A
T Ű Z L I L I O M S Í R V I R Á G
A
M I N T P E S T
G Y Ó G Y N Ö V É N Y M E G Y E I
ÉS
M O N O R O N
VITÁLISNÉ Z I L A H Y LÍDIA
. A . tűzliliom (Hemerocallis lilioasphodelus L . emend HYLANDER) Kárpát-medencébe történő behozatalára különböző utalások találhatók. Mivel a tüzes színű és a sárga színű Hemerocallis fajok a magyar nyelvben és szakirodalomban különböző neveken szerepelnek, ezért szükségesnek tartjuk a hazai Hemerocallis fajok tudománytörténeti szempontból való vizsgálatát. Csak ezek után remélhetünk elfogadható magyarázatot arra, hogy hogyan és mikor került az Egri Káptalan monori református jobbágyainak és zselléreinek gyógyítására, illetve a sírhantjára a tűzliliom. A középkor végén élő füvészek alapvető forrásművének Plinius C. História naturalis-a tekinthe tő. Plinius C. munkájában a 21. könyv 90. fejezetében ezt írja: ,,A Hemerocallis-nak halványzöld és puha a levele, jóillatú és hagymás a gyökere, utóbbi mézzel az altestre rakva elhajtja a vizet és a haszontalan vért. Leveleit a folyós szemre és a szülés után fájdalmat okozó emlőkre rakják. " A 33. fejezetben azok között a növények között sorolja fel, amelyeknek ,,csak a levelét használják a koszorúkba". Dodonaeo R. a belgiumi Antwerpen tartománybeli Mecheln város kálvinista orvosa volt. Dodonaeo R. (1568) növénytani munkájában a 128—132. oldalon foglalkozik a Hemerocallis-szal. A 129. oldalon pedig első szerzőként közöl ábrát a Hemerocallis-ró\ (1. ábra). Leírásában a Heme rocallis leveleit a koszorú növények közé sorolja. Leírása és ábrája a Hemerocallis lilioasphode lus L. emend HYLANDER (tűzliliom) növény fajjal azonosítható, illetve megegyező. Rapaics R. (1932) könyve 238. oldalán a következőket írja a tűzliliomról: „Virágunk nemzetség neve a Hemerocallis, görög hagyaték, s betű szerint napszépét jelent." ... „Virágai 7—11 cm ho sszúak, illattalanok, külső felükben sajátságos sárgák, belül barnás-narancsvörösek. Csak egy napra nyílnak, a nap csókolja őket életre, s napnyugtával örökre elhervadnak. Ez a tulajdonságuk vezette Dodonaeus-r arra, hogy a növényt a régiek Hemerocallis-áva/ azonosítsa, mert — mint említettük — e szó jelentése napszépe.
HOGYAN KERÜLHETETT A T Ű Z L I L I O M MONORRA?
A korai református prédikátorok szoros kapcsolatot tartottak a német, németalföldi, svájci és hazai (debreceni, sárospataki, erdélyi) prédikátor- és tudóstársaikkal. A tűzliliom Kárpát medencébe való behozatalára így ebben az időben bőven kínálkozott lehetőség. Monoron a református iskolai oktatás 1567-ben kezdődött. Az első tanítók között találjuk Szik szói István, Váli Mihály és Sziráki Mihály nevét is. Számos monori egyházi adat utal debreceni, sárospataki és erdélyi kapcsolatokra. Földvári I. (1750) munkájából ismeretes, hogy Monoron az 1683. évi szétszórattatás előtt Inczédi János volt a tanító. A 13 év után hazatelepülő lakosság Inczédi Jánost visszahívta prédikátor nak. A monori gyülekezetben szolgált 1705-ig, a császári zsoldosok elől való menekülésig. 1702-ben a monori templomot ő javíttatta. Az Inczédi család erdélyi református nemesi család. Vecsei M. István 1713—1719-ig volt Monoron református prédikátor. Az erdélyi származású Vecsei családból hívták meg prédikátornak Vecsei Istvánt is, aki 1747—1757-ig Hollandiában tanult. Földvári István 1759-től volt a monori református prédikátor. Fia, Földvári József (Ï166—1830) Debrecenben végezte teológiai tanulmányait. 1796-ban debreceni lelkész, 1813-tól ugyanott esperessé választották. Földvári István kortársai voltak BenkőMihály és fia, Benkő József (11AG—1814)
1. ábra Dodonaeus, R. (1568) Hemerocallis ábrázolása
közép-ajtai prédikátorok. A közép-ajtai lakosok közül Nagy István leszármazottai az 1700-as évek első felében Monorra települtek. Egyházi iratokból és a Pest megyei Levéltár anyagából bőven találunk adatokat a Monoron és Cegléden élt közép-ajtai Nagy család tagjairól. E példák fényesen bizonyítják a református területek közötti élő kapcsolatokat. Valószínűleg ilyen kapcsolatok révén került a tűzliliom Monorra (Vitálisné Zilahy L.—Vitális K. 1985).
