GÁRDONYI APJA ÉS A ZIEGLER CSALÁD SOPRONBAN ÉS NEMESKÉREN

GÁRDONYI APJA ÉS A ZIEGLER CSALÁD SOPRONBAN ÉS NEMESKÉREN. AZ EVANGÉLIKUS ZIEGLEREK ÉS GÁRDONYI VALLÁSOS LELKÜLETE.

ÚJABB ADATOK NEMESKÉR TÖRTÉNETÉHEZ É S GÁRDONYI ÉLETÉHEZ.

ÍRTA:

Dr. PAYR S Á N D O R .

SOPRON. NYOMATOTT SZÉKELY ÉS TÁRSA

1934.

KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.

GÁRDONYI APJA És A ZIEGLER CSALÁD SOPRONBAN ÉS NEMESKÉREN. AZ EVANGÉLIKUS ZIEGLEREK ÉS GÁRDONYI VALLÁSOS LELKÜLETE.

ÚJABB ADATOK NEMESKÉR TÖRTÉNETÉHEZ É S GÁRDONYI ÉLETÉHEZ.

ÍRTA:

Dr. PAYR S Á N D O R .

SOPRON. NYOMATOTT SZÉKELY ÉS TÁRSA

1934.

KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.

A n e m e s k é r i artikuláris evangélikus e g y h á z k ö z s é g törté­ netében*) kellő figyelemmel emlékeztem meg az egyes kor­ szakokban s z e r e p l ő nevezetesebb c s a l á d o k r ó l is. Kínosan lepett meg tehát, hogy csak művemnek k i n y o m a t á s a után értesültem a két n e m z e d é k e n át N e m e s k é r e n lakott Ziegler c s a l á d r ó l : G á r d o n y i apjáról, nagyapjáról é s két nagybátyjáról. A költőnek négy nagyobb életrajzát is átolvastam annak idején, de egyik sem említi csak egy s z ó v a l sem N e m e s k é r nevét. A z életírók, úgy látszik, nem o l v a s t á k G á r d o n y i n a k „ G y e r m e k k o r i E m l é k e z é s e k " című tárcacikkeit, melyek 1903. B r ó d y S á n d o r „ J ö v e n d ő " című folyóiratában jelentek meg. I t t G á r d o n y i maga említi, hogy atyja, Ziegler S á n d o r N e m e s k é r e n született. S a z ó t a , hogy a titok kipattant, a nemeskéri ö r e g e k is v i s s z a e m l é k e z n e k a Ziegler c s a l á d r a , a „ l a k a t o s F r a n c i " apjára, anyjára é s testvéreire. Tudják, hol állott a kis rozzant c s a l á d i h á z u k s hogyan lett ebből a nagyapa halála után z s i n a g ó g a . G ő c z e Gyula n e m e s k é r i lelkész úr pedig s z í v e s volt az anya­ könyvi kivonatokat és más adatokat is közölni. De é r d e k e s feljegyzéseket találtam a soproni, több sopronmegyei, a g y ő r i é s vasmegyei a n y a k ö n y v e k b e n is. így G á r d o n y i c s a l á d ­ történetét jóval messzebbre vihetem vissza, mint az eddigi életrajzok. Oly k é r d é s e k r e akarok felelni, melyek eddig függőben maradtak. Miként lett a német c s a l á d m a g y a r r á ? Miként lett a b u z g ó evang. ő s ö k költő i v a d é k a római katholikus ? Micsoda szerepe volt N e m e s k é r n e k a Ziegler c s a l á d t ö r t é n e t é b e n ? Az evang. apa m i l y e n nyomokat hagyott költő fiának gondolat­ világában ? Hogyan indult k i az elkeresztelt római katholikus tanító írói p á l y á j a a győri református p a p l a k b ó l ? A fényes p á l y a f u t á s n a k mily keveset igérő volt a kezdete ! Ez utóbbinak G y ő r ö t t magam is szemtanuja voltam. N e m e s k é r r ő l egyháztörténeti munkát írtam. Tehát itt is érintenem kell a Zieglerek v a l l á s á t é s G á r d o n y i n a k az e g y h á z ­ felekezetekhez v a l ó viszonyát, amelyre nézve művei sok jellemző adatot szolgáltatnak. ) Sopron

1932. S z é k e l y és T á r s a . 208 lap 12 k é p p e l .

Gárdonyi, a kezdő hírlapíró Győrött. G á r d o n y i pályafutását ifjúkoromtól fogva figyelem,nel kisér­ tem, mert nagy meglepetéseket, a keveset ígérő szerény kezdet után fényes sikereket rejtett m a g á b a n . Első v e r g ő d é s e i n e k mint k o r t á r s a én is szemtanuja voltam. A k k o r volt ő k e z d ő hírlapíró G y ő r ö t t (1885—88), m i k o r én is ott mint káplán é s titkár kezdtem p á l y á m a t Karsay S á n d o r evang. püspök oldalán. Pereszlényi J á n o s győri református lelkész, G á r d o n y i első p a t r ó n u s a é s ennek Gyula fia, ügyvédjelölt, G á r d o n y i barátja é s m u n k a t á r s a , aki éveken át mellettem ült a p á p a i kollégium padjain, áldott emlékű jó barátaim voltak. T ö b b s z ö r voltam l á t o g a t ó b a n náluk abban a költői rendet s u g á r z ó nagy tanácsteremben, amelynek egyik s a r k á b a n Pereszlényi lelkész a nyári v e n d é g e k á g y á t engedte át G á r d o n y i n a k , hogy s z á l l á s a legyen, s d o l g o z ó s z o b á n a k h a s z n á l h a s s a az e g é s z nagy helyiséget is. V a l a h á n y s z o r az utcán vagy a hittani órákon találkoztunk, s z ó b a került a vékony dongájú, de nagyratörő fiatal tanító is, k i a bizonytalanért hagyta el állását. T ö b b m á s győri barátom is érdeklődött iránta s beszélgettünk róla. G á r d o n y i győri éveit, amint ezt már S z á v a y Gyula is felpanaszolta, a lexikonok és az életírók rendszerint kihagyják, nem ismerik. Ez pedig nagy hálátlanság Győr v á r o s a s különösen a lelkes buzgó református pap iránt, k i a 22 é v e s dabronyi r. kath. tanítót az új p á l y a kezdetén h á z á b a fogadta é s a s z t a l á h o z ültette. A költő életében nagy jelentőségű volt ez a három e s z t e n d ő . I t t volt k e z d ő újságíró, itt próbálgatta szárnyait. De az első kísérletek bizony gyengén sikerültek. Maga G á r d o n y i is bevallja : „ K ö v e k alatt nőtt fű vagyok, sok idő kellett, míg k i tudtam bújni a levegőre." Móra Ferenc é s Szabolcska L á s z l ó szerint is: „ A l u d t benne az erő, mint csiszo­ latlan rubintban a fény." É s így ítéli meg K é k y Lajos i s : „ M ű v é s z e t e m e g k a p ó képét nyújtja a csekélyértékű kezdetből magasba s z ö k k e n ő haladásnak."*) S z á v a y Gyula, a szegedi árvíz által kiöntött győri j o g á s z , akinek szintén Pereszlényi volt kezdetben az egyik p a t r ó n u s a , 1882 óta szerkesztette Győrött a „ G a r a b o n c i á s D i á k " című élclapot. Fiatalok voltak a munkatársak, köztük A n t a l G é z a p á p a i diák, a későbbi p ü s p ö k és Csatkai Ignác győri diák, a k é s ő b b i jeles soproni orvos. Gárdonyi is mint fiatal falusi tanító ide küldözgetett be cikkeket. Csatkai dr. írta k é s ő b b e z e k r ő l : mikor a dabronyi tanító „Szellemi szalámi szeletek" című írásait beküldte, „ a z ilyenekre edzett s z e r k e s z t ő s é g mégis elszörnyedt s m é g a p a p í r k o s á r sem hitte volna, hogy a beledobott borzal­ mak írója valaha kiváló költő lesz."**) M i is, fiatal papok é s *) Szabolcska L . G á r d o n y i G . élete, T e m e s v á r 1925. K é k y L . G á r d o n y i G é z a , Bpest 1926. **) Amikor G á r d o n y i G . és Csatkai dr. együtt c s i n á l t á k a G a r a b o n c i á s D i á k o t . „ S o p r o n v á r m e g y e " 1922. nov. 4.

tanítók, G á r d o n y i jó barátai, k i k a konventház udvarán vagy Isó Vince l e l k é s z l a k á s á n (ki a lapokat járatta) a k e z d ő újság­ író cikkeit olvastuk, őszintén s a j n á l t u k : m i l y kár volt e fiatal kollegának a tanítóságot elhagyni. Cikkei, élcei felette laposak, v i z e n y ő s e k voltak. Nem a s z e l l e m e s s é g e , hanem az ü r e s s é g e é s ízléstelensége indított sajnálkozó m o s o l y g á s r a . Ha valaki nekünk akkor azt jósolja, hogy G á r d o n y i pedig valaha tagja lesz az A k a d é m i á n a k , a főváros szobrot állít neki é s irodalmi t á r s a ­ s á g o t neveznek róla, azt kegyetlen gúnynak vettük volna. Míg G y ő r ö t t káplánkodtam, valami „Divatgróf" vagy i l y e n ­ féle színművét is előadatta Somogyi K á r o l y direktor. De a b u k á s teljes volt. M é g S z á v a y főszerkesztő j ó b a r á t is csak ennyit írt a l a p j á b a : „ T e g n a p G á r d o n y i d a r a b j á t a d t á k elő a színházban. Nem szólunk róla." S m á s n a p egy ünnepi k ö z e b é d e n találkozván S z á v a y v a l , bizony éles, c s í p ő s , lesújtó ítéletet mondott róla. Nekem ugyanakkor valami kis bókot mondott, mert a G a r a b o n c i á s s z á m á r a fiatal fejjel álnéven én is elkövettem két p a r ó d i á t : Szunnyadit a rezes orrú kárpitost é s a K á p l á n búcsúját (midőn a d ü l e d e z ő k á p l á n s z o b á b ó l mint már megválasztott lelkészt, kilakoltatott a hatóság). Mindkettő megjelent. Gárdonyi a győri S a r u k ö z b e n S z á v a y t is r á b e s z é l t e , hogy d r á m á t írjanak. A győri emléktábla leleplezésekor erről így emlékezett S z á v a y : „ 0 a Divatgróf című megnevezhetlen válfajú drámát, én a Bosporus című bohózatot írtam. A z e l ő a d á s o n a neveletlen k ö z ö n s é g megfordította az irodalmi jellegeket, a d r á m á t kikacagta, a bohózatott t r a g é d i á v á tette". R á b e l L á s z l ó , akkori fiatal győri j o g á s z é s hírlapíró, (most ny. á r v a s z é k i elnök Sopronban), G á r d o n y i é s S z á v a y jóbarátja, a Divatgróf b u k á s á r ó l többet is tud. G á r d o n y i t a barátai szín­ m ű v é n e k e l ő a d á s a után egy d í s z e s Íróasztali készlettel a k a r t á k megtisztelni. R á b e l gyűjtötte erre a pénzt. Ü g y volt, hogy színház után majd a V i g a d ó termében gyűlnek ö s s z e , ott adják át é s k ö z ö s v a c s o r á n ott üdvözlik. M e g l e p ő volt már, hogy a szín­ házban az újdonságra igen c s e k é l y s z á m m a l jött el a k ö z ö n s é g . A színműben jóformán semmi cselekmény sem volt s G á r d o n y i ezt a hiányt a rossz viccek á r a d a t á v a l akarta pótolni. Az e g é s z darab oly üres, szellemtelen é s ízléstelen volt, hogy a s z e r z ő legjobb barátai sem mertek tapsolni. A z i g a z s á g ereje nem engedte. V á r t a k , de a többi felvonás sem volt különb. A teljes b u k á s t látva, nem várták be a darab végét, hanem mene­ külni kezdtek. így tett G á r d o n y i is, k i a színfalak mögött egyetlen jó fekete kabátjában várta a kihívásokat. T á v o z á s közben a folyosón találkozott R á b e l L á s z l ó v a l s k e s e r ű e n csak annyit m o n d o t t : „ N o bizony egyszer legalább kitapsolhattatok volna". A z ünneplés <\ V i g a d ó b a n teljesen elmaradt. Ma sem t u d n i h o v á lett a s z e r z ő n e k szánt íróasztali készlet. Szószerint igaz tehát, amit S z á v a y az emléktábla leleplezésekor m o n d o t t : „ Ú g y megbuktunk, hogy a szerzői aranytollféle díszajándékot nem merték kézbesíteni s a k ö z v a c s o r a elől el kellett szöknünk, mint

ezt én már külön műben meg is írtam. Persze az ellenlapok s a t ö b b i . " R á b e l szerint S z á v a y a hírlapjában a heti műsorról b e s z á m o l v a csak ezt í r t a : „Péntek, Gárdonyitól a Divatgróf — Spongya!" Divatos volt akkor egy pesti Millöcker-féle operett­ ből á t v e t t ez a m o n d á s : „ S p o n g y á t r á ! " G á r d o n y i azonban a bukott darabját jónak tartotta s az ellenlap (Győri Közlöny) bírálóját a G a r a b o n c i á s Diákban erősen ledorongolta. R á b e l n e k G á r d o n y i a győri első munkáit (Szerelmes tör­ ténetek 1886. A s z é p s é g titkai, Cyprian, A szerelem t i t k a i 1888), mint dedikált példányokat adta emlékül. A z elsőt d í s z k ö t é s ­ ben a r a n y v á g á s s a l ezzel a b e j e g y z é s s e l : „ K e d v e s b a r á t o m n a k é s í r ó t á r s a m n a k R. L . úrnak szíves emlékül, G y ő r , 1888. febr. 5. G á r d o n y i . " Cyprian című regényét pedig ezzel: Tek. R á b e l L á s z l ó úrnak, a fenkölt szellemű ifjú poétának — G á r d o n y i . " R á b e l akkor elismert jó verseket írt a győri lapokba. R á b e l birtokában megvan S z á v a y fentebbi vígjátéka, a „ B o s p o r u s " is (Győr 1888.) dedikált példányban, ami ma nagy k ö n y v r i t k a s á g . R á b e l szerint is Gárdonyi G y ő r ö t t igen félénk, s z ö g l e t e s , begombolkozott é s szófukar hírlapíró volt. Csak S z á v a y t tegezte, a többi m u n k a t á r s á t megurazta. T a l á n azt várta csupa s z e r é n y ­ ségből, hogy a fiatal j o g á s z urak szólítsák fel őt a te-pohárra. Eletéről, családjáról, viselt dolgairól soha egy s z ó t sem szólt. Pedig néha e g é s z éjjel együtt mulattak. G á r d o n y i keveset ivott, de ö r ö k k é pipa volt a szájában. H á z a s s á g á r ó l a b a r á t a i n a k sem szólt. Ezek másoktól hallották. Egyszer csak az utcán látták egy nővel. De ekkor sem vele és mellette ment, hanem egy k i s s é h á t r á b b oldalvást. Bizony félszeg embernek tartották. B a r á t a i t azért m e g b e c s ü l t e . R á b e l n e k „ A z én falum" köteteit é v e k múlva 1913. küldte meg. Egyszer a v a s ú t o n találkozván vele, G á r d o n y i esdve kérte a barátját, hogy a „ S z e r e l m e s történetek" győri kötetét adja neki vissza, inkább két más díszkötetet küld helyette. B ú c s ú z á s k o r is újra kérte é s szívérekötötte. De R á b e l ­ nek épen ezek az ifjúkori emlékek voltak kedvesek, melyek ma m á r nagy ritkaságok.*) G á r d o n y i maga is később igen k e v é s r e b e c s ü l t e a győri írásait, sőt s z é g y e n k e z e t t miattok, megtagadta őket. S z á v a y t egyenesen felkérte, hogy ahol ilyen k e z ü k b e akad, azt semmi­ sítsék meg. H a s o n l ó kérést intézett másik győri jó b a r á t j á h o z , Benedek Vincéhez, a későbbi igazgatóhoz is, aki sokszor segí­ tett neki s z e r é n y l a k á s á n a korrektúrák o l v a s á s á b a n . Kalma István é s Könczöl L á s z l ó református tanítók is jó b a r á t a i é s m u n k a t á r s a i voltak. Győrött is nagyon ragaszkodott k a r t á s a i h o z , a tanítókhoz. Ezeknek bizalmasan már ekkor elmondta, hogy az ő apja is evangélikus volt, de Somogyban h á z a s s á g k ö t é s e k o r reverzálist csikartak k i tőle s így lett ő r. katholikus. B a r á t a i közül Benedek i g a z g a t ó is még él. ő indítványozta, hogy győri l a k ó h á z á t emléktáblával jelöljék meg, amit a G y ő r i A l t a l á n o s *) R á b e l L . ny. á r v a s z é k i e l n ö k szives k ö z l é s e i .

Tanítóegyesület 1927. nov. 12. fényes emlékünnepéllyel valósí­ tott meg. A z egyik ünnepi b e s z é d e t S z á v a y Gyula mondta ked­ ves közvetlenséggel, az ifjúkori emlékek élénk, s z í n e s felújítá­ sával. A másik b e s z é d e t pedig a még szintén élő kortárs és jóbarát, Újlaki G é z a , áll. elemi iskolai i g a z g a t ó . G á r d o n y i n e v é ­ ről ma már utcát é s iskolát neveztek el Győrött. A győriek 1907. aug. 17. az o r s z á g o s dalosünnepély é s D o b ó István szob­ rának leleplezésekor Egerben is meglátogatták G á r d o n y i t . Bene­ dek igazgató 1927-ben a Győri Hírlapban hangulatos s z é p tárca­ cikkben emlékezik e r r ő l : „Amikor a láthatatlan ember látható volt." Benedek szerkesztette az emléktábla leleplezése után a tartalmas s z é p emlékfüzetet is. (G. G . emléke, G y ő r 1928).

A kálvinista papi Házban és a szerkesztőségben. A győri jó b a r á t o k s o r á b a n e l s ő helyen áll Pereszlényiek kedves papi h á z a . A z ő érdemük, hogy G á r d o n y i Dabronyból G y ő r b e jöhetett. A lelkész m á s i k fiának, dr. P e r e s z l é n y i Zoltán ny. min. t a n á c s o s n a k birtokában van ma is az a levél, melyet Gárdonyi (ekkor még Zieglernek írta a nevét) 1885. aug, 26. Dabronyból írt az é d e s a t y j á n a k . A b u z g ó Pereszlényi lelkész szerkesztette 1885-ben nemcsak a Dunántúli P r o t e s t á n s K ö z ­ lönyt, hanem a függetlenségi párt „ H a z á n k " című nagy lapját is. Pereszlényi tulajdona volt ekkor a már-már 10.000 forint veszteséggel j á r ó P a n n ó n i a - k ö n y v n y o m d a is. A z utóbbi laphoz ajánlkozott Ziegler G é z a először levélben, azután pedig s z e m é ­ lyesen is. A lelkész fia, Zoltán, mint kis diák jelen volt, mikor Ziegler a paplakon bemutatkozott. Feltűnt neki, hogy atyját főtisztelendő úrnak szólítja. Pereszlényi lapjához fogadta a fiatal tanítót. 1885 ő s z é n G á r d o n y i már a lap s z o k á s o s helyén pub­ likált f ő m u n k a t á r s a volt a H a z á n k n a k . S z á v a y szerint „felleg­ hajtó szürke k ö p ö n y e g b e n g a r a b o n c i á s diákként, csuklyájával mint híres-neves D o n Vigole" jelent meg Győrött. S a jószívű pap és p a p n é , hogy s z á l l á s a é s asztala legyen, magukhoz v e t t é k a peregrinus tanítót. A kálvinista presbiterek nagy t a n á c s t e r m é b e n az egyik sarokban volt az á g y a , a m á s i k sarokban sok k ö n y v és hírlapok régi évfolyamai hevertek költői szép nagy rendben. Ezeket szerette forgatni G á r d o n y i nagy mohósággal. O t t szokott üldögélni é s dolgozni az elnöki nagy k a r o s s z é k b e n . B a l k e z é b e n ö r ö k k é ott a h o s s z ú s z á r ú pipa és keleti nyugalommal pöfékel. A p a p n é fehér függönyein meg is látszott az ö r ö k ö s füstfelhő. Titokban p i p á s kántornak, pipa­ matyóknak is elnevezték, de szerették. Ide járt n y a k á r a Zoltán, az eleven papfiú é s Gyula is a már k é s z j o g á s z , mert a nagy­ terem afféle t á r s a l g ó , s z a l a d g á l ó és j á t s z ó helyiség is volt. Gyula már a lapba is dolgozott. Ide járt be két tanító is, Kalma István és Könczöl L á s z l ó . Ezek értették jól G y u l á v a l , hogy „ T z o m p ó Miháj és T s ő s z r e A d á n y n á s z o k " t u d á k o s é s u r a s k o d ó parasztok nyelvén tréfálkozzanak magok között, amibe azután magasabb

