Tanulmányút Sopronban és környékén
Az elmúlt hétvégén (2011. november 11-12-én) Sopronba látogattak a Mikovinyi Sámuel Szakkollégium tagjai. Amit előjáróban el kell mondanom, hogy egy igen esemény-gazdag program, dús két nap volt. Tehát a feladat adott volt mind a szervezők, mind a résztvevők számára: péntek reggel (kinekkinek hajnali) 7-re összeszedni magát 2 napra elegendő ruházattal a kollégium bejáratához. Ez a feladat szerencsére mindenkinek sikerült így a terveknek megfelelően indulhattunk a „nagy útra”. Sopron városáról sok érdekességet, történelmi és statisztikai adatot lehet összeszedni a google és még inkább a wikipédia segítségével. Mivel ezt mindenki könnyűszerrel megteheti ezért én csak annyit említenék itt meg, hogy SP szülővárosába indultunk azon a bizonyos péntek reggelen. Mindenki döntse el magának, hogy ez milyen értékű hír… Első programunk a megérkezés után egy gyors körbenézés volt a Városháza és a Kecske templom között elterülő Fő téren, ahol megnézhettük a Tűztorony – egyes gyakrabban ide látogató diákok szerint – hosszú ideje elhúzódó renoválását is. Az első napirendi pontunk, ami már a programtervben is szerepelt (az induláson kívül természetesen) egy látogatás volt a soproni Városházán, ahol Pócza Gábor informatikus (volt hallgatónk) bemutatta nekünk a város térinformatikai rendszerét. A bemutató érdekessége volt a létrehozásáról és fenntartásáról szóló ismeretek, valamint a jövőbeni tervek – vagy, ahogy az előadó mondta – „álmok” említése. Továbbá szó volt az adatok forrásáról, valamint a rendszer nehézségeiről, hiányosságairól. Végül azt is megtudhattuk, hogy bár a helyi vízműnek vannak 3D-s adatai a város egészére az aknáknál pontszerűen, és ők illesztettek is erre egy domborzatmodellt, de ez nehezen volna integrálható a város rendszerébe és a 3D-s pontok elhelyezkedése sem megfelelő. Az előadáshoz zenei színesítést kaptunk Dr. Orbán Aladár nyugdíjas laboratóriumvezetőtől egy digitális zongorán, ahol akár többkezes műveket is elő tudott nekünk adni. Mindenképpen érdekes és kellemes élmény volt hallani és látni, ahogy egy négykezes mű egy ember előadásában szólal meg. A következő program még délelőttre volt kiírva a terv szerint, de mivel sikerült egy kicsit korábban végeznünk a Városházán, így elnéztünk a Kecske templomhoz is, ahol meghallgattuk Dr. Orbán Aladárt a templom mozgásvizsgálatának egyéni megoldásairól. Itt számomra az számított érdekességnek és különlegességnek, hogy kiderült a templom vizsgálat alá vett ferde faláról, hogy egy éven belül több milliméteres utat tesz meg oda és vissza. A templomba is belestünk, annak egy káptalantermében meg is álltunk, ahol meghallgathattunk néhány információt magáról a templom történetéről.
