2008 / Nyár
Gyaloggalopp — A városszövet rejtelmei II.
Garai Péter Séta a Korányin
Az elôzô számban bemutatott helyszíntôl, a Jósavárostól csak pár lépést kell tennünk észak felé, s máris egy egészen más karakterû épített környezetbe csöppenünk. A forgalmas Korányi Frigyes út mindkét oldala kezdetben sûrûn, majd lazábban beépített szalagként egyre szorosabban kapcsolja össze a város északi részét a növekvô Sóstóheggyel és Sóstó déli szegélyével. A különféle településrészek teljesen összenôttek, az északi városhatár mára teljesen kitolódott. Ez a terület egészen a közelmúltig beépítetlen volt; a terjeszkedô város sokáig érintetlenül hagyta, bár az utca nyomvonala már a 18. század végén is létezett. Az egykori Kemecsei út nyugati oldalán régen hatalmas szôlôbirtokok húzódtak, az Ószôlôk utolsó dûlôi. A Morgó-temetôtôl nyugatra, a mai VOLÁN-telep helyén állt 1795 — 1853 között a selyemhernyó-tenyésztésrôl híres Epreskert. Késôbb, az eperfák kiirtása után a terület a római katolikus egyház faiskolájaként mûködött. Az utca elején, az Északi-temetô mai oldalsó kijáratánál állt 1884-tôl a város határát jelzô sorompó és vámház, ahol a belépôktôl kövezetvámot szedtek — egészen 1935ig! Ekkoriban még külsô és eléggé kiesô terület volt, a A Korányi Frigyes út északi temetô, a szôlôk és a homokbánya, valamint az 1884része az ortofotón (2001) ben nagyrészt lecsapolt Igrice-mocsár közelsége miatt nem is gondoltak a beépítésére. Akkoriban ez a környék a régi város lakóövezetét körülvevô mezôgazdasági-ipari jellegû külsô gyûrû része volt (Bujtoshoz és Örökösföldhöz hasonlóan). A terület története összekapcsolódik a Sóstói úti villasor kialakulásával, amelynek nagy ösztönzôje volt a 19. század végén Jósa András (1834-1918) vármegyei tiszti fôorvos, régész, a múzeum alapítója. Sóstó gyors fejlôdésével, egyre ismertebb fürdôhellyé válásával párhuzamosan a Kemecsei út is egyre jelentôsebbé vált. Mivel már igen hamar szilárd burkolatot kapott, a szekerek, a nehezebb jármûvek és a kevésbé tehetôsek ezt az útvonalat használták, míg a nagyon sokáig poros és sáros Sóstói úton a katonatisztek és az elôkelôbbek utaztak konflisokon és taligákon. A Sóstói út keleti oldalán, az erdôvel szemközt kiépült elegáns villasor elôtti járdát csak az 1930-as években aszfaltozták végig. Már ekkor is érzékelhetô volt a két út közötti különbség; napjainkban is teljesen más az arcuk, a hangulatuk — bár ma már mindkettô aszfaltozott és gyorsan elérhetô rajtuk „a Nyírség oázisa”. A Korányi Frigyes út keleti oldalán ma is jól láthatók a hosszan elnyúló homokbuckák maradványai. Ezen a külterületi részen sokáig homokbánya mûködött, ahol az 1900-as évek elején rangos honfoglalás-kori sírokat is feltártak. 1939 — 1943 között a Család utca mellett itt is, ezen a helyen, a bánya melletti, ún. „Áldás-telepen” kb. 10-12 A homokbuckák tetejére kertes ikerház épült munkás nagycsaládok részére az ONCSA (Országos Nemzet-, és Családvédelmi Alap) táépült házak
72
Garai Péter: Séta a Korányin