k ó r u s b a n szólalt bele G á r d o n y i is. A győri H a z á n k n a k már G á r d o n y i előtt is volt egy „ S k o r p i ó " című v a s á r n a p i tréfás rovata, amelyben a két tanító i l y parasztias nyelven és helyes­ írással közölte T z o m p ó és T s ö s z r e n á s z o k leveleit é s igen okos elmélkedéseit. G á r d o n y i ezt a rovatot átvitte k é s ő b b a Gara­ bonciás D i á k b a é s ez lett előiskolája G ö r e G á b o r bíró úr könyveinek, amelyekkel a költő hírnevét é s szerencséjét meg­ alapította. T e h á t nem Budapesten, hanem már itt G y ő r ö t t kezdte meg G ö r e G á b o r a n é p s z e r ű és j ö v ö d e l m e s pályafutását.*) P e r e s z l é n y i e k mintegy c s a l á d t a g n a k tekintették G á r d o n y i t . A családfő lelkes magyar hazafi, minden s z é p é r t hevülő, jószívű, nyájas papi ember volt, az ifjúság barátja. Áldott lelkű neje, K o v á c s S e b e s t y é n T e r é z i a pedig külső megjelenése szerint is tekintélyes nagyasszony. B á r nem jó szemmel nézte férjének sok v e s z t e s é g g e l járó s z e r k e s z t ő i és könyvnyomdai vállalkozásait, de azért anyai jó szívvel fogadta asztalához az újságíró jövevényt. Tetszett neki a szelíd, komoly magaviselete. „ H a leányom volna, neki a d n á m " — mondotta egyszer. G é z á n a k szólította és s z á n ­ dékolt h á z a s s á g á r a nézve is jó t a n á c s o k k a l látta el. N é h a kirándultak Pereszlényinek a R á b c a partján épült kuriális h á z á b a é s kétholdnyi kertjébe. V o l t c s a l á d i csónakjuk is, az ú g y n e v e z e t t „ N o é b á r k á j a " s ezen G á r d o n y i t is kivitték a Vencli-kertbe. H á r o m hónapig élt így a papi c s a l á d d a l , azután megnősült. Huszonkét é v e s k o r á b a n M u r a k ö z y J ó z s e f dabronyi p l é b á n o s n a k unokahúgát, Molnár Máriát vette feleségül. Arról is volt s z ó köztük, hogy felesége hozományából megveszi a lapot, vagy társul áll be a n y o m d á b a , de ez elmaradt. Feltűnő, hogy művei­ ben ennek az őt oly melegen fogadó papi c s a l á d n a k emléket nem állított. Pedig szerette, n a g y r a b e c s ü l t e annak tagjait. Midőn a derék p a p n é 1887 nyarán váratlanul korán elhunyt, G á r d o n y i is k ö n n y e z v e állt ott a koporsónál. S midőn Gyula halála után Zoltán már csak egymaga élt a családból, ehhez E g e r b ő l 1907. máj. 2 1 . m e g h a t ó s z é p vigasztaló levelet írt: „ M é l y megillető­ d é s s e l gondolok Kedves Zoltán ö c s é m r e , hogy e g y e d ü l maradt abból a c s a l á d b ó l , amelyet ifjúságomban boldog együttélésben láttam." A költőt k o r a i k e s e r ű c s a l ó d á s érte h á z a s s á g á b a n . N e h é z emlékeket hagyott Győrött, ezért kerülte k é s ő b b e várost, ezért nem írt a győriekről.**) Három évet töltött G á r d o n y i G y ő r b e n , munkája mindig több lett. Ő szerkesztette a „ T a n í t ó b a r á t " folyóiratot é s a „Néptanítók n a p t á r á t " is. Nem mondott búcsút v é g l e g e s e n az i s k o l á n a k sem. 1887-ben Pesten a polgáriskolai t a n á r s á g r a készült, de nem volt elég anyagi ereje és Király Pál tanárral is meg­ gyűlt a baja. S z á v a y t ó l átvette a „ G a r a b a n c i á s D i á k " élclapot *) P e r e s z l é n y i Z. G á r d o n y i G é z a G y ő r b e n . É r t é k e s hosszabb t a n u l m á n y . K é z i r a t . Bpest 1930. **) L á s d dr. P e r e s z l é n y i Z . c i k k e i t : G á r d o n y i G . n á l u n k . G y ő r i H í r l a p 1928. G á r d o n y i G . é s az é d e s a p á m . K á l v i n i s t a Szemle 1933.

is, de nem bírta s o k á i g munkával és költséggel. K é s ő b b kivált a Hazánk munkatársai közül s a Győri Közlönyhöz, majd pedig a Győri Hírlaphoz ment át, melyet S z á v a y alapított. J ó b a r á t ­ jának, dr. Csatkainak írta 1888. jan. 6. G y ő r b ő l , hogy a G y ő r i Hírlapnak is főmunkatársa és rengeteg sok a dolga. Hamarosan elment azután Szegedre, A r a d r a , majd Budapestre. A fővárosi találkozón 1894-ben dr. Csatkainak feltűnt G á r d o n y i nagy olva­ s o t t s á g a és s z é l e s e b b körű magas műveltsége előbbi ismereteihez képest. Sokat is tanult a z ó t a . A fű kinőtt a kövek alól. Csatkait, ezt a soproni izraelita orvos barátját G á r d o n y i mindvégig nagyra­ becsülte és levelezett vele. M é g 1913. is több könyvét megküldte neki és Egerből írja: „ A n y á m m a l és két fiammal vagyunk kis c s a l á d . A fiaim a g a z d a s á g i pályán nyögik a lét keserveit. A kisebbik 16 é v e s , a nagyobbik 22. É n magam ma is csak húsz, mint azelőtt. Csak a fejem vénült meg." L e v e l é t „ b a r á t i szere­ tettel" küldi a költő. T e h á t szó sem lehet arról, hogy antisemita volt. Midőn G ö r e G á b o r könyveivel zöld á g r a vergődött, öröm­ mel üdvözölték G á r d o n y i t a régi győri ismerősök, tanítók, tanárok. Ezek körében is népszerű lett G ö r e biró úr alakja. Midőn Sopronban a fiatalabb tanárok családtagjai T e á s Klubot alapítottak, egyik tanár a teaestélyen „ A tudós G ö r e família" című versben jellemzett röviden minden férfítagot. A refrain az volt, hogy k i k i mikor é s mily értelemben mondja é s teszi m a g á é v á G ö r e bölcs m o n d á s á t : „Várni kell, míg g o d ú k o d o k ! " Egy sikerült k é p e s l a p is volt akkor forgalomban, mely G ö r é t i l y komoly, gondolkodó fővel ábrázolta. M á s vidéki főgimnázium­ ban pedig a tanárok heti összejövetelén a kollegák egyike, akinek r ó z s á s teli k é p e legjobban hasonlított G ö r e bíróéhoz, n y a k á b a akasztotta a c s u t o r á t és G ö r e stílusában így diskurált Durbints sógorral, K á t s a cigánnyal és a többi s z e r e p l ő figurá­ val. T e r m é s z e t e s e n a v e n d é g l ő zárt különtermében. E sorok íróját a győri ismeretségen kívül egy p á p a i k ö z ö s ismerős megörökítésével is felettébb lekötelezte Gárdonyi. „Péter b a r á t " , a p á p a i ferenciek o r s z á g o s hírű kolduló frátere volt ez. A költő 1898. a m e g s z ó l a l á s i g hű, igazán remek képet rajzolt róla. Ennek a h ű s é g é é r t magam is kezeskedem. P á p á n é d e s a p á m boltjába is t ö b b s z ö r bejött a Péter barát. Kis húgaim ujjára nyomban piros k ö v e s gyűrűt húzott. Semmit sem feszé­ lyezte, hogy m á s v a l l á s u a k vagyunk. Csak meg kell kérdezni a pápaiakat, az öregeket, mi volt nekik a Péter b a r á t ? A magyar humor és l e l e m é n y e s s é g m e g t e s t e s ü l é s e . G á r d o n y i p o m p á s a n elleste még a színes, népies és behízelgő b e s z é d m ó d i á t is. N é p ­ szerűbb, kedvesebb alakja nem volt P á p a v á r o s á n a k . Amerre jártkelt, a gyerekek ö s s z e c s ő d ü l t e k é s az öregek a r c á r a is derűt varázsolt. H o z t á k neki a tojást, baromfit é s apró pénzt. E g é s z mondakör keletkezett róla. (Hogyan ment be a komondorok közé és vitte k i az istállóból a borjut, sat.) A ferenciek ezrekért sem a d t á k volna oda ezt a társukat. Teli zsebekkel é s teli

szekérrel jött haza mindig a falukról. G á r d o n y i bizonyára Dabronyban é s a közeli Pápán ismerkedett meg vele. Alig van sikerültebb rajza a költőnek, mint ez a „Péter b a r á t " . (Az „ A n n u s k a " függeléke.) Külön könyvet akart i r n i róla. A spanyol Lazarillo de Tormes életrajzát is olvasta. M e n n y i v e l különb alak volt az ö r e g ! A pápai klastromba is írt G á r d o n y i , hogy küldjenek adatokat róla, de nem v á l a s z o l t a k . I t t mondja el a költő, hogy 19 é v e s korában szerelmi e l k e s e r e d é s é b e n már ő is b a r á t akart lenni. A pozsonyi rendőrfőnöktől kapott is levelet, hogy felveszik. De egy jólelkű pap l e b e s z é l t e , mert koldulással kell kezdeni ezt a pályát. Ettől azután el is ment a kedve. Midőn a hírlapíró Gárdonyival egy időben 1887 88. G y ő r ö t t k á p l á n k o d t a m , az evang. e g y h á z k ö z s é g n e k egy buzgó, d e r é k godnoka v o l t : Ziegler J á n o s . A két Ziegler alig ismerte e g y m á s t , a r o k o n s á g o t nem keresték. É s mégis valószínű, hogy mindketten ugyanazon s z á s z o r s z á g i német c s a l á d t ö r z s n e k az i v a d é k a i . A német Zieglerek törzsfészke hazánkban M o s ó n - és Sopronmegye volt. A győri Zieglerek ő s e , M á t y á s a mosonmegyei Németjárfaluból 1743. költözött G y ő r b e .

A szászországi Ziegler család. A soproni és egyéb Zieglerek Sopron, Vas, Mosón és Győr megyében. G á r d o n y i életrajzaiban igen k e v é s adatot találunk a c s a l á d őseiről és a családtagokról. Még csak a jó magyar N e m e s k é r k ö z s é g e t sem emiitik, ahol a költő nagyapja élt s az apja született s ahol a német család lelkes m a g y a r r á lett. Maga G á r d o n y i „ G y e r m e k k o r i E m l é k e z é s e i b e n " említi ugyan Nemes­ kért, nagyapját, apját s két nagybátyját, de korábbi német őseiről nem szól, nem is tartja s z ü k s é g e s n e k megmondani, hogy elődei németek voltak. „Bibi" című r e g é n y é b e n (81. 1.) mintegy a maga i g a z o l á s á r a mondotta : „Osztönileg érzi a legfejletlenebb műveltségű nép is, hogy akármilyen viaszból való a gyertya, a láng a fő. Testileg akármilyen vegyülék is az ember, a test nem a lélek . . . Corneille, Hugó Victor germán, Balzac spanyol, Lamartine, Zola olasz, Dante is g e r m á n . . . Zrínyi nem horvát, se Kossuth nem tót, se Festetich György, . se Petőfi nem szerb, se R á k o s i J e n ő , se M u n k á c s y , se Feszty Á r p á d , se Hubay, sem Endrődi nem n é m e t . . . M i n k mindnyájan abba a lélekrajba tartozunk, amelynek i t t ezen a Földön magyar a neve . . . A test csak ideiglenes lélekhűvely, a lélek az ember". E z é r t magyarosította nevét a költő jó lélekkel Gárdonyira. S ezt másoktól is meg­ kívánta. Midőn Herz Imre fiatal m ű v é s z 1921. a Magyar írók A l b u m a s z á m á r a le akarta rajzolni, azzal fogadta : „ V á l a s s z o n valami j ó h a n g z á s ú magyar nevet, akkot lerajzolhat". É s így lett a Herzből Perely Imre. G á r d o n y i példáját követte é s így vélekedett nagy íróink közül Herczeg Ferenc is. Most megjelent E m l é k e z é s e i b e n nyíltan megírja, hogy az ő ő s e a Herczög c s a l á d d a l 1742-ben Sziléziából

Heinríchsauból jött be Versecre. D r , G á r d o n y i J ó z s e f n e k , a költő fiának k ö z l é s e szerint családjuk Sopron v á r m e g y é t s ebben is Ruszt v á r o s á t tartotta ősi fészkének s innen szárm.aztak el az o r s z á g különböző részeibe. Ebben azonban t é v e d é s van. Sopron sz. k i r . v á r o s b a n s ennek egykori falvaiban, Bánfalván és Á g f a l v á n tűntek fel legkorábban a Zieglerek. Ruszton csak k é s ő b b és kisebb s z á m m a l vannak. Voltak a megyében Kaboldon is. N e m e s k é r r e Sopronból költözött át a Ziegler c s a l á d . N é m e t o t s z á g b ó l költözött be hozzánk a Ziegler c s a l á d is. Nagyon elterjedt c s a l á d volt ott is, de m é g s e m annyira mint a Schneider, Schmied, Weber, Mayer stb. S z á s z o r s z á g lehetett az eredeti hazájuk, i t t már a X V . s z á z a d b a n is voltak Zieglerek. Hiszen a nagy reformátornak, dr. Luther Mártonnak é d e s a n y j a is Ziegler^ Margit volt és régi c s a l á d b ó l Eisenach vidékéről s z á r ­ mazott. É s Luthernek bibliafordító m u n k a t á r s a i között is volt egy Ziegler B e r n á t nevű tudós lipcsei humanista. S z á s z o r s z á g i német s z á r m a z á s r a vall az is, hogy az erdélyi s z á s z o k között vannak m á r korán és nagyobb s z á m m a l Zieglerek. A b r a s s ó i Ziegler A n d r á s 1603. már Wittenbergben tanult s ugyan­ itt 1702. a szintén b r a s s ó i Ziegler Kristóf és 1722. a nagyszebeni Ziegler Dániel. J e n á b a n is 1715 é s 1857 között nyolc erdélyi s z á s z Ziegler tanult, brassói, nagyszebeni é s s e g e s v á r i ifjak. Ziegler G y ö r g y rigai tanárnak „ D e summo bono" munkáját Szenczi Molnár A l b e r t K o l o z s v á r o t t „ A legfőbb jóról" címen magyarra fordította. L ő c s é n 1630. jelent meg. Sopronban is a Zieglerek nem a középkori régi bajor németek közöl valók, hanem k é s ő b b a X V . s z á z a d b a n bizonyára S z á s z o r s z á g b ó l vándoroltak be. Sopron történetének eddig meg­ jelent és 1540-ig terjedő 10 kötetnyi forrásiratai között az I . r é s z 4. és 5. k ö t e t é b e n szerepel Ziegler J á n o s , Sopron v á r o s kiváló jegyzője, k i ezt a hivatalát 1456—1476. viselte. Neve több okiraton olvasható s fennmaradt a p e c s é t l e n y o m a t a is : a h á r o m s z ö g ű paizsban két jobbfelé néző sasfej van nyakastól s a körirat: Hanns Ziegler. 1456 n y a r á n igen fontos ügyben B é c s b e küldték, ahonnan levelet írt a v á r o s i t a n á c s n a k . A csornai k o n ­ vent előtt s Pozsonyban és B u d á n 1475. M á t y á s király előtt is ő képviselte Sopron v á r o s á t . 1477-ben mint e s k ü d t polgár em­ líttetik, ekkor már nem jegyző.*) A reformáció korában a X V I . s z á z a d ó t a németországi mesteremberek é s k e r e s k e d ő k nagyobb s z á m m a l vándoroltak be és telepedtek le Sopronban. Például Lackner Á d á m a r a n y m ű v e s 1560. után B a j o r o r s z á g Titmaningen nevű v á r o s á b ó l (Sopron nagy p o l g á r m e s t e r é n e k az apja), Stark Márton és F ü l ö p 1625. Württembergből, illetőleg Ausztriából (tekintélyes soproni c s a l á d alapí­ tói), Sowitsch Simon k e r e s k e d ő az osztrák Neunkirchenből 1625 körül (egyik fia, Á b r a h á m , vagyonos k e r e s k e d ő , másik fia, Kristóf, jeles soproni lelkész) é s Schrabs Mihály k ö n y v k ö t ő és könyvkiadó, * V i t é z dr. H á z i J . Sopron sz. k i r . v á r o s tört. I V . köt. 427. V . k. 426.

Sopron é r d e m e s polgára, aki S z á s z o r s z á g b a n , Zwickauban született 1671. s onnan vándorolt be. A soproni t a n á c s j e g y z ő k ö n y v szerint Ziegler V i d a varga 1587. jan. 9. szerzett polgárjogot Sopronban. Kezesei Pintér Benedek é s Gross M á t y á s voltak. A soproni a n y a k ö n y v e k b e n pedig Ziegler J á n o s é s neje M á r t a a legkorábbi b e j e g y z é s , akiknek 1624. Mihály nevű fiuk született. A z apa b i z o n y á r a iparos volt, a k o m á i : Scheerschleifer J á n o s é s Lessel M á t y á s ü v e g e s . Egy m á s i k Ziegler J á n o s kalapos é s k e r e s k e d ő volt. Ez 1635. körül íglauból M o r v a o r s z á g b ó l jött be J á n o s nevű fiával, aki asztalos volt Sopronban. Mindketten az Ujtelekiutcában (in der Neustift) laktak s polgári joguk volt. A z apa 1638. nyerte polgárjogát. A fiú 1659. vette nőül Jahn Jakab asztalos leányát, Mártát. Volt egy harmadik Ziegler J á n o s is, k i szintén az Újtelekben lakott s íia Ziegler Jakab 1688. vette nőül Pierbaum B o r b á l á t . Negyedik ilyen c s a l á d Ziegler M á t y á s é . Ennek apja Z. G y ö r g y posztógyártó volt Kaboldon. De ő már 1686. Sopronban lakott s itt vette nőül Kvantner S e b e s t y é n leányát Magdolnát Jobb módú c s a l á d lehetett és a gyermek­ á l d á s sűrűen köszöntött be hozzájok. 1699. jan. 4-én született M á t y á s nevű fiuknak ifj. W o h l m u t h J á n o s ügyvédjelölt (juris utriusque candidatus) s későbbi polgármester (a jeles orgonista fia) volt a keresztapja. A X V I I I . s z á z a d b a n már s z á m o s a n voltak Zieglerek nem csak Sopronban, hanem ennek falvaiban, B á n f a l v á n é s Á g f a l v á n is, többnyire asztalosok, s z a b ó k , utcakövezők és lakatosok. M é g a s z á z a d elején élt Ágfalván Ziegler István. Ennek 1755. született fia, szintén István magyar s z a b ó volt Sopronban s i t t vette nőül 1780. szept. 26. Reusch J á n o s Mihály tímárnak lányát Kata Rozinát. Ez az ifjabb István s z a b ó a v á r o s i kór­ h á z b a n halt meg 1826-ban 71 é v e s korában. Fia Ziegler Mihály k i 1787. született, szintén s z a b ó volt, s 1817. aug. 17. vette nőül Karner Mihály m é s z á r o s leányát, Karner Teréziát. A z ilyen soproni i p a r o s - c s a l á d o k akkor igen j ó m ó d ú a k voltak. A most említett Mihálynak három gyermeke s z ü l e t e t t : Lajos 1818. K á r o l y 1820. é s T e r é z 1824 Lajos Festetich grófnak lett az ispánja, K á r o l y asztalos volt, T e r é z i á t pedig Völker Dániel asztalos vette nőül. A z utóbbiak 1849. született lányának K a r o l i n á n a k a két fivér Lajos é s K á r o l y voltak a k e r e s z t s z ü l e i , íme a soproni Zieglerek egy á g a , melynek l e s z á r m a z á s a t ö b b mint egy s z á z a d o n át (1720—1830) ismeretes. Ezeken kívül több más Ziegler c s a l á d is volt csak i t t Sopronban is. Egy bizonyos Ziegler Mihály soproni lakosnak hasonló nevű fia, Z. Mihály 1791-ben nősült először s mint ö z v e g y 1805. m á s o d s z o r . Ezek rokona vagy ismét egy külön á g lehetett a két Ziegler testvér : Jakab, a p a s z o m á n t o s (gomb­ kötő) é s J á n o s az u t c a k ö v e z ő (Pflasterer). Ezek 1807. a mai S z i n h á z - u t c á b a n (akkor Grabenrunde volt ez is) a 106. s z á m ú

házat (szemben a mai evang. népiskolával) örökölték s J á n o s megvette a másik testvér r é s z é t is. 1817-ben Ziegler L i p ó t é s G y ö r g y voltak u t c a k ö v e z ő k Sopronban. Lipót a m e s t e r s é g é r e hivatkozva kérte a polgárjogot. S a tanács úgy h a t á r o z o t t : ha a kék polgárőrségi egyenruhát s a fegyvereket beszerzi s a polgársági t a x á t é s az e s k ü t leteszi, akkor felveszik. Ugyanekkor Ziegler Á d á m , István é s Pál is birtokosok voltak Sopronban. Á d á m 1818. Laszberg gróftól földeket vett zálogba. S ez évben Ziegler J ó z s e f k ö t é l g y á r t ó ­ s e g é d mint soproni s z ü l e t é s ű útlevelet kért a t a n á c s t ó l a vándorláshoz. (Vár. jkönyvek.) A s z á z a d elején szerepel itt egy Ziegler K á r o l y is, aki a Sopronban előadott o p e r á k szomorú- é s vígjátékok j e g y z é k é t adta k i Theater-Almanach é s Theater-Journal című nyomtat­ v á n y o k b a n (Oedenb. 1827. é s 1828. Katharina K u l t s á r 8. r. 16 1. é s 9 1.). M é g 1879 körül is volt Sopronban egy Ziegler nevű füszerkereskedő a M a g y a r - u t c á b a n . V é g r e a soproni evang. a n y a k ö n y v b e n tűnik s z e m ü n k elé először G á r d o n y i Ziegler G é z a költőnek a nagyatyja. Ziegler J á n o s Kristóf volt ez s a felesége, Rozina. M á s a n y a k ö n y v b ő l tudjuk, hogy az alsólövői s z ü l e t é s ű V i t t h o l d Rozina. Itt Sopronban 1818. márc. 1. született J á n o s Gottfried nevű fiúk, a költő nagybátyja, akiről még lesz s z ó . A nagyapa f o g l a l k o z á s a : volt lakatos (gewesener Schlosser). 1818-ban tehát valami m á s foglalkozása lehetett a v á r o s vagy az e g y h á z s z o l g á l a t á b a n , vagy magánosoknál. A szülők komái voltak ekkor : Zobel Gott­ fried k e r e s k e d ő s e g é d a nővérével, Zsófiával é s Gruber A n d r á s pék a feleségével, D e á k Erzsébettel. A z utóbbi komaasszony tehát már i t t is magyar. 1820. nyarán Ziegler J á n o s Kristóf l a k a t o s é k a t már N e m e s k é r e n találjuk, ezért alább fogunk róluk szólani. Hogy a költőnek ez a nagyatyja a Zieglerek m e l y i k á g á b ó l é s Sopronban született-e, azt már nem t u d t u k felderíteni. Ennek a szüleit sem ismerjük. É l e t k o r a szerint az 1755. született é s 1780. nősült Ziegler István soproni s z a b ó (neje Reusch Kata) lehetett volna az atyja (és így G á r d o n y i d é d a p j a ) . A n e m e s k é r i a n y a k ö n y v b ő l csak azt tudjuk, hogy mikor a nagyapa 1855-ben meghalt, akkor 72 é v e s volt. Tehát 1783-ban született. De az kétségtelen, hogy 1818-ban soproni lakatos volt s i t t fia született. Sopron falvai közül Bánfalván 1800 körül lakott nejével, Knabel R o z i n á v a l Ziegler Mihály tekintélyes gazda, akinek 1799. és 1811. között hat gyermeke született é s soproniak voltak a k o m á i : Tschürtz J á n o s úr é s neje Fiedler Katalin, Kremsner Mihály úr (Rákosi J e n ő is Kremsner volt) és neje Graf Katalin. A nemeskériek úgy tudták, hogy G á r d o n y i nagyapja B á n f a l v á r ó l jött s ott voltak a rokonaik. Mindig sok Ziegler lakott i t t , most is él egy Ziegler k o v á c s . Ágfalvai volt az a Ziegler István, akinek fia, i f j . István, magyar s z a b ó volt Sopronban s 1780. kötött itt h á z a s s á g o t .

