Berger Csaba mk. ornagy doktorandusz
GONDOLATOK AZ ISZLÁM FUNDAMENTALIZMUSRÓL
BEVEZETÉS A 2002. november 14-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a Nemzetközi terrorizmus elleni harc idoszeru társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései címmel megtartott konferencia során egy sor kérdés merült fel bennem a lehetséges ellenséggel kapcsolatban. Engem már régóta nagyon érdekel az a világrend, amelyben a terrorizmus minoségileg új szintje szü kségszeruen létrejöhetett. A terrorizmus minoségileg új formáját részben ellenhatásként fogom fel: a neoliberális globalista világrend kifejlodésére, muködésére adott szörnyu válaszként. Ennek megfeleloen nemcsak a muzulmán fundamentalizmust, a tálib rendszert, hanem a fejlett nyugati világot is sok kritika éri, akár a terrorizmus társadalmi bázisának akarva-akaratlanul történo létrehozása kapcsán, akár a már bekövetkezett terrortámadás-sorozat miatt meghirdetett amerikai és nemzetközi terrorizmusellenes háború egész sze mléletmódja, céljai, logikája, kivitelezése miatt. Magyarországnak az Európai Unióhoz történo csatlakozása számos fontos kérdés mellett egy új problémát is felvet. Képzeljük el azt a nem is annyira lehetetlen helyzetet, hogy pár év múlva már Magyarország is a nemzetközi terrorizmus egyik célországa lehet. Képzeljük el, hogy havonta, hetente bombák robbannak Budapest, és a más városok szórakozóhelyein, iskoláiban, közterületein. A közvéleményt az Aranykéz utcai robbantás és más kisebb robbantások is sokkolták, de mi lenne, ha állandósulna a terror hazánkban is? Hogy ki ellen kell harcolni, csak igen ködös találgatásaink lehetnek. Azonban már most érdemes áttekintenünk, hogy az egyik rettegett népcsoport cselekedeteit mozgató elvek milyen erkölcsi, vallási alapokon nyugszanak.
A FUNDAMENTALIZMUS DEFINÍCIÓI A fundamentalizmus tágabb értelmezés szerint a vallási tanítások szó szerinti értelmezése. Ha ezt az értelmezést vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok a
múlt századi és mai keresztény evangélisták is fundamentalistának minosülnek, akik a Biblia szó szerinti értelmezésében hisznek, és akik huek az ala pveto bibliai tanításokhoz, tehát hisznek Jézus testi feltámadásában. Vallási alapon elleneznek sok tudományos elméletet, mint például az osrobbanáselméletét, különösen visszautasítják Darwin evolúció-elméletét. 1 Az angolszász szóhasználatban a fundamentalizmus azt a hitet jelenti, amely szó szerint igazodik a Korán és a próféták kinyilatkoztatásaihoz. 2 Az említettnél mélyebb vélemény Dominic Milroy, római bencés teológus véleménye, aki szerint a fundamentalizmus a végsokig leegyszerusített vallás.3 Szerinte a teológiai hit és a fundamentalista hit kizárja egymást. A két ala pmagatartás vagy hitforma összeegyeztethetetlensége az emberi értelemhez való viszonyban rejlik. A fundamentalizmus nem engedi szóhoz jutni az értelmet. Milroy nem azt mondja, hogy a fundamentalizmusnak nincs teológiája, hanem azt állítja, hogy a fundamentalizmus tartózkodik attól, hogy az értelem mai formájával párbeszédet folytasson. Dieter Bauer a Bibel und Kirche c. folyóirat szerkesztoje Milroyhoz hasonlóan vélekedik. „A ’fundamentalista, kísértés’ lényege abban áll, hogy az árnyalt és sokrétu hitigazságok, az áttekinthetetlen és bonyolult világ láttán a vallásos ember a régi hagyományokba menekül, ahol” — ahogy idézi — „még minden sokkal világosabb és egyszerubb volt”.4 A hagyományokhoz való visszatérés lehet tradicionalizmus vagy ortodoxia, de semmiképpen sem fundamentalizmus. A befelé (az egyházra) irányuló fundamentalizmus Manfred Spieker szerint nem annyira a modernség által kiváltott sokkhoz kapcsolódik, mint inkább a mindenkori egyház belso állapota miatt aggódik. A hívo közösséget fenyegetettnek, hitbeli tudásukat gyatrának, jámborságukat langyosnak, liturgiájukat pedig az ördög muvének tartja 5. Az, hogy a felszabadítás teológiája a hit és a politika egységesítését tuzte ki célul, a fundamentalizmus szükséges, de nem elégséges feltétele. Most nézzük meg, hogy mi nem fundamentalizmus: A kinyilatkoztatás és a hagyomány szó szerinti értelmezése nem ismérve a fundamentalizmusnak. Az, hogy egy hívo a vallás rendelkezéseit és tanításait komolyan veszi, nem 1