A TŰZLILIOM M I N T GYÓGYNÖVÉNY
Szikszai Fabricius Balázs sárospataki református kollégiumi tanártól származik a lábmosója (Hemerocales) elnevezés. Szikszai F. B. 1576-ban halt meg, így névadásának utolsó időpontjául az 1576. évet tekinthetjük. Szójegyzékét jóval később, 1590-ben adta ki Debrecenben Pesthy Gá bor tanártársa.
A lábmosófű elnevezés valószínűleg Plinius C. 21. könyve 90. fejezetében foglaltak alapján jött létre. Ezt a feltevésünket a következőkben kívánjuk megerősíteni. A héber biblia az altestre vonatkozó részeket a láb szóval fejezi k i : Bírák könyve I I I . 24.: . . . 'ak mésik hü' 'ét-raglav bah dar ha-m"qéra. A Kittel R. : Biblia Hebraica (Stuttgart, 1949J szerint, ,Surely he covereth his feet in his Summer chamber. " The Holy B i b l e . . . translated... by his Majesty's special command. A.D.1611. Továbbá Sámuel I. könyve 24. rész 4. vers: . . . va-jäbö' sä'ül Phäsek 'et r a g l ä v . . . ,,King Version" 1. Samuel 24. 3. . . . and Saul went in to cover his feet... Károli Gáspár fordításában (Szent B i b l i a . . . Budapest, 1883) a Sámuel I. könyve 24. rész 4. vers így szól: , , . . . béméne Saul, hogy az ő lábait befedezné... " A fentiekben hivatkozott bibliai idézetek értelmezése szerint a héber szövegben a »láb« szóval fejezték ki az egész »altest« testrészt, s a fordítások is ezt a szót használják. Ezt a szemérmes meg oldást követte Szikszai F. B. is névadásánál. így a ,,lábmosófű" elnevezés az ,,altestmosófű"vei azonosítható. Ezért Rapaics R. (1932) lábmosófűre vonatkozó bírálatával nem értünk egyet, hi szen a korabeli füvészek az alkalmazhatóság, vagy a használhatóság szempontjából tárgyalják a növényeket. A zöld liliom elnevezés 1579-ből Bejthe István református prédikátortól és füvésztől származik. Clusius C. belgiumi kálvinista füvész az 1579—80-as években barátja, Batthyány Boldizsár né metújvári birtoka melletti réten megtalálta a Lilioasphodelus luteoflora növényt. Clusius C. sze rint ezt a növényt a magyarok zöld liliomnak nevezik. Magyarországi gyűjtése után Bejthe István nal összeállította a Nomenclator pannonicus-í, s ebbe a zöld liliom nevet is beiktatták. Az érdekesség kedvéért még a következő irodalmi adatot is idézzük. Müller F. (1937) ,,Das grosse illustrierte Kräuterbuch" című könyve 735. oldalán — magyar fordításban — a következőket írja: ,,... Fajok: Sárga Napliliom (Hemerocallis flava)... amely a magyar és az erdélyi, a szibériai és a svájci mezőkön vadon nő és nálunk (Németországban) a kertekben nevelik... " „Felhasználás: A levelek a tatároknál a (len)vászon egyik fajtáját adják. A virágokat kellemes illatuk miatt a szíverősítő szerek közé sorolják." Tudjuk jól, hogy a sárga, illatos virágú Hemerocallis faj nem azonos a tűzliliommal. Kizárólag azöld liliom névadásra és a Hemerocallis fajok leveleinek, virágainak hasznosítására, a növényföldrajzi elterjedésére kívántunk rávilágítani. a
A TŰZLILIOM M I N T SÍRVIRÁG