Ágfalván lakott i d . Ziegler Á d á m , akinek fiát, ifj. Z . Á d á m o t 1820. Rusztra választották meg tanítónak. T ö b b Ziegler nevű értelmes é s tekintélyes gazdálkodó van Ágfalván ma is. M i n d evang. v a l l á s ú a k . Ruszton, a h o v á dr. Gárdonyi J ó z s e f , a költő fia, családjuk ősi fészkét helyezi, csak a fentebbi Ziegler Á d á m o t ismerjük, aki Á g f a l v á n született é s 1820—1860-ig volt Ruszton tanító. íme a jeles „ p i p á s kántor" családjából az első iskolamester h a z á n k b a n ! K o r á b b i Zieglert i t t nem ismernek. A ruszti Schreiner Terézt vette feleségül s bécsi fiánál 1862. Oberdöblinben halt meg. J á n o s K á r o l y nevű fia, aki Ruszton 1827. született, B é c s b e n volt evang. lelkészjelölt s azután vallástanár. Egy igen művelt svájci református nő, az Yverdenből való Vaucher Lujza volt a felesége. Nyugalomba vonulásuk után Ruszton laktak, a nő 1912. a férfiú 1913. halt meg. E művelt evang. lelkészpárnak egyik fia, A r t h u r ma is reálgimn. tanár Reichenbergben. A v a k á c i ó k a t Ruszton a szüleinél szokta tölteni. A bécsi Ziegler p a p é k m á s i k fia, K á r o l y Gyula Ruszton 1863. okt. 16. született és ma B é c s b e n a világkereskedelmi főiskola magnificus rectora. 70-ik s z ü l e t é s n a p j á r a a svájci Bernből most kapott tiszteletbeli doktorátust. Ez is előbb minden nyarat Ruszton töltött, időnként most is eljön ide nejével, fiaival és unokáival. R é s z t vesznek a reformáció ünnepén é s koszorút visznek k i szüleik sirhalmára. íme G á r d o n y i oldalági rokonságából b é c s i egyetemi tanár lett, aki még most is Rusztra zarándokol. (Kasper J ó z s e f ruszti esperes s z í v e s közlése.) Sopron m e g y é b e n még mint fentebb láttuk, Kaboldon Ziegler G y ö r g y p o s z t ó s tünt fel, akinek fia, M á t v á s 1686-ban Sopronban nősült s i t t előkelőbb, vagyonos ember volt. V a s m e g y é b e n Kőhalmon (Steinberg) N á d a s d y Ferenc grói falujában volt evang. lelkész Czigler Miklós, aki magyarosan írta a nevét s N e m e s l á d o n y b a n 1647. jún. 25. írta alá hitvallási könyveinket. Jelszava v o l t : Crux Christi Corona mea. Mosón m e g y é b e n is Németjárfalun voltak Zieglerek. Innen költözött be Ziegler M á t y á s 1743. G y ő r b e , hol a polgárok közé is felvették (1789). Czigler J á n o s 1887. a győri evangélikusok igen buzgó gondnoka volt. Hadnagy fia a világháborúban halt meg. S végül megemlítjük még Ziegler Margit fiatal költőnőt egy irredenta v e r s p á l y á z a t győztesét, k i legutóbb Budapesten a L u t h e r - s z ö v e t s é g v a l l á s o s estélyen olvasta fel költeményeit igen nagy sikerrel.

Ziegler János Kristóf, Gárdonyi nagyapja Nemeskéren. A lelkész és a lakatos komasága. N e m e s k é r egyháztörténeti nagy jelentőségén kívül a magyar hazafias nevelés terén is nagy érdemet szerzett már a X V I I I . s z á z a d b a n is. Ennek iskolájában lett lelkes m a g y a r r á a felvidéki tótajkú Ribini J á n o s , kiváló tudós tanár, majd lelkész, aki már

1751. mint soproni fiatal igazgató, hatalmas szózatot intézett nemzetünkhöz s ebben a magyar nyelv m ü v e l é s é r e buzdította és kötelezte különösen az ifjúságot. M i n t a nyitramegyei Goszt o n y i fiuk inasa, k i k a magyar s z ó k e d v é é r t jöttek N e m e s k é r r e két évig (1732—34) tanult itt é s szerette meg a magyar népet és magyar nyelvet. Perlaky J ó z s e f lelkész é s Porubszky Péter rektor voltak N e m e s k é r e n a tanítói. M i n t kiváló t u d ó s két vastag kötetben nagy hazaszeretettel írta meg a magyar evang. egyház történetét, melyet I I . J ó z s e f is elolvasott.*) É s most a X I X . s z á z a d elején ismét az a szerep jut N e m e s k é r n e k , hogy egy betelepült német lakatosmester i t t m a g y a r o s o d j é k meg a családjával, fiai ennek evang iskolájában szívják magukba a magyar szellemet s ezek k ö z t a fiúk közt legyen a nagy magyar költőnek, G á r d o n y i n a k é d e s a p j a i s : Ziegler Mihály S á n d o r . Hogy a költő n a g y a p j á t Ziegler J á n o s Kristóf lakatost m i hozta ide Sopronból, azt ma már nehéz volna megmondani. A n n y i bizonyos, hogy N e m e s k é r e n külön­ féle iparosok nagy számmal voltak már az előző s z á z a d b a n is és sok volt köztük a németnevü is. L e l k é s z ü k Bozzay G y ö r g y a t á v o z á s a k o r 1779. külön versben búcsúzott el „ a m e s t e r s é g e t űzőktől é s k e r e s k e d é s s e l foglalkozóktól." A helybeli u r a s á g (Nemeskéri Kiss Pál, Inkey J ó z s e f báró) s a közelben lakó birtokosok b i z o n y á r a elég munkát adtak az iparosoknak. A soproni Ziegler is talán arra a hírre jött ide, hogy lakatosra van s z ü k s é g . S z á r m a z á s i helyét nem tudjuk. Valószínű, hogy Sopronban vagy B á n f a l v á n született. A n e m e s k é r i öregek úgy emlékeznek, hogy Bánfalván laktak a rokonaik s ők is onnan jöttek. Midőn Ziegler J á n o s Kristófnak Sopronban 1818. márc. 1-én az első fia J á n o s Gottfried született, akkor ő már 35 é v e s volt (1783-ban született). Ezt a halotti a n y a k ö n y v b ő l tudjuk. F e l e s é g e , Wítthold Rozina alsólövői s z á r m a z á s ú volt, de neve sem a születési, sem az e s k e t é s i a n y a k ö n y v b e n nem található. E l s ő fiúkat, mint kisgyermeket vitték át magukkal Nemes­ kérre, I t t az új lakóhelyen a n e m e s k é r í lakatost a felesége 1820. aug, 6-án i k r e k k e l , J á n o s Kristóf é s Mihály S á n d o r nevű fiúkkal örvendeztette meg, de ezek már m á s n a p meghaltak. 1823-ban szept. 4, született azután fiúk, Mihály S á n d o r , a költő apja, 1826-ban jan. 25. J á n o s Lajos é s 1828. okt. 3. Ferenc nevű fiúk. A z ikreknél még a régi soproni k o m á k szerepelnek: Zobel Gottfried soproni v á s á r o s k e r e s k e d ő ( v a s á r u s ?) é s neje Schmied Krisztina, Wagner A n d r á s soproni zsindelező é s neje Ebenspanger E r z s é b e t , Gruber A n d r á s pék é s neje D e á k E r z s é b e t . De N e m e s k é r r ő l is keresztszülőknek hívták meg ezek mellé Nemes Nagy S á n d o r mezei g a z d á l k o d ó t nejével, K o n t o r Rozinával é s E r d é l y s z k y Mihály lelkészt nejével, T a k á t s Eszterrel. A költő

*) Oratio de cultura lingvae Hung. conf. in Hung. Posonii 1787.

Sopronii 1751.

Memorabilia

aug.

apjának keresztelőjekor, 1823., m á r csak az utóbbiak, a nemes kéri „ m e z e i g a z d á l k o d ó " és a lelkész voltak a komák.*) Ziegler lakatos é s a neje bizonyára t i s z t e s s é g e s emberek voltak, mert különben a birtokos nemes é s a lelkész nem fogadták volna el a k o m a s á g o t . A z evang. templommal é s pap­ lakkal szemben szereztek egy kis szerény c s a l á d i házat, ebben volt a lakatosműhely. A ház az utcasornál valamivel beljebb épült. A Ziegler-gyerekek sokszor átfutkostak a s z o m s z é d b a keresztapjukhoz s amint olvasni tudtak, a lelkész könyveit is k i s z e d t é k a szekrényből. E r d é l y s z k y Mihály győri s z ü l e t é s ű , kiváló k é p z e t t s é g ű és komoly jellemű lelkész volt, Kis J á n o s p ü s p ö k tanítványa s maga is előbb már 7 éven át volt a győri kisgimnázium igazgatója, két évet töltött a jénai egyetemen. F e l e s é g e a koltai születésű nemes T a k á t s Eszter volt, lelkes, buzgó p a p n é . Ezek körébe volt szabad bejárásuk a Zieglerfiuknak. G á r d o n y i apja nem is feledte el művelt, jószívű kereszt­ apját, a falusi lelkészt. E b é d után, p i p á z á s közben, t ö b b s z ö r beszélt róla s a költő is feljegyezte „ G y e r m e k k o r i e m l é k e z é s e i b e n " , amit hallott róla. Ziegler Sándortól így olyan adatokat tudunk meg, amelyek kimaradtak N e m e s k é r történetéből, pedig é r d e ­ kesek. Keresztapja, E r d é l y s z k y , Ziegler szerint is komoly, tudós férfiú volt é s nagy kertész, aki a hittant maga tanította az iskolában. Erről beszélte el a költő apja : „ A tisztelendő úr egyszer az iskolában e l m a g y a r á z t a , hogy milyen volt az a parittya, amellyel D á v i d főbe sújtotta Góliátot. A k ö v e t k e z ő napokban a pap ü v e g h á z a a b l a k á r a úgy potyogott a kő, mintha az égből esne. A z i s k o l á s o k ugyanis mind parittyát csináltak s a pap kertje alatt levő réten gyakorolták magukat a p a r i t t y á z á s b a n . " É s egy m á s i k esetet is így b e s z é l el a k ö l t ő : „ A p á m a pap házánál otthonos volt. Egyszer hogy maga ült a s z o b á b a n , egy régi k ö n y v e c s k é t talált. A címe : A csepregi vérfürdő. (De lehet, hogy más.) Harminc é v e , hogy beszélte. Ebben a könyvben az volt megírva, hogy a római katholikusok a régi időben ráron­ tottak a p r o t e s t á n s o k r a és öldösték őket. A pap belépett a s z o b á b a é s látta, hogy a gyerek szeme tele van könnyel. „ M i az, amit olvasol?" — kérdezte a pap s kiragadta a k ö n y v e t a gyermek kezéből s betette a szekrénybe." ( „ J ö v e n d ő " 1903. 19. sz. 39. 1.) De nemcsak E r d é l y s z k y lelkész volt a Ziegler fiukra nagy h a t á s s a l , hanem a két nemeskéri tanító is. Ennek az artikuláris régi e g y h á z k ö z s é g n e k hírneves volt az iskolája is. Nem csoda, hiszen három p ü s p ö k lelkésze is volt a falunak e g y m á s u t á n : Musay Gergely, Perlaky J ó z s e f é s győri Balog Á d á m . Nemes­ kér több mint s z á z évig központi helye volt a dunántúli evang. egyházkerületnek. Iskolája afféle kisgimnázium volt, melyben a *) A n e m e s k é r i közölni.

adatokat

Gőcze

Gyula

l e l k é s z úr

volt

szives

velem

latin nyelvet is tanították. V o l t alumneuma s német és tót fiukat is hoztak ide magyarul tanulni. T ü k ö r ö s G y ö r g y volt az első ismert tanítója 1650 ben s a z ó t a a tanítók szakadatlan sorrendjét ismerjük. Ritka helyen s z o k t á k e s z e r é n y m u n k á s o k neveit feljegyezni. 1754 óta oly képzett rektora volt (Klutsovszky Mihály), aki nem csak orgonált, hanem egyforma ü g y e s s é g g e l verselt latin é s magyar nyelven, epigrammákat, históriás énekeket, szatírát é s alkalmi verseket írt. A régi n e m e s k é r i tanítókat rendszerint l e l k é s z e k n e k a v a t t á k fel é s így vitték el. A Ziegler fiuk idejében Nagy J ó z s e f (1827—30) s u t á n a nemes S z é n y i J á n o s volt a tanító, képzett, b u z g ó ember mind a kettő. A z utóbbi németül is jól tudott, előbb balfi tanító volt, Heuffel Mihály soproni k e r e s k e d ő vette el a leányát. G á r d o n y i apja S z é n y i tanítóról is beszélt, akitől k o r á n é s jól megtanult i r n i , olvasni. S z i g o r ú ember volt a mestere. A k k o r még a v i r g á c s j á r t a é s a t é r d e p e l é s kukoricán é s h a s á b f á n s a körömreütés a lineával. A z i s k o l á b a n a „ H á r m a s Kis T ü k ö r " verseit tanulták. A költő apja ezeket jól tudta é s már akkor m u l a t s á g o s n a k találta, hogy a k ö n y v írója (Losontzi István) az e g é s z o r s z á g b a n megjelölte versekben a helyeket, ahol jóbort lehet inni. Gyerek­ é s s z e l talán le is vonta a következtetést. Losontzi életírójának, dr. Kiss Á r o n n a k ez nem tűnt fel. M i n t kilenc é v e s fiú jelen volt Ziegler S á n d o r 1832-ben okt. 14. a n e m e s k é r i artikuláris templom 100 é v e s jubileumán, amelyen a S o p r o n b ó l kijött Kis J á n o s k ö l t ő - p ü s p ö k prédikált, S z é n y i J á n o s tanító pedig a maga által készített áriát énekelte. Ez az ünnepély nagy h a t á s s a l volt egész családjukra. G á r d o n y i nagyapjáról, Ziegler J á n o s Kristóf lakatosmesterről tudjuk, hogy amint a lelkész k o m á j á h o z illett, buzgó v a l l á s o s ember volt az e g é s z családjával. Naponként o l v a s t á k a bibliát, az öregek m é g német nyelven. Biblia, i m á d s á g o s - é s é n e k e s ­ könyv nélkül nem is lehetett n e m e s k é r i c s a l á d o t elképzelni. A szorgalmas biblia o l v a s á s örökségül maradt a fiúra é s költő­ u n o k á r a is. K ü l ö n ö s e n édesanyjuk, Rozina asszony volt Nemes­ kéren szelíd lelkű, buzgó v a l l á s o s nő. A z ö r e g a s s z o n y o k ma is emlékeznek r e á , hogy az öreg Zieglernének a templomban a főbejárattól jobbra a harmadik padsorban volt a rendes helye, ott szokott ülni minden v a s á r n a p . G á r d o n y i apja is ilyen szelíd, v a l l á s o s léleknek jellemezte az é d e s a n y j á t , de Kristóf mester, a lakatos, igen szigorú apa volt, hirtelen h a r a g ú , lobbanékony. A k á r c s a k a fia é s az unokája is. A költő b e s z é l i el családjukról ezt a jellemző esetet. Apjának a bátyja, Ziegler J á n o s , különös természetű, m a g á b a zárkózott ifjú^volt. Ez az asztalos m e s t e r s é g e t tanulta, de otthon étkezett. Ü g y 15 é v e s lehetett, midőn az asztalnál ülve e b é d közben a kanál h a j l é k o n y s á g á t p r ó b á l t a és eltörte. A p j o k már előbb is figyelmeztette s most, hogy a k a n á l eltörött, kikergette a házból. A fiú elment szótlanul a faluból, nem tért vissza soha t ö b b é . É v t i z e d e k múlva az ö c c s e , (Gárdonyi ifjabb nagybátyja) találkozott vele Bukarestben egy

k á v é h á z b a n . A kitagadott testvér elegánsan volt öltözve, ujjain gyűrűk, z s e b é b e n a r a n y ó r a . Ott ült egy sarokban hideg arccal. A testvérek megismerték, de csak egy pillanatra nézték e g y m á s t , a z u t á n szótlanul mentek el e g y m á s mellett. A n e m e s k é r i Zieglerek jellemében van valami ami Rousseau a p j á n a k c s a l á d i é l e t é r e emlékeztet. A költő apja, Ziegler S á n d o r N e m e s k é r e n apjánál tanulta a lakatos m e s t e r s é g e t , 16 é v e s korában 1839. felszabadult, remeket készített, valami lakatfélét. Ekkor ünnepi e b é d is v o l t a háznál. M á s n a p mint vándorlólegény bugyrával a hátán gyalog ment el B é c s b e É d e s a n y j u k bizonyára megsiratta ezt is. T á v o ­ z á s a k o r a harmadik fiú, Ferenc még csak 11 é v e s volt. Ez is az apja m e s t e r s é g é t tanulta. Eleven, víg k e d v ű legény lett belőle. A z e g é s z faluban „ l a k a t o s Franci" néven ismerték é s szerették. J ó l tudott a l e á n y o k n a k is k e d v é b e n járni. A z a híre maradt, hogy az első m e n y a s s z o n y á t a szülők b e l e e g y e z é s e nélkül vitte el N e m e s k é r r ő l . De annyi bizonyos, hogy (ezzel-e vagy m á s s a l ) annak rendje é s módja szerint ö s s z e e s k ü d ö t t é l e t t á r s á v a l a n e m e s k é r i evang. templomban. A várban lakó b á r ó Inkey N á n d o r földbirtokos s z a k á c s n ő j é t , a m o r v a o r s z á g i Iglauban született H o l d T e r é z i a 26 é v e s római katholikus hajadont vette nőül az 1856. évi j a n u á r 8-án. E k k o r már ő is lakatosmester volt. A p j u k , az ö r e g Ziegler Kristóf ezt már nem érte meg. 1855. aug. 26-án halt meg 72 é v e s k o r á b a n N e m e s k é r e n . Ö z v e g y e , a jó Rozina asszony is nem s o k á r a követte. Temetésekor, ú g y mondják a n e m e s k é r i öregek, oly nagy hófúvás volt, hogy koporsóját nem lehetett rendes úton a temetőbe vinni, hanem a kertek a l á kerültek el vele. C s a l á d i házukat a szülők halála után Zollschau izraelita öreg b ő r k e r e s k e d ő vette meg. Ekkor lett az utcai nagy szoba z s i n a g ó g a . A 87 é v e s B a l i k á n é még emlékszik reá, hogy mint 9 é v e s leány a játszótársaival eljárt ide, hogy a zsidók hangos i m á d k o z á s á t hallgassák, mert újság volt ez nekik. A h á z 1875. leégett. E k k o r vette meg és építtette helyére Szarka L á s z l ó birtokos a mai házat. Ziegler Ferenc az ifjabb n a g y b á t y a , mint láttuk Bukarestig is eljutott. A költő apja ezt, mint öccsét, g y e n g é d e n szerette. E m l é k e z é s e i b e n mondja el Gárdonyi, hogy mikor ő még kis fiú volt é s Budapesten laktak, egyszer apjával a Duna partján v á r t á k nagybátyjának, Ferencnek m e g é r k e z é s é t é s meg is jött a hajóval. A bácsija őt nagyon szerette s egyik napon meg akarta a Dunán csónakáztatni. De mint bátortalan kis fiú, félt a nagy víztől é s nem mert a c s ó n a k b a beszállni. E miatt el is maradt a dunai kirándulás, pedig Ferenc bátyja már a vitel­ díjat is kifizette. G á r d o n y i jól tudta s E m l é k e z é s e i b e n meg is említi, hogy nagyapja N e m e s k é r e n volt lakatos s apja is i t t született. É r d e k e s volna tudni, hogy a költő vájjon valaha felkereste-e ezt a c s a l á d i fészküket, volt-e N e m e s k é r e n ? Határozott adatunk erre nincs, de valószínűleg járt itt is. Sopront ismerte, műveiben szól

S o p r o n r ó l is, megemlíti a lassan járó vasutját. E m é k e z e t e s volt neki ez a v á r o s , mert apját 1849. ide kísérték fogságra é s hadi­ t ö r v é n y s z é k elé. S ha G á r d o n y i már Sopronban járt, b i z o n y á r a megnézte a közeli Nemeskért is, apja szülőhelyét. Bejek G y ö r g y lelkész, E r d é l y s z k y veje és u t ó d a tudott volna erről bizonyosat mondani.

