Generáció dominó, avagy a magyar nyugdíjcsapda készen áll!
Kiknek szól ez a könyv? Ez a könyv azoknak az embereknek íródott, akik eldöntötték, hogy kezükbe veszik a jövőjüket pénzügyi szempontból is, és elhatározták, hogy nem szeretnék, ha az éppen aktuális kormány döntéseitől függene a család anyagi jóléte. Azoknak szól, akik tudják, hogy nem bízhatnak másban csak magukban és tudják, látják, vagy legalábbis sejtik….VALAMIT TENNI KELL! Kiknek NEM szól ez a könyv? NEM szól azoknak az embereknek, akik világ életükben elzárkóztak minden olyan dologtól, amely előre vinné az életüket. Ők csak élnek a mának, nem gondolva a holnapra. Várnak, csak várnak, hogy holnap majd jobb lesz, és egyébként is majd valaki, valamikor úgy is megoldja az én problémámat, feladatomat… Miért nekik szól ez a könyv? Azért azoknak írok, akik eldöntötték, hogy cselekedniük kell, mert ők azok, akik értik, hogy maga a bevétel nem elég. A kemény munkáért kapott fizetés csak a beugró a biztos anyagi jövő felé. Ami a stabil anyagi jövőhöz kell az ennél sokkal több. A sikerhez változás kell. A Gondolkozás, a szokásaink, a komfortzónánk megváltoztatása. Ezek nem könnyű dolgok. Sokkal könnyebb egy bevásárlóközpontban elkölteni a fizetésünket. Ezért ezek a változtatások nem is népszerűek! Nem akarok senkit sem azzal bíztatni, hogy vidám témát fogok érinteni, de őszinte lesz, és a valós jövőt fogom feltárni. Azt a jövőt, ami mindenkire vár. Akár tetszik akár nem.
–
,
2
1. fejezet
Az életpálya Születésünktől kezdve három nagy szakaszra osztjuk fel pénzügyi szempontból az életünket, mely korszakok egészen a földi létünk legvégéig tartanak. Életünk első szakaszában gyermekként eltartanak bennünket a szüleink, így tulajdonképpen nincsen más dolgunk, mint megtanulni azokat a még nem is annyira pénzügyi, mint pénzkezelési szokásokat, amelyeket szüleink tanítanak nekünk, ha tanítanak. Rengeteg szülővel beszélgettem az elmúlt időszakban és egytől egyik állítják, hogy sem az ovikban, sem az általános iskolákban nem kapnak a gyermekeik semmilyen pénzügyi kultúrát. Egy kedves ismerősöm gyermekének kellett bevinniük 1.000 forintot. Majd a kis osztály kiment a piacra és bevásárolt mindenki saját maga, amit akart. Amint megérkeztek az iskolába együtt közösen megnézték, hogy kinek, hogyan sikerült beosztania a kis pénzét és a vásárolt élelmiszerekből főztek valami ételt. Én nem mondom, hogy ez a csúcs, de legalább a törekvés meg van és ez mindenképpen becsülendő. Tehát elengedhetetlen nekünk szülőknek megismertetnünk gyermekeinket a pénzzel és a vele való bánásmóddal.
Gyermeki kor
Felnőtt (aktívan kereső) évek
Nyugdíjas évek
Felnőtt éveinkbe lépve megkezdődik az pénzkeresés és a tőkefelhalmozás időszaka. Életünk meghatározó korszakába lépve felelős és igen fontos döntéseket kell meghoznunk. Az én korosztályom (1978) még elmondhatja magáról, hogy nem feltétlenül kell támogatnia a szüleit, mert a jelenlegi nyugellátás mértéke, ha bár nem kimagasló, de megfelelő mértékű szüleink számára. Tehát jobb esetben a mi korosztályunkat még nem terheli a kétoldalú eltartási (kötelezettség). Így ennek tudatában nincsen más dolgunk, mint a magunk és a gyermekeink jövőjére koncentrálni.
–
,
3
2. fejezet Generáció dominó A józanész azt diktálná, hogy a gyermekeink az elsők. Számukra kell megteremteni a biztos anyagi jövőt a tanulmányaik érdekében. Viszont a realitás más! Mindenki, aki repült akár csak egyszer is, az pontosan tudja, hogy mit mondanak a légi kísérők. – Abban az esetben, ha lenyílnak, az oxigén maszkok mindenki igyekezzen saját magára feltenni azt, hogy utána tudjon segíteni a mellette ülőnek. – Miért van ez? Mert ha mi segítségnyújtás közben elájulunk, akkor nem tudunk segíteni senkinek sem és végzetes katasztrófa következhet be. A tőkefelhalmozás esetében pont ugyanígy kell eljárnunk. Addig, ameddig a saját anyagi h elyzetünk nincsen megfelelően rendezve, nem gondolhatunk másra, mert időközben akár bele is rokkanhatunk a segítségnyújtásba. Mindenki ismeri az érzést… – Most melyik kezembe harapjak – Jobb esetben 10-15 esztendő alatt megfelelő tőkét lehet felhalmozni egy biztonságos életvitelhez, hogy utána gyermekünk támogatására összpontosíthassunk. Itt meg kell jegyeznem, hogy fontos az időzítés. Jobb minél hamarabb, de sosem késő, mert jobb később, mint soha! Abban az esetben, ha a fent leírtak szerint járunk el, akkor nem kell generáció dominóról beszélnünk. Viszont abban az esetben, ha ez nem történik meg, akkor komoly gondot okozhatunk az utódaink számára. Miért is? Nézzünk meg egy egyszerű családmodellt, amelyben nem takarékoskodtunk és már nyugdíjas korban vagyunk.
