Gerliczkiné dr. Schéder Veronika A beszéd folyamatosságát érintő zavarok lovasterápiás kezelése Nyíregyházi Főiskola, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet (4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B) E-mail:
[email protected]
Absztrakt Beszédprodukciónk az egyik legbonyolultabb finommotorikus tevékenységünk. Fontos, ugyanakkor nehezen kutatható és körülírt jellemzője a ritmus. A beszéd ugyanis nem ritmusos abban az értelemben, mint a zene vagy a tánc, ugyanakkor mégiscsak egy ritmikusan szervezett viselkedés, épp úgy, mint más begyakorlott motoros tevékenységünk (Gósy 2004). Az sem vitatható, hogy mint perceptuális élmény állandó jellemzője a beszédnek: érzékelhető egyfajta periodikussága, amely valamiképpen a beszéd időviszonyaival és hangsúlyviszonyaival van kapcsolatban. Amikor a beszédprodukció zavarairól van szó, a kifejezésen nem csupán az artikulációs problémákat értjük. A hibás artikuláció összefoglaló neve dyslalia, magyarul pöszeség (Gósy 2005), amelynek szintén több fajtája van. Megkülönböztetjük a fentiektől a zöngeképzés és a hangszínezet zavarait is, továbbá az ún. beszédfolyamatosságot érintő zavarokat. Utóbbi csoportba tartozik a dadogás, a hadarás, a pattogás és a leppegés. Ezen a ponton ráadásul egy érzékeny határterületre érkezünk: a nyelvi és a beszédzavarok mezsgyéjére. Az alábbi tanulmányban dadogó és leppegő klienseim beszédprodukciójának jellemzőit mutatom be. Ezek a tünetek a beszéd összerendezettségének zavarai, és a ritmus és az ütem felbomlásában nyilvánulnak meg (Lajos 2009). Elemzem a lépő ló mozgásimpulzusait, azok hatásmechanizmusát, illetőleg vizsgálom ezeknek a mozgásoknak a kliensek beszédképzésével kapcsolatos összefüggéseit. 1. Bevezetés A beszéd fizikai értelemben nem más, mint a levegőmolekulák rezgése. Ilyetén egyfajta mozgás, ami természetszerűleg nyomásváltozást, nyomásingadozást eredményez (Gósy 2004). Ahogy a hangrezgéssorozatok fülünk külső hallójáratán keresztül elérik a dobhártyánkat, mozgásba hozzák azt, megrezegtetik. Ezek a rezgések áttevődnek a középfülben lévő hallócsontocskákra, majd a belső fülbe továbbítódnak, ahol a Corti-szerv szőrsejtjeinek segítségével idegi impulzusokká alakulnak (Fent 2007). Az eredeti fizikai bemenet tehát a belső fülből már mint idegjelenség tevődik át a fül mögötti elsődleges hallókéreg területére, ahol az ember a levegőmolekulák mozgását beszédhangokként azonosítja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a beszéd „az időben végbemenő nyomásingadozás” (Gósy 2004: 92). Amíg a beszédhangok a forrástól (azaz a beszélőtől) eljutnak a célig (a hallgatóig), meghatározott idő telik el. Ez alatt az idő alatt a hangrezgések magassága és erőssége változó. E három akusztikai alap-paraméter közül a jelen téma szempontjából a továbbiakban az időtényezőkkel foglalkozunk. A beszéd meghatározott időtartamban valósul meg, s minden részletét saját időviszonyok jellemzik. Egy artikulációs mozgás időtartama definiál egy beszédhangot. A beszédhangok a folyamatos beszédben sorozatokat alkotnak. Ahogy a hangok ezekben a sorozatokban egymáshoz kapcsolódnak, a kapcsolódási pontokon úgynevezett hangátmenetek keletkeznek, amelyeknek szintén meghatározott időtartamuk van. Hasonlóképp elemezhető a folyamatos