mogatásával. Ezeket a világháború utáni szanálás eltüntette, csak az emlékük maradt meg. A buckák (maradékgerincek) mögötti szélfújta mélyedésben, ún. szélbarázdában bújik meg az Igrice, amely régen hatalmas kiterjedésû volt; medrének maradványa ma is a környék legmélyebb pontja, ide futnak össze a térség talajvizei. Különleges, ôsi élôvilága miatt 1992-tôl fokozottan védett terület, amelyet lassan teljesen körülfog a szétterjedô város. A régi Kemecsei út környékének igazi átalakulása és városi területté válása csak a II. világháború utáni évtizedekben kezdôdött el. A legelsô nagy beavatkozást a körút, majd a Jósaváros felépítése jelentette 1971 — 1978 között. Ekkor épült a Bánki Donát Mûszaki Szakközépiskola együttese is (Korányi Frigyes u. 15.), hatalmas, toronyszerû kollégium-épületével, amelynek látványa máig meghatározó elem a városrész látképében. Az út mai nevét báró Korányi Frigyes (1827-1913) híres belgyógyászról, egyetemi tanárról, a nagykállói kórház (1859) alapítójáról kapta. Az Északi temetô mögötti saroktelken 1989-1995 között épült fel a jósavárosi görög katolikus templom Török Ferenc és Balázs Mihály tervei alapján. A város modern egyházi épületei között idôben az egyik elsô volt (Bán Ferenc borbányai temploma után, 1983). A változatos téglaburkolatú, centrális elrendezésû, kupolás épület szép példája a szigorú liturgikus elôírásokon nyugvó hagyományok újraértelmezésének és kortárs megfogalmazásának. A belsô kialakítása egyszerû, a homlokzatok téglaarchitektúrája itt már nem jelenik meg. A melléképületek egységes keretbe foglalják a zárt, befelé forduló együttest. A Jósaváros keleti szélével szemközti oldalon csak késôbb, az 1980-as évek második felében jelentek meg az újfajta életminôséget tükrözô sorházak. Az útnak ezen a részén a házak még viszonylag sûrûn, szinte zártsorúan helyezkednek el, s jellemzôen két-három emelet magasak. A jellegükbôl adódó egyformaság nem olyan nyomasztó, mint a túloldali panel-tömbök esetében. A legkorábbi sorházak egyike Ápolt elô-, és hátsókertjeikkel kellemes életteret nyújtanak. Némelyik házsor megemelt földszintjével, elôlépcsôivel és keskeny nyílásaival az angliai kertvárosok világát juttathatja eszünkbe. A Kalevala sétány belsô részén, a sorházak gyûrûjében még néhány pontszerûen elhelyezett, késôi építésû, négyemeletes paneltömb is felbukkan. Az épületek szintszáma és a beépítés intenzitása kifelé haladva fokozatosan csökken, a városszövet változása szépen mutatja ezt a folyamatot. A Kiss Lajos utcában érdekes megjelenésû, kis belsô udvarok köré szervezett, földszint + tetôteres, ún. láncházak állnak. Szokatlan a hatalmas oromzat, amely méreténél fogva kissé túlméretezettnek hat. Az elsô szabadon álló családi házak a Jósavárostól északra, az Eperjes utca és a Csaló köz között jelennek meg elôször, itt még elszórtan az uralkodóan alacsony intenzív beépítésû környezetben. Az egyik kis sarokház homlokzatán Barzó Mihály (1857-1909) egykori bujtosi téglagyárából származó burkolatot fedezhetünk fel.
73
Gyaloggalopp — A városszövet rejtelmei II.