Unoka
Gyermekünk Eltartja a gyermekét
Ön Eltartja Önt
Mire nem marad fedezete ez idő alatt, amikor az aktív keresőkorszakában van a gyermeke? Felhalmozni azt a tőkét, amelyre az időskori megélhetéshez szüksége lesz. Nem tudom megfelelő mértékben kihangsúlyozni, hogy most mekkora a felelősség rajtunk. Rajtunk tehát mindenkin, aki 1960-ban vagy utána született. S mivel nem lesz lehetősége gyermekünknek felhalmoznia a megfelelő tőkét, pont abba a helyzetbe kényszerül az aktív korszakába bel enövő unoka, mint amibe gyermekünk volt. S ez a generáció dominó dől, dől generációkon keresztül, egészen addig, ameddig nem születik egy, olyan utód, aki a kétirányú finanszírozás mellett megteheti a magas fizetéséből adódóan, hogy öngondoskodással biztosítsa az időskori megélhetését ezzel levéve a terhet a család még meg nem született tagjairól. Nem véletlen a szlogenem….
A mi felelősségünk is!
–
,
4
3. fejezet Most, hogy már tisztában vannak azzal, hogy a jelenben hozott döntéseink mekkora hatással lesznek a szeretteink jövőjére, rátérhetünk a könyv fő témakörére. Még mindig vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy az állam majd finanszírozza időskori megélhetésüket. Azt kell mondanom, hogy az elvárás jogos. Hiszen a munkabérünkből folyamatosan vonják erre a célra a járulékokat. Viszont azt is tudni kell, hogy fizikailag nem lesz rá ké pes a rendszer. Nézzük meg, hogyan is néz ki a felosztó kirovó rendszer és mi a csapda első fele.
Az ábrán jól látható, hogy amit elvonnak tőlünk járulék formájában, abból a mostani nyugellátásban lévő emberek nyugdíját finanszírozza a rendszer. Bár azt hisszük, hogy tartalékot képzünk hosszú évek során, de valójában ez a rendszer nem képez tartalékot számunkra. Jogosan gondolhatjuk, hogy minden rendben, akkor majd a későbbi generáció pedig fizeti az enyémet. Amennyiben nem változik a rendszer abban az esetben ez az elképzelés helytálló lehetne, ha az állam nem vonta volna ki magát a nyugellátás biztosításának a kötelezettsége alól. Továbbá jelen esetben azt vállalja az állam, hogy a befolyó járulékokból, nyugellátásban részesíti az arra jogosultakat. S em százalékos, sem összegszerű garanciát nem biztosít számunkra a rendszer. Ez azért vészjósló, mert nagyon figyelembe kell vennünk a népesedési (demográfiai) mutatókat ahhoz, hogy tisztába lehessünk nyugellátásunk körülbelüli nagyságrendjével. A következő oldalon megtekintheti, hogy hogyan is néz ki jelenleg az Alkotmányunk és mit is garantál és mit (CSAK) segít elő!
–
,
5
Magyarország Alkotmánya XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja. Jó látható, hogy nem garantál a rendszer semmit. Ennél már csak az a nagyobb baj, hogy erre az állam nem hívja fel megfelelőképpen a figyelmet. Későbbiekben bemutatom azokat a meghatározó intézkedéseket, amelyek egyértelművé teszik, hogy az állam is belátta – nem tudja megfelelően finanszírozni az időskori nyugellátást. Az ok nagyon egyszerű és rögtön a következő ábrán szemléltetem is, hogy miért.
–
,
6
3. fejezet A fenti ábrán jól látható, hogy drasztikusan meg fog nőni az eltartottak száma, és ezzel ellentétesen sokkal kevesebb lesz az eltartók száma. Ha itt visszaugrunk arra a pontra, hogy az éppen aktívan kereső társadalom nyugdíjjárulékából fogja biztosítani számunkra a rendszer a nyugellátást, akkor ez az a pont, ahol elkezdjük felismerni az ügy komolyságát. Nézzük meg együtt, hogy ez a drasztikus változás, hogyan változtatja meg a nyugellátást.
Helyettesítési ráta (utolsó munkabér/első nyugdíj)
2015
80%
2029
50%
2041
30%
A helyettesítési ráta azt mutatja meg, hogy az utolsó éves nettó átlagkeresetünkhöz képest hány százalékára számíthatunk nyugdíjként. A dátumok pedig a nyugdíjba vonulás időpontját jelzik.
