Húsvét reggelén... (folytatás az 1. oldalról) az Ige olvasásában és a gyülekezeti istentiszteleten való résztvételben. Aki az Ő beszédét olvassa, vagy a gyülekezetben hallgatja, az Jézussal személyes kapcsolatban van. Milyen sokszór hallották a tanítványok Jézust, a feltámadásról beszélni, nem is lett volna szükség földönkívüli lényekre, hogy bizonyítsák nekik ezt. Ma sincs ez másképpen, ahol Isten Igéje világosn szól, ott nincs szükség rendkívüli jelenségekre. Milyen boldog lehetett Mária! Ő egy kedves halottat keresett és élőt talált. Aki Jézust keresi, az mindig többet kap mint amit remél. Hány áldott alkalom van a mi életünkben is, amikor meggyőzödhetünk Isten kegyelméről, hogy nem mondott le rólunk. Most is keres, találkozni akar velünk, hogy lelki szemeinkkel felismerhessük Megváltónkat. A tanítványoknak nem jutott el a szívükig Jézus tanítása az Ő feltámadásáról, amit annyiszor mondott nekik. Mária Magdaléna pedig nem látott, amikor az angyalok és Jézus megjelentek neki. Milyen szomorú, hogy Isten gyermekei is lehetnek vakok és süketek Isten dolgainak a meghallására. Van-e mentségünk, hogy miután Isten Igéje világosan szól hozzánk, mi mégis lelki sötétségben botorkálunk, kételkedésben élünk? E mostani húsvét alkalom, hogy ellenkezőjét bizonyítsd! Isten téged is hív! Ámen. K.I. Hírek, tudósítások: - A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Liceum „ Novum Forum Siculorum” történelemkörének diákjai újabb könyvet adtak ki a közelmúltban „Maros Megyei magyar népszokások” címmel. A könyv 96 tanuló és az irányító tanár közös munkája, amely 36 Maros megyei település népszokásait mutatja be megymaghélyban. A könyv utolsó fejezetének címe: „Nagyernyei magyar népszokások” és egyik gyűjtője, szerzője Gál Adél, egyházközségünk ifjú nőtagja, a Bolyai Liceum IX.F osztályos tanulója. - Nagyernye, 2007-ben megjelent falutörténete- Dr Nagy Lajos, Nemes Gyula: Nagyernye- második kiadását érte meg. Megvásárólható a szerzőknél, ára 75 lej. - Egyházközségünknek 2009 március 30.-ától működő, weblapja van, Kádár Péter szentendrei nyomdász jóvoltából. Néhai Kádár János nagyernyei református tanító ükunokája a weblap létrehozásának és működtetésének valamennyi költségét magára vállalta, támogatás címen, kifejezve ezáltal köszönetét üknagyapja mai napig tartó megbecsüléséért. A weboldal címe: www.ernyeireformatus.net . - A „Történelmi Magazin” Sepsiszentgyörgyön megjelenő független kulturális folyóirat, megrendelhető lapunk szerkesztőinél. Az évente 10 példányban megjelenő folyóirat célja a helyes magyarságtudat erősítése. Ára 35lej/év. HUMOR: A vasárnapi istentisztelet végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettől: - Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát. A következő istentiszteletet azzal kezdi a pap, hogy kéri a híveket: - Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!- Hírtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd. -Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van. 12 Gomolyát: Szerkeszti:
A nagyernyei reformátusok gyülekezeti lapja. Komáromi István református lelkész és Nemes Gyula helytörténész, főgondnok. Szerkesztőség:
[email protected] Telefon: (004) 0265-335104 vagy (004) 0265-335241 A címlapon György Barna Zsolt Gomolyátról készült rajza látható.
GO M OL YÁ T
A NAGYERNYEI REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETI LAPJA 6. SZÁM, 2009
Olvassátok el: Márk 16,1-8, Lukács 24, 1-11, János 20, 1-10. Húsvét reggelén... A húsvéti feltámadás első tanúi az asszonyok voltak... Azok a szerető lelkek, akik szolgáltak Jézusnak életében, szolgálni akarnak halálában is, elindulnak, hogy illatos kenetekkel bekenjék Jézus testét. De a nagy gond, ami nyomasztotta lelküket, a nagy kő elhengerítése volt, amivel a hatóságok lezárták a sírt. Erre azonban nem került sor, mert valaki már elöttük cselekedett! Mi is a legtöbbször olyasmi miatt aggodunk, ami be sem következik. Ezért óv Jézus mindenféle aggodalmaskodástól... Isten feltámasztotta Jézust, egyből fölöslegessé vált a karhatalom buzgó igyekezete: katonai őrség, a kő lepecsételése, a gondos szervezés. Istennek senki sem állhat ellene, ha meg akarja tenni azt, amit előre megmondott. Van-e drágább ajándék a Jézussal való találkozásnál? Milyen boldogok voltak, akik saját szemükkel megláthatták a feltámadott Urat! Neked is lehetőséged testvérem, hogy boldog bizonyságtevő legyél, mert a Jézussal való találkozásnak ma is megvan a lehetősége: (folytatás a 12. oldalon) 1
IMÁDSÁG Irgalmas Atyánk! Lelkünk elött megelevenedik Megváltónk élete. Látjuk Őt a hozsannázó sokaságban, látjuk az eléje szórt virágokat és pálma ágakat, amint az örvendező sokaság ujjongva örül érkezésének. Dicsőség és magasztalás fénye veszi Őt körül, de Ő a Te alázatos gyermeked marad, aki nem akar egyebet, mint cselekedni a Te akaratodat. Aztán látjuk az emberi lelkesedés igazi képét, amint a hozsannázók „Feszítsd meg!”-et kiáltanak! Látjuk a kereszten szenvedő töviskoronás királyt, a diadalmaskodó bűn csúfolódó kiáltásaival: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani! Ő a kereszten is a Te alázatos gyermeked marad, ajkán a szent imádsággal: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Bocsásd meg nekünk Atyánk, ha a gonoszság sötétsége és a bűn sokasága megrontja lelkünket és több a „Feszítsd meg!” kiáltás életünkben. A feltámadott Jézusban mutasd meg a hozzád vezető életnek útját. Add, hogy a húsvéti ünnep áldása töltse be teljesen szívünket, lelkünket, hogy meg tudjunk halni a bűnnek s tudjunk élni Szent Fiadnak, hogy növekedjen a földön a Te országod, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Tegyünk temetőnkért!! „Emberlakta hely elképzelhetetlen temető nélkül. Ez a különkerített terület lakóhelyeink szerves része (...) Ez a halottak világa, ahol más törvények, más rend érvényesül. A temetők sok tekintetben mégis az élő települések arculatát idézik (...) Az élők és a holtak világa, a falu és a temető elválaszthatatlanul összetartozik...” Péterfy László A templomok cíntermében való temetkezést a bécsi udvar törvényerejű rendelete tiltotta meg a 18. század végén. Ez a rendelet írta elő többek közt azt is, hogy minden település köztemetőt mérjen ki határába a lakóházaktól távol. Nagyernyében erre 1831-ben került sor, a görög-katolikus templom mögötti határrészen a település lakott részétől távol. „Az egész Reformáta, ugy a Catholika és Unitaria Szent Ecclésiák nevekben és képekben (...) felméretett az egész temető helly (...) a Falu Lántzával...” –áll a szerződés eredeti iratán. A temető tehát a három egyház (református, római-katolikus és unitárius) saját (közös) tulajdona és egy közelmúltban hozott határozat szerint, csak az temetkezhet oda aki a három egyházközség valamelyikének tagja. Aki nem az csak bizonyos összeg lefizetése esetén. De bárkit ingyen el lehet temetni az 1859-ben kimért Mogyorós erdő melletti kicsi temetőbe, amit az 1960-as években lezártak, de 2005-től az önkormányzat újra megnyitotta. Az 1831-től eltelt 178 év alatt a lakótelkek bekebelezték a köztemetőt és közismert tény az, hogy ez a közhely kárára vállt. A közelmúltban bizottság alakult, amely felvállalta a temető rendbentételét, karbantartását, tisztántartását stb. A bizottság hat tagja közül kettő református, kettő római-katolikus és kettő unitárius. Elnök Kozma István vállalkozó. Munkájuknak, tevékenységüknek eredménye máris meglátszik: a temető útja lekövezve (az önkormányzat segítségével), a bejárati kapu megjavítva, a bozot egy része kivágva (közmunkával) stb. A kezdeményezés rövidesen hivatalos formát fog őlteni és mint alapítvány fog működni. Úgy gondolom mindannyiunk becsületbeli és erkölcsi kötelessége ezt a fáradozást, minden lehetséges formában- pénzbeli adományokkal, takarítási és rendbentartási közmunkákon való résztvétellel stb- támogatni. Itt a helye megemlíteni azt is, hogy falunkban már több mint egy évtízede sikeresen müködik a Halotti Segélyegylet. Az Egylet Működési Szabályzatának 5. pontja kimondja, hogy: Minden 18-30 életévét be nem töltött személy díjmentesen felvétetik az Egyletbe, a 30. életévét betöltött személy teljes jogú taggá válhat ha befizeti a meghatározott összeget, úgymint: 31-50 között: 5 lej, 51-65 között: 10 lej, 66-75 között: 20 lej plusz az előző évben egy tag által befizetett összeg. Ifj. Nemes Gyula Egy perc az élet Egy perc az élet Egy perc az élet Csak ennyit élhetsz Temérdek vétked És itt a véged Megbánva kéred Bár nem akarod. A bocsánatot. Egy perc az élet Akarsz jót, szépet Sírig reméled Hagysz másnak nyomot.
