtokában a szükséges ismeretnek). Ha ezt tudta volna, nyilván lassabban ment volna, betartva az elôírt sebességet. A rendôr persze ki fogja szabni a büntetést, mert ha látta a táblát, miért nem tartotta be a szabályt, ha meg nem látta, akkor miért nem figyelte a táblákat. Mindannyian tudjuk, hogy a magatartási problémák messze nem abból fakadnak, hogy szegényesek az ismereteink, hogy nem tudjuk a szabályt, mikor mit kell tennünk, vagy nem ismerjük a vonatkozó elôírásokat. Nagyon jól tudjuk, hogy a piros lámpán nem lehet áthajtani, a leállósávban nem lehet közlekedni. Ennek ellenére megszegjük a szabályt. A szabálytalanság elkövetésének nem az ismerethiány az oka, hanem valami egészen más. (A magyarokról egyébként is elterjedt, hogy nem szeretnek sorban állni: ha egy magyar utolsóként kerül a forgóajtóba, biztos, hogy elsôként fog kimenni onnan.) Szeretünk „ügyeskedni”, szeretjük a „kiskapukat” szeretjük az „egérutakat”. A magatartást a viselkedést nem lehet az ismeretre korlátozni, mivel az egy jóval hosszabb, és jóval összetettebb folyamatban a nevelés során alakul ki, s amelyben persze fontos elem a szükséges ismeretek megléte, de az csak egy a sok közül.2 A szocializáció folyamatában sokféle hatás éri az embert. Viselkedésünket számtalan hatás befolyásolja, mindenekelôtt az a társas környezet, amelyben élünk, a család, amelyben felnövünk, a rokonság, a barátok, az iskola, a munka-

2

A genetikának, az öröklésnek a magatartásban természetesen kitüntetett szerepe van, de a magatartás biológiai összetevôre ezúttal inkább csak utalni szeretnék. (A szerzô)

90


2008.12.14.

20:43

Page 91


hely, a fônökök, a munkatársak, a média stb. Együttesen ez a közeg az, amelyben kialakulnak értékeink, szükségleteink, attitûdjeink, s amelyben eldôl, hogy a magunk számára mit tartunk helyesnek, mit tartunk fontosnak, milyen értékeket tisztelünk, milyen mintákat követünk. Adott esetben a társas együttlétek során hogyan fogunk majd viselkedni? Kultúráltan? Civilizáltan? Hogyan fogunk véleményt nyilvánítani a szabadság és demokrácia birodalmában? Mit engedhetünk meg és mit nem, mennyire vagyunk elnézôek, toleránsak másokkal, a más nézeteket vallókkal szemben stb.? Úgy vélem ez már messzire vezetne, mégis utalni szerettem volna arra, hogy a kultúra, vagy annak egy szelete, a biztonság kultúrája milyen összefüggésrendszerben vizsgálható. Hazai vonatkozásban a biztonság felértékelôdése terén – a TIT HABE mellett – jelentôs szerepe van a Magyar Biztonságtudományi Társaságnak, melynek 38 fôs alapító tagsága az 1991-tôl napjainkig a többszörösére gyarapodott. 1996ban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a biztonságtudományt önálló tantárgyként vették fel az általános haditechnikai szakirány kötelezô tantárgyai sorába. 1998-ban Mosonmagyaróváron rendezték meg a hazai felsôoktatási intézmények X. országos ankétját, ahol neves egyetemi oktatók, kutatók, szakemberek foglaltak állást abban, hogy a biztonságot csakis komplex módon lehet értelmezni, 1996-os megalakulása óta ez az alapfilozófiája és sokoldalú tevékenységének szakmódszertani alapelve a – a mai konferenciát rendezô – TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesületnek is. Ígéretes, hogy ma már világszerte egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a biztonsággal kapcsolatban a prevencióra, egyre inkább követelmény az erre irányuló szemlélet kialakítása, melynek talán legfôbb magyarázata a globalizáció és az információs forradalom. Ismert, hogy napjainkban a biztonságkultúra az angolszász országokban már elterjedt fogalom. Követelmény, hogy minden érintett félnek figyelemmel kell kísérnie a veszélyeztetô körülményeket, és törekednie kell a kockázatok csökkentésére. Rendkívül fontos és tiszteletre méltó eredménynek tarthatjuk ebben a régióban azt, hogy a veszélyek kiszûrését minden másnál fontosabbnak tartják, olyannyira, hogy azoknak mindenkor prioritásuk van a gazdasági döntésekkel szemben. Gondoljuk meg, milyen szerepe van már napjainkban is például egy nagy értékû berendezés vásárlásakor annak, hogy hol gyártották, vagy az élelmiszerek esetén annak, honnan származik, hol termelték, hol csomagolták (élelmiszer-biztonság). 91


2008.12.14.

20:43

Page 92


A fejlesztések terén alapvetô szerepe van a kockázat-elemzésnek, az emberi hibázásokra vonatkozó adatgyûjtésnek, azok feldolgozásának, és elemzésének, a megfelelô következtetések levonásának. A biztonsági kultúra jellemzôje a pontosság, a precizitás, a megbízhatóság, ahol kulturált a munkavégzés, ahol a társadalomban mûködnek a közerkölcsök, összhangban az emberek etikai érzékével és morális tartásával. A biztonsági kultúrának összhangban kell lennie a biztonság filozófiájával is, minthogy mindkettô a megbízhatóságra, a kölcsönös bizalomra épül, sokoldalú (emberi, technikai, gazdasági stb.) garanciákra törekszik tudatában annak, hogy a rendszer biztonságát csak a rendszer környezetének biztonságával összhangban lehet megteremteni. A rendszernek és környezetének egymással összhangban kell lennie, egyensúlyi állapotok kialakítására kell törekedni, mivel ellenkezô esetben a folytonos kihívások újból és újból veszélyeztetik a rendszer biztonságát.

A biztonság nem katonai dimenzióinak felerôsödése, hatása a közgondolkodásra A biztonságról alkotott felfogásunk jelentôs változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Megfigyelhetô, hogy míg korábban – a második világháborútól egészen a 70-es évekig – a biztonság definíciója szorosan kötôdött az államok közötti konfliktusokhoz és háborúkhoz, a fegyveres erôvel való fenyegetéshez, a 70-es évek végétôl ez folyamatosan háttérbe szorult és folyamatos változásokon ment keresztül. A korábbi, úgy is mondhatnánk szûken értelmezett – kizárólag a katonai vonatkozásokra összpontosító – biztonságfelfogással a biztonság fogalma napjainkra egyre szélesebb értelmezést nyert, olyannyira kitágult, hogy sokak szerint szinte parttalanná, vagyis értelmezhetetlenné vált. Hogyan tágult ki a biztonság korábban szûken értelmezett fogalomköre? Oly módon, hogy rendkívüli mértékben elszaporodtak azok a jelenségek, amelyek kiváltói lehetnek a félelmeknek, aggodalmaknak, veszélyeknek, válságoknak. A 70-es évek végére, a 80-as évek elejére egyre inkább a gazdasági és környezeti szférából származó veszélyek kerültek elôtérbe. Bár nem volt elôzmények nélküli, mégis hidegzuhanyként ért bennünket 1973-ban, majd 1979-ben az olajárrobbanás, amely egyértelmûen bizonyította, hogy az olaj globális politikai fegyver is, rádöbbentve a fejlett ipari országokat az olajban gazdag fejlôdô országoktól való függôségükre. 92


2008.12.14.

20:43

Page 93


1968-ban megalakult a Római Klub, a globálisan gondolkodó elit értelmiség vitafóruma (max. 100 fô lehet a tagja). 1972-ben napvilágot látott „A növekedés határai” címû tanulmány, amely Meadows-jelentés néven vált ismertté3. A szerzôk arra a következtetésre jutottak, hogy a 21. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erôforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, s a Föld rohamosan növekvô lakosságát egyre nehezebb lesz megfelelô mennyiségû és minôségû élelemmel, ivóvízzel ellátni. Mindennek elkerülése céljából kidolgozták a globális egyensúly koncepcióját, amely szerint sürgôsen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell az ipari termelést és a meg nem újuló természeti erôforrások felhasználását. A jelentés javaslatai nagyrészt és egyoldalúan a gazdasági növekedés korlátozására irányultak. A fejlôdô országok politikusai és tudósai is általánosságban ellenérzéssel fogadták a Római Klub elsô jelentését, amely lényegében megalapozta a zéró növekedés koncepcióját. A fejlôdô világ esetében mindez egyenlô lett volna a szegénység és elmaradottság konzerválásával. Ezeket a nézeteket a fejlôdô országok politikusai, közéleti személyiségei nem tehették magukévá. Minden kritika ellenére „A növekedés határai”-nak óriási érdeme, hogy felrázta a világ lelkiismeretét. Vitákat gerjesztett a további útkeresés, a méltányos, történelmileg is igazságos megoldások érdekében. Az 1980-as évek elején kezdték el a tudósok komolyan vizsgálni az atomháború következményeit. Ekkor született meg a „nukleáris tél” elmélete, amely a Föld, pontosabban a földi élet megsemmisülését vetítette elôre. Világszerte felerôsödtek a békemozgalmak. A megosztott Németország (az NSZK és az NDK) vezetôi tárgyalásokat kezdtek az atomháború veszélyének csökkentésérôl. Megerôsödött az a vélemény, hogy az atomfegyver alkalmazására nem kerülhet sor, mert az, az emberi civilizáció végét jelentené. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején végbement európai változások az Egyesült Államok, és a volt Szovjetunió szembeállásának megszûnése a nukleáris háború veszélyét levette ugyan a napirendrôl, ugyanakkor felerôsödtek más jellegû fenyegetések és újak is jelentek meg. Melyek ezek? Az ENSZ számára készített szakértôi jelentés az alábbiakban foglalja össze az új fenyegetéseket: • szegénység, fertôzô betegségek és a természeti környezet pusztulása;

3

A jelentést Dennis Meadows és munkatársai állították össze.

93


2008.12.14.

20:43

Page 94


• konfliktusok államok között és államokon belül; • nukleáris, radiológiai, vegyi és biológiai fegyverek terjedése; • terrorizmus és transznacionális szervezett bûnözés. Az Európai Unió biztonsági stratégiája az ENSZ-jelentéstôl némileg eltérô módon fogalmaz, amikor a terrorizmust; a tömegpusztító fegyverek terjedését; a regionális konfliktusokat; a kormányzásra képtelen, összeomló államokat és a szervezett bûnözést jelöli meg újfajta fenyegetésként. Mindkét dokumentumban közös elem a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és a szervezett bûnözés, mint fô fenyegetés.

A biztonság és a biztonságfogalom megjelenése a közvéleményben Mindig izgalmas feltenni a kérdést, hogy amit a szakértôk így, vagy úgy gondolnak, vajon hogyan vélekednek arról mások, miként jelenik az meg a közgondolkodásban, hogyan tükrözôdik az a közvélemény szintjén. A TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület, a Szonda Ipsos közremûködésével még 1999 tavaszán, személyes megkérdezésen alapuló országos reprezentatív közvélemény-kutatást végzett. A vizsgálat célkitûzése az volt, hogy feltárja a magyar lakosság biztonság-felfogását, biztonság-érzetét, a biztonsággal kapcsolatos értékítéleteit, elvárásait és tájékozódjon néhány nagy horderejû, az ország biztonságát érintô kérdésrôl. A közel tíz évvel ezelôtt végzett kutatásnak napjainkban is aktualitása van, mivel közvéleményi szinten látjuk tükrözôdni a szakembereknek a komplex biztonságról vallott nézeteit.4 A kérdôívek lekérdezése 1999. április 7–18. között történt. Az elsô interjúk tehát Jugoszlávia bombázásának 16. napján, az utolsók pedig 27. napján készültek. Az 1000 fôs minta – nem, életkor és településtípus szerint – reprezentálta az ország felnôtt népességét. A „biztonság” kifejezés jelentéstartalmára vonatkozó kérdés így hangzott: „Önnek mi jut eszébe arról a szóról, hogy biztonság? Mit jelent ez Önnek?” A kérdésre adott válaszok (az említési gyakoriságok százalékos aránya):* • Közbiztonság 32% • Anyagi biztonság 23%

4

A jelentést Dennis Meadows és munkatársai állították össze.

94


2008.12.14.

20:43

Page 95


• Nyugalom • Létbiztonság • Katonai biztonság • Nincs biztonság • Jogbiztonság • Egészség • Nem kell félni a jövôtôl • Rendôrség • Személyi biztonság • NATO • Testi biztonság • Egyéb • Nem tudja, nincs válasz *

22% 19% 13% 6% 2% 2% 2% 2% 2% 1% 1% 5% 11%

= egy kérdezett több választ is említhetett, így a százalékok összege meghaladja a 100%-ot.

A kutatás választ keresett arra, hogy az emberek a biztonság egyes kategóriáinak milyen fontosságot tulajdonítanak, s ennek megfelelôen ezek hogyan rangsorolhatók? Arra kértük a válaszadókat, hogy a biztonság egyes kategóriáit értékeljék fontosság szerint, az elsô helyre az általuk legfontosabbnak tartott biztonsági tényezôt tegyék, az utolsó helyre pedig azt, amelyiket a legkevésbé tartanak fontosnak. A kérdésre adott válaszok alapsori rangsora: (átlagértékek fontosság szerint: 1 = legfontosabb; 5 = legkevésbé fontos)

Létbiztonság:

1,7

(az élet alapvetô feltételeinek – lakás, munkahely, ennivaló – biztosítása)

Közbiztonság:

2,4

(a település lakóinak nyugalma, a bûnözôktôl való védettsége az utcákon, otthonaikban)

Katonai biztonság:

3,2

(az ország védettsége a külsô katonai támadásoktól)

Környezetbiztonság:

3,7

(az emberek egészségének, valamint a víz, a levegô, a talaj védelme a károsító hatásoktól)

Jogbiztonság:

3,9

(a demokratikus jogok – választójog, szabad vélemény-nyilvánítás, gyülekezési és egyesülési jog – szabad gyakorlása mindenki számára)

95


2008.12.14.

20:43

Page 96


A fontossági rangsorban a létbiztonság hangsúlyosabb volt a fiatalabb korosztályoknál, a falusi lakosság és az egyéni gazdálkodók körében, a segéd- és betanított munkásoknál csakúgy, mint a munkanélküliek körében. A közbiztonság kiemeltebb helyre került a 65 év felettieknél, és a budapesti lakosoknál. Elôkelô helyen szerepelt a katonai biztonság az idôsebb korosztályoknál, az alacsonyabb végzettségûeknél, és a munkanélkülieknél. A jogbiztonságot elsôdlegesen a vezetô és beosztott szellemiek, az egyetemet és fôiskolát végzettek, a budapestiek és a fiatalabb korosztályok hangsúlyozták. A környezetbiztonság jelentôs szerepet kapott a tanulók, a gyes-en lévôk, a városiak és a 18–33 éves korosztály értékítéleteiben. 2005 szeptemberében adta közre a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) Stratégiai Védelmi Kutató Központja a magyar felnôtt lakosság körében végzett – a biztonságot és a haderô professzionalizálódását érintô – vizsgálatának adatait. A kutatást, egy nemzetközi program részeként három országban (Csehország, Szlovákia, Magyarország) hajtották végre. Témánk szempontjából – összehasonlításként – a kutatási anyag egészébôl a magyar lakosság biztonságfelfogására vonatkozó adatokat mutatjuk be. A kérdés így hangzott: „A biztonság szót hallva, mi jut elsôként eszébe?” A kérdésre adott válaszokat az alábbi oszlopdiagram szemlélteti:

96


2008.12.14.

