Eltelt egy fél év, a fél év alatt: Megkereszteltük: Balázs Kercsó Levente , Ferenczi Attila Levente, Gergely Viktória Rozália kisdedeket. „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” Mt. 28, 20/b Eltemettük: Bocsárdi Béninét született: Fülöp Erzsébet 69 éves Kovács Dénesnét, született: Nagy Zsuzsanna 53 éves „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik…” Jn. 10,9/a Üzenet Kék madárszárnyakon küldöm lelkemet, fájdalomból csiszolt igazgyöngyszemet, díszítse homlokod! Ragyogjon régi fényed, legyen víg holnapod! Reményem ereje óvjon zivatarban, őrizd léptem nyomát az őszi avarban… Ha lenne még, ki így csodálja fenséges, szép világodat, fogadd őt helyettem, legyen hűbb fiad! 2004 június 29. Koósán Ildikó HUMOR:
TITKOS FEGYVEREK
Mikrogyilkosságok: gyűlölet, harag, irigység, bosszúvágy, mérgezett szavak, titkos fegyverek, mind a szívből tüzel, s halálos sebet üt sok-sok más szíven. URAM ISTEN, kérlek: irgalmazz nekünk, tehessük le végre minden fegyverünk! Füle Lajos
-Maga nem féli Istent, hogy nem jár a templomba? -Dehogynem! Úgy félek tőle, hogy a háza felé sem merek menni... - A következő alkalommal lábújjhegyen kell lejönnie a szószékrőloktatja a pap a segédlelkészt. - Miért? - Nehogy felébressze a híveket.
Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de céladományokat fenntartásához elfogadunk!! Gomolyát:
G OM O LY ÁT
A nagyernyei reformátusok időszakosan megjelenő gyülekezeti lapja. Szerkeszti: Komáromi István református lelkész és Nemes Gyula helytörténész, főgondnok. Szerkesztőség:
[email protected] Honlapunk: www.ernyeireformatus.net Telefon: (004) 0265-335104 vagy (004) 0265-335241 12
A NAGYERNYEI REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETI LAPJA 7. SZÁM, 2009 „Így szól az Úr:…kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!” Jeremiás 6,16 Isten sohasem hagyta magára az övéit. Különös figyelemmel kísérte népe életét, hogy segítségére legyen, ha veszedelem fenyegette. Isten mindig előbb látta a veszedelmet, ezért mindig idejében szólt. Látta azt is, amit az övéi szerettek volna elrejteni, látta az elhidegült életformát is, a langyossá vált istentiszteletet. Látta, hogy népe a belső megújulás helyett, a szertartásokkal akartra helyettesíteni az engedelmességet. Isten beszédére már nem figyelt, letért az ősi ösvényekről. A papok és a próféták békességet hirdettek, bár Isten nem adott nekik ilyen üzenetet, csalóknak minősültek. A népet pusztulás fenyegette, mert az út amit választott nem az isteni igazság mércéjét követte. Nem hallották az Isten szavát, nem gyönyörködtek az ő Igéjében. Mennyire igaz ez a mai keresztyének nagy tömegeire. Az útjelző felirata: mohóság, pénzimádat, gonoszság, istentelenség. Pedig csak azt szeretik hallani: béke, béke, béke!!! A papok prédikáljanak szájunk íze szerint! Az „ ősi ösvény” nem maradiságot jelent, az istenhit nem elavult dolog, az egyház nem valami régi maradvány csupán. A múlthoz görcsösen ragaszkodó nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9,62) Az ősi ösvény tudakozása: az Istenhez való odafordulás, Isten megismerése, akaratának keresése és cselekvése. Melyik a jó út? Merre akarok menni? Hová akarok eljutni? Mit keresek? Sok-sok kérdés fogalmazódik meg bennünk, mert sok az eszmei zűrzavar körülöttünk. Tele vagyunk csüggedéssel, idegbajjal. Még sokan hisznek abban, amit beleneveltek évtizedek során, ezért körülvesz bennünket egy Isten nélküli légkör. Nehéz kilógni a sorból, aki kimarad, lemarad, „ragadj meg minden alkalmat” hangzik a jó tanács! „A lehetőségek világában élünk!” mondogatják sokan. Csak a lelki (folytatás a 8. oldalon) 1 nyugalmat veszítették el…Az úton nehéz közlekedni, a
IMÁDSÁG Gondviselő jó Atyánk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Add, hogy ne csak panaszainkkal és kéréseinkkel járulhassunk szent trónusod elé, hanem legyen a mi imádságunk a hitnek és az irántad való bizalomnak a kifejezője. Segíts meglátni a Te akaratodat is, hogy a ránk árasztott ajándékaiddal tudjunk mértékletesen élni és gazdálkodni. Csendesítsd el bennünk a nagyravágyó lelkünket és némítsd el a büszkeséget sugalmazó gondolatokat. Köszönjük, hogy megáldod munkánkat s nem tekintesz bennünket reménytelen szántóföldnek. Add, hogy mi is higgyünk s lássuk azokat az aranyló határokat, ahol az ige magvetése és a Szentlélek munkája nyomán reánk is, reád is bő lelki aratás vár. Tied a dicsőség a kenyérért, a ruháért, az egészségért. Áldj meg bennünket és tartsd meg népünket, adj nekünk békességet szülőföldünkön! Ámen
A hatalom árnyékában … 14 éves voltam, amikor a karhatalom elvitt. A tavasz mit sem sejtett tervükről. A gyönyörűség, a szerelem, a szabadság, a friss szellő, a zöldellő erdő, a rügyek pattanása járt az eszében. Aprólékos gonddal tervezte el ruhája színeit, a fokozatosságot, a harmóniát a kékek, rózsaszínek, pirosak, sárgák és fehérek között. Az illat megválasztásánál bajban volt, néhányan észrevették, hogy kicsit több parfümöt helyezett fel magára, mint illendő. Ebbe a felfokozott periódusban nem lehet tőle számon kérni, hogy látóköréből kiesett, ahogy az irodalomóráról az igazgatónő kiszólított és a háttérben két egyenruhás állt. Az őrsöt az iskola szomszédságba építették, de már nem emlékszem arra, hogy mi járt a fejemben, miközben megtettük azt a néhány métert a két épület között. Viszont az iroda félhomályára, az asztalra szerelt „vallatólámpa” összpontosított fényére, és a hiábavalóságot súroló kérdésekre igen. Számomra ekkor nyújtott kezet és mutatkozott be a hatalom. Indokolatlanul kiemelhetünk közösségeidből, ártatlanul elhurcolhatunk, társaid előtt megszégyeníthetünk, észrevétlenül elültethetjük a gyanút, bizalmatlanságot kelthetünk a környezetedben. Természetesen minden ok nélkül rád ijeszthetünk, családodat sokkolhatjuk. 14 évesen még mit sem tudtam a hatalom természetéről. Az viszont már akkor tudatosult bennem, hogy a hatalom jogosítványa különleges kifejezést kölcsönöz az arcnak. A hatalomtól megittasodott személy orcáján a szégyen pírja nem jelenik meg. Hogy is szégyenkezne hitelesen az, akinek a hazugság, a látszat, az álszentség, a torzítás, a kimagyarázás napi gyakorlatává válik. Az 1945. február 4-én kezdődő, Jaltai konferencia híres képe jut eszembe, ahol Sir Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt és Joszif Sztálin ülnek szorosan egymás mellett. A világ új hatalmi pólusai kínosan közel kerültek egymáshoz, megilletődöttséget, zavart, kínos feszengést mégsem látunk rajtuk. Churchill kezében szivar, ami szinte védjegyévé vált megjelenésének, Roosevelt balkezében, hanyag eleganciával égő cigarettát tart, miközben Sztálin imára kulcsolja a kezét. Arckifejezésük derűt tükröz: lassan azért lássunk hozzá a világ felosztásához. Kelet Európa mit sem sejtett Sztálin tervéről. A jaltai hatalomösszpontosulás történelmi pillanata megihlette Komar & Melamid alkotópárost, akik több feldolgozást készítettek az előzőekben vázolt fénykép főmotívumait felhasználva. Az Oroszországból Amerikába emigrált festők a három nagyhatalmi vezetőt olyan háttérrel látták el, ami megérdemli a figyelmet. A Háború és béke között c. festmény három síkra bomlik. A kép alján ülnek Churchill, Roosevelt és Sztálin, viszont a hátuk mögött nem a megszokott hatalmi apparátust látjuk, hanem két márványszobrot, amelyek a kép második síkját képezik. A két szobor George Washingtont és Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, mint akik a történelmi és ideológiai hátteret biztosítják tetteikhez. A legnagyobb megdöbbenést mégis az alkotás harmadik síkja jelenti számunkra, amint megpillantjuk Jézust a középpontban, a szobrok és a történelmi alakok felé magasodva. Bizarr hatást kelt a vörös színű ruhába ábrázolt Mester, akinek mindkét keze áldásra van emelve. A hatalom manipulációja a legszentebb dolgokra is kiterjed, ahogy saját képére, igényei szerint próbálja formálni Őt, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak változása. Jézus áldását, nem a világ hatalmasságainak tetteire adja, hanem azok ellenére sem szűnik meg közvetíteni. A triumvirátus nem is sejtette, hogy ki az, aki felettük áll. Jézus és Pilátus beszélgetésében ez így hangzik el: „Semmi hatalmad nem volna énrajtam, ha nem adatott volna meg neked felülről.”