beszédprodukción belül az egyes hangkapcsolatok, szótagok, szavak stb. időtartama is. A fonetikusok általában ezeket a periódusokat ms-ban határozzák meg. A fizikai időtartamok és egyéb szupraszegmentális elemek összeadódása (egysége) a beszéd ritmusosságának élményét kelti. A beszédritmus elsődlegesen perceptuális élmény (a hallgatóban keletkezik), amelynek hátterében a rövidebb és hosszabb szótagok kváziszisztematikus váltakozása áll (Gósy 2004). 2. A beszéd folyamatosságának zavarai A beszéd tehát az időben ritmikusan szervezett mozgástevékenység. Mi történik akkor, ha ezt a ritmikusságot valamilyen tényező megbontja, megzavarja? A beszédprodukció zavarai tág fogalmi kategóriát alkotnak. Jelen felosztásban nincs arra mód, hogy részletesen elemezzük a nyelvi és beszédzavarok közötti határmezsgyék problémáit. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a beszédprodukciós zavarok közé az alábbi alcsoportok tartoznak: 1. a dyslalia (magyarul pöszeség), amelynek szintén több megnyilvánulási formája van, 2. a zöngeképzés és a hangszínezet zavarai (pl. orrhangzós beszéd, nyelőcsőbeszéd), 3. pszicholingvisztikai jelenségek (pl. afázia, szelektív mutizmus, az értelmi fogyatékosság hatása a beszédre stb.), 4. az agrammatizmus, illetőleg 5. a beszéd folyamatosságának zavarai. Utóbbiak körét a dadogás, a hadarás, a pattogás és a leppegés adja (Gósy 2005). A tanulmány további része a dadogással és a leppegéssel kíván részletesebben foglalkozni. Ezek a tünetek a beszéd összerendezettségének zavaraira utalnak, amely a ritmus és az ütem felbomlásában nyilvánul meg (Lajos 2009). A dadogás kulcsa sokak szerint a görcs (izomgörcs). Attól függően, hogy a beszédfolyamat mely fázisait érinti, beszélhetünk klónusos, tónusos és tono-klónusos dadogásról. Klónusos dadogáskor az egyén a szavak elején álló hangot, szótagot ismétli, tónusos görcs esetén nem, vagy csak nehezen tudja elkezdeni a beszédet, esetleg görcsösen elnyújtja a kezdő hangot (Gósy 2005; Lajos 2009). A leppegés a közlés szótagjainak hasonló, relatíve hosszú időtartamban kiejtett sorozata (Gósy 2005). 3. Esetismertetés Lovasterápiás keretek között foglalkozunk egy 16 éves dadogó fiúval és egy 8 éves kislánnyal, aki halmozottan sérült, beszédprodukciójának jellemzője a leppegés. A fiú klónusos dadogó: beszédfolyamatát leggyakrabban a szókezdő hangok, hangkapcsolatok ismétlése bontja meg. Kis mértékben tónusos tünetek is jelentkeznek nála: egy-egy tipikus hang kiejtése, egy-egy szó vagy gondolat elkezdése nehézséget jelent számára. 3 éves kora óta dadog. Dadogó tüneteinek megjelenése az óvodába kerüléssel esik egy időbe. Tünetei kisiskolás korában fokozódtak, amikor a család új lakhelyre költözött és a gyermek iskolát váltott. Lovasterápiás keretek között eddig 8 alkalommal találkoztunk. Heti rendszerességgel, 45 perces foglalkozásokon vesz részt. A kislány agyvérzéssel született. A magzatélesztést követően napokig mesterséges oxigénellátásra szorult. Diagnózisa: G8010 Spasticus kétoldali bénulás. Mozgás- és beszédfejlődése megkésett. Beszédprodukciója tartalmilag gyakran inadekvát, fizikai kivitelezését tekintve leppegő. Beszédfeldolgozási képessége az átlagnál gyengébb. Egyensúly- és izomtónus-eloszlási zavarokkal küzd. Eddig 20 alkalommal vett részt lovasterápiás kezelésen, heti 30 perces foglalkozásokon. 4. Hipotézis, módszerek Hipotézisünk szerint a lépő ló által keltett mozgásimpulzusok jótékony hatást gyakorolnak a ló hátán ülő páciens beszédfolyamatainak összerendezésére is.
