Galileo Galilei alakj´anak kett˝oss´ege
Szil´agyi Andr´as
2003. j´ ulius 5.
1
.
2
Bevezet´ es Dolgozatom t´ argya a XVII. sz´azad tal´an legnagyobb hat´as´ unak tartott tud´os szem´elyis´ege, Galileo Galilei fizikai-, technaikai-, ´es matematikai eredm´enyeinek, de k¨ ul¨on¨osen szem´ely´enek val´ os´ agh˝ u bemutat´asa. Meg szertn´em mutatni, hogy a k¨oztudatban ´el˝ o Galilei k´ep – amennyiben l´etezik ilyen – alapj´aban t´eves, sok elem´eben pontatlan ´es ,,mitol´ ogiai” elemeket sem n´elk¨ ul¨oz. Azonban nem eredm´enyeinek, hat´as´anak kisebb´ıt´es´et, hanem mumk´ ass´ ag´ anak – ´es ami ett˝ol elv´alaszthatatlan: szem´elyis´eg´enek – objekt´ıv bemutat´ as´ at t˝ uztem ki c´elul. A benn¨ unk ´el˝o er˝osen idealiz´alt Galilei-k´epet szeretn´em a tudom´ anyt¨ ort´enet mai ´all´asa szerinti k´ephez k¨ozel´ıteni – minden dehoneszt´al´o sz´and´ek n´elk¨ ul. Galileit teh´ at nem lel¨okni, hanem leseg´ıteni szeretn´em arr´ol a t´ uls´agosan magas talapzatr´ ol, melyre az ut´ okor ´all´ıtotta. A dolgozat n´egy fejezetre tagoz´odik. Az els˝oben bemutatjuk a k¨ ul¨onb¨oz˝o ,,Galileimitol´ogi´ ak” tipikus megjelen´esi form´ait, valamint a m´asik tipikus hib´at, a t´em´aval foglalkoz´ ok ,,deheroiz´ al´ asi” k´ıs´erleteit. A m´ asodik fejezetben hosszabban, – hangs´ ulyt helyezve nem csak a tud´osra, de mag´ara az emberre is – bemutatjuk Galilei ´elet´et, megpr´ob´aljuk belehelyezni a kor kult´ ur´ alis k¨ ornyezet´ebe. A harmadik ´es negyedik fejezetben ´elet´enek – ´es a tudom´anyt¨ort´enetnek – egy-egy l´enyegesebb epiz´ odj´ at mutatjuk be r´eszletesebben, alaposabb forr´aselemz´essel.
3
¨ ´ AMI A KOZTUDATBAN EL
I. Ami a k¨ oztudatban ´ el A Galileir˝ol alkotott k´ep alapvet˝ oen kett˝ os. Az egyik ir´anyzat szerint – amely a k¨ozgondolkod´asban m´elyen gy¨ okeredzik – Galilei volt a tudom´any els˝o ,,igazi” m´art´ırja, akit a katolikus egyh´ az az u ´j vil´ agk´ep hangoztat´as´a´ert, ´es b´ator ki´all´as´a´ert meggy¨ot¨ort, megt¨ort, aki ´eveket s´ınyl˝ od¨ ott az inkviz´ıci´o b¨ort¨on´eben, de aki ,,. . . ´es m´egis mozog” megjegyz´es´evel be´ırta mag´ at a t¨ ort´enelembe. Ez a Galilei volt az, aki s´ ulyokat ejtett a pisai ferde toronyb´ ol a m´elybe megc´ afoland´o az arisztotel´eszi mozg´aselm´eletet, aki felfedezte a h˝om´er˝ ot ´es a t´ avcs¨ ovet, aki els˝ok´ent ´allt ki a kopernikuszi modell mellett, egysz´oval aki a legt¨ obbet tette a modern tudom´anyos m´odszer megsz¨ ulet´es´e´ert. Akik alaposabban foglalkoztak Galilei ´elet´evel – ebbe bele´ertve nem csak tudom´anyos, de emberi vonatkoz´ asait is – gyakran hajlamosak az ellenkez˝o v´egletet k´epviselni. Galileit kicsinyes rosszindulat´ u, eredm´enyiere f´elt´ekeny, a hatalommal megalkuv´o, p´artfog´ oi talp´ at nyal´ o embernek t¨ untetik fel. Sokszor m´eg a val´oban ´altala felfedezett jelens´egeket, illetve feltatl´ alt eszk¨oz¨oket is elvitatj´ak t˝ole. Ilyen ´erzelmi kett˝oss´eg figyelhet˝ o meg a magyar nyelven hozz´af´erhet˝o k´et legr´eszletesebb Galilei monogr´afia – [Vek], [KOE] – k¨ oz¨ ott. Mindkett˝o teljes alaposs´aggal ´es nagyon komoly forr´asanyag felmutat´ as´ aval taglalja Galiliei munk´ass´ag´at, de m´ıg Koestler Galileinek, az embernek kritikus szem´el˝ oje – k¨ ul¨ on¨ osen Keplerrel val´o ¨osszevet´es´eben –, addig Vekerdi sokkal ink´ abb ,,j´ oindulat´ uan” ´ all a tud´os m˝ uk¨od´es´ehez. A k¨ovetkez˝ okben a legk¨ ul¨ onb¨ oz˝ obb forr´asokb´ol vett id´ezetekkel illusztr´aljuk a fenti ,,heroiz´al´as-deheroiz´ al´ as” kett˝ oss´eget, majd a III. fejezeteben mutatjuk be, melyek a val´oban Galileit˝ ol sz´ armaz´ o eredm´enyek. Az els˝o id´ezet sz´ armazzon Stephen W. Hawkingt´ol, a modern kozmol´ogia tal´an legnagyobb ´el˝ o alakj´ at´ ol. Az id´ezet j´ o p´elda a heroiz´al´asra, valamint a k¨oztudatban m´aig ´el˝o t´eved´eskre1 : ,,Tal´ an egyetlen szem´elyis´eg sem tett t¨ obbet a modern tudom´ any megsz¨ ulet´es´e´ert, mint Galilei. K¨ ozponti szerepet kapott filoz´ ofi´ aj´ aban[!] h´ıres konfliktusa a katolikus egyh´ azzal, mivel Galilei az els˝ ok k¨ oz¨ ott[!] ´ervel amellett, hogy az embernek igenis van es´elye a vil´ ag m˝ uk¨ od´es´enek meg´ert´es´ere, s hogy ezt a val´ o vil´ ag meg´ert´es´evel ´erhetj¨ uk el. Galilei hamar a kopernikuszi elm´elet h´ıv´ev´e szeg˝ od¨ ott, de csak akkor kezdte nyilv´ anosan is t´ amogatni, amikor az elk´epzel´es al´ at´ amaszt´ as´ ara alkalmas bizony´ıt´ekokat tal´ alt[!]. Olaszul [. . . ] ´ırott Kopernikusz elm´eleteir˝ ol, ´es n´ezetei elterjedtek az egyetemeken k´ıv¨ ul is. Ez irrit´ alta az Arisztotel´eszt k¨ ovet˝ o professzorokat, akik azzal a c´ellal fogtak ¨ ossze ellene, hogy meggy˝ ozz´ek [!] a katolikus egyh´ azat a kopernikuszi elm´elet betilt´ as´ anak sz¨ uks´egess´eg´er˝ ol.” [SH, 179.-180.] A fent le´ırtakkal ellent´etben Galilei konfliktusa a katolikus egyh´azzal nem filoz´ofiai term´eszet˝ u volt, hanem abb´ ol fakadt, hogy az egyh´az – t¨obbek k¨oz¨ott a sola scriptura elvet hirdet˝o – reform´ aci´ os tanokkal szemben ,,saj´at terepen” tudta eredm´enyesen felvenni a harcot, ´es ´ıgy r´ ak´enyszer¨ ult a Biblia fundamentalista, bet˝ u szerinti ´ertelmez´esre, amely kiz´arta a kopernik´ anus – azid˝ o szerint egy´ebk´ent bizony´ıthatatlan – elv elfogad´as´at. ,,Mindezekben sz´ o sem esett a val´ odi d¨ ont˝ o t´enyez˝ or˝ ol, neveztesen, hogy a biblicizmust m´ ar befogadt´ ak abb´ ol a c´elb´ ol, hogy t¨ obb mint f´el´ uton tal´ alkozzanak a protest´ ansokkal.”[J´ aki, 120.] 1
A k¨ ovetkez˝ okben az id´ezetekben [!] jel¨ olj¨ uk azokat a r´eszeket, amelyeket t´eved´esnek tartunk.
4
¨ ´ AMI A KOZTUDATBAN EL
Egy´ebk´ent a katolikus egyh´ az bizonyos k¨orei – k¨ ul¨on¨osen a komoly befoly´assal rendeklez˝ o jezsuit´ ak egy r´esze – Galilei kor´ara m´ar elvetett´ek a v´altoztathatatlan ´egi szf´er´akat vall´ o arisztoteli´ anus elveket, elfogadt´ak, hogy az u ¨st¨ok¨os¨ok a Hold szf´er´aj´an k´ıv¨ ul haladnak, maguk´ev´ a tett´ek a Napfoltok l´et´et, valamint a Hold f¨oldi jelleg˝ u term´eszet´et. Az egyh´ az befoly´ asos ´es v´elem´enyalkot´o r´esze elfordult Ptolemaioszt´ol ´es Arisztotel´eszt˝ ol, ´es a Kopernikuszi ir´anyba n´ezett, – m´eg nem minden fenntart´as n´elk¨ ul – elfogadva azt. Amiben a fenti Hawking id´ezetnek igaza van, az az hogy az arisztoteli´ anusok ´es ptolemaist´ ak, vagyis az egyetemek emberei, a kor tud´osai – minden u ´j eszm´et˝ ol f´eltve pozici´ ojukat – komoly ellenszenvvel viseltettek Galileivel szemben. Amely ellenszenvet Galilei nem ´eppen beh´ızelg˝o st´ılusa m´eg csak fokozott. J´ollehet a kor tud´ osai szinte kiv´etel n´elk¨ ul rossz szemmel n´eztek Galileire, m´egis naivit´as lenne azt hinni, hogy lehet˝ os´eg¨ uk lett volna a katolius egyh´azn´al Galileit ,,be´arulni”, vagy ak´ar az egyh´ az elvi ´ all´ aspontj´ at e t´eren befoly´asolni2 . Galilei a kopernikuszi elveket – mint Keplernek ´ırt els˝o level´eb˝ol kider¨ ul – m´ar ifj´ u kora ´ ota ismeri, annak korl´ ataival ´es eredm´enyeivel egy¨ utt, azonban nem szeg˝odik ,,hamar h´ıv´ev´e ”. Mindezt kit˝ un˝oen igazolja az al´abbi sz¨ovegr´eszlet, amely Levelek ´ meglehet, hogy ez a bolyg´ a napfoltokr´ ol c. m˝ uv´eb˝ ol val´ o: ,, Es o, nem kev´esb´e, 3 mint a szarvas V´enusz, csod´ alatosan al´ at´ amasztja a h´ıres kopernikuszi elk´epzel´est; a nagy kinyilatkoztat´ ast, melynek ´ ald´ ast hoz´ o szell˝ oje u ´gy tetszik fel´enk tart, s felh˝ okt˝ ol vagy kedvez˝ otlen szelekt˝ ol nem kell tartanunk.” A sz´epen megfogalmazott, ´es val´oban kopernikuszi elveket vall´ o lev´ellel kapcsolatban az az egyetlen baj, hogy 1612(!)-ben, Galilei 49 ´eves kor´ aban keletkezik, szemben Keplerrel, aki m´ar az 1590-es ´evek elej´en hirdeti a heliocentrtikus k´epet – ezt ekkor Galilei m´eg csak mag´anlevelekben, ´es ott is f´elve meri megtenni. A Hawkingt´ ol vett id´ezet komoly hib´aja m´eg az is, hogy Galilei a F¨old forg´as´ara nem tal´alt val´ odi bizony´ıt´ekot; elm´elete szerint az ´arap´aly jelens´ege a forg´as bizony´ıt´eka, de nem tudja magyar´ azni a napi k´etszeri tet˝oz´est. Minden val´osz´ın˝ us´eg szerint bizony´ıt´asi k´enyszerbe ker¨ ult, ´ am maga sem hitt bizony´ıt´as´anak igazs´ag´aban. Az al´ abbi, Arthur Koestlert˝ol sz´armaz´o id´ezet ellenben m´ar szinte a deheroiz´al´as hat´ar´at s´ urolja: ,,A n´epszer˝ u tudom´ anyos k¨ onyvekb˝ ol el´enk rajzol´ od´ o Galileinek m´eg annyi k¨ oze sincs a t¨ ort´enelmi val´ os´ aghoz, mint a Kopernikusz-legenda f˝ oalakj´ anak. Ez´ uttal azonban nem az el´ert eredm´enyekt˝ ol f¨ uggetlen ember ir´ anti j´ oakarat´ u k¨ oz¨ ony az ok, hanem eg´eszen r´eszrehajl´ o momentumok. [. . . ] Nem meglep˝ o teh´ at, ha e kiemelked˝ o zseni h´ırnev´enek f˝ o tart´ ooszlopai azok a tal´ alm´ anyok, melyeket nem fedezett fel, ´es olyan cselekedetek, melyeket nem ˝ o hajtott v´egre. Szemben m´eg a legmodernebb tudom´ anyt¨ ort´enet ´ all´ıt´ asaival is: Galilei nem fedezte sem a t´ avcs¨ ovet, sem a mikroszk´ opot, sem a h˝ om´er˝ ot[!] sem pedig az inga´ or´ at. Nem fedezte fel a tehetetlens´eg t¨ orv´eny´et, sem az er˝ ok ered˝ oj´enek kisz´ am´ıt´ as´ at, sem a napfoltokat. Egy szikr´ anyival sem j´ arult hozz´ a az elm´eleti csillag´ aszat fejl˝ od´es´ehez, nem ejtett s´ ulyokat a m´elybe a pisai ferde torony tetej´er˝ ol, ´es nem igazolta a kopernikuszi rendszer helyt´ all´ os´ ag´ at. Nem volt r´esze az inkviz´ıci´ o k´ınz´ asaiban, nem s´ınyl˝ od¨ ott b¨ ort¨ onben, nem mondta azt, hogy <<. . . ´es m´egis 2
Hozz´ a kell tenni, hogy b´ ar Arisztotel´esz ma m´ ar ,,prof´ an” szerz˝ onek sz´ am´ıt, addig m´eg t´ezisei a XVI.-XVII. sz´ azad fordul´ oj´ an komoly befoly´ ast gyakoroltak az egyh´ azra. 3 Utal´ as a f´ azisv´ altoz´ asokra.