(Jn 19:11) Az én tavaszom érzékenyebben figyeli mocorgását, mióta be lettünk 2 a hatalom (folytatás a 11. oldalon) egymásnak mutatva. S bizony szükséges is az elővigyázatosság, mert különböző álarcok mögé bújva ejti rabul a gyanútlan áldozatait. Maurice Merleau – Ponty így
A hatalom árnyékában... (folytatás a 2. oldalról) Az én tavaszom érzékenyebben figyeli a hatalom mocorgását, mióta be lettünk egymásnak mutatva. S bizony szükséges is az elővigyázatosság, mert különböző álarcok mögé bújva ejti rabul a gyanútlan áldozatait. Maurice Merleau – Ponty így fogalmaz: „A hatalom nem is tiszta tény, nem abszolút jog: nem kényszerít, nem meggyőz, hanem megkörnyékez.” „A hatalom az egyéni élet utolsó kísértése” – mondja Hamvas Béla. Jézusnak a Sátán harmadik, egyben utolsó kísértésként ajánlja fel a világ feletti uralmat. Hová vezetne a Kísértő által felkínált lehetőség? A hatalom gyakorlásához vagy a szolgai engedelmességhez? Aki a hatalommal él azonnal elveszíti azt. A hatalom kísértését J.R.R Tolkien csodálatos mese-eposzában, A gyűrűk urában részletesen kielemzi. A történetben a hatalom gyűrű formájában jelenik meg, és aki a közelébe kerül, annak ki kell állnia a próbát. Az egyik ilyen próba során megláthatjuk, mi történik azzal, aki a hatalom markába kerül. Torzulást szenved a személyisége, mert az férkőzik a helyére, akit szolgál, aki viszont kiállja a próbát kisebb lesz ugyan, de önmaga marad. A keresztyén ember számára a kísértések idején a hátteret nem zsarnokság, nem oligarchia, nem arisztokrácia, nem demokrácia, nem karrierizmus, nem presztízs és hiúság jelenti, hanem az a Jézus Krisztus, aki a mai tanítványainak is így pozícionálja magát az univerzumban: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”(Mt 28:18) „Nemes az, ami nem a hatalom akarása. Emberség az, ami nem a hatalom akarása. Üdvözítő az, ami nem a hatalom akarása. Szeretet az, ami nem a hatalom akarása, s mégis az egyedüli örök hatalom.” (Vásárhelyi Szabó László) Szalay László Pál lelkipásztor, Telkibánya
Az Erdélyi Múzeum - Egyesület Marosvásárhelyi Fiókszervezete tudományos ülésszakot tartott április 28 – án, a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség tanácstermében. A tudományos ülésszak címe: Marosvásárhelyi Személyiségek. Érdekes és értékes előadások hangzottak el, lelkes fiatal történész kutatók bizonyították rátermettségüket a nem látványos, de nagyon értékes munkára. Olyan emberekről értekeztek, akik bár nem forgatták a történelem kerekét, de lelkiismeretes munkájukkal, humanitárius magatartásukkal hozzájárultak népünk szellemi gazdagodásához. Előadást hallhattunk Gecse Dánielről mint humanitárius orvosról ( Ábrám Zoltán), a ma 99 református lelket számláló Szeben megyei Bürkösön született Lőrinczi Ferenc tanár és tanfelügyelőről (Bartos Zoltán), a Nagyernyén született Nagy Olga néprajzosról (Vida Erika), Antal János református püspökről (Kimpian Annamária), Józsa András és Spielmann Mihály előadásait Dr. Bernády Györgyről, Pál-Antal Sándortól Topler Simonról a mártírról, Tamási Zsoltól: Jaross Béla és a békepapság. Az előadók között volt ifj. Nemes Gyula főgondnokunk is: „Szenner József, a politikus” című előadásával, (amint látható a fenti képen, előadás közben, Dr. Pál-Antal Sándor társaságában). Gratulálunk Főgondnok úr! További sikeres munkát kívánunk! 11
Komáromi István lp.
Kegyetlen alkony
Lemenőben már a nap, oly csodás az alkony, szomorúan ücsörgök az udvaron egy padon. Nézem az útat, amott egy asszony sietgél, karjában kisgyermek, kitől nem telt el egy év. A gazdához jön, hogy szánja meg, remegő ajkát megnyitja s kéreget: -Van-e friss tej? Mondja meg nekem, estére tejet kér csöpp kis gyermekem. De a gazda meg nem szánja, hiába az asszony kérlelő imája. Fotó: Török László Odaveti a szót, mivel megöli a reményt, -Nincs! és tiltakozva elfordítja fejét. A szegény asszony sóhajt, a karjában a kicsi mit sem sejtve hallgat s az anyját nézi, kinek fejében száz meg száz gondolat, tej kell a gyermeknek, de pirulva elhallgat. A kisgyermek szeme csodálkozva tárul e kegyetlen világra, hogy mekkora gond hárul az édesanyjára, kit nem szán meg senki. S bár mindezt még nem tudja felfogni, kicsi szemeivel néz s szinte kérdezi: -Oly rég nem ettem, mikor kapok enni? Bemegy a gazda, az asszony is elmegy , még rejtély, hogy kap e tejet ma a gyermek. Vajon a gazda mit csinál most ott bent? Talán épp friss tejet szürcsőlget? Lement a nap és fáj már az alkony... mennyi kegyetlenség van e nagy világon! Kedei Zoltán: Kendős asszonyok
Nagy Ágota- Gabriella
Tisztelt Komáromi István! Lapomon láttam utalást az önök újságára, ahol dr. Molnárné, Mezey Katalin versem soraival vallja meg szeretetét szülőföldje iránt. Bizonyára Nagy dr.-tól kapta meg a verseket. Őrülök, ha bárkiben azt a szeretetet ébreszti ami bennem él, akkor nem írtam le hiába. Gratulálok az újsághoz és ahhoz a lelkesedéshez, amivel önök szűkebb pátriájukért dolgoznak. Adjon az Isten hozzá további erőt, egészséget.
Üdvözlettel. Koósán Ildikó.
Wim van de Weerd a lelkész áldását kapja a szolgálatra.
Diakónusok…. A Veenendaal – i Bethelkerk gyülekezetben diakónusokat választottak. Számunkra ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Mégis annyiban figyelemreméltó esemény, mert van közöttük egy ismerős barátunk: Wim van de Weerd. Az a Wim, aki pár évvel ezelőtt, vakációs szabadságolása alatt, nagyon sokat dolgozott gyülekezetünkben a többi holland barátainkkal. Összeszerelték az óvoda udvarán az általuk küldött csúszdákat, javítottak, festettek, szereltek, barkácsoltak, majd közösen főztek, két estén át, a gyülekezet öregeinek. Most is készülnek hozzánk, sok programmal: gyülekezetnek, gyermekeknek, nőszövetségnek, stb. Felesége Celia készítette az úrasztalán látható Krisztus keresztjén imádkozó kéz szobrot és asszonytestvéreinknek tanították a gyögyfüzést. Ez szolgálat diakónia! Hollandiában ez a munka szervezettebb formában van jelen a gyülekezet életében. A szociális problémák felmérése, segítségszervezés, felügyelet, gyülekezetlátogatás - a diakónus feladata. Ahol komolyan veszik az evangélium tanítását ott sok munka van… A fényképen a térdelő Wim a lelkész áldását kapja a szolgálatra. Gratulálunk Wim van de Weerd! Isten áldását kérjük életedre, szolgálatodra!!
Komáromi István lp.
