Gönczi Erika Les Chocolats
Írta: Gönczi Erika Borító: Gönczi Erika Copyright © Gönczi Erika, 2012 ISBN 978-963-08-4993
A Les Chocolats egy hangulatos kávézó volt Salisbury belvárosában. A kávézó mindig is nagy népszerűségnek örvendett városának lakói között. Finom kávéinak, péksüteményeinek illata már kora reggel végig somfordált a környező utcákon, csalogatva ezzel az álmos népet maga után. Agatha, a kávézó tulajdonosa már kora hajnalban sürgött–forgott, hogy éhes vendégeit kellően fogadhassa. A hűvös, ködös reggeleken a nép boldogan tért be reggelit fogyasztani, s közben átbeszélni az elmúlt nap eseményeit, pletykáit vagy épp csak átböngészni a frissen nyomtatott helyi lapok valamelyikét. Charlotte forró kávéját kortyolgatta. Milyen jó is egy csésze forró kávé, egy ilyen hideg reggelen - gondolta. Charlotte kora és hosszú, ősz haja ellenére egészen csinosan mutatott, alig ráncos arca s igen csinos testalkata jóvoltából sok-sok évet tagadhatott le. A kávézó törzsvendégeit vizslatva lassan elmerült gondolataiban. Nem is olyan rég az egyik helyi gimnáziumban tanított irodal4
mat és modern művészetet. Munkáját és diákjait szerette, de az idő őt is utolérte, így nyugdíjba vonult. Diákjai meglehetősen kedvelték nyers, szabad gondolatvilágát s néhol spicces humorát. Játszva vette rá őket a legfontosabb sport vagy irodalmi versenyre, melytől eleinte borsódzott a hátuk. Imádta a pörgést, mert ezzel volt csak képes elterelni gondolatait a magányról. Utált egyedül lenni, s mégis most ott ült, egyedül, kávéját kortyolgatva, a beözönlő embersereget gyanakvóan szemlélve. Charlotte apró sötét szemeivel az éhes vendégsereget vizslatta. - Micsoda csőcselék, akár a színpadon – morfondírozott. A kávézó egyik nagy törzsvendége volt Eva Geraldine, a helyi megyei kórház egyik osztályos főnővére. Miss Geraldine igen sajátos személyiséggel rendelkezett, szabadidejét leginkább fondorlatos köpönyegforgatással ütötte el. Ma reggel Eva a szokásosnál jobban feltupírozta dauerolt haját, így szőke, rövid fürtjei alól világított hófehér fejbőre. Feke5
tével kihúzott szeme démoni külsőt kölcsönzött neki, de cseppet sem pozitív értelemben. Piros rúzsa vastagon fénylett ajkán, s kávéscsészéje ennek köszönhetően piros színt viselt. A Milton házaspár szintén a Les Chocolats kedvelt törzsvendége volt. Edna Milton a helyi textil nagykereskedés egyik vezető beosztottjaként tevékenykedett. Minden reggel arcán széles mosollyal tért be a szokásos kávéjáért. Hófehér arcbőrét apró szeplők díszítették, vörös haját mindig szigorúan rövidre nyírva hordta. Vékony, férfias testét még férfiasabb öltözékkel erősítette. Beszédtémája a nap huszonnégy órájában kizárólag önmaga lehetett, s eme terítéket soha nem volt képes megunni. Férje kedves, udvarias ember hírében állt. A két ember házaspárként igen furcsán mutatott egymás mellett, s első benyomásként egy idegen nem tudta volna megállapítani, hogy melyikük a nő. Arthur Pergola a La Pergola étterem tulajdonosa volt. Egy nála tizenkét évvel idő6
sebb nőt vett feleségül még a múlt évben, s attól kezdve házaspárként együtt vezették éttermüket. A házasság hírén a város népe igen csak meglepődött, hiszen Mrs. Pergola cseppet sem állt szép nő hírében. Hosszú, derékig érő haja fésűt még valószínűleg soha sem látott, öltözéke hagyott némi kívánnivalót maga után. Megjelenésre kissé hasonlított Mrs. Miltonra. Mrs. Pergola ezen a reggelen ódivatú farmert, sportcipőt és kis híján áttetszős fehér férfi pólót viselt. Fésületlen haját lófarokban rögzítette, miközben kilógó, hosszú hajtincsei észrevétlenül lógtak bele kávéjába. A The Crown Hotel egyik titokzatos, új lakója egy Elisabeth Crompton nevű, fiatal diáklány lett. Furcsa akcentusával, kreol bőrével s hosszú sötét hajával meglehetősen nagy feltűnést keltett az angol kisvárosban. Fecsegései során partnerei arcába bárgyún vigyorogott, s folyton úgy tett, mintha minden szavukat tisztán értené. Nagyképű megnyilvánulásait és rendellenes grimaszait 7
Agatha cseppet sem szívlelte. Angol diáktársaival a Les Chocolats kávézóban fogyasztotta reggeli teáját s szokásos hat briósát minden nap. Kellőképp terjedelmes testét cseppet sem szégyellte mutogatni, olcsó keleti ruháiban.