5
¨ ´ AMI A KOZTUDATBAN EL
mozog>>, ´es egy´ altal´ an nem volt a tudom´ any m´ art´ıtja.”[KOE, 471. old.] Vannak term´eszetesen nevets´eges pr´ ob´alkoz´asok Galilei (´es Kepler) munk´ass´ag´anak megragad´as´ara, p´eld´ asul Thomas Kuhn, a h´ıres tudom´anyfiloz´ofus ezt ´ırja: ,,Keplert [´es Galileit] r´eszben napim´ adata tette Kopernikusz k¨ ovet˝ oj´ev´e.” [Kuhn, Thomas S. The Structure of Scientific Revolution, 152. o., Chicago University Press, 1970]4 Az olyan m´ ar-m´ ar n´epmesei elemek, mely szerint Galileinek a pisai katedr´alis egyik leng˝o csill´arja vonta el figyelm´et az im´ adkoz´ast´ol, ´es ´ıgy kezdett el az ingamozg´assal foglalkozni teljesen hiteltelenek – annak ellen´ere, hogy nagy r´esz¨ uk Vivianit´ol, Galilei tan´ıtv´any´at´ol ´es ´eletrajz´ır´ oj´ at´ ol sz´ armazik5 . A m´asik v´eglethez tartozik A. Einstein egyik n´epszer˝ u-ismeretterjeszt˝o k¨onyve [AE], ahol a modern (heliocentrikus) vil´agk´epfogalom kialakul´as´at t´argyalja, de a sz¨ovegben Galilei neve egyetlenegy alkalommal nem fordul el˝o. [AE 129.-150.] ´ ´ıme B´ar m´asutt – a Dialogo angol kiad´ as´anak el˝oszav´aban – ez olvashat´o: ,,Es el˝ ott¨ unk ´ all egy ember, akinek szenved´elyes akarata, intelligenci´ aja ´es b´ ators´ aga van ahhoz, hogy mint a j´ ozan gondolkod´ as k´epvisel˝ oje, szemben ´ alljon azok csapat´ aval, akik a n´ep tudatlans´ ag´ ara, ´es a papi ´es professzori k¨ openyben tan´ıt´ ok indolenci´ aj´ ara t´ amaszkodva az elfoglalt hatalmi pozici´ okat v´edelmezik. [. . . ] Amint ezt ´ıgy kijelentem, r¨ ogt¨ on l´ atom is, hogy a ´ldozatul estem mindazok szok´ asos gy¨ onges´eg´enek, akik megittasulva m´ert´ektelen vonzalmukt´ ol, h˝ os¨ uk alakj´ at t´ ulm´eretezetten felnagy´ıtj´ ak.”[SK, 176.] Vannak m˝ uvek, amelyekben Galilei tudom´anyban bet¨olt¨ott szerep´et ´es s´ uly´at j´ol ´es pontosan van ragadj´ ak meg, ´es nem esnek sem a ,,heroiz´al´as”, sem a ,,deheroiz´al´as” hib´aj´aba. Ilyen p´eld´ aul R´enyi Alfr´ed Ars mathematic´ a ja, [R´enyi, 106.-159.] Aktu´alis p´eldak´ent megeml´ıthetj¨ uk m´eg a Mindentud´ as egyeteme c´ım˝ u kit¨ un˝o sorozat 2002. november 4-i el˝ oad´ as´ ar´ ol k´esz¨ ult t´ev´ev´altozatot, amelyben a kozmol´ogiai vil´agk´ep fejl˝od´es´enek bemutat´ asa sor´ an elhangzott – a Galileivel kapcsolatos – ¨osszes mitol´ogiai elem: Galilei, mint az els˝ o kopernik´anus, a kopernikuszi ´es a modern bolyg´omozg´as ¨ osszekever´ese, az eppur si muove. Azt m´ar csak ´erdekess´egk´ent jegyezz¨ uk meg, hogy Kepler nev´et meg sem eml´ıtett´ek. L´athat´o, hogy a tudom´ anyos-ismeretterjeszt˝o k¨onyvekben, alap- k¨oz´ep- ´es fels˝ofok´ u tank¨onyvekben, de m´eg a modern tudom´anyt¨ort´eneti-tudom´anyfiloz´ofiai m˝ uvekben is megtal´alhat´ok a fentiekhez hasonl´ o f´eligazs´agok, t´eved´esek ´es legend´ak, m´as m˝ uvekben pedig az ezekkel val´ o komoly szembefordul´as – k¨ ul¨on¨osen a Galiei ´altal elhom´alyos´ıtott ´ roly gondolatai, Kepler szem´elye kapcs´ an. Ez´ert k¨ ul¨ on¨ osen helyt´all´oak Simonyi Ka amely egyben e bevezet˝ o fejezet ¨ osszegz´ese is lehet. ,,A t´ ul´ert´ekel´es egy m´ asik mot´ıvum´ at a pedag´ ogi´ aban lehet keresni, amely mindenk´eppen k¨ ovetend˝ o mintak´epet – a tudom´ anyban ´es az ´eletattit˝ udben egyar´ ant – keres, ´es ahol nem tal´ al, ott gy´ art. [. . . ] A t´ ul´ert´ekel´es legnagyobb vesz´elye azonban igaz´ an akkor nyilv´ anul meg, amikor egy j´ ozanabbul m´erlegel˝ o korban a dolgokat a hely¨ ukre 4 Tov´ abbi sz´ orakozat´ o p´eld´ ak: A. Sokal, J. Bricmont: Intellektu´ alis imposztorok c. k¨ onyv´eben tal´ alhat´ ok. 5 Az m´ ar csak adal´ek , hogy a pisai d´ omban ma is mutogatott csill´ arokat n´eh´ any ´evvel az ingat¨ orv´eny felfedez´ese ut´ an szerelt´ek fel.
6
¨ ´ AMI A KOZTUDATBAN EL
akarj´ ak rakni: ilyenkor ugyanakkora t´ ulz´ asokal tal´ alkozhatunk, csak ellenkez˝ o el˝ ojellel. [. . . ] A heroiz´ al´ as ´es a deheroiz´ al´ as folyamat´ anak eredm´enyek´eppen azonban a modern tudom´ anyt¨ ort´en´eszek is egy´ertelm˝ uen lesz¨ ogezik Galilei nagys´ ag´ at ´es centr´ alis hely´et a modern term´eszettudom´ any kialak´ıt´ as´ aban.” [SK, 163.]
7
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
II. Galilei ´ elett¨ ort´ enete, munk´ ass´ aga ´ es kora Tanul´ o´ evek 1564. febru´ar 15-´en sz¨ uletett Pis´ aban, h´arom nappal Michelangelo hal´ala el˝ott. Ausztri´aban ezekben az ´evekben ´eri el maxim´alis kiterjed´es´et a protestantizmus, N´emetalf¨old spanyol birtok lesz. A n´emetalf¨oldi nemesek szervezked´ese, valamint a reform´aci´o terjed´ese ellen a spanyol inkviz´ıci´o kezd m˝ uk¨od´esbe lend¨ ulni. Angli´aban is d´ ul a vall´ash´abor´ u, ´ am Erzs´ebet kompromisszumokra t¨orekv˝o politik´at folytat. Franciaorsz´agban a vall´ ash´ abor´ u polg´ arh´ abor´ uv´a sz´eles¨ ul. Mindezek k¨ozepette Firenz´eben I. Cosimo az u ´r, aki maecenask´ent b˝ okez˝ uen t´amogatja a tudom´anyt ´es a m˝ uv´eszeteket. Firenze hatalm´ at Sien´ ara is kiterjeszti. Itt a reform´aci´o t´erh´od´ıt´asa csek´ely, ´ıgy viszonylagos b´eke ´es ennek k¨ ovetkezt´eben relat´ıv j´ol´et uralkodik. Galilei apja Vincenzo Galilei elszeg´enyedett nemesember, aki neh´ezs´egek ´ar´an ugyan, de ig´enyes nevel´est biztos´ıt Galileonak ´es ¨occs´enek, Michelangelo Galileinek. Galileo a vallombros´oi ap´ ats´ ag jezsuit´ ait´ ol kit˝ un˝ o alapokat szerez. Mechanik´ab´ol ´es matematik´ab´ol megmutatkoz´ o j´ o k´epess´egei l´ att´ an apja letesz arr´ol, hogy keresked˝oi p´aly´ara k¨ uldje, ´es a pisai egyetem orvosi fakult´ as´ara iratja be. A tanul´as azonban m´ar akkor sem volt olcs´o. Id´ezz¨ uk eml´ekezet¨ unkbe Kopernikuszt, aki k´anonjogi tanulm´anyait a vil´agh´ır˝ u p´aduai egyetemen v´egezte, doktori fokozat´at azonban k´enytelen volt a jelent´ektelen ferrarai egyetemen megszerezni, – ahol azel˝ott m´eg csak nem is j´art –, mert ott ez j´oval olcs´ obb volt. Pis´ aban Galilei kor´aban mintegy 40(!) megp´aly´azhat´o ,,¨oszt¨ond´ıj” volt. Galileinek azonban egyet sem siker¨ ult megszereznie. N´emelyek szerint forradalmi tudom´ anyos n´ezetei ´es a tekint´elytisztelet hi´anya miatt [Vek], m´as forr´asok szerint [KOE] gunyoros, nyegle ´es cinikus viselked´ese, durva st´ılusa miatt. – Koestler szavaival ´elve ,,[. . . ] m´ asodik gener´ aci´ os ´ertelmis´egi, ´es m´ asodik gener´ aci´ os l´ azad´ o; tizenkilencedik sz´ azadi szereposzt´ asban egy liber´ alis atya szocialista gyermeke.” – Mindenesetre k´enytelen fokozat n´elk¨ ul elhagyni a pisai egyetemet, ahol m´ar bizonys´ag´at adta tehets´eg´enek, de nem eg´eszen simul´ekony modor´anak is.
Egy p´ alya kezdete Meg kell eml´ıten¨ unk, hogy Galilei ekkor m´eg nem szak´ıt teljesen az arisztotel´eszi elvekkel, De motu (A mozg´ asr´ ol) c´ım˝ u dolgozat´aban, amely 1590 k¨or¨ ul sz¨ uletett m´eg nem c´alfolja a ,,az er˝ o a sebess´eg l´etrehoz´as´ahoz kell” n´ezetet, de bevezeti az impulzus fogalm´ at, amit francia egyetemeken m´ar a XV. sz´azad ´ota tan´ıtottak. ´Igy anti-arisztoteli´ anus n´ezetei val´ osz´ın˝ uleg nem j´atszhattak szerepet abban, hogy az orvosi egyetemet el kellett hagynia. Ekkor szerencs´esen p´ artfog´ okra tal´ al. Del Monte b´ıboros ´ertes¨ ult arr´ol, hogy egy pisai ifj´ u komoly eredm´enyeket ´ert el az elm´eleti ´es a gyakorlati mechanika ter´en is. Galilei ekkora m´ ar felfedezte azt, hogy az inga leng´esideje f¨ uggetlen annak s´ uly´at´ol ´es a kit´er´es sz¨og´et˝ ol6 . K´esz´ıtett egy metron´ omot (pulsilogium), mely az ´erver´es m´er´es´ere volt alkalmas, valamint felfedezi a hidrosztatikai egyens´ ulyt, amelyr˝ol ´ırt ´ertekez´ese k´eziratos form´ aban terjedt, ´es jutott el del Mont´ehoz. Del Monte Ferdinando di Medici p´artfog´ as´ aba aj´ anlotta, akinek seg´ıts´eg´evel 1589-ben m´ar matematik´at ad el˝o a 6
Ez csak kis sz¨ ogekre igaz, az egzakt megold´ ast Leibniz dolgozta ki.
8
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
pisai egyetemen. Tehets´ege ´es ism´et del Monte seg´ıts´eg´evel 1592-ben a p´aduai egyetem matematikai fakult´ as´ anak vezet˝ oj´eve nevezik ki. Az ott t¨ olt¨ ott k¨ ozel h´ usz ´ev Galilei ´elet´enek legterm´ekenyebb id˝oszaka volt, eredm´enyeib˝ ol azonban semmit sem publik´alt. Pontosabban egy kis k¨onyvecsk´et az ar´anyk¨ orz˝ o haszn´ alat´ ar´ ol, amely mai fogalmaink szerint egy ,,haszn´altai utas´ıt´as”, nem tekinthet˝ o tudom´ anyos m˝ unek. A m˝ u – ´es annak ut´o´elete – azonban egy komoly dologra azonban r´ avil´ ag´ıt. Galilei nem csak tud´os, de ember is volt, sok gyenges´eggel ´es hib´ aval. Egy ´evvel a f¨ uzet megjelente ut´an bizonyos Baltasar Capra szint´en kiadott egy m˝ uvet ugyanerr˝ ol a t´em´ar´ol, amelyben – n´ev eml´ıt´ese n´elk¨ ul – felhaszn´alja Galilei eredm´enyeit, ´es megmutatja azoknak apr´obb hib´ait. Galileit az eset felb˝osz´ıti, egy pamfletet ad k¨ ozz´e az al´ abbi st´ılusban: ,,[. . . ] a becs¨ ulet ´es az eg´esz emberis´eg rosszakarat´ u ellens´egei [ti. Capra ´es mestere]; m´erget k¨ opk¨ od˝ o baziliszkuszok; a nevel˝ o, ki b˝ uzl˝ o tr´ agy´ aval nemzette m´ergezett lelk´eb˝ ol sarjad´ o fiatal hajt´ as´ at; moh´ o d¨ ogkesely˝ u, ki a meg nem sz¨ uletett magzatra csap, hogy szertesz´et szaggassa gyenge tagjait, [. . . ] ” Mint l´ atszik Galileib˝ ol hi´ anyzik minden nagyvonal´ us´ag ´es tisztelet, valamint a ,,fen¨ tebb st´ıl ´es t´ on” sem ´erhet˝ o tetten soraiban. Osszehasonl´ıtva az ugyan szint´en temperamentumos, ´ am – eredm´enyei vontkoz´as´aban ´es publik´al´as´aban – a tudom´anyos vil´agban p´eld´atlanul ny´ılt Keplerrel, – akinek habos barokk st´ılusa eredm´enyeit˝ol f¨ uggetlen¨ ul is sz´orakoztat´ o olvasm´ any –. A k¨ ul¨onbs´eg nyilv´anval´o. Galilei kicsinyess´ege tetten´erhet˝o ott is, hogy – b´ ar kis p´eld´ anysz´ amban megjelen˝o, szinte jelent´ektelen m˝ ur˝ol van sz´o – megpr´ ob´ alja kieszk¨ oz¨ olni, hogy foglalj´ak le Capra Usus et fabric´ a j´at. Ez a tudom´anyos vil´agban ugyan nem p´eld´ atlan, de ritka eset, amely el˝orevet´ıti azt a sok-sok els˝obbs´egi ¨ vit´at, melybe Galilei ´elete sor´ an keveredett. Onbizalm´ anak n¨ovekedt´evel od´aig eljut, hogy 1612-ben ezt ´ırja: ,,Engem ´es egyes egyed¨ ul engem illet minden u ´j ´egi jelens´eg felfedez´es´enek joga. Ez az igazs´ ag, melyen nem v´ altoztathat sem ir´ıgys´eg, sem rosszin´ nem tr´ef´alt! dulat” [Il Saggiatore] – Es Galileit azonban – mik¨ ozben mechanikai k´esz¨ ul´ekek tucatjait konstru´alja ´es gy´artatja m˝ uhely´eben (t¨ obbek k¨ oz¨ ott az els˝o g´azh˝om´er˝o, a thermoszk´op), valamint matematik´at ad el˝o a p´ aduai egyetemen – a fentiekn´el nagyobb horderej˝ u dolgok is foglalkoztatj´ak: a mechanika arisztoteli´ anus ´ertelmez´es´eb˝ol ad´od´o probl´em´ak, valamint a bolyg´op´aly´ak, a kopernikuszi rendszer, ´es az geocentrikus modell kritik´aja. Miel˝ ott erre r´ at´ern´enk, vizsg´ aljuk meg r¨oviden a kopernikuszi rendszert – ugyanis az sem felel meg annak, ami r´ ola a k¨oztudatban kialakult. Kopernikusz f˝o m˝ uve a De revolutionibus I.r´esz 10. fejezet´eben ezt olvahatjuk: ,,[. . . ] mindennek k¨ oz´eppontj´ aban u ¨l kir´ alyi tr´ onj´ an a Nap [. . . ] ´es uralkodik a bolyg´ okon, melyek k¨ or¨ ul¨ otte keringenek [. . . ] emez elrendez´esben a vil´ agegyetem csod´ alatos harm´ oni´ aj´ at tapasztaljuk”. Eddig az ´ a III. r´eszben id´ezet, ´es eddig az, ami a k¨ oztudatban is m´elyen benne gy¨okeredzik. Am ¨ossszeveti a tapasztalati adatokat a modellel, k´enytelen bel´atni, hogy a F¨old nem a Nap, hanem egy mellette l´ev˝ o imagin´ arius pont k¨ or¨ ul kell, hogy keringjen 7 , ugyan´ ugy, ahogy a bolyg´ ok sem a Nap, hanem epiciklusok epiciklusai ment´en keringnek, mely epiciklusok k¨oz´eppontja a F¨ oldp´ alya(!) k¨ oz´eppontja. ´Igy a kopernikuszi modellben a F¨old legal´abb olyan fontos szerepet j´ atszik mint a Nap. ´Igy teh´at ez nem tekinthet˝o az arisztotel´eszi ´es ptolemaioszi modell teljes elvet´es´enek – legal´abbis a heliocentrizmus tekintet´eben 7
Az ellipszisp´ aly´ ak m´ ar Kepler nev´ehez k¨ othet˝ ok, a t¨ omegk¨ oz´epponti rendszer pedig eg´eszen Newtonig v´ arat mag´ ara.
9
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
–, valamint semmiben nem felel meg annak a k´epnek, amit r´ola kialak´ıtottunk. (ld. ´ pl. [KOE, III./2./1.].) Erdekess´ egk´ent eml´ıtj¨ uk meg, hogy egyes tudom´anyt¨ort´en´eszek szerint Galilei szinte biztosan nem olvasta a De revolutionibust.