Idős Tőkés János
Idős Tőkés János bácsit, vasárnapról-vasárnapra, ott láthatjuk a templomban a megszokott helyén. Annak az egyházias, templomos generációnak a tagja, akikből már alig vannak. Április 21-én köszöntöttük 85. születésnapja alkalmából, egyben felkértük, mondjon egy pár szót magáról, életéről, hiszen még gazdálkodik: állatokat tart, földjeit megműveli. „1924 április 24-én születtem, egyedüli gyermeke voltam szüleimnek. 19 éves voltam, amikor 1943 október 4- én behívtak katonának, majd 1944 február 2–án elvittek Ditróba, Észak - Erdély határát őrizni. Az évvége, december hónap már a Sopron megyei Szentmiklóson talált, ahol 1945 márciusáig táboroztunk. 1945 május 9-én tettem le a pisztolyt Berlinben. Oroszok kezébe kerültem, akik azonnal bevagoníroztak és kiszállítottak Oroszországba egy Ivanov nevű városba, ahol szétosztottak mezőgazdasági munkára. Én egy Lezsnyov nevű faluba kerültem, ahonnan 1948 március 7-én térhettem haza Nagyernyébe. Fiatal éveimet ott töltöttem, megismerve a kolhoz nyomorúságát. Aztán dolgoztam Tölgyesen az erdészetben, Vajdahunyadon a Vasgyárban, nem akartam a kollektívba beiratkozni. Az lett a büntetésem, hogy 10 kilométeres körzetben nem kaphattam állást. 1951 március 25 én nősültem (58 éve!),az unitárius templomban esküdtünk, a református templom javításban volt. Küzdelmes életem volt! 1957-ben építettem a házam, presbiter lettem 1962-ben és 34 éven keresztül hűségesen helyt álltam. (folytatás az 9. oldalon) 3
10
ÓDA Csöndes tisztelettel fejet hajtva, levett kalapjukat kézben tartva állnak méltósággal mind a népek, ha gyászzene szólal, vagy hozsánna. Ily hódolattal most eléd lépek lelkem féltett titkait kitárva! Ki az, ki téged méltón dicsérhet te fenséges táj, örök szerelem? Ki mondhatja el oly hűségesen milyen vagy, voltál, és lehetsz nekem? Hazám, dicső múlt, szépség, kikelet, fenyőid örök felkiáltó jelek! Hegyeid büszkék, az égig nyúlnak, ormukon glóriád fényei gyúlnak. Erdeidben, ha jártam remegve, fenségében az Istent keresve, fáid, bokraid összesimultak, oltárdíszként. Ékesen borultak, levél-csipkébe fonták az eget, napsugár csillant a lombok megett. S ki büszke dómok mélyére téved, harmóniát láttam, a mindenséget! Hallgatag s beszédes csendben imát mondat velem az áhítat. Csodálatomban porszemmé lettem, s a Nagy Egész lám mégis befogad! Ki mondja el gyönyörű szavakkal hogy bomlik a rügy kora tavasszal, hogy omlik szét zöld selyemruhájuk, s barna díszeket ki aggat rájuk?
Ki festi meg a képen úgy, hogy éljen is a tavaszt, az ősz tobzódó színeit? És a fénycsodát? Téli éjszakában a hegyek metszően éles vonalát ha fehér fénnyel világít a hold, s ahogy elém tárul ott a végtelen? Látom-e átremegni még az éteren a fölém hajló kristálykupolát? Az ég visel-e kék brokátruhát? Díszéül ragyog-e csillag milliárd? Harmóniádban nyílott ki szívem tündérvirága, az első szerelem. Érzem-e újra az éden örömét lassan- lassan már a révbe érve? Pattogó tüzek csábító melegét a késő őszi álmosító létbe? A mindent betöltő gyümölcs illatát, otthonomat, a kedves kis szobát, hol estéinkre hullt a lámpa fénye és nyugodt derűvel átölelt a béke? Feslő hajnalokról ki mondhat el igaz mesét? Értik-e még szavát? Száz madártorokkal zúgva-zengve ki cerebrál ájtatos litániát? S áll-e díszesen gyertyaként újra a felkelő fényben lángra gyúlva ott, az ezernyi gesztenye virág? Kies tájam! Én mesélnék rólad! Te nevelted lelkem álmodónak. Húrjain ódát zengenék magam, de lásd nincs hozzá gazdag, szép szavam!
Hogy bújik elő a tőzike virág? Ölel-e féltőn majd a tar faág ha lombruhába öltözködve sátorként cinkosan borúl reád? Ki írja le a tavasz illatát? a kristályos hegyi patakokat – rajtuk a kecses vízfodrokat- kik fehér kövek között kergetőzve bukkanva- bújva sebesen csobognak, pajkos kis fényekkel dobálóznak!
Hidd el, akartam a díszt, az éket, elmondani rólad, s ezer szépet. Konokul százszor is megpróbáltam. Mikor a függöny elé kiálltam szívem torkomban dobogott. Rendre megbuktam magam előtt is én, szavaimból nem lett költemény! Maradtak árva lelkembe zárva, rab madárnak a kalitkába, ki hiába repdes, nem lel kiutat… Legyen mégis tiéd e hódolat!
Ki mondja el a fennsíkjaidnak mesés világát, ha feljut oda? kezével szinte éri az eget, párába vész a hegycsúcsok sora, égő tenger nekem a vörös áfonya! Ki mondja el a borvizek ízét, mogyoróbokrot, málnát, epreket, lábam alatt a virágszőnyeget, smaragd mohaágyat fenyvesek ölén? S virágaidat? Mind, mind egy költemény!
Köszöntelek kedves csodavilág, s mind azt, mit benned élhettem át. Élj bennem így most már te tovább. Kincsem vagy! Bátor képzeletemnek határt, mond ki szabhat? Ki állít gátat a fénynek, a Napnak? Gyönyörű Tündérkert! Az emlékeimbe takargatlak. 2003. március l 5.
4
Koósán Ildikó
Idős Tőkés János: (folytatás a 3. oldalról) Megjártam a Borsos Tamás utcát is, éjjel jöttek utánam az 50-es években, egy D. és egy B. nevű magyar szekusok, de nem tudtak meggyőzni, sem megtörni, hogy beiratkozzak a kollektívba. Amit Oroszországban láttam és átéltem az elég volt nekem egy életre. Az istállóban: ló, négy tehén, nehéz a földről lemondani! Meg sem tudom köszönni a Jóistennek, hogy itt vagyok, egészségben, erőben. Hálás vagyok, Isten rendelt mellém szerető társat, akivel nagyon sokat dolgoztunk, építettünk.” Hát ez lenne dióhéjban egy ÉLET! Tudjuk sokkal több volt ennél, a maga örömeivel, csalódásaival, sikereivel és veszteségeivel. Az élet alkonyán, talán nem is ezekre gondolnak többet, hanem arra, aki a küzdelmekben megsegítette, a veszedelmekben eltakarta, jó egészséggel megajándékozta: a Gondviselő Istenre! Övé legyen a dicsőség! Isten éltessen János bácsi!!
Komáromi István lp.