A lovasterápia neurológiai alapja az a bizonyított tény, mely szerint a ló lépésjármódja a rajta ülő páciens medencéjére áttevődve olyan impulzusokat közvetít, amelyek a gerincoszlopon hullámszerűen végighaladva eljutnak a nyakszirtig, ingerlik az agykérgi központokat (a nyelvi és beszédhálózatban részt vevőket is), és pontosan olyan érzést keltenek, mintha a lovon ülő ember a saját két lábán járna (Katona 2006). Ez az egyetlen olyan terápiás eljárás, amely egyszerre képes valamennyi izomzat átmozgatására és az egész idegrendszer stimulálására. A lépésben haladó ló a hátán ülő páciens izomzatára olyan módon gyakorol hatást, hogy a megfelelő helyeken lazít, másutt megerősít. A lovon ülő helyzet motivál az egyensúlyra, a szimmetrikus ülésre. Lehetővé teszi az abnormális mozgások korrekcióját és a helyes mozgások automatizálását (beleértve a szájmotorikáét is). A lovaglás javítja a keringést, a légzést (mely a hangképzés fontos feltétele) és az anyagcserét. Hatékony lehetőséget biztosít a kognitív funkciók fejlesztésére, a nonverbális és verbális kommunikáció javítására, a motoros és orientációs képességek, az érzelmi állapot, az akarati, cselekvési képességek befolyásolására. A fizikai görcsök feloldása pedig lelki oldódást is eredményez: a lovon ülő ember számára kinyílik a világ, ezáltal ő maga is könnyebben nyit, kezdeményez, ami a beszédfejlesztésben igen nagy segítségére van a terapeutának. Az emberi járás mintájának megfelelő, előrehaladó mozgás a lovon ülőtől tartási és egyensúly-reakciókat kíván. A helyes testtartás kialakulásának következtében a kliens légzése mélyül, ritmusossá válik, a rekeszizom tónusa beáll (Györgypál 2006). A felsőtestnek ez az egészséges, függőleges helyzete a beszéd szempontjából igen fontos. Beszédszerveink így kerülhetnek abba az állapotba, amelyben képesek a differenciált hangadásra. Ilyenkor a gégéből akadálytalanul juthat felfelé a levegő, s beszédszerveink ezt a fajta áramlást emberi hanggá formálják (Fehérné – Sósné 2010) . A lépésben haladó ló percenként kb. 90-110-et lép (Katona 2006), s ezzel folyamatosan stimulálja a rajta ülő kliens vesztibuláris rendszerét. A kutatók ma már vizsgálati eredményekkel támasztják alá azt is, hogy a vesztibuláris ingerléssel az izomtónusra hatva a motoros fejlődés befolyásolható. A motoros és a nyelvi fejlődés között pedig kimutatható az összefüggés (Györgypál 2006a). A vesztibuláris ingerlés például fokozza a központi idegrendszer általános motoros aktivitását, ezáltal a beszéd motoros komponensére is serkentőleg hat. 5. Eredmények A dadogásterápiában először a lépő ló által keltett mozgásimpulzusok relaxációs hatását használjuk ki. A ló által keltett folyamatos, ritmikus mozgás, amit a páciens egész szervezete átél, lazító, relaxáló hatású. A harmonikus, ritmikus mozgásokra pedig az ember központi idegrendszere veleszületett módon ráhangolódik (Büki 2006). A feszes izomcsoportok finoman oldódnak (s a hangszalag sem más, mint egy rugalmas izomszalag). Ebben az ellazult állapotban imaginációs gyakorlatokat végzünk. Az egyik foglalkozáson arra kértük a pácienst, „varázsolja” el a dadogását, adhat neki bármiféle entitást. Az imagináció csukott szemmel, lépés közben történt. A kliens ez esetben a lóra projektálta saját problémáját. A lovasterápiában a ló valóban egyfajta tükör-szerepet tölt be, illetőleg gyakori projekciós felület, melynek eredményei jól használhatók a gyógyításban. Jelen esetben a kliens lehetőséget kapott arra, hogy egyrészt dadogásáról más megközelítésben, szimbolikusan beszélgessünk, valamint ezt a számára érzékeny, bosszantó tünetet kedvesebbé, elfogadhatóbbá, akár szerethetővé is tegyük. Utóbbi impulzusnak a kliens spontán módon, önként teret is adott: a ló átölelése formájában. Ezzel a gesztussal szimbolikusan átölelte, szeretettel elfogadta saját dadogását, mint hozzá tartozót. A gyógyulás első lépése mindig a beismerés, az önelfogadás. Annak azonosítása, hogy problémánk van, amin változtatni szeretnénk. Ha ehhez megszületik a hajlandóság, elkezdődhet a terápia. Esetünkben ezen az úton a következő nagy lépést a könnyűügetéssel való ismerkedés jelentette. A ló lépő és ügető