Arisztoteli´ anus vagy kopernik´ anus? Ez teh´at az a vil´ agk´ep, melyet Galilei k¨ orvonalaiban ugyan ismert, de legf˝ok´eppen nem ennek igazol´asa, hanem az arisztotel´eszi ´es ptolemaioszi mechanika ´es kozmol´ogia kritik´aja hajtotta, ´es ´ıgy ker¨ ult a lehets´eges alternat´ıva, a kopernikuszi tanok k¨ozel´ebe. Mint Keplerhez ´ırott els˝ o level´eb˝ ol8 kider¨ ul m´ar ifj´ u kora ´ota elfogadja Kopernikusz n´ezeteit – m´ar amit ismer bel˝ ole. Ezt bizony´ıtja a lev´elb˝ol vett al´abbi r¨ovid id´ezet: ,,[. . . ] mert magam m´ ar ´evekkel ezel˝ ott [a lev´el 1597-ben sz¨ uletett] elfogadtam Kopernikusz tan´ıt´ as´ at, ´es ´ all´ aspontja lehet˝ ov´e teszi sz´ amomra, hogy a term´eszet sz´ amos olyan jelens´eg´ere tal´ aljak magyar´ azatot, melyek a ma ´ altal´ anosan elfogadott ´ertelmez´es szerint teljess´eggel ´erthetetlenek ” Mindebb˝ol a meggy˝ oz˝ od´esb˝ ol azonban kifel´e semmi sem l´atszik eg´eszen 1613ig, a Castellihez int´ezett level´eig. Ezalatt egyetemi el˝oad´asaiban ´es megnyilv´anul´asaiban nemcsak a plotlemaioszi kozmol´ogi´at ´es az arisztotel´eszi felfog´ast hirdeti, de egy´ertelm˝ uen elutas´ıtja Kopernikuszt ´es elm´elet´et. Trattato della Sfera. . . c´ım˝ u m˝ uv´eben (amely 1606-ban jelent meg) felsorakoztatja a F¨old forg´asa elleni hagyom´anyos ´erveket9 , amelyeket a Keplerhez ´ırt levele szerint, m´ar egy ´evtizeddel kor´abban elutas´ıtott. Mi lehetett e – tudom´ anyt¨ ort´enetben szinte p´eld´atlan – kett˝oss´eg oka? Mi volt az az er˝o, amely arra k´enyszer´ıtette Galileit, hogy megnyilatkoz´asaiban ilyen ´eles k¨ ul¨onbs´eget tartson fenn; mag´ anlevelez´eseiben ´es asztalfi´okja sz´am´ara ´ırt m˝ uveiben felvil´agosult koperniki´ anusk´ent jelenjen meg, m´ıg el˝oad´asaiban megr¨og¨oz¨ott arisztoteli´anusnak mutatkozz´ek, ´es olyan ´erveket hangoztasson, melynek hib´aival t¨ok´eletesen tiszt´aban van? A k´erd´esre a v´ alaszt szint´en a Keplerhez ´ırt els˝o level´eben tal´alhatjuk meg: ¨ ,,Ossze´ ırtam a mellette [a Kopernikuszi rendszer mellett] sz´ ol´ o ´es az ellenkez˝ o ´ all´ aspontot c´ afol´ o ´erveimet – melyeket azonban eleddig nem mer´eszeltem a nyilv´ anoss´ ag ˝ – el´e hozni, mert szemem el˝ ott mester¨ unk, Kopernikusz sors´ anak r´emk´epe lebegett. O b´ ar sokak szem´eben halhatatlan h´ırn´evre tett szert – milli´ ok ´es milli´ ok (mert ilyen sokan vannak a bolondok ´es az ostob´ ak) g´ unykacaj´ anak ´es megvet´es´enek t´ argya maradt. Bi¨ oz zony´ ara sz´ınre mern´ek l´epni azonban ´eszrev´eteleimmel, ha t¨ obben lenn´enek az Onh¨ hasonl´ o emberek, ´ am minthogy nem ´ıgy ´ all a dolog, tart´ ozkodom t˝ ole.” Galilei teh´ at f´el, hogy mester´enek Kopernikusznak a sors´ara jut. Hogy gondolatait pontosabban meg´erthess¨ uk, vizsg´ aljuk meg, hogy mi is ,,Kopernikusz sors´anak r´emk´epe”. Kopernikusz f´elt. Mint egyh´ azi ember, – Koppernigk kanonok – megnyilatkoz´asaiban k¨ ul¨ on¨ osen ´ ovatos volt – mai szemmel n´ezve szinte betegesen agg´alyos. F˝o m˝ uv´et, a De revolutionibust nem engedte kiadatni. Nagy nehezen, bar´atai unszol´as´ara megengedte, hogy tan´ıtv´ anya Rheticus egy ´attekint´est ´all´ıtson ¨ossze m˝ uv´eb˝ol, aminek kiad´as´ahoz hozz´ aj´ arult, felt´eve, hogy neve a k¨onyvben nem szerepel. Mivel ezt a 8 9
A levelet ´es a k´et tud´ os kapcsolat´ at r´eszletesebben vizsgl´ ajuk a III. fejezetben. K´ıs´erleti bizony´ıt´ekot Galilei nem tal´ alt a F¨ old forg´ as´ ara, de c´ afolni tudta az ellen´erveket.
10
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
c´ımoldalon nem lehetett megker¨ ultni, ´ıgy ott: a tud´os toru´ ni dr. Nicolask´ent szerepelt, a m˝ uben Rheticus pedig Domine Preceptor k´ent aposztrof´alja. (Teljes m˝ uv´enek megjelen´es´et – amely az ´ attekint´es alapj´aul szolg´al´o k´ezirathoz k´epest finomodott – m´ar csak hal´ alos ´ agy´ an l´ atta.) Mit˝ol ez az ´ovatoss´ag? Kopernikusz val´osz´ın˝ uleg nem egzisztenci´ aj´ at f´eltette, hanem val´oban a nevets´egess´e v´al´ast´ol f´elt. Mint levelez´es´eb˝ol kider¨ ul, szinte rettegett att´ ol, hogy a plebs sz´aj´ara veszi. Megalapozott volt vajon Koppernigk kanonok f´elelme? A tudom´anyt¨ort´enet leg´ ujabb eredm´enyei szerint nem. K¨ ul¨onb¨oz˝o m˝ uvek [SK, KOE, Vek] megmutatj´ak, hogy Kopernikuszt semmilyen h´ atrat´etel, megal´aztat´as nem ´erte – k´et apr´o kiv´etelt˝ol eltekintve. Els˝ ok´ent Melanchton egy 1541-ben kelt mag´anlev´elben – utalva Kopernikuszra – eleg´ansan bebizony´ıtja , hogy a F¨old mozdulatlan, m´asodszor pedig egy feltehet˝oleg 1531-ben, Elbingben sz¨ uletett karnev´ali boh´ozat, melyben felbukkan a csillagokat b´amul´ o, kanonok komikus figur´ aja. Ez ut´obbi sem tekinthet˝o komoly t´amad´asnak, a kor szok´asai szerint ugyanis ezek a boh´ozatok sark´ıt´o ´es vaskos st´ılusban sz¨ ulettek. Mint l´atszik az inkviz´ıci´ o er˝ oszakosabb – de ak´ar Galilei kor´ahoz k´epest is – ezek a f´elelmek teljesen alaptalanok voltak. Meg kell m´eg eml´ıten¨ unk Luther egy asztali besz´elget´esek sor´an elhangzott gondolat´ at, amir˝ol azonban Koppernigk kanonoknak val´osz´ın˝ uleg nem volt tudom´ asa: ,,Sz´ o volt egy mostans´ ag t´ amadt asztrol´ ogusr´ ol [ Kopernikusz], aki bizony´ıtani pr´ ob´ alta, hogy nem az ´egbolt, vagyis a firmamentum, a Nap ´es a Hold mozognak ´es fordulnak, hanem csak a F¨ old; mintha valaki kocsiban vagy haj´ oban u ¨lve haladna, s azt hinn´e nyugszik ´es egy helyben ´ all, s a mez˝ ok ´es a f´ ak futnak mellette h´ atrafel´e. – De h´ at mostans´ ag az j´ arja, hogy aki t´ ul okosnak hiszi mag´ at, annak nincs ´ıny´ere, amit a t¨ obbiek csin´ alnak; azt hiszi, hogy az a legjobb, amit ˝ o tal´ al ki, s ez a bolond a csillag´ aszat eg´esz tudom´ any´ at kiforgatn´ a, pedig a Szent´ır´ asb´ ol is kidedr¨ ul, hogy J´ ozsu´e nem a F¨ oldet, hanem a Napot ´ all´ıtotta meg.” [Luther, 205.] Az´ert mutattuk be ilyen r´eszletesen Kopernikusz ,,¨ uld¨oztet´es´et”, hogy l´assuk, Galileinek nem volt komoly f´elnival´oja sem az It´ali´aban komoly szerepet bet¨olt˝o katolikus egyh´ azt´ ol10 – a protestantizmus t´erh´od´ıt´asa It´ali´aban nem volt jelent˝os –, sem att´ol, hogy ,,milli´ ok ´es milli´ ok g´ unykacaj´anak ´es megvet´es´enek t´argya” lesz. Ami val´odi vesz´ely´ek´ent szeme el˝ ott lebeghetett az egzisztenci´aj´anak, p´artfog´oinak (k¨ ul¨on¨osen a ´ Medicik) elveszt´ese, ,,karrierj´enek” t¨or´ese. Igy Galilei ¨on¨os ´erdekek miatt nem hozta nyilv´anoss´ agra az ´ altal´ a igaznak hitt tanokat, s˝ot nyiltan tagadta azokat – f´elve valami olyant´ ol ami nem is fenyegette. Megvizsg´alva Kepler eset´et l´athatjuk, hogy egy ny´ıltan kopernik´ anus tud´ os lehetett cs´ asz´ari matematikus ´es eur´opa vezet˝o tud´osa – b´ar n´emet (cseh) ter¨ uleten ´elt. Kimondhatjuk, hogy Galilei ´elete els˝o h´arom ´evtized´eben nem u ´gy viselkedett, ahogy azt a ,,tudom´ any m´ art´ırj´ at´ ol” elv´arhatn´ank.
A p´ alya fel´ıvel´ ese – a t´ avcs˝ o ,,felfedez´ ese” Galilei nev´enek hallat´ an a legt¨ obb embernek a h´ıres per ´es a t´avcs¨oves felfedez´esek jutnak esz´ebe. Sokan m´eg azt is tudni v´elik, hogy a t´avcs¨ovet maga Galilei tal´alta fel. Vizsg´aljuk meg r´eszletesebben a t´avcs˝o megsz¨ ulet´es´enek t¨ort´enet´et, valamint a korabeli t´avcs¨oves felfedez´eseket, melyben Galilei ´erdemei val´oban elvitathatatlanok. 10
Galilei ´es az egyh´ az viszony´ aval foglalkozik a IV. fejezet.
11
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
A t´avcs˝or˝ol sz´ ol´ o els˝ o eml´ıt´es szerint 1608. szeptember´eben a frankfurti ´eves v´as´aron egy k´etlencs´es, k¨ orbel¨ ul h´etszeres nagy´ıt´ as´ u teleszk´opot k´ın´altak elad´asra. [KOE, 486.] Ebben az ´evben egyszerre ´ertek meg a t´avcs˝ok´esz´ıt´es gondolatai szerte Eur´op´aban, hiszen okt´oberben Johann Lippershey middleburgi szem¨ uvegk´esz´ıt˝o szabadalmat k´er egy- ´es k´etlencs´es t´ avcs¨ ovekre, amit nem kap meg, mert a t´em´aban vele egy id˝oben k´et m´asik szem¨ uvegk´esz´ıt˝ o is szabadalmi ig´enyt jelent be. Egy ´evre r´a, 1609-ben a francia szem¨ uvegk´esz´ıt˝ ok boltjaiban m´ ar t´ avcs¨ oveket lehetett v´as´arolni. Ez ´ev nyar´an Thomas Harriott t´avcs¨ ov´evel elk´esz´ıti az els˝ o t´erk´epet a Holdr´ol – ´am nem publik´alja. K¨ozben lencs´es t´avcs˝ovek eljutnak It´ ali´ aba is, ahol ezek alapj´an t¨obbet is k´esz´ıtenek. Itt l´ep be a k´epbe Galilei, aki 1609. ´ev els˝o fel´eben elk´esz´ıti saj´at t´avcs¨ov´et. Az m´aig vita t´argya, hogy Galilei egy k´esz t´ avcs˝o alapj´an, vagy az ´altala is ismert alapvet˝o f´enyt¨or´esi elvek ismeret´eben k´esz´ıtette el saj´atj´at. Az viszont t´eny, hogy nem Galilei tal´alta fel a Galilei-t´ avcs¨ ovet, s˝ ot ezen a t´ıpuson csup´an technikai ´es nem teoretikus 11 fejleszt´eseket hajtott v´egre. Ami azonban Galileit˝ol elvitathatatlan, hogy komoly munk´aval – ´es itt nagy haszn´ at vette gyakorlati v´en´aj´anak is – a t´avcs˝o (line´aris) nagy´ıt´as´at r¨ovid id˝ o alatt h´etszeresr˝ ol mintegy harmincszorosra n¨ovelte, ´ıgy el˝o´all´ıtva a vil´ag akkori leger˝ osebb t´ avcs¨ ov´et! Galilei el˝osz¨ or azonban nem az ´eg, hanem a tenger fel´e ir´any´ıtotta egyre er˝osebb t´avcs¨oveit, mint l´ atni fogjuk, nem rossz ´erz´ekkel. Az egyre jobb nagy´ıt´asokkal ugyanis egy k¨ozeled˝o haj´ oraj m´ ar k´et-h´ arom ´ or´aval el˝obb ´eszrevehet˝ov´e v´alt, ´es ez a v´aros v´edelme szempotj´ ab´ ol nagy jelent˝ os´eggel b´ırt. Galilei 1609. augusztus 8-´an megh´ıvta a velencei szen´atust a Szent M´ ark toronyban fel´all´ıtott t´avcs¨ov´ehez, ´es bemutatta annak had´aszati felhaszn´ alhat´ os´ ag´ at. A h´ al´ as szen´atus ´evi 500 scud´or´ol ennek k´etszeres´ere emelte fizet´es´et ´es a p´ aduai professzori megb´ız´as´at ´elete v´eg´eig meghosszab´ıtotta12 . Ahogy Galilei ,,f¨ oldi”, u ´gy ,,´egi” karrierje is felfel´e kezdett ´ıvelni, ahogy t´avcs¨ov´et egyre s˝ ur˝ ubben ford´ıtotta az ´eg fel´e. A t¨ ok´eletes´ıtett t´avcs˝ovel v´egzett gondos ´es alapos megfigyel´esek sor´ an sz¨ uletett meg a tudom´anyos irodalom els˝o ,,bestsellere”. Az 1610ben megjelent Sidereus Nuncius bombak´ent robbant! Vizsg´aljuk meg miben ´allt a m˝ u p´aratlan sikere, amely egyben Galilei els˝o jelent˝os (publik´alt) tudom´anyos dolgozata volt. A komoly hat´ ast a k¨ onyv tartalm´aval ´es annak megfogalmaz´as´aval egy¨ uttesen ´erte el. Szemben a kor cirkalmas barokk st´ılus´aval ´es b˝obesz´ed˝ us´eg´evel Galilei st´ılusa szinte szik´arnak mondhat´ o. M´ıg Kepler egy m˝ uv´enek elolvas´as´ahoz h´onapok kellenek, add´ıg a Sidereus Nuncius egy d´elut´ an alatt elolvashat´o, vil´agos ´es t¨om¨or st´ılus´aval pedig egy m˝ uvelt ´atlagember sz´ am´ ara is ´erthet˝o volt. Az u ´jszer˝ u t¨om¨or st´ılus ¨onmag´aban term´eszetesen nem lett volna el´eg, a k¨ onyv tartalma legal´abb ennyire k¨ ul¨onleges volt. Megfigyeli a Hold domborzat´ at, ´es r´ aj¨ on arra, hogy a termin´ator (megvil´agitott-s¨ot´et r´esz hat´ara) k¨ or¨ ul meg lehet hat´ arozni a domborzatot. [SK, 165] ,,[. . . ] a Hold felsz´ıne nem eg´eszen sima, nem mentes az egyenetlens´egekt˝ ol, ´es nem t¨ ok´eletes g¨ omb alak´ u, ahogyan azt sz´ amos filoz´ ofus ´ all´ıtotta r´ ola ´es az ´egitestekr˝ ol ´ altal´ aban; ellenkez˝ oleg: csupa egyenetlens´eg, szab´ alytalan u ¨reg ´es kiemelked´es; ´eppen olyan, mint a F¨ old felsz´ıne, melyet szint´en minden¨ utt magas hegyek ´es m´ely a ´rkok 11
A m´ asik elterjedt – ´es n¨ ovelhet˝ o nagy´ıt´ asa miatt a Galilei-f´el´en´el c´elszer˝ ubb – v´ altozat a Keplert´ avcs˝ o, amely viszont Kepler saj´ at konstrtukci´ oja. A Galilei t´ avcs˝ o egy gy˝ ujt˝ o ´es egy sz´ or´ olencs´et, m´ıg a kepleri k´et gy˝ ujt˝ olencs´et tartalmaz. 12 Az m´ ar Galilei u ¨gyess´eg´et jelzi, hogy szinte ugyanilyen t´ avcs¨ oveket, melyet a szen´ atusnak ,,eladott” n´eh´ any scud´ o´ert lehetett kapni a p´ aduai szem¨ uvegk´esz´ıt˝ okn´el.