Ziegler Sándor, Gárdonyi apja. „Az úszó sziget lakói". Ziegler Géza és Pékár Gyula Pesten, a Kálvin-téri gimnáziumban. N e m e s k é r e n a családi h á z b a n m é g együtt volt, tanult é s dolgozott a három fitestvér: J á n o s , S á n d o r é s Ferenc. De a z u t á n k ü l ö n v á l t a k útjaik. Negyedik fivérük, Lajos 1833. k i s k o r á b a n N e m e s k é r e n halt meg, S á n d o r 16 é v e s k o r á b a n hagyta el a szülői házat. T o v á b b i életsorsát fiának, a költőnek E m l é k e z é s e i b ő l ismerjük, aki nagyon szerette s valami felsőbbrendű nagy ember­ nek tartotta é d e s a p j á t . Ezért igen nagy h a t á s s a l is volt r e á . G y e r m e k k o r i E m l é k e z é s e i b e n külön fejezetet szentel néki „ A p á m ­ ról" címen s másutt is t ö b b s z ö r v i s s z a t é r reá. A z életírók G á r d o n y i n a k Gyermekkori E m l é k e z é s e i t ( J ö v e n d ő 1903.) vagy épen nem, vagy csak k e v é s s é vették figyelembe. Kelemen Ferecn m a k ó i tanár volt az első, k i ezeket alaposan áttanulmányozta é s külön é r t e k e z é s t írt G á r d o n y i szüleiről „ A z ú s z ó sziget l a k ó i " találó é s a költő által adott címen.*) N e k ü n k is Gárdonyi E m l é ­ k e z é s e i a főforrásunk, de mi az a p á n a k é s fiúnak v a l l á s o s nézeteit r é s z l e t e s e b b e n tárgyaljuk s ilyen módon akarjuk a nemeskéri Z i e g l e r - c s a l á d történetét N e m e s k é r egyháztörténetébe pótlólag beilleszteni. Ziegler S á n d o r l a k a t o s s e g é d , fia e l b e s z é l é s e szerint, B é c s b e n nappal a műhelyben dolgozott, este pedig tanult, még a g é p é s z ­ mérnöki i s k o l á b a is eljárt. Igen s z é p rajzai voltak s k é s ő b b a m e s t e r s é g e k ö r é b e v á g ó találmányai is. A költő maga mondja, hogy apja é s minden nagyapja lakatos volt. A z egyik nagyapja E s t e r h á z y grófnak valami automatikus z á r a t is készített, ami akkor új találmány volt. Ő s e i k n é m e t e k voltak Feszty Á r p á d n é é s Pékár G y u l a a német faj a r c v o n á s a i t látta m é g a költő á b r á z a t á n is. De Ziegler S á n d o r , a költő atyja, aki magyar k ö z s é g b e n született, magyar i s k o l á b a járt é s magyar lelkész c s a l á d j á b a n volt mindennapos, m á r erős magyar szellemet szívott m a g á b a s mint felnőtt ifjú is lelkes magyar hazafi volt. A s z a b a d s á g h a r c idején 1848. a bécsi légióval lejött Pestre, I t t külön csapatjuk volt, c s á k ó j u k o n halálfejjel. A lakatosokat a fegyvergyártók k ö z é sorozták. így került Lahner Aurél tábornok keze alá, a k i megszerette é s b i z a l m á v a l is kitüntette. B é c s b e n szerzett v a g y o n á t felajánlotta *) A m a k ó i p o l g á r i l e á n y i s k o l a É r t e s í t ő j e 1929.

5 - 16. 1.

magyar katonai fegyvergyárra. Hadnagynak nevezték k i s a g y á r v e z e t é s é t reábízták. Dicsekedve beszélte el Ziegler k é s ő b b a fiának, hogy egyszer Pesten a Váci-utcán találkozott Petőfivel é s a nejével, Szendrey J ú l i á v a l . „ S z e r v u s z d r u s z á m , bemutatom a feleségemet" — e szavakkal köszönté Petőfi Zieglert. M é g csak 25 é v e s volt Ziegler, mikor i l y megbízatást kapott és i l y kiváló s z e m é l y i s é g e k között forgolódott. A f e g y v e r g y á r a t N a g y v á r a d r a , majd A r a d r a tették át. Ebbe veszett bele Ziegler minden vagyona. U t o l s ó volt, k i az aradi v á r a t elhagyta. Oláh parasztnak öltözve menekült s z e k é r e n . Nagy veszedelmek közt jutott el B u d á r a , hol Lahner tábornoknét kereste fel s á t a d t a neki f o g s á g b a esett, majd vértanúi halált szenvedett férjének levelét. Oláh ruhában tért vissza szüleihez is N e m e s k é r r e . A z e l s ő ember, akivel a faluban találkozott, a keresztapja volt. A lelkész-e, vagy a g a z d á l k o d ó , ezt G á r d o n y i m á r elfeledte, de szerinte ez a keresztapja árulta el otthonlétét. B i z o n y á r a akaratlanul, mert s z á n d é k o s feljelentést k é p t e l e n s é g feltételezni. A jó magyar faluban agyonverték volna azt, aki egy menekült honvédet feljelent. A magyarok között nem volt e l l e n s é g e . A l i g ült le szerettei között a régi hajlékban, o s z t r á k k a t o n a s á g vette körül a házat. M e g é r k e z é s e és elfogatása nagy mozgalmat keltett a faluban. Vagyonos n e m e s k é r i e k kérték a tisztet, hogy legalább egy é j s z a k á t tölthessen otthon. Vagyonuk­ kal kezeskedtek érte, hogy nem szökik meg. így otthon hált, de m á s n a p már Sopronba kísérték s két hétig ült i t t f o g s á g b a n , míg hadi t ö r v é n y s z é k elé állították. Rokonai ezalatt B é c s b ő l igazoló iratot szereztek, mely szerint a s z a b a d s á g h a r c idejét B é c s b e n töltötte s a budai f e g y v e r g y á r o s csak névrokona volt Ziegler S á n d o r n a k . így szabadult meg. Sopronból még 1849. B é c s b e tért vissza é s több évig ve­ zetője volt különféle g y á r a k n a k . Gazdag nősülésre is lett volna alkalma, ha m e s t e r s é g é t elhagyja, de ezt nem tette meg. Evek múlva a Bach-korszakban erős h o n v á g y a hozta vissza Pestre, ahol jó állást kapott a Fehér Miklós-féle g é p g y á r b a n . Innen So­ mogyba ment t o v á b b S z ő l ö s g y ö r ö k r e a Jankovich-uradalomba, ahol egy gőzmalmot rendezett be. Ez a hely azáltal lett neve­ zetes az életében, hogy itt ismerkedett meg nemes Nagy Te­ réziával, Nagy S á n d o r volt kislaki r. kath. kántor á r v a l e á n y á ­ val. Ez is német eredetű c s a l á d d a l volt r o k o n s á g b a n . A n y a i nagyanyja Henich s o m o g y v á m o s i kántortanítónak volt a l e á n y a . E s k ü v ő j ü k e t 1856. tartották. M i v e l v e g y e s h á z a s o k voltak, a p l é b á n o s sok nehézséget támasztott e g y b e k e l é s ü k ellen. Nagy T e r é z i a 17 évvel volt fiatalabb férjénél. Áldott lelkű jó hitves é s c s a l á d a n y a lett belőle, aki n a g y n e v ű fiának halálát is túl­ élte. G á r d o n y i megható g y e n g é d s é g g e l ragaszkodott é d e s a n y j á h o z . Ziegler S á n d o r is forrón szerette hitvesét é s gyermekeit. De c s a l á d i b o l d o g s á g u k a t megzavarta a gyakori helycsere é s k ö l t ö z k ö d é s . „ S z e g é n y anyám — irja Gárdonyi — mintha csak uszószigetre épített volna házat. A p á m nyugtalan természetű volt.

Ha valaki felsőbb hangon beszélt vele, ugyanígy felelt ő is. Vagy ő mondott, vagy neki mondtak fel. A n y á m sohse tudhatta, hogy melyik reggel az, amelyiknek nem ott lesz az estéje, ahol éppen voltak." Pedig munkája lett volna elég. C s é p l ő g é p e k e t kezelt, melyeket akkor kezdtek használni, s a g é p é s z t jól fizet­ ték. Szőlősgyörökről egy télre Balaton mellé K e n é s é r e Fiáth b á r ó A k a r a t t y a nevű p u s z t á j á r a költöztek. Innen ismét hama­ rosan a fehérmegyei A g á r d p u s z t á r a , a N á d a s d y grófok bir­ t o k á r a . I t t született G é z a fiuk, a költő, 1863. aug. 3-án. Nem ő volt az elsőszülött, hanem már a negyedik. Hét gyermek közül v é g r e is csak a költő maradt meg édesanyja v i g a s z t a l á ­ s á r a . A z örökké bolygó g é p l a k a t o s a szerencsétlen R u m y K á r o l y G y ö r g y tudós, de igen bogaras soproni tanárra emlékeztet, aki a múlt s z á z a d elején annyiszor változtatta helyét, hogy a városi v á m h á z a k őrei már jól ismerték nem csak a bútorait, hanem az a p r ó gyermekeit is. Ziegler is huzzonhárom évi h á z a s s á g a alatt tizenegy m á s - m á s helyen volt munkában. K i l i t i , Pátka, S z é k e s f e h é r v á r , Budapest voltak az újabb állomások. Majd Sály és H e j ő c s a b a következtek Borsod m e g y é ­ ben. Ez utóbbi helyeken kezdett a kis G é z a fiú i s k o l á b a járni és i t t ismerte meg a falusi életet. M á r apja is otthon nagy gonddal é s szeretettel tanította. B o r s o d b ó l Heves m e g y é b e K á l k ö z s é g b e , gróf Károlyi Gyula u r o d a l m á b a költöztek át. Innen adta fiát az apa 1874 őszén az ősi s á r o s p a t a k i kollégiumba, de a tanév második felét 1875. már Budapesten v é g e z t e , mert az apa ez évben ismét a f ő v á r o s b a költözött, a Lipótmezőn az o r s z á g o s tébolydának lett a f ő g é p é s z e . Egerből 1898. írt levelé­ ben dicsekedve említi G á r d o n y i , hogy S á r o s p a t a k o n „ m i c s o d a jeles, történelmileg is nevezetes i s k o l á n a k volt ő félévig növen­ d é k e . " R á c z Lajos külön cikket írt erről. (Gárdonyi G. tanulása Spatakon. Spataki Ref. Lapok 1916.) Pesten a Kálvin- téren a templomhoz ragasztott régi refor­ m á t u s főgimnáziumba járt Ziegler g é p é s z G é z a fia az 1875—1878 é v e k b e n s i t t végezte az alsó három osztályt. Eddigi életrajzai nem akarnak tudni erről, de Ravasz Á r p á d igazgató az iskolai a n y a k ö n y v e k b ő l írta k i ezt.*) P é k á r Gyula „ a Debrecenből ide­ került hortobágyi gyerek" pedig tanulótársa és jóbarátja volt a I I I . o s z t á l y b a n Ziegler G é z á n a k . Egy „ D o n Vigolé" című, G á r ­ donyihoz intézett kedves hangú levelében emlékezik meg akkori p a j t á s k o d á s u k r ó l . G á r d o n y i is b i z o n y á r a szólt volna róla, ha hir­ telen félbe nem szakítja Emlékeit a J ö v e n d ő b e n . P é k á r leírja a 12 é v e s fiúnak akkori külsejét is : „ E g y csapott vállú, nyurga, izmos gyerek, kinek á d á m c s u t k á s nyaka hosszan nyúlt k i a n y i l ­ ván apjától örökölt földigérő s z ü r k e k ö p e n y e g d a r ó c gallérjából. E nyakon egy lányosan üde, h a m v a s a r c ú s v á b fej ült : nagy orr, á l m o d o z ó szem s lengő dús s z ő k e haj, mely középen lángszerű *) A k e r e s z t e l ő levél szerint r. katholikusnak volt az iskolai a n y a k ö n y b e b e í r v a , de az evang. P é k á r G y . volt a legbizalmasabb barátja.

ü s t ö k b e n lobogott az égnek. Kis rajzkönyv a kezében, máris rajzolta a birkózókat." A jószívű V á m o s s y Mihály volt az igaz­ gatójuk, a zseniális B a r á t h Ferenc a tanáruk, a jó Dapsy b á c s i a földrajztanár é s R á c z a pedellus a n á d p á l c á v a l . Sokat vere­ k e d t e k é s a romantikáért rajongtak. Egy nyűtt fedelű k ö n y v e t hordozott Czigler a mindig szakadozott klepetusa z s e b é b e n . P é k á r n a k megmutatta: Don Quijote. Ő k is ilyen nevet v á l a s z ­ tottak. Czigler lett: D o n Vigolé de la Siberie, Pékár pedig : D o n Espartafilardo del Box. A padban e g y m á s mellett ültek s a Kálvintéri templom előtt török mézet ettek mindketten. P é k á r a l a k á s u k r a S t á c i ó - u t c a 36. s z á m a l á is meghívta Czigler G é z á t , együtt v e g y é s z k e d t e k s a lombikokban iszonyú bűzöket fejlesz­ tettek, Majd pedig, mivel Czigler rajzolt, P é k á r is követte a pél­ d á t s m e g e s k ü d t e k , hogy festők lesznek. Czigler elmaradt a gimnáziumból, Pékárral évek múlva találkozott az Egyetem-ut­ c á b a n , ekkor Április című verskötetét adta neki. Ú g y é r e z t é k mindketten, hogy e s k ű s z e g ő k : nem lettek festők. (Simon L . A z egri remete 13. 1.). Ez a három tanév a kálvinisták iskolájában b i z o n y á r a m é l y e b b nyomot hagyott G á r d o n y i lelkében. Méltán fogják leg­ k ö z e l e b b a L ó n y a y - u t c a i gimnázium épületét is a költő emlék­ táblájával megjelölni. Apja b e t e g s é g e miatt kellett az iskolát m á r a I I I . o s z t á l y után elhagynia. Zieger S á n d o r gyomorbajban szenvedett, amely már-már r á k k á fejlődött, e miatt tért vissza c s a l á d j á v a l a hevesmegyei K á l b a s fiukat innen 1877. az egri r. kath. tanítóképzőbe adták. A z apa érezte, hogy nem s o k á i g él, tehát siettek, hogy fiukat minél előbb k e n y é r a d ó é l e t p á l y á r a neveljék. A z apa már 1879. okt. 4. meghalt s 6-án temették. Fia k é s ő b b „ D á v i d k á n é " című r e g é n y é n e k jövödelméből s z é p sírkövet állíttatott a káli a k á c o s temetőben i l y felirattal: Ziegler S á n d o r g é p é s z , az 1848—49-iki honvédelem f e g y v e r g y á r o s a . 1823—1879. É s verset is vésetett r á : t

K i m o n d a n á meg, mivel tartozunk A z Istennek, hogy napja süt r e á n k ? S mivel tartozunk az é d e s a p á n a k , K i n e k s z í v e m á s o d i k napunk volt ? A — S És

sirra n é z ü n k s k ö n n y e s szemmel k é r d j ü k P o r r á v á l i k - e a szeretet is ? az é g r e n é z ü n k , a fénnyel telt é g r e k ö n n y e i n k e t bizva l e t ö r ö l j ü k , . .

Ez a sírdomb vonta k é s ő b b is a fiút é s az é d e s a n y j á t K á l k ö z e l é b e , Egerbe. N e h é z , viharos volt ez az 56 évre nyúlt élet­ p á l y a a sopronmegyei Nemeskértől a hevesmegyei Kálig. De nem élt hiába, fiat nevelt a h a z á n a k , k i fényes csillagként ragyog magyar költőink sorában. *

A p j á r a a költő mindig b ü s z k e volt. S z a b o l c s k á v a l r ó l a b e s z é l g e t v e , lelkesen kiáltott f e l : „ N e k ü n k magyaroknak, b a r á t om

legnagyobb b ü s z k e s é g e i n k az ilyen Ziegler S á n d o r o k . " A szabad­ s á g h a r c b a n szerzett érdemeit most nem is említve, a köznapi élet küzdelmeiben is híven tölte be hivatását. Nemcsak mester­ s é g é b e n mint lakatos és g é p é s z volt kiváló, hanem a könyveket is szerette. A g á r d o n végigolvasta a N á d a s d y a k könyvtárát. E g é s z éjjeleken át olvasott, tanult. É r z é k e volt minden s z é p é s jó iránt. Szerette a költészetet, zenét. Gitáron maga is játszott és énekelt. Jegyzeteket készített é s jobban akarta megírni a s z a b a d s á g h a r c történetének egyes részleteit, amelyekben téve­ d é s e k e t talált. A régi időkről ebéd é s vacsora után az asztal­ nál szokott családja körében beszélgetni. Ebből jegyzett fel é r d e k e s adatokat a fia. J ó humora volt, szerette az e l m é s , vidám történeteket, az a n e k d o t á k a t és jól tudta előadni. „ M e l e g ember volt." B e s z é d és írás közben az egyik keze mindig a h o s s z ú s z á r ú pipával volt lekötve, mint k é s ő b b a fiáé. É r d e k e s volt a külső megjelenése is. Fia leírása szerint I I I . Napóleonhoz hasonlított, csak bajusza nem volt oly h o s s z ú . Haját fölfelé fésülte. S z ü r k e szemű, nyájas, nyugodt n é z é s ű volt, k é s ő b b már őszhajú, cvikkert viselt és keztyüt hordott. A tiszta csinos ruhára é s ú r i a s megjelenésre mindig sokat adott. B u z g ó jó felesége minden napra tiszta fehér inget mosott neki. A mű­ helyen kívül inkább grófnak nézték, mint mesterembernek. Budapesten egy g y á r o s ajánlatával a földbirtokost a l a k á s á n kereste fel. A szobaleány a szalonba vezette. Mikor elmondta, hogy miért jött, a földbirtokos a g é p é s z k e z é r e nézett s azzal b o c s á t á e l : nekem iparos kell, nem úr. M á s k o r meg mikor az u r a s á g g a l együtt mentek a vendéglőbe, a pincér Ziegler felé fordult, tőle várta, hogy e b é d e t rendel. Otthon is s z ű k ö s viszo­ nyok között s z a l m a s z é k e n ülve s o n k á v a l itta a teát. A s z e r e t ő szívű, jó felesége is felettébb kényeztette. Igaz, hogy ő is forrón szerette nejét, gyermekeit, mindent megtett értük, ő volt az első jó tanítójuk. Költő fia felveti a k é r d é s t : hogy lehet, hogy apja oly eszes és szorgalmas, jó m u n k á s létére mégis s z e g é n y sorsban maradt ? É s így adja az o k á t : „ A n y á m elkényez­ tette. A jó asztal, jó borocska, jó dohány, meleg hajlék, a gondos asszony örökös d é d e l g e t é s e k ö z ö m b ö s s é tette neki mindazt, ami a családi házon kívül van." É s igen sokat ártott neki a m a g á r a sokat a d ó , könnyen s é r t ő d ő , hirtelen haragú, lobbanékony természete is. Ilyen volt már N e m e s k é r e n is a nagyapjok. A meleg, c s a l á d i a s é r z é s , a sok b o l y o n g á s ellenére is, az a p á b a n jobban megvolt, mint a nemeskéri n a g y a p á b a n . Erre nézve jellemző G á r d o n y i n a k két kedves kis verse, amelyben a vándor g é p é s z l a k a t o s és az egri remete h á z á t állítja e g y m á s m e l l é :

Csöndes estén (1873). C s ö n d e s estén a s z o b á b a ' az asztalon ég a l á m p a , a p á m ottan p i p á z g a t o t t , az a n y á m meg varrogatott.

r

T i k - t a k , tik-tak, — szólt az ó r a , T í z r e járt a m u t a t ó j a . A tetején egy kis m a d á r K a k u k ! Kakuk ! — így k i a b á l . F ö l é b r e d t e m a kis á g y b a n é s hozzájuk k u k u c s k á l t a m . — Mit c s i n á l s z , mondd, é d e s a n y á m ? — Aludj, aludj, kis v i o l á m , Neked varrok egy i n g e c s k é t .

* C s ö n d e s estén a s z o b á b a ' az asztalon ég a l á m p a , én p i p á z o k (este szabad), é d e s a n y á m varr, varrogat, o k u l á r é van az o r r á n . T i k - t a k , tik-tak, szól az ó r á m . Kibillen a v é n fakakuk, n é m á n tátog s hamar befut. A fiam rég á g y b a n van már, de nem alszik a kis b e t y á r . — Mit c s i n á l s z , mondd, ö r e g a n y á m ? — Aludj, aludj, kis v i o l á m , Neked varrok egy i n g e c s k é t .

Igen é r d e k e s dolgokat mond el G á r d o n y i apjának v a l l á s o s nézeteiről is, melyek a költőre is nagy hatással voltak. A két Szabolcska szerint G á r d o n y i az apját „minden papnál különb papnak" tartotta. (Szabolcska L . i . m. 18. 1.)