Benkő József'(1740—1814) közép-ajtai református prédikátor, füvész és nyelvész volt. Prédikáci óiba is beleszőtte a botanikát. 1777-ben írta és mondta el a „Nagyajtai halotti beszéd"-et, mely nyomtatásban 1781-ben jelent meg. E halotti beszédhez Ézsaiás próféta könyve 40. rész 6—8. ver sét vette alapul: . . . Minden test olyan mint a fű, és annak szépsége mint a mezei virág: Megszá rad a fű, leesik a virág, mikor az Úrnak szele fuvall arra. Bizony olyan a nép mint a fű! ' ' E gondo laton keresztül szőtte halotti beszédébe a Linne-féle „systema sexuale"A (ÉderZ. 1978). (Benkő J. 1781) „Téli bokréta " c í m ű munkájában minden koszorúba kötött virág bibliai példával megvilá gított erkölcsi tulajdonságokat szimbolizál. Benkő J. (1783) hazánk területéről már ismert két Hemerocallis fajt már Linne binominális nomenclaturája szerint írta le füvészkönyvében. Egyidejűleg magyar névvel látta el a Hemerocallis fajokat. így a H. flava (hazánk területén őshonos) fajt sárga tubarózsa, a H. fúlva (tűzliliom) fajt tüzes tubarózsa névvel illette. A Síliom (Hemerocallis) nemzetségnév Diószegi Sámuel debreceni református prédikátortól és
Fazekas Mihály költőtől származik 1807-ből. Magyar Füvész Könyvük 235. oldalán található: „246. SÍLIOM. (HEMEROCALLIS) sárga S! (H. flava)... Vir. sárga szagos, (sárga Tubarózsa, sárga Liliom, lábmosó fű.) lángszín S! (H. fúlva) a sárgától abban különbőz, hogy belsősziromhasábi tompahegyük; erei elágazók. Virága lángszín, szagátlan. " Rapaics R. (1932) véleménye szerint a Síliom név a sárga liliom összevonásából, szómetszéséből származik. Diószegi S. és Fazekas M. — mint látjuk — nemcsak a sárga virágú liliomot illeti Síliom nemzet ségnévvel, hanem a lángszínű fajt is, ezért Rapaics R. magyarázatával nem értünk egyet. Vélemé nyünk szerint a Síliom név a sír liliomból származik. Diószegi S. és Fazekas M. könyvük bevezetőjében a következőket írják: „A gyönyörűségre és pompára nevelt kerti plántákra nézve még most ez a ' könyv soványon jelenik meg. Jó lenne végire járni mitsoda plánták azok, mellyek Hazánkban az Uraságok kertjeiben találtatnak, és azokkal a ' Nemzeti Füvész-Könyvet gazdagítani. Mi ezt nem tehettük, mert a 'mely Laistromot vártunk, ke zünkhöz nem érkezett; mi pedig a ' munkával tovább nem késhettünk. E bevezetőből kiderül tehát, hogy a leírt növények többsége erdőn — mezőn, kertekben, temp lomok udvarán — és így feltehetően a temetőkben is — nő, virágzik. A sírokra ültetett Hemerocal lis nemzetségbe tartozó liliom pedig könnyen kaphatta a sírliliom és ebből a Síliom nevet. Mono ron azonban sem a tüzes tubarózsa, sem a síliom nevet nem használták. Ebből arra következtethetünk, hogy a növény már e két névadás, tehát 1783 előtt Monorra került. Az 1401-ből származó Zsigmond-kori oklevélből tudjuk, hogy Monoron Boldog György neveze tű templom állt. Az Egri Káptalanhoz tartozó monori szabadköltözésű jobbágyok és zsellérek előbb lutheránus, majd kálvinista hitre térve, tovább használták a régi templomot. A templom kö rül volt a temető, így az is a megreformált egyház használatába került. Feltételezhető, hogy a tűzliliom gyógyászati alkalmazásán kívül, különleges tulajdonságára f i gyeltek fel: „Csak egy napra nyílnak, a nap csókolja őket életre, s napnyugtával örökre elhervad nak. ' ' Ennek alapján a gyorsan elmúló földi élet jelképét láthatták a virágban. Feltevésünket alátá masztja a református temetési szertartásokon énekelt XC. zsoltár 3. verse is (Szenczi Molnár A.): „Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik, azontúl Mihelyt az ember felserken álmából; Es mint a zöld füvecske a mezőben, A mely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik s este megszárad.