12
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
tark´ıtanak.” Galilei t´erk´epet k¨ oz¨ ol a Holdr´ ol, amely t´erk´ep azonban a m´ar eml´ıtett Harriott t´erk´ep´en´el pontatlanabb. Megjelenik a Vil´agegyetem anyag-homogenit´as´anak elve, azaz, ha a Hold domborzata ugyanolyan mint a F¨old´e, akkor a F¨old nincs kit¨ untetett anyagb´ ol, teh´ at feltehet˝ o, hogy az eg´esz Vil´ agegyetem ugyanolyan anyagokb´ ol a ´ll. Csillagt´erk´epet is k¨ oz¨ ol az ˝ oszi-t´eli ´egboltr´ ol, ami mai szemmel n´ezve nagyon rossz, azonban a kort´ arsak k¨ oz¨ ott tal´ an az egyik legjobb.13 Nagy sz¨ogfelbont´as´ u t´avcs¨ov´evel felismeri, hogy szabad szemmel csak a csillagok nagyon kis h´ anyada l´ athat´ o, t¨obbsz¨or vissza is riad a hatalmas sz´ amokt´ ol: ,,A v´egetlens´eg elk´epzelhetetlen! ” ,,Milli´ ardnyi u ´j, eddig soha nem l´ atott csillag, melyek sz´ ama az ismert csillagok´et t¨ obb mint t´ızszeresen haladja meg.” – ´ırja, ´es ennek ´erz´ekeltet´es´ere megeml´ıti, hogy az Orion ismert kilenc csillaga k¨ or¨ ul tov´ abbi nyolcvanat ´eszlelt. ,,Felfedezi ” a tejutat, azaz ´eszreveszi, hogy az ami szemnek ¨ osszefolyni l´ atszik, az ,,megsz´ aml´ alhatatlan csillag s˝ ur˝ u sokas´ aga”. A legkomolyabb eredm´eny azonban a Jupiter holdjainak felfedez´ese volt. Ugyanis ha m´as bolyg´ onak is vannak holdjai, akkor nehezebben tarthat´o a F¨oldet, a vil´agmindens´eg k¨oz´eppontj´ aba ´ all´ıt´ o rendszer. T´eved´es lenne azonban azt hinni, hogy Galilei kapva-kap ezen az eredm´enyen, ´es kiakn´ azva azt, a kopernik´anus elvek mellett ´ervel! A m˝ uben – annak is a legv´eg´en – erre a gondolatra puszt´an egy k´obor utal´as tal´alhat´o, de minden ´all´asfoglal´ as n´elk¨ ul: ,,M´ ar csak az maradt h´ atra, aminek ´erz´esem szerint a legnagyobb jelent˝ os´eget kell tulajdon´ıtanunk, nevezetesen: felfedtem ´es a vil´ ag nyilv´ anoss´ aga el´e t´ arom n´egy u ´j bolyg´ o felfedez´es´enek t´eny´et; e bolyg´ okat a vil´ ag kezdete ´ ota ez id´ aig m´eg nem l´ atta emberi szem.” Galilei a nagy felfedez´esek hat´as´ara sem v´alt forradalmi alkatt´a, jobban f´elti biztons´agos ´es term´ekeny mindennapjait, mintsem, hogy kock´aztatni merne – b´ar mint a III. fejezetben megmutatjuk, nem kock´aztatott volna sokat.
Az els˝ o konfliktusok Az el˝oz˝ o fejezetben bemutatott eredm´enyek ma egy ´altal´anos iskol´as sz´am´ara is evidenci´ak, egy term´eszettudom´ anyos ´atlagm˝ uvelts´eg˝ u ember sz´am´ara pedig hi´anyz´o u ˝r marad a le´ırtak ut´ an, b´ arki k¨ onnyed´en tudn´a ,,folytatni”. A kor embere sz´am´ara azonban a vil´ agk´epv´ alt´ as, amit a Sidereus Nuncius k¨ovetelt meg, hihetetlen¨ ul komoly volt. A hat´ast legjobban ism´et csak Koestler szavaival tudjuk jellemezni: ,,[. . . ] a befalazott vil´ agegyetem eszm´ej´en felnevelkedett ember sz´ am´ ara olyan, mint egy gyomorsz´ ajra m´ert u ¨tes. A r´egi vil´ agk´ep pedig – ha kiss´e bizonytalan volt is – m´eg ˝ orizte megnyugtat´ o, roppant teljess´eg´et; m´eg maga Kepler is elr´em¨ ult a Galilei t´ avcs¨ ove el˝ ott felt´ arul´ o sz´ed´ıt˝ o perspekt´ıva l´ att´ an.” Galilei csillaga teh´ at emelkedett, ahogy a Nuncius egyre ismertebb´e v´alt. Egy ´ev alatt N´emetalf¨ oldt˝ ol Angli´ aig szinte eg´esz Eur´op´aba eljut, ´es mindenhol komoly vi˝ ink´abb azzal van elfoglalva, harokat kavar – ´ am ebb˝ ol Galileihez nem sok jut vissza. O hogy kapcsolatait ´ep´ıtgesse, ´ıgy a kor befoly´asos csal´adjainak ´es uralkod´oinak k¨ uld aj´and´ekul t´ avcs¨ oveket. Kepler k´er´es´et – aki els˝ok´ent nyilatkozik teljes elismer´essel a 13
A t´erk´epen a Plej´ adok alig azonos´ıthat´ o, a t´eli ´egbolt egyik legismertebb csillagk´epe az Orion pedig egy´ altal´ an nem.
13
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
Nunciusr´ol –, amelyben egy t´ avcs¨ ovet szeretne, 16 ´evig m´eg csak ´erdemi v´alaszra sem m´eltatja.14 Voltak azonban akik ny´ılt ellenszenvvel viseltettek Galilei ´es megjelent m˝ uve ir´ant is. Ezek – mint m´ ar kor´ abban eml´ıtett¨ uk – az arisztotel´eszi igazs´ag hivat´asos k´epvisel˝oi, a kor egyetemi ´es egyh´ azi embereinek nem elhanyagolhat´o h´anyada. Azonban a tansz´ekeket ´es a sz´ osz´ekeket ˝ ok tartott´ ak kez¨ ukben. K¨oz¨ ul¨ uk az egyik legharcosabb a bolognai egyetem matematikai tansz´ek´enek vezet˝oje, Magini volt. Mind a kor tud´osai egy r´esz´ere, mind Galilei modor´ ara az jellemz˝o az al´abbi t¨ort´enet. Egy est´elyen – ahol a kor szok´asaihoz h´ıven nem csak az arisztokr´acia, de a vezet˝o tud´osok is megh´ıv´ast kaptak – Galilei t´ avcs¨ ov´evel a Jupiter holdjait mutogatta. Clavius, az egyik vezet˝o r´omai matematikus nem l´ atta a holdakat15 , Cremonini ´es Libri p´aduai filoz´ofusok pedig egyszer˝ uen nem voltak hajland´ oak a t´avcs˝obe n´ezni. Libri nem sokkal ezut´an meghalt, amit Galilei a maga m´ odj´ an ´ıgy komment´alt: ,,Libri itt a F¨old¨on nem akarta metekinteni az ´en ´egi apr´ os´ agaimat; most, hogy a mennybe t´avozott, tal´an megteszi.” Ahogy t´avcs¨ ovei min˝ os´eg´et egyre tov´abb jav´ıtja, u ´jabb felfedez´eseket tesz, amelyeket – az els˝ obbs´eg biztos´ıt´ as´ a´ert – cs´ uny´an rejteget Kepler epeked˝o tekintete el˝ol. Pedig azid˝ot´ajt tal´ an Keplet volt az egyetlen, aki eredm´enyeit ´ert´ekelni tudta volna. ´ Eszreveszi, hogy a Szaturnusz l´ atsz´ olagos ´ atm´er˝ oje h´ aromszoros – de azt nem, hogy ez ´ csak a gy˝ ur˝ uk miatti l´ atszat, ehhez t´ avcs¨ove felbont´asa m´eg kicsi. Ujabb bizony´ıt´ekot tal´al a kopernikuszi rendszer mellett – pontosabban a geocentrikus ellen –, ez pedig a V´enusz f´ azisainak v´ altoz´ asa, ami a bolyg´o Nap k¨or¨ uli kering´es´enek k¨ovetkezm´enye. E szerint legal´abb egy bolyg´ o a Nap k¨ or¨ ul kering. Ek¨ozben Cosimo Medici udvar´ aban F˝ o Matematikus ´es Filoz´ ofus c´ımet kapja meg. 1611-ben megsz¨ uletik Az u ´sz´ o testekr˝ ol c´ım˝ u munk´aja, melyben el˝osz¨or ny´ıltan antiariszoteli´anista (az arkhim´edeszi felfog´ as hirdet˝oje), azonban nem kozmol´ogiai, hanem hidrosztatikai vonatkoz´ asokban. Mert m´ıg Arisztotel´esz szerint azt, hogy egy t´argy u ´szik-e vagy els¨ ullyed, azt a t´ argy alakja hat´arozza meg, add´ıg Arkhim´edesz – helyesen – a t´argy ´es a folyad´ek s˝ ur˝ us´eg´enek ar´ any´at nevezi meg okk´ent. Galilei mai szemmel is elfogadhat´o eredm´enyeivel igazolja az arkhim´edeszi elm´elet helyt´all´os´ag´at. T´eved´es lenne azt hinni, hogy ezzel b´ armilyen egyh´azi rosszall´ast v´altott volna ki, viszont ism´et mag´ara vonta a k¨ oz´epszer haragj´ at. Az ellent´amad´as f˝o alakja del Colombe volt, a Galilei elleni t¨ om¨ or¨ ul´es r´ ola kapta a Galamb-liga nevet, r´oluk a k´es˝obbiekben m´eg hallani fogunk. A k¨ovetkez˝ o ´evben, 1612-ben Scheirer jezsuita csillag´asz – kihaszn´alva a vastag ˝ publik´al els˝ok´ent, k¨od¨ot – t´avcs¨ ov´et a Nap fel´e ir´ any´ıtja ´es felfedezi a napfoltokat. O azonban u ´gy t˝ unik, az els˝ o ´eszlel˝ o a holdt´erk´ep kapcs´an m´ar eml´ıtett Harriott volt – aki szok´as´ahoz h´ıven, eredm´eny´et nem publik´alta. Scheirer besz´amol Keplernek ´es Galileinek. Kepler r¨ ogt¨ on v´ alaszol, ´es kifejti, hogy a jelens´eget ˝o is l´atta, de t´evesen a Merk´ ur Nap el˝ otti ´ athalad´ as´ anak v´elte. Galilei egy darabig nem v´alaszol – csak sejteni lehet, hogy mi´ert v´ art – majd kijelenti, hogy a napfoltokat ˝o fedezte fel el˝osz¨or, erre tan´ ukat is hoz, de az igazol´ as elmarad. St´ılusa sokat finomodott a Capra ellen int´ezett kirohan´ as´ ahoz k´epest, azonban viselked´ese nem, level´evel u ´jabb jezsuita el14
Erre a IV. fejezetben m´eg visszat´er¨ unk. Ami elk´epzelhet˝ o, a kor t´ avcs¨ ovei ugyanis nagyon kicsi, nehezen befoghat´ o l´ at´ omez˝ ovel rendelkeztek, ´es az ir´ any´ıt´ ashoz ´es megfigyel´eshez komoly gyakorlat sz¨ uks´egeltetett. 15
14
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
lens´eget szerez mag´ anak. Ugyane lev´el m´asodik r´esz´eben azonban brilli´ansan bizony´ıtja, hogy a napfoltok a Nappal egy¨ utt forognak, ´es ´ıgy nem lehetnek takar´o-bolyg´ok. Itt jelenik meg el˝ osz¨ or a tehetetlens´eg t¨orv´eny´enek az ˝ose is! Ezt nem sokkal k´es˝obb egy m´asodik lev´el is k¨ oveti, amelyben el˝osz¨or foglal ´all´ast – nagyon halv´anyan – a V´enusz f´azisv´altoz´ asai kapcs´ an az arisztotel´eszi vil´ agegyetem ellen. (ld. I.fejezet) A Galambliga term´eszetesen ism´et t´ amad´ asba lend¨ ul, m´eghozz´a bibliai alapon. Szerint¨ uk Galilei tanai az´ert vesz´elyesek, mert ellent´etesek az ´Ir´assal. Ism´et egy paradox helyzet tan´ ui lehet¨ unk; az els˝ o ,,egyh´ azi” t´ amad´as ,,vil´agi” ir´anyb´ol ´erkezik, majd a m´asodik ´es a sokadik is. A katolikus egyh´ az hivatalosan 1633-ig(!) – m´eg h´ usz ´evig – meg sem eml´ıti Galilei nev´et. Ez ´ev term´ese – egy asztali besz´elget´es inspir´alta – mesteri st´ılus´ u lev´el, amelyben Galilei v´egleg pontot sz´ and´ekozik tenni a kopernikuszi elvek egyh´azi alapon t¨ort´en˝o b´ır´alat´ ara. Itt azonban a teol´ ogia v´ekony jeg´ere t´eved, amely veszedelmesen recseg alatta. Koestler szavaival ´elve: ,,A lev´el val´ os´ agos teol´ ogiai atombomba volt, melynek radioakt´ıv hamuja m´ aig a leveg˝ oben sz´ alling´ ozik.” A lev´ellel (Lev´el Castellihez, majd a k´es˝obbi v´altozata Lev´el Christina nagyhercegn˝ oh¨ oz ) ´es annak fogadtat´ as´aval a IV. fejezetben foglalkozunk r´eszletesebben, itt el´eg annyit tudnunk, hogy – k¨ ul¨onb¨oz˝o intrik´ak eredm´enyek´ent – a lev´el a t¨obbek k¨oz¨ott Bellarmine b´ıboros, a kor egyik legnagyobb hat´as´ u teol´ogusa el´e ker¨ ult, aki – term´eszetesen burkoltan – felaj´anlja Galileinek a visszavonul´as lehet˝os´eg´et. ´ asfoglal´ All´ asa szerint – kiss´e egyszer˝ us´ıtve – am´ıg az elvet ex hypothesi kezeli, addig nem k¨ ovet el eretneks´eget, viszont ha el akarja fogadtatni az elvet – ami egyben bizonyos bibliai r´eszek ´ at´ertelmez´es´enek sz¨ uks´egess´eg´et vonn´a maga ut´an – bizony´ıt´ekokat kell szolg´ altatnia a F¨old forg´asa ´es a Nap k¨oz´epponti helyzete mellett. ¨ Osszefoglalva: vagy munkahipot´ezis, vagy bizony´ıt´ekok. Mivel Galileinek nincs bizony´ıt´eka – a (rossz) ´ arap´ alyelm´elet ekkor m´eg v´arat mag´ara – ´es nem h´atr´alhat meg, ´ t¨ cs´ unya dologhoz folyamodik. Ugy unteti fel vitapartnereit – t¨obbek k¨oz¨ott a kor kit˝ un˝o jezsuita csillag´ aszait –, mintha azok pipogys´agukban nem lenn´enek k´epesek meg´erteni ´ ´erveit: ,,Amde hogyan tehetn´em ezt meg an´elk¨ ul, hogy csak id˝ omet vesztegetn´em, hisz ezek a peripatetikusok, akiket meg kellene gy˝ ozn¨ om, oly teljess´eggel k´eptelenek m´eg a legegysze˝ ubb ´es legvil´ agosabb ´ervek meg´ert´es´ere is? ” [KOE, 605.] ´ Erdekes egybees´es, hogy h´ arom h´onappal k´es˝obb ¨ossze¨ ult a Szent Officium, hogy a Nap k¨ ozponti helyzet´er˝ ol, valamint a F¨old forg´as´ar´ol sz´ol´o n´ezetekr˝ol ´all´ast foglaljon. A felvil´agosult b´ıborosok nyom´ as´ ara a n´ezetekkel kapcsolatban az ,,eretneks´eg” kifejez´es nem szerepel, Galilei nev´et meg sem eml´ıtik, viszont indexre teszik Kopernikusz De revolutionibus´ at, ,,a sz¨ uks´eges helyesb´ıt´esekig”. Ez n´egy ´ev m´ ulva t¨ort´enik meg, ´es mind¨ossze n´eh´ any mondatot ´erint. Az inkviz´ıci´o azonban hat´arozatot hoz Galileivel kapcsolatban is: ˝ ,,Oszents´ ege pedig utas´ıtotta Bellarmine b´ıboros urat, hogy nevezett Galileit id´ezze sz´ıne el´e, ´es figyelmeztesse, hogy szak´ıtson az eml´ıtett n´ezetekkel, abban az esetben pedig, ha nem engedelmeskedne, tudassa vele, hogy a bizotts´ ag k´esz jegyz˝ ok ´es tan´ uk el˝ ott megparancsolni neki: tart´ ozkodj´ek e tanok ´es n´ezetek tan´ıt´ as´ at´ ol, v´edelmez´es´et˝ ol s m´eg att´ ol is, hogy r´ oluk vitatkozz´ek, ha pedig ebbe bele nem nyugodn´ek, b¨ ort¨ onbe ker¨ ul ” Galilei ezut´ an mintegy h´et ´evig semmi jelent˝oset nem ´ır – azonban nem ijedts´eg´eben. Sz´obeli megnyilv´ anul´ asai, az asztali besz´elget´esek vehemens d¨ uhkit¨or´esei jelzik, 15
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
hogy elm´elet´enek v´edelm´er˝ ol nem tett le. Bellarmine b´ıborosr´ol u ´gy nyilatkozik: ,,[akit]szer´eny elm´em sz´ am´ ara el´erhetetlen¨ ul magasabb bel´ at´ asok vez´erelnek.” Ezzel a viselkeds´evel egyre kevesebb t´ amogat´ ot ´es egyre t¨obb ellens´eget szerez mag´anak. Mindek¨ozben k´et apr´ o m˝ uvet jelentet meg, egyet a tenger´eszeti t´avcs˝o fel´ep´ıt´es´er˝ol, egy m´asikat a Jupiter holdjai alapj´ an val´ o f¨ oldrajzi helymeghat´aroz´asr´ol. Eg´eszs´egi ´allapota megromlik, sokat betegeskedik. Ezalatt a katolikus egyh´ az szellemi arisztokr´aci´aja, a jeszuit´ak lassan Arisztotel´eszt˝ol Kopernikusz fel´e fordulnak. A fordulat ´ovatoss´ag´at jelzi, hogy nem r¨ogt¨on a kopernikuszi, hanem egy k¨ oztes elm´eletet, Tycho elm´elet´et fogadj´ak el16 . Ezt az 1618-ban felt˝ un˝ o h´ arom u ¨st¨ ok¨ os kapcs´ an ki is nyilv´an´ıtj´ak. Galileinek azonban ez m´ar nem lehet el´eg, beleker¨ ult egy bizony´ıt´ asi k´enyszerbe. D˝ uh¨os, ´evekig tart´o vit´aba keveredik Horatio Grassi jezsuita csillag´ asszal – mik¨ozben a harc hev´eben mindketten nagyr´eszt hib´ as ´ervekkel dob´ al´ oznak. M´ıg az arisztoteli´anusokkal sz¨ uks´egszer˝ u volt Galilei ¨ossze¨ utk¨ oz´ese, a jezsuit´ akkal azonban nem!