Hogyan lett Ziegler Sándor fia római katholikus? Nagy költőink ősei közül M a d á c h Imrének d é d a p j a , J á n o s m é g buzgó evangélikus volt. De ö z v e g y e nagy s z e g é n y s é g b e n maradt s a költő nagyapja S á n d o r , a hírneves ü g y v é d , Migazzi Kristóf váci p ü s p ö k költségén v é g e z t e iskoláit. E z é r t azután hitével fizetett, áttért a r. kath. e g y h á z b a . így lett a költő apja, i d ő s b Imre s maga a költő is római katholikus. A p r o t e s t á n s o k iránt azonban „ A z ember t r a g é d i á j á n a k " irója mindig tisztelettel é s jóakarattal viseltetett. A vallási egyenjogúság é r d e k é b e n t ö b b s z ö r felszólalt. Luther szellemi n a g y s á g á t elismerte. A sztregovai evang. lelkészt, Henrici Ágostont, jobban kitüntette b i z a l m á v a l , mint a plébánost. Nagy művében, a konstantinápolyi színben a romlott lelkű szerzetes pénzért kínálja é s árulja a b ű n b o c s á n a t o t . A m á g l y á r a ítélt agg eretnek azzal biztatja t á r s a i t : A z eszme él s a láng, mely fellobog V i l á g o t k é s ő s z á z a d o k r a vet. . .

A falanszter jelenetben néhány erőteljes, jellemző v o n á s s a l rajzolja Luthert is, a kazánfűtőt. S z á s z Károly m e g k é r d e z t e tőle, hogy m ű v é n e k nagy jelenetei között miért nem szerepelteti a reformációt is. S M a d á c h erre 1863. írt levelében azt feleli, hogy a t r a g é d i á b a n minden jelenet b u k á s s a l , k i á b r á n d u l á s s a l

végződik, tehát ezek közé a reformációt, mint győzelmeset, nem vehette f e l ; de a reformációból az emberi szellem küzdelmes első csiráit T a n k r e d és Keppler jeleneteiben igyekezett feltün­ tetni. A r. kath. M a d á c h , mint evangélikus ő s ö k ivadéka, nem tagadta meg a reformációt. ( S z á s z K . Pr. Szemle 1925. 626. 1.) H a s o n l ó esetet találunk a Ziegler c s a l á d b a n is. G á r d o n y i ­ nak még az apja is evangélikus volt, csak őt mint újszülöttet keresztelték római katholikusnak. De az a p j á n a k és az ő s ö k n e k protestáns szelleme G á r d o n y i lelki v i l á g á b a n is éreztette h a t á s á t . A k i k e t a kiterjedt é s sok á g a z a t ú Ziegler csatádból felsoroltunk, azok mind evangélikusok voltak, köztük több lelkész é s tanító. A költő és ennek fia, dr. G á r d o n y i J ó z s e f is ú g y tudja, hogy elődeik „fanatikus" tehát l e g a l á b b is hű é s b u z g ó e v a n g é l i k u s o k voltak. Erre mutat, hogy E r d é l y s z k y Mihály, a nagy m ű v e l t s é g ű nemeskéri lelkész és neje, nemes T a k á t s Eszter a lakatos Ziegler Kristóf h í v á s á r a elfogadta a kereszt­ szülői tisztet. A költő úgy emlékszik nagyanyjáról, Vítthold Rozináról, mint szelíd v a l l á s o s lelkű nőről, akinek rendes templomi ülőhelyét ma is ismerik az öregek. Ziegler S á n d o r n a k , mint i s k o l á s fiúnak szabad b e j á r á s a volt keresztapja, a lelkész h á z á b a . Ennek könyveit is szabadon forgathatta. A z evang. hitélet akkor igen erős volt N e m e s k é r e n . A templomért az ő s ö k hősi küzdelmet folytattak s most ünnepelték annak jubileumát Kis J á n o s püspökkel. Történetük tele van a hithűség é s á l d o z a t k é z s é g példáival. J e l l e m z ő , hogy miként b e s z é l t e el G á r d o n y i apja asztal felett a kis fiának, hogy mii olvasott ő a lelkész könyveiből Csepreg p u s z t u l á s á r ó l é s miként siratta meg mint gyermek az evangélikusok l e k a s z a b o l á s á t . Ez m a g á r a a költőre is annyira hatott, hogy harminc év múlva, mikor Gyermek­ k o r i E m l é k e z é s e i t szedte ö s s z e , bizalmas jó barátjának Szabolcska Mihálynak a református lelkésznek is levelet i r t e t á r g y b a n . „ K e d v e s M i s k á m ! — irja neki 1903. E g e r b ő l — nézz bele a magyar p r o t e s t á n s egyháztörténelembe és írd meg nekem, hogy Csepregen, Csurgón, K a p o s v á r o t t vagy m á s efféle sopron — vagy mosonmegyei helyen volt-e valaha olyan m é s z á r l á s , amely vallási türelmetlenségből s z á r m a z o t t é s a p r o t e s t á n s o k g y á s z á v a l v é g z ő d ö t t ? A p á m ugyanis, aki lutheránus ember volt beszélte nekem gyermekkoromban, hogy a keresztapjánál a papnál olvasott egy könyvet, amelynek ez volt a c í m e : „ A . . . . - i vérfürdő." Es hogy ő ezen sírt. E n most az a p á m r a való vissza­ e m l é k e z é s e i m e t irom ö s s z e . Ide kell az adat. Elég a helynév meg ha két mondatot irsz az öldöklésről. Ö l e l : Gárdonyi G é z a . (Szabolcska L . i . m. 71. 1.) Nem nyomtatott könyv volt ez, hanem kisebb füzet é s kézirat. 110. v e r s s z a k b ó l álló históriás ének i l y címmel: „ C s e p r e g v á r o s á n a k siralmas romlásáról." Collalto c s á s z á r i h a d v e z é r és E s t e r h á z y Miklós hadai dúlták fel a v á r o s t 1621. jan. 6-án. A tudós Zvonarics Imre e s p e r e s - l e l k é s z t a templom karzatán hivei é s diákjai között k a s z a b o l t á k le. 1223 halottat temettek el a

szentkirályi major előtt ásott névtelen csepregi diák v o l t :

közös sírba.

A z ének írófa egy

Egy s z e g é n y d e á k e verseket szerzé, K i szemeivel mind ezeket nézé, Mikor v e s z é l y b e n forgana élete, Kit az Ű r Isten f e g y v e r t ő l megmente.

Őseink e verset s z á m o s kéziratban hagyták fenn é s nagy áhí­ tattal o l v a s t á k különösen Bük, Szakony és N e m e s k é r falvakban. N y o m t a t á s b a n először Farkas S á n d o r akkori káplán adta k i Csepreg történetében (Bpest 1887). M á s o d s z o r pedig tíz kézirat e g y b e v e t é s é v e l é s a hibák helyreigazításával e sorok írója. (Dunán­ túli Egyháztört. E m l é k e k . Sopron 1910.) Ez a v i s s z a e m l é k e z é s is arra mutat, hogy G á r d o n y i apja Nemeskéren e r ő s evangélikus légkörben élt. De k é s ő b b a gyülekezeti v a l l á s o s életből kizökkentette a bécsi vándorlás, majd a s z a b a d s á g h a r c idején a k a t o n á s k o d á s . A z bizonyos, hogy Somogy megyében, midőn nősülni készült és reverzálist köve teltek tőle, nagy g y e n g e s é g e t árult el. Ezt az esetet is elbeszélte kiskorú fiának. E g y h á z a iránt elkövetett hűtlensége bántotta k é s ő b b , mentegetni próbálta magát, a plébános e r ő s z a k o s s á g á r a hárította a vétket. Gárdonyi így mondja ezt el, amint apjától hallotta: „ A h á z a s s á g k ö t é s (1856-ban) sok bajjal esett. A kör­ nyéken (Szőllősgyőrök körül) csupa katholikusság van. A győrki pap azt mondta, nem esketi őket ö s s z e m á s k é p , csak ha minden g y e r m e k é t katolikusnak keresztelteti. A p á m ezt alkalmi zsaro­ lásnak nevezte, de aztán mégis megadta m a g á t ; arra gondolt, ha gyermeke lesz é s n a g y k o r ú s á g o t ér, majd kinyílik a szeme s nincs arra kötelezve, hogy a római egyházban (sic!) meg is maradjon. így lett ő a p á m m á , a leány a n y á m m á é s így lettem én római katolikus." ( J ö v e n d ő 1903. 22. sz. 33. 1.). Ahogyan a költő ezt i t t elmondja, nem nagy tiszteletre mutat a r. kath. e g y h á z iránt. Kilátszik belőle, hogy az eskető p l é b á n o s eljárását G á r d o n y i maga is alkalmi z s a r o l á s n a k tekin­ tette. Ez a Gárdonyi-féle elnevezés a vallási é s c s a l á d i békét v e s z é l y e z t e t ő s annyi gyűlölködést és k e s e r ű s é g e t szülő reverzálisokra nézve az egyházi nyelvben szinte m ű s z ó n a k (terminus technicus) kínálkozik: „alkalmi zsarolás." Üzleti emberek szok­ tak ilyent elkövetni. G á r d o n y i életírói is mentegetni próbálják az a p j á t : hogy a legközelebbi református templom is 20 kiló­ méter t á v o l s á g r a volt Győröktől, téli időben odajutni bajos é s a falusi e s k ü v ő r e n d e z é s e is nehezen ment volna, sat. Egy másik életírója szerint pedig mintha Ziegler buzgó katolikus menyaszszonya k e d v é é r t könnyen és szívesen adta volna a reverzálist. G á r d o n y i ezt m á s k é n t hallotta az apjától. A költőnek sem tetszettek az ilyen jogtalan é s e r ő s z a k o s elkeresztelések. Műveiben ő is csípősen említ ilyenféle esetet, de v á l t o z a t o s s á g k e d v é é r t a kálvinistákra fogja rá, hogy azok sem jobbak. G ö r e G á b o r bíró úr az önéletrajzában N a g y k ö r ö s r ő l

mondja: „ O t t az beteg á g y b a a z ö r e g a n y á m ö s z v e súg az é d ö s a n y á m m a l , hogy aszondi szép az gyermök, kár oda adni az p á p i s t á k n a k , körösztöltessük az magunk hütire v a í y is kálomis­ tának, otthon m ö g majd kimentegeted magadat, hogy g y ö n g e vót az gyermök, azért köllött hamar megkörösztölnünk." (Göre G. kvei í. 4. 1.) G á r d o n y i különben az apját a maga felekezetéhez ragasz­ k o d ó v a l l á s o s lelkű férfiúnak jellemzi. F e l e s é g é t , a buzgó r. kath. fiatalasszonyt v a l l á s g y a k o r l a t a i b a n nem zavarta, biráló megjegy­ z é s e k k e l nem sértegette, de a saját evangélikus s z o k á s a i t sem hagyta el. M i k o r S á l y b a n Borsod m e g y é b e n laktak, egyik szobájukban M á t y á s király é s S z ű z M á r i a k é p e függött a falon, a másik s z o b á b a n pedig Luther Márton é s a többi reformátor c s o p o r t k é p e . „ N e k e m legjobban tetszett k ö z t ü k Melanchthon arca" — írja a költő Gyermekkori E m l é k e z é s e i b e n . Evang. templom nem levén a közelben, apja vasárnapdélelőttökön é s különösen nagypénteken az evangéliumokból olvasott mély áhí­ tattal. N é h a ilyenkor könnyezett is. V o l t egy 1773-ból való német bibliája. C s a l á d i biblia lehetett ez, kár, hogy a beleirt s z o k á s o s feljegyzéseket nem ismerjük. De ott volt Ziegler S á n d o r könyvei között Renan műve is : J é z u s élete. A biblia­ o l v a s á s t G á r d o n y i is örökségül vette át evang. atyjától. Eletírója, dr. F u t ó J e n ő említi, hogy p r o t e s t á n s bibliafordítást használt.*) Szegeden barátja, Ujlaky Antal hírlapíró adott neki a párbajuk után egy K á r o l y i Gáspár-féle visolyi bibliát. Ezt olvasgatta és a biblia zsinórmértéke szerint bírálgatta az egyházfelekezeteket é s a papokat. A kicsikart reverzális ellenére is Ziegler a G é z a fiát S á r o s p a t a k r a adta gimnáziumba a reformátusokhoz, aztán pedig három évre Budapestre a Kálvin-téri gimnáziumba. Protestáns m e g g y ő z ő d é s é t a fia előtt nyíltan kimutatta. A gyermek pedig, aki apját igen nagyra becsülte, gondosan figyelte és hallgatta ennek v a l l á s o s nézeteit, amelyekből ő is sokat átvett. Igen jellemző eset volt úgy az a p á r a , mint a fiúra nézve a k ö v e t k e z ő , melyet Gárdonyi k é s ő b b „ A p á p a papucsa" címen mondott el a „ J ö v e n d ő " 1903. é v f o l y a m á b a n . „ M á r régen kellett volna nekem (mint kis diáknak) egy S z e r t a r t á s t a n . A p á m n a k mondottam is sokszor. De csak Miskolcon lehetett a k ö n y v e t megvenni, oda pedig téli időben nem ment senki. V é g r e is a p á m n a k valami m á s c s e k é l y dolga is volt Miskolcon s nem is ezért, hanem inkább csak a könyvért bekocsizott Miskolcra, Egy napba került onnan megfordulni, E n alig v á r t a m , hogy megvirradjon, kihúztam a párnám alól a könyvet é s olvastam. A p á m már akkor régen fennvolt. Kívülről jött be pipázva. A h o g y r á m n é z s látja, hogy én valami furcsán b á m u l o k a könyvbe, m e g s z ó l a l : — M i az, amit olvasol ? Dr. F u t ó J . G á r d o n y i G . H ó d m e z ő v á s á r h e l y

1930.

— A p á p a papucsa — felelem Tetszik-e t u d n i , hogy miért kell megcsókolni a p á p a p a p u c s á t ? — Miért ? — Olvasom a k ö n y v b ő l : — A p á p a p a p u c s á b a szent ereklye van bevarrva. A p á m hozzámjön, kiveszi a könyvet a k e z e m b ő l s az ablakhoz tartva olvassa, s z e m ö l d ö k e i t ö s s z e r á n c o l v a . M i k o r elolvasta, megfordult; ment egyenesen a kályhához é s bedobta a könyvet a tűzbe. A z u t á n kiment a szobából szótlanul". Ziegler S á n d o r ezzel fizetett R ó m á n a k a reverzálisért. S a k i a p á p a s á g s z e r t a r t á s k ö n y v é v e l így bánt el, lehet-e arról feltételezni, hogy a k á r felesége kedvéért, vagy fiának biztosabb jövendője é r d e k é b e n is v á g y a t érzett volna a r. kath. e g y h á z b a való áttérésre ? M e r t eddig ismeretlen volt, sem G á r d o n y i nem mondta el, sem életírói nem tudták, hogy Ziegler S á n d o r t , a szeretett férjet é s é d e s a p á t K á l ó n 1879. okt. 6-án C s e k ó G á b o r p l é b á n o s temette, aki azt is bejegyezte az a n y a k ö n y v b e , hogy Ziegler g é p é s z „ a z á g o s t a i hitvallásról 1879. szep. 28-án (tehát halála előtt hat nappal) a róm. kath. vallásra tért át. Szent­ s é g e k b e n r é s z e s ü l t " . Be van írva az is, hogy N e m e s k é r e n (Sopron m.) született, Nagy T e r é z i a férje, 56 é v e s , K á l ó n 250. sz. a. lakott é s gyomorhurutban (bizony rák volt az) halt meg. A z eddigiek után mit szóljunk a bejegyzett á t t é r é s h e z ? Tör­ v é n y e s nem volt az, mert hiszen a szegény beteg k é t s z e r ugyan nem jelentkezett tanukkal az 1868. évi törvény szerint a maga illetékes lelkészénél. É p e n az volt a baj a halálesetnél is, hogy az illetékes evang. lelkész igen messze volt Miskolcon, aki a beteget vigasztalhatta s utóbb temethette volna. Vájjon nem olyan „alkalmi művelet" volt-e ez az áttérítés is, mint Somogyban az e s k ü v ő előtt a reverzális ? Hiszen a c s a l á d amiatt is a g g ó d ­ hatott, hogy az eretneknek nem adnak illő helyet a temetőben. Ziegler nem ú g y mutatta, hogy a római p á p a s z e r t a r t á s a i t kívánná. Mindennél többet mond az, hogy „ k e d v e s könyvét, az újszövetségi Szentírást még k o p o r s ó j á b a n is maga mellett kívánta tudni".*) A b u z g ó r. kath. feleség bizonyára kívánta, hogy haldokló urához, ha már a maga papja nincs ott, hívják el a plébánost. De 16 é v e s tanítónövendék fiáról, aki ismerte a p j á n a k v a l l á s o s nézeteit, nem tételezhetjük fel ezt, Műveiben a költő é p p e n nem mutatkozik hittérítőnek.

Gárdonyi kemény támadó s későbbi óvatosabb nyilatkozatai a római katholikus egyházról. A p j á n a k szabadabb szelleme G á r d o n y i r a is nagy h a t á s s a l volt. A közeli érseki tanítóképzőben tanult ugyan, papi tanárai voltak, r. kath. iskolában tanított, kántori s z o l g á l a t o k a t végzett, orgonált, énekelt, a s z e r t a r t á s o k b a n s e g é d k e z e t t . De azért éles *) Kelemen F . A z u s z ó sziget l a k ó i . 10. 1.

szemmel nézte é s bírálta megegyezik-e mindez a S z e n t í r á s , az igaz k e r e s z t y é n s é g szellemével. E l s ő művei, például „ A l á m p á s " telve vannak az egyházi s z o k á s o k , a kis katekizmus tartalma é s a klérus erkölcsi élete ellen való t á m a d á s o k k a l . V a l ó s á g g a l felháborodik az ellen, hogy a tanító a plébánosnak kezet csókol­ jon, a kalapját vigye utána é s ö l t ö z t e s s e . Említett művében az öreg tanító, midőn a plébánosnál bemutatkoznak, figyelmezteti fiatal, új kollégáját az ajtóban : „ Ö c s é m , el ne felejtsen kezet csókolni." G á r d o n y i tanítója ezt nem teszi. „ A pap elém nyúj­ totta a jól táplált, kövér kezét. É n e g y s z e r ű e n megszorítottam. Ezzel el volt vetve a sorsom k o c k á j a . Le sem ültetett. A z t mondta, reményli, jól viselem magamat. No most elmehetnek, szólott aztán. De nem nyújtotta a k e z é t . " G á r d o n y i tudta é s nem is titkolta, hogy apjától „alkalmi z s a r o l á s s a l " reverzálist csikartak k i s csak így lett ő római katholikus. S z a b o l c s k á n a k 1893. nov. 29. B u d a p e s t r ő l írta: „ É n p á p i s t á n a k keresztelt istentelen p o g á n y vagyok." Nem is fűzték e r ő s s z á l a k az e g y h á z á h o z . Ifjúkorában k é s z lett volna azt könnyen el is hagyni. M i v e l akkor Szabolcska Mihállyal, a református pappal v o l t költői bizalmas j ó b a r á t s á g b a n , ennek e g y h á z á b a akart áttérni. A l k a l m i oka é s célja ennek az volt, hogy szerencsétlen h á z a s s á g á t könnyebben bonthassa fel. Művei­ ben t ö b b s z ö r is kifakad, hogy R ó m a a h á z a s s á g i e l v á l á s t k ö z ö n s é g e s halandóknak nem engedi meg akkor sem, mikor az v a l ó s á g g a l és lényegileg ú g y is felbomlott é s erkölcsi téren k á r o s a k é s veszedelmesek a k ö v e t k e z m é n y e i . Szabolcska a jelzett célból v a l ó áttérését nem helyeselte é s lebeszélte, mert „ a vallás nem ruha, amit csak ú g y az i d ő j á r á s szerint cserélgethetne az ember." G á r d o n y i pedig azzal igyekezett az áttérését elfogad­ h a t ó v á tenni, hogy ő tulajdonképen „elkeresztelt" gyermek, lévén az ő é d e s a p j a Ziegler S á n d o r evangélikus vallású, 1894. okt. 15-én írta S z a b o l c s k á n a k : „ H o g y a n megy nálatok (Erdélyben) az e l v á l á s ? Ha valami e g y s z e r ű e n megy és bírható költséggel, ugyan adj nekem utasítást. Ebben az esetben szívesen b e l é p n é k a n y á j a d b a . " (Szabolcska L . G á r d o n y i G. élete 70. 1.) A r. kath. e g y h á z egyes intézményeit, papjait í r á s a i b a n egyes helyeken keményen t á m a d t a . Szabolcska L á s z l ó írja róla: „ M e g j á r n á az a r. kath. hittudós, aki G á r d o n y i könyveiből vett s z e m e l v é n y e k k e l é s idézetekkel a k a r n á bizonyítani az író jó katholikus voltát. Sokkal könnyebb azokból olyan dogma-ellenes r é s z e k e t kiírni, amikért a S z e n t s z é k soron kívül indexre tenné könyveit." R. kat. tanítók körében ma is az a híre, hogy „ A l á m p á s " című könyvét indexre tették. Pedig még 1906. is új k i a d á s b a n jelent meg ez is. A klérus ma sem tudja G á r d o n y i n a k ezt a könyvét m e g b o c s á t a n i . S ha J ó k a i és Mikszáth ellen az ú g y n e v e z e t t „ M a g y a r K u l t ú r a " néhány év előtt erős harcot indított, műveiket a kongregációk könyvtáraiból kitiltotta, bizony G á r d o n y i t is hasonló sors érheti, H i á b a áll a szobra Budapesten, hiába látogatta rneg a s z e r é n y költőt egri r e m e t e l a k á s á b a n