A gyermeki agresszió „Alig van olyan emberi megnyilvánulás, amely több gondot okozna a szülők és pedagógusok számára, mint a gyermeki félelem, harag és agresszió megnyilvánulásai. Sok nevelő szinte tehetetlenül áll velük szembe, vagy nem célravezető módon próbálja a negatív indulatokat helyes irányba terelni.” (Dr. Ranschburg Jenő) Az embereknél van egy veleszületett hajlam arra, hogy bizonyos provokatív ingerekre úgy válaszol, hogy támadója ellen fordul. Az agresszív tendenciának több formája ismeretes, ilyenek például: önérvényesítő agresszió (versenyhelyzetekben fordul elő: politika, sport, gazdaság), pedagógiai agresszió („a makarenkói pofon” a nevelés érdekében megtett bűntetés, elfeledve azt, hogy az ilyen agresszió a másik megalázását, identitásának rombolását is magával hozza), szeretet erőszaka (a féltés és a szeretet az érzelmi zsarolás eszközévé válhat). A szociálpszichológusok szerint az agresszív cselekvés nem más mint szándékos, akaratlagos viselkedés, amely által fizikai és lelki szenvedést lehet okozni másoknak, vagyis olyan cselekvés, amely kárt, sérelmet és fájdalmat okoz. Amikor a gyermek szembe találja magát az akadállyal és ennek ellenére megőrzi eredeti szándékát a cél elérése érdekében, addig sok tanulási folyamaton megy át és ez kb. 7. hónap körül következik be, ettől kezdve beszélünk dühreakcióról. Két éves kor után a dühkitörések egyre céltudatosabbak lesznek és valaki vagy valami felé irányulnak, vagyis a harag a gyermeket agresszív aktusra késztetik. Nagyobb korú gyermekek viselkedésében akkor jelenik meg az agresszió, amikor felismerik, hogy környezetükben a „szemet szemért” elv kultúrális érték. Kiskorban a fiúk és lányok egyenlő mértékben agresszívek, de már 4 éves kor körül a fusztráció eltérő: a fiúk ütnek, verekszenek, míg a lányok inkább visítanak. Ez azzal magyarázható, hogy a nevelők kevésbé szídják a fiúkat, mint a lányokat, vagyis a társadalomban a fiúknak jobban elfogadott az agresszív viselkedése mint a lányoknak. A nevelés feladata nem az, hogy a gyermek valamely agresszív megnyílvánulását leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa, és a durva, nyers formák helyett az agressziónak olyan formáit hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatók. A gyermeki harag legjobban akkor szabályozható, ha viselkedését nyugalommmal és megértéssel szemléljük és igényeink nem lépik túl teljesítőképességének a határait, ezenkívül a szabályok megszegését a körülmények mérlegelésével ítéljük meg és nem tetszésünk és hangulatunk alapján. A szülő és a pedagógus határozza meg a gyermek agresszív viselkedésének visszafejlődését vagy kifejlődését. A pedagógus akarva – akaratlanul fontos személyiség a gyermek életében.A gyermek úgy is elsajátíthatja az agresszív viselkedést, hogy a számára kiválasztott modellt utánozza és ezt a modellt gyakran a televízióból választja ki. A vizsgálatok szerint a televízióműsorok 58%-a tartalmaz erőszakot és ennek 78%-ban szó sincs büntetésről. De hogyan lehetne megfékezni ezt az elterjedőben lévő agressziót? Megszünnek – e valamikor az agresszív cselekedetek vagy az emberi természet része? Meg lehet – e változtatnia társas szituációkat, amelyek csökkentik az agresszívitást? Számomra ezek megválaszolatlan kérdések maradnak. Molnár Mária Magdolna
9
Így szól az Úr: (folytatás az 1. oldalról) világában élünk!” mondogatják sokan. Csak a lelki nyugalmat veszítették el…Az úton nehéz közlekedni, a növekvő forgalom nagy figyelmet igényel, ha nem vigyázol, elgázolnak, „átgázolnak rajtad”, sok a baleset, nyomorékká lett ember. Lelkileg is így van!! Nem lehet mindent pénzzel megvásárolni. Talán sokaknak ez fáj a legjobban! Isten ma is tudja, mire van a leginkább szükségünk: „…nyugalmat találtok lelketeknek!” Isten Szentlelke betölti életünket, hogy jelenléte nyomán szétáradjon a mi lelkünkben is a nyugalom. Aki vállalja ŐT, az édes igát vesz magára, a Jézusét, s jutalma: NYUGALOM! Egy utat nem az minősít, hogy régi vagy új, hanem az, hogy jónak bizonyul-e. Ámen Komáromi István lp. Illyés Gábor emlékei Jenei tiszteletesről: (Oral history részlet) Adatközlő: Illyés Gábor (1912- 2007) Gyüjtő: ifj. Nemes Gyula Közlés ideje: 2006 december 10. “Tizenkét évet szolgáltam a református papnál, Jeneinél, 1930-tól 1942-ig. Onnan mentem katonának is és oda tértem vissza. 1931-ben vonultam be, még utolsó este is elláttam az állatokat és reggel már mentem be gyalog Vásárhelyre katonának. Mikor leszereltem és úgy estefelé hazaérkeztem, már keresett a papné, hogy nem mennék reggel nekik barackot szedni? Hát hogyne, másnap már dolgoztam is. Úgy általában a marhákat rendeztem, kaszálni, szénát gyűjteni jártam, de mindenféle egyéb munkát is végeztem a ház körűl. Volt mindég a tiszteletes úrnak 5-6 tehene és növendék tinója 3-4. Disznókat is tartott, 5-öt-6-ot vágott egy évben. Még dolgozott náluk egy asszony is, aki a belső munkákat végezte. Velem szemben mindég korrektül, emberségesen viselkedett a pap, segített mindenben. Ott háltam, ott laktam nála az istállóban. A marhák jászola felett volt a gerendára szegezve az alvóhelyem, ott tartottam a gúnyáimat is. Én úgy születtem, hogy az egyik lábamon hat lábújj volt. Ez sokáig zavart, katonaság után egyszer be is mentem Vásárhelyre, hogy operálják le. Le is vágták és bekötözték, de én nem bírtam veszteg űlni. Ott egy lábon szökdöstem, járkáltam a kórházban, addig amig csunyán eldagadt a megoperált lábam. Befeketedett, megtelt vérrel, azt mondták le kell vágják. Egy keddi napon bejött a pap, hogy meglátogasson. Mikor meglátta, hogy néz ki a lábam, szörnyen megharagudott. Kiment a kórteremből és hét orvossal tért vissza. - Ez az embber a lábán jött be ide- mondta Jenei- maguk elrendezték, olyan lába volt az elött, hogy Budapestig is elment volna gyalog. Na kérem ezt az embert állítsák lábra mert a maguk hibájából került ebben az állapotban. Ha nem karol fel a pap elpusztultam volna vagy levágták volna a lábamat. De tőle megijedtek, kezelésbe vettek és még 16 hetet űltem a kórházba amíg rendbejöttem. Mikor aztán valahogy hazakerültem, fejembe vettem, hogy megházasodom. A pap mondta nekem: - Várj még egy évet Gábor, ne nősülj meg és én telket veszek neked és házat építek, utánna aztán lessz ahova házasodj. De én nem tudtam várni, megnősültem 1935-ben és a feleségemhez költöztem. A pap a bankot tartotta fenn abban az időben, járt Kolozsvárra, hozta a pénzt, segítette a szegény embereket kölcsönökkel. Akik rendesek voltak, törlesztették az adóságokat azokkal nem volt baj, de a trehányokat leszidta, rendre utasította. Engem megfizetett rendesen, 500 lejt adott egy hónapra és azonkívül minden évben bakancsot, inget, gatyát. Volt úgy, hogy megszidott, de abbol csak tanultam, azt mondhatom, hogy ő tanított becsületre, emberségre. (…)” 8
KÁLVIN JÁNOS
Születésének 500. évfodulóján, a 2009-es esztendőt Kálvin János évnek nyílvánították. Megemlékezések sorozata, emlék érmék nyomtatása, jelzi a „ lelki leszármazottak” elismerését. Lapunkban részleteket közlünk Kálvin János: „Kersztyén élet” című művéből (Koinónia kiadó, 2001. Fordította Adorján Kálmán) rövidített változatban.
III. 1.
2.
3.
A szentségben való élet Krisztus iránti teljes engedelmességet jelent A Szentírás amellett, hogy megmutatja nekünk a szentség szabályát, rávezet arra is, hogy a szentség Krisztus által érhető el. Mivel az Atya megbékéltetett önmagával Krisztusban, parancsolja nekünk, hogy Krisztushoz, a mi példaképünkhöz váljunk hasonlókká….Ábrázoljuk ki életünkkel Krisztust… Az Úr azzal a feltétellel fogadott bennünket gyermekeivé, hogy hasonlókká legyünk Krisztushoz, örökbefogadásunk közbenjárójához. Amíg nem szenteljük magunkat teljes buzgósággal és könyörgéssel Krisztus igazságának, nem csupán Teremtőnk ellen lázadunk hitetlenül, hanem megtagadjuk öt mint Megváltónkat is. …Ha pedig Isten Atyaként ismertette meg magát velünk, a legközönségesebb hálátlanság volna részünkről, ha nem úgy viselkednénk mint gyermekei. Mivel Krisztus megtisztított bennünket a keresztség vére által, ne szennyezzük be ismét magunkat…Mivel a Szentlélek Isten templomaivá szentelt bennünket, őrizkedjünk attól, hogy az ő szentélyét meggyalázzuk…Mivel testünk és lelkünk arra rendeltetett, hogy romolhatatlan és hervadhatatlan koszorút nyerjen, őrizzük meg mindkettőt tisztán és romlatlanul az Úrnak napjáig…
KI A BOLDOG?
AHOGY VAN
Az emberek közt az a boldog, kit nem kötöznek földi dolgok. Noha két lábbal áll a földön, nem lesz munkája, terve börtön, szabad pusztító "nagyravágytól", mivel túllát a láthatáron.