A Dialogo ´ n n´even 1623-ban rendez˝ odni l´ atszik Galilei ´es az egyh´az viszonya, ugyanis VIII. Orba az er˝osen excentrikus, renesz´ ansz, a term´eszettudom´anyokt´ol nem f´el˝o Maffeo Barberinit v´alasztj´ ak p´ ap´ av´ a. Nem sokkal ezel˝ott azonban elvesztette egyik legnagyobb t´amogat´oj´at, meghalt Cosimo herceg. Ugyanebben az ´evben meghalt Bellarmine b´ıboros is, akinek hal´ala – b´ armilyen furcsa is – szint´en kedvez˝otlen volt Galilei sz´am´ara, hiszen a tiszta gondolkod´ as´ u Bellarmine komoly befoly´asssal volt a jezsuita rendre, ´ıgy tal´an m´as mederbe terelhette volna az esem´enyek foly´as´at. A p´apa hat h´et alatt hat(!) audienci´an fogadta Galileit, ´am hogy mir˝ol volt sz´o, az m´aig is rejt´ely. Az 1616-os tilalom azonban ´erv´enyben maradt. Galilei viszont – n´emileg f´elre´ertve a helyzetet – felszabadulni ´erezte mag´at az egyh´az figyelm´enek nyom´asa al´ol, ´es bar´ atai unszol´ as´ ara nekikezdett a Dial´ogus (Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo, Dial´ ogus a k´et vil´ agrendszerr˝ ol ) meg´ır´as´anak. A nagy munk´aval 1930-ra v´egzett. Ebben h´ arom vitapartner, Salviati, Galilei sz˝ocs¨ove, az ´eles elm´ej˝ u kopernik´anus (vagy pontosabban ,,galilei´anus”); Sagredo az intelligens ´erdekl˝od˝o ´es Simplicio a szerencs´etlen arisztoteli´ anus vitatkozik a k´et vil´agrendszerr˝ol. A szerepek el˝ore leosztottak, a v´egeredm´eny term´eszetesen nem k´erd´eses. Savliati sorra c´afolja meg Simplicio17 rossz ´ervel´es´et18 , saj´ at ´ervel´eseinek gyenge pontjait pedig gondosan elrejti. Sagredo folyamatosan ,,al´ ak´erdez” Salviatinak, ´es egy¨ utt nevetnek Simplicio ostobas´ag´an. Itt is rendszeresen alkalmazza egyik kedves vitam´odszer´et, megel˝olegezi a vitapartner ellen´erveit, hogy ann´ al csattan´osabban v´aghasson arra vissza. Maga a m˝ u nem csak stil´aris, de term´eszettudomnyos ´es ´ervel´estechnikai remekm˝ u is egyben19 , – 16 Nem csak az´ert, mert a kopernik´ anus elm´elet mellett nincsenek bizony´ıt´ekok, a k´ıs´erleti igazol´ ast a tychoi rendszer is n´elk¨ ul¨ ozi, azonban nem olyan komoly a v´ alt´ as, hiszen ez ut´ obbi rendszerben a Nap ´es a F¨ old is k¨ ozponti helyet kap. 17 A latin simplex, -icis jelent´ese egyszer˝ u, azonban a c´elz´ as enn´el kifinomultabb, ugyanis Simplicius h´ıres Arisztotel´esz-komment´ ator volt. 18 Bizonyos m˝ uvek (pl. [Vek]) felh´ıvj´ ak arra is a figyelmet, hogy a Galilei kor´ aba visszahelyezkedve Simplicio ´ervel´ese sem annyira ostoba, csak a mai o ¨szt¨ on¨ osen kopernik´ anus szeml´elet¨ unk teszi azz´ a. 19 [Popper, 446.-447.]
16
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
ami azonban t¨ obbsz¨ or a propaganda sz´ınvolnal´ara s¨ ullyed. A kor szok´asaival ellent´etben nem latinul, hanem olaszul ´ır´ odott, ´ıgy sz´elesebb k¨oz¨ons´eghez is eljuthatott. A h´ arom vitapartner n´egy nap vit´aja sor´an n´egy f˝o t´emak¨ort bont ki. Az els˝o nap a vil´ agmindens´egr˝ ol sz´ ol, a k´et n´ezet m´ar itt meg¨ utk¨ozik. A f¨oldi romlotts´agot ´es az ´egi v´ altozatlan t¨ ok´eletess´eget hirdet˝o platoni tanokat t´amadja Sagredo ´es Salviati, Simplicio pedig visszakozni k´enyszer¨ ul. A m´asodik napon kezd˝odik az igazi vita a F¨old mozg´as´ ar´ ol, amely azt´ an azok bizony´ıt´ekaival ´es az ellen¨ uk felhozott ´ervekkel ´atcs´ uszik a harmadik napra is. A szereposzt´ as itt sem k´ets´eges, azonban n´eh´any fizikai vonatkoz´asra c´elszer˝ u lehet felfigyelni. Galiliei – illetve sz´ocs¨ove Salviati – olyan er˝oteljesen v´edi – k´enytelen v´edeni – a kopernikuszi modellt, hogy saj´at kor´abbi eredm´enyeir˝ol mintha el is feledkezne. Galileinak ugyanis kiterjedt ismeretei voltak a tehetetlens´egr˝ol, m´egis az al´abbi ´ervel´est adja Salviati sz´ aj´ aba, a bolyg´ok k¨orp´aly´an val´o mozg´as´at igazoland´o: ,,[. . . ] az egyenes mozg´ as term´eszet´en´el fogva v´egtelen (minthogy az egyenes vonal v´egtelen ´es meghat´ arozatlan), ez´ert lehetetlen, hogy b´ armely test term´eszet´eb˝ ol ered˝ oen rendelkezzen az egyenes vonal´ u mozg´ as tulajdons´ agaival, vagy m´ as szavakkal: mozg´ asa olyan hely fel´e ir´ anyuljon, ahov´ a nem juthat el.” Galilei teh´ at k´enyszerp´ aly´ ara ker¨ ult, k´enytelen a kopernikuszi elm´elet elsz´ant ´es felt´etlen h´ıv´ev´e szeg˝ odni, ha m´ ask´eppen nem, lege artis v´edeni olyan elveket, amelyek hib´air´ol meg van gy˝ oz˝ odve. A harmadik napon – a F¨old forg´as´ar´ol val´o bizony´ıt´ekok kapcs´an – Salviati l´ atsz´ olag sarokba szorul, majd kiv´agja mag´at, megjelenik az egyetlen ,,bizony´ıt´ek”, az ´ arap´ aly. A negyedik nap csup´ an err˝ ol zajlik a vita. Mivel a k´es˝obbiekben ez az ´erv – mint ´ ,,titkos fegyver” – sokszor el˝ o fog ker¨ ulni, vizsg´aljuk meg kiss´e r´eszletesebben! Ervel´ ese szerint a F¨ old kering´es´eb˝ ol ´es forg´as´ab´ol sz´armaz´o sebess´ege f´elnapos periodicit´assal ¨osszead´ odik majd kivon´ odik – ld. ´abra –, ´ıgy a tehetetlen20 v´ızt¨omegek ´ejjel lemaradnak, nem tudv´ an k¨ ovetni a kereng´esi ´es forg´asi sebess´eg ¨osszead´as´ab´ol l´etrejev˝o ered˝o sebess´eget. Nappal pedig – amikor a kering´esi ´es forg´asi sebess´eg cs¨okkenti egym´ast – el˝oresietnek a v´ızt¨ omegek, l´etrehozva ezzel az ap´alyt ´es a dag´alyt. Az elm´elet azonban naponta csak egy dag´ alyhull´ amot jelez el˝ore a napi kett˝o helyett. Galilei ezt a tengerpartok alakj´ aval, ´es a szelek hat´ as´aval magyar´azza – teljesen helytelen¨ ul. Az esetben k´et dolog is k¨ ul¨ onleges. Hogyan hitethette el mag´ aval Galilei, – aki adott a k´ıs´erleti eredm´enyekkel val´o ¨osszhangra – ezt az elm´eletet, ´es mi´ert nem vette figyelembe Kepler magyar´azat´at, aki – helyesen –, a Holddal magyar´ azta azt? Minden val´osz´ın˝ us´eg szerint Galilei bizony´ıt´asi k´enyszerbe ker¨ ult. Ha ugyanis nem tal´al bizony´ıt´ekokat, hiteltelenn´e ´es nevets´egess´e v´alik, ´ıgy k´enytelen volt mag´ at ,,bele´elni” elm´elete helyess´eg´ebe. Kepler eredm´eny´et val´osz´ın˝ uleg pedig f´elt´ekenys´egb˝ ol nem volt hajland´o megeml´ıteni – ahogyan egyetlenegy m˝ uv´eben sem fordul el˝ o egyetlenegy utal´as sem Kepler b´armely eredm´eny´ere. A harmadik ´es negyedik nap sor´an Galilei ism´et nem hazudtolja meg ¨onmag´at, nemcsak a napfoltok felfedez´es´et tulajdon´ıtja mag´anak, de a mozg´asukban fellelhet˝o – Scheirer ´ altal ´eszrevett – szab´ alyoss´agok felfedez˝ojek´ent ´es magyar´az´ojak´ent is mag´at t¨ unteti fel. A legnagyobb hib´ at azonban a k¨onyv legv´eg´en k¨oveti el. A sorozatosan p´orul j´art Simplicio – k´ınj´ aban – v´egs˝ o megold´ask´ent kib¨oki az orb´ani ´ervet, mint olyan ,,igen 20
Galilei term´eszetesen nem ezt a kifejez´est haszn´ alta.
17
´ ¨ ´ ´ AGA ´ ´ KORA GALILEI ELETT ORT ENETE, MUNKASS ES
tanult ´es kit¨ un˝ o ember szavait, aki el˝ ott az embernek csendben kell maradnia. . . ”, mire a m´asik kett˝o – teljes gunyoross´ aggal – kifejezi elk´eped´es´et ,,e csod´alatra m´elt´o ´es angyali tan´ıt´as” hallat´ an. Szinte hallani a j´eg reccsen´es´et, amint beszakad Galilei alatt. A v´ekonyka j´egr´eteg elb´ırta az anti-arisztoteli´anus tanokat, ,,ex hypothesi” a heliocentrikus vil´agk´epet, megb´ırta azt, hogy Galilei ,,bet¨ort a sekresty´ebe”, azaz a Lev´el lel teol´ogiai ´all´asfoglal´asokba bocs´ atkozott, azonban a p´apa szem´elyes tekint´ely´enek megt´ep´az´as´at m´ar nem! Ami azonban Galilei b´ır´ os´ ag el´e id´ez´es´et szinte elker¨ ulhetetlenn´e tette, az a cenz´ ura kiker¨ ul´ese volt. A Dialogo k´ezirat´ at – becsapva a kirendelt cenzort – kinyomtatatta ´es ´ıgy k´esz helyzet el´e ´ all´ıtotta az egyh´azi hat´os´agokat. A h´ urt nem lehetett enn´el tov´abb fesz´ıteni: egy cenzorokat kiker¨ ul˝o k¨onyv, amely ny´ıltan anti-arisztoteli´anus, amely megszegi az 1616-os d¨ ont´est, ´es amely t¨obbsz¨or nevets´egess´e teszi a p´ap´at. Az inkviz´ıci´ o maga el´e id´ezi ´es Galilei form´alisan az inkviz´ıci´o kez´ere adja mag´at. Az elj´ar´as alatt b¨ort¨ onben egy napot sem t¨ olt¨ott, ´es k´eszs´egesen visszavonta minden kor´abbi ´all´ıt´as´at, majd h´ aromszor megtagadta a kopernikuszi n´ezeteket. A b´ır´aknak ennyi el´eg volt, nem akart´ ak megt¨ orni a m´ ar rossz eg´eszs´egi ´allapot´ u ¨oreg embert. Az ´ıt´elet szerint a Dialog´ ot betiltott´ ak, Galileinek meg kellett tagadnia a kopernikuszi n´ezeteket, minden h´eten el kellett mondania a h´et b˝ unb´an´o zsolt´art ´es a Szent Off´ıcium form´alis b¨ort¨onb¨ untet´esre ´ıt´elte. Az inkviz´ıci´ o it´eletei k¨oz¨ott ez a legenyh´ebbek k¨oz´e tartozott. A b¨ort¨onb¨ untet´es val´ oban form´ alis volt, el˝osz¨or a toszk´an nagyherceg vill´aj´aban id˝oz¨ott, majd a sienai Piccolomini ´ersek palot´aj´aban t¨olt¨ott n´emi id˝ot, ahol egy f´eny˝ uz˝o m´odon berendezett lakoszt´ alyban dolgozhatott. A ,,b¨ort¨onb¨ untet´es” letelte ut´an firenzei h´az´aba t´ert vissza, itt ´elt eg´eszen hal´al´aig. A zsolt´arokat – egyh´azi enged´ellyel – l´anya ´enekelte helyette. Galileit a per nem testileg, hanem lelkileg t¨orte meg. A val´odi b¨ untet´es sz´am´ara az volt, hogy n´ezeteit meg kellett tagadnia. B´ar felaj´anlotta, hogy a Dialogo utols´o fejezetek´ent meg´ırja a kopernikuszi rendszer kritik´aj´at, ezt azonban nem kellett megtennie. A Dialogo ´es a Lev´el egy-egy p´eld´any´at siker¨ ult kicsemp´eszni It´ali´ab´ol Strasburgba, ahol latinra ford´ıtott´ ak ´es kinyomtatt´ak. E m˝ uvek eg´esz Eur´op´aban elterjedtek. Megromlott eg´eszs´egi ´ allapota ellen´ere Galilei folytatta munk´alkod´as´at. Visszat´ert a dinamik´ahoz, – amit k¨ ozel h´ usz ´eve a vil´ agrendszerek f¨ol¨otti csat´aroz´as´er hagyott ott – ´es meg´ırta a Discorsi e dimonstrazioni intorno a due mouce scienze, P´ arbesz´ed a k´et u ´j tudom´ anyr´ ol c´ım˝ u munk´ aj´ at, amely a modern fizika (dinamika) megalapoz´as´anak tekinthet˝o. A k¨ onyvet 1636-ban, 72 ´eves kor´aban fejezte be. Mivel a kiad´ashoz a hat´os´agok val´ osz´ın˝ uleg nem j´ arultak volna hozz´a, a ,,szok´asos” utat v´alasztva, a k´eziratot kicsemp´eszt´ek Leydenbe, ahol hamarosan napvil´agot is l´atott21 . Galilei ek¨ozben elvesztette mindk´et szeme vil´ ag´at, de dikt´alva is folyamatosan dolgozott. A testi ´es lelki megpr´ ob´ altat´ asok azonban fel˝or˝olt´ek marad´ek erej´et, 78 ´eves kor´aban, 1642-ben tan´ıtv´ anyai k¨ or´eben halt meg. Csontjait – t¨obbek k¨oz¨ott Michelangelo ´es Machiavelli maradv´ anyaival egy¨ utt – a Santa Croce templom ˝orzi, s´ırfelirat´at az ut´okor ´ırta meg a per sor´ an soha ki nem ejtett mondat´ab´ol: eppur si muove!