20:43

Page 97


A megkérdezettek közel 60%-ának a biztonság szó hallatán elsôként a családdal vagy a közbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak jutnak eszébe. Kétségtelen, hogy e két helyen érheti mind fizikai, mind lelki értelemben közvetlen fenyegetés a személyes biztonságot. A család biztonságát elsô helyen említôk között több a nô, az alacsonyabb iskolai végzettségû, a gyermeket nevelô, az önmagát alsóés középrétegbe soroló, a 44, de különösen a 29 év alatti. A közbiztonság esetében a nemek között nem volt tapasztalható eltérés. Az ezt említôk inkább a 45 év feletti korosztályból kerültek ki. A harmadik, „személyes” körbe sorolható területet, a munka világát (9,2%) azonban, megelôzi a tradicionális, a háború, a béke, a hadsereg fogalmakkal leírható, az ország biztonságára (13,4%) vonatkozó kijelentés. Az egészség-betegség párosa alig kerül említésre és más, a biztonsághoz kapcsolható jelenségek (például természeti katasztrófák, szervezett bûnözés stb.) említési gyakorisága is csak törtszázalékokban volt mérhetô. Vélhetôen azért, mert egy részük a családhoz, más részük a közbiztonsághoz szorosan kapcsolható kockázatot is jelent. A vizsgálat témája szempontjából fontos, hogy az ország biztonságát említôk aránya ugyan alig haladja meg a választ adók 10 százalékát, azonban még így is a harmadik legfontosabb tényezôje a fogalomkörnek. A biztonság szó hallatán valószínûleg azért elevenednek meg a családot, a közbiztonságot fenyegetô kockázatok viszonylagos gyorsasággal a megkérdezettek gondolataiban, mert a mindennapos találkozás ezekkel a veszélyekkel mintegy felszínen tartja azokat. Ennek ellenére a tanult ismeret felidézése még mindig jelentôs szerephez jut, az annak megfelelô „hívószó” elhangzásakor. Mindkét kutatás eredményei alátámasztják, hogy a magyar felnôtt lakosság körében a biztonság szó elsôdlegesen a személyes szférába tartozó veszélyek, fenyegetettségek tartoznak, melyek elsôdlegesen a család, a háztartás anyagi létét, ellátottságát, a családról való gondoskodást érintik szerves összefüggésben a közbiztonsággal (a lakóhely, az utca, a közterület biztonsága). Ezt követi mindkét kutatásban harmadik helyen a katonai biztonság, vagyis az ország biztonsága, melyet az állam fog a maga eszközeivel biztosítani. A biztonságfelfogással kapcsolatos közvéleményi adatok összecsengenek azokkal a kutatói szakvéleményekkel, melyek a biztonságot napjainkban komplex fogalomként definiálják s annak értelmezése tekintetében az alábbi következtetésekre jutnak: • A biztonságra törekvés az egyén, a család, a társadalom, a nemzet és az egész civilizált emberiség közös vonása; • Mindenféle biztonság az egyén biztonságával kezdôdik, az pedig az élethez, az emberhez méltó élethez való jog érvényesítésének követelménye; 97


2008.12.14.

20:43

Page 98


• A következô láncszem a társadalom biztonsága, amelyet az állam biztonsága és a világ, az emberiség biztonsága követ; • Az egyén biztonsága: a létezés biztonsága (létbiztonság), a fennmaradás, identitás, függetlenség, stabilitás, védettség, az értelmes élet lehetôsége megfelelô színvonalon, vagyis a kielégítô életminôség; • Ehhez nélkülözhetetlen a szociális, a gazdasági és társadalmi biztonság (politikai és nemzetközi biztonság, az állam külsô és belsô stabilitása), • A nemzetközi vizsgálatok tapasztalatai arra vallanak, hogy Kelet-Közép-Európában a biztonsági skála élére került a szociális- és közbiztonság kérdése; A mai magyar társadalom veszélyekhez való viszonyulásának bizonyos aspektusaira utal az a kutatás, melyet „Budapest és Békés megye lakosságának ismeretei a potenciális katasztrófa veszélyekrôl” címmel Bánfi Tibor, a Katasztrófavédelmi Tudományos Egyesület elnöke végzett 2007-ben5. A Bánfi által vezetett vizsgálat alapvetô célja volt, hogy tájékozódjon a lakosság katasztrófa-helyzetekre való felkészültségérôl, illetve arról hogy mennyire tájékozottak az emberek a katasztrófavédelemrôl, mennyire ismerik az idevonatkozó jogszabályokat. Választ keresett arra is, hogy miként viszonyulnak az emberek napjainkban a katasztrófavédelemhez, mennyire tartják azt fontosnak, rendelkeznek-e bárminemû ismerettel a védekezés terén, milyen a tájékoztatásra vonatkozó igényük? Mennyire tartja fontosnak a katasztrófavédelemmel kapcsolatos kérdésekkel való foglalkozást (nemek szerint) Nagyon fontos Fontos Közepesen fontos Nem igazán fontos Egyáltalán nem fontos

5

Esetszám Minta %-ban Esetszám Minta %-ban Esetszám Minta %-ban Esetszám Minta %-ban Esetszám Minta %-ban

A válaszadó neme Nô 493 37% 648 49% 152 11,5% 25 2% 5 0,5%

Férfi 210 30% 336 48% 120 17% 26 4% 17 2%

Budapest és Békés megye lakosságának ismeretei a potenciális katasztrófa veszélyekrôl. Egy kérdôíves felmérés tapasztalatai. Írta és szerkesztette: Bánfi Tibor egyetemi hallgató Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Kar Védelmi igazgatási szak, katasztrófavédelmi szakirány Katasztrófavédelmi Tudományos Egyesület elnöke, Budapest, 2007.

98


2008.12.14.

20:43

Page 99


A férfiak tájékozottabbnak vélik az embereket, mint a nôk, mert többen mondták közülük, hogy az emberek rendelkeznek egy lehetségek katasztrófa bekövetkeztekor a feladatok ismeretével. Ön szerint az emberek rendelkeznek-e ismeretekkel a lehetséges katasztrófák bekövetkeztérôl, valamint az elhárítással kapcsolatos feladatokról? (nem szerinti megoszlás) Esetszám Igen Minta %-ban Esetszám Nem Minta %-ban Esetszám Nem tudom Minta %-ban

A válaszadó neme Nô

Férfi

159 12% 894 68% 269 20%

135 19% 427 60% 146 21%

Ön szerint Magyarország lakossága fel van-e készülve egy esetleges nagyobb katasztrófa bekövetkeztekor a teendôkre (összesített táblázat)

A válaszadó neme Nô Férfi Válaszadó kora 14–18 év 18–30 év 30–60 év 60 év feletti Válaszadó lakóhelyének település jellege Község, falu Város Megyeszékhely Fôváros Válaszadó iskolai végzettsége Alapfok Középfok Felsôfok

Igen

Nem

Nem tudom

7% 13%

77% 72%

15% 15%

5% 11% 5% 26%

78% 76% 80% 57%

17% 13% 15% 16%

5% 14% 5% 4%

79% 70% 81% 82%

16% 16% 14% 15%

11% 11,5% 4%

71% 73% 85,5%

18% 15% 11%

A katasztrófákkal, illetve az elhárítási feladatokkal kapcsolatos tájékoztatást leginkább a felsôfokú végzettségû megkérdezettek igénylik. 99


2008.12.14.

20:43

Page 100


Ön szívesen tájékozódna többet az esetleges katasztrófákról, illetve az elhárítási feladatukról? (a válaszadók iskolai végzettségük szerinti megoszlása) Esetszám Igen Minta %-ban Esetszám Nem Minta %-ban Esetszám Nem tudom Minta %-ban

A válaszadó iskolai végzettsége Alapfok

Középfok

Fels?fok

614 65% 171 18% 154 16%

380 72% 86 16% 64 12%

428 76% 79 14% 53 9,5%

A kutatás annak ellenére, hogy nem reprezentatív, nincs okunk feltételezni, hogy az ország más megyéiben a fentiektôl teljesen eltérô eredményekre jutnánk. A megkérdezettek válaszai – még ha csupán a katasztrófavédelem egyes részterületeire vonatkoznak is – megerôsíthetik, vagy hitelesebbé tehetik a szakemberek arra vonatkozó következtetéseit, hogy miként gondolkodnak az emberek a biztonságról, és milyen tennivalóink adódnak a társadalom biztonsági kultúrájának fejlesztése terén.

A biztonságra nevelés kezdetei az iskolai oktatásban Felismerve napjaink biztonságra vonatkozó társadalmi szükségleteit, tiszteletre méltónak tarthatjuk azt a törekvést, melyet az Országos Katasztrófavédelmi Fôigazgatóság a lakossági felkészítése érdekében kifejt, vagy ami az ifjúság nevelése terén például – a biztonsági kultúrának az iskolai tananyagokba történô integrálása kapcsán – megnyilvánul. (A NAT-hoz a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület is dolgozott ki tanmenetet 1999-ben Biztonságpolitikai és honvédelmi ismeretek címmel – szerk.) A tanulóknak olyan elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását határozták meg, melyek segítségével a különbözô katasztrófa- és veszélyhelyzetek elleni védekezésben segíthetnek önmagukon és társaikon, valamint csökkenthetik az anyagi javakban, a környezetükben bekövetkezô károkat. Alapvetô nevelési célként tûzték ki a fiatalok egymás, és a környezetük iránt viselt felelôsségük megértetését, oktatási célként pedig azoknak az alapvetô ismereteknek az elsajátíttatását, melyek veszélyhelyzetekben a menekülést és a túlélést segítik. A nevelés fontos céljaként említik a veszélyek tudatosítását, az óvatosságra intést, és az olyan po100


2008.12.14.

20:43

Page 101


zitív beállítódások megalapozását, amelyek minden területen a megelôzô magatartás kialakításához, s ezzel a személyes biztonság eléréséhez vezetnek. A 2003. év végén kiadott Nemzeti alaptantervben több helyen is hangsúlyt kap a személyes biztonsággal, a magatartási mintákkal, a biztonságkultúrával kapcsolatos kompetenciák meghatározása. Amikor a katasztrófavédelem szakemberei felvállalták, hogy felkészítik a fiatalokat a fenyegetettséggel, veszteségekkel járó események kezelésére, azzal találták magukat szembe, hogy roppant nehéz ennek a feladatnak nevet adni. Mivel a katasztrófavédelem szó elég riasztó, ezért már a tervezés kezdetén felmerült, hogy talán inkább a veszélyhelyzet kifejezés lenne a megfelelô. A veszélyhelyzet kifejezés teljesen ráillik arra a stressz-keltô szituációra, ami a lakosság kisebb-nagyobb csoportját közvetlenül vagy közvetve, akár életveszéllyel is fenyegeti. A Nemzeti Alaptanterv a mûveltség alapjait foglalja össze. A veszélyhelyzeti (tûzvédelmi és polgári védelmi) ismeretek elhelyezésekor egy olyan átfogó, komplex kifejezést kellett keresniük, amely megfelel ezeknek a kritériumoknak és magába foglalja az e területre vonatkozó valamennyi elemet. Így jutottak el a biztonságkultúra kifejezéshez, melynek kifejtése az Életvitel és gyakorlati ismeretek közé illeszkedik, azonban nem fedi le a biztonságkultúra valódi tartalmát.

A biztonságra nevelés dilemmái a médiában A média súlyát a biztonságra nevelés terén az adja, hogy rendkívül nagy hatást gyakorol az emberek, különösen a fiatalok életére, magatartására, életvitelére a tömegkommunikáció. Tanulmányok sokasága foglalkozik azokkal a problémákkal, melyeket napjainkban a média, a tömegkultúra, a tömegfogyasztás okoz, ezért e helyütt inkább csak vázlatosan összegezhetôek azok a dilemmák, melyek a média szerepét a biztonságkultúra társadalmi kifejlesztése terén megkérdôjelezik, erôsen kétségessé teszik. „Meglehet, éppen a tömegkultúra, illetve a kultúra tömegessé válásának árát fizetjük meg. Az ipari társadalom, majd az atomkorszak, most meg az információsnak nevezett berendezkedés, a velük járó tömegtermelés nagy tömegû és bizonyos fajta tudással bíró munkaerôt igényel. Mûködtetéséhez nagy tömegû tömegember szükséges. Ezt termeli ki a tömeges oktatás és a tömegkultúra. Az ipari társadalom termelô erejét az általánosan kötelezô közoktatás adta, az információs társadalomét az internet és a televízió neveli. Az egyik révén általánossá vált az írni-olvasni tudás, lényegében megszûnt az analfabetizmus, a másik révén töme101


2008.12.14.

20:43

Page 102


gek mindennapi szellemi táplálékhoz jutnak. Olyanhoz, amilyet meg tudnak emészteni? Vagy olyanhoz, amely naponta mérgezi szellemüket, manipulálja a személyiségüket, hogy a gépezet minél alkalmasabb kiszolgálói legyenek?”6 A mai professzionális kommunikáció világában a média megfelelô tudásanyaggal kell, hogy rendelkezzen, etikailag megfelelôen kell mediálnia, s mindezt egy gazdasági-politikai erôteret kikerülve kellene megtennie. Hozzávetôleg ez lenne az elvárás a médiával szemben, csakhogy valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy ez mennyire nincs így. A tömegkommunikációról írt tanulmánykötetek szerzôi zömükben pesszimista képet rajzolnak a médiáról, s annak hatásmechanizmusairól. A médiát többnyire az alábbi címszavakkal jellemzik: elsekélyesedô, igénytelen, a szappanoperák, videoklipek és a valóság-show-k világa. Sokan szinte önálló hatalmi ágként aposztrofálják, ingoványos területnek tartják, s pusztán csak dilemmázni lehet azon, hogy mindezt a szabadság kultúrájaként fogjuk-e fel, vagy esetleg ez lehet maga a rosszul értelmezett liberalizmus? Sokan úgy látják, hogy az emberek tudatában a gazdasági érdek fontosságában megelôzi az erkölcsöt, a kultúrát, a szolidaritást, és így a kultúra, mint összefogó, a lét egészét magyarázó, annak végsô értelmet adó háttere elveszítette átfogó jellegét. A tömegkultúra globalizálódott: az egyes országok, földrészek között a kulturális fogyasztás terén nincsenek jelentôs eltérések (nemzetközi médiahálózatok, márkák, étkezés, zenerajongás, reklámok, életérzés), a nemzeti kultúra háttérbe szorult. A tömegkultúra produktumai nem idôtállóak (az emberek a pillanatnak élnek). Ma az emberek olyan elismerésre vágynak, ami nem a tetteknek, hanem a személyes tulajdonságoknak szól. Nem megbecsülést akarnak, hanem körülrajongást, hírnevet, csillogást. A kultúrában számos erkölcsi elvet és tabut ledöntöttek – a szabadságnak semmi sem szab határt (pucérkodás, szexualitás, énekesek hang nélkül). Összemosódik a mûvészet és a giccs - a zsenialitás és a butaság (filmek, divat, egyéni arculat). Az értékválság és értékvesztés fogalmai szinte közhelyszerûen elôkerülnek, nincs orientációs pont, nincs mérce, ami irányvonalként megjelenhetne a XXI. században. Vannak természetesen olyan álláspontok is, amelyek mindezek elle-

6

Az idézett szöveg Zappe Lászlótól ered, akire Szeifer Csaba hivatkozik „Tömegkultúra a panaszbizottság elôtt" címû cikkében. Tudásmenedzsment, 2006.