Egy perc az élet Egy perc és véged Egy perc és érzed A pillanatot. Nagy Ágota- Gabriella 2
Március (is) volt… Márciusban minden magyar szíve megdobban a kokárdás kebel alatt…Mert e hónap először is magyar népünk forradalmi elszántságára emlékeztet. Talpra magyar! Írta, szavalta Petőfi Sándor és mi is így szavaljuk, énekeljük március idusán…keblünket feszíti a nemzeti büszkeség, hogy magyarok vagyunk! Istenem, nincs ennél csodálatosabb érzés. Azok a magyarok! Azok a magyarul gondolkodók, magyar szabadságért harcolók, életüket a magyar szabadságért áldozók…nemzeti összefogás, több nemzet hősi halottai - a szent szabadság mártírjai!! Áldott legyen emlékük! Ünnepelünk és még kokárdánk is van! Ezt hagyták ránk, hát akkor: mellre vele! Aztán, másodszor, március emléke félelmet és fájdalmat is ébreszt bennünk. 1990 márciusának emléke még eleven seb. Gyülekezetünk, falunk életében különösen kegyetlen nyomokat hagyott: egy halott, több sebesült! Gyászolók, megfélemlített, lelki traumában élők többet mondhatnának, én nem voltam itt akkor…Ők csendben, alázatban hordozzák keresztjüket, elsiratták halottukat, kigyógyították sebeiket és hallgatnak! Valakik mégis beszéltek, beszélnek! Van kokárdájuk is! 1991 tavaszán valóság lett, amit a téli hónapokban csak suttogtak, hogy folytatódik a nyomozás a beözönlő görgényvölgyieket megállítók ellen. Az ügyészség titkosan őrzött irataiba való „nyilvános betekintés” után, szomorúan állapítottam meg, hogy a „bűnösök” kiszűrése, régi, gyarló emberi segédlettel történt, besúgok közreműködésével. Három – négy lista alapján állították össze a vádlottak névsorát. Készenléti állapotban tartottuk őket, ha baj van, akkor menekülni kell, Magyarországon, Bicskén befogadják őket. 1991 március 15. ünnepély alkalmával ezt nyilvánosan szóvá tettem, amit mindenki a maga módján értelmezett és kommentált. Iklandi négy személynek még elfogatásuk előtt sikerült Magyarországra menekülni. 1992 március havában a francia állami televízió (TF5) stábja látogatott hozzánk. A tolmács Tolnai István nagyváradi franciatanár volt, a küldöttség tagja volt Antal Zoltán is, a néhai Antal József miniszter fia, mivel a szállítást a magyar kormány biztosította. Több személyt szerettek volna megszólaltatni, de kevesen vállalták a nyilvánosságot, félve a feljelentésektől. És ma, vajon hogyan ünnepelünk? Van kokárdánk a mellünkön, nagy-, hős magyarok szerepében akarunk tetszelegni, de folytatjuk a hatalomnak való (ki)benyalást is…azaz jelentgetünk…jelentgetünk! Hát…ez van!! K. I.
A hadsereg tankjai vigyázzák a rendet Nagyernyében. 1990. március. 21.
Húsvéti köszöntő Igen tisztelt uram, egy nagy, jó hírt hoztam: Feltámadott Jézus! Ezt csak ma hallottam! Amidőn a két kegyes nő a sírbolthoz méne, Annak ajtajától a kő el volt véve. „Bánatos szíveket most öröm találjon!” Így szólalt meg az úrnak angyala: „Ne keresd az élőt a holtak sorában, Mert nem hagyja a mi jó Atyánk szentjét koporsóban”. Krisztusnak halála és feltámadása,
Lett a mi lelkünknek bűntől megváltása. Föltámadott Jézus! Jöjj e hajlékába! Részeltesd lakóit, minden földi jókban. A mennyei javakat is, földi életünkben, Szerezhessék meg önök is Boldog cselekedetükben. Istentől kívánok sok boldog ünnepet A jelent töltsék el és érjenek még többeket” K.I.
ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET –KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG 11
Templomunkért közmunkázunk Nagyernyében (100. szentelési évforduló ünneplésére keszülve) Nagyernyében, a Fő út mellett, a Bálintitt báró által mesterségesen kialakíttatott tóval átellenben épült a település történetében harmadik unitárius egyházi tulajdonú templom. A templomtorony homlokzatán márványlapra vésett felirat vallásunk alapvető hittételét hirdeti: “Egy az Isten”. A harangtorony belső falain -ugyancsak márványtáblára vésve- a következők olvashatók: „"MI ATYÁNK!" Segedelmeddel készült el igéd hirdetésének ez a hajlék. Hála és dicsőség szálljon szent nevedre! ”,“E TEMPLOM ÉPÜLT: a mi áldott JÉZUSUNK születése utáni 1910-ik esztendőben: nagy reformátorunk, a nemes lelkű Dávid Ferenc születésének négyszázados évfordulóján.”Közmunkázás után megállok e kedves hajlékban és ernyei szolgálatunkat veszem számba. 2001. december 1-től 2002. szeptember 1-ig Marosvásárhelyről ingáztam Nagyernyébe, ezután tizenöt hónapig hitvestársam Pálffy Tamás Szabolcs Marosszentgyörgyről járt ki. 2003. december 1-től az iklandi anyaegyházközség kinevezett lelkészeként folytatom nagyernyei leányegyházközségünkben a gyülekezetépítő, közösségszervező munkát. Ha Isten éltet, 2010-ben szeretnénk méltóképpen ünnepelni templomunk felszentelése 100. évfordulóját (kilyéni Ferencz József unitárius püspök által történt). Ingázó szolgálatunk ideje alatt 68-ról 102-re gyarapodott a lélekszám (2004-ben) e beszámoló írásakor már nem haladjuk meg a 100-at (elhalálozások). Egyháztörténeti ismereteink szerint gyülekezeti közösségünknek nem volt külföldi testvéregyházközségi kapcsolata, több évi kérés után jelenleg sincs. Saját szűkös anyagi lehetőségeink számbavételével 2003 adventjétől tudatosan igyekeztünk templomunk felújítási munkálataira gyűjteni. A község polgármestere, több alkalommal fogadta unitárius küldöttségünket és a lehetőségek szerinti pénzügyi támogatást ígérte és biztosította. 2007 szeptember 21-én egyházközségünk 15 férfi és 2 nő tagja reggeltől estig tartó közmunka során közel négy év alatt spórolt pénzből megvásárolt új tetőcserepeket helyezte fel a templomtetőre és kijavították a tetőszerkezetet. Késő este együtt örvendeztünk: „hála Istennek új ruhába öltöztettük a templomtetőt! ” E közmunkákról színes képanyag áll rendelkezésünkre. 2008-ban két templom ablak újra cserélésére került sor. Ez évben szeretnénk az összes ablakot újra cserélni. Templomunkban jelenleg nincs villanyhálózat, nincs gázfűtés sem. Szeretnénk, ha a 2010-re tervezett templom újraszentelő ünnepi Istentiszteletre sikerülne a fentieket is korszerűen biztosítani. A csatorna-lefolyó hálozat cseréje is indokolt, akárcsak az épület belső-külső meszelése. Megtörtént a templom közelében levő korhadt fák kivágása, tervünk facsemete ültetés és zöld növényzet telepítés. Örömmel fogadunk minden, kis egyházunk nagy terveit segítő jóakaratú emberi segítséget! Isten áldja meg sok történelmi megpróbáltatás után életben maradt, gyarapodó és erősödő nagyernyei leányegyházközségünket! Pálffy Anna-Mária unitárius lelkész (Ikland-Nagyernye) Az ernyei unitárius templom 1910-ben épült.
10
Kedves Nagyernyeiek !