21
A kiad´ o a m´eg ma is m˝ uk¨ od˝ o Elsevier volt.
18
´ KEPLER GALILEI ES
III. Galilei ´ es Kepler Galilei ´es Kepler p´ arhuzamba ´ all´ıt´asa ´es viszonyuk vizsg´alata nem csak az´ert k¨ ul¨on¨osen ´erdekes, mert a kor tal´ an k´et legnagyobb tud´os´ar´ol van sz´o, akik kapcsolatban is ´alltak egym´assal, de k´ın´ alkozik a lehet˝ os´eg a k´et ember ¨osszevet´es´ere is. Most is igyeksz¨ unk a legteljesebb m´ert´ekben sine ira et studio ´ırni a k´et asztron´omusr´ol, ha azonban ez a fejezet m´egsem vet j´ o f´enyt Galileire, az – rem´enyeink szerint – nem a szerz˝o hib´aja. Az el˝ ozm´enyek ismeret´eben t´argyal´asunkat in medias res kezdhetj¨ uk. Mint m´ar eml´ıtett¨ uk, a kapcsolatot Kepler vette fel Galileivel, nagy m˝ uve, a Mysterium Cosmographicum egy p´ed´ any´ at elk¨ uldve neki. Galilei ezt lev´elben k¨osz¨onte meg: ,,Tud´ os Doktorom, Paulus Ambergerrel k¨ uld¨ ott k¨ onyv´et nem n´eh´ any nappal, csup´ an n´eh´ any ´ or´ aval ezel˝ ott kaptam meg, s minthogy ugyanezen Paulus kinyilv´ an´ıtott sz´ and´eka szerint halad´ektalanul visszaindul N´emetorsz´ agba, b´ ardolatlan lenn´ek, ha t¨ ust´ent nem ¨ k¨ osz¨ onn´em meg Onnek az aj´ and´ekot, melyet ann´ al is nagyobb ¨ or¨ ommel fogadtam, mert ¨ bar´ annak bizony´ıt´ek´ at l´ atom benne, hogy m´elt´ onak tal´ altattam az On ats´ ag´ ara. Ez id´ aig csak az El˝ osz´ ot ´ allt m´ odomban elolvasni, ´ am a sz´ and´ek´ ara m´ ar ebb˝ ol is k¨ ovetkeztethettem n´emik´epp, s gratul´ alok magamnak, hogy az Igazs´ ag keres´es´eben olyan t´ arsam akadt, aki maga is elsz´ ant h´ıve az Igazs´ agnak. Hisz – f´ ajdalom – oly kevesen akadnak, kik az ´ ez most nem j´ igazs´ ag kutat´ as´ aban nem cs´ ufolj´ ak meg a b¨ olcseletet. Am o alkalom, hogy ¨ felpanaszoljuk sz´ azadunk nyomor´ us´ agait, ink´ abb kifejezem Onnek j´ okiv´ ans´ agaimat, hogy az Igazs´ ag bizony´ıt´ as´ aban ilyen ragyog´ o ´ervekre lelt. Csak annyit mondhatok: k¨ onyv´et nyugodt k¨ or¨ ulm´enyek k¨ oz¨ ott fogom v´egigolvasni, hogy bizonyosan megtal´ aljam benne a legfigyelemrem´elt´ obb r´eszeket, s teszem ezt ann´ al sz´ıvesebben, mert magam m´ ar ´evekkel ezel˝ ott elfogadtam Kopernikusz tan´ıt´ as´ at, ´es ´ all´ aspontja lehet˝ ov´e teszi sz´ amomra, hogy a term´eszet sz´ amos oly jelens´eg´ere tal´ aljak magyar´ azatot, melyek a ma ´ altal´ anosan elfo¨ gadott ´ertelmez´es szerint teljesen ´erthetetlenek. Ossze´ ırtam mellete sz´ ol´ o ´es az ellenkez˝ o ´ all´ aspontot c´ afol´ o ´erveimet – melyeket azonban eleddig nem mer´eszeltem a nyilv´ anoss´ ag ˝ – el´e hozni, mert szemem el˝ ott mester¨ unk, Kopernikusz sors´ anak r´emk´epe lebegett. O b´ ar sokak szem´eben halhatatlan h´ırn´evre tett szert – milli´ ok ´es milli´ ok (mert ilyen sokan vannak a bolondok ´es az ostob´ ak) g´ unykacaj´ anak ´es megvet´es´enek t´ argya maradt. Bi¨ oz zony´ ara sz´ınre mern´ek l´epni azonban ´eszrev´eteleimmel, ha t¨ obben lenn´enek az Onh¨ hasonl´ o emberek, ´ am minthogy nem ´ıgy ´ all a dolog, tart´ ozkodom t˝ ole.[. . . ]” Galilei f´elelm´er˝ ol, ´es annak ok´ar´ol m´ar ´ırtunk, vegy¨ uk most a lev´el st´ılus´at g´orcs˝o al´a. Sanyar´ u szellemi sors´ anak sorozatos felemleget´ese, a t¨omegek ostobas´aga ´es a filoz´ofusok romlotts´ ag´ anak taglal´ asa mellett n´egyszer eml´ıti az Igazs´agot. Azt az igazs´agot, ami miatt ilyen helyzetbe k´enyszer¨ ul, ´es amir˝ol k´enytelen m´elyen hallgatni. A lev´el – k¨ ul¨on¨osen a kelperi levelekkel ¨ osszehasonl´ıva – t¨om¨or, sallangokt´ol mentes. Ez m´ar megel˝olegezi Galilei k´es˝ obbi, k¨ ul¨ on¨ osen a Sidereusban megjelen˝o k¨onnyen em´eszthet˝o, l´enyegret¨or˝o, szinte modern st´ılus´ at. Kepler nem k´eslekedik sok´ a a v´alasszal: ,,Augusztus 4-´en kelt level´et, legkiv´ al´ obb humanist´ am, szeptember elsej´en kaptam k´ezhez, s boldogs´ agom k´etszeres volt: egyik oka egy it´ aliai f´erfi´ uval val´ o bar´ ats´ ag kezdte, m´ asik pedig egyet´ert´es¨ unk a kopernikuszi kozmogr´ afi´ aban [. . . ] Felteszem, ha ideje megengedte, mostanra k¨ ozelebbr˝ ol is megismerkedett k¨ onyvecsk´emmel, s hevesen v´ agyom megismerni r´ ola alkotott kritikus gondolatait; szok´ asom ugyanis, hogy mindenkit, akinek 19
´ KEPLER GALILEI ES
csak ´ırok, kend˝ ozetlen v´elem´eny´enek elmond´ as´ a´ert gy¨ otr¨ ok, s higgye el a profanum vulgus oktalan ujjong´ as´ an´ al nagyobb ¨ or¨ omet szerez nekem a m´egoly cs´ıp˝ os b´ır´ alat is. ¨ Jobban szeretn´em azonban, ha egy olyan kiv´ al´ o elme, mint On, m´ ask´ent k¨ ozel´ıtene a dolgokhoz. B¨ olcs rejt˝ ozk¨ od´es´evel saj´ at p´eld´ aj´ aval figyelmeztet arra, hogy az embernek vissza kell h´ uz´ odnia a vil´ ag ostobas´ aga el˝ ol, s nem szabad maga ellen ford´ıtania a tudatlan ¨ professzorok d˝ uh´et; On e tekintetben igaz tan´ıt´ oinkat, Plat´ ont ´es P¨ uthagoraszt k¨ oveti. Megfontolva azonban, hogy korunkban els˝ ok´ent maga Kopernikusz, ut´ ana pedig tud´ os matematikusok sokas´ aga hatalmas m´ert´ekben mozd´ıtotta el˝ o e nagyszer˝ u v´ allalkoz´ ast, s mindezek k¨ ovetkezt´eben a mozg´ o F¨ old gondolata t¨ obb´e nem sz´ am´ıt m´ ar u ´jdons´ agnak, tal´ an kedvez˝ obb d¨ ont´es lenne k¨ oz¨ os er˝ ofesz´ıt´es¨ unkkel seg´ıten¨ unk c´elj´ ahoz a m´ ar nekilen¨ d¨ ult szekeret. [. . . ] On is t´ amogathatn´ a munkat´ arsait, akik ily szigor´ u kritika s´ ulya alatt dolgoznak, hogy sz´ amukra egyet´ert´ese megynyugv´ ast, tekint´elye pedig v´edelmet jelenthessen. Mert nem csak az It´ aliaiak nem akarj´ ak elhinni, hogy a F¨ olddel egy¨ utt mozognak –, de itt N´emetorsz´ agban sem n´epszer˝ u, aki eff´ele n´ezeteket vall. De h´ at megvannak az ´ervek, melyek benn¨ unket e neh´ezs´egekkel szemben megv´edenek. [. . . ] Higgyen, Galilei – ´es el˝ ore! Ha j´ ol sejd´ıtem, alig van kiemelked˝ o matematikus Eur´ op´ aban, aki t˝ ol¨ unk elhat´ aroln´ a mag´ at – mert ilyen az Igazs´ ag ereje! Ha It´ alia nem l´ atszik a legkedvez˝ obb ¨ m˝ helynek az On uveinek kiad´ asa szempontj´ ab´ ol, vagy ottani ´elete akad´ alyoztatva van, ´ ennyi el´eg. K´erem tudassa tal´ an a mi N´emetorsz´ agunkban m´ ask´ent a ´ll a dolog. Am velem – ha nyilv´ anosan nem szivesen teszi, legal´ abb mag´ anlev´elben – Kopernikuszt igazol´ ou ´jabb felfedez´esit.[. . . ] ´ m´eg ha egy´ Am altal´ an semmi elmozdul´ ast sem tapasztaln´ ank, m´eg akkor is osztozhatn´ ank abban a dics˝ os´egben, hogy olyan nagyszer˝ u k´erd´eseket feszegett¨ unk, amiket ¨ el˝ ott¨ unk senki fel nem tett. Sapienti sat. . . Udv, ´es v´ arom igen hossz´ u level´et.” ´ Kepler v´ Es art. A k¨ ovetkez˝ o lev´elre, mintegy tizenk´et ´evet. Ennek oka val´osz´ın˝ uleg [KOE, Vek] abban keresend˝ o, hogy Galilei burkolt szemreh´any´asnak vette Kepler temperamentumos – de nem b´ ant´ o – level´et, ´es ez elegend˝o ok volt arra, hogy Keplernek arra a k´er´es´ere, hogy v´egezzen el egy m´er´est pontosabb m˝ uszereivel, a f¨ ule botj´at se mozgassa. A k¨ovetkez˝ o l´ep´est azonban Galilei teszi. A Sidereus Nuncius egy p´eld´any´at k¨ uldi el Keplernek, v´elem´eny´et tudakolva. Azonban mindezt olyan el˝ozm´enyek ut´an, hogy soha nem ´ırta meg v´elem´eny´et sem a Mysterium Cosmographicumr´ol, sem az id˝ok¨ozben megjelent Astronomia Nov´ a r´ ol. A k´er´est m´egcsak nem is lev´el form´aj´aban, hanem a pr´agai toszk´an nagyk¨ ovet, Giulano di Medici u ´tj´an juttatja el tud´os koll´eg´aj´ahoz. Keplernek az abban le´ırtakat nem ´ allt m´odj´aban ellen˝or´ızni, de haboz´as n´elk¨ ul elfogadta. Mintegy k´et h´et alatt meg´ırja vitairat form´aj´ u v´alasz´at T´ arsalg´ as a Csillagok Hirn¨ ok´evel. Ebben Kepler teljesen az u ´j eredm´enyek mell´e szeg˝odik – ´es Galileinek, az alig ismert it´aliai tud´ osnak erre sz¨ uks´ege is volt. Kepler ugyanis ekkor mint cs´asz´ari matematikus, eur´ opa els˝ o sz´ am´ u csillag´asza, akinek szava sokat nyomott a latba. Galilei nem is felejti ezt el ezut´ an minden p´artfog´okat keres˝o level´eben ´es vitairat´aban megeml´ıteni. Keplernek azonban egy ´ arva sort sem v´alaszolt. M´ıg Galilei Kepler soraival nyitja meg a sz´am´ara eddig z´art kapukat, addig Keplert egyre t¨obben b´ır´ alj´ ak, hogy ,,l´ atatlanban” elhitte Galilei eredm´enyeit. Kepler – ism´et Kepler! – ´ır egy levelet Galileinek: ,,[. . . ] A t¨ orv´eny megk¨ oveteli, hogy mindenkinek hinni kell, am´ıg ´ all´ıt´ asainak ellenkez˝ oje be nem bizonyosodik; mennyivel ink´ abb ´ıgy kell lennie, ha a k¨ or¨ ulm´enyek is 20
´ KEPLER GALILEI ES
¨ el˝ a sz´ oban forg´ o dolgok igaz volt´ ara utalnak. [. . . ] Nem akarom elhallgatni On ol: k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o it´ aliai szem´elyek Pr´ ag´ aba juttatott levelekben tagadj´ ak, hogy ama bizonyos ¨ t´ ´egitestek az On avcs¨ ov´en ´ at l´ athat´ ok voln´ anak. [. . . ]” Galilei azonnal v´ alaszolt, nyilv´an megijedhetett, hogy legkomolyabb – leghasznosabb – t´ amogat´ oj´ at elvesz´ıti. A lev´elben le´ırja, hogy nem ´all m´odj´aban k¨olcs¨onadni t´avcs¨ov´et, mert azt a nagyhercegnek aj´and´ekozta, majd felsorolja, milyen neh´ez is egy t´avcs¨ovet elk´esz´ıteni, ezut´ an meg´ıg´eri, hogy a lehet˝o leghamarabb k´esz´ıt egyet legf˝obb sz¨ovets´eges´enek. Galileit˝ ol azonban soha egyetlen t´avcs˝o nem jutott el Keplerhez22 . Kepler k´erte, hogy nevezzen meg tan´ ukat, Galilei azonban a Medici-csal´adra hivatkozik – akik aligha tagadn´ ak a r´ oluk elnevezett csillagok l´etez´es´et. A lev´el vez´ermot´ıvumai tov´abbra is a panaszkod´ as a megnem´ert´esre, ´es a kort´arsak elleni goromba ´es indulatos kirohan´ asok, majd ´ıgy z´ arja level´et: ,,Mit tehetn´enk? Kacagjunk Keplerem, a t¨ omegek tudatlans´ ag´ an [. . . ] B´ ar t¨ obb id˝ om ¨ lenne, hogy Onnel kacagjak. Hogy hahot´ azna legkedvesebb Keplerem, ha hallan´ a, mint ´ az ´ej lesz´ mondott r´ olam Pisa legf˝ obb filoz´ ofusa a Nagyhercegnek [. . . ] Am allt; tov´ abb nem t´ arsaloghatunk [. . . ]” M´eg a lev´el z´ ar´ as´ aban is saj´ at sors´an kesereg, Kepler dilemm´aja ir´ant egy szemernyi ´erdekl˝ od´est sem mutatva. Ez volt m´asodik ´es egyben utols´o levele Keplernek, akit a tov´abbiakban m´ ar nem tudott ,,haszn´alni”. Egyszer azonban Galilei k¨ozli egyik felfedez´es´et Keplerrel. Felk´eri a Guiliano Medicit, hogy l´ob´alja meg Kepler epeked˝o tekintete el˝ ott az al´ abbi bet˝ usort: SMAISMRMILMEPOETALEUMIBUNENUGTTAURIAS. Galilei ugyanis val´ os els˝obbs´egeit u ´gy k´ıv´anta biztos´ıtani, hogy rejtjelezve elk¨ uldte p´ artfog´ oinak a jelens´eg anagramm´aj´at. Nem sokkal k´es˝obb u ´gy int´ezi, hogy egy u ´jabb anagramma ker¨ ultj¨ on Kepler el´e. Az sokat k´ıs´erletezik a megfejt´es¨ ukkel, majd egy inger¨ ult levelet ´ır Galileinek: ¨ ,,K¨ ony¨ org¨ ok Onnek, ne rejtegesse a megold´ ast t´ ul sok´ a. L´ atnia kell, hogy becs¨ uletes n´emetekkel van dolga [. . . ] fontolja meg, hallgat´ as´ aval milyen zavarba hoz. [. . . ]” Galilei erre a lev´elre sem v´ alaszol, ´es itt – ´es ilyen cs´ uny´an – v´eget ´er a XVII. sz´azad tal´an k´et legnagyobb asztron´ onus´anak kapcsolata is.