Ezt a helyzetet ismerte fel az állam, s pont úgy, mint a másik kettő finanszírozni képtelen területből (oktatás, egészségügy) igen jelentős mértékben kezdi vagy már ki is vonta magát. Ebben az esetben azt kell mérlegelnünk, hogy hosszú évek alatt felépített életszínvonalunkat szeretnénk e, továbbra is fenntartani vagy hajlandóak vagyunk megalkudni az élettel, és szépen sorban lemondani mindarról, amit egyszer már elértünk. Érdemes megnézni, azokat az idős embereket, akik nem tudtak tartalékot képezni, hogyan alakul az időskoruk. Először lemondanak a hobbijaikról az utazásokról és egyre inkább próbálják összehúzni a gatyamadzagot. S amikor még ez sem elég, először eladják az autóikat. S miután felélték az abból befolyó bevételeiket, egy csodálatosan szép kertes házból beköltöznek egy belvárosi 1-2 szobás ingatlanba. Ugye mennyire elszomorító? Viszont ő nekik, még volt mihez nyúlniuk, hogy ne kelljen méltatlanul leélni az életüket. Manapság már ingatlanhoz jutni sem könnyű, amelyet a későbbiekben majd kisebbre cserélhetnénk.
–
,
7
4. fejezet Megmutatom önnek, hogy mely az a három intézkedés, amelyekkel lényegében elismeri az állam, hogy nem tudja megfelelő minőségben fenntartani a nyugellátás rendszerét. Az első olyan intézkedést már megmutattam önnek, ez volt az Alkotmányunk XlX. cikkelyének a módosítása, de elevenítsük fel megint, és nézzük meg a többi intézkedést is. 1) Magyarország Alkotmánya XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
2) Magyarország Alkotmánya XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. 3) 1995. évi CXVII. tv. a személyi jövedelemadóról 3.§ 93. „Nyugdíjbiztosítás az olyan életbiztosítás, ahol a biztosított halála, vagy a nyugdíjszolgáltatásra való jogosultság megszerzése, vagy az egészségi állapot legalább 40%-os mértéket elérő károsodása, illetve a biztosító elérési szolgáltatása a szerződés létrejöttekor érvényes öregségi nyugdíjkorhatár biztosított általi betöltése, ha a szerződéskötéstől a teljesítésig legalább 10 év eltelik.” Kivéve a biztosított halálát, a rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátásra való jogosultság bekövetkezését, valamint ha a biztosító teljesítése nem csökkenő összegű járadékszolgáltatás és a járadékszolgáltatást a folyósítás megkezdésétől számított 10. év végéig biztosított. A magánsze mély által 2014. január 1-jét követően kötött nyugdíjbiztosításokra a törvény bevezeti az éves díj 20%-ával megegyező összegű adójóváírást a szerződő nyugdíjbiztosítási számlájára, maximum évi 130 ezer Ft összegben (a szerződés ideális éves díja ezért ebből a szempontból 650 ezer Ft, mert ennek a 20%-a éppen 130 ezer Ft). Az adójóváírás a szerződő nyugdíjcélú megtakarítását növeli (más célra nem használható fel). –
,
8
5. fejezet Összefoglalva az előbb olvasottakat, elmondhatjuk, hogy a nyugdíjcsapda készen áll! Az állam folyamatosan azt kommunikálja felénk, hogy megoldják ezt a problémát, ám valójában azon munkálkodnak, hogy kivonják magukat azokról a területekről, amelyeket nem tudnak finanszírozni, köztük az időskori ellátás is, amely több generációs anyagi problémát eredményezhet a családoknál. Persze lehet állni ölbe tett kézzel és várni, hogy majd történik valami, de azt is megmutattam, hogy nem fog. Ma 1.000.000 gyermeknek kellene megs zületnie és 10 éven belül munkába állni, hogy ne következzen be a nyugdíj cunami. Erre pedig nincsen esély. Meg kell érteni, hogy senki, de senki nem állíthatja meg ezt a generáció dominót, mint az éppen aktívan kereső korosztály. Mindegy, hogy mibe, de rendszeresen tegyünk félre a jövő érdekében. Természetesen amennyiben dunyhát választjuk, akkor nem számíthatunk másra, mint a dunyha kamatra, azt pedig biztosan ismerik. Ám még mindig jobb, mint ha valamelyik szupermarket kasszájánál „felejtenénk ott”! Viszont ami ennél is fontosabb az elhatározás! Elhatározás, hogy teszek a magam, és a családom jövőjéért! Amennyiben a döntés megszületett, rengeteg lehetőséggel találkozunk a pénzügyi szektorban, amely alkalmas lehet megtakarítási célra. Én magam azt javaslom, hogy mindenképpen forduljon független tanácsadó ismerőséhez, rokonához ezzel a kérdéssel kapcsolatba. Amennyiben nincsen az ismeretségi körében szakember, akkor mi hálásak leszünk, hogy ha minket tisztel meg a bizalmával…. Ne feledje! Jobb később, mint soha, mert a mi felelősségünk is!
Személyes találkozásunkig baráti üdvözlettel:
Schopper Gábor Budapest, 2015 március
Ui: Amennyiben kapcsolatba lépne velem, akkor azt ezen a linken keresztül megteheti.
–
,
9