Megtisztelő felkérést kaptam Nemes Gyula helytörténésztől: írjak a „Gomolyát”-ba, arról mit jelent nekem és családomnak Erdély, Nagyernye, milyen érzés volt megtalálni a rokonokat, mit üzenünk a mai ernyeieknek? A mi csodálatos magyar nyelvünk gazdag kincsestárát igénybevéve sem olyan egyszerű szavakba foglalni azokat az érzéseket, hangulatokat amelyek a lelkemben lakoznak az elmúlt évek szívmelengető találkozásaival, élményeivel kapcsolatban. Hiszem, hogy minden ember életében eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: ki vagyok, honnan jöttem ? Önmagunk megismerésének nehéz folyamatában kiemelkedően fontos a múlt, a gyökerek ismerete. „Kinek nincs múltja, hova ülteti a jövendőt, mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge” ( Hunfalvy Pál) Ahhoz, hogy mi – Szakács Dénes- utódai tudjuk kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, szükséges volt Erdély földjének, ennek a „mélyebb földnek” a megismerése, a gyökerek felkutatása. Már gyermekként tudtam, hogy anyai nagyapám Erdélyből származik. Sajnos, nem lehetett részem abban, hogy nagyapa erről meséljen nekem, mert 1961-ben elkerültünk Balmazújvárosról, és csak hét éves múltam, amikor ő – követve hű társát, Juhász Zsuzsannát- 1966-ban az öröklétbe távozott. Nincs is sok emlékem nagyszüleimről. Édesanyám elbeszéléséből tudom hogy sokszor felcsendült a dal a szülői házban „Székely asszony az én anyám, fáj a szíve néki…” Ilyenkor ült a sok gyermek a kemencepadkán, nem gyújtottak lámpát, hallgatták nagyapa énekét, de a félhomályban is látták ahogy könny szökik a szeretett édesapa szemébe. Erdély. Ha ezt a szót kimondtuk, valami ismeretlen, titokzatos, messzi tájra gondoltunk. Az iskolában nem tanultunk róla – évtizedeknek kellett eltelni ahhoz hogy megértsem miért, és megtapasztaljam mi volt a szándéka ezzel a mindenkori hatalomnak. Nagyszüleimnek kilenc gyermeke született, én magam is nagycsaládban nőhettem fel, hetedik gyermekként. Nem igen gondolhattunk utazásra, hiszen ennyi gyermek számára a mindennapi kenyér előteremtése is embert próbáló feladat volt. De akkoriban még más, rajtunk kívül álló okok is akadályt jelentettek volna ebben. Aztán, amikor szüleim halálával végérvényesen véget ért a gyermekkorom, olyan elemi erővel tört fel belőlem a múlt, a gyökerek megismerésének igénye, amit már nem lehetett elfojtani. Talán akkor döbbentem rá, hogy nincs már kitől kérdezni és tartozom annyival nagyapámnak, édesanyámnak –de leginkább magamnak hogy megismerjem azt a földet, amiből kiszakadtam. És tartozom a „jövendőnek” is azzal, hogy lehetőségeim szerint felkutassam és írásba foglaljam számukra a múltat. (folytatás a 4. oldalon) Dr Molnárné Mezei Katalin 3
Kedves Nagyernyeiek! (folytatás a 3. oldalról) 2006. június 20-án érkeztünk meg Marosvásárhelyre. Másnap a Somos-tetői szálláshelyünkről elindulva előbb megnéztük Gernyeszeg és Sáromberke nevezetességeit, nem akartunk éppen déli órán betoppanni a még soha nem látott rokonokhoz. Kora délután csengettünk hát be Szakács Dezső másodunokatestvéremhez. Soha el nem felejtem, azt a fogadtatást! A család apraja-nagyja összesereglett, terített asztallal vártak bennünket már dél óta, az asztalon minden földi jóval. Leírhatatlan, torokszorító érzés volt az első találkozás. Sokat gondolkodtam rajta, mi lehetett az oka annak, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot, mintha mindig is egymás közelében éltünk volna. Hogy ez a közös gyökereknek, vagy a személyes szimpátiának volt tulajdonítható, azt azóta sem tudom, de nem is fontos. Másnap, a család másik ágánál, a Portik lányoknál vendégeskedtünk. A drága Ilonka és Marika fáradtságot nem ismerve sütött-főzött, szervezkedett. Még dalra is fakadtunk és egy-egy Petőfi verset is felidéztünk egymás kedvére. Eredetileg hat napra terveztük első utunkat, de nem tudtunk olyan hamar elszakadni a végre megtalált rokonságtól. Éjszaka a szálláshelyünkön aludni sem tudtam a boldogságtól, újra átélve a csodát, amely aznap történt. A képen Dr. Molnárné Mezei Katalin kalotaszegi viseletben. Ilonka kalauzolásával megismerhettük fájdalmasan korán elhunyt Albert másodunokatestvérem özvegyét, Klárikát is. Tíz gyönyörű napot töltöttünk első alkalommal Erdélyben. Meghatottan, könnyes szemmel öleltük egymást a rokonokkal búcsúzáskor, abban a biztos tudatban hogy életünk végéig őrízni fogjuk a megtalált kincset: egymás szeretetét. Különös, jó érzéssel töltött el, amikor a mogyorósi temetőből, dédszüleim nyugvóhelye közeléből hozott földbe elültettem a virágot nagyapám sírján. Bízom benne, hogy ott az öröklétben azóta békésebb az álma. Nekem, tizennyolcadik unokájának pedig teljesebb lett az életem, amióta tudom: honnan jöttem. Ha Nagyernyére megyek, úgy érzem hazaérkeztem. Büszke vagyok az ernyeiekre a hűségükért a szülőföld iránt, a kitartásukért magyarságuk mellett. Üzenem nekik és kívánom egyben hogy ott, a kedves öreg Gomolyát közelében őrízzék meg a hitet, maradjanak meg továbbra is székely-magyarnak, hisz „a víz szalad, a kő marad” ( Wass Albert) S hogy mit jelent nekem és családomnak Erdély, Nagyernye? : „ Itt érzem magam igazán magyarnak ! Különös áhítat, ritka szerelem. Magához emel, átölel ez a föld, lelkembe épül be, csontomig betölt, vérembe árad, eggyé lesz velem ! „( Koosán Ildikó) Székely-magyar nagyapámra hálával és köszönettel emlékezve Tisztelettel és szeretettel a nagyernyeieknek: Dr Molnárné Mezei Katalin 4
Emlékmorzsák Kedves felkérésnek teszek eleget, amikor megosztok néhány emlékmorzsát a „Gomolyát” olvasóival. Elöszőr is kifejezem abbeli örömöm, amit e kis gyülekezeti és helytörténeti lap létrejötte fölött érzek, mert valljuk be, hogy szülőfalunk iránti szeretetünk is tudatosabbá válik azzal, ha minél többet ismerünk meg múltjáról,
Ülő sor: 1. Szabó Irma, 2. Szász Teréz, 3. Barla Júlia, 6. Szépréti Lilla, 7. Illyés Kinga. Álló sor: 2. Tófalvi Zoltán, 3. Markó Béla.
jelenéről sőt jövőjéről is. Én Erdély más szépséges táján láttam meg a napvilágot (Aranyosszéken) és nőttem fel (Kolozsvárott), ám a sorsom úgy hozta, hogy szűk negyedszázadig (1966-1990) a Nagyernyei Általános Iskola magyartanára voltam. Így hát egy kicsit második szülőföldemnek is érzem Ernyét Székessel együtt. Ernye a szolgálatot, küzdelmes munkát jelentette a kemény diktatúra idején, Székes a nyugalmas, boldogságos pihenést a nyugdíjas években. Amikor idekerültem ebbe a számomra teljesen ismeretlen faluba, mindjárt az első napokban fölfigyeltem egy fülemnek furcsán hangzó szóra: Gomolyát. Sűrűn előfordult a gyermekek társalgásában. Otthon utánanéztem Orbán Balázs könyvében, s meg is találtam a falu fölé magasodó „hegy” nevét. Ma jónak találom a névadást, hiszen egy magaslatról letekintve minden irányba meszebb látunk, átfogóban, okosabban ítélhetjük meg dolgainkat. Mi lehetett a legfontosabb dolga egy magyartanárnak? Természetesen az anyanyelv iránti szeretetre, annak megőrzésére, ápolására való nevelés. A nyelv a legféltettebb közös kincsünk, örökségünk. Édesanyánktól kapjuk a legtöbb jóságot szeretetet és az első szavakat, amikkel megalapozzuk kialakuló szókincsünket, amit később tanulással, olvasással tovább bővítünk. Mire felnövünk, rendelkezésünkre áll egy eszközrendszer, amivel legárnyaltabb gondolatainkat, érzelmeinket is ki tudjuk fejezni, másokkal közölni. Édes anyanyelvünknek kiemelten tündöklő rétege a gazdag magyar költészet nyelve. Éppen ezért emlékezetesek számomra a „Szép Szó” versenyek, amelyeken tanulóink legjelesebb költőink számos versét tanulták meg, és itthon vagy más helységekben első díjakat nyertek. 1988-ban, mikor dühöngött a „ sokoldalúan fejlett szocializmus”, és „ pártunk és kormányunk” mindent megtett azért, hogy csirájában elfojtsa bármely az identitásunkat megörző cselekedetünket, szándékunkat, mi egy gyönyörű Reményik Sándor verssorral indítottuk útra nyelvörző tevékenységünket: „...és áhítattal ejtsétek a szót!”. Ez a felszólító mondat figyelmeztet minden önmagával és nemzetével szemben igényes, igazi értékeket ápoló, megtartó embert, hogy a szép, választékos beszéddel nemcsak megtisztelem beszélgetőtársamat, de önmagamról állítok ki tükörképet, hogy milyen ember vagyok, mennyit érek a magam, családom, egyházam, falustársaim számára. Ugyancsak fontos, hogy szülőfalunk határ- dülő- domb- patakcsermely neveit is átörökítsük utódainkra. Kányádi Sándor ezt így fogalmazza meg a „Nóé bárkája felé” című versében: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent./ A szavakat is. Egyetlen szó/ egy tájszó se maradjon kint./ semmi sem fölösleges.”
Barla Júlia ny. magyartanár 9
I. „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben, EMBER lenni mindég, minden körülményben” A fenti Arany János idézetet megtoldanám: „…és szülőnek lenni” mindég, minden körülményben. Amikor a gyermek megszületik, akkor születik az édesanya és az édesapa is. Addig csak férj és feleség. Akkor válik szülővé, akinek a legszebb feladata gyermeke felnevelése. A megszületett kisgyermeknek először testi életéről, egészséges fejlődéséről kell gondoskodni, majd testi, szellemi és erkölcsi neveléséről. Ha belegondolunk mi mindennek kell megfeleljen a szülő és milyen nagy feladat, felelősség hárul rá, úgy járnánk mint Mikszáth Kálmán hályogkovácsa, akivel miután megismertették a szem titokzatos és csodálatos világát – nem mert többé „operálni”. Talán mi sem mernénk gyermeket vállalni. De merünk, mert van segítségünk a Jézus Krisztusban! „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” hangzott el – s mi Jézushoz vezetjük őket, mert ha Őt megismerik, neki mondják el minden bajukat, s így mindig megkönnyebbül kicsi szívük. Kedves szülők, nagyszülők! Legyünk az első hitoktatók, mutassuk meg gyermekeinknek a Jézushoz vezető utat. II. Mikor kezdjük el gyermekeink vallásos nevelését? Minél előbb, s lehetőleg ne csak szóval, hanem példaadással! Egyszer meglátogattunk egy fiatal házaspárt. Az édesanya épp etetni készült a kb. nyolc hónapos kisfiát. Beültette az etetőszékbe, elébe téve a készételt, leült vele szembe, összetette a kicsi kezeit, s keze közé fogta, kedvesen a szemébe nézett és hangosan elmondta az étkezés előtti imádságot, majd megetette a kicsit. Csodálatos volt ez a kép. Lehet, hogy sokak szemében nevetséges vagy fölösleges gesztus volt, de én biztos vagyok benne, hogy amikor már nem kell fogni azokat a kicsi kezeket, a kicsi egyedül is összeteszi és először segítséggel, majd egyedül is elmondja az imádságot. Így alakul ki egy életritmus, lassan tudatosul az ima fontossága. Ami rendszeresen ismétlődik azt megszokja, megtanulja a gyermek. Szép és hálás feladat gyermekeink testi – lelki szükségleteiről gondoskodni. Az előbbit igyekszünk teljesíteni, de lelki fejlődésüket hogyan biztosítjuk? Vagy azt rábízzuk az iskolára, a lelkipásztorra? Sajnos a könnyebbik felét választjuk. Úgy gondoljuk, rá ér majd…Pedig a szülők a legelső hitoktatók, elsődleges feladatuk, kötelességük gyermekeik erkölcsi nevelése is. Tegyük hát össze kis kezeiket minél előbb! Tüzes Rozália ny. tanárnő Árva Nézzünk körül itt a földön: Minden ember árva Vágyait és ábrándjait Rendre halni látja Végre is a remény marad Egyedüli gyámja. Báró Bálintitt József Az ernyei református templom, Fekete Zsolt akvarelje, 1985. 8
Nagyernye I. Tüzes hajnal hasad az ébredő falura, Felszáll a nap a tisztán ragyogó égboltra. Álmából felébred a falu csendes népe, És megújúlt erővel csillog már Nagyernye. II. A templomok tornya az égig magassodik, Békéért, áldásért a mennyhez fohászkodik. E kicsi, békés falut Isten teremtette, Két szép, szent keze által született Nagyernye.