22
Aki u ´gy jutott t´ avcs˝ oh¨ oz, hogy Ern˝ o bajor v´ alasztofejedelemt˝ ol, n´eh´eny h´etre megkapta Galilei egyik ,,f˝ ou ´ri aj´ and´ek´ at” – amit azut´ an tov´ abbfejlesztett (Kepler-t´ avcs˝ o).
21
´ AZ EGYHAZ ´ – A PER GALILEI ES
IV. Galilei ´ es az egyh´ az – a per El˝ ozm´ enyek, az egyh´ azak ´ es a kopernikuszi elvek A per Galilei – egy´ebk´ent is esem´enyd´ us – ´elet´enek tal´an legismertebb epiz´odja, ´es amennyire ismert, annyira sok legenda sz¨ov˝od¨ott k¨or´e. Ami t´eny: Galilei munk´ass´aga nyom´an jelent meg az els˝ o komoly reped´es a Hit ´es Tudom´any k¨oz¨os ´ep¨ ulet´enek fal´an23 , ´am amint azt be fogjuk mutatni, nem Galilei volt a tudom´any Szent Gy¨orgye, aki torkon d¨ofte az inkviz´ıci´ o s´ ark´ any´ at. Els˝ok´ent vizsg´ aljuk meg az egyh´ azak viszonyul´as´at Galileihez, a kopernikuszi tanokat hirdet˝ o Galileihez. A katolikus egyh´az ´all´aspontja szerint, am´ıg egy tud´os nem t´eved a sz´am´ara elakn´ as´ıtott teol´ ogia ter¨ ulet´ere, addig – ´altal´aban – nyugodtan dolgozhat. Azonban ez nem csak azt jelentette, hogy nem volt tan´acsos teol´ogiai probl´em´akat boncolgatni, hiszen ha munk´ aja illetve annak eredm´enye m´ar teol´ogiai vonatkoz´assal is b´ırt, jobban tette ha ´ ovatos maradt – illetve egyeztetett. A katolikus egyh´az ´es – k¨ ul¨on¨osen a sz´ azadfordul´ os n´emetalf¨ old¨ on – a protest´ans ir´anyzatok ´ altal´ aban t¨ urelmesek voltak. A jezsuit´ ak pedig k¨ ul¨ on¨ osen nem v´aldolhat´ok vaskalaposs´aggal – m´ar amennyire ez a kifejez´es vel¨ uk kapcsolatban ´ertelmezhet˝o – elmentek ameddig tudtak, a probl´ema mindig a kispaps´ aggal ´es a k¨oz´epszerrel volt. Az els˝o ,,Galilei-h´ıvek” k¨oz¨ott volt a jezsuita Clavius atya (a napt´arreform kidolgoz´oja), aki nem csak reproduk´alta, de jelent˝ osen pontos´ıtotta is Galilei megfigyel´eseit. Ennek ellen´ere – vagy tal´an ez´ert – Galilei a Dialog´ oban ,,szellemi pigmeusoknak ” ´es ,,h¨ ulye idi´ ot´ aknak, akik azt sem ´erdemlik meg, hogy emberi l´enyeknek nevezz´ek ˝ oket” titulussal illette azokat. A protest´ans ir´anyzattal – ekkor egyh´ azr´ ol m´eg nem besz´elhet¨ unk – is voltak probl´em´ak, Luther egyszer˝ uen u ´gy jellemzi Kopernikuszt: ,,a bolond aki a szent´ır´ assal szembeszeg¨ ul.”, ´es b´ ar mintegy f´el ´evsz´ azad m´ ulva a n´emetalf¨oldi protest´ans egyetemek lettek a szabadgondolkod´ as fellegv´ arai, az els˝o id˝okben a protest´ans ir´anyzatok nagyon is t¨ urelmetlen¨ ul viselkedtek – ett˝ ol azonban az it´aliai Galileinek nem kellett tartania. Mivel az el˝ ozm´enyek ´es a per kimenetele m´ar ismert, a r´eszletekre tudunk koncentr´alni. Az Index Szent Kongreg´ aci´ oja ´es a Szent Off´ıcium 1616-os d¨ont´esei nyom´an sz´obesz´edek keltek l´ abra, ´ıgy Galilei igazol´ast k´ert Bellarmine-t´ol a d¨ont´es mibenl´et´er˝ol: ,,Mi, Roberto Bellarmine b´ıboros, hallv´ an a r´ agalmat, hogy Signore Galileo Galilei a mi kez¨ unk ´ altal n´ezeteit megtagadni ´es lelki u ¨dv´e´ert vezekelni k´enyszer´ıttetett, s arra k´eretv´en, hogy mondjuk el az igazs´ agot, kijelentj¨ uk: nevezett Galilei nem tagadott meg semmit sem miel˝ ott¨ unk, sem pedig – tudom´ asunk szerint – b´ arki m´ as szem´ely el˝ ott itt, R´ om´ aban semmif´ele tant vagy v´elem´enyt, melyet kor´ abban hangoztatott vagy hirdetett, s ˝ ore´ a vezekl´es ki nem szabatott, s hogy csup´ an tudom´ as´ ara hozatott a Szentatya ´ altal tett s az Index Szent Kongreg´ aci´ oja ´ altal nyilv´ anoss´ agra bocs´ atott nyilatkozat, melyben kimondatik: a Kopernikusznak tulajdon´ıtott tan´ıt´ as – hogy a F¨ old a Nap k¨ or¨ ul kering, a Nap pedig a mindens´eg mozdulatlan k¨ oz´eppontja, s nem mozog keletr˝ ol nyugat fel´e – ellenkezik a Szent´ır´ assal s enn´elfogva nem v´edhet˝ o vagy tarthat´ o.” Galileit mindez nem hatja k¨ ul¨ on¨ osebben meg, ahogy az a toszk´an k¨ovet ,,jelent´es´eb˝ol” kider¨ ul: ,,Nincs k¨ ul¨ on¨ osebben megillet˝ odve, tov´ abbra is bosszantja a szerzeteseket ´es ¨ ossze¨ utk¨ oz´esbe keveredik olyan szem´elyis´egekkel, akikkel kukoric´ azni igen kock´ azatos 23 ´
Erdekes, de teljesen m´ as aspektus´ert ld. J´ aki Szaniszl´ o: Biblia ´es tudom´ any, Lexica, 1997
22
´ AZ EGYHAZ ´ – A PER GALILEI ES
dolog. El˝ obb-ut´ obb m´eg hallani fog r´ ola Fels´eged, hogy a mi Galileink megint valami nem sejtett m´elys´eg˝ u szakad´ekba zuhant” [KOE, 626.] Mindezt sz¨ uks´egesnek tartottuk bemutatni, hogy l´assuk az alap´all´ast mind Galilei, mind az egyh´ az r´esz´er˝ ol. A k¨ ovetkez˝o fontos esem´eny VIII. Orb´an p´apai tr´onra l´ep´ese. Galilei ´eppen ekkor nyomd´ aba ker¨ ul˝o Il Saggiatore 24 m˝ uv´et neki aj´anlja, b´ızva abban, hogy az u ´j p´ apa nyitottabb a kopernikuszi k´ep ir´ant. Erre minden oka meg is volt, hiszen VIII. Orb´ an 1616-ban, m´eg Barberini b´ıborosk´ent ellenezte a Galilei dolg´aban hozott hat´ arozatot, s˝ ot – ugyan m´ar p´apak´ent – olyan nyilatkozatot is tett, mely szerint ,,az egyh´ az nem mint eretneks´eget, csup´ an mint vakmer˝os´eget ´ıt´elte el ´es fogja el´ıt´elni a kopernikuszi tanokat.” A p´ apa ´es Galilei viszony´at Koestler tal´al´oan veszedelmes h´ızelked´esnek nevezi; ugyanez (Adulatio pericolosa) a c´ıme Barberini 1620-ban ´ırt, ´ Galileit dics˝ o´ıt˝ o ´ od´ aj´ anak. Ugy t˝ unhet, hogy ,,itt van m´ar a K´ana´an”, azonban az idilli ´allapotok nem tarthatnak sok´a. K´et excentrikus, ¨ont¨orv´eny˝ u szem´elyis´eg ilyen, szinte szenved´elyesen j´ o viszonya nagyon k¨onnyen az ellenkez˝o v´egletbe csaphat ´at. 1624. tavasz´ an Orb´ an hat audienci´an fogadja Galieit. A tal´alkoz´o – amennyit sejteni lehet bel˝ ole – a lehet˝ o legnagyobb egyet´ert´esben folyt le. A p´apa ´eletj´arad´ekot biztos´ıt Galilei fi´ anak, ˝ ot mag´ at pedig megaj´and´ekozza. Aj´anl´olevelet ad neki, melyben ´ıgy fogalmaz: ,,[..] kinek h´ırneve az ´egboltot ´es a F¨ oldet egyar´ ant beragyogja.” Ugyan az 1616-os hat´ arozat ´erv´enyben maradt, de Galilei felszabadultnak ´erzi mag´at, azzal a meggy˝ oz˝ od´essel, hogy ha a kopernikuszi elvekr˝ol csak hipot´ezisk´ent nyilatkozik, nem ´erheti b´ ant´ od´ as – erre a p´ apa szem´elye a garancia. Ebben a v´elt h´atsz´elben Galilei meg´ırja a Dialogot, melyben komolyan megs´erti a p´ap´at. Ezzel azonban m´eg nem k¨ovetett el mindent annak ´erdek´eben, hogy annyira elm´erges´ıtse a helyzetet, amennyire csak lehet. A k´ezirat 1630. janu´arj´ara elk´esz¨ ult, a k¨onyvh¨oz a Vatik´an ´es maga VIII. Orb´an is komoly rem´enyeket f˝ uz˝ott. M´ajusban szem´elyes audienci´an fogadta Galileit, ekkor javasolta a k¨ onyv tervezett c´ım´et (Discorso sul flusso e riflusso del mare) a m´ar ismert Dialogo . . . -ra v´ altoztatni, mondv´an az els˝o c´ım t´ ul nagy hangs´ ulyt helyez a fizikai bizony´ıt´ekokra. Galilei azonban nem ´ebredt – nem vette ´eszre, hogy csak addig b´ırhatja az egyh´ az j´ ov´ ahagy´as´at – s˝ot t´amogat´as´at – am´ıg csak ex hypothesi kezeli az elvet. A p´ apa a k´eziratot – melyet term´eszetesen nem olvasott el – r¨ogt¨on a Legf˝ obb Cenzor el´e utalta, ezt a tiszts´eget ekkor Niccol` o Riccardi t¨olt¨otte be. A becs¨ uletes ´ am egyszer˝ u k´epess´egekkel meg´aldott Riccardi elolvasva a k´eziratot r´aj¨ott, hogy az meghaladja ´ertelmi k´epess´egeit.25 Sem ˝o sem helyettese nem voltak k´epesek ´erdemi cenz´ ur´ ara, ´ıgy n´eh´ any apr´o jav´ıt´ast eszk¨oz¨oltek, hogy a kopernikuszi elm´elet m´eg ,,hipotetikusabbnak” t˝ unj¨ on – b´ ar meg voltak arr´ol gy˝oz˝odve, hogy a m˝ u ,,kopernikuszpropaganda”. K¨ ozben a cenz´ ura seg´ıts´eg´ere felk´ert Cesi herceg is meghalt, ´ıgy Riccardi neh´ez helyzetbe ker¨ ult. A helyzetet tov´ abb nehez´ıtette az is, hogy kit¨ort a pestis ´es a karant´en miatt szinte lehetetlenn´e v´ alt a kapcsolattart´as R´oma ´es Firenze k¨oz¨ott. ´Igy Galilei kier˝oszakolja a – m´ ar val´ osz´ın˝ uleg teljesen talajtvesztett – Legf˝obb Cenzorn´al, hogy a nyomtat´ast Firenz´eben v´egezz´ek ´es b´ızza meg a firenzei Stefani aty´at a cenzori feladatokkal. Stefani nem mondhat´ o teljesen f¨ uggetlennek, minthogy ,,emez [ a Dialogo] al´ azatot is tiszteletre m´elt´ o engedelmess´eget sug´ arz´ o k¨ onyv olvast´ an t¨ obb ´ızben k¨ onnyekre fakadt.” 24
ld II. fejezet O maga egy´ebk´ent is azon a v´elem´enyen volt, hogy az ´egitesteket angyalok mozgatj´ ak u ´tjukon.
25 ˝
23
´ AZ EGYHAZ ´ – A PER GALILEI ES
Mindezek ut´an a Dialogo els˝ o p´eld´ anyai 1632. elej´en kiker¨ ultek a nyomd´ab´ol.