Az újabb házsorok utcai térfala
Egyedi kialakítású láncházak
Ezen a helyen épült fel 1993-ban az evangélikus egyház 90 férôhelyes Emmaus Szeretetotthona (Korányi Frigyes út 160/a). Akkor még ez a telek a város szélének számított. Az út nyugati oldalán hosszan elnyúló, egy emelet + tetôteres épület összképét a korra jellemzô fehér fal — barna nyílászárók párosítása határozza meg. 2003-ban Gáva Attila építész és Szenes István belsôépítész terveket készített az intézmény Az Emmaus szeretetotthon új temploma bôvítésére és egy új templom felépítésére. A munkálatok hamarosan elkezdôdtek, az ünnepélyes felszentelés 2005. szept. 17-én történt meg. A régi szárny egyes részeinek átalakítása mellett új konyha és étterem létesült 980 m2 alapterületen, a telek északkeleti sarkán pedig felépült a 200 férôhelyes, 320 m2-es új templom. A bôvítés a meglévô tömeget tiszteletben tartva csatlakozik, a tetô lágyan induló íve pedig már a templom formavilágához kapcsolja a földszintes nyaktagot. A lendületes vonalvezetésû szakrális épület hatásos lezárását adja az együttesnek, megjelenése pedig minden irányból új és változatos élményt ad. A keleti, Korányi utca felé nézô oldalon a kör alaprajzú, téglaburkolatú szentély, az északi oldalon pedig a karzat lépcsôfeljárója csúcsosodik ki az alapformát jelentô íves, folyamatosan emelkedô végfalból. A nagyméretû üvegfalak és az északi oldalon elhelyezkedô, vertikális irányultságú színes üvegablakok révén a bárka — hal alakú, kelet-nyugati hossztengelyû templomtér igen világos. Az épületen a különféle ívek összemetszôdései érdekes, lágy vonalú világot teremtenek. A hasonló anyaghasználat nagyban elôsegíti a régi és az új minél szervesebb összekapcsolódását. A családi házas övezet a Kalevala sétány északi szélétôl, illetve a Leffler Sámuel — Vietórisz József utca vonalától kezdôdik. Itt az 1980-as évek közepétôl kezdôdött el a telkek parcellázása és közmûvesítése. Általában kicsi, viszonylag szûk telkeken, igen sûrûn sorakoznak egymás mellett az egyemeletes vagy tetôtér-beépítéses lakóépületek. Itt még több keresztutca is található a telekosztás miatt, azonban kifelé haladva ezek száma is egyre ritkul, a telkek mérete egyre nagyobbá válik. Az utcák árnyasak, hangulatosak, légtérarányuk kedvezô. Az említett utcák névadóiról: Leffler Sámuel gimnáziumi tanár, igazgató és városmonográfus, Vietórisz József (18681954) pedig költô, mûfordító, tanár és lelkes lokálpatrióta volt. Utóbbinak emléktáblát is állítottak a róla elnevezett utca elején, az evangélikus templom kerítésénél.
74
Garai Péter: Séta a Korányin
A József Attila-díjas íróról, Fábián Zoltánról (1928-1983) elnevezett utcától kezdôdnek a nagyméretû, keskeny szalagtelkek, amelyek nyugaton egészen a Sóstói erdô széléig, keleten pedig a homokbuckák erôteljes vonulatáig húzódnak. Ez a külsô rész az 1990-es évek közepétôl épült be folyamatosan. Itt már nincsenek keresztutcák, a beépítés teljesen fellazul, az elôkertek mélysége egyre nagyobb a szabadon álló házak elôtt; sokszor maguk az épületek is eltûnnek a gondosan ápolt, magas és sûrû növényfalak mögött. Egy idô után már az aszfaltozott járda is abbamarad, szinte a filmbeli amerikai kertvárosokban érezhetjük magunkat; azokkal ellentétben itt a változatos formálású (néhol kapuôrzô oroszlánszobrokkal is megtûzdelt) kerítések szigorúan kijelölik a birtokhatárokat. Gyalogosokat, sétálókat elvétve látni, viszont a gépjármûforgalom állandóan