Kora reggel a kórház falai között is lassan, nyújtózkodva terjedt a frissen főzött kávé illata. Miss Geraldine méltóságteljes léptekkel közelítette meg irodáját. Újabb kávé elfogyasztása után ellenőrző körútjára indult, meglehetősen hangosan kopogó tűsarkú cipőjében. Vékony lábait térd alatt már nem takarta szoknyája, felfele egyre kiszélesedő elhízott testét bő egyenruhájával próbálta elrejteni. Erősen kisminkelt arca messziről világított, s szúrós tekintetével lassan pásztázta végig beosztottait. Olcsó parfümjét méteres fonalként húzta maga után, s mértéktelen illatfelhője minden bizonnyal egy elefántot is leterített volna. 8
Miss Geraldine önelégült arccal terült el hatalmas karosszékében. Gondolatai messze jártak, s nyugodt álmodozását hirtelen telefoncsörrenés zavarta meg. A vonal túlsó végén felettese, a kórház igazgatója hallatta hangját. A következő pillanatban Miss Geraldine lépteit már az igazgatói iroda felé irányította. – Ó, Miss Geraldine! Jöjjön! Bemutatom új beosztottját. Ő Emma Gottfield. Arra gondoltam, jól jönne egy új munkaerő. Mit szól hozzá? Miss Geraldine a döbbenettől nem jutott szóhoz, hiszen a beosztottak felvétele ez idáig az ő feladata volt. – Nos… – Tudja, kedves kis ismerősöm ez a fiatal hölgy. Remélem, nem veszi zokon, hogy… – Dehogy is, Igazgatónő! – vágott közbe villámként Miss Geraldine. – Nagyon örvendek a szerencsének! – folytatta, s közben az adrenalin forró lávaként termelődött terebélyes testében. 9
Másnap Miss Geraldine – kedvességet színlelve – kíváncsian faggatta új beosztottját. – Nos, kedves Emma. Bizonyos vagyok abban, hogy jól ki fogunk jönni egymással. – Rövid hatásszünet után, rögtön a lényegre tért. – Egyébként, az igazgatónő közeli barátja? – Nem egészen – válaszolta a lány. Tulajdonképpen egy igen közeli barátom jó barátja. – Hm… értem – mondta, s arcán széles vigyorral vizslatta a vele szemben ülő, fiatal hölgyet. Eva Geraldine nyugtalanul fészkelődött karosszékében. Hosszú körmeit ingerülten kopogtatta rozoga íróasztalán. Egyetlen dolog járt csupán fejében: Emma Gottfield. Vajon mikor követi el első ballépését a fiatal, új beosztott?
10
Charlotte, mint mindig, aznap is csinosan öltözött fel, haját pedig mókás kalappal díszítette. Heti bevásárlására indult, a kávézóval szembeni kis üzletbe. Épp leárazást tartottak, így a vásárlók izgatottan gyülekeztek. Charlotte a leértékelt árukat irigylésre méltó gyorsasággal kapkodta le az üzlet polcairól. A többi vásárlót gyanúsan méregetve, finoman lökdöste odébb, s furakodott egyre beljebb és beljebb az üzlet szűk sorai között. Szemei hirtelen kikerekedtek, s rögvest egy idősebb, testes nő mellett termett. Kezéből villámgyorsasággal kapta ki a kiszemelt, leárazott kolbászt – melynek egyébiránt igen gyanús színe volt–, s már repesztett is a pénztár felé. Agatha reggeli zűrzavarát rövid pihenés váltotta fel. Forró csokoládéja és teasüteménye mellett álmodozva tekintett ki a fehérlő messziségbe. Salisbury utcáit most fehér hótakaró borította, s a sűrű hó áradat, mintha végtelen függönyként próbálta volna elrejteni az amúgy csendes angliai kisvárost. 11
Aznap éjjel Agatha, barátnője meghívásának eleget téve indult útnak. A hold fényében a nedves macskaköves utcák megmegcsillantak, s a holdsugár ezüstösre színezte a fák ágait. Az ég csillagos, a levegő hideg volt. Agatha hirtelen megborzongott – a sötétség és a nyomasztó csönd nyugtalanságot ébresztett benne. A bejárati ajtó jégvirágos üvegablakán át halvány fényt vett észre a ház belsejéből. Az ajtó jobb oldalán lévő apró csengőt megnyomva jelezte érkezését. Hangos léptek zaja szűrődött ki a házból, s végül Charlotte kitárta bejárati ajtaját. A varázslatos illat, mely Agatha orrát meglepte, egyre beljebb és beljebb csábította. A kellemes illat fahéj és méz egyvelege volt.
12