Akkor is, hogyha beleroppansz, szeresd az embert, úgy, ahogy van! Füle Lajos versei 5
Mire megvénülünk Mire megvénülünk
Szenner József, Nagyernye, 1902 6
7
Mire megvénülünk Mire megvénülünk
Szenner József, Nagyernye, 1902 6
7
Így szól az Úr: (folytatás az 1. oldalról) világában élünk!” mondogatják sokan. Csak a lelki nyugalmat veszítették el…Az úton nehéz közlekedni, a növekvő forgalom nagy figyelmet igényel, ha nem vigyázol, elgázolnak, „átgázolnak rajtad”, sok a baleset, nyomorékká lett ember. Lelkileg is így van!! Nem lehet mindent pénzzel megvásárolni. Talán sokaknak ez fáj a legjobban! Isten ma is tudja, mire van a leginkább szükségünk: „…nyugalmat találtok lelketeknek!” Isten Szentlelke betölti életünket, hogy jelenléte nyomán szétáradjon a mi lelkünkben is a nyugalom. Aki vállalja ŐT, az édes igát vesz magára, a Jézusét, s jutalma: NYUGALOM! Egy utat nem az minősít, hogy régi vagy új, hanem az, hogy jónak bizonyul-e. Ámen Komáromi István lp. Illyés Gábor emlékei Jenei tiszteletesről: (Oral history részlet) Adatközlő: Illyés Gábor (1912- 2007) Gyüjtő: ifj. Nemes Gyula Közlés ideje: 2006 december 10. “Tizenkét évet szolgáltam a református papnál, Jeneinél, 1930-tól 1942-ig. Onnan mentem katonának is és oda tértem vissza. 1931-ben vonultam be, még utolsó este is elláttam az állatokat és reggel már mentem be gyalog Vásárhelyre katonának. Mikor leszereltem és úgy estefelé hazaérkeztem, már keresett a papné, hogy nem mennék reggel nekik barackot szedni? Hát hogyne, másnap már dolgoztam is. Úgy általában a marhákat rendeztem, kaszálni, szénát gyűjteni jártam, de mindenféle egyéb munkát is végeztem a ház körűl. Volt mindég a tiszteletes úrnak 5-6 tehene és növendék tinója 3-4. Disznókat is tartott, 5-öt-6-ot vágott egy évben. Még dolgozott náluk egy asszony is, aki a belső munkákat végezte. Velem szemben mindég korrektül, emberségesen viselkedett a pap, segített mindenben. Ott háltam, ott laktam nála az istállóban. A marhák jászola felett volt a gerendára szegezve az alvóhelyem, ott tartottam a gúnyáimat is. Én úgy születtem, hogy az egyik lábamon hat lábújj volt. Ez sokáig zavart, katonaság után egyszer be is mentem Vásárhelyre, hogy operálják le. Le is vágták és bekötözték, de én nem bírtam veszteg űlni. Ott egy lábon szökdöstem, járkáltam a kórházban, addig amig csunyán eldagadt a megoperált lábam. Befeketedett, megtelt vérrel, azt mondták le kell vágják. Egy keddi napon bejött a pap, hogy meglátogasson. Mikor meglátta, hogy néz ki a lábam, szörnyen megharagudott. Kiment a kórteremből és hét orvossal tért vissza. - Ez az embber a lábán jött be ide- mondta Jenei- maguk elrendezték, olyan lába volt az elött, hogy Budapestig is elment volna gyalog. Na kérem ezt az embert állítsák lábra mert a maguk hibájából került ebben az állapotban. Ha nem karol fel a pap elpusztultam volna vagy levágták volna a lábamat. De tőle megijedtek, kezelésbe vettek és még 16 hetet űltem a kórházba amíg rendbejöttem. Mikor aztán valahogy hazakerültem, fejembe vettem, hogy megházasodom. A pap mondta nekem: - Várj még egy évet Gábor, ne nősülj meg és én telket veszek neked és házat építek, utánna aztán lessz ahova házasodj. De én nem tudtam várni, megnősültem 1935-ben és a feleségemhez költöztem. A pap a bankot tartotta fenn abban az időben, járt Kolozsvárra, hozta a pénzt, segítette a szegény embereket kölcsönökkel. Akik rendesek voltak, törlesztették az adóságokat azokkal nem volt baj, de a trehányokat leszidta, rendre utasította. Engem megfizetett rendesen, 500 lejt adott egy hónapra és azonkívül minden évben bakancsot, inget, gatyát. Volt úgy, hogy megszidott, de abbol csak tanultam, azt mondhatom, hogy ő tanított becsületre, emberségre. (…)” 8
KÁLVIN JÁNOS
Születésének 500. évfodulóján, a 2009-es esztendőt Kálvin János évnek nyílvánították. Megemlékezések sorozata, emlék érmék nyomtatása, jelzi a „ lelki leszármazottak” elismerését. Lapunkban részleteket közlünk Kálvin János: „Kersztyén élet” című művéből (Koinónia kiadó, 2001. Fordította Adorján Kálmán) rövidített változatban.
III. 1.
2.
3.
A szentségben való élet Krisztus iránti teljes engedelmességet jelent A Szentírás amellett, hogy megmutatja nekünk a szentség szabályát, rávezet arra is, hogy a szentség Krisztus által érhető el. Mivel az Atya megbékéltetett önmagával Krisztusban, parancsolja nekünk, hogy Krisztushoz, a mi példaképünkhöz váljunk hasonlókká….Ábrázoljuk ki életünkkel Krisztust… Az Úr azzal a feltétellel fogadott bennünket gyermekeivé, hogy hasonlókká legyünk Krisztushoz, örökbefogadásunk közbenjárójához. Amíg nem szenteljük magunkat teljes buzgósággal és könyörgéssel Krisztus igazságának, nem csupán Teremtőnk ellen lázadunk hitetlenül, hanem megtagadjuk öt mint Megváltónkat is. …Ha pedig Isten Atyaként ismertette meg magát velünk, a legközönségesebb hálátlanság volna részünkről, ha nem úgy viselkednénk mint gyermekei. Mivel Krisztus megtisztított bennünket a keresztség vére által, ne szennyezzük be ismét magunkat…Mivel a Szentlélek Isten templomaivá szentelt bennünket, őrizkedjünk attól, hogy az ő szentélyét meggyalázzuk…Mivel testünk és lelkünk arra rendeltetett, hogy romolhatatlan és hervadhatatlan koszorút nyerjen, őrizzük meg mindkettőt tisztán és romlatlanul az Úrnak napjáig…
KI A BOLDOG?
AHOGY VAN
Az emberek közt az a boldog, kit nem kötöznek földi dolgok. Noha két lábbal áll a földön, nem lesz munkája, terve börtön, szabad pusztító "nagyravágytól", mivel túllát a láthatáron.
Akkor is, hogyha beleroppansz, szeresd az embert, úgy, ahogy van! Füle Lajos versei 5
ÓDA Csöndes tisztelettel fejet hajtva, levett kalapjukat kézben tartva állnak méltósággal mind a népek, ha gyászzene szólal, vagy hozsánna. Ily hódolattal most eléd lépek lelkem féltett titkait kitárva! Ki az, ki téged méltón dicsérhet te fenséges táj, örök szerelem? Ki mondhatja el oly hűségesen milyen vagy, voltál, és lehetsz nekem? Hazám, dicső múlt, szépség, kikelet, fenyőid örök felkiáltó jelek! Hegyeid büszkék, az égig nyúlnak, ormukon glóriád fényei gyúlnak. Erdeidben, ha jártam remegve, fenségében az Istent keresve, fáid, bokraid összesimultak, oltárdíszként. Ékesen borultak, levél-csipkébe fonták az eget, napsugár csillant a lombok megett. S ki büszke dómok mélyére téved, harmóniát láttam, a mindenséget! Hallgatag s beszédes csendben imát mondat velem az áhítat. Csodálatomban porszemmé lettem, s a Nagy Egész lám mégis befogad! Ki mondja el gyönyörű szavakkal hogy bomlik a rügy kora tavasszal, hogy omlik szét zöld selyemruhájuk, s barna díszeket ki aggat rájuk?
Ki festi meg a képen úgy, hogy éljen is a tavaszt, az ősz tobzódó színeit? És a fénycsodát? Téli éjszakában a hegyek metszően éles vonalát ha fehér fénnyel világít a hold, s ahogy elém tárul ott a végtelen? Látom-e átremegni még az éteren a fölém hajló kristálykupolát? Az ég visel-e kék brokátruhát? Díszéül ragyog-e csillag milliárd? Harmóniádban nyílott ki szívem tündérvirága, az első szerelem. Érzem-e újra az éden örömét lassan- lassan már a révbe érve? Pattogó tüzek csábító melegét a késő őszi álmosító létbe? A mindent betöltő gyümölcs illatát, otthonomat, a kedves kis szobát, hol estéinkre hullt a lámpa fénye és nyugodt derűvel átölelt a béke? Feslő hajnalokról ki mondhat el igaz mesét? Értik-e még szavát? Száz madártorokkal zúgva-zengve ki cerebrál ájtatos litániát? S áll-e díszesen gyertyaként újra a felkelő fényben lángra gyúlva ott, az ezernyi gesztenye virág? Kies tájam! Én mesélnék rólad! Te nevelted lelkem álmodónak. Húrjain ódát zengenék magam, de lásd nincs hozzá gazdag, szép szavam!