Macedo, Stephen: Toleration and Fundamentalism. Oxford, 1993, Companion of Contemporary Political Philosophy. 2 Keddie, Nikki R.: Integrista-e az ajatollah. In: Világosság, 1980. december. 789. old. 3 V.N.Á.: A fundamentalizmus illúziója. In: Világosság, 1980. március. 165. old. 4 A fundamentalizmus. In: Mérleg 1991/2 130. old. 5 Spieker, Manfred: Fundamentalista volt-e Péter, Pál, Mária és József? In: Mérleg, 1994/3 303. old. 2
minosül fundamentalizmusnak. Továbbá: a tudományos elméletek elutasítása is csak részben ismérve a fundamentalizmusnak. Milroy szerint a teológiai tételek szimplifikálása a fundamentalizmus lényege. Azonban beláthatjuk, hogy az iráni fundamentalizmus, még ha ellentmondásokkal is, de teológia ilag megalapozott, és ami még fontosabb: szimplifikációkat nem tartalmaz. Ugyanügy a hagyományokhoz való ragaszkodás nem minosülhet fundame ntalizmusnak. Vitatkoznunk kell Milroy azon állításával is miszerint a fundamentalisták azok, akik hiszik, hogy a kor összes kérdésére választ tudnak adni, illetve rendelkeznek a problémák megoldásának kulcsával. Ugyanis minden vallás ezt hiszi. A fundamentalizmus a hagyomány bizonyos elemeit kiragadja, és modern elemekkel elegyíti. A fundamentalizmus inkább modern, mint tradicionalista. A fundamentalizmus, de leginkább a siíta fundamentalizmus azzal, hogy a múlthoz felemás módon viszonyul és annak csak töredékét hajlandó haszná lni a politikai célok elérése érdekében, egész eszmeiségében egy retrográd legitimáció megteremtoje. Az siíta fundamentalizmus egész tanítása nem más, mint az imamátusnak az iszlám történetébol való kiragadása és a hittudós vilajetének rajta keresztül való legitimálása. A fundamentalizmus szervezodés iránya szerinti felosztása véleményünk szerint nem helytálló. Az, hogy egy mozgalom alulról- vagy felülrol szervezodik, nem lehet a fundamentalizmus tipizálásának eszköze. Az iráni fundame ntalista mozga lom is mélységesen elitista és felülrol szervezodo mozgalom. És ez a tény az összes fundamentalista mozgalomra igaz. A 19. századi fundamentalista gondolkodás atyja Dzsamál ed-Din Afgáni volt. O az elso fundamentalista gondolkodó, aki az iszlám világ problémáit megfogalmazta és megoldásukra javaslatokat tett. Afgáni küzdelmének célja az iszlám világ politikai aktivitásának növelése, az iszlám és a politika egységének hangsúlyozása volt. O volt az, aki az alkotmányos monarchia eszméjét a siíta papsággal elfogadtatta. Afgáni, miközben a nyugati civilizáció tudományos, technikai vívmányainak utánzására ösztönözte az iszlám társadalmakat, ellene volt annak, hogy a muszlimok gondolkodásának alapjai, vagyis világnézetük nyugati legyen. Az elozoek alapján a fundamentalizmus három fajtáját különböztethetjük meg: A fundamentalizmus elso típusa a vallási tanítások vagy eloírások eroszakos eszközökkel történo érvényesítése. A fundamentalizmus második típusa a tudományos elméletek és a modern vallási értelmezési törekvések vallási alapokon történo visszautasítása. Ez a fundamentalizmus a tudomány autonómiáját kérdojelezi meg. A harmadik fajta fundamentalizmus a vallási tanításokban körülírt és a vallás gyakorlatában megvalósított intézményi, közjogi állapotokhoz való részleges vagy teljes visszatérés eszméje. Jelen 3
hozzászólásom ez utóbbinak egy fajtáját elemzi mivel az iráni fundamentalizmus a fenti két meghatározással nem magyarázható meg.