Nagy Ágota-Gabriella III. A Bálintitt kastély sosem remeg a szélben, Magas fenyők között áll örök dicsfényében. Történelmi emlék, mire mindenki büszke, Elismerő szemekkel néz fel rá Nagyernye. IV. Az erdőben egy madár zengi édes dalát, A csodás énektől felébred a Gomolyát. A sötét éjt elűzi a madár éneke, E lágy, reményteljes dallal ébred Nagyernye. V. Az iskola csengője hivogatón szól már, Sok okos, szorgos diák újabb jó jegyre vár. Ők lesznek a jővő, ők mindenki reménye, Bennük talál reményt és erőt Nagyernye.
A Bálintitt kastély 1890-ben VI. VIII. Új élet születik a hajnal hasadtával, Hazatér a vándor, mert szülőföldje hívja, Új élet vándorol el a nap lenyugtával. Könnyek között érzi, ez igazi otthona. Találkozás s búcsú az élet rendszere, Messze szédülő vágy volt mi innen elvitte, Ünnepli s gyászólja hát egész Nagyernye. S ma boldogan öleli át őt Nagyernye. VII. XI. Nemzetiség s vallás külön ágra szakad, Jaj, oly nagy ez a világ, mi benne elveszünk, De testvériség, béke örökre megmarad. De eget-földet rázó erővel még küzdünk. A szabadság örök, a szívben lakó béke, Bármekkora legyen hatalma s ereje, Emberség és jóság példája Nagyernye. Úgyis létezni fog már örökre Nagyernye! Nagy Ágota-Gabriella (VIII. oszt. tanuló) Húsvétkor (1897) I. II. Szőke fiú nincs magára Ragyogó szép az a világ Virgonc lányka játszótársa Csillog ottan minden virág Maholnap egy éve annak Ahol a két gyermek játszik: Hogy mindennap együtt vannak. Kék határa idelátszik. III. Ünnepén a feltámadásnak Gondolatim odaszállnak S hű emlékül két kis gyermek Dalból fűzért kötök nektek. Báró Bálintitt József 5
Kálvin János Születésének 500. évfordulóján, a 2009-es esztendőt Kálvin János évnek nyílvánították. Megemlékezések sorozata, emlék érmék nyomtatása, jelzi a „ lelki leszármazottak” elismerését. Lapunkban részleteket közlünk majd Kálvin János: „Keresztyén élet” című művéből (Koinónia kiadó, 2001. Ford. Adorján Kálmán) persze, rövidített változatban. II. A legfontosabb alapelv: a szentség 1. A keresztyén életvitelre nézve a Szentírás kettős célt követ: először, hogy megtanítson a törvény által az igazság szeretetére, ugyanis természetünk szerint nem vagyunk erre hajlamosak. Másodszor, hogy megmutasson nekünk egy egyszerű szabályt, hogy versenyfutásunkban meg ne inogjunk. A sok kiváló tanács közül lehet-e jobb, mint ez a szabály: „Szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok”? (3 Móz. 19,2 1 Pét 1,16) 2. Amikor Krisztussal való titokzatos közösségünkről hallunk, emlékezzünk meg arról, hogy ennek útja a szentség. Ez viszont nem érdem..., hanem Krisztus ajándéka. Azért nem szabad erről elfeledkezni... Mert ugyan miért szabadított meg bennünket a vétkek ingoványából és e világ szennyéből, ha továbbra is benne akarunk fetrengeni, amig csak élünk? Isten szentsége arra figyelmeztet, hogy ha Isten népéhez akarunk tartozni, a szent városban kell lakoznunk. A zsoltáríró így szól: az tartózkodhat az Úr sátorában, aki tökéletességben jár és igazságot cselekszik. A Szentnek lakóhelyét tisztán kell megőrizni. (Zsolt. 15,1-2, 24, 3-4) Az erdélyi magyar Történelmi Magazin Igaz történelmünk, kultúránk megismerése nélkül nincs Erdélyben, Partiumban és Bánságban magyar jövő, úgy, ahogy a különböző autonómia-formák gyakorlatba ültetése nélkül sem lehet. A kettő összefügg, mert az a nép, amely nem ismeri történelmét, az olyan, mint a gyökér nélküli fa. Múltunk ismerete, megbecsülése, kultúránk szeretete, vallásunk, anyanyelvünk tisztelete nyújtja azt az erkölcsi erőt, tartást, amely révén az erdélyi magyar nemzeti közösség képes lesz arra, hogy kiharcolja mindazokat a jogokat, amelyek megilletik, mint őshonos, ezer éven át államot szervező, fenntartó és védelmező népcsoportot. A magyarság, mint Erdély történelmi nemzete, csak úgy lehet a románság társnemzete, ha e státust kiharcolja. Ezt csak akkor teheti meg, ha tudja, hogy őshonos lakosként milyen jogok illetik meg. A magyarság csak akkor lehet életképes, ha a Csonkaországban maradtak, ha az igazságtalan békediktátumok által idegen uralmak alá taszított nemzetrészek, és a nyugati világba menekült magyarság egységesen lép fel, ugyanazt akarja: az erős magyar nemzet fennmaradását határoktól függetlenül. Ne feledjük, a magyar nemzet 1526-ig Európa legegységesebb, legjobban szervezett államát tartotta fenn. Célom eljuttatni e folyóiratot minden nemzetben gondolkodó magyar olvasóhoz, értelmiségünk olyan tagjaihoz, akik még hívatásuknak érzik a magyar közösség szolgálatát, így a lelkészekhez, a pedagógusokhoz. Hasonlókép szeretném, ha a Történelmi Magazint minél több diák olvasná, mert ők a nemzeti megmaradásunk
6
letéteményesei. Ne feledjük: nem véletlenül folyik a hamis történelmi propaganda a magyarnak mondott iskolák százaiban, mert annak célja a kulturális elnemzettelenítés, a beolvasztás felgyorsítása. Ha a magyar iskolák a továbbiakban is csak abban fognak különbözni a többitől, hogy benne magyarul beszélnek, de a tantervben rögzített ritmus szerint folytatják az elnemzettelenítést, akkor az új nemzedék elgyökértelenedése, beolvasztása megállíthatatlanná válik. Ezért terheli történelmi felelősség a magyar értelmiséget. Szükség van a magyar szellemiség, a helyes magyarságtudat megalapozására,formálására. A folyóirat alapítására 1996. decemberében került sor, kezdetben a Történelmünk, később a Történelmi Magazin nevet viselte. Független és nemzeti elkötelezettségű kiadványnak indult és maradt, épp ezért nem kapott és nem kaphat támogatást az RMDSZ által ellenőrzött országos alapítványoktól. A 40 színes oldalon, évi 10 alkalommal megjelenő Történelmi Magazin megfelel egy 1200 oldalas könyv terjedelmének, melyben 1400-1500 illusztráció is található. Egy ilyen kiadvány Erdélyben 1,5-2 millió lejjel vásárolható meg, ami azt jelenti, hogy a folyóirat megrendelése által olvasóink 6-7-szer olcsóbban juthatnak olyan olvasmányok birtokába, amelyek betekintést nyújtanak a magyar történelembe, kultúrába. Olvasóink tábora 10 éves tanulótól 100 évesig, a földművestől az akadémikusig terjed, ezért a Történelmi Magazin szaktudományos jellegű írásoktól az anekdotáig, a humortól a viselkedési szabályok ismeretéig mindent tartalmaz. A pihentető, a kikapcsolódást biztosító írások mellett az érdeklődő olvashat még a magyar történelem és egyháztörténet kevésbé ismert kérdéseiről, nemzetiségpolitikai témákról, építészeti örökségünk látható emlékeivel, de távoli népek kultúrájával, történelmével is megismerkedhet. A Kiadó úgy véli, hogy a helyes magyarságtudat erősítése mindannyiunk közös feladata, kötelezettsége és felelőssége, ezért fordul az erős nemzettudattal felvértezett magyar emberekhez, kérve őket arra, hogy rendeljék meg a Történelmi Magazint s támogatásuk révén jusson el minél nagyobb számú diákhoz, magyar családhoz. Remélni merjük azt is, hogy a nemzeti érzelmű magyar vállalkozók, felkérésre bizonyára szívesen átutalják adójuk két százalékát annak a helyi kulturális alapítványnak, amely vállalja azt, hogy ebből az összegből megrendeli a Történelmi Magazint a többgyermekes, szegény, illetve jól tanuló diákok részére. Meggyőződésem, hogy e folyóiratra szükség van határoktól függetlenül, mert nincs külön magyar nemzet a maradék Magyarországon, külön magyar nemzet Erdélyben, hanem egy és oszthatatlan magyar nemzet van, a világ magyarsága együttesen alkotja a nemzetet. Tisztelettel: Kádár Gyula, Pacsirtaének Főszerkesztő-kiadó Mit ringat fenn a levegő? Kié az a parttalan ének? Pacsirtahangok, lebegő tollai a tavaszi szélnek. Az élet titkát dalolja ki, csírát, rögöt végigölelget, s a csend üvegharangjai dallamára visszafelelnek. Füle Lajos Bálám és szamara Gáspár Gyula rajza 7