S z m r e c s á n y i az egri érsek és B e r z e v í c z y az A k a d é m i a elnöke együtt. Reméljük, nem akad magyar ember, aki G á r d o n y i t R ó m á b a n feljelentse. B á r P r o h á s z k á v a l megtették és indexre is került. A hitről, egyházakról és papokról v a l ó véleményét fiatal­ k o r á b a n szabadon kimondta, de k é s ő b b tarkózkodóbb, ó v a t o s a b b lett és ritkábban írt az ilyen k é n y e s k é r d é s e k r ő l . Volt egy idő­ szak a fiatal G á r d o n y i életében, amikor o l v a s m á n y a i n a k h a t á s a alatt az i s t e n t a g a d á s i g is eltévelyedett. Ezt mutatja S z a b o l c s k á ­ hoz írt néhány levele. De barátja által keményen m e g r ó v a , jobb útra tért. A bibliának o l v a s á s a visszavezette a k e r e s t y é n s é g örök i g a z s á g a i h o z . Krisztusnak igaz istenségét is elismerte. A m e g t é r é s útján hamarosan nagy fejlődést mutatnak Szabolcska anyjának és Pereszlényi G y u l á n a k halálakor gyászoló barátaihoz írott, v a l l á s o s hitet s u g á r z ó levelei. A r. kath. egyházban mint költőnek a művészeti elemek, a s z e r t a r t á s o k szimbolikus jelentése é s M á r i á n a k a s z e n v e d ő jó é d e s a n y á n a k kultusza tetszett neki. B i z o n y á r a gyönyörűséggel olvasta a református S z a b o l c s k á n a k „ M á r i a " é s „ K r i s z t u s anyja" kettős címen megjelent remek költe­ ményét, amelynél szebbet, igazabbat r. kath. költők is alig irtak. S z a b o l c s k á t a k e v é s jó magyar író között, igazi nagy, ö r ö k b e c s ű költőnek tartotta é s szerette. Csak arra kérte, hogy mindig versben írjon, ne prózában. B u d a p e t r ő l 1894, febr. 14, irta n e k i : „ D e a p r ó z á d , Miska, olyan, mintha Liszt Ferencet d u d á l n i hallanám. Ne dudál) pajtás, akármit fizetnek, nem i l l i k az h o z z á d . " (Szabolcska L . i. m. 130, 1.) K é s ő b b i írásaiban, midőn az egyházról és papokról szól, már sokkal ó v a t o s a b b é s kíméletesebb volt G á r d o n y i . „ A f o r r á s " című l e g e n d á n a k eredeti kéziratára például piros c e r u z á v a l írta r e á : „ P o s t mortem." Csak halála után engedte meg a k ö z l é s é t . Nem is jelent meg előbb, mint 1924. az „ A r a n y , tömjén, mirha. L e g e n d á k , evangéliumi álmok" című kötetében. Német J, könyv­ k e r e s k e d ő adta k i . Ennek a „ p r o t e s t á n s bibliai színezetű legenda kötetnek" k i s d á s á t , míg a költő élt, Csernoch J á n o s esztergomi é r s e k egyházi okokból m e g a k a d á l y o z t a , amint ezt S e t é t S á n d o r egri ü g y v é d , G á r d o n y i bizalmas barátja és Tóth K á l m á n közli.* M á s u t t is van b i z o n y s á g a , hogy G á r d o n y i k é s ő b b i éveiben számolt az e g y h á z i körök véleményével, J ó z s a G y ö r g y fiatal p o é t a meg­ mutatta G á r d o n y i n a k „ S z e n t p o g á n y s á g " című első versét, mely­ ben Istent gondolatban, imakönyv és betűk nélkül akarja imádni, nem kőtemplomban, hanem a s z é p szabad természetben. Midőn ez megjelent, G á r d o n y i azt mondta fiatal b a r á t j á n a k : „ A te korodban ezt a gondolatot én is így írtam volna meg. A k i ilyen hittel keresi az Istent, az meg is találja. A művelt o l v a s ó is megérzi ebből, hogy te mire gondoltál, de akadnak félintelli­ gensek, akiknek hitét megingathatja ez a gondolat. A hitről és az Istenről tehát legjobb csak azt írni a nyilvánosság s z á m á r a , * T ó t h K . G á r d o n y i posthumus r e g é n y e . Világ. 1924. aug. 6,

ami nem ellenkezik a vallás t a n í t á s á v a l és törvényeivel." ( J ó z s a G y . Mozaikok G. életéből. P. H . 1933. jan. 6.). A fentebbi Tóth K á l m á n közli, hogy theologiai nézetek miatt Végh K á l m á n p l é b á n o s is változtatott G á r d o n y i eredeti kéziratain. „ A hatalmas harmadik" című regényében, ahol a „ v a l l á s a rojtját-bojtját" bírálja, ez a részlet a 2. k i a d á s b a n (Bp. 1910. 129.1.) már sokkal r ö v i d e b b é s enyhébb, mint volt az ere­ d e t i első k i a d á s b a n , „ F ű z f a l e v é l nyárfalevél" című költeményei 1924. évi ujabb k i a d á s á b ó l k i h a g y t á k a „ D e c e m b e r " című versét. T a l á n azért, mivel annak 6. é s 8. v e r s s z a k á b a n sietve g é p i e s e n v é g z e t t temetési s z e r t a r t á s r ó l szól, (A pap szílvakék orral didereg s mondja az elhadart circumdederuntot és a gyors miatyánkot.) Papi barátai, ezek közt Bangha B é l a jezsuita atya is, többször látogatták G á r d o n y i t egri l a k á s á n . Ezek bizonyára nem biztat­ ták, hogy egyházellenes t á m a d á s a i t kiélezze. Utolsó r e g é n y e is, a „ B i b i " papi regény volt, mint az első, az é l e s hangú „ A l á m p á s " . Ez m á r csak mint posthumus m ű v e jelent meg 1927-ben. K e v é s s e l halála előtt 1921—22. írta, de befejezetlenül maradt. „ A coelibatus ellen pedig most regényt írok" — mondotta bizalmas barátainak. S egyidejűleg nagy részvéttel emlegetvén két s ú l y o s beteg papi barátját, m e g j e g y z é : „ B i z o n y szomorú illusztrációja az Isten törvényeivel ellenkező coelibatusi intézménynek". Ez volt a véleménye bizalmas körben k e v é s s e l halála előtt is. Hogy az ilyen célzattal é s ilyen hangu­ latban íródott „ B i b i " mégis hogyan készült el, hogyan jelent meg, azt közelebbről nem tudjuk. Lehetnek ezen is simítások. Sok ellenmondás is van benne, a regény eleje és v é g e között. Igen erős kritika s végül mégis az e g y h á z és p a p s á g m a g a s z t a l á s a .

Gárdonyi hite és az egyházfelekezetekhez való viszonya. S z a b o l c s k á h o z irott néhány leveléből látjuk, hogy a fiatal G á r d o n y i a földi élet v i s z á s s á g a í n a k é s a s z a b a d g o n d o l k o d ó k műveinek h a t á s a alatt Istenben való hitét is elvesztette, de csak rövid időre. G y a k o r i jelenség ez ifjú emberek lelki életének fejlődésében. Szabolcska is megtette a magáét, hogy költő barátját jobb útra térítse. De meg ott volt k e z é b e n az apjától örökölt szent könyv, a Biblia. Tolsztoj példája is, k i az orosz állami egyház üres, lelketlen formalizmusa ellen küzdött s hitvallásokat, d o g m á k a t é s s z e r t a r t á s o k a t mellőzve, c s u p á n a S z e n t í r á s e g y s z e r ű , világos szavaira alapította hitét é s e g é s z erkölcstanát, h a t á s s a l volt r e á . Ismerte talán Heine V a l l o m á s a i t is, k i azért dicséri az angolok bibliaterjesztését, mert ez által „megteremtik a szellem o r s z á g á t , a vallásos é r z é s , a felebaráti szeretet, az erény é s tiszta erkölcs birodalmát, mely nem dog­ matikus tanokon épül fel, hanem példázatokon (hasonlatokon) é s allegóriákon, amilyeneket olvashatunk a kis és nagy gyermekek n e v e l é s é n e k gyönyörű, szent k ö n y v é b e n : a Bibliában." (Zollner B . Heine Emlékiratai 237. 1.)

A Biblia alapján épült, J é z u s szent példáját követő s főként a gyermekek, a s z e g é n y e k és nyomorultak iránt való szeretetben megnyilvánuló k e r e s z t y é n s é g volt G á r d o n y i v a l l á s a . A felekezeti k ü l ö n b s é g e k b e n , a konfessziókban, d o g m á k b a n s a s z e r t a r t á s o k k ü l s ő s é g e i b e n ő is inkább csak korlátait é s a k a d á l y a i t látta az igaz k e r e s z t y é n s é g n e k . A régi deizmusra, Rousseaura emlékeztet a hittana. Theozofiának, buddizmusnak, a lélekvándorlás hitének is van nyoma regényeiben, de ő maga, azt hiszem, nem vette ezt komolyan. A lélek halhatatlanságában feltétlenül hitt, azért nem félt a haláltól. „ U t r a k é s z ü l é s " című költeményében mondja a sokszor idézett sorokat: A halál nékem nem fekete b ö r t ö n , nem fázlaló, nem is rút s e m m i k é p p e n : egy a j t ó bezárul itt-lenn a f ö l d ö n , s egy ajtó kinyilik ott fenn az é g e n , ez a halál.

A h i t i g a z s á g o k forrásának, a k ö n y v e k könyvének a Bibliát tartotta. Ezt b u z g ó n olvasta s költői műveiben a p r o t e s t á n s o k r a e m l é k e z t e t ő „ b i b l i á s ember" volt. Ezt a nagy tiszteletet a Szent­ írás iránt még evang apjától örökölte. G á r d o n y i már B r ó d y S á n d o r folyóiratában, a J ö v e n d ő b e n 1903. írt legendájában is a Biblia nagy értékéről szól. A z i t t közölt „ U t o l s ó fejezet" című legenda szerint az ü r el a k a r v á n pusztítani a földet, melyet egykor teremtett, G á b o r angyalt a földre küldi, hogy hozza fel onnan, ami megmenteni való. A z angyal pedig harmadnap sem hozott egyebet magával, mint egy könyvet, m o n d v á n : „ í m e , U r a m , ez az egyetlen érték, amelyet odalenn találtam." A k ö n y v pedig nem vala m á s , mint a Biblia. A m á r említett „ F o r r á s " című l e g e n d á b a n is a Szentírást, a n é g y evangéliumot mondja a hitigazságok egyedül tiszta f o r r á s á n a k . Egy szent életű remetét hívnak a környékbeliek, hogy legyen a plébánosuk. De ez azt feleli; „ N e m római az én v a l l á s o m . " Majd m á s o k szólítják fel. De a remete m e g k é r d i : „ N e m a lutheri vallást k ö v e t i t e k - e ? " S az igenlő v á l a s z r a k i j e l e n t i : „ N e m az az én v a l l á s o m . " A z o k engedményt tesznek: „ H a kálvinista vagy is elfogadunk, mert egy a zsoltárunk az ö v é k k e l . " A remete felel: „ A z sem az én v a l l á s o m . " A z emberek c s u d á l k o z t a k , mivelhogy mindig az evangeliumos könyvet látták a k e z é b e n . Felvilágosításul mondja a remete : „ J é z u s az én v i l á g o s s á g o m , egymagamban élek, a különféle vallásokat is magam mögött hagytam," É s példázatot mond nekik. Egy gazdag p o g á n y király öregszik, fél a haláltól, v i g a s z t a l á s t keres é s a b ö l c s e k e t hivatja. Egy vén bölcs mondja n e k i : Napkeleten van egy forrás, az életnek vize, aki ebből iszik, örök élete lesz. K ü l d ö t t s é g megy a vízért. E l ő s z ö r mocsarat találnak, pedig az is az egy igaz forrásból származik. „ H a zavaros is, mondják a lakosok, mi gyermekségünktől ezt isszuk, megszoktuk." T o v á b b mennek, ott a lakosok már árkokból itták a vizet, de az sem

volt tökéletesen tiszta- Ismét t o v á b b mennek. A vízfolyás egyre keskenyebb, de tisztább lesz. V é g r e rátaláltak a forrásra. O t t a viz tiszta volt, mint a kristály. A forrás négy fehér kő közül serkedt elő — egy fakeresztnek a tövéből. A négy fehér kő a n é g y evangélium. G á r d o n y i is tehát, miként a p r o t e s t á n s o k , a Szentírást tekinti a h i t i g a z s á g o k egyedül igaz é s tiszta forrásának. Ezt a szent könyvet m é g az evang. é d e s a p j a ismertette é s kedveltette meg vele. A Biblia iránt való hódolatát igen s z é p e n jelenti k i egyik v e r s é b e n is, melynek c í m e : „ í r á s a B i b l i á b a . A z Ú j ­ szövetség könyve elé". Ez a könyv a könyvek könyve, S z e g é n y ember drága g y ö n g y e . É g i harmat lankadtaknak, V i l á g o s s á g földi vaknak. B ö l c s e s é g n e k arany utja : Boldog, aki r á t a l á l ! Szomjas lelkek f o r r á s k u t j a , Hol p o h á r r a l Krisztus á l l . . . M i n d e n fakul, minden romlik, M á r v á n y v á r is ö s s z e o m l i k . Biborleplek r o n g g y á malinak, D i c s ő s é g e k füstbe s z á l l n a k . C s a k ez a k ö n y v nem tér porba, Mintha volna élő lelke ! . . . Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szive dobog benne.

De a fentebbi legendában a remete nemcsak a Szentirásról szól, mint egyedüli tiszta forrásról, hanem azt is kijelenti, hogy ő egyik felekezethez sem tartozik. Annál k e v é s b b é mondja a r. kath. e g y h á z a t a többi felett állónak, vagy é p p e n egyedülüdvözitőnek. Nem csoda, hogy ráírta a kéziratra : „ P o s t mortem!". S valóban csak a költő halála után közölték. De m á s bizony­ s á g a is van G á r d o n y i felekezeteken kívül álló k e r e s z t é n y s é g é n e k . „ B i b i " című r e g é n y é b e n az öreg S z ő t s Péter, kitől a fiatal káplán a religióját kérdezi, így felel: „ A z t magam is szeretném tudni. Papiroson római katolikus vagyok. Jobban megmond­ hatnám, hogy mi v a l l á s ú nem vagyok. Nem vagyok luteránus, se kálvinista, mert ez a vallás is voltaképen csak az, ami a római katolikus, csakhogy Luther é s Kálvin kiszedte a tollát a p á v á n a k . Ha p á v a , legyen tollas. Z s i d ó se vagyok. M e r t azt, hogy J é z u s egy magas világból k ö z é n k szállott lélek volt, lehetetlen megtagadnom. T a l á n leginkább unitárius vagyok. V a n Isten ! — ez a fő. De nem ismerem a dogmakönyvüket. Sose a d t á k k i . . . A vallásoknak az a hibájok, hogy h a t á r o l t a k : a d o g m á k lélek-telkek. Körül van kerítve minden telek. A z én vallásom azonban határtalan é s így senkit sem h á b o r g a t o k vele. Mert minden vallásból kivettem, ami az értelmemnek és szívem­ nek megfelel s megértem, hogy mindenkinek m á s az arca, m á s -

féle a gyomra é s a szeme. A keresztény v a l l á s nem maga a pap. A papja csak egy templomi hivatalnok. Isten szentelt bojtárja. É s m é g a temploma sem a k e r e s z t é n y vallás, mert az csak épület. É s a bennelevő szent képek, szobrok se. S ő t m é g a Hiszekegy se a keresztény vallás. Hanem a szívemben lakó K r i s z t u s . . . A l e g c s o d á s a b b alkotás nem a római Péter­ templom, hanem egy — m á k s z e m . " Gárdonyit azzal, hogy elkeresztelték é s az egri é r s e k tanítóképzőjében nevelték, kivették ugyan a p r o t e s t á n s légkör­ ből, de igazi római k a t h o l i k u s s á tenni nem tudták. M é g é d e s ­ a n y j á n a k buzgó p á p i s t a s á g a sem, akit ő oly forrón é s g y e n g é d e n szeretett, s aki őt papnak akarta nevelni, nem fogott rajta. A p ­ j á n a k nyilatkozatai s a s á r o s p a t a k i és pesti Kálvintéri iskolák ellensúlyozták a r. kath. hatást. Halálos b e t e g s é g é b e n is egyes lapok szerint a halotti s z e n t s é g e k e t nem fogadta el, azt mond­ v á n : „ É n az Istent magamban hordozom." Bizony inkább csak „ a papiroson volt ő r. katholikus", amint B i b i r e g é n y é b e n S z ő t s Péter mondja m a g á r ó l . E r ő s kritikát gyakorolt a felekezetekkel szemben, nem feledte, hogy őt „alkalmi z s a r o l á s s a l " keresztelték é s anyakönyvezték. S így történt, hogy teljes szívvel é s lélek­ kel egyik felekezethez sem tudott csatlakozni. Olyan v á l o g a t ó eklektikus lett. Olvasta a Szentírást, ehhez szabta e r k ö l c s i életét é s hitt Krisztus i s t e n s é g é b e n , akit példaképül választott. „Még a Hiszekegy se keresztény vallás — mondja a B i b i ­ ben — hanem a szívemben l a k ó Krisztus." Ugyanitt S z ö t s Péter is hisz Krisztus i s t e n v o l t á b a n : „ É n nem hiszek ? Hát én nem is hiszem, hanem tudom . . . Minden emberben fénylik valami az isteni szikrából. No és éppen csak Krisztus ne volna I s t e n ? " (Bibi 221. 1.) A z t , hogy J é z u s egy magas világból közénk szállott lélek volt, lehetetlen megtagadnom" — mondotta már fentebb. (Bibi 184). „ K e z d ő tanítónak" című versét is avval k e z d i : Mikor e l ő s z ö r l é p s z az i s k o l á b a , Legyen arcodon J é z u s n y á j a s s á g a .

É s mily szent, mély hódolattal áldozik Krisztus virágvasárnapi l e g e n d á b a n (Krisztus á l m a ] :

istenségének a

A z ö l d B o r o s t y á n így rebeg : — S í r j á h o z innen k ú s z o m én s ezer karommal ölelem, ki legjobb volt a föld színén.

Mély hitet fejez k i „ N e félj !" című kis verse is. Jairus l e á n y á n a k feltámasztását i d é z v e mondja: Ha r á n k is így szakad a fájdalom, szereltünket látva a gyászpadon, s k i á l t j u k : Nincs m á r , nincs aki megmentsen ! törjön át J é z u s szava a b ú s csenden : „ N e félj, csak higyj I"

M á r k o r á b b a n is „ A hatalmas harmadik" című regényében igen k e m é n y e n birálta a r. kath. e g y h á z a t . I t t a regény hősével mondat ilyeneket: „ A v a l l á s o m n a k sok minden rojtját-bojtját, k o r h a d t gerendáit nem szeretem. A papjainak bűnös hanyag­ s á g a i , t u n y a s á g a i a {cselekvő emberszeretet terén . . . hogy martalékul e n g e d t é k oda az emberi fajt a s z a b a d k ő m í v e s e k világüzletének . . . a latinsága, t á l j á n s á g a . . . nyílt bitangolása a p á p a s á g n a k , hogy csak talján ember lehet az öt világrész k e r e s z t é n y s é g é n e k feje . . . Krisztustalan szívek, p a r á d é s apostolok, hivatalnoklelkű k ö z p a p s á g . . . É s m é g i s ennek a v a l l á s n a k fenekén rejlik a legtöbb igaz gyöngy — a sok hamis g y ö n g y között. Ez a legszebb valamennyi között." A m á s o d i k k i a d á s b a n 1910, ezen már v á l t o z t a t á s o k vannak. A t u n y a s á g , h a n y a g s á g és a s z a b a d k ő m í v e s e k kimaradtak, de van h e l y e t t ü k : „ a z a p a r á d é s Vatikán, a fondor bíborosok, a svájci kakasok . . . azok a vízilón é z é s ű , m é l t ó s á g o s k o d ó papok, fennpökő p ü s p ö k ö k , ebekként hunnyász k ö z p a p s á s " (Futó J. i . m. 194 1. A hatalmas harm. 1. é s 2. kiad. 129. 1.). Ilyen erős, sértő k r i t i k a után nem tehetem m a g a m é v á Ravasz L á s z l ó véleményét, aki a K i s f a l u d y - t á r s a s á g b a n 1923-ban „ A láthatatlan ember" című székfoglalójában ezt mondta G á r ­ d o n y i r ó l : „ő az első magyar szépíró, aki a hitét: benső, meleg, gyermeteg katolicizmusát beleviszi az irodalomba. Eddig csak azt siratták — például Reviczky — hogy az a hit elveszett; b ü s z k e fájdalommal epedtek érte — Vajda J á n o s — de senki sem örült annak, hogy van. G á r d o n y i úgy örül neki, játszik vele, tapintja, beleheli, mint a szent sír z a r á n d o k a a húsvéti vigilián meggyújtott gyertyalángokat." Hiszen .az „ E g y k a t e k é t á n a k " című v e r s é b e n ez az első strófa : Mondd : minek teremtett volna Ő, k i b ő l az é s z fakadt, szent-olvasós dicsérőket, miatyánkos könyörgőket, fölhizelgő ajkakat ? (December 29. 1.)