Hogy bújik elő a tőzike virág? Ölel-e féltőn majd a tar faág ha lombruhába öltözködve sátorként cinkosan borúl reád? Ki írja le a tavasz illatát? a kristályos hegyi patakokat – rajtuk a kecses vízfodrokat- kik fehér kövek között kergetőzve bukkanva- bújva sebesen csobognak, pajkos kis fényekkel dobálóznak!
Hidd el, akartam a díszt, az éket, elmondani rólad, s ezer szépet. Konokul százszor is megpróbáltam. Mikor a függöny elé kiálltam szívem torkomban dobogott. Rendre megbuktam magam előtt is én, szavaimból nem lett költemény! Maradtak árva lelkembe zárva, rab madárnak a kalitkába, ki hiába repdes, nem lel kiutat… Legyen mégis tiéd e hódolat!
Ki mondja el a fennsíkjaidnak mesés világát, ha feljut oda? kezével szinte éri az eget, párába vész a hegycsúcsok sora, égő tenger nekem a vörös áfonya! Ki mondja el a borvizek ízét, mogyoróbokrot, málnát, epreket, lábam alatt a virágszőnyeget, smaragd mohaágyat fenyvesek ölén? S virágaidat? Mind, mind egy költemény!
Köszöntelek kedves csodavilág, s mind azt, mit benned élhettem át. Élj bennem így most már te tovább. Kincsem vagy! Bátor képzeletemnek határt, mond ki szabhat? Ki állít gátat a fénynek, a Napnak? Gyönyörű Tündérkert! Az emlékeimbe takargatlak. 2003. március l 5.
4
Koósán Ildikó
Idős Tőkés János: (folytatás a 3. oldalról) Megjártam a Borsos Tamás utcát is, éjjel jöttek utánam az 50-es években, egy D. és egy B. nevű magyar szekusok, de nem tudtak meggyőzni, sem megtörni, hogy beiratkozzak a kollektívba. Amit Oroszországban láttam és átéltem az elég volt nekem egy életre. Az istállóban: ló, négy tehén, nehéz a földről lemondani! Meg sem tudom köszönni a Jóistennek, hogy itt vagyok, egészségben, erőben. Hálás vagyok, Isten rendelt mellém szerető társat, akivel nagyon sokat dolgoztunk, építettünk.” Hát ez lenne dióhéjban egy ÉLET! Tudjuk sokkal több volt ennél, a maga örömeivel, csalódásaival, sikereivel és veszteségeivel. Az élet alkonyán, talán nem is ezekre gondolnak többet, hanem arra, aki a küzdelmekben megsegítette, a veszedelmekben eltakarta, jó egészséggel megajándékozta: a Gondviselő Istenre! Övé legyen a dicsőség! Isten éltessen János bácsi!!
Komáromi István lp.
A gyermeki agresszió „Alig van olyan emberi megnyilvánulás, amely több gondot okozna a szülők és pedagógusok számára, mint a gyermeki félelem, harag és agresszió megnyilvánulásai. Sok nevelő szinte tehetetlenül áll velük szembe, vagy nem célravezető módon próbálja a negatív indulatokat helyes irányba terelni.” (Dr. Ranschburg Jenő) Az embereknél van egy veleszületett hajlam arra, hogy bizonyos provokatív ingerekre úgy válaszol, hogy támadója ellen fordul. Az agresszív tendenciának több formája ismeretes, ilyenek például: önérvényesítő agresszió (versenyhelyzetekben fordul elő: politika, sport, gazdaság), pedagógiai agresszió („a makarenkói pofon” a nevelés érdekében megtett bűntetés, elfeledve azt, hogy az ilyen agresszió a másik megalázását, identitásának rombolását is magával hozza), szeretet erőszaka (a féltés és a szeretet az érzelmi zsarolás eszközévé válhat). A szociálpszichológusok szerint az agresszív cselekvés nem más mint szándékos, akaratlagos viselkedés, amely által fizikai és lelki szenvedést lehet okozni másoknak, vagyis olyan cselekvés, amely kárt, sérelmet és fájdalmat okoz. Amikor a gyermek szembe találja magát az akadállyal és ennek ellenére megőrzi eredeti szándékát a cél elérése érdekében, addig sok tanulási folyamaton megy át és ez kb. 7. hónap körül következik be, ettől kezdve beszélünk dühreakcióról. Két éves kor után a dühkitörések egyre céltudatosabbak lesznek és valaki vagy valami felé irányulnak, vagyis a harag a gyermeket agresszív aktusra késztetik. Nagyobb korú gyermekek viselkedésében akkor jelenik meg az agresszió, amikor felismerik, hogy környezetükben a „szemet szemért” elv kultúrális érték. Kiskorban a fiúk és lányok egyenlő mértékben agresszívek, de már 4 éves kor körül a fusztráció eltérő: a fiúk ütnek, verekszenek, míg a lányok inkább visítanak. Ez azzal magyarázható, hogy a nevelők kevésbé szídják a fiúkat, mint a lányokat, vagyis a társadalomban a fiúknak jobban elfogadott az agresszív viselkedése mint a lányoknak. A nevelés feladata nem az, hogy a gyermek valamely agresszív megnyílvánulását leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa, és a durva, nyers formák helyett az agressziónak olyan formáit hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatók. A gyermeki harag legjobban akkor szabályozható, ha viselkedését nyugalommmal és megértéssel szemléljük és igényeink nem lépik túl teljesítőképességének a határait, ezenkívül a szabályok megszegését a körülmények mérlegelésével ítéljük meg és nem tetszésünk és hangulatunk alapján. A szülő és a pedagógus határozza meg a gyermek agresszív viselkedésének visszafejlődését vagy kifejlődését. A pedagógus akarva – akaratlanul fontos személyiség a gyermek életében.A gyermek úgy is elsajátíthatja az agresszív viselkedést, hogy a számára kiválasztott modellt utánozza és ezt a modellt gyakran a televízióból választja ki. A vizsgálatok szerint a televízióműsorok 58%-a tartalmaz erőszakot és ennek 78%-ban szó sincs büntetésről. De hogyan lehetne megfékezni ezt az elterjedőben lévő agressziót? Megszünnek – e valamikor az agresszív cselekedetek vagy az emberi természet része? Meg lehet – e változtatnia társas szituációkat, amelyek csökkentik az agresszívitást? Számomra ezek megválaszolatlan kérdések maradnak. Molnár Mária Magdolna
9
Kegyetlen alkony
Lemenőben már a nap, oly csodás az alkony, szomorúan ücsörgök az udvaron egy padon. Nézem az útat, amott egy asszony sietgél, karjában kisgyermek, kitől nem telt el egy év. A gazdához jön, hogy szánja meg, remegő ajkát megnyitja s kéreget: -Van-e friss tej? Mondja meg nekem, estére tejet kér csöpp kis gyermekem. De a gazda meg nem szánja, hiába az asszony kérlelő imája. Fotó: Török László Odaveti a szót, mivel megöli a reményt, -Nincs! és tiltakozva elfordítja fejét. A szegény asszony sóhajt, a karjában a kicsi mit sem sejtve hallgat s az anyját nézi, kinek fejében száz meg száz gondolat, tej kell a gyermeknek, de pirulva elhallgat. A kisgyermek szeme csodálkozva tárul e kegyetlen világra, hogy mekkora gond hárul az édesanyjára, kit nem szán meg senki. S bár mindezt még nem tudja felfogni, kicsi szemeivel néz s szinte kérdezi: -Oly rég nem ettem, mikor kapok enni? Bemegy a gazda, az asszony is elmegy , még rejtély, hogy kap e tejet ma a gyermek. Vajon a gazda mit csinál most ott bent? Talán épp friss tejet szürcsőlget? Lement a nap és fáj már az alkony... mennyi kegyetlenség van e nagy világon! Kedei Zoltán: Kendős asszonyok
Nagy Ágota- Gabriella
Tisztelt Komáromi István! Lapomon láttam utalást az önök újságára, ahol dr. Molnárné, Mezey Katalin versem soraival vallja meg szeretetét szülőföldje iránt. Bizonyára Nagy dr.-tól kapta meg a verseket. Őrülök, ha bárkiben azt a szeretetet ébreszti ami bennem él, akkor nem írtam le hiába. Gratulálok az újsághoz és ahhoz a lelkesedéshez, amivel önök szűkebb pátriájukért dolgoznak. Adjon az Isten hozzá további erőt, egészséget.