Kálvin János Születésének 500. évfordulóján, a 2009-es esztendőt Kálvin János évnek nyílvánították. Megemlékezések sorozata, emlék érmék nyomtatása, jelzi a „ lelki leszármazottak” elismerését. Lapunkban részleteket közlünk majd Kálvin János: „Keresztyén élet” című művéből (Koinónia kiadó, 2001. Ford. Adorján Kálmán) persze, rövidített változatban. II. A legfontosabb alapelv: a szentség 1. A keresztyén életvitelre nézve a Szentírás kettős célt követ: először, hogy megtanítson a törvény által az igazság szeretetére, ugyanis természetünk szerint nem vagyunk erre hajlamosak. Másodszor, hogy megmutasson nekünk egy egyszerű szabályt, hogy versenyfutásunkban meg ne inogjunk. A sok kiváló tanács közül lehet-e jobb, mint ez a szabály: „Szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok”? (3 Móz. 19,2 1 Pét 1,16) 2. Amikor Krisztussal való titokzatos közösségünkről hallunk, emlékezzünk meg arról, hogy ennek útja a szentség. Ez viszont nem érdem..., hanem Krisztus ajándéka. Azért nem szabad erről elfeledkezni... Mert ugyan miért szabadított meg bennünket a vétkek ingoványából és e világ szennyéből, ha továbbra is benne akarunk fetrengeni, amig csak élünk? Isten szentsége arra figyelmeztet, hogy ha Isten népéhez akarunk tartozni, a szent városban kell lakoznunk. A zsoltáríró így szól: az tartózkodhat az Úr sátorában, aki tökéletességben jár és igazságot cselekszik. A Szentnek lakóhelyét tisztán kell megőrizni. (Zsolt. 15,1-2, 24, 3-4) Az erdélyi magyar Történelmi Magazin Igaz történelmünk, kultúránk megismerése nélkül nincs Erdélyben, Partiumban és Bánságban magyar jövő, úgy, ahogy a különböző autonómia-formák gyakorlatba ültetése nélkül sem lehet. A kettő összefügg, mert az a nép, amely nem ismeri történelmét, az olyan, mint a gyökér nélküli fa. Múltunk ismerete, megbecsülése, kultúránk szeretete, vallásunk, anyanyelvünk tisztelete nyújtja azt az erkölcsi erőt, tartást, amely révén az erdélyi magyar nemzeti közösség képes lesz arra, hogy kiharcolja mindazokat a jogokat, amelyek megilletik, mint őshonos, ezer éven át államot szervező, fenntartó és védelmező népcsoportot. A magyarság, mint Erdély történelmi nemzete, csak úgy lehet a románság társnemzete, ha e státust kiharcolja. Ezt csak akkor teheti meg, ha tudja, hogy őshonos lakosként milyen jogok illetik meg. A magyarság csak akkor lehet életképes, ha a Csonkaországban maradtak, ha az igazságtalan békediktátumok által idegen uralmak alá taszított nemzetrészek, és a nyugati világba menekült magyarság egységesen lép fel, ugyanazt akarja: az erős magyar nemzet fennmaradását határoktól függetlenül. Ne feledjük, a magyar nemzet 1526-ig Európa legegységesebb, legjobban szervezett államát tartotta fenn. Célom eljuttatni e folyóiratot minden nemzetben gondolkodó magyar olvasóhoz, értelmiségünk olyan tagjaihoz, akik még hívatásuknak érzik a magyar közösség szolgálatát, így a lelkészekhez, a pedagógusokhoz. Hasonlókép szeretném, ha a Történelmi Magazint minél több diák olvasná, mert ők a nemzeti megmaradásunk
6
letéteményesei. Ne feledjük: nem véletlenül folyik a hamis történelmi propaganda a magyarnak mondott iskolák százaiban, mert annak célja a kulturális elnemzettelenítés, a beolvasztás felgyorsítása. Ha a magyar iskolák a továbbiakban is csak abban fognak különbözni a többitől, hogy benne magyarul beszélnek, de a tantervben rögzített ritmus szerint folytatják az elnemzettelenítést, akkor az új nemzedék elgyökértelenedése, beolvasztása megállíthatatlanná válik. Ezért terheli történelmi felelősség a magyar értelmiséget. Szükség van a magyar szellemiség, a helyes magyarságtudat megalapozására,formálására. A folyóirat alapítására 1996. decemberében került sor, kezdetben a Történelmünk, később a Történelmi Magazin nevet viselte. Független és nemzeti elkötelezettségű kiadványnak indult és maradt, épp ezért nem kapott és nem kaphat támogatást az RMDSZ által ellenőrzött országos alapítványoktól. A 40 színes oldalon, évi 10 alkalommal megjelenő Történelmi Magazin megfelel egy 1200 oldalas könyv terjedelmének, melyben 1400-1500 illusztráció is található. Egy ilyen kiadvány Erdélyben 1,5-2 millió lejjel vásárolható meg, ami azt jelenti, hogy a folyóirat megrendelése által olvasóink 6-7-szer olcsóbban juthatnak olyan olvasmányok birtokába, amelyek betekintést nyújtanak a magyar történelembe, kultúrába. Olvasóink tábora 10 éves tanulótól 100 évesig, a földművestől az akadémikusig terjed, ezért a Történelmi Magazin szaktudományos jellegű írásoktól az anekdotáig, a humortól a viselkedési szabályok ismeretéig mindent tartalmaz. A pihentető, a kikapcsolódást biztosító írások mellett az érdeklődő olvashat még a magyar történelem és egyháztörténet kevésbé ismert kérdéseiről, nemzetiségpolitikai témákról, építészeti örökségünk látható emlékeivel, de távoli népek kultúrájával, történelmével is megismerkedhet. A Kiadó úgy véli, hogy a helyes magyarságtudat erősítése mindannyiunk közös feladata, kötelezettsége és felelőssége, ezért fordul az erős nemzettudattal felvértezett magyar emberekhez, kérve őket arra, hogy rendeljék meg a Történelmi Magazint s támogatásuk révén jusson el minél nagyobb számú diákhoz, magyar családhoz. Remélni merjük azt is, hogy a nemzeti érzelmű magyar vállalkozók, felkérésre bizonyára szívesen átutalják adójuk két százalékát annak a helyi kulturális alapítványnak, amely vállalja azt, hogy ebből az összegből megrendeli a Történelmi Magazint a többgyermekes, szegény, illetve jól tanuló diákok részére. Meggyőződésem, hogy e folyóiratra szükség van határoktól függetlenül, mert nincs külön magyar nemzet a maradék Magyarországon, külön magyar nemzet Erdélyben, hanem egy és oszthatatlan magyar nemzet van, a világ magyarsága együttesen alkotja a nemzetet. Tisztelettel: Kádár Gyula, Pacsirtaének Főszerkesztő-kiadó Mit ringat fenn a levegő? Kié az a parttalan ének? Pacsirtahangok, lebegő tollai a tavaszi szélnek. Az élet titkát dalolja ki, csírát, rögöt végigölelget, s a csend üvegharangjai dallamára visszafelelnek. Füle Lajos Bálám és szamara Gáspár Gyula rajza 7
I. „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben, EMBER lenni mindég, minden körülményben” A fenti Arany János idézetet megtoldanám: „…és szülőnek lenni” mindég, minden körülményben. Amikor a gyermek megszületik, akkor születik az édesanya és az édesapa is. Addig csak férj és feleség. Akkor válik szülővé, akinek a legszebb feladata gyermeke felnevelése. A megszületett kisgyermeknek először testi életéről, egészséges fejlődéséről kell gondoskodni, majd testi, szellemi és erkölcsi neveléséről. Ha belegondolunk mi mindennek kell megfeleljen a szülő és milyen nagy feladat, felelősség hárul rá, úgy járnánk mint Mikszáth Kálmán hályogkovácsa, akivel miután megismertették a szem titokzatos és csodálatos világát – nem mert többé „operálni”. Talán mi sem mernénk gyermeket vállalni. De merünk, mert van segítségünk a Jézus Krisztusban! „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” hangzott el – s mi Jézushoz vezetjük őket, mert ha Őt megismerik, neki mondják el minden bajukat, s így mindig megkönnyebbül kicsi szívük. Kedves szülők, nagyszülők! Legyünk az első hitoktatók, mutassuk meg gyermekeinknek a Jézushoz vezető utat. II. Mikor kezdjük el gyermekeink vallásos nevelését? Minél előbb, s lehetőleg ne csak szóval, hanem példaadással! Egyszer meglátogattunk egy fiatal házaspárt. Az édesanya épp etetni készült a kb. nyolc hónapos kisfiát. Beültette az etetőszékbe, elébe téve a készételt, leült vele szembe, összetette a kicsi kezeit, s keze közé fogta, kedvesen a szemébe nézett és hangosan elmondta az étkezés előtti imádságot, majd megetette a kicsit. Csodálatos volt ez a kép. Lehet, hogy sokak szemében nevetséges vagy fölösleges gesztus volt, de én biztos vagyok benne, hogy amikor már nem kell fogni azokat a kicsi kezeket, a kicsi egyedül is összeteszi és először segítséggel, majd egyedül is elmondja az imádságot. Így alakul ki egy életritmus, lassan tudatosul az ima fontossága. Ami rendszeresen ismétlődik azt megszokja, megtanulja a gyermek. Szép és hálás feladat gyermekeink testi – lelki szükségleteiről gondoskodni. Az előbbit igyekszünk teljesíteni, de lelki fejlődésüket hogyan biztosítjuk? Vagy azt rábízzuk az iskolára, a lelkipásztorra? Sajnos a könnyebbik felét választjuk. Úgy gondoljuk, rá ér majd…Pedig a szülők a legelső hitoktatók, elsődleges feladatuk, kötelességük gyermekeik erkölcsi nevelése is. Tegyük hát össze kis kezeiket minél előbb! Tüzes Rozália ny. tanárnő Árva Nézzünk körül itt a földön: Minden ember árva Vágyait és ábrándjait Rendre halni látja Végre is a remény marad Egyedüli gyámja. Báró Bálintitt József Az ernyei református templom, Fekete Zsolt akvarelje, 1985. 8
Nagyernye I. Tüzes hajnal hasad az ébredő falura, Felszáll a nap a tisztán ragyogó égboltra. Álmából felébred a falu csendes népe, És megújúlt erővel csillog már Nagyernye. II. A templomok tornya az égig magassodik, Békéért, áldásért a mennyhez fohászkodik. E kicsi, békés falut Isten teremtette, Két szép, szent keze által született Nagyernye.
Nagy Ágota-Gabriella III. A Bálintitt kastély sosem remeg a szélben, Magas fenyők között áll örök dicsfényében. Történelmi emlék, mire mindenki büszke, Elismerő szemekkel néz fel rá Nagyernye. IV. Az erdőben egy madár zengi édes dalát, A csodás énektől felébred a Gomolyát. A sötét éjt elűzi a madár éneke, E lágy, reményteljes dallal ébred Nagyernye. V. Az iskola csengője hivogatón szól már, Sok okos, szorgos diák újabb jó jegyre vár. Ők lesznek a jővő, ők mindenki reménye, Bennük talál reményt és erőt Nagyernye.
A Bálintitt kastély 1890-ben VI. VIII. Új élet születik a hajnal hasadtával, Hazatér a vándor, mert szülőföldje hívja, Új élet vándorol el a nap lenyugtával. Könnyek között érzi, ez igazi otthona. Találkozás s búcsú az élet rendszere, Messze szédülő vágy volt mi innen elvitte, Ünnepli s gyászólja hát egész Nagyernye. S ma boldogan öleli át őt Nagyernye. VII. XI. Nemzetiség s vallás külön ágra szakad, Jaj, oly nagy ez a világ, mi benne elveszünk, De testvériség, béke örökre megmarad. De eget-földet rázó erővel még küzdünk. A szabadság örök, a szívben lakó béke, Bármekkora legyen hatalma s ereje, Emberség és jóság példája Nagyernye. Úgyis létezni fog már örökre Nagyernye! Nagy Ágota-Gabriella (VIII. oszt. tanuló) Húsvétkor (1897) I. II. Szőke fiú nincs magára Ragyogó szép az a világ Virgonc lányka játszótársa Csillog ottan minden virág Maholnap egy éve annak Ahol a két gyermek játszik: Hogy mindennap együtt vannak. Kék határa idelátszik. III. Ünnepén a feltámadásnak Gondolatim odaszállnak S hű emlékül két kis gyermek Dalból fűzért kötök nektek. Báró Bálintitt József 5
Kedves Nagyernyeiek! (folytatás a 3. oldalról) 2006. június 20-án érkeztünk meg Marosvásárhelyre. Másnap a Somos-tetői szálláshelyünkről elindulva előbb megnéztük Gernyeszeg és Sáromberke nevezetességeit, nem akartunk éppen déli órán betoppanni a még soha nem látott rokonokhoz. Kora délután csengettünk hát be Szakács Dezső másodunokatestvéremhez. Soha el nem felejtem, azt a fogadtatást! A család apraja-nagyja összesereglett, terített asztallal vártak bennünket már dél óta, az asztalon minden földi jóval. Leírhatatlan, torokszorító érzés volt az első találkozás. Sokat gondolkodtam rajta, mi lehetett az oka annak, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot, mintha mindig is egymás közelében éltünk volna. Hogy ez a közös gyökereknek, vagy a személyes szimpátiának volt tulajdonítható, azt azóta sem tudom, de nem is fontos. Másnap, a család másik ágánál, a Portik lányoknál vendégeskedtünk. A drága Ilonka és Marika fáradtságot nem ismerve sütött-főzött, szervezkedett. Még dalra is fakadtunk és egy-egy Petőfi verset is felidéztünk egymás kedvére. Eredetileg hat napra terveztük első utunkat, de nem tudtunk olyan hamar elszakadni a végre megtalált rokonságtól. Éjszaka a szálláshelyünkön aludni sem tudtam a boldogságtól, újra átélve a csodát, amely aznap történt. A képen Dr. Molnárné Mezei Katalin kalotaszegi viseletben. Ilonka kalauzolásával megismerhettük fájdalmasan korán elhunyt Albert másodunokatestvérem özvegyét, Klárikát is. Tíz gyönyörű napot töltöttünk első alkalommal Erdélyben. Meghatottan, könnyes szemmel öleltük egymást a rokonokkal búcsúzáskor, abban a biztos tudatban hogy életünk végéig őrízni fogjuk a megtalált kincset: egymás szeretetét. Különös, jó érzéssel töltött el, amikor a mogyorósi temetőből, dédszüleim nyugvóhelye közeléből hozott földbe elültettem a virágot nagyapám sírján. Bízom benne, hogy ott az öröklétben azóta békésebb az álma. Nekem, tizennyolcadik unokájának pedig teljesebb lett az életem, amióta tudom: honnan jöttem. Ha Nagyernyére megyek, úgy érzem hazaérkeztem. Büszke vagyok az ernyeiekre a hűségükért a szülőföld iránt, a kitartásukért magyarságuk mellett. Üzenem nekik és kívánom egyben hogy ott, a kedves öreg Gomolyát közelében őrízzék meg a hitet, maradjanak meg továbbra is székely-magyarnak, hisz „a víz szalad, a kő marad” ( Wass Albert) S hogy mit jelent nekem és családomnak Erdély, Nagyernye? : „ Itt érzem magam igazán magyarnak ! Különös áhítat, ritka szerelem. Magához emel, átölel ez a föld, lelkembe épül be, csontomig betölt, vérembe árad, eggyé lesz velem ! „( Koosán Ildikó) Székely-magyar nagyapámra hálával és köszönettel emlékezve Tisztelettel és szeretettel a nagyernyeieknek: Dr Molnárné Mezei Katalin 4
Emlékmorzsák Kedves felkérésnek teszek eleget, amikor megosztok néhány emlékmorzsát a „Gomolyát” olvasóival. Elöszőr is kifejezem abbeli örömöm, amit e kis gyülekezeti és helytörténeti lap létrejötte fölött érzek, mert valljuk be, hogy szülőfalunk iránti szeretetünk is tudatosabbá válik azzal, ha minél többet ismerünk meg múltjáról,
Ülő sor: 1. Szabó Irma, 2. Szász Teréz, 3. Barla Júlia, 6. Szépréti Lilla, 7. Illyés Kinga. Álló sor: 2. Tófalvi Zoltán, 3. Markó Béla.
jelenéről sőt jövőjéről is. Én Erdély más szépséges táján láttam meg a napvilágot (Aranyosszéken) és nőttem fel (Kolozsvárott), ám a sorsom úgy hozta, hogy szűk negyedszázadig (1966-1990) a Nagyernyei Általános Iskola magyartanára voltam. Így hát egy kicsit második szülőföldemnek is érzem Ernyét Székessel együtt. Ernye a szolgálatot, küzdelmes munkát jelentette a kemény diktatúra idején, Székes a nyugalmas, boldogságos pihenést a nyugdíjas években. Amikor idekerültem ebbe a számomra teljesen ismeretlen faluba, mindjárt az első napokban fölfigyeltem egy fülemnek furcsán hangzó szóra: Gomolyát. Sűrűn előfordult a gyermekek társalgásában. Otthon utánanéztem Orbán Balázs könyvében, s meg is találtam a falu fölé magasodó „hegy” nevét. Ma jónak találom a névadást, hiszen egy magaslatról letekintve minden irányba meszebb látunk, átfogóban, okosabban ítélhetjük meg dolgainkat. Mi lehetett a legfontosabb dolga egy magyartanárnak? Természetesen az anyanyelv iránti szeretetre, annak megőrzésére, ápolására való nevelés. A nyelv a legféltettebb közös kincsünk, örökségünk. Édesanyánktól kapjuk a legtöbb jóságot szeretetet és az első szavakat, amikkel megalapozzuk kialakuló szókincsünket, amit később tanulással, olvasással tovább bővítünk. Mire felnövünk, rendelkezésünkre áll egy eszközrendszer, amivel legárnyaltabb gondolatainkat, érzelmeinket is ki tudjuk fejezni, másokkal közölni. Édes anyanyelvünknek kiemelten tündöklő rétege a gazdag magyar költészet nyelve. Éppen ezért emlékezetesek számomra a „Szép Szó” versenyek, amelyeken tanulóink legjelesebb költőink számos versét tanulták meg, és itthon vagy más helységekben első díjakat nyertek. 1988-ban, mikor dühöngött a „ sokoldalúan fejlett szocializmus”, és „ pártunk és kormányunk” mindent megtett azért, hogy csirájában elfojtsa bármely az identitásunkat megörző cselekedetünket, szándékunkat, mi egy gyönyörű Reményik Sándor verssorral indítottuk útra nyelvörző tevékenységünket: „...és áhítattal ejtsétek a szót!”. Ez a felszólító mondat figyelmeztet minden önmagával és nemzetével szemben igényes, igazi értékeket ápoló, megtartó embert, hogy a szép, választékos beszéddel nemcsak megtisztelem beszélgetőtársamat, de önmagamról állítok ki tükörképet, hogy milyen ember vagyok, mennyit érek a magam, családom, egyházam, falustársaim számára. Ugyancsak fontos, hogy szülőfalunk határ- dülő- domb- patakcsermely neveit is átörökítsük utódainkra. Kányádi Sándor ezt így fogalmazza meg a „Nóé bárkája felé” című versében: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent./ A szavakat is. Egyetlen szó/ egy tájszó se maradjon kint./ semmi sem fölösleges.”
Barla Júlia ny. magyartanár 9
Templomunkért közmunkázunk Nagyernyében (100. szentelési évforduló ünneplésére keszülve) Nagyernyében, a Fő út mellett, a Bálintitt báró által mesterségesen kialakíttatott tóval átellenben épült a település történetében harmadik unitárius egyházi tulajdonú templom. A templomtorony homlokzatán márványlapra vésett felirat vallásunk alapvető hittételét hirdeti: “Egy az Isten”. A harangtorony belső falain -ugyancsak márványtáblára vésve- a következők olvashatók: „"MI ATYÁNK!" Segedelmeddel készült el igéd hirdetésének ez a hajlék. Hála és dicsőség szálljon szent nevedre! ”,“E TEMPLOM ÉPÜLT: a mi áldott JÉZUSUNK születése utáni 1910-ik esztendőben: nagy reformátorunk, a nemes lelkű Dávid Ferenc születésének négyszázados évfordulóján.”Közmunkázás után megállok e kedves hajlékban és ernyei szolgálatunkat veszem számba. 2001. december 1-től 2002. szeptember 1-ig Marosvásárhelyről ingáztam Nagyernyébe, ezután tizenöt hónapig hitvestársam Pálffy Tamás Szabolcs Marosszentgyörgyről járt ki. 2003. december 1-től az iklandi anyaegyházközség kinevezett lelkészeként folytatom nagyernyei leányegyházközségünkben a gyülekezetépítő, közösségszervező munkát. Ha Isten éltet, 2010-ben szeretnénk méltóképpen ünnepelni templomunk felszentelése 100. évfordulóját (kilyéni Ferencz József unitárius püspök által történt). Ingázó szolgálatunk ideje alatt 68-ról 102-re gyarapodott a lélekszám (2004-ben) e beszámoló írásakor már nem haladjuk meg a 100-at (elhalálozások). Egyháztörténeti ismereteink szerint gyülekezeti közösségünknek nem volt külföldi testvéregyházközségi kapcsolata, több évi kérés után jelenleg sincs. Saját szűkös anyagi lehetőségeink számbavételével 2003 adventjétől tudatosan igyekeztünk templomunk felújítási munkálataira gyűjteni. A község polgármestere, több alkalommal fogadta unitárius küldöttségünket és a lehetőségek szerinti pénzügyi támogatást ígérte és biztosította. 2007 szeptember 21-én egyházközségünk 15 férfi és 2 nő tagja reggeltől estig tartó közmunka során közel négy év alatt spórolt pénzből megvásárolt új tetőcserepeket helyezte fel a templomtetőre és kijavították a tetőszerkezetet. Késő este együtt örvendeztünk: „hála Istennek új ruhába öltöztettük a templomtetőt! ” E közmunkákról színes képanyag áll rendelkezésünkre. 2008-ban két templom ablak újra cserélésére került sor. Ez évben szeretnénk az összes ablakot újra cserélni. Templomunkban jelenleg nincs villanyhálózat, nincs gázfűtés sem. Szeretnénk, ha a 2010-re tervezett templom újraszentelő ünnepi Istentiszteletre sikerülne a fentieket is korszerűen biztosítani. A csatorna-lefolyó hálozat cseréje is indokolt, akárcsak az épület belső-külső meszelése. Megtörtént a templom közelében levő korhadt fák kivágása, tervünk facsemete ültetés és zöld növényzet telepítés. Örömmel fogadunk minden, kis egyházunk nagy terveit segítő jóakaratú emberi segítséget! Isten áldja meg sok történelmi megpróbáltatás után életben maradt, gyarapodó és erősödő nagyernyei leányegyházközségünket! Pálffy Anna-Mária unitárius lelkész (Ikland-Nagyernye) Az ernyei unitárius templom 1910-ben épült.
10
Kedves Nagyernyeiek !
Megtisztelő felkérést kaptam Nemes Gyula helytörténésztől: írjak a „Gomolyát”-ba, arról mit jelent nekem és családomnak Erdély, Nagyernye, milyen érzés volt megtalálni a rokonokat, mit üzenünk a mai ernyeieknek? A mi csodálatos magyar nyelvünk gazdag kincsestárát igénybevéve sem olyan egyszerű szavakba foglalni azokat az érzéseket, hangulatokat amelyek a lelkemben lakoznak az elmúlt évek szívmelengető találkozásaival, élményeivel kapcsolatban. Hiszem, hogy minden ember életében eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: ki vagyok, honnan jöttem ? Önmagunk megismerésének nehéz folyamatában kiemelkedően fontos a múlt, a gyökerek ismerete. „Kinek nincs múltja, hova ülteti a jövendőt, mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge” ( Hunfalvy Pál) Ahhoz, hogy mi – Szakács Dénes- utódai tudjuk kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, szükséges volt Erdély földjének, ennek a „mélyebb földnek” a megismerése, a gyökerek felkutatása. Már gyermekként tudtam, hogy anyai nagyapám Erdélyből származik. Sajnos, nem lehetett részem abban, hogy nagyapa erről meséljen nekem, mert 1961-ben elkerültünk Balmazújvárosról, és csak hét éves múltam, amikor ő – követve hű társát, Juhász Zsuzsannát- 1966-ban az öröklétbe távozott. Nincs is sok emlékem nagyszüleimről. Édesanyám elbeszéléséből tudom hogy sokszor felcsendült a dal a szülői házban „Székely asszony az én anyám, fáj a szíve néki…” Ilyenkor ült a sok gyermek a kemencepadkán, nem gyújtottak lámpát, hallgatták nagyapa énekét, de a félhomályban is látták ahogy könny szökik a szeretett édesapa szemébe. Erdély. Ha ezt a szót kimondtuk, valami ismeretlen, titokzatos, messzi tájra gondoltunk. Az iskolában nem tanultunk róla – évtizedeknek kellett eltelni ahhoz hogy megértsem miért, és megtapasztaljam mi volt a szándéka ezzel a mindenkori hatalomnak. Nagyszüleimnek kilenc gyermeke született, én magam is nagycsaládban nőhettem fel, hetedik gyermekként. Nem igen gondolhattunk utazásra, hiszen ennyi gyermek számára a mindennapi kenyér előteremtése is embert próbáló feladat volt. De akkoriban még más, rajtunk kívül álló okok is akadályt jelentettek volna ebben. Aztán, amikor szüleim halálával végérvényesen véget ért a gyermekkorom, olyan elemi erővel tört fel belőlem a múlt, a gyökerek megismerésének igénye, amit már nem lehetett elfojtani. Talán akkor döbbentem rá, hogy nincs már kitől kérdezni és tartozom annyival nagyapámnak, édesanyámnak –de leginkább magamnak hogy megismerjem azt a földet, amiből kiszakadtam. És tartozom a „jövendőnek” is azzal, hogy lehetőségeim szerint felkutassam és írásba foglaljam számukra a múltat. (folytatás a 4. oldalon) Dr Molnárné Mezei Katalin 3
Tegyünk temetőnkért!! „Emberlakta hely elképzelhetetlen temető nélkül. Ez a különkerített terület lakóhelyeink szerves része (...) Ez a halottak világa, ahol más törvények, más rend érvényesül. A temetők sok tekintetben mégis az élő települések arculatát idézik (...) Az élők és a holtak világa, a falu és a temető elválaszthatatlanul összetartozik...” Péterfy László A templomok cíntermében való temetkezést a bécsi udvar törvényerejű rendelete tiltotta meg a 18. század végén. Ez a rendelet írta elő többek közt azt is, hogy minden település köztemetőt mérjen ki határába a lakóházaktól távol. Nagyernyében erre 1831-ben került sor, a görög-katolikus templom mögötti határrészen a település lakott részétől távol. „Az egész Reformáta, ugy a Catholika és Unitaria Szent Ecclésiák nevekben és képekben (...) felméretett az egész temető helly (...) a Falu Lántzával...” –áll a szerződés eredeti iratán. A temető tehát a három egyház (református, római-katolikus és unitárius) saját (közös) tulajdona és egy közelmúltban hozott határozat szerint, csak az temetkezhet oda aki a három egyházközség valamelyikének tagja. Aki nem az csak bizonyos összeg lefizetése esetén. De bárkit ingyen el lehet temetni az 1859-ben kimért Mogyorós erdő melletti kicsi temetőbe, amit az 1960-as években lezártak, de 2005-től az önkormányzat újra megnyitotta. Az 1831-től eltelt 178 év alatt a lakótelkek bekebelezték a köztemetőt és közismert tény az, hogy ez a közhely kárára vállt. A közelmúltban bizottság alakult, amely felvállalta a temető rendbentételét, karbantartását, tisztántartását stb. A bizottság hat tagja közül kettő református, kettő római-katolikus és kettő unitárius. Elnök Kozma István vállalkozó. Munkájuknak, tevékenységüknek eredménye máris meglátszik: a temető útja lekövezve (az önkormányzat segítségével), a bejárati kapu megjavítva, a bozot egy része kivágva (közmunkával) stb. A kezdeményezés rövidesen hivatalos formát fog őlteni és mint alapítvány fog működni. Úgy gondolom mindannyiunk becsületbeli és erkölcsi kötelessége ezt a fáradozást, minden lehetséges formában- pénzbeli adományokkal, takarítási és rendbentartási közmunkákon való résztvétellel stb- támogatni. Itt a helye megemlíteni azt is, hogy falunkban már több mint egy évtízede sikeresen müködik a Halotti Segélyegylet. Az Egylet Működési Szabályzatának 5. pontja kimondja, hogy: Minden 18-30 életévét be nem töltött személy díjmentesen felvétetik az Egyletbe, a 30. életévét betöltött személy teljes jogú taggá válhat ha befizeti a meghatározott összeget, úgymint: 31-50 között: 5 lej, 51-65 között: 10 lej, 66-75 között: 20 lej plusz az előző évben egy tag által befizetett összeg. Ifj. Nemes Gyula Egy perc az élet Egy perc az élet Egy perc az élet Csak ennyit élhetsz Temérdek vétked És itt a véged Megbánva kéred Bár nem akarod. A bocsánatot. Egy perc az élet Akarsz jót, szépet Sírig reméled Hagysz másnak nyomot.
Egy perc az élet Egy perc és véged Egy perc és érzed A pillanatot. Nagy Ágota- Gabriella 2
Március (is) volt… Márciusban minden magyar szíve megdobban a kokárdás kebel alatt…Mert e hónap először is magyar népünk forradalmi elszántságára emlékeztet. Talpra magyar! Írta, szavalta Petőfi Sándor és mi is így szavaljuk, énekeljük március idusán…keblünket feszíti a nemzeti büszkeség, hogy magyarok vagyunk! Istenem, nincs ennél csodálatosabb érzés. Azok a magyarok! Azok a magyarul gondolkodók, magyar szabadságért harcolók, életüket a magyar szabadságért áldozók…nemzeti összefogás, több nemzet hősi halottai - a szent szabadság mártírjai!! Áldott legyen emlékük! Ünnepelünk és még kokárdánk is van! Ezt hagyták ránk, hát akkor: mellre vele! Aztán, másodszor, március emléke félelmet és fájdalmat is ébreszt bennünk. 1990 márciusának emléke még eleven seb. Gyülekezetünk, falunk életében különösen kegyetlen nyomokat hagyott: egy halott, több sebesült! Gyászolók, megfélemlített, lelki traumában élők többet mondhatnának, én nem voltam itt akkor…Ők csendben, alázatban hordozzák keresztjüket, elsiratták halottukat, kigyógyították sebeiket és hallgatnak! Valakik mégis beszéltek, beszélnek! Van kokárdájuk is! 1991 tavaszán valóság lett, amit a téli hónapokban csak suttogtak, hogy folytatódik a nyomozás a beözönlő görgényvölgyieket megállítók ellen. Az ügyészség titkosan őrzött irataiba való „nyilvános betekintés” után, szomorúan állapítottam meg, hogy a „bűnösök” kiszűrése, régi, gyarló emberi segédlettel történt, besúgok közreműködésével. Három – négy lista alapján állították össze a vádlottak névsorát. Készenléti állapotban tartottuk őket, ha baj van, akkor menekülni kell, Magyarországon, Bicskén befogadják őket. 1991 március 15. ünnepély alkalmával ezt nyilvánosan szóvá tettem, amit mindenki a maga módján értelmezett és kommentált. Iklandi négy személynek még elfogatásuk előtt sikerült Magyarországra menekülni. 1992 március havában a francia állami televízió (TF5) stábja látogatott hozzánk. A tolmács Tolnai István nagyváradi franciatanár volt, a küldöttség tagja volt Antal Zoltán is, a néhai Antal József miniszter fia, mivel a szállítást a magyar kormány biztosította. Több személyt szerettek volna megszólaltatni, de kevesen vállalták a nyilvánosságot, félve a feljelentésektől. És ma, vajon hogyan ünnepelünk? Van kokárdánk a mellünkön, nagy-, hős magyarok szerepében akarunk tetszelegni, de folytatjuk a hatalomnak való (ki)benyalást is…azaz jelentgetünk…jelentgetünk! Hát…ez van!! K. I.
A hadsereg tankjai vigyázzák a rendet Nagyernyében. 1990. március. 21.
Húsvéti köszöntő Igen tisztelt uram, egy nagy, jó hírt hoztam: Feltámadott Jézus! Ezt csak ma hallottam! Amidőn a két kegyes nő a sírbolthoz méne, Annak ajtajától a kő el volt véve. „Bánatos szíveket most öröm találjon!” Így szólalt meg az úrnak angyala: „Ne keresd az élőt a holtak sorában, Mert nem hagyja a mi jó Atyánk szentjét koporsóban”. Krisztusnak halála és feltámadása,
Lett a mi lelkünknek bűntől megváltása. Föltámadott Jézus! Jöjj e hajlékába! Részeltesd lakóit, minden földi jókban. A mennyei javakat is, földi életünkben, Szerezhessék meg önök is Boldog cselekedetükben. Istentől kívánok sok boldog ünnepet A jelent töltsék el és érjenek még többeket” K.I.
ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET –KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG 11
Húsvét reggelén... (folytatás az 1. oldalról) az Ige olvasásában és a gyülekezeti istentiszteleten való résztvételben. Aki az Ő beszédét olvassa, vagy a gyülekezetben hallgatja, az Jézussal személyes kapcsolatban van. Milyen sokszór hallották a tanítványok Jézust, a feltámadásról beszélni, nem is lett volna szükség földönkívüli lényekre, hogy bizonyítsák nekik ezt. Ma sincs ez másképpen, ahol Isten Igéje világosn szól, ott nincs szükség rendkívüli jelenségekre. Milyen boldog lehetett Mária! Ő egy kedves halottat keresett és élőt talált. Aki Jézust keresi, az mindig többet kap mint amit remél. Hány áldott alkalom van a mi életünkben is, amikor meggyőzödhetünk Isten kegyelméről, hogy nem mondott le rólunk. Most is keres, találkozni akar velünk, hogy lelki szemeinkkel felismerhessük Megváltónkat. A tanítványoknak nem jutott el a szívükig Jézus tanítása az Ő feltámadásáról, amit annyiszor mondott nekik. Mária Magdaléna pedig nem látott, amikor az angyalok és Jézus megjelentek neki. Milyen szomorú, hogy Isten gyermekei is lehetnek vakok és süketek Isten dolgainak a meghallására. Van-e mentségünk, hogy miután Isten Igéje világosan szól hozzánk, mi mégis lelki sötétségben botorkálunk, kételkedésben élünk? E mostani húsvét alkalom, hogy ellenkezőjét bizonyítsd! Isten téged is hív! Ámen. K.I. Hírek, tudósítások: - A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Liceum „ Novum Forum Siculorum” történelemkörének diákjai újabb könyvet adtak ki a közelmúltban „Maros Megyei magyar népszokások” címmel. A könyv 96 tanuló és az irányító tanár közös munkája, amely 36 Maros megyei település népszokásait mutatja be megymaghélyban. A könyv utolsó fejezetének címe: „Nagyernyei magyar népszokások” és egyik gyűjtője, szerzője Gál Adél, egyházközségünk ifjú nőtagja, a Bolyai Liceum IX.F osztályos tanulója. - Nagyernye, 2007-ben megjelent falutörténete- Dr Nagy Lajos, Nemes Gyula: Nagyernye- második kiadását érte meg. Megvásárólható a szerzőknél, ára 75 lej. - Egyházközségünknek 2009 március 30.-ától működő, weblapja van, Kádár Péter szentendrei nyomdász jóvoltából. Néhai Kádár János nagyernyei református tanító ükunokája a weblap létrehozásának és működtetésének valamennyi költségét magára vállalta, támogatás címen, kifejezve ezáltal köszönetét üknagyapja mai napig tartó megbecsüléséért. A weboldal címe: www.ernyeireformatus.net . - A „Történelmi Magazin” Sepsiszentgyörgyön megjelenő független kulturális folyóirat, megrendelhető lapunk szerkesztőinél. Az évente 10 példányban megjelenő folyóirat célja a helyes magyarságtudat erősítése. Ára 35lej/év. HUMOR: A vasárnapi istentisztelet végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettől: - Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát. A következő istentiszteletet azzal kezdi a pap, hogy kéri a híveket: - Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!- Hírtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd. -Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van. 12 Gomolyát: Szerkeszti:
A nagyernyei reformátusok gyülekezeti lapja. Komáromi István református lelkész és Nemes Gyula helytörténész, főgondnok. Szerkesztőség:
[email protected] Telefon: (004) 0265-335104 vagy (004) 0265-335241 A címlapon György Barna Zsolt Gomolyátról készült rajza látható.
G O M O L Y Á T
A NAGYERNYEI REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETI LAPJA 6. SZÁM, 2009
Olvassátok el: Márk 16,1-8, Lukács 24, 1-11, János 20, 1-10. Húsvét reggelén... A húsvéti feltámadás első tanúi az asszonyok voltak... Azok a szerető lelkek, akik szolgáltak Jézusnak életében, szolgálni akarnak halálában is, elindulnak, hogy illatos kenetekkel bekenjék Jézus testét. De a nagy gond, ami nyomasztotta lelküket, a nagy kő elhengerítése volt, amivel a hatóságok lezárták a sírt. Erre azonban nem került sor, mert valaki már elöttük cselekedett! Mi is a legtöbbször olyasmi miatt aggodunk, ami be sem következik. Ezért óv Jézus mindenféle aggodalmaskodástól... Isten feltámasztotta Jézust, egyből fölöslegessé vált a karhatalom buzgó igyekezete: katonai őrség, a kő lepecsételése, a gondos szervezés. Istennek senki sem állhat ellene, ha meg akarja tenni azt, amit előre megmondott. Van-e drágább ajándék a Jézussal való találkozásnál? Milyen boldogok voltak, akik saját szemükkel megláthatták a feltámadott Urat! Neked is lehetőséged testvérem, hogy boldog bizonyságtevő legyél, mert a Jézussal való találkozásnak ma is megvan a lehetősége: (folytatás a 12. oldalon) 1
IMÁDSÁG Irgalmas Atyánk! Lelkünk elött megelevenedik Megváltónk élete. Látjuk Őt a hozsannázó sokaságban, látjuk az eléje szórt virágokat és pálma ágakat, amint az örvendező sokaság ujjongva örül érkezésének. Dicsőség és magasztalás fénye veszi Őt körül, de Ő a Te alázatos gyermeked marad, aki nem akar egyebet, mint cselekedni a Te akaratodat. Aztán látjuk az emberi lelkesedés igazi képét, amint a hozsannázók „Feszítsd meg!”-et kiáltanak! Látjuk a kereszten szenvedő töviskoronás királyt, a diadalmaskodó bűn csúfolódó kiáltásaival: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani! Ő a kereszten is a Te alázatos gyermeked marad, ajkán a szent imádsággal: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Bocsásd meg nekünk Atyánk, ha a gonoszság sötétsége és a bűn sokasága megrontja lelkünket és több a „Feszítsd meg!” kiáltás életünkben. A feltámadott Jézusban mutasd meg a hozzád vezető életnek útját. Add, hogy a húsvéti ünnep áldása töltse be teljesen szívünket, lelkünket, hogy meg tudjunk halni a bűnnek s tudjunk élni Szent Fiadnak, hogy növekedjen a földön a Te országod, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