FUNDAMENTALIZMUS AZ ISZLÁMBAN Az Interneten megjelent „The Rise of Political Isla m” címu tanulmány a fu ndamentalizmus tantételeit a következo pontokban összegzi: — Az iszlám sokoldalú ideológia az egyéni és társadalmi élet, az állam és a társadalom számára. — A Korán, Isten kinyilatkoztatása és a hagyomány, a Szunna a muszlim élet alapjai. — Az iszlám törvénye, azaz a saria a próféta modell értéku magatartásával a muszlim élet szent vezérfonala. — Az Isten szuverenitásának helyreállítása iránti muszlim huség vezet sikerhez, hatalomhoz és a jóléthez az iszlám közösség, az Umma számára. — Az iszlám társadalmak gyengesége az Isten kinyilatkoztatott törv énye iránti hutlenségben keresendo és abban, hogy szekuláris materialista ideológiákat, mint nyugati értékeket követtek. — Az iszlám hatalmához és uralmához való visszatérés az iszlámhoz és az isteni törvényekhez való visszatérést feltételez. — A tudomány és technológia alkalmazása egy az iszlám által szabott orientációban kell megtörténjen, hogy a muszlim társadalom szekularizációját és nyugatiasodását elkerüljék. 6 Az iráni fundamentalizmus megértéséhez alapveto annak belátása, hogy a siíta egyház abszolutista törekvései annak elitista mozzanatában rejtve voltak. Vagyis ahogyan a siíták tizenkettedik imámja, Mahdi „elrejtezik”, úgy ez a siíta tendencia is egészen az 1983-as véres eseményekig rejtve volt. Azok a milliók, akik az 1979-es monarchia-ellenes, tehát abszolutizmus-ellenes forradalmat gyozelemre vitték, errol a másik abszolutizmusról keveset tudtak. A fundamentalista mozgalom Iránban 1963-ban, 7 azaz Khomeini ajatollah Iránból való számuzetésével vette kezdetét. Motáhhári eloször azokat az állapotokat írja le, amelyek közepette a mozgalom megkezdodött: — Egy brutális és vad diktatúra és mindennemu szabadság elvétele.
6
Dong- Joo, Joo: The Rise of Political Islam: Factors and Issues. http://www.arabia.co.kr/en/docs/ fundamentalism.htm (2002.11.26.) 7 Motáhhári, Morteza: Nehzáthaje eszlami dár szád szale akhir. Iszlám mozgalmak az utóbbi száz évben. Teherán, i. n., Szádra kiadó. 61. old. 4
— A neokolonializmus befolyása, vagyis a látens kolonializmus a ga zdasági, kulturális és politikai szférákban. — A vallás eltávolítása a politikától. — Erofeszítések arra, hogy Iránt az iszlám elotti tudatlanságba visszatérítsék. — Az iszlám örökség ferdítése és annak iráninak való álcázása. — Állami marxizmus propagálása és terjesztése. A marxizmus ateizmusának felkarolása annak politikai, társadalmi aspektusai nélkül. — Kegyetlen mészárlások, börtönök és kínzás. — Diszkrimináció és az osztályok közötti különbségek növelése a külsodleges reformok ellenére. — A nem- muzulmán személyek hivatali fölérendeltsége muzulmánok felett a hivatalokban. — Az iszlám törvényeinek megszegése. — Az iráni iszlám irodalom elleni háború az idegen szavak elleni kü zdelem címén. — Az iszlám országokkal meglevo együvé tartozás megszüntetése és a nem- muzulmán országokkal, pl. Izraellel való kapcsolatok kialakítása. A mozgalom háttereként említi: — Az emberek a nyugati liberalizmusban és a keleti szocializmusban is csalódtak. — Iszlám írók és gondolkodók 1941-tol az új generációknak az iszlám vonzó arculatát mutatták. — Az iráni siíta papság vezeto személyiségei a mozgalom vezetését vállalták. — Az iráni fundamentalizmusnak két vonala van. — Tömegmozgalom. Ennek vezetoi Khomeini, Taleghani és Golpajegani ajatollahok voltak. Ebben a mozgalomban a propaganda alapját a Sah diktatúrája, az elnyomás és a nyugati imperializmus elleni kü zdelem jelentette. A Sah iszlám-ellenessége, mint hagyományellenesség jelent meg és a siíta egyház abszolutista hatalmi igénye a töm egek számára rejtve maradt. — Az elitista fundamentalizmus, amelynek képviseloiként Motáhh ári ajatollahot, Amoli ajatollahot és Teheráni ajatollahot lehet említeni. Ok a siítizmus hatalmi igényével kapcsolatos elméleti hátteret dolgozták ki. Ez az elméleti tevékenység a siítizmus politikai teológiája és két részbol áll. — Az imamátus elméletének szisztematikus és történeti megalapozása.