}
A monori öregek elbeszélése szerint a temetési ének alatt ültették el a Hemerocallis gyökerét, a fejfa mellé a sírhantra. így válhatott sírvirággá a tűzliliom. A virág szimbolikus jelentése lassan feledésbe merült, de a sírvirág ültetésének hagyománya hosszú időn át megmaradt. A Hemerocallisnak a monori református temetőben sírhantokra való ültetése vajon régi pogány szokáshoz, a másvilágban való hitükhöz, vagy a keresztény egyház Jézus feltámadásáról szóló ta nításához kötődik-e? Ezt nehéz eldönteni, mivel erre megközelítő magyarázatot csak a néprajzi, nyelvészeti és a régészeti anyagok adhatnak.
2. ábra A monori református temető elhagyott részén levő fejfás hantokat elborító tűzliliom-levelek
3. ábra A rági hantokon virágzó tűzliliomok
4. ábra Virágzó tűzliliomok közelről
A legrégibb,
Az
177ä-ban
1830-ban
megnyitott
Tűzliliomos
Korábban
A sírok
temetöresz
temetöresz
temetöresz
tűzliliomos,
tájolási
A=lö21-ben
Az
megnyitott
1920-tól
jelenleg
iránya
épült
az
szin
;
megnyitott
modern
I. és a II.
B= 1917-ben
temetöresz
területen
épült
szín
temetöresz
5. ábra A monori református temető vázlatos helyszínrajza 1. A legrégebbi, 1778-ban megnyitott temetöresz 2. Az 1830-ban megnyitott temetőrész, 3. Tűzliliomos temetőrész, 4. Korábban tűzliliomos, jelenleg modern temetőrész, 5. A sírok tájolási iránya az I . és a I I . területen, 6. A = 1821-ben épült szín, B = 1917-ben épült szín, 7. Az 1920-tól megnyitott temetőrész.
A TŰZLILIOM SZEREPE A MONORI HAGYOMÁNYOKBAN ÉS SZOKÁSOKBAN
Oreganyáink elbeszéléséből hallottuk, hogy régen a szülés során és a monya ( = vagina) min denféle nyavalyájának gyógyítására monyamosófüvet használtak. Elbeszéléseik alapján az orvosi füvészkönyvekben kerestük a monyamosófüvet, de nem találtuk. A lábmosófű az altestmosófűvel azonosítható értelmezsésével már közelebb kerültünk a kérdéshez. A hazai orvosi füvészkönyvekben, sőt a külföldiekben is szó esik a tűzliliom nőgyógyászati hasznáról, sőt még aranygyökér né ven is említették. Erre Stirling J. (1982) összefoglaló munkájában számos adat utal. Diószegi S. (1813) orvosi füvészkönyve 215. oldalán ezt olvashatjuk a tűzliliom használatáról: „Összetört, vagy zsarátnok alatt megsütött hagymás gyökere a ' daganatokat lágyítja. Szirmai nak lombikba vett vize az ortzát szépíti, és a fejérfolyást szenvedőknek, az ágyékjokat vele keneget ni hasznos. Ha szirmait tiszta faolajban tartják ez az olaj igen jól tévő orvosság a nehéz szülésbenn, és a méhnek sok más nyavajájábann. Az égettborba beáztatott szirmok pedig, igen jó sebgyógyító erővel bírnak. Ha sárga porhonjait borba teszik, és úgy isznak róla: azt tartják, hogy ez a Havitisztulást segíti, és a Sárgaságot gyógyítja. ' ' Amint láthatjuk a protestáns szerzők füvészkönyveiben, 1568—1813-ig a Hemerocallis levelét koszorú növényként, gyökerét altesti gyógyítószerként tüntetik fel. Monor települést az 1398-ból származó Zsigmond-kori oklevél említi először. A mai napig töb ben a közbeszédben településünk nevét Monar-ként használják. Oklevelek szerint 1401—1493-ig Monor a Maróthy család birtoka volt. Ezt követően az Egri Káptalani birtokon a földesúri elnyo más nagy volt, melyre az úrbéri perek anyaga, valamint Földvári I. (1750) Protocolluma szolgáltat adatokat. Monor belterületi részének vizenyős volta (Vitálisné Zilahy L . 