102


2008.12.14.

20:43

Page 103


nére a pozitív irányú kibontakozásra utalnak és azt tartják, hogy ha van rtékválság, akkor megoldási lehetôségeket is muszáj keresni és jobb esetben találni is lehet ilyeneket. „Lehetetlen, hogy a világ azon része, amely megteremtette a ma is sokat hivatkozott szellemi és kulturális elôzményeket (görög filozófia, kereszténység stb.) ne találná meg a kiutat korszakunk válságából”7. Miben összegezhetjük a média pozitívumait? A háztartások 97,6%-a rendelkezik televízióval, és több mint 50%-ában öt csatornánál többet lehet nézni. A magyarok az ötödikek a képernyôt legtöbbet nézôk világranglistáján. Egy magyar ember naponta átlagban 251 percet, az USA polgára 255 percet tévézik, a világátlag 203 perc. Mit kaphatunk a tv-tôl? Kitágítja az emberek horizontját; olyan területekre kalauzol, ahová a hétköznapi ember soha nem jutna el; a televíziós technika lehetôvé teszi a közelképperspektívát. Az oktatás, a szórakozva tanulás, a kulturálódás is korlátlan lehetôséget kap. Rajtunk is múlik, hogy a tv barát vagy ellenség, a választás a miénk, Spektrum vagy Valóság-show? Érdekesnek tartom végezetül megidézni Zbigniew Brzezinski gondolatébresztô megállapításait Amerikáról mint globális hatalomról, amely vezetô szerepet játszik kulturális területen is, legnagyobb mennyiségben állítja elô a tömegkultúra termékeit, s alakítja világszerte a fiatalok millióinak viselkedését, magatartását ízlés- és szokásvilágát, összességében azt a kultúrát, melyrôl az eddigiekben szót váltottunk. Lássuk, mit mond Brzezinski? „A kulturális vezetôszerep az amerikai globális hatalom alulértékelt vonása. Akármit gondolunk is esztétikai értékérôl, az amerikai tömegkultúra mágnesként vonz mindenkit, különösen a világ ifjúságát. Lehet, hogy vonzereje az általa megjelenített életstílus élvhajhász jellegébôl fakad, de globális vonzása tagadhatatlan. Az amerikai televíziómûsorok és filmek teszik ki a világpiac mintegy háromnegyedét. Az amerikai popzene is ugyanilyen népszerû a világban, és az amerikai divatot, étkezési szokásokat, sôt öltözködést is világszerte egyre többen utánozzák. Az internet nyelve az angol, és a világban a számítógépen folytatott „cse-

7

Szretykó György: A tömegkultúra és tömegmanipuláció a modern társadalomban. 239. p.

103


2008.12.14.

20:43

Page 104


vegések” túlnyomó többségét Amerikában kezdeményezik, befolyásolva ezzel a világban folytatott beszélgetések tartalmát. S végül Amerika a magas szintû oktatást keresôk Mekkája lett, évente nagyjából félmillió diák özönlik Amerikába, és a legtehetségesebbek közül sokan nem térnek vissza hazájukba. Valamennyi földrész szinte minden kormányában megtalálhatók az amerikai egyetemek egykori diákjai.”8

Irodalomjegyzék A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fôigazgatóság Ajánlása a veszélyhelyzeti (tûzvédelmi és polgári védelmi) nevelô-oktató munka tervezéséhez. BM OKF. 2005. Biztonságpolitika. SVKH, Budapest, 2001. Biztonságpolitikai Szemle. I. évfolyam 1.szám, 2008. január. Budapest és Békés megye lakosságának ismeretei a potenciális katasztrófa veszélyekrôl. Egy kérdôíves felmérés tapasztalatai. Írta és szerkesztette: Bánfi Tibor egyetemi hallgató Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Kar Védelmi igazgatási szak, katasztrófavédelmi szakirány. Katasztrófavédelmi Tudományos Egyesület elnöke, Budapest, 2007. Csizmadia Sándor – Molnár Guszáv – Pataki Gábor Zsolt: Geopolitikai Szöveggyûjtemény. SVKH, Budapest, 2002. Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995. Heinz Gartner: Nemzetközi biztonság. Fogalmak A-tól Z-ig. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007. Matus János: A biztonság és a védelem problémái a változó nemzetközi rendszerben. Hadtudomány, XV. évfolyam, 4. szám. Nemzetközi biztonsági tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006. Tudásmenedzsment. 2005. 2. szám. Zappe Lászlótól „Tömegkultúra a panaszbizottság elôtt.” Tudásmenedzsment, 2006. Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla. Amerika világelsôsége és geostratégiai feladatai. In Geopolitika és biztonság. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006.

8

Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla. Amerika világelsôsége és geostratégiai feladatai. In Geopolitika és biztonság, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006.

104


2008.12.14.

20:43

Page 105

DR. HARAI DÉNES

A LAKOSSÁG BIZTONSÁGFELFOGÁSA ÉS BIZTONSÁGÉRZETE ALAKÍTÁSÁNAK KOMMUNIKÁCIÓS FELADATAI ÉS LEHETÔSÉGEI (A kultúra biztonsága és a biztonság kultúrája)

A jelenlegi helyzet néhány jellemzôje A választott alcím két tagja között jelentôs összefüggés van, mert a kultúra teremtette a biztonságot, annak függvénye. Mivel e konferencia foglalkozik a kommunikációval is, meg kell jegyeznünk, hogy amíg a nyelv a kommunikáció eszköze, anyaga, addig a zavarzóna megmarad. Elég csupán kimondani bizonyos szavakat, fogalmakat és egybôl vita támad (gondoljunk például a globalizációra, a terrorizmusra). Megmaradnak bennünk a régi fogalmak lenyomatai is, bár változik a tartalmuk, így például: a két tábor, ügynök, leleplezés, titkos dokumentumok és még sorolhatnánk. A piaci logika nehezen váltja föl az eszmék logikáját. A rendszerváltástól kezdôdött el az egyén széthullása ismét az ideológia szolgálójára, technokrata szakemberre, modern ateistára, állami bürokratára, kizárt és irányváltó értelmiségiekre. Zavart sokféle tényezô elôidézhet a kommunikációban, így például az eltérô meggyôzôdések és erkölcsi normák, de a manipulált közgondolkodás is. A megértett fogalom sajátossága, hogy mindig intenzívebben dolgozik a gondolkodásban, mint amilyen az általa reprezentált, összefoglalt valóság dinamikája. Az ellenség, az ellenségkép feszült politikai helyzetben megnôhet a tudatban, elindíthat egy gyûlöletspirált, amely a radikális megoldás igényének megerôsítési struktúrájaként is funkcionálhat. A válságjelenségek, a kényszerpályák, a függések repressziói a szélsôségek megjelenésének irányába hatnak, mert az alapvetô 105


2008.12.14.

20:43

Page 106


és a luxus szükségletek – valamint azok erôszakos kielégítése – köré szervezôdik a jövô. A képzelet és a gondolkodás tartalmai is paradox helyzeteket teremthetnek, mivel a gondolkodás az absztrakció fázisa, a képzelet pedig ugyanarról a dologról a konkrét illúzióját kelti. A szavak, fogalmak nemcsak faltörô kosok lehetnek, hanem bástyák is, melyek mögé ellehet bújni. Milyen jellemzôi vannak a kommunikatív effektusoknak Magyarországon a rendszerváltástól? (a) a kialakított homlokzat ôrzése; (b) idegen (a „MI” elsôdlegessége következtében, ellenség); (c) témák, problémák centrumban tartásának görcse; (d) a hátterek sötétek, gyanúsak; (e) a titkok valamint a fétisek védelme (III/III); (f) Rotschild-effektus (pénz-, profit-, sikercsinálás); (g) a mesterséges társadalom rohamcsapatai (a tudatok zsákmányolása): média, közvélemény-kutatás, szakértôk, menedzserek, apparátusok; (h) fundamentalizmus, amely nemcsak a Közel-Keletre jellemzô: a saját igazság abszolutizálása, kioktató / autortiv formulák, monoton ismétlés; (i) Homo duplex mentalitás (preformált vélemények, mindenkinek van egy hivatalos és egy magánvéleménye, maszkok mögül kommunikálunk); (j) az ego túlzott kiemelése (ÉN...); (k) racionalizációk (régebbi viselkedések újramagyarázása), pálfordulások; (l) sokkolás. Mindezek mellett nyugtalanító szövegeket is hallunk: „Nincs munkád? Te vagy a hibás!” / „A munkaerôpiacon nem lehet értékesíteni a BA diplomákat.” / „A magyar második nyelv lesz Magyarországon.” A sokkoláshoz illusztráció lehet az a poszter Berlin utcáin 1994-ben, amely a globalizációról szól: „Your Christ is a Jew. Your car is Japanese. Your pizza is Italian. Your democracy – Greek. Your coffee – Brazilian. Your holiday – Turkish. Your numbers – Arabic. Your letters – Latin. Only your neighbour is a foreigner.”1 („Krisztusod zsidó. Autód japán. Pizzád olasz. Demokráciád görög. Kávéd brazil. Ünneped török. Számod arab. Betûd latin. Csak a szomszédod idegen.”) Nem kell azonban külföldre mennünk sokkoló plakátok miatt (a tankvezetésre ösztönzô plakát a Deák téri metróállomáson készült 2008 júniusában):

1

Zygmunt Bauman: Identity / Polity Press, 2004. UK. 27. p.

106


2008.12.14.

20:43

Page 107

DR. HARAI DÉNES: A LAKOSSÁG BIZTONSÁGFELFOGÁSA ÉS BIZTONSÁGÉRZETE ALAKÍTÁSÁNAK...

T. W. Adorno nyomán – aki a zene befogadókat kategorizálta – a politikai kommunikációt befogadók hozzávetôleges tipizálása: (a) szakavatottak (politikai osztály, szakértôk), (b) képzett fogyasztók (szellemi elit), (c) emocionálisak, (d) ellenzékiek, (e) szórakozást kedvelôk, (f) közömbösek. A szórakozást kedvelôk az erôszakos játszmákat szeretik. A társadalom szabályjáték, csak az a baj, hogy mindenki a saját szabályai szerint akar játszani. A vélemények befogadásának útja differenciált folyamatokból áll, amelynek olyan fázisai vannak, mint a megértés, a saját értékek alapján való értékelés, elutasítás vagy elfogadás, majd esetleg a befogadás, de csak kevesen jutnak el odáig, hogy magukénak érezzék a véleményben foglalt álláspontot annak ellenére, hogy jelenlegi helyzetben is gyakori a meggyôzôdés változás. Figyelembe kell vennünk, hogy az intolerancia - minden dimenziójában - ebben a régióban történelmi hagyomány, amely az átmeneti idôszakokban mindig színre lépteti a „hiteles” szemtanúkat, az új mítoszgyártókat, a deheroizálókat, bûnbakkeresôket. A makrofolyamatok is átmeneti helyzetben vannak és az átmenetiség feszültséggel jár. 107


2008.12.14.

20:43

Page 108


Nemcsak tudunk az ölésrôl, hanem már több ezer éve, történelmileg tudunk. Csak olyan történelmet ismerünk, amelyben voltak háborúk, forradalmak, pucscsok. A harc kiemel, élesít karakterjegyeket. A maszkulin, valamint a történelmi (kollektív) identitás lényege, alapja a viszály (verés, vereség, legyôzés, gyôzelem). Mindezek fogalmi réteget is alkotnak. Ebben a mezôben a harc és a technika abszolutizálása fontos jellemzô. Ennek az egységnek a hiányával a tudat egy hatalmát veszíti el. Agon (gör.: harc, küzdelem) = maximálisan megnövelt ego. A folyamatokat tekintve, mintha az egyéni és a társadalmi élet alatt egy tudattalan archaikus kód húzódna. A diszkurzivitás és az erôszak nem helyettesítik egymást, mindkettô, mindig valamilyen rezonancia szinten van a történelemben. Határállapotaink – háborúk, erôszakkal való fenyegetések, korlátozások rendszere, munkanélküliség, gyûlölet és stigmatizálás, lefelé nivellálódás (média erôszak, gyermekmunka, gyermekkínzás, szexuális perverzió) – adatai gyakran tudattalanul, de belejátszanak a biztonság kulturális tartalmának megítélésébe. A XX. században is a háborús szándékok mélyén meghúzódott a genocid (népirtó) diszpozíció (gondoljunk az 1 millió halottra 1975–79 között Kambodzsában; a több, mint 500 000 halottra 1981-ben El Salvadorban; a 800–1000 fô közötti halottra 1982-ben Libanonban a Sabra és Shatila Palesztin menekülttáborokban; 200 000–500 000 közötti halottra Rwandában; Tibetben a körülbelül 2000 halottra 1989-90 között; vagy a boszniai háború több, mint 200 000 halottjára az 1990-es évek elején, iraki térség 3 000 000 civil áldozatára. Történelmileg a „szerzés” évezredekkel megelôzi a Descartes-i formulát. A „szerzek, tehát vagyok” és csak „addig vagyok, amíg szerzek” archaikus maradvány, ami vezérli a társadalmi fejlôdés bizonyos korszakait. Ez az öröm forrása, ez a tekintély forrása, és ez teremt hierarchiát a társadalomban, ezért egy jelentôs értékindex. Megerôsíti a küzdelmi, valamint a harcképességet, ami stabilizálja az „én”-t. A hadizsákmány vágya mutatja fel az archaikus emberi természetet. A jelzett kategóriákból állnak elô az olyan értékek, mint a bátorság, a hôsiesség, a szenvedélyes gyûlölet, a cseles észjárás. (A félelemnélküliség csak a gyerekkatonák esetében említhetô.) Az ilyen karaktert a csoport közgondolkodása – társadalmi szinten a közvélemény – ennek a szerzési, küzdelmi ösztönnek az élessége alapján jellemzi, aminek a kommunikációs formulája például a »kegyetlenül rámenôs« és amely a birtoklás hisztériájáig terjedhet. Ebbôl a szempontból a külvilág az „én” számára vadászterületként szervezôdik (ez több mint, amit a lomtalanításoknál tapasztalunk a pesti utcákon).

108


2008.12.14.