5
— A hittudós vilajete, vagy felügyelete, amely a Mahdi imám eljöveteléig helyettesíto funkciót tölt be. Motáhhári a mozgalom céljaiként a következoket említi: — Az elso és igazi iszlámhoz való visszatérés, szellemi forradalom gy anánt. — Radikális változások a nép életében. — Az elnyomók eltávolítása a hatalomból. — Az iszlám törvényeinek és rendelkezéseinek a társadalmi életbe való bevezetése, vagyis a társadalom polgári és társadalmi rendszerének teljes megváltoztatása. A hatalomra jutott iszlám fundamentalista mozgalom a fasizmus és a kommunizmus után a 20. század harmadik totalitárius diktatúrája. Mindazonáltal a fundamentalizmus az említett két ideológiától jelentosen eltér. Az iszlám fundamentalizmus a történeti szenvedélyt sem faji-, sem osztálygyulölet irányába nem vezeti. Totalitárius vonása abban a ragaszkodásban van, amit a próféta abszolút uralma iránt tanúsít. Az iszlám fundamentalizmus hisz abban, hogy miután a próféta élete során a hívok életének legkülönbözobb szféráiba beleszólhatott, úgy az iszlám vezeto, aki a prófétát — és az imámokat — helyettesíti, hasonló jogokkal bír.
AZ ISZLÁM FUNDAMENTALISTA MOZGALOM RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A fundamentalista mozgalom Iránban 1963-ban kezdodött. Keletkezésének elozményei a következok voltak: Azzal, hogy a siítizmus Iránban a 16. század elején Iszmail Száfávi és vele a Száfávi dinasztia hatalomra kerülésével államvallássá lett, a siíta egyház maga nem vált államegyházzá, ennél fogva alkalmas maradt arra, hogy bármelyik korban ellenzéki szerepet töltsön be. Ehhez hozzájárult a populizmusa is, ami a 20. századig töretlenül eros ödött. A siítizmus hagyományosan is ellenzéki tényezo volt. Államvallássá válásában az is szerepet játszott, hogy a perzsák nemzeti tudatával összefonódva az arab- és török szunnitizmussal szemben biztos ideológiai bázis volt. Az 1891-es dohánymozgalom és az 1905-ös másrúté-forradalom vezetoi siíta vallási vezetok voltak és ezen mozgalmakat azok gyozelméig vezették. Utána azonban visszavonultak. Vagyis: sem az imámok abszolút uralmáról, sem az imamátust helyettesíto hittudós vilajetérol nem beszéltek és hatalmi igényekkel nem léptek fel. Ez a negatív tett nagy tekintélyt szerzett a siíta egyháznak. A fundamentalista mozgalom Iránban a fenti tényezok révén tudta megszerezni a nép bizalmát. 6
A fundamentalista mozgalom Iránban is egy elitista elméleti mozgalomból és egy tömegmozgalomból tevodött össze, amelyeket a siíta egyház prominens vezetoi irányítottak. Az 1979-es forradalomban az új vallási- politikai elit a siíta hagyományt valamint a forradalom eszméjét voluntarista módon értelmezte, s 1983-ban fegyveres eszközökkel a népre kényszerítette. Az iráni fundamentalizmus elméleti vonalának munkássága a modern siíta politikai teológia. Ennek a teológiának egyik része az imamátus, a prófétának az im ámok abszolút uralmával való helyettesítésérol szóló elmélet. Másik része az imámok abszolút uralmát helyettesíto hittudós vilajete. 