Gerliczkiné Schéder Veronika A nyelvi fejlesztés lehetőségei lovasterápiás foglalkozásokon 1. Bevezetés A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa egy hazánkban még kevéssé ismert terápiás eljárás módszereit és fejlesztési lehetőségeit a nyelvi és beszédzavarok kezelésének alkalmazásában. A lovasterápia hatásmechanizmusának ismertetése után öt gyermek nyelvi és beszédfejlődésének eredményeit közöljük, akik 0,5-1 éves időtartamú, heti egyszeri lovasterápiás fejlesztésen vettek részt.
2. A lovasterápia helye a rehabilitációban A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való valamennyi foglalkozás hatásait felhasználó komplex eljárás, amelynek mozgásfejlesztő, gyógypedagógiai és pszichológiai hozadékai vannak (Bozori 2002). Három alkalmazási területét különíthetjük el: a hippoterápia neurológiai alapokon nyugvó gyógytornakezelést jelent a ló segítségével (Györgypál 2006), a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna/voltizsálás az értelmileg akadályozott, tanulásban akadályozott gyermekeknek nyújt kiegészítő fejlesztést, míg a ló-asszisztált pszichoterápia a lélek betegségeit gyógyítja a ló, mint ko-terapeuta segítségével. Magyarországon a gyógytornász, gyógypedagógus, pszichológus vagy pszichoterapeuta diploma megszerzése után végezhető el a 2 éves lovasterapeuta-képzés, a Magyar Lovasterápia Szövetség által koordinált akkreditált tanártovábbképzés formájában, a németországi DRA-vizsgarendszerrel együttműködve. Azok a kliensek, akik valamilyen kommunikációs, nyelvi és/vagy beszédzavarral küzdenek, többnyire a gyógypedagógus szakágon vezetett foglalkozásokra integrálódnak.
3. A lovasterápia hatásmechanizmusa A lovasterápia fentiekben ismertetett alkalmazási területei nem választhatók el élesen egymástól. A kliensek problémái gyakran halmozottan jelentkeznek, így mindig a vezető tünet (sérülés, betegség) dönti el, melyik szakemberhez kerüljenek. A lovasterápia azonban egy olyan egyedülálló terápiás eljárás, amely egyszerre képes hatni a páciens teljes ideg- és izomrendszerére, a mentális és pszichés faktorokra – ezért szokás komplex szenzoros/szenzomotoros integrációs tréningnek is nevezni. Munkánk során alapvetően a ló lépésjármódját használjuk terápiás célokra. A lépés egy négyütemű, ritmikus mozgás. A lábak diagonális sorrendben, egyenletes időközökkel követik egymást. A hátsó lábak által indított mozgás következtében a ló gerincében rotáció jön létre, ez a lovas medencéjét jobbra-balra billenti, amihez egy előre-hátra történő mozgás is adódik. Ahogy a ló emeli és leteszi a lábát, egy
1
fel-le hullámmozgás jön létre, ami szintén áttevődik a lovasra (Katona 2006). Ezt a komplex mozgásos stimulációt a lovon ülő páciensnek először a medencéje veszi át, az impulzusok innen haladnak tovább a gerincoszlopon felfelé, eljutva a nyakszirtig, és ingerlik a megfelelő agykérgi központokat is. Ilyen összetett hatást semmilyen más mozgásfejlesztő eljárással nem lehet elérni. Éppen ezért figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kliensek ideg- és izomrendszerét igen intenzív ingerlés éri (a lépésben járó ló percenként kb. 90-110-et lép), emiatt a lovasterápiás foglalkozásokat általában heti egy alkalommal, 20-30 perces időtartamban végezzük. A lépő lovon történő terápia tehát egyszerre, egy időben képes hatni a ló hátán ülő kliens teljes ideg- és izomrendszerére. A petyhüdt izmokat erősíti, míg a spazmusokat lazítja. Ahogy a testi görcsök oldódnak, azzal párhuzamosan oldódnak a páciensben a lelki feszültségek, szorongások is. A ló hátán újraélhetők, azaz bekapcsolhatók az idegrendszer esetlegesen kiesett fejlődési fázisai is. A lovasterápiát szokás járástipikus törzstréningnek is nevezni: elősegíti a helyes testtartás kialakulását, fejleszti az egyensúlyt. A lovaglás jótékony élettani hatásai a terápiás munkában is érvényesek: élénkíti a keringést és az anyagcserét, harmonizálja a légzést (ami a beszédképzés fontos előfeltétele), erősíti az önértékelést, fejleszti az önbizalmat, segítségével a páciens érzelmi és kommunikációs szempontból is nyitottabbá válik a világra.