1. ábra A templom "örökmozgó" fala
Innen továbbindultunk az Erdészeti Múzeumba, az Erdészeti, Faipari és Földméréstörténeti Gyűjteményt, az Alma Mater kiállítást megtekinteni. Varga Tamás rövid múzeumi ismertetője után a hidegről bebocsátást nyertünk a „játszó terembe”. Itt egy terem-bemutató közben elkezdhettünk mi is játszani a különböző tárgyakkal, játékokkal. Jómagam a dobozba rejtett, szemmel nem, csak kézzel vizsgálható tárgyakat próbáltam pusztán érintés útján azonosítani, majd kocka-kirakósoztam míg meg nem kérdezték, hogy végeztem-e, mert mennénk tovább. A teremről a játszadozás közben megtudhattuk, hogy eredetileg a gyerekek szórakoztatására hozták létre, hogy ne csak az „unalmas” múzeumi nézelődés legyen nekik itt, de a tapasztalatok azt mutatják – és ezt csak igazolni tudom –, hogy a felnőttek sokkal inkább vevők az itteni játékokra. A kiállításon látottakat sajnos nem tudom megfelelően szavakba önteni, ezért csak annyit említenék meg, hogy azt a Nagy-Magyarország kézzel készített dombortérképet, amely két egymást követő világkiállításon is díjak armadáját hozta el, mindenképpen meg kell egyszer nézni „élőben”. A tervezett déli ebéd helyet csak nem sokkal 1 óra előtt sikerült nekikezdenünk ebédünknek a Nyugat Étteremben. Az ízekre senkinek nem volt kifogása, sajnos, a mennyiségről ugyanez nem volt elmondható. Az ebéd előtt már csatlakozott hozzánk Dr. Bácsatyai László, aki éjszakába nyúlóan kísérte a társaságot.
Az ebéd után következett egy hosszabb látogatás az egyetemen. Elsőként a Központi Könyvtár (Selmeci műemlékkönyvtár) került górcső alá. Itt megtudhattuk, hogyan jelölték a különböző könyveken a szakosságát, hogyan hozták el a könyveket Selmecbányáról, és hogyan került a könyvtár egy jelentős része Miskolcra. Láthattunk – többek között – kézzel rajzolt növényhatározót, vagy olyan kis könyvecskét, aminek lapjaiba „fa szeletek” voltak belerakva. Rengeteg könyv volt ott, természetesen csak a szemnek, semmit a kéznek. A könyvtár után a Vadgazdálkodási Gyűjtemény mustrája következett Gosztonyi Lívia kalauzolásával. Itt az országban élő és élt állatfajok közül láthattunk nem kevés kitömött példányt és néhány vadbefogási megoldás valamint etető makettjét. Ami külön érdekkeltő volt számomra, az a megyei hivatalos vadmérő állomás. A gyűjtemény után az épületen belül meglátogattunk egy másik tanszéket. Ez a tanszék egy kicsit jobban kötődik a GEO-hoz: Földmérési és Távérzékelési Tanszék. Az ott dolgozó tanárok közül kettő: Dr. Király Géza és a tanszékvezető, Dr. Czimber Kornél tartottak egy előadást a tanszék működéséről, munkáiról. Megtudhattuk többek között, hogy milyen geodéziai vonatkozású tantárgyakat tanulnak az erdőmérnök, környezetmérnök stb. hallgatók. Továbbá, hogy jelenleg az erdők földi és légi szkennelésének, feldolgozásának lehetőségeit kutatják. Itt fontos megjegyezni, hogy az előző tanszékvezető Dr. Bácsatyai László volt, kinek „regnálása” alatt a tanszék megkapta az erdőmérnök Firmáktól, az „A tanszék” megtisztelő címet, nevet. Sajnálatos módon ekkorra 1 órás csúszást is meghaladó késésben voltunk, így Bácsatyai tanár úr kalauzolása a botanikus kertben lerövidült néhány ex-tanszékvezető szobrának megtekintésére és a hozzájuk fűződő történetek meghallgatására. A nap utolsó, szálláson kívüli programja egy látogatás volt az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetében Dr. Bányai László és Dr. Papp Gábor kalauzolásával. Itt várt minket – véleményem szerint – a kirándulásunk legkellemesebb meglepetése: forró kávé, tea és pogácsa. Ezt a figyelmességet ezúton is szeretném megköszönni az ott dolgozóknak. A kutatóintézetről és feladatairól hallgathattunk meg két előadást, majd Dr. Orbán Aladár tartott gyorstalpalót a giroteodolitok működési elvéről. Itt hallottam először, hogy egy forgástengely neve lehet Ádám, Éva1 és Éva2. Ezután az előadás után még megtekintettük a műszerlaboratóriumot, ahol többek között egy invárbetétes szintezőléc osztásainak ellenőrzését, annak folyamatát figyeltük meg. Az este következő nagyobb mozzanata a szállás elfoglalása volt. A helyszínnel úgy gondolom, mindenki meg volt elégedve – persze egy szervező tollából ez nem feltétlenül biztos információ. Később a vacsorát is megejtettük, majd meghallgattunk 4 előadást, melyeket nem részletezek, hisz decemberben a szakdolgozatvédéseken mindenki megszemlélheti. Az előadások és az idősebbek történetei után a csapat szétszéledt – de gondolhatjátok – egy ilyen nap után nem tartott sokáig a „buli”.
A szombat reggel sem kezdődött sokkal később, mint a pénteki, mégis a fél 8-as reggeli után mindenki energikusan kezdhetett neki a napnak, azon belül is az első feladatnak: a kiköltözésnek. A szombati nap első programpontja a Lövéreken a Károly-kilátó és környékének megtekintése. Személyes élményem, hogy itt láttam életemben először kalandparkot, persze a hideg miatt már csak használaton kívül. A kilátón Andrássy Péter idegenvezetésével nézhettünk körbe. A kilátó épületében egy történelmi kiállítást tekinthettünk meg, többek között a kilátó „elődeiről” és a készítőről. A kilátás is csodálatos volt a verőfényes időben. Erről a fényképek adnak tanúbizonyságot. A következő program a nagycenki Széchenyi Mauzóleum megtekintése volt Kecskés Zoltán Idegenvezetésével. Itt olyan lépcsőfokokon járhattunk, melyeket az előttünk itt járó emberek tömege mélyített ki. 11 órától a Fertő-Hansági Nemzeti Park központjába látogattunk el Sarródon. Azoknak, akik egy kicsit is érdeklődnek az építészet vagy a természet iránt, annak ezt a programpontot ajánlom figyelmükbe igazán. Az épület alaprajza egy kócsagot mintázott, amely mintát „kicsiben” már a bejárati kapu formájában is megfigyelhettük. Az épület mind belülről, a teraszos megoldásaival és összeépített parasztházas mivoltával, mind kívülről, a nádtetős megoldással csodálatosan nézett ki. Az előadásból tudtuk meg, hogy a nemzeti park összeállt az osztrák oldallal így megváltozott címere is, ami jelképezi a természetért való közös munkálkodást a sógorokkal. Itt kaptunk egy programtippet is az előadótól, mégpedig, hogy néhány kilométerrel arrébb egy kifejezetten turisták számára kialakított extra méretű vadlesen megfigyelhetjük a vadmadarak vonulását a tavon keresztül. Tehát utunk erre vette irányát. A látvány megint csak leírhatatlanul szép volt, a képeket ajánlom mindenki figyelmébe.
Kirándulásunk utolsó pontjaként utunk Pannonhalma felé folytatódott, ahol első lépésben a Qpac (a reklám helye) pizzériában elfogyasztottuk ebédünket. A pizzéria neve egyébként onnan ered, hogy a pannonhalmi dombot a helyiek kupacnak nevezik. Miután Pannonhalmán voltunk, természetesen a következő lépés az apátság megtekintése volt idegenvezetéssel. Előtte egy rövidebb filmet levetítettek nekünk egy fogadóépületben majd megcsodálhattuk ezt az építészeti remeket. Ha valaki arra vetődik, ajánlom figyelmébe a könyvtárat. Annak bal belső sarkában egy földmérési vonatkozású könyv is ki van állítva. A soron következő két utolsó tervezett programról a csúszás miatt lemaradtunk, viszont Dr. Busics György gyors közbenjárásának köszönhetően lett más programunk: a Bencés Gimnázium és Kollégium megszemlélése Juhász-Laczik Albin igazgatóhelyettes idegenvezetésével. A nap záróakkordjaként Pannonhalmáról hazafele vettük az irányt, rengeteg élménnyel, emlékkel megrakodva. Patkó Gergely András