Ez nem „ g y e r m e t e g katholicizmus." S z a b o i c s k á n a k is 1894. az öreg honvédekről írja: „ E z e k a szentek, pajtikám, s nem azok, akik éjjel-nappal miatyánkoztak." (Szabolcska i . m. 117. 1.) Jobban ráillik Ravasznak m á s i k m e g j e g y z é s e : „Némelykor úgy beszél, mintha a Rousseau cimborája volna, de mindig úgy érez, mintha p á r órával előbb Assisi Ferenccel találkozott volna." (Simon L . A z egri remete 23). Farkas G y u l a is legújabb irodalomtörténetében azt mondja G á r d o n y i r ó l ; „ A magyar középkor Istenhez menekülő a l á z a t o s s á g á n a k nincsen nála áhítatosabb rajzolója." Igen, tudjuk, hogy G á r d o n y i történeti regényeihez bő é s alapos tanulmányokat végzett. „Isten rabjai" című regényében is beható, hű korrajzot fest, meg akarja értetni, hogyan, miiyen korszellem h a t á s a alatt és mily lelki hangulatban lehettek akkor oly túlzó, rajongó,

szerzetesek é s a s z k é t á k . De a maga v é l e m é n y e é s kritikája bizonyára az volt, amit Jancsi fráter mondott a s z é p s é g e s M a r g i t királyleány e l f o n n y a d á s a u t á n : „ N e m neki való élet volt! Hiszen Istennek sem lehetett kedves látvány, hogy egy ártatlan t e r e m t é s rongyokban jár, ájulásig imádkozik és v é r e s r e vereti m a g á t a böjti é j s z a k á k o n ! Balgatag r a j o n g á s ! A k e r e s z t é n y s é g fájának is vannak bütykei, v a d h a j t á s a i ! K i kellett volna őt venni onnan tizenkét é v e s kora után. Hiszen élhetett volna a királyi p a l o t á b a n is i m á d s á g o s s z é p életet! Hiszen meghajolt volna ő k o r o n á s fővel is Krisztus l á b á h o z . Lehetett volna ájtatos királyné. Lehetett volna boldog k e r e s z t é n y anya, aki az ölében tanítja á v e M á r i á r a a k i s d e d é t é s boldogan csókolja meg az ámen után!" G á r d o n y i n a k ez a kritikája pedig nem „ b e n s ő , meleg, gyermeteg katolicizmus", hanem a p r o t e s t á n s o k evangeliomszerű tanítása. Fentebbi erős szókimondásától, úgylátszik, G á r d o n y i is megijedt s mintegy enyhítő balzsamul veti u t á n a : „ É s mégis ennek a v a l l á s n a k fenekén rejlik a legtöbb igazgyöngy, — a sok hamis gyöngy között. Ez a legszebb, legmennyeibb l e v e g ő j ű " . (1. kiadás.) M i n t költő, érthető, hogy a r. kath. kultusz m ű v é ­ szeti elemeiben sok szépet, a képzelet s z á m á r a sok anyagot talált. M ű v é s z e t i szempontból tesz is olyan ö s s z e h a s o n l í t á s o k a t , mint „Zivatar p é k e k n é l " kötetében „ Ö r v é n y b e n " című e l b e s z é ­ l é s é b e n : „ A k o p o r s ó fejénél három p a l á s t o s é s s z a k á l l a s pap állt. Mingyárt láttam, hogy református temetésen vagyunk. A z bizony festőnek nem olyan színes, mint a katolikus. B e s z é d e k é s b e s z é d e k , közben egy-két ének. De se illatos füst, se szentelt víz, sem az a m é l y s z é p s é g ű é n e k : In paradisum deducant te a n g e l i . . .". De ő a Bibliát olvasta, ennek zsinórmértékével Ítélte meg, mi igaz keresztyéni, mi egyezik meg é s mi ellenkezik a S z e n t í r á s szellemével. A külsőségekkel, a sok s z e r t a r t á s s a l , fénnyel é s p o m p á v a l szemben sohasem feledte az evangeliomi i g a z s á g o t : „ A z Isten lélek é s akik őt imádják, s z ü k s é g , hogy lélekben é s i g a z s á g b a n imádják" ( J á n . 4. 24.). Sok kifogása volt a r. kath. egyház ellen, amelynek ő reverzálissal é s elkereszteléssel lett a tagja. Ő s e i b u z g ó evan­ gélikusok voltak. E z é r t lett volna oly könnyen hajlandó Szabolcska nyájához visszatérni. Nem tetszett neki a p á p a s á g , melyet mindig a „talján főpapok bitangolnak", a magas hierarchia g a z d a g s á g a é s pompája, a k ö z p a p s á g hunnyászkodó alárendeltsége, a cölibátus, a különváltak h á z a s s á g á n a k fel nem b o n t á s a , a feloldozás meg­ t a g a d á s a , a sok s z e r t a r t á s és külsőség, a lalin nyelv. E g y e d ü l üdvözítőnek pedig R ó m á t épen nem tartotta. „ A z a hatalmas harmadik" című regényében nagy haraggal fakad k i a h ő s e : „ K r i s z t u s t a l a n p o g á n y n é p ! Én nem is értem, hogy mért kötjük magunkat h o z z á j u k ! Hiszen van más k e r e s z t é n y vallás is, a k á r százféle ! T i s z t á b b a n őrzik a Krisztus tanítását, mint ők. É s k i merné mondani rajok, hogy nem becsületes emberek. A kálvi­ nisták, a lutheránusok, az unitáriusok. Vértanúik is vannak. G á l y a r a b s á g o t szenvedtek a vallásukért. M é g a parasztja se

olyan k á r o m k o d ó , mint a p á p i s t a p a r a s z t s á g . Otthagyjuk ő k e t ! M é g ma ott hagyjuk ő k e t ! Ha akarod „izének a református papnak, — nekem jó barátom". (2. kiad. 168. 1.). „ A l á m p á s " című regényében a fiatal tanító, midőn a plé­ b á n o s felszólítására a s z o k á s o s nagyszerdai g y ó n á s r a bemegy a v á r o s b a , igen nagy bűnöket vall meg a gyóntató papnak s ezek k ö z ö t t : „ A m á s o d i k az, ú g y m o n d , hogy nem hiszek az e g y h á z n a k e g y e d ü l ü d v ö z í t ő mivoltában, sem a t á r s a d a l o m felett való á l l á s á n a k j o g o s s á g á b a n . A z e g y h á z b ű n ö s és a törvénye v é r e s k e z ű " . S ezt azért mondta, mert szerencsétlen h á z a s s á g á t az e g y h á z nem bontotta fel s a kedves leány, akit feleségül akart venni, b á n a t á b a n megmérgezte magát. ( I . m. 112. 1.). M i n t magyar költő különösen az istentiszteletben használt latin nyelv ellen fakadt k i többször is hevesen : „ A z én falum" I I . kötetében (Egy d a l története) mondja : A s z o m s z é d faluba új pap került. Á t m e n t e m én is. A z uj kálvinista pap gyermek­ k o r i ismerősöm, a rektor meg jó barátom. Különben is mindig s z í v e s e n hallgatom a zsoltárokat. Micsoda s z e r e n c s é s felekezet, hogy azon az erőtől d u z z a d ó régi s z é p magyar nyelven beszélhet az É g h e z ! Én p á p i s t a embernek születtem (elmondta, hogyan) és szerettem is az én művészettel é k e s p o m p á s vallásomat. Csak az a latin s z ó , az ne volna már benne. A kálvinista templomban magyarnak érzem az Istent is." V a l l á s á n a k é r t é ­ kéből i t t is csak a művészeti s z é p s é g e t emeli k i . „ A falábú ember" című e l b e s z é l é s b e n ismét a latinság ellen szól, még a hitetlenséget is ennek tulajdonítja: „ A parasztok közt sok a hitetlen. É s ez nem is csoda. A latin igéket nem értik, a prédi­ k á c i ó k meg többnyire nem nekik való theologiai értekezések. A papok mindig a tekintélyekre hivatkoznak, amiket csak tanult ember ért meg ; tanításuk az élettel nincs kapcsolatban s nekik maguknak a szeretetlen (családtalan) élet folytán elridegedik a szívük. A hit csak olykor a felszínen érinti a szívet, mint a fecske s z á r n y a a vizet.*) A latin nyelv bántja G á r d o n y i fülét az „ Y g a z s á g a földön" című verses l e g e n d á b a n is. A földre le­ szállt angyal, midőn az üldözött, hajléktalan B a n d i é s gyermeke s z á m á r a a templomban keresett szállást, felkiált: — Mily kincses palota ! Csak azt a d r á g a s z é p ablakot nem é r t e m , A r a k e t t ő t ö k n e k elég lenne é p p e n . É s mi m a n ó t keres itt e sok „ o r e m u s " kint is d i á k u l : „ V e n i t e adoremus" M é r t h í v j á k Istenhez d i á k u l a n é p e t ? A v a g y magyar szóval tán nem é r t e n é meg ? „ G y e r t e k i m á d k o z z u n k !„ E z a szó kell ide. A z idegen s z ó n a k idegen a szive."

*) Dr. F u t ó J e n ő i. m. 195. 1.

Gárdonyi, a volt tanító és a papok. Farkas Gyula legújabb irodalomtörténetében ily szavakkal jellemzi G á r d o n y i t : „ A dunántúli falusi iparosfiú, akit szülei „ ú r n a k " , néptanítónak nevelnek, valahogyan mindig ezen az úri t á r s a d a l m o n kívül állónak érzi m a g á t .. S z í v é h e z legközelebb a falu népe áll, amelyből kisarjadt s a magyar paraszt é v s z á ­ zados g y a n a k o d á s á v a l tekint úrra és papra." Ez a papok iránt való bizalmatlanság é s rossz vélemény benne mint tanítóban is meggyökeredzett. Pap é s tanító, sajnos, k e v é s helyen élnek egy­ m á s mellett jó b a r á t s á g b a n . A tanító a pap jó dolgát irigyli, a pap pedig olykor talán a felsőbbségét érezteti. A hivatalos érint­ k e z é s sok alkalmat ád a félreértésekre. A z általános emberi g y a r l ó s á g az oka az e l l e n s é g e s k e d é s n e k . Nemcsak faluhelyen van ez így, hanem meglepett, hogy még Kis J á n o s k ö l t ő - p ü s ­ pök és Gerok K á r o l y , a stuttgarti jeles költő é s előkelő u d v a r i pap is panaszkodik E m l é k e z é s e i b e n , hogy mennyi baja és k e l ­ lemetlensége volt a tanítókkal. G á r d o n y i n a k már korai gyermekkori emléke az volt a somogyi plébánosról, hogy apjától reverzálist csikart k i s ennek erejével lett ő, a buzgó evang. ő s ö k sarjadéka, római katholikus. Apja is, a költő is ezt „alkalmi z s a r o l á s n a k " minősítette. A vallási türelmetlenség egyéb példái is elidegenítették a papoktól, például az evang. Csepreg p u s z t u l á s a , amelynek o l v a s á s a apját könnyekre indította. A z „ Á t k o z o t t j ó z a n s á g " című r e g é n y é b e n a különben jószívű Bentzefalvy J á n o s plébános is csak a gyűlöl­ k ö d ő régi könyveket, P á z m á n y Péter hitvitáit szereti é s olvassa, melyekben „ a szeretet v a l l á s á n a k pásztorai e g y m á s n a k fejéhez vagdalják a Bibliát é s a szeretet apostolai civódnak." A p l é b á n o s a régi időket dicséri, de G á r d o n y i hőse azt feleli: „ É n bizony szívesebben élek a mai korban, amikor nem s z a m a r a z z á k az embert azért amit hisz. A hit éppen olyan b e l s ő ügy, mint az e m é s z t é s . " (Átk. józ. 34. 1.) A papok h a z a f i s á g á t is a tanítókéhoz k é p e s t csak valami m á s o d r e n d ű n e k jellemzi. „ E g y tanító feljegyzése" szerint G á r d o n y i a pap tanítását („mert a katholikus iskolában joga van a papnak arra, hogy tanítással mulatozzék") így írja l e : „ H o z z á t á m a s z ­ kodom az ablakhoz és el-eltünődve hallgatom a tanítását. M i l y e n különbség van a pap meg a tanító között! 0 azt mondja: — A z é g . . . A z Isten. . . É n azt m o n d o m : . — A föld. . . A z ember. . . ő azt mondja: — R ó m a . É n azt mondom : — Buda. Ő azt mondja : — Katholikusok vagytok. Én azt m o n d o m : — Magyarok vagytok. (Szabolcska, i . m. 86. 1.) A papi gőg é s szívtelenség ellen is többször erősen kifakad az írásaiban. „ A p a r á d é s Vatikán, a fondor bíborosok, a vizilón é z é s ű m é l t ó s á g o s k o d ó papok, a fennpökő p ü s p ö k ö k , Krisztustalan

szívek, hivatalnoklelkű k ö z p a p s á g " - ilyen v á d a k hallatszanak „ A z a hatalmas harmadik" című regényében. Verses legendájában az Y g a z s á g , az U r n á k angyala, leszáll a földre s az első, akivél találkozik, a p ü s p ö k . Hát jön á m egy hintó le a d o m b r ó l futva, H u s z á r ül a b a k j á n , pap a b e l s e j é b e n .

A z Y g a z s á g rákiált, rabló t á m a d t a meg :

megállítja a hintót. A

püspök

azt' hiszi,

K e l l p é n z ? Itt a t á r c á m . Kell k i n c s ? Itt a l á n c o m . Csak az é l e t e m e t hagyd meg jó b a r á t o m . R e b e g é s r e v á l t ajkain a b e s z é d , S k ö n y ö r g ő r e tette k ö v é r k e s z t y ű s kezét.

A p ü s p ö k v a l l o m á s á r a , hogy ő J é z u s Krisztus szolgája, Y g a z s á g ezt feleli: A J é z u s K r i s z t u s é ? Nem gondoltam volna, Hogy neki ily kincses, d ú s s z o l g á j a volna. Ö bizony sohse járt n é g y lovas b a t á r o n . Egyszer lovagolt csak, akkor is s z a m á r o n . Ha neki ily d r á g a hintója lett volna, azt a s z e g é n y aggot belevette volna, ki amott dermedez a havas útfélen . . . Krisztus papja vagy t e ? C s ú n y a h a z u g ( b e s z é d ! T e se nem intettél, se meg nem állottál, mint a csigabiga h á z o d b a h ú z ó d t á l !

Y g a z s á g , az U r angyala, kabátját adja a didergő koldusra, a püspöktől pedig azt követeli, hogy nadrágját adja n e k i : A p ü s p ö k , mint pulyka duzzad m á r m é r g é b e n . Á m .az Y g a z s á g s z ó l : Ember, ez nem s z é g y e n . Hisz magad hirdeted a J é z u s i r g a l m á t : N a d r á g o d ha nincs is, marad r e v e r e n d á d . A z a l á n c a s z é g y e n , mert benne hordozod száz n y o m o r g ó c s a l á d epedett k e n y e r é t ; az a kereszt s z é g y e n , mert rajta hordozod r é s z v é t l e n s z í v e d n e k nemtitkolt hidegét. A b r i l l i á n s s z é g y e n , mig a nyomor k ö n n y e z , s t é g e d a f ö l ö s l e g gaz p o m p á j a k ö r n y e z . Mit mondott n a g y e r ő s parancsul mestered: „ M i n d e n k i t ugy szeress, mint magad szereted !" De l á t o m , csak f a p é n z az Ur szava n á l a d : Nem a n y á j n a k élsz te, c s u p á n a g y a p j á n a k .

A z érseki tanítóképző növendékének szájából ezek bizony igen kemény szavak. De épen mint tanító fakadt k i G á r d o n y i igen sokszor az e g y h á z és a papok ellen. „ A néptanító szivét — így tör k i ifjú szivéből a k e s e r ű s é g — v a s b ó l alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel az egyház és a t á r s a d a l o m m e g g á z o l j a " , (A l á m p á s 110. 1.) M i n t győri k e z d ő hírlapíró tanügyi lapjának „ A néptanító é s az úri osztály" című cikkében még azt ajánlotta a felekezeti tanítónak, hogy első ízben a p a p n á l tett látogatás alkalmával csókoljon kezet.

De ha a pap t o v á b b é s máskor is k é z c s ó k r a nyújtaná kezét, csak hajoljon meg. E cikke miatt a tanítók szervilizmussal vádolták és támadták. A fiatal G á r d o n y i pedig v á l a s z á b a n felmentette t á m a d ó j á t „ a papnak a d a n d ó k é z p u s z i alól az egyéni vélemény s z a b a d s á g a nevében". „ A l á m p á s " című regényében a fiatal tanító azonban már határozottan megtagadja a k é z ­ c s ó k o t . (Simon L . A z egri remete 122. 1.) Hivatalnoklelkűséggel, ridegséggel, a s z e r t a r t á s o k gépies v é g z é s é v e l is vádolja G á r d o n y i a papokat. „ D e c e m b e r " című v e r s é b e n azt kéri, hogy csak télen ne érje a halál, mert c s ú n y a a téli t e m e t é s : „ l á b á t r á z z a a ministráns gyerek, a pap a szilvakék orral didereg." Még a koporsóból is hallja majd „ a z elhadart circumdederuntot, a köhögést, a gyors miatyánkot." Gyermekkori emlékeiből tűnik k i , hogy erről az oldalról mily korán figyelte meg már a papokat. „ V i g a s z t a l á s " című kis cikkében ír le egy jelenetet: „ E g y kis gyermeket temettek. Valami tanyáról hozták be. A koporsót a p a p h á z elé tették. A z anya bemegy a paphoz. A folyosón találja, amint e b é d után csibukozik é s zokogva mondja: — I t t vagyunk. Engem az asszonynak z o k o g á s a mélyen meghatott. — Ne sírjon annyira — mondja a pap jólelkűen — hiszen l á s s a , az Isten a k a r a t á b ó l történik minden Ebben meg kell nyugodnunk. S ezt mondva kiütötte a hamut a pipájából é s ásított." A c s a l á d a n y a fájdalma é s a családtalan pap k ö z ö n y e mesteri k é z ­ zel van i t t e g y - k é t v o n á s s a l papírra vetve. ( J ö v e n d ő 1903.). Sokszor veszi tolla hegyére a papnőtlenséget s ennek követ­ kezményeit. A z a kép, amit „ A l á m p á s " papi alakjáról rajzol, m e g d ö b b e n t ő . A z ő papja nemcsak a coelibatus, hanem a h á z a s ­ s á g és e r k ö l c s i s é g alaptörvényeit is lábbal tapodja. Míg a tanító a harctéren h a z á j á é r t harcol, fiatal feleségét otthon a pap hódítja el. V a n egy másik fiatalkori megértő plébános barátja is az elkeseredett, bujdosó tanítónak, aki neki M á t r a s z é l e n állást szerez. De ennek a jó embernek is olyan a házatája, hogy egy göndörhajú gyerekfej kukucskál be az ajtón. A tanító szeretettel simogatva k é r d e z i : hát ez k i ? „ H a más kérdezi, mond a pap, az u n o k a ö c s é m , ha te k é r d e z e d , a fiam." A z u t á n egy gömbölyű j ó s á g o s arcú úrinő jött be. Bort hozott egy tálcán. Ezt már nem k é r d e z t e a tanító, úgyis tudta, hogy ez meg az — unokahuga (I. m. 82. é s 118. 1.). Utolsó regényét, a „Bibit", amint G á r d o n y i maga is bevallá, egyenesen a coelibatus ellen írta. W a k L u k á c s káplán sorsa, v e r g ő d é s e , aki gyermekkora óta semmi szeretetet nem tapasz­ talt, akit p l é b á n o s gondviselője is oly hidegen fogad, „mintha kocsisnak jelentkező parasztot kérdezne", őszinte r é s z v é t e t kelt. A kedves leány iránt való vonzalma t e r m é s z e t e s , nagyon is érthető, De ott a nagy tiltó a k a d á l y : a coelibatus. A l i g 16 é v e s

é s m á r reverendában jár. Méltán kérdi jóakarója, Péter ú r : „ D e hát az életnek ilyen elején meggondolta-e ? Hiszen még nem ismeri az életet. M i az, mikor valaki megtagadja a legszentebb ö s z t ö n t ? A m i a halnak a víz, az az emberi léleknek a s z e r e t ő k ö r n y e z e t . L e g s z e r e t ő b b környezet a c s a l á d . A pap nem élhet c s a l á d i életet. A k i n e k nincs c s a l á d j a , csak fél életet él." A k á p ­ lán p a p í r o s r a j e g y z i : „ A z élet főkincse a lelki fehérség' véltem eddig. De a második b i z o n y á r a a szeretet a c s a l á d i tűzhely körül." A regény végén is a k á p l á n még erősen viaskodik, igaz, hogy m á r csak á l m á b a n : „ A z én lelkemet Isten szabadnak teremtette, engem nem lehet zsinórra kötni, mint a kutyát. Isten főtörvénye a szeretet. A k i nem anyai szív mellett nőtt fel, a k i nem a feleség szíve melege mellett éli az életét, a k i a maga szívére nem ölelhet gyermeket, aki nem halna meg sen­ kiért, hogy megmentse, az olyan ember élete nem teljes. Mintha olyan o r s z á g b a n élne, amelynek nincs Napja. A k i ebben a naptalan o r s z á g b a n sínylődik, nem is lehet ember. H i á b a küzdünk ellene. Csontunkba, vérünkbe helyezett törvény ez. Ha Isten t ö r v é n y e szent, vétkezik, aki nem tartja meg. E r ő s z a k o t tesz az emberi lélek s z a b a d s á g á r a . O l y a n bűn, melyre nincs b o c s á ­ nat. . . A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. Hogyan foszthatja meg az embert attól a sok k e d v e s s é g t ő l , amit csak a nő lelkében t a l á l ? " (Bibi 24., 154.,

237. 1.). A papnőtlenség b ű n ö s k ö v e t k e z m é n y e i t többször is feltárja. „ C y p r i a n " című regényében a fiatal a s z k é t a szerzetest a vár­ kisasszony végre is elcsábítja s a regény végén az is kitűnik, hogy az öreg szerzetes, aki fiatal társát megmenteni akarja, ennek az atyja volt. M é g az „ Á t k o z o t t j ó z a n s á g " című regényben is ennek hőse sokáig azt hiszi, hogy A d r i a , a finom lelkű, kedves l e á n y az öreg p l é b á n o s törvénytelen leánya. „Milyen kár, hogy rendetlen születésű, ezt az egyet elvenném" — mondja a túljózan ifjú. „Milyen kár, hogy kívül született a társadalmi kerítésen" — fakad k i ismét. E z é r t nem meri a lányt anyjának bemutatni. A r e g é n y i l y módon is azt tárja fel, hogy a plébániákon nevel­ kedett leányokról mint v é l e k e d n e k az emberek. Bentzefalvy p l é b á n o s ez esetben ártatlan volt. De ritka eset az, hogy G á r d o n y i a r. kath. papot jónak vagy rokonszenvesnek rajzolná. Gondoljunk csak „ A n n u s k a " színművében is J á n o s b a r á t r a . M i l y durva, mily é r z é k i e s . L ú d c o m b o t eszik böjti napon. M i k o r felköszöntőt mond, egyik k e z é b e n lúdcomb, másikban b o r o s ü v e g . K a t i c s e l é d d e l mily szemérmetlenül viselkedik nyílt színen. S a z á r d á b a lépni akaró ifjúról ő mondja : „ J ó k á r t y á s , jó ivó, az Isten is barátnak teremtette." A n é p s z e r ű , kedves Péter barátról már több tisztelettel ír. De ő is tréfacsináló, humoros alak, aki sok furfanggal koldul a b a r á t o k s z á m á r a . A p a p s á g mintaképe ő sem lehet.