jármódja egyaránt ritmikus, periodikusan ismétlődő mozgásforma. A lépés négyütemű jármód, melynek során a ló a négy lábát egymás után, egyenletes időközönként helyezi a talajra. Az ügetés ezzel szemben kétüteművé válik: az átlós lábpárak mozognak felváltva, egyszerre. Ilyenkor élénkebben mozog a ló, a hátulsó lábakból induló tolóerő a hát lengését aktivizálja. A ló lengő háta ütemesen „dobálja” a rajta ülő klienst felfelé. Amikor a lovas ráhangolódik erre a ritmusra, úgy kerül összhangba a lóval, hogy az egyik ütemre felemelkedik a nyeregben, a másik ütemre pedig visszaül. A könnyűügetéssel való első ismerkedés alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a kliens hasonlóképpen el-elveszíti a megtalált ritmust, éppen úgy, ahogyan a beszédben, amikor beszédének folyamatosságát a dadogó tünetei meg-megszakítják. Néhány ritmustalan mozdulat után vissza-visszatalált a ló által diktált ütemhez, majd újra ki-kiesett belőle. Ez az élmény szemléletes párhuzamot mutat dadogásával, ugyanakkor jó alapot ad a terápiához: reményeink szerint ahogyan idő előrehaladtával egyre jobban sikerül majd ráhangolódnia a ló mozgására, azzal párhuzamosan megélheti beszédprodukciójának harmonizálódását is. Másik kliensünkkel, a 8 éves kislánnyal csak lépésben, vezetett lovon dolgozunk. Első lóra ülésekor a legszembetűnőbb gyenge egyensúlya volt. Bal oldalra csúszott le a lóról, egyensúly-kibillenését nem észlelte, magától nem tudta korrigálni, segítséggel is nehezen. Ez a jelenség a 3. foglalkozástól kezdett megváltozni, amikor figyelmeztetésre már önállóan javította ülését. Az 5. foglalkozás óta tökéletes egyensúlyban, abszolút középre igazított testhelyzetben ül a lovon. Néhány alkalom után bátran elengedte mindkét kezével a voltizsheveder kapaszkodóit. Háta szépen felegyenesedik, tartása mintaértékű. Beszédprodukciójára kezdetben tartósan jellemző volt a leppegés. A lovasterápiás gyakorlatok végzése során azonban megfigyelhettük, hogy a ló élénkebb ütemű lépése, illetve mozgásos jellegű feladatok elvégzése után a kislány beszédprodukciója folyamatossá válik. A 11. foglalkozás óta szinte egyáltalán nem jelentkezik leppegő beszéde a lovasterápia alatt, a 19. foglalkozáson pedig arról számolt be az édesanyja, hogy ezt a pozitív fordulatot az otthoni kommunikációban is észrevették. Beszédfeldolgozási teljesítményét a GMP-tesztcsomag egyes altesztjeivel mértem meg, kb. három hónap különbséggel. Teljesítménye ezen a téren is egyértelmű fejlődést mutatott: 2014. június 22. Eredmények GMP 6 – Természetes 20% mondatok azonosítása GMP 7 – Vizuális észlelés 50% (szájról olvasás) GMP 16 – Mondatértés 0% GMP 12 – Szövegértés 30%
2014. szeptember 14. Eredmények 70% 66,66% 100% 40%
6. Következtetések Meglátásunk szerint a ló által keltett mozgásos stimuláció a lovon ülő kliens finommotorikus teljesítményére is jótékony hatást gyakorol. Ezek közé tartozik a beszédprodukció is, mint az ember egyik legkifinomultabb mozgásformája. Dadogó és leppegő kliensünk beszédét a lovasterápiás foglalkozások jelentős mértékben harmonizálták. Irodalom Büki György dr. 2006. A hippoterápia neurofiziológiai alapjai. In: Györgypál Zoltánné (szerk.) Hippoterápia. Unicornis Egészségforrás Alapítvány. Balogunyom. 36-62. Fehérné Kovács Zsuzsa – Sósné Pintye Mária 2010. Játsszunk beszédet! Sanoma. Budapest.
Fent Zoltán 2007. A hallószerv, a hallás folyamata, zavarok. In: Gósy Mária (szerk.) Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt. Budapest. 44-57. Gósy Mária 2004. Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó. Budapest. Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó. Budapest. Györgypál Zoltánné (szerk.) 2006. Hippoterápia. Unicornis Egészségforrás Alapítvány. Balogunyom. Györgypál Zoltánné .2006a. A hippoterápia. In: Györgypál Zoltánné (szerk.) Hippoterápia. Unicornis Egészségforrás Alapítvány. Balogunyom. 14-18. Katona Enikő 2006. A ló mozgásának elemzése, hatása a páciensre. In: Györgypál Zoltánné (szerk.) Hippoterápia. Unicornis Egészségforrás Alapítvány. Balogunyom. 28-35. Lajos Péter 2009. Dadogásról mindenkinek. Pont Kiadó. Budapest.