´ m´ Es egse mozog. . . A k¨onyv hetek alatt eljutott a Vatik´ anba, ahol a p´apa ´es a Szent Officium r´aj˝ov´en, hogy becsapt´ak ˝ oket, ´ektelen haragra gerjedtek. Beindult az inkviz´ıci´o g˝ozhengere, augusztusra a k¨ onyv ¨ osszes p´eld´ any´ at elkobozt´ak, ´es okt´oberre R´om´aba a Szent Inkviz´ıci´o el´e id´ezt´ek Galileit. Az egyh´ az d¨ uhe ´erthet˝o. Val´osz´ın˝ uleg a jezsuit´ak hangolhatt´ak Galilei ellen a p´ ap´ at – nem mintegy el´egt´etelt v´eve Scheirer ´es Grassi ellopott felfedez´esei miatt – hanem mivel Galilei felbor´ıtotta ,,kozmikus” strat´egi´ajukat. Az egyh´az ugyanis komoly tehetetlens´eggel b´ır, alkalmatlan gyors vil´agk´epi fordulatokra. ´Igy – v´elem´eny¨ unk szerint – az ,,´ at´ all´ ast” az arisztotel´eszi rendszerr˝ol a kopernikuszira a k¨oztes tych´oi rendszeren kereszt¨ ul k´epzelt´ek el. (Eml´ekezz¨ unk vissza arra, hogy a h´armas u ¨st¨ok¨os felbukkan´ as´ at a jezsuit´ ak m´ar tychoi elven indokolt´ak.) Galilei azonban harcos kopernik´ anuss´ a n˝ otte ki mag´ at, ´es mereven elutas´ıtotta a tychoi n´ezeteket (a Dialog´ o ban is) – mindezek mellett m´eg meggy˝oz˝o bizony´ıt´ekai sem voltak. Ez a ,,mindent vagy semmit” magatart´ as val´ osz´ın˝ uleg nehez´ıtette az egyh´az ,,vil´agk´epv´alt´as´at”, ezzel magyar´azhat´ o a gyors ´es hat´ arozott ellenl´ep´es. B´ar Galilei a legk¨ ul¨ onb¨ oz˝ obb indokokkal – am´ıg tehette – halogatta az utat, 1633. febru´arj´aban mennie kellett. Az els˝ o kihallgat´asra ´aprilis 12-´en ker¨ ult sor. Az elj´ar´as a vizsg´al´obizotts´ ag kijel¨ ol´es´evel kezd˝ od¨ ott, amely bizotts´ag meg´allap´ıtotta, hogy Galilei megszegte az 1616. ´evi rendelkez´est, melyben megtiltott´ak a kopernikuszi tanok nem hipot´ezisk´ent val´ o vizsg´ alat´ at ´es hirdet´es´et. Megszegte a Szent Officium szint´en 1616os ´all´asfoglal´as´ at a heliocentrikus k´epr˝ ol, valamint bizony´ıt´ekokat publik´alt a F¨old forg´asa mellett26 . A k¨ onyv tartalm´ at nyolc pontban tal´alt´ak elmarasztalhat´onak, Galilei u ¨gy´eben azonban semmi megtorl´ o int´ezked´est nem javasoltak, majd az u ¨gyet az inkviz´ıci´onak ´ atadt´ ak. Az inkviz´ıci´ o 1633. febru´arj´aban hallgatta meg el˝osz¨or Galileit. Az els˝o t´argyal´ as k´et f˝ o k´erd´es k¨ or´e csoportosult. Az els˝o az 1616-os tilalmak megszeg´ese, a m´ asodik a cenz´ ura k¨ or¨ uli probl´em´ak voltak. Az els˝o k´erd´esk¨orrel kapcsolatban Galilei kijelenti: ,,[...] soha semmilyen m´ odon nem szegte meg ezt a parancsolatot, vagyis nem vallotta vagy v´edelmezte a fenti n´ezeteket”. Azt vallotta, hogy nem eml´ekezett a z´ ar´ o kit´etelre, miszerint ,,semmif´ele m´ odon nem tan´ıthatja”. A m´asodik k´erd´esk¨or kapcs´ an elmodja, hogy az´ert nem t´aj´ekoztatta Riccardit az 1616-os tilt´asr´ol, mert ,,ebben a k¨ onyvben nem a ´ll´ıtottam[!], ´es nem v´edelmeztem[!] azt a n´ezetet, miszerint a F¨ old mozog, ´es a Nap nyugalomban van, s˝ ot ink´ abb a kopernikuszi v´elem´eny ellenkez˝ oj´et bizony´ıtottam[!], ´es megmutattam, hogy Kopernikusz ´ervei gyeng´ek ´es bizony´ıt´ o er˝ ovel nem rendelkeznek.” Nem volt j´ o taktika Galileit˝ ol, hogy saj´at k¨onyv´enek kinyomtatott soraival szemben – k´eptelen m´ odon – tagad. Ezek ut´an n´eh´any nappal az inkviz´ıci´o megb´ızottja jelenik meg Galilein´el, akivel – mai sz´ ohaszn´alattal ´elve – mintegy ,,peren k´ıv¨ ul megegyeznek”. Ennek ´ertelm´eben Galilei visszavonja a Dialog´ o ban tett kifog´asolhat´o kijelent´eseit, a b´ır´ os´ ag el˝ ott megvallja t´eved´es´et, ´es ennek eredm´enyek´ent ,,[A] b´ır´ os´ ag meg˝ orzi tekint´ely´et; a v´etkes k´ım´eletes b´ an´ asm´ odban r´eszes¨ ulhet ´es b´ armi legyen is a hat´ arozat, fel fogja ismerni a szem´elye ir´ any´ aban gyakorolt kegyet, valamint mindazt a k¨ otelezetts´eget, amivel viszonz´ ask´eppen[!] tartozik.” Az opportunizmus magasiskol´aja! 26
Ld. m´eg a Dialogo c´ımv´ altoz´ as´ anak ok´ at.
24
´ AZ EGYHAZ ´ – A PER GALILEI ES
Galilei most nem mutatkozik olyannyira karak´annak ´es elfogadja az alkut, ,,[I]d˝ ot k´erve, hogy a legmegfelel˝ obb form´ at tal´ alhassa meg a vallom´ ashoz ”. Hamar megtal´ alta a megfelel˝ o form´at, k´et nappal k´es˝obb a m´asodik t´argyal´ason a k¨ovetkez˝ oket jelenti ki: ,,[. . . ] A hat´ os´ agok sz´ıv´elyes engedelm´evel elk¨ uldtem szolg´ amat, hogy szerezzen egy p´eld´ anyt a k¨ onyvb˝ ol [a Dialog´ ob´ ol], s miut´ an k´ezhez kaptam, a legnagyobb figyelemmel l´ attam neki az olvas´ asnak, ´es igyekeztem mindent apr´ ol´ekosan ´es r´eszletesen ´ atgondolni. ´ Es amit oly sok´ aig nem l´ attam, most teljes val´ os´ ag´ aban mutatkozott meg el˝ ottem, mintha valamely ismeretlen szerz˝ o u ´j m˝ uve lenne; beismerem h´ at, hogy egyes helyeken olyan form´ aban t´ argyal ´es fejt ki bizonyos dolgokat, hogy a val´ odi c´elomat nem ismer˝ o olvas´ o j´ o okkal t´etelezheti fel: ´erveim a hamis oldal mellett sz´ olnak, s amit ¨ osszezavarni a ´llt sz´ and´ekomban, oly hat´ arozotts´ aggal rajzol´ odik el˝ o, mitha minden hathat´ oss´ ag´ aval akarn´ a meggy˝ ozni az olvas´ ot ahelyett, hogy egyszer˝ u megold´ asokat mutatna fel. K¨ ul¨ on¨ osen k´et ´erv – a napfoltokkal ´es az ´ arap´ allyal kapcsolatosak – hat igen er˝ osen az olvas´ ora, aki nincs tiszt´ aban azzal, hogy l´enyegtelenek, ´es ez´ert sokkal nagyobb fontoss´ agot ´es jelent˝ os´eget tulajdon´ıt nekik, mint az aki tudja, hogy megc´ afoland´ ok ´es elvetend˝ ok. B´ anom, hogy ebbe a sz´ and´ekomt´ ol oly t´ avol ´ all´ o hib´ aba estem, ´es nem el´egszem meg azzal a kijelent´essel: nem elegend˝ o, ha az ember elsorolja az ellenf´el ´erveit azzal a c´ellal, hogy elutas´ıtsa ˝ oket de – k¨ ul¨ on¨ osen e p´ arbesz´edes forma eset´en – a legszigor´ ubben ´es legpontosabban kell kifejtenie ´ all´ aspontj´ at, ´es azt ellenfel´enek h´ atr´ altat´ asa ´erdek´eben nem leplezheti – mondom nem el´egszem meg ezzel a kijelent´essel, hanem arra a term´eszetes el´egedetts´egre hivatkozom, amelyet minden ember ´erez saj´ at elm´ej´enek ´eless´ege felett, ´es akkor amikor a t¨ obbiekn´el u ¨gyesebbnek ´es okosabbnak mutatja mag´ at, m´eg ha hib´ as elk´epzel´esek mellett sorakoztat is fel meggy˝ oz˝ o ´es l´ atv´ anyos ´erveket. Cicer´ oval: avidior sim gloriae quam sat est, s ha ma ezzel az ´ervel´essel ´eln´ek, bizonyosan u ´gy b´ ann´ek vele, hogy ne amellett szolg´ aljon l´ atsz´ olagos bizony´ıt´ekkal, amit˝ ol mondanival´ oja alapvet˝ oen ´es teljess´eggel idegen. Beismerem t´eved´esemet, melyeknek ¨ ontelts´egem, tudatlans´ agom ´es figyelmetlens´egem volt oka. Ezek a gondolatok t´ amadtak elm´emben k¨ onyvem u ´jraolvas´ asa k¨ ozben, s ezeket akartam a dologgal kapcsolatban elmondani.” ´ amire – a ,,kor´ Es abbi” Galilei ismeret´eben – nem sz´am´ıt az olvas´o, Galilei elbocs´at´ asa ut´ an m´eg egyszer visszat´ert, hogy ¨ onk´ent az al´abbi kieg´esz´ıt´est tegye vallom´as´ahoz: ,,Annak meger˝ os´ıt´es´ere pedig, hogy soha nem tartottam ´es most sem tartom igaznak az el´ıt´elt tan´ıt´ ast a F¨ old mozg´ as´ ar´ ol ´es a Nap mozdulatlans´ ag´ ar´ ol, ha – amint szeretn´em – id˝ o ´es alkalom biztos´ıttatik sz´ amomra, k´esz vagyok meg´ırni egy vil´ agosabb ´es egy´ertelm˝ ubb ´ all´ asfoglal´ ast. Erre igen kedvez˝ o alkalom k´ın´ alkozik, minthogy a m´ ar megjelent k¨ onyvben a besz´elget˝ o felek megegyeztek, hogy id˝ o eltelt´evel ism´et tal´ alkoznak, hogy megvitass´ ak a Term´eszet m´ as, eddig m´eg nem ´erintett dolgait. Nagyszer˝ u lehet˝ os´egem ad´ odik ´ıgy arra, hogy egy vagy k´et tov´ abbi ,,napot” f˝ uzzek a p´ arbesz´edhez, s meg´ıg´erem: ¨ osszefoglalom a fenti helytelen ´es el´ıt´elt v´elem´eny mellett elhangzott ´erveket, ´es ha Isten is u ´gy akarja, a leghat´ekonyabb m´ odon c´ afolom meg ˝ oket. Im´ adkozom teh´ at, hogy e szent B´ır´ os´ ag seg´ıtsen engem eme j´ o elhat´ aroz´ asomban, ´es abban, hogy val´ ora is v´ althassam tervemet.” Galilei nyilv´ anval´ oan megt¨ ort. K¨ ul¨on¨osen bizony´ıtja ezt vallom´ashoz kapcsolt ¨onk´entes kit´etele. R´ aj¨ ott, hogy ˝ o, akinek a p´ap´at is siker¨ ult becsapnia; a legk¨ ul¨onb¨oz˝obb 25
´ AZ EGYHAZ ´ – A PER GALILEI ES
szellemi sz´ınvonalon ´ all´ o ellenfeleit pedig hol val´os hol v´elt igazs´ag´aval, vagy pedig csak olykor durva, olykor borotva´eles st´ılus´ aval, de mindig legy˝ozte – most legy˝ozetett. Hetven´eves kor´at´ol f¨ uggetlen¨ ul most ¨ oregedett meg. M´ajus tizedik´en adta be ´ır´ asos v´edekez´es´et, amelynek apr´o r´eszlete megy˝ozi az Olvas´ot a fent le´ırtakr´ ol: ,,[. . . ] azok a hib´ ak, amelyek k¨ onyvemben sz´etsz´ ortan tal´ alhat´ ok, nem ravasz sz´ and´ekkal, rejtett vagy ˝ oszint´etlen ind´ıttat´ asb´ ol ker¨ ultek oda, hanem sz´ and´ekomon k´ıv¨ ul perd¨ ultek ki tollam al´ ol azon dicsv´ agy ´es ¨ ontelts´eg ok´ an, hogy ´eleselm´ej˝ ubbnek t˝ unjek, mint az ismert ´ır´ ok, valamint a m´ ar megvallott elt´evelyed´eseim folyt´ an, amelyeket k´esz vagyok minden eszk¨ ozzel j´ ov´ atenni, mihelyt erre Legkiv´ al´ obb M´elt´ os´ agukt´ ol parancsot vagy enged´elyt nyerek.” Ett˝ol kezdve az ´ıt´elethirdet´esig a inkviz´ıci´o ˝orizet´eben kellett maradnia. Itt ism´et a legk¨ ul¨onb¨oz˝ obb mitol´ ogiai elemek szoktak megjelenni a mag´anz´ark´at´ol a sz´araz keny´erig, a val´ os´ ag ezzel szemben az, hogy mag´aban a Szent Officiumban jel¨oltek ki sz´am´ara egy – a Szent M´ ark t´erre n´ez˝ o – ¨otszob´as lakoszt´alyt, ahol m´eg az inasa is vele maradhatott. A harmadik – ´es egyben utols´ o – t´ argyal´ason Galilei elmondta, amit el kellett mondania: ,,[. . . ] nem vallom ´es nem is vallottam e kopernikuszi n´ezetet, ami´ ota tudom´ asomra hozt´ ak a d¨ ont´est, hogy fel kell hagynom vele, ami pedig a t¨ obbit illeti: a kez¨ ukben vagyok, tegyenek velem, amit j´ onak l´ atnak ”. A b´ır´os´ag ezt elfogadta, b´ ar a v´ adlott ´es b´ır´ai is tiszt´aban voltak azzal, hogy nem igaz. Nem ´all meg az teh´ at, hogy az inkviz´ıci´o ez egy esetben kegyetlen lett volna. Nem volt c´eljuk Galilei teljes megt¨ or´ese, csak tanai form´alis visszavon´as´anak kik´enyszer´ıt´ese ´es ennek nyilv´ anoss´ agra hozatala. Az ´ıt´elet hat h´et m´ ulva sz¨ uletett meg – t´ız b´ır´o k¨oz¨ ul csak h´et ´ırta al´a –, melynek ´ertelm´eben Galileinek el kellett ´ıt´elnie a Dialog´ o bizonyos nyolc r´esz´et, esk¨ u alatt meg kellett tagadnia t´evelyg´eseit, ´es t¨ obb´e nem foglalkozhatott – sem ´ır´asban sem sz´oban – azzal ,,hogy a F¨ old mozog ´es a Nap mozdulatlan”. Ezen k´ıv¨ ul a Dialog´ o t betiltott´ak – nem csak a sz¨ uks´eges helyesb´ıt´esekig –, valamint h´arom ´evig minden h´eten el kellett mondania a h´et b˝ unb´ an´ o zsolt´ art. Tov´ abbi sorsa innen m´ar ismert, a szakasz z´ar´asak´ent Arthur Koestler v´elem´eny´et id´ezz¨ uk: ,,A dolog l´enyege az, hogy Galileit nem lehetett t¨ orv´enyesen el´ıt´elni an´elk¨ ul, hogy t¨ ok´eletesen t¨ onkre ne tegy´ek, m´ arpedig ez nem volt c´elja sem a p´ apnak, sem pedig a Szent Officiumnak, ink´ abb l´etrehozt´ ak h´ at ezt a jogilag ingatag t´ akolm´ anyt. A sz´ and´ek nyilv´ anval´ oan az volt, hogy t¨ urelemmel ´es k´ım´eletesen b´ anjanak a h´ıres tud´ ossal, ´ am let¨ orj´ek b¨ uszkes´eg´et, ´es megmutass´ ag neki, hogy m´eg egy Galilei sem u ˝zhet cs´ ufot a jezsuit´ akb´ ol, a dominik´ anusokb´ ol, a p´ ap´ ab´ ol ´es a Szent Officiumb´ ol; v´eg¨ ul pedig bebizony´ıts´ ak, hogy b´ ar a rettenthetetlen keresztes lovag szerep´eben p´ ozolt, nem abb´ ol a f´ ab´ ol faragt´ ak, amib˝ ol a m´ art´ırokat .”[KOE, 667.]
26
´ HIVATKOZASOK
Hivatkoz´ asok [SK] Simonyi K´ aroly: A fizika kult´ urt¨ ort´enete Gondolat Kiad´o, 1978 [KOE] Arthur Koestler Alvaj´ ar´ ok Eur´opa Kiad´o, 1996 [J´aki] J´ aki Szaniszl´ o: Biblia ´es tudom´ any Lexica Kft., 1997 ´ ´el Galilei TypoTEX, 1997 [Vek] Vekerdi L´ aszl´ o: Igy [Popper] Karl L. Popper: A tudom´ anyos kutat´ as logik´ aja Eur´opa Kiad´o, 1997 [SH] Stephen W. Hawking Az id˝ o r¨ ovid t¨ ort´enete Maecenas, 1995 [AE] Albert Einstein Hogyan l´ atom a vil´ agot Gladi´ator Kiad´o, 1998 [R´enyi] R´enyi Alfr´ed Ars mathematica Magvet˝o K¨onyvkiad´o, 1973 [Luther] Luther M´ arton Asztali besz´elget´esek Helikon Kiad´o
27