4. A nyelvhasználat és a lovon történő mozgásfejlesztés összefüggései A nyelvi fejlesztésnek elsősorban közös cselekvésen, nem kizárólag közös beszéden érdemes alapulnia (Fröhlich 1989). Mindez a lovasterápiában egyedülálló módon megvalósítható. A mozgás jelenléte központi szerepet játszik a nyelvi fejlődésben és a későbbi aktív nyelvhasználat során, hiszen a beszéd létrejöttéhez finommotoros tevékenységek bonyolult kombinációját használjuk (Hildebrand-Nilshon 1989). Úgy is mondhatjuk, hogy a beszéd fejlődése és kivitelezése a mozgás fejlődésétől és későbbi alkalmazásának, alkalmazhatóságának minőségétől függ. A motoros zavar ugyanis a beszédet ugyanúgy károsítja, mint minden más mozgást (Haupt 1966). A beszéd a mozgás szemszögéből nézve a légzőmozgások, a gégefő-, ínyvitorla-, állkapocs-, nyelv- és ajakmozgások eredménye. A spasztikus, athetotikus és ataxiás mozgászavarok ezeket a mozgásokat is befolyásolhatják. Egy spasztikus izomtónusú kliensnek valószínűleg nehezebb lesz a szájmozgások beindítása is; a túlmozgások sokaknál elégtelen szájzárással, fokozott nyálfolyással járnak együtt, ami szintén megnehezíti a beszédet; s akinek a nagymozgásai koordinálatlanok, annál a finommozgások, így a beszédtevékenységek is koordinálatlanná válnak. Tapasztalataink alapján a lovasterápiás foglalkozásokra érkező nyelvi és/vagy beszédzavarral küzdő páciensek mindegyikénél előfordul valamilyen fokú mozgásnehezítettség, -zavar vagy sérülés is. Az egyik legfontosabb terápiás elvünk ennek szellemében a mozgásfejlesztésen keresztül történő rehabilitáció. Támaszkodunk arra a tényre, miszerint a ló által közvetített komplex
2
mozgásstimuláció az egész idegrendszert befolyásolja, mely által jótékonyan támogatható az agyi/idegrendszeri plaszticitás. Szemléletünk fontos alapját képezi továbbá a rendszerszemléletű gondolkodás. A lovasterápiában nem a nyelvi és beszédzavart kezeljük, hanem a teljes embert, a bio-pszicho-szociális lényt.
5. Hipotézis A lovasterápiás foglalkozások megkezdésekor feltételeztük, hogy a mozgás jelenléte központi szerepet játszik a nyelvi és beszédfejlesztésben. A lovasterápia elősegíti a helyes testtartás kialakulását, ami a beszéd létrehozásához elengedhetetlen légzés harmonizálásának előfeltétele. Úgy gondoltuk, a nagymozgások fejlesztése a finommozgások, így a beszédmozgások kivitelezésére is jótékony hatást gyakorol. Kiemelt szerepet tulajdonítottunk annak a ténynek, miszerint a lovasterápiás foglalkozások a szabad levegőn, természetes körülmények között, oldott légkörben, állat-asszisztált formában valósulnak meg, s e pszichés faktorok mellett könnyebben megnyílnak a kliensek, továbbá maga a spontán hangadás is könnyebben sikerül, ha a páciens figyelmét nem a fonáció köti le. Elképzelhető, hogy a sérült agyterületek kiesett funkciói is helyreállíthatók ezzel a komplex mozgásstimulációs eljárással.