intenzív. Hiányzik az árnyat és irányt adó hosszú fasor, az utcán csak néhány magányos fa árválkodik. Annál gazdagabb és zöldebb viszont a - sokszor már kisebb parknak is beillô, puttókkal és szökôkutakkal díszített - kertek vegetációja. Alapvetôen ez az a miliô, amit a legtöbb városlakónak „a Korányi” jelent. A város „Rózsadombja” sokaknak az álmokkal egyenértékû. Nagy meglepetésre több óriási üres telek található még az út Sóstóhegyhez közelebbi, északi felén és jó néhány kisméretû régi házikó vár még a sorsára, ami a környezetük látható átalakulása nyomán nagy biztonsággal elôre sejthetô. A különbözô megjelenésû családi házak között még Andrea Palladio (1508-1580) olasz reneszánsz építész vicenzai Villa RoFellazuló beépítés tondája által ihletettet is felfedezhetünk, kicsinyített változatban és posztmodern megfogalmazásban. Az épületek méretei és díszei jócskán túlszárnyalják a Sóstói úti villasor házait, ám azok meghitt hangulatát és (sajnos már csak hézagosan fellelhetô) hagyományos eleganciáját nem képesek megidézni. Hiányoznak az ízig-vérig modern hangvételû, értékes kortárs épületek, amelyek határozott, igazán mai karaktert adhatnának ennek az utcának, a rosszul értelmezett múltba révedés helyett, amely így méltó versenytársa lehetne századfordulós elôdjének. Akaratlanul is kínálkozik e két utca-szakasz összehasonlításának lehetôsége. A Sóstói út eredetileg csak idôszakos használatú nyaraló funkcióval épült, késôbb alakult át állandó tartózkodási hellyé, míg a Korányin kezdettôl fogva lakóházak épültek. A Sóstói úti egykor nagyméretû telkeket felparcellázták, a keresztutcák is ekkor keletkeztek; a Korányi úti telkek hatalmasak, köztük csak egy-egy keskeny földút vezet a keleti oldalon a homokbuckákon túlra. Térbeli elhelyezkedésük, városközponttól való távolságuk nem azonos, szinte kiegészíti egymást: a Sóstói úti villasor a Krúdy Gyula utcától a Csaló közig terjed, míg a Korányi külsô, tágas családi házas övezete éppen a Csaló köz környékétôl indul kifelé. A Sóstói útra eredetileg is csak az erdôt tiszteletben tartó, egyoldalú beépítés volt a jellemzô, ám a Korányin az út mindkét oldalán sorakoznak a házak, amelyek telkei nyugaton szintén az erdôig 75
Gyaloggalopp — A városszövet rejtelmei II. nyújtóznak. A Sóstói úton nem találunk üres telket, a Korányin még igen (bár valószínûleg már nem sokáig). Végigtekintve a napjainkra igen hosszúra nyúlt Korányi Frigyes utcán, látható, hogy építészeti és urbanisztikai tekintetben is igen sokszínû területrôl van szó. A két szélsô pólust Jósaváros panelrengetege és a külsô rész lazán elhelyezkedô családi házai alkotják. Érdekes módon ez a kontraszt az út két végpontja között, délrôl észak felé haladva folyamatosan nô, térbeli elhelyezkedés és építési idô tekintetében. A beépülés folyamata még nem zárult le teljesen, ez is azt mutatja, mennyire fiatal és átalakulóban lévô még a város ezen területe. IRODALOMJEGYZÉK
Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák III. Néhány új fejezet a régi Nyíregyháza életébôl. Nyíregyháza, Városi Tanács VB., 1989. Tóth M. Ildikó — Karádi Zsolt: Porba hullott gyöngyszem: Nyíregyháza. Nyíregyháza, START Rehabilitációs Vállalat, 1995. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák IV. Újabb híradások a régi Nyíregyháza életébôl. Nyíregyháza, START Rehabilitációs Vállalat, 1997. Székely László (szerk.): Nyíregyháza. Ortofotók. Pécs, Székely és Társa Kiadó Kft., 2001.
76