20:43

Page 109


Az önvédelem és az összetartozás egymást megerôsítô folyamatokként alakultak ki a történelemben. Az önvédelemnek és az összetartozásnak a társadalmak azonos helyzetben lévô csoportjai szerinti körei is kialakultak (a lenini kísérlet sokkolta a nyugati világot a XX. század elején, mint ahogy az iszlám fundamentalizmus elôretörése is sokkolja a XXI. század elején). E kettôs folyamatnak kemény, destruktív jellegét a totalitarianizmus adja. A vonatkozó történelmi események szakadatlan „ismétlôdése” kondicionálja a jelzett folyamatokat, miközben pedagógiává intézményesültek az elmúlt évszázadokban. A veszély vezérlôközeg, amelyre politikai taktikák, stratégiák építhetôk nemcsak országosan, hanem tapasztaljuk, hogy nemzetközi méretekben is. A biztonság napjainkban viszonyfogalom. A biztonság nem abszolút érték. Minden nagy kultúra önmaga nagyságát építi. Nem lehetnek illúzióink, a nagyhatalmak konfliktustermelôk. A konfliktus, mint ahogyan utaltunk rá, történelmi szabályszerûség. A harc az évezredekkel ezelôtti kényszerítô szükségletbôl „szocializált” szükségletté vált, azaz nem ösztönös, hanem olyan különös szükségletté, amit kalkulált érdekek határoznak meg, ebbôl adódóan a jelenleg folyó háborúk alapvetôen már nem „igazságokról” szólnak, hanem az energiaforrásokhoz való hozzáférésrôl. A biztonságot nem lehet lokálisan vagy regionálisan megteremteni, annak globálisnak kell lennie. Bizonyára az USA paradigmának, amelynek két eleme van, a háború valamint a tárgyalóterem (Irak) további hatásai is lesznek. A biztonság komplexum felmorzsolódását éljük meg egzisztenciálisan is az érzelmekben, gondolkodásban (jelentésingadozások, félremagyarázások, belemagyarázások), a szociálisban egyaránt. Elég ara gondolni, hogy hányszor kérdôjelezik meg a rendészet vagy a hadsereg szakmaiságát, azaz a fegyveres szakmaiságot. A hatalomközeli intézmények – a hatalom intézményei – ezért mindig bajban vannak, mert növelhetôk, csökkenthetôk, megszüntethetôk, regulázhatók. Amennyiben sok az egyéni sérelem, akkor a kommunikációban indulatátvitel zajlik, nem párbeszéd. Az életformák is feszültségteremtô erôként jelennek meg (centrum és a periféria viszonya vagy az elit iskolákban minôségi feltételek vannak, míg a perem iskolákban peremfeltételek).

Lehetôségek és feladatok A sok azonosság mellett a kommunikációs rendszerek más minôségû önfenntartó és önszabályzó rendszerei a társadalomnak, mint a piac, mert nincsenek biztos 109


2008.12.14.

20:43

Page 110


kommunikációs piacok és minden körülmények között, a minden rétegnek továbbadható kommunikációs tartalmak, az emberek huzamos idôn keresztül is képesek meglenni a kommunikáció intenzív cseréje nélkül, különösen, ha bizalmatlanok mások "termelôképességével" szemben. Illúzió azt gondolni, hogy az történik a másik emberben, mint bennünk: fontosságot tulajdonítunk valaminek, de mások nem feltétlenül. A kommunikáció összhang vagy ellentét-keresés: a) önmagam és a világ b) önmagam és a hatalom c) önmagam és közösségeim között. • Interkulturális sík: Paul Ricoeur francia filozófus úgy véli, hogy a világ kulturális térképe egymást keresztezô kisugárzásokból áll össze, s e kisugárzások forrása nem a nemzetállamok szuverenitása ( amelyet természetesen teljesen legitimnek tart), hanem produktivitása, kreativitása, amivel hatnak más kultúrákra, valamilyen válaszokat váltva ki belôlük. • Az interkulturális kommunikáció a progresszivitás esélye (módja): létfeltétel, megszakíthatatlan, az állandó reflexió állapota. Közös képesség és válasz a kihívásokra: a lehetôségek kiaknázása. A modernség indikátora: intézményes formák (Országgyûlés, EU Parlament, NATO, bizottságok stb.) • Nyitottság-zártság: az integrációban profitálni akarnak egymásból a nemzetek, intézmények, emberek egyaránt. Profitálni azonban az eredetiségbôl, az innovatív gondolkodásból, az expresszivitásból lehet (nyitottság, adaptivitás, szellemi fogyasztóképesség, konstruktivitás, minôség?) A társadalom legnagyobb és a legveszélyesebb kockázati tényezôjévé az ember vált, ezért a biztonság soha nem volt ennyire az oktatás függvénye. Változást kell elérni: a) a szellemi kapacitás, a szellemi fogyasztóképesség növelésében, b) a viselkedési készlet bôvülésében. Az önkéntes haderô etikai koncepciója azt kell, hogy tételezze, hogy a tiszthelyettes, zászlós, tiszt, tábornok a katonai viselkedés szakembere, aki biztos értékek mentén, bármilyen helyzetben képes megválasztani cselekvési és kommunikációs készletét. Az EU-értékek közül kiemelhetô a téma szempontjából a demokrácia, a stabilitás, valamint a biztonság. A kultúra diffúzióval is fejleszthetô, azaz a hatékony elemek elterjesztésével; az átvett elemek beépítésével, ami feltételezi a hatástalanná vált, kiüresedett elemek szelektív elhagyását. A leírtak minden elemét hazánkban jelentôs viták követik A védelem integrált felfogását célszerû az oktatásban érvényesíteni (E. T. Hall), amelyben nem szakad el egymástól a fegyveres védelem, az egészségügyi, valamint lelki (pszichológiai, vallási) védelem.

110


2008.12.14.

20:43

Page 111


A hagyomány – H-G. Gadamer megfogalmazása szerint – kommunikációs partner. Magyarországon a hagyományôrzéssel foglalkozó szervezetek sem tudják kezelni azt a helyzetet, amely huzamos ideje új jelenségeket mutat. A mai politikai értelemben felfogott hagyományôrzés XX. századi eredetû, az azt megelôzô évszázadokban nem létezett. A hagyományôrzés elmúlt közel hatvan éves szerkezetének alakulása: (a) az 1990-es évtizedet megelôzô idôszak átpolitizált, új (mozgalmi) hagyományokat keresô, a nemzetit háttérbe szorító formái, (b) a rendszerváltást követôen a köztudat szintû történeti vonatkozásoknál megmaradt, a múltat újraélô formák (csaták újrajátszása, várjátékok stb.). (c) új, szervezett, ideologizált és harcos formák, amelyek programjaikba felvesznek polgári-, valamint a honvédelemmel kapcsolatos funkciókat is (gárdák, ôrseregek stb.). Az utóbbi formák aggodalomra adnak okot a demokratikus viszonyok között, mivel esetükben nem-csupán hagyományôrzésrôl van szó, hanem adott idôszakok szervezeti és viselkedési formáinak visszaállításáról is, ami jelentôs zavarokat okoz, esetenként félelmet kelt. A politikai polarizáció, valamint a társadalmi aszimmetriák tartóssá teszik a kialakult helyzetet, amely csak rendészeti, valamint jogi eszközökkel nem kezelhetô. A történelem azt mutatja, hogy az életfolyamatban soha nem volt semmilyen valódi korlát a küzdelmi ösztön elôtt, ezért mindig kiléphetett a szocializált mezôbôl. A harcos formák nem nélkülözik a militáris összetevôket (parancsvezéreltség, katonai alakzat, fegyelem, engedelmesség, szimbólumokkal díszített egyenruha, csapatzászló, kiképzés, lövészetek stb.). A militáris paradigma összetevôihez hozzátartozik: a politikai gondolkodásban a konfrontációs felfogás, a különbségek ellentétként való kezelése, valamint a rend megteremtésének járulékos ösztönei; az elvárt viselkedésben a fegyelem, az engedelmesség, a kötelesség és a hûség, amely nem más, mint kifejlett formájában a porosz katonai etika. Az elôítélet, az idegengyûlölet és az elfogadottság problémája nem oldódik meg automatikusan az idô múlásával. Ezt tapasztaltuk az elmúlt két évtizedben is. A szélsôségesség egyik titka az ismerethiány. Ebbôl adódóan úgy véljük, hogy szükség van e területen olyan, a tudományosság alapján álló egyetemi képzésre, amely: – segíti a magyar történelem és benne a magyar hadtörténelem, a hagyományok megértését valamint kölcsönhatását más történelmekkel, kiemelve a magyar kultúra egészének pozitív értékeit, 111


2008.12.14.

20:43

Page 112


– segíti a modern európai kultúrákban való tájékozódást, a szimbólumok jelentésének, szociálpszichológiai tartalmának megértését, az identitás megerôsítését, – segíti Magyarország jelenlegi helyzetében a progresszivitás szükségességének elfogadását, a magyar kultúra szokás- és normarendszerének, viselkedési készletének, adaptációs készségének megújítását, a modern körülmények közötti innovativitás szellemi feltételeinek megteremtését. A társadalomtudományi oktatás jelenidejûségének van kapcsolata a veszélyekkel. A demokrácia logikája a diszkurzív akaratképzés, különösen az egyetemek – így a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem is – alkalmasak arra, hogy a jövô értelmisége rendszeres véleménycserét folytasson olyan kérdésekrôl, mint a szakértelmiség hivatása, az új évszázad erkölcsi értékei, hagyomány és modernitás, szociális feszültségek, a tudományos haladás valamint a modern háborúk erkölcsi kérdései stb. A veszélyes gondolatokkal, talán az adott tárgyterületeknél a tanároknak – konzultatív formában bevonva a hallgatókat – többet kellene foglalkozni (hitlerizmus, sztálinizmus, „kultúrák összecsapása” stb.) Az egyetemnek mint intézménynek fontos küldetése van az erkölcsi tudat, az értékekhez való viszony orientálásában. A szükségleti-mezô és a biztonság-igény szerkezete szerves kapcsolatban van. A kultúra biztonságának és a biztonság kultúrájának alapvetô etikává kellene válni. Néha az ember úgy érzi, mintha a szükségleti mezô az ellenkezôjére fordult volna: a hovatartozás tekintetében sokan nem akarnak még elkötelezettséget vállalni; az intellektuális szükségletek kielégítéséhez nincsenek megfelelô feltételek, valamint gyakran az akarat is hiányzik; az elismerésrôl sokan úgy vélekednek, hogy „ettôl” vagy „ezektôl” nem kell az elismerés. Talán egyedül a biztonság szükséglet tartja magát a bizonytalanságokkal és az instabilitással szemben. A munka relációi elmozdultak, a kultúráé és az oktatásé lassabban változik. Fontos értékké vált a sikeresség, a jelentôs katonai teljesítmény kommunikálása, a kudarc kerülése. Hozzá kell tennünk, hogy a sikerességhez szükséges önbizalmat, a katonai felsôoktatás a szakmai kompetenciák tekintetében megalapozza. Nemcsak a hadseregek, hanem a társadalmak maguk is kényszerek és korlátok sokaságából állnak. Ebbôl adódóan az embert magát is jelentôs mértékben, mint válaszviselkedések komplexumát foghatjuk fel, nem tagadva a szabadság lehetôségét. Az ember-anyag különleges: választ, válaszol, változik, vitatkozik, vizionál, vergôdik, vágyakozik, visszautasít. Thomas Mann probléma felvetésé112


2008.12.14.

20:43

Page 113


re a válasz az lehet, hogy a saját kultúra mélyítésén kell tovább dolgozni olyan irányban, ami lehetôvé teszi a kommunikációt az adott kultúrán belüli szektorokkal, valamint más kultúrákkal. A kultúra szempontjából nagy jelentôsége van az oktatásnak, mert az embernek tanulnia kell a válaszokat. Jelentôs kapcsolat van a cselekvés, a jog és az etika között. Az etikát, mint a döntési folyamatra ható értékek készletét kell felfognunk. Hangsúlyozni kell azt a szabályszerûséget, hogy minél kidolgozottabb a kommunikáció, annál adekvátabb a megértés. Talán érdemes lenne mérlegelnünk Pierre Bourdieu alábbi szempontjait, amikor az elfogultság veszélyezteti a gondolkodásunkat: „1. kauzalitás: az elôterjesztett magyarázatnak meg kell felelnie az okozatiságnak, 2. pártatlanság: a szociológusnak pártatlanul kell viszonyulnia a szereplôk által vitatott kijelentések igazságához vagy hamisságához, 3. szimmetria: a szimmetria elve kiköti, hogy »ugyanolyan okozati típusokat« kell használni mind a szereplôk által »igaznak«, mind a »hamisnak« ítélt vélekedések megmagyarázásához; és végül 4. a reflexivitás megköveteli, hogy maga a tudományszociológia ugyanolyan elvi feldolgozáson menjen át, mint amilyet más tudományok esetében alkalmaz.” 2 Összességében: Az érzelmi, a gondolkodási és a viselkedési struktúrák új elveken, meggyôzôdéseken alapuló újraélesztése talán eredményre vezethet, fejlôdhet a társas intelligencia és regenerálódhat a társadalom, és nem utolsósorban újjáépítheti az ember az önmagához való viszonyát is. Gyakoribb önreflexió volna szükséges a hatékonyabb orientációhoz. Egyes csoportok a tettleges, destruktív erôszakot elutasítják de a verbálisat nem. „Nincs tökéletes kormányzat. A demokrácia egyik legfôbb erénye azonban az, hogy hibái mindig láthatók, s azok a demokratikus fejlôdés során kimutathatók és felszámolhatók” – mondta H. S. Truman a kongresszus két házának együttes ülésén tartott beszédében 1947. március 12-én. A pluralizmus zsákutcák sokasága is. Az új helyzet, új esély a társadalommal való szinkron megteremtésére is, amellett, hogy új horizontok, mozgásterek és növekedési pályák nyílnak. Az önkéntes haderô valóságot alakító, elismert, új ténye a közéletünknek.

2

P. Bourdieu: A tudomány tudománya és a reflexivitás. Gondolat, 2005, 33. o.

113


2008.12.14.

20:43

Page 114


114


2008.12.14.

20:43

Page 115

DR. RADVÁNYI LAJOS – DR. VÁMOSI ZOLTÁN

A MAGYAR LAKOSSÁG BIZTONSÁGFELFOGÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI (Egy összehasonlító közvélemény-kutatás tapasztalatai, 1999–2008)

BEVEZETÉS

2008 szeptemberében a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézettel közösen a magyar lakosság körében megismételtük azt a közel tíz évvel korábban végzett vizsgálatot, melynek során a lakosság biztonságról alkotott fogalomvilágát, a biztonsághoz való viszonyulását, ehhez kapcsolódó attitûdjeit és alapvetô értékpreferenciáit vizsgáltuk. A Honvédelmi Minisztérium támogatásával megismételt közvélemény-kutatás alapvetô célja annak vizsgálata volt, hogy az elmúlt közel tíz év során változotte, és ha igen, milyen irányú és jellegû elmozdulások tapasztalhatóak a lakosság biztonság-felfogása és biztonságérzete vonatkozásában. A 2008-as felmérés során választ kaptunk arra, hogy az elmúlt évtized változásai hatására miként definiálják az emberek napjainkban a biztonságot, milyen fontosságot tulajdonítanak az egyes dimenzióknak, illetve mennyire elégedettek azokkal. A közel tíz éves idôhorizont perspektívájában kapott két értékelési skála-adat összevetésébôl (fontosság és elégedettség) jól kimutathatóak, hogy mely dimenziók területén vannak a legnagyobb, illetve a legkisebb eltérések. A hazai lakosság szemléletbeli változásait leginkább befolyásoló tényezôk közül a legfontosabb belpolitikai és nemzetközi események az alábbiak: • Magyarország 1999. március 12-én tagja lett az Észak-atlanti Szerzôdésnek, amely csökkentette a külsô fenyegetések és veszélyek hatásait, ugyanakkor 115


2008.12.14.