8 Amennyiben a siíta fundamentalizmus az imamátus vonzáskörébe tatozó tanításokat kiragadja az iszlám történetébol, úgy a modern siíta politikai teológia egy retrográd legitimáció. Az iszlám köztársaság eszméje nem Khomeini ajatollah gondolata volt, hanem az iráni nép akarata irányult a köztársaság megalapítására. Az Iráni Iszlám Köztársaság eklektikus történeti képzodmény és ez az eklekticizmus ellentmondásokkal jár. Ilyen ellentmondás az, hogy miközben az imamátus elméleti kifejtésében filozófiai alapok is vannak, az iráni alkotmányban a mérlegelés és a döntés teológiai elvek alapján kell, hogy történjen. A siítizmus modern politikai teológiája egy eróziót ábrázol: az imám nem képes a kinyilatkoztatások átvitelére, de a próféta összes jogkörével rendelkezik. A hittudós nem rendelkezik buntelenséggel és csalhatatlansággal, de az imám jogköreivel rendelkezik. Ez egy erózió. A siíta fundamentalizmus ábrázolója egy sorvadásnak, amelyben az emberiség az aranykor elmúlása óta szenved és fokozatosan veszít kozmikus képességeibol. Manapság az iszlám fundamentálistákat magával a gonosszal azonosítják. A népszeru riporterek és a közélet nagy része a nemzetközi terrorizmusért egyedül felelos vallási irányzatnak tartják ezt az eredetileg konzervatív és nyugodt vallási-erkölcsi alapokon nyugvó népességet. Higgyünk benne, hogy egyes iszlám politikusok magamutogató szereplése és öntömjénezo tetszelgése a kamerák elott nem egyenlo egy teljes népesség életmódjával. A politikai konszenzus és a békés egymás mellett élés, de legfoképpen az élni hagyás elmélete minden agresszív cselekedetnél nagyobb hatással van a konfliktusok elsimítására. Remélem, hogy rövid hozzászólásommal bepillantást engedtem abba a zárt és sejtelmes világba, ahonnan azok a terroristák jöhetnek, akiktol mana pság az egész világ retteg. Tengernyi kutatómunkára lesz még ahhoz szükség, hogy a terroristák cselekedeteinek összes vallási, politikai, kulturális és em-
8
Lotfi Ramin: A perzsa fundamentalizmus vallási és filozófiai alapjai. Budapest, 2000, ELTE. 7
beri mozgatórugóját feltárjuk, és ez által megelozhessük a tömegszerencsétlenségeket és az egyéni terrorcselekményeket.
FELHASZNÁLT IRODALOM Dong- Joo, Joo: The Rise of Political Islam: Factors and Issues. http://www.arabia.co.kr. /en/docs/fundamentalism/htm. Keddie, Nikki R.: Integrista-e az ajatollah? In: Világosság, 1980. december. Lotfi Ramin: A perzsa fundamentalizmus vallási és filozófia i alapjai. Budapest, 2000, ELTE. Macedo, Stephen: Toleration and Fundamentalism. Oxford, 1993, Companion of Contemporary Political Philosophy. Motáhhári, Morteza: Nehzáthaje eszlami dár szád szale akhir. (Iszlám mo zgalmak az utóbbi száz évben.) Teherán, i. n., Szádra kiadó. Spieker, Manfred: Fundamentalista volt-e Péter, Pál, Mária és József? In: Mérleg, 1994/3. sz. V.N.Á.: A fundamentalizmus illúziója. In: Világosság, 1980. március. A fundamentalizmus. In: Mérleg. 1991/2. sz.
8