6. Anyag, módszer, kísérleti személyek A továbbiakban öt olyan gyermek lovasterápiás fejlesztési eredményeiről számolunk be, akiknek vezető vagy járulékos problémája (volt) a kommunikáció, a nyelv- és a beszédhasználat zavara. Szó lesz két kislányról, akikben közös, hogy súlyos figyelemzavarral küzdenek. A figyelemzavarhoz társuló hiperaktív tünetek még tovább zavarják a kommunikációjukat. Egyikük 2005-ös születésű, óvodás kislány, ADHDdiagnózissal, mely az ő esetében valószínűsíthetően genetikus eredetű. Társuló tünetei: megkésett idegrendszeri fejlődés, mozgás- és egyensúlyzavar. A másik kislány 2002-ben született, vezető diagnózisa a részképességzavar és a tanulási akadályozottság. Problémái hátterében többszöri gyermekkori agysérülés, átmeneti afáziás állapotok állnak. Járulékos problémája úgyszintén a mozgás- és egyensúlyzavar. A harmadik páciens egy 2007-es születésű, gyermekkori autizmus-diagnózist kapott kisfiú. Vezető problémája megkésett beszédfejlődése. Mozgásfejlődéséből kimaradt a kúszás/mászás időszaka. Repetitív mozgások (repkedő kézmozdulatok) jelentkezése megfigyelhető. Orvosi diagnózisában ezen kívül petyhüdt izomzat megjelölése szerepel. Hasonló problémával, bár az autizmusnak egy másik változatával, ún. atípusos autizmussal diagnosztizáltak egy 2006-os születésű kisfiút. Az ő anamnézisében perinatális sérülés szerepel. A kúszás/mászás szintén kimaradt a mozgásfejlődéséből. Megkésett beszédfejlődésű, ám míg a másik kisfiú egyáltalán nem, ő már beszél. Beszédprodukciója inadekvát, echolália jellemzi.
3
Az ötödik kisfiú 2004-ben született. Jelentős mértékű szorongással érkezett a lovasterápiás foglalkozásokra. A kommunikációt ilyenformán gyakran megtagadta. Keveset és nagyon halkan beszélt, a kérdésekre többnyire szűk, egyszavas válaszokat adott. Mind az öt gyermekkel kb. 1 évig, több-kevesebb megszakítással, de általában heti egy alkalommal találkoztunk a lovasterápiában. Valamennyi foglalkozásra fejlesztési terv készült, megjelölve a konkrét fejlesztési célokat. A fejlesztési tervek minden egyes alkalommal kiegészültek az „Eredmények”-oszloppal, így utólagosan ezek összevetésével vizsgálható és állapítható meg a fejlődési előrehaladás.
7. Eredmények A két figyelemzavaros kislány fejlődésében a legjelentősebb változás az egyensúlyukban, valamint a nagy- és finommozgásaik összerendezésében figyelhető meg. A ló hátán végzett lovastorna- és egyéb mozgásos, ügyességi feladatok emellett a beszédtevékenységük minőségére és mennyiségére is jótékony hatást gyakoroltak. Csapongó figyelmük eleinte a beszédtéma csapongását is magával hozta. A hiperaktivitás jelei pl. úgy mutatkoztak meg a beszédjükben, hogy egy vers elmondásakor sorról-sorra gyorsult a beszédtempójuk. A lovasterápia nyújtotta komplex mozgásstimuláció hatására 20-30 perc után szinte minden alkalommal jelentős javulás volt tapasztalható náluk beszédjük mennyiségében, összerendezettségében és tempójában is. A nem beszélő autista kisfiú lovasterápiájának legfőbb hozadéka a beszéd beindulása lett. Ebben a folyamatban valószínűleg nagy szerepe volt a lónak, mint ko-terapeutának és a lovas közegnek. Bizonyos sztereotíp verbális instrukciók bevezetésével és következetes alkalmazásával sikerült elérni az első eredményeket: a „Lépés, Pazar!” vezényszó alkalmazása összekapcsolódott a megnyilatkozás cselekvésértékével (valóban elindult a ló), s ez a mozgásöröm kellő motivációnak bizonyult a hangos kommunikációhoz. További jelentős segítséget nyújtottak a környező tanyavilág állatai: az állathangok