20:43

Page 116


megnövelte az ország katonai biztonságának esélyeit, a lakosság biztonságérzetét, • 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagjává váltunk, ennek gazdasági és társadalmi-politikai hatásai – hosszú távon érzékelhetôen – kedvezô feltételeket biztosítanak a társadalmi fejlôdéshez, a szociális egyenlôtlenségek és regionális különbözôségek csökkentéséhez, • 2004. november 1-jével a hadkötelezettségen alapuló sorozott hadsereget felváltotta az önkéntességen alapuló szerzôdéses haderô, • a belsô politikai és gazdasági problémák súlyos szociális és morális válságot okoztak a hazai társadalom különbözô rétegei életmódjában és -esélyeiben, elôtérbe kerültek a megélhetéssel és a szegénységgel összefüggô mindennapi gondok, • 2001. szeptember 11-én terrortámadás érte az Egyesült Államokat, amely gyökeres változásokat hozott az amerikai kül- és biztonságpolitikában, közvetve a világ – mindenekelôtt vezetô – országai nemzetközi együttmûködésének jellegében, • a NATO-tag Magyarország hadereje, a Magyar Honvédség, jelentôs – közel ezer fôs – erôkkel vesz részt a nemzetközi békemissziókban és a NATO újonnan megfogalmazott – globális – küldetésében, a terrorizmus ellen folyó nemzetközi küzdelemben (Irak, Afganisztán), amely komoly biztonsági kockázatokat jelent a magyar misszió tagjaira nézve. Az utóbbi vizsgálat tapasztalatainak az elemzése összefügg A 21. század biztonságkultúrája címmel 2008. június 13-án megtartott tudományos szakértôi konferencia állásfoglalásaival, ahol új dimenzióként fogalmaztuk meg a biztonságkultúra témakörét, amely a biztonságot befolyásoló tényezôk ismeretével és a szükséges tájékoztatással összefüggô vélemények megismerését tartotta szem elôtt. Sajnos, az ezzel kapcsolatos felmérés nem lehetett olyan alapos és mélyreható, mint más kérdések esetében, amely egyértelmû igényeket fogalmazhatott volna meg a közvélemény tájékoztatása és differenciált felkészítésével kapcsolatban még akkor is, ha a katonai fenyegetettség veszélye lényegesen csökkent az utóbbi idôben. Ugyanis a biztonság fenntartása és folyamatos erôsítése csak tájékozott és megfelelô ismeretekkel rendelkezô, az összefüggéseket felismerni és elemezni képes, valamint a mindennapi életben és cselekvésben a biztonságkultúra – mint a társadalmi kultúra része – normáit betartani képes közvélemény segítségével lehetséges. Ennek az egyszerû ténynek ma még nincs hazánkban megfelelô PR-ja, következményeirôl pedig a közvélemény-kutatás tanúskodik.

116


2008.12.14.

20:43

Page 117

DR. RADVÁNYI LAJOS – DR. VÁMOSI ZOLTÁN: A MAGYAR LAKOSSÁG BIZTONSÁGFELFOGÁSÁNAK...

Napjainkra a biztonság rendkívül tág fogalommá vált, amelynek megítélése különbözô a szakértôk körében. A hagyományos felfogás hívei a biztonságot ma is elsôsorban a katonai biztonság fogalomkörével azonosítják. A komplex megközelítés ezzel szemben kitágítja a biztonság fogalomkörét mindazokra a veszélytényezôkre, amelyek valamilyen formában fenyegetést jelentenek az egyének, a közösségek, az ország, vagy a világ biztonságára nézve. Ez utóbbi felfogás szerint a biztonságot fenyegetô új tényezôk (pl. az ökológiai, a gazdasági–szociális, a népesedési–demográfiai, az információs technológiák szerepének hangsúlyossá válása) miatt, a nem katonai dimenziók sokasodása, következményeik kiszámíthatatlansága és kivédhetetlensége következtében egyre nagyobb mértékben veszélyeztetik az emberiség biztonságát. A különbözô hazai és nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy napjaink veszélytényezôi kevésbé ismertek a közvélemény számára, sôt a politikai döntéshozók többsége sem rendelkezik kellô tájékozottsággal, a döntésekhez szükséges információkkal, elemzésekkel, a szoros kölcsönhatásban lévô és bonyolult összefüggések felismerésének képességével, valamint a meghozandó döntések várható következményeivel. Pedig egyszerû tény, hogy a biztonság nem önmagától létezik, annak megteremtésért és fenntartásáért nagyon sokat és nagyon sokunknak, mindenkinek tennie kell valamit – képességébôl és helyzetébôl fakadóan. Azonban ehhez ismeretekre, tájékozottságra, az összefüggések felismerésének képességére van szükség. Csak tájékozott, a szükséges információk tekintetében „naprakész” – különösen a döntéshozó – emberektôl várható el felelôs gondolkodás és magatartás, más szóval – (biztonság)kultúrált viselkedés. Ezeknek az ismereteknek a feltérképezésére vállalkozott a két, idôben – a szemléletváltozás szempontjából nem hosszú, de a változások hatásait tekintve – mérvadó távolságot felölelô közvélemény-kutatás.

A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA

Az elôzô kutatás során a kérdôívek lekérdezését 1999. április 7–18. között végeztük, éppen akkor, amikor a NATO légiereje már 16. napja folytatta Jugoszlávia bombázását. Következésképp feltételezhetô volt, hogy a közvélemény szubjektív biztonságérzetét hangsúlyosabban befolyásolják a déli határ közelében folyó katonai cselekmények, a közvélemény-kutatás tapasztalatai azonban nem kevés meglepetéssel és ellentmondással szolgáltak. 117


2008.12.14.

20:43

Page 118


A megismételt – 2008. évi – közvélemény-kutatás bizonyos változásokat mutat: a fenti változások figyelembe vételével elmaradt az önkéntes haderô bevezetésével kapcsolatos kérdés ugyanúgy, mint a hivatásos katona pályaválasztással kapcsolatos kérdés. Nem tettük fel a schengeni térség biztonságára, a tagságból fakadó biztonsági aspektusokra vonatkozó kérdéseket sem, minthogy 2007. november 1-jén tagja lettünk a schengeni térségnek. Mindkét kutatás nemre, életkorra, iskolai végzettségre és a lakóhely településtípusára nézve reprezentálta a magyarországi felnôtt lakosságot, ezúttal viszont a minta nagysága az elôzô 1000 fôvel szemben 3000 fô volt, vagyis nagyságrendileg háromszor meghaladta azt.

A minta összetétele (százalékos megoszlás) A kérdezett neme szerint férfi nô Életkora szerint 18–29 év 30–39 év 40–49 év 50–59 év 59 év felett Iskolai végzettsége szerint legfeljebb 8 általános szakmunkásképzô középiskola fôiskola, egyetem Településtípus szerint Budapest megyeszékhely város község Pártpreferencia MSZP Fidesz-MPSZ SZDSZ MDF Egyéb párt Nem tudja Nem mondja meg Nem menne el szavazni

118

47 53 22 18 16 17 27 30 27 29 14 18 18 32 32 20 32 1 1 3 15 8 19


2008.12.14.

20:43

Page 119


Módszertanilag a két kutatás statisztikai adatainak összehasonlíthatósága azon alapul, hogy mindkét esetben szó szerint ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, ugyanazon válaszvariációkkal és ugyanazokkal a dimenziókkal dolgoztunk. Az interjúk a kérdezett otthonában történô személyes megkérdezéssel, sztenderd kérdôívekkel készültek. A megoszlásokat az összes megkérdezett arányában adjuk meg, tehát mindenhol feltüntetjük a „nem tudom”-mal válaszolók, illetve az egyéb okból keletkezô válaszhiányok gyakoriságát is. A kerekítés miatt a százalékok összege eltérhet a 100-tól. Ha egy válaszlehetôséget senki sem választott, az adat helyén „–” jel szerepel. Ha viszont kevesebb, mint fél százalék élt egy adott válaszlehetôséggel, ennek gyakoriságát „0”-val jelöltük.

A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÓ TAPASZTALATAI

A közélettel és a biztonsággal kapcsolatos érdeklôdés Az utóbbi közvélemény-kutatás tapasztalatai megerôsítették azt a korábbi feltevést, hogy a magyar társadalom érdeklôdése és fogékonysága a közéleti politikai, gazdasági és társadalmi kérdések iránt alacsony szintû. Még inkább igaz ez a megállapítás a biztonsággal és biztonságpolitikával, az azokhoz kapcsolódó hazai és nemzetközi események ismeretével kapcsolatban. A 18 évet betöltött felnôtt állampolgárok alig kéttizede (19%) érdeklôdik az átlagosnál jobban, illetve nagyon a köz ügyei iránt, 33 százalékuk a valamelyest, közepesen érdeklôdôk csoportjába tartozik. A megkérdezettek közel fele (48%) vagy semmilyen, vagy csekély politikai-közéleti affinitásról számolt be. Összességében megállapítható, hogy a – nem ritkán szélsôséges politikai, társadalmi és szociális feszültségekkel terhelt – közéleti témák korlátozottan foglalkoztatják a közvéleményt. Ön mennyire érdeklôdik a közéleti kérdések, problémák iránt? Nagyon érdeklôdik 5% Inkább érdeklôdik 14% Érdeklôdik is, meg nem is 33% Inkább nem érdeklôdik 23% Egyáltalán nem érdeklôdik 25% Nem tudja, nem válaszolt 1% 119


2008.12.14.

20:43

Page 120


A felmérés megerôsítette azt a korábbi feltételezést, hogy az életkor elôrehaladtával – megközelítôleg 60 éves korig – fokozatosan növekszik a közélet iránt fogékonyak aránya. Ugyanakkor a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy minél fiatalabb valaki, annál kevésbé kötik le a közügyek. Az iskolai végzettség tekintetében egyértelmû az a megállapítás, hogy minél magasabb képzettségû csoportokat vizsgálunk, annál nagyobb a közéleti kérdések iránti érdeklôdés. Hasonló evidenciát jeleznek a lakóhely szerinti elemzések is: minél nagyobb településen lakik valaki, annál jobban érdeklôdik a közélet-politikai témák iránt. Ugyanakkor érdekes a beosztás szerinti differenciáltság: a szellemi vezetôk mindössze 2 százaléka érdeklôdik nagyon, míg a szellemi beosztott 8, a nyugdíjas, háztartásbeli 6 százaléka a politikai-közéleti kérdések iránt. Igaz, hogy az inkább érdeklôdôek már a szellemi vezetôk jelentôs fölényét (33%) mutatja a szellemi beosztott 17, és a nyugdíjas, háztartásbeli 14 százalékával szemben. Közismert azonban, hogy napjaink kihívásaira a sokoldalúan tájékozott és az összefüggések felismerô képességével rendelkezô vezetôk/menedzserek képesek reális válaszokat adni. A mindössze tíz százalékos fölény a szellemi beosztottakkal szemben nem lehet túlzottan meggyôzô. A felmérés hasonló következtetésekre adhat módot a külpolitika és a biztonság-biztonságpolitika lakossági megítélésével kapcsolatban is. Az elemzések azt mutatják, hogy az ország külpolitikai és biztonságpolitikai helyzetével és tevékenységével összefüggô kérdések még az általános közéleti kérdéseknél is kevésbé foglalkoztatják az embereket. A felmérés során megkérdezettek mindössze 12 százaléka mutat érdeklôdést (5 százalék nagyon, 7 százalék inkább) a kül- és biztonságpolitikával kapcsolatban. A megkérdezettek 33 százalékát egyáltalán nem, 26 százalékukat „inkább nem” érdeklik a fenti kérdések. Ön mennyire érdeklôdik a külpolitikával, az ország biztonságával kapcsolatos kérdések iránt? Nagyon érdeklôdik 5% Inkább érdeklôdik 7% Érdeklôdik is, meg nem is 28% Inkább nem érdeklôdik 26% Egyáltalán nem érdeklôdik 33% Összehasonlítva az általános közéleti témákkal, kimutatható eltérések érzékelhetôek több szempontból: • lényeges különbség mutatható ki a férfi és a nôi válaszadók között – a férfiak körében 34, a nôk körében 28 pont az érdeklôdési-index, 120


2008.12.14.

20:43

Page 121


• hangsúlyosabb különbség jellemzi az iskolai végzettség szerinti megoszlást: a legalább érettségivel rendelkezôk azok, akik valamennyi affinitással rendelkeznek a kül- és biztonságpolitikai témák iránt (az érettségizettek 36, a diplomások 42 százaléka), • az iskolai végzettséggel együtt itt fontos szerepe van a beosztásnak is – a szellemi foglalkozásúak (mind a szellemi vezetôk, mind a szellemi beosztottak) minden más társadalmi csoporttal szemben magasabb (37-38 pont) átlagértékkel rendelkeznek. Figyelmeztetô azonban, hogy a szellemi vezetôk 23 százaléka egyáltalán nem érdeklôdik a kül- és biztonságpolitikai kérdések iránt, míg ez az arány a szellemi beosztottak esetében „csak” 22 százalék, • figyelemre méltó az a következtetés is, hogy a 18-33 évesek 38 százaléka egyáltalán nem érdeklôdik a kül- és biztonságpolitikai kérdései iránt annak ellenére, hogy ez a korosztály tölti be a legfontosabb politikai, gazdasági és egyéb beosztások jelentôs hányadát. A kisebb érdeklôdés okai talán két tényezôre vezethetôek vissza: – egyrészt a kül- és biztonságpolitikához köthetô speciális szakterminológiai ismeretek birtoklása iskolai végzettséghez illetve beosztáshoz jobban köthetô, mint az általános politikai–társadalmi ismeretek, amelyek nap mint nap „ömlenek” a médiából, – másrészt a döntéshozatali kompetenciákkal rendelkezô vezetôi beosztások igénylik a speciális ismereteket, a fenti kérdésekben való jártasságot, a továbbképzéseket, még ha azok rendszere nem mondható intézményes rendszernek a mai Magyarországon – még a politikai elit, a közigazgatás és a felsô fokú vállalkozó szféra esetében sem. A közéleti társadalmi kérdések, valamint a kül- és biztonságpolitikai témák iránti érdeklôdés alacsony szintje a mai Magyarországon több következtetés levonására ad lehetôséget: • folytatódik az a trend, amely a rendszerváltás óta érzékelhetô, a közvélemény elfordul a politikától, s ennek alapvetô oka a pártpolitikai csatározások negatív társadalmi hatásaiban keresendô, • nincs reális külsô katonai fenyegetettség biztonságunkat illetôen, következésképp az emberek nem éreznek veszélyeztetettséget, alapvetôen biztonságban érzik az országot és magukat, szubjektív biztonságérzetük kiegyensúlyozott, következésképp • nem tartják szükségesnek a külsô és belsô biztonsági tényezôk ismeretét, az összefüggések megértését, ellentétben a mindennapi életüket közvetlenül befolyásoló társadalmi-politikai és gazdasági-szociális kérdésekkel. 121


2008.12.14.

20:43

Page 122


A biztonság fogalma és a biztonsághoz kapcsolódó asszociációk A magyar társadalom számára a biztonság fenntartása kulcsfontosságú. A kutatás során részletesebben is megvizsgáltuk a biztonsággal kapcsolatos attitûdöket. Ennek legegyszerûbb módszereként a kérdezetteknek egy ún. nyitott kérdés segítségével kellett megválaszolni, hogy mi jut eszükbe a biztonság kifejezésrôl. Mint ahogyan korábban, a válaszok ezúttal is arra mutatnak, hogy a magyar lakosság körében a biztonság nagyon egyértelmûen személyes érintettségû, a személyes szférához kötôdik, a biztonságot fogalmilag elsôsorban a közvetlen személyes szférában helyezik el, s csak ezt követôen kerülnek említésre a társas környezet tágabb – intézményekhez (rendôrség, hadsereg), az országhoz, a hazához köthetô – tartományai, megjelenési formái. A felmérés során kiosztott kártyákon a biztonság lehetséges értelmezése közül soroltunk fel néhányat: • katonai biztonság – az ország védettsége a külsô katonai támadásokkal szemben • közbiztonság – a település lakóinak nyugalma, bûnözôktôl való védettsége az utcákon, otthonaikban • létbiztonság – az élet alapvetô feltételeinek (lakás, munkahely, ennivaló) biztosítása • környezetbiztonság – az emberek egészségének, valamint a víz, a levegô, a talaj védelme a károsító hatásoktól • jogbiztonság – a demokratikus jogok (választójog, szabad vélemény-nyilvánítás, gyülekezési és egyesülési jog) szabad gyakorlása mindenki számára. Amint azt a konkrét adatok is mutatják, a válaszadók – a várakozásoknak megfelelôen – nem a katona- és biztonságpolitikai, nemzetközi biztonsági tényezôket preferálták. A magyar közvélemény számára a biztonság elsôsorban a létbiztonságot, azaz az anyagi jólétet, a megélhetést foglalja magában.

122


2008.12.14.

20:43

Page 123


Vizsgáljuk meg elôbb a 2008-as kutatás eredményeit:

A biztonság fogalmának különbözô értelmezése érdekes képet mutatott a korábbi, közel tíz évvel ezelôtt megtartott közvélemény-kutatás során is, amikor még a bevezetôben hivatkozott lényeges változások nem befolyásolhatták a megkérdezettek gondolkodásmódját. Ugyanazokra a kérdésekre 1999-ben az alábbi válaszok születtek: Közbiztonság 32% Anyagi biztonság 23% Nyugalom 22% Létbiztonság 19% Katonai biztonság 13% Nincs biztonság 6% Jogbiztonság 2% Egészség 2% Nem kell félni a jövôtôl 2% *

= egy kérdezett több választ is említhetett, így a százalékok összege meghaladja a 100 %-ot.

123


2008.12.14.

20:43

Page 124


Rendôrség Személyi biztonság NATO Testi biztonság Egyéb Nem tudja, nincs válasz

2% 2% 1% 1% 5% 11%

Szemléletesebbé tehetjük a két vizsgálat eredményét, és a bekövetkezett változásokat, ha egy táblázatban tekintjük át a kérdésre adott válaszok megoszlását: Önnek mi jut eszébe arról a szóról, hogy biztonság? Mit jelent ez Önnek? 2008 Válaszkategóriák

1999 Említette (%)

Válaszkategóriák

Említette (%)

anyagi jólét, megélhetés, létbiztonság

28

közbiztonság

32

közbiztonság

16

anyagi biztonság

23

nyugalom, nyugodt élet

12

nyugalom

22

család, otthon biztonsága

11

létbiztonság

19

félelem nélkül élni

11

katonai biztonság

13

béke

9

nincs biztonság

6

élet biztonsága, személyes védelem

5

jogbiztonság

2

rendôrség, hadsereg munkája, a lakosság védelme

4

egészség

2

biztonság általában

3

nem kell félni a jövôtôl

2

haza, az ország biztonsága

3

rendôrség

2

az, ami nincs

3

személyi biztonság

2

jó közérzet, kellemes lét

3

NATO

1

védelem, zárt ajtók

3

testi (fizikai) biztonság

1

egyéb válasz

8

egyéb

5

nem tudja, válaszhiány

17

nem tudja, válaszhiány

11

A megkérdezetteknek nem kínáltunk fel elôre válaszlehetôségeket, hanem spontán módon válaszoltak a kérdésre. Egy válaszadó több dolgot is említhetett, ezért a százalékok összege meghaladja a százat.

124


2008.12.14.

20:43

Page 125


A két vizsgálat adatait áttekintve az alábbi megállapításokat tehetjük: • A mai magyar társadalomban az emberek tudatában a biztonság elsôsorban a létbiztonságot, az anyagi jólétet és a biztos megélhetést jelenti. Az emberek akkor érzik magukat biztonságban, ha anyagi helyzetüket biztosítva látják, van mit enni, van mit felvenni, van hol aludni, nem kell aggódniuk mindennapi megélhetésük, háztartásuk fenntartása miatt. A 2008-as vizsgálatban a megkérdezettek legnagyobb hányada – közel egyharmada (28%-a) – említette ezt a dimenziót, mint számára a biztonság szóval összekapcsolódó tényezôt. A korábbi, 1999-es vizsgálatban az anyagi biztonság 23%-al csak a második helyen szerepel, de észrevehetjük, hogy itt az anyagi biztonságot és a létbiztonságot külön-külön kategóriába kódoltuk, viszont ha ezeket öszszevonjuk, akkor 23+19=42 százalékkal ugyancsak ez a kategória kerülne az elsô helyre; • A 2008-as vizsgálatban a 28%-os értéktôl jelentôsen leszakadva második helyen szerepel 16%-al a közbiztonság és ezt követi 12%-al a nyugalom, a nyugodt élet. Az 1999-es vizsgálatban az elsô helyen jelent meg 32%-al a közbiztonság, amely arányait tekintve éppen kétszer akkora hányadot képviselt, mint napjainkban (16%) és a nyugalomra voksolók is közel kétszer annyian voltak 1999-ben (22%), mint 2008-ban (12%). Ennek magyarázata feltehetôleg abban rejlik, hogy a rendszerváltást követô években minden korábbi idôszakot felülmúlt a közbiztonság hirtelen romlása, a köztörvényes bûnözés, a rablások, lopások, lakásfeltörések, gépkocsi-tolvajlások számának növekedése, amivel akkor sem a lakosság, sem a rendôrség – a jelenségek újszerûségébôl, tömegességébôl, következésképp felkészületlenségbôl eredôen – nem tudott mit kezdeni, s ez rendkívüli módon nyugtalanította az embereket, veszélyeztetve látták mindennapi biztonságukat. 1987-tôl 1996ig az ismertté vált bûncselekmények száma 188 ezerrôl 466 ezerre (!) emelkedett, a rablások száma közel megkétszerezôdött, háromszorosára emelkedett a betöréses lopások és hatszorosára a gépjármû lopások száma; • A biztonság fogalmát a lakosság ugyancsak számottevô hányada (11%) a család, az otthon biztonságával és ugyanilyen hányad a félelem nélküli élettel azonosítja. A magyar társadalom alapvetôen családcentrikus, a mindennapi biztonságnak szerves része a család biztonsága, megélhetése, az otthon nyugalma; • A lista 6. helyén található (9%-os említettséggel) a béke, ami már összefüggésbe hozható a tágabb társadalmi környezettel, a nemzetközi helyzettel, külpolitikai illetve biztonságpolitikai kérdésekkel;

125


2008.12.14.

20:43

Page 126


• A lakosság védelme, melynek biztosítása lényegében a rendôrség illetve a hadsereg feladatköre, csak a 8. illetve a haza az ország biztonsága csak a 10. helyen szerepel (4% - 3%) a 2008-as listán. Az elôzô, 1999-es kutatás során 13%-al ez a jóval elôkelôbb 5. helyre került, amit tovább erôsít 2%-al a rendôrség illetve 1%-al a NATO említettsége. Az arányait tekintve magasabb gyakoriság minden bizonnyal összefüggésbe hozható a NATO légierô jugoszláviai tevékenységével, a lakosság félelemérzetével, a magasabb szintû és direkt jellegû katonai kockázatokkal. A preferenciák közötti szakadék arra utal, hogy az ország közvéleménye szerint napjainkban nincs közvetlen katonai fenyegetettség, tehát nem tartanak külsô támadásoktól; • Megállapítható, hogy a különbözô társadalmi-demográfiai csoportba tartozók válaszai között a biztonság asszociációinak tekintetében nincs jelentôs különbség.

A biztonság dimenziói a) A biztonsági dimenziók fontosságának tesztelése A biztonság kifejezést zárt kérdés segítségével is teszteltük. A válaszadóknak a biztonság fogalma öt különbözô dimenzióját kellett rangsorolniuk, fontosságuk szerint. A kérdés így hangzott: Kérem, rangsorolja a biztonság különbözô értelmezéseit fontosságuk szerint! Elsô helyre az Ön által legfontosabbnak tartott biztonsági tényezôt tegye, az utolsó helyre pedig azt, amelyiket a legkevésbé tartja fontosnak. (az érdemben válaszolók átlagai, 1–5 között) Az alacsonyabb átlag nagyobb fontosságot jelöl. Létbiztonság 1,7 Közbiztonság 2,5 Katonai biztonság 3,5 Környezetbiztonság 3,6 Jogbiztonság 3,7 Ebbôl a szempontból lényegében hasonló eredményeket kaptunk, mint amikor magára a fogalomnak a tartalmára kérdeztünk rá. Az elsô helyre (azaz a legalacsonyabb rangsor átlagra) a létbiztonságot tették a megkérdezettek, amely azt mutatja, hogy számukra a biztonság különbözô dimenziói közül a létbiztonság a legfontosabb. Második legfontosabb az emberek életében a közbiztonság, ezután következik a katonai biztonság, majd a környezetbiztonság, végül pedig a jogbiztonság. 126


2008.12.14.

20:43

Page 127


Ezt követôen tegyünk összehasonlítást, hogy vajon találunk-e eltéréseket - és ha igen, milyen vonatkozásban - a két vizsgálat eredményei között, s azoknak milyen okai lehetnek? 2008

1999

Létbiztonság

1,7

Létbiztonság

1,7

Közbiztonság

2,5

Közbiztonság

2,4

Katonai biztonság

3,5

Katonai biztonság

3,2

Környezetbiztonság

3,6


3,7

Jogbiztonság

3,7

Jogbiztonság

3,9

A két kutatás statisztikai adatai szinte tizednyi pontossággal lefedik egymást. A megkérdezettek, mint ahogy 1999-ben, úgy 2008-ban is a létbiztonságot tartják legfontosabbnak, s ebben az a legérdekesebb, hogy közel tíz év távlatában is változatlanok a skálaátlagok (1,7), ami azt mutatja, hogy a magyar társadalomban – közel húsz évvel a rendszerváltás után – szilárdan tartja magát a létbiztonság, mint legfontosabb biztonsági kategória. Más szavakkal kifejezve: az emberek többsége még ma sem érezheti magát biztonságban a mindennapi létfeltételeket illetôen! A fontossági rangsorban 2,4 illetve 2,5 tizedes skálaátlaggal változatlanul a második legfontosabb a közbiztonság. Nagyon halvány különbséggel ugyan, de azért az egytizedes eltérés mégis arra utal, hogy 1999-ben az emberek – az ismert okoknál fogva – egy picit nagyobb jelentôséget tulajdonítottak a közbiztonságnak. Elgondolkodtató az eredmény annak ismeretében, hogy a második felmérést megelôzô idôszakban szélsôséges rendzavarások, személyek és javak elleni bûncselekmények sorozata tartotta és tartja rettegésben ma is a lakosság jelentôs hányadát! A katonai biztonság vonatkozásában a 0,3-es eltérés miatt kissé nagyobb nyomatékkal állíthatjuk, hogy 1999-ben – a délszláv fegyveres konfliktus veszélye miatt – az emberek nagyobb fontosságot tulajdonítottak a katonai dimenziónak, mint 2008-ban, amikor a katonai konfliktus veszélye régiónkban szinte egyenlô a nullával. Ezt a biztonságérzetet feltehetôen a NATO- és EU-tagságunk, a nemzetközi rend stabilitása adja, amelyet közvetlenül nem befolyásol sem a nemzetközi terrorizmus veszélye, sem a magyar katonák nemzetközi missziókban való aktív részvétele! A környezet-, valamint a jogbiztonság, változatlanul kevésbé fontos tényezôje a biztonság fogalomnak – legalábbis a felsorolt tényezôkhöz viszonyítva –, napjainkban azonban a skálaátlagok tanúsága szerint mind a környezetbiztonságot, 127


2008.12.14.

20:43

Page 128


mind pedig a jogbiztonságot valamivel fontosabbnak tartják, mint 1999-ben. nnek okai valószínûleg az egyre inkább tudatosuló környezetkárosító hatásokban, az emberi felelôtlenség és tehetetlenség megnyilvánulásaiban keresendôk! Az alábbiakban tekintsük át a 2008-as vizsgálat biztonsági dimenzióinak finomabb elemzését, amely megmutatja, hogy a megkérdezettek hány százaléka sorolta elsô, második, harmadik, negyedik, illetve ötödik helyre az egyes tényezôket, s milyen következtetéseket vonhatunk le ezekbôl.

Mint ahogy az ábráról is leolvasható, a válaszadók abszolút többsége, 61%-a tartja úgy, hogy biztonsága szempontjából az élet alapvetô feltételeinek (lakás, munkahely, ennivaló) biztosítása az elsôdleges. A biztonság fogalmának többi aspektusát már lényegesen kevesebben rangsorolták az elsô helyre. Összességében a megkérdezettek háromnegyede (77%-a) sorolta az elsô két legjelentôsebb szempont közé a létbiztonság dimenzióját, s a legkisebb hányad szavazott arra (3%), hogy a biztonságnak ez a legkevésbé fontos összetevôje. Második legfontosabb az emberek életében a vizsgált tényezôk közül a közbiztonság. A megkérdezettek több mint fele az elsô (13%) vagy a második (42%) hely-

128


2008.12.14.