Gárdonyi és a protestáns lelkészek: Pereszlényi, Szabolcska. A p r o t e s t á n s lelkészek között is voltak Gárdonyinak i s m e r ő s e i é s jó barátai, akikről szintén megemlékezik í r á s a i b a n . A n e m e s k é r i E r d é l y s z k y Mihály evangélikus lelkészről csak é d e s a p j a beszélgetett neki. De jól emlékezetébe v é s t e , amit hallott róla. M é g harminc év múlva is visszaemlékezett r e á . T u d ó s ember volt, jó k e r t é s z é s jó p e d a g ó g u s , aki, mint fentebb láttuk, m é g a maga k á r á r a is alaposan m e g m a g y a r á z t a a nebulóknak, hogy milyen parittyával g y ő z t e le Dávid Góliátot. „ S z ü l e i m gyémántja voltam" című e l b e s z é l é s é b e n említi a z u t á n a s z o m s z é d falubeli református lelkész Guszti fiát, aki neki jó p a j t á s a é s nagy kópé volt. J á m b o r arccal nézegették a tanuló s z o b á b a n a reformáció k é p e s történetét, a vormszi gyűlés képét, hogy a jó papot m e g t é v e s s z é k . Ez a fiú lehetett, akiről G á r d o n y i „ A z én falumban" mondja: „ A z új kálvinista pap gyermekkori i s m e r ő s ö m , a rektor meg jó b a r á t o m . " így ment be a templomukba, hallgatta a zsoltáraikat „melyek egyeznek a lutheránusokéval." I t t irigyli, hogy a régi szép magyar nyelven beszélnek az É g h e z é s nem latinul, mint ők. A coelibatus ellen, mint láttuk, G á r d o n y i erős t á m a d á s o k a t intézett. A protestáns paplakokról, az úgynevezett ároní h á z a k ­ ról ellenben hálával, elismeréssel nyilatkozott. K é t ilyen h á z a t ismert meg k ö z e l e b b r ő l : Pereszlényi J á n o s é t Győrött, és Szabolcska Mihályét Marosfelfalun E r d é l y b e n . Mindegyikből jó emlékeket hozott m a g á v a l . A győri kálvinista paplak adott neki szállást é s kenyeret, amikor a nehéz átlépést az írói p á l y á r a mint fiatal falusi tanító megtette. A jó p a p n é úgy b á n t vele mint saját fiával s mikor a nemes lélek 1887 nyarán elhunyt Ziegler G é z a ott könnyezett a református papné k o p o r s ó j a mellett. S m é g húsz év múlva ís, mikor az ifjabb papfiú, dr. P e r e s z l é n y i Zoltán a bátyját elveszítette, bizalmas baráti hangon írt n e k i meleg, vigasztaló levelet s hálával emlékezik a papi családról, melyet ifjúságában ő is boldog együttélésben látott. „Istenben vetett bizalommal nézzen az É g r e " — írjajneki 1907. E g e r b ő l s a sírontúli viszontlátás r e m é n y é v e l vigasztalja. Szabolcska Mihály költő-pappal a különben oly z á r k ó z o t t é s szinte ridegnek látszó G á r d o n y i harminc évig élt b e l s ő bizalmas b a r á t s á g b a n . Senki sem állott a szivéhez k ö z e l e b b . Igaz m a g y a r s á g u k , a magyar nép forró szeretete, igaz, mély lelki r o k o n s á g kötötte ö s s z e a két nagy költőt. P ó s a Lajos 1893 ő s z é n indította meg köztük a levelezést. Szabolcska E r d é l y b e n Marosfelfaluban volt akkor lelkész, G á r d o n y i pedig újságíró Pesten. P ó s a írta S z a b o l c s k á n a k : „ A napokban majdnem meg­ látogattalak Fesztyvel és G á r d o n y i G é z á v a l , aki mint pappal is szeretne veled bizonyos okból megismerkedni, de az utolsó percben éppen ő mondott le. írhatnál neki, mert [szörnyen g y á v a é s élhetetlen." I r t is neki Szabolcska oly melegen, hogy G á r d o n y i „ K e d v e s Miska P a j t á s " m e g s z ó l í t á s s a l válaszolt é s

írta az első levelet. „ E g y f o r m á n érzünk, gondolkozunk, én t é g e d c s o d á l l a k , b a r á t s á g o m a t é s szeretetemet ajánlom — írja G á r ­ d o n y i — hiszen oly kevesen vagyunk, é d e s M i s k a pajtás, ma­ gyarok az irodalomban". S z a b o l c s k á n é s magán kívül m é g P ó s á t , E n d r ő d i t és S z á v a i t ismeri el ilyennek. Válóperéről szólva írja : „ C s a k az az egy fenyeget, hogy egyszercsak 10—20 e s z t e n d ő m ú l v a beül hozzám az asszony. O persze pört nem kezd, mert m é g mindig nem mondott le r ó l a m . " Még 1893. okt. 26. azzal fenyegeti S z a b o l c s k á t , hogy Feszty Á r p á d d a l , „ a k i a legkedve­ sebb e g y s z e r ű magyar gyerek é s jó cimbora" s D a n k ó Pista, L á n y i G é z a cigányokkal lemegy h o z z á E r d é l y b e . Szabolcska papi mivoltát is respektálja, erről í r v á n : „ K é r l e k azt is írd meg, hogy ha v a s á r n a p megyünk, hátráltat-e ez a p r e d í k á l á sodban ? Vagy nekünk is akarsz prédikálni ? Ez utóbbi esetben írásbeli s z e r z ő d é s t kívánok tőled, hogy rövid leszel, h a b á r azt meg el nem engedjük, hogy k a t e d r á b a n l á s s u n k é s halljunk." (Szabolcska L. i . m. 49. 1.) De G á r d o n y i rengeteg dolga miatt ekkor még elmaradt az erdélyi út. Inkább Szabolcska jöjjön Budapestre, hogy szemtől­ szembe l á s s á k e g y m á s t . 0 jobban ráér. Itt azután S z a b o l c s k á n a k is e r ő s bókot mond G á r d o n y i : „ T i kálvinista papok vagytok a a legnagyobb urak a világon. Egyszer egy héten papoltok, a z u t á n e g é s z héten át sakkoztok, kártyáztok v agy olvastok a k a s z i n ó b a n " . A z idő múlik. A r c k é p e t váltanak, hogy l e g a l á b b így l á s s á k e g y m á s t . G á r d o n y i i l y szavakkal köszöni a k é p e t : „ Á z t mondták, hogy tatárfejű ember vagy. No biz én inkább alföldi kún tipusnak talállak . . . á b r á z a t o d o n olyasmit látok, mintha a tatárpusztitás felett keseregnél. Mérges lehettél, Miska, de nagyon s azt hiszem, megengeded, hogy nyájasabbnak képzeljelek". Újra igéri, hogy lemegy Marosfelfalura. „ H a nem vagy pipás ember, akkor ne is hívj, mert én kifüstöllek a parochiából. Mielőtt o d a m e n n é k azt is t u d d meg hogy én p á p i s t á n a k keresztelt istentelen p o g á n y vagyok, — hogy kiállhatatlanúl lusta, szótalan és a világon minden dologgal elégedetlen fráter vagyok". A következő évben (1894) egy gyönyörű költői levéllel mentegette magát (Levél Szabolcska Mihálynak) : Kedves jó p o é t á m , é l s z - e vagy meghóttál ? Vagy m a g a d u n t á b ó l t á n m e g h á z a s o d t á l ? . . . Hej, Miska, ha most ott ü l h e t n é k melletted, de k i v i r á g o z n é k n é k e d is a kedved ! Á l d a n á n k a j ó b o r t s az e g é s z v i l á g o t : a n é p p e l nem érző monoklis n é p p á r t o t . . . Nem mehetek h o z z á d b ú s u l n i , b a r á t o m , messze van S z á s z - R é g e n , messzebb m é g mint n y á r o n .

Szabolcska k ö z b e n megnősült. E l s ő fiának k e r e s z t a p j á u l G á r d o n y i t hívta meg. így lett a k e s e r ű p o é t á n a k kedves koma­ asszonya a kálvinista p a p n é . Ezt a keresztfiát G á r d o n y i k é s ő b b Egerbe is hívta s ez a keresztfia, Szabolcska L á s z l ó t e m e s v á r i

ref. l e l k é s z (Ravasz László veje) írta meg 1925. Gárdonyi élet­ rajzát, ígéretét Gárdonyi a millennium évében váratlanul, bejelentés nélkül váltotta be. 1896-ban egy verőfényes s z é p szeptemberi napon érkezett meg S z á s z r é g e n b e az á l l o m á s r a s onnan c s e n g ő s fiakeren Felfalura, a parochiára. Alig ismerték meg e g y m á s t , de nagy volt az öröm. A fiatal papné is igen s z í v e s e n fogadta a kedves s o v á n y k o m a u r á t . Egy teljes hetet töltött akkor G á r d o n y i Erdélyben. A pesti poros, füstös l e v e g ő után jól esett i t t neki a felfalusi csend, a p o m p á s hegyi l e v e g ő . A szelíd, csendes, szófukar ember legörömestebb a kertben szeretett elmélázni. Korán kelt s a reggeli mellé a kedves p a p n é n a k ő hozott mindig a kert marosparti részéből egy-egy k o s á r k a hamvas muskotály szilvát. Nem szerette, ha látogatók háborgatták. Átjött S z a b o l c s k á ­ nak egy s z o m s z é d o s paptársa, akinek nagy kedve telt a sikam­ l ó s a d o m á k b a n . Gárdonyi ezt k i nem állhatta s örült, hogy Szabolcska is egyetért vele. A z a d o m á z ó papot azzal űzte el, hogy oly halálos komolysággal hallgatta, mintha ez temetési p r é d i k á c i ó t mondana. A fiatal p a p n é mondta k é s ő b b G á r d o n y i ­ ról azt a dicséretet, hogy ízlésében, még tréfás beszélgetéseiben is olyan v á l o g a t ó s és szemérmesen tartózkodó volt, mint egy e l a d ó lány. G á r d o n y i viszont azon bámult é s azért volt oly h á l á s S z a b o l c s k á n é iránt, amit a férjének is megmondott, hogy fiatal asszony létére az egy hét alatt sohasem említette kedves k o m á j u k előtt a feleségét s egy s z ó v a l sem firtatta e l v á l á s u k okát. G á r d o n y i el volt ragadtatva attól, amit Felfalun látott é s hallott. Megígérte, hogy minden ő s s z e l tölt itt egy-egy hetet. V i s s z a t é r t e után Singer és Wolfner Irodalmi F e c s k é j é b e n szá­ molt be erdélyi látogatásáról „ S z a b o l c s k a Mihály" címen. S z ó l a félreeső kis fészekben megelégedetten élő falusi papról, a k i o r s z á g o s nevű költő és nagy filozófus. A m e g e l é g e d é s t i t k a p e d i g : ,,Egy j ó s á g o s , szép hallgatag, szelid s z ő k e és k é k s z e m ű asszony a felesége, a lelke é p p oly költői, mint tiszteletes Szabolcska Mihály uramé s minden k í v á n s á g a az, hogy a férjét boldognak l á s s a . Ez a m a g y a r á z a t a annak, hogy az ő k ö l t é s z e ­ tük g e r l e b ú g á s é s fülemileének." S ez az oka, hogy Szabolcska nagyobb helyre, magasabb s z ó s z é k r e nem vágyik. (Szabolcska L . 56. 1.). Ez a kép mégis csak m á s , mint amit G á r d o n y i a p l é b á n i á k házatájáról é s a coelibátusról rajzolt. Pedig ő nem hízelgett egyik felekezetnek sem. ígéretét nem tudta beváltani, nem járt t ö b b s z ö r Felfalun. Egerbe, Szabolcska pedig T e m e s v á r r a költözött. Csak Budapesten találkozhattak évenként előleges m e g b e s z é l é s szerint. 1903-ban már úgy volt, hogy G á r d o n y i lemegy Temes­ várra, de ez az út is elmaradt. „ Á z idősebbik fiam — írja E g e r b ő l — most tett vizsgát a hatodik polgári osztályból s viszem Debrecenbe vagy B é c s b e . Ezekben a napokban dől el az ü g y e és e miatt vagyok lekötve." Ez évben k é r d e z t e S z a b o l c s k á t ó l az egyháztörténetből Csepreg históriáját is. G y e r -

mekkori e m l é k e z é s e i t írta. 1907-ben Szabolcska látogatta meg G á r d o n y i t Egerben, de csak valami útba ejtett, alkalmi rövid l á t o g a t á s volt ez. G á r d o n y i neheztelt is e miatt s 1908 elején ismét hívta: „ A keresztfiamnak nem l á t n á d - e már idején valónak megmutatni a h ő s ö k városát s a hősök v á r o s á b a n egy n y a v a l y á s k e r e s z t a p á t ? A gyermek életében felejthetetlen egy-egy ilyen u t a z á s . K o m á m asszonynak k é z c s ó k o m a t küldve ölel a gyere­ keiddel együtt G á r d o n y i . " (Szabolcska L . 58. 1.). Ez évben lett Szabolcska az A k a d é m i a levelező tagja. Erre írja G á r d o n y i 1908. május 2. E g e r b ő l : „ G r a t u l á l o k M i s k a ! K é p z e l e m , micsoda szent meghatottsággal n é z e d a tükörben az a k a d é m i k u s t . Most már kikerülhetetlen a p ü s p ö k s é g ! " K é t év múlva már Szabolcska ajánlotta G á r d o n y i t a k a d é m i a i tagnak s meg is v á l a s z t o t t á k . M é g ezt megelőzőleg 1909. vette át Szabolcska dr. Raffay S á n d o r budapesti l e l k é s s z e l a Protestáns A r v a h á z i K é p e s N a p t á r s z e r k e s z t é s é t s G á r d o n y i t annyira a maguk szellemi l é g k ö r é b e tartozónak ismerték, hogy Szabolcska tőle is egy olyan novellát kért a naptár s z á m á r a , amely még nem jelent meg n y o m t a t á s b a n . G á r d o n y i 1909. aug. 12. küldött is neki Egerből egy ilyent. De ha ez nem volna alkalmas a közlésre, akkor az „ É n falum" egyik darabját ajánlja. „ M e r t hiszem, nem olyan olvasott a te kalendáriumod népe. A bibliát mindennap olvassuk, mégis ami jó benne, mindig ú j . " Szabolcska azután novella helyett G á r d o n y i n a k mégis inkább a „Mi a boldogság ?" című versét vette fel 1910-re a n a p t á r b a . Ez évfolyamba a harmadik jó b a r á t , Endrődi S á n d o r is két igen s z é p és o d a v a l ó verset írt: az e g y i k : „ K ö v e s s ü k ő t ! " a m á s i k : „Isten." A k ö v e t k e z ő 1911. évfolyamban a P r o t e s t á n s Arvaházi Naptár ismét két kis v e r s é t közölte G á r d o n y i n a k . Ezek közül az e g y i k : „ B ö l c s e s é g a hullámokon" igen jól illett a n a p t á r b a : E g y vén r é v é s z n e k ó c s k a c s ó n a k á n Ült hat tudós. É s azt b e s z é l g e t e k , Hogy nincsen Isten é s hogy hisz a n é p ! A c s ó n a k roppant. S z ó l t a v é n ; No l á m , H a tudnak úszni, hát most ú s s z a n a k ! „ J a j , Istenem!" — k i á l t o t t mind a hat.

Gárdonyit t o v á b b r a is a legmelegebb szeretet, harmincévi belső, bizalmas b a r á t s á g fűzte a kálvinista költő-paphoz és ennek családjához. Leveleztek és évenként Budapesten találkoztak, költői b a b é r a i k n a k kölcsönösen örültek. Utoljára 1918 t a v a s z á n Budapesten a református konvent s z é k h á z á b a n kereste fel G á r ­ d o n y i S z a b o l c s k á t . A z ö s s z e o m l á s után s z e m é l y e s e n többé nem találkoztak. A győri Pereszlényiek után S z a b o l c s k á é k papi h á z a volt a második, mellyel a r. katholikusnak keresztelt G á r d o n y i ily bizalmas viszonyban állott. Ezek s z e r e t ő körében levetette „ p a p r a m o r g ó " természetét, ezeket szerette. A maga igazi magya­ ros, e g y s z e r ű és természetes m o d o r á v a l a győri nagy t a n á c s ­ terem hosszú asztala mellett a kálvinista papok é s presbiterek

között jobban érezte volna magát, mint az egri k á p t a l a n főpap­ jainak fényes öltözetű é s ranglétrás k o s z o r ú j á b a n . *

A győri papiház b e m u t a t á s á v a l kezdtem Írásomat, ahonnan G á r d o n y i írói pályája kiindult. A magam ifjúkori tapasztalataival is mint kortárs é s szemtanú meg akartam okolni a kezdetben oly gyenge hírlapíró s a k é s ő b b oly kiváló nagy költő iránt való meleg é r d e k l ő d é s e m e t . N y o m á r a jutottam a nagy magyar p o é t a német őseinek s kimutatom, hogy az eredetileg s z á s z ­ o r s z á g i Ziegler c s a l á d h a z á n k b a n is mennyire kiterjedt. Bebi­ zonyítottam, hogy a német c s a l á d n a k m e g m a g y a r o s o d á s a Nemes­ kérnek, ennek a régi artikuláris evangélikus e g y h á z k ö z s é g n e k az é r d e m e . Hiszen Ziegler S á n d o r , a költő apja itt született, i t t járt iskolába é s innen indult a s z a b a d s á g h a r c b a . A z ősi Ziegler c s a l á d a reformáció k o i a óta evangélikus volt. Mindenkit érdekelhet tehát, hogyan lett G á r d o n y i az anya­ k ö n y v szerint mégis római katholikus. K é k y Lajos é s a többi életrajzíró szerint is kétségtelen, hogy az apa, Ziegler S á n d o r volt legnagyobb h a t á s s a l a költő lelki életének k i a l a k u l á s á r a . Ennek életével foglalkoztam azért bővebben s különösen azt kisértem figyelemmel, hogy az a p á n a k hite é s v a l l á s o s nézetei miként öröklődtek át a fiúra. S végül nem lehetett érdektelen, hogy a v a l l á s c s e r e után é s i l y apai befolyás alatt milyen v o l t G á r d o n y i v a l l á s o s lelkülete é s az egyházfelekezetekhez v a l ó viszonya. A z e r ő s z a k o s e l k e r e s z t e l é s e k nem mindig nevelnek a a térítő e g y h á z n a k engedelmes hű fiakat. így akartam felvetni é s megoldani olyan k é r d é s e k e t is, melyeket G á r d o n y i eddigi életrajzai mellőztek. S azt hiszem, a régi ismert adatok mellett újakat is sikerült kikutatnom. A nagy magyar költő e g y é n i s é g é n e k minél behatóbb feltárása volt a cél, mely dolgozatomnak részeit e g y s é g b e foglalja.

TARTALOM. Oldal

Bevezetés

3

Gárdonyi, a kezdő hírlapíró Győrött

4

A kálvinista

7

papi h á z b a n é s a s z e r k e s z t ő s é g b e n

A s z á s z o r s z á g i Ziegler c s a l á d . A soproni é s e g y é b Zieglerek Sopron, Vas, Mosón Ziegler

és G y ő r megyében

János

Kristóf,

Gárdonyi

10 nagyapja

Nemeskéren.

A lelkész

és a

lakatos k o m a s á g a Ziegler S á n d o r ,

14

G á r d o n y i apja.

„ A z u s z ó sziget lakói."

Ziegler G é z a

és

P é k á r G y u l a Pesten, a K á l v i n - t é r i g i m n á z i u m b a n

19

Hogyan lett Ziegler S á n d o r fia római katholikus ? Gárdonyi

kemény

támadó

s későbbi

óvatosabb

23 nyilatkozatai

a római

katholikus e g y h á z r ó l

28

G á r d o n y i hite é s az e g y h á z f e l e k e z e t e k h e z v a l ó viszonya

31

G á r d o n y i , a volt t a n í t ó é s a papok

38

G á r d o n y i é s a p r o t e s t á n s lelkészek : P e r e s z l é n y i ,

Szabolcska

.

.

.

.

42