Üdvözlettel. Koósán Ildikó.
Wim van de Weerd a lelkész áldását kapja a szolgálatra.
Diakónusok…. A Veenendaal – i Bethelkerk gyülekezetben diakónusokat választottak. Számunkra ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Mégis annyiban figyelemreméltó esemény, mert van közöttük egy ismerős barátunk: Wim van de Weerd. Az a Wim, aki pár évvel ezelőtt, vakációs szabadságolása alatt, nagyon sokat dolgozott gyülekezetünkben a többi holland barátainkkal. Összeszerelték az óvoda udvarán az általuk küldött csúszdákat, javítottak, festettek, szereltek, barkácsoltak, majd közösen főztek, két estén át, a gyülekezet öregeinek. Most is készülnek hozzánk, sok programmal: gyülekezetnek, gyermekeknek, nőszövetségnek, stb. Felesége Celia készítette az úrasztalán látható Krisztus keresztjén imádkozó kéz szobrot és asszonytestvéreinknek tanították a gyögyfüzést. Ez szolgálat diakónia! Hollandiában ez a munka szervezettebb formában van jelen a gyülekezet életében. A szociális problémák felmérése, segítségszervezés, felügyelet, gyülekezetlátogatás - a diakónus feladata. Ahol komolyan veszik az evangélium tanítását ott sok munka van… A fényképen a térdelő Wim a lelkész áldását kapja a szolgálatra. Gratulálunk Wim van de Weerd! Isten áldását kérjük életedre, szolgálatodra!!
Komáromi István lp.
Idős Tőkés János
Idős Tőkés János bácsit, vasárnapról-vasárnapra, ott láthatjuk a templomban a megszokott helyén. Annak az egyházias, templomos generációnak a tagja, akikből már alig vannak. Április 21-én köszöntöttük 85. születésnapja alkalmából, egyben felkértük, mondjon egy pár szót magáról, életéről, hiszen még gazdálkodik: állatokat tart, földjeit megműveli. „1924 április 24-én születtem, egyedüli gyermeke voltam szüleimnek. 19 éves voltam, amikor 1943 október 4- én behívtak katonának, majd 1944 február 2–án elvittek Ditróba, Észak - Erdély határát őrizni. Az évvége, december hónap már a Sopron megyei Szentmiklóson talált, ahol 1945 márciusáig táboroztunk. 1945 május 9-én tettem le a pisztolyt Berlinben. Oroszok kezébe kerültem, akik azonnal bevagoníroztak és kiszállítottak Oroszországba egy Ivanov nevű városba, ahol szétosztottak mezőgazdasági munkára. Én egy Lezsnyov nevű faluba kerültem, ahonnan 1948 március 7-én térhettem haza Nagyernyébe. Fiatal éveimet ott töltöttem, megismerve a kolhoz nyomorúságát. Aztán dolgoztam Tölgyesen az erdészetben, Vajdahunyadon a Vasgyárban, nem akartam a kollektívba beiratkozni. Az lett a büntetésem, hogy 10 kilométeres körzetben nem kaphattam állást. 1951 március 25 én nősültem (58 éve!),az unitárius templomban esküdtünk, a református templom javításban volt. Küzdelmes életem volt! 1957-ben építettem a házam, presbiter lettem 1962-ben és 34 éven keresztül hűségesen helyt álltam. (folytatás az 9. oldalon) 3
10
A hatalom árnyékában … 14 éves voltam, amikor a karhatalom elvitt. A tavasz mit sem sejtett tervükről. A gyönyörűség, a szerelem, a szabadság, a friss szellő, a zöldellő erdő, a rügyek pattanása járt az eszében. Aprólékos gonddal tervezte el ruhája színeit, a fokozatosságot, a harmóniát a kékek, rózsaszínek, pirosak, sárgák és fehérek között. Az illat megválasztásánál bajban volt, néhányan észrevették, hogy kicsit több parfümöt helyezett fel magára, mint illendő. Ebbe a felfokozott periódusban nem lehet tőle számon kérni, hogy látóköréből kiesett, ahogy az irodalomóráról az igazgatónő kiszólított és a háttérben két egyenruhás állt. Az őrsöt az iskola szomszédságba építették, de már nem emlékszem arra, hogy mi járt a fejemben, miközben megtettük azt a néhány métert a két épület között. Viszont az iroda félhomályára, az asztalra szerelt „vallatólámpa” összpontosított fényére, és a hiábavalóságot súroló kérdésekre igen. Számomra ekkor nyújtott kezet és mutatkozott be a hatalom. Indokolatlanul kiemelhetünk közösségeidből, ártatlanul elhurcolhatunk, társaid előtt megszégyeníthetünk, észrevétlenül elültethetjük a gyanút, bizalmatlanságot kelthetünk a környezetedben. Természetesen minden ok nélkül rád ijeszthetünk, családodat sokkolhatjuk. 14 évesen még mit sem tudtam a hatalom természetéről. Az viszont már akkor tudatosult bennem, hogy a hatalom jogosítványa különleges kifejezést kölcsönöz az arcnak. A hatalomtól megittasodott személy orcáján a szégyen pírja nem jelenik meg. Hogy is szégyenkezne hitelesen az, akinek a hazugság, a látszat, az álszentség, a torzítás, a kimagyarázás napi gyakorlatává válik. Az 1945. február 4-én kezdődő, Jaltai konferencia híres képe jut eszembe, ahol Sir Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt és Joszif Sztálin ülnek szorosan egymás mellett. A világ új hatalmi pólusai kínosan közel kerültek egymáshoz, megilletődöttséget, zavart, kínos feszengést mégsem látunk rajtuk. Churchill kezében szivar, ami szinte védjegyévé vált megjelenésének, Roosevelt balkezében, hanyag eleganciával égő cigarettát tart, miközben Sztálin imára kulcsolja a kezét. Arckifejezésük derűt tükröz: lassan azért lássunk hozzá a világ felosztásához. Kelet Európa mit sem sejtett Sztálin tervéről. A jaltai hatalomösszpontosulás történelmi pillanata megihlette Komar & Melamid alkotópárost, akik több feldolgozást készítettek az előzőekben vázolt fénykép főmotívumait felhasználva. Az Oroszországból Amerikába emigrált festők a három nagyhatalmi vezetőt olyan háttérrel látták el, ami megérdemli a figyelmet. A Háború és béke között c. festmény három síkra bomlik. A kép alján ülnek Churchill, Roosevelt és Sztálin, viszont a hátuk mögött nem a megszokott hatalmi apparátust látjuk, hanem két márványszobrot, amelyek a kép második síkját képezik. A két szobor George Washingtont és Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, mint akik a történelmi és ideológiai hátteret biztosítják tetteikhez. A legnagyobb megdöbbenést mégis az alkotás harmadik síkja jelenti számunkra, amint megpillantjuk Jézust a középpontban, a szobrok és a történelmi alakok felé magasodva. Bizarr hatást kelt a vörös színű ruhába ábrázolt Mester, akinek mindkét keze áldásra van emelve. A hatalom manipulációja a legszentebb dolgokra is kiterjed, ahogy saját képére, igényei szerint próbálja formálni Őt, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak változása. Jézus áldását, nem a világ hatalmasságainak tetteire adja, hanem azok ellenére sem szűnik meg közvetíteni. A triumvirátus nem is sejtette, hogy ki az, aki felettük áll. Jézus és Pilátus beszélgetésében ez így hangzik el: „Semmi hatalmad nem volna énrajtam, ha nem adatott volna meg neked felülről.”(Jn 19:11) Az én tavaszom érzékenyebben figyeli mocorgását, mióta be lettünk 2 a hatalom (folytatás a 11. oldalon) egymásnak mutatva. S bizony szükséges is az elővigyázatosság, mert különböző álarcok mögé bújva ejti rabul a gyanútlan áldozatait. Maurice Merleau – Ponty így
A hatalom árnyékában... (folytatás a 2. oldalról) Az én tavaszom érzékenyebben figyeli a hatalom mocorgását, mióta be lettünk egymásnak mutatva. S bizony szükséges is az elővigyázatosság, mert különböző álarcok mögé bújva ejti rabul a gyanútlan áldozatait. Maurice Merleau – Ponty így fogalmaz: „A hatalom nem is tiszta tény, nem abszolút jog: nem kényszerít, nem meggyőz, hanem megkörnyékez.” „A hatalom az egyéni élet utolsó kísértése” – mondja Hamvas Béla. Jézusnak a Sátán harmadik, egyben utolsó kísértésként ajánlja fel a világ feletti uralmat. Hová vezetne a Kísértő által felkínált lehetőség? A hatalom gyakorlásához vagy a szolgai engedelmességhez? Aki a hatalommal él azonnal elveszíti azt. A hatalom kísértését J.R.R Tolkien csodálatos mese-eposzában, A gyűrűk urában részletesen kielemzi. A történetben a hatalom gyűrű formájában jelenik meg, és aki a közelébe kerül, annak ki kell állnia a próbát. Az egyik ilyen próba során megláthatjuk, mi történik azzal, aki a hatalom markába kerül. Torzulást szenved a személyisége, mert az férkőzik a helyére, akit szolgál, aki viszont kiállja a próbát kisebb lesz ugyan, de önmaga marad. A keresztyén ember számára a kísértések idején a hátteret nem zsarnokság, nem oligarchia, nem arisztokrácia, nem demokrácia, nem karrierizmus, nem presztízs és hiúság jelenti, hanem az a Jézus Krisztus, aki a mai tanítványainak is így pozícionálja magát az univerzumban: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”(Mt 28:18) „Nemes az, ami nem a hatalom akarása. Emberség az, ami nem a hatalom akarása. Üdvözítő az, ami nem a hatalom akarása. Szeretet az, ami nem a hatalom akarása, s mégis az egyedüli örök hatalom.” (Vásárhelyi Szabó László) Szalay László Pál lelkipásztor, Telkibánya
Az Erdélyi Múzeum - Egyesület Marosvásárhelyi Fiókszervezete tudományos ülésszakot tartott április 28 – án, a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség tanácstermében. A tudományos ülésszak címe: Marosvásárhelyi Személyiségek. Érdekes és értékes előadások hangzottak el, lelkes fiatal történész kutatók bizonyították rátermettségüket a nem látványos, de nagyon értékes munkára. Olyan emberekről értekeztek, akik bár nem forgatták a történelem kerekét, de lelkiismeretes munkájukkal, humanitárius magatartásukkal hozzájárultak népünk szellemi gazdagodásához. Előadást hallhattunk Gecse Dánielről mint humanitárius orvosról ( Ábrám Zoltán), a ma 99 református lelket számláló Szeben megyei Bürkösön született Lőrinczi Ferenc tanár és tanfelügyelőről (Bartos Zoltán), a Nagyernyén született Nagy Olga néprajzosról (Vida Erika), Antal János református püspökről (Kimpian Annamária), Józsa András és Spielmann Mihály előadásait Dr. Bernády Györgyről, Pál-Antal Sándortól Topler Simonról a mártírról, Tamási Zsoltól: Jaross Béla és a békepapság. Az előadók között volt ifj. Nemes Gyula főgondnokunk is: „Szenner József, a politikus” című előadásával, (amint látható a fenti képen, előadás közben, Dr. Pál-Antal Sándor társaságában). Gratulálunk Főgondnok úr! További sikeres munkát kívánunk! 11
Komáromi István lp.
Eltelt egy fél év, a fél év alatt: Megkereszteltük: Balázs Kercsó Levente , Ferenczi Attila Levente, Gergely Viktória Rozália kisdedeket. „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” Mt. 28, 20/b Eltemettük: Bocsárdi Béninét született: Fülöp Erzsébet 69 éves Kovács Dénesnét, született: Nagy Zsuzsanna 53 éves „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik…” Jn. 10,9/a Üzenet Kék madárszárnyakon küldöm lelkemet, fájdalomból csiszolt igazgyöngyszemet, díszítse homlokod! Ragyogjon régi fényed, legyen víg holnapod! Reményem ereje óvjon zivatarban, őrizd léptem nyomát az őszi avarban… Ha lenne még, ki így csodálja fenséges, szép világodat, fogadd őt helyettem, legyen hűbb fiad! 2004 június 29. Koósán Ildikó HUMOR:
TITKOS FEGYVEREK
Mikrogyilkosságok: gyűlölet, harag, irigység, bosszúvágy, mérgezett szavak, titkos fegyverek, mind a szívből tüzel, s halálos sebet üt sok-sok más szíven. URAM ISTEN, kérlek: irgalmazz nekünk, tehessük le végre minden fegyverünk! Füle Lajos
-Maga nem féli Istent, hogy nem jár a templomba? -Dehogynem! Úgy félek tőle, hogy a háza felé sem merek menni... - A következő alkalommal lábújjhegyen kell lejönnie a szószékrőloktatja a pap a segédlelkészt. - Miért? - Nehogy felébressze a híveket.
Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de céladományokat fenntartásához elfogadunk!! Gomolyát:
G OM O LY ÁT
A nagyernyei reformátusok időszakosan megjelenő gyülekezeti lapja. Szerkeszti: Komáromi István református lelkész és Nemes Gyula helytörténész, főgondnok. Szerkesztőség:
[email protected] Honlapunk: www.ernyeireformatus.net Telefon: (004) 0265-335104 vagy (004) 0265-335241 12
A NAGYERNYEI REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETI LAPJA 7. SZÁM, 2009 „Így szól az Úr:…kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!” Jeremiás 6,16 Isten sohasem hagyta magára az övéit. Különös figyelemmel kísérte népe életét, hogy segítségére legyen, ha veszedelem fenyegette. Isten mindig előbb látta a veszedelmet, ezért mindig idejében szólt. Látta azt is, amit az övéi szerettek volna elrejteni, látta az elhidegült életformát is, a langyossá vált istentiszteletet. Látta, hogy népe a belső megújulás helyett, a szertartásokkal akartra helyettesíteni az engedelmességet. Isten beszédére már nem figyelt, letért az ősi ösvényekről. A papok és a próféták békességet hirdettek, bár Isten nem adott nekik ilyen üzenetet, csalóknak minősültek. A népet pusztulás fenyegette, mert az út amit választott nem az isteni igazság mércéjét követte. Nem hallották az Isten szavát, nem gyönyörködtek az ő Igéjében. Mennyire igaz ez a mai keresztyének nagy tömegeire. Az útjelző felirata: mohóság, pénzimádat, gonoszság, istentelenség. Pedig csak azt szeretik hallani: béke, béke, béke!!! A papok prédikáljanak szájunk íze szerint! Az „ ősi ösvény” nem maradiságot jelent, az istenhit nem elavult dolog, az egyház nem valami régi maradvány csupán. A múlthoz görcsösen ragaszkodó nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9,62) Az ősi ösvény tudakozása: az Istenhez való odafordulás, Isten megismerése, akaratának keresése és cselekvése. Melyik a jó út? Merre akarok menni? Hová akarok eljutni? Mit keresek? Sok-sok kérdés fogalmazódik meg bennünk, mert sok az eszmei zűrzavar körülöttünk. Tele vagyunk csüggedéssel, idegbajjal. Még sokan hisznek abban, amit beleneveltek évtizedek során, ezért körülvesz bennünket egy Isten nélküli légkör. Nehéz kilógni a sorból, aki kimarad, lemarad, „ragadj meg minden alkalmat” hangzik a jó tanács! „A lehetőségek világában élünk!” mondogatják sokan. Csak a lelki (folytatás a 8. oldalon) 1 nyugalmat veszítették el…Az úton nehéz közlekedni, a
IMÁDSÁG Gondviselő jó Atyánk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Add, hogy ne csak panaszainkkal és kéréseinkkel járulhassunk szent trónusod elé, hanem legyen a mi imádságunk a hitnek és az irántad való bizalomnak a kifejezője. Segíts meglátni a Te akaratodat is, hogy a ránk árasztott ajándékaiddal tudjunk mértékletesen élni és gazdálkodni. Csendesítsd el bennünk a nagyravágyó lelkünket és némítsd el a büszkeséget sugalmazó gondolatokat. Köszönjük, hogy megáldod munkánkat s nem tekintesz bennünket reménytelen szántóföldnek. Add, hogy mi is higgyünk s lássuk azokat az aranyló határokat, ahol az ige magvetése és a Szentlélek munkája nyomán reánk is, reád is bő lelki aratás vár. Tied a dicsőség a kenyérért, a ruháért, az egészségért. Áldj meg bennünket és tartsd meg népünket, adj nekünk békességet szülőföldünkön! Ámen