20:43

Page 129


re rangsorolta ezt a tényezôt, s ugyancsak a legkevesebben (csupán 5%) sorolta legkevésbé fontos tényezôk közé. Egy adott település lakóinak nyugalma, a bûnözôktôl való védettsége az utcákon, otthonaikban szintén szorosan kötôdik tehát a biztonság fogalmához. Összességében azt mondhatjuk, hogy ma Magyarországon a biztonság elsôsorban a lét- és közbiztonságot jelenti az emberek számára. A rangsor harmadik helyén a katonai biztonság áll. Úgy tûnik, ennek a legellentmondásosabb a megítélése: míg a válaszadók 15%-a (a 61% után a második legnagyobb csoport) a katonai biztonságot tekinti a biztonság legmeghatározóbb elemének, addig a megkérdezettek 36%-a (azaz legnagyobb csoportja) rangsorolta ugyanezt a dimenziót az utolsó helyre, ezzel a legkevésbé jelentôsnek értékelve azt. A környezet-, valamint a jogbiztonság kevésbé fontos tényezôje – legalábbis a felsorolt tényezôkhöz viszonyítva – a biztonság fogalomnak. A környezetbiztonság dimenzióját a megkérdezettek legnagyobb hányada (33%) a negyedik helyre rangsorolta, míg a jogbiztonság dimenziójában 29%-al azok vannak a legtöbben, akik az ötödik (legkevésbé fontos) helyre sorolták azt. A környezetbiztonság vonatkozásában is azt látjuk, hogy ötször annyian sorolják azt a legkevésbé fontosak közé (22%), mint amennyien a jogbiztonságot a legfontosabbak közé (2%). Az 1999-es vizsgálat során a szocio-demográfiai csoportok között az alábbi jellegzetességek adódtak: • a fontossági rangsorban a létbiztonság hangsúlyosabb volt a fiatalabb korosztályoknál, a falusi lakosság és a munkanélküliek körében, • a közbiztonság kiemeltebb helyre került a 65 év felettieknél, a budapestieknél és a nyugdíjas korosztálynál, • elôkelô helyen szerepelt a katonai biztonság az idôsebb korosztályoknál, és az alacsonyabb végzettségûeknél, • a jogbiztonságot a vezetô- és beosztott szellemiek, az egyetemet és fôiskolát végzettek, a budapestiek és a fiatalabb korosztályok hangsúlyozták erôsebben, • a környezetbiztonság jelentôs szerepet játszott a munkanélküliek, tanulók, a GYES-en lévôk és a városiak értékítéleteiben. A 2008-as vizsgálat a különbözô biztonság-kifejezések fontosságának értékelésében az eltérô szocio-demográfiai csoportba tartozók válaszai között nem mutatott szignifikáns különbségeket.

129


2008.12.14.

20:43

Page 130


b) A biztonsággal való elégedettség vizsgálata Az ötféle biztonság kifejezést másféleképpen is teszteltük. A kérdés az volt, hogy vajon mennyire érzik magukat biztonságban a megkérdezettek a különbözô dimenziók szempontjából. A feltett kérdés így hangzott: Kérem, most újra rangsorolja a biztonság dimenzióit aszerint, hogy ezen tényezôk szempontjából Ön mennyire érzi magát biztonságban! (az érdemben válaszolók átlagai, 1–5 között) Az alacsonyabb átlag nagyobb biztonságot jelöl. 2008

1999

Katonai biztonság

2,4

Létbiztonság

2,6

Jogbiztonság

3,0

Jogbiztonság

2,9

Közbiztonság

3,1

Katonai biztonság

3,0

Létbiztonság

3,2

Közbiztonság

3,1


3,4


3,4

E vonatkozásban adatainkból érdekes és ellentmondásos megállapítások adódnak: • 1999-ben a magyar társadalom sokkal inkább a létviszonyok, mint a katonai viszonyok szempontjából érezte biztonságosabbnak az életet (1999-ben a létbiztonság 2,6-os skálaátlaggal az elsô helyen van és 3. helyen szerepel a katonai biztonság). 2008-ra ez úgy változik, hogy elsô helyre kerül a katonai biztonság és tôle 0,8-al lemaradva, 4. helyre csúszik vissza a létviszonyokkal való elégedettség. Feltehetôen a nemzetközi szövetségesi rendszerek (NATO és EU) tagságából adódóan megnôtt az emberek biztonságérzete, viszont nem javult a létfeltételekkel való elégedettségük. • 2008-ban a magyar lakosság katonabiztonsági szempontból érzi magát a legnagyobb biztonságban. • Jogbiztonság szempontjából mindkét kutatás megerôsíti a magyar társadalom jogviszonyokkal való elégedettségét annak ellenére, hogy számos deviancia, közösség elleni erôszakos megnyilvánulás (molotov-koktél és kézigránát alkalmazása etnikai vagy egyéb vélt okok alapján) zavarja az emberek nyugalmát és szubjektív biztonságérzetét napjainkban is. A jogrend, a rendôrség társadalmi megítélése, a készülô rendészeti stratégia pozitív hatásai azonban biztonságot adnak az emberek nagy többségének. • A 2008-as rangsorban a közbiztonság egy hellyel elôbbre lépett az 1999-es 4. helyrôl a 3. helyre, hozzátéve, hogy a skálaátlagok viszont nem változtak, 130


2008.12.14.

20:43

Page 131


mindkét kutatásban 3,1 a skála-érték. A fenti pozitív tényezôk hatásai itt is érzôdnek. • A környezetbiztonság 1999-ben és 2008-ban is 3,4-es skálaátlaggal a legutolsó helyen szerepel, a közel 10 éves távlatban sem érzékelnek lényegesebb változást, elôbbre mozdulást a megkérdezettek. Ugyanakkor valószínûsíthetô, hogy a környezeti veszélytényezôk elhúzódó negatív hatásainak alaposabb megismerése és megértése a célirányos kommunikáció hatására tovább erôsítheti a környezeti biztonságérzet és -tudat kedvezôtlen trendjeit.

A 2008-as adatok értékelése Általános következtetések Az adatok megerôsítik a Magyar Honvédség korábbi kutatásokban mért kedvezô megítélését, hiszen a magyar társadalom katonabiztonsági szempontból érzi magát a legnagyobb biztonságban – ez még akkor is igaz, ha a közvélemény többsége tisztában van a NATO-tagságunk elônyeivel. A megkérdezettek több mint

131


2008.12.14.

20:43

Page 132


fele elsô (41%) vagy második (13%) helyre rangsorolta a katonai biztonságot saját biztonságérzete szempontjából. A jog- és közbiztonsággal való elégedettség szinte holtversenyben került a második és harmadik helyre. A válaszadók egyharmada biztonságban érzi magát e két szempontból, egyötödnyien-egynegyednyien középre rangsorolták e dimenziókat, míg a többi megkérdezett még alacsonyabb biztonságérzettel bír ezen a két téren (vagy nem tudott állást foglalni e kérdésekben). Míg a fontosság szempontjából a katonai biztonság volt a legellentmondásosabb dimenzió, addig a biztonságérzettel kapcsolatban a létbiztonság az. Míg a válaszadók egyötöde (19%-a, azaz második legnagyobb csoportja) a létbiztonság tekintetében biztonságban érzi magát, addig a megkérdezettek háromtizede (azaz legnagyobb csoportja) kifejezetten veszélyeztetve érzi magát e szempontból. Legkevésbé környezetük biztonságát (víz, talaj, levegô tisztaságát) érzik biztosítottnak az emberek. Szocio-demográfiai szempontból kevés szignifikáns eltéréssel találkozhatunk e kérdésben is. A munkanélküli válaszadók – természetes módon – a létbiztonság tekintetében kevésbé érzik magukat biztonságban. Magyarország NATO-tagságával kapcsolatos ismeretek A téma fontosságát két aktualitás hangsúlyozza: egyfelôl az Észak-atlanti Szövetség megalakulásának 60. (1949. április 4.), másfelôl hazánk NATO-tagságának 10. évfordulója (1999. március 12.). A téma - érthetô módon - csak a második, a 2008. szeptemberi közvélemény-kutatás részeként szerepelt, ezért is lehetnek érdekesek a tagság tíz éves távlatából a közvélemény ismeretének és vélekedésének tapasztalatai. A felmérés azt mutatja, hogy a hazai társadalom túlnyomó többsége tisztában van NATO-tagságunk tényével, a megkérdezettek 93 százaléka igennel felelt a feltett kérdésre. Nemleges véleményt mindössze 2 százalék fogalmazott meg, és igen alacsony a bizonytalanok aránya is (5%). Érdekes azonban, hogy egyetlen szocio-demográfiai csoport sem adott száz százalékos igent a NATO-tagságra vonatkozó kérdésre. Ön hogy tudja, Magyarország tagja-e a NATO-nak? Legfeljebb 8 osztály 74% 8 általános 90% Szakmunkás 93% Érettségi 95% Diploma 98% 132


2008.12.14.

20:43

Page 133


Látható, hogy a kevesebb, mint 8 osztályt végzettek ismerete a leghiányosabb (74%), ugyanakkor a legmagasabb (20%) a nem válaszolók aránya. Arra a kérdésre, hogy Ön szerint Magyarország biztonságát hazánk NATOtagsága...? a megkérdezettek mintegy hatvan százaléka (59%) úgy válaszolt, hogy a tagság inkább erôsíti Magyarország biztonságát. Ellenkezô véleményen hatszázaléknyian voltak, ugyanakkor a megkérdezettek 18 százaléka szerint nem befolyásolja az ország biztonságát a csatlakozás. 16 százalék nem tudott vagy nem akart állást foglalni. Érdekes képet mutat az iskolázottság szerinti megoszlás a válaszok tekintetében: az érettségizettek (66%), a diplomások (67%), a tanulók és a GYES-en lévôk (68%), valamint a szellemi vezetôk (75%) vélik leginkább úgy, hogy a NATO-tagság erôsíti hazánk biztonságát. Ugyanakkor rendkívül magas a bizonytalanok aránya az alacsony iskolázottságúaknál, akik nem tudják, vagy nem akarják véleményüket kifejezni (43%). A NATO-tagság elônyeit firtató kérdésre összességében a megkérdezettek relatív többsége, valamivel több mint négytized (43%) szerint a NATO-tagság hazánk számára alapvetôen elônyös, míg 9 százalék véleménye szerint hátrányos. A válaszolók 38 százaléka ambivalens véleménnyel bír, ugyanis szerintük a tagságnak vannak elônyei és hátrányai. Ezt mutatják az alábbi számok:

Legfeljebb 8 osztály 8 általános Szakmunkás Érettségi Diploma

Elônyös

Hátrányos

26 31 41 50 57

7 12 14 6 5

Vannak elônyei és hátrányai 30 41 40 38 34

Nem tudja, nem válaszol 37 16 5 6 4

Néhány következtetés: • szocio-demográfiai tényezôk közül a megkérdezettek neme és az iskolai végzettsége szegmentálja leginkább a NATO-tagság megítélését, • a férfiak inkább pozitívan ítélik meg a szövetségesi tagságot mint a nôk, és szinte lineáris a kapcsolat az iskolai végzettség tekintetében, azaz minél magasabban iskolázott a megkérdezett, annál inkább vallja, hogy a NATO-tagság inkább elônyös Magyarország számára, • a megkérdezettek közül a diplomások emelték ki leginkább (57%) a tagság kedvezô hatásait, • a NATO-tagsággal szembeni fenntartásaikat leginkább a szakmunkásképzôt és a 8 általánost végzettek hangoztatták.

133


2008.12.14.

20:43

Page 134


A felmérés tapasztalatait elemezve az is megállapítható, hogy a politikai, a kül- és biztonságpolitikai témák iránti fogékonyság együtt jár a NATO-tagság inkább elônyös megítélésével. Az összefüggés lineáris, azaz minél inkább érdeklôdik valaki a közéleti, ill. a kül- és biztonságpolitikai témák iránt, annál nagyobb körükben a NATO-tagság elônyeirôl beszámolók aránya. Az elemzések azt is egyértelmûen mutatják, hogy a NATO-tagsággal kapcsolatos vélemények között jelentôs a bizonytalanok aránya, a 43 százalék pozitív megítéléssel szemben 47 százalékuk ambivalens vagy nemleges választ adott. Következésképp a lakosság körében – már az általános iskola felsô tagozatában, a közoktatásban, de a felsôoktatásban is, valamint a felnôttképzés különbözô területein – folyó tájékoztató és tudományos ismeretterjesztô tevékenységnek nagy szerepe lehet a szövetségesi tagság elônyeinek és – természetesen – felelôsségének a megismertetésében, közvélemény pozitív irányú alakításában.

c) A biztonsági dimenziók fontossága és a velük kapcsolatos elégedettség összevetése A két kérdésfeltevés együttes vizsgálatát az a mindennapi tapasztalat indokolja, hogy lehetek valamivel elégedett úgy is, hogy az különösebben nem fontos a számomra, ellenben ha valamit nagyon fontosnak tartok és az messze elmarad a várakozásomtól, akkor az feszültséget indukál bennem, és sokkal inkább érzem magam elégedetlennek. Amennyiben a két kérdésfelvetést együtt vizsgáljuk, azaz hogy mennyire tartanak fontosnak egy-egy dimenziót a megkérdezettek, és mennyire látják úgy, hogy ez az életükben meg is valósul, jelentôs különbségekkel találkozhatunk. Legszembetûnôbb szakadék az „elvárt, vágyott”, valamint az „elért, biztosított” dimenziók között a létbiztonság tekintetében mutatható ki. E tényezô meszsze a legfontosabb az emberek számára (83 pont), ugyanakkor sokkal kevésbé érzik úgy, hogy meg is valósul (44 pont). Itt tehát az igények és a valóság között egy (-39 pontos) szakadék tátong. A megkérdezettek számára második legfontosabb szempont, a közbiztonság tekintetében is negatív mérleget kaptunk. A megélt biztonságérzet 14 ponttal múlja alul azt a szintet, amit az emberek szeretnének elérni. A többi dimenzió esetében kisebb az inkonzisztencia, a pozitív mérlegek azt jelzik, hogy e tényezôk jelenleg a „helyükön” vannak. Legpozitívabb megítélést (+29 pontos mérleggel) a katonai biztonság kapott, azaz az állampolgárok megfelelônek érzik az ország katonai védelmét. A jogbiztonság értékelése is pozitív (+19 pontos mér134


2008.12.14.

20:43

Page 135


leg), ami azt jelzi, hogy az emberek alapvetôen megfelelônek tartják a demokratikus jogok szabad gyakorlásának lehetôségét. A környezetbiztonság mind a fontossága, mind a vele kapcsolatos biztonságérzet szempontjából a rangsor legvégén kapott helyet, és enyhén pozitív mérleggel zárt.

Az 1999-es vizsgálat adataival való összehasonlítás A felnôtt magyar lakosság biztonságérzetében a létbiztonság és a közbiztonság terén voltak észlelhetôek a legnagyobb mérvû feszültségek. A fenti két kategóriát tekinthettük olyannak, ahol a legnagyobb mérvû eltérések voltak tapasztalhatóak az elvárások és annak tényleges kielégítettsége, vagy másként fogalmazva, ezeken a területeken voltak észlelhetôk a legnagyobb távolságok a vágyak és a valóság között. A várakozások és a valóság közötti összhang leginkább a jogbiztonság, a katonai biztonság és a környezetbiztonság terén tapasztalható. Mindhárom kategória esetén megállapítható, hogy esetükben a nekik tulajdonított fontosság és an135


2008.12.14.

20:43

Page 136


nak tényleges kielégítettsége közel áll egymásoz, a legpozitívabb mérleget pedig a jogbiztonság vonatkozásában kaptuk. A 2008-as és az 1999-es vizsgálat adatait összevetve tehát megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom biztonságérzetének a létbiztonság és a közbiztonság a neuralgikus pontja, az emberek változatlanul e két területen éreznek leginkább feszültséget. Az „elvárt, vágyott”, valamint az „elért, biztosított” dimenziók közötti összhang legpozitívabb értéke 2008-ban a katonai biztonság, 1999-ben pedig a jogbiztonság terén volt tapasztalható.

A döntés joga Mindkét kutatás során feltettük azt a kérdést, hogy milyen fórumoknak kellene dönteni olyan horderejû ügyekben, amelyek az ország biztonságát érintik. A kérdezettek, az alábbi válaszlehetôségek közül csak egyet jelölhettek meg: • kormány; • parlament; • parlament honvédelmi bizottsága; • köztársasági elnök; • népszavazás; • egyéb, éspedig Az ország biztonságát érintô kérdésekben a megkérdezettek relatív többségének (30%-ának) véleménye szerint az Országgyûlésnek kellene döntenie. A parlament szerepét erôsíti az is, hogy további 18 százalékuk az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságára bízná a döntést, együtt tehát a válaszok majdnem felét érte el a Magyar Köztársaság törvényhozó intézménye. A kormány kompetenciáját a kérdezettek 23 százaléka jelzi. 10 százalék alatti említést kapott a népszavazás intézménye és a köztársasági elnök. A lakosság 11 százaléka nem tudott a kérdésre választ adni. A 2008-as vizsgálat során az átlagosnál (48%) többen tartják a parlamentet kompetensnek e kérdésben a szakképzetlen fizikai dolgozók (56%), valamint a szellemi munkát végzô beosztottak és vezetôk (64 és 60%). Az 1999-es vizsgálat idején a kérdésre adott válaszok megoszlásában erôs differenciáló tényezônek bizonyult az iskolai végzettség, és a lakóhely.

136


2008.12.14.

20:43

Page 137


A fôiskolát, egyetemet végzettek 66%-a, a középiskolát végzettek 43%-a biztonsági ügyekben a döntés jogát a parlamentre, míg a 8 általános alattiak a parlament helyett inkább a kormányra ruháznák. Lakóhely szerint a megyeszékhelyen lakók (49%) és a fôvárosiak (40%) bizalmát élvezte erôsebben a parlament. A 2008-as és az 1999-es vizsgálat adatainak összehasonlítása a döntés jogának kérdésében: Ön szerint kinek kellene dönteni az ország biztonságát érintô kérdésekben? 2008 A parlamentnek A kormánynak A parlament honvédelmi bizottságának

1999 30% 23%

A parlamentnek Népszavazásnak

36% 22%

18%

A kormánynak

19%

10% alatti szavazatot kapott:

10% alatti szavazatot kapott

Népszavazás Köztársasági elnök

A parlament honvédelmi bizottsága Köztársasági elnök

Az ország biztonságát érintô döntési ügyekben a magyar társadalom legnagyobb hányada mindkét vizsgálat során a parlamentre voksolt. 137


2008.12.14.

20:43

Page 138


A 2008-as vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a magyar társadalom relatív többsége (30+18=48%) az ország biztonsági ügyeinek intézését leginkább a törvényhozás intézményeire – a parlamentre és a parlament honvédelmi bizottságára – ruházná. Az 1999-es idôszakban a lakosság jelentôs hányada – több mint ötöde (22%) – a népszavazás intézményére voksolt. A kormány kompetenciájára 1999-ben 19 százaléknyi hányad szavazott, napjainkban viszont 23 százalék. 1999-ben parlament honvédelmi bizottságát, 2008-ban pedig a népszavazást tartották kevésbé kompetensnek. A köztársasági elnököt sem korábban, sem most nem tartják olyan súlyúnak, hogy személyében egyedül dönthetne az ország biztonságát érintô kérdésekben.

Értékpreferenciák A vizsgálat során megkértük a válaszadókat, hogy 23, az emberek, az emberiség számára fontos érték közül válasszák ki azt az ötöt, melyet a maguk szempontjából a legfontosabbnak tartanak. A magyar társadalom értékpreferenciái a biztonság kifejezés körül konvergálnak. Már az elôzô kérdéseknél is egyértelmûvé vált a létbiztonság prioritása, valamint a béke fontossága, amely az értékpreferencia kérdésnél is megerôsítést nyert. A válaszolók számára e két érték a legfontosabb, messze-messze megelôzve az összes többi értéket. A 80–85 százalékos választottság azt jelzi, hogy majdnem mindenki felsorolta az öt preferált érték között. A harmadik helyen a személyes szabadság áll 43 százalékkal. Ezt követi egy három értékbôl álló blokk, amely mindegyike kb. egyharmados említettséggel bír. Ezek egyébként azonos irányultságú értékek, így a demokrácia, az esélyegyenlôség, valamint a jogok kiterjedtsége a modern polgári demokráciák sajátosságai. A negyedik csoportba 20 százalék körüli említéssel kerültek értékek. Ebbe a csoportba került az ország katonai biztonsága, tehát ez a tényezô az értékpreferenciák kevéssé fontos, de még mérhetô dimenziójába tartozik. Ide tartozik még a rászorulók segítése, a hazaszeretet és az igazságszolgáltatás függetlensége is. Ezen értékek alatt már csak olyanok szerepelnek, amelyek választottsága alacsonyabb 20 százaléknál. Nagyon fontos, hogy a magyar társadalom számára a felsorolásra került 23 érték közül a szolidaritás, áldozatvállalás más nemzetekért a legkevésbé fontos a maga 2 százalékával. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen adatfelvétel tanulsága szerint mi magyarok némileg „önzô”, magába forduló nemzet vagyunk. A társadalmi szintû intolerancia meglétére utal, hogy a nemzetek közötti együttmûködés, valamint a másság tisztelete és elfogadása meglehetôsen alacsonyan preferált értékek. 138


2008.12.14.

20:43

Page 139


139


2008.12.14.

20:43

Page 140


Ezt követôen táblázatos formában áttekinthetjük, milyen értékváltozások következtek be a közel tíz év során a magyar társadalomban. 2008 Értékek 1. Béke 2. Létbiztonság 3. A személyes szabadság 4. Mindenkire egyenlôen érvényes törvények, jogszabályok 5. Esélyegyenlôség 6. Demokrácia 7. Segítségnyújtás a rászorulóknak 8. Hazaszeretet 9. Az igazságszolgáltatás függetlensége 10. Az ország katonai biztonsága 11. Az egyén sérthetetlensége 12. Nemzeti hagyományok, kulturális értékek védelme 13. Hûség az ember választott elveihez 14. A megszerzett egyéni tudás 15. Az emberi civilizáció fejlôdése során felhalmozott ismeretek, a tudás 16. A másság tisztelete, elfogadása 17. Ragaszkodás a szülôfaluhoz, városhoz, szûkebb környezethez 18. Nemzetek közötti együttmûködés 19. Országhatárok tiszteletben tartása 20. Kulturális, civilizációs értékek védelme 21. Nemzeti önrendelkezés 22. Készség az új dolgok befogadására 23. Szolidaritás, áldozatvállalás más nemzetekért

140

1999 Választotta % 85 80 43

Értékek 1. Béke 2. Létbiztonság 3. A személyes szabadság

Választotta % 85 72 36

35

4. Mindenkire egyenlôen érvényes törvények, jogszabályok

33

32 30

5. Az ország katonai biztonsága 6. Demokrácia

31 31

23

7. Segítségnyújtás a rászorulóknak

26

22

8. Hazaszeretet

25

21

9. Esélyegyenlôség

22

20 15 11 10 10 8 7 7 6 6 5 5 3 2

10. Országhatárok tiszteletben tartása 11. Nemzetek közötti együttmûködés 12. Az egyén sérthetetlensége 13. Az igazságszolgáltatás függetlensége 14. Ragaszkodás a szülôfaluhoz, városhoz, szûkebb környezethez 15. A megszerzett egyéni tudás 16. Kulturális civilizációs értékek védelme 17. Nemzeti hagyományok, kulturális értékek védelme 18. Hûség az ember választott elveihez 19. Az emberi civilizáció fejlôdése során felhalmozott ismeretek, a tudás 20. A másság tisztelete, elfogadása 21. Nemzeti önrendelkezés 22. Készség az új dolgok befogadására 23. Szolidaritás, áldozatvállalás más nemzetekért

18 16 15 15 12 10 7 7 6 6 6 3 3 1


2008.12.14.

20:43

Page 141


Érdemesnek tûnik bizonyos következtetéseket levonni a biztonságkultúra szempontjából oly fontos értékpreferenciák változásait illetôen: • A magyar társadalom értékpreferenciái az elmúlt közel 10 év során szinte semmit nem változtak, azok továbbra is a biztonság kifejezés körül konvergálnak. Az elsô négy értékmezôt szinte százaléknyi pontossággal ugyanazok az értékek – a béke, a létbiztonság, a személyes szabadság és a mindenkire egyenlôen érvényes törvények – foglalják el. • Sajnálatos módon, de kénytelenek vagyunk megállapítani azt is, hogy az utolsó három értékmezôben változatlanul – ugyancsak szinte százaléknyi pontossággal – a szolidaritás, a más nemzetek iránti áldozatvállalás hiánya, az új dolgok befogadása és a nemzeti önrendelkezés iránt tanúsított nagyon alacsony értékválasztások, pontosabban érték nem választások állnak. Ne feledjük azonban el, hogy a megkérdezetteknek a felsorolt 23 érték közül csak ötöt lehetett megjelölni, így nem kell különösképpen csodálkozni, ha a béke, a létbiztonság, a szabadság jóval nagyobb szavazat-arányban részesül, mint a szolidaritás és a más nemzetek iránt tanúsított áldozatvállalás. • Az értékpreferenciák vizsgálata során is megerôsítést nyert, hogy 1999-ben – a háborús helyzet miatt – a katonai biztonság kiemeltebb helyen szerepelt (5. a rangsorban), mint 2008-ban (amikor csak a 10.). • A társadalom igazságérzetének fokozott megnyilvánulása fejezôdik ki abban, hogy a korábbi 9. helyrôl az 5. helyre került a ranglistán az esélyegyenlôség és ugyancsak jelentôs mértékben elôretört – a 13. helyrôl a 9. helyre – az igazságszolgáltatás függetlensége. • Pozitív irányú változásnak tarthatjuk, hogy a korábbi 17. helyrôl a 12. helyre avanzsált a nemzeti hagyományok és a kulturális értékek védelme, továbbá az ember választott elveihez való hûség (18. helyrôl a 13. helyre). • Százalékarányát tekintve kisebb léptékû, mégis pozitív irányú elmozdulás történt 2008-ra Az emberi civilizáció fejlôdése során felhalmozott ismeretek, a tudás, mint érték terén (19. helyrôl a 15. helyre) és a másság tisztelete, elfogadása tekintetében (a 20. helyrôl a 16. helyre). • Az 1999-es értékbesoroláshoz képest alacsonyabb helyre került 2008-ban az országhatárok tiszteletben tartása (10. helyrôl a 19. helyre), ami minden bizonnyal a délszláv háborús helyzettel valamint a schengeni térségbe való bekerülésünkkel van összefüggésben. • Alacsonyabb besorolást kapott a szülôfaluhoz, városhoz, szûkebb környezethez való ragaszkodás értéke is (a korábbi 14. helyrôl a 17. helyre csúszott vissza), és alacsonyabb szintre került a kulturális civilizációs értékek védelme (16. helyrôl a 20. helyre). 141


2008.12.14.

20:43

Page 142


• Végezetül, szinte összegzésként kell megállapítanunk egy nagyon keserû értékváltozást: a nemzetek közötti együttmûködés – amely 1999-ben még 16%-kal a 11. helyen szerepelt az értékpreferenciák rangsorában – 2008-ra 6%-os választással a 18. helyre csúszott vissza a ranglétrán. Minden bizonnyal külön kutatás tárgyát képezné és igényelné annak az összefüggésrendszernek a feltárása, amely a nemzetek közötti együttmûködés preferálása helyett a békétlenséghez, a társadalmi konfliktusok kezelése és megoldása helyett pedig azok elmélyítéséhez vezetett - és nemcsak a kelet-közép-európai régióban.

VÉGKÖVETKEZTETÉSEK

A közel tíz éven átívelô közvélemény-kutatás (a TIT HABE és a Szonda Ipsos együttmûködésében) igazolta, hogy a magyar lakosság – hasonlóan a szakértôk többségéhez – egyetért a biztonság, következésképpen a biztonságpolitika komplex értelmezésével, amely feltételezi a különbözô területek egymásra hatását, a katonai és nem katonai dimenziók interdependenciáját. Beigazolódott, hogy a korábbi bipoláris - az Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió szembenállására épülô - világrend megszûnését követôen (a Szovjetunió összeomlása után) a korábban elsôdleges katonai biztonságot fokozatosan felváltják a biztonság egyéb, nem katonai elemei, mint például a gazdasági-szociális, ökológiai, politikai-diplomácia, népesedési-demográfia, informatikai stb. elemek, amelyeket a közvélemény egyre fontosabb kockázati tényezôként kezel. Napjainkban is, hasonlóan a korábbi (1999) közvélemény-kutatás tapasztalataihoz, a hazai közvélemény – alapvetôen a nemzetközi és hazai változások (pl. NATO- és EU-tagság) következtében – nem tart külsô katonai fenyegetéstôl, úgy véli, hogy mindennapjai biztonságára elsôsorban a gazdasági-szociális, a létfeltételek, a közbiztonság állapota, valamint a környezeti veszélytényezôk jelentenek fenyegetést. A fenti változások hatásai – ellentmondásosságukban is – nyomon követhetôek a lakosság biztonság-képének alakulásában. A megkérdezettek jelentôs hányada – alapvetôen determináltan az iskolai végzettséggel és a beosztással – ismeri a biztonsággal összefüggô kérdéseket, de a 142


2008.12.14.

20:43

Page 143


tájékozottság fokát és az összefüggések felismerése képességének szintjét nem lehet elfogadhatónak és megnyugtatónak nevezni – sem a fiatalok, sem a diplomások, de még a szellemi vezetôk esetében sem. A felmérés tapasztalatainak ismeretében egyértelmûnek tûnhet az a következtetés, hogy a komplex, mindent átfogó és integráló biztonság fenntartása és erôsítése társadalmi feladat, amelyet differenciáltan, de mindenkinek ismernie kell, mert követelményeket és felelôsséget támaszt a társadalom minden tagjával, elsôsorban a döntési helyzetben lévôkkel szemben. Erre azonban fel kell készíteni a társadalom tagjait.

143


2008.12.14.

20:43

Page 144


SZERZÔINK

DR. UNIV. DSUPIN OTTO titkárságvezetô, KKBT DR. ENDRSZ ERNô HABE-szakértô, politológus, fôtanácsadó, HVK DR. FINSZTER GÉZA osztályvezetô, kandidátus, OKRI DR. HARAI DÉNES egyetemi tanár, ZMNE HARMATI ISTVÁN védelmi fôtanácsadó, NFGM KOVÁCS ATTILA osztályvezetô-helyettes, HM DR. MEDVECZKY MIHÁLY munkatárs, NFGM DR. NAGY KÁROLY kormány-fõtanácsadó, fõosztáylvezetõ, MeH DR. RADVÁNYI LAJOS HABE-szakértô, kandidátus DR. VÁMOSI ZOLTÁN HABE-szakértô, címzetes egyetemi tanár

144

GONDOLATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A BIZTONSÁGUNKRÓL

Recommend Documents