1983), valamint a homokos talaj kedvező volt a Hemerocallis ültetésére és szaporodására. A református egyház puritanizmusa, a temetők egyszerűsége következtében a halotti kultusz (virághordás, különböző virágok ültetése, sírok díszítése) Monor régi lakossága körében lassan terjedt el. így maradt fenn napjainkig a református temetőrészekben a kertkultúrát nem igénylő, dúsan szaporodó, burjánzó tűzliliom, azaz a sírvirág (2—4. ábra), mai szakirodalmi nevén Heme rocallis lilioasphodelus L . emend HYLANDER faj, amelyet ma már többen vadliliomnak em lítenek. A monori református temető vázlatos helyszínrajzát az 5. ábra szemlélteti. Ezen megjelöltük az egyes parcellákban történt temetkezések időrendjét, valamint a tűzliliomok elterjedését. A te mető egyes területrészeinek kultikus célokra történő felhasználásának idejére a korabeli építési stílusra utaló motívumokat tartalmazó sírkövek és azok feliratai nyújtottak támpontot. Az érdeklő dők most még a régi temetőrészekben megtekinthetik a tűzliliomos hantokat. Monoron virágról elnevezett utcanév kevés volt, csupán Liliom, Szegfű, Virág és Rózsa utca névvel találkoztunk. Monor 1813 évi rendezése és utcanyitásai után a Liliom utca nevet az Otemető és az 1778-ban megnyitott mai református temető közötti hosszú utcának adták, mely a mai napig is Liliom utca nevet visel. LÍDIA ZILAHY, D. SC. NAT. geologist H—1118 Budapest, Otthon u. 6.
ZUSAMMENFASSUNG Der Verfasser verfolgt den Weg der Feuerlilie als Heilpflanze von der Einführung in das Karpaten-Becken an. Seine Forschungen vollzog er in Monor (Pester Komitat). Die Verwendung als Heilpflanze in den Bräu chen und Traditionen, ihre ethnomedizinische Benützung kommt genauso zu Wort, wie der Brauch ihrer Ver pflanzung auf die Gräber der Friedhöfe. Die Studie enthält Fotos und Abbildungen zur Illustration.
IRODALOM Benkő J.: Téli bokréta. Nagy-Szeben, 1881. Benkő J. : Fűszeres bővebb nevezetek. Pozsony, Molnár Magyar Könyvháza, 1783. Clusius, C—Bejthe L : Stripium nomenclatur pannonicus. Antwerpiae, 1583. Diószegi S. : Orvosi Füvész Könyv mint A ' Magyar Füvész Könyv Praktika Része. A' Füvészek és Nemfüvészek számokra készült, és közhasznavehetővé tétetett. Debrecen, 1813. Diószegi S.—Fazekas M . : Magyar füvész könyv. Melly a ' két magyar hazában található növényeknek megesmerésére vezet, a 'Linné alkotmánya szerént. I , rész. Debrecen, 1807. Dodonaeo, R.: Coronarium odoratarumque, nonnularumherbarum história. Antwerpiae, 1568. Eder Z. : Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. Bp. Akad. Kiad. 1978. Földvári I . : Protocollum Ecclesiae Reformatae Monoriensis. Monor, 1750. (Kézirat). Müller, F.: Das grosse illustrierte Kräuterbuch. Praktischer Handbuch der Pflanzenkunde unter besonderer Berücksichtigung der Verwendung von Pflanzen als Heilmittel. Neubearb. v. C. Koch. 10., umgerab. u. verb. Aufl. U l m , 1937. Rapaics R.: A magyarság virágai. Bp. Kir. magy. Természettud. Társulat. 1932. Stirling J.: Nomina herbarum arborumque mediae et infimae latinitatis. Bp. 1982. (Kézirat). Szenczi Molnár A . : Dávid királynak és prófétának zsoltárai. Debrecen, 1877. Szikszai F. B. : Latin-magyar szójegyzéke. A K é s m á r k i . . . egyetlen példányból közzétette, bev. és magy. ellát ta Melich János. Bp. Akad. Kiad. 1906. Vitálisné Zilahy L . : Monor vizszerzési lehetőségei. Hidrológiai Tájékoztató. 1983. árr. 24—26. Vitálisné Zilahy L.—Vitális K.: A Mindszentek napi koszorúk és a sírvirág monori hagyományai. Készült a Pest megyei néprajzi és történeti gyűjtőpályázatra. Bp. 1985. (Kézirat.)