utánzása is hamarabb beindult az élő bárányok bégetése hallatán, mint a logopédusi rendelőben. Az atípusos autisztikus tünetekkel diagnosztizált kisfiú inadekvát beszédtevékenységét is egyértelműen segítették koordinálni a lóval és a lovon történő foglalkozások. Vele már lovas verseket is tanultunk és a szókincsbővítésre is sok lehetőség nyílt. Ma már vannak önálló, abszolút adekvát verbális megnyilvánulásai. Mindkét gyermek mozgása látványos fejlődésen ment keresztül, javult az egyensúlyuk. Kezdetben az utánzás és az együttműködés hiánya jellemezte a viselkedésüket. Egy-két hónapnyi közös munka után az utánzási készségük is kialakult, már nem dobálták el a kezükbe adott eszközöket és készségesen együttműködtek a lóval, majd ezen az állatkapcsolaton keresztül a terapeutával is, sőt, lassanként más gyerekek társaságát is keresni kezdték. A súlyos szorongásokkal érkezett kisfiúval elért eredmények azért is egyedülállóak, mert ő kizárólag lovasterápián vett részt (más fejlesztő
4
foglalkozásokra, pl. pszichológushoz nem járt), és a hozzávetőlegesen egyéves lovasterápiás fejlesztése sikeresnek és befejezettnek mondható. A legelső találkozásunkkor még görcsösen kapaszkodott a voltizshevederbe és legalább 15 percen keresztül hasonlóan görcsösen kapkodta a levegőt. Érdemleges munkát nem is tudtunk végezni. Felemelő érzés volt látni, ahogyan a 20. perc környékén elkezdett feloldódni és a légzése a foglalkozás végére normalizálódott. Ilyen indítás után néhány hét elteltével eljutottunk oda, hogy magától elkezdett beszélni az érzéseiről, a félelmeiről. Fél év után elkezdtünk ügetni, amiben azóta is nagyon ügyes és rengeteget fejlődött, bátorodott. Ezzel párhuzamosan meseterápiába fogtunk: az Óz, a csodák csodája című mesét dolgoztuk fel hétről hétre. Az elért eredmény magáért beszél: a lovasterápia segítségével nemcsak az oroszlán bátorságát sikerült megtalálnunk.
8. Összegzés Tapasztalataink szerint a lovasterápiás foglalkozások számtalan lehetőséget rejtenek a nyelvi és beszédfejlesztésre. Ez a különleges, komplex mozgásstimuláció harmonizálja az idegrendszert, oldja az izmok merevségét, ugyanakkor megerősít, bátorít, önbizalmat ad. Az a pszichés közeg, ahol a terapeuta és a kliens találkozása megvalósul, összehasonlíthatatlan az egyéb terápiás területekkel. A fejlesztés olyan speciális „köntösbe” bújtatott, amely a felszínen egyáltalán nem a betegségtünetekre fókuszál. A ló, mint ko-terapeuta szerepe ugyancsak felbecsülhetetlen értékű ebben a folyamatban. Ő az, akinek a gyerekek még könnyebben megnyílnak, mint a terapeutának. Aki a maga elfogadó társ-mivoltával annyi szeretetet képes adni, amellyel a nyelvi akadályok is legyőzhetők.
Irodalomjegyzék Bozori Gabriella 2002. Lovasterápia. Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Székesfehérvár: Polu-Press Kkt. Fröhlich, Andreas D. (szerk.) 1989. Kommunikation und Sprache körperhinderter Kinder. Dortmund: Verlag Modernes Lernen. Györgypál Zoltánné (szerk.) 2006. Hippoterápia. Balogunyom: Unicornis Egészségforrás Alapítvány. Haupt, Ursula 1966. Die sprachlichen Schwierigkeiten zerebral gelähmter Kinder. Schriften zur Sonderpädagogik. Hildebrand-Nilshon, Martin 1989. Sprachentwicklung des körperbehinderten Kinders. In Fröhlich, Andreas D. (szerk.): Kommunikation und Sprache körperhinderter Kinder. Dortmund: Verlag Modernes Lernen. 57-80. Katona Enikő 2006. A ló mozgásának elemzése, hatása a páciensre. In Györgypál Zoltánné (szerk.): Hippoterápia. Balogunyom: Unicornis Egészségforrás Alapítvány. 